APA! Sárbogárd és környéke krónikája szeptember 10. Alapította: Sárbogárd Város Képviselő-testülete XX. évfolyam 9. szám. Nyugodj békében APA!

Alapította: Sárbogárd Város Képviselő-testülete

XX. évfolyam 9. szám

Olvassa a világhálón is!

Sárbogárd és környéke krónikája

www.azitop.hu

2015. szeptember 10.

APA! A számodat hívom, de nem veszed fel. Miért nem válaszolsz? Vagy talán ros�szul kérdezek? Ott kereslek, ahol eddig is megtaláltalak. Mi történt most? Valami megváltozott, valami más. Az ajtóra bámulok, a kétség ürességében elveszik az út fényes sziluettje. Arra várok, hogy belépj, hogy még egyszer a neked félretett borral kínálhassalak, hogy még egyszer a kezedbe adhassam az unokádat, hogy még egyszer magadhoz ölelj, és azt mond: SZERETLEK FIAM. Miért nem válaszolsz? Mióta csak élek, mindig segítettél nekem, tettel, szóval, egy mosollyal. És most a lét ürességébe betódult a csend. Vagy mégis van valami? Talán én tévedek, mintha hallanék valamilyen suttogást, valamit, amit elvakít a hiányodból fakadó fájdalom könnyfátyola. Rám törnek az emlékek, azok a pillanatok az életben, amelyek végigkísérnek utamon. Az alapelved, amely szerint egy jó elméleti szakembernek gyakorlati tudásra is szüksége van és az ebből fakadó praktikus ismeretek, amelyekre megtanítottál minket. Például, hogy hogyan lehet Apa öléből kormányváltós Trabantot vezetni, vagy a mondóka, amellyel oly sokszor mentettem ki küszködő embertársaimat, miszerint: „Minden csavar, minden zár balra nyílik, jobbra zár, kivéve a jobbmenetes csavar és a hollander.” Persze jó lenne tudni mi az a hollander. Mindig tanítottál valamire. Ifjúként arra, hogy hogyan kell berántani egy benzinmotoros fűnyírót, vagy épp arra, hogy hogyan lehet egy másfél méteres acélrúddal az ekét felsegíteni egy traktorra, vagy Win 3.1-n újságcikket írni. Anya iránt érzett utolsó percig tartó szerelmed (mert igen, ez nem csak szeretet volt, hanem szívből izzó örök vágyakozás) megtanított, hogy milyen az, ha valaki örökké képes valaki iránt mélyről jövő vonzalmat érezni. Mi gyerekeid megtanultuk, hogy a szeretet univerzális érték, hiszen te is mindig szeretettel beszéltél azokról, akik a munkád és a mindennapok során veled együtt törték fel az élet rögös, sokszor járatlan ösvényeit. Később sokszor megesett, hogy úgy éreztük jobban hiszel bennünk, mint mi magunkban, ami erőt adott, és ajándék volt minden pillanat, amikor az eredményeink láttán láttuk a szemedben a büszkeség őszinte ragyogását. És a közös emlékek és leckék végtelen sorát. Ezer dolgot hagytál nekünk örökül. Egy neszt, egy-egy útjelzőt, amelyet emlékeink kincsestárában őrzünk. Az ezer bíztató szót, az iránymutatást. Az oltalmazó szeretetet, amely gyermekként körülvett minket. A támogató szeretetet, amely mindig vezetett. A türelmet és a tenni akarást, amellyel az életre tanítottál. A hitet, amelyben megtaláltuk Istent. A kitartást, amellyel megtanultunk küzdeni. A reményt, amellyel megtanultunk a jövőbe tekinteni. A megbocsátást, amel�lyel legyőztük a múlt démonait. A szeretetet, amellyel megtanultunk szeretni. Mindenben ott vagy, amik mi vagyunk. Végigkísértél bennünket az úton, neveltél, tanítottál küzdeni. Most más utakon jársz. Mi pedig itt maradtunk, egy építés alatt álló híd pilléreiként, amely hitünk szerint a kétségbeesés, a reménytelenség és az üresség szakadékán átívelve viszi tovább emlékedet a túlsó partra, amely egy olyan jövőbe vezet, amelyre büszke szívvel tekintenél vissza.

Nyugodj békében APA! ...„És kereszt az eleje, és kereszt a vége S ennyire egyszerű, közötte az élet!”... /AZI/

Sárréti Híd

3

A

József Attila Művelődési központ adott helyet az idei Szent István napi városi Közélet ünnepségnek, amin megjelentek a járási, városi elöljárók, Varga Gábor ország�gyűlési képviselőnk és néhányan a város képviselői közül is. A hagyományosnak tekinthető műsoron a Himnusztól a Szózatig minden rendben volt. Veretesre sikerült dr. Sükösd Tamás ünnepi beszéde, jól szólt a szűkített létszámú Huszics Vendel Kórus és a kitüntetetteket is rendesen megünnepeltük. xum létrehozása, amely rendelkezne uszodával, sportcsarnokkal, és amely által egy tető alá kerülnének az eddig Sárbogárd városában és környékén szétszórva működő sportegyesületek és sportklubok. Hisz az összefogás erejében, még akkor is, ha időnként úgy érezte, hogy terveivel, álmaival egyedül van. Lajtos János egy olyan országos szántóversenyt szeretne Sárbogárdon, amelyen a Trianon előtti Magyarország minden elcsatolt részéről lennének versenyzők. Ehhez a célhoz évről-évre közelebb kerülünk. János mindig tettrekész, bármely kollégája számíthat a segítségére. Aktív, lelkes és felelősségvállaló, azonban szerénységének

Nagy László Sárbogárd Sportjáért tett évtizedes munkáságáért kapott kitüntetést, a mérnökember Lajtos János Sárbogárd Város Gazdasági Fejlődéséért címre vált jogosulttá, Tóth Raynald pedig Sárbogárd Város Szolgálatáért díjat kapott. A kitüntetettek az ünnepséget követő tiszteletükre rendezett állófogadáson elmondták álmaikat, amelyek nem is nevezhetőek túlzónak. Nagy László egy olyan sportcentrumot szeretne, ahol a város minden egyesülete elférne. Hely és tervek vannak. Reméli, hogy a politikai támogatottság is eredményes lesz! Mindig is hitt, és hisz abban, hogy áldozatos munkája, a jövő generációjába fektetett energiája, meghozza gyümölcsét. Álma, egy olyan sportkomple-

köszönhetően sosem hivalkodó. A közösségben végzett tevékenységével a városért tenni akaró és tevő emberek éllovasa. Tóth Raynald a teljesítményükhöz méltó mentőállomást szeretne Sárbogárdon. Számtalan, embertpróbáló helyzetben mutatta meg, hogy számára a mentés igazi hivatás. Ezekre a kívánságokra koccintottunk, és rendesen meggratuláltuk ünnepeltjeinket. Díszpolgári címre idén nem jelöltek senkit, ami jelzi, hogy ezt a kitüntető címet igazán ki kell érdemelni! AZI

Sárbogárd, 2015. szeptember 10.

4

Sárréti Híd Városháza

Sárbogárd

Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2015. szeptember 11- én (péntek) 9.00 órakor ülést tart. Az ülés helve: Polgármesteri Hivatal Díszterme 7000 Sárbogárd, Hősök tere 2.

Napirend: 1. Tájékoztató a két ülés közötti fontosabb eseményekről, intézkedésekről. Beszámoló az átruházott hatáskörök gyakorlásáról. 2. Jelentés a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Előadók: a végrehajtásért felelősök 3. A Sárbogárdi Zengő Óvoda beszámolója tevékenységéről, a személyi, tárgyi feltételekről, a következő nevelési évre való felkészülés teendőiről. 4. A Képviselő-testület bizottságainak beszámolója az éves munkáról. 5. Tájékoztató Sárbogárd Város Önkormányzata 2015. évi gazdálkodásának első félévi alakulásáról. 6. Az önkormányzat 2015. évi költségvetéséről szóló 3/2015.(11.26.) önkormányzati rendelet módosítása. 7. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatásról szóló 16/2013.(111.13.) önkormányzati rendelet módosítása. 8. A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 30/2015. (VI.24.) önkormányzati rendelet hatályon kívül helyezése, új rendelet megalkotása. 9. Az önkormányzat tulajdonáról, a tulajdonosi jogok gyakorlásáról, a vagyonnal való gazdálkodásról és értékesítésének egyes szabályairól szóló 18/2004. (IV.9.) önkormányzati rendelet módosítása. 10. Döntés a Sárbogárd 1805/2 hrsz.-ú ingatlan értékesítéséről. 11. Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj pályázat 2016. évre. 12. Önkormányzati lakások bérleti díjának megállapítása. 13. Gyepmesteri feladatok ellátására kötött vállalkozói szerződés módosítása. 14. Tájékoztató az előirányzatok és a tartalék alakulásáról. 15. Bejelentések

Soros testületi ülés

A két rendkívüli üléssel megspékelt nyári szünet után az éves munkaterv szerint ülésezett a képviselő-testület. Kilenc fővel - két fő igazolt távolléte mellett - rugaszkodtak neki a rendkívüli melegben a 16 napirendi pont megtárgyalásának. A két ülés közötti eseményekről szóló polgármesteri tájékoztatóból megtudhatták a jelenlévők, hogy az eltelt közel két hónap során többek között lehetséges befektetőkkel tárgyalt a polgármester, a megyei médiában a város helyzetéről tájékoztatta a közvéleményt, egy kedves névtelen bejelentőnek a közmunkával kapcsolatos, a vizsgálat során alaptalannak bizonyult bejelentésével a kiszálló munkavédelmi szakemberek mellett a polgármester és a hivatal több dolgozójának egy napját sikerült értelmetlenül elvonni a napi tevékenységtől. Az ESZB döntött a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos pályázatról, az OKSB a civil szervezetek és a sportszervezetek támogatásáról, mely döntések a városi honlapon követhetők. Az elhangzott polgármesteri tájékoztató után kevés képviselői vélemény, hozzászólás mellett - ami bizonyára a nagy meleggel is kapcsolatba hozható - pörgős tempóban kerültek megtárgyalásra az egyes napirendek. A gyermekétkeztetés térítési díjának 2%-os emeléséről döntött a testület. A hobbiállat tartók, elsősorban kutyatulajdonosok figyelmébe ajánljuk a kedvtelésből tartott állatok tartásának szabályairól szóló új önkormányzati rendeletet. A közterületek használatát szabályzó rendelet kapcsán Szilveszterné Nyuli Ilona nyomatékosan kérte, hogy minden lehetséges fórumon hívják fel a lakosság figyelmét a közterületen történő szemetelés tilalmára, valamint arra, hogy az ingatlan előtti járdaszakasz és árok rendben tartása a tulajdonos

kötelessége. Rugalmas döntés született a vízi közműrendszerek vagyonértékelése kapcsán. Szilveszterné Nyuli Ilona vitatta ennek a vagyonértékelésnek a szükségességét. A határozatot 8 igennel, 1 nem ellenében fogadták el. Érintettség miatt a polgármester kizárásával döntöttek az alapítványi támogatás odaítéléséről a Központi Óvodát Támogató Alapítvány részére, melynek összegét megtoldották az OKSB civil támogatási keretének elosztása során oda nem ítélt 40 000 Ft-tal. Az érintettek kérésére feltételes hozzájárulást adtak a sárhatvani, Malom csatornához vezető út közforgalom elöli elzárásához. Ugyancsak döntöttek a korábban már feltételes közbeszerzési eljárással megindított energia racionalizációs pályázatok beadásáról. A hozzászólások, bejelentések keretében Juhász János töbörzsöki elhanyagolt ingatlanokra hívta fel a figyelmet. Szilveszterné Nyuli Ilona hiányolta a miklósi buszmegálló és környéke beígért rendezését, a padkanyesések elvégzését. Többek kérését tolmácsolta, hogy az egyénileg sportolók kaphassanak lehetőséget a miklósi pálya használatára. Gerlai Zsolt a rendőri jelenlétet hiányolta a töbörzsöki városrészben. Ébl Zoltán a külterületi illegális hulladéklerakók problémáját vetette fel, mivel ezek a város határában sajnálatos módon elszaporodtak. A testület ezután zárt üléssel folytatta munkáját. - galsa -

Dr. Sükösd Tamás polgármester

Tájékoztató Tájékoztatom a Tisztelt Lakosságot, hogy Sárbogárd Város Önkormányzat Képviselő-testülete a gyermekétkeztetés intézményi térítési díjait a 32/2015. (VIII. 26.) önkormányzati rendeletében foglaltak alapján 2015. szeptember 1-től az alábbiak szerint állapította meg. Demeterné dr. Venicz Anita jegyző

Bölcsöde 315 Ft/nap + ÁFA

Óvoda

Iskola

327 Ft/nap + ÁFA Ebből: Tízórai: 61 Ft/nap + ÁFA Ebéd: 205 Ft/nap + ÁFA Uzsonna: 61 Ft/nap + ÁFA

437 Ft/nap + ÁFA Ebből: Tízórai: 80 Ft/nap + ÁFA Ebéd: 277 Ft/nap + ÁFA Uzsonna: 80 Ft/nap + ÁFA


Sárréti Híd

5

Szántóverseny hatodszor

Közélet

Augusztus 29-én rendezte meg a Sárbogárdi Gazdák Baráti Köre a sorrendben immár hatodik szántóversenyt. A hagyományoknak megfelelően a gépi erejű eszközökkel az Ifjúsági parkban gyülekeztek a szántóversenyre nevezettek, innen indultak rendőri biztosítás mellett a verseny helyszínére, a Sárbogárd-Sárszentmiklós Külső szőlők Halmi dűlőbe. A városon végigvonulókat mindenütt nagy érdeklődés övezte, a felvonulás egyben figyelmeztetés is volt a feledékenyebbek számára, hogy kár lenne kihagyni ezt a rendezvényt. A versenyre Lajtos János földjén került sor. A szervezők most is példásan vizsgáztak. Mind a terület előkészítése, mind a rendezvény lebonyolítása terén. A kiérkezők járműveiket egy, az alkalomra kialakított parkolóban tehették le, s a nagyon ötletes kapun át belépve elmerülhettek a rendezvény forgatagában. Vetőmag és növényvédőszer, illetve alkatrész forgalmazók pavilonjai, kézművesek sátrai fogadták az érdeklődőket. A hangulat megalapozásához nagyban hozzájárult a Sárbogárdi Fúvószenekar műsora. A rendezvényt idősebb Pluhár István köszöntője vezette be, aki külön köszöntötte a rendezvényt jelenlétével megtisztelő Varga Gábor országgyűlési képviselőt, dr. Sükösd Tamás polgármestert valamint Lajtos Jánost, aki augusztus 20-án a Sárbogárd Város Gazdasági Fejlődéséért kitüntetést vette át. Pista bácsi igazi lokálpatriótához méltó köszöntőjét követően Mészáros János címzetes apát, h. esperes Isten áldását kérve a mezőgazdaságból élők munkájára, megáldotta az ekéket. A Huszics Vendel Kórus énekét követően dr. Sükösd Tamás rövid beszédben köszöntötte a megjelenteket. A szántóversennyel kapcsolatban Lajtos János osztotta meg gondolatait a versenyzőkkel és a bírálókkal, s nyitotta meg a szántóversenyt. A versenyzők ezután sorsolt helyeiken gondos méregetésbe kezdtek, hogy minél tökéletesebb nyitó barázdával kezdjenek. A gépi szántás mellett hét vállalkozó szellemű gazda a lovas ekével való szántás tudományát mutatta be a bíráknak és az érdeklődőknek. A közelmúltban lehullott csapadék ellenére helyenként olyan kemény volt a

föld, hogy a versenyző számára új helyet jelöltek ki a bírák. Míg a verseny zajlott, a nagyszámú érdeklődő megcsodálhatta a gépforgalmazók legújabb kínálatát. Az egyik sarokban a pusztaegresi Rostás család készítette elő legújabb muzeális szerzeményük, egy német gyártmányú cséplőgép működés közbeni bemutatóját. A bátrabbak számára egész nap adott volt a lehetőség, hogy egy permetező helikopterről a levegőből kísérjék figyelemmel a rendezvényt. A nagy melegben komoly munka hárult a büfésátorban dolgozókra is. A szomszédos konyhasátornál Miskolczi István és csapata folyamatosan sütötte a lángost és közben 1200 főre főzte a vaddisznó- és sertéspörköltet, amely végül kevésnek bizonyult. Az ebéd utáni program igazi kuriózumokat kínált a megjelentek számára. Előbb a Csákberényi Csikósok mutatták be, mennyire engedelmes társa tud lenni egy ló a hozzáértő

csikósnak, adtak ízelítőt a csikós virtusból, majd a beígért cséplésen nosztalgiázhattak az idősebbek, akik még láttak ilyen gépet működni, s csodálkozhattak rá a fiatalok is az öreg masina precizitására. Még az időseket is meglepte, mennyire tiszta mag került a zsákokba a gépből. A nagy melegre tekintettel kissé előrehozták a szervezők az eredményhirdetést és a tombolasorsolást. A versenyen a bírálók öt kategóriában értékelték a munkát. Lófogatos ekében Horváth György, kis ágyekében Győri János, nagy ágyekében Vass Csaba, kis váltva forgató ekében Nagy Bálint, nagy váltva

forgató eke kategóriában Pusztahegyi Zoltán érdemelte ki az első helyezést. Különdíjat kapott Koskáné Magyar Magdolna az egyetlen női versenyző és ifjabb Erlich István, a verseny legfiatalabb résztvevője. A tombolasorsoláson a kisebb nyereménytárgyak mellett számos, a gazdák számára nagyon hasznos nyeremény talált gazdára. A fődíj a XINTEX Hungary 100.000 forintos vásárlási utalványa volt. A sorsolással véget ért a program, a szervezők az esti szórakozásra invitálták a jelenlévőket. - galsa -


6

Sárréti Híd Közélet

Hálaadó búcsú istentisztelet

Hálaadó istentiszteletre invitálta az evangélikus gyülekezetet a sárszentmiklósi templomukba augusztus 9-én Bőjtös Attila evangélikus gyülekezeti munkatárs és családja. Mint meghívójukban megfogalmazták, „Hálaadó istentisztelet keretében szeretnénk elbúcsúzni evangélikus gyülekezetünktől és mindazoktól, akik az elmúlt 13 év során fontosakká váltak számunkra.”

S hogy a fontossá válás sokak számára kölcsönös, mutatta az, hogy megteltek a sárszentmiklósi evangélikus templom padsorai. Eljöttek a gyülekezet tagjai, de nagyon sokan voltak más felekezethez tartozók is. Bőjtös Attila az istentisztelet végén búcsúbeszédét Pál apostol Jeruzsálembe menetelét megelőző, a hívektől való elbúcsúzásának analógiájaként építette fel, hangsúlyozva, hogy ő természetesen nem a halálra készül. Megemlékezett az elmúlt 13 év gyülekezeti eseményeiről, a helyi katolikus és református gyülekezettel közös egyházi eseményeikről. Az évek során kialakult szoros emberi kapcsolatokról, egymásnak és egymás munkájának tiszteletéről, a hit meghatározó szerepéről. Az istentisztelet végén Varga László hitoktató a katolikus, Horváth István a református gyülekezet nevében meleg baráti szavakkal köszöntek el a Bőjtös családtól. Végül a család tagjai a templom ajtajában búcsúztak az istentiszteleten megjelent hívektől és tisztelőktől, egy kis személyes emlékként mindenkinek átnyújtottak egy könyvjelzőt családi fotójukkal és a bibliából idézett jókívánsággal: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete, és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.” (2 Kor 13,13) - galsa -

Napon főtt lecsók

Szombaton került sor az immár V. Sárszentmiklósi Lecsófesztiválra. Utólag nehéz lenne megmondani, hogy a nagy meleg, vagy a szombati munkanap miatt voltak sokkal kevesebben az idei lecsófesztiválon, mint az elmúlt évin, mindenesetre nem kellett közelharcot vívni a főzőhelyekért. A szervezők jó előre közhírré tették, hogy mindenki maga gondoskodjon ülőhelyről és a napfény elleni védekezésről. Az élelmesebbek már péntek délután lefoglalták az árnyékos oldalt. (Ha már élelmességről beszélünk, csodálom, hogy nem akadt egy élelmes kistermelő, vagy zöldséges, aki bejelentkezett volna a szervezőknél, hogy esetleg némi kedvezmény árán, egyszerre nagyobb men�nyiségű paprikát, paradicsomot eladjon. Sírni kön�nyebb, hogy nem megy az üzlet.) A versenyre nevezett csapatok egyéni habitusuk szerint álltak neki a lecsóköltemények elkészítésének. Az érdeklődő gyerekek és felnőttek sétakocsikázáson vehettek részt két miklósi fogatos jóvoltából. Emellett a rendőrség egyik járőrautójával, annak felszerelésével ismerkedhettek meg az érdeklődők. A rendezvény keretében a Sárszentmiklósi Karitász jótékonysági céllal süteménycsomagokat árult, hogy a bevételből az arra rászorulóknak megkönnyítsék a gyerekek beiskolázását. Ezen kívül szintén támogatási céllal lecsót és paprikás krumplit főztek nagy tételben. Ezt az akciót kissé későn hirdették meg, így félő, hogy nem sok adomány gyűlt össze.


Sajnos a pálya közepén árválkodó műbika kevesellte a rendelkezésére álló áramot, így az ifjú rodeósok nem gyűjthették be az elismerést. A remekművek értékelésének egy órakor állt neki a kétfős zsűri, Domján János és Macsim András. Az értékelések gyors összevetését követően Domján János ös�szegzésként úgy értékelte, hogy az ötödik alkalomra tekintettel, mindenki győztese a versenynek, de azért a három legjobbnak ítélt lecsó elkövetőit név, pontosabban csapatszám szerint is szólították. Különdíjat kapott a Karitász csapata, 3. helyezett lett a Kazsoki Andrea vezette csapat, 2. helyen Fekete Laci kosarasai végeztek, míg az első helyezettnek járó vándorfakanalat a Sógornők csapata vehette át. Az eredményhirdetést követően az egyéni hő tűrésnek megfelelően egyesek távoztak, a kitartóbbak közel éjfélig múlatták együtt az időt. - galsa -

Sárréti Híd

7

Francia vendégek Sárbogárdon

Vendégeink

Jó hangulatú baráti találkozó zajlott a burgundiai francia vendégek és a sárbogárdi, Sárbogárd környéki magyar vendégfogadók között. A francia-magyar felnőtt cserekapcsolat 2004 óta működik. Az 1992-ben létrejött diákcsere kapcsolat fő szervezői, Jean-Pierre Duflanc és Jacques Chevau, a migennes-i Blaise Pascal Szakközépiskola volt tanárai, barátaikkal, kollégáikkal létrehoztak 2003-ban egy francia-magyar baráti társaságot Association Bourgogne France Hongrie elnevezéssel, és kezdeményezték a cserekapcsolat kiterjesztését a felnőtt korosztály részére. A sárbogárdi kollégák partnerek voltak ebben, és 2004-ben először látták vendégül francia barátaikat a nyári szünet idején. Az idei találkozó már a 7. a sorban. A francia és magyar kollégákon kívül időközben más foglalkozásúak is csatlakoztak a találkozók és utazások megrendezéséhez, megszervezéséhez. A francia csoport utazását idén Monique Quiqueret és Jacques Chevau szervezte. A csoport Salzburgon keresztül érkezett Magyarországra. Fertőrákoson, Pannonhalmán álltak meg. Utána értek Budapestre, a szálláshelyükre. Budapesti városnézésük után ellátogattak a gödöllői kastélyba, a visegrádi várhoz és Esztergomba is. Július 14-én, nemzeti ünnepükön érkeztek Sárbogárdra, ahol vendéglátóik már finom ebéddel várták őket. Csodálatos érzés volt újból találkozni a régi barátokkal és megismerkedni az új vendégekkel. Este 6 órakor kezdődött a hagyományos francia-magyar est a Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium új aulájában. Az idei vendégfogadás fő szervezője, Kozma Andrásné mondott ünnepi beszédet kiemelve, hogy mennyire fontos napjainkban a népek közötti barátság ápolása. Megemlékezett Marie-Claude és Jean-Pierre Duflancról is, akik eddig a találkozók szervezésében fontos szerepet töltöttek be. Marie-Claude súlyos balesete miatt, ami-

ből csodával határos módon épült fel, nem tudnak idén részt venni a találkozón. Francia részről Daniel Durand, a Blaise Pascal Szakközépiskola nyugdíjas igazgatója üdvözölte a találkozó résztvevőit. Ő is az ilyen baráti találkozók fontosságáról szólt. Kölcsönös ajándékozásra is sor került. Ünnepi műsort a gimnázium diákjai és a Sárbogárdi Csókavirág Népi Együttes táncosai adtak. A táncegyüttes több tagja is részt vett a vendégfogadásban. A kitűnő vacsora elfogyasztása után, amit az EUREST munkatársai szolgáltak fel, fergeteges táncos est következett Szabó László zenéjére, amiben majdnem mindenki részt vett, olyanok is, akik eredetileg nem is akartak táncolni. A baráti beszélgetések sem maradtak el. Új barátságok is születtek. Másnap remek kirándulásra indult autókkal a társaság. Ozorán a nemrég felújított és korhűen berendezett kastélyt látogatták meg. Néhányan viszont már a piknikre készülődtek. A Bakonyi család nagyhörcsöki halastavánál főzte Bőle Pál doktor úr és Kovács Zoltán a finom vaddisznópörköltet a hölgyek segítségével. Az estébe nyúló program is nagyon jól sikerült. Egyvalaki nem vett részt ezen a


programon. Alexist, a francia csoport jól ismert sofőrjét Pordán György látta egész nap vendégül. Barátságuk a diákcsere kapcsolat kezdete óta tart. Augusztus 16-án viszont ő is rendelkezésre állt, mivel a martonvásári és székesfehérvári kirándulásra már a Pret a partir feliratú francia busz indult. Martonvásáron a Beethoven kiállítást, a kastélyparkot és az óvodamúzeumot nézték meg. Közös ebéd következett a sukorói Gémeskút étteremben. Délután Székesfehérváron sétálhatott mindenki a vendégfogadójával egy rövid idegenvezetés után, amivel a gimnázium két diáklánya szolgált. Az estét mindenki baráti körben töltötte. Másnap reggel eljött a búcsú pillanata, ami mindig kicsit szomorú. 8 óra körül be kellett fejezni a búcsúzkodást, mert az indulókra még hosszú út várt. Hazatérőben még útba ejtették Siófokot, Veszprémet, Tapolcát, Velemet és Bükfürdőt és Grazon és Innsbruckon keresztül érkeztek haza. Két év múlva Franciaországban találkozhatnak a régi és új barátok! Zocskárné Bartal Zsuzsanna

8

Sárréti Híd

HURRÁ, MIENK A SULI!

Alap, Nagylók

2015. augusztus 28-án, délután négy órakor az „alvó iskolában’’ ismét felcsendült a gyermekzsivaj. Egy percre félretéve minden visszafogottságot, kitörő örömmel köszöntötték a régen nem látott tanulótársaikat. Ilyenkor ébred rá a gyermek, hogy a szünidő két hónapja egy pillanatra sem választotta el őket egymástól, sőt vágyakozva alig várták már, hogy felvehessék újra ezt az akarva-aka2015. augusztus 15-én, megrende- ratlanul is beléjük ivódott iskolaillatot. zésre került a XIII. Fejér Megyei Vadásznap, melynek Alap község adott otthont. A program falunapként indult, majd az évek során megyei rendezvénnyé nőtte ki magát.

XIII. Fejér Megyei Vadásznap

A Sárréti Egyetértés Vadásztársaság az alapításának 60. évfordulóján 2007-ben rendeztek először vadásznapot alapon, akkor emléktáblát is elhelyeztek az alapítók tiszteletére. Azóta minden évben megrendezésre került alapon a vadásznap, amely mostanra közel háromezer fős látogató számmal büszkélkedhet. A rendezvény napján megkoszorúzták az emlékművet, majd Fűrész Attila az Országos Magyar Vadászkamara és a Fejér Megyei Vadászok és Vadgazdálkodók Szövetségének elnöke köszönte meg a szervezőknek a fáradságos, de rendkívül precíz, kiváló szervezést. Elmondta, hogy évről évre megrendezik a megyei vadásznapot, mindig más településen, hogy minél szélesebb körben megismertessék az emberekkel a hivatásukat, hagyományaikat és egy kellemes nap tölthessenek együtt a szakmabeliekkel, barátokkal, érdeklődőkkel. Felhívta a figyelmet a vadgazdálkodás fontosságára és arra is, hogy a munkájuk szükséges a természetes egyensúly fenntartásához. A rendezvényre meghívást kapott: Pechtol János az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára, Oláh Csaba a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke, dr. Simon László kormánymegbízott és Varga Gábor országgyűlési képviselő, akik köszönettel fogadták a meghívást és örömmel vettek részt ezen a majd 3000 látogatóval büszkélkedő rendezvényen. A kilátogatók közül mindenki találhatott kedvére való elfoglaltságot, illetve látni valót, mint például a kutyabemutató, a huszárbemutató, a koronglövő bajnokság, de természetesen volt trófeamustra, vadászhintózás és még sok más érdekesség, valamint színvonalas színpadi műsorok.

Tizenegy új elsős tanulóval gazdagodtunk. Őket is, mint minden tanuló gyermeket szülője kísérte el részt venni abban a csodálatos örömvilágban, melyet csak az iskola falai között lehet áhítattal megélni. Brunner Edina iskolánk tagintézmény-vezetője köszöntötte a szülőket, tanulóinkat, a pedagógusokat. Bemutatta a jelenlévőknek új kollégánkat, Szabóné Kernács Ágnest, aki a 2. osztályosok tanító nénije lesz. Az első osztályosokat Bakonyi Árpádné, a harmadik osztályosokat Tauz Józsefné, a negyedik osztályosokat Brunner Edina tanító nénik veszik szárnyaik alá. Tanulóink e falak között észrevehetően gyarapítják az ember-ember közötti szeretet gyakorlatát, és fokról-fokra sajátítják el e közben az életkoruknak is megfelelő szükséges ismereteket. Ezt mi tudásnak nevezzük. Pedagógusaink elkötelezett szívvel-lélekkel, és megértő szeretettel plántálják beléjük majd a megtanulandó ismereteket, értékeket. Szeretem Németh Lászlót gyakran idézni: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyá-

Sebi


zattal, csendben csiszoljam kristályba!’’ – így legyen ! Brunner Edina külön megköszönte segítségét az önkormányzatnak, technikai dolgozóinknak, szülőknek , s arra kérte őket , hogy erejükhöz , tudásukhoz mérten segítsék ezután is az iskola munkáját, - mint ezt eddig is tették. Arany Róland, Erős Attila, Oláh Mariann, (3. osztályos tanulók), Kódai Zsuzsanna, Lukácsi Botond, Varga Zoltán, Virág Benjamin (4. osztályos tanulók) kedves kis műsorral léptek elő. Lelkes taps kísérte előadásukat. Ezután Lukácsi Botond köszöntötte az elsősöket, s a negyedikes tanulók átadták az iskola ajándékát. A pedagógusok, a szülők és gyermekeik bevonultak osztályaikba, ahol ámulva csodálták meg a szépen kimeszelt termeket, s a tanító nénik által elkészített szép dekorációkat, melyen új ismereteket fedezhettek fel a tananyag szimbólumaiból, s tetszésüknek hangot is adtak. Szép környezetben, tiszta osztálytermekben várja a Nagylóki Tagiskola tanulóit! Tauzné Piroska

Sárréti Híd

9

Beszélgetés Méhes Lajossal az összefogás erejéről

Először is gratulálok a kitüntetésedhez. Arra kérlek, mondd el néhány mondatban az alapi vadásznapi rendezvény megszervezésével kapcsolatos gondolataidat! Ebben a faluban minden úgy működik, hogy mindenki segít mindenkinek. Ha a polgárőröknek van rendezvénye, mi segítünk, adunk alapanyagot, vadhúst. Ha nekünk van rendezvényünk, akkor ők segítenek, ha az önkormányzatnak van rendezvénye ott is mi segítünk, aztán az önkormányzat visszasegít, ahogyan tud. Az előkészítést tekintve, nekünk ez a hetedik alkalom. Az első volt nehéz, a megalakulás 60. jubileumi évfordulóján. Azután már kialakult egy bizonyos fokú rutin, fokozatosan igyekeztünk javítani a felmerült hibákat, próbáltuk minél tökéletesebbé tenni, ez természetesen az anyagi és az emberi lehetőségektől függ. Fizikálisan rengeteg munkát végeznek a vadásztársaság tagjai a terület kialakítása, rendben tartása terén. Aztán jött a lehetőség, hogy a megyei vadásznap is ide kerülne hozzánk, mivel a megye déli részén még nem volt ilyen rendezvény. A megyeiek látták, hogy itt már az előző alkalmakkor is jól szervezett családi rendezvény volt, s mi is be mertük vállalni, hogy egy sokkal nagyobb, megyei szintű rendezvényt is megszervezzünk, bízva abban, hogy a hely elég lesz hozzá és az infrastruktúra is kibírja. Örülök, hogy sokan vannak, mert azt látom, hogy sokkal többen vannak, mint amikor csak a saját vadásznapunk volt. Nagyon sok szomszédos vadásztársaság kitelepült, csak példaként itt a főzőverseny: tavaly 27-en neveztek, most 48 csapat. Ez azt jelenti, hogy 48 olyan csapat van, aki baráti társasággal, családtagokkal, vagy vadásztársasággal, van jelen. Nem könnyű ezt megszervezni, nem egyedül szervezem, magam nem is tudnám megcsinálni. Én csak indítom mindig a dolgokat

és akkor van egy szűkebb stáb, olyan 5-6 fős, ahol mindenki tudja a maga dolgát és így leosztjuk egymás között a feladatokat. Ehhez nyilván jelentős kapcsolati tőke is kell. Igen, élvezzük a helyi önkormányzatnak, a járási hivatalnak a bizalmát, az országgyűlési képviselő is támogat mindenben, amiben tud. A megyei szövetség most szintén támogatott bennünket anyagilag és erkölcsileg is, itt is voltak, közösen beszéltük meg a rendezvény lefolyását. De maga a konkrét szervezés, kivitelezés az itt zajlott nálunk. Ehhez tényleg egy jó saját csapat kell, különben nem is szabad nekiállni. Nekem nagyon tetszik, ami itt tapasztalható a rendezvényeitek kapcsán. Látszik az, hogy apait-anyait beleadtok a szervezésbe. Csak így szabad, nem vehetjük félvállról. A rosszul megcsinált rendezvény is ugyanannyiba kerül, csak épp rosszul sül el és nincs benne semmi olyan érték, amit át tudnál adni. Egy jó kis szokás kialakult nálunk, ahogy már mondtam, mindenki megpróbál mindenkinek segíteni. Nekünk a faluban éves szinten négy nagy rendezvény van a lóverseny, a pünkösdi néptánc találkozó, a vadásznap és Karácsony előtt a bethlehemes játékok és templomi koncert. Egy ismerősöm ebből két rendezvényt látott és elcsodálkozott, mert az ő ötezres településükön két rendezvény van, de arra sincs érdeklődés, itt pedig van érdeklődés, mert mindenki magáénak érzi. Milyen a vadásztársaság helyzete? Stabil, összetartó gárda vagyunk, ami nem jelenti azt, hogy nincsenek vitáink, de a végén meg tudunk mindent oldani. A törvényi változások nem fognak bennünket érinteni, csökkenést nem várunk, esetleges növekedést talán. Mi ezen a területen apróvadas vadásztársaság vagyunk, ez a fő vad. Váltóvadként ugyan van vaddisznó és szarvas, de ezek vonuló vadak. A mesterséges nevelést mi már régóta csináljuk. A nevelésnél ott tartunk, hogy közel 10.000 db fácánt,


Alap 5.000 kacsát felnevelünk napos kortól, ami a legnehezebb. A madarak egy részét előnevelten értékesítjük, a többit pedig kieresztjük a területre, melynek egy részét levadásztatjuk, a többi pedig megmarad állománypótlásra. Ennek kemény anyagi terhei vannak, különösen az induláskor, amikor a tápot meg kell venni. A takarmányt saját vadföldjeinken megtermeljük, ettől válik olcsóbbá, eladhatóbbá. Minőségi fácánról és kacsáról van szó. Szinte kivétel nélkül külföldi vendégvadászok vadásszák le a kihelyezett állományt, ami biztos anyagi hátteret jelent. A társaságnak hosszú távon biztosítottnak látom a jövőjét. Ez a rendkívüli időjárás hogyan befolyásolja a vadak életfeltételeit? Komoly gondot jelent egyrészt a vízforrások kimerülése, másrészt a nevelt madarak étvágyának leromlása, ami visszaveti őket a gyarapodásban. Ezt a táplálék összetételének módosításával igyekszünk kiküszöbölni. Mi a helyzet az önjelölt vadászokkal, rabsicokkal? Kétféle rabsic létezik: az egyik a vadászok közül való, aki rendelkezik engedéllyel, csak éppenséggel a területen engedély nélkül vadászik. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy megmondtuk minden vadásznak, ha adott esetben húsra van szüksége, szóljon, akkor adunk a lefagyasztott készleteinkből. Ne kövessék el azt a hibát, hogy engedély nélküli vadászaton fogják, mert akit így megfogunk, azt azonnal kizárjuk. A társaság részéről ez megoldódott. Vannak határszéli villongások Nagykarácsony irányából, ahol rendőrség által ismert személyek űzik a kispuskás vadászatot. Eddig nem sikerült őket rajtakapni. Rabsic mindig is volt, mindig is lesz, csak közülünk ne legyen, mert az sokkal veszélyesebb. Köszönöm a beszélgetést! - galsa -

10

Sárréti Híd Vajta

Kirándulás Balatonfüredre és Tihanyra

Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert augusztus 22-én igazi kirándulóidőt fogtunk ki. A reggeli eső, ami 30 km-en keresztül kísért minket, sem szegte kedvét annak a kis csapatnak, aki ezen a napon Balatonfüredre utazott velünk. Tíz óra körül érkeztünk meg Balatonfüredre. Közösen elmentünk a Tagore sétányra, ahol mindenki szabadon gazdálkodhatott a több mint két órányi szabadidejével. Ez bőven elegendő idő volt arra, hogy a kikötő felé sétálva a platán fák alatt gyönyörködjünk a csodás kilátásban. A sétányon 25 borosgazda kínálta termékeit a felállított sátraknál. A bőséges kínálat közül alig tudtunk választani. Végül is a csapat egy része leült az egyik pincészet muskotályos borát megkóstolni. Érdekes volt nézni, hogy egyikünk sem kapkodta el a finom nedű eltüntetését. Szagolgattuk, ízlelgettük, ahogy a filmekben láthattuk, miközben az alkalomhoz illő könnyed csevejt folytattunk. A pincészeteken kívül pecsenyesütők, pálinka árusok és kézműves kereskedők is árulták a portékájukat. A sétány végén, a vitorlás ki- mindannyian támogattuk, így elindultunk kötőhöz jutottunk, ahol nem mulasztottam lefele az „állomásra”. Útközben nem állel megnézni Farkas Ádám Munkácsy-díjas tuk meg, hogy egy-egy árus portékáját ne

szobrászművész munkáját, a Bujtor Istvánt ábrázoló szobrot. Bevallom őszintén, erre a szoborra voltam a legkíváncsibb, de a halász ember és az evezős szobrát is megnéztük közelebbről. A szökőkút játékát is végignéztük. Aztán lassan elindultunk vis�szafele, mert közelgett az ebéd. A sétány végétől nem messze található az a csárda, ahova előzetes megbeszélés alapján gyűltünk össze 13 órára. Itt költöttük el a finom és bőséges ebédünket. Ha már együtt voltunk mindannyian, nem álltuk meg a közös képek készítését, majd elsétáltunk a buszhoz, hogy átvigyen minket Tihanyba. Legelőszőr az Apátságot és annak múzeumát néztük meg. A galériában, éppen a látogatásunkkor lehetett megtekinteni Szilvásy Pál festőművész kiállítását is. Az épületből kiérve még néhány percig gyönyörködtünk az Apátság parkjából a tájban, majd egyszer csak valaki kitalálta, hogy üljünk fel a kisvonatra. Ezt az ötletet

vegyük szemügyre vagy egy-egy boltba bemenjünk körülnézni. Ennek az lett a következménye, hogy szép apránként elmara-


doztunk egymástól. Nem taglalom tovább a dolgot. A lényeg az, hogy jó érzés volt a körút végén kiszállni a vonatból azzal a tudattal, hogy vár ott minket egy ismerős arc. A vonat nagyon szép helyeken keresztül vitt minket. Ezt gyalog nem is lehetett volna bejárni. Elvitt a kikötőbe, majd a révhez és úgy vissza az „állomásra”. Már csak fél óránk volt a hazaindulásig, azt az időt fagyizással töltöttük, ismét teljes létszámban. Mielőtt megérkezett volna értünk a busz, volt szerencsénk látni még egy helyi érdekességet. Az Apátsághoz kisvonaton érkezett a menyasszony, a vőlegény és az egész násznép. Alig döcögött el a vonat, már meg is jött a buszunk. Szigorú létszámellenőrzés után, elindultunk haza. Jó volt kikapcsolódni, kellemesen elfáradtunk. Akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a kirándulás: Pozmann Ildikó és Pinczésiné Sándor Eleonóra szervezők, Sütő László buszsofőr, és a résztvevő kirándulók. PiSE

Sárréti Híd

11

Mesterségek ünnepe

Közélet

29. alkalommal a budavári palotában /2015. aug. 20-23./ Résztvevők a Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagszervezetei, 61-en, köztük a Fejér megyei Népművészeti Egyesület is. A szövetség fő feladata a népművészettel foglalkozók összefogása, bemutatók tartása. 20-án arató felvonulással és ünnepélyes kenyéráldással kezdődött a hivatalos program, amelyen évente 60 ezer látogató fordul meg. A palota minden járható utcájában, illetve terén sátorrengeteg fogadta a látogatókat. Voltak itt kovácsok, fazekasok, szövők, hangszerkészítők, mézesek, sajtosok, nemez készítők, bőrösök, csuhéjosok, tojásfestők, fafaragók, táncosok, énekesek és még ki tudja miféle mesterség képviselői. Minden évben van egy fő téma. Az idei a pásztorélet és művészet volt. Életüket, saját készítésű tárgyaikat, öltözetüket, életmódjukat mutatták be a már letűnőfélben és lassan már csak a múzeumok falai közé visszahúzódó töredékeken keresztül. Évente más-más ország a kiemelt vendég. Az idén ez Spanyolország volt. Üvegművesség, fazekasság, bőrdíszmű, ékszerkészítés, fémmegmunkálás, kosárfonás és még sok minden más szerepelt a palettán, amely a hagyományos kézművesség égisze alatt készült. Minden művészeti ág bemutatókat is tartott. Az érdeklődők nem csupán megvásárolhatták a különböző termékeket, de ki is próbálhatták a kovácsolás, a nemezelés, a szövés, a korongozás, csuhéj készítés fortélyait. A gyerekek játszhattak a különböző népi játékokkal, rajzolhattak, fúrhattak-faraghattak. A kisebb-nagyobb tereken táncoltak, énekeltek bevonva ebbe a körben állókat is. Jókat ehettek a szürke marha, mangalica szalámikból, a sajtosok készítményeiből, megkóstolhattak sokféle pálinkát és bort. Akik viszont vizet akartak vásárolni, azok fél litert kaphattak 500 Ftért vagy, ha egy szelet kenyérre vágytak, hozzá is juthattak mindjárt egy százasért. Sárbogárdot a Fejér megyei szervezet részéről Huszár Károly népi hangszerkészítőként, Viasz Zoltán hangszerkészítőként és Zocskár András kerámikusként képviselte, de ott voltak, mint mindig, késeikkel Révészék is. De nemcsak vásárolni, nézelődni lehetett, több nagyszabású kiállítást is megtekinthettünk, amelyek közül kiemelkedett a Csontváry-életmű kiállítás. Munkáit, kezdeti rajzait, vázlatait és festményeit az ös�szes lehetséges helyszínről gyűjtötték egybe a kiállítás 17 termébe. A rendezők nem időrendi sorrendben rendezték el munkáit, hanem témák szerint. Sok-sok felirat igyekezett elmagyarázni a szemlélőknek azokat a szempontokat, körülményeket, amelyek a festmények, rajzok létrejöttében szerepet játszottak. Az 1853-ban született mester aránylag későn, 41 évesen gondolta ki, hogy ő festő lesz. Rajzait elküldte véleményezésre, ahonnan egy fanyalgó levélben azt ajánlották neki, hogy keressen magának egy

jó rajztanárt. Ezt ő nem kritikának, hanem biztatásnak vette, elkezdett komolyan rajzolni. Münchenben Hollósy Simon rajziskoláját is megjárta, és tényleg megtanult rajzolni, amit a kiállításon látható szénrajzai is bizonyítanak. A rajzoknál azonban sokkal jobban ambicionálta a festészetet, és festményei többségén már nyoma sincs a biztos rajztudásnak. Háromlábú lovak, direkt elrajzolt perspektívák, valótlan színek és fények jellemzik munkáit. Saját bevallása szerint is a természetes és mesterséges fények együttes bemutatása érdekelte a legjobban. Hatalmas önbizalommal vetette bele magát a munkába, a korszak egyik legnagyobb festőjének tartotta magát. Egy kiállításra pl. egy képét elvitte, és a legjobb festmények mellé tette, úgy méricskélte, hogy hol tart. Persze, életében minden kiállítása visszhangtalan volt, hatalmas, 3-szor 6-8 m-es festményeit leginkább csak gabonakereskedők nézegették, főleg a zsákvászon méretei miatt. Utazásai során a festések helyszínén többször fontosnak tartotta otthagyni valahol a szignóját. Érdekes, hogy legtöbb festményét viszont egyáltalán nem látta el aláírásával. Magányos, saját útját járó zseninek tartja a művészettörténet írás, akire Munkácsy Mihály volt legnagyobb hatással. Képeinek a méretei is egyre nagyobbá váltak. Ezekben a 6-8 m széles festményeiben is mesterére akart hasonlítani. 1919ben bekövetkezett haláláig semmi elismerésben nem részesült a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb alakja. 1930-ban volt az első olyan kiállítása,


ahol hivatalosan is elismerték munkásságát, és a legnagyobb kortárs francia festőkkel együtt emlegették. Ezen a kiállításon 2015-ben most együtt van mi szem-szájnak ingere, de egy több évtizedig romokban heverő, most is funkcióját kereső épületben, kis szűk terekben. Ez a kiállítás is, mintha újra játszaná Csontváry sorsát, aki maga is kívül rekedt a múzeumi intézményrendszeren, kívül a szakmai párbeszéden. Kérdés, miért nem a Magyar Nemzeti Galéria fogadta be ezt a kiállítást, ahol méltó helye lehetett volna, és tényleg érvényesülhettek volna ezek a 25-30 m2-es alkotások is? Végül egy idézet tőle, illetve róla: „Ismerem az utat, amerre mennem kell, ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiáit, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy egy még legjobb világrészbe kerülünk, s kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk.” A kiállítást eddig több, mint 20 ezren tekintették meg. Csodálatos élmény! Ajánlom mindenkinek. Zocskár András

12

Sárréti Híd Ez+Az

Mustgáz - veszélyes is lehet a szüreti időszak Ha ősz, akkor szüret, ha szüret, akkor pedig kezdetét veszi a borkészítés is, amelynek jellemző veszélyforrása a gyakran emberéletet is követelő mustgáz. Évente körülbelül egy tucatszor riasztják a tűzoltókat mustgáz miatt és sajnos nem múlik el év úgy, hogy valaki ne veszítené el az életét mustgáz okozta balesetben. A mustgáz nem más, mint a must erjedése során keletkező szén-dioxid. Ez a gáz színtelen, szagtalan, a levegőnél másfélszer nehezebb, zárt térben a levegőt kiszorítva, a padlótól fogva tölti fel a helyiséget. A közhiedelemmel ellentétben ez a gáz nem mérgező, de mivel kiszorítja a levegőt, oxigénhiányos állapotba kerül, aki mustgázzal teli zárt helyen tartózkodik. Ez szédülést, álmosságot, eszméletvesztést, végül pedig fulladásos halált okozhat. A mustgázzal kapcsolatos pincebalesetek egy kis odafigyeléssel megelőzhetőek. A borospincét üzemeltetők gondoskodjanak a pincék szellőztetéséről, a hordókat pedig, ha lehet, igyekezzenek nagy térben elszórva elhelyezni. A legjobb megoldás a balesetek megelőzésére a borospincékbe szén-dioxid-érzékelők telepítése. Mindemellett alkalmazható a jól ismert gyertyás módszer is, csak nem a közhiedelemben ismert változatban. Ha a pincében a szén-dioxid-koncentráció eléri a tíz százalékot, már eszméletvesztést, később pedig fulladásos halát okozhat. A gyertyaláng ezzel szemben csak tizennégy százalékos mustgáz-koncentrációnál alszik ki. Ezért az égő gyertyát ne kézben tartva, hanem egy rúdhoz rögzítve, derékmagasság alatt tartva menjenek le a pincébe. Ha a gyertya lángja kialszik, nincs elegendő oxigén a helyiségben, azonnal el kell hagyni a pincét, mert életveszélyes ott tartózkodni. Mustgáz miatt bekövetkezett balesetnél kizárólag sűrített levegős légzőkészüléket viselő ember segítsen, mivel anélkül a segítő is áldozattá válhat. A különböző gázálarcok, gázmaszkok viselése nem nyújt védelmet. Veszély esetén hívja a katasztrófavédelmet a 105-ös segélyhívó számon!

Folytatódik a baráti találkozó a Renault-soknál 2015. augusztus 15-én tartotta meg a Renault Groupe Hungary az idei nyár 3.-dik találkozóját Dunaújvárosban, a Szalkisziget szabadstrandján. A baráti társaság egy hipermarket parkolójában kezdte meg a gyülekezőt. Érkezett autó Szombathelyről, Budapestről, Szegedről, Dunaújvárosból, Sárbogárdról. Egy kis eszmecsere, tapasztalatcsere, autónézés után útnak indult a csapat. A célpont a szabadstrand volt, ahol mindenki elfoglalhatta a kis sátorhelyét vagy éppen a nemrégiben felújított faházát. Volt, aki már az eseményt megelőző nap a helyszínen volt, kikapcsolódott vagy éppen a szervező csapatnak segített. A nap folyamán, aki nem akart strandolni, az bővíthette ismereteit a típusokról, sütögethetett vagy érdekes kis játékokban mérhette tudását, mint például Renault-teszt, alkatrész felismerő verseny érintés útján, felni kitartó verseny, legszebb autó és legszebb csomagtér beépítés verseny. Sokan térhettek haza egy-két oklevéllel a kezükben. Eredményhirdetés és oklevélosztás után a közösen, parázson sütött hal és egyéb finomságok elfogyasztása volt a legfőbb cél. A legtöbben ilyenkor hazaindultak, minden tag fájó szívvel hagyta el a helyszínt. AZ EREDMÉNYEK: Alkatrész verseny: 1. Szabó Gábor, 2. Farkas Zoltán, 3. Szekeres Gábor Felni kitartó verseny: 1. Farkas Zoltán, 2. Szécsényi István Arnold, 3. Prétor Ádám Legszebb csomagtér: 1. Icsa Imre, 2. Zámbó Róbert, 3. Zuppon Andrea

Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagy megyei katasztrófavédelmi szóvivő Sárbogárd, 2015. szeptember 10.

Szépségverseny: 1. Juhász István Barnabás, 2. Icsa Imre, 3. Peti Tamás Renault Teszt: 1. Szarvas Gábor, 2. Szabó Gábor, 3. Zuppon Andrea Köreinkben köszönthetünk egy pár ritka típust, melyek tulajdonosa elhivatott Renault gyűjtő. Ismét elég sok típus érkezett a találkozóra, de most a Renault Clio Club tagjai igazán kitettek magukért, ugyanis ők voltak többen ezen a találkozón. A következő, és egyben a legutolsó találkozónk október 17-én lesz Budapesten. Bővebb információ a következő linken: https://www.facebook.com/ groups/156953191025944/?ref=ts&fref=ts A csoport folyamatosan várja új tagok belépését, a belépés díjtalan, de évente egy találkozón való részvétel ajánlott. ZAndi

Sárréti Híd

Kilencvenötödik születésnap

A Sárbogárdi Városi Nyugdíjasklub szervezésében, klub összejövetelen köszöntötték 95. születésnapja alkalmából Schönborn Józsefné, Mária nénit.

A városvezetést N. Kovács Zsolt alpolgármester képviselte az ös�szejövetelen. Az alpolgármester meleg szavakkal köszöntötte az ünnepeltet és adta át részére az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt emléklapot és a város ajándékát. A klubtársak a virág és az ajándék mellett egy kis műsorral kedveskedtek legidősebb tagtársuknak. Mária néni 1920.09.01-én született Budapesten. 1939-ben kisdedóvóként végzett a budapesti Szent Lujza Intézetben. Ezen a pályán dolgozott vezető óvónőként - számos elismerést kiérdemelve - 1975-ös nyugdíjazásáig. Nyugdíjazása után férjével Sárbogárdra költöztek, férje halála után is itt maradt. Mária nénit nagyon sokan ismerik a városba. Örökmozgó, filig- Egy fia, négy unokája és két dédunokája van. Mivel családja távol rán alkata a város szinte minden jelentős rendezvényén feltűnik. él, így ez évben magányát feladva beköltözött a sárbogárdi ReforHosszú évek óta aktív tagja a városi nyugdíjasklubnak, tevéke- mátus Egyházközség Idősek Otthonába. nyen kiveszi részét a Karitász mozgalom megmozdulásaiból. A - galsa nyugdíjasklub ünnepi rendezvényein, névnapok alkalmából saját készítésű emléktárgyakkal kedveskedik a megjelenteknek, ünnepelteknek. Ehhez a jó szokásához hű maradt a mostani köszöntés alkalmából is. A jókívánságokat megköszönve, minden jelenlévőt meglepett egy saját készítésű díszes könyvjelzővel, melynek hátoldalán Mezei Mária színművésznő gondolatait olvashatjuk a szeretetről: „ ... A szeretetet adni kell, csak akkor kapjuk. Minél többet adsz, annál több lesz neked, magadnak!”


Sárréti Híd „Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jel.19.9.)

Ritka és meglehetősen különleges alkalomra gyűltek össze a Sárbogárd- Sárszentmiklósi Evangélikus gyülekezet hívei augusztus 22-én a sárszentmiklósi evangélikus templomban. Váraljainé Melis Orsolya lelkésszé szentelésének lehettek szem- és fültanúi mindazok, akik eljöttek a hívó szóra.

A címadó bibliai ige köré építette ünnepi istentiszteleti prédikációját Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. Szemléletes hasonlatokkal mutatott rá a hit jelentőségére az ember életében, a hit általi elhivatottság kialakulására. Mint mondta: „A hitet nem lehet örökölni. Isten lehetővé teszi, hogy megismerjük őt, de minden generációnak szüksége van arra, hogy ez a meghívás személyessé váljon.” Ehhez kapcsolódóan méltatta a lelkészi tisztség várományosának, Váraljainé Melis Orsolyának eddigi életútját. Az ordinációs kérdések megválaszolása után került sor a lelkészi eskü letételére dr. Reuss Andrásnak, a Rendszeres teológiai tanszék professor emeritusának előmondásával. Ezt követően a jelen lévő lelkésztársak egy-egy bibliai igével és közös énekkel erősítették meg a felszentelést. Ezután a frissen felszentelt lelkész, Váraljainé Melis Orsolya hirdette az igét az egyházi szolgálatról. Az igehirdetést követően került sor Lapusnyik Zsuzsanna felügyelői, Kovács Dániel presbiteri tisztségbe történő beiktatására. Az ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel zárult. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte a helyi gyülekezeti házban. Ennek keretében nyújtotta át Szemerei János a felavatott lelkésznek az ordinációs oklevelet. A püspök emellett egyházkerületi emlékérmet adott át Böjtös Attila gyülekezeti munkatársnak, megköszönve az egyházközségben végzett hűséges munkáját. Ezután köszöntőt mondott többek között Szarka István esperes, dr. Reuss András professzor, valamint az Evan-

gélikusok Közössége az Evangéliumért nevében Göllner Pál. Jókívánságaikat fejezték ki a helyi református és római katolikus közösségek képviselői is. Váraljainé Melis Orsolya Szarvason született és nőtt fel. Angol nyelvoktató-tanító szakon végzett. Diplomája átvételét követően egy évig általános iskolában tanított, majd 1995-ben jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára. Teológiai tanulmányait 2000-ben fejezte be. Ezután 2004-ig a szarvasi újtemplomi egyházközségben főállású munkatársként hitoktatói, valamint lelkigondozói feladatokat látott el. 2004-től 2006-ig a Sárbogárd-Sárszentmiklósi Evangélikus Egyházközségben gyülekezeti munkatárs Böjtös Attila mellett. 2006-tól 2015-ig a sárbogárdi Mészöly Géza Általános Iskola tanára. Emellett a gyülekezetben felügyelői tisztséget viselt. 2007-ben kötött házasságot Váraljai Péter faipari technikussal. Ordinációját követően továbbra is a sárbogárd-sárszentmiklósi közösségben szolgál, immár beosztott lelkészként.


- galsa -

Sárréti Híd

Családi vállalkozásban 25 éve

Szilágyi Béláék családi vállalkozása szeptember elsején ünnepelte a Főtéri Cukrászda működtetésének 25 éves jubileumát. Ez alkalommal a vállalkozás indulásáról, jelenlegi helyzetéről és jövőbeni terveikről kérdeztem. Hogyan is kezdődött? 1970 óta itt vagyok, itt kezdtem a tanulóéveket és azóta itt dolgozom. Az iskola sikeres elvégzése után – a „Szakma kiváló tanulója” országos versenyen 2. helyezést értem el és hamarabb felszabadultam, mint a többi iskolatársam - visszakerültem ide. A cukrászüzemet akkor az ÁFÉSZ üzemeltette. Abban az időben hatalmas területre - 65 egységbe - szállítottuk az üzem termékeit. Utána jöttek azok az idők, amikor kiadták szerződéses üzemeltetésbe. Egy régi főnököm, Kovács Laci Dégről vette ki és üzemeltette egészen 1990-ig, amikor is az ÁFÉSZ-nál is jöttek olyan szemléletek, hogy kiadjuk az üzleteket vállalkozásnak, Kovács Laci az addigi üzemeltető nem vette ki. A sógorommal, Szakács Lacival kivettük és a nejemmel és a nővéremmel közösen négyen indítottuk a vállalkozást 1990. szeptember elsején. Azóta folyamatosan üzemeltetjük, fenntartjuk a szükséges szakhatósági előírások elvárásait, bevezettük a HACCP rendszert. Jóval kevesebb üzletünk van, aki árut kér tőlünk, inkább a helyi fogyasztás a számottevő. Emellett lakodalmakra, rendezvényekre sütünk. Van belőle elég szépen. Sajnos a nővérem meghalt, rá nem sokkal a fia Zsolt, aki szintén cukrász volt, autóbaleset következtében elhunyt. Utána sajnos sógorom is elhunyt. Napjainkra a családi vállalkozás leszűkült, a nővérem fia László, az én fiam András, a nejem Marika és én dolgozunk itt. Különösebb óhajaim, sóhajaim nincsenek, nem szoktam nagy igényű lenni, mindig azt mondtam: legyen munkánk, tudjunk dolgozni, legyen igény a termékeinkre. Próbáljunk megadni mindent a vevőinknek, a család éljen meg a belőle. Ez egy olyan vállalkozás, ami nagy nyereséget nem termel, viszont egy családi vállalkozásnak megfelel. Egészség legyen, vevőink legyenek. Ennyit kérek és remélem, talán még a nyugdíjat is megérem. Még annyit fűznék hozzá, hogy nagyon sajnálom, hogy szegény barátom Zoli ilyen hirtelen itt hagyott minket. Őt is nagy szeretettel vártuk a mai rendezvényünkre. Ezúton is részvétem fejezem ki az egész családnak. Mi a helyzet a staféta átadásával? A családban két cukrász is van. A fiaim, Béla és az András cukrászok. Szeretnénk, ha ők vinnék tovább a vállalkozást és talán majd az unokáink. Ezt a régi épületet szeretnénk megtartani a családnak. Most már a mienk az épület, megvettük és megpróbáljuk fenntartani az egészet.

Hogyan boldogultok a vállalkozók életét nem mindig megkön�nyítő adminisztratív terhekkel? Adminisztráció az van bőven, nem mondhatni, hogy ez csökken, hanem inkább bővül. Sokszor az embernek a szabadidejét is azzal kell tölteni, hogy különböző nyomtatványokat töltünk ki, jelentéseket adunk le pl. a kamara felé. Szóval nagyon sok papírmunkával jár. Vállaltok-e utánpótlás nevelést? Régebben mindig voltak tanulóink, de most a feldolgozó műhely elég kicsi lett. Van mindig egy-két jelentkező, de nem azok a fajta oktatási formák vannak, mint régen, nagyon keveset van a gyerek szakmai gyakorlaton, inkább az elméleti tanuláson van a hangsúly. Én ezzel nem értek egyet, ezt a kamaránál is jeleztem, mert voltak tanulóim. A gyerek két évig alapismereteket tanul, tulajdonképpen nem is ismeri, hogy mi az a cukrászat. Az utolsó két évben szeretnénk vele megtanítani ezt a szakmát, ami nem egy olyan könnyű szakma, mint ahogy kívülről látszik. Én, amikor tanuló voltam, két évig csak gyakorlaton voltam itt helyben. Havonta egyszer mentünk be Fehérvárra iskolába. Év végén mindig szintvizsgát kellett tennünk gyakorlatból, hogy hol állunk szakmailag. Elméletből volt egy pár tantárgyunk, azokból levizsgáztunk, utána jött a gyakorlati vizsga. Harmadikban felmentünk Budatéténybe. Ott volt egy szakiskola, ahová az ország nagyon sok pontjáról jöttünk össze, olyan 50-60 tanuló volt egy évfolyamon. Ott csak elmélet volt, egy héten két nap gyakorlattal, mert akkor már megvoltak a szakmai alapok. A szakma kiváló tanulója versenyre 15-en indultunk el az osztályunkból. Nagyon jó oktatási forma volt, mert a gyerekek a szakmai fogásokat - és ez bármelyik szakmára igaz - két év alatt megtanulták helyben, a régi jó szakemberek megtanították velük. Utána úgy mentünk fel az iskolába, hogy szinte kész szakemberek voltunk, tudtunk kikenni egy piskótalapot, tudtunk díszíteni egy tortát, tudtunk virágot csinálni a tortára, amit itt két év alatt megtanultunk, azt ott már csak csiszolni kellett. Köszönöm a beszélgetést! - galsa -


Sárréti Híd


Sárréti Híd

17

Búcsúzunk Anitától Bacskai Anita 1992. augusztus 16ától tagja a Mészöly Géza Általános Iskolának. Az angol nyelv oktatásában végzett kimagasló munkájának eredményeként az itt töltött évek alatt sokan szereztek államilag elismert alap, illetve középfokú nyelvvizsga bizonyítványt. Iskolánk nevében Fülöpné Nemes Ildikó igazgatónő az alábbi beszéddel búcsúzott temetésén: „Nincs rosszabb érzés, mint mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni, majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.” (George Matthew Adams) Szavakban, gondolatokban, érzésekben, s bárhogyan nehéz kifejezni, ami most a virágok és az örökmécsesek között legbelső énünkben lakozik. Szomorú szívvel fogadtuk a hírt. Fájdalmat, megrendültséget érzek, felfoghatatlan, hogy szeretett tanárunk, kollégánk és barátunk nincs többé. A búcsú pedig kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkban könnyekbe burkolva, melyet a gyász hatalma tart fogságában. Nehéz megszólalni. Elköszönni jöttem. Elköszönni azok nevében, akik tanítványaid, kollegáid voltak, a város nevében, ahol rövid életed néhány évtizedét élted. Reményik Sándor sorai jutnak eszembe: „Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja…….” Mi, akik itt állunk most körülötted, már megint búcsúzunk! Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait az angol nyelv szeretetének, akinek következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek és szülők körében. Búcsúzunk az Embertől, akit érzékenynek és vidámnak ismertünk, aki szerette a társaságot, a jókedvet, az életet. Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniséget, a mosolygós, mindig barátságos arcát. A végső elköszönés perceiben az emlékezés, a tiszteletadás szándéka jelenik meg a búcsúzók lelkében. A búcsú, az emlékezés önmagunknak, az itt maradóknak szóló üzenet. Megpróbáljuk összegezni, nevesíteni, – mintegy útravalónak s egyben tanulságként – hogy mit is jelentett és jelent nekünk, mit veszítettünk távozásával, mi az, amit mindannyian megőrzünk, továbbviszünk tanításából, belőle, mi az, amiért szerettük és tiszteltük őt, amire mindig emlékezni fogunk. Köszönjük, hogy voltál nekünk, köszönjük, hogy tanítottál bennünket és veled dolgozhattunk. Köszönjük, hogy segítettél, szerettél minket. Gazdagabbá váltunk általad és most szegényebbek lettünk nélküled. Te elmentél, mi itt maradtunk a fájdalom és az üresség érzésével. A fájó űrt, amit magad után hagysz, talán idővel betöltik az emlékek. Ezekben a napokban szomorú csönd üli meg az iskolát. Komor fekete zászló leng a kapuja felett, és őszinte gyász üli meg nemcsak a tantermeket, hanem a szíveket is.

Búcsúzunk

Alpek Zoltán Imre /AZI/ 1954-ben, Alapon, harmadik gyerekként látta meg a napvilágot. Szülei egyszerű emberek voltak. Édesapja takácsmester, édesanyja háztartásbeli volt. Iskolai tanulmányait a József Attila Gimnáziumban kezdte, majd mélyfúró szakmát szerzett. Ebben is kezdte dolgos éveit. 19 évesen megismerte élete párját. Összeházasodtak, és hogy együtt lehessenek, Zoltán a MÁV-nál helyezkedett el. Végigjárta a ranglétrát, állomásfőnök lett, majd a Vasutasvilág főszerkesztőjének nevezték ki. 23 évig dolgozott a MÁV-nál. Élete úgy fordult, hogy a 90-es évek közepétől vállalkozó lett. Sok-sok tevékenységei közepette feleségével együtt menedzselte az időközben Sárbogárd Város Önkormányzata által alapított Sárréti Híd című közéleti lapot, melynek hajtómotorja volt. Négy gyermekük született: Zoltán, Levente, Bence és Kata. Zoltán fiuk két gyermeket hátrahagyva 29 éves korában, 2003-ban autóbalesetben elhunyt. Ez a tragédia sem zúzta szét a családot, becsülettel, kitartással tették a dolgukat. Levente fiuk, aki több diplomás ember lett, családot alapított, mára már családapa. Bence fiuk is a diplomások táborába lépett, még keresi élete párját. Kata lányuk gimnáziumba jár, az orvosi pályát célozta meg. A családnak két vállalkozása van, melyeket közösen, a gyerekekkel együtt építettek, és visznek tovább, hiszen Zoltán is ezt szeretné. Zoltán feleségével 42 évig élt boldog, tartalmas házasságban. Együtt voltak jóban, rosszban, mindent együtt csináltak, együtt dolgoztak kezdve a MÁV-tól a vállalkozóvá válásig. A gyerekekkel közösen megküzdöttek a napi gondokkal, a betegségekkel, a rájuk rótt feladatokkal. Zoltánban egy igazszívű, pezsgő, szókimondó, mindenkinek segíteni akaró és tudó embert ismerhettünk meg. Igazi közéleti ember. Mindenkihez volt egy-két jó szava, de nem hallgatta el azt sem, ha valami nem tetszett neki. Fontosak voltak számára az emberi kapcsolatok, de legeslegfontosabb a család. Az összetartozásra, az egymás segítésére, szeretetére nevelte gyermekeit. Most a hirtelen halál elvette tőlük, itt hagyott mindent és mindenkit. Nyugodjon békében!

Köszönjük mindazoknak, akik Alpek Zoltán Imre /AZI/ te-

metésén résztvettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek el. Köszönjük, hogy fájdalmunkat bármilyen formában enyhíteni igyekeztek . Őrizzük meg emlékezetünkben! Felesége, gyermekei, unokái, rokonai

Nagyon fogsz hiányozni! Isten Veled Anita!


18

Sárréti Híd Utazás

Szentföld, ahogyan én láttam 5.

Minden kirándulás véget ér egyszer. Számunkra is elérkezett izraeli utunk utolsó napja. A szállodából történt kijelentkezésünk után villamosra szálltunk, hogy terveink szerinti utolsó úticélunkhoz, a Yad Vashem Holokauszt Múzeumhoz utazzunk. Az 1953-ban alapított múzeumkomplexum az Emlékezés hegyén („Har Hazikaron”), több hektáros területen található. Teljes neve a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága. A komplexum az alábbi részekből tevődik össze: Nevek csarnoka (a holokauszt áldozatainak nevei), Nemzetközi Holokauszttanulmányok Iskolája, A Világ Igazai fasor (nemzsidók, akik zsidókat mentettek a holokauszt alatt), Emlékezés Csarnoka, Gyermekemlékmű, Könyvtár és Levéltár, Történelmi Múzeum, Művészeti Múzeum. egyike a „halálgyár” makettje volt, ahol mintegy terepasztalon lehetett követni az emberek megsemmisítésének folyamatát. A múzeum egy hatalmas kupolával ellátott csarnokban végződik, ahol az áldozatoknak a kupolán elhelyezett képei egy hatalmas kút vizében tükröződnek, a fal mellett pedig körben egy hatalmas polcrendszeren az áldozatok feldolgozott dokumentumai vannak. Az Emlékezés Csarnokában a bejáratokon beszűrődő fény és az örökmécsesek lángja biztosít halvány félhomályt. A csarnok padlózatán a hajdani haláltáborok neve látható héber és eredeti írásmóddal, egyik végében egy egyszerű emlékoszlop és egy jelképes sírfedlap mellett koszorúznak a megemlékezések alkalmából. Mindkettőnk számára a legmegrázóbb emA komplexum létrejöttét és 1994-2004 közötti felújítását nagyrészt magánszemélyek adományaiból befolyt összegekre alapozták. Az adományozók emlékét szerte a park területén elhelyezett emléktáblák őrzik. Elsőként a Történelmi Múzeumot néztük meg. Az épület kívülről egy hatalmas beton szarkofágszerű építmény. A kiállító helyeken sorra mutatják be a holokauszt történetét. Sajnos fényképezni nem szabad, de annak, aki egyszer látta a borzalmak eme bemutatóját örökre bevésődnek a kiállított tárgyi emlékek képei és a túlélők visszaemlékezései, melyeket számtalan kivetítőn láthattunk. Számomra a legmegrázóbbak

lék a holokauszt során elpusztított másfél millió gyermeknek emléket állító Gyermekemlékmű volt. Itt a bejáratot követően épp csak annyi világosság volt, hogy a látogató meg tudta fogni az utat szegélyező fém karfát, s azt tapogatva haladt előre. Az emlékmű számtalan üvegtábla és mécsesek segítségével a csillagos égbolt látványát kelti a látogatóban. A szinte tapintható sötétségben egy hangszórón keresztül egyfolytában hallhatjuk az elpusztított gyermekek nevét, életkorát, származási országát. Órák múltán is fülemben csengett a monoton felsorolás hangja. Az épületeken kívül számtalan, kisebb-nagyobb emlékhely található a park területén. Az izraeli katonák, a felnövekvő fiatalok Sárbogárd, 2015. szeptember 10.

Sárréti Híd

19 Utazás jeruzsálemi graffitisek alkotásaival. Az út tervezése során rengeteg útleírást, élménybeszámolót átolvastunk. Nagyon sokan arra intették az utánuk utazókat, hogy kellő időben legyenek kint a repülőtéren, mert esetenként 2-3 órát is igénybe vesz a becsekkolás előtti kikérdezés. Nem árt az óvatosság alapon mi is idejekorán elindultunk a Ben Gurion felé. A Jeruzsálemből Tel Avivba közlekedő autóbusz nem megy be a repülőtérre, csupán egy, az autópálya menti csomópontban az ElAl junctionnál (csomópont) áll meg. Innen egy másik autóbusszal juthatunk be a terminálhoz. Néhány perc várakozás után szerencsére jött is a buszunk, hamarosan a 3-as terminálnál találtuk magunkat. Egy kicsit még nézelődtünk, majd amikor úgy véltük, ideje megkísérelni a becsekkolást, elindultunk az utasfelvételhez. A számos elrettentő tör-

hazafias nevelésének fontos részét képezi a múzeum meglátogatása. Ottlétünkkor a látogatók legalább fele katona volt. Kísérőik számukra külön tájékoztatókat tartottak. A parkban tett séta és néhány fotó után elhagytuk a múzeumot. Kifelé menet, a bejárattól nem messze egy Raoul Wallenberg emlékműre lettünk figyelmesek. Több nyelvű ismertető állít emléket a zsidómentő diplomatának. Utolsó napi tervünkben már csak a repülőtérre való eljutás szerepelt. A múzeumból visszamentünk az autóbusz pályaudvarra, s mivel időnk még bőven volt, egy kicsit alaposabban megnéztük azt a környéket, ahol eddig csak elsiettünk. Sikerült viszonylag közeli fotót készíteni napjaink Jeruzsálemének egyik jelképéről, a Húrok hídjáról, amely lényegében egy felüljáró, sajátos építészeti megoldással. Egy aluljárón áthaladva találkozhattam a

ténettel szemben kettőnknek kb. 5 percbe telt, hogy az utasváró felé vehessük lépteinket. A hatalmas kikérdezés kb. 5-6 kérdésben merült ki. Az egyetlen elakadást az jelentette, hogy az óraszíjam bejelzett a szkennerkapunál, így futottam még egy kört. Általában is megtapasztalhattuk kintlétünk során, hogy bár mindenütt nagyon ügyelnek a biztonságra, feleslegesen nem zaklatják a turistákat. Ilyen előzmények után bőven volt időnk, amíg végül is beszállhattunk a gépünkbe. A repülőút eseménytelenül zajlott, s kedd hajnalban már saját ágyunkban tértünk nyugovóra. Az utazás óta nagyon sok embernek meséltünk élményeinkről, sokak első kérdése az volt, hogy nem féltünk-e ilyen módon elutazni? A válaszunk nem, s ha lehetőség adódna, akár holnap elindulnánk újra, hogy felfedezzük mindazt, amire ez alatt a pár nap alatt nem volt lehetőségünk. Egy álom teljesült. (vége) - galsa -


20

Sárréti Híd Ez+Az „MINDENÜNK A TERMÉSZET!”

35 mm „Három koporsó rendel! Elnézést, legyen inkább négy!” Minimális szöveg és macsóság a köbön. Ez a spagettiwestern receptúrája, amelyet Sergio Leone fejlesztett tökélyre a Dollár-trilógiában, melynek első része az Egy maréknyi dollárért.

A Bakonyerdő Zrt. huszárokelőpusztai házában táborozott az alapi iskola 20 tanulója július 13-tól 17-ig. A 3-8. osztályos csoportot elkísérte két volt iskolatársuk is, akik középiskolai Egy poros faluban két család, Baxtönkéntes munka keretében segítették erék és Rojoék viaskodnak a hatalomért. Egy nap megérkezik egy idehárom volt tanáruk munkáját.

Huszárokelőpusztai Kisbetyár Erdei Iskola egy gyöngyszem a Bakonyban. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, aki szereti az erdőt, a harapnivaló tiszta levegőt, a túrákat..., stb. Az erdészet gondoskodott számunkra túravezetőkről. Így voltunk éjszakai vadlesen, bebarangoltuk a környező vidéket, megismerkedtünk az ott élő vadakkal (dámvad, muflon, szarvas, vaddisznó, róka, nyest..., stb.). Hatalmas fák között járva mutatták meg az erdészek a bakonyi fafajokat, cserjéket, az erdőben élő rovarokat. Persze azért volt idő kenyérlángos sütésre, íjászatra, bőrkarkötő készítésre, és egy kicsit „tanultunk” is, mert volt tájékozódó és nyomolvasó foglalkozásunk is. Minket, tanárokat az lepett meg, hogy este nem kellett senkit ringatni, hogy aludjon, az erdei levegő megtette jótékony hatását. Reggel az ébresztőt is mi szolgáltattuk, mert annyira elájult a kis csapat az előző napi programoktól. Régen volt ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott táborunk. A kevéske abszolút szabadidőt, a szállásunk melletti sportpályákon, játszótéren és kiülőkben töltöttük. A vadász vendégek miatt a szokásos éjszakai bátorságpróbánk elmaradt, de volt helyette tábortűz melletti beszélgetés.

gen (Clint Eastwood), aki jól bánik a pisztollyal és nem sokat beszél. Viszont kiváló stratégiai érzékkel átlátja, hogy ebben a helyzetben akkor jár a legjobban anyagilag, ha mindkét fél számára felajánlja a szolgálatait, lehetőleg úgy, hogy ne derüljön ki, hogy igazából csak a saját pártján áll. Jól alakulnak a dolgok, ámde végül csak elérkezik az a nap, amikor szemtől szemben kell állnia az idegennek Ramón Rojóval (Gian Maria Volonté). A történet nem túl bonyolult, elsősorban az atmoszféra tette kultikussá ezt az alkotást. Az amerikai westernfilmek akcióorgiájával szemben itt inkább a drámai mélységen, az emberi arcokon van a hangsúly. Azért itt sincs hiány lövöldözésből, de az odáig vezető út bemutatása fontosabb. Természetesen a végső leszámolás most is felejthetetlenre sikerült, Morricone zenéjéről pedig csak áradozni lehet. A forgatókönyv is nagyon jó lett, egyrészt a szöveg sem utolsó, másrészt pedig igen furmányosan került bemutatásra az, hogy az idegen hogyan téveszti meg mindkét felet, és hogyan húz maximális hasznot az általa kialakított helyzetből. És amikor már-már azt hinnék, hogy őt tényleg csak a pénz érdekli, természetesen megmenti a Ramón mellett sínylődő asszonyt, Marisolt, és visszaadja a szabadságát és a családját. Köszönjük Nektek, gyerekek ezt a pár szép, élményekben gazdag napot! Köszönjük az Alapi Iskolásokért Alapítvány támogatását! Külön köszönet azoknak a szülőknek (Kiss Sándor, Törő Tamás, Vargyas György), akik személyautójukkal segítettek kis csapatunkat szállítmányozni oda és vissza is, mert a három pedagógus (Horváth Anikó, Mohácsi András, Jánosiné Buruncz Mária) autója kevés lett volna erre a feladatra. A szervezők nevében: Jánosiné B. Mária


Sergio Leone elsőre nem alkotta meg a tökéletes spagettiwesternt, de a műfaj alapdarabjáról van szó, amelyből számos jelenet beleégett a retinánkba. Az italowesternből hiányzik a heroizmus, viszont a jellegzetes atmoszféra, amely nagyon tudott ütni a vásznon a maga korában, ebben a filmben született meg, és ez nem kis dolog! Sergio Leone és Clint Eastwood első közös munkája nem véletlenül lett a western műfajának egyik klasszikusa, kötelező darab! ABN

Sárréti Híd

21

A többség szerint „már megint!”, kevesek szerint meg „na, végre!” – elkezdődött a tanév! Még nem bukott meg senki, elvileg még mindenki lehet kitűnő is, már csak az a néhány nap van hátra a tanévzáróig, amikor ugyanilyen meleg lesz. Ja, meg még lesz egy tél, néhány szünet is a két esemény között. És lesz jó néhány mókás eset, jó beszélgetések pl. diákok és tanárok között is, amelyek felvidítanak mindenkit az unalmasnak tűnő órákon is.

Ez+Az Monokli

Fájdalom, de még nem olvastam Mark Twaintől semmit. Persze, ismerem a híres könyveinek a címeit, és láttam kiskoromban pár filmet is, mégsem gondoltam volna, hogy ilyen humoros Néhány ilyen beszélgetést lejegyeztem én is módjára. II. Én: - A pióca is gyűrűsféreg. tud lenni. Mark Twain Ádám és Éva a tanítással eltöltött évtizedek alatt. Diák: - És még mi? Én: - A földigiliszta. naplója című műve ugyanis rövid, de Tornaórán: I. Diák: - Tanító bácsi! Más isko- Diák: - És még? Én: - A menyasszony és a annál inkább tartalmas könyvecske. lákban már van úszásoktatás. Nálunk mikor lesz? Én: - A következő órán. Diák: - Jaj de jó! És mit hozzunk? Én: - Egy lavór vizet. II. Diák: - Tanár bácsi! Mit csinálunk az órán? Én: - Bemelegítünk. Diák: - És aztán? Én: - Kihűlünk. Diák: - És aztán? Én: - Nekifutásból dobbantóról elugrunk. Diák: - És még? Én: - Fejre állunk. Diák: - És aztán? Én: - Jajgatunk. Diák: - És a tanár bácsi? Én: - Röhögök. Diák: - Á, csak viccel, ugye? Rajzórán: I. Én: - Akkor innen alulról felmérünk másfél centimétert. Diák: - Az mennyi? Én: - 15 mm. Diák: - 15 cm? Én: - Igen. Diák: - De, hát az nem is fér ki a rajzlapon! Én: - Rajzold a padra! Diák: - De, azt nem szabad összefirkálni! Én: - Hát, akkor szépen rajzold! Diák: - Adjam be a padot? Én: - Jól van! Hagyjál békében meghalni! II. Én: Mérjetek fel 5 mm-t! Diák: - De, tanár bácsi, az én vonalzómon csak 1 mm-ek vannak. Én: - Akkor kérd el a szomszédodét! III. Én: - Szúrjuk a körzőt a két vonal találkozásába! Diák: - Akkor most hova szúrjuk a körzőt? Én: - A szomszéd hátába! Szomszéd: - Na,na! Beküldöm anyámat! Én: - Annyi körzőnk nincs! Biológia órán: I. Én: - A zöld szemes ostoros fény jelenlétében növényi módon táplálkozik. Diák: - És, sötétben? Én: - Mint a menzások. Diák: - Az hogy van? Én: - Állat

vőlegény. III. Én: - A gombák tehát spórákkal szaporodnak. Diák: És még mik? Én: - A páfrányok. Diák: - És? Én: - A krokodil és a mamut. Diák: - De, a mamut már rég kihalt, nem? Én: - Ebből is látszik, hogy nem érdemes spórával szaporodni. IV. Én: - Mi az a farontó bogár? Diák: - Kikel a hernyó, és megy pusztítani. A fában él, és ott is döglik meg. V. Diák: - A denevér ultrahanggal közlekedik, és fejjel lefelé lógva vadászik. VI. Diák: - A róka igen csúnya állat. Beles a tyúkólba, és elviszi a tyúkot, és nem csak a tyúkot viszi el… VII. Én: - Mi a klimax? Diák: - Az egy gyermekbetegség. VIII. Én: - Hogy hívják az „anyák megmentőjét”? Diák: - Stromfeld Aurél. IX: Én: - Mit kell tudni a pókokról? Diák: - A pókokról an�nyit kell tudni, hogy szereti a legyet, és neki nincs foga, mint más állatoknak. Történelemórán: I. Én: - Hol telepedtek le a görögök? Diák: - Kínában telepedtek le, és magukat Hellásznak nevezték. II. Én: - Mi az ősiség törvénye? Diák: - Hátba támadni tilos! Magyar dolgozat: Képzeletbeli riport egy híres emberrel. Móra Ferenc a riportalany. Utolsó kérdés az egyik dolgozatból: - És tessék mondani, mikor tetszett meghalni? Hát, igen! A tudás hatalom! Zocskár András

,,Sáregres hazavár” 2015. augusztus 30-án ismét megrendezésre került a már hagyománnyá vált Sáregresi búcsú.

A rendezvénynek a szokott módon a település sportpályája adott otthont. A búcsú mellett, a délutáni órákban színes előadásukkal szórakoztatták az érdeklődőket a Sáregresi Népdalkör, a Hantosi Népdalkör, a Sáregresi Csipet Csapat Tánccsoport, a Ten Dance Tánccsoport, a Hantosi Népdalkör és a Sáregresi Népdalkör. Sebi

Termelői tej kapható Ismét vásárolhatunk termelői tejet és tejterméket Sárbogárdon. A Magyaralmási Agrár Zrt. mozgóbolti árusítóhelyein van erre lehetőségünk heti két alkalommal - kedden délután és csütörtökön délelőtt - a város két pontján, a miklósi óvoda melletti parkolóban, illetve a sárbogárdi József Attila úti üzletközpontban. Az árusított tej és tejtermékek ellenőrzött forrásból származik. A tejtermékeket a Zrt. saját feldolgozó üzeme állítja elő. - galsa -


Megismerhetjük az első emberpár történetét, magától a főhősöktől. Az író remek humorral világít rá a könyvben a férfi és nő eltérő természetéből adódó gondokra, valamint sikertelen kísérletekre a másik nem megértésére. Egy kis kedvcsináló: Ádám Éváról: „Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi állattal együtt.„ „Csak ne beszélne annyit. Szakadatlanul fecseg. Mindez talán úgy hangzik, mintha mindenáron akadékoskodnék vagy ócsárolni akarnám ezt a szegény teremtést. Eszemben sincs!„ „Tegnap beleesett a tóba, amikor nézegette magát benne. Mindig ezt teszi, ha idegen állatok nem figyelik.” Éva Ádámról: „Még mindig a fára menekül. Úgy tesz, mintha ott pihenne. Persze ez csak kifogás. Hiszen nem a szombatot, hanem a vasárnapot rendelték pihenőnapnak. Úgy látom, az a legkomolyabb szenvedélye ennek a teremtménynek, hogy jól kipihenje magát. Én belefáradnék, ha folyton csak pihennem kellene. Már az is kifáraszt, hogy itt kell ülnöm és a fát figyelnem. Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy tulajdonképpen minek van itt. Még sohasem láttam, hogy bármit is csinált volna.” Mindenkinek ajánlom tehát ezt a könyvet, aki már találkozott néhány bökkenővel az ellenkező nem viselkedésének megfejtése közben! ABN

22

Sárréti Híd Folytatásban

Mentális tréning

Éppen az ezredfordulón kerültem Mohácsra, ott találkoztam a Verácskával, akinek egyik érdekessége az volt, hogy Mohácsinak hívták, és Mohácson laktak a Mohácsi utcában....hihihi....Szóval ezt hívják tősgyökeres mohácsinak....! A dolog másik érdekessége az volt, hogy nekem kellett foglalkoznom a Verácskával is, akit a harminc kilójával nem igen lehetett az ijesztő termetűek csoportjába sorolni, kiváltképp azért, mert a harmincba már a vaságy is belefoglaltatott. Ezzel szemben ott volt neki a hatszáz kilós Cuba névre hallgató pej herélt, aki a kezdeti időszakban nagyon ügyesen kezelte a féket Verácska helyett, és általában ez a víznél szokott bekövetkezni. Nos, mivel én nem vagyok edző, elképzelésem sem volt, hogy miképpen lehetne ezt a problémát megoldani, és csupán egy lehetőségem maradt, hogy kicsit átprogramozom a Cubát, aztán, majd ha a Verácska felül rá, elvégezzük a szükséges beállításokat mindkettőjükön, és reménykedünk. Az efféle átprogramozás azonban időt igényel, így nem nagyon lettünk készen vele, a páros elkezdett versenyezni, de nem sok örömük telt benne, mert mindig híja volt valaminek. Így mentünk el Létavértesre, a Tanintézetek O.B.-ra. Na, Verácskát mindjárt első nap kizárták, abban az évben már nem is az első alkalommal, úgyhogy teljes volt a család gyásza, amivel a lovaglást temették a jövőre nézve. A szülők még próbáltak rá hatni, hogy nem kéne mindjárt az elején abbahagyni, várja ki az év végét, de Verácska mélységes szomorúságát ezzel nem lehetett csak úgy eliminálni. Nekem úgy tűnt, hogy ő maga is elhagyja magát, de hát egy pici lánynak csak nem mondhatom azt, hogy „eredj oda és fejeld le”.....! Akkor és ott, ő volt a legnagyobb gondom a csapatban, a többiek fejben jól állták a sarat, még ha nem is voltak helyezve, mondtam nekik ne aggódjanak, majd lesz ebből a kitartó munka nyomán valami. Verácskának viszont ez nem volt elég. Illetve elég volt a versenyzésből, meg a kudarcokból, ő abba hagyja a versenyzést. Délután félre húzódtunk vele és a szülőkkel, s már meg sem próbáltam meggyőzni ezzel a „nevergivup” dumával, hanem inkább helyette elkezdtem neki mesélni arról, hogy én hogyan kezdtem, hányszor gondoltam arra amire ő, és előadtam neki néhány sztorit a mezőszilasi hőskorból, amikor még mindenki azért szeretett, mert én voltam a területben a „falu bohóca”...., hányszor gyűjtöttem ölbe a rudakat, taroltam le a pályát, az őrületbe kergetve a pályaépítő csapatot, akik szinte már külön közérdekű alapítványt hoztak létre annak érdekében, hogy abbahagyjam a versenyzést, mivel ezzel sok család életét tehetném jobbá, ha a pályaépítő csapat tagjai nem vinnék haza a pályán szerzett traumáikat, továbbadva azt gyermekeiknek, ezzel egy traumatikus generáció alapjait létrehozva. Csak megjegyzem, elnézve a mai fiatalságot, érzek némi lelkiismeret furdalást, talán mégiscsak abba kellett volna hagynom.... hihihi....Na, annyit legalább elértem vele, hogy némelyik résznél Verácskának mosolyra húzódott a szája széle, bár próbálta fenntartani a helyzethez illő komolyság lát-

szatát. Mondtam még neki, ha most nem áll a sarkára, akkor számíthat rá, hogy majd az élet valamely más területén fog jelentkezni ugyanez a probléma, és akkor majd emlékezzen erre a beszélgetésünkre. Végül is abban egyeztünk meg, hogy én este hatkor adom le a következő napi nevezéseket, s tudván hogy semmiféle győzelemre már nincs esélye, de ha addig a jövőre vonatkozóan pozitívra változtatná a döntését, az iroda előtt találkozunk. Este, amikor mentem már ott várt az iroda előtt, utána pedig megejtettünk egy extra tréninget, ami csupán azt célozta, hogy Verácskát felmérgesítsem egy kicsit. Biztosan megfigyelted már magadon is, hogy van a „mérgességnek” egy egészséges szintje, amikor pusztán ettől a plusz indulattól vezérelve, nem érdekelnek annyira a körülmények, és amennyiben ez nem csordul túl, pozitívan hat az ember küzdőképességére. Verácskának éppen erre volt szüksége. Másnap a bemelegítésnél próbáltam úgy rakni az ugrást, hogy Cuba „nézzen oda”, Verácskának pedig meghagytam, hogy amennyiben „ránéz” az ugrásra csapjon oda neki egy embereset, vagy akár mindjárt kettőt. Így ment be a küzdőtérre. Cubának jó volt a memóriája, pontosan tudta melyik ugrásnál palizta be Verácskát, s ezt meg is ismételte hűen az előző napi teljesítményéhez, azaz félrevitte Verácskát. Nem tudta azonban, hogy ezzel a végzetébe szaladt, mert ekkor már nem Verácska ült rajta, hanem a Mohácsi Vera, aki ugyanazzal a lendülettel lezúzott a Cubának kettő akkorát, hogy a pálya hátralevő részét, gyorsított eljárásban hibátlanul folytatta le. Verácska úgy jött le a pályáról mintha ő nyerte volna a számot. Joggal mosolygott, megnyerte az első fontos meccsét, bár mondtam neki ezzel még nincs vége, elő fog még fordulni, de egyre ritkábban. Így telt el az év többi része. A következő év első emlékezetes eseménye az volt, hogy Verácska elindult életében először 125 centin, amit úgy nyert meg, mintha zsinóron húzták volna. Őszinte leszek, nekem is leesett az állam. Majd elmentünk a Tanintézetek bajnokságára, ahol a főiskolások között bronzérmes lett, és ezt tetézte azzal, hogy az ifi/junior OB.-n a juniorok között csupán a döntőben szorult a harmadik helyre, mivel végig vezette a mezőnyt. Nos, ennyit arról, hogy minden a fejben dől el.....! Annyit még hozzá kell fűznöm, hogy a Sárbogárd, 2015. szeptember 10.

magyar felkészülési szisztéma teljesen az edzőre épül, nélküle nem lehet versenyre menni, nélküle nem lehet semmit csinálni, ifjúsági lovasoknak muszáj megnevezniük egy edzőt, aki felkészíti őket, és a szakágban elismerik. Németországban ez nem így van, egy gyerek több edzőnél is tanulhat, önállóan jár versenyre, és oda nevezi magát, ahová akarja, legfeljebb kikéri az edzője véleményét. Igaz, a németeknél teljesen más minősülési rendszer van, amiben az ifjúsági és a felnőtt is a saját kvalitásai alapján vesznek részt. Szóval csupán azt akartam ezzel mondani, hogy szerintem (aki nem vagyok edző) éppen azt kellene hangsúlyoznia az edzőnek, hogy mindent saját magának köszönhet a lovas, az edző pedig örülhet, ha egy tehetséges lovasnak mutathatja meg az utat, amit így is úgy is neki magának kell bejárnia... Panyi György jóvoltából lejegyezte: befe

Sárréti Híd

23

A lovas ember

Ez+Az Hirdetmény

„Látod, vannak még rendes emberek” – vetette oda borízű hangon hajléktalan ismerősömnek alkalmi társa. S mintha megörült volna az új téma lehetőségének, akadozó nyelvvel taglalni kezdte, hogy - meglátása szerint – az emberek mind- Tájékoztatom a lakosságot, hogy Sárössze két csoportra oszthatók. A szemetekre és a rendesekre. Kész, ennyi, nincs bogárd Város Önkormányzatának több, ilyen ez a világ. Képviselő-testülete a 2015. augusztus Az igazat megvallva szívesen végighallgat- pedig nem tudom magam. Majd egy kicsit 14-i ülésén elfogadta: tam volna - ha nem is örömmel - a korsza- halkabban hozzátette: „Meg aztán már meg kalkotó eszmefuttatást, amikor szokásom is szoktam ezt az életet.” szerint egy hajnali órán elvittem az üres Akkor és ott abbamaradt a beszélgetés, ám üvegeket a szokásos szelektív gyűjtőhöz. azóta ha lehetőség adódik rá nem szoktam Ennek az ismétlődő feladatnak megközelí- kihagyni, hogy ne érdeklődjem tőle: nem tőleg mindig azonos a rituáléja. Hajnalon- vállal-e el legalább nyáron lovas túravezeként, munkába menet szoktam megszaba- tést, lóápolást esetleg oktatást a Budapestet dulni a kiürült üvegektől: a környezettuda- övező gyűrűben hemzsegő lovas tanyák tosság jegyében egy közeli hulladékszigetre valamelyikén? Ilyenkor általában elneveti magát, bozontos, ápolatlan szakálla közül viszem őket. Azért pont oda – ahol az idézett párbeszéd kivillan hiányos fogsora és azt válaszolja: elhangzott – mert ott tanyázik hajléktalan „Még meglehet! Ha ennyit mondja főnök, ismerősöm, aki örömmel veszi, ha átadom meglátja egyik reggel nem fog itt találni.” neki a család kiürült üvegkészletét. Van kö- Azon a reggelen, amikor nem volt egyedül, zöttük szörpös-, boros-, és sikertelen piaci társa megjegyzésére nem reagált semmit. savanyúság beszerzésekről tanúskodó sava- Mint ahogy én sem. De mit is mondhattunk nyú uborkás is, meg minden más, ami egy volna? Hiszen igaz, valóban viszek nekik egy kis bevételt jelentő visszaváltható üvegháztartásban általában adódik. „Hagyja csak főnök, majd én kiváloga- alamizsnát, de ez a jövedelem oly csekély, tom” – szokta mondani, s valóban, zokszó hogy talán még az ő nyomorúságos életükés finnyáskodás nélkül pakolja át a minden ben sem játszik komolyabb szerepet. Miért vagyonát befogadó, egyszerre szállítójár- lennék tehát ezért én jó ember? művé, raktárrá és egyben egyetlen bútorává Másrészt, valójában - a látszat ellenére – inavanzsált, - ki tudja már honnan és mikor kább ők segítenek nekem azzal, hogy nem elkötött - bevásárlókocsiba. Jól fizető ször- kell sorban állnom, a koszos, szeles vis�pöst, filléres borost és értéktelen göngyöle- szaváltónál s időt töltenem a procedúrával, a néhány tíz, esetleg egy-kétszáz forinttért, geket egyaránt. Már régebb óta ismerjük egymást. Egyik amelynek – az Úrnak hála – családunk költtagja ő a hulladéksziget mellett lakó közös- ségvetésében nincs meghatározó jelentőséségnek, amely az általunk képződött hulla- ge, nekik ellenben mégiscsak jól jön.(Nedék befogadására is ítéltetett, s furcsa mó- kem pedig jó érzés, hogy segíthettem.) De don, - másoktól eltérően – télen, nyáron már hogyan járhatna ezért köszönet, amikor még hajnalban ott sertepertél a néptelen parkoló csak nem is adomány, hiszen amit kapnak, szélén, amikor társai még dideregve alsza- az nem az enyémből származik, hanem csak nak valahol. Ez némileg érthető: „Tudja, én a felesleg egy kicsiny morzsáját adom oda. lovas ember vagyok” – mondta tömör, de A jó szó pedig a bonusz, az igazán nem ketartalmas beszélgetéseink egyikén. Vagyis rül semmibe….. megszokta, hogy korán kel fel a jószághoz. Ám ha utánagondolok a megjegyzés mégis Amint megtudtam tőle nem csak végzettsé- igaz. Bár erősen leegyszerűsít és általánoge, de kellő szaktudása is van e téren, s ami sít, de egyetemelegesen bölcs megállapítás. fontosabb, szeretem is a szakmáját, mind a Vannak még rendes emberek! Bizonyára vannak! Vannak, akiknek olyan lovas emmai napig rajong a lobvakért. „Nem értem - mondtam neki akkor. - Mi- berük van, akit szívből és érdemben tudnak ért nem megy vissza a szakmájába? A lovas támogatni. turizmus fellendülésével és a kedvtelésből S talán egyre többen lesznek, akik keresik, tartott állatok mellett komoly hiány van mert meg akarják találni a saját lovas emjó szakemberekből. Bizonyára számtalan berüket. Akik, ha rá fognak akadni „az én” helyre elhelyezkedhetne, ami sokkal jobb, lovas emberemre – és megtehetik - elviszik mint így az utcán élni, nem?” Látszott rajta, onnan. Hiszen - összes sorstársával együtt - megérdemelnék, hogy az Úr teremtményéhogy érti, amit mondok. „Nem olyan egyszerű ez főnök - válaszol- hez méltóbb, emberibb körülmények között ta. Tudja, így nem vesznek fel, - mutatott élhessék életüket. végig magán, topis külsején – rendbe hozni Gyarmati Gábor Forrás: Evangélikus Élet -----------------------------------------------------------------------------------------------------------Egyesületünkbe továbbra is várjuk az íjászat iránt érdeklődő „öregeket” és ifjakat, hölgyeket és férfiakat. Olimpiai reflexíj felszerelést biztosítunk. (Saját történelmi, longbow, vadász, csigás és olimpiai íjjal rendelkezők jelentkezését is várjuk.)

- 32/2015. (VIII. 26.) önkormányzati rendeletet a gyermekvédelem helyi rendszeréről szóló 41/2002. (XII. 17.) önkormányzati rendelet módosításáról. - 33/2015. (VIII. 26.) önkormányzati rendeletet a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 30/2015. (VI. 24.) önkormányzati rendelet módosításáról. - 34/2015. (VIII. 26.) önkormányzati rendeletet a kedvtelésből tartott állatok tartásának helyi szabályairól. - 35/2015. (VIII. 26.) önkormányzati rendeletet a közterületek használatának szabályozásáról és rendjéről A rendeletek megtekinthetők ügyfélfogadási időben a Polgármesteri Hivatal Szervezési Csoportjánál. Demeterné Dr. Venicz Anita jegyző

SÍC - hírek, eredmények!

Dominik a 2015-ös év gyermek bajnoka! Augusztus első hétvégéjén, szombaton rendezték az íjászok hosszú távú Budapest Bajnokságát, ahol Széplaki Zoltán versenyzőnk áll rajthoz és a 7.helyen végzett. Másnap, vasárnap került lebonyolításra a felnőttek 2015. évi Rövid távú Országos Bajnoksága, valamint a serdülő és gyermek íjászok Országos Bajnoksága. - Rövid távon 50 és 30 m-en csak azok a felnőttek indulhattak, akik 2014-es évben nem szereztek minősítést hosszú távon. Két versenyzőnk Katona Alex és Batári Balázs voltak érdekeltek ebben a mezőnyben. Katona A. az 5., Batári B. a 7.helyen végzett. - Serdülő versenyzők 30 m-en, míg a gyermek versenyzők 20 m-en mérték össze tudásukat. Ugyan úgy, mint a felnőtteknél 72 vesszős rangsorolóval kezdődött a nap első része. A nap második része ugyanezen távokon a kieséses versenyekkel folytatódott. Serdülő korcsoportban egyesületünk nem tudott versenyzőt nevezni, nem voltunk érdekeltek. - Gyermek korcsoportban a lányok között indult Csik Nikoletta a rangsorolóban 2.helyen zárt. A kieséses fordulóban nagyon ügyesen versenyezve jutott az aranydöntőbe, ahol végül is 2,helyezésével szerzett OB ezüstöt. Marosi Dominik a gyermek fiúk rangsoroló versenyét megnyerve erőnyerőként várhatta az arany mérkőzést - döntőt - ahol Sárréti Íjász Club Sárbogárd nagyon magabiztosan összeszedetten 104 Egyesületünk elérhető: [email protected] levelezési címen. 72 arányban szerezte meg az 1.helyet, azaz Egyesületünkről többet megtudhattok és tájékozódhattok a sic.hupont.hu oldalon lett 2015.év gyermek Országos Bajnoka. Sárbogárd, 2015. szeptember 10.

24

Sárréti Híd Kitekintő

Az ünnepek. Ahogy talán az előző bejegyzésből világossá vált, itt a kereszténységnek és az iszlámnak mintha nagyjából ugyanakkora súlya lenne (Szenegál egészét nézve az iszlám van túlsúlyban, Casamance régiója viszont keresztény többséget mutat fel – talán ez a helyzet biztosítja ezt az egyensúlyt). Így a keresztény és a muzulmán ünnepeket is, vallástól függetlenül, mindenki ünnepli – vagyis mindenkinek, aki dolgozik, viszonylag elég sok pihenőnapja van. Kivételek persze vannak, például az iszlám kereskedő nyitva tartja a boltját Karácsonykor, de általánosságban szólva itt minden alkalmat megragadnak az ünneplésre. Ha cinikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy azért, mert egyébként nincs sok tennivalójuk. Ha kedves, akkor azt, hogy azért, mert itt az emberek szeretnek vidáman és jókedvűen együtt időt tölteni. Először is az iszlám áldozati ünnep, amit itt Tabaszkinak neveznek. Hát, azt hiszem, ez volt az az ünnep, amit a legkülönlegesebbnek éltem meg. Pap, muzulmán szabószomszédunk elmesélése nyomán, a nap a következő (a keresztények által is ismert) történetet hivatott feleleveníteni. Allahnak volt egy igen hű szolgája, Ábrahám, akinek hitét viszont próba elé akarta állítani. Azt mondta neki, hogy ha igazán hisz Benne és követi utasításait, akkor megöli fiát. A férfi –hithű ember lévén– nem ellenkezett az isteni akarattal, hanem elmondta

Egy cecei lány Szenegálban 4.

Ünnepek és jeles alkalmak, plusz gondolatok

a kapcsolatokról a házasság kapcsán 1.

fiának az Úr parancsát. Fia, aki szintén híven hitt Allahban, azt mondta apjának, hogy ez esetben nincs mit tenni, ha ez az Ő akarata, elfogadja, hogy meg kell halnia. Viszont mivel úgy gondolta, hogy apja nem tudná megölni, ha látja őt, azt javasolta, hogy kössék be a szemét. Így is tettek. Amikor a bekötött szemű Ábrahám épp elvágni készült fia torkát, Allah megbizonyosodott szolgája hitéről, és a fiút egy bárányra / kecskére cserélte ki, az apa így végül az állatot ölte meg. Azóta a Tabaszki ünnepén minden hithű muzulmánnak fel kell áldoznia egy állatot (kecskét, birkát, pulykát, tyúkot,..) és az elkészített húst meg kell osztania a többiekkel. Ennyi az ünnep mögötti történet. És ahogy az ünnep számomra zajlott: A Tabaszki ez évben egy vasárnapra esett. Előtte csütörtök este tíz órakor Pap egyszer csak beállított nálunk azzal, hogy ha van kedvünk, elkísérhetjük őt kecskét vásárolni. Először azt hittük, hogy viccel, de aztán kiderült, hogy tényleg komolyan gondolta az invitálást. Úgyhogy beültünk a taxiba – és irány a kecskevásár! Ahogy elmondták, minden évben az ünnep előtt kamionok tömkelege kecskék ezreit hozza ide a környező országokból. Nehéz megbecsülni, mert a piac akkora területen feküdt el, Sárbogárd, 2015. szeptember 10.

hogy be sem lehetett egyszerre látni, ráadásul sötét is volt, de én úgy saccolok, hogy több mint tízezer kecske érkezett. Nem lehet leírni annak a hangulatát, ahogy a gyéren megvilágított területen egy zseblámpával a kezünkben botorkáltunk a kecskék között – és tényleg, mindenütt, de mindenütt kecske volt. Mivel Papnak határozott elképzelései voltak, így csak ment és ment, a kis lámpával folyamatosan pásztázva a kecskéket, meg-megállva egy-egy pásztornál némi alkudozásra és beszélgetésre. Végül éjféltájban, a piac legvégén bukkant rá a megfelelő állatra, és miután az üzlet megköttetett, zsupsz!, a kecske be a taxi csomagtartójába, és így utaztunk haza. Hazaérve a cipőt mindenkinek muszáj volt kinn hagynia az udvaron, ugyanis bűzlött a kecskekakitól. Másnap aztán, amikor a szennyest válogattam, már azt is éreztem, hogy a ruhák is teljesen átvették a kecskeszagot. De hát, ez ugyanúgy hozzá tartozik az élményhez! És azt kell, hogy mondjam, hogy a kecskevásár és a kecskevásárlás az egyik legkülönlegesebb, legvarázslatosabb élmény volt itt számomra. Egyébként, hogy a történet egész legyen…: Pont azon a hétvégén, amelyik vasárnapra a Tabaszki esett, mi szombaton vidékre utaztunk. Ziguinchor és Affiniam (ez a falu neve) között naponta egyszer fordul meg a pirog, egy motorral hajtott, nyitott bárka. Mivel azonban az ünnepre mindenki haza akart utazni, ezért aznap kétszer ment a pirog, és még a második alkalommal is, amikor mi feljutottunk rá, kb. dupla annyi utast szállított, mint amennyi megengedett lett volna. Az utasok mellett pedig egy csomó csomag, motor ééés, igen, kecske volt a fedélzeten! Így zötykölődtünk egy órán keresztül, összezsúfolódva, szemerkélő

Szőnyegüzletünk

Sárbogárd, Tompa Mihály utcában

továbbra is nyitva tart! Kibővült áruválasztékkal várjuk vásárlóinkat. Naponta 8-12 13-17 szombaton 8-12 06/25/463-587

Sárréti Híd

25

P

Kitekintő

ályázatot hirdet 2015. évre a Sárbogárdon működő egyesületek és nonprofit szervezetek részére gyógyászati és fejlesztés eszközök, segédeszközök vásárlására

esőben. (Ez is egy felejthetetlen élmény.) Ezen út előtt, a kikötőben ismerkedtünk össze egy fiúval, akiről – természetesen – kiderült, hogy szegről-végről még családtag is, és ő rögtön meghívott minket másnapra a Tabaszkira – ezen a napon ugyanis tényleg minden muzulmán ház nyitva áll mindenki előtt, és bárki csatlakozhat az ebédhez. Úgyhogy másnap nála, illetve az ő szülei házában (az apukája muzulmán, muzulmán és keresztény feleségekkel) fogyasztottuk el az ünnepi étket: sült kecskét kuszkusszal és hagymaszósszal. A srác pedig ebéd után még a kecske leöléséről reggel készített fotókat is megmutatta. És ez itt ez tényleg nagy esemény, úgyhogy a róla készített fotó is mutogatnivaló számba megy. Hétfőn aztán, amikor hazamentünk, az ünnepi lakomázást Papnál is megismételtünk, és Abdullahmanból (ezt a nevet adta Diane a kecskének), azután is többször jóízűen fogyasztottunk. Szóval ez volt a Tabaszki. A másik nagy muzulmán ünnep, a Tamharit, ami az iszlám számára az új év kezdetét jelenti, kb. egy hónappal a Tabaszki után következett. Ezt is ünnepi vacsorával (kuszkusz hússal és hagymaszósszal) ünnepelték meg, de ahogy én éreztem, sokkal kevésbé volt hangsúlyos, mint a Tabaszki. (Míg például a Tabaszkira a boltok különböző akciókat hirdettek, és a rádióban is sokat foglalkoztak az ünneppel, addig az iszlám évváltás valahogy csendben zajlott le.) De a munkaszüneti nap itt is megvolt, szóval juhhééé! szeretjük a Tamharitot is. A következő ünnep aztán már a keresztény Karácsony volt. Az talán a rövid karácsonyi mailemből is világossá vált, hogy amilyen hangulatos tud nálunk lenni a Karácsony, itt olyannyira jelentéktelen, sőt szomorú lehet. Persze, szomorú csak annak, akinek van összehasonlítási alapja, hogy milyen is az „igazi” Karácsony. Hogyan is írjam le? Itt nem néz ki az ember a meleg szobából a párás ablakon keresztül a fagyott téli tájra, és 35 fokban a hóember

A pályázat célja: az egyesületen és nonprofit szervezeteken keresztül gyógyászati segédeszközök vásárlásával támogatni a fogyatékosságban élőket. A pályázók köre: azok az egyesületek és nonprofit szervezetek, - kivétel közalapítványok - amelyek alapító okiratuk szerint fogyatékos embereket, csoportokat fognak össze. A pályázathoz mellékelni kell: - az adatlapot, - alapszabály, alapító okirat másolata, - bírósági bejegyzés másolata, - az adatlap II. pont szerinti mellékletét, - közzétételi kérelem, a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. Törvény 8. §. (1) bekezdés szerinti érintettségéről - nyilatkozat a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. Törvény szerinti összeférhetetlenség, illetve érintettség fennállásáról, vagy hiányáról. A nyilatkozat nem csatolása kizáró ok. A kapott támogatás más célra nem használható fel. A határidőn túl érkezett, illetve a kötelező mellékletet nem tartalmazó pályázatok elutasításra kerülnek, hiánypótlásra egyszeri lehetőség van. A korábban már hasonló támogatásban részesült, és határidőre el nem számolt szervezetek nem vehetnek részt a pályázaton. A pályázat benyújtásának határideje: 2015. szeptember 03. A pályázatokat a Polgármesteri Hivatalba kell benyújtani (7000 Sárbogárd, Hősök tere 2.) A pályázat elbírálásának határideje: 2015. szeptember 11. A pályázat elbírálásának eredményéről minden pályázót írásban értesítünk 2015. szeptember 30-ig. Egészségügyi

sem épül meg. Nincs az a szépséges ünnepi világítás, amiben az Andrássy úton haladva minden este órákon keresztül gyönyörködhetünk, és bizony a forralt bor sem gőzölög a bögrében és melegíti a kezet. Szóval hiányoznak, hiányoztak azok a mozzanatok, amik úgy meg tudják alapozni az ünnepi hangulatot. Persze nem ezek adják az ünnepet, ezek nélkül is ugyanolyan szép lehetne a Karácsony. De ami az ünnepet valóban ünneppé teszi, az hiányzott. Egyébként azt mondták, hogy a Karácsony itt is családi ünnep. Hááát… nálunk nem volt az. Ketten is elutaztak itthonról, és mi, akik itt maradtunk, Szenteste napján vagy első ünnepen (már nem is tudom, melyik – tényleg észrevétlenül telt el a Karácsony) egy házasságon vettünk részt. A Karácsony és Újév közötti időszak ugyanis, mint megtudtuk, itt a házasságok és keresztelők időszaka –szóval maximum ebből a tekintetből mondanám családinak az ünnepet. Azt persze nem tudom, hogy csak a „mi” családunknál zajlott ez így vagy más itteni család számára is ennyire semmitmondó a Karácsony, de nálunk tényleg csak a giccses díszítés plusz az éjféli mise emlékeztetett és Szociális Bizottság Elnöke arra, hogy ezen a napon lennie kellene valaminek. Ajándékozás sem volt, még Lizzynek, a kislánynak sem. Sárbogárd Város Önkormányzata sok Az óév utolsó napját és az újév beköszöntét szeretettel meghívja Önöket az itt is bulikkal ünneplik. De itt a bulik nem kezdődnek el hajnali 2 óra előtt (és ez nem Idősek világnapja alkalmából csak Szilveszterkor igaz), úgyhogy éjfélkor szervezett városi rendezvényre. még a rokonoknál voltunk, akiknél vacsira Időpontja: 2015. október 1. 15.00 óra voltunk hivatalosak. Evés-ivás (főleg ivás) Helyszíne: és tévézés volt itt a program, aztán egy Polgármesteri Hivatal Díszterme diszkóba mentünk át táncolni. (Nagyon sok Program: szenegáli fiú nagyon jól táncol, és persze a Ünnepi köszöntőt mond: tubab lányokkal nagyon szeretnek is táncolDr. Sükösd Tamás polgármester ni). A táncos mulatságnak aztán Diane veÜnnepi műsor tett véget, aki az ivás lehetséges következményeit prezentálta (sajnos nem a mosdó- Közreműködnek: a Sárbogárdi Mészöly ban) – szóval a Szilveszternek, azt hiszem, Géza Általános Iskola tanulói van egy-két univerzális forgatókönyve. MINDEN IDŐS, NYUGDÍJAS (folytatjuk) - galsa LAKOST SOK SZERETETTEL VÁRUNK!

Meghívó


26

Sárréti Híd

Családi ház alsószintje kiadó. Érd.: 06(30)9791365

Szőlőprés eladó! Ugyanitt górés, morzsolt kukorica is eladó. Tel.: 06(30)4466821 Eladó Sárbogárdon a főút mellett 2 szobás, összkomfortos, gázfűtéses+cserépkályhás családi ház. Érd.: 06(20)9298716, 06(30)2811809 Sárbogárd Tinódi utca 129.sz. alatt, 1730 nm dupla telken, parasztház, gazdasági épülettel eladó. 06(70)339-1576, 06(70)366-5077. Első emeleti erkélyes, egyedi gázfűtéses, felújított lakás eladó! I.á.: 3,9M. 06(70)3911-330 Margitka varrodája szeretettel várja régi és új megrendelőit!(Az OTP-vel szemben) 06(20)4621682 Használt bútorok eladók! 06(25)462572 Számítógép javítás, internet megosztás, rövid határidővel. 06(20)3984762 Digitalizálás! Régi videó felvételeit DVD lemezre mentjük, hogy maradandó legyen! 06(20)3984-762 Női társat keresek 36-tól 40 éves korig. 06(30)3347954 Motoros rokkantkocsit vennék. Egy kézzel kormányozható. Érd.: Paudics József, Bajcsy u. 61. Tel.: 06(30)2850863 Eladó használt ülő garnitúra. (Két fotel és két részben kihúzható kanapé rakodó betéttel) Irányár: 20 000 Ft. Érd.: 06(70)3308697 LEHEL FAGYASZTÓ SZEKRÉNY 6 FIÓKOS,LEHEL HÚTŐSZEKRÉNY 180L-es ELADÓ! 06(30)6195399

XX. évfolyam 9. szám 2015. szeptember 10. Alapította: Sárbogárd Város Képviselő-testülete. Kiadja: AZITOP Bt.Sárbogárd, Szent István út 56/a, megjelenik havonta. Felelős kiadó: Alpek Zoltán, tel: 06(30)9222-383, e-mail: [email protected], [email protected], www.azitop.hu. www.sarbogard.hu Főszerkesztő: Sárközi Ilona, tel/fax: (25)508-520, 06(30)9791-365. Lapigazgató: Alpek Zoltán 06(30)9222-383. Főmunkatársak: Gál Sándor, Zocskárné Bartal Zsuzsanna /zbazsu/, Alpekné Barna Nóra, ABB, Zocskár András, Alpek B. Levente, Sándor Endre, Bertók Ferenc, Taúz Józsefné, Sebestyén Bálint, Zuppon Andrea, Pincésiné Sándor Eleonóra, Csendes Réka. A vélemény rovatban közölt írásokkal a szerkesztőség tagjai nem feltétlenül értenek egyet. A szerkesztőség kéziratokat nem őriz meg, nem küld vissza, és fenntartja magának a cikkek rövidítésének jogát. Postacím: Sárréti Híd, 7000 Sárbogárd, Szent István út 56/a. Hirdetésfelvétel: Sárréti Híd Szerkesztősége Sárbogárd, Szent István út 56/a, személyesen, telefonon, vagy e-mailben. Tipográfia: Szivárvány 2004. Kft. Sárbogárd, Szent István út 56/a Nyomás: TEXT Nyomdaipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2400 Dunaújváros, Papírgyári út 49. Tel/fax: 06(25)500-960. Felelős vezető: Knyihár Lajos. ISSN 1417-0108 Sárbogárd, 2015. szeptember 10.

PILLANTÁS OPTIKA 7000 Sárbogárd, Ady Endre út 139. (Coop mellett) 06(25)460-480, 06(70)594-5012

MINI

SEGÉLYHÍVÓ IDŐSKORÚAK GYERMEKEK

ORVOSOK - ÁPOLÓK AUTÓK

Segélyhívás Helymeghatározás

tel : 06 22 312 944

Távfelügyelet www.segelyhivorodner.com

APA! Sárbogárd és környéke krónikája szeptember 10. Alapította: Sárbogárd Város Képviselő-testülete XX. évfolyam 9. szám. Nyugodj békében APA!

Recommend Documents