Árjellegû mutatók alkalmazása a külkereskedelmi pozíció statikus és dinamikus vizsgálatára*

Árjellegû mutatók alkalmazása a külkereskedelmi pozíció statikus és dinamikus vizsgálatára* Poór Judit PhD, a Pannon Egyetem adjunktusa E-mail: [email protected]

Az árstatisztikák fontos szerepet töltenek be a statisztikai adatszolgáltatásban. A tanulmány ezek egy speciális területét, a külkereskedelem árjellegű mutatószámait tárgyalja, melyek alatt az import- és az exportárakat, egységértékeket, az azok alapján képezhető relatív árakat, valamint az árak változását, viszonylagos alakulását vizsgáló indexeket értem. Célom a külkereskedelmi statisztikák alapadatainak mérésével, módszertanával kapcsolatos legfontosabb tudnivalók áttekintése, az árjellegű mutatószámok alkalmazási lehetőségeinek bemutatása a külkereskedelmi pozíció termék-, illetve termékcsoportszintű, statikus és dinamikus szemléletű jellemzésére, valamint a mennyiségi és árváltozások, az árfolyam-módosulások szerepének ismertetése a külkereskedelmi forgalom alakulásában. TÁRGYSZÓ: Árstatisztika. Indexszámok. Nemzetközi kereskedelem.

* A szerző ezúton mond köszönetet Hunyadi Lászlónak és Marton Ádámnak a tanulmányhoz fűzött értékes megjegyzéseikért.

Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

186

Poór Judit

A külkereskedelem a világgazdaság fontos része és rendkívüli jelentőséggel bír

az Európai Unió tagállamainak gazdaságában. A külkereskedelem tendenciáit leíró, pontos adatok így nélkülözhetetlenek a gazdaság vizsgálatához (Eurostat [2008]).

Egy ország exportjának, illetve importjának értéke ∑ in=1 qi pi formában felírható összesített aggregátum, mely a különböző fajta termékek kivitelének és behozatalának összértékét fejezi ki. A q a mennyiséget, a p az árat jelző szimbólum, melyek szorzatformában adják azt az értéket, amit a statisztikában v, itt a továbbiakban x (exportérték) vagy m (importérték) is jelöl; n a termékfajták száma. A szumma indexeitől a könynyebb áttekinthetőség és az egyszerűsítés érdekében a továbbiakban eltekintek. A nemzetközi és a hazai statisztikák általában ezen együttes export-, illetve importértékeket közlik, különféle pénznemben, illetve az alkalmazott nomenklatúráknak megfelelően eltérő aggregáltsági szinteken. A külkereskedelmi statisztikák az értékek mellett volumeneket és árakat is megfigyelnek. Ezek összeállítására kétféle számbavételi eljárás használatos. A „general trade” rendszerben a statisztikát készítő ország gazdasági területére belépő és az azt elhagyó valamennyi termék része a külkereskedelmi termékforgalomnak. A „special trade” rendszerben – melyet a hazai külkereskedelmi termékforgalmi statisztika is alkalmaz – a külföld és a vámbelföld között áramló, illetve az aktív és a vámfelügyelet melletti feldolgozás forgalmát mérik oly módon, hogy számba veszi a vámraktárak és a vámbelföld közötti termékmozgásokat, de eltekintenek a vámraktárak és a külföld közöttiektől. Nem egységes az export- és az importforgalom értékelése sem, bár a legtöbb ország – hazánk is – a behozatalt CIF-paritáson, az importáló ország határán érvényes piaci értéken, míg a kivitelt az exportáló ország határán fennálló, azaz FOB típusú paritáson értékeli. A külkereskedelem forgalmi adatai különböző pénznemekben fejezhetők ki. Magyarország külkereskedelmi értékadatait a Központi Statisztikai Hivatal forintban, euróban és dollárban is közli. A külkereskedelmi statisztika a mennyiséget nettó tömegben, kilogrammban adja meg; meghatározott esetekben azonban kiegészítő mértékegységet is használ, melynek segítségével a termék mennyisége pontosabban megfogható. Mivel a mennyiségi egységek a termékek fizikai tulajdonságait jellemzik, így sokszor az értéknél megbízhatóbb mutatói a termékek nemzetközi áramlásának (Csizmazia [2005]). Ennek köszönhetően az importáló és az exportáló országok között a mennyiségi mérés eltérései általában kevésbé számottevők, mint az érték mérésében mutatkozó különbségek. Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

Árjellegû mutatók alkalmazása a külkereskedelmi pozíció vizsgálatára

187

A hazai külkereskedelmi termékforgalmi statisztika havi rendszerességgel gyűjti a mennyiségi és az értékadatokat a Kombinált Nomenklatúra alkalmazásával, és a nomenklatúra mellett az ENSZ Egységes Külkereskedelmi Termékjegyzéke (Standard International Trade Classification – SITC) alapján is publikálja azokat (Baghy– Endrődyné [2007]). Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előtt a magyar külkereskedelmi termékforgalmi statisztika a vámokmányokból származó adatokra épült; 2004. május 1-je óta viszont két alrendszer fogja le a termékmozgást. Az Extrastat-rendszerben, mely az Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelemre koncentrál, az adatok továbbra is a vámnyilvántartáson alapulnak, a megfigyelés teljes körű. A közösségi termékforgalom statisztikájában viszont – az Intrastat rendszerben – vállalatok szolgáltatják az adatokat, az adatszolgáltatás nem teljes körű, a kieső adatokat becsléssel pótolják. A külkereskedelmi forgalom alakulását a mennyiségi változások mellett árváltozások is alakítják. Sok esetben az elemzés célkitűzésének megfelelően nélkülözhetetlen e két elem megkülönböztetése. Az export-import árak alakulását jellemző indikátorok elérhetősége lehetővé teszi: – a külkereskedelemben a valós export-import növekedés elkülönítését az árváltozástól, – országok vagy termékek versenyképességi elemzését a nemzetközi piacon, – az árfolyamváltozások export- és importárakra gyakorolt hatásának vizsgálatát, – jövőbeli árak előrejelzését a hazai piacon (Eurostat [2008]). A tanulmány a következőkben bemutatja az árak megfigyelésére, számszerűsítésére kidolgozott külkereskedelem-statisztikai metodikát, ismerteti az export- és importárakra épülő, versenyképességet vizsgáló statikus és dinamikus módszereket, illetve azon metódusokat, melyekkel az árváltozások szerepe a külkereskedelmi pozíció alakulásában, valamint az árfolyamváltozások külkereskedelmi árakra és így a forgalomra gyakorolt hatása elemezhető.

1. Ár versus egységérték Az árak alakulásának vizsgálatára a külkereskedelemben kétfajta módszer van: – az ármutatók a reprezentáns termékek ármegfigyelésén alapulnak, Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

188

Poór Judit

– az egységérték-mutatók ezzel szemben részletes – az Extrastatrendszerben vámnyilatkozatokból, az Intrastatban Intrastat jelentésekből származó – export- és importadatokból számíthatók, gyakorlatilag a teljes termékkörre (Eurostat [2008]). A külkereskedelmi árstatisztika a külkereskedelmi termékforgalmi statisztika adatait használja fel az egységérték-számításhoz. Az egységérték-mutató (UV) képlete alapján árnak, átlagárnak tekinthető az i. termék adott export- (x), illetve importtranzakciójára (m) kifejezve:

UVi x = pix = UVi m = pim =

xi qix

,

mi qim

/1/

/2/

általánosítva több tranzakcióra, illetve homogén termékkörben

UV = p =

∑ qp = ∑ v . ∑q ∑q

/3/

A külkereskedelmi adatbázisok a nomenklatúrák mélyebb, részletezettebb bontásában értéket és értelmezhető, valamint összegezhető kiviteli/behozatali mennyiségeket is tartalmaznak, amely árjellegű mutatók (így az egységérték) képzését és a külkereskedelmi pozíció nemcsak érték-, hanem árszemléletű elemzését is lehetővé teszi. A számításokhoz alapvető feltétel, hogy a lehető legrészletesebb bontásban álljanak rendelkezésre az adatok. A külkereskedelmet, illetve az annak versenyképességét vizsgáló elemzések alapvetően két nomenklatúrából, a SITC-ből és a Harmonizált Rendszerből (Harmonized System – HS) származó adatokon alapulnak: az ENSZ SITC osztályozási rendszere a termékeket azok feldolgozottsági foka, felhasználási lehetősége és világpiaci jelentősége szerint, a HS elsősorban alapanyaguk, illetve feldolgozottsági fokuk szerint rendezi. A SITC-rendszerben öt számjegyű, míg a HS-nomenklatúrában hat számjegyű termékkód szerint folyik az adatok lekérdezése legrészletesebb bontásban. A következőkben a homogén termékkör megjelölést használom azon termékek csoportjára, melyeknél a mennyiségek összegezhetők, és az összesített mennyiség valós tartalmat jelöl, a heterogént pedig abban az esetben, ha az összesítés esetlegesen csak formális, korlátozott tartalommal bír vagy akadályba is ütközik. Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám


189

Egy kiválasztott terméktranzakció esetén az egységérték azonos az árral. Amenynyiben feladatunk – azonosnak tekinthető termékek körének egyetlen árral történő jellemzése, vagy – egy termék különböző időpontokban meghatározott árának – az értékesített mennyiséggel vagy forgalommal súlyozott – hoszszabb/rövidebb időszakra való kifejezése, – az egységérték-formula alkalmazása a megoldás. A külkereskedelmi ármegfigyelés módszertanának kidolgozása, fejlesztése több évtizedes múltra tekint vissza. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége a 80-as évek elején két publikációban is foglalkozott a témával, „A külkereskedelmi ár és mennyiség mérésének stratégiái” című anyaga 1981-ben, „A külkereskedelmi ár és mennyiség mérése: a nemzetek gyakorlatának két példája” című pedig 1983-ban jelent meg. Előbbiben az ENSZ egy hipotetikus példán keresztül szemlélteti és bizonyítja az egységérték alkalmazásának torzításait (IMF [2009]). Homogén termékkör egészére kifejezett ár megadása kizárólag egységértékformulával lehetséges. Ez azonban nem alkalmas a termékcsoportszintű árváltozás kifejezésére. Az egységérték dinamikájával történő árváltozás mérését ugyanis megzavarja a vásárlási minta módosulása, amit adott esetben termékcsoporton belüli, kategóriánként eltérő árváltozás is előidézhet. Homogén termékcsoport szintjén ugyanis az UV-mutatószám dinamikája, azaz az egységértékindex (UVI) átlagárak időbeli összehasonlítását jelenti. Az átlagárak (főátlag) dinamikáját pedig a statisztikai módszertanból ismert főátlagindexkör alkalmazásával elemezhetjük – a módszertanról részletesebben lásd például Köves– Párniczky [1981]. Az egységértékindex úgynevezett összhatás- (főátlag-) index, amely két tényező együttes hatását fejezi ki, a termékszintű árváltozásokat (részhatást) és a mennyiségek szerkezeti átrendeződését (összetételhatást). E tényezőket két további index különíti el. A részhatásindex (I′) a termékszintű árváltozások kizárólagos hatását számszerűsíti, vagyis együttes árindex. Ezt úgy tudja biztosítani, hogy a mennyiségeket standardnak veszi. Az összetétel-változás hatását vizsgáló I″ az árakat rögzítve koncentrál a szerkezetmódosulás következményére, a mennyiségek arányeltolódását értékeli. Egynél nagyobb értéke a szerkezetváltozás átlagárnövelő hatására utal. A három index (összhatás-indexkör) összefüggése az átlagár változására konkretizálva:1 1 Az összefüggés felírható oly módon is, hogy a részhatásindex a mennyiségeket bázis, az összetételhatásindex pedig az árakat tárgyidőszakon rögzíti.


190

Poór Judit

∑ qt pt ∑ qt pt ∑ qt p0 p ∑ qt = ∑ qt ⋅ ∑ qt = I ' ⋅ I " , UVI = t = q0 p0 ∑ ∑ qt p0 ∑ q0 p0 p0 ∑ q0 ∑ qt ∑ q0

/4/

ahol 0 a bázis, t a tárgyidőszak adatát jelöli. E tényezőfelbontási módszer alkalmazható valamely termék eltérő minőségi változataira kiterjedő elemzésnél, ami kiegészíthető relációs összehasonlítással is. Ha például a vizsgált ország exportárait nagyobb mértékben képes növelni vagy kisebb mértékben csökkenteni, mint a referenciapiac, az a külkereskedelmi pozíció javulásáról tanúskodik. A képletre alapozva elemezhető, hogy minek köszönhető a pozíciójavulás. A /4/ alapján tehát rögzíthetjük, hogy az egységértékindex megfelelő formulája egy homogén termékkör átlagárváltozásának. Nem alkalmas azonban a termékcsoporthoz tartozó termékek együttes árváltozásának kizárólagos számszerűsítésére, hiszen azt az összetétel-változás átlagárváltozásra gyakorolt hatásával együtt mutatja. Az egységérték-index kizárólag abban az esetben jellemzi jól az együttes árváltozást, ha egyik időszakról a másikra állandónak tekinthető a termékkör mennyiségének szerkezete. A Nemzetközi Valutaalap, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel, az Európai Unió Statisztikai Hivatalával – az Eurostattal –, az Egyesült Nemzetek Szövetségének Európai Gazdasági Bizottságával és a Világbankkal együtt 2009-ben kiadta az „Export- és importárindex kézikönyvét”. Ebben összefoglalóan a következőket állapítják meg: ha a termékek nem azonosak, az egységérték alkalmazása helytelen, mivel az az árak változatlansága mellett is jelezhet indexmódosulást. Az indexszám tesztelésére létrehozott alapvetéseket abban az esetben alkalmazzák, ha a termékek nem egyértelműen homogének (IMF [2009]). Diewert [1993] munkájában áttekinti az árindexkutatás korai történetét Fleetwoodtól Pigouig és hangsúlyozza, hogy a formulákkal csaknem párhuzamosan fejlődtek a próbák, tesztek is a mutatók tökéletesítéséhez. A külkereskedelmi árstatisztika gyakorlata nem egységes. Az Európai Unió tagországainak többsége (például Ausztria, Belgium, Szlovákia vagy Dánia) a viszonylag egyszerű, alacsony költségvonzatú, egységértékalapú indexszámítást alkalmazza. Egyes országokban viszont reprezentatív ármegfigyelést végeznek. Az Eurostat az összehasonlítási problémák feloldása érdekében maga is számít egységérték- és volumenindexeket az Európai Unió egészére, valamint a tagországokra. A számítás a termékforgalmi adatgyűjtésből származó elemi szintű mennyiségi és értékadatok alapján történik. Az Európai Unió arra törekszik, hogy tagállamai az egységértékalapú számítás helyett a tranzakciós árakon alapuló árindexszámításra térjenek át (Baghy–Endrődyné [2007]). Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám


191

A külkereskedelmi árstatisztikai megfigyeléssel és számítással külön szakstatisztika foglalkozik, melynek alapvető célja a külkereskedelmi termékforgalom árszínvonal-változásának mérése. A külkereskedelmi termékforgalom ármegfigyelése Magyarországon 1990 előtt vállalati adatgyűjtésre épült. A külkereskedelem liberalizálásával azonban ugrásszerűen megnőtt az exportőrök és az importőrök száma, illetve adatszolgáltatási problémák merültek fel. A Központi Statisztikai Hivatal ekkor a forgalomstatisztikai adatokból történő egységértékindex-számításra tért át, melyhez a vámokmányok jó alapot nyújtottak. 2003-tól jellemzően tényleges piaci árak megfigyelésén alapuló árindexeket számol, melyek az összetétel-változások hatását kiszűrik és azokat a naturális mennyiségi változásokkal együtt volumenváltozásként kezelik (Baghy–Endrődyné [2007]). A külkereskedelmi termékforgalom árszintjének változását kifejező export- és importárindexeket Fisher-formula szerint képzik a bázisés a tárgyidőszaki súlyozású árindexek mértani átlagaként (Csizmazia [2005]). A forgalom azon területein, ahol a termékcsoportok többsége az összetételt tekintve erős stabilitást mutat, az árszint változása jól közelíthető az egységértékindexekkel, és így mérése továbbra is azokon alapul. E körbe tartoznak a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek,2 a nyersanyagok és az energiahordozók, melyek együttesen a forgalom 10–15 százalékát adják. A következőkben előbb a statikus, majd a dinamikus külkereskedelmi versenyképességi elemzésekben használt áralapú mutatókat, valamint az ezzel összefüggő módszereket ismertetem, melyek a külkereskedelmi árak szintje, illetve változása alapján jelzik a termékek/termékcsoportok külkereskedelmi pozícióját. A statikus módszertani elemzési eszközök, mint látni fogjuk, egyértelműen termékszintű vizsgálatokra alkalmasak. A szakirodalmak e mutatók és módszerek tárgyalásánál hol az ár, hol az egységérték kifejezést használják, én a következőkben a kettőt egymás szinonimájaként tekintem.

2. Árak, egységérték-mutatók és a cserearány szerepe a külkereskedelmi versenyképesség vizsgálatában A külkereskedelem két dimenzióját tekintve UVx és UVm egységérték-mutatókat különböztetünk meg, melyek összevetésén alapul a külkereskedelmi pozíció vizsgálata. 2

Korábbi kutatásaim során az 1992 és 2007 közötti időszakra vonatkozóan vizsgáltam a húsfélék és az élelmezési célra alkalmas belsőségek körében az összetétel-változás hatását az exportmódosulásban. Eredményeim azt mutatták, hogy azon termékcsoportoknál, ahol lehetséges ennek vizsgálata, ez tartós pozitív tényezőt jelez a kivitelváltozásban. Hatása azonban éves átlagban mindössze 1 százalék körüli, azaz az összetétel szinte változatlan (Poór [2009a]).


192

Poór Judit

A cserearány Krugman–Obstfeld [2003] szerint nem más, mint egy meghatározott termék export- és importára között felírt hányados. A szerzőpáros vizsgálja a cserearányoknak, illetve ezek változásának az ország jólétére gyakorolt hatását. Általános következtetésük, hogy az arány növekedése javítja, míg csökkenése rontja a jóléti helyzetet. Megállapítják azt is, hogy az exportirányú növekedés kedvezőtlenül befolyásolja a növekvő gazdaság cserearányait a többi ország javára. Az importirányú növekedés ellenben általában javítja azt. Természetesen a kormányzati beavatkozások módosíthatják e megállapításokat. A közgazdasági szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy az egymás felé nyitott gazdaságokban a piac egységessé válása révén a termékek árai közelednek egymáshoz. Bizonyos elméletek szerint a folyamat végén csak egyetlen ár lehetséges, ezt az egységes ár elvének nevezik. A valóságban azonban a tökéletesen egységes piac nem biztos, hogy megvalósul, ahogy tökéletesen szegmentált piacokról sem beszélhetünk. A tényleges piacok a kettő között vannak (Tóth [1999]). Az egységes ár elvét képletben meghatározva, legyen pih bármely i. áru hazai, pik pedig valamely más országbeli ára, a megfelelő valutában kifejezve, E a két valuta közötti nominál (Ek/h a hazai valuta külföldi valutában mért értéke, Eh/k a külföldi valuta ára belföldi valutában), ε pedig a reálárfolyam, ami valójában a cserearány (Krugman–Obstfeld [2003]): ε = 1 = Eh / k ⋅

pik pih

, azaz Ek / h =

pik pih

.

/5/

A relatív ár alatt a szakirodalmak egy olyan – a versenyképesség vizsgálatára is alkalmazható – hányadost értenek, melynél a viszonyítás tárgya a hazai exportár, alapja pedig a hazai importár, a referenciapiaci exportár vagy éppen importár. Utóbbi mérőszám az Éltető [2003] által említett ár/minőség-rés mutatója.

2.1. Az ágazaton belüli kereskedelem fogalma, mérése Egy termék export- és importárarányának, tehát a cserearánynak a vizsgálata az ágazaton belüli kereskedelem fogalmához, jelenségéhez kapcsolódóan merülhet fel.3 Az ágazaton belüli kereskedelemre az 1960-as években kezdtek felfigyelni, fogalmát is ekkor használták először (Jámbor [2010]). Helpman és Krugman [1989] szerint ez a jószágoknak olyan kétirányú cseréje, amelyekben egyik országnak sincs komparatív költségelőnye, röviden, azonosnak tekinthető termékek kétirányú kereskedelme. 3 A szakirodalmakban az ágazaton belüli, iparágon belüli és intraindusztriális kereskedelem megnevezést egyaránt alkalmazzák.



193

Jámbor [2010] az ágazaton belüli kereskedelemmel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az abban részt vevő országok azonos technológiával és tényezőellátottsággal rendelkeznek. Kiemeli, hogy míg a specializáción keresztül a komparatív előnyök az ágazatok közötti kereskedelem irányába hatnak, addig a növekvő méretgazdaságosságra törekvés az ágazaton belüli kereskedelmet ösztönzi. Erdey [2005] az ágazaton belüli kereskedelemre adott magyarázatként említi a növekvő skálahozadék mellett a termékmegkülönböztetést, a fogyasztási szerkezetek hasonlóságát és a nemzetközi termékéletciklust. Az ágazaton belüli kereskedelem részesedése Helpman [1998] szerint különösen abban az esetben magas, ha a partnerországok hasonlóan fejlett vagy nagy országok. Balassa és Bauwens [1987] negatív korrelációt tapasztalt a kereskedelmi korlátozások és az ágazaton belüli kereskedelem szintje között. Megállapítható tehát, hogy az ágazaton belüli kereskedelem a gazdasági integráció erősödésével magasabb szintet ér el (Fertő–Hubbard [2001]). Ezzel összefüggésben Fidrmuc–GrozeaHelmenstein–Wörgötter [1999] megemlíti, hogy az ágazaton belüli kereskedelem szignifikáns, gyors növekedése tapasztalható az Európai Unióhoz csatlakozó országoknál a csatlakozást követően. Erdey [2005] cikkében bemutatja az 1960-as évektől az ágazaton belüli kereskedelem mérésére definiált mutatókat. A legelső indikátor Verdoorn 1960-as ágazati szintű export-import aránya

Vi =

xi , mi

/6/

mely egyhez közeli érték esetén mutat erős ágazaton belüli kereskedelmet az i. ágazat tekintetében. Michaely export-import aránykülönbség mutatószáma már nemcsak ágazatot, hanem a teljes gazdaságot jellemzi, mivel az összes ágazat export-import adata alapján számol. D=

x m 1 ∑ i − i 2 ∑ x ∑m

/7/

Verdoorn indexéhez hasonlóan xi és mi az i. ágazatot jellemző, míg a szummázott tényezők az adott ország teljes külkereskedelmi értékét jelentik. Az indikátor 0 és 1 közötti értéket vesz fel. A 0 érték az export-, illetve importszerkezet teljes hasonlóságát, míg az 1 a teljes eltérést jelzi. A Kojima által definiált bilaterális index párhuzamba vonható a Verdoorn-féle mutatóval, amennyiben a bilaterális külkereskedelmi kapcsolatban a hazai import a Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

194

Poór Judit

partnerország exportértékével egyezőnek tekinthető.4 Ekkor adott iparág vonatkozásában az ágazaton belüli kereskedelem a bilaterális kapcsolatra a következő indikátorral vizsgálható: ⎧ mi ⎪ x , ha xi ≥ mi ⎪ i . Ki = ⎨ ⎪ xi , ha x < m i i ⎪⎩ mi

/8/

Az index teljes bilaterális kereskedelemre vonatkozó súlyozott formája: K = ∑ Ai ⋅

m x xi + mi , ahol Ai = i , ha xi ≥ mi és Ai = i , ha xi < mi . mi xi ∑x + ∑m

/9/

Kojima mutatószáma kiküszöböli a verdoorni indikátorral kapcsolatos azon problémát, hogy értéke 0 és végtelen között változhat. A K-mutató már 0 és 1 közötti értékkel jellemzi az ágazaton belüli kereskedelem erősségét. Balassa 1966-ban kifejlesztette a ma használatos mutatók tartalmi alapját megteremtő nettó kereskedelem/összes kereskedelem mutatószámát. Ei =

xi − mi xi + mi

/10/

Az index az i. iparág külkereskedelmét egy 0 és 1 között mozgó értékkel jellemzi, ahol 0 a tökéletes ágazaton belüli, 1 pedig a tiszta, ágazatok közötti kereskedelmet jelenti. Balassa az index teljes gazdaságot jellemző formuláját az ágazati szintű indexek súlyozatlan átlagaként képezte. Grubel–Lloyd a Balassa-indikátor elméleti tartalmának egy más megfogalmazását javasolta, 0 értékkel jelezve az ágazaton belüli kereskedelem teljes hiányát és 1 értékkel annak tökéletes megvalósulását. GLi = 1 −

xi − mi xi + mi

/11/

Ez az index a mai napig az intraindusztriális kereskedelem legáltalánosabban használt mutatója. 4 Kojima mutatójában a vizsgált ország és a partnerország exportértékei szerepelnek, a totális indexben a teljes külkereskedelemre vonatkozó adatok az országok összimportértékei.



195

2.2. Az ágazaton belüli kereskedelemben részt vevő termékek pozíciója Az ágazaton belüli külkereskedelem tehát a már leírt módon azonosítható. Amennyiben a bemutatott mutatószámok vagy a Fontagné és Freudenberg [1997] által megfogalmazott feltétel – miszerint az export- és importérték átfedésének mértéke a 10 százalékot meghaladja – alapján bizonyítható az ágazaton belüli kereskedelem, a relatív árak alkalmasak a termékek minőségének és így az iparágon belüli kereskedelem típusainak meghatározására. A mögöttes feltevés szerint a relatív árak valószínűleg kifejezik a relatív minőséget. A szakirodalmak három eltérő módszert alkalmaznak az ágazaton belüli kereskedelem különböző típusainak számszerűsítésére, Fontagné és Freudenberg [1997] megközelítésén kívül Greenway, Hine és Milner [1995], valamint Nilsson [1999] módszerét említik. Fontagné és Freudenberg [1997] az export- és importárak arányai alapján a kereskedelem következő három típusát definiálják: 1. táblázat A külkereskedelem típusai Az export- és az importérték átfedésének mértéke kisebb/nagyobb mértékű 10 százaléknál

Az export- és az importegységérték közötti relatív eltérés kisebb/nagyobb 15 százaléknál

Kisebb → iparágak közötti~egyirányú kereskedelem

Kisebb → horizontális differenciáció

Nagyobb → iparágon belüli~ kétirányú kereskedelem

Nagyobb → vertikális differenciáció

Megjegyzés. A horizontális differenciáció azonos vagy hasonló minőségű, míg a vertikális differenciáció különböző minőségű termékek cseréjét jelenti. Forrás: Fontagné–Freudenberg [1997].

Egy termék kereskedelme általában akkor számít horizontálisan differenciáltnak, ha az export és az import egységértékének relatív eltérése 15 százalék alatt marad, azaz

px 1 < im < 1,15 . 1,15 pi

/12/

Greenaway, Hine és Milner [1995] vizsgálata kimutatta, hogy a határ 25 százalékra emelése sem változtatja meg alapvetően az eredményeket. A horizontális termékdifferenciáltság fogalma döntően az azonos vagy hasonló minőségű, míg a vertikális a különböző minőségű termékek cseréjére vonatkozik. Falvey [1981] munkájának köszönhetően alakultak ki e fogalmak. Ő volt az, aki rámutatott arra, hogy az ágazaton belüli kereskedelem eredeti modellje csak a homoStatisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

196

Poór Judit

gén termékekre igaz. A vállalatok azonban minőségileg is megkülönböztetik a termékeiket és a megkülönböztetés fontos szerepet játszik (Jámbor [2010]), Fertő– Hubbard [2003] arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazaton belüli kereskedelemmel kapcsolatos empirikus munkák tipikusan horizontális termékdifferenciálódást feltételeznek. Mindeközben több tanulmány is rávilágít arra, hogy a vertikális ágazaton belüli kereskedelem ennél sokkal fontosabb. Bojnec et al. [2005] Diaz Mora alapján a vertikális termékdifferenciáltságot tovább bontja két altípusra. A kedvező cserearányú, vélhetően a relatíve magas minőségű termékekre való exportspecializációnál az export-import egységérték-hányados 1,15-nál nagyobb,

pix pim

> 1,15 ,

/13/

míg az alacsony minőségű termékek specializációjánál az arány 1/1,15-nál kisebb.

px 1 > im . 1,15 pi

/14/

Az előzőkben leírtak alapján négy különböző termékáramlási pozíció különböztethető meg adott termékkel kapcsolatban: – egyirányú, – kétirányú horizontális, – kétirányú vertikális kedvezőtlen cserearány mellett, – kétirányú vertikális előnyös cserearánnyal jellemezve. Ha feladatunk egy megfelelő módon körülhatárolható termékkör vagy a teljes külkereskedelem vizsgálata, a termékszintű eredmények alapján vizsgálható a négy kategória külkereskedelmi értékaránya, részesedésük alakulása, valamint a pozíció a referenciapiacok vonatkozásában is. Bojnec–Fertő [2008] a kétirányú külkereskedelemben az export- és az importegységérték közötti eltérés, illetve a külkereskedelmi egyenleg (nettó export) segítségével négy kategóriát különböztet meg. Az export-import egységértékek viszonya az ár-/minőségi versenyt, a nettó export előjele a sikeres/sikertelen pozíciót azonosítja. Pozitív külkereskedelmi egyenleg esetén a magasabb importegységérték sikeres ár, míg a nagyobb exportegységérték sikeres minőségi versenyt jelez. Negatív nettó exportnál az előzőknek megfelelően sikertelen ár-, illetve minőségi versenyről beszélhetünk. Mindezeket a 2. táblázat foglalja össze. Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám


197

2. táblázat Statikus versenyképességi mátrix Nettó export Export-import árak viszonya negatív

pozitív

px > pm

Sikertelen minőségi verseny

Sikeres minőségi verseny

px < pm

Sikertelen árverseny

Sikeres árverseny

Forrás: Saját szerkesztés Bojnec–Fertő [2008] alapján.

Egy termékkör versenyképességi pozícióját a termékek nettó export, valamint a cserearány logaritmus értéke alapján egy koordinátarendszerben szemléltethetjük. 1. ábra. Az ágazaton belüli kereskedelemben részt vevő hústermékek statikus versenyképességi pozíciója Tárgyidőszak

Nettó export (millió dollár)

125,0

Bázisidőszak HORIZONTÁLIS DIFFERENCIÁCIÓ

110,0

95,0

VERTIKÁLIS DIFFERENCIÁCIÓ szufficites egyenleg – kedvezőtlen cserearány

VERTIKÁLIS DIFFERENCIÁCIÓ szufficites egyenleg - előnyös cserearány

80,0

65,0

50,0

35,0

20,0

(

ln p x p m

5,0 -1,6

-1,2

-0,8

-0,4

VERTIKÁLIS DIFFERENCIÁCIÓ deficites egyenleg – kedvezőtlen cserearány

0 -10,0

0,4

0,8

1,2

1,6

2

2,4

2,8

)

3,2

VERTIKÁLIS DIFFERENCIÁCIÓ deficites egyenleg – előnyös cserearány

-25,0

Megjegyzés. Az ábra a magyar hústermékek külkereskedelmi pozícióját szemlélteti az 1997–1999-es évek mint bázis-, és a 2005 és 2007 közötti tárgyidőszak vonatkozásában. A részletes elemzést lásd Poór [2010]. A nyilak az egyes termékek versenyképességi pozíciójának időbeli módosulását jelzik.

A cserearányértékek az előnytelen külkereskedelmi helyzetet 0 és 1 közötti, az előnyöset 1-nél nagyobb értékkel jelzik. Éppen ezért, ha közvetlenül a px/pm arány kerülne a vízszintes tengelyre, áttekinthetetlen és a kapcsolatot irreálisan megjelenítő Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

198

Poór Judit

diagram adódna. Ha viszont px–pm „árnyereséget” ábrázolna a vízszintes tengely, a cserearány-mutatóra jellemző aszimmetria tűnne el. Ha viszont az ln px – lnpm eltéréssel dolgozunk, a szimmetria is megmarad, és a cserearány is egyértelműen jelen van – logaritmálva – a diagramon, hiszen az ln px – lnpm eltérés azonos az ln(px/pm)mel. Az ábrával könnyen szemléltethető adott termék: – egyéni pozíciója, – versenyképességi helyzetének eltérései a referenciapiacok vonatkozásában, – pozíciójának változása több időszak együttes ábrázolása esetén, – relatív helyzete a termékcsoport más termékeihez képest. A pontdiagram segít adott termékkör külkereskedelmében a nettó export, illetve a cserearány szempontjából meghatározó vagy éppen kiugró termékek beazonosításában, a vizsgált jellemzők szóródásának érzékeltetésében. Az egyes negyedekbe tartozó termékek számának, külkereskedelemből való részesedésének vizsgálata összevethető egy másik időszak vagy más termékcsoport ugyanezen mutatószámaival, ami további következtetések levonását teszi lehetővé. Lehetséges a metódus referenciapiaci vizsgálatokra történő alkalmazása is. Árak, árjellegű mutatók képzése heterogén termékkör vonatkozásában nem lehetséges, ami megnehezíti a statikus versenyképességi pozíció termékcsoportszintű vizsgálatát. Mivel az előzőkben bemutatott áralapú módszerek használatának alapvető feltétele, hogy ágazaton belüli kereskedelemben részt vevő homogén termékekről legyen szó, a statikus megközelítésű versenyképességi vizsgálatok egyértelműen termékszintűek. Heterogén termékkör statikus versenyképességi vizsgálata termékszintű eredmények összesítését, számszerű tömörítését jelenti, például az azonos módon jellemezhető termékek külkereskedelmi értékarányának képzésével.

3. Egységértékindexek, relatív árindexek, cserearány-mutatók alkalmazása Egyetlen együttes ár nem képezhető heterogén termékcsoport szintjén, adott termékkörbe tartozó termékek árának változása viszont jellemezhető egyetlen mutatóval. Ez az indikátor képezi az alapját a dinamikus versenyképességi elemzéseknek. Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám


199

3.1. Termékszintű dinamikus vizsgálatok A korábbiakban leírtaknak megfelelően egy termék árát jellemző adat közvetlen ármegfigyelésen alapul vagy a rendelkezésre álló külkereskedelmi érték és mennyiségi adatok alapján számított. A kétfajta módszer megkülönböztetésére az árak alakulása kifejezhető árindexek, illetve egységértékindexek segítségével. Adott termék, illetve homogén termékkör vonatkozásában /4/ szerint számítható az export egységértékindex- ( UVI x -) mutató, mely az egységnyi mennyiségű exportra jutó bevétel változását vizsgálja. Az indikátor egynél nagyobb értéke pozitív tendenciát jelez (Csáki [2006]). Csáki [2006] a keresleti oldali versenyképesség leggyakrabban használt mutatószámaként említi az export relatív egységértékének indexét (RUVI), mely adott termék export egységértékének (UVhx) abszolút változását a legfontosabb kereskedelmi versenytársak világimporton belüli részarányával (sk) súlyozott egységérték (UVkx) változásához viszonyítja. RUVI =

UVhxt − UVhx0

∑ (UVkxt − UVkx0 ) ⋅ sk

/15/

Versenyelőny szintén 1-nél nagyobb értéknél valószínűsíthető. Ez azt jelzi, hogy a világpiacon a legfontosabb partnerekhez képest kedvezőbb exportárváltozást lehetett elérni. A mutató a statikus módszerek körében tárgyalt relatív árak egyikének dinamikus változata. Az exportegységérték-indexszel analóg készül az importegységérték-index ( UVI m ), mely az egységnyi mennyiségű importra jutó behozatali érték változását vizsgálja. A mutatóra a /4/ hasonló módon teljesül, azaz az importegységérték alakulásában számszerűsíthető az ár- és az összetétel-módosulás hatása. Az egységértékindexre vonatkozó összefüggés felhasználható abban az esetben is, ha feladatunk homogén termékkör külkereskedelmi forgalomváltozásának vizsgálata. Az értékváltozást ugyanis az összmennyiség dinamikáján túl ekkor a termékszintű árváltozások és a termékösszetétel elmozdulása magyarázza (részletesebben lásd Poór [2009b]). A statikus elemzési eszközök körében tárgyalt relatív árak dinamikus változatai a hazai exportárváltozást a hazai importár változásához vagy a referenciapiaci külkereskedelmi ár változásához viszonyítják. E mutatók már nemcsak termékszintű elemzéseknél alkalmazhatók, hanem bármely heterogén termékkör külkereskedelmi pozíciójának vizsgálatánál is. Oblath [2003] a 2. táblázat statikus versenyképességi mátrixának egy dinamikus szemléletű mását közli, mely a relatív, azaz a referenciapiachoz képesti exportárStatisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

200

Poór Judit

változás és a piacirészesedés-változás alapján minősíti a termékeket, termékcsoportokat.5 3. táblázat

Dinamikus versenyképességi mátrix Piaci részesedésváltozás Relatív exportárváltozás csökkenése

növekedése

Növekedés

Sikertelen árverseny

Sikeres minőségverseny

Csökkenés

Sikertelen minőségverseny

Sikeres árverseny

Forrás: Saját szerkesztés Oblath [2003] alapján.

3.2. Cserearány-mutatók A külkereskedelmi termékforgalomban szereplő termékek együttes árszintváltozása a termékszintű (ár- és/vagy egységérték-) indexek külkereskedelmi termékforgalmi értékadatokkal súlyozott átlaga. A cserearány-mutató, cserearányindex (árolló) adott referenciapiacra irányuló vagy a teljes export- és importárindexek hányadosa. Azt jelzi, hogy egységnyi exportért hány százalékkal több vagy kevesebb importáru vásárolható a tárgyidőszakban a bázisidőszakhoz képest (Csizmazia [2005]). A nemzetközi kereskedelemből származó haszon és veszteség tehát nagymértékben a külkereskedelmi cserearányoktól függ. Az ár kifejezésének pénzneme a cserearány értékére nem, a cserearányindexre azonban hatással van. Az /5/ alapján ugyanis a cserearány-mutató értékét a hazai és a külföldi árak alakulása mellett az árfolyam változása alakítja. A szakirodalmak többféle cserearány-mutatót taglalnak. Így Csáki [2006] például az általánosan használt egyszerű (nettó barter) cserearány-mutató mellett definiálja a bruttó barter és jövedelmi cserearány-mutatót is. A nettó barter cserearány-mutató ( I csnettó barter ) változatlan struktúra, minőség és reláció mellett jelzi az export- és az import-árváltozások egymáshoz képesti viszonyát. I csnettó barter =

I px I pm

/16/

5 A módszer alkalmazását a magyar hústermékek külkereskedelmi pozíciójának vizsgálatára lásd Poór [2010].



201

A gyakorlatban az árváltozás kifejezésére sokszor az egységértékindexet alkalmazzák. Így például a Világbank is a nettó barter cserearányindexet az export- és importegységérték-indexek hányadosaként számítja (The World Bank [2008]). Az indikátor romlása azt mutatja, hogy az adott ország exportja leértékelődik a nemzetközi kereskedelemben, vagyis az exportátlagár változása kedvezőtlenebb az import átlagár-változáshoz képest. Rövid távon a helyzet ellensúlyozható az export volumenének, illetve az exporttermékek árainak növelésével. A bruttó barter cserearány-mutató a kiviteli és a behozatali mennyiség változását veti össze. Valójában az export és az import összértékének módosulását mutatja változatlan árakon. I csbruttó barter =

I qx I qm

/17/

Az előző két mutató alapján a bruttó jövedelmi cserearány-mutató az export- és az importértékek változását (Iv) hasonlítja össze, a volumenváltozásnak az egyszerű cserearány-mutatóra gyakorolt hatását jelzi. Az összefüggés a cserearány-mutatók között a következő:

I csbruttó jöv =

I vx I vm

= I csnettó barter ⋅ I csbruttó barter .

/18/

Az egyszerű jövedelmi cserearány-mutató kizárólag az exportvolumen változásának az egyszerű cserearány-mutatóra gyakorolt hatását fejezi ki. I csegyszerű jöv =

I px I mp

⋅ I qx

/19/

E mutató az exportbevétel reálértékének változását mutatja. Ennek általános ismertetéséről lásd Hunyadi–Mundruczó–Vita [1997]. A Központi Statisztikai Hivatal az export és az import vonatkozásában is közli a külkereskedelmi termékforgalom értékindexeit forint, dollár és euró adatokból számítva, valamint a termékforgalom volumenindexeit, nemcsak a teljes külkereskedelem vonatkozásában, de az egyes árufőcsoportok szintjén is mind az Európai Unióra, mind az EU-n kívüli országokra vonatkozóan. Az előzőkben bemutatott módszerek alapján így lehetővé válik Magyarország külkereskedelmének elemzése az ár- és volumenváltozások tekintetében, az egyes árufőcsoportok és a referenciapiacok közötti eltéréseket, valamint az árfolyamváltozások külkereskedelmi árakra és a forgalomra gyakorolt hatását vizsgálva. Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

202

Poór Judit

A teljes külkereskedelem pozíciójának alakulása az árufőcsoportonkénti változásokkal jól magyarázható. (Lásd a 2. ábrát.) Magyarország esetében a „Feldolgozott termékek”, valamint a „Gépek és szállítóeszközök” mennyiségi és áralakulásai meghatározók, mivel stabilan magas aránnyal részesednek a külkereskedelemből. A teljes kivitel és behozatal ár- és volumenindex-értékeinek egymáshoz viszonyított pozíciója a cserearány-mutatók aktuális helyzetére is utal. 2. ábra. A behozatal és a kivitel mennyiségi és áralakulása árufőcsoportonként 2011-ben (előző év=100 százalék) Százalék 130 Volumenindex

Export

Import

125

120 (3)

(5+6+8+9) (2+4)

115

(2+4)

(5+6+8+9) (7)

110

(összes) (összes) (0+1)

(7)

105

(3) (0+1)

100

Árindex

95 95

100

105

110

115

120

125

130

százalék

Megjegyzés. (0+1) Élelmiszerek, italok, dohány; (2+4) Nyersanyagok; (3) Energiahordozók; (5+6+8+9) Feldolgozott termékek; (7) Gépek és szállítóeszközök. Forrás: KSH-adatok.

Az árfolyamváltozások hatását vizsgálva megállapítható, hogy a hazai pénznem felértékelődése javítja, gyengülése rontja a nettó barter cserearány-mutató más pénznemben kifejezett tendenciáját. Az export-, illetve importaggregátumok viszonya nemcsak hányados, hanem a statisztikai módszertanból ismert módon, különbség (K) formájában is vizsgálható. A külkereskedelmi egyenleg (nettó export) változása, mely a kiviteli és a behozatali érték abszolút változásainak különbsége, felbontható ár- és volumenváltozás okozta komponensre: Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám


203

(∑ q p − ∑ q p ) − (∑ q p − ∑ q p ) = = (∑ q p − ∑ q p ) − (∑ q p − ∑ q p ) = = K − K = (K − K ) + (K − K ) . x x t t

m m t t

x x t t x v

x 0

m v

x 0

x 0

x p

x 0

m m 0 0

m m t t

m p

m m 0 0

x q

m q

/20/

Az additív összefüggés alapján – amennyiben az ár- és a volumenváltozás okozta komponens azonos irányú – determináció (D) képezhető az árhatás szerepének százalékos kifejezésére.

D=

K px − K pm

/21/

K vx − K vm

A cserearány változása Hunyadi–Mundruczó–Vita [1997] szerint egy ország vonatkozásában mindig jól számítható jövedelemváltozással egyenértékű. A nettó barter cserearány-mutató módosulása az exportbevétel vásárlóerejének, vagyis a vizsgált ország jövedelmének változását jelenti. Legyen a folyó áron kifejezett tárgyidőszaki exportbevétel ∑ qtx ptx . Amennyiben a nettó barter cserearányindex változatlanságot jelez, az export és import árindexe megegyezik, és a tárgyidőszaki exportbevétel I mp ∑ qtx p0x értékű. A cserearány-változás által indukált jövedelemváltozás nagysága így az előző két érték különbségeként:

⎛

1

⎝

I csnettó barter

∑ qtx ptx − I mp ∑ qtx p0x = ∑ qtx ptx ⎜⎜1 −

⎞ ⎟⎟ . ⎠

/22/

Amennyiben ezt teljes egészében importra fordítjuk, az összeg reálértéke:

∑ qtx ptx − I mp ∑ qtx p0x I mp

⎛ 1 1 ⎞ = ∑ qtx ptx ⎜ m − x ⎟ . ⎜ Ip Ip ⎟ ⎝ ⎠

/23/

Romló cserearány-mutató esetén mindkét összeg negatív, és árveszteségről beszélünk; míg javulónál mindkettő pozitív, és árnyereségről van szó. E képletek alapján „forintosítható” a javuló vagy éppen romló versenyképességet mutató, egyszerű cserearányindex módosulásának hatása. * A tanulmány alapvető célja termékek, illetve termékcsoportok külkereskedelmi pozíciójának jellemzésére alkalmas statikus és dinamikus szemléletű, árjellegű mutaStatisztikai Szemle, 91. évfolyam 2. szám

204

Poór Judit

tószámok és módszerek, valamint azok alkalmazási lehetőségeinek bemutatása. A módszertan áttekintése kapcsán összekapcsolja az alapvető statisztikai és külgazdaságtani fogalmakat. A külkereskedelmi statisztikák alapadatainak mérésével, módszertanával kapcsolatos legfontosabb tudnivalók ismertetését követően bemutatja a termékszintű versenyképességet vizsgáló statikus szemléletű módszereket. E módszertani rész középpontjában az ágazaton belüli kereskedelem elemzésére alkalmas technikák állnak. A dinamikus szemléletű mutatók a külkereskedelem kiviteli és behozatali adatai alapján számítható ár-, volumen- és értékindexek relatív összevetésére épülnek. A tanulmány leírja a különféle cserearány-mutatókat, és kitér az indikátorok közötti összefüggésekre. A módszertani áttekintés az árváltozás bevétel-módosító hatását összegszerű formában kifejező mutatókkal zárul.

Irodalom BAGHY E. – ENDRŐDI F.-NÉ [2007]: A külkereskedelmi termékforgalmi árstatisztika módszertana. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. BALASSA, B. – BAUWENS, L. [1987]: Intra-Industry Specialisation in a Multi-Country and MultiIndustry Framework. The Economic Journal. Vol. 97. No. 388. pp. 923–939. BOJNEC, S. – FERTŐ I. [2008]: Price Competition vs. Quality Competition: The Role of One-Way Trade. Acta Oeconomica. Vol. 58. No. 1. pp. 61–89. BOJNEC, S. – MAJKOVIĈ, D. – TURK, J. [2005]: Trade Types in Slovenian Primary and Processed Agricultural Trade. XIth European Association of Agricultural Economists Congress „The Future of Rural Europe in the Global Agri-Food System”. 24–27 August. Copenhagen. http://ageconsearch.umn.edu/ bitstream/24477/1/cp05bo05.pdf CSÁKI GY. [2006]: A nemzetközi gazdaságtan és a világgazdaságtan alapjai. Napvilág Kiadó. Budapest. CSIZMAZIA S. (szerk.) [2005]: A magyar külkereskedelmi termékforgalmi statisztika módszertana. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. DIEWERT, W. E. [1993]: The Early History of Price Index Research. In: Diewert, W. E. – Nakamura, A. O. (eds.): Essays in Index Number Theory. Elsevier Science. Amsterdam. ÉLTETŐ A. [2003]: Versenyképesség a közép-kelet-európai külkereskedelemben. Közgazdasági Szemle. L. évf. Március. 269–281. old. ERDEY L. [2005]: Hagyományos módszerek és új kihívások az ágazaton belüli kereskedelem mérésében. Statisztikai Szemle. 83. évf. 3. sz. 258–283. old. EUROSTAT [2008]: European Price Statistics – An Overview. Eurostat Statistical Books. Luxembourg. FALVEY, R. E. [1981]: Commercial Policy and Intra-Industry Trade. Journal of International Economics.Vol. 11. No. 4. pp. 495–511. FERTŐ I. – HUBBARD, L. J. [2001]: Versenyképesség és komparatív előnyök a magyar mezőgazdaságban. Közgazdasági Szemle. XLVIII. évf. Január. 31–43. old. FERTŐ I. – HUBBARD, L. J. [2003]: A vertikálisan és horizontálisan differenciált mezőgazdasági termékek ágazaton belüli kereskedelme Magyarország és az Európai Unió között. Közgazdasági Szemle. L. évf. Február. 152–163. old.



205

FIDRMUC, J. – GROZEA-HELMENSTEIN, D. – WÖRGÖTTER, A. [1999]: East-West Intra-Industry Trade Dynamics. Weltwirtschaftliches Archiv. Vol. 135. No. 2. pp. 332–346. FONTAGNÉ, L. – FREUDENBERG, M. [1997]: Intra-Industry Trade: Methodological Issues Reconsidered. CEPII. Working document. No. 1997-01. GREENAWAY, D. – HINE, R. – MILNER, C. [1995]: Vertical and Horizontal Intra-Industry Trade: A Cross Industry Analysis for the United Kingdom. The Economic Journal. Vol. 105. No. 433. pp. 1505–1518. HELPMAN, E. [1998]: The Structure of Foreign Trade. National Bureau of Economic Research Working Paper Series. Working Paper 6752. National Bureau of Economic Research. Cambridge. HELPMAN, E. – KRUGMAN, P. E. [1989]: Trade Policy and Market Structure. MIT Press. Cambridge. HUNYADI L. – MUNDRUCZÓ GY. – VITA L. [1997]: Statisztika. Aula Kiadó. Budapest. INTERNATIONAL MONETARY FOUND [2009]: Export and Import Price Index Manual – Theory and Practice. International Monetary Found. Washington, D.C. JÁMBOR A. [2010]: Horizontálisan és vertikálisan differenciált ágazaton belüli kereskedelem mezőgazdasági termékek esetén. Statisztikai Szemle. 88. évf. 2. sz. 154–176. old. KÖVES P. – PÁRNICZKY G. [1981]: Általános statisztika I. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. KRUGMAN, P. R. – OBSTFELD, M. [2003]: Nemzetközi gazdaságtan. Panem Könyvkiadó. Budapest. KSH [2012]: Gyorstájékoztató a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adataiból. 38. Március 2. Budapest. NILSSON, L. [1999]: Two-Way Trade Between Unequal Partners: The EU and the Developing Countries. Weltwirtschaftliches Archiv. Vol. 135. No. 1. pp. 102–127. OBLATH G. [2003]: A nemzetgazdaság nemzetközi versenyképessége: eltérő értelmezések, mutatószámok és néhány hazai tanulság. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. POÓR J. [2009a]: A hús és húskészítmények exportértékének változásában közrejátszó tényezők kimutatása a két indexkör együttes alkalmazásával. XV. Ifjúsági Tudományos Fórum. Április 16. Keszthely. (CD kiadvány). POÓR J. [2009b]: A külkereskedelem specializációjának változásában közrejátszó tényezők kimutatása a két indexkör alkalmazásával. Statisztikai Szemle. 87. évf. 12. sz. 1175–1193. old. POÓR J. [2010]: Érték- és áralapú módszerek a külkereskedelmi versenyképesség mérésében a magyar hústermékek példáján. PhD-értekezés. Panon Egyetem. Keszthely. THE WORLD BANK [2008]: World Development Indicators. Washington, D.C. TÓTH T. [1999]: Külgazdaságtan. Aula Kiadó. Budapest.

Summary Price statistics has an important role in the supply of statistical data. This article discusses a special field of price statistics: the price-based indicators of foreign trade. By these I mean the export and import prices, the unit values, the relative prices constituted on the basis of the former ones, as well as the indices examining the change and relative tendency of prices. The purpose of


206

Poór: Árjellegû mutatók alkalmazása a külkereskedelmi pozíció vizsgálatára

the study is to review the most important information connected to the measurement of foreign trade data, to present the application of price-based indicators to the static and dynamic analysis of the foreign trade position, and to emphasize the role of quantity, price and exchange rate changes in the tendency of foreign trade.


Árjellegû mutatók alkalmazása a külkereskedelmi pozíció statikus és dinamikus vizsgálatára*

Recommend Documents