Archivum. Rigó Béla: Megtört sorok. Rigó béla: Megtört sorok. megmondta régen kuczka pét. er hogy a léted bucka lét. a lélek porral osztozik

5.szám

Archivum Rigó Béla: Megtört sorok Rigó Béla Formabontó vers

Rigó béla:

Megtört sorok

megmondta régen kuczka pét

er hogy a léted bucka lét

a lélek porral osztozik

hiába lát a kozmoszig

megmondta régen kuczka pét

er hogy ma még ott futsz a rét

füvén de más nap jön te meg

látod betonba öntenek

megmondta régen kuczka pét

er hogy ne vágjad puccba még

magad ha pártod ünnepel

elvtársaid meg tünnek el

megmondta régen kuczka pét

er hogy talán az utcanép

unokái megértenek

ha megéred sem érte meg

megmondta régen kuczka pét

er hogy cézár a kocka rég

elvetve kapd fel légy ügyes

hat lapja cinkelt és üres

Tavaszi köszöntő Szepes Erika Baranyi Ferenc köszöntése Kossuth-díjjal történt kitüntetése alkalmából

Tavaszi köszöntő

Baranyi Ferencnek, Kossuth-díja alkalmából Nagy öröm érte a legszebb tavaszi ünnepünk, március 15-e alkalmából mindazokat, akik szeretik, tisztelik, pályáján figyelemmel követik Baranyi Ferencet: az őt régen megillető Kossuth-díj végre méltó gazdára talált. Ez ünnep alkalmából a magyar kormányzat egy új díjat is létesített, a 35 éven aluli fiataloknak szánt Március 15-e díjat. Bizony, én ezt is szívesen láttam volna Baranyi Ferenc kezében: a díjazottak közül feltétlenül ő képviseli leginkább ama hajdani ifjak szellemét, lendületét, a közösségért mindent vállalás fáradságát és – nem ritkán – kockázatát. De hát a márciusi ifjak forradalmi lelkületét úgysem lehet egy életkorhoz kötött díjjal méltatni: örökké él az az olyan, felelősségteljes alkotóban, mint Baranyi, és örökké él az a szeretet is, amivel ő közönségéhez és közösségéhez fordul .És ezt a szeretetet mindazok viszonozzák, akik felé irányul: Baranyi köteteinek bemutatóin kígyóznak a dedikálásra várók sorai, előadásain vastapssal ünneplik nézői, hallgatói. Mindezen barátok, tisztelők nevében, az irodalmi szakma azon részének, amely még igényli a képviseleti költészetet, barátai, a Nagy Lajos Társaság nevében szívünkben igaz örömmel köszöntöm a neki járó díjat sokszorosan kiérdemelt, szeretetétől és forradalmi lelkétől örökifjú Baranyi Ferencet. Budapest, 2008. március 18-án

Szepes Erika

Kertész Ákos Kosuth-díjas Gyimesi László Az írót köszönti kitüntetése alkalmából

KERTÉSZ ÁKOS KOSSUTH DÍJAS „A művészet egyfajta reneszánszában reménykedem. A fiktív, átélt történet örömélményt ad, hiszen veszélytelenül megélhetek egy másik sorsot. Ez az érzés újra meg kell találja az utat az emberekhez. Ha a művész akar is, mer is, tud is igazat mondani, úgy, hogy a közönség meg is értse, akkor nem kell attól tartania, hogy a jövőben nem lesz rá szükség.” – mondta nemrégiben egy interjúban Kertész Ákos, a Kossuth-díj legújabb kitüntetettjeinek egyikeként. A józan ész reneszánszának ígérete is felsejlik ebben a kitüntetésben – ritkán került hasonlóan jó, méltó helyre ez a díj. Makra és Zakariás megteremtője, a sikeres prózai művek, filmforgatókönyvek alkotója azon elkötelezett, a megalázottak és megszomorítottak, a kirekesztettek sorsával szolidáris, az aktuálpolitikai felhangoktól mentes baloldali írók közé tartozik, akiknek a szolgálat nem vállalás, hanem életforma. A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság, a Világszabadság szerkesztősége, és természetesen a magam nevében is gratulálok a kitüntetéshez, s kívánok az örökifjú mesternek további sikeres alkotó éveket, magunknak pedig újabb megrendítő, felemelő Kertész Ákos-műveket. Gyimesi László

ÂŔËĹĐČ ĎĹŇĐÎÂ dr. Jakócs Dániel A költő értékelése - köszöntése.

Даниел Якоч:

ВАЛЕРИ ПЕТРОВ Доколкото даже краткото лирическо произведение има няколко степени и множество външни връзки, то напълно завършен комплексен анализ не само, че не е възможен, но и фактически не е нужен. Ние можем да анализираме само произволно ниво, само една определена страна на литературното произведение. В този случай ние можем да стигнем до изводи,които са верни само в определени рамки. И така ние можем да имаме достатъчно много отличаващи се удин от друг, но взаимно допълващи се един друг анализи на едно и също произведение. Ние обаче не можем да смятаме за еднакво верни два анализа, които взаимно се изключват един друг, както смятат някои 'теоретици на литературата' в наше време.В зависимост от нашите практически цели ние можем да синтазираме резултатите на взаимно допълващи се анализи.В определена степен такъв синтез е желателен, защото само така ние можем да изключим скритите грешки, вътрешните взаимно изключващи се едно друго противоречия.Поради това,че опосредствените връзки и взаимоотношения на всяко произведение по принцип могат да бъдат безкрайни,съвершено пълен и комплексен анализ, не е възможен, но практически такъв анализ не и нужен, защото твърде отдалечените връзки само незначителна степен допълнят нашите знания за произведението, което анализираме. Образът на морето се повтаря в няколко стихотворения на Валери Петров. Ограниченото време, в което трябва да се прочете един доклад не позволява да се разгледат тези стихотворения. Аз избрах само три:' Лято', 'Крайморският балкон' и 'Море срещу заплащане', в които са писани в последните години и които са свързани помежду си от дълбоко, сложно и характерно за автора настроение. В тези три стихотворения не само се появява образът на морето, но и този образ е един от основните, към който авторът има дълбоко, лично отношение. Любовта на автора към морето възниква още в детството и това, разбира се, е отразено и в други произведения. В образа на морето се разкрива отношението на поета към основни въпроси на живота и човешкото съществувание. Присъствието на морето, образът на което включва в себе си момента на безкрайността на света, примирява автора със смъртта, но в това примирение - както се вижда от следващите редове - с мисълта за смъртта се съчетава утвърждаването за отново растащия живот:

А какво по-прекраснокато място намерено и време избраноот това,да те стигне последният миг пред морето със чайки , във утрото ранно, сред детското ухание и гъдел и вик ! ( ' Лято ') Стихотворението 'Крайморският балкон ' съдържа в себе си един необичаен 'цитат', цитат не от друго литервтурно произведение, а от живописта. Валери Петров строи това стихотворение върху сравнението на реалното Черно море с морето от картината на Питър Брьогел Старши ( 15251569) 'Падането на Икар '( 1569).Благодарение на описанието на Валери Петров на картината на Брьогел в стихотворението присъстват две морета: реалното Черно море и морето, създадено художественото въображение на Брьогел. Темата на картината - смелата и трагична постъпка на Икар - изпраща далеч назад в епохата на античната митология. За отбелязване е,че герой на дадената картина не е само Икар, но и селянинът-орач,изпълняващ своя съзидателен творчески труд. Валери Петров се отъждестява с тях-и не без основание; и в дейността на земеделеца, и в митологическия мечтател, и в поета има една обща основа на основите-творческия труд. И така,Валери Петров обединява в едно античността, епохата на Възраждането и нашата епоха. Във връзка с това не може да не припомним определението за изкуството, дадено от Лев Толстой. Според Толстой 'изкуството е средство за общуване между хората'. Струва ми се, че можем да се съгласим с това определение, само че даденото определение не указва на всички основни елементи на изкуството, а разглежда изкуството само от една страна, от страната на обществената му функция. Това определение не изключва, а обратно, предполага други определения на изкуството, които го допълват. На нас обаче сега ни е нужно именно това толстоевско определение, понеже то само по себе си утвърждава, че художественото произведение, в това число и литературното, носи в себе си такова съдхржание, което адресирано към дригите хора, т.е. изкуството е своеобразно послание към другите хора и поколения. Всичко това не изключва този

несъмнен факт, че литературното произведение, особено лирическото, е израз на човешката личност. Изразяването на личността с особена сила и интензивност се проявява в стихотворението на Валери Петров 'Море срещту заплащане', в което подобно на морски вълни едни

след други следват

емоционално обагрени образи. Причина за силните преживявания на автора е факт, който на пръв поглед е прост, ежедневен: морският бряг е ограден с бодлива тел, та по такъв начин се заставят хората да си купят билет. Морето е станало частна собственост, свободният достъп до него е прекратен. След това следват бурни протестиращи мисли и образи. Поетът спори с пазача, представител на новия ред, но, както узнаваме в края на стихотворението, той не произнася думите гласно. Всичко се случва в душата на автора и значението на бодливата тел, заграждаща пътя към морето се разширява, задълбочава, преосмисля:

Какво? Една табелка смешна да се опитва мен да спре Да плащам ход, за да се срещна със лично моето море ? ....................................... Да сме се гледали през мрежи като на свиждане в затвор? И пред очите ни изниква картината на огромен затвор, в който са заключили морето, или не морето, а човека, тъй като морето е безкрайно, него не можеш да пъхнеш в затвора. По този начин бодливата тел се оказва затвор за човека. Личният протест на автора против конкретните ограничения прераства в протест против тези ограничения на личността, които възникват върху почвата на абсолютното господство на 'свещената частна собственост'. Абсолютното, тотално господство на частната собственост на едни хора лишава от свобода нямащите. При такива условия повечето хора се чувстват като в затвор. Именно поради тези идеи и настроения стихотворението на Валери Петров излезе извън пределите на неговата родина. Духът на поезията му е съзвучен с това, което чувстват милиони хора в цяала Европа - и на Запад , и на Изток. Неговите схотворения, написани през последните години, изразяават мъката и страданието на

голямата част от

българския народ и именно поради това те предизвикват съчувствие и състрадание у всички хора, които не могат да се отнасят равнодушно към съдбата на другия човек. Поезията на Валери Петров от последните години е сълзи, предизвикани от трагичната съдба на България и заедно с това исторически документ за преживяванията на хората, отправен към други народи и други поколения.

Разбира се, и образите, и изразените чрез тях настроения, и световъзприатието в поезията на Валери Петров имат своите исторически корени в развитието на световна култура. Сравняването на обществото със затвор се среща при Анатол Франс, при Толстой и преди всичко при Шекспир. Мисля, че някои шекспировски мотиви не случайно се появяват в творчеството на поета след като той преведе всички произведения на Шекспир на български език. Преводачът в някаква степен винаги попада под влияние на превеждания поет, но такова влияние довежда до практически резултати само тогава, когато е подкрепено от съвременния живот.Така стоят нещата със стихотворението на Валери Петров. Ако разгледаме не само формата на проява на протеста, но и неговото глъбинно съдържание, т. е. осъждането на обществената несправедливост, прекомерното обогатяване на едни и - по същия начинобедняване на други, то в този случай намираме много стари корени в книгите на такива древноеврейски пророци - писатели като Амос, Исай и още други. Амос и Исай живеят преди 27 века ( осми век пр.н.е.). В повечето случаи ние четем тези древни текстове в превод, но и така чувстваме силата на техния език и твърдостта на убежденията им. Поради липса на място ще приведа само една строфа от книгата на Исай: 'Тежко на вас, - пише той - добиващи къща

след къща, така че за другите не остава място, като че ли едни вие живеете на земята'. (Исай,5:8) От това време протестът на Исай като лайтмотив се повтаря през столетията в епропейската култура. Може ли да поставим стихотворението 'Море срещу заплащане' в този ред произведения ? Да, може, но стихотворението на Валери Петров в никакъв случай не е само повторение, и това,което се повтаря в него, в контекста на другите мотиви звучи оригинално.Като цяло това стихотворение съобщава на външния свят това, че в последна степен мнозинството български хора са проникнати от стремеж към свобода и справедливост и те са убедени в това, че без свобода няма истинска справедливост, а без справедливост няма истинска свобода. Тук завършвам своя анализ. Искам да кажа оше няколко думи за това можем ли да анализираме стихотворения, написани не на нашия роден език. Не подлежи на съмнение това, че носителите на езика имат много преимущества пруд чужденците, но има една област, където преимуществото е на страната на представителите на други национални култури. Това е виждането какви произведения могат да бъдат интересни извън пределите на дадена национална култура, т.е. определянето на това какви произведения и

кои автори излизат извън рамките на дадената

национална култура и имат по -широко, общочовешко значение.

Превод от руски: Стилиян Стоянов First published in :Balkan and Sea , messages to time and generations Blagoevgrad University , 1999

Dunatáj A földmüves Emil Isac vers Magyar és Román nyelven

A FÖLDMŰVES Plugarul Szánt az eke, szánt az eke. Éj követi, zord, fekete. Szánt az eke, szánt az eke. Mindhiába szántasz, testvér, Rosszabbul élsz korcs ebeknél, Korcs ebeknél.

Szánt az eke. É s a bojár Méltán örvend a vetésnek, Fölhízlalja verejtéked. Szánt az eke, beléd szánt ma, A te bús életed szántja, Szánt az eke, beléd szánt ma. Fölvirradsz a végső napra, S vígan szánt az eke, mintha Kidöltödön is kacagna.

PLUGARUL

Plugul ară, plugul ară . . . Şi în urma lui e sară Plugul ară, plugul ară . . . în zadar ari, măi fraţîne. Soarta ta e tot de cîne. Tot de cîne . . . Plugarul arâ . . . Şi boierul Munca ta o odihneşte. Bogăţia lui tot creşte. Plugul ară, tot te ară. Ară viaţa ta amară, Plugul ară, tot te ară. Şi cînd viaţa ta se curmă, Plugul rîde şi tot ară . . . Vesel, căci rămîi în urmă . . .

A Gyársziréna Emil Isac vers Magyar és Román nyelven

A GYÁRSZIRÉNA Sirena fabricii

Tömör füst száll az égre. Zúg, zúg a gyár bús szirénája. Gyülnek az emberek. Arcukat Álmatlan álom barázdálja.

Nem szólnak, nem is panaszolnak, Hangtalan lépnek, mint a holtak. Még könnyezésre sincs idejük. Tömör füst száll az égre. . . A szomszéd palotában Cseng az urak pohárcsörrentő lakomája, Ott mélabús szerelmes nóta járja. Zúg, zúg a gyárak szirénája. . .

SIRENA FABRICII . . .

Fum gros se-nalţă-n cer. Sirena fabricii sună. Oameni palizi de visul nevisat La poartă se adună . . .

Şi nu grăiesc, şi nu se căiesc, Ai crede că nu trăiesc; îşi şterg ochii şi n-au răgaz să plîngă,

Fum gros se-nalţă-n cer . . .

Palatul din vecini De chiote şi de pocnet de sticle răsună. Lăutrii cîntă dragose din strună . . .

Sirena fabricii şună, tot şună . . .

A Hajdani Kúriánál Emil Isac vers Magyar és Román nyelven

A HAJDANI KÚRIÁNÁL La conacul de-odinoară

A hajdani kúriánál Úri hintó be nem fordul, Hercegasszony már ki nem száll, És a koldus már nem koldul. Félénken a kapumélyben Szolga posztját már nem állja, Az úrasszony meghalt régen, Vagy tán elment más országba. Az ablakokból víg gyermekek Kacagnak és integetnek. Mi történt a kúriában? Ki lakja az ősi termet? Hol vannak a herceglánykák? Hol a vendég? A cigány? Hol a lovag, aki rózsát Hozott ide hajdanán? A hajdani kúriánál Úri hintó be nem fordul, És az ősök megremegnek Börtönében képkeretnek, S futva hagynák el a termet. S a falakról vén arcképek A lányokra dühvel néznek: Hiszen ezek parasztlányok! Vitték malomba a zsákot – Most itt járnak termeikben, Ahol immár övék minden. Nincs már herceg, szolgahad, Nincs muzsikus, hercegasszony, A gyermekek énekelnek, Ők lettek itt most urak! És az élet már dagasztja A jövőt: cipójukat. A hajdani kúriában Nem lelsz lakájt, hercegnőket –

Legény kurjant ott vidáman, Parasztlányok neki szőnek. A kapuban szélben, fagyban Koldusember nem vacog, Nem jönnek az alkonyatban Rózsacsokros lovagok. Dalok vidám fészke mostan A hajdani kúria. Hej, a lánynak a malomban Mennyit kellett sírnia . . . Csoda ez? Kik birtokolják A kúria fényes termét? Frakkjukat az úri szolgák Felölteni elfeledték? Csoda történt! Borús képpel Néz a kastély annyi őse A zsibongó gyermekekre, A vöröslő nyakkendőkre. Nem véletlen, hogy sehonnan Nem látsz jönni hercegnőket És hogy benn a nagy szalonban, Parasztlányok vásznat szőnek. Élet zeng a kúriában, Benne úrrá lett a rab, S nem riasztja hajnaltájban A kutyahad, szolgahad.

LA CONACUL DE ODINIOARĂ

La conacul de-odinioară O căleaşcă nu s-opreste, Şi prinţesa nu coboară, Cerşetorul nu cerşeşte. Nu stai slugi timizi la poartă Cu privirea aplecată. Poate e sţăpîna moartă, Ori în alte ţari plecată. Dar la geamuri rîd copiii Şi cintarea e zglobie, Ce s-a întimplat aice? Ce poate-n conac să fie?

Unde-i cărdul de prinţese? Nici lăutari, nici musafiri, Unde-s cavalerii palizi Cu buchet de trandafiri? La conacul de-odinoară O căleaşcă nu s-opreşte, Şi strămoşii se-nfioară Pe pereţi închişi în ramă, Ş-ar fugi din pînza moartă. Şi strămoşii pe părete Furioşi privesc la fete, Ţărăncuţe, care-odinioară Ridicau saci grei la moară, Şi acum prin săli aleargă, Căci a lor e lumea largă Dispărut-au slugi şi prinţi. Şi lăutarii şi prinţesa. Şi în săli copiii cîntă. Tot conacul e al lor! Viaţa pentru frămînţă Pîne albă: viitor. în conacul de-odinoară Nu-s lachei, nu sînt prinţese. Hăulesc flăcăi la moară. Ţărăncuţa lor pe ţese. Cerşetori nu stau la poartă Cum stăteau în vint şi-n ploi. Cavalerii nu mai poartă Trandafiri cu braţe moi. Şi conacul de odinoară Cuib de cîntec s-a făcut. Cît de mult odat’ la moară Fete-au plîns şi-au tot tăcut . . . S-a-ntîmplat aici mînule? Alt stapîn are conacul? Au uitat, ca-n vremuri bune, Lacheii să-mbrace fracul? S-a-ntîmplat minunea mare, în conac sînt trişti strămoşii Şi privesc de pe părete La copii – cravate roşii. Nu a fost o întîmplare Că-n conac nu sînt prinţese. Că-n salonul cel mai mare O ţărancă-n tihnă ţese.

în conac intrat-a viaţa, Sclavii s-au făcut stăpîni Sin nu pleacă dimineaţa Vînători cu slugi şi cîini.

JANNISZ MOTSZIOSZ, AZ EMBER, AZ ÍRÓ, A TUDÓS Jakócs Dániel A mai görög irodalom nagy alakját méltatja az írás.

JANNISZ MOTSZIOSZ, AZ EMBER, AZ ÍRÓ, A TUDÓS A barátságok többsége még fiatal korban keletkezik, ezek egy része az idők folyamán elhalványodik, gyengül,különösen,ha a folyamatos együttlét nem tartja össze, a másik része - talán a kisebbik - egy életre megmarad. Idősebb korban csak ritkán keletkezik szoros barátság. A miénk ilyen . Már túl voltunk jóval a hatvanon, amikor Blagojevgrádban egy balkanisztikai konferencián megismerkedtünk . Nagyon gyorsan barátokká váltunk, ennek a magyarázata az, hogy eszményeink és törekvéseink már régen találkozásunk előtt azonosak voltak. Mind a ketten a kultúra segítségével a népek kölcsönös megismerését és közeledését szolgáltuk. Közös tevékenységünk során megismertük egymás életének legfontosabb korábbi szakaszait is. Ezek alapján úgy látom, hogy Jannisz Motsziosz egyik legfontosabb emberi tulajdonsága az okos bátorság, ami a történelem különböző szakaszaiban és a gyakran váltakozó élethelyzetekben mindig másként nyilvánult meg .Bátorságának legláthatóbb bizonyítéka a görög polgárháborúban való részvétele volt a Görög Demokratikus Hadseregben, azaz a dolgozó nép oldalán. Ezt a háborút csak bizonyos megszorításokkal lehet tisztán polgárháborúnak nevezni hiszen közvetve vagy közvetlenül részt vettek benne külföldi nagyhatalmak is, és ezek túlereje döntötte el a háború kimenetelét .Végső fokon az amerikai imperializmus közvetlen anyagi és haditechnikai támogatása döntötte el a háborút, ezért ezt a harcot bizonyos mértékig a görög nép szabadságharcának is lehet tekinteni, amit nemzeti függetlenségéért és a társadalmi igazságosságért folytatott. Jannisz Motsiosz számára példaként szolgálhatott apjának hősies harca és anyjának bátor és okos magatartása az antifasiszta harcban. Szüleinek küzdelme is megérdemelne egy regényt. Mindezt azért írtam, mert ezek az ifjúkori élmények meghatározó szerepet játszottak később, amikor elindult az írói úton, már amennyire ezt én megítélhetem. Itt hozzá kell tennem szerényen, hogy ismereteim költészetéről a nyersfordításokból készült műfordításokból származnak.Nálunk Magyarországon még sokat kell tenni a háború utáni újgörög irodalom megismeréséért. Jannisz Motszioszról az első ismertetés Magyarországon 1972-ben jelent meg a világirodalmi folyóiratban, majd ezt követte egy lexikoncikk a 18-kötetes világirodalmi lexikonban, utána azonban majdnem semmi 2004-ig. Nehéz megmagyarázni ezt, mert az antik görög irodalom iránt a magyar kultúra képviselői a kezdetektől folyamatosan érdeklődtek, és az antik görög irodalom ismerete a magyar műveltség szerves része maradt napjainkig. De térjünk vissza az életúthoz. A Görög Demokratikus Hadsereg veresége után 1949-ben Jannisz Motsziosz emigrációba kényszerült . A Szovjetunióba került, Taskent, Kijev, Moszkva következett. Az új és ismeretlen körülmények között szintén komoly bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy mindent elölről kezdjen. Megtanult oroszul, befejezte a háború miatt befejezetlen középiskolát, egyetemre ment tanulni és eredetiben ismerte meg a klasszikus és a kortárs orosz irodalom alkotásait. Költészete az emigrációban bontakozott ki, ott megírhatta mindazt, amit otthon nem írhatott volna meg. Nagyon hamar a Szovjet Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének a tudományos munkatársa lett, ahol az újgörög irodalom kutatása lett a feladata.

Közben folyamatosan írta saját verseit és állandóan fordított újgörögről oroszra és oroszról újgörögre .Az orosz és újgörög kultúra kiemelkedő közvetítője lett. Szakmailag befutott, versei folyamatosan jelentek meg, családot alapított, lakása volt Moszkvában. Röviden fogalmazva: a Szovjetunió a második hazája lett. Mindezek után élete második legbátrabb döntését hozta meg. Amikor lehetősége nyílt rá, 1976-ban visszatért hazájába. Kétszeresen bátor tett volt, vállalnia kellett, hogy közvetlen barátai sem helyeslik elhatározását - és talán ez a legnehezebb, - ráadásul vállalni kellett azt is, hogy családjával együtt mindent elölről kell kezdeni, munkát találni, otthont teremteni és kiharcolni az elismerést. Az eltelt idő igazolta őt. Nyugdíjazása után hozta létre egyik legnagyobb tudományos alkotását, összegyűjtötte dallammal együtt szinte a teljes újgörög nyelvterületről a még megtalálható siratóénekeket . Ezzel a görög s egyben az európai zene és irodalom egyik legrégibb rétegébe hatolt be, és tette azt elérhetővé a következő nemzedékek számára. Talán zenei szempontból ez a gyűjtemény még fontosabb,mint irodalmiból. Közismert tény, hogy a népzene olyan több évezredes dallamokat őrzött meg, amelyeket a múltban semmilyen eszközzel nem lehetett legyezni, és ezért nem is jegyeztek le. Kutatók egész sorának- irodalomtörténészeknek , néprajzosoknak lesz a feladata ezt a hatalmas anyagot elemezni és feldolgozni .Remélhetőleg lesznek rá vállalkozók. Ezzel az egész európai kultúra művelői lettek adósai Jannisz Motsziosznak, tartóznak neki azzal, hogy az általa összegyűjtött hatalmas anyagot komplex módon feldolgozzák . Itt és most talán ez volt a legfontosabb, amit nekem el kellett mondani. Jannisz Motsziosznak pedig kívánunk további sikereihez jó egészséget, erőt és hosszú életet. Majakovszkij szavaival fejezem be orosz eredetiben: " Let do szta

" Лет до ста

rasztyi

расти

nam

нам

bez sztarosztyi.

без старости .

God ot goda

Год от года

rasztyi

расти

nasej bodrosztyi."

нашей бодрости . "

Jannisz Mociosz mitológiája Szepes Erika A költők, még a világlátásban és a stílusban egyaránt realisták is, szívesen fordulnak az európai gondolkodás első komplex tudatformájához, a mítoszhoz. Nem ködösítésből, nem a környező világtól való elfordulásként, hanem azért, hogy kijelöljék: a világ melyik alaptörvényét szeretnék újrafogalmazni, az emberi karakterek megszemélyesítőinek, az isteneknek és a hősöknek melyike áll olyan közel hozzájuk, hogy alakját magukra öltve, mintegy az ő történetével, az ő szavaival azonosuljanak a ma jobb megértéséért, saját személyük tisztább, pontosabb artikulációjának kedvéért.

Szepes Erika

Jannisz Mociosz mitológiája

A költők, még a világlátásban és a stílusban egyaránt realisták is, szívesen fordulnak az európai gondolkodás első komplex tudatformájához, a mítoszhoz. Nem ködösítésből, nem a környező világtól való

elfordulásként, hanem azért, hogy kijelöljék: a világ melyik alaptörvényét szeretnék újrafogalmazni, az emberi karakterek megszemélyesítőinek, az isteneknek és a hősöknek melyike áll olyan közel hozzájuk, hogy alakját magukra öltve, mintegy az ő történetével, az ő szavaival azonosuljanak a ma jobb megértéséért, saját személyük tisztább, pontosabb artikulációjának kedvéért. Nem olcsó szereplíra jön létre ezáltal, hanem a szerep révén rájuk háruló feladatok vállalása és – jó esetben – beteljesítése. Elég itt csupán arra emlékeztetni, milyen hatalmas dramatikus utóélete van az Élektra – és Antigonémítoszoknak, milyen magasztossá nemesült az archaikus mítoszban hiábavalóan küszködő Sziszüphosz Camus nagyszerű mítoszátértelmezésében: a világháború ellen tiltakozó Európa jövőjén felelősen gondolkodó, magasabb társadalmi pozíciókra törő munkás szimbolikus alakja formálódott belőle. A görög mítoszkincs Európa más kultúrjavaival együtt átkerült Észak-Amerikába is, ahol O’Neill, Th.Dreiser és mások a mitikus görög hősök alakjainak, konfliktusainak megidézésével viszonyították saját koruk tragédiáit a mindenkori értéket és mértéket képviselő görög világéhoz. S ha egész Európa, még Észak-Amerika is, megtalálja saját életének modelljeit, viselkedéstípusait, a magyarázatokat-megoldásokat saját konfliktusaira, hogyan ne tenné meg azt sokszoros átéléssel, teljes azonosulással egy görög költő, aki azokon a köveken lépdel, ahol hajdan az olümposziak vettek űzőbe – akár szerelmi célzattal is – földi halandókat, aki azon a tengeren hajózik, amely az európai történelem első elbeszélt, archetipikus háborújának, a trójainak a harcosait szállította hátán tíz évig, és akinek szerettei abban a földben nyugszanak, ahová Perszephoné, Eurüdiké és oly sok kedves, szánnivaló társuk szállt alá? S hogyne érezné magát sokszorosan hasonlónak, sőt azt merném mondani: azonosnak Jannisz Mociosz azzal az Odüsszeusszal, aki tíz évig hányódott távol szülőföldjétől és családjától (Jannisznak ez két és félszer ennyi időbe tellett), s akinek kalandjaihoz képest – még az alvilágiakat is beleszámítva - az ő megélt sorsa sokszorosan hányatott volt? Jannisz átéli a mitikus hasonlóságot, és megalkotja saját mítoszvariációját az Odüsszeusz-témára. Ithaka című, nagyívű költeménye nem elbeszélő költészet, hanem hatalmas terheket hordozó hol szubjektív, hol gondolati líra, emelkedett, himnikus részekkel, ilyen mindjárt az Előszó monológikus imája, amely az Istennel perlekedő próféták hangját is megidézi, majd a szerelmi költészet szubjektív, bensőséges hangján szól az Asszonyhoz, akit itt, a téma feldolgozásának megfelelően, természetesen Pénelopénak nevez. És elemzi kettejük szerelmének lényegét: két, egymással teljesen ellentétes – de, és ez a fontos és hangsúlyos -, egyenrangú jellem egymásnak feszülését és eloldódását: Odüsszeusz, az ismeretlen felé vágyódó, kockázatokat, veszélyeket a megismerésért ( szirének, Alvilág) és a tudásért (Kirké, Kalüpszó, Teiresziasz) vállaló, a változást, a mozgalmasságot kedvelő egyik Érv (Jannisz szavával), Pénelopé az állhatatosságot, változatlanságot, rendíthetetlenséget, hűséget megtestesítő Ellenérv.A mítosz itt vezet át a filozófiába: Jannisz pontosan tudja, hogy ami a mítosz nyelvén két különféle karakterű embert és viselkedéstípust jelent, azt a filozófia, Empedoklész harmónia-tanát kifejtve, úgy fogalmazza meg, hogy ha Érv és Ellenérv egyenlő erővel hat a világra, kettejük között nem a Viszály, hanem a Szeretet (erósz) működik, s ez tartja egyensúlyban, biztonságos helyzetben- tehát Harmóniában - a világot ( Ithaka VIII.rész).És amikor Odüsszeusz hű kutyájáról ír, aki Ithaka kapujában vár rá tíz évig, majd hazaérkeztekor vele együtt tér vissza otthonába, lehetetlen, hogy ne lássam magam előtt Janniszt, a hegyi embert, aki kutyájával szinte egy testté olvadva kaptat felfelé a szürke sziklákon a hegygerincre. Jannisz, a múltja fölött taposó ember – magányos, sok-sok barátját veszítette el a harcban. De Jannisz, a költő a tanár, a kultúra ma is tevékeny harcosa, nincs egyedül. S bár az Emlékezés című versben halott bajtársait hiába éleszti kiáltozásával, és úgy érzi, „ a poklot nyitják meg előttem,/ egyszál magam maradtam, / kezemben nem érzek baráti kezet”, én most innen, a messzi Magyarországról, közös Antológiánk létrehozásának nem csekély küzdelmeit magunk mögött tudva, üzenem Neki: Drága Jannisz, ha veszítettél is sok barátot, s ha hiányoznak is tenyeredből a baráti kezek, antológiánk címe: - Kézfogás – mutatja: új barátokra leltél bennünk.

Budapest, 2007.december 6.

Hétköznapjaink Kertészeti teendők a téli hónapokban Cs. Nagy László A téli hónapok, december és január folyamán alapvetően az időjárás alakulása határozza meg a lehetőségeinket és a ,,kötelező gyakorlatokat,, is. Ezekhez sorolandó a havazások nyomán keletkező veszélyek megelőzése, a diszcserjék bokrainak összefogása, összekötözése révén, továbbá a hó védelme alatt tevékenykedő rágcsálók kártételeinek elháritása a hóréteg jó tömöritése, letaposása utján, miután a kemény hórétegben nem tudnak közlekedni, illetve fészket csinálni....

Kertészeti teendők a téli hónapokban

A téli hónapok, december és január folyamán alapvetően az időjárás alakulása határozza meg a lehetőségeinket és a ,,kötelező gyakorlatokat,, is. Ezekhez sorolandó a havazások nyomán keletkező veszélyek megelőzése, a diszcserjék bokrainak összefogása, összekötözése révén, továbbá a hó védelme alatt tevékenykedő rágcsálók kártételeinek elháritása a hóréteg jó tömöritése, letaposása utján, miután a kemény hórétegben nem tudnak közlekedni, illetve fészket csinálni. A nyul, az őz és a szarvasok kártételét zig-zag alakban kifeszitett huzalra aggatott és kevés vizet is tartalmazó flakonokkal lehet eredményesen megakadályozni. E célból legalább két soros védelem az eredményesebb. Az egyik sor kb.5O cm-re a talaj felszinétől, a másik pedig cca l2O cm-re legyen. A flakonok távolságát a rendelkezésünkre álló flakonok mennyisége határozza meg. az a jó, ha arasznyira vannak egymástól. Szél és eső alkalmával a zörgésük, holdfénynél pedig a villogásuk is riasztó hatásu, amit akár belül, akár pedig kivül elhelyezett szines sztaniolokkal is növelni lehet. A téli hónapok csapadékát is igyekezzünk az utolsó cseppig hasznositani. Hófuvás esetén cél-szerü hófogókat létesiteni. E célból minden olyan anyag alkalmazható, amely a szél erejét meg-töri, avagy csökkenti, pl. gallyakból készithető és mozgatható hófogó-rács, nejlon-fólia, deszka kerités-elem, stb. A lényeg az, hogy a magasságuk érje el a kb. másfél métert. Elhelyezésük a szél irányára keresztben történhet, mert csak igy van visszafogó hatásuk. A felgyülemlett hóréteget tömöritsük össze lapáttal s igy megóvhatjuk a szélelhordás veszélyétől. A hótakaró minden növény számára a legjobb fagyvédelem, ezért érdemes rá figyelmet forditani. Amig a szabadban élő növények a téli álmukat alusszák, a kertész ember már a tavaszhoz készül. A legkorábbi termések a decemberi- januári magvetésekből származnak, ezért a korai paradicsom, paprika, saláta, petrezselyem, sárgarépa, spenót és sóska magvetését fóliasátrak alá, avagy a palántanevelő berendezésekbe el kell végezni. A hidegtürő zöldségfélék a kisebb fagyokat is jól türik, mig a melegkedvelők legalább szobahőmérsékletü körülményeket igényelnek. Ezek magvetése céljából igen jó eredménnyel hasznosithatók a használaton kivüli hütőszekrények, amelyek temperálását melegvizes flakonokkal oldhatjuk meg, elhelyezésüktől és méreteiktől függetlenül. Ám a magkelést követően már gondoskodni kell a napfényről is, amit pl. fóliázott ajtó-betétekkel oldhatunk meg sikeresen. Az igen sok keserüséget okozó 2OO7. esztendő után egy sikerekben gazdag uj évet kivánok minden kedves olvasónknak.

Fogyasszunk csicsókát Cs. Nagy László A különböző nyomelemek emésztés-élettani jelentőségét ma már senki nem vitatja. Egészséges szervezetről csak akkor beszélhetünk, ha ha minden szervünk és azok minden egyes sejtje is rendeltetésének megfelelően funkcionál. Ám ennek előfeltétele a funkcionálásukhoz szükséges vegyületek és elemek megszakitás nélküli rendelkezésre állása. Gyakran egyetlen elem hiánya is sulyos egészségkárosodáshoz vezethet. Jó példa erre a jód hiánya, amely a golyvásodás nehezen kezelhető kórképet okozza.....

Fogyasszunk csicsókát

A különböző nyomelemek emésztés-élettani jelentőségét ma már senki nem vitatja. Egészséges szervezetről csak akkor beszélhetünk, ha ha minden szervünk és azok minden egyes sejtje is rendeltetésének megfelelően funkcionál. Ám ennek

előfeltétele a funkcionálásukhoz szükséges vegyületek és elemek megszakitás nélküli rendelkezésre állása. Gyakran egyetlen elem hiánya is sulyos egészségkárosodáshoz vezethet. Jó példa erre a jód hiánya, amely a golyvásodás nehezen kezelhető kórképet okozza. Azonban nem minden elem-hiány jelenik meg jól látható formában, ezért feltételezhető, hogy azok a különféle betegségek kialakulását segitik elő, elsősorban is a szervezet ellenálló képességének, az immunitásának gyengitése révén. A szervezet megfelelő ellátását a vegyes táplálkozás van hivatva kielégiteni, ám ha ez nincs, avagy az elfogyasztásra kerülő táplálék is szegényes, hiányos beltartalmi értékü, ugy annak az egészségre kedvezőtlen következményeivel is számolni kell, különösen akkor, ha az adott táplálék még mérgező vegyületekkel is szennyezett (pl.növényvédőszerek-kel, kemikáliákkal). Vigyázni kell ugyanakkor a bio-termékek mentességére is, miután sokkal szegényebbek lehetnek beltartalmilag, mint az integrált termesztésből származó termékek. Az lenne jó, ha beltartalmi értékük szerint lehetne beszerezni ezen termékeket. Ám ugy tünik, erre még várni kell. Addig is jó kiutat, jó megoldást jelenthet a csicsóka ( amit valamikor a szegény ember krumplijának neveztek ) fogyasztása. A csicsóka gumó beltartalom szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy minden létfontosságu elemet a lehető legjobb arányokban tartalmazza s klinikai vizsgálatok bizonysága szerint szinte minden népbetegség legjobb ellenszere, beleértve a csontritkulást és a daganatos, vagy rákos megbetegedéseket is. Egyedül a csicsóka képes pl. a csontritkulás megállitására és visszaforditására is. ( Érdemes lehetne a receptre történő gyógykezelésre is. ) Fogyasztása nincs korlátozva, mellékhatása pedig azért nincs, mivel csak jó hatása van. Minden termőhelyen eredményesen termelhető és ősztől késő tavaszig a termőhelyről fogyasztható, tehát tárolást sem igényel. Ezek után néhány receptet javaslok kipróbálásra. Megtisztitás és enyhe hámozás után reszelőn pépesitve joghurtba, vagy kefirbe keverhető kb.feles arányban, avagy körözöttbe izlés szerint. Főtt állapotban sokféle étel készithető vele, pl. paprikás krumpli is kb. egyharmados arányban. A szeletelt csicsókát akkor adagoljuk a krumplihoz, amikor az már majdnem megfőtt, mert hamar megfő. Mintegy 5O ételreceptet tartalmaz a Gyógyitó csicsóka c. 2OOO.-ben megjelentetett könyv a Mezőgazda Kiadótól,cime:ll65.Bp.Koronafürt u.44. Minden család asztalán ott a helye. Jó étvágyat.

Kertészeti teendők februárban Cs. Nagy László Fagymentes napokon elkezdhetjük az alma, a körte, a bogyósgyümölcsüek és a szőlő metszését is. A csonthéjasok: a cseresznye,meggy,szilva,kajszi és őszibarack metszését hagyjuk a rüggypattanás idejére, mert nyugalmi állapotban a fertőzés veszélye nagyobb. ...

Kertészeti teendők februárban Fagymentes napokon elkezdhetjük az alma, a körte, a bogyósgyümölcsüek és a szőlő metszését is. A csonthéjasok: a cseresznye,meggy,szilva,kajszi és őszibarack metszését hagyjuk a rüggypattanás idejére, mert nyugalmi állapotban a fertőzés veszélye nagyobb. A metszés legfőbb célja a rendszeres optimális terhelés és az elérhető legjobb minőség biztositása. Ennek megfelelően a termő felület olyan alakitása, amely biztositja a napfény lehető legjobb, leghatésosabb érvényesülését, hasznositását, Ez azt jelenti, hogy átláthatóvá kell tenni a fa koronáját, mert csakis ez esetben jut el szinte minden levélhez és minden egyes gyümölcshöz a napsugár és csakis ez esetben lehet szakszerü növényvédelmet is megvalósitani. Csak annyit vágjunk, amennyit feltétlenül muszály. A koronát más módon is átlátjhatóvá tehetjük, pl. ugy, hogy a vázágakat kifelé irányitjuk akár egy karó bekötözése révén is, a végeit egy-egy ághoz erősitve. Kisebb ágak esetében pedig jó eredménnyel alkalmazható a vizzel töltött flakon is, S kapoccsal az ág megfelelő helyére akasztva. Ennek során szem előtt kell tartani, hogy minél közelebb van egy ág a vizszinteshez, annál visszafogottabb lesz a növekedése, de annál jobban berakodik termő-részekkel is viszont. Az ágak egymástól való távolsága vázágak esetén elérheti a 7O-8O cm-t is, mig a termésthozó ágak távolságát arasznyira célszerü beszabélyozni. A vékonyabb ágakat mindössze néhány cm-esre, a legalább ceruzavastagságut pedig hosszabbra célszerü metszeni, illetőleg meghagyni. A metszést követően fagymentes napokon, amikoe a levegő hőmérséklete eléri a l4-l5fokot és szélcsend van még a rügypattanást megelőzően végezzük el az un. télvégi lemosó permetezést valamilyen réztartalmu szerrel, a javasolt koncentrációt alkalmazva. Most uj szert is lehet javasolni, az olajos rézként, amelyet igen hatásosnak tartanak. Ezt kövesse az Agroll elnevezésü szerrel történő permetezés,különösen a körtefáknál a körtebolha ellen. A szőlő metszését azért érdemes már februárban elvégezni, akár ráhagyással is, mert lO-l4 nappal is korábban érnek a korábban metszett szőlők. A télvégi lemosó permetezést ezuttal is ajánlatos elvégezni a fenti szerekkel. A februári teendők közé sorolható még a zöldségfélék magvetése, jobb hiján a használaton kivüli hütőgépek igénybevételével. A megfelelő hőmérsékletet forróvizzel telt flakonok segitségével biztosithatjuk a nevelés alatt álló palánták hőigényének megfelelően.

Áprilisi teendők a kertészetben Cs. Nagy László A hosszantartó márciusi tél megakadályozta a tervbevett munkálatok optimális időben történő elvégzását ezért most gyorsan végeznünk kell a csonthéjasok metszésével és azt követő permetezésükkel, ha nem nyiltak volna még ki a virágok. Ha pedig kinyiltak, ugy azokat a szereket válasszuk, amelyek a virág bibéjét nem perzselik meg s a megtermékenyülést sem akadályozzák, mint pl. a Rovral és a Ronilan.

Áprilisi teendők a kertészetben A hosszantartó márciusi tél megakadályozta a tervbevett munkálatok optimális időben történő elvégzását ezért most gyorsan végeznünk kell a csonthéjasok metszésével és azt követő permetezésükkel, ha nem nyiltak volna még ki a virágok. Ha pedig kinyiltak, ugy azokat a szereket válasszuk, amelyek a virág bibéjét nem perzselik meg s a megtermékenyülést sem akadályozzák, mint pl. a Rovral és a Ronilan. Ezekkel a virágzás elején és a vége felé is célszerü elvégezni a permetezést. Ugyanugy más gyümölcsfajok esetében is. A permetléhez keverhetünk rovarölő szert is a bimbólikasztó bogár és a levéltetvek ellen. Réztartalmu szert ne használjunk, mert perzsel. A lisztharmat és az almavarasodás ellen ezuttal több uj szer közül választhatunk s célszerü is uj szert használni a rezisztencia kialakulását megelőzendő. Ugyanez vonatkozik a szőlő lisztharmat és a peronoszpóra elleni védelemre is, amelyre a hónap végéig bizonyosan sor fog kerülni, a hajtások 2-3 cm-es fejlettségénél. A hónap folyamán a szabadföldbe is kiültethetők az előnevelt palánták. Elsőként a káposztaféléket, majd pedig a hónap második felében a melegigényeseket is kiültethetjük. Jó megoldásnak tartom, mert a gyakorlatban bevált a nagyobb üditőitalos flakonok kettévágásával nyerhető burával lefedni a palántákat rögtön a kiültetés és beöntözés után, legalább egy hét időtartamra, amig jól begyökeresednek. Ezzel a kiszáradástól és az esetleges talajmenti fagyoktól is megóvható a palánta. A dinnyetermesztők egy része az év századik napján veti el az áztatott dinnyemagot a melegágyi gyepkockákba, avagy a szabadföldi trágyás fészkekbe. Ez utóbbi esetben is jó eredménnyel alkalmazható a flakonbura, de az uborkatermesztés esetében is, ezért kipróbálásra javaslom, különösen támrendszeres termesztés esetén. A szamóca a hónap folyamán már virágzásba kezd, ezért a talajmunkákkal egyidőben adagoljunk ki a területükre négyzetméterenként 2-3 dkg nyomelemes komplex mütrágyát és dolgozzuk azt be a talajba pár cm mélyen gereblyével, vagy kiskapával. Eközben távolitsuk el az elszineződött leveleket, mert azok fertőzöttek gombabetegségekkel. Ezt követően permetezzük meg a növényzetet valamilyen réztartalmu permetező szerrel.

A MAGYAR KONYHA JELLEMZŐI Tusor András Részlet Tusor András: GASZTRONÓMIA c. könyvéből Forrás: mek.iif.hu

A MAGYAR KONYHA JELLEMZŐI

"Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja a következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kel mondani, hogy de már ebből eszünk!"

(Jókai Mór: A barátfalvi levita)

A magyar konyha az elmúlt századok során folyamatosan teremtette meg a maga külön gasztronómiai világát. Az ősöktől örökölt ételek mellett számos hatás érte konyhánkat. Például az olasz szakácsoktól megtanultuk a fokhagyma, a vöröshagyma, a száraztészták használatát, a Közép-Amerikából származó paprika, paradicsom, burgonya szerves részévé vált táplálkozásunknak, a más népek konyháin használt tejszín a magyar gasztronómiában főleg tejfölként jelenik meg.

Meg kell említenünk néhány szakács és vendéglő nevét, akik az elmúlt idők alatt jelentős szerepet vállaltak abban, hogy gasztronómiánk korszerűvé, ugyanakkor hagyományőrzővé vált. Marchal Jószef III. Napóleon konyhamestere volt. Görög Rezső a francia konyhaművésznek, Escoffiernek volt munkatársa. Jelentős gasztronómia műveket hagytak ránk még: Gundel János és leszármazottai, Wampetich Ferenc, Glück Frigyes, Standler Károly, Dobos C. József.

Más nemzetek konyháihoz hasonlóan a magyar konyha jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes fűszerezés és sajátos konyhatechnológiai műveletek együttes hatása alakított ki.

Ennek megfelelően a magyar konyha alapvető jellemzői:

• • • • • •

a sertészsír, a vöröshagyma és a fűszerpaprika együttes használat a sertéshús és sertészsír domináns alkalmazása a tejföl nagymértékű felhasználása sajátos ételkészítési módok (pörköltalap készítés, pirítva párolás, rántással, sűrítés) sajátos fűszerezési eljárások magas szénhidráttartalmú köretek és főzelékek fogyasztása

A sertéshússal és zsírral készült ételek nagy számának a magyarázata a török időkre vezethetők vissza. A sarcoló török katonák - mohamedánok lévén - minden más házi állatot elvittek, csak a sertést hagyták meg. A másik ok, hogy hazánk adottságai rendkívül kedvezőek a sertéstenyésztést illetően.

A sertészsír használata konyhánk egyik jellegzetessége. A sertészsírt nálunk a szalonna kiolvasztásával, míg más népeknél préseléssel nyerik. A kiolvasztással nyert zsír aromája különleges jelleget ad ételeinknek. A sertészsír fogyasztása a nehéz fizikai munkát végző földműveléssel foglalkozó népeknél honosodott meg először. A középkori sertésfajták az erdőkben makkoltatáson a téli disznótorig jól meghíztak. A sertészsír jól tárolható, a következő évig kitartott. Az étolajat, a vajat, a margarint hidegkonyhai készítményekhez, a diétás étkezésekben és a nemzetközi ételek készítésénél használják.

A vöröshagyma sok magyaros ételnek adja meg aromáját, sőt képezi alapját. A sertészsírban történő pirítás során felszabadulnak a hagymában található illóolajok. A készítendő étel jellege határozza meg, hogy a hagymát zsírban fonnyasztják halványan vagy aranysárgára pirítják, hiszen más-más ízhatás érhető el vele.

A fűszerpaprikát a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata csak lassan terjedt el. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentős részénél pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok készítésénél alkalmaznak. A felsorolt ételekhez fűszerként a fokhagyma pépszerű keverékét adják, valamint a pörköltek készítésének sajátos technológiája, a rövid lén történő párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételeknek a sajátos ízt, magas élvezeti értéket. Más jellegű húsételeink a disznótoros, a sült csülök, a bőrös malacsült, a libamáj.

Káposztás ételeink, a tökfőzelék, a töltött tök elmaradhatatlan fűszere, a finomra vágott friss kapor. Különleges illatot, aromát ad, ha közvetlenül tálalás előtt hintik az ételre. A sertészsírral történő főzésből adódik konyhánknak az a sajátossága hogy bátran fűszerez. A fűszerezés - bármilyen fűszerről van szó -, mindig mértéktartó legyen. Az a jó fűszerezés, ahol a fűszerek aláfestik, kihangsúlyozzák az ételek egyéni ízét. Tévedés lenne azt hinni, hogy a magyaros étel az, ami méregerős.

A fűszereknek azokat az anyagokat tekintjük, melyek ételeinknek és italainknak kellemest ízt, illatot adnak. Nem tápértékeik, hanem az élvezeti értéket növelő hatásaik miatt tesszük az ételeinkben. A fűszerek az ételek nyers ízét tompítják, finomítják, teszik. Az étel jellegével összhangban álló fűszerezés a szakács feladata.

Tejfölből a magyaros főzési móddal dolgozó konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget használ, de a tejszín is jellegzetes ételízesítőnk. A tejföl jól harmonizál a paprikás csirke, a borjú, a bárány ízanyagaival. De nem képzelhetők el káposztás ételeink /pl. töltött-, rakott-, székelykáposzta/, a túros csúsza, a sonkáskocka és egy sor édes tészta sem tejföl nélkül. Sok levesünk, mártásunk, főzelékünk készül tejföllel és gyakran díszítésként is használjuk.

Hentesáruink egy része világhírnévre tett szert. Ilyenek a gyulai kolbász, a téli szalámi, a magyar sonka, a füstölt szalonna, amelyek ugyancsak hozzájárultak ételeink kitünő ízéhez. A füstölt szalonna kiolvasztva nagy mértékben befolyásolja az ételek ízét, de szalonnával tűzdelik a pulykát, a vadételeket. Választékos a magyar konyha leveseinek kinálata, az elkészítési módok és a felhasznált alapanyagok terén egyaránt. A levesek egy részét és a főzelékeket rántással sűrítjük. Ez a fajta ételkészítési mód jószerint csak a magyar konyhára jellemző.

A rántás megolvasztott sertészsír - vagy egyéb zsiradék - és ugyanennyi finomliszt keverékével készül. A lisztet a felmelegitett zsírban az étel jellegének megfelelően megpirítjuk. A rántást a tűzről levéve hideg vizzel felengedik és

simára keverik. Az így nyert emulziót a vízben puhára főzött leves- és főzelékalapanyaghoz öntik.

A levesek között sok laktató egytál jellegű /pl. Jókai bableves, palócleves/ található, mely a főfogás szerepét is betöltheti. Természetesen készülnek könnyebb zöldség-, püré-, krém- és gyümölcslevesek is.

Salátáinkat sós, ecetes lével készítjük és általában húsételekhez savanyúságként fogyasztjuk. Sok más nemzet konyháján cukor nélkül, olajjal készítik a salátaöntetet és gyakran önálló fogásként fogyasztják.

Az étlapjainkon szereplő főzelékek, köretek szénhidráttartalma, ebből következőleg az energiaértéke magas. A galuska-, tarhonya-, burgonyaköreteket megváltoztatni nem tudjuk, nem is lehet célunk. Azonban a mennyiségüket csökkentve, párolt, főtt zöldségekkel kiegészítve táplálkozástani szempontból is értékessé tehetjük ételeinket.

A nagy választékban készült tésztafélék gasztronómiánk büszkeségei. Gyúrt tésztából készülnek a levesbetétek, az édes és sós tészták. A sós tészták /káposztás, sonkás kocka/ befejező fogásként való fogyasztása a magyar konyhára jellemző. A burgonyatésztából különféle gyümölccsel töltött gombócok készülnek. A palacsinták, a rétesek, a vargabéles, a kelt tésztából készült aranygaluska, fánkok, valamennyi ízletes, tápláló befejező fogások.

Szót kell ejteni a cukrászatról is, ami szerves része a magyar gasztronómiának. A Dobostorta, a Rigó Jancsi, a somlói galuska, a Gerbaud szelet, a Rákóczi túróslepény, a Szapáry torta a legismertebb készítményei a magyar cukrászatnak.

Ételeinket az egészséges, korszerű táplálkozás szerint is értékelnünk kell. A magyaros ételek változatosak, jó ízűek, a külföldiek számára érdekesek, de a korszerű táplálkozás követelményeinek sokszor nem felelnek meg. Ez főleg a magas sertészsír, szénhidráttartalom és erős fűszerezés miatt van. A méregerős, zsírban úszó étel úgy gasztronómiai, mind táplálkozástani szempontból helytelen.

Hazánk tájegységeinek étkezési szokásai, ünnepi hagyományai

A paraszti rétegek között nagy táplálkozási különbségek voltak. A szegények elsősorban növényi ételeket ettek, így pl. kásaféléket, kukoricát, kölest, hajdinát, burgonyából készült ételeket, gyúrt és kifőtt tésztákat. A hús elsősorban sertéshúst jelentett, tájegységenként változóan birkát vagy baromfit főztek, vasárnaponként vagy ünnepnapokon. Marhavagy borjúhúst inkább csak lakodalmakkor ettek. A sütemények készítése is jeles ünnepekhez kapcsolódott. A különböző vallások előírásai is befolyásolták mikor mit ettek. A hagyományos paraszti ételek az adott tájegység jellegzetes ízeit képviselik és átalakítva, finomítva, korszerűsítve megtalálhatók az éttermek, vendéglők étlapjain.

Észak - Magyarország

Itt él a palóc népesség, akiknek a táplálkozásában nagy szerepe volt a különféle kásából, lisztből készült ételeknek. Egyik kedvelt ételük a sült pép, más néven görhe vagy málé. Kukoricalisztből készül tejjel leforrázva, majd kizsírozott tepsibe öntve, sütőben megsütve. A sütés után szeletelve tálalják.

A burgonya ezen a tájon előbb kapcsolódott be a néptáplálkozásba, mint az Alföldön. Ma is szívesen fogyasztják a burgonyából készült ételeket. Legismertebb a tört pép vagy krumpliganca: főtt összetört burgonya liszttel, tejjel elkeverve fölforrósítva. Tepertős, túros változata is ismert.

Levesek a napi étrendben mindig szerepelnek. Legegyszerűbb leves, amikor a kifőtt tészta levét ízesítik pirított hagymával, fűszerezik paprikával, esetleg berántják és betétként csíkot - metéltre vágott tésztát - tesznek bele. Ez az úgynevezett "maga levi".

A húsok közül a legnagyobb jelentősége a disznóhúsnak volt és van is. Húsvétra lakodalomra szokás birkát vágni. Néhány jellegzetes étel: Húsos, juhtúros kukoricatekercs, Legényfogó krumplitalpas, Lábatlan tyúkhúsleves, Mátrai töltött sertéscomb.

Észak-Magyarországhoz, mint tájegységhez tartozik Matyóföld, ahol a matyó népcsoport lakik Mezőkövesd központtal. Szegény emberek éltek évszázadokon keresztül ezen a vidéken, akik a rendelkezésükre álló, egyszerű alapanyagokból remekműveket tudtak alkotni az ételkészítés terén.

Ételeik elkészítésénél nélkülözhetetlen a vöröshagyma, ottani szóhasználat szerint a veres hagyma. Sokféleképpen darabolták, szeletelték, aprították, metélték vagy reszelték, attól függően, milyen étel készitéséhez használták fel.

Hetente kétszer, háromszor főztek paprikáskrumplit, ami gyorsan és változatosan elkészíthető étel. Készítették hosszú lével levesesen, zsírjára lepirítva sűrű szafttal, kolbásszal vagy kolbász nélkül, friss paprikával, paradicsommal, ízesítve, óvatosan főzve, hogy egybe maradjon a burgonya, villával még meg is törték egy kicsit.

Az öhöm is ilyen egytál - a határból hazatérve gyorsan elkészíthető étel volt, amelyet száraztésztából, un. gombótából készítettek. Apróra vágott hagymát kevés zsíron lepirítottak, rádobták a gombótát, ezt is pirították Annyi vizzel öntötték fel, hogy, éppen ellepje, kockára vágott krumplival főzték együtt, félfövéskor még egy maradék gobótát adtak hozzá.

A talaj és éghajlati viszonyoknak köszönhetően ezen a tájon nagyon népszerűek a különböző káposztaételek. Az édes káposztát párolva, egy kis ecettel savanyítva főtt és sült húsok mellé savanyúság helyett adták, de savanyítva töltelékkel, káposztástésztának, hajdúkáposztának, korhelylevesnek is készítették.

Érdemes még megemliteni a babot, amelyre szegény helyen gyakran még rántás sem jutott, de így megfőzve sóban, vízben is ehető volt. Babból készítették a karácsonyváró böjti levest, amely sárgarépával együtt puhára főzőtt bab. Elkészülte előtt melegített tejjel engedték föl bő lére. Máskor malackörömmel főzték a bablevest, de készítettek belőle főzeléket, babfasirtot is. A kukoricamálé kukoricaliszt tejjel leforrázva, egy kis cukorral édesítve. Letakarva hűvös helyen állni hagyták, hogy csipásodjék. Ezután olajozott tepsibe öntötték és forró kemencében megsütötték.

Nagy esemény volt télen a disznóölés, amely ellátta a családot szinte egész évre sózott-füstölt hússal, szalonnával. Néhány disznótoros étel: füle-farka pörkölt, majoránnás húsos metélt, tarhonyás sertéstüdő, savanyúvese stb.

Alföld

Az Alföldön élő lakosság ősei nagyobbrészt pásztorkodással foglalkoztak - részint kunok és jászok - művelték a tanya körüli földeket. A Duna, a Tisza és a Kőrösök mentén virágzott a halászmesterség. Az életmód, a fellelhető nyersanyagok meghatározták az étkezést, az ételek készítésének módját is. Nem véletlenül alakult ki - a még ma is kedvelt - bográcsban főzés. Az állataikat legeltető pásztorok a pusztában csak úgy jutottak meleg ételhez, ha megfőzték maguknak. Ugyancsak szabad tűzön, bográcsban készítették el ételeiket a halászok vagy a mezőgazdasági munkát végzők, akik nyáron a nagy munkák idején gyakran a mezőn aludtak.

Egy alföldi mondás szerint a magyar ember annyira kedveli a szalonnát, hogy : "reggelire kenyér van szalonnával, ebédre szalonna van kenyérrel, vacsorára a kettő együtt". Szívesen sütik meg a szalonnát szabad tűzön nyársra szúrva. Valóságos rítusa alakult ki a sütésnek, amikor a parázsló tűz fölött forgatott szalonna zsírját kenyérre csepegtetik.

A Kiskunság része az Alföldnek, az ide betelepült kunok szívesen főztek burgonyát, krumlikását füstöltkolbásszal és krumplis palacsintával. A káposztát is sokféleképpen készítik el, télire metéltre vágva savanyítják vagy vermekbe rakják a fagy elől.

Szeged környékén ma is őrzik azokat a hagyományokat, amelyek évszázadok alatt alakultak ki. Szegedről mindenkinek a halpaprikás jut az eszébe, amelyet a tiszai halászok készítenek. Bográcsban a Tisza partján a Tisza vizével főzték a halpaprikást, amit csak az idegenek hívnak halászlének. A hal fontos alapanyaga az e vidéken élők étrendjének, sokféle változatban készítik el.

Az egész Alföldön elterjedt, de Szeged környékén különösen a török eredetű tarhonya, amelyet e század közepéig a háziasszonyok otthon készítettek, fatörzsből vájt gömbölyű fenekű teknőben. Sokszor hónapokig voltak otthonuktól távol a hajósok, fuvarosok, kubikusok, pásztorok, ilyenkor vászonzacskóba kötve vitték magukkal a száraztarhonyát, amelyből rövid idő alatt bográcsban ízletes ételt készíthettek /tarhonyalevest, tarhonyáskrumplit, sűrűtarhonyát, tarhonyás bürgepaprikást /.

E vidék különlegessége a "marhaállás", amely a marha fejéből és lábából főzött kocsonya. "Tarhó" ez a szó bizonyára nem sokat mond a más tájon élőknek, ha azt mondjuk joghurt, rögtön kiderül, mi ez.

Az édes, foszlós kalács itt is ünnepekkor kerül az asztalra, húsvétkor, halottak napján, lakodalmak alkalmával.

A szegénység tápláléka volt a köleskása, a tönkölykása, a csicsóka, ezeket ma már sehol nem fogyasztják, megmaradt viszont az árpakásával készült töltött káposzta, a "szárma".

A Felső Tiszavidék, a Nyírség paraszti táplálkozása sok hasonlóságot mutat az alföldi, dunántúli, palóc konyhával, de persze különbségek is vannak, amelyek elsősorban az éghajlati, domborzati adottságokból, a kialakult, eltérő szokásokból adódnak. A halászok, vadászok, pásztorok, erdei emberek itt is a legegyszerűbb ételeket főzték, bográcsban készítették el a paprikást, a gulyást, a pörköltet.

A pergelt leves egyszerűen, gyorsan megfőzhető egytál étel. A bográcsban a füstölt szalonna kiolvasztott zsírjában a vöröshagymát megpirították, felengedve krumplit és egy kevés száraztésztát tettek bele. Ugyancsak száraztésztával, bográcsban főzték a percek alatt elkészíthető tejlevest.

Dunántúl

A Dunántúlt vizsgálva vegyes képet kapunk a táplálkozást és az ételek készítését illetően. Ezen a részen erősebben érezteti hatását a német, de főleg az osztrák konyha.

A Balatonban található sokféle, jóízű hal nyilvánvalóan befolyásolja a vízhez közel élők étkezését. Méltán kedvelt a pikáns balatoni halászlé, de ugyancsak kedveltek a roston és nyárson sült halak. Legismertebb a balatoni fogas, amely hófehér és igazán ízletes húsával világhírűvé vált.

A Dunántúl nyugati részén terül el az Őrség, amely elsősorban történeti-néprajzi fogalom, a Kerka és Szála melléken 18 község tartozik ide.

Régen főleg állattenyésztéssel foglalkozott az őrségi nép, a vidék földje köves, sovány, művelése nehéz. Ezekben az eldugott kis Vas és Zala megyei községekben a lakosság teljes ellátásra kellett, hogy berendezkedjen. Szokásaik, táplálkozásuk nagymértékben függött attól, hogy a család mit dolgozott. Mást ettek a földművesek, a favágók, a pásztorok és természetesen az évszakok, az állatvágások ideje, az ünnepek, a nagy nyári munkák is hatottak az étkezésükre.

Hétköznapokon egyszerű, takarékos ételeket készítettek. Reggelire gyakran ettek olcsó, laktató levest /pl. káposztalevest, rántott levest, savanyú levest./ vagy különböző módon elkészített krumplit /pl. paprikás, főtt, héjában sültet/. Főleg a szegényebbek kukoricából főzött kását, pépet, gánicát, gombócot fogyasztottak. Délben kétféle étel került az asztalra,

valamilyen leves mindig megtalálható volt /bableves, gulyásleves, tejfölös répaleves, tejfölös aszalt szilvaleves/. Mellé valamilyen tésztaételt ettek, pl. kifőtt tésztát, amit itt mácsiknak neveznek, kelt rétest, pogácsát, búzagánicát stb.

Vacsorára a délről maradt ételeket ették vagy levest főztek. A vacsorát nyáron aludttejjel fejezték be, télen főtt, aszalt gyümölcsöt ettek. Az aszalt gyümölcsök felhasználása széleskörű volt, nemcsak főzve, önállóan, de levesként, és tésztaételekbe töltelékként is fogyasztották.

Télen volt a disznóvágások időszaka. Mégis télen is inkább csak vasárnap ettek húst, tartalékolták azt a nyári nagy munkák idejére. Lesütötték vagy füstölték, szokás volt egy disznólábat a következő évi disznóvágásra eltenni. Baromfit inkább csak ünnepeken vágtak vagy ha beteg volt a háznál. A vasi parasztember sok tejet, tejes ételt fogyasztott, Zalában inkább gombát, gombás ételeket ettek.

Az aratás, a gabonahordás, a szüret, a kukoricaszedés volt a legnagyobb munkák időszaka, mindegyiknek megvolt a hagyományos étrendje. Az aratásra már jó előre készültek, hiszen itt fontos, hogy a megérett gabona minél előbb magtárba kerüljön. Kiadós reggelit ettek, majd délben a mezőn fogyasztották el az ebédet, amely húsleves vagy csülkös bableves volt, majd valamilyen pörköltet fogyasztottak salátával. Az uzsonnát is a mezőre vitte ki a gazda felesége vagy lánya, ilyenkor lesütött húst, füstölt sonkát vagy tepertőt adtak. A késő esti vacsora már csak egyszerűbb ételekből állt, paprikástúró, aludttej, paprikás krumpli. Ezen a vidéken az ételek egy részét tökmagolajjal készítették, amelyet otthon, házilag sajtoltak.

Érdekes szokás volt az ország nyugati vidékén a paszita, ami a keresztelői lakomát jelentette. A katolikus családoknál igyekeztek az újszülöttet minél előbb megkeresztelni. A paszita délutántól másnap reggelig tartott és hagyományos étrendje alakult ki:

• • • • • • •

Tikleves /tyúkhúsleves/ Főtt tikhús paradicsom vagy zsemlemártással Rétes /mákos, diós, túrós, káposztás, tökös-mákos/ Sült hús/sertés, baromfi vagy borjú/ Köret / hajdinakása, burgonya, újabban rizs/ Aprósütemény Fumu

A fumu feldíszített baba alakú kalács, amit a keresztszülők vittek ajándékba. Kelt tésztából készült, változó méretű baba alakú kalács. Lányos családnak fiú, fiúgyermeknél pedig lány fumut vittek.

Vas megyében a komapár komakosarat vitt a gyermek születésétől 7 napon keresztül az anyának és családjának, amely minden nap tartalmas levesből, húsételből és tésztaféléből állt.

A Dunántúl másik nagy területi egysége, amely jelentős népi, táplálkozási hagyományokkal rendelkezik, Somogy. A somogyi ember legfontosabb ételei gabonafélékből készültek. A kenyér fő alapanyaga a rozsliszt volt, amelyhez csak kevés búzalisztet vagy kukoricalisztet dagasztottak. Tisztán kukoricalisztből csak a legszegényebbek sütötték a kenyerüket. Finomabb lisztből készítették a fonott kalácsot, amelyet a nagy ünnepekkor/pl.lakodalom, húsvét, keresztelő, karácsony/ fogyasztottak. A megmaradt kenyérből, kalácsból vagy más kelt tésztából készült a bubuta, amely az összeaprított maradék tejjel leforrázva, valamilyen /túró, mák/ töltelékkel megtöltve. A krumpligánica liszttel elkevert főtt burgonya hagymás zsíron átsütve.A tejbekása hajdinából, kölesből vagy kukoricából főzött híg étel, aratásnál káposztaleves után adták, hogy oltsa a kaszások szomját.

A sertés a legelterjedtebb háziállat, sózva, füstölve tették el ünnepekre és a fő munkaidényre. Főleg leveseket főztek, a főtt húst mártással fogyasztották. Főzeléket nem készítettek, ez számukra ismeretlen volt, mártást ettek a húshoz. Gyakran készítettek halat, a szegényebbek csíkhalat, amelyet káposztalevesbe vagy kocsonyában főztek meg. A vadhúsoknak is jelentős szerepük volt, nyulat, őzet, dámvadat tűzdelve, borban párolva vagy vadasan ették. A somogyi homokos talajon sokféle ízletes gyümölcs terem. Nyári, őszi időszakban reggelire, uzsonnára zsíros kenyér mellé

valamilyen gyümölcsöt ettek. Almát, szilvát aszalva raktak el télre.

Érdekességként egy somogyi lakodalom étrendje:

• • • • • •

Sáfrányos húsleves Főtt tyúk tormamártással Töltött káposzta Marhahús fokhagymás ecetesen Sült disznóhús savanyúsággal Perec, kuglóf, rétes, sütemények

Hazai gasztronómiai hagyományok

Vendéglátásunkra, gastronómiánkra jellemző napjainkban, hogy a magyar népi kultúra területén fellelhető hagyományokat ápolja. Ezek a hagyományok jól illeszthetők az egyre szélesedő idegenforgalmi programokba is.

A falusi lakodalom és a hozzákapcsolódó események bemutatása a népi színjátékszerű szokások vidékenként eltérőek, szinte mindenütt megtalálható a menyasszony búcsúztatása, a menyasszony holmijának kocsira rakása, a lakodalmas mulatság, a menyasszonytánc, a kontyolás, a menyecsketánc stb. Mindezek irányítója, konferálója az első vőfény, aki a lakodalom minden mozzanatánál jelen van. Verseivel, rigmusaival megnevetteti vagy megríkatja a hallgatóságot.

A lakodalom általában szombat délben kezdődik és vasárnap reggelig, délig tart. Legfontosabb a lakodalmi ebéd és vacsora, amelyre az egyes vidékeken táplálkozási szokásainak megfelelő étrend a jellemző. Az ebéd rendszerint "szerényebb", a levágott baromfiak aprólékából készítenek levest, utána pörkölt - az Alföldön birkapörkölt -, majd rétes következik. A vacsora tyúkhúsleves csigatésztával, töltött káposzta, pörkölt, sült tyúk és más sült húsok. Végül torták, sütemények. A legtöbb helyen a lakodalom csemegéje, egyúttal jelképes süteménye a lakodalmi kalács. Ebéd és vacsora között, valamint a vacsora végeztével rántott és sült húsok állandóan az asztalon vannak. Az egyes fogások felszolgálását, a borkínálást ugyancsak a vőfély rigmusainak a kíséretében végzik.

A kemence szót és az építményt a magyarság a délorosz pusztákon ismerte meg. A nyitott és zárt tűzhelyekből kialakult kemencék változatos formát mutatnak. A palóc kemence alacsony hosszúkás, téglalap alakú, míg az Alföldön búbos, vagy boglyakemencék terjedtek el. A Dunántúlon és Erdélyben a nyílt tűzhely fölé cserépből vagy kőből formált sütőharangot helyeztek. Rőzsével, náddal, tőzeggel fűtötték. Nagysága aszerint változott, hogy mennyi kenyeret akartak benne sütni. Kemencében sütötték ünnepi alkalmakra a húst és a kalácsot is. A hozzáépített szabad kéményben füstölték a húsokat, a sonkát, a kolbászt, a szalonnát. A sütés-főzés mellett a szoba fűtését, világítását is biztosította. Szélén ülésre alkalmas padka futott körbe, belső szöglete /sut, kuckó/ gyerekek és öregek pihenője, esetenként hálóhelye.

Vendéglátó egységek is egyre gyakrabban alkalmazzák, a régebbi építésű csárdák a hagyományost, az új szállodák modern változatát házikenyér, péksütemény, kemencében sült libamáj, malac, szárnyasok, egybensült húsok, halak készítésére.

A nyársonsütés lehet önálló program, de kapcsolódhat lovasbemutatóhoz, szürethez, vízparti vagy más szabadtéri rendezvényhez. A fiatal bárányt, malacot, csirkét befűszerezve húzzák nyársra, a nyársat parázs fölött forgatják, közben zsírral vagy szalonnával kenegetik. Fontos a lassú, egyenletes sütés, ezért ma már gyakran alufóliával borítják a húst, így a felülete nem ég meg. A népi tapasztalatok szerint nyársnak legjobb a kökény vagy a fűzfavessző. A kisebb halakat, rablóhúst, tarjaszeletet ki-ki magának is megsütheti.

A szalonnasütés külön említést érdemel. A nyársra húzott szalonna parázs fölött pirítva, zsírja hagymával borított kenyérszeletre csöpögtetve, illatával, ízével jól illeszkedik a borkostolók, a szüretek hangulatába.

Ökörsütés mindig is ott fordult elő, ahol "nagy sokadalom" gyűlt össze. Ma is fellelhető városokban, majálisokon. A hatalmas nyársat, amire az ökröt húzzák, egymástól megfelelő távolságra földbevert két darab kétágú fára helyezik. Faszénparázs felett legalább huszonnégy órákon át sütik, sós, fűszeres vízzel locsolgatva, kenegetve. Így is csak a hús felső rétege sül át, amit levágva, az ökröt tovább sütik amíg az teljesen átsül. A felületről levágott nagy darab húst nagy szelet friss házikenyérre tálalják.

Agyagban sütni lehet fácánt, vadkacsát, háziszárnyasokat, nagyobb testű pikkelyes halakat.

A belső részeket eltávolítva belülről gondosan kitisztítva, majd fűszerezve, a hasüreget cérnával összevarrjuk. Kb. két újjnyi vastagon agyaggal bekenve parázsba rakjuk. /Készíthető sütőben vagy kemencében is/. 40-60 perc sütés után lehet eltávolítani az agyagot, ekkora piros és kőkemény lesz, magával viszi a tollat és a pikkelyt. Felületét megtisztítva, szalonnazsírt csepegtetve rá még utána pirítható. Hasonló módon készülnek sóban sült halak, húsok, szárnyasok.

A bográcsban főzés elengedhetetlen kelléke az ún."pince party" vagy " gulyás party"-nak. Gulyás, pincepörkölt, jól fűszerezett marhapörkölt vörösborral, belefőzött burgonyával, halászlé, birkapörkölt stb. jellegzetesen olyan ételek, amelyeket szabad tüzön bográcsban főznek.

Az ún. diszkosztál két, kissé lapított félgömbből álló fémtál. Nevezik nomád tálnak is, utalva arra, hogy az előre elkészített étellel együtt vihetjük kirándulni, "vándorolhatunk" vele. Bárhol tüzet rakva, parázsba téve, de sütőben is elkészíthető. Különféle szelethúsok, lecsó, kolbász, burgonya rakható bele, mintegy lezárva az ízeket, illatokat. Az itt ismertetett ételkészítési eljárások látványnak is érdekesek, kissé füstös, pirított, sajátos, de nagyon jó ízt, aromát adnak az ételeknek.

A disznótor, a disznóvágás régen a falusi házaknál szertartásnak számító, élvezetekben gazdag örömünnep volt.

A fagyos, sötét hajnalokon a disznó kétségbeesett visítása, majd a perzselésre használt szalma magasra csapó lángja valami egzotikumot kölcsönzött és hasonlóságot az ezredévekkel ezelőtti pogány áldozati máglyákkal. Pedig csupán disznóölés folyt. A híres magyar író Krúdy Gyula, a jó feladatok irodalmi méltatója így vélekedik erről: "Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elengendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyhez, az egyetlen egyhez a véletlen kedvezéséből sokkal jobban értenek mint a nők."

A házi sült kolbász kövérebb sertéshúsból készül, fűszerezve, vékonybélbe töltve. Régebben kemencében, ma sütőben sütik. Ismert fokhagymás és citromos változata is

A májashurkához a tüdőt, a tokaszalonnát megabálják, majd a májjal együtt ledarálják. A rizst az abálólével puhára főzik. Az alapanyagokat összekeverve fűszerezik, majd vastagbélbe töltik.

A vágáskor felfogott friss vért a véreshurkához használják fel. A kockára vágott szikkadt zsemlét, a megabált dagadót, tarját, tokaszalonnát ledarálva, fűszerekkel és vérrel összekeverik, vastagbélbe töltik. Mind a véres, mind a májas hurkát megabálják és sütőben sütik.

A frissen vágott disznó húsából gazdag disznótoros vacsorát készítettek. Egy falusi disznótoros vacsora orjalevessel kezdődik, ami nem más, mint a sertés gerinccsontjából főzött húsleves zöldségekkel, csigatésztával. Ezt a főtt hús követi frissen reszelt tormával. A toroskáposztában a sertés szinte mindene előfordul, csülök, köröm, farok, dagadó, oldalas, amelyet mintegy megkoronáz a tetejére helyezett frissen sütött sertésborda. Természetesen nem maradhat el a frissen sütött hurka és kolbász sem

A felszeletelt sülthurkát, kolbászt törtburgonya és párolt káposzta körettel tálalják. Éttermekben a mai gyakorlat szerint tetejére naturbordát tesznek. Vacsora végén friss hájas pogácsa kerül az asztalra, amit borozgatás közben fogyasztanak.

Hírek Hamarosan megjelenik az első két nyelvű görög-magyar antlógia . .A versgyüjtemény széles áttekintést ad korunk magyar és görög költészetéről . Minden vers két nyelven jelenik meg ; az újgörög versek eredetiben és magyar fodításban , a magyar versek eredetiben és görög fordításban . A magyar részt Szepes Erika , a görög részt Jannisz Mociosz szerkesztette

Hamarosan megjelenik az első két nyelvű görög-magyar antlógia .A versgyüjtemény széles áttekintést ad korunk magyar és görög költészetéről . Minden vers két nyelven jelenik meg ; az újgörög versek eredetiben és magyar fodításban , a magyar versek eredetiben és görög fordításban . A magyar részt Szepes Erika , a görög részt Jannisz Mociosz szerkesztette . Ilyen antológia , amely két nép költészetét párhuzamosan és mindkét nyelven és ilyen gazdagon mutatja be , még nem volt a magyar könyvkiadás történetében . A görög rész szerkesztője maga is költő , a Z-füzetek sorozatában már megjelent egy kötet verse magyarul Ithaka címen . Ebből a kötetből közlünk néhány verset Gyimesi László szép fordításában azzal a céllal , hogy kedvet csináljunk a mai görög költészet részletesebb megismerésére . J.D. Jannisz Mociosz

Címtelenek

1.

Úgy látom (hadd, hogy rossz jós legyek!) csak a szakadék szélén térünk észre, s egy minutára okosak leszünk. S akkor elfordulunk, miután minden ócskaságunk, avas mánk mélybe vetettük. A természettel legbenső lényünk közös nyelvre talál, emberi szóra, erősítse eszünk és a szívünk, mielőtt az igaz, új útnak indulunk.

2.

Meg akarom őrizni azt a hangot, amely

sötét erőkkel küzd, és üldöztetvén is megveti a halált, sírba löki a gyávaságot, nem húz előttük nyúlcipőt – szakadjon meg lélegzetük, fulladjanak meg a pusztító füstben.

Megtartom ezt a hangot, ettől magasodnak, s magasztosulnak fel az elgyötört páriák – , fel, fel a fájdalom fölé, sötét árnyékként a kín ne nyomassza tovább az emberek lelkét.

Látom már – ott úsznak a Nap felé, a végtelen tér hullámaiban, fény füröszti őket.

3.

Árnyékod mellém szökött, épp csak megérintett, felé fordultam, hogy megpillantsalak, de késtem, nem láttalak, de megéreztem: Te voltál velem. Az égre néztem, kibontott szárnyú sas röppent villámként épp a Nap elé. Fejet nem hajtottam, nem hunytam be szemem: nagyságod rezgett bennem, akár a végtelen.

4.

Szpirosz Papaduimitriu emlékére Vule Mani

Komor otthonotok ajtaját verem… Legközelebb, amikor múltam ösvényein

a hegyekbe ismét felmegyek, hogy végső házatok ajtaját kitárjam (holnap csütörtök, holnapután péntek – szombaton kora reggel leszek veletek), név szerint szólítalak benneteket, s ti szakaszonként, századonként felsorakoztok. Felébresztjük a dalt, nagy közös álmunk halk, nyugodt dalát – és álmunk megvalósul, bizisten valóra válik, nekem elhihetitek – íme az lesz az igazi ünnep, élők és holtak közös ünnepe: nagyszerű versek, gyönyörű dalok ütemére csatába indulunk, s ezek emelnek fel a béke elfoglalt tornyaira. Mindannyiszor, amikor hozzátok jövök (nem vagyok, ugye, ritka vendég), mustrát tartok, fennen sorolom nevetek, amíg ki nem tárul a végső ház besüppedt ajtaja. Jönnek mások is, nyomomba, nyomaitokba lépnek. Jó estét, barátaim, bajtársaim, tiszta szívűek! Életkorom szerint nagyapátok lehetnék, bizony, de még kemények a lábizmaim, hogy sűrűn jöhessek el közétek, hogy kitárjam az örök hajlék ajtaját. Jó estét, bajtársaim, tiszta szívűek! Aludjatok szépen. Szombaton majd Simont szólítom néven, Vele vetjük el minden tavaszon az új magokat. Magasra nő ez a vetés, mozgalmunk csúcsai fölé, fölébe álmainknak, megszerzett helyünkig, a Nap magasába.

5.

És újra eljövök. Azt akarom, az életről meséljetek nekem. Nem az együtt megélt időről, azt közös kincsünkként őrzöm, ismerem alaposan, emlékembe vésődött mindörökre

minden mozzanata. Napjaink új életéről meséljetek, holnap vagy holnapután biztosan az is eljő: látom vonásait bal tenyerem rajzolatán – íme!

Eljövök újra, s mihelyt eszembe jut, hozok nektek cigit, az összes fajtából, könnyűt, illatosat és bősz kapadohányt… Lehajtom a fejem: szégyelljem magam! – hisz a nyirkos földben átfázhattatok, ilyenkor árt a füst, s engem gyötör a köhögésetek, ha másként is, mint benneteket. Összefüggnek a dolgok, de miként is? – eddig nem terjed a bölcsességem, pedig már túlléptem a hetvenet. Szégyen! Ó, hát persze! Illatos bazsalikomot szedek, bazsarózsát a kertben, s nektek adom. Magam ültettem, kapálgattam, itattam tiszta vízzel, gondoztam vénülő kezemmel, gyertek közelébb, érintsétek meg őket, lélegezzetek mélyeket, teli tüdőtök emlékével – virágaimmal a sír fölötti létet osztom meg veletek, szétosztom persze magamat is. Látjátok? Eszményeim változatlanok maradtak – alig-alig igazítottam rajtuk – a szépszárnyú szerelem és a zsendülő emberség javára.

Ideje a visszatéréshez készülődnöm. Most látom, megértem, nekem integetnek. Jól tudom már, mit jeleznek, így újjászületve térhetek haza. Velem vannak elesett bajtársaim ezrei. Együtt küzdünk tovább az életünkért, nem a mai farkas-létért, de munkánkért, emberségünk közössé lett igazáért.

6.

A szürke fényben vita vitát követ, egyik jobbra, másik balra viszi a szót.

tárgyalják naphosszat, hajnaltól késő estig ki hová menjen, mit végezzen. – És Görögország napról napra szegényedik, fogy a nép, s a szakadékok mélyülnek egyre. Tengerentúli urak igáját nyögi a görög ma is, akár a múltban. Farkasok és sakálok falkái tépik, szaggatják húsunkat az éjben. Vak, fekete lovak forgatják szünetlen körbe-körbe, forgatják a feneketlen idő zord kútkerekét, könnycseppnyi vizet sem fakasztanak. Kiszárad minden. Hazánkat a mélység fölé taszítják, s a szárazmalom már csak csontokat darál – görög földünk rideg csontjait. Lisztje üszkösödik, feketül, komiszkenyérnek se jó…

Én, mint polgár és mint harcos, a messzi jövő városába készülök, halott bajtársaimmal együtt. Ha egyek voltunk a búban, legyünk együtt az öröm éveiben is – testben-lélekben tisztán, szeplőtelen hitünkkel.

7.

Amit napról napra fogyasztunk, mindennapi kenyerünkben magok halála fészkel. Mit is eszünk mi akkor naponta, no, mit is eszünk?

8.

Könnyen, óvatosan lépj, a virágra vigyázva,

meztelen lábbal meg ne tipord! Lásd, szédülök immár: combodról a virágra és vissza – cikázik a kandi szemem. Mesteri módon igéz meg az isteni kéz, újra meg újra Fenékig iszom, s telitöltöm a csorba kupát, szép szomjam a létre, bár nyolcadik évtizedem taposom, egyre erősebb,

9.

Titkolt szenvedélyeim rejtett értelmét szavaim közé, a verseimbe megbízhatóan be-le-dol-goz-tam. Virágaim láthatatlanok, de a legkisebb érintésre Szárba szöknek, és máris ringatóznak – vadul, a verseim meg buja, trópusi kertté bozótosodnak. Lépj be e kertbe, gazdasszonyom, élvezd hatalmadat, szakassz kedvedre – a lelked friss örömére. Fuss a fűszeres illat után, szívd be mélyen, Szippantsd magadba, hogy a rejtett értelem És a titkos szenvedélyek betöltsék mindenséged.

10.

Meghívtál egy csésze kávéra, déltájban eljövök, illatos bazsalikom és bazsarózsa becéz majd, mintha festő művelné a csodát, a tomboló tavasz ragyogó reggelét vászonra varázsolva. Ilyenkor hiszem, a Galaxis áttetsző ködében is a jázminok ugrándoznak, színekkel, szagokkal lövöldöznek reánk. Gyerünk tovább, gyerünk! – Az elmúlt idők köves útján, Illatozzon fehérre meszelten a húsvéti világ…

Déltájban átjövök. De vigyázz, ne számíts csodára. A kávéd viszont bizonyára finomra sikerül. A gyöngyöző nedű fénye majd a gyémántéval vetekszik, s úgy párolog, mint kábító füstje a jó dohánynak. Ha varázsod megejt, én esküszöm, máskor is eljövök, hogy a kávézást gyakoroljuk, s akkor – virradatig maradok itt, hogy reggeli kávénkat is együtt kortyolhassuk. Mindezt (kis idő múltán, ugye) az Isten rovására írhatod, ő majd áldását adja az egész páros kávé-szertartásra. Én meg, hadd becézzen a bazsalikom és a bazsarózsa lehelete, kitárom ablakom, de be is zárom hamarost, őrizze bent zamatos tested, és persze a lelked balzsamos illatát.

xxx

Hogy megsokasodtak a kis

pilátusok manapság!

Kézmosóvizet nekik, hé!

Hamar hozzatok vizet!

Golgotán, ha cseppet is,

ugye, hiába kerestek?

Csak a krisztusok vérében

moshatnak végül kezet.

Mennyire megsokasodtak

manapság a keresztek!

Jannisz Mociosz

Várakozás

Könyököd az ablakpárkánynak feszül, Kezedre támasztott fejjel egyre várod, – mindjárt felbukkanok az utcasarkon. Ne állj ki az ablakodba,

ne lépj ki az erkélyre se, a nap elől ne rejtsd szemed a tenyered árnyékába! Szíved, mint hároméves csikó, szaporázza: „ez Ő”, míg rádöbbensz, szemed rútul becsapott.

Reménytelenül kell várakoznod visszatértemig, egyszerűen csak várnod, s megvetett széles ágyad addig egy lelket melenget csupán.

Akkor térek vissza, ha benőtt ösvényemen már állatok legelésznek, s az erdőmben körül vadak bolyonganak, és szólnak a madarak is – nappal a feketerigók, éjjel meg a baglyok.

Visszatérek, mikor már nyugodtan alszol, mire sok sóhajod, jajod a lángokat kioltja, álmodból a lidércek kitakarodnak, s az idő begyógyítja szemed zugán a könny krátereit.

Nem jelzi érkezésem semmiféle fecske. A lépteim sem hallod meg a gangon. Az ajtód régi kulcsommal nyitom ki.

Megőriztem, bár biztos voltam akkor, e józan célra többé sosem használhatom.

Nemzetkozi informaciok 274.sz. Nemzetkozi Egyetértés hirek

Nemzetközi informŕciók 2008.febr.19.

274.sz.

ŕra : 0,50 euró

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Bemutatŕs/tartalom Franciaorszŕg: 2007.nov. 24-25-én egy független munkŕspŕrt megalakítŕsŕt hatŕrozta el a 8026 tagot képviselő, 73 megyéből érkező 236 küldött. A különböző irŕnyzatok, különböző pŕrtok, szakszervezetek civil aktivistŕiból ŕlló konvent 2008.jůn.13-15-re hatŕrozta meg az ůj pŕrt alakuló kongresszusŕt Pŕrizsban. A vitŕra bocsŕtott közleménytervezet szerint, a pŕrt osztŕlyharcos alapon ŕll, az Európai Unióval való szakítŕst képviseli, internacionalista és a Köztŕrsasŕgot védelmezi. A mŕrcius 9-16-i helyhatósŕgi vŕlasztŕsok döntő jelentőségűek lesznek, több mint 200 listŕt tŕmogatnak a bizottsŕgi tagok. E szŕmunkban a kampŕny két mozzanatŕról, az ŤArcelor ůjraŕllamosítŕsŕrólť és egy pŕrizsi külvŕrosról publikŕlunk. Dŕnia: hozzŕszólŕs. A svéd Laval-ügy utŕn, az Európai Unió beleszólŕsŕnak fokozódó kockŕzatŕról a szerződéses viszonyokban. Kazahsztŕn: az Egyetértés szolidarítŕsi felhívŕsa a sztrŕjkoló bŕnyŕszokkal. Spanyolorszŕg: ŤA mŕrc 9-i vŕlasztŕsok tétjeť. A szocialista pŕrt jelöltjeihez és azokhoz szóló levél, akik a munkŕsérdekeket képviselni akarjŕk. Az amerikai II. konferencia (ŕpr.4-6.) előkészületei Venezuela: Ťaz amerikai agressziót visszautasítjŕk a dolgozókť, Ťaz Exxon Mobil amerikai olajtŕrsasŕg imperialista kalózkodŕsa ellenť Mexikó: ŤA kontinens népeinek szuverenítŕsŕért. A PEMEX-nek van tulajdonosa: a mexikói nép!ť, ŤSzolidaritŕs a venezuelai néppel!ť. Afganisztán: a Nemzetközi Egyetértés felhívŕsa: ŤParviz Kambakhsh ůjsŕgíró élete megmentéséért és azonnali szabadonbocsŕtŕsŕért.ť Tŕmogassŕtok a Nemzetközi Egyetértést, fizessetek elő az informŕciókra! Franciaorszŕg Hayange-i (Moselle) bizottsŕg a független munkŕspŕrtért összejövetele “Nemet az Európai Unióra! Igent az ůjraŕllamosítŕsra!” Febr. 8-ŕn 220 résztvevővel a moselle-i bizottsŕg összejövetelt tartott. Az előző napokban ezer alŕírŕst gyűjtöttek össze a vasipar ůjraŕllamosítŕsra, az ArcelorMittal 600 munkahelyének megszűnését fenyegető veszély ellen. Febr.1-én a polgŕrmester M. Liebgott fogadott egy küldöttséget: ŤA vasipar ůjraŕllamosítŕsa, miért ne?ť, vŕlaszolta. A

talŕlkozón egymŕs mellett talŕltuk Jean Markun kommunista aktivistŕt, Daniel Glucksteint, a Dolgozók pŕrtja nemzeti titkŕrŕt, Jean-Charles Marquiset szakszervezeti megbízottat (1), Arsčne Schmitt-et, a dolgozók védelmi bizottsŕga elnökét és Hugues Millert, a talŕlkozó levezető elnökét. ŤFranciaorszŕg visszatér Európŕbať, üdvözölte Nicolas Sarkozy egy tv-s beszédében a Lisszaboni szerződés ratifikŕciójŕt. ŤEzutŕn több demokrŕcia lesz, több felelősség Európa működésébenť, jelentette ki. Merész kijelentés! Miutŕn a 2005-ben elvetett alkotmŕny 90 %-ban még a készitői szerint is megegyezik az ůj szerződéssel! Ez volna a több demokrŕcia, hogy a parlamenti többség felülbírŕlja a népszavazŕst? Maastricht-Amszterdami szerződés 87. cikkelye – integrŕlódott a Lisszaboniban – pl. megtiltja az ůjraŕllamosítŕst, ami pedig elengedhetetlen a gandrange-i munkŕsok és csalŕdjuk szŕmŕra. Yan Legoff n (1)

Mindhŕrman az ‘ŕllandó bizottsŕg egy munkŕspŕrtért’ tagja

Daniel Gluckstein, a Dolgozók pŕrtja nemzeti titkŕra “Tegye az asztalra a törvénytervezetet, képviselő ůr, és tŕmogatni fogjuk!” ŤKépzeljük el, hogy holnap egész Lotharingia, képviselőivel és szakszervezeteivel felmegy Pŕrizsba, és mindenki, egységben ugyanazt követeli! Nem könnyű elérni, de nem ezt kellene tenni? Ehhez kell egy pŕrt. Nem csak pluszban egy, a többi ellen, hanem egy olyan, amely összefog, harcol az egységért, kampŕnyt javasol, jelszavakat az egységért – mert semmi sem sürgősebb. A vasipart ůjra ŕllami kézbe venni, visszaszerezni a vívmŕnyainkat: a közszolgŕltatŕst, a tŕrsadalombiztosítŕst, ehhez kell egy szervező pŕrt. Liebgott ůr, polgŕrmester azt mondta: Ťůjraŕllamosítŕs? miért ne?ť Szó szerint is vehetjük, törvénytervezetet ŕtnyůjtva, első cikkely: A vasipar ŕllamosítŕsa. A helyhatósŕgokon ŕt a lakossŕg fordulhatna képviselője felé: ŤTegye le ezt a törvényterezetet az asztalra és mi tŕmogatjuk!ť 27 alapító tagsŕgi kŕrtyŕt töltöttek ki a talŕlkozó folyamŕn Arsčne Schmitt, a moselle-i hatŕrvidéki dolgozók védelmi bizottsŕga elnöke “Ez az Európa mindent elpusztított” ŤFrancia- és Németorszŕgban is az egymŕst vŕltó kormŕnyokat szidtuk, s végül mindez Európa nevében történik (…). Aki azt mondja, hogy csak ůjratŕjolni kell ezeket a szerződéseket, hazudik. Ez az Európa megsemmisíti a vas- és szénbŕnyŕkat, a vasipart régiónkban, igen, a Szén- és Acélközösség, amivel indult és amiről azt hittük, megoldja a szén és acél "hŕzassŕgŕt" csak színhŕz volt. És Maasricht a delokalizŕcióival, amiket Dana Hübner európai biztos szerint bŕtorítani kell. (…). A Nokia 3 000 ember üzemét helyezi ŕt Bochumból (Németorszŕg) Romŕniŕba, holott 7 milliŕrd haszna volt 2007ben és részvényesei 20 %-kal többet zsebeltek be (...). Örvendek, hogy ma vannak, akik felemelik szavukat, hogy szakszervezetiek, munkŕsaktívŕk kérik a szakítŕst a maastrichti Európŕval. Nemet mondtunk az Alkotmŕnyra, leveleket írtunk a képviselőinknek, a politikusoknak, pŕrtoknak, hogy követeljük a referendumot. Ami Versailles-ban és a Parlamentben történt, botrŕny.ť Jean Markun, kommunista aktivista “A lakossŕg egysége a munkŕsszervezetekkel!” Ť1981-ben Mitterrand Longwy-ben kijelentette: “Nem lesz több aknabezŕrŕs.” A menete épphogy elvonult, a bezŕrŕsok felgyorsultak: Longwy bŕnyŕjŕval kezdődött (…). Ma Nicolas Sarkozy érkezett Gandrange-ba, ő is ŕbrŕndokat kergettetett velünk ŕllami segítséget ígérve. Holnap meg Lagarde miniszter figyelmeztet az EU rendszabŕlyaira! Azt vŕrjŕk, hogy a szakszervezet Ťalternatív javaslatokatť tegyen!

De ők tegnap milyen alternatívŕkat kínŕltak? Üzemeket, bŕnyŕkat zŕrtak be. Az Arcelor megkreŕlŕsŕnŕl azt mondtŕk, Ťeurópai bajnokť, ez a garancia. A Mittal esetében Ťnemzetközi bajnokť vilŕgszinten, ez volt a garancia! Tanulnunk kell a můltból (...). Van megoldŕs: a munkŕsszervezetek és a lakossŕg egysége! Hogy az ŕllam vegye 100 %-os ellenőrzése alŕ Gandrange-ot és az egész vasipart, hogy a helyi munkŕt garantŕlja. Ha ez ellentétben ŕll Maastrichti szerződés 87. cikkelyével a szabad és befolyŕsolatlan konkurenciŕt illetően és a brüsszeli követelményeknek nem felel meg, akkor nemet kell mondani az Európai Unióra és igent az ŕllamosítŕsra! ArcelorMittal, 10 milliŕrd profit, ami 33 600 euró alkalmazottanként! 2007-ben az acélban vilŕgelső 305 ezer dolgozót foglakoztató Arcelor Mittal haszna kb. 10 milliŕrd euró, fenomenŕlis profit! Jean Charles Marquiset, szakszervezeti aktivista ŤMegőrizni az ipart, az összes munkahelyet és az orszŕg szuverenitŕsŕtť ŤAz Unió egyik tétje, hogy a szakszervezeti szövetségeket integrŕlja destruktív politikŕjŕba (...). Ma a Mittal van soron. Nemrégen ebben a térségben Longwyban a Daewo volt, holnap mŕs lesz. Nem szabad hagyni, hogy vŕllalatonként tŕrgyaljanak velünk, egységben kell maradnunk.ť Franciaorszŕg Közel 200 helyhatósŕgi listŕt tŕmogatnak a független munkŕspŕrt bizottsŕgai. Vasŕrnap, febr 1-én, a 40 ezer lakosů La Courneuve-i vŕroshŕza nagyterme megtelt. Gilles Poux, polgŕrmester vezeti a listŕt, melyen a Dolgozók pŕrtja 3 jelöltje is szerepel. Sokan eljöttek az itt lakók közül, hogy tŕmogatŕsukat megmutassŕk, kifejezzék ellenŕllŕsukat és követeljék jogaikat. ŤA polgŕrmester ŕltal vezetett lista vilŕgosan megerősíti vŕlasztŕsi kampŕnyŕban, hogy ellenŕll a jelenlegi kormŕny politikŕjŕnak csakůgy, mint az Európai Unióénak. Követeljük a Lisszaboni szerződés népszavazŕsŕt, mivel ez rosszabb, mint a Maastrichti, mert ezt mŕr elutasítottuk egyszer, mert orszŕgunk szuverenitŕsŕt sérti a többi egyezménnyel együtt. A helyhatósŕgi programnak tükröznie kell a népesség nagy többségének szükségleteit, mandŕtumát erre kéri a következő 6 évre.ť Gilles Poux maga mutatta be a listŕn elsőnek szereplő Leďla Azouz (Dolgozók pŕrtja) tanítónőt, aki a közszolgŕltatŕs védelmét, a szociŕlis lakŕsok fenntartŕsŕt tartja alapvetőnek, a jogegyenlőségért való harcot az európai direktívŕkat híven követő kormŕnypolitika ellen. Gilles Poux, La Courneuve polgŕrmestere beszédéből ŤSarkozy lerombolja a munka törvénykönyvet, a 35 órŕs munkahetet, a hatŕrozatlan időre szóló szerződéseket, visszautasítja a fizetés-, a nyugdíj- és a szociŕlis minimum emelését, növekvő nehézségekbe sodorva a csalŕdokat (…). Nem részletezem az ůj európai alkotmŕny kierőszakolŕsŕt, melyet a Parlament szavaz majd meg közvetlenül, a népszavazŕs mellőzésével, kifejezetten népünk akarata ellen, és – sajnos - a szocialista pŕrt valódi oppozíciója nélkül. Ez ellen kell a baloldalnak minden erejét összeszednie, ennek van prioritŕsa. La Courneuve polgŕrainak, gyakorlati programunkról: 3 000 lakŕs felépítése. Együtt “Mi vagyunk a Köztŕrsasŕg jövôje!”.ť Dŕnia A svéd Laval-ügy és az Európai Bírósŕg ítélete utŕn utŕn, “Az EU beavatkozŕsŕnak növekedő kockŕzata ellen a szerződéses viszonyokban”

A Népi mozgalom az Európai Unió ellen (dŕn) aktivistŕi résztvettek a febr. 2-3-i pŕrizsi munkŕskonferenciŕn. Az Egyetértés svéd aktivistŕival Stockholmban 2008. mŕjus végére egy konferenciŕt hirdettek annak érdekében, hogy az Európai Bírósŕg semmisítse meg ítéletét a svéd és finn szakszervezetek ellen, hogy az Unió a sztrŕjkjogot és a blokkolŕs jogŕt fogadja el a külföldi munkaerőt foglalkoztatók esetében a nemzeti kollektiv szerződések betartatŕsa érdekében. ŤMi, európaellenes munkŕsmozgalmi aktivistŕk, ünnepélyesen figyelmeztettünk arra minden alkalommal, hogy egyik szerződés a mŕsik utŕn arra hat, hogy az EU a munkapiaci szerződéses viszonyokba be akar avatkozni. Az első rosszindulatů tŕmadŕs a mi tŕrgyalŕsos modellünk ellen 2006-ra nyůlik vissza, amikor is tőkéseink elérték (az emberi jogok védelmében!) a szakszervezeti exkluzív kétoldalů megŕllapodŕsok elítélését és megtiltŕsŕt. Ezek utŕn hagyomŕnyos jogaink ellen tŕmad a Bírósŕg, az egy évszŕzada létező blokád-jog ellen, mely azt jelenti, hogy jogunk van megakadŕlyozni egy vŕllalat működését, ha az összes ésszerű megegyezést visszautasítja az ellenfél. 2007 őszén a Bírósŕg meghozta döntését, mely a Ťkiküldetésben lévő dolgozókkalť manipulŕló vŕllalkozŕsok ellen dŕniai jogainkat megnyirbŕlja. Finnorszŕgban ugyanez a helyzet a Viking-Line ügyében, Svédorszŕgban pedig a Laval-ügy kapcsŕn. A tradicionŕlis skandinŕv modellel szembeni sůlyos csapŕsról van szó, s nem kell sokŕig vŕrni, hogy Dŕniŕban is hasonló praktikŕkat merjenek alkalmazni a bérek letörése érdekében, a sztrŕjkjog megbénítŕsa, a kollektív szerződések érvénytelenítése érdekében. Kormŕnyunk és tőkéseink hamarosan szintén Ťkülföldi kiküldetésen lévőť dolgozókat fognak alkalmazni, nem kell ahhoz boszorkŕnynak lenni, hogy lŕssuk, csak erre vŕrnak (…). A szakszervezeti központnak mennyi idő kell az ébredéshez, hogy reagŕljon és megmutassa, ki a Ťgazda nŕlať? Kazahsztŕn Az Egyetértés kommünikéje Kazahsztŕni munkŕsaktivŕk informŕciója: Ť2007 tavasza óta a Jezkazan bŕnyŕszai (Karaganda) harcolnak követeléseikért. Az Abajszkaja bŕnyaszerencsétlenségben, melyre mindnyŕjan emlékezünk, 30 bŕnyŕsz vesztette életét. Az Arcelor-Mittal közvetlen felelőssége beigazolódott. A Jezkazan a multinacionŕlis SAMSUNG tulajdona. Szakszervezeti felelősöket tartóztatattak le, bocsŕtottak el vagy minimum a bŕnyŕtól tŕvol tartanak, egy helyi ůjsŕgírót eltŕvolítottak a bŕnyŕról írt cikkei miatt. Febr. 1-től 400 bŕnyŕsz ůgy döntött, hogy nem jön fel a föld alól addig, míg követeléseiket nem teljesítik: béremelés, a munkakörülmények javítŕsa, betegség esetén 100 %-os tŕppénz, baleset esetén 100 %-os kompenzŕció. Az adminisztrŕció biztonsŕgi erőkkel akarja őket erőszakkal felhozatni.ť Az Egyetértés, kötődve a szakszervezeti jogokhoz szerte a vilŕgban, szolidŕris a bŕnyŕszokkal és követeléseikkel, szolidŕris szakszervezetükkel. Felhívja a munkŕsmozgalom szerveit és aktívŕit az informŕció tovŕbbítŕsŕra és a szolidarítŕsi nyilatkozat tŕmogatŕsŕra, melyet címünkre küldése utŕn tovŕbbítunk. Pŕrizs, 2008.febr.15. Daniel GLUCKSTEIN koordinŕtor Spanyolorszŕg A mŕrc. 9-i vŕlasztŕsok tétje Mŕrcius 9-én törvényhozói és szenátusi vŕlasztŕsok lesznek 4 évvel az Aznar-kormŕny bukŕsa, a hŕborůellenes mobilizŕció és az EU tŕrsadalmi reformjai elleni tiltakozŕsok utŕn. A 2004-ben megvŕlasztott jobboldali Zapatero azt ígérte, nem okoz csalódŕst vŕlasztóinak…

A IV. Intenacionŕlé spanyol aktivistŕi, munkŕskŕderek, republikŕnusok nyílt levelet intéztek a Szocialista pŕrthoz a dolgozók és a nép jogait reklamŕlva. “ Elvtársak, Mi 70-en, Spanyolorszŕg minden sarkŕból összegyűltünk Getafe-ban, hogy a széles nyilvŕnossŕghoz forduljunk a helyzet sůlyosbodŕsa miatt. 4 éve nagy reményeket tŕplŕltunk, hogy minden megvŕltozik, azonban az ideiglenes munkavégzés sůlyosbodott és munkanélküliségbe csapott, a csalŕdok egyre inkŕbb eladósodnak, az ipar és mezőgazdasŕg pusztul, a közszolgŕltatŕs megszűnik. Az aznarizmus megszűntével ůj akadŕlyok tűnnek fel, a Néppŕrt kokettŕlŕsa a frankoistŕkkal aggodalomra ad okot. A Zapatero-kormŕny felelőssége elvitathatatlan, az Európai Unió direktívŕit ez a kormŕny alkalmazza a frankoista ŕllamapparŕtus privilégiumainak érintetlenül hagyŕsŕval. Népünk tart attól, hogy tovŕbb folytatódik a romlŕs és attól is, hogy a frankóistŕk profitŕlnak ebből a hatalomba való visszatértükkel. A spanyol dolgozóknak, katalŕnoknak, baszkoknak, andalůziaiaknak, galiciaiknak egy az érdekük, dolgozni akarnak és békében élni. Ehhez azonban meg kell vŕltoztatni az előző kormŕnyok EU-nak alŕvetett politikŕjŕt, a diktatórikus gazdasŕgi érdekeknek alŕrendelt politikŕt. A katalŕn és baszk nép jogainak problémŕi, a regionŕlis megosztottsŕg népeink megosztottsŕgŕhoz vezetett, amiből a multinacionŕlis vŕllalkozŕsok hůznak hasznot a kizsŕkmŕnyolŕs növelésére, hasonlóan, mint Montenegróban és a szerbiai Koszovóban. Kormŕnyunk nem csak, hogy nem oldotta meg, de sůlyosbította gondjainkat. Olyan kormŕny kell, amely ezekre demokratikus megoldŕst talŕl. Az ideiglenes munkavégzés évente ezer dolgozóval végez! Valódi szocialista program kell! 1 - Demokratikus szabadsŕgjogok: - A vŕlasztŕsi jog és a pŕrtok szabadsŕgŕnak helyreŕllítŕsa, restrikció nélkül. - Kizŕrŕs és előzetes feltétel nélküli tŕrgyalŕs a baszkokkal demokratikus ůtjuk megtalŕlŕsŕra. - Az ŕllam és egyhŕz valódi szétvŕlasztŕsa, a katolikus egyhŕznak nyůjtott minden ŕllami tŕmogatŕs megszüntetése. - A bírŕk nép ŕltali ŕltalŕnos vŕlasztŕsa. 2 - Sürgôs gazdasŕgi intézkedések: - Az ideiglenességgel, alvŕllalkozŕssal és mindenfajta Ťideiglenes munkaszerződésselť való azonnali szakítŕs. - Iparvédelem ŕllamosítŕssal, a gyŕrbezŕrŕsok és delokalizŕció megakadŕlyozŕsa, a munkahelyek védelme. - A mezőgazdasŕg védelme, a parlagok megszüntetése és a kisparasztsŕg és napszŕmosok tönkremenetelének megakadŕlyozŕsa. - A köztulajdonů lakŕsok garantŕlŕsa és azok lakbére ne haladhassa meg a fizetések 25 %-ŕt. - Véget vetni a multimilliomosok és a spekulŕció pénzügyi privilégiumainak progresszív adózŕssal. – Visszaszerezni a vŕsŕrlóerő értékét ŕltalŕnos bér- és nyugdíjemeléssel. A nyugdíjalap kivonŕsa a börzéről, a nyugdíjak csökkenését célzó reformok megsemmisítése, a Tŕrsadalombiztosítŕs egységének garanciŕja. - A minimŕlbér azonnali felemelése havi 1 000 euróra. 3 - A közszolgŕltatŕs védelme:

- A vilŕgi és ingyenes közoktatŕs biztosítŕsa minden szinten, az ŕllami tŕmogatŕsok megszüntetése az egyhŕzi és magŕnoktatŕs szŕmŕra. - Az összes magŕnoktatŕsi intézmény beolvasztŕsa az ŕllamiakba. - Az egészségügyi rendszer visszaŕllítŕsa. A közegészségügy privatizŕciójŕnak leŕllítŕsa. 4 - Munka- és szakszervezeti jogok: - Az dolgozói stŕtuszokat érintő 1984 óta bevezetett reformok törlése, a bevŕndorlók szŕmŕra egyenlő jogok biztosítŕsa. - A külföldiekre vonatkozó törvény eltörlése. - Amnesztiŕt a megvŕdolt szakszervezeti felelősöknek, a Büntetőtörvénykönyv 315. 3 cikkelye hatŕlyon kívűl helyezése. 5 - A nők jogai: - Az abortusz és tŕrsadalombiztosítŕsi térítésének garanciája. 6- Népszavazŕs meghirdetése az ůj európai szerződésrôl, hogy a nép ítélhessen. Lehet, azt mondjŕtok, ez lehetetlen, Brüsszel nem egyezik bele. De hovŕ jutunk, ha elfogadjuk a multinacionŕlis vŕllalatok, az USA minden kötelezvényét, amit Brüsszel közvetít? Meggyőződésünk, hogy itt az ideje annak, hogy lapozzunk egyet, szocialista politikŕval kormŕnyozzunk. Demokratikus ŕtalakulŕs nélkül minden nap közelebb visz bennünket az orszŕg széthullŕsŕhoz. Ne felejtsétek el azt se, hogy egyre hangosabb követelések hangoznak a köztŕrsasŕgi ŕtalakulŕs előnyére. Az orszŕg politikai keretei rohadnak, kompromisszummal nem megyünk semmire, a népnek kell szót adni, hogy meg tudja szabadon szervezni testvéri együttélését. Ehhez kell szakítani az Európai Unióval, szerződéseivel, a Natoval, ehhez kell az egyhŕzi privilégiumokat megszüntetni. A baszk és katalŕn nép sajŕt joga, hogy nemzeti vŕgyait realizŕlja, sajŕt ŕllamŕt létrehozza. A monarchiŕban és az Unióban ez lehetetlen, hazudik, aki ellenkezőjét ŕllítja. Feltételek nélkül harcolunk a nemzeti és demokratikus jogokért a dolgozók érdekeinek szemszögéből nézve. A szabad népek szabad Uniójŕért, a spanyol ŕllam szabad köztŕrsasŕgŕért! Nem erőltetjük véleményünket senkire. Csak azt kérjük, hogy a dolgozók és népek vŕrakozŕsuknak megfelelő vŕlaszt kapjanak, ezt a vŕrakozŕst foglaltuk össze a fentiekben. Aki a dolgozókat akarja képviselni, nem engedelmeskedhet az Unió diktŕtumainak. Ezért szerveződünk ŤDolgozók és fiatalok a Köztŕrsasŕgértť mozgalomba. Venezuela II. amerikai konferencia Mexikóban ŕpr. 4-6. A mexikói, USA-béli, brazil és az Egyetértés aktivistŕi kezdeményezésére tartandó konferencia anyagŕhoz hozzŕszólŕsok. (...) Ť Azt gondoljuk, hogy eljött idô arra, hogy koordinŕljuk antiimperialista harcunkat a szabadkereskedelmi egyezmények ellen, a nemzetek egysége és integritŕsa érdekében, a vŕllalataink és közszolgŕltatŕsunk védelmében, a nemzeti szuverenitŕsunkért, a munkŕsosztŕly egységéért és szervezeteiért (…). Újra kell ŕllamosítani azt, ami privatizŕltak! Győznünk kell a szabadkereskedelmi szerződések ellen, a kollektív szerződésekért!ť (Lŕsd a Nemzetközi informŕciók 272.szŕmŕt)

Az Exon Mobil amerikai olajtŕrsasŕg Elérte a nemzeti PDVSA vŕllalati vagyon befagyasztŕsŕt Imperialista kalózakció 2007. jan. 24-én a londoni, holland, new yorki bírósŕgok elkoboztŕk a venezuelai nemzeti oljatŕrsasŕg, a PDVSA külföldi vagyonŕt az amerikai multinacionŕlis Exxon Mobil kérésére. Az Exxon Mobil jogi eljŕrŕst kezdeményezett a 2007 mŕjusi , a Chavez-kormŕny ŕllamosítŕsi hatŕrozata ellen, mely különféle olajtŕrsasŕgot érintett az olajban gazdag Orénoque térségében. Az 1990-es évek elején a Caldera-kormŕny adta ŕt a területet kitermelésre külföldi cégeknek. Chavez 1998-as győzelme utŕn 2001-ben elindította az ůjraŕllamosítŕs folyamatŕt, az Orenoque térségében talŕlható olajvŕllalatokat a PDVSA-ba integrŕlta vegyes formŕban, a tőke 60 %-ban ŕllami tulajdonba került. A multik többsége (Total, Repsol…) elfogadta a kialakult helyzetet, de az Exxon Mobil frontŕlis ellentŕmadást indított. Az akció nem független a Bush-adminisztrŕció destabilizŕciós kisérleteitől, a Chavez-kormŕny elleni agresszió-sorozat lŕncszemét képezi. Jogilag Venezuela szuverenitŕsŕt sérti a döntés, mert külföldi bírósŕgok avatkoznak be nemzeti vŕllalat működésébe. 2007-ben, mikor a hatŕrozat életbe lépett, a venezuelai elnök javasolta a vŕllalatok kŕrtérítését (könyvelési adataik alapjŕn). Az Exxon Mobil 750 millió dollŕrt invesztŕlt be hivatalosan, ennek ellenére 12 milliŕrd kinnlevőség befagyasztŕsŕt érte el a bírósŕgoknŕl. Jól tudnak szŕmolni! Az észak-amerikai olajpiacon Venezuela részesedése az USA szükségleteinek 12 %-ŕt képezi, ennek megszakítŕsŕval fenyeget Chavez. A napokban orszŕgos mozgósítŕs kezdődött a nemzeti szuverenitŕs védelmére. Zulia Dolgozóinak forradalmi kollektívŕja deklarŕcióban utasítja el az imperialista beavatkozŕst Hugo Chavez: “Szembefordulunk a gazdasŕgi konspirŕcióval” Venezulea valódi blokŕdot kénytelen elviselni, a kolumbiai kormŕny Bush ŕltal inspirŕlva lecsökkentette alapvető élelmiszer exportjŕt, a boltokban hiŕnycikk a cukor, a tej. Chavez kiutasítŕssal fenyegeti a svŕjci Nestlét és az olasz Parmalatot a tej eltérítéséért, mely bojkottszerű jellege erősen emlékeztett a chilei Allende-kormŕny ellen szervezett CIA akcióra… Mexikó Partido de Trabajadores Democrŕtico independiente 

A kontinens népeinek szuverenitŕsŕért!



A természeti kincsek a népek tulajdona!



A PEMEX-nek van tulajdonosa: a mexikói nép!



Az olaj VENEZUELA-é, nem pedig az EXXON MOBILé!



Nemet a szabadkereskedelmi szerződésekre!

Az amerikai birodalom megduplŕzta tŕmadŕsŕt a népek ellen! Mexikóban a Pemex privatizációjŕval, Venezuelŕban az Exxon Mobil akciójŕval gazdasŕgi hŕborůt kezdeményez az

Egyesült Államok. Mexikóban Calderon illegŕlis kormŕnyfő a Pemex olajŕt amerikai multinacionŕlis vŕllalatok szŕmŕra akarja privatizŕlni. Kutatŕst, feltŕrŕst, kiaknŕzŕst, finomítŕst, szŕllítŕst és raktŕrozŕst. A Pemex adja a büdzsé 40 %-ŕt az orszŕgnak, így veszélyben a közintézmények, iskolŕk, az összes közkiadŕs! Az intézkedés az amerikai szabadkereskedelmi egyezmény keretében született, a kormŕnypolitika és a multik közös jogi keretei között. Az Exxon Mobil addig soha nem lŕtott hasznot hůzott a venezuelai olajból, ezért nem fogadja el az ŕllamosítŕst, az orszŕg belső ügyét, ezért követeli befektetéseinek és Ťkŕrŕnakť 17-szeresét! Több amerikai politikus kezdeményezte Venezuela Ťterrorizmust tŕmogatóť ŕllammŕ nyilvŕnítŕsŕt, ahogyan Irŕnnal, Szíriŕval, Észak-Koreŕval és Kubŕval tették, kormŕnyuk pedig a kolumbiai kormŕnyt ösztökéli hŕborůra a venezuelai nép ellen. Szolidaritŕs Venezuela népével és kormŕnyŕval! Az Orénoque olaja Venezuelŕé, nem az Exxon Mobilé! Félmillió paraszt és egyéb dolgozó szervezeteikkel együtt tüntetett a szabadkereskedelmi egyezménnyel való szakítŕsért! Jan.31-én Mexikóvŕrosban a kormŕny épülete előtt gyűltek össze, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény megszakítŕsŕt követeljék. Az egyezmény szó szerint fojtogatja a mexikói földművelést és ipart, ugyanakkor a hatŕr mŕsik oldalŕn az USÁ-ban mindenŕron a dolgozókkal fizettetik meg a pénzügyi vŕlsŕg következményeit. A tüntetés jelszavai sajtóidézetekből: ŤSzakítŕs az egyezmény mezőgazdasŕgi fejezetével!ť; …ŤNemet az 1930-as évektől ŕllami tulajdonů energetikai szektor privatizŕlŕsŕra!ť; … ŤAz ůj tŕrsadalombiztositŕsi törvény visszavonŕsŕt!ť…ŤKukorica nélkül nincs orszŕg!*ť. *célzŕs arra, hogy nagy amerikai csoportok érdeklődnek az etanoltermelés alapjaként szolgŕló kukorica-termesztés irŕnt. Afganisztŕn A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nemzetközi felhívŕsa Parviz Kambakhsh ůjsŕgíró életének megmentését és azonnali szabadlŕbra helyezését! Felelősnek tartjuk az afganisztŕni megszŕlló csapatok kormŕnyait és a NATO-t a 23 éves harmadéves ůjsŕgíróhallgató Parviz Kambakhsh életéért, akit halŕlra ítéltek Afganisztŕnban 3 havi szörnyű körülmények közötti fogvatartŕs utŕn. A fiatal ůjsŕgírót ateistŕnak és rendszerellenesnek bélyegezték a biztonsŕgi szervek, azzal vŕdoltŕk meg, hogy tŕrsainak az Internetről mŕsolt istentagadó cikkeket terjesztett. Fogvatartŕsa alatt megkínoztŕk, halŕllal fenyegették, ennek ellenére nem ismerte be az ellene felhozott vŕdakat. Ügyvédet nem kapott, csalŕdjŕval, barŕtaival nem talŕlkozhatott, a halŕlos ítéletet titokban mondta ki rŕ a Mazar Sharifi Bírósŕgtól Hafizullah Khaliqyar. 2001-ben az invŕziós és megszŕlló amerikai, brit, francia, olasz és német csapatok a demokrŕcia és az emberi jogok helyreŕllítŕsŕról beszéltek. A Karzai-rezsim a megszŕllók segítségével a sariŕt vezette be mint alaptörvényt, aminek nevében ítéltetett el Parviz Kambakhsh. Alulírott ůjsŕgírók, az emberi és az alapvető szabadsŕgjogok védelmezői a felelősökhöz fordulunk: • a Karzai-kormŕnyhoz, • a NATO-hoz, • a megszŕlló katonasŕg kormŕnyaihoz: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaorszŕg, Olaszorszŕg, Németorszŕg vezetőihez fordulunk és követeljük:

Parviz Kambakhsh ůjsŕgíró életének megmentését és azonnali szabadlŕbra helyezését! Életéért a NATO megszŕlló csapatok kormŕnyait tartjuk felelősnek! Tristan Malle, főtitkŕr a Munkŕserő ůjsŕgírói nemzeti szakszervezet nevében Jean Pierre Barrois Pŕrizs, egyetemi előadó Je signe l’appel/Alŕírom a felhívŕst Nom/név :…………………………………………………………… Prénom/utónév :………………………………………………………... Organisation/szervezet :…………………………………………………... E mail :…………………………………………………............ Renvoyer les signatures ŕ/az alŕírŕs elküldése : [email protected] Előfizetés 10 numéros: 10 € ; 20 numéros: 20 € ; 30 numéros: 30 € ; 40 numéros: 40 € ; 50 numéros: 50 € incluant le soutien ŕ la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chčques ŕ l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 8000 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP Kapcsolattartŕs Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected] Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lčs-Chevreuse

A kolumbiai forradalmi fegyveres erok kommunikeje kolumbiai forradalmi fegyveres erok titkarsaga a mediahazugsagok elleneben a valodi tenyek

4 millió embernek kellett lakóhelyét elhagynia, 15 ezer személy eltűnt, 3 ezer holttestet talŕltak közös tömegsírokban. Közöttük 1700 indiŕn, 2550 szakszervezeti felelős, 5 ezer kommunista pŕrttag.Julian Conrado, a híres forradalmi író is közöttük van. Mindez a narkókereskedő, Bush-tŕmogatta Uribe paramilitŕns szervezeteinek műve. Ez ellen keltek fel és harcolnak a gerillŕk, akik tŕborŕt bombŕztŕk – miutŕn 4 parlamenti képviselőt szabadon engedtek -, észak-amerikai szatellit-tŕmogatŕssal, a szomszédos Ecuador területi szuverenitŕsŕt megsértve. A kolumbiai fegyveres forradalmi erők-népi hadsereg titkŕrsŕgŕnak 2008. mŕrc.4-én sugŕrzott kommünikéje 1) Kolumbia és a vilŕg népeivel tudatjuk, hogy Raúl Reyes parancsnok meghalt. Példaszerű forradalmŕr volt, aki életét az elnyomottak, a nemzet és Latin-Amerika felszabadítŕsŕnak, Bolivar ŕlmŕnak szentelte. Tisztelettel adózunk neki és 15 gerilla tŕrsŕnak, akik vele együtt estek el. 2) A parancsnok akkor esett el, mikor Chávez elnök közbenjŕrŕsŕra a Sarkozy elnökkel előkészítendő talŕlkozó missziójŕt végezte avégett, hogy Ingrid Betancur helyzetére és a humanitŕrius csere rendezésére megoldŕst talŕljanak. 3) Az ŕruló tŕmadŕs, Álvaro Uribe perverzitŕsa és cinizmusa, a hazugsŕgok Raúl parancsnok halŕlŕnak körülményeiről a térség politikai kapcsolatait veszélyeztetik, emelik az amůgy is erős feszültséget, nagyon komolyan gŕtoljŕk a humanitŕrius lehetőségek kibontakozŕsŕt és megakadŕlyozzŕk a politikai megoldŕst a paramilitarizŕlt USA-barŕt rezsimmel. 4) Bŕtorítjuk Hugo Chávez, Nicolás Sarkozy, Rafael Correa, Daniel Ortega, Cristina Fernández, Evo Morales elnököket, minden békét szerető kormŕnyt, a bebörtönzöttek csalŕdjait és mindazokat, akik a humanitŕrius megoldŕsok híve, hogy folytassŕk a harcot Florida és Pradera kiürítésére. 5) A tŕrsadalmi igazsŕgossŕgon alapuló békéért adta életét Raúl Reyes parancsnok, s ez a cél, mint egy zŕszló tovŕbb lobog a kolumbiai hegyek ormŕn. Ez a célunk, ez népünk célja. Sosem felejtjük el Raúlt, forradalmi szilŕrdsŕgŕt, hatékonysŕgŕt abban, ahogyan a vilŕg elé tŕrta szervezetünk valódi természetét, képességét a bolivari stratégia dinamizŕlŕsŕban a kontinens egységét célzó megvalósítŕsŕra. 6) A mai naptól kezdve Joaquín Gómez parancsnok ŕll Raúl Reyes helyére. Tisztelet és örök dicsôség Raúl Reyes parancsnoknak! Egy ůj Kolumbiŕért, a latin-amerikai nagy hazŕért és a szocializmusért: nem hŕtrŕlunk egy lépést sem! Titkŕrsŕg Columbiai hegyek, 2008. mŕrc. 2.

Informacio es vita 3.szam Nemzetközi Egyetértés az Egyetertes magyar aktivistainak jelentkezese

Információ és vita Közlemények

3.sz. füzet

2008. mŕrcius

A publikáció kezdeményezői: A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének magyar aktivistái Kedves Olvasóink!

Kiadványunk (Információ és Vita) ezt megelőző számában közreadtuk a Szerbiában, Csacsakon 2007. okt. 27-28-án megtartott kelet-európai, balkáni és a volt Szovjetunió országai munkástalálkozójának felhívását és egy nemzetközi konferenciára való felhívást 2008. febr.2-3-ára Párizsban, amit a Csacsakon résztvevő munkásküldöttek javasoltak. A csacsaki találkozón a különböző országokból jött aktivisták felszólalása azt a benyomást keltette, hogy Ťhiszen ez nálunk is így vanť. Ezeket a támadásokat tapasztaljuk mi is nap mint nap az egészségügy, a közszolgáltatás minden területén, az ipar felszámolása és az életszínvonal nagyméretű csökkenése terén, a munkanélküliség kérdésében… Tehát minden ok megvan arra, hogy összefogjunk érdekeink védelméért. Közülünk többen azt gondolhatták, Ťez nem csoda, hiszen mi Keleten vagyunk, de bezzeg Nyugaton, a gazdag kapitalista orszŕgokban mŕs a helyzetť. Ezért is igen fontos szŕmunkra, hogy megismertessük a valódi helyzetet Európa dolgozóival a párizsi konferencián elhangzottakról. Jelen számunkban tehát erről lesz szó. Közöljük az európai független munkáskonferencia kiáltványát, részleteket a fölszólalásokból, melyek konkrét tényekre alapozva írták le az országukban az Európai Unió direktiváinak következményeit, a dolgozók és a népek ellenállási mozgalmát; az elfogadott határozatokat; s végül hírt adtunk Koszovó helyzetéről. A párizsi konferencián 19 ország: Albánia, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Franciaország, Magyarország, Moldávia, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Törökország 120 küldötte vett részt. 45, a munkásmozgalom különböző irányzatához tartozó beszámoló hangzott el, egymás érvei és nézőpontja tiszteletbentartásával. A felszólalók ismertették országuk helyzetét, ami végeredményben valóságos vádemelést jelent az EU intézményeinek politikája ellen. Ez a konferencia kimutatta és konkrét tényekkel illusztrálta, hogy egész Európában – mind Keleten, mind Nyugaton - az EU politikájának semmi köze sincs az európai népek követeléseihez, éppen ellenkezőleg. Az 1945 után kivívott egészségügyi rendszer elleni támadás nemcsak Magyarországon folyik, de az összes európai országban. Franciaországban, a Sécurité sociale-t (társadalombiztosítás), a világ egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb egészségügyi védelmi rendszerét akarják privatizálni, magánbiztosítások felállításával az amerikai Ťfonds de pensionť (nyugdíjalap) legnagyobb hasznára. Azt hiszem, nem kell bemutatni , hogy mit jelent a lakosság számára a kórházak összevonása, bezárása, bizonyos osztályok megszüntetése, a kórházi ágyak felszámolŕsa, a helyi szülőotthonok eltörlése, a személyzet nagymérvű lecsökkentése, a gyógyszerek drágulása, a vizitek fizetése. Tehát az egészségügyi rendszert nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban, Németországban, Lengyelorszŕgban, stb. is támadják. Hogy lehet az, hogy az egészségügyi politika ugyanaz Párizsban, Berlinben, Budapesten, Varsóban? Bármilyen szinezetű is a kormány. Ki határozza meg, hogy az állam nem költhet egy fillért sem a közszolgáltatásokra, az egészségvédelemre, mert ez Ťmeghamisítja a szabad versenytť? Ki írja elő, hogy a nyugdíjba vonuláshoz szükséges időt meg kell hosszabbítani 5 évvel? Így aztán sokkal kevesebb ideig kell a nyugdíjat folyósítani. Sőt, már azt is lehet tapasztalni, ahogy a moldvai küldött beszámolt róla, hogy a várható átlagos életkor el sem éri a nyugdíjkorhatárt. És a fiatalok nem találnak munkát! Mindezt nem Gyurcsány, Sarkozy, Merkel, stb. ötlötték ki, ők csak szó szerint alávetik ennek az ország politikáját. Az Európai Unió és intézményei felelősek mindezért. A privatizálásokért, a közoktatás felszámolásáért, mindazon vívmányok megszüntetéséért, amit a dolgozók saját országukban kivívtak a történelem folyamán. Teljes mértékben igazuk van tehát a dec. 15-i mozgalomban résztvevőknek Magyarországon, jogaik védelméért, a privatizáció ellen, a közegészségügy megtartásáért, a közoktatásért, az állami vasútvonalak és alkalmazottaďk védelméért, a mezőgazdaság megmentéséért… És ezt a politikát, ami a lakosság nagy többségét sújtja, hajtja végre Gyurcsány az európai direktivák szerint, melyeket a Lisszaboni szerződés teljes mértékben magáévá tett és megőrzött. Igazuk van mindazoknak, akik népszavazást akarnak kivívni az egészségügyi rendszer privatizálása ellen, még ha a képviselők már meg is szavazták azt. Igazuk van azoknak a szakszervezeti aktivistáknak, akik folytatják a 600 ezret meghaladó aláírásgyűjtést. Gyurcsány nem akar visszakozni? A Köztársasági Elnök ratifikálja a parlamenti határozatot? Hol van itt a demokrácia? Ilyen esetben nem lenne szükséges , hogy a szakszervezeti vezetők (minden más feltétel nélkül) egy országot átfogó mozgalmat szervezzenek a Parlament elé, ahol erről szavaznak?

A nép egészsége forog kockán! A lakosság élni akar! Vonják vissza az egészségügy privatizációját! Védjük meg egészségügyi rendszerünket Kovács Marika

Kiáltvány

• Mi, akik Európa különböző szegleteiből érkeztünk és a munkŕsmozgalom különböző ŕramlataihoz tartozó politikai és szakszervezeti irŕnyzatokat képviseljük, 2008.febr.2-3-ŕn Pŕrizsban egy olyan pillanatban gyűltünk össze, ami alapvetően meghatározó különböző országaink munkásosztályának és népeinek életében. Mi mindnyájan, akár a kontinens keleti, akŕr nyugati feléről jöttünk, hirtelen szembetaláltuk magunkat minden területen azzal a veszéllyel, hogy a II. vilŕgháborúban feldúlt országaink újjáépítésének alapjai összeomlanak. Békeidőben soha ennyi munkahelyet az ipar alapvető szektoraiban, az építőiparban, magában a mezőgazdaságban nem szüntettek meg, nem helyezték át; soha ennyi kollektív jogot a munka területén, az oktatásban, az egészségügyben, a nyugdíjakat illetően nem töröltek el – ugyanazon utasítások, az Európai Unió intézményei által kidolgozott direktívák következtében. • Országainkban dolgozók és családjaik millióinak túlélési szükséglete veti fel jogaink visszaszerzésének igényét, és ugyazon privatizációs politika által felbomlasztott közszolgáltatás újraállamosításának kérdését; ugyanakkor, mikor az ipar folyamatos lerombolása miatt az (újra)államosítás a veszélyeztetett vállalatokra életbevágó kérdést jelent … beleütközünk az Európai Unió hihetetlen ukázaiba. Az Európai Unió szerződéseinek alapját képező piacgazdaság elveinek tiszteletbentartása nevében, melyben Ťa verseny szabad és akadálynélküliť, az Európai Bírósŕg egyszerűen megtiltotta a svéd szakszervezeteknek (és valójában az összes európai szakszervezetnek) kollektív szerződéseinek tiszteletben tartatását a rabszolgatartó vállalkozások bérdömpingje ellen. Az állítólagos Ťelvekť tiszteletbentartása nevében az országainkban kivívott demokrácia jogi kereteinek tagadása folyik. Ezen Ťelvekkelť és Ťszabad- és akadálynélküli versennyelť szembehelyezkedünk, s azokkal is, akik a repülőgép, az acél, az elektronikai ipar (Nokia) megsemmisítését szervezik azzal, hogy az államosítást, de még az ŕllami segítséget is a vállalatok számára megtiltják. Megpróbálják gúzsba kötni a népeket, megtiltani akaratának minden kifejezését. Kormányaink az EU különböző vezető fórumaival elhatározták, hogy mindenáron elfogadtatják a nép háta mögött a Lisszaboni szerződést, mely az Ťeurópaí alkotmányť másolata és amit a francia és holland nép elvetett. Közülünk senki, egyetlen aktivista sem, egyetlen nép sem tudja e puccs eredményét elfogadni, mely megpróbál egy totalitárius rendet megvalósítani, mely képes arra, hogy garanciát nyújt a tőkéseknek. Amit az Európai Unió évek óta folytat, azt a Maastrichti szerződés felgyorsította. A folyamat hallatlan durva jelleget öltött a válságban lévő kapitalista rendszer legutóbbi pénzügyi krízise alatt. • Senki közülünk, egyetlen munkásaktíva sem tud elfogadni olyan rendszert, ahol a szakszervezeti vezetőket börtönbe vetik – mint Romániában – csak azért, mert megbízatásukat teljesítik, vagy mint Spanyolországban, ahol többszáz szakszervezeti aktivistát bírói ellenőrzés alŕ helyeztek sztrájkszervezésért. Senki közülünk, egyetlen munkásaktíva sem fogadhatja el, hogy bevándorló dolgozókat úgy kezeljék az Európai Unió és kormányai, mint alkalmas bűnbakokat, és a represszió és kizsákmányolás kényére-kedvére bocsássa. Senki közülünk, népeink közül egyik sem tudja elfogadni, hogy azok, akik a demokrácia elleni támadást elkövették, reklamálni merik a Ťnépek önrendelkezési jogŕtť, csak azért, hogy – ahogyan Koszovó és Belgium esetében folyik – a darabokra hullott és megosztott nemzet demokratikus- és munkásvívmányait annál egyszerűbben megszüntessék.

Senki közülünk nem tudja elfogadni, hogy az Európai Központi Bank az inflŕcióellenes harc jegyében kötelezi a bérek és fizetések általános csökkentését, a munka ideiglenessé válását, deregularizációt és szorosan együttműködik a Federal Funds-szal a dollár értékcsökkentése Ťkísérésébenť, melynek hatása bombázásként hat iparunkra. Mindezt szigorúan az amerikai tőke és pénzügyi alapok szolgálatában! Senki közülünk nem tudja elfogadni, hogy az új szerződéssel kényszeríteni lehet katonáinkat afganisztŕni, közel-keleti, afrikai beavatkozásra… az USA kormányának egyszerű rendelkezése szerint, és azt sem, hogy megsokszorozódnak az amerikai katonai bázisok mint a Ťcamp Bondsteelť Koszovóban vagy az új közép-európai radarállomások. • A jövő a kezünkben van. Hogy békés jövőt biztosítsunk Európŕban, jólétet és szabadságot, csakúgy mint a vilŕg összes dolgozójának egyenjogúságát, egyesüljünk jogaink visszaszerzéséért, a tőke ellen, szakítsunk az Európai Unióval és szerződéseivel! Európa szabad népeinek szabad uniója felépítésének ez a feltétele.

Az európai munkásmozgalom válaszút előtt áll. Vagy tétlenül sodródunk a destruktív politika uszályában (az óhajtott Ťszociális Európať nevében), ami a sajátos érdekvédő munkásmozgalom eltűnéséhez vezet. Vagy kilépve az Európai Unióból, szakítunk az európai intézményekkel utat nyitva Európa népei szabad szövetségének. A béke, a fejlődés és a testvéri együttműködés Európájának alapja a múltban elért és aztán elvesztett jogok visszaszerzése földrészünk keleti és nyugati felén, elsősorban az ipar és a gazdaság likvidációval fenyegetett szektorai (újra)államosításával, mely jogot megvont tőlünk a Maastrichti szerződés. A munkásmozgalmi szervezetekhez fordulunk, látnak-e más kiutat? Az együtt épített alapokon és egymás hagyományainak, helyzetének kölcsönös tisztelete alapján létrejöhet-e a Dolgozók Európai Egyetértése? A Kapcsolattartó közlemények közölheti-e első számának első aktusaként febr. 2-3-i munkáskonferenciánk vitáját? Ezen a bŕzison erősíthetjük-e és összehangolhatjuk-e a Lisszaboni szerződésre NEMET mondó európai kampŕnyt, tŕmogathatjuk-e azokat a tagŕllamokon kívüli erőket, melyek küzdenek az orszŕguk Uniós felvétele ellen internacionalista alapon? Nem ez lenne az egyetlen mód, hogy hűek maradjunk a régi jelszóhoz "Vilŕg proletárjai, egyesüljetek!", ami 160 éve a nemzetközi szinten megszülető munkŕsmozgalom eredendője lett?

A konferencia küldöttei aláírásával. Néhány idézet a küldöttek felszólalásából Németországban, nemcsak a keleti tartományokban, növekszik a nyomor, a munkanélküliség. A Schrőder által bevezetett és az európai direktívák inspirálta Harz IV-es terv következményeként bizonyos nyugdíjak havi 21,8 euróra csökkentek. Ugyancsak Németországban a Nokia-csoport vezetősége közölte az üzem áthelyezését Romániába. 15 ezer dolgozó tüntetett Bohumban az IG Metall szakszervezettel és a város szocdem. képviselőivel együtt, ŤÁllamosítást!ť skandálva. A likvidálással fenyegetett ipari kulcságazatok újraállamosítása egyre erősebb hangsúllyal vetődik fel. Ugyakkor Lipcsében a városi ill. önigazgatási munkáslakások privatizálása ellen a szakszervezet népszavazást szervezett és 80 %-os szavazással megvédték a lakosság jogát a lakáshoz, az Ťállam és a nép valóságos kirablása ellenť. Egy madridi szakszervezeti aktivista az ipar szisztematikus felszámolása ellen szólalt fel. Pld. az Airbus Power 8-as tervének következményei – a privatizáláson kívül – az észak-amerikai finánctőke orvtámadását jelenti.

A Lisszaboni szerződés azt is magába foglalja, hogy Európa aláveti magát a Bush-kormánynak és a NATO háborús politikájának. A független szakszervezetek elleni támadást jelenti Spanyolországban: Ťszakszervezeti felelősök szŕzainak kell hetente jelentkezni a rendőrségen, mert jogi eljárás sújtja őket sztrájkszervezésértť. A svéd küldött emlékeztetett arra, hogy az Európai Bíróság határozata nyomán, mely elítélte a svéd szakszervezeteket a kollektív szerződések tiszteletbentartásának védelméért, egyre határozottabb hangok követelik ŤSvédország tagsági körülményeinek felülvizsgálatátť. Olaszországban vállalatról vállalatra igyekeznek helyi kollektív szerződéseket aláíratni, országos méretű kollektív szerződések helyett. A belga küldöttek, franciaajkúak és flamandok együtt jelentették mindkét nyelven az EU törekvését az ország megosztására: ŤHa több nép is él Belgiumban, munkásosztályból csak egy van. Az FGTB (szakszervezet) meghirdetett egy tüntetést, melyen 25 ezren vettek részt, hogy megvédjék a társadalombiztosítást és a szociális vívmányokat.ť Ugyanezt fejezte ki a koszovói elektromos szakszervezet aktivistája: ŤKoszovóban jelentős természeti energiaforrás található. 1999-ben semmiféle ellenségeskedés nem volt a különbözô nemzetiségű dolgozók között. NATO-harckocsik rohamozták meg üzemeinket, hogy elűzzék a 80 ezer szerb, albán, macedón, bosnyák… dolgozót munkájukból, városukból…ť Egy francia küldött tudtunkra odta a Mittal acélipari üzem felszámolásának tervét. Nem lehet letagadni, hogy ennek a politikának az EU a központi vektora. Danuta Hübner, régionális biztos 2005-ben kijelentette: Ťmeg kell könnyitenünk a delokalizációt, hogy a vállalati költségek csökkenhessenek.ť Diákok és tanárok fölvetik a felsőoktatás elleni 1999-ben az Európai Bizottság nevében Bolognában hozott határozatot, ami a felsőoktatás privatizálását indítja el és a képzettségi nívó csökkentését. A küldöttek ugyanakkot hangsúlyozzák, hogy az európai dolgozók és népek helyzetéért az EU és intézményei felősek, megnyitván a vitát a munkásmozgalomban az Unióval való szakítás szükségességéről és a kiutat egy szabad népek szabad európai uniójának építésére. A konferencián megvitatott és elfogadott határozatok: ─ Létrehozni a Dolgozók és Népek Európai Egyetértése szervezetét. ─ Egy konferencia összehivása Stokholmban az Európai Bíróság a svéd szakszervezetek ellen hozott ítélete visszavonásáért. ─ Miron Cozma javaslatára, Romániában országos összejövetel szervezése a még bebörtönzött három bányász szakszervezeti vezető szabadonbocsájtása érdekében, az európai munkásmozgalom szolidaritásával. ─ Szolidarítás az orosz vszevolodszki Ford és a Togliatti Avtovaz sztrájkoló munkásaival és szakszervetükkel. ─ Nyitott nemzetközi világkonferencia megtartása 2009 februárjában, Berlinben a háborúk és a kizsákmányolás ellen. A román bebörtönzött bányászok kiszabadításáért! Miron Cozma fölszólalását igy kezdte: „ Szeretném megköszönni mindazoknak, akik harcuk és nemzetközi szolidaritásuk által elérték szabadonbocsájtásomat, mindenek előtt a Dolgozók és népek Nemzetközi Egyetértésének. Több mint 10 évet töltöttem Románia börtöneiben, anélkül, hogy bármilyen büntettet elkövettem volna. Egy „hibát” hajtottam végre, teljesen legálisan, teljesítettem a mandátumot, amivel szakszervezetem tagjai megbíztak: megszervezni a sztrájkot és Bukarestbe menetelní az EU által követelt bányák privatizálása és bezárása ellen. Elvtársam, Ionel Ciontu, szintén bányász-szakszervezeti aktivista, akit ugyanezen „büntett” miatt elitéltek, tavaly januárban meghalt a börtönben, orvosi kezelés hiányában. Constantin Cretan, Dorin Lois, és Vasile Lupu továbbra is be vannak börtönözve nagyon rossz egészségi állapotban. Az ő életük is kockán forog.

Nemzetközi szolidaritásra hívom föl Europa dolgozóit, bányásztársaim, szakszervezeti vezetők kiszabadításáért.” A moldáv delegáció javaslatára márc. 13.-án és 14.-én az Európai országokban szervezünk delegációkat a Román követségre, hogy átadjuk az aláírásokat, kérvén a fönt nevezett három bányász szabadon bocsájtását. A petíció: Én, alulírott, kérem a Követ Urat, hogy járjon közbe a három bányász: Constantin Cretan, Dorin Lois, Vasile Lupu szakszervezeti aktívísta szabadon bocsájtása érdekében. KOSZOVÓ

Bush és az EU nyilt támogatásával 2008 febr. 17.-én létrehozták a „független Koszovót”, mely alig 11 000 km2 –en fekszik, és lakosságának 80% albán, a többi: szerb, bosznyák, török... Ez a volt Jugoszlávia legszegényebb régiója. De ugyanakkor igen jelentős szén-készlet található a föld belsejében. Senki nem tagadhatja, hogy valóban létezik egy albán nemzeti kérdés. De vajon a február 17-i határozat a koszovói albán nép jogainak elismerését fejezi ki? Amit a függetlenségi nyilatkozatban olvashatunk, nem ezt tartalmazza. Pl. „mi hívjuk és fogadjuk a nemzetközi civil jelenlétet, mely arra hivatott, hogy ellenőrizze az Aktisaari terv végrehajtását, és ugyancsak egy európai missziót”. Az Európai Unió misszió jelen esetben 2 000 rendőrt és jogászt jelent, amit Brüsszel küldött Koszovóba a „rend fenntartása érdekében”. És a nyilatkozatot folytatja: „Felhívjuk a NATO-t, hogy őrizze meg vezető szerepét a jelenlévő nemzetközi hatalom jelenléte fölött Koszovóban és továbbra ís vállalja a felelősséget”. Magyarul: a NATO folytassa a katonai megszállást, mint ahogy ezt 1999-óta teszi. Ez a függetlenség? Ez a szuverenitás? Nem szabad elfelejteni, hogy Koszovóban található a leghatalmassabb amerikai katonai bázis az USA határain kivül. Koszovó függetlensége nem más, mint amerikai protektorátus. De ezen kívül például szolgálhat az európai országok feldarabolására, mint Belgium, Spanyolország... És ki a miniszterelnöke e „független” Koszovónak? Hashim Thaci. Egy kanadai professzor, Michel Chossudovski, egy febr. 12.-én megjelent tanulmányában néhány adatot idéz az 1-2 évvel ezelőtt megjelent angol sajtóból: „A koszovói Demokrata párt vezetője, Hashim Thaci az UCK volt parancsnoka (...) szerves kapcsolatban áll a vidék szervezett bűnöző gárdájával”. „Az UCK kapcsolatot tart fenn az összes kábitószeres bandával Közép- és Távol-Keleten.” Megbízható források jelzik, hogy egy bűnszövetség” a Denica csoport, amit Hashim Thaci hozott létre, ellenőrzi a kriminális üzletek 10-15 %-át (fegyverek, kábitószer, autólopás, cigaretta, prostitució).” És a kanadai professzor így folytatja: „Az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek támogatnak egy olyan kormányt, melyet egy ismert bűnöző vezet,” mint az UCK hirhedt parancsnoka, Hashim Thaci, akit Bin Laden táborában képeztek ki, akit 2003-ban egy Interpol-ankét keretében, Budapesten letartóztattak, de a NATO felszólítására azonnal szabadon engedtek. Információ és vita, c/o Entente internationale des travailleurs, 87, rue du Faubourg Saint-Denis, 75 010 Paris - FRANCE

Nemzetkozi informaciok 277.sz. Nemzetközi Egyetértés hírek

Nemzetközi információk 2008.mŕrc.18.

N° 277.sz.

ŕra : 0,50 euro

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja Bemutatŕs/tartalom: Spanyolorszŕg: a Spanyol Szocialista Munkŕspŕrt győzelmét hoztŕk a mŕrc.9-i törvényhozŕsi vŕlasztŕsok. A Cortčz-ben és a szenŕtusban is listŕt ŕllított POSI deklarŕciójŕt publikŕljuk, mely egy szocialista aktivista halŕlŕt okozó tŕmadŕs mŕsnapjŕn született meg. Franciaorszŕg: a mŕrc. 9-i helyhatósŕgi vŕlasztŕsok első fordulója utŕn a független munkŕspŕrt ŕllandó bizottsŕgŕnak deklarŕciója: ŤA voksok a szakítŕst követelik!ť Az alapító kongresszus készülődőben… USA: interjů Alan Benjaminnel, az The Organizer szerkesztőjével. A Nemzetközi Egyetértéshez tartozó aktivistŕk: ŤKi akar a népakarat szerinti valódi vŕltozŕst hozni?ť Ecuador: ŤMegŕllj a katonai beavatkozŕsnak! Nemet a hŕborůra! Az ecuadori szuverenitŕs védelmében!ť Munkŕs-, demokratikus és diŕkszervezetek mŕrc. 6-i felhívŕsa. Romŕnia: Mŕrc. 16-i nemzeti szakszervezeti konferenciŕt tartanak a bebörtönzött bŕnyŕszok kiszabadítŕsŕért. Miron Cozma nyilatkozata. A Népi ellenŕllŕs moldŕv marxista szervezet az európai fővŕrosokban a romŕn nagykövetségekhez fordul. Pakisztŕn: a WWO (Dolgozó Nők Szervezete) mŕrc. 8-ŕn: ŤAz asszonyok felhívŕsa a hŕborů ellen. Békét akarunk!ť Oroszorszŕg: a Nemzetközi Egyetértés tŕmogatja a Zashita Truda végrehajtó bizottsŕgŕt ŤSzolidaritŕsi felhívŕs a Kholodmas éhségsztrŕjkolóival.ť Fizess elő a Nemzetközi informŕciókra! Végy részt az Egyetértés kampŕnyaiban! Spanyolorszŕg Növekedő polarizŕció A mŕrc. 9-i törvényhozŕsi vŕlasztŕsok a Spanyol Szocialista Munkŕspŕrt győzelmét hoztŕk 43, 6 %-kal, 169 képviselővel (az abszolůt többség 176), az ůjfrankoista Néppŕrt követi 40,3 %-kal és 153 képviselővel. Mindkét formŕció növelte eredményét a nacionalista pŕrtok (pl. a katalóniai Unió) rovására. A kommunista pŕrt vezette koalíció, az Egyesült Bal hŕtrŕl, 5 képviselőjéből 2 maradt. Az egész kampŕny jellemzője a durva összecsapŕsok sorozata a szocialista vezetők és Aznar ůjfrankoista pŕrtja között. Utóbbi élvezte a katolikus egyhŕz és az ŕllamapparŕtus többségének tŕmogatŕsŕt. A vŕlasztŕsok előestjén egy szocialista helyi képviselőt Mondragon kisvŕrosban meggyilkoltak. A merényletet az ETA katonai szŕrnya vŕllalta magŕra. A POSI magyarŕzata: ŤA tŕmadŕs a baszk és a többi nép közötti viszŕly szítŕsŕra szolgŕl, azonfelül megerősíti a frankoista reakciót,a birŕkat és az ŕllamapparŕtust, melyek a munkŕsosztŕly szervezeteit az antiterrorista harc nevében korlŕtozzŕk. Így a vŕrakozŕsnak megfelelő kormŕny létrehozŕsa is nehéz lesz, olyan kormŕnyé, mely demokratikus megoldŕst talŕl a baszk kérdésre és mŕs gondokra (…). A vŕlasztŕsi kampŕnyba a dolgozók eddig soha nem lŕtott módon avatkoztak be, sztrŕjkok sorozatŕval tudattŕk elvŕrŕsaikat, követeléseiket. Vilŕgosan kimondtŕk, hogy nem a multinacionŕlis vŕllalatok érdekeinek védelmét szeretnék, az ingatlanspekulŕnsokét, ahogyan az Európai Unió vŕrja, hanem a többség igényének kielégítését és demokratikus döntéseket.. A demokratŕk egysége a kirŕly és Brüsszel keresztapasŕgŕval az antiterrorista küzdelem nevében azt jelenti, hogy a dolgozókkal akarjŕk megfizettetni a vŕlsŕgot munkanélküliséggel, elbocsŕjtŕsokkal, ůj szociŕlis ellenreformokkal, drasztikus nyugdíj-megnyirbŕlŕssal. A tulajdonosok szervezetének elnöke mŕr jelezte a kormŕny elnökhelyettesének

szŕndékŕt arról, hogy mŕrc. 10-én üljenek össze a szakszervezetekkel..ť Andreu Camps “Nem akarunk ůj Koszovó lenni!” A neofrancoista néppŕrti vezetők az egész kampŕny alatt arról tettek tanubizonysŕgot, hogy céljuk a baszk és katalŕn nép elleni összüközés provokŕlŕsa. Az ETA vezetői néhŕny napja bevallottŕk, hogy követendő modellként Koszovó szolgŕl szŕmukra. Baszkföld dolgozói és szakszervezetei azt mondjŕk: nem akarunk Koszovó lenni! Ezt vallja a POSI is, mely 43 listŕt ŕllított (52-ből), a Cortez-ban 8 ezer szavazatot, a szenŕtusban 22 ezret kapott. A szocialista pŕrthoz írt nyílt levelében a népek közti ellentét szítŕsŕt elítéli, a politikai, szociŕlis és gazdasŕgi vŕlsŕg megoldŕsŕra demokratikus eszközök bevetését kéri, amelyhez szakítani kell nemcsak a monarchikus berendezkedéssel, de az Európai Unióval is. A.C. Franciaorszŕg 2008. jůn. 14.-15. A független munkŕspŕrt alakuló kongresszusa Az ŕllandó bizottsŕg deklarŕciója Semmi kétség: a mŕrc. 9-i kantonŕlis és helyhatósŕgi vŕlasztŕsok eredménye a köztŕrsasŕgi elnök és kormŕnyŕnak elutasítŕsŕt jelentik, s egyben az Európai Unió diktŕlta politikŕét is. A dolgok vilŕgosak: — Nemet az Arcelor és az ipar megsemmisítésére! — Nemet az Airbus 2 ezer munkahelyének ŕthelyezésére az USA-ba! — Nemet az üzemek ŕthelyezésére és bezŕrŕsŕra! — Nemet a munkanélküliségre és nyomorůsŕgra, nemet a bérek és nyugdíjak befagyasztŕsŕra! A nép kimondta: igent az ipari kulcsszektor és a bankok ŕllamosítŕsŕra, igent a privatizŕlt szolgŕltatŕsok közszolgŕltatŕssŕ visszafordítŕsŕra! Mŕrc. 9-én a nép azt mondta: nemet a közszolgŕltatŕs lerombolŕsŕra, nemet a Posta, a vasůt privatizŕlŕsŕra, az ŕllami központi adminisztrŕció megkurtítŕsŕra. Nemet a tŕrsadalombiztosítŕs és a nyugdíjintézmények felosztŕsŕval elérendő likvidŕcióra, a kórhŕzak és szülőotthonok bezŕrŕsŕra, a Munkatörvénykönyv eltörlésére, a szüleink és nagyszüleink ŕltal kivívott kollektív szerződések eltűnésére, az ideiglenes, bizonytalan munkavégzésre! Mŕrc. 9-én a nép a bérek és jövedelmek Brüsszel ŕltal kényszerített befagyasztŕsŕra mondott nemet, a szociŕlis lakŕshŕlózat magŕnosítŕsa és megszüntetése ellen szavazott. A nép az Attali-jelentésre mondott nemet, a regionalizŕcióra, mely a köztŕrsasŕgot szétrobbantaná! A tömegek szavazata azt jelenti, hogy az Európai Unió ŕltalt diktŕlt falusi vidék elnéptelenedését nem fogadja el a francia nép! A nép nemet mondott a szakszervezeti mozgalomnak az európai direktívŕkat hajtószíjjá történő degradŕlŕsŕra! A szakszervezetek függetlenségét ne merje senki érinteni! Azt 1884-es törvény védi! Az ŕllam és az oktatŕs vilŕgi voltŕt 1905-ös! Igen a 36 000 településnek, a megyék védelmében, az oszthatatlan és vilŕgi köztŕrsasŕgi intézmények védelmében, melyeket az Unió likvidŕlŕsa fenyeget. Igent a politikai demokrŕciŕra! A rendszer csődjével szemben mŕs politika szükséges, mŕsnak kell helyettesíteni az V. Köztŕrsasŕg és az Európai Unió dekadens intézményeit. Riadó ! Sürgős felhívŕs!

A Ťbaloldali pŕrtokť mit felelnek? Ségolčne Royal meghirdette a tŕrsulŕst François Bayrouval. Pierre Mauroy, a szoc.pŕrt. vezetője ůgy véli, hogy ez a köztŕrsasŕgi elnököt szankcionŕlja, aki nem tudja tartani ígéreteit! Mit értsünk ezen? Sarkozyt kötelezni kellene ígéretei betartŕsŕra? Hŕt Sarkozy és Fillon mŕris tartjŕk azokat: Unió diktŕlta munkŕsellenes, antidemokratikus, köztŕrsasŕgellenes intézkedéseikkel! Ki érti az LCR*-t, mely a ‘szociŕl-liberizmus’ elleni kampŕny utŕn, a vŕlasztŕsok mŕsnapjŕn mŕr a legkisebb feltétel nélkül csatlakozott a szoc. pŕrt listŕjŕhoz, az Ťegész balť blokkjŕnak szükségességét hirdetve? * Kommunista Forradalmi Liga, Besancenot vezetésével. Ismételjük: a mŕrcius 9-i szavazŕs a szakítŕst fejezi ki A Sarkozy-Fillon kormŕny tŕmogatŕsŕnak megszüntetése az európai politikai elutasítŕsŕt is jelenti. A Köztŕrsasŕg felosztŕsŕt eurorégiókra, mint pl. az ŤAlpes-Méditerranéeť, mely két francia és hŕrom olasz térséget foglal magŕba… A reformokét, amelyekről tudjuk, hogy antireformok, a nyugdíjrendszertől a szakszervezeti képviseleten keresztül a nemzeti közoktatŕs privatizŕciójŕig… A mŕrc. 13-14-i európai csůcstalŕltozó két dokumentumot akar elfogadni: a) egy jelentést a szociŕlis védelemről, amely magasztalja a spekulatív nyugdíjalapokat és az Ťinformŕlis gondoskodŕstť idős személyek szŕmŕra; b) jelentés a munkaerőről, Franciaorszŕgot illetően a büdzsé megjavítŕsŕt célozva, különösképpen a helyi kollektivitŕst és a tŕrsadalombiztosítŕst (a jelenlegi munkaszerzôdések felülvizsgŕlata, kutatŕsi intézmények megszüntetése, stb.). Meddig folytatódhat? Mŕrcius 9. üzenete meghallgatŕsra kell talŕljon. A demokrŕciŕnak szakítani kell az Unióval. Konstatŕljuk, a helyhatósŕgi vŕlasztŕsokon fontos lépések történtek a munkŕsok és a lakossŕg szintjén a szakítŕssal szimpatizŕló platformok kialakulŕsŕban. A független munkŕspŕrt bizottsŕgai ŕltal tŕmogatott listŕk eredményei jeletősek. A nép ezt mondta: ŤElég volt! Véget vetni ennek a politikŕnak!ť, ezt követelik az elnyomottak, a lakossŕg óriŕsi tömege, a sztrŕjkolók, a tüntetők. A vŕlasztŕst megelőző napokban szülők és pedagógusok, kisegítő személyzet és nyugdíjasok együttes akcióiban is ezt fejezték ki. Erre a követelésre vŕlaszolni kell. Demokratikus módon. Az uralkodó osztŕly intézményei gyatrŕk. A nép joga, hogy vŕltoztasson rajtuk. Szuverén Alkotmŕnyozó Nemzetgyűlés, népi küldöttekkel a valódi demokrŕcia kontůrjŕt meg tudnŕ rajzolni. Ellent tudna ŕllni az Uniónak, amely minden népnek ugyanazt ajŕndékoznŕ: munkanélküliség, nyomor, bizonytalansŕg, hŕborů és széthullŕs, mesterséges ŕllamok, mint Koszovó… Csak ez tudna létrehozni egy olyan bŕzist, mely az európai szabad népek és nemzetek uniójŕhoz vezetne, amiről pŕrizsi konferenciŕjŕn 19 orszŕg küldötte felhívŕst intézett febr. elején. — Szuverén Alkotmŕnyozó Nemzetgyűlést; — Szakítŕst az Európai Unióval; — Sürgős tervet a lakossŕg életszükségleteinek biztosítŕsŕra. Egy pŕrt kell, munkŕspŕrt, osztŕlyharcos pŕrt, amely nem fél a tŕrsadalmi osztŕlyok közötti hatŕr egyik és csak azon oldalŕra ŕllni. Egy magŕntulajdonosoktól, kormŕnytól és Európai Uniótól független pŕrtot! Internacionalista pŕrtot! Egy pŕrtot a demokrŕciŕért!

Ehhez a pŕrthoz mŕr 8 ezren vagyunk. 200 település helyhatósŕgi vŕlasztŕsŕn 6 ezer jelöltet tŕmogatunk. Alapító kongresszusunk: Pŕrizsban, jůn. 14-15-én!

Csatlakozzatok! Pŕrizs, 2008. mŕrc. 10.

Kapcsolattartŕs: Comité permanent : 01 44 83 99 60 • Daniel Gluckstein, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 Paris • Gérard Schivardi, 9 route de Pouzols 11120 Mailhac • E-mail : [email protected] • Site internet www.conventionouvriereetsocialiste.com USA Ki tud olyan vŕltozŕst hozni, melyet az amerikai nép akar? Beszélgetés Alan Benjaminnel, az Egyetértéssel összeköttetésben lévő amerikai aktivistŕk lapja, a The Organizer szerkesztőjével A nem amerikai olvasó szŕmŕra az amerikai vŕlasztŕsok komplikŕltnak tűnnek, az azonos pŕrton belül ütköző Ťprimérť jelölésével, és a végén egyedüli jelölésükkel… a végén mindig csak egy demokrata, egy republikŕnus marad. Mi is ez a primerség és mik a szabŕlyok? Az eljŕrŕs abban ŕll, hogy minden ŕllam, minden pŕrt küldötteket vŕlaszt, akik nemzeti konvencióban összeülve megjelölik vŕlasztottjukat. Azért nem egyszerű, mert ŕllamokként vŕltoznak a szabŕlyok, eléggé kaotikus, végülis oda vezet, hogy a két nagy pŕrt ellenőrzi az egészet, így csak kettőjük végső jelöltje juthat a finŕléba. A republikŕnusok alkalmazzŕk a Ťgyőztes mindent viszť elvet, tehŕt, ha McCain nyeri egy ŕllamban, Kaliforniŕban pl. szavazatok többségét, övé lesz Kalifornia összes küldöttje. A demokratŕknak mŕs és sokféle szabŕlyaik vannak. Egyes ŕllamokban arŕnyos a küldöttek megjelenése, mŕsutt, mint pl. Floridŕban szintén a Ťgyőztes mindent viszť elvet gyakoroljŕk, ismét mŕsutt, mint pl. Ohióban és Georgiŕban nyitott primérek vannak, akŕrki, akŕrmilyen pŕrtból szavazhat az ŕllam demokrata pŕrti jelöltje kijelölésére. A republikŕnosok is, így stratégiŕjuk alapjŕn a republikŕnus jelöltet kevésbé veszélyeztető vŕromŕnyost is tovŕbbjuttathatjŕk. Persze, ez elképesztő. Mindehhez hozzŕ kell adni, hogy a jelöltek kivŕlasztŕsŕt a korŕbbiakban ismeretlen vŕlsŕg sůjtja. A soha véget nem érő iraki hŕborů miatt, a munkŕból élő lakossŕg életkörülményeinek – a feketék, elsősorban – eddig ismeretlen romlŕsa miatt, de az egész amerikai munkŕsosztŕlyt érintően. A dokkmunkŕsok sztrŕjkja, a General Motors vasmunkŕsai, a mozi és TV rendezőké a közelmůltban… Mi szól Obama melett? Meg kell érteni az amerikai népi mozgalom mélységeit, a feketék vŕltozŕst akarnak. Az iraki hŕborůból hazatérnek a sebesültek nyomorékon, fizikai és lelki sérülésekkel. Tömeges a lakŕsok elkobzŕsa a subprime-vŕlsŕg következtében, csak az autóvŕros Detroitban, hallottam, 20 lakŕsból egyet mŕr kiürítettek, ott van még a kifizetetlen orvosi szŕmlŕk problémŕja, olyan betegségek megjelenése, melyektől mŕr régóta megszabadulni gondoltunk, a new orleansi lakótelepek megszüntetése, a delokalizŕció következtében a munkahelyek elvesztése, a rasszista jelenségek szŕmŕnak emelkedése, a rendőri brutalitŕs növekedése, a bevŕndorlók elleni fellépésük… Az emberek vŕltozŕst remélnek ezzel a vŕlasztŕssal. A Barack Obama-jelenséget így kell nézni. Az emberek szenvednek, aggódnak, a Ťvŕltozŕstť halljŕk Obama szŕjŕból, aki nem tŕmogatja az iraki hŕborůt és azt ígéri, hogy ő vŕltozŕst hazna. Feketebőrű, tehŕt ez mŕs vŕltozŕs lenne. De Barack Obama képes lenne-e megfelelni ennek a vŕrakozŕsnak? Csak néhŕny fontos kérdésben elfoglalt ŕllŕspontjŕra utalnék: Bushnak a szemére hŕnyta, hogy nem a Ťvalóban terroristať ŕllamokat tŕmadta meg; egy Irŕn

elleni nukleŕlis hŕborůról beszélt, ha szükséges; pakisztŕni katonai beavatkozŕsról - amit a hadiipar ünnepelt. Belső ügyekben a NAFTA, CAFTA szabadkereskedelmi egyezményeket tŕmogatja, legutóbb a peruit (de a szavazŕson nem vett részt a szenŕtusban taktikŕból), Hillary Clintonnal együtt szavazott a Ťszégyen falŕrať a mexikói hatŕron, stb. Cynthia McKinney kampŕnya hogyan alakul? Jelöltsége nagy visszhangot vŕltott ki a szervezett fekete lakossŕg részéről. A régi halŕlra ítélt Black Panther, Mumia Abu-Jama deklarŕlta, hogy mozgalma csak illůzió volt. Ezért is van itt az ideje egy ůj mozgalom, politikai eszköz megteremtésének: az Újjŕépítés pŕrtjŕnak. Egy fekete aktivista ezt írta: Ťszükségünk van olyan politikai pŕrtra, amely a kétpŕrtisŕg ketrecén kívül van, a tömegek gazdasŕgi, szociŕlis érdekeit szolgŕlja. Ezért van a Power To The People-nak ekkora jelentősége. Ez a koalíció a szisztematikus vŕltozŕst vŕlasztja, ami az egyetlen módja a valódi vŕltozŕsnak.ť Fején talŕlta a szöget, azt hiszem. Mexikó 2008.ŕpr.4.5.6. A két amerikai kontinens mŕsodik konferenciŕja a szabadkereskedelmi egyezmények ellen, a népek szuverenitŕsa érdekében Ecuador Munkŕs-, demokratikus és diŕkszervezetek mŕrc. 6-i felhívŕsa Megŕllj a katonai agressziónak! Nemet a hŕborůra! Az ecuadori szuverenitŕs védelmére! Quito vŕrosŕban, az Ecuadori Köztŕrsasŕg fővŕrosŕban, 76 küldött gyűlt össze.Az olajszektor, az elektromossŕg, a köztisztasŕg, a vidéki tanŕcsi funkcionŕriusok, az egészségügy, a diŕksŕg, stb. képviselte magŕt. Ecuador és Venezuela szuverenitŕsŕnak megvédésére antiimperialista front létrehozŕsŕt hatŕroztŕk el az é-amerikai katonai beavatkozŕs veszélyét felismerve. Felhívŕs Mŕrcius elsején az ecuadori nép szuverenitŕsa ellen agressziót követtek el. Megŕllj parancsolunk! Az USA és a kolumbiai kormŕny együtt, fegyveresen követte el ezt a cselekedetet. A mantai amerikai katonai bŕzis szolgŕlt provokŕciós célként. A kolumbiai kommandók amerikai tisztekkel kísérve behatoltak Ecuador területére és alvŕs közben meggyilkoltŕk a fegyveres forradalmi erők harcosŕt, Raoul Reyest és 22 tŕrsŕt. Az agresszió érinti egész Amerika népét, azok békéjét, ůjra megmutatja, hogy a kolumbiai katonai erők az imperialzmus ŕltal tŕmogatva cselekednek. Az ecuadori katonai titkosszolgŕlatnak tudomŕsa volt a gerillák jelenlétéről, ennek ellenére a radarok működését megszüntették a gyilkossŕg elkövetése idejére. Az egyik fő célja az amerikai imperializmusnak Rafael Correa és Hugo Chavez kormŕnyŕnak destabilizŕlŕsa, a hŕborů kiszélesítése az egész kontinensre, a természeti kincsek (gŕz, olaj) birtokbavétele, annak multinacionŕlis vŕllalatok zsebébe helyezése egyenesen! Mi, Ecuador, Kolumbia és Venezuela munkŕsai, népei békét akarunk és testvériséget, nem az imperialista erők provokŕlta hŕborůt! Az alapvető élelmiszerek ŕra nőttön nő, a munka egyre bizonytalanabb. A kormŕnyoknak a külső adóssŕgfizetést fel kellene függeszteni, hogy szembenézhessen a fenyegető vŕlsŕggal! A tanulŕshoz való jogot ingyenessé kell tenni! A yankee-barŕt jobboldali rendszer mantai katonai bŕzisŕt meg kell szüntetni! Azt akarjuk, hogy földünk kincsei teljes egészében népünk javŕt szolgŕljŕk, ne a multinacionŕlis vŕllalkozŕsokat! Szembeszŕllunk a regionalizŕciós kísérletekkel nemzeti egységünk védelmében!

Nem tudjuk tolerŕlni az Alvaro Uribe-féle rendszereket, mely meggyilkolja a földet reklamŕló parasztokat, végez az elemi jogokat kívŕnó szakszervezeti felelősökkel, terrorizŕlja népét! Nem hagyjuk becsapni magunkat, nem akarunk Irak, Palesztina vagy Koszovó példŕjŕra kerülni, tudjuk, hogy a bűnös kezdeményezések az amerikai követségről indulnak. (…) Javasoljuk, hogy az egész kontinensen az amerikai követségek épülete előtt tiltakozzunk a békéért, a szabadkereskedelmi egyezmények, Washington beavatkozŕsa ellen! — El a kezekkel Columbiŕtól, Ecuadortól és Venezuelŕtól! — Ki az amerikaiakkal Mantŕból! — Békét akarunk! — Nemet a hŕborůra! — A munkŕsosztŕly hatŕrok nélkül létezik! — A yankee-barŕt militarizmus ellen! — Éljen a népek és dolgozók egysége! — Szociŕlis és szakszervezeti jogaink védelméért! — Egységfront az imperializmus ellen! Quito, 2008.mŕrc.6. A diŕkok javasolta nyilatkozatot a talŕlkozó egyhangůlag elfogadta. A quitoi konferenciŕn résztvett szervezetek: Fédération des travailleurs du pétrole d’Equateur, FETRAPEC ; Fédération des travailleurs de l’industrie électrique, FEDELEC ; Fédération des travailleurs de la santé de Pichincha (province dont la capitale est Quito), FETSAPI ; Fédération nationale des travailleurs municipaux et provinciaux d’Equateur, FETMYP ; Syndicat général de l’eau, EMASEO ; Syndicat unique des travailleurs de l’entreprise électrique de Rio Bamba ; Air du peuple ; Comité permanent pour la défense des droits des femmes travailleuses ; Mouvement de la gauche révolutionnaire (MIR) ; paysans de Chimborazo ; CETAPE, Comité d’entreprise des travailleurs de Pétro-Equateur ; comité d’entreprise des travailleurs de l’électricité de Bolivar ; Union des jeunesses du MIR ; Syndicat des employés de l’entreprise de l’eau et de la voierie ; Organisation socialiste des travailleurs, section équatorienne de la IVe Internationale ; Front de défense des travailleurs actifs et retraités de l’entreprise électrique Emelec ; Association de l’entreprise électrique Emelgur ; comité d’entreprise des travailleurs d’Emelgur ; Mouvement socialiste bolivarien ; CENAPECO, comité d’entreprise des travailleurs de Pétro-Commercial ; FETRAPIN, comité d’entreprise des travailleurs de PétroIndustriel ; Syndicat des travailleurs de EMAAP-Q ; Syndicat des travailleurs de Emelsucumbios (SA) ; comité d’entreprise des travailleurs de Emelsucumbios ; Syndicat de l’entreprise électrique de Miligro ; Syndicat des pétroproductions ; Fédération des étudiants de Polytechnique d’Equateur (FEPE) ; FES 21 (étudiants) ; Syndicat des travaux publics de Rio Bamba ; FETRAPIN, sous-comité de Shushufindi ; Syndicat général des ouvriers de Rio Bamba ; Mouvement pour la construction d’un Parti des travailleurs ; Syndicat du conseil provincial de Pichincha. Romŕnia Mŕrc. 16. Nemzeti szakszervezeti konferencia, a bebörtönzött bŕnyŕszok kiszabadítŕsŕra Az olténiai Targu Jiu vŕrosŕban a még hŕrom bebörtönzött bŕnyŕsz kiszabadítŕsa érdekében a szakszervezetek nemzeti konferenciŕt tartottak. 10 éves börönbüntetése letöltése utŕn Miron Cozma, a Zsil-völgyi bŕnyŕszszakszervezetek ligŕjŕnak, a Szent Barbara nemzeti konvenció és a bŕnyŕsz konföderŕció elnöke, a NMSZ tagja 1994-95-ben követeli szakszervezeti tŕrsai: Constantin Cretan (a targu jiu-i börtön), Vasile Lupu és Dorin Lois (barcea mare-i börtön) szabadonbocsŕtŕsŕt. Ionel Ciontu szakszervezeti vezető börtönbéli 2007. januŕri tragikus halŕla utŕn a többiek élete is veszélyben van. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 89. és 97. egyezménye, melyet Romŕnia is törvénybe iktatott és a bebörtönzöttek

ŕllapota követelik a szakszervezeti foglyok azonnali szabadlŕbra helyezését. A szakszervezeti felelősökhöz, a szakszervezeti szabadsŕghoz ragaszkodókhoz fordulok: mŕrc. 16-ŕn küldjék el képviselőiket, hogy egyesíthessük erőnket Cretan, Lupu és Lois azonnali kiszabadítŕsŕra. Miron Cozma, 2008.febr.27. Delegŕciók az európai fővŕrosok romŕn követségére A pŕrizsi konferenciŕn (febr.2.-3.) a Népi ellenŕllŕs marxista moldŕv szervezet aktivistŕi javasoltŕk, hogy a romŕn szakszervezeti bebörtönzöttek kiszabadítŕsŕra peticiót körözzünk, majd az alŕírŕsokkal keressük meg a romŕn követet mŕrc. 13-14-én. Pakisztŕni Dolgozó Nôk Szervezete (WWO) Asszonyok felhívŕsa a hŕborů ellen, a békéért Mŕrc. 8-ŕn a Nemzetközi Nőnapon is hallottuk a Chavez-kormŕny elleni imperialista hŕborůval fenyegetést, lŕttuk a palesztin asszonyokat és gyerekeket menekülni az izraeli fegyverek elől, a terroristŕk rejtegetésével vŕdolt afgŕn falvak felégetéset az amerikai légierők ŕltal. A 6 éve folyó afganisztŕni hŕborů eszkalŕlódik Pakisztŕnra is. Az imperializmus hinti a népek közötti gyűlöletet és félelmet, felhasznŕlva a kďlönböző nyelveket, vallŕsokat, nemi különbséget. Mi, asszonyok vagyunk az első és legnagyobb ŕldozatok… Békét akarunk! Egyesüljünk a békevŕgy nevében, lŕnyaink, fiaink, apŕink, fivéreink, férjeink és sajŕt életünk megvédésére! Olyan körülményeket akarunk, amelyben nyugodtan tudjuk etetni, nevelni gyermekeinket, nem kell fizikai és lelki bŕntalmakat elszenvednünk! Minden orszŕgban létezik a nők bŕntalmazŕsa, amit a hŕborůs viszonyok még elviselhetetlenebbé tesznek! Ezért hívunk mindenkit, hogy segítsen nekünk megakadŕlyozni a legszörnyűbb dolgot: a hŕborůt! A romlŕs, a hŕborů, a nyomorůsŕg gyökere az imperialista dominŕció, annak a rendszernek az uralma, mely kész embermilliók életének felŕldozŕsŕra a profit nevében! India, Pakisztŕn, Sri Lanka és Nepŕl asszonyai, tartozzatok akŕrmelyik vallŕshoz, beszéljetek akŕrmelyik nyelven, mondjuk ki együtt, hogy békét akarunk, demokrŕciŕt akarunk, jogegyenlőséget akarunk! Hívjuk az egész vilŕg nőaktivistŕit, kűzdjünk együtt a férfiakkal, hogy céljainkat elérjük, a kapitalista mondializŕció ellen, az imperialista hŕborůk ellen, a környezet lerombolŕsa ellen! Rubina Jamil, Working Women Organisation Alŕírom a ŤDél-Azsiai nők hŕborůellenes békevŕgya, a szubkontinens népeinek egységéért, a demokrŕciŕért és jogegyenlőségéértť felhívŕsŕt. Név :………………………..................................................................................utónév :……………………...... Szervezet :………………………………………………….................................................................................. Cím :…………………………………………………...........................................Orszŕg :……………………… E mail :………………………………………………….............................................Tel :…………………………

Fax :…………………………………………………..................................................Mobil :…………………… Küldés: WWO 93-A, Nawab Town, Raiwing Road, Lahore, Pakistan Tel : 5311319-5313906- Fax : 92-42-5314365 Email : [email protected] Oroszorszŕg Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése Kommüniké A Nemzetközi Egyetértés közzéteszi az alŕbbiakban a Zasita truda felhívŕsŕt, kinyilvŕnítja szolidaritŕsŕt az éhségsztrŕjkoló munkŕsokkal és követeli a hatósŕgokat a helyzet rendezésére. Felhívja a vilŕg munkŕsszervezeteit, hogy tiltakozzanak és ŕlljanak a Zasita truda mellé. Daniel Gluckstein, koordinŕtor A Zasita Truda végrehajtó bizottsŕga felhívŕsa A ŤKolodmasť éhségsztrŕjkolói szolidaritŕsra hívnak! Fenr. 5-én ŤKolodmasť üzem volt dolgozói (Jaroszlavl) és lŕnyvŕllalatai, a ŤYaroslavsky Kompressorť és ŤNTsKhTť harmadik éhségsztrŕjkukat kezdték, hogy min. 8 hónapos bérelmaradŕsuk kifizetését kiköveteljék. 2007. nov .végén kezdődött az utolsó éhségsztrŕjk, a törvényhozŕsi vŕlasztŕsok előtt, s akkor fejeződött be, mikor Liszicin kormŕnyzó vŕllalta a 2007. vége óta ki nem fizetett béreknek megfelelő többmillió rubel felszabadítŕsŕt. Ígéretét soha be nem tartotta. A Yaroszlavli hűtőszekrénygyŕrtó üzem munkŕsainak harca a bérek nem fizetése ellen 2005. óta tart. 2006-ban a munkŕsok elzŕrtŕk a ŤKholodmashť és a ŤYarKoť igazgatóit, ennek következtében az ügyészség és a kormŕnyzóhelyettes részvételével tŕrgyalhattak a kollektív szerződésekről. A munkŕsokat becsaptŕk. A üzem szakszervezeti vezetőjét, Olga Bojkót elbocsŕtottŕk. Az üzem csődött jelentett, az eljŕrŕs ma is folyik. 2007 decemberében a létszŕmot ůjra csökkentették. Annak ellenére, hogy bizonyos hírek keringtek arról, hogy egy moszkvai cég megveszi a gyŕrat, ma mŕr az elhagyatott. Jövője meghatŕrozhatatlan. A hatósŕgok ŕltali ígéretek csak ígéretek maradtak. A jelenlegi éhségsztrŕjk februŕr 25-én reggel 11 órakor kezdődött. Hat férfi vesz részt benne, mintegy 15 munkŕs és aktivista tŕmogatja őket. Az üzem előtt őrök ŕllnak, nem engedik közeledni az embereket, két sŕtrat mŕr széttéptek. Nappal 0 fok körüli a hőmérséklet, éjjel leszŕll minusz 6-ra. A Kolodmas és szakszervezetük, a ŤZashitať azokhoz fordul, akik nem maradhatnak közömbösek! Tovŕbbítsŕtok az üzenetet, értesítsétek a médiŕt! Telefonŕljatok vagy írjatok a területi adminisztrŕciónak: Yaroslavl, kerületi kormŕnyzó : Vakrukov Szergej Alekszejevics Tel : 8 (4852) 32-93-61 Fax : 8(4852)73-05-65 E-mail: gubern <mailto:[email protected]> Követeljétek az igények azonnali kielégítését!

Szolidarítŕsi üzenetek: Tel : 8 906 637 98 11 (Vlagyimir Alekszejevics Vinogradov) vagy [email protected] a Zashita Truda végrehajtó bizottsŕga Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien ŕ la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chčques ŕ l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 8000 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP Kapcsolattartŕs Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected] Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lčs-Chevreuse

Tavaszi köszöntő Baranyi Ferencnek, Kossuth-díja alkalmából Szepes Erika Nagy öröm érte a legszebb tavaszi ünnepünk, március 15-e alkalmából mindazokat, akik szeretik, tisztelik, pályáján figyelemmel követik Baranyi Ferencet: az őt régen megillető Kossuth-díj végre méltó gazdára talált.

Tavaszi köszöntő

Baranyi Ferencnek, Kossuth-díja alkalmából

Nagy öröm érte a legszebb tavaszi ünnepünk, március 15-e alkalmából mindazokat, akik szeretik, tisztelik, pályáján figyelemmel követik Baranyi Ferencet: az őt régen megillető Kossuth-díj végre méltó gazdára talált. Ez ünnep alkalmából a magyar kormányzat egy új díjat is létesített, a 35 éven aluli fiataloknak szánt Március 15-e díjat. Bizony, én ezt is szívesen láttam volna Baranyi Ferenc kezében: a díjazottak közül feltétlenül ő képviseli leginkább ama hajdani ifjak szellemét, lendületét, a közösségért mindent vállalás fáradságát és – nem ritkán – kockázatát. De hát a márciusi ifjak forradalmi lelkületét úgysem lehet egy életkorhoz kötött díjjal méltatni: örökké él az az olyan, felelősségteljes alkotóban, mint Baranyi, és örökké él az a szeretet is, amivel ő közönségéhez és közösségéhez fordul .És ezt a szeretetet mindazok viszonozzák, akik felé irányul: Baranyi köteteinek bemutatóin kígyóznak a dedikálásra várók sorai, előadásain vastapssal ünneplik nézői, hallgatói. Mindezen barátok, tisztelők nevében, az irodalmi szakma azon részének, amely még igényli a képviseleti költészetet, barátai, a Nagy Lajos Társaság nevében szívünkben igaz örömmel köszöntöm a neki járó díjat sokszorosan kiérdemelt, szeretetétől és forradalmi lelkétől örökifjú Baranyi Ferencet

Budapest, 2008. március 18-án

Szepes Erika

A Nagy Lajos Társaság elnöke

Szepes Erika fenti sorai hűen tükrözik a Világszabadság szerkesztőségének a véleményét is , Baranyi Ferencet már régen a szívünkbe zártuk , mint olyan írót , aki a magyar dolgozó nép hű fiaként a legmagasabb művészi szinten fejezte ki népünk érzéseit , vágyait , bánatát és eszményeit .

Jakócs Dániel

A Világszabadság szerkesztőségének nevében

Kertész Ákos Kossuth-díjas Gyimesi László Az írót köszöntjük kitüntetése alkalmából.

KERTÉSZ ÁKOS KOSSUTH DÍJAS

„A művészet egyfajta reneszánszában reménykedem. A fiktív, átélt történet örömélményt ad, hiszen veszélytelenül megélhetek egy másik sorsot. Ez az érzés újra meg kell találja az utat az emberekhez. Ha a művész akar is, mer is, tud is igazat mondani, úgy, hogy a közönség meg is értse, akkor nem kell attól tartania, hogy a jövőben nem lesz rá szükség.” – mondta nemrégiben egy interjúban Kertész Ákos, a Kossuth-díj legújabb kitüntetettjeinek egyikeként. A józan ész reneszánszának ígérete is felsejlik ebben a kitüntetésben – ritkán került hasonlóan jó, méltó helyre ez a díj. Makra és Zakariás megteremtője, a sikeres prózai művek, filmforgatókönyvek alkotója azon elkötelezett, a megalázottak és megszomorítottak, a kirekesztettek sorsával szolidáris, az aktuálpolitikai felhangoktól mentes baloldali írók közé tartozik, akiknek a szolgálat nem vállalás, hanem életforma. A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság, a Világszabadság szerkesztősége, és természetesen a magam nevében is gratulálok a kitüntetéshez, s kívánok az örökifjú mesternek további sikeres alkotó éveket, magunknak pedig újabb megrendítő, felemelő Kertész Ákos-műveket.

Gyimesi László

Nemzetkozi informaciok 278.sz. Nemzetközi Egyetértés hirek

Nemzetközi informŕciók 2008.mŕrc.25.

278.sz.

ŕra : 0,50 euró

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Bemutatŕs/tartalom: Magyarorszŕg: egy, a csacsaki talŕlkozón és a pŕrizsi, febr. 2-3-i konferenciŕn is résztvevô magyar küldött beszŕmol a kormŕny szervezte mŕrc. 9-i referendumról, melyen a lakossŕg tömegesen visszautasította az Európai Unió kikényszerítette ellenreformot. II. amerikai konferencia (Mexikó): előkészületei. ŤA kontinensen északtól délig, a dolgozók ellenŕllnak az imperialista befolyŕsnak. A konferenciŕval az ellenŕllŕs egységének megszervezése kezdődhetť. USA: Cynthia McKinney, a ŤPower to peopleť koalíció színesbőrű jelöltje részt fog venni ezen a konferenciŕn. Febr. 19-i nagygyűléséről (a marylandi egyetem hallgatói előtt) tudósítunk néhŕny részletet. Peru: a Perui Általŕnos Munkaföderŕció (CGTP) alŕírta a konferencia felhívŕsŕt. Vitaindítvŕnyŕt tesszük közzé. Bolívia: A Chispa deklarŕciója: ŤBolívia egységéért és szuverenitŕsŕért. Mobilizŕció az oligarchŕk és az imperializmus ellenť Kamerun: ŤÉhséglŕzadŕsť. Tŕrsadalmi mozgósítŕs a nyomor ellen. Kína: Részlet a kínai ŤInformŕciós levélbőlť. ŤA magŕntulajdonra épülő rendszer vŕlsŕga, amely a nyugati óriŕsi bankveszteségekben a Ťsubprimeť kölcsönök következtében nyilvŕnul meg, Kínŕt sem kerülik el (...) Miért kellene elfogadni, hogy a piacgazdasŕg diktŕlja a törvényt az élelmiszerŕrak befagyasztŕsŕnak és ellenőrzésének tiltásáról, mely ŕrak 50 %-kal emelkedtek egy év alatt?ť Romŕnia: A Represszió elleni bizottsŕg (Cicr) delegŕtusa meglŕtogatta Romŕnia franciaorszŕgi nagykövetségét. A delegŕció a pŕrizsi konferencia és Miron Cozma felhívŕsŕnak tett eleget.

Fizess elő a Nemzetközi informŕciókra! Tŕmogasd a Nemzetközi Egyetértést! Magyarorszŕg Referendum: a dolgozók és a nép visszautasította az uniós követeléseket 5-ből két vŕlasztó nemet mond a tŕrsadalombiztosítŕs privatizŕciójŕra A sajtó nagyokat hallgatott arról, hogy az ellenreformot visszautasította a magyar nép, azokat a vŕltozŕsokat, melyek mindenhol Európŕban az Unió égisze alatt meg akarják semmisíteni a tŕrsadalombiztosítŕst. A Csacsakon és Pŕrizsban résztvett magyar küldöttek ismertetik a körülményeket. Együtt vettünk részt a csacsaki találkozón, aztán az európai konferencián Párizsban azokkal a német szakszervezeti delegátusokkal, akik hozzászólását különösen értékeltük. Elmondták, hogy Lipcsében a lakosság helyi népszavazŕson 80 %-ban a privatizációtól és spekulációtól fenyegetett szociális lakások megtartásárára szavazott. Szeretnénk folytatni a dialógust velük, folytatva sajŕt magyar tapasztalatainkról. Magyarországon is a nemzetközi spekuláció privatizációs lavinájához asszisztálunk manapság, kórházakat, a szociális védelmet, közszolgáltatást, vasutat temet maga alá, a mezőgazdaságról nem is beszélve.... Azóta, mint az elmondott németországi szociális mozgalom visszhangja, Magyarországon is a szakszervezetek dec. 15-i közösen meghirdetett sztrájkja melletti petíció cirkulál annak érdekében, hogy a kormány ne törvényesítse a társadalombiztosítŕs magánkézbe kerülését. A petíciót mi is támogattuk. Jelenleg pedig mintegy 600 ezer magyar írta alŕ. Márc. 9-én referendumot tartottak 3 kérdésről. A lakossŕg 50,5%-ban vett részt, hogy: 83%-ban nemet mondjon az orvosi vizitdíjra, 84%-ban nemet a kórházi napidíjra, 82%-ban nemet az oktatás fizetésére. Nyilvánvalóan, mint minden népszavazás mögött, ahogyan Magyarországon is, folyik a politikai játék… Orbán, az ellenzék vezére saját javára akarja fordítani a petíció erejét – ahogyan a népszavazás kiprovokálásában is része volt – Gyurcsány, az exkommunista-újszocialista privatizálóval szemben. Orbán, a korábbi miniszterelnök, mikor hatalomban volt, éppúgy privatizált. Akkor persze Magyarország még nem volt tagja az Európai Uniónak, de mindketten buzgón, egyik a másik után követik a brüsszeli direktívákat, mely szerint semmi nem állhat útjában a szabad és befolyásolatlan versenynek, tehát magántulajdonnak. A politikai játékoktól a lakosság, a dolgozók undorodnak már, éppen ezért 49,5 %-uk el sem ment szavazni. Azoknál, akiknek elegük van és nem akarják sem ezt, sem azt a politikai erőt, az arány nyilván azok oldalára billen, akik nem akarják fizetni az iskolát, sem a kórházi átalányt, sem az orvosi vizitet. Mindez a magyar dolgozók mélységes ellenállását mutatja és azt az akaratot, hogy az általuk létrehozott szociális jogokról lemondani nem hajlandók. A fentieket azért tartjuk szükségesnek közölni, hogy harcotokat bátorítsuk. Ne habozzatok tudatni velünk a ti harcotok apróbb-nagyobb lépéseit. Testvéri üdvözlettel…

Szerkesztőség: mŕrcius 9. Pŕrizsban és Budapesten A francia sajtó bőségesen ontotta a mŕrcius 9-ről szóló tudósítŕsokat a francia heyhatósŕgi és a spanyol törvényhozŕsi vŕlasztŕsokról. Érdekes módón, egyetlen cikk sem tett említést arról, hogy Magyarorszŕgon népszavazŕst tartottak. Mintha a belépésekor a nagy csinnadrattŕval köszöntött orszŕg egyszerűen hip-hopp nem létezne! A referendum 3 kérdést tett fel. Az első: ŤEgyetért-e az orvosi vizitdíj fizetésével?ť, 83 % nemmel vŕlaszolt. A

mŕsodik: ŤEgyetért-e a kórhŕzi napidíj fizetésének bevezetésével?ť, 84 % vŕlaszolt nemmel. A harmadik: Ť Egyetért-e a tandíj fizetésével? ť, 82 % nemmel vŕlaszolt. A hŕrom intézkedést néhŕny hónapja vezette be a magyar kormŕny az Európai Unió igényeinek kielégítésére (az ŕllami büdzsé lefaragŕsa, konvergencia - a ford.) azokon a területeken, amelyen a vívmŕnyokat évtizedek óta létező szociŕlis törvények biztosítottŕk. A kormŕnyt a szocialista Gyurcsŕny vezeti a liberŕlis pŕrttal koalicióban. A magyar törvények köteleznek arra, hogy a népszavazŕs eredménye folytŕn a můlt év ŕprilis 1-től visszatérítsék a kiadŕsokat. Tegyük hozzŕ, hogy egy szakszervezeti petíció is forog, mely mŕr közel 600 ezer alŕírŕst gyűjtött a 10 milliós orszŕgban, melyben a tŕrsadalombiztosítŕs privatizŕciójŕnak megakadŕlyozŕsa a cél. Tetszik vagy nem, ez bizony európaellenes egység. Franciaorszŕgban a helyi vŕlasztŕsok, Magyarorszŕgon a népszavazŕs (…) Munkŕsinformŕciók 836.sz. (részlet) USA Az ůjjŕépítők pŕrtja érdekében színesbőrű elnöki jelölt kampŕnya Cynthia McKinney: “Miért vagyok jelölt az elnökvŕlasztŕsi kampŕnyban?” 2008.febr.19-én Cynthia McKinney a marylandi egyetemistŕkhoz, oktatóikhoz és aktivistŕkhoz fordult egy nagygyűlés keretében. Részletek: Ť2007.mŕrc. 17-én, a születésnapomon a Pentagon előtt nyilvŕnosan deklarŕltam függetlenségemet a Demokrata pŕrttól. Hogy miért? A kongresszusi demokratŕk többsége megszavazta a hŕborů folytatŕsŕra a pénzügyi alapokat. Én, a magam részéről, résztvettem, ahányszor csak tudtam, a hŕborůellenes tüntetéseken Washingtonban, Chicagoban, New Yorkban, Kaliforniŕban, mivel a hŕborů, a borzalmak befejezése nagyon fontos szŕmomra.ť A parlamenti demokratŕk többsége megszavazta a hŕborů finanszírozŕsŕt, ő nem. Amikor a demokratŕk többsége voksolni akart a bevezetendő minimŕlbérre, ő nem tette. Amikor a demokratŕk többsége a Patriot Act visszahelyezésére (törvény a katonai bírósŕg előtti titkos tanůkról), ő nem szavazott erre. Bush pénzügyi politikŕjŕra sem szavazott. ŤElegem van mindabból, amit nem tettek megť, elhatŕrozta, hogy olyan mozgalmat keres, amely akar valamit tenni. Így kezdett el foglalkozni a Rita és Katrina hurrikŕnok ŕldozataival. Az orszŕg különböző vidékeire szétszórtak elhatŕroztŕk, hogy egyesülnek és megvédik érdekeiket egy olyan program keretében, hogy szavukat meghalljŕk ebben a fontos elnökvŕlasztŕsi időszakban. A program első pontja: a szabadsŕg. Ezt akarjŕk most rögtön és azt, hogy a szabadsŕg magŕba foglalja a becsületes vŕlasztŕst is. Hogyan lehetséges a vŕlasztŕsok megtartŕsa anélkül, hogy bŕrmi garancia lenne arra nézve, hogy az utŕna történtek megegyeznek-e a vŕlasztók szŕndékŕval? ŤAzt akarjuk, hogy a vŕlasztóknak igazi vŕlasztŕsuk legyen, ahogyan a Katrina-bírósŕg is megfogalmazta. Teljes foglalkoztatottsŕgot akarunk, ehhez szerveződni kell, a szabadkereskedelmi egyezményeket el kell törölni, a környezetet kímélni kell. Politikaii tanulmŕnyok szerint, ha a menedzserfizetések szerint emelkedett volna az órabér, annak mŕra minimŕlisan a 22 dollŕrt el kellett volna érnie. Most akarjuk azt a költségvetést, mellyel biztosítani lehet emberi szükségleteinket, egészségünket, elegünk van abból, hogy a multinacionŕlis vŕllalkozŕsok profitéhsége kerül mindig kielégítésre. Véget akarunk vetni a rendőri erőszaknak, a politikai bebörtönzéseknek, mint Mumia Abu Jamal és Léonard Peltier. A mi orszŕgunk a

bebörtönzések vilŕgbajnoka, ennek meg kell szűnnie.(…) A militarizmusnak is véget kell vetnünk, egyŕltalŕn nem kell ŕllomŕsoztatni sem csapatainkat külföldön. Ezt az erőnket a vilŕg megsegítésére kell fordítani. Politikai aspirŕciónk innen ered. Az Újjŕépítés pŕrtja nem létezik még, de platformjŕnak alapja megvan mŕr. Egy biztos: a hatalom birtoklói tartanak attól, hogy feketék és fehérek, politikai-vallŕsi eredetük különbözősége ellenére egyesülnek. Szeretnénk, hogy ez a félelmük valósŕggŕ vŕljon!ť Mi is az Újjŕépítés pŕrtja? Amerikai fekete aktivistŕk kezdeményezésével indult a mozgalom, közvetlen előzménye a new orleansi katasztrófŕt tůlélők drŕmai helyzete. De van egy ŕltalŕnosabb jelentése is. Az ‘ůjjŕépítés’ sok amerikai fekete aktivista szŕmŕra az észak-déli hŕborů utŕni időket idézi, a rabszolgafelszabadítŕst, mikor a feketebőrű népesség megkezdte az ůj szociŕlis és politikai bŕzison sajŕt ’ůjjŕépítését’, amit később eltiportak... II. amerikai konferencia 2008.ŕpr.4.-6. Mexikó Északtól délig a kontinensen széles szervezeti keretekben bontakozott ki a konferencia igénye. ŤNemetť a szabadkereskedelmi egyezményekre, a nemzeti szuverenítŕs megvédése, ůjraŕllamosítŕs, a Pemex védelme, a villamosenergia-iparé, a tŕrsadadalombiztosítŕsé a privatizŕció ellen. A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése (EIT) és a Demokratikus Nemzeti Konvenció (CND) kereteiben több tucat szakszervezeti és politikai szervezet írta alŕ a felhívŕst és jelezte részvételét. Közöttük a perui Dolgozók Általŕnos Konföderŕciója, a bolíviai Munkŕs Konföderŕció, az USA AFL-CIO vezetésének tagjai, a CUT, a brazil PT, mexikói parasztszervezetek, venezulelai aktivistŕk, chilei, guadelope-i, haiti, porto ricoi küldöttek. Ecuadorban, a Bush irŕnyította kolumbiai hadsereg agressziója mŕsnapjŕn 76 különböző szervezethez tartozó küldött jelölt ki maga közül 16-ot, hogy Mexikóba menjen. Ezen a héten a szervezőbizottsŕg megerősítette a szónokok jelenlétét, közöttük lesz Andrés Manuel López Obrador, ‘legitim mexikói elnök’, akinek megvŕlasztŕsŕt 2006-ban csalŕssal meghiusítottŕk, Cindy Sheehan hŕborůellenes aktivista, a san franciscoi szenŕtus független jelöltje, Cynthia McKinney a “Power to the People” elnökvŕlasztŕsi jelöltje. A dolgozók az imperializmus csapŕsait egyre hevesebben utasítjŕk vissza, s ennek az ellenŕllŕsnak a szervezeti formŕba öntése kezdődik a konferenciŕval. Bolívia Az orszŕg egységéért és szuverenítŕsŕért! Ütött a megmozdulŕs ideje az oligarchŕk és az imperializmus ellen! A népi mandŕtum tiszteletbetartŕsŕért, amely NEMET mondott az autonómiakövetelésekre a 2006-os népszavazŕson! IGENT a CPE népszavazŕsra, melyet az alkotmŕnyozó képviselôk többsége is tŕmogat! NEMET az oligarchŕk imperializmust tŕmogató, az orszŕgot megosztó referendumaira! Ugyanaz a detabilizŕciós terv, mely Bolíviŕban tŕmogatja az orszŕg megosztŕsŕt, Ecuadorban és Venezuelŕban a katonai beavatkozŕst azon kormŕnyok ellen, melyek nem fogadjŕk el a multinacionŕlis tôke uralmŕt. Ecuador, Venezuela és Bolívia az imperialista érdekek ůtjŕban ŕll. Az amerikai agresszió fenyegetésével szemben népeink ŕllítjŕk: szeretik a békét és nem akarnak hŕborůt, ki az északamerikai csapatokkal Dél-Amerikŕból! Bolívia felosztŕsŕnak terve imperialista elképzelés. 2006-ban népszavazŕson az orszŕg lakossŕgŕnak 55 %-a nemet mondott az elszakadŕsra, de az alulmaradottak nem fogadjŕk el a tényt. Azzal ŕlltak elő, hogy Beni, Pando, Tarija és

Santa Cruz tartomŕnyokban az igen győzött, így neki is lŕttak függetlenségük bizonyítŕsŕnak, az oligarchŕk stŕtuszt írtak, mŕjus 4-re népszavazŕst hirdettek Santa Cruzban. a legszegényebbeket fenyegetik, terrorizŕljŕk, akadŕlyozzŕk. Milliókat költenek kampŕnyukra, győzködik a lakossŕgot arról, hogy legjobb nekik az autonómia, az ellentétes véleményt vallókat megverik, üldözik. Mŕjus 4-re a Nemzetgyűlés is népszavazŕst hirdet a CPE-vel való egyetértésről és egy mŕsik a föld koncentrŕciójŕról. Az oligarchŕknak az egy ”ŕllamcsíny a demokrŕcia ellen”! A CPE a Nemzetgyűlés munkŕjŕnak gyümölcse, legkidolgozottabb terméke, melyről szavazni akarunk! A földkérdésben maga a santa cruzi Ruben Costa prefektus jelentette ki cinikusan: ŤNe ŕmítsunk a népet, a probléma nem a latifundiumok léte!ť. Persze! Azt próbŕljŕk most elhitetni a néppel, hogy nem a nagybirtokrendszerben, hanem a földet követelő parasztokban kell keresni a bűnöst! A boliviai nép igent mond CPE-re és nemet az oligarchŕk függetlenségére. Santa Cruz jelezte, hogy előrehozza népszavazŕsŕt, mert attól tart, hogy a voksolŕs ereményeképpen ismét igent mond a nép az orszŕg egységére és nemet a megosztŕsra. Amióta Sucre-ben független stŕtuszukat megszerkesztették, La Paz és Cochabamba ugyanazt teszi sajŕt megyéjében. Kitől kaptak felhatalmazŕst rŕ? Ezek az urak, ahogy szoktŕk, nem respektŕljŕk a nép szavazatŕt, Leopoldos, Marinkoviks, Costas, Manfed oligarchaurak összfognak Evo Morales és a nép ellen. Mi lehet a vŕlaszunk? Itt az ideje, hogy szervezeteink mobilizŕljanak az egységes Bolívia megőrzése érdekében! A Munkŕsközpont erre az egységfrontra hívja fel a dolgozókat! Egyesüljünk az imperializmus és oligarchalakŕjai ellen! Mindnyŕjan egyesüljünk az imperialista népellenes hŕborů ellen! LA CHISPA deklarŕciója, (a IV. Internacionaléval szimpatizŕló szekció) Peru Mexikó, 2008.ŕpr.4.-5.6. Mŕsodik kontinentŕlis konferencia A szabadkereskedelmi egyezmények ellen, a népek szuverenitŕsŕért A perui Általŕnos Munkaföderŕció (CGTP) nemzeti küldöttgyűlése Lima, 2008.mŕrc.15. Napirendi indítvŕny A CGTP azonnal és végleges kivonŕsŕt a nemzeti kormŕnyzŕsi egyezményből! Mŕrc.15-én Limŕban a CGTP perui többségi szakszervezet 250 küldöttel közgyűlést tartott. Mario Huaman főtitkŕrt küldi a mŕsodik amerikai kongresszusra. Széles vita bontakozott ki lambayaque-i (Peru északi megyéje) delegŕtus indítvŕnya nyomŕn, mely a CGTP azonnali kivonŕsŕt kéri a „nemzeti kormŕnyzŕsi megegyezés”-ből. A gyűlés a döntést többségi szavazŕssal későbbre halasztotta, a hŕrom hét můlva esedékes végrehajtó bizottsŕgi ülésig. Szintén döntött az egynapos nemzeti sztrŕjkról, Alan Garcia kormŕnyŕnak politikŕja elleni tiltakozŕsul. A küldöttgyűlés A következőkben felsoroltak indoklŕsaképpen: — A kormŕny terveit és törvényeit a multinacionŕlis és nagyvŕllalkozŕsok, az IMF és a Vilŕgbank szolgŕlatŕba

ŕllította, ezért folytatja privatizŕciós, koncessziós politikŕjŕt, a magŕn-köz asszociŕciójŕt. A jogi és pénzügyi stabilizŕciót a multik és hazai tŕrsaik érdekében biztosítja, ellenben visszautasítja a nemzeti és nemzetközi jogi hatŕrozatok alkalmazŕsŕt, melyek a helyhatósŕgi és mŕs szektorba való visszaintegrŕlódŕst írjŕk elő, visszautasítja a segítségnyůjtŕst, a népszavazŕst, Fujimori diktatůrŕja 728. dekrétumŕnak és a munkŕsellenes törvényeinek hatŕlyon kívül helyezését és az elbocsŕtottak milliók munkŕjukba való reintegnŕlŕsŕt; — Ez a kormŕny tönkreteszi az oktatŕst és az egészségügyet az önkormŕnyzatosítŕssal-regionalizŕcióval, munkanélkülivé téve pedagógusok ezreit, arra készül, hogy perspektivikusan tönkretegye a SUTEP és FENUTSSA és magŕt a CGTP szakszervezeteket; — A kormŕny olyan törvényeket hozott, melyekkel a nemzeti örökséget privatizŕlja, az amazóniai erdőket, a paraszti és indiŕn földeket, azokat multinacionŕlis vŕllalatoknak ŕtjŕtszva; — Olyan rendeleteket hozott a dolgozók, parasztok, az egész nemzet elért eredményei és vímŕnyai ellen, a 982.sz. törvényerejű rendelettel, amely kriminalizŕlja a tŕrsadalmi mozgolódŕst és tüntetést, engedélyezi, hogy az erőszakszervezetek lőjenek a tüntetőkre, s e rendeletet alkalmazta az agrŕrsztrŕjk idején és mŕjus 1-én, 10 halottat eredményezve; — A nemzeti kormŕnyzŕsi egyezséget azért hozta létre, hogy megakadŕlyozza vele a fujimoristaellenes népi mozgalmakat, a kormŕnypolitika alŕvetése eszközeként, ebbe belevonva a szakszervezeteket; — Mindennek értelmében követni kell a bŕnyŕszszakszervezet döntését, amely felszólítja FGTP-nket az egyezségből való kilépésre. Döntött, hogy: 1) A CGTP azonnal és végérvényesen vonja ki magŕt a nemzeti kormŕnyzŕsi egyezményből, mivel benne maradŕsa összeegyeztethetetlen a dolgozók, Peru népei és nemzeti érdekeinek védelmével. 2) Minden szakszervezetet felhív, hogy tegye ugyanezt, vonja ki magŕt a különböző Ťtanŕcsokbólť, hogy politikai és szervezeti függetlenségét megőrizze osztŕlyérdekeink szerint. Chiclayo, 15 mars 2008 Kamerun Nyomorellenes és éhséglŕzadŕs Kamerun az utóbbi napokban sůlyos tŕrsadalmi mozgalmat élt ŕt. A nyugalom ŕtmenetinek tűnik. Mi is történt? Levelezőnktől. Febr. 24-én Doualŕban a legjelentősebb ellenzéki pŕrt, a SDF tüntetésre hívott az alkotmŕny felülvizsgŕlata ellen, mely a jelenlegi kormŕnyzó erőnek megengedné a köztŕrsasŕgi elnök, Paul Biya ůjjŕvŕlasztŕsŕt. Az utolsó pillanatban lemondtŕk a szervezők, mivel tartottak az erőszakos rendőri fellépéstől. Joggal, mert az összejövetelt valóban brutŕlis módon szétverte a rendőrség. Febr. 26-ŕn a szŕllítók szakszervezete felhívŕsŕra a buszok és taxik sztrŕjkot kezdtek az üzemanyagŕrak csökkentése érdekében. A sztrŕjkot tömegesen követték, a lakossŕg elemi erővel fejezte ki elégedetlenségét helyzete alakulŕsa miatt, ŕtterjedt a fővŕrosra is Yaoundéra. Újsŕgcikkekből: ŤA tüntetők tŕblŕin: “Éhesek vagyunk!”, “Béremelést akarunk!”, “Elegünk van a munkanélküliségből!”, “Ami sok, az sok, munkŕt kérünk!”, “Paul Biyŕnak mennie kell! Nemet az alkotmŕnymódosítŕsra!”ť 2006.ŕpr. 28-ŕn Kamerun elérte a nagyon eladódosott szegény orszŕgok szŕmŕra történő adóssŕgcsökkentési kezdeményezés befejezését. De az IMF és Vilŕgbank adta Ťkedvezményeketť ahhoz kötötték, hogy a kormŕny vezessen be olyan intézkedéseket, melyeknek sůlyos következményei vannak a lakossŕgra nézve. Azóta két év telt el, nézzük, milyen konzekvenciŕi vannak. Egy év alatt a gazdasŕgi növekedés 3,2 %-ról 2,7 %-ra csökkent. A vŕsŕrlóerő csökkenése elviselhetetlenné vŕlt, gyakori az elektromossŕg- és a vizszolgŕltatŕs szüneteltetése.

Az építőiparban a cement hiŕnya az ŕrak hihetetlen emelkedéséhez vezetett: egy 35 kg-os zsŕk ára 6 000 F-ra růg (100 F=0,15euró), kétszerese az importliberalizŕció utŕni a 2007-es ŕrnak. Miniszteri rendelet kellett a pŕlmaolaj 550 F-on tartŕsŕhoz. Az ŕtlagbér havonta 35 000 F, de sok, a statisztikŕban meg se jelenő csalŕd 15 000-ből él. A fiatal diplomŕsok a munkanélküliség miatt igyekeznek elhagyni az orszŕgot. Egy interjůban 2006 szeptemberében Benoît Essiga, a CGT-Liberté elnöke magyarŕzza: ŤAzt gondoljuk, hogy az orszŕg bővében van mindenféle gazdagsŕgnak és tehetségnek. Jól gazdŕlkodva fejlődéshez vinne bennünket. Az adóssŕgkönnyítés egy szakasz ahhoz, hogy lehetővé váljon az orszŕg szuverenitŕsŕnak teljes megsemmisítése. A kapitalizmus liberŕlis koncepciója nem hoz semmi jót a kameruni népnek. Hogy ez ne így legyen, az egész rendszert meg kell vŕltoztatni ahhoz, hogy a gazdasŕgi vŕltozŕst elérjük.” A kameruni népnek szüksége van a kormŕnytól független, cselekvő szakszervezetekre és a nemzetközi intézményekre is, hogy a nyomorůsŕg pokoli spirŕljŕból kikerüljön. Kína Részlet a franciaorszŕgban publikŕlt "Informŕciós levélből" (283.sz.) Szerkesztőség Szörnyű ůjév A kínai dolgozók, pontosabban a messzi vidékről a nagyvŕrosokba busszal, vonattal igyekvő migrŕnsok szŕmŕra a Patkŕny éve rosszat jelez. Januŕr-februŕrban komoly hó és jegeseső 18 vidéket vŕgott el a külvilŕgtól, az 50 éve nem lŕtott időjŕrŕs következtében egy tucat repülőtér bezŕrt, vonatok szŕzai ŕlltak az elektromossŕg szünetelése miatt, hasznŕlhatatlan utak, autósztrádák foglyulejtették kamionok gépkocsik tízezreit. A migrŕns dolgozók órŕkat, napokat töltöttek a hidegben. Csak a kórhŕzakban volt villany, egyébként még ivóvíz sem. Guangzhou-ban pl. 600.000 dolgozó vŕrakozott az ŕllomŕs környékén. Összességében a kínai vasůt, mely 180 millió utast szŕllít, ekkor egyŕltalŕn nem működött. A vezetőknek talŕlkozókra kellett menni és ott magyarŕzkodni. Ugyanazok a vezetők, akik a széntermelés deregularizŕcójŕt elvégezték, sokszŕz bŕnyŕt bezŕrtak és az elektromossŕg jó részét magŕnosítottŕk. A szén ŕra a magassŕgokba emelkedett, az villanyét befagyasztották, nincs mód a berendezések modernizŕlŕsŕra. A drŕga megélhetés A klimatikus viszonyok szélsőségeivel az inflŕció megduplŕzódott, a lakossŕg nem bír lépést tartani vele. A nemzeti fejlesztési és reformbizottsŕg közölte, hogy jan.8-tól a cereŕliŕk, a hůs, a tej, a tojŕs, az étkezési olaj, a gŕz és olaj kontroll alŕ került. A januŕri hivatalos statisztikŕk szerint az olaj ŕra 58 %-kal nőtt egy év alatt, a birkahůsé 57 %-kal, a marhŕé 46 %kal, a disznóé 43 %. A nagytermelők figyelmét egyszerűen csak felhívjŕk, hogy az adminisztrŕció beleegyezését kérjék ŕremelésük előtt, a nagykereskedők 6 %-nŕl magasabbat 10 napon belül, 10 %-nal magasabbat egy hónapon belül kell bejelentsék. A fékezőhatŕs nem nagy, így az ŕrak emelkednek. Viszont a kormŕny jegelte a víz, a villany és a benzin ŕrŕt. Guangdong képviselői mŕr azt vizsgŕltŕk, hogy az élelmiszerjegyeket vezetik be, a csalŕdi szükségletek szerinti kvótŕval. De az ŕrak feletti kontroll nem egyeztethető össze a szabad versennyel, a piacgazdasŕggal, mégha az Ťszocialistať is… Wen Jiabao miniszterlenök januŕr elején bejelentette, hogy 2008 Ťa gazdasŕg szŕmŕra a legnehezebb leszť, elvileg a pénzügyi vŕlsŕg miatt és egy amerikai tőzsdeszakértő figyelmeztetett: ŤAz inflŕció gazdasŕgi probléma, de a tŕrsadalmi stabilitŕsra potenciŕlis veszélyt jelent.ť

Elképzelhetünk-e egy olyan Kínŕt, ahol a pénzügyi rendszer szakít a tőzsdespekulŕcióval? Eddig a spekulŕnsok szembetalŕltŕk magukat a nem konvertibilis yüannal – mely tehŕt nem ŕll rendelkezésre a nemzetközi spekulatív pénzpiacon –, de ha egyszer kinyitja a kapukat az európai és amerikai nagy bankok előtt? Sokan erről ŕlmodoznak. Minxin Pei, a China Reform Forum közgazdŕsza ezt írta a jan. 21-i ŤThe Financial Timesť-ban: ŤEgy tőzsdakrachnak Kínŕban sůlyos politikai következményei lennének” de, hogy a bukŕs utŕn visszanyerje a piac erejét, „Pekingnek meg kéne ragadni az alkalmat, hogy alapjŕig megreformŕlja a pénzügyi szektort”, vagyis „a külföldi tŕrsasŕgok tőzsdéjére való belépést fel kell gyorsítani” és „megszüntetni azt a kötelezettséget, hogy a külföldi pénzügyi tŕrsasŕgoknak kínai partnerrel kell rendelkezniük”. 2007-ben, hŕztartŕsok milliói vontŕk ki megtakarítŕsaikat az ŕllami bankokból, mert az inflŕció magasabb volt, mint a kamat (4 %). Ezt a pénzt a tőzsdén helyezték el abban a reményben, hogy apró nyereségeket érnek el, mert a kínai tőzsde 2 éve emelkedik... El tudunk képzelni egy tőzsdekrachot! A magŕntulajdonra épülő rendszer vŕlsŕga, ami a nyugati bankok gigantikus veszteségeiben érhető tetten, csak annyiban kerüli el Kínŕt, amennyiben tŕvol tudja magŕt tartani gazdasŕgilag és pénzügyileg a krízishelyzetben levő vilŕgpiactól. Abba pedig mŕr integrŕlódott, így hŕny milliŕrd dollŕrt fog veszíteni még Kína? Miért kell folytatni a piacgazdasŕgi köteléket? Miért kell törvényt hozni a Ťtiszta privatizŕciórólť? Miért kell profitŕlni még a hirtelenjött hidegben is az elektromos hŕlózat és –termelés privatizŕciójŕnak folytatŕsŕról? Miért kell elfogadni, hogy a piac diktŕlja a törvényeket és megakadŕlyozza az ŕllami ellenőrzést? A vita sürgőssé vŕlt, mert még nincs minden eljŕtszva. Kína még nem vŕlt egyetlen nagy speciŕlis gazdasŕgi zónŕvŕ. Pontosan ezért kezdenek érdeklődni a külföldi befektetők, még rentŕbilisabb tájék iránt mŕsutt, pl. Vietnamban. Romŕnia Constantin Cretan, Dorin Loďs és Vasili Lupu kiszabadulŕsŕt! A Represszió Elleni Nemzetközi Bizottsŕg (Cicr) delegŕciója Romŕnia pŕrizsi nagykövetségén A Represszió Elleni Nemzetközi Bizottsŕg (Cicr) delegŕciójŕt fogadta Marcel Ardelean Romŕnia pŕrizsi nagykövetének attaséja. A delegŕció a februŕri munkŕskonferencia megbízŕsŕból Miron Cozma, a 10 évet börtönben töltött szakszervezeti felelős kérésének megfelelően jŕrt el. Ugyanakkor Romŕnia spanyolorszŕgi, németorszŕgi, belgiumi, stb. követségein is fogadtŕk a hasonló küldöttségeket. A delegŕció megjelölte jövetele céljŕt: a három, még börtönben lévő bŕnyŕsz Constantin Cretan, Dorin Loďs és Vasili Lupu kiszabadítŕsa. A delegŕció emlékeztetett arra, hogy Ionel Ciontu, szintén szakszervezeti aktivista elhunyt a börtönben. Kiemelte, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 87.és 98. egyezményét, a szervezkedés szabadsŕgŕt ill. az egyezkedés és a sztrŕjkszervezés szabadsŕgŕt illetően, sérti a szakszervezeti vezetők fogvatartŕsa. Az NMSZ bizottsŕga és a Meridian szakszervezet is felvetette ezeket a kérdéseket. Marcel Ardelean kijelentette, hogy a Cicr lŕtogatŕsa előtt nem sokkal vett tudomŕst a dosszié bizonyos elemeiről, de nincs hatŕsköre azon kívül, hogy a bizottsŕgot fogadja, így javasolta, hogy Romŕnia magasabb hatósŕgainŕl (a köztŕrsasŕgi és az orszŕggyűlési elnöknél) jŕrjon el a delegŕtus. Ardelean hozŕtette, hogy egy feljegyzést fog készíteni a nagykövet szŕmŕra, aki tovŕbbítani fogja a delegŕció kérését a köztŕrsasŕgi elnöknek. A küldöttség a maga részéről közölni fogja mindezt a targu jiu-i szakszervezeti konferenciŕn mŕrc. 16-ŕn, hogy ők dönthessenek a tovŕbbi lépésekről. Szabadsŕgot Constantin Cretan, Dorin Loďs et Vasili Lupu szakszervezeti vezetőknek! G. Bauvert, ůjsŕgíró,

H. Rubinstein-Carrera, ügyvéd, a Cicr tagja; G. Fagnot, szakszervezeti felelős. Pŕrizs, 2008.mŕrc.13. Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien ŕ la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chčques ŕ l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 8000 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP Kapcsolattartás Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected] Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lčs-Chevreuse

Kozeledo belgiumi szakszervezeti valasztasok Flora ismerteto

Közeledő belgiumi szakszervezeti választások (ismertető)

A szakszervezeti társadalmi választások megtartására az ország több mint 6 ezer vállalatánál 2008. máj. 5-18. között kerül sor. A választás minden dolgozó joga (a nem szervezetteké is), ámde tisztségekre csak szakszervezeti tag választható.

A belga dolgozók szervezettsége az egyik legnagyobb az Európai Unión belül, 10 közül 6 munkavállaló szervezett, csak a skandináv országokban magasabb ennél (a többi országban jóval alacsonyabb). Különlegessége, hogy nem csak dolgozók a tagjai, hanem a munkanélküliek, előnyugdíjasok is (pl. a CSC tagjainak kb. 37 %-a ilyen). A munkásság soraiban gyakorlatilag teljes a szervezettség, a nagyüzemekben igen erős is, pl. vasipar, vegyipar ; az alkalmazottaknál, főleg a Ť kádereknél ť jóval kisebb. A választott szakszervezeti vezetőket (de még a meg nem választott, csak a választáson indulókat is) a törvény erősen védi, elbocsátani csak akkor szabad, ha komoly vétséget követ el, ill. technikai, gazdasági okokból, ekkor pedig a munkaadó alá kell vesse magát a munkaügyi bíróság vagy a paritásos bizottság procedúrájának (ami szomorú, hogy gyakran ez sem jelent akadŕlyt).

A három legnagyobb szakszervezeti tömörülés régiók szerint (forrás : Crisp 68.dosszié) :

keresztény (CSC)

szocialista (FGTB)

liberális (CGSLB)

megjegyzés

(nyelvi terület és lakosság száma) Vallon régió

387.795

563.591

50.325

francia-, németajků ter. lakossŕg: 3.435.879 fô

Brüsszeli régió

181.704

171.013

30.183

francia, holland lakossŕg : 1.067.162

Flamand régió

1.026.226

634.217

171.004

holland nyelvű lakossŕg : 6.117.440

Totál

1.601.278*

1.368.821

251.512

(*melyből 5.373 nem jelölt régiót) (nem számítva pl. a 30 ezer tagot számláló SDI-t, a (kis- és gyakran kényszer-)vállalkozók Ťsemleges és apolitikusť szervezetét)

Ahogyan a táblázat is mutatja, Vallóniában messze a szocialista FGTB Ť vezet ť, míg Flandriában a keresztény CSC. Annak, hogy ez így alakult, elsősorban történelmi okai vannak. Mindkettő tömörülés (pl. az FGTB legnagyobb szervezete a Setca, az alkalmazottaké), mindkettő nagyon komolyan veszi a dolgozói érdekvédelmét, legyen szó helyi vagy országos szakítópróbáról… Igazi osztŕlyharcos szervezetként részt vesznek az altermondialista mozgalmakban, a munka világának globalizációellenes megmozdulásaiban, a munkanélküliség ellen, a közszolgáltatás védelme érdekében, opponálnak az európai direktívákkal szemben: ŤFontos az üzem, de nem szabad csak azon belül maradni.ť

A választásokat négyévente tartják. Az a vállalat, intézmény, mely 50 fő dolgozót foglalkoztat (ebbe nem számít az egyéni vállalkozók, munkakölcsönzőből jött, stb. dolgozók hada), köteles egy munkavédelmi és vizsgáló bizottságot

létrehozni, főként a munkakörülményekkel foglalkozandó (stressz, zaj, stb.) Az, mely 100 főt számlál, tanácsot köteles létrehozni, mely nemcsak munkaszervezési, hanem gazdasági, szociális, pénzügyi kérdésekben is illetékes. Mindkettőben helye van a munkaadónak is.

A több mint 3,2 millió taggal rendelkező belga szakszervezeteknek komoly anyagi háttere van. Első számú bevételük a tagdíj, együtt a három nagy 2006-ban mintegy 380 millió eurót szedett be. A tagdíj függ a munkakörülményektől, az aktivitási szektortól, föderációtól, havi 10-12 euró körül lehet számítani. Másik jelentős forrás az ONEM-től (Munka Nemzeti Irodája) érkezik a munkanélküliek jövedelme fedezetére, mivel a szakszervezetek nyilvántartják őket, dossziét nyitnak mindegyikük számára és pénztárként szolgálnak (172 millió euró 2007-ben). Marad még néhány anyagi forrás : állami támogatás képzésre, kamatok (biztonságból, hogy az állam ne zárolhassa, külföldi bankokban elhelyezett összegek után), ingatlanból származó bevételek, azon szakszervezeti képviselők befizetése, kik résztvesznek pénzbeli elismeréssel járó tevékenységben. A részletek és az éves büdzsé nem publikusak, nem kell tudatni mindenkivel, hogy mennyi pénz van a sztrájkpénztárban, a Ťháborús kincstárbanť ! Egy részlet : 2005-ben a CSC 10,4 millió eurót fizetett ki sztrájkoló dolgozóknak…

A CSC több mint 62 ezer jelöltet, az FGTB több mint 50 ezret indít, a kampány megkezdődött.

Flora (Belgium)

MEGHÍVÓ MUNKÁSPÁRT 2006, BALOLDALI JÖV? FORUM Szertettel meghívunk Benneteket az általunk szervezett I. Országos Ifjúsági Találkozóra Célunk: egymás megismerése egy kötetlen beszélgetés mellett. "Ki mit gondol a mai magyar baloldalról ?"

MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006

BALOLDALI JÖVŐ FÓRUM

Szertettel meghívunk Benneteket az általunk szervezett I. Országos Ifjúsági Találkozóra. Célunk: egymás megismerése egy kötetlen beszélgetés mellett. "Ki mit gondol a mai magyar baloldalról ?" Időpont: 2008. április 05 14:00 óra Hely: Budapest, VII. kerület Nefelejcs utca 8. /Keleti pu.-hoz közel/ Elvtársi üdvözlettel: Barabás György Richárd Magyarországi Munkáspárt 2006 Baloldali Jövő Fórum

Bencz

B u d a p e s t, 2008

Nemzetközi informaciók 279.sz. Nemzetközi Egyetértés hírek

Nemzetközi informŕciók 2008.mŕrc.25.

279.sz.

ŕra:0,50 euró

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja Bemutatŕs/tartalom: Az amerikai földrész mŕsodik konferenciŕja ŤNemet a szabadkereskedelmi egyezményekre; a népek szuverenitŕsŕértť Mexikóban 2008. ŕpr. 4-5-én ül össze. Szónokok: Claudia Scheinbaum, Lopez Obrador legitim komŕnyŕnak energia és közvagyonügyi titkŕra (Mexikó); Daniel Gluckstein, a Nemzetközi Egyetértés koordinŕtora (Franciaorszŕg); Antonio Carlos Spis, a Dolgozók Központi Egysége (CUT) szakszervezet végrehajtóbizottsŕgi és a sao pauloi olajszakszervezet tagja (Brazilia); a mexikói bŕnyŕsz- és energetikai szakszervezet egy reprezŕnsa; Ezequiel Rosario, a SNTE 22-es szekciója (oktatŕsi dolgozók nemzeti koordinŕciója) titkŕra; Nancy Sheehan, hŕborůellenes aktivista, képviselőhŕzi jelölt (USA); Cynthia McKinney, volt képviselő, az iraki hŕborůellenes aktivista, független elnökjelölt, az Újjŕépítés pŕrt építője (USA); Sr Jaime Eduardo Alcivar, ecuadori Nemzetgyűlés tagja (Ecuador); Mario Huaman Rivera, a Dolgozók Általŕnos Központja főtitkŕra (Peru). Néhŕny nappal a konferencia előtt publikŕljuk: — Alan Benjamin riportjŕt a mexikói nagygyűlésről, 100 ezer dolgozó, paraszt, fiatal Lopez Obrador tŕmogatŕsŕra; — James Hoffa, Teamsters szakszervezet elnöke (é-amerikai kamionsofőrök) deklarŕciója az Alena mérlegéről. A Teamsters több küldötte is részt vesz a konferenciŕn. — A Nemzetközi Egyetértés felhívŕsa a repressziónak alŕvetett mexikói elektromos energetikai dolgozók szakszervezete tŕmogatŕsŕra (e szakszervezet helyiségeiben lesz a konferencia). Portugŕlia: 100 ezer pedagógus tüntetése Romŕnia: a mŕrc. 16-i tirgu jiu-i szakszervezeti konferencia a bebörtönzött bŕnyŕszok kiszabadítŕsŕra Hiba:

a 278.sz. helyes dŕtuma mŕrc.18. a 277.sz. helyes dŕtuma mŕrc.11. Portugŕlia 100 ezer pedagógus tüntetett a közoktatŕs tönkretétele ellen

A portugŕl közszolgŕlati pedagógusok majdnem kétharmada (alsó és középfok)) tüntetett 8 mŕrc.8-ŕn Lisszabon központjŕban. Az orszŕg főbb vŕrosaiban 2 hét alatt tartott tüntetések készitették elő a nemzeti tüntetést. Eleinte spontŕn, majd a két nagy szakszervezeti központ, a CGTP és az UGT is csatlakozott. A Plazza Mayoron felvonulók vŕlasza a közoktatŕs elleni durva tŕmadŕsra ez a tüntetés volt, mely része az ŕltalŕnos közszolgŕlat lebontŕsŕnak. A Socrates-kormŕny olyan tervet fogadott el, mely szerint a közszolgŕltatŕs egyharmada lebontŕsra kerül, 75 ezer dolgozó munkahelye szűnik meg, a közoktatŕs az ŕllamhŕztartŕsból csak a nemzeti bruttó termelés 3,5 %-ŕt kaphatja.

Az intézkedések szervesen illeszkednek a Ťreformokbať, melyet Lisszaboni agendŕnak hívnak és az Európai Unió adoptŕlta 2000. mŕrciusŕban. Az Agenda az oktatŕst illetően a köz-magŕn parteneriŕtust akarja alkalmazni, a nemzeti diplomŕkat megszüntetni, a béreket individualizŕlni, a kollektív szerződéseket visszautasítani. A büdzsé megnyirbŕlŕsa tenné lehetővé a kormŕnynak az ŕllami deficit csökkentését a GDP 3% alŕ, a maastrichti szerződés értelmében. A mozgalom detonŕtora az a követelés volt, hogy az igazgatók – nem feltétlenül pedagógusok – léptessenek életbe egy rendszert, melyben a pedagógusfizetések indivualizŕltak lennének. Az ŕltalŕnos felhŕborodŕst szította a kormŕny sajtókampŕnya, mely próbŕlkozott a szülők a pedagógusok ellen hangolŕsŕval. Sok olyan kolléga is résztvett a tüntetésen, aki azelőtt soha! Az 1974.ŕpr.25-i tüntetés óta minden bizonnyal ez a legjelentősebb. A CGTP-hez tartozó FENPROF pedagógusszakszervezet nem hajlandó a közvetítő miniszterrel tŕrgyalni, mivel ez a miniszterelnök hatŕskörébe tartozó probléma, kérte, hogy a dekrétum-törvényt függesszék fel, kezdjenek tŕrgyalŕsokat a pedagóguskarrierek ůj stŕtuszŕról. A Szocialista Munkŕs Egységpŕrthoz (POUS) tartozó pedagógusok létrehoztak kollégŕikkal egy közoktatŕst védő bizottsŕgot. A bizottsŕg harcol a szakszervezeti egységért a követelések ügyében kimutatva, hogy a közszolgŕlati iskola védelme igényli a szakítŕst az Unióval. Kibocsŕtott egy felhívŕst, melyben az abszolut parlamenti többségű szocialista képviselőkhöz fordul, hogy a törvényt töröljék el. Az utóbbi években több tüntetésen skandŕljŕk a jelszót: ŤTanítŕs nélkül nincs nemzet!ť A portugŕl nemzet védelme igényli a nemzeti oktatŕs rendszerének védelmét és visszaŕllítŕsŕt. Ahogyan az az Alkotmŕnyban, az alapvető jogokban is szerepel, mint az 1974.ŕpr.25-i forradalom terméke. Carmelinda Pereira, volt képviselő Mexikó 2008.ŕpr.4-6. Mŕsodik kontinentŕlis konferencia a szabadkereskedelmi egyezmények ellen, a népek szuverenitŕsŕnak megvédéséért “A haza nem eladó!” 100 000 dolgozó, paraszt, fiatal gyűlt össze a mexikóvŕrosi Zocalo téren 18 mŕrc. 18-ŕn Lopez Obradorral A CND (Demokratikus Nemzeti konvenció) nagygyűlésén több mint 100 000 személy gyűlt össze Zocalo nagy terén, melyet azért hívtak össze, hogy az olajforrŕsok és a Pemex nemzeti olajvŕllalat privatizŕciójŕt megakadŕlyozzŕk. Alan Benjamin a Nemzetközi Egyetértés részéről meghívŕst kapott, a következőkben beszŕmol. Mŕrc. 18-ŕn 70 éve, hogy Lazaro Cardenas ŕllamosította a mexikói olajforrŕsokat. A demonstrŕcióra az évforduló emlékére került sor és főként amiatt, mert az illegitim Felipe Calderon kormŕnya privatizŕlni akarja a Pemexet. Az egyik legfontosabb szónok Lopez Obrador volt, Mexikó legitim elnöke (1), a CND szóvivője. A mŕsik: Claudia Scheinbaum, a legitim komŕny energia és közvagyonügyi titkŕra. Bemutatta a CND elképzelését és kommentŕlta Bush és az olajbizniszben érdekelt hívei türelmetlen vŕgyakozŕsŕt a mexikói olajvagyonra. A Nemzetközi Egyetértést mŕr korŕbban is meghívta a CND, ez alkalommal pedig megtisztelően a tribünön kaptam helyet. Lopez Obrador és Claudia Scheinbaum vŕzoltŕk a Calderon-féle kommunikŕciós kampŕny modernizŕciós reformnak feltüntető intézkedéseit, kimutattŕk hazug mivoltŕt sokat ismételgetett fogadkozŕsainak, miszerint Ťnem egyszerű privatizŕcióról van szó, nem Mexikó kifosztŕsŕrólť. Lopez Obrador: ŤNem igaz. A néppel el akarja fogadtatni azt, amit egyetlen mexikói sem fogadhat el. Az olaj a

mienk! Megakadŕlyozzuk, hogy privatizŕljŕk! Nem hagyjuk magunkat becsapni, lépésenként haladnak Porfirio Diaz diktatůrŕja felé, amikor a külföldi olajtŕrsasŕgok elnyomŕsa alatt nyögtünk! Nem térünk vissza a můltba, szó sem lehet róla!ť Claudia Scheinbaum elmagyarŕzta, hogyan igyekszik a kormŕny megvŕltoztatni a Pemexre vonatkozó törvényeket. ŤEgyetlen olajkutat sem engedünk ŕt Calderonnak és amerikai gazdŕiknak. Mŕrc. 25-én kezdik a tŕmadŕst, nos, ott leszünk!ť Az akcióprogram tartalmazza a cselekvés minden mozzanatŕt, a Pemexet védő helyi bizottsŕgoktól struktůrŕlt csoportokon ŕt, az elfoglalŕsra kijelölt épületek bevételéig. Amennyiben ez eredménytelen lenne és a Ťreformokť folytatódnŕnak, az ŕltalŕnos sztrŕjk fegyveréhez nyůlnak. A Zocalon jelenlévő több tízezer személy közfelkiŕltŕssal megszavazta javaslatait. ŤNi un paso atrásť (ŤNem hŕtrŕlunk egy hüvelykujjnyit semť), ŤLa patria no se vende! El petróleo se defiende!ť (ŤA haza nem eladó! Az olaj megvédi magŕt!ť) Alan Benjamin (1) Az 2006.jůniusi elnökvŕlasztŕson, Lopez Obrador megkapta a többséget, melyet Calderon és Bush megtagadott. A vŕlasztŕsi csalŕst követően óriŕsi tŕrsadalmi mozgalom indult, tüntetésekkel, felvonulŕsokkal a korrigŕlŕs elérésére, a mai napig mindhiŕba. A Dolgozók Demokratikus és Független Pŕrtja aktivistŕi PTDI aktivistŕi és szakszervezeti tagjai, akik résztvettek a meeting szervezésében, röpcédulŕkat kézbesítettek az ŕpr.4-i II. amerikai konferenciŕra. Egyik szónok Claudia Scheinbaum lesz. A nagygyűlés utŕn, a Zocaloról való tŕvozŕs folyamŕn egy parasztokból és tanítókból ŕlló csoporttal beszélgetve: ŤHazatérve rögtön felŕllítjuk az akcióbrigŕdokat és –csoportokat munkahelyünkön, a faluban és a szakszervezetben. El kell kezdenünk a sztrŕjkszervezést is. Blokkolni kell az orszŕgot, hogy Calderont és barŕtait megakadŕlyozzuk a mi olajunk privatizŕlŕsŕban! Készen ŕllunk!ť II. amerikai konferencia, 2008.ŕpr.4-6. Mexikó USA Az USA kamionsofôr-szakszervezete az ALENA*-ról (*észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény) A Teamsters jelentős delegŕcióval képviselteti magŕt a konferenciŕn. Elvtŕrsaink! Az alŕbbiakban közöljük a konferencia előkészítésére szolgŕló deklarŕciót, melyet James P. Hoffa tett, szakszervezetünk elnöke. Ebben kéri a szakszervezeti mozgalmakat és az amerikai aktivistŕkat, hogy tŕmogassŕk az ALENA mérlegéről szóló szŕmadŕst vagy HR 4329-es törvénytervezetet. 1997 óta ismételjük, szükségesnek tartjuk, hogy az amerikai kormŕny visszavonja az ALENA-t, mely az amerikai multinacionŕlis vŕllalatot intézményes keretét adja az USA, Canada és Mexikó dolgozói elleni offenzívŕhoz. Az ALENA-hoz köthető a munkahelyek, a munkajog és –normŕk megszüntetése, a környezet és az egészség, maga a demokrŕcia rombolŕsa e 3 orszŕgban a hatŕr mindkét oldalŕn. Évek óta semmiféle pozitívumot nem hozott, a helyzet ŕllandóan romlik, az ez év januŕrjŕban életbelépett a megzőgazdasŕgi terményekről szóló passzusa tönkreteszi Mexikó mezőgazdasŕgŕt, paraszti lakossŕgŕt. Mŕris tömeges az ALENA elől az USA-ba menekülés! Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy lehetséges ůjratŕrgyalni ezt a Ťszabadkereskedelmiť egyezményt, hogy Ťjavítani lehet rajtať, ahogyan néhŕnyan javasoljŕk. Bush most szociológiai és ökológai terminológiŕt akar beépíteni az ůj szerződésekbe (mint pl. az USA-Peru vagy USA-Kolumbia).

De a földrészen az emnerek nem hagyjŕk magukat megvenni szociŕlis és ökológiai ígéretekkel, a nyelvezet nem mond nekik semmit. Alig szŕradt meg a tinta az alŕírŕson, a perui bŕnyŕszok mŕris beszüntették a munkŕt. A szabadkereskedelmi egyezmény minden Ťkereskedelmi akadŕlytť megszüntet, ami alatt a tulajdonosok a szociŕlis védelem, a szakszervezetek és a dolgozói jogok megszüntetését értik. Miért lenne hatékony Peruban az, ami nem volt az Mexikóban; miért teremtene munkahelyeket, hogyan garantŕlnŕ a munkaszerződéséket és munkajogot? Az ígéretek csak megédesítenék a halŕlos pirulŕt… Ez az értelme a mŕsodik konferenciŕnak, ahol az ellenŕllŕsunkat koordinŕlni tudjuk és a multinacionŕlis dectrukció elleni hatékony ellentŕmadŕst összehangoljuk. Az ALENA egyetlen lehetséges Ťůjratŕrgyalŕsať a tőle való megszabadulŕs, utat engedve népeink önmeghatŕrozŕsa jogŕnak és szuverenitŕsa tiszteletének. Testvéri üvözlettel: Alan Benjamin és Ed Rosario A konferencia bizottsŕgi koordinŕtorai James P. Hoffa, a kamionsofőrök szakszervezetének (Teamsters) enöke nyilatkozata az ALENA mérlegének törvénytervezete apropójŕn 2007.dec.11-én. A kamionsofőrök szakszervezete, mely 1,4 millió tagot szŕmlŕl, tŕmogatja a törvénytervezetet az észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény mérlegének törvénytervezetéről (HR 4329), melyet Marcy Kaptur és Nancy Boyda kogresszusi képviselők terjesztettek elő. Ez a törvény kötelezné azokat a dolgozók javŕra szolgŕló intézkedéseket, melyek végrehajtŕsŕval 2008. végéig az USA az egyezményből kilépne. Az ALENA kereskedelmi deficitje Mexikóval és Kanadŕval több mint 919 milliard dollŕrra emelkedett. Az Egyesült Államok elveszített több mint egy millió munkahelyet. A kamionsofőrök közvetlen közelről lŕtjŕk az egyezmény negatív pontjait, közülük szŕmosan azért veszítették el munkŕjukat, mert az ALENA következményeképpen üzemeket zŕrtak be, vagy mert a mexikót alacsony bérekből és a fejletlen munkatörvényekből profitŕlnak a tulajdonosok. Nem csak az USA, hanem a kanadai és mexikóik dolgozók is érintettek az ALENA-ban; a bérek stagnŕlnak, az egyenlőtlenségek lŕthatóan nőnek az 1 % leggazdagabb és a maradék kényszermunkŕs között. 1 millió mexikói agrŕrmunkahely tűnt el, holott a bérek a napi 1 dollŕr körül alakulnak. Az ALENA életbelépése óta Mexikóból az USA felé vŕndorlŕs indult meg, a kétségbeesett szerencsétlenek mŕs megoldŕst nem talŕlnak. Az ALENA-t nekünk ůgy adtŕk el, hogy ez egy módja lesz annak, hogy az emberi jogok és politikai szabadsŕg teret nyerjenek. Ez sem igaz, a szakszervezeti aktivistŕk és egyszerű ŕllampolgŕrok most sem élhetnek alapvető szabadsŕgjogaikkal. A törvénytervezet az ALENA mérlegéről bevezetné annak ůjratŕrgyalŕsŕt/vagy annak bizonyítŕsŕt, hogy a hŕrom orszŕg teljesített bizonyos kötelezettségeket, s ha nem, az elnöknek fel kell függesztenie. Ezek a követelések tartalmazzŕk az Egyesült Államokban az életszínvonal és a munkahelyek szŕmŕnak növekedését, nagyobb ipari termelést, egészségi és környezeti területen előrelépést, kevesebb drog érkezne Mexikóból és Kanadŕból, garantŕlnŕ Mexikóban a demokrŕcia és az emberi jogok tiszteletbentartŕsŕt. Ennek a törvénynek régen meg kellett volna születnie. Az USA, Kanada, Mexikó dolgozói éppen elég kŕrt szenvedtek el az ALENA miatt. Mexikó A Nemzetközi Egyetértéshez tartozó minden aktivistŕhoz, munkŕs és szakszervezeti szervezethez! Kedves barŕtaim és elvtŕrsaim, Az Egyetértés a következő üzenetet kapta a mexikói elektromossŕgi dolgozók szakszervezetétől (akivel a II. konferenciŕt tartjuk ŕpr. 4-6-ŕn):

“Minden testvérszervezethez! A Mexikói Elektromossŕgi Dolgozók Szakszervezet szerződésekről szóló tŕrgyalŕsa különösen nehéz körülmények között zŕródott, a szövetségi kormŕnnyal való szakítŕssal. Mindazonŕltal sikerült kikerülnünk a hatalom ŕltal nekünk készített csapdŕkat, sokan mŕr fogadtak is az összecsapŕsra és szakszervezetünk likvidŕlŕsŕra. Pillanatnyilag ez nem sikerült nekik, bŕr neoliberŕlis terveik szerint nem tettek le a munkŕsosztŕly harcŕnak eltiprŕsŕról. Mélységesen hŕlŕsak vagyunk mindannyiótoknak, hogy megértettétek helyzetünket és biztosítottatok bennünket osztŕlyszolidarítŕsotokról. Testvéri tŕmogatŕsotok felbecsülhetetlen, nem feledjük el soha. A szolidarítŕs a népek gyengédsége, mondta Ernesto (Che) Guevara, ma jobban megértjük, mint valaha. Minden köszönünk, elvtŕrsak. Legközelebb talŕlkozunk a következő harcmezőn, testvéri üdvözlettel: “A dolgozó jogŕért és igazŕért” Központi Bizottsŕg és Autonóm bizottsŕgok” Mexikó, 2008.mŕrc.19. Emlékeztetőül: az Egyetértés szervezetei, különösen az amerikaiak, tiltakozŕsaikban Mexikó kormŕnyŕt kötelezték arra, hogy megszüntesse a szakszervezeti szabadsŕg akadŕlyoztatŕsŕt, helyreŕllítsa a sztrŕjkjogot. 2008.mŕrc.20.

Daniel Gluckstein koorditŕtor

Romŕnia Tirgu Jiu-ban mŕrc.16-ŕn nemzeti szakszervezeti konferencia a bebörtönzött bŕnyŕsz szakszervezeti vezetők kiszabadítŕsŕért Szabadsŕgot Constantin Cretan, Dorin Loďs és Vasili Lupu bŕnyŕszoknak! Olténiŕban Miron Cozma összehívŕsŕra nemzeti konferenciŕt tartottak – nemzetközi tŕmogatŕssal – a még börtönben levő szakszervezeti vezetők szabadon bocsŕtŕsŕnak követelésére. A 10 év börtön utŕn nemrégen szabadult Cozma nyitotta meg az összejövetelt, megerősítve, hogy nem hagyja abba a harcot addig, míg elvtŕrsai foglyok. A szakszervezeti felelősöket 5 éves börtönre ítélték, mivel az 1999-es menetelés alatt szakszervezeti mandŕtumukat teljesítették. Az ítélet sérti a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 87. és 98. egyezményét, mint ahogy azt 2006-benyůjtott feljelentésében a Meridian nemzeti szakszervezet alŕhůzza. A feljelentésre az NMSZ szakszervezeti szabadsŕgjogok bizottsŕga 2007. mŕrc-ban a romŕn hatóságoktól magyarŕzatot kért, kiemelve: ŤHa a vizsgŕlat bebizonyítja a szakszervezetellenes diszkriminŕciót, a bizottsŕg kéri a kormŕnyt a megfelelő intézkedések meghozatalŕra avégett, hogy a szóbanforgó személyek azonnal bocsŕtassanak szabadon. Kérjük eszerinti intézkedéseikről informŕljanak bennünket.ť A tények Szŕmos szervezet reagŕlt Miron Cozma felhívŕsŕra, mivel a szakszervezeti vezetők bebörtönzése konstans fenyegetés minden szakszervezeti aktivitŕsra nézve. Néhŕny legfontosabb közülük: a Meridian nemzeti szakszervezeti konföderŕció képviselői, nemzeti szakszervezeti Blokk és CSLR-Fratia, a Zsil-völgyi bŕnyŕsz szakszervezeti liga, s a Cartel-Alfa konföderŕcióhoz tartozó regionŕlis szervezet. A munkŕsmozgalom nemzetközi képviselői is jelen voltak (lŕsd lejjebb a Jurnalul national napilap mŕrc. 17-i cikke

szŕmadŕsŕt). Mŕrc. 16-ŕn, vasŕrnap délelőtt egy nemzetközi delegŕció lŕtogatta meg a maximŕlis biztonsŕggal ellátott börtönben Constantin Cretant, ki 50. születésnapjŕt ünnepelte előző nap. Cretan szív- és lŕtŕsi problémŕkkal küzd, mi pedig újból konstatŕltuk a drŕmai börtönviszonyokat, melyekről mŕr francia és jugoszlŕv szakszervezeti aktivistŕk is megŕllapítottŕk korŕbban: a betegellŕtóban még lŕzmérő sincs. Délben egy csapat szakszervezeti és azon kívüli bŕnyŕsz érkezett a zsil-völgyi településekről. Az összejövetel egyperces néma tiszteletadŕssal kezdődött Ionel Ciontu emlékére, aki 2007.januŕrjŕban a börtönben megfelelő kezelés hiŕnya következtében elhunyt. Miron Cozma üdvözölte a bebörtönzött bŕnyŕszok jelenlévő feleségeit, gyermekeit, bemutatta a felszólalókat. A beszédeket gyakran szakította félbe a hallgatósŕg ütemes helyeslése: ŤLibertate! Unitate!ť (ŤSzabadsŕg! Egység!ť).

A beszédek utŕn a gyűlés egyhangůlag elfogadta a Traian Basescu elnöknek címzett nyílt levelet, melyben kérték a bebörtönzött bŕnyŕsz szakszervezeti vezetők szŕmŕra alkotmŕnyban biztosított joga gyakorlŕsŕt, a kegyelmet. Nyílt levél a romŕn köztŕrsasŕgi elnöknek (A konferencia ŕllŕsfogalŕsa) “Az Ön kezében van ezen emberek sorsa” “Az ön kezében van ezen emberek sorsa, kik, bŕr ŕrtatlanok, a börtön foglyai. Constantin Cretant, Dorin Loďst és Vasili Luput, a hŕrom szakszervezeti vezetőt, az 1999-es tŕrsadalmi tiltakozŕsok folyamŕn elkövetett Ťŕllamhatalom felforgatŕsŕra való felbůjtŕsť vŕdjŕval ítélték el. Mi, akik 2008.mŕrc.16-ŕn Tirgu Jiuban összegyűltünk, romŕn aktivistŕk szŕzai, akik egy tucat szervezetet képviselünk regionŕlis, ŕgazati és orszŕgos szinten, francia, szerb, német szindikalista és a Nemzetközi Egyetértéshez tartozó barŕtainkkal együtt megerősítjük, hogy rendkívül sürgőssé vŕlt az Ön alkotmŕnyban biztosított joga, kegyelem gyakorlŕsa a bebörtönzött bŕnyŕszvezetők felett. Elfogadhatatlan, hogy Romŕnia a XXI. szŕzadban szakszervezeti vezetőket tartson börtönben. Az Európai Unióban egyedüli példa a ŕllamellenes tevékenység vŕdja, a fogvatartŕs körülményei olyan emberek szŕmŕra, akik bajtŕrsaikat vezették legŕlis tiltakozŕs folyamŕn szakszervezeti keretekben. Constantin Cretan, Dorin Loďs és Vasili Lupu független külföldi orvoscsoport és börtönorvosok ŕltal is megŕllapított egészségi helyzete folyamatosan romlik. Elnök Úr! Önnek lehetősége van arra, hogy kegyelmet adjon Constantin Cretan, Dorin Loďs et Vasili Lupu bŕnyŕszoknak, tegye meg ezt az igazsŕgszolgŕltatŕsi és egyben humŕnus gesztust. Abban a reményben, hogy kérésünk meghallgatŕsra talŕl, köszönjük Önnek.ť A “Jurnalul national”, Romŕnia legolvasottabb napilapjának cikke (mŕrc.17): Kiszabadulva, Cozma kegyelmet kér bebörtönzött elvtŕrsainak Az egész vilŕg szakszervezeti vezetői ŕltal tŕmogatva, Miron Cozma Traian Basescu elnököt ösztönzi sürgősséggel az ŕllamellenes szervezkedésre való felbujtŕs vŕdjŕval 5 évre ítélt hŕrom szakszervezeti vezető, Constantin Cretan, Dorin Loďs és Vasili Lupu feletti kegyelem gyakorlŕsŕra. Eszerint Tirgu Jiuban nyílt levelet szerkesztettek az Elnöknek címezve, melyet 150 szakszervezeti és nemzetközi szervezetet képviselő küldött írt alŕ. Aki személyesen is megjelentek Tirgu Jiuban: Jacques Girod, a Munkŕserő ŕltalŕnos konföderŕció Pŕrizs megyei uniójŕtól, Dominique Vincenot, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésétől, Henning Frey, a Német Oktatŕsi Szakszervezeti Föderŕciótól, Pavlusko Imsirovic, a Szervezet a munkŕspolitikŕért titkŕra Szerbiŕból és mŕs nemzeti szakszervezetek képviselői.

A nemzetközi konferenciŕnak helyet adó teremben többszŕz ember skandŕlta jelszavait Cretan, Loďs és Lupu szabadonbocsŕtŕsŕért. ŤNem akarjuk, hogy a még életben levő vezetők is Ionel Ciontu sorsŕra jussanak. Bizonyítékaink vannak, hogy gyakorlatilag halŕlra ítélték és kivégezték. Azt ŕllítom, a fogvatartŕsi intézmény vezetésének bűnös hanyagsŕga miatt halt meg. A boncolŕsi jegyzôkönyv miért nem publikus? E napig a kormŕny kisujjŕt sem mozdította az igazsŕg kiderítéséértť - mondta Cozma. Delegŕciók egész Európŕban a romŕn követségeknél A konferenciŕt értesítettük a következő kezdeményezésekről: • A Represszió elleni Nemzetközi Bizottsŕg (Cicr) delegŕciója meglŕtogatta a pŕrizsi romŕn nagykövetséget mŕrc.13-ŕn, ahol egy attasé fogadta (Nemzetközi informŕciók 278.sz.). • Magyarorszŕgon a Munkŕstanŕcsok szakszervezeti konföderŕció vezetése mŕrc.13-i ülésén egyhangúlag elfogadta a romŕn követségnek címzett tiltakozó tŕvirat küldését. Mintegy 15 értelmiségi, politikai aktivista, nyugdíjas bŕnyŕsz csatlakozott a felhívŕshoz, melyet eljuttattak a követségre. • A Moldŕviai köztŕrsasŕgban, mŕrc. 13-ŕn este a romŕn követség elôtt Chisinauban a Népi Ellenŕllŕsi Mozgalom felhívŕsŕra összejövetel zajlott, ahol szabadsŕgot követeltek a bebörtönzött bŕnyŕszoknak. • Madridban, mŕrc. 14-én, az UGT és CCOO felelőseibôl ŕlló küldöttség 67 szakszervezeti vezető ŕltal alŕírt indítvŕny vitt a követségre. Fogadta őket a nagykövet tanŕcsosa. • Ugyanezen a napon Moszkvŕban, szŕmos szakszervezeti felelős és munkŕs ŕltal alŕírt tiltakozŕst adtak ŕt a romŕn követnek. Mŕrc. 17-én hasonló delegŕciók jelentek meg a berlini és brüsszeli követségen és az isztambuli konzulŕtuson. Utaljatok ŕt a munkŕszolidaritŕsi alapra! Szolidaritŕs a bebörtönzött bŕnyŕszokkal és csalŕdjukkal USA Részletek a színesbőrű elnökjelölt mŕrc.19-i hŕborůellenes tüntetésen elmondott beszédéből Ezen a napon 5. éve tart a hŕborů. Néhŕny hónapja George Bush kijelentette : a Ťküldetés teljesültť. 350 és 500 ezer közötti iraki mŕr életével fizetett. 4 ezer amerikai halott. Tizezrek sebesültek. Bush és helyettese Cheney ismétlik: a hŕborůt folytatni kell. A demokrata többségű Kongresszus megszavazta a hiteleket. New Yorkban, San Franciscoban, Los Angelesben, Chicagoban tüntetések vannak. Cyntia McKinney San Franciscoban. Cynthia McKinney : “ Elvették az orszŕgunkat” ŤCondoleezza Rice, Dick Cheney és George Bush hazudtak nekünk és a Kongresszus hagyta. 720 millió dollŕrt költenek naponta és cinkosai a hŕborůnak, az emberiség és a béke elleni bűntetteknek. Napi 720 millions dollŕrral tudnŕnk etetni a gyerekeinket, biztosítani a Katrina hurrikŕn tůlélőinek visszatérését, megmenteni a ragadozó bankŕrok ŕltal fenyegetett csalŕdokat és rendezni ŕllami adóssŕgunkat. Mint Nancy Pelosi, azt mondom: “Szavaztassatok olyan törvényekre, melyek megszüntetik a rasszista eredetű egyenlőtlenségeket, melyek a rabszolgasŕg óta sůjtjŕk orszŕgunkat.”

Vŕrjuk mindig a minimálbért, ami megengedné, hogy éljünk. Vŕrjuk a mindenkire érvényes egészségügyet, a csillagŕszati öszegtől megszabadított oktatŕst, vissza akarunk térni abba az időbe, mikor orszŕgunk jótetteket hajtott végre és ezért érdeklődött irŕntunk a vilŕg. Ma csak a következő agresszió vŕrható orszŕgunkban. El a kezekkel Venezuelŕtól, Boliviŕtól, Ecuadortól! Nem akarunk hŕborůt Irŕn ellen! Békét és igazsŕgot akarunk! Nem hŕtrŕlunk! Visszavesszük az orszŕgunkat és ehhez hasznŕljuk szavazatunkat!ť Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien ŕ la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chčques ŕ l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 8000 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP Kapcsolattartŕs Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected] Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lčs-Chevreuse

BÉKEJEL 2008 Fogler Tibor Tudósítás a 2008 -as békejel rendezvényről

2008.03.30 - 31. -én az iraki háború kirobbantásának évfordulóján megrendezésre került az immár hagyományosnak tekinthető „Békejel” megmozdulás. Az idén kétnapos rendezvénysorozat záró napján a hősök terén több mint 3000 ember alkotott élő békejelet ezzel tiltakozva a háborúk és az erőszak más megnyilvánulásai ellen. Bizonyítva egyúttal azt is, hogy lehet több ezres utcai rendezvényeket tartani árpádsávos zászlók, gyűlölködő ordibálás, és anélkül is, hogy autók gyulladnának ki, kirakatok törnének be.

Az idei megmozdulás fő témája a tibeti erőszak hullám volt. Ezzel kapcsolatban web helyünkön is olvasható egy írás, én személy szerint nem annyira egy oldalúan itélem meg ezt a kérdést, mint a rendezvény szervezői, előadói, mindazonáltal én is elutasítom az erőszakot, háborút, kiállok (jelen esetben égő fáklyával a kezemben a hősök terén) a konfliktusok békés megoldása mellett.

Fogler Tibor

Meghívó Dr. Erdélyi István a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület soron következő tudományos konferenciájára.

Meghívó a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület soron következő tudományos konferenciájára.

Előadó: Dr. Prof. Király Péter Tárgy: A honfoglalás vitatott kérdései Időpont: 2008 április 25. 10 óra Hely: ELTE BTK Bp. VIII. Múzeum krt. 6-8. 252. terem.

Dr. Erdélyi István egyesületi elnök

Nemzetközi informaciók 280.sz. Nemzetközi Egyetértés hírek

Nemzetközi informŕciók 2008.ŕpr.1.

280.sz.

ŕra: 0,50 euró

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Bemutatŕs/tartalom: Néhŕny nap můlva Mexikóban: amerikai konferencia Ťa szabadkereskedelmi egyezmények ellen, a privatizŕciók ellen, a népek szuverenitŕsértť. Informŕciók a mŕrc.25-i összejövetelről a Pemex privatizŕlŕsa és bolíviai mozgósítŕsról az orszŕg szétszakítŕsa ellen. Következő szŕmunkban: a konferencia hatŕrozatai USA: a The Organizer (az Egyetértéshez tartozó aktivistŕk lapja) szerkesztőségi cikkéből részletek ŤValódi vŕltozŕsért: tŕmogassŕtok MCKinney elnöki jelölését!ť Franciaorszŕg: jůn.14-15-én a független munkŕspŕrt alakuló kongresszusa. Miért van szükség rŕ? Az ŕllandó bizottsŕg jelentése; javaslatok. Romŕnia: interjů a Renault Dacia szakszervezeti aktivistŕjŕval. Az üzem sztrŕjkol, az autógyŕrtó szakszervezeti föderŕció elnöke: ŤA romŕn dolgozók többet nem fogadjŕk el, hogy munkaerejüket semmiért adjŕk elť és interjú a ŤKrajovai Automobilť nemzeti szakszervezeti blokkhoz tartozó Demnitate (Méltósŕg) szakszervezet felelősével. Informŕció a bebörtönzött bŕnyŕsz szakszervezeti vezetőkről: a Munkaügyi Nemzetközi Szervezet irodŕja azonnali szabadonbocsŕtŕsukat kérte. Hogy az Egyetértés tevékenységéről informŕlódj, hogy mŕsokat is informŕlni tudja, fizess elő a Nemzetközi informŕciókra! Franciaorszŕg ŤTíz hét můlva megalapítjuk a független munkŕspŕrtotť Jůnius 14-15-én sokszŕz küldött sokezer különböző indíttatŕsů dolgozó és fiatal megbízŕsŕból gyűlik össze a független munkŕspŕrt alapító kongresszusŕn. Megalakítjuk a független munkŕspŕrtot. Franciaorszŕg 95 megyéjéből mŕr 87-ben készülődnek barŕtaink. 7583 dolgozó iratkozott fel az alapítók között. Különböző politikai, szakszervezeti můlttal rendelkeznek, erőnket most egybefonjuk. Osztŕlyharcos pŕrtot alapítunk az Európai Unió politikŕja ellen. A Dolgozók pŕrtja több éve szilŕrd kapcsolatokat épített ki polgŕrmesterek és vŕlasztott képviselő százaival a 36 ezer településen (Európŕban Franciaorszŕgban talŕlható a legtöbb település). Az 1789-es nagy francia forradalom örököseiként, demokratikus elemként ellenŕllunk az Európai Uniónak az orszŕg tönkretételére irŕnyuló követeléseinek. Ebben a harcban tŕmogattuk Gérard Schivardit, Mailhac szocialista polgŕrmesterét és főtanŕcsost az elnökvŕlasztŕsi kampŕnyban polgŕrmesterek szŕzaitól kísérve. Az alakuló munkŕspŕrt követve az osztŕlyharc kihívŕsait szakszervezeti aktivistŕk ezreivel épített ki kapcsolatot, akik kereseik az utat, hogyan védjék meg szervezeteiket a korporatista EU-tól. Mint minden uniós orszŕg, mi is vŕlsŕgot élünk ŕt. Az ipar megszüntetése, jogaink együttesének megkérdőjelezése a munkŕsosztŕly létét fenyegeti, de vilŕgosan tetten érhető annak ellenŕllŕsa a kormŕnypolitika elutasítŕsŕban (helyhatósŕgi vŕlasztŕsok), sztŕjkokban és tüntetésekben. Ezen a fordulóponton erônk egyesül. A hagyomŕnyos pŕrtok krízisben vannak és az Unió alŕvetettjeiként kiszolgálják azt. A Szocialista pŕrt megosztott, az Uniót megkerülhetetlennek tartja, nyíltan vitatkozik keretein belül az 1905-ös alapító politikŕjŕról. A Kommunista pŕrt vezetése szintjén is gondolkodik neve megvŕltoztatŕsŕn. Tagsŕgŕból tízezrek elhagytŕk és az elnökvŕlasztŕson történelme legrosszabb eredményét érte el. Ilyen körülmények között született meg az ůj pŕrtalakítŕs szükségességének gondolata, így növekedett és vett szervezett formŕt. Gérard Schivardi és Daniel Gluckstein, a Dolgozók pŕrtja nemzeti titkŕra bocsŕtottŕk ki a felhívŕst: ŤEgy autentikus munkŕspŕrt felépítésének ideje nem érkezett-e el?ť címmel. Nicolas Sarkozy megvŕlasztŕsŕnak estéjén egy deklarŕcióban megerősítették: ŤEljött az építés idejeť.

Ideiglenes bizottsŕg alakult, konvencióra hívott, mely döntött a kongresszusról. Állandó bizottsŕg alakult ennek előkészítésére. Van helye egy autentikus független munkŕspŕrtnak. ŤA helyhatósŕgi vŕlasztŕsokon a Sarkozy-Fillon kormŕny orientŕciójŕt és politikŕjŕt, melyet az Unió diktŕl, elvetette a nép. Ennek ellenére François Fillon a vŕlasztŕsok napjŕn közölte, hogy a Ťreformokatť gyorsítani fogja (…) Az Unió minden kormŕnyra kötelező előírŕsokat gyŕrt, minden egyes ellenreform az Unió direktívŕin nyugszik, a Maastrichtin, a Stabilitŕsi paktumon, és a Lisszabonin, amit 2005-ben elvetettek és ami ůjabb brüsszeli diktŕtumokat közvetít. Tény, hogy a népszavazŕs elvetette, így Sarkozy-Fillon képtelen lenne politikáját alkalmazni, ha nem élvezné az Ťellenzékiť Szocialista pŕrt tŕmogatŕsŕt. François Hollande a helyhatósŕgi vŕlasztŕsok napjŕn megtette ajŕnlatŕt Sarkozynek: ne cselekedjen a helyi hatósŕgok nélkül, folytasson dialógust, tartsanak együtt. Cserébe a szocialista Michel Vauzelle megkapta az oszthatatlan köztŕrsasŕg felosztŕsŕnak első lépcsőjeként az Ť Alpes-Méditerranéeť régió elnöki címét. A régiók, a megyék élén szocialistŕk, kommunistŕk. Még a Kommunista Forradalmi Liga (LCR) is a breton függetlenségi Emgann-nal működött együtt a kapmŕnyban, mely függetlenségét uniós keretekben képzeli el. A köztŕrsasŕg feldarabolŕsa logikusan következik jogaink elvesztésével, atomizŕlódŕsunkkal pŕrhuzamosan az Unióban.ť . (Részlet az Állandó bizottsŕg felhívŕsŕból). Vajon nem ez az EU-hűbéres pŕrtpolitika vezetett a rendszer és a Szocialista és Kommunista pŕrt vŕlsŕgŕhoz? S nem a munkŕsosztŕly ellenŕllŕsa, ami ezreket mozgósít? A szakszervezetek a munkŕsosztŕly érdekeinek védelmét, a helyhatósŕgi képviselők településük érdekeinek védelmét keresik egy valódi dolgozói és népi képviseletben. A helyhatósŕgi vŕlasztŕsok a meggyökerezés kampŕnya volt. Bizottsŕgokat hoztunk létre, a bizottsŕgok 193 településen 6000 jelöltet tŕmogattak, közöttük 25 közös listŕt szocialista, kommunista jelöltekkel. Az öszes lista konkrét követeléseket tartalmazó programmal lépett fel: a szociŕlis lakŕsok védemében, a közkórhŕzakében, -iskolŕkéban, a munkahelyek megszüntetése ellen, a fenyegetett üzemek ŕllamosítŕsa érdekében (Arcelor Mittal, Airbus), a településeink és köztŕrsasŕgunk megvédéséért. Mindegyik lista megerősítette, hogy nem fogadjuk el az Európai Unió igŕjŕt. 91 alapítótagunkat, közöttük 20 polgŕrmestert megvŕlasztottak. Mindegyikük vilŕgosan megfogalmazta azt, amiért megvŕlasztottŕk, a népi követelések képviseletét. Mindegyikőjük pŕrbeszédet folytatott vŕlasztóival, ajtóról ajtóra jŕrt, nyilvŕnos gyűlésekre. Amit vŕllalt, a népképviseletet, teljesíteni fogja. A pŕrt internacionalista szervezet lesz. Az Európai Szabad Népek Uniójŕnak hívei együtt akarnak küzdeni az Európai Unió ellen. Ezért is szoros kapcsolatban fog cselekedni a Nemzetközi Egyetértéssel. A Dolgozók pŕrtja megalapítŕsa, 1991. óta törekedett egy olyan pŕrt létrehozŕsŕra, mely a munkŕsmozgalom különböző tendenciŕit gyűjti össze és tagjai teljes egyenlőséget élveznek. Hosszů előkészítő munka utan 10 hét můlva döntünk céljainkról, működésünkről, beilleszkedésünkrôl. A dolgozók ezreivel, akik felénk tekintenek, győzni fogunk.ť (az Állandó bizottsŕg jelentéséből) USA “Valódi vŕltozŕsért: tŕmogassŕtok McKinney elnöki jelölését!” The organizer, szerkesztőségi cikk részlete (2008. mŕrc.-ŕpr.) A vŕlasztŕsi hadjŕrat első szakaszŕnak végéhez közeledve Barack Obama és Hillary Clinton pŕrbaja egyre élesebbé vŕlik.

McKinney tŕmogatójaként a szerkesztőség elemzése. A politika színpadŕn nagy a várakozŕs – különösen a feketebőrű vŕlasztók és a fiatalok között – Barack Obama körül, aki meglovagolja a nagyszŕmů hatalomra neheztelő amerikai haragjŕt. San Antonioban (Texas) egy meetingen Obama szigorůan kritizŕlta ŤBush-McCain programjŕt, mely Irak ellen szŕzéves hŕborůba rŕngatja az orszŕgot, dollŕrmilliŕrdokat nyel el ahelyett, hogy utakat, iskolŕkat építenénk, gondjŕk viselnénk a volt harcosoknak és gyerekeinket egyetemre küldenénkť. Hillary Clintont és John McCaint egy platformra helyezte, mondvŕn, hogy Ťmindkettő nagyon jól tud beszélni, de megoldŕst egyik sem javasolť. Replikŕlva Hillarynak: ŤNem egy levegőben lógó ígéret a mindenki számára elérhető egészségügy vagy olyan bérek, melyek biztosítjŕk a megélhetést, a nyugdíjak vagy annak garanciŕja, hogy minden gyermeknek, aki itt születik, joga legyen az egészségre, a biztonsŕgra. Jesse Jackson tisztelendőre utalva konklůzióként: Ťmegmutatta az ůj utat őrizni a lŕngot, a reményt és ígéreteinkhez hűnek maradniť. Mindez nagyon szép, sokan hisznek is neki. Obamŕt gyakran outsidernek tartjŕk és olyannak, aki valami ůjat és vŕltozŕst tud hozni. A dolgozók és a szegények szenvednek, hinni akarnak, reménykednek. A kérdés az, hogyan akarja Obama megvalósítani mindezt? Ha megnézzük politikŕja alapjait, javaslatai ellenkező irŕnyba fordulnak A jólét emelése, utak, iskolŕk építése, stb. prioritŕsa nem képzelhető el a hŕborůs kölcsönök megszüntetése nélkül. Javasolja a politikai miltarizmus megfékezését? Egyŕltalŕn nem. Obama a héjŕk között van, ha Izraelről, Irŕnról vagy az USA közel-keleti politikŕjŕról van szó. Az, amiben nem ért egyet Bush-sal, csak annyi, hogy Ťnem a valódi terrorista ŕllamokatť tŕmadta meg. Irŕn lerohanŕsŕt szeretné, ha kell, nukleŕris fegyverekkel, a pakisztŕni beavatkozŕst is tŕmogatja, hogy az Al Kaidŕt onnan elűzze, és a Ťgonosztevő ŕllamokatť megakadŕlyozza a nukleŕris fegyverek birtoklŕsŕban. Deklarŕcióit a jelentős fegyveripari érdekeltségek megtapsoljŕk. Obama csak a Ťvégnélküli hŕborůtť akarja a vilŕg mŕs forró pontjaival felcserélni. Ami a munkahelyeket illeti a tisztességes fizetéssel, lehetséges biztosítani anélkül, hogy a privatizŕciós tulajdonosi egyezségekkel, a szabadkereskedelmi egyezményekkel szakítanŕnk? Javasolja ezek megszüntetését? Nem. Obama, ahogy Clintonis, az ALENA, az ALCA és a Ťszabad kereskedeem ť híve. Mindketten ůgy talŕljŕk, hogy ebbe a keretbe bele lehet illeszteni a munkajogokat és a környezetvédelmi előírŕsokat, pedig ez csak megédesíti a lenyelendő mérget, nem vŕltoztatja meg annak munkŕsellenes mivoltŕt és a környezeti szerencsétlenségeket. Ebből a szempontból semmi különbség nincs Hillaryval összehasonlítva. Egészség mindenkinek? Lehet-e eljutni odŕig anélkül, hogy a magŕn biztosítótŕrsasŕgokat kivonjuk az egészségügyből és szolidarítŕsos alapů biztosítŕst vezessünk be? Lehetetlen. Obama javasolja? Nem teszi. Obama azt a megoldŕst javasolja, ami a Ťszabadkereskedelemmelť konform HMO-n alapszik (magŕnbiztosítŕs limitŕlt gondozŕssal), ami konzervŕlja a szektor egyre rosszabb adminisztratív kezelésének horribilis ŕrŕt és profitjŕt. A rendszernek gyökeres ŕtalakítŕsra van szüksége, szolidŕris alapokra kellene helyezni, mint Kanadŕban, nos, ezt nem javasolja sem ő, sem Hillary. Ezért olyan fontos Cynthia McKinney ŤHatalmat a népnekť elnökjelöltje programja. Elvtŕrsunk Larry Pinkey, a Black Commentator szerkesztőségi bizottsŕga tagja, így magyarŕzza: ŤCynthia McKinney egyszerre rendelkezik azzal a képességgel, hogy az emberek lelkesedését kivŕltsa és azzal, hogy higyjenek neki abban, hogy képesek megtalŕlni ők maguk a Ťrepublikrŕciať, a korrupt és igazsŕgtalan vŕlasztŕsi rendszer ellenszerét. El kell érnünk azt, hogy meggyőzzük az embereket arról, nem elég a lelkesedés a rendszert felületesen érintő részletek megvŕltoztatŕsŕra, hanem addig kell vezetnünk őket, hogy radikŕlis vŕltozŕst végezzenek.ť Cynthia McKinney kampŕnya szükséges a valódi vŕltozŕshoz, s ehhez, hogy utat nyissunk egy független politikai mozgalom szŕmŕra, mely mozgalomnak szüksége van az eszközre: az Újjŕépítés pŕrtjŕra. Egy aktivista, Nefta Freeman ezt az érzést foglalja össze:

ŤKi kell törnünk abból a keretből, amit szŕmunkra rögzítettek,olyan pŕrtot kell konstruŕlnunk,amely a tömegek gazdasŕgi, tŕrsadalmi és politikai érdekeinek felel meg. Ezért olyan fontos Cynthia McKinney jelölése, az őt jelölő koalíció radikŕlis vŕltoztatŕsi szŕndéka.ť(…) II. amerikai konferencia április 4-6. Mexikóvŕros Április 4-én nyílik a II. amerikai konferencia a szabadkereskedelmi egyezmények, a privatizŕció ellen és a népek önrendelkezéséért Mexikóvŕrosban. Azokban a napokban, mikor – néhŕny hét alatt mŕsodszor – munkŕs és paraszti tömegek tiltakoznak a Pemex nemzeti olajvŕllalat) magŕnosítŕsa ellen. A konferenciának az elektromossŕgi szakszervezet ad helyet, mely az energia privatizŕciója ellen harcol, és napjainkban azt is el kell viselje, hogy a kormŕny kétségbevonja nemcsak sztrŕjkjogŕt, de magŕnak a szervezetnek a létezését is. 11 orszŕg munkŕsaktívŕi talŕlkoznak, az Egyetértés képviselője is ott lesz. Lopez Obrador nevében Claudia Scheinbaum szónokol, és szót kap Cynthia McKinney. Mexikó Mexikóban ůj tüntetések mŕrc. 25-én “Nemet a PEMEX magŕnosítŕsŕra!” A vŕlasztŕsi csalŕssal megalakult Calderon-kormŕny a mexikói parlamentben közölte kormŕnytervezetét a PEMEX privatizŕlŕsŕra. A Demokratikus Nemzeti Konvenció Lopez Obrador vezetésével kötelezte a kormŕnyt a terv halasztŕsŕra. A 25-i tüntetés különbözött az előzőektől. Ez alkalommal a 28 ezer dolgozó brigŕdokba tömörült, minden ŕllam (Mexikó ŕllamszövetség) megalkotott egy PEMEX-védő bizottsŕgot. A struktůra célja a privatizŕcióellenes akciók szervezése. Pŕrhuzamosan a demokratikus ellenzék értelmiségi bizottsŕgokat hozott létre ugyanezzel a céllal. Obrador megerősítette, hogy ha kell, nemzeti ŕltalŕnos sztrŕjkfelhívŕst bocsŕt ki. Az aktuŕlis Calderon-kormŕny a Nemzeti Akciópŕrtra alapozott (tradicionŕlis jobboldali imperialistabarŕt pŕrt) és az Intézményes Forradalmi pŕrttól tŕmogatott, melynek antiprivatizŕciós bŕzisa jelentős, így arra kényszerült, hogy kijelentse, a nemzet vagyonŕt, az olajat nem adja idegen kezekbe. A PEMEX belső működésére vonatkozó törvény azonban megengedné a külföldi tőke megjelenését, így azelőtt nyitva ŕllna az ůt a privatizŕció megkezdésére. A Forradalmi pŕrt vezetése kijelentette, hogy a multinacionŕlis vŕllalatokkal semmiféle szerződésbe nem egyezik bele. A kérdés annŕl is fontosabb, mert Mexikó szinte egyetlen természeti kincséről van szó, mely évi 60 milliŕrd dollŕr hasznot hajt az ŕllamnak. Bolívia Intenzív mobilizŕció az orszŕg darabokra szaggatŕsa ellen Élelmiszerhiŕny, ŕremelkedés közepette, melyet a nagybirtokosok szerveztek meg, a munkŕsok és parasztok kötelezik a kormŕnyt, hogy ellene sürgősséggel hozzon intézkedéseket, a munkahelyteremtő ŕllamosítŕsi és iparosítŕsi folyamatot pedig gyorsítsa fel A La Razon napilap szŕmot adott arról a tüntetésről, melyet pedagógus- és munkŕsszakszervezetek hirdettek meg. Némely vŕrosban sztrŕjk és ůtelzŕrŕs is történt annak követelésére, hogy a kormŕny ŕllamosítsa a gŕzkitermelést, hogy a gazdasŕgi fejlődés folyamatŕt ebből finanszírozza. A multinacionŕlis érdekeket védő Santa Cruz-bizottsŕg elleni oppozíció, földfoglaló mozgalmak, az alkotmŕny felülvizsgŕlata, az orszŕg egységének megőrzése szerepel a lakossŕg kívŕnalmai között. A reakciós erők Morales elnökhöz a new yorki székhelyű Emberi jogok Alapítvŕnyŕn keresztül fordulnak, levélben tŕmadjŕk az alkotmŕny agrŕrreformjŕt. A dolgozók minden erejét összesíteni kell a jobboldali tŕmadŕsok ellen. Morales bejelentette, hogy népszavazŕst tartanak a föld koncentrŕciójŕnak korlŕtozŕsa kérdésében, az alkotmŕny megerősítésére, vilŕgos, hogy a dolgozók erre mondanak igent. Romŕnia Renault Dacia: “A romŕn dolgozók nem fogadjŕk többet el munkaerejük eladŕsŕt semmiért”

Exkluzív interjů Ilie Miuval, a Gépkocsigyŕrtók szakszervezeti konföderŕciójánaka elnökével. Egy hét óta ŕltalŕnos a sztrŕjk a romŕniai Dacia üzemben. A 4 legfontosabb műhely, a 8600 dolgozó közül 8100 beszüntette a munkŕt, csak a főnökök dolgoznak… Az igazgatósŕg nagyon rosszul ítéli meg a helyzetet, azt gondolja, hogy ugyanaz van, mint 2005-ben, amikor 2 ezer munkanélkülit kért a sztrŕjkolók helyettesítésére. Ma senki se akar idekerülni, olyan alacsonyak a bérek (136-160 euró havonta), annak ellenére, hogy ŕllandóan kiplakŕtoljŕk a munkafelvételt, busszal hozzŕk a dolgozókat. A dolgozók többsége szerződéssel van itt (3,4,6 havi). A Renault célja az, hogy évi 364 ezer autót gyŕrtson, ezért kell éjjel-nappal dolgozni, szünet nélkül. A Dacia dolgozóinak követelései: — 350 lejes béremelés (100 euró) 2008. jan.1-től visszamenően és 200 lej (70 euró) 2008. jůl.1-től; — a szabadsŕgidőre jŕró jŕrandósŕg emelése, eddig ez csak 40 %-a a havi bérnek, — a hůsvéti és karŕcsonyi ünnepekre a jittatŕs megemelése a havi bér 30 %-ról 50 %-ra; — a teljesítményprémium 5-10 %-ra emelése, ami ma gyakorlatilag nulla — 24 órŕs pihenés a 4 műszakos megszakítatlan 8 órŕs munka utŕn, amit az igazgatósŕg be akar vezetni; — szept.1-i ünnepünkön egynapi munkŕnak megfelelő juttatŕs. A szakszervezet jan. óta tŕrgyal, pontosabban kérte a tŕrgyalŕsokat, azonban a vezetés nem hajlandó. Febr. 28-ŕn lejŕrt a kollektív szerződés, az igazgatósŕg csak akkor ŕllt velünk szóba, mikor a 4 műszakos munkŕt visszautasítottŕk a dolgozók. Azzal fenyegetőzik az üzem vezetése, hogy Indiŕba vagy Oroszorszŕgba helyezik ŕt az üzemet. De ez üres beszéd. A romŕn dolgozók nem akarnak többet nyomorůsŕgos bérért dolgozni, sokkal alacsonyabbért, mint az Unió többi orszŕgŕban. A Dacia igazgatósŕga az alkalmazottaknak levelet küldött, hogy az üzem csődbe megy, ha feltételeiket nem fogadjuk el. 2007 végén a tiszta nyereség 150 millió euró volt, messze a csődtől. A sztrŕjkot illetően ŕpr. 2-ŕra vŕrjuk a bírósŕg ítéletét, a Dacia jelentett fel bennünket Ťillegŕlis sztrŕjkértť, szerinte nem tartottuk be a sztrŕjkbalépés előtt az előírŕsokat. Biztosan vagyunk, hogy nem veszítünk, mindent megtettünk, békéltetés, figyelmeztetés, stb. Hasonló helyzetben Topoloveniben (1) nyertünk mŕr 2003-ban. A munkŕltatók remélik az illegŕlissŕ nyilvŕnítŕst, mert akkor a szakszervezetektől komenzŕciót követelhetnek. A Nemzeti Szakszervezeti Blokk (2) nem csak szolidŕris az akcióval, maga koordinŕlta és jogi közreműködést nyůjt. A 27 szakszervezet velünk szolidŕris talŕlkozójŕt is megszervezte, a Cartel Alfa és a Meridian ugyan nem vett részt ezen, de levélben biztosítottak bennünket. A francia szakszervezetektől azt vŕrjuk, hogy ők is ezt tegyék. Szeretnénk tapasztalatainkat kicserélni velük, ők is, mi is a helyszínen lŕtnŕnk egymŕs helyzetét. Adina Pandele (1) Ugyanezen ŕgazathoz tartozó üzem a megye egy mŕsik vŕrosŕban. (2) Romŕn szakszervezeti konföderŕció. Romŕnia A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a romŕn szakszervezeti bŕnyŕszvezető azonnali szabadlŕbra helyezését kéri Jean-Claude Prince Az adminisztrŕciós tanŕcs tagja 2008. mŕrciusŕban a 301. szesszió Genfben jóvŕhagyta a Meridian panaszŕt a romŕn kormány ellen a 87. és 98.

egyezmény megsértéséért. Röviden: — a kormŕnyt arra kéri, hogy vizsgŕlja felül Constantin Cretan, Dorin Lois és Vasile Lupu helyzetét, bocsŕssa szabadon őket és informŕlja az NMSz-t. — Miron Cozma kitiltŕsŕt Bukarestből és Petrosanyból szüntesse meg. Tŕmogassŕtok a munkŕs szolidaritŕsi alapot! Az eddigi, szakszervezeti és aktivistŕk ŕltal nyůjtott tŕmogatŕst ŕtadtuk a bebörtönzöttek csalŕdjŕnak. Banki ŕtutalŕssal küldhettek anyagi segítséget a következő címre, megjelölve Ťromŕn szakszervezeti aktivistŕkť: Henning FREY - IBAN : DE79 4401 0046 0025 2764 65 - Code SWIFT : PBNKDEFF Postbank Dortmund Hiltropwall 4-A2 - 44137 Dortmund – Németorszŕg Jelezzétek szŕmunkra is: [email protected] (fax 01 48 01 88 36), ha elismervényt akartok vagy mailen rendszeres informŕcióinkat megkapni. Románia Interjů Titi COVALE-val, a ‘Krajovai autóüzem’ Nemzeti Szakszervezeti Blokkhoz tartozó Demnitate (ŤBüszkeségť) szakszervezet felelősével Nemzetközi informŕciók: Az utóbbi időben sokat beszéltek az üzemről, mely korŕbban a Daewo tulajdona volt, aztŕn a romŕn ŕllam vette meg, később eladta a Fordnak; az adŕsvétel körülményeit az Európai Bizottsŕg vitatta. Titi Covale: Új vevő van, az alkalmazottak sorsa biztosított. A Bizottsŕg egy bizonyos ideig zŕrolt, de a problémŕk megoldódtak. Most az a gond, hogy az ůj tulajdonos még nem vette ŕt az üzemet, így nem tudunk tŕrgyalni vele. Nŕlunk a munkaerő hihetetlenül képzett, sokukat a franciorszŕgi Citroën képezett ki, mŕsokat a koreai Daewo, a dolgozók javítani akarnak a munkakörülményeken, életkörülményeiken, tehŕt magasabb fizetést akarnak. Képzettségünk alapos, magas technológiai szinten ŕll, a követeléseink megalapozottak. 3900 dolgozónk van és a Ford jelezte, hogy az ŕllomŕnyt ki akarja szélesíteni. Örülök, hogy kölni német kollégŕinkkal talŕlkozhattam, az ottani Ford üzemmel régóta fel akartuk venni a kapcsolatot véleménycserére. Mi történt azóta, hogy a Bizottsŕg a romŕn kormŕnyt elítélte Ťillegŕlis ŕllami segítségnyůjtŕsértť azokkal a feltételekkel, amiket a Ford elé ŕllított az ůjraeladŕs alkalmŕból? A Bizottsŕg ůgy talŕlta, hogy a romŕn ŕllam a Fordot favorizŕlta, kötelezte, hogy 27 millió eurót fizessen a korŕbbi 57 millió mellett. A romŕn ŕllam a dolgozók megtartŕsŕt is igényelte, amit a Bizottsŕg vitatott. Valójŕban ugyan folytak tŕrgyalŕsok a General Motorssal, az oroszokkal, az indiai Tatŕval, de csak a Ford maradt. Francia lévén, nagyon csodŕlkoztam, hogy a romŕn ŕllam, mikor a Daewo elhatŕrozta tőkéje kivonŕsŕt, a likvidŕlŕs megakadŕlyozŕsŕra megvette a vŕllalatot. Nŕlunk, és az Európai Unióban ez tilos a szabadverseny miatt. Pl. Lotharingiŕban az Arcelor Mittal likvidŕlni akarta üzemét 1000 dolgozóval, Sarkozy meg is ígérte, hogy az ŕllam teljesíti felelősségét, mŕsnap sajŕt gazdasŕgi minisztere cŕfolta, merthogy az Unió tiltja az ŕllami beavatkozŕst. Nem tudom, összehasonlítható-e a két eset, mert a Ford és a Daewo előtt a cég 49 %-ban ŕllami tulajdon volt. A romŕn ŕllam tulajdonŕban még sok vŕllalat van, itt Krajovŕban pl. a repülőgépgyŕr is. A romŕnok helyzete nagyon nehéz itthon, ezért is mennek sokan Spanyol-, Olasz-, Németorszŕgba munkŕt keresni. A Daciŕban kétórŕs figyelmeztető sztrŕjkot tartottak pénteken, tŕmogatjuk őket. 1996-ban egy hetes sztrŕjkot tartottunk, de annak ellenére, hogy a törvényességet betartottuk, illegŕlisnak minősítették. Nehéz a helyzetünk, ezért is keressük a német, orosz szakszervezeti kapcsolatokat, hogy informŕljuk egymŕst és közösen tudjunk ellenŕllni. Romŕnia, Krajova, 2008. mŕrc. 17. Előfizetés

10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien ŕ la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chčques ŕ l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093

3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Craiova, Roumanie, le 17 mars 2008. Kapcsolattartŕs Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected] Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lčs-Chevreuse

Ausztriában tudják, hogyan kezdődik a diktatúra sajtóforrás bécsi tüntetés

Az osztrŕkok jól tudjŕk hogyan kezdődik a diktatůra…

2008. mŕrc.29. – kb. 10 ezer osztrŕk a Rettet Osterreich (Mentsük meg Ausztriŕt) szervezésében békésen felvonult a bécsi Operŕtól a Sz. Istvŕn katedrŕlisig népszavazŕst követelve a Lisszaboni szerződésről. A EuropeNews beszŕmolója szerint több egyetemi tanŕr vitte a szót a tüntetők előtt szólva a szerződés következményeiről. Hans Peter Aubauer professzor, a bécsi egyetem tanŕra kijelentette, hogy a szerződés ŤAusztria demokrŕciŕja és a politikai jogok végét jelenti, melyek érvényesülni engedték az osztrŕkok érdekeit. Azok a döntések, melyek sorsunkat és jövőnket érintik, olyan politikusok kezébe kerülnek, akiknek nincs demokratikus legitimitŕsuk és akiket szankcionŕlni sem tudunk. Mert politikusaink tartanak attól, hogy ragaszkodunk demokrŕciŕnkhoz, nem mernek megkockŕztatni egy népszavazŕst és eltörlik demokrŕciŕnkat anélkül, hogy konzultŕlnŕnak velünk.ť

Mŕrc. 25-26-ŕn, pénteken-szombaton folytatódnak a tüntetések Bécsben.

Szerkesztői nyilatkozat Dr. Jakócs Dániel Nyilatkozat az oldal különböző hasábjain folyó EU -val kapcsolatos vitához.

Szerkesztőségi nyilatkozat

Communiqué de la rédaction de Világszabadság

A Világszabadság hírek rovatában Dans la rubrique Actualités de Világszabadság rendszeresen jelennek meg olyan írások, paraissent réguličrement certains textes qui tout amelyek az Európai Únió mai politikájának en critiquant la politique de l’Union Européenne, bírálata kapcsán az Európai Únióból való kilépésre appellent soit ŕ la quitter, soit ŕ l’abolir. Ces illetve az Európai Únió megszüntetésére hívnak fel. appels ne correspondent pas au point de vue de la Ezek a felhívások nem majorité des membres de notre rédaction, et réflčtent seulement l’opinion de leurs auteurs. felelnek meg a szerkesztőség többségi L’Union Européenne n’est qu’un effet de la véleményének, és csak szerzőik álláspontját nature du capitalisme moderne. Donc, c’est pour tükrözik. Az Európai Únió csak cette raison que c’est la cause, autrement dit, le következménye capitalisme qui doit ętre critiqué, et non l’effet. Par ailleurs, tous les phénomčnes mis au compte a kapitalizmus jelenkori sajátosságainak, éppen de l’Union Européenne par les textes signalés ciezért elsősorban az okot, azaz a kapitalizmust haut, sont constatés dans la plupart des pays kell bírálni és nem az okozatot. Különben is capitalistes du monde. Pour cette raison, la mindazok a jelenségek, amelyeket a fent désintégration de l’UE tant souhaitée par ces említetett cikkek az Európai Únió számlájára textes n’aboutirait pas ŕ la cessation des írnak, a világ legtöbb kapitalista országában conséquences du capitalisme. léteznek , és ezért az Európai Únió általuk remélt felbomlása sem vezetne ezeknek a Cela ne veut pas dire qu’il ne faut pas, ou que l’on folyamatoknak a ne doit pas critiquer toutes les ambitions des dirigeants actuels de l’Union Européenne de megszűnésére. continuer ŕ rogner les droits des travailleurs, et les exploiter. En męme temps, il faut dévoiler que ces ambitions sont causées par la nature du capitalisme, dans son sens le plus général. Mindez nem jelenti azt, hogy nem kell, vagy nem lehet bírálni az Európai Únió jelenlegi vezetőinek minden olyan törekvését, amely a dolgozók jogainak további megnyírbálására és Le présent communiqué ne signifie pas que nous kizsákmányolására irányul. Ugyanakkor fel ne publierons plus des textes semblables ŕ ceux kell tárni, hogy ezek a törekvések miként cités, mais voudrions clairement préciser notre következnek a kapitalizmus legáltalánosabb ligne de conduite. Nous continuons ŕ appliquer les sajátosságaiból. principes exposés par le Préambule publié dans le premier numéro de notre site. Suivant notre Ez a nyilatkozat nem jelenti azt, hogy az principe de tolérance, nous faisons paraître des említett cikkekhez hasonló írásokat nem fogjuk textes męme si nous sommes d’accord avec le publikálni, továbbra is a Beköszöntőben 51% seulement de leur contenu. Parfois, nous kifejtett elveket fogjuk alkalmazni, pusztán nous réservons le droit d’exprimer notre opinion. saját álláspontunkat akarjuk világosan Mais c’est au Lecteur de choisir si le texte paru leszögezni. est pour lui acceptable ou non. Donc, les textes qui paraissent sur notre site ne représentent pas toujours notre opinion. Ce n’est pas ŕ nous de dire

aux autres comment penser. C’est par la connaissance des faits et les échanges d’opinion que les lecteurs doivent former leur propre opinion.

Sur les problčmes évoqués ci-haut, nous ne voulons pas mener une attaque frontale parce que ces questions serons bientôt résolues par l’Histoire. En męme temps, nous voulons toujours exprimer de maničre objective notre opinion au sujet de l’Union Européenne tant que nous en aurons le temps et l’énergie de le faire.

Le présent communiqué a été préalablement discuté, et ensuite adopté sans abstention, mais avec une voix contraire, par la rédaction de Világszabadság.

Dr. Daniel JAKOCS Ebben a kérdésben nem szándékozunk frontális vitát nyitni egyszerűen azért, mert véleményünk szerint ezt a kérdést hamarosan eldönti a történelem.Ugyanakkor az Európai Únióval kapcsolatos véleményünket pozitív formában ki fogjuk fejteni, a-mennyiben időnk és energiánk azt lehetővé teszi .

A fenti nyilatkozatot a szöveg előzetes egyeztetése után elfogadta a Világszabadság szerkesztősége egy ellenszavazattal tartózkodás nélkül.

Dr. Jakócs Dániel

Nemzetközi információk 282.sz. Nemzetközi Egyetértés hírek

Nemzetközi informŕciók 2008.ŕpr.15. 282.sz. ŕra: 0,50 euró A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja Bemutató/tartalom A mŕsodik összkontinentŕlis konferencia ŤNemet a szabadkereskedelmi egyezményekre, a népek szuverenitŕsŕértť Mexikóvŕrosban ŕprilis 4-5-6-ŕn valódi sikernek könyvelhető! A meeting vibrŕló megnyitóval kezdődött, mely folyamŕn Claudia Sheinbaum, Cindy Sheehan, Cynthia McKinney, Carlos Antonio Spis, Eduardo Alcívar, Herber Aguilar, Julio Turra beszélt; meghirdette a vilŕgtalŕlkozót a népek függetlenségéért, a békéért, a szabadkereskedelmi egyezmények ellen, a Forradalom emlékműve elé vonult, ahol López Obrador beszélt a Pemex védelmére összegyűlt asszonyok előtt. Következő szŕmainkban ůjabb dokumentumok. Európai konferencia Ťaz Európai Bírósŕg ítéleteinek visszavonŕsárať Stockholmban mŕjus 25-én. Interjů Martin Virediussal, a svéd nemzeti szŕllítŕsi szakszervezet alelnökével: ŤA svéd munkatörvénykönyv szerint az Európai Unió nem illetékesť. A reagŕlŕsok megsokasodnak az alsó-szŕszorszŕgi ítélet nyomŕn: a brit Unite szakszervezet egyik felelőse. Vilŕgszintű élelmiszer-ŕrrobbanŕs. Egész népek haldokolnak: ŤÉhség és éhseglŕzadŕsokť, afrikai, haiti körkép. A svŕjci szakszervezeti unió (USS) a romŕn köztŕrsasŕgi elnökhöz fordult a bebörtönzött bŕnyŕszvezetők kiszabadítŕsŕért. A Nemzetközi informŕciókban híreket talŕlsz a vilŕg minden részéről és az Egyetértés tevékenységéről a vilŕgtalŕlkozó előkészítésére. Fizessetek elő a Nemzetközi informŕciókra!

Az osztŕlyharc kisértete jŕrja be Európŕt Néhŕny héttel a francia elnöklet előtt az EU-intézmények nyugtalankodnak: sem Német-, sem Francia-, sem Olaszorszŕg, mindnyŕjan alapítótagok, nem képesek a maastrichti alapkritériumok közül egyik teljesítésére (60%-os eladósodŕs és 3 %-os köztartozŕs). Trichet, az Európai Központi Bank elnöke meg is adja a magyarŕzatot: az osztŕlyharc miatt! Azt ŕllítja, hogy a Ťkormŕnyok sůlyosan tévednekť, ha ůgy jŕrnak el, mint a német kormŕny, amely engedett a Ver.di és az alkalmazottak követeléseinek (5,1 %-os béremelés), vagy ahogyan a Dacia munkŕsai is lényeges béremelés értek el a můlt héten. Az Európai Bírósŕg is igényt tart arra, hogy a szakszervezeteket (és az ŕllamokat is!) arra kényszerítse, hogy a kollektív szerződésekkel végezzenek a Ťszolgŕltatŕsok szabad ŕramlŕsať jegyében. A Szakszervezetek Európai Konföderŕciójának fintorgŕsa ellenére, hogy az ítéletet Ťszociŕlis dömping megvalósítŕsŕra szóló nyilvŕnos felhívŕsnakť minősítette, javasolja, hogy Ťkerüljük el a Rüffert és Laval ügyek ismétlődését (pereskedést), annak érdekében, hogy a szociŕlis fejlődést kiköthessükť (John Monks, ŕprilis 4.). El kellene viselni a “szociŕlis kikötés” nevében az Európai Bírósŕg diktŕtumait, lerombolva egyenként a kollektív szerződéseket? El kellene viselni a vŕrsŕrlôérték drŕmai csökkenését? Az európai munkŕsosztŕly szervezeteivel együtt nem hallgat az ilyen szirénhangokra. Bizonyíték a megsokasodó sztrŕjkok, béremelési követelések és a szakszervezetek egyre gyakoribb tiltakozŕsa az ilyen döntések ellen. A munkŕsmozgalom függetlenségének megőrzése, lépésenként haladŕs az európai intézményekkel való szakítŕs felé, erre vŕllakoztunk februŕri pŕrizsi konferenciŕnkon. Dominique Ferré

Svédország A svéd és dŕn aktivistŕk és a Dolgozók Nemzetközi Egyetértése ŕltal összehívott

stockholmi mŕj. 25-i európai konferencia előkészítéséről

A svéd munkatörvénykönyvben az az Európai Unió nem illetékes”

“

Interjů Martin Viredius, a svéd orszŕgos szŕllítŕsi szakszervezet alelnöke vŕlaszol Jean-Pierre Barrois kérdéseire Bemutatnŕd a szakszervezetedet? Orszŕgos szervezetünk az LO konföderŕcióhoz tartozik, a vasůt és a légiközlekedés kivételével szervezzük az összes szŕllítŕsban dolgozót. Mit gondolsz az Európai Bírósŕg ítéletéről a Laval-ügyben, amit megerősített a Rüffert-ügyben hozott ítélet is? Svédorszŕgban a sztrŕjkjogot a Lex britannica-ban rögzített kollektiv szerződés tartalmazza; ez egy igen alattomos csapŕs, ami a törvény módosítŕsŕhoz vezet. A döntés ugyanis magŕban hordozza a módosítŕs igényét, egyébként jobboldali kormŕnyunk ezt is tervezi. Felmerül egy mŕsik kérdés: kinek van joga hatni a munkaügyi törvénykönyvre Svédorszŕgban? Amióta beléptünk az Unióba, a szakszervezetek ŕllŕspontja vilŕgos volt. A svéd munkatörvénykönyv nem tartja illetékesnek az Uniót, ezért is figyeljük gyanakodŕssal a Lisszaboni szerződést. Hiŕba ŕllítjŕk, hogy az Alapvető jogok chartŕja védelmet nyůjt, egészen bizonyos vagyok abban, hogy ez nem igaz. Nemrégen egy sokezres tüntetésen Wanja Lundby-Wedin, a LO elnöke azt mondta, hogy a döntés megnyitja az utat a szociŕlis dömping előtt. Tökéletesen igaza van, az ůt nyitott. A két döntés az első szögek a koporsóba. Mit gondolsz arról, hogy nemzetközi konferenciŕra kerül sor az ítéletek visszavonŕsŕnak követelésére? Jó ötlet. Sem az ŕllamnak, sem pedig mŕsnak nincs joga az osztŕlyharcot megakadŕlyozni. Ez a svéd rendszer alapja, ezért van a Lex britannica, mely a sztrŕjkot garantŕlja. Ez minden, a többi a mi dolgunk. Egyetértesz-e azzal, hogy ezt az interjůt közzétegyük a konferencia előkészítô anyagŕban? Teljes mértékben.

Emlékeztető - 2007.dec.18. Az Európai Bírósŕg illegŕlisnak minősíti a 2004-ben svéd szakszervezetek ŕltal szervezett munkahelylezŕrŕst a svéd bejegyzéssel rendelkező lett Laval ellen, amely nem tartotta tiszteletben a svéd kollektív szerződést lett alkalmazottai juttatŕsaiban - 2007.dec.11. Az Európai Bírósŕg elmarasztalta a finn tengerészeti szakszervezetet, amely meghiusította a Viking Lines vŕllalkozŕs tervét, hogy észt személyzet alkalmazŕsŕval kerülje ki a finn kollektív szerződéseket. - 2008.ŕpr.3. Az Európai Bírósŕg elítélt egy alsó-szŕszorszŕgi törvényt, azzal, hogy közös szerződések csak olyan vŕllalkozŕssal érvényesíthetők, melyek elfogadjŕk a regionŕlis kollektív szerződésekben meghatŕrozott bérminimumot. - 2008.febr.2-3. Pŕrizs. Az európai konferencia svéd és dŕn küldöttek kezdeményezésére mŕj. 25-én ŤAz Európai Bírósŕg döntéseinek visszavonŕsŕt!ť címmel konferencia összhívŕsŕról döntött.

Nagy-Britannia A reagŕlŕsok sokasodnak az EB döntései ellen Az LO alelnöke és a német építőmunkŕs-szakszervezet elnöke elítélte a döntést. Most Nagy-Britanniŕból Derek Simpson, az Unite egyik főtitkŕra jelentette ki: ŤAz ítélet azt jelenti, hogy itt, az Egyesült Kirŕlysŕgban vagy bŕrmely európai orszŕgban a külföldi vŕllalkozŕsok a törvényeket és a kollektív szerződéseket nem kell betartsŕk, ha bérről van szó. Ez csak csődhöz vezethetť. A ŤSzakszervezetiek az európai alkotmŕny ellenť koalíció ŕpr. 4-i nyilatkozatŕban kijelenti, hogy a Rüffert-ügy ůjból a kollektív szerződések ellen szóló döntés. Alŕhůzza, hogy Ťa British Airways szintén a bírósŕggal fenyegeti pilótŕit, ha azok szakszervezete sztrŕjkot hirdetne amiatt, hogy a légitŕrsasŕg alacsonyabb jövedelmezésű legénységet alkalmaz (…).ť

Mŕsodik összkontinentŕlis talŕlkozó NEMET A SZABADKERESKEDELMI EGYEZMÉNYEKRE

A NÉPEK SZUVERENITÁSÁNAK VÉDELMÉBEN A PEMEX ÉS A KÖZSZOLGÁLTATÁS VÉDELMÉBEN NEMET A HÁBORÚKRA MEXIKÓ, 2008.ŕpr. 4-5-6. Konklůzió 283 küldött 16 orszŕgból vett részt a munkŕban: Mexikó, USA, Brazília, Ecuador, Peru, Porto-Rico, Guadeloupe, Haďti, Costa Rica, Kuba, Martinique, Chile, Uruguay, Bolivia, Dominikai Köztŕrsasŕg és Venezuela. A konferenciŕt akkor tartottuk meg, mikor a kontinens dolgozói előzmények nélküli offenzívŕnak vannak kitéve, különösen a szabadkereskedelmi egyezmények és a hŕborůs fenyegetés miatt. Mindezekre a népek nemet mondanak, amit alŕtŕmaszt az egész földrészen jelenleg is zajló szŕmtalan mozgalom, sztrŕjkok, tüntetések. A nép azt mondja, ŤA haza nem eladó! Az olaj a népeké, nem az imperialista vŕllalatoké! A gŕz Bolíviŕé! Kukorica nélkül orszŕgunk nem létezik! Tŕrsadalombiztosítŕst, nemzeti vagyont! Megvédjük az ŕllamosított vŕllalatokat! Megvédjük a Pemexet! Nemet a hŕborůra, a nemzet egységéért!ť. Ezért mondjŕk a népek azt, hogy NEM KELL NEKIK EGYETLEN SZABADKERESKEDELMI EGYEZMÉNY SEM, mely tönkreteszi a függetlenség anyagi bŕzisŕt, mely jogaink elvesztéséhez vezet. Az ellenŕllŕs növekedik. Venezuelŕban forradalmi folyamat fejlődik. Kormŕnya intézkedéseit tŕmogatjuk, mivel a nemzeti természeti kincsek feletti ellenőrzést visszaszerzi, ŕllami felügyelet alŕ helyezi, népe javŕra fordítja nyereségét, a nemzet egységét fenntartja. Az USA kormŕnya végezni akar ezzel a forradalmi folyamattal, mivel dominanciŕjŕt zavarja. Bolívia és Ecuador, ahol a nemzeti szuverenitŕs eredményeit elragadtŕk, pontosan ebből az okból veszélyeztetett az Egyesült Államok kormŕnyŕnak alévetett erők ŕltal, ahogyan Kuba függetlensége és eredményei is veszélyben forognak. A Kuba elleni blokŕd feloldŕsŕnak soha nem volt ekkora aktualitŕsa! Mexikóban a Pemex védelmére kialakult ellenŕllŕsi mozgalmat a Nemzeti Demokratikus Konvenció, az Olaj védelmére alakult nemzeti front és a Lopez Obrador vezette legŕlis kormŕny alakítanak az egész orszŕgban bizottsŕgokat és brigŕdokat az olajkincs megvédésére. Az USA feketebőrű népe harcol a Bush-kormŕny a Katrina hurrikŕn new orleansi pusztítŕsa ürügyén bevezetett etnikai tisztogatŕsa ellen. Az USA népe maga is harcol a szabadkereskedelmi egyezmények ellen, a bevŕndorlók bűnözővé nyilvŕnítŕsa ellen, ahogyan mŕj.1-én a nagyvŕrosok utcŕira özönlő milliók megmutattŕk. Brazíliŕban a privatizŕció elleni küzdelem együtt folyik az olajkincs védelmével és a Vale do Rio Doce vŕllalat ůjraŕllamosítŕsŕért. Peruban a dolgozók ŕltalŕnos sztrŕjkot jelentettek be a szabadkereskedelmi egyezmény és Alan Garcia kormŕnya az IMF utasítŕsainak megfelelő privatizŕciós szŕndékai ellen Északtól Délig nő az ellenŕllŕs a földrészen. Miért a mozgolódŕs? A mexikói küldöttek ezzel magyarŕzzŕk: a mezőgazdasŕgi dolgozók millióit fosztja meg a földműveléstől a piac megnyitŕsa az észak-amerikai kukorica és bab előtt. Emiatt van a masszív kivŕndorlŕs is, a 60-as évek évi 29 ezres ŕtlagŕval szemben 2006-ban 455 ezerre nőtt a szŕmuk. A mexikói népességet rendkívüli mértékben sůjtja a bŕziscikkek ŕremelése, pontosan akkor, mikor a Pemexet a munltinacionŕlis vŕllalatok kezébe akarja adni a kormŕny, holott ez a vŕllalat adja az ŕllami bevételek 40 %-ŕt. A bŕnyŕsz, fémmunkŕs szakszervezetek tudatjŕk, hogy a kormŕny visszautasítja sztrŕjkjogukat. A pedagógusok elmondjŕk, hogy teljes nyugdíj eléréhez a kontrareform több évet adott hozzŕ, a nyugdíjalapok pedig ki vannak szolgŕltatva a multinacionŕlis bankoknak (Citigroup, BBVA, Santander, stb.). Az USA küldöttei elmondtŕk, hogy az emigrŕnsok tůlélésük esélyét keresik, csak azt kérik, hogy ne kelljen elvŕndorolniuk. A hatŕrt militarizŕltŕk, a szerződések egész vidékeket szabad zónŕkkŕ minősítettek, szŕzezreket köteleznek Ťmeghívott dolgozóť stŕtuszŕra. Nex Orleans-ben a Katrina hurrikŕn pusztítŕsŕt arra hasznŕltŕk fel a helyi, föderŕlis és ŕllami hatósŕgok, hogy Ťmódosítsŕkť a lakossŕgi összetételt, a fekete többséget szétszórtŕk az orszŕgban, a fehér többségű helyhatósŕgok a szociŕlis lakŕsokat megszüntetik, Louisiŕna lett az első olyan ŕllam, melyben az oktatŕsi rendszer a komplett privatizŕció ůtjŕra lépett. A 2006-os mandŕtumukat, amit azért kaptak a demokratŕk, hogy a hŕborůnak véget vessenek, arra hasznŕltŕk fel, hogy ůjabb katonai hiteleket szavaztak meg. Cynthia McKinney a ŤHatalmat a népnekť koalíció nevében, az Újjŕépítés pŕrtja tŕmogatŕsŕval vŕdolja mindkét nagy pŕrtot abban, hogy a Bush-kormŕny emberiség- és békeellenes bűneit tŕmogatja. Mŕs orszŕgok küldöttei is hasonló jelenségekről szŕmoltak be. Az ecuadori népet a kolumbiai hadsereg behatolŕsa utŕn hŕborůs fenyegetés nyomasztja. Az ivóvíz-szolgáltatás privatizŕlŕsa nyomŕn nagy a nyugtalansŕg, ha multinacionŕlis vŕllalatok kezében van, csak a profit emelésére fog szolgŕlni.

Brazíliŕban a közszolgŕlati dolgozók munkahelyük likvidŕlŕsŕval kell szembenézzenek, miutŕn az ellenreformok mŕr korlŕtoztŕk jogaikat. Kormŕnyuk folytatja a külső adóssŕg fizetését akkor is, mikor Rio de Janeiro lakosai trópusi virusfertőzéses jŕrvŕnytól fenyegetettek a közegészségügy tehetetlensége miatt. A brazil tisztek irŕnyította ENSZ-csapatok ŕltal megszŕllott haiti nép barbŕrsŕgba süllyedt. A konferencia teljes tŕmogatŕsŕról biztosítja David Josué Lula elnöknek címzett levelét: ŤLula da Silva elnök, mi a véleménye arról a szörnyű veszteségről, ami Fredi Romelust érte, egyéves kisfia elvesztésével? Mi volt a bűne? Miért gyilkoltŕk meg az Ön katonŕi?ť A küldöttek konstatŕltŕk a tényeket, miszerint a népek és dolgozók elleni tŕmadŕs különösen érinti a fiatalokat. Minden orszŕgban növekedik a munkanélküliség, az életkörülmények romlanak, a fiataloknak nincs jövőe. A fiatalokat elhagytŕk, drog és prostitůció vŕr rŕjuk. Ők a hŕborůk első szŕmů vesztesei. Az USA-ban a munkŕsosztŕlyból szŕrmazó fiatalok szŕmŕra egyre kisebb az esély az egyetemekre jutŕsra, melyek egyre drŕgŕbbak, melyekre nem jut pénz a hŕborů finanszírozŕsa miatt. ŤFiatal szinesbőrűeket keresnek a hadseregbe, hogy elküldjék aztŕn őket megölni kizsŕkmŕnyolt testvéreiket… és őket is megöljék, ha arra kerül a sorť. Cindy Sheedan a konferenciŕn elmondta, hogy az ő fiŕt is megölték Irakban. Szünet nélkül harcol a megszŕllŕs befejezéséért és az összes csapat visszavonŕsŕért. Mexikóban a közoktatŕst veszélyezteti a szabadkereskedelmi egyezmény. Privatizŕlŕssal, az órŕk csökkentésével, anyagi eszközök lefaragŕsŕval. Ebbe a szektorba is beléptek a multinacionŕlis vŕllalatok. A “subprimes”(jelzŕlogpiaci)-vŕlsŕg ŕtterjed és ŕltalŕnos gazdasŕgi vŕlsŕg képét veszi fel. Az USA kormŕnya azt szeretné, ha a népek viselnék el ennek terhét, a spekulŕnsok pedig visszaszerezzék 2007. nyara és 2008. februŕrja között elveszített pénzüket. Ezért ŕllítjŕk, hogy szükséges a természeti forrŕsok és népeik mértéktelen kizsŕkmŕnyolŕsa. Ahogyan az egyik küldött mondta: ŤA szabadkereskedelmi egyezményekkel összes jogainkat el akarjŕk venni és privatizŕlni a közszolgŕltatŕsunkatť. De mi, akik ůgy talŕljuk, hogy ez a kormŕnyzati politika ellentétes a népek és a dolgozók érdekeivel, nem teszünk egyenlőségjelet az amerikai nép és az USA kormŕnya között. Az USA dolgozóinak, ifjůsŕgŕnak ugyanazok az érdekei, mint a vilŕg mŕs népeinek és ifjůsŕgŕnak, ők is a szabadkereskedelmi és hŕborůs politika ŕldozatai. A TLCAN 14 éve Mexikóban tönkretette a vidéket, emigrŕcióhoz vezetett, a jogok, munkahelyek, bérek csökkenéséhez vezetett az Egyesült Államokban is. Az ASPAN-nal és a Merida kezdeményezéssel elmélyített politika a Pemex totŕlis privatizŕciójŕt jelenti, az elektromossŕgét és a vízét, a tŕrsadalombiztosítŕs tönkretételét, a munka ellenreformjŕt, a szociŕlis mozgalmat militarizŕciójŕt tés kriminalizŕlŕsŕt a Ťdrogkereskedelem és a terrorizmus elleni harcť ürügyével. A szemestermények piacŕnak teljes nyitŕsŕval, amire a TLCAN kötelez 2008. januŕrja óta, és a Pemex privatizŕlŕsŕval a mexikói forradalom összes történelmi eredménye megsemmisül. A külföldi olajvŕllalatoktól 70 éve vették vissza a mexikóiak a kitermelést, mondta Chaudia Sheinbaum, most pedig Calderon ůjra ki akarja nyitni a Pemex ajtajŕt az amerikai és spanyol multinacionŕlis vŕllalatok előtt. Most még csak Ťstratégiai szövetségről és az ügyvezetés automómiŕjŕrólť beszélnek, de az alapirŕnyzat a magŕntőke bevonŕsŕt célozza, elsősorban külföldit. Ez a szabadkereskedelmi egyezmény valódi funkciója. Irakban, Afganisztŕnban, az afrikai kontinensen, a Balkŕnon ugyanez a politika hŕborůként érvényesül. Bush most a délamerikai földrészt is fenyegeti, ahogyan lŕttuk az ecuadori beavatkozŕsban, ahol a kolumbiai hadsereg több mint 40 személyt gyilkolt meg, közöttük 4 mexikói diŕkot. Az akció széles visszautasítŕsra talŕlt: ŤBékét akarunk, nem hŕborůt! Amerikai hŕborůs bujtogatók, ki Kolumbiŕból, Ecuadorból, Venezuelŕból!ť - mondtŕk a II. konferencia előkészítő értekezletén Quitoban. Az USA kormŕnyŕnak offenzívŕjŕval és a szabadkereskedelmi egyezményekkel szemben sürgősen létre kell hoznunk a népek és dolgozók közös fellépését a béke védelméért, a függetlenségért, a demokratikus vívmŕnyokért. Az alapvető emberi jogokra, különösképpen a szakszervezeti jogokra szükségünk van ahhoz, hogy az ellenŕllŕst folytatni tudjuk, ezért döntött ůgy a II .konferencia, hogy harci egységet kovŕcsol a destruktív politika ellen. Mŕj.1-re tüntetéseket hirdetnek a szakszervezetek, szociŕlis és népi szervezetek. Részt fogunk venni az egész kontinensen, beleértve az USA-t is, ahol a kikötőmunkŕsok 8 órŕs sztrŕjkot tartanak az iraki hŕborů ellen és szintén itt nagy népi felvonulŕst szerveznek a bevŕndorlók jogaiért. Ahogyan a II. konferencia megŕllapította, nem csak az amerikai kontinens szenvedi el a vŕzolt tŕmadŕsokat, s nem csak mi keressük egyedül az egységet az ellenŕllŕs megszervezésére. Pŕrizsban febr.2-3-ŕn az európai konferencia ŕllŕst foglalt az Európai Unió mint a munkajogokat, a tŕrsadalombiztosítŕst és a nemzetek szuverenítŕsŕt veszélyeztető hŕborůs gépezet ellen, kijelentve: ŤNemet a Lisszaboni szerződésre!ť. Csacsakon okt. 27-28-ŕn a volt Szovjetunió, a kelet-európai és a Balkŕn orszŕgainak küldöttei hallattŕk hangjuk a Ťrombolŕs, a hŕborů és a privatizŕcióť ellen. Ez a politika vezetett Koszovó ůn. függetlenségéhez. A csacsaki talŕlkozó résztvevői a térség népeinek szabad tŕrsulŕsŕt, az ŕllami vagyon óvŕsŕt és ůjraŕllamosítŕsŕt akarjŕk, a népek vívmŕnyainak védelmét. Bombayban jan. 19-20-ŕn az ŕzsiai konferenciŕn a békevŕgy fogalmazódott meg, a nemzetek önmeghatŕrozŕsŕnak igénye, a munkŕsosztŕly függetlensége a vŕlagkormŕnyzattal szemben és Kína tŕrsadalmi tulajdona feletti aggodalom. Mindhŕrom konferenciŕn felmerült a vilŕgtalŕlkozó rendezésének szüksége.

Mindezen okokból a II. konferencia felhívŕst tesz nyílt vilŕgkonferenciŕra: ŤA békéért, a hŕborůk ellen, a demokrŕciŕért és a tŕrsadalmi igazsŕgossŕgért, az elnyomŕs ellen, a szervezeti szabadsŕgért és a népek szuverenítŕsértť New Yorkban. A kezdeményezést közösen tette a NY-LCLAA (a Latin-amerikai Dolgozók Haladŕsa new yorki szekciója), a Nemzetközi Egyetértés és a mexikói Demokratikus Nemzeti Konvenció. Első alŕírók: Claudia Sheinbaum Pardo, Commission Nationale pour la Défense du Pétrole (Mexique). Daniel Gluckstein, Coordinateur de l’Entente Internationale des Travailleurs et des Peuples. Eduardo Rosario, membre du Comité Exécutif de NYC-LCLAA (Etats Unis). Pío López Obrador, Convention Nationale Démocratique, Chiapas (Mexique). Eduardo Alcívar, de l’Assemblée Nationale, Equateur. Nivardo Rodríguez Morales, au nom de la section 22, SNTE-CNTE (Mexique). Cynthia McKinney, candidate indépendante ŕ la présidence de Etats-Unis et constructrice du Parti de la Reconstruction (Etats Unis). Cindy Sheehan, Gold Star Mother et candidate au poste de député fédéral (Etats Unis). Salomé Herber Aguilar, Secrétaire des Conflits Sociaux et du Logement, Syndicat National des Mineurs Métallos y Assimilés de la République Mexicaine (SNTMMSRM). Kali Akuno, Malcolm X Grassroots Movement, Peoples Hurricane Relief Fund (Etats Unis). Baldemar Velasquez, Président du Comité d’Organisation des Travailleurs Agricoles, FLOC (AFL-CIO) (Etats Unis). Luis Vázquez Villalobos, Comité d’Organisation de la II Conférence Continentale pour le non aux traités de libre commerce (Mexique). David Josué, Pour Mes Frčres et Sœurs (Haďti). Marc-Antoine Poinson, Parti Ouvrier Socialiste (Haďti). Al Rojas, Front des Mexicains ŕ l’Extérieur (Etats Unis). Tiffany Burns, Camp Casey Peace Institute (Etats Unis). Alan Benjamin, Open World Conference Continuation Committee (Etats-Unis). Fernando Ferro, député fédéral, Parti des Travailleurs (Brésil). Markus Sokol, membre de la Direction Nationale du Parti des Travailleurs (Brésil). Antonio Carlos Spis, Fédération Unique des Pétroliers (FUP), membre du comité exécutif national de la Centrale Unique des Travailleurs (CUT) (Brésil). Julio Turra, Membre de la Direction Exécutive Natonale de la CUT (Brésil). Ramiro Guerrero C., président du Comité d’Entreprise des travailleurs de Petrocomercial (Equateur). Elie Domota, Secrétaire Général de l’Union Générale des Travailleurs de Guadeloupe. Aarón Hernández Jarillo, membre du Front des Travailleurs de l’Energie (Mexique). Luis Mesina, Secrétaire Général de la Confédération Bancaire du Chili. A II.konferencia meghív minden vŕrosi és vidéki szervezetet, szakszervezetet, politikai és tŕrsadalmi szervezetetet, amelynek szívügye a nemzeti szuverenitŕs, a béke, a dolgozók jogainak és szervezeteinek védelme és kéri, hogy csatlakozzon a Vilŕgkonferencia szervezőbizottsŕgŕhoz. ***

Vilŕgszintű élelmiszer-ŕrrobbanŕs Egész népek haldokolnak az éhségtől Éhség és éhséglŕzadások mindenütt a vilŕgban

Afrikai realitŕs... ŤA rizs ŕra, ami alapvető élelmiszer Ázsia és Afrika milliŕrdos nagysŕgů lakossŕga szŕmŕra, szédítő magassŕgokba emelkedett. Az eddig importŕló orszŕgokban is hiŕnyzik. 5 év alatt a rizs ŕra megnégyszereződött – konstatŕlta ŕpr. 8-ŕn a Rŕdió Kanada. Az AFP ŕpr. 9-én ezt mondja: ŤA rizs - etalonként hasznŕlatos - értéke több, mint 50 %-ban nőtt Elefŕntcsontparton, 50 %ban Közép-Afrikŕban, 39 %-ban Kamerunban, 45 %-ban Szenegŕlban, 42 %-ban Mauritŕniŕban, 300 %-ban Sierra Leonéban. A bůza- és kukoricaliszt, a pŕlma- és földimogyoróolaj, a cukor és a tej a mindennapos szükséglethez tartoznak, gyakran importŕljŕk, és nem maradnak ki az ŕremelkedésből.ť Kôzép-Afrikŕban az alapŕrak 50-100 %-kal ugrottak meg. Ť Ha a kormŕny nem tesz semmit, meglŕtjuk, mi lesz. Eddig sem voltunk rendszeresen fizetve, nem tudunk több szenvedést elviselni ť- mondja az AFP-nek egy szakszervezeti vezető. Egyiptomban a tejtermékek ŕra 20 %-kal, az olajé 40 %-kal emelkedett. A kenyéré 26,5 –del egy év alatt. Ezentůl Ťa 78 millió egyiptomi 20 %-a a szegénységi küszöb alatt él (napi 2 USD) és ůjabb 20 % éppen e hatŕr fölött. 3,8 % -uk szélsőségesen szegény körülmények között tengődik. “Ha a kormŕny nem érzi ŕt a helyzet sůlyossŕgŕt, az 1977-nél is erősebb szociŕlis robbanŕs történhet”- becsüli meg egy ůjdonsült szervezet szóvivője, a Polgŕrok az ŕremelkedés ellen (AFP, mŕrc.12.) A vŕlsŕg jŕtszik közre a sokszŕmů sztrŕjkban (üzemek) és tüntetésben (alkalmazottak és mŕs szektor), melyekben a minimŕlbér emelését az aktuŕlis 20-ról 100-ra követelik. Burkina Fasoban Kétnapos ŕltalŕnos sztrŕjk meghirdetésére került sor a szakszervezetek részéről az alapvető cikkek ŕra ellen ŕpr. 8-ŕn. 25 %os bér- és nyugdíjemelést követelnek, jelentős ŕrcsökkentést, az ŕrak és minőség ellenőrzését az alapvető élemiszerek esetében. Laurent Ouédraogo a központi szakszervezetek nevében: ŤA spekulŕnsok nemcsak pénzügyi és vŕmcsalŕsokat követnek el, kufŕrkodnak a termékek mennyiségével és minőségével is. A hatósŕgok pedig nem intézkednek a lakossŕg érdekében. ť (Le Faso.net, 2008.ŕpr.9.).

Elefŕntcsontparton az ŕpr. eleji éhségtüntetés 1 halottat és tucat sebesültet követelt. ŤA tüntetések az abidjani Yopougon népi kerületében törtek ki és elterjedtek az egész vŕrosban, különösen Port-Boët-ben, ahol fiatalok és asszonyok barrikŕdokat emeltek, gumiabroncsokat gyůjttottak fel az élelmiszerŕrak drŕgulŕsa elleni tiltakozŕsul. ŤÉhesek vagyunk, enni akarunk!ť, kiŕltoztŕk.ť Cathy Caprani

Sajtóközlemény ... és Haitiban A haiti vŕlsŕggal szemben A haiti Szocialista Munkŕspŕrt (POS) hivatalos közleménye A POS Nemzeti Politikai Bizottsŕga teljes tŕmogatŕsŕról biztosítja a haiti népet, fiatalokat, a demokratikus szervezeteket, mindazokat, akik egy hete tüntetnek az utcŕkon a drŕgasŕg, a nyomor és a Préval-Alexis kormŕny politikai inaktivitŕsa ellen csakůgy, mint az ENSZ gyilkos megszŕllŕsa miatt. A POS a leghatŕrozottab módon elítéli, barbŕr aktusnak tartja ezt a katonai jelenlétet. A POS mŕr megannyi alkalommal jelezte, hogy a 2007.febr-ban a hatalomba üres kézzel érkező René PREVAL a nagyhatalmak cinkossŕgŕval és az ENSZ katonai erejével a nép érdeke ellen, a nemzeti függetlenség ellen tesz. Ma a Préval-Alexis kormŕny parancsot adott a megszŕlló idegeneknek, hogy lőjenek éhségtüntetőkre, akik kétségbeesetten élelmet kértek! 5 halottról és 145 golyóktól sebzettről adnak szŕmot a kórhŕzak. A nyomorral szemben, orszŕgunk és forrŕsaink kifosztŕsa ellen, mezőgazdasŕgunk és nemzeti termelésünk kiŕrusítŕsa ellen a nagy külföldi kapitalista cégeknek azt eredményezte, hogy rabszolgŕkként tengődünk a szabad zónŕkban, idegen katonasŕgtól megszŕllott hazŕnkban. Az 1804-ben forradalomban lerŕzta lŕncait a haiti nép, ma pedig nem bírja tovŕbb. Újjŕ kell építenünk rombadőlt és megsebzett orszŕgunkat, népünknek elege van az erőszakból, nyomorból és megszŕllŕsból. Kisparasztokkal, munkanélküliekkel, dolgozókkal, az egész néppel, szervezeteikkel és pŕrtjaikkal akarunk minden településen bizottsŕgot alkotni az ůjjŕépítés, függetlenség, demokrŕcia megvalósítŕsŕra. A bizottsŕgoknak meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a gazdasŕgi és szociŕlis tůlélésre. Meg kell vŕlasszŕk küldötteiket a népképviselők vŕlasztŕsŕnak előkészületére, hogy megalkossuk szuverén nemzetgyűlésünket, mely egyedül a haiti népnek tartozik felelősséggel. Port au Prince, 2008.ŕpr .11. POS Nemzeti Politikai Bizottsŕga: Irlande DESROSIERS, Marc Antoine POINSON, Onel MAIGNAN, Lesly POTEAU, Gué MAIGNAN Kapcsolat: [email protected]

Svájc A svŕjci Szakszervezeti Unió (USS) kéri Traian Basescu romŕn elnököt, hogy gyakoroljon kegyelmet a még börtönben lévő hŕrom szakszervezeti vezető esetében Az USS ŕpr. 3-ŕn levélben fordult a köztŕrsasŕgi elnökhöz. Levelében utal arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Iroda döntését nagy érdeklődéssel kísérte és vele együtt kéri Constantin Cretan, Dorin Lois et Vasilu Lupu szabadon bocsŕtŕsŕt.

Union sindacale svizzera

Monsie Traian Basecu Président de la République de Roumanie Palatul Cotroceni Bulevardul Geniului nr 1-3 Sector 6 060116 BUCAREST Roumanie Bern, 2008.ŕpr.3. Tárgy: Constantin Cretan, Dorin Lois et Vasile Lupu kiszabadítŕsa Elnök Úr! A svŕjci Szakszervezeti Unió nagy érdeklődéssel kísérte a Nemzetközi Munkaügyi Iroda adminisztratív tanŕcsa döntését, mely a szakszervezeti szabadsŕgjogokra tŕmaszkodik és kéri a fent nevezettek azonnali szabadlŕbra helyezését. (…) A romŕn alkotmŕny ŕltal biztosított kegyelemgyakorlŕsi lehetőségére hivatkozva kérjük, hogy a 3 szakszervezeti vezetőt, kik mandŕtumukat teljesítették, bocsŕssŕk szabadon. Az NMSZ 87. és 98. szerződését Romŕnia is ratifikŕlta, így a szervezkedés szabadsŕgŕt és a kollektív tŕrgyalŕsokat alapvető jogokként elfogadta. Az ön kegyelemgyakorlŕsa egyszersmind igazsŕgszolgŕltatŕsi és humanitŕsról tanuskodó gesztus lenne, az ön becsületére szolgŕlna, orszŕgŕnak és a vilŕg szakszervezeti mozgalmŕnak tiszteletét vŕltanŕ ki. Köszönjük figyelmét abban a reményben, hogy kérésünk meghallgatŕsra talŕl, tisztelettel: UNION SYNDICALE SUISSE Paul RECHSTEINER, elnök

Jean Christophe

SCHWAAB, orszŕgos titkŕr

(részlet a Szakszervezeti esemény ŕpr. 9-i, 15.szŕmŕból) Előfizetés 10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 € incluant le soutien ŕ la diffusion internationale du bulletin. Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc. Nom : ....................................................................................................................................... Prénom : .................................................................................................................................. Adresse : .................................................................................................................................. Pays : ....................................................................................................................................... E.mail : .................................................................................................................................... Chčques ŕ l’ordre de CMO (adresse ci-contre) Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17 IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolattartŕs

Informations internationales Entente internationale des travailleurs et des peuples 87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail [email protected]

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lčs-Chevreuse

Művészet

Hamarosan megjelenik az első két nyelvű görög-magyar antológia . A versgyüjtemény széles áttekintést ad korunk magyar és görög költészetéről . Minden vers két nyelven jelenik meg ; az újgörög versek eredetiben és magyar fodításban , a magyar versek eredetiben és görög fordításban . A magyar részt Szepes Erika, a görög részt Jannisz Mociosz szerkesztette .

Hamarosan megjelenik az első két nyelvű görög-magyar antlógia .A versgyüjtemény széles áttekintést ad korunk magyar és görög költészetéről . Minden vers két nyelven jelenik meg ; az újgörög versek eredetiben és magyar fodításban , a magyar versek eredetiben és görög fordításban . A magyar részt Szepes Erika , a görög részt Jannisz Mociosz szerkesztette . Ilyen antológia , amely két nép költészetét párhuzamosan és mindkét nyelven és ilyen gazdagon mutatja be , még nem volt a magyar könyvkiadás történetében . A görög rész szerkesztője maga is költő , a Z-füzetek sorozatában már megjelent egy kötet verse magyarul Ithaka címen . Ebből a kötetből közlünk néhány verset Gyimesi László szép fordításában azzal a céllal , hogy kedvet csináljunk a mai görög költészet részletesebb megismerésére . J.D. Jannisz Mociosz

Címtelenek

1.

Úgy látom (hadd, hogy rossz jós legyek!) csak a szakadék szélén térünk észre, s egy minutára okosak leszünk. S akkor elfordulunk, miután minden ócskaságunk, avas mánk mélybe vetettük. A természettel legbenső lényünk közös nyelvre talál, emberi szóra, erősítse eszünk és a szívünk, mielőtt az igaz, új útnak indulunk.

2.

Meg akarom őrizni azt a hangot, amely sötét erőkkel küzd, és üldöztetvén is megveti a halált, sírba löki a gyávaságot,

nem húz előttük nyúlcipőt – szakadjon meg lélegzetük, fulladjanak meg a pusztító füstben.

Megtartom ezt a hangot, ettől magasodnak, s magasztosulnak fel az elgyötört páriák – , fel, fel a fájdalom fölé, sötét árnyékként a kín ne nyomassza tovább az emberek lelkét.

Látom már – ott úsznak a Nap felé, a végtelen tér hullámaiban, fény füröszti őket.

3.

Árnyékod mellém szökött, épp csak megérintett, felé fordultam, hogy megpillantsalak, de késtem, nem láttalak, de megéreztem: Te voltál velem. Az égre néztem, kibontott szárnyú sas röppent villámként épp a Nap elé. Fejet nem hajtottam, nem hunytam be szemem: nagyságod rezgett bennem, akár a végtelen.

4.

Szpirosz Papaduimitriu emlékére Vule Mani

Komor otthonotok ajtaját verem… Legközelebb, amikor múltam ösvényein a hegyekbe ismét felmegyek, hogy végső házatok ajtaját kitárjam (holnap csütörtök, holnapután péntek –

szombaton kora reggel leszek veletek), név szerint szólítalak benneteket, s ti szakaszonként, századonként felsorakoztok. Felébresztjük a dalt, nagy közös álmunk halk, nyugodt dalát – és álmunk megvalósul, bizisten valóra válik, nekem elhihetitek – íme az lesz az igazi ünnep, élők és holtak közös ünnepe: nagyszerű versek, gyönyörű dalok ütemére csatába indulunk, s ezek emelnek fel a béke elfoglalt tornyaira. Mindannyiszor, amikor hozzátok jövök (nem vagyok, ugye, ritka vendég), mustrát tartok, fennen sorolom nevetek, amíg ki nem tárul a végső ház besüppedt ajtaja. Jönnek mások is, nyomomba, nyomaitokba lépnek. Jó estét, barátaim, bajtársaim, tiszta szívűek! Életkorom szerint nagyapátok lehetnék, bizony, de még kemények a lábizmaim, hogy sűrűn jöhessek el közétek, hogy kitárjam az örök hajlék ajtaját. Jó estét, bajtársaim, tiszta szívűek! Aludjatok szépen. Szombaton majd Simont szólítom néven, Vele vetjük el minden tavaszon az új magokat. Magasra nő ez a vetés, mozgalmunk csúcsai fölé, fölébe álmainknak, megszerzett helyünkig, a Nap magasába.

5.

És újra eljövök. Azt akarom, az életről meséljetek nekem. Nem az együtt megélt időről, azt közös kincsünkként őrzöm, ismerem alaposan, emlékembe vésődött mindörökre minden mozzanata. Napjaink új életéről meséljetek, holnap vagy holnapután biztosan az is eljő:

látom vonásait bal tenyerem rajzolatán – íme!

Eljövök újra, s mihelyt eszembe jut, hozok nektek cigit, az összes fajtából, könnyűt, illatosat és bősz kapadohányt… Lehajtom a fejem: szégyelljem magam! – hisz a nyirkos földben átfázhattatok, ilyenkor árt a füst, s engem gyötör a köhögésetek, ha másként is, mint benneteket. Összefüggnek a dolgok, de miként is? – eddig nem terjed a bölcsességem, pedig már túlléptem a hetvenet. Szégyen! Ó, hát persze! Illatos bazsalikomot szedek, bazsarózsát a kertben, s nektek adom. Magam ültettem, kapálgattam, itattam tiszta vízzel, gondoztam vénülő kezemmel, gyertek közelébb, érintsétek meg őket, lélegezzetek mélyeket, teli tüdőtök emlékével – virágaimmal a sír fölötti létet osztom meg veletek, szétosztom persze magamat is. Látjátok? Eszményeim változatlanok maradtak – alig-alig igazítottam rajtuk – a szépszárnyú szerelem és a zsendülő emberség javára.

Ideje a visszatéréshez készülődnöm. Most látom, megértem, nekem integetnek. Jól tudom már, mit jeleznek, így újjászületve térhetek haza. Velem vannak elesett bajtársaim ezrei. Együtt küzdünk tovább az életünkért, nem a mai farkas-létért, de munkánkért, emberségünk közössé lett igazáért.

6.

A szürke fényben vita vitát követ, egyik jobbra, másik balra viszi a szót. tárgyalják naphosszat, hajnaltól késő estig ki hová menjen, mit végezzen. – És Görögország

napról napra szegényedik, fogy a nép, s a szakadékok mélyülnek egyre. Tengerentúli urak igáját nyögi a görög ma is, akár a múltban. Farkasok és sakálok falkái tépik, szaggatják húsunkat az éjben. Vak, fekete lovak forgatják szünetlen körbe-körbe, forgatják a feneketlen idő zord kútkerekét, könnycseppnyi vizet sem fakasztanak. Kiszárad minden. Hazánkat a mélység fölé taszítják, s a szárazmalom már csak csontokat darál – görög földünk rideg csontjait. Lisztje üszkösödik, feketül, komiszkenyérnek se jó…

Én, mint polgár és mint harcos, a messzi jövő városába készülök, halott bajtársaimmal együtt. Ha egyek voltunk a búban, legyünk együtt az öröm éveiben is – testben-lélekben tisztán, szeplőtelen hitünkkel.

7.

Amit napról napra fogyasztunk, mindennapi kenyerünkben magok halála fészkel. Mit is eszünk mi akkor naponta, no, mit is eszünk?

8.

Könnyen, óvatosan lépj, a virágra vigyázva, meztelen lábbal meg ne tipord! Lásd, szédülök immár: combodról a virágra és vissza – cikázik a kandi szemem.

Mesteri módon igéz meg az isteni kéz, újra meg újra Fenékig iszom, s telitöltöm a csorba kupát, szép szomjam a létre, bár nyolcadik évtizedem taposom, egyre erősebb,

9.

Titkolt szenvedélyeim rejtett értelmét szavaim közé, a verseimbe megbízhatóan be-le-dol-goz-tam. Virágaim láthatatlanok, de a legkisebb érintésre Szárba szöknek, és máris ringatóznak – vadul, a verseim meg buja, trópusi kertté bozótosodnak. Lépj be e kertbe, gazdasszonyom, élvezd hatalmadat, szakassz kedvedre – a lelked friss örömére. Fuss a fűszeres illat után, szívd be mélyen, Szippantsd magadba, hogy a rejtett értelem És a titkos szenvedélyek betöltsék mindenséged.

10.

Meghívtál egy csésze kávéra, déltájban eljövök, illatos bazsalikom és bazsarózsa becéz majd, mintha festő művelné a csodát, a tomboló tavasz ragyogó reggelét vászonra varázsolva. Ilyenkor hiszem, a Galaxis áttetsző ködében is a jázminok ugrándoznak, színekkel, szagokkal lövöldöznek reánk. Gyerünk tovább, gyerünk! – Az elmúlt idők köves útján, Illatozzon fehérre meszelten a húsvéti világ…

Déltájban átjövök. De vigyázz, ne számíts csodára. A kávéd viszont bizonyára finomra

sikerül. A gyöngyöző nedű fénye majd a gyémántéval vetekszik, s úgy párolog, mint kábító füstje a jó dohánynak. Ha varázsod megejt, én esküszöm, máskor is eljövök, hogy a kávézást gyakoroljuk, s akkor – virradatig maradok itt, hogy reggeli kávénkat is együtt kortyolhassuk. Mindezt (kis idő múltán, ugye) az Isten rovására írhatod, ő majd áldását adja az egész páros kávé-szertartásra. Én meg, hadd becézzen a bazsalikom és a bazsarózsa lehelete, kitárom ablakom, de be is zárom hamarost, őrizze bent zamatos tested, és persze a lelked balzsamos illatát.

xxx

Hogy megsokasodtak a kis

pilátusok manapság!

Kézmosóvizet nekik, hé!

Hamar hozzatok vizet!

Golgotán, ha cseppet is,

ugye, hiába kerestek?

Csak a krisztusok vérében

moshatnak végül kezet.

Mennyire megsokasodtak

manapság a keresztek!

Jannisz Mociosz

Várakozás

Könyököd az ablakpárkánynak feszül, Kezedre támasztott fejjel egyre várod, – mindjárt felbukkanok az utcasarkon. Ne állj ki az ablakodba,

ne lépj ki az erkélyre se, a nap elől ne rejtsd szemed a tenyered árnyékába! Szíved, mint hároméves csikó, szaporázza: „ez Ő”, míg rádöbbensz, szemed rútul becsapott.

Reménytelenül kell várakoznod visszatértemig, egyszerűen csak várnod, s megvetett széles ágyad addig egy lelket melenget csupán.

Akkor térek vissza, ha benőtt ösvényemen már állatok legelésznek, s az erdőmben körül vadak bolyonganak, és szólnak a madarak is – nappal a feketerigók, éjjel meg a baglyok.

Visszatérek, mikor már nyugodtan alszol, mire sok sóhajod, jajod a lángokat kioltja, álmodból a lidércek kitakarodnak, s az idő begyógyítja szemed zugán a könny krátereit.

Nem jelzi érkezésem semmiféle fecske. A lépteim sem hallod meg a gangon. Az ajtód régi kulcsommal nyitom ki. Megőriztem, bár biztos voltam akkor, e józan célra többé sosem használhatom.

Ithaka Jannisz Mociosz Sajtó alatt van az első újgörög - magyar és magyar – újgörög költészeti antológia. Bevezetésként közöljük görög eredetiben Jannisz Mociosz Ithaka című költeményét.

γιάννης μότσιος ιθακη

(λυρικό πολύπτυχο) α΄ προλογοσ (η έξοδος του οδυσσέα) κύριε, κύριε, τροχονόμε της κίνησης των ποταμών ανάμεσα στις αντίπερα όχθες και στη στενότητα των γκρεμών: με τα πολλά τα ‘μη’ στο άπλωμα της απεραντοσύνης. κύριε, κύριε, μαέστρο σοφέ της αρμονίας, ανάμεσα στις άγριες παραφωνίες των τραγουδιών, των γνωμών και των ταμπεραμέντων. γνωμοδότη των μέσων λύσεων, νομοθέτη της απόκρυψης των παθών κι άσπονδε εχθρέ της απόκλισης από τις χιλιοπατημένες στράτες που δεν αποδέχτηκαν οι απόκοτοι του ύψους και του ρίσκου και δρουν απερίσπαστοι στους ακατοίκητους χώρους και στα παρατημένα βοσκοτόπια των μεταγαλαξιών, πίσω από τους γκρεμισμένους τοίχους των αστερισμών με μόνη δικαίωση τους γαλάζιους ωκεανούς στους ανοιχτούς ουρανούς και στις εξαίσιες εκρήξεις στις καίουσες εστίες των υπερκαινοφανών αστερισμών σε απόσταση αιώνων και αιώνων φωτοετών. κύριε, κύριε, με το φονικό εργαλείο στο χέρι κάθε μέρα να κόβεις στα δυο τις ακέριες δυνατότητες, πάσα μέρα και μια σπιθαμή να ψαλιδίζεις τα φτερά που φυτρώνουν ακατάπαυστα μέσα στο λυκόφως των οραματισμών και στο πρωινό αγιάζι των πρώιμων ελπίδων. κύριε, κύριε, γραμμαριοδότη της χαράς κι απλόχερε διανομέα της λύπης, με την οργή των τρισεκατομμυρίων που δεινοπάθησαν από τις εντολές των δικών σου προδιαγραφών, σου καταθέτω αμετάκλητα την πλήρη ανυπακοή μου και μπαίνω με σιγουριά

στο δρόμο που θ’ ανοίξω μόνος μου σε σκύλες ανάμεσα και σε χάρυβδες, γιοφύρια χτίζοντας από τη δώθε τη στεριά στη άλλη του πλανήτη. αποστροφή παντοτινέ μου έρωτα κι απαντοχή στερνή: καληνύχτα. αντάμωσες απανωτές στο σμίξιμο των δρόμων που φέρνει το ταίριασμα των κορμιών κι αντάμα δένουνε του έρωτα τ’ ατσάλι.

β΄

εφτα μονολογοι τησ πηνελοπησ 1 χαρά μου, σ’ έπιασα και σήμερα στην ευθεία του λόγου μας: με τ’ αναγάλλιασμα μικρού παιδιού γελούσες κι εγώ να τραβώ για τους έβδομους ουρανούς, πλημμυρισμένη από τη βεβαιότητα της αγάπης μας. μπορώ να ζω έτσι χρόνια και χρόνια – με σηκώνει ψηλά, πολύ ψηλά, η χαρά που έρχεται, η χαρά που θα ’ρθει: η απέραντη χαρά του αύριο. 2 σήμερα κυριαρχεί παντού το γαλάζιο – στον έξω κόσμο και προπαντός στην ίδια μου την ψυχή. ανοίγω τα χέρια μου, κι αγκαλιάζω την οικουμένη πάσα: μέσα στα μπράτσα μου βαστώ σε τρυφερά ολόκληρο, εσένα κι εκείνα που σε γνώρισαν, κι εκείνα που θα σε γνωρίσουν, κι εκείνα που ποτέ δεν θα σε δουν. Όλα γαλάζια σήμερα και φωτεινά, γλυκά σαν τη ζωή και τα γαλάζια τα μάτια σου, σαν τη δική μου απαντοχή. κι εκείνο το γαλάζιο τ’ ουρανού, κι ετούτο το γαλάζιο του πόντου με τους κομμένους αφρούς του νερού – μικρά αλογάκια, ξεσηκωμένα απ’ των βυθών τα χουγιαχτά. να, ο διγενής, είπα… α, τι όμορφα πού ’ναι, κι απ’ της αναμονής την άργητα πιο καλά, να ζει κανείς του πόθου του τις παραστάσεις – κι από το δέος πιο βαθιά το απύθμενο. σκυφτή στην άκρη του γκρεμού τις φούχτες μου γιομίζω, και πίνω χρώματα μαβιά: από τις άκρες των χειλιών σταλαματιά δεν πέφτει. πάνω από θάλασσες κι από στεριές ρίξε το χέρι σου, καλέ μου, και κράτα με – τ’ αφτιά μου πλημμυρίσανε με βόμβους, τ’ αφτιά μου πλημμυρίσανε μ’ ανείπωτες φωνές, βάστα με πιο γερά, θα πέσω.

3

σηκώθηκα, μα πνίγομαι βαθιά. τινάζω από το ρούχο μου του κεφαλιού μου τις ζαλάδες. θέλω να φωνάξω δυνατά-δυνατά, για ν’ ακουστεί η φωνή μου στα πέρατα των γαλαξιών. να φωνάξω απανωτές φορές σ’ αγαπώ, σ’ αγαπώ, σ’ αγαπώ: κύματα πάνω στα κύματα να τρέχει η φωνή μου επικίνδυνα μονότονη, σαν τον πλατύ βριζόκαμπο στο άγγιγμα της άνοιξης – σ’ αγαπώ, σ’ αγαπώ, σ’ αγαπώ. κι ο αντίλαλος των απανωτών επαναλήψεων να περνάει τα σύνορα των εποχών και να σε καρτερεί, όπου διαβείς, όπου σταθείς, κι όπου σε φέρει ο δρόμος σου: πιο κει κι απ’ το δικό μας σήμερα. μα κάτι μέσα μου με βασανίζει: μην είναι της απαντοχής η τόση κούραση; μόνη μου κατοχή η αγάπη μου για σένα, και σ’ αγαπώ πιο πέρα, πιο ψηλά κι απ’ τις δυνάμεις μου τις τόσες. 4

περασμένα μεσάνυχτα, κι εγώ να κλαίω στη νοητή σου αγκαλιά. περασμένα μεσάνυχτα, κι εσύ να μου σκουπίζεις τα μάτια, τα μάτια μου που κλαιν απαρηγόρητα. πονούν αγιάτρευτα: εγώ εδώ, κι εσύ εκεί, μακριά στα ξένα. να κλαίω, να κλαίω μόνη μου, κι η ζωή να περνά ανεπαίσθητα. οι μέρες να φεύγουν. οι όμορφες στιγμές να χάνονται μέσα στο τίποτα: να πηδάει η μια πίσω απ’ την άλλη – το μάκρος της απόστασης να μεγαλώνει, να μεγαλώνει επικίνδυνα… Άβολος, άβολος, άβολος ετούτος ο πλανήτης. τα χέρια μου σε σχήματα παρατημένων εκκλησιών εσένα καρτερούν καθημερινή και σκόλη: έλα, παπά, την εκκλησιά να λειτουργήσεις. 5 κι απόψε έκλαψα πολύ. τι τα ’θελες και μου τα ’στελνες εκείνα τα φλάουτά σου! μη με ρωτάς για των ματιών μου τα χρώματα, για των δακρύων μου την αψάδα – δεν ξέρω. τα μάτια μου έκλεισα μια στιγμή, ζερβόδεξα, ξωπίσω μου κι εμπρός απέραντο το σύμπαν κι αχανές, και χάος. κάτω απ’ τα πόδια μου γκρεμός. θα πέσω μέσα. δος μου το χέρι σου το σταθερό για να περάσω αντίπερα. το χέρι σου, μοναδικό μου μέλημα κι απαντοχή στερνή…

τώρα, σιγούρεψα τον εαυτό μου, κι άφησα πίσω τη λιγοψυχιά. να, δε φοβούμαι πια. δε φοβούμαι, να… ποιος το ’πε, αλήθεια, πως μόνο με κρασί μεθούν οι ανθρώποι; σταλαματιά δεν έβαλα στο στόμα μου απόψε. τα χέρια μου μπήκαν στο χορό, τα χέρια μου στου πόθου μου το φάρδος απλωμένα, των σπλάχνων μου να καταγράφουν τους ρυθμούς, πάνω στου σύμπαντος το γαλανό μετάξι. το ’να το χέρι μου χωμένο στη ζερβιά μεριά του γαλαξία, και τ’ άλλο στη δεξιά. κι ανάμεσά τους, στου στήθους μου τη μεριά εσένανε βαστώ: μια χούφτα δροσερό νερό, φερμέν’ απ’ τους κρουνούς αμύθητων μεταγαλαξιών. τα χείλη μου ακουμπώ πλάι στη δική σου ανάσα και πίνω, και πίνω, και πίνω της γλύκας το κρασί τ’ αψύ: ποτέ, ποτέ, ποτέ να μην τελειώσει ετούτη η ζωή, τη δίψα μου ποτέ μην ξεδιψάσω. 7 γυρνώ και ξαναγυρνώ στους ίδιους πάντα τόπους, στα ίδια περάσματα, στις ίδιες πάντα θύμησες: στων λόγων μας την ίδια διατύπωση και στων σιωπών μας την εξαίσια συγχορδία. παρακολουθώ τις χειρονομίες που πέτρωσαν στο χρόνο: αγάλματα μοναδικά των περασμένων μας στιγμών. σαν ξεχασμένη υπόσχεση κι αγίνωτη, σαν προσδοκία τωρινή. μπαίνω στους ίδιους πάντα δρόμους, πρόδρομος και συνοδοιπόρος και σύντροφος του μέλλοντος πιστός, και οδηγός του χτες. δεν αλλάζω τίποτα – μήτε στις ανορθογραφίες της συμπεριφοράς μας, παρατημένες στις πλαγιές των βουνών μας: πρωτομαρτιά θα σκάσουν τα μπουμπούκια της γραφής. πρωταπριλιά – πράσινη φλόγα στης σπιθαμής το μπόι θ’ ανάψουν πράσινα τα φύλλα της γραφής. δεν αλλάζω τίποτα: τα ζω όπως τα έζησα απ’ την αρχή. τα ξαναζώ σε δεύτερη παραφορά, σε τρίτη, σε διαρκή αναδιάταξη. ω, της μονιμότητας εσύ σταθερή επιδίωξη κι αδέρφι φλογερό των πειρασμών για πειραματισμούς αδευτέρωτους. ω, άγρια κίνηση στο φούντωμα του πόθου, κι ω, πετρωμένη ακινησία στου δισταγμού την ώρα: όλα είναι χτες, στου σήμερα τις φουσκωμένες φλέβες. κι όλα είναι σήμερα που προχωράει ακάθεκτο με ρότα τις γαλάζιες ομίχλες του άγνωρου. Όλα είναι αύριο στις πιο κρυφές γωνιές των πιο δικών μας τόπων γεννημένο.

γυρνώ και ξαναγυρνώ στην παλμική μονιμότητα του εαυτού μου.

γ΄

επιλογοσ

(η επιστροφή του οδυσσέα)

α΄

γλυκός ο καπνός του σπιτιού: το τζάκι μολύβι στο χέρι της γης να γράφει γράμματα στον ουρανό. γλυκό τ’ αλύχτισμα του σκύλου, να καρτερεί του αφέντη την επιστροφή στου δρόμου τη στροφή την πρώτη. τον ερχομό του κύρη να τον πιάνει όχι με το μάτι, όχι. κι ούτε με το στημένο αφτί: με την υγρή τη μύτη να τον πιάνει, με τις απανωτές κι ανήσυχες εισπνοές, με τα σαλέματα της πιο πιστής ψυχής. τη φόρα της επιστροφής στου δρόμου να την πιάνει τη στροφή, την πρώτη. γλυκιά του παιδιού η θωριά, το αυστηρό το κοίταγμα του νέου – κάτι σαν το παράπονο, κάτι σαν πρόθεση μομφής: Ťγιατί ν’ αργείς στο δρόμο της επιστροφής να μπεις;ť

σα να σου λέει.

β΄

γυρίσαμε από πολύ μακριά – από τα βάθη των πέντε ηπείρων, το δρόμο μας ρωτώντας σε τόπους και σε καιρούς. προσπεράσαμε την ιθάκη από τ’ αριστερά: τα μάτια μας σταυρώθηκαν με τα δισέγγονα της πηνελόπης και του οδυσσέα – της πολλοστής και βάλε γενιάς. μας είδαν και κούνησαν τα κεφάλια τους με λύπη. μας ξανακοίταξαν, κατέβασαν τα βουρκωμένα μάτια. Άτια μυριάδες τα κύματα με μουσκεμένες τις άσπρες χαίτες τους έσερναν το δικό μας το καράβι γιομάτο με πείρα και με πείρα, τα μάτια μας μ’ οράματα, μπροστά από το σήμερα, με τόπους και με τόπους τα μάτια μας γιομάτα. τα στήθια μας ορθά, τα μέτωπα στο χρώμα του φθινοπώρου κι από άγριους καιρούς δαρμένα. κι όσο πιο κείθε, κι όσο πιο ζαβά μας έσπρωχνε η μοίρα της φυλής μας, τόσο και πιο γλυκιά, πιο πράα, με χτύπους σταθερούς γινόταν η δική μας η καρδιά. γυρίσαμε. κι αυτό στο τέλος-τέλος έχει σημασία:

σκύλες και χάρυβδες προσπερνώντας από τη μια μεριά στην άλλη του πλανήτη.

γ΄

καλημέρα. καλημέρα, χαρά μου, κι απαντοχή αναπάντεχη – στου πάθους μου την άβυσσο φυλακισμένη. καλημέρα, καρδιά – στην πιο ψηλή κορφή της βεβαιότητας φτασμένη. σε δυο ημερομηνίες κλεισμένη ζωή: καλημέρα. Άναρχη κι ατελεύτητη της ύλης ηλικία, καλημέρα. με τις παράξενες παντρειές και των μεταμορφώσεών σου τις γοητείες – στους ρυθμούς των χορών σου χορεύουμε.

οι σταυροι

πόσο πολύ στις μέρες μας πληθύναν οι πιλάτοι. φέρτε νερό, πολύ νερό, τα χέρια τους να νίψουν. μα πού να βρεις νερό στην κορυφή του γολγοθά. νίβουν κι αυτοί τα χέρια τους με των χριστών το αίμα.

πόσο πολύ, στις μέρες μας, πληθαίνουν, οι σταυροί.

Lenin halála után Brjuszov

Forditotta: Gyimesi László

Brjuszov Lenin halála után (После смерти В. И. Ленина) Nem csak itt a Kreml falánál, Tört szokatlan új idő ránk, Vezértelen, százezres nyáj... Az egész Föld, népek, hazák Trópusoktól sarkvidékig, A munkáshad, minden század, Minden délkör mentén végig, Kit óceán el nem választ, Riadtan vár, mi lesz már itt. Kétségek közt sok-sok ember: Ki vezet majd? Ki világít? Új létünkben ki vezérel? Elvtársaim! Ki is volt ő? Milljó dacból gyúrt friss vihar! Évszázadok rendjét döntő Földi remény, szent zivatar! Ez akarat ne csituljon! Sodorjon az orkán még, még! Hogy mindenki célhoz jusson, Álnok útra ne tereljék! Ügyünk ügyét el ne vessük, Nehéz leckénk ne fitymáljuk! Hite szerint tömörítsük Szövetségbe a világunk! Forradalma, a nagy, késhet, Mégis újul ez a bolygó! Örökség a munkás népnek, Feladatnak sem utolsó.

Egy borús őszi nap Szász Benjámin A fasiszták által meggyilkolt zsidó osztálytársának elhurcolásáról mesél a szerző.

Szász Benjámin:

Egy borús őszi nap

Részlet a „ Kortársam története” című memoárból

Október vége vagy inkább november első fele lehetett. A II. c osztály azon a héten délutános volt. Az eget már délelőtt felhők borították, a viszonylag enyhe szél állandóan hajtotta keletre a felhőket és rázta a fákról a leveleket. Már sok falevelet hajtott maga előtt a földön, de még a fákon is bőven maradt belőlük. Ha nem esett az eső, akkor én mindig szerettem az ilyen időt, még ma szeretek őszi szélben lombhulláskór sétálni. Már szürkült, de még nem kapcsolták be a villanyt, valószínűleg felsőbb utasításra takarékoskodni kellet, ami utólag is teljesen érthető, 1944-et írtunk. A tanító néni a táblánál már másodszor magyarázta a nehezebb számtanpéldák megoldását a gyengébb felfogású

nebulók kedvéért. Az osztály többsége feszülten figyelt, mert tudták, hogy ha a következő órára nem tudják megoldani a számtanpéldákat, akkor a tanító néni működésbe hozza a pálcát, és tenyerükön vagy a fenekükön keresztül próbálja majd beléjük verni a számtan tudományát. A pálca emlékeztetőként most is ott feküdt az asztalon. A tanító néni lelkiismeretes volt, mindent megtett, hogy megmagyarázza az anyagot, amint most is tette, de, ha a tanuló ezek után se tudott, akkor ő is kérlelhetetlenül a pálcához nyúlt Mentségére szolgáljon, hogy nagyon mérsékelten büntetett. Nem akarom most sem bírálni, sem menteni ezt a gyakorlatot, csak tárgyilagosan leírni a tényeket. Tanítók, tanárok és szülők egyformán meg voltak győződve a pálca pozitív hatásáról. Mivel én már az első magyarázat után mindent értettem, megengedhettem magamnak, hogy a még a jól fűtött emeleti tanterem ablakából nézzem a levelek hullását, vagy úgy tegyek mintha magyarázatot figyelném, és közben a tanító néni finom vonalú lábaiban gyönyörködjem. A tanító néni olyan szabadosan öltözött, amennyire azt az akkori erkölcsi és illemszabályok éppen csak megengedték. Szoknyája térde alá ért, ha állt, de ha előre hajolt, - ami gyakran előfordult, amikor a táblára írt,- akkor hátulról nézve jóval a térde fölött is megpillanthattuk a lábait. Éppen ilyen helyzetben volt, amikor határozott kopogás hallatszott az ajtón. Tanítás közben ez ritkán fordult elő, legfeljebb akkor, ha az igazgató akart valamilyen ok miatt váratlanul megjelenni. A tanító néni kiegyenesedett és határozott igennel válaszolt. Az ajtón egy teljesen ismeretlen, szokatlanul jól öltözött férfi lépett be. Gonosz, szúrós tekintete volt. Köszönt, bemutatkozott, azaz elmotyogott valamilyen nevet, és egészen közel ment a tanító nénihez. Ezután úgy hajtotta fel zakója hajtókáját, hogy a tanító néni láthassa, mi van ott, de mi ne. Ebből a jelenetből még mi is sejtettük, hogy csendőrnyomozót küldött nyakunkba a sors. Megkérte a tanító nénit, hogy menjenek ki az osztályból, mert négyszemközt akar beszélni vele. Ezután a tanító néni figyelmeztetett bennünket, hogy legyünk csendben, míg ő kint beszélget a bácsival. Ebben az esetben ez teljesen felesleges volt, mert a csendőrnyomozó megjelenése is elég nyomasztóan hatott ránk ahhoz, hogy magunktól is csendben legyünk. Valószínűleg csak néhány perc telt el, és együtt visszajöttek az osztályba. Ekkor már a nyomozó is emlékezett az udvariassági szabályokra, és csak a tanító néni után lépett be az osztályba. A tanító néni pár pillanat csend után,- ennyire még szüksége volt ahhoz, hogy nyugalmat erőltessen magára,- kiszólította egyetlen zsidó vallású osztálytársunkat. Ez engem azért érintett jobban másoknál, mert ekkorra észrevétlenül ő lett a legjobb barátom az osztályban. Csak mi ketten nem voltunk katolikusok, én a református vallás miatt. Arról már korábban írtam, most nem ismétlem meg, hogy ez a tény miként közelített szinte folyamatosan bennünket egymáshoz. A tanító néni röviden és kedvesen beszélt. Azt mondta osztálytársunknak, hogy szülei néhány órán belül elköltöznek a községből, már össze is csomagoltak, és őt várják haza. Ez a bácsi azért jött ide, hogy hazakísérje szüleihez, ezért arra kéri csomagoljon be a táskájába, és induljon haza együtt a bácsival A kisfiú tágra nyílt szemekkel nézett, hol az ismeretlen férfire, hol a tanító nénire. Nagy meleg barna szeméből egyszerre sugárzott remény és félelem. A nyomozó jelenlétében senkinek sem jutott eszébe, hogy legalább el kellene búcsúzni egymástól .A kisfiú felvette a táskáját és kéz a kézben a nyomozóval engedelmesen elindult, a halál felé. A tanító néni távozásuk után szótlanul, mozdulatlanul állt addig, amíg lépteik zaja behallatszott a folyosóról, azután elengedte magát, és kitört belőle a zokogás. Valószínűleg ő is tudta azt a zsidók sorsáról Németországban, amit én is, mert egyszer még a nyáron sikerült hallgatóznom, amikor apám erről beszélgetett anyámmal. Amikor a tanító végre megnyugodott, a lelki megrázkódtatások ellenére, befejezte a számtanórát. Kis barátom életében ez volt az utolsó tanítási nap. Mindenre, ami érdekes volt számunkra közös iskolai élményeinkből, emlékszem, csak az bánt, hogy a nevére nem, pedig az ő nevét kegyeletből nagyon szerettem volna felidézni, hiszen utána, utánuk nem maradt senki. Az i.-beli zsidó gyülekezetből tudomásom szerint senki sem jött haza. A kis zsinagóga lassan lepusztult és lebontották, eltűntek valahova a zsidó temető ledőlt sírkövei is. I.-ben végleg eltűnt egy gyülekezet, amelynek tagjai a szentháromság dogmája nélkül hittek az egy istenben, más vallások tagjainál jobban tisztelték szüleiket, nagyszüleiket, általában az idősebbeket, és isten nevét hiába szájukra nem vették, azaz hétköznapi nyelven mondva, nem káromkodtak soha. Különben köztük is voltak vidámak és mogorvák, szorgalmasak és lusták, adakozóak és fösvények, becsületesek és csalók, azaz az általános emberi erények és gyarlóságok éppen úgy jellemezték őket, mint mindenki mást. A teljesség kedvéért itt is utalnom kell arra, hogy 1944 októberének-novemberének tragikus napjaiban I.-ben még rejtőzködött három férfi, akik valahol az országban az izraelita vallásban anyakönyveztek. Ők azonban lelkükben már nem voltak zsidók. Szakítottak az izraelita vallással, és azzal együtt minden vallással, helyette azt a világnézetet fogadták el, amely felülemelkedve minden korlátoltságon az egész emberiség testvériségét akarja megvalósítani. Róluk I.-ben csak néhány ember tudott. Egy ház padlásán tartózkodtak, búvóhelyükre titkos bejárat vezetett. Rájuk egy párt vigyázott, és az ő esetükben sikeresen.

Versek

Maszlov Péter Mária Magdolna apokrif éneke Szombathely Hozzád!

Mária Magdolna apokrif éneke

Kedvesem! Tudom, csak egy álom volt, hogy itt voltál, olyan gyorsan elhagytál. Zord idő, jött ezer átok, száz csapás, Harminckét év, mit sorsod írt, azt végeztél. Vad vihar, az életed egy szörnyű orkán volt, van Ébredés, s mint rossz álom véget ér Ez az egész szomorú Éj!

Kedvesem! Vérből s porból lesz a sár szuronyokon csillogott a napsugár. Nem felelsz! Bár kérdnek, soha nem felelsz. Üvölt a nép: ki éltetett, most elítél.

Nincs halál! E Szent Ügynek nincs vége már! Jöjj újra el! S mint rossz álom véget ér

ez az egész…

Szombathely

Látod, ez az én városom, hol megszülettem én. Szűk utcán sápadt lámpa ég és port sodor a szél. Régi városon átfut az idő mégis minden változik. Szombathely visszavár, ha elmegyek ölébe vesz, mint felnevelt, mint anya a gyermekét. Lángtengerben álltál, majd szép napokat láttál egykoron. Árvíz tépte szíved, mondd , mennyi rossz érhet Téged Városom?

Hozzád!

Még csak kevés idő, hogy Veled élhetek, de enyém a Végtelen ha szemedbe nézhetek. Eljött a Napfény megtudtam, milyen az Élet hangod lágy szárnyán

szárnyal a lélek.

Nézd, e kicsiny patak miként a tóba ér, érezd, hogy visszajut a szívedbe a vér. Így jöttem Hozzád, víz és napfény hátán, szellő ölében, sólymok szép szárnyán.

Maszlov Péter

Három rövid írás P. Szabó Mária Az elesettekről, a mai társadalmi rendszer kárvallottjairól szól a három rövid írás.

P.Szabó Mária: Az asszony, akiből hajléktalan lett Az asszony, aki most lépett ki a Bíróság kapuján, lehetett úgy negyvenéves. Külseje teljesen átlagos. Szőkére festett haj, ballonkabát, magas sarkú cipő. Ideges kotorászás után kapta elő cigarettáját. Úgy szívta le az első slukkot, mint a kiéhezett kutya az első falatot, szinte hörpintve. Láthatóan nem tudta merre tovább. Hirtelen a sarkon meglátott valakit. Gyors léptekkel indult hozzá. - Vége! - mondta. A másik, egy hasonlókorú nő, a döbbenettől meg sem tudott szólalni. Percek teltek el, mire kibuggyan szájából a kérdés: - És most? -, de azonnal meg is bánta. Tudta, bármilyen választ kap, arra valahogy ismét mondania kell valamit. - Nem tudom. Azt sem tudom, hol alszom ma. Hát igen, ez bejött, villant hirtelen a másik eszébe. Eljátszadozott egy kicsit a gondolattal, mi lenne, ha oda hívná magukhoz, csak pár napra, hisz a legjobb barátnője évek óta. De nem tudta kimondani. Annyit nyögött csak: - Hát! - magában pedig azon morfondírozott, hogyan léphetne le minél gyorsabban.

Ekkor azonban a szőke nő hisztérikus zokogásban tört ki. Így nem lehet itt hagyni, ezt világosan érezte. Csak állt hát csendesen, és figyelte a másikat, közben tudta, hogy innen minél előbb mennie kell. Sajnálatát egyre erőteljesebben harag váltotta fel. Igen - gondolta - ez törvényszerűen következett be. Mindenki maga felelős a saját életéért. A szavak, mintha puskagolyók lennének, úgy törtek elő a szájából: - Most mennem kell, de majd kereslek. Vigyázz magadra! - a választ meg sem várva, sietve elindult. A még mindig síró nő ebből az egészből semmit nem észlelt, még azt sem, hogy már egyedül áll ott. A sírást úgy hagyta abba, ahogy elkezdte, ahogy a nyári zápor indul és végződik, hirtelen. Csak a mélysége volt más. Ennek a sírásnak súlya volt. Érezte, hogy át kell gondolnia sok mindent, de ezen a ponton agya leblokkolt. Hiába igyekezett görcsösen összeszedni gondolatait, azok röpködtek szanaszét. Gyorsan elindult, át az úttesten, a szemközti kis boltba. - A kurva anyád! - kiabálta a sofőr, miután hangos csikorgással, mégis sikerült időben megállítani a kocsiját. - Egy féldeci pálinkát kérek - a szavak csak lassan, nehézkesen buggyantak ki a szájából. A pici üveget zsebébe rejtette, és elindult a parkba. A szeptemberi nap melegen sütött, jó volt leülni. A féldecit egy csapásra lenyelte. A borzongásból látszott, nincs hozzászokva. Egy kicsit lehunyta a szemét, majd érezte, gondolatai lassan sorba rendeződnek. Mindent úgy kell átgondolnia, hogy mától nincs fedél a feje fölött. A holmiját el kell vinni. Nem volt sok, de mégis, hová? Egy kombináltszekrény, egy asztal négy székkel, ruhaneműk, edények, ágynemű és egy Sokol rádió, igazi retro, elpusztíthatatlan. Amikor idáig jutott a gondolkodásban görcsbe rándult a gyomra. Nincs hová. Mától, 2006. május 13.-tól nincs hová, nincs hol. Egyet tudott, mégis oda kell mennie, legalább a ruháiért, egy pár edényért és a rádióért. Tudta, hogy ehhez erőt kell gyűjtenie, nem is keveset. Újabb féldeci. Ezt már bátrabban kérte, és ahogy lenyelte, már csak egy kicsit rezzent össze. A harmadik féldecinél úgy érezte, hogy erős, és odamegy. Az ajtót a volt férje nyitotta ki. Dühösen bámult rá, szeméből sütött a gyűlölet. - Mit akarsz? - érezte a pálinka szagot az asszonyon. - Most már nem csak kurválkodsz, iszol is? - A nő összeszedte minden erejét, hozzáadva a pálinkáét is. Így sikerült a félelmét legyőznie. - Jöttem a holmimért - mondta halkan. - A holmidért? - a férfi hangja durván csengett, röhögése szinte egy vasmű dübörgését jelentette az asszony számára. - Na gyere! De gyorsan! - Amikor a volt otthonába lépett, a sírás fojtogatta, de igyekezett visszatartani. Nem akarta, hogy gyengének lássák. Egy nagy szatyrot tele rakott azokkal a dolgokkal, amikről úgy gondolta, fontos. - A többit majd akkor viszem el, ha lesz lakásom. - A férfi mintha megszelídült volna. Most tudatosult benne, hogy ez az asszony, aki valamikor fontos volt neki, mától hajléktalan. A következő pillanatban azonban újra megkeményedett. A kurvája! Baszott fűvel-fával! Csak nem fogja most megsajnálni! - Jó! - mondta, majd lódított egyet a nőn. Az kiszédült, és elindult a lépcsőn lefelé. Ez a lépcső, ez a lefelé, az elkövetkező élete jelképe - kattant be hirtelen. De még dolgozott benne a pálinka, így ennek a gondolatnak a teljes súlyát nem érezte át. Elhatározta, holnap munkát keres. A Nap már leszállt, amikor kilépett az utcára. Most nem gondolkodott, merre induljon, hisz teljesen mindegy volt. Nem tudott még a helyzetnek megfelelően gondolkodni. Pár nap múlva már tudta. Saját helye volt egy VIII. Kerületi bérház pinceablak mélyedésében. De most még csak ment előre. Ahogy leszállt az este, egyre hűvösebb lett. Nem látott semmit, már a szatyor súlyát sem érezte, csak gyalogolt tovább, addig, amíg össze nem rogytak a lábai. Éppen egy kuka mellett, stílszerűen. Ahogy teltek a napok, egyre tapasztaltabb lett, tudta, hogy a kukák kincseket rejtenek. Csak neki kell előbb odaérni. De itt még nem tartott. Amikor reggel feleszmélt, eszébe jutott, hogy munkát kellene keresnie, de rögtön el is hessegette a gondolatot. Így, gyűrött ruhában ezt nem lehet. Majd hazamegy, rendbe teszi magát, és úgy. Éhes nem volt, de érezte, újra erőt kell gyűjtenie. Irány a kisbolt! A féldecit már gyakorlottan kérte, de most megtoldotta egy üvegsörrel. Ezzel eltelt az idő délig. Akkor már kóválygott az éhségtől. Az ereje éppen egy nyolcadik kerületi bérház pinceablakánál hagyta el. Így történt, hogy itt rendezkedett be. A zsebe már üres volt, úgy, ahogy a gyomra is. Meglátta a kukát. Hirtelen eszébe jutottak azok a kenyérvégek, amelyek annak idején a kukában landoltak. Hátha -

gondolta, és elkezdett kotorászni. Szerencséje volt, ezt a kukát még nem kutatta át senki. Így lett szinte egy időben szállása és sajátbejáratú kukája is. Ahogy teltek a napok, egyre talpraesettebb lett ebben a világban. Miért is ne, hisz esze mindig is volt. Már tudta, mi rejthet kincset a kukában, hol osztanak ételt, hol ruhát, hol vannak a melegedők. Sőt, már újságot is árult, a hajléktalanok lapját. Így esett meg vele, hogy úgy október vége felé egyik volt szeretője vett tőle egy lapot. A férfi nem ismerte meg. Ekkor bevillant neki a lépcső teteje, de ez csak egy pillanat volt, amely gyorsan elszállt. Az, amit ez a találkozás tartósan felidézett benne, a szex volt. Hirtelen mozgásba lendültek a hormonjai, bizseregni kezdett a lába köze. Este azután összeszedett egy pasast, aki a kuka mellett próbálta megdugni, de olyan tehetetlen volt, amilyen részeg. Így csak a keze matatott, néha-néha eltalálva a célt. Ez is jól esett, de másnap új pasas után nézett. Jó kötésű, torzonborz alak volt a következő. Ez már a farkával is tudott valamit kezdeni. És ettől kezdve igyekezett minden estére valakit becserkészni. Lassan híre ment a hajléktalanok között. Új nevet is adtak neki. Nagy melléről nevezték el Bögyös Macának. Amikor csak annyi alkohol volt benne, hogy gondolkodni is tudott, szépnek érezte magát. Szép, aki kell a férfiaknak. Ez persze ritkán fordult elő. Legtöbbször delíriumos állapotban rótta az utcákat. Olyan szavak, hogy munka, lakás, család és sorolhatnám.... szinte teljesen eltűntek a szókészletéből, úgy ahogy az ezekkel kapcsolatos gondolatai is. Egyébként is, ahogy teltek a hetek, egyre kevesebb gondolata volt. Év végére teljesen kiürült a feje. Az igazi tél ebben az évben december végén kezdődött. Neki mindegy volt, mert ekkorra már nem érzett se hideget, se meleget. Azon az éjszakán sem fázott, amikor megfagyott. Hangtalanul és szenvedés nélkül ment el, nem búcsúzott senkitől, hisz gondolatai már jóval előbb elhagyták. 2007. Egy családi nap Helyszín:Budapest Szereplők: férj, feleség, kamaszlány Hangos csörömpöléssel szólal meg a vekker. Igazi régi típusú, fülsértő hanggal. A férfi lassan mozdul, de amikor keze rácsap a csörrögőre, már lendületbe jön a szokásos reggeli feszültségtől. - Bassza meg! Már megint négy óra - morogja. Ilyenkor szokott kelni, mindig káromkodásra kész hangulatban. Nyújtózkodás nélkül, lomhán ül fel. - Persze, az a kurva papucs sosincs sehol. Mezítláb vánszorog ki a konyhába. Lehajt egy bögre hideg kávét, a tegnapi maradékát, közben két szál cigit slukkol le, hogy gyorsan elmúljon gyötrő nikotinéhsége. Arcmosás. Fogat mosni utál, most is kihagyja. Így indul, sárgás fogakkal, bűzös lehelettel. Minden reggel azt gondolja, kellett volna, de majd a féldeci kitisztítja romló fogaitól, ételmaradéktól, cigarettától büdös száját. Talán, ha valaki megmondaná neki, hogy téved... Mire a pálinkás poharat kézbe fogja, teljesen felébred. Jó nagyokat köszön a kocsmában. Már úgy érzi, jól indul a napja. Még mindig szürkeség van, hat óra. Az asszony félig kómában hallja meg a vekker csörömpölését. Másik oldalára fordul, neki még van ideje. Majd ha megszólal az ő órája. Eljön ez is hamar. Hat óra, az óra sípolni kezd, mintha nőiesen kellene szólnia, szinte gúnyolódva. A nő nyújtózkodik egyet. Kócos, nagymellű, buja testű, lehetne gondolni róla, ha nem sütne belőle a kielégületlenséggel járó feszültség. Már évek óta a lába közét csak pisilésre használja. Hogy ez egy másik nyílás, arról fogalma sincs. Szóval az igazi, teljesen használatlan. A kolléganői azt mondják, képtelenség, de ő tudja, ha az ura keze megközelítené, felkavarodna a gyomra. Jól van ez így. Kávét főz, közben két szál cigaretta. Koszos pongyolája csak úgy lóg rajta, a pecsétek már nem kimoshatók régen. De minek is? A fürdőszobában megnézi, szinte szertartásszerűen, az ura fogkeféjét. Száraz, használatlan, mint minden reggel. Ez az igazi ébresztő, lassan elönti az epe. Koszfészek - gondolja utálattal. Felöltözik, de tiszta bugyit nem vesz. Minek mindennap? Elég az másnaponta. Hétvégén pedig soha. Még ha elmennének valahova. De nem. Hétvége, tv, sör, cigi, koszos bugyi, kócos haj, húsleves, töltött káposzta, káromkodás. És már itt is a hétfő. Mielőtt kilép az ajtón bekiabál a kisszobába, ébresztő, hét óra! Csapzottan, rendezetlenül indul a munkába. Hogy a háta mögött sutyorognak erről? Nagy ívben leszarja. A kamaszlány morog egyet, de gyorsan kipattan az ágyból. Szépnek kell lennie, mert a Kovival lesz magyar órájuk. Koviba szerelmes rajta kívül még hat lány az osztályból. A tanár fiatal, jóképű, olyan, akiről valóban lehet álmodozni. És a férfias keze - gondolja, miközben zuhanyozik -, ha hozzám érne egy kicsit - fűzi tovább gondolatát mosolyogva. Fogat mos, tanga bugyit vesz fel. Ettől szexis a mozgása, mert éppen ott vág be, ahol testének legérzékenyebb pontja van. Melltartó nem kell, így a pólón jól átüt a mellbimbója. Még meg is morzsolgatja egy kicsit, minél teljesebb legyen a hatás. Ezt majd napközben is megismétli néhányszor, tudja, hogy a skacok erre buknak. Egy kis kölni, és már kész is. Bevetésre készen, hegyes mellbimbókkal, pacsuli szaggal. Ahogy kilép az ajtón, a Nap hirtelen rámosolyog. Lám, itt egy csodaváró!

A lehajtott féldecitől, és azzal a tudattal, hogy a táskája még a napi muníciót, a két üvegsört is rejti, megváltozott világnézettel lódul be a műhely ajtaján. Büszkén néz körül. Ez az Ő világa. - Baszd meg, Jani, Te mindig megelőzöl! - rikkant oda egy vézna, szőke fiatalembernek. - Jó reggelt, Jóska bátyám! – szól vissza amaz. Jóska - ezek szerint ezt a nevet kapta az Atyaúristentől - levágja a táskáját a gép mellé. Hatalmas, régimódi esztergagép. Sokszor gondol rá szeretettel vegyes félelemmel. Mi lesz, ha a nagyfejűek azt gondolják, hogy ki kell cserélni egy modernre? Akkor neki vége. Képtelen lenne megjegyezni annyi kütyüt, mint azokon az új masinákon van. Ha belegondol, görcsbe áll a gyomra. Mint most is. Na, ezt a görcsöt le kell öblíteni, gondolja. Gyorsan legurít egy üveg Kőbányait. Gyomorgörcs feloldva, jöhet a meló. Keres, kutat a gép mellett. - Jani! Hová a faszba raktad az új gyártmány rajzait? – kiabálja nagyhangon. – Hogy lehet így melózni! Minden reggel ez a cirkusz! Elviszik a picsába, én meg kereshetem. Aztán ha kevés a teljesítmény, a nagyfejűeknek csak a szájuk jár – kiabál egyre mérgesebben. - Hozom már, Jóska bátyám – ugrik Jani. Tudja, jobb, ha siet, mert ha az öreg istenigazából begurul, zeng a baszdmegoktól az egész műhely. Lassan beindul a munka, alig forog egy keveset a masina, ebédidő. Ezt bizony pontosan be kell tartani. A táskájából szalonnát, kenyeret, kovászos uborkát vesz elő. Már újra morózus, úgyhogy az olajos kezét csak egy ronggyal törli meg. Nem pazarolja az időt semmire, nemhogy kézmosásra. A gyomra edzett. És úgysem az számít, hanem a szalonna, jó házi, és az öblítő, az üveg Kőbányai. Majd csak eltelik az idő négyig. Már az asszony is a munkahelyén van. Hatalmas, hodályszerű varroda, harminc varrógép zümmög benne napról napra. Farmerruhákat varrnak külföldre. Dühösen ül a gépe előtt, még mindig benne a reggeli indulat a száraz fogkefe miatt. Még hogy egy ilyen bűzlő szájú koszfészek akarjon kefélni vele. Miközben erre gondol, még az arcvonásai is megváltoznak. Kiül rajta az undor. Menjen csak a kurvákhoz. Nem bánja, csak otthon legyen csendben. Bár tudja, ez hiábavaló álom, az ura nem kurvázik. Már régóta nem áll fel a farka a sok piától. Csak ordibál a zabáért, mert más nem érdekli, csak a kaja meg a pia. Élet ez? - teszi fel néha a kérdést magában. Azután csak megbékél. Úgy gondolja, rá ezt mérte a sors. Hogy másképp is lehetne, még sosem jutott eszébe. Ezt látta otthon, ebbe nőtt bele, akkor ő sem akarhat mást. Az anyja sem akart soha, csak csendesen tűrt. Ő legalább kiordibálja magát. Nem hagyja, hogy ez a koszfészek legyűrje. Lassan abbahagyja a csendes morfondírozást. A műhelyben most kivételesen csak a varrógépek zakatolását lehetett hallani. Mindjárt cigarettaszünet. Tíz perc, hogy a franc essen beléjük! Hogy lehet pisálni is, meg egy szál cigit végigszívni tíz perc alatt?! Persze, aki kitalálta, biztos nem szívott el egy szál cigarettát sem életében. Munkaidő végéig még három szál cigit szív el, és megeszi a zsíros kenyerét. Utána egy kávét iszik, amit az a hülye vénasszony, a Rozi főz. Híg lötty az egész, mégis van pofája hatvan forintot elkérni érte. Szar napja van. Ezt már reggel is tudta. Majd csak eltelik. A nap magyarórával indul. Csendesen várják a Kovit. A lányok igazgatják a hajukat, a fiúk meg nagy sutyorgások közepette terveznek valamit. Hirtelen hangos röhögés töri meg a csendet. A skacok biztos kitaláltak valami ökörséget. Nyílik az ajtó, belép Kovi. Farmernadrág, póló, farmer- mellény, kicsit borostás arc, pont annyira, amennyire kell. A csajok ájuldoznak, micsoda pasi. A fiuk pedig irigykedve, ellenszenvvel figyelik. Mintha összebeszéltek volna, az egész órát tönkreteszik a röhögésükkel, bekiabálásukkal. Ahogy telnek a percek, Kovi egyre idegesebb, és egyre ellenszenvesebben próbál rendet tartani. Ma azonban ez nem sikerül. Az osztály kezelhetetlen. Csak az a hét lány ül csendesen a helyén, aki belé szerelmes. Érzik, hogy szerelmük most segítségre szorulna, de hiába pisszegetik a többieket, lassan elszabadul a pokol. Szerencsére épp kicsengetnek. A nap többi része félelmekkel vegyített unalommal telik el. Történelem óra, matematika óra, ezután szerencsére rajz, majd tornaóra. A nap, a magyarórától eltekintve, szinte eseménymentes. Kivéve azoknak, akik beszedték az egyest matematikából. Persze, mert a hülye Barla olyanokat kérdezett, amit a múlt héten tanultak. Miből gondolta, hogy ezt tudja még bárki is. Illetve az egy szem, aki tudta volna, éppen beteg. Valójában ezért neki köszönhetőek az egyesek. Itt a tanítás vége. A csajok vihogva indulnak haza, ki erre, ki arra, a fiúk pedig, új tervet szőnek holnapra. Valaminek mindig történnie kell, és ez gyakran komoly előkészületeket igényel. Végre! Sóhajt egy nagyot. Négy óra, irány a kiskocsma. Csak még egy féldeci, egy üvegsör kísérőnek és a nap kiértékelése a haverokkal. A kocsma a kiskocsmák klasszikusa. Vágni lehet a füstöt, kockás viaszos vászonterítők, ócska, fémvázas székek, vizezett pálinka, vizezett bor, száraz pogácsa. De az asztalok körül mosolygós arcok. Majd, ahogy telik az idő és egyre tompább lesz az agy az alkoholtól, kezdődnek a viták, veszekedések, durva káromkodások, verekedések. Pár féldeci és néhány üvegsör után kiviláglik az igazság. Mindenkinek a magáé természetesen. Kialakulnak nap, mint nap, a csoportok, ellenséges táborok. Tagjaik naptól és témától függően változnak. És az este végén, amikor, már mindenki kiordibálta magát, megjelennek a magukba szállt bamba arcok. Jóska, mert itt már nem bátyám, mentségére legyen mondva, csak az első veszekedésig tart ki. Úgy gondolja, veszekedni nem itt kell, hanem otthon. Így azután morózus arccal, három féldecivel, három korsó sörrel a gyomrában haza indul. Már előre tudja, hogy az étel biztosan el lesz sózva, ha egyáltalán elkészült már. Ez már tuti vita alap. Mert hiába pofázza el ezerszer, hogy ne tegyen bele annyi sót, pláne, hogy olvasta valahol, hogy nem is egészséges, az asszony fittyet hány erre. És ez még csak a kezdet. De egy családi estén, munkaidő után, a kocsmai hangulat befejezéseként annyi minden előfordulhat, ami miatt ki lehet okádni a napi feszültséget, hogy csak na! Itt van például az asszony hangja, ahogy

ordibál. Megmostad a szutykos kezed? Vagy: levetted a cipődet? És ami még fokozza: az Istenit annak a büdös lábodnak, mikor húztál tiszta zoknit? Ezekre már válaszolni illik, és természetesen hangosabban, mint az asszony, mert hát ki is a férfi a háznál? Ezt muszáj megmutatni estéről estére, nehogy el legyen felejtve. Na, mert az asszony hajlamos rá. Így azután, ahogy belép a lakásba, rögtön orrba csapja a kelkáposzta és a fasírt szaga. Mert szag az, nem pedig illat. - Nem szokás itt szellőztetni, a jó kurva életbe? - meg van az alaphang. - Mi a faszért nem szellőztetsz? Az ember kihányja a belét ettől a büdös égett olaj szagtól! Az asszony már alig áll a lábán. Munkaidő végén vásárolt a TESCO-ban, mert ott olcsó. Na igen, meg ott vannak ilyenkor a legtöbben. Végig állta a sort, haza cipekedett, majd leszakadt a keze a súly alatt. Ráadásul tíz emeletet gyalog kellett megmásznia, mert az a kurva lift bedöglött. Ahogy beesett a lakásba, szó szerint, a sok cipőn keresztül, kiszaladt a száján: az Isten baszná meg már ezt az egész világot! Ha tudná mi az az összeesküvés elmélet, eskü alatt vallaná, hogy most itt mindenki összeesküdött ellene. Még szerencse, hogy darált húst vett, legalább azt nem kell darálnia. Ruhát rak a mosógépbe, majd egy cigi erejéig leül, hogy összeszedje magát. Ilyenkor álmodozik is egy kicsit. Nem sokat, csak óvatosan, kímélve saját magát. Most arra gondol, milyen volt az esküvője. Mennyi szépet várt még akkor az élettől! Na, és mit kapott, hogy a franc essen bele? Egy részeges koszfészket. Este, ha ülnek a TV előtt, akkor is görcsben áll a gyomra, csak a ténytől, hogy a másik ott horkantgat mellette. Ha olvasta volna Ady: „Az öreg Kunné” című versét, szinte magukra ismerne. Szerencse, hogy nem is hallott róla, mert így, a dolgokat belülről szemlélve, szinte minden törvényszerű. Nincs ellene tennivaló, csak túl kell élni. Gyorsan maga elé köti szutykos kötényét és nekilát a vacsorafőzésnek. Kelkáposzta főzelék lesz fasírttal. Amíg fő, sül a vacsora, gyorsan kitereget. Ezt sem érti, hogy tud más fehéren mosni, neki minden szürke lesz. Gondolat itt lezárva. Már hallja: Mi a faszért nem szellőztetsz? Az ember kihányja a belét ettől a büdös égett olajszagtól. - Tudod, mitől hányod te ki, baszd meg! Attól a sok piától, amit ma már legurítottál a torkodon. Jobb lesz, ha befogod a pofád, mert itt hagyok csapot, papot, főzzön neked a rossznyavalya - itt aztán meg is áll. Tudja hol a határ. Mikortól csattanhat el egy-két pofon. Persze van, amikor nincs ilyen önuralma, mint ma. Akkor kap. Ez a nagydarab, behemót nem kíméli, ha fűti az ital. Ma azonban tud vigyázni. Már este nyolc óra van, túl vannak a vacsorán, összevesztek kétszer, amikor ágyazás közben az asszonynak eszébe jut, hogy az a kurva kölyök még nincs idehaza. Fiút vártak, lány lett belőle, ezért maradt rajta a kölyök kifejezés. Hogy ezt egy kamasz lány mennyire utálja, az senkinek nem számított. Nyolc óra volt, amikor haza csattogott, és azon morfondírozott, hogyan tudna észrevétlenül belopózni. Legtöbbször sikerült, de most valahogy azt érezte, nem fog menni. Pedig a pirszing, amit ma délután az orrába tetetett, még igencsak feltűnő volt. Nemcsak, hogy fájt, hanem be is dagadt az orra rendesen. Tudta, ha észreveszik, hallgathat. Már hűvös volt, fázott a dereka is, amit a mai divat szerint semmi nem takart. Szexisen kilátszott a nadrágjából a tangabugyi korca. Rövid dzseki, boksz cipő, melírozott haj, minden ujján gyűrű, kettő, három darab. Külsőre trendi nő. És most már a pirszingek is gyarapodnak. A nyelvében már régen megvan, fülében is négy, most az orrába került egy darab, de majd még szeretne. Nem tudta, hogy hiába húzza az időt, mert anyjáék percről-percre fokozódó dühvel várták. A mai napja eddig egyébként jól alakult, megúszta a matek egyest, sikerült egy pillanatig szemeznie Kovival. És most ez a pirszing, igazán klassz. Pillanatokra elfelejtette, hogy rossz esetben mi várhat rá otthon, ilyenkor felhőtlenül gondolt a jövőre. Óvónő szeretett volna lenni. A választása büszkeséggel töltötte el az anyját, aki másban, mint varrógép, nem tudott gondolkodni. Így azután ő is büszke volt saját magára. Elképzelte a fehér köpenyt, a kicsi gyerekeket. Milyen szép és kényelmes szakma lehet?! Álmodozott. Majd hirtelen eszébe jutott, hogy a hétvégén születésnapja lesz. Éppen tizenhat. Nem igen ünnepelték a születésnapokat, de ez olyan kerek. Szeretett volna valami klassz ajándékot kiprovokálni, például egy mobiltelefont kártyával. Szinte már mindenkinek van az osztályban. Álmodozásában eddig jutott, amikor belépett a lakásba. Az előszobában az anyja várta, szinte sokkos állapotban. Fűtötte a dühe az ura ellen, és most megpróbálta kiadni. - Hol az isten faszában voltál? Elmondanád? Három órától már itthon kellett volna lenned – ordította. - Nem hallgatok apádtól eleget? Neked is tetőzni Ő pedig azt gondolta: - Le vagytok szarva, mi közötök hozzá? Szerencsére az orrát nem vették észre. Ugyan fájt a pofon, de örült, hogy ilyen kevéssel megússza. Sértetten bevonult a szobájába. Tudta, anyja fog pitizni, hogy ne haragudjon. Azt hitte, őt féltette. Nem sejtette, hogy ennek a rohadt, büdös életnek köszönhette a pofont. Még nem tudta, hogy öröm nélkül milyen is. De tanult. Szavakat, gesztusokat, válaszokat. Majd akkor dől el minden, ha kérdéseket is tud feltenni. És azután válaszol. Ezek a válaszok döntik majd el igazán a sorsát. Lép egyet előre, vagy marad az élet valóságos pocsolyájában. Ott, ahol nem ugrándozni, örülni lehet, hanem csak szitkozódni. Azután majd a kérdéseket elfelejteni, mert jobb, ha nincs mire válaszolni. Tíz óra körül elcsendesedett a ház, csak az ember horkolása hallatszott. Néha az asszony is dünnyögött félálomban: szutykos részeg disznó, kellett ez nekem? De a feltett kérdést senki nem hallotta, még ő maga sem.

Rekviem egy porszemért A porszem. nézi a " Poggyász Kádár János" című műsort. Sokaknak történelem, neki, az élete nagy része. Mondhatná dögunalom, mégis inkább azt gondolja, sokaknak biztonság. Igen, ketrec, "a legvidámabb barakk", a diktatúra, a börtön. Bár Ő ezt nem érezte. Utólag, most tudja, mert sokak mondják. Az volt, azoknak, akik, igazán szerettek volna szárnyalni. De Ő nem szeretett volna. Csak egyik napról a másikra, csak albérletből egy szükséglakásba, majd egy igazi lakásba. Pontról- pontra, lépésről- lépésre. Azt sem tudta, hogy volt III/3, sőt, azt sem érezte, hogy figyelték, ha figyelték. Csak élt, és igazán pórias tervei voltak. Kocsi, kert, majd tanulás, majd tanulás, utazás. Sokat dolgozott, és hitte, lassan minden álma megvalósul. Végül így is történt. Ja, és persze lopott is. Az irodából ceruzát és papírt a gyerekeknek. Persze ez nem ment simán, csak egy kicsit szégyenkezve, enyhe lelkiismeret furdalással. Bár senki nem volt, mégis, tőle is, kerek volt a világ. Most, hogy ott sorakoztak előtte a befizetetlen csekkek, és üres volt a hűtőszekrény, csak egy pillanatra gondolt vissza. Porszemnek érezte magát. Porszem volt, amelyet hirtelen felkapott és a tizedik emeleti lakás ablakából az aszfaltra fújt a szél. (Önéletrajz Az ötvenes években születtem Budapesten. Iskoláimat Debrecenben végeztem. Képzettségem szerint építőmérnök, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó vagyok. A múltrendszerben voltam a XVII. Kerületi tanácsnál főelőadó, most a XVII. Kerület önkormányzati képviselője vagyok. Jelenleg saját vállalkozásunkat, egy kis építőipari Kft-t vezetem, mint ügyvezető igazgató. Két felnőtt gyermekem van, Zsuzsa és Péter. Írni valójában 2007. augusztusában kezdtem. Szeretem az embereket, érdekelnek az emberi sorsok. Írásaim témái elsősorban a jelen valóságával kapcsolatosak, habár történelmi témájú novellám is készült, és jelenleg is egy ilyenen dolgozom.)

Hat vers Rigó Béla Nagyrészt klasszikus versformában a mai világ visszásságait teszi szóvá benne a költő.

Rigó Béla:

Acquincumi epistola

Papp Jánosnak

Ez sem akartam már kidadogni. Hisz éppen elég volt már nekem az, mit a négy pályázatod ingere eddig metrumban kifacsart elslamposodott agyam – isten tudja, melyik – rejtett rekeszéből. Vége. Elégtünk. Tiszta rutin már ez. Ne vitatkozz, nézd a közönség padsorait! Fogy a plebs. Egymásnak verjük a lantot. Pattog a versírógép. Büszkén mondjuk: a program itteni fejlesztés. Átkapcsolsz hexameterre:

spondeus, dactilus és pontos sormetszet ahol kell. Téma? A rút jelenünk. Pannónia földje szemétdomb… Bezzeg az ősi idők! Sic transit gloria mundi…

Mit papolok, Janikám? Hiszen ezt te bőrödön érzed, míg vásárra viszed, mikor elmész összekaparni itt-ott pár obulust. (Eufémizmussal mondom a tarhát.) Díjad százezer is volt … Nettó! Nyolcvanan adtak Verset ezért! Koszorús költők estek ki a rostán… Volt tét. S volt hatalom. Helyi képviselője megértett. Azt írtam: gagyi mind ez a római-církusz utánzó kampányszentezerév. Ő meg lefokozta babérom. Így évődtünk rég. De belénk bújt már ez a cirkusz.

János! Félre ne érts! Frászt vagyok én kívülálló! Gyűlölök és szeretek, ahogy illik kezdetek óta. Jott vagy ipszilon és népi vagy úri az írás? Válassz! Napkeletet? Nyugatot? Szép Szót? Vagy a Választ? Köpd le a mocskosokat, magadat meg védd a köpéstől! Ám az igazságért nem elég ki-belépni, se listán írni alá nevedet! Hol vannak a művek az eszmék háta mögül? Nyomorult történelmünk ki sodorja újra regénybe, ha új szemszögből látja, mi történt? Versbe’ ki mondja ki azt, amitől csak habzik a szája?

Feltámadt Rómánk. Limesével az egykori földet visszaölelte megint. Örülünk, remegünk is előre, bár minekünk mindegy, hol agyaljuk szüntelen egymást. Jobbrossz kormány jön, vagy visszajön újra a Balfasz, Kultúránkon jót marakodnak a lobbycsoportok.

Acquincum mire jó? Sok a rossz pap. Hallod-e János? Itt érzed, hogy néz a jövő. Hova bújsz el előle?

Amikor forradalom van

Amikor forradalom van, reggel bemondják a rádióban, melyik határ lesz ma lezárva, lövöldöznek, és a riporter imádkozik az asztal alatt.

Amikor forradalom van, a buldózereket pihenni küldik, s az emberek a tíz körmükkel kaparják sírva és nevetve, amíg leomlik, a falat.

Amikor forradalom van, ezzel van tele az újság, apa betakarja az arcát, az asztalon kihűl a kávé, és dermedten vár a falat.

Amikor forradalom van, a tévében emberek ülnek,

s géppisztollyal ki-berohangál valaki, hogy megvédje őket, lötyög rajta a vaskalap.

Amikor forradalom van, a király országa széléről visszapillant, óráját nézi, koronája sincsen, de véres lesz a ruhája s elszakad.

Amikor forradalom van, megint a fényes szelek fújják háromszínű, sej, a mi lobogónkat, középütt kivágva, hogy egyszer ránk süssön végre a nap.

Beszédvázlat

A közelgő ezeréves örömünnep keretében koszorús fűzfapoéták tülekednek: Legelől ki veri lantját? Azután majd jön a császár delegáltja, a görögtűz meg a cirkusz.

Mit üzenhet ma a császár ide, messze a Limesre? A beszédnek az erő az alapelve. A mi Rómánk legerősebb a világon! Romulus jobbkeze véd! Lám csupa római ma minden: görög és trójai és pun, Leonidas vele Xerxes, oda- és visszamenőleg a miénk lett Cleopatra.

Ezután némi kitérő: Mi a nemzetközi helyzet? Körülöttünk csupa barbár. Jön a gót és jön a nadrág. De ne féltsük mi a tógánk! A gatyát még sose húzták a kiművelt fenekekre! Fenekednek a nomádok? Ez a nagy szarmata szomszéd a folyón túl kinek ártott? Aki vesz római árut, az örökre a barátunk!

Ne beszéljünk az adóról, de az etnikai kérdést kikerülni nem ajánlott. (Ha nem is dramatizáljuk.) Sok az illir meg a kelta. Na, de több már a colónus, leszerelt hős veterán és birodalmi hivatalnok! Meg az őrség a Limesnél...

Ha megunja az aréna fecsegésünk, nosza, váltsunk. Kijelentjük, ami lényeg: bajainknak okozója egyedül csak a keresztény! (Fene essen a zsidókba, akik ezt is kitalálták!) A keresztény csupa patkány! Katakombák üregében szaporítja seregét, hogy fumigálja valamennyi hagyományunk! Sosem esküdt Jupiterre! Neki nem kell az Olympos! Sem az Isis meg Osiris! Sem az égi pluralizmus, sem a földi vagyon. Ő egy sunyi kriptakomunista! Takarodjon el a földről! Ezerévünk kötelez! Hát ideüss, római polgár!

Ezután a delegátus felemelheti karját. Felüvölt nyomban az aquincumi plebs: Vége! Na, végre! Terelik már a keresztény rabokat ki a porondra. Jöhet aztán az oroszlán! Ez a császári ajándék. S birodalmunk belelép a gyönyörű új ezerévbe.

Circus Maximus

Ave Caesar! Morituri te salutant!

Üdvözlégy Cézár! A halálba menők legutolsó pillantásukat is csak rád vetik, isteni ember! Érted küzdünk itt, a porondon védve a barbár ellenségtől hős Rómánkat, a római virtust. Vandál fegyveresek hordái hiába akarják megkaparintani ezt, mi nem adjuk el ősi arénánk már soha senkinek! Épp ez a cirkusz a rómaiságunk záloga, küzdőtér, ahogy ezt Te tanítod elűzve kételyeinket! (Bár agitálnak a szpartakuszisták több gladiátorbért követelve megint, valamint a munkakörülmények javulását; míg a keresztény lázítók szeretet-propagandájuk keretében azt hazudozzák, hogy testvér minden gladiátor.)

Mondd, Cézár! Mi a frászt keres itt ez a sok pacifista? És ez a sok gyülevész proli nép ott fenn, a lelátón? Cézárt megvetik, ám kenyeret s cirkuszt követelnek. Kapják azt ami jár... az oroszlánok... vacsorára! Fűrészporban én a hazát hogy védhetem így meg? Kardom, pajzsom olyan, mint volt Romulus seregének. Ám akit ellenem űz vad, alantas ösztöne, hálót dobna reám ravaszul, hogy megszigonyozzon utána! Kard és pajzs: becsület! Na de háló és szigony? Ármány! Rómát védjük, amíg ezek itt zavarosba' halásznak.

Többé nincs kegyelem! Beledöfjük a kardot az álnok szívbe, Uram! Csak a jel, csak az isteni ujjmutatásod kellene már mielőbb! (Ez a plebs még megkönyörülne némelyiken!) Valamint odacsaphatnál, amiért még tűrjük ezt a csalást, necces, szigonyos veszedelmét római fegyvereink diadalmának! Nehogy itt ők győzzenek! Ó, mire vársz? Mire jó ez az álliberális cirkusz, ahol nekik is van esélyük? Tűrt eleget már római Rómában! Te legyél hát, isteni Cézár ujjmutató vezetőnk! Mert bárki kerüljön a földre, itt csakis őket ölik meg a római fegyverek! Így lesz győztes a római hős meg a római hit meg az erkölcs lenn a porondon, s fenn Te lehetsz örök, isteni Győző!

Apokalipszis

A lászlai templomra kente fekete mocskát a halál. Nagyapám jár ott éjjelente, kivert kutyáknak prédikál.

Nagyapám, Gyökemati Sándor halotti zsoltárt énekel. Hörög a vén komondor kántor egyenesen az égre fel.

Az isten házán rossz a padlás. Holdlámpással benéz az Úr, számlálja népét. Nem maradt más, ki őt dicsérné – magyarul.

Vonít a kántus fel az égig. Dörög a menny rá: – Kik ezek? Szakadjon rájuk ez a régi csillagpoloskás mennyezet!

A részeg pap, lám, újra gajdol. Az árokpartról visszatért. Ott virradt rá egykor a hajnal, halállal lepte be a dér,

s a hívő nyáj hiába várta… Késtél, fiam, már nincs hadunk. Holtak, kutyák maradtak hátra,

hát nékik mondd: feltámadunk!

– Ámen, Uram! Kutyák és holtak. Nem is lesz más itt egyhamar… Láncukon több nyelven csaholtak, most, hogy kiverték, mind magyar.

Bocsáss meg, ittam! Mit tehettem? Sebem régi, de gennye friss. Földem eladták, és felettem felosztották a mennyet is.

Nem ember voltam, kicsi ország. úgy vágtak a határok át, ahogy ízekre darabolták a köszvényes Monarchiát.

Két lányomat kétfele lökték. Hasában anyja vitte el a kisebbiket… Mindörökké…! Uram, azóta inni kell!

Hiszen itt áldásoddal lőnek ma is Terád! Szent ez a hely: Úrasztalunk. Eszünk Belőled, véreddel telik a kehely.

De lesz Igéd az embereknek? Jövel, Szentlélek… Hát mikor? Uram, ma Téged sem szeretnek.

Csak a kenyér kell. És a bor.

Hullik, szökik, felejt a néped. Nincs nyájad, aklod. Nincs tovább. Szentlászlóban dicsérni Téged nem maradt más, csak a kutyák.

Az Írás lapjai betelnek: por és hamu… A hold kerek. Hallod, hogy hozzád énekelnek? Tisztábban, mint az emberek.

Koszorú

Sándor! Hallod? üzenj valamit hamar onnan, a túlsó partról! Jár-e a komp? Van-e mikrofon átkiabálni? Vagy szólj rám dühösen: ne zavarjam a gyászt, ne locsogjak hexameterben! Elég tömören kijelenteni: Tőled búcsúzom magam és a barátok, az egykori Móra – s persze az IBBY – öreg katonái nevében. Az írók céhe is itt gyászol: Te csak így léptél ki belőle. Hát legyen ím ezután örökös nyugodalmad a porban! Porladj bennünk most! Beleped majd végül az életművedet. Ott áll szép, örökös fejfád ama nagy katalógus

lapjai közt: BORBÉLY SáNDOR, meg alatta az évszám. (Évekig élhetsz még, ha nem írja be senki halálod.) ámen. Ennyi elég. Temetéseken így gyakoroltuk, míg más volt a soron. – „Ezt rólam is el fogod egyszer mondani…” – mondtuk. Jaj! Ugye könnyű volt a halállal játszani akkor, mert éreztük erőnket, a sűrű évek sem tudták sunyi mód kifacsarni belőlünk. ámen… Mit makogok Neked itt suta versezetekben? Úgysem hallod. Ahol Te vagy, ott nem kommunikálnak. Persze a mennyekben felülírják életed, én is megtérnék örömest, ha… de már kinevetne az Isten.

ámen…? Pont. Sanyikám, én nem Neked, én a nevedben beszélek! Oly mindegy, Te vagy ott, vagy én leszek, és ki temet majd. Balfőnix madarak voltunk, mi csak égni tanultunk, újjá nem születünk… Legalább jó lecke a példánk: Rossz korban ne szüless! Bombázás, front csecsemőnek nem javasolt, sem a tűz, sem a vér, sem az éhség… ám ezt még valahogy túlélheti csak-csak az ember. Azt nem tűrted jól, mire jössz, foglaltak a székek, sorban vár az egész létszámfeletti korosztály. Nagy közös álmokhoz rész-álmokat álmodik egyszer majd, aki kell; s aki nem, hunyoroghat a tompa sötétben, míg csak a nap beragyog, s benyomulnak eléje az újak. Nem tudtál soha győzni… se veszteni szép elegánsan. Annak még a felét sem kaptad, amit kikapartál másoknak. Maradék sikerért rohamoztad a várat. Csak a várúrnők hajigáltak eléd koszorúkat… Hordtad is ifjú, szép fejeden… kopasz, ősz koponyádon. Van néhány plecsnid, és megvan az obsitod is rég,

most nyugdíjba mehetsz… Itt! Oly gyönyörű ez a környék! Szellem nagyjai mind akik erre pihennek a márvány háta mögött. Mit akarsz még? Mennyei Szigligetedben feltámadni de szép lehet ővelük egyszer a végső ítélet napján! De ha nem, hát ez se zavar már.

írtál. Irtottál henye mondatokat. Magyaráztál megmagyarázni nehéz titkokat erre fogékony ifjaknak. Most ez mind megmarad élve utánad. Kőmíves Kelement befalazzák… Omlik a várunk, dőlne ránk a tető… Nálunk csak a holtak erősek. Hányszor évtizedelt meg a sors, hogy a hámba feszülve együtt húztuk – kétfele – céltalan úton a terhet? Most mindent itt hagysz, most leszakadnak a volt kötelékek: többé nincs feleség, se család, se barát, se tanítvány… Én hazaindulok… Épp oda hordtuk a bútorokat még… Két emelet… De magas lett… Jobban törnek a súlyok… Elsiratom magamat… Hiszen én vesztettelek el… Hát, Sándor, üzenj valamit! Most kezdjük el újra előlről…

Görögország Kárpáti Sándor Lelkes hangú görögországi útibeszámoló. Illusztráció: Rania Stathopulu (Joanniani rajztanár) képei.

Kárpáti Sándor:

GÖRÖGORSZÁG A turizmus paradicsoma

Az európai kultúra bölcsője… A szigetek és félszigetek országa… Tengeri nép… Az első demokraták… Agorák… Hippokratész, Arisztotelész, Szophoklész, Euripidész hazája… Athéni Akropolisz… Olümposz… Ókori olimpiák… Meteorák… Delphoi… Korinthosz… Thesszaloniki… Nagy Sándor… Égei-tenger… Kréta… Istenek, múzsák, mondák, legendák, mítoszok, regék… Fellegvárak, rommezők, kolostorok… Olajfaligetek… Kopár hegyek… Buzuki… Szirtaki… Arányérzék, mértéktartás, emberi léptékek… Mediterrán sugárzás… Kulcsszavak a hellénekről, a görög világról.

*

Loutrakiban és Sartiban. Két alkalommal jártam Görögországban. Először 1974-ben, amikor a Korinthoszi-öböl partján fekvő Loutraki volt az úti célunk, másodszor pedig harminchárom évvel később, 2007-ben, amikor a Sithonia félszigeten található, az egykori kis halászfaluból kifejlődött, közkedvelt Sartiban üdültünk. Mind a két alkalommal a csoportos autóbuszos utazást választottuk a Budapest–Szeged–Belgrád–Nis–Skopje útvonalon, s mindkét esetben a nyári hónapokban, júniusban és júliusban nyaraltunk.

1. Hűsítő hullámok. Az Engels tértől (ma Erzsébet tér) a Korinthoszi-öbölig, a júliusi kánikulában autóbuszozni nem kis turistateljesítmény. A háromnapos út élményeitől megrakottan és a fáradtságtól elgyötörten érkeztünk úti célunkhoz, a Hotel Apollóba. A kíváncsisággal párosuló felfedezővágy azonban nagy hajtóerő. Gyerünk, nézzünk körül – határoztunk feleségemmel a frissítő zuhany és a késői vacsora után. Nem bántuk meg. A kimerítő nap derűs estévé fényesedett. A nappali hőség alábbhagyott, könnyű szél kerekedett. A kifli alakú tengeröböl karéjában fények villództak, a háttérben a kopasz Gerania-hegység kontúrjai sötétlettek. Jobbról-balról olívafák levelei zizegtek, s magasra nőtt száraz kórók hajladoztak a lágyan simogató szellőben. A kacskaringós, köves gyalogúton jókedvűen bandukoltunk a tengerparti kisváros, a Korinthoszi-öböl nevezetes fürdőhelye, Loutraki központja felé. Az illatos levegőben az emberzsivaj halk nesze és az ismerősen hangzó zene foszlányai szűrődtek felénk. Loutraki korzója a nyári este emelkedett hangulatában emlékezetes képpel fogadott. A szórakozóhelyek tömve. Az éttermek teraszain italoztak, kávéztak, trécseltek az emberek, s lent, a széles, virágokkal szegélyezett sétányon hömpölygött a sokaság. Csintalan, ficánkoló gyerekek hancúroztak, árusok kínálták portékáikat, görögök keveredtek külföldiekkel. Itt egy vitatkozó, amott egy harmonikázó, éneklő társaság. Az igazi látványt mégis a korzó alatti sáv, a vízpart nyújtotta. A kavicsos homokon tömegével heverésztek az emberek. Először nem tudtuk mire vélni a dolgot, de aztán rájöttünk: a lakások fülledt falai közül ide költöztek a helybeli családok, hogy a hűsítő víz mellett, a szabad ég alatt töltsék a csillagos éjszakát. Kitolták a babakocsikat, magukkal hozták cókmókjaikat, s így múlatták az időt, félmeztelenül, fürdőruhában, lepedőbe csavarodva, kispárnára hajtva fejüket. Fölöttük kedélyesen korzózott a nemzetközi fürdőhely tarka vendégserege, s alattuk, a lábaikat mosva hullámzott, morajlott a tenger. Olyannak tűnt az egész, mint a hosszú útról érkezett pihenő karaván, amely pirkadatkor fölkel, hogy tovább folytassa zarándoklását. Mi is elvegyültünk a nyugovóra készülő embersereg között, míg meg nem kívántuk, hogy álomra hajtsuk a fejünket – a légkondicionált szállodai szobánkban.

* Az athéni Akropolisz. Bármerre járunk a világban, azt tapasztaljuk, hogy vannak kihagyhatatlan épületek, megkerülhetetlen múzeumok, híres emlékhelyek. Ilyen Görögország fővárosában, Athénben a fenséges Akropolisz, az antik világ korabeli központja, ahol Periklész és Démoszthenész, az ókor nagyjai szónokoltak. A romjaiban is csodás fellegvár két és félezer év múltán is vonzza a turistákat. Mivel? Könnyed vonalaival, harmóniájával, rendíthetetlen nyugalmával, szimbolikus erejével, súlyos tekintélyével, méltóságával. Ott áll büszkén a budai hegyeknél alacsonyabb dombtetőn, dacolva a múló idővel, a történelem viharaival, a perzsák pusztításaival, a török hódoltság rombolásaival, a kultúra keselyűinek fosztogatásaival és tolvajlásaival s nem utolsósorban a jelenkor környezetszennyezésével. Ezek a tényezők – a földrengések, a benzingőz, a vegyszerek – sajnos, veszélyeztető elemei voltak és maradtak a XXI. században is a pusztulófélben lévő oszloprengetegnek, a márványtömböknek, a kariatidák szobrainak. Márpedig a görög építészet csodája, az egyedülálló műkincs, a világhírű fellegvár megmaradása mindannyiunk elemi érdeke. Ilyen gondolatokkal telítődtem, miközben lefelé bandukoltunk Athén belvárosa, az Omonia tér irányába, hogy – egy kis pihenéssel, nézelődéssel – új erőt gyűjtsünk még két programpontunk teljesítéséhez: a Nemzeti Múzeum körbejárásához és a Parlament előtti látványos őrségváltáshoz. Delphoi jóshelye. 41 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, amikor Loutrakiból elindultunk Delphi felé, hogy megtekintsük az ókori Görögország leghíresebb szent helyét, ahova ezrek zarándokolnak messze vidékekről. Az izzasztó kánikulában arról faggattuk egymást a buszban, hogy milyen lehet ez a világhírű jósda, hogyan működött, és miért éppen ezen a tájon jött létre? A lenyűgöző helyszínen azonban megtudtunk sok mindent. Azért vált ez a vidék fontossá, mert ez Hellász közepe, ezért nevezték ezt a világ köldökének. Itt tárgyalták meg az emberek közös ügyeiket. Itt minden együtt volt: Apolló temploma, a hegy oldalába vágott hatalmas színház, a kincsesház, a tisztító vízként szolgáló Kasszotisz-forrás, amelyet a jóslatkérők használtak, mielőtt a jósnő elé járultak volna. A táj szemkápráztató, a talányos hely hatásos. A hatszáz méteres kopár sziklahegyre meredek szerpentin vezet, amit a nagy hőségben nem minden turista társunk vállalt fel. A monda szerint az út közepén üldögélt egy sziklán Püthia, Apollón papnője. A földhasadékokból kénes gőzök, gázok törtek fel, amelyek feltehetően bódulatba ringatták a jósnőt, aki összetákolt beszédében mondta el látomásait. A jósnő segítségére hivatott papok pedig versbe faragták a jósnő gondolatait, tanácsait. Parnasszosz zord sziklái, az Apollón-szentély, a jósda, Püthia papnő temploma, a kincsesház, a színház romjai, a múzeumban található kocsihajtó híres szobra, a természeti környezet és a létrehozott, romjaiban is értékes, szellemi termékek együttese olyan termékeny elmélkedésre alkalmas helyet kínál, ami után nem csodálkozhatunk azon, hogy itt született meg a máig érvényes mondás: „Ismerd meg önmagadat!” * Egyedül Korinthosz oszlopainál. A Peloponnészoszi-félsziget az 1890-es évektől kezdve, a Korinthoszi-csatorna megépítése óta – amelyben Türr István és Gerster Béla is közreműködött – immár sziget. Korinthosz városának ez páratlan lehetőséget jelentett, elsősorban a kereskedelemben. A sors kegyelme is volt ez Korinthosznak azokért a károkért, amelyeket történelme során kénytelen volt elszenvedni. Ilyen volt a Spárta győzelmével végződött peloponnészoszi háború, a római megszállás, a germán törzsek hódítása, a gyakori földrengések pusztításai. Mindezek ellenére Hellász egyik legfontosabb kereskedelmi központjában maradt annyi építészeti emlék, amely érdemes a figyelemre. Ilyen például a IV. században épült Aszklépiosz-szentély és a VI. századból való Apollónszentély hét hatalmas dór stílusú oszlopa. Rajtuk kívül még sok kőmaradvány került felszínre az utóbbi évtizedekben végzett ásatások eredményedként. Magam is elgyönyörködtem a több ezer éves építmények maradványaiban, a bazilika, a templom, a színház romjaiban, az agora nyúlánk, barázdált oszlopaiban. Megpróbáltam elképzelni, hogyan éltek az emberek, miként zajlott a piacozás, a gyűlésezés az ősi Korinthosz terein. Miért beszélek itt csak magam nevében? Azért, mert az akkori negyven fős turistacsoportunkból sajnos csak egyedül én láttam a korinthoszi oszlopokat. Történt ugyanis a következő: 1974 júliusában, azon a napon, amikor programunk szerint Korinthoszba mentünk volna, a reggeli után közölték, hogy a kirándulás elmarad. Biztonságunk érdekében nem hagyhatjuk el Loutrakit, mert kihirdették a hadiállapotot a Ciprus ügyében támadt török-görög konfliktus okán. Mindkét országban fegyveres készenlétet rendeltek el. Természetesen szomorúan vettük tudomásul a kényszerhelyzetet. A történtek után arról beszélgettem

feleségemmel, hogy miként juthatnánk el mégis Korinthoszba. Marika hallani sem akart erről, de látva szándékomat, ismerve (a hadseregben kialakult) vakmerőségemet, engem is igyekezett lebeszélni elszánt tervemről. Ezután megpróbáltam társakat keresni. Néhányan jelentkeztek is, ám indulás előtt visszaléptek, így aztán egyedül maradtam. Nem adtam fel. Elköszöntem feleségemtől, s rövidnadrágban, kevéske dollárral a zsebemben, egy bottal a kezemben, tornacipőben elindultam Korinthosz felé. A több órás tempós menetben szerencsésen meg is érkeztem a romok közé, amelyeket körbejártam, és egy kőtömbön ülve lejegyeztem a látottakat, friss érzéseimet és gondolataimat. Takarékoskodva az idővel, igyekeznem kellett, hogy még sötétedés előtt a Korinthoszi-csatornához érjek, mert onnan már „csak egy ugrás” a szállodánk. Ittam egy pohár italt, vettem színes képeslapokat (ezeket gyűjtöttem), és elindultam vissza. Ez nem volt lakodalmas menet. Kezdtem fáradni a sok gyaloglástól, törte a lábamat a tornacipő, egymás után húztak el mellettem az autópályán a katonai alakulatok gépjárművei. Vigyáznom kellett, meg sietni is. Már az út menti mosolygós narancsligetek sem vidítottak. Ráadásul eltévedtem, ahogy lekanyarodtam a műútról. Halk örömömre azonban a sötétben megpillantottam az irányadó fényt. A Korinthoszi-csatorna ügyeletes fővigyázójának házikója volt. Mit tehettem? Bekopogtam, és kézzel-lábbal elmakogtam, hogy ki vagyok, honnan jövök, és merre tartok. Az öreg görög az első tartózkodó pillantások után megenyhült az elcsigázott ismeretlen vándor láttán, és barátságosan elmagyarázta az útirányt a túlsó partra. Miután hálásan megköszönve, kis pihenő után, nagy lélegzetet véve elhagytam az öreg szolgálati helyét, azzal az ötlettel kacérkodtam, hogy a nagy kerülő helyett a rövidebb utat választva átúszom a csatornát. Ám azonnal rádöbbentem ennek a lehetetlenségére. Több mint veszélyes vállalkozásnak bizonyult a terv, hiszen a keskeny csíknak tűnő csatorna huszonöt méter széles, és a magas, meredek, sima kőfal kizárja az átkelés lehetőségét. Ráadásul a szemközti katonai bázisról fényszórókkal pásztázták a csatornát. A hosszabb kerülőt kellett választanom. Nagy nehezen kivonszoltam magamat az autópályára, és ott leállítottam egy taxit, amelyben két holland fiatal szorított számomra helyet, látva teljes kimerülésemet. Úgy éjféltájt így kerültem „haza” – néhány dollár ellenében – a Hotel Apollóba, ahol már csak a mi szobánkban égett a villany. Feleségem virrasztott ott a fotelben, kisírt szemmel az ólomszürke cigarettafüstben. Haragos örömében végignézett rajtam, véres tornacipőmre pillantva átölelt, és csak annyit mondott: „te őrült!” Én meg válaszul ezt nyöszörögtem: Láttam Korinthoszt.

2. Sarti, Villa Maria. A hegyekkel körülvett Sartinak ugyan mindössze 900 lakosa van – a nyári főszezonban sokszorosan több -, de minden adottsága megvan ahhoz, hogy kielégítse az ide látogató turisták igényét. Miben van Sarti vonzereje? Gyönyörű fekvésében. Barátságos, családias, nyugalmas légkörében. Abban, hogy nem zsúfolt. Tiszta a levegője, kristálytiszta a tenger vize. Az üdülőfalu napfényes, több kilométeres tengerpartja homokos. A sok üzlet és szórakozóhely bő választékot kínál a vásárlásra és a kellemes időtöltésre. A Sartiba érkező vendégek többféle programban vehetnek részt; hajókirándulás a tengeren, egész napos városnézés Thesszalonikiben, látogatás a Meteorákhoz és részvétel a rendszeresen megrendezett zenés-táncos görög estéken. Villa Maria apartmanház – ez volt az otthonunk. Az első emeletes, erkélyes, három ágyas, fürdőszobás lakhely tökéletesen megfelelt. A főtér közelében laktunk 80 méterre a tengerparttól. A tágas erkély kellemes tartózkodási helynek bizonyult. Itt reggeliztünk, itt üldögéltünk, cseverésztünk a nap vége felé, lefekvés előtt. Üdítőek voltak a reggelek. A felhőtlen kék égről már sütött a nap, ezüstös fényben csillogott a tenger, szünet nélkül zengett a madárdal, a ciripelés, amelyből kihallatszott a vadgalamb búgó turbékolása. Léleküdítő látványt nyújtott a bennünket körülölelő magas hegy sötétzöld erdeje, a piros tetős, fehér falas házak között pompázó rózsaszín leanderbokrok, pálmafák, a különböző szemvidító növények, virágok. Mindezek megadták az alaphangot az egész nap hangulatához. Reggeli után irány a tengerpart. Napozás, fürdőzés 11 óráig. Utána szieszta délután 4-5-ig, majd séta, nézelődés, vacsorával összekötött csavargás az itt nyaraló görög és külföldi sokasággal együtt. * Magyarok Sartiban. Meglepő lehet, de igaz: az üdülőfalu méreteihez képest feltűnően sok magyarral találkozhatunk itt. Ha az ember sétára indul Sartiban, lépten-nyomon magyar beszédfoszlányokat hall az üzletekkel, éttermekkel zsúfolt utcákon, a tengerparton. Kisebb-nagyobb méretű magyar nyelvű étlapokkal, reklámtáblákkal – az árak feltüntetésével – csalogatják hazánk vendégeit. Fő idényben hetente, kéthetente érkeznek ide autóbuszos magyar turista csoportok, de egyénileg autóval is. Nem kevesen vannak a többszörösen visszajárók. Nemcsak üdülő magyarok jönnek, hanem munkavállalók is. Főleg fiatalok. Olyanok, akik turistairodákban, boltokban, éttermekben vállalnak munkát. Vagy egy idényre, vagy hosszabb időre. Találkoztunk két olyan ferencvárosi fiatalemberrel is, akik kőműves munkát végeznek egy építkezésen. Beszélgettünk olyan óvodai pedagógusnővel, aki ruhaboltban eladó. Többet keres, mint otthon, jól érzi magát Sartiban, noha „itt sem fenékig tejföl”, ugyanakkor érdekes és tanulságos ez a vállalkozás. Vacsoráztunk olyan vendéglőben is, ahol egy magyar hölgy a tulajdonos, Sartiba ment férjhez, és itt is telepedett le.

Most lányával együtt vezeti az éttermet. Általános tapasztalat, hogy a magyarok szeretnek itt lenni, s a görögök pedig szeretik, ha magyarokkal lehetnek együtt. * Tarka kockák. A görögök kedvenc színe a fehér és a kék. Fehér házakon kék zsalugáterek. Sok a kék a falfestményeken, a mozaikokon. Kék az ég, kék a tenger. A nemzeti lobogó is kék-fehér. Kék-fehér csíkok, a zászló felső sarkában kereszt. Hellász népe nagyon szereti a virágokat. Az autósztráda két szélén rózsaszín és fehér leanderek. Településeken – nem csak a tengerparton – a házakon, udvarokban, tereken mindenütt virág: futball-labda nagyságú hortenziák, piros muskátlik, ismeretlen nevű lila színű díszbokrok. Láttam olyan rózsabokrot Sartiban, amelynek tövén a rózsa négyféle színben – piros, citromsárga, narancssárga és rózsaszín – pompázott. Az országban legtöbb a fenyőfa és az olajfa. A Közel-Keletről származó olajfát hellén hajósok hozták be. Az olajfát a görögök az élet fájának tartják. Azért is szeretik, mert a gyümölcse az étkezésben hasznosítható, a fa kérge és levele állatok etetésére szolgál, de a szépségiparban is felhasználható. Ugyanakkor nincs vele sok gond, az olajfát nem kell permetezni, s akár ezer évig is elél. A görögök nem esznek levest, mellőzik a kacsa- és libahúst, viszont nagyon szeretik az édességet, kiváltképp a mézet, a mézes süteményeket. Egyes vendéglőkben, éttermekben ajándékot, különböző kedvezményeket kapnak a visszatérő vendégek. Mi is részesültünk egyszer – a megrendelteken kívül – plusz gyümölcssalátában, máskor árengedményben. Sartiban és a hozzá hasonló közeli falvakban nincsenek közlekedési táblák, utcanevek és házszámok, mégis működik a mosta, megtalálják egymást az emberek, megérkeznek a postai küldemények a címzettekhez. Nincsenek nyilvános WC-k sem. Viszont minden járókelő igénybe veheti az üzletek, éttermek, kávéházak toalettjeit, s itt elvégezheti kisebb-nagyobb dolgait. Ez itt teljesen természetes, és még fizetni sem kell érte. Gyakori látvány, hogy kisgyermekek – főként nyáron – késő estig is kint maradnak az utcán, a tereken, a parkokban. Gyorsabban és hangosabban beszélnek az emberek, mint mi. Thesszalonikiben, az Arisztotelész téren üldögélve egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy nagy fa alatt fenyegetőzve veszekednek az emberek. Közelebb lépegetve hozzájuk vettem észre, hogy dehogy veszekednek: vitatkoznak. A törökös jellegű piacon viszont csakugyan ordítoznak a kofák, elsősorban a férfiak. Ez sem tartalmaz mérget, mert mosolyogva kiabálnak, így hívják fel magukra és áruikra a vevők figyelmét. A bazár forgatagában egyébként papok is feltűnnek. Az Arisztotelész-szobor környékén – de városszerte – szanaszét hevernek, alusznak a kutyák, ám senki sem hederít rájuk, megszokott kép. A korzó kávéházainak teraszán jeges kávé mellett ülnek az emberek – zömében fiatalok -; látszik rajtuk, hogy nem is annyira a kávé fontos, mint inkább a találkozás, az együttlét, a diskurzus öröme. Egész Görögországban – a dohányzás elleni világkampány ellenére – mindenütt lehet dohányozni. Még az üzletekbe is bemehetünk cigarettával. A boltokban az eladók – vezetőikkel az élen – füstölnek. Grafittiket (falfirkákat, festményeket) itt is láttunk a tengerparton, Thesszalonikiben, de sokkal kevesebbet, mint Budapesten. A szupermarketekből kevés van, s a görögök többet nem is kérnek, miként gyorsbüfét, McDonald’s-ot sem. Az indok: ők jobban szeretik a saját kis boltjaikat. * Hallottam, olvastam, hogy a görögök ritkán halnak meg szívrohamban, mert nem idegeskednek, nem hajszolják agyon magukat annyira, mint mi. Az olyan életszemlélet az uralkodó, amely szerint nem kell elkapkodni semmit. Ennek megfelelően élnek, dolgoznak, cselekednek: lassan, komótosan, ráérősen. Tartja magát az a vélekedés, hogy a görögök nem csak akarnak és szeretnek, de tudnak is élni. Lomb Kató, aki húsz év leforgása alatt ötven országban járt, így vélekedik: „A görög világ emberpárti, de illúziótlan. Olimposz istenei is gyarló emberek módjára vétkeznek és vezekelnek, alkotnak és alakoskodnak, vádolnak

és védekeznek. Halhatatlanok, de nem csalhatatlanok. Az örök humánumnak ez a sugárzása teszi olyan felülmúlhatatlanná az attikai sztoák romjait, az Erektheion lényalakjait, a Zappeion évszázados fáit. Iraklion csodáit.” * „Szép, ami igaz, igaz, ami szép.” (Görög mondás)

Öt vers Gyimesi László "Lelkünkre így ül ez a kor" - a verseket így jellemezhetjük legjobban - József Attila szavaival.

Gyimesi László: Öröklött éje Hallgat a város. Micsoda csend ez! Némafilmkorszak. Az Isten rendez. Már megint versek! Valami pálcán – Francba! Ez nem megy! – Játszik a Sátán. Vedlett vad ének,

Sikolyba vert ék; Vak, sürge évek Versenybe’ verték. Dallama mért nincs? Ritmusa sincsen? Öröklött éje Marad ránk ingyen? Hallgat a város. Herseg a holt dal. Urad dekázgat Sátánnal, Holddal. Át a hegyen Az alkony hatórás hullafoltjai derengenek Titkokról suttognak a beavatottak a szőkék Balkáni gyorsról száll le az elhívatott Megigazítja a sminkjét a szögek nyomait Friss töviskoszorút kerekít nem is egyet Jut neked is nekem is Az alkony hullafoltjai elenyésznek az estben A hegy mögött új tárogató szól keserédes Rendbe verődik a tarka menet el is indul Át a hegyen fel a csúcsra majd a völgybe alá Élen a küldött a rég hivatott a bizonyság Érted is értem is élen Az alkony foltjai már kikopnak a szemből Nem őrzi emlékezetünk sem a színt sem a formát Vánszorog nemrég aj be dicső menetünk Csak a fáklya vezet még ott a vezérnél Tölteti szesszel igével dühe puskaporával Jut neked is nekem is

Az alkony már a versbe sem fér be A pirkadathoz meg semmi közünk Tudja a küldött csak az éjszaka számít A sötét a tervszerű köd a művi pokol Hamvad hallga hitünk dús üstje alatt Érted is értem is éber Inasok jönnek Az ősz, mint mindig, beköszöntött. Szia, mondta és gesztenyét dobott. Pókháló-vázra feszült fel a napfény. Megváltóként? Ne hidd, csak ködnyomok… Szolgáltál rendben; s szolgál-e valaki? Rossz kérdés. Csak szüret-tájt nyer jogot. Mosolyodban nyolc balladát vigyázol. Otthonos fényben kormolt homlokod – Vert lánc mögötte, csontod szakítja ki. Végül mindegy lesz, mire is születtünk. Miért halunk meg, még fontos lehet. Szikrázó ékszer-foglalat halálunk, Vörös ékkő a száz éve várt holnap, Fekete gyöngy a nem várt gyűlölet. Tudhattad volna: a vár összeomlott. A bölcs mozaik egy halom cserép. Hívod a mestert, össze kéne rakni. Inasok jönnek, nagy-néha egy segéd. Teszik a dolguk, ahogy megtanulták. Nincs semmi híja, mégsem lesz egész. Szerepel a számlán minden valós tétel, Nézed a számsort, csicsereg a pénz, Moha tör az ős falakra, salétrom, penész.

Bár arcod füstben Te lész a jövőnk – hirdették fönnen – túllépsz a téren és időn (bölcsen), edződik arcod a füstben, ködben, plakátországra ragyogsz gyötörten. Lettél ígéret, szellem, arctalan, s bár tömegednek tengerhangja van, nincs emberszava, így hát hangtalan magányod ágán hervadt lomb a dal. Mégis: jövő, meg ígéret lennél! Azok a tettek, amiket tettél: s amit teszel majd, lábad megvetvén élősdi boncok bűzlő holttestén. Miért ne hinnénk? Föld, föld! – kiáltja valaki. Mi meg (utolsó szalmaszál!) miért ne hinnénk neki. Készítjük ócska gönceinket, azt az utolsó levelet, bár tudjuk, ezen az óceánon nincsenek szigetek, hajó se jár, se eltévedt ladik, nem járnak erre istenek, velünk alkonyodik.

Nyolc vers Rigó Béla Majomfohász Halotti beszéd és könyörgés Városmese PANNÓNIA DICSÉRETE Pártunk szaga Svábhegyi sanzon Születésnapomra II. Testamentum

Rigó Béla

Majomfohász

Hova szaporodjak, Uram! Szűkülnek rám a ketrecek. Várlak szomorúan, a rácsot rázva reszketek. Bekerít a sok arc, s bámul hidegen, hogy ártson. Uram, egyszer még áthömpölyögnek a rácson. Hiába állok mozdulataikhoz tükörnek, Uram, nekem a státuszomra törnek! Mert ugrálok, lógok és lengek, és látják, hogy semmi bajom. Uram, ezek már tudják, hogy legfőbb érték a majom. Vigyázz rám - maradjak bajnoknak, majmodnak épen Te, ki képtelen keggyel képedre képezted a képem! Majom az ember is - az idő körbejár, látod, ahogy az óra Uram, én mindig is köptem az evolucióra. Hiszen egyszerre négy fele tartom folyton a markom, (Míg fejjel lefele himbál lágyan a farkam.) Kosztomnak örülök, gondosan ürülök, mindig ugyanarra a pontra. Példásan párzok a kijelölt párommal, s további hárommal naponta. Uram, én éjjel-nappal csakis ugyanezt makogom. Uram, egyetlen gondolattal sem kacérkodom! Uram, én magamtól jobbra se balra se hajlok! Uram, én mindig majmolom a többi majmot!

Legszebb tánc, ha a csimpánz csámpáz, dalnak a gorilla-trilla... Uram, én csak a fenekem illesztem néha papírra. Hát óvj meg hidegtől, fergetegtől, emberszabású emberektől, érzelemtől vagy borzalomtól, felboltozódó homlokomtól, és lehetséges önmagamtól! Ámen.

Rigó Béla:

Halotti beszéd és könyörgés

-„Látjátok, feleim szümütökkel” – idézem az Írást. Mondjuk el együtt: - „…mik vogymunk, isa por s homu vogymuk”. Elment testvérünk, Földes Péter. Bejegyezzük dátumait. Kifakult kötetek sorakoznak a polcon. Árvult művei most ott várják, készül a leltár.

Por? Hamu? Jaj, Péter, beleporlik az arcod a műbe. Már Anonymus vagy, hisz az ő titkát te kutattad. Mért bujkált? Mit üzent a sorok közt? Sorban utánad állunk – erre hiú – anonymus-ságra jelöltek; még várólistán, de hamar leperegnek az évek, s arctalanul pihenünk odalent. Ezalatt amit írtunk, sorra belepheti majd a porunk. Gyönyörű ez az egység

író s műve között! Te se tudsz jobbat kitalálni.

Mesternek mondott P.! Mondd, mi a kulcs, a tanulság! Honnan tudtad, hogy valahol csak azért igazat szól minden krónika, mert belerejtik a szende hazugság gyorsan felfeslő szövetébe a lényeget ősi mestereink. Mindegy lehetett nekik, érti-e más is. Ők csak a „megmondom s megmentem a lelkemet” elvhez tartották magukat míg diktáltak nekik egyre írás- ellenes, ám rafinált író-nyomorítók. Oly gyönyörű volt pont az igét odavágni fejükhöz!

Történelmünket mindig újra- meg újrairatták. Szájuk íze szerint magyaráztuk a múlttal a szűkös kis jelenünk, s a jövőnk üres álmához kitaláltuk mind a meséket, míg közben a krónikaírók ősi szabálya szerint megüzentük, amit meg akartunk.

Jaj, mért nem mehetünk egyedül sose harcba ügyünkért? (Jó Stromfeld Aurél bevonul Kassára, de közben hallja, a háta mögött mi’csinált Kalocsán Szamuelly.) Bármilyen is lobogónk, odaállnak az aljasok is, hogy győztesek ők legyenek, te meg elviszed értük a balhét.

Mesternek mondott P., rejtett krónikaíró! Voltál nagypolgár cicomázva vörös lobogóval. Nincs jó választás, csakis az ha szerencsés korba, családba tudunk beszületni, ahonnan időben elmehetünk mielőtt belefájdul a bőrbe a bélyeg.

Ó! O, tempora, o, mores! Hisz az áldozat is csak mocskos lesz valahogy, ha nem ég el időben a máglyán.

Nyolcvannyolc év! Szép szám. Négy kör. Benne a kódolt végtelen ős jele is. Magyarázhat a hajdani jegyződ: mért pont ennyi az út? Miben alkudtál meg a sorssal, mesternek mondott P., most már bölcs Anonymus? Hol van a jel, mit üzensz? Hol van a Gesta-szamizdát?

Péter, amíg keresünk, te is élsz bennünk, ma te mondod: -„Látjátok feleim szümütökkel…por s homu vogymuk” Merre a „mennyi miloszt”? Csak a jelben, az ősi igében.

Rigó Béla: Városmese

Amikor elmentek a bulldózerek, visszalopóztak a házak. Csend van. Az égen a Hold didereg. Hol vannak a régi utcák, terek? Összebújnak és fáznak.

– Jó estét, kedves Sarokház Úr! Megismertem a kéményéről. – Drága Villácska! Ó, hogy illik Kegyedhez szép repkény ruhája!

Ne süsse le a spalettáit! – Jaj, hagyjon! Lássa, megvénültem… – î, hisz alig múlt százhúsz éves! – De két tűzvész! Meg a háború is! Szegény uram a bombázáskor… Azóta foghíjas az utcánk…

Amikor elmentek a bulldózerek, visszalopóztak a házak. Csend van. Az égen a Hold didereg. Hol vannak a régi utcák, terek? Összehajolva vitáznak.

– Én itt álltam a templom mellett! – Hagyja, kérem, a templomot csak! Jól kibulizta, műemlék lett! – Rongyos, fehér sziromruhában sírnak a fák. Őket majd holnap. Majd jönnek, és követ dobálnak kis kutunk rémült kék szemébe. Sóhajt a föld, őt meg leöntik szürke betonnal, s elfelejtik. – De jó, hogy ezt már meg sem értük!

Amikor elmennek a bulldózerek, visszalopóznak a házak. Csend van. Az égen a Hold didereg. Hol vannak a régi utcák, terek? Csend van. Nincs magyarázat.

Rigó Béla

PANNÓNIA DICSÉRETE, avagy háltak az utcán (J. P. és J. A. tiszteletére)

I. Hajnali lágy pasztell: hajléktalan ébred a flaszter szürke kövén, köpenyén mennyei razzia-fény, gyomra korog, fázik, tápászkodik, indul, a házig nyolc lépés, nekilát túrni, de közben imát mond, hogy igék űzzék el a földi világ kukabűzét, s mit rámért a nyomor, nyelje le mind a gyomor! Pörgeti tíz ujját, így zeng hamarost haleluját, mert ha megáldja az Úr, egy napot újra kitúr...

II. Pannóniánk, új távlatod int felénk! Minden kukában mennyi a túrható! A csontról nincs a hús lerágva. Néha egész kenyeret kidobnak.

Ó, szent pazarlás! Gazdagodás jele! A hulladékon új generációk nevelhetők fel, és a sorrend ott van örökre a génjeikben.

A társadalmat rend üzemelteti: – Ki rág először, és ki utána csak?! Ki lesz vezér, ki most a polgár, új kapukulcsa kinek lehet még...

... s kié a semmi? Végül az alkohol illúziókat programoz ernyedő éberségű öntudatunkba; erre az emberek mindig adnak

majd némi kézpénzt, mely kukaléthez is feltétlenül kell, mint minimálisan havonta fürdés, hogy ne érezd hullaszagunkat előre rajtunk.

(Kuka)

Rigó Béla

Pártunk szaga

Itt már szart érnek buta jelszavak és okos érvek. Csak szimatolj, sosem árt! Orrodon át hat a párt. Ez csoda! Légy állat, mikor ólmeleg illata árad,

bölcsőd ölmelegét visszalehelve beléd. Mert ez a bűz: várunk; már körbehugyozva határunk; és aki más szagot áll, az hazudik, szabotál… Párt szaga… emlékszel? Soha nem fogod fel te sem ésszel: mért az kell, aki kell? Mért a szagában a jel? Mért hiszed azt is tán, hogy fenn van az Úr is a listán? Párt szaga: nép szaga… Kész! Egy az utunk! Hova mész? (2000? Együtt írtam az Üzenet a pokolból című episztolával.)

Rigó Béla:

Svábhegyi sanzon

Őszi esőben a fogas vasút dünnyögve kaptat a Svábhegyre fel. Épp velem szemben ül Jókai úr, és a jövő századra figyel

- Hová megy, Mester, rég nem láttuk alant Kerekünk kattog, zeng a jelző harang. - Sok-e a dolga, ír-e fent is nekünk? – Vacog az ázott, ócska pálya velünk

Kék szeme fáradt, a fénye fakul. Bécsi szabású kabátot visel, S élclapot nézeget Jókai úr, míg a jövő századra figyel.

- Csoda, hogy itt van! Álom ez vagy regény? Keresem ott a glóriát a fején. - Ugye, megérte visszajönni megint? – Makacsul várom, végre rám is tekint.

Néz, a kezében óra lapul. Csukva. A perceket úgy üti el. Hallgatja csendesen Jókai úr, míg a jövő századra figyel.

- Ugye, hogy rólunk álmodott sok csodát? Monoton hullik ránk az este… Tovább! - Kicsorog értünk vér és tinta, ha ír… Hiszen sorsunk issza mind a papír.

Közben a város a mélyben lapul. Csattog a pálya, az égnek emel. Átnéz rajtam is Jókai úr. Már a jövő századra figyel.

Rigó Béla

Születésnapomra II.

József Attila öregkori verseiből

Immár száz éves lettem én. üzenet ez a költemény

esemesen.

Hálóként rángó idegen át szellemem egy idegen kezet vezet.

Száz évem szépen elszelelt. A kor keresztre felszegelt, ezért vezért

csinált belőlem posztumusz. Van már négy sírom. Sok humusz s babér a bér.

Megértem azt is: Szegeden tőlem kapott az egyetem levett nevet.

Túlnőttem minden mesterem, annyira, hogy már restellem. (Be szép beszéd!)

Bár hivatásos híveket

néhány kikoplalt rím etet, kudarc e harc:

ma sem tanul a nép, s az a falon-penészfolt szép haza megint megint.

Ez a mennyből jött vers hanyag. Még nem törvény, de nyersanyag: tüzem üzen

belőle, bokrom egyre ég… Ki jönne fel a hegyre még? Felemelem.

Rigó Béla: Testamentum

Voltam Janus Pannonius, poéta doctus, pécsi püspök. Homlokomon babér, priusz, megtépett ősz, loboncos üstök. Nincs több ebéd, uzsonna, früstök,

az utolsó vacsora vár. Odalent fűtik már az üstöt... te jégre vittél, nagy király!

A Duna jegén holmi nép a koronát fejedre kérte, mert kész volt érted halni még, hogy kész legyél majd élni érte. - Győztünk! - esett mindenki térdre, pofára később, ez szabály. Valakinek mindig megérte, ha jégre vittél, nagy király!

Tiéd az ország, hatalom, dicsőség... Hát zengjen az ének! Elég, ha szólsz,hogy akarom, ifjú erővel, s áll elébed Vitéz János, a többi vén meg a jó Szilágyi, a Mihály... Majd hátra arc! Ámen. Leléphet, kit jégre vittél, nagy király! Lázas vagyok, nem lázadó, száműzött így is mindörökre, jobbágy, kit sújt a házadó, rámegy a háza és az ökre... Nem kísérlek, ha mész törökre, nem is jársz arra... Mit csinálj? Légy császár! - kívánom hörögve, bár jégre vittél, nagy király!

Nem félek én, csupán gyötör itt az utolsó földi esten, hogy rég nem perzsel a gyönyör, bár most kezd csak rohadni testem. Mért nem az örömöt kerestem? Mért hagytam azt, hogy kipipálj? Jaj, mea culpa, verjen Isten, hogy jégre vittél, nagy király!

Találkozunk mi - te meg én egyszer még túl a földi léten; állunk egy zord folyó jegén örök bíránktól elitélten... Egy Léthe léken át eképpen süllyedsz pokolba, mást ne várj! S én megtudom, hogy nem is éltem. Csak jégre vittél, nagy király!

Rigó Béla: Megtört sorok Rigó Béla Formabontó vers PUBLIKÁLVA

rigó béla: megtört sorok megmondta régen kuczka pét er hogy a léted bucka lét a lélek porral osztozik hiába lát a kozmoszig megmondta régen kuczka pét

er hogy ma még ott futsz a rét füvén de más nap jön te meg látod betonba öntenek megmondta régen kuczka pét er hogy ne vágjad puccba még magad ha pártod ünnepel elvtársaid meg tünnek el megmondta régen kuczka pét er hogy talán az utcanép unokái megértenek ha megéred sem érte meg megmondta régen kuczka pét er hogy cézár a kocka rég elvetve kapd fel légy ügyes hat lapja cinkelt és üres

A mérték nem kaloda Szepes Erika Baranyi Ferenc és a versformák

Szepes Erika

A mérték nem kaloda

Baranyi Ferenc és a versformák

Nem tudom pontosan, hány verseskötete van Baranyi Ferencnek, még kevésbé, hogy hányféle versformában írt, pedig igyekeztem összegyűjteni és rendszerezni azokat a formákat, amelyeket használ.( Ha netán kimaradt volna valami, ezúton kérem elnézését.) Nagyon sokat, nagyon könnyedén és bravúrosan. És ami a legfontosabb: pontosan tudja, melyik témához milyen versforma illik, avagy fordítva: ha egy ritmus megszólal a lelkében, az miféle verset fog kidobolni. - Könnyű neki! – mondhatják az irigyei. – Műfordító, sokat fordított, volt honnan megtanulnia. Igaz, szerencsés eset, ha egy költő műfordító is, valóban beleépül saját költészetébe mindaz, amit átültetett, de fordítva is igaz: az sem árt, ha egy műfordító költő is egyben, és nem az ujjain

számlálgatja a lábakat és az ütemeket, hanem a vers egésze sugározza át rá a ritmust, és ha az eredeti mű költői erényekkel is rendelkezik – márpedig, általában rendelkezik, főkét a fordításra kiszemeltek -, akkor nagyon termékeny lehet, ha a tudós műfordító és a költői eszközökkel (képalkotás, a költői nyelv hangtana stb.) rendelkező poéta egyazon személy. Baranyi esetében ez megvalósult. De mégsem könnyű neki, mert minél többet tud valaki a költészet lényegéről, annál igényesebbnek kell lennie magához. Nem bízhatja a véletlenre, hogy a fejében még csak csíraként bontakozó versmagot milyen nyelvi formában hozza a világra. Áttekintve a Baranyi-opusz általam áttekinthető mennyiségét – mert az egész életmű „lekottázása” több évet igényelne -, néhány alapvető megállapítást már elöljáróban is meg lehet fogalmazni. Baranyi azokat a formákat választja – mutatis mutandis - , amelyekkel a műfordítás avagy az eredeti nyelveken olvasás során ismerkedett meg. És ez nem kevés, hiszen már az ütemhangsúlyos magyar verselés, az anyanyelvi költészet ritmusát is mindmáig őrzik a népdallal, népköltészettel együtt a magyar költészet alkotásai. Az általa legtöbbet fordított itáliai ( később olasz) irodalmi formák jelentős része szólal meg az ő magyar verseiben, ugyanígy sok a francia, az angol és az ezek verselési elvét követő orosz forma is. Minthogy ezek a versmértékek az életmű minden korszakában egyaránt előfordulnak, - említettem: a téma, a hangulat hozza magával őket -, így nem lehet versformáit a felhasználás, a kötetek sorrendjében kronológikusan rendezni. Ezért választottam az áttekinthetőség szempontját: versrendszerenként, versformánként haladva figyelhetjük meg tartalom és versforma összefüggését Baranyi Ferenc költészetében.

Az időmértékes verselés formái: a jambikus sorfajok és strófafajták

1.Az anakreóni ritmus Az ókori (az i.e. 6.századi) eredetű jambikus ritmusnak a magyar költészet magának a névadó Anakreónnak (aki egyebekben még számos más versmértéket használt) csupán két formáját használta és használja ma is: a hétszótagosat, amelyben az egyes rövid szótagok helyén állhat hosszú ( X – X – U -, ahol X-szel a kétféleképpen kitölthető szótagokat jelölöm), és a nyolc szótagos sort, amelyben a rövid szótagokat nem helyettesítheti sehol hosszú ( U U – U – U - ). A magyar költészet jobban kedveli a hétszótagos sorfajt, Baranyi is. Aki a napba nézett című verse allegória: aki egyszer a szépet látta (napfény), szegényebb lesz a színek élvezetével, de szinte megistenül a fénytől. A műből kimondatlanul intő parancs: „Ne add alább!” A vers egyik strófája - belesimulva a természeti tájba és a szövegtestbe – tücskökről beszél, akiknek ezüst szava nem számít ebben az arany ragyogásban. Elképzelhetőnek tartom, hogy a kis rovar képe indukálta ezt a ritmust: Anakreón egyik leghíresebb versében fordul irigyen a tücsök felé, hogy életét a természetben töltve éhét-szomját tudja csillapítani, másra nincs is gondja, nem ismervén a rá váró jövőt, míg az ember, kiszakadván a természetből, minden perccel egyre közelebb kerül a halálhoz, és ennek tudatában is van. Baranyi tücsök-hangja ezüst - talán a holdfénytől -, és ezáltal alacsonyabb rendű a napfénytől bearanyozott művésznél. Csak az egymással vitázó – ezüst és arany színű - két szakaszt idézem:

és megveti a tücskök ezüst szavát a fű közt, szemébe nem világít a pitypangsárga pázsit,

aki a napba nézett: tündökletes szegény lett,

tarkító színe nincsen, csak fénylik, mint az isten. Anakreón állandó témája az öregség és a halálfélelem. Baranyi számára magától értetődő, hogy idős apjáról, annak keserves, hite-vesztett időszakáról a kesergő görög költő mértékében szóljon: Apám nehéz ökölnek tétova mozdulása, nem lendül már ütésre s nem tárul kézfogásra ... Mindegy neki az élet, oly mindegy: perc? Öröklét? S mindegy, hogy meglakolnak akik hitét megölték. ... engesztelés helyett új hitet ki ad apámnak? Canzone profana címen egyedi variációban szerepelteti az anakreónit: a két rövid, hétszótagos sor után egy hosszabb, tizenegy szótagos következik, és ez ismétlődik folyamatosan három szakaszon keresztül. Az anakreóni mérték a görög költő másik fő témája, a szerelem jogán kerül a versbe, s minthogy igencsak kétes értékű a kapcsolat, a hosszú sor hivatott megbolygatni az andalgó, szerelmes ritmust.

2., Az ambroziánus himnusz

Az i.sz. 3.században Szent Ambrus püspök és költő „találta fel” , használta először ezt a strófát, amely négysoros, rímtelen, sorainak szótagszáma nyolc, ritmusa jambikus. Jellegzetessége, hogy a sorok ötödik szótagja után mindig metszet ( azaz kötelezően visszatérő szóvég) áll, s ezáltal a magyar fül nemcsak a jambikus ritmust érzékeli, hanem az 5//3-ra tagolódó magyaros ütemezést is. Ambrus püspök Istent, Krisztust, a hitet és minden egyéb szent dolgot tisztelt meg a saját maga által kialakított himnuszformában, a későbbi költők pedig minden olyan dologra kiterjesztették a forma himnikus emelkedettségét, amelyet fenségesnek éreztek. Baranyi szerelmes himnuszt zeng, amelynek modernsége abban áll, hogy - bár ambroziánusban írja le szerelmét -, formai újításként 2-2 párrímes sorba tördeli a négysoros strófát: A kedves minden hajnalon átdidereg a városon

és elcsúfítják a hideg kedélyű korareggelek... Másként is megújítja az ambroziánust: a nyolcszótagos sorokat hatszótagosakkal váltakoztatja, (ehhez a formához hasonlót egyébként Pilinszky is kialakított). A himnikus hangvétel a tél szépségének szól, a rácsapó rövidebb sorok az „ellenséget”, a szegényemberre támadó, gyilkos fagyot és a prédára leső hollókat jelenítik meg. Az ambivalenciát már az első sor is előrevetíti – és megerősíti az utolsó szakasz második sora is – egy oxymoronnal: Oly kegyetlenül szép a tél: jég-pallosú bakó, kinek meztelen vállain fehér palást a hó ... szép kék fagyoddal gyilkolod -

ó szörnyüszép halál! –

ágyad körül prédára les kilenc hollómadár. 3., Az endecasillabo: a tizenegy jambikus szótagú olasz sor

Eredete az ókori tizenegyszótagosakra megy vissza, elnevezése pedig a Catullus által is kedvelt hendecasyllabus-ra. A különbség az, hogy míg az antik versben a szótagok rövidségének és hosszúságának váltakozása adta a ritmust, az olaszban, a nyelvi sajátosságok változásával a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok „imitálják” az ókori időmértékes lábakat, így az olasz verselés a hangsúlyváltó versrendszerhez – és nem az időmértékeshez – tartozik. Minthogy azonban a magyar nyelv nem képes hangsúlyváltó verset létrehozni, mi ezt „ visszafordítjuk” az eredeti időmértékes ritmusra. A magyar jambusvers mindig időmértékes.

Az endecasillabo az olasz verselés alapsora. Épülhet belőle szakozatlan vers (ez a ritkább), és belőle építkezik az olasz strófafajták legtöbbje. Élre kívánkozik közülük az a terzina, amely Baranyi egész életét és munkásságát betölti, meghatározza, természetesen a forma legjelentősebb alkotója, Dante okán. (A terzina nevét onnan kapta, hogy 3-3 sor kapcsolódik össze egy-egy strófában, sajátos terzina-rímmel, ami a láncolatos rímek egyik fajtája: aba bcb cdc stb.) A Divina Commedia mértéke Baranyi számára a Dante-etika követésének megvallására ad lehetőséget, a legélesebben talán a Dante igaza című versben (csak részleteket idézek): S mert ghibellinből lettem én fehér guelf, -

a városért és nem pálfordulásból –

nem szűnik meg engem vágni szabja és nyelv. ....

A várost vállalom – bár most se vállal. De már nem is a vállalás a fontos, hanem hogy színem és szívem pirosával

maradjak hű a Vörös Liliomhoz.

Szerelmes verset is ír terzinában, ha a vers helyzetdal, s hősei s hősei Dante kortársai (Paolo Malatesta summája).És évődő, kedves, szerelmes bocsánatkérés – helyzetdal! – Dantéé is, aki bevallja, hogy miközben áhítattal - és tisztán! - imádta Beatricét, teste és vére a könnyebb lányokhoz vezette. A vers eleje: Lisetta, Pergoletta és Pietra, bocsássatok meg nekem, széltolónak! Gyötrő a vétkem, s undok, mint a lepra. Míg hozzátok osontam és mohó, vad szenvedéllyel fúrtam magam belétek: máshoz susogtam szép, költői szókat... (Dante beismerése)

4., A szonett

A költői mesterség próbakövének mondott, a legszigorúbb szabályokkal megkötött versformát (két négysoros és két háromsoros strófa kapcsolata endecasillabókban, sajátos rímeléssel) Petrarca nevéhez kötik, pedig már jóval korábban is írtak a költők szonetteket. Petrarca ezért a leginkább a szerelmes szonettel fonódik össze, az ő nőideálja, Laura sem volt sokkal inkább hús-vér asszony, mint Beatrice (bár az ő lábából legalább annyit elképzelt a költő, amennyivel a füveken tapodott). Baranyi szerelmes szonettje – megedződve az elmúlt századok szonettjein – modern érzés- és gondolatvilágot tár fel: egy különlegesen érzékeny ember megérzését arról, amit a kedvese még nem is sejt: Ő még nem is tudja, hogy már nem szeret. A karja most is mozdul ölelésre, s feszességeiben sincsen rettenet, míg átveszi vérem sodrát a vére,

de pillantása megmelegedett, nincs többé észfagyasztó szemverése, ha rámtekint, gyermekké ernyedek, s ártatlanul kuporodom ölébe.

Szeretném, hogyha újra bántana, s tekintetének égető fagya felém szórná kékvillámú szerelmét.

Ám cseppre csepp: jósága rámsuhog. És langy esőben ázom el, holott villámsújtottan tűzben teljesednék. ( Nincs többé) És ő, a Dante-imádó, Dante-fordító, kilép Dante mértékéből, a terzinából, ha igaz szerelmet énekel meg: szerelmes szonettben szól Paolo Francescájához a Pokol második körében (az első és az utolsó strófát idézem): Francesca, kedves, itt is jó veled, bár őrült örvény hurcol körbe minket, (így bűnhődnek szegény szerelmesek, kiket a földön vétkes vágy hevített),

.... Ördögi lárma, angyali karének hangozzék bár – nászdal kettőnk fülének, kárhozottan veled lett édenem.

A szonettkoszorú a mesterség igazi próbaköve: tizennégy szonett kapcsolódik össze benne rímekkel, kötött helyű refrénekkel, s a refrénsorok összekapcsolódásából jön létre a tizenötödik szonett. A koszorú – koszorúra ingerli Baranyit: volt szeretőkről írott versekből születik meg a Hölgykoszorú. A szonett angol válfaja a Shakespeare-szonett: annyiban különbözik a Petrarcáétól, hogy szakozatlanul követik egymást a sorok, csupán az utolsó két sor kezdődik beljebb. Baranyi

Shakespeare-szonettje a beteljesülésben is hiányérzetet hagyó, titkos szerelmet öltözteti a hagyományos formával kiemelő ellentétet képező modern gondolatokba: Amíg csupán lopjuk magunknak egymást, csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezeklünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszaloplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg várom folytatását egy-két órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás ád, mert úgy kezdjük mi egyre, újra, hogy már messze vagy, mikor megérkezel, karomba kaplak, s mégsem érlek el. ( Staccato)

Mint említettem, a latin hendecasyllabusból lett itáliai endecasillabo a legfontosabb strófaformákat alkotó sorfajta. De megáll önmagában, szakozatlanul is, egy szülőföld-himnuszban, s mintha ezzel idézné Petőfi nagy vallomását az Alföldről: Az ég a földre hó-abroszt borított és rajta – mint párolgó étel – itt, ott tanyák gőzölnek, melyeknek falán a fehér olyan, mint tányér porcelánja. ... A végtelenség nagy családi asztal: tanyákkal kínál, hűs vízzel marasztal. Itt vagyok itthon, itt születtem itt még énrám is vár egy hófehér teríték...

(Itt vagyok itthon) Tudja-e a költő, miféle tudattalan működik benne a versformák fellelésekor, vagy tudatosan választ mértéket? Mert meglepő, hogy egy másik tájverse – igaz, olasz, de Baranyi „kétlaki” költő, ott is otthon van -, a Sorrento is szakozatlan endecasillabókban szól. Ez a táj lehatárolt ugyan, de határa a horizont, amely legalább akkora határtalanságot biztosít, mint az Alföld: A tájhoz szűkül bennem itt a lélek, nem úszik el, csupán a horizontig, majd visszaring egy hullám síma hátán s parthoz verődve újra kékbe omlik... Endecasillabo ad formát egy téli tájversnek, amelynek ismét a táj elemei (víz, part, hullám, hó) a főszereplők. Sajátossága ennek az endecasillabónak, hogy a megszokott metszet – az ötödik szótag utáni, ú.n. penthémimerész – helyett a negyedik szótag utánit választja. A záróstrófa: Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlőn nem maradt nyom. ( Hó-álmaim )

( Excursus stanzára és más jambikus formákra)

Amiként Baranyi közelítette költészetét a zenéhez – igen sok zenei témájú verse van -, úgy nem közömbös más művészeti ágakkal szemben sem, különösen, ha a művész-sors paradigmáját akarja egyegy alkotó személyében felmutatni. Beszédes egy háromstrófás kis ciklusának a címe: Költősors – három szoborral elbeszélve. Az első két vers Michelangelóé: Dávid-ja és Mózes-e szolgáltat analógiát a költői alkotásra, a harmadik ókori példa: A haldokló gallus. E három vers stanza-formájú: egyetlen nyolcsoros strófa, sajátos rímképlettel. Használja a szabadsorú, kötetlen szótagszámú jambust, amelynek művelésében legnagyobb 19.századi magyar elődje Petőfi volt, s bele is rejti, intarziaként néhány szavát, mondattöredékét a saját ifjúkori élményekre emlékező versbe: „ S azóta ott vagyok honn” (Csipasz-nász a pázsiton). Máshelyütt is jambusverssel idézi meg (Petőfi utolsó [ feljegyzett] szava) 10 és 11 szótagszámú sorok váltakoztatásával; a Szendrei Júlia panasza tízszótagos sorokkal. A drámai jambust egy Madách-idéző versben eleveníti fel, intarziaként állítva be a híres mondatot: „ s csak alvadt szósznak minősíti azt / egy nyomorú faj, gyáva nemzedék?” (kiem. Sz.E.). Majd a zárlatban újabb, szállóigévé vált idézet: „ A cél halál, az élet küzdelem,/ s az ember útja e küzdés maga...”

5., A ballade

A versforma nem azonos az epiko-lírai ballada-műfajjal: provanszál eredetű ( erre utal nevének

jelentése: tánc, táncdal) francia lírai versforma. Két elterjedt fő fajtája közül Baranyi az egyszerű ballade-ot (ballade simple) használja, ennek is leggyakoribb típusát, a három, szakaszonként 8-8 nyolc jambikus, nyolc szótagos sort, amelyet egy rövidebb, négy soros, de jambikus nyolcasban írott Ajánlás követ. Rímképlete viszonylag bonyolult, és a szerkezetet visszatérő refrénsorok is nehezítik. A rímképlet, amelyben a refrénsorokat nagy betűvel jelzem: a b a b b a b A, b a b a c a c A, c a c a c a c A, c a c A, vagy: a b a b b a b C, a b a b b c b C, a b a b b c b C, b c b C. Hosszabb sorú változata 10 ill. 11 szótagos, szintén jambikus. Legnagyobb francia mestere Villon, akinek egy mesterballadáját Baranyi ( olyan elődök után, mint József Attila, Vas István, Mészöly Dezső, Faludy György) is lefordította. Saját balladái mind - Villont követve – gúnyos, támadó, dühös hangvételűek. A Ballada a világ kerekéről közvetlenül a rendszerváltás után, az akkori csalódottság gerjesztette indulatból fakadt, s a mottóban meg is idézi azt az elődöt, aki harcos-politikai verseit írta ballade-okban (József Attila: A tőkehaszon balladája). Baranyitól csak a kezdő szakaszt idézem, a hangvétel pontosan felmérhető rajta: Ha unod is, én folytatom, mert érdemes rágódni rajta: a tőkéseké a haszon, s ezután sem telik lazacra. Akinek kezében a balta: gyújtóst is másnak vág vele, de azért nincs okunk panaszra – fordult a világ kereke... Hangvételében még keserűbb a későbbi születésű Lehel piaci ballada. Ennek harmadik szakaszát idézem: Éhbérből élők és pénztelen kisnyugdíjasok sokasága tülekedik a Lehelen elérhető zöldségre vágyva, zsebükben ösztövér a tárca, alig van benne pár peták... Itt senki sem ad magára, csak játssza még kicsit magát.

6., Az alexandrin

A francia alexandrin a francia epikus költészet mértéke, tizenkét vagy tizennégy szótagos,

középmetszetű jambizált sor. Baranyi nem epikus, hanem nagyon is lírai vers formájaként alkalmazza, szerelmes versben: Káprázzatok, hullámok, leányka áll a parton, hajára friss madárdal-parfümöt hint az alkony... ( Lány a parton) Az együttérzés szólal meg alexandrinokban a Nem a halál nehéz című, (Bányász barátaimhoz) ajánlással ellátott, szabadon szakaszt váltó versében: Nem a halál nehéz, ha váratlan halál terít le hirtelen, húszévesen akár, a pillanat alatt reátok szédülő föld szénporrá tesz hamar, kínok nélkül megöl... A magyar alexandrint – talán éppen azért, mert a mi felező tizenkettesünkkel érzik rokonnak – a költők megnövelik félsoronként egy vagy két szótaggal, így egy hosszúsoros ( 14, 16 ) szótagos forma jön létre. Baranyi kedveli ezt a „honosított” formát, és ír 7//7-es sorokat (A lány a parton is ilyen), kiaknázva bennük azt a lehetőséget, amit ez a sorfajta felkínál: az önmagában hordozott ellentétet. Baranyi szerelmes verseiben az ellentét a vágyálom és a realitás között feszül. Az alább idézendő vers első szakaszában az egy soron belül észlelhető ellentétek: az idealizált kedveshez nem méltó körülmények. a káposzta szaga simult halk bőröd illatához, zöldségek keserűjét emelted édes szádhoz. A második szakasz egésze a költő küzdelme a vágyálom megvalósításáért – s a győztes természetesen a realitás. ( Együtt indultunk) Egy korai, szakozatlan alexandrinban gyón Vallomás-ban feleségének, s itt a beteljesült szerelem kettőssége: kötődés és megkötöttség ambivalenciája küzd egymással: Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem -

ha van még – a hátralévő harminc vagy negyven évem...

Az ellentmondás megszólaltatására sajátos eszközt alkalmaz: strófánként váltakoztatja a 6//6 ill. a 6//7-es sorokat, s így a kétféle strófa vetíti ki a költő önmagával folytatott belső vitáját: Álmom nyugodt lehet: bármily buzgón kutat múltamban bárki is, nem bukkan másra csak olyasmire, amit vallok és vállalok e fejreállt világ bugyrában is, kifog pályám vizsgálata rágalmazók hadán – csak igazol, aki vádat vél szólni rám.

De azt sajnálom én, hogy hitvány pályatársak iránt nem volt elég nagy bennem az utálat, mert aki milliók ügyét sunyin feladja, s viharköpönyegét átváltja díszmagyarra: az költőnek magát ne mondja, mert kikérem magamnak meglopott s megcsalt népem nevében. (Kikérem magamnak) . A nem görög-római típusú időmértékes ritmusok

Vannak a ritmusnak olyan elemei, amelyek egyszerre több versrendszerbe illeszthetők (és itt most nem a két vagy több versrendszert ötvöző szimultán verselésre gondolok). Vannak olyan ritmuselemek, amelyek magyarosan értelmezve egy meghatározott ütemhangsúlyos ütemet alkotnak, az időmérték dobolására figyelve valamely láb, ütem vagy kólon (kötött szótagszámú és kötött ritmusú elem) ritmusában szólnak, sőt: vannak olyanok is, amelyek emellett még valamilyen zenei előképre is visszavezethetők. A költők ilyen esetekben nem töprengenek azon, mi is az a ritmus, ami formát ad közlendőjüknek, hanem fülükre hallgatva egyszerűen leírják. Ilyen eseteket tapasztaltam még a verstanilag kiválóan képzett Baranyinál is, akinek feltettem a kérdést: mi jutott eszébe, hogy Dzsajadéva-verset írt? Úgy elcsodálkozott, mintha nem ismerné saját verseit. – Hol írtam én Dzsajadéva-verset? – kérdezte, és amikor elkezdtem skandálni a Weöres Sándor által zseniálisan, szótaghűen – és emellett még nagyon költőien! – lefordított szanszkrit költeményt, megérezve a ritmust, azonnal megértette, mely verseire gondolok. Hallgassunk bele egy kicsit a magyar műfordításirodalom káprázatos remekébe, majd vessük össze a Baranyi-versekkel: Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben, fülemüleszavu, kusza méhzizegésü lugas susogó sürüjében Hari vigad a gyönyörüdalu kikeletben, sírjon az elhagyatott, ime táncol a vadörömü lánykaseregben...

Ha „lekottázom” a ritmust, az alábbi képletet kapom (soronként haladok): -

U U/ - U U / – U U / U U UU / – U U/ – U U/ - -

U U U U/ U U U U / - U U/ – U U/ – U U/ – U U/ - U U U U/ U UU U/ U UU U /- -

U U / - U U/ – U U/ - U U/ U U UU/ – U U /- -

Ami azonnal látható: nem antik típusú időmérték képletét látjuk, hiszen az ógörög ( és nyomában a latin) hexameter alaplába, a daktilus ( - U U ) nem oldható fel négy rövid szótagra. A szanszkrit vers nem lábakból áll, hanem azonos moraszámú ( egy mora = egy rövid szótag) ritmuselemekből.

Példaversünkben ebből három van: - U U (daktilus), U U U U ( proceleuzmatikus) és spondeus ( - - ). Ennek a versnek a metruma (ritmusideálja) négy mora, amit sokféleképpen lehet kitölteni. A ritmust Weöres annyira megkedvelte, hogy számtalan ilyen ganavritta-típusú ( ez ennek a verselésnek a neve a szakirodalomban) verset írt. Példák a legismertebbekből:

Fülemüle fülemüle gyönyörü madár, Szólal, szólal, szólal már. Pittyen a fészek, rezzen az ág, moccan a hegyeken a hajnali láng... (Fülemüle, Magyar etűdök, 107) Ennek a versnek a folytatásában van egy sor, amelynek egy ismétlődő szavára Baranyi vissza is utal. Weöres verse: Jegenyefa, jegenyefa, jegenyefa-lánc, Sima út szélén kettős sánc. [Weöres ír ganavrittában lapszélig terjedő sor-hosszúságú verseket is, ezek közül a legismertebb: Mennek a fuvarosok, a fekete kocsisok a kerekeken éjszaka – a tanyai kutyaugatásokon át tova! s a falusi zárt kapuk álmán - .... (Falusi hangverseny. Robogó szekerek) ] És Baranyi verse, amelyben – ritmusemlék hozta ide? – ott ropog Weöres jegenyefája: Hej, Kati táncol, hej, Kati járja, mert Kati, kicsi Kati táncos lány, dübörög a palló, dübörög a színpad, reszket a jegenyefa-tákolmány.

Táncdobogásra fájdul a szívem, bánata tenyeremen elcsattan. S kicsi Kati járja, legelik alakját, hej, Kati, de szomoru kedvem van! A vers alapegysége, mint Weöresnél, négy mora, ezt tölti ki a költő fent idézett, Kánkán című versének első részében az alábbi ritmuselemekkel ( a sorok négyüteműek): -

U U / - - / - U U /- -

-

U U/ U U U U /- -/ -

U U U U/ - - /U U U U /- -

U U/ U U U U / - - / -

( A második strófa minden szótagja megfelel az első strófa azonos helyiértékű szótagjának: a kötött ritmust a költő bravúrosan megtartja.)

E vers második része szintén ganavritta-típusú: Röppen a rokolya, ha dübörög a palló, s röppen a Kati haja, kifakul aranyló fürtjei-zuhataga pihe-puha vállán, s száll a lány a fürtjei árján! Innen ritmusváltás következik: a sorok rövidülnek, ezzel szemben az ütemek ötszótagossá bővülnek, - U U - - ritmust ( ú.n. adóniszi kólon ritmust) vesznek fel, az utolsó sorban, a lezárásban visszatér a négyüteműség: Fodrai ívén

-UU--

surran a szoknya,

- U U --

gyorsul a Kánkán,

-UU--

és Kata ropja,

-UU--

ropja, kerengi,

-UU--

és vagy ezernyi férfi szeme-sugara tömörül a lábán!

-UU-- U U / U U U U / U U U U/ - -

A Kánkán-ról azt vallotta a költő, hogy pattogós, magyar táncot akart írni. Valóban hallik mögüle a magyar csizma dobbantása, - egy másik rendszerbe, az ütemhangsúlyosba is beleillett volna a vers. Ámde a cím( Kánkán) egy egészen más világba vezet: Offenbach orpheumába, ahol operettjének slágerdarabja ugyanilyen ritmusban tombol ( a kottakép ritmusa hangmagasságok nélkül): - - / U U U U / - - / U U U U / - - / U U UU / U U UU / U U UU / - - stb. Megint egy más ritmusrend – más művészeti ág! – ugyanazzal a ritmusmegoldással. A négymorás ütemeken kívül a szanszkritban léteznek más moraértékű és más szótagszámú egységek is, van pl.három morás ( három rövid szótag értékű, amit többféleképpen lehet kitölteni: U U U , U - , U) . Baranyi egy olaszos Tarantellá-t írt, mondván, hogy „olyan sanzonszerű dalt” akar komponálni, amilyeneket otthon maga szokott zongorázgatni. Az olaszos-tarantellás sanzonból – zenéje elmaradván – három morás szanszkrit vers kerekedett: Futok elé, a mosolya sugaras aranya ragyog elém, aranyoz a szeme, fekete szivemet öleli körül a fény,

ölel a fény, ragyog a, ragyog a napom elém! A vers második részében a variábilis három mora néhány sorban trocheusi ritmussá szilárdul: És az éj falán a gondom árnya napra vágyva vág át, fényerőben értve-mérve kedvesem hiányát, mosolya egyre ideragyogjon, sugara ereje bearanyozzon! És a „kottakép”( együtt a két fentebb idézett részleté):

U U U/ – U/ U UU / U U U / U U U / U U U /U U U/ U U U / U U U / U U U / U U U / U UU / UUU/U U U / U UU / U U U / - U/ – U /– U/ – U /– U /– U /– U / - -

U /– U /– U /– U /– U /– U /- -

U U U/ – U / U U U / - U U U / U U U /U U U / - (Mindkét rész hosszabb, itt csak a példarészleteket tudtam bemutatni.)

A magyar ütemhangsúlyos verselés formái

Az életmű nagyságához képest viszonylag kevés az ütemhangsúlyos magyaros vers, ellenben a kevés előforduláshoz viszonyítva elég változatos formákban szólal meg. Baranyi legtöbbször a felező nyolcast használja: ez a népköltészeti forma kötődik a leginkább a népdalhoz, balladához. A Bogár Imre búsulása műfajában leginkább ballada, az ismétlődések, párhuzamos szerkezetek is ehhez közelítik. Éppen az ismétlődés észlelhetőségének hiánya akadályoz meg abban, hogy részletet mutassak belőle: nem éreznénk ismétlődésnek a rövid egységen, az egy strófán belül egyszer előforduló szavakat, mondatokat. Ugyancsak felező nyolcas a címében „legendának” meghatározott vers, ami műfajában ismét ballada, így illeszkedik hozzá a ritmus (Hortobágyi legenda a betyár árva Jóskáról). A Most szép lenni című vers a címadó dal ritmusára felező nyolcas. A szintén népi eredetű felező tizenkettes népi-archaikus emlékeket idéz. Baranyi Legénybúcsúját, ezt a félig tréfás, félig valóban az elmúlttól búcsúzó szokást felelevenítő versét úgy írja meg,

mintha a legény múltja régmúlt volna, olyan régmúlt, amelyet párrímes felező tizenkettesekben, Arany Toldi-jának mértékében lehet csak kellő mélységben feltárni. A versen belül idézett népdal gyönyörű, a hangvétel archaizmusában a paródia keveredik a valódi nosztalgiával. Az első három szakasz: Mostan emlékezem az elmúlt időkről, dalokkal bódított, béna szeretőkről, akik megkövültek szóm hipnózisában, lelkem erejének dal-varázslatában:

„ Zöld erdőben lakom, keressél, galambom,

nyári folyóvíznek csak zúgását hallom, nyári folyó vize ősszel megaluszik, de az én szerelmem soha meg nem nyugszik.”

Tündérlányok jöttek, s csupán teliholdas éjjel látták erdőm rengeteg-vadonnak, s a dalban nem az volt szép, hogy én daloltam, hanem az, hogy erdő visszhangozta hosszan. A felező nyolcast igen gyakran dobogtatja meg a magyar vers trocheusi ritmussal, ilyenkor trochaikus szimultán felező nyolcas jön létre. A fiatalkori Nyári tánc második része szól ebben a dallamos, fülbemászó formában, amit még zeneibbé tesz a rondószerű keretes szerkezet: az utolsó strófa sorai változó helyi értékben ismétlik meg az első versszak sorait. Ezt az ismétlődő keretes szerkezetet idézem, a szöveg mellé „kottázva” a kétféle ritmust:

Mint a lepke, vagy bogárka

- U/ –U / – U / - -

4//4

pöttyösen száll zöld levélre:

- U/ – U/ – U /- -

4//4

úgy tarkított szép szinekkel

- -/ - -/ - U /- -

4//4

percnyi hozzám-röppenése.

– U / - -/ - U / - -

4//4

Úgy tarkított szép szinekkel

- -/ - - / - U / - -

4//4

percnyi hozzám-röppenése,

- U / - -/ - U/ - -

4//4

mintha lepke, vagy bogárka

- U / – U /–U / - -

4//4

...

pöttyösen száll zöld levélre.

– U/ - -/ - U / - -

4//4

A magyar költészet nevezetes soraival azokat a költőket idézi, akik elsőként, vagy akik leggyakrabban használták. Balassiról szól – olasz társaságban, olasz zenei környezetben – az álarcos Balassistrófában komponált vers: álarcos, mert a hosszú, 6//6//7 ( =19) szótagos Balassi-sorokat három részre töri meg, így a háromsoros Balassi-strófa kilenc sorossá növekszik, a szótagszám – és a rímszerkezet tökéletes azonossága mellett. Elpihent a tábor, csillag sem világol, mégsem úr a vaksötét: éjjeli zefírek álmainkra hintnek fényességes lantzenét. Csillag szerteszéjjel -

mint hallható fényjel –

s megzendül belé a lég. (Balassi a mantuai herceg udvari zenészét, Monteverdit hallgatja Esztergom alatt) Arany János A fülemülé-ben egy különleges ritmusváltással él: a vers törzsében, az epikus alapszövetben, a jól ismert 8//7-es periódus a mérték. Amint azonban a fülemüle énekelni kezd, Arany egy dallamosabb formát választ, a 7//6-os rövidebb periódust. Ez a ritmus olymértékben kapcsolódik ezután a fülemüle énekéhez, hogy nyomában a magyar költők számtalan madárverset zengettek meg 7//6-os periódusban – ezért is neveztem ezt átfogó rendszerező könyvemben ( A mai magyar vers I-IIIII., 1996) „madárperiódusnak”. Baranyi egy mesésen szép tájban lát egy tündérszép lányt, a holdfényes tájban a költő az „örökkévalóság” egy darabját lopta el magának. A mesés, nosztalgikus, sejtelmes vers a madárperiódus ritmusát kapja (Lány a kútnál). Ady nagyon kedvelte a 9-es és 8-as sorok kapcsolatait, vagy 8//9 –es, vagy 9//8-as sorrendben, mindkettőt egyformán gyakran használta. Adyt evokálja Baranyi – s intarziaként, betétsorokkal – meg is idézi (Magyar jakobinus dala) saját ritmusában egy elkeseredett, támadó versben: Lehetsz-e büszke arra, hogy az „elnyomottak, összetörtek , magyarok és nem- magyarok” immár csupán jajdulva jönnek... (Egy rendszerváltóhoz) Címében is Ady-idéző verse egy másik, archaikus magyar sorral szólítja a költőt, az 5//6 tagolású

tizenegyessel, amit „magyar szapphikusnak” is neveznek, mert szótagszáma és sormetszete e hangsúlyos sornak ugyanott áll, mint az időmértékes antik sornak. (Nagy László is kedvelte, és a Lobogónk Petőfi! jelszavú, erőltetett népiesség idején sokan mások is szívesebben fordultak ehhez az archaikusabb, ritkább formához.) A versben sok szöveges utalás is van ( Dózsa unokája, percemberkék, öreg Kúnné, álmodik a nyomor, disznófejű Nagyúr, az őrzők cserbenhagyták a strázsán a hitet, Komp-ország), a sor a Dózsa György unokája című vers egyik sorfaja: a 10-essel párban álló 11es. Kortársunk lettél, Dózsa unokája, népedért síró, bocskoros nemes, te lázongó kálvinista, ki az Istent bajtársának érezte, nem urának. ...

( Excursus zenére)

Láttuk: már a Kánkán és a Tarantella is – emléknyomokban – idéz zenei ritmusokat. Az operatudós Baranyinak azonban mélyebb kapcsolatai vannak a zenével. A Hármashangzat játék három szolmizációs jelre, amelyek szótagként részei egy-egy zenei formának: (ronDÓ),(paMIna), (lasSZÓ). Hogy opera-díszletet lát magyar tájban – természetes egy költőnél, aki nem is titkolt másik életében az operák között létezik. S hirtelen Klingsor varázskertje lett bozótosa a Duna árterének. ( Neszmélyi Parsifal) Számtalan zenei témájú verse közül az operahősökről szólók – szonettek (Adrienne Lecouvreur, Igor herceg, Lenszkij töprengéseiből, Gyöngyhalász, Tosca, A mantuai herceg ), szabadsorú jambusok a Puccini, A Csodálatos Mandarin, az Allegro barbaro. Hosszú, kötött jambikus ritmusú sorok az Operabál sorai: 13 ill. 12 jambikus szótag váltja egymást. Baranyi egész életműve fényesen cáfolja – a magyar költészet egészével együtt – Kodálynak azt a nézetét, miszerint „ a jambus idegen a magyar nyelvtől és fültől”. Baranyinak magyar nyelvi és zenei füle van, mégis egész költészetében főszerepet játszik a jambus.

Ajánlás mindenkinek, aki nem herceg, hanem olvasó Baranyi költészetét sajátos aspektusból tekintettük át: a versforma felől közelítettünk hozzá. Nyilvánvalóvá vált, hogy Baranyi – mint sok más költőtársa – tudatosan használja a formákat, nem ötletszerűen fogalmazza gondolatait valamilyen mértékben, mert tudja – s mint műfordító, sokszor megerősíttetett e tudásában -, hogy a versformák százados életútjuk során megkötnek magukban olyan tartalmakat, amelyeket sokszor szólaltattak meg bennük, s ettől kezdve bizonyos versformák eggyé váltak bizonyos költői életművekkel, megint mások bizonyos hangulatokkal, életérzésekkel,

gondolattípusokkal. Ezért beszél a szakirodalom „ a versformák szemantikájáról”, s ezért sorolódott be a ritmus a jelentéssel bíró formai eszközök közé. Láthattuk: Baranyi tévedhetetlenül, tökéletes biztonsággal mozog ezen a területen, sehol egy fals hang, egy félrefogott ritmus, versforma. Sokszor és sokféle metrumot használ, nehéz volna kedvencet találni közöttük. Talán az rögzíthető, hogy a jambusi ritmusú sorokban érzi igazán otthon magát, hiszen az endecasillabo, (csaknem) minden itáliai versforma alapsora is jambikus. De hát ott dobol a magyar ütem, ott peregnek a ganavritta ritmusok is...Baranyi, a költő és a műfordító az elmondani kívánt tárgyhoz a megfelelő formát mindig megtaláló, sajátos hangú és sérületlen erkölcsű művész.

Operabál Szabó László Tibor Szatirikus novella

Szabó László Tibor

Operabál

Röviddel a szürkület beállta után érkeztek az első meghívottak. Többnyire jó márkájú kocsikból szálltak ki, de voltak akik taxival hajtattak az opera bejáratához. Az ajtónál perceken belül kis tömörülés alakult ki, a vendégeket egyszerűen nem engedték be. Sötét öltönyös, több nyelven beszélő, rendkívül figyelmes fiatalemberek magyarázkodtak az elől állóknak, az érkezők száma pedig egyre csak gyarapodott. -

Rendkívül sajnálom, de nem tudom beengedni Önöket, ugyanis a Pest-Budai Zenebarátok Egyesülete lefoglalta az egész operát és csak az ő meghívóik érvényesek a mai napra.

-

Micsoda disznóság ez már megint? Két hónappal korábban kifizettük a jegyünket, a feleségem az egyik legdrágább helyen készíttette el a ruháját, a lányom az első báljára készül. Mi ez az egész? Honnan veszik a jogot, hogy nem engednek be?

-

Uram, higgyen nekem, én nagyon sajnálom, de ma délután a közjegyző előtt egyértelműen tisztázódott, hogy az Egyesület Németországban élő elnöke interneten 20 perccel hamarabb foglalta le az operát mint mi, a Szervező Bizottság. Jogállamban élünk, nem tudunk a helyzeten változtatni.

-

És miért csak most közlik ezt velünk, miközben a befizetések már régen megtörténtek és a meghívókat is megkaptuk?

-

Abban bíztunk, hogy az igazságügyi szervek végül mégiscsak méltányolják igényünket, hiszen az évente megrendezett operabál a nemzeti reprezentáció páratlan megnyilvánulása. Megjelennek a vállalkozói társadalom legrangosabb képviselői, a magyar arisztokrácia legismertebb neveivel találkozhatunk és természetesen a politikai elit is jelen van a konzervatívoktól a liberálisokon keresztül a szocialistákig. A televíziós közvetítési jogokat is már régen eladtuk, számos külföldi újságírót várunk az eseményre és talán még néhány miniszter is megjelenik éjfél felé.

-

De honnan a fenéből nőtt ki ilyen hirtelen ez a zenebaráti egyesület, vagy mi a csoda? Még sohasem hallottam róluk.

Az egyre hangosabb vitát számos, a hidegben türelmetlenül toporgó várakozó követte feszült figyelemmel, a biztosító rendőrök az Andrássy út forgalmát is kénytelenek voltak leállítani. Hátulról jövő hangos kiabálások szakították félbe a rendezők magyarázkodását. -

Hölgyeim és Uraim! Kérem, ne veszítsék el a türelmüket! A Rendező Bizottság szinte az utolsó percben, de talált megoldást. Átvonulunk az egyik belvárosi színházba, amelyet most alakítanak át a műszakiak számunkra. A megrendelt vacsorát és a büfé szolgáltatásokat is megkapják azon a magas színvonalon, ahogyan megrendeltük. A Rendező Bizottság mindent megold! Még azt is sikerült elérnünk, hogy míg Önök

a páholyokban vacsoráznak, a színház együttese bemutatja Gorkij „Az éjjeli menedékhely” című darabját, amelynek néhány nappal ezelőtt volt a premierje, mint ezt Önök is tudják. Az előadást követően pedig a felszedett földszinti széksorok helyén megkezdődik a táncmulatság. Az idő rövidsége miatt sajnos csak néhány szabadnapos művészt és egy könnyűzenei együttest tudtunk mozgósítani, a szünetekben gépzenét biztosítunk. A főrendező határozott fellépése fokozatosan megváltoztatta a hangulatot, a közelben cirkáló élelmes taxisok segítségével a tranzakció megkezdődött. Az első pezsgős üvegek durranása már jelezte, hogy a bálozók nem hagyják magukat leteperni, győz a magyar vitalitás. Az Andrássy utat elhagyó kisebb tömegnek nem is tűnt fel, hogy miközben bohémos könnyedséggel váltottak át az új kalandokra, az opera művészbejárójánál kopottas öltözetű, gyűrött arcú alakok gyülekeztek. Kezükben ott lobogott a szép fehér papírra nyomtatott meghívó, az ajtó kitárulása után élénken tódultak be az épületbe. Megterített asztalok várták őket, a színpadon hatalmas vetítővászon feszült, megszólalt Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából a palotás zenéje és a vászon élettel telt meg. Az Andrássy úti palota valamennyi helyiségét igénybe vehették, operazene fogadta őket mindenütt. Többen görcsösen szorongatták péksüteményt és olcsó felvágottat rejtő táskáikat és tarisznyáikat, ugyanis az utolsó percig nem hitték, hogy enni is kapnak. Voltak, akik először jártak az épületben, de olyanok is, akik büszkén hangoztatták, hogy az ötvenes és a hatvanas években egy szocialista brigád tagjai voltak a gyárban és egyik vállalásuk éppen az operaelőadások látogatása volt. A tizenöt brigádtagból persze csak négyen jártak rendszeresen, de azért beírták a brigád naplójába, hogy mindannyian ott voltak. Az egyikből később operaénekes lett, ketten pedig lemezgyűjtők. Perceken belül heves vita alakult ki, hogy melyik Carmen-felvételt lehet a mai napig a legjobbnak tekinteni. Az operabüfé kínálata közül a libazsíros kenyér volt a legkelendőbb, - természetesen lila hagymával. De a kis tányérokra szervírozott pacal pörkölt is nagy sikert aratott. -

Mondd! Ki ez a Molnár Józsi, a Pest-Budai Zenebarátok Egyesületének elnöke, aki ezt az egészet megszervezte?

-

Úgy hírlik, hogy valamikor itt énekelt az opera kórusában, de az első racionalizálásnál kirúgták. Azután a szó szoros értelmében kukatúró lett, majd valahogyan kijutott Németországba, ott meggazdagodott és ma már csak az operának él. Városról városra járja a zenés színházakat, egyesületeket szervez és ilyen rendezvényeket. A tagfelvételnek csak az az egyetlen követelménye, hogy az illető szeresse az operákat és ezt valamilyen módon bizonyítani is tudja.

A belvárosi színházba átkerült operabálon a hangulat közben egyre csak nőtt, nőtt… A vacsora valóban rendkívül választékos volt. A legnagyobb tetszést mégis a friss bőrös süldő láb-fej-farokból készült kocsonya aratta, de a bronzpulykából készült ragunak is sok csodálója volt. Az előkelőbb vendégek a szürke bika gulyás mellett tették le voksukat. A népies ruhába öltözött bálozók természetesen hortobágyi betyár pálinkát kortyolgattak, azonban az Alaszka vodkát sem vetették meg. A színpadon zajló előadás élvezetét sajnos erősen befolyásolta a kések és villák csörgése, de az „Éjjeli menedékhely” drámaisága azért mégis átjött, - állapította meg néhány jelenlevő esztéta és reklámszakember. Éjfél után a zenei élmények között egyértelműen a lakodalmas-rock vált meghatározóvá, jóllehet több szép részlet hangzott el Kálmán Imre és Zerkovitz Béla műveiből is. Pirkadatkor oszlani kezdett a vendégsereg. Valaki azzal az ötlettel állt elő, hogy ki kellene sétálni a Dunapartra és megcsodálni az ébredő várost. Többen el is indultak. Az egyik úr kisebb táskamagnetofont lóbált az ujjai körül és a Dunapartra érve felerősítette a zenét, Erkel Hunyadi Lászlójának palotása harsant fel. Váratlanul azonban egy hatalmas és mély szakadék állta a kis csoport útját. Talán az éjszaka folyamán keletkezett, de az is lehet, hogy már több éve ott tátongott, csak úgy tettek az emberek, mintha nem létezne. Az opera felől is érkezett egy kisebb csapat, innen is a Hunyadi László palotás táncának zenéje volt hallható. Amint a két csoport elérte a szakadék szélét, az egyik magnót lehalkították, majd amikor a zenegépek szinkronba kerültek egymással, újra felerősítették. A megtorpanó emberek csak bámulták egymást, senki sem szólalt meg. Éles szemekkel fürkészték a másik oldalt. A zene véget ért, a belvárosi színházból érkezők kezdtek beszállni a hátuk mögött settenkedő taxikba, majd a Lánchídon keresztül elhajtottak a budai villanegyedek felé. A másik társaság is megindult az ellenkező irányba. Fagyosan húzták össze kabátjaikat, tekerték szorosabbra sáljaikat. Néhányan lemaradtak közülük és hozzákezdtek az útjukba eső kukák átvizsgálásához.

GYIMESI LÁSZLÓ KÖLTŐI ESTJE a szervez?k Az Óbudai Múzeum és a Littera Nova Könyvkiadó bemutatója Szeretettel meghívjuk Önt, családját, barátait GYIMESI LÁSZLÓ KÖLTŐI ESTJÉRE

Az Óbudai Múzeum és a LitteraNova Könyvkiadó bemutatója

Szeretettel meghívjuk Önt, családját, barátait

GYIMESI LÁSZLÓ

KÖLTŐI ESTJÉRE

2008. április 9-én, szerdán 17.00 órára

azÓbudai Múzeum klubjába!

Budapest III. Fő tér 1. (Zichy-kastély)

A hírek rovatba .Dániel

A szerzővel

aköltészet napja alkalmából

AZ ELDÖNTÖTT IDŐ

c. új kötete kapcsán

BALÁZS TIBOR költő, irodalomtörténész, a Littera Nova kiadó vezetője beszélget

Közreműködik:

WeixelbaumLaura és Szabó Rita

(Az irodalmi esten az új kötet, és a szerző néhány korábbi munkája is kedvezményesen megvásárolható.)

Az első árulás Szabó László Tibor Irodalmi kisérlet

Szabó László Tibor

Az első árulás

A Távirányítás Kft. piaci részesedése egyértelműen progresszivitást mutatott. Ebben természetesen jelenős szerepet játszott a bekövetkezett igényrobbanás is, de nem lehetett elvitatni Cs. Nagy Aladár ügyvezető igazgató érdemeit sem, aki rendkívüli dinamikával irányította a céget. Kezdetben inkább csak a hagyományos termékek

távirányításos módozatainak értékesítésével foglalkozott a Kft. Számos mosógépet és tűzhelyet adtak el. Később azonban további fogyasztási cikkek is sorra kerültek. A Kft. tulajdonképpen akkor vált országszerte ismertté, amikor elkezdte forgalmazni a távirányítós húspuhítót, valamint a szintén távolról bekapcsolható, fényt és hangot adó jojot. Ez utóbbi természetesen a gyerekek között vált közkedveltté, jóllehet csak fantáziájukra hagyatkozhattak, miként ugrál a jojo távollétükben. De talán éppen emiatt aratott a játék osztatlan sikert. Az árukínálatból persze nem hiányoztak a távirányításos dugóaljszetek és a mennyezeti kárpitba beszerelhető rejtett fényforrások szobába való belépés előtti beindítása sem. Nemsokára megszületett a vállalat új szlogenje is: vezeték nélküli szegmensek integrálása. A fejlődés ugyanis egyértelműen ebbe az irányba mutatott. Az európai piacon elért sikerek után a cég vezetése úgy döntött, hogy Ázsia és Afrika irányába is nyit. Cs. Nagy Aladár közel-keleti útját februárra szervezték meg, az induláshoz minden előkészület megtörtént. Az utazás előtt néhány nappal azonban fontos telefonhívás érkezett a Külügyminisztériumból. Cs. Nagy egyik régi barátja bizalmasan közölte, hogy a célba vett ország úgymond nem biztonságos. A cég ügyvezető igazgatója megfontolt ember volt és úgy döntött, hogy egyik üzletkötőjét, Kerek Jánost küldi el maga helyett, - bizonyos meghatalmazásokkal. A főnök széles mozdulatokkal kísért előadásában meggyőző képet festett a cég fejlődéséről, az expanzió lehetőségeiről és nem felejtette el kiemelni Kerek János érdemeit, tehetségét és ügyszeretetét sem. Még a közel-keleti ország egzotikus szépségeiről is részletesen szólt az igazgató tanácsban, az üzletkötő alig tudta visszafojtani határtalan örömét. A repülőtéren a kereskedelmi kirendeltség egyik munkatársa várta, aki kocsijával egy kényelmes szállodába vitte. Közölte, hogy az üzletkötés természetesen nem a fővárosban történik, másnap két fegyveres kísérővel mintegy háromszáz kilométert kell még utazniuk az üzleti partnerekhez. János izgatottan várta a másnapot, táskájában a hagyományos cikkek mellett speciális ajánlatok is voltak, mint pl. kempinglámpa távirányítóval. A kempinglámpát persze a nomádok sátrai számára tervezték speciális kivitelben és keleties díszítéssel. Másnap hajnalban egy terepjáró kocsi jelent meg a szálloda előtt népies ruhába öltözött sofőrrel. Ez tört angolsággal közölte, hogy János honfitársa más irányú elfoglaltsága miatt sajnos nem tud velük utazni, de ő jól ismeri az utat és estére már a megadott helyen lesznek. Az üzletkötő nyelt egyet, beszállt a kocsiba, a vezető barátságosan mosolygott. Nem sokkal a főváros elhagyása után fegyveresek állították meg őket. -

Semmi, csak a szokásos igazoltatás.

Délfelé a forróság már szinte elviselhetetlen volt, a beszédből is kifogytak. Mindketten elmesélték családi állapotukat. Kerek János próbált szülővárosáról is némi képet adni, de aztán abbahagyta, mivel a kísérőt képtelen volt meggyőzni arról, hogy nem amerikai. Estefelé elérték a várost, a célállomást. Egy közösségi épületnek tűnő lerobbant kőházba kísérte két marcona fegyveres, leültették. A kísérőjét többet már nem látta. Mintegy félórai várakozás után két, hagyományosan öltözött férfi lépett be a helyiségbe. Az egyikük kitűnő angol kiejtéssel beszélt, valószínűleg valamelyik angol egyetemre járhatott. Közölték vele, hogy a cég ajánlataira fütyülnek, őt viszont csak 500.000,- dollár váltságdíjért bocsátják szabadon. Rögtön levelet is írattak vele, a követségnek címezve. Szállása egy sötét kamra lett, amely még az elemi higéniai követelményeknek sem felelt meg. Hónapok teltek el, ruhadarabjaiból rongyok lettek, felbecsülni sem tudta, hogy mennyit fogyott. Többször felajánlotta fogvatartóinak, hogy megszerzi a pénzt, ha elengedik. Körbejárja a rokonait, barátait, hiteleket, személyi kölcsönöket vesznek fel. Megpróbálta ékes angolsággal elmagyarázni, hogy Magyarországon a török időkben kiengedték a várfogságból a foglyokat, hogy összegyűjtsék a váltságdíjat. Szimbolikus bilinccsel a kezükön járták a falvakat és koldulták össze a pénzt. Becsületszóra engedték el őket és a foglyok mindig is állták a becsületszavukat. Vízióiban egyre gyakrabban jelent meg szülővárosa, családja, rokonai, barátai és kollégái. Az egyik hajnalon két fegyveres – vállukon kalasnyikovval – tuszkolta ki a kamrából. Zavart tekintetével csak azt látta, hogy néhány lépés után már a sivatagban vannak, egy kisméretű repülőgép áll előttük. A gép kapitánya – valami furcsa egyenruhában – tiszteleg neki, beszállnak. A két kalasnyikovos megnyerő mosollyal integet utánuk és néhány pillanat elteltével már egy hazai repülőtéren landolnak. Az egész család, a rokonok, kollégák és jóbarátok, mind ott ujjonganak. Csak az a furcsa, hogy semmit sem változtak huszonöt év alatt. Fantasztikus, - ez egy időbeli utazás is! Ott áll a tömegben Tóni is, aki legjobb barátja volt egy ideig. Most is tizenegy évesnek néz ki. János otthagyja a tömeget és Tónihoz lép. Barátja bizalmasan a fülébe súgja: „Az öreg Harangozó kertjében beértek a barackok, telezabáljuk magunkat és hozunk egy nagy szatyorral a testvéreidnek is.”

Tóni átugrik a kerítésen, János messzebbről figyeli, hogy nem jön-e valaki. Hirtelen megjelenik az öreg Harangozó két nagy fia, mindketten már elmúltak húsz évesek. Könnyedén elkapják Tónit, aki alkudozni kezd velük. János nem hallja, miről beszélnek, majd Tóni integet neki, hogy jöjjön közelebb: -

Gyere ide! Megígérték, ha idejössz, akkor nem bántanak minket.

János eléjük áll, Tóni hátrál, már nem lehet újra elkapni. Hatalmas pofon csattan János arcán, úgy érzi, hogy szinte leviszi a fejét.

A sorozat hátulról érte. Felbukott. De csak a pofont érezte és valami kimondhatatlan lelki fájdalmat.

Megjelent Birtalan Ferenc új kötete Birtalan Fenenc - Gyimesi László Néhány vers az új kötetből. Gyimesi László ajánlásával

Megjelent Birtalan Ferenc új verseskötete

CSAK KÉKRE LÉPJ

Néhány versnyi ízelítőt mutatunk be a költő még kenyér-meleg új kötetéből, reméljük, sok olvasónk kap kedvet az elegáns könyv fellapozásához! Birtalan Ferenc a legalanyibb közéleti költő – verseiben a hétköznapok tényei és történései szinte észrevétlenül emelkednek verssé, a napi robot házi és gyári szinterei, műhelyei maguktól értetődő természetességgel tágulnak a teremtés mitikus, mégis emberléptékű tereivé. Beszéljen bár a szeretett társról, vagy annak hiányáról, az elmúlással közelítő télről, vagy megokolt fájdalommal a hétköznapi hazáról, mindig értünk, velünk, s ha kell, helyettünk szól.

Gyimesi László Birtalan Ferenc KÖLTŐORSZÁGBAN

költőországban vers a pénz hallod: szó-érmék csengenek s ha akad aki nem zenész csak álcázott a szerkezet

költőország a képzelet nyitott vagy behunyt szemmel élsz mi csúf volt szép majd rút lehet szabadon veszel adsz cserélsz

költőország a jog hona legyen jutalmad kard babér nem vagy csak soros ostoba hatalmad rossz garast sem ér

költőországban nincs remény ámítás van és közhalál orrod fent hordd vagy légy szerény lesben áll versed s elkapál

költőország nem létezik lantosai csak kóklerek kitalálják s elhiszik: szavaikból még jó lehet

költőország egy cafka dög pár ócska fröccs s tapadni fog aztán míg élsz csak őt nyögöd magyarán mondva baszhatod

JÖTT EGY LÁNY Jött egy lány a villamosban. Gyönyörű volt és illatos. Izzik az ember, lángra lobban. Fénylik a mocskos villamos.

Szája sarkán egy kis mosoly csak, épp feledtetni februárt. Szeme tavaszra nyíló ablak. Szivem várt, s nem hiába várt.

Jött a lány csöpp mosollyal. Magára hagyni nem lehet. Muszáj-dal után kell mosoly-dal, Nekem meg adjon terveket.

Mi kéne több a zord időben, Mint árnyűzőn e drága fény? Olvad a jég, a bú belőlem. Menj villamos, maradj, remény. BOR

Minden csöppjében nap ragyog. Fénnyel rakták meg az angyalok. Nyaraknak selymes illatát kristálykelyhekbe töltik át.

Varázsló, esti gyertyafény,

mézre, rubinra szűrt remény. Szikrák remegnek, csillagok. A bor hiánya fájni fog.

PIROS-KÉK

hajam zselés nadrágom combközépen közönyös rossz világ ne imádkozzatok értem

jónak gonosznak nem hiszek öröm és bánat is hazug árnyék minden míg elmúlunk de hazug az is mert nincs napunk

osztozz velem a semmiben hajad piros vagy kék legyen tied a semmim: mindenem

roncs a világunk: csődtömeg hagyd a francba az ősöket maradék borom töltögesd

A CÉGÉR

Szöget vertem a Céh oszlopába, Mikor tudtam, mit mesterem tudott. Minden műhely egy szelet világra

Nyitott új ajtót, ablakot.

Megismerkedtem vad tüzekkel, Hozzám dörgölőzött az anyag. Hittem, megtudom a titkot egyszer, Miért a segéd mindent odahagy.

Immár egy élettel mögöttem, kilesve mesterfogásokat, elküldő hazámba visszajöttem, rendezni tartozásomat.

Iskolám nyitva, leng a cégér. Nem tolakszanak a legények. Kemény munkáért szerény bér, Valahogy másra hajaz az érdek.

Tüzem megrakom reggelente. Fújtatom, pattog a szikra, száll. Jó szén kell, persze, jó szerencse, És izzó vas. A forma ránk talál.

ZENEDE

Áthallatszik, A szomszéd lány furulyálgat. Panelház. Nem látom,

Talán tereli a nyájat.

Rám hat. Fölrémlik: mennek a mezőn a bírkák végig, s a füvet hol leeszik, hol leizélik. Lehet, megleshetném Iluskát is, de a paneltől ő sem látszik.

Kinn esőre áll. A pásztor az eget nézi. Szóval, az egész olyan: népi. A hangulatba Magam mélyre ásom. Orromba fölcsap a wordszag, Magasba vérnyomásom. Bárcsak fiatalabb lennék, bárcsak. Az ember megöregszik, Más meg furulyálgat.

Müvészet Takács Péter képei . .

Takács Péter képei

Hajléktalan 1

Hajléktalan 2

Hajléktalan 3

Magányosan

Fázó

Olvasnivaló Socialism Today Az angol szocialista párt havi folyóirata. Alapvetően marxista, trockista beállítottságú cikkeket találunk benne. Ajánlott írás: „Forever blowing bubbles” (örökké felfújodó buborék) A tőkés világgazdaságot az olcsó hitel áradásaés a likviditás dagálya tartja felszinen. (Angol nyelvű anyag)

SocialismToday

Socialist Party magazine

Also in Issue No. 111: About Us Comment

British rule in Asia: the poisoned legacy

Back Issues Our Aims Links Contact Us Subscribe Search

Subscribe to Socialism Today

Brown moves in New Labour inviolate

The British empire dominated South and South East Asia, maintaining its power through the cynical manipulation of ethnic and religious division, alongside brutal repression. It could not, however, hold out against rising workers� and nationalist movements, particularly after the second world war. As the 60th anniversary of Indian independence approaches, PETER TAAFFE comments on the issues raised by two recent books on the end of empire.

No blue wave The French assembly elections

Pakistan independence: 60 years of shattered dreams

Larry Devlin The CIA's man in the Congo

Pakistan celebrates its 60th anniversary on 14 August 2007.

Italy's PRC Piazza & ballot box setbacks

Ireland's election Kevin McLoughlin looks behind the 'status quo' result

Bush's climatic 'conversion'? What do Bush's new pronouncements mean?

Those years have been dominated by right-wing military The Salman Rushdie affair: rule, a parasitic capitalist class and feudal landlords in rural reprint from 1989 areas. The working class and poor face grinding poverty. Blasphemy: a burning issue? KHALID BHATTI, of the Socialist Movement Pakistan, reports from Lahore. Cover cartoon: Suzanne Muna www.squashdonkey.co.uk Conflict in Gaza

Complete index to Socialism Today

After bloody clashes with militias linked to Fatah and Palestinian president, Mahmoud Abbas, the Islamic organisation, Hamas, took control of the Gaza strip on 13 June. Predictably, this has led the Israeli state, the US and other powers to express support for Fatah. Meanwhile, the people of Gaza are stuck under economic siege and in fear of further violence. KEVIN SIMPSON reports.

Why not take out an annual subscription online, and receive Socialism Today every month? New! Click here for a complete index of articles from the first issue of Socialism Today to issue 100

Óbuda, itt belül Gyimesi László Ajánljuk olvasóink figyelmébe Gyimesi László újonnan megjelent verses kötetét. Kiadó: LITTERA NOVA A költő vereiből (néhány ebben a kötetben megjelent művet is) elolvashatnak az 1. szám, és a jelenlegi (2.) szám "müvészet" rovatában is.

Mind szabad itt

Legtö/kélete/sebb lét!/ Bá/mulva cso/dállak! Mind szabad/ itt, mit az/ elme ki/vánhat; Mit az/ elme! A/ szív, meg a/ test is.../ Szende sze/mérem,/ szent foga/dás ne szü/kítse,/ Szép hite/ink szita-/szárnyak a/lá feszü/lését!/ Ékes i/dőnk, ép,/ nagyratö/rő er/kölcsi vi/lágunk! Lu/bickolok,/ ím a tö/kély friss/ Habjai/ közt, mig az/ édeni/ parton/ Lángol a/ csipkebo/kor. Ugye/ látod? Ünnep/pé mele/gíti a/ szürke na/pok szigo/rát, na./ Se jég,/ se hó/ se dér!/ Se tőr,/ se kő,/ se vér!/ Virág,/ patak,/ tavasz!/ A láz/ lakó/i al/szanak!/ ... Mit/alszanak?/ Most eme/lik le az /omló

Vérpadok/ ácsola/tát ron/csolt tete/mükről. Szinte/ szétveti/ népem az/ eszmény!/ Perzsel a/ jámborok/ áhita/tos szeme/fénye! I/lyen legyek/ én is!/ Kérem az/ égi la/kókat,/ Szórjanak/ áldást/ rám az o/lümphoszi/ kegytár/ Összesö/pört szeme/téből; Hadd legyek/ én is /tisztate/kintetű/ tolvaj,/ Méltó/ságba e/melt rab/ló, hazu/gok feje/delme,/ Maffia/-császár/, média/-sztár, anya/gyilkos,/ Emberi/ joggal, a/kit meg/véd az id/ők szava,/ és a/ Száz here/ nímand,/ állami/ kókler,/ Ügyvéd,/ ombuds/man, poli/cáj-had,/ Képvise/lő-kör,/ félhiva/tásos ö/kör-száj,/ Persze a/ jogrend/ szent szava/ mentén!/ Hadd legyek/ bankfiú!/ Bróker!/ Konzum/-kurva az/ orzott/ szállodaláncban! Hős besu/gó, pedo/fil pap!/ Hona/tyának is/ állnék,/ Szagtala/nított/ új kivi/telben! Néptribu/nusnak!/ Bunkó,/ szépszavú,/ szájas/ Utcave/zérnek! Lennék/ pénzhami/sító, Bérkol/dus-briga/déros,/ vagy betö/rő, kém,/ Testőr,/ álcsere/-partner,/ Csempész/nék ciga/rettát,/ ópiu/mot, szeszt, Af/gán mene/kültet/ vagy belo/rusz lányt, Bár/mit, csak a /rendbe be/férjek, e/lérjem az / Erkölcs/ új maga/sát, hogy/ senki se/ mondja: Ó, ez a /balfék/ hogy lema/radt, jaj,/ Mennyire/ cinkes a/ nyamvadt... / Istenek!/ Mért ne le/hetnék/ ennek a / nagyszerű/ kornak/ Példás/ gyermeke,/ mért ne?/ Nektek/ semmi ügy/ ez, pipa/füst, na!/ Hálám/ nem marad/ el, dús/ áldoza/tokkal Köszö/nöm meg/csöpp kegye/tek, sőt: Megjavu/lok, Még a/ versfara/gást is/ Abbaha/gyom, csak/ végre a /kor fia,/ Mit fia!/ szentje le/hessek!

AZ ESTI TŰZNÉL TALÁLKOZUNK Nagy Lajos Társaság Antológiája A kötet három csoportba rendezve tartalmazza a kortárs magyar irodalom jeles képviselőinek alkotásait. BARTÓK BÉLA NEMZEDÉKEK KÉZFOGÁSA AQUINCUM

AZ ESTI TŰZNÉL TALÁLKOZUNK A kötet három csoportba rendezve tartalmazza a kortárs magyar irodalom jeles képviselőinek alkotásait.

BARTÓK BÉLA NEMZEDÉKEK KÉZFOGÁSA AQUINCUM Izelitőül néhámy epigramma Magyar László András tollából: Epigramma Egynemű sokságból soha nem lesz emberi egység, csak számokat sokasít sokszoros egyneműség embert nem gyarapíthat más, csak a tarka különbség: kétség kell s ami egy, egyszerivé nemesül! Így jó Mért a galád gazdag, s nem a jó? Mert ott, hol a jóság, hasznos, rejtve marad, hogy ki derék s ki szemét. Igazság Két cica egy egeret kettéoszt: macska-igazság, Ám az egér logikája szerint csak macskai gazság.

Az elárult forradalom Lev Davidovics Trockij Trockij legtöbbet emlegetett műve, és egyben az a mű, amelyet Trockij követői és az ellenfelei is a „trockizmus” első és legnagyobb elméleti megalapozásának tartanak. Megjelent magyar fordításban 1990-ben Nagy Balász előszavával. Volt ugyan még az 1960-as években egy másik fordítás a fordító megnevezése nélkül „belső használatra”, erről azonban úgy látszik a jelenlegi kiadás elkészítői sem tudtak.

Lev Davidovics Trockij: Az elárult forradalom

Trockij legtöbbet emlegetett műve, és egyben az a mű, amelyet Trockij követői és az ellenfelei is a „trockizmus” első és legnagyobb elméleti megalapozásának tartanak. Megjelent magyar fordításban 1990-ben Nagy Balász előszavával. Volt ugyan még az 1960-as években egy másik fordítás a fordító megnevezése nélkül „belső használatra”, erről azonban úgy látszik a jelenlegi kiadás elkészítői sem tudtak. Valószínű, azt többen olvasták, mert a többség számára tiltott könyvhöz juthattak hozzá és ugyanakkor viszonylag sok ember számára volt elérhető. Ma valószínűleg nem sokan olvassák. Pedig kár, mert fontos kérdéseket vizsgál, és fontos kérdésekre próbál választ keresni, az igazság feltárására törekszik és ez még akkor is hasznos, ha nincs is mindig igaza, ha kiélezett megfogalmazásai egyaránt tartalmaznak igazságot és tévedést. Kétségtelen, hogy nem mindig volt kellően tárgyilagos, de biztosan sokkal tárgyilagosabb tudott volna lenni, ha nem üldözött vadként és kitaszítottként kellett volna a fél világon keresztül bolyongania. Azok, akik papagájként bemagolták a Sztálini utasításra kidolgozott rágalmak rendszerét, nem is tudták, hogy ez az ember volt az Októberi Forradalom és Vörös Hadsereg első számú katonai vezetője, hogy ő szervezte meg a Szovjetunió Állami Tervbizottságát stb. stb. és természetesen egy sort sem olvastak Trockij több mint 40 kötetnyi műveiből. Ez utóbbiról már nem ők tehettek. Magyarországon a sztálini korszak vezetőinek nem kellett egyetlen Trockij-művet sem megsemmisíteni, mert nem volt. Mai szemmel átlapozgatva Trockijnak ezt a könyvét engem egészen más kérdés foglalkoztat most, mint Trockijt vagy az előszó szerzőjét. Trockij szenvedélyesen ostorozza a volt Szovjetunió „bürokratáinak”, párt és állami vezetőinek privilégiumait, „magas életszínvonalát”, a szociális különbségeket. Én ezeket a „rettenetes szociális

különbségeket” éveken keresztül közvetlenül láthattam a Szovjetunióban. A szovjet vezető réteg átlagjövedelme alig volt nagyobb, mint az átlagos életszínvonal háromszorosa, esetleg négyszerese és ez a konkrét anyagi javakban nem jelentett többet egy 3-4 szobás városi lakásnál, egy vidéki nyaralónál azaz „dácsánál”, és esetleg, de nem feltétlenül egy moszkvicsnál vagy volgánál. Ilyen lakásokat nem csak kívülről, hanem belülről is ismertem. Ma, amikor minden volt szocialista országban több tízezer a hajléktalan, míg mások luxus villákban élnek és az elit egy része már magánhelikoptereken közlekedik, miért veszik a nyomorgó tömegek közönyösen tudomásul a jelenlegi égbekiáltó szociális igazságtalanságot. S mi több már nyíltan meg is mondják nekik, hogy szociális egyenlőség nincs és nem lesz. A mai gazdasági igazságtalanságok összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint azok, amelyeket Trockij kritizált és én nem a mai „bürokrácia” egyes tagjainak a havi 800 – 900 ezer forintos fizetésére gondolok, hanem a vállalatok tulajdonosaira, a nagyvállalkozókra. A tömegek pedig, legalábbis egyelőre vagy látszólag, sokkal könnyebben elfogadják a nagyon nagy igazságtalanságot, mint a kicsit, annak ellenére, hogy most rosszabbul élnek mint a kapitalista restauráció előtt. Ez számomra legalább akkora rejtély, mint azok a kérdések, amiket Trockij boncolgat, de éppen ezért különösen javaslom elolvasni ezt a könyvet. Még egy kérdést kell érintenem annak ellenére, hogy kedvetlenül teszem és unom már az egészet. Ez nem Trockijra, hanem a mai „követőire” vonatkozik. Trockij lehetségesnek tartotta, hogy a munkásosztály a Szovjetunióban fegyveres felkelés útján elkergeti a „bürokráciát” és megszünteti a szocializmus torzulásait. Trockij nem a szocializmus megszüntetésére gondolt, hanem kijavítására. Ilyen felkelés nem következett be. Ezután Trockij egyes követői ilyen felkelésnek akarják beállítani az 1956-os magyarországi fegyveres felkelést. Tizenhét évvel a kapitalista restauráció után ez nem elméleti kérdés, hanem ténykérdés. A felkelés egyes résztvevői élnek, szervezeteik léteznek, de nem tudok arról, hogy ezek legalább elméletben azt követelték volna, hogy a privatizálás helyett adják át az összes gyárat , bányát, vállalatot a dolgozók által választott tanácsok irányítása alá, hogy a helyi, azaz vállalati tanácsok által választott regionális vagy megyei és országos tanács hálózatából épüljön fel a teljes államigazgatás a gazdaságban, a politikában és a kultúrában egyaránt. Természetesen azt sem követelik, hogy az alapvető termelési eszközök össztársadalmi tulajdonban legyenek, pedig ez a fent vázolt államforma alapja lenne, mert társadalmi tulajdon nélkül ilyen állam nem jöhet létre. Ha pedig ez így van, akkor minden további vita felesleges. Hogy az u.n. 56-osok mit akarnak, mi a pozitív programjuk azt nehéz lenne megállapítani, mert maguk között is veszekszenek, kívülről csak az látszik, hogy szidják a kommunistákat, és ebben egységesek. Trockij pedig Lenin mellett az Orosz, majd a névváltoztatás után a Szovjet Kommunista Párt legfontosabb vezetője, azaz kommunista volt. Ezt kellene megérteni mindenkinek, aki ma Trockij követőjének akarja tartani magát. A fenti eszmefuttatás után mindenki jogosan azt mondja, hogy nem ismertettem a könyv tartalmát. Nem is akartam, egy ilyen mű elolvasását nem helyettesítheti semmilyen ismertetés. Ezt a könyvet el kell olvasni és meg kell vitatni. Egy ilyen vitában, pontosabban elemző vitában én is szívesen részt vennék. Elmélkedő Demokritosz

Demokratikus köztársaságok Magyarországon dr. Benk? Péter A fenti recenziót Benkő Péter felkérésünkre írta és vitaindító olvasmánynak szánjuk. Néhány kérdésben szeretnénk csak a véleményünket jelezni, ezt az írás végén megtettük.

RECENZIÓ

Demokratikus köztársaságok Magyarországon

(Napvilág Kiadó, 2007.)

Talán szokatlan egy recenziót formai ismertetésekkel indítani, de most az album-jelleg miatt – a könyv szintén elismerésre méltó tartalma mellett – ez kívánkozik első helyre: igen díszes kivitelezésű, rendkívül gazdagon illusztrált, valóban ünnepi kiadású művet vehet kezébe az olvasó. Reprint versek, kiáltványok, eredeti sajtóképek, portrék, kartogramok és – felsorolni is hosszadalmas – legkülönfélébb illusztrációk teszik a maga nemében szinte egyedülállóvá a művet. Még kottát is találunk közöttük, s éppen a ma már nehezen fellelhető 1946-os köztársasági indulót.

A mű egyik fő gondolatmenete a három köztársaság összehasonlító elemzése, részben visszatekintés az előző két évszázad republikánus törekvéseire. E fő célkitűzést a szerzők sikeresen abszolválták. Az előszó írója, Orosz István akadémikus jól összefoglalja – említés szintjén – az antik köztárságoktól kezdve a XVIII-XIX. századi magyar republikánus törekvéseken át a XX. századi magyar demokráciákig terjedő hagyományokat, melyeknek „ápolása a jövő szempontjából sem lebecsülendő”. Ezzel minden bizonnyal arra utalt, hogy még ma sem általánosan elfogadottak a demokratikus köztársaság értékei, s nemcsak radikális pártok tartják csupán ruhának a köztársaságot a nemzet testén. Bár tudományos igényű az előszó, nem mentes pontatlanságoktól, például az a kitétel, hogy a polgári demokratikus berendezkedés „évezredes hagyományokkal rendelkezik”. (9. p.) Hiszen az antik demokráciák nem tekinthetők polgárinak, a középkori szabad városok és nemesi köztársaságok pedig demokratikusnak. A polgári demokratikus berendezkedés – annak ellenére, hogy sokat merített az előbb említett rokon rendszerek elemeiből – tipikusan újkori találmány.

Bővebben fejti ki a köztársasági eszme hazai fejlődésének történetét Kende János. Mélyenszántó gondolattal kezdődik a fejezet: „a magyarság hagyományosan befogadó”. Minden jelentős nemzetközi eszmét képes adaptálni, témakörünkben – mint elsőket – a felvilágosodást és a francia forradalmat. A szerző egyik dilemmája, hogy 1849 értékelhető-e demokratikus köztársaságként, sőt egyáltalán köztársaság gyanánt. Helyesen látja, hogy némely populáris értékelés ellenére a függetlenségi nyilatkozatot követően, Kossuth kormányzó-elnöksége alatt azért megmaradt a monarchia, mint államforma. Sőt, ha a demokratikus köztársaság egyik legfontosabb ismérvét, a sajtószabadságot vesszük alapul, az inkább érvényesült 1848 márciusa és szeptembere között, az alkotmányos monarchia hónapjaiban, mint a Honvédelmi Bizottmány szintén féléves működése, vagy a kossuthi kormányzó-elnökség időszakában, ugyanis a republikánus sajtó éppen a Kossuth-címerrel fémjelzett terminusban „kapott a szabadságharc kormányától szájkosarat”. (16. p.) Persze némi jóindulattal rendkívüli állapotnak is tekinthetjük a honvédelem rendszerét, intézkedéseit pedig természetes önvédelmi reflexnek, ami nem jelenti azt, hogy Kossuth kalandorsággal határos, a

demokratikus normákkal nehezen összeegyeztethető cselekményeit helyeselnünk kellene.

Kende János – és a többi szerző is – jól látja, hogy a demokratikus köztársaság nemcsak intézményrendszer és politikai gyakorlat, hanem állampolgári és politikusi mentalitás is. Petőfit idézve: „a respublikának nem az a fő jelszava, hogy ’le a királlyal’, hanem a ’tiszta erkölcs’. Nem a széttört korona, megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja.” (23. p.) Hej, ha tisztában lenne ezzel némely mai, önmagát kiváló köztársaságinak tartó vezető politikus!

A tanulmányok egyik fő elméleti kérdése a demokratikus köztársaság fogalmának definiálása. Helyesen állapítják meg hogy a demokrácia és a köztársaság szinonim fogalmak: az egyik az antik görögök, a másik a szintén ókori rómaiak politikai rendszere. Bár a demokrácia (jelentése: népuralom) jogegyenlőséget – tekintet nélkül a vagyoni különbségekre – biztosít a városállam teljes jogú polgárainak, szószerinti jelentése ellenére nem jelentett uralmat a gazdagok felett, elnyomást az arisztokrácia rovására, csupán az utóbbiakkal azonos jogokat a nép számára. A római köztársaság viszont konszenzuson alapuló hatalommegosztást és közel azonos jogokat biztosított a patríciusoknak és a plebejusoknak, illetve a proletároknak. A demokrácia és a köztársaság huszadik századi jelzős szerkezetté formálása azért vált szükségessé, mert megjelentek a monarchiát ugyancsak tagadó, „továbbfejlesztett” köztársaságok: tanácsköztársaság, szocialista köztársaság, vezéri birodalom, népköztársaság, „demokratikus” köztársaság és mindezek kombinációi. Ezeknél a rendszereknél a köztársaság jelzője a demokrácia fosztóképzője, de legalábbis korlátozója, vagyis a demokratikus köztársaság lényegét képező politikai pluralizmus felszámolását takarja. (A „demokratikus diktatúra” fogalmát ugyan Lenin vezette be, de hasonló rendszerekkel az ókorban is találkozunk, lásd: türannisz és a korlátozott időtartamú diktatúrák.)

Az 1918-1919-es első magyar köztársaság ebben a tekintetben kivételt képez: népköztársaságnak nevezte ugyan magát, valójában demokratikus köztársaság volt, amely mindenkinek biztosította a polgári és politikai jogokat, a személyes szabadságot csak azoktól vonta meg, akik a köztársaság létére tetten érhetően veszélyesnek bizonyultak. A szélsőséges erők azonban erősebbek voltak, s kezükre játszott a nemzetközi helyzet (Vix-jegyzék) is. Az ideiglenes köztársasági elnök, Károlyi Mihály azonban nem lemondott (70. p.), hanem lemondatták: a hatalmat a proletariátusnak átadó nyilatkozatába aláírása után utólag, annak kinyomtatása előtt írták be az „és lemondok”szavakat.

Az 1946-ban kikiáltott második köztársaság, nem belső forradalom, hanem a hadiesemények alakulása, Magyarország német megszállás és nyilaskeresztes uralom alóli felszabadulásának eredményeként jött lére. Kezdettől, az Ideiglenes Kormány 1944.

decemberi megalakulásától demokratikus jogállam volt, amit a németellenes győztes koalíció által a fegyverszüneti szerződésben előírt antifasiszta repressziók alkalmazása sem von kétségbe, egészen a „köztársaság-ellenes összesküvésig”. Erősítette a demokratikus köztársaságot az 1918-1919-ben elmaradt földosztás végrehajtása, a sikeres stabilizáció és az újjáépítés lendülete. A respublika kezdete és vége azonban nem esett egybe a nevén nevezett köztársasággal, az utóbbit több mint egy évvel a demokrácia létrejöttét követően kiáltották ki, és csaknem két évvel lényegi megszűnése után alakult „népköztársasággá”. A szovjet veretű népköztársaság valóban csupán annyiban volt köztársaság, amennyiben a „többség uralmát akarta megvalósítani” (128. p.), vagyis valójában nem minősíthető demokratikus köztársaságnak, ugyanis egy demokráciában még a többség sem nyomhatja el a kisebbséget. Minden diktatúra és minden diktátori hatalom így kezdődik. Ezt persze Rákosi is tudta, amikor a „gyenge” köztársasági elnöki jogkör igazolására azt mondta, hogy „az egyes emberek ítélete, még ha köztársasági elnök is, vagy zseniális vezető, végeredményben a nemzetre romlást hoz”. (95. p.)

Legtöbb hibát egyébként ebben a fejezetben találtam. Az imént említett tévedéseken túlmenően: 1949. augusztus 20.-án az új rendszer államformája is megváltozott (126. p.), természetesen nem az 1947 derekától bekövetkezett tartalmi változásokhoz képest; 1848-1849-ben nem hívták nemzetgyűlésnek az országgyűlést (78. p.); s végül BajcsyZsilinszky Endre nem 1866-ban, hanem húsz évvel később született. (75. p.)

Az 1988-1990-es rendszerváltás ismét felvetette az államforma kérdését. A kapcsolódó tanulmány szerzője, Ripp Zoltán szerint azonban „a korábbi két köztársaságtól (1918, 1946) eltérően ezúttal nem a radikális államformaváltás volt a legfőbb napirend, nem egy vesztes háborút, külső békediktátumot, összeomlott államberendezkedést – királyos, vagy király nélküli királyságot – kellett maga mögé utasítania, hanem a szovjet típusú államszocialista” rendszert. (131. p.) Először is: a korábbi köztársaságoknál sem az államformaváltás volt a legfőbb napirend, amint a kapcsolódó tanulmányokból egyértelműen kiderül. Továbbá: valóban nem vesztes háború előzte meg, „csupán” azzal felérő általános romlás, mindenekelőtt népességfogyás. Amíg a második világháború évtizedében, 1940-ről 1950-re az ország lakosságának száma kevesebb, mint egyszázezerrel csökkent, 1980-hoz képest 1990-ben 333ezerrel kisebb a népesség, a válság miatt mérséklődött születésszám és növekedett halálozási arány miatt. Aztán: a ’90-es évek eleji privatizáció során kiderült, hogy a nemzetgazdaság 80%-át kitevő állami vállatok összes főkönyvi értékéhez képest 50%-os a tényleges vagyonvesztés, míg az ország második világháborús pusztulásának mértéke a korabeli nemzeti vagyon mintegy harmadát tette ki. Külső békediktátum helyett kaptuk a rosszul felhasznált adósságállományt kifizetni kényszerítő világbanki diktátumot. (Amíg a lengyeleknek nem kellett visszafizetni a jóval több adósságukat.) S végül: az államberendezkedés 1918-ban sem omlott össze, a hivatali apparátusok csaknem teljesen átmentődtek, 19441945-ben pedig a szovjet hadsereg söpörte el a rendszert, az apparátus jórészt megmaradt. Szóval az ország veszteségei egy ki nem tört „harmadik világháború” pusztításaival értek fel.

A rendszerváltás politikai küzdelmei során „csupán” arról folytak komoly viták, hogy a demokratikus köztársaság mely változata legyen, parlamentáris, vagy „félerős” elnöki rendszer. Minden más ennek rendelődött alá, még az elnökválasztás módja, üteme is. Ezzel persze nem akarok jelentéktelennek minősíteni más kérdést, köztük az új nemzeti címer kiválasztását. Ez utóbbinál két variáció merült fel: a koronás kiscímer és a Kossuth-címer. A köztársasági államforma az utóbbit kívánta, de a választásokon többséget kapott konzervatív pártok a Szent István-i örökségre hivatkozva a koronás címert preferálták. Ebben segítségükre voltak az MSZP opportunistái, akiknek a felelősségét csak növeli, hogy amikor 1994 után az SZDSZ-szel kétharmados parlamenti többségre tettek szert, nem változtattak a korábbi döntésen. Ez persze csak a kisebb gond, nagyobb probléma ennél, hogy új alkotmányt sem voltak képesek tető alá hozni.

Írta: dr. Benkő Péter főiskolai tanár a tudományok kandidátusa

A fenti recenziót Benkő Péter felkérésünkre írta és vitaindító olvasmánynak szánjuk. Néhány kérdésben szeretnénk csak a véleményünk leszögezni :

1. Történelmietlennek tartjuk a köztársaság és a demokrácia fogalmát az un.polgári köztársaság és a rendszerváltás szempontjából megítélni, a rendszerváltás jellegét utólag fogja megítélni a történelem . 2 Ha tárgyilagosan nézzük a múltat akkor eddig minden olyan rendszer,amelyet nem csak formailag ,hanem ténylegesen demokratikusnak lehet nevezni a valóságban korlátozta a kisebbséget.A demokrácia többségi hatalom . 3.A tanácsköztársaság és a népköztársaság is köztársaság volt . 4 A parlamentáris többpártrendszer nem jelent automatikusan tartalmilag is demokráciát , ha ez a forma még a többségi akarat érvényesülését sem biztosítja , a kisebbségi jogokról nem is beszélve. A tényleges demokrácia megvalósulásának több tartalmi ( gazdasági , kulturális ) feltétele van , ami nélkül nem lehetséges tényleges demokrácia .

Olvasói vélemények A baloldaliság apropóján Sirály Ida A Nézetetek tisztázásaról. Az írás a szerkesztőségben heves vitát indikált. Az ellenvélemények szerkesztett változatát a későbbiekben közölni fogjuk.

A baloldaliság apropóján Baloldali körökben manapság igencsak furcsa dolgokat lehet olvasni/hallani. Olyanokat, mint pl. a nyugati jóléti társadalmak megszületése jórészt a keleti ún. szocialista társadalmaknak köszönhető, a ‘megalkuvó’ nyugati szociáldemokrata pártok szerepe ebben elhanyagolható; a külpolitikai tényezők - tehát Kelet bukása - az oka Európaszerte a modellváltásnak, a jólét szemmellátható lebontásának. Mintha a kapitalizmus legmagasabb fokának, az imperializmusnak nem lenne köze hozzá, a globális tőke térhódítása és méginkább a tőkespekuláció ismeretlen jelenség lenne (holott a működő tőke tízszerese forog a világ pénzpiacán termelés nélkül). Nem a globalizáció ellen kell harcolni, mondják egyes baloldali elvtársaink. Ez gyakorlatilag a neoliberális szabadpiaci gazdasági modell világméretű térhódításának elfogadását jelentené és jelenti is. Lehet igen kedves ember az illető, de álláspontja se nem marxista, se nem kommunista, se nem baloldali. A két világháború közötti és utáni nyugati munkásmozgalmat, azt hiszem, nem ismerik azok Magyarországon, akik azt merik állítani, hogy a létező szocializmus eredményeinek farvizén evickélve jutott el szociális vívmányok tekintetében oda, ahova. A spanyol, francia, belga mozgalmakban nemcsak életüket adták sokan, de még többen életnívójukat, viszonylagos jólétüket áldozták és teszik ma is (mert elbocsátották őket, munkanélküliek lettek, képzettségük alatt kellett munkát vállalniuk, a társadalom perifériájára szorultak, stb.). Roppant hosszú ideig tartó harcban, igen nagy áldozatok árán érték el azt, amit most el akarnak venni tőlük. Az eredeti tőkefelhalmozásról is régen hallottak ezek a magyar elvtársak, ezért azt meg sem említik, hogy az extraprofitból adódó lehetőség, a kolonialista múlt járult hozzá a nyugati munkásság harcban kikövetelt anyagi felemelkedéséhez. A sematikus ábrázolás pedig igen súlyos tévhithez vezet. Ebben a szemléletben más (Ázsia, Afrika, D-Amerika) szinte nem is létezik, csak a ma már egyesült Ny- és K-Európa, ami Ťszerves fejlődésť eredménye. Szerintük természetes és elfogadható jelenség, hogy a kapitalizmus fejlődése legmagasabb fokán, az imperializmusban globalizálódik, új gyümölcsöző befektetéseket keres (és talál: pl. a privatizált közszolgáltatásban!) s az is, hogy a globalizált Európában a nemzeti kötődéseket is felbontani kívánja (Jugoszlávia eklatáns példa). A közösségek atomizálása teljes erővel folyik, az érdekközösségek után jöhet a nyelvi-kulturális-történelmi közösségek szétverése a ’nagy közös egész’ nevében a társadalmi normák, a kialakult szabályok negligálása. Függetlenséget a Dunántúlnak! Sokkoló? Pedig eljöhet még! A kisebb egységek (régiók) sokkal inkább megfelelnek a kizsákmányolás céljainak (törvényen kívülre kerülhetnek a „szabad és befolyásolatlan verseny” szellemében). Lehet, hogy én magam fütyülök a területi-nemzeti egységre, de tudomásul kell venni, hogy az ebben szocializálódott honpolgár nem ezt teszi (lásd a trianoni ma is élő traumát), hogy törvényeink és szociális jogaink nem régiókra szólnak, hogy demokratikus jogaink teljes terjedelmükben csak Magyarország földrajzi és politikai területére vonatkoznak, hogy csak a nemzeti keretben zajló osztályharc adhat nemzetközi keretet (Marx)… A kontintens tradicionális szociális modelljéről az amerikaira váltás folyamatának úttörője és intézményesen megtestesült formája az Európai Unió. Nyíltan és világosan újliberalista gazdaságpolitikája, munkás- és dolgozóellenes fellépése, nagytőkés és multinacionális érdekvédő szerepe, totálisan antidemokratikus felfogása – igenis ellenség. Saját jólfelfogott (osztály)érdekünk diktálja a védekezést ellene. Tudnillik, nem úgy általában, elméletben kell a kapitalizmus ellen harcolni, hanem megnyilvánulása, testet öltése ellen. S bizony, az érdekérvényesítésért verekedni kell! Sem jogokat, sem változást enélkül meg nem lehet vívni, ajándékot a szeretteinktől szoktunk kapni, nem az osztályellenségtől vagy annak talpnyalóitól. Dőreség a megfelelő feltételekre várni, azok akkor lesznek, ha megteremtjük őket. Jelenleg úgy tűnik, egyedül a szakszervezetek fogják – úgy ahogy – össze a dolgozókat. És legyenek keresztény, szocialista, liberális irányultságúak, kűzdjenek csak napi vagy helyi érdekekért, baloldali embernek támogatni kell őket (ha nem is teljesen ért vele egyet!), mert ez: osztályharc, akárhonnak is nézzük.

De mi is lehet az a nagy közös cél, ami összefoghat kétkezi dolgozót, és üzeme tulajdonosát, amiért fel kellene adni az osztályharcot? Az a sanda gyanú támad bennem, hogy e szösszenetben szereplő elvtársaink bedőltek a „lecsorgó jólét” meg a civiltársadalom divatos elméletének... Látjuk, hogy a technikai fejlődés nem hozta meg a kívánt ’munka felszabadítását’, nem csak a kizsákmányolás nő (az értékaránynál nagyobb mértékben), hanem még az eddig véres verejtékkel elért jogaim megnyirbálását is el kell viselnem az - egyre ideiglenesebb – munkavégzéssel, vásárlóerőm csökkenésével, egészségem megvásárlásával, megfizethetetlen és elérhetetlen kultúrával, gyerekeim mindinkább lehetetlenebbé váló taníttatásával, öreg napjaim biztosítékának bizonytalanságával és dupla invesztálással. Konkrét példák bizonyítják, hogy a munkaerő újratermelésének ára – a kor színvonalán – válik lehetetlenné. A rendszerváltás becsapta a népet, valami igazságosabb rendszer hirdetésével, az elosztó államot kárhoztatva. Legyen ki-ki saját maga gazdája! A gazdaságtalan üzemeket be kell csukni! - mondta az értelmiség, de hogy mi lesz majd a gyárak munkásaival?… majd saját maga gazdájaként mindenki elboldogul… a munkanélküliség jót tesz a munkamorálnak… a magántulajdon hatékonyabb az államinál… Most pedig azzal folytatja: az egészségüggyel valamit kellett kezdeni… a nyugdíjrendszer - változtatás nélkül - fel fog borulni... a bezárt kisiskolák, postafiókok, vasúti szárnyvonalak gazdaságtalanok... Félretéve a szolidaritást, feláldozhatja-e baloldali ember a társadalmi élet megannyi területét a gazdaságosság oltárán? A magyar baloldali értelmiség, tisztelet a kevés kivételnek, nagyokat hallgatott a várható következményekről – hacsak nem lett köpönyegét megfordítva kerek-perec áruló, és most sem tüsténtkedik. Mért nem hallatja hangját akkor, ha az óriási tőkével rendelkező multiknak még és még kedvezményeket nyújt az állam? Miért hallgat, ha törvényes szakszervezeteknek teljes illegalitásban kell szervezkedniük rabszolgatartó munkáltatóik ellen? Miért nem szól, hogy a Lisszaboni szerződés megvonja az ország külpolitikai kompetenciáit? Miért nem mondja, hogy az európai kötelező direktívák hazai applikálása nem feltétlenül érdekünk? Hogy az Európai Parlament hatáskör néküli sinecura? Hogy az európai intézmények cakk-pakk antidemokratikusak? Hogy onnan kilépni, távolmaradni is lehet különösebb gazdasági elszigeteltség nélkül (Norvégia, Svájc)? A magyar baloldali értelmiségnek azt is felrovom, hogy finnyás. Nem hajlandó ‘bárkivel’ szövetkezni, cédulákat aggat mindenkire, "jaj-ide-nem-megyek-mert-ezek-ilyenek-meg olyanok", leginkább a baloldal más résztvevőivel konfrontál. Majd ő kritizál, megmondja, hol az igazi út, ti meg kövessétek, ő bőrét vásárra nem viszi. Konspirálva és a tömegtől előkelő távoltartásban, közéjük nem keveredve. Belterjes ‘vitákkal’ a történelemben nemhogy kapitalizmust, de más rendszert se igen váltottak! Ezért aztán, a terepet átengedve a jobboldalnak, kimarad minden társadalmi mozgalomból. Az élet közben megy tovább. És egyszercsak arra ébredünk, hogy nem maradt semmi. Sirály Ida

Gondolkodjunk egy kicsit „ A baloldaliság apropóján” Bócz Ferenc Sirály Ida „A baloldaliság apropóján”című írásához szól hozzá.

Gondolkodjunk egy kicsit „A baloldaliság apropóján”! Kedves Ida! Írását többször is átolvastam, kerestem a mondanivalóját - a megírás célját -, a benne feszülő indulatok okát, és változatlanul gondban vagyok: viszi-e ezzel előre a magyar baloldal ügyét. A manapság hallható/olvasható „furcsa dolgok” ugyan miféle baloldali körökben hangzanak el, hol olvashatók? Szívesen elolvasnám, ha lett volna szíves megadni, hol lehet. Ezzel adós tetszett maradni, igaz? Tán csak nem azért, mert „igen kedves ember az illető”? „Egyes baloldali elvtársak” (nekem jobboldali elvtársaim nincsenek) azt mondják, hogy nem a globalizáció ellen kell harcolni. (Azt ugyan mondják-e, mi ellen?) Ám ezzel, állítja Magácska, elfogadják a neoliberális szabadpiaci gazdasági modell világméretű térhódítását. Én azt kérdezem, hogy ha valaki látja, konstatálja, tudomásul veszi a tőkés társadalom alakulásának aktuális állapotát, azt jelenti-e, hogy a kapitalista rendet elfogadja, helyesli. Ha igen, akkor az nekem sem nem baloldali, sem nem elvtársam. Ha nem képes konstatálni – elemezni, a korábbitól megkülönböztetni - az aktuális állapotot, nem

marxista. Akkor lehet, hogy tényleg nem hallott az eredeti tőkefelhalmozásról, nem látja az idejekorán polgárosodott, a gyarmatok kizsákmányolása révén meggazdagodott centrumországok és a periféria közötti különbséget, ami Ťszerves fejlődésť következménye. Abban egyetértünk, hogy a rendszerváltás becsapta a népet, az is igaz, hogy a magyar értelmiség hallgatott a várható következményekről, de az értelmiség önmagában nem azonos az értelmességgel. Azért is van, hogy vannak, akik bedőltek a „lecsorgó jólét” meg a civiltársadalom divatos elméletének. Az meg nem butaság, hanem erkölcsi silányság következménye, hogy számos közülük köpönyegét megfordítva kerek-perec áruló lett. Abban nem értek egyet, hogy „csak a nemzeti keretben zajló osztályharc adhat nemzetközi keretet (Marx)… „ (Nagy névvel tetszett megtámogatni az állítását, csak azt nem mondja, mihez is adja azt a keretet.) A marxizmus klasszikusainak életében még csak prognosztizálható volt a tőke globalizálódása, az osztályharc alapvetően a „nemzeti” kapitalista kizsákmányolás ellen folyhatott . Mára teljessé lett a kizsákmányolás minden rendű-rangú ügynökeinek az internacionalizmusa, csak a „munkavállalók” hajdan olyan reményt keltően alakuló nemzetközisége, szolidaritása enyészett el a múlt ködébe. Mint reményt keltő jelenséget említi a szakszervezetek tevékenységét: „egyedül a szakszervezetek fogják – úgy ahogy – össze a dolgozókat.” Nyugat-Európában meglehet, ám nálunk a szocialista törekvésű rendszer megdöntésével tagságuk minimálisra csökkent, a nevek, a vezetőségek viszont megduplázódtak. Ma nincs jószerével szakszervezet, amely mellett ne lenne „szabad szakszervezet”, amely a hazai gyakorlatban a jobboldali erők eszköze. Vegye észre, hogy hazánkban alig-alig talál hazai, de főleg multinacionális cég ellen szervezett munkabeszüntetést, annál többet állami – önkormányzati gazdasági szervezetek ellen, amivel az állandósult jobb-, szélsöjobboldali hangulatkeltést szolgálják. Ezért ne csodálkozzon, hogy „finnyás” vagyok (mint baloldali értelmiségi), sőt nagyon nem értek egyet azokkal, akik ezt támogatják, mert – úgymond – „ez: osztályharc, akárhonnan is nézzük.” Végezetül: ugyanannak a társadalmi jelenségnek más-más részletét látjuk nyugatról keletre vagy keletről nyugatra nézve. Nem jó figyelmen kívül hagyni a nyugat-európai munkásmozgalom érdemeit, de vegye észre, hogy a most önöknél nyugaton kialakult helyzet sem független a szocialista irányultságú rendszer itteni, keleteurópai fölszámolásától. És hadd ajánljam figyelmébe egyik idevágó írásomat: http://attac.zpok.hu/cikk.php3? id_article=995 Vitatársnak kijáró tisztelettel: Értökös

Válasz "A baloldalisag apropoján" vitához Sirály Ida válasz Örvendetes a reagálás, bevallott célom ez volt, hogy érdemi vita kerekedjék!

Folytassuk „A baloldaliság apropóján” ... Örvendetes a reagálás, bevallott célom ez volt, hogy érdemi vita kerekedjék! Mégis néhány személyemet célzó aprósággal kell kezdenem a válasz előtt. Úgy látom, írásomban pont annyi az indulat, amennyit az ügy kíván, hogy előre tudjuk vinni a magyar baloldal ügyét. A „Magácska, Kegyed, Kisnagysád, stb.” (kis)polgári körökben dívik, így ne tessék engem szólítani, hacsak nem az a cél, hogy jól pofon durrantsanak vele. Az én célom nem ez volt, ezért használtam a „kedves ember az illető” kifejezést, a jelző egyrészt arra vonatkozik, hogy nem az ellentéteket szítani, hanem kifejezetten vitát provokálni akartam! „Baloldali elvtársakról” is csak a pontosítŕs kedvéért szóltam (természetesen: 1./ nem csak baloldali elvekben lehetnek társaink, nagyon sok egyébben is, 2./ magukat nem baloldalinak valló elvtársaink is vannak, hŕl’istennek!), ám jobboldalon, centrumban is vannak ’egymásnak elvi társai’, ezért a pontosítás. Még egy húsbavágó megjegyzés: „Önöknél”. Nekem ez Magyarország, az „önöknél”! Ha földrajzilag nem is Magyarországon élek, sem vak nem vagyok, sem tájékozatlan. Különben sem kell tehénnek kell lenni ahhoz, hogy a tejet felismerjük, vagy minőségét megítéljük. Ami a furcsa dolgok lelőhelyét illeti, nos, itt sem akartam személyeskedni, én az elvek vitájáról beszéltem, de ha kérik, akkor legyen pontos a dolog: „A Nagy Októberi Forradalom hatására tett a fejlett tőkés országok „gazdasági elitje” hatalmas engedményeket saját munkásainak és ezért jártak eredménnyel a „nyugati” országok dolgozóinak bérharcai, és ezért jöhetett és jött létre az ún. jóléti állam sok fejlett kapitalista országban a megalkuvóvá vált

szociáldemokrata pártok közreműködésével (...) A globalizáció névre keresztelt folyamat mögött a technikai fejlődés húzódik meg és a kapitalizmus viszonyai között természetesen kapitalista módon megy végbe, éppen ezért nem a globalizáció ellen kell harcolni.” Nem akarom idézni az egész cikket (A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 90. évfordulója előestéjén c. Világszabadság netes lap cikkéről van szó, 1 piros pont annak, aki felismerte!). Talán alapmeghatározásként elfogadható: „a globalizáció = napjaink kapitalizmusa”, azok a keretek és módok, amelyek között és ahogyan a modern piacgazdaság működik – „a globalizáció az imperializmus legfelső foka” (Előadás a Politikatörténeti Alapítvány Társadalomelméleti Kutatócsoportjának „Globalizáció: esély vagy veszély? – társadalomkritikai értelmezések” című konferenciáján. Budapest, 2005. november 16.) Ennek alapján tehŕt nem gondolom, hogy a „nem kell ellene harcolni” kitétel szimplán a tőkés társadalom aktuális állapotának tudomásul vételét jelentené. A reálpolitika ellen semmi kifogásom, azt megértem; az aktuális állapot elemzése – és állandó kérdések feltevése tudatosságunk alapja; ám mit ér, ha nem gondoljuk tovább, ha csak szavakban fogadjuk el, tettek nem követik? Az Európai Unió radikális átalalakítása kétségtelenül a „keleti blokk” szakadása idején kezdődött. A méricskélés mégsem helyénvaló, arra hasonlít, mint amikor Belgiumban szememre hányják, hogy Ťti mindent készen kaptatok, küzdelem nélkül, mégis eldobtátok, bennünket meg cserben hagytatokť, ami szintén igazságtalan. A valódi okokat ott találjuk a kapitalizmus természetében és terjeszkedésében, fejlődésében, aminek nem állott ellent, mert nem tudott a Ťlétező szocializmusť (de ez már egy másik vita lesz). Arról a bizonyos „nemzeti osztályharc, mint a nemzetközi keretéről” a Kommunista (Párt) Kiáltvány(a): „.. a sok, mindenütt azonos jellegű helyi harc nemzeti méretű harccá, osztályharccá központosuljon... Minden egyes ország proletariátusának természetesen mindenekelőtt a saját burzsoáziájával kell leszámolnia... A kommunisták a többi proletárpárttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletárok különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abban, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekét képviselik.” „A marxizmus klasszikusainak életében még csak prognosztizálható volt a tőke globalizálódása, az osztályharc alapvetően a „nemzeti” kapitalista kizsákmányolás ellen folyhatott” – mondja vitapartnerem. Úgyszintén a Kommunista Kiáltványból idézek: „Az egyre kiterjedtebb piacnak a szükséglete, amelyen termékeit eladhatja, végigkergeti a burzsoáziát az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt be kell rendezkednie, mindenütt összeköttetéseket kell létesítenie... A burzsoázia az összes termelési szerszámok gyors tökéletesítése, a végtelenül megkönnyített közlekedés révén valamennyi nemzetet, még a legbarbárabbakat is, belerántja a civilizációba... Helyükbe a szabad konkurencia lépett, a neki megfelelő társadalmi és politikai berendezkedéssel, a burzsoá osztály gazdasági és politikai uralmával.” A szakszervezetekről vitapartnerem lesújtó véleménnyel bír. A tömegek felé, a proletariátus megnyerésére (ezen minden olyan dolgozót értek, aki eladja munkaerejét az állami-, magántőkének vagy saját magát zsákmányolja ki kis/kényszervállalkozóként, stb) van más utunk is? Természetes, hogy a tőke, különösen a multinacionális, gátolja a – bármilyen politikai irányultságú – osztályalapokon nyugvó érdekvédő szervezet tevékenységét, de ez ok lehet arra, hogy sommásan azt a kevés működőt is lekutyáljuk? Az „állandósult jobb- és szélsőjobboldali hangulatkeltés” lenne az MSZOSZ, az Autonóm, az Értelmiségi szakszervezet, a Munkástanácsok és a SZEF tüntetése-felhívása? (ŤElutasítjuk: - a nemzeti kockázatközösség felszámolását, - az üzleti célú egészségbiztosítás létrehozását. Elfogadhatatlan, hogy érdemi tárgyalások nélkül, a jogalkotásról szóló törvény súlyos megsértésével, kormányzati akarnokságból került a törvényjavaslat az Országgyűlés elé. A Magyar Köztársaság Alkotmánya rendelkezik az emberek legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogáról, ezt a jogot a Magyar Köztársaság az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével köteles biztosítani. Az üzleti alapú egészségbiztosításról szóló törvényjavaslat ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányának idevonatkozó rendelkezésével. Az egészségnyereséggel szemben az üzleti nyereség társadalomellenes. A törvényhozás előtt ma olyan tervezet fekszik, amely kiváltotta a társadalom elutasítását. Felkérjük Önt - mint a Magyar Köztársaság Parlamentjének elnökét -, hogy segítse elő az érdemi társadalmi párbeszéd létrejöttét az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról.

Az emberek, a 10 millió magyar állampolgár iránti átháríthatatlan felelősség tudatában kérjük az Ön segítségét a törvényhozási folyamat felfüggesztésében. Budapest, 2007. november 10.ť) Negligálhatjuk-e a Hankook-ügyet, vagy a Suzuki-munkások bérharcát, csak azért, mert azt a Liga szervezte? Lenullázhatjuk-e azzal, hogy ’jobboldali erők eszköze’? Ha már olyan reakciós és visszahúzó, nem inkább arra kellene törekednünk, hogy befolyásunkat erősítsük az érdekvédő szervezetekben és pozitív irányú fejlődésüket elősegítsük? De ha ez nem is sikerülne, milyen jogon akarjuk marginalizálni őket, s ezzel megfosztani egyetlen és gyönge lehetőségüktől: a munkásokat? Kedvencünkből, a Kommunista Kiáltványból: „A kommunisták támogatnak minden mozgalmat, amely a fennálló társadalmi rend ellen irányul, alapvető kérdésként a tulajdont helyezik előtérbe. Dolgoznak az egész világ demokratikus pártjainak szövetkezésén. Nem titkolják, hogy az eddigi rendet csak erőszakos módszerekkel lehet megdönteni.” „ Milyen viszonyban állnak a kommunisták a proletárokkal általában? A kommunisták nem külön párt a többi munkáspárttal szemben. Nincsenek az egész proletariátus érdekeitől elütő érdekeik. Nem állítanak fel külön elveket, hogy ezek kaptafájára húzzák a proletármozgalmat.” Üdvözlettel: Sirály Ida

A CCCP létének és megsemmisülésének hatása az imperializmus kül- és belpolitikájára Michael Parenti Jakócs Dániel ajánlja a vita résztvevőinek figyelmébe: A cikk a kelet-európai szocialista rendszerek megszűnésének hatásait elemzi a világkapitalizmus és az Egyesült Államok gazdasági és politikai törekvéseire.

A Szovjetunió létének és megsemmisülésének hatása az imperializmus kül- és belpolitikájára Az alábbiakban ismertetjük Michael Parenti amerikai politológus „Mindent akarnak!” c. írását. A szerző nagyhírű amerikai egyetemek professzora, több nemzetközi díj nyertese; jelenleg főként publicisztikával foglalkozik. Írása németül is megjelent egy ismert kölni kiadónál, a Frankfurti Könyvvásáron bemutatott „Kapitalizmus kontra barbárság?” c. gyűjteményes kötetben; rövidítve a „Junge Welt” c. német baloldali napilap is közölte, ez év október elsejei számában. A hidegháború idején a nyugati propaganda nagy energiákat szánt annak bizonyítására, hogy az USA munkásai menynyivel jobban élnek, mint a kommunizmus igája alatt szenvedő szovjet kollégáik – írja az amerikai politológusprofeszszor. Statisztikák szemléltették, hogy azonos fogyasztási javak megvásárlásáért hány munkaórával többet kell dolgozniuk a szovjet munkásoknak, mint az amerikaiaknak. A lakbérek, az egészségügyi ellátás, a közlekedés és egyéb, az Egyesült Államokban igen drága szolgáltatások költségei nem szerepeltek az öszszehasonlításokban. A Szovjetunió szociális kisugárzása A kommunizmustól való félelem előmozdította az amerikai polgárjogi harcok sikerét: mivel – állítólag – versengenünk kellett Moszkvával az ázsiai, afrikai és latin-amerikai színesbőrűek rokonszenvéért, szükségesnek találtuk, hogy egyenjogúsítsuk saját színes állampolgárainkat. Sokan így érveltek: nem az igazságosság és faji egyenlőség kedvéért, hanem azért, hogy javuljon a hidegháborúban az USA imázsa. Miután a Szovjetunió és kelet-európai szövetségesei összeomlottak, a nagytőke hamarosan elérkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon mindenfajta „szocialista” állami-közületi korlátozástól. Lerázta magáról a „történelmi kompromisszumot”,amelyet a Szovjetunió árnyékában kénytelen volt a munkássággal megkötni. Nem a

munkanélküliség csökkentésére törekedett, mint a hidegháború éveiben, ellenkezőleg: szándékosan felduzzasztotta a munkanélküliséget, hogy megfossza erejüktől a szakszervezeteket, megfélemlítse a munkásokat, és megvalósítsa az infláció nélküli növekedést. A konszernek semmi okát nem látták annak, hogy a dolgozó emberek tízmilliói a középosztály életnívóját élvezzék. Ideje visszatérni a 19. század, vagy a mai „Harmadik Világ” normáihoz. Ennek jegyében nyirbáltak meg olyan „luxuskiadásokat”, mint a közoktatásra, a megfizethető egészségügyi ellátásra, a nyilvános könyvtárakra, tömegközlekedésre és egyéb közszolgáltatásokra költött összegek. Leépítették a gazdaság, a minimálbér, a környezetvédelem törvényi szabályozását, a fogyasztói jogokat. A meghirdetett „emberarcú kapitalizmus” helyett bevezették (helyreállították) a „pofán csapó kapitalizmust”. Mindezt sokan úgy üdvözölték, mint „az osztályharc végét”, vagy éppen „a történelem végét”. Holott a globális konszern-elit csak annál kíméletlenebbül folytatja az egyoldalú osztályharcot felülről lefelé. Lecsúszás a „Harmadik Világba” A hidegháború éveiben az USA vezető körei támogatták a „Harmadik Világ” kommunistaellenes rendszereit, hozzájárultak gazdasági növekedésükhöz és politikai stabilitásukhoz. De a fejlődés során a támogatottak lassan veszélyessé váltak az amerikai konszernek érdekeire. A 70-es évek végére Brazília, Mexikó, Tajvan, Dél-Korea és más országok kormányai kezdték elzárni legfontosabb iparágaikat az amerikai beruházók elől; ráadásul exportjukkal amerikai cégek versenytársai lettek a tengerentúli piacokon, sőt az Egyesült Államok hazai piacain is, politikusaik pedig egyre elszántabban sürgették országuk erőforrásainak, légterének és vizeinek nemzeti ellenőrzését. A 80-as években, amikor a „kommunista világ” nem létezett többé, elnémult az amerikai külpolitikában az a vélemény, hogy a „Harmadik Világ” gazdasági felvirágzása előnyös lehet az USA részére. Kezdték visszanyomni ezeket az országokat. Fegyverük az adóssághegy volt, amelyet a „Harmadik Világ” kormányai felhalmoztak. Ezek a kormányok csak új hitelek felvételével tudtak fizetési kötelezettségeiknek leget tenni, a hitelfelvételnek pdig az volt a feltétele, hogy teljesítik a Világbank és az IMF „szerkezetkiigazító” programjait: lefaragják a szociális kiadásokat, hozzájárulnak az állami vállalatok privatizálásához. A „kiigazító” programokat a hitelező szervezetek azzal indokolták, hogy a takarékossági intézkedések megfékezik az inflációt, megnövelik az exportot, megkönnyítik az adós ország pénzügyi helyzetét, ha kisebb lesz a fogyasztás, könnyebben lehet az adósságot törleszteni. Valójában az intézkedések a multiknak kedveztek: lenyomták a béreket, fokozták a kizsákmányolást és a profitot. A lakosság csak vesztett: leépült az ipar,a mezőgazdaságot tönkretette a szubvenciók megvonásával párosított importverseny. Növekedett a munkanélküliség, a szegénység, az éhezők száma, terjedtek a betegségek és járványok. Ha egy kormány importvédelemmel, állami egészségvédelemmel és társadalombiztosítással próbálkozik, a WTO (World Trade Organization – Világkereskedelmi Szervezet) azonnal „a kereskedelmi szabadság korlátozásával”, „tisztességtelen versennyel” vádolja meg. A „renitens” kormányokat nemcsak gazdasági eszközökkel sújtják, hanem katonaiakkal is. Országaikat szétdarabolják, mint Jugoszláviát, vagy leigázzák és bekebelezik, mint Dél-Jement. A felfutó jugoszláv ipari bázisnak nem lehetett megengedni, hogy Németország és Franciaország konkurense legyen. Az egykori nemzetállamok helyébe lépő, jobboldali orientációjú kliensállamok a nyugati konszernek fennhatósága alá kerültek. „Amerikai évszázad” A Szovjetunió bukása lehetővé tette az egyetlen fennmaradó szuperhatalomnak, hogy szándékait diktátumok formájában is keresztülvigye. Az USA több mint 350 nagyobb tengerentúli katonai támaszponttal rendelkezik; nukleáris fegyverekkel ellátott flottái jelen vannak minden tengeren és több tucatnyi ország kikötőiben, a béke, a demokrácia, a biztonság védelme címén. Az USA kormánya jogot formál rá, hogy „megelőző háborút” indítson bármely ország ellen. Ilyen háborút a nemzetközi jog csak arra az esetre ismer el, ha egy országot támadás fenyeget (Lengyelországnak például joga lett volna 1939 szeptemberében megelőző csapástmérni a határain felvonuló náci csapatokra.) Tehát az USA mai gátlástalan arroganciája és brutalitása vitathatatlanul összefügg a Szovjetunió összeomlásával. Az „amerikai évszázadról” szőtt álmok megvalósítását azelőtt keresztülhúzta vagy korlátozta a rivális szuperhatalom. Ma az USA, katonai túlereje birtokában, olyan „új rendet” kíván bevezetni a világban, amilyen az amerikai konszernek érdekeinek megfelel. A gazdasági nacionalizmust, amellyel egyes országok megkísérlik önállóan fejleszteni gazdaságukat, ebben az „új rendben” nem tűrik meg sokáig. Az USA politikai-gazdasági elitje az egész

világot behálózó stratégiát követ, olyan világot kíván létrehozni, ahol egyetlen ország sem léphet ki a globális „szabadpiaci” rendszerből, és a profitokat sem a munkaerő-költség, sem a környezetvédelmi kiadások nem veszélyeztetik. E fejlemények közepette, a baloldali értelmiség jórésze még mindig azzal foglalkozik, hogy kiűzze Sztálin és az egykori „létező szocializmus” szellemét. Még mindig a revolversajtó színvonalán teregetik ki „a kommunizmus rémtetteit”, kommunistaellenességgel bizonyítják hitelességüket a burzsoá médiában. Ennek ellenére világszerte növekszik azoknak a száma, akik felismerik, hogy vagyvédtelen áldozatai lesznek a korlátlan imperializmusnak, vagy szembeszállnak vele. A szerkesztő megjegyzése: Parenti professzor írása rávilágít, hogy a Szovjetunió puszta léte fontos szociálisés politikai engedményekre kényszerítette az imperialista hatalmakat, összeomlása viszont utat nyitott számukra (elsősorban az USA számára) a világ globális leigázásához.Ez az út a földi élet nukleáris kipusztítása felé vezet. Megfigyelhető: érlelődik az ellenállás az agresszióval szemben. Érlelődik – de lassan, nagy hullámzásokkal. Lesz-e ideje kibontakozni? Lesz-e elég elszántság az emberiségben, hogy megakadályozza önmaga teljes és végleges kiirtását? És még egy kérdés: vajon nem ebből a szempontból, nem a történelmi perspektívák realitásából kellene megítélnie a baloldalnak, eszement kriminalizálás helyett, a Szovjetunió történetét? (Dialektika, 2007. december)

Újabb válasz "A baloldaliság apropóján" Bócz Ferenc Újabb válasz "A baloldaliság apropóján"

Kedves Ida! Elnézését kérem a magácskázásért, kegyedezésért, komoly vitapartnert tényleg nem illik így titulálni. Vegye úgy, hogy tényleg baloldali elvtársamnak tekintem, és remélem, a továbbiakban két azonos célra törekvő ember eszmecseréje folyik majd köztünk. Most is azt hiszem, jobb lett volna mindjárt „nevén nevezni a gyereket”, hivatkozni arra az írásra, amely állításaival vitatkozni akar. (Én bizony nem kaptam volna meg azt az egy piros pontot.) A vitatott cikkből vett idézetsorban (maga a teljes cikk oroszul van, oroszul pedig nem köteles mindenki érteni,) két állítás fogalmazódott meg: 1. A Nagy Október győzelme kényszerítő erővel hatott a fejlett tőkés országok vezetőire, hogy javítsák saját dolgozóik gazdasági helyzetét. 2. A globalizáció a műszaki fejlődés generálta folyamat, tehát nem ezt a folyamatot kell fékeznünk. Hát, az első állítással nehéz egyet nem érteni – érveljen helyettem a Dialektikában megjelent írás, - de másfelől („nyugatról”) nézve azt is mondhatjuk, hogy kedvezőbb föltételeket teremtett a nyugat-európai dolgozók osztályharcához. Hozzávehetjük azt is, hogy a hidegháború gerjesztette gazdasági fölpörgés stabil munkahelyeket is biztosított odaát. A szociáldemokrata pártok szerepéről lehetne még vitatkozni, de valószínű, hogy a mai európai „szocialista” pártoknál baloldalibbak voltak. A második pont a globalizáció fogalmának egyfajta értelmezése. Magam is túl sommásnak – bővebb kifejtést igénylőnek - tartom ezt az értelmezést, de nem tudom elfogadni az idézett konferencián elhangozott szimplifikáló definíciót sem. Napjaink tőkés világrendszerének fontos jelensége, de a puszta hangsor éppoly megtévesztő, mint hajdanában az „atomkor” megnevezés. Helyes értelmezésére érdemes lenne még több szót fordítanunk. (Szívesen olvasnám itt is tanultabb elvtársaim értelmezési javaslatait.) Hasonlóan szükséges lenne tisztáznunk az Európai Unió létrejöttének okait, helyét a világkapitalizmuson belül,

hatását az európai térség osztály-erőviszonyaira, különös tekintettel a centrum és periféria viszonyára. Mindezt azért, mert a nyugat- és kelet-európai EU-ellenes megmozdulások eredetüket és eredőjüket illetően homlokegyenest különböznek, noha azonos néven szokás ezeket nevezni. A magyarázat egyszerű: Nyugaton a jóléti kapitalizmus felé lehetne visszahátrálni, nálunk a Horthy-féle fasizmus az egyetlen realitás – a kádári szocializmus lehetősége a Szovjetunió fölbomlásával megszűnt. (Ezt is, és a szükséges teendőket fejtegetem a http://attac.zpok.hu/cikk.php3? id_article=995 cím alatt is olvasható írásomban, amire ugyancsak szeretném, ha reagálna.) Vitatársi tisztelettel: „Értökös”

A "baloldalisag apropojan-hoz Siraly Ida valasz

A „baloldaliság apropóján”-hoz Mégegyszer közlöm: nem személyekkel, nézetekkel kell vitatkozni. A szóbanforgó cikk először magyarul jelent meg, ezt olvastam (oroszul már egyre kevesebbet értek), s ebben az idézett kettőnél több állítás is megfogalmazódott, melyeket első regalálásom alkalmával sorbavettem, s cáfolni próbáltam. „1. A Nagy Október győzelme kényszerítő erővel hatott a fejlett tőkés országok vezetőire, hogy javítsák saját dolgozóik gazdasági helyzetét.” Valóban nem vitatom; viszont változatlanul fenntartom véleményemet, hogy a "haladó polgári erőkkel" szövetkezett munkásmozgalom (szakszervezetek, szociáldemokrata és "kommunista" pártok) rákényszerítette a polgári államot a modern népjóléti rendszer megteremtésére” (1). A rendszer lebontása is akkor kezdődik, mikor a „tábor” még ŕll: „Az 1970-es években beindult, a nemzetközi munkásmozgalom válságára és ellenséges kooptálására alapozott neokonzervatív ellenforradalom” (2). A hivatkozott (a Dialektikában megjelent) Michael Parenti a kevés amerikai kommunista egyike, becsüljük őt. Cikke azonban nem állítja, hogy „ezért jártak eredménnyel a nyugati munkás bérharcok”, csak annyit, hogy kedvezőbb feltételeket teremtett... Azzal sem foglalkozik, nem ez a témŕja, hogy a pártbürokrácia hármas bűnt követett el: saját népe ellen, az eszmék diszkreditálásában, és az (újra)kapitalizódás haszonélvezőjeként. „2. A globalizáció a műszaki fejlődés generálta folyamat, tehát nem ezt a folyamatot kell fékeznünk.” Ezzel kapcsolatban már több a baj. Részletes magyarázatot a globalizáció/mondializáció fogalmáról a következő címen találhatunk: www.korunk.org/12_2001/mondial.htm. De ha nagyon röviden akarjuk megfogalmazni, akkor „napjaink kapitalizmusa”. Ahogyan szabadversenyes kapitalizmusnak neveztük a korŕbbi szakaszt, úgy a jelenlegit így. Nyilván nem géprombolásról beszélünk, nem a műszaki haladás fékezéséről , bár az is megérne egy vitát: tényleg kell-e az emberiségnek a civilizáció összes áldása. „A globális kapitalizmus elmélyíti az ökológiai válságot. A kapitalista világgazdaságot a rövidlejáratú tőzsdei tranzakciók irányítják. Magasan fejlett környezetvédelmi technológiák állnak rendelkezésünkre, azonban nem tapasztalható a termelés környezetileg tudatos újjászervezése, az életmód a túlzott energiafogyasztásra épül. Mindez azért is lehangoló, mert alig néhány évünk maradt a globális klímakatasztrófát elhárító döntések meghozatalára.” (3) Az Unió kérdése. Az Európai Baloldali Párt (tagjai és megfigyelői között keleti és nyugati kommunista pártok) analizálta a kialakult helyzetet, s az európai irányvonal megváltoztatását tűzte ki célul. Elemzése helytálló (és nem találja úgy, hogy az unióellenes erők eredetüket és eredőjüket illetően homlokegyenest különböznek). Részletek a politikai állásfoglalásból: „Egyre inkább a kapitalista globalizáció és a szabad verseny uralja a politikai közgondolkodást. A tőkés globalizáció korát éljük Egyre nagyobb és nagyobb hatalom koncentrálódik egyre kevesebb ember kezében. A hatalmon lévő nemzetközi pénzügyi alapok, a transznacionális társaságok és a globális kapitalizmus nemzetek felett álló intézményei (Világkereskedelmi Szervezet, Nemzetközi Valutaalap, Világbank stb.) felett nincs demokratikus kontroll. A demokratikus deficit a legerősebb államok szándékaival esik egybe, akik a domináns kapitalista pénzügyi erőket kiszolgálva úgy tesznek, mintha az emberiség sorsáért tevékenykednének. Az anyagi természetű monopólium nem-anyagi jellegű monopóliummal is társul. A tudás egyre inkább magas hozzáadott értéket hordozó áruvá válik... A jelenlegi kapitalista fejlődési szakasz legfontosabb jellemzője a pénzvilág

dominanciája, amely radikálisan átalakítja a társadalmi kapcsolatokat, a munka világát, a közösségek életét és az állam szerepét. A nem-anyagi termelésbe (tudás, információ, kommunikáció, képzés, szórakozás, kultúra) történő beruházásokból egyre nagyobb profit származik. A politika legitimációs válsága az európai integrációs folyamatot veszélyezteti. Az európai intézményekbe vetett bizalom még sosem volt ilyen alacsony. Az Európai Unió Tanácsának jelenlegi elnöksége - a korábbiakhoz hasonlóan - a munkapiacon, az energiapolitikában, a természeti erőforrások kérdésében és egyéb területeken az EU érdekeit kizárólag a globális verseny érvényesítésével kívánja biztosítani. Ma már nemcsak a nácizmus legyőzése után, a munkás-, a nő-, a béke és a környezetvédő mozgalmak által - Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt - kivívott társadalmi vívmányok kerülnek veszélybe, hanem a munkához és az önszerveződéshez való jog is. A pénzügyi piacok és a kapitalista gazdasági erők érdekeinek alávetett politikai rendszer, a hatalomkoncentráció és a politika túlzottan egyes személyek köré szervezése felértékeli a civil társadalom hagyományos szerveződését. Az európai tőke a tőkés piacok expanziójára és a globális verseny növekedésére a munkaerő-költségek csökkentésével, a termelés áthelyezésével, a bérek leszorításával és a gazdaság liberalizálásával kíván válaszolni, tehát a multinacionális vállalatok által a déli féltekén alkalmazott pusztító módszereket akarja meghonosítani. A privatizációnak, a növekvő profitoknak és pénzügyi spekulációknak, a gazdagság koncentrálódásának és az egyenlőtlenség növekedésének vagyunk szemtanui. A stabilitási egyezmény és az Európai Központi Bank monetáris kritériumai érvényre juttatják ezeket a korlátokat. A Lisszaboni Szerződéssel szemben mi ragaszkodunk a katonai költségvetések lefaragásához és ellenezzük az Európai Katonai Ügynökség felállítását. A kivételes jogszabályok nagy sietséggel egy olyan rendszert akarnak felállítani, amely hatékonyan felügyeli az embereket egész Európában. Az EU tagországai - az Európai Parlament követelése ellenére - elutasították az adatvédelemről szóló törvényjavaslatokat. A céljuk egyre inkább az, hogy minden állampolgárról adatokat gyűjthessenek Egyre világosabb, hogy a Nyugat-Európában jelenleg zajló folyamatok - a közszektor lebontása és a szakszervezetek elleni rosszindulatú támadások - azt az elképzelést tükrözik, hogy a társadalom minden olyan szegmensét, amely nem bizonyul „termelékenynek”, vagy ellenáll az újfajta politikai nyomásnak, egyszer s mindenkorra el kell lehetetleníteni. A Maastrichti Szerződéssel felrajzolt neoliberális alternatíva az életkörülmények romlásához vezetett a társadalom széles rétegeiben, és szembefordította az embereket az európai integrációval. Az EU válsága a fenntarthatatlan gazdasági, ökológiai, patriarchális és társadalmi modellre vezethető vissza, amely elviselhetetlen egyenlőtlenséget, környezeti pusztulást, foglalkoztatottsági és létbizonytalanságot teremtett.” Olvasása tanulságos az eu-barátok számára, mégha a BAL javasolta megoldás, az Unió „reformja” nem is tartozik a kivitelezhetőek kategóriájába, felépítése, működése kizárttá teszi a demokráciát (pl. lásd fentebb: követelhet akármit még a – hatáskör nélküli – Európai Parlament is, mely pedig annak egyetlen választott szerve!). Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára című cikkében Morva Tamás is kérdőjeleket rajzol Magyarország EU-tagsága köré. Az EU válságát saját megszüntetésével lehet megoldani és helyébe valódi uniót teremteni, a tömegek, a dolgozók érdekében, a népek unióját. Szocialista uniót. Utópisztikus? Ha arra várunk, hogy majd a – mások által csinált – történelem bebizonyítja, akkor az is marad. Ezt a passzust nem tudom értelmezni: „Nyugaton a jóléti kapitalizmus felé lehetne visszahátrálni, nálunk a Horthyféle fasizmus az egyetlen realitás – a kádári szocializmus lehetősége a Szovjetunió fölbomlásával megszűnt.” Nem volt mindig jóléti állam Nyugaton sem, van hova hátrálni; otthon sem egy egyetlen realitás a Horthy-fasizmus, valamint a kádári szocializmuson kívül is van más szocializmus (távlatilag egy szocialista társadalom épitését tűzte ki mindkét magyar kommunista párt is) (5) . Az ajánlott cikk ("Tegyünk a szomszéd népek érdemi együttműködéséért!") tanulságaival egyetértek, valóban a nemzetközi nagytőke áll az ellenségeskedések mögött. Az a nemzetközi nagytőke, melyet hűségesen kiszolgál Brüsszel.

Sirály Ida (1)(2)Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2008. március 18 (3) Politikai tézisek, Az Európai Baloldali Párt 2. kongresszusa, 2007. november 25. Prága (megjelent a Világszabadsŕg oldalain is) (4) Támpont, a Munkáspárt 2006 lapja, 2008.mŕrc. (5) Dr. Nagy András válaszol: http://www.munkaspart-2006.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=481&Itemid=52

MSZP-SzDSz koalíció csapda 'segezo' A kormányzó koalíción belüli együttműködésről mond az SZDSZ-t elmarasztaló véleményt

Időszerű témáról mond véleményt „segezo” íméles nicknevű olvasónk. Március 31.-én küldött levelét változtatás nélkül közöljük. (Szerk.) Folyamatosan figyelem a politikát. A baloldal eddigi kormányzásában azt látom, hogy nem vállalja fel egyedül a felelősséget az ország irányításában. Ebben sajnos a választók is beleszólnak, mivel nem sikerült, az utolsó két ciklusban, a parlamenti többséget megszereznie. Az SzDSz nem a korrekt partner. A választók 8%-os támogatottsága mellett a kormányzásból 50%-os beleszólást követel, ha kell zsarolással, viszont a felelősséget már elhárítja magáról. Különösen a Kóka időszak óta. Több ilyen súlyos esetet is lehet felsorolni:

1. Köztársasági elnökválasztás (Szili Katalin ellen vétó, pedig Gönczöt elfogadta az MSZP. ) Kaptunk egy Sólymot.

2. Az új egészségbiztosítási törvény egyedi elképzelés erőltetése.

3. Viselkedési stílusa a miniszterelnökkel szemben, az SzDSz elnök hallgatólagos hozzájárulásával. Hornt már rég vissza kellett volna hívniuk.

4. Népszavazási kudarcért a felelősséget az MSZP-re hárították, pedig az egészségügyet ők felügyelik.

Ettől kezdve én azt szeretném, ha nem is kerülnének be a parlamentbe következő ciklusban, amire nagy az esélyük. Jó lenne a sok kis párt a parlamentbe, a többféle nézet, elképzelés összevetésére, de a demagógia nálunk legyőzi az értelmes vitát és kompromisszumot. Lásd Fidesz. A tömegek rájuk hallgatnak, és nem látnak az orruknál tovább. Pl.: kevesebb adót akarnak fizetni, de többet a közösből kivenni. Számla nélkül vásárolni, de ingyen orvosi ellátást és taníttatást várnak el. Minimálbér mellett zsebbe a fizetést, de magas nyugdíjat. Sorolhatnám, de minek? Amíg a politikai elit nem próbál a saját portáján rendet teremteni ( SzDSz elnökválasztási csalások ), addig nem várható el a "pórnéptől" a korrekt gondolkodás és fogadókészség.

MSZP-SzDSz koalíció csapda

'segezo' A kormányzó koalíción belüli együttműködésről mond az SZDSZ-t elmarasztaló véleményt PUBLIKÁLVA

Időszerű témáról mond véleményt „segezo” íméles nicknevű olvasónk. Március 31.-én küldött levelét változtatás nélkül közöljük. (Szerk.) Folyamatosan figyelem a politikát. A baloldal eddigi kormányzásában azt látom, hogy nem vállalja fel egyedül a felelősséget az ország irányításában. Ebben sajnos a választók is beleszólnak, mivel nem sikerült, az utolsó két ciklusban, a parlamenti többséget megszereznie. Az SzDSz nem a korrekt partner. A választók 8%-os támogatottsága mellett a kormányzásból 50%-os beleszólást követel, ha kell zsarolással, viszont a felelősséget már elhárítja magáról. Különösen a Kóka időszak óta. Több ilyen súlyos esetet is lehet felsorolni:

1. Köztársasági elnökválasztás (Szili Katalin ellen vétó, pedig Gönczöt elfogadta az MSZP. ) Kaptunk egy Sólymot.

2. Az új egészségbiztosítási törvény egyedi elképzelés erőltetése.

3. Viselkedési stílusa a miniszterelnökkel szemben, az SzDSz elnök hallgatólagos hozzájárulásával. Hornt már rég vissza kellett volna hívniuk.

4. Népszavazási kudarcért a felelősséget az MSZP-re hárították, pedig az egészségügyet ők felügyelik.

Ettől kezdve én azt szeretném, ha nem is kerülnének be a parlamentbe következő ciklusban, amire nagy az esélyük. Jó lenne a sok kis párt a parlamentbe, a többféle nézet, elképzelés összevetésére, de a demagógia nálunk legyőzi az értelmes vitát és kompromisszumot. Lásd Fidesz. A tömegek rájuk hallgatnak, és nem látnak az orruknál tovább. Pl.: kevesebb adót akarnak fizetni, de többet a közösből kivenni. Számla nélkül vásárolni, de ingyen orvosi ellátást és taníttatást várnak el. Minimálbér mellett zsebbe a fizetést, de magas nyugdíjat. Sorolhatnám, de minek? Amíg a politikai elit nem próbál a saját portáján rendet teremteni ( SzDSz elnökválasztási csalások ), addig nem várható el a "pórnéptől" a korrekt gondolkodás és fogadókészség.

Miért beszélnek a franciák (is) a vásárlóerő csökkenéséről az euró bevezetése óta? Flora Rossignol kiegeszítés Morva Tamás cikkéhez

Miért beszélnek a franciŕk (is) a vŕsŕrlóerő csökkenéséről az euró bevezetése óta? Először, a vŕsŕrlóerő kalkulŕlŕsŕban a szerepel a lakhatŕs, de a lakŕs vŕsŕrlŕsa nem. Ez utóbbi annak, aki mŕr rendelkezik lakŕssal (hitel nélkül!), emeli vŕsŕrlóerejét, aki nem, annak csökkenti. Az ingatlan ŕrak jelentősen nőttek, vele együtt a lakbérek is. A mŕsodik, a Ťlŕthatóť termékek tůlsůlya. A hŕztartŕsok a nyilvŕnvaló ŕremelkedésre összpontosítanak (élelmiszer, szolgŕltatŕsok, energia, stb.), melyek jelentős mértékben emelkedtek az utóbbi években. Viszont a fogyasztót nem tůlzottan érdekli az olyan technikai eszközök ŕrcsökkenése, mint a digitŕlis készülékeké, mobiltelefon, stb. Harmadsorban, a vŕsŕrlŕsok gyakorisŕga. A nem gyakori vŕsŕrlŕsů eszközök ŕra hiŕba csökken, sůlyuk kisebb, ha a

lakhatósŕg, biztosítŕsok, kölcsönök, közlekedés, adók ŕra emelkedik. Mŕrpedig 2002 óta érzékenyen emelkednek. A negyedik: a fogyasztŕs struktůrŕjŕnak különbözősége. Az alacsony jövedelmű csalŕdokat nyilvŕlvalóan érzékenyebben érinti a pl. az élelmiszerŕrak emelkedése, mert eleve jövedelmük nagyobb hányadŕt fordítjŕk rŕ. Végül, hozzŕjŕrulnak olyan faktorok is, mint a Ťpszichológiaiť. Pl. az euró bevezetésekor rögtön az ŕrak kerekítésével ŕtlagban csak 0,25 %-ban emelkedtek az ŕrak, de a csomagolŕs és innovatív termékek drŕgŕbbak; több generŕció együttélése ritkŕbb jelenség, ami szintén drágít, stb. Vagy a bérek összehasonlítŕsa: kvalifikŕlatlan építőmunkŕs nettó éves bérŕtlaga euróban belga

olasz

spanyol

francia

22 334

12 196

10 933

10 117

Csakhogy a belga megélhetés is drŕgŕbb (nem véletlen a hatŕrmenti össznépi jŕték: nagybevŕsŕrlŕsokat a belga Franciaorszŕgban végez, francia ŕllandó lakhelyet jelent be, aki tud, ezekkel 25-30 % adót és fogyasztŕst spórolhat meg a kisember!). A nagy vagyonnal rendelkező franciŕk viszont a szŕmunkra előnyös belga fiskŕlis paradicsomot vŕlasztjŕk lakóhelyül (míg nŕluk ez adóköteles, Belgiumban nem, itt csak a munkajövedelem adóköteles).

A fogyasztŕs ŕtlagos megoszlŕsa (ŕllami statisztika szerint) 2008. jan.1. Franciaorszŕg: 31,1 % lakŕs, vilŕgítŕs, fűtés, lakŕsfelszerelés, -karbantartŕs 18,1 % élelmezés 15,2 % közlekedés, telekommunikŕció 11,6 % kultůra, szórakozŕs 5,3 % ruhŕzkodŕs 3,6 % egészség 15,1 % egyéb javak, szolgŕltatŕsok Kétségtelen, hogy az euró bevezetése óta az egész Unióban emelkedtek az ŕrak. Az euróövezeten kívül is, mert a font, korona, forint igazodik az euróhoz, tehŕt a brit tendencia is ez (az európai piac egységes!). A Központi Bank azt ŕllítja, nincs inflŕció, hogy szokŕsos trükkje-e, ki tudja… Annyi bizonyos, hogy a bérek nem követik az ŕrak emelkedését és ez az Európai Központi Bank kifejezett kívŕnsŕga, ahogy azt Trichet elnök megerősítette. Csak a francia ŕllam 2002-2006 között minden évben növekvő öszegű, összesen 104,1 milliŕrd eurós adómentességet ajŕndékozott a munkŕltatóknak (= tőkés osztŕlynak) az Accoss-Urssaf 2007. mŕjusi adatai szerint… Sarkozy megvŕlasztŕsakor kijelentette: a vŕsŕrlóerőt szívügyének tekinti. Be is bizonyította: a sajŕtjŕt! Egyébként nem kell irigyelni a munkŕsŕtlagbért (1 399 euró), ahogy mondani szokŕs: ami itt sok, az ott kevés. Csalŕddal, gyerekkel ebből éppenhogycsak meg lehet élni… Ami tény, még a nagyon hivatalos nemzeti statisztikŕk és az Eurostat szerint is: nő a szegénység európaszerte, a nadrŕgszíjat hůzzuk össze – kivéve, ha tőketulajdonosok, menedzserek vagyunk...

Flora Rossignol

Politika A Magyar Gárda jellegéről Nagy László A Magyar Gárda egyértelmű nemzetiszocialista-hungarista beállítottságát bizonyítja az a honlapukon található beszámoló, melyből megtudhatjuk, hogy a félkatonai szervezet Solymosi Eszter tiszaeszlári sírjához szervezett zarándoklatot.

Solymosi Eszter, mint nemzeti hős avagy milyen hagyományokat őriz a Magyar Gárda ?

A Magyar Gárda egyértelmű nemzetiszocialista-hungarista beállítottságát bizonyítja az a honlapukon található beszámoló, melyből megtudhatjuk, hogy a félkatonai szervezet Solymosi Eszter tiszaeszlári sírjához szervezett zarándoklatot. Magyarország történelmének egyik legnagyobb szégyene a sötét középkor hagyományait újjáélesztő XIX. század végi vérvádper, Európa utolsó vérvádpere, melyben a tiszaeszlári zsidó lakosságot tették felelőssé a gyanús körülmények között elhunyt gyermekkorú szolgálólány, Solymosi Eszter haláláért. A nyugati közvélemény felháborodással fogadta azt a zsidóságra zúdított képtelen rágalmat, miszerint vallási célból, rituális gyilkosságot követnek el, hogy keresztény gyermekek vérét vegyék. Ez azért is teljesen anakronisztikus, mert a zsidó vallásban tisztátalannak számít a vér. A tiszaeszlári zsidókat előzetes letartóztatásba helyezték, s bár a per végül felmentéssel végződött, a magyar antiszemita-szociáldarwinista hagyomány kultikus személlyé avatta Solymosi Esztert. A harmincas évek második felében a Szálasi Ferenc vezetésével kibontakozó Hungarista Mozgalom számára is ideális identitásformáló hagyományt jelentett a vérvádper felelevenítése. A hungarista történelemszemlélet alapja a fajelmélet és a totális antiszemitizmus, az aszemitizmus. Gyakorlatilag a német Endlösung, a végső megoldás koncepcióját fogalmazza meg Szálasi A Börtönnapló 1938.nov.10-i feljegyzésében: “Zsidók írmagostul való kiirtása.” Az agresszív propagandaháború jegyében megkezdődött az antiszemita múlt „hőseinek” pártpolitikai jellegű glorifikálása is. A hungarista propaganda és a nyilas “líra” egyik meghatározó figurája Erdélyi József, az antiszemita verseitől hírhedté vált poéta, akinek nevéhez fűződik a korszak egyik legtöbbször idézett és a poéta első nyomtatásban napvilágot látott (1937.aug.2-án jelent meg a Virradat c. folyóiratban) zsidógyűlölő verse, a Solymosi Eszter vére. Politikai felfogásából adódóan Erdélyi a zsidókat teszi felelőssé nemcsak a kislány haláláért, hanem “minden kiontott ártatlan” életért. A vallási antiszemitizmus alaptételéből indul ki, miszerint Jézus a zsidóknak („vérengző bolondok”, „vademberek”) köszönheti keresztrefeszítését és ebből következően Jézus halála megfeleltethető Solymosi Eszter és más ártatlan emberek halálának is: “ ... Minden kiontott ártatlan vér, / s minden kiontott magyar vér, ami foly, / párolgott és virult belőle / idegen trón, élősdi bolt. - / Minden kiomlott ártatlan vér, / harctéren ontott hősi vér, / és munkában csorgott verejték / és megrabolt bér és babér, - / az én vérem is, az anyámé, / a régi libapásztoré: / az ő vére s a meggyalázott / szegény Solymosi Eszteré. ... Hajnalt festek a magyar égre / és felkelő napot veled, / hogy ne vesszen kárba a vérük, / s emléked, árva hajadon, / Solymosi Eszter árva népét / ébressze bátran, szabadon!”

(Erdélyi József a szerzője a korszak egyik legismertebb nyilas indulójának, a Fahne hoch! és a Giovinezza magyar megfelelőjének , a Riadó-nak is. Itt a poéta odáig megy, hogy a zsidót nyíltan „ördögnek” nevezi („a zsidó, az ördög”). A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség felkérésére íródott propagandakölteményt a nyilas zenei kormánybiztos, Operaház-igazgató, Sámy Zoltán zenésítette meg. Ez a vers magán viseli a hungarista költészet minden jellegzetességét: sarokpontjai a fajelmélet, az antiszemitizmus, a szovjet- és bolsevizmusellenesség, a nemzetiszocialista küldetéstudat és a fanatikus hősiesség. Sajnos, Erdélyi József az államszocializmus időszakában ismét érvényesülhetett, mint másodvonalbeli költő: Rákosit és Sztálint éltető versei kivételezettséget és anyagi jólétet biztosítottak számára.)

Solymosi Eszter történetét dolgozta fel a Szálasi környezetéhez tartozó hírhedt nyilas újságíró, Marschalkó Lajos is, nemzetközi botrányt kiváltó Tiszaeszlár c. könyvében. A háborús és népellenes bűnösként elítélt író 1956-ban szabadult a börtönből és 1957 elején Amerikába kapott is kivándorlási útlevelet, de a vérvádperről szóló munkája miatt a Klár Zoltán vezette Az Ember c. lap nyomására kiutasították és visszahurcolták Ausztriába. A német megszállást követően a Sztójay-kormány kultúrideológusai, az államszocializmusban szintén jól érvényesülő Páger Antal filmkormánybiztossal és a könyvégető Kolozsváry-Borcsa Mihály (alias Michail Borcea) államtitkárral az élen, elhatározták, hogy nemzetiszocialista propagandafilmet fognak forgatni a nyilas házmesterréteg körében nagy népszerűségnek örvendő Marschalkó-könyvből. A film forgatókönyvet Patkós György és Dövényi Nagy Lajos (akinek „főműve”, a Tarnopolból indult el c. antiszemita propagandaregény a nyilas kultuszminiszter, Rajniss Ferenc lapjában, a Magyar Futárban jelent meg, folytatásokban) írta, a rendezést szintén Patkós György kapta meg. A Tiszaeszlár felvételeit a háborús helyzet és az idő rövidsége miatt a Sztójay-kormány alatt nem tudták befejezni, ezért a nyilas kormány alatt tovább folytak a forgatások, de végül sohasem tudták befejezni. Igazi antiszemita hangvételű, hungarista propagandafilm lett volna a darab, ha elkészül. A történelmi tanulságok alapján egyértelmű, hogy Solymosi Eszter kultuszát csak a hungarista-nyilas hagyomány vállalja föl, még a jobboldali nemzeti-konzervatívok is élesen elhatárolódnak tőle. A Solymosi Eszter-emléktúra a napnál világosabban bizonyítja a Magyar Gárda nyilas elkötelezettségét és azt, hogy valóban veszélyezteti a magyar demokráciát. Most már csak az a kérdés, vajon a hatalom képviselői mikor ismerik fel az igazságot. Talán még nem lesz késő…

Nagy László



A félkarú Hódos Mátyás Ott ült a félkarú a Duna partján és a semmibe révedve nézte a ráérősen hömpölygő szürke, piszkos vizet. Azon mélázott, hogy ő most tulajdonképpen óriás vagy nem óriás. És egyáltalán, volt-e valaha is óriás vagy sem.

Hódos Mátyás

2007.11.15.

A félkarú

Ott ült a félkarú a Duna partján és a semmibe révedve nézte a ráérősen

hömpölygő szürke, piszkos vizet. Azon mélázott, hogy ő most tulajdonképpen óriás vagy nem óriás. És egyáltalán, volt-e valaha is óriás vagy sem. Némi megelégedettséggel állapította meg, hogy igenis volt ő óriás annak idején. Megvolt mind a két karja. Az egyikkel katonáskodott, a másikkal a földet művelte és vagy hatszáz évig többé-kevésbé rendben mentek a dolgok. Mindenesetre senkinek nem jutott eszébe kétségbe vonni óriás mivoltát. Hanem úgy ötszáz éve az egyik karja sorvadozni kezdett. Nem tudta többé megvédeni magát a rátörő ellenségtől, ha pedig ő fogott valamilyen hadi vállalkozásba, rendre vereséget szenvedett. Így éldegélt sorvadó karral, amíg 150 évvel ezelőtt támadt egy nemzedék, amelyik felismerte, hogy ha így mennek tovább a dolgok abból nagy baj lesz. Egyik vezető politikusuk ki is adta jelszót, amelyikkel mozgásba tudta hozni nemzetét. „IPAR

NÉLKÜL FÉLKARÚ ÓRIÁS A NEMZET!”. Vasút, majd vasutak épültek, Bányák nyíltak. Hazai gyártású gőzhajók szelték a folyók hullámait. Üveg, textil és más manufaktúrák alakultak. Nőtt a mezőgazdaság termelékenysége. Pezsgésnek indult az ország gazdasági élete. Külföldi mesterek telepedtek le a városokban. Fiatalokat küldtek ki Európába képzettséget, tapasztalatokat szerezni. A sorvadozó kar izmosodni kezdett. Európa is észrevette és jóindulattal fogadta a felzárkózást. Nem nagyon tetszett ugyan, hogy az óriás módfelett egocentrikus volt és igencsak szeretett hetvenkedni, de ezt még valahogy elviselte. Másoknál is észrevehető volt ez a kis szépséghiba. XIX. század fordulójára felvirágzott a villamosipar, a gépgyártás, a járműgyártás, a textilgyártás, a malomipar, a bányászat. A filoxera járvány elmúltával ismét erőre kapott a borászat. A fejlődést még az elvesztett háború és a trianoni területrablás sem tudta megállítani. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a legjobban iparosodott részek nagyobb hányada magyar maradt, így az a bizonyos fél kar, bár meggyengült, de mozgékonyságát megőrizte. A II. Világháború szörnyű pusztításait és a jóvátételi terhek viselését meglepően hamar kiheverte a félkarú. Ehhez hozzájárult az is, hogy olyan emberek kerültek az ország vezetésébe, akiknek valóságos mániájuk volt az ipar, és különösen a nehézipar fejlesztése. Új ipari központok, új iparvárosok, új erőművek épültek. Hatalmas fejlődésen ment keresztül a nehézipar, az alumínium ipar, a gépipar, a vegyipar, a gyógyászati gép és eszköz-gyártás, a gyógyszer gyártás, a háztartási gépgyártás, a finommechanikai, az elektronikai és a mikroelektronikai ipar, a bányászat és azon belül az olajbányászat. Kiépült a fejlődés alapjait szolgáló műszaki-tudományos fejlesztő intézmények hálózata. A hajdani félkarú erősebb lett mint korábban. Olyan dolgokra is képessé vált, amelyekről korábban nem is álmodhatott. Létrejött az ipart és a mezőgazdaságot

kiszolgáló kutató-fejlesztő bázis, amelyik ma már csak emlékeinkben létezik. Ez az ipari teljesítőképesség, ha nem is működött mindig, minden elemében hibátlanul, általában megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek és megtermelte a népjólét alapjait, valamint a szükséges import ellentételezését. Új nemzedék jelent meg, amelyik semmire nem becsülte azt, amit apáik, nagyapáik és dédapáik elértek és sikerült nekik új, veszélyes útra téríteni az országot. A nép csak pislogott, értetlenkedett, de nem hallotta meg a veszélyre figyelmeztető hangokat. Iparhoz, gazdasághoz nem konyító filozófusok adták meg az alaphangot „AZ ÁLLAM A LEGROSSZABB TULAJDONOS” feliratú zászló alatt. Meg is kezdődött hamarosan a közösségi vagyon elherdálása, széthordása. Sikerült is ismét elsorvasztani óriásunk egyik karját, miközben a másik karja is észrevehetően meggyengült. Óriásunk előtt nem volt titok, hogy például az USA-ban minden évben mintegy ötvenezer kisebb-nagyobb vállalkozás szűnik meg, közöttük egészen nagyok is. Olyanok, amelyek után a világ bármelyik országa megnyalná mind a tíz ujját. Ezek szerint az Egyesült Államokban minden évben kiderül, hogy a vállalkozások mintegy tíz százalékának tulajdonosa rossz tulajdonos, hiszen a hullámzó, gyorsan változó konjuktúra és egyéb körülmények zátonyra futtatták vállalkozása hajóját. Óriásunk sajnálta a csődbe jutott vállalkozókat, de abban, hogy ez jó vagy sem, nem tudott állást foglalni. Az Egyesült Államoknak nyilván jó, mert ha nem így lenne, megváltoztatnák. A mi gazdaságunk úgy aránylik az USA-éhoz mint a nyuszi az elefánthoz. Nem biztos, hogy ami jó az egyiknek, az a másiknak is jó lesz. Az ország vezetése nem átallott büszkélkedni azzal, hogy nálunk megy a leggyorsabban a privatizációnak becézett szabadrablás. Működő gyárakat adtak el annyi pénzért, ami a munka nélkül maradt dolgozók segélyezésére sem volt elegendő. Ugyanis a gyárakat bezárták, mert az új tulajdonosoknak nem a gyár és terméke kellett, hanem a piac. Erre nem számítottak azok, akik szerint az állam a legrosszabb tulajdonos. A külföldi kézre került kiskereskedelmet elárasztották a gyenge minőségű import árucikkek. Még német gyártmányú fakanalat is árulnak, miközben a hagyományosan azt készítő cigány iparosok a legsötétebb nyomorban tengődnek. Tisztelet és elismerés azoknak a külföldi cégeknek, amelyek termelő ágazatokat, termelői kultúrát hoznak hazánkba, de óriásunk kiálló bordái tanúsítják, hogy az általuk befizetett adók nem fedezik a költségvetés hiányát. Elég csak azt megnézni, hogy mi történt a magyar bányákkal. Valamennyit felszámolták, de úgy, hogy megnyitni azokat többé nem lehet. Lehet, hogy bányáink a 15 USD/hordó korában nem voltak rentábilisek, de azóta az 50-100 USD/hordó ár idején biztosan magasan kifizetődők lennének.. Mi pedig vesszük drága pénzen az olajat meg a gázt, és azok akiknek ezt a képtelen helyzetet köszönhetjük, most sipákolnak az egyoldali energia-függőség miatt! A nagymarosi erőmű építését politikai bolhacirkusszá változtatták a tojásból éppen kibujt bölcsei szegény hazánknak . Ez a kisded játék tízmilliárd dollárunkba került. Akiknek mindezt köszönhetjük, nem bújtak el szégyenükben a birka ólba, hanem ma is az ország elhívatott vezetőinek képzelik magukat

Óriásunk tudja, hogy egyetlen társadalom, egyetlen személy sem fogyaszthat többet, mint amennyit megtermel, mert különben eladósodik, mint például a Magyar Köztársaság. Hát ezért nézegeti szomorúan és reménytelenül elgyengült karjait óriásunk a Duna partján.

Ideje van a változásnak Dr. Bársony László A szerző Debreceni József cikkére válaszolt a Népszabadság 2008.január 31.-i számában. Rendkívűl okosan ír a cigányságról. Írása önállóan is megállja helyét.

Ideje van a változásnak! Népszabadság • Dr. Bársony János • 2008. január 31. http://www.nol.hu/cikk/479563/ Talán kicsit távolról kezdem a hozzászólásomat a Debreczeni József által fölemlített problémákhoz és fölállított tézisekhez (Fejek a homokban, január 12.), de ígérem, hamar elérkezünk a jelenhez.

A szerző kisebbségkutató

Mária Terézia császárnő röghöz kötő rendeletei óta a falu rendi társadalma a falusi cigányságot általában alávetett jöttmentnek tekintette, akinek nem volt jobbágytelke, tulajdona, tartaléka, ki volt szolgáltatva a falu könyörületének és a hatósági erőszaknak. Ugyanakkor az egyes roma és nem roma családok között kialakult patriarchális, aláfölérendeltségen alapuló kapcsolatok állandó munkamegosztási, hitelezési, támogatási és munkacsere-szimbiózist alakítottak ki közöttük. Mindezek alapján a paraszti hagyomány részévé vált a romákkal szembeni felsőbbrendűségtudat és az ezt támogató előítélet-rendszer.

Az iparosodás fölbontotta ezeket a rendi viszonyokat. A szocializmus idején a volt parasztok és cigányok egy sorba kerültek segédmunkásként a városi építkezésekre, gyárakba vagy a szövetkezetekbe. A jogegyenlőség propagandája és a viszonylagosan egyenlő proletárhelyzet a romák tudatában is megérlelte az emancipáció, a jogegyenlőség igényét.

A rendszerváltást kísérő gazdasági válság és a szerkezetátalakítás viszont hazaküldte a városokból a roma és nem roma segédmunkások tömegeit, akik versenyképtelen helyzetbe kerültek. A romák kimaradtak annak idején a földosztásból, így most a kárpótlásból is. Kimaradtak egykor a "nép fiait" fölkaroló mobilizációs akciókból, pl. a népi kollégiumokból is.

A rendszerváltás után eltérő történelmi útjuk következtében nem jutottak termelőeszközhöz, általában nem rendelkeztek pénztőkével, képzettségi tőkével, információs tőkével, kapcsolati tőkével. A rendszerváltás viszont propagandájában, kommunikációjában megerősítette az emberi méltóság, az emberi jogok képviseletét, amelyek szemben állnak a rendi típusú alávetettséggel. Tehát a falusi romák nagy tömegeinek életviszonyaira újból a kiszolgáltatottság és a létbizonytalanság lett jellemző, de a rendi típusú alávetett helyzetet már természetellenesnek tartották, miközben környezetük tudatában ez az igény megerősödött újbóli lecsúszott helyzetük láttán.

A kérdés az, hogy visszaépülnek-e a múlt század elejére még jellemző rendi alá-fölérendeltségi viszonyok (tűzzel, vassal és könnyel), avagy bekövetkezik, folytatódik a falusi cigányság emancipációja, a cigányság behozza történelmileg kialakult hátrányait, versenyképes tudást szerez, tőkéhez jut, megerősödik a középosztálya, leszakadottjai kapaszkodókat találnak a munka, a vállalkozás és a versenyképesség felé.

Az optimista válasz is csak az lehet, hogy mindkét útra jelentős tömegek léphetnek, nem lesz kizárólag fekete vagy fehér az eredmény. Munkamegosztási szempontból mindkét utat integrációnak lehet nevezni, az egyiket egy feudalisztikus viszonyba, a másikat a modern kapitalizmusba. Kérdés, ki akar újból rendi típusú Magyarországot.

A magyar fasizmus, a nyilasmozgalom volt az, amely a magyar nemzet fogalmát nem nemzeti-közösségi, hanem faji, egyben felsőbbrendűségi alapon határozta meg, fajvédelmi háborút hirdetve az alsóbbrendűnek, élősködőnek, kártékonynak hirdetett zsidók, cigányok, nemzetiségiek ellen. Az újnyilasok Magyar Gárdája épp így felsőbbrendűségi tudattal igyekszik megfélemlíteni, idegenné, kártékonnyá minősíteni roma honfitársainkat. Nem általában a - minden embert joggal irritáló - bűnözés, hanem külön a "cigánybűnözés" ellen vonulnak harcba - bűnözőkkel soraikban.

A bűnözés a kriminológia tudománya szerint társadalmi tömegjelenség, az emberiség kultúrájának sajnálatos velejárója. Kiváltó okai között individuális tulajdonságok és társadalmi konfliktusok egyaránt találhatók. A bűn elkövetése személyes döntések láncolatának az eredménye. Így a bűnelkövetés személyes felelősség. Nem köthető népekhez, nemzetekhez, bőrszínhez. Konkrét egyének konkrét bűnéért nem állapítható meg kollektív felelősség. A polgári társadalom és jogrend egyaránt elutasítja az ilyen nézeteket. (Ezért ítéljük el pl. a magyar- és németellenes benesi dekrétumokat.) Nincsenek bűnös népek, nemzetek, csak konkrét bűnelkövetők (és értük felelős konkrét emberek, cinkosok) vannak. Az újnyilasok tehát a polgári jogrendet és társadalmat tagadják a kollektív bűnösség és felelősség tételezésével, és a jogrend helyett a megfélemlítést, a terrort (a vétlenekkel szembeni, felelősség nélküli, "elrettentő" erőszakot) képviselik.

Nem értek egyet Debreczenivel abban, hogy a gárda elleni fellépés esetén elszabadulna a pokol. A jogállam keretei között minden demokratának és jó érzésű embernek fel kell lépnie a társadalom békéje védelmében. Úgy, ahogy Debreczeni is tette korábbi cikkeiben.

Az ország több mint háromezer települése közül kb. kétezerben élnek cigányok. A roma lakosság néhol közösségeket alkot, néhol szórványszerűen, szűkebb családi körökben él. A települések legnagyobb részében a romák általában szociálisan erősen rétegzettek. Vannak gazdagabbak, gazdaságilag jól integrálódott középosztálybeliek, vannak tisztes szegénységben élők, és vannak nagyon szegény, munka nélküli leszakadottak. Ez utóbbi csoportban a romák erősen fölülreprezentáltak. A települések roma lakóinak sorsát (is) jelentősen befolyásolja lakóhelyük földrajzi elhelyezkedése, etnikai arányai, kulturális hagyományai, a romák és nem romák együttélésének története, konfliktusai. A szerencsésebb gazdasági helyzetben lévő és/vagy a hagyományosan együttműködő települési közösségek jobb helyzetben vannak, mint a válságövezetben élő és/vagy sok kezeletlen konfliktust (holokauszt, erőszakos telepdózerolás, kollektív megtorlások, nyílt faji megkülönböztetés, maffiás bűnözés stb.) magukkal hurcoló közösségek. Az etnikai arányok és ezek változásainak sebessége az alkalmazkodóképesség szempontjából jelenthetnek különbségeket. Szinte mindenre és mindennek az ellenkezőjére is lehet példákat mutatni, akár 10-15 kilométeren belül. A települések legnagyobb részében a konfliktusok mindenesetre kezelhetők. Egyelőre.

A helyi szintű konfliktusok távlatos kezelése csak esélykiegyenlítő, központi gazdaság- és településpolitikával, az etnikailag semleges jogállam intézményeinek és tekintélyének erősítésével, a szociálisan ellehetetlenültek segélyezésével és egyben (!) felzárkózási esélyek, munkaalkalmak, színvonalas képzés biztosításával, a helyi konfliktusok partneri, együttműködő rendezésével és az előítéletek oldásával lehetséges. A gyűlölködés, a megfélemlítés, a bűnbakkeresés, az erőszak, a semmittevés, a problémák szőnyeg alá seprése, a bezárkózás nem megoldás.

Debreczeni kifejezetten a cigányokról írja, hogy a rettenetes nyomorban két megélhetési forrás mutatkozik számukra: a segély és a lopás. De mitől mutatkoznának más lehetőségek egy nem cigány számára? Nem a nemzetiségi hovatartozástól, hanem a helyzettől függ, hogy milyen lehetőségek mutatkoznak. Bizony a szélső szegénységben élő, leszakadt társadalmi csoportok gondja volt régebben is, az ma is a lehetőségek ilyen szűkössége. Persze nem csak a szegények lopnak, legfeljebb ők gyakrabban és egyszerre sokkal kevesebbet. Más, sokkal jövedelmezőbb bűnökből viszont a gazdagabbak veszik ki jobban a részüket (pl. az adócsalásból).

Debreczeni szerint a cigányoknak sajátos munkakultúrájuk, tulajdonfölfogásuk lenne, és speciálisan az ő gyerekeik lennének, akik "rendszerességre, fegyelemre, folyamatos teljesítményre, együttműködésre, normatiszteletre a legminimálisabb mértékben sem szocializálódtak".

Nos, a magyarság és a cigányság 600 éve él együtt. Kultúrájuk döntő része közös, sok-sok azonossággal, hasonlósággal. Nem beszélhetünk a cigány kohász, bányász, orvos "eltérő munkakultúrájáról", de a segédmunkáséról vagy a munkanélküliéről sem úgy általában. A tulajdonhoz való viszony sem nemzetiségi sajátosság. Van, aki lop, és van, aki nem, a cigányok és a gádzsók között egyaránt. A szegények között persze arányaiban több cigány van. A gyermekek szocializálását a család, a környezet és a nevelés intézményei, az óvoda és az iskola együttesen végzi. Sok helyen harmonikus folyamatként, sok helyen konfliktusokkal. A magyar iskolarendszer követelményei mára erősen középosztály-centrikusakká váltak, így nagy a konfliktus a szegény gyermekek oktatása körül. Ezt a konfliktust sem helyes etnicizálni, de sok helyen ez történik. Közben pedig tudható, hogy rengeteg cigány család kiválóan látja el szocializációs funkcióit, és sok iskola jó partnerként, eredményesen segíti ezt. Tudnunk kell, hogy az utóbbi húsz évben megszázszorozódott a felsőoktatásban tanuló cigányok száma (habár még mindig igen kicsi ez a szám).

A békés cigány-magyar együttélésnek nincs tisztességes alternatívája. Közös a múltunk, a jelenünk, és a jövőnk is összekötődik. Közös a felelősségünk hazánk s a következő generációk boldogulásáért, békéjéért, országunk versenyképességéért, modernizációjáért, emberséges közállapotaiért.

Nem nyugodhatunk bele, hogy egyes területeken tömeges a nyomor és a kilátástalanság. Abba sem, hogy cigány polgártársainkat arányaiban ez sokkal nagyobb mértékben sújtja. Nem nyugodhatunk bele abba sem, hogy oktatási rendszerünk nem eléggé alkalmas a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére. Az integrált oktatás feladataihoz kevés a pénz, a felkészültség és az elszántság. Nem nyugodhatunk bele abba sem, hogy jogállamunk gyenge, sokszor rosszul funkcionál, terjed az önbíráskodás, jelentős a bűnözés.

A nyomor ellen esélyteremtéssel kell küzdeni elsősorban, nem csak "okosabb" segélyezési politikával, mert abból okos nemigen létezik. Meg kell teremtenünk polgáraink számára a létbiztonság, a munkához jutás és a lakhatási biztonság minimális, elérhető feltételeit. Az integrált oktatáshoz pénzt, (tovább)képzést, hatékony ellenőrző, mérőrendszert kell biztosítani, és világos felelősségi viszonyokat kell teremteni. Az iskola és a szülői ház közötti kapcsolatokat meg kellene erősíteni. Nemkülönben az élet, a vagyon és az emberi méltóság védelmét.

Debreczeni úgy gondolja, hogy a "ballib" értelmiség nem látja az igazi társadalmi problémákat a cigánysággal kapcsolatosan. Ebben téved.

Éppen a cigányság gondjain keresztül lehet a legjobban rálátni hazánk, nemzetünk legfontosabb konfliktusaira és tennivalóira. Itt a legszembetűnőbb a nyomor, a szegénység, a jogállam gyengesége, a bűnözés, az elmaradottság, a forrás- és tőkehiány. Itt nincsenek tompító effektusok. A rasszizmus és az előítéletek felerősítik a meglévő bajok tüneteit. Nyilvánvalóbbá teszik a létező problémákat. Éppen nem a problémák etnicizálása, a rasszizmusantirasszizmus dimenziójának a kiemelése, hanem a bajok gyökereinek, okainak a feltárása és a megoldás keresése jellemzi azokat a "ballib hangadóknak" vélt embereket, akik a leggyakrabban és legkomolyabban szólalnak meg

ebben az ügyben. Kár, hogy Debreczeni az ő írásaikkal még nem találkozott.

Más kérdés persze az, hogy a mindenkori politikai hatalom mennyire veszi komolyan a tudomány, az értelmiség és a "szakma" jelzéseit. A politika a különböző érdekcsoportok küzdelméről, kompromisszumairól is szól a közforrások elosztása körül. Bizony érdekcsoportként eddig nagyon gyengének bizonyultak a szegények is, a cigányok is és a bajokat látó értelmiségiek is.

Ideje van a változásnak!

Sztálingrádra emlékezve forditás franci?ból Quebecbôl (Kanada)érkezett különleges méltatás

Sztálingrád hatása A franciaajkú Roger Romain baloldali web site-jén a sztálingrádi csatŕra emlékeztek hosszú cikkben. A méltatás nem egyedi, még a félbulvársajtó is megemlíti az évfordulót, mint nem csak olyan eseményt, amely az elsô, döntő vereséget mérte a fasiszta Németországra, hanem a szovjet nép emberfeletti hősiességét is kiemelve. Kanadából reagáltak a Romain-cikkre. Olvasása felettébb tanulságos, különösen Magyarországon, ahol ma már szinte csak Ťmegszállásrólť hallani, és szinte hivatalos szintre emelkedett a történelemhamisítás (ahogyan Ukrajnában és Franciaországban is tapasztalható). Íme a ford:ítással együtt: ŤCher monsieur, je viens de lire votre article sur la bataille de Stalingrad. J'en garde toute l'émotion. J'ai 50 ans et quand jétais enfant, mon grand-pčre maternel m'a dit qu'un jour nous devrions dresser ŕ Québec un monument pour l'Armée rouge. Je n'avais pas compris pourquoi... Aujourd'hui, je le sais. Mon pčre est allée en URSS en 1972 lors d'un grand tournoi de hockey opposant le Canada ŕ ce pays. Il en est revenu transformé. Depuis lors, il n'a jamais cessé de parler en bien des Soviétiques et il espčre toujours ŕ 75 ans que les choses iront pour le mieux lŕ-bas. Il ne croit pas que la contrerévolution capitaliste soit coulée dans le béton. ŕ mon tour en 1977, je suis allé ŕ Moscou comme leader étudiant et j'en ai rapporté de vives émotions. J'ai surtout compris que le peuple lŕ-bas n'était pas hostile aux Canadiens ni aux États-uniens. Ils s'opposaient aux politiques des dirigeants de nos deux pays. Maintenant, j'ai étudié la langue russe, je me débrouille assez bien et c'est ma contribution ŕ la solidarité avec les peuples de l'ancienne URSS, car je crois que tôt ou tard, les ponts seront rétablis entre ce pays qui a tant donné et les progressistes du monde entier. Je ne vous connais pas, mais je vous offre mon amitié. Voici les coordonnées de mon site blogue: http://laviereelle.blogspot.com Sincčrement vôtre, Daniel Paquet ť Ť Tisztelt Uram, Éppenhogy elolvastam cikkét a sztálingrádi csatáról, amely mély érzelmeket ébresztett bennem. Most 50 éves lévén gyermek voltam, amikor anyai nagyapám azt mondta, Québecben fel kellene állítani egy emlékművet a Vörös Hadsereg tiszteletére. Akkor nem értettem, miért…

Ma már értem. Apám 1972-ben nagy hoki-turnén járt a Szovjetunióban, ebben a Kanadával ellentétes országban. Átformálva tért haza. Azóta mindig elismerő hangon szól a szovjetekről és 75 évesen is azt reméli, hogy a dolgok egyszer majd jobban mennek náluk. Nem hiszi, hogy a kapitalista ellenforradalom bebetonozódik. Az én sorom 1977-ben jött el, mikor diákvezetőként Moszkvába utaztam. Élénk benyomásokkal jöttem vissza, főként azt értettem meg, hogy az ottani nép egyáltalán nem volt ellenséges sem Kanada, sem az Egyesült Államok népeivel szemben. Csak e két ország vezetőinek politikájával álltak szemben! Most, miután tanultam az orosz nyelvet, és elég jól elboldogulok vele, szeretném kifejezni szolidaritásomat a volt Szovjetunió népeivel, mivel hiszem, hogy előbb vagy utóbb a Ťhidakatť helyreállítják ebben az országban, amely annyi haladást adott a világnak. Nem ismerem Önt, de felajánlom barátságomat. Blog site-om címe : http://laviereelle.blogspot.com Őszinte barátsággal: Daniel Paquetť Ennél szebben talán nem is lehet adózni Sztálingrád emlékének….

Privatizáció orvlövészekkel Lippai Roland A nagy kiárusítás – megrázó dokumentumfilm a közszolgáltatások privatizációjáról 2008.01.17 07:00 http://www.mno.hu

Privatizáció orvlövészekkel A nagy kiárusítás – megrázó dokumentumfilm a közszolgáltatások privatizációjáról 2008.01.17 07:00 http://www.mno.hu/portal/537415# Lippai Roland Jobb lesz, ha elfogadja, hogy a fia meghal – e szavakkal kellett beérnie egy Fülöp-szigeteki asszonynak, miután megpróbált segítséget szerezni vesebeteg fiának az egészségügyi rendszer privatizációja után. Tömegesen kapcsolják le az áramot a szegény dél-afrikai emberek házában, a népnek meg kell vívni a „víz háborúját” Bolíviában, hogy szomjan ne haljon. Képsorok a neoliberális gazdaságpolitika igazi arcáról. Főleg azoknak érdemes megnéznie Florian Opitz A nagy kiárusítás című filmjét, akik a mértéktelen és gátlástan – egyébként globális szinten is tapasztalható – privatizáció valódi következményeire is kíváncsiak amellett, amit a neoliberális gazdaságpolitika iránt elkötelezett kormányok nap mint nap sulykolnak az adófizetők tudatába. A film megrázó képsorokkal, a privatizáció veszteseinek hangján mutatja be, miképpen válhat a víz, az egészség vagy éppen a közszolgáltatás a magánkezekbe játszás után az egyszerű emberek – főképpen a szegények – számára elérhetetlenné. A megrázó dokumentumfilm hollywoodi klisék nélkül ábrázolja az emberi sorsok erodálásának folyamatát, a nagy nemzetközi cégek, illetve pénzintézetek kíméletlen dogmatikusságát, illetve profitéhségét. A budapesti Toldi moziban szinte sokkoló képsorokkal találkozhattak azok, akik szerda este eljöttek a Védegylet szervezésében létrejött vetítésre. Egy anya küzdelme – „Jobb lesz, ha elfogadja, hogy a fia meghal” A Fülöp-szigetek egészségügyi rendszerét az 1980-as években több lépcsőben privatizálták. Az egyik orvos – aki minden egyes nap szembesül a pénztelen betegek kálváriájával – arról beszél, hogy a kormányzat azért nem tud forrást rendelni a rendszerhez, mert a többi között a Világbanknak kell törleszteni a hiteleket. Hogy ennek milyen ára van? Kiderül, hiszen – amint a valóban megrázó képsorokon láthatjuk – az állami kórházakban nem telik lélegeztetőgépre, a válságos állapotban lévő beteget saját rokonai lélegeztetik a nap 24 órájában – egy kézi pumpával. Megtudhajuk: a magánosítás miatt az utóbbi években körülbelül ezer kórház ajtajára került lakat, egy részükre azért is, mert nem volt személyzet. Mintegy 100 ezer ápolónő, illetve 5000 orvos hagyta el az országot egy jobb élet reményében.

Hogy mivel jár az egészségügyi rendszer magánosítása, azt a legjobban talán Miranda esete mutatja meg az elkényelmesedett nézőnek. A manilai asszony 19 éves fiának vesebetegsége miatt legkésőbb 10 naponta dialízisre van szüksége, illetve gyógyszerekre, amelynek költségeit a szerencsétlen asszony csak egy módon teremtheti elő: bolyong az ellátórendszer bürokráciájában, a hatóságoknál, a szenátusban, a képviselőknél és – szó szerint – koldul. Fia gyakorlatilag hétről hétre él, élete azon múlik, hogy édesanyja talál-e időben egy olyan mecénást, aki állja a dialízis, illetve a gyógyszerek költségeit. Itt nem arról kell dönteni, mekkora legyen a plazmatévé képátmérője: az asszony sírva panaszolja, hogy mindössze három darab gyógyszerre telt neki a minap, mert vennie kellett egy kiló rizst is, hogy ne haljanak éhen. „Jobb lesz, ha elfogadja, hogy a fia meghal” – engedték útjára az asszonyt egyik alkalommal a bürokraták. A leszerelt villanyórák Miközben mértéktelenül égetjük odahaza a lámpákat, nem árt, ha felidézzük, amit a dél-afrikai Sowietóban kemény harcot folytató Bongani mutat meg abból a rémálomból, amelyet el kell szenvedniük, amióta az állam 1999-ben privatizálta a villamosenergia-szolgáltatást. A film képsorai szerint az Escom brutálisan lép felé azok ellen, akik nem tudják kifizetni a villanyszámlájukat. Bongani szavai szerint a magáncégek célja nem az, hogy szolgáltassanak, hanem hogy nyereséget termeljenek a részvényeseiknek. A cég egyik alkalmazottja szakszerűen mutatja be, hogyan kell „leszerelni a villanyórát”, ám annak is tanúi lehetünk, hogy az „áram-visszakapcsoló kommandó” (amelynek Bongani oszlopos, a hatalom áltak sokat zaklatott tagja) miképpen járja a körzetet, és hogyan kapcsolja vissza – a cég szerint illegálisan – az áramot azoknak a nyomorúságos házába, akik nem képesek kielégíteni a cég profitéhségét. Tilos összegyűjteni az esővizet A nagy nemzetközi pénzintézetek szerint minden létezőt magánkézbe lehet adni, hogy az ott „nyereséget fialjon”. Mindent. Ennek egyik eklatáns példája a bolíviai Cochabamában kibontakozó „vízháború”, amely végül az „istenadta nép” győzelmével ért véget. A kormány 2039-ig kötött szerződést egy – mint később kiderült, amerikai – céggel a víz (!) magánosítására. Rövid időn belül 30-300 százalékkal ugrott meg a víz ára a privatizáció után, és mint a városban élő Oscar elmondta, olyan ügyesen szövegezték a törvényt, hogy „még az esővíz gyűjtése” is törvénytelen volt. Ha a képsorok néhány „emlékezetes pillanatot” hívnak elő az érdeklődőből, az nem a véletlen műve: ugyanis a kibontakozó és végül fél évig tartó társadalmi tiltakozást a hatalom rendőrökkel, gumibotokkal próbálta megtörni. Ahogy Budapest utcáin 2006 őszén, itt is megjelennek a rendőrök, teljes harci felszerelésben. Oscar elmondja: a kormányzat orvlövészeket is alkalmazott, a többi között egy 16 éves fiút is megöltek. Európába érve a brit Simon szemével láthatjuk, milyen is az, amikor az állam lemond a vasútról. Milyen nagyfokú erózió indul meg a rendszerben, amely olykor tragédiákhoz, vonatbalesetekhez vezet vagy éppen a szakszervezetek meggyengítéséhez. A mozdonyvezető szerint a brit állam jól kibéleli a magántársaságokat különféle támogatásokkal, akik ugyan kezdetben némi pénzt befektettek, ám valódi, pozitív változást nem hoztak. Mint mondta, manapság a briteknek többet kell fizetniük a vasúti szolgáltatásért, mint a privatizáció előtt. A film megemlíti az úgynevezett washingtoni egyezményt, Florian Opitz úgy véli, hogy a fentebb vázolt folyamatok nem esetlegesek, nem véletlenszerűek. A neoliberális gazdaságpolitikával szemben éles kritikát fogalmaz meg a Világbank volt elnöke, Joseph Stiglitz is. A filmet végignézve nevetségesen és hamisan cseng a Világbank egyik tisztviselőjének kijelentése, mely szerint a pénzintézet a szegények pártján áll. Lenne okunk elkeseredni, ám jobb, ha nem tesszük, mert ugyan a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, a dokumentumfilm is azt bizonyítja: kellő összefogással, kitartással szembe lehet szállni az életellenes döntésekkel, azok hatásaival. Elég csak arra gondolni, hogy a Fülöp-szigeteki asszony minden erejét latba vetve küzd fia életéért, vagy hogy a cochabamai emberek elűzték vizük „közeléből” a gigantikus vállalatot, és ma ők rendelkeznek a víz felett, mert mint egy asszony fogalmazott, a „víz maga az élet”. A dél-afrikai Bongani azt mondta: addig küzd, amíg él. Mert a privatizáció hatással van rá, és hatással lesz gyermekeire is. A forgatás után, 34 évesen, máig tisztázatlan körülmények között azonban meghalt.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén Szerkeszt?ség Megemlékezés a NOSZF évfordulóján (orosz nyelven)

Накануне Великой Октябрьской Социалистической Революции [1]

Мотто: Как велики были ее пороки и добродетели! И те, и другие удивительны, Так как сила оставила на них свою печать. Ох, почему я проснулся? Чтобы, осмотревшись, Лучше понять ничтожество этой эпохи С пороком, скрытым под улыбающимся лицом И со лживой добродетелью привычки. (Имре Мадач. Трагедия человека, Х-ая сцена, прозаический перевод) Данными словами характеризует Имре Мадач Великую Французскую Революцию, приписывая свои мысли Кеплеру, и если все это можно считать верным в отношении к Великой Французской Революции, то еще больше в отношении к Великой Октябрьской Социалистической Революции. „Few Historical events have made so great an impact оn the world as the Bolshevik Revolution” („Мало исторических событий оказали такое огромное влияние на мир, как Большевистская Революцияť. Так, с большими буквами! Samuel H. Baron, Plekhanov. The Father of Russian Marxism, page VII. Stanford University Press, California, 1963.) Выше цитированными словами начинает американский профессор С.Х. Бэрон свою монографию о Плеханове. Сильные стороны или профессиональные недостатки данной монографии не меняют объективность суждения профессора Бэрона. В 1963-ом году он мог позволять себе быть объективным в оценке влияния ŤБольшевистской Революцииť. Величие исторических событий, революций определяется не тем, сколько людей или исследователей признают их значение, а тем, в какой мере и в какой глубине изменили они весь ход истории. После 1917-ого года весь мир стал необратимо иным, чем он был раньше. Именно поэтому продолжаем писать большими буквами название октябрьской петроградской революции 1917-ого года наперекор современной официальной, то есть буржуазной идеологии. Под влиянием Великой Октябрьской Социалистической Революции „экономическая элита” развитых капиталистических стран сделала значительные уступки трудящимся своих стран и поэтому добились успехов рабочие „западных стран” в борьбе за повышение заработной платы, и поэтому смогло возникать и возникло так называемое „государство благоденствия” с участием социал-демократических партий, ставших компромиссными. Сегодня стараются показать Ťгосударство благоденствияť как заслугу социал-демократических партий. Естественно, что борьба местных рабочих играла большую роль в возникновении „государства благоденствия”. Там, где рабочий класс не боролся достаточно энергично за свои политические и экономические права, Ťгосударство благоденствияť не возникло, вернее не было создано. Именно поэтому естественно и то, что теперь, после распада Советского Союза и реставрации капитализма в бывших странах народной демократии, в развитых капиталистических странах идет процесс демонтажа „государства благоденствия”. Так называемая „экономическая элита” принуждает социалдемократические партии участвовать в этом процессе. Так называемые социал-демократические партии теперь делают это, и таким образом они совершают политическое самоубийство. В той мере, как народные массы понимают, что эти партии не защищают их права и интересы, отходят от этих партий, и они превращаются постепенно в незначительные либеральные партии. Буржуазия, вероятно. этого и хочет. Данный процесс происходит у нас на глазах. Другим выбором было бы для них радикализироваться, и возвращаться к первоначальным марксистским позициям, на которых они стояли до 1914-ого года. В этом случае исчезает разница между ними и коммунистическими партиями, но для того, чтобы это происходило практически, коммунистические партии тоже должны делать некоторые теоретические выводы, что и им не удалось делать до сих пор. Однако как бы то не было, из вышеуказанных фактов логически вытекает, что из-под той компромиссной разновидности социалдемократии, которая возникла после второй мировой войны, историческая почва фактически уже исчезла. Есть много людей, которые приписывают демонтаж Ťгосударства благоденствияť и потерю Ťпрежних завоеванийť глобализации и Европейскому Союзу и хотят вернуться в рамки старого национального государства, так как все меры, понижающие жизненный уровень населения, делаются со ссылкой на Европейский Союз. Эти люди видят только поверхность явления. Европейский Союз не с неба свалился на нас, а органически вышел из „общего рынка”, и до тех пор, пока не разложились европейские страны народной демократии и Советский Союз, социальные завоевания и „государство благоденствия” находились в относительной безопасности, и политические пропагандисты капитализма использовали их для рекламы „западного образа жизни”. Причина - не Европейский Союз и глобализация, потому что они сами являются следствием развития капитализма. Конечно, можно бороться против них, и тратить на это много сил, но эта борьба достойна лишь Дон-Кихота, и результатов не будет больше. Никому этого не советуем, хотя знаем, что существуют воинственные люди, и они не будут слушать нас. Их убедит история. Общественные явления сложные, в них происходят параллельно разные процессы, различные, часто противоположные процессы сочетаются и переплетаются, изменения могут иметь несколько причин. Мы должны их отделить друг от друга, анализировать и снова синтезировать их. За процессом,

названным глобализацией, в конечном счете, скрывается развитие техники, и в капиталистических условиях это развитие, конечно, протекает по-капиталистически, именно поэтому надо бороться против капитализма, против капиталистического способа глобализации, а не против глобализации. После всего этого переходим к рассмотрению положения трудящихся бывших стран народной демократии и Советского Союза. Разваленный социалистический путь развития со всеми его недостатками и с огромными достижениями является органической частью их судьбы, из истории. После 17-ти лет капиталистической реставрации мы можем сказать - и с большим основанием можем сказать, чем когда-либо раньше -, что достижения социалистического пути развития современными глазами и с точки зрения народа, выражаясь словами Мадача, являются Ťудивительнымиť, подчеркиваем, что именно с точки зрения народа, то есть демократической точки зрения. (Здесь в скобках заметим, что только тот демократ, кто рассматривает явления с точки зрения народа. ŤСчастье народа, доля его, свет и свобода прежде всегоť, как писал Некрасов когда-то. Кто не понимает это или не хочет понимать, тот может разглагольствовать о демократии сколько угодно, все равно не демократ.) Разве сегодня мы можем представить себе совершенно бесплатное медицинское обслуживание только на том основании, что мы родились гражданами нашего государства, лекарства почти за мелочи, государственные или дешевые кооперативные квартиры за 4-5 лет, а какими долгими казались тогда эти 4-5 лет! Теперь этого нет и не будет, и много другого не будет, что тогда казалось естественным. Может быть, именно то было плохо, что все это казалось слишком естественным, и трудящиеся не понимали, что и потерять можно все это вместе с оклеветанным сейчас Ťкоммунизмомť, который не был даже социализмом, а только ухабистым путем к социализму. Независимо от этого вопрос остается вопросом: почему терпел народ без слов, без протеста, что постепенно отнимают все его социальные права, или если не отнимают, то сильно сокращают их. Один из ответов относительно прост. Народ наивно поверил в то, что социальные права и достижения народной демократии заменяются социальными правами Ťгосударства благоденствияť, и внушали народу, что даже лучше будет потому, что там Ťна западеť пособие по безработице больше, чем зарплата у нас. Даже до сознания большинства народа не доходил тот факт, что на Ťзападеť именно потому существовало Ťгосударство благоденствияť, что мы перешли на социалистический путь развития. Как только удалось реставрировать капитализм у нас, начинался процесс демонтажа Ťгосударства благоденствияť в развитых капиталистических странах. Совершенно естественно то, что европейская Ťэкономическая элитаť, которая определяет ход развития нашей страны, не будет устанавливать Ťгосударство благоденствияť у нас, когда она уже в основном ликвидировала его, и именно в наши дни демонтирует успешно его последние остатки. Разве не логично ли это, наши дорогие наивные соотечественники? После этого совершенно излишне спорить, например, о таких вопросах Ťгде мы испортили смену общества?ť, потому что это не значит ничего иного, чем вопрос: Ťгде мы испортили реставрацию капитализма?ť. Ответ на данный вопрос может быть только один: нигде. Реставрация капитализма успешно завершена, и собственно говоря, не мы сделали ее, мы были и являемся только ее жертвами. Те, которые говорят, что не произошла Ťнастоящаяť смена общественной системы, не знают точно, что утверждают. Смена общественного строя была самая настоящая. Они на самом деле потому недовольны и огорчены, что вследствие капиталистической реставрации не они разбогатели, и не они пришли к власти. Из их зависти вытекает их бескрайная агрессивность. Спорить стоит и надо о другом. Однако прежде чем перейти к следующему вопросу, надо подвести некоторые итоги. Великая Октябрьская Социалистическая Революция принесла решающие и положительные изменения в жизни трудящихся там, где началось социалистическое развитие, так как трудящиеся массы достигли таких социальных завоеваний, как никогда раньше, но революция принесла значительные результаты и в жизни ряда европейских капиталистических стран, в которых трудящимся удалось добиться очень значительных социальных завоеваний, потому что капитал в страхе от социализма вынужден был сделать уступки. И наоборот, демонтаж социализма привел к противоположным последствиям, капиталистическая реставрация поставила в значительно худшее положение не только народы бывших стран народной демократии и Советского Союза, но и народы развитых капиталистических стран. Следовательно, основной вопрос заключается в том, почему стала возможной капиталистическая реставрация, где мы ошиблись, что мы делали не так. На этот вопрос существует старый, распространенный ответ. "Ленин виноват, потому что он торопил изменение тогда, когда условия еще не созрели." Данный ответ во всех отношениях является поверхностным. Первый, и один из самых важных недостатков этого утверждения, что, не высказывая открыто, оно фактически исходит из того философского предположения, что великие личности делают историю. Несомненно, великие личности имеют роль в историческом процессе, но роль сводится в лучшем случае к открытию и без того необходимого действия, к поискам более или менее оптимального решения уже назревших задач. Их деятельность придает конкретную окраску историческому процессу. Кто знает историю русского и международного рабочего движения и развитие их теории, тот знает, что концепция, которая сейчас известна как концепция Ленина, существовала до появления Ленина на исторической сцене. А если рассматриваем исторические события, то не существовала и не могла существовать такая историческая личность, которая, еще не обладая властью, была способна произвольно управлять массами, могла принуждать массы действовать по своему желанию. Если миллионы шли за Лениным, следовали ему, то это происходило только потому, что он ясно формулировал и высказал то, что трудящиеся массы сами

смутно чувствовали и думали. Не Ленин сделал Великую Октябрьскую Социалистическую Революцию, а пролетарские и крестьянские массы, надо понять это. Кроме того, у революции не один руководитель был, а целый генеральный штаб. Члены Ťгенерального штабаť уже до революции имели за собой значительную литературную (публицистическую) деятельность и огромный опыт в революционном движении. Все они были очень образованные, сросшиеся с народом интеллигенты, которые отлично знали европейскую культуру. Этот Ťгенеральный штабť имел огромную роль в революции, но все же революцию сделал сам народ, при том очень самостоятельно. Интересным моментом революционной борьбы было участие бывших венгерских военнопленных в Красной Армии за защиту советской власти. Приблизительно сто тысяч венгерских военнопленных вступили в Красную Армию и сражались за победу революции. (См. об этом книгу Антал Йожа, Дьордь Милеи. Непоколебимые сто тысяч, Будапешт 1957, на венгерском языке.) Эти военнопленные не хотели оставаться в России, они хотели вернуться на родину, и только потому вмешивались в борьбу, что не могли равнодушно смотреть борьбу русского народа против угнетателей. Они сражались за правду, как они пели в сильно измененном венгерском тексте революционной песни: ŤВстаньте, товарищи в ногу, Смело, товарищи! В ногу!ť они сражались потому, что знали, Ťчто только на их стороне находится единственная правдаť. По нашим сведениям еще нигде и никогда ни один народ в истории не боролся за свободу другого народа в такой пропорции, так бескорыстно и так добровольно. Сыновья венгерского народа считали своим делом победу идей Великой Октябрьской Социалистической Революции. Автор этих строк узнал все это не из книг. В детском возрасте он жил по соседству двух старых венгерских красноармейцев. С третьим венгерским красноармейцем он познакомился уже в Ленинграде в 1957-ом году. Его жена тоже венгеркой была, он уже не помнит, как она попала в Россию. Они жили на Васильевском острове. Они читали полное собрание стихотворений Шандора Петьофи как библию. Сто тысяч человек, целая армия, которая готова жертвовать жизнью за правду, за правду народа! Если бы сегодня жили сто тысяч таких людей в Венгрии! Неудивительно, что присоединился к ним великий чешский писатель Ярослав Гашек, он редактировал их газету Roham (Атака). (Гашек знал венгерский язык.) Если эта вера, эта преданность сохранились бы в наши дни, то все дьяволы ада не были бы способны реставрировать капитализм ни в России, ни в Венгрии, но они не сохранились. А теперь вернемся к событиям. С историей 6/7-ого ноября наши читатели могут познакомиться из сжатого изложения Л.Д. Троцкого, которое мы прилагаем на русском и венгерском языках. Мы выбрали воспоминания Троцкого потому, что он руководил восстанием из Смольного. После победы восстания II съезд советов, как полный обладатель власти, выбрал первое по-настоящему народное, то есть демократическое правительство XX века. То, что какое-нибудь правительство демократическое или нет, не является вопросом пустых фраз или выборных ухищрений. Первое советское правительство было выбрано не военным восстанием, а вторым всероссийским съездом рабочих, крестьянских и солдатских депутатов. То, что рабочие и трудящиеся крестьяне составляют сам народ, не подлежит сомнению, и их правительство является народным, то есть демократическим правительством. Демократия есть народовластие. Мы сообщаем имена состава первого Совета Народных Комиссаров на основе воспоминаний Н.К. Крупской. Имена Совета Народных Комиссаров, выбранных 8-ого ноября 1917-ого года: Председатель В.И. Ленин 1870 - 1924 Народный комиссар (в дальнейшем н.к.) по внутренним делам А.И.Рыков 1881 - 1938, репрессирован Сталиным Н.к. земледелия В.П.Милютин 1884 - 1937, репрессирован Сталиным Н.к. труда А.Г.Шляпников 1885 - 1937, репрессирован Сталиным Комитет по делам военным и морским в составе: а) В.А. Антонов-Овсеенко 1883 - 1939, руководитель штурмом Зимнего Дворца, репрессирован Сталиным б) Н.В. Крыленко 1885 - 1938, репрессирован Сталиным в) П.Е. Дыбенко 1889 - 1938, репрессирован Сталиным Н.к. по делам торговли и промышленности В.П. Ногин 1878 - 1924

Н.к. народного просвещения А.В. Луначарский 1875 - 1933 Н.к. финансов И.И. Степанов-Скворцов 1870 - 1928 Н.к. по иностранным делам Л.Д. Троцкий 1879 - 1940, стал жертвой покушения, совершенным по указанию Сталина в Мексике. Н.к. юстиции Г.И. Ломов-Оппоков 1888 - 1938, репрессирован Сталиным Н.к. продовольствия А.И. Теодорович 1875 - 1937, репрессирован Сталиным Н.к. по делам почты и телеграфа Н.П. Авилов-Глебов 1887 - 1937, репрессирован Сталиным Н.к. по делам национальностей И.В. Сталин 1879 - 1953 Народного комиссара на место комисии путей сообщения не выбрали. Если посмотрим список имен первого советского правительства, то мы видим, что из 15-ти выбранных комиссаровэ10 были казнены по указу Сталина, между 1937 и 1940 годами, четыре умерли естественной смертью до 1937-ого года, включая сюда и Ленина, а после 1940-ого года только зачинщик казни десяти народных комиссаров, Сталин остался в живых, и стал первым руководителем Советского Союза, но этот Советский Союз уже не был тем государством, каким он родился 7/8-ого ноября 1917-ого года. Какая судьба настигла бы тех, которые умерли естественной смертью до 1933-ого года, трудно догадываться, только в случае Луначарского можем позволить предположение, что он попал бы на список жертв Сталина. В 1919-ом году Луначарский в одной из своих статей назвал Троцкого вторым вождем русской революции после Ленина. (А.Луначарский. Лев Давыдович Троцкий, в кн. Силуэты, Москва, 1991. стр. 350.) Луначарский закончил свою статью тем, что Ленин и Троцкий очень хорошо дополняют друг друга. В данном случае Луначарский выразил не только свое, но очень распространенное мнение. С точки зрения Сталина нельзя было совершать большее преступление. Отчасти этим объясняется тот факт, что он после того, как захватил власть в свои руки, так маниакально принудил всю страну поставить свой портрет возле портрета Ленина. Сталинский произвол не ограничился только членами первого советского правительства, он пронизал весь государственный аппарат, армию, коммунистическую партию. Сталин почти совершенно обезглавил революцию, со всех мест, со всех уровней удалил генеральный штаб революции, марксистскую интеллигенцию. В одной юбилейной статье невозможно перечислить даже самые важные факторы сталинских искажений, и поэтому мы не пытаемся делать этого. Выделим только один из факторов. Изменился характер власти и ее структура. Советы являлись органами власти заводов, заводских коллективов или учреждений, так или иначе связанных с производством, а в деревне трудящихся сельских коллективов, следовательно, они соединили экономическое управление с политической. Политическая власть органически выросла из производственной структуры общества, управление учреждениями в области культуры, образования было организовано по этому же принципу. Все было построено на самоуправлении и самодеятельности. Эта система предполагает общественную собственность на средства производства, а в сельской местности как минимум то, чтобы земля принадлежала крестьянам. Если работники имеют непосредственное влияние на производство, на работу своего завода или учреждения, если они свободно выбирают руководство на месте работы, и могут снять руководителей, если они плохо работают, то свободно может проявляться способность каждого человека, каждой личности. В перспективе эта система управления является самой эффективной, так как в случае необходимого опыта она обеспечивает оптимальное решение. С другой стороны, в условиях современного уровня производительных сил только эта система соответствует достоинству и свободе, потому что ликвидирует наемное рабство.А сталинские изменения прямо противоположного толка:подчинить производственную структуру с производственной демократией жесткой централизованной политической структуре и в сельском хозястве , и в промышленности , в науке. В современных капиталистических условиях рабочий физического или интеллектуального труда

является свободным в личной жизни, а на работе он простое средство, инструмент, которого используют, пока он нужен, и увольняют или выбрасывают на улицу, когда не нужен или не нравится руководству. Так как для рабочего человека место работы обеспечивает материальные условия его существования, потеря работы может приводить к роковым последствиям, личной гибели или гибели всей его семьи. Это состояние наемного рабочего является основной причиной постоянного страха, стресса, беспредметной боязни неожиданной опасности, которая в любое время может настигнуть каждого. Это логичное для современного общества психическое состояние хотят некоторые врачи лечить лекарствами, а это невозможно, так как причина находится в обществе, а не в организме человека. Социалистическая революция и советская система устранили вышеуказанное положение вещей. По настоящему советская система управления в исторической перспективе может функционировать без политических партий. Осуществленный Сталиным и его последователями переворот изменил возникшую в ходе революционных событий систему экономического и политического управления. Руководство заводов и других учреждений было назначено сверху, а не выбрано, советы выбирали не по месту работы, а по месту жительства, и их функция фактически сводилась к выполнению указаний, полученных сверху. Руководство колхозов, организованных в 30-ые годы, было выборным, но их самостоятельность была только формальной, фактически они тоже находились под государственным управлением. Вследствие всего этого не могла проявляться, осуществляться та огромная движущая сила, которая была скрыта в миллионах свободных, творческих людей. То общество будет самым эффективным и экономически, которое обеспечивает развитие творческих возможностей всех своих членов. В сталинской системе все становились чиновниками. Эта сверхцентрализованная система управления сделала возможной концентрацию экономических средств в самых важных областях, но она функционировала очень расточительно. Трудящиеся, как граждане государства, по-прежнему остались собственниками средств производства, но они не ощущали это непосредственно в собственной судьбе, они становились снова служащими. Несмотря на то, что государственная собственность только отвлеченно была собственностью рабочих, она обеспечивала огромные преимущества для всех трудящихся. Общественная собственность была основа бесплатного и постоянно развивающегося медицинского обслуживания, бесплатного образования на всех уровнях, целой сети социальных учреждений (санаториев, домов отдыха, детских лагерей и т.п.), системы учреждений культуры, (библиотеки, издательства, дома культуры, спортивные организации и т.п.). В связи с этим здесь необходимо отметить, что даже искаженная Сталиным советская система огромные деньги выделяла на то, чтобы шедевры мировой литературы были переведены на русский язык и на другие языки народов Советского Союза. В Советском Союзе была книга самая дешевая и там было больше всех читателей. Уже до 1953-ого года были переведены на русский язык все стихотворения Шандора Петьофи, и очень долгое время это было единственный полный перевод его стихов. В наши дни вышел полный перевод стихотворений Ш. Петьофи и на китайском языке, но мы не могли проверить это известие. Все это не мешало бы знать и помнить венгерским крикливым националистам. Культура перестала быть товаром. Все эти факторы вместе объясняют тот факт, что после реставрации капитализма во всех бывших странах народной демократии и Советского Союза судьба народных масс стала несравненно хуже и очень долго не будет лучше, потому что при капитализме не может быть лучше. После этого вернемся к судьбе революционеров 1917-ого года. Они пожертвовали свою жизнь для создания по настоящему демократического и справедливого общества. За это они терпели тюрму, ссылку, эмиграцию, и - что не меньше - бешеную клевету приверженцев капитализма и эксплуатации. Их работа и борьба в начале имели успехи, удалось им заложить основы нового справедливого общества, но спустя некоторое время они стали жертвами сталинского искажения созданного ими общества. Жертвами сталинского произвола становились прежде всего настоящие коммунисты, а именно сталинского произвола, а не коммунизма, который еще нигде не существовал. Враги социализма и справедливости хотят их трагическую жизнь использовать против идеалов социализма, клеветнически утверждая, что они стали жертвами коммунизма. Их судьба была глубоко трагична, и официальные апологеты капитализма хотят заставить нас забыть навсегда их имена, их деятельность, их книги. Все же мы можем утверждать, и не без основания можем утверждать, что их борьба, и жертва, их трагедия не были напрасными. Человечество, до тех пор пока будет существовать человечество, никогда не будет отказываться от того, за что они боролись и умерли, от создания справедливого общества. Теперь мысленно склоним голову перед их светлой памятью. И после этого осматримся вокруг себя. Если у нас в Венгрии мы не замечаем ничего, то во многих местах на Земле мы можем видеть то, что венгерский поэт Дюла Юхас выразил следующими словами: И в глубине на наковальне Звенят молотом новой борьбы новые силы: На шумящем вечном потоке Жизни Вперед, встать бравые, смелые! (Прозаический перевод) Гул подземный от ковки жаркой

Новых сил для новой борьбы. Смело в гущу бурлящей жизни Встаньте в строй, кузнецы судьбы! (Художественный перевод Юрия Серова ) Янош Бедьо, Тибор Фоглер, Иван Йони, Даниэль Якоч

[1] Статья была написана в конце октября 2007-ого года

Megszállás? felszabadulás! Kárpáti Sándor A 1945 -ös események átértékelése ellen szólal fel a szerző.

MEGSZÁLLÁS? FELSZABADULÁS!

A II. világháborúban, 1944-45-ben, a Szovjet Hadsereg Magyarországra való bejövetelét hazánk lakossága különbözőképpen ítéli meg. Vannak, akik e történelmi eseményt megszállásnak minősítik, mások viszont felszabadulásnak tartják. A magyar jobboldal az előbbit használja, a baloldal jobbára az utóbbit. Az 1989-90-es rendszerváltásig – bár 1956-ban harsogott a „ruszkik haza!” – a felszabaduláson volt hivatalos, többségi hangsúly, a rendszerváltás óta pedig a megszálláson. Ezeken kívül forgalomban vannak más szóhasználatok is. Budapest felszabadulását ostromnak nevezik. Az utóbbi években a dicsfénytől övezett, a kommunistákat gyűlölő, az oroszokat utáló Márai Sándor e témával foglalkozó regényének címe például Szabadulás. A Kossuth rádióban is ismertetett 1945-ös Napló-jából pedig dokumentumszerű részletességgel kiderül, hogy a neves író a németeket üldöző, bevonuló orosz katonákat megszállóknak tartotta, minthogy a II. világháború történelmi tényét és az azt követő időszakot Magyarország megszállásának tekintette – figyelmen kívül hagyva az akkori idők nemzetközi viszonyait, realitásait. /Arról nem tudok, hogy Márai és követői németországi, és több más ország évtizedekig tartó amerikai jelenlétét szintén megszállásnak nevezik-e?/ Magam tíz éves fiúként, Pécsett éltem meg azokat a napokat, amelyekről Márai Napló-ja szól. Emlékeink, értékelésünk ezért – a hasonlóságok mellett – eltérnek egymástól. Nemcsak az akkori életkorunk, az események helyszínei különböznek, de látásmódunk, megítélésünk is. Érthető, hogy Márai a jól menő kassai ügyvéd gyermeke, a „felvidéki polgárivadék” megszállásnak tartotta a szovjet csapatok bevonulását, mint ahogy az is természetes, hogy én, a portás apa és a takarítónő anya fiaként, sokadmagával, felszabadulásnak tekinti ugyanazt a történelmi jelentőségű eseményt. Máraiék ugyanis veszítettek a Horthy-rendszer bukásával, a magunkfajta emberek és családok pedig nyertek a nyilasok szétverésével, a fasiszta német megszállók kiűzésével, az új élet kialakításának a lehetőségével. Ezért lett – és marad – számunkra ez felszabadulás, de legfőképpen azért, mert ez felel meg a történelmi tényeknek, a valóságnak. Több mint fél évszázad múltán is úgy emlékszem rá, hol és mikor találkoztam az első orosz katonával, mintha tegnap történt volna. 1944. november 29-ét írtunk, ezen a borongós napon szabadult fel Pécs. A németek viszonylag simán, számottevő ellenállás nélkül feladták a történelmi emlékekben gazdag, patinás várost, így nem keletkeztek nagyobb károk. A mi családunk – öcsémmel, bátyámmal, szüleinkkel – a Jószágigazgatói Hivatal Papnövelde utcai épületének szolgálati lakásában laktunk. A jószágigazgató és családja néhány nappal előbb összepakoltak és egy teherautón elhajtottak a nyugati határ felé, Németországba. Hívtak minket is – nyilván cselédnek -, de apám azt mondta, hogy nekünk nincs miért és nincs hova elmenekülni, ezért nem megyünk sehova, maradunk. A vastag falú, erős háznak tágas, biztonságos pincéje volt, ezért itt húzták meg magukat a környék lakói. Azon az emlékezetes reggelen gyanús csönd támadt, csak az ágyúzás tompa dörgései hallatszottak a távolból. A veszélyérzet nélküli gyermeki kíváncsiságtól hajtva egyedül kilógtam a pincéből, hogy a nagykapuból kinézzek az utcára. Ekkor

pillantottam meg a szemközti utcasarkon – úgy 10-15 méterre, a boltos ház fala mellett – egy lopakodó, géppisztolyos, idegen katonát; a másik sarkon pedig a telefonfülke tőszomszédságában azt láttam, hogy egy magyar levente eldobja a puskáját és megadóan, feltartott kezekkel elindul az ismeretlen fegyveres felé. Rohantam le a pincébe, és a bejáratnál elkiáltottam magam: itt vannak az oroszok! Az ijedtségtől összehúzódtak az emberek, de nem kellett sokáig így maradnunk. Néhány perc múlva idegen hangok és dobogások hallatszottak a lépcsőkön, s az ajtóban hírtelen feltűntek a géppisztolyaikat előre tartó, érthetetlen szavakat kiabáló orosz katonák. Emlékezetem és a későbbi elbeszélések szerint azt mondták, hogy mindenki maradjon a helyén, majd gyorsan körülnéztek, s miután sem német, sem magyar katonát és burzsujt nem találtak ott, mindenkit hazaengedtek, ők pedig eltávoztak, mentek tovább. Rövid időre egyedül maradt a családunk a kiüresedett, nagy, emeletes – a sokszobás jószágigazgatói lakást is magába foglaló, gazdasági épülettel, udvarral, gyümölcsöskerttel rendelkező – házban. Amikor szüleinkkel együtt fölmentünk az irodákba, minden úgy volt, ahogy a jószágigazgatóék hagyták. Testvéreimmel sóvárogva nézegettük az íróasztalokon lévő szép papírokat, a hívogató írószereket, színes ceruzákat, anyánk azonban – emlékszem – feltartott ujjával figyelmeztetett bennünket, hogy semmihez ne nyúljunk, mert ha visszajön a jószágigazgató úr, akkor mindent az eredeti helyén kell találnia. Nemsokáig maradtunk magunkra a tágas kísértetházban, mert az orosz parancsnokság egyik részlege itt rendezkedett be. Ettől kezdve mindig élénk sürgés-forgás támadt körülöttünk, szinte együtt éltünk az oroszokkal. Apánkat bevonták a munkákba, anyánk főzött, mosott és takarított, a katonák közül többen ott időztek a konyhában. Attól kezdve, hogy megtudták, nem mi vagyunk a burzsujok, barátságosak lettek hozzánk. Játszottak velünk gyerekekkel, néha dudorásztak, énekelgettek, hoztak élelmet, adtak kenyeret, cukrot. Különösen rokonszenves volt egy idősebb, nagydarab, jószívű katona, a Tyimosa, aki sokat tartózkodott közöttünk, érdeklődött és mesélt, tanított bennünket oroszul, aki később – apám elbeszélése szerint – modelljévé vált a pécsi temetőben felállított emlékmű katonaalakjának. Mi tagadás, kezdetben tartottunk az idegen jövevényektől, a kényszerű együttléttől – bennünk élt a Horthy-korszak belénk táplált szovjet, és kommunistaellenes propagandája, a hírhedt „Magyar Futár", Rajniss Ferenc fasiszta szellemű lapjának hatása -, ám ahogyan múlt az idő, oldódott a félelem, a szorongás, kezdtük megszokni jelenlétüket, minthogy a háborús viszonyokhoz képest elviselhető állapotok jöttek létre. Voltak persze olyan orosz, kirgiz, kazah harcosok, akik kerülgették anyánkat, a szomszédos asszonyokat, „gyűjtötték” a karórákat, loptak és erőszakoskodtak /magyar és német katonák viselt dolgairól az ukrán, belorusz és orosz emberek tudnának mesélni/, de mint hallottuk, ezeket szigorúan megbüntették parancsnokaik. /Tapasztalati tény, hogy a háború, a kölcsönös ellenségeskedés, gyűlölködés – nemzeti hovatartozástól függetlenül – nemcsak felemeli, hőssé avatja, de vaddá változtatja, le is aljasíthatja a katonaruhába öltöztetett fegyveres embereket/. Nem telt el túl sok idő ahhoz, hogy ha lassan és bizonytalanul is, de kezdett kialakulni az új élet. Családunk számára ebben a legfőbb mozzanat az volt, hogy már 1945 elején toborozni kezdték az új, népi rendőrséget. Apám, munkanélküli lévén, beállt rendőrnek /kezdetben civilben, piros-fehér-zöld karszalaggal, puskával teljesítettek szolgálatot/, ám ez olyan tartós munkavállalásnak, sőt hivatásnak bizonyult, hogy onnan is ment nyugdíjba a hetvenes években. Fiai előtt pedig megnyíltak az iskolák kapui, a továbbtanulás lehetőségei. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején pedig KISZ-vezetőként magam is azok között voltam, akik április 4-én és november 7-én elhelyezték virágaikat, koszorúikat a pécsi temető szovjet emlékművének talapzatán. Minthogy nagyapám, apám, anyám, bátyám és öcsém közös sírja is az emlékmű közelében helyezkedik el, minden alkalommal, ha Pécsett járok, kimegyek hozzájuk a temetőbe, és néhány percre megállok, fejet hajtok Tyimosa szobra és társai sírja előtt. S ezt halálomig megteszem, bárhonnan fújjon is a szél.

Budapest, 2008. február 26.

Kárpáti Sándor

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára

Morva Tamás A nemzeti függetlenség és az 1848−49-es forradalom Március 15. régóta nemzeti ünnepünk, a korokkal azonban változott, hogy mit ünnepelünk, hogyan emlékezünk meg róla. A 160. évfordulón a nemzeti függetlenség az a központi kérdés, amelyért érdemes feleleveníteni a múlt eseményeit és áttekinteni mostani helyzetünket.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára A nemzeti függetlenség és az 1848−49-es forradalom Március 15. régóta nemzeti ünnepünk, a korokkal azonban változott, hogy mit ünnepelünk, hogyan emlékezünk meg róla. A 160. évfordulón a nemzeti függetlenség az a központi kérdés, amelyért érdemes feleleveníteni a múlt eseményeit és áttekinteni mostani helyzetünket. A 19. század Nyugat-Európában a kapitalizmus kifejlődésének és a nemzetállamok kialakulásának kora volt, Magyarországot azonban ez a fejlődés még alig érintette meg. A reformkor programjai a modernizációt, a haladást szolgálták, de nem lépték túl a fennálló rendszer kereteit. A változások lassúsága, az uralkodóház elzárkózó politikája, a súlyos elnyomás és elszegényedés általános elkeseredést váltottak ki a népben és a párizsi, a bécsi forradalom hírei kipattantották a forradalom szikráját Pesten is, amelyből megszületett a szabadságharc lángja. 1848 történelmünk nagy és igaz kísérlete volt kitörni a megmerevedett feudális rendszer és a Habsburg uralkodóház szorításából. A gazdaság elmaradottsága és a polgárság hiánya vagy gyengesége rányomta bélyegét az eseményekre. A főnemesség és a rendek többsége csak félelemből, a helyzet kényszere folytán fogadta el a közteherviselést, szüntette meg az úrbért és a papi tizedet. A jobbágyság földhöz juttatása nem történt meg, a paraszt utódok csak közel száz év múltán, 1945ben kapták meg a földet. A forradalom legtudatosabb képviselői, a márciusi ifjúság 12 pontban világos és széles programot fogalmaztak meg, de csak a pergő események sodrában vált világossá a kormányban és a társadalom vezető köreiben, nincs megállás félúton, az uralkodóházzal való alkutól nincs mit remélni. Az uralkodóház nem hajlandó lemondani a Pragmatica Sanktio (1722) rögzítette jogokról, az uralom folytonosságáról, a közös hadügyről, külügyről és a hozzátartozó pénzügyekről. 1848-49 forradalmi küzdelmeiben és szabadságharcában vált világossá az ország vezetői és népe előtt, hogy a nemzeti függetlenség három központi kérdése az önálló hadügy, külügy és pénzügy. Az önálló magyar hadsereg akkor született meg, amikor a bécsi kamarilla ránk küldte Jellasics hadait; – az önálló külügyek jelentőségét későn ismerték fel és Európa lecsendesülése, a magyar forradalom elszigetelődése miatt nem jöhetett létre önálló külpolitika; – az önálló pénzügyek a gazdasági háttér hiányán futottak idővel zátonyra. A hősies harc és számos katonai siker és nem utolsó sorban a bécsi nép felkelése sem tudta megtörni a Habsburgok hatalmát, és 1849 tavaszán működésbe lépett a Szent Szövetség, a cár hatalmas sereget küldött a császár megsegítésére, a bukás elkerülhetetlenné vált. A hűbéri rendszert azonban már nem lehetett visszaállítani, a forradalom és a szabadságharc vívmányaként mégis megszületett a polgári Magyarország, bár a régi uralkodó osztály vezetése alatt és feudális maradványoktól terhelten. Hogyan áll ma a nemzeti függetlenség ügye? A mi korunkat a nemzetköziesedés, a globalizáció jellemzi. A gazdaságban a privatizáció nyomán az ipar, a bank és pénzintézetek, a kereskedelem nagy hányada a transznacionális vállalatok hazai leányvállalatai kezébe került, míg a mezőgazdaságot a szövetkezetek szétverése, a kártalanítás tette tönkre. A külföldtől való kereskedelmi és a pénzügyi függőség is egyre növekszik. A gazdasági függőség politikai függőséggel jár együtt. Az ország törvényes vezetése akarta az EU és a NATO tagságot, csatlakozott más európai intézményekhez is, de a kialakult nemzetközi és belső helyzetben valóban nem volt az országnak más választása. Ugyanakkor van önálló országgyűlésünk és kormányunk, jogunk van elfogadni vagy elutasítani az ország érdekeit érintő intézkedéseket. Miért van az, hogy olyankor, amikor jelentős kérdések vannak napirenden, sem az országgyűlés, sem a kormány nem él ezzel a jogával? Magyarország és az Európai Unió Bármelyik párt vezette a kormányt, bármilyen ellentétek feszülnek a parlamenti pártok között, amikor az EU új alapszerződése vagy az annál csak rosszabb reformszerződés, a múltban a balkáni háború vagy most Koszovó függetlensége, Szerbia végső feldarabolása, az iraki háború és az afgán katonai jelenlét, NATO tervek kerülnek napirendre, az országgyűlésben félreteszik az ellentéteket és egységesen, gyakorta az európai országok között elsőnek vagy elsők között fogadják el az elvárt álláspontot. Nem mindig célszerű frontálisan ütközni, de tudatában kellene lennünk, a jó pontokat csak mi tartjuk számon, a nagyhatalmak csak szigorúan érdekeiket követik a politikában, és ezt nekünk is meg kell tanulnunk. Valamit – valamiért, és nem többet.

A közvéleményben is élnek téveszmék az EU-hoz való viszonnyal kapcsolatban. Ma közhely, hogy a társadalom többsége a rendszerváltás vesztese lett, de az Unióval szemben még a politikai állásfoglalásokban is sok az illúzió. Még nem tanultuk meg, hogy más az a jövőkép, amit magukról adnak, és más a valóság. Már a csatlakozási tárgyalások is Kelet-Európa országait egyenlőtlen helyzetbe hozták. A nyugatiak egyeztetett állásponttal, közös képviselettel vettek részt a tárgyalásokon, a csatlakozó országokkal azonban csak külön-külön, megosztva tárgyaltak, noha számos ponton közös érdekeink vannak. A kohéziós alap, amely az országok gazdasági felzárkózását hivatott szolgálni, a gyakorlatban nem úgy működik. A közös alapokhoz való hozzájárulás mértéke már ebben a költségvetési periódusban is kisebb, mint korábban, és mint mondják 1913-tól még ennyi pénz sem lesz. A gazdasági felzárkózást pedig vagy ipar és agrárvédelemmel, vagy külső anyagi támogatással lehet elérni. A történelmi tapasztalat nem ismer más utat. Az egészségügy, az oktatás, a tudomány, a szociális szükségletek támogatásának leépítése is EU-s követelményként került a kormányprogramba. A „nemzeti” ellenzék sem az Európai Parlamentben, sem idehaza nem bocsátkozik vitába az Európai Unió politikájával, olyankor sem, amikor alapvető nemzeti érdekeket sért, és nem ad programot az ország helyzetéből való kiútra. Ugyanakkor a liberális oldalon sokszor szinte megkérdőjelezik, hogy a nyelvi-kulturális önállóságon túl, időszerű-e egyáltalán a nemzeti függetlenség eszméje, érdemes-e róla beszélni korunkban? Holott az Európai Unió majd csak évtizedek múlva lesz valóság, ha azzá tud válni, a mai helyzetben a látszategység mögött nyilvánvalóak a nagyhatalmak (például Németország, Franciaország, Anglia) eltérő érdekei és törekvései. Jó példa erre a közös valuta. Az euró bevezetése körül nagy a zűrzavar. A forint itthon többet ér, mint amennyit a kereskedelemben vagy a pénzpiacokon adnak érte. Ha a mai helyzetben piaci árfolyamon bevezetik, óriási veszteség éri az országot. A nemzeti valutáról való lemondás tovább növelné a gazdasági függőséget, az államháztartás kötöttségeit, és még bizonytalanabb távlatba tolná el a gazdasági felzárkózást. A valuta fenntartása viszont olyan kényes kérdés feltevését tenné elkerülhetetlenné, hogy mi legyen a fenntarthatatlan magyar adósságállománnyal. Miért a német és miért nem az angol, dán, svéd függetlenség példája áll a parlamenti pártok szeme előtt ebben a kérdésben? A "nemzeti" Járai Zsigmond és Orbán Viktor egy-két éve még folyvást sürgették az euró mielőbbi bevezetését, de semmit sem hallottunk tőlük a hogyanról. 1848 bukásában a forradalom elszigetelődése játszotta a fő szerepet. A nagyhatalmak, elsősorban Anglia és Oroszország a Habsburg uralom fenntartásában volt érdekelt. A bukás belső okai között fontos szerepet játszott, hogy a kis és középnemesség is vonakodott a jobbágyság követeléseit kielégíteni és képviselői, beleértve minisztereket és katonai vezetőket visszariadtak a radikálisabb megoldásoktól, az események során újra és újra a megegyezést keresték a harc következetes végig vitele helyett. A nemzeti függetlenség ügye ma sincs könnyű helyzetben, de egészen másként vetődik fel, mint 1848-ban. Tartópillérei ma is az önálló hadügy, külügy és pénzügy. Tartsuk szem előtt a történelmi tanulságokat, és ne légvárakra építsük politikánkat, védjük nemzeti érdekeinket. A mai globalizálódó világban is ezt teszik a sikeressé válni akaró nemzetek. Morva Tamás

Márciusi tézisek A Világszabaság szerkeszt?sége A nagy változások és keserves megrázkódtatások korát éljük. Ennek következményei beszűrődnek hétköznapjainkba és ünnepeinkbe egyaránt. Sajnos különösen érvényes egyik nemzeti ünnepünkre, Március 15-re.

Márciusi tézisek

A nagy változások és keserves megrázkódtatások korát éljük. Ennek következményei beszűrődnek hétköznapjainkba és ünnepeinkbe egyaránt. Sajnos különösen érvényes egyik nemzeti ünnepünkre, Március 15-re. Már évek óta bizonyos szélsőséges csoportok olyan neveletlenül és kulturálatlanul viselkednek, ahogy átlagos korcsmában sem szabad. Mit tehet a rendes, békés természetű állampolgár ebben a helyzetben? Azt teheti, hogy nem megy oda, ahol olyan emberek vannak, akik az ünnep ürügyén minden áron verekedni, ordibálni, szitkozódni akarnak, hanem otthon ünnepel. Mi is ezt tesszük, írásban ünnepelünk. Március 15-e, annak forradalma, egy nagy összeurópai forradalom része volt, amely Párizsban kezdődött, március

elején több délnémet államban folytatódott, majd kitört a forradalom Bécsben is március13-án, és ennek hírére léptek a forradalmi tettek mezejére Petőfi és a márciusi ifjak felhívására Pest és Buda polgárai. A forradalmi rezgések eljutottak Bukarestig is. Forradalmunk magyar és összeurópai forradalom volt, benne szervesen összeforrt európaiságunk és magyarságunk, európaiságunk, amelyet oly sokszor nem akartak elismerni egyes nyugati politikusok. A szerencsés történelmi véletlenek miatt békés, ünnepélyes, emelkedett hangulatú forradalom volt, szónoklatokkal, szavalatokkal, zenével, mintha csak azt akarták volna bizonyítani, hogy fegyveres harc nélkül is győzelemre lehet vinni egy forradalmat. A forradalmi ifjúság követelményrendszerének három szintje volt: 1. A teljes személyes szabadság, a törvény előtti egyenlőség mindenki számára, annak összes következményével. Ezt a forradalom megvalósította, és ez a követelmény az akkori lehetőségek szerint átment a gyakorlatba is. Az egyenlőség legkövetkezetesebb hívei ebben a kérdésben is a „márciusi ifjak” voltak. Erről írásos bizonyítékunk is van, Szemere Bertalan egyik levele Majláth Györgynek. „1848-ban márciusban, - írja Szemere – mint miniszterjelölt a kormány átvétele végett Pestre küldetvén, elmenék az utasítást adó megyei küldöttségbe … Szőnyegen a választói kérdés forgott, s Petőfi, Vasváry és társai mind a korlátlan egyetemes szavazat mellett célzással szónokoltak. Nem állhatám meg tőlük kérdezni, vajon nem lehet-e attól tartani, miképp ily törvény mellett néhány év múlva a magyar elem a dietán kisebbségben leend. Vasváry és Petőfi nagy hévvel, s némileg szánakodva felelték: ők az embert, csak az embert nézik, nem azt, ki mi fajhoz tartozik” Szemere Bertalan: Összegyűjtött munkái, V. kötet, 150 old., Pest ,1870). Mint látjuk, Petőfi és forradalmár társai össze tudták egyeztetni a nemzeti függetlenség és szabadság fogalmát az általános emberi szabadsággal és egyenlőséggel. Szerintünk másként nem is lehet. 2. Petőfi és társai azonban tudták, hogy a törvény előtti egyenlőség kevés, ez csak akkor jelenthet igazi egyenlőséget, ha alapjául a szociális egyenlőség szolgál, ahol „ a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”. Tehát nem a szegénység egyenlő elosztására gondoltak, hanem egy olyan társadalomra, ahol nincs szegénység, nincs nyomor. Ez az állapot a kapitalizmus körülményei között eddig nem valósult meg, és nem is valósulhat meg. Tudjuk, hogy a leggazdagabb kapitalista országokban is mérhetetlen a távolság szegények és gazdagok között, és létezik embert pusztító kegyetlen nyomor. A szociális egyenlőség követelménye történelmi távlatban már feltételezte a kapitalista társadalom meghaladását, megszüntetését. 3. A szociális egyenlőséget pedig ki kell egészíteni a kulturális értékek megismerésének egyenlő lehetőségével, mindenki számára biztosítani kell képességeinek szabad, teljes kibontakozását, „ a szellem napvilágának kell ragyognia minden ház ablakán”, mert csak ez felel meg az emberi méltóságnak. Ez a harmadik követelmény is feltételezi a kapitalizmus megszüntetését, egy annál sokkal igazságosabb, humánusabb társadalom megteremtését. Petőfinek és a magyar márciusi fiataloknak programja azért lehet még számunkra is program és eszmény, mert a kapitalizmusnál távolabb nézett, mert irányt adott, mert történelmi távlatot nyitott, mert még sokat kell küzdenünk azért, hogy ezek az eszmények megvalósuljanak. Március 15-e, mint ünnep azoké, akik ezeket az eszményeket vállalják, akik meg szeretnék valósítani, a magyar népé és az egész emberiség dolgozóié. Ne engedjük át Petőfi szellemét idegen erőknek. Mivel a magyar forradalom és szabadságharc a magyar szabadság zászlaja mellé a világszabadság zászlaját is felemelte, teljesen érthető, hogy az akkori Magyarország összes szabadságszerető népének fia magáénak érezte ezt a forradalmat és küzdött érte. A szabadságharc elbukott, vezetőinek többsége, ha nem esett el, vagy nem lett fogoly, Kossuthtal az élen emigrációba ment. Így került emigrációba Egressy Gábor is, Petőfi egyik legjobb színész barátja és bajtársa a szabadságharcban. Egressy Gábor Petőfivel végig együtt volt Bem táborában. Éppen ezért dokumentumértéke van Törökországi naplójának. Ezen belül különösen fontosnak tarthatjuk azt a részt, amelyben az emigráció nemzeti összetételét leírja, mert ezt teljesen elfelejtették. „Mert való, - írja Egressy – hogy a Magyarföldet a sorsviszályok Európa minden nyelvű népfajával beülteték … úgy ez az emigráció csakugyan Magyarország kicsinyben. Sőt még az arány is megvan. Van itt magyar, német, tót, lengyel, cseh, rácz, oláh, francia, angol, olasz, görög, örmény, zsidó, cigány …” (Egressy Gábor: Törökországi naplója, Pest, 1851, 63 old.). Ha külső erők és kényszerképzetek szembe nem állítottak volna bennünket azóta, akkor most az lenne a logikus, hogy a fentebb felsorolt népek fiaival együtt ünnepeljünk, mert lenne mit. A forradalmi harcban egymásra találtak az ország nemzetiségeinek legjobbjai. Ha voltak is a szabadságharc alatt komoly nemzetiségi problémák, elsősorban a románok egyes vezetőivel, közvetlenül a bukás előtt Kossuthnak és a haladó román vezetőknek sikerült a kérdéseket elfogadhatóan megoldani. A szabadságharc bukása volt az oka annak, hogy az elért eredmények nem realizálódtak. Ma ismét meg kellene teremtenünk azt az egységet a velünk együtt élő népekkel, amelyet akkor sikerült kialakítani, ha nem is mindenkivel, legalábbis a társadalmi igazságosság híveivel. Európa kultúrájának nagyjai közül többen nyíltan rokonszenvüket fejezték ki a forradalom és szabadságharc iránt. Heine versben emlékezett meg a szabadságharc jelentőségéről, annak bukása után. Csak négy sort idézek ebből a versből: „Ha e szót hallom, „magyarok”, szűknek érzem német zekémet, keblemben tenger kavarog, és mintha trombiták köszöntenének.” (1849 októberében, Kálnoky László fordítása) Marx és Engels a szabadságharc végéig különös figyelemmel és rokonszenvvel kisérték az eseményeket. Marx levelezett Szemere Bertalannal. Érdeklődésük teljesen érthető, maguk is aktív résztvevői voltak a németországi márciusi forradalmi eseményeknek.

A szabadságharc bukása után egész Európában egy hosszú történelmi korszakon át a forradalmiságnak a hullámvölgye következett be. Az 1919-es Tanácsköztársaságig egyetlen korszak hivatalos vezetése sem vállalta teljesen március 15-e eszmeiségét, hiába mondták egyesek, hogy nem engedünk a 48-ból. Ugyanakkor a nép emlékezetében kitörölhetetlenül megmaradt a szociális igazságosság utáni vágy, a teljes anyagi és szellemi egyenlőség óhaja. Ezt fejezték ki legjobb íróink és művészeink 1849-től 1919-ig. Csak az 1919-es Tanácsköztársaság vállalta fel először minden megszorítás nélkül a márciusi ifjúság forradalmi hagyatékát: a jogi, a szociális és a kulturális igazságosság egymástól elszakíthatatlan hármasságát. A Tanácsköztársaság nemcsak vállalta március 15-e hagyatékát, hanem megtette az első intézkedéseket is ahhoz, hogy azok megvalósuljanak. Mivel a Tanácsköztársaságot leverte a külföldi katonai beavatkozás, Petőfi eszményei továbbra is megvalósulatlanok maradtak, sőt a Horthy féle katonai diktatúra a gyakorlatban megszüntette a politikai szabadságjogokat is. Az 1945 után elindult népi demokratikus kibontakozás ismét teljes egészében vállalta március 15-e eszményeit és annak jegyében kezdett fejlődni. Sajnos közben többször megtorpanás következett be a március 15-i és a március 21-i forradalom eszményeinek megvalósításában és sokszor nem értékelték megfelelően sem nemzeti, sem nemzetközi jelentőségüket, ezért ünnepeltük ezeket az ünnepeket csak ifjúsági ünnepként az ifjúsági forradalmi napok keretében. Ugyanakkor hazugság, hogy nem ünnepeltük meg őket. Ugyanígy hiba volt egyoldalúan csak április 4-e jelentőségét hangsúlyozni. Tőlünk távol áll megkérdőjelezni, vagy akárcsak kicsinyíteni a fasizmus fellett aratott győzelem világtörténelmi jelentőségét. A fasizmus felett aratott győzelem napját ma is megünneplik minden olyan országban valamelyik napon, ahol még élnek antifasiszta és demokratikus tradíciók. Nálunk ez a győzelem április 4-én következett be, ezért ünnepeltük ekkor, és ezért ünnepli lélekben ma is minden igazi antifasiszta. Mégis a mai tapasztalatok fényében úgy látjuk, hogy hiba volt, hogy nem ünnepeltük meg mind a hármat piros betűs ünnepként, annak ellenére, hogy a naptárban túl közel állnak egymáshoz. Ha így tettünk volna, ma nehezebb lenne bizonyos erőknek az a törekvése, hogy az egyiket kisajátítsa, a másikat egyszerűen elhallgassa, a harmadikat pedig megrágalmazza. Mára sikerült március 15-ét, mint ünnepet, bizonyos izgága és a bűnözés határán mozgó elemeknek teljesen lejáratniuk. Mindenki számára világos kell, hogy legyen: nekik semmi közük március 15-e magasztos eszmei hagyományaihoz. Március 15-e azoknak az ünnepe, akik ma is vallják a szociális egyenlőség, a társadalmi igazságosság, a politikai szabadság és a kulturális javak egyenlő elosztásának az elvét, azaz vállalját Petőfinek és társainak eszmei örökségét. Mindez vonatkozik március 21-re, és április 4-re is, legfeljebb a különböző történelmi korszakokban különböző lehetőségek nyíltak az eszmények megvalósításához. Április 4-ének ma az a jelentősége, hogy a népi demokratikus korszakban soha nem látott lehetőségek nyíltak a szociális igazságosság és egyenlőség megvalósítására. A magyar dolgozó nép soha olyan jól nem élt, mint ebben a történelmi korszakban, és ez érvényes a dolgozó értelmiségre is, de nemcsak az anyagi javak bősége lett nagyobb. Szélesre tárultak az iskolák, a könyvtárak, a múzeumok, a színházak és a többi kulturális intézmény kapui a dolgozó nép előtt. Petőfi eszményei egyre közelebb kerültek a megvalósuláshoz. Tudjuk, hiszen még többségünkben éltünk ebben a korban, hogy voltak konfliktusok, belső tragédiák és igazságtalanságok is. Ezt nem kell nekünk magyarázni, de az egész történelmi korszak általános, uralkodó tendenciája, mozgásának iránya Petőfi eszméinek egyre teljesebb, egyre nagyobb mértékű magvalósulása volt. A népi demokrácia addig, amíg saját belső logikája szerint fejlődhetett, lépésről lépésre küzdötte le saját hibáit, bontotta le belső korlátit. Nem hiszünk, mert nem hihetünk azoknak az embereknek az őszinte demokratizmusában, akik pont azt a korszakot akarják diktatúrának minősíteni, amelyben a dolgozó nép, azaz a demos a legjobban élt. Természetesen, azoknak az embereknek, akik nagyon szerettek volna munka nélkül jól élni, de nem tehették, a népi demokrácia rettenetes diktatúra volt. Ma, a kapitalista fejlődés 18 éve után ezt sokkal világosabban látjuk, mert világosabban látható, mint bármikor korábban. Napjaink nyomorúságának és tragédiáinak hátterében népi demokratikus korszakunkat csak szebbnek, vonzóbbnak láthatjuk, mint amilyennek akkor éreztük, amikor benne éltünk. A ma élő nemzedékek feladata a március 15-i forradalom eszméinek lángját megőrizni és átadni az utókornak.

A Világszabaság szerkesztősége

Az öt éve folyó iraki "demokratizálás" Dmitrij Makarov Az iraki amerikai agresszió igazi célját és következményeit elemző írás. Az "Argumenti I Fakti" (Érvek és Tények) c. orosz nyelvű lapból átvett írás eredeti nyelven és magyar fordításban.

Az Argumenti i Fakti cikke:

Az öt éve folyó iraki ’demokratizálás’

Dmitrij Makarov keletszakértő

Március 20.-án volt 20 éve, hogy elkezdődött az Irak elleni háború, amelyet az USA és szövetségesei az ENSZ és a világközvélemény tiltakozása ellenére robbantottak ki. Ez a háború ma is tart. A háború következtében nap mint nap több tucat ember hal meg, miközben a világ nyugodtan veszi tudomásul az egyetlen szuperhatalom bűncselekményeit, amelyet nincs, aki megállítson.

Nincs aki tanítson, nincs aki gyógyítson Az Irak elleni amerikai támadás soron következő ötödik évfordulójának előestéjén fölhívtam Bagdadban régi barátomat, hogy megtudjam, hogyan is él. Őszintén szólva nem reméltem, hogy otthon találom. Zuheirnek felsőfokú végzettsége van, Moszkvában az Állami Közlekedési Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, és ilyen emberek, mint ő, aki keresett vasútmérnöki szakmával és két nyelv ismeretével rendelkezik, alig maradtak Irakban. Akinek bármi kis lehetősége volt, hogy elmeneküljön Bagdadból, el is menekült. Öt millió menekült egy harmincmilliós lélekszámú országnak katasztrofális mennyiség. A menekültek száma havonta 100 ezer fővel nő. Az országban úgyszólván nem maradt orvos, tanító, egyetemi tanár, tudós. Azok az értelmiségiek, akik valami okból adódóan nem tudtak vagy nem akartak elmenni, most az utcán cigarettát, üdítőitalt és más apróságot árulnak, mert a mai tanári, orvosi fizetésből jóllakni képtelenség.

Élelem - jegyre A Bagdadból és egyéb veszélyes körzetekből elmenekültek mintegy fele most Irak északi és nyugati tartományaiban él, a másik fele a szomszédos országokban talált menedéket: főként Jordániában, Szíriában, Egyiptomban és Iránban, ahol az iraki menekültáradat következtében igen kiéleződtek a szociális és gazdasági gondok. Az én Zuheir barátom nem akart bárhová is elmenekülni, pedig Bagdadban lakni egyszerűen veszélyes. Testvérbátyját a saját háza kapujában ölték meg, négy árva maradt utána. Egyébkén az iraki ’Kitabat’ internetes honlap adatai szerint Irakban 200 ezernél több ilyen árvaságra jutott család van, az olyan, 1 – 6 év közötti gyerekek száma akik elvesztették az apjukat, anyjukat vagy mindkettejüket, meghaladja az öt milliót. Zuheirnak magának három gyereke van. Ott van még a bátyja családja, akiket szintén csak neki kell eltartania. Ő még fizetést – bár nyomorúságos bért – kap az államtól, noha munkába nem jár, nincs minek: az iraki vasúthálózat, amelynek fél életét szentelte, teljesen le van rombolva. Így aztán megélhetésének fő forrása az a közszükségleti cikkeket forgalmazó kiskereskedelmi cég, ahol ő a könyvelést csinálja. Azon kívül néhány olyan, az irakiak alapvető táplálékát biztosító élelmiszert, mint a rizs, liszt, só, cukor, étolaj, Zuheir és vele együtt az iraki lakosság 90 %-a jegyre kapja. Ezek a leggyengébb minőségűek, nem lehet velük az egész családot jóltartani, mégis Bagdadban makacsul tartják magukat a hírek, hogy a kormány ezeket a szerencsétlen élelmiszerjegyeket is pénzre akarja cserélni, amin aztán alig-alig lehet valamit is vásárolni Irakban: az országos infláció már rég elnyerte a „hiper” előtagot, és az iraki családok 20 százalékának a napi bevétele nem éri el az egy USA-dollárt. Az áramot Irakban naponta egy vagy két órára kapcsolják be. Néha éjszaka is van áram, hogy a megszállók könnyebben tarthassanak házkutatásokat, eszközölhessenek letartóztatásokat. A városokban nem működik a szennyvízelvezetés, a víztisztítás. Az emberek szennyezett vizet isznak, ettől nagyon megnőtt a fertőzéses megbetegedések száma. De ilyen vízből sincs elég. Irakot szeméthegyek borítják, amelyeket nincs ki eltakarítson. - A megszállás öt éve alatt az amerikaiak és szövetségeseik gyakorlatilag megsemmisítették Irak gazdaságát és a kommunális szolgáltatásokat városai többségében. Ténylegesen az USA és szövetségesei a kőkorszakig vetették vissza hazánkat, véli dr. Muhammed Ali al-Hakim iraki tudós és közéleti aktivista. Megsemmisült az összes kőolaj-finomító, Iraknak benzint és más kőolajipari terméket külföldről kell behoznia. Bászrában le lett rombolva az a műtrágyagyár, amely azelőtt számos közel-keleti országba szállította termékeit. Ma Irak még cukrot sem gyárt, mert mindhárom cukorgyárát is elpusztították. Majd’ teljesen tönkretették azt az öntözőrendszert, amelyet az évezredek során alkottak meg Mezopotámiában. Irak még hosszú évekig élelmiszerbehozatalra van kárhoztatva. De nem is ez a legborzasztóbb. Az a szörnyű, hogy az emberek öntudatát rombolják. Egy olyan országban, ahol előbb

nem éltek kábítószerrel, óriási számú kábítószerfüggő lett. Divania és Anbar tartomány azelőtt „arany” rizséről volt híres, amit drágán árultak Beirut, Damaszkusz, Teherán bazárjaiban, most az ópium alapanyagául szolgáló mák és vadkender termeléséről hírhedt. A nagyvárosokban sok nő, hogy enni tudjon adni a gyerekeinek, a prostitúció útjára lép. - Damaszkuszban az iraki prostituáltak a legolcsóbbak – mondta nekem egy szíriai újságíró. – Bármilyen pénzt elfogadnak amit kínálnak nekik. - Hogy valahogyan életben maradhassanak, a sokgyerekes családok kezdték eladogatni a gyerekeiket. Nemrég Svédországban robbant ki botrány iraki kiskorúak ’importja’ miatt.

Olaj – saját zsebre Irak olajkészlete a Szaut al-Irak internetes újság adatai szerint mintegy 115 milliárd hordót tesz ki, ami a világkészletek 15 %-a. De ez sem végleges szám, mivel még nincs a teljes készlet föltárva. Egyelőre a ’fekete aranyból’ származó teljes bevétel az amerikaiaknak, angoloknak és a korrumpálódott hivatalnokok szűk klikkjének jut, amely tagjai Szaddám Husszein alatt Nyugaton éltek, és a megszállók szuronyain tértek haza. A rablás sajátos etalonja lett Hazem as-Saalian volt hadügyminiszter, aki 2004-ben Lengyelországban és Ukrajnában ócskavasat vásárolt modern haditechnika árában, és több mint egy milliárd készpénzt kapott. Azt beszélik, a pénzt alig bírták berakni a repülőgépbe, amelyen Saalian el is tűnt. A mai napig Irakban mindösszesen, ahogy az iraki sajtó állítja, 22 milliárd dollárt síboltak el, és az iraki polgárok igencsak pontosan tudják, ki és mennyit lopott. Vegyünk egy példát. Az iraki sajtóban megjelent egy idáig senkitől sem cáfolt értesülés, hogy Ali Dabbar, volt tanítónak, most az iraki kormány hivatalos képviselőjének, 8 különféle profilú társasága van az Egyesült Arab Emirátusokban, amelyekből sokmilliós bevétele van. Nem tudják-e kitalálni a „zöld zónában”, ahol az iraki kormány székel, honnan vette Ali Dabbar a kezdőtőkét? Nem abból a 22 milliárdból-e, amelyet olyan kitartóan keresnek? Mellesleg ezzel kapcsolatban teljesen érthetetlen, miért engedte el az Orosz Föderáció kormánya Irak 12,9 milliárdos tartozását. Hisz’ sem az iraki népnek, sem a Lukoilnak vagy más orosz olajvállalatnak nem válik hasznára az adósság elengedése. Szó szerint pár napja került nyilvánosságra a hír, hogy az iraki parlament minden tagjának 5 millió dollárt ígérnek, ha elfogadják az olajtörvényt, amely gyakorlatilag lehetővé teszi az amerikai cégeknek, hogy az iraki olaj exkluzív kitermelői és exportőrei legyenek. És még a korrupcióról: az iraki parlament 275 tagja is „menekült”. A „nép választottjai” általában az Emirátusokban, Jordániában vagy Szíriában laknak állandóan, és csak a parlamenti ülésekre mennek Bagdadba, hogy a gazdáiknak megfelelő törvényeket elfogadják. Iraki viszonylatban elképesztő fizetést kapnak, 12 millió dinárt, azaz mintegy 8 ezer dollárt havonta, mindegyiküknek 30 – főleg külföldi - testőre van, akiket az iraki kormány fizet. Nem mindenki tudja, hogy minden kicsit is magas állású hivatalnoknak, ide számítva a minisztereket is, saját, nem hivatalos amerikai, néha izraeli tanácsadója van, az ő tanácsaik meg parancsnak tekintendők. A legfőbb „parancsnokoló” természetesen Ryan Kracker, az USA rendkívüli és nagyon meghatalmazott nagykövete. Különben a „kormányosok” ritkán hagyják el Bagdad „zöld zónáját”, amelyet az amerikai hadsereg bevehetetlen erődítménnyé változtatott.

Bíróság elé a Bush bandával? Hadd emlékeztessek arra, hogy az összes okot, pontosan ürügyet, ami alapján megtámadták és megszállták Irakot, a Bush család fabrikálta. Az iraki diktátort, Szaddám Huszeint az Irán majd Kuvait elleni háborúra is az idősebb Bush elnök és adminisztrációja uszította, Dick Chaney, Ronald Ramsfeld meg a többiek, akik a „papa” nyugdíjazása után az ifjabb Bush adminisztrációjában folytatták a munkát. Ezek vádolták meg Szaddámot azzal, hogy tömegpusztító fegyvereket próbál gyártani, hogy támaszpontokat biztosított Irakban azoknak a terroristáknak, akik 2001. szeptember 11.-én felhőkarcolókat romboltak le New Yorkban. De az egész professzionálisan kidolgozott hazugság volt. Annak oka, hogy az USA 2003. március 20.-án behatolt Irakba, az olaj volt és az is maradt. Százezrek, köztük az Irakban megölt négyezer amerikai értelmetlen halála bosszúért kiált. Az isteni törvények szerint G. Busht és bűntársait a túlvilágon örök ott-tartózkodás várja azon a bizonyos „forró ponton”. De a Földön sajnos nincs, aki ítéletet mondjon a kaland tettestársai fölött. Az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom, és azokat az embereket, akik a Fehér Házból és a Pentagonból kiadták a bűnös parancsokat, nem lehet a hágai

nemzetközi bíróság ítélőszéke elé állítani. A legtöbb, ami fenyegetheti jelenleg azokat, hogy viseljék a politikai felelősséget. Talán az elnökválasztáson számon kérik a republikánus adminisztráción az összes kudarcot, és főleg az értelmetlen iraki háborút. (Ford. Bócz Ferenc)

Пятилетка демократизации Ирака Дмитрий Макаров, востоковед Опубликована: 2008-03-19 00:00:00 Статья из номера №12 от 2008-03-19 00:00:00 20 марта исполняется пять лет со дня начала войны против Ирака, которую развязали США и их союзники вопреки протестам ООН и мировой общественности. Эта война продолжается. Каждый день в ней гибнут десятки людей, а мир спокойно взирает на преступления единственной сверхдержавы, которую некому остановить.

Некому учить, некому лечить Накануне очередной, пятой годовщины американского вторжения в Ирак я позвонил в Багдад своему старому приятелю, узнать, как он живет. Честно говоря, я не ожидал застать его дома. Зухейр имеет высшее образование, закончил в Москве МИИТ, и таких людей как он - с востребованной специальностью железнодорожника и знанием двух иностранных языков, в Ираке почти не осталось. Все, кто имел хоть какую-то возможность бежать из Багдада, бежали. Пять миллионов беженцев для страны с тридцатимиллионным населением - цифра катастрофическая. И каждый месяц число беженцев увеличивается на 100 тыс. чел. В стране почти не осталось врачей, учителей, преподавателей ВУЗов и ученых. Те интеллигенты, кто по разным причинам уехать не смогли или не захотели, торгуют на улицах сигаретами, прохладительными напитками и другой мелочью, поскольку на сегодняшнюю зарплату учителя или врача прокормиться невозможно.

Еда по карточкам Примерно половина тех, кто бежал из Багдада и других неспокойных районов, живут в северных и западных провинциях Ирака, другая половина сосредоточилась в соседних странах: в основном в Иордании, Сирии, Египте, Иране, где в результате наплыва иракских беженцев резко обострились социальные и экономические проблемы. Однако мой приятель Зухейр никуда бежать и не пытался, хотя жить в Багдаде просто опасно. Его родной брат был убит в прошлом году прямо на пороге своего дома, сиротами остались четверо детей. Кстати, по данным иракского интернет-сайта ŤКитабатť таких осиротевших семей в Ираке насчитывается более 200 тыс., а число детей в возрасте от одного до шести лет, потерявших отца или мать, или сразу обоих родителей, - более пяти миллионов. У самого Зухейра трое детей. Плюс семья брата, которую он также вынужден содержать. От правительства мой товарищ получает, пусть и мизерную, но зарплату. Хотя на работу не ходит, незачем: вся железнодорожная сеть Ирака, которой он отдал полжизни, практически полностью разрушена. Так что основным источником его существования стала оптовая фирма бытовых товаров, где он ведет бухгалтерию. Кроме того, некоторые продукты, составляющие основу питания иракцев, такие, как рис, мука, соль, сахар, растительное масло, Зухейр, а вместе с ним еще 90% населения Ирака получает по карточкам. Продукты самого низкого качества, прокормить ими всю семью невозможно, но в Багдаде ходят упорные слухи, что правительство планирует заменить и эти несчастные карточки деньгами, на которые в Ираке трудно что-то купить: инфляция в стране давно получила приставку Ťгиперť, и доходы 20% иракских семей составляют менее одного доллара США в день. Электричество в Ираке подается на час или два в день. Но иногда его подают ночью, чтобы оккупантам

удобнее было проводить обыски и аресты. В городах не работает система канализации, очистки воды. Люди пьют грязную воду, от чего резко повысился уровень инфекционных заболеваний. Но даже такой воды не хватает. Ирак завален горами мусора, который некому убирать. - За пять лет оккупации американцы и их союзники практически уничтожили экономику Ирака и коммунальное хозяйство большинства его городов. Фактически США и их союзники вернули нашу страну в каменный век, считает иракский ученый и общественный деятель д-р Мухаммед Али аль-Хаким. Разрушены все нефтеперерабатывающие заводы, Ирак вынужден импортировать бензин и другие продукты нефтепереработки! В Басре уничтожен завод по производству удобрений, которые раньше экспортировались во многие страны Ближнего Востока. Сегодня Ирак не производит даже сахара, поскольку все три завода по его производству также уничтожены. Почти полностью разрушена система ирригации и орошения, которая создавалась в Междуречье в течение тысячелетий. На долгие десятки лет Ирак обречен ввозить продовольствие. Но даже не это самое страшное. Страшно то, что разрушается сознание людей. В стране, где наркотики не употреблялись, появилось огромное количество наркоманов. Провинции Дивания и Анбар, славившиеся своим Ťзолотымť рисом, по высокой цене продававшимся на базарах Бейрута, Дамаска, Тегерана, теперь Ťславятсяť опийным маком и коноплей. В больших городах женщины, чтобы прокормить детей, идут на панель. - Иракские проститутки в Дамаске - самые дешевые, - сказал мне сирийский журналист. - Они согласны на любые деньги, которые им только предложат. Чтобы как-то прожить, многодетные семьи стали продавать детей. Недавно в Швеции был скандал, связанный с Ťимпортомť из Ирака малолеток.

Нефть - для своих Запасы иракской нефти, по данным сайта ŤСаут аль-Иракť, составляют порядка 115 млрд. баррелей или 15% мировых запасов. Но даже эта цифра неокончательная, поскольку полностью запасы не разведаны. Пока все доходы от экспорта Ťчерного золотаť получают американцы, англичане и небольшая кучка коррумпированных чиновников, большая часть которых при Саддаме Хусейне жила на Западе и вернулась в Ирак на штыках оккупантов. Своеобразным эталоном воровства стал бывший министр обороны Хазем аш-Шаалян, купивший в 2004 г. в Польше и на Украине металлолом по цене современного оружия и заплатив за него больше одного миллиарда Ťзеленыхť. Говорят, эти деньги едва втащили в самолет, на котором Шаалян и сбежал. Всего же на сегодняшний день в Ираке, как утверждает иракская печать, украдено 22 млрд. долл., и граждане Ирака вообще-то прекрасно знают, кто и сколько украл. Вот один пример. В иракской печати появилось пока никем не опровергнутое сообщение о том, что бывший учитель Али Даббар, ныне официальный представитель иракского правительства, владеет в ОАЭ восемью компаниями разного профиля, приносящими ему многомиллионные доходы. Не догадываются ли в ŤЗеленой зонеť, где заседает иракское правительство, откуда Али Даббар взял начальный капитал? Не из этих ли 22 млрд., которые так упорно ищут? В этой связи, кстати, совершенно непонятно, зачем правительство РФ Ťскостилоť Ираку долг в 12,9 млрд. долл. Ведь ни иракскому народу, ни ŤЛукойлуť и другим российским нефтяным компаниям прощение долгов пользы не принесет. Буквально несколько дней назад стало известно, что каждому депутату иракского парламента обещано 5 млн. долл. в случае принятия закона о нефти, который фактически позволит американским компаниям стать эксклюзивными добытчиками и экспортерами иракской нефти. Кстати, о коррупции: 275 членов иракского парламента тоже Ťбеженцыť. Постоянно Ťнародные избранникиť живут, как правило, в Эмиратах, Иордании или Сирии и наезжают в Багдад только на сессию, чтобы принять законы, угодные их хозяевам. Они получают, бешеную по иракским меркам зарплату: 12 млн. динар, то есть около 8 тыс. долл. в месяц, каждый из них имеет по 30 охранников, в основном иностранцев, содержание которых оплачивает иракское правительство. Не все знают, что каждый мало-мальски высокопоставленный чиновник, включая министров, имеет при себе неофициального американского, а иногда израильского советника, и их советы равносильны приказу. Но главный Ťприказчикť это, конечно же, чрезвычайный и очень полномочный посол США Райан Крокер. Впрочем, Ťрулевыеť редко выезжают из Ťзеленой зоныť Багдада, превращенной американской армией в

неприступную крепость.

ŤБанду Бушаť под суд? Остается лишь напомнить, что все причины, точнее, поводы, по которым США напали на Ирак и оккупировали его, были сфабрикованы семейством Буша. На войну против Ирана, а затем и против Кувейта иракского диктатора Саддама Хусейна спровоцировал президент Джордж Буш-старший и его администрация: Дик Чейни, Рональд Рамсфельд и другие, которые, после ухода Ťпапыť на пенсию, продолжили свою работу в администрации Буша-младшего. Они обвинили Саддама в попытках создать оружие массового уничтожения и открытии в Ираке баз террористов, которые уничтожили небоскребы в Нью-Йорке 11 сентября 2001 г. Но все это было профессионально сфабрикованной ложью. Подлинной же причиной вторжения США в Ирак 20 марта 2003 года была и остается нефть. Напрасная смерть сотен тысяч людей, включая и 4 тысяч убитых в Ираке американцев, вопиет о возмездии. По законам божеским, Дж. Буша и его приспешников на том свете ждёт вечное пребывание в известной Ťгорячей точкеť. Но на земле судить виновников авантюры, увы, некому. США являются единственной сверхдержавой, и людей, отдававших из Белого дома и Пентагона преступные приказы, нельзя привезти в кандалах в Международный суд в Гааге. Максимум, что им пока грозит – это понести политическую ответственность. Возможно, на выборах президента простые американцы спросят с республиканской администрации за все провалы, и в первую очередь – за бессмысленную войну в Ираке.

Tibet: a szálka és gerenda geopolitikája Michel Colon Alaposan dokumentált cikk a tibeti eseményekről és hátterükről.

Mŕrc. 14-én Lhasszŕban zendülés tört ki, mely a vilŕgon mindenfelé alkalmat kínŕlt kínai rendőrség, katonasŕg bevetése elleni tiltakozŕsra. Michel Collon (B) közzétette a hivatalostól eltérő reagŕlŕsokat. (Fordítŕs) Tibet: A szŕlka és a gerenda geopolitikŕja ( George Stanechy írása) 2008.mŕrc.29. ŤMinden alkalommal, mikor az ůgynevezett Nyugaton kívül utazom, meglepődöm azon, hogy mennyire hatŕstalanok értekezéseink és propagandŕnk. Földrajzi területünkön kívül semmi hihetősége. Csak a nyugati hadseregek ŕltal védett kasztok körein belül, természetesen.ť Georges Stanechy, hivatŕsos nemzetközi fejlesztési szakember, detronizŕlja a nyugati nagyravŕgyŕst morŕlis leckét adva…

ŤLatin-Amerikŕban, Ázsŕban, Afrikŕban a demokrŕciŕról és az emberi jogokról szóló leckéinket, melyeket annyira szeret politikŕnk és sajtónk, nem veszik komolyan. ‘Kétszínű kettős nyelvezet‘, ezt mondjŕk leginkŕbb, ha udvariasak akarnak maradni. Mŕs lŕtŕsmód? Inkŕbb geopolitikai fejlődés, mélységi hullŕm, ami egyre magasabb a nyugati ‘kettős standard’ ellen, hogy a közkedvelt angol kifejezéssel éljek. Egyik legmélyebb tapasztalatomat a felborult perspektívŕról akkor szereztem, mikor kínaiakkal vacsorŕztam együtt a Kínai Népköztŕrsasŕgban. Szimpatizŕltam velük, együtt dolgoztunk különböző befektetési terveken (1), közös munkŕnkat befejezendőnek szántuk a vacsorát. Az étkezés végén, a bizalom és szimpŕtia kölcsönösen kialakult, így megkockŕztattam a kérdés feltevését, mit gondolnak arról, amit Nyugat rendszeresen a szemükre hŕny Tibetről. Vŕlaszként először is hatalmas kacagŕs tört ki, majd egyikük –megdöbbentő nemzetközi tapasztalattal és kultůrŕval bíró hierarcha – vŕlaszolt: Ť... Tibet? Ezt a vidéket mi hůztuk ki abból a nyomorból, amibe a buddhista teokrŕcia süllyesztette. Bouddha, évszŕzados nyomor, tudatlansŕg, fatalizmus. Kórhŕzakat építettünk, iskolŕkat, utakat, víztisztító berendezéseket, bevezettük az elektromossŕgot, csatornahŕlózatot, mobilhŕlót, vasůtvonalat (ami a vasůt egyik legnagyobb technikai hőstette volt), fejlődést hoztunk és jólétet. Ezekről Önök sosem beszélnek. Természetes, hogy több évszŕzadnyi elmaradottsŕgot nem lehet behozni néhŕny évtized alatt, de haladunk. Az Önök destabilizŕciós kísérletei ezzel a propagandahadjŕrattal, ami horribilis összegekbe kerül, jót tennének a vilŕgban talŕlható nyomorůsŕg enyhítésére, bennünket viszont nem impresszionŕlnak. ˇ De az emberi jogok,az önmeghatŕrozŕs joga, a voksolŕs szabadsŕga… ˇ Maguk, nyugatiak, a vilŕg fejlődésének hŕtat fordítanak. Ha nem magukkal egyenlő erővel talŕljŕk szemben, csak megsemmisíteni, lerombolni,kihasznŕlni tudjŕk. Maguk még mindig a XVI. szŕzadban élnek, mégha technikailag modern eszközöket is hasznŕlnak ˇ De a Tibetre erősödő nyomŕs... ˇ Nézze a Közel-Keleten példŕul: Önök sajŕt magukat vilŕgiaknak mondjŕk, mégis azon vannak, hogy vallŕson alapuló orszŕgokat hozzanak létre. Kereszténynek kell lenni, zsidónak, siitŕnak, drůznak, maronitŕnak, kurdnak .. Vilŕgos, hogy így sokkal könnyebb kontrollŕlni az ellenzéket, azokat megsemmisíteni. Maguk szétmorzsoljŕk ôket, aztŕn pumpŕlhatjŕk a gŕzt és az olajat. ˇ De Tibetet illetően...

ˇ Maguknak nincs lelkiismeretük: maguk kivŕlasztjŕk a vezetőket. Anélkül, hogy a nép igényét figyelembe vennék. Maguk vŕlasztott kormŕnyokat döntenek meg, védelmezeik a diktatůrŕkat, a hŕborůs bűnösöket. Maguk egész orszŕgokat tesznek a föld színével egyenlővé, bombŕznak, emberek tízezreit mérgezik meg, ölnek, kínoznak...Emellett maguk pénzelik, provokŕljŕk a polgŕrhŕborůkat, ahogyan Kínŕban is tették… Többszŕzezer halott és sebesült, megszŕmlŕlhatatlan romhalmaz azóta, hogy 1918-ban az Ottomŕn Birodalom örökségébe léptek.. Legalŕbb 2 millió halott, valósŕgos genocidium. De nincs is vége. Maguk térdre akarjŕk kényszeríteni Irŕnt. Azonban, ahogy Kína, a Közel-Kelet is sajŕt gazdŕja lesz egy napon, a Nyugat törvényei nélkül. Akkor majd ůjra osztjŕk a kŕrtyŕkat… ˇ De térjünk vissza Tibetre... ˇ Visszatérünk... Van egy alapvető különbség a nyugatiak és közöttünk: maguk, mikor azt hiszik, hogy leckéztetnek minket, mi udvariasan hallgatunk. Az idő velünk van. Maguk nem tudnak hallgatni, maguk arrogŕnsak. A maguk politikai elméletei hiteltelenek: maguk éppen az ellenkezőjét csinŕljŕk. Maguk demokratŕk? Rosszabb ragadozó nincs is! Pillanatnyilag maguknak van technikŕjuk és erejük. De senki sem gondolja, hogy maguk mŕr kimondtŕk az utolsó szót a demokrŕciŕról. Egy nap, ůgy a szŕzad közepefelé valakik magukat ŕtlépik, marginalizŕljŕk. Azon a napon majd maguk is elkezdenek hallgatni és nézni. Lŕssa, egy évszŕzadon keresztül (2) maguk is ki lesznek fosztva, miközben azt hiszik, hogy ez sosem ér véget. Aztŕn… De mi, mi felismerjük a különbséget a hit nélküli nyugati politikusok és a propagandŕtól elaltatott népeik között. Ezért igyunk a francia nép és a Te egészségedre, Georges!ť Megint nagy nevetés tört ki. Nem gondoltam, hogy annyi konyak utŕn még mindig precizek, vilŕgosfejűek maradnak. Szeretnek jól élni, kínai barŕtaink. Azonfelül: meszire lŕtnak…

(1) Kínai befektetések Kínŕn kívül, de Ázsiŕban. (2) A Nyugat kifosztotta (elsőként Nagy-Britannia, Franciaorszŕg és az USA) Kína gazdasŕgŕt (kikötőit, bel- és külkereskedelmét, vŕmjait) az 1842-es ópiumhŕborůt követően, a Nankini egyezmény szerint, koncessziós területeit elszakította (Hong Kong), mŕs konfliktusokkal tarkítva… Ezutŕn különféle hŕborůs kormŕnyokat finanszírozott a polgŕrhŕborů folyatŕsŕra, egészen a II. vilŕghŕborů utŕn Mao győzelméig.

Peter Franssen dokumentuma:

5 kérdés a tibeti lŕzongŕsokat illetően

Mi történt valójŕban ?

Nyugaton a közvélemény békés tibeti tüntetésről tud, akik buddhista papok vezetésével vonultak az utcŕn szabadsŕgot reklamŕlva, melybe a kínai rendőrség és katonasŕg brutŕlisan beavatkozott. Egy héttel az események utŕn még mindig ez a verzió tartja magŕt a köztudatban. Nancy Pelosi, az USA hierachiŕjŕban mŕsodik, azt nyilatkozta: Ťkihívŕs az egész vilŕg lelkiismerete szŕmŕra… ha most nem beszélünk, akkor soha nem lesz jogunk beszélni rólať. A dalai lŕma pedig megköszönte: ŤAz Egyesült Államok a szabadsŕg és a demokrŕcia bajnokať. A dalai lŕmŕnak szerencséje van, hogy tibeti és így nem kell(ett) Vietnamban, Laoszban, Kambodzsŕban, Afganisztŕnban vagy Irakban laknia, ahol ezek a bajnokok hŕborůt indítottak; olyan hŕborůt, melyek mindig megkaptŕk ennek az örök mosolyů pacifista dalai lŕmŕnaktól a tŕmogatŕst. Két nappal később az Európai Parlament elnöke, a német Hans-Gert Poettering került sorra. ŤHa a kínai kormŕny folytatja keményvonalas politikŕjŕt Tibet ellen, megvizsgŕljuk az Olimpiai jŕtékok bojkottja kérdésétť. Előtte mŕr a javaslat elhangzott francia külügyminiszter-kollégŕja, Kouchner szŕjŕból. Erősen megkérdőjelezhető a jószŕndék részükről, hiszen az összes helyszíni deklarŕció, riport, film, fénykép és tanu az

eseményekről éppen az ellenkezőjét mutatja annak, amit a felsorolt politikusok feltételeznek. Nem tüntetés, békés felvonulŕs zajlott, hanem fiatalok, néha papokkal, felfegyverkezve késekkel, szablyŕkkal, machetŕval, kövekkel, Molotov-koktéllal; hŕzakat, autókat, üzleteket gyůjtogattak. A turistŕkon kívül senki nem-tibeti nem volt biztonsŕgban. Nem csak a kínai Hant, a muzulmŕn Huit is ütötték-verték, olykor halŕlra. Kivételes brutalitŕssal, etnikai- rasszista jelleggel. ŤA hotellel szemben 4 épületet gyůjtottak felť. ŤA hotel melletti ůtkereszteződésben egy kismotorral érkező kínait köveztek meg tibetiek.ť – a De Volkskrant-ban nyilatkozta egy holland turista. ŤAz időseket sem kíméltékť – a Le Parisien egy kanadai turistŕt, John Kenwoodot szólaltatott meg, aki elmondta, egy banda ököllel, růgŕsokkal hagyott helyben egy idős kerékpŕros férfit. Egy nyugatinak kellett közbeavatkoznia, hogy abbahagyjŕk. Egy filmfelvétel azt mutatja, hogy egy feldühödött férfi elkap egy kismotoros kínait. 6-7-alkalommal kővel veri a fejét, mŕsok érkeznek és folytatjŕk rugdosŕsŕt. Később kórhŕzba kerül, egyik szemét elvesztette. ( http://www.youtube.com/watch?v=Jr3vhPo0pK0 ) A mérleg: 13 halott, 325 sebesült, 422 leégett bolt, 120 lakóhŕz, 6 kórhŕz és 7 iskola. Egy üzlet felgyůjtŕsa utŕn csak 1 ott dolgozó nő menekült meg, 5 fiatal lŕny élve elégett. A legidősebb 24, a legfiatalabb 18 éves volt. ŤTüntetők? Nem: bűnözők!ť – a Junge Welt egyik ůjsŕgcíme. Benjamin Morgan ůjsŕgíró Lhasszŕból visszatérő turistŕkat kérdezett. Nehezen talŕltak szavakat a brutŕlis jelenetek leírŕsŕra. ( http://www.smh.com.au/news/world/crackdown-as-10-burnt-to-death-in-tibetriots/2008/03/15/1205472170804.html ) A spanyol Juan Carlos Alonso: Ťkővel, henteskéssel,machétŕval tŕmadtakť. A sebesültek mesélnek a kórhŕzakban. Muzulmŕnokat is bŕntalmaztak. A BBC is bemutatta. Az ůjsŕgíró James Miles tanubizonysŕgot tesz arról, hogy azokat ütötték, akik nem tibetiek. ( http://www.economist.com/daily/news/displaystory.cfm?story_id=10870258 ) ŤLŕttam hogyan verték halŕlra az embereketť – egy dŕn turista. ( http://www.guardian.co.uk/world/feedarticle/7386817 – a cikk dŕn, de angolul is olvasható) ŤA muzulmŕn negyedet szinte teljes egészében leromboltŕkť.

Mi volt a lŕzongŕs célja?

A kínai kormŕny provokŕlŕsa. Spontŕn megmozdulŕsról van szó? A tibeti nép haragjŕnak kitöréséről, ami szerencsétlen módon rosszul végződött? Ezt akarja velünk elhitetni a dalai lŕma. A szélsőséges szervezetek azonban megerősítik, hogy tervezett eseményekről van szó, a kínai hatósŕgok provokŕlŕsŕról. Mŕrc. 15–én a The Seattle Times-ban Kína tesztelése címmel Tsewang Rigzin a szélsőséges ŤTibeti Ifjůsŕgi Ligať elnöke azt nyilatkozta, hogy az olimpiai jŕtékok jó alkalomnak bizonyulnak arra hogy a vilŕg közvéleményét feléjük forduljon. ŤTesztelni akarjuk Kínŕt, azt akarjuk, mutassa meg valódi arcŕt, ezért provokŕljuk így.ť ( http://seattletimes.nwsource.com/html/nationworld/2004284049_tibetanalysis.html) Ezt lŕttuk is.Ebben a filmben: http://news.cctv.com/china/20080320/107214.shtml Kb. 90 mŕsodperc erejéig mutatjŕk, hogy egy ember két bottal felszerelve ŕll egy rendőrautó tetején, irŕnyítja a gyújtogatókat, rombolókat, licselőket. A Tibeti Ifjůsŕgi Liga illegalitŕsban lévő kŕdere, a rendőrség előtt jól ismert. 40 tagů csoportjŕval együtt az indiai Dharamshala vŕrosban 3 napos intenzív felkészítésen vett részt. A dalai lŕma

vŕrosŕban. Egyik kiképzője a The Voice of Tibet, a CIA rŕdiójŕnak főszerkesztője. A CIA képzési anyagŕt mŕr korŕbban kipróbŕlta két extrém jobboldali ifjůsŕgi csoporton: az Otpor (Szerbia) és a Pora (Ukrajna). 2006-ban az Albert Einstein Intézet fordította ezt az anyagot, a egyik előszót a dalai lŕma írta. A teokrŕcia restaurŕlŕsa. A fiatal szélsőjobboldali vezető nyilatkozata összhangban van a lŕzadŕs céljaival, melyet öt mŕsik szeparatista tibeti mozgalom is megjelöl: a Ťmegszŕllŕsť megszüntetésének kezdete. Azt akarjŕk, hogy a lŕma térjen vissza Ťarra helyre, mely megilleti a tibeti nép legitim vezetőjétť. Ugyanaz, mintha az európai népek követelnék, hogy Európa forduljon vissza a középkorba és a pŕpa irŕnyítson a vilŕgi hatalom élére ŕllva! Az erőszakra így került sor. A közvélemény előtt a tibeti mozgalom jósŕgos, békevŕgyó, lényegében spirituŕlis, a lelkekkel foglalkozik. Mŕrc. 20-ŕn a mozgalom vezetői talŕlkoztak a lŕmŕval, kérték, adjon jelt a felkelésre. Kína feldarabolŕsa. Jónéhŕnyan a tibeti mozgalomban nemcsak Tibet elszakítŕsŕban gondolkodnak, hanem Xinjiangautonom terület és Belső-Mongólia elszakadŕsŕban is. Dharamsala vŕrosŕból indulva Ťbékés meneteléstť tartanak 5 hónapig, aug. elején lépnék ŕt Tibetnél az india-kínai hatŕrt. Amikor az Olimpiai jŕtékok nyitŕsa zajlik. A tibetiek nem menetelnek egyedül, velül tartanak Ťmŕs elfoglalt területekről is, mint Mongólia, Türkmenisztŕnť, melyeket szintén Ťfel kell szabadítaniť.

A médiahazugsŕgok: milyen céllal?

A politikusok és a média többsége elítélte Kínŕt azért, ami Lhasszŕban történt. De hogyan reagŕlnŕnak, ha Brüsszelben a Louise sugŕrůt üzleteit gyůjtanŕ fel egy eszeveszett banda? Lhasszŕban a rendőrség nagyon visszafogottan reagŕlt mŕrc. 14-én. A sajtó gyalŕzatos szerepet jŕtszott, a gyůjtogatókat mint szabadsŕgharcosokat mutatta be, akiket szörny ű módon lemészŕroltak. Nyilvŕnvalóan diszkreditŕlniuk kellett Kínŕt – megrendelésre. Hazugsŕgokért nem mentek a szomszédba, a Herald Tribune szerint Ť30 tibetit lemészŕroltakť, a CIA pénzelte Radio Free Asia internetes lapjŕn egy kisfilmmel akarta bizonyítani a tüntetők békés szŕndékŕt. Csak égő épületeket és autókat lŕtni, egyetlen rendőrt sem. A külföldi kínai diŕkok összegezték ezeket a hazugsŕgokat, visszautasítjŕk őket és közzéteszik. ( http://www.youtube.com/watch?v=uSQnK5FcKas) Riporterek szégyen nélkül A dalai lŕma környezetén kívül a Riporterek hatŕrok nélkül nevű szervezet jŕtszotta a nyomós szerepet a hazugsŕgkampŕnyban. Magŕt függetlennek nevezi, a sajtószabadsŕg és az emberi jogok védőjének. Nagy befolyŕsa van a nyugati sajtóban, akkor is, ha nem mŕs mint egy hazugsŕg-üzem. Gyűlölködő cikkek, felszólítŕs az olimpia bojkottjŕra, ahogyan gazdŕjuk és koofinanszírozójuk, a CIA megkívŕnja (vezetője, Robert Ménard szoros kapcsolatokat tart fenn a miami maffiŕval is). Kubŕt rendszeresen tŕmadja mint a Ťvilŕg legnagyobb ůjsŕgíróbörtönétť, ami lélegzetelŕllító, hiszen Latin-Amerikŕban 791 ůjsŕgírót öltek meg az utóbbi 40 évben, de Kubŕban egyetlenegyet sem. Kína ellen különösen aktívak. Ménard volt, aki megzavarta az olimpiai lŕng meggyůjtŕsŕnak ünnepét a můlt héten. Az Unesco mŕr szakított velük, etikus magatartŕsukat és objektívitŕsukat hiŕnyolta. Hatŕrozatuk itt olvasható: http://www.cubanews.ain.cu/2008/0313fracasaintento.htm

A tibeti mozgalom spontŕn és független?

5,4 millió tibeti él Kínŕban, a lakossŕg 0,4 %-a. A kis bŕtor Dŕvid harca a nagy, gonosz Góliŕt ellen, ezt a képet javasoljŕk a közvéleménynek. Az igazsŕg egészen mŕs.

Tibet függetlenségének elsőszŕmů tŕmogatója az USA, külügyminisztériuma és a CIA. Félévszŕzada tart velük kapcsolatot a dalai lŕma, csak egy halom pénzért volt hajlandó Indiŕba költözni. Évek óta dédelgette a felkelés tervét a CIA, ami 1959-ben be is következett. Abban az időben Colorado ŕllamban tartott fenn a tibetiek szŕmŕra egy gyakorlótŕbort gerilla- és terroristakiképzésre 1961-ig. De a konfliktusok gyengének ítéltettek, taktikŕt és módszert vŕltoztatott.

CIA-finanszirozŕs A tibeti mozgalmakat leginkŕbb amerikai pénzből tartjŕk fenn.1998-ban Jim Mass a The Age ausztrŕl ůjsŕgban amerikai hatósŕgok dokumentumaira tŕmaszkodva bemutatta: a CIA a 60-as években 1,7 millió dollŕrt juttatott, a lŕma maga 18O ezret kapott.Évente. A CIA-t és szerepét nem kell külön bemutatnunk. A pénz egy rész az International Campaign for Tibet-nél landol, aki próbŕl pozitív képet nyůjtani a lŕmŕról, elnökségében CIA-ügynökök és Vaclav Havel és Vytautas Landsbergis. A Kuba-ellenes bizottsŕgban – szélsőjobboldali klub – is benne vannak mindketten. Gyönyörködhetünk bennük: http://www.cubanismo.net/teksten_nl/democratie/eu_voor_cuba.htm Újabb pénzügyi segítség a Tibet Found. 2001-ben Sharon Bush volt az igazgatója, a jelenlegi elnök sógornője. Még egy: a Tibet Information Network, londoni székhellyel, Richard Oppenheimer vezeti, a BBC volt ůjsŕgírója. Propagandŕra szolgŕl. Sorolhatnŕnk tovŕbb… Mŕs forrŕsuk egyenesen a Külügyminisztérium, a můlt évben 23 millió dollŕrt adott avégett, hogy Ťfavorizŕlja az emberi jogokat Kínŕbanť. A lŕma is kapott 500 ezret. De Európa is ad. A Friedrich Naumann Stiftung és Heinrich Böll Stiftung alapítvŕnyokból példŕul. Minden nemzetközi közösség elítéli Kínŕt?

Ha az ůjsŕgokat olvassuk, a tévét nézzük, azt hihetjük, Kína teljesen elszigetelt nemzetközileg. Mindenki elítéli. Valójŕban mintegy szŕz orszŕg tŕmogatŕsŕról biztosította! Bush, Merkel, Sarkozy szŕjŕból a Ťnemzetközi közösségť sajŕt magukat jelenti. Latin-Amerika, Afrika, Ázsia nem megy bele ebbe a jŕtékba, a volt Szovjetunió orszŕgai közül sem sokan. Vietnam, Kambodzsa, Banglades szŕmŕra Kína korrektül jŕrt el. Hugo Chavez tŕmogatja. Oroszorszŕg, Belorusszia, Pakisztŕn, az arab ŕllamok is. Sierra Leone, Benin, Sziria, Tadzsikisztŕn, Mongólia, Nepŕl… a lista hosszů. Kuba elítélte a szeparatistŕkat, a kínai követségek elleni tŕmadŕsokat pedig a bécsi egyezmény megsértésének tekinti.

Tibet 2. Michael Parenti (forditas) Tibet és a buddhizmus alaposan körüljárva

Kínŕt a XIII. szŕzadban egyesítették mongol uralkodók. Ahogyan Európŕban is a legtöbb kirŕlysŕg hűbérbirtokot képezett, Tibet is hűbérbirtokként tartozott Kínŕhoz évszŕzadokon keresztül. A XX. sz. elején a meggyengült csŕszŕri központi hatalmat kihasznŕlva Japŕn és az európai hatalmak erővel kényszerítették akaratukat Kínŕra. 1904-ben London levŕlasztotta Tibetet, hogy az ne kerüljön a cŕri Oroszorszŕg kezébe és sajŕt gyarmatbirodalma kiszélesedjen. A II. vilŕghŕborů az USA ŕzsiai polilikŕjŕt előtérbe helyezte. Elismerte Kína fennhatósŕgŕt Tibet felett, de a kommunistŕk hatalomra jutŕsa óta (1949) mindent megtesz ennek megszüntetéséért. Michel Parenti alŕbbi cikkében körbejŕrja Tibet problémŕjŕt, megŕllapítŕsait dokumentumokkal alŕtŕmasztva. Barŕtsŕgos feudalizmus: Tibet mítosza (Michael Parenti, 2003.dec.) Fordítŕs Korszakokon ŕtívelően létezik egy destruktív harmónia a vallŕs és az erőszak között. A kereszténység, a judaizmus, a hinduizmus és az iszlŕm története szorosan kötődik a pusztító vendettŕkhoz, az inkvizícióhoz és a hŕborůkhoz. Az egyhŕzak mindig isteni megbizatŕsra hivatkoztak, hogy terrorizŕljŕk és lemészŕroljŕk az eretnekeket, hűtleneket és mŕs bűnelkövetőket.

Néhŕnyan azt ŕllítjŕk, hogy a buddhizmus nem ilyen, hogy tisztŕn különbözik mŕs vallŕsok krónikus erőszaktevésétől. Hogy vilŕgosak legyünk, a buddhizmus az Egyesült Államokban mutatja ezt a képét, ahol inkŕbb Ťspirituŕlisť és pszichológiai disciplina, mint a szokŕsos értelemben vett teológia. Meditatív technikŕkat ajŕnl, melyekkel Ťmegvilŕgosodŕstť ígér és harmóniŕt sajŕt magunkkal. De mint minden mŕs hitet igénylő rendszert, a buddhizmust szintén nem csak tanítŕsŕn keresztül, hanem híveinek viselkedésén ŕt is kell néznünk. A történelemre tekintve felfedezzük, hogy a buddhista szervezetek sem tartjŕk magukat tŕvol az erőszakos cselekedetektől, melyek oly jellemzőek a különböző történelmi korszakokban. Tibetben a XVIII. szŕzad elején egészen a XIX. szŕzad közepéig buddhista szektŕk rivalizŕltak fegyveres összecsapŕsokban és egymŕs rövid ůton elintézésében. (1.) A XX. szŕzadban Thailandtól Burmŕig Koreŕn és Japŕnon keresztül buddhistŕk harcoltak egymŕssal és nembuddhistŕkkal. Sri Lankŕban a szingaléz történelem részét képező hatalmas csatŕk zajlottak a buddhizmus nevében. (2.) Csak néhŕny éve is Dél-Koreŕban a Chogye buddhista rendi szerzetesek ezrei – arról ismertek, hogy magukat a lelki megvilŕgosodŕs meditatív kutatŕsŕnak ŕldozzŕk – ököllel, kövekkel, gyůjtóbombŕkkal, fütykösökkel küzdöttek egymŕssal heteken keresztül Dél-Korea legnagyobb rendjének ellenőrzéséért. A rend költségvetése 9,2 millió dollŕr, nem szŕmítva az ajŕndékozŕsból szŕrmazó dollŕrmilliókat és javakat, valamint az 1.700 különböző feladatů szerzetes kijelölésének privilégiumŕt. Az összetűzés részben megsemmisítette a főbb buddhista szentélyeket, több tucat szerzetes megsebesült, sokan egészen komolyan. A két ellenséges frakció a közvélemény tŕmogatŕsŕt követelte. Úgy tűnt, hogy valójŕban a koreai honpolgŕrok megvetették mindkét tŕbort, ůgy talŕltŕk, hogy akŕrmelyik szerzetesi klikk is ragadja magŕhoz a hatalmat, a hívek ajŕndékait (ebbe hŕzakat és drŕga autókat is bele kell érteni) arra hasznŕlnŕ fel, hogy csak sajŕt gazdagsŕgŕt gyarapítsa. Az informŕciók szerint a Chogye-rend kézitusŕja (jórészét közvetítette a televízió is) Ťa buddhista megvilŕgosodŕs képét darabokra törteť (3.) De sok Egyesült Államok-béli kortŕrs buddhista azt állította, hogy a történtekbôl semmi sem alkalmazható a dalai lŕmŕra és az 1959-es kínai beavatkozŕs elôtt ŕltala kormŕnyzott Tibetre. A dalai lŕma Tibete, hiszik ők, a spiritualitŕsnak szentelt kirŕlysŕg volt, mentes a modern ipari tŕrsadalmat megfertőző önző életstílustól, az üres materializmustól, a hiů céloktól és korrupt bűnöktől. A nyugati sajtó tömege és utazŕsi könyvek, regények és hollywoodi filmek nagy szŕmban festették le a tibeti teokrŕciŕt mint valódi Shangri-La-t (Shangri-la a tibeti hitvilág szerint egy rejtett völgy, melyben az örökéletű beteljesült emberek laknak örök békességben), a dalai lŕmŕt mint egy szentet, a Ťlegnagyobb élő embertť, ahogyan azt Richard Gere proklamŕlta. (4.) Maga a dalai lŕma tŕmogatta ezt a Tibetet idealizŕló képet ilyen deklarŕcióival, mint: Ťa tibeti történelem hosszů és gazdag. A behatoló buddhista befolyŕs és a hatalmas érintetlen környezetű terek közepetti élet zordonsŕga létrehoztak egy békének és harmóniŕnak szentelt tŕrsadalmat. A szabadsŕgot és a megelégedést élveztük.ť (5.) Valójŕban Tibet történelme egy kicsit mŕshogyan olvasandó. A XIII. szŕzadban Kublaj kŕn kreŕlta az első Nagy lŕmŕt, aki elnökölte a többi lŕmŕt, mint a pŕpa az érsekeket. Több évszŕzaddal később Kína csŕszŕra hadsereget küldött Tibetbe a Nagy lŕma tŕmogatŕsŕra, aki 25 éves ambiciózus fiatalember lévén magŕnak a dalai (óceŕn) címet adta, egész Tibet vezetőjeként. A történelem iróniŕja: az első dalai lŕmŕt éppen a kínai hadsereg emelte hatalomba. Hogy tekintélyét a mulandó kihívŕsok fölé emelje, az első dalai lŕma elkobozta a nem szektŕjŕhoz tartozó kolostorokat és megsemmisíttette azokat a buddhista írŕsokat, melyek ellentétben ŕlltak isteni kinyilatkoztatŕsaival. (6.) Az őt követő dalai lŕma szibarita életmódot folytatott sok szeretővel, cimborŕkkal, ünnepségekkel, erotikus verseket írt és ůgy cselekedett, ahogy egy ůjjŕszületett istenség kevésbé megfelelőnek tűnt. Ezért papjai Ťeltüntettékť. 170 éven keresztül, annak ellenére, hogy isteni stŕtusza elismertetett, 5 dalai lŕmŕt gyilkoltak meg felsőpapjai vagy mŕs békés buddhista udvaroncok. (7.) A vallŕsoknak nem csak az erőszakkal volt szoros kapcsolatuk, hanem a gazdasŕgi kizsŕkmŕnyolŕssal is. Valójŕban gyakran éppen a gazdasŕgi tevékenység tette szükségessé az erőszakot. Ez volt a helyzet a tibeti teokrŕciŕval is. 1959ig, mikor a dalai lŕma uralkodŕsa Tibetben végetért, a termőföld legnagyobb része még mindig jobbŕgyi műveltetésű egyhŕzi földesůri vagy szekulŕris birtok volt. Még egy olyan szerző is, mint a régi rend híve, Pradyumna Karan, beismeri, hogy Ťa területek nagy része a kolostorok tulajdona, és legtöbbjük óriŕsi vagyonra tett szert… Sőt, bizonyos szerzetesek és lŕmŕk egyénileg is nagy gazdagsŕgot halmoztak fel aktív kereskedelmi tevékenységük és pénzkölcsönzéseik révén.ť (8.) A Drepung kolostor volt a vilŕg legnagyobb földbirtokosa 185 udvarhŕzzal, 25 ezer jobbŕggyal, 300 nagy legelővel és 16 ezer pŕsztorral. A kolostorok vagyona a legmagasabb rangů lŕmŕkhoz tartozott, sokan közülük arisztokrata csalŕdok ivadékai, míg az alsóbb papsŕg éppolyan szegény volt, mint a paraszti osztŕly, amelyből szŕrmazott. A tibeti klérus osztŕlyszŕrmazŕs szerinti gazdasŕgi egyenlőtlensége szoros pŕrhuzamot mutat a középkori Európa keresztény klérusŕval. A felső klérussal a vilŕgi vezetés szépen megfért. A tibeti hadsereg vezérkari főnöke ennek nemes példŕja, aki 4 ezer km˛ földet bírt 3.500 jobbŕggyal. A dalai lŕma belső kabinetjének tagja is volt. (9.) A régi Tibetet hamisan így mutatja

be némely nyugati csodŕlója: Ťegy nemzet, mely semmiféle rendőrséget nem igényelt, mert az emberek önkéntesen engedelmeskedtek a karma törvényénekť. (10.) Ténylegesen viszont ŕmbŕr kicsi, de professzionŕlis hadsereg szolgŕlt csendőrségként a tulajdonosi osztŕly rendje fenntartŕsŕra és a szökött jobbŕgyok elfogŕsŕra. (11.) Rendszeresen elraboltŕk a tibeti csalŕdoktól a kisfiůkat, a kolostorokba vitték, hogy szerzetest neveljenek belőlük. Egyszer s mindenkorra, egy életre internŕltŕk őket. Tashě-Tsering szerzetes beszŕmol arról, hogy a kolostorokban gyakorlat volt a paraszti csalŕdból szŕrmazó gyermekek szexuŕlis bŕntalmazŕsa, miutŕn 9 éves korŕban a kolostorba vitték, őt magŕt is több ízben megerőszakoltŕk. (12.) A kolostorok vilŕgŕban a parasztgyermekeket ŕllandó szolgŕlatra hasznŕltŕk cselédként, tŕncosként és katonaként. A régi Tibetben létezett egy kisszŕmů szabad paraszt, ezen felül talŕn 10 ezer középosztŕlyhoz tartozó személy, kereskedők, boltosok elsősorban. Valamint többezer koldus. Egy minoritŕs rabszolga, többségükben hŕzi, mindentől megfosztva. (13.) 1953-ban a falusi népesség nagy része – 700 ezer a becsült 1 millió 250 ezerből – jobbŕgy. Röghözkötött, kis parcellŕkon szétosztva sajŕt élelmét termelte. A parasztsŕggal együtt bŕrmi iskolŕztatŕs és orvosi ellŕtŕs nélkül. Idejük jórészében a kolostorok, magasrangů lŕmŕk és a 200 csalŕdot szŕmlŕló vilŕgi arisztokrŕcia szŕmŕra fŕradoztak. A gazdŕjuk tulajdonŕba tartoztak, aki azt is meghatŕrozta, mely növényt termesszék, mely ŕllatot neveljék. Uruk vagy a lŕma jóvŕhagyŕsŕval hŕzasodhattak. Csalŕdjuktól elszakíthattŕk ôket, ha ůgy tetszett a tulajdonosnak, hogy tŕvolra küldte dolgozni, eladhatta, megkínoztathatta és halŕlra ítélhette. (14.) A tibeti hűbérůr vŕlogathatott a jobbŕgynépességben talŕlható nők között, ha hihetünk egy öregasszonynak, 22 éves korŕban maga is szökött jobbŕgy: Ťaz összes csinos lŕnyt a tulajdonos mint hŕzicselédet magŕhoz vette és hasznŕlta, ahogy kedvében ŕlltť, mint a jogok nélküli rabszolgŕt. (15.) A jobbŕgynak engedélyt kellett kérnie, ha valahovŕ menni akart. A tulajdonosnak legŕlis joga volt elfogatni és erőszakkal visszavitetni azt, aki megpróbŕlt elmenekülni. Anna Louise Strong interjůt készített egy menekült öreg szolgŕval, aki a kínai intervenciót felszabadulŕsként élte meg. Úgy ítéli meg, nem volt sok különbség egy rosszul tartott ŕllat és az ő jobbŕgysorsa között, szüntelen kemény munkŕnak alŕvetve, éhség és hideg közepette, írni-olvasni tudŕs nélkül, tudatlansŕgban. Elmeséli szökési kísérleteinek a történetét: ŤAz első alkalommal (a tulajdonos emberei) elkaptak mikor elfutottam, mivel kicsi voltam, csak megpofoztak és megŕtkoztak. Mŕsodik alkalommal nagyon megvertek. Harmadik alkalommal mŕr 15 éves voltam, 50 ostorcsapŕst mértek rŕm, két ember ült rajtam, egyik a fejemen, mŕsik a lŕbaimon. A vér csorgott az arcomon, a szŕjamba. A felügyelő azt mondta: Ťez csak orrvérzés, ha botokkal vernétek, lehet, az agyveleje is vérezneť. Akkor botokkal kezdtek verni, alkoholt, marólůgot öntöttek rŕm, hogy még inkŕbb fŕjjon. Végül két órŕra elvesztettem az eszméletemet.ť (16.) A hűbérůr vagy a kolostor földjén végzett ingyenes kényszermunka mellett a jobbŕgyok végezték hŕzŕnak rendbetételét, termése szŕllítŕsŕt, a tüzifŕja begyűjtését. "A gazdasŕgi kizsŕkmŕnyolŕs hatŕsos rendszere garantŕlta az egyhŕzi és vilŕgi elit szŕmŕra az ŕllandó és biztos munkaerőt, anélkül, hogy nyomasztotta volna bŕrmiféle közvetlen felelősség a jobbŕgy létfenntartŕsŕban, amellett szükségtelenné tette a munkapiaci rivalizŕlŕst.ť (17.) A nép kettős robotteher, az urasŕgnak végzett ingyenes kényszermunka és a dézsma alatt nyögött. Adóztak a hŕzassŕgkötésre, ha született, ha meghalt valaki a csalŕdban. Adóztak, ha fŕt ültettek a területen, ha hŕziŕllataik voltak vagy egy cserép virŕguk, ha csengőt kötöttek egy ŕllatuk nyakŕra. Volt adó az egyhŕzi ünnepre, a tŕncra, a dobolŕsra, a csengőszóra. Ha börtönbe mentek, ha onnan kijöttek. Még a koldusokat is megadóztattŕk. Akinek nem volt munkŕja, azt is, ha mŕs településre ment munkŕt keresni, akkor is. Ha az emberek nem tudtak fizetni, kérhettek kölcsönt a kolostortól 20-50 %-os kamatra. Bizonyos adóssŕgok apŕról fiůra, unokŕra szŕlltak. Aki nem tudott fizetni, rabszolgasŕgot kockŕztatott annyi időre, amennyire a kolostor kötelezte, néha egész maradék életére. (18.) A teokrŕcia vallŕsos nevelése az osztŕlyrendet hivatott alŕtŕmasztani. A szegény és nyomorult megtanulta, hogy viselni kell szenvedéseit, mert előző életeiben rossz utat követett. Létezésének jelen nyomorŕt el kell fogadnia mint vezeklést abban reményében, hogy reinkarnŕlódva sora jobbra fordul. A gazdag és hatalmas ůgy tartotta, hogy vagyona a můlt és jelen életének kézzelfogható rekompenzŕciója. A dalai lŕma Tibetében a tortura és a csonkítŕs – beleértve a szemek kinyomŕsŕt, kiszůrŕsŕt, a nyelv kitépését, az inak elvŕgŕsŕt térdben, kar- és lŕb amputŕlŕsŕt – kedvenc büntetés volt a tolvajok, a szökött szolgŕk és mŕs Ťbűnözőkť szŕmŕra. Az 1960-as években utazva Tibetben Stuart és Roma Gelder meginterjůvoltak egy volt jobbŕgyot, Tsereh Wang Tueit, aki ellopott 2 kolostori tulajdonban lévő birkŕt. Ezért a szemeit kinyomtŕk, egyik kezét levŕgtŕk, hogy ne tudja hasznŕlni. Elmondta, hogy többé már nem buddhista: Ťamikor a lŕma azt mondta nekik, hogy vakítsanak meg, azt gondoltam, ebben a vallŕsban semmi jó nincsť. (19.) Néhŕny nyugati orszŕgból odalŕtogató is észrevette, hogy mennyi csonka embert lŕtni. A buddhista tanítŕs ellenére, hogy emberi életet elvenni nem szabad, néhŕny

törvényszegőt szigorůan megvesszőztek és azutŕn Ťisten kegyelmére hagytŕkť a jéghideg éjszakŕban meghalni. ŤA pŕrhuzam Tibet és a középkori Európa között megdöbbentőť, vonta le a következtetést Tom Grunfeld Tibetrôl szóló könyvében. (20.) Néhŕny kolostornak sajŕt börtöne volt, szŕmol be Anna Louise Strong. 1959-ben meglŕtogatott egy kiŕllítŕst a felsőbb tibeti vezetés ŕltalt hasznŕlt kínzóeszközökről. Mindenféle méretű bilincs, kicsik is gyerekeknek, eszközök az orrok, fülek, kezek levŕgŕsŕhoz. A szemek kitolŕsŕhoz volt egy speciŕlis kősüveg két lyukkal, amit a fejre nyomtak, a nyilŕson a szemek kidülledtek és kényelmesen ki lehette tépni. Voltak szerszŕmok a térdkalŕcs, a sarok és a lŕbak levŕgŕsŕhoz, bemutattak kínzóvasakat, korbŕcsokakat és különleges szerszŕmokat herék letépésére (?Ťdisembowlingť). (21.) A kiŕllítŕson fényképeket is kiŕllítottak, bizonyítékokat a lopŕsért megvakított, megcsonkított ŕldozatokról. Egy pŕsztornak a gazdŕja visszautasította, hogy megtérítse yüanjait és bůzŕjŕt, mire ő elkötötte a gazda egy tehenét. Levŕgtŕk a kezeit. Egy mŕsik pŕsztornak, aki ellenŕllt, hogy gazdŕja megszerezze feleségét, kezeit összezůztŕk. Lŕtni lehetett kommunista aktivistŕk képeit, orruk és felsőajkuk levŕgva, egy asszonyt, akit megerőszakoltak, majd orrŕt leszeletelték. (22.) A teokrŕcia zsarnoksŕga volt generŕciókon keresztül a rend. Egy Tibetet 1895-ben meglŕtogató angol, doktor A. L. Waddell írta, hogy a tibeti nép Ťa szerzetesek elviselhetetlen önkényuralmať alatt él , akik ördögi babonŕkkal manipulŕlva terrorizŕltŕk a népet. 1904-ben Perceval Landon ůgy írta le a dalai lŕmŕt mint Ťkizsŕkmŕnyológépetť és Ťakadŕlyt minden emberi körülmény javítŕsŕrať. Körülbelül ugyakekkor egy mŕsik angol utazó, W.F.T. Oapos;Connor kapitŕny megfigyelte, hogy a Ťnagybirtokosok és a papok … sajŕt közöségükben mindnyŕjan despotikus hatalmat gyakorolnakť, az emberek Ťelnyomottak olyan klastrom- és papüzemi rendszer borzalma ŕltal, amit soha senki még nem lŕtottť. A tibeti vezetők, mint a középkori erurópaiak, Ťmegszŕmlŕlhatatlan fegyvert kovŕcsoltak a szolgasŕg fenntartŕsŕra, lealacsonyító legendŕkat talŕltak ki és a babonŕs lelkeket ezzel stimulŕltŕkť a nép között. (23) 1937-ben egy mŕsik lŕtogató Spencer Chapman írta: Ťa szerzetes nem tölti idejét azzal, hogy intézze az emberek ügyeit vagy tanítsa őket, mint ahogy a vilŕgiak sem vesznek részt a kolostor életében. A koldus az ůt szélén semmi a szerzetesnek. Az ismeretek a kolostorok féltékenyen őrzött kivŕltsŕga és csak arra hasznŕljŕk, hogy befolyŕsukat és gazdagsŕgukat növeljék.ť (24.) A kommunista kínaiak 1951-ben foglaltŕk el Tibetet, kihirdetve uralmukat az orszŕgban. Az 1951-es egyezmény tartalmazta az autonómiŕt a dalai lŕma fennhatósŕga alatt, de Kínŕnak adta a katonai ellenőrzés és a külügyek intézésének kizŕrólagos jogŕt. A kínaiaknak közvetlen szerepe volt a belügyek intézésben is Ťa szociŕlis reformokť bevezetésében. Eleinte lassan reformŕltak, főként a meggyőzésre szŕmítottak a vŕltozŕsok megvalósítŕsŕhoz. Az első reformok között az uzsorakamatot megszüntették, néhŕny kórhŕzat és utat építettek. Mao Ce-tung és kommunista kŕderei nem csak egyszerűen elfoglalni akartŕk Tibetet. Együttműködést akartak a dalai lŕmŕval Tibet feudŕlis gazdasŕgi ŕtalakítŕsŕban a szocialista célokkal összhangban. Még Melvyn Goldstein is, a dalai lŕma szimpatizŕnsa (a tibeti függetlenség miatt), elfogadja, hogy Ťa Nyugaton elterjedt népszerű hiedelem ellenéreť a kínaiak Ťmérsékelt politikŕt folytattak.ť ŤBizonyított tény, hogy tiszteletet mutattak a tibeti kultůra és vallŕs irŕntť és Ťmegengedték, hogy a régi feudŕlis és klastromszisztéma vŕltozatlanul folytatódjékť. 1951 és ‘59 között nem csak, hogy egyetlen arisztokrata vagy kolostori tulajdont nem koboztak el, hanem a feudŕlis uraknak engedélyezték az igazsŕgügyi ellenőrzést is hagyomŕnyosan hozzŕjuk kötődő parasztjaik felett.ť (25.) Még 1957-ben is megpróbŕlta Mao Ce-tung fokozatos reformpolitikŕjŕt megmenteni. Csökkentette kŕdereinek szŕmŕt és a tibeti csapatokét, írŕsbeli ígéretet tett a dalai lŕmŕnak, hogy Kína nem hajt végre agrŕrreformot Tibetben a következő 6 évben vagy még később sem, ha a feltételek még nem értek meg. (26.) Mégis, a hűbérurakat és lŕmŕkat zavarta a Tibet feletti kínai fennhatósŕg. Nem az volt leginkŕbb zsenŕnt, hogy a betolakodók kínaiak, évszŕzadokon keresztül lŕttak kínaiakat jönni-menni, jó kapcsolatot építettek ki a Generalissimoval és a reakciós Kuomintanggal. (27.) Ténylegesen a Kuomintang kormŕnyŕnak elismerése szükséges volt a jelenlegi dalai lŕma és panchen lŕma vŕlasztŕsŕnak érvényesítésére. Mikor a fiatal dalai lŕma berendezkedett Lhaszŕban, Csang Kai-sek hadseregeinek csapatai kísérték és egy kínai miniszter, a többévszŕzados hagyomŕnynak megfelelően. (28.) Ami valóban zavarta a tibeti hűbérurakat és a lŕmŕkat: az utolsó kínaiak kommunistŕk. Biztosak voltak abban, hogy csak idő kérdése és elkezdik az egyenlőség bevezetését, a kollektivizŕlŕst az erősen privilegizŕlt teokrŕcia ellenében. 1956-57-ben fegyveres tibeti bandŕk megtŕmadtŕk a Kínai Felszabadító Népi Hadsereg konvojait. A lŕzadŕs a CIA-tól kapott jelentős anyagi tŕmogatŕst: felszerelést, fegyvereket, készleteket, valamint a tibeti kommandós egységek kiképzését is elvégezte. Köztudomŕsů, hogy Nepŕlban rendezte be a CIA tŕborait légiösszeköttetéssel, innen indultak Tibet belsejébe a gerillahadműveletek. (29.) Ezalatt az USA-ban az Amerikai Tŕrsasŕg a Szabad Ázsiŕért, a CIA

fedőszerve, energikus híradŕsokat adott a tibeti ellenŕllŕsról. A dalai lŕma fivére Thubtan Norbu aktív szerepet jŕtszott ebben a csoportban. Az ŕtdobott tibeti kommandósok között csakůgy, mint a CIA-ügynökei közül sokan tartoztak arisztokrata csalŕdok kötelékébe. 90 %-ukról soha nem jött hír, maga a CIA jelentése szerint. (30.) A kicsi kínai garnizonok Tibetben nem tudtŕk mindnyŕjukat elfogni. A kínai hadsereg a helyi lakossŕgra tudott tŕmaszkodni, mely nem szimpatizŕlt a felkeléssel, ebből következtetni lehet, hogy annak nem volt széles belső bŕzisa. ŤA lŕmŕk, a vilŕgi elit és a tibeti hadsereg vezetői közül csatlakoztak a felkeléshez, de ŕltalŕban a lakossŕg nem ezt tette, ez vezetett a kudarchozť – írta Hugh Deane (31.) Könyvükben Ginsburg és Mathos hasonló következtetésre jutottak: Ťa tibeti lŕzadóknak sosem sikerült tömegeket gyűjteni soraikba. Ellenőrizni lehet, hogy a nagy többség Lhasszŕban és vidéken nem csatlakozott a kínaiak elleni harchoz sem a kezdetén sem későbbť (32.) Akŕrmekkora rossz is a kínaiak ůjabb elnyomŕsa Tibetben 1959 utŕn, a rabszolgasŕgot, a jobbŕgyi viszonyokat és a fizetetlen szolgŕlat rendszerét megszüntették. A szŕmtalan nyomasztó adót eltörölték, hatalmas munkŕlatokba kezdtek, hallatlan mértékben lecsökkentették a munkanélküliséget és a koldulŕst. Csak ők építettek az orszŕgban kórhŕzakat, bevezették a vilŕgi oktatŕst, ezzel a kolostori oktatŕs monopóliumŕt megtörve. Folyóvízszolgŕltatŕst és villanyt vezettek be a fővŕrosban. Véget vetettek a bűnözés büntetésére szolgŕló ostorozŕsnak, csonkítŕsnak. (33.) A kínaiak elkoboztŕk a nagybirtokokat is, a parasztokat közösségek szŕzaiba szervezték. Heinrich Harrer irt egy bestsellert tibeti tapasztalatairól, amit felhasznŕltak egy filmben is Hollywoodban (később kiderült, hogy Harrer a hitleri SS őrmestere volt). (34.) Büszkén jelentette be, hogy a tibetiek ellenŕllnak a kínaiaknak és Ťakik próbŕltŕk védeni függetlenségüket…főként nemesek, fél-nemesek és lŕmŕk voltak; megbüntették őket, akaratuk ellenére megalŕzó, nehéz munkŕt végeztettek velük az ůt- és hídmunkŕkon. Újból is megalŕztŕk őket azŕltal, hogy a turistŕk érkezése előtt az utcŕkat kellett takarítaniuk.ť Egy eredetileg koldusoknak és csavargóknak szŕnt tŕborban kellett élniük is. (35.) 1961-ben a hűbérurak és lŕmŕk szŕzezres holdjait kiosztottŕk a bérlőknek és a nincstelen parasztoknak. A nemesség ŕllatŕllomŕnya a szegénypŕsztorok közösségeié lett. Új technológiŕkat vezettek be az ŕllatŕllomŕny feljavítŕsŕra, ůj zöldségfajtŕkat honosítottak meg, bůzŕt és ŕrpŕt, öntözéssel javítva a termést, mindez az agrŕrtermelés emelkedéséhez vezetett. (36.) Sokan a parasztok közül éppoly vallŕsosak maradtak, mint valaha, folytatva a papsŕgnak adott alamizsna szolgáltatását. De legalŕbb mŕr nem voltak kötelezve a jŕrandósŕgra. A nagyszŕmů szerzetes, kiket gyermekként erőnek erejével kényszerítettek a kolostorokba, most szabadon vŕlaszthattak a maradŕsról. Több ezren, főként a fiatalok, el is hagytŕk a szerzetesi életet. A klérusnak a kormŕny nyůjtotta szerény büdzsével kellett megelégednie, amit kiegészített az imŕdsŕgokra, hŕzassŕgkötésre és temetésre nyůjtott szolgŕlataiért kapott kiegészítő jövedelem. (37.) A kínaiak elleni vŕdak, amelyeket a dalai lŕma maga terjeszt, a tibetiek tömeges sterilizŕciója és erőszakos deportŕlŕsa semmiféle bizonyonyítékon nem nyugszik. Szintůgy, amit a dalai lŕma ŕllít, valamint tanŕcsosa és öccse Tendzin Choegyal is, hogy több mint 1,2 millió tibeti pusztult el a kínai megszŕllŕs következtében. (38.) Mindegy, hogy hŕnyszor merült fel, ez a szŕm mindenesetre furcsa. Az 1953-as hivatalos népszŕmlŕlŕs – hat évvel a kínai megtorló intézkedések bevezetése előtt – Tibet teljes lakossŕga 1.274.000 volt. Mŕs becslések 1 és 3 millióra teszik. (39.) Egyéb összeírŕsok a tibeti lakossŕgot kb. 3 millióra taksŕljŕk. Ha a kínak megöltek 1,2 milliót a 60-as évek elején, egész vŕrosok, a vidék roppant részei lennének elnéptelenedve, majdhogynem egész Tibet halottak mezejévé vŕlt volna – erre pedig semmi bizonyíték. A kínai hadsereg Tibetben nem elég jelentős ahhoz, hogy üldözzön, összegyűjtsön, végezzen ennyi emberrel, mégha mŕst nem is csinŕlt volna ezidő alatt. A kínai hatósŕgok beismertek Ťhibŕkat a můltbanť, különösen a kulturŕlis forradalom idején 1966-76-ban, a vallŕsi üdözés hullŕmakor Kínŕban is, Tibetben is. Az 1950es lŕzadŕs utŕn többezer tibetit lecsuktak. A Nagy Ugrŕs alatt a kötelező kollektivizŕlŕs és a szemestermények termesztésének előírŕsa a parasztsŕg szŕmŕra néha szerencsétlen hatŕssal jŕrt. Az 1970-es évek végén Kína a tibeti ellenőrzés elhagyŕsŕnak politikai gyakorlatŕt kezdte el és megpróbŕlta a megelőző két évtized okozta szŕmos kŕrt helyehozni. (40.) 1980-ban a kínai kormŕny belekezdett a reformokba, amelyek Tibetnek nagyobb önŕllósŕgot és önigazgatŕst nyůjtanak. Magŕnparcellŕkat művelhetnek, terményfeleslegüket eladhatjŕk, maguk hatŕrozhatjŕk meg, mit termelnek, jakokat és birkŕkat tarthatnak. Megengedett a külvilŕggal való kommunikŕciót, a hatŕrŕtlépéseken könnyítettek, hogy a tibetiek meglŕtogathassŕt Indiŕba, Nepŕlba menekült rokonaikat. (41.) A tibeti felsőosztŕly, a lŕmŕk és a hűbérurak szŕmŕra a kommunista intervenció katasztrófaként hatott. Többségük külföldre emigrŕlt, maga a dalai lŕma is a CIA segítségével szökött meg. Sokan elborzadva fedezték fel, hogy dolgozniuk kell a megélhetéshez. A feudŕlis elit Tibetben maradt része ůgy döntött, hogy együttműködik az ůj rendszerrel, de ennek adaptŕlŕsa sorŕn nehézségekkel talŕlta szemben magŕt. 1959-ben Anna Louise Strong meglŕtogatta Pekingben a Nemzeti Kisebbségek Központjŕt, mely a különböző etnikai csoportokból szŕrmazók szŕmŕra nyůjtott lehetőséget a köztisztviselői, orvosi, mezőgazdasŕgi pŕlyŕkra való felkészülésben. 900 tibeti hallgató volt jelen, többségük jobbŕgyok, szökevények és rabszolgŕk korŕbban. De kb. szŕzan privilegizŕlt tibeti csalŕdok gyermekeként érkeztek, szüleik azért küldték őket, hogy az ůj adminisztrŕcióban előnyös posztokhoz jussanak. A diŕkok két csoportja közti osztŕlykülönbség tůlsŕgosan is nyilvŕnvaló volt, ahogyan az intézet igazgatója is megjegyezte: ŤKezdetben a

nemesi csalŕdokból jöttek magukat felsőbbrendűnek szŕmítottŕk. A tŕskŕt mindenkinek magŕnak kell vinnie, sajŕt ŕgyŕt beŕgyazni, szobŕjŕt takarítani. Ez, ůgy gondoltŕk, rabszolgamunka, sajŕt magukat inzultŕlva érezték, hogy azt vŕrtuk tőlük, ki-ki sajŕt maga végezze. Néhŕnyan soha nem fogadtŕk el és hazamentek, mŕsok végül belenyugodtak. A szolgŕk eleinte tartottak a többiektől és jelenlétükben nem mertek leülni ugyanabban a helységben. A következő etápban kevésbé féltek, de még mindig nem keveredtek egymŕs között. Csak később, sok elbeszélgetés utŕn szűnt meg az elkülönülés és mint osztŕly-, iskolatŕrsak egymŕst segítve és kritizŕlva tanulnak.ť (42.) Az emigrŕnsok nincstelensége Nyugaton rendkívüli figyelmet vŕltott ki és az amerikai ügynökségek lényeges tŕmogatŕsŕt. Az 60-as években a tibeti menekültek közössége titokban 1,7 millió $-t zsebelt be a CIA-tól, az 1998-ban nyilvŕnossŕgra hozott dokumentumok alapjŕn. Mikor nyilvŕnossŕgra került, a dalai lŕma szervezete is publikŕlt egy nyilatkozatot, megengedve, hogy valóban kapott dollŕrmilliókat a CIA-tól a 60-as években, hogy a menekültek fegyveres svadronjait küldje Tibetbe és a maoista forradalmat alŕaknŕzza. A dalai lŕma éves jövedelme 186 ezer $ volt, a CIA fizette. Az indiai titkosszolgŕlat szintén fizetett neki és a tibeti menekülteknek. (43.) A vŕlaszt arra, hogy ő vagy fivérei dolgoztak-e a CIA szŕmŕra, visszautasította. Az ügynökség szintén reagŕlŕs nélkül hagyta a megjegyzéseket. (44.) Szŕmkivetésében a dalai lŕma ůgy lép fel, mint az emberi jogok védelmezője, az 1989-es Nobel-békedíj tulajdonosa, miközben tŕrsul az emigrŕns arisztokrŕciŕval, mŕs reakciós erőkkel és tanŕcsokat fogad el tőlük. 1995-ben a Raleigh, N.C. News & Observer publikŕlt egy színes fotót, címlapjŕn a dalai lŕmŕt öleli meg Jesse Helms reakciós republikŕnus szenŕtor, a következô címmel: ŤA buddhista lenyűgözte a vallŕsi jogok hősétť. (45.) 1999. ŕprilisŕban Margareth Thatcherrel, II. Jŕnos Pŕl pŕpŕval és I.George Bush-sal a dalai lŕma felszólította a brit kormŕnyt, hogy bocsŕssa szabadon Augusto Pinochetet, Chile volt fasiszta diktŕtorŕt, a CIA kliensét, akit angliai tartózkodŕsa idején fogtak el. Azt ajŕnlotta, hogy sajŕt hazŕjŕba küldjék ahelyett, hogy Spanyolorszŕgnak adnŕk ki, ahol emberiségellenes bűnökért a spanyol igazsŕgszolgŕltatŕs elé akartŕk ŕllítani. Ma főként a National Endowment for Democracy (NED) és ehhez hasonló csatornŕk, az US Kongresszusa folytatják a 2 millió dollŕr utalŕsŕt az Indiŕban élő tibetieknek, néhŕny milliós kiegészítéssel Ťdemokratikus tevékenységéértť. A dalai lŕma kap pénzt Soros Györgytől is, aki a CIA kreŕlta Radio Free Europe/Radio Liberty-t is vezeti egyéb intézmények mellett. (46.) Azt mondjŕk, amikor a dalai lŕma kormŕnyozta Tibetet, a nép elégedett szimbiózisban élt monasztikus és vilŕgi hűbéruraival, mélységesen spirituŕlis és békés kultůrŕjů tŕrsadalmi rendben. A parasztsŕg mélyreható viszonya a szent hit létező rendszerével ŕllítólag nyugodt stabilitŕst hozott, a humŕnus és pacifikus vallŕsi tanítŕs ŕltal inspirŕlva. Talŕn idevaló a pŕrhuzam az európai feudalizmus olyan idealizŕlt képével, mint amilyet G. K. Chesterton et Hilaire Belloc kortŕrs konzervatív szerzők mutattak be. Szŕmukra a középkori kereszténység olyan vilŕg, melyben a parasztsŕg mélységes lelki egyetértésben volt egyhŕzŕval, elégedetten élt hűbérurai védelme alatt. (47.) Újbóli felhívŕs kapunk egy sajŕtos feltételű kultůra elfogadására, mely azt jelenti, fogadjuk el a vilŕgot olyannak, ahogy azt privilegizŕlt osztŕlya prezentŕlja, azok, akik a csůcson vannak és legtöbbet profitŕlnak belőle. A tibeti képe nem hasonlít jobban a történelmi valósŕgra, mint a középkori Európa idealizŕlt képe. Azt is mondhatjŕk, hogy mi, modern vilŕgi ŕllampolgŕrok nem foghatjuk fel a boldogsŕg és a fŕjdalom, az elégedettség és a hagyomŕny egyenleteit, ami a Ťspiritulŕs és tradicionŕlisť tŕrsadalmakat jellemzi. Ez még igaz is lehet, megmagyarŕzhatja miért vannak közöttünk, akik idealizŕljŕk az ilyen tŕrsadalmakat. De mégis: egy kinyomott szem kinyomott szem marad, a vesszőzés pedig vesszőzés; a szolgŕk és rabszolgŕk brutŕlis osztŕlyelnyomŕsa és kizsŕkmŕnyolŕsa mindig igazsŕgtalan, akŕrmilyen szép is kulturŕlis csomagolŕsa. Van különbség a lelki kapcsolat és az emberi rabszolgsŕg között, akkor is, ha egymŕs mellett léteznek. Bizonyos, hogy a kínai beavatkozŕsban is van sok minden, ami helyteleníthető. Az 1990-es években a hanok, a legnagyobb etnikai csoport, mely Kína nagyszŕmů lakossŕgŕnak 95 %-ŕt képezi, lényeges szŕmban kezdtek ŕttelepülni Tibetbe és a nyugati vidékekre. (48.) Az ůjranépesítés a bennszülött kultůrŕkra hatŕssal bír. Lhassza és Shigatse utcŕin nyilvŕnvaló jelei vannak a kínai jelenlétnek, az üzletek, az üzemek irŕnyítŕsa kínai kezekben vannak. Hatalmas irodaépületeket és kereskedelmi központokat építettek olyan pénzekből, melyeket haszŕlhattak volna viztisztító üzemek, lakŕsok építésére. A kínai kŕderek Tibetben gyakran felsőbbrendűségi attitüddel viszonyulnak a helyi lakossŕghoz. Sokan ůgy tekintik tibeti szomszédaikat, mint elmaradott és lusta népséget, akiknek gazdasŕgi fejlődésre van szükségük és Ťhazafias nevelésreť. 1990-ben a tibeti kormŕny nacionalista szimpŕtiŕval vŕdolt tisztviselőit elbocsŕtottŕk és kampŕny indult a dalai lŕma diszkreditŕlŕsŕra. Bizonyos forrŕsok szerint tibetieket tartóztattak le, bebörtönözték és kényszermunkŕra ítélték, mert megpróbŕltŕk elhagyni az orszŕgot, szeparatista cselekedeteket hajtottak végre vagy Ťfelforgatóť politika mellett kötelezték el magukat. Bizonyos letartóztatott személyeket adminisztratív fogsŕgba vetettek, víz, takaró nélkül, fenyegetéseknek alŕvetve, megverve tartjŕk őket. (49.) A csalŕdtervezés kínai rendje a tibeti csalŕdoknak 3 gyermeket engedélyez, amit rendszertelenül és csak bizonyos

övezetekben alkalmaznak. Ha egy pŕr ŕtlépi a limitet, a pluszgyereket ki lehet tiltani az ŕllamilag tŕmogatott óvodŕból, orvosi szolgŕltatŕsból, lakhatŕsból és oktatŕsból. A tibeti történelemmel, kultůrŕval és vallŕsssal nem foglalkoznak az iskolŕkban. A pedagógiai anyagok, ha le is vannak fordítva tibeti nyelvre, a kínai történelemre és kultůrŕra szorítkoznak. (50.) A Washington Post 1999-ben közreadott története megjegyzi, hogy a dalai lŕmŕt tovŕbbra is nagy hódolat övezi Tibetben, de… kevés tibeti fogadnŕ szívesen a vele együtt 1959-ben elfutott arisztokrata korrupt klŕnok visszatérését és ugyanez érvényes tanŕcsosai nagy részére. Pl. a sok tibeti parasztnak semmi érdeke nem fűződik ehhez, az agrŕrreform alatt kapott földjük miatt. A volt rabszolgŕk is azt mondjŕk, nem akarjŕk, hogy a régi urak visszaüljenek a hatalomba. ŤEzt mŕr ŕtéltem egyszer azelőttť, mondja a 67 éves volt rabszolga, aki legjobb ruhŕjŕt vette fel a Shigatse felé tartó zarŕndoklatra, a tibeti buddhizmus legszentebb helyére. Azt mondta, a dalai lŕmŕt igen tiszteli, és hozzŕtette: Ťnem vagyok teljesen szabad a kínai kommunizmus alatt, de jobb körülmények között élek mint mikor rabszolga voltam. ť (51.) A dalai lŕma feudŕlis teokrŕciŕjŕnak megszüntetése nem jelenti azt, hogy mindennek tapsolunk, amit a kínai hatósŕgok tettek Tibetben. Ezt ritkŕn értik ma Shangri-La nyugati hívei. Az ellenkezője szintén igaz. A kínai megszŕllŕs elítélése nem jelenti, hogy idealizŕlnunk kell a feudŕlis Ťancien régimeť-et. Az ůj nyugati buddhista követők közötti közös panasz még az is, hogy a vallŕsi kultůrŕt a kínai hatósŕgok leromboltŕk. Ez ůgy tűnik, igaz. De ami kétséges, hogy az invŕzió előtt valóban olyan csodŕlatos és alapjŕban véve spirituŕlis természetű volt-e ez a kultůra. Röviden, javasolhatjuk Tibet szŕmŕra a vallŕsszabadsŕgot és a függetlenséget anélkül, hogy ölelkeznénk az elveszett paradicsom mitológiŕjŕval. Végül, meg kellene jegyezni, hogy az elhagzott kritikai észrevételek nem tekinthetők személyes tŕmadŕsnak a dalai lŕma ellen. Mint egyén eléggé kellemesnek tűnik, gyakran beszél a békéről, a szeretetről és az erőszak nélküliségről. 1994-ben egy interjůban Melvyn Goldsteinnel azt a teljesítményt is elkövette, hogy elmondŕsa szerint fiatalsŕga óta rokonszenvezik az iskolŕk épitésével, gépekkel, utakkal orszŕgŕban. Állítja, gondolt arra, hogy a robot és bizonyos paraszti adók Ťszélsőségesen kŕrosakť voltak. És nem szerette azt sem, hogy az embereket agyonterhelték ezek a régi, néha generŕcóról generŕcióra szŕlló adók. (52.) Ezen kívül egy Ťemigrŕns kormŕnytť, egy írott alkotmŕnyt hozott létre, egy reprezentatív gyűlést és mŕs demokratikus sajŕtossŕgot. (53.) Mint nagyon sok vezető, a dalai lŕma is sokkal szebben cseng a hatalmon kívül mint a hatalomban. Őrizzük meg lelkünkben, hogy a kínai megszŕllŕs és majd’ 40 év emigrŕció kellett neki, hogy Tibetnek demokrŕciŕt javasoljon és kritizŕlja azt az elnyomó feudŕlis autokrŕciŕt, aminek ő maga volt az apoteózisa. De a régi rend kritikŕja sok tibeti kisembernek tůl későn jön. Sokan akarjŕk, hogy visszajöjjön, de viszonylag kevesen az ŕltala képviselt tŕrsadalmi rend visszatérését. Egy 1996-ban kiadott könyvben a dalai lŕma egy figyelemreméltó nyilatkozatot tett, amitől a hŕtukon futkosott a hideg emigrŕnstŕrsainak. Egy részlet ebből: ŤMint modern gazdasŕgi elmélet, a marxista gazdasŕgi rendszer erkölcsi elveken alapul, míg a kapitalizmus csak a nyereségen és a megtérülésen. A marximus a javak egyenlő alapů szétosztŕsŕra épül és a termelési eszközök méltŕnyos hasznŕlatŕra. A dolgozók – a többség – sorsa érdekli, éppůgy mint a defavorizŕltak sorsa, a szükséget szenvedőké, a marxizmus a kizsŕkmŕnyolt kisebbségeket is gondjŕba veszi. Ezekből az okokból a szisztéma engem is megérint és igaznak tűnik… A rendszer összomlŕsa Szovjetunióban szŕmomra nem a marxizmus csődje, hanem a totalitarizmusé. Ezért magam félmarxista-félbuddhistŕnak tartom.ť (54.) 2001-ben Kaliforniŕba tett lŕtogatŕs és megjegyzést tett, hogy ŤTibet materiŕlisan nagyon-nagyon elmaradott. Spirituŕlisan nagyon gazdag. De a spiritualitŕs nem tölti meg gyomrunkat.ť Ezt az üzenetet kellene megérteni ůjabb buddhista követőinek, akik jóltŕplŕltak és gazdagok, akiket anyagi megfontolŕsok nem zavarhatnak, ha a feudŕlis Tibetet idealizŕljŕk. A buddhizmust és dalai lŕmŕt kivéve szerettem volna körüljŕrni Tibet mítoszŕt, az Elveszett Paradicsom képét, egy olyan tŕrsadalomét, mely kicsivel több volt mint retrogrŕd, despotikus jobbŕgysŕg és szegénység, oly kŕros az emberi léleknek, ahol a hatalmas gazdagsŕg véres dölyffel halmozódott fel egy privilegizŕlt kisebbség szŕmŕra, verejtékkel és könnyel a többség részéről. Az emigrŕciós tibeti arisztokrŕcia szŕmŕra ez az a vilŕg, ahova szeretnének nagy hévvel visszafordulni. Ez pedig nagyon messze van Shangri-la-tól. Felhasznált irodalom: 1. Melvyn C. Goldstein, The Snow Lion and the Dragon : China, Tibet, and the Dalai Lama (Berkeley: University of California Press, 1995), 6-16. 2. Mark Juergensmeyer, Terror in the Mind of God, (Berkeley : University of California Press, 2000), 113. 3. Kyong-Hwa Seok, "Korean monk gangs battle for temple turf", San Francisco Examiner, December 3, 1998.

4. Gere quoted in "Our Little Secret", CounterPunch, 1-15 November 1997. 5. Dalai Lama quoted in Donald Lopez Jr., Prisoners of Shangri-La : Tibetan Buddhism and the West (Chicago and London : Chicago University Press, 1998), 205. 6. Stuart Gelder and Roma Gelder, The Timely Rain : Travels in New Tibet (New York : Monthly Review Press, 1964), 119. 7. Gelder and Gelder, The Timely Rain, 123. 8. Pradyumna P. Karan, The Changing Face of Tibet : The Impact of Chinese Communist Ideology on the Landscape (Lexington, Kentucky : University Press of Kentucky, 1976), 64. 9. Gelder and Gelder, The Timely Rain, 62 and 174. 10. As skeptically noted by Lopez, Prisoners of Shangri-La, 9. 11. See the testimony of one serf who himself had been hunted down by Tibetan soldiers and returned to his master : Anna Louise Strong, Tibetan Interviews (Peking : New World Press, 1929), 29-30 90. 12. Melvyn Goldstein, William Siebenschuh, and Tashě-Tsering, The Struggle for Modern Tibet : The Autobiography of Tashě-Tsering (Armonk, N.Y.: M.E. Sharpe, 1997). 13. Gelder and Gelder, The Timely Rain, 110. 14. Strong, Tibetan Interviews, 15, 19-21, 24. 15. Quoted in Strong, Tibetan Interviews, 25. 16. Strong, Tibetan Interviews, 31. 17. Melvyn C. Goldstein, A History of Modern Tibet 1913-1951 (Berkeley : University of California Press, 1989), 5. 18. Gelder and Gelder, The Timely Rain, 175-176; and Strong, Tibetan Interviews, 25-26. 19. Gelder and Gelder, The Timely Rain, 113. 20. A. Tom Grunfeld, The Making of Modern Tibet rev. ed. (Armonk, N.Y. and London: 1996), 9 and 7-33 for a general discussion of feudal Tibet; see also Felix Greene, A Curtain of Ignorance (Garden City, N.Y.: Doubleday, 1961), 241-249; Goldstein, A History of Modern Tibet 1913-1951, 3-5; and Lopez, Prisoners of Shangri-La, passim. 21. Strong, Tibetan Interviews, 91-92. 22. Strong, Tibetan Interviews, 92-96. 23. Waddell, Landon, and O'Connor are quoted in Gelder and Gelder, The Timely Rain, 123-125. 24. Quoted in Gelder and Gelder, The Timely Rain, 125. 25. Goldstein, The Snow Lion and the Dragon, 52. 26. Goldstein, The Snow Lion and the Dragon, 54. 27. Heinrich Harrer, Return to Tibet (New York: Schocken, 1985), 29. 28. Strong, Tibetan Interview, 73. 29. See Kenneth Conboy and James Morrison, The CIA's Secret War in Tibet (Lawrence, Kansas: University of Kansas Press, 2002); and William Leary, "Secret Mission to Tibet", Air & Space, December 1997/January 1998. 30. Leary, "Secret Mission to Tibet". 31. Hugh Deane, "The Cold War in Tibet", CovertAction Quarterly (Winter 1987). 32. George Ginsburg and Michael Mathos Communist China and Tibet (1964), quoted in Deane, "The Cold War in Tibet". Deane notes that author Bina Roy reached a similar conclusion. 33. See Greene, A Curtain of Ignorance, 248 and passim; and Grunfeld, The Making of Modern Tibet, passim. 34. Los Angeles Times, 18 August 1997. 35. Harrer, Return to Tibet, 54. 36. Karan, The Changing Face of Tibet, 36-38, 41, 57-58; London Times, 4 July 1966. 37. Gelder and Gelder, The Timely Rain, 29 and 47-48. 38. Tendzin Choegyal, "The Truth about Tibet", Imprimis (publication of Hillsdale College, Michigan), April 1999. 39. Karan, The Changing Face of Tibet, 52-53. 40. Elaine Kurtenbach, Associate Press report, San Francisco Chronicle, 12 February 1998. 41. Goldstein, The Snow Lion and the Dragon, 47-48. 42. Strong, Tibetan Interviews, 15-16. 43. Jim Mann, "CIA Gave Aid to Tibetan Exiles in '60s, Files Show", Los Angeles Times, 15 September 1998; and New York Times, 1 October, 1998. 44. Reuters report, San Francisco Chronicle, 27 January 1997. 45. News & Observer, 6 September 1995, cited in Lopez, Prisoners of Shangri-La, 3. 46. Heather Cottin, "George Soros, Imperial Wizard", CovertAction Quarterly no. 74 (Fall 2002). 47. The Gelders draw this comparison, The Timely Rain, 64. 48. The Han have also moved into Xinjiang, a large northwest province about the size of Tibet, populated by Uighurs; see Peter Hessler, "The Middleman", New Yorker, 14 & 21 October 2002. 49. Report by the International Committee of Lawyers for Tibet, A Generation in Peril (Berkeley Calif. : 2001), passim. 50. International Committee of Lawyers for Tibet, A Generation in Peril, 66-68, 98. 51. John Pomfret, "Tibet Caught in China's Web", Washington Post, 23 July 1999. 52. Goldstein, The Snow Lion and the Dragon, 51. 53. Tendzin Choegyal, "The Truth about Tibet." 54. The Dalai Lama in Marianne Dresser (ed.), Beyond Dogma : Dialogues and Discourses (Berkeley, Calif.: North Atlantic Books, 1996).

55. Quoted in San Francisco Chronicle, 17 May 2001.

Szerkesztői nyilatkozat az EU vitával kapcsolatban Dr. Jakócs Dániel Szerkesztői nyilatkozat az oldal különböző rovataiban folyó EU -val kapcsolatos vitához. magyar és francia nyelven)

Szerkesztőségi nyilatkozat

Communiqué de la rédaction de Világszabadság

A Világszabadság hírek rovatában Dans la rubrique Actualités de Világszabadság rendszeresen jelennek meg olyan írások, paraissent réguličrement certains textes qui tout amelyek az Európai Únió mai politikájának en critiquant la politique de l’Union Européenne, bírálata kapcsán az Európai Únióból való kilépésre appellent soit ŕ la quitter, soit ŕ l’abolir. Ces illetve az Európai Únió megszüntetésére hívnak fel. appels ne correspondent pas au point de vue de la Ezek a felhívások nem majorité des membres de notre rédaction, et réflčtent seulement l’opinion de leurs auteurs. felelnek meg a szerkesztőség többségi L’Union Européenne n’est qu’un effet de la véleményének, és csak szerzőik álláspontját nature du capitalisme moderne. Donc, c’est pour tükrözik. Az Európai Únió csak cette raison que c’est la cause, autrement dit, le következménye capitalisme qui doit ętre critiqué, et non l’effet. Par ailleurs, tous les phénomčnes mis au compte a kapitalizmus jelenkori sajátosságainak, éppen de l’Union Européenne par les textes signalés ciezért elsősorban az okot, azaz a kapitalizmust haut, sont constatés dans la plupart des pays kell bírálni és nem az okozatot. Különben is capitalistes du monde. Pour cette raison, la mindazok a jelenségek, amelyeket a fent désintégration de l’UE tant souhaitée par ces említetett cikkek az Európai Únió számlájára textes n’aboutirait pas ŕ la cessation des írnak, a világ legtöbb kapitalista országában conséquences du capitalisme. léteznek , és ezért az Európai Únió általuk remélt felbomlása sem vezetne ezeknek a Cela ne veut pas dire qu’il ne faut pas, ou que l’on folyamatoknak a ne doit pas critiquer toutes les ambitions des dirigeants actuels de l’Union Européenne de megszűnésére. continuer ŕ rogner les droits des travailleurs, et les exploiter. En męme temps, il faut dévoiler que ces ambitions sont causées par la nature du capitalisme, dans son sens le plus général. Mindez nem jelenti azt, hogy nem kell, vagy nem lehet bírálni az Európai Únió jelenlegi vezetőinek minden olyan törekvését, amely a dolgozók jogainak további megnyírbálására és Le présent communiqué ne signifie pas que nous kizsákmányolására irányul. Ugyanakkor fel ne publierons plus des textes semblables ŕ ceux kell tárni, hogy ezek a törekvések miként cités, mais voudrions clairement préciser notre következnek a kapitalizmus legáltalánosabb ligne de conduite. Nous continuons ŕ appliquer les sajátosságaiból. principes exposés par le Préambule publié dans le premier numéro de notre site. Suivant notre Ez a nyilatkozat nem jelenti azt, hogy az principe de tolérance, nous faisons paraître des említett cikkekhez hasonló írásokat nem fogjuk textes męme si nous sommes d’accord avec le publikálni, továbbra is a Beköszöntőben 51% seulement de leur contenu. Parfois, nous kifejtett elveket fogjuk alkalmazni, pusztán nous réservons le droit d’exprimer notre opinion. saját álláspontunkat akarjuk világosan Mais c’est au Lecteur de choisir si le texte paru leszögezni. est pour lui acceptable ou non. Donc, les textes qui paraissent sur notre site ne représentent pas toujours notre opinion. Ce n’est pas ŕ nous de dire

aux autres comment penser. C’est par la connaissance des faits et les échanges d’opinion que les lecteurs doivent former leur propre opinion.

Sur les problčmes évoqués ci-haut, nous ne voulons pas mener une attaque frontale parce que ces questions serons bientôt résolues par l’Histoire. En męme temps, nous voulons toujours exprimer de maničre objective notre opinion au sujet de l’Union Européenne tant que nous en aurons le temps et l’énergie de le faire.

Le présent communiqué a été préalablement discuté, et ensuite adopté sans abstention, mais avec une voix contraire, par la rédaction de Világszabadság.

Dr. Daniel JAKOCS Ebben a kérdésben nem szándékozunk frontális vitát nyitni egyszerűen azért, mert véleményünk szerint ezt a kérdést hamarosan eldönti a történelem.Ugyanakkor az Európai Únióval kapcsolatos véleményünket pozitív formában ki fogjuk fejteni, a-mennyiben időnk és energiánk azt lehetővé teszi .

A fenti nyilatkozatot a szöveg előzetes egyeztetése után elfogadta a Világszabadság szerkesztősége egy ellenszavazattal tartózkodás nélkül.

Dr. Jakócs Dániel

Tudomány

Az A. Sz. Zalmanov- féle terpentines, gyógynövénykivonatos kádfürdő-kúra otthoni alkalmazásának módszerei . forditotta: dr. Csirpák Emil

Az A. Sz. Zalmanov- féle terpentines, gyógynövénykivonatos kádfürdő-kúra otthoni alkalmazásának módszerei

Fejezetek: Előszó. 1. Miért van erre önnek szüksége? 2. Meghosszabítható-e az élet? Mi az öregség és hogyan lehet elnapolni? 3. A hajszálerek terápiája. 4. Milyen oldatok léteznek? 5. Milyen oldatot használjunk, fehéret vagy sárgát? 6. Akiknek tilos a fürdőkura. 7. Hogyan alkalmazzuk a kádfürdő kurát otthoni körülmények között? 8. Javallatok a fürdők alkalmazásához. 9. A gyógyhatás mechanizmusa a mikrokeringés regenerálásakor. 10. Hogyan lehet megkülönböztetni az igazi A. Sz. Zalmanov-féle terpentin emulziót a hamisítványoktól? A következő fejezetek lefordításának jelenleg nincs értelme. 11. Felhasznált irodalom. A szerzők nevének latinbetűs átírása, a művek címének lefordítása azért fölösleges, mert a könyvek többségükben aligha találhatóak meg magyarországi könyvtárban, de ha akad is belőlük, nem magyar nyelvűek. 12. További otthoni alkalmazásra ajánlott termékeink. Jelenleg ezek lelhetőek fel a magyarországi boltokban. 13. Ez fontos! (A fentiekből következően számunkra nem fontos a fejezet…) 14. Hol szerezhető be mindez. Jelenleg csak Oroszországban, esetleg Franciaországban. 15. Minőségi bizonyítványok. A fentebb apró betűvel írottakból következően nincs értelme ezek tanulmányozásának sem. Azt azonban nem fölösleges figyelembe vennünk, hogy a Zalmanov-kúra nagyon elterjedt

Oroszországban és Franciaországban. Sikeresen alkalmazzák sok népbetegség gyógyítására, pl. porckopás, öregkori cukorbetegség gyógyítására. (Apró- és dőltbetűvel a fordító megjegyzései. Továbbá a (…) jelzés arra utal, hogy onnan lényegtelen szövegrész maradt ki.)

1. Előszó

Kedves Barátaim! A népi bölcsesség szerint betegség sok van, de egészség csak egy — és úgy kell rá vigyáznunk, mint a szemünk világára. De hogyan? Az egészséghez sok út vezet. Ezek egyik legbiztonságosabbikát Zalmanov doktor kereste meg nekünk. Ő dolgozta ki a bőr felső rétege ereiben történő mikrokeringés regenerálásának, javításának módszerét terpentin emulzió segítségével. Pont itt, a hajszálerekben kezdődik az eltömődés, éreldugulás —ami sok sulyos betegség kezdete. Zalmanov doktor sokezer embernek hoszabbította meg az egészséges életét. Több mint félévszadon át gyógyította Európa és Amerika sok kiemelkedő tényezőjét. Ő maga 90 évet élt meg és –ami a leg figyelemre méltóbb—lényegében teljesen egészséges emberként távozott erről a világról! Ezzel saját példáján bizonyította be felfedezésének hatékonyságát, mutatta meg az egészség megőrzésének mindenki számára járható utját. (…) Követői napjainkban tovább fejlesztették Zalmanov ötletét és megteremtették a terpentines-gyógynövényes fürdő optimális kompozicióját. Ezek a fürdők nemcsak stimulálják a vér mikrocirkulációját a hajszálerekben, hanem regeneráló hatásúak az egész szervezetre is, mivel gyógyító impulzusokat küldenek azoknak a szerveknek és rendszereknek, melyeknek erre szükségük van. (…) Ezek a fürdők nem csak gyógyítanak, de a napi gondok terhét is leveszik vállainkról, megnyugtatnak bennünket…(..)

Sok és boldog évet kívánok önöknek.

N. N. Drozdov, doktor, professzor és akadémikus;

televiziós műsorvezető

Tisztelt Olvasó Ön egy olyan kiadványt tart kezében, amelyben az emberek egészsége természetgyógyászati módszerekkel való regenerálásának—melynek alapja a hajszálerek terápiája Zalmanov terpentines fürdőivel —

tapasztalatait

osztjuk meg önnel. Mi nem igyekeztünk kitalálni valami újat és „rendkívül hatásosat”, csak egységes rendszerbe foglaltuk a hajszálérterápia

évtizedek óta alkalmazott módszereit. (…)

A vonatkozó tudományos közlemények egybehangzó megállapításai szerint a fürdők gyógyhatása vitathatatlan, függetlenül attól, hogy a Zalmanov-féle terpentin-gyógynövény készítményt kozmetikai preparátumként regisztrálták be. Rendkívül hatásosan alkalmazható a szer a mozgásszervi bajok ellen és az anyagcsere normalizálására. Ezt az utóbbi évben több mint 100 ezer páciensünk —többségük a terpentines-gyógynövény kivonatos fürdőt Zalmanov módszerével otthoni körülmények között alkalmazta káros mellékhatások nélkül— tapasztalata támasztja alá. Kaptunk olyan kitűnő eredményeket is, melyeket mi orvosok sem tudunk egyértelműen megmagyarázni. Közben széles körben alkalmaztuk a hirudoterápia (gyógyítás piócákkal), fitoterápia (gyógyítás füvekkel) módszereit, természetes alapanyagokból készített krémeket és géleket. Meg vagyunk győződve, hogy csak komplex gyógyítási módszerek lehetnek eredményesek. Az önök egészségének kulcsa az önök kezében van. (… A továbbiakban Arszenyin vezérigazgató „6 parancsolata” következik a szer vásárlóinak és otthoni alkalmazóinak.)

2. Miért van erre önöknek szüksége A század, amelyben élünk, a tudományos-műszaki haladás, az általános komputerizálás és forradalmian új találmányok kora a fizika és kémia terén, de az orvostudományban elmaradást figyelhetünk meg. Hosszú

évtizedek óta az egész világban az első helyen állanak az elhalálozások okának statisztikájában a szív- és érrendszeri megbetegedések. Nincs orvosság, amely lehetővé tenné az izületek közötti porc regenerálását— ezt kénytelenek vagyunk műtéttel, műanyag porc, porckorong beültetésével gyógyítani. A magas vérnyomás folyamatosan „fiatalodik”; a 18 évesek infarktusa ma már nem ritkaság—mindez a szupermodern és szuperdrága orvosi műszerezettség, gyógykészítmények mellett (amiknek a gyógyítás szuperhatékonyságát kellene biztosítaniok). Különben ha ezeknek úgy egyike, mint másika jelen is van az egészségügyben, a lakosság abszolút többsége számára elérhetetlenek. Ezért nics miről beszélnünk, ha a nemzet egészségének megőrzéséről szólnánk! Korunk orvostudományát megszédítette a vegyipar (gyógyszeripar=farmakológia) zajos reklámja. Azonban a gyógyszeripar termékeinek általános, gyakorta indokolatlan alkalmazása nem segítette elő a megbetegedések számának elvárható radikális csökkenését sem nálunk, sem másutt a világban. Ami segít az egyik betegségtől megszabadulni, az megkerülhetetlenül egy másik szervünket károsítja. És nem csak a mi szerveinket, hanem majdani gyermekeink szerveit is! Ennek bizonyítéka a veleszületett betegségek, elnyomorodások, fejlődési rendellenességek, anomáliák mind növekvő száma. Ma teljesen egészséges gyerekek gyakorlatilag nincsenek. De mit mondhatunk a lakosság felnőtt egyedeiről? Közismert a morbid vicc: nincsenek egészséges páciensek, csak kellően ki nem vizsgált betegek vannak. Ez a vészterhes jövő? (…) A gyógyszeripari konszernek extraprofit megszerzésére törnek, de megfelel-e ez a mi érdekeinknek? A hatalmas számú, erősen káros mellékhatású, ma már betiltott gyógyszereket 30 évvel ezelőtt sok betegség csodás ellenszereként reklámozták. Ki garantálhatja, hogy a mai csoda-pirulákat nem tiltják be a közeljövőben és nem ez

lesz-e hasznosabb önnek, az ön szervezetének? Higgyék el, hogy az önök egészsége csak önöknek fontos igazán. A legfelkészültebb orvos sem képes segíteni önökön, ha önök maguk nem akarnak változtatni életmódjukon, visszafordítani betegségüket. A modern orvostudomány úgy 200 éve létezik, az emberiség történelme azonban sokezer éves. Annak ellenére, hogy sokáig nem volt analgin és aszpirin, az emberek nem pusztultak ki, mint a dinoszauruszok. Az emberi szervezet közismerten olyan rendkívül bonyolult önszabályzó rendszer, melynek tartalékait mindmáig nem ismertük meg teljességükben. Számunkra elképzelhetetlenek szervezetünk önmaga helyreállítása, öngyógyítása lehetőségeinek összessége. Azonban ezekről az emberek az évezredek folyamán apránként sok értékes ismeretet összegyűjtöttek. Napjainkig a szervezetünk önregenálódását elősegítő módszerek közül csak a legjobb, leghatékonyabb és teljesen veszélytelen gyógymódok maradtak fenn. De hogyan különböztessük meg a tényleg hatékony módszert a haszontalan hókuszpókusztól? Hisz jelenleg tele vannak az újságok a csodagyógyszerek és módszerek reklámjaival. Először is keresse fel orvosát. Egy tapasztalt orvos különösebb erőlködés nélkül megtalálja az ön számára szükséges gyógymódot. Azért érdeklődje meg nála, mióta alkalmazzák ezt a módszert. Például, a reflexoterápiát (tűszúrásos gyógymódot) már 5-6 ezer éve; a hirudoterápiát (piócákat) 3 ezer, a terpentines fürdőket kb. 100 éve. A felsorolt gyógymódokat bátran lehet ajánlani a betegek többségének, hiszen kiállták az idő próbáját és hatásos voltukat sokszázezer vagy millió gyógyult beteg bizonyítja. Legjobb gyógymódok nem azok, amelyekről azt hiresztelik, hogy minden betegséget gyógyítanak. Ilyenek nincsenek. Az az orvosság, gyógymód a legjobb, amelyik a beteget megszabadítja az adott betegségtől—ha idejében adják, alkalmazzák. Ekkor a káros mellékhatások, szövődmények

gyakorlatilag ki vannak zárva. A bioterápia alapelve: „az élőt csak élővel gyógyítsuk”. Ennek bizonyítékai a hosszúéletű emberek, akik nagyon ritkán használnak orvosságokat. Napjainkig a népi gyógyászat tapasztalatainak –melyek nemzedékről-nemzedékre tökéletesedtek, gazdagodtak— hatalmas öröksége hamozódott fel.(…) A népi gyógymódok nagyon hatékonyak rengeteg betegség gyógyításánál, ami nem jelenti azt, hogy teljesen le kell mondanunk a korszerű akadémiai orvostudomány eredményeinek alkalmazásáról. (…) Nem szabad szembeállítani a két gyógymódot, hisz ésszerű együttes alkalmazásuk lehetővé teszi a vegyipar termékei szedésének ésszerű szintre csökkentését és a gyógyítás hatásfokának javítását.

3. Meghosszabbítható-e az élet? Hogyan lehet elnapolni az öregséget? Minden kor emberét nyugtalanította az emberi élet meghosszabbíthatóságának kérdése. Állandó kutatási téma volt a csodaelixir, ami visszaadja a fiatalságot és egészséget. Ez ügyben jónéhány életveszélyes kísérletre is sor került, találmányt is kiötlöttek, de valós eredmény nem született. Hisz a legutóbbi időkig semmit sem tudtunk az öregség—betegség bekövetkezésének általános okáról. Régóta közismert, hogy az emberi élet genetikailag meghatározott hossza 130-180 év. Ennek bizonyítéka a fogak harmadik váltása, amely 100 éves korban következik be. A tudósok legújabb kutatásai szerint a szervezet bajainak –melyek okán a genetikailag programozott életkor alsó határát is alig éri el valaki— alapvető oka és kezdete, a betegségek abszolút többségének az indító mehanizmusa a szervek sejtjei táplásának zavaraiban keresendő. Ezek oka a vér kapilláris (hajszálér) keringésének, vagyis a mikrokeringésnek sérülése, felborulása.

A sejt –szervezetünk funkcionális alapegysége. Sejtjeink egészségének függvénye szerveink munkaképessége, egészségünk. A sejtnek normális müködéséhez lélegzenie, táplálkoznia, a salaktól megszabadulnia kell. Ezen hármas funkció ellátását számára a hajszálereken érkező vér biztosítja. Kapillárisok (hajszálerek) –azok a legkisebb véredények, amelyek szervezetünk minden sejtéhez elérnek. Olyan háló ez, amelynek alkotóelemei—ha egy hajszál vastagságú fonalat képeznének—hatszor körülérnék a Földet. Bennük kering a szervezetünkben levő vér 80 % -a. (…) Az életműködés során a hajszálér hálózat salakkal telítődik, a véráram benne lelassul, egyes szakaszokon teljesen leáll (pangás keletkezik). A sejtek nem kapnak oxigént, tápanyagokat, nem tudják leadni a szén-dioxidot, megszabadulni anyagcseréjük mérgező salakjától. Így történik a sejt önmérgezése, amitől az elpusztul. Ennek következtében szabad gyökök kezdenek termelődni (NO*) és ezek megölik (oxidálják) az egészséges sejteket, amelyekből már ekkora kevés marad. A fiatal szervezet könnyedén megbírkózik a problémával, elégséges mennyiségű antioxidánst tud termelni (olyan anyagot, amely ártalmatlanítja az NO*-ot). Azonban az évek múlásával a szervezetben ebből mind kevesebb termelődik, ami miatt életbevágóan fontossá válik a külső segítség. Minél idősebb lesz az ember, annál erősebb ez a folyamat. A szövetekben elpusztult sejtek egész szigetei és kiszáradt (összetapadt) hajszálerek jelennek meg. Ilyen folyamatok mennek végbe az összes szervben: a tüdőben (pnevmoszklerozis—tüdőéremeszesedés), a szívben (infarktus, kardioszklerozis), vesében, májban, agyban (insult-agyvérzés), az izületek porckorongjaiban és a gerincben—ez az elöregedés, a betegség alapvető oka. Ugyanez megy végre a bőr sejtjeiben is. Itt a folyamat szabad szemmel látható, tükörben megtekinthető. A hajszálér keringés javításával azonban fékezhetjük a

betegség kifejlődését, elősegíthetjük a beteg szövetek regenerálódását. A szervezet funkcionális lehetőségei helyreállításának ez az utja. Ezen szerezhetjük vissza fiatalságunkat, egészségünket. A belső folyamatokat megint csak bőrünk állapotán ellenőrizhetjük. Ez a módszer hatékonyságának a mutatója, próbája.

4. A hajszálerek terápiája Az ember egészsége feljavítása elméletének és módszerének a hajszálerek regenerálásával egyik kidolgozója a XX. század elején hazánk fia, Abram Szolomonovics Zalmanov (1875-1965), a kiváló orvos volt. (…) A gondolat, hogy a hajszálerek megfiatalításával gyógyítni lehet a súlyos, komplikált betegségeket, sikeresen lehet küzdeni az öregséggel, nem hagyta percre sem nyugodni Zalmanovot. A mikrokeringés helyreállításának gyógyszeréül a tengermelléki erdei fenyő terpentinjének különleges emulziójával készült vízben való fürdőzést ajánlotta. A terpentinolajat gyógycélokra már az ókorban is használták. Az erdei fenyő gyantájának—amiből a terpentin készül—gyógyhatását őseink Zalmanov megjelenése előtt sok-sok évvel felismerték. A belőle készült gyógykenőcsöket az izületi és gerinc fájdalmak enyhítésére, bőrbetegségek (pl. furunkulus), tüdőgyulladás, véredények meszesedése és sok más betegség ellen alkalmazták. A gyanta annyira hatásos volt, hogy tőle még a gyógyíthatatlan, reménytelen betegek is talpra álltak. Ezért kapta oroszul az életrekeltő melléknevet. Minden rendben is lett volna, de a terpentinnek van hátrányos tulajdonsága is: erősen izgató hatású. Már kismértékű túladagolása nagyon kellemetlen bőr irritációt idéz elő. Továbbá a terpentinolaj jól oldódik a szeszben és a zsírokban, de egyáltalán nem oldja a víz. (…)

Zalmanovnak sikerült megoldania a problémát, kidolgoznia a terpentin vízben oldódó, célnak megfelelő emulziójának receptjét. Ezzel megszabadította a szert kellemetlen mellékhatásaitól és kiemelte poztívumait. Egyenletesen oszlik el a fürdővízben, veszélytelen a koncentrációja—amely olyan alacsony, hogy nem is orvosságként, hanem kozmetikumként tartják nyilván— és az egész bőrfelületen fejti ki hatását. Mindezek mellett a fürdőkura meglepően gyógyító erejűnek bizonyult. Alkalmazásával a korábban gyógyíthatatlannak elkönyvelt betegségek száma csökkeni kezdett. Erre az újságok is felfigyeltek. A módszer –hajszálér terápia néven— bejutott a köztudatba. 1917 után A. C. Zalmanov V. I. Lenin, N. K. Krupszkaja és M. I. Uljanova családi orvosa lesz. 1918-ban kinevezik a Fűrdőhelyek főigazgatósága főnökévé és a Tuberkulozis elleni harc állami bizottságának elnökévé. Azonban az országnak a gyógyításhoz a legújabb tehnológiákra és készülékekre van szüksége. Az élenjáró orvosi tapasztalatok átvételére 1921-ben Lenin Európába küldi Zalmanovot. Itt ismerkedik meg August Krog dán fiziológussal, aki épp ekkor kapott Nobel díjat a hajszálér keringés mehanizmusának felfedezéséért. Krog lényegében igazolta Zalmanov felismerését az emberi egészség, fiatalság megőrzésének utját illetően. De meghalt Lenin és Zalmanov előtt lezárult a hazatérés utja, bár haláláig vágyott haza. Párizsban nyitotta meg első klinikáját, ahol nagy sikerrel alkalmazta felfedezését. Nagy népszerűségnek örvendtek az Oroszországból jött doktor fürdőkúrái Olaszországban, Németországban és Svájcban is. Érrendszerüket megfiatalítani akaró páciensek százezrei éltek vele. Még a Harmadik birodalom vezérei is nagyra értékelték a kúrát, függetlenül attól, hogy atyját Abram Szolomonovicsnak hívták. Ennél fontosabb volt egészségük. Európában a kúra terpentines fürdő néven vált ismertté. Alkalmazták a Szovjetunióban is a terpentines fürdőkúrát,

de csak kiválasztottak számára, zárt szanatóriumokban. Ennek ellenére tudományos közlemények, disszertációk tucatjai bizonyították rendkívül jó hatásfokát. Az emulzió olyan sikeresnek és hatékonynak bizonyult, hogy mindmáig használják. Mi több, belőle kiindulva alkották meg a „KAPILAR” (tabletta és bazsam) készítményt. A. C. Zalmanov maga is rendszeresen kúrázott és –hála a terpentines fürdőzésnek—tiszta tudattal, kiváló emlékezőtehetséggel ért meg 90 esztendőt, miközben élete utolsó napjáig maga igazgatta nagyszámú klinikáját.

5. Milyen oldatok léteznek? Mielőtt alkalmazni kezdenénk az adott módszert, mégegyszer tudatosítsuk: betegeket gyógyítani csak orvosnak van joga. A Zalmanov-fürdőkúra nem orvosság és nem mindent gyógyító csodaszer minden bajra. Lényegében semmit sem gyógyít. A fürdők a vérkeringést regenerálják azokban a szervekben, amelyekben a keringés sérült. Ezután maga a szervezet önállóan kezdi gyógyítani a problémás szervet. Nem az orvos vagy a kuruzsló, táltos, hanem maga a szervezet kezdi újjáépíteni önmagát! Ez a legnagyobb érdeme a fürdőkúrának. (…) Zalmanov mindig kihangsúlyozta, hogy „a szervezet öngyógyító ereje és képessége kimeríthetetlen”. Ezért a gyógyíthatatlan betegségek problémája önmagától megszünik. „Ha önök lélegzetvételük térfogatát tágítják, több oxigén áramlik az agyhoz, az összes többi szervhez, ha önök kinyitják hajszálereik tízezreit a kúra rendszerével (de nem gyógyszerekkel, hipnózissal, besugárzással, sebészeti beavatkozással), akkor nem találnak egyetlen betegséget sem, amit ki nem küszöböl öngyógyításuk”(A. Sz. Zalmanov). Zalmanov véleménye szerint nincsenek külön

betegségek—mindig maga az egész szervezet beteg. Nincsenek gyógyító orvosságok. A gyógyulás csak azért lehetséges, mert a szervezet maga képes a regenerálódásra, önmaga helyreállítására. Ezt a képességet minden nap erősíteni, fejleszteni, növelni kell, mint az agy emlékezőképességét, az izmok erejét, az akaratot, tudást, tapasztalatokat. Mind több szanatórium és klinika alkalmazza a fürdőket, mint minden koplex gyógyító folyamat alap összetevőjét. A fürdőkúra otthoni körülmények közötti alkalmazására általunk kidolgozott metodika kiállta klinikai ellenőrzés próbáját. Bizonyítást nyert, hogy gyakorlatilag nem kevésbé hatásos, mint a klasszikus Zalmanov-féle. Ezért azt jóváhagyta az Egészségügyi Minisztérium. A fürdőkura számára két oldatféleség létezik: FEHÉR EMULZIÓ és SÁRGA OLDAT. Zalmanov meghatározása szerint a Fehér emulzió a terpentin emulgált változata. Ez idézi elő az összetapadt hajszálerek megnyílását, „tornáztatja” a véredényeket, fokozza az oxigén és tápanyagok áramlását a különböző szervekhez és szövetekhez, előidézi a hajszálerek szisztolés nyomásának fokozódását (szúrás érzését kelti), ösztönzi a szövetek trofiája és a kollaterális (megkerülő) vérkeringés javulását. A fehér emulzió vérnyomásemelkedést idéz elő. A sárga oldat egy olyan speciális módon elkészített folyadék, amely a terpentin ricinusolajjal és oleinsavval kevert változata. A sárga oldat recetjében alkalmazott oleinsav a töbszörösen telítettlen zsírsavak csoportjának a tagja. A bőrön keresztül a testbe hatolva az oleinsav aktívan megköti az NO* szabad gyököket ( fékezi a sejt öregedésének folyamatát és ennek megfelelően az egész szervezetét), normalizálja az oxidációs-redukciós folyamatokat és az anyagcserét; a hajszálér hálózatban a mérgező salakok viharos elégetését idézi elő (tisztítja a hajszálereket), elősegíti az égéstermékek távozását a bőrön át (az erőteljes izzasztással) és a vesék, máj segítségével;

előidézi a patológikus lerakódások feloldódását és távozását az izületekből, a véredények falából, az inakból és a szemlencséből (katarakta) (A. Sz. Zalmanov szerint). A sárga oldat csökkenti a vérnyomást. A bőr alatti zsirszövetbe hatoló terpentin származékok ott felhalmozódnak. A terpentin (A. Sz. Zalmanov szerint) nemcsak a bőr hajszálereit nyitja meg, hanem aktiv munkára kényszeríti a belső szervek—szív, máj, vesék—hajszálereit is. Igen, pontosan: munkára kényszeríti a véredényeket, mivel az összeesett hajszálerek a terpentines folyadék hatására megnyílanak, majd elkezdenek összehuzódni, aktívan továbbítani a vért a sejtekhez. Mindkét oldatnak kifejezett fájdalomcsillapító hatása van.

6. Milyen oldatot használjunk, fehéret vagy sárgát? Tehát tisztáztuk, a fürdők az egész szerezetre hatnak. Nincs rá lehetőség, hogy egy bizonyos betegség ellen rendeljünk fürdőkurát. (…) Például, ha ön artrózis ellen alkalmazza a fürdőket, akkor önnek egyben normalizálódik a súlya, javul szívizmának táplálékfelvétele, normalizálódik vérnyomása is—és kisimulnak bőrének ráncai. Az esetek többségében

AZ ALKALMAZÁS ALAPELVE –a fehér

emulzió és a sárga oldat váltakozó használata, vagyis az összeesett hajszálerek kinyitása (fehér fürdők) és a salaktól való megtisztításuk (sárga fürdők) egymás utáni rendszeres váltakoztatása. Ettől a szabálytól egyetlen esetben lehet eltérni: ha a páciens vérnyomásának értéke magas vagy alacsony. Magas vérnyomás esetében nem szabad csak fehér fürdőket alkamazni, mivel azok emelik a vérnyomás értékét. Ebben az esetben a sárga fürdőket vegyesekkel váltakoztatva kell alkalmazni. Alacsony vérnyomás mellett nem állhat csupa sárga fürdőből (csökkenti a vérnyomást) a kúra, ezért tehát a

fehér és vegyes fürdőket kell váltakoztatva alakalmazni. Vegyes fürdők—mikor a két folyadékot összekeverve alkalmazzuk (5 ml fehér és 5 ml sárga folyadékot együtt öntünk a fürdővízbe). Mivel a vegyes fürdők sem nem emelik, sem pedig nem csökkentik a vérnyomást, ezeket mind a magas vérnyomásos, mind pedig alacsony vérnyomású páciesek alkalmazhatják. Tehát: normális vérnyomás mellett (90/60—140/80) a sárga fürdőket a fehérekkel másnaponként váltakoztatva, az oldatok dózisát/a fürdővíz koncentrációját fokozatosan emelve (ha ez szükséges) kell alkalmazni. A fürdők alkalmazása magas vérnyomás (140/80—160/90) mellett: a kúrát sárga fürdőkkel kezdjük (5-7 kezelés). Utánuk a vérnyomás rendszerint stabilizálódik vagy visszatér a normális értékekhez. Ekkor kell átállni a sárga és a vegyes fürdőkre. A kezelések után feltétlenül elenőrizni kell a vérnyomást! Ha az magasabb a fentebb megadott határértékeknél, akkor gyógyszerezéssel állíttassa be azt a (160/90-es) felső határértékre. Csak ennek elérése után fogjon hozzá az általános kúrához, fokozatosan csökkentve a vérnyomáscsökkentő gyógyszer adagját. Azelőtt csak helyi kúra—a lábak és kezek fürdőkúrája—alkalmazható. Alacsony vérnyomás mellett (90/60 és ez alatt) a kúrát fehér fürdővel kezdjük (3—5 kezelés). A vérnyomás normalizálódása után állunk át a fehér és vegyes fürdők váltogatásával folytatott kúrára.

7. Akikneknek tilos a fürdőkúra Mégegyszer megjegyezzük, hogy a gyógynövényes fürdők kozmetkai szerek. Ezeket bárki alkalmazhatja otthoni körülmények között. Gondok csak a víz hőmérsékletével kapcsolatban merülhetnek fel. A kúra megkezdése előtt feltétlenül konzultáljon családi orvosával—egyáltalán lehet-e önek 36 fokos hőmérsékletű vízben fürödnie.

Egyenesen az otthoni körülmények közötti alkalmazás céljára dolgoztuk ki a Fehér és Sárga terpentin emulziót a gyógynövény kivonatos fürdőkurához. Ezeknek az oldatoknak az érdeme, hogy a biológiailag aktív anyagok –szaponinok, alkaloidák, glikozidok és aminosavak— segítségével, melyeket a gyógynövények tartalmaznak, a terpentines oldat már 36 foknál aktivizálódik és elkezdi kifejteni hatását. Ez a hőfok az ember számára fiziológikus. Ennek a figyelembe vételével csökkentette az Egészségügyi Minisztérium minimumra a fürdőkura alkalmazásának korlátozásait és engedélyezte alkalmazásukat otthoni körülmények között. A különböző gyógynövények (…) kivonatai homeopatikai (igen kis) mennyiségben vannak az oldatban és így nem képesek allergiát és mellékhatásokat előidézni. A terpentin Fehér emulziója és Sárga oldata gyógynövény kivonatos fürdőkurája kinek és mikor nem javasolt: 1. Alkoholos befolyásoltság állapotában levőknek. 2. Akinek általában nem javallottak a hipertermikus fürdők. 3. Nem alkalmazható a csak fehér emulziós fürdőkura, ha magas a páciens vérnyomása; illetve a csak sárga oldatos, ha a páciens vérnyomása alacsony. Nem ajánlatos lehet még a 36 fokos általános fürdőkura az onkológiai megbetegedésekben szenvedőknek és azoknak, akiknek trofikus fekélyei, nyílt sebei vannak, stb sem. Továbbá a nőknek a menstruációs periódusban és a szoptató anyáknak. Otthoni körülmények között nem ajánlott a kura a 4—6 év közötti gyerekeknek, mivel ezen korosztály számára nagyon nehéz beállítani a megfelelő adagolást. Ha a páciens számára végképp nem ajánlható a fürdőkura, akkor is használhatja helyileg a fitoterpentines készítményeket koncentrátumok, bedörzsölőkenőcsök formájában. Zalmanov klasszikus fürdőinek (GYÓGYNÖVÉNYEK NÉLKÜL) alkalmazása otthoni körülmények között általában nem

javallott. Ezeket Zalmanov orvosi konzultácó utáni és felügyelet melletti szanatóriumi és kórházi alkalmazásra dolgozta ki. Aláhúzzuk: csak orvos engdélyével és felügyelete mellett szabad gyógynövény kivonatok nélküli terpentin készítmény alkalmazásával fürdőkúrát tartani, hogy ha rosszul lenne a páciens, akkor a jelenlévő orvos azonnal közbeléphessen, megszakíthassa a kúrát. Ez azzal kapcsolatos, hogy a klasszikus Zalmanov-féle oldat (-tal készült fürdővíz) meglehetősen magas (39-43 fokos) hőmérsékleten fejti ki aktív hatását. Az erős felmelegítés pedig nem mindenki számára hasznos és veszélytelen. Ennek megfelelően azok jegyzéke, akiknek nem ajánlott a gyógynövény kivonatos terpentines fürdőkura, ha gyógynövény kivonat nélküli a terpentines fürdő, akkor négyszeresére nő. Ez jelentős veszélyt jelent a terpentines fürdőkúrához szükséges készítmények vásárlói számára. A profitéhes lelkiismeretlen gyártók és kereskedők miatt is saját érdekünkben ajánlatos odafigyelnünk, a megvásárolni kívánt készítmény mit tartalmaz, ki gyártotta.

8. Hogyan alkalmazzuk a kádfüdő kúrát otthoni körümények között? A. Általános fürdők:150 liter (36 C fokos) víz –10 ml.oldat—15 percre. FIGYELEM! A procedurák időtartama nem változik! A procedurák végrehajtásának tehnikája: 1. A fürdőt rendszerint este, 2-3 órával az alvás előtt vesszük. Az utolsó étkezésnek is nem kevesebb, mint 2 órával előbb kell megtörténnie. 2. A kádba 150 liter melegvizet engedünk. Ha ez szükségesnek tűnik, a vizet 10-literes vedérrel kell a kádba mérni és utána a szintet meg kell jelölni. A továbbiakban eddig a szintig engedjük a vizet. Ha a kádba 150 liternél több vagy kevesebb víz fér, át kell számolni a vízbe öntendő emulzió mennyiségét. 3. Ki kell mérni az oldat vagy emulzió szükséges mennyiségét

( kezdjük 10 ml-el). Erre a célra

mérőpoharat vagy

injekciós spricet használjunk. 4. Oldjuk fel a szükséges mennyiségű oldatot vagy emulziót 1-2 liter (60-70 fokos) forróvízben és gondosan kavarjuk össze. Eközben a víz tejfehérré válik. 5. Az így kapott keveréket intenzív kavargatás közben öntsük az előkészített kádba. 6. Gondoskodjunk róla, hogy a kádban levő víz hőmérséklete 36 fokos legyen. 7. Testünk érzékenyebb részeit kenjük be vazelinnal: a hónaljakat, ágyékokat, lábak közét, az esetleges karcolásokat. 8. 15 percet fürdőzzünk. 9. A procedúra után itassuk le testünket törülközővel. Le is lehet zuhanyozni (szappan nélkül). 10. A fürdőzés után intenzív izzadás is bekövetkezhet (de nem feltétlenül), ezért 2-3 óra nyugalom, gyógynövény kivonatok (gyógyteák) bevitele szükséges. Utána ajánlatos lefeküdni és aludni. Ajánlások: 1. Hogy tartós gyógyító effektus alakuljon ki, teljes fürdőkúrát vegyünk (nem kevesebb, mint 35-40 kezelés), amit 2-3 hét múlva kövesse a másik, megerősítő kúra. Lehetséges a folyamatos fenntartó fürdőzés alkalmazása is a fürdőkúrák közötti időben. Ez nem több mint heti 1-2 fürdőzést jelent, de ebben az esetben a vér mutatóinak laboratóriumi ellenőrzésére van szükség. 2. A fürdőket kétnaponként kell venni: 1. nap—fürdő (például sárga) 2. nap—pihenés 3. nap—fürdő (például fehér vagy kevert—a vérnyomástól függően) 4. nap—pihenés 5. nap—fürdő (újra sárga) és így tovább. Tarthatjuk a fürdőkúrát hosszabb szünetek közbeiktatásával. Elfogadhatónak tartjuk a heti egy

fürdőzést is. 6. A fürdés után vagy a kezelés alatt könnyű, kellemes szurkálást kell éreznünk. Ez az ú.n. „várt érzékelés” azt jelenti, hogy az összeesett hajszálerek kezdenek feltöltődni, emelkedik bennük a szisztolés nyomás. Ha 5-7 kezelés után nem érez a páciens szurkálást, akkor az emulzió vagy oldat mennyiségét minden kezelés alkalmával 5 ml-el emeljük (15-20-25-30 és így tovább, 70 ml-ig minden fürdőzéskor). A szurkálás megjelenhet az egész testünkön, egyes testrészeinken, lábunk vagy kezünk egyes részein. A „várt érzékelés” megjelenése után ne emeljük az oldat dózisát. Ez az ön személyre szóló terápiás dózisa, ezzel folytassa a továbbiakban a fürdőzést, kúrát. Az időskorú páciensek (70 év fölött) ne emeljék a preparátum dózisát 10 ml. fölé 150 liter vízhez. Ha a szurkálás érzése a fürdőzés után több mint 45 percig tart vagy közérzetük romlását észlelik, csökkentsék a preparátum dózisát.

Figyelmeztetés: 1. Az érzékeny bőrfelületek leégésének megelőzésére a fürdőzés megkezdése előtt ezeket kenje be vazelinnal: a hónaljakat, az ágyék hajlatait, lábak közét, az esetleges karcolások helyét. Csak a Naturoterápia Intézet megrendelésére készített, minőségi bizonyítvánnyal rendelkező emulziót, készítményeket használja. Más oldatok használata által okozott komplikációkért nem vállalunk felelősséget! 2. Szigorúan tartsuk be az előírt vízhőmérsékletet és preparátum dózist. 3. Fejünket ne engedjük a kádba. Kerüljük az emulzió, oldat szembe kerülését. 4. A legkisebbb fájdalom, különösképp szívtáji megjelenése esetében azonnal szüntessük be a fürdőzést. 5. Ne alkalmazzunk fehér emulziós fürdőt, ha magas a

vérnyomásunk; sem sárga oldatost, ha a vérnyomás alacsony. Helyettesítsük mindkettőt keverttel. 6. Ha az izületekben erősödik a fájdalom, ami a testhőmérséklet kisebb hőemelkedésével jár és mérsékelten gyorsul a „COЭ” ez még nem szolgálhat a kúra megszüntetésének okául. Iktassunk közbe 1-2 hetes szünetet, majd a preparátumok kisebb dózisával folytassuk.

B. Helyi (kéz-, láb- és ülő-) fürdők: 10 liter (36 C fokos) vízbe 2-3 ml. preparátum –15 percre. A helyi fürdőket külön-külön alkalmazzák a lábra, kézre, vagy mint ülőfürdőt. Rendszerint a legyengült idős pácienseknek rendelik, akik számára nem javallott az általános kúra vagy bizonyos okok miatt ennek alkalmazása akadályba ütközik (nyaralóban, csak zuhany van, nincs meleg víz). A helyi fürdőknek gyakorlatilag nincs ellenjavallata, csak arra kell ügyelni, hogy a páciens (lábán, kezén) bőre ne legyen folytonossági hiányos.

Az alkalmazás technikája: 1. Öntsünk egy vedérbe (vagy más edénybe) 10 liter 36 C fokos meleg vizet. Az edény ürtartalmánk megfelelően számítsuk ki, mennyi preparátumra van szükségünk. 2. 2-3 ml. preparátumot (oldatot vagy emulziót) oldjunk fel intenzív keverés közben 500 ml. (60-70 C fokos) forró vízben, majd ezt a keveréket öntsük a vedérbe ugyancsak intenzív keverés közben. 3. Helyezzük lábunkat (kezünket) 15 percre a vedérbe. Azokra a bőr- és testrészekre, melyeket az oldat nem takar (térd izület, medence és csipő izület, stb.), tegyünk a vedérben levő oldatban megnedvesített textilborogatást (csavarjunk megnedvesített textilt a testrészre).

4. A procedura után a lábunkat (kezünket) bugyoláljuk be meleg gyapju plédbe és igyunk az izületekre ható gyógynövény kivonatot. 5. Ülőfürdőket azoknál a betegeknél alkalmaznak, akiknek bizonyos oknál fogva nem ajánlott a test felső részére a meleg kezelés (mastopatia, szívbetegségek, struma, stb. miatt). A helyi fürdőkúra alkalmazása közben a szurkálás érzése a bőrön el is maradhat. Az adott gyógymód alkalmazásakor megengedett az oldat (fürdővíz) koncentrációjának kis emelése minden következő procedúrával.

9. Javallatok a fürdők alkalmazásához (…) Azok a betegségek szerepelnek a felsorolásban, melyek patalógiájában, kialakulásában és fejlődése mechanizmusában döntő szerepe van a hajszálerek keringése zavarának. 1. A szív és érrendszer betegségei: I-IIA fokú magas vérnyomás, kardioszklerozis, neurocirkulátoros disztonia. 2. A véredények betegségei: (…) az éren belüli elzáródás és a véredények ateroszklerozisa az alsó végtagokban, Reino-betegség, mikroangiopatia. 3. Mozgásszervi megbetegedések: artritiszek, artrozisok, oszteohondroz, szpondilez, váll és lapocka periatritisz, Behterev kór, reumatikus artritisz. 4. A vese betegségei: pielonefritis, vesekő betegség, krónikus cisztit, uretritisz. 5. A máj betegségei: krónikus hepatitisz, a máj zsirdisztrófiája, az epehólyag betegségei; a máj védelme masszív gyógyszerezés közben. 6. Légzőszervi megbetegedések: krónikus bronhitisz, krónikus tüdőgyulladás, kr. faringitisz. 7. Nőgyógyászati betegségek: krónikus adnekszitisz, krónikus ooforitisz, terméketlenség, a mentsruációs ciklus zavarai, patalógiás klimax. Urológiai betegségek: kr. prosztatitisz, erekciós diszfunkció.

8. Neurológikus betegségek: polineuropatia, az agyvérzés következményei (paralizis, paréziák). 9. Cukorbaj (inzulinfüggetlen), különösképpen a mikrokeringéssel (a hajszálerek sérülésével) kapcsolatban, kr. pankreatitisz. 10. Kóros elhízás, az anyagcsere zavarai, cellulitisz, pszoriazisz. 11. A megelőzés eszközeként meghülés ellen, fejlődési rendellenességben szenvedő gyerekeknek, a munkaképesség regenerálása céljából, sportolóknak intenzív tréning után.

10. A gyógyhatás mechanizmusa a mikrokeringés regenerálásakor 1. A szív és érrendszer betegségei: a fürdőkura fokozza az alapvető gyógyszerek hatását a preparátumoknak közvetlenül a szívizom minden egyes setjéhez való segítéssel, csökkenti a vér viszkozitását (nyúlósságát), javítja szív munkáját, helyreállítja a szívritmust. A hajszálér mikrokeringés javítása pozitív hatásával lehetővé teszi a magas vérnyomás tartós csökkentését. A visszaesések valószínűsége kisebb lesz. Ajánlások: 1. Először is gyógyszeres terápiával 160/90-re kell csökkenteni a vérnyomás értékét (ha ez magasabb a megadottnál). 2. Ezután ˙ 8 fürdő egymás után sárga emulzióval, ˙ a továbbiakban váltakoztatva sárga és vegyes fürdőket (vegyes = össze kell keverni a sárga és fehér oldatot 2:1 arányban, vagyis 7 ml. sárga + 4 ml. fehér). 3. A „FITODOL” gyógynövénykeverékek—hipotenzív, szív, vese szedatív, súlycsökkentő (a szügségletnek megfelelően) teák—ezeket 5 hónapon át kell váltakozva alkalmazni. 4. Hirudoterápia (piócák alkalmazása) –5 kezelés. Reflexoterápia—3-4 szeánsz. 5. Hipokalóriás diéta só nélkül. 6. Egy teljes (30-40 kezelést magábafoglaló) fürdőkúra, majd

a továbbiakban átállás fenntartó terápiára (1-3 fürdőzés hetente). 7. A terápia folyamán folytatni kell a gyógypreparátumok (hipotenzív, szív és más gyógyszerek) szedését. Ezek dózisát a páciens állapota javulásának megfelelően kell csökkenteni. A gyógyszerek teljes elhagyása nem kívánatos. 8. A szív sulyos patalógiája esetében konzultálni kell a páciens orvosával.

2. A véredények betegsége: a véredények intímájának (belső hártya) gyors helyreállítása megelőzi a trombofelitok kifejlődését varikozis esetében, az artériák és vénák trombózisának súlyosbodását; a hajszálerek görcsének megszüntetése megelőzi a migrénes rohamokat. A kollaterális (kerülőutas) vérkeringés kialakulása helyreállítja a vérellátást az alsó végtagokban azok véredényeinek elzáródásos endarteriitisze, általános érelmeszesedés esetében. Ajánlások: 1. Teljes Zalmanov-féle fürdőkúra, 36° C foknál nem melegebb oldatban, — váltogatva a fehéret és a sárgát. 2. „FITODOL” gyógynövénykeverékek a betegségtől függően: ˙ az érelmeszesedés megelőzésére ˙ a tromboflebitisz és varikozis megelőzésére ˙ vértisztítók ˙ ifjítók 3. „Egészséges lábak” krém — a bőr bedörzsölésére a fürdőzések között.

3. Mozgásszervi megbetegedések: a hajszálerek átjárhatóságának normalizálása és az erős antioxidációs ráhatás fékezi a disztrofikus folyamatokat és

szklerotikus elváltozásokat az izületek és a gerinc szöveteiben (5-7 kezelés után) korlátozza a gyúlladásos jelenségeket és a fájdalom szindrómáját, fékezi a porcszövet destrukcióját, javítja táplálását és aktivizálja reparatív folyamatokat (a porc helyreállítását). Visszaáll az izület mozgékonysága, csökkenti a reggeli merevséget, duzzadtságot, a fájdalmat mozgás közben. Helyreáll a gerincoszlop minden részének mozgékonysága a betegségek –még a Behtyerev-kór—esetében is. „OSZTEOARTROZIS”—az izületek betegsége, amelyet az izület porcának degenerációja és pusztulása jellemez. A porc sejtjeinek felépítése sajátos: a hajszálerek teljesen körülszövik az egész porc-sejtet (de nem hatolnak át rajtuk, mint más szervek sejtjein). Ezért a porc-sejtek táplálása oxigénnel és tápanyagokkal ezeknek a hajszálerek falán történő átdifundálásával (áthatolásával) történik. Ezért a hajszálerek átjárhatóságának romlása, a véredények „salakosodás” okozta beszükülése, a vér keringésének lelassulása bennük a porc táplálásának erős csökkenéséhez vezet és a sejt pusztulásának kezdetét jelenti. Ugyanezért a porcszövet regenerálása, bármilyen módszereket is alkalmazunk, lehetetlen a mikrocirkuláció helyreállítása nélkül. Ez a porcszövet elvékonyodásához, majd olyan pusztulásához vezet az izületekben, hogy azok csontszövetei érintkezni kezdenek egymással és ez éles, kibirhatatlan fájdalmat, komplikációkat idéz elő. (…) Az ortrozisnak rengeteg oka lehet (sérülések, a pajzsmirigy kóros működése, genetikailag kódolt hajlam, stb.). Mindezek a porc-sejtek körüli kapilláris keringés zavaraihoz vezetnek—amelyeknek, többek között, a fentebb vázoltak a következményei.

„OSZTEOHONDROZIS” Pontosan ugyanilyen elváltozások mennek végbe a

gerinccsigolyák közötti porkorongokban is. Magasságuk csökken, a gerincvelőből itt kilépő idegek becsipődnek, ami súlyos, különböző szervekbe kisugárzó, ezek (szív, tüdő, vese) normális működését megzavaró fájdalmat okoz. Zsibbadnak a kezek, ujjak, lábak,

stb.(…)

A betegség hagyományos gyógyszeres terápiája nem kellően hatásos. 1. A terpentines fürdőkúra alkalmazása lehetővé teszi a porcszövet vérellétásának javítását, a porc-sejtek pusztulásának lefékezését, a gyulladások megszüntetését. A fehér és sárga fürdőket váltakozva kell alkalmazni (magas vérnyomásnál a sárgákat és vegyeseket) minden második nap egy-egy fürdést az első 15 kezeléses kúrában. Utána háromnaponként egy fürdés következhet (30-40 fürdőzéses kúra keretében). A páciensek 65 %-nál 5-7 procedura után a fájdalom szindróma megszünik vagy a fájdalom intenzitása csökken. A mikrokeringés javulása biztosítja a

gyógykészítmények—

gyulladás elleni „hondroprotektorok”, fájdalomcsillapítók, stb.— izületekhez szállítását. (…) A porcszövet regenerálódásához hónapokra, gyógyításához néha évekre van szükség. A különbség abban van, hogy a fürdőkura alkalmazása mellett nem fognak fájni az izületei, míg a gyógyszeres fájdalomcsillapítás csak időleges és ezalatt is tovább fog romlani a porc állapota. 2. Jó eredmény eredményeket lehet elérni az „Egészséges lábak” krém alkalmazásával, mely háj alapú gyógynövény kivonatos készítmény. A (belső zsírnak=) hájnak erős fájdalomcsillapító és melegítő hatása van; mélyen beivódik a bőrön át a szövetekbe és gyorsan megszünteti a fájdalmat. Alkalmazásával az izületi és gerinc fájdalmak 5-10 nap alatt meszüntethetőek. 3. A „FITODOL” gyógynövénykeverék alkalmazása (az oszteohondrózis megelőzésére és az izületek gyógyítására)

lehetővé teszi terpentines fürdők gyúlladáselleni aktívitásának, „hondratív” hatásának fokozását. A füveket 4-5 hónapos kúrák keretében alkalmazzuk, a kúrák között 2-3 hetes szünetek tartásával. 4. Az alsó végtagok izületeinek artrozisa esetében rendkívül fontos a test tömegének normalizálása, hogy csökkentsük az izületek felületének terhelését. Ugyszintén csökkenteni kell lábaink terhelését (álló munka, nehéz terhek cipelése, stb.). 5.

A hirudoterápia kúraszerű alkamazása elősegíti a

destrutív folyamat lefékeződését az izületekben és aktivizálja a porc-szövetekben a reparatív folyamatokat (regenerálja a porc-szöveteket). Radikulitisz esetében reflekszoterápiával (akupunkturával=tűszúrá-sokkal) néhány szeánsz után már elérhető a fájdalom tünetének megszűnése. 6.

A kórtünet átmeneti enyhülésének stádiumában az

ankilozis megelőzése érdekében

alkalmazzák a

fizikoterápiát, masszázst és gyógytornát.

4. Vesebetegségek: a Zalmanov-módszer krónikus pielonefrit esetében hatásosan regenerálja a vesék mérgező salakokat kiválasztó képességét, megszünteti a veseszövet gyulladását; krónikus cisztit és uretritisz esetében elősegíti a betegség gyors lokalizációját, a gyógyszerek jobb célhoz szállítását, a homok távozását és megelőzi a kövek képződését. Ajánlások: ˙ Zalmanov fürdőkúrájának alkalmazása…(…) 5. Májbetegségek: A mikrokeringés regenerálása javítja a mérgező salakok kiválasztását a megbetegedett helyekről, normalizálja a májsejtek anyagcseréjét; elősegíti a pangásos jelenségek csökkenését, tartós laboratóriumi és klinikai remisszia kialakulását krónikus hepatitisz, májcirrozis, krónikus holecisztit esetében. Ajánlások: ˙ Zalmanov fürdőkurája – (a többi betegség

gyógyítására tett ajánlatok némileg modifikált konkrét változata következik…)

6.A légzőszervek betegségei: a vérkeringés javulása a tüdőszövetekben elősegíti a gyulladásos jelenségek és a hörgők ödémájának gyors eltünését. Bővül a tüdő ürtartalma. Javul a köpet távozása, a tüdőhólyagocskák mikrovérkeringése javulásának eredményeképpen könnyebbé válik a lélegzés. Aktivizálódik a mérgező anyagok távozása az alveolákból. (…) Ajánlások: (lényegében mint fentebb; a fordító).

7.Nőgyógyászati betegségek: a helyreállított vérkringés gyorsan kiküszöböli a gyulladásos

folyamatokat,

normalizálja a hormonális állapotot, a menstruális ciklust, helyreállítja az anyagcserét. Hatásos a gyermektelenség, krónikus adnexit és ooforitisz esetében (a Zalmanov-kura). Ajánlások: ˙Zalmanov-féle fürdők, némi konkretizálással.(…) Urológiai betegségek: erősíti az alapgyógyszerek hatását a véráram javításával, mivel ez elősegíti a gyógypreparátumok célba jutását közvetlenül a beteg részekhez, normalizálja a prosztata működését. A hajszálerek átjárhatóságának helyreállítása segíti a nemiszervek üreges testjeinek vérrel való feltöltődését, az erekciós funkció regenerálódását. Ajánlások: ˙—l. mint fentebb. 8.Neurológiai megbetegedések: az agy sérült részlegeinek revaszkularizációja hozzásegít a paralizisek és parézisok gyors likvidálásához az „OHMK” regenerálódási periódusában. Javítja az idegtörzsek átjárhatóságát, normalizálja a vegetetív idegrendszer működését. Ajánlások:

˙Zalmanof kúrájának alkalmazása—nagyjából mint fentebb.

9.Cukorbetegség (diabetisz) –legelőször a kis ereket (mikroanginopatia) és az idegtörzseket (polineuropatia) károsítja. A revaszkularizació megelőzi a szövődmények kialakulását (trofikus felély, stb.), normalizálja a vércukrot, helyreállítja az imunrendszert. Zalmanov fürdői a második tipusú inzulintól nem függő cukorbetegeknek ajánlhatjuk. Az 1. tipusú és 2. tipusú inzulinfüggő és szövődményes betegeknek a fürdőkúra megkezdése előtt fel kell keresniük orvosukat. Ajánlások: ˙ Speciális (szénhidrátmentes) diéta. ˙

Zalmanov féle fürdőkúra az általános séma

szerint (és í.t., mint rendesen) (…)

10.Elhízás, anyagcserezavarok, cellülitisz. A mikrokeringés helyreállítása normalizálja az anyagcserét, a problémás zónák vérellátásának javulása elősegíti a cellülitszes jelenségek megszünését, úgyszintén az intenzív koleszterin és „TAG” kiválasztást. Komplex gyógykezelés mellett 1-2 hónap alatt a test tömegének 15 kilogrammos csökenése érhető el. A „Redox” biotrenazsőr segítségével jelentősen javíthatjuk a csipők és tompor bőrének küllemét. Ekkor be kell tartani a diétát is. 18 óra után le kell csökkenteni a táplálék bevitelt és fokozni kell a fizikai aktivitást. Azokban az esetekben, ha a test tömege több mint 10 kilogrammal haladja meg a normát, ajánlatos egymás után három standart fürdőkúrát tartani, közöttük egy hónapos szünettel. Ajánlások: ˙ Hipokalóriás diéta. A 18 óra utáni étkezés megszüntetése.

˙ A fizikai terhelés fokozása: reggeli torna, gyalogturák, tréning terem (20-30 perc naponta). ˙

A Zalmanov kúra alkalmazása az ismert séma

szerint + „Zsivica” és „Omolozsajuscsij (fiatalító)” márkájú terpentin készítmény (25 csepp mindkettőből, egymást váltogatva minden Zalmanov-fürdőbe). (…) És így tovább, az előbbiek szellemében. 11. Bőrbetegségek. A fürdők hatására első sorban a bőr vérkeringése normalizálódik, mivel a terpentin a bőrfelületen keresztül fejti ki hatását a szervezetre. A derma és epidermisz struktúrájának megújulása, a kollagén szintézis normalizálódása, nedvekkel való feltöltődése elősegíti a ráncok kisimulását, a bőr megtisztulását a gyulladásos kiütésektől. Ennek fiatalító, fertőtlenítő hatását klinikai kísérletek bizonyítják. Mindez biztosítja a pszoriatikus kiütések, furunkulozis, neurodermitisz gyors megszünését (gyógyszerezés nélkül is). 12. A megelőzés eszközeként a meghülés, gyerekek fejlődésbeni visszamaradása, idő előtti elöregedés ellen; sportolók teljesítőképességének regenerálása pszihikai és fizikai túlterhelés várható következményei esetében.

11. Hogyan lehet megkülönböztetni az igazi A. Sz. Zalmanov-féle terpentin emulziót a hamisítványoktól?

(…) Először is, az összetétele. Nincs semmiféle titok. Zalmanov sohasem titkolta felfedezését. Mi több, mindenkit arra hívott fel, minél szélesebb körben alkalmazza azt, mivel meg volt győződve, hogy emulziója betegek radikális gyógymódra szorulók millióinak segíthet. (…) A szer eredeti összetételét ma a felfedező könyveinek francia nyelvű kiadásaiban olvashatjuk. Mindegyik emulziónak a terpentinbalzsam az alapja. Ez egy átlátszó illó,

jellegzetes szagú, víz és üledék nélküli folyadék, melyet folyékony fenyőgyantából nyernek. A fa kérgét bemetszik és kifolyó gyantát edényekbe gyüjtik, majd feldolgozzák. Csak az így termelt terpentin balzsam alkalmas a Zalmanov féle fürdőkhöz. Ilyen legjobb minőségű tisztított terpentint alkalmaz a Naturoterápia Intézet. Létezik még vegyi uton nyert terpentin is, ipari célokra. (…) Ezt festékoldószerként használják és a Zalmanov-féle fürdőkúrában alkalmazni szigorúan tilos, mivel súlyosan károsítja az egészséget. A két terpentinféleséget első sorban áruk alapján lehet megkülönböztetni. A valódi terpentinbalzsam ára sokszorosa a műszaki célokra gyártott terpentin árának. A valódi terpentinbalzsam árán való takarékoskodás és az ipari terpentinnel végzett kísérletezés szervezetünkön garantáltan siralmas eredményhez vezet. A terpentin fő hatóanyagai az alfa-pinenek. Pontosan ezek gyakorolnak hatást, ezek koncentrációjától az oldatban függ a gyógyítás hatékonysága. A mi terpentinünk 75-80 % alfa-pinent tartalmaz. A legjobb minőségű hazai terpentinbalzsam (GOSZT 1571-82) 60 % körüli alfa-pinent és 10 %-nyi delta-3 karent – ez a vegyület blokkolja a pinenek hatását — tartalmaz és már ilyen koncentráció mellett égéses bőrsérüléseket, dermotitiszt okoz. Zalmanov emulziója készítéséhez francia terpentint használt, amit tengermelléki gyantásfenyőből nyertek (85-90 % pinent tartalmaz). Az ipari terpentin kevesebb mint 50 %-nyi alfa-pinent tartalmaz. Ha önök eredeti hologram (a Naturoterápia Intézet logotipusa) nélküli csomagolású oldatot vettek — hamisítványt szereztek be! (…) A mi emulziónk moszkvamelléki biokémiai üzemünkben készül, ahol a hazai terpentinbalzsam szupermodern és -pontos berendezéseink segítségével válik igazi életelixirré. Minden flakonon szögletes alakú zöld

címke található. A flakon mindkét oldalán gravírozás: NATUROTERÁPIA, a dugón pedig számozott hologram. Minden flakonon felirat: A Naturoterápia Intézet megrendelésére készült. A flakonok originál zöld dobozba vannak csomagolva. A készítmény többi komponense is a legjobb minőségű nyersnyagokból készül.(…) Ha termékünket vásárolta, biztos lehet benne, ön Zalmanov legendás oldatát kapta, amely képes visszaadni önnek fiatalságát, szépségét, egészségét; képes hosszú évekkel meghosszabítani az ön életét.

A Tanácsköztársaság és a kultúra József Farkas A Tanácsköztársaság kulturális élete és megvalósítandó művelődési intézményrendszerének a tudományosság akkori szintjén legkorszerűbb koncepciója[1] kiemelkedő helyet foglal el a magyar kultúra történetében.

József Farkas: A Tanácsköztársaság és a kultúra A Tanácsköztársaság kulturális élete és megvalósítandó művelődési intézményrendszerének a tudományosság akkori szintjén legkorszerűbb koncepciója [1] kiemelkedő helyet foglal el a magyar kultúra történetében. Ez megfordítva is igaz: az 1919-es magyar proletárforradalom történetének a legismertebb és legmaradandóbb hatású eredményei éppen a kultúra területén születtek [2] . Ebben a tanulmányban nem térhetünk ki ennek a sokágú és a kultúra egész területét átfogni szándékozó művelődési politikának részletes bemutatására, számos tanulmány és szövegkiadás foglalkozik ezzel [3] , legutóbb a Tanácsköztársaság 60. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia ülésén hangzottak el a kulturális koncepciót, valamint egyes részkérdéseit új módon bemutató, új összefüggésekben megközelítő előadások, illetve jelentek meg tanulmányok Köpeczi Béla, Huszár Tibor, Aradi Nóra és mások tollából [4] . Itt csupán néhány, egymással bizonyos mértékig összefüggő problémakört ragadhatunk ki e gazdag anyagból, és ezt is azzal a megszorítással, hogy példáinkat a leggyakrabban az irodalom területéről vesszük. Gondolatmenetünk alapjának Lukács György 1969-es nyilatkozata ama tételét tartjuk, hogy „Volt a proletárdiktatúrának egy akkori magyar haladó kultúraáramlatokra támaszkodó szocialista szellemű, demokratikus irányzata, és azt hiszem, hogy ezt kell a Tanácsköztársaság hagyományai közül tiszteletben tartanunk és folytatnunk [5] .” Leggyakrabban e lukácsi tétel első részét hangsúlyoztuk, azt bizonyítva, dokumentálva, hogy a Tanácsköztársaság kulturális élete milyen gazdag és sokoldalú volt, hogy művelődéspolitikája magával tudta ragadni a korabeli haladó értelmiség nagy részét és legjobb erőit is. Nem vizsgáltuk meg azonban eléggé Lukács György tételének második részét, azt ugyanis, hogyan építünk ma az akkori művelődési koncepciókra, eredményekre és kezdeményezésekre mint sajátosan magyar kulturális hagyományokra. Természetesen nem az 1919-es elképzelések közvetlen átvételére gondolunk – noha a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának több részintézkedése még ma is aktuálisan megvalósítandó lenne –, sokkal inkább e művelődéskoncepció két alapsajátosságának a követésére: arra, hogy támaszkodni tudott a korábbi progresszív elképzelésekre – és személyekben is a haladó programok kidolgozóira –, s így képes volt összefogni a különböző művészi irányzatokat, tudományos iskolákat; továbbá arra a sajátosságára, hogy olyan széles, a művelődés egész területét csaknem teljesen átfogó kultúrforradalmi koncepciót tudott egyidejűleg létrehozni, amely minden részterületre is sajátos, a legjobb, legkorszerűbb megoldásokat kísérelt meg kidolgozni. *** A Tanácsköztársaság kulturális életét és művelődési politikáját alapvetően a magyar proletárforradalom létrejöttének körülményei határozták meg. Mindenekelőtt az, hogy a Tanácsköztársaság, eltérően az Oroszországban győzelmet aratott Októberi Forradalomtól, polgárháború nélkül győzött Magyarországon, és ebből a tényből következően – a világosan kivehető párhuzamos vonások mellett – több sajátos vonása is volt. Ennek a különbségnek politikai jelentőségét Lenin a következőképpen világította meg 1919. március 23-án az OK(b)P VIII. kongresszusán: „Ha azt mondták rólunk, hogy bitorlók vagyunk… hogy a bolsevik hatalom erőszak útján tartja magát… most Magyarország példája elhallgattatja az ilyen beszédeket… Egy kulturáltabb ország burzsoáziája világosabban ismerte fel, mint a mi burzsoáziánk október 25. előestéjén, hogy az ország tönkremegy, hogy a népre egyre súlyosabb és súlyosabb megpróbáltatások zúdulnak – tehát a hatalomnak a tanácsok kezében kell lennie, tehát Magyarország munkásainak és parasztjainak, az új proletár tanácsdemokráciának kell megmentenie az országot… bármilyenek legyenek is a nehézségek, amelyekkel Magyarországnak kétségtelenül meg kell küzdenie, mi itt, a szovjethatalom győzelmén kívül, erkölcsi győzelmet is arattunk [6] .”

Ugyancsak Lenin emelte ki, hogy míg az oroszországi szocialista forradalom a patriotizmussal szemben állni látszott 1917 októberében, addig a magyarországi forradalom győzelmét 1919-ben a nemzeti érzés, a haza megvédésének a szándéka is segítette [7] . Amikor Pogány József népbiztos 1919ben e lenini tételek alapján párhuzamot vont az orosz és a magyar szocialista forradalom létrejöttének történelmi körülményei között, egyik igen fontos tényként említette, hogy míg Oroszországban a proletariátust „hátbatámadta az intelligencia”, addig „Magyarországon effajta ellenállásnak nyoma sincs.

A termeléshez, az oktatáshoz és az igazgatáshoz szükséges mérnöki, tanítói és hivatalnoki munkaerő a helyén maradt, és a proletárság hatalma és akarata alá helyezte magát [8] ”. Egy további sajátossága volt a magyar tanácshatalom létrejöttének, hogy a két munkáspárt egységére épülhetett. Biró Lajos, a haladó polgári irodalom jeles képviselője, ezt a tényt már a Tanácsköztársaság első napján az új társadalmi rendre való áttérés biztosítékaként értékelte: „A nagy átalakulás Magyarországon vér nélkül, sőt úgyszólván zökkenő nélkül ment végbe. Ezt nem vártuk másképpen. De külön örömmel és elégtétellel kell megállapítani, hogy ez az átalakulás egyúttal meghozta a munkáspártok összeolvadását. A proletárdiktatúra meghozta a proletárok egységét. Ez nagy érték: mindenképpen megóvandó eredmény; a rendnek, az átalakulás termékenységének, az új termelő rend hatékonnyá tételének legfőbb biztosítéka [9] .” Pogány József pedig az oroszországi proletárforradalomhoz viszonyítva fogalmazta meg e körülmény jelentőségét: „Nekünk könnyebb, mert Oroszországban nem állott teljes egységben a proletárság, amikor győztek a nagy proletártömegek és velük a diktatúra. Az ipar és a föld munkásai több pártra hasadva, egymás közt villongva gyengítették egymást. Magyarországon a döntő pillanatban mintegy varázsszóra megteremtődött a proletáregység, a két proletárpárt egyesült a diktatúra alapján, miután a kommunista párt kezdettől a diktatúrát hirdette, és miután a szociáldemokrata párt balszárnya már hónapok óta előkészítette a diktatúrára, a tanácsrendszerre és a Moszkvával való szövetségre a proletárság lelkét [10] .” Mindezek a körülmények alapvetően meghatározták, hogy a progresszív magyar értelmiség bekapcsolódott a Tanácsköztársaság kulturális politikájának gyakorlati megvalósításába. Noha a Tanácsköztársaság mindössze néhány hónapon át tudott fennmaradni, e rövid idő alatt is a szocialista társadalom építésének jóformán minden területén létrehozta a maga első szervezeti formáit, és kidolgozta a legfontosabb alapelveket. A kultúra, az irodalom és a művészetek területén különösen maradandót alkotott, és ebből a szempontból a magyar tanácshatalom művelődési politikája, egész irodalmi és művészeti arculata a vérontás nélkül hatalomra kerülő proletárdiktatúra – a későbbi népfrontpolitika bizonyos jegyeit is magán viselő – kulturális modelljét formálta ki. Ha az előzmények felől vizsgáljuk ezt a kérdést, néhány további olyan sajátosságot figyelhetünk meg a Tanácsköztársaságot megelőző fejlődési szakaszban, amelyek együttvéve szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a tudósok, írók és művészek e kulturális modellt, annak kidolgozását és gyakorlati megvalósítását 1919-ben vállalni tudták. Elsőként a tízes évek szellemi életében bekövetkezett olyan új indulásokra és művekre kell utalnunk, amelyek az irodalom és más művészeti ágak társadalmi irányultságát, a szociális kérdések iránti fogékonyságát mutatják, szembefordulva a konzervatív irodalom erőivel. Ady Endre változást hirdető forradalmi költészete, Jászi Oszkár és a Huszadik Század körének, majd később a Galilei Kör fiataljainak radikális szellemiségű vitái, valamint a Lukács György körül csoportosuló filozófusok és irodalmárok, akik az úgynevezett Vasárnap Társaságot alkották, a tudományos gondolkodás európai szintjét kívánták meghonosítani idehaza is [11] , a szociáldemokrata Népszava évtizedes törekvése a haladó polgári írókkal való alkotó kapcsolat kiépítésére [12] – mindezek az erők és kezdeményezések egy új Magyarország előfutárai voltak. Második jellemzőként a világháború idején a magyar irodalomban bekövetkezett, közvetlenebb forradalmi irányultságú fordulatot említhetjük. 1915-től folyamatosan radikálisabbá vált a korszak vezető irodalmi folyóirata, a Nyugat íróinak háborúellenes hangja. Az új irodalmi irányzatként indult avantgardista folyóiratok, A Tett, majd a Ma már a világ összes haladó költőivel és művészeivel való internacionalista összefogást hirdették [13] . Az írók gondolkodásának forradalmasodását – miként a néptömegekét is – nagymértékben siettette az 1917. februári, majd októberi orosz forradalom, és a Magyarországon is bekövetkező forradalmi erjedés [14] . A béke igénye mindinkább egy új, igazságos világrend igényével együtt jelentkezett: mindjobban erősödött az „új hit”, egy „új emberű új világ” megvalósításának vágya. Mint Juhász Gyula a Tanácsköztársaság első napjaiban „az új társadalmi hit” tartalmát Forradalmi Kis Káté című írásában tömören megfogalmazta: „Ennek az új társadalmi hitnek lényege az a tudat, hogy a kapitalista társadalom bűnei miatt, az egész világon halálra ítéltetett, és hogy egyedül a proletariátus teremthet új világot, jobbat, mint a régi, mert igazabbat [15] !” Az írók forradalmasodó magatartásának alakulását természetesen motiválta az 1918 őszétől mindinkább előtérbe kerülő nemzeti kérdés, a „magyar tragédia” felszámolásának igénye is. Az 1918 őszén bekövetkezett katonai összeomlás után, amikor nagy súllyal került előtérbe, hogy a demokratikus forradalmával a haladás útját ismét meglelt magyar nép milyen helyet foglalhat el az átalakuló Európában, mind reálisabban vetődött fel a magyarság számára a nemzetközi proletariátus, mindenekelőtt Szovjet-Oroszország szövetségének a lehetősége, amely külpolitikai síkon, az antant imperialista törekvéseivel szemben is, pozitív megoldást tud hozni [16] . Ebben az eszmélési folyamatban már az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején igen fontos szerepet játszottak a kommunistáknak és más baloldali ideológiák képviselőinek, például Kassák Lajosnak [17] vagy Nagy Lajosnak [18] olyan okfejtő írásai, amelyek az értelmiség és a szocialista forradalom viszonyának, illetőleg a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá való átnövesztésének kérdéseit tárgyalták. Hasonló jellegű fejlődés, eszmei radikalizálódás ment végbe a képzőművészetben is. A tízes évek elején indult nyolcak elnevezésű csoport bonyolult belső vitái az első világháború éveiben, majd szerepük az 1918-as polgári demokratikus forradalom művészeti életében az írókéval rokon fejlődést mutat [19] . Igen fontos az a körülmény is, hogy az 1918-as polgári demokratikus forradalom napjaiban olyan gyökeres változások, „helycserék” történtek az irodalmi, művészeti és általában a kulturális életben, amelyek a progresszív irodalmi, művészi mozgalmakat és irányzatokat az élre emelték. A háború alatt egyre mélyülő ellentét a haladó és a konzervatív irodalom között most szakadáshoz vezetett, amint az a Vörösmarty Akadémia megalapítása oly jellegzetesen mutatja [20] . A szociáldemokrata Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszterként természetesen a haladó irányzatokat támogatta az irodalomban is, és így egyes írók bekapcsolódása a kulturális életet átalakító hivatalos reformtevékenységbe szintén megindult [21] . A cél egy új, eszmeiségében magasabb szintű, nagy formagazdagságú és a néptömegekhez közel álló irodalom megteremtése volt, amelynek igénye már a korábbi esztendőkben az irodalmi köztudat középpontjába került, nemcsak a Nyugat-mozgalmat túlhaladó avantgarde íróknál, de magában a Nyugat fővonalában is [22] . *** Rátérve a Tanácsköztársaság kultúrpolitikai koncepciójának főbb vonásaira, mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy nem vonhatunk éles határvonalat a tudományosan megalapozott elképzelések, reformtervek és a megvalósítás mértéke között. E koncepció egészéből kell következtetéseinket levonnunk, hiszen az ellenséges blokáddal körülvett Tanács-Magyarország a fennmaradásért harcolt, és ebben az élet-halál küzdelemben – a 133 nap alatt – is volt gondja és ereje a magyar kultúra egészének alapvető megváltoztatására a korszerűség és a marxizmus szellemében. A Magyar Tanácsköztársaság alkotmánya kimondotta: „A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát, és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét [23] .” Ebből az alapelvből indult ki a proletárforradalom átfogó koncepcióra épülő művelődési politikája az iskolai oktatás különböző típusainak kialakításától és a tanítás ingyenessé tételétől az egyetemek átszervezéséig, a színházak és műkincsek köztulajdonba vételétől az országos könyvtárhálózat és az új tudományos, valamint művészeti intézmények kiépítéséig. A Tanácsköztársaság kulturális politikájának irányítói ugyanakkor jól látták, hogy a műveltségi előjogok megszüntetésével és a kulturális intézmények köztulajdonba vételével csak a

kultúra egyenlő birtoklásának lehetőségét teremtette meg a proletárforradalom, a kultúra tényleges birtokbavétele még nehéz és bonyolult tennivalók sorát követeli meg. Ezt a fontos tételt Lukács György fejtette ki 1919 áprilisában: „A kép, a könyv, az iskola nem azé, akinek tényleges vagy jogszerű tulajdona. Hanem azé, aki belőle a legtöbb belső hasznot, a legtöbb gyönyörűséget és épülést képes meríteni. Az, hogy a műkincsek, a színházak, az iskolák stb. a proletariátus kezében vannak, csak lehetőségét teremti meg az új kultúrának, a tényleges birtokbavételnek. Annak a kornak, amelyben a kultúra összes alkotásai a dolgozók valamennyiének belső tulajdonává válnak [24] .” A proletárforradalom a művelődés területén is a gyökeres változás lehetőségét teremtette meg, az új kultúra létrehozását azonban az alapoknál kellett megkezdeni, az oktatásnál és a népművelésnél. Köztudott, hogy a népművelés az iskolai nevelést hivatott kiegészíteni; amit az iskola nem adhatott meg az ifjúkorban, azt kell pótolnia. Emellett természetesen az iskolában szerzett tudásanyag továbbfejlesztése, kiszélesítése is feladata. Alapvető különbség van azonban e kettős célkitűzés arányaiban, egymáshoz viszonyuló méreteiben a kapitalista és a szocialista társadalom népművelési munkájában. Sőt, meglehetősen nagy a különbség a szocializmust építő társadalmon belül is közvetlenül a proletárforradalom győzelme utáni esztendők népművelési feladatai és a már konszolidált szocialista társadalom hasonló feladatai között. A kapitalista társadalom általában, de különösen az 1939 előtti Magyarországon aligha tette lehetővé a munkások és szegényparasztok gyermekeinek a magasabb műveltség megszerzését. A Tanácsköztársaság legfőbb művelődési irányító szerve, a Közoktatásügyi Népbiztosság éppen ezért az iskolák államosításával, a legmagasabb tudományos szakképzés tanműhelyeinek a dolgozók gyermekei előtt való szélesre társával egyidejűleg nagyszabású népművelési programot dolgozott ki, s nyilvánvaló, hogy elsőként az elmaradt vagy hiányos iskolai nevelés pótlására kellett törekedni. Ebből következik, hogy olyan intézkedések, mint például az analfabéta-tanfolyam, a helyesírási gyakorlatok országos megszervezése, a tudományos világnézet, a marxista ideológia széles körű oktatása és más hasonló alapvető feladatok megindítása a népművelési munkának legfontosabb – mert a nép legszélesebb rétegeit érintő – része volt. A későbbi évek során – ha Tanács-Magyarország fennmarad – a tennivalók súlya nyilván áthelyeződött volna az iskolai nevelést továbbfejlesztő és elmélyítő, magasabb szintű népművelési feladatokra. Hasonló helyzet volt a felszabadulás után is: esztendőkig tartott, amíg különböző gyorsított népművelési és egyéb tanfolyamokon pótolni lehetett a kapitalista társadalomban felnövekedett generációk művelődési hiányosságait, ami a régi Magyarország bűneként meglehetősen nagy arányokat öltött. S csak ezek pótlása után helyeződött a hangsúly a magasabb fokú tudományos szakképzésre, továbbá a művészetek egyre közvetlenebb megismertetésére, befogadtatására, a művészi ízlés fejlesztésére. Csak egyetlen példát erre: a marxizmus-leninizmus, a tudományos világnézet széleskörű elsajátításához mennyi energiára, éveken át hány szemináriumra, tanfolyamsorozatra volt szükség 1945 után. E világnézeti nevelést ma a gyermek már az iskolában megkapja. Ma tehát már nem az alapvető igazságok elfogadtatása a művelődés középponti feladata, hanem az annak birtokában levőket eljuttatni ahhoz a magasabb megismeréshez, amelynek révén a szputnyikok és űrrakéták korának legmagasabb fokú technikáját és tudományos világnézetének legújabb eredményeit is megérthetik. Ha ebből a szempontból indulunk ki a Tanácsköztársaság művelődési politikájának megítélésekor, csak elismeréssel adózhatunk mindannak a kezdeményezésnek, amelyet 1919 tavaszán indított útjára az előttünk járó nemzedék. Ma is megragadó, mennyire átgondolt és mindenre kiterjedő volt a művelődési politika tervezése a Tanácsköztársaság idején, az analfabéta-tanfolyamoktól egészen a Marx–Engels Munkásegyetemig, az óvodai neveléstől az egyetemek átszervezéséig, a tudományos kutatóintézetek létrehozásáig. Ma is példamutató számunkra, mily gyorsan indult el a szervezés e sokoldalú munka minden ágában, s mekkora odaadással vettek részt ebben a tevékenységben a haladó értelmiségiek. Hevesi Gyula a műszaki értelmiség Tanácsköztársaság alatti építő tevékenységével kapcsolatban rámutatott, hogy Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége bizottságaiban már a proletárforradalom előestéjén elkészültek a gazdaság szocialista átszervezésének „csaknem teljesen kidolgozott iparági tervezetei [25] ”. A Közoktatásügyi Népbiztosság – a proletárdiktatúra kulturális felépítményének kialakítása során – szintén támaszkodhatott a haladó értelmiségnek a polgári demokratikus forradalom idején kidolgozott tervezeteire, olyan elgondolásaira, mint például a Galilei Kör művelődéspolitikai reformterve agy a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének népoktatási programja [26] . A művészeti élet átalakításánál ugyancsak olyan tervekre támaszkodhatott, mint az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége reformjavaslatai [27] , vagy mint a Nemzeti tanács kebelében megalakított Művészeti és Szépirodalmi Szaktanács által felvetett, a művészeti élet irányításának átszervezését célzó javaslatok [28] . Mindez azt eredményezte, hogy nemcsak a legfontosabb alapelvek voltak készen a Tanácsköztársaság első napjaiban, hanem jól átgondolt intézkedések egész sora állt előkészítetten a művelődéspolitika irányítói számára, és rendelkezésre állt a művelődési politikát végrehajtani képes, azt tudományos vagy művészi meggyőződésből is támogató, megfelelő szakemberek gárdája is [29] . A proletárhatalom egyik első követeléseként a haladó magyar értelmiség régi követelését, az egyház és az állam szétválasztását valósította meg. A Tanácsköztársaság alkotmány kimondotta: „A dolgozók igazi lelkiismeretei szabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja teljesen az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja [30] .” Már az első napokban, március 27-én rendelet jelent meg a hitoktatás megszüntetéséről, 28-án pedig napvilágot látott a Forradalmi Kormányzótanács XXIV. számú rendelete az összes nevelési-oktatási intézmény köztulajdonba vételéről. A Közoktatásügyi Népbiztosság – támaszkodva a polgári demokratikus forradalom idején létrejött Iskolai Reformbizottság munkásságára – az egész oktatásügy új alapokra helyezését szolgáló átfogó reformtervet dolgozott ki. E terv szerint a Tanácsköztársaságban az általános iskolakötelezettség a gyermek 3-ik évétől a 18-ik évéig tart. Hároméves korában a gyermek bekerül az óvodába, akkori új elnevezése szerint a „játékiskolába”, amely egyben napközi otthonul is szolgál. Hatéves korától 14 éves koráig a kötelező általános iskolába jár, amely „egyszersmind munkaiskola is, amennyiben nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oktatásban is részesíti”. Ezt követően a tanuló a – szintén új alapokra helyezett – középiskolába kerül, vagy az újonnan szervezendő munkásképző szakiskolába, amely mezőgazdasági, ipari vagy „elosztóüzemi” tagozatú iskolákra bontva kívánt megfelelő szakmai képzést adni. A tanítás az oktatás minden szintjén ingyenes volt. Az oktatási reformmal egyidejűleg megkezdték a tanítók és a tanárok marxista irányú továbbképzését, és előkészítették az új szellemű tankönyvek kiadását [31] . Az iskolai oktatás gyökeres átszervezésével párhuzamosan megkezdték az iskolán kívüli népoktatás országos hálózatának kiépítését is. E népművelési munka irányítására hozták létre a Közoktatási Népbiztosság VII/3. ügyosztályát, amely a felnőttek oktatásával foglalkozott, és az ifjúmunkások – különösen az ipari tanulók – nevelését elősegítő Ifjúmunkás Propaganda Ügyosztályt. A Forradalmi Kormányzótanács LIV. Számú rendelete kimondja, hogy „a munkás-, katona- és földmívestanácsok kebelében művelődési osztályok alakuljanak”, amelyek feladata elősegíteni, „hogy a közművelődés az elérhető legmagasabb fokra emelkedjék”. Elsősorban a fővárosban, a megyeszékhelyeken és nagyobb vidéki városokban alakultak meg a művelődési osztályok, amelyeket a helyi tanácsok a művelődéssel hivatásosan foglalkozó értelmiségiek (tanítók, művészek stb.) bevonásával irányítottak. A Tanácsköztársaság művelődési politikájának egy másik korai intézkedése a színházak államosítása volt. A Forradalmi Kormányzótanács már március 22-ei ülésén elhatározta „a magánkézben levő muzeális értékű műkincsek” összeírását, közvagyonná minősítését, valamint a színházak köztulajdonba vételét [32] . A színházak irányítására kilenctagú vezetőséget nevezett ki, élén Lukács Györggyel. A proletárközönség számára rendelet gondoskodott az olcsó színházjegyekről, és a világirodalom klasszikus darabjait, valamint a haladó magyar írók műveit tűzték a színházak műsorára. „Az elv: legmagasabb művészi színvonalat diktálni a színházakban, mert a proletárságnak nincs szüksége olcsó izgalmakra, hanem a proletárság tanulni, művelődni, fejlődni akar” – mondotta Balázs Béla, a drámai színházak osztályának vezetője [33] . Móricz Zsigmond így örökítette meg a színházak új közönségét 1919 márciusában: „Az egész zsúfolt színházban proletárérzék izzott… mintha leakasztják a függönyt az ablakról a nyári sötét szobában, s egyszerre beömlik gazdag aranyfény: a proletár szemekből úgy lobog ma a szív hősége, az értelem fénye [34] .” A színházakban – érdekes újításként – bevezették, hogy neves írók kisebb ismertető előadást tartottak a felvonásközti szünetekben a bemutatott darabról és

alkotójáról. Ilyen előadásokat tartott többek között Babits Mihály, Barta Lajos, Gábor Andor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Komját Aladár, Molnár Ferenc, Peterdi Andor, Révész Béla és Tóth Árpád. Szegeden Juhász Gyula szervezte a munkások színházi és ismeretterjesztő előadásait, és Móra Ferenccel együtt csaknem naponta tartott itt előadást [35] . Állami kezelésbe vették a filmvállalatokat is, és ezáltal – mint az egyik korabeli tudósítás megállapítja – „a magyar filmművészet reneszánsza” kezdődött el. Nagyszabású programot dolgoztak ki világirodalmi és magyar klasszikus művek megfilmesítésére Paulik Béla és Márkus László irányításával. A filmtermelési osztályt a neves, később világhírűvé vált szakember, Korda Sándor vezette. A tervezettekből, a Vörös Film 1919. július végi beszámolója szerint, húsz film csaknem teljesen elkészült [36] . A műkincsek köztulajdonba vételével lehetővé vált a korábbi magángyűjtemények értékes alkotásainak bemutatása a nagyközönség számára; az első ilyen kiállítás 1919 júniusában volt Budapesten, s erről elismeréssel szólt a sajtó. A nyilvánosság elé került műkincsek közt a modern francia művészek – Courbet, Manet, Monet, Cézanne, Renoir – alkotásai, valamint a magyar képzőművészet kiválóságainak – Munkácsy, Szinyei-Merse, Székely Bertalan, – képei voltak láthatók. A képzőművészeti életet a Művészeti és Múzeumi Direktórium irányította. Tagjai: Berény Róbert festő, Ferenczy Béni szobrász, Kozma Lajos iparművész, Leszner Manó építész, továbbá Antal Frigyes és Wilde János műtörténészek voltak [37] . A Zenei Direktórium – a zenei élet magas színvonalát garantáló irányító szerv volt – tagjai közé tartozott Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán. Reinitz Béla, aki szintén a Direktórium tagja volt, egyben a színházakat szocializáló bizottság elnökeként tevékenykedett, így a zenés színházak átalakításába is közvetlenül szólhatott bele a Zenei Direktórium [38] . A proletárforradalom célkitűzései szükségessé tették a tudományos intézmények, az egész tudományos élet átszervezését is a természettudományi gondolkodás és a szocialista humánum szellemében. Mint a művelődési politika minden területén, e téren is átfogó intézkedések és elképzelések születtek. Megindult a Tudományos Akadémia és a tudományegyetemek gyökeres átszervezése, hogy megteremtsék „a tudományos kutatás igazi otthonát”, és lehetővé tegyék a magas szintű szakemberek képzését. Felállították a Történelmi materializmus Kutató intézetét, Bolgár Elek irányítása alatt, létrehozták a magyar és nemzetközi munkásmozgalom dokumentumait egybegyűjtő Kommunista Proletármúzeumot, s hozzáláttak a tudományos szakirodalom nagyfokú fejlesztésének előkészítéséhez, anyagi és személyi feltételeinek megteremtéséhez.

Béla a tudományos kutatás jövőjéről írva, a kommunista tudománypolitika következő alapelveit fogalmazta meg: a tudósok feladata a meglevő tudományos intézetek támogatása, a tudományos élet megszervezése, illetőleg átszervezése, „amely magában rejti a szigorú ellenőrzés követelését is”, szükségesnek tartotta továbbá a kutatást akadályozó, „megkötő, negatíve befolyásoló erők” elhárítását. Közvetlenül a társadalomtudományokról szólva, a következő érdekes gondolatokat fejtette ki: „Ha most elkövetkezett az az idő, amelyben a szellemi tudományok minden hivatalos befolyástól menten kifejthetik igaz tartalmukat, akkor két szempontot kell az egész vonalon végigvezetve érvényesítenünk. Az egyik: a szellemi tudományoknak nem szabad egy új hivatalos ideológiává átalakulniuk. Ha a természettudományok objektivitása jó szövetséges volt a kommunizmus számára, még jobb szövetségesünk lesz a független, autonóm filozófia, történetírás, értékelmélet. Az etikának nem szabad a kommunizmus igazolásában kimerülnie, a politikai történetírásban a marxizmus alapvető igazságai mellett nem szabad letompítani a gazdasági tényezőktől független, csak lélektanilag magyarázható mozzanatok jelentőségét. Az irodalomtörténet tárgyilagos, magasrendű tudományosságának pedig halála, ha a műalkotást a benne kifejezésre jutó tartalom – például konzervatív vagy progresszív szellem – szerint, s nem formai jelentőségében tekintjük. Fogarasi

Mondjuk ki mindjárt: ez a nagy veszélye a szellemi tudományoknak nem a szocialista világnézetű filozófusok, történészek részéről fenyeget, hanem ellenkezőleg, a régi, hivatalos tudomány szellemétől szabadulni nem tudók részéről, akik az új tudományt éppen úgy képzelik el, mint a régi felépítményt, akik éppen úgy nem lesznek képesek az igazság keresését öncélú foglalkozásnak látni most, mint nem voltak erre képesek azelőtt… A szellemi tudományok irányításukat nem a hivatalos ideológiától, hanem a filozófiától fogják kapni. Attól a filozófiától, amely a lelki élet gazdagságának teljességét felölelő megértést egyesíteni fogja az örök logikai és etikai alapelvek feltárásával. Attól a filozófiától, amely elemzés alá veszi a szellemi tudományok módszereit, és megállapítja, mi bennük a feltevés, mi a tapasztalás, és mi a kikerülhetetlen kapcsolódás a jelenhez. Az új társadalomnak logikai és etikai kultúrára van szüksége, hogy megértse önmagát, a társadalom tudományos szervezésének és erkölcsi jelentőségének alapjait; pszichológiai kultúrára, hogy beléphessen a szabadság birodalmába, melyet Marx jelölt ki igazi otthonának. A most megnyíló Marx–Engels munkásegyetemen helyet foglal a filozófia is, s hisszük, hogy nem hiába [39] .”

Béla ma is figyelemre méltó gondolatmenete a Fáklya című kulturális napilapban jelent meg. Noha rövid életű, nem egészen egy hónapig megjelenő kulturális napilap volt érdemes felfigyelni rá, hiszen ez volt az első – és valószínűleg egyetlen – olyan kulturális napilap, amely teljes terjedelmében a művelődés és a művészetek kérdéseivel foglalkozott a szocialista forradalom szellemében. Tulajdonképpen a Világ című volt polgári radikális napilap átalakítása során jött létre ez az orgánum, a Közoktatásügyi Népbiztosság azon határozata alapján, hogy a volt polgári napilapokból sajátos arculatú, egy-egy népbiztosság célkitűzéseit szolgáló újságot kell kialakítani, és ezáltal a volt polgári sajtó legjobb lapjait a Tanácsköztársaság szolgálatába lehet állítani. Kilenc napilap ilyen átformálását tervezték, és közülük a Világból átalakított Fáklya szolgálta legeredményesebben az új célkitűzést. Fogarasi

*** A magyar proletárhatalom, miközben forradalmi módon megszüntette a burzsoázia kulturális monopóliumát és az oktatási, művelődési intézmények köztulajdonba vételével, valamint más intézkedések egész sorával megteremtette a kultúra egyenlő birtoklásának a lehetőségét, gondosan ügyelt arra, hogy az emberiség addig felhalmozott kulturális értékeiből semmi veszendőbe ne menjen, ellenkezőleg – miként Kunfi Zsigmond megfogalmazta –, „minden igazi értéket mentsen át a múltból a jelen és a jövő számára, és minden igazi értéket állítson a proletariátus ügyének szolgálatába [40] ”. A Közoktatási Népbiztosság irányítói tudták, hogy a műveltségi előjogok megszüntetésével még hosszú és fáradságos nevelőmunka szükséges [41] . Éppen

ezen a téren szántak jelentékeny szerepet az irodalomnak és a művészeteknek, hogy fogékonnyá tegyék a kultúrától elzárt lelkeket a „szépség birodalma” iránt, hogy fejlesszék a tömegek ízlését, növeljék „látóképességét”, formálják szépérzékét, és gazdagítsák érzelemvilágát. Ennek érdekében kísérleteztek az irodalom és a művészetek új kultúraközvetítő formáinak létrehozásával, hogy azok mind jobban elláthassák társadalomnevelő, az ember belső átalakításában, világképében és jellemének formálásában fontos szerepet betöltő feladatukat. Így érthető, hogy oly nagy súllyal vetődött fel elméletileg is a néptömegek és a kultúra viszonyának problematikája a Tanácsköztársaság napjaiban. Bonyolult kérdéskomplexum ez, amelyben benne foglaltatik a kultúra és a szocializmus már Heine óta ismeretes dilemmája (az ugyanis, hogy a progresszív művészet azon képviselői is féltették a kultúrát a proletariátus forradalmától, akik különben rokonszenveztek küzdelmeivel), továbbá az élet irányításába most bekapcsolódó tömegek azon igényének a különféle értelmezése, hogy a forradalmi irodalom és művészet az ő vágyainak, törekvéseinek legyen a kifejezője, kezdve a művészi széppel szembeállított „közérthetőség” vagy a pusztán agitatív célzatú irodalom követelményétől az új irodalom ama jellegének megfogalmazásáig, miszerint az szükségképpen némileg „a tömeg ellen” is fel kell hogy lépjen, azaz a

kispolgári ízlésnél megrekedt rétegekkel szemben érvényesítse a korszerű művészet új tartalmi és ízlésbeli vívmányait. E kérdéskomplexumba tartozik a forradalmi tömegek közömbösségének, sőt túlkapásainak lehetősége a kulturális hagyományokkal szemben, illetőleg ennek veszélye a proletárforradalom egyes kiélezett harci szakaszaiban csak úgy, mint – a Proletkult egyik elvi tételeként is megfogalmazódott – azon elmélet, hogy csak proletárkezek alkothatják a proletár kultúrát, ami a nép oldalára álló haladó művészeket kirekesztené az új társadalom felépítésének munkálataiból. Itt kell megemlíteni az alkotó művészegyéniség és a tömegek forradalmi küzdelmét vezető párt kapcsolatának problémáját is, amennyiben a párt kultúrpolitikájának jelentős szerepe lehet a tömegkultúra kiépítésében, valamint az alkotó művészek és a néptömegek közelhozásában, s így a „művészlét” és a „polgárlét” burzsoá társadalomban kialakult kettőségét segíthet feloldani. Ezeket a problémákat még inkább bonyolítja, hogy a régi burzsoá értékrendet lerombolni segítő művész – a forradalom viharában – sokszor maga is szembefordult a múlt haladó értékeivel, amelyek pedig a maguk korában az ember felszabadítását, az emberi szépség érvényesítését szolgálták. Más művészek, éppen ellenkezőleg, a humánum általánosabb célkitűzésének folyamatosságát hangoztatva, nem ismerték fel a szocialista humanizmusban rejlő újat, s „az örök igazság dallama” formába öntését vélték megvalósítani a maguk művészetében a forradalom idején. Továbbá: a tömegkultúra fogalmában nemcsak a néptömegek műveltségi szintjének felemelése, tehát a tömegek kultúrát befogadó képességének állandó növelése foglaltatik, hanem a tömegek kultúrateremtő energiájának felszabadítása, új művészi értékek létrehozására való képessége is. A tömegek alkotó energiáját kifejező új művészet viszont elsősorban a tömegekből kiemelkedő alkotó egyéniségekben ölthet konkrét megjelenési formát. Ilyen sokrétűen bonyolult a korszerű szocialista irodalom és művészet kiépítésének, a szocialista szépségeszmény korszerű megfogalmazásának a problematikája is, ami szorosan összefügg a forradalom és a tömegkultúra viszonyának adott helyzetével, illetve annak alakulásával, módosulásával. Mindezek a problémák az új kultúra megteremtése során, a forradalom gyakorlati építőmunkája közben vetődtek fel, sürgetve a legfontosabb alapelvek tisztázását, kidolgozását. A szocialista forradalom és a tömegkultúra problémái természetesen már a munkásmozgalom egy korábbi szakaszában is jelentkeztek, mégpedig több vonatkozásban. Legkorábban talán az a nézet fogalmazódott meg, hogy a szocialista irodalomnak a munkástömegek műveltségi szintjén kell megszólalnia, a „közérthetőség” követelményével lényegében megkérdőjelezve a művészi szép igényét, a megformálásban rejlő értéket és hatóerőt. Amikor Ady Endre 1907-ben a Népszavában megjelent versében a kultúra és a szocializmus dilemmáját feloldva, a proletariátus és a kultúra egymásra találásának gondolatát fogalmazza meg („Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket” – írja a proletariátusról), egyúttal az ilyen elszegényítő tendenciák ellen is hadakozik [42] . Ez a probléma, éles vitákat kiváltva, már a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1908. évi kongresszusán is felmerült a Népszava irodalmi rovatának bírálata kapcsán. Garami Ernő fejtette ki a pártvezetőség álláspontját, Ady Endre és a modern magyar irodalom további támogatásának szellemében, elvetve egyes felszólalók azon igényét, hogy a Népszava szépirodalmi rovatában mértékadó szempont legyen, „hogy az író elvtárs-e”; s ugyancsak elutasítva a munkástömegek ízlésének való alkalmazkodás követelményét: „a Népszavának ellenkezőleg az a feladata, hogy a munkásság nagy tömegével szépirodalmi szinten is szembeszálljon, szembeszálljon ezzel a szellemi elmaradottsággal, és a munkásságot rászoktassa és ránevelje arra, hogy magasabb ízlésű és igényű dolgokat követeljen meg a maga számára [43] .” Az Ady Endre és Csizmadia Sándor költészete körüli – a Népszava hasábjain 1909-ben folytatott – ismeretes vita ugyancsak élesen előtérbe helyezte mind a „közérthetőség”, mind pedig „a munkássághoz való tartozás” problematikáját, s lényegében a modern kifejezőeszközök és a szocialista költészet viszonyának kérdését tűzte napirendre. A Csizmadia, Gyagyovszky és Somogyi Béla által képviselt nézetek ekkor már nyilvánvalóan a korszerű szocialista irodalom kifejlődésének útjába álltak [44] . A néptömegek politikai küzdelmét irányító szocialista párt és a szocialista költészet viszonyának, valamint az osztályművészet konkrét meghatározásának kérdésköre a Szabó Ervin és a Bresztovszky Ernő között 1914-ben lezajlott vitában vetődött fel, amely Szabó Ervin Proletárköltészet című, lényegében csupán a társadalmi mondanivalóra figyelő, s a mű esztétikai értékeit figyelmen kívül hagyó, vulgarizáló kritika ellen jogosan fellépő cikkével indult a Nyugatban. Írásának két tétele azonban – érthetően – ellentmondást váltott ki a Népszavában. Az egyik: „nem lehet az igazi művészt bármiféle pártprogram kereteibe szorítani. A legradikálisabba sem. Minden pártprogram bizonyos tömegérdekek és bizonyos gyakorlati lehetőségek kompromisszuma. Ez az utilitarizmus, ez a többé vagy kevésbé racionális belátás, ez az óvatos kiegyezés, szóval mindez az érzelmi és akarati korlátoltság szabja meg a művészi elképzelés és alkotás határát?” És a Másik: nincs „semmiféle művészeti elem, amely által különbséget tehetnénk művészet és művészet közt, s valamelyiket is valamelyik osztály különleges termékének minősíthetnők. Csak egy van: a művészet. Amelyen belül vannak fokozatok. Van nagyobb és kisebb, gazdagabb és szegényebb, egyetemesebb és korlátoltabb. És e minősítések alapja nem lehet más, mint az alakító erő, a színek, a formák, a hangok gazdagsága és szépsége [45] .” A Népszavában egykori tanítványa, Bresztovszky Ernő szállt vitába e nézeteivel, és kifejtette, hogy amíg osztálytársadalomban élünk, a művészetet is az osztályok által határozzák meg, annak alapján, hogy melyiknek a gondolatait, érzéseit fejezi ki [46] . A tovább gyűrűző vitában azonban nem tudták egymást meggyőzni, s így e vita a kérdés elvi tisztázása nélkül, a saját álláspontot enyhítő, de lényegében mindkét részről fenntartó nyilatkozatokkal zárult [47] . 1919-ben a proletárforradalom kulturális életében újramegoldandó gyakorlati kérdésként merült fel az agitatív, közvetlenül politizáló irodalom és a magasabb művészi értékeket képviselő, elmélyült társadalomábrázolásra épülő irodalom és művészet ellentmondása. Lukács György és a Közoktatási Népbiztosság más vezetői a Szabó Ervin által kifejtett, a művészi értékre támaszkodó irodalompolitikai vonalat követték. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Szabó Ervin és a Bresztovszky Ernő közötti vita alapkérdései módosultak, miután a proletariátus már megragadta a hatalmat, és így a nemzeti irodalom egészének továbbfejlesztése érdekében kellett a politikai irányításnak munkálkodnia [48] .

Ebből a felelősségtudatból is következett, hogy a Tanácsköztársaság politikai vezetői és művelődésügyének irányítói a szocialista kultúra kiépítendő struktúráján belül – mint már szóltunk róla – különös gonddal foglalkoztak a társadalomtudományok, valamint az irodalom és a művészetek új szervezeteinek, új kultúraközvetítő formáinak a létrehozásával. Ez a művelődéspolitika pozitív visszhangra talált az írók köreiben már a Tanácsköztársaság első napjaiban. Megalakították az Írók tanácsát, Osvát Ernő elnökletével, aki később az Írói Direktóriumban is betöltötte ezt a helyet. Április elején – Lukács György elnökletével – létrehozták az írók és az irodalom irányító szerveit, illetőleg elindították azt a folyamatot, amelynek következtében május elejére megalakulhatott az Írók Szakszervezete, mintegy háromszáz író részvételével, az írók érdekképviseleti szerveként. Vezetőségét maguk az írók választották. Közöttük volt Biró Lajos, Osvát Ernő, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kassák Lajos és Révész Béla. Titkára és gyakorlatilag az ügyek intézője Barta Lajos lett. Ebben a szervezetben tehát éppúgy képviselve voltak a különböző irányzatok, mint a közoktatásügyi népbiztosság által kinevezett irányító szervekben, az Írói Direktóriumban és a Választmányban. Az Írói Direktórium elnöke Osvát Ernő lett, tagjai Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Biró Lajos, Kassák Lajos, Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Révész Béla, Szini Gyula és hivatalból Lukács György közoktatásügyi népbiztos. A csaknem harminctagú Választmány tagjai is különböző irányzatokat képviselő neves írók voltak [49] . Ha összehasonlítjuk a választott és a kinevezett írói szervezetek névsorát az 1918. december 1-én alakult Vörösmarty Akadémia tagjaival, amely egyesülés a haladó magyar irodalom legjavát fogta össze, kitűnik, hogy e szervezetek vezetői csaknem kétharmadrészben a Vörösmarty Akadémia tagjai közül kerültek ki, és így részvételük a Tanácsköztársaság irodalmi ügyeinek intézésében az érték, a tehetség megbecsülését is jelentette [50] . A Tanácsköztársaság irodalompolitikája minden irodalmi irányzatra támaszkodni kívánt, de egyiket sem ismerte el „hivatalos” irodalomnak, ellenkezőleg: minden esetben vitába szállt az egyeduralmat követelő nézetek képviselőivel. Lukács György közoktatásügyi népbiztos április 18-án – éppen a különböző irányzatok egyeduralmat követelő szándékával szemben – szögezte le a következőket: „A Közoktatásügyi Népbiztos semmiféle iránynak vagy pártnak irodalmát hivatalosan támogatni nem fogja. A kommunista kultúrprogram csak jó és rossz irodalmat különböztet meg, és nem hajlandó sem Shakespearet, sem Goethe-t félredobni azon a címen, hogy nem voltak szocialista írók. De nem hajlandó arra sem, hogy szocializmus címén ráeressze a dilettantizmust a művészetre. A kommunista kultúrprogram az, hogy a legmagasabb és legtisztább művészetet juttassa a proletariátusnak, és nem fogja engedni, hogy politikai eszközzé rontott vezércikk-poézissel pusztítsák az ízlését. A politika csak eszköz, a kultúra a cél. Ami tiszta érték, azt támogatni fogja a Közoktatási Népbiztos, bárhonnan jön is, és csak természetes, hogy elsősorban fogja támogatni a proletariátus talajában nőtt művészetet – amennyiben művészet [51] .” E lukácsi program természetes következménye volt, hogy a különböző irodalmi irányzatok együttműködése egyben a nyílt és egyenlő fegyverekkel vívott vitáikat is magában foglalta. Egyik fontos vitakérdés volt például az irodalom szabadságának a kérdése, egyrészt a sajátos írói látásmód politikai, társadalmi szempontjából való megítélése, másrészt a bírálat szabadságának, jogának a felvetődése. Bródy Sándor egyik, a Tanácsköztársaságot köszöntő írásából egy részletet felidézve, képet nyerhetünk e probléma összetettségéről és mélységéről: „Ez a nekem való idő, és ez a színdaraboknak való idő. Mert nincsen jobb téma a világon, mint az éles és vérre menő igazság… De azt nem szeretném, ha a színpad mai hivatalos őrei – különben értékes emberek – a maguk erős egyéniségét akarnák rám vagy akármelyik kollégámra diktálni… Erősen pártemberek ők, de én is ugyancsak erős pártíró vagyok. És úgy érzem, mintha én is jobban látnám a magam alakjait. Színesebben is, tüzetesebben is, mint ők. S a magam két szemét nem engedem! Odaadom a két szememet is, ha nagyon rám parancsolnak, de akkor azután nem ér vele semmit a köz, beledobhatják a moslékos dézsába, értéktelen az egész [52] .” Világos, hogy itt nem a politikamentes írói állásfoglalásról van szó, hanem arról az írói álláspontról, amely egyenesen az új irodalom követelményének tartotta a sajátos írói látásmód politikai, társadalmi hasznosítását a közös ügy érdekében. Ezt bizonyítja az is, hogy a közoktatásügyi szervek e nyilatkozatot követően Bródy Sándort bízták meg egy május 1-re alkalmas színdarab megírásával. A bírálat jogával kapcsolatban pedig – hogy az irodalom szabadsága mennyire foglalja magában, tételezi fel az új társadalom építése közben elkövetett hibák ostorozását – Magyar Lajos Kritika című írásából kaphatunk máig érvényes választ: „a forradalom önmagát kritizálja, visszatér önmagába, kijavítja, helyesbíti önmagát. A forradalmi kritika számára semmi sem lehet tabu, semmi sem szent… A proletárdiktatúra nem ismeri a csalhatatlanság dogmáját [53] .” Célszerű itt megemlíteni azt a közismert tényt is, hogy Kun Béla több ízben személyesen is tárgyalt írókkal, s ennek során az irodalmi szabadság szemléletét igyekezett érvényesíteni. Krúdy Gyula 1925-ben megjelent visszaemlékezésében beszámol például néhány haladó polgári író és Kun Béla megbeszéléséről, amelyet Heltai Jenő lakásán tartottak a Tanácsköztársaság napjaiban. E megbeszélésen Heltai és Krúdy mellett Osvát Ernő, Kóbor Tamás, Ambrus Zoltán és még néhány író vett részt. Kun Béla itt tisztességes munkát ajánlott fel a polgári íróknak, egyetlen politikai megkötése volt csupán, hogy nem írhatnak a Tanácsköztársaság eszméi és érdekei ellen [54] . Annak megítélése pedig, hogy az író műve nem ellentétes-e a Tanácsköztársaság politikai és társadalmi célkitűzéseivel, az Írói Direktórium mellett működő Választmány tagjaira volt bízva, akik mintegy lektorai voltak az irodalmi kiadványoknak. Nem csupán és nem is elsősorban politikai szempontból bírálták el a műveket, hanem a színvonal megítélésére is ők voltak hivatottak. Az írói szabadság fogalmába tartozott a Tanácsköztársaság idején az a kultúrpolitikai felfogás is, amely a könyvkiadás államosításával, valamint a jelentősebb írók alkotómunkájának anyagi biztosításával lehetővé tette, hogy az író valóban a saját belső meggyőződése szerint, a saját alkotói látásmódja szerint írhasson. Kunfi Zsigmond a következőképpen szólt erről a Közoktatásügyi Népbiztosság agitátorképző iskoláján tartott előadásában: „Hogyan élt meg eddig, és hogy tudott termelni a szobrász, a festő vagy az író? Egyes embereknek sok pénzük volt, munkanélküli jövedelemből nagy tőkéket halmoztak fel, és ennek segítségével megvásárolták a képeket, szobrokat, iparművészeti termékeket stb. Az író elvitte a maga munkáját a kiadóhoz, az adott neki valami pénzt; a kiadó a könyvvel rengeteg pénzt keresett, míg az író maga szegénységben élt. A tudósokkal is nagyjában ilyen volt a helyzet. Ha azt akarjuk, hogy az igazi tudomány fejlődhessék, amely fejlődéstől függ jórészben a termelés tökéletesítése is, akkor ezeket a feladatokat a proletárállamnak nemcsak hogy nem szabad elhanyagolnia, hanem ezeket sokkal nagyobb mértékben kell fejlesztenie, mint eddig a kapitalista állam tette. Azonkívül az irodalommal, művészettel szemben is arra az álláspontra kell a proletárállamnak helyezkednie, hogy azokat, akik valóban művészek, akik valóban értékes dolgokat termelnek, a proletárállamnak magának kell eltartania… Én ennek a kérdésnek megoldását úgy képzelem, hogy igen nagy szabadságot adva annak megállapítására, hogy ki az, aki valóban alkotó értékű művész vagy tudós, ezek számára abszolút szabadságot kell adni a proletárállamban, biztosítani kell számukra a teljesen gondnélküli megélhetést, viszont mindaz, amit produkálnak, írnak, festenek, mint tudósok feltalálnak, vagy kigondolnak, a proletárállam tulajdonává válik [55] .” Az írói szabadság megteremtése jegyében alakult meg az Írók Szakszervezete is. Osvát Ernő ebben a szellemben körvonalazta a szakszervezet feladatát: „Jövőbeni munkánknak az írói szabadság, a kritika függetlensége és az írói egzisztencia biztosítottsága kell hogy alapját képezze [56] .” Biró Lajos – szintén a szakszervezet alakuló ülésén – az országot körülvevő, gazdasági blokád következtében előállott óriási papírhiányról szólva, amely átmenetileg nehezítette az írók munkáját, azt is kifejtette, hogy „az irodalmi produkcióra vonatkozó korlátozottság, minden megszorítottság, megszűkítettség csak a pillanat kényszerűsége, egy átmeneti időnek a kényszerűsége. A végső cél az írók és az irodalom teljes és tökéletes szabadsága. A szakszervezet feladata lesz, hogy az átmeneti időt tűrhetővé és minél rövidebbé tegye. Ne higgye senki, hogy szakszervezeti tagnak és általában olyan írónak, aki számot tart arra, hogy munkáját kiadják, ezentúl csak Tamás bácsi kunyhóját szabad írnia. Nem pártirodalmat kell csinálni, hanem kultúrát kell csinálni [57] .”

Lajos gondolatmenetével találkozik Lukács György művelődéspolitikai koncepciója is, amely szerint: „A Közoktatásügyi Népbiztosság nem akar hivatalos művészetet, de nem akarja a pártművészet diktatúráját sem. A politikai szempont még sokáig kiválasztó szempont marad, de nem diktálhatja az irodalmi termelés irányát. Csak Biró

szűrő legyen, ne egyetlen forrás [58] !” Lukács György megnyilatkozása az írói-művészi alkotómunka szabadságának védelmében, a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb kultúrpolitikai alapelvét fogalmazta meg, amely hozzájárult a haladó polgári irodalmat „balról” ért támadások nyomán keletkezett viharfelhők eloszlatásához is. A Nyugat például, az egyik ilyen, Tóth Árpádot ért támadásra [59] reagálva, méltatlankodva állapította meg áprilisban, hogy a proletárdiktatúra „nem jelentheti a tehetségek letörését a féltehetségek és a tehetségtelenek javára, bármily ősi is legyen ezeknek kommunisztikus politikai meggyőződésük [60] ”. Rendkívül fontos volt, hogy az ilyen jellegű viták ne mérgesedjenek el, hiszen a szocialista forradalom és a haladó polgári irodalom viszonyát alapvetően érintették. Mert a Tóth Árpádot ért igaztalan támadás nem az egyetlen volt ekkor, szigorú bírálat érte Kosztolányi Dezsőt is [61] . Főként a Kassák által szerkesztett Ma, valamint a Franyó Zoltán szerkesztésében megjelenő Vörös Lobogó hasábjain elvi állásfoglalásként is megfogalmazódott olyan nézet, amely formálisan a proletárdiktatúra érdekében látszott szólni, valójában azonban az individualizmus bélyegét hordta magán, a proletárforradalom bázisának kiszélesítése ellen hatott. Uitz Béla, a neves festő szerint például: „A proletárdiktatúrának csak a forradalmi szociális világnézetű művészetre lehet szüksége. A többiek álljanak félre a diktatúra alatt, még ha jóhiszeműleg is akarnak segíteni, csak ronthatnak a proletárdiktatúrán [62] .” Hasonló szellemben írt Nagy Lajos is, követelve a polgári irodalom elhallgattatását [63] . Lukács György ezt a téves nézetet ítélte el állásfoglalásában. Egy másik központi vitatéma az irodalom és a politikai irányítás viszonyának, a művészegyéniség és a szocialista párt kapcsolatának a kérdése volt. Érthető e kérdés előtérbe kerülése, hiszen a tömegek aktivitására épülő társadalom új kultúrája szorosabb szellemi közösséget kell hogy alkosson a néptömegekkel, alkotó művésze pedig az e tömegek akaratát megtestesítő politikai vezető erővel. Vita alakult ki például Biró Lajos és Kun Béla között az írói szervezetek és a politikai vezetés kapcsolatáról 1919 májusában. Biró Lajos az Írói Szakszervezet alakuló ülésén vázolta az írók feladatát az új társadalom építésében, és ennek során felvetette, hogy szerinte a szakszervezeti tagság azt jelenti, hogy „az illető egyúttal tagja lett a szocialista pártnak”. Hozzáfűzte még, hogy „a szocialista párt tagsága egyáltalában nem jelent valami súlyos lelki kényszert… Csak a jövő társadalmában lehet az írónak a szabadsága teljes és tökéletes [64] .” Kun Béla már a következő napokban reagált erre egyik előadásában; hangsúlyozta, hogy a szocialista párt tagjának lenni „igenis súlyos lelki kényszert jelent, azt, hogy szilárdan és szigorúan ragaszkodnia kell az osztályharchoz”, az írótól azonban senki sem követeli meg – ahhoz, hogy a proletárdiktatúrában írhasson – a szocialista párttagságot. Kun Béla különösen nyomatékkal hangsúlyozta, hogy „a szocialista ideált, a szocialista meggyőződést nem lehet úgy kiosztani, mintha a ruházati bizottság osztaná a ruhát, ha lenne. Nem lehet egyes testületeket felruházni szocialista világnézettel [65] .” Néhány nappal később Biró Lajos nyilatkozott a kérdésről, és elfogadva Kun Béla elvi álláspontját, saját korábbi nézetét módosítva kijelentette: „ahhoz, hogy valaki író legyen, nem kell a szocialista párt tagjává lenni – aki a szocialista pártba belép, az ennek az elhatározásnak minden konzekvenciáját vonja le becsülettel [66] .” Ebben a vitában a haladó polgári oldalról érkező íróknak és művészeknek a szocialista társadalom építésébe való bekapcsolódása mint művészi igény vetődött fel, és ezzel összefüggésben került napirendre a pártirányítás és a művészet kérdésköre. E vita tulajdonképpen egy félreértésen alapult. A Tanácsköztársaság első hónapjaiban a két munkáspárt egyesüléséből keletkezett Magyarországi Szocialista Pártban megmaradt ugyanis az a gyakorlat, amely a szociáldemokratáknál alakult ki a forradalmak előtt, hogy a szakszervezetekben szervezett munkások gyakorlatilag tagjai lettek a szociáldemokrata pártnak azáltal, hogy tagjai lettek valamelyik szakszervezetnek. Éppen e gyakorlattal szemben lépett fel Kun Béla, és jellemző példának említette Biró Lajos állásfoglalását abban az előadásában, amely a párt és a szakszervezetek viszonyával foglalkozott. Ekkor került ugyanis napirendre a pártprogram módosítása és ennek során a párt- és a szakszervezeti tagság elhatárolásának szükségessége is. A harmadik vita az avantgarde írók és a politikai vezetés (elsősorban Kun Béla) között kibontakozott nézeteltérés volt, egyrészt az irodalom „pártirányítása”, másrészt az avantgarde irányzat megítélése kérdésében. Ez a vita lényegében kapcsolódott az avantgarde írókat korábban Göndör Ferenc és más szociáldemokrata írók részéről ért támadásokhoz, akik a proletárirodalom jelszavával élve, a „közérthetőség” hiányát felróva, Kassákot és az aktivistákat ki akarták rekeszteni a szocialista irodalomból [67] . E szociáldemokrata oldalról ért támadás során fejtette ki – velük szemben – Lukács György a kommunista irodalompolitika azon alapelveit, amelyekről az előbbiekben volt szó. A lukácsi program azonban – miként erre Szabolcsi Miklós is rámutatott – minden beszűkítő tendenciával szembeszállt, noha közvetlenül a szociáldemokraták oldaláról érkező elvekkel szembeni vitában fogalmazódott meg [68] . Ilyen előzmények után érthető, hogy nagy visszhangot váltott ki a Kun Béla és a Kassák Lajos közötti vita Kun pártkongresszusi felszólalása nyomán, amelyben ő a „burzsoá dekadencia termékének” nevezte a Ma egész irodalmát [69] . E polémia körülményei ismeretesek, az ugyanis, hogy tulajdonképpen a Kunfi Zsigmond és Kun Béla közötti párbeszéd egyik mondatához kapcsolódott [70] , továbbá, hogy Kun Béla egyoldalú és indulatos bírálata joggal állítható szembe a Tanácsköztársaság „hivatalos” kultúrpolitikájával és kivált Lukács György körültekintő és mértéktartó elvi állásfoglalásaival [71] . Kassák már másnap megjelenteti folyóiratában Kun Bélának szánt válaszát, nyílt levél formájában, amelyben

visszautasítja a dekadencia vádját, és joggal hivatkozik a Ma-csoport olyan politikai érdemeire, mint az antimilitarista mozgalom támogatása a világháború idején, és különösen mint a szocialista forradalom kiküzdése érdekében vállalt tevékenységük a polgári demokratikus forradalom napjaiban. Ugyanakkor határozottan elkülöníti az öncélú formakultúrát valló irányzatoktól a forradalmat morálisan vállaló aktivista költészetük kezdeményezéseit, és világirodalmi példákat felsorakoztatva elutasítja a tömegízléshez való alkalmazkodást tagadó álláspontjuknak az egybemosását a dekadencia fogalmával. Joggal állíthatja, hogy ha nem alkalmazkodnak a „proletárság fejletlen kultúrigényéhez”, az még nem a burzsoá dekadencia jele. De vitacikkében továbbra is fenntartotta a párt és a művészegyéniség viszonyáról vallott korábbi álláspontját, amely lényegében szembeállítja a művészi szabadságot a pártfegyelem kötelmeivel, és elvileg elutasítja a művész tevékeny részvételét a párt keretein belül, egyidejűleg azonban biztosít a párt politikájának kívülről való támogatásáról [72] . Ez az állásfoglalás korántsem új a munkásmozgalomhoz kapcsolódó irodalomban és művészetben. A Freiligrath és Marx közötti levélváltás már 1860-ban felvetette a pártirányítás és a művészi szabadság kérdéseit. „Az én természetemnek és minden más költőnek is – írta Freiligrath – szabadságra van szüksége! A párt is kalitka, és a dal, még a pártért szóló is, jobban zeng kint, mint belül [73] .” Egy közelebbi példa Käthe Kollwitz 1919 elején írt levele Max Barthelhez ugyanerről a problémáról: „Én azonban nem tudom elszánni magam arra, hogy valamely párthoz csatlakozzam… A művészet azok szószólója, akik nem jutnak el a szó kimondásához: a legtisztább alkotások azonban nem pártérzelemből, hanem az emberiségért feltoluló érzésekből születnek, s toronymagasan állnak az elvakult szenvedéllyel folytatott pártharcok fölött [74] .” Mindkét művész lényegében a Kassákéhoz közel álló álláspontot hangoztatott. Ha Kun Béla Kassák és köre ezen nézetével szállt volna vitába, akkor érdekes párbeszéd keletkezhetett volna ebben a kérdésben, hiszen a gyakorlati politikus és az alkotó művész más-más módon közelítette meg ezt a bonyolult eszmei problémát. Kun Béla azonban a dekadencia vádjában marasztalta el Kassák Lajost és a magyar avantgarde egészét, tegyük hozzá, hogy igaztalanul. Éppen 1918 végén védte meg Lunacsarszkij Majakovszkijt és társait az őket ért hasonló támadásoktól [75] , jóllehet magatartásuk és művészetfelfogásuk két vonását maga is megbírálta, nevezetesen a

hagyományok iránti teljesen tagadó álláspontjukat, valamint azt a törekvésüket, hogy saját művészi iskolájukat „noha forradalmi, de mégis felülről diktált hivatalos művészetté” akarták emelni [76] . Lunacsarszkij – mind Kun Béla, mind Kassák Lajos felfogásával szemben – a haladó polgárság és kispolgárság oldaláról érkező és a proletariátus küzdelmeivel azonosulni tudó írók és művészek tevékenységét is jelentős erőnek tartotta az új irodalom, az új kultúra felépítésében [77] . A Tanácsköztársaság irodalompolitikai koncepciója – ha Lukács György, Balázs Béla és az Írói Direktórium más tagjainak megnyilatkozásait tartjuk mérvadónak – nagy távlatú volt, amelyet a korszerű értelemben vett szocialista irodalom volt, amelyet a korszerű értelemben vett szocialista irodalom létrehozására való törekvés és az irodalom immanens fejlődési törvényeinek érvényre juttatása egyaránt jellemzett, csakúgy, mint az irodalom és a politika közelhozásának szándéka vagy a különböző irodalmi irányzatok egybefogásának igénye. Milyen nézetekkel kellett elsősorban hadakozniok e koncepció megvalósítása során? Mindenekelőtt a szociáldemokrata felfogású, úgynevezett proletárirodalom képviselőivel, akik különböző irányító funkciókban ülve, a közvetlen agitáció igényét hangoztatták az irodalmi színvonal rovására. Velük vitatkozva tette fel például Balázs Béla a következő kérdéseket: „Ami pedig a szociális tendenciát illeti, vajon egy Mozart-szonátába is bele akarnátok vinni? Ha a proletár minden művészetből csak azt hallja, hogy joga van a szépséghez, mikor jut hozzá, hogy magát a tiszta szépséget kapja meg? A folyamatos követeléssel megakadályozzuk, hogy szóhoz jusson az, amit követelünk [78] .” Valószínűleg sokkal mélyebbek és sokoldalúbbak voltak az irodalmi élet vitái annál, mint ahogyan azokat utólag feltételezzük. Nyíltabbak voltak a nézetkülönbségek, mint az akár az előbb említett Kun Béla és Kassák közötti vagy Kun és Biró Lajos közötti vitákból kitetszik. Nyilván félreértések is keletkezhettek a viták során, de a Tanácsköztársaság utolsó napjáig megmaradt a viták szabad lehetősége az irodalomban. Bizonyíték erre az Emberiség címmel Barta Lajos szerkesztésében induló új lap, amely már nem jelenhetett meg a Tanácsköztársaság idején, csupán első számának nyomdai levonata maradt fenn, és amely programcikkében a következőt írja: „A lap belső embereinek megvannak a maguk nézetei, mely bizonyos párhuzamosságot biztosít a lap irányában. De ebbe a lapba a művészet sokféle hangján lehet írni, itt a legelletétesebb felfogásokat kifejthetik az írók a maguk felelősségére. Ez hozzájárul az eszmék tisztulásához [79] .” *** Hosszan sorolhatnánk a Tanácsköztársaság célkitűzéseit szolgáló alkotásokat, az új világrend igézetében született szép költői vallomásokat, a régi rend hitványságát osztályharcos indulattal leleplező karcolatokat és novellákat, az épülő új világ igazát hirdető riportokat, a proletárhaza önvédelmi harcára buzdító költeményeket és művészi plakátokat – a tudatos feladatvállalás megannyi maradandó emlékét, de megtévesztő túlzás lenne, ha e momentumokból az íróknak és művészeknek valamiféle egységes, s a marxizmus ideológiáján álló tudatos azonosulását vélnénk kiolvasni a proletárdiktatúra összes

célkitűzésével. Ilyen tudatos állásfoglalás – s erről is őszintén kell szólnunk – csak azokban az értelmiségiekben alakult ki, akik szemléletében erős szociális érzékenység párosult humanizmusukkal, és akik most, megismerkedve a marxizmus igazságaival, képesek voltak haladó gondolataikat a tudatos szocialista világnézet szintjére emelni. A polgári radikalizmus oldaláról érkező Barta Lajos például így ír 1919 május elején: „A kapitalista rend a világháborúban önmagát szétrobbantott keretéből most születik az új korszak, az új világforma. De mi, akik élő emberek vagyunk, s nem érhetjük be a fejlődés szemléletével, nekünk az új kort meg kell teremtenünk… Nem nézhetjük a történelmi távlat csúcsáról a dolgok folyását. Nekünk gondolattal, tettel, akarattal, a vér, az idegek tüzével és cselekvőképességével bele kell magunkat vetni a küzdelembe [80] .” Az értelmiség más rétegeinél a Tanácsköztársaság melletti megnyilatkozás nem mindig volt egyértelmű, fenntartás nélküli elfogadása az új társadalmi rendnek. Számosan a proletárforradalmat elfogadó sajátos indítékaik oldaláról szemlélték a forradalom eseményeit, s ez természetes is, hiszen az emberek minden forradalmi változástól saját vágyképeik megvalósítását várják. Többeket elsősorban a nemzeti érzés, a Tanácsköztársaság forradalmi honvédő küzdelme állított érzelmileg az új társadalmi rend mellé. Másokat a szociális igazság áhított világának vérontás nélküli megvalósítása, megint másokat háborúellenes szenvedélyükből fakadó humanizmusuk, amely az imperialista háborúért felelős tőkés rendszer elítéléséhez vezetett. Sokan voltak, akik egy mind jobban kiszélesülő világforradalom kezdeti megnyilvánulásának ítélték meg a magyar proletárforradalmat, olyan hatalmas és világot megrengető küzdelemnek, amely által az emberiség „megváltódik” a véres háború okozta erkölcsi süllyedés terhétől. E különböző értelmiségi rétegek és csoportok másmás indítékból és elsősorban érzelmileg fogadták el a szocializmus tanításait, egy jobb világot ígérő célkitűzéseit. A szocializmus tudományos világnézete azonban még kevésbé volt és lehetett is ismert az alkotó értelmiség szélesebb rétegei előtt – legfeljebb néhány sebtében kinyomtatott, a marxista tanításokat tartalmazó brosúrát ismerhették meg Marx és Lenin írásaiból vagy Kun Béla cikkeiből [81] . Mindebből következett – eszmei-politikai tartalmát tekintve –, hogy az alkotó értelmiség egyes rétegeinek magatartása a tudatformák széles skáláján helyezkedett el. Sokan a társadalmi-politikai célkitűzések teljes végiggondolása nélkül, egyszerűen mint az alkotás értékét megbecsülő, munkájukban örömöt lelő emberek szolgálták a szocializmus építését. Mások, a történelmi haladás irányával együttérezve, kisebb-nagyobb részletkérdésekben azonban töprengve, fenntartásokat hangoztatva, tépelődve szolgálták az új rendet, amelynek megszilárdításától és gyors felépítésétől várták problémáik megoldását is. Ennek a bonyolult helyzetnek szinte természetes velejárója lett, hogy amikor az osztályharc egyre jobban kiélesedett, és a proletárhatalom fokozatosan forradalmi terrort kényszerült alkalmazni a burzsoázia ellenállásának, a nyílt ellenforradalmi kísérletnek a letörésére, a haladó értelmiségiek egy része – elsősorban azok, akik pacifista szemléletük révén sodródtak a Tanácsköztársaság igenléséig – értetlenül állt e jelenség előtt, és visszahúzódott. Más értelmiségi rétegek a Magyarországot érő katonai támadások fokozódása, a fronthelyzet vészjósló alakulása miatt torpantak meg, s nem utolsósorban a remélt világforradalom elmaradása következtében is, látva, hogy Szovjet-Oroszország – amely akkor maga is élethalálharcot vívott fennmaradásáért – katonailag nem képes megadni a remélt segítséget a magyar Kommünnek. Ez a megtorpanás vagy eltávolodás azonban csak átmeneti jelenség lett volna az alkotó értelmiség és a proletárforradalom viszonyában, ha a Tanácsköztársaság tartósan fennmarad [82] . Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a Tanácsköztársaság kulturális élete, az akkor keletkezett alkotások és művelődési politika tulajdonképpen a századelő óta kibontakozó magyar fejlődés betetőződése volt. Az ellenforradalmi fordulat – mint ismeretes – külső katonai beavatkozásra következett be 1919. augusztus elején, és noha az 25 éven át építette ki a maga reakciós, fasizmusba torkolló rendszerét, a történelem – mai szemmel nézve – e negyedszázadot tette intervallummá a magyarság és kultúrája fejlődésében. Ez azt is jelenti ha e negyedszázadot történelmi kitérőnek tekintjük –, hogy le kell vetkeznünk közgondolkodásunk minden olyan torzulását, amely valamilyen formában még mindig az ellenforradalmi vádaskodások nyomait viseli magán. Az emigráció és az illegalitás tragikusan nehéz körülményei, bizonyos mértékig érthetően, szektás dogmatizmust is hagyományoztak ránk, és a felszabadulást követő rövid, népfrontos szélességű kulturális fejlődést elindító időszak után néhány évig e dogmák éledtek újjá és ültetődtek el. Az ötvenes évek második felében a párt művelődési politikája végül is visszatért kulturális forradalmunk igazi forrásához, a progresszív magyar fejlődést betetőző Tanácsköztársasághoz. A nyolcvanas évek kapujában állva, egyre világosabbá válik előttünk, hogy szocialista társadalmunk kiépítésére törekedve folytatói és örökösei vagyunk 1919 forradalmi művelődéspolitikájának, mindannak, amit a magyarság haladó erői a vágyálmok világából munkásságukkal igyekeztek valósággá érlelni. Ez joggal növelheti öntudatunkat, de természetesen megnöveli történelmi felelősségünket is. A hatalom birtokában nemzeti kultúránk egészének

fejlődéséért, felvirágoztatásáért kell vállalni a felelősséget, miként 1919 nagy nemzedéke magára vállalta és legjobb tudása szerint igyekezett megfelelni e történelmi feladatnak.

Vö. Köpeczi Béla: A kulturális forradalom elmélete és gyakorlata a Tanácsköztársaságban. In: Tudományos ülésszak a Tanácsköztársaság 60. évfordulójának alkalmából. Szerk.: Köpeczi Béla. Akadémiai Kiadó 1980. [1]

Jellemző erre, hogy bizonyos mértékig még az ellenforradalom is kényszerült elismerni az iskolarendszerben, az írók és az irodalom támogatásában elért eredményeket. Vö. Finánczy Ernő: Világnézet és nevelés. Budapest, 1925. 92–93. o. Idézi Hermann István: A Tanácsköztársaság kultúra-koncepciója. In: Tudományos ülésszak a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából. Kupcsay Felicián jelentése az irodalmi ügyosztály működéséről. Közli: „Mindenki újakra készül…” Szerk. József Farkas. IV. k. Akadémiai Kiadó, 1967. 1118–1123. o. [2]

Bibliográfiájukat lásd: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. Sajtó alá rendezte Petrák Katalin és Milei György. Gondolat Kiadó, 1959.; Siklós András: Az 1918–1919. évi magyarországi forradalmak. Tankönyvkiadó 1964.; Botka Ferenc: A magyar szocialista irodalom válogatott bibliográfiája. In: Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Szerk.: Szabolcsi Miklós és Illés László. Akadémiai Kiadó, 1962. 617–643. o. [3]

E tanulmányokat közli: Tudományos ülésszak a Tanácsköztársaság 60. évfordulójának alkalmából. Lásd továbbá az MTA Irodalomtudományi Intézet által rendezett nemzetközi tudományos emlékülés előadásait, Literaúra, 1979. 2– 3. sz. 119–241. o. [4]

[5]

Nyilatkozatok a Tanácsköztársaságról. Társadalmi Szemle. 1969. 3. sz. 15–17. o.

[6]

Lenin Összes Művei. 38. k. Kossuth Könyvkiadó 1973. 204–205. o.

[7]

Lenin Összes Művei. 38. k. 252. o.

[8]

Pogány József: Nekünk sokkal könnyebb. Népszava, 1919. április 13.

[9]

Biró Lajos: Magyar Tanácsköztársaság. Világ, 1919. március 22.

[10]

Pogány József: i. m.

Litván György: Jászi Oszkár, a magyar progresszió és a nemzet. In: A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Szerk: Kiss Endre és Nyiri János Kristóf. Kossuth Könyvkiadó. 1977. 85–120. o.; Veres András: Jászi Oszkár 1919 előtti munkásságának megítéléséhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 1975. 5–6. sz. 623–636. o.; Novák Zoltán: A Vasárnap Társaság. Kossuth Könyvkiadó, 1979. [11]

Kabos Ernő: A Népszava olvasótára 1907–1908-ban, In: Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Szerk.: Szabolcsi Miklós és Illés László. Akadémiai Kiadó, 1962. 14–59. o.; Garami Ernő válaszbeszéde a Magyarországi Szociáldemokrata Párt XV. kongresszusán. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt… XV. pártgyűlésének jegyzőkönyve. Budapest, 1908.; Varga József: Szocialista eszmék a Nyugat első korszakában (1908– 1919). In: Az Újnak tenni hitet. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. V. k. Szerk.: Illés László és József Farkas. Akadémiai Kiadó 1977. 140–153. o. [12]

Részletesebben lásd József Farkas: Rohanunk a forradalomba. A magyar irodalom eszmélése 1914–1919. Gondolat Könyvkiadó, 1969. 9–70. o. [13]

[14]

Lásd uo. 73–154. o.

[15]

Juhász Gyula: Forradalmi Kis Káté. Délmagyarország, 1919. március 25.

Részletesebben lásd József Farkas: Gondolatok a Tanácsköztársaság irodalmáról. Irodalomtörténeti Közlemények, 1959. 2. sz. 186–194. o. [16]

Kassák Lajos: Kiáltvány a művészetért. A Ma első világszemléleti különszáma (1918. november).; Agitáció. A Ma világszemléleti második különszáma (1918. december). [17]

[18]

Nagy Lajos: Képrablók. Vörös Lobogó. 1919. január 23.; Nagy Lajos: A kávés. Uo. 1919. március 14.

Részletesebben lásd Kontha Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság képzőművészete. In: Művészeti és irodalmi élet 1918–1919-ben. Szerk.: Medgyes Béláné. Budapest, 1978. 43–46. o. [19]

Rbz. [Roboz Imre]: A Vörösmarty Akadémia megalakulása. Budapesti Hírlap, 1918. december 3. Lásd még: Tóth Árpád levele Nagy Zoltánhoz. „Mindenki újakra készül…” II. k. 1962. 725–729. o. [20]

Kunfi elvtárs a művészet szerepéről. Népszava, 1919. március 11.; A magyar szellemi élet átalakítása. Világ, 1918. december 10.; A Nemzeti tanács művészeti és szépirodalmi szaktanácsa 1918. december 23-ai ülésének jegyzőkönyve. Közli: „Mindenki újakra készül…” II. k. 1962. 731–741. o.; Vö. Ungvári Tamás: Adalékok Babits Mihály pályaképéhez (1918–1919). Irodalomtörténeti Közlemények, 1959. 2. sz. 235–250. o.; Czine Mihály: Móricz Zsigmond a forradalmakban. Uo. 217–233. o. [21]

[22]

Móricz Zsigmond: Piszmovedomec. Pesti Hírlap, 1918. június 2.

[23]

Közli: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája.

[24]

Lukács György: A kultúra tényleges birtokbavétele. Fáklya, 1919. április 20.

[25]

Hevesi Gyula: Egy mérnök a forradalomban. Európa Könyvkiadó, 1959.

Tömöry Márta: Új vizeken járok. (A Galilei Kör története.) Gondolat Kiadó, 1960. 262–264. o.; József Farkas: A magyar kultúra él. Művelődéspolitikai törekvések az 1918-as polgári forradalomban. Népművelés, 1968. 10. sz. 10– 11. o. [26]

[27]

Közli: Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. 2. sz. 206–207. o.

[28]

A Nemzeti Tanács Művészeti és Szépirodalmi Szaktanácsa jegyzőkönyve.

Részletesebben lásd József Farkas: Az alkotó értelmiség és a Tanácsköztársaság. Társadalmi Szemle, 1969. 4. sz. 21–28. o. [29]

[30]

Közli: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája.

Vö. Köte Sándor: Iskolareform a Tanácsköztársaság idején. In: Tudományos ülésszak a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából. [31]

[32]

Közli: „Mindenki újakra készül…” IV. k. 701. o.

[33]

A kommunista irodalom, színjáték és színház programja. Interjú Balázs Bélával. Színház, 1919. április 6.

[34]

Móricz Zsigmond: Új közönség. Az ember, 1919. április 1.

Forradalmi előadások a színházakban. Népszava, 1919. március 27., Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban. Akadémiai Kiadó, 1965. 148–187. o. [35]

[36]

Részletesebben lásd Csonka Mária–Nemeskürthy István: Vörös film 1919. Budapest 1959.

[37]

Vö: Aradi Nóra: Képzőművészet 1919-ben. Jelenkor, 1979. 3. sz. 248–251. o.

[38]

Vö. Újfalussy József: Zene a Magyar Tanácsköztársaságban. In: Művészeti és irodalmi élet 1918–19-ben. 65–73.

o. Fogarasi Béla: A tudományos kutatás jövőjéről. Fáklya, 1919. április 24.; Fogarasi Béla: A szellemi tudományok jövőjéről. Uo. 1919. május 1. [39]

[40]

Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos nyilatkozata. Fáklya, 1919. április 20.

[41]

Lukács György: A kultúra tényleges birtokbavétele. Fáklya, 1919. április 20.

[42]

Ady Endre: Csák Máté földjén. Népszava, 1907. május 9.

[43]

Magyarországi Szociáldemokrata Párt… XV. pártgyűlésének jegyzőkönyve. Budapest, 1908. 195–199. o.

Dóczy Jenő: Ady, a holnaposok és a szocialisták. A Népszava irodalmi vitája. Ady Múzeum. Budapest (1924) I. k. 103–112. o.; Pándi Pál: Irodalmi háborgás és szocializmus. Fórum, 1949. 13–26. o.; Komlós Aladár: Gyulaitól a marxista kritikáig. Akadémiai Kiadó 1966. 260–266. o.; Király István: Ady Endre. Akadémiai Kiadó, 1970. II. k. 32– 53. o.; Erényi Tibor: Szocializmus a századelőn. Kossuth Könyvkiadó 1979. 260–343. o. [44]

[45]

Szabó Ervin: Proletárköltészet. Nyugat, 1914. május 1.

[46]

Bresztovszky Ernő: Játszunk a szavakkal. Népszava, 1914. május 10.

[47]

A további vitacikkek: Népszava, 1914. május 17., 24. és 31.; Vö. Komlós Aladár: i. m. 275–279. o.

Részletesebben lásd József Farkas: A Magyar Tanácsköztársaság írószervezetei. In: Induló balra. Szerk.: Illés László. Kossuth Könyvkiadó, 1979. 340–348. o. [48]

A Közoktatási Népbiztosság a következő írókat nevezte ki a választmány tagjául: Berkes Imre, Bresztovkószky Ede, Déry Tibor, Elek Artúr, Farkas Antal, Fülep Lajos, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Gellért Oszkár, Halasi Andor, Hajdú Henrik, Heltai Jenő, Jób Dániel, Kabos Ede, Karinthy Frigyes, Kertsák Jenő, Kosztolányi Dezső, Laczkó Géza, Lesznai Anna, Mikes Lajos, Moly Tamás, Nagy Lajos, Révész Mihály, Rozványi Vilmos, Schöpflin Aladár, Szabó Dezső, Szász Géza, Tóth Árpád és Várnai Zseni. (Az Írók Direktóriuma és Választmánya, Népszava, 1919. május 11.) [49]

[50]

Részletesebben lásd József Farkas: A Magyar Tanácsköztársaság írószervezetei. In: Induló balra.

Lukács György: Felvilágosításul. Vörös Újság, 1919. április 18,; Vö. Köpeczi Béla: Lukács 1919-ben. Történelmi Szemle. 1979. 1. sz. 1–11. o. [51]

[52]

Bródy Sándor: A drámának való idő! Színházi élet, 1919. április 6–12.

[53]

Magyar Lajos: Kritika. Az ember, 1919. május 29.

[54]

Krúdy Gyula: A bolsi. In: Krúdy Gyula: A tegnapok ködlovagjai. Budapest, 1925.

Proletárkultúra, proletárművészet. Kunfi Zsigmond 1919. április 9-én tartott előadása. Megjelent a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadásában, Budapest, 1919. Közli: „Mindenki újakra készül…” IV. k. 261–271. és 984–987. o. [55]

[56]

Megalakult az Írók Szakszervezete. Fáklya, 1919. május 13.

[57]

Uo.

[58]

Lukács György: Felvilágosításul. Vörös Újság, 1919. április 18.

[59]

Vigyázat! Vörös Újság, 1919. április 11.

[60]

Fenyő Miksa: Dosztojevszkij. Nyugat, 1919. április 16.

[61]

Cikk a vezércikkről. Vörös Újság, 1919. május 9.

[62]

Uitz Béla: Diktatúra kell! Vörös Újság, 1919. április 10.

[63]

Nagy Lajos: A kommunista irodalom. Színházi Élet, 1919. március 30–április 5.

[64]

Megalakult az Írók Szakszervezete. Fáklya, 1919. május 13.

Kun Béla előadásait közli: A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 6/A. k. Szerk.: Gábor Sándorné, Hajdu Tibor, Szabó Gizella. Kossuth Könyvkiadó, 1959. 477–478. o.; lásd még „mindenki újakra készül…” IV. k. 1009–1010. o. [65]

[66]

Biró Lajos: Az írói szakszervezet és a szocialista párt. Vörös Újság, 1919. május 16.

[67]

Göndör Ferenc: Kik akarják diktálni a proletárirodalmat? Népszava, 1919. április 16.

[68]

Szabolcsi Miklós: A Tanácsköztársaság irodalma. Kritika, 1969. 4. sz. 6. o.

„Új szellemi életnek, új kultúrának kell támadnia magából a proletariátusból, és én bízom a proletariátus termelőerejében, abban a termelőerőben, amely intézményeket lerombolt, és intézményeket alkotott, hogy meg fogja találni a szellemi élet terén is a maga kivirágzását. Kétségtelen, hogy ez nem a Ma irodalma, amely a burzsoá dekadencia terméke.” Kun Béla válaszbeszéde az országos pártgyűlés második napján. Vörös Újság, 1919. június 14. [69]

Kunfi Zsigmond azt állította, hogy „rémület ül azokon az embereken, akiknek produkálni kellene, és tudnának is”. Kunfi Zsigmond felszólalása az országos pártgyűlés első napján. Népszava, 1919. június 13. – Erre válaszolta Kun Béla, hogy nem a „burzsoázia szolgálatában állott szellemi életet kell támogatni, hanem újat kell létrehozni a proletariátusból”. (Vörös Újság, 1919. június 14.) [70]

Vö. Svéd László: Kassák Lajos és a Tanácsköztársaság ifjúsági mozgalma. Párttörténeti Közlemények, 1974. 1. sz. 173. o. [71]

Kassák Lajos: Levél Kun Bélához a művészet nevében. Ma, 1919. június 15. – A Kun Béla és Kassák Lajos közötti vitát részletesen ismerteti József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra. In: Vár egy új világ. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből. IV. k. Szerk.: Illés László és József Farkas. Akadémiai Kiadó, 1975. 10–29. o. [72]

Freiligrath an Marx. 28. Febr. 1860. Freiligraths Briefwechsel mit Marx und Engels. Bearbeitet und eingelitet von Manfred Häckel. Berlin, 1968. I. k. 138. o. [73]

[74]

Közli: Max Barthel: Klein Bedarf anWeltgeschichte. Wiesbaden, 1950. 52– 53. o.

[75]

Anatolij Lunatscharski: Die Revolution und die Kunst. Dresden, 1962. 243. o.

[76]

Anatolij Lunatscharski: Proletkult. Die Aktion, 1919. március 15. 153. o.

[77]

Anatolij Lunatscharski: Die Kulturaufgaben der Arbeiterklasse. Berlin, 1919.

[78]

Balázs Béla: Ne vegyétek el a gyermekektől a mesté. Fáklya, 1919. május 11.

[79]

Közli: „Mindenki újakra készül…” IV. k. 681–682. o. A névtelen programcikket Barta Lajos írta.

[80]

Barta Lajos: Lenin tanít. Fáklya, 1919. május 5.

[81]

Vö. Siklós András: Az 1918–1919. évi magyarországi forradalmak. 47–50. o.

Ennek bizonyítására idézzünk fel néhány – nem marxista – haladó tudós és művész megnyilatkozását közvetlenül a proletárforradalom megdöntését követő időkből. [82]

Király György, akit a proletárdiktatúra alatt vállalt egyetemi tanári tevékenysége miatt vontak felelősségre 1919 októberében, a fegyelmi bizottság ama kérdésére, hogy „a tanítói, nevelői feladattal, a magyar tanár hagyományos nemzeti érzésével miként tartja összeegyeztethetőnek a proletárdiktatúra alatti magatartását?” – így felelt: „A magyarság régi progresszív tradícióival összeegyeztethetőnek tartotta.” (PI Archívum, 638. f. 1/1920-IV-13-4247. Bp. Kir. Ügyészség iratai.) Móricz Zsigmond, akit a Tanácsköztársaság megdöntése után csendőrök kísértek be leányfalusi házából, és hat napig volt letartóztatásban, 1919 szeptember elején az ellene indított vizsgálat során írt levelében lényegében vállalta a proletárforradalom idején született írásait:” A Kommunizmus alatt megjelent írásaimat a Kisfaludy Társaság elé óhajtom terjeszteni, annak megítélésére, hogy azokban soha egyetlen ige elő nem fordult, amely a magyar faj életérdekével szemben állott volna. Az a szociális izzás, amely bennem van: a magyarságé, s a magyar géniusz ihletése alatt áll.” (Móricz Zsigmond és a Kisfaludy Társaság. Az Újság, 1919. december 18.) Pogány Kálmán politikai megbízottat, aki a műkincsek köztulajdonba vételét irányította a proletárdiktatúra idején, Móricz Zsigmond édesanyja rejtette el lakásán a Tanácsköztársaság megdöntése után, és közel egy hónapig kapott nála menedéket; ott is fogták el a két Móricz-fiú után kutató detektívek. Kihallgatása során Pogány Kálmán vállalta, nemzeti és társadalmi értékűnek mondta a műkincsek köztulajdonba vételét. (PI Archívum, 638. f. 1/1949-IV-13-4401. Bp. Kir. Ügyészség iratai.) E kérdésről lásd még József Farkas: Íróink a fehérterror idején. In: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről. A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve. Szerk.: Illés László. 12. sz. 1975–76. 15–21. o.

Közeledik az influenzaszezon

Elmélked? Demokritosz A propolisz egészségmegőrző hatásáról elmélkedik "Demokritosz" jelen írásában.

Közeledik az influenzaszezon , dehogy közeledik, már itt van , legalább olyan rendszerességgel, mint a paprikaszezon vagy a paradicsomszezon . Ezt ha nem vettük volna észre rokonainkon, akkor onnan is tudhatjuk , hogy közlik velünk, hogy még nincs influenzajárvány . Ez magyarul azt jelenti , hogy az influenza már itt van és hamarosan járvány lesz . Nem vagyok orvos, és jós sem , de már most előre jelezhetem , hogy a járvány nagyon gyorsan fog terjedni. Ezt a következő tényekre alapozom. Több ismerősöm már megkapta és lázas is , de nem az ágyban fekszik , hanem mumkába jár és ott ugye megfertőz mindenkit, még szerencsére a főnököt is vagy a tulajt, akik előbb vagy utóbb kirugnák a munkahelyről ha aljas módon otthon merne maradni, de nem mer. (Zárójelben: "Szabadok vagyunk".) Nem csak ő nem mer, hanem a többi sem, akik ezután lesznek betegek . Az egyik kedves barátom, akit nagyon szeretek, tavaly ilyenkor két hónapig dolgozott influenzásan míg nekem eszembe nem jutott, hogy adni kellene neki abból a propolisz-tinkturából, amit én készítettem a gyógyszerészemmel. Meggyógyult egy héten belül. Az okot meg lehet tudni az alábbi szövegből, ezért erről nem írok semmit, tessék elolvasni. Én korábban tudtam ezt tapasztaltból, mert méhészcsaládban nőttem fel. A helyzet most sem lesz jobb, mert a magyar kapitalisták, bocsánat munkaadók most sem lesznek se jobbak, se okosabbak, a dolgozók pedig összetartóbbak és bátrabbak. Tehát marad a propolisz, amivel dolgozva is meg lehet gyógyulni, de jobb meg sem várni a betegséget. Mindenkinek javulást és jó egészséget kívánok: Elmélkedő Demokritosz P.S. Mivel elmultam már 70-éves, ingyen kapnék védőoltást is, de a propoliszban jobban bízom. Fordítás oroszból: Propolisz A propolisz vagy méhszurok a méhek élettevékenységének egyik legérdekesebb terméke, amely úgy keletkezik, hogy a méhek átalakítják a fák, elsősorban a nyír-, nyár-, éger- és fűzfa gyantáját, valamint a virágporban előforduló gyantákat. A dolgozó méhek összegyűjtik a rügyek gyantás részét és a virágporral együtt a kaptárba szállítják, ahol szerzeményüket az úgy nevezett „propoliszos méheknek” adják át. Azok összegyúrják, viaszt adnak hozzá, virágporral és nyálmirigyük váladékéval keverik össze. A propoliszt a méhek a királynő peterakása előtt a méhsejtek fertőtlenítésére, a kaptárban előforduló repedések, rések lezárására használják. Ősszel az áttelelésre készülve propolisszal ragasztják le a sejteket, miközben 2-3 méhre labirintusszerű átjárást hagynak. Olyan is szokott lenni, hogy a méhek agyonszurkálják a kaptárba bejutott egeret vagy más károkozót, és mivel nincs elég erejük, hogy kituszkolják onnan, a dögöt bekenik propolisszal, így az több éven át ottmaradhat anélkül, hogy oszlásnak indulna. Így aztán a kaptárban soha nincs kellemetlen dögszag (higiénia). Néha méhelixírnek hívják a propoliszt, és joggal. Ennek egyértelmű bizonyítéka az, hogy a méhek használják a propoliszt az életük során, és ott, ahol laknak. A propolisz baktériumellenes hatásainak vizsgálata során propolisz réteggel vontak be egy darab nyers húst, és az több hónapon át friss maradt, még ha napra tették is. Az emberek már a távoli múltban is tudtak a propolisz rendkívül erős baktériumölő és fertőtlenítő hatásáról, használták is megfázásos betegségek, sebek, fekélyek, égési és fagyási sérülések, ízületi fájdalmak gyógyítására. Megállapították, az emberi szervezetre semmilyen mérgező hatással nincs a propolisz. Sok kutató állítja, hogy a propolisznak sokoldalú hatása van: bakteriosztatikus (fékezi számos baktériumfaj szaporodását), baktériumölő (legalább százféle baktériumot elpusztít), fungicid (gombaölő), fájdalomcsillapító (5,2-szer jobban csökkenti a fájdalmat, mint a 2 százalékos novokain), gyulladást gátló, viszketéscsökkentő, vírusölő, szagtalanító, fogszuvasodást gátló, daganatellenes, szaruhártya- és sugárkárosodás ellen védő, gerontológiai, valamint hogy sebek esetén elősegiti a felhámképződést. Használják a fül-orr-gégészetben, egyebek között nagyothallás, faringitisz, otitisz, angina esetén, a pulmonológiában bronchitisz, pneumónia, tüdőasztma, tébécé esetén. Eredményesen kezelhetők propolisszal a pajzsmirigybetegségek is. (A propolisz mind belsőleg, mind külsőleg alkalmazható.) A propolisznak fekélyellenes hatása van, normalizálja gyomor kiválasztási funkcióját, csökkenti a betegség gyógyulási idejét. Jó eredmények nyerhetők a neurodermitisz, ekcéma, gombás bőrbetegségek és pikkelysömör kezelése során. A propolisz lassítja és megállítja a rákos sejtek növekedését és elpusztítja azokat. A propolisz nem okoz sem mitotikus, sem kromoszómális rendellenességeket, ellenkezőleg, helyreállítja a normális szövetet a károsodás helyén. Anélkül, hogy káros hatása lenne, a propolisz segít a szervezet megtisztításában, elősegíti a mérgek semlegesítését és kiürülését, méregtelenítve

azt.

A propolisz fő összetevői a glükozidok, poliszacharidok, gyantabalzsamos, cserző anyagok és nagy antibakteriális és vírusellenes hatású flavonoidok. A propoliszt a méhek fűz-, éger-, nyír- és más fák rügyeinek ragacsos gyantájából, valamint a virágpor gyantás anyagaiból készítik, és a bábok etetése előtt választják ki. A propolisz anyagának 38 – 60 százaléka növényi gyantákból, legföljebb 16 százaléka balzsamból (8 % körüli bőrfinomító anyag és 8% éterolaj), 8 – 36% viaszból és különböző más anyagokból áll. A propoliszban összesen 50 anyagot és nyomelemet azonosítottak. A vitaminok közül a propoliszban megtalálható a tokoferol, aszkorbin- és nikotinsav, riboflavin, tiamin. Előfordulnak benne aromás szerves savak: benzoin-, kofein- fahéj- és egyebek. Vegyi összetétele még teljességgel nincs kivizsgálva, tulajdonságait ma is számos országban vizsgálják. A propolisz tulajdonságainak a kutatása és a különféle betegségek gyógyításában szerzett tapasztalat mind jobban meggyőzi a kutatókat a propolisz biológiai hatékonyságáról. Mozgósítja a szervezet védekező funkcióit, egy sor antibiotikumokra prolongáló hatással van, bizonyos baktériummérgeket semlegesít, fájdalomcsillapító és sebgyógyító, gyulladásgátló és antimikrobikus hatással rendelkezik. Az eredeti szöveg: Прополис Прополис или пчелиный клей — один из интереснейших продуктов жизнедеятельности пчелы, получающийся в результате переработки ею смол деревьев, преимущественно березы, тополя, ольхи, ивы, а также смол содержащихся в пыльце. Рабочие пчелы скусывают смолистую часть почек и приносят ее в обножке вместе с пыльцой в улей, где передают свою ношу так называемым Ťпрополисным пчеламť. Последние разминают массу, добавляют воск, смешивают с пыльцой и секретом слюнных желез. Прополис используется пчелами для дезинфекции ячеек перед кладкой яиц маткой, зализывании трещин и отверстий в улье. Осенью, когда пчелы готовятся к зиме, они заклеивают прополисом леток, оставляя в виде лабиринта проход на 2-3 пчелы. Случается и так, что пчелы зажаливают в улье проникшую туда мышь или другого вредителя и, не имея силы вытащить ее наружу, обмазывают труп прополисом, и так он может пролежать несколько лет не разлагаясь. Благодаря чему в ульях никогда не бывает неприятного запаха разложения (гниения). Иногда прополис называют пчелиным бальзамом, и это действительно так. Применение прополиса пчелами в своей жизни и месте, где они живут, яркое тому подтверждение, при исследовании противомикробных свойств прополиса кусок сырого мяса покрывали слоем прополиса и, даже пребывая на солнце, он оставался свежим на протяжении нескольких месяцев. Об исключительно сильных бактерицидных и дезинфицирующих свойствах прополиса

люди знали уже в глубокой древности и использовали его для лечения простудных заболеваний, ран, язв, при ожогах, обморожениях, болезнях суставов. Установлено полное отсутствие токсичности прополиса для организма человека. Многие исследователи подтвердили в своих работах, что прополис обладает разносторонним действием: бактериостатическим (замедляет рост ряда бактерий), бактерицидным (убивает более 100 видов бактерий), фунгицидным (противогрибковым), анестезирующим (обезболивает в 5,2 раза сильнее, чем 2%-ный новокаин), противовоспалительным, противозудным, противовирусным, дезодорирующим, противокариесным, противоопухолевым и кератолитическим, противолучевым, геронтологическим, способствует эпителизации ран. Его используют: в отоларингологии - в том числе при тугоухости, фарингитах, отитах, ангинах; в пульмонологии - при лечении бронхита, пневмонии, бронхиальной астмы, туберкулеза. Эффективно лечение прополисом болезней щитовидной железы (прополис применяется как внутренне, так и наружно). Прополис обладает противоязвенными свойствами, нормализует секреторную функцию желудка, сокращает срок лечения болезни. Хорошие результаты получены при лечении нейродермитов, экзем, дерматомикозов, псориаза. Прополис замедляет и останавливает развитие раковых клеток и искореняет их. Прополис не порождает ни митотических, ни хромосомных аномалий, наоборот, происходит восстановление нормальной ткани вместо пораженной нарушающим агентом. Не оказывая отрицательного воздействия на организм, прополис помогает его очищению, способствует инактивации ядов и выведению их, омолаживая организм. Основные составляющие прополиса - это гликозиды, полисахариды, смолобальзамические, дубильные вещества и флавоноиды, которые обладают мощной противомикробной и противовирусной активностью. Прополис пчёлы образуют из клейкой смолы с почек тополя, ольхи, березы и других деревьев, а также производят из смолистых веществ пыльцы, отделяя их перед кормлением личинок. В состав прополиса входят 38-60% растительных смол, до 16% бальзама (около 8% дубильных веществ и 8% эфирных масел ), 8-36% воска, остальное -

различные др. вещества. Всего в прополисе идентифицировано 50 веществ и зольных элементов. Из витаминов в прополисе обнаружены токоферол, аскорбиновая и никотиновая кислоты, рибофлавин, тиамин. Встречается и органические ароматические кислоты - бензойная, кофейная, коричная и др. Химический состав окончательно не изучен, исследование его свойств проводится во многих странах и сегодня. Исследования свойств прополиса и практика его применения для лечения различных болезней все больше убеждают исследователей в биологической активности прополиса. Он мобилизует защитные функции организма, оказывает пролонгирующее действие на ряд антибиотиков, нейтрализует некоторые бактериальные яды, обладая обезболивающим и ранозаживляющим действием, оказывает противовоспалительный и противомикробный эффект.

A MUNKÁSOSZTÁLY FOGALMA ÉS A KULTÚRA KÉRDÉSEI dr. Jakócs Dániel A már korábban orosz és görög nyelven közölt tanulmány magyar nyelvű bővített változata.

A MUNKÁSOSZTÁLY FOGALMA ÉS A KULTÚRA KÉRDÉSEI

Először is válaszolnom kell a következő teljesen természetes kérdésre: Miért kell erről egyáltalán beszélni? Hiszen mindenkinek világos, hogy a munkás az, aki dolgozik. Ugyanakkor mindez csak a felszínen látszik ilyen egyszerűnek. Korunkban széles körökben terjesztik azt az állítást, hogy a munkásosztály eltűnik, és ennek a véleménynek sikere van. Ez a tény azt mutatja, hogy sokak számára – én azt mondanám, hogy a többség számára – egyáltalán nem világos a munkásosztály fogalma. A Tőke III. kötetének 52., azaz utolsó fejezetében Marx elméletileg foglalkozott a kérdéssel, sajnos azonban másfél oldal után a kézirat, azaz maga a Tőke megszakad. Ugyanakkor már a fejezet első mondatában Marx világosan megfogalmazta, hogy: „A puszta munkaerő tulajdonosai, a tőke tulajdonosai és a földtulajdonosok, akiknek jövedelemforrása a munkabér, illetve a profit, illetve a földjáradék, tehát a bérmunkások, tőkések és a földtulajdonosok, akiknek jövedelemforrása a munkabér, illetve a profit, illetve a földjáradék, tehát a bérmunkások, tőkések és földtulajdonosok alkotják a tőkés termelési módon alapuló modern társadalom három nagy osztályát.” Mivel ez a mondat nagyon fontos, zárójelben idézem a Tőke angol nyelvű, Engels által autorizált fordításában is. („The owners merely of labour power, owners of capital, and landowners, whose respective sources of income are wages, profit and ground-rent, in other words, wage-labourers, capitalists and landowners constitute then three big classes of modern society based upon the capitalist mode of production.” Itt most az utóbbi időben végbement változtatás, illetve változás miatt nagyon vázlatosan utalni kell a mai viszonyokra. Ezeket a változásokat a mai tőkés osztály vezető csoportjai részben azért hozták létre, hogy könnyebbé tegyék a kizsákmányolást, részben pedig azért, hogy elhomályosítsák a reális viszonyokat, szokatlan terminológiába burkolják a bérmunkás és tőkés viszonyt. Ilyen változtatás a pályázati rendszer. Bizonyos vállalatok, cégek, bankok fontosabb munkák elvégzésére pályázatot írnak ki, aki elnyeri a pályázatot, azt „vállalkozónak” keresztelik át, mivel „elvállalt” egy munkát, a munkabért pedig pályázati díjnak. Ezzel máris homályba borultak a valós tőkés viszonyok. Miért előnyös ez a tőke szempontjából? Először is lehetetlen a dolgozók (a továbbiakban már csak pályázók)

összefogása kedvezőbb bér kiharcolására. A pályázók, azaz valóban a potenciális dolgozók nem is ismerik egymást, és a pályázat elnyerése érdekében igyekeznek a tőkések számára minél kedvezőbb feltételek mellett, azaz minél olcsóbban vállalni a munkát. Másodszor a vállalt munka után minden kapcsolat megszűnik, a tőkés csoport nem köteles további munkát biztosítani, nincs elbocsátás, mert nem is volt alkalmazás. Ha ismét szükség van rá, akkor újabb pályázatot írnak ki, amit már nem biztos, hogy az előző pályázó nyer el. Harmadszor a sikeres pályázónak, nyertesnek átkeresztelt bérmunkás az összes járulékot, amit addig a tőkés fizetett, most maga fizeti a díjnak átkeresztelt fizetéséből. Negyedszer, amennyiben szellemi munkáról van szó, a nyertes pályázó szakmai ismereteit átkeresztelik „szellemi tőkének”, fizetését szellemi tőkéje hasznának, profitjának. Ezután a szakmailag jól képzett, de közgazdaságilag teljesen képzetlen kutató sokszor tényleg tőkésnek, az uralkodó réteg részének képzeli magát, akit valamilyen érthetetlen okból a politikusok mégsem kezelnek tőkésként. Ha a piac szeszélyei miatt a tőkének többé nincs szüksége szakmai ismereteire, akkor ülhet otthon és nélkülözhet, mint a többi munkanélküli, minden jövedelem nélkül, azzal a büszke tudattal, hogy ő a szellemi tőkések osztályának a tagja. Kívülről nézve világos, hogy az orránál fogva vezették a jámbort, de azért ne sajnáljuk, mert szellemi munkás lévén ő is hibás, hogy ilyen könnyen félre lehet vezetni. Különben szakmai ismeretei a mesterembereknek is voltak és vannak, és az ő tudásukat is át lehetne keresztelni szellemi tőkének. A tőkés termelési folyamat szempontjából azonban bármely szakember szakmai ismereteinek a felhasználása (amennyiben ezeket az ismereteket a tőkés megveszi) tőkévé alakul, mégpedig változó tőkévé. Ez a tőke azonban már nem a szakember, hanem a tőkés tulajdona, miután a szakember tudását a tőkés megvette, és felhasználta a termelési folyamatban. Az a tény, hogy a szaktudást pályázat és nem fizetés néven vette meg a tőkés, a dolog lényegén nem változtat. Végül a pályázati rendszer leegyszerűsített változatának tekinthetjük azt a gyakorlatot, amikor a tőkés vállalkozó nem veszi fel alkalmazottnak a munkásait, hanem kiváltatja velük a vállalkozói igazolványt, és a munka elvégzésére szerződést köt velük. Itt pályázat ugyan nincs, de a tőke számára az összes már ismertetett előny jelen van. A munka elvégzése után a tőkésnek semmilyen egyéb kötelessége nincs. A vállalkozóvá átkeresztelt bérmunkást terheli az összes járulék, helyzete sokkal rosszabb, mintha hagyományos módon bérmunkás lenne. Őket nyugodtan nevezhetjük látszatvállalkozóknak. E hosszú kitérő után most térjünk vissza a kiindulóponthoz. A Tőkéből vett fenti idézet után egy bekezdéssel lejjebb Marx így folytatja: „Az a kérdés, amelyre először kell válaszolnunk, ez: Mi alkot egy osztályt? És a felelet magától adódik, mihelyt válaszolunk a másik kérdésre: Mi teszi a bérmunkásokat, tőkéseket, földtulajdonosokat a három nagy társadalmi osztály alkotóivá?” Erre a kérdésre már elméletileg nem válaszolt, de arra, amire itt már nem volt ideje válaszolni, történelmileg már válaszolt a Tőke I. kötetének 24-ik fejezetében. Ha figyelembe vesszük, hogy Marx tudományos munkássága a történelmi-logikai módszeren alapult, akkor magunk is levonhatjuk a megfelelő következtetést. A munkásnak, a termelőnek az elszakítása munkája feltételeinek tulajdonától, birtoklásától egyrészt tőkévé alakítja a termelőeszközöket, másrészt a közvetlen termelőket bérmunkásokká teszi. Azaz a tulajdonviszonyok teszik az egyik embert bérmunkássá, a másikat tőkéssé. A termelőeszközök, a termelési folyamat feltételeinek a tulajdonosa a tőkés, a munkaerő tulajdonosa a bérmunkás. Ahhoz, hogy a termelési folyamat meginduljon, arra van szükség, hogy a tőkés megvásárolja a bérmunkás munkaerejét. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a konkrét munkás a termelés technikai folyamatában milyen helyet foglal el, szakmunkás-e, lakatos, esztergályos, laboráns, takarítónő, adminisztrátor, mérnök vagy tudományok doktora a gyár kutatóintézetében. (Ez annak ellenére így van, hogy néhány antidemokratikus gondolkodású embernek sértő egy sorba állítani a takarítónőt és a tudományok doktorát.) A tőkés az egyiket is és a másikat is mint bérmunkást kezeli, és egyformán elbocsátja őket, ha már nincs szükség rájuk. Következésképpen a munkásosztály a bérmunkások osztálya. A tőkések és a tőke létezése feltételezi a bérmunkások létezését. Én előnyben részesíteném a proletariátus szót, mert ennek az osztálynak a lényege nem csak az, hogy dolgozik, hanem az is, hogy bérért dolgozik, és létezésének, megélhetésének ez az alapja. Mihelyt a termelési eszközök a dolgozók, a termelők tulajdonává válnak, és megszűnik a dolgozók megfosztása a termelési eszközök birtoklásától, megszűnik a munka bérmunka jellege. (Még akkor is, ha az átmeneti korszakban a megtermelt javak elosztása továbbra is bér, ill. fizetés formájában történik.) Itt most nincs szándékomban az új társadalomba való átmenet bonyolult kérdéseivel foglalkozni, szigorúan csak a kapitalista viszonyok vizsgálatára szorítkozom. A proletárok a munkahelyükön, a termelési folyamatban – legyenek akár fizikai, akár szellemi dolgozók – nem szabad emberek, hanem kötelesek engedelmesen végrehajtani a tőke parancsait, ők pusztán eszközök a tőke kezében. Nagyon találóan, nyugodtan mondhatjuk, zseniálisan írt erről Arany János már 1850-ben, a magyar kapitalista fejlődés kezdetén a Fiamnak című versében.

„Majd ha játszótársaid közül Munka hí el – úgy lehet, korán –

S idegennek szolgálsz eszközül

Ki talán szeret… de mostohán…”

(Itt Arany János idegenen nem külföldi személyt, hanem a családhoz nem tartozó egyént ért.) Az úgynevezett „jogállamok” polgárai, akik szabadon választhatják a helyi és a parlamenti képviselőket, és bírálhatják őket, a munkahelyen a legkisebb vezetőt sem választhatják. A munkahely kapuján belül véget ér a szabadság, és elkezdődik a bérrabszolgaság birodalma. Nem véletlen, hogy az úgynevezett „fejlett országokban” az emberek abszolút többsége nem szereti a munkáját, és csak a pénz kedvéért végzi. Mivel a proletároknak és családjaiknak a helyzete teljesen a munkahelytől függ, nagyon gyakran kénytelenek elviselni emberi méltóságuk megalázását, Kitűnően írt erről Alun Rees angol nyelvű walesi költő a Working-Class Song (A munkásosztály éneke) című versében:

„When they ask for decent treatment they know their hopes are bloody slim.”

(Azaz tartalom szerinti magyar fordításban: „Amikor ők tisztességes bánásmódot kérnek, tudják, hogy halvány a reményük.”) És ezt egy olyan országban írták, amelyet mint a szabadság eszményképét akarják elénk állítani, de nem kell nagyon előre szaladni, ezekre a problémákra később térek vissza. Keletkezésének kezdetén a proletariátus nem fogja fel magát mint osztályt. A filozófia nyelvén kifejezve ekkor még csak „önmagában való osztály” és még nem „önmagáért való osztály”. Ahhoz, hogy önmagáért való osztállyá váljon, viszonylag hosszú történelmi korszakra van szükség, amely teljesen – sajnos – még ma sem ért véget, a proletariátus sajátosan bonyolult összetétele miatt. Leggyorsabban saját érdekeiket és különállásukat a proletariátus szakmai csoportjai fogják fel, és értik meg, ezért először a proletariátus szakmai szervezetei jönnek létre, és ezzel együtt az ennek megfelelő szakmai öntudat. Ahhoz, hogy ezek a konkrét tevékenység szempontjából nagyon különböző szakmai csoportok felfogják önmagukat mint egységes osztályt, hogy osztályöntudatra ébredjenek, hogy önmagáért való osztállyá váljanak, az kell, hogy megértsék a különböző szakmai tevékenységen belül a közös érdeket, munkájuk bérmunkás jellegét, és ennek megfelelően általános proletár szervezeteket hozzanak létre, a szakszervezeteket nagyobb szövetségbe tömörítsék, és megteremtsék saját pártjukat, amely képes a részérdekek felett az egész osztály érdekét, az általános érdeket képviselni. (Ilyen párt ma Magyarországon nincs, és ez nem elnevezés kérdése. Az ilyen párt létrehozásához az „önmagában való osztály” tagjainak kell először osztályöntudatra ébredniök, felszabadulniok érdekeikkel ellentétes ideológiák és nézetek befolyása alól, és ez a folyamat a proletariátus esetében különösen nehezen megy végbe – több történelmi ok miatt.) Tehát ahhoz, hogy a proletariátus osztályöntudatra ébredjen, az kell, hogy legalább legfontosabb csoportjai megértsék, hogy ők mind együtt mint a munkaerő tulajdonosai egységes osztályt alkotnak, és legáltalánosabb érdekeik azonosak, valamint, hogy ezeket az érdekeket közösen meg kell védeni a burzsoázia kizsákmányolásával szemben. Abban a társadalomban, amelyben már fejlett, tőkés termelési viszonyok uralkodnak, az anyagi és szellemi termelés legtöbb terméke bérmunkában keletkezik, következésképpen olyan munkafolyamatban, amelyben az ember alkotóereje és képességei nem bontakozhatnak ki szabadon. A tőkés termelési folyamat bármely anyagi vagy szellemi termékének vizsgálatakor sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bérmunkának, nem pedig szabad alkotói folyamatnak az eredményei. Ennek a ténynek az anyagi és szellemi termelés minden területén nagy jelentősége van, de különösen nagy a politikában, a társadalomtudományokban és a művészetekben. Emellett figyelembe kell vennünk a mai jelenségek elemzésénél azt is, hogy a szellemi munka aránya a bérmunka általános mennyiségén belül jelentősen megnőtt, ezért az előző történelmi korszakokhoz viszonyítva jelentősen nagyobb lett az értelmiségi proletariátus létszáma is. (Az értelmiségi proletariátus kifejezést nem mi találtuk ki, a Horthy korszak vezető úri rétege már használta a vagyontalan és bérmunkából élő értelmiség megnevezésére.) A mai helyzet paradoxona az, hogy pont ez a szakmailag legképzettebb réteg tömegeiben nem fogja fel saját osztályhelyzetét, és csak csoporttudata van. Ha azt akarjuk, hogy a proletariátus érdekeit sikeresen lehessen védeni, minél előbb elemezni kellene ezt a paradox helyzetet. Tulajdonképpen ezt követelné magának az értelmiségnek is az érdeke. A volt népi demokratikus országokban nem jobb a helyzet ebben a vonatkozásban a fizikai dolgozók

esetében sem, ők sem nagyon fogják fel osztályérdekeiket. A szocialista fejlődés idején ezekben az országokban proletariátusnak elsősorban a szakmunkások rétegét tartották. Ténylegesen proletariátus a szó eredeti értelmében már nem létezett, csak exkapitalisták és exproletárok voltak. A valóságban a fizikai és a szellemi munkások csoporttudata létezett csak. Ezek nyílt társadalmi rétegek voltak, az egyik rétegből a másikba való átmenet lényegében szabadon ment végbe, és állandó volt. Most ismét van proletariátus és burzsoázia. Az új burzsoázia nagyon gyorsan kialakította osztályszervezeteit, és ugyanilyen gyorsan kialakult az osztályöntudata. A burzsoázia esetében itt elsősorban nem is a polgári pártokra gondolok, hanem olyan szervezetekre, mint pl. a gyáriparosok országos szövetsége stb. A burzsoázia politikai pártjainak transzmissziós szerepe van, azaz a tömegek szája íze szerint csomagolják be, és közvetítik a megcélzott társadalmi rétegek felé a burzsoázia különböző csoportjainak akaratát. A burzsoázia szűkebb osztályszervezeteinek nem lehetnek tagjai osztályon kívüliek. A már létező, de még gyenge proletár szervezeteknek feladata újra létrehozni a proletár osztálytudatot a proletariátus minden rétegénél, és ez nem lehet választási kampányfeladat. Hogyan oldjuk meg ezt a feladatot? A társadalom tagjai, osztálytársadalomban pedig az egyes osztályok tagjai önmagukat, helyüket a társadalomban, érdekeiket a társadalmi tudatformákon keresztül ismerik meg és értik meg. Minden osztály és azoknak minden tagja „önmagában valóból” „önmagáért valóvá” a társadalmi tudatformákon keresztül lesz. Az osztályöntudatra ébredés szempontjából különösen fontos szerepe van a művészeteknek. Ha egy országban van proletariátus, és nincs proletár művészet, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy ott nagyon gyenge a munkásmozgalom, vagy még egyáltalán nem létezik. A proletár művészet, mint a kenyér, úgy kell a munkásmozgalomnak. E szavak után előre hallom az ellenvetéseket, sőt a felháborodást. Proletár művészet nem lehetséges, és ha lehetséges lenne, akkor is szükségtelen. Általános emberi művészetet kell létrehozni. Nagyszerű! Én sem vagyok ellenfele az általános emberi művészetnek, de mi most osztálytársadalomban élünk, ezt tudomásul lehet venni, lehet tagadni is, de ez a tény az összes következményével így van, akár tetszik, akár nem tetszik, és ilyen körülmények között az általános emberi tartalom csak a konkrét osztályhelyzethez kötött tartalmon belül és azon keresztül jelenhet meg. Nincs általános emberi a konkrét osztályhelyzetben megnyilvánuló emberin kívül a jelenlegi körülmények között. Ha sikerül osztály nélküli társadalmat teremteni, akkor lehetséges lesz osztálytartalomtól független művészetet teremteni, addig azonban az általános emberi művészethez a proletár művészeten át vezet az út. (Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy az értelmiségi proletár által alkotott művészet is proletár művészet.) Ezenkívül szeretném megkérdezni a proletár művészet ellenfeleit, hogyan képzelik el, hogy a burzsoázia gazdasági és szellemi ellenőrzése alatt álló és fizetésért, bérért dolgozó írók, ill. művészek szabad, általános művészetet alkossanak. A tőkés vállalkozók fogják-e támogatni, kiadni, reklámozni olyan költők verseit, mint amilyen például Alun Rees, aki ábrázolta verseiben, hogyan sértik meg a bérmunkások emberi méltóságát. Vajon a proletár művészet ellenfelei nem emlékeznek olyan költők nyomorára, mint Baudelaire, aki nem vált bértollnokká? Másrészt teljesen megalapozottan lehet megkérdezni tőlem is, hogyan képzelem el a proletár művészet megteremtését, amikor szinte majdnem minden gazdasági eszközzel a burzsoázia rendelkezik. Igen, válaszolni nem könnyű, de megoldás mégis van: a proletariátus öntevékenysége. A történelmi modell régen létezik, a parasztság népművészete és népköltészete. Ennek a művészetnek az idők folyamán kicsiszolt remekműveit az egész világon egyetemi tanszékeken tanulmányozzák és tanítják. A népművészet az emberiség művészeti kincsesházának része. Ha az analfabéta paraszt férfiak és asszonyok – akik gyakran nagyon szegények voltak – a legmagasabb színvonalon voltak képesek létrehozni műalkotásokat, miért ne lenne képes erre a proletariátus, amelynek soraiban nagyon sok művelt fizikai és szellemi munkás található. Természetesen a proletár művészet már régen nem csak elméleti kérdés, már régen létezik a világ legtöbb fejlett országában. Napjainkban Walesben tevékenykedik a Vörös Költők Társasága, amelynek több, mint 130 tagja van. Évenként kiadnak egy költészeti antológiát. Nem pénzért, nem dicsőségért írnak, hanem azért, mert szabadon, a tőke irányítása nélkül akarják kifejezni saját gondolataikat és érzelmeiket, és saját egyéniségük kifejezésén keresztül egyben kifejezik osztályuk lelki életét. Mivel a költészet eszközeivel tiltakoznak az ellen, hogy a tőke puszta eszközzé alacsonyítja az embert, hogy megsérti az emberi méltóságot, korunk ábrázolásán keresztül műveiknek humanista és általános emberi tartalma van. Mit kellene, és mit kell tennie a munkásmozgalom már létező szakmai és politikai szervezeteinek? A legfontosabb feladat a fizikai és szellemi munkások művészeti öntevékenységének a megszervezése és ezzel elősegíteni, hogy olyan műalkotások jöjjenek létre, amelyek hűen tükrözik korunk dolgozóinak lelki életét, szenvedéseit, örömeit, korunk dolgozó emberének teljes tragikumát. Az így keletkezett művek pedig tudatosítanák a proletariátus egyes tagjaiban és csoportjaiban az összetartozást, megértetnék velük, hogy ők mind részei egy nagyobb egésznek, a fizikai és szellemi bérmunkások osztályának és testvériségének. Az ilyen művészetnek a magyar kultúra történetében már gazdag hagyományai vannak, nem kell már megteremteni, csak őrizni és folytatni. Ennek illusztrációjaként hadd álljon itt Juhász Gyula jól ismert verse:

A dolgozókhoz

Kőmívesek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbe törjön torony és tető, Ugye, tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő?

Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrzik a kincseket, Ugye, tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy ínség és nyomor lehet?

Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, Hogy asztal, ágy és koporsó legyen, Mikor készíttek már egy nagy koporsót, Melyben a szolgaság lesz a tetem?

Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek, És sípoltok, ha indul a vonat, Tudjátok-e, hogy egy új állomás vár, Hol mást nem látni, mint munkásokat?

Korunkban vonatunk visszatolatott, és vakvágányon áll, de örökké nem állhat egy helyben. Meg kell javítani a mozdonyt, és újra elindítani a vonatot, hogy egyszer tényleg elérjük az új állomást.

Szoftver Lopás? dr. Nagy András Tudományos, preciz mégis közérthető elemzés a szellemi termékek ellentmondásos helyzetéről. Most már "csak" valami jobb megoldást kellene kitalálni....

Szoftverlopás?

A szerzői jogok politikai gazdaságtana

A XIX. század viszonyai között sajátos metamorfózis ment végbe a szerzői jogok területén. Ugyanakkor napjainkban azáltal, hogy műszakilag lehetővé vált a szellemi javak tökéletesen azonos sokszorosítása és szinte költségmentes terjesztése (Internet) ez a XIX. századi jogértelmezés elvesztette eredeti pozitív értékeit és közgazdaságtanilag, jogilag egyaránt erősen problematikussá vált. Előadásomban ezt a problémakört próbálom megvilágítani. Több ezer évig a szellemi alkotásokat nem védte semmilyen jog. Az alkotásokat rendszeresen másolták, sok alkotás csak másolatban maradt fenn (Homerosz, Pytagoras, Aristoteles és más görög gondolkodók művei, a Biblia, híres görög és római szobrok stb.). Ha a másolást a maihoz hasonlóan szigorú törvények korlátozták volna, ezeket az alkotásokat egyszerűen nem is ismernénk. A szellemi alkotó tevékenységek egy jelentős köre (tudomány, muvészet) lényegében teljesen vagy majdnem teljesen el volt szakadva a létfenntartási cikkek termelésétől. Egyrészt, ilyen tevékenységet vagy az uralkodó osztály tagjai, mintegy szórakozásból folytattak, vagy az uralkodó osztály mecenatúrájába fogadott udvaroncok uraik megrendelésére foglalkoztak szellemi alkotással. A tiszteletre méltó kivételek (Apáczai Cseri, Csokonai, Van Gogh stb.) általában jószerével éhen haltak. Másrészt a művek egészen egyedi technikával materializálódtak (kézzel írt kódexek, freskók, táblaképek, öntött és faragott szobrok stb.) és másolásuk az előállításukhoz hasonlatos tehetséget, felkészültséget igényelt, így az azzal foglalkozók jórészt ugyanebből a körből kerültek ki. Mindezek következtében a jogvédelemnek semmi értelme nem volt. Ha beszélhetünk mégis bizonyos jogvédelemrol, az abban merült ki, hogy a szerzőségről késhegyig menő viták folytak (főképpen a szent szövegek és az ereklyék vonatkozásában). Ez azonban nem jogi, hanem hatalmi-erkölcsi kérdés volt. A jogvédelem intézménye a XIX. században vált szükségessé és lehetségessé. Az ipari forradalmak által felgyorsult kapitalista fejlődés olyan parnevü polgárságot termelt ki, amely szellemi alkotásokra nem volt képes, mecénáskodni nem volt hajlandó (megint tisztelettel adózunk az igen csak ritka kivételeknek), de bizonyos szellemi javak iránt fokozott érdeklődést tanúsított. E kereslettel szemben a gépesített nyomda és más sajtoló, forgácsoló technika, majd a fényképezés elég egyszerűvé és ugyanakkor jó üzletté tette a szellemi alkotások tömeges sokszorosítását. Ekkor jöttek létre az óriási kiadó vállalatok, a minőségi bulvár-sajtó stb. Ezeknek a szerzőkkel közös érdekük volt a copyright bevezetése, hiszen a tőkeerős konkurencia képes volt minoségi "kalózmásolatokat" készíteni, és ez ellen szükség volt az állami védelemre. Ugyanakkor a tőkeszegény, "kisipari" másolás csak igen silány és ezért nem versenyképes termékeket produkált, amelyek ellen nem volt szükség védelemre. Aki látott már stencilgépet és a termékét, az tudja, mirol beszélek. Ezek üldözése ugyan elég reménytelen lett volna (nem is foglalkoztak nagyon vele), de szükség sem volt rá. Viszont éppen a minőségi másolás hatalmas tőkeigénye miatt volt lehetséges a copyright tiszteletben tartatása, mert egy sikeres

"kalózcég" a "bűnjelek" - a minőségi sokszorosító berendezések - lefoglalása után aligha volt képes még egyszer talpra állni. A szellemi termékek egy speciális, a létfenntartási termeléshez csatlakozó fajtája, a találmányok védelmére bevezették a szabadalmat A kapitalizmus előtti idokben ez sem létezett, hiszen a találmányok - amelyek nagyon ritkán keletkeztek - nem a kizsákmányoló, uralkodó osztályoknak hoztak hasznot, hanem a rabszolgák, jobbágyok, céhlegények életét tették valamivel elviselhetőbbé. A kapitalizmus hajnalán, amikor a találmány már gazdasági tényező kezdett lenni, még mindig a céheknek maguknak kellett gondoskodni titkaik megőrzéséről, azt az állam nem vállalta át magára. A szabadalom bevezetésére is az ipari forradalom miatt volt szükség. Egyrészt a találmányok ekkor már a "levegőben lógtak" és komoly verseny folyt azért, hogy ki vezeti be oket elsőnek, hiszen ez most már nem a munkás életének megkönnyítését, hanem ellenkezőleg a munkának a tőke uralma alá vetését, a nagyobb profit elérését szolgálta. Másrészt egy találmány általában csak nagyon komoly tőkebefektetés révén jöhetett létre, amelyet csak a kizárólagosság valamennyi időre való biztosítása tett megtéríthetővé. Ezért a feltalálónak, vagy menedzserének érdemes volt a szabadalmi díjra áldozni. Napjainkra a helyzet teljesen megváltozott. Nagyon sok szellemi alkotónak az alkotó tevékenység ismét mellékes tevékenységévé vált. Csak egy példa: a könnyűzenei zeneszerzők műveiket stadionkoncerteken adják elő, óriási közönség előtt (ez már nem Haydn a fertői kastély exluzív közönsége előtt), aminek bevételeiből elég szépen meg lehet élni. Ehhez jön még itt egy kis filmzene, ott egy kis stúdió-berendezés kikölcsönzés (Omega) és a zenésznek a jogdíj nélkül is van mit a tejbe aprítania. Tehát a jogdíjra igazán nincs már szüksége. De egyre inkább lehetősége sincs rá. A szinte (vagy akár "szinte" nélkül) tökéletes másolatok ma már csekély költséggel eloállíthatóak. Egyrészt, a modern technika behatolt a művek alkotásának folyamatába, így a szellemi tevékenységnek egyre kevésbé kell magas szintű manuális készségekhez kapcsolódnia, így annak megismétlése az ötlet birtokában nem okoz nehézséget. Másrészt, a manuálisan igényesebb alkotások (előadó-művészet, művészi grafika stb.) olcsó eljárásokkal digitalizálhatóak és az eredetihez a megszólalás után is hasonló másolatok készítését teszi lehetővé viszonylag csekély ráfordítással. Ma könyvek, kották nagyon jó minőségű lemásolásához csak egy számítógép (cca 100 000 Ft), egy szkenner (30 000 Ft) és egy szövegolvasó (OCR) program (szabad szoftver esetén elenyésző költséggel), egy CD-író (20 000 Ft) kell, meg némi szabadidő szükséges. Ezzel komplett nyomdakész másolatok nyerhetők cca 150 000 Ft tőkeberuházással és minimális folyó költségekkel. Hát ez mégsem egy nyomda ára. Ugyanígy lehet fillérekért hang, és videó anyagot másolni. De a minőségi grafika előállítása sem igényel milliárdokat. Ha a rendőrség olykor-olykor el is kobozza ezeket a másoló berendezéseket, azok szinte pillanatok alatt pótolhatóak. Raktárnak meg ott vannak a világháló távoli szerverein ingyen, vagy olcsón bérelhető tárhelyek, amik után az Interpol is hiába lohol, mert a TCP/IP csomagok gyorsabban mozognak nála.

A szerzői jogokról közgazdász szemmel

1.) A szellemi termékekhez eredetileg személyiségi jogok tartoznak: ˇ ˇ ˇ

Ezt a terméket Én alkottam; Ezt a terméket Én olyanra alkottam, amilyenre Én akartam; Ez a termék tehát az Én személyiségem tükre.

Következésképpen senkinek nincs joga ˇ azt állítani, hogy a terméket nem Én, hanem Ő alkotta; ˇ úgy megváltoztatni a terméket, hogy a mindenkori felhasználónak ne legyen tudomása arról, a változtatás nem Éntőlem, hanem Őtőle származik; ˇ vagyis nincs joga az Én személyiségemet tükröző termékről azt állítani, hogy az az Ő személyiségét tükrözi és ugyancsak nincs joga az Ő általa eltorzított alkotást az Én személyiségem tükreként bemutatni. A személyiségi jogok közvetlen gazdasági értéke a reputáció fokozásában van, vagyis abban, hogy akinek jelentős alkotásai vannak forgalomban, annak jó lesz a szakmai megítélése, és ez részben abban realizálódik, hogy a szerző kedvező feltételek között kap megbízásokat (amiért természetesen fizetség jár) illetve a további művek első közlési jogát jó áron lehet eladni. Ezt az árat nem jogdíjként fizetik ki, de nem is a szolgáltatás áraként, hanem azért, hogy a szerző a későbbiekben is alkosson, és alkotását első közlésre ismét az adott cégnek adja át. A személyiségi jogokból származtatható jövedelmek alkotják összefoglalóan a honoráriumot. 2.) A szellemi termékek piacosítása e személyiségi jogokat a) b)

de facto tulajdonjogokká változtatja (copyright Š); ezáltal de facto megszünteti azok személyiségi jogi jellegét.

Ugyanis a személyiségi és a tulajdonjog között az a döntő különbség, hogy az előző az ember elidegeníthetetlen joga, azt senki, még ő maga sem idegenítheti el tőle, míg az utóbbinak éppen az elidegeníthetőség ad értelmet. Gondoljunk csak a föld magántulajdonára! A föld évezredekig nem képezte magántulajdon tárgyát, még akkor sem, amikor segítségével idegen munka felett uralkodtak (ez az uralom - amely a munkavégző személy feletti erőszakos uralom - természeténél fogva különbözik a magántulajdon lényegét jelentő idegen munka feletti uralomtól - amely a személy munkavégző képessége feletti megvásárolt uralom). Viszont a piacgazdaság (kevésbé eufemisztikusan - a kapitalizmus) megerősödésének és uralkodóvá válásának elengedhetetlen előfeltétele volt a föld modern magántulajdonának megteremtése, és ezzel elidegeníthetővé tétele. Ezt a Tudorok korában a Lordok Parlamentje - ösztönösen - ugyanolyan jól érzékelte, mint - tudatosan - Széchenyi. A hűbérurak az ősiség törvénye mellett is sajátjukként kezelték a földet, amíg fő céljuk nem az elidegenítés volt. Csupán és kizárólag az elidegenítés végett kellett formálisan is magántulajdonba venni a földet. Nincs ez másként a szellemi javak esetében sem - annál is inkább, mert a földhöz hasonlóan a szellemi javak sem tekinthetők a szó szoros közgazdaságtani értelmében terméknek. Amikor valakinek szükséglete támad egy probléma megoldására és ehhez szellemi alkotó tevékenységre van szüksége (verssel szeretné köszönteni valamely szeretett hozzátartozóját, alkalmassá kívánja tenni számítógépét egy konkrét feladat megoldására vagy bármi más), akkor többféle lehetősége van: 1.

megkeresi a probléma megoldását a nyilvános információs bázisokban (könyvtár, Internet, stb.);

2. 3.

megoldja a problémát saját maga (verset ír, programoz stb.) megbíz egy szakembert (költőt, programozót stb.) a probléma megoldásával.

Tekintsünk el az 1. megoldásban rejtőző 2. vagy 3. típusú mozzanattól (hogy tudniillik a forráskutatás maga is szellemi tevékenység, amelyet magunknak kell elvégezni, vagy mást kell megbízunk vele). Ezzel a megszorítással kimondható, hogy az 1. megoldás természeténél fogva ingyenes, a 2. megoldásnak implicit, a 3. megoldásnak explicit költsége van. Ez a költség azért vállalható, mert létező és valós szükséglet kielégítéséről van szó. De ez a költség semmiféleképpen nem indokolja az 1. megoldás ingyenességének megszüntetését. Ugyanis a 2. és 3. megoldás után a szellemi termék éppen azért, mert nem termék a szó hagyományos közgazdaságtani értelmében - a szükséglet kielégítésének folyamatában nem semmisül meg, nem fogyasztódik el (akárcsak a föld, mint szűkös erőforrás a termelési folyamatban). Ha a nyilvánosság elé eresztik, akkor azt bárki használhatja senkinek nem kell újabb erőfeszítést tennie érte, de éppen ezért nem is válhatna újabb jövedelem forrásává sem. Azonnal el kell hárítani egy ellenvetést. Abból, hogy e "termékekkel" ismét ki lehet elégíteni a "termék" születését kiváltóhoz hasonló szükségletet, semmiképpen nem következik, hogy fizetni kell érte - mint ahogy az sem következik belőle, hogy már az első esetben is ingyenesnek kellett volna lennie. Szerencsére a legtökéletesebb piacgazdaságban is vannak szükségletek, amelyek kielégítéséért nem kell fizetni (például a lélegzés szükséglete - Isten óvjon minket egy olyan világtól, ahol a lélegzetvételért is fizetni kell - persze éppen egy ilyen világ lehetőségének rémálma veti fel élesen az általunk tárgyalt problémát.). Akár a munkaérték-elmélet, akár a marginalista értékelmélet talaján állunk, a már megtermelt és felhasznált szellemi termék érték jellege ellentmond az érték deklarált tartalmának - nem testesül meg benne többet társadalmilag szükséges munka, és nem szukösen áll rendelkezésre. Piacosítása tehát csak monopolizálása útján lehetséges (akárcsak a földdé). A monopolizáláshoz vezető út első és legfontosabb lépése a szellemi alkotásokhoz fűződő személyiségi jogok tulajdonjoggá változtatása. Ezzel a fenti jogok helyébe a tulajdonjog ismert elemei lépnek: ˇ A termék az Enyém és senki másé - a birtoklás joga; ˇ A termék felhasználásáról kizárólag Én döntök, vagy az, akit erre Én felhatalmazok - a rendelkezés joga; ˇ A termék által szerezhető hasznok kizárólag Engem illetnek, vagy azt, akinek azokat Én átengedem - a használat joga. Következésképpen senkinek nincs joga ˇ a terméket birtokolni Én rajtam kívül - aki azt állítja, hogy a termék az övé - jogsértő, esetleg bűnöző; ˇ a termék felhasználásáról az Én engedélyem nélkül rendelkezni - aki az Én engedélyem nélkül dönt arról, mire használhatja és mire nem (például kölcsön adja) a terméket - jogsértő, esetleg bűnöző; ˇ a termék hasznait az Én engedélyem nélkül használni - aki engedélyem nélkül élvezi a termék bármely hasznát (például, a termékben felhasznált bármilyen ötletet, megoldást egy másik termék előállításához használja fel, egyáltalán tanulmányozni meri a termék belső szerkezetét) - jogsértő, esetleg bűnöző. Ennek a formaváltozásnak a legfontosabb tartalmi eleme, hogy amíg a személyiségi jogok elidegeníthetetlenek, addig a tulajdonjogok elidegeníthetők. A rendelkezés és a használat joga bérbe adható, átruházható, a birtoklás joga eladható, elajándékozható. Ebből az ellentétből következik, hogy

a tulajdonjogokká változtatás szükségszerűen megszünteti a személyiségi jogokat - a kettő egymást kizárja, hiszen egy "termékhez" fűződő jogok nem lehetnek egyszerre elidegeníthetetlenek és elidegeníthetőek. A monopolizált szerző jog realizálása a szerzői jogdíj. A nagy szoftvercégek azon gyakorlata, hogy termékeiknél nem tüntetik fel a tényleges szerzők nevét, sőt, ha e szerzők távoznak a cégtől, akkor titoktartási nyilatkozatot iratnak alá velük, azt mutatja meg, hogy e cégek megszerezve a termék szerzői jogát (a copyrightot) a tényleges szerzőket megfoszthatják reputációs előnyeiktől is. Állítjuk, hogy a szellemi alkotókat kiemelkedő teljesítmény esetén kiemelkedő honorárium illeti meg, de tagadjuk a szerzői jogdíjak - közgazdaságtani értelemben vett - jogszerűségét. A személyiségi jogok elidegeníthetetlensége és a szerzői jogok tulajdonának elidegeníthetősége közötti ellentmondás elméleti tételét természetesen látszólag a tételes jog felülbírálhatja. Például a 1999. évi LXXVI. Törvény a szerzői jogról (SZJT) megkísérli a lehetetlent, hogy e két ellentmondó vonatkozást összeegyeztesse. Az eredmény - a törvény személyiségi jogokat védő passzusainak szankcionálatlansága, ami miatt e passzusokat nem veszik komolyan, lépten-nyomon megsértik. A hivatkozott törvényt az MS Word program valódi szerzőinek meg nem nevezése ugyanúgy sérti, mint a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű zászlótartó szovjet katona alakjának az eltávolítása. Az is ellentmondásos, hogy amíg a szerző személyiségi jogai az alkotás felett nem évülnek el, azok örök időkre szólnak és így nem képezik öröklés tárgyát, addig a tulajdonjogok (a copyright) egyrészt örökölhetőek, másrészt viszont elévülnek (SZJT 31-32 valamint 84§). Viszonylag új fejlemény a tulajdonjoggá változtatott szerzői jogok védelmének részbeni kiemelése a polgári törvénykönyvből és beemelése a BTK-ba, a szerzői jogok megsértésnek kriminalizálása: BTK 329/A.§ (1) Aki az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, előadómuvésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádióvagy televízió-szervezetnek a műsorán, illetőleg film vagy adatbázis előállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését a) jelentős vagyoni hátrányt okozva, b) üzletszerűen követik el. (3) A büntetés a) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt,

b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el. (4) Aki a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését vagyoni hátrányt okozva gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mint látjuk, büntetőjogi szankciókat kizárólag a vagyoni természetű, tehát tulajdonjogokhoz rendeltek. E törvényi hellyel kapcsolatban meglehetősen érdekes probléma az úgynevezett "szoftver-lopás", a szoftverek lemásolásának problémája (persze valahol ugyanezek a problémák mindenféle szellemi termék esetén felmerülnek). Ha a lemásolt szoftvert a másoló vagyoni ellenszolgáltatásért árusítja, akkor - legalább is a törvény logikája szerint - nyilvánvalóan elköveti a fenti paragrafusban leírt tényálladékot, ám ha ingyen másolja magának, vagy bárki másnak, akkor a fenti paragrafust a bíróság csak egy semmivel alá nem támasztható fikció tényként való elfogadásával alkalmazhatja. Nevezetesen fel kell tételeznie, hogy a másolat használója a szoftver- licencet a másolat hiányában megvette volna. Ezen az alapon bármelyik cukrász bármelyik süteményt sütő háziasszony ellen legalábbis kártérítési pert indíthatna és e pert a fenti logika szerint meg kellene nyernie, mert ha a háziasszony nem sütött volna süteményt, akkor a cukrásznál vásárolt volna süteményt, tehát a süteménysütéssel neki a cukrásznak vagyoni hátrányt okozott. Ad abszurdum a fenti logika következetes alkalmazása a szabad versenyen alapuló piac lehetetlenségét is jelenti, mivel minden konkurens vagyoni hátrányt okoz minden versenytársának, hiszen a vevő, ha nem a konkurenciát választotta volna, akkor nálam vásárolt volna. Ez a fikció tehát nem más, mint a monopólium apológiája. Már szinte hallom az ellenvetést: azért az nem ugyanaz, mert a háziasszony a maga süteményét süti, a szoftver-tolvaj a más szellemi termékét másolja. Ez ismét egy téves fikció. Először is én fent igyekeztem nagyon pontosan megfogalmazni a jogalkalmazást megalapozó fikciót: "a másolat használója a szoftver-licencet a másolat hiányában megvette volna". A köztudatban - és félő, hogy ebbe bele kell érteni a jogalkalmazót is - a feltételezés úgy szól: "a másolat használója a szoftvert a másolat hiányában megvette volna". Éppen ez a bökkenő, hogy nem a szoftvert (a szellemi terméket) adják el, mert az nem eladható. A termék köré épített monopólium realizálásáról van szó a felhasználói licenc formájában. A hasonlatban a szoftver-licenc analógja nem a sütemény, hanem annak "süteménysége" azaz az a képessége, hogy az édesszájúak szükségleteit ki lehet vele elégíteni. Az érdekes módon általánosan elfogadott, hogy a "süteménység" nem a cukrászok (pláne nem egy cukrász) tulajdona, a "házság" nem az építési vállalkozók tulajdona és így tovább. A szellemi termékek esetében ez az elv nem érvényes. Ennek a felszíni oka, hogy a szellemi termék - bár mindig van anyagi hordozója mégsem dologiasul. A sütemény nem azonos a"süteménységgel", de a szoftver igenis azonos a "szoftverséggel" - éppen ellenkezoleg, az az adathordozó (floppy, CD stb.) amire másolták, az nem azonos a szoftverrel. Ebből azt az abszurd következtetést vonták le a műszaki kérdésekben nem túl kompetens jogalkotók, hogy már az is bűncselekmény, ha a szoftver "illegálisan" a számítógép operatív memóriájában van (amely memória tartalma a gép kikapcsolásakor automatikusan törlődik). Természetesen az ő logikájuk szerint ez teljesen helyénvaló, a gondolat abszurditása az egész hozzáállás abszurditását tükrözi csupán. A dolognak az az igazi pikantériája, hogy amennyiben a jogalkalmazó eltekintene ennek a fikciónak a jogalapként való felhasználásától, akkor az egész paragrafus, sőt a szerzői jogokhoz kapcsolt vagyoni jogok egész rendszere értelmét vesztené. Hiszen ha a szellemi terméket bárki ellenszolgáltatás nélkül (de a személyiségi jogok teljes tiszteletben tartásával) birtokba vehetné, akkor a másolatok pénzért, anyagi ellenszolgáltatásért való árusítása lehetetlenné válna, így a vagyoni hátrányokozás minden formája (az is, amit az előbb még nyilvánvalónak tartottunk) elesne. Aki ebben az esetben a szerzői

jogdíjakat emlegetné, az ahhoz a viccbeli skóthoz válna hasonlatossá, aki felpofozta a megtakarításával büszkélkedő fiát, mert az pazarló módon nem egy taxi, hanem csak a villamos mellett futott. Itt most nem mélyednék bele abba az egyébként igen fontos témába, hogy egy ilyen nehezen ellenőrizhető és félremagyarázható tényálladéknak mekkora a társadalmi veszélyessége, amely abban nyilvánul meg, hogy miután elvi képtelenség minden jogsértőt felelősségre vonni, a hatalom tetszése és főleg érdekei - szerint dönti el, kivel szemben lép fel a törvény teljes szigorával és kivel szemben nem. Igencsak jellemző, hogy Magyarország (és valószínűleg más országok) jogrendje a szellemi termékekhez kapcsolt szerzői jogoknak csupán a vagyoni természetű megsértését kezeli a büntetőjog eszközével, a kapcsolódó személyiségi jogok ilyen védelemben nem részesülnek. Így nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szerzői jogokról szóló 1999. évi LXXVI. Törvény hiába taglalja hosszan de jure a szerzők személyiségi jogait, de facto a magyar jogrend is csupán tulajdonjogként kezeli a szerzői jogokat . Copyright - Copyleft A fentebb elemzett körülmények egy szellemi termékkel kapcsolatban három viselkedési mintát különböztetnek meg: ˇ alkotó magatartás - szellemi javakat hoz létre vagy már meglévő szellemi javakat fejleszt tovább (a dolgok lényegéből következik, hogy filozófiailag mindig a második esetről van szó - persze jogtechnikailag nem feltétlenül ésszerű mindig visszamenni a gyökerekig). Őket nyilván megilleti valamiféle szerzői jog; ˇ passzív potyautas (fogyasztó) - a szellemi javakat, közkincsként kezelve, saját szükségletei kielégítésére használja fel. Nyilván semmilyen szerzői jogra nem tartanak/tarthatnak igényt, a jelenlegi jogszabályok esetenként jogdíjfizetést várnak el tőlük; ˇ aktív potyautas (parazita) - a mások által létrehozott szellemi javakat kisajátítja és a valódi szerző helyett támaszt szerzői jogi igényeket az előző kategóriával szemben, sőt nem egyszer a valódi szerzővel szemben is. A jelenlegi jogszabályok erősen támogatják őket. Ha megnézzük egy jogvédett szoftver névjegyét, abban hemzsegnek a Š-utalások - miközben a termék valódi szerzőinek, a programozóknak a nevét nem tüntetik fel. A copyright célja a szerzői jogoknak, mint vagyoni jogoknak az intézményes biztosítása, amivel a parazita szervezetek egyre felháborítóbb módon visszaélnek. A Szabad Szoftver Alapítvány (FSF) hosszas jogi mérlegelés eredményeképpen megalkotta a "copyleft"-et, ami formailag egy közönséges copyright, ám a tartalma egy olyan megfogalmazás, amely mindenkinek megadja a termék teljes tulajdonjogát (birtoklás, rendelkezés, használat) azzal az egy kikötéssel, hogy az új tulajdonos bárki másnak szintén köteles ezeket a jogokat megadni. Mindennek az a jogi értelme, hogy senki az ellenszolgáltatás nélkül megszerzett vagyoni jogokat ne sajátíthassa ki, sem a termékre, se a termék átalakításával nyert termékre ne alapíthasson valóságos (másokat kizáró) copyrightot. A copyleft a jogi alapja a "GNU Általános Licenc"-nek (GNU GPL), amely megszüntetve a hatálya alá

tartozó szoftverek szerzői jogainak tulajdonjogi mivoltát, helyreállítja azok személyiségi jogi mivoltát: előírja, hogy a Licenc hatálya alá eső terméket teljes dokumentációval lássák el, amelybe beletartozik a termék létrehozásában résztvevő valamennyi szerző és módosító nevének feltüntetése. Az Általános Licenc egyik legfontosabb sajátossága, hogy minden olyan programtermék, amely valamely az Általános Licenc hatálya alá eső programtermékből származik, maga is az Általános Licenc hatálya alá esik. A copyleft-et ma már egyre több szellemi termék estében alkalmazzák. Ez a jogvédelem az Internetkultúra adekvát eszköze. Megvédi a szerzők személyiségi jogait, ugyanakkor kizárja vagy legalábbis megnehezíti az élősködő típusú potyautasságot. Jellemző, hogy bár az FSF aktivistái szinte alig várják (az angolszász precedens-jog miatt), eddig egyetlen egy copyleft per sem indult. Az Internet-kultúra résztvevői példás fegyelemmel tartják be az Általános Licenc feltételeit. A szoftver-szabadalom kérdéséhez Eddig az Európai Unió jogrendszere a copyright teljes elismerésén alapult, de tiltotta az USA-ban megengedett és széles körben alkalmazott szoftver-szabadalmat. Jelenleg súlyos viták folynak a szoftver-szabadalom európai bevezetéséről. A szerzői jog és a szabadalmi jog között az a nagyon fontos különbség, hogy amíg a szerzői jog az alkotó alanyi joga, ami az alkotás aktusával keletkezik, addig a szabadalom egy megvásárolható koncesszionális jog, amiért jelentos összeget kell fizetni. A copyright (a szerzői jog tulajdonjogi oldala) már azért is sajátos jogi konstrukció, mert ugyan a szerzői jog szerves részeként alanyi jogon jár a szerzőnek, de a személyiségi jogokkal szemben nem örök időkre szól és elidegeníthető - ennyiben közelebb áll a szabadalomhoz, mint a szerző jogához. Mint már a bevezetésben említettem, hogy a szabadalom az ipari forradalom korának jellegzetes kategóriája. A szabadalmi iroda nem foglalkozik a "levegőben lógó" találmány feltalálásának elsőségével, csupán azt vizsgálja, hogy ki nyújtott be szabadalmi kérelmet elsőnek. Eközben él az ártatlanság vélelmével és feltételezi, hogy az illető a találmányt nem lopta. Ennek ellenkezőjét a sértett köteles bizonyítani. Ha a nem-euklidesi geometria találmány lett volna, akkor a szabadalmat Gauss jegyezte volna be, Bolyai Jánosnak kellett volna bizonyítani, hogy Gauss - visszaélve apja baráti levelezésével - ellopta ötletét. Lobacsevszkij pedig meg sem jelent volna a történetben. Mindamellett a szabadalmi visszaélések szinte egyidősek magával a szabadalommal.. Elég itt T.A.Edison ez irányú "hőstetteire" emlékezni, vagy arra, hogy a bécsi Technikai Múzeumban ma is Siemens szerepel a dinamó feltalálójaként. A szoftver-szabadalom negatív következményei két okból jelentkeznének. ˇ Egyrészt a kis programozó cégek nem tudnák saját termékeiket megvédeni, mert nem tudnák megfizetni a szabadalom bejegyzésének költségét. ˇ Másrészt, mivel a nagy cégek viszont szinte korlátlan összegeket képesek erre a célra fordítani,

sorozatban védenék le a programozás legnélkülözhetetlenebb algoritmusait és eljárásait, amivel megint csak kizárnák a kevésbé tőkeerős konkurenciát, de egyben hallatlanul lefékeznék a szoftver-fejlesztés egészét is. A szoftver-szabadalom fő csapását a nyílt forráskódú, úgynevezett szabad szoftverekre mérné. Éppen azért, mert eddig még nem volt precedens copyleft ügyekben, kiszámíthatatlan, hogy egy copyleft és egy bejegyzett szoftverszabadalom vitájában a bíróság hogyan döntene. A szoftver-szabadalom ugyanis lényegében az ellentéte a copyleftnek. Itt érdemes emlékeztetni a Singer-féle varrógéptű szabadalmi ügyére. Ismeretes, hogy egy kihegyezett drótból csakis kétféleképpen lehet varrótűt csinálni. A cérna-nyílást vagy a tompa, vagy a hegyes végéhez kell fúrni. Az első esetben kézzel, az utóbbi esetben géppel lehet varrni. Más lehetőség nincs. Nos Singer, egy varrógép-feltaláló, az egyetlen lehetséges gépi varrótűre százéves szabadalmat jegyeztetett be azzal a záradékkal, hogy ezt a tűt kizárólag Singer-típusú varrógépben szabad használni. Ezzel száz évre sikerült a varrógép-fejlesztést lényegében megakadályoznia. A ma használatos varrógépek, sokszínű külső megjelenésük ellenére belül szinte teljesen egyformák - Singer-típusúak. Hasonló helyzetek előállásával fenyeget szoftverek területén az olyan triviális megoldások, mint a kurzoros pozicionálás vagy más effélék szabadalmaztatása. Ugyanakkor a szoftver-szabadalom bevezetése ellen nem csak a kis cégek és az FSF szubjektív tiltakozása szól, de az az objektív tény is, hogy egy szabadalom bejegyzése hónapokig, sokszor évekig is eltarthat. Ez az informatikai forradalom viszonyai között, amikor a szoftverek elavulását sokszor hetekben mérik, kissé nevetséges.

Irodalom Az idézett jogszabályokon kívül a szerző a http://www.fsf.org/ és más OpenSource WEB oldalak anyagaira támaszkodott

Copyrigt

Š Dr. Nagy András, foiskolai tanár (BGF PSZF Kar, Közgazdaságtan tanszék) Ezt az írást bárki publikálhatja, vagy más módon felhasználhatja e copyright szöveg, a szerző neve, valamint a felhasználó által esetleg alkalmazott változtatások pontos feltüntetésével, valamint azzal a kikötéssel, hogy e jogot a felhasználó is mindenki más számára biztosítja.

Munkás Párt - 2006 http://www.munkaspart-2006.hu

Kedves eszperantista barátaink! "Értökös" A Világszabadságon új, eszperantó nyelvű, a szomszédos népek egyetértését és barátságát szolgáló rovat indítását kezdeményezi. Kétnyelvű fölkérés ilyen jellegű információk küldésére. (Számítok a szerkesztőtársak egyetértő támogatására.)

Kedves eszperantista barátaink! Karaj esperantistaj geamikoj! Redakcio de interreta revuo Világszabadság (Mondlibereco) volas startigi esperantlinva rubriko ke kon gxi akceli kaj servi mutualan komprenemon kaj amikecon inter homoj de najbaraj landoj. Ni petas vin, sendu mallongaj novajxoj (nur 3 – 4 frazoj) por redakcio pri taj temoj. Ni atendas viaj raportoj dulingve, en via gepatra lingvo kaj esperante. Kedves eszperantista barátaink! A Világszabadság című internetes folyóirat szerkesztősége eszperantó nyelvű rovatot akar indítani, hogy ezzel elősegítse és szolgálja a szomszédos országok népei közti kölcsönös megértést és barátságot. Arra kérjük önöket, küldjenek a szerkesztőségnek rövid (csak 3-4 mondatos) ilyen témájú híreket. Beszámolóikat két nyelven, anyanyelvükön és eszperantóul várjuk.

Addig is: http://eszperanto.lap.hu

Was man schon lange auf andere Art hätte machen müssen („Amit már régen másként Jakócs Dániel „Amit már régen másként kellett volna csinálni”c. írás német fordítása

Was man schon lange auf andere Art hätte machen müssen Wenn man in „Weltfreiheit” alle die Kritiken liest, die unsere Verfasser über die heutige Wirklichkeit geschrieben haben und das dann noch mit dem vergleicht, was wir über unser volksdemokratisches Zeitalter, über die unbestreitbaren Vorteile und Ergebnisse geschrieben haben, dann könnte man leicht den Eindruck erhalten, daß wir dieses volksdemokratische Zeitalter mit kleineren –größeren Verbesserungen zurückbringen möchten und man reiht uns dann in das Lager der Nostalgieanhänger ein. Das ist jedoch nicht so und außerdem gemäss unserer dialektischen Weltanschauung bis ins Altertum zurückreichenden Materialisten auch nicht möglich. Man kann nämlich nicht zweimal in denselben Fluß hineintreten. Der heutige restaurierte Kapitalismus ist auch nicht mehr das, was der ungarische Kapitalismus vor 1945 war, jedoch auch nicht das, was der westliche vor 1945 war. All das bedeutet jedoch nicht, daß wir die in den europäischen Ländern vonstatten gegangene Restaurierung vom geschichtlichen Gesichtspunkt aus als Fortschritt verzeichnen können. Auch in der Geschichte gibt es eine Regression. Nicht ohne Grund wollen die heutigen Anhänger des Kapitalismus die Begriffe Progression und Regression aus dem Bewußtsein der Menschheit streichen. Wir sollten uns jedoch nicht damit beschäftigen. Unsere Aufgabe ist es, zu überprüfen, was die ersten praktizierenden Vertreter der sozialistischen Richtung vom sozialistischen Gesichtspunkt aus schlecht gemacht haben. Darüber schweigen die Anhänger des heutigen Kapitalismus oder denken auch nicht ernsthaft darüber nach, weil sie es auch so machen. In den ersten Jahren der volksdemokratischen Entwicklung lehrte und wiederholte man unzählige Male in theoretischen Lehrgängen, daß die Entwicklung der Produktionsmittel die Produktionsverhältnisse bestimmt und die Produktionsverhältnisse wirken sich nach ihrer Entstehung auf die Entwicklung der Produktionsmittel beziehungsweise auf die Entwicklung der gesamten Produktionskräfte aus. Keiner stritt darüber und es wurde beinahe als Dogma in der Mehrheit der Fälle angenommen. Natürlich bedeutete es nicht, daß es bei anderen Fragen

keine heftigen Diskussionen gab. Keiner dachte jedoch daran, was diese Thesen für den Kapitalismus und innerhalb dessen für den ungarischen Kapitalismus bedeuten. Die kapitalistischen Produktionsverhältnisse führten zur industriellen Revolution und das Ergebnis dessen war eine den kapitalistischen Verhältnissen entsprechende Technik. Die Basis war die Dampfmaschine und als einzige energetische Basis eigentlich die Kohle. Nach der Erfindung der Verbrennungsmotoren spielten auch das Erdöl und seine Produkte eine immer wichtigere Rolle, das Wesen änderte sich doch nicht. Für die ganze Entwicklung waren solche Energiequellen die Bedingung und Basis, von denen man schon vorher hätte wissen können, daß sie einmal verbraucht sind und deshalb diese Entwicklung nicht fortgesetzt werden kann. Zu Anfang der Entwicklung erschienen diese Bestände jedoch unerschöpflich, das traurige Ende verschwand in nebliger Ferne. Die Eisenwerke wuchsen wie die Pilze, der Kohleabbau vermehrte sich und keiner ahnte noch, welches verrückte Tempo das absolute Gesetz des Kapitalismus diktiert, welche Ergebnisse die Bestrebung nach der Produktion des Mehrwerts und die Auswirkung der Umlaufgeschwindigkeit des Kapitals auf die Menge des Mehrwertes erzielen. Je schneller die Umlaufgeschwindigkeit des Kapitals ist, umso größer wird auch der Mehrwert.(Kapital Band III. Kapitel 4) Dieses Gesetz erlaubt jedoch nicht unter den Verhältnissen des Kapitalwettbewerbes, daß solche Produktionsmittel verwendet werden können, durch welche der Gewinn der Kapitalanlage langsamer zurückfließt, obwohl es auf lange Frist billiger wäre. Das Tempo der Anwendung der Kohlenhidrogene steigerte auch die sich ständig entwickelnde Kriegsindustrie und Kriegstechnik, deshalb gelangte all das, was zu Beginn der Industrierevolution nur Nebel war in schon sichtbare Nähe. Trotzdem wird die Anwendung der Kohlenhydrogene sowie auch die Umweltverschmutzung in wahnsinnigem Tempo fortgesetzt, ebenso der Kampf um die Erringung der Ölreserven der Welt. Jetzt sollten wir jedoch an die ersten Jahre unserer volksdemokratischen Entwicklung denken. Wir haben stolz verkündet, daß wir das Land des Stahls und der Kohle” werden und das wurden wir auch. Die Entwicklung konnte am Anfang natürlich nur dort fortgesetzt werden, wo der Kapitalismus aufgehört hat. Danach hätte man jedoch die ganze Entwicklung in ihrer Grundlage auf andere Gleise stellen können und stellen müssen, weil man da schon sehen konnte, daß der kapitalistische Weg der technischen Entwicklung in eine Sackgasse führt, daß heißt, daß die Produktion gezwungen wurde, den Mehrwert immer schneller aufzuhäufen, die sich nicht erneuernden Energiequellen schnell verschwinden, und das Ende bald erfolgt. Kurz zusammengefasst, die kapitalistischen Produktionsverhältnisse gerieten in einen verhangnisvollen Widerspruch, in einen Zusammenstoß mit der Entwicklung der Produktivkräfte und deshalb muß man sie beenden, wenn man nicht will, daß die Menschheit zerstört wird. Die stürmische Verwendung der Energieträger steigerten noch die Kriege. Denken wir nur daran, wieviel Erdöl an den gesamten Frontlinien im zweiten Weltkrieg zur Vernichtung verschwendtet wurde, wieviel Erdöl verschwand wegen des kalten Krieges und übriger örtlicher Kriege. Wir können ruhig sagen, daß man mit diesen Energiequellen Produktionsmaschinen in Betrieb halten, die Wohnungen hätte heizen können. Dieser verschwendende Vorgang kam auch nach dem zweiten Weltkrieg nicht zum Stillstand. Zu Zeiten des kalten Krieges und der örtlichen Kriege wurde die Verschwendung fortgesetzt und hat bis heute kein Ende genommen. Es reicht, an den Irak zu denken und an die Tatsachen, daß die Kriegsflugzeuge der verschiedenen Militärblöcke pausenlos über der ganzen Welt kreisen. Heute weiß schon der denkende Teil der Menschheit all das, Konferenzen werden einberufen, um zumindest das Maß der Freisetzung an schadhaften Gasen zu verringern. Ein bedeutender Teil der Regierungen - die USA an der Spitzeverweigert jedoch die unausbleiblichen Maßnahmen oder sträubt sich dagegen. Jedoch diese Maßnahmen bedeuten auch nicht die wirkliche Lösung, weil sie nur die Menge der Schadstoffe in der Atmosphäre senken würden, dabei müsste jedoch das Eindringen der Schadstoffe in die Atmosphäre verhindert werden. Mit der Steigerung der Umweltverschmutzungsgrenze der Kriegsindustrie-und technik wächst parallel die Anzahl der für friedliche Zwecke produzierten Autos. Diese stoßen auch immer mehr schädliche Stoffe aus. Einige antworten darauf, daß die Motoren der Autos bedeutend besser sind und dadurch weniger Schadstoffe in die Luft gelangen, weniger Oxigen verbraucht wird usw. Es kann sein, daß das wahr ist, diese Verbesserung gleicht jedoch nicht den Schaden aus, den das rasche Anwachsen der Anzahl der Autos verursacht. Die Einwohner der Städte nehmen das Tag für Tag mit ihren Sinnesorganen wahr, man benötigt dafür keine Messgeräte. Ich erinnere mich daran, daß einige - als wir noch vor 30 -40 Jahre sagten, daß der Kapitalismus die Entwicklung der Produktionskräfte behindere - mit überheblichen und dummen Lächeln sich auf das technische Niveau der westlichen Märchenautos beriefen. Diese Herren waren nicht nur wenig weitblickend, sie konnten einfach nicht über den eigenen Horizont hinaus blicken. Jetzt müssen sie jedoch auch nichts mehr sehen. Wenn sie mit ihrem Auto für Stunden im Stau eingeklemmt stehen, können sie mit ihrer Nase die Folgen der wunderbaren Entwicklung wahrnehmen.

Der Vorgang bewegt sich gemäss den Gesetzen der Machtlosigkeit vorwärts und sieht nach Betrachtung der heutigen Lage unaufhaltsam aus. Hinter dem Ganzen steht- wie schon darauf hingewiesen wurde- das absolute Gesetz des Kapitalismus, das Bestreben nach ständiger Steigerung der Mehrwertproduktion, deshalb wirkt nicht der klare Verstand darauf ein. In den Menschen wächst die Sehnsucht, irgendwohin zu flüchten. Aber wohin? Vielleicht in ein Dorf? Dort ist die Luft wirklich noch reiner, die Stille größer, aber auch dort findet man das Negativum der früheren Entwicklung. In den letzten 35 Jahren der volksdemokratischen Entwicklung gelangte die Landwirtschaft an die Spitze, jedoch auf welchem Wege? Es wurden diesselben technischen Methoden angewandt wie in den entwickelten kapitalistischen Ländern, Kunstdünger, chemische Unkrautvernichtungsmittel und stark giftige Pflanzenschutzmittel benutzt. Bei uns gab es vielleicht eine stärkere Kontrolle, man achtete darauf, daß gerade behandelte Waren nicht auf den Markt gelangen. Der Weg der Entwicklung war jedoch der gleiche. Das Wasser eines großen Teiles unserer Brunnen kann wegen des Nitragehaltes nicht als Trinkwasser verwendet werden usw., usw. Unsere Landwirtschaft wurde von oben zerschlagen. Aber was ist los in West-Europa? Zum großen Teil erfolgt ebenso die Behandlung mit Chemikalien, wie auch schon früher. Zusammen mit den anscheinend ansehnlichen schönen Lebensmittel verzehren wir immer mehr schädliche Chemikalien oder eben Gift. Die Lebensmittel werden deshalb mit schädlichen Stoffen behandelt, damit sie für den Verbraucher anziehend erscheinen. Die schöne Ware ist die schlechteste. Wir sind jetzt schon bei dem Punkt angekommen, daß man mehr für ein Lebensmittel zahlen muß, wenn mit dem nichts gemacht wurde, es nicht chemisch behandelt wurde, damit es zum Kauf anregt. Im volksdemokratischen Zeitalter haben wir uns niemals so „entwickelt”, jedoch auch damals existierte schon der mit „genehmigten Lebensmittelfarben gefärbte” Himbeersirup. Wir haben ihn niemals gekauft. Aus den Gartenhimbeeren wurde der Himbeersirup zu Hause hergestellt und mußte nicht gefärbt werden, er war von selbst rot. Anhand des Vorherigem kommt mir ein Anti-Chrustschow Witz aus den sechziger Jahren in den Sinn. Dem Witz gemäß wurde das armenische Radio verboten und zwar deshalb, weil nicht richtig auf die Frage geantwortet wurde, ob Amerika einzuholen bzw. zu überholen sei. Die Antwort des armenischen Radios war, ja, man kann es überholen, muß man jedoch nicht. Amerika rennt namlich in den Abgrund. Die Verfasser des Witzes dachten damals noch nicht daran, wie wahr die ironisch gemeinte Pointe wortwörtlich sein wird. Die Geschichte hat ihre eigene Ironie. Ja, Amerika rennt in den Abgrund der ökologischen Katastrophe. Ich möchte betonen, daß wir uns darüber nicht freuen, weil wir auch dem amerikanischem Volk nur Gutes wünschen und eine ökologische Katastrophe auch für uns verhängnisvoll wäre. Die Welt hängt zusammen. Wir würden uns darüber freuen, wenn die amerikansiche „Wirtschaftselite” anstelle für Raketen, Kriegsflugzeuge, Atombomben das Geld zur Beseitigung der auch in Amerika bestehenden Wohnungslosigkeit sowie zur Entwicklung der Verwendung der alternativen Energiequellen anwenden würde. Der normale Menschenverstand fordert das, man tut jedoch nichts, da der Verstand von der Logik des Kapitals diktiert wird. Jetzt besteht nur die Frage, was schneller eintritt: die ökologische Katastrophe oder daß die Energieträger, besonders das Kohlenhidrogen uns ausgehen, ehe die gänzliche Katastrophe eintritt. Jetzt gibt es vielleicht noch eine Alternative und es erfolgt nicht so wie in der von István Vas in Versen gefasste Wahrsagung über die Zerstörung der Menschheit. Ich konnte der Versuchung nicht widerstehen, aus dieser aufrüttelnden Dichtung wenigstens drei Strophen aufzuführen. / In der deutschen Übersetzung schreiben wir nur eine Zusammenfassung des Gedichtes. / Der Gott läßt den Menschen wirken, säen, ernten. Er gibt ihm die Jahreszeiten mit Wärme und Kälte. Aber der Mensch macht dem ein Ende. Was der Herr selbst nicht machen konnte, erledigt der Mensch mit Feuerund Schmutzflut. Wenn wir das bis jetzt geschriebene kurz zusammenfassen, können wir sagen, daß diese Produktionsverhältnisse, welche auf Grund der industriellen Revolution konkret für den unbarmherzigen Wettbewerb um den Profit zustandekamen, es nicht möglich machen, daß man die ganze betriebliche und wirtschaftliche Entwicklung auf sich erneuernde Energieuqellen stützend auf eine andere humane Basis plaziert. In der neuen, den Kapitalismus überholenden Gesellschaft ist das Produktionsziel der rationale menschliche Verbrauch und nicht die Steigerung des selbstbezweckten Profites. Der allergrößte Fehler der Sowjetunion und der volksdemokratischen Länder war, daß sie das Modell der technischen Entwicklung der kapitalistischen Gesellschaft fortsetzten. Man hätte ein neues Modell ausarbeiten müssen, eine andere Technik zustandebringen müssen, das hätte in der ganzen gesellschaftlichen Entwicklung weitreichende Folgen gehabt. Hier weisen wir nur auf eine hin. Im Leben der Gesellschaft hätte man der Intelligenz eine viel größere Rolle geben müssen, innerhalb dessen auch der schöpferischen technischenwissenschaftlichen Intelligenz. Das geschah jedoch nicht so und das war einer der Hauptgründe für den Zerfall der Sowjetunion und der volksdemokratischen Länder.

Jetzt sehen wir uns nachträglich von diesem Gesichtspunkt aus sachlich und wahrheitsgemäss den zurückgelegten Weg an, weil es schon am Anfang der Entwicklung solche Bestrebungen gab, welche versuchten die Entwicklung in die notwendige Richtung zu leiten. Noch zu Lenins Lebzeiten begann man mit dem Ausbau des Netzes der Wasserkraftwerke. Auf diesem Gebiet wurden ernste Ergebnisse erzielt. In der Landwirtschaft erfolgten auch erfolgreiche Experimente um für die Steigerung der Produktion neue resistente Arten zu züchten und durch einen spezifischen Umlaufanbau, wurde ermöglicht, daß die Verwendung von Kunstdünger gering gehalten wurde. Auch bei uns in Ungarn experimentierten die Forscher mit einer Reihe neuer resistenter Pflanzenarten, diese verbreiteten sich in breiten Kreisen in der Produktion. In Bulgarien war die Lage ähnlich. Wenige wissen jedoch, daß besonders in Bulgarien die Wasserenergie eine große Rolle bei der Stromversorgung des Landes spielte. Bulgarien hat fast kein Erdöl und wenig Kohle. Die geografischen Verhältnisse des Landes ermöglichen jedoch, daß die Wassermengen bei der Schneeschmelze in Staubecken aufgefangen werden und später zur Produktion des elektrischen Stromes und zum Gießen verwendet werden. Schon 1947 begann der Bau der Wasserspeicher, über einen der ersten schrieb Gyula Illyes in seinem Vers „Bei Rosica” anlässlich seiner bulgarischen Reise. Seither, und noch vor der Systemwende, wurde das System der das ganze Land umfassenden Wasserkraftwerke ausgebaut. Das sicherte im Grunde genommen zusammen mit dem Atomkraftwerk von Kozloduj dem ganzen Land seinen Strombedarf. Das Atomkraftwerk von Kozloduj hätte eine Erneuerung gebraucht. Ein großer Teil der bulgarischen Bevölkerung zweifelt jedoch mit Recht daran, daß der Betrieb eingestellt werden mußte. Es erscheint wahrscheinlich, daß der Betrieb auf den Druck ausländischer Interessengruppen eingestellt wurde. Zurückkehrend nach Ungarn können wir sagen, daß nicht nur in der Bioproduktion gute Ansätze vorhanden waren. Probeweise wurden schon 1963 in Szeged vier Wohnhäuser mit geothermischer Energie beheizt. Das Experiment war erfolgreich. Der Verfasser dieser Zeilen wohnte bis 1975 in einem solchen Haus. Das Experiment wurde wahrscheinlich deshalb nicht fortgesetzt, weil das damals erschlossene Erdöl-und Erdgasgebiet in Algyő eine leichtere und schnellere Lösung versprach. Die geothermische, d.h. die Heizung mit Thermalwasser war nicht teuer. Bei der Frühgemüseproduktion verbreitete sich auch erfolgreich die Anwendung der Beheizung mit Thermalwasser. Schon Ende der 1970-er Jahre (ich erinnere mich nicht mehr genau) war schon die Sicherung des Stromverbrauches der Bevölkerung durch Windenergie ausgearbeitet. Die Realisierung der Konzeption wurde vertagt und seither kommt niemand darauf zurück. Schliesslich war dort auch der Plan des Wasserkraftwerkes von Bös-Nagymaros, wo man mit dem Bau begonnen hatte. Die Schande der sogenannten „Grünen” und der Systemwende war es, daß man diese Investition vereitelt hat. Auch das ist charakteristisch, daß man gerade unter Berufung auf den Umweltschutz gegen ein solches Kraftwerk kämpfte, welches wahrscheinlich die weiteren, die Luft verschmutzenden Wärmekraftwerke, erübrigt hätte. Auch das ist komisch für mich, daß mehrere sogenannte „grüne” Grüppchen unter Berufung auf den Umweltschutz lautstimmig gegen die umweltfreundlichen Energiequellen kämpften und dabei mit keinem Wort gegen die Umweltverschmutzung durch die Anwendung von Kohle, Erdöl und Gas waren. Stehen wir hier nicht den Tricks solcher wirtschaftlichen Kreise gegenüber, die an der Förderung von Gas und Erdöl interessiert sind? Zusammenfassend kann gesagt werden, daß vom Übergang auf die „neuen” alternativen Energiequellen die Zukunft der Menschheit abhängt. Wenn es gelingt die ökologische Katastrophe zu umgehen und gleichzeitig mit dem marktwirtschaftlichem Fundamentalismus zu brechen, weil ohne dieses der Erfolg nicht möglich ist, dann wird die zustandekommende wirkliche demokratische Gesellschaft die unangezweifelten Ergebnisse der Sowjetunion und der Volksdemokratie anerkennen, die im Interesse des werktätigen Volkes erreicht wurden. Der kommende Sozialismus wird die positiven Erfahrungen der gestürzten sozialistischen Entwicklung verwenden, aus den Fehlern die notwendigen Konsequenzen ziehen und die ganze wirtschaftliche und technische Entwicklung auf neuen Wegen beginnen, wie es auch die ehemaligen volksdemokratischen Ländern und die Sowjetunion es damals taten. Man kann nicht zweimal in denselben Fluß treten. Das haben wir schon am Anfang dieses Artikels geschrieben. Auch der Akademiker László Makkai hat diesen Gedanken in seinem Werk über die Forschung der Geschichte der materiellen Kultur. verwendet. In diesem zitierte er ”Marx berühmte Parallelen”, über den Zusammenhang der Produktionsverhältnisse und der Produktionskräfte: Windmühlen-Feudalismus, DampfmühlenKapitalismus. Auch wenn es dreist erscheint, bemühen wir uns in Kenntnis der vergangenen technischen Entwicklung die Parallele von Marx mit einem dritten Element zu ergänzen: erneuernde (alternative) Energiequellen (in welchen auch die Windenergie ist) – Sozialismus. Damit kehrt doch die technische Entwicklung zurück, nur auf einem unvergleichlich höherem Niveau und nur insoweit, inweiweit das rationell war im Vergleich zum alten, feudalistischen energetischen Modell. Dániel Jakócs und Redaktion Die Artikel „Sich erneuernde Energiequellen” sowie „Praktische Fragen der Bioproduktion” schrieben die Verfasser

auf Bitte der Redaktion. Die Redaktion betrachtet diese Artikel als Thesen zu einem sich in Zukunft herausbildenden Zwiegespräch. Deshalb werden alle sich darauf beziehenden Artikel, Briefe und Studien mit Freuden angenommen.