49
Arcképcsarnok
Molnár Tibor
Dr. Rajki Márton, a zentai származású 56-os mártír
A
z 1956-os magyarországi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás – amely hosszan tartó, széles körű és kíméletlen volt – számos áldozatot követelt. A „rendcsinálás” kezdetén a szovjetek és a velük együttműködő magyar karhatalmisták – közismertebb nevükön a „pufajkások” – az elfogott szabadságharcosok közül többeket egyszerűen a helyszínen agyonlőttek, másokat súlyosan bántalmaztak és a Szovjetunióba deportáltak. A szovjet szuronyok által hatalomra segített Kádár-kormány 1956 novemberének végére már kellő fegyveres- és – a szerveződő Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) köszönhetően – politikai erővel rendelkezett ahhoz, hogy megkezdje a megtorlás második szakaszát. Ezt szorgalmazta az MSZMP 1956. december 5-én nyilvánosságra hozott párthatározata is: az október–novemberi eseményeket egyértelműen ellenforradalomnak minősítették, amelynek célja a szocialista társadalmi rendszer megdöntése volt. Ezt követően léphetett életbe 1956. december 11-én, majd december 13-án ismételten a rögtönbíráskodás. A ma ismert adatok alapján forradalmi cselekményekért 1956 és 1961 között 13 ezer embert internáltak, és több mint 20 ezret börtönbüntetésre ítéltek. A halálbüntetést 225 személy felett hajtották végre. A börtönben további három személy halt meg. Ők vélhetően a vallatások során elszenvedett bántalmazások és a lelki terror áldozatai lettek. Az első halálos ítéletet 1956. december 13-án, Miskolcon hirdették ki: Soltész József cipészt fegyverrejtegetés miatt december 15-én kivégezték. A forradalom politikai vezetőivel
50
Molnár Tibor
– a Nagy Imre és társai ellen folytatott perben – 1958-ban számoltak le. A forradalommal kapcsolatos utolsó három halálos ítéletet 1961. július 15-én hirdették ki, és 1961. augusztus 26án hajtották végre. A megtorlás során két vajdasági származású forradalmár került hóhérkézre: a temerini születésű Sörös Imre és a zentai származású dr. Rajki Márton ügyvéd. Dr. Rajki Márton – eredeti nevén Klein Mór – zsidó családban született Zentán, 1901. szeptember 23-án. Apja – Klein Sándor – földbirtokos és kereskedő volt, Mór születése idején a család Zentagunarason élt. Mór 1919-ben tett érettségi vizsgát a zentai gimnáziumban. Tanulmányait 1920-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Fakultásán folytatta, ahol 1924. október 18-án jogtudori diplomát szerzett. Jogászpályáját Nyírbátorban kezdte meg. 1926-ban Újpestre költözött, ahol ügyvédgyakornok lett dr. Décsi István ügyvédi irodájában. 1928-ban tette le az ügyvédi szakvizsgát, ezt követően kezdte meg ügyvédi praxisát. 1928-ban megnősült, feleségül vette Kaizer Ilonát. A házaspárnak 1932-ben született meg György fia. A család belügyminiszteri jóváhagyással 1935-ben vezetéknevét Rajkira változtatta. Dr. Rajki életének meghatározó eseménye volt Csík Józseffel, az újpesti főplébánia apátjával kötött ismeretsége. Az apát hatására áttért a katolikus vallásra. 1938-ban megkeresztelkedett, és belépett az újpesti Katolikus Körbe. 1942–43-ban mint karpaszományos honvéd teljesített szolgálatot, de 1944-ben zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. 1944 őszén sikerült megszöknie, ennek köszönhetően élte túl a háborút. A Klein család Zentán maradt tagjai nem voltak olyan szerencsések, hogy túléljék a II. világháborút. Klein Sándor 1941. május 25-én – 71 éves korában – Topolyán hunyt el szívbetegség következtében.
Dr. Rajki Márton...
51
A család nőtagjait – Rajki Márton édesanyját és egyik nővérét – 1944-ben Auschwitzbe deportálták, ahonnan Klein Sándorné szül. Fuchs Ilona (szül. 1870-ben Óbecsén) és leánya Klein Erzsébet (szül. 1896-ban Zentán) soha nem tért vissza. Őket 1947-ben a zentai járásbíróság végzése alapján nyilvánították holttá. A holokausztot a családból csupán a Topolyán élő Klein Anna – Rajki Márton 1897-ben született nővére – és két gyermeke élte túl. A Klein-birtokot az 1946-os földreform is érintette: az 55 katasztrális hold földterületből – amely egy tanyát is magában foglalt – a „kis maximumot” hagyták meg, a többit államosították. Klein Sándorné hagyatéki ügyét 1947-ben tárgyalták: a 44 890 dinárra becsült örökség tárgyában – miután Rajki lemondott az őt megillető részről – Klein Annát nevezték meg egyedüli örökösnek. A háborút követően Rajki Márton politizálásba kezdett: a Kisgazdapárt újpesti szervezetének főtitkára lett. A párton belüli nézetkülönbségek miatt 1945 áprilisában lemondott posztjáról, majd hamarosan a párttagságról is. Ezt követően az újpesti római katolikus főplébánián vállalt szerepet, ahol elsősorban a karitatív tevékenységekben jeleskedett. A fokozódó kommunista diktatúra ügyvédként is új kihívások elé állította: az 1940-es évek második felében a katolikus papok ellen indított bírósági eljárások során egyházi személyiségek jogi védelmét látta el. Az 1956-os forradalmi megmozdulásokhoz október 24-én csatlakozott. Részt vett az Újpesten ledöntött szovjet katonai emlékműnél tartott nagygyűlésen. A tömeg forradalmi bizottság megalakítását követelte. A gyűlés szónokai – közöttük dr. Rajki is – a tanácsházára vonultak, ahol hamarosan megválasztották az öttagú Ideiglenes Forradalmi Bizottságot, élére Rajki került. A bizottság valamennyi tagja egyetértett azzal, hogy legfontosabb szavatolni az újpesti polgárok személyi és
52
MolnárSzerző Tibor
vagyonbiztonságát, valamint a közellátást. A közrend fenntartásának céljából – mivel a rendőrség szétszéledt, és nem volt, aki gondoskodjon a közrend védelméről – 70-80 főből álló polgárőrséget szerveztek: a kószáló fegyvereseket fegyelmezett csoportba szervezték. Rajki és Kósa Pál október 25-én tárgyalásokat folytatott Andrásfi Gyula volt tanácselnökkel és Kovács Gyula újpesti rendőrkapitánnyal. A tárgyalások eredményeként megállapodás született, melynek értelmében a kommunisták is bekerültek az Újpesti Forradalmi Bizottságba, valamint a rend fenntartásában is részt vehettek. A megegyezést azonban – sajnos – nem követték tettek: Andrásfi és Kovács távoztak Újpestről. 1956. október 26-én Rajki utasítására felnyitották a Magyar Nemzeti Bank újpesti fiókjának páncélszekrényét. Ennek köszönhetően az üzemek dolgozói megkaphatták bérüket. Újpesten nyugalom és béke honolt, de a szovjet fegyveres beavatkozás keretében harckocsik indultak meg irányába. Dr. Rajkinak október 27-én még sikerült nyilvános, a tömeghez intézett beszédével lenyugtatnia a lázongókat, akik a rendőrség – ismételten tárgyalásra érkezett – küldöttségének letartóztatását követelték. Ekkor már tudatosult benne, hogy józan érvekkel képtelenség kézben tartani az eseményeket: az erőszak bármelyik percben elszabadulhat. Ezért lemondott a forradalmi bizottságban betöltött elnöki tisztségéről. Másnap közölte a bizottság elnökével, hogy a bizottsági tagságot sem vállalja. A négy nap alatt, amíg az Újpesti Forradalmi Bizottság elnöke volt, a kerületben senkit nem ért atrocitás: a forradalmi cselekmények a nyugalom és a közrend megteremtésére irányultak. Elvbarátaival 1956. október 30-án megalakította a Keresztényszocialista Pártot. A szervezet azonban csupán jelszavak szintjén tudott működni az 1956. november 4-én bekövetkezett szovjet fegyveres beavatkozás miatt.
Cím Rajki Márton... Dr.
53
Látván az erőteljes szovjet intervenciót, az újpesti felkelők ellenállásra szánták el magukat: a szabadságharcosok 1956. november 8-ig tartottak ki. Egyes adatok szerint ezekben a harcokban 50 felkelő vesztette életét. A harcokban Rajki nem vett részt: végig lakásán tartózkodva várta a fejleményeket. Véleményét azonban nem rejtette véka alá: memorandumot fogalmazott meg az ország helyzetének rendezéséről, amiben kifejtette álláspontját. Véleménye szerint a rendezésbe kívánatos lenne bevonni valamennyi haladó politikai erőt. A dokumentumot Kádár Jánoshoz kívánta eljuttatni, de erre nem kerülhetett sor: 1957. május 14-én letartóztatták. Az Újpesti Forradalmi Bizottság tagjai – Kósa Pál és társai – elleni tárgyalás 1958 áprilisában kezdődött meg a Fővárosi Bíróságon. A per során, amelynek 93 tárgyalási napja volt, Rajki nyíltan vállalta politikai nézeteit. A bíróság a béke és a közrend megőrzésének érdekében elhangzott nyilvános beszédeit gyilkosságra való felbujtásnak minősítette. Mindezt súlyosbította az államrend elleni szervezkedés és az összeesküvés vádját. Ítéletet első fokon 1959. március 15-én hirdettek: a 33 vádlott közül tíz személyt – köztük dr. Rajkit is – halálra, hármat életfogytig tartó börtönbüntetésre, a többieket pedig összesen 217 év szabadságvesztésre ítélték. A fellebbezések kapcsán a Legfesőbb Bíróság 1959. július 28án hirdetett ítéletet. Ebben hét személyt: Kósa Pált, Rajki Mártont, S. Nagy Sándort, Gábor Lászlót, Koszterna Gyulát, Gémes Józsefet és Csehi Károlyt jutatták hóhérkézre – a megtorlás során talán ebben a perben születtek a legszigorúbb ítéletek. Dr. Rajki Mártont 1958. július 30-án, Budapesten végezték ki, és – oly sok mártírtársával együtt, – a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában temették el. A zentai születésű 56-os mártír emlékét ma Újpesten a városháza falán elhelyezett emléktábla és a 2001-óta nevét viselő tér őrzi.
54
MolnárSzerző Tibor
Irodalom Az ‘56-os megtorlás adatbázisa – személyek és fotók. [CD-ROM] Budapest, 2006. Eörsi László: 1956 mártírjai. Budapest, 2006. Héjjas Pál (sorozatszerk.): 1956 Pest megyében I–II. Budapest, 2006. Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, 2006. Molnár Tibor: Budapesti tudósítónk jelenti… Az 1956-os magyar forradalom a Magyar Szó hasábjain. Újvidék, 2006. Szentpáli Gábor: Forradalmi Bizottság Újpesten. In: Városun –Budapesti Honismereti Híradó. 2006. október. Források ELTE Levéltára, Budapest 7/e Doktori szigorlatok jegyzőkönyve. e-II. Jogtudományi szigorlatok jegyzőkönyvei 17. kötet. 1923-1927. 1/f Doktori nyilvántartások. Doktorok származási lapjai. 29. kötet. 1924/25 Történelmi Levéltár, Zenta F: 031 Moša Pijade Gimnázium, Zenta (1876–1979) F: 121 Községi Népbizottság, Zenta (1944–1980) F: 127 Járásbíróság, Zenta (1945–1962) Dr. Rajki György által rendelkezésre bocsátott családi iratok.
