ANYAG DISZCIPLÍNA1
Ez a Diszciplína egy erőteljesen allegorikus és asszociatív szellemi rendszerrel dolgozik. A „test”, amely egy átalakulási folyamaton megy keresztül, az „alany” megjelenítése. Következésképp, nem elegendő a műveleteket pusztán a különböző anyagokon végrehajtani, hanem az is szükséges, hogy az alany „rezonáljon” velük egy átalakító cselekmény során. Ez annak a folyamatnak az irányítását jelenti, amelyben az alany különböző lépéseket teljesít, amelyeknél el kell érnie az ezekhez tartozó pontos érzeteket (indikátorokat). Ellentétben a hétköznapi élettel, ahol az ember nem hangolódik rá az általa használt tárgyakra, a Diszciplínában az alany egy bizonyos szellemi frekvencián „rezonál” az anyaggal. Az alany a folyamatban a lépéseket követve halad előre, és el kell jutnia az ezekhez a lépésekhez tartózó pontos indikátorokhoz, pontos érzetekhez. Amikor nem sikerül elérnie ezt a bizonyos indikátort, akkor elmélkednie kell, és meg kell ismételnie a lépéseket az adott pontig. Mindez nagyon régről származik. Az alkimisták indikátorokkal dolgoztak. Például, annak ábrázolására, hogy a salétromsav hogyan hat a kénre, egy egész allegóriát alkottak, amelyben a Zöld Sárkány megeszi a Napot. Az ősi alkimisták alkotásai tele vannak ilyen indikátorokkal. Indikátorokkal, vagy „érzetekkel”, ahogy mi nevezzük őket. Csak azáltal jutunk el ezekhez az érzetekhez, ha a savat a kénre öntjük, másképp nem. Nagyon sok előzménye van mindezeknek, és másképp nem lehet. Nincsenek tipikus munkamódszerek. Nagyon sokféle, egymástól különböző alkímiai gyakorlat létezik. Különböző kultúrákból származnak és különböző érdekekből születtek, amíg a 18. században hanyatlásnak nem indultak. A különböző korok alkimistái a folyamat gondolatát vették alapul. Már a babilóniai alkímiában is próbálták megérteni a mezőgazdasághoz kapcsolódó jelenségeket: az árvizeket, a termékenységet és a terméseket, amelyekben bizonyos állandóságot és ismétlődést láttak. Ezek mezőgazdasági dolgok, ciklikus dolgok, amelyek fontossága olyan megfogalmazásokban mutatkozik meg, mint hogy „elmúlt a nyár, de visszatér”. A nappalt, az éjszakát, a nyarat és a telet e változások ügynökeinek tekintették. Kozmikus eseményekkel hozták őket összefüggésbe, a Nap, a Hold, az istenek házai és a horoszkóp egyes pillanataival. Ez az alkímia ahhoz kapcsolódik, amit később már asztrológiaként ismerünk, allegóriák és jelzők egy rendszeréhez, amelynek előfutára a csillagászat volt. 1
Azt a területet, ahol az Anyag Diszciplínával való munka zajlik, Műhelynek nevezzük. Mivel a munka során savakkal és mérgező gőzökkel is dolgozunk, a műhelyben megfelelő kell, hogy legyen levegőcsere és a ventiláció. Figyelmet kell fordítani a tűzből, a különböző égők okozta égési sérülésekből, hegesztőpisztolyok, a forró savak és az üvegeszközök esetleges felrobbanásából adódó veszélyekre. Ezen kívül gondoskodni kell róla, hogy a bőr ne érintkezzen olyan mérgező anyagokkal, amilyen például a higany.
Minden ok okozati összefüggés nélkül, ugyanabban az időben, különböző földrajzi szélességeken hasonló következtetésekre jutottak. Egyiptomban például, megjelent egy másik alkímia, amely jobban kötődött az anyaghoz, és nem volt annyira absztrakt, mint a babilóniai. Az egyiptomiakat jobban érdekelték a tárgyak. Tűzzel, kővel és fémekkel dolgoztak. Ők fedezték fel az üveget. Sok népnél felfedezhetőek ennek a gondolkodásnak a jelei, amelynek a gyökerei mindig a mezőgazdasághoz kapcsolódnak. A növények háziasítása, a mezőgazdaság egy fontos mérföldkő az emberi történelemben, ami még ma is fejlődik. Az állatokat is háziasítottuk, így már nem a vadászat idejét éljük. Háziasítani kellett őket, és aztán szaporodtak. A háziasítás még más emberi lényekre is kiterjedt. Összehasonlítva a korábbi korszakokkal, amikor megtámadtak és tömegesen lemészároltak más emberi csoportokat, a rabszolgatartás – paradox módon – egy evolúciós lépést jelentett az emberi felépítményben. Természetes folyamatoknak adtak irányt késleltetett cselekedetek által, amelyek lehetővé tették a többlet felhalmozást és a lehetőségek kiterjesztését. A természet ilyen irányítása a víz irányításával kezdődött, hidraulikával és öntözéssel. Így alakult ki az elemek háziasítása. Ez a pillanat hatalmas következményekkel járt. Hogyan lehet úgy átalakítani a dolgokat, a növényeket vagy az ásványokat, hogy hasznosak legyenek a fejlődés szempontjából? Ezzel már megjelenik az alkimista gondolkodás, amely mindig evolucionista, mindig tovább akar lépni. Ez sokféle kultúrában felfedezhető, még ha eltérő módon is. Az is előfordult, hogy ezeket a felfedezéseket az egyik nép átadta a másiknak. Az alapgondolat a természet háziasítása, eljutni a legelemibb dolgokig annak érdekében, hogy azokat tovább fejlesztve végül olyan, értékesebb dolgokhoz jussunk, mint amilyen az arany. Az arany értéke ritkaságából fakad. Mivel az aranyat könnyű volt szállítani, felváltotta a sót, mint értékmérőt. Hogyan kezdhetnénk el termelni azt, ami nincs jelen mindenhol? Azt gondolták, az arany korábbi, durvább fémekből keletkezik, azok érése és fejlődése által. Az Alkímia a maga idején jelentőséget tulajdonított ennek, s bár kétségtelenül átalakulások mentek végbe, mindennek semmi köze nem volt a belső átalakulásokhoz. Nem az Alkímia, hanem a történelmi folyamat változtatta meg a természetről alkotott elképzelést… Így elérkezünk az alkímiai elgondoláshoz és a tűzhöz, mint átalakító elemhez. A vaskor, a fémmegmunkálás utolsó korszaka. Ennek ellenére, paradox módon a vas volt az első fém, amelyet megmunkáltak. A vas volt az, ami megjelent a mennyekből csillagászati meteoritok formájában (spanyolul sideral = csillagászati, ebből ered a spanyol „siderurgia” szó, ami vaskohászatot jelent). Egyaránt használták hétköznapi és rituális tárgyakhoz, és kőkorszaki eszközökkel munkálták meg. Mindez a fémhasználat korszaka előtt történt, köszönhetően ennek a kis égi segítségnek. Később megjelent a fémfeldolgozás gondolata. Ez a háziasítás egy újabb szintjét jelentette. A széles körben elterjedt háziasítás nélkül ezek az átalakítások fel sem merülhettek volna. A kínai alkímiában fémeket használtak, hogy átalakulást okozzanak az emberben. Az örök fiatalság piruláját. A kínai alkimisták az államot szolgálták, és a birodalmi szervezeten belül dolgoztak. Az örök fiatalságot és az élet meghosszabbítását kutatták. Itt nagyon haszonelvűvé válik az Alkímia. Valójában közeledett egyfajta
orvostudományhoz. Nem kerestek aranyat, az uralkodónak tetemes vagyona volt. A fiatalságra volt szükségük, így olyan készítményeket vettek magukhoz, amelyek az életet hivatottak megóvni, ami gyakran halálos következményekkel járt az uralkodó számára (és kétségtelenül az alkimisták számára is, akik ezek előállításán dolgoztak). Ebből születtek meg később az olyan mítoszok, amelyek igyekeztek átadni ezeket a tulajdonságokat, mint például a fiatalság forrása és a hallhatatlanság pirulája. Ezek a mítoszok az egyes elemek mindig távolabbi vidékeken való kutatása miatt gyakran az országok terjeszkedéséhez vezettek. Az orvosok még a közelmúltban is használtak a fémekre vonatkozó allegóriákat bizonyos betegségekkel kapcsolatban. A szifiliszről például ezt mondták: „néhány perc Vénusszal, sok év Merkúrral/higany” (ami ennek a betegségnek a higannyal történő kezelésére utal). Ám az alany átalakításának gondolata nem jelenik meg. Az anyagokkal dolgozó alany megváltozásának ötlete csak később alakul ki. A munka a príma matéria, a higanyból és kénből álló androgün lény előállításával kezdődik. E tűzzel és savakkal való munka során előfordulhat, hogy a Művész belélegzi a higany neurotoxikus gőzeit, melyekhez hallucinációk és különleges jelenségek kapcsolódnak. A higany gőze nem észlelhető és rendkívül mérgező, közvetlenül az idegrendszerbe jut. A háttérben folyamatosan jelen van a veszély. Nagyon sok intuíció van ebben. Nem arról van szó, hogy szándékosan lélegezték volna be ezeket a gőzöket, csak arról, hogy elszenvedték ennek a fajta munkának a hatásait. 2 Nem ugyanez a helyzet a kénnel, amelynek gőze fojtó, de nem mérgező. Lehetséges, hogy ezekben a veszélyes gyakorlatokban, ezekben a rejtett tudományokban született meg az elképzelés, miszerint bizonyos fémek vegyítése által módosulások mehetnek végbe az alanyban. A príma matéria nem egy anyag. A folyamat két anyag – a higany és a kén vegyítésével kezdődik. Az androgün témája már a neolitikumban is megjelenik. Ennek biológiai háttere van, a petesejt és a spermasejt érőteljes megsejtéséről van szó. Sokat dolgoztak a fémekkel és azok átalakításával. Így tehát nagyon érdekelte őket, hogy mi a príma matéria. Sokan hitték, hogy hulladékból származó, jelentéktelen anyagok. Talán a vizeletből származó anyagok. Ezt feldolgozva hozták létre a fehér foszfort, amely fényt termelt. A príma matéria keresése sok kísérletezést tett lehetővé, és e sikerek és hibák jellemezte út során eljutottak a savakhoz, a lúgokhoz és egyéb felfedezésekhez. Mindezek által olyan kifinomult eszközöket fejlesztettek ki, amelyek átkerülve a kémiába a mai napig is fennmaradtak. A gyengéd Mária-fürdő egy „Mária a zsidónő” nevű alkimistától ered (az anyag felmelegítése anélkül, hogy közvetlenül érintkezne a tűzzel). Sok felfedezés véletlenszerű és megsejtés útján történik. Így tehát, amikor megjelenik a kémia, már rendkívül jól fel van szerelkezve. Számos műszerrel és anyaggal gazdagították a panorámát, ami az adott pillanatban nagy 2
Más összefüggésben és más pillanatokban (sámánista és mantikus hagyományok, boszorkányság, mágia) úgy dolgoztak, hogy szándékosan keresték a toxikus anyagokat, amelyek bevitelkor különböző tapasztalatokat és tudatmódosulásokat okoztak. Balzsamokkal dolgoztak, olyan szubsztanciákkal, amelyek bekerülve a véráramba meghozták a hatásukat. Néhány ilyen, alexandriai eredetű, pogány mágikus gyakorlat komoly összeütközéseket okozott, amikor bekerült a keresztény kultúrába. Úgy tartották; hogy a világ nem az, aminek látszik, hanem az, ami a jelenségek mögött megbújik.
előrelépést jelentett. Az Alkímia történelme összetett, mivel számos kultúrában, korszakban és sokféle formában fejeződik ki. Így elérkezünk az Alkímiához, mint egyetemes tudományhoz, amelynek neve azon utazók arab nyelvéből származik, akik összegyűjtötték az információt és kapcsolatba léptek más kultúrákkal. Az Alkímia a Felvilágosodás idején már nagyon közel állt a tudományhoz. Eszközök teljes arzenálját használták, a 17. századi laboratórium nagyon kifinomult. Ebben a korszakban nagyon sok tapasztalat és irodalom állt rendelkezésre, egészen addig, amíg a kémia megjelenésével hanyatlásnak nem indul. De köszönhetően annak a szellemi útnak, amelyen haladt, egészen a végsőkig fejlődött és tökéletesedett. Ebben a korszakban az Alkímia nagyon sok mindent tett, és az alany átalakítását kutatta. Később pszichologizálódott, megőrizve az átalakítás gondolatát, ám elmaradtak az anyaggal való gyakorlatok. Az Anyag Diszciplína lépései A folyamat főbb szakaszait a különböző egyetemes mítoszok struktúráinak megfelelően lehet összegezni: születés és élet – halál és sötétség – újjászületés és emelkedés. A felhasznált anyag elszenvedi mindazokat a változásokat, amelyeket a Diszciplína lépései javasolnak, és ezzel egy időben az alany érzékeli az ezeknek megfelelő allegorikus kísérőjelenségeket. A kezdeti príma matéria, a cinóber (kén és higany vegyülete) a Diszciplína során folyamatos átalakuláson megy keresztül. Első harmad: születés és élet 1. Megtisztítás: Itt a két anyag megtisztításáról van szó.3 A higanyt szarvasbőrrel vagy egyéb finom állatbőrrel leszűrjük, amíg minden szennyeződéstől mentes nem lesz. A ként langyos vízzel többször megmossuk, amíg egyes szennyeződések leülepszenek, mások a felszínre úsznak, és a tiszta kén kinyerhetővé válik. Végül a megtisztított szubsztanciákat 1:3 arányban összekeverjük, és így egy fekete pala színű testet kapunk, fémesen csillogó darabkákkal.4 2º.- Növekedés. Sósav, két rész tiszta vízben. A tested az üveglombikba helyezzük és elfedjük az oldattal. A tiszta vízzel teli csapdában és a tartályban néhány buborék jelenik meg. A folyamat gyenge lánggal indul, és egyre fokozódik, amíg a buborék indikátorok meg nem jelennek. A buborékok megjelenésének ritmusa a lehető legegyenletesebb kell, hogy legyen, mindenestre fokozódnia kell és nem csökkennie. Megnöveljük a lángot, amíg a lombikban láthatóvá nem válnak a színsávok. A
3
A Príma Matériát nem készen találjuk, hanem létrehozzuk. Két alapanyagból származik, amelyek kölcsönhatásban vannak egymással. Ez egyfajta Alkímiában gyökerezik, amely kénen és higanyon alapul, amelyek két ellentétes princípium allegóriái, ahogy azt a középkori alkímiában magyarázták, amelyet az arabok hoztak magukkal. A természetben megtalálható Cinóber a kén és a higany jó keveréke. A két princípium több értelemben is antagonisztikus és egymás kiegészítése, és mi ezek keverékével fogunk dolgozni. Ez egy evolucionista elgondolás: rövid idő alatt végrehajtani azt, amit a természet rengeteg év alatt végez el. Ebben a lépésben megtisztítjuk a szubsztanciákat és az alanyt. 4 Mindig is vita tárgya volt, hogy mi a “príma matéria”, de megfelelőnek tűnik úgy tekinteni rá, mint egy „androgünra”, amelyben a két különböző elem, a kén és a higany egyetlen test két összetevője. Ezután a „mozsárban” keveréssel összedolgozzuk a két szubsztanciát, a test egyre feketébb lesz, „míg a holló szárnyára” nem kezd hasonlítani, apró fémes darabkák csillogásával. Az “Elpusztítás” pillanata folytatódni fog a következő lépésben, mikor a hőmérsékletet fokozatosan emeljük, egy nagyon érdekes eljárással, melyet a “tűzkerék” néven ismernek. A test “elpusztul”, de még mindig van “Növekedése” és más funkciói. A ”Halál” a következő harmadban történik meg.
hőmérsékletet ezen a ponton tartjuk, és a lépés akkor zárul le, amikor megjelennek a ragyogó, piros csoportosulások. 5 3º.- Szétválasztás. A piros csoportosulások megjelenése után fokozatosan csökkentjük a lángot, egészen addig, amíg a lombik kihűl. Mechanikusan eltávolítjuk a lerakódásokat, amelyek alatt megjelenik egy vörös anyag, amely elüt a kalcinált fekete szubsztanciától.6 A fekete szubsztanciát feloldódjuk a forró higított savban, amelyet forráspont alatti hőmérsékleten tartunk. Mindig egyazon irányban keverjük, amíg egy vörös testet nem kapunk, melyet párologtatással megszárítunk. Ezt többször tiszta vízzel megmossuk, amíg a savasság minden nyoma el nem tűnik.7 4º.- Ismétlés. A vörös test és a megtisztított higany tökéletes keveréke 3:1 arányban. Három adagra osztjuk szét. Az első adagot a lombikba helyezzük, a lángot fokozatosan növeljük, amíg el nem érjük a tükörhatást, amely a nyaknál tisztábban látható. Ismét a buborékokat figyeljük a láng kontrollálásához. Az indikátorokat gondosan kell figyelni, hiszen a tükörhatás az ón és az ólom olvadáspontja között alakul ki.8 Miután az összekeverésben eljutottunk a tükörhatásig és az első adag szublimálásáig (1R avagy Első Ismétlés), leválasztjuk az anyagot és finom porrá alakítva összekeverjük a második adaggal (2R). Ezután ismét eljutunk a tükörhatásig és megismételjük az előző eljárást, majd végül összekeverjük az anyagot a harmadik adaggal (3R). A ballonban fehér hamu mozgásai figyelhetők meg, amelyek e szakasz lezárásának indikátorként szolgálnak. Végül, a leválasztás, porlasztás és mosás következtében egy stabilabbbb, vörös testet kapunk, mint a 3. lépésben. E test nagyobb stabilitását a tűzpróba által ellenőrizhetjük: ha a test egy csipetnyi darabját egy üveglapra helyezzük, és többszörösen lángba tartjuk, anélkül hogy a színében változás állna be. A test stabilitását a három sav alkalmazásával is ellenőrizhetjük: sósav, kénsav és salétromsav. Ha az anyag valamely savval reakcióba lép, az a folyamatban korábban elkövetett hibákra utal. Ha nincs reakció, akkor tovább léphetünk. A létrejött stabil vörös testnek érett gránátalmamag színe9 van, amely intenzívebb, mint azé a nem-állandó vörös testé, amit 3. lépésben kaptunk. 10 Második harmad: halál és sötétség11
5
Ebben a lépésben először gyenge savval elpusztítjuk a szubsztanciát. Ez lehetne citromlé vagy ecet is, de a mi esetünkben higított sósav (muriatic acid). Később változó színek jelennek meg: ebben a lépésben jelenik meg a látványos “alkímiai zászló”, piros, fehér és fekete színeivel. Később ragyogó vörös csoportosulások jelennek meg, melyek kiterjednek, és elkezdik megenni a lombik egy területét. Ezek a piros csoportosulások az úgynevezett „rubinok”. A „csapda” néven ismert eszköz lehetővé teszi a gázok eltávozását, melyet követhetünk, ahogy a vízen keresztül megtörténik. Ha az eltávozás a környezet lehűlése következtében megáll, a gázok térfogata összehúzódik, és az alacsony hőmérséklet a víz visszaszívását eredményezi (ezt „regressziónak” hívják), ami a lombik felrobbanását idézi elő. 6 A kohászatban a lerakodások hulladéknak számítanak. Mi ebben a hulladékban találhatjuk meg a lényeget. Számunkra ez egy alkotóelem. A Vörös só, amelyet a bányák sötét mélyéről nyerünk ki egy instabil szubsztancia. 7 A lombikhoz tapadó kalcinálódott test maradványokat rendkívül óvatosan kell eltávolítani. Széttörve őket, a belsejükben piros bordázat látható, ezért nevezték őket „kopoltyúknak”. Azonnal tovább kell lépni az „instabil vörös só” eléréséig, amit azért hívnak így, mert nem állja ki a „tűzpróbát”, sem a sav próbát, és a „zöld sárkány” (sav) „felemésztheti”. 8 Ezt az ellenőrzést a “tanúk” segítségével hajtjuk végre, amelyek a lombik nyakára erősített bronz vagy réz gallérra vannak felfüggesztve. A tanúk egymással szemben vannak elhelyezve, hogy tisztán láthatóak legyenek. Az ón tanú 232 °C-on olvad meg, míg az ólom 327 °C-on. Ezek a „tanúk” a hőmérséklet mérésére szolgáltak, és a szükséges hőmérsékletet akkor érjük el, amikor az ón már elolvadt, de az ólom még nem. 9
E lépés végén kialakuló vörös testet “stabil vörös sónak”, vagy – a színe miatt – gránátalmának nevezik. A gránátalmák Perszephoné mítoszában is megjelennek. Hadész elrabolta és magával vitte Perszephonét a mélységek világába. Amikor Perszephoné el akarta hagyni ezt a világot, Hadész egy titokzatos gránátalmát adott neki, hogy azt egye meg, és így hamarosan visszatérjen az ő sötét birodalmába. 10 Ezt az eljárást “REBIS”-nek (a “dolog megismétlése”), vagy “3R”-nek (“háromszori ismétlés) nevezik. Ebben a lépésben az indikátor az üveg tükröződése, amely visszatükrözi az alany képét, ezért hívták a lépést „a tükör”-nek. 11 Ez a teljes kvaterna a sötétség és a test halálának folyamatát és indikátorait (a alany érzeteiben) írja le.
5º.- Erjedés. A stabil vörös testet finom ólommal (ólomporral) keverjük össze, amely végül el kell, hogy fedje a keveréket. Ezt kénsavban megfürdetjük és a hőmérsékletet testhőmérsékletig növeljük. Megkezdődik az erjedés, és megjelennek az indikátor buborékok. Ezután addig növeljük a lángot, amíg el nem jutunk egy erőteljes reakcióig. A láng csökkentése és lehűlés. Tiszta vizet adunk az anyaghoz, megkeverjük és hagyjuk leülepedni. A savas vizet kimerjük. Ezt addig ismételjük, amíg a savasság el nem tűnik. Tűzzel szárítjuk és kalcináljuk, amíg a test szürkésfehér porrá nem alakul. 6º.- Körforgás. Kénes-salétromos oldatot készítünk (1 adag kénsavat adunk két adag salétromsavhoz). Az anyag felhevítése és elgőzölése egy zárt körforgásban, ami azt jelenti, hogy a gőzöket visszanyerjük és ismét átvezetjük a szubsztancián. Az itt használt eszközt ősidők óta „hattyúnak” nevezik. Ezt az alany maga készíti el fehér kerámiából, amelyet aztán mázzal von be.12 A folyamat akkor ér véget, amikor a savak az egész testet megtámadják, és az sötétszürke krémmé nem zsugorodik.13 7º Mosás. Mosás, ahogy az 5. lépésben; gőzölés vízzel, és szárítás hővel. A folyamatot jó párszor megismételjük, amíg nagyon finom szürke por testet kapunk. 8º Összeillesztés. A testet antimonnal, rézzel és vassal keverjük össze. A fehéres szürke por mennyisége nagyobb kell, hogy legyen, mint a többi anyagé (összesen). Mennyiségi sorrendben kell őket elrendezni, a legnagyobbtól a legkisebbig. Tehát az arányok így alakulnak: test 7, antimon 3, réz 2, vas 1.14 A keveréket az olvasztótégelyben 1500°C-ba helyezzük (ezen a hőmérsékleten a tégely és a keverék „piros fehér”, lesz). A szubsztancia akkor teljesen stabil, ha a tűz nem támadja tovább. A tüzet egészen addig fenntartjuk, amíg az elemek egyenletesen el nem olvadnak. A hűtés és a salak leválasztása során megjelennek a különböző anyagok erezetei, mintha egy miniatűr hegy volna. A testet a kénes-salétromos savoldatba helyezzük: 1 adag kénsavat adunk 2 adag salétromsavhoz, és finoman hevítjük. A hőmérsékletet addig fokozzuk, amíg erőteljes reakció nem jelentkezik, és egymást követő zöld, kék, sárga, vörös és fehér színek meg nem jelennek, gőzök és sűrű folyadékok formájában. 15 A test nedves, zöldes krémmé válik, amely a halál jeleit hordozza magán. A hőmérsékletet fenntartjuk, amíg az égett test hamuszürke porrá nem alakul át, amelyben apró csillogó kristályok jelennek meg.16 12
A “hattyú” az első ismert desztilláló berendezés, amely 5500 évvel ez előttről, Tepe Gawra-ból, Mezopotámiából származik. A feltételezések szerint parfümök készítéséhez használták. 13 A “hattyúban” végbemenő folyamat azt idézi elő, hogy a test elveszíti a “szellemet”, köszönhetően a savak ismételt felforralásának, amíg teljesen „fel nem emésztik” a testet. Ebben a lépésben nem próbáljuk meg visszaszerezni a „szellemet”, ahogy tennénk azt egy normális desztillálási folyamatnál (egyes nyelvekben az alkoholos rövid italokra használt „spirit”, azaz „lélek” vagy „szellem” szó így kapcsolódik az alkohol desztillálásához), inkább az ellenkezője történik. Az a cél, hogy a test teljesen „élettelenné” váljon. Léteznek halál utáni jelenségek. A halál alatt a szétfolyó életerő lakozik. Nem olyan régen, a XIII. században, egy egyszerű grafikus „szerkezetet” használtak a folyamat szemléltetésére, a Kabbala életfáját. Itt Malkuth a halál alatt található. Ahhoz, hogy eljussunk az élettelen testhez további munkákra van szükség, amelyek befejezése a test a „hegyben” történő eltemetése. Számos kinyerés és égetés után megteremtettük a feltételeit hogy végre egy „halott” testet kapjunk (először a „szellem”, majd a lélek „tűnt el). A hamuról van szó, ami valaha élő lény volt. 14 Az arányok az összeillesztendő fémek k(ülönböző olvadási és szublimálási hőmérsékleteinek felelnek meg. Ezért kevesebb vasat használunk, mint rezet és antimont, mivel ez utóbbiak olvadáspontja alacsonyabb. 15 A színek ezen indikátorait olykor „páva farkának” nevezik. Ha a színek nem jelennek meg, akkor a folyamat sikertelen. A türelmetlenség olykor oda vezet, hogy egyes színek elvesznek, és így a folyamat egyértelműen befejezetlen marad. 16 Ez a „hegy” és a „hamu” lépése. Az oxiacetilén égő (amelynek köszönhetően elkerülhetjük a szükségtelen késlekedést) lángjának 1500°C-ra történő hevítése számos nehézséggel jár. Ezt a feladatot nagyon gyorsan kell elvégezni, elkerülve, hogy az alacsony olvadáspontú anyagok szublimáljanak, vagy elpárologjanak, elvesztve ezáltal annak a lehetőségét, hogy integráljuk őket a hegybe. Természetesen az atanort, vagy alkímiai kemencét egyéb berendezéssel helyettesítjük.
Harmadik harmad: feltámadás és felemelkedés17 9º.- Felélesztés. Mosás nehézvízzel. Ezt a víz desztillálásával érjük el, amíg 1/10.000 térfogatot nem kapunk, melyet gyűjtünk elérve a szükséges mennyiséget. Mosás, ahogy az 5. lépésben. Szárítás és a test illata.18 10º Megtisztítás. A testet tiszta ezüsttel befedjük, és salétromsavat adunk hozzá (a hőmérsékletet a víz forráspontja alatt kell tartani). A hőmérsékletet lassan fokozzuk, amíg a test zöldes-szürke színt kezd ölteni. 11º Átváltozás. Tiszta antimont adunk hozzá, és a hőmérsékletet addig növeljük, amíg a test össze nem olvad az antimonnal. Látványos villanások figyelhetők meg. A test minőségének megváltozása.19 12º Megsokszorozás. Az üveggömb aranyszínűvé válik. A gömböt nagyon finom üvegporrá zúzzuk, amely hő hatására képes a megfelelő testet 1/10.000 arányban megfesteni.20
17
Ez a teljes harmad a test feltámadásának folyamatát és indikátorait (és az alany ehhez kapcsolódó belső „érzeteit”) írja le. Ismét egy olyan eljárásról van szó, ahol elpárologtatjuk a „szellemet”, ami a víz jellemzője, vagy amivel a víz „fel van töltve”. Ez az „univerzális oldószer” (a víz) legnehezebb molekuláinak konzerválását jelenti. Ebben az esetben a test „maradványainak” feloldását és összeillesztését szolgálják, anélkül, hogy a vízben egyébként mindig jelen lévő egyéb tulajdonságokat hozzáadnánk. Ennek az eljárásnak az alkalmazása (solve et coagula”) különböző anyagoknál, igen elterjedt volt a nyugati alkimisták körében. A „könnyűvizet”, a hajnali harmatot, avagy a „májusi harmatot” az alkimisták azon kozmikus tulajdonságáért szerezték meg, amellyel napfelkelte előtt pár perccel „töltődik fel”. Ebben az esetben „könnyű vízről” van szó, ellentétben a „nehézvízzel”, amit ebben a fáradságos lépésben használunk. A lépés megfelelő teljesítésének egy másik mutatója, az „élet illata”, ami hasonló egy újszülött csecsemő illatához. Ez a lágy illat, mely a test nehézvízzel történő mosásakor érezhető, nagyon hasznos a mitikus cselekmény kialakításához. 19 Ezt az eljárást “az antimon győzelmének” nevezték, a sugárzó fény miatt, ami igen meglepő módon jelenik meg a lombik belsejében. Ez a lépés, illetve a kísérő jelenség nagyon változékony, és részben a „tűzkerék” kezelésétől függ. A hőmérséklet határ átlépése a lombik felrobbanását idézi elő. Ha nem érjük el a szükséges minimum hőmérsékletet, az megakadályozza a test „minőségváltozását”. A „minőségváltozást” „transzmutációnak”, vagy néha „transzszubsztantációnak” nevezték. Ezekkel az eljárásokkal és megnevezésekkel az alkimisták frontálisan összeütköztek a hivatalos középkori vallással, hiszen egyházi körökben úgy tartották, hogy a „transzszubsztantáció” a kenyér és a bor Krisztus „testévé és vérévé” való átalakulásának a „misztériuma”. Másrészről, mindez csak látszólag imitálja a keresztény gyakorlatot, hiszen valójában az eleusziszi misztériumok klasszikus környezete inspirálta őket. Már jóval e korszak előtt felfedezhetők az „anyag minőségváltozásának” jelei Kis-Ázsai tektonikus kultuszaiban, amelyekben Kybelé az egyik legjelentősebb istenség. Természetesen, a kínai alkímiában is vannak ennek előzményei. 20 Ez a “Főnixnek” nevezett lépés a mesebeli madár képéről kapta a névét, amely a tűzáltali feltámadásnak felel meg, ahogy azt az alkimisták jelmondata is mondja: „Igne Natura Renovatur Integra” (A tűz által minden természet megújul). A Bőségszaru szintén egy megfelelő allegória. A Bőségszaruból vég nélkül áramlanak ki a különböző javak, úgymint a halhatatlanság, az újjászületés, valamint a spirituális és anyagi gazdagság ajándékai. Amerika felfedezésének korszakában, számos kalandor fantáziáját inspirálták az olyan (alkímiai eredetű) „mítoszok”, mint az „Eldorádó” vagy a „fiatalság forrása”. Ebben a lépésben a lombik (az alkímiai tojás) aranyszínűvé alakul át. Elporlasztása után az anyag megsokszorozó tulajdonsággal bír, és a tűz hatására képes más testek színezésére. Van ezen kívül a kínai alkímiában az „arany pirula” esete (az arany pirula higanyból, kénből és egyéb anyagokból készül). Sok mértéktelenség ered innen. Egyes uralkodók és tisztviselők a „fiatalság piruláját” keresve fogyasztották ezeket a mérgező anyagokat. 18
