Andreával megbeszéltük az interjú készítése előtt és a helyszínen, hogy diktafonnal rögzítem a beszélgetést

Budai Erzsébet Interjútechnikák 2011

Andrea Interjúmat mindenképpen olyan Ügyféllel szerettem volna készíteni, aki viszonylag hosszabb ideje, évek óta veszi igénybe a hajléktalan-ellátást. Interjúalanyom nevét megváltoztattam. Andreával ’anno 2001-ben találkoztam először a munkám kapcsán, későbbiekben leginkább államigazgatási eljárással kapcsolatos ügyek kapcsán beszéltünk (3 évig dolgoztam a Dózsa Fapadon- vezetőként). Évek óta nem találkoztam az Ügyféllel, tartottam is attól, hogy nem lesz jó az interjúnk, mert Andreát alapvetően nem bőbeszédű, embernek ismertem meg. Az interjú harmadik alkalommal valósult meg. Az első alkalommal megkerestem Andreát és megbeszéltük az interjú célját, tárgyát, és idejét. A második alkalommal enyhén ittas állapotban volt, így az interjú kivitelezésére megbeszéltünk egy másik időpontot. A harmadik alkalmat már korai, 8 órás kezdéssel beszéltük meg. Az Interjú helyszínének a fapad irodáját beszéltük meg, az interjú alatt tartottunk két szünetet. Andreával megbeszéltük az interjú készítése előtt és a helyszínen, hogy diktafonnal rögzítem a beszélgetést.

A dokumentumban megjelennek bizonyos személyek és kifejezések. Julika, Aranka, Attila- Dózsa fapadon dolgozó kollegák Öcsi – Podmaniczky fapadon dolgozó kollega (vezető) Fapad =hajléktalan személyek éjjeli menedékhelye, Fizetős=hajléktalan személyek átmeneti szállása Podi = Podmaniczky utcai női, 30 férőhelyes éjjeli menedékhely, Dózsa = Dózsa György úti női, 95 férőhelyes éjjeli menedékhely. Egyébként Budapesten e két női menhely működik és ezeket, az intézményeket jellemzi,hogy nagyjából kis ki - be mozgással a két fapad között keringenek fapados ügyfelek. Az interjúalanyom is kering időközönként (államigazgatási eljárás keretében) a két éjjeli menhely között. (…) jelöltem azokat, tartalmakat, melyeket nem értettem az interjúrögzítéskor. 1

Diktafon bekapcsolás. Andrea, Tudna mondani pár mondatot magáról? Persze. ( …) 1963-ban születtem Szeghalmon. Egy putriba, cigány vagyok. Ott születtem. Édesanyám (…) borzasztó körülmények között nem tudott felnevelni, bekerültem az intézetbe, onnan kivettek a nevelőszülők és ott voltam 2 éves koromig. Onnan bekerültem az intézetbe és nevelkedtem, nevelkedtem, észrevettem saját magamon, hogy nem az vagyok, mint a többi lány. Hanem kezdtem vonzódni a lányokhoz. Jó. Akkor most ne haladjunk. Oké. Mit mondjak magamról? Felteszek pár kérdést, szeretném, ha beszélgetnénk ezekről. Tehát mondta, hogy Szeghalmon született. Igen.(…) nem kórházban születtem, hanem Otthon. Házban. Igen? Mire édesapám kihívta volna a mentőt, addig már anyám megszült. Szóval otthon szült meg, házban. Erről ennyit tudok, tulajdonképp nem is tudok mást. Vannak testvérei? Két testvérem van, egyiket ismerem látásból, másikat egyáltalán nem. Ez úgy van, hogy anyáról van egy testvérem, apáról is van egy testvérem. Az apám részéről ismerem. Az édesanyámét nem. Ő azt örökbe adta és nem ismertük egymást se. Ő se tud énrólam, én se tudok Őróla. Semmit nem tudok. Tudna mondani pár dolgot a szüleiről? Anyukájáról, apukájáról? Édesanyámat úgy ismertem meg, hogy az intézetben volt egy lány. És mi nem tudtuk, hogy unokatestvérek vagyunk. Első unokatestvérek vagyunk. Apáról. Nem tudtuk sose, legjobb barátnőm volt, mindig én védtem meg. Mikor meg akarták verni, vagy valami. És jöttek hozzá a szülei látogatóba. És felvitt engem is ez a lány,( …) bemutatni a szüleinek, hogy tehát ez a legjobb barátnőm. (… ) És nézett az édesanyja, nagyon néz. Hogy hívnak téged? Mondom, hogy M. Andrea. Ki az anyukád? Tudod, azt mondja, hogy hívják? Tudom. R. Ilona. Hát apádat? M. Imre. Tudod, ki vagyok én? Mondom, nem, mondom egy néni. Nem, a nagynénéd vagyok. Tessék? Az édesapád meg én, édestestvérek vagyunk. Mondom ( …) Így ismertem meg a szüleimet. Hazament, megmondta az édesapámnak (… )az intézetbe ahol az én lányom van, meg kéne nézni. Közben az édesanyám itt dolgozott fenn Pesten. Ők külön éltek. Nem váltak el, de külön éltek, és így vittek ki az intézetből látogatási, egy nyári szüneten. Egy idős néni, az volt a mama. Ön ekkor mennyi idős volt? Én? Olyan 12 – 13 körül voltam. Körülbelül, azt hiszem. Igen, igen így is van. Arról tud, hogy a szülei hogyan éltek? Milyen körülmények között?

2

Mikor (…) továbbtanultam, édesanyám felkeresett,majd felhozott engem ide Pestre, 32” vagy 33” lehettem, amikor megismertem, szólásból tudom, hogy,. hogy éltek. Nagyon rosszul. Állítólag. Ütötte-verte apám. Nagyon rossz életük volt. Ők dolgoztak? Apám nem. Édesanyám igen. Apám nem. Anyu igen. Ilyen vállalatnál dolgozott, ilyen takarítónő volt. És az apukája? Lopásból. Nagyszüleit ismerte? Az édesapámnak az édesanyját ismertem, anyukámét nem. Egyáltalán. Említette, hogy az édesapja anyukáját ismerte. A mamámat? Nem tudok jót mondani róla. Nagyon gonosz volt velem. Engem már ő vitt ki az intézetből, ő jött értem. 3 hónapig voltam ott és nem Andreának hívott, hanem M.-nek, mert intézeti. Ez volt a nevem. Mikor hozta ki az intézetből…? Anyukám? 16 éves voltam. Akkor én már továbbtanultam. Varrónőnek. Békéscsabán volt ez. Feljött értem. Nem. Bocsánat. Rosszul fejeztem ki magam. Én a nagynénémhez mindig hazajártam a kollégiumból hétvégén. És pont otthon volt anyám. Beszélgettünk, elbeszélgettünk, nem-e jobb lenne nála? És akkor így hozott ki az intézetből. Akkor is (… ) mert 18 éves koromig állami gondozás alatt álltam. De mivel még nem töltöttem be a 18.at, addig Ő nem tudott kihozni. Csak 18 évesen. És akkor feljött, … és így jöttem fel Pestre hozzá. Munkásszállón laktunk, onnan jártunk be dolgozni. Velem szemben az édesanyám nagyon jó volt, nagyon szerettem. És Ő mesélte el, hogy Ő nem akart beadni, csak az apám végett. Nem akarta azt, hogy úgy nőjek fel, hogy 14 évesen gyereket szüljek. … és ha nem tudom nevelni, akkor bekerüljenek a gyerekeim. De … (nagy csend) A gyerekkoráról milyen emlékei vannak? Mikor kint voltam a nevelőszülőknél, nagyon jó volt, szerettem ott lenni. Nagyon jó gyerekkorom volt szerintem, mindent megadtak. Nem tudok rosszat mondani rájuk. Két idős ember volt, ezért adtak vissza az intézetbe, mert nem tudtak már tovább nevelni, már korosodtak és már nem bírtak rám úgy figyelni, gondozni. Erre emlékszek és hát nagyon jó volt. Mindent megkaptam, soha nem bántottak, pedig állítólag nagyon rossz voltam. Állítólag. Minden hülyeségben benne voltam. (nevet) Ez mit jelent, hogy minden hülyeségben benne volt? Hát hogy olyan, hogy első osztályos voltam és kimentem a temetőbe. És irigyeltem a többiektől, hogy a táskájuk nekik nehezebb, mint az én táskám. És ilyen márványköveket szedtem össze, betettem a táskámba, hogy nekem is jó nehéz legyen a táskám. Szóval, ilyen csínytevések (…) akkor koponyákat vittem haza, lementem a kriptába. Szóval ilyeneket csináltam. És nem bántottak. Vagy akkor olyan volt, hogy felmásztam a diófára és tetszett, ahogy jöttek a járókelők és dobáltam őket fejre. Nem voltam azért olyan jó. De így nem tudok róluk rosszat mondani. Nagyon jó szüleim voltak. Nevelőszüleim voltak.

3

Emlékszik, hogy hány éves lehetett, amikor a nevelőszüleihez került? Nem. Arra nem emlékszek rá. (ezen elmereng) Mennyi időt töltött náluk? Második osztályos voltam már akkor. Igen. Második osztályos (…) mikor bekerültem az intézetbe. Tudom, hogy voltam óvodás ottan, nem tudom. Nagyon picikétől vettek ki, hát, már mikor nagyon. Nem tudom. Erre nem emlékszek, érdekes. Nem emlékszek. Emlékszik hol lakott, nevelkedett? Egy hatalmas családi házban. Ilyen rengeteg jószáguk volt, rengeteg. Még lovuk is volt, még arra is visszaemlékszek. Úgy mondtam, hogy Mama, meg Tata. A Tatámnak volt egy ilyen hatalmas kukoricás föld. Mindig lovas kocsival mentünk ki, (…) kukoricákat, szóval erre érdekes visszaemlékszem. De hogy mikortól kerültem oda, nem tudom. És a nevelőszülei dolgoztak? A mamám az nem, arra nem emlékszek, hogy dolgozott volna, az mindig otthon volt. Tatám dolgozott. De hogy hol, nem tudnám megmondani. Azt nem tudom megmondani. De tudom, hogy Ő dolgozott. Voltak ott még gyerekek, akikkel együtt nevelkedett? Volt egy férfi, de az már jóval idősebb volt, mint én, felnőtt ember volt. Ha jól emlékszek vissza rá, azt hiszem, hogy Ő is állami gondozott volt. Őt is úgy vették oda. Mert azt hiszem, hogy valami oknál fogva nem lehetett nekik gyerekük. Ezek a szülőknek. Így ketten voltunk, de Ő felnőtt volt már. Ő is dolgozott. Így van, így van. És ketten voltunk. És ez Szeghalmon volt? Nem. Ez Mezőkovácsházán. Mezőkovácsháza az Békés megye, ugye!? Igen, igen. Jó. Erzsike, kicsit hangosabban, mert (…) … ja igen, alapvetően halkan beszélek, elnézést. Mire emlékszik ebből az időszakból? Hát, arra, hogy nagyon sírtam mikor visszavittek. Vitt egy néni, ne kérdezze, mert nem tudom a nevét. Nem emlékszek vissza rá. És mondta a néni, hogy nagyon jó helyen leszek, nem fog senki bántani, nagy társaságba leszek, sok játszópajtásom lesz. Na. Ilyeneket mondott. Erre visszaemlékszek. Eleinte nagyon rossz volt. Ühüm. Nagyon rossz volt. Sok gyerek. Aztán úgy jött persze az alkalmazkodás, körbefogtak, jó volt azt hiszem, az is. Nem bántottak a nevelőnők, a tanár se, a tanárok. Az iskola is ott volt az intézetben. (elgondolkodik) Azt hiszem, hogy szép volt, jó volt. A nevelőkkel milyen volt a viszonya? A nevelőkkel annyira nem is. Inkább én a tanárokkal voltam nagyon jó viszonyba. Kicsitől kezdve. Nem tudom miért. Volt egy tanárnő, Szabó Zsuzsának hívták. És talán Ő vitt magához közel. Ő volt a példaképem szinte. (nagy csönd)

4

Andrea, kérdeznék ezzel kapcsolatban, egy dolgot, mert ezt most nem értem. Az intézetben volt az iskola? Igen. Igen, igen. Hát, képzelje el, ez egy kastély. Egy hatalmas nagy kastélyt képzeljen el, levázolom magának, itt jöttünk be, ez volt a főporta. Itt volt a fiú internátus, a fiúk külön voltak. Jöttél lefele, ez volt a lány internátus, ahol aludtunk. Lefele mentünk, ott volt az iskola. Különben egy nagyon nagy épület. (közben feláll és erőteljes, hirtelen mozdulatokkal elmutogatja) És ez hol volt? Ez Tarhoson. Tarhos. Ez is Békés megyében van? Igen. Igen, igen. Békés után van (…) És ez milyen település? Egy kis falu. Egy kis falu. Talán, hogyha van ott lakó, 100 ember, akkor sokat mondok. Kis település. Nem is falu… hatalmas nagy kastély. Ott szerettem, imádtam, és még mindig visszasírom azt az időt. Meddig nevelkedett Tarhoson? 16 éves koromig. Ühüm. 16 éves koromig, ott kijártuk a 8 iskolát, ki mit szeretett választani, akkor továbbtanultunk, elkerültünk akkor Békéscsabára, ez egy kollégium. Innen jártunk iskolába, meg mentünk a gyárba dolgozni. Békéscsabán milyen iskolába járt? Ez egy kisegítő iskola volt, de még külön kellett tanulni két évet, mert 8 iskola, kisegítő iskola, az 6 eleminek számít csak. Na most ahhoz, mint neked kellett két évet tanulnod, ez már rendes általános iskola, a 7 és a 8-at és akkor így volt meg a 8 iskola, az általános. Ez kisegítő iskola volt. Aztán Békéscsabán varrodába jártam. Ahogy tanultam is a szakmát, ugyanúgy jártam iskolába. Egyik héten a varrodába voltunk, másik héten meg mentünk az iskolába. Említette, hogy a kisegítő iskolát és a varrónőképzőt is Békéscsabán végezte el, erről vannak emlékei? Persze. Hát hogyne. Én voltam a legjobb varrónő. Nem vicc, ez halál komoly. Hát az igazgató nagyon csúnyán letolta anyámat mikor jött, hát le kellett számolni. Azt mondta neki az igazgató, tudja maga, most mit csinál!? Azt mondja, elviszem föl Pestre dolgozni. A legjobb szakmunkásomat viszi el. (nevet) Azt mondja, ő itt dolgozik 20 éve, ebben a gyárban, azt a mennyiséget nem tudja megtermelni, amit én 1 nap alatt. És hova viszi föl? Takarítani, igen, nagyon szép munka (…) anyuka. Utána feljöttem Pestre dolgozni. Édesanyjához? Igen. És azután mi történt? 5

Itt kérlek szépen, felhozott, elintézte nekem a munkásszállót, mert ahol dolgoztunk, annak volt munkásszállója. És akkor jártunk be dolgozni, takarítani. Ez egy ilyen férfi munkásszálló volt, ahol dolgoztunk. … jó volt. Már csak az is, hogy jobban megismertem az édesanyámat. Én ezért jöttem fel hozzá. És ott takarítottak? Nem. Ez egy női munkásszálló volt. Csak nők, onnan jártunk be dolgozni, egy másik munkahelyre, férfi munkásszállóra takarítani. És ez mikor volt kb.? ’79-ben jöttem ki az intézetből, egy pillanat. ’79, ’80. ’82. Ühüm. ’82-be. Jó. Tarthatunk egy szünetet? igen. (Andrea a cigarettaszünetben elmesélte, hogy az intézet, régebben egy grófság volt, úgy tudja, azóta megszűnt a településen az intézmény és a fenntartó színházként működteti az épületet...) Nos, s munkásszállásnál tartottunk, hogy az anyukájával … Igen, igen, ott laktam anyukámmal, onnan jártunk be dolgozni. Jó volt ott, szóval. Mennyi ideig dolgoztak ott? Nem sokáig dolgoztam ott.( …) hotelnak, ez itt van a Könyvesen. Könyves Kálmán. Hát most már, mi is a neve!? Platánus. Na. Majd csak kiejtem. Ez átalakult hotelnak, és ugye itt nyelveket kell tanulni, minimum 2 nyelvet kell tudni, német, francia. Egyiket sem tudom, így elbocsátottak. Nem engem, nagyon sokat. Amivel előtte munkásszálló volt, nem kellett külföldi emberrel beszélni. Sokáig, nem tudom hány évig, sokáig. Biztos, hogy olyan 6-7-et ledolgoztam. 6-7 évet? 6-7 évet, tuti. Ez biztos. Ezt követően kezdett megromlani az élet. Anyu nagyon beteg lett. Már akkor beteges volt, mikor engem felhozott ide dolgozni, de mikor nagyon lebetegedett, őtet el is bocsátották, azt mondták, hogy Ő már nem dolgozhat. Olyan a betegsége. Akkor Ő hazament, én már akkor nem lehettem a munkásszállón, kikerültem az utcára. Én nem mentem haza. Vele. Ott romlott meg az élet. Ezt hogy érti? Hát. Úgy értve, hogy mikor Ő hazakerült én több mint 2 év, 3 évig nem is mentem haza, nem is látogattam. Tudtam, hogy jó helyen van, a nagynénénél, az édestestvérénél lakott. Én akkor elmentem a faiparba dolgozni, ez Lőrincen volt. Hát, hogy fejezzem ki magamat, hát koporsógyár. Értem. Oda mentem dolgozni és az utcáról. 3 műszakot. Ez ment 2 évig. 2 évig, úgy képzelje el. Akkor ott volt egy munkatársam, a faiparba, Ő albérletben lakott. Na, Ő mondta, hogy tud 6

segíteni, kapom rendesen a fizetést, menjek albérletbe. Egy udvarban több ház volt, és az ki voltak adva. Na, úgy mentem akkor el albérletbe, akkor sem volt rózsás az életem, egyedül voltam, édesanyám otthon, nem is látogattam, nem is mentem haza. Hát, nem érdekelt semmi, dolgoztam, dolgoztam, nem érdekelt. Akkor, akkor tudom, hogy nagyon kicsúszott a szőnyeg a talpam alatt. Miért? Miért? Elkezdtem inni. Erősen. Nagyon erősen. Már annyira ittam, hogy bekerültem a kórházba. A munkahelyről vittek el. Egyszerűen nem tudtam dolgozni, ha nem iszok. És a főnököm azt mondta, hogy itt állj, most hívom a mentőt, és azonnali hatállyal elvitetem magát. Most. Hát, bent voltam jó fél évig. Ilyen elvonó. Ühüm. Most nem jut eszembe a neve, pedig itt van kint valamerre. Ott voltam fél évig, akkor talán tisztán kijöttem, visszamentem a faiparhoz, felvett a főnök szóval. De akkor már albérletem nem volt, egy hónap után kaptam csak fizetést, megint az utca. Akkor ott leszámoltam, mondom, ez olyan jó két év volt. Leszámoltam igen, ott. Akkor mentem haza, igen. Akkor otthon elálltam dolgozni, ilyen hú. … akartam mondani, milyen gyár!? Autóüzem, mit tudom én, nem jut eszembe a neve. Na, oda elálltam dolgozni, ott meg az nem tetszett nekem, hogy egy lakásban nagyon sokan voltunk. Sok gyerek. Akkor visszajöttem Pestre, és akkor elmentem dolgozni a Közhasznúhoz, utcát seperni. Ez mikor volt körülbelül? Itt is már ledolgoztam jó pár évet. ’95-’96. valahogy így, valahogy így. Valahogy így. A faiparban mennyit töltött? Hány évet? A faiparban? 2 évet. Ott 2 évet dolgoztam. Az előbb mondta, hogy amikor leszámolt hazament… (…) hogy haza mentem? Hát, nem tudom, szerintem hiányoltam az anyámat. Nem tudom, valahogy így. Talán ez vonzott haza utána. Ott nem sokáig voltam, egy hónapot dolgoztam le ottan és megkaptam a fizetést és el is jöttem. Még édesanyámnak adtam oda egy pár ezer forintot, neki is legyen, míg meg nem kapja a kis nyugdíját és eljöttem. És azóta nem láttam. Ez hol volt? Ez Szeghalmon. Kik laktak ott? Hát, az édesanyám, az édestestvére, a férje, a három gyerek és én. És egy szoba-konyha. Ez egy szoba-konyha. Az apukájával akkor együttlaktak? Nem. Külön. Ő Gyomán volt. Értem. Aztán feljöttem Pestre és igen, akkor elálltam dolgozni és akkor úgy kerültem bele elsőnek a Podira. És akkor így lettem (…) hajléktalan. Azóta így élek. Most igaz, hogy otthon voltam. Megint visszajöttem. Már nincsen senkim, minek!? Meghalt az édesanyám, az apám, a 7

nagynéném, akit nagyon szerettem még. Most már csak a gyerekei vannak ottan, azok meg hát. Nem szívesen látnak. Na, szóval, ezt észreveszi az ember. Minden csoda 3 napig tart, és akkor így el is jöttem. Köszönöm szépen, aranyosak voltatok, jó volt, szép volt minden, és … becsuktam az ajtót, eljöttem vissza Pestre. Ühüm. Említette, hogy akkor csúszott meg, amikor elkezdett inni. Igen. Miért kezdett el inni? Nem tudom. Ezt nem tudom megmondani, nem tudom. Talán azt lehet mondani, hogy úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világban, senkim nincs, talán ez. Nem tudom. Én, azt hiszem, hogy igen. Mikor hazament anyu, akkor minden olyan üres volt. Szóval, és akkor letelt a munkaidő, nem haza mentem, haza!, az albérletbe, hanem a kocsma. Haza támolyogtam valahogy, nem tudom, szó szerint csak azon keltem fel reggel, hogy ruhástól alszok, cipőm rajtam, megyek dolgozni. Dolgozni!? Hát ott a kocsma. Hát jó. Akkor bevittem a táskába az izét, az italokat, szóval akkor kezdtem el inni. De nagyon, de nagyon, de nagyon. Mennyi volt a napi mennyiség? Hú, ne kérdezze! Ne kérdezze! Hát, volt, hogy naponta megittam 8 liter bort ekkor. És nem ezt a löttyöt, amit most iszok, mert most is iszok. Hát láthatod rajtam, de márkás italokat. Ilyen bor, amolyan bor. Pálinka. Hát, most nem úgy azért, már nem is élnék. De akkor nagyon, nagyon, nagyon. 8 liter bor biztos, hogy elfogyott fél liter pálinka mellé, így. De ez minden nap. Sokszor már nem tudtam úgy felkelni, csak úgy ha fogtam az üveget. És úgy mentem dolgozni. És azóta is ezt a mennyiséget issza? Nem. Már nem tudom. Nem tudom. Nem azt mondom, hogy nem iszom meg most már, megiszom, ajjaj, hujjuj, hohó. De nem. Talán naponta megiszom azt a 3-4 liter bort, hogyha van. Ha nincs, akkor hallgatok, ennyi. Szóval most már nem vagyok oda érte, hogy höhö. Ühüm. (…) meg embert tudnék ölni érte, csak egy pohár bor legyen. Nem, most már úgy vagyok vele, ha van, van, ha nincs, nincs, hallgatok. Meg hát miből, hát nincs pénzem. Munkanélkülin vagyok. Járok pecsételtetni, szóval. Mi ez a 7200.- forint? Hát. Hogyha azt eliszom, akkor mit eszek? Mit veszek magamnak? És akkor. (csönd, láthatóan érzékenyen érinti, ezért témaváltás és szünet mellett döntök) Tarthatunk egy szünetet? Igen. (Andrea a cigarettaszünetben némi tornagyakorlatot végzett, majd ennek kapcsán beszélgettünk az egészségi állapotáról is. Kiderült, hogy porckorong- leválása van az egyik térdében, amit műteni kellene, és eddig halogatta az orvosokkal való találkozást. Az egészségügyi kockázatokat és annak rizikófaktorait – pl. kórházi műtétek várólistája stb. viszonylag hosszan megvitattuk. Az interjú során ezért már nem is érintettem még érintőlegesen sem az egészségi állapotával kapcsolatos kérdéseket.) És a partnerkapcsolatai?

8

Nincs már nagyon régen most. Úgy vagyok vele, nem is kell. Én a Gabikával voltam sok, négy évig. Most utoljára. Csúnyán váltunk el. Mai napig azt mondom, hogy szeretem. Mai napig is. Most úgy vagyok vele, hogy nem kell. Jó vagyok így. Nem, nem. Nem azt mondom, hogy nem nézek meg egy szép nőt, mert hazudnék. De, hogy arra menjek most rá, hogy na (…), nem kell. De a legelső kapcsolatom az Tarhoson volt. A tanárnővel. Igen. Tarhoson? Igen, igen, igen, Tarhoson. Ő volt a Szabó Zsuzsa. Akit említettem. Nem Ő volt nekem közvetlen osztályfőnököm. Csak minden órában, órát, más tanított. Más tanár. Tanárnő. Ebédeltünk és odajött hozzám a nevelőnő, hogy ezt az asszonyt, ezt a hölgyet, kísérjem be az Ő házukba. Ahol ők laknak, a -tanárok. Ő akkor jött oda tanítani. És bemutatkoztunk egymásnak, Szabó Zsuzsa – M Andrea. Én vittem neki a kis bőröndjét. Azt mondja, holnap Ő fog tanítani. Jó. Úgy is volt. És végeredményben, nem akkor volt ez, rá egy jó, február 1516-a fele volt a farsangunk. És hát minden osztálynak valamit elő kellett adni, mi ugye akkor már 8-osak voltunk és keringőztünk. De rendes ruhában, szóval kölcsönözték ki a ruhákat. Kevés volt a fiú. Engem beöltöztettek szmoking ruhába. Szmokingba? Még az egyik tanár, még bajuszt is festett, képzelje. Cilinder, minden. Keringőztünk. Hát, meg is nyertük az első helyezést. Mindenki átöltözött, minden. Tartott a bulizás, akkor volt a disco. És Őhozzá mentem táncolni, felkértem táncolni. Na. Úgy jöttünk össze (…) kimenjen rágyújtson. Nem megy sehová. Azt mondja: Andrea, hagyjál már békén már. Folyik rólam a víz. Nem érted? Hát egy cigit szívjak el. Nem. Sehova. Táncolunk. Jó. Mi lent maradtunk, mindenki felment az internátusba, nekünk össze kellett takarítani, mert mi voltunk a nagyok. Felmentünk utána mi is, küldtem egy levelet neki. Hát, megírtam, hogy tetszik, satöbbi, satöbbi, satöbbi. És az egyik csajnak, akit Ő tanított, akinek Ő volt az osztályfőnöke, a diákja, mondtam neki, hogy add át ennek a néninek a levelet. El ne próbáld olvasni! Már nem tudom, átadta a levelet. Nem szólt hozzám két napig, semmit. Nagyon megsértettem. Majd egy este vacsoraidő volt, jön le, és azt mondja, szeretne velem beszélni. Mondom, már baj lesz. Akkor felmentünk az internátusba, csak beszélgetni. Beszélgettünk. A levélről egy szót nem szólt. Mondja nekem, hogy nincs-e kedvem takarítani a lakást. Dehogynem, miért ne. Az hétvége lenne, szól az igazgatónak, kivisz hozzá. Úgy is volt. Ez volt hétfői napon, vagy keddi napon, valahogy így, alig vártam már a hétvégét. És akkor eljött értem és akkor elmentünk Őhozzá. És akkor jöttünk össze. Ott. Azt mondta, hogy lefürdik, kimegy lezuhanyozni. Én meg ültem. Nem is tudom, hogy mit mondott, hogy olvasgassak? Valami ilyesfélét mondott. Mondom, dehogy olvasgattam. Néztem ott magam körül a bútorokat, meg a könyveket. Nem álltam föl, csak így néztem. És akkor bejött, tűzpiros köntös volt rajta, soha nem felejtem el, alatta semmi. És egyszerűen levetette az izét, a köntösét. És így hívott az ágyhoz, így jöttünk össze. Mennyi idős volt a Zsuzsa? Hú. Ezt nem tudnám megmondani. Én voltam 16. Azt hiszem, 25, több. 26? Az én szememből ítélve. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom megmondani. Ő volt a legelső kapcsolatom. És ez mennyi ideig tartott? Az a baj, hogy csak addig, míg bent voltunk. Ez volt februárban, mikor összejöttünk, én abban az évben már el is mentem, ez volt ’79-ben. Az intézetből át Csabára, tanulni. 9

Február, március, április, május, június, július, augusztus. Szeptemberben vittek át bennünket. Ez 7 hónapig tartott. Mentem én vissza, látogatni. De már utána akkor már nem. Nem tudom, miért. Nem bántottuk meg egymást, semmi. Azóta tud róla valamit? Semmit. Nagyon sokáig levelezgettünk utána, évekig, még itten fent Pesten is. Még akkor munkásszállón voltunk az édesanyámmal, mikor írtam neki levelet, Ő vissza is válaszolt, hogy menjek le, látogassam meg. Nem mentem le. Nem tudom. Fogalmam nincs, nem tudom. Én utána nem is voltam lent Tardoson. Nem is mentem le. Nem tudom. Tehát ez volt az első kapcsolata. Ez volt a legelső. A legelső kapcsolatom. Utána itten fent Pesten volt. A S. Erzsébet. Nem tudom, hogy ismeri? Biztos ismeri. Az is volt itt a szállón. Ővele jöttem össze. 1 – 2 hónap volt az egész. Ő is nagyon fiús lány, meg én is. És ez így nem smakkel. Nem jó. Vele voltam egy pár hónapig, nem sokáig. Utána jött a Jutka. Avval 4 évet éltem együtt. Jól éreztem vele magamat. Egy darabig. Sokat veszekedtünk, volt már verekedés is köztünk, nem ment. Utána Ő visszaállt egy férfihez, mai napig is együtt vannak avval a férfivel. Eleinte nagyon szép volt vele. De nagyon csúnyán végződött. Szó szerint értve, átkúrta a fejemet. Akkor még a 8-ba dolgoztam, eljött hozzám a munka elé, megvárt. Azt mondta, béküljünk ki. Mondtam, Jutka. Egy feltétellel, ha leteszed az italt. Én nem iszok, Te se. Nem. Vagy idd meg azt a fél liter bort, de többet nem. Ha neked ez így jó, jó, ha nem, nem. Te arra, én arra. Mondom, akkor mikor találkozunk. Azt mondja, ma nem érek rá, majd kint alszik. Mai napig is kint csövezik. Nem jön be a szállóra. Kint van, ilyen sátorban valahol. Azt mondta, hogy másnap menjek ki a 11-be, a szokott helyen, a padon, ott találkozunk. Úgy is volt. Bementem, megfürödtem, átöltöztem, szaladok ki hozzá, látok egy srácot, hogy ott ül mellette. Szia, megpusziltuk egymás – arcon, szia-szia. Na, mondom, mondjad. Miért hívtál. Akkor már sejtettem. Miért hívtál? Azt mondja, azért, hogy bemutassalak az új barátomnak. Mondom, tessék!? Mondom, Jutka, Te hülyének néztél!? Hát, mondom ezt tegnapelőtt is megmondhattad volna. Nem az, hogy Te leteszed az italt, mert ki akarsz velem békülni. Mondom, itt mondom meg előtte. Mondom, hát Te ki vagy!? Mondom, nagyon vigyázz mondom erre a nőre, Te! Már mondom még a (…) is megissza. Otthagytam. Elváltunk szépen. Még meg is pusziltam. Meg is pusziltam,, arcon pusziltam. Mondom, szia. Sok boldogságot. Mondom, Te fiú, Te meg nagyon vigyázzál. Nehogy (…) Nem is láttam. Tavaly láttam. Tavaly láttam. Beszélgettünk is, de semmi. Mai napig is még együtt vannak avval a fiúval, de nekem aztán nekem is lett egy másik kapcsolatom. Akkor jött a Gabika. Ő az Editnek a barátnője volt, a P.. Editnek. Aki meghalt. A mamája volt itten, egy cigányasszony. Akkor biztos, hogy tudod, kiről van szó. Ühüm. Na. Annak a barátnőjével jöttem én össze. Ez a Gabika. Ez a (mutogat) az, kis alacsony. Na. Ővele jöttem össze. Ővele is voltam 4,5 évet. Töltöttünk együtt. Itt a fapadon? Öhm. Nem. Itt a templomnál jöttünk össze. Itt a templomnál. Akkor már Edit meghalt. Igen, meghalt akkor már, ó. Már több mint egy fél éve. És itt ült kint, én meg mentem arra. Nem. Jöttem a piacról, bocsánat. Jöttem a piacról, ott ült, (…) a kezébe. Mondom, mi van!? Hív. Iszol? Ó, mondom persze ( …) Rá két napra, vagy három napra össze is jöttünk. Három, vagy négy nap. Akkor bejöttünk ide a szállóra, itt voltunk egy fél évet? Tán még annyit se. Dehogy. Utána hazavitt a saját lakásába, a szülei lakásába. Na. Ott éltem vele mondom, 10

négy és fél évet. Oroszlányba. Mert odavalósi. Elfogadtak a szülei.( …) az édesapja is Békés megyei. Persze a Rózsika néni is, az is egy nagyon aranyos asszony volt, meg ( …) a szülei, a ( …) édesanyja. Na hát aztán Ővele is megfordult a világ. Talán, az hogy elveszítette az édesanyját, megváltozott. Egész más lett. Aztán kapott egy betegséget, pszichiátriára került állandóan. Mert olyanokat megcsinált, hogy hogy hogy, mert mi külön szobában aludtunk, a kisszobába. A szülei meg a nagyszobába aludtak, és olyat megcsinált, hogy rájött egy ilyen: Andrea, szaladj ki gyorsan, mert apám gyilkolja az anyámat. Mondom, mi van!? Azt így van nyitva az ajtó. Mondom, Te! Az édesapád nézi a TV-t. Anyukád, mondom, meg fekszik. Mondom, Te!, már minden gyógyszert beszedtél? Nem szedtél be semmilyen gyógyszert. Andrea, ki ne menj! De ez rá 20 percre. De akkor már így folyt róla a víz. Kiszaladtam. Rózsika néni, keljen már fel. Mondom, nem tudom, mi van, rosszul van a lánya!? Mondom, olyanokat beszél, mondom, azt mondja, hallja. Azt mondja, nem az első eset. Mondom, ilyen beteg a lánya!? És én nem is tudtam, hogy ilyen beteg. Én nem tudtam, hogy ilyen beteg. Nem tudtam. Hát a 4 év alatt, bocsánat, 4,5 év alatt, akkor láttam így. Életemben nem láttam. Ühüm. És hát egész éjjel nem aludtunk. Senki, senki nem aludt. Se a lánya, a Krisztike, mert Ő meg a nagyszobába aludt a nagyszülőkkel, mi ketten voltunk a kisszobába csak. Hát az is, úgy ment az iskolába, hogy majdnem elaludt állva. Mondom, valamit csináljunk, mondom, ez így nem megy tovább. Mondom, olyanokat, hogy Andi, mert én vele mentem közbe kutyát megsétáltatni. Mert volt egy kutyájuk is. És már ott volt a kapu előtt,(…) hoztam föl a kutyát. Mondom, Te mit állsz itt!? Fel ne menj, mert az apám most ekkora késsel vár téged. Hú, mondom, ez tényleg (…), nagyon nagy gáz van. Na. Felmegyünk. Ő nem jött be, mert (…) lakott pont a Dédi, a nagymamája. 92 éves volt a Dédi, (…) nénike, aranyos volt nagyon. Nagyon szerettem, aranyos volt. Oda szaladt be. Azt mondja, én nem megyek be. Andi be ne menj, mert (…) le fog gyilkolni. Én meg már, elvágta a kezem. Mondom, hol vágta el apád!? Semmi. Semmi. Bemegyek. Az apja pont a fürdőszobába volt? Igen. Jön ki, azt mondja, ma felhívtam a mentőket. Mondja az apja. Felhívta. (...) be kell vinni. Hát, mondom, én nem is tudtam, hogy ilyen beteg. Fogalmam nem volt. És már bent volt fél évig a pszichiátrián. Ki volt kötözve. Bizony. Ilyeneket csinált. Ezt váltotta ki belőle. Tudom, hogy nagyon szerettük egymást. Nagyon szerettük egymást. Egy pofon nem volt közöttünk. Mert a többi kapcsolatban volt, Vele nem. Értem. Egy pofon nem volt. Vagy egy csúnya szó köztünk, hogy elküldeném erre-arra, hagy ne mondjam. Mi nem. Mi nem veszekedtünk. Pedig nem azt mondom, hogy nem ittuk meg, megittuk. De nem úgy, hogy mit tudom én. De megittuk. Soha egy szóváltás, hogy na!, semmi. Mondom, egy pofon nem volt közöttünk. Mi váltotta ki, hogy. Nem tudom. Talán az, hogy a, utána gondnokság alá került. A lányát elvitték a, nevelőszülőknél van, ott tanul tovább. Meg hogy meghalt az édesanyja, akkor ugye a Dédi. Nem tudom. Ez váltotta ki ezt a nagy fordulatot benne, hogy. Nem tudom, nem tudom. És akkor, mikor eljöttem Tőle, tavaly előtt, azóta nincsen kapcsolatom. Valahogy nem kell. Nem tudom, miért. Talán ma még mindig Őtet látom, másnak az arcába!? Nem tudom. Meg hát, most. Nekem is ilyen szar életem van, nem kapok munkát, akárhova megyek, a Haller utcába nem tudnak adni munkát, ide megyek, ide küldenek. Már itt is voltam lenn, semmi. Felhívott, jöjjön, odamegyek, onnan jött ide. Hajléktalan? Ühüm. Köszönöm, betelt. Hány éves? 47. Köszönöm, betelt. Na jól van. Most meg egy új kapcsolatot ezért is nem akarok. És mire? 11

Hova? Szállóra? Az utcára? Hát mi életem van? Bejövök este, lefürdök, ha van mit eszek. Ha van mit. Ha nincs, akkor nem. Lefekszek. Már a TV sem érdekel, mint máskor. Nem köt le. Egy újságot nem tudok kiolvasni már. Imádtam a könyveket olvasni. Imádtam. Az se. Nem köt le semmi. Kijövök, felöltözök, megmosakodok, fogat mosok. Kijövök, (…) találkozunk, s ott ülök. Na az élet. Erre egy kapcsolatot? Á!, mire? Hogy ott üljek vele? Fogjam a kezét esetleg? Meg hívjam be szállóra? Gyere. Most úgy érzem, hogy nem kell. Nem kell. Így elbeszélgetek bárkivel. Ha kiülünk ottan sokan (…), mert azok is ilyen hajléktalanok, mint én. Idősebb fazonok. Én vagyok a legfiatalabb köztük. Nem. Azok is kérdezik, Andi!? Nem, nem, nem. Nem megy! Mire? Mondom, értsétek meg! Mire? Azt mondja, miért nem fogok ki magamnak egy olyan nőt, akinek lakása van!? Szóval. Mondom, figyelj ide. Ez is lehetséges lenne. De engemet meglát, hogy én honnan jövök, akkor (… ) szóba is fog állni. Nem, nem. Vagy pont egy olyat fognék ki, aki az is olyan szerencsétlen, mint én. Két szerencsétlen egy pár. Én sajnálnám Őt, Ő sajnálna engemet. Ebből nem lehet megélni. Szóval. Hát, nem. Nem. Most másfél éve, hogy nincsen kapcsolatom egyáltalán senkivel. Ühüm. Még arra se. Semmi. Nem tudom, miért!? Nem megy. Most, hogy én a Gabikától külön vagyok, nem is írok neki, nem is telefonálok neki. Semmi. Nem is tudom, hogy mi van vele. Semmit nem tudok. (csend) Amikor Oroszlányba ment, ott dolgozott? Igen, ott is dolgoztam. Igen, igen. Ugyanúgy utcát sepertem…Csak ottan nincsen sárga mellény, vagy zöld mellény. Hanem ott izé, ilyen karszalag van. Karszalag van, azt adnak ránk. Rendes 8 órás munka. És amikor feljött Pestre másfél éve, hol dolgozott? Azóta nem dolgozok. Semmit. Már a második kiskönyvem van a sok pecsételéssel, de munka nincs (…) Jöjjön, Andika, így lesz. Már izé, már biztos, hogy van. Jöjjön, jöjjön. Semmi. Másfél éve. Semmi. Akkor viszont mentem a Tóth Ferihez – ez a 8-ba van - , ez is olyan, mint a közhasznú, csak ezt nem közhasznúnak mondják, hanem hú. Sárga mellényben vannak, na. És ott naponta van fizetés. Adnak azt a 3.200 forint? Nem tudom pontosan, valahogy így. Akkor oda is elmentem, Tóth Ferihez. Hát ott nagyon sokat dolgoztam. Éveket. Ne kérdezd, nem tudom megmondani. Nagyon sokat dolgoztam lent. És nem tudott visszavenni. Akkor onnan voltam az aluljáróba is, megkérdezni, hogy van-e felvétel. Nincs. Semmi. Egy takarítást nem tudok elvállalni, mert egyszerűen nincs. Elküldenek, (…) a múlt hét!? Igen, a múlt hét előtt volt, mentem pecsételtetni, fel is írta a címet, hova kell mennem, takarítani. Reggel szépen mindent fölvettem, este fürödtem direkt már, mondom (…) frissen izé, tiszta, este mindent kimostam magamról, mindent kimostam. Még a cipőt is kimostam. Reggel éppen izé lefürdök, minden, rendbe teszem, (…) suvickolom magamat, egy korty ital, semmi. Isten őrizz, tisztán, netten. Jó napot kívánok, mondom, felvételre jöttem volna a Haller utcából. Hajléktalan? Hát, mondom sajnos igen. És akkor be tudna jönni, dolgozni? Természetesen. Természetesen be tudok jönni. És hol lakik? Hol van a tartózkodási helye? Mondom, a Dózsán. ( … )Ne haragudjon. Nem magával van, azt mondja a probléma, hanem ahonnan jön. Mondtam volna neki, hogy a hotelból jövök? Vagy azt, hogy Szeghalomról jövök fel? Nem mondhatok olyat. Értem.

12

Na. Így jártam a múlt héten is. Szóval nincs. Semmi. Itt állok. Ezért is iszok. Semmi nem sikerül. Semmi, semmi, semmi. Semmi. Így is alig várom sokszor a reggelt, Erzsike, hogy. Őszinte legyek? Őszinte. Én. Van ez az idős néni, nem szállósi. Egy lakása van, nem tudom (…) utcán lakik valahol. Még a piacon jöttünk össze. Nem úgy, nem úgy. Idős néni. Férje van, családja van neki. De nagyon rossz élete van, nagyon rossz élete van neki. Üti-veri a férje, gyerekei hanyagolják, nem foglalkoznak az édesanyjával. Egyszerűen nem érdeklik az anyjuk. Na, nagyon rossz élete van neki. Itt a Lehel piacon jöttünk össze. Én kint ülök a padon, és odajön egy néni. Azt mondja, hajléktalan vagy? Mondom, igen. Mondom, miért, baj!? Nem, azt mondja, nem azért szóltam, nehogy megharagudj. Azt mondja, fiatalember. Azt hitte elsőre, hogy fiú vagyok. Elfogad egy kis pohár bort? Mondom, elfogadom a pohár borját, de mondom, nem vagyok férfi. Tessék? Mondom, lány vagyok. Azt mondja, nem mondja!? De, mondom! Hát vagy 5 percig ott vitatkoztunk. Ilyen nincs. Mondom, ilyen van, mondom van ilyen, igen, van, van. Van. Álljon már. Mondom, dehogy állok, hagyjon engemet békén. Hát, ott ültem, tudod így. Így ültem a padon, így. El voltam a napon keseredve, gondolkozva. Álljak már. Dehogy állok, hagyjon már engemet békén. Hát, azt mondja, húzzam ki.. Nem húzogatok én semmit, mondom, hagyjon engem. Mondom, tudja mit!? Még a pohár borja se kell. Hagyjon engemet békén, jó!? Van nekem éppen elég bajom. Na, azt mondja, hogy szólítsalak!? Mondom, Andinak. Andrisnak? Mondom, nem Andris, mondom Andi! Mondom, még mindig lány vagyok. Értse már meg, a Jó Isten áldja meg, hagyjon engemet. Tudja mit? Fogja meg a borját, vigye, aztán üljön a másik padra. Csak leült. Na, akkor Andi. Na végre, mondom! Akkor tölthetek? Töltsön. Na, így jöttem össze evvel a nénivel. (nevetünk) Kérdezte akkor, hogy hol tartózkodom, mondom a Dózsán, vagyok. Podin voltam, de onnan átjöttem, mert nem szeretek ott lenni. (…) úgy el vagyok már szokva a (…) de minden nap felkeresett, minden nap. Tudja, hogy hol ülök, a táskából veszi elő a bort, vagy ha nincsen nála, (…), Ő is nagyon iszik, szóval. Na. Ez az én (…) az egyik nap. Így telik el. Erre, szóval visszatérve, nincs értelme, hogy most egy kapcsolatom legyen. Oda, ha szeretnék is kapcsolatot alakítani ki, ha lenne olyan. El szeretnék menni, dolgozni. Ezt letenni. Így talán igen. De amíg én fogom a poharat, nincs értelme. Nincs értelme. Talán úgy igen. Hogy akkor tudnám is valamiben Őtet segíteni, ugye úgy lenne pénz. Ha, esetleg olyan nővel jönnék össze, hogy hasonló, mint én, úgy értve, hogy hajléktalan, de akkor legalább tudnám fogni a kezét annyiból, hogy nézd, figyelj ide, most nem az ital, el kell menni, kajázni, ruhát venni, mert látom nincs rajtad cipő, vagy nincs már nadrág olyan. Felöltözni. Én megyek reggel dolgozni, Te mivel nem dolgozol, nem találsz magadnak munkát, akkor addig menjél el egy melegedőbe, vagy valahová. Ekkor is jövök, itt találkozunk. Talán így igen. De így, míg fogom azt a rohadt poharat, mert nekem nincsen munkám, nem. Nem tudom. Le tudná tenni az italt? Az italt. Hogy le tudnám-e? Le. Le. Le tudnék. Így. Én olyan vagyok, én leteszem. Én meg tudom állni. Én nem azt mondom, mint abban az időben, hogy nem. Hogy a kilincs helyett is a boromat fogtam. Nem, nem. Le tudok, bármikor. Bármikor le tudom tenni. Bármikor. Megiszom még most is, mert megiszom. De ha így fogok tovább élni, amiben most élek, saját magamtól félek, hogy oda kerülök vissza. Mert most már úgy vagyok, hogy így vagyok. És reggel, mikor kijöttünk, szól az Julika, Andi azt mondja, tudod, azt mondja, ma van az izé. Hú, mondom, tényleg, ma csütörtök van. El is feledkeztem róla. (…)

13

Reggel kijöttem és szólt a Julika, hogy ma az interjú. Hú, tényleg. Mondom, miért, milyen nap van? Csütörtök. Hú, tényleg. Mondom, nem megy. Mondom, (…) nem megy, mondom, nem akarom látni, hogy így lássál. Nem, ezt nem mondtam a Julikának, csak én ezt magamba mondtam. Ez így (…) engemet, áá. Ma nincs interjú. De aztán csak. Á. Ebből ezt nem csinálok azért már. Túl leszek rajta, kész. Ez van. Szóval így vagyok. Tudunk beszélni arról kicsit, hogy hogyan lett hajléktalan? Hogy lettem hajléktalan? Talán úgy, hogy otthonról eljöttem. Igen. Eljöttem. Az mikor volt? Ne kérdezze, nem tudom megmondani. Passz. Ez az, hogy nem tudnám megmondani. Most azt nem tudom megmondani. Régen, az biztos, hogy régen volt. Eljöttem, nem is tudtam, hogy vannak szállók ilyenek. Én semmit nem tudtam, fogalmam sem volt róla, van Dózsa, van Podmaniczky, semmi. Akkor feljöttem, akkor tudtam meg az egyik ismerősömtől – ugyancsak hajléktalan –, együtt dolgoztunk nagyon sokat. És így mondja nekem, hát Te!? Hát, feljöttem. (…) se lakásom, se semmim, se munkám, semmim nincsen. Te, mondom. Két-három napja már kint vagyok az utcán. Azt mondja, hol alszol!? Mondom, a padon. Hol? Mondom, a Teleky téren. … Azt mondja, Te hülye vagy? Hát, gyere be, azt mondja, a Podihoz. Mondom, milyen Podi? Azt mondja, ilyen átmeneti szálló. Mondom, nincs is pénzem. Azt mondja, oda nem kell fizetni semmit. Bemész, az adataidat leadod, még vacsorát is kapsz, törölközőt kapsz, fürödhetsz, moshatsz magadról. Ne hülyéskedj! De, de, de. Mondom, akkor így kerültem leges legelsőnek a Podira. Utána átjöttem ide, hogy talán a viselkedésem végett. Nem talán, hanem így is van, a viselkedésem végett sűrűn ki voltam a szállóról tiltva. Nagyon sokat aludtam kint az utcán. Nagyon sokat. Ez a templom tudna beszélni, már a pap bácsi úgy ismer, hogy nem igaz. Már Ő hozta sokszor oda nekünk reggel a reggelit. De most már el van kerítve, nem lehet oda bemenni. Ott aludtunk lent. Nagyon sokat. Még az Andika is ott aludt. Az Andika, az idős asszony. Talán, így lettem hajléktalan. Nem volt értelme hazamenni. Minek!? Édesapám 47 éves volt, pont abban a korban, amiben most én vagyok, mert én vagyok, 47 éves vagyok, meghalt. 47 évesen. Édesanyám most 7 éve halott. Ez a 7. éve. Kihez? Mihez? Így vagyok. Szóval. A testvéreivel tartja a kapcsolatot? Akinél most ott voltam, az ünnepeket ott töltöttem náluk otthon, ilyen, a nagynéném az meghalt, a férje van, ott van neki a négy gyerek, unokája is van, most hogy otthon voltam a pár hónap alatt, nem álltam el dolgozni ugyanúgy pecsételtettem ott is, nem tudtak ottan adni munkát, én meg úgy vagyok vele, ami nem az enyém, nem az enyém. Tudja!? Az, hogy, még ha látom, hogy szedik ki azt az ételt, és nem úgy szedik, akkor már nem eszel. Micsodát? Ha Te látod azt, azt az ételt, amikor szedik a tányérba. Hogy nem úgy szedik. Nem kedvesen. Itt van, egyél. Jó, mert gyerekek. Gyerekek!? Hát már nagyok. Egy kislány van, aki 12, igen, 12 éves a legkisebbik. Hát a Rozika az már 19. Karcsika a 19 éves, Rozika 20 éves. Joci, Józsi, az 22 éves. A kislány 12 éves. Jó, már mindegyiknek van jövedelme, a két felnőttnek, a Rozikának van egy kisfia. Jó, hát sógor az kapja az izét, rendesen kapja a jövedelmét, meg kapja azt a hát, mi ez a halotti, mit tudom én mi ez, nem tudom, hogy mondják pontosan. Özvegyi nyugdíj?

14

Özvegyi. Igen. Így akartam, igen, így van. Akkor azt kapja. Nekem 10 forintom nem volt, nem tudtam letenni az asztalra. Nem tudtam beleadni a kajába. Ez nem megy. Jó, már nem küldtek el, én magamtól jöttem. Én magamtól jöttem el. Még sógortól kértem az útiköltséget. Hogy annyi pénzt adjon legalább, hogy fel tudjak menni Pestre. Minek? Mondom, sógor. Én is belátó vagyok. Egy az, mondom, sokan is vagytok. Én nem tudok beleadni az ételbe, abba a cigarettába. Ne haragudj, nem megy. Nem, nem. Meg aztán az, hogy ami nem az enyém, az nem az enyimé. Mert ha tudom, hogy ez az enyimé, ezt ide teszem fel, az akkor ott is marad. De amíg nem az enyimé, az biztos, hogy nem ott marad. Szóval, nem, nem, nem. Azt, inkább ezt választottam megint. Mármint hogy ezt az életet inkább, hogy, hogy. Világos. Ezt a züllött életet. Mert ezt másképp nem lehet hívni. Ez züllött élet, mert ez az, ez nem más. Sokan azt mondják, hogy – hallottam nagyon sok embertől, hajléktalanoktól – , hogy másképp nem lehet kibírni, csak itallal. Nem akartam elhinni. Így van. Tényleg így igaz. Ezt nem tudod elviselni másképpen. Mert tudod azt, hogy bejössz, reggel kimész a semmibe. ( sír) Ennyi! A semmibe mész ki, semmit nem látsz magad előtt, csak azt, hogy, ülsz. Várod, hogy mikor lesz 6 óra. Mikor jöhetsz be. Akkor azt várod már, mikor lesz 8 óra, mikor kell kimenni, megint a semmibe. Ha esik, ha fúj, ha meleg van. Kint ülsz. És várod a napot, a 6 órát, mikor jön. Nem dolgozol, nem eszel, nem iszol. Akkor jön egy társaság, ennek ez van, annak az van. Gyere ide, ne szomorkodj! Gyere, igyál, ne szomorkodj! Igazad van! Mit szomorkodjak!? Adjad! Így tudom elviselni. Ezt a rohadt életet, mert nem más. Ez egy nagy nulla. És semmi. (…) Aranka, mondom, Aranka, helyezzetek már engem ide takarítani! Megcsinálom én. Csak valami munkát adjatok már. Mondom, nem bírom ezt a tétlenkedést, ezt a nyomort. Ezért iszok megint. A fene egye meg ezt a rohadt italt. De már reggel úgy kelek fel, hogy izé. Jaj, Istenem, kitől kérjek legalább csak 220 forintot, mert annyi egy liter bor. Ezt halál komolyan mondom Erzsike, így van. Ühüm. Ezt halál komolyan mondom. Halál komolyan. Így van! (…) én nem akartam (…) Jó, akkor mikor én kikerültem az utcára, úgy értve, hajléktalanná váltam, mikor mondják, nem ittam. Nagyon sokáig nem ittam. Ez váltotta ki az italt belőlem. Ez, ez! Ez a rohadt élet. Kész. Csak (…) nem iszol! Nem!, köszönöm, nem iszok. Vigyázz, Andi, mert sokáig itt fogsz élni, akkor ez után fogsz nyúlni. Én? Na, akkor vessenek rám követ. Itt vagyok. És a múltkor pont az a nő mondta nekem. (…) Andi. Na mi van Andi? Nem iszunk, nem iszunk, nem iszunk? Találkoztam vele jó múltkor. Nem iszol? Te mondtad, nem iszol. Egész szépen állsz. Hány liternél tartasz? Olyan fejmosást kaptam, Te, hogy nem igaz. Ő abszolút nem iszik (…) nem iszik. És pont olyan mondta. Akkor itt ugye mondta az Anti. Még az Julika is mondta nekem már, sokat beszélgettem. Attila, Aranka is. És nem akárkik mondták. Jól van, Andi. Olyan szépen hozzá fogsz Te nyúlni az italhoz! Én? Aha. Jó, majd holnap. Jó. Jövök be múltkor is. Andi, Te mit ittál? Hűha. Hát, mit ittam? Balhé nincs. Mondom, milyen balhé!? Elég, hogyha lefekszel. (…) és itt vagyok. Bizony. (nagy csönd) Andrea, látom, hogy ez most rosszul érinti. Tudunk beszélni arról, hogy a Podira hogy került és mennyi időt töltött ott? A Podin? Hát, nagyon keveset voltam ott. Azt hiszem, talán egy 2 – 3 hónapot!? Valahogy így. Igen. És akik átjöttek innen a Dózsáról a Podira, azok mondták, hogy miért nem próbálom meg a Dózsát. Az sokkal jobb. Igaz, hogy nagyon koszos, már úgy értve, hogy sok a bogár. Miért nem próbálom (…) Nem. Ott verekedésért ki voltam tiltva. (…) Nem bírom 15

már. Verekedésért voltam kitiltva. Összevesztem az egyik asszonnyal, ittas volt. Akkor nem ittam egyáltalán. És. És annyiszor bántottuk már egymást, hogy Ő ide küldött engemet, én oda küldtem Őtet, hogy elővett egy kést, meg akart szúrni. Hát, aztán úgy kitekertem neki a kezét, hogy eltörtem. Kitiltás. Egy év. Hú, mondom, hova a fenébe megyek!? Mást nem tudok. Utca, megint az utca. Ez este volt, már bent a szállón, kitiltottak. Kint aludtam akkor a Nyugatinál, aki bent volt szállón, a Podin, az mondta, hogy miért nem próbálom meg a Dózsát. Mondom, és hol a Dózsa? És mi az a Dózsa? (…) a Podin. Mondta, hogy hogy kell elmenni, idejönni, mondom, úgy is van. Úgy is volt. És akkor átjöttem ide. Így kerültem át a Dózsára. Ha akkor nem lett volna verekedés? Lehet, hogy nem jöttem volna át, nem tudom. Szóval. Nem tudom. Nem akartam én megverni a lányt. Végül nem vertem meg, csak kitekertem a kezét úgy, hogy eltörtem neki. Rossz helyen nyúlkált. Ő volt a hibás. Ki vagy Te itten, mi van? Te nem is idevalósi vagy! Mit keresel Te itten!? Mondom, hagyjál már békén. Csak mondja, csak. Aztán egyszer csak látom a kést a kezébe. Mennyi idős lehetett, amikor a Podira került? Hú!, jó kérdés!? Körülbelül? Nem tudom. Nem tudom! De tudom. Tudom. Akkor voltam 38. 38? Jól mondom? Nem. 35. Azt hiszem, 35. 35, 35, 35. Mert utána nem sokára összejöttem a Jutkával. Igen, mert Ő egy évvel idősebb, mint én, a Jutka. Igen, igen, igen, igen. Igen, mert én ’63-as vagyok, Ő ’62-es. Igen. Így is van, igen. 35. Igen. Igen. 35 körül. Igen. Említette, hogy azt mondták, hogy a Dózsa fapad sokkal jobb. Mit értettek ez alatt? Szerintem azon, hogy a társaság. Sokkal jobb. Mert ott a Podin, hát. Valami tényleg igaz. Mit tudom én, a, ha isznak, nem tudják, hogy mit csinálnak. Szóval, kik, ha ők nem. Itt azért nem. Itt, akik meg is isszák a magukét, mert a fele banda megissza, szóval. Egy-két ember esetleg, aki tényleg azt mondja, hogy na, én (…) alkoholista vagyok. Abszolút nem iszik, vagy 3 ember, 3 ember legalább. De a többi az mind. De ezek nem azt csinálják, hogy na, mindjárt megverlek, leütlek, ilyenek. Mint a Podin. Talán erre értelmezte akkor, hogy (…) sokkal jobb. (…) nem fogod megbánni. És tényleg így van. Tényleg. Hát, itt nincsen verekedés, sőt, hogyha látom, hogy a másik olyan részeg (…), akkor arrébb húzom, vagy Ő engemet húz arrébb. Hogy hé, hát rossz helyen fekszel!, nem fognak így beengedni, üljél fel, tartsd ki magad. Mondjuk egymásnak (…) is. A Podin viszont nem. A Podin az úgy volt, hogy beengedik, sőt behúzzák. Akármilyen részeg legyen. Akármilyen részeg legyen, behúzzák. Ott az Öcsi ezt nem engedi meg, hogy na, üljön csak ki, … Az mi? Ez biztos, hogy az Öcsinél ez nincs. Vagy, hogyha összecsinálta magát, bepisilt, akkor is beviszik. Itt már a Dózsán viszont nem. Kívül tágasabb. Akkor hol fürödjön le? Szóval ezt sem értem valahol itten ezt a dolgot. De hát ez van. Ez a szabály, nincs hézag. De tényleg, ez sokkal jobb. A Fapadokon mennyi időt töltött? Ottan? Vagy itt? Összesen. Hát, valahogy 2 évet biztos. Már két. Miről beszélek!? Hármat legalább. Már itt voltunk a Dózsán 3 évet legalább. Mert akkor még itt dolgozott a Nagy Marika, akkor a másik Marika, aki most ott van fent a fizetőn a portánál. Akkor az is itt dolgozott, akkor itt a Karcsi bácsi!? Egy idős ember. Na hát az már nem most volt. És tudom, hogy 2, vagy 3 karácsony, szilvesztert itt töltöttem. Igen. Így is van. Mert egyszer volt velünk a Marika, másodjára karácsonykor volt az Julika bent, a nagy Marika. Igen, azt hiszem, hogy 3 évet. Igen, igen,

16

igen. Hármat biztos, igen. Mert akkor még itt dolgozott a, mi úgy mondjuk neki, hogy süni Erika. Meg a lánya is itt dolgozott. Igen. Szóval, nem most volt. Biztos, hogy van 3 éve. Körülbelül. És akkor? Egy ideig nem voltam fapadon, egy ideig lent voltam. 4,5 évet voltam lent, utána én onnan Gabikától hazamentem, otthon voltam 1,5 hónapot, 2 hónapot, valahogy így. Akkor én megint visszamentem Gabikához. És azután most jöttem vissza. (…) úgy értve, otthonról jöttem fel. (kis csend) És összességében mondjuk élete során, mennyi időt töltött lakásban, házban? Hát, lakásban!? Lakásban vagy házban. Tehát nem intézetben, nem fapadon. Rendes lakásra gondol most? Igen. Akár szobára, de. Hú, ez jó kérdés. Hát, a Gabikán kívül mondja most? Nem. Azzal együtt. Avval együtt? Igen. Annyit. 4,5 évet. Ugye ez rendes lakás. 3. emelet 53-as ajtó. És barátai vannak, akikre számíthat, aki segít? Akivel jó viszonyba vagyok? Hát, annyira nincsen, de talán aki. Az G. Andi. (elgondolkodik) Az a G. Andi. Talán Őtet tudnám mondani. Más úgy nem. Talán az a G. Andi. Igen, igen. Igen. Jó, ez viszont ez kölcsönös nálunk, mert ha Ő van bajba, én segítek, ha én vagyok bajba, akkor Ő segít. Hogyha úgy van. De Őtet tudnám mondani, igen, igen, igen. Többek között, úgy másokkal nem. Elbeszélgetek én, mert én alszok bent a sarokba, (…) leghátul, ott mind ilyen fiatalabb csajok vannak ott. Beszélgetek velük, de hát engem nem érdekel, hogy ki mit csinált egész nap. Hogy, na ez ment a melegedőbe, bejön, meg se fürdik, lefekszik. Nem érdekel. Nem érdekel. Így elbeszélgetek vele, nekem beszél, (…) mondom, nem érdekel, hidd el. Nem érdekel, hogy az mit csinált egész nap, az kivel volt együtt, azt Ő avval látta együtt, közben másikat. Nem érdekel senkinek a magánélete, a szexuális élete az meg főleg nem érdekel. Az magánügy. Az maradjon mindenkinek a magánügye. Mert én úgy tartom, hogy ez két emberre tartozik és nem az országra, meg a világra. Szóval. Nem érdekel. Én megvagyok én mindenkivel. Jó viszonyban vagyok velük, nincsen köztünk harag, nincs. Ilyet nem tudok mondani, de nem érdekelnek a, nem érdekelnek az emberek jóformán. Itt is, amikor itt kiülök, ha hiszed, ha nem Erzsike, beszélnek hozzám, és nem tudom megmondani, mit mond. Csak így nézem. Mondom, mit mondtál!? Azt mondja, Andrea, Te figyelsz egyáltalán!? Mondom, ühüm. Aztán visszakérdez, na, mit mondtam!? Fogalmam nincs. Egyszerűen nem érdekel, amit mondanak. Egyszerűen annyira magamba vagyok, hogy hogy, hogy mondjam. Ahogy esik, úgy puffan. Valahogy így vagyok. Nem érdekel semmi. … bejövök este, az a legelső, megágyazok, (…) gyorsan megfürdök, akármilyen részeg legyek, akármilyen részeg legyek, én megfürdök. Akármilyen részeg legyek. Ha csúszva-mászva jövök be, akkor is megfürdök. Lefürdök, átöltözök és ennyi. Ennyi. Ennyi. Akivel nagyon szeretek beszélgetni, itt van a fizetőn, egy férfi. Nagyon sokat együtt dolgoztunk. Zsolti. Beteg ember nagyon, bottal jár. Fiatal gyerek. Nem, ne kérdezd 17

meg milyen Zsolti, most így. Na, avval, akivel el tudok beszélgetni. Az érdekel, érdekes…(gondolkodik) Ő is az, ami én, csak Ő fiúba (nevet). Ja, akivel el tudok beszélgetni. Órák hosszat el tudok vele beszélgetni. Óra hosszakat. Sokszor már itt van, jaj, Andi, azt mondja, nekem mennem kell anyámhoz, (…) , eltoltuk az időt. (nevet) Ühüm. Avval úgy el tudunk beszélgetni. Tegnap este is jött az anyukájától jött be a szállóra, mondjad. Gyere már ide, azt mondja, tudod, nem tudok menni. Mondjad, Zsoltikám. Szia. Puszi-puszi. Leszaladsz nekem egy liter borért? Mondom, le persze. A kocsmába. Meghoztam Neki a bort, megkínált egy pohárral, természetesen, ugye, elszívtunk annál vagy 5 vagy, 6 szál cigarettát rögtön. És azt mondom, te Úristen!, hát mindjárt 8 óra van. Hát, nekem be kell mennem a szállóra, Te. Úgy el tudok Vele beszélgetni. Egyedül az az ember az, aki érdekel, hogy mit mond. Őt is érdekli, amikor én beszélek, szóval érdeklődünk egymás iránt. De nem, nem tudom miért, egyszerűen nem érdekel, hogy ki mit csinált egész nap, hogy most evvel a fiúval volt, közben a másik fiúval volt. Evvel látta. Nem érdekel senkinek a magánélete. Mindenki úgy él, ahogy tud. Ennyi, kész. Nem érdekel. Mondom, neked mondom, mondom, engem nem érdekel. Tartsd meg magadnak, vagy mondd el másik barátnődnek. Ott a barátnőd, avval beszéljétek mg a dolgot, hagyjanak engem békén. Nem érdekel semmi. Nem. Egyiktől sem. Az Andival is el tudok beszélgetni, mert szeretek vele beszélgetni, ha józan. Hoppá. De, amikor már iszik, megivott már két pohár bort, akkor mindenkit elküld a meleg éghajlatra, mindenki kurva, mindenki (…) Akkor már felállok, és azt mondom, na jó, akkor beszélgessél magadnak. Még úgy az Andival. Egyik se érdekel, nem tudom miért, egyszerűen nem érdekelnek. Hallgatom én, hogy sokszor mit beszélnek, mert persze, hogy hallja az ember. Jó, hallgatom egy darabig, unalmas volt, na jól van. Tenti. Most hogy telik egy napja? Hú, nagyon rosszul. Hogy telik a napom? Hát, kimegyek, leülök, és ez van. Így telik egy napom. Ja, bocsánat hazudtam. Néhanapján elmegyek csikkezni. Ha kell (…) Ennyi. Na, kukázni nem szoktam elmenni, mert az olyan kívül áll, inkább éhen döglök, akkor sem, egyedül a csikket, azt fölveszem, az tény és való. Így telik egy napom. Semmi. Semmi különös. Ja, meg úgy, hogyha mennem kell pecsételtetni a Haller utcába. Ennyi. Vagy ha elküldenek munkát nézni. Ennyi, semmi több. Egész nap így ülök. Hallgatom a sok hülyét, bocsánat. Én se vagyok különb, de (…) biztos úgy van. Te mondod, akkor úgy van. És nem tudom, hogy mit mond. Nem érdekelnek. Gondolt arra, hogy fizetősre megy? Megfordult a fejemben különben, de miből!? Egy hónapot elengednek, azt tudom. Na, most én egy hónap után se tudok fizetni, mert nincsen munkám, úgy kiraknak, mint a fazekat (????). Volt eszemben, igen. Sőt, az is volt, hogyha el tudok helyezkedni, dolgozni, hogy akkor Arankával beszélek. Igen, volt eszembe. Ühüm. Sőt, Aranka is ajánlotta már nekem. Hogy ő innen ki akar venni a mocsokból. Mondtam, volt eszembe, Aranka, igen volt. De amíg nincsen munkám, nem tudok fizetni, arra az egy hónapra meg minek!? Úgyis el kell mennem, ha nem tudok fizetni. 18

Értem. Nincs értelme. Volt eszembe, igen. Volt, volt. És azért is akartam, mert már akkor tudom, 100%-osan, hogy akkor megváltozna az életem. Ez biztos. Biztos. Az tuti, megváltozna. Nem lennék, nem ücsörögnék egész nap. Tudom, hogy dolgozom, tudom, hogy akkor megyek be, mikor én akarok, tudom, hogy minden nap tudok enni főtt ételt, nem várom azt, hogy na ki ad egy szelet kenyeret. Na. Szóval. Tuti, hogy megváltozna az életem. De így, amíg nem dolgozok, mondtam is a Arankának, míg nem tudok elhelyezkedni, nem adnak munkát, nincs értelme az egy hónap. Volt eszembe, igen volt. Sőt, (…) visszajöttem otthonról, ez volt márciusba, akkor Podira mentem és a Aranka nagyon sokat van ottan. Ott helyettesít a Aranka. Na. Ott ajánlotta nekem. Andi. Nem akarsz jönni a fizetőre? Elintézem neked. Aranka!, a Jóisten áldjon meg. Egy az, most jöttem fel Pestre, ma voltam pont pecsételtetni, nincs munka. Hova? Egy hónapra? Nincs értelme. Ha elállok dolgozni, ígérem, én leszek a legelső, aki megkeres téged. De addig nem. Mert nincs értelme. Mert szerintem, akkor megváltozik az életem, vagy megváltozna, tudom. De így. Mit ért azon, hogy megváltozna az élete? Az egész életem. Nem lennék elzüllött. Ilyen züllött éltet nem élnék. Mert tudom, hogy mire dolgozom. Van egy kis szobám, ami csak az enyimé, tudod!? És örömmel jönnék haza, hú, szaladok haza, mert csinálok valamit magamnak. Te ezt érted? És tudom, hogy akkor ezt letettem. Tudom, mert én ilyen vagyok. Tudom, ismerem magamat. És amikor a fapadra jön esténként, mit gondol? Hogy miért? Ide, amikor bejövök, jövök a szarba. Bocsánat. Egyikből kijöttem, már jöttem a másikba. Ide úgy jövök be minden este, hogy úristen, mikor lesz reggel nyolc óra. Amikor kimegyek, azt mondom, úristen, mikor lesz este hat óra. Szóval. Nem is tudom, hogy fejezzem ki magamat. Házam nincs, lakásom nincs, szüleim nincs, testvérem nincs, hiába van, még sincs. Szóval, szóval nagyon borzasztó ez az élet. Aki nincs benne, az nem is tudja, nem tudja átérezni, ami világunkat. Én, hogy valamikor is azt gondoltam, hogy megiszom a kannás bort, ezt a kannás löttyöt, miből megiszol két pohárral, aztán már kiterültél tőle. Életében nem látott szőlőt, egy tablettás semmi!?, Vagy Én, hogy felvegyem a földről a csikket, Én, álmomban nem gondoltam volna, álmomba, hogy én, soha! (nagyon feldúlt) Hogy én azt mondtam, hogy én megfogjam a seprűt kint az utcán, aha, éveket ledolgoztam… Aha, ezt mondtam, valamikor, amikor megláttam egy utcaseprőt sárga mellényben. Jaj anyám, ezt dolgozni ezt tiszta szégyen.. ezt mondtam.!. Fú, nyugodjon anyám békében, még élt mikor mondta, hogy üssed a szádra a kezed, fiam, te is oda kerülhetsz! Hagyjál már engem békén, mondtam. Nana, nana, és tényleg így van... És ha így végiggondolja, akkor mi volt a legrosszabb és a legszebb élmény, amit meg tud fogalmazni? A legrosszabb élményem? Az talán, hogy az édesanyám meghalt, pedig ő egy percig se nevelt. Talán ez volt a legrosszabb, az életem során. Apám az, nem rázott meg, hogy meghalt. Mint embert, azt igen, de mint édesapámat, azt nem…, így járt. A legszebb élményem Tarhos, az intézet, a tanárok, a nevelők, a velem egyidősek, a lányok, fiúk, nyárra lementünk Balatonra, levittek bennünket Szigligetre és azt csinálhattunk, amit akarhattunk(…) szabadon élhettünk,akkor úgy lubickolhattál, ahogy te akarhattál, talán ez a legszebb volt, amit idáig átéltem. Igen, úgy gondolom minden 19

augusztus 18-án vittek le a Balatonra, két hétre, alig vártuk már a napot. Azokat vitték le, akikhez nem jártak a szüleik, akiknek nem volt senkijük,szóval, szépen levittek bennünket,aztán megkaptuk a magunk kis ágyát, faházban voltunk, tanárok kint a sátrat verték felfele, és akkor mindenki a saját vagy a kedvenc tanárjával vagy tanárnőjével lehetett, egész nap azt csinálhattál, amit akarhattál. A lányokkal összebújtattuk a fejünket és te, mondtuk, tanár néni legyen oly kedves kimenni, és legyen már kedves adni már egy szál cigit? No hát adott és másnap hazamentünk. Úgyhogy összegyűlt. (…) azt csinálhattuk amit akarhattunk, nem állt ott a nevelőnő ott,mögöttünk. Tán ez volt a legszebb élményem, idáig, amit átéltem. Csodálatos volt. (nevet) Önkényesen nevethettünk, Mi kényszeríthettük a tanárokat rá, hogy Mi voltunk a tanárok, Ők voltak a diákok, Mi felügyelhettünk rájuk, nem engedtük cigarettázni, nem engedtük, hogy megigyák azt a kis sörüket, mindentől eltiltottuk.(...) jó volt nagyon jó volt (…) tán ez volt a legszebb élményem az életem során. A jó még az volt, hogy az édesanyám, amikor kihozott az intézetből, felkerültünk Pestre, amit nem tudott megadni nekem, tíz körömmel visszaadta. Minden nap hozott, elég volt csak valamire ránézni és megvette. Anyám kérdezte, fiam- éntőlem-, mit szeretnél? Úgy fektetett le anyám, fektetett le hogy este odajött hozzám és homlokon puszilt, jó éjszakát. Szóval. Próbálta visszaadni azt, amikor kicsi voltam és nem tudta megadni azt az ölelést, azt a simogatást,mert tudod, ha megtudta, hogy rosszat csináltam, de nem mondta, hogy meg ne tudjam vagy valami ,még felnőtt korban is még (…).Tudod, amikor megtudta, hogy tetováltattam magam, azt hittem a falra fog felhányni! Mentünk ki fürdeni és meglátta a tetoválást a kezemen,mit csináltál, kérdezte, mit csináltál te Úristen? Újból csináltam. Hol? Itt bent a szállón. Ki? Mondtam Én. Honnan vettél te hozzá gépet,? Honnan tudod Te, hogyan kell csinálni? Honnan, honnan, tudtam, kész, tudtam. Ezen sokat nevettem,utólag. A harmadik szép élményem meg a Gabika volt. Ez a három szép élményem van. A rossz meg az, amiben most vagyok. Most már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel semmi, egyelőre addig, amíg nem sikerül a munka, mert addig nem tudok lépni sajnos.. Andrea, köszönöm az interjút és azt, hogy ezt mind megosztottad velem. Diktafon kikapcsolás.

20