Amikor Nincs Mást Tenni- Csak Bízni Published on World Challenge (https://worldchallenge.org)
Amikor Nincs Mást Tenni- Csak Bízni David Wilkerson June 12, 2000 Hosszú évekig az Izráeliták egy király után sóvárogtak. Végül is Isten megengedte ezt. Sámuelnek, a prófétának mondta, hogy menjen és kenje fel Sault Izráel uralkodójának. A próféta felkereste Sault, “Akkor el?vette Sámuel az olajos szelencét és az ? fejére töltötte és megcsokolta ?t és mondta: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ? öröksége felett?” (I Sámuel 1o:1) Nincs olyan ember, aki nagyobb bókot kapott volna. Sámuel lényegében azt mondta, “…Az Úr veled van Saul. Egy Isten által választott eszköz vagy.” Továbbá Isten azonnal megáldotta Sault egy új szívvel, hogy betöltse hívását; “…elváltoztatta Isten az ? szívét … és az Istennek lelke ?reá szállt és prófétált ? közöttük.” (9-és 1o-ik versek) Saul nem volt kérked? ember. Nem büszkélkedett a felkenésével vagy állásával. Ténylegesen az Ige azt írja róla, hogy kicsinynek látta saját magát. (olvasd 15:17) Szerénységére egy jó példa; miután hazatért a Sámuellel való találkozásról, nagybátyja kiváncsian kérdezte, hogy mi történt? Ez a rokon jól ismerte Sault, hogy csakis akkor fog beszélni, ha egy nagy esemény el?tt áll. Így könyörgött Saulnak; “Mond Saul mit mondott Sámuel neked?” De a Szentírás mondja, “…de amit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el neki.” (1o:16) Saul úgyszólván egy hihetetlenül nagy újságnak volt birtokában, de egy szóval sem beszélt róla. Kérdezlek téged: hányan tartanánk magunkban egy ilyen hírt? Hamarosan ezután Sámuel a népet összegy?jtötte Mispába az Úrhoz. Két célból: El?ször, hogy megfegyelmezze a népet amiért elhagyták az Urat és egy embert kívántak királynak Isten helyett, aztán meg Sault mint Isten választottját akarta bemutatni. De mikor eljött ennek ideje nem találták meg Sault. Sámuel egy követséget küldött ki, hogy keressék meg, végül is megtalálták Sault ahogy a “holmik között rejt?zött.” Mikor Saul be lett mutatva a népnek, minden kivánságukat betöltötte; magas, jókép? férfi volt, “…kimagaslott az egész nép közül vállától kezdve felfelé…” (1o:23) Sámuel mondta róla, “Látjátok-e kit választott az Úr? Hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiáltott az egész nép és mondta: Éljen a király!” (24-ik vers) Az els? két év folyamán Saul egy er?s, istenfél? királynak bizonyult. Mikor halotta, hogy az Ammoniták megtámadták Jábes-Gileád táborát, “…az Úrnak Lelke Saulra szállt és az ? haragja nagyon felgerjedt” (11:6) Gyorsan összegy?jtött 33o ezer katonát és egy vegyes, zavaros, hiányosan felszerelt hadsereg megverte az Ammonitákat, miután Saul dics?séget adott Istennek. (lásd a 15-ik verset) És hamarosan az Istenfél? király Izráelt gy?zelemre vezette az ellenséges nemzetek ellen, akik Izráel fosztogatói voltak - Moáb, Ammon, Edom és Amalek ellen, még az er?s Filiszteusok ellen is. (lásd 14:47-48) Ki ne akarna egy ilyen embert királynak? Saul szerény, bátor, jó megjelenés?, Isten felkentje volt és Isten Szent Lelke által vezetve figyelemmel hallgatott a szent próféta szavaira. Saul egy istenfél? vezér volt. Mégis, hihetetlen, de ez a felkent ember teljes lázadásban halt meg. Hamarosan bámulatos gy?zelmei után, Saul elvesztette felkentségét és királyi birodalmától meg lett fosztva. Isten elhagyta ?t és nem volt képes többé hallani a Szentlélek irányítását és az id? folyamán egy gonosz szellem vette ?t uralmába. Végül ártatlan embereket ölt meg, ezek között az Úr által kinevezett papokat is. Az éjszaka, miel?tt meghalt egy boszorkány jóslását kereste. A király aki egyszer Izráel seregét gy?zelemre vezette ellenségei ellen, életét mint dühöng? ?rült fejezte be. Micsoda szomorú vég az egyszer Isten által felkent életnek. Mi történt Saullal? Mi küldte ezt a szerény embert az ?rültség és pusztítás mélységébe? Volt valahol egy különleges forduló pont mikor minden kezdett szétomlani Saul életében? A forduló pontot Saul életében az 1 Sámuel 13-ik versében találhatjuk meg. Saul egy olyan forduló ponttal állt szemben, amihez hasonlóan minden hív? el?bb utóbb szembe fog állni. Ez egy krízis ideje, mikor el kell határoznunk, hogy várunk-e hittel Istenre vagy türelmetlenül saját kezünkbe vesszük a fennálló ügyet.
Page 1 of 6
Amikor Nincs Mást Tenni- Csak Bízni Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) Saul életének fordulópontja akkor állt be mikor Izráel felett a háború baljóslatú felh?i gyülekeztek. A Filiszteusok hatalmas serege a legújabb fegyverekkel, 6 ezer lovassal, 3o ezer vas-szekérrel állt velük szembe. Maga a sereg számtalannak t?nt, “…mint a tenger partján lév? föveny.” (I Sámuel 13:5) Az Izráelitáknak pedig csak két kardjuk volt - egyik Saulhoz a másik pedig Jonathánhoz tartozott. A többieknek csak szedett-vedett fa-lándzsájuk vagy földm?vel? szerszámaik voltak. Az Izráeliták látták ezt a hatalmas Filiszteus hadsereget, amint közelebb és közelebb jöttek és rémületükben fejüket vesztették. “Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak - mert a nép szorongattatott, elrejt?zöttk a nép a barlangokba, a bokrok és k?sziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe.” (13:6) ” Némelyek általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földjére” hogy ne legyenek Saul hadseregébe bevonva. Hirtelen a sereg ami 33o ezer volt 6oo-ra zsugorodott és az egész nép rettegett. (13:7) Izráel helyzete reménytelennek látszott. Egy héttel ezek el?tt Sámuel figyelmeztette Sault, hogy várjon reá Gilgálnál miel?tt harcba megy. A próféta mondta, hogy 7 nap múlva meg fog érkezni, hogy megfelel? áldozatokat ajánljanak fel az Úrnak. Az Ige nem magyarázza meg, hogy mi volt a 7 napnak a jelent?sége; talán Sámuel tudta, hogy egy távoli helyr?l fog jönni ahol jelenléte fontos volt. De inkább úgy néz ki, hogy ez a hosszú hét várakozás Saul hitét akarta kipróbálni. Mikor a 7-ik nap eljött és Sámuel nem érkezett meg, Saul katonái kezdtek elszökni a táborból. A helyzet még rosszabb lett, mert Isten irányítása hiányzott a csatára. Próbáld magad Saul helyébe tenni. Látod, hogy egy hatalmas Filiszteus hadsereg vonul ellened. Érzed a vasszekerek dörömbölését a lábaid alatt és látod, hogy a saját sereged egyre kisebb lesz, látod, hogy azok is akik még melleted maradtak, remegnek a kezükben sajnálatra-méltó “fegyverekkel” a félelemt?l. Minden elveszettnek látszik. Mit tennél? Csodálkozhatunk vajjon “Saultól az volt elvárva, hogy csak üljön és semmit se tegyen?” És igen-ez az amit tennie kellett volna; várni és imádkozni. Ténylegesen mikor Sámuel el?ször bemutatta Sault mint királyt Izráelnek erre vonatkozólag mondta, “Ha az Urat félitek és neki szolgáltok; szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király aki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek; megtartattok. Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek; az Úrnak keze ellenetek lesz, miként a ti atyáitok ellen.” (12:14-15) Sámuel megmagyarázta, “Az Úr akarja a dics?séget megkapni azért amit tesz a királyon keresztül. Azt akarja, hogy a világ lássa, hogy a gy?zelem nem a stratégia és fegyver sem pedig a seregek száma által lesz megnyerve, hanem Istennek való áldozat, hív? imádság és ?benne való bizalom által lehetséges.” Nézzük meg, hogy hogyan válaszolt minderre Saul? Állt megrázhatatlanul, mondva, “Nem bánom mégha 8 napot is kell várnom Sámuelre. Isten szaván fogok állni. Élve vagy halva, engedelmeskedni fogok parancsolatának. Nem, Saul megrémült és hagyta, hogy a körülmények elárasztják, végül is Isten szava körül manipulálta helyzetét. Elrendelte, hogy a pap, Abijah aki jelen volt, ajánljon áldozatot az Úrnak Sámuel nélkül. Mikor Sámuel végül is megérkezett, megrémülten látta, hogy mi történt, felismerte az áldozati oltárról áramló áldozat szagát. Kérdezte Sault, “Mit cselekedtél? (13:11) Sámuel kérdése és ahogyan azt feltette azt mutatja, hogy Saulnak fogalma sem volt b?nének komolyságáról. Sámuel azt kérdezte lényegében,” Fel tudod fogni, hogy mit tettél? Egy egyszer? parancsot adtam neked, hogy ne tégy semmit, amíg megérkezem. Nem voltál veszélyben, de saját kezedbe vetted az ügyet, félelemb?l nem hitb?l cselekedtél. Egy nagyon keserves b?nt követtél el az Úr ellen.” Saul magyarázata pedig ez volt; “Mikor láttam, hogy a nép elszéledt mell?lem és te nem jöttél el a meghagyott id?re, a Filiszteusok pedig összegy?lnek már Mikmásban” (13:11) Figyeld a hibáztató hangot Saul szavaiban, “Sámuel nem jöttél id?ben.” A prófétához beszélt, de igazában a hibáztatás Isten felé szólt. Saul igazában azt mondta, “Valamit kellett tennem - mindenki elhagyott engem. Az bizonyos, hogy az Úr nem várta el t?lem, hogy várjak hosszabb ideig.” Nem, Isten sohasem érkezik kés?n. Ezalatt az Úr Sámuel minden lépését figyelte, amint Gilgál felé haladt. A próféta egy mennyei kormányzás alatt volt, hogy megérkezzen a megjelölt id?ben. Sámuel megérkezett volna a 7 napon belöl még akkor is, ha az éjfél el?tt egy perccel lett volna. Mi tudjuk, hogy Isten nem csapta be Sault és Sámuel id?ben érkezett meg. Els? tekintetre az Úr reakciója nagyon szigorúnak látszik. Sámuel mondta, “Esztelenül cselekedtél, nem tartottad meg az Úrnak a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre meger?sítette volna Page 2 of 6
Amikor Nincs Mást Tenni- Csak Bízni Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ? népe fölé fejedelemnek rendelt, mert te nem tartottad meg amit az Úr parancsolt néked. “ (13:13-14) Kérdezheted, “miért nem volt az Úr egy kicsit engedékenyebb? Ez az ember egy lehetetlen helyzetben volt és csak gy?zedelmet akart az Úr számára. Miért volt olyan fontos, hogy Saul engedelmeskedjen?” Isten a pokol minden hatalmának tudtára akarta hozni, hogy ez a harc az Istené - és azok által lesz megnyerve, akiknek hite és bizodalma az Úrban van és ?reá vár. Mit tanít ez nekünk a mai napon? Isten nem változott meg az évezredeken keresztül. Ma is érdekli ?t, hogy népe paracsolatainak engedelmeskedjen, “…szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek…” (I Sámuel 12:15). Az nem számít, ha életünk mint egy szélvihar kiforog felügyeletünk alól - nekünk az Úrban lév? bizalommal kell haladni el?re még akkor is mikor minden reménytelennek t?nik, ne engedjük meg, hogy félelemben cselekedjünk. Inkább türelemmel várnunk kell, hogy kiemeljen minket a bajokból amint azt az Igéje megígéri. A tény az, hogy az Úr Saul mellett volt amint a Filiszteusok tömeges harcosai közeledtek. Az Úr látta a közeled? szekereket és az éles fegyvereket. Tudta, hogy Saul egy krízisben volt, mivel katonái szétfutottak. Az Úr szeme ott volt minden részleten. Ugyanígy az Úr látja a te krízisednek minden részletét. Látja az összes élet problémákat amint nyomulnak ellened és jól ismeri helyzetedet, ami naponta rosszabbra fordul. Azok akik imádkoznak és várnak reá egy nyugodt hittel, azok igazában sohasem lesznek igazi veszélyben.Továbbá, ? ismeri és látja a te ijedt gondolataidat is, “Nem látom, hogy miként fogom tudni visszafizetni az adósságom… Nincs reményem a házasságra… Nem tudom, hogy fogom tudni az állásom megtartani… stb.” Mindennek ellenére az ? parancsolata ma is igaz, “Ne ijedj meg vagy szaladj el?re. Semmi mást nem kell tenned, csak imádkozz, és támaszkodj én reám. Én mindazokat tisztelem akik bíznak bennem.” Gondold meg a következ? szavakat amit az Úr az ? egyházának adott,”Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidókhoz írt levél 11:6) “Bízzatok ? benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki el?tte szíveteket, Isten a mi menedékünk.” (Zsoltárok 62:9) “ Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok, az ilyenek segítsége és pajzsa ?.” (Zsoltárok 115:11) “Bizodalmad legyen az Úrban teljes szivedb?l, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” (Példabeszédek 3:5-6) Az Úr nagyon türelmes velünk. Hív minket: ”Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok el? er?sségeiteket..." (Ézsaiás 41:21) Tudja az Úr, hogy ?seinknek voltak id?szakaik mikor kételkedtek Ábrahámtól az Újszövetség szentjéig. Id?nként meg akartak halni, sírva, “Nem bírom ezt tovább.” Még Jézus is kérdezte egyik nehéz percében, “Miért hagytál el engem?” A mi Urunk érzi fájdalmaink, félelmeink és ijedelmeink amik hirtelenséggel meglepnek. Kaphatunk hirtelen egy borzasztó hírt – talán szeretteink egyike meghalt, fiam vagy leányom elválik vagy házastársainak egy házasságon kívüli kapcsolata volt. Ezekben a pillanatokban az Úr a Szentlelkét küldi, hogy adjon nyugodalmat, könnyebbítse fájdalmunkat és nyugtassa szívünket. Mégis Saul félelemben és ijedelemben élt 7 napig. Ezalatt az id? alatt a Szentlélek állandóan kérte ?t, hogy határozzon; ”Igaz, Saul, hogy reménytelennek látszik a helyzeted, de a múltban is volt eset amikor az Ammoniták túler?ben voltak és Isten megmentett. Mit fogsz tenni ma? Fogsz Isten szavának engedelmeskedni akármi is történik a királyságoddal? Fogod Jóbbal együtt mondani, hogyha meg is halok mégis fogok bízni Istenben? Mi tudjuk, hogy Isten minden ember szívét ismeri. És az Úr tudta, hogy amit Saul ebben a krízisben el fog határozni, az fogja meghatározni életének további útját. Sok hasonló krízissel kell majd szembe néznie a j?v?ben. Azokon a szavakon keresztül amiket Saul Sámuelnek mondott bepillanthatunk az elhatározásába; “Azt mondtam, mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban és én az Úrnak színe el?tt még nem imádkoztam, bátorságot vettem azért magamnak és megáldoztam az ég?áldozatot.”(I Sámuel 13:12). “Bátorságot vettem azért magamnak” lehet értelmezni, hogy Saul próbálta magát visszatartani, engedelmesnek lenni ameddig csak lehetett, de végül is saját maga vette kézbe a dolgokat. Ennek a vége az lett, hogy Isten visszavonta Saul királyi kinevezését. Miért? Az Úr tudta, hogy ett?l a naptól fogva Saul csak egy “halott” hitet tudott ajánlani. Tudta, hogy Saul nem lett volna képes az “engedelmesség” egy hasonló próbáját elviselni, hanem spekulációval próbálná szolgálni az Úrat. Page 3 of 6
Amikor Nincs Mást Tenni- Csak Bízni Published on World Challenge (https://worldchallenge.org)
A hitetlenség halálos, és következményei tragikusak. Keserves következményekkel állunk szemben, ha ki próbáljuk vonni magunkat a próbáltatások alól ahelyett, hogy bíznánk Istenben, hogy ? átvisz minket azokon. Ez tisztán látható Saul életében. Attól a perct?l fogva, hogy Saul saját kezébe vette az ügyeit, élete sebesen lefelé hanyatlott. Hitetlensége megnyitotta szívét mindenféle gonoszságnak. Ténylegesen Saul élete azokat a lépéseket illusztrálja, amik hitetlenség által romlásba vezetnek. Saul a legrosszabb fajtájú szertartásos karakteré vál Miután Saul b?nbe esett, a lelke egyre keményebbé és szertartásossá vált. Ez a rituális szellem fiának Jonathánnak majdnem halálát okozta. Jonathán és az egyik fegyvert hordozó katonája elhatározták, hogy megtámadják a Filiszteus tábort. Ez a váratlan támadás egy olyan zavart okozott a táborban, hogy a Filiszteusok egymást kezdték ölni. A felkelés olyan zajos volt, hogy “a föld megrendült és Istent?l való rettegés lett.” (I Sámuel 14:15) Mikor Saul látta a Filiszteusokat menekülni, egy teljes támadást rendelt el. Azt parancsolta a seregnek, hogy harcoljanak egész nap megállás nélkül. Estére olyan fáradtak voltak, hogy csak a földre roskadtak. De Saul egy bolondos esküt fogadott: “Ha akárki is megáll enni miel?tt a csata befejez?dik az az ember átok alatt lesz.” Jonathán nem tudott err?l, mert egy másik helyen harcolt, így egy kis id?re pihenni ment és mézet evett egy méhkasból. Azon az estén Saul katonái nem bírták tovább a harcot. Mohón a zsákmánynak estek és kezdték az állatokat sütni, hogy éhségüket csillapítsák. Az Izráeli törvény szerint a vért ki kellett ömleszteni az állatból miel?tt az evésre el van készítve. Így mikor Saul látta, hogy mi történik, dühében szidta a harcosokat, mondva: “Ti nem tör?dtök Isten törvényével.” “B?nt követtetek el… ímé a nép vétkezik az Úr ellen, mert vérrel elegy eszik.”(14:33) Saul egy törvénytartóvá, rituális személlyé vált, kinevezve saját magát az Úr szentségének rend?révé. Nem kétséges, hogy a papok megegyeztek vele, mondva, “Köszönet Istennek, Saul a szent törvény mellett áll.” De igazában Saul volt ott a legnagyobb b?n?z?. Ez az ember teljes engedetlenségben és hitetlenségben járt, de ennek ellenére kijelentette gondolkodás nélkül, “Isten segítse azt az éhes katonát, aki megszegi a törvény legkisebb részét is azáltal, hogy véres húst eszik.” Aznap este Saul egy másik rossz határozatot hozott, elhatározta, hogy a hadsereg egész éjjel alvás nélkül harcoljon. A papok ellenezték ezt és az Urat akarták el?ször megkérdezni, de Isten nem válaszolt imájukra. Saul meg volt botránkozva és elhatározta, “Isten nem válaszol, mert valaki b?nözött a táborban,” Ki a b?nös?’ kiáltotta, “Mert él az Úr aki Izráelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia…” (14:39) Ilyen fajta önigazságosság mindig megtalálható minden szertartásos személyiségben. Ezek nem bíznak az Isten adta igazságban és így saját maguk találnak ki egy maguk teremtett, faragott igazságosságot. Végül is egy olyan rendszert létesítenek, ami saját b?neiket elhomályosítja, de másokéra fényt vet. Saul elhatározta, hogy sorsot húz miáltal ki fogja találni, hogy ki a b?n?z?. Az utolsó húzás reája és Jonathánra esett. Azonnal fiához fordult és mondta, “Én tudom, hogy én nem vagyok b?nös, te kell hogy az legyél” Jonathán bevallotta, hogy evett mézet, de mondta, hogy nem tudott az eskür?l. Mégis Saul ekkor egy erkölcsi hadjáraton volt szentességre törekedve. Ha az Úr nem lépett volna közbe a népen keresztül, Saul megölte volna saját fiát, hogy bizonyítsa saját szentességét. Véleményem szerint, hitetlenség a gyökere minden szertartásosságnak. Hogyan lehetséges ez? Mert ez a magatartás megtagadja, és nem fogadja el Isten szövetségi igéreteit; hogy Szentlelke b?neinket leigázza, hogy engedelmességre er?vel lát el minket, hogy egy olyan félelmet létesít bennünk, ami arra késztet, hogy igazságoságban járjunk és gy?löljük a b?nt. Mikor eltérünk Isten Szövetségének igazságától, nem bízunk benne többé és nem várunk rá, hogy munkálkodjon bennünk, akkor a saját magunk által képzett merev szabályokhoz, szertartásosághoz fogunk fordulni a Szent Szellem befolyása nélkül. Saul minden lelki itélöképességét elvesztette Saul hitetlensége úgyszólván “kiégette” öntudatát és a b?n iránti érzékenységet elhomályosította. Hirtelen a b?n elvesztette “rémes b?nösségét” ebben a valaha istenfél? emberben. Ezt láthatjuk abban is mikor Sámuel megparancsolta Saulnak, hogy teljesen pusztítsa el az Amalekitákat. A próféta Page 4 of 6
Amikor Nincs Mást Tenni- Csak Bízni Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) pontos követelményeket adott Saulnak, hogy elpusztítson mindent, családokat, barmokat, mindent. Semmit sem volt szabad megtartania. Mégis mikor a csatának vége volt, Saul életben hagyta Agág királyt, mint egy él? trófeát. Ugyancsak megtartotta a zsákmány egy részét, az Amalekiták legjobb állatait, ruhanem?t és más anyagiakat. Saul még ezeken felül egy emlékm?vet is felállított magának, gy?zelme emlékére, mégegyszer bemutatva teljes nem tör?dmségét Isten szava iránt. Mikor Sámuel megérkezett, alig tudta elhinni azt, amit látott. A csatatér olyan volt, mint egy hatalmas piactér. Emberek vásároltak barmokat, próbáltak ruhákat, húst sütöttek. De a legmeglep?bb dolog mindezek felett az volt, hogy Agág király élve ült a helyzet közepén. Sámuel Saulhoz ment ésfelel?sségre vonta: “Micsoda az a juhbégés, mely füleimbe hat és az az ökörb?gés melyet hallok?” És mondta Saul: “Az Amalekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhokat és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk… Én végrehajtottam az Úrnak parancsolatait! Micsoda nagyszer? megújjulást fogunk ünnepelni.!” Sámuel hangosan sírt és kérdezte Sault…”Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél neki a prédának és cselekedted azt ami b?nös az Úr szemei el?tt? (I Sámuel 15:19) Saul így válaszolt, “Én bizonyára hallgattam az Úr szavára és azon az úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amalekiták királyát, és az Amalekitákat elpusztítottam.” (2o-ik vers) Hogy lehetett Saul olyan vak? A világos bizonyíték ellenére hazudott abban, hogy engedetlen volt. Tragikus, de Saul elhitte a saját hazugságát, elvesztette teljesen itél?képességét. Némely keresztény hív? manapság hasonlóan cselekszik, mint Saul. Mindenféle engedetlenségre adja magát, azután meg templomba megy és imádkozik; “Uram, mindenemet neked áldozom, fogadd el az én dics?ítésemet.” Ezek olyanok, mint amit a Példabeszédek 3o.-ik fejezetében olvashatunk, “Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja; nem cselekedtem semmi gonoszt. (3o:2o) Hogyan süllyednek keresztények ilyen helyzetbe? Ez akkor kezd?dik, amikor visszautasítják Isten igazságosságát hit által. Saját igazságoságukat próbálják megteremteni szertartásosságon és bíráskodáson keresztül. Hitükben ingadoznak, nem várnak Isten irányítására. Saját megbírálásuk szerint cselekednek. Id? múltán elvesztik itél?képességüket és öntudatuk teljesen “kiég”. Végül is saját b?nükkel büszkélkednek. Az Ige szerint ez az a pont, amikor a természetfeletti rejtett, titkos tudományok vetnek gyökeret az emberben. Isten szemében az engedetlenség, az ? szavában nem hívés az egyenl? a varázslással. Amint azt Sámuel is mondta: “Mert mint a varázslásnak b?ne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.” (15:23) Mikor az itélöképesség elveszett és az öntudat megkeményedett, nincs további védelem a féltékenység szelleme ellen. És az Úrnak lelke eltávozott Saultól és gonosz lélek kezdte gyötörni ?t, mely az Úrtól küldetett.” (I Sámuel 16:14) Isten igazából nem küldött gonosz szellemet Saulra, hanem egyszer?en megengedte, hogy az elkerülhetetlen megtörténjen. Mivel érthet?, hogy ha valaki, akinek hitetlensége erre a pontra kerül, vagyis szertartásossághoz fordul, határozóképességét elveszíti és öntudata megkeményedik, nincs védelme a féltékenység és irigység támadó szellemei ellen. És ez az iker szellem minden lelket, amibe belép, rémuralom alá veti. Ekkor már Saulnak dühkitörései voltak a környezete felé, melyet egy gyötr? démon okozott. Szolgái úgy meg voltak rémülve, hogy Dávidért küldtek, hogy jöjjön és játszon és zsoltárokat énekeljen Saulnak. Dávid, az Úr Szelleme által felkent zenéje békességet adott Saulnak és lecsillapította. A király olyan hálás volt Dávidnak, hogy el?léptette ?t mint kapitányt. Amikor azonban Dávid bátorságot és ügyességet mutatott, Saul ?rültségében féltékennyé vált. A féltékenység a hív?ket undok teremtésekké változtatja. Aki nem bízik Istenben, senkiben sem tud bízni. És féltékeny emberek másokat vádolnak ugyanazokkal a b?nökkel, ami önmagukban is jelen van. S?t sajátmagukat áldozatnak képzelik. Meg vannak gy?z?dve arról, hogy mindenki féltékeny rájuk és állandóan róluk beszél és üldözi ?ket. Féltékenység nemcsak egy egyszer? állapot, amin valaki id?vel keresztül halad, ez egy szellem a pokolból. Megfosztja az embereket minden mennyei céltól. Page 5 of 6
Amikor Nincs Mást Tenni- Csak Bízni Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) Arra készteti az embert, hogy saját kicsinyes, földi csatáin összpontosítja erejét. Kiváncsi vagy, hogy honnan jött a féltékenységed szelleme? Sürgetlek, hogy nézz vissza azokra az id?kre, mikor megpróbáltatások alatt voltál és nézd meg, hogy hogyan reagáltál rájuk? Bizodalmat adtál-e az Úrnak, bármi is tárult eléd? Vagy talán azt gondoltad, hogy Isten nem sietett és nem nyilatkoztatta ki magát id?ben? Gondolkozz Saul tragikus végére, ami a hitetlenség következménye volt. Az utolsó tanácsadást miel?tt örökkévalóságba ment át, egy boszorkánytól kérte és kapta. Halgass az utolsó szomorú szavaira: “Az Isten eltávozott t?lem és nem felel már nekem…” (I Sámuel 28:15) Az Újszövetségben jó üzenet van a hív?k számára. Krisztus megfizette az árat lázadozásunkért. (Persze Saulnak is lehet?sége volt kérelmre Isten kegyelméért és bocsánatáért, de szíve akaratos maradt, és az ilyen nyakasság sohasem könyörög kegyelemért.) Jézus azért is jött, hogy megtörje a varázslás és hitetlenség szellemét, a szertartásosság bilincseit és kiszabadítson minket a féltékenység börtönéb?l. De el?ször be kell vallanunk, hogy b?nösök vagyunk. Be kell vallanunk hitetlenségünket, és teljesen Jézusra kell vetnünk jöv? szabadságunk és felszabadításunk ügyét. ? id?ben fog megérkezni. A mi dolgunk az, hogy semmi mást ne tegyünk, csak bízzunk ?benne. Meg kell értenünk, hogy megpróbáltatás alatt vagyunk. Isten pedig meger?sít bennünket abban a hitben, hogy akármilyen reménytelennek is látszik a helyzet, ha hiszünk, ? ezt tisztelni fogja. “Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszend?, de t?z által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztaságra és dics?ségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.” (I Péter 1:7) Dics?ség az ? Szent Nevének!
Download PDF [1] Links [1] http://sermons.worldchallenge.org/printpdf/2673/
Page 6 of 6
