Arany János Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.
Az Arany család ősi fészke Köleséren található, innen költöztek előbb Szilágynagyfaluba, majd Szalontára; első földjüket és nemességüket Bocskai Istvántól kapták, címerüket I. Rákóczi György adományozta 1634-ben, de ez elveszett. Arany János vagyontalan család tizedik gyermekeként született. Kilenc testvére közül csak a legidősebb, Sára maradt életben. Szülei, Arany György (1757 - †Nagyszalonta, 1844) és Megyeri Sára (1772 †Nagyszalonta, 1836) földművesek voltak. Amikor a kis János született, nővére már rég férjhez ment, gyermeke is volt. Szülei hívő reformátusok voltak, és így János fiatal korától békés, csendes környezetben nőtt fel, idős szüleivel. Tanulékonysága korán feltűnt: mire hatévesen iskolába került, már nemcsak tökéletesen olvasott, hanem már ismert bibliai történeteket, énekeket és a könnyű irodalom termékeit is. Már iskolai évei alatt városszerte ismertté vált verseiről. Szalontai iskolaéveinek végén, hogy szülei anyagi helyzetén könnyítsen, a tanulás mellett tanított is, és az iskolában lakott. 1833-ban a költészeti osztályba lépett, majd novembertől Debrecenben tanult. Mivel reményei nem váltak valóra és pénze kevés volt, 1834
márciusában Kisújszállásra ment egy évre, ideiglenes tanítónak, hogy egy kis pénzt szerezzen tanulmányai folytatására. Kisújszálláson Török Pál, a későbbi református püspök volt a rektor, aki megnyitotta jeles könyvtárát Arany előtt, ő pedig éjjel-nappal olvasott. A német és francia nyelvben is elmélyült, és latinból, németből fordítgatott, sőt a költészettel is kísérletezett. Egy év múlva visszament Debrecenbe, ahol tanárai is felfigyeltek rá. Kisújszállási ajánlóleveleivel és szorgalmával hamarosan az osztály élére került, és a tanítás folytán anyagi helyzete is tűrhetővé vált. (Magántanítványai közé tartoztak Erdélyi József lányai.) Az iskolai egyhangúságot megunó Arany azonban nem tanító, hanem festő vagy szobrász akart lenni, így1836 februárjában önként elhagyta a kollégiumot. Tanárait meglepve, Debrecenben a Fáncsy és László igazgatása alatt működő színésztársulathoz szegődött, ez azonban már április 1-jén föloszlott. Ekkor a Hubay által toborzott vándorszínész-csapathoz csatlakozott, ésNagykároly, majd Szatmár, végül pedig Máramarossziget lett vándorlásuk célja. A néhány havi sanyarú vándorlás és hányattatás során megtapasztalta az egyre érezhetőbb nyomort. Ekkor egy éjszaka, álmában halottnak látta édesanyját, ezért hazaindult, 1
1846-ban a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot írt ki. Ezt a pályázatot Erdélyi János készítette elő, s az ő utasítására vették fel a követelmények közé a népies formát. A pályázat szövege: „Készíttessék költői beszély, versben, melynek hőse valamelyt, a nép ajakin élő történeti személy, például: Mátyás király,Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen. Beküldés határnapja: nov. 26. 1846. Jutalma 15 db arany.” A Toldi már egyöntetű győzelmet aratott, s nemcsak a pályadíjat nyerte meg (1847. február 6-án, amikor a társaság a kitűzött 15 aranyat kivételesen húszra emelte), hanem bírálói ámulatát is. Egyszerre ünnepelt költő lett, jeles írók figyelme fordult feléje, és Petőfi volt az első, aki üdvözlésére sietett. Ez időtől kezdve folyamatosan írogatott az Életképekbe és a Pesti Divatlapba kisebb költeményeket.1847-ben készítette el a Toldi estéjét és a Murány ostromát. 1847. június 1-je és 10-e között Petőfi meglátogatta Szalontán, és ettől kezdve szoros barátság szövődött köztük és sűrűn leveleztek. (Levelezésük jelentős kor- és irodalomtörténeti dokumentum.) 1848-ban a Kisfaludy-társaság felvette tagjai közé. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt néhány verset és kisebb elbeszélést írt a folyóiratokba, néhány közéleti helyzetdalt is írt (Nemzetőr dal), de nem hozott létre jelentékeny esztétikai értéket, mivel a közösségi hangnem távol állt szubjektív líraiságától. Nemzetőrként részt vett a szalontai századdal az aradi várostrom körüli szolgálatban, mintegy 8-10 hétig. Jegyzői hivatalát 1849 tavaszáig megőrizte, ekkor a magyar belügyminisztériumnál vállalt fogalmazói hivatalt, és ezzel összefüggésben Debrecenbe, majd Pestre költözött. (Családja végig Szalontán maradt, ahol otthont adott Petőfi családjának 1849 január végétől májusig.) A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosni kényszerült, majd közéleti szerepet nem vállalva visszatért Szalontára. Időközben Tisza Lajos meghívta Gesztre, hogy fiát, Domokost költészetre oktassa. Az 1851. év második felében a nagykőrösi református gimnáziumban a magyar és latin nyelv és irodalom tanárává választották, és az év őszén egész családjával ide is költözött, 10 éven keresztül lelkiismeretes, pontos tanár volt.
gyalog. Amikor hazaért, megtudta, hogy apja megvakult, és két héttel később anyja kolerában meghalt – ennek hatására egy ideig elhallgatott benne a költő. Egyháza és a város részvéttel tekintett a fiú sorsára, és megválasztották őt segédtanítónak. Szülőhelyén a grammatikai osztályokat tanította 1839 tavaszáig, majd egy évig írnokként helyezkedett el a városnál, végül rendes aljegyző lett Nagyszalontán. Az 1836-tól 1840-ig terjedő időszakban is sokat olvasott, művelte magát, közben verselgetett. Az ifjú Arany Jánost igényesebb költemények írására feltörő, majd megerősödő szerelme késztette. Megismerkedett Ercsey Juliannával (Nagyszalonta, 1818 – Budapest, 1885), egy ügyvéd árva, vagyontalan leányával, akinek kezdetben – rejtett üzenetként – Vörösmarty, Garay, Bajza és mások szerelmes verseit másolgatta, de néhány hónap múltán már saját költeménnyel bizonyította állandósuló érzelmeit. A kezdeti rokonszenv mély szerelemmé nemesedett mindkettőjükben, és Arany egyre többet foglalkozott a családalapítás gondolatával.” (in Dánielisz Endre: „Szülőhelyem, Szalonta…” Tanulmányok, esszék Arany János köréből. Szerkesztő Novák László. Az Arany János Múzeum kismonográfiái. 9. Arany János Múzeum, Nagykőrös, 1992. 52–53. o.). Az ekkor írt szerelmes versei azért nem olvashatóak Arany megjelent versesköteteiben, mert szerényen úgy tartotta, hogy az intim érzelmei nem valók a nyilvánosság elé. (Forrás: http://varad.ro/node/536.) 1840 novemberében feleségül vette Ercsey Juliannát. Két gyermekük született: Juliska és László. 1842 tavaszán Arany egykori tanulótársa, Szilágyi István Szalontára érkezett rektori minőségben, és a költőt az irodalmi munkásság folytatására buzdította: elsősorban a görög tragédiaszerzők lefordítását javasolta neki. Szilágyi István biztatására, teljesen egyedül tanult meg angolul. Beszélni nem tudott, csak az írásképet ismerte. Az angol nyelvben jártasságot szerezve Shakespeare-t kezdte tanulmányozni és fordítgatni. 1845 nyarán írta az Elveszett Alkotmány c. szatirikus eposzt, amit beküldött a Kisfaludy Társaság vígeposz-pályázatára. A mű meg is jelent a Kisfaludytársaság Évlapjai VII. kötetében és vele a 25 arannyal járó pályadíjat is elnyerte, bár Vörösmarty bírálta hexametereit. A bíráló szavak további munkára késztették Aranyt. 2
1856-tól fogva újra dolgozgatott folyóiratokba s albumokba, leginkább lírai költeményeket írt (nagykőrösi balladák). 1860.július 15-én a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, így Pestre költözött, és még az év novemberében megindította a Szépirodalmi Figyelőt, amelyet 1862 október végéig szerkesztett. 1863-ban ismét lapot indított: a Koszorút, amely 1865 júniusának végén szűnt meg. Arany mindkét lapban számos cikket – írói arcképeket, értekezést a magyar verselésről – és bírálatokat írt. Belső feszültsége versek írására ösztönözte. Lírája ebben az évtizedben bontakozott ki legsokoldalúbban. Mélyen átélte a polgárosodó világ elidegenedését. 1865-ben leánya, Juliska meghalt a szülés után néhány hónappal. 1865-77 lözt a Magyar Tudományos Akadémia titkára volt, ott lakott az akadémia székházában. Nyugdíjba vonulása után számos lírai költeményt s balladát írt. 1879-ben készült el a Toldi szerelme című elbeszélés tizenkét énekben, amelynek első kiadása két hónap alatt elfogyott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is jutalmával tüntette ki. Élete végén Arany nagyobb vállalkozásai közül csak a Toldi szerelmét fejezte be. Gyomorbajban halt meg 65 éves korában.
Négyéves, amikor Petőfi verset ír hozzá Arany Lacinak címmel. Ez a vers a kisfiút beemeli az irodalomba. A jogásznak induló Arany László tizennyolc éves fővel, nénjével, Juliskával együtt, népmesekutató útra indul. És összeállítják a mindmáig legjobb magyar népmesegyűjtemények egyikét.Később elméletileg tanulmányozza a népmesék világát, s erről huszonhárom éves korában írt tanulmánya mindmáig folklórirodalmunk klasszikus műve. Ekkor már tagja a Kisfaludy Társaságnak, tehát tudomásul vett író. Ugyanebben az évben az Elfrida című humoros elbeszélő költeménnyel sikeres költővé emelkedik. Késői éveiben alig-alig foglalkozik irodalommal. Azaz mindig érdekli, izgatja az irodalom, csak ő maga nem ír. Élete végén mégis visszatér a költészethez, mint elmélethez. A tudományos magyar verstan Arany János néhány tanulmányával kezdődik. De rendszeres, tudományosan megalapozott magyar verstan még nem volt. Ezt akarta pótolni Arany László a Hangsúly és rhytmus című, nagy terjedelműre tervezett tanulmánnyal. A magyar verselés elveit akarta összefoglalni. Műve töredék maradt, de így is verstani irodalmunk egyik nélkülözhetetlen klasszikus műve. Valójában félt hivatásos költő lenni, hiszen az apja volt Arany János, a kor legünnepeltebb költője. Nem, mert volna vele versenyre kelni. Arany László 31 évesen nősült, felesége Szalay Gizella (1857-1945). Gyermekük nem volt. Gazdag budapesti polgárként halt meg 1898ban, 54 évesen. Gizella 1905-ben hozzáment egy irodalomtörténészhez, a nála 20 évvel fiatalabb Voinovich Gézához. Az Arany János hagyaték hozzájuk került. Voinovich sajtó alá rendezte Arany János összes művei kritikai kiadásának első hat kötetét. A nagy költő hagyatékához való hozzáférést szűken és drágán mérte. Olyan tőke volt ez, amely munkát, megélhetést adott, jómódú emberekké tette Voinovichot és nejét. A kéziratos hagyatékot velük együtt bombatalálat érte budapesti villájukban 1945-ben.
Arany János gyermekeik: Arany Juliska (Nagyszalonta, 1841 – Nagyszalonta, 1865) és László (Nagyszalonta, 1844 – Budapest, 1898). Arany Julianna 1863-ban férjhez ment Nagyszalontán Széll Kálmán helyi református paphoz. Házasságukból egy leánygyermek született 1865-ben, Széll Piroska, azonban a fiatal édesanya mindössze fél évvel élte túl leánya születését. Szeretett leányának váratlan halála mélyen megrendítette Arany Jánost, olyannyira, hogy a tragédia hatására több mint egy évtizedre a költő is elhallgatott benne. 1868-tól Aranyék nevelték Juliska kislányát, Széll Piroskát, aki 1886 tavaszán, 21 éves korában hunyt el tüdőbajban. Arany László jogász volt, közgazdasági szakember, népköltészeti gyűjtő, író, idővel bankigazgató.
Forrás: http://www.hotdog.hu/irodalom/eletpalyak/arany-laszloeletrajza Forrás: wikipedia Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu Forrás: Hegedüs Géza: Magyar irodalmi arcképcsarnok, http://www.literatura.hu/irok/romantik/arany.htm Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/052420130952/arany-laszlo
3
4
Toldi a farkasokkal, Fadrusz János szobrászművész alkotása.
Arany János szobra Nagyszalontán az emlékparkban Kiss István szobrászművész alkotása.
5
