átlaga helyett alágazatokig, intézményi szintig visszamenve vizsgálják meg a kompenzáció szükséges mértékét

2001.

I. 3. Nem a közszféra éve volt 2000, mert több mint egyéves tárgyalássorozat után sem jött létre a SZEF-kormány megállapodás és egyes közszolgálati ágazatokban nem valósult meg a 2000. évre tervezett reálbér-emelkedés — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. A SZEF elnöke üdvözölte az év végén bejelentett kormányzati beleegyezést a bérkompenzációba, de sajnálatosnak mondta, hogy a kormány ezt egyszeri juttatásként és nem bérbe építve akarja kifizetni. Azt is üdvözölte Szabó Endre, hogy a kabinet — korábbi álláspontját feladva — kész nem csak globálisan, hanem ágazatok, alágazatok szerint kezelni a közszféra bérgondjait. I. 4. A Népszava hasábjain megjelent nyilatkozatában Szabó Endre a SZEF egyik fontos követelésének teljesítéseként minõsítette, hogy a kormány vállalta: nem csupán a közszféra egészére, hanem az eddigi — sokat bírált — gyakorlattól eltérõen az egyes ágazatokra, alágazatokra lebontva valósítják meg az alultervezett 2000. évi infláció miatt szükségessé vált bérkorrekciót. A tavalyi béremelések 13 százalékra kiegészítését, s az ágazati, alágazati viszonyokat figyelembe vevõ kifizetését a SZEFkormány tárgyalások folytatásának feltételéül szabta a konföderáció. A kormánnyal esetleg megköthetõ egyezség egy másik fontos feltétele, hogy állítsák helyre az érdekegyeztetést a közszférában, oldják meg a KIÉT pótlását. I. 12. Borbáth Gábor sajtótájékoztatón jelentette be: a PSZ ellenõrzéseket kezdeményez a pedagógusbérek késleltetett emelése miatt. I. 16. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Munka Törvénykönyvének módosítási terveirõl tárgyalva egyetértett a hat szakszervezeti konföderáció Együttmûködési Tanácsának álláspontjával: kísérletet kell tenni kompromisszum elérésére, s ha ez nem sikerül, akkor nyomásgyakorló demonstráción is vegyünk részt. Az ÜT tárgyalt a SZEF II. Kongresszusa óta végzett munkát értékelõ (félidõs) Szövetségi Tanács-ülés elõkészületeirõl is, két bizottságot hozott létre a tagszervezeti vélemények, javaslatok összegzésére. A programmal és a tevékenység tartalmi kérdéseivel foglalkozó bizottság vezetésére Fehér Józsefet, a döntési mechanizmussal, a struktúrával, a gazdálkodással, az Alapszabály kérdéskörével foglalkozó Bizottság vezetésére pedig Cser Ágnest kérte fel a testület. A bizottsági összegzések határidejéül 2001. április 15.-ét jelölte meg az ÜT. Az Ügyvivõ Testület tárgyalt arról a levélrõl is, amelyben Vadász János értesíti Szabó Endrét, hogy a KKDSZ Elnöksége 2000. december 15-i ülésén úgy döntött: “amíg a SZEF-reformbizottságban döntés céljából írásos javaslat nem születik a szervezet megújítására, a KKDSZ felfüggeszti képviseletét a SZEF-ÜT-ben… A KKDSZ, mint a SZEF alapításának egyik kezdeményezõje, alapítója, sok elõterjesztés kidolgozója, mélységesen elégedetlen azzal, ami az utóbbi két évben a SZEF-ben történt.” A reformtól a KKDSZ azt várja, hogy a SZEF-ben “visszaáll a szervezetek közötti egyenjogúság és egyenrangúság rendje, visszaáll a teljesítmény alapján való munkaértékelés, a mindenkor a munkavállalók pártján álló értékrend.” Az ÜT megbízta Szabó Endrét, hogy levélben kérje fel a KKDSZ Elnökségét álláspontjának felülvizsgálatára, véleményének konkrétabb kifejtésére, mert a levél számos, nem értelmezhetõ megállapítást tartalmaz. A SZEF ugyanis mindig nyitott volt a megalapozott észrevételekre.

Az ülésen Mester Jánosné BDDSZ-elnök tájékoztatást adott annak a hosszú ideje szorgalmazott szakszervezeti követelésnek a sikerérõl, amely szerint a bölcsõdei dolgozók napi munkaidejét 7 órában állapították meg, s a fogyatékos gyerekekkel foglalkozók pótlékot kapnak. A szegénység ellen tervezett tüntetéssel kapcsolatban az ÜT döntése: a SZEF szolidáris a tüntetéssel, s arra kéri fel tagszervezeteit, hogy saját hatáskörükben döntsenek részvételükrõl, szolidaritásuk kifejezésének módjáról. I. 23. A 2000. évre ígért 13 százalékos közszolgálati béremelésbõl még hiányzó rész pótlásáról konzultáció kezdõdött a SZEF és a kormány illetékesei között. A bérkorrekcióról a Népszavának adott nyilatkozatában Szabó Endre elnök elmondta: a SZEF szeretné elérni, hogy a közszolgálat egészére vonatkozó egységes megoldást találjanak, s a kiegészítést minél hamarabb, lehetõleg még februárban kézhez is kapják az érintettek. I. 24. A köztisztviselõk 2000. évi 10,4-10,7 százalékos bérnövekedéséhez még legalább 2,5 százalékos kiegészítést kér a kormánytól az MKKSZ. A Népszabadságnak errõl nyilatkozó Fehér József, az MKKSZ fõtitkára emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 13 százalékos béremelést ígért 2000-re a közszolgálati dolgozóknak. A szakszervezeti vezetõ szerint alapvetõ, hogy a kompenzáció minden közszolgálati munkavállalót érintsen, s a helyi érdekegyeztetés keretében döntsenek arról, milyen elveket alkalmazzanak a személyekre szóló kifizetéseknél. I. 25. A Figyelõ c. lapnak nyilatkozva Fehér József, az MKKSZ fõtitkára tarthatatlannak minõsíti a 30.600 forintos köztisztviselõi illetményalapot és a hozzájuk kapcsolódó kritikusan alacsony szorzókat. A Ktv. módosításának a parlament elé terjesztendõ tervérõl a fõtitkár azt az álláspontját fejti ki, hogy az csupán válságmenedzselésnek tekinthetõ, annyira súlyosak a közszolgálatban dolgozók utánpótlásának gondjai. Fehér József azt is elengedhetetlennek tartja, hogy a tervezettnél gyorsabban kerüljön sor a köztisztviselõi bérek jelentõs emelésére. A törvénytervezet szerint a béremelést fokozatosan vezetnék be: 2001. július elsejétõl 40 százalékos, a rá következõ három esztendõben pedig évenként 20-20 százalékos — infláción felüli — illetménynövekedést tervez a kormány. A szakszervezet azt szorgalmazza, hogy legfeljebb két lépcsõben hajtsák végre az emelést, s már 2002. januárjától kapják meg az érintettek a teljes összeget. I. 29. A SZEF Nyugdíjas Választmányának ülésén dr. Szabó Endre a konföderáció idõszerû feladatairól tájékoztatta a testületet, amely Mihalovits Ervin elnök elõterjesztésében értékelte a Választmány 2000. évi munkáját, meghatározta a 2001. évi feladatokat, tárgyalt az Idõsügyi Karta tervezetérõl, s tájékoztatót hallgatott meg az Idõsügyi Tanács elé került témákról, valamint a FERPA (az európai nyugdíjas szervezetek szövetsége) akcióiról. II. 2. A Világgazdaság munkatársának nyilatkozó Szabó Endre kijelentette: gyakorlatilag kútba esett a kormány azon ígérete, hogy február végéig kifizethetik a bérkompenzációt a közalkalmazottaknak. A SZEF elnöke kifogásolta azt is, hogy a kormány a kompenzációra szánt összeget nem bérként, hanem egyszeri jutalomként tervezi szétosztani. A lapnak ugyancsak nyilatkozó Õry Csaba államtitkár szerint viszont nincs szó késedelemrõl, hiszen március elejéig várni kell a megbízható keresetnövekedési és GDP-adatokra, s az elhúzódást az is okozza, hogy a közszféra

átlaga helyett alágazatokig, intézményi szintig visszamenve vizsgálják meg a kompenzáció szükséges mértékét. II. 3. A SZEF-kormány tárgyalások február 12-20. közöttre ígért folytatásáról a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Szabó Endre sajnálatosnak minõsíti, hogy a korábbi kormányzati bejelentés alapján a közszférának februárra ígért bérkiegészítéseket csak március után fizetik ki. Mivel a tavalyi keresetek kiegészítéséül szolgáló pénzt legkorábban csak áprilisban kapják meg az érintettek, jogos igény lenne, hogy kamatot is számítsanak hozzá. A várható tárgyalásokkal kapcsolatban a SZEF elnöke kijelentette: a SZEF változatlanul érdekelt a kormánnyal kötendõ megállapodás létrejöttében, de ennek egyik feltétele a 2000. évi bérkompenzáció mielõbbi végrehajtása. Mivel az utólagos bérkiegészítés eddigi gyakorlatáról bebizonyosodott, hogy nem mûködik, a jövõben indokolatlan lenne azt alkalmazni. Ezért a SZEF új megoldásról akar egyeztetni. II. 6. A SZEF Ügyvivõ Testületének ülésén Szabó Endre tájékoztatást adott a KKDSZ elnökével és alelnökeivel folytatott megbeszélésérõl, amelynek eredményeként Redl Károly ismét részt vesz az ÜT ülésein, jelezve ezzel, hogy a KKDSZ továbbra is a SZEF egyenjogú tagja kíván maradni. Az ÜT-tagok megkapták a KKDSZ Elnökségének 2001. február 2-án kelt levelét, amely kiegészíti a szakszervezet 2000. december 15-ei levelében foglalt általános megállapításokat. Az újabb levél szerint a SZEF az elmúlt években nem foglalkozott hatékonyan saját reformjával, nem tudott szakmailag megalapozott, számításokkal alátámasztott, belsõ vitákban konszenzusosan végiggondolt saját indítványokat szembeállítani a kormány költségvetési javaslataival, eltûrte, hogy teljesen szétzúzzák a ktv-t, kjt-t, a közalkalmazotti és a köztisztviselõi bérrendszert, tovább növeljék a közalkalmazottak és a köztisztviselõk közötti indokolatlan különbségeket, a konföderáció érdemben nem tett semmit a KIÉT megszüntetése ellen, s a SZEF ma már csak a “kicsik, közepesek és nagyok” létszámarányos súlyozással döntõ konföderációja. Az ÜT úgy döntött, hogy a levélben foglaltakkal a félidõs értékelés keretében az elõkészítõ bizottságok, illetve a Szövetségi Tanács foglalkozzon. A foglalkoztatási törvény módosítását célzó kormány-elõterjesztésrõl tárgyalva az Ügyvivõ Testület határozottan elutasította, hogy a megyei munkaügyi szervezetek (19) helyett regionális (7) foglalkoztatási hivatalok legyenek, s tisztázandónak tartja a munkanélküli fogalmát is. Papíron csökkent a munkanélküliség, de csökkent a foglalkoztatottság is. II. 13. A SZEF-kormány tárgyalások február 14-ei folytatásáról a Népszabadságnak, a Népszavának és a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Szabó Endre kijelentette: remény van arra, hogy a megbeszélésen megállapodás-közeli állapotba kerülhet az egyezség. A SZEF — mondta az elnök — el akarja érni, hogy a közszolgálatban dolgozók a jövõben ne utólag kapják meg a kialkudott béremelések teljes összegét, hanem inflációkövetõ automatizmus épüljön be a bérrendszerbe. A konföderáció azt is szorgalmazza, hogy mielõbb dolgozzanak ki egy új közalkalmazotti bérrendszert, mert a minimálbér — különben indokolt — emelése, és a különféle szorzók beléptetése miatt teljesen szétesett a bértábla. A tárgyaláson a SZEF szeretné elérni, hogy kerüljön be a megállapodás szövegébe a közszolgálati bérfelzárkóztatás megkezdése. A cél az, hogy a következõ években a bérek érjék el az EU-tagországok közszolgálati átlagfizetéseinek 60 százalékát. A SZEF ragaszkodik ahhoz is, hogy jöjjön létre az egyoldalúan megszüntetett KIÉT funkcióit betöltõ közalkalmazotti

érdekegyeztetõ fórum. II. 13. A SZEF Ügyvivõ Testülete a SZEF-kormány tárgyalások másnapi fordulóján követendõ szakszervezeti álláspontról, az eddigi megbeszélések alapján született megállapodási javaslatokról tárgyalt. Cser Ágnes — telefonon — azt indítványozta, hogy a SZEF ne írja alá az egyezséget, mások — a jelenlévõk — viszont az “inkább valamit, mint semmit” elvébõl kiindulva az aláírás mellett érveltek. A testület alapos vita után — több helyen módosítva a kormányzati oldal szövegajánlatát — érdemesnek találta az aláírást, ha a kormányoldal elfogadja a SZEF szövegmódosításait. A testület indokoltnak tartotta azt az igényt, hogy a tagszervezeteknek elegendõ idõ álljon rendelkezésre a megállapodás szövegtervezetének megtárgyalására, és az aláírással kapcsolatos döntésre. II. 14. A Stumpf István kancellária-miniszter vezette kormánydelegáció és a SZEF vezetõi között folyt tárgyaláson a kormány képviseletében Stumpf István elfogadhatónak mondta a SZEF igényét a megszüntetett KIÉT pótlására, egyezség született arról, hogy a 2000. évre vonatkozó bérkiegészítést ágazatokra, alágazatokra bontva állapítják meg, és a jogosultak április 1-jéig kapják meg járandóságukat. A 2001. évi béremelésekkel kapcsolatos szakszervezeti észrevételek alapján áprilisban áttekintik a béremelések végrehajtását. A kormányoldal elfogadta annak megállapodásba foglalását, hogy a közszférában az éves bérfejlesztéseket az infláció mértéke és a GDP-növekedés fele automatikusan határozza meg, valamint azt is, hogy még 2002-ben átalakítják a közalkalmazotti bérrendszert, amire egy közös bizottság dolgoz ki javaslatokat. II. 17. A SZEF és a kormány megállapodás-tervezetét elutasító nyilatkozatot adott a Népszabadságnak Cser Ágnes és Vadász János. Az EDDSZ elnöke szerint “fel kell tenni a kérdést: ki fontosabb: a tíz millió magyar állampolgár, vagy a hatalom? A köztisztviselõk ugyanis a hatalmat segítik, a közalkalmazottak pedig az állampolgárokat szolgálják.” A KKDSZ elnöke pedig kijelentette: “A SZEF vezetõi nem kapnak felhatalmazást olyan megállapodás megkötésére, amelyben a kormány nem vállalja a kétéves költségvetés módosítását… Olyan kormánnyal nem szabad egyezséget kötni, amely fenn akarja tartani a diszkriminatív bérrendszert, hátrányos helyzetbe hozza a pedagógusokkal szemben a kulturális, az egészségügyi és a szociális területen dolgozókat.” II. 20. Szabó Endre a Varga Mihály pénzügyminiszterhez küldött levélben ismétli meg azt a SZEF-kormány tárgyalások legutóbbi fordulóján felvetett igényt, hogy a reprezentációt terhelõ adóelõírások folyamatban lévõ felülvizsgálatakor a szakszervezeteket is sorolják be a reprezentációs adókötelezettség alól mentesülõ szervezetek közé. Az országos és a megyei szakszervezeti szervek mindennapos teendõihez hozzátartoznak ugyanis a különbözõ tanácskozások, továbbképzések, amelyeken szolid ellátást kell adni a résztvevõknek. (A PM politikai államtitkárától március elején érkezett válasz: a tárcánál egy munkacsoport vizsgálja a reprezentációs adó társadalmi-gazdasági következményeit, s a csoport dolgozik a SZEF elnöke által felvetett probléma megoldásán. Április elején megérkezett az értesítés a döntésrõl: az adótörvények javasolt módosítása értelmében a szakszervezetek bevételük 10 százaléka erejéig mentesülnek a reprezentációt terhelõ adó- és járulékfizetési kötelezettség alól.) II. 21. Cser Ágnes és Vadász János a Népszavában fejtette ki a SZEF-kormány

megállapodást ellenzõ álláspontját. Az EDDSZ elnöke szerint “a szakszervezeti mozgalom szégyene lenne, ha a SZEF aláírná az egyezséget”, mert “a megállapodás szakadékot teremt a köztisztviselõk és a közalkalmazottak között, utóbbiak rovására”. A KKDSZ elnökének véleménye: a KKDSZ nem fog felhatalmazást adni az aláírásra, mert a kormány ezzel a megállapodással legitimáltatná a közalkalmazottakkal az ellenükre elfogadott kétéves költségvetést. A lapnak ugyanebben az összeállításában nyilatkozó Borbáth Gábor PSZ-fõtitkár szerint viszont “a megállapodás tervezetében van néhány olyan irány, amely lehetõséget jelenthet a közszférának”. A Népszava véleményt kért Szabó Endrétõl is, aki azonban “érdeklõdésünkre nem kívánta kommentálni a fenti nyilatkozatokat” — írta meg a lap. II. 22. Az EDDSZ országos vezetõsége nem támogatta a SZEF-kormány megállapodás aláírását. A döntésrõl a Népszabadságnak, a Magyar Nemzetnek és a Világgazdaságnak nyilatkozva Cser Ágnes elnök kifejtette: a parlament elõtt lévõ köztisztviselõi törvénytervezet megszavazása esetén elfogadhatatlan mélységû szakadék alakulna ki a köztisztviselõk és a közalkalmazottak között, s a kétéves költségvetés olyan hátrányos helyzetbe hozza a közalkalmazotti munkavállalókat, ami a SZEF-kormány megállapodással sem küszöbölhetõ ki. Ezt az álláspontot erõsítette meg a Népszabadság kérdésére válaszolva Vadász János is. Az EDDSZ elnöke a Magyar Nemzet hasábjain mindehhez hozzátette: a megállapodás-tervezet nem tartalmazza a SZEF korábbi állásfoglalásának alapkövetelményét, hogy a kormány a közszféra egészére vonatkozóan hozzon érdemi bérpolitikai intézkedéseket. Az EDDSZ egységes elbírálást követel a közszféra egészére vonatkozóan. A Magyar Nemzetnek ugyanebben az összeállításában Szabó Endre így nyilatkozott: “Természetes, hogy a megállapodással kapcsolatban egyes szakszervezeteknek más érdekeik és meglátásaik vannak, ugyanakkor nem örülök az EDDSZ döntésének.” A Népszabadság összeállítása hírt ad arról is, hogy “a közszféra más, meghatározó szakszervezetei támogatják a megállapodás megkötését. Tegnap a mûvészeti dolgozók szakszervezetének kongresszusa, az adóhivatali és a belügyi szervezett dolgozók egyhangúlag úgy határoztak, hogy felhatalmazást adnak a SZEF vezetõinek az egyezség megkötésére”. A hírcsokorban nyilatkozó Michalkó Péter SZEF-alelnök megerõsítette: “A tagszervezetek többsége jónak tartja a megállapodást, hiszen hosszú távú garanciákat ad arra, hogy érzékelhetõen javul a szféra 800 ezer alkalmazottjának helyzete. Nagyon kellemetlen lenne, ha egy különben jó egyezséget bárki politikai elõítélettel kezelne, és csak azért nem fogadná el, mert a jelenlegi kormánnyal komoly vitái vannak.” II. 23. Michalkó Péter KSZSZ-elnök a Magyar Nemzetnek nyilatkozva sajnálatát fejezte ki, hogy Cser Ágnes szembeállítja a közalkalmazottakat a köztisztviselõkkel, miközben az utóbbi ágazatban is jelentõs a lemaradás a versenyszférához képest. Az EDDSZ jelenleg valóban komoly ágazati gondok képviseletét vállalja fel, de az ezekbõl adódó konfliktusok miatt mégsem kellene elleneznie egy olyan országos szintû bérmegállapodást, amely az egészségügyieknek is jelentõs bérnövekedést biztosítana. Ennél jobb szakszervezeti megállapodás-tervezet nem született az utóbbi években. II. 24. A SZEF-kormány megállapodás tervezete ellentétes a SZEF alapvetõ törekvésével, amely egységes közszolgálatban gondolkodik — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Vadász János. A KKDSZ elnöke szerint a megállapodás legitimálná a kétéves költségvetésben foglalt béremeléseket, amelyek behozhatatlan különbségeket

idéznek elõ a köztisztviselõk és a közalkalmazottak fizetése között. Idézi a lap Cser Ágnest is, aki bízik abban, hogy a SZEF nélkülük nem egyezik meg a kormánnyal, amely a maga csendes Járai-programjával feltûnés nélkül vonja ki a költségvetési forrásokat a közszférából. A Magyar Hírlap interjúra kérte Szabó Endrét is, a SZEF elnöke azonban nem kívánta nyilvánosan kommentálni a megszólaltatott szakszervezeti vezetõk nyilatkozatát. II. 28. Valamennyi országos napilap beszámol arról a sajtótájékoztatóról, amelyen Vadász János bejelentette: a KKDSZ elnöksége hosszú vita után úgy döntött, hogy a SZEF-kormány megállapodás tervezetét tárgyalási alapnak tekinti ugyan, de a jelenlegi formájában nem fogadja el azt, mivel nem tartalmaz semmiféle konkrétumot. A KKDSZ szerint a megállapodásnak a mostaninál konkrétabb követelményeket és ágazati igényeket is tartalmaznia kell. A szakszervezet pert indított a kormány ellen a kétéves költségvetés törvényellenes elõterjesztése miatt, a SZEF-kormány megállapodás aláírásával viszont utólag elismerné ezt a perrel megtámadott költségvetést. A sajtótájékoztatón Vadász János bejelentette: a KKDSZ bérharcra szólítja fel 18 ezres tagságát. Megfelelõ támogatás esetén utcai demonstrációkra, sztrájkra is sor kerülhet. III. 1. A SZEF Szövetségi Tanácsa szokatlanul feszült, éles vitával tárgyalt a kormánnyal kötendõ megállapodás tervezetérõl. Szabó Endre a vitaindítóban kifejezte: nem örül, hogy a SZEF illetékes fórumai helyett a tömegkommunikációban jelentek meg a megállapodást ellenzõ szakszervezeti vélemények. A dokumentumról magáról szólva kiemelte, hogy nem ágazati jellegû, hanem a közszféra egészét érintõ megállapodásról van szó. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokon a SZEF-et egyrészt az a cél vezette, hogy megpróbálja normalizálni a közszféra érdekegyeztetését, a kormányt elmozdulásra késztesse ebben az ügyben. Másfelõl a közszektorban dolgozók helyzetének érzékelhetõ javítására törekedett a megbeszéléseken a SZEF, arra, hogy még 2001-ben sikerüljön elõkészíteni a köztisztviselõkéhez hasonló közalkalmazotti életpálya-modellt. Harmadrészt azt akarta elérni a SZEF, hogy a kormány érdemi módon tekintse partnernek a szakszervezeteket a közszolgálat modernizációjának elõkészítése, kidolgozása során. A vitában felszólalók többsége jelezte: szakszervezetének választott testülete hozzájárulását adta a megállapodás aláírásához, Vadász János és Cser Ágnes viszont megismételte a tömegkommunikációban már többször és több helyen hangoztatott ellenérveit. Ezek lényege: a megállapodás utólag legitimálja a kétéves költségvetést, az egyezségben kevés a konkrétum, ez nem megállapodás, hanem tárgyalás nélküli paktum, a kormány diktátuma, többségi szavazattal nem, hanem csak konszenzussal dönthetne a Szövetségi Tanács a dokumentumról, ilyen horderejû ügyben a Szövetségi Tanácsnak nincs döntési jogosítványa, rendkívüli kongresszuson kellene ezt tárgyalni, a megállapodás szentesíti a közszolgálat szétverését, ellentétes a SZEFkongresszus minõsített többséggel elfogadott célkitûzéseivel. Az elhangzottakra reagálva Szabó Endre kiemelte: ha esély van bizonyos kérdésekben a közszféra ügyeit elõre vinni, akkor ezt az esélyt nem hagyhatjuk ki. Nem akkor tudunk valamit tenni a közszolgálat érdekében, ha hidegháborús színvonalra fagyasztjuk be a párbeszédet. A SZEF elnöke arra kért mindenkit: a viták közepette se feledjük közös érdekeinket, tartsuk tiszteletben egymás véleményét, s tartsuk szem elõtt, hogy a legnagyobb szívességet akkor tehetjük a kormánynak, ha hagyjuk magunkat szétzilálni.

A testület 83 támogató, 21 ellenzõ és 3 tartózkodó szavazattal igent mondott a SZEFkormány megállapodás aláírására. Végül a Szövetségi Tanács 84 igen és 23 tartózkodó szavazattal úgy döntött: amennyiben a megállapodás legfontosabb pontjai a dokumentumban rögzített határidõig nem teljesülnek, a SZEF felmondja az egyezséget. III. 1. A KSZSZ és az MKKSZ közös sajtótájékoztatójáról tudósító politikai napilapok idézik Michalkó Pétert, aki szerint új törésvonalak keletkeztek a SZEF-en belül a kormánnyal kötendõ megállapodás miatt. A KSZSZ elnöke sajnálatosnak tartja, hogy az EDDSZ és a KKDSZ politikai alapon, illetve saját valós ágazati problémái miatt nemet mond a SZEF-kormány megállapodás aláírására. A témához kapcsolódó nyilatkozatában Cser Ágnes a Magyar Hírlapnak kijelentette: azzal, hogy a kormány 25 milliárd forintot különített el a tervezett inflációnál nagyobb tavalyi adóbevételekbõl a közalkalmazotti bérek kompenzálására, valójában csak “egy marék kukoricát dobott a baromfiudvarba”. Ha tavaly 100 százalékkal nõttek volna a bérek, a kórházakban dolgozók jelentõs része akkor is a létminimum környékén élne. A kétéves költségvetés alig nyújt valamit a közszférának, s a mûködésre szánt kiadások nem emelkedtek. A kormány egyedül a közvetlen hatalomban dolgozó köztisztviselõket díjazza. III. 2. A SZEF Szövetségi Tanácsának elõzõ napi ülésérõl a Népszabadságnak és a Magyar Hírlapnak nyilatkozó Cser Ágnes közölte: “Nem adhattuk a nevünket egy olyan megállapodáshoz, amely se a közalkalmazottak béréhez, se az intézmények mûködéséhez nem ad semmilyen többletforrást. A kormánynak azokat az érdekegyeztetési kötelezettségeit is felesleges egyezménybe foglalni, amelyeket a törvények erejénél fogva be kellene tartania.” (Magyar Hírlap) “A kormány csak a közvetlen hatalomban dolgozó köztisztviselõket díjazza. Felvetõdött az is, hogy érdemes-e szûk másfél évre megállapodást kötni az Orbán-kormánnyal, és nem legitimálunk-e olyan kormányintézkedéseket is, amelyekkel korábban a szakszervezetek nem értettek egyet. Ilyen például a kétéves költségvetés, amely alig nyújt valamit a közszférának.” (Népszabadság) A Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában Vadász János így fogalmazott: “A SZEF története során még nem fordult elõ, hogy ilyen sorsdöntõ kérdésben konszenzus nélkül döntöttek volna.” Cser Ágnessel egyetértve Vadász János úgy véli, hogy “a SZEF stratégiáját alapvetõen befolyásoló megállapodásról nem a Szövetségi Tanácsnak, hanem a kongresszusnak kellett volna döntenie.” A két szakszervezeti vezetõ nyilatkozataira reagálva Szabó Endre a Magyar Hírlap tudósítójának kijelentette: “Természetes, hogy egy ilyen sokszínû szervezetben megjelennek ellentétes vélemények is. Elemi érdekünk azonban, hogy a kormánnyal megállapodást kössünk, hiszen a köz szolgálatában dolgozók sorsa alapvetõen a kabinet döntéseitõl függ.” III. 7. A kormány az elõzõ napi ülésén jóváhagyta a SZEF-kormány megállapodás tervezetét. A Magyar Nemzetnek errõl így nyilatkozott Szabó Endre: “A kormány döntésével esélyt látok arra, hogy a közszférában színvonalasabb és eredményesebb lesz az érdekegyeztetés. A megállapodás szerint javulhat a szféra bérhelyzete, és lehetõség nyílik egy, a köztisztviselõkéhez hasonló közalkalmazotti életpálya kiépítésére is. Amennyiben a másfél évig elhúzódott tárgyalások eredményeként létrejött — kompromisszumokat is tartalmazó — megállapodásban megfogalmazott

célok megvalósulnak, érzékelhetõen javulhat a közszféra helyzete.” III. 9. Létrejött a SZEF-kormány megállapodás. A kormány részérõl Stumpf István kancelláriaminiszter, a SZEF nevében pedig Szabó Endre elnök írta alá az Országházban. Az aláírási aktuson a két tárgyaló delegáció tagjain kívül ott volt — és szervezete nevében csatlakozott a megállapodáshoz — dr. Vígh László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke, Tarró Péter, a Vízügyi Országos Szakszervezet (VIOSZ) elnöke, és Molnár Péter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) ügyvivõje is. A megállapodásban a kormány kötelezettséget vállal arra, hogy az érintett szakszervezetekkel együttmûködve dolgoz ki intézkedéseket a közszolgálat modernizációjára, a közalkalmazottak, köztisztviselõk életviszonyainak, bérhelyzetének javítására, az érdekegyeztetés érdemibbé tételére. Az aláírás utáni sajtótájékoztatón Stumpf István egyebek között elmondta: “Ugyan voltak és vannak közöttünk viták az érdekegyeztetés fórumrendszerét illetõen, de ez a megállapodás arra is garanciát teremt, hogy a megszûnõ KIÉT helyébe egy ágazatközi fórum lép, amely lehetõvé teszi, hogy az ágazati érdekegyeztetés mellett stratégiai kérdéseket tudjunk megvitatni a közszférában is. Nem titkolom, hogy a kormányon belül is nehéz volt megszerezni a hozzájárulást ehhez.” Szabó Endre azt hangsúlyozta: a SZEF a mainál jobb bérrendszert, a jelenleginél magasabb és tisztességesebb béreket vár a megállapodástól, jobb beleszólási lehetõséget a közszolgálat munkavállalóit érintõ ügyekbe, s olyan belátható közszolgálati életpályát, amelynek legfontosabb eleme a tarthatatlanul alacsony bérek felzárkóztatása egy tisztes életvitelt biztosító kereseti nívóra. Újságírói kérdésre válaszolva a SZEF elnöke határozottan leszögezte: a SZEF érdekképviseleti politikájának fókuszából nem kerülnek ki azok a közszolgálati területek, amelyeknek a szakszervezetei ellenezték a megállapodás aláírását. III. 10. A politikai napilapok után a HVG hasábjain folytatódott a SZEF-kormány megállapodással kapcsolatos nyilatkozat-háború. “Semmi olyan nem történt, ami indokolná a megállapodást. A SZEF 1995-ös kongresszusi döntésével is ellentétes a paktum, az ugyanis egységes közszolgálati törvény elfogadtatását tûzte ki célul, a megállapodás viszont csak elmélyíti az indokolatlan kereseti eltéréseket a köztisztviselõk és a közalkalmazottak között” — érvelt Cser Ágnes, Vadász János pedig ismételten kijelentette: “A SZEF a megállapodással utólag legitimálja a kétéves költségvetést, amit a kormány anélkül nyújtott be a parlamentnek, hogy a szakszervezetekkel egyeztetett volna… Hiányoznak a konkrét, pénzre váltható ígéretek, a megállapodás tele van puha jókívánságokkal… Az egyetlen kormányzati ajánlatra, miszerint ezentúl a kabinet az õket érintõ témákban egyeztet a közszolgálati szakszervezetekkel, nincs szükség, mert elég lenne betartani a jogalkotásról szóló kétharmados törvényt.” III. 10. A politikai napilapok bõ terjedelemben, fotókkal illusztrálva tudósítanak a SZEF-kormány megállapodás elõzõ napi aláírásáról, kiemelve, hogy negyven közszolgálati szakszervezet fogadta el az egyezséget, amelyet azonban az EDDSZ és a KKDSZ ellenzett. III. 13. A SZEF Ügyvivõ Testületének ülésén Szabó Endre bejelentette: belföldrõl és külföldrõl egyaránt sokan gratuláltak a SZEF-kormány megállapodás aláírásához, Bárdos Judit pedig jelezte, hogy az aláírás után érezhetõen megváltozott a

belügyminiszter magatartása, máris tárgyalásra hívta. A Munka Törvénykönyvének módosításáról tárgyalva az ÜT egyetértett azzal az állásponttal, hogy a módosítás indokolatlanul túlterjed az EU-s követelményeken, a munkavállalók kárára. Mivel a közszférában igen alacsony a demonstrációs készség, a testület felhívta a tagszervezeteket, hogy saját hatáskörükben döntsenek a március 24-re tervezett tüntetésen való részvételrõl. III. 13. A SZEF Szövetségi Tanácsa és az ÉSZT Elnöksége a Munka Törvénykönyvének módosításával kapcsolatban kiadott együttes állásfoglalásában — megerõsítve a két szervezet korábbi álláspontját — kinyilvánítja, hogy a módosítás túlterjed az EU által elvárt jogharmonizáció követelményein, s a közszféra valamennyi alkalmazottját hátrányosan érinti. Az állásfoglalás elutasítja a törvényben garantált pihenõidõ csökkentését, a munkavállalókat védõ foglalkoztatási korlátok gyengítését, követeli az alapbéren felül járó pótlékok megtartását, kezdeményezi a hátrányos módosítások visszavonását. A két testület a “mindent vagy semmit” álláspont helyett a további tárgyalásos megoldást szorgalmazza a kompromisszumos megoldás reményében, s felhívja a SZEF és az ÉSZT tagszervezeteit, hogy saját döntésük szerint vegyenek részt a szakszervezetek március 24-re tervezett tiltakozó demonstrációján. A SZEF Szövetségi Tanácsa állásfoglalásban hívta fel tagszervezeteit a tiszai árvíz közszférában dolgozó károsultjainak megsegítésére. A testület döntése alapján a SZEF félmillió forint azonnali segélyt nyújt a súlyos kárt szenvedett közalkalmazottak, köztisztviselõk szolgálati viszonyban állók szociálisan legrászorultabb családjai részére. Az összeget a SZEF érintett megyei koordinációi osztják el. III. 13. A Magyar Hírlap arról tudósít, hogy a SZEF-kormány megállapodás alapján a bérek rendezésével és az új közalkalmazotti érdekegyeztetõ fórum alapszabályának létrehozásával foglalkozó két bizottságot hoz létre a napokban a kormány és a SZEF. Az összeállításban megszólal Cser Ágnes is, aki továbbra is élesen elutasítja az egyezséget, mondván: “A hazai érdekképviseletek rossz úton haladnak. A megállapodás aláírásakor mosolyogva kezet rázó urak csak nehezen tudnák megindokolni az egyezséget egy csõd szélén álló kórház dolgozóinak. III. 20. “Drámai pillanatokat él át a SZEF.” A Népszabadság ezzel a címmel közöl fél újságoldalt megtöltõ interjút Michalkó Péterrel. A SZEF alelnöke a kormánnyal kötött megállapodás ellen érvelõk álláspontjára reagálva kifejtette: ilyen komoly nézeteltérés az elmúlt tíz évben soha nem volt a SZEF tagszervezetei között. Az ellentéteket mindig sikerült elsimítani. Ha másképp nem, hát úgy, hogy aki kisebbségben maradt, indulatoktól mentesen fejtette ki álláspontját… Elõször fordult elõ, hogy az egyik érdekcsoport a másik rovására vagy kárára próbált nyíltan elõnyhöz jutni a közvélemény elõtt… A SZEF-ben mindig is voltak sajátos ágazati érdekeket tükrözõ álláspontok, de az nem fordult elõ, hogy valaki a saját ágazati érdekeit rákényszerítse a többségre… Ha a kisebbségi véleményüket hangoztatók annyira sértve érzik magukat, hogy a továbbiakban összeegyeztethetetlennek tartják saját érdekérvényesítési politikájukkal, akkor kísérletet kell tenni új program megalkotására, a SZEF átalakítására. Ennek színtere egy rendkívüli kongresszus lehet, amire a szövetség vezérkara készen áll. Ha a “kisebbségiek” ott is kisebbségben maradnak, szívük joga, hogy kilépjenek a szervezetbõl, de… az általuk képviselt dolgozók érdekében nem szabad ezt a lépést megtenniük.

III. 22. “A SZEF paktumot kötött.” A Népszabadság ezzel a címmel közli Vadász János terjedelmes nyilatkozatát, amelyben a KKDSZ elnöke összefoglalva megismétli a SZEF-kormány megállapodás ellen több lapnak és többször hangoztatott álláspontját, s rendkívüli kongresszus összehívását sürgeti. Érvei: 1. a paktum utólagosan legitimáltatja a szakszervezeti szövetséggel a kétéves költségvetési törvényt, holott a törvény közalkalmazotti keresetekre vonatkozó része a SZEF eredeti akaratával is ellenkezik. 2. A paktumban nincsenek konkrétumok, az csak jókívánságok gyûjteménye. 3. A SZEF egységes közszolgálati törvény és bérrendszer megalkotása mellett kötelezte el magát kongresszusán, ezzel szemben most olyan egyezséget kötött, amely tovább mélyíti a közalkalmazottak és a köztisztviselõk közötti szakadékot jogban, foglalkoztatásban és bérben. 4. Michalkó Péter két nappal korábbi (Népszabadság, 2001. március 20.) nyilatkozatára reagálva kifogásolta, hogy “politikai minõsítések láttak napvilágot azokkal a szervezetekkel kapcsolatban, amelyek szakmai érveket felsorakoztatva ellenezték a paktumot… Akik politikai vádakkal élnek, önmagukat leplezik le. Ilyen konkrétumok nélküli, kizárólag egy köztisztviselõi körnek elõnyös paktumot ugyanis — alig több mint egy évvel a választások elõtt — olyanok kötnek, akik a fennálló hatalmat kívánják hitelesíteni politikailag.” IV. 3. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Nemzeti Üdülési Alapítvány vagyonvesztésérõl (az egykori szakszervezeti üdülõk kezelésének és mûködtetésének anomáliáiról) tárgyalva tudomásul vette az ezzel kapcsolatos számvevõszéki jelentést. A testület sajnálatosnak minõsítette a kialakult helyzetet, amelyért a fõ felelõsség a Hunguestet és volt vezetõit terheli, s a kormány felelõssége sem elhárítható, mert meghatározó szerepe volt a kuratóriumban. Nem egyoldalúan a szakszervezeti kurátoroké tehát a felelõsség, hanem mind a három oldalé, s kiemelten a kuratórium elnökéé. IV. 9. A Gazdasági Tanács — egy év után elõször, kétéves fennállása óta negyedszer tartott — ülésén, amelyen elsõ ízben végig jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is, Szabó Endre azt az igényt fogalmazta meg, hogy az eredetileg számított 6 helyett 8-9 százalékosra módosított inflációs várakozáshoz kell igazítani a közszféra 2001. évi béremelését is. Hangsúlyozta, hogy a bérek hozzáigazítása az infláció módosuló mértékéhez már nem pusztán a kormány egyoldalú szándékán alapul, hanem a kormánnyal kötött megállapodáson, amit a szakszervezetek nagyon komolyan és felelõsségteljesen kezelnek. A konföderáció igénye, hogy a májusi bértárgyaláson megegyezés szülessen a 2001. évi bérek ügyében. A SZEF elnöke szóvá tette a költségvetési intézmények dologi keretének a mûködést, fenntartást már-már ellehetetlenítõ szûkösségét is. IV. 17. Soha nem fordult elõ, hogy fontos kérdésrõl “többségi” és nem konszenzusos alapon határozott volna a SZEF — nyilatkozta a Népszabadságnak a SZEF-kormány megállapodásról Vadász János, aki a cikk szerint attól tart, hogy a kialakult helyzet a SZEF széthullásához vezet. Ezért a SZEF rendkívüli kongresszusának összehívására készül javaslatot tenni a KKDSZ legközelebbi vezetõ testületi ülésén. Ezzel összefüggésben már eljuttatták a konföderáció vezetõihez a SZEF reformját elõsegítõ javaslataikat, amelyek “erkölcsileg megalapozzák azt, hogy bármit kezdeményezhessenek”. IV. 17. A tervezettnél magasabb — 6 helyett 9 százalékosra prognosztizált — infláció miatt a közszolgálati béremelések 11-11,75 százalékra kiegészítését sürgeti a Világgazdaság hasábjain Szabó Endre annak a mintegy 140 ezer közszférában

alkalmazottnak, akik 2001-ben csak 8,75 százalékos általános béremelésben részesültek. De azoknál (egészségügyieknél, pedagógusoknál és máshol) is indokolt a korrekció, akik 8,75 százaléknál nagyobb bérjavításban részesültek. A kormányt a SZEF-fel kötött megállapodás kötelezi arra, hogy májusban az érdekképviselettel együtt áttekintse és értékelje a 2001. évi béremelések végrehajtásának tapasztalatait — emlékeztetett rá a SZEF elnöke. IV. 19. A Népszavának nyilatkozó Vadász János kijelentette: ha a munkaadói oldal nem hajlandó érdemben tárgyalni a bérkompenzációról, akkor a KKDSZ országos demonstrációt kezdeményez, hogy felhívja a figyelmet az inflációszámítási hiba miatt kialakult bérezési egyenlõtlenségekre. Az összeállításban szintén megszólaló Cser Ágnes kifogásolta, hogy Orbán Viktor nem a KIÉT-ben, hanem a Gazdasági Tanácsban beszélt bérügyekrõl (A miniszterelnök kijelentette: nem módosítják a béralkukat.) IV. 24. A Népszava Május 1. elõkészületeirõl készült összeállításában megszólaltatott Szabó Endre kifejtette: a SZEF inkább a hagyományos május 1. megtartása felé hajlik, azzal együtt, hogy részt vesz a konföderációk közös megnyilvánulásán. A SZEF egyetért a többi konföderációval abban, hogy a módosított Munka Törvénykönyve nem munkavállaló-barát, de a SZEF inkább a kompromisszumos megoldások híve. IV. 25. A köztisztviselõi törvény parlamenti végszavazás elõtt álló módosításáról a Népszabadságnak nyilatkozó Fehér József arra hívja fel a figyelmet, hogy beláthatatlan következményekkel járhat az ügyviteli dolgozók és a fizikai alkalmazottak kiszervezése a közszolgálati jogviszonyból. Se politikai, se komoly szakmai, se költségvetési indoka nincs a mintegy 10 ezer alkalmazott átminõsítésének. Az MKKSZ fõtitkára szerint a kötelezõ vagyonnyilatkozat politikai cél, az illegális jövedelmek feltárására azonban nem alkalmas. IV. 26. A SZEF Ügyvivõ Testülete a kormánnyal folytatandó megbeszélésekre készülve a 2001. évi béremelések tapasztalatairól, az inflációs prognózis módosításának hatásairól, és a közalkalmazotti bérrendszer átalakításának lehetséges irányairól tárgyalt. A testület arra a közös álláspontra jutott, hogy pénz nélkül értelmetlen dolog átalakításról beszélni. A vita során az a közös vélemény alakult ki, hogy a SZEF változatlanul fontosnak tartaná egy egységes elõmeneteli rendszeren alapuló közszolgálati bérrendszer megteremtését. Olyan rendszer felelne meg igényeinknek, amely az egységes kereten belül kifejezné a közszolgálat prioritásait, figyelembe venné a szolgálati idõt, a végzettséget, a munka jellegét, s alkalmas lenne a bérek devalválásának kivédésére. Az ÜT fontosnak minõsítette annak kidolgozását, hogy az általános jegyeken belül miként jelenjenek meg a szakma-specifikus ügyek. IV. 27. A Heti Válasz szakszervezeti összeállításában más érdekképviseleti vezetõkkel együtt nyilatkozó Szabó Endre úgy foglalt állás: a munkavállalók szempontjából nem látja hasznát annak, hogy szakszervezeti vezetõk országgyûlési képviselõként tevékenykedjenek. A SZEF-kormány megállapodásra utalva pedig kijelentette: nem az az erõs szakszervezeti szövetség, amelyik sztrájkol, hanem az, amelyik meg tud állapodni a munkavállalók érdekében. IV. 27. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) eddig kétszer nyújtotta be az oktatási tárcához a pedagógusi életpálya-programról szóló, az ágazat egészét felölelõ javaslatát, de konkrét választ eddig egyik beadványra sem kaptak — nyilatkozta a

Világgazdaságnak Varga László ügyvivõ. IV. 30. Két fideszes parlamenti képviselõ (Kovács Zoltán és Perlaki Jenõ) a kormány által is támogatott új módosító javaslatot nyújtott be a köztisztviselõi törvény — várhatóan május végén elfogadásra kerülõ — módosításához. Eszerint az évi 25 napos alapszabadság mellett minden tíz év közszolgálati jogviszonyban eltöltött idõ után egybefüggõen hat hónapos fizetett rekreációs szabadság illetné meg a köztisztviselõket. A Népszabadság ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva Fehér József úgy ítélte meg, hogy a javaslat törvénybe iktatása az EU-elvárásoknak történõ megfelelést jelenti, és messze túlmutat a szakszervezeti követeléseken. A nyilatkozatban az MKKSZ fõtitkára emlékeztetett arra, hogy a közszolgálati szakszervezetek már 1992-ben, majd a ktv. 1997-es módosításakor is követelték, hogy tíz év szolgálati idõ után legalább hat hét egybefüggõ rekreációs szabadságot kapjon a köztisztviselõ, de a pénzügyi feltételek és a létszámviszonyok miatt csak üdülési támogatás lett a javaslatból. V. 5. A kormány semmilyen kötelezettséget nem vállalt az egészségügyi és szociális területen dolgozók tragikus körülményeinek megváltoztatásáért, ezért az EDDSZ sürgeti a 2000. decemberében — az országos demonstráció és a figyelmeztetõ sztrájk következményeként — megkezdett, de megrekedt tárgyalások mielõbbi folytatását a kormány képviselõivel — nyilatkozta a Népszabadságnak Cser Ágnes. Az EDDSZ elnöke szerint az egészségügyi intézmények tudatos tönkretétele, hogy még az infláció mértékével sem emelkednek a mûködési költségek, a munkavállalók tavalyi nettó átlagkeresete pedig az 1999-es létminimummal egyezik meg. Ezért az EDDSZ Stumpf István kancelláriaminisztertõl levélben kért intézkedést a tárgyalások azonnali folytatására. V. 5. A Népszabadság és a Magyar Nemzet ismerteti azt a sajtóközleményt, amelyben a KKDSZ kiáll az Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) önállóságának megõrzése mellett. V. 8. Szabó Endre arról nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, hogy még ebben a hónapban megkezdõdhet a SZEF és a kormány tárgyalása, amelynek során a március 9-én aláírt megállapodásnak megfelelõen áttekintik a közszféra kereseteinek alakulását és egyeztetnek egy, a KIÉT szerepkörét betöltõ új érdekegyeztetõ fórum létrehozásáról is. Szabó Endre arról is tájékoztatta a lapot, hogy a SZEF Ügyvivõ Testülete napokon belül véglegesíti az új közalkalmazotti bérrendszerre vonatkozó javaslatát, amely a köztisztviselõi életpályához hasonló bérrendszer kialakítását szorgalmazza. V. 15. A SZEF és a kormánnyal márciusban aláírt megállapodáshoz csatlakozó több más szakszervezet legalább 3 százalékos bérkiegészítést tart indokoltnak a közszférában. A kormány képviselõivel a közeli napokban ismét tárgyalóasztalhoz ülõ közszolgálati érdekvédõk a tervezettnél magasabbra prognosztizált infláció miatt kérik ezt a korrekciót a 2001. évi 8,75 százalékos béremelésre. A Népszabadságnak errõl nyilatkozó Szabó Endre hozzátette: elemezni kell azt is, milyen keresetnövekedési hatást váltott ki a kötelezõ minimálbér-emelés, mert most háttérbe szorultak azok, akik nem tartoznak a legkisebb bérért dolgozók kategóriájába, s mintegy 120-140 ezer azoknak a közintézményi munkavállalóknak a száma, akiknek a kormány erre az évre nem ígért 8,75 százaléknál magasabb béremelést. Újságírói kérdésre válaszolva Szabó Endre megerõsítette: a SZEF a leghatározottabban

képviseli a tárgyalásokon az egészségügyi ágazat munkavállalóinak érdekeit is, noha az EDDSZ ellenezte a SZEF-kormány megállapodást. V. 16. “Az a szakszervezeti konföderáció, amelyik saját kongresszusi döntéséhez sem tartja magát, morális válságban van.” — nyilatkozta a Népszabadságnak Cser Ágnes azzal kapcsolatban, hogy a márciusban kötött megállapodás alapján hamarosan tárgyaló asztalhoz ülnek a SZEF és a kormány képviselõi a közszolgálati béremelések idei tapasztalatainak áttekintésére. Az EDDSZ elnöke szerint a SZEF-kongresszus dokumentumba foglalta: egységes közszolgálat megteremtésére kell törekedni. A kormánnyal kötött egyezség szentesíti ugyan a köztisztviselõi elõmenetelt, a közalkalmazottak sorsáról viszont csak annyit tartalmaz, hogy a kormány megvizsgálja, mit tehet az érdekükben, miközben kétéves költségvetést fogadtatott el. A közelgõ bértárgyalásokkal összefüggésben Cser Ágnes azt mondta: a SZEF nem az alapszabálya szerint jár el, ha meghatározó alapító tagszervezetét kihagyja az egyeztetésekbõl. V. 17. “Semmiféle morális válság nincs a SZEF-ben, ez az állítás súlyos csúsztatásokat és torzításokat tartalmaz.” — jelentette ki Cser Ágnes Népszabadságbeli nyilatkozatára utalva Szabó Endre. A Magyar Nemzet kérdésére válaszolva a SZEF elnöke hozzátette: mivel a KKDSZ és az EDDSZ vezetõi nem elõször tettek hasonló nyilatkozatot, a tagszervezetek részérõl felvetõdött az az igény, hogy minderrõl a SZEF Ügyvivõ Testülete hozzon hivatalos állásfoglalást. V. 19. Az MKKSZ Országos Választmányának ülésén felszólaló Szabó Endre visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek szégyenteljesnek, a konföderáció alapszabálya megszegésének minõsítik a SZEF-kormány megállapodás megkötését. Az egyezség elõre mutató folyamatokat indít el a közszolgálatban dolgozók helyzetének javítása érdekében, s jó esélyt teremt arra, hogy a köztisztviselõi életpálya-program törvénybe foglalása után megszülessen a közalkalmazotti életpálya-program koncepciója is — mondta a SZEF elnöke. Szabó Endre a felszólalásban utalt arra, hogy a vitás kérdéseket tisztázó megbeszéléseket kezdeményezett az EDDSZ és a KKDSZ vezetõ testületeivel. A KKDSZ elnökségével jó szellemben lezajlott a találkozó, az EDDSZ-ben eddig nem nyílt erre mód. Pedig fontos tennivaló rendezni sorainkat. Nem egymás minõsítésével, hanem egymást jobban megértve, s nem tévesztve szem elõl, hogy a kifogásolható nyilatkozatok nem csak egyes szervezeteknek, nem csak a SZEF-nek ártanak, hanem alapvetõen az ügynek okoznak kárt. Az országos politikai napilapok (V. 21-én, hétfõn) bõ terjedelemben ismertették Szabó Endre felszólalását. V. 22. Cser Ágnes a Népszava hasábjaink tiltakozását fejezte ki, mert szerinte Szabó Endre testületi felhatalmazás nélkül jelentette be a SZEF 3 százalékos bérkiegészítési követelését 2001-re. Az EDDSZ elnöke sérelmesnek tartja azt is, hogy “a SZEF és a kormány közösen olyan fórumot készül nyitni a KIÉT helyett, amely csupán a köztisztviselõk érdekeivel kíván foglalkozni.” Cser Ágnes a nyilatkozatban kifejezte azt az igényét, hogy az EDDSZ-nek is részt kell vennie a tervezett SZEF-kormány tanácskozáson. V. 23. “A belsõ véleményellentétek nem zavarhatják meg a munkáltatóval (a kormánnyal) folytatandó tárgyalásokat, ezért még azok megkezdése elõtt belsõ egyeztetõ tárgyalásra kérte fel egyes tagszervezeteit a SZEF — nyilatkozta a Népszavának Szabó Endre. A SZEF elnöke szerint az EDDSZ-vezetõk

nyilatkozataival ellentétben nem marad érdekképviseleti fórum nélkül egyetlen, a SZEF-hez tartozó dolgozói réteg sem. Megmarad a Köztisztviselõk Érdekegyeztetõ Fóruma, a KIÉT utódjaként létrehozandó új szervezet pedig kifejezetten a közalkalmazottak országos ágazatközi érdekegyeztetését szolgálja majd. V. 24. A napokban megkezdõdnek a tárgyalások a közszféra szakszervezetei és a kormány képviselõi között a közalkalmazotti életpálya-program kidolgozásáról. A Népszabadságnak errõl nyilatkozó Szabó Endre kijelentette: a program leglényegesebb fejezete ugyan a keresetek érzékelhetõ emelése, de a SZEF ragaszkodik az úgynevezett kiegészítõ elemeket — az önálló nyugdíj- és egészségbiztosítást — tartalmazó közszolgálati szociális rendszer kialakításához is. V. 25. “A kormányzat az “oszd meg és uralkodj” elve alapján akarja megszüntetni az egységes közszféra érdekeinek képviseletére szolgáló KIÉT-et.” — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Vadász János. Míg a KIÉT-ben 1992. óta számos olyan megállapodás született a közszférát érintõ kérdésekben, amelyek törvényekben is helyet kaptak, a KOMT legfeljebb a tájékozódáshoz és a kormányzati döntések véleményezéséhez biztosít lehetõséget a szakszervezeteknek — tette hozzá. V. 28. A hat szakszervezeti konföderáció vezetõitõl kért nyilatkozatot a Népszabadság a pártokhoz fûzõdõ viszonyáról, esetleges választási együttmûködésrõl, képviselõjelölt állításáról és a szakszervezeti egység értelmezésérõl. Szabó Endre megerõsítette: a SZEF pártoktól független érdekképviselet, sem formális, sem informális választási együttmûködést nem köt pártokkal, konföderációként nem indít képviselõjelöltet pártlistán, tagszervezetei azonban saját döntésük alapján élhetnek ezzel a lehetõséggel. “Az érdekképviseleti politika általános, a munkavállalók egészét vagy többségét érintõ ügyekben elengedhetetlen a szakszervezetek együttmûködése. Ez a folyamat a közös és a sajátos érdekek figyelembevétele és tiszteletben tartása mentén haladhat eredményesen elõre.” — nyilatkozta a SZEF elnöke. V. 28. “Az elmúlt három évben indokolatlan bérkülönbségek alakultak ki a múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban és mûvelõdési intézményekben dolgozó közalkalmazottak és a pedagógusok között. A jelenlegi kormány kezdettõl fogva a pedagógusok és a felsõoktatásban dolgozók béremelésére koncentrált, ezzel szemben a KKDSZ csak nagyon komoly erõfeszítések árán érte el, hogy idén szeptembertõl az illetményeket 1,2-vel szorozzák meg, miközben a pedagógusok szeptembertõl 1,43-as szorzóra számíthatnak. Ebben a helyzetben a magunk pénzét keveselljük, és nem a másokét sokalljuk” — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Vadász János. V. 28. A közalkalmazotti életpálya-program hamarosan megkezdõdõ kidolgozásáról nyilatkozott a Népszavának Szabó Endre. A SZEF elnöke szerint a programba három olyan elemet mindenképpen be kell építeni, amely harmonizál a módosítandó köztisztviselõi törvény tervezetében megfogalmazott köztisztviselõi életpálya elemeivel. Ezek: 1. a jelenleginél nagyobb elõmeneteli garancia, 2. növekvõ különbség a kezdõk és a nyugdíj elõtt állók bére között, 3. a foglalkoztatási biztonság erõsítése. Ezeken kívül perspektívában elengedhetetlen, hogy a közalkalmazottak részére speciális nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszert hozzon létre a munkáltató. V. 29. A Népszabadság beszámol arról, hogy a SZEF elnökének többszöri kezdeményezésére Szabó Endre tisztázó megbeszélésen találkozott az EDDSZ elnökségével. A több mint háromórás találkozó nem vezetett eredményre. Az EDDSZ képviselõi továbbra is fenntartják álláspontjukat: a SZEF-kormány egyezség nem

segíti az egészségügyben dolgozók helyzetének érzékelhetõ javítását. Lapunk úgy tudja, az EDDSZ több munkahelyi szervezetében bírálják Cser Ágnes konfrontatív stílusát — írja a Népszabadság. V. 29. A kormány nem veszi komolyan a közalkalmazotti életpálya elõkészítésrõl és a közalkalmazottak bérrendszerének reformjáról szóló tárgyalásokat. A tervezett tárgyalásoknak semmiképpen nem lehet alapja egy olyan (a Gazdasági Minisztériumban kidolgozott) dokumentum, amely nem tartalmaz konkrét javaslatokat, csupán teoretikus kérdésekben veti fel a közszféra dolgozóit érintõ problémákat. A kormány ezzel a munkaanyaggal letette voksát a halogató taktika mellett — jelentette ki a Népszavának adott nyilatkozatában Vadász János. Az összeállításban szintén nyilatkozó Szabó Endre elismeri, hogy korábban lehetett volna érdemi tárgyalásokba kezdeni, ha a kormányoldal már az elsõ körben konkrét koncepciót nyújtott volna át a kérdések rendezésére. Ugyanakkor, ha a GM által megfogalmazott kérdésekre adott szakszervezeti válaszok jelentik majd a tárgyalások kiinduló pontját, ugyanúgy el lehet jutni a megoldásig. Addig a szakszervezeteknek is el kell dönteniük, hogy a jövõben az ágazati vagy az egységes közszolgálati bérrendszer kialakítását látják célszerûnek. Álláspontjáról a Népszabadságnak is nyilatkozott Vadász János, aki szerint “a SZEF csütörtöki ügyvivõ testületi ülésén a konföderáció nem kap felhatalmazást arra, hogy a gyenge színvonalú kormányzati elõterjesztésrõl érdemben egyeztessenek a kormánnyal.” V. 31. A SZEF ügyvivõ Testülete elsõ olvasatban tárgyalt a megalakítandó KOMT alapszabály-tervezetérõl és a közalkalmazotti illetményrendszer tervezetérõl. Az ülésen éles vita alakult ki a KIÉT utódaként létrejövõ KOMT koncepciójáról, amely szerint az új fórum munkavállalói oldalán nem ágazati szakszervezetek, hanem konföderációk képviselõi ülhetnek, mivel az egyeztetéseken nem az egyes ágazatokat, hanem a közalkalmazottak valamennyi ágazatát érintõ ügyeket vitatják meg. Az Ügyvivõ Testület ismételten kinyilvánította, hogy nem ért egyet a KIÉT megszüntetésével, de ha más választás híján elfogadjuk az utódszervezet alapszabályát, a SZEF igényli, hogy a kormány teremtsen törvényi garanciát a KOMT mûködésére, a megállapodás kötése is szerepeljen a KOMT céljai között, legyen lehetõség egyes esetekben a köztisztviselõi és a közalkalmazotti érdekegyeztetõ fórum közös ülésére, s 9 tagú legyen a KOMT munkavállalói oldala, amelybõl 5 hely a SZEF-et illeti meg. A közalkalmazotti illetményrendszer tervezetével kapcsolatban az ÜT ajánlásokat fogalmazott meg a június 5-én kezdõdõ szakértõi szintû tanácskozáson a SZEF képviseletében részt vevõk számára. A SZEF két kérdést tekint kiinduló pontnak. 1. A kormány kíván-e pénzt tenni az újonnan kialakítandó bérrendszerbe vagy nem? Ha nem, akkor nincs értelme az átalakításnak és így a tárgyalásnak sem. 2. Egységes közalkalmazotti illetményrendszer jöjjön létre, amely ágazatilag eltérõ bértáblát jelent, s amely figyelembe veszi a szakmai sajátosságokat is. (A SZEF elnöke a vitában kialakult részletes javaslatokat június 5-én megküldte Stumpf István, Varga Mihály, Matolcsy György minisztereknek.) A Gazdasági Minisztérium által összeállított Nemzeti Fejlesztési Terv elsõ változatáról tárgyalva az ÜT úgy foglalt állást, hogy a terv alapjául szolgáló munkaanyag korrekt, jó színvonalú munka, s a SZEF igényli, hogy a közszférával

összefüggõ helyzetelemzés (bérek, érdekegyeztetés stb.) is hasonló színvonalon készüljön el. VI. 1. A napokban kezdõdõ SZEF-kormány szakértõi tárgyalásokon a közalkalmazotti illetményrendszer korszerûsítését is tartalmazó közalkalmazotti életpálya-program kialakításáról és a KIÉT helyébe lépõ KOMT létrehozásáról lesz ugyan szó, de nem kerülhetõ meg az idei bérek korrekciója sem. A SZEF az infláció alakulását és a versenyszféra elsõ negyedévi bérkiáramlását figyelembe véve legalább 3 százalékos újabb béremelésre jelenti be az igényét, — nyilatkozta a Népszabadságnak Szabó Endre. VI. 5. Megkezdõdött a SZEF és a kormány képviselõinek szakértõi szintû elõkészítõi tárgyalása az új közalkalmazotti érdekegyeztetõ fórum létrehozásáról és a közalkalmazottak bérrendszerének reformjáról. A SZEF tárgyaló csoportját Borbáth Gábor alelnök, a kormányoldalét Herczog László, a Gazdasági Minisztérium megbízottja vezette. A KOMT ügyében közeledtek az álláspontok. (A kormányoldal elfogadta például, hogy a szimpla párbeszéd, a vélemények ütköztetése mellett a KOMT-nak célja a megállapodások elérése is.) A tisztázatlanul maradt kérdésekben a SZEF képviselõi egyeztetést tartanak szükségesnek Stumpf István kancelláriaminiszterrel. Felhatalmazás híján nem sikerült tisztázni a tárgyalásokon a közalkalmazotti bérrendszerrel kapcsolatos SZEF-aggályokat. (A kormány milyen ütemben, mekkora összeget kíván fordítani az átalakításra.) A SZEF ragaszkodik ahhoz, hogy az illetményrendszer reformját a közalkalmazotti életpálya-rendszer kidolgozásával összhangban kell megvalósítani. A kormányzati válaszért a konföderáció egyeztetést kíván Stumpf Istvánnal. A kormány elismerte ugyan, hogy a 2001. évi infláció várhatóan magasabb lesz a tervezettnél, az elsõ negyedév adatai alapján azonban — mivel a közalkalmazotti béremelések elérték a kívánt mértéket — nem látja szükségesnek a 8,75 százalékos béremelés korrekcióját. Erre a félévi számok ismeretében kész visszatérni a kormány. VI. 7. A köztisztviselõkéhez hasonlóan pedagógusi életpálya-programot dolgozott ki a Pedagógusok Szakszervezete, hogy a szakma visszanyerje az õt megilletõ társadalmi megbecsülést. A PSZ kormányképviselõk, szakemberek bevonásával konferenciát rendezett az életpálya-programról, amely a nemzetgazdasági átlagnál 20-30 százalékkal magasabb béreket, a csatlakozásig az EU-beli pedagógusok bérének 6070 százalékos megközelítését, a pályakezdõket a katedrára vonzó feltételeket, a minõségi munka egyértelmû elismerését, a képzés-továbbképzés honorálását, lakástámogatási alapot, kedvezményes informatikai eszközöket és szolgáltatásokat, speciális egészségügyi, szûrõvizsgálati rendszer létrehozását, államilag finanszírozott és garantált üdülési jegyet, a pedagógus-igazolványhoz kapcsolódó kedvezmények bõvítését igényli a közoktatásban dolgozók számára. VI. 13. Elkészült egységes közszolgálati reformtervével a KKDSZ — nyilatkozta több lapnak (Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet) Vadász János. A tervezet — amelyet jóváhagyott a szakszervezet országos ügyvivõ tanácsa is — követeli a kormánytól, hogy a közszféra dolgozó csoportjainak ügyeit egységesen kezelje, ne válassza szét a köztisztviselõk, a közalkalmazottak és a szolgálati jogviszonyban állók érdekkörét. A KKDSZ a közeljövõben meg kívánja osztani ezt az álláspontját a társszakszervezetekkel is, s egy egységes vélemény kialakítása után a SZEF-nek is ezt

kellene képviselnie tárgyalásokon.

a

kormánnyal

hamarosan

megkezdõdõ

érdekegyeztetõ

VI. 14. Mintegy kétszázan vettek részt azon a demonstráción, amelyet a KKDSZ rendezett Budapesten tiltakozásul az Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) átszervezése, elköltöztetése ellen. VI. 19. A SZEF Ügyvivõ Testülete tájékoztatót hallgatott meg a SZEF-kormány megállapodás alapján létrejött két szakértõi bizottság elsõ tárgyalásairól. A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának (KOMT) ügyrendjét elõkészítõ bizottság munkavállalói oldala javasolta, hogy a megállapodás szándékéval történõ tárgyalás kerüljön be a KOMT céljai közé, a KOMT munkavállalói oldalának létszáma legyen a tervezettnél nagyobb, s mielõbb teremtõdjék meg a KOMT mûködésének törvényi garanciája. Az ÜT további egyeztetést tart szükségesnek a közszolgálati szakszervezetekkel, s utána a kormányzati oldallal. A közalkalmazotti bérrendszer felülvizsgálatával foglalkozó bizottság ülésén a kormányoldal képviselõi pozitívan reagáltak a kancelláriaminiszterhez, a gazdasági és a pénzügyminiszterhez írásban eljuttatott SZEF-javaslatokra, a finanszírozási rendszer felülvizsgálatával kapcsolatos igényünkre, de az ilyen arányú bérintézkedések méretérõl és forrásáról politikai döntést kell hozni. A konkrét szakmai elõkészítést szolgáló szakértõi tárgyalások csak a politikai döntés után kezdõdhetnek meg. A közszféra 2001. évi bérével összefüggésben a tárgyaláson a SZEF képviselõi a tervezettnél magasabb infláció miatt ragaszkodtak a bértömegbe épített bérkompenzációhoz. A kormányzati oldal elfogadta azt a SZEF-követelést, hogy a 2001-ben kifizetett 2000. évi bérkorrekció ne számítson bele a 2001. évi keresetekbe. Az ÜT úgy döntött, hogy a tárgyalások folytatásakor fel kell vetni a köztisztviselõi státuszból kiszervezetettek problémáit is. Az Ügyvivõ Testület elsõ olvasatban tárgyalt a SZEF-ÉSZT Unió alapító nyilatkozatának tervezetérõl, s támogatta a formalizált együttmûködés intenzív elõkészítését. Az ÜT-ülés résztvevõi között kiosztották az EDDSZ Alapszervezeti Titkárok Tanácsa 2001. június 14-i ülésének határozatát, amely — szokatlan hangnemben — olyan közalkalmazotti bérfelzárkóztatási igények azonnali kormány elé terjesztésére szólítja fel a SZEF-et, amelyeket a konföderáció évek óta szorgalmaz, sürget minden tárgyaláson. VI. 25. Kétórás figyelmeztetõ sztrájkot tartottak 13-15 óra között az OMIKK dolgozói, így tiltakozva a nagyhírû könyvtár átszervezése, költöztetése ellen. A demonstrációt szervezõ KKDSZ közleményben bejelentette: ha az Oktatási Minisztérium nem áll el a költöztetéstõl, az intézmény dolgozói súlyosabb lépésekre is készek. VI. 26. A SZEF változatlanul szükségesnek tartja, hogy a 2001-re a közszférában elõirányzott 8,75 százalékos béremelést további 3 százalékkal növeljék, mivel a tervezett 6 százalék helyett jóval magasabb infláció várható — nyilatkozta a Világgazdaságnak Szabó Endre. A SZEF elnöke elismerte, hogy egyes közszolgálati területeken az átlagosnál magasabb volt a béremelés, de a közszféra mintegy 130-140 ezer dolgozója reálbér-csökkenést szenved el, mert csak a 8,75 százalékos emelésben

részesült. A statisztika szerint ugyan az év elsõ négy hónapjában 17 százalék körüli volt a keresetemelkedés a közszférában, ám ebbõl le kell vonni a múlt évi kompenzációként idén kifizetett összeget, ami 3-4 százalékot tesz ki, és a minimálbéremelés átlagosan 2-2,5 százalékos hatását. Az összeállításban szintén nyilatkozó Õry Csaba államtitkár szerint ha a 17 százalékos béremelkedésbõl levonjuk az idén kifizetett tavalyi kompenzációt, akkor az idén eddig 14 százalékos béremelést kapott a közszféra, ami azt jelenti, hogy a kormányzat már túlteljesítette a SZEF-kormány megállapodás 2001-es bértételét. VII. 2. Sem szakmai, sem költségvetési indokai nincsenek annak, hogy a köztisztviselõi törvény július 1-jén életbe lépett módosításával közel 16 ezer ügykezelõ és technikai alkalmazott kikerült a köztisztviselõi státuszból — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Fehér József. Az MKKSZ fõtitkára attól tart, hogy az új feltételek mellett csak magas piaci fizetéssel lehet például informatikusokat a köz szolgálatába állítani. Az összeállításban ugyancsak nyilatkozó Bárdos Judit BRDSZfõtitkár szerint elõfordulhat, hogy ugyanabban az irodában négy különbözõ jogviszony szerint foglalkoztatott ember ül egymás mellett, és végez közel azonos munkát. VII. 13. Fehér József MKKSZ-fõtitkár a Népszabadságnak nyilatkozva orvosolandó méltánytalanságnak minõsítette, hogy míg az állami szerveknél legalább megyei szinten dolgozó, felsõfokú végzettségû köztisztviselõk illetménypótléka 20-ról 30 százalékra emelkedett a ktv. módosításával, a helyi közigazgatás — például a kerületi földhivatal, a munkaügyi központ, az ANTSZ — azonos végzettségû, hasonló munkát végzõ alkalmazottainak illetménypótléka nem változott, marad 10 százalék. Ezért az MKKSZ kezdeményezi, hogy 10 százalékkal emeljék fel a helyi közigazgatásban dolgozó diplomás és más, csak középfokú végzettségû, de a legfrekventáltabb területen, ügyfelekkel foglalkozó mintegy 8 ezer köztisztviselõ illetménypótlékát. VII. 16. A SZEF Ügyvivõ Testülete a közszféra 2001. évi bérhelyzetérõl tárgyalva megerõsítette igényét: legalább 3 százalékkal kell kiegészíteni az idei 8,75 százalékos béremelést, mert azt 6 százalékos inflációra számítva határozta meg a kormány, a drágulás mértékét azonban már maga a kormány is ennél jóval magasabbra prognosztizálja. A SZEF vezetõ testülete kiemelt figyelmet kér fordítani azokra a közszolgálati munkavállalókra, akik nem részesültek a SZEF-kormány megállapodással kialkudott, a 8,75 százalékos emelkedésen felüli bérszorzókban. A testület ragaszkodott ahhoz, hogy a bérkompenzációt építsék be a bértömegbe, ne egyszeri juttatásként kapják az érintettek. Az ügyvivõ Testület sürgette a közalkalmazotti életpálya-koncepció kidolgozásának felgyorsítását, hogy az még októberben érdemben tárgyalható legyen. Sok részkérdést érintõ, alapos vitát folytatott a testület a közalkalmazotti ágazatközi érdekegyeztetõ tanács, a KOMT ideiglenes alapszabály-tervezetérõl, amelynek több pontjáról további tisztázó tárgyalásokat tart szükségesnek az ÜT. VII. 19. Elõrehozott illetményszorzó-emelést kezdeményez a közigazgatásban az MKKSZ. A Népszabadságban errõl nyilatkozó Fehér József szerint jelentõsen devalválná a köztisztviselõk keresetemelkedésének mértékét, ha csak 2003. június 30ával kapnák meg az illetményszorzó 2001. július elsejétõl történt emelésének hátralévõ 30 százalékát. Ezért a szakszervezet azt igényli, hogy az emelés második ütemére 2002. január 1-jétõl kerüljön sor.

VII. 24. A kormány egy nyilvánosságra nem hozott döntésével gyakorlatilag létszámstopot rendelt el a közigazgatásban, mert a közhivatalokban foglalkoztatottak létszámát a feladatok nagyságával kívánják összehangolni, s az ehhez szükséges felmérés elkészítéséig nem tölthetõk be az üres álláshelyek. Az errõl tudósító Népszabadságnak Kiss Sándor MKKSZ-elnök kifejtette: a létszámstopnak szakmai indokoltsága nincs, csak politikai indítékai lehetnek a döntésnek, mert a magyar közigazgatásban lényegesen kevesebben dolgoznak, mint az EU és az OECD országaiban. A témát másnap (VII. 25.) folytató Magyar Hírlap szerint a létszámstop csak elõzménye a közigazgatás tervezett profiltisztításának, amelynek során elválasztanák egymástól a hatósági munkát végzõ és a szolgáltató feladatokat ellátó hivatalokat, amelyek kikerülnének a közvetlen állami irányítás alól. Az ügyrõl a lapnak nyilatkozó Fehér József MKKSZ-fõtitkár azt hangsúlyozta, hogy a közszféra érdekképviselete egységes közigazgatásban gondolkodik, ezért elfogadhatatlannak tartja, ellenzi, hogy például a statisztikával, a bérszámfejtéssel, az állategészségüggyel, a környezetvédelmi mérésekkel foglalkozó hivatalok kikerüljenek a közigazgatási rendszerbõl. VIII. 29. Szakszervezeti konföderációk vezetõi nyilatkoznak a 2002. évi minimálbéremelésrõl egy terjedelmes összeállításban a Népszabadság hasábjain. Szabó Endre azt az álláspontját fejti ki benne, hogy a SZEF támogatni fogja az emelést, ugyanakkor halaszthatatlannak tartja a közszféra egészét érintõ, további felzárkóztató intézkedések meghozatalát. VIII. 30. A Pedagógusok Szakszervezete tanévkezdõ sajtótájékoztatóján Borbáth Gábor támogatta azt a SZEF-igényt, hogy januárig visszamenõlegesen 3 százalékos bérkorrekciót kapjanak a közszolgálatban dolgozók, köztük a pedagógusok is. A fõtitkár sürgõs állami beavatkozást tartott szükségesnek a közoktatás nem pedagógusi munkakört betöltõ munkavállalóinak bérügyeivel kapcsolatban. Varga László titkár a minimálbér emelésével elõállott bértorlódások feszültségeire hívta fel a kormány figyelmét. VIII. 31. A kormánnyal márciusban kötött megállapodás eddigi teljesítésérõl tárgyaltak a Stumpf István kancelláriaminiszter vezette kormánydelegáció tagjai és Szabó Endre vezetésével a közszolgálati szakszervezetek képviselõi az Országházban. A megbeszélésen több fontos kérdésben egyetértés alakult ki a felek között. A bérek, keresetek 2001. elsõ félévi alakulását a kormányoldal úgy ítélte meg, hogy a vállalt intézkedések túlteljesültek. A szakszervezeti oldal ezt vitatta, mivel a KSH 17,4 százalékos keresetemelkedési adatából le kell vonni a múlt évi keresetek idei 1,5-3 százalékos egyszeri kiegészítését. A kormányoldal indulatosan reagált erre az álláspontra. Megállapodás született arról, hogy a két fél negyedévente — ágazatonkénti, szakmacsoportonkénti bontásban — értékeli a bérhelyzet alakulását, s indokolt esetekben a kormány intézkedik. A kormányoldal elismerte, hogy a csak 8,75 százalékos béremelésben részesült mintegy 150-160 ezer közalkalmazott reálbére a tervezettnél magasabb infláció miatt az idén csökken, ezért vállalta a visszamenõleges kompenzálásukat. A mértékre és a megoldás módjára bizottság tesz majd javaslatot. A szakszervezeti oldal határozottan elutasította azt a kormányzati

szándékot, hogy a kompenzáció egyszeri juttatásként történjen. Végül a kormányoldal vállalta, hogy megvizsgálják a bérbe építés lehetõségét. A közalkalmazotti életpálya-rendszer ügyében a kormányoldal vállalta, hogy október második felében elõterjeszti ezzel kapcsolatos javaslatait, s a szakszervezetek is kidolgozzák saját elgondolásaikat. A közszféra modernizációjával kapcsolatban a szakszervezeti oldal kifogásolta, hogy több ágazati reformtervrõl nem kapott kellõ tájékoztatást a tárcáktól, elmaradt a kötelezõ egyeztetés. A kormánydelegáció vállalta az észrevételek továbbítását, a mulasztások pótlását. A SZEF sürgette a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának megalakítását. Megegyezés: rövidesen sor kerül még egy egyeztetésre a témáról. A szakszervezetek konkrét kormányzati elképzeléseket igényeltek arra, miként teremtenek lehetõséget szakszervezeti tisztségviselõk bekapcsolódására az EU-felkészítõ tanfolyamokba, fõleg az államilag finanszírozott nyelvtanfolyamokba. A kormányoldal ígérete: hamarosan konkrét javaslatot dolgoz ki. A Közalkalmazotti Tanácsok 2001-ben esedékes választásának elhalasztását, a jelenleg mûködõ KT-t mandátumának 2 évvel meghosszabbítását célzó közös javaslatot terjeszt az országgyûlés elé a két fél. IX. 4. A köztisztviselõi státuszból kiszervezettek ügyének rendezését sürgeti a Népszabadságnak adott nyilatkozatában Michalkó Péter. A KSZSZ elnöke kifogásolja, hogy a munkáltatók nem hajlandók kollektív szerzõdést kötni a kiszervezettekkel, akik kimaradtak a köztisztviselõk júliusi fizetésrendezésébõl és félõ, hogy nem kapnak abból a bérkorrekcióból sem, amiben visszamenõlegesen részesülnek majd azok, akik csak 8,75 százalékos fizetésemelésre voltak jogosultak 2001-ben. A KSZSZ és az MKKSZ kezdeményezi, hogy a SZEF ezzel kapcsolatban tegyen javaslatot a kormánynak a márciusban kötött megállapodás kiegészítésére. IX. 6. A SZEF Ügyvivõ Testülete a minimálbér 2002-re tervezett emelésérõl tárgyalt, s úgy foglalt állást, hogy az elõzõ évihez hasonlóan támogatja az emelést, mert Magyarországon a keresetek mértékéhez hasonlóan a minimálbér szintje is elmarad az ország fejlettsége és a gazdaság teljesítménye által megalapozott mértéktõl. A SZEF jobbnak tartotta volna, ha a 2002. évi béremelések témakörével együtt lehetett volna tárgyalni a minimálbérrõl, ezért sürgeti, hogy haladéktalanul kezdõdjön tárgyalás a 2001-2002. évi költségvetési bérelõirányzatok módosításáról. A testület felhívta a kormány illetékeseinek figyelmét: elkerülhetetlen szembenézni azzal, hogy a minimálbér emelése a közalkalmazotti bértábla-tételek jelentõs részének összecsúszásával jár. Az ebbõl keletkezõ súlyos feszültségek kezelése nem tûr halasztást, költségvetési fedezetet kell biztosítani a közalkalmazotti bértábla korrigálására. Az ÜT azt is szóvá tette, hogy a minimálbér és általában a keresetek

emelését lehetõvé tevõ források hiányosan állnak rendelkezésre, nincsenek maradéktalanul benne az intézményi elõirányzatokban. Ráadásul az évek óta “fagyasztott” dologi keretekbõl sem telik átcsoportosításra, mert még az intézmények mûködésére sem elegendõ az összeg. Ezért a minimálbér emelésérõl szóló megállapodásnak tartalmaznia kell a többletforrások rendelkezésre bocsátásának ígéretét és módját is. IX. 8. A Népszabadságnak adott interjúban Szabó Endre felvetette: a közalkalmazotti tanácsok választásának két évvel késõbbre halasztása elegendõ idõt adna egy átfogó érdekképviseleti törvény megalkotására, amely meghatározná a reprezentativitás kritériumait, s rendezné a szakszervezeti jogosítványok, az üzeni, a közalkalmazotti tanácsok kompetenciáját. IX. 12. A SZEF mintegy 20 szakszervezeti tisztségviselõ közremûködésével szakmai vitafórumot rendezett arról a javaslatról, amelyet Vadász János KKDSZ-elnök készített a közszolgálat munkaügyi és szociális reformjáról. Az eszmecserén több, nem a SZEF-hez tartozó közszolgálati szakszervezet képviselõje is részt vett. IX. 22. Soha nem tartottuk indokoltnak a közszolgálatban a közalkalmazotti tanácsok létét, csak azért vettük tudomásul, mert e választás legitimálta a közalkalmazotti szakszervezeteket részben az érdekegyeztetés, részben pedig a kollektív szerzõdés kötése szempontjából. A testületek mandátumának meghosszabbítását idõnyerésnek tekintjük, hogy a SZEF törekvéseinek megfelelõen értékeljük az 1993. — az elsõ közalkalmazotti tanácsválasztás — óta kialakult helyzetet. Ha szükségesnek mutatkozik, közösen kezdeményezzük, hogy a munkavállalói részvételi jogosítványokat a szakszervezet vegye át — nyilatkozta a Népszabadságnak Fehér József. IX. 25. A módosított köztisztviselõi törvény végrehajtásának tapasztalatai összességben nem kedvezõtlenek, a több mint 90 ezer közszolga keresete azonban lényegesen elmarad a törvény vitája során hangoztatott ígéretektõl — jelentette ki a Népszabadság hasábjain Fehér József. — A legnagyobb gondot a középfokú végzettségûek aránytalanul kevés, néhány ezer forintos, összességében 15-20 százalékos béremelése jelenti. Az MKKSZ ezért kezdeményezi, hogy a kormány illetékeseivel tekintsék át a helyzetet, és mielõbb korrigálják a béreket. (Az interjúösszeállításban szintén megszólaló Kontrát Károly, a BM helyettes államtitkára nem zárkózott el a téma megvizsgálásától és attól, hogy ha indokolt, még az idén korrigálják a béreket.) IX. 27. További tárgyalások szükségesek a pedagógusok szeptembertõl esedékes 20 százalékos béremelése ügyében, mert a legtöbben megkapták ugyan a 20 százalékot, de vannak olyan pedagógusok, akiknek egyes bérelemei nem nõttek. Ilyen például a vezetõi pótlék, a két szakon tanítók pótléka, a kötelezõ óraszám emelkedéséért járó pótlék. Így az õ fizetésük 20 százaléknál kisebb mértékben emelkedik — vetette fel a Népszabadság hasábjain Borbáth Gábor. X. 2. A SZEF egységes közszolgálati életpálya-rendszerben gondolkodik — hangsúlyozta Szabó Endre az MKKSZ közalkalmazotti életpálya-konferenciáján elmondott felszólalásában. “A SZEF nevében fellépve — mondta — mi alapvetõen azt képviseltük, és máig nem mondtunk mást, a SZEF legutóbbi, 1999-es kongresszusán is azt az álláspontot rögzítettük, hogy a közszolgálatot egységes módon szemléljük. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem ismerjük el a

közszolgálaton belüli foglalkozási és szakma-specifikus leágazások létjogosultságát. A mostani kormány viszont jelenleg másként gondolkodik errõl a kérdésrõl. A közszolgálatot nem egységes egésznek tekintve, hanem szektorálisan közelíti meg ezt az ügyet… Ilyen körülmények között az a nagy kérdés számunkra, hogy a szektorok esetében valós érvek alapján és az ott dolgozók által is elfogadhatóan mit ismerünk el szakma-specifikus ügynek, és melyek azok az elemek, amelyekrõl viszont azt kell mondanunk, hogy nem lehet szakma-specifikus megoldásokat alkalmazni, hanem a közszféra egészére nézve kell bizonyos életpálya-elemeket megkonstruálni. Mi tehát úgy gondolkodunk, hogy a közszolgálati életpálya-rendszernek a fõ elemeiben nagyjából egységes megoldásokat kell alkalmazni, és ebbõl kell leágaztatni a szakmaspecifikus ügyeket.” X. 3. A SZEF elnöke — a SZEF-kormány megállapodáshoz csatlakozó más közszolgálati szakszervezetek megbízásából is — levélben emlékeztette Stumpf István és Varga Mihály minisztert a kormány és a közszolgálati szakszervezetek tárgyaló csoportjának 2001. augusztus 31-ei találkozójára, amelyen a szakszervezeti oldal sürgõs kormányintézkedést kért a 2001-ben csupán 8,75 százalékos béremelésben részesült közszolgálati dolgozók bérkorrekciója, valamint az egészségügyi és szociális intézményekben dolgozók 2001. második felében várható jelentõs keresetcsökkenése ügyében. A tárgyaláson a kormányoldal megalapozottnak minõsítette a szakszervezetek felvetését. Pozitív következménynek értékelhetõ, hogy a zárszámadási törvényjavaslat — a SZEF-kormány megállapodásra hivatkozva — 14 milliárd forintot elkülönített a közszféra bérkompenzációjára, a szakszervezeti oldal hiányolja azonban, hogy semmiféle választ nem kapott a kormánytól a kért bérkorrekció megoldásával kapcsolatban. A levél leszögezi: a szakszervezetek számára elfogadhatatlan lenne, ha egyszeri juttatásként fizetnék ki az érintettek járandóságát. Azt is nehezményezi Szabó Endre, hogy a szakszervezetek a média útján értesültek az egészségügyben és a szociális szférában foglalkoztatott ápoló személyzet pótlékának emelését ígérõ kormányzati szándékról. A SZEF-kormány megállapodás alapján ezzel kapcsolatban egyeztetési kötelezettsége lett volna a kormánynak. A felvetett ügyekben mielõbbi választ és tárgyalást várnak az érintett szakszervezetek. X. 4. A közgyûjteményekben és a közmûvelõdési intézményekben dolgozók mintegy 70 százaléka egyáltalán nem, vagy csak részben kapta meg szeptember 1-jétõl járó, de október elején esedékes béremelését — tette szóvá Vadász János sajtótájékoztatóján. A késlekedés oka: a kormány csak szeptember 26-án adta ki a bérfejlesztésre vonatkozó rendeletet. A KKDSZ haladéktalan, soron kívüli ellenõrzést és felelõsségre vonást követel a kulturális tárcától, s felszólítja a kormányt a béremelési megállapodás betartására. A KKDSZ állásfoglalására azonnal reagáló minisztérium közigazgatási államtitkára elismerte ugyan, hogy a béremelés szeptember 1-jétõl hatályos, de szerinte ez nem jelenti azt, hogy október elején mindenki megkapja az emelt összeget, mert a helyi egyeztetések sok idõt vesznek igénybe. X. 7. A SZEF és tagszervezeteinek sok vezetõje, aktivistája is részt vett a hat szakszervezeti konföderáció budafoki szüreti baráti találkozóján, ahol ismert közéleti személyiségek és a szakszervezeti konföderációk vezetõi fórumon cseréltek véleményt a társadalmi párbeszéd és a munkavállalók helyzetérõl. X. 8. A SZEF megyei szervezetei vezetõinek budapesti értekezletén Szabó Endre a bér- és kereseti helyzetrõl, a minimálbér emelésérõl, a közszolgálati életpálya-

tervekrõl, a KOMT megalakulásáról, az egészségügyi törvény tervezetérõl, az országgyûlési választások elõkészületeirõl és a SZEF ezekkel kapcsolatos érdekképviseleti tevékenységérõl tájékoztatta a résztvevõket, akik beszámoltak a megyei koordinációk helyzetérõl, tevékenységérõl. Többen felvetették: ösztönözze a SZEF, hogy a nagy létszámú szervezetek mellett a SZEF valamennyi tagszervezete vegyen részt a megyei koordinációk munkájában. Az is szóba került, hogy a SZEFnek fel kell készülnie a régiók közéleti szerepének megerõsödésére. X. 12. Megalakult a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT). A létrehozását kimondó dokumentum aláírásakor Szabó Endre megerõsítette: a SZEF álláspontja továbbra is az, hogy a KIÉT megfelelõ fórum volt a közszféra munkavállalóit érintõ ügyek megtárgyalására. A konföderáció ugyanakkor kész volt a kompromisszumra egy olyan intézmény létrehozása érdekében, amelyben a közintézmények dolgozóinak javát szolgáló megállapodásokra is lehet jutni. A KOMT-ban a SZEF 6, az ÉSZT 3, a Liga, az MSZOSZ, illetve a hét önkormányzati szövetség 1-1 képviseleti helyet kap. X. 13. Sok pedagógus hagyja ott a pályát — nyilatkozta a Népszabadságnak Borbáth Gábor. A PSZ fõtitkára szerint a pályaelhagyás nem pusztán az alacsony bérekkel függ össze. A pedagógus szakma nem kínál karrierlehetõségeket. Az informatika és néhány idegen nyelv oktatójából már most hiány van az iskolákban, az ilyen végzettséget a piaci szektorban sokkal jobban megfizetik. X. 16. A SZEF Ügyvivõ Testülete állásfoglalásban fogalmazta meg, hogy növekvõ aggodalommal szembesül az egészségügyi ellátás nem csillapodó feszültségeivel, az intézmények mûködési feltételeinek folyamatos romlásával, a kirívóan alacsony bérek miatti elkeseredett légkörrel, azzal, hogy mindmáig csak ígéret maradt az egészségügy konszolidációja. Ezért az ÜT jogosnak tartja, hogy az Országos Baleseti és Sürgõsségi Intézet (OBSI) alkalmazottai nyílt levelében fogalmazták meg gondjaikat. A testület szolidáris a Mentõdolgozók Önálló Szakszervezetének a kialakult körülmények javítása érdekében tett erõfeszítéseivel, s egyetért az EDDSZnek azzal a felhívásával, amely támogatásáról biztosítja az OBSI dolgozóit. Az ÜT elengedhetetlennek tartja az egészségügy mélyreható reformját, az ágazatban dolgozók mostaninál reálisabb anyagi megbecsülését, sürgeti az átfogó bérfelzárkóztatási és életpálya-program kidolgozását. X. 16. A SZEF Nyugdíjas Választmánya idõszerû feladatokról, a nyugdíjemelés kérdéseirõl tárgyalt, s meghallgatta Mihalovits Ervin elnök tájékoztatóját az európai nyugdíjas szervezetek szövetsége, a FERPA Végrehajtó Bizottságának 2001. szeptember 6-7-én Brüsszelben tartott ülésérõl, valamint az Idõsügyi Tanács ülésén tárgyalt kérdésekrõl. X. 18. Borbáth Gábor sajtótájékoztatón jelentette be: a Pedagógusok Szakszervezete országos népi kezdeményezést, aláírásgyûjtõ akciót indít azzal a követeléssel, hogy az Országgyûlés tûzze napirendre a közalkalmazotti bértábla és a minimálbér összefüggéseinek megtárgyalását. A minimálbér 2002. évre szóló 50 ezer forintra emelésével ugyanis teljesen értelmetlenné válik a közalkalmazotti bértábla, a táblaelemek fele összecsúszik, alig marad különbség az alacsony és a magas képzettségûek, az új és a több évtizede dolgozó alkalmazottak bére között. A SZEF és valamennyi tagszervezete aktív támogatásáról biztosította az akciót elindító PSZ-t. X. 19. A Népszabadság körkérdést intézett a szakszervezeti konföderációk vezetõihez

azzal kapcsolatban, hogy az MSZP választási programegyeztetõ tárgyalásokat kezdeményez a szakszervezeti szövetségekkel. A válaszban Szabó Endre kiemelte: a SZEF számára semmiféle elkötelezettséget nem jelent a találkozó. A tárgyalásokon a SZEF azt az igényt fogalmazza meg, hogy a leendõ kormány vállaljon garanciát a közszféra béreinek érzékelhetõ javítására, felzárkóztatására a versenyszférához, közelítésére az uniós átlaghoz, gondoskodjon a közszolgálatban dolgozók foglalkoztatási biztonságáról. X. 20. A kétkamarás parlament létrehozásának célszerûségét taglalja hosszabb cikkében a Magyar Hírlap hasábjain Vadász János, a KKDSZ elnöke. Elképzelése szerint a hatalommegosztást szolgáló második kamara a szociális fordulat szorgalmazója, a bérbõl és fizetésbõl, saját munkájukból élõk, a nyugdíjasok, hátrányos helyzetûek parlamenti képviselete, a folyamatos társadalmi kontroll alatti párbeszéd helyszíne lenne. X. 26. A SZEF tagszervezetei többször kifejezésre juttatták azt az igényüket, hogy a köztisztviselõk bérszorzó emelésébõl elmaradt 30 százalékot ne 2003. júniusáig, hanem még 2002. elején kapják meg az érintettek. Pintér Sándor belügyminiszter kijelentette: olyan kormánydöntést fog szorgalmazni, hogy 2002. januárjában kifizessék a 30 százalékot. A Népszava hasábjain Szabó Endre kifejtette errõl: a szakszervezetek azért szorgalmazzák a mielõbbi juttatást, mert ez garanciát jelent arra, hogy a köztisztviselõk valóban megkapják jussukat. Az ígéretet ugyanis ez a kormány tette. X. 27. A köztisztviselõi vagyonnyilatkozat közelgõ beadási határidejéhez kapcsolódva Michalkó Péter KSZSZ-elnök a Népszavának nyilatkozva kifejtette: a köztisztviselõk nagyon félnek, mert fõnökük, a munkáltatói jog gyakorlója teljes betekintést nyer családjuk anyagi helyzetébe. Emiatt úgy érzik, kiszolgáltatottá válnak, nem tudják, mikor járnak pórul amiatt, hogy fõnökük a legbelsõbb magánszférájukba nyer betekintést. Ugyanerrõl a témáról a Magyar Hírlap hasábjain Fehér József MKKSZ-fõtitkár azt tartotta aggályosnak, hogy a családtagoknak beleegyezésüket kell adniuk vagyoni helyzetük feltárásához. X. 30. A SZEF Ügyvivõ Testülete egyebek között a 2001-ben csak 8,75 százalékos béremelésben részesült közszolgálati dolgozók egyösszegû kereset-kiegészítésének — a SZEF többszöri sürgetésére elkészített — kormányzati elképzeléseirõl tárgyalt. A testület Szabó Endre elõterjesztésében úgy foglalt állást, hogy ezzel a kompenzálással a SZEF nem tekinthet el a közszféra egészét érintõen annak vizsgálatától, miként valósult meg az egyes intézményekben az idei béremelés. A SZEF ragaszkodik ahhoz, hogy az egyösszegû kiegészítés épüljön be a bértömegbe, s ez számítson a 2002. évi béremelések kiinduló pontjának. A kormánynak garanciát kell adnia erre, mert a tervezettnél nagyobb inflációt csak bérekben és nem egyszeri juttatással lehet kompenzálni. Azt is követeli a SZEF, hogy a helyi béralkuk hatására más forrásokból fedezett — 8, 75 százalékot meghaladó — béremelések összegét a központi költségvetés térítse vissza az intézményeknek. XI. 2. A SZEF új közszolgálati bértábla összeállítását kezdeményezi, mert a minimálbér — egyébként szükséges — emelése miatt a jelenlegi bértábla 140 tételének fele elvesztette differenciáló funkcióját. Olyan bértáblára lenne szükség, amely kevesebb csoportba osztaná ugyan a közszolgálatban alkalmazottakat, de javadalmazásukban érezhetõ lenne a különbség — nyilatkozta a Népszavának Szabó

Endre. XI. 3. Csak azzal a feltétellel fogadható el számunkra a közszféra 2001-re vonatkozó inflációs bérkompenzációja, ha az összeg a jövõ évi alapbérekbe is beépül. A kormány 3 százalékos javaslatával szemben a SZEF legalább 4 százalékos kompenzációt tart szükségesnek. Amennyiben a kormány nem fogadja el a SZEF álláspontját, az jelentõsen megterhelheti a kabinettel korábban kötött megállapodás biztosította konfliktusmentes viszonyt — jelentette ki a Magyar Nemzet hasábjain Szabó Endre azzal összefüggésben, hogy a KOMT november 6-ai ülésére a kormány 3 százalékos, és egyszeri juttatásként kifizetendõ kompenzációt terjesztett elõ. XI. 5. A Népszabadságnak adott nyilatkozatában Szabó Endre megerõsítette a SZEF követelését: a 2001-ben csak 8,75 százalékos béremelésben részesült 150 ezer közalkalmazott bérkiegészítése bérbe épített legyen. A kormány elképzelése szakmailag és erkölcsileg is kifogásolható — hangsúlyozta a SZEF elnöke. — Az inflációt nem lehet egyszeri fizetés-kiegészítéssel korrigálni. Az érintett kör az árak év közbeni emelkedése miatt már így is veszteséget szenvedett el. Elfogadhatatlan a kormánynak az az érve, hogy 2002-re elfogadott költségvetése van, ezért nem lehet beépíteni az alapbérbe a kiegészítést. Akár a zárszámadási törvény keretében is lehetõség nyílhat a bérkorrekció törvényes keretek közötti megoldására. XI. 6. Kemény vita után sem született megállapodás a KOMT ülésén a közszféra 150 ezer dolgozójának 2001. évi bérkorrekciójáról. A kormányoldal felhatalmazás hiányában nem fogadta el sem a bérbeépítést, sem azt a szakszervezeti javaslatot, hogy ha nem bérbe épített lesz a korrekció, akkor — a kamatokat is figyelembe véve — 12 helyett 13 százalék legyen a juttatás. A kormány és a szakszervezetek képviselõi csak abban egyeztek meg, hogy a november 13-i kormányülésig felfüggesztik a megbeszéléseket. A szakszervezeti oldal tudomásul vette, hogy mivel december 22.-ig mindenképp ki akarják fizetni a korrekció összegét, a költségvetés megkezdi az egyszeri juttatás kifizetésének elõkészítését, de a november 13-i kormányülés után folytatják a tárgyalásokat arról, milyen módon lehet bérbe építeni a korrekciót. A tanácskozás után a Magyar Hírlapnak nyilatkozva Szabó Endre kijelentette: ha a kormány decemberben csak egyszeri juttatással kompenzálja az inflációt, akkor ennek felelõsségét is magára kell vállalnia. XI. 13. A SZEF Ügyvivõ Testülete az ÉSZT-tel közös állásfoglalásban követeli a kórház-privatizációs törvényjavaslat parlamenti vitájának elhalasztását mindaddig, amíg a témáról nem folytatnak le egy széleskörû társadalmi vitát. Az állásfoglalás kifogásolja, hogy ez nem elõzte meg a törvényjavaslat Országgyûlés elé terjesztését, s csak az egészségügyhöz közel álló szakmai képviseletek mondhattak véleményt a tervezetrõl. A két szakszervezeti konföderáció határozott véleménye, hogy egyetlen reformintézkedés sem vezet eredményre, ha az ország nem áldoz a jelenleginél több pénzt az egészségügyre. Egyértelmûvé kell tenni: anyagi helyzete miatt senki sem szenvedhet hátrányt az egészségügyi ellátásban. (Az állásfoglalást és a hozzá csatolt szakértõi véleményt Szabó Endre és Vígh László ÉSZT-elnök megküldte a hat parlamenti párt frakcióvezetõjének, Mikola István egészségügyi miniszternek, Õry Csabának, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának, valamint a szakszervezeti konföderációk vezetõinek.) XI. 13. Megalakult a Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanács (KÉT). A mûködését rendezõ alapdokumentumot a kormány képviseletében Kontrát Károly, a BM politikai

államtitkára, valamint hét köztisztviselõi érdekképviselet — a SZEF-hez tartozó szakszervezetek közül a KSZSZ, az MKKSZ és a BRDSZ — vezetõi írták alá. XI. 15. A SZEF és tagszervezeteinek vezetõ tisztségviselõi sajtónyilatkozatokban fejezték ki egyet nem értésüket azzal a kormánydöntéssel, amely szerint a munkavállalói érdekképviseletek többszöri és határozott állásfoglalása ellenére nem bérbe építve, hanem egyszeri juttatásként fizetik ki a tervezettnél magasabb infláció miatti kereset-kiegészítést. Szabó Endre a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben sürgette, hogy mielõbb kezdõdjön tárgyalás az ügyrõl a KOMT-ban. Õry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára — ugyancsak a Népszabadságban — úgy reagált a szakszervezeti álláspontra, hogy a kormány messze túlteljesítette azt, amit a SZEF-kormány megállapodásban vállalt, a bérek az inflációt és a GDP felét meghaladóan emelkedtek 2001-ben, a 2002-es bérbeépítésrõl pedig folytatódnak a tárgyalások, de a megoldást szerinte a közalkalmazotti életpálya jelenti, amelynek kidolgozása már megkezdõdött. Michalkó Péter és Borbáth Gábor a Népszava összeállításában tényekkel prognosztizálta azokat az anomáliákat, amelyeket a közszolgálati bérviszonyok, s a minimálbér — egyébként szükséges — emelése 2002-ben teremtenek. Vadász János KKDSZ-elnök a Magyar Nemzetben (XI. 16.) fejtette ki ugyanerrõl az álláspontját, s azt a javaslatot, hogy kezdõdjenek tárgyalások egy egységes közszolgálati kerettörvény megalkotásáról. XI. 20. A SZEF Ügyvivõ Testülete tájékozódó jellegû beszélgetést folytatott Kiss Péterrel, az MSZP munkaügyi kabinetjének vezetõjével az MSZP választási programjának a közszolgálatban foglalkoztatottakat és a szakszervezeteket érintõ koncepciójáról. A találkozón Kiss Péter körvonalazta az MSZP elgondolásait arról, hogy kormányra kerülése esetén miként kíván valódi partneri viszonyt kialakítani a szakszervezetekkel, s felvázolta az egységes közszolgálati keretszabályozás és egy bér-felzárkóztató program koncepcióját. XI. 22. Sem választási együttmûködésrõl, sem szakszervezeti vezetõk parlamenti mandátumáról nem lesz szó az MSZP miniszterelnök-jelöltjével a közeli napokban folytatandó megbeszélésen — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. Mivel a közszféra munkáltatója a mindenkori kormány, a SZEF nem pártokkal, hanem az eséllyel induló két miniszterelnök-jelölttel kívánja megbeszélni, hogy mit vár a választások után megalakuló kormánytól. XI. 26. A SZEF a jövõ kormányától világosabb, kiszámíthatóbb, átgondoltabb koncepciót vár a közszolgálattal kapcsolatos állami és kormányzati tennivalókról, a közszféra egészére nézve pedig elfogadható életpálya-rendszer kialakítását és mielõbbi bevezetését igényli — foglalta össze Szabó Endre a SZEF elvárásait az MSZP miniszterelnök-jelöltjével, Medgyessy Péterrel tartott megbeszélésen. A SZEF vezetõi a találkozón jelezték, hogy szeretnék, ha már az új ciklus kezdetén a közszféra egészére vonatkozó bérfelzárkóztatási egyezséget kötne a kormány a szakszervezetekkel. Medgyessy Péter kijelentette: nem talált olyan követelést a SZEF listáján, amelyet ne támogatna. Kész középtávú megállapodást kötni, fontosnak mondta a háromelemû bérrendszer bevezetését, amelynek része a bértábla fokozatos korrigálása, a szakmai és a teljesítményhez kötött bérpótlék. Azt mondta: a politikai kinevezettek kivételével senkinek nem kell távoznia a közszolgálatból azért, mert egy elõzõ kormányt is szolgált. A tárgyalásokat követõ sajtótájékoztatón Szabó Endre

bejelentette: amint a Fidesz hivatalosan megnevezi miniszterelnök-jelöltjét, a SZEF õt is meghívja egy hasonló megbeszélésre. XI. 27. Vadász János több lapban, Michalkó Péter és Borbáth Gábor a Népszavában bírálta, hogy a kormány félreérthetõen közölte a bérkorrekcióval kapcsolatos döntést. Emiatt sok kiskeresetû közalkalmazott azt hitte, hogy részese lesz a kompenzációnak. Ahol saját forrásból egészítették ki 12 százalékra a béremelést, ott az intézmény nem kap a bérkiegészítésre az állami költségvetésben rendelkezésre álló 14 milliárd forintból. Így az összeg jelentõs része az állam zsebében marad. XII. 3. A Pedagógusok Szakszervezete megkezdte aláírásgyûjtési akcióját azért, hogy az Országgyûlés tûzze napirendre és tárgyalja meg a közalkalmazotti bértábla minimálbérhez igazítását. Az akciót a SZEF és a konföderáció több tagszervezete tevõlegesen támogatja. XII. 4. A SZEF Ügyvivõ Testülete a kormány illetékeseihez eljuttatandó állásfoglalást fogadott el, amelyben kezdeményezi a KOMT sürgõs összehívását. A konföderáció a kormány képviselõivel folytatott különbözõ tárgyalásokon több ízben is nyomatékkal jelezte azokat a várható súlyos feszültségeket, bértorlódásokat, amelyek a minimálbér szükséges és a szakszervezetek által is üdvözölt jelentõs emelése következtében álltak elõ. A kialakult helyzet rendezésére azonban mindeddig nem történt semmi, s a 2002. évi közszolgálati bérekkel kapcsolatos tárgyalások sem kezdõdtek meg. Ez indokolja az érintett munkavállalók nyugtalanságát, a SZEF különbözõ tagszervezeteinek emiatt kezdeményezett akcióit, amelyekkel a SZEF szolidáris. Ezért követeli, hogy a kormány haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a KOMT-ban az érintett érdekképviseletekkel a 2002. évi bérekrõl, s az eltorzult bértáblával kapcsolatos feszültségekrõl. Az Ügyvivõ Testület konzultációt folytatott a közalkalmazotti életpálya-koncepció elõkészületeirõl, a kidolgozással megbízott szakszervezet-kormány vegyes bizottság megalakulásáról és elsõ ülésérõl. XII. 6. Cser Ágnes EDDSZ-elnök levélben kérte Orbán Viktor segítségét, hogy folytatódjanak a 2000. decemberi 26 pontos petíciójuk átadása után megszakadt tárgyalások a kormány képviselõjével. XII. 6. Kétórás figyelmeztetõ sztrájkot hirdet december 14-re a KKDSZ — jelentette be sajtótájékoztatón Vadász János —, mert “elfogadhatatlan, hogy a jövõre 50 ezer forintban meghatározott minimálbér a közalkalmazotti bértábla 68 osztályát — mintegy félmillió közalkalmazott bérét — teszi azonos összegûvé. Ezzel gyakorlatilag megszûnik a közalkalmazotti bér-elõmeneteli rendszer.” XII. 10. “A közszolgálatban foglalkoztatottak életpálya-rendszere” címmel nemzetközi szakmai konferenciát rendezett a SZEF Budapesten. A tekintélyes osztrák, francia, német, portugál szakelõadók és több nem a SZEF-hez tartozó közszolgálati szakszervezet képviselõinek részvételével megtartott tanácskozáson Szabó Endre azt emelte ki vitaindítójában, hogy az utóbbi két-három évben a közszféra bér- és jövedelmi helyzetének javítását célzó kormányzati intézkedések részben protekcionista jellegûek, részben pedig tûzoldást szolgáló hatásúak voltak. A SZEF álláspontja szerint nem halasztható tovább a kaotikus bérviszonyok megszüntetése, a közszolgálatban dolgozók számára biztatóbb jövõkép felvázolása, a közszolgálat jelenleg igen differenciált szabályozásának egységesebbé,

harmonizáltabbá tétele. A leglényegesebb a közszféra egészét érintõ bérfelzárkóztatás és a közszolgálati életpálya-rendszer fenntartásához szükséges állami költségvetési garancia megteremtése. A kormány képviseletében felszólaló Pál Lajos, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára elismerte az átfogó megoldás keresésének szükségességét, de az ország anyagi helyzete nem teszi lehetõvé, hogy valamennyi közszolgálati ágazat problémája egyszerre megoldódjon. Csak fokozatos rendezésrõl lehet szó. Ezért a köztisztviselõk után a következõ években a közalkalmazottak helyzetének javítására kerülhet sor. A külföldi elõadók arra hívták fel a figyelmet, hogy Nyugat-Európa több országában a közszolgálat mûködésének jó feltételeit most gyengítik, a közszolgálatban dolgozók kiemelkedõ kedvezményeit fokozatosan megnyirbálják. XII. 10. A Pedagógusok Szakszervezete állásfoglalásban nyilvánította ki, hogy egyetért a pedagógus életpálya-modell céljaival, ám úgy látja, hogy az oktatási tárca által kiadott vitaanyag részletei nem, vagy nem világosan szolgálják ezek elérését. A PSZ számára elfogadhatatlan a modell finanszírozásának idõbeli üteme. A nemzetgazdasági bérátlag 125 százalékának 2006-ra történõ elérése a pedagóguskeresetek felzárkóztatásának elodázását jelenti. Ezért a PSZ gyorsabb közelítést kér. XII. 11. A SZEF elnöke nyilatkozatban fejezte ki szolidaritását és támogatását a KKDSZ-nek a közalkalmazotti bér- és elõmeneteli rendszer módosítását, valamint a minimálbér emelése miatt a bértáblában keletkezett aránytalanságok felszámolását követelõ kezdeményezéseiért. (A nyilatkozatot Vadász János levélben köszönte meg december 19-én.) XII. 12. A SZEF elnöke nyilatkozatban jelezte megütközését azon, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szokásos szerda reggeli rádióinterjújában a pedagógusok gondjaként említette a közalkalmazottak egész közösségét érintõ súlyos bérfeszültséget, amely a közalkalmazotti bértábla tételei felének összecsúszásával — a minimálbér egyébként szükséges jelentõs emelése miatt — állt elõ. Így a gondok orvoslása sem korlátozódhat csupán a pedagógusokra. A SZEF elvárja — szögezi le a nyilatkozatban Szabó Endre —, hogy azonnal kezdõdjenek tárgyalások a közszféra jövõ évi béreirõl, a közalkalmazotti bértábla módosításáról, az életpálya átfogó koncepciója kidolgozásának felgyorsításáról. XII. 13. Elégedetlenek vagyunk a közoktatásban 1998. óta végrehajtott fizetésemelésekkel. A pedagógusok átlagkeresete 2002-re alig emelkedik a nemzetgazdasági átlag fölé, így nem következik be a közoktatásnak erre a ciklusra várt felzárkóztatása — szögezte le a PSZ évértékelõ sajtótájékoztatóján Borbáth Gábor fõtitkár. A szakszervezet szerint a gazdaság teljesítménye lehetõvé tenné, hogy ne a kormány szerinti 2006-ban, hanem legkésõbb 2003-ban a nemzetgazdasági átlag 125 százalékára emeljék a pedagógusbéreket. XII. 14. A kulturális alapintézmények dolgozóinak 90 százaléka vett részt a KKDSZ által szervezett kétórás figyelmeztetõ sztrájkban. Az országos akció elõestéjén Vadász János petíciót nyújtott át Szili Katalinnak, az Országgyûlés alelnökének. A petícióban a KKDSZ elnöke a szakszervezet követeléseként azt fogalmazta meg, hogy a minimálbér 50 ezer forintra emelésével egyidejûleg a jelenlegi 25 ezer helyett 50 ezer forintra emeljék a közalkalmazotti bértábla legkisebb összegét.

XII. 20. Szabó Endre a Népszavának adott interjúban kifogásolja, hogy a kormány mindeddig nem válaszolt a SZEF Ügyvivõ Testületének arra a 2001. december 5-én a kormány illetékeseihez eljuttatott állásfoglalására, amelyben a szakszervezeti szövetség a KOMT sürgõs összehívását kéri, hogy tárgyalások kezdõdhessenek a 2002. évi közszolgálati bérekrõl és az eltorzult bártábla miatt kialakult feszültségekrõl. A SZEF elnöke azért is elengedhetetlennek tartja a tárgyalást, mert a kormány elfogadta, hogy 2002.-ben a versenyszférában 8-10,5 százalékkal emelkedjenek a bérek, a kétéves költségvetés szerint a közszférában viszont mindössze 7,75 százalékos emelésrõl lehet szó. Így nem teljesül az a SZEF-kormány megállapodásban rögzített kormányzati ígéret, hogy a közszférában a versenyszféráénál magasabb lesz a béremelés. XII. 21. Vadász János sajtótájékoztatón jelentette be: mivel a kormány elutasította a KKDSZ-nek azt a követelését, hogy a minimálbér 50 ezer forintra emelésével egyidejûleg emeljék 50 ezer forintra a közalkalmazotti bértábla legalsó tételét, a KKDSZ felszólítja a SZEF-et, hogy kezdje meg egy január végi, február eleji Kossuth téri országos tiltakozó demonstráció szervezését, amennyiben a kormány 2002. január 15-éig nem tesz érdemi javaslatot a bérfejlesztésre. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzetnek és a Magyar Hírlapnak (XII. 22.) nyilatkozó Szabó Endre kijelentette: teljesen idõszerû a KKDSZ követelése. A minimálbér emelésébõl adódó bérfeszültség megoldása valóban feszítõ kérdés, de a SZEF elsõsorban tárgyalásos úton szeretné megoldani a problémát. Ha a SZEF legkésõbb január elején nem kap a kormánytól megfelelõ javaslatot a közalkalmazotti bértorlódás megoldására, akkor az Ügyvivõ Testület dönt arról, milyen lépéseket tesz, hogy céljait akár nyomásgyakorlás útján is érvényesítse. XII. 30. A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete és a Független Rendõrszakszervezet közleményben jelentette be, hogy sikertelenül zárult a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülése. A miniszter a belügyi közalkalmazottak és munkavállalók részére 12-rõl 15 százalékra módosította 2002. évi béremelési ajánlatát, amelyet azonban a szakszervezeti oldal — testületi felhatalmazás hiánya miatt — nem fogadott el. A két szakszervezet fenntartja eredeti követelését: 20 százalékos, vagy január 1-jétõl 16 százalékos és július 1-jétõl további 3-4 százalékos legyen a béremelés, mivel a belügyi közalkalmazottak és munkavállalók több mint 60 százaléka 2002. január elsejétõl csak a minimálbért kapja fizetésként.