Ártéri gazdálkodás: Bevezetõ gondolatok. Huszka Erzsébet Isabel: Én, mint fûszál

2007. JANUÁR II. ÉVF. ELSO SZÁM

Kilyén Barna: Vízháborúk (1.rész) Ártéri gazdálkodás: Bevezetõ gondolatok Balla Ede-Zsolt: Környezettudatosság a Csíki-medencében (2.rész) Huszka Erzsébet Isabel: Én, mint fûszál Kovács Áron: Építtetõ természet - fürdõépítõ kalákák Lantos Tamás: Nonprofit mítosz (2. rész) Vukics Ferenc: Baranta. A történelmi magyar harci testkultúra Lázár László: Szükségletek és igények Ernst F. Schumacher: A termelés problémája Ha én lennék az Isten A MAG program A boldogság titka Te döntesz Balla Ede-Zsolt: Az EGÉSZ-ségrõ EGÉSZ-ségrõl Fülöp Szabolcs: Szent tér, szent idõ, szent cselekedet

TÁJBAN

ÉLÕ KÖZÖSSÉG

A Human Reform Alapítvány, Székelyföldi Közösségfejlesztõk Egyesülete, Székelyföldi Közmûvelõdésszervezõk Egyesülete valamint a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédõ Mozgalom közös kiadványa. II. évfolyam, 1. szám Szerkesztõség: Balla Ede-Zsolt, Balla Zoltán, Kiss László, Lázár László Tamás Olvasószerkesztõ: Fábián Lajos Cím: 535600 - Székelyudvarhely, Eötvös József utca 13 szám, Hargita megye, Románia Telefon: (004) 0266-216015 * E-levél: [email protected] Nyomás: Microprint Nyomda A TájÉK megrendelhetõ a szerkesztõség címén. * Utcai terjesztésre nem kerül.

Szemelvények egy reálisan pesszimista jövõkép tárgykörébõl

Nehéz lenne a napjainkat jellemzõ globális méreteket öltött környezeti problémák között egy olyan fontossági sorrendet felállítani, amely - mintegy vezérfonal - segítene a megoldási stratégiák kidolgozásában. Ennek ellenére, a felelõsen gondolkodók nagy része egyet ért abban, hogy elsõdleges szempontként azokat a már-már közhelyesen hangzó - de ettõl még ugyanolyan fontos - környezetvédelmi problémákat kell elõtérbe helyezni, amelyeknek a nem megfelelõ kezelése a közeljövõben visszafordíthatatlan, negatív következményekkel járhat az emberiség számára. Egyre megszokottabbá válnak a köztudatban olyan, a nem is oly régen még nem létezõ fogalmak, mint globális felmelegedés, ózonlyuk, elsivatagosodás, üvegházhatás, savas esõk, fenntartható fejlõdés stb., amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egy igencsak széleskörû, mindennapjainkat érintõ problémakörrõl van szó. E cikksorozat témáját egy olyan fogalom köré építettük fel, ami több mint valószínû, hogy gyarapítani fogja a köztudatban létezõ címszavak listáját. És nem azért, mert mi itt most beszélünk róla, hanem mert az események jövõbeni alakulása szükségszerûvé teszik majd azt. Ez a fogalom nem más, mint a vízháborúk.

Arról, hogy az emberiség eddigi történelmében voltak-e olyan konfliktusok, háborúk, amelyek ürügyét a víz képezte, megoszlanak a vélemények. Manuel Shiffer, a Világbank vízügyi szakértõje szerint „eddig egyetlen eset sem bizonyítja, hogy egyedül a vízért háborút folytattak volna. A konfliktusoknak tulajdonképpen politikai és történelmi okai voltak.” Aaron T. Wolf, az Alabamai Egyetem kutatója szerint „az utolsó 4500 évben összesen csupán nyolc olyan eset adódott, amelyben kizárólagosan a víz vagy a víz volt az egyike a háborút kiváltó okoknak államok, vagy bizonyos társadalmi csoportok között„ Anélkül azonban, hogy a régmúlt valamely eseményének a boncolgatásába kezdenénk, Klaus Töpferrel, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának az igazgatójával karöltve nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy „az emberiség a vízért folyó háborúk felé halad”. Hogy ehhez a kijelentéshez mennyire nem fér kétség, ezt próbáljuk meg bemutatni az elkövetkezõkben néhány olyan szemléletes példával, melyek a világ különbözõ részein kialakult, vagy kialakulóban lévõ helyzetet tárják elénk.

A teljesség igénye nélkül összesen hét olyan kis esettanulmányt mutatunk be az olvasónak, melyek a vízprobléma egy-egy tipikus példáját képviselik. Megvizsgáljuk a miértek hátterét és megpróbálunk rávilágítani arra, hogy a jövõben milyen beláthatatlan következményekkel számolhatunk, ha minél elõbb nem teszünk a probléma megoldásáért. Megismerkedünk az ázsiai Aral-tó pusztulásának szomorú következményeivel, a las vegasi pazarlás árával, az iraki „folyamköz” vidékének tragédiájával, a mexikóvárosi embertömeg vízellátási gondjaival, Szaúd-Arábia rövid távú megoldásának sikerével, a Nílus vizéért folytatott harc jogvitájával, valamint a tömeges arzénmérgezést kiváltó bangladesi Biztonságos Vízellátási Program kudarcával. Mindezekrõl bõvebben a jelenlegi és az elkövetkezõ lapszámokban olvashatnak.

Az Aral-tó tragédiája Ha valaki veszi a fáradságot és megkeresi az atlaszban az ázsiai Aral-tavat, látni fogja, hogy egy igen nagy területû tóról van szó. Mi sem szemlélteti nagyságát a legjobban, mint az, hogy egykor a világ negyedik legnagyobb tavaként tartottuk számon, területe megegyezett Írország területével. De mindez sajnos már a múlté: területe olyannyira összezsugorodott, hogy még megközelítõleg sem hasonlít az atlaszokban ábrázoltakhoz, az elõrejelzések szerint 15 év múlva teljesen eltûnhet. Az Aral-tó egy belsõ kontinentális sivatag területén, a mai Kazahsztán és Üzbegisztán határán fekszik. Mivel itt a párolgás mértéke az év egészében meghaladja a csapadék mértékét, így a tó vízháztartása a Tiensanból eredõ, fõleg hóolvadásból táplálkozó két folyótól, az Amu- és a Szir-darjától függ. A baj akkor kezdõdött, amikor a II. Világháború után a szovjet vezetõség utasítására ezen a sivatagos területen a gyapottermesztéshez szükséges feltételek létrehozását tûzték ki célul. A termesztés beindításához elsõsorban rengeteg vízre volt szükség, ezért több mint egy ezer kilométeres csatornahálózatot építettek ki, amelyet a két kulcsfontosságú folyóból, az Amu- és a Szir-

darjából töltöttek fel. A moszkvai álom megvalósításához a két folyóból annyi vizet vezettek el, hogy a '80-as évekre a vidék számára elsõdleges megélhetést biztosító Aral-tó egy eddig víz alatt lévõ sziget megjelenésével kettévált. A beavatkozás elõtt a tóparti Mujnakban mûködött Szovjetunió legnagyobb halfeldolgozó üzeme, becslések szerint 60 ezer embernek jelentett megélhetési lehetõséget a halászat. A régen jelentõs partmenti települések, ma több tíz kilométeres távolságra vannak a jelenlegi partvonaltól, megfeneklett rozsdás hajók emlékeztetnek a múltra mindenfelé.

A drasztikus vízszintcsökkenés problematikáját fokozza egy másik drámai hatás is, mégpedig az, hogy a mezõgazdaságban használt vegyszerek bekerültek az Aralt tápláló két folyóba. Itt a csökkenõ vízmennyiség miatt a kemikáliák feldúsultak, ezáltal nemcsak a környék ivóvízforrása szennyezõdött jelentõsen, hanem rákkeltõ anyagok csapódtak ki a tópart homokszemcséire, amelyeket a szél felkapva a széles tóparti területeken szétterít, számos ember megbetegedését okozva. Az ivóvíz és a szálló por szennyezettsége miatt, az amúgy is az alultápláltság által jellemzett térség lakossága vérszegénységben, daganatos megbetegedésekben szenved. Az Oxfordi Egyetem kutatói nemrég megállapították, hogy a helybéli emberek DNS-e olyannyira megsérült, hogy még a dédunokáik is ráktól fognak szenvedni, adta hírül a BBC. A folyamatosan megszûnõ munkahelyeknek és az egészségtelen környezetnek köszönhetõen jelentõs elvándorlás figyelhetõ meg a térségben. A '90-es években az északi, arali rajon népessége mintegy tízezerrel csökkent. Ezt a sokrétû helyzetet még tovább bonyolítja az, hogy ez a rész egy kisebbségi népcsoport, a karakalpakok által lakott terület, akik nemzeti identitásuk elleni szándékos beavatkozásként élték meg a drámai változásokat. A helyzet megoldását nehezíti az, hogy a térség mára, a Szovjetunió összeomlásával öt utódállamra bomlott. Az öt köztársaság együttes népessége 1950 és 1995 között 11 millióról 55 millióra nõtt. A jelentõs népességnövekedési folyamat pozitív visszacsatolásaként beláthatatlan társadalmi konfliktusokat gerjeszthet a közeljövõben, ha mihamarabb nem kerül sor egy hosszú távú, hatékony stratégia kidolgozására. Az ügy orvoslása érdekében, az idén szeptember elején a kazahsztáni Astana városában találkoztak a kazah, a kirgiz, az üzbég és a tadzsik elnökök, ahol elhangzott annak a korábban már javasolt tervnek az ötlete, mely szerint egy csatorna megépítésével az oroszországi Khatnty-Mansiisk régióból, az Ob és az Irtysh folyókból hoznának át vizet a kritikus területre. Egy mindenki számára megnyugtató terv kidolgozása azonban még várat magára. Kilyén Barna

Az embernek, hogy a vizek természetadta termékeit úgy használhassa fel, hogy az ne legyen kizsákmányolás, hogy azok bõvebben és kedvére teremjenek, hogy a pontos számításokon alapuló létesítmények zavartalanul elláthassák a várt feladatot, sõt, hogy a hatalma alá került víztömeg a mûszaki elgondolás mellett egyúttal biológiailag is hasznosítható legyen, fel kell készülnie, hogy megismerje a vízi élet mibenlétét, a vízi élet törvényszerûségeit. A fokgazdálkodás leginkább a dunai és tiszai ártereken a középkorban virágzó, természethez alkalmazkodó ökológiai gazdálkodás volt, amellyel a folyó áradásait igyekeztek bevonni a kor sajátos területhasználataiba. A területhasználat akkoriban leginkább halászat (ez volt a legfontosabb haszonvételezés), legelõgazdálkodás, rideg állattartás, ártéri gyümölcstermesztés, sás- és nádgazdálkodás, méhészkedés, népi vadászat és erdõhasználat volt. E gazdálkodás legfontosabb egyben névadó - elemei azok a természetes és mesterséges csatornák, vízfolyások voltak, amelyeket a népnyelv foknak nevezett. Ezekkel vezették az áradások vizét a területre, hasznosítás után pedig vissza a folyóba.

A fokrendszer mûködési elve A fok eredeti földrajzi fogalma ma már alig ismert: foknak nevezték a folyót kísérõ övzátonyokon keletkezett kiszakadásokat, a magas partokat megszakító nyílásokat, amelyeken át a folyó árvize az anyamederbõl az ártérre kilépett, majd a környezõ laposokat az ereken keresztül feltöltve, apadáskor ugyanezeken a nyílásokon át visszaáramlott, legalábbis részben a folyóba. E nyílások alakja és mérete változó lehetett, küszöbszintjük azonban, pl. a Közép-Tiszán, általában a 0 vízszint feletti + 4-5 m között volt.

A "fok" azonban nemcsak földrajzi kategória, hanem gazdasági-történeti fogalom is. Az ember ugyanis felismerve annak természetes funkcióját, igyekezett azt hasznosítani s a maga céljainak megfelelõen alakítani. Ilyen értelemben beszélhetünk arról, hogy a "fokgazdálkodás" az õsi ártéri gazdálkodás alapjává vált. A fok jelentéséhez szorosan hozzátartozik a létrehozott rés, mesterséges bevágás, árok funkciója, célja is. A fok tehát az a rés, szûkület, nyílás, bevágás, ami megnyitja az utat a víz elõtt, az ártér szélesebb és alacsonyabb részei felé, így az árteret idõszakos vízbõségnél vízzel töltötték fel halászat (természetes ívóhelyek, halbölcsõk) és más haszonvételek (pl. legelõ, ártéri gyümölcsös öntözése) érdekében, illetve, mely innen a stagnáló vizeket visszavezette apadáskor a folyó medrébe és az árteret ismét más haszonvételre felszabadította.

A fokrendszer kedvezõ hatásai: · Mérsékelte az ártéri mederváltozások mértékét és ütemét. · Az alulról töltés lehetõvé tette, hogy a vizek visszavezetése a folyókba megtörténjék, ezáltal hatékonnyá tette az ármentesítést. · Egyenletessé tette a folyók vízjárását: csökkentette az árvízszint magasságát, míg a mederbe folyamatosan visszahúzódó víz emelte a kisvíz szintjét. · A fokrendszer segítségével az árterek vízkészlete megnövekedett. ·Kedvezõ hatása volt a mezoklímára, mely kiegyenlítette a szárazföldi éghajlat szélsõségeit. · Az ártér gazdasági hasznosítása pedig lehetõvé válik, ezek közül kiemelkedik a halászati hasznosítás. A fokgazdálkodás ideális példája az ember és természet együttmûködésének, a nyertesnyertes felállás létjogosultságának. Újra meg kellene tanulni az õsi tudást, mely segítené közösségeinket egy harmonikus, fenntartható életforma kialakításában.

Az alábbi cikk a Csíki-medence nyolcadikos diákjai között végzett környezettudatosságot célzó kérdõíves felmérés alapján készült, az adatbázis feldolgozásából származó részlet. Ha egységében próbáljuk nézni az alábbi állításokhoz való viszonyulást és a belõlük kisugárzó környezettudatosságot, meg kell állapítanunk, hogy ma, az Olt felsõ folyása mentén élõ, magyar ajkú nyolcadikos generáció nem képviseli következetesen a környezetmegóvás eszmerendszerét, nincs egységes megnyilvánulása bizonyos kérdésekben, csupán azoknál a kérdéseknél egyértelmû az állásfoglalás, ahol amúgy is a társadalmi értékek és normarendszer elvár konkrét Minden létezõnek viszonyulást az adott (kõnek, fának, kérdéshez. El kell állatoknak) ugyanannyi gondolkodnunk tehát ezek joga van a tisztaság jelentõségén, és a hosszú távú állapotához, mint következményeken is. nekünk, embereknek. A felmérési adatokat szolgáltató kérdõív szerves részét képezte az a kijelentéssorozat, melynek célja az volt, hogy a diákok minden egyes kérdésnél jelöljék meg, mennyire értenek egyet az adott kijelentés igazával. Természetesen a kijelentések összeállításakor figyeltem arra, hogy a lehetõ leginkább kapcsolhatók legyenek a környezettudatosság fogalmához és a válaszok ebbõl a szempontból is értékelhetõk legyenek. A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy 1-tõl 5ig rangsorolják mindegyik kijelentést, aszerint, hogy mennyire értenek egyet azzal. Az 1. teljes mértékben egyetértek, 2. nagyjából egyetértek, 3. egyet is értek, meg nem is, 4. nem igazán értek egyet, 5. egyáltalán nem értek egyet jelentéssel bírt. Azok a gyerekek, akik leginkább az 1-es vagy 5ös opciókat választották, értelmezésem szerint erõsebb, kiforrottabb értékrendszerrel, szemléletmóddal rendelkeznek, mint azok, akik a közbülsõ lehetõségekre voksoltak. Ez az értékrendszer nem biztos, hogy környezettudatos, csupán azt állítom, hogy tudatosabb egy biztos igen, mint egy bizonytalan igen is, meg nem is. A természet minden terhelést elbír. Ez a kijelentés azt fogalmazza meg, hogy nincs okunk aggodalomra, élhetünk úgy, ahogy tudunk, hiszen a természet mindig rendelkezésünkre fogja bocsátani a szükséges erõforrásokat, és mindig el fogja nyelni az általunk termelt szemetet. A válaszok szerint 65,8 % egyáltalán nem ért egyet, 12,3 % nem igazán ért egyet míg 5,3 % teljes mértékben egyetért a fenti kijelentéssel. 5,7 % azoknak az aránya is, akik nagyjából egyetértenek, tehát mintegy 11 %

véleménye egyezik a fenti mondattal. A falun lakók 6,0 %-a ért teljes mértékben egyet, szemben a városlakók 4,8 %-os egyetértési arányával. A tanulmányi eredményeket figyelembe véve kijelenthetjük, hogy minél tanultabb egy diák, annál kisebb a valószínûsége annak, hogy teljes mértékben egyet értsen ezzel az állítással, és fordítva. A környezetvédelem a környezetvédelmi ügynökség és felügyelõség hatásköre. Azt fedi ez az állítás, hogy létezik egy olyan szerv, intézmény, melynek az a kizárólagos feladata, hogy védje a környezetet, akadályozza meg annak pusztulását. Mivel õk meg vannak fizetve, ez a munkájuk, az õ felelõsségük ez a fajta problémakezelés. Én nem tartozom hozzuk, tehát nem az én hatásköröm a természetvédelem. Nagy szórást mutat az erre a kijelentésre adott válaszok gyakorisága, ami nem kikristályosodott, homályos hozzáállást enged sejtetni. Legtöbben (24,5 %) teljes mértékben egyetértenek, ezt követõen (23,5 %) egyáltalán nem értenek egyet vele. Egyik érték sem mutatja azt, hogy a társadalom hol foglal állást, nincs tudatos válaszadás. A környezetvédõ szervezetek nem dolgoznak elég hatékonyan. A környezetvédelmi ügynökségeken kívül léteznek más, szintén környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek, ám ezek is hasonló módon kezelendõk, mint az ügynökségek. A kijelentés ezen szervezetek mûködési hatékonyságára kérdez rá. Ebben az esetben sem tapasztaljuk a konkrét állapot kirajzolását, az értékek a válaszlehetõségek között többé-kevésbé arányosan oszlanak el. A kijelentéssel teljesen egyetértõk aránya 27,1 %, az egyet nem értõké 18,0 %. Magas értékeket mutatnak a bizonytalanok összesített válaszai is. A magas tanulmányi eredményeket elért gyerekek kevésbé értenek egyet a fenti kijelentéssel, míg a gyengébb eredményeket felmutató tanulók inkább. Ez az arány fokozatosan növekszik a félévi médiák értékének csökkenésével. A 109.50 közötti médiával rendelkezõ gyerekek 12,7 %-a, a 8.998 tanulmányi átlag közöttiek 28,8 %-a és a 7.00 eredményt felmutatók 47,7 %-a ért egyet az állítással. Rajtam is múlik környezetem tisztasága. Állítása szerint nem kizárólag a környezetvédelmi ügynökségek és szervezetek feladata a környezet tisztán tartása, hanem mindenkinek egyéni felelõssége és kötelessége is. A válaszadók elsöprõ többsége, 82,9 %-a ért teljes mértékben egyet a fenti mondattal, 9,3 %-a pedig nagyjából egyetért. Ez a válasz rámutat arra, hogy létezik az az össztársadalmi jelenség, mely az egyén önnön felelõségét fenntartja a környezete rendben tartásának kapcsán. Ellentmondás tapasztalható, nincs összhang viszont a következõ két kérdésre adott válaszok között: „A környezetvédelem a környezetvédelmi ügynökség és felügyelõség hatásköre” és „Rajtam is múlik a környezetem tisztasága”. Az üzletben akkor is a környezetbarát terméket kell megvásárolni, ha drágább. Tudatos választási preferenciát jelent, erõs elhatározást, az áldozatok vállalását annak érdekében, hogy megelõzze a környezet romlását. Önkorlátozás a természet javára, magas fokú környezettudatossági mutató. Nincs határozott

állásfoglalás ebben a kérdésben, a válaszok megoszlanak a lehetõségek között, igen jelentõs számát mutatva a bizonytalanoknak. A teljes minta csupán 29,8 %-a válaszolt úgy, hogy teljes mértékben egyetért a kijelentéssel. Itt is a tanultabb rétegre jellemzõ, hogy egyetért, mintsem az iskolában gyengén teljesítõ csoportra. Lakhely szerinti megoszlásban kimutatható, hogy a falusiak 36,6 %-a ért teljes mértékben egyet a városiak 24,1 %-ával szemben. Nemek megoszlásában több leány adta teljes egyetértését, mint fiú, bár az értékek elemzésébõl nem zárható ki a véletlen szerepe. Ha lehet, helyi terméket kell vásárolni. Az elõbbi állításhoz kapcsolódó, a helyi termelõket és gazdaságot támogató attitûd meglétét feltételezi. A globális piac, tömegtermelés és arctalan kereskedelmi folyamatokat nem megtûrõ álláspont és választási preferencia. Teljes a megosztottság, ebben az esetben sem beszélhetünk határozott, össztársadalmi állásfoglalásról, miként az elõzõ kijelentés esetében sem. Itt azonban inkább az egyet nem értõk képezik a többséget, ugyanis a válaszadók 28,1 %-a jelölte meg ezt a válaszkategóriát a kérdõívezés során. Minden létezõnek (kõnek, fának, állatoknak) ugyanannyi joga van a tisztaság állapotához, mint nekünk, embereknek. Az öko-centrikus etika megnyilvánulása, annak elismerése, hogy az ember nem felsõbb rendû létezõ a Természet bármely más teremtményénél, legyen az kõ, fa, virág vagy bármi más. A válaszok csoportosítása szerint az elsõ állításra adott válaszokra emlékeztet ez az eredmény, mert hasonlóan ahhoz, most is a többség, 68,1 % állt ki a kijelentés tartalma mellett. A lányok 79,2 %-a, míg a fiúk 59,5 %-a ért teljes mértékben egyet, település szerinti megoszlásban nem észlelünk különbséget, még a tanulmányi eredményeket vizsgálva sem találunk szembeszökõ különbségeket a válaszadók csoportjellemzõire tekintettel. Az emberiség érdekében történõ károkozások (például folyószabályozás, erdõkitermelés, autópályák építése, fajok kipusztulása stb.) sajnálatosak, de megbocsáthatóak. Az etnocentrikus etika megnyilvánulása, (Merchant, 1992) addig védjük a környezetünket, ameddig az nekünk embereknek érdekében áll, de amint ezek az érdekek ütköznek, nem kérdéses, hogy a magunk irányába fog hajlani a kezünk. Az értékek igen nagy szórást mutatnak, bár a legnagyobb arányban (37,0 %) nem értenek egyet az állítással, mégsem mondhatjuk, hogy tömeges álláspontról lenne szó. Az embereknek túl sok kielégíteni való vágyuk van. Ez a kijelentés azt állítja, hogy az ember egy olyan élõlény, hogy sohasem elégszik meg annyival, amennyi jut neki, hanem még többre vágyódik. 62,4 % értelmezi úgy, hogy ennek az állításnak valós az igazságértéke, további 18,8 % nagyjából igaznak tartja, és csupán 4,0 % gondolja, hogy a fenti mondat nem tartalmaz igazságértéket. Nem létezik olyan köztes út, ami a természetnek is, meg az embereknek is megfeleljen.

Feltételezi, hogy a természet és az ember külön utakon jár, ami jó az egyiknek, az nem felel meg a másiknak és fordítva. Állítása szerint nem is lehet megtalálni a köztes utat, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. A válaszadók 30,0 %-os megoszlásban gondolják, hogy nincs ilyen út, 20,1 % szerint ez az út létezhet, a fennmaradó értékek pedig megoszlanak a többi válaszlehetõség között. Nem találunk tehát ebben az esetben sem egyöntetû állásfoglalást. A szép táj pusztán azért is fontos, mert szép. Mindenben nem az anyagiasságot látja, az öreg fában nem pusztán a kinyerhetõ köbmétereket látja, hanem észreveszi a mélyen rejtõzõ, pénzzel ki nem fejezhetõ értékeket, szépséget. A teljes minta 59,2 %-a ért egyet ezzel a kijelentéssel, 14,4 %-a meg nem. Elmondhatjuk, hogy ma, az Olt felsõ folyása mentén élõ nyolcadikosok többsége nyitott, a szépséget meglátó szellemiséget hordozza. A növekedésnek korlátai vannak. Semmi sem növekedhet a csillagos égig, minden ilyen irányultságú próbálkozásnak korlátot szabnak a szûkös erõforrások. A környezettudatosság szempontjából ezek az erõforrások a természeti környezet életerejét jelenti, az emberi társadalmak növekedése ezt az alapot emészti fel. Korántsem olyan meggyõzõ arányban, mint pl. a „rajtam is múlik környezetem tisztasága” címû kijelentés esetében, de itt is felfedezhetõ az a fajta irányultság, amely az állítás igazának ad hangot. A válaszadók 44,2 %-a teljes mértékben, 21,4 %-a nagyjából egyet ért, és 8,5 % adta azt a választ, hogy õ egyáltalán nem ért egyet a kijelentés tartalmával. Szeretem kínozni az állatokat. Az állatot nem tekintem érzõ lelkületû élõlénynek, éppen ezért megtehetem azt, hogy bántalmazom, kínozom. Még ha el is ismerem, hogy neki is fáj cselekedetem, örömet okoz látni ezt a fájdalmat, szeretem. Egységesen, 87,9 %-os arányban foglaltak a gyerekek állást a mellett, hogy ez a cselekedet elítélni való. A teljes mintában szeletet szakított azonban az a 3,2 % is, aki szerint élvezetes dolog az állatkínzás. Ezeket a válaszokat inkább a gyengébb tanulók és a fiúk adták, falu és város közötti megoszlásban nem beszélhetünk eltérésrõl a válaszok tekintetében. Természetbarát vagyok. Én azt állítom magamról, hogy a Természet barátja vagyok, nem bántom az élõlényeket, tiszteletben tartom minden létezõ tisztasági állapotához való jogát, nem sajátítok ki nagyobb szeletet a környezetbõl, mint amennyi engem megillet és törekszem a Természettel való harmonikus együttélés megvalósítására. A megkérdezett fiatalok 45,7 %-a azt állítja magáról, hogy természetbarát, 27,7 % közel érzi magát ehhez a megfogalmazáshoz, és saját bevallása alapján 3,8 %-ról mondhatjuk azt, hogy egyáltalán nem érzi magát természetbarátnak. Ez az érték összecseng az állatkínzók 3,2 %-os gyakoriságával is. Most a legidõszerûbb természetvédelemrõl beszélni. Úgy találom, hogy a természeti környezet annyi sérülést elszenvedett, az ökoszisztémák akkora pusztítás áldozatai, hogy ha nem cselekedünk most azonnal, félõ, hogy késõbb már nem tudjuk orvosolni azokat a problémákat, amik fõként az emberiség korlátokat nem ismerõ tevékenysége következtében kialakultak. A válaszadók 43,6 %-a ért teljesen egyet a fenti megfogalmazással, 18,6 % nagyjából egyetért valamint 7,8 % adta azt a választ hogy õ egyáltalán nem ért egyet a kijelentéssel. Az egyet nem értõk aránya kétszer nagyobb, mint az állatkínzás esetében.

Balla Ede-Zsolt

A természet áhítatos szemlélõje, az érte folyó tevékenységek munkása, munkatársa vagyok, sõt szívesen nevezem magamat inkább szolgájának. Minden pillanatban érzem az engem körülvevõ erõket, amelyekkel együtt, egymásért rezegni érdemes. A tájék, melyben élek, kedves nekem, én õt szeretem és õ szeret engem. Szeretem fényeit és árnyait, értem sóhajtását, szenvedését, örömeit - hallgatok rá és õ meghallgat engem. Szellemi kapcsolódás okán találkoztam Balla EdeZsolttal a TermészetBÚVÁR szerkesztõségének elõterében, ahol dolgozom - vele röviden és szívélyesen elbeszélgettem. Búcsúzóul kezembe nyomott néhány példányt a TájÉK-ból, szeretettel ajánlva azt kollégáimnak is. Még néhány szóban meséltem neki tavalyi erdélyi körutazásomról, amelynek négy napja alatt belekóstolhattam egy kicsit az általa jobban ismert „tájékba”. A kapott kiadványt aztán elkezdtem olvasni. Talán kissé meglepett filozofálgató stílusa, amit néhol darabosnak, fölépítetlennek éreztem, de a téma, a velünk közös cél, a benne rejlõ akarat, jóindulat és szeretet a tájékért, vagyis a természetért, ismerõs volt, megszerettem, lényegét megértettem - bár a szakmai dolgokhoz nem értek igazán. Én CSAK szeretem a természetet, a tájat, ahol én élek, vagyis Budapestet és a szûkebben vett Magyarországot és szeretem azt bejárni, amennyire csak egy élet során bejárni lehetséges. Szeretem szagolni a különbözõ városok és tájak levegõjét, együtt zsongani élõlényeivel zuhogó patakok mentén vagy susogó lombú fák alatt, ösvényein bandukolva együtt lélegezni mindazzal, amivel egynek érzem magam. A Köszöntõben nagyon sok nekem való, velem harmonizáló gondolattal találkoztam. Itt van például mindjárt egy nagy igazság: az emberek sokkal többre képesek, mint ahogy azt hinnék. Én hozzátennék ehhez még egy gondolatot, ami ugyan közhely már, a sok használatban szinte elvesztette igazi értékét: együttmûködve még sokkal többre lennének képesek. Ha nemcsak e kis közösségek, hanem sokkal többen megtalálnák egymást - ha megtalálnánk egymást úgy igazán, valóban, nemcsak hangzatos-szaftos ideákat, szólamokat mondogatnánk ahelyett, hogy nekilátunk és csináljuk, amit KELL. És persze azt is fontos megérteni, megérezni, mit kell csinálnunk. Elsõsorban meg kell érteni, miért fontos nekünk lételemünkkel, az adott tájjal és a tágabb tájékkal, vízzel-hegyvidékkel-síksággal, föld alatt és föld felett lévõ dolgokkal törõdni, vigyázni rájuk, észrevenni a bennük végzett pusztításokat és azokat megállítani, a kárt helyreállítani. Ugyanolyan fontos szeretni, fölismerni, hogy benne születtünk és benne-belõle élünk egészen halálunkig, sõt utána is, csak akkor már kicsit másképpen. Neki kell látni a munkának környezetünkben, éltetõ közegünkben, amíg nem késõ - és alázatos szolgamódra, de óvó szeretettel dolgozni benne, érte. És akkor visszakapjuk tõle az ostobán elhajított kincseket: a mérhetetlenül lélekgyógyító szépséget, ételt, italt, jó levegõt: ezekkel az ajándékokkal majd õ szolgál minket. És mindketten szolgák és uralkodók

vagyunk-leszünk egyszerre. Langyos dolgokat említ a Köszöntõ még - hát mi az a langyos? Ha egyik napról a másikra élünk, csupán a fennmaradásért, de nem teszünk egy lépésnyit sem elõre, éppen csak vagyunk és vegetálunk? Bizonyos szempontból legalábbis régen, az elõdeink ezt tették nem akarták megváltoztatni az õket éltetõ-eltartó közegüket, tájékukat, híven szolgálták, tisztelték. Napról napra éltek, szorgoskodtak, megadták természet uruknak azt, amit az elvárt tõlük, örültek az életnek, amit tõle kaptak és tudomásul vették a halált, amikor lejárt az idejük. Mi az, ami langyossá tesz minket? A közöny? A szeretetlenség, az érdektelenség? És miért van okunk a boldogságra? Legtöbben ezt ma félreértik, azt hiszik, a boldogságra akkor van okuk, ha megvannak a fizikai javaik, ha az elkerülhetetlen evolúciónak szolgálnak minden erejükkel: legyen multiplex, áramvonalas autó, szállodai nyaralás, mobiltelefon, fülhallgatóval járkáljon minden ember hogy kirekeszthesse a többieket saját zûrzavarából. A számítógépes õrületet, a virtualitás mátrixát már egy másik vonulaton kell említeni - ez vezet odáig, hogy már ne tudjuk, kik is irányítanak minket - lógunk a „szeren” - de ez nem az a bizonyos szer: itt már nem tudjuk, a csövön át milyen táplálékot kapunk majd. Én azt gondolom és hiszem teljes szívemmel, hogy kevés szóval sokat dolgozni, igaz célért, ez tesz minket boldoggá, igen. A harmónia, a természettel való együtt rezgés-ringás-lélegzés, az nem más, mint boldogság - más szóval a szeretet. Én boldognak érzem magam a fák között, a vízparton ücsörögve, és nem viszek magammal sok dolgot, egy palack vizet, talán egy régi fényképezõgépet. Szabadság: elõbbiekbõl következik az is, hogy szabadok lehetünk. Annyira szabadok, amennyire szabad lehet az emberfia - lehetnek szárnyaló vágyaink mindenféle szabadságról - de csak addig vagyunk igazán szabadok, amíg tökéletesen tudjuk, hogy a természet hatalmas erõivel értelmetlenül dacolni, annak ellentmondani balgaság, meghódítani - bármennyire is elterjedt és elfogadott szó ez - lehetetlen. Most hirtelen Petõfi jutott errõl az eszembe: habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr! Pont az a gond, hogy az ember még nem ismeri eléggé a természetet - ha ismerné, nem akarná átváltoztatni, hogy ezzel saját sírját ássa meg. Az ember tehetetlen báb az univerzumhoz képest, még akkor is, ha bizonyos szempontból annak kicsiny tükörmására is lett teremtve a magasabb erõ által. Tehetetlen árvízzel, földrengéssel, szélviharokkal szemben - bújhat föld alá, felhõk mögé - mégis legjobb, ha megtanul fûszálként viselkedni. Ha okosan, engedelmesen meghajtja fejét, életben marad. Ha keményen ellent akar állni a magasabb erõknek, sõt eszementen le akarja azt gyõzni - beletörik a dereka. Elmével tekinteni mindarra, ami körülvesz minket - jó dolog. De ha csak az elme játszik itt szerepet és nem az érzés, a szeretõ alázat - ahogy vulgárisan mondta néha ama bizonyos parasztasszony - megette a fene az egészet. Ezért írtam, hogy a legnagyobb boldogság szolgának lenni - ha okosan azt szolgáljuk, aki életet adott és éltet minket, ha nem akarjuk elpusztítani, legyõzni, meghódítani, megkapjuk majd tõle a teljes szabadságot, a harmóniát, a boldogságot. Az univerzum saját nyelve, melyen kicsiny másához szól, a szeretet nyelve. A szabadság-harmónia-boldogság a szeretet. Ezek a gondolatok saját hitvallásomat tükrözik. Tisztelettel és szeretettel szóltam mint nem szakértõ, de a természetet érzõ és azt értõ-védõ testvérük, Huszka Erzsébet Isabel

Immár hatodik éve zajlanak a Székelyföldi Fürdõépítõ Kalákák. Tusnádtól Somlyóig, szerte a falvak között lehet rálelni az építõ szándék hasznos nyomaira, melyek mindig ösztönzõként hattak a folytatásra. Eleinte évente egy, tavalyelõtt két, 2006-ban már öt helyszínen gyûlt össze a lelkes csapat, segítvén egy-egy szép kezdeményezés megszületését. Az elsõ kaláka a Csíki Természetvédõ és Természetjáró Egyesület, az Ars Topia Alapítvány valamint a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda együttmûködése révén jött létre Lázárfalván, a Csomád-Bálványos kisrégió fejlesztési tervének kapcsán, annak elsõ konkrét megvalósításaként, a NyírFürdõ újjáépítésével 2001-ben. Ezután következett a NádasFürdõ újjáépítése Tusnádfalu határában, majd a SószékFürdõ Csíkkozmáson. Ekkor és az ezt követõ kaláka révén lépett ki a fürdõépítõ kalákák sora a Csomád-Bálványos térség hatáskörzetébõl, és vált egyre fontosabbá egy másik kezdeményezés, amely összeköti a megépült és épülõ népi fürdõhelyeket. A Polgártárs Alapítvány és CsTTE közremûködésével, 2000 óta jött létre a BorvízÚt nevezetû Zöldút, amely a helyszíneknek a biciklivel való látogatását ösztönzi és segíti. Ennek részeként épült meg a függesztett palló a Szent-Anna tó melletti Mohos tõzeglápban, megtörtént több védett természeti hely megjelölése, kijelölésre került a bicikliút, megépült a tusnádfalusi BorvízMúzeum, valamint ennek segítségével jöhettek létre a további felújított fürdõk is. A Nyergestetõ és Kászonújfalu közötti SóskútFürdõ megépítésére 2004 nyarán került sor, ezt követte egy év múlva a

Csíkszentkirályi kaláka, a Borsáros Fürdõ felújjításával. Az elsõ önállónak mondható kezdeményezésre Csobotfalván került sor, 2005 õszén. Az itteni helyi közösség némi szakmai és szervezõi segítség révén építette meg a KerekEger Feredõt, anélkül, hogy jelentõs pénzügyi avagy munkaerõ segítséget kapott volna külsõ szervezetektõl. Ennek a kalákának a folytatásaként idén tavasszal két forrásház épült a falu határában, és számos más borvízforrás is megjelölésre került. A Csobotfalvi forrásújító kaláka után Firtosváralján-Székelypálfalván-Énlakán volt egy kaláka, amely révén a három falu közös összefogásban épített jövõbe nézõ kilátót. Az ezt közvetlenül követõ kaláka Lázárfalvára tért vissza, ahol az András Alapítvány birtokában lévõ TóKert tanya táncoktató táborok helyszíneként való kialakítása részesült segítõ kezekben. A 2006. évi nagyszabású kalákára Csíksomlyón került sor, ahol a Barátok Feredõjének az újjáépítésére és egy zarándokkert kialakítására került sor. Ez egy fontos megvalósulás, mivel ezen a látogatott helyrõl sok ezren viszik magukkal az összefogásban való megújulás gondolatát. Az ötödik kalákára Homoródkarácsonfalván került sor, ahol a Dungó Fürdõ építése volt a feladat. Itt ismét egy helyi közösség berkeiben, tapasztalt kalákások vezetésével és új kalákások részvételével jön létre egy újabb építés, a Jóisten segedelmével.

Életre kelõ helyek Az ásványvíz források több ezer éve szakadatlanul árasztják FöldAnyánk mélyébõl a gyógyító vizeket. A helyi közösségek hosszú idõkön át ismerték és használták õket, a XIX. század fordulójának fürdõkultúrája széles körben is felhívta a figyelmet rájuk. Mindennek ellenére az elmúlt évtizedekben a feledés homályába merültek ezen élõ kincsek. A természet lassan körülölelte õket és az ember által létesített környezet a természet rendje szerint megváltozott. A hely látszólag meghalt, valójában álomba merült. Csupán a feltörõ víz és gáz szakadatlan hangja jelzi mindig, hogy ott forrás van, élõ forrás. Ám ma már csupán kevés ember figyel fel rá, és értékeli kellõképpen ezen észrevétlenül meghúzódó kincseket.

A Székelyföldi Fürdõépítõ Kalákák életre keltik a helyeket. Látszólagos ez, hiszen csak a figyelmet hívják fel ezen mindenkoron élõ és éltetõ vizekre. Helyesebb volna így mondani: látásra költik az embereket. Az évszázadok óta élõ források így az újdonság erejével hatnak, szó szerint meg-új-ulnak. Az emberek figyelme megújul a források iránt. A mai világban ez egy sokszor kihasznált fogás. Ám az egyáltalán nem mintegy, hogy megújuló érdeklõdésünket minek szenteljük. A környezetünkben lévõ, hagyományunkban gyökerezõ forrás-kincsek a jövõben fontos kincs-forrásokká válhatnak számunkra. Mialatt többtucat kalákás lelkesen dolgozott az építésen, sokszor megálltak érdeklõdõk és csodálkoztak a történteken. Talán letisztult bennük a gondolat: ezen embereknek megéri ezt a forrást kiemelni a sárból. Egy olyan ásványvizet értékelni, amelyet sokan már rég elfeledtek, talán már nem is ismernek. Néha olyan újdonságként hathat ez a gondolat, hogy az embernek az az érzése támadhat, hogy itt új forrásokat fakasztanak. Valójában pedig régi forrásokat újra kitisztítanak, a régmúlt értékei újból, a mai ember számára is értékké válnak.

Ez a fürdõépítõ kalákák egyik alapvetõ feladata. A források kitisztításával az új ember számára újból a régi értékek válnak elérhetõvé. A megszakadt fonalat újból felemelni és tovább fonni, az életre kelt helyekkel együtt életre kelni magunk is.

Építtetõ Természet A borvízforrások környezetét mindenkoron a Természet alakítja, folyton változtatja, évente megújítja. Egy ilyen helyen nehéz az embernek elfogadható módon beavatkoznia. Az avatatlan kezek által végzett „felújításokat” a természet nem érti meg, szakadatlan törekvése által igyekszik visszaalakítania a maga rendje szerint. A hellyel együtt felnövõ építésnek a titka a hely megértésében rejlik. Az Embernek kell megértenie a Helyet. A megismerésre és megértésre alapozó cselekvés olyan ember által épített környezetet hoz létre, amely szervesen együtt él a hellyel. A kalákák által újraépített helyeken a természet által megformált és az ember által teremtett környezet élõ egységként mûködik együtt. Ez nem csupán a természetes anyagok használata révén, hanem az egész teremtés-építési folyamat miatt válhat lehetõvé. A tervezési munkálatokat mindig megelõzi a helynek a megismerése, egy személyes és közvetlen ismerkedés. Miközben az ember ismerteti a hellyel a szándékát, a hely is megmutatja a benne rejlõ lehetõségeket és a cselekvés határait. Mondhatni megsúgja azt, hogy mit kellene építeni, az odafigyelõ ember pedig ezt meghallja. Ezt a hellyel együtt való imádkozás, egy folytonos ima-állapotban való alkotás teszi lehetõvé. Megtörtént, hogy elképzeltük: egy ösvény elejére, a bozótosba való belépéshez kapura volna szükség. Körülnézvén könnyedén vettük észre, hogy két égerbokor ajánlja magát kapuként, az ágaik összedõlnek, csupán át kell haladnunk alattuk. A feladat azzá egyszerûsödött, hogy összekötni õket, és segíteni megmaradni kapuformájukban. Ehhez figyelemre, megértésre és nagy alázatra van szükség.

Soha nem kezdhetjük a tervezést akaratos gondolatok által elindítani, csakis a hellyel való együttérzés által vezérelve. Fel kell figyelnünk rá, hogy valójában már minden elõ van készítve, ki van gondolva és meg van jelölve, nekünk a feladatunk csupán megérezni, észrevenni, megérteni a feladatot, és segíteni a megvalósításban. Úgy ahogyan a természet is tenné: csendesen, visszafogottan, egyszerûen és szépen. Valójában a hely vezérli az építõ csapat tetteit, a természet építtet az ember által. Ezt figyelmes tájépítészek és építészek vezetik, õk azok, akik a hellyel együtt-éreznek és együtt-értenek, ennek tudatában irányítják a cselekvést. Az elõre elkészített tervek mindig csak irányadóak, amint halad az építés, a környezet meghatározza minden elemnek a helyét és formáját. Így alakul az elképzelés, és válik olyanná, amilyenné a hely kéri. És ezt mindig a legegyszerûbb és legkönnyebb megvalósítani. A természet rendjét megbontani mindig nagyobb emberi erõfeszítéssel lehetséges, mint a természettel együtt építeni, az ember javára. Így válnak a kalákában épített helyek élõ egységekké. Olyan megvalósításokká, ahol a természet és az ember által teremtett világ nem válik ketté, hanem egy-ként alkot egy-séget.

csobogó vízen át a szaladó felhõkig és a mögülük felragyogó Napnak a fényéig. A források felújított környezete lehetõvé teszi, hogy az ember méltó módon találkozhasson az Istent tükrözõ természettel. Ezt a legegyszerûbb építménnyel a legcélszerûbb elérni. Szerényen beilleszkedni a természet rendjébe, és lehetõvé tenni a találkozást. A kalákákban épített helyek így válnak szent helyekké. A Jóisten a természetet ekképpen bízta az emberre, hogy formálja azt, használja, együtt éljen vele. Így válik lehetõvé, hogy az ember a természetben gyógyulását megtalálja, Isten által. Ez is az imádság ereje által válik lehetõvé, amiben az Ember összekapcsolódik az õt teremtõ Istennel. És ez az általa a természetben teremtett helyek révén válik lehetõvé. Amint a csobotfalvi Kerekeger Feredõben elhelyezett táblára megfogalmaztuk:

Isten-hely, ember-építmény A felújított fürdõhelyek Szent Helyek. Az Embernek a Természet által való gyógyulására szentelt helyek. Ahol az ember alázatos módon, imádkozva, imádattal közeledik a természethez, ott mindig jelen van Isten. Az ember az õsidõk óta az ilyen helyeket építményekkel megjelölte, mindig a Jóisten felemelõ ereje által felemelkedve és emelve a falakat is maga után. Az így létre jött helyek templomok, ahol az Isten és az Ember egy helyben találkozik. Ezen építményekben Istennek hazájára találunk, Isten házának nevezzük õket, amelyekben Isten lakozik. A természetben is Isten lakozik, annak minden elemében, a virágok kelyhétõl, a

Kovács Áron

A nonprofit szektor méret és erõforrásellátottság szerinti tagolása A civil szervezetek közötti különbség sok jellemzõ mentén nyilvánul meg. Ezek közül egyet külön is érdemes kiemelni, ez pedig a méret. A szervezetek mérete több kritériummal is meghatározható, így például erõforrásellátottságuk, illetve költségvetésük; alkalmazottaik, illetve önkénteseik száma; programjaik és projektjeik száma vagy kiterjedése; célcsoportjuk vagy célterületük mérete alapján. A szervezetek többségének szinte folyamatosan fönnálló erõforráshiánya - azon belül is elsõsorban a pénzhiány - a megfelelõ mûködés szûk keresztmetszete. Így a költségvetés nagysága összefügg a szervezetek lehetõségeivel, betöltött funkcióival. Költségvetésük alapján megkülönböztethetünk kis, közepes és nagy méretû szervezeteket. Elkülönítésüket az indokolja, hogy az eltérõ költségvetésû szervezetek alapvetõen más feltételekkel mûködnek. Kis nonprofit szervezetek. Költségvetésükbõl gyakorlatilag hiányzik a személyi kifizetés, mert minden tevékenységet önkéntesen, elkötelezettségbõl vagy más - nem pénzügyi - érdekbõl végeznek. Egyéb kiadásaik sem számottevõek. Nem is lehetnek nagyok, mert amint nagyobb támogatásokra vagy vállalkozói bevételekre tennének szert, fejleszteniük kellene ügyvitelüket (növekvõ bürokrácia), ami igencsak költséges lenne, és további forrásokat emésztene föl, így - kinõve a kis méretbõl - közepessé vagy naggyá válnának. Céljaik elsõsorban helyiek, általában adott, nem túl nagy (áttekinthetõ méretû) területhez, illetve közösséghez kötõdnek, amelyek bizonyos kontroll alatt tartják õket. Formális tagságuk és célcsoportjuk között gyakran elmosódik a határ. Közel állnak az informális szervezõdésekhez, kisméretû bürokráciájuk összes tevékenységükön belül alacsony arányú (idõ, munkamennyiség, költség és lelkesedés tekintetében egyaránt). Céljaik és tevékenységeik többnyire harmonizálnak az informális civil társadalommal. Szellemiségük, közösségi erényeik, emberi potenciáljuk nem sokban különbözik az egészen kis méretû vállalkozásoktól és az önkormányzatoktól. Kezdeményezéseik általában belülrõl indulnak, s ezt a közös tevékenység elõnyeinek fölismerése

táplálja (beleértve a közösségi élményt mint hasznot is). Magas szintû személyes részvétel és felelõsségvállalás, valamint a mûködõ demokrácia jellemzi még akkor is, ha a demokrácia formális keretei kialakulatlanok a szervezetben. Közepes nonprofit szervezetek. Ez a nonprofit szervezetek veszélyeztetett kategóriája. Általában állandó, de legalábbis fizetett dolgozóik vannak, így költségeik között megjelennek a személyi kiadások. Költségvetésük eléri azt a szintet, hogy nagy bürokrácia mûködtetésére kényszerüljenek, ugyanakkor általában nincs annyi pénzük, hogy biztonságosan tervezhessenek és be is fejezhessenek adott projekteket. Erõforrásaik jelentõs részét elvonja a bürokrácia, így szervezeti hatékonyságuk alacsony szintû, de ez nem derül ki, mert megtanulták (kénytelenek voltak megtanulni) hatékony szervezetként "eladni" magukat, papíron tehát minden rendben van. Ez az önmarketing is költségnövelõ tényezõ, ami tovább gyöngíti a hatékonyságot. E szervezetek tartalékhiányosak, ami pénzügyi kiszolgáltatottsághoz vezet. Ez a kiszolgáltatottság, valamint az, hogy a szervezet állandó és alkalmi megbízottjainak egzisztenciája függõ viszonyba kerül a szervezet pénzügyi helyzetétõl, erõs nyomást gyakorol a szervezetre, hogy konformistává, illetve diszfunkcionálissá váljon. Bizonytalan és kiszolgáltatott helyzetükbõl növekedéssel, vagy - nagyon ritkán - kisméretûvé válással igyekeznek szabadulni. Nagy nonprofit szervezetek. Ezek a szervezetek általában már kialakulásukkor nagyok, és fõ támogatójuk érdekeit képviselik. A konformizmus mellett gyakran egyfajta kulturális "elferdülés" (konformista tudatváltozás) és korrupció is megjelenik. A nagy és drága bürokrácia ellenére is viszonylag alacsony annak aránya az összes költséghez viszonyítva, mert a projektek végrehajtására is van elegendõ forrás. Ezekben a szervezetekben megalapozott tervek készíthetõk, lehetõség van a projektek befejezésére. Függetlenségük jelentõs részét föladva a fõ támogató(k) igényeinek rendelik alá magukat, így azok árnyékszervezeteivé válnak. Esélyük van arra, hogy - megfelelõen lavírozva - jó célok megvalósítása érdekében váljanak hasznossá, de arra is, hogy jelenlétük társadalmilag károssá váljon (például azzal, hogy a kisebb szervezetek

Nonprofit mítosz elõl aránytalanul nagy forrásokat vonnak el, hogy "ráteszik kezüket" a fontos kül- és belföldi kapcsolatokra, vagy hogy álcélokért dolgozva látszateredményeket érnek el stb.). A fenti, költségvetés alapján készült csoportosítás igencsak elnagyolt, aminél a valóság természetesen sokkal árnyaltabb, és vannak kivételek. De arra talán alkalmas, hogy nagyjából meghatározhassam, mely méretkategóriával foglalkozik ez az elemzés. A továbbiakban tehát csak azokról a közepes méretû szervezetekrõl lesz szó, amelyek a legtöbb esetben valamilyen hosszabb távú ügy mellett kötelezték el magukat, és amelyek vagyonnal (ingatlannal, gépekkel stb.) rendelkeznek. Tevékenységük kényszerpályákon mozog, mert elkötelezettségük miatt nem hagyhatják abba elkezdett programjaikat, a vagyon birtoklása pedig folyamatos adminisztrációt és kiadásokat ró rájuk. A nonprofit szervezetek "középosztályaként" talán ezek a szervezetek rendelkeznek a legnagyobb lehetõségekkel arra, hogy a szektort stabilizálják és hogy számottevõ szerepük legyen a társadalomban. Stabilitásuk és eredményességük éppen ezért a nonprofit szektor egészére meghatározó. A kis és a nagy szervezetek kicsit kilógnak a nonprofit kategóriából. A nagyok inkább az állam vagy a vállalatok, gazdasági társaságok nyúlványainak és szolgálóinak - tekinthetõk, míg a kicsik inkább az informális civil társadalom jegyeivel rendelkeznek. Nemcsak az erõforrások mennyisége és összetétele, de az is meghatározó, hogy azok mennyire felelnek meg a tervezett és végrehajtani kívánt projektek igényeinek, azaz hogy milyen a projektek és az erõforrások közötti összhang. Eszerint négy típust különíthetünk el: az erõforráshiányos szervezetet, az erõforrással ellátott szervezetet, az erõforrással túlzottan ellátott szervezetet és az inadekvát erõforrásellátottsággal rendelkezõ szervezetet. Az erõforráshiányos szervezet a következõ jellemzõk alapján ismerhetõ föl: folyamatosak a pénzügyi gondok; befejezetlenek, felületesek vagy hiányosan kivitelezettek a projektek; esetlegesek a bevételek; a dolgozók egzisztenciális nehézségekkel küzdenek; jellemzõ az egy - általában karizmatikus jellemû személyhez kötõdés; állandó a bizonytalanság, illetve a kiszámíthatatlanság és a kilátástalanság érzése; a napi ügyek intézése elsorvasztja a stratégiai gondolkodást; a szervezetet az elkötelezettség és a lelkesedés tartja fönn; az eredményeket kozmetikázzák; az éppen futó

A

problémás szervezetek száma olyan magas, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ezek képezik-e a kivételeket, avagy inkább a "problémásság” a szabály, és a problémamentesség a kivétel.

projektek forráshiányának pótlásához a következõ projektek pénzügyi keretébõl vonnak el, amihez újabb és újabb projekteket kell vállalni, akár áron alul is (a forráshiány fölszámolása növekedéssel). A szervezet nehezen tudja elkerülni, hogy mûködése elõbb-utóbb forrásvezéreltté váljon. A közepes méretû szervezetek nagy része ebbe a csoportba tartozik. Az erõforrással ellátott szervezetben lehetõség van tartalékképzésre; a dolgozók egzisztenciális biztonsága éppen elfogadható; a szervezeti mûködés közösségibb jellegû; hatékony a bevételszervezés (adományok és vállalkozói bevétel) és az adományszerzés nem esetleges; lehetõség van a tervezésre és a minõségi projektvégrehajtásra; lehetséges a növekedés elkerülése, és esély van az értékorientált mûködésre. Az erõforrással túlzottan ellátott szervezet esetében állandó adományozó(ka)t találunk, ami maga után vonja a fõ adományozó(k) elvárásainak való behódolást; a nagyméretû, de jól szervezett bürokráciát. Az egzisztenciális biztonság mellett megjelenik az anyagi jólét növelésének csábítása, az ellustulás és az alacsony egyéni munkahatékonyság. Jellemzõ az eredeti küldetésnek ritkán megfelelõ mûködés (eltérülés az eredeti funkciótól), valamint a csábítás a növekedésre. Inadekvát erõforrás-ellátottság esetén a szervezet ugyan rendelkezik erõforrásokkal, de annak szerkezete nem felel meg a projekt végrehajtásához szükséges erõforrás-szerkezettel (például a szervezetnek sok jó szakembere van, de azokat csak több pénzzel tudná megfelelõen felhasználni, vagy sok az önkéntes, de nincs helyiség, ahol az önkéntesek dolgozhatnának stb.). A szervezet tevékenysége eltérülhet erõforrásainak irányába, és megvan az esélye, hogy erõforrással ellátott szervezetté váljon. Amíg nem jut el idáig, addig jellemzõi a forráshiányos szervezetéhez hasonlóak. Következõ lapszámunkban a tanulmány bemutatása folytatódik.

A személyiségfejlõdés és a közösségalkotás hagyományos útja A Baranta Magyarország leggyorsabban fejlõdõ harcmûvészeti irányzata. Jelenleg 32 helyszínen kb. 1200 fõ gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat. Egyre több településen indítanak Baranta egyesületeket, amelyek a helyi ifjúság mellett az ott élõ korosztályok mindegyikével foglalkoznak. A Baranta egyik fontos ismérve, hogy gyakorlása nem képzelhetõ el Baranta közössége nélkül. A majd 1500 év magyar történelmébõl is táplálkozó önálló tradicionális magyar harcmûvészeti irányzatnak a legfontosabb belsõ tartalma a közösségek magyar modell szerinti megalkotása. Csak ilyen környezet alkalmas arra, hogy a hagyományok megélése, továbbfejlesztése, a magyar kultúra egyéb elemeinek megtanulása, az oktatás hagyományos módszereinek alkalmazása mellett szervesen mûködõ tartalmakat birtokló személyiségek alakulhassanak ki. Barantázni - barantálni - csak közösségben lehet. Az alkalmazott felkészítési rendszer, az állandó megmérettetés elve az ún. egymásért küzdés filozófiájának érvényre juttatását célozza meg. Nem a másik legyõzése a legfõbb cél. Az ellenfelek a lehetõ legnagyobb tudásukkal küzdve az ellenfelet és önmagukat minden küzdelem után egy magasabb tudásszintre emelik. A legfontosabb, hogy az aktuális képességeink legjavát adjuk.

Az önálló magyar harcmûvészeti irányzat a magyar harci testkultúra megmaradt és megõrzött elemeinek rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését tûzte ki célul. Az anyag gyûjtése, rendszerezése, a kiképzésbe való beillesztése jelenleg is folyik. Jelenleg közel ezer tradicionális technikai megoldás alkotja a Baranta alapvázát. A különbözõ fogások, eljárások mintegy 60 %-a más harcmûvészetekben nem fordul elõ, vagy feledésbe merült. A Barantát ezen elemek léte, sokrétûsége, a történeti magyar gondolkodásmódból származtatott életfilozófiája teszi igazán izgalmas, egyedülálló szellemi és fizikai alkotássá. Az ország különbözõ területén mûködõ csapatok egyik fontos feladata a helytörténet és a néprajz pontos megismerése, ezen belül pedig a magyar testkultúra még rejtett elemeinek összegyûjtése. Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehetõ legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette. Egy barantázó nem valami ellen, hanem valamiért harcol. A magyar észjárás megismerése biztosítja az értékek mentén történõ haladást és a megfelelõ önvizsgálatot. A Baranta harcmûvészet. Harcmûvészetekkel csak az foglalkozik eredményesen, aki életmódszerûen éli meg annak minden tartalmát. A Baranta segít életmódszerûen magyarul élni. Egyik legfontosabb feladata a hagyományos magyar értékek közvetítése az országon kívül és belül egyaránt. Középtávú tervei között szerepel, hogy az elkövetkezõ 10 évben legalább 3-400 magyar településen elérhetõ legyen és kialakításra kerüljenek azok a regionális oktatási centrumok, ahol az edzõk, felkészítõk képzése, az egyes csapatok edzõtáborai szervezett keretek között

folyhatnak, illetve, hogy az arra alkalmas személyek számára biztosítsák a napi 6-8 óra elméleti és gyakorlati felkészülés lehetõségét. Késõbbiekben a Baranta terjedése kapcsán a magyar nyelv és életszemlélet terjesztésével a világ „magyarabbá” tétele a cél. Magyarország mellett a Székelyföldön, Kalotaszegen és a Felvidéken találkozhatunk Baranta csapatokkal. A magyar stílus képviselõi jó kapcsolatokat ápolnak a bokh barildah /bököMongólia/ képviselõivel, a magyarországi ZBK kempo és Shaolin egyesületekkel, amely egymás versenyein és rendezvényein való közös részvételben jelenik meg. Szûkebb értelemben a Baranta a IX. század és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülõ fegyveres- és pusztakezes harcmûvészeti irányzat. Jelentõs szerep jut a Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci eljárások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, onugorok, kazakok) harci és kiképzési kultúrája. A Baranta történeti tar talma A Baranta (Böllön) mozgásanyagának visszafejlesztésében nagy szerepet játszottak az idegen (elsõsorban Habsburg) uralkodók (birkózást, ökölharcot, vívást, íjászatot, lovaglást) tiltó vagy korlátozó törvényei. A mozgáskultúra nagy része így csupán harci táncokban, a pásztor életmódban, vívókönyvekben és mûvészeti ábrázolásokon maradt meg. A Baranta a magyar történelem kezdeti idõszakaiban élõ azon szabad jogállású tagjaitól származik (fejérek), akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás. A hadi hivatást mesteri módon elsajátító, sajátos kiképzési rendszert és taktikai elveket alkalmazó harcos réteg az elõzménye a magyar történelemben évszázadokig fennmaradó harcoló /nemesi/ rendeknek, csoportoknak. A hadi csoportosulások felkészítõi és vezetõi rendeletekben szabályozták az egyének és a csoportok hadi felkészítésének rendjét. A kölpények, kaplonyok, talmácsok, tíznagyok, száznagyok, a civilis-ek, várjobbágyok (iobagio castri), a keltjobbágyfiúk (iobagiones exemti), a hivatásos viadorok (pugilok), a gyepüvédõk, õrök (speculator), a nemesek (nobilis), a Magyarországra telepedett hadi

kötelezettségük folytán kiváltságokat birtokló népek, besenyõk, böszörmények (muszlimok), kunok, jászok, a hagyományosan fegyverforgatással foglalkozó magyar nyelvû népcsoportok (székelyek, õrségiek, hajdúk) a speciális feladatokra létrehozott vegyes összetételû harci csoportok (nyõgérek, lövõk, királyi vadászok, oroszok) /testõrzõk-ajtonállók/, végvári vitézlõ rend, huszárok) azt mutatják, hogy a magyar történelemben legalább másfélezer évet ölel fel a harci professzionalisták jelenléte, befolyása a politikai életre és a kultúrára. Hadi kultúra a magyarság társadalomszervezõ formáira is rányomta a bélyegét. A had szó nem csak „sereget” alkotó katonákat jelent a magyar nyelvben, hanem az együtt élõ és dolgozó önvédelmi és gazdasági egységet is. Mindez azt jelenti, hogy a japán, a lengyel, a török és az orosz állami berendezkedéshez hasonlóan a magyaroknak is jelentõs nagyságú csoportjai vállalták évszázadokon keresztül életmódszerûen a harci szolgálatot, a kiképzést, a harci tudásanyag szellemi és fizikai fejlesztését, továbbadását. A Baranta elsõsorban az õ tudásanyagukra és az évszázadok alatt kialakult életfilozófiájukra épül. Õk a Baranta jogelõdei. A szervezetten mûködõ magyar harci kultúra a VII.-XVII. század között élte virágkorát. A Barantában három kiemelkedõ idõszakot különböztetünk meg: 1. A vándorló állam idõszaka, 2. Az Árpádok idõszaka, 3. A végváriak idõszaka. A XVI. század elejétõl megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettõl az idõszaktól fogva a népi kultúra õrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követõ idõszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára sodródik a harci jellegû tudásanyag. A magyar harcmûvészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az elsõ komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták elõmozdítani. A kutatások eredményeinek néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent. Az 1960-as években szintén több próbálkozás történt az egységes mozgásanyag és harci szemlélet kialakítására, de a távolkeleti irányzatok

elõretörésével és népszerûségével ez a törekvés nem tudta felvenni a harcot. A 80-as években egyes mûhelyekben komoly kutatómunka alakult ki, amelynek a hatására 1993-ban az akkori Kossuth Lajos Katonai Fõiskolán lefektették a harcmûvészeti stílus és sportág alapjait. 1997-ben létrejött a Baranta Szövetség

(jelképe a rakamazi Turulmadár), 1998-ban rendezték az elsõ magyar bajnokságot. A sportág fejlõdésében fontos szerepet játszottak azok a mongol, kazak tanulmányutak, amelyet a sportág kutatói és segítõi tettek meg az elmúlt évtizedben, valamint azok a mongol és török oktatók, akik a Közép-ázsiai fogáskészletekkel bõvítették a Baranta tárházát. A régi pusztai tízes rendszerek mintájára 1999-ben alkották meg az elsõ Fokozat- és Vizsgaszabályzatot. A barantázók õsi magyar állatneveket (az állat ereje szerint) kapnak a teljesített vizsgák alkalmával (Borsuk/borz, Burk/farkas, Bars/párduc, Kaplony/tigris). A Baranta az összetett képességû harcos lehetõségeit vizsgálja, ezért ugyanakkora hangsúlyt fektet a távra ható-, a vívó fegyverekre, mint a közelharcra és a pusztakezes megoldások alkalmazására. Egy oktatói vizsga (Bars-oktur, 5. fokozat) megszerzéséhez 34 különféle vizsgaelembõl kell teljesíteni a megszabott minimum szinteket a vizsgázónak.

jelenthet. A kirgizeknél gyorsan közlekedõ lovas csapatot, a kazakoknál az erõszak jogos alkalmazását, egyes kaukázusi népeknél a fegyveres gyakorlatok helyszínét, a legkorábbi írott források szerint pedig a Nap harcosait, illetve a Nappal szövetséget kötött férfiak közösségét jelenti. A Somogyvár környékén fennmaradt szokás szerint a barantázók a régi törzsszövetség valamikori bírájának, a régi törvények oltalmazójának /Horka/ voltak a felesküdött, különlegesen kiképzett segítõi. Olyan harcosokat takart, akik a fegyverforgatásban való kiválóságuk mellett a legmagasabb erkölcsi, morális követelményeknek is megfeleltek. Nagy részt vállaltak a következõ generáció nevelésében, harci felkészítésében. Ma a Baranta az önálló magyar harci irányzatot jelenti. A szó eredeti jelentése: harcra, hadjáratra, rajtaütésre való felkészülés. A kaukázusi népeknél a konfliktusok erõszakos, de vér nélküli elintézési formáját, vagy harci vetélkedõt jelképez. A Baranta véráldozat nélküli jogos zsákmányszerzést is takarhat (törvénysértés, személy megsértése). A Baranta, bahranta, barymta, barmta, barana szokásjog szerteágazó ázsiai jelenléte azt mutatja, hogy az idõk folyamán kialakult kisebb értelmezési különbségek ellenére egy olyan hagyománnyal van dolgunk, amely a szóban forgó népek történetének nagyon korai idõszakából származik és nagyon õsi tartalommal bír.

A Baranta szó jelentése A Baranta szó elsõsorban az ország olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fenn, ahol a lakosság összetétele a kezdetektõl fogva magyar volt (Somogy, Ormánság, Göcsej, Õrség). A szépirodalomban a legtöbb alkalommal Kodolányi János mûveiben találkozhatunk vele. A szó jelentése: fegyveres vetélkedés, megmérettetés, harcra, hadjáratra való felkészülés, törvényesen alkalmazható erõszak, ill. az erõszak alkalmazása. A kunoknál zsákmányszerzõ utat jelent. A környezõ szláv nyelvû országokban pejoratív értelemben állatok elhajtását, zsákmányolást

A hagyományos /tradicionális/ magyar harcmûvészetet Barantának hívjuk, amíg csupán versengésrõl, felkészülésrõl, békeidõszakon belüli gyakorlatozásról szól. Az ellenség megsemmisítésére való törekvés esetén Böllönnek nevezzük. A felkészítés során a Böllön jellegû elemeket elsõsorban hivatásos katonák és oktató szintet elért barantázók sajátíthatják el. Vukics Ferenc (folytatjuk)

Napjainkban egyre több fejlesztéssel foglakozó szakember van, és egyre nagyobb az a pályázati pénzmennyiség, amit elköltenek fejlesztésre. Az eredmény, amikor a mai világ szabályai szerint lemérik, még úgy sem túl biztató. Akár úgy is mondhatnám, hogy a fejlesztések nem igazán hoznak olyan fejlõdéseket, amikre az emberek abban a pillanatban azt mondanák: fejlõdtünk. Ha a ma gazdaságának egyik irányító és meghatározó szakmacsoportjából, a modern üzleti tudományokból kiragadjuk a marketinget, és a meghatározó marketing koncepciókat megnézzük, azt találjuk, hogy a gazdaság vevõ központú, fogyasztó központú, és az õk szükségleteinek a kielégítése úgy kell történjen, hogy a vevõelégedettségen keresztül érje el a vállalkozás a szervezeti célkitûzéseket. Számomra hiányzik az ember és a közösségközpontú gazdasági szemlélet meghatározása, mert a szükségletek kielégítése olyan igényekkel, amelynek termék-elõállítására vonatkozó erõforrások nem helyiek, számomra nem a fejlõdést, hanem a kiszolgáltatottságot eredményezik. A szükségletek kielégítése olyan módon, hogy a szükségletre válaszoló igényt (igent), a reklámokon meg más promóciós rendszereken keresztül alakítják ki úgy a fogyasztókban, hogy az ne foglalkozzon a helyi erõforrásokkal, azok használatával, mûködtetésével, számomra nem a közösség fejlõdését eredményezi, hanem annak egyedekre való bontását. A fenti gondolatok irányították arra a figyelmemet, hogy megvizsgáljam a különbséget a szükséglet és igény között, és a kívülrõl jövõ szükséglet-kielégítés hatásait megnézzem a helyi erõforrás használatra vonatkozóan és azt, hogy ez a közösség épülését szolgálja-e, vagy annak rombolását. A szükséglet és az igény kapcsolata „Fontos dolog különbséget tenni szükséglet és igény között. Az emberi szükséglet valamilyen alapvetõ elégedettség hiányát jelenti. Az emberek élelmet, ruházatot, lakóhelyet, biztonságot, valahova-tartozást és megbecsülést kívánnak.” (Philip Kotler Marketing, menedzsment, Budapest 2002, 40. oldal) Az igény az módszer és termék, ahogyan a szükséglet kielégítésére válaszolunk, igent mondunk. Pl. Az éhség szükségletére egy keresztény embernek sok válasza lehet, mint a disznóhús, de egy mohamedán embernek az éhség szükségletére a válasz nem lehet a disznóhús, õ nem kívánja a disznóhúst azaz pontosítva, nincs igénye a disznóhúsra. A szükséglet és az igény kapcsolatát legkimerítõbben a motivációs elmélettel foglalkozók dolgozták ki amiatt, hogy megtudják az emberek mikor, miért cselekszenek úgy, ahogy. A fentieket megnézve azt mondjuk, hogy az

majdnem megegyezik Maslow öt szintes szükséglet piramisával, amelyet a mai tudományos világ széles körben használ a cselekvések mozgató rugóinak meghatározásánál. Az igények változása, a magasabban feldolgozott termékek és a kiszolgáltatottság A lenti példa egy kitalált helyzetet modellez, amely hûen tükrözi a mai fogyasztói társadalom kialakulásához vezetõ gondolkodásmódot. Nagyon egyszerû a logikai megközelítése, és nem is állítom, hogy nincs szükség pontosításra (pl. a termékek feldolgozására). De ez a pontosítás úgy történjen, hogy a szükségletek kielégítésének végeredménye ne a vállalati célkitûzés legyen, hanem a vállalati célkitûzés elérésén keresztül a közösség mûködése úgy, hogy az ne csökkentse a jövõ nemzedék életmegélési és közösségi lehetõségeit.

Az emberek éhesek voltak, elmentek a patakpartra, kifogtak egy-egy halat. Közösen megsütötték, megették, azután elbeszélgettek. A beszélgetés után mindenki folytatta addigi megkezdett dolgát. Késõbb csupán néhány ember éhezett meg, ezért úgy találták, hogy mindenkinek nem kellene abbahagynia a munkát, ezért közülük páran elmentek és fogtak halat, hogy legyen, mit az emberek megegyenek. A kifogott halakat megsütötték, majd közösen mind megették. Egy idõ után kiderült, hogy akik nem jártak halászni elfelejtették, hogy hogyan kell halászni, és akik halászni jártak, azok elfelejtették, miként kell a más dolgokat csinálni. A halászok egyre jobban tudtak halászni, de mivel már több ilyen halászcsoport is kialakult, nem lehetett tudni, ki is fogja vinni a halat a más dolgot végzõ embereknek, ezért néhány halász azt mondta magáról, hogy az õ halaik puhábbak. Amelyik halászok nem tudták eladni a kifogott halakat, a halászfelszerelés gyártását tekintették a saját dolguknak, amelyet halért adnak cserébe a halászoknak. A halászok egyre több halat kell, hogy kifogjanak, hogy eredeti dolgukat elvégzõ embereknek is tudjanak halat adni, és megengedhessék magunknak, hogy jobb halászfelszerelést tudjanak venni. Lassan annyi halat kellett fogniuk, hogy a halászokból néhányan csak azzal kezdtek dolgozni, hogy mindenkinek idõben biztosítani tudják a kellõ halmennyiséget. Az idõ teltével már csak a halászok tudtak halászni. Minden halfogyasztó kételkedni kezdett abban, hogy jó

halat fogyaszt-e? Ekkor az ember, aki azzal dolgozott, hogy mindenki idõben kapja meg a halat, kezdett raktárkészletet kialakítani, mert nem minden nap fogták meg a kellõ mennyiségû halat. Kialakultak olyan esetek, hogy a hal megromlott, ezért az elosztó ember mellé még egy emberre lett szükség, aki a halakat válogatta aszerint, hogy melyik romlik meg hamarabb. Párolni meg sózni kezdte azokat a halakat, melyek hamar romlani kezdtek, hogy amikor nem fognak elég halat, akkor is legyen készlet. Néhány ember elkezdett párolt és sózott halat kérni, mert akkor nem kell mindennap halért jönni és így megspórolhatja az utat. Lassan oly sokan kérték a párolt-sózott halat, hogy már csak néhány ember fogyasztotta a friss halat. Az elosztó egy napon azt mondta, hogy ettõl a naptól csak párolt és sózott halat lehet kapni, mert így biztonságosabb az emberek ellátása hallal, és nem kell félni attól sem, hogy valaki nem kap friss halat. Az elosztó kizárólagossági szerzõdést kötött a halászokkal, így azok csak neki adhatták el a halat. Azok az emberek, akik továbbra is friss halat szerettek volna fogyasztani, csoportba verõdtek és eldöntötték, hogy elmennek halászni. Ekkor vették csak észre, hogy nekik nem szabad, mert arról korábban megállapodtak, aztán halászfelszerelésük sincs, de már nem is tudna senki halászni közülük, mert idõközben mindenikük elfelejtett. A fenti esetet az alábbi valóság alapján modelleztem. Az embereknek a faluban egységesen kapcsolata van a földdel, úgy, hogy a saját maga fogyasztására szükséges termékeket elõállítja. Az üzletekben csak olyan termékeket vásárol, amit nem lehet az õ tájában megtermelni, vagy ha meg lehet is, idõben nem akkor, amikor megvásárolja. Ekkor 1990-1995-öt írunk. Az üzletekben néhányan kezdik keresni azokat a termékeket is, amelyeket a faluban is megtermelnek, de a nyugatra járás és a környezeti ingerek hatására nem tartják fontosnak, hogy helyben megtermeljék vagy helybeli embertõl vásárolják meg a terméket. A határban kezd

kevesebb megmûvelt föld látszani, de azért még teljesen gondozatlan területet nem találunk. Ekkor még illik rendben tartani, ha a tied a föld. Ekkor 1995-1997 írunk. Az üzletek áruellátása kezd megegyezni a városi üzletek ellátásával. Egyre jobban erõsödik az a szemlélet, hogy nem éri meg semmit sem termelni, mert a boltban olcsóbban meg lehet kapni, mint amennyibõl elõállítjuk. A határban kezdenek megjelenni a gondozatlan földek, folyamatosan csökken az állatállomány, egyre növekszik a boltok forgalma. A boltokban még jó minõségû termékek kaphatók, a feldolgozott termékek alapanyaga a környékbeli gazdáktól származik. Az olyan termékeknek nincs forgalma, amelyek hosszabb ideig is tárolhatók. Egyre erõteljesebben növekszik azoknak a termékeknek a forgalma, amelyeknek erõszakos reklámjuk van. Ekkor 1997-2001-et írunk. Az üzletek áruellátása teljesen megegyezik a városi üzletek ellátásával. A sok üzlet és ügynök hatására olyan árverseny alakul ki, hogy minden egyre olcsóbb. Lassan a földekben majdnem semmit nem termelnek az emberek. Az állatlétszám 10-20%-a a 1990-es évek eleji létszámnak. A boltokban „mindent lehet kapni”. Egyre több olcsó és kevésbé minõségi termék kapható a boltokban, fõleg élelmiszer terén. A házilag elõállított termék minõsége messze meghaladja boltokban kapható termékek minõségét. Az emberek egymás közötti viszonyában egyre erõteljesebben jelentkezik a pillanatnyi megéri-e szemléletmód. „Ha valakivel nem nyereséges barátkozni, akkor nem barátkozom”. A fejlesztések eredménye észlelhetõ, mert a fejekben teljesen más lõn az érték mind ami 15-20 évvel ezelõtt volt. Az emberek nem szükséglet, hanem egyre inkább igényvezéreltekké válnak. Néhány fiatal megpróbál visszaállni a hagyományos életformához, de a föld megmûvelése nehezen megy, mert gondolkodásukban teljesen a „megéri-e” gazdasági szemlélet az uralkodó, és profit típusú nyereséget akar termelni, nem ismer más nyereségi formákat. Ekkor 2001-2006-ot írunk. A ma társadalmában a meghatározó folyamatok nem segítik elõ a közösség erõsödését, inkább bomlását okozzák. Ezek a folyamatok az embereket fogyasztóként és munkaerõként határozzák meg, és a vállalkozások nyeresége nem a közösségekért van, hanem a szervezeti célok eléréséért, ami néhány vállalattól eltekintve nem emberközpontú, hanem a tulajdonosok egyéni céljainak elérését szolgálja. Azáltal, hogy kavarjuk a szükségleteket és igényeket, úgy határozzuk meg az igényt, mint szükségletet, így bizonyítva létének szükségességét. Ennek a folyamatnak az erõsödését alapvetõen a nagyobb profit eléréséért a cégek reklámjaikon és más médiumokon keresztül erõsítik. Jellemzõ meghatározója a ma világának, hogy a társadalom van a vállalkozásokért, nem a vállalkozások a társadalomért. Lázár László Tamás

Korunk egyik legvégzetesebb tévedése az a hit, hogy "a termelés problémáját" megoldottuk. Szilárd meggyõzõdése ez nemcsak olyan embereknek, akiknek semmi közük a termeléshez, s ezért hivatásukból adódóan nem ismerik a tényeket, hanem gyakorlatilag az összes szakértõnek is: az iparmágnásoknak, a világ kormányzataiban tevékenykedõ gazdasági vezetõknek, valamint a tudós és nem annyira tudós közgazdászoknak, hogy a gazdasági újságírókat ne is említsük. E szakértõk véleménye sok kérdésben eltérõ lehet, de abban mindannyian megegyeznek, hogy a termelés problémáját megoldottuk; az emberiség végre elérte a nagykorúságot. Mint mondják, a gazdag országok számára most a legfontosabb feladat "a szabadidõ hasznos eltöltésére nevelés", a szegény országok számára pedig "a technológia átvétele". A dolgok nyilván az emberi gonoszság miatt nem mennek olyan jól, mint ahogyan menniük kellene. Következésképpen létre kell hoznunk egy tökéletes politikai rendszert, amelyben az emberi gonoszság eltûnik és mindenki jól viselkedik, függetlenül attól, mennyi gonoszságot hordoz magában. Széles körben elterjedt nézet, hogy mindenki jónak születik, és ha valakibõl bûnözõ vagy kizsákmányoló lesz, az a "rendszer" hibája. Kétségtelen, a "rendszer" sok szempontból rossz, és meg kell változtatni. Az egyik legfõbb oka annak, hogy a rendszer rossz, és hogy rosszasága ellenére továbbra is fennmarad, éppen az a téves nézet, hogy "a termelés problémáját megoldottuk". Minthogy ez a tévedés minden jelenlegi rendszert áthat, nem sok választási lehetõségünk marad.

Ennek a kiáltó és ugyanakkor oly mélyen gyökerezõ tévedésnek a születése szorosan összefügg azokkal a filozófiai, hogy ne mondjam, vallásos változásokkal, amelyek következtében az embernek ma egészen más a viszonya a természethez, mint három vagy négy évszázaddal ezelõtt volt. Talán azt kellett volna mondanom, hogy a nyugati ember viszonya egészen más, mivel azonban jelenleg az egész világ a nyugatosodás utjára lépett, a fenti, általánosabb megfogalmazás is jogosnak látszik. A modern ember nem a természet részének érzi magát, hanem külsõ erõnek, amelynek az a hivatása, hogy uralja és meghódítsa azt. Egyenesen a természet elleni harcról beszél, és elfelejti, hogy ha megnyerné ezt a harcot, õ maga lenne a vesztes fél. Ez a harc egészen a legutóbbi idõkig látszólag olyan jól ment, hogy az emberben önnön határtalan képességeinek illúzióját keltette, de mégsem olyan jól, hogy a teljes gyõzelem elérhetõ távolságba került volna. Most viszont elérhetõ közelségbe került a gyõzelem, és sokan, bár még csak egy kisebbség, kezdik felismerni, mit jelent ez az emberiség fennmaradása szempontjából. A határtalan képességeknek a megdöbbentõ tudományos és technikai vívmányok által táplált illúziója szülte azt a rokon illúziót, hogy a termelés problémáját megoldottuk. Az utóbbi illúzió azon alapszik, hogy elmulasztjuk megkülönböztetni a jövedelmet a tõkétõl ott, ahol a legfontosabb lenne ez a megkülönböztetés. Minden egyes közgazdász és üzletember ismeri ezt a különbségtételt, és tudatosan, figyelemre méltó éleselméjûséggel használja minden gazdasági ügyletben - kivéve ott, ahol igazán számít: ama pótolhatatlan tõke esetében, amelyet az ember nem megtermelt, hanem csak talált, és amely nélkül semmit nem tehet. Egy üzletember nem mondaná egy vállalatról, hogy megoldotta termelési problémáit és hogy életképesen mûködik, ha azt látná, hogy rohamosan emészti fel önnön tõkéjét. Akkor hát hogyan tekinthetünk el ettõl az életbevágó ténytõl e rendkívül nagy vállalat, a Fold Ûrhajó gazdaságának, különösen pedig az ûrhajó gazdag utasainak gazdaságai esetében? Annak, hogy ezt az életbevágó tényt figyelmen kívül hagyjuk, egyik oka az, hogy elidegenedtünk a valóságtól és hajlunk rá, hogy értéktelennek tartsunk mindent, amit nem mi magunk hoztunk létre. Még a nagy Marx doktor is áldozatul esett ennek a végzetes tévedésnek az úgynevezett "munka-értékelmélet" megfogalmazásakor. Valóban, mára már igen sokat küszködtünk azért, hogy létrehozzuk annak a tõkének egy részét, amely most segít bennünket a termelésben a tudományos, mûszaki és egyéb ismeretek széles tárházát, egy kidolgozott anyagi infrastruktúrát, agyafúrt tõkefelszerelések megszámlálhatatlan fajtáit stb. -, de mindez csak kicsiny része az általunk használt teljes tõkének. Ennél sokkal nagyobb az a tõke, amelyet nem az ember hozott létre, hanem a természet, és mi még azt sem ismerjük fel, hogy ez is tõke. Ezt nagyobbrészt mára már riasztó mértékig feléltük, és ezért képtelen, öngyilkos tévedés azt hinni - és e hit alapján cselekedni -, hogy a termelés problémáját megoldottuk. Vegyük közelebbrõl szemügyre ezt a "természetes tõkét"! Elõször is a legszembeötlõbbeket, az ásványi tüzelõanyagokat. Senki sem tagadja - ebben biztos vagyok -, hogy jövedelemtételként könyveljük el õket, holott tagadhatatlanul a tõketételekhez tartoznak. Ha tõketételként könyvelnénk el õket, gondot fordítanánk a megõrzésükre, és minden tõlünk telhetõt megtennénk, hogy megpróbáljuk minimálisra szorítani jelenlegi

felhasználási arányukat. Talán azt mondhatnánk, példának okáért, hogy azt a pénzt, ami ennek a vagyonnak - ennek a pótolhatatlan vagyonnak - az értékesítésébõl befolyik, külön alapítványban kell összegyûjteni, és ezt az alapítványt kizárólag olyan termelési módszerek és életformák kidolgozására kell fordítani, amelyek nem vagy csak elenyészõ mértékben igényelnek ásványi tüzelõanyagot. Ezt és sok egyebet is tennénk, ha az ásványi tüzelõanyagokat tõkének és nem jövedelemnek tekintenénk. Ám mi mindennek pont az ellenkezõjét tesszük: a legkevésbé sem gondolunk a megõrzésére. MinimaIizálás helyett maximaIizáljuk a jelenlegi felhasználási arányokat, és az alternatív termelési módszerek és életformák lehetõségeinek tanulmányozása helyett - hogy elhagyhassuk azt a karambolhoz vezetõ kényszerpályát, amelyen egyre növekvõ sebességgel rohanunk elõre - arról beszélünk boldogan, hogy határtalan fejlõdés vár bennünket a kitaposott úton; hogy a gazdag országokban "meg kell tanulni a szabadidõ hasznos eltöltését", a szegény országoknak pedig "át kell venniük a fejlett technikát". Ennek a tõkevagyonnak a felszámolása olyan gyorsan halad, hogy még a világ állítólagosan leggazdagabb országában, az Amerikai Egyesült Államokban is sok aggódó ember akad, még a Fehér Házban is, aki a szénrõl az olajra és a földgázra való tömeges átállást szorgalmazza, és egyre hatalmasabb erõfeszítéseket követel a Föld még megmaradt kincseinek felkutatására és kiaknázására. Vessünk egy pillantást azokra az adatokra, amelyeket "A világ tüzelõanyag-igénye a 2000. évben" címmel tettek 1972-ben! Ha most kb. 7000 millió tonna szénegyenértéket használunk fel, ez az igény huszonnyolc év leforgása alatt megháromszorozódik - kb. 20 000 millió tonnára nõ! És mi ez a huszonnyolc év? Ha ugyanennyire tekintünk vissza az idõben, körülbelül a II. világháború végéhez jutunk, és természetes, hogy azóta a tüzelõanyagfelhasználás megháromszorozódott, de ez a megháromszorozódás kevesebb, mint 5000 millió tonna szénegyenértéket jelent. Most pedig nyugodt lélekkel beszélünk háromszor ekkora növekedésrõl. Meg lehet ezt csinálni? - teszik fel a kérdést az emberek. S a válasz: meg kell csinálni, következésképpen meg fogjuk csinálni. Azt mondhatnánk (bocsásson meg érte John Kenneth Galbraith), hogy ez a vak vezet világtalant tipikus esete. De minek személyeskedjünk? Maga a kérdés elhibázott, mert azon a hallgatólagos feltételezésen alapul, hogy itt jövedelemrõl van szó, nem pedig tõkérõl. Hiszen mi különbözteti meg a 2000. évet a többitõl? Mi lesz 2028ban, amikor a most körülöttünk rohangáló gyerekek nyugdíjazásukra készülnek majd? Újabb megháromszorozódásra számíthatunk? Ezek a kérdések és válaszok teljesen képtelennek tûnnek, mihelyt felismerjük, hogy itt nem jövedelemrõl, hanem tõkérõl van szó: az ásványi tüzelõanyagokat nem az ember hozta létre, és nem lehet õket újra felhasználni. Ha egyszer elfogytak, a dolognak egyszer s mindenkorra vége. Ám mi a helyzet - merül fel a következõ kérdés - a jövedelmet képezõ tüzelõanyagokkal? Nos igen, mi a helyzet ezekkel? Jelenleg (kalóriában számítva) a világfelhasználás egészének négy százalékát adják. Az elõre látható jövõben részarányuknak hetven, nyolcvan, kilencven százalékra kell emelkednie. Egy dolog valamit kis léptékben csinálni, s egészen más dolog ugyanezt gigantikus léptékben csinálni, márpedig ahhoz, hogy hatást gyakoroljon a világ tüzelõanyagproblémájára, az említett anyagok részarányának valóban hatalmasra kell növekednie. Ki mondja azt,

hogy a termelés problémáját megoldottuk, ha arról van szó, hogy valóban óriási mértékben szorulunk jövedelmet képezõ tüzelõanyagokra? Az ásványi tüzelõanyagok csak egy részét képezik annak a "természetes tõkének", amelyet makacsul elhasználhatónak tekintünk, mintha csak jövedelem volna - de semmiképpen sem a legfontosabb részét. Ha ásványi tüzelõanyagainkat elpazaroljuk, ezzel a civilizáció létét fenyegetjük, de ha elpazaroljuk azt a tõkét, amit a bennünket körülvevõ élõ természet jelent, ezzel magát az életet fenyegetjük. Vannak, akik ráébrednek erre a fenyegetettségre, és azt követelik, hogy szûnjön meg a környezetszennyezés. Úgy gondolnak a környezetszennyezésre, mint valami meglehetõsen csúnya szokásra, gondatlan vagy mohó emberek rossz beidegzõdésére, akik mintegy áthajítják a szemetüket a kerítés fölött a szomszéd kertjébe. Ezek az emberek felismerik, hogy a kulturáltabb viselkedés némi többletköltséget jelent, következésképpen - vélik gyorsabb ütemû gazdasági növekedésre van szükségünk ahhoz, hogy képesek legyünk ezt a többletköltséget megfizetni. Mostantól fogva, mondják, egyre növekvõ termelékenységünk gyümölcseinek legalább egy részét nem pusztán a fogyasztás mennyiségének növelésére, hanem „az életminõség" javítására kell fordítanunk. Ez meglehetõsen korrekt, de csak a probléma felszínét érintõ felfogás. Hogy rátérjünk a dolog kritikus pontjára, helyes, ha feltesszük a kérdést: ezek a fogalmak - szennyezõdés, környezet, ökológia stb. - miért olyan hirtelen kerültek elõtérbe? Hiszen már jó ideje léteznek ipari országok, de ezeket a szavakat öt-tíz évvel ezelõtt gyakorlatilag nem is ismerték. Mi ez: hirtelen szeszély, ostoba divat vagy talán hirtelen idegösszeomlás? Nem nehéz megtalálni a magyarázatot. Egy ideje már valóban az élõ természet tõkéjébõl éltünk, de csak igen csekély arányban, akár az ásványi tüzelõanyagok esetében. Csak a II. világháború vége óta sikerült ezt az arányt riasztó mértékben megnövelnünk. Ahhoz képest, ami most folyik, és ami egyre fokozódó mértékben az utolsó negyedszázadban folyt, az emberiség összes ipari tevékenysége a II. világháborúval bezárólag annyi, mintha semmi sem volna. Az elkövetkezendõ négy-öt év a világ egészét tekintve alighanem nagyobb ipari termelést hoz majd, mint amennyi az emberiség egészének termelése volt 1945-ig. Más szóval: nem is olyan rég - olyannyira nem rég, hogy a legtöbben még nem is ébredtünk rá erre - egyedülálló mennyiségi ugrás következett be az ipari termelésben. Részben ennek okaként, de egyben következményeként is egyedülálló minõségi ugrás is történt. Tudósaink és mûszaki embereink képesek olyan anyagokat készíteni, amelyeket a természet nem ismer. Ezeknek az anyagoknak jó részével szemben a természet gyakorlatilag védtelen. Nem létezik oIyan természetes hatóanyag, amely megtámadhatná és lebonthatná õket. Olyan ez, mintha bennszülöttek hirtelen géppuskatûz alá kerülnének. Íjaik és nyilaik ekkor mit sem használnak. Ezek a természet számára ismeretlen anyagok éppen a természet védtelenségének köszönhetik szinte mágikus hatékonyságukat. Ez a magyarázata veszélyes ökológiai hatásuknak is. Csak körülbelül a legutóbbi húsz évben jelentek meg tömegesen. Mivel nincs természetes ellenségük, egyre inkább felhalmozódnak. A felhalmozódás hosszú távú következményeirõl sok esetben tudjuk, hogy rendkívüli veszélyeket hordoznak magukban, más esetekben viszont egyáltalán nem láthatók elõre. Más szóval, az ember ipari tevékenységeiben az utolsó huszonöt év során bekövetkezett mennyiségi és

minõségi változások egészen új helyzetet teremtettek és ez a helyzet nem kudarcainknak köszönhetõ, hanem annak, amit legnagyobb sikerünknek gondoltunk. S mindez olyan hirtelen történt, hogy alig vettük észre: gyors ütemben elhasználunk egyfajta pótolhatatlan tõkevagyont, nevezetesen azokat a tûréshatárokat, amelyekkel a jóságos természet mindig megajándékoz bennünket. Most pedig hadd térjek vissza a jövedelmet képezõ tüzelõanyagok kérdésére, amelyet korábban kicsit nagyvonalúan intéztem el. Senki sem állítja, hogy az elõreláthatólag 2000-ben, egy nemzedék múltán mûködõ világméretû ipari rendszer elsõsorban víz- és szélenergiát fog felhasználni. Nem, mindenki azt állítja, hogy gyorsan haladunk az atomkorszak felé. Természetesen már jó ideje, több mint húsz éve halljuk ezt a mesét, de az atomenergia az ember tüzelõanyag- és energiaszükségleteinek még mindig csak kicsiny hányadát fedezi. 1970-ben ez az arány 2,7 százalék volt Nagy-Britanniában, 0,6 százalék az Európai Közösségben és 0,3 százalék az Egyesült Államokban, hogy csak azokat az országokat említsük, amelyek Képtelenek vagyunk elismerni: a modern ipari rendszer ezen a téren a legelõbbre minden intellektuális tartanak. Talán bonyolultságával éppen azokat feltételezhetjük, hogy a az alapokat emészti fel, természet tûréshatárai ilyen kis megterhelést még amelyekre épül. megengednek, habár ma is sokakat mélyen aggaszt a kérdés. Dr. Edward D. David, Nixon elnök tudományos tanácsadója, így beszélt a radioaktív hulladékok tárolásáról: "Fura érzésem támad, ha arra gondolok, hogy valaminek 25 000 évig tökéletesen lezárva, a föld alatt kell maradnia ahhoz, hogy ártalmatlanná váljék." Bármi legyen is a helyzet, én csak egy igen egyszerû meggondolásra szeretném felhívni a figyelmet: az az állítás, hogy évente többezer millió tonna ásványi tüzelõanyagot atomenergiával helyettesíthetünk, azt jelenti, hogy bár "megoldjuk" a tüzelõanyag-problémát, közben olyan szörnyû méretû környezeti és ökológiai károsodást okozunk, hogy nem Dr. David lesz az egyetlen, akinek "fura érzése" támad. Ez esetben úgy oldunk meg egy problémát, hogy egy másik területre hárítjuk át azt, s ezzel ott egy még nagyobb problémát okozunk. Mindezek tisztázása után biztos vagyok benne, hogy újabb, még merészebb állítással találom szembe magam: nevezetesen, hogy a jövõ tudósai és mérnökei képesek lesznek oIyan tökéletes biztonsági szabályok és óvintézkedések kidolgozására, amelyek mellett az egyre növekvõ mennyiségû radioaktív anyagok használata, szállítása, feldolgozása és tárolása teljesen biztonságossá válik. Továbbá, hogy a politikusok és a társadalomtudósok feladata lesz egy oIyan világtársadalom megteremtése, ahol soha nem törhet ki háború vagy társadalmi zavargás. Ezzel az állítással ismét úgy próbálnak egy problémát megoldani, hogy áthárítják egy másik területre, a mindennapi emberi viselkedés területére. És itt elérkeztünk a "természetes tõkének" ahhoz a válfajához, amelyet szintén gondatlanul pazarolunk, mert úgy bánunk vele, mintha jövedelem volna; mintha mi magunk hoztuk volna létre, és mintha agyonmagasztalt és gyorsan növekvõ termelékenységünk folytán képesek volnánk ezt valamivel pótolni. Vajon nem nyilvánvaló, hogy jelenlegi termelési módszereink immár az "ipari ember" egész valóját emésztik? Sokak számára ez egyáltalán nem nyilvánvaló. Most, hogy a termelés problémáját

megoldottuk - mondják -, nincs-e jobb dolgunk, mint korábban bármikor? Nem táplálkozunk, öltözködünk-e jobban, és nem lakunk-e jobb körülmények között, mint valaha? Nem vagyunk-e tanultabbak? Természetesen mindez igaz: a többségre a gazdag országokban, de semmiképpen sem mindannyiunkra. De én nem ezt értem „az ember valóján". Az ember valóját nem lehet bruttó nemzeti termékkel mérni. Talán egyáltalán nem is mérhetõ, hacsak nem bizonyos hiánytünetekkel. Ámde nem e helyütt kell e tünetek - a bûnözés, deviancia stb. statisztikáit idéznünk, a statisztikák különben sem bizonyítanak semmit. Azzal kezdtem, hogy korunk egyik legvégzetesebb tévedése azt hinni, megoldottuk a termelés problémáját. Ennek az illúziónak, mint utaltam rá, elsõsorban az az oka, hogy képtelenek vagyunk elismerni: a modern ipari rendszer minden intellektuális bonyolultságával éppen azokat az alapokat emészti fel, amelyekre épül. Közgazdasági nyelven szólva: feléli önnön pótolhatatlan tõkéjét, amelyet elégedetten jövedelemként könyvel el. Ennek a tõkének három válfaját érintettem: az ásványi tüzelõanyagokat, a természet tûréshatárait és az ember valóját. Amennyiben olvasóim közül valaki nem hajlandó érvelésem mindhárom részét elfogadni, úgy érzem, bármelyik elegendõ ahhoz, hogy bebizonyítsam igazamat. Hogy milyen igazságról van szó? Egyszerûen csak arról, hogy legfontosabb feladatunk elhagyni a jelenlegi, karambollal fenyegetõ kényszerpályát. És kinek kell vállalnia ezt a feladatot? Azt hiszem, mindannyiunknak, idõseknek és fiataloknak, erõseknek és gyengéknek, gazdagoknak és szegényeknek, befolyásosaknak és kirekesztetteknek. Csak akkor üdvös a jövõrõl beszélni, ha már most tettek lesznek belõle. De mit tehetünk most, amikor "olyan jó dolgunk van, mint ezelõtt soha"? Legalábbis - s már ez sem kevés - alaposan meg kell értenünk a problémát, és szemügyre kell vennünk egy új életvitel kialakításának lehetõségét új termelési módszerekkel és új fogyasztói magatartásokkal: egy olyan életvitelét, amely a maradandóságra rendezkedik be. Hogy csak három elõzetes példával szolgáljak. A mezõgazdaságban és a kertmûvelésben foglalkozhatunk olyan termelési módszerek tökéletesítésével, amelyek biológiailag helytállóak, növelik a talaj termékenységét, egészséget, szépséget és maradandóságot szülnek. A termelékenység majd gondoskodik önmagáról. Az iparban foglalkozhatunk kisléptékû, viszonylag erõszakmentes, "emberarcú" technikák kifejlesztésével, hogy az embereknek esélyük legyen élvezni a munkájukat ahelyett, hogy csak a fizetésért dolgoznak és azt remélik - jobbára kétségbeesetten -, hogy majd szabadidejükben foglalkozhatnak azzal, amivel szeretnének. Ugyancsak az iparban - hiszen nyilvánvalóan az ipar szabja meg a modern élet ritmusát - foglalkozhatunk a vállalatvezetés és az alkalmazottak új társulási formáival, sõt, a közös tulajdon formáival. Gyakran hallhatjuk, hogy "a tanuló társadalom" korszakának küszöbére érkeztünk. Reméljük, hogy ez igaz. Még meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk békében nemcsak embertársainkkal, hanem a természettel és mindenekfölött azokkal a magasabb erõkkel, akik létrehozták a természetet és bennünket is. Hisz kétségkívül nem véletlenül lettünk, és egész biztosan nem magunk hoztuk létre önmagunkat. Ernst. F. Schumacher: A kicsi szép c. könyve alapján

Ha én lennék az Isten, mielõtt nyakon csördíteném elszemtelenedett gyermekeimet, figyelmeztetném õket. Valami olyan jelzéssel, amely mindenkihez eljut, amely mindenkit megráz, amelyet mindenki megérthet. Mondjuk, építtetnék velük egy hatalmas bárkát. Természetesen vasból, hiszen dackorszakuk vaskorát élik. Hagynám, hogy telerakják az általuk annyira kedvelt kacatokkal, csillárokkal, bútorokkal, estélyi ruhákkal és angolvécékkel. Hogy Titánnak nevezzék, hogy a civilizációjuk csúcsaként emlegessék, hogy elsüllyeszthetetlennek kiáltsák ki... Aztán elsüllyeszteném. No nem akárhol, és nem akárhogy, hiszen figyelmeztetni akarok, nem gonoszkodni. Színhelynek az Atlanti-óceánt választanám, hátha feldereng nekik egy réges-régen elsüllyedt világ. Gondosan megkomponálnám a cselekményt is. A hajó nem felrobbanna, nem zátonynak futna, nem egy másik hajónak ütközne... Egy jéghegyet terelnék az útjába, melyet a tavaszi olvadás, a vízöntõ szakít ki az örök jég fogságából. Egy jéghegyet, melynek csak töredéke látszik, melynek lényege észrevétlenül lappang a mélyben. A cselekmény csúcspontja a Haláltánc lenne. A kivilágított, a jelzõrakéták fényében sziporkázó hajón keringõ szólna, miközben a Titán haláltusáját vívná a Természettel. Kissé szájbarágós kép, de pontos rajzot ad fogyasztói társadalmuk végnapjairól. Ha én lennék az Isten, megvárnám, amíg rádöbbennek az emberek, hogy nincs elég hely a mentõcsónakokban, nem menekülhet meg mindenki, az emberiség nagy része odavész. Megvárnám, amíg az étert betölti a megrettent emberek kiáltása: „mentsétek meg lelkeinket”! Ekkor megfújnám a harsonákat. Eljönnék ítélni eleveneket és holtakat! A megmaradt emberekért egy másik bárkát küldenék. Az én hajóm sokkal szerényebb lenne. Mondjuk Carpathia névre keresztelném, mert az angolszász világban egy hajó oldalára mégsem írhatom, hogy Kárpátmedence. Remélem, azért akiknek szól, majd így is megértik. A túlélõk gyógyítására egy magyar hajóorvost küldenék, mert a legkisebb fiam számára külön üzenetem van. Ugyan már elmondtam neki virágnyelven, hogy a kõvé vált bátyjait neki kell majd hazavezetnie, de sajnos amióta kamaszodik, nem hallgat a mesékre. Hiába kapja sorra a pofonokat, idétlenkedik, és egyfolytában felesel, de egyszer csak kinövi! Szóval ha én lennék az Isten, így tanítgatnám gyermekeimet. Mert egyszer majd õk is felnõnek. Mert egyszer majd õk is Istenné válnak. Mert egyszer majd õk is így tanítják gyermekeiket. Mert ha én lennék az Isten, Jóisten lennék!

A MAG program célja: A MAG program célja a Föld és az emberiség gyógyítása. Ez a cél megegyezik a magyar nemzet vállalásával és küldetésével. Programunk abban segít, hogy emberként és magyarként kevesebb zsákutcával járhassuk végig Istentõl rendelt utunkat. A cél elérésének módja:

A Teremtõ mintaként elénk tárta a teremtést, és elvárja hogy felnõve Hozzá ránk bízhassa a folytatást. Az emberiség jelentõs része mára utat tévesztett, és olyan minták alapján teremt, melyet a természet nem használ (mûanyagok, szemét, mesterséges radioaktivitás, virtuális valóság stb.). Ha az ember letér a Teremtés útjáról, megbetegszik. Ha az emberiség zöme hibásan teremt, a Föld betegszik bele. A boldogság az útján elõre haladó teremtmény nyugalma. Soha ennyi beteg és boldogtalan ember nem élt még a Földön. Soha ilyen rossz állapotban nem volt még bolygónk és élõ világunk. Ha utunk során azokat a mintákat és alapelveket követjük, melyeket a természet/teremtés is használ, nem tévedünk el. Mintaként alkalmazva a Gondviselést, hazatalálunk. A MAG felépítése: A teremtés alaptörvénye, hogy minden teremtmény vissza akar térni a forrásához, teremtõjéhez. Ez tartja össze a Világegyetemet (gravitáció), ezért tér vissza hozzánk minden gondolatunk és cselekedetünk (karma), ezért keresi mindenki ösztönösen Istent. Az esõcseppek a tengerbõl emelkednek fel, és útjuk végén oda térnek vissza. A földre hulló esõcseppnek önmagában nincs esélye arra, hogy a sok ezer kilométeres utat megtegye, ezért összefog a többi esõcseppel. Az esõcseppek erekké szervezõdnek, az erek patakokká duzzadnak, a patakok folyóvá terebélyesednek, így együtt végül elérik a tengert. Mindenben ezt az önszervezõdési formát használja az élet a földön (fa mintázat). Így mûködnek az ereink, a tüdõnk, a fák, a folyók, minden, ami él. A MAG tagsága is e minta alapján fog össze önszervezõdõ, önvezérelt közösségek hierarchikus rendszerévé. Nincs „központi MAG” ez maga a Gondviselés Rendje. Az újonnan szervezõdõ közösségek valamely már meglevõ MAG-ból sarjadznak, új hajtásként magukat táplálva, a régit erõsítve. A MAG-ba csak közösségek jelentkezhetnek, de a helyi közösségek kialakulását a meglevõ MAG-ok minden eszközzel (elõadások, filmek, könyvek, tanácsadás stb.) segítik. A MAG mûködése: Az esõcseppeket a közös cél hajtja és tereli egybe: vissza akarnak térni a forráshoz, a többi körülményt az esõcsepp maga dönti el. Csak azokat a közösségeket tudjuk felvállalni és támogatni, melyek mûködésük alapjaként maradéktalanul elfogadják a közös célt, a MAG programot. A programon kívül minden körülményt (szervezeti forma, tagfelvétel, pénzügyek, vezetõválasztás, saját programok kialakítása stb.) szabad akarattal a helyi közösség dönt el. A MAG közösségeknek törekedniük kell a minél teljesebb önállóságra és önellátásra, hogy a Gondviselés Rendje helyett ne mesterségesen kialakított politikai, gazdasági és társadalmi kényszerek befolyásolják létüket és mûködésüket. A teremtés folytatását a Teremtõ tõlünk várja: ezzel élhetünk, vagy visszaélhetünk. Minél egyszerûbb valami, annál maradandóbb és ami a legegyszerûbb, az örök! Mint a MAG.

Egy kereskedõ elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tõle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett. Hõsünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedõk jöttek és mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellett várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége elõadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. „De szeretnélek valamire megkérni tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat.” A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsõin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszatért a Bölcshöz.

„Nos hát kérdezte a Bölcs -, láttad a perzsaszõnyegeket az ebédlõmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörû pergameneket a könyvtáramban?” A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törõdött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. „Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit - mondta a Bölcs. Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered.” A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden mûvészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörûséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a mûalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenrõl, amit látott. „De hol van a rád bízott két csepp olaj? kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette. „Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked - mondta a Bölcsek Bölcse. A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévõ két csepp olajról.”

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott õrjíteni. Mindig jókedvû volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta: - Ha jobban lennék, kettõ lenne belõlem. Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: - Ezt egyszerûen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt? Michael azt válaszolta: - Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetõséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvû akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedõje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belõle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam. - Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerû. - szóltam közbe. - De, egyszerû. - mondta Michael, - az élet csupa választási lehetõségbõl áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különbözõ helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed. Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idõvel késõbb elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elõl tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel késõbb megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás mûtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: - Ha jobban lennék, kettõ lenne belõlem. Szeretnéd látni a sebemet? Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában. - Nos, az elsõ, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom- aki pár hét múlva jön világra jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetõségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok. - Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni. Michael folytatta: - Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgõsségire, láttam az orvosok és nõvérek arckifejezését, ami azt jelentette: „Halott ember.” És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást. - Mit csináltál? - kérdeztem tõle. - Nos, mikor egy felvételis nõvérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nõvérek csöndben várták a válaszom. Mély levegõt véve visszaordítottam: „A gravitációra!” Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élõ lennék és nem halott. Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetõen maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tõle tanultam meg, hogy mindennap lehetõségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.

Azt gondolhatnánk, hogy napjainkban, amikor oly sok pénzt és energiát fektetnek az orvoslásba kutatások, infrastruktúra és képzés révén, a betegségeknek lassanként el kellene tûnniük a Föld színérõl. E helyett azt tapasztaljuk, hogy fejlett, modern világunkban a betegek és a betegségek száma ugrásszerûen megnõtt. Ha a ráfordított energiamennyiséget nézzük a betegségekkel szembeni harcban, nem beszélhetünk eredményességrõl. Komolyan át kell gondolnunk tehát az egészségrõl és betegségrõl alkotott nézeteinket és a velük szemben tanúsított magatartásunkat. Egészség és betegség Szükségesnek érzem a téma nyelvi úton történõ megközelítését annak érdekében, hogy tiszta képet alkothassunk arról, miképpen gondolkodik a magyar nemzet, miképpen beszél a mindennapokban olyan fontos kérdésekrõl, mint egészség és betegség. Annak érdekében, hogy fejtegetésünk mindenki számára elfogadható legyen, az alábbiakban néhány nagyon fontos megállapítást szükséges leírnunk. A magyar nyelv szavai és hangjai nem véletlenszerûen rendezõdnek össze, bennük a világról való gondolkodás különösen tiszta rendszerben mutatkozik meg. Látni fogjuk, hogy nem csupán egyes fogalmak megjelölésére szolgálnak, hanem a jelentés mellett filozófiai töltettel is rendelkeznek. A magyar nyelv hangjai két, egymástól minõségükben különbözõ csoportba sorolhatóak, magán- és mássalhangzókra. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert más nyelvek például az angol nem tesz minõségi különbséget a két csoport között. A magyarban a mássalhangzók hordozzák a szavak vázát, jelentését (gondoljunk csak a rovásírásra) míg a magánhangzók lelkesítik föl, pontosítják a jelentést. Ezért történhet meg, hogy a nyelvjárások megértése nem ütközik akadályba, mert a MeGYeK és a MöGYöK, a KaRiKa vagy a KöRiKe ugyanaz a szó kétféle ízesítésben. Napjainkban könyvtárnyi irodalom születik ebben a témában, és a közérthetõség kedvéért a mássalhangzókat nagybetûvel, míg a magánhangzókat kisbetûvel jelölik, ezért alkalmazkodunk ehhez a jelölési módhoz mi is. A magyar nyelv szavai gyökrendszerbe szervezõdnek, melynek lényege az, hogy a fogalmilag azonos témakörhöz, vagy ahhoz nagyon közel álló szavak azonos szógyökkel kezdõdnek, majd tovább pontosítódnak. Például: KÖR, KÖR-zõ, KÖR-nyék,

KÖR-ít-és, KÖR-nyez, KÖR-nyez-et, KER-ék, KOR-mány, KOR-ong, KARima, GUR-ul, GÖR-öngy stb. Láthatjuk, minden, ami nem egyenes, az GÖR-be, vagyis KÖR-be megy, a KÖR gyökkel kezdõdik. Másik nagyon fontos tulajdonsága a magyar szavaknak az, hogy a két végletet szinte azonosan nevezi meg. Álljon itt példaként az STN, ami hangzósítható úgy is, mint iSTeN, de úgy is, mint SáTáN. Vagy mondhatjuk azt, hogy SzíN (tiszta), de azt is, hogy SZeNNY (mocskos), éL vagy öL stb. Említésre érdemes továbbá, hogy vannak szavaink, melyek egyik alakja névszói jelentésû, a másik meg igei. Nagyon fontos ez akkor, ha a nyelv a teljességet próbálja leképezni, nevén nevezi a fogalmat, és azt is megmondja, hogy mit csinál. Például a VÁR VÁR-ás, a SZÍV SZÍV-ás, a NÕ NÖ-vés stb. Ezek után lássuk, mit találunk, ha nyelvi úton közelítünk az egészség és betegség fogalmához. Megfigyelhetjük, hogy a magyar nyelv a számneveket nem csupán az illetõ mennyiség jelölésére használja, hanem magasrendû minõségi tartalmak hordozója is. Ha azt mondjuk, hogy eGY, azt is mondtuk hogy 1, de azt is, hogy valami egy egész, vagyis osztatlan. Ami 1 egész, abban minden megtalálható, ezért mondhatjuk, hogy a világEGYetem és a világMINDENség EGYaZoN és UGYaNaZ a szó, kétféle ízesítéssel. Az EGYetem az a hely, ahol MINDEN tudás EGészében megtalálható és EGYenesen a diáknak adódik át (nyelvi úton persze...). EGYezség kötõdik két FÉL között (½+½=1), ha sikerül megEGYezni EGYmás közt. Az EGYségben létezés IGaZ állapot, mert aki MINDENt tud, annak nem lehet hazudni. Ami eGéSZ, az iGaZ is, és akinek élete eGéSZség, annak élete iGaZság is. Az igaz ember egész ember, ezért az egészséges igazságos kell, hogy legyen. A látás EGÉSZét a KÉT szem EGYütt adja, a járás EGÉSZét a KÉT láb EGYütt adja. Ha valakinek a hiányzik az egyik szeme, az FÉLszemû, holott az egyik szeme hiányzik, ha valaki FÉLlábú, akkor az egyik lába hiányzik. A FÉL a sérült EGYet, a megbomlott EGÉSZséget képviseli például akkor, amikor valakiben megbomlott a bizalom EGYsége és befészkelte lelkébe a KÉTséget. A FÉLtékenység és a KÉTelkedés beteg állapot, az egészséget ezért csak úgy nyerhetjük el, ha a 2 1/2-et összeadjuk. Jó példa erre a FÉRj és FELeség, õk 1ütt alkotnak EGész családot. Röviden tekintsük át, miképpen hangzósítható a BTG csoport, megengedve a zöngés hangokat a zöngétlen párjukra kicserélve (B-P, T-D, G-K) vagy

önmaguk megkétszerezve. Megkapjuk a BeTeG szót, de azt is, hogy betegséget BoDeGá-ban lehet kapni és egészséget pedig a PaTiKá-ban. Aki egészséges, az BóDoG, aki nem, az BeTeG. Ha egy gyerek nem egészséges családban születik, akkor BiTanG. Ki nem látja át az EGYet, az FÉLeszû, vagyis BuTa. Ki az EGYségben pedig megVILÁGosodott, az BuDDHa. A betegség barát, vagy ellenség? Az élet az energiák szabad és folytonos áramlását jelenti. Minden, ami körülvesz, változik és átalakul. Az életünkbe belépõ különbözõ jelenségeket el- és be kell fogadjuk, olyanoknak amilyenek, és ha ezek a dolgok, tárgyak, emberek távozni, vagy átalakulni készülnek, ne álljunk ellen, mert akkor maradunk összhangban az egésszel, ha engedünk a lét természetes áramlásának. Aki az élet törvényeinek ellenszegül, kénytelen-kelletlen a következményekkel is szembesülni fog. Helyes az a megállapítás, miszerint az egészség adja az élet értékét. Egészség nélkül nincs mód az emberi kiteljesedésre. Az ember egészsége lelki beállítottságától, étrendjétõl, tevékenységétõl valamint az õt körülvevõ környezeti hatások összességétõl függ. Amikor az egészségi állapotunkat szeretnénk felmérni, vagy azon javítani, akkor az életünket alkotó tényezõket a többivel összefüggésben kell vizsgáljuk. A világ, amelyben élünk, kerek egészet alkot, külsõt, belsõt magába foglalva. Ebbõl az összefüggésbõl adódóan testünk pusztán önmagától, illetve csak önmagában nem betegedhet meg. Ha mégis megbetegszik, akkor a betegség, mint probléma minden téren létezik, szellemin, fizikain, társadalmin egyaránt. Testünkben és szellemünkben, akárcsak társadalmunkban, minden mindennel összefügg. Ez az egyértelmûen szoros kapcsolat a betegségek kialakulásakor is fennáll. A nyugati orvoslásban elsõként Henrioth német orvos adott hangot annak a nézetnek 1818-ban, miszerint a test megbetegedései pszichikai okokra vezethetõek vissza. A szervezetben minden szerv és testrész közvetlen kapcsolatban áll egy meghatározott tudattartalommal illetve agyterülettel, onnan kapja energia impulzusok formájában a mûködéshez szükséges irányítást és információkat. Egy szerv vagy testrész megbetegedése akkor jön létre, ha az agy „parancsközpontját” befolyásoló tudatminõség és az alárendelt szerv vagy testrész között parancs vagy energetikai információzavar keletkezik, az energia szabad áramlása gátlódik. Az ember és az õt körülvevõ világ folyamatosan és természetes módon változik, áramlik és állandó jelleggel átalakul. Amennyiben az embert egy bizonyos konfliktushelyzet éjjel-nappal foglalkoztatja belsõ

félelmei, valamint szellemi merevsége miatt a változásnak ösztönösen ellenáll és a konfliktus huzamosabb ideig megoldatlan marad, az agyterületen idõvel a létrehozott és fenntartott „merev kép” rögzül, s így a betegség lassan krónikussá válik. A betegségek tehát a test nyelvén szüntelenül jelzik aktuális élethelyzeteink megoldatlanságát. Ha életmódunk nincs összhangban az élet harmóniatörvényeivel, akkor azokat a „betegség angyala” testünk által tanítja meg nekünk. Testünk tanító jelzéseibõl megérthetjük azt is, hogy amennyiben felelõsséget vállalunk önmagunkért, megváltoztatva a helytelen berögzüléseket, mi magunk lehetünk szenvedésünk elsõdleges megszüntetõi is. A mindent magába foglaló hozzáálást holisztikus szemléletmódnak nevezzük, és bármilyen természetgyógyászati ágazat vagy egészséges életmódra törekvõ irányzat alapját képezi. Lényegében véve, ez ennél többet sugall. Ez a létszemlélet azt hirdeti, hogy minden téren, minden szinten minden mindennel összefügg, és az egésszel szoros kölcsönhatásban van, úgy szervezetünkben, mint a minket magábafogadó világban. Másik alapgondolata az, hogy az egész több annál, mint a részek összessége, és ennek igazságát mindenki láthatja, ha arra gondol, hogy a dallam több annál, mint a hangjegyek összessége vagy a ház több annál, mint az építõanyagok összessége. A rész hat az egészre, és az egész a részekre. Ennek alapján megérthetjük azt, hogy magasabb lényünk a betegség tüneteivel megpróbál rávezetni minket arra, hogy valamit elrontottunk, vagyis szervezetünkre és környezetünkre nézve ÉLETELLENESEN élünk és cselekszünk. Végkövetkeztetésképp, kialakult betegségünk mondhatni tanító barátunk. Arra bíztat, ha meg akarunk gyógyulni, elõbb ismerjük meg kialakulásának okát, ismerjük meg magunkat, tanuljunk a minket is befolyásoló kauzalitásról, és informálódjunk a szükséges életreformokról, majd az új ismereteket alkalmazva változtassunk életmódunkon. Tömbház, blokk Tömbház, blokk. Nyelvi úton vizsgálva a tömbház egy olyan épület, melybe TÖMve vannak a TÖMegek, elTÖMítve azt a szoros és éltetõ energiacsatornát, mely az embert és az õt körülvevõ természetet köti össze, ezáltal utat engedve a TUMor kialakulásának, és onnan már csak egy lépés a TEMetõ. Ha ugyanezen épület másik nevét, a BloKKot nézzük, azt találjuk, hogy valamit BLoKKol, gátol. Megszakítja a természetes kapcsolatot ember és környezete között. Az energiamezõ áramlási zavarait, rendellenes torzulásait nevezik a természetgyógyászok energiaBLoKKoknak. Ha egy BloKKban élünk, milyen lehet a kapcsolatunk az EGÉSZséggel, amirõl tudjuk, hogy szabad és folyamatos áramlást jelent?

Összeállította: Balla Ede-Zsolt

Vajon jelent-e még számunkra valamit a címben szereplõ három fogalom, vagy teljesen elmerültünk már a civilizáció, a fejlõdés, és a fogyasztás ama mindent és mindenkit beszippantó mocsarában? Maradt-e még legalább egy piciny csírája szívünkben az Isteni rend (Természet) utáni vágyakozásnak; fogunk-e még szent helyeken, szent idõben, szent dolgokat cselekedni? Úgy vélem, a mindennapi életünkbõl hiányzik a valódi szentség megtapasztalása, mert a „civilizáció, fejlõdés, fogyasztás” negatív hármassága nem engedi, hogy az Örökkévalóság ízébe is belekóstoljunk. Jogos tehát a kérdés, hogyan nyerhetjük vissza ezt a tapasztalást, s vele életünk igazi, lényegi értelmét. Elsõ lehetõségünk, szent helyeink rendezõ erejének „kihasználása”. Talán egyetlen köztudott példa erre Csíksomlyó, ahol nem csak a búcsú alkalmával zarándokol a nemzet Babba Máriához, hanem gyakorlatilag folyamatosan, hisz bármikor belépünk a kegytemplomba, mindig térdel ott valaki a Szûzanya lábainál, legyen az öreg, fiatal, vagy éppen az újszülöttet bemutató házaspár. Csodálatos helye ez a Kárpáthazának, ahol minden Pünkösdkor (szent idõben!) a nemzet rendezõdik, válik egy testté, és egy lélekké. Jó, ha tudjuk, hogy településeinket lépten-nyomon szent helyek veszik körül. Ezek volnának a még eredeti helyükön álló templomaink; néhai várakról árulkodó dombok (pl. Szabács vára, Bágyi vár stb.), esetleg kutak, források. Csíksomlyói példánkból kitûnik, hogy minden szent helynek megvan az esztendõ körén belül a maga meghatározó, erõkkel telített napja (napjai), szent ideje, amikor hatványozottan árad az Isten rendezõ ereje. Jó, jó, de Pünkösd csak egyszer van egy évben, s Csíksomlyóra sem tud mindenki eljutni… - hallom már az efféle kifogásokat. Értsük meg végre, hogy saját, úgymond mindennapi szent helyeinket mi magunk kell saját környezetünkben, megkeressük, megtaláljuk, és újjáélesszük, majd folyamatosan mûködtessük. De hogyan? A régi ember „osztatlan szent idõben élte egész életét”. Ma ez lehetetlen a rohanó világunkban, fejlõdõ, civilizált társadalmunkban. Ki kell ábrándítsam az olvasót! Csak rajtunk múlik! Nemrég jártam egy olyan élõ faluközösségben, ahol mindez mûködik (persze nem tökéletesen, de mûködik!). Életüket nem a mechanikus óra, hanem a nap járásához igazítják, minden napnak megvan a maga szent ideje: napfelkelte, dél, napszentület; amikor is a harangszó mindenkit imára, elcsendesedésre, lélek és gondolat rendezésére ösztönöz.

Ez mindenkinek egyéni „feladata”. Eggyel nagyobb léptékben a szent idõ az adott hónapon belüli jeles napokat jelenti, melyekhez gyakran népszokás is társul, ez a család, a nagycsalád ünnepe. Az évenkénti búcsú pedig az egész faluközösséget buzdítja közös imádságra. Ezzel el is jutottunk a szent cselekedetek kérdésköréhez. Mi tehát a szent cselekedet? Elsõsorban közös imádság, melynek erejével rendezzük magunkat, családunkat, és közösségeinket. Az imádsággal jótékony erõket szabadítunk fel, melyek gyógyítják testünket, lelkünket, közösségünket, ezek által környezetünket is. Mivel egy közösség egyszerre kell legyen szakrális, gazdasági és hadi közösség, a közös imádság után a közös munka következik, mely régente és ma is a kalákák alkalmával jut a legmagasabb szintre. A kaláka talán a legnagyobb ellensége fogyasztói társadalmunknak, mert igazából a szeretet mûködteti és nem a pénz. Egy jól megfogalmazott célért együtt dolgozni olyan emberekkel, akikkel szívesen vagyunk együtt, munkánk gyümölcse pedig jótékony hatással lesz a közösségre, amely számára készül; ez maga a léleknemesítõ szent cselekedet. A jelenkori kezdeményezések közül itt a gyümölcsész, fürdõépítõ és különbözõ kézmûves kalákákat említeném, de a cél az, hogy a gazdálkodás minden területére kiterjedjen a kaláka. Egyetlen közösség sem teljes értékû védelem nélkül. A kívülrõl jövõ támadások ugyanis (fizikai, lelki és szellemi szinten) magasabb szintû tevékenységre késztetik magát a közösséget, mint a békés építkezés. Ezeknek a védelmi döntéseknek a meghozatala lehetetlen a harcmûvészeti tapasztalatok nélkül. Ezért bármilyen furcsán hangzik, egy magyar közösség szent cselekedetei közé az állandó harci felkészülés is hozzátartozik, természetesen a Baranta hagyományos magyar harcmûvészet alapelvei szerint.

A cél õstörténetünk elsõ pillanatától (Hunor és Magyar) meghatározó, a küzdelem által a legmagasabb szellemi szintre emelni egymást, és így a közösséget. Egy ilyen szellemi szintû közösség pedig a külsõ támadásokat könnyedén veri vissza - lásd Attila birodalma. Szent helyeink rendezõ erejének segítségével, a közös imádság ereje által együtt munkálni a jót és harcolni egymásért: ez már emberhez méltó kitöltése a lét Isten által adott kereteinek. Fülöp Szabolcs