ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FŐISKOLA NEMZETKÖZI ÉS UNIÓS DOKUMENTUM- ÉS FORRÁSKEZELÉS

ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FŐISKOLA

NEMZETKÖZI ÉS UNIÓS DOKUMENTUM- ÉS FORRÁSKEZELÉS Módszertani és gyakorlati útmutató a nemzetközi kapcsolatok terén szakdolgozat-készítők számára

Szerkesztette: Horváth Zoltán

ÁVF BUDAPEST 2008

Szerkesztette: Dr. Horváth Zoltán Szerzők:

Dr. Joó András Dr. Vigh László Lehmann Kristóf Tar Gábor Szalóki Katalin

Lektorálta:

Dr. Hámori Balázs

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen kiadványt, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja az Általános Vállalkozási Főiskola Felelős kiadó: Antal János Készült a TIPICO Nyomdájában Felelős vezető: Pogány Károly

2

TARTALOM

ELŐSZÓ…………………………………………………………………………………..5 1. FEJEZET……………………………………………………………………………….7 Joó András: Módszertani tanácsok szakdolgozatírók részére különös tekintettel a témaválasztásra, a források értékelésére és az internetes kutatás lehetőségeire 2. FEJEZET……………………………………………………………………………..46 Vigh László: Táblázatok kezelése szakdolgozat-készítésnél 3. FEJEZET……………………………………………………………………………..70 Lehmann Kristóf: Módszertani és gyakorlati tanácsok nemzetközi statisztikák használatához szakdolgozat-készítéskor 4. FEJEZET…………………………………………………………………………….84 Tar Gábor: A főbb nemzetközi gazdasági, pénzügyi szervezetek kutatások során forrásként jól használható fontosabb kiadványai (Válogatás) 5. FEJEZET…………………………………………………………………………….90 Tar Gábor: Az Európai Unió jogforrásai és dokumentumai 6. FEJEZET……………………………………………………………………………118 Szalóki Katalin: ONLINE EU – Az európai uniós adatbázisok gyakorlati használata

3

4

ELŐSZÓ E kiadványt az Általános Vállalkozási Főiskola Nemzetközi Kapcsolatok Tanszéke azzal a céllal készítette, hogy megkönnyítse a nemzetközi kapcsolatok terén szakdolgozatot készíteni kívánó hallgatók felkészülését. A kötet a nemzetközi kapcsolatok – mint igen összetett és sajátos tudományterület – azon kérdéseiben próbál gyakorlati tanácsokkal szolgálni, amelyeknél leginkább előfordul, hogy a hallgatók nehézségekbe ütköznek diplomamunkájuk elkészítésekor vagy egyéb kutatásaik során. A tanulmányok szerzői felhasználták mindazon tapasztalatokat, amelyek az Általános Vállalkozási Főiskola Nemzetközi Kapcsolatok tanszékén az elmúlt években a hallgatókkal folytatott konzultációkon, illetve a szakdolgozatok bírálatakor gyűltek össze. A kötetben megjelenő tanulmányok igyekeznek orientálni a szakdolgozat-készítőket, hogy milyen irányban induljanak el munkájuk során, hogyan építsék fel szakdolgozatukat, milyen módszertant kövessenek, hogyan alkalmazzák a modern technikai eszközöket például táblázatkészítés vagy statisztikák beillesztése során. Kiemelten foglalkozik a kötet az Internet, mint a ma már leggyakrabban használt forrás helyes alkalmazásáról. A kötet megjelentetésének egyik kiemelt célkitűzése volt, hogy segítse a hallgatókat abban, hogy a legrelevánsabb forrásokat alkalmazzák munkájuk során. Ennek megfelelően önálló tanulmányok foglalkoznak a nemzetközi kapcsolatok terén leginkább hasznos forrásokról, linkekről. Összefoglalva találhatjuk meg a legfontosabb nemzetközi szervezetek forrásait, és jelentőségére tekintettel nagyon részletesen mutatjuk be az Európai Unió forrásait. Utóbbiak két tanulmány keretében kerülnek ismertetésre. Az egyik az uniós dokumentumok, jogforrások jellemzőit és elérhetőségét tartalmazza, a másik gyakorlati támaszt nyújt az uniós adatbázisok használatához, ami ma már nélkülözhetetlen minden olyan munka során, amelynek keretében elsődleges uniós forrásokat szükséges felhasználni, márpedig az Európai Unióval foglalkozó szakdolgozatok általában mind ilyenek. Reméljük, hogy e kötet segítségével a szakdolgozók tudományos felkészültsége, valamint a szakdolgozatok mind formai mind szakmai minősége emelkedni fog, és ezáltal a végzős hallgatók felkészültebben léphetnek ki a munkaerőpiacra, illetve folytathatják tanulmányaikat magasabb szinten. Dr. Horváth Zoltán Tanszékvezető főiskolai tanár

5

6

1. FEJEZET Joó András: Módszertani tanácsok szakdolgozatírók részére különös tekintettel a témaválasztásra, a források értékelésére és az internetes kutatás lehetőségeire 1. Miképpen írható jó dolgozat egy témáról? A szakdolgozatok írásánál a legfontosabb szempont, hogy az közérthető nyelven írott szöveg létrejöttét eredményezze, mégpedig azok részére is, akik a kiválasztott témát mélyebben nem ismerik. Számukra is meggyőzően, követhetően, és lehetőleg minél érdekesebben kell megfogalmazni, érvekkel, adatokkal alátámasztani minden fejezetet és szövegrészt. Az említett kritériumok teljesüléséhez azonban nem csak egyetlen út vezethet, és alkotójának sajátos egyéniségét tükrözi minden készülő szöveg. Csakúgy, ahogyan nincs két szerző, aki pontosan ugyanazokkal a módszerekkel végezné kutatásait, vagy hajszálra egyező módon rendszerezné egybegyűjtött információit, az egyén arca is leginkább a megfogalmazott szövegben mutatkozik meg. A siker érdekében a következőkre kell különösképpen tekintettel lennünk: 1. A leglényegesebb a jó témaválasztás, tulajdonképpen minden egyéb ebből következik. A téma elsősorban a szakdolgozó számára ígérkezzen az átlagosnál is érdekfeszítőbbnek, de lehetőleg minél szélesebb körben mutatkozzon iránta érdeklődés. Mindenképp legyen olyan viszonylag könnyen elérhető oktató, kutató vagy egyéb szakmailag felkészült személy (lehetőleg több is), akitől már a téma kiválasztása után közvetlenül tanácsokat lehet kérni. Olyan témát nem célszerű választani, amelyhez nem könnyű szakmai segítséget kapni! 2. A téma ne legyen nagyon tág, nem szabad túlzott célkitűzéseket megfogalmazni. Egy szakdolgozatnak nem feltétlenül célja az sem, hogy egyértelmű választ adjon olyan kérdésekre, amelyeket vaskos kötetekben kíséreltek meg feldolgozni, és amelyekről évtizedek óta folyik a szakmai vita. Nem lehet száz esztendő történelmén átívelő nagyszabású írásművet sem alkotni egyetlen félév alatt, mivel a rendelkezésre álló idő egyszerűen kevés hozzá. Fontos tehát, hogy elgondolkozzunk arról, hogy az adott téma feldolgozható-e egyáltalán az általunk elképzelt formában. Ehhez először is tudnunk kell, milyen források állnak rendelkezésünkre az adott témában. Ügyeljünk megkezdeni kívánt munkánk egyes fázisainak sorrendjére. Itt lényeges kiemelni, hogy a téma, a javasolt cím, alaphipotézis és az ezeket megjelenítő kezdeti vázlat tulajdonképpen csak akkor készíthető el, ha már alaposabban tájékozódtunk a fellelhető forrásokról, amelyekből terveink szerint dolgozni kívánunk. Az első lépés tehát mindig a források mennyiségének és – természetesen – minőségének körültekintő felmérése. Ha ezt nem tesszük meg munkánk legelején, szinte bizonyos, hogy jó témaválasztással sem leszünk képesek élni. 3. A kutatómunkának több szakasza van tehát, amelynek során többször kell addigi ismereteinket rendszerezni, adatainkat, megállapításainkat értékelni, hiszen újabb források, a szakirodalomban fellelhető információk gyakorta módosíthatnak eredeti hipotézisünkön, a kiinduló stádiumban megfogalmazott megállapításainkon. A szakdolgozat készítése tulajdonképpen egy időben elhúzódó megismerési folyamat,

7

amelynek különböző állomásai vannak. A kutatásnak, anyaggyűjtésnek így célszerű legalább három fázisát elkülönítenünk: a.) a végleges téma kiválasztását megelőző, alapos tájékozódás b.) vázlatban megfogalmazott céloknak és a kezdetben javasolt címnek megfelelő irányultságú kutatások, melyeket a források rendszerezése, értékelése és kijegyzetelése követ c.) aligha kerülhető el a szövegalkotás előrehaladott állapotában sem, hogy fontos, már írás közben felmerült kérdések tisztázására újabb forrásokra, könyvtári és egyéb kutatásokra időt kelljen szánnunk.

2. Tudás és megértés a nemzetközi kapcsolatokban A tudás és megértés általában előzetesen meghatározott tényezőktől függ, elsősorban az előre kiötlött koncepciótól, vagy a tanulmányok során kialakított elméleti háttértől. A megértésnek és megismerésnek komoly korlátai vannak, az érvelés pedig csupán akkor tűnhet majd meggyőzőnek mások számára is, ha valamilyen rendszerben vagyunk képesek gondolkodni és mondanivalónkat előadni. Kutatásaink során viszont sok igencsak különböző – sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó – nézőponttal ismerkedhetünk meg. A kérdés tehát a következő: miképpen értékelhetjük, rangsorolhatjuk, illetőleg elemezhetjük ezeket. Minden elméleti iskola számára négy kérdéskör vizsgálata vet fel problémákat 1. tények, adatok és ezek elemzése; 2. értékek, pozitív és negatív folyamatok megítélése; 3. igazság, következtetések, állítások, kételyek és bizonyosság; 4. ideológia, előzetes ideológiai hatások, másodlagos, vagyis az adatok, folyamatok értékelése nyomán, a következtetések összegzése révén kialakított újabb gondolati rendszer. Mérlegelnünk kell a megszerezni kívánt ismeretekhez használt források megállapításainál a tekintély, auktoritás és valódi egzakt tudás közötti viszonyt. Miért tartunk valamit igaznak: 1. mert a valóságról addigiakban alkotott, meglévő nézeteinket megerősítik; 2. jó logikai rendszert alkotnak, egyszóval több szempontból (adatok, megfogalmazás, összefüggések) meggyőzőek; 3. azért fogadjuk el, mert a „tudás forrása” tekintéllyel vagy hatalommal bír (pl. a nyugati tudományosságot tekintélyben előrébb helyezzük, megelőző koroknak más módszerei voltak, szkepticizmus…stb.) A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozása, hasonlóan a különböző társadalomtudományok körében végzett kutatásokhoz, valójában nagyon sok szubjektivitást és bizonytalanságot tartalmaz, de ezt nem kell negatívan értékelnünk. A nemzetközi kapcsolatokról írott elemzések, hosszabb értekezések, bármennyire részletesek is, csupán a valóság folyamatainak töredékét képesek érzékeltetni. Az egészet voltaképpen a nyelvtanulás folyamatához lehetne hasonlítani, éppen úgy, ahogyan egy nyelv szókincsének és szinte végtelen kifejezési lehetőségeinek bemutatására nem alkalmas egyetlen nyelvkönyv sem, ugyanúgy nem írható le a nemzetközi kapcsolatok rendszerének és folyamatainak egésze sem. A nyelv (a nemzetközi folyamatok) igazi megismerése akkor kezdődik, amikor a nyelvkönyvből megszerzett alapismereteinket tovább kamatoztatjuk a gyakorlatban, beszélgetések vagy egyszerű receptív, passzív nyelvgyakorlás révén. Mindezek során tudásunk, tapasztalatunk tovább bővül. Amiként egy nyelvet nem tudunk az elképzelhető legtökéletesebb szinten elsajátítani és használni, bele kell törődnünk – bármennyire zavar is minket a bizonytalanság –, hogy a nemzetközi folyamatokat sem leszünk képesek teljesen átlátni, mégis egyre árnyaltabbá válik szemléletünk, egyre több részlet és összefüggés válik előttünk világossá, az ismétlődő

8

gyakorlati tapasztalatok által igazolttá. Az ismeretek hiányossága, a tévedések lehetősége egyáltalán nem kell, hogy eltántorítson bennünket az elemző szövegek megírásától, amint a sikeres kommunikáció sem feltétlenül függ a maximális nyelvhelyességtől. A vélemények szembeállítása vagy saját megállapításaink újabb egybevetése folyamatosan tár fel előttünk tévedéseket, szemléletbeli hibákat. Ezeket azonban fel lehet használni a továbblépéshez, újabb kritikai megállapítások kiindulópontjaként. A tévedésekből okulva újabb olvasmányaink értelmezése során már kevésbé leszünk „sérülékenyek”, fejlődik kritikai érzékünk. A nemzetközi kapcsolatok tárgykörének rendkívüli összetettsége, a témák, nézőpontok diverzitása mellett, mindenfajta elemzés szükségképpen leegyszerűsítő, általánosító. Ezért fontos, hogy elméleti hátérrel, valamint az alapvető terminológia ismeretével rendelkezzünk, mivel ezek eszközként szolgálnak arra, hogy az általunk tárgyalt részismereteket évtizedek kutatási során kialakított rendszerekhez, leszűrt általánosabb következtetésekhez kapcsoljuk. (Lásd: Steans, Jill – Pettiford, Lloyd: Introduction to International Relations. Pearson Education, 2005., 13.o.) Minden emberi cselekvés alapját bizonyos rögzült nézetrendszer vagy sajátos hiedelemvilág határozza meg az emberek tulajdonságaival és a világ természetével kapcsolatban. A világról gondolkodva mindenki felvázolhatja saját egyéni teóriáit, de átfogó, logikailag hibátlan rendszert felépíteni nehéz feladatot jelent. Általában már kialakult filozófiai és ideológiai nézetrendszerek alapján, azokhoz igazodva próbáljuk gondolatainkat és információinkat rendszerezni. A realista, liberális vagy marxista elméleti rendszerek saját koncepciót munkáltak ki arra, hogy a nemzetközi kapcsolatok folyamatait és szereplőit egymáshoz való viszonyuk tekintetében is értékeljék. Ezek alapján eltérő lehet az, hogy mi jelenik meg fontos, netán elsőrangú kérdésként vagy melyek azok a szereplők (actors), amelyeket meghatározónak tekintünk. A leíró elemzés, egy-egy problémakör ismertetése általában nem is elég ahhoz, hogy teljesnek tűnjék a nemzetközi kapcsolatok valamely kérdését boncolgató írás. A problémák felvetésén túl, a lehetséges válaszok, a szereplők jövőbeli magatartására vonatkozó prognózis is helyet kell, hogy kapjon az értekező szövegben. Ha például a realista nézetrendszert vesszük alapul egy kiterjedőben lévő konfliktus vagy egyetlen államnak egy szűkebb régiót veszélyeztető belső válsága esetén, viszonylag pesszimista „forgatókönyveket” alkothatunk az államférfiak várható lépéseit illetően, a hatalmi tényezők szerepére kerül a hangsúly, szemben a preventív diplomácia sikeréhez fűzött reményekkel és az államok vagy egyéb szereplők együttműködési hajlandóságába vetett hittel. Ismét más megvilágításba helyezi elemzéseink tárgyát, ha azt vizsgáljuk, milyen mozgástérrel rendelkeznek az egyes szereplők, így például cselekedeteik kihatásait képesek-e egyáltalán felmérni vagy lépéseiket nem feltétlenül valódi szándékaik, hanem külső tényezők befolyása, esetleg alaptalan várakozások határozzák-e meg. Mivel az ember maga, mint egyéni vagy kollektív cselekvő meghatározónak tekinthető, nagyon fontos a nemzetközi viszonyok tanulmányozásánál, hogy mit feltételezünk – filozófiai alapok tekintetében is – az emberiségről általában, illetőleg az ember alapvető természetével kapcsolatban. Feltehető az a kérdés is, hogy az ember és az egyén legalapvetőbb törekvései és motivációi ugyanazok voltak-e évtizedekkel vagy évszázadokkal korábban, mint manapság. Az ember pszichológiai természetrajzában nem feltétlenül kell persze elmélyednünk szakdolgozati értekezés készítése során, de tanácsosnak látszik, ha bővítjük olvasmányainkat ezen a területen is, és röviden elgondolkozunk néhány ezzel kapcsolatos kérdésen, miközben a figyelem máris ráirányítható a nemzetközi kapcsolatokban – előzetes vélekedéseink alapján – meghatározónak tekintett folyamatokra, úgymint például, a realista megközelítés szerint: a hatalom növelése és alkalmazása a nemzeti érdekek védelmében. A nemzetközi viszonyokat illetően, a világpolitika színpadán fellépők közül a liberális gondolati rendszerben nem az állam kap kitüntetett jelentőséget, hanem például a nemzetközi szervezetek, és a különböző nem állami szereplők, emellett pedig a nemzetközi kapcsolatokban résztvevők

9

együttműködési hajlama nyer hangsúlyt. Feltehető itt az a kérdés is, hogy egyáltalán az államok belső ügyei elválaszthatók-e mindig élesen a külkapcsolatok rendszerében betöltött szerepüktől, általános külpolitikai helyzetüktől. Ismét más, igen érzékletes elemzések születhetnek abból a nézőpontból, amely az államokon belüli viszonyok, így például a társadalmi problémák, belső ellentétek kihatásait próbálja bemutatni a szűkebb vagy tágabb nemzetközi környezetre, elméleti síkon fogalmazva rész és egész viszonyát.

3. Hogyan lehetséges mindezek alapján jó témát választani? A felmerülő, kidolgozásra váró és hivatalos listákon megjelenített témák, címeik alapján, rendszerint két nagyobb csoportra bonthatóak: 1.) általánosabb, átfogó témakörökre, illetőleg 2.) részletkérdéseket boncolgató, specifikus kérdések feldolgozását kívánóakra. A választásnál azonnal mérlegelni kell, hogy valamely a szakirodalomban még kevéssé feldolgozott speciális kérdéskör részletes ismertetését tűzzük-e ki célul, vagy bővebb anyagra támaszkodó, széles látókört igénylő nagyobb színtézist kívánunk elkészíteni. Mindkét esetben jelentős a kihívás a dolgozatkészítő számára, hiszen az előbbinél nagyobbrészt önálló kutatómunkát kell végeznie, és elsősorban nem feldolgozásokat, az egyes ismert szerzőknek, már jól kiérlelt elgondolásait kell alapul vennie, hanem sokkal inkább ún. elsődleges forrásokat: dokumentumokat, nyilatkozatokat, adatbázisokat, interjúkat…stb. kell értelmeznie, miközben a tudományos munka és módszerek addig járatlan ösvényein kell utat találnia. A szintézis esetében más a helyzet, mivel a részletesen feldolgozott – olykor meglehetősen népszerű – témák esetében, rendelkezésre állnak ugyan mások által már világosan megfogalmazott érvek és végkövetkeztetések, azonban ezek igen eltérőek is lehetnek, így tanácsos óvatosan, körültekintően, nagyobb időráfordítással rendszerezni az összegyűjtött anyagokat. Figyelmet kell szentelni annak, hogy a szakdolgozat készítője ne hagyatkozzék a szerzők egyoldalúan kiválogatott csoportjára, elválassza saját véleményét és következtetéseit másokétól, és szövege valóban eredeti legyen; valamint elkerülje azt is, hogy sűrűn ellentmondásokba keveredjen a számos ellentétes nézet rendszertelen tolmácsolása miatt. A témaválasztásnál gondolni kell már arra is, hogy a szakdolgozatnak alapvetően a tudományos értekezések stílusát kell követnie, így tehát a specifikus és átfogó témák esetében egyaránt, olyan logikusan felépíthető esszé írását szükséges célul kitűzni, amely egy megadott témakör jól körülhatárolható szegmensét tárgyalja. Nagyon lényeges, hogy a témaválasztás előtt tanácsot kérjünk és felmérjük, milyen szakmai segítségre számíthatunk a dolgozat elkészítésének különböző fázisai során. A számunkra megadott témákat semmiképpen se kezeljük úgy, mintha azok már elkészített dolgozatok címei lennének. Az oktatók, későbbi témavezetők jóllehet igyekeznek gondosan kiválasztani a meghirdetett szakdolgozati témákat, mindazonáltal az a szempont vezeti őket, hogy hallgatóiknak legyen bizonyos mozgástere ezeken belül, így nem óhajtják azokat túlzottan leszűkíteni, előre korlátozni a kutatás területét. A listába foglalt, a hallgatott tananyaghoz kapcsolódó témák elsősorban iránymutatást kívánnak adni, de nem javasolható még az sem, hogy a forrásfeltárás során hosszabb ideig változtatás nélkül kövessük azokat. A valódi témaválasztást, az első címjavaslatokat már alapos, hosszabb kutatási szakasznak kell megelőznie, amely után pontosan felmérhető, mit és hogyan képes a szakdolgozó elkészíteni. A tárgyak oktatói azt sem kívánják előre meghatározni, hogy egy adott téma tárgyalásának melyek az „egyedül üdvös” módjai, csupán tapasztalataik alapján orientálni kívánják a témaválasztást, számítani lehet így további észrevételeikre, amelyekkel a korlátokra, előre nehezen látható buktatókra kívánják a figyelmet felhívni. Összegezve tehát: a készülő szakdolgozati értekezésnek egy megadott téma(kör) egy önállóan meghatározott hányadát kell felölelnie, de önmagában mégis teljesnek, logikailag egységesnek, vagyis a majdani olvasó számára meggyőzőnek kell tűnnie.

10

A jó választáshoz az eddig előadottak alapján szükséges némi önismeret, illetőleg időt kell fordítani arra, hogy mérlegeljük melyik téma áll érdeklődésünkhöz a legközelebb, korábban melyik hozzá kapcsolódó tárgyat vagy előadást hallgattuk szívesen, nagyobb érdeklődéssel, foglalkoztattak-e bennünket az ott felvetődő kérdések, problémák. A választott témánkhoz kell, hogy legyen bizonyos érzelmi viszonyunk is, ráadásul fontosnak kell ítélnünk, hogy vele kapcsolatban a magunk és mások számára is valami újdonságot kiderítsünk vagy kevésbé ismert szakmunkákra, megközelítésekre, esetleges ellentmondásokra hívjuk fel a figyelmet. A szakdolgozat készítésénél nem csekély kreativitásra van szükség, valamiképp újat kell teremtenünk, egyrészről újonnan rendszereznünk kell mindazt, amit az adott területen működő szaktekintélyek már megtettek, másrészről hozzá kell illesztenünk mindehhez saját eredményeinket, mégpedig lehetőleg úgy, hogy a leginkább vérmes kritikával szemben is meg tudjuk védelmezni álláspontunkat. Azért, hogy ezt valóban megtehessük, nagyon sok munkát kell elvégezni, komoly erőfeszítéseket kell tenni, ami csak úgy lehetséges, ha képesek vagyunk önmagunkat motiválni és folyamatosan ébren tartani érdeklődésünket. Ha valakit csak félig-meddig érdekel egy téma, nagyon lassan fog haladni! Mindemellett az is lehetséges, hogy valami első látásra nagyon érdekesnek tűnik, azonban a rendelkezésre álló idő vagy a számunkra hozzáférhető források mennyisége komoly korlátokat szab, sőt akár egyenesen lehetetlenné is teszi a dolgozat elkészítését. Alapvetően tehát helyes egyensúlyba kell hoznunk a pragmatikus érveket (határidő, formai követelmények, terjedelem, források hozzáférhetősége) és az érzelmi, motivációs tényezőket (személyes érdeklődés, újdonságok feltárása, eredetiség, új logikai elrendezés, témák kombinációja, rangsorolása, összekapcsolása). Mindezek tisztázása azért is különösen fontos, mivel a kutatási folyamat során az információk gyűjtését és szelektálását megkönnyíti, az olvasmányok feldolgozását pedig hatékonyabbá teszi.

4. A nemzetközi tanulmányok, mint kutatási terület: a felkészülésről és újra a témaválasztásról A nemzetközi kapcsolatok multidiszciplináris területén belül a társadalomtudományok kutatási módszereit és közlési elveit, formáit szokás követni. Mivel a nemzetközi tanulmányokon belül több egyébként önálló tudományág egymástól markánsan eltérő szemléletével, módszereivel és szóhasználatával találkozhatunk, a témaválasztásnál abban is döntést kell hoznunk – figyelembe véve a várható témavezető személyét –, hogy milyen megközelítésben, melyik szemlélet alapján kívánunk foglalkozni valamely témával, pl. történeti szempontú, a nemzetközi jog, illetőleg a nemzetközi gazdaságtan felől közelítő, vagy éppen kifejezetten politikaelméleti elemzést szeretnénk készíteni. A tudományterületek számos ponton érintkeznek, újabb részdiszciplínák létrejöttének adva teret. Ezeket megismerve, lehetőség nyílik a kutatásoknak érdekesebb irányokat is adni. A nemzetközi jogi kérdések taglalása közben gyakran kell a hatalom kérdésével, a hatalmi erőviszonyok elemzésével és még a morállal, a politikai döntések erkölcsi megítélésének problémáival is foglalkozni. Különösen igaz mindez, amennyiben biztonságpolitikáról, háború és béke kérdéséről ejtünk szót. Ha például a nukleáris és tömegpusztító fegyverek elterjedésének korlátozását vizsgáljuk, az előbbiekben említettek egyike sem tekinthető periférikus témakörnek, azonban megválaszthatjuk, hogy a jogi szabályozás ismertetését állítjuk középpontba vagy inkább a kérdés politikai jelentőségét méltatjuk, stratégiai és geopolitikai tényezők számbavétele mellett. Példánkból is látható, hogy mihelyst konkrétabban megnevezünk egy kidolgozásra javasolt kutatási témát, máris újabb és újabb irányokat vethetünk fel és a vonatkozó fogalmak, szakkifejezések köre is bővül (pl. stratégia, nukleáris stratégia, geopolitika, regionális geopolitika). Ebből adódóan, a témaválasztással

11

párhuzamosan – a szűkítés lehetőségeiről gondolkozva – nagyon fontos, hogy alapfogalmakat ne értsünk félre, illetőleg minél szélesebb körét legyünk képesek áttekinteni a kapcsolódó fogalmaknak is. Ennek érdekében szükséges – korábbi tanulmányaink során szerzett ismereteink felfrissítése mellett – az is, hogy a legalapvetőbb átfogó, bevezető munkák tartalmát ismét áttekintsük. A szaklexikonok, enciklopédiák tömör ismertetései, amelyeknél a kapcsolódó címszavak mellett a fontos szerzők, elméletek és szakirodalmi utalások is találhatók jó fogódzót nyújtanak. Összefoglaló kézikönyvek, tankönyvek gyakorta tartalmaznak fogalomgyűjteményeket, magyarázatokat, glosszáriumokat, de sokszor még egy részletesebb név- és tárgymutató is igen hasznosnak bizonyulhat, jelezve a fogalmak és résztémák közötti összefüggéseket is. Egy-egy munka tartalomjegyzékéből kirajzolódik annak logikai tagolódása, a terjedelmesebb átfogó munkák alfejezetei eredményesen segíthetik tájékozódásunkat és kutatásaink fókuszálását. A különböző országok egyetemein, kutatóintézetein belül született munkák eltérő – gyakran a nemzeti jelleget, a kulturális kötődést következetesen tükröző módon – szemléletükben és felépítésükben is eltérőek, ezeknek a különbségeknek az összehasonlítása, egybevetése már önmagában gyümölcsöző ötleteket adhat számunkra. Lássunk erre két példát: 1. Lefebvre, Maxime: Le jeu du droit et de la puissance: Précis de relations internationales. Presses Universitaires de France, Paris, 2007. [Hatalom és jog játéka: A nemzetközi kapcsolatok kézikönyve] 2. Nicholson, Michael: International Relations: A Concise Introduction. Palgrave Macmillan, New York, 2002. [A nemzetközi kapcsolatok: Rövid bevezetés] Vessünk egybe két hasonló témakört érintő fő fejezetet és az alfejezetek címei közül néhányat: A. Lefebvre (2007), XI. Sommaire [Tartalom] II. La mondialisation [A globalizáció] 1. Au coeur de la mondialisation: mobilité et uniformisation [A globalizáció középpontjában: mobilitás és uniformizálódás] III. La difficile intégration du ≤≤Sud≤≥ dans la nouvelle économie mondiale [A „Dél” nehézkes integrációja az új világgazdaságba] 1. La notion de ≤≤Tiers Monde≤≥ semble dépassé [A „harmadik világ” fogalma idejétmúltnak tűnik] 2. La fracture Nord-Sud se perpétue [Az Észak és Dél közötti szakadék továbbra is fennmarad] B. Nicholson (2002), IX. Contents [Tartalom] 10. Globalization [Globalizáció] Introduction [Bevezetés] Global Interrelations [Globális összefüggések] The Growth of Globalization [A növekvő globalizáció] Globalization and Economic Sovereignty [A globalizáció és a gazdasági szuverenitás] A fejezetcímek, a tagolás különbségei mellett megfigyelhetjük a nyelvi-kulturális háttérből eredő szóhasználatbeli és szemléletbeli eltéréseket. Ezért igen jó, ha lehetőleg más nyelveken is olvasunk még az angolon és anyanyelvünkön kívül, mivel így már a témaválasztásunk kezdeteinél gazdagabb, sokszínűbb forrásokat vizsgálhatunk meg, szemléletük különbözőségei ötletadóak, inspirálóak lehetnek számunkra. A két fent megmutatott példa esetében, a brit szerző és a francia szerző bevezető munkáinak terjedelme, az egyes tárgyalt témáknak a művek hosszához viszonyított arányai, szintén iránymutatóak lehetnek; mivel jelzik egy adott tartalmi egység szerkezeti, logikai felépítése és a kereteiben közölhető információmennyiség közötti kapcsolatot. Lefebvre részletesebben foglalkozik a vallás szerepével a nemzetközi kapcsolatokban és sokkal tagoltabban, rendszerezettebben, a főbb pontokat kiemelve értekezik a kérdéskörről, nagyjából a következő tematikus tagolásban:

12

I.

A vallási tényező hosszú ideig háttérbe szorított volt, a nemzetközi kapcsolatok szekularizált jellege miatt, azonban napjainkban újra növekvő befolyással bír. a. A modern korban elhalványult a vallásos hit politikát irányító jelentősége, de nem tűnt el, gyakran politikai ideológiák öltöttek vallási jelleget b. A vallások döntően nemzeteken átívelő, igen erős összekötő szálakat jelentenek, azonban gyakorta a nemzeti identitás kizárólagos meghatározói (pl. Bosznia-Hercegovina, bosnyák–szerb, horvát–szerb ellentét) c. A vallások felé fordulás, a világszerte megújuló vallásosság növeli annak politikai jelentőségét II. A vallás és a politika közötti kapcsolat ritkán egyértelmű. a. Politikai szempontból a vallási tényező jelentősége mégis korlátozott a nemzetközi kapcsolatokban, mivel a vallások megosztottak. b. A vallás kihívást jelent, mint az ellentétek és megosztottság forrása. Nicholson kétoldalas összefoglalója a vallás jelentőségét a következő sarokpontok köré csoportosítja: 1. A vallások szerepe, jelentősége növekedett az elmúlt évtizedek során. 2. A vallások hatása a nemzetközi kapcsolatokra nem írható le egyszerűen, nagyon összetett problémáról van szó: értelmezhetőek központtal (központokkal) rendelkező, önálló nemzetközi szereplőkként, illetőleg nehezen kiszámítható magatartású tömegmozgalomként, bizonytalan, irracionális tényezőként. 3. Az iszlám fundamentalizmus terjedése például nem értelmezhető egyetlen vallási vezető vagy központ döntésének következményeként, viszont a Vatikán és a római pápa állásfoglalásai szintén befolyásolják a nemzetközi kapcsolatokat, és ezek forrása is egyértelmű. 4. A vallások egymáshoz viszonyított „hatalma” nehezen értékelhető, mivel követőik nem egyformán ítélik meg a világ folyamatait és nem is egyformán lelkesen követik az előírásokat. A vallások igen megosztottak. 5. A vallások ellentéteket teremthetnek, de egységesítők, nemzeti identitást létrehozók is lehetnek. A fentebb felsoroltakból kitűnik, hogy mi az, ami hangsúlyt kap az egyik, illetőleg a másik szerző esetében. Olykor rövidebb tömörebb összefoglalások is ugyanúgy több kérdéskört érintenek, mint a hosszabb fejtegetések, azonban a részletesebb tagolás esetében a teljes szöveg elolvasása nélkül is világos képet alkothatunk a tartalomról. Az összehasonlítottak közül Lefebvre hosszabb francia szövegét nem kellett részleteiben elolvasni ahhoz, hogy a bemutatott vázlat elkészíthető legyen, Nicholson összefoglalása eközben első látásra túl kevésnek, elnagyoltnak és nehezen áttekinthetőnek látszott, de épp rövid terjedelme tette lehetővé gyors, alapos olvasását és egészen részletes bemutatását, mivel a jó szövegfűzés révén, kisebb helyen több gondolatot tudott összegezni és ötvözni. Feltűnhet az is, hogy bizonyos kérdéseknek a különböző összefoglalások szerzői jelentősebb teret szentelnek, illetőleg a nemzetközi kapcsolatok főbb részterületeit és kérdéseit egy kiválasztott szempontnak alárendelve tárgyalják. Nicholson például egész hosszan, huszonkét oldalas fejezetben mutatja be a morális kérdések és általában az erkölcsi megfontolások hatásait a nemzetközi kapcsolatokban. Ugyanerről azonban jóval bővebben is lehetséges értekezni, így például a világszerte igen ismert német teológus, a liberális katolikus Hans Küng, aki írásaival nem kevés vitát és ellenreakciót váltott ki a katolikus egyházon belül, egész könyvet írt a témáról (Küng, Hans: Weltethos für Weltpolitik und Weltwirtschaft. Piper, München, Zürich, 1997.) Nicholson fejezetében a következőkkel foglalkozik: 1. Bevezetés: Morális érvek 2. A nemzetközi jog

13

3. 4. 5. 6. 7. 8.

Moralitás és háború Terroristák és szabadságharcosok A nukleráris háború Nemzetközi társadalmak Az emberi jogok Szegénység és jólét

Amennyiben ez a kérdéskör megragadta érdeklődésünket, érdemes elolvasnunk a „Bevezetés” (Nicholson) morális érveit és akár kézbe vehetjük máris Hans Küng munkáját, sőt rögvest egybevethetjük, hogy a két szerző milyen felvetéssel, mely konkrétumok (politikai magatartás és dilemmák, nemzetközi jogi kérdések, történelmi események) említésével indítja mondanivalóját, miképpen választja el az általános megállapításokat a részletektől. A „Bevezetés” a háború, a fegyveres erő alkalmazása által támasztott erkölcsi dilemma felől indulva rendezi sorba kifejtésre szánt gondolatait: a háború állítja ugyanis a legkínzóbb morális válaszút elé a döntést meghozó politikai vezetőket. Ezután, tovább lépve, a kérdéskör fő területeit jelöli meg, illetve a fogalmak (pl. morális értékítélet és az erkölcsi szemlélet alapjai), majd végül konkrét példák sorával illusztrálja az előadottakat. Így elemzi korunk legégetőbb dilemmáit, a gazdasági fejlődés és a biológiai diverzitás, a jólét és az ökológiai egyensúly fennmaradása közötti ellentmondásokat. Még az alapproblémákat érintő egyetértés esetén is a továbblépés, a megoldások keresését illetően, egyedül az erkölcsi értékítélet alapján, nagyon eltérő válaszok születhetnek. A terrorizmusnak, mint a szervezett erőszak igen elítélt formájának a megítélését tekintve, ugyancsak nagyon sok hasonló ellentmondással lehet találkozni, mivel a terrorszervezetek által zászlóra tűzött, sokszor magasztosnak is mutatkozó ügyek körül (nemzeti függetlenség, elnyomás elleni küzdelem…stb.) ismételten a markánsan különböző erkölcsi alapállású egyének és csoportok érvrendszere ütközik. A legalapvetőbb kérdés a fentiek vonatkozásában a következő: alárendelhető-e az erkölcs a politikának, és valóban mindig a kisebbik rosszat választja-e a döntéshozó politikus, ha például komoly biztonsági aggályok esetén a fegyveres erőszak eszközeihez nyúl, akár a nemzetközi jog háttérbe szorítása által is? Hans Küng említett könyve a „régi”, így a XXI. század kihívásait illetően tulajdonképpen már „elavultnak” tekinthető, érdekelvű „reálpolitikának” és egy új, világszerte létrejövő, közös etikai rendszeren nyugvó politikának a szembeállítását választja kiindulópontjának. Könyve első fő részének a címe: A Világpolitika a reálpolitika és az ideálpolitika között [Weltpolitik zwischen Realpolitik und Idealpolitik]; ezen belül a következő fejezeteket, alfejezeteket találjuk például: I. Újra a régi reálpolitika? [Wieder die alte Realpolitik?] 1. Világpolitika régi stílusban: Kissinger [Weltpolitik im alten Stil: Kissinger] a. A diplomácia mint hatalmi játék b. A hatalmi politika mint „geopolitika” c. Politika „erkölcsi érzék” nélkül A fejezetcímekben számos fogalommal találkozhatunk, amelyeknek tartalmát és más gyakran használt kifejezésekkel fennálló kapcsolatát sokszor újra tisztáznunk kell (pl. reálpolitika, geopolitika), mielőtt úgy döntünk, hogy az adott szerző felvetései számunkra is érdekesek, és nyomában elindulhatunk valamely általa is bővebben érintett téma részletes feltárása, más módon történő bemutatása felé. Megfigyelhető, hogy – amint a példaként utoljára említett mű (Küng) tartalomjegyzékéből is kitűnik – egy központi fogalom jól bemutatható, kézzel foghatóvá tehető egy azt fémjelző személyen keresztül. Az érdekek által mozgatott „reálpolitikának” Henry Kissinger válik a megtestesítőjévé, akinek történelmi előfutáraiként Bismarck és Richelieu jelennek meg.

14

Bármely kérdéssel foglalkozzék is egy-egy kötet vagy tanulmány, amelyet kutatásaink kezdetén kézbe veszünk, általában megállapítható, hogy mindegyikük igyekszik tisztázni elméleti kiindulópontját, egyúttal számba véve az addigi megközelítéseket, a világos gondolkodáshoz szükséges fogalmakat, a különféle teoretikus iskolák nézeteit, a nemzetközi kapcsolatok koherens értelmezési rendszereit (paradigmák). A szakdolgozati értekezés írásakor és a kutatások során is, igen lényeges, hogy a nemzetközi kapcsolatok részdiszciplínáinak egymáshoz való viszonyát, valamint a nemzetközi kapcsolatok elméleteit ismerjük. Mondanivalónkat valamilyen rendszerben kell, hogy értelmezzük, ezért elméleti háttérre mindenképpen szükségünk van. Ezen felül, ha nem is teljesen tökéletes és önálló formában, de fel kell állítanunk – bizonyos mértékig – saját elméletünket is, és vázolnunk kell, hogy milyen kapcsolatban áll az mások elméleteivel. Valamiféle rendszerszerű gondolkodás megléte nélkül, az értekezés nem lesz – nem is igen lehet – más, mint tények és események lineáris, olykor unalomba hajló felsorolása, amelyben részletkérdések, epizódok kapnak az indokoltnál jóval nagyobb teret. Ezt az elméleti rendszereknek, a vizsgálat szóba jöhető tárgyköreinek alapos áttekintésével, érvek és ellenérvek megismerése által tudjuk elkerülni. Fontos tehát, hogy választott témánk vonatkozásában, még a téma leszűkítésére irányuló próbálkozásainkat megelőzően, megismerjük az elméleti iskoláknak a kiszemelt kutatási területünkre vonatkozó, azzal kapcsolatba hozható megállapításait, a várhatóan használni szükséges fogalmak pontos jelentését, sőt eltérő értelmezéseit is. Vissza kell tehát nyúlni korábbi tanulmányainkhoz, átgondolni az addig hallgatott ismeretanyagon belüli összefüggéseket. Ha például valamely háborús konfliktus, válsághelyzet analízisét tűztük ki célul, és annak tanulságait, a vele kapcsolatos politikai döntések hatásait akarjuk rendszerbe foglalva ismertetni, akkor a biztonsági (biztonságpolitikai) tanulmányok rendszerét és fogalmait fogjuk használni, de ezen belül a stratégiai tanulmányok eredményeit is használnunk kell. Mindeközben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a biztonságpolitika a nemzetközi viszonyok tanulmányozásának éppúgy részét képezi, amiként a nemzetközi politikai viszonyok elemzése a politikatudománynak. Az említettek tágabb értelmezésükben mind a társadalomtudományok „köpönyegéből” léptek elénk. Kezünkbe szükséges így venni az ide vágó általános elméleti műveket, lexikonokat és tankönyveket, amelyek segítenek az előzetes rendszerezésben, a fogalmi tisztázásban. Néhány téma: paradigmák a nemzetközi viszonyokban, a nemzetközi viszonyok és a nemzetközi politika elméletei, a nemzetközi viszonyokat meghatározó szereplők (államok, nem állami szereplők), nemzetközi politika és stratégia, biztonságpolitikák (védelempolitikák), a hatalmi egyensúly kérdései, gazdaság és politika.

5. Az első lépések a kutatómunkához és a forrásfeltáráshoz A fentiekből is kitűnhetett már, mennyire lényeges témaválasztásunk során az, hogy világosan meg tudjunk határozni egy jól körülhatárolható témát, amelynek alapján a továbbiakban sikerrel szelektálhatjuk az információkat. Ehhez alapvetően három módszertani célkitűzést kell szem előtt tartanunk: 1. Általános téma, koncepció és a hozzá tartozó fogalmi alkotóelemek tisztázása. (pl. a katonai erő jelentősége a nemzetközi kapcsolatokban) 2. Az általánosságokból el kell jutni a konkrétabb kérdésfeltevésig, így például: Igaze, hogy válsághelyzetekben a katonai szempontból erős államok tudják érdekeiket és akaratukat leginkább érvényesíteni? 3. Példákon, egyes eseteken keresztül bemutatható és ellenőrizhető a kiinduló elméleti feltevésünk, így például: Milyen szerepe volt a haderő alkalmazásának az elmúlt évtizedek amerikai külpolitikáját tekintve? Keresztülvihetőek-e az Egyesült

15

Államok politikai céljai a Közel-Keleten pusztán a katonai erőfölényre támaszkodva? A dolgozat elkészítésének legalapvetőbb célja, hogy kellően mérlegelt, több oldalról megvilágított módon mondjunk ki, világosan és lehetőleg tömören megfogalmazva, valamilyen ítéletet egy összetett kérdésről. Mindehhez jó, ha tekintélyes mennyiségű forrást használunk fel, mivel ezek teszik hitelessé, tartalmassá és egyben követhetővé is az előadni kívánt mondanivalót. A forrásokat legegyszerűbben két típusba sorolhatjuk: 1. elsődleges források (főképp dokumentumok, interjúk közlemények, statisztikai adatok…stb.), eredeti, nem elemző rendszerező célzattal keletkezett írásos vagy egyéb anyagok, 2. a másodlagos források, a tulajdonképpeni feldolgozások, amelyek rendelkeznek világos kiindulóponttal a kritikai elemzéshez. A források által nyújtott információkat úgy szükséges felhasználni, hogy azokból, mintegy a mozaikkockákból felépülő képhez hasonlóan, kirajzolódjanak a részletek, de egyúttal egységbe is tudjuk rendezni őket. Ez a feladat kreativitást igényel, valamint annak folyamatos szem előtt tartását, hogy nem csak a magunk számára írunk, hanem a feltárt összefüggéseket másokkal kívánjuk megismertetni, érthetően és követhetően. Ehhez a következőkre érdemes figyelni: 1. A puszta nyelvi megfogalmazás, a szavak és mondatok mögött legyen mindig érzékelhető, hogy azok mellett folyamatosan jelen van egy előre tisztázott, újra és újra említett alapfeltételezés és az abból levezethető néhány vezérgondolat. Ezeknek a dolgozat szerkezetében (fejezetek, alfejezetek és azok sorrendisége) szintén tükröződni kell. 2. Igen lényeges, hogy a választott téma terminológiáját, szakkifejezéseit jól használjuk. Lehetőleg előre határozzuk meg ezek körét. Így például készíthetünk egy kisebb glosszáriumot, amelyben az összes fontos terminust szerepeltetjük, a gyakoribb rövidítésekkel, esetleg egyéb idegen szavakkal együtt. Ez, kissé kibővítve, hasznos segítő apparátusként később megjelenhet a dolgozat függelékében. Ez az előkészítő lépés rendkívül fontos, ugyanis a használni kívánt kifejezéseket már kezdetben a választott témakörnek megfelelően kell értelmeznünk, gondoljuk át például, mennyire más értelmet nyerhetnek olyan fogalmak, mint „biztonság”, „függőség”, „szuverenitás” vagy „fejlődés” tisztán politikaelméleti, illetőleg gazdaságtanban használt értelmezésükben. Egybevethető, hogy különböző tudományágak lexikonjainak szócikkei miben térnek el egymástól. 3. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kulcsfogalmak és a meghatározott alapgondolat minden fejezetben a figyelem homlokterében álljon. 4. A kiválasztott témáról törekedjünk lehetőleg minél teljesebb képet nyújtani, mindenképp tisztázzuk, mire is terjed ki elemzésünk és mire nem; mindezt megfelelően indokolnunk is kell majd. Feltűnő lehet, amennyiben egy-egy résztémáról kimerítő alapossággal írva, más alfejezetek esetleg igen halványnak és kidolgozatlannak hatnak. Ezt jobb elkerülni, ügyelve az arányokra. Természetesen, általában a teljesség igényével fogunk munkához, mindazonáltal előre látnunk kell azokat a területeket, amelyek központi helyen, nagy részletezettséggel szerepelnek, s azokat is melyek csak egészen érintőlegesen.

16

6. Mire is vállalkoztunk tulajdonképpen? A jó szakdolgozati értekezés további alapvető jellemzőiről A jó szakdolgozat megírása – általános tapasztalat szerint – kitartást igénylő, embert próbáló feladat, de a megfelelő felkészülés, az alapos előzetes feltáró munka után mégis sokkal gördülékenyebben halad, mint azt kezdeti kishitűségünkben gondolnánk. Ahhoz azonban, hogy a felkészülés és a kutatómunka is hatékony legyen, ismerni kell a legfontosabb kihívásokat, amelyet a tudományos esszéírással szemben támasztott követelmények jelentenek számunkra. Először is valamiféle leírást és ahhoz kapcsolt kommentárjainkat kell közölnünk. Valóban ez is az egyik fontos cél, de a leíró szövegrészek és a hozzájuk fűzött magyarázatok halmazából még nem igen kerekedik ki összefüggő dolgozat. A fő feladat ugyanis az elemzés, amelynek nem csupán egyetlen módja van, hiszen döntően befolyásolja azt elméleti kiindulópontunk (pl. a nagyhatalmi külpolitikák vizsgálata a nemzetközi kapcsolatok realista iskolájának vagy liberális, idealista iskolájának nézetrendszere alapján), de az is, hogy a tanulmányaink során megismert diszciplínák közül melyiket helyezzük előtérbe (élhetünk például történeti megközelítéssel bizonyos jelenkori események magyarázatát keresve). Az ismertetésre kerülő konkrétumok, esetek és példák mind alátámasztóivá kell, hogy váljanak egy kezdetben vázolt általános koncepciónak, amely tartalmi szempontból többnyire egy vagy két egyszerű kérdésben összesűríthető. Így például: 1. Melyek a háborús összeütközések legalapvetőbb okai, ki kivel és miért kezd harcolni? Mikor, milyen okból és mekkora gyakorisággal indítanak az államok háborúkat? 2. A nukleáris fegyverek által képviselt elrettentő erő létezése valóban döntőnek bizonyult-e abban a vonatkozásban, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szuperhatalmi szembenállása nem vezetett végül háborúhoz? Az itt példaként bemutatott két kérdésünk egyben demonstrálja a fentebb már említett csoportosítását is a lehetséges témáknak, ti. az általánosabb, átfogó (inkább elméleti) kérdések feldolgozását, illetve a specifikus, konkrétabb problémafelvetéseket. A két kérdés tagadhatatlanul összefügg egymással, az első azonban sokkal elméletibb megközelítést kíván, általános törvényszerűségeket vizsgál, míg a másik a hidegháborús korszak nukleáris fegyverkezésének politikai következményeivel foglalkozik, egy meghatározott időszakban (a hidegháború idején), az atomfegyverek jelentőségét ábrázolva. Az első kérdés is részét képezheti ugyanakkor – elméleti kiindulópontként – a második kérdés megválaszolásának, de megfordítva, a második kérdés megválaszolása jól illusztrálhatja az elméleti fejtegetéseket, melyek a 1-es számú kérdésből indulnak ki. Michael Nicholson fentebb már idézett munkájának a biztonságról, erőszakról és a katonai erő szerepéről írott fejezetében például a specifikusabb 2. pontban említett kérdést tárgyalja először, és mintegy abból levezetve tér vissza a kezdetben említett, a biztonságot illető alapkérdések kapcsán az 1. pont általánosabb felvetéseihez. A nukleáris elrettentés szerepét, a vele kapcsolatos elméleteket és példákat veszi számba a szerző, gondolatmenetét rövid történeti visszatekintéssel is kiegészítve, ívet vonva a háborús körülmények között végrehajtott nukleáris csapás 1945-ben bekövetkezett eseménye és annak egészen új korszakot meghatározó, igencsak messze ható következményei között. A háború és a hadviselés fogalmai ugyanis az eltelt évtizedek során alapvetően átértékelődtek, valóban „forradalmi” változások következtek be: „A stratégák hagyományosan azt mérlegelték, miképpen lehetséges a háborúkat megnyerni, vagy legalább elkerülni a vereséget. Manapság azonban már magának a háborúnak – leginkább a nukleáris összecsapásnak – az elkerülésén törik a fejüket, de persze, lehetőleg úgy, hogy mindez nemzeti érdekeik feláldozása nélkül

17

történjék.” A hidegháborús korszak megváltoztatta tehát a nagyhatalmi politikában érvényre jutó alapvető normákat és a konfliktushelyzetek kezelésének módszereit, a katonai erő súlyát és politikai jelentőségét. De megváltoztatta-e magát az embert, illetőleg a hatalomért, különböző előnyökért folytatott versengésből és a nemzeti vagy más ideológiai okokból támadó ellentétek természetét? 1945 után ugyanis lassan, de mondhatni biztosan, egyre több állam tett szert nukleáris fegyverre, nem is szólva az egyéb (vegyi, biológiai) tömegpusztító eszközökről. Ez alapján is állítható, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a proliferáció jelentős veszélyeket, egyre növekvő kockázatot hordoz magában. Ezzel az állítással tisztán elméleti síkon nehéz is szembeszállni, azonban – és ezt érvelő szövegek megalkotásakor mindig szem előtt kell tartanunk – meg kell néznünk, hogy igazolható-e a kétségkívül „igaznak tűnő” állítás a gyakorlati (történelmi) példák által. Szükséges tehát gyakran szembesíteni dolgozatainkban az „igaznak tűnő”, elfogadottnak tekintett ún. „hagyományos bölcsességeinket” (conventional wisdom), illetőleg a velük szemben megfogalmazott érveket, az azokra rácáfoló konkrét példákat. Feltehető így a kérdés: valóban olyannyira veszélyes kihívás-e tulajdonképpen a proliferáció? A nemzetközi politika egyik legismertebb, klasszikusnak számító teoretikusa Kenneth Waltz szerint például, egyáltalán nem feltétlenül van itt aggasztó jelenségről szó. Szerinte ugyanis egy „nukleáris szituációban” az államok más, sokkal óvatosabb, viselkedésformát vesznek fel. Vajon sor került volna Irak és Irán elhúzódó háborújára a nyolcvanas években, amennyiben mindkét ország rendelkezik atomarzenállal? Nem hatott-e jelentős visszarettentő tényezőként Pakisztán és India súlyos feszültségekkel terhes, többször kiterjedtebb háborús összecsapással fenyegető, ismétlődő válságokkal terhelt kapcsolataiban, hogy mindkét ország rendelkezik már hatékony nukleáris csapásmérő eszközzel? Ha a kölcsönös elrettentés eszközeként számon tartott nukleáris rakéták segítettek elkerülni a szuperhatalmak katonai összecsapását a hidegháború idején, vajon nem járulhattak-e hozzá éppúgy a béke megőrzéséhez az 1989 óta eltelt időszakban. Ha az itt példaként felhasznált művet egyik kiinduló forrásunkként vesszük szemügyre, akkor a szövegben található, egymással ellentétes érvrendszerek egyike mellett – attól is függően, milyen előzetes koncepciónk volt – magunkban állást is szoktunk már foglalni. Lássuk alább a szemben álló érveket: Érvek (PRO): 1) Több atomfegyver, jelentősebb nukleáris képességek nagyobb óvatosságra ösztönöznek, mivel kölcsönös a fenyegetés, ha adott a válaszcsapás lehetősége. 2) Előbbi állításunkra példákat tudunk említeni: a szovjet–amerikai szuperhatalmi szembenállás idején a nukleáris elrettentésen alapuló egyensúly végül tartós stabilitást, békés korszakot eredményezett, ugyanígy India és Pakisztán esetében is visszafogó erővel hatott a kölcsönös nukleáris fenyegetés megléte. 3) A példák alapján okunk van azt feltételezni, hogy a nukleáris erő birtoklása esetén hasonló, megfontoltabb politikai magatartás várható az államok részéről, mint ha ezekkel az eszközökkel nem rendelkeznének. Mivel a nukleáris háború hatásai nem állnak meg az államhatároknál, és óriási környezeti és egyéb károkat okoznak (belátható időn belül helyrehozhatatlan károkat), így a nemzetközi közösség is sokkal előbb és jóval határozottabb formában avatkozik be az eszkalálódó válság során, a preventív (megelőző) diplomácia – a nagyobb kockázatok által is motivált módon – minden eszközét bevetve, jóval előbb hoz eredményeket. Ellenérvek (CONTRA): 1) A nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek elterjedése mindenképp növeli a fenyegetettséget, haszna a példák ellenére sem áll kedvező arányban az általa jelentett igen jelentős kockázatokkal. 2) Jóllehet a véletlenszerű események esélye minimális, mégsem kizárható, és általában annál nagyobb az esély egy tévedéseken alapuló, az ellenfél valódi

18

szándékainak esetleges félreértelmezése miatti, visszafordíthatatlan csapásellencsapás reakció bekövetkeztére, minél több a nukleáris fegyver. 3) A tömegpusztító fegyverek igen könnyen juthatnak diktátorok, szélsőséges ideológiai alapokon álló rezsimek kezébe, amelyek viselkedése (a történelmi példák alapján) nem feltétlenül prognosztizálható. 4) Mindezek alapján a háborús célú nukleáris technológia elterjedését erősen korlátozni kell, elérve, hogy a világ nagy része (vagy talán egyszer az egész föld) atomfegyverektől mentessé váljék. A szembeállítások, az „érvek csatája” mindig jó kiindulópontot ad, ezek alapján rendszerezhetjük korábbi ismereteinket és kereshetünk – az érvekkel összhangban, előzetes állásfoglalásunknak megfelelően – újabb forrásokat. A kiinduló érvekből újabb kérdések, s a rájuk adható különböző válaszokból megint újabb gondolati „útelágazások” következnek. Például: a nukleáris fegyverek teljes kiküszöbölése esetén, nem válnak-e ismét gyakoribbá a hagyományos eszközökkel vívott nagyobb háborúk? Mi pótolhatja a kölcsönös elrettentés képességét, amely mégis oly sokszor gyakorolt pozitív hatást a béke és stabilitás szempontjából? Azaz lehetséges, hogy a nukleáris fegyverek jelentette kiemelkedő kockázat csupán a kalkulált, elviselhetetlennek tűnő veszteségek miatt lehet visszatartó erejű, de a háborúk alapvető okait nem küszöböli ki. Mihelyt lehetőség nyílik tehát a nukleáris válaszcsapás eredményes elhárítására, a szemben álló felek újra a katonai megoldást részesíthetik előnyben. Innen vissza is kanyarodhatunk az 1. kérdés általános, elméleti problémájához, vagyis: Melyek a háborús összeütközések legalapvetőbb okai, ki kivel és miért kezd harcolni? Az említett kérdés a nemzetközi tanulmányokkal foglalkozók számára talán az egyik leginkább sarkalatos alapkérdés. Az alábbiakban ezen keresztül mutatjuk be, hogy egyes a kutatás során fellelt forrásaink segítségével milyen lépésekben, mely módszerek alapján haladhatunk a probléma megértése felé. Először is, történeti kutatásokat végezve, számba vehetjük az elmúlt időszakok háborúinak okait, egyenként leírhatjuk előzményeiket, a hadüzenetekhez vezető közvetlen okokat, lefolyásukat és befejezésük körülményeit, végül hosszabb távú (esetleg világtörténelmi jelentőségű) hatásukat. Természetesen, itt kezdetben egyenként – esetről esetre haladva – folytatjuk a vizsgálatot, azonban azzal a céllal, hogy az egyes háborúkról szerkesztett esettanulmányaink között azonosságokat, eltéréseket fedezzünk fel, majd ezek alapján általános következtetéseket vonjunk le, végül saját konklúzióinkat egybevethessük a már megismert elméletekkel. Rögtön fontossági sorrendbe állíthatóak a megismert háborús konfliktusok, méreteik, dimenzióik és a nemzetközi rendszer egészére gyakorolt hatásaik alapján. A nemzetközi rendszer és annak történelmi átalakulásai alapján minősíthetjük a nagy háborúk jelentőségét is, így például a XIX. század Európa-centrikus nemzetközi rendszere 1815 és 1890 között igen stabilnak bizonyult, háborúk ugyan voltak, de az egyensúlyi helyzet a nagyhatalmak viszonyában mindig helyreállt és a bécsi kongresszus által lefektetett hatalmi szisztéma csak keveset változott. A XX. század elejére az egyensúly megbomlott, a hatalmi törekvések (az imperializmus kora) és a nemzeteszme radikális térhódítása (nacionalizmus) tulajdonképpen új, a korábbiakhoz képest instabil rendszert teremtett. Az első világháború és az azt követő békeszerződések nyomán ismét csak egy igen instabil nemzetközi rendszer alakult ki, amelyben egyes nagyhatalmi szereplők viselkedését radikális, militáns ideológiák határozták meg. E korszakok után, a hidegháborús szembenállás, a nukleáris fegyverek jelenléte mellett, a feszültségekkel terhes stabilitás hosszú időszakát hozta el. Ha tehát száz esztendőre tekintünk vissza a háborúk számbavételekor, máris három különböző értelmezési keretben (nemzetközi rendszerek) kell őket elhelyeznünk. A mondottakhoz illusztrációként vessük egybe az alábbi idézeteket és azokat követő áttekintő vázlatot a nemzetközi rendszerekről. (Lásd az 1. sz. ábrát)

19

Rosecrance nyolc nemzetközi rendszere: 1. 2.

A XVIII. SZÁZAD (1740-89) – JELLEMZŐJE A STABILITÁS A FORRADALMI IMPÉRIUM KORSZAKA (1789-1814) – JELLEMZŐJE AZ INSTABILITÁS 3. AZ „EURÓPAI KONCERT” IDŐSZAKA (1814-1822) – JELLEMZŐJE A STABILITÁS 4. A „CSONKA KONCERT” IDŐSZAKA (1822-1848) – JELLEMZŐJE A STABILITÁS 5. A „SZÉTESŐ KONCERT” IDŐSZAKA (1848-1871) – JELLEMZŐJE AZ INSTABILITÁS 6. A BISMARCK ÁLTAL VEZÉNYELT „KONCERT” (1871-90) – JELLEMZŐJE A STABILITÁS 7. AZ IMPERIALIZMUS ÉS NACIONALIZMUS KORA (1890-1918) – JELLEMZŐJE AZ INSTABILITÁS 8. A TOTALITARIZMUS ÉS MILITARIZMUS KORA (1918-1945) – JELLEMZŐJE AZ INSTABILITÁS 9. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI IDŐSZAK – JELLEMZŐJE A STABILITÁS A Rosecrance-féle négy kritikus tényező a nemzetközi rendszer jellemzőinek és állapotának megítélésénél: • Zavarkeltő elemek (disturbance elements): ideológiák, belpolitikai változások • Szabályozó mechanizmusok (regulative mechanisms): háború, nagyhatalmi „koncert” • Környezeti/természeti korlátok (természeti erőforrások szűkössége…stb.) • Jellemző végkifejlet (characteristic outcomes): háború, megegyezés tárgyalások útján (Forrás: Rosecrance, Richard: Action and Reaction in World Politics. Little, Brown, Boston, Ma., 1963., idézi: Jones – Dark, i.m. 87.)

1. sz. ábra Az elméleti kiindulóponthoz szemléletes idézetek vethetőek egybe: „Az első világháború (1914-1918) eredetét visszavezették már egészen a XVI. századi reformációig, amely Európa felekezeti megosztottságához vezetett. (…) Sokkal közkeletűbb azonban ennél, a korai előzményeket és a konfliktus gyökereit szemlélő tudósok és diákok számára egyaránt, ha a vizsgálatot a német egység létrejöttéhez vezető háborúkkal kezdik. Ezek a konfliktusok … új nagyhatalom megszületéséhez vezettek, Európa szívében. A német birodalom Európa legdinamikusabb gazdaságát mondhatta magáénak, ugyanakkor ez tekintélyuralmi berendezkedéssel és erősen militarizált társadalommal párosult. A birodalom élén álló Otto von Bismarck kancellár megértette, hogy Németország szomszédjainak természetes reakciója lesz az ellene, visszaszorítása érdekében való szövetkezés. Arra törekedett tehát, hogy kerülje az összeütközést velük, s csökkentse a feszültségeket…” (The Encyclopedia of World War I. vol. I., ed. Spencer C. Tucker, ABC-CLIO, Santa Barbara, Calif., 2005.) Az első világháború természetét, sajátos jellegét illetően más forrásból: „Az ideológiai konfliktusokhoz jelentett visszatérést az első világháború kitörése, amelyben jelentős számú állam lett hadviselő, s vált azután egy elhúzódó, csapdaszerű és bizonytalan végkimenetelű harc részesévé, amelyben egyetlen oldal sem volt képes végső és döntő csapást mérni. Mindez amiatt következett be, hogy a hadviselő felek meglehetősen újszerű stratégiai célkitűzéseket tettek magukévá, így például az ellenséges szövetségi tömörülés feltétel nélküli kapitulációját…, amiképpen Karl von Clausewitz A háborúról című híres munkájában rámutatott, éppenséggel ez az eset [ti. 20

a totális háború] állhat elő, amennyiben a háborúkat már nem korlátozott politikai célok érdekében vívják. (…) A nemzetközi kapcsolatok európai rendszere csaknem teljesen összeomlott…” (Jones, Barry R.J. – Jones, Peter M. – Dark, Ken: Introduction to International Relations. Problems and Perspectives. Manchaster University Press, Manchaster, New York, 2001., 74-75.) Az előzőekben ismertetett érvek, elméleti megközelítések és a tematikus felosztás lehetőségeinek bemutatása a témaválasztáshoz kívánt segítséget nyújtani, az általánosabb, még inkább felületes érdeklődés pontosabbá tételéhez. Az eddigi példák és tanácsok és az elméleti fejtegetések mellett, témánk leszűkítéséhez az Internet nyújt még igen hatékony és gyors segítséget. A világhálón való eligazodáshoz és az internetes források helyes értékeléséhez alább, az itt mondottakon kívül, további tanácsokat, illetőleg meghatározott tartalmi és formai szempontok szerinti adat- és forráskezelési alapelveket ismertetünk még külön is. A nemzetközi tanulmányok területén végzett kutatások esetében, a szinte végtelennek, áttekinthetetlennek tűnő „találati halmaz”, amit egy-egy keresőprogram a begépelt kulcsszavak esetében egy hosszú listában összegez, sokszor nem tartalmazza az általunk várt fogalmi kombinációkat, sőt igen gyakran félrevezető, irreleváns lehet. Nem túlzottan célszerű tehát kezdetben, a téma leszűkítése előtt, az eleinte még nagyon általános fogalmak, kulcsszavak keresése a népszerű keresőprogramokban. Jobb tanácsot kérni, hogy mely szakmai tekintetben elismert, gyakran hivatkozott honlapok (kutatóintézetek, egyetemi kutatóközpontok, állami intézmények, non-profit szervezetek, folyóiratok, nemzetközi szervezetek…stb.) nyújtanak jó kiindulópontot. Nem csupán az adott honlap várható tartalma, szakmai színvonala fontos, hanem az is – kezdeti tájékozódásunk során kiváltképp –, hogy az mennyire jól szerkesztett és könnyen kezelhető. Kiemelkedően pozitív példája a tájékozódást segítő honlapoknak az International Relations and Security Network (ISN) weboldala.1 Az ISN teljesen ingyenesen hozzáférhető oldalai bőséges forrásanyagot nyújtanak, ráadásul többnyire a legelismertebb európai és észak-amerikai kutatóközpontok, egyetemek, egyéb intézményi kutatóhelyek kiváló anyagaiból válogatva. Itt is azonban – mint minden esetben – először a honlapról szóló információkat, az oldalak hátterében működő intézmények rövid bemutatását szükséges megtekintenünk. Így megtudható, hogy az ISN fenntartását a zürichi székhelyű Center for Security Studies (Biztonsági Tanulmányok Központja, CSS) végzi, amelyet támogat például a svájci Szövetségi Védelmi Minisztérium is. A honlap keresőprogramján kívül a különböző témakörök kombinációja szerinti böngészést is lehetővé teszi, ami nagy segítséget nyújthat egy kidolgozásra érdemes szakdolgozati téma végső körülhatárolásához (lásd még alább a 3. sz. ábrát is). A szóban forgó webhely „Links Directory” szolgáltatásának tagozódását érdemes megszemlélni.

1

http://www.isn.ethz.ch/ (Letöltés dátuma: 2008.04.17.)

21

Links Directory

BY ORGANIZATION International / Regional Organizations NGO and Private Groups Government and Politics Legal Bodies Security and Law Enforcement Military Research and Academia Business, Finance, and Economics Private Individual News and Media Reference BY SUBJECT International Relations Security and Defense Politics Conflict and Peace International Law Terrorism Society Religion, Culture and Education Environment

Forrás: http://www.isn.ethz.ch/pubs/ll/ (Letöltés: 2008.04.17.) 2. sz. ábra

22

RELIGION Culture

3. sz. ábra Kiválasztva az egyik témakört, egyetlen kattintással új oldalon, újabb kategóriák jelennek meg, így „A vallás, kultúra és oktatás” (Religion, Culture and Education) címszó alatt újra csak a következők: vallás, kultúra, oktatás; ezekből a kiválasztott kategórián belül, az alább szemléltetett tematikus elágazást vizsgálhatjuk. Végül a „Vallási fundamentalizmus” témakör mellett döntve, ismét új, szűkebb témák közül választhatunk. Az alább következő ábra alapján érdeklődhetünk akár két fontos valláson (Iszlám, hinduizmus) belül is, a fundamentalista irányzatok tevékenysége iránt. Ezek után, témánk további szűkítésének érdekében, a földrajzi térben szintén elhelyezhetjük az adott kérdést. Ehhez az ISN honlap „Links Directory” szolgáltatása segítséget nyújt, ugyanis a források csoportosítása révén, ismét egy speciálisabb listát kapunk. A „Régiók” (Regions) kategórián belül (Afrika, Amerika, Eurázsia…stb. mellett) szerepel egy további címszó, nevezetesen az ún. „Politikai régiók” (Political Regions):

23

4. sz. ábra Így, a választások során át jutunk végül el egy forrásig, amely alapján kutatási tervünk a következő elgondolt címnek megfelelően alakulhat: „Az iszlám fundamentalizmus KözépÁzsiában, különös tekintettel a szovjet utódállamokra”. (Lásd az 5. sz. ábrát) RESULTS FOR " Islamic Fundamentalism" AND " Central Asia" Islamic Movement of Uzbekistan (IMU), by the CNS, Monterey, US This site by the Center for Nonproliferation Studies provides information on the militant pan-Islamist group Islamic Movement of Uzbekistan (IMU), also known as Islamic Party of Turkestan. The IMU originally focused its efforts on overthrowing the Uzbek government and replacing it with an Islamic state but expanded its original goal to the creation of an Islamic state in all of Central Asia.

A kiválasztott forrást lásd: http://www.cns.miis.edu/research/wtc01/imu.htm (Letöltés: 2008-04-17) 5. sz. ábra Végezetül vegyünk számba néhány jó tanácsot, illetve összegezzük a témaválasztáshoz, a kutatási téma leszűkítésével kapcsolatos elveket: 1. A kutatás tárgyköre tulajdonképpen együtt, párhuzamosan alakul a kutatás folyamatával, annak egyes fázisaiban egyre letisztultabbá, konkrétabbá válik. 2. A kezdeti érdeklődéstől a későbbiekben meglehetősen eltérő tartalmú munka is születhet. 3. A szakdolgozatnak mélyreható elemzést kell létrehoznia, amely nem foglalkozhat túl sok dologgal egyszerre, mivel konkrét és jelentőséggel bíró, újdonságot is hordozó végkövetkeztetéseket várunk tőle. Kezdetben foglalkoztathatnak valakit a fegyverkezés és leszerelés kérdései általában, később figyelme már a fegyverkezési verseny jelensége felé terelődik, később a nukleáris fegyverek politikai szerepe kerül a középpontba, végül pedig az atomhatalmak hírszerzése és a nukleáris kérdés válik érdekessé.

24

7. Kutatás, anyaggyűjtés: A könyvtári kutatások és a releváns szakirodalom A nagyobb könyvtárakban mindenütt működik tájékoztató szolgálat, ahol eligazítást kaphatunk az adott könyvtár állományát, gyűjtőkörét illetően. Nagyon fontos tudni, hogy bár a legtöbb nagy könyvtár szinte valamennyi tudományágra vonatkozóan rendelkezik jelentős számú kötettel, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy általánosabb, ismeretterjesztő művekről vagy a legmodernebb szakkönyvekről van szó. Általában minden könyvtár megjelöl egy-egy területet, amelyet elsődleges gyűjtőkörének tekint, például a modern társadalomtudományok közül a szociológiát és esetleg éppen a nemzetközi politikaelméletet. A könyvtárakkal kapcsolatos ismeretek megszerzését ma már nagyban megkönnyíti, hogy szinte valamennyi fontos információt fellelhetünk velük kapcsolatban internetes honlapjaikon. Mindemellett a könyvtári állományban is hosszasan keresgélhetünk, akár otthonról is, az online katalógusok segítségével. Ezeknek a kitűnő segítő eszközöknek a megléte korántsem teheti azonban feleslegessé a közvetlen, személyes konzultációt a könyvtárban. Egy szolgálatkész könyvtáros segítő szándékú tanácsait nem pótolhatja a legjobban működő, legkönnyebben használható elektronikus katalógus sem, nem szólva arról, hogy az egyes könyvtárak eltérő rendszereket használhatnak, így tehát más-más keresési módszerrel juthatunk valóban tartalmas találati listákhoz. Mindazonáltal feltétlenül próbáljunk már előre minél több, a kiszemelt könyvtárban található kötet adatait összegyűjteni, egyszóval viszonylag felkészülten keressük fel az olvasótermeket és érdeklődjünk a kutatószolgálat beosztottjainál, akik annál jobban tudnak nekünk segíteni, minél konkrétabb kérdésekkel fordulunk hozzájuk. Igen lényeges, hogy a könyvek pontos bibliográfiai adatait (szerző, cím, kiadó, kiadás helye és éve) már a kezdet kezdetén rögzítsük, ezzel később – a források listájának összeállításánál – jelentős időt takaríthatunk meg. Ne feledkezzünk el a könyvtári jelzetekről sem! Az, hogy a könyveket miképpen rendszerezzük és minősítjük, természetesen nagyban függ konkrét kutatási témánktól is. Néhány alapvető dolgot azonban érdemes jól észben tartani: Lehetőleg ne foglalkozzunk a 20-30 évnél régebbi szakirodalommal, különösen, ha jelenkorunkban is aktuális, nem kimondottan történeti megközelítést igénylő elemzésekbe kívánunk bocsátkozni. A társadalomtudományok is állandó fejlődésben vannak, így számos megállapítás már egy évtized leforgása alatt idejétmúlttá válik. Ez alól többnyire csupán néhány már klasszikusnak tekinthető, elméleti munka jelenthet kivételt. A 10-15 évnél idősebb munkák esetében már igen sok, időközben megcáfolt kijelentéssel találkozhatunk. A szakirodalom rendszerezésénél általában fordított időrendnek megfelelően célszerű a könyvek értékelése, vagyis minél frissebb, annál érdemesebb a figyelemre. A friss publikációkból kiindulva, az egyes művek hivatkozásai további forrásokat mutatnak meg számunkra. A jegyzetek és bibliográfiák alapján újabb szerzők neveivel ismerkedhetünk meg. Ez a módszer igen egyszerű, de általa a szerző szemléletét is – akarva-akaratlanul – nagyjából követni kényszerülünk, hiszen mindenki saját rendszerében gondolkodva szelektálja forrásait, ráadásul a forrásfeltárásában elkövetett mulasztásainak, hibáinak magunk is áldozatává lehetünk. A lényeges tehát az, hogy a kötetek bibliográfiáját is indokolt kritikával használjuk, soha ne hagyatkozzunk csupán két-három szerzőre ebben a vonatkozásban, hanem vessük egybe azokat saját forrásfeltáró munkánk eredményeivel. A bibliográfiai adatokból, vagy a jegyzetek és hivatkozások gyakoriságából már első látásra is sok minden kiderül. Mely szerzők nevei fordulnak elő gyakrabban, melyeké ritkábban, mely kiadók (ezek gyakran politikai szempontból is érdekesek, ill. elméleti iskolák nézeteinek fő terjesztői is lehetnek) által jegyzett művekből idéznek hosszabban. A kiadás

25

helye és ideje szintén iránymutató lehet, minthogy egy adott ország tudományos szellemiségével, vagy egy-egy egyetem, kutatóintézet munkájával hozhatóak szorosabb összefüggésbe. Érdemes egy-egy szerző életéről és munkásságáról, beállítottságról is tájékozódni, főleg ha megállapításait gyakrabban kívánjuk idézni.

8. A felhasználni kívánt művek értékelése, csoportosítása és tartalmuk felhasználása Ha kellőképp leszűkített témánkhoz sikerült egy megközelítőleg 20-25 tételből álló forráslistát egybeszerkesztenünk, akkor azokat célszerű már valamilyen – eleinte még inkább formai, módszertani, mint tartalmi – szempontok alapján egymástól elkülöníteni, az alábbi példa ehhez kíván kezdeti mintául szolgálni: CÍM: A nukleáris fegyverek elterjedése és az atomfegyvermentes övezetek 1. Általános kézikönyv: A biztonság megértése felé: Fegyverzetellenőrzési, leszerelési és bizalomerősítési kislexikon. összeállította: Steve Tulliu és Thomas Schmalberger, ENSZ Leszerelési Kutatóintézet (UNIDIR – United Nations Institute for Disarmament Research), Genf, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, Budapest, 2003. 2. Könyvek, monográfiák az atomfegyverek korlátozásáról, a proliferációs kérdésekről Confidence Security and Verification: The Challenge of Global Nuclear Weapons Arms Control, Atomic Weapons Establishment, Aldermaston, United Kingdom Ministry of Defence, London, April 2000. Feiveson, H. A. (ed.), The Nuclear Turning Point: A Blueprint for Deep Cuts and De-Alerting of Nuclear Weapons, Washington, DC: Brookings Institution Press, 1999. Jun, W., How Verification Can be Used to Ensure Irreversible Deep Reductions of Nuclear Weapons, Center for International Security and Cooperation, Working Paper, Stanford, CA: Stanford University, June 2001. Rotblat, J. et al. (eds), A Nuclear-Weapon-Free World. Desirable? Feasible?, Pugwash Monograph, Boulder, CO: Westview Press, 1993. Von Hippel, F. and Sagdeev, R. Z. (eds), Reversing the Arms Race: How to Achieve Deep Reductions in Nuclear Arsenals, Science and Global Security Monograph Series, New York: Gordon and Breach Scientific Publishers, 1990. 3. Az atomfegyvermentes övezetekről: Goldblat, J., “Nuclear-Weapon-Free Zones: A History and Assessment”, The Nonproliferation Review, Vol. 4, No. 3, Spring/Summer, 1997. (FOLYÓIRAT!) Prawitz, J. and Leonard, J. F., A Zone Free of Weapons of Mass Destruction in the Middle East, UNIDIR, Geneva: United Nations, 1996. Rauf, T., Nuclear-Weapon-Free Zones: Questions and Answers, Centre for Nonproliferation Studies, Monterey, CA: Monterey Institute of International Studies, July 1997. A felsoroltak csak töredékét mutatják a kutatás kezdeti fázisai során egybegyűjthető forrásoknak, amelyek között itt csupán egyetlen folyóiratcikk szerepel. A folyóiratokat érdemes már az elején külön kezelni, elkülöníteni a kifejezetten elmélyült kutatómunka eredményeit közzétevő hosszabb publikációkat a rövidebb eszmefuttatásoktól. Nem szóltunk még azokról az elsődleges forrásokról, amelyeket kiadott formában használhatunk. A

26

dokumentumkötetek, hivatalos kiadványok, jogszabályok, illetve jogszabály-gyűjtemények és a publicisztika egy része sorolható ide (részletesebben lásd alább), ezeket más módon kell értelmeznünk és használnunk, mint a szakirodalmat. Fel kell állítanunk tehát a könyvtári anyag egyfajta hierarchiáját, illetőleg kiegyensúlyozott arányt szükséges teremtenünk az egyes forrástípusok közt, bár általában elmondható, hogy az elsődleges források nagyarányú használata – amely teljesen önálló elemző munkát feltételez – erősen gyarapítja egy-egy dolgozat erényeit! Az alábbi vázlatos csoportosítást érdemes szem előtt tartanunk: 1. Általános, bevezető munkák, kézikönyvek, lexikonok, tematikus enciklopédiák és szakszótárak; 2. Monográfiák, összefoglaló munkák egy témáról, tanulmánykötetek; 3. Tudományos folyóiratok cikkei, rövidebb közlések ún. időszakos kiadványokban (pl. évkönyvek), kutatási összefoglalók és esettanulmányok. Az ún. primer vagy elsődleges forrásokat gyakran nem könyvtári kötetekben és folyóiratokban találhatjuk meg; lényegében minden ide számítható, ami nem tudományos értekezések és a szakszerű, tárgyilagos elemzés célkitűzéseitől vezettetve íródott, hanem mintegy az „események sodrában” keletkezik vagy keletkezett, és így objektív szemléletű feldolgozásra vár. Az elsődleges források lehetnek például politikusok nyilatkozatai, beszédei, testületek határozatai, parlamenti viták jegyzőkönyvei, a legkülönfélébb állami szervek működése során létrejött dokumentumok, de akár még privát levelek vagy közlések is. Törekednünk is kell lehetőségeink szerint arra, hogy elsődleges forrásbázisunkat minél inkább kiterjesszük, de közben nem szabad megfeledkezni a források eltérő értékéről, súlyáról és persze gyakran igen aggályosnak tekinthető őszinteségéről. Minden szöveget, minden alkalommal, a tőlünk telhető legkritikusabb módon kell szemlélni. A könyvtárak polcain leginkább a kiadott dokumentumok vaskos kötetei sorakoznak, így például a parlamenti plenáris ülések nyomtatott jegyzőkönyvei, amelyekben az egy-egy külpolitikai tárgyú vita során elhangzott felszólalások szövegét is olvashatjuk. A történelmi témájú dolgozatok esetében nagyobb számban szerepelhetnek válogatott dokumentumgyűjtemények, amelyek rendszerint bevezető tanulmányokat és nagyszámú értelmező jegyzetet is tartalmaznak, például: Vasfüggöny keleten: Iratok a magyar–román kapcsolatokról 1948-1955. Válogatta, sajtó alá rendezte, szerkesztette: Fülöp Mihály, Vincze Gábor, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007. Magyar–román kapcsolatok, 1956. január–1958. január: Dokumentumok. szerk. Pál Lajos, Vida István. Az iratokat gyűjtötte, válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Lipcsey Ildikó, Paulis-Publishing Bt. – Nagy Imre Alapítvány, 2004. Mindkét dokumentumkötet szerepel a következő nagymonográfia forrásai között: Földes György: Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956-1989. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. Dokumentumok, beszédek, levelek és egyéb hivatalos, félhivatalos vagy éppen informális közlések folyóiratokban és a napisajtóban is megjelenhetnek, ezeket azonban lehetőleg ne csoportosítsuk a tudományos cikkekkel együtt. A jogi források, jogszabálygyűjtemények és egyéb jogforrásként elismert dokumentumok (pl. hivatalos szervek közleményei) ugyancsak elsődleges forrásokként kezelendők. A nemzetközi szervezetek működését meghatározó jogi háttér megismeréséhez szükséges (pl. az Európai Unió esetében) az elsődleges jogforrások (szerződések) és a másodlagos jogforrások elkülönített értelmezése, a vonatkozó jogi aktusok áttekintése. Az EU három pillére (Európai Közösségek, Közös kül- és biztonságpolitika, Rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben) szerint – amelyek nem is annyira jogi, hanem inkább politikai és adminisztratív célkitűzéseket

27

összegeznek – eltérő a jogforrások rendje (Lásd: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. HVG-Orac, 2007., 5. fejezet).

9. Miként olvassuk forrásainkat hatékonyan és gyorsan? Tovább lépve a szakirodalom és a nyomtatott források feldolgozásának kérdése felé, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a releváns információk kiszűréséhez és az eredményes, tartalmas jegyzetek készítéséhez más olvasási módszert kell alkalmaznunk, mint amit általában megszoktunk, például vizsgákra történő felkészülés alkalmával. Nagyon jó időbeosztással is élnünk kell! Terjedelmes köteteket aligha van lehetőség elolvasni, ha valaki az előírt határidőre végezni akar a kutatásokkal és időben be is szeretné nyújtani dolgozatát. Mindezek miatt, a könyvek esetében a tartalomjegyzék és a név-és tárgymutató használata alapján, rögvest a számunkra vélhetően jól használható szövegrészeket kell áttekintenünk. A formai szempontból tetszetős, jól szerkesztett, bő jegyzetapparátussal ellátott, alaposan tagolt, földrajzi- és személynévmutatót tartalmazó kötetekben jóval könnyebb eligazodni. Az alcímek és bekezdések sokat segítenek abban, hogy megtaláljuk a gondolatmenetünkbe később jól illeszthető mondatokat, adatokat vagy egyéb információkat. Az ilyen szempontból színvonalas kiállítású munkákat részesítsük előnyben, míg a kevésbé könnyen használható kötetekkel csak később foglalkozzunk, amikor már jártasságot szereztünk abban, miképpen is kell bizonyos kulcsszavakra „vadászva” hosszabb szövegekből a néhány számunkra értékes „gyöngyszemet” gyakorlott szemmel kiemelni. A kutatásnak ebben a szakaszában egyúttal tapasztalatot szerezhetünk arra vonatkozólag is, hogy mire érdemes odafigyelnünk saját dolgozatunk szerkesztésekor, a jól átlátható tagolás érdekében. Hosszabb, elmélyültebb olvasásra legfeljebb egy vagy két hosszabb tematikus kötetet, monográfiát méltassunk. Sok esetben találhatunk ugyanannak a szerzőnek a tollából folyóiratcikkeket is, amelyekben főbb érveit, következtetéseit tömörebb formában összegzi. Ez utóbbiakat megismerve a monografikus mű összefüggéseit is megérthetjük és elkerülhetjük azt is, hogy a kiragadott részleteket esetleg rosszul értelmezzük, nem a szerző szándékainak megfelelően. Először törekedjünk arra, hogy az adott témára legyen rálátásunk, ami megkönnyíti a szelektív olvasást. Emiatt is fontos a releváns fogalmak összegyűjtése, a kellő leszűkítés és egy kutatási terv, valamint a későbbiekben rugalmasan kezelhető dolgozatvázlat elkészítése. A szelektív olvasási készséget a gyakorlat fejleszti ki leginkább, pontos módozatai nagyon egyéntől függőek is lehetnek. Általánosságban a következők szem előtt tartása segíti a valóban célszerű szelektív olvasást: 1. Forma és tartalom kapcsolatának megfigyelése: a fejezetek, alfejezetek, bekezdések gondolati tartalmi egységet alkotnak, ezáltal felismerhető egy ún. vezérfonal, logikai rend, amelyben egymásból következő állítások és hozzájuk rendelt érvek (argumentumok), valamint adatok és támogató hivatkozások összefüggő, áttekinthető rendszere jön létre. 2. Ha az olvasott szöveg koherens, akkor egyes bekezdései önmagukban is értelmezhetők, anélkül is, hogy közvetlen előzményüket részleteiben megismertük volna. Az egységes, mindent egybekötő gondolatmenet ugyanis biztosítja a különálló részletek értelmezhetőségét. Pontosan ugyanerre kell nagy súlyt helyeznünk saját dolgozatunk megírásakor is! 3. A szövegekben számos nyelvi elem, kötőszó, utalószó található, amelyek jelzik, hogy hol kerül közlésre a lényegi mondanivaló, és az milyen viszonyban (pl. ellentétben, harmóniában, egyszerű egyenes logikai összefüggésben) áll a korábban leírtakkal. Így például: először, elsősorban, másodsorban, egyrészt, másrészt…stb.

28

4. A fejezetek, alfejezetek elején és végén találhatjuk leginkább az összegző megállapításokat, az indító mondatokban még többnyire csak igazolásra szánt hipotézisként, a lezárásnál pedig általában a meggyőzőnek ítélt érvek rövidebb megismétlése mellett, határozott állításként. Ez mintegy keretet képez, amelyben a felsorolt adatok, az argumentumokat alátámasztó források, a szövegből kiragadva is értelmezhetőek. A nagy meggyőző erővel ható adatokra és forrásokra rendszerint ismételt utalás történik, többnyire kitüntetett helyen, esetleg formailag (más betűtípussal) is kiemelten. 5. A hosszabb, kiemelt idézetek és a felsorolások ugyancsak segítenek abban, hogy csak a lényegi részekből merítsünk jegyzeteink elkészítéséhez. 6. A megértett részeket egyelőre csak tartalmuk szerint értékeljük, a kritikát, összehasonlítást hagyjuk későbbre, amikor már jegyzeteink rendszerezését is megkezdtük, ha azonban valamilyen jó gondolatot rögtön társítani tudunk, ne hagyjuk veszendőbe, jegyezzük fel! 7. Próbáljunk meg végül arra is figyelni, hogy az olvasott szöveg egyes mondatai, tartalmi, logikai szempontból milyen reakciókat, érzeteket váltanak ki belőlünk, így például vannak-e számunkra meglepőnek tűnő kijelentések, vagy olyanok, amelyeket már másutt is láttunk, és akkor esetleg nem értettünk velük egyet, azonban – egy jobb érvelés láttán – véleményünk megváltozott. Mindezek mellett lényeges, hogy az olvasott szövegekben világosan elkülönítsük a racionális, egzakt érvelést az érzelmekkel is átitatott véleménykifejtő részektől, amelyek az adott szerző világfelfogását, világnézeti alapállását tükrözik. Ez utóbbiak – témánktól is függően – éppen annyira érdekesek lehetnek számunkra, mint a tényszerű megállapítások. Fontos az is, amennyiben egy szövegrész alaposabb áttanulmányozása mellett döntünk, hogy a szerző világlátása felé megértéssel forduljunk, különösen a magunkétól várhatóan igen eltérő nézeteket képviselő szerzők esetében. Csak miután már megtanultunk egy kicsit a mások szemével is látni, akkor válik igazán lehetségessé, hogy a kritikai ellenvetéseket is megfogalmazzuk, felismerve az esetleges torzításokat, a téves, hiányos érvelést. Semmiképp ne akarjunk a felhasználni kívánt műveknek túl korán szigorú bírái lenni, de természetesen ne is vegyük kijelentéseiket készpénznek. Inkább jóindulatú, óvatos kritikával tekintsünk a különböző munkákra, mérlegelve azt is, mi hiányozhat belőlük objektív, a szerző szándékán kívül eső okokból (pl. hozzáférhető források kis száma, kevesebb adat…stb.), és mi az, amit teljes joggal hiányolhatunk. Lassanként kifejleszthetjük a témánk felderítése során megismert szakirodalom és egyéb források felé érzelmi viszonyunkat, kialakítva egyéni álláspontunkat, ami által nő az a képességünk is, hogy rövid idő alatt szelektáljuk az információkat. Az említettekre kiváltképp alkalmasak a vitatott kérdéseket taglaló művek, amelyek komoly társadalmi és egyúttal tudományos eszmecserét, vagy néha egészen késhegyre menő disputát is gerjesztenek. A nézetek, elméleti rendszerek sajátos „összecsapása” mindig jó alkalmat kínál arra, hogy állást foglaljunk, a kérdéseket új megvilágításba helyezzük, esetleg még meggyőzően be is bizonyítsuk egyik vagy másik álláspont helytelenségét, teljes hiábavalóságát. Napjainkban például a globalizációval kapcsolatos jelenségek, valamint az európai integrációs folyamatok elmélyülése, az EU jövője igen sok vitát gerjesztenek. Az erősen globalizáció-kritikus ATTAC mozgalom ausztriai képviselői nemrégen tanulmánykötetet jelentettek meg a következő címmel: Das kritische EU-Buch: Warum wir ein anderes Europa brauchen („Kritikai könyv az EU-ról, avagy miért van szükségünk egy másik Európára?). Példaként érdemes itt kiemelnünk belőle néhány kérdéskört és rövidebb idézetet:

29

A. Háttérinformáció az ATTAC-ról: Az ATTAC egy 1998-ban létrejött mozgalom, mely eredetileg a nemzetközi pénzmozgások megadóztatását tűzte ki célul (angolul: Association for the Taxation of Financial Transactions for the Aid of Citizens, illetve franciául: Association pour une taxation des transactions financières pour l'aide aux citoyens, azaz ATTAC). Magyar változatban: „Nemzetközi mozgalom a pénzügyi piacok és a pénzügyi intézmények demokratikus ellenőrzéséért”. A globalizáció jelenlegi folyamatait támadó szervezetet 1998 júniusában alapították Franciaországban. Az eszmei alapokat és a nemzetközi hálózat létrehozásának ötletét a Le Monde diplomatique c. francia folyóirat egyik 1997. decemberi vezércikke adta. A szervezet ma már az emberi jogokért, társadalmi igazságért, esélyegyenlőségért, a szegénység leküzdéséért is síkra száll. Európa szerte sok kisebb-nagyobb civil szervezet csatlakozott hozzá. B. Állítások, következtetések a könyvből: 1. Az EU-ról általában: „Az Európai Unió továbbfejlődése egy szolidáris, szociális és ökológiai közösséggé nem kizárt, azonban hagyományai, struktúrái és a hatalmi viszonyok miatt mindezek megvalósulása rendkívül nehézkes. A „vissza a nemzetállamhoz” recept aligha jelenthet sikeres alternatívát, viszont veszélybe sodorja az EU-ban eddig mégiscsak elért eredményeket…” 2. Az EU alkotmányáról és annak francia elutasításáról: „Az európai integrációt valamennyi lakójának közös ügyévé kell tenni úgy, hogy azt ne csupán a kormányok közötti tárgyalások során alakítsák ki.” 3. Törökország „érettségéről” az Európai Unióhoz való csatlakozásra: „Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának kiépülése még messze elmarad attól, hogy ugyanolyan erős szereplőként jelenjen meg a Közel-Keleten, mint a már ugyancsak uniós taggá vált, ám kiemelkedő katonai erővel rendelkező NATO-tagállam. (…) Mindemellett, az európai alapértékek kérdése sem került még tisztázásra. Nem kevés politikus követelte az alkotmányozó Konvent tagjai közül, hogy a „keresztény örökség”… rögzítésre kerüljön az alkotmány szövegében.” A kötetből fentebb idézett, kiragadott részletek elbírálhatóak a szakdolgozó számára, mint releváns, irreleváns, elsődleges vagy másodlagos fontosságú, illetve kiegészítő jellegű, azaz nem lényegtelen, de mégis mellékes, a fő érvelést csupán magyarázó és illusztráló információk, vélekedések. A kötet természetesen elsősorban azok számára érdekes, akik magáról az ATTAC-mozgalomról vagy a globalizáció-ellenes nézetekről, szervezetekről kívánnak értekezni. Az idézett mondatok azonban gondolatébresztők lehetnek különféle más témákhoz is (pl. Franciaország külpolitikája és a Chirac-korszak vége…stb.). Összességükben a könyvtári és egyéb források feltárására végzett kutatások is kreatív, rugalmas felfogással végezhetőek el a legsikeresebben. A források listájának bővítése és rendszerezése feltárja az ismeretek „fehér foltjait”, a kevésbé tárgyalt, vagy éppen igen ellentmondásos területeket. Minél több címmel és konkrétabb tartalommal ismerkedünk meg, saját koncepciónk is annál világosabb lesz. Ritka eset az, hogy a szakirodalom minden kérdésünkre megnyugtató választ ad, így a „fehér foltok” eleve kínálják magukat, hogy a szakdolgozat központi témájává lépjenek elő. A diplomamunkáknak teljesen új elméleti rendszerek megalkotása nem igen lehet a célja, hanem általában egy-egy kérdéskör áttekintése, vagy érvekkel jól alátámasztott állásfoglalás egy szakmai szemszögből vitás kérdésben. Lehetséges részletesebb esettanulmány (case study) elkészítése is, amelyet azonban tanácsos általánosabb kontextusba helyezni. Az újdonságot az egyéni látásmód és a kutatások során jó érzékkel kiválasztott, megfelelő arányban felhasznált források adják, függetlenül attól is, hogy már sokak által vizsgált

30

témakörben búvárkodunk, vagy esetleg igen egyéni kombinációval, sajátosan új területet jelölünk meg. Az egyéni látásmód már eleve újszerűséget feltételez, amiképpen egyetlen személynek a portréját, illetőleg ugyannak a tájnak a képét két különböző festőművész is egészen másként fogja megalkotni, más módszerrel és színárnyalatokkal, esetleg még igen eltérő anyagok felhasználásával is; a lényeges azonban az, hogy képeikkel a valóság más és más aspektusait képesek megragadni. A témaválasztás – mint említettük – lehet igen egyéni kombináció is, de ezek esetében nagyon kevésnek bizonyulhat a feldolgozások száma, sőt akár saját munkánk lehet az első és egyetlen, tehát úttörő értekezés. Egy másik lehetőség egy-egy gyakori, szerteágazó értelmezési lehetőségeket és további, vele összefüggő újabb témát rejtő fogalom részletes kibontása, a vele kapcsolatos ellentmondások, közkeletű tévedések tárgyalása. Lássunk az említettekre egy-egy példát, tömör, az Interneten közzétett fejtegetés formájában: 1. Ritkább téma, sajátos kombináció: Kopff, Christian: The Roman Tradition and US Foreign Policy. [A római hagyomány és az USA külpolitikája] Hozzáférhető: http://www.isn.ethz.ch/news/sw/details.cfm?ID=18315 (Letöltés: 2008.04.21.) Kérdésfelvetés és bevezető argumentumok, amelyeket jegyzetként rögzíthetünk: “Like contemporary America, ancient Rome achieved hegemonic status in its world system in the course of just a few generations. Two important Roman statesmen, Cicero … and Tacitus, reflected on the implications of empire for their government and society … What do their reflections have to say to contemporary Americans?” Jegyzet: Akárcsak korunk Amerikája, az antik Róma néhány generáció ideje alatt hegemón szerepre tett szert az akkori világban. Két római államférfi, Cicero és Tacitus fejtették ki nézeteiket arról, hogy a birodalomépítés (értsd: hegemón nagyhatalmi politika…stb.) milyen jelentőséggel bír a kormányzat és a társadalom számára, és milyen üzenetet hordoz ez napjainkban az amerikaiak részére? 2. Fogalom kibontása: Crone, Patricia: ”Jihad”: Idea And History. [„Dzsihád”: Eszme és történelem.] Hozzáférhető: http://www.isn.ethz.ch/news/sw/details.cfm?ID=17593 (Letöltés: 2008.04.21.) “The notion of jihad is one of the most contested in the modern Islamic and political lexicon. In a four-part essay, Patricia Crone makes it comprehensible: by identifying its textual sources, examining how early Muslims translated it into practice, asking how they made sense of it ethically, and exploring its contemporary relevance.” Jegyzet: A dzsihád fogalma a leginkább vitatott. A szerző megvilágítja a fogalmat azonosítva a szövegszerű forrásokat, vizsgálat alá véve, miképpen ültették át muszlimok azt a gyakorlatba az iszlám születését követően, és hogyan értelmezhető az korunkban. További példák láthatók alább arra, hogy az egyes szerzőktől vett idézeteket milyen módon párosíthatjuk, interpretálhatjuk. A különböző szövegeknél (melyek terjedelmesebbek is lehetnek) problémát okozhat, hogy egyáltalán mit is tekintsünk belőlük fontosnak. Erre igazán csak igen közhelyesnek tűnő választ adhatunk: minden, ami egyéni benyomásaink, addigi ötleteink vagy a témavezető tanácsai nyomán szemet szúr. Saját szubjektív érdeklődésünk tehát a fő vezetőnk. Újabb szemléltetésként lapkérdésünk lehet például: Milyen esélyei voltak a magyar külpolitikának 1920 után a

31

változó nagyhatalmi erőterekben, egybevetve Kelet-Közép-Európa más országaival? Az alábbiakban három tanulmányból idézünk, amelyek a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének és Nemzetközi Doktori Iskolájának tudományos folyóiratában a Grotius-ban jelentek meg: Lásd: http://www.grotius.hu/ (Főszerkesztő: Horváth Jenő) 1. Pritz Pál: Magyarország helye a 20. századi Európában – a magyar külpolitika esélyei. Tanulmány. Hozzáférhető: http://www.grotius.hu/pdf/pritz_tanulmany.pdf (Letöltés: 2008.04.21.) 2. Borhi László: A nagyhatalmak kelet-közép-európai politikája 1918 után. (Kutatási összefoglaló) Hozzáférhető: http://www.grotius.hu/doc/pub/KTAUHD/európa_%20borhi%20lászló%20európa. pdf (Letöltés: 2008.04.21.) 3. Magyarics Tamás: Nagy-Britannia Közép-Európa politikája 1918-tól napjainkig. Hozzáférhető: http://www.grotius.hu/doc/pub/RHIXRV/27%20magyarics%20tamás%20nagybritannia%20közép-európa-politikája.pdf (Letöltés: 2008.04.21.) I. Indító felvetés, a várható argumentumokat megelőlegező részek a. Pritz: „1805 decemberében – a Habsburg-házra oly katasztrofális kimenetelű austerlitzi ütközet után – Charles Maurice de Talleyrand tanácsokkal látta el győzedelmes urát, Bonaparte Napóleont. Intelmeiben nekünk is fontos hely jutott. A magyarok – írta – cserbenhagyhatják a Habsburgokat, mivel a független állam alkotására túl gyengék, ezért az oroszok karjaiba vethetnék magukat. „Márpedig, ha az oroszok Magyarország urai, mindenhatók lennének Európával szemben." 1866-ban – már a königgrätzi győzelem birtokában – Otto von Bismarck így ír a párizsi nagykövetnek: „Ausztriával szemben jövendő helyzetünk biztosítása érdekében Magyarország nemzeti követeléseinek biztosítását és a magyar alkotmány betartását fogjuk kérni." A XIX. században tehát – azzal együtt is, hogy Magyarország nem volt független állam – a magyarság súlya az európai hatalmi viszonyok alakulása szempontjából számba vett tényező volt.” b. Borhi: „…lehetnek-e a múltban olyan támpontok, amelyek a jövő külpolitikájára nézve útmutatást adnak, vagyis létezik-e korszakokat átívelő folytonosság a nagyhatalmi politikában? Arra a kérdésre is választ kerestünk, hogy miként helyezhető el a régió az említett országok általános külpolitikai értékrendjében. Nem utolsó sorban el akartuk helyezni Magyarországot a többi közép kelet európai ország között a fontosság szempontjából, és választ kerestünk arra, hogy a korábbi prioritások továbbra is érvényben maradnake? Milyen megfontolások alapján támogatták a nagyhatalmak egy-egy kis ország nemzetközi törekvéseit egy másik kis ország rovására? Vajon a rokonszenv szempontjai játszanak-e szerepet, mintahogyan ma is sokan hiszik, vagy a vezető országok hatalmi szempontjai, esetleg e két elem valamilyen ötvözete?” c. Magyarics: „Az első világháborút megelőzően a britek Közép-Európa politikája – itt nem részletezendő, egyértelmű okok miatt – gyakorlatilag megegyezett az Osztrák Birodalommal, majd 1867-et követően az OsztrákMagyar Monarchiával szemben folytatott politikájukkal. A világháború utolsó évéig, általánosságban szólva, folyamatosság jellemezte ezt a politikát…” II. Kulcsmondatok, szembeötlő megállapítások a fő szövegből: a. Pritz: „Milyen esélyei voltak a magyar külpolitikának a századelőtől 1920-ig arra, hogy a Nagy-Trianon palotában 1920. június 4-én ne ezt a szörnyű

32

okmányt kelljen aláírni? Az esélyek a század elején voltak még adottak, de a mozgástér már akkor is jóval csekélyebb volt, mint a kényszerpályás meghatározottság. (…) A magyar külpolitika… két évtizeden át nem támaszkodhatott lépéseiben számottevő, mozgásterét bővítő, illetve azt megalapozó katonai erőre…” b. Magyarics: „Az 1920-as évek végéig Magyarország gyakorlatilag kizárólag Nagy-Britanniára támaszkodhatott a nagyhatalmak közül. Az évtized végére Olaszország vált Magyarország elsőszámú stratégiai partnerévé, de addig a brit-magyar kapcsolatok olyan magas szintet értek el, amelyre talán az egész huszadik században nem találunk példát. Az eddigiek alapján nem igényel bővebb magyarázatot az a tény, hogy Nagy-Britannia katonai téren távol tartotta magát mindenféle közép-európai szerepvállalástól; politikai téren már inkább exponálta magát (leginkább a túlzott francia befolyás ellensúlyozására); míg gazdasági téren, legalábbis Magyarországon, meghatározó szerepet játszott.” III. Befejező megállapítások: a. Borhi: „Vizsgálataink rámutattak, hogy a nagyhatalmak regionális prioritásai nincsenek kőbe vésve. Nagy-Britannia számára a lokális kedvenc Csehszlovákia volt közvetlenül 1918-at követően, majd (jóval kisebb támogatottsággal) Magyarország, amely viszont 1944–1945-ben Romániával együtt a lista végére került. Németország számára a legfontosabb partner Lengyelország volt és maradt a mai napig; a hitleri korszakban Berlin első számú ellensége Csehszlovákia volt. Ma francia megítélés szerint Csehország német befolyás alatt áll. Látványos a francia prioritások változása: az egykor szinte első Románia az utolsó helyre került, holott még a hetvenes években is a francia politika helyi kivételezettje volt. Magyarország, bár nyilván nem stratégiai partner, mint Lengyelország, a francia politika kedvelt partnere.” A szelekció és gondolattársítások szempontjai a fenti idézetekre vonatkozólag, figyelembe véve a kiemelt részeket a következők lehetnek: 1. Politika – Szereplők – Idő és tér Milyen politikai súlya volt a magyar államnak, mely szereplők (nagyhatalmak) szemszögéből? Miként változott az ország súlya és megítélése időben, és ez hogyan viszonyult Kelet-Közép-Európa egészéhez? 2. Mozgástér – Eszközök, lehetséges együttműködés – Korszakokon átívelő általános jellemzők Mi volt az, amit a magyar külpolitika valóban önállóan megtehetett egyes időszakokban? Kezdeményezéseinek volt-e esélye kedvező fogadtatásra? Milyen téren (gazdaság, politika, biztonság)? Van-e állandóság Magyarország külkapcsolatait illetően? Végül fontos még azt is megítélnünk, hogy az egyes szerzők megállapításai összhangban vagy ellentmondásban állnak-e korábbi ismereteinkkel és az általánosan elfogadottnak tartott „igazságokkal”. Lassanként, olvasmányainkra támaszkodva állításokat fogalmazhatunk meg, amelyre a folytatólagos kutatások során keresünk további bizonyítékokat, így például: Magyarország sokkal lényegesebb volt Nagy-Britannia számára a két világháború között, mint Franciaország szemszögéből, de ebben is változásokat lehet felfedezni. Ehhez az idézett művek hivatkozásai is támpontot adhatnak. A lábjegyzetekből és a válogatott bibliográfiából gyűjthetünk újabb forrásokat.

33

10. Kutatások az Internet segítségével A hatékony forrásfeltárásnak ma már nélkülözhetetlen, sőt igen számos esetben már elsődleges eszköze az Internet. A világháló segítségével az információk véget nem érő tárházához férhetünk hozzá, azonban korántsem mindegy, hogy gyorsan és jól eligazodunk, kiváló minőségű és megbízható forrásokhoz eljutva, avagy rossz nyomon haladva elveszünk a végtelennek tűnő számú weboldal közt. Végül esetleg téves, félrevezető megállapítások garmadáját tartalmazó rossz minőségű szövegeknél is kiköthetünk. Az Internet megkönnyíti, és főképp meggyorsítja ugyan a források elérését, de nincs semmiféle szűrő, válogatás, emiatt magunknak kell rendkívül kritikus szemmel kiválasztanunk a valóban értékes anyagokat. Ez nem könnyű feladat, így a világháló használatához bőven lehet tanácsokat adni, itt azonban csak a legfontosabbakra kívánunk kitérni, a teljesség igénye nélkül. Az Internet lehetőséget biztosít arra, hogy bárki közzétegyen szinte bármit, akár a legcsekélyebb ellenőrzés nélkül is. Egyáltalán nem mindegy tehát, milyen oldalakat töltünk le, miképpen, milyen elvek mentén tájékozódunk és a megtekintett anyagokat mennyire kritikusan olvassuk. Három területre érdemes figyelmünket ráirányítani: 1. a hatékony és gyors keresés lehetőségei (keresőprogramok, keresési módszerek), 2. a találati listák áttekintése, válogatás, előzetes mérlegelés, 3. az internetforrás megtekintése, alapos kritikai értékelés (a weboldalak minősége, hozzáférhetősége, létrehozásának ideje, információinak aktualitása…stb.) 1. Keresés Az internetes keresés leggyakoribb kiindulópontja valamely népszerű keresőprogram vagy tükörfordítással még gyakrabban használt néven a keresőmotorok (search engines), amelyek közül is messze a legnépszerűbb és fejlesztéseinek köszönhetően a leghatékonyabb a Google. A Google-nak versenytársai is vannak, melyek közül a Yahoo! kereső tűnik a legerősebb ellenfélnek, de említhető a Microsoft MSN kereső szolgáltatása is. A keresőmotorok olyan hatékony eszközök, amelyek képesek meghatározott kulcsszavak alapján megtalálni, és megadott keresési feltételek alapján rangsorba is állítani a weboldalakat. Az eredményes kutatáshoz sűrűn igénybe kell vennünk a keresőmotorok támogatását, folyamatosan kísérletezve azzal, hogy milyen szavak kombinációja adhatja a leginkább értékesnek tűnő találati listát. A különböző internetes keresők közül a Google, a Yahoo! és az Altavista emelkednek ki. A keresgélés megkezdése előtt mindenképp gondoljuk át ismét mi is érdekel bennünket, ha vannak már jegyzeteink, összegyűjtött fogalmaink, azokat hasznosítsuk, például: 1. Van-e az adott témára különösen jellemző néhány kulcsszó? 2. Inkább olyan szavak jutnak-e az eszünkbe, amelyek nem eléggé specifikusak, így túlságosan hosszú, irreleváns tartalmú listákat kapunk? 3. Nagyobb, áttekintő tanulmányok érdekelnek-e minket vagy jóval inkább valamilyen szűkebb területtel kapcsolatos esettanulmány? 4. Zavarhatják-e a gyors keresést a szinonimák, rokon értelmű szavak? A keresőket sokféleképpen használhatjuk, egy idő után tapasztalva, hogy sokkal többre is képesek, mint csupán egyetlen fogalom előfordulása szerint oldalakat találni és azokat rangsorba állítani. Mindig célszerű információkat beszerezni arról, miként lehet egy-egy keresőprogramot a legjobban használni. Az ún. boolikus operátorok (boolean operators) segítségével, illetőleg a részletesebb pontosításra alkalmas, sok szűkítési lehetőséget tartalmazó „advanced search” (összetett keresés) opció révén definiálhatjuk jobban a keresést. (Lásd: 1. sz. táblázat)

34

ALKALMAZOTT ESZKÖZ (Boolean operator: kifejezések egymás rendelése

AND) mellé

(Boolean operator: NEAR), kontextus keresése

Leszűkítés egy adott nyelvre

Leszűkítés fájltípusra

egy

bizonyos

A SZELEKCIÓ MÓDJA a kifejezéseknek elő fordulniuk a weboldalakon

kell

két megadott fogalom közt csak korlátozott számú egyéb szó lehet, a keresett szónak egy másik szó közvetlen közelében kell előfordulnia csak a megadott nyelvű weboldalak jelennek meg pl. csak Microsoft Word vagy PDF fájlok jelennek meg

PÉLDA keresztény fundamentalizmus, azaz keresztény AND fundamentalizmus = együttes keresés a „keresztény” és a „fundamentalizmus” szavakra válságkezelés NEAR „klímaváltozás” = a válságkezelés szó és a „klímaváltozás” között legfeljebb 10 másik szó lehet (Altavista) különösen tulajdonnevek esetén, pl. ha egy adott nemzet politikusának más országokban tapasztalható megítéléséről keresünk valamit, így pl. Putyin német nyelvű oldalakon Ha keresésünket kizárólag a PDF fájlokra korlátozzuk, akkor jó eséllyel kapjuk nyomtatott verzióban is megjelenő folyóiratok oldalait, amire oldalszámok alapján hivatkozhatunk, valószínűbb egyúttal, hogy lektorált, ellenőrzött szövegek kerülnek elénk

1. számú táblázat Sok esetben a táblázatban megmutatott eszközök nélkül is eredményesen kereshetünk. Jó találati listák eléréséhez elsősorban az kell, hogy mindig fontolóra vegyük az egyes fogalmak várható gyakoriságát és többszöri próbálkozásaink során újra és újra értékeljük a listákat az eredményesség szempontjából. Minél inkább bővül a világhálón elérhető anyagok mennyisége, annál inkább válik a szelekció az elsődleges szemponttá. Ma már egyre több új lehetőséggel lehet élni, így például egyéni keresőmotorok (custom search engines) létrehozása által. Lehetséges kizárólag képek, térképek keresése, amelyekkel illusztrációkat, tömör és egyszerre áttekinthető segédleteket találhatunk, sőt néha ez a típusú keresés juttathat minket újabb forrásokhoz, illetőleg adhat ötletet további keresést elősegítő fogalmakhoz. 2. A találati listák áttekintése, válogatás, előzetes mérlegelés Feltételezve azt, hogy alapos keresést követően mintegy 20-25 ígéretes tartalmú találattal rendelkezünk, a következő lépésben a legfontosabb, hogy mindegyiket azonosítva, pontosan rögzítsük, a világhálón őket hol találhatjuk meg újra. Erre alkalmas például, ha felvesszük találatainkat az ún. „Kedvencek” (Favourites) listájára, de már ezen belül is – lehetőleg azonnal – igyekezzünk őket téma és forrástípus szerint rendszerezni, elkülönített mappákba. A probléma ugyanis egy idő után itt is az lesz, hogy a releváns, értékes oldalak számának megszaporodása miatt, saját kutatási anyagaink közt igen nehézkessé válhat az eligazodás. A legértékesebbnek ítélt források esetében nem árt, ha több külön szempont alapján megnevezett mappába mentjük el őket, vagy akár létesítünk egy elkülönített „rezervált” mappát számukra (mondjuk „Legjobbak” vagy angol megnevezéssel élve „Best of XY”). Amikor, tovább lépve, a letöltött oldalakat, sőt talán a már át is tanulmányozott hosszabb dokumentumokat mentjük, különösen ügyeljünk arra, hogy a mappák a tartalomra – esetleg szellemes formában is – kellő egyértelműséggel utaljanak, hogy könnyen és gyorsan áttekinthessük őket. Olyan neveket szükséges választanunk, melyek nem összekeverhetőek, számunkra kifejezetten könnyen megjegyezhetőek – ezért is célszerű azokat a szembetűnőbb utalószavakat a fájlok, mappák címeibe belefoglalni, melyek kicsit elütnek a szokványostól vagy egyenesen furcsának tűnnek, ezekre jobban fogunk emlékezni.

35

A rendszerezés sokszor könnyebb, amennyiben a kereséshez nem kulcsszavak beütésével, a keresőmotorok találatai alapján jutunk, hanem webes címtárak segítségével. A Google webcímtár (Google directory) használatával tematikus elrendezésben, kategóriáról kategóriára kattintva juthatunk előre, amelyek mellett láthatjuk az elérhető oldalak számát is. Az alábbiakban néhány kategóriát kiemeltünk, megjelölve közülük azokat, ahol a nemzetközi tanulmányokhoz feltehetőleg forrásanyagot kaphatunk. Mindenképp meg kell tekintenünk a társadalomtudományokon belüli csoportokat, ahol a nemzetközi kapcsolatokat és a külpolitikát találjuk.

Google Categories Academic Departments (22) Biology (35911) Chemistry (5173)

Educational Resources (416) Institutions (1073) Instruments and Supplies (2123) Math (12376) Museums (619)

News and Media (155) Physics (5109) Publications (261)

Reference (534) Science in Society (830) Search Engines (8)

Social Sciences (27986)

6. sz. ábra

7. sz. ábra Választásunk eshet a politikatudomány jeles művelőire, amely kategória alatt a Google a következőt tárja elénk: 36

Political Scientists Science > Social Sciences > Political Science > Political Scientists

Go to Directory Home

Categories

Huntington, Samuel (3) Laski, Harold (6) Political Philosophers (221) Political Scientists Categorized by Letter:

B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T V W Y

8. sz. ábra Ha a civilizációk összecsapásának elmélete, illetőleg Samuel Huntington állításai, valamint azok kritikája foglalkoztat minket, akkor három érdekes webhelyet tekinthetünk meg: 1. So, Are Civilisations At War? http://observer.guardian.co.uk/waronterrorism/story/0,1373,577981,00.html 2. Clash of Civilizations: A Reading Guide http://www.csmonitor.com/specials/sept11/flash_civClash.html 3. The Clash of Ignorance - http://thenation.org/doc.mhtml?i=20011022&c=1&s=said A felsoroltak közül az utolsó Edward Said kritikai analízise a The Nation c. folyóirat hasábjain máris jó példáját adja a markánsan különböző nézetek és jellemző érveik ütközésének, ami többnyire gondolatébresztő, hasznos segítséget nyújtó kiindulópont lehet.

11. A weboldalak értékelése A weboldalak értékeléséhez kétfajta készséget kell különösképpen kifejlesztenünk: 1. szemünkkel gyorsan, szelektív olvasással, kulcsszavakra vadászva tekintsük át az oldalakat és listákat, miközben minél rövidebb idő alatt, minél többet tudjunk meg az adott forrással kapcsolatban; mindez a könnyen kezelhető, odafigyeléssel szerkesztett, rendszeresen megújított oldalak esetében mindig könnyebb. 2. a kritikai érzékünket folyamatosan finomítanunk kell, eközben legyünk inkább gyanakvóak, mint hiszékenyek, néhány fontos kérdést tisztázva, bíráljuk el az oldalak megbízhatóságát. Még mielőtt a találati listáról továbblépve, ráklikkelnénk valamire, hogy egy konkrét szöveget tanulmányozzunk, a következőket kell megfigyelnünk: 1. A találati listán szereplő weboldalcímek kezelése, elsődleges értékelése A világhálón található dokumentumok egyedi címmel rendelkeznek, amelyet az URL, a Uniform Resource Locator (egységes erőforráshely meghatározó) jelöl. Az URL legtöbbnyire olyan formában szerepel, hogy ráklikkelve közvetlenül a dokumentumhoz juthatunk, amennyiben az szabadon hozzáférhető, tehát valamennyi internethasználó ingyenesen megtekintheti, és nem kell valamilyen intézmény vagy egyéb meghatározott szűkebb közösség tagjának lennie. Az URL-cím (amelynek felépítése eleve sokat elárul) tehát egy nemzetközi szabvány szerint felépített hálózati cím az Interneten, amelyen egy erőforrás (adatállomány) elérhető:

37

Az URL felépítése és tartalmi elemei: Domain név (Domain name), Egy Internet helyet azonosító fájltípus (lehet pl. egyedi név, két vagy több ftp:// vagy telnet://) részből áll, rajta keresztül további fájlokhoz lehet eljutni http://

www.lib.berkeley.edu/

Továbblépés a A fájl neve és katalógusszerű kiterjesztése (extension, helyazonosítókhoz, a vége legtöbbnyire címtárakhoz (directory), .html ill. .htm, igen vagyis a hierarchikus struktúrákban tárolt gyakran pdf) állományokhoz, mappákhoz TeachingLib/Guides/Internet/ FindInfo.html

9. sz. ábra Forrás: http://www.lib.berkeley.edu/TeachingLib/Guides/Internet/Glossary.html#URL (Letöltés: 2008-04-25 ) Értékelnünk kell például, hogy személyes, egyénileg fenntartott oldalról, vagy jelentősebb intézmények honlapjáról van-e szó (a személynevek előtt szereplő jelek lehetnek pl. ~, százalékjel (%), ill. a „users” vagy „members” szavak). A személyek honlapjai is lehetnek nagyon értékesek, itt azonban még inkább indokolt az óvatosság. Szintén lényeges, hogy milyen az Interneten található címterület, tartomány, önálló, betűkkel jelölt részterület (domain) ismerhető fel, amelyek hátterében a gépek számára érthető IP-címrendszer áll; a részterületek ismertető jele az URL-címben olvasható, pl. .hu, .de, .ch .edu, .gov, .com, .net, stb. végződés, ill. kiegészítések. Szemügyre vehetjük már ekkor a dokumentumok keletkezésének hátterét, így például lehetnek: 1. kormányzati szervek (keressük a következőket: gov. illetőleg mil.) 2. oktatási intézmények, szájtok (keressük: edu.) 3. nonprofit szervezetek (keressük többnyire: org.) és végül a fentebb már említett országkódok (.hu, .de …stb.). Ugyancsak az is megállapítható az URL-cím alapján, hogy ki vagy milyen intézmény, közösség tette közzé az adott dokumentumot, és ezt, bár utoljára említjük, mégis talán a legfontosabb részletnek tekinthető. Ez utóbbira az ún. „szerver” megjelöléséből lehet következtetni. A kiszolgálógép, gazdagép, „szerver” (server), azaz tulajdonképpen a csoportosan telepített állomásokat közösen kiszolgáló számítógép a hálózat központi tárhelyét, kiszolgálóját jelenti, amelynek megjelenő elnevezéséből gyakran teljesen nyilvánvaló kiről és miről van szó egy adott címnél. 2. A további részleteket érintő forráskritikai lépések A kiválasztott oldalra klikkelve, a következő lépés az ott található információk, szövegek és egyéb tartalmi elemek szemügyre vétele, és megbízhatóságának, praktikusságának és kiadósságának (értve itt az információk mennyiségét) értékelése. Itt a következőket kell szem előtt tartani: 1. Keressük meg az oldalon a következőket: információk a honlap gazdájáról, az ott közölt publikációk hátterében álló intézményi munkáról, kutatásokról (pl. a következő címszó alatt „Rólunk” ill. „About us”). 2. Ha nincs más mód az oldal hátterének felderítésére, alkalmazható az ún. „csonkításos” eljárás (truncation) vagyis a fent elhelyezkedő, az URL-címet mutató mezőben szereplő jelek egy részének, fokozatosan az egyes / (slash) jelekig történő elhagyásával eljuthatunk azokra az oldalakra, amelyek az elsőként letöltött dokumentum „gazdái”. 3. Mindig ellenőrizzük, mikor keletkezett a szóban forgó dokumentum, vagy mikor frissítették azt utoljára. 4. A világszerte kiváló hírnévnek örvendő egyetemek és számos kutatóintézet, könyvtárak és levéltárak, de bizonyos nagyobb hagyományokkal rendelkező

38

5.

6.

társadalmi szervezetek vagy alapítványok, és az államapparátus egyes háttérintézményei mind-mind fenntarthatnak olyan honlapokat, ahonnan – rendszerint díjtalanul is – letölthetőek színvonalas cikkek, olykor teljes kötetek vagy disszertációk anyaga. Ezek értékelésekor azonban az intézmények szellemiségét, becsülhető színvonalát nagymértékben figyelembe kell vennünk. Vizsgálnunk kell azt is – bármilyen intézményi hátterű honlapnál –, hogy a forma és tartalom szempontjából a tudományos közleményeknél általában elvárható követelményeknek milyen mértékben tesz eleget egy-egy letöltött anyag. A kutatóintézetek, egyetemi tanszékek elektronikus formában közzétett publikációi sem kizárólag befejezett tudományos cikkek; lehetnek köztük bőséggel vitairatok, interjúk, műhelytanulmányok, kutatási beszámolók, amelyek önmagukban is önálló „műfajt” képviselnek. Az egymástól eltérő közlések esetében mi adhat tehát iránymutatást számunkra: a. Milyen mennyiségben tartalmaz az adott közlés részletes hivatkozásokat más művekre, dokumentumokra, esetleg hosszabb ideig folytatott önálló kutatási adatokat prezentál-e számunkra, vagy például függesztettek-e a végéhez válogatott bibliográfiát, illetőleg rendszerezett forráslistát. b. Igen sokszor a szöveg stílusa, elrendezése vagy akár a felhasznált képek, illusztrációk jellege igazíthat útba. Gyakran találkozhatunk tartalmas és rövid, könnyen olvasható eszmefuttatásokkal, összefoglalókkal, amelyek egy-egy könyv, kutatási projekt dióhéjban ismertetett lényegét adják. Lehetőleg azonban ne ezeket vegyük alapul, hanem a részletesebb, tudományos igényű munkákat, annak ellenére, hogy a figyelemfelkeltő összefoglalók igen hasznosak, hiszen a fő argumentumokat tartalmazzák, viszont az igazoló adatokat, forrásokat nem, mivel csak így maradhatnak tömörek. c. Függetlenül attól, hogy egy tudományos közlemény online jelenik meg, avagy nyomtatásban, nagyjából ugyanazoknak a nemzetközileg elfogadott elvárásoknak kell megfelelnie! Elsődlegesnek kell tekintenünk a szerző kilétének megállapítását; ha a szöveg alkotóinak neve nem szerepel, akkor már erősebb kritikával kell kezelnünk forrásunkat. Ha a szerzőt feltűntették vagy kilétét megállapítottuk, akkor igyekezzünk más az Interneten fellelhető műveibe is betekinteni, és ezekről illetőleg kutatásairól átfogó képet nyerni. Kérdéseink a következők lehetnek: a. A szerző professzionális tudós, politikus, újságíró, civil kezdeményezések képviselője vagy esetleg jó értelemben vett amatőr kutató? Ha professzionális, tudományos kutatóról van szó, akkor hol végzi munkáját? Melyik országban, mely egyetemen vagy kutatóintézetben? Milyen elméleti iskolát képvisel a szerző? Nyilvánvaló, erőteljes-e például politikai elkötelezettsége, netán szélsőséges nézeteket vall, vagy szigorú tárgyilagosságra törekvés jellemzi-e? b. Ha az a.) pontban feltett kérdéseket tisztáztuk, ne szorítsuk háttérbe egyéni meglátásainkat, benyomásainkat sem a szerzővel kapcsolatban. Alakítsuk ki személyes álláspontunkat, amely kritikai szemléletünk alapját képezheti.

Végül foglaljuk össze tömörebb, vázlatos formában, milyen módon kell felkészülnünk az Internet használatára kutatás céljából, és miként értékelhetőek fellelt forrásaink:

39

1. Előkészítő elemzés, az internetes kutatás előtt a. Kulcsszavak, jellemző fogalmak, gyakori rövidítések és mozaikszavak összegyűjtése; ezek alkalmas kombinációit lehet a keresőkbe való beírásra használni. b. A kulcsszavak, fogalmak lehetnek szinonimái más szakterületeken használt fogalmaknak, vegyük figyelembe, mennyire növelik ezek az irreleváns találatok számát. (A kizárás lehetőségeivel éljünk, pl. boolean operators: AND NOT, több fogalom együttesét is beírhatjuk…stb.) c. Gondoljuk át, témánk kapcsán milyen intézmények, folyóiratok lehetnek azok, amelyek honlapjai bizonyosan segítségünkre lehetnek. Esetleg működhetnek levelező csoportok, azaz egy bizonyos témakörben (pl. diplomáciatörténet, egyes országok története, politikai berendezkedése) érdekelt levelezők fóruma; ezeknél az egyéni levélben beküldött hozzászólásokat egy listakiszolgáló gép körlevélként küldi szét a feliratkozottak címeire. Lásd például a következőt, számos listával: H-Net, Humanities and Social Sciences Online (Hozzáférhető: http://www.h-net.org/ ) d. Tisztázzuk, hogy milyen tudományágak bírnak relevanciával témánk szempontjából. Milyen az egyes diszciplínák közötti kapcsolat, van-e egymás alá és fölérendeltségi viszony (hierarchia)? Önálló tudományról van-e szó vagy a kutatások valamely részterületéről, esetleg vita áll fenn ebben a tekintetben (pl. politikatudomány, nemzetközi kapcsolatok/tanulmányok, biztonságpolitika, biztonsági tanulmányok, béketanulmányok, konfliktuskutatás, regionális tanulmányok…stb.). Itt az online címtárak kategóriák szerint csoportosított linkek, vagyis utaló leágazások, hálózati címekre mutató hivatkozások, kapcsolódások, vagy folyamatos címláncok, társoldalak. Az információk egyszerű egér-kattintással elérhetők utalások címén, amelyeket leggyakrabban kék betűkkel vagy aláhúzással emelnek ki, a kapcsolt tartalom pedig lehet szöveg, kép, hang vagy videó is. Lásd pl. a következőket: i. A már említett Google címtár, valamint a Yahoo! Hozzáférhető: http://dir.yahoo.com/ ii. A legrégebben elindított online, virtuális katalógus, amely igen elismert abban a vonatkozásban, hogy magas színvonalú oldalakhoz lehet segítségével eljutni. A genfi székhellyel dolgozó, felügyelten működő szolgáltatás elérhetősége: http://vlib.org/ iii. Librarians' Internet Index (LII), amely hozzáférhető: http://www.lii.org/ iv. INFOMINE, amelyet többek között a következő amerikai egyetemek könyvtárai hoztak létre és tartanak fenn: University of California, Wake Forest University, California State University, the University of Detroit – Mercy, hozzáférhető: http://infomine.ucr.edu/ A felsoroltakon kívül számos más oldal, címtár és a legkülönfélébb intézmények, társulások által működtetett gyűjtemények állnak rendelkezésünkre a világhálón.2 Esetükben is a kritikai szelekció ajánlott, de lehetőségeink így is szinte végtelennek tűnnek. Elektronikus források hivatkozási módját a következőkben foglalhatjuk össze, hangsúlyozva, hogy a pontos hivatkozásnak forrástípusonként és a közlésre jellemző sajátosságok (pl. előfizetett, 2

A fentebbi összegzéshez és a továbbiakhoz is forrásként használtuk a következő internetes oldalon keresztül elérhető anyagokat: UC Berkeley - Teaching Library Internet Workshops (Tutorial); http://www.lib.berkeley.edu/TeachingLib/Guides/Internet/FindInfo.html (Letöltés: 2008. 05. 21.)

40

intézményi vagy szabadon hozzáférhető oldalak esetén eltérő lehet!) figyelembevételével kell közölni (lehetőleg több szereplő adattal): ONLINE FOLYÓIRATCIKKEK – a helyes hivatkozási mód leegyszerűsített, sematikus összegzése 1. Nyomtatott A következő sorrend betartása ajánlott, elhagyva azt, ami nincs feltüntetve példány alapján, (ti. 2. oldalszám nélküli elektronikus közlésnél, kizárólag online megjelenő illetve teljes, folyóiratnál) az adott forrástípusnál: 1.Szerző neve: vezetéknév, utónév, utónevek. szövegként 2.Cím letölthető, többnyire PDF- 3.Folyóirat címe 4.Kötet, megjelenési szám (Megjelenés dátuma, év mindenképp) formátum esetén 2. Csak elektronikus 5.Oldalszám (kezdő oldal – befejező oldal) 6.Adatbázis címe közlésnél 7.URL-cím (zárójelben mindig a letöltés pontos dátumával!) (többnyire HTML), ha fel van tüntetve, szintén a szerzővel kell kezdeni, a többi értelemszerű

10.

sz. ábra

12. Rövid, szemléltető válogatás az internetes kutatásokat segítő, hasznos oldalak közül Az alábbi weboldalak további forrásokhoz vezetnek el, és többnyire szabadon hozzáférhető, letölthető publikációkat vagy segédanyagokat tesznek közzé (a rövid ismertetés megmutatja az oldal jellegét és a vele kapcsolatos legalapvetőbb információkat; ezek megjegyzése az anyaggyűjtés során mindig tanácsos). 1. Centre for European Policy Studies (CEPS) http://www.ceps.be/index3.php Az 1983-ban Brüsszelben létrehozott intézet (CEPS) a legtekintélyesebbek közé tartozik Európában, számos partnerintézménnyel működik együtt. 2. Chatham House http://www.chathamhouse.org.uk/ A Chatham House a brit Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének otthonául szolgál több mint nyolcvan éve. Világszerte elismert, igen független szemléletű intézet. Honlapja sajnos még kissé nehezen használható, azonban rendkívül értékes. 3. Brookings Institution http://www.brookings.edu/ Washingtoni székhellyel működő nonprofit intézmény, amely magas színvonalú, független kutatásokat irányít. 4. The Center for International Security and Cooperation (CISAC) http://cisac.stanford.edu/ A Nemzetközi Biztonság és Együttműködés Központja, Center for International Security and Cooperation (CISAC), része a Freeman Spogli Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (Freeman Spogli Institute for International Studies, FSI). A Stanford University keretein belül működő, kutatással és képzéssel is foglalkozó intézet elsősorban a nemzetközi biztonság kérdéseivel foglalkozik. Független tanácsadója kormányoknak és nemzetközi szervezeteknek. 5. International Crisis Group http://www.crisisgroup.org/home/index.cfm 41

6.

7.

8.

9.

Az egyik legrangosabbnak számító ún. think tank a konfliktusokat és válságokat érintő témakörökben, kiterjedt információgyűjtés, magas színvonalú, megbízható adatokat közöl. Jelentős szakértői apparátussal és magas költségvetéssel dolgozik. Center for Comparative and International Studies (CIS) http://www.cis.ethz.ch/ A zürichi Összehasonlító és Nemzetközi Tanulmányok Központja (Center for Comparative and International Studies, CIS) közgazdászok, történészek és politológusok együttes kutatásait fogja össze, valódi multidiszciplináris kutatóközpont, amely oktatással is foglalkozik. 1197 óta működik jelentős létszámmal. United States Institute of Peace www.usip.org Az Amerikai Egyesült Államok egyik nemzeti, független kutatóintézete. Számos forrással, igen jó további címek listájával, letölthető háttéranyagokkal. Library of Congress Country Studies http://lcweb2.loc.gov/frd/cs/cshome.html Egyes országokra vonatkozó megbízható háttér-információk kitűnő forrása a washingtoni törvényhozás nagy múlttal bíró, tekintélyes intézménye, a Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress) által fenntartott virtuális kutatóhely. Perry-Castañeda Library, Map Collection http://www.lib.utexas.edu/maps/ A legbővebb, folyamatosan frissített, szabadon elérhető és jól rendszerezett online térképgyűjtemény.

13. Kiegészítő tanácsok a struktúra, a szövegalkotás és a logikus érvelés létrehozásához Az alcímben megjelölt kérdésekről egyenként is terjedelmes tanulmányt lehetne írni, amennyiben az összes lehetőséget vagy buktatót, a kutatásmódszertant és a logikai érvelést, az emberi gondolkodást érintő összes kutatást, eredményeket, valamint a megoldatlan kérdéseket is tárgyalni szeretnénk. Erre sajnos teljes részletességgel nem keríthetünk sort, emiatt néhány igen lényeges tanácsra szorítkozunk az alábbiakban. Az elkészítésre váró szakdolgozati értekezésünk tematikus elrendezését és logikai struktúráját sokféleképpen magunk elé képzelhetjük. A kérdések, válaszok, adatok, fogalmak, elméletek kaotikus halmazában rendszert kell alkotnunk írás közben, ezt egyetlen lépésben nem lehet megtenni, ezért kezdettől arra lehet számítani – és forrásainkkal, hivatkozásainkkal (és különösképpen a lábjegyzetekkel!), ennek megfelelően kell dolgoznunk –, hogy menet közben esetleg merőben új szerkezetet, az elgondolt fejezetek radikálisan megváltoztatott sorrendjét kell kialakítanunk. Emiatt talán célszerűbb nem egy vázolt, jövőbeli tartalomjegyzék címei alapján gondolkodnunk, hanem a gondolatok, fogalmak, személyek és szerzők, valamint az érvek, tények és adatok összefüggéseit vizuális térképen, ún. „mind map” formájában rögzítenünk. A „mind map”-et esetleg fel is rajzolhatjuk magunknak. Később az írást az is megkönnyíti, ha a szerkezet egyes elemeihez világosan megfogalmazott kérdéseket és rövid, kezdetben teoretikus, de majdan adatokkal, jeles szakemberek nézeteivel kiegészített rövid válaszokat rendelünk. A vezérfonal kialakításához tisztázzuk, mi a fő kérdésünk. Mindez eleinte nagyon nehéz, de ha kísérletet teszünk rá, elég gyorsan világossá válik, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben kutatásaink során már elmélyültebb ismereteket szereztünk, és ezzel szemben hol találhatók még „fehér foltok”. A legegyszerűbben megfogalmazva, három dolgot adhat elő egy tudományos írás:

42

1. Valamit definiálhat, megvilágíthat 2. Vitában állást foglalhat, ellentmondásokat tisztázhat 3. Egyes nézeteket, jelenségeket egyének tetteit, szavait interpretálhatja, azokból általános következtetéseket vonhat le Fontos azonban arra is rámutatnunk, hogy az alapvető célkitűzések realizálásához, így végeredményben a korrekt, meggyőző, koherens és jól tagolt szöveg létrejöttéhez nem egyetlen út vezet. Sőt, inkább azt lehet mondani, hogy legjobb, ha egyéni stratégiát dolgozunk ki, olyat, amely számunkra a leggyorsabb haladást teszi lehetővé. Ehhez sokan adhatnak ötleteket tanácsolat: témavezetők, végzett hallgatók, módszertani útmutatók, internetes portálok…stb. A dolgozat felépítésének tervezéséhez azonban néhány általános, ám követésre méltó lépést szintén lehet ajánlani: 1. Olvassuk újra a kutatás során készített jegyzeteinket! 2. Kulcsfontosságú kérdések, érvek és ellenérvek újragondolása, idézetek, megjegyzések rendszerezése, az összetartozónak tűnőek párosítása. 3. Hagyjunk időt arra, hogy ismereteink leülepedjenek. Szüneteket tartva, majd visszatérve jegyzeteinkhez, azokat más szemmel fogjuk olvasni, olykor még a lényeg is jobban előtűnhet így. Bizonyos elemek (gondolatok, idézetek, állítások) szinte minden erőfeszítés nélkül is adják magukat arra, hogy összetartozóként kezeljük őket; kell ehhez persze némi szerencse is, azonban általában igaz, hogy az alapos forrásfeltárást végzőket a szerencse is jobban kegyeli majd! Ha mindent megtettünk, minden tanácsot meghallgattunk, és tervünket fel is vázoltuk, sokszor érezhetjük azt, valójában nem léptünk előre, minthogy egy sort sem sikerült még leírnunk és a gondolatmenetünk sem alakult még ki. Itt nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a tudományos értekezések írásához szükséges készségek egyénre és kutatási területre szabottak. Ezek csak a gyakorlat útján, az újabb és újabb kihívások leküzdése által fejleszthetőek. Bármely mű jól felismerhető belső struktúrája már az írás folyamata közben alakul ki, többnyire többszöri nekirugaszkodás eredményeképpen. Ne legyünk tehát kishitűek! Hétköznapian szólva: amint evés közben jön meg az étvágyunk, úgy írás közben jön az ihlet és a jó rendszerezést segítő gondolatok is. Ha egy fejezet néhány oldalát már megírtuk, a többi már érezhetően könnyebben fog menni. Ha valahol elakadunk, hosszú ideig nem tudunk újabb gondolatokat papírra vetni, ott tegyünk kitérőt, szabadon térjünk át más részek kidolgozására, később visszakanyarodva termékenyebb munkát leszünk képesek végezni. A sikeres, lendületes munka záloga a jó felkészülés, az alapos és hosszabb időráfordítással végzett forrásfeltárás (könyvtár, internet, adatgyűjtés…stb.), a rugalmasság a változtatásban (kreativitás) és végül, de nem utolsó sorban az önbizalom. Mindezek szempontjából talán a legfontosabb az időtényező. A szakdolgozat tervezésének és a kutatásoknak úgyszólván nem lehet eléggé korán nekikezdeni, és lényeges az időnk jó beosztása is, nagyjából három periódust elkülönítve: 1. előkészítés, intenzív kutatás, 2. rendszerezés, első nyers szövegrészletek, kiegészítő kutatás, 3. írás, összefüggő szövegalkotás. Minden szakaszon belül további tevékenységeket szoktunk még meghatározni, hozzájuk rendelve a szükséges időt is, így például az első szövegváltozatunk után időt kell hagyni annak átírására, kiegészítésére, majd a végső szövegváltozat módosításaira, a formai elemek változtatásaira is. Befejezésül a szövegalkotást, a logikus felépítést és a meggyőző érvelést segítő elemeket táblázatban láttuk célszerűnek összefoglalni és illusztrálni az alábbiakban, a könnyebbség és az áttekinthetőség kedvéért. A tudományos értekezések alapvető jellemzői a kitűzött célok és a mondanivaló szempontjából:

43

A SZERZŐ CÉLJAI

TARTALOM

LEÍRÁS ELEMZÉS ÉRTÉKELÉS

ELMÉLETEK TÉNYEK VÉLEMÉNYEK

ÉRTELMEZÉS, DEFINÍCIÓK TISZTÁZÁS

SAJÁT KONCEPCIÓ

11. sz. ábra

14. További példák a szerkezet és tagolás modelljére Az alábbi táblázatban tömör formában összegzett, példaként vett téma: az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína stratégiai háromszöge az 1960-as évek végétől (a bipoláris nemzetközi rendszer, a Henry Kissinger által szorgalmazott nyitás és mindaz, ami az ún. strategic triangle jellemzőihez tartozik): FUNKCIÓ LEÍRÁS

ÖSSZEHASONLÍTÁS

ÉRTÉKELÉS

EGYSZERŰ ELBESZÉLÉS

A SZÖVEG JELLEGE Egyes jelenségek, események, magatartásformák jellemzése, majd ezek összefoglalása, jellemző összkép formálása Közös vonások, azonos jelleg ill. a különbségek kidomborítása Valamilyen mérce, értékrend, elméleti rendszer alapján a jelenségek, szereplők pozitív vagy negatív minősítése jelentőségük megmutatása Egymással összefüggő események időrendben történő ismertetése

PÉLDA A döntések az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájában, az 1970-es években: elnökök jellemzése, fontos döntéshozó szervek bemutatása, a hidegháborús korszak jellegének leírása, az amerikai stratégia jellemzői és változásai, konkrét döntések bírálata…stb. – ezek alapján pozitívnak ill. negatívnak ítélt jelenségek függvényében az évtized külpolitikájának jellemzése A szovjet és a kínai külpolitika Délkelet-Ázsiában az 1970-es évek derekán, ill. a szovjet és a kínai politikában mutatkozó változások egybevetése az 1960-as évek elején bekövetkezett szakítás dimenziójában. Az ideológiai különbségek érvényre jutása Az Egyesült Államok külpolitikájában Nixon elnök idején végbement irányváltás, a Kissinger-féle reálpolitika; az ideológiákat háttérbe szorító nagyhatalmi partnerség Kínával a hidegháború végén jelentősen erősítette az USA pozícióit a Szovjetunióval szemben, ennek jelentősége és szerepe a hidegháború szemszögéből. A hasonló nagyhatalmi közeledések történelemformáló jelentőségének méltatása Az amerikai kínai kapcsolatok alakulásának meghatározó eseményei az 1960-as évek végétől 1979-ig, a szovjet-kínai viszony romlásának folyamata és következményei 1960-tól a 70-es évek derekáig

2. sz. táblázat (Forrás: Baumgartner, Peter – Payr, Sabine: Studieren und Forschen mit dem Internet. Studien Verlag, Innsbruck, 2001., 124-126.o.) Leegyszerűsített példák az egyszerű narratív prózai ismertetés és előadásmód átalakítására logikailag felépített érvelő esszé létrehozásához:

44

ELBESZÉLÉS, NARRATÍV ELEM X szerző azt állítja, hogy Y szerző állítása tévedés X és Y szerző állításai mellett, az általuk felhozott érvek, példák, adatok felidézése X szerző állításai korábban sem tűntek meggyőzőeknek, Ynak inkább igaza lehet, de nem támasztotta alá érvelését megfelelően Emiatt egyértelműen igazolható X tévedése és az eddig háttérbe szorított, kevés elismerést nyert Y téziseinek lényegi elemei bizonyulnak helytállóaknak A HIPOTÉZIS igazolása Esettanulmányok a hipotézis igazolásához: 1. számú eset 2. számú eset 3. számú eset Az ismertetett példák, esettanulmányok újabb kérdéseket vetnek fel, amelyekkel korábban sem X sem Y nem foglalkoztak, csak Z szerzőnél találhatóak utalások, hiányos megállapítások Visszatérés a kiindulóponthoz: miképp lehetséges, hogy X, aki igen tekintélyes szerző, alapos kutatásokat követően, művében csak látszólag érvel meggyőzően, végeredményben azonban téves következtetéseket rögzít Összegző megállapítások

RENDSZERBE ILLESZKEDŐ, LOGIKAI ELEM X szerző téziseinek ismertetése, Y szerző állításainak összefoglalása Saját kutatásaink adatainak, saját példáinknak egybevetése, majd ezek segítségével végzett, mindkét szerző téziseit érintő elemzés (ANALÍZIS) X szerző tézisei ellentmondást hordoznak, a gyakorlati példák, adatok lehetőséget adnak a cáfolatukra, azonban Y szintén téved két kérdésben a kutatásokból kiderülő információk fényében, de állításait nagyobb részt alá lehet támasztani Saját HIPOTÉZIS megalkotása Logikai rendbe foglalt, részletes ismertetése a kutatások során megismert tényeknek, adatoknak 1. sz. esethez kapcsolható érvek csoportja 2. sz. esethez kapcsolható érvek csoportja 3. sz. esethez kapcsolható érvek csoportja Részleges összefoglalás: legmeggyőzőbb példák és érvek megismétlése, következtetések ismertetése Kísérlet a nyitott kérdések megválaszolására Z szerző argumentumainak alapulvételével és jelentős kiegészítésével. A kérdések és válaszok számbavétele: megoldható, egyszerű és magabiztos igazolást nyert állítások felsorolása, bonyolultabb, egyértelmű igazolást nem nyert állítások kiemelése, nyitva hagyott (további kutatás számára ajánlott) kérdések A tévedések okainak elemzése, a feltárt források és ismertetett érvek újabb említése mellett X téziseinek összegző cáfolata, a tévedések következményeinek bemutatása Végkövetkeztetések, az igazolt hipotézisekből alátámasztott tézisek lesznek, amelyet a tudományos dolgozat képvisel

3. sz. táblázat (Forrás: Baumgartner, Peter – Payr, Sabine: Studieren und Forschen mit dem Internet. Studien Verlag, Innsbruck, 2001., 124-126.o.)

45