AQUINÓI SZENT TAMÁS IMÁJA A MÁRIA-OLTÁR ELŐTT A SZÉPMŰVÉSZETI M Ú Z E U M SASSETTA-KÉPÉRŐL
PROKOPP M Á R I A
Három évvel ezelőtt, 1988-ban, ismét a nemzetközi szak mai érdeklődés előterébe került Sassetta Szépművészeti Múzeum-beli képe (ltsz.: 32/25., 1. kép). A New York-i Metropolitan Múzeumban rendezett „Sienai reneszánsz festészet" című kiállításon nyitó műként szerepelt, mint Sassetta első ismert oltárának, a sienai reneszánsz festé szet első és legjelentősebb művének része. E kiállítás mu tatta be először egymás mellett azt a hat predellaképet, amelyet a korábbi és a jelenlegi kutatás is a sienai Posztós céh (Arte della Lana) számára 1423-ban festett Eucharisztia-oltár részének tekint. Ez a képsor mélyen elgondolkoz tatott. Fellapoztam ezért az oltárra vonatkozó eddigi irodalmat, majd az egyes képeket és a képsorban elfoglalt helyüket tanulmányoztam az ikonográfia, az ikonológia és a stíluskritika szemszögéből. Az alábbiakban e megfigyelése im eredményeit szeretném röviden összefoglalni. Sassetta „Aquinói Szent Tamás imája a Mária-oltár előtt" című képének Magyarországra kerülését Ipolyi Arnoldnak köszönhetjük, ő vette meg 1867-ben Kölnben a Rambouxgyűjtemény elárverezésénél, mint „Francesco Traini vagy Gentile da Fabriano modorában" készült festményt. Né hány év múlva, 1872-ben Ipolyi Arnold a gyűjteményének nagyrészével együtt ezt a képet is az újonnan alakult Országos Képtárnak ajándékozta. 1906-tól, a Szépművészeti Múzeum megnyitásától mindmáig a múzeum legféltettebb kincseinek egyike. A budapesti kép Sassetta attribúcióját B. Berensonnak köszönhetjük, aki 1911-ben - miután behatóan foglalko zott Sassetta művészetével, melyet ő fedezett fel a mű vészettörténet-írás számára - Sassetta eredeti művének ítélte azt. A későbbi kutatás megerősítette ezt a megha tározást. Giacomo De Nicola volt az első, aki Sassetta Eucharisztia-oltárának - melyet a Posztós céh számára készített a festő - re konstrukciójába 1913-ban felvette a budapesti képet, mint a predella részét. A képek rendjét a 18. századi leírások alapján határozta meg, amelyek szerzői még funkciójában, egészként látták Sassetta oltárát. A későbbi kutatás - jóllehet kiegészítette - lényegében elfogadta De Nicola rekonstrukcióját. 1956-ban Federico Zeri a jobb oldali főképet a jelenleg a sienai Monte dei Paschi tulajdonában lévő álló alakos Remete Szent Antal képpel azonosította. Az oromzat Angyali üdvözletet ábrázoló két kis képét a Massa Marittima-i képtárban és a New Have n-i Yale University Art Gallery-ban találta meg. 1
2
3
4
5
1973-ban ugyanő a predellaképek közé sorolta a melbourne-i képtárba került „Eretnek elégetésé"-t ábrázoló táblát, va lamint a középkép részeként határozta meg a sienai képtár (nr. 70-71.) Ambrogio Lorenzettinek tulajdonított két kis tájképét. További vita csak a nyolc, egészalakos szentet ábrázoló kis kép (Siena, Pinacoteca) elhelyezése körül volt. J. Pope-Henessy (1939) az oltár két szélét lezáró két pillérre, egymás fölé helyezte a négy egyházatyát és a négy sienai védőszentet ábrázoló képeket, míg Enzo Carli (1957) - De Nicolát követve - a három főképet elválasztó és az oltár két szélét keretező négy pillérre két-két szentet állított. Keit Christiansen az 1988. évi New York-i kiállí tás katalógusában összefoglalja az oltárra vonatkozó eddi gi kutatási eredményeket. A három nagyméretű középkép sajnos elveszett. Az Eucharisztia imádását ábrázoló közép kép részeként fogadja el Ambrogio Lorenzetti fent emlí tett két kis tájképét, amely nyomán úgy véli, hogy a középkép 150 cm széles volt. A 18. századi leírásokban szereplő Szent Tamás és Remete Szent Antal apát álló alakját ábrázoló két, ugyancsak nagy méretű kép a főkép két oldalán, egyenként 50 cm széles lehetett. A középkép alatt három, a két oldalkép alatt pedig egy-egy kis képet tételez fel, míg a további két predellaképet - amelyek kö zül ma már csak az egyiket, a Vatikáni Képtár „Szent Ta más imája a kereszt előtt" című festményt ismerjük - az oltár két szélső pillére alá helyezi. Ezt véli igazolva látni a vatikáni kép keskenyebb formátumában. Christiansen a predellaképek sorrendjét a következő képpen határozza meg balról jobbra: 1. „Szent Tamás imája a kereszt előtt" (25x28,8 cm) (Vatikán) (7. kép), 2. „Szent Tamás imája a Mária oltár előtt" (24x39 cm) (Bu dapest), 3. „Csoda az Eucharisztia méltatlan vételekor" (24x38 cm) (Barnard Castle) (4. kép), 4. „Utolsó Vacso ra" (23x38 cm) (Siena) (5. kép), 5. „Az eretnek máglyaha lála" (24,6x38,7 cm) (Melbourne) (3. kép), 6. „Remete Szent Antal megkísértése" (24x39 cm) (Siena) (6. kép), a 7. kép elveszett. A prdellaképeknek ez a sorrendje kevés eltérést mutat De Nicola 1913. évi összeállításától, amely a képsort a budapesti képpel indította, és azt követte a vatikáni kép. De Nicola az 5. és 6. képet tekintette elve szettnek, viszont e képek témáját a Szent Antal apát éle téből vett jelenetként határozta meg a 18. századi leírások alapján. A sienai képtár Szent Antal megkísérlését ábrá zoló tábláját a predella utolsó képeként helyezte el. 6
8
9
Ismerve a trecento és a kora-quattrocento predellák képfűzési rendszerét, különösen a sienai festészet oltáré pítői gyakorlatában, kétségtelennek kell tartanunk, hogy Sassetta kis képei is egységes kompozíciós elv alapján és mélyen teoretikus, teológiai program szerint rendeződtek egységes képsorrá. A formai és tartalmi szempontok tehát szorosan összetartoznak a képsor új rendjének meghatá rozásánál. Az oltár 1777. évi feldarabolása és szétszóródása után, csak a hajdani oltármű alsó szegélyére írt dedikációs fel irat, valamint az oltár keletkezésére vonatkozó egykorú dokumentumok lehetnek segítségünkre az ikonográfiái program meghatározásában és az oltár rekonstrukciójá ban. Az egykori feliratot sajnos csak a 18. századi leírások őrizték meg. A hexameterben írt szöveg mindkét forrá sunkban azonos: 10
Az oltárt a 16-18. században a Posztós céh kápolnájá ban említik, amely a S. Pellegrino templom mellett állt. A művészettörténet ezért ezt a kápolnát tekintette az oltár eredeti helyének. E kápolna ma már nem látható, mert a 19. században az újkori város főterének kialakításakor le bontották, de a dokumentumokból tudjuk, hogy 1460-63ban épült. Sassetta 1423-24-ben készült oltárát tehát eredetileg nem itt állították fel. Monsignore Bossio az 1575. évi leírásában említi, hogy a pompás oltárkép előtt csak a karmeliták misézhetnek a Posztós céh tagjainak szándékaiért a S. Pellegrino melletti kápolnában. A M . Carapelli, aki 1718-ban nagy elragadtatással írja le a Posz tós céh Corpus Christi oltárát, elmondja, hogy Sienában az úrnapi ünnepség központja a karmelita templom volt, és a költségeket a Posztós céh fedezte. 1370-től különösen fényes körmenetben vitték körül a városban az Eucharisztiát, s az ünnepi misét a karmelita templomban mond ták. A Posztós céh és a karmeliták között az úrnapi ünnepségen kívül is szoros kapcsolat volt, a céh tisztségvi selőjének választásánál is a karmeliták gyakoroltak ellen őrzést. Az úrnapi ünnepség színhelyét a karmelita templomból 1448-ban tették át a dómba. Valószínűleg ezért építtette a céh 1460-ban a dómhoz legközelebbi helyre, a S. Pellegrino templomhoz a kápolnát. E negyed ben volt a céh vezetőségének épülete is. Számunkra mindebből igen valószínű, hogy az oltár programját a karmeliták készítették, ö k jelentős szerepet kaptak a Wyclif és Husz eretnektanításai elleni küzdelem ben. E tanok ellen hozott határozatot a sienai zsinat 1423. novemberében. A predellaképek között a karmelita szerzetesek szereplése tehát indokolt, főképpen az eretnek máglyahalálát ábrázoló táblán (5. kép). A Posztós céh Corpus Christi oltárának rekonstrukció jához a már említett 18. századi leírások, A. M . Carapelli (1718) rövidebb és G.G. Carli (18. század második fele) részletesebb feljegyzései adják a legtöbb segítséget. G.G. Carli így ír az oltárról: „Nagy tábla, amelyet sok hegyes díszítés koronáz. Középen a gótikus úrmutatót a sok ze nélő angyal tartja arany ruhában, arany háttér előtt. A fe jek kecsesek... alattuk két vár látható épületekkel, amelyeket gótikus erődítés övez sok toronnyal és két ku polával. Kétoldalt két külön táblán Szent Antal apát és Aquinói Szent Tamás nagyméretű alakja jelenik meg. Kö zépen, fent, Jézus megkoronázza Máriát, és két külön kép ben az Angyali Üdvözlet, továbbá két piramis alakú táblán két félalakos szent kapott helyet. A két szélső táblán kétkét kisméretű szent áll. Alul a predellán jobbra Szent An tal életéből látható 3 kép, a középen Utolsó vacsora, szép fejekkel és nem gótikus épületben. Az 5. képen az előbbi eknél is szebb női és férfi fejek, továbbá egy ördögtől megszállott, aki éppen meghal (mivel méltatlanul akarta venni Krisztus testét) és az ördög elviszi a lelkét. Az utolsó két kép Aquinói Szent Tamáshoz tartozik és az Oltáriszentségre vonatkozik." E szép és pontos leírás után fel sem merült a kétség a kutatókban a predellaképek eredeti számát (7) illetően, jóllehet, több mint 300 év telt el az oltár elkészülése és a fenti leírás között. 1
15
„Hic opus omne patres Stefanus construxit ad aras Senensis Johannis ágens citra lapsus adultos."
E felirat helyes értelmezésére csak Pietro Scapecchi mu tatott rá 1979-ben. Eszerint a felirat így olvasandó: Ezt az oltárt a sienai János fia István (más néven Sassetta) készítette a zsinati atyák tiszteletére, (innen, az Eucharisztiától inspirálva), a régiek (az eretnekek) hibái ellen. Ez az oltár programjának lényege: Az Eucharisztia zsi nati tanításának hirdetése a tévtanok legyőzésére. Melyik zsinatról van itt szó? Fellapozva a 15. század eleji egyház történelmet, megtudjuk, hogy az 1414-18. évi konstanzi zsinat Páviában majd Sienában folytatta tanácskozását. A sienai ülésszak 1423. július 21-től 1424. márciusáig tartott. Az ülések helye a sienai dóm volt. Az egyik központi téma az Eucharisztiáról szóló, 1215. évi hittétel megerősítése volt Husz János (1369-1415) és John Wyclif (1320-84) tanításaival szemben. Az átlényegülést és a tartós jelenlé tet megkérdőjelező nézeteket élesen elvetették. Egyértel mű tehát, hogy Sassetta oltára az 1423. július 21-től Sienában ülésező zsinati atyák tiszteletére készült, és a ké pek az Eucharisztia krisztusi igazságát, a zsinati dogmát hirdették az eretnek tanokkal szemben. Az oltár datálása is pontosabbá válhat így. A sienai le véltár iratai szerint az oltár elkészíttetését a Posztós céh 1423. július 1-én határozta el. Úgy döntöttek, hogy méltó oltárképet készíttetnek a saját oltáruk számára, amint ez a város egyik legkiválóbb testületéhez illik, hogy a Corpus Christi ünnep fényét emeljék. Eddig ugyanis minden év ben képet kellett kölcsön kérniük az úrnapi oltáruk felál lításához, ami szégyen volt a céhre nézve. Az új oltár értéke utáni adót, 18 dénárt, 1426 végéig fizette a céh. A művészettörténeti irodalom mindeddig e két évszám kö zé helyezte az oltár elkészítését. Véleményünk szerint, ha a sienai zsinat megnyitása előtt három héttel elhatározzák az oltár elkészítését, akkor az minden valószínűség szerint legkésőbb az 1424. év Corpus Christi ünnepére (amely ak kor június 22-re esett) elkészült, és betöltötte rendelteté sét a város úrnapi ünnepi fényének növelésében, a Posztós céh rangjának megfelelően. 11
1
13
16
17
18
Most, hogy az 1988. évi New York-i kiállítás 200 év után először ismét egymás mellé helyezte a jelenleg ismert hat kis képet, lehetetlen, hogy ne gondolkozzunk el a sorrend helyességén. Lehetséges, kérdezhetnénk, hogy a vatikáni és a budapesti „Szent Tamás imája" -tábla - akár egymás nak háttal, akár egymással szembefordítva mutatta be Szent Tamás alakját - egymás mellett állt volna? Az oltár fent említett programja szerint a predellaképek tematikai célkitűzése az Eucharisztiáról vallott egyházi tanítás hirde tése volt, a középpontban az Utolsó vacsora, az Eucharisz tia isteni alapításának bemutatásával. Aquinói Szent Tamás (1226-74) a nagy tudós és szent, a doctor angelicus, az úrnapi liturgia himnuszainak szerzője volt az, aki nagy művében, a Summa Theologiaeben, az Egyház taní tásainak talán mind máig legszabatosabb megfogalmazását adta. 1423-ban, az oltár készítésekor ünnepelték szentté avatásának jubileumát (1323). Szent Tamás, a tudós elvá laszthatatlan az Eucharisztia ünnepétől, ezért kaphatott oly nagy hangsúlyt az oltáron, hogy állóalakját az egyik nagyméretű táblán is ábrázolták. Mivel azonban a Posztós céh nem Szent Tamás, hanem az Oltáriszentség tiszteleté re állította az oltárt, nem tartjuk indokoltnak, hogy két rokon tartalmú kép mutassa be őt a predellán. Nézzük meg behatóbban a két imádkozó Szent Tamás képet. A vatikáni tábla a kereszten függő Krisztus előtt térdelő Ta mást ábrázolja, aki az egykorú életrajz szerint így mutatta be a Summát a Mesternek, aki ekként szólt hozzá: „Jól írtál rólam Tamás." Ez a jelenet Tamás egyéniségét jel lemzi, de nem tartozik szorosan az Eucharisztia témájá hoz. 19
Szent Tamást sokkal átfogóbban jellemzi a budapesti kép, amely Tamás életének két oldalát, a szentet és a tu dóst - kimagasló művészettel - egységben mutatja be. Szent Tamás itt a domonokosok fekete köpenyében térdel a gótikus kápolna belső csöndjében, a kép középpontjá ban, a baloldalt lévő Mária oltár felé fordulva. Az oltár felett, látomásszerűen elmosódva Krisztus fénylő alakja je lenik meg, angyalokkal körülvéve, szívéből arany suga rakkal a Szentlélek galambja száll Tamáshoz. Krisztust kétoldalt a két-két nyugati egyházatya kíséri. Szent Tamás térdelő alakja mögött a templomból a kolostorudvarra lá tunk csúcsíves nyíláson át. Az udvar közepén a fehér már vány kút az Élő vizek forrására utal, míg mögötte a szőlő-lugas és a szántóföld a kenyeret és a bort idézi, amelyből az oltáron, a szentmisében, Krisztus teste és vére lesz. Ugyancsak a kápolnából, annak előteréből láthatunk és juthatunk be a kép jobboldalán levő könyvtárba. Ez külön egység a képen, amely jól kifejezi Szent Tamás tanításában a hit és a tudomány összefüggését. A hosszanti tengelyből ábrázolt terem nagyságát fokozza a perspektivikusan szű külő, ötszakaszos boltozott térben, egymás mögött elhe lyezett könyvállványok sora, amelyeken színes kötésű nyitott és csukott kódexek sorakoznak. A termet a kápol nából érkező erős fény mellett a hátsó fal színes üvegab lakainak szűrt fénye világítja meg. A könyvtár kiemelése a képen hangsúlyozza az értelem fontosságát Szent Tamás ta nításában, amely irányítja az akaratot, vagyis az emberi te
vékenységet. A kép egységét az egységes nézőpontra épülő - bár nem az euklidési geometriát követő - zöld színezésű gótikus architektúra és a piros márványpadló jelzi, amely összekapcsolja a kép három színterét, a kápolnát, a kolos torudvart és a könyvtárat. így fejezi ki a művész a hit és a tudomány, a természetfeletti és a természet szerinti, a tekintély és a szabadság szoros egységét Szent Tamásnál. A természeti világ önálló törvényeket követ. A világ meg ismerésében, Tamás szerint, az érzéki tapasztalat az elsőd leges, ez táplálja az észt. Ezt hangsúlyozza a kép reális, az érzéki tapasztalatra épülő színtere. A természetfelettihez csak a természet világán keresztül juthatunk el. Erre tanít a kora reneszánsz természettudományos kutatásainak ered ményeit hasznosító ábrázolás a budapesti és a többi predellaképen, amelyek felett, a középkép középpontjában ott lebegett az angyaloktól tartott és imádott Corpus Christi az arany monstranciában. Erre utal továbbá magának Szent Tamásnak festői meg jelenítése is a budapesti képen. A bő fekete köpeny alatt valóságos emberi testet érzékeltet Sassetta. Ez a plasztikus test ugyanakkor lebegni látszik, vagyis az ember a maga valóságában emelkedik fel a transzcendenciához a hit ál tal, amelyet az oltár előtt imádkozva, Istentől nyer el. „A hit fénye a kegyelem formájában árad belénk" - írja, és a képen látjuk is, amint a fénylő arany sugarakon érkezik Isten Lelke Tamáshoz. így születtek meg lelkében az Is tent dicsőítő, az Eucharisztiát imádó tüzes lelkületű himnu szok, mint azAdoro Te devote, latens Deltas kezdetű vers. Tamás, bár az oltár előtt térdel, mégis önálló térrészben jelenik meg, amely utal az ember szabad akaratának fon tosságára, az értelem és az akarat önállóságára. Tamást semmi sem zavarja a kápolna középpontjában és így sza bad elhatározásából fordítja Isten felé az értelmét. Alakját áthatja az Isten iránti vágyakozó szeretet és remény, amely a himnuszaiból és a Summából is árad, és amelyre a képen az architektúra zöld színe és a piros kövezet is utal. Végül a Mária-oltár Szent Tamásnak az Istenanyáról szóló tanítá sát idézi. Máriától született Krisztus, a Kegyelem alkotója, ezért általa kapjuk a természetfeletti segítséget, megvilágosítást. Guglielmo da Tocco, Szent Tamás életrajzírója kétízben is említi, hogy Tamás imában kérte Isten segítsé gét teológiai munkájához, különösen nápolyi tartózkodása alatt, amikor a Summa Theologiae Eucharisztiáról szóló 20
részén dolgozott. A budapesti kép ezt a jelenetet ábrá zolja, belesűrítve a doctor angelicus jellemének és tanítá sának lényegét. A Vatikáni Képtár Szent Tamás-képe a budapestitől el térő művészi világot sugároz (7. kép). Az építészeti kör nyezet összetettebb, gazdagabb, a perspektíva mélyebb, mint a budapesti és a többi predellaképen. Szent Tamás ábrázolása is dinamikusabb. Az arc elevenebb, felhevültebb. Inkább Sassetta hét évvel később készített Havas Boldogasszony oltárának (1430-32) predellaképeihez és az 1437-44 közötti Borgo San Sepolcro-i ferences templom főoltárának Szent Ferenc életét mély pszichológiai jellem zéssel bemutató képeihez kapcsolódik a vatikáni tábla elő adásmódja. E kép négyzetes formátumát nem külső kény szer alakította, hanem a művészi alkotó erő belső igénye.
A kép mérete, a kompozíció és az előadásmód egyaránt Sassetta 1430-as műveivel rokon. Lényeges különbség a vatikáni és a budapesti kép között továbbá, hogy míg a budapesti kép Szent Tamás tanításának összefoglalását adja, a vatikáni kép Szent Tamás életének egyik jelenetét életképszerű elevenséggel mutatja be, amely minden való színűség szerint egy külön Szent Tamás-oltár predellájához tartozott, ahol a kis képek Szent Tamás életét jelenítették meg. Végül a két kép nem állhatott egymás mellett a predella bal szélén már csak azért sem, mivel a vatikáni kép balol dali nézőpontra, a budapesti jobboldali nézőpontra épült. Az egymásba kapcsolódó, egységes térábrázolás igénye pedig már Simone Martini 1317-ben festett Szent Lajos oltárától kezdve jellemezte a sienai predellaképeket. Sassetta 1430-1432-es oltárának is sajátja ez, tehát joggal tételezzük fel az egységes komponáló elvet a Posztós céh oltárán is, amelyet csak a vatikáni kép zavarna meg. A fentiek alapján ki kell zárnunk Sassetta 1423. évi oltárából a vatikáni képet. Ezek után, véleményünk szerint, a Posztós céh oltárán a predellaképek helyes sorrendje a következő: a közép pontban a szemből ábrázolt, szimmetrikusan felépített „Utolsó vacsora" (Siena) állt (5. kép). A középpontban Jézus ült a fehér asztal mögött, fenségesen, a Consecratio szavait mondva (Lukács 22,19). A jelenet természet felettiségét az arany háttér is jelzi. E kép mellett jobbra kapott helyet a budapesti tábla, ahol a térdelő Szent Tamás a Mária oltáron keresztül fordul az Utolsó vacsora, és a felette, a kö zépső főképen látható megdicsőült Eucharisztia felé (2 kép). Az „Utolsó vacsorá"-tól balra a szentségtörően áldozó szerze test mutatja be Sassetta (Barnard Castle, Bowes Museum, 4. kép). Az ifjú az Eucharisztia vételekor holtan esik össze, míg szívéből az ördög futva távozik. A templomban a mise részt vevői is a középpont, az Utolsó vacsora képe felé és a felettük megjelenő mennyei ünneplés felé fordulnak. A predella bal szélén az Eucharisztiában nem hívő eret nek elégetése látható (Melbourne, Múzeum, 3. kép). Az alkony sötétsége, a sátán hatalma fokozatosan oszlik el a máglya vörös fényében, és a kép jobb szélén már teljes nappali fényben mutatja fel a miséző karmelita a kenyér színében megjelenő Istenembert. E kép felett állt Aquinói Szent Tamás nagyméretű alakja, akit éppen az eretnek mozgalmak késztettek a keresztény tanítás korszerű, egyértelmű megfogalmazására, és aki Párizsban résztvett a Brabanti Siger által vezetett averroista eretnekek elleni harcban. A predella jobb szélén Remete Szent Antal megkísértését látjuk ugyancsak tájképi környezetben (Siena, 6. kép). A bal szélső predellakép sötétségével szemben itt a hajnal tiszta fénye ragyog. Szent Antal apátot nem tudják eltán torítani Istentől az ördögök legkegyetlenebb kínzásai sem. A predellaképek tehát balról jobbra haladva mutatják be az emberi élet küzdelmeit a Jó és a Rossz között. Isten, vagyis az Eucharisztia segítségével győz a Jó. Az oltárt kétoldalt pillérek fogták közre, amelyeken négy-négy kisméretű képen egy-egy szent álló alakja volt
látható: a négy nyugati egyházatya és Siena városának négy védőszentje (Siena, Pinacoteca Nazionale). Szent Ta más a Biblia mellett az egyházatyák tanítására támaszko dott leginkább munkáiban. A latin egyházatyák képei ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy milyen nagy har cot vívtak a 4. századi eretnekségekkel, főképpen az ariá nus tanításokkal szemben, amelyek tagadták Jézus istenségét. Szent Ambrus (340-397) előbb Valentinianus császár helytartója volt Milánóban, majd a város püspöke lett, aki világosan kifejtette Jézus istenségét és szavának átváltoztató hatalmát az Eucharisztiában. Szent Ágoston (354-430) a De civitate £)«-ben az Eucharisztia erejéről szól, amely az embert Krisztussal egyesíti. Szent Jeromos (340-420) életének nagyrészét a Biblia latin nyeh/ú fordí tásának szentelte, és Pelagius eretneksége ellen védte meg az Egyház tanítását. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) Róma prefektusából lett bencés szerzetes, majd pápa. Megújította, ünnepélyesebbé tette az Eucharisztia liturgi áját a róla elnevezett gregorián énekkel, ő írta a Lucis Creator himnuszt, amely nagy mértékben inspirálta Sassettát a fény szerepének hangsúlyozására az oltárképein. Si ena városának négy védőszentje - Viktor, Ansanus, Savinus és Crescentius - életük feláldozásával tettek bi zonyságot a krisztusi hit igazságáról. Az oromképeken Illés és Elizeus próféta karmelita ru hás mellképei ugyancsak az Eucharisztiára utalnak. Illés Jézus és az Újszövetség papjainak előképe, aki az egyetlen igaz Istennek mutatta be áldozatát a Kármel hegyén. Illés szaporította meg a száreptai özvegyasszony lisztjét és ola ját, és feltámasztotta halott fiát. Illést táplálta az angyal sült lepénnyel és vízzel, amelynek erejével 40 nap és 40 éjjel ment egészen Isten hegyéig, a Hórebig, ahol megje lent neki az Úr az enyhe szellő susogásában. Illést és tanítványát, Elizeust a karmelita rend alapítóiként tiszte lik. A Posztós céh oltárának oromzatán az Angyali üdvöz letet ábrázoló két kis kép Isten emberré válását tanúsítja, amely szoros tartalmi kapcsolatban van az Eucharisztiával, az emberré lett, köztünk és bennünk élő személyes Isten nel, amint ezt Szent Tamás hirdette. Szerinte a keresz tények Istene nem a platóni abszolút jó ideája, nem is Aristoteles önmagát szemlélő mozdulatlan mozgatója, ha nem a bibliai kinyilatkoztatás élő, és emberré lett Istene. Az oltár csúcsán, a 18. századi leírások szerint, Mária ko ronázása volt látható. E kép összefoglalva mutatta be az Egyház tanítását Máriáról a különböző eretnek vélekedé sekkel szemben. Sassetta a Corpus Christi-oltárt (predelláján a budapesti képpel) a sienai Posztós céh számára festette 1423-24ben. Az oltár a sienai zsinat tiszteletére készült, összefog lalta a zsinat legfőbb tanításait, s mindezt a korare neszánsz művészet új formanyelvén, kiemelkedően magas színvonalon adta elő. A sienai művészet új fénykorát jelzik ezek az évek, amikor Lorenzo Ghiberti és Donatello is szívesen jön e város falai közé Firenzéből, a tudósok vilá gából, hogy műveivel gazdagítsa a „költők hazáját", Sienát. E költők egyik legnagyobbika Sassetta volt. 21
JEGYZETEK 1
Christiansen, K: Painting in Renaissance Siena 1420-1500. New York 1988, 71-72.
2
Catalog der nachgelassenen Kunst-Sammlungen des Herrn Jo hann Anton Ramboux... Versteigerung zu Cöln am 23. Mai 1867 durch J . M. Heberle (H. Lempertz) Nr. 103.; Pigler, A. Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest 1967, 621-622.
3
Berenson, B.: The Central Italian Painters of the Reaissance. New York - London 1911, 245. 2
belle arti. Siena, Biblioteca Comunale, M.S. C.VII.20. cc. 31-S2. 11
Scapecchi, P.: L a Pala dell'arte della Lana del Sassetta. Siena 1979, 24.
12
Siena, Archivio di Stato, Statuti deH'Arte della Lana I I I . c. 22v. 23. cap. 37. (Közli De Nicola, G.: i.m. 214. n. 19.)
13
Siena, Archivio di stato, M.S. cit. V I . 50.
14
Visita apostolica di Möns. Bossio, 1575. Archivio arcivescovile di Siena, n. 21. cc. 80v-81r. (Közli Pope-Henessy, J: i. m. 38.)
4
De Nicola, G.: Sassetta betwen 1423 and 1433. The Bur lington Magazine 23 (1913) 207-215.
5
Zeri, F.: Towards a Recontstruction of Sassetta's Arte della Lana Triptich. The Burlington Magazine X C V I I I . nr. 635. (1956 Febr.) 37-41.
15
Carapelli, A. M. OP: i. m. C . 30v.
16
6
Zeri, F.: Ricerche sul Sassetta. L a Pala dell'Arte della L a na. Quaderni di Embléma 2 (1973) 28-34.
Fecini, T.: Croneche senesi. Rerum Italicarum Scriptores vol. X V , 6. E d . Muratori, E A. Bologna 1939, 859.
17
7
Pope-Henessy, J.: Sassetta London 1939, 6-16.
Smet, J. C: The Carmelites. A History of the brothers of our Lady of Mount Carmel. 1975, 41.
8
Carli, E.: Sasetta e il Maestro dell'Osservanza. Siena 1957.
9 10
Christiansen, K: i.m. 64-79. Angiolo Maria Carapelli OP: Notizie delle chiese e cose riguardevoli di Siena 1718. Siena, Biblioteca Comunale, M.S. B. V I I . 10. c. 30v.; Giovangirolamo Carli: Notizie di
18
Carli, G: i. m. ce. 81-S2.
19
Acta Sanctorum. E d . Bollandists. Paris 1863-1931, Martii, I, 669. nr. 35.
20
Acta Sanctorum, i. m. 674, nr. 53.
21
1 Királyok 17-19
SASSETTA: ST. THOMAS AQUINAS PRAYING BEFORE THE ALTAR OF THE VIRGIN (BUDAPEST, MUSEUM OF FINE ARTS)
The opening work of an exhibition entitled „Renaissance Painting in Sinea" staged in New York's Metropolitan Museum in 1988 was Sassetta's row of praedella pictures painted for his altarpiece of 1423-24. More exactly, it was a tier of six pictures, including the one from Budapest, out of the seven presumed by researchers to have constituted the praedella. After a brief survey of the sources and research results concerning the altarpiece commissioned by the Cloth Guild of Siena, and an analysis of the altar's iconographie prog ramme as well as of the form and content of the two paintings (the one in Budapest and the one in the Vatican Gallery) representing St. Thomas Praying, the paper concludes: 1. The Vatican picture did not belong to this altarpiece but was presumably made for the praedella of the later St. Thomas altar made in the 1430s. 2. The sequence of the pictures in the praedella of the Cloth Guild's altarpiece must have been the following: a) Death of the Heretic at the Stake (Melbourne, National Gallery) b) Miracle upon Taking the Eucharist Unworthily (Bernard Castle, Bowes Museum) c) The Last Supper (Siena, Pinacoteca Nazionale)
d) St. Thomas Aquinas Praying before the Altar of the Virgin (Budapest) e) The Temptation of St. Anthony the Hermit (Siena, Pinacoteca Nazionale). 3. The altarpiece was made in honour of the council of Siena held in 1423-24. On 22 June 1424, Corpus Christi day, it was standing on a side altar of Siena's Carmelite church as the expression of the prestige of the Cloth Guild. 4. The iconographie programme of the altarpiece was designed by the Carmelite friars, since their church was the setting for the Corpus Christi celebrations until 1448. 5. In view of the above arguments, the author assumes the structure of the altarpiece to have been as illustrated in the reconstruction drawing. The altarpiece must have been removed in 1460 to the chapel built by the Cloth Guild in the same year next to St. Pellegrino's church, closer to the dome, when the venue of the Corpus Christi celebrations had been transferred to the dome. The picture in Budapest gives a summary of St. Tho mas Aquinas's personality and life-work, while the piece in the Vatican is quite different in character.
