Asztalos turbulens ötödik helye

Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget

50

51

The World Games 2009

Asztalos turbulens ötödik helye 2009. május 22-én jó hírrel szolgált a Nemzeti Sportszövetség: Asztalos István, a duisburgi gyôztes szabadkártyát kapott, így megvédheti címét Tajvanon. Ejtôernyôs célbaugrónknak a kvalifikációs versenyen nem sikerült kvótát szereznie, így jól jött a szabadkártya. Asztalos szinte szárnyakat kapott a hírtôl, és ez az eredményein is meglátszott. Megnyerte a Légi Világjátékokat Torinóban, ahol eléggé rendhagyó módon értesült a gyôzelmérôl: - Azt éreztem, hogy nagyon jól sikerült az ugrás, de nem tudtam, hogy hányadik is lettem. Több tévéstáb is megrohamozott, és végül az olasz televízió-társaság riporterétôl tudakoltam meg sokadik kérdése után, hogy végül is hol végeztem. Az interjú közben szinte elkezdtem ugrálni, amikor kiderült, hogy én lettem az elsô. Szerintem ez sem mindennapi, hogy valaki éppen egy élô interjú közben tudja meg az eredményét. Nagyon boldog voltam, emlékszem, szinte az aranyéremmel a nyakamban estem be arra a sajtótájékoztatóra, amely éppen 30 nappal a Világjátékok kezdete elôtt rendeztek meg Budapesten. Salzburgban aztán egy nemzetközi viadal következett, itt is mindenkit legyôzött, így érkezett meg Kaohsiungba. Csak hát az ejtôernyôs célbaugrás az egy eléggé idôjárásfüggô sportág és kiszámíthatatlan. A játékok szervezôi megpróbálták azt a bravúrt véghezvinni, hogy egy helyszínen, a Metropolitan Parkban bonyolítják le az összes ejtôernyôs versenyt. Ez több-kevesebb sikerrel sikerült is. A célbaugrók ugyanis szenvedtek a turbulencia miatt, amelyet a fák koronáihoz érve tapasztaltak. Egy ilyen gyakorlat úgy néz ki, hogy a helikopterbôl kiugrik a versenyzô, és a földön egy mindössze 2 cm (!) átmérôjû elektronikus érzékelôvel ellátott célt kell eltalálnia a cipôje sarkával.





53


Az egész ott kezdôdött, hogy két napig a szél miatt nem kapott felszállási engedélyt a helikopter, így unalomûzésként az ejtôernyôsök jobb híján barkochbáztak, olvastak vagy társasjátékoztak. - Ilyen sportág a miénk. Ilyen esetben nem tudunk semmit se tenni, csak várunk. Nem tudni, hogy mikor kapunk felszállási engedélyt, ezért fölösleges idegeskedni - mesélte a duisburgi aranyérmes a Metropolitan Parkba kilátogató magyar szurkolótábornak, melynek tagja volt többek között Dr. Aján Tamás, a Nemzetközi Világjátékok Szövetségének (IWGA) alelnöke is.

A taxisok is kitettek magukért, igaz, a Világjátékok ideje alatt a többségükkel nem sikerült elhitetni, hogy van olyan sárgarendszámos autó a városban, amely a sofôrön kívül öt utas fuvarozására is képes (operatôrrel, fotóssal összesen öt fôbôl állt a magyar médiastáb), így a taxirendelés sem volt zökkenômentes. De ha már megjött a járgány, és a térképen rábökött az európai utas a célállomásra, onnantól csak egy dologra kellett vigyázni: 40 fokból beszállva a pár fokos hômérsékletû autóba könnyen össze lehetett szedni egy megfázást, ezért a taxiba ülve öltözködni kellett.

Asztalos összesen hat ugrást hajtott végre, amelybôl egy "fa" lett. (Fának hívják az ejtôernyôsök azt, amikor 16 centinél nagyobbat tévesztenek). A versenybírók érezték, hogy irreális körülmények között zajlik a Világjátékok ejtôernyôs célbaugró-versenye, és segítettek is, meg nem is a mezônynek a hatodik kör után. Mindössze négy embernek engedélyeztek plusz ugrást, sajnos, Asztalos kimaradt ebbôl a kvartettbôl, így nem tudott javítani. Nem úgy Stefan Wiesner, aki 2005-ben, Duisburgban nagy csatában kikapott Pistától. A német végül megnyerte a tajvani Világjátékokat, Asztalos pedig pontszerzô helyen végzett, és ötödik lett Kaohsiungban.

A metrók viszont tiszták, gyorsak, pontosak és újak. A Világjátékokra két metróvonalat építettek. A földalatti vonalak gyakorlatilag a játékok reklámfelületei voltak. Legnagyobb örömünkre volt olyan állomás, ahol az aerobikos Roik Zsolttal vagy a magyar sárkányhajó-válogatottal népszerûsítették az olimpián kívüli sportágak világversenyét.

A másfélmilliós tajvani városban nagyon segítôkészek voltak az emberek. Az más kérdés, hogy a problémamegoldó képességükön van még mit csiszolni, de vendégszeretetben messze elôttünk járnak. Vegyünk egy alapesetet, amellyel a világ bármely pontján szembesülhetünk: el kell jutni A-ból B-be, segítségért pedig a helyiekhez fordulunk. A folytatás Kaohsiungban úgy nézett ki, hogy a megkérdezett szólt valakinek, aki újabb segítôkész embereket vont be a diskurzusba, amely elég egyoldalú volt, hiszen ôk beszélgettek, vagy ha úgy tetszik hangosan kiabálva, megegyeztek a legrövidebb lehetôségben, de ekkorra már 5-6 lelkes segíteni akaró rajta volt a projekten.

Az önkéntesek sokat segítettek a közlekedésben, de olyanok voltak, mint a beprogramozott, kedves kis számítógépek, amelyek csak azokat a feladatokat hajtják végre, amelyeket a programozó beléjük rakott. Ezt a magyar delegáció mindegyik tagja tapasztalhatta, de a legjobban a táncosaink tudnának errôl mesélni. A központi stadion környéke a nyitó- és záróünnepség elôtt, alatt és után felbolydult méhkashoz hasonlított. Közel 50 ezer ember vett részt a ceremóniákon. Akrobatikus rock and rollosaink a záróünnepségre tartottak, amikor egy üres busz gördült be a szállodájuk elé, a szélvédôn nagybetûkkel a célállomás, így Horváth Mikiék úgy döntöttek, hogy felszállnak. Igen ám, de ez a busz a médiának volt fenntartva, és az önkéntesek rendôrrel fenyegetôztek, ha nem szállnak le, a táncosok végül beadták a derekukat, és inkább taxit hívtak. Az más kérdés, hogy a busz végül két újságíróval a fedélzetén vágott át a városon. Az európaiak számára több dolog érthetetlen Tajvanon, többek között


52


55


ilyen maga a közúti közlekedés is. Sehogy sem sikerült megfejteni azt, hogy ott milyen szabályok szerint kanyarodnak balra az autók. Kívülrôl ugyanis csak azt lehet látni, hogy mindenki egyszerre, a sávokra fittyet hányva és nagyon sok dudát használva teszi ezt. És akkor ott vannak még a robogók, amelyekre gyakorlatilag semmilyen közlekedési szabály sem vonatkozik legalábbis erre a következtetésre jutottunk. A sugárutakon ugyanúgy húzzák a gázt, mint a kis szûk utcákban, a piacokról nem is beszélve. Érdekesség, hogy a fiataloktól kezdve az egészen öregekig mindenki robogóra pattan. A legfélelmetesebb viszont az, amikor az anyuka mögött (vagy elôtt) a motoron ott csücsül a másfél éves gyerkôc, és egykedvûen szemléli, hogy az anyja eljátssza Valentino Rossit. Ilyen merész anyukából és motorra született gyerekbôl nagyon sok van. A rengeteg járgány egyébként komoly gondot okoz a gyalogosoknak is, hiszen gyakorlatilag a járdákon parkolnak a motorokkal, így csak az út szélén lehet sétálni. A robogók külön "divatot" teremtettek. A 40 fokos melegben a felismerhetetlenségig beöltöznek a tajvaniak, orruk és szájuk elôtt pedig pormaszkot viselnek.


54



56

57






59



58

Asztalos az akkreditációs központban – ernyôvel


60

61




Asztalos turbulens ötödik helye

Recommend Documents