ARPAD LAPOK
Az Árpád Gimnázium lapja
Amfi DT-tábor Gólyahét
VIII. évf. 3. szám – 2012. december
beköszöntő
2012 12
2
Carpe Diem - Élj a mában
Sokfelől halljuk, hogy akár egy munkahelyen, akár az iskolában nagyon fontos a felszabadult légkör, a jó hangulat. De tudjuk-e pontosan, mit is jelentenek ezek? Hiszen sokan gondolhatjátok, hogy egy iskolában nem lehet jókedvűnek lenni, hiszen állandóan meg kell felelnünk, korlátok közé vagyunk szorítva, sarkosítva mondhatnánk, hogy meg vagyunk fosztva a szabadságunktól. Szabadság hiányában, állandó stresszhelyzetek közepette pedig nehéz jó hangulatot teremteni, ehhez kétség sem férhet. De valóban erről van szó? Én úgy tudom, egy átlagos hétköznap még senkire nem volt maradandóan szörnyű hatással, persze ennek megcáfolására már volt kísérlet, hozzáteszem, nem jött be. De mi lenne akkor, ha megnéznénk a másik oldalt? Úgy értem, persze természetes, hogy minden diák felnőtt akar lenni, önálló, független és szabad. A felnőttek pedig gimisek.. De van annak értelme, hogy mindig arra vágyunk, ami még vagy már nem adathat meg nekünk? Egyszer úgyis eljön a nap, mikor kézhez kapunk egy papírt, állás után nézünk, majd egy-két ledolgozott hét (jobb esetben hónap) után visszasírjuk a „gondtalan” gimnazista éveket. Vagy ha nem is a sajátunkat, legalább egy eszményi képet erről a korszakról. Hiszen ha a tinédzser korunk bosszankodással, panaszkodással, felnőni vágyással megy el, nem lesz hova visszavágyni, marad az áhított nyugdíjas kor, ami – lássuk be – két munkahónap után még elég irreális elképzelés. Lássuk be, az iskola nem börtön, még ha gyakran így is érezhetik azok, akik egy-egy felelés alkalmával szorult helyzetbe kerülnek. Nem akarok hatalmas kifejezésekkel élni, mint hogy „ez a tudás fellegvára” és hasonlók, ezeket egyébként is megkapjuk tanárainktól, szüleinktől, az idős szomszéd bácsitól, ráadásul nem is erre az oldalra gondoltam. Sokkal inkább egy jó közösség erejére. Biztosan ismeritek az érzést, mikor végigmentek a folyosón vagy befordultok a lépcsőn, és elétek ugrik egy ismerős arc. Mosolyra húzódik a szája, és ha többre nincs is időtök, egy köszönés vagy egy kedves megjegyzés mindig elhangzik. Nem nagy dolgok ezek, de a lelkünknek annál fontosabb. Ezeket nevezik kicsit közhelyesen az élet apró örömeinek. Ezek után és persze kellő akarással már nem úgy mész be a föciórára, ahogy eleinte tetted volna. Egy ilyen gesztus fel tud tölteni energiával, és ha csak egy kicsit is, de boldogabbnak érzed magad tőle, arról nem is beszélve, hogy pár századmásodpercre a közelgő dolgozat rémképét is elfelejted. Én úgy érzem – és ezzel lelkesítenék mindenkit – hogy az Árpád gépezete mindenféle közösségi szempontból nagyon jól forog. Egy aktuális példával élve: november végén, a szalagavatóra készülve egy ismerősöm azt kérte, ugyan áruljam el neki, miért vesz részt ennyi árpádos „csak úgy” ezen a rendezvényen? És akkor én is elgondolkodtam. Miért is? Hiszen ez csak a végzősökről szól, nem? De nem. Ez is, ahogy rengeteg más program a gólyabáltól kezdve a Kapcsoldán keresztül egészen a különböző év közben megrendezett „bulikig” egy hatalmas közösségépítő program. Ahogy egy átlagos nap is az lehet, ha nyitott szemmel jársz, hidd el! Ezzel a pozitív gondolattal kívánok nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!
A hónap fotója
Fotó: Lendvai Márton (12.d)
fotó
Mint a villám
2012 12
Novemberi számunkban egy pohár látható fölülről. Hát ez mi lehet? Fotó: Könnyü Laura (11.c)
Ugyanebben a számban Németh Anna tanárnő gyermekkori fotóját láthattátok. Hát ezen a képen ki lehet?
A hónap kérdése
Ha bármilyen állatként reinkarnálódhatnál következő életben, milyen állatot választanál és miért?
3
tanári interjú
2012 12
4
Kérdezd másként Ónodi Lívia tanárnő
Ebben a számban egy újonnan érkezett tanárról olvashattok, aki – bár ha elég szűkszavúan is, de – szívesen válaszolt kérdéseinkre és mi is figyelemmel hallgattuk a válaszokat. Nagy „tanárvadászat” árán találtunk rá a megfelelő alanyra, aki el is vállalta ezt a feladatot (higgyétek el, tényleg nem volt könnyű). A tanárnő testnevelést és biológiát tanít, és nekünk úgy tűnik, hogy nagyon szereti ezt csinálni és gimnáziumunkat is megkedvelte, de erről inkább bizonyosodjatok meg ti magatok! – Mit szeret a leginkább a tanári pályában? – A tanári pályában nagyon szeretem, hogy mindig fiatalok között lehetek, akik vidámak, más szemléletűek, mint a napi rutintól, rohanástól megfáradt felnőttek. Szeretem, hogy a tanévek keretet adnak az életemnek, mindig becsöngetnek szeptember 1-én és persze ki is csöngetnek júniusban. Ugyanaz, mint amikor diák voltam. Szeretem látni a tanítványaim sikereit, eredményeit, örömmel tölt el, hogy ennek én is részese lehettem, lehetek. – Milyen az Ön számára az ideális diák? – Az ideális diák szerintem mindig nyitott, motivált az újra, a „tudásra”, ami persze
soha nem lehet teljes, csak szélesebb, alaposabb. Szeretem, ha egy diáknak van egyénisége és kreativitása. Nem kell, hogy feltétlenül „jó” legyen, csak lássam csillogni a szemében a tehetséget. És persze
nem árt, ha tisztelettudó, mert én is tisztelem benne az embert. – Hogyan került hozzánk az iskolába? – Az Árpád Gimnáziumba Spengler tanár úr megüresedett helyére, pályázat útján kerültem. Szeretek itt lenni, tetszik a „hely szelleme”.
„Sas lennék, mert olyan kecsesen repül, és erős, karizmatikus állat.” (b)
Surek Emese, Üveges Regina (9.b)
2012 12
A Tanárnő rendkívüli illusztrációkat küldött a cikkhez. Az 1. képen őt magát látjuk Valmeinier lejtőin. A 2. képen gyermekei láthatók: Péter a Vác-Veszprém kézilabda-meccsen játszik, Zsuzsi ef Zámbó Happy Dead Band koncerten énekel, Bori egy színházi performance-ban vesz részt. Láthatjátok még a Tanárnő két kedvenc festményét is (Klimt: A csók és van Gogh: Napraforgók).
„Pingvin, mert a pingvin az egyik legcukibb állat.” (zs)
tanári interjú
– Miért lett tanár? – Az, hogy tanár szeretnék lenni, nagyon hamar kialakult. Gimnáziumban egy rövid időre elcsábultam a jogi pálya felé, de győzött a pedagógia. – Milyen munkába kezdene, ha nem tanár lenne? – Ha nem tanítanék, a szociális szférában dolgoznék, mint ahogy tettem is már korábban. Most a tanítás mellet néhány állandó gondozottam van, akiknek segítek, ha krízis helyzetbe kerülnek. – Mit csinál szívesen szabadidejében? –Szabadidőm nem sok van. Nagyon szeretek utazni, síelni, kerékpározni, kirándulni. Rendszeresen járok színházba és sportmérkőzésekre. Ha igazán pihenni akarok, akkor Mozartot, Vivaldit, Bachot hallgatok. – Mit vinne magával egy lakatlan szigetre? – A lakatlan szigetre magammal vinném a szeretteimet, Pál Ferenc Tükör által világosan című könyvét, és egy hangszert, hogy zenélhessünk.
5
2012 12
Irodalom
Varga Bendegúz (8.b) meséje 1800 induló közül a legjobb 77 közé került az MTV országos Nagy mese pályázatán. A Magányos pad című meséjének illusztrációját is ő készítette, bejutott a legjobbak közé. http://nagymese.hu/
irodalom
Magányos pad
6
Itt ülök, mint egy ócska deszka, egyedül társak nélkül, régen, míg nem rongáltak meg, gyönyörű zöld színem, kényelmes támlám mindenkit hozzám vonzott megpihenni. Ma már csak emlékezni tudok... Reggelenként a piacról hazafelé tartó nénik és bácsik pihengettek rajtam, miközben mesélték a mai és a múltbéli történeteiket. Kedvenceim azon humoros történetek voltak, amelyek mindig valamilyen félreértésen alapultak. Délelőttönként a tipegő kisbabák és anyukájuk padja voltam, és sok–sok mondókát tanultam, néha ragacsos lettem a csokis keksztől, amit az időnként érkező esőcseppek lemostak. A nap fénypontja az az időszak volt, amikor az iskolás gyerekek serege lepett el a kicsöngetést követő órában. Csak úgy faltam a sok vidám gyerek fecsegését. Panka, Csenge, Ági és Bendegúz állandó vendégeim voltak, akik állandóan az élet rejtelmeiről fantáziáltak. Minden nap másikuk osztotta meg gondolatait, amiről hoszszasan, olykor a délutánba nyúlóan beszélgettek. Egyikük egy mesepályázatra készült s kitalált történetein jókat kacagtam. – Kíváncsiak vagytok az egyikre? Hát elmesélem! A kukac és az egér találkozása. No, de ez nem az a kukac és nem az az egér, amire ti gondoltok. Ez a mese az e‑kukacról (@) és az e‑egérről szól. Nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy melyikük a fontosabb. – Én minden e‑mail címben benne vagyok, nélkülem megáll az e‑levelezés – érvelt a kukac. – Nélkülem pedig nincs se cím, se levél, engem ahova húznak, oda megyek, klikkelek és máris böngészek – cincogott az egér. – És én ráadásul kecses is vagyok, amit a faleveleken élő névrokonaim igencsak irigyelnek – hivalkodott nagyképűen a @. A vitát azonban félbeszakította egy vírus, na, nem a nátha, hanem egy e-vírus és sajnos nem tudtuk meg, hogy az e‑kukac vagy az e‑egér nyerte meg a versengést.
„Bálna, mert jó mélyre le tud úszni.” (willy)
De térjünk vissza a látogatóimhoz. Délutánonként Marci bácsi helyezkedett kényelembe rajtam unokájával, Tihamérral. A kis Tihamért nagypapája nagy szeretettel és türelemmel tanította sakkozni. A sakkfigurák egy-egy leütésnél néha lepottyantak deszkáim között, de soha nem vesztek el. Sokszor szerettem volna segíteni az ifjú tanítványnak, de ő nem értett a nyelvemen. Szürkületkor a szerelmes párok fészke voltam. Szerettem hallgatni a kedves bókokat és az életre szóló ígéreteket. Olykor belém vésték szerelmük „pecsétjét” egy-egy szív képében, ami akkor kicsit fájt, de a mai napig szívesem őrzöm őket. Volt, hogy éjszaka puha ágyként szolgáltam azon megfáradt emberek számára, akik nem találtak jobb otthonra. Madárcsiripelés jelezte a hajnalt, aminek nagyon örültem, mert az előző napi élményeket újra átélhettem. Szeretném mindezt újra és újra átélni, azaz tennem kell valamit, segítséget kell kérnem. Elsőként egy rám repülő pillangónak szólok: – Pillangó kérlek, jelezd, hogy segítségre van szükségem! Szeretném, ha megjavítanának, újrafestenének, hogy ismét kedvenc pihenőhelyként szolgálhassak. A pillangó elvitte a hírt és a segítő kezek, lábak, fejek összefogtak. Kitalálták, hogy emberi segítség nélkül fogják újjá varázsolni a padot és ezzel meglepni az arra járókat. Kellett hozzá fa, festék, ragasztó és sok ügyes kéz. A fáról a mókusok gondoskodtak, akik rengeteg anyagot gyűjtöttek össze. A fakopáncs a fát megmunkálta és a borzzal együttműködve kicserélték a
pad korhadt részeit. Közben a méhek hozták a mézet, ami ragasztóul szolgált. A színeket a virágok szirmaiból nyerték, melyeket a lepkék és rovarok gyűjtötték össze. Az volt az ötletük, hogy a pad a szivárvány színeiben fog pompázni. A festést is a mókusok végezték a mókusszőr ecsetükkel. Pirkadatra mindennel elkészültek. – Jaj, de szép lettem, jaj, de boldog vagyok! Köszönöm kedves barátaim, hogy segítettek rajtam, nagyon hálás vagyok! – kiáltottam örömömben. – Úgy izgulok, észreveszik-e, hogy megújultam? Vajon hány embernek leszek ismét a kedvenc pihenőhelye? Remélem, most már vége lesz a magányomnak, és legalább annyian fognak használni, mint az IPad-ot. Varga Bendegúz (8.b) A 7.b osztályos diákok azt a házi feladatot kapták magyarórán, hogy csattanós végű novellát írjanak. Egy humoros megoldást közlünk.
irodalom
A reptéren
Szeptember 24-e van, tegnap érkeztem haza Angliából. Soha életemben nem ültem repülőn, így hát tanácsot kértem az unokaöcsémtől, hogy leszállás után mit tegyek. Egy szót sem tudok angolul, ezért az ő tanácsait követtem. Miután kiszálltam a repülőből, beálltam egy sor-
2012 12
ba, ahol a legnagyobb tömeg volt. Amikor rám került a sor, rájöttem, hogy ez nem az útlevélellenőrzés, hanem a WC. Átálltam egy másik sorba, ahol negyed óra várakozás után végre sorra kerültem. Egy hölgy lázasan mutogatott nekem. Végül rájöttem, hogy oda kellene adnom az útlevelemet. Utána föltett egy számomra érthetetlen kérdést, amire unokaöcsémtől igencsak gyors angol tanfolyam után igyekeztem tökéletes kiejtéssel válaszolni: „Terroriszt, terroriszt”. Ebben a pillanatban két, nagyon elegáns öltözékű férfi jött felém, és elkísértek engem egy kis szobába, ahol végigsimították a ruhámat (gondolom a finom szövet miatt), majd leültettek. Nagyon jól esett ez a figyelmesség, mert már elegem volt a tömegből és a lábaim is elfáradtak. Amikor kérdeztek valamit és a táskámra mutattak, azt mondtam: „Mari ruhája, Mari ruhája”. Ugyanis a nővérem ruhái voltak benne, amit édesanyám küldött neki. Ekkor behívtak egy fehérköpenyes embert, aki alaposan átvizsgálta a táska tartalmát. Megtalálta benne Mari londoni lakcímét és telefonszámát. Fölhívták és hosszasan beszélgettek angolul. Mostanában azon gondolkodom, hogy amikor idei kiutazásom után egy évvel, 2013. szeptember 11-én majd meglátogatom másik nővéremet Brazíliában, vajon ott is ilyen figyelmesek lesznek-e velem? Marozsák Tóbiás (7.b)
Aranyköpések
„Már Yoda mestertől is tudjuk, hogy a jót nem akarni, hanem tenni kell.” (Simon Péter) „Ez az az alkalom, amikor ilyen kis nyomi kört fogok kapni.” (Sztojcsevné Fekete Mária) „Tudod, hol van a madári? Mármint a tanári a madaraknál.” (Tarlós Péter) „Vedd elő az érzelmi intelligenciádat a farzsebedből, és fogd be a szád!” (Orosz Erzsébet) „Nem lehet csak úgy lapáttal odahányni a wirdeket.” (Körösmezei Sarolta) „A tudásod szekerére nem sok újat pakoltál fel.” (Koncz Levente) „Köszönjék, hogy öreganyjuknak szólítottak, egy ásnak nem kegyelmeznék!” (Sziliné Dienes Irén) „Hallgasd meg, hányszor veszek levegőt a kezemmel!” (Orosz Erzsébet) „Úgy cikáztam végig az Árpád hídon, mint a mérgezett kisegér.” (Gärtner István) „Te minden kérdésre azt válaszolod, hogy Yes, of course?” „Yes, of course.” (Pápai Éva) „Fiam, siess már (a fürdéssel), vízköves lesz a hátad!” (Tallár Tamás) „Fokozottan védett. Hoppá! Eltörtem!” (Sziliné Dienes Irén) „Két dolgot utálok nagyon az életben: az egyiket nem mondom meg, a másik a fenyegetőzés.” (Simon Péter) „Kepler törvények. Három darab, szólt az arab.” (Gärtner István)
„Macska, mert a macska tudja csak a nagy titkokat...” (Lu)
7
válogatás
2012 12
8
A legjobb 10
E havi kiszemeltünk, Kovácsik Antal tanár úr egy egész cikkben tett eleget felkérésünknek: A mai könnyűzenei kínálat óriási, és szerintem igen esetleges, hogy az ember ennek épp melyik szeletét ismeri meg közelebbről. Biztos vagyok benne, hogy egy évvel ezelőtt más listát állítottam volna össze, és hogy egy év múlva megint mást küldenék be – mint ahogyan a Top 10 listák is hétről hétre változnak. Pillanatnyilag az alábbiak fértek be az első tízbe: 1. Kovács Ákos, különösen az Andante és a Még közelebb albumok. Bár Ákos több szövegét hatásvadásznak tartom, és zenei világának egyes részei is távol állnak tőlem, sok dalát mégis szívesen hallgatom. Külön becsülöm benne, hogy nyíltan vállalja a hitét és számos erkölcsi érték mellett is kiáll. 2. Michel Legrand. A többszörös Oscar- és Grammy-díjas francia zeneszerző filmzenéi és jazz improvizációi egyaránt műfajuk legjobbjai közé tartoznak. 3. Herbert Grönemeyer: Mensch. A német énekes legtöbb száma ugyan nem igazán ragad meg, ezt az egyet mégis nagyon szeretem. Grönemeyer emberileg is példakép lehet: nemcsak azért, mert a magafajta sztárok többségével ellentétben évtizedekig boldog házasságban élt a feleségével, hanem azért is, ahogyan fel tudta dolgozni annak hirtelen halálát. A „Mensch” c. dalban igen plasztikusan van szembeállítva a napsütéses tengerparti nyaralás hangulata a „du fehlst” (hiányzol) sorral, jelezve, hogy bizonyos dolgokat semmilyen öröm nem feledtethet. Grönemeyer itt nemcsak a gyászolók érzéseit énekli meg, hanem mindazokét, akik épp távol vannak szeretteiktől. 4. Republic. A „magyar Beatlesként” is emlegetett együttes sok számában az egyszerű, könnyed, de mégis eredeti dallamosságot szeretem, ami nagyon jól illik a szövegekhez. 5. Szörényi-Bródy: István, a király. A népszerű hazai rockopera szemléletesen jeleníti meg a magyarság történetét végigkísérő dilemmát: hol a középút az elvtelen behódolás és az értelmetlen ellenállás között? 6. Andrew Lloyd Webber musicaljei, különösen a Jesus Christ Superstar. Jól kidolgozott, élénk, mozgalmas zene. 7. Quimby: Most múlik pontosan 8. Rammstein: Haifisch. A kemény ipari metált játszó rockegyüttesnek vannak igen mély mondanivalójú, összetett érzelmeket és társadalomkritikát megjelenítő számai is. A Reise, Reise; Ohne dich és Spring mellett többek között ilyen a Haifisch, amely arról (is) szól, hogy még a legmenőbbeknek sem könnyű az élete. Meglátásom szerint mindenesetre a Rammsteint csak kellő iróniával és józan távolságtartással érdemes hallgatni (már aki érti a szövegeket), különben hamar elmegy az ember életkedve. 9. Kispál és a Borz: Többiektől 10. Nightwish: Over The Hills and Far Away Kovácsik Antal Kozák Dóra és Kristóf Petra (11.b) Impresszum Az Árpád Gimnázium iskolaújságja, VIII. évfolyam, 3. szám. Megjelenik: tanévente hétszer. Email:
[email protected]. Írták, rajzolták, fényképezték: Fehér Bálint, Fekete Luca, Gosztonyi Dorottya, Lendvai Márton, Lévay Zsolt, Könnyü Laura, Kristóf Petra, Kovács Rebeka, Kőváriné Fülöp Katalin, Kozák Dóra, Nagy Zsófia, Lévay Zsolt, Surek Emese, Svarczné Micheller Erzsébet, Tamás Zsófia, Rácz Kristóf, Üveges Regina, Varga Flóra, Vermes Panna. Design és tördelés: Zisis Christoforos. Felelős tanár: Koncz Levente. Nyomdai kivitelezés: OBR2000 Kft. Felelős vezető: Kutrovich Zsolt.
10
„Pegakornis, ami a pegazus és az unikornis kombinációja, mert akkor tudnék repülni és közben le tudnám fejelni az embereket.” (agresszív kismalac)
Kamionos beszorul a híd alá: se előre, se hátra. Egy járókelő megkérdezi: – Na mi van, beszorultunk, beszorultunk? – Nem, hidat szállítok! – – – –
Apu, milyen színű a szilva? Kék. Akkor ez miért piros? Mert ez még zöld.
Idős néni kérdezi a vasutastól: – Nem fog megrázni az áram, ha rálépek a sínre? – Dehogyis, néni kérem. Csak arra vigyázzon, hogy a másik lába ne érje közben a felsővezetéket.
Két ló megy ki az istállóból. Az egyik megszólal: – Te menj előre, én meg majd fedezlek. Nagy anyám 50 éves korában kezdett napi 10 kilométert gyalogolni. Most 78 éves és fogalmunk sincs, hol van. Állatorvos bemegy a körzeti orvoshoz: – Jó napot! Beteg vagyok! – Jó napot! És mi a panasza? – Jaaa, hát így könnyű. – Hej, prímás, tudod, hogy nyitva van a slicced? – Nem tudom, kérem alássan, de tessék csak dúdolni, majd utánabazseválom.
viccek
A postás becsönget Juliska nénihez. – Juliska néni, ha maga lóhere volna, nekem most nagyon nagy szerencsém lenne. – Dehát miért? – Mert négy levele van.
7
Viccek
2012 12
Nyelvi sarok „Christian, du hast dieselben zehn Fehler im Diktat wie dein Tischnachbar. Wie erklärt sich das wohl?” „Ganz einfach. Wir haben die gleiche Lehrerin.” „Teknős, mert soha nem kell sietnie sehova.” (confucius)
9
DT-tábor
beszámoló
2012 12
10
Az idei tanév szeptemberében ismét sor került a Diáktanács első féléves táborára, melyet – mint már jó pár éve mindig – most is Piliscsabán tartottunk. A kezdeti nehézségek (mint a hiányzó bögrék vagy a januári fagyokat előrevetítő hőmérséklet) után a csapat kétfelé vált. A 7-9. évfolyamosok a házirend egyes passzusait beszélték meg a tanárnőkkel, míg az idősebbek a DiÁM nevet viselő iskolai mozgalom fellendítéséről ötleteltek. Szerencsére idén is sok gólya döntött úgy, hogy belekóstolna a Diáktanács életébe, és eljön a táborba, más osztályokban meg már hagyománya van a táborba járásnak, ezért egyik csapat sem szűkölködött tagokban. Mikor már a gyomrok korgása hangosabbnak bizonyult bármilyen házirendbéli szabálynál vagy DiÁM-os ötletnél, ideje volt vacsorázni menni. Utána pedig jöhetett végre a jól megérdemelt szórakozás volt árpádosaink – az átszámítva jelenleg 14.b osztályos Diriczi Tamás, Tamás Ádám és Varga Stefi – jóvoltából. Az öregdiákok első estére néhány ügyességi feladattal készültek, melyeket csapatokban oldhattunk meg. Nagyon kitettek magukért, mindenki remekül szórakozott. Másnap délelőtt folytattuk a munkát, és górcső alá vettük a tavalyi év tanulmányi átlagait. Iskolánkba 641 tanuló jár, az iskola átlaga pedig 4,08. Ez a szám az elkövetkezendő években magasabb is lehetne, reméljük, a DiÁM segítségével az is lesz. Az iskola két legjobb átlagú osztálya a tavalyi 7.c és 8.b volt 4,45-ös átlaggal. A legrosszabb osztályátlag 3,73 volt, az igazolt mulasztások száma pedig átlagban 118 óra/fő. Mindkét érték azt mutatja, hogy van még hová fejlődnünk, reméljük, hogy az idei tanévben a grafikonok javuló tendenciát mutatnak majd. Szombat délután a tanév helyi rendje került
10
terítékre. Igyekeztünk minden programnak megtalálni a megfelelő időpontot úgy, hogy lehetőleg minél több tanuló tudjon részt venni rajta. Habár nem tűnhet túl nehéz feladatnak egy-egy dátum kiválasztása, a táborban jelenlévők tanúsíthatják, hogy bizonyos esetekben – mint például a gólyabál – ez mégsem volt egyszerű. Ezen a gyűlésen szerveztük meg a papírgyűjtést is, ami az idei évben is nagyon eredményesen zárult. A gyűlés után minden sportolni vágyó elmehetett a közelben lévő sportcsarnokba kosarazni és focizni, vacsora után pedig újra volt árpádosaink vették át az irányítást, akik erre az estére szellemi vetélkedővel készültek. A film és filmsorozat-kvíz után a halandzsavers elemzésénél azok is kivehették a részüket a játékból, akik az előző két feladat megoldásában ismereteik hiányában háttérbe szorultak. A közös játék után az estébe még belefért egy film is, melyről a 12.b-sek gondoskodtak. A vasárnapi hazaindulás előtt még tartottunk egy utolsó gyűlést, melyen az esetlegesen felmerülő problémákat beszéltük meg. Ahogy általában lenni szokott, most is készült a legtöbb osztály egy-egy csokornyi sürgető problémával, a legtöbbjükre azonban sikerült is ott helyben megoldást találni. (Néhány jelentős kivételtől eltekintve, így pl. a Túró Rudi automatákat idén sem lehet naponta újratölteni.) Mindent összevetve azt lehet mondani, hogy szeptemberben újabb nagyon eredményes DT-tábort zárhattunk. Az összes tervezett témát érintettük, és jó pár gólyát sikerült bevonni a Diáktanács életébe. A munka azonban itt nem fejeződött be, télen ismét megyünk táborba, addig pedig az Árpádban szervezzük tovább az iskola életét. Tamás Zsófia (11.c)
„Vadló, mert a szabadság jelképe és szép helyeken élhet.” (ß)
Jótékonysági sportnap
vel ugyan akadtak átmeneti problémáink, de emiatt a meccsek csak pörgősebbek lettek. A csapatokat is jól osztották be, nem volt egyértelmű fölény semelyik oldalon sem. Amikor éppen nem röpiztünk, a kosáré volt a terep (ez volt a személyes kedvencem). Régóta nem fáradtam ki ennyire. Az az érdekes, hogy igazán csak akkor érzi az ember, mennyire kifárasztotta magát, amikor már vége a meccsnek. Tudom, mert többször is tapasztaltam a nap folyamán. Pistivel kétszemélyes hadseregként kihívtuk az alsóbb évfolyamosok csapatát. Meg kell hogy mondjam, a végén már elég nehéz volt tartani a lépést hármójukkal, de a pár év előnynek, és a régről megmaradt kosárgyakorlatunknak köszönhetően végül épphogy, de legyőztük őket. Bár a végén meg kellett állapítanunk, hogy nem vagyunk már a régiek. A sportolást délig folytattuk. Addigra mindenki kellőképpen elfáradt, és vidáman, bár nem energiától kicsattanva vette az irányt hazafelé. Nagyon élveztem ezt a délelőttöt, és habár többet már valószínűleg nem lesz lehetőségem részt venni ezen a rendezvényen, azért remélem, hogy a kisebbek is örömmel fogják évről évre ápolni ezt a hagyományt.
„Csótány, mert az még a világvégét is túl fogja élni.” (survivor)
beszámoló
Iskolánkban minden év őszén, egy szombati napon megrendezzük a jótékonysági sportnapot. Az esemény bevétele az Árpád Gimnázium Alapítványához kerül, akik ezzel a rászoruló jelenlegi és volt árpádosokat segítik. Idén is 500 Ft-os részvételi díjjal vagy 1000 Ft-os támogatójegygyel lehetett hozzájárulni a közös ügyhöz. Ebben az évben 123 500 Ft gyűlt össze. Szeptember 29-én kb. 50 ember vett részt az eseményen sportolóként, és még többen vettek támogatójegyet. Az óra már fél 9-et mutatott, mire leküzdöttem az ágyam körüli gravitációs tér erejét, és a szombat reggeli felkelés sokkjától megmerevedett testemet rákényszerítettem, hogy helyét a térben a suliban foglalja el. Még meg sem érkeztem, mikor iskolánk fősportosa, Nemecskó Pisti megnyitotta a rendezvényt beszédével. A meghirdetett sportágak a következők voltak: labdarúgás, kosárlabda, röplabda és pingpong, valamint új „jelenségként” tollaslabda. Különösen jó volt látni, hogy nagyon sokan vettek részt az újabb generációkból, és izgatott arccal várták a nap élményeit. A fociról és a tollasról nem tudok beszámolni, de biztos vagyok benne, hogy hasonlóan jó hangulatúak voltak, mint a többi sportág programja. A pingpong a lenti teremben folyt. Pistivel kihívtuk Kézér Ildikó tanárnőt és társát egy páros mérkőzésre. Ha nem is jelentettünk túlságosan nagy veszélyt számukra, azért remélem, hogy nem csak kegyelemből adták nekünk azt a pár pontot, és egy kis kihívást azért jelentettünk nekik. A tanárnő végig csak úgy osztotta a lecsapásokat képzetlen ellenfeleinek, akik alig bírták azokat szemükkel követni, nem hogy ütőjükkel. A tornateremben a röpi és a kosár váltotta egymást. A röplabdaháló beüzemelésé-
2012 12
Rácz Kristóf (12.b)
11
2012 12
100 éves a Magyar Cserkészszövetség
rejtvény
100 éve, 1912. december 28-án alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. A Robert Baden-Powell által alig öt évvel korábban megalapított cserkészmozgalommal kapcsolatosak a fő sorok. A novemberi szám (az USA választott) megfejtése: Barack Obama, Jill Stein, Mitt Romney, Libertárius, Gary Johnson.
12
VÍZSZINTES: 1. A mozgalom jelképe (zárt betűk: C, R, L, M). 12. Somogy megyei város. 13. Barack is lehet ilyen. 14. Mértéktelenül iszik. 16. Női név. 18. Költő volt (Zoltán). 20. Hagyma fajta. 21. Szabad. 23. Lónév. 25. Málta és Togo autóinak jele. 26. Abba az irányba. 28. Becézett Levente. 30. EY. 31. Fekete István regénye. 33. Észak-atlanti Szerződés Szervezete. 35. Magyar filmrendező (... Béla). 37. Szintén. 38. Használta a fegyverét. 40. Tartozást lelakik. 42. Foszfor és cirkónium. 44. Alap mértékegység ezerszeresét jelölő előtag. 46. Koros. 48. A szerelem istene a római mitológiában. 50. Kerti szerszám. 52. Mese
angolul. 53. Diagnózis. 55. Iskola. 57. Filmsztár kutya (Rin ... Tin). 58. A mozgalom legnagyobb eseménye (zárt betűk: V, D, B, I). FÜGGŐLEGES: 2. Francia író, filozófus, az anarchizmus úttörője (de ... márki). 3. A béka lárvája. 4. Nagyobb kavics. 5. Elme. 6. Orvosság. 7. Ápolatlan. 8. Félkör alakú vonal. 9. Fed. 10. Forma. 11. Négyszeres olimpiai bajnok amerikai diszkoszvető (Alfred, 1936-2007). 12. A leghíresebb magyar főcserkész (1922-1941), egykori miniszterelnök (zárt betű: E). 15. A mozgalom jelmondata (zárt betű: É). 17. Irányít. 19. Nyugat-indiai gyarmatokon született fehér személy. 22. Törökország autójele. 24. Véd. 27. Régi. 29. Kimondta a verdiktet. 32. Ideális. 34. Térkép. 36. Alvást segítő szer. 39. Azok a személyek. 41. Páratlan egér! 43. A legklasszikusabb könnyűzene (Rock and ...). 45. Mű. 47. Hibásan vet papírra. 49. A tetejibe. 51. Angol sörféle. 54. Üres tag! 56. Lám. Lévay Zsolt
„Alka, mert úgy néz ki, mint a pingvin, de nem az.” (cseles)
Október 13.: Töri tantúra (Népek kultúrája – Dunakanyar)
Október 13-án szombaton korán reggel kis csapatunk már azon a buszon ült, ami a töri tantúrára vitt minket Szentendrére. Az igen gazdag program szervezője Szendi Emma tanárnő volt, aki maga is szentendrei lakos, és sok érdekességet osztott meg velünk a város kialakulásával, nevének eredetével kapcsolatban.
tártak fel előttünk. Túránk Szentendre dalmát, horvát és szerb városrészeinek felfedezésével és a séta során számos kilátóból elénk táruló varázslatos táj látványával fejeződött be.
Visszafelé mind a harmincan azt kérdezgettük egymástól, hogy ha ez ilyen jó volt, milyen lesz a következő túránk? A válasz mindig, mindenhol az volt, hogy ennél jobb nehezen lehet, de már várjuk a visegrádi töri tantúrát! Nagy Zsófia (7.a)
November 10.: Olimpikonok az aulában egy borongós szombaton
November 10-én iskolánk aulájában Tallár Tamás úr kezdeményezésére olimpiai emléktáblát helyeztünk el, amellyel az egykor az Árpádba járt olimpiai bajnokok előtt tisztelgünk. A táblaavatás alkalmából ünnepséget rendezett iskolánk, melyre hivatalosak voltak
„Rozsomák, mert akkor úgy hívnának, mint az egyik szuperhőst az X-Menből.” (D)
beszámoló
Első megállónk a Skanzen volt, ahol a déldunántúli szokásokkal, népi hagyományokkal, történetekkel ismerkedtünk meg közelebbről. Idegenvezetőnk bemutatta az ott élő emberek életét, és magáról a Skanzen kialakulásáról, titkairól is sokat meséltek nekünk. Látogatásunkat az zárta, hogy magtanultunk egy szerb népi táncot, a „kólót”, amit nagyon élveztünk. Gyorsan bevásároltunk a szatócsboltban, de sajnos rögtön tovább kellett indulnunk, mert a Görög Kancsó étteremben már vártak ránk. Ezen a helyen eredeti gyrost kóstoltunk (amit én inkább neveznék ebédnek), és megbeszéltük a nap addigi történéseit. Következő utunk egy szerb templomba vezetett, ahol a kincstárat is megtekinthettük, és így érdekesebbnél érdekesebb történelmi tárgyakkal találkoztunk, mint például kódexek, régi festmények. Ezután Európa legkisebb zsinagógáját látogattuk meg, ahol különleges, számunkra addig ismeretlen dolgokat
2012 12
13
Képes krónika
13
2012 más magas rangú szemé12 olimpikonjaink, lyek, a tantestület tagjai és az osztályokat
beszámoló
képviselő diákok is. Az eseményen beszédet mondott többek között Szabó Bence kardvívó olimpiai bajnok, egykori árpádos diák és Gyimesi Róbert igazgató úr. Fellépett az iskola kórusa, akik – mint mindig – most is remek teljesítményt nyújtottak, előadásukban hallottuk a Himnuszt és Kodály
Esti dalát. Hallhattuk még népdalénekes lányainkat is. A műsorban levetítettek egy kisfilmet a 99 éves Tarics Sándorról, a legidősebb élő olimpiai bajnokról, aki az Berlinben bajnoki címet nyert a magyar vízilabdacsapattal. Elismerésben részesültek azok a diákok is, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a sport és tanulás terén is. Az olimpikonok mellett ők is példával szolgálhatnak számunkra, hogy kitartással és kemény munkával a tanulásban és a sportban is kiváló eredményeket lehet elérni. Vermes Panna (10.d)
Gólyahét
Októberben vérre menő játék folyt a gólyák között: nem más, mint a gólyahét! A négy osztály egymással küzdött azokon a bizonyos napokon: gyümölcskereső (nyammi!), párban mászkálós (voltak kínos helyzetek, pl.: várd meg, ha elmegy a dolgára...), húzzunk egy színt és ilyen színű ruhadarabot vegyünk fel (semmi baj, idén újra divat a rózsaszín) feladatok után érkezett, a ki-nem-hagyható, a
14
hét fénypontja: a gólyabál! Egész héten ment az ,,ismerd fel a gólyát” játék. Zoknit adtak az egyik kezünkre, számot a másikra, pénteken pedig ugyanolyan színt vett föl a négy különböző gólya-osztály. Így került a szürke hétköznapjainkba kék, piros, rózsaszín és sárga is.
A felsőbb évesek nem engedték, hogy unatkozzunk, hiszen minden szünetben széles mosollyal jelentek meg az ajtóban, hogy elmondhassák a várva-várt feladatot. Minden nap nagy volt a nyüzsgés a folyosókon, a termekben. Szombaton láthattunk mérőszalaggal rohangáló, papírral magyarázó izgatott, de nyugodt gólyahét-szervezőt is. Gólyabál! Fölfordult az Árpád apraja-nagyja, mert elő is kell adni valamit, ha már úgy adódott, hogy felvettek minket ebbe az oktatási intézménybe. Vegyük példának a mi előadásunkat: a megírása úgy négy óra volt (különleges tehetségem van ahhoz, hogy elüssem az időt). De szépen lassan elindult a történet... Természetesen nem mindenki értett egyet személyemmel. A szereposztás. Ez talán még nehezebbnek bizonyult, mert: ,,NEM!, Ő NEM, DEHOGYIS!”, olykor pedig: ,,Pisti? Pisti! Hát, persze, hogy Pisti!” Mindez semmiség az első próbához képest, amikor mindenki kiabál, beszélget és én pedig állok a táblánál csöndre várva, amit ha talán kínaiul fecsegnék, megkapnék. Ez idő tájt rendszeresen elment a hangom, a többiek olykor kinevettek, mert úgy viselkedtem, mint egy komoly problémájú. Néha azon merengtem, hogy hagyom az egészet és majd lesz,
Fekete Luca (7.a)
November 16.: Amfiteátrum Kupa
rövidre fogtuk a mondanivalónkat, így végül 17 szülőit fél óra alatt letudtunk. A verseny előtt két héttel a szülők által ígért dolgok begyűjtésénél úgy éreztük, a lehetetlent tűztük ki célul. Ez volt talán a kevésbé kétségbeejtő probléma, mivel az általunk várt 300 körüli versenyzőből addig csak 50-en
utolsó héten pedig már többször estig bentmaradtunk a suliban, úgyhogy amikor hazaértünk, már nem a tanulás volt az első gondolatunk – ezért hálásak vagyunk tanárainknak, akik elnézőbbek voltak ezeken a napokon. A verseny napján pedig minden a feje tetejére állt, a főszervezők egész délelőtt rohangáltak, hogy a fél 12-es kezdésre minden rendben legyen. Abban a 75 percben, amikor a versenyzők a Titter tanárnő által összeállított feladatsorokat írták kisebb-nagyobb siker-
ekkel, mi is szusszanhattunk egy kicsit. Aztán felpörgött minden, 14 órától a sokféle program közül a versenyzők is nehezen tudtak választani. Idén is nagy sikert arattak a kémia és fizika bemutatók, de máshol is sokan megfordultak. 17 órakor a nagyelőadóban a fantasztikus bűvészshow után megkezdődött az
eredményhirdetés, amelyet a beszédben elhangzó fordulatok tettek emlékezetessé. A díjazottak különféle, szüleink által felajánlott ajándékokat kaptak, a nyertesek hatalmas Legóit pedig már-már én is megirigyeltem. A nap fáradalmaiért végül a még ottmaradt segítőket közös tortázással kárpótoltuk.
beszámoló
A XIX. Amfiteátrum Kupán is túl vagyunk, sikeresen lezajlott a verseny. Emlékszem, hogy pár éve, amikor még én ültem a versenyzők között, csodálva néztem az akkor szervező nagylányokat és nagyfiúkat. Most, néhány év elteltével csak reménykedni tudok, hogy a résztvevők szintén egy jól szervezett diáksereget láttak. A versenyt a 11.b osztály rendezte, de az Amfi Kupa napján sok-sok segítséget kaptunk a többi osztálytól is. A versenyt megelőző időszakban, már szeptembertől kezdve hatalmas mennyiségű tennivalót kaptunk, például a szülői értekezletek végigrohanása – megjegyzem szó szerint, mivel azt hittük, nem érünk végére, ezért
15
ahogy lesz. Végül azért sikerült megcsinálni, de maradtak apró hibák... Mikor már csak percek voltak vissza az előadásig, izzott a levegő és senki sem bírt egy helyben maradni... kivéve azokat, akik évekkel ezelőtt már túlestek a nagy megpróbáltatáson. Megcsináltuk! Az eredmény sem maradt el, a gólyahéten a legjobbak voltunk, és a miénk lett a legjobb forgatókönyv!
2012 jelentkeztek az Amfi Kupa honlapján. Szerencsé12 re végül 284-en vettek részt a versenyen. Az
15
Árpád Galéria „Absztrakt művészet”
Összefoglaló elnevezése azoknak a 20. századi képzőművészeti irányzatoknak, amelyek pusztán a képi és plasztikai nyelv alapelemeiből: színekből, vonal- és foltalakzatokból, felületekből és formatömegekből építik fel tárgy nélküli műveiket, s ezzel a látható világ másolása helyett új, elsősorban vizuális tartalommal bíró kompozíciókat teremtenek. Az absztrakt művek – a zenéhez hasonlóan – nem ábrázolnak, hanem inkább kifejeznek, szavakkal nehezen megfogalmazható összefüggéseket, játékos vagy drámai érzelmeket, hangulatokat. A kifejezés a latin „elvont” szóból származik. Jellemző alkotói: Vaszilij Kandinszkij, Piet Mondrian, Alexander Calder, Moholy-Nagy László, Alexander Archipenko, Victor Vasarely. A rajzórai feladatban, zenehallgatás közben festettek a diákok, majd CD borítókat terveztek meg. http://www.kepszotar.hu/frames.php Svarczné Micheller Erzsébet
Horváth Anna Floransz (9.a)
Szalai Bettina (9.a)
Vígh Lili (9.a)
Doktor Anna (9.a) Bencze Zsófia (9.c)
Demeter Anna (9.a)
Bencze Zsófia (9.c)
