Amerikából jelentem XLVIV- Nemzetközi adoptáció 2. Az érem másik oldala

Amerikából jelentem XLVIV- Nemzetközi adoptáció 2. – Az érem másik oldal Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu)

Amerikából jelentem XLVIV- Nemzetközi adoptáció 2. – Az érem másik oldala

2010 július 08. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Mérték Értéke: 2/5 Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Mivel minden történetnek két oldala van, s egyetlen extrém esetből nem lenne se illdomos, se okos dolog általánosítani, - adott esetben azt a kijelentést tenni, az amerikai szülők felelőtlenek, az adoptált gyerekek pedig minden esetben "kisangayolok" - ezért úgy gondolom, érdemes egy kicsit utánajárni a történteknek más szemszögből is.

Kérlek, olvassátok el az előzményt ITT, mielőtt ebbe belekezdtek!

1. oldal (összes: 8)

Amerikából jelentem XLVIV- Nemzetközi adoptáció 2. – Az érem másik oldal Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu) A történtek óta Torry Hansen maga az ördög, nemcsak Oroszországban, de hazájában is. Felelőtlen, nemtörődöm, beteges, egy szörny. Ezekkel a szavakkal illetik és ezek még csak azok, melyek elbírják a nyomdafestéket. Ám pszichológusok, adoptációra szakosodott ügyvédek, Hansen-ékhez hasonló nemzetközi adoptációval családdá vált szülők a világ számos pontján állítják, a nevelőanya kétségbeesése nem egyedi eset.

"A közvélemény szereti a rózsás történeteket, azonban a nemzetközi adoptációnak nagyon sötét oldalai is vannak. - mondja Dr. Ronald Federici, virginiai pszichiáter, aki hét adoptált gyermek apja. Szülők viszik vissza a gyerekeket az árvaházakba. Hagyják reptereken a csomagkiadónál. Disneylandben. És az irodámban. Nem szokatlan esetek." Torry Hansen nemzetközi vitát indított azzal, hogy visszaküldte adoptált fiát Oroszországba. Több ezer amerikai család adoptál évente és nincsen problémájuk, de mi van azokkal az esetekkel, amelyekben a szülők végül feladják a küzdelmet? Hogyan lehetne ezt elkerülni és Hansen-ék miért nem kaptak segítséget? Vegyünk például egy másik esetet. Linda Hagen és Joe Kalinoski Fort lauderdale-i lakosok három testvért fogadtak örökbe egy oroszországi árvaházból. A családot az intenzív tanácsadás mentette meg.



Linda és férje fel voltak készülve. Pénzt gyűjtöttek, adoptációs irodalmat olvastak, orosz kifejezéseket tanultak. Tudatában voltak, hogy a gyerekek sötét árvaházból, szegényes körülmények közül érkeznek. Kevés élelem, alacsony színvonalú higiéniás körülmények, hiányos orvosi ellátás volt az életük része. Ismerték az orosz árvaházi gyerekek körében szájról szájra terjedő mesét is: ha amerikai család fogad örökbe, vagy úgy élsz, mint egy király, vagy testrészeidet eladják, hogy beteg amerikai gyerekeket gyógyítsanak vele. Hagen-ék 2005-ben hozták el a két nagyobb testvért. A gyerekek együtt maradhattak, maguk választhatták ki, mit akarnak enni, szobájukat a szülők nem dekorálták, nem vitték őket boltba, partikra az első időben, nehogy túlstimulálják őket. A szokásokat, helyeket lassan vezették be.



Hiába az odafigyelés, a gondok már az első órában, miután elhagyták a minisztériumot, jelentkeztek. Az egyik gyerek azonnal lufit akart venni, de ennek nem csupán szóbeli kifejezését adta, de sikított, és a földön a betonba verdeste a fejét. Az első héten mindketten többször megszöktek. Minden alkalommal a rendőrséget kellett hívni. Annak ellenére, hogy mindenük megvolt, minden egyes alkalommal, hogy boltba mentek, összelopkodtak mindefélét, amire egyáltalán nem volt szükségük. A gyerekek azóta nagyobbak, harmadik testvérüket is örökbefogadta a család és nevetnek, amikor az első időkre emlékeznek. Mégis, amikor a jelen helyzetről kérdezzük őket a szülők azt válaszolják, gondjaik a mai napig vannak, állandó tanácsadásra van szükségük és a gyerekek még most is babalégzésfigyelővel alszanak, mert jobb a békesség mindenkinek. A 48 éves Hagen asszony tanácsadó szolgálatot vezet, hasonló adoptációs gondokkal küzdő szülők számára, ahol mindennaposak az olyan telefonok, hogy "mit tegyünk, a gyerek megölte a család kutyáját", "hogyan tovább, a fiúnk késsel fenyeget minket". "Ekkor tanácsolom számukra az összetett gyerek-szülő terápiát, ami anonban 3-4 ezer dollár havonta. Az embereknek nincs ennyi pénze, hisz ezt sehol nem támogatja a biztosító." Foglaljuk össze, melyek a legnagyobb problémaforrások. 4. oldal (összes: 8)


Az USA-ban rengeteg olyan adoptációs ügynökség dolgozik, amely nem biztosít előtanulmányokat, adoptáció utáni segítséget sem nyújt, azonban elkéri a 30000 dollárt. Egyre több külföldi árvaház egyszerűen csak túl akar adni a gyerekeken, pontos pszichológiai jellemrajz biztosítása nélkül és a befolyt összegek magánszemélyek zsebeibe vándorolnak. Rengeteg naív szülő és terapeuta hiszi, az idő, a szeretet mindent megold. Dr Federici szerint a baj sokkal nagyobb, mint ez az egy eset az anyával, aki visszaküldte a gyereket. A szülők többsége elkeseredett, segítségért kiált. Csak Oroszországból 1600 gyerek érkezett ebben az évben, de más Kelet-európai országok szegényes árvaházaiból is adoptálnak amerikai párok. A gyerekek mentálisan instabilak, hordozzák rövidke, de szomorú életük minden keservét, legtöbbjük rideg, szeretetre alkalmatlan, néhányan szinte állatiasak. Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiknek szülei alkalmatlanok a a szélsőséges helyzetek megoldására? 14 államból eddig 81 kisgyereket adtak vissza a szülők, de a helyzet ennél is súlyosabb.



"GY-I-L-K-O-S-S-Á-G"- betűzi Dr Federici. 16 esetben a szülők elveszítették uralmukat és halált okozó testi sértés történt. Valamennyi extrém eset volt, melyben a szülők állandó fenyegetettség alatt álltak, több esetben érte őket fizikai támadás idősebb adoptált gyerekek részéről. Az testi erőszak erőszakot szült és bekövetkezett a tragédia. "Saját szememmel tapasztalom, - mondja Dr. Myra McPherson pszichoterapeuta - ezek a gyerekek olyanok, mintha vadállatot vinnél a házadba és elvárnád, hogy azonnal szelíd bárányként viselkedjen. Ezek a gyerekek gyakran foggal-körömmel ugranak neki a szülőknek. Nem ismerik a kommunikáció szabályait, nem lehet velük beszélni. Szükségük van a figyelemre, de ha megkapják, azonnal durván elutasítják. A legutóbbi esetben egy édesanya jött el hozzánk, hosszas vívódás után. A kislány, akit Kelet-Európából fogadott örökbe összekarmolja, véresre veri magát, addig üti a fejét, míg el nem ájul. Az anya nem mert segítséget kérni, mert félt, azzal vádolnák, ő bánik ilyen durván a gyermekkel. A mi szakavatott szemünk azonban azonnal látja a különbséget egy mentálisan sérült gyermek és egy szülők által terrorizált gyermek között. Ezekben az esetekben a szülők élnek terror alatt. A legtöbb jószándékú, szerető család, ám mégsem tudnak felnőni a feladathoz. Rengeteg család adja vissza a gyermeket és általában csak azok az örökbefogadások maradnak tartósak, ahol a szülők kértek és tudtak is segítésgért folyamodni."



A Hagen család és a megkérdezett szakemberek nem akarják elvenni a kedvet a nemzetközi adoptációtól, hisz tudják, több ezer sikeres örökbefogadás történik minden évben, de az árat sokszor meg kell fizetni és itt legkevésbé a terápiás költségekről van szó. "Valakinek el kell modnani az igazságot. Az embereknek tudniuk kell, nagyon ritka az olyan eset, hogy az új kis jövevény semmilyen lelki problémával nem küzd, csupán a korából fakadó természetes gondokkal. A leendő szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy csak akkor szabad belevágni az örökbefogadásba, ha minden forrás adott. Lelkiek, fizikálisak, pénzügyiek egyaránt." Garbutt Katalin http://tinkmara.freeblog.hu/ Szerző a Flag Polgári Műhely tagja



Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló


Amerikából jelentem XLVIV- Nemzetközi adoptáció 2. Az érem másik oldala

Recommend Documents