Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) 1860-ban Taganrogban született, őse jobbágyparasztok voltak. 1880-tól a moszkvai egyetem orvosi karán tanult. karcolatai, humoreszkjei jelentek meg különböző élclapokban az egyetem elvégzése után egy ideig orvosként dolgozott, majd fő tevékenysége az alkotás lett 1887-ben bemutatják első drámáját (Ivanov) egy moszkvai magánszínházban. 1899. a Krím-félszigeti Jaltában építtetett villát itt találkozott Tolsztojjal és Gorkijjal 1904-ben egy fürdővárosban, Badenweilerben halt meg, Moszkvában temették el. Fontosabb elbeszélései: A csinovnyik halála, A 6-os számú kórterem, A kutyás hölgy Fontosabb drámái: Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert.
1. Milyen nehézségekkel szembesültetek a dráma olvasásakor, milyen véleményetek alakult ki a műről az elsődleges olvasat nyomán? 2. A Sirály mely jellemzői nem felelnek meg a dráma műfajhagyományainak? Mért? 3. A tragikum vagy a komikum érvényesül a drámában? (indokoljatok!) 4. Hol és mennyi idő alatt játszódik a drámai cselekmény? 5. Kik a dráma szereplői? Mit tudunk meg róluk? (Melyikük mit tud meg saját magáról, kibe szerelmes, hogyan él, mire vágyik, mit tesz vágyai megvalósulásáért?) 6. Kik a dráma művészszereplői, melyiküknek milyen a művészetfelfogása, a művészethez való viszonya? 7. Kik beszélnek a drámában irodalomról, művészetről? Melyik szereplő milyen álláspontot képvisel? 8. Milyen megfontolások mentén állítható párba a drámavilágon belül Trigorin és Szorin, Arkagyina és Polina, Trepoljov és Mása, Nyina és Dorn? 9. Milyen megfeleltetések olvashatók ki a Sirály hamleti utalásaiból? Vajon mi lehet a szerepe, jelentése, a Shakespeare-drámával teremtett szövegköztiségnek? 10. Hogyan gondolkodott a romantika az életről és a művészetről? 11. Hogyan viszonyul Csehov drámája a romantikus művész-, illetve művészetfelfogáshoz? (Indokoljatok!) 12. Hányszor és milyen szituációkban fordul elő a műben a sirálymotívum? Melyik helyzetben milyen szimbolikus jelentések kapcsolhatók hozzá? Mit jelenthet a dráma címeként?
Csehov drámáinak jellemzői - a drámák közt számos összefüggés, motivikus azonosság található - A Sirály (1896) pl. A mezzaninos ház c. novellával szembeötlő - a szerző műveiben a naturalizmus, az impresszionizmus és a szimbolizmus jellemzői egyaránt fellelhetők
-
-
színpadi műveiből hiányzik az érdekes történet, a cselekményesség, a drámai hős drámaiatlan drámáinak szereplői életüket elrontott, önazonosságukat vesztett, kilátástalan helyzetben lévő figurák, akik bár tartalmasabb élet után vágyakoznak, képtelenek az önmegvalósításra, álmaik rendre semmivé foszlanak. a Sirály az első Csehov darab, mely szinte programszerűen nyilatkoztatja ki a szerző drámaszerkesztési elveit a szerelem és a művészetről való beszéd átszövi a darabot.
A szerelmi láncolat komikuma - Arkagyina Trigorint szereti, akit Nyina fiatalsága és naiv lelkesedése ejt rabul egy irodalmi téma és egy kaland erejéig - Nyina beleszeret Trigorinba, de a lányba Trepljov szerelmes, aki nem vesz tudomást az iránta vonzódó Másáról - Mását a tanító, Medvegyenkó szereti - Polina egész életében Dornba, a körorvosba szerelmes, de ő nem hajlandó elkötelezni magát senki mellett sem. - A szerelmi bonyodalom komikumát ellensúlyozza, hogy a szereplők szenvednek a boldogtalan szerelemtől, és állandóan beszélnek is erről Dialógustechnika -
„beszédkényszer” újszerű párbeszédtechnika a darabban mindenki a saját érzelmeivel van elfoglalva, arról beszél az egyik monológ átnő a másikba szerteágazó széttartást eredményez. a csehovi párbeszédek a monológhoz közelítenek párhuzamos monológok, melyekben nem várnak választ, vagy elbeszélnek egymás mellett ez a dialógustechnika jól érzékelteti az emberek közti kapcsolatok felbomlását, a megvalósult és vágyott élet széttartását, illetve a kommunikációképtelenséget.
Művészdráma -
-
a legtöbb értelmező a drámát művészdrámának tartja kiindulópontja az a romantikában gyökerező közfelfogás, hogy a művészek a különleges, nagy személyiség mintapéldányai, míg a tömegembereknek ki kell egyeznie azzal, hogy élete beteljesületlen, szürke és egyhangú. a művésznek tökéletesen sikerül megvalósítania önmagát. a művész kiválasztott, kizárólagos joga van az alkotó és boldog élethez A Sirályban „párosan” megjelenő művész- és hétköznapi figurák ezt a romantikus hagyományt ironizálják, megkérdőjelezik a drámában két rutinos kezdő (Trepljov és Nyina) ellenpontozza a rutinos, profi művészek alakját. (Arkagyina és Trigorin) A négy különböző művészfigurát a drámavilág egy-egy hétköznapi karakterrel is megfelelteti
Trigorin és Szorin -
-
-
a 2 szereplő közti párhuzam viszonylagossá teszi a művész és a hétköznapi ember közti különbséget mindegy, hogy valaki író vagy államtanácsos, ha vágyait beteljesületlennek, életét örömtelennek tapasztalja Trigorin nem szeret írni 2 okból: 1. bár tehetséges, de mégsem kiváló író, szenved saját középszerűségétől 2. csak a természet ábrázolására képes, az életet másolja (folyamatosan jegyzeteket készít) fél attól, hogy nem tud a magasabb művészi igényeknek megfelelni magánélete sem hiteles és boldog; együtt él Arkagyinával, de nem boldog, ugyanakkor akaratgyengesége miatt képtelen elszakadni tőle bár vonzódik Nyinához, alkalmatlan igazi mély érzésekre. nem lát a lányban mást, mint egy kis elbeszélés témáját Trigoron sem a művészetben, sem a magánéletben nem képes az önmegvalósításra olyan életről álmodozik, amelyben leküzdhetné az írás szenvedélyét, és csakis horgászna. Innen nézve élete valójában nem különbözik Szorinétól
Arkagyina és Polina Trigorinnal és Szorinnal szemben Arkagyina látszólag tökéletesen elégedett önmagával és életével, minduntalan sikereiről beszél - fokozott én-tudatát nehéz megkülönböztetni az önzéstől. - ellentmondásos viselkedésének oka: 1. fél az öregedéstől és a haláltól. A színészet és a siker alkalmas arra, hogy megerősítse fiatalságának és életteltségének érzésében hatékony eszköz félelmei elfojtására - félelme magánéleti viszonyait is áthatja: fiával igazságtalan ha ránéz, egy meghaladható művésznemzedék képviselőjét, és saját öregségét látja - ugyanerre a félelemre épül Trigorinnal való kapcsolata - Arkagyina is képtelen az önmegvalósításra művészként és magánemberként egyaránt - félelmei megakadályozzák, hogy értelmet adjon művészetének, és hogy a körülötte lévőket önálló személyiségként fogadja el - élete ugyanolyan üres és nyomorúságos, mint párfigurájáé, a hétköznapi Polináé, aki örökös gondoskodásával, féltékenységi rohamaival és birtoklási vágyával gyötri Dorn doktort Nem létezik a romantikus művészeteszmény a művészek ugyanolyan rosszul és unalmasan élnek, mint párfiguráik -
Trepljov és Mása - Trepljov a fiatal művésznemzedék képviselője - művei nem felelnek meg eszményeinek (az életet olyannak kell ábrázolni, ahogy álmainkban megjelenik) - DE képtelen az eszményeinek megfelelő újításra - bár a drámavilágban ténylegesen író lesz, művészként kudarcot vall
-
magánéletében is folyamatos kudarc: képtelen kilépni a dacos vagy hízelgő kisfiú szerepéből betegesen vonzódik anyjához mivel nem tud felnőni, gyermekként függ szerelme tárgyától, Nyinától is. önmegvalósítási kísérletének kudarca készteti az életből való elmenekülésre Párfigurája: a bánatát italba fojtó Mása, nehezen fogadja el az életét olyannak, amilyen
Nyina és Dorn -
-
-
bár mindannyiuk meggyőződése, hogy a művész nagy személyiség, komolyan csak Nyina képes megfogalmazni és vállalni ezt a hitet egy Trigorinformátumú író csak nagy és csodálatos lehet ezzel a művészfelfogással összeegyezhetetlenek az élet hétköznapi dolgai. furcsának tarja, hogy egy híres színésznő egy semmiség miatt sír, a sikeres író naphosszat horgászik vagy kártyázik, mint bárki más. kezdetben Nyina életét is a viszonzatlan szerelem és a saját tehetsége iránti kétely érzése határozza meg végül rátalál hivatására, és értelmet tud adni életének nem lesz belőle nagy művésznő, de önmegvalósítási kísérlete sikerrel jár párja, a polgári foglalkozású Dorn szintén elégedett életével, és büszkén gondol vissza pályájára
A romantikus művészfelfogás lemondása -
-
-
-
a művészfigurák és hétköznapi karakterek szembeállítása mérlegelésre késztetik az olvasót, hogy helytálló-e a romantikus művészfelfogás a mérlegelés ahhoz a megértéshez is eljuttatja a befogadót, hogy a nagy személyiségről vallott elképzelés puszta fikció, és csak egészen hétköznapi emberek léteznek. igazi különbség: az életét rosszul élő és a céltudatos, értelmes, önmegvalósításra képes ember között a Sirály lebontja a romantikus művészhagyományt. Élet és művészet vonatkozásában viszonylagossá teszi az olyan fogalmakat, mint önmegvalósítás, boldogság, nagy formátumú személyiség Csehov nem hagyta figyelmen kívül az egyén önazonosságválságához vezető társadalmi és családi okokat, ugyanakkor drámáiban az egyén felelős saját életének alakításáért „a tragédia halála” nem a nagy személyiség tragikuma, hanem hétköznapi emberek komédiája
A műfaji hagyományok lebontása -
-
1. felvonás: rejtett Hamlet-szituáció (Trepljov – Hamlet, Arkagyina – Gertrudisz, Trigorin – Claudius, Nyina – Ophelia) Hamlet: a szereplők egy királyi család és magas rangú képviselőik. A szereplők közti viszonyváltást konfliktus és az abból kibomló tettváltássorozat szabta meg, ami késlekedett, de látványos összecsapáshoz vezetett. Hamlet a drámavilágban a megbomlott harmónia visszaállítására tett kísérletet, s halála árán ugyan, de Fortinbrasszal új korszak vette kezdetét új harmónia ígérete Csehov drámájának szereplői: hétköznapi emberek, többnyire a szereplők közt sem állítható rangsor. A dráma viszonyrendszere nem értékeket ütköztető konfliktus köré épül. A szereplőknek nincsenek egymás ellen feszülő, az életüknél is fontosabb céljaik, így eszközeik, látványos drámai összecsapásaik sincsenek A drámai cselekmény folyamatossága megszakad (a 3. és 4. felvonás közt 2 év telik el a drámavilág a töredezettség érzetét kelti Az emberi kapcsolatok kuszasága mindenki másba szerelmes a hagyományos komédiai helyzet A figurák többségének világ- és önmegértése is rendkívül bizonytalan. Majd minden szereplő élete kettős; mást mutat a látszat és mást a valóság Sokkal kevésbé fontosak az egymáshoz való viszonyaik, mint önmegvalósítási kísérleteik, életkudarcaik vagy sikereik a hamleti utalás nem párhuzamosít, hanem szembeállít a shakespeare-i tragédia dramaturgiai hagyományát írja felül. A Sirály ellen-Hamletként is olvasható. „Drámaiatlan dráma” = a nagy tragédiák hitelvesztése
-
-
A hagyományos drámaszerkezet átalakulása a Sirály viszonyváltása egy olyan drámai középpont köré épül, amely a drámai világon belül mindenkire rákényszeríti a hozzá való viszonyulást. Ez az eszmei középpont az önmegvalósítás kérdése, melynek többértelmű szimbóluma a sirály. 141. o. a lehetőségek és a vágyak, a látszat és a valóság, a jó élet és a rossz élet kettősségében a kétszintes dráma elemeire is felfigyelhet a befogadó. Mindez együttesen nemcsak a hagyományos drámaszerkezet felbomlását jelzi, de a modernség egyik jellemzőjeként a drámaműfajok keveredését is mutatja.
