Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei

Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu)

Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei

2015 június 09. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Mérték Értéke: 2/5 Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Párizsban a 19. század második felében, néhány évtizeddel a mélyreható politikai, gazdasági és társadalmi változásokat hozó francia forradalmat követően egy újabb – ezúttal a szexualitás terén bekövetkezett – forradalom zajlott le.

A költők, írók, festők sorra döntötték meg a testiséggel kapcsolatos tabukat, és egyre több alkalommal helyezték az érzékiséget művészetük középpontjába. Eközben a második császárság idején, III. Napóleon uralkodása alatt a francia fővárost elözönlötték a prostituáltak, akik a 1. oldal (összes: 14)

Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu) bordélyházak mellett már az utcán, a kávéházakban, kocsmákban, éttermekben és a masszázsszalonokban is árulták bájaikat. Tisztes családapák, nagy tekintélyű polgárok, feddhetetlen hivatalnokok tömegei élték ki titkos vágyaikat a kéjhölgyek szolgáltatásainak igénybevételével.

A gazdag külföldiek jelenléte mindennapossá vált, és a leghíresebb luxusbordélyházat még királyi vendég is látogatta.

Műtárgykereskedés extrákkal Míg a francia fővárosban korábban mindenki tudta, hogy ki az a néhány nő, aki a város bizonyos jól behatárolható részein a bájait árulja, a 19. század közepétől kezdve már egyre nehezebben lehetett számon tartani, hogy kik űzik a legősibb mesterséget. A Haussmann báró vezetésével az 1850-es években megindított nagyszabású városrendezési munkálatoknak köszönhetően a zsúfolt, középkori szerkezetét őrző Párizs modern metropolisszá alakult át. A központ lakóházainak jelentős részét, többek között a bordélyok többségét is lerombolták, ám a nyilvánosházak eltüntetése korántsem vezetett a hatóságok által régóta vágyott eredményhez: a prostitúció megszűnéséhez. Épp ellenkezőleg. A kéjhölgyek innentől kezdve egyre több helyen árulták bájaikat, és a hatóságok által nyilvántartásba vett ún. bárcások helyett az engedéllyel nem rendelkező, illegális prostituáltak kerültek többségbe.

2. oldal (összes: 14)




Az úriember valószínűleg már nem sokáig ült a székében

A rendőrség folyamatosan figyelte a titkosan működő kéjnőket, és a háromszor letartóztatott örömlányokat minden esetben nyilvántartásba vette. A bárcásokra szigorú szabályok vonatkoztak. Nem hordhattak rikító színű ruhákat, nem tehették be a lábukat a hidakra, rakpartokra, valamint az elhagyatott utcácskákba, közterületen pedig csak fél órával lámpagyújtás utánig tartózkodhattak. Rendszeres orvosi ellenőrzés alá vetették őket, és ha valaki nemi betegséget szerzett, a Saint-Lazare börtönkórházban kötött ki. A többség így a korlátozások elkerülése érdekében igyekezett megúszni a nyilvántartásba vételt. A gyakran már délelőtt munkába álló utcalányok a bulvároktól, lóversenypályáktól kezdve az Opera és a Champs-Élysées környékén keresztül a vasúti és omnibusz-pályaudvarokig szinte bárhol megtalálhatók voltak. A legnyomorultabb helyzetben lévők a vásárcsarnok környékén korzóztak, és adott esetben már káposztáért vagy sárgarépáért is hajlandók voltak elmenni egy menetre a kuncsafttal. Nem volt nehéz megállapítani, hogy kik a prostituáltak, miután félreérthetetlen módon jelezték kilétüket: amellett, hogy kacéran leszólították a férfiakat, gyakran húzták fel szoknyájukat, néha mellüket is láthatóvá tették, a bátrabbak pedig össze nem téveszthető mozdulatokat tettek az ágyékuk körül. Az „elcsábított” férfit általában olcsó garniszállókban bérelt szobában elégítették ki.



A 19. századi nőideál még kicsit más volt, mint amihez manapság hozzászoktunk

Az örömlányok azonban nemcsak a vörös lámpás házakban vagy az utcán bukkanhattak fel. Párizsban a sörözők férfi pincérei helyett az 1867-es világkiállítás idején jelentek meg először a női felszolgálók, akiknek munkaköréhez nem sokkal később már nemcsak a szeszes italok kihordása, hanem a felbátorodott férfiak testi vágyainak kielégítése is hozzátartozott. Az italmérésekben elsősorban a fiatal, gyakran még semmilyen szexuális tapasztalattal nem rendelkező gimnazisták és egyetemisták keresték a gyönyört. A francia fővárosnak szinte alig volt olyan szeglete, ahol nem árulta a testét legalább néhány 5. oldal (összes: 14)

Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu) prostituált. A szegényebb rétegek az utca mellett a kéjbarlanggá átalakult olcsó kocsmákban, késdobálókban szedték fel az örömlányokat, hétvégén pedig a bálokban vadásztak újabb prédára. A munkások a század vége felé szintén nyilvánosházakká átalakult kávéházakban is szétnézhettek, de a mulatókban, fürdőkben és masszázsszalonokban is nagy eséllyel találhattak maguknak szexuális örömszerzésre kész lányokat. A homoszexuálisok a műtárgykereskedések lelkes látogatói voltak. A kirakatban a műtárgyaknál elhelyezett árcédulákon feltüntetett számok valójában nem az árak, hanem a hátsó szobákban kliensre várakozó hölgyek és urak sorszámai voltak.

A prostitúció arisztokratái A kéjhölgyek szolgáltatásait természetesen nem csak az alacsonyabb származásúak és a homoszexuálisok vették igénybe. A módosabb, polgári származású férfiak, kereskedők és a pénzügyi élet figurái ugyanúgy vágytak a házasságon kívüli kalandokra, mint szegényebb polgártársaik. A gazdagabbak az előkelő bálok mellett a nívósabb éttermekbe és zenés kávéházakba is ellátogathattak egy numera reményében, de ha megtehették, a prostituáltak legelőkelőbb képviselőivel, a félvilági nőkkel, más néven kokottokkal szűrték össze a levet. A kurtizánokat persze csak a gazdagabb iparmágnások, bankárok, tőzsdespekulánsok, vidéki nagybirtokosok és külföldi arisztokraták engedhették meg maguknak. A kokottoknak egyáltalán nem kellett tartaniuk a rendőrség zaklatásaitól, mivel előkelő pártfogóik kellő védelmet biztosítottak számukra. Egyedül éltek fényűző apartmanjaikban, ahol számos cseléd gondoskodott kiszolgálásukról. A napjaikat szabadon osztották be. Délután és este a műveltségük gyarapítása – és ezzel együtt megélhetésük biztosítása – érdekében általában beültek egy színházi előadásra, esetleg megtekintettek egy kiállítást. Az itt megszerzett tudást aztán fényűző vacsorákon kamatoztathatták, lenyűgözve a testi mellett szellemi partnerre is vágyó férfiakat.



Édouard Manet: Nana

A félvilági nők karrierje gyakran tiszavirág-életűnek bizonyult. Bár a kokott-hanyatlástörténet legismertebb példája egy kitalált alakhoz, Émile Zola Nanájához köthető, a címszereplő karakterét a regényíró valós személyek alapján alkotta meg. A történet szerint Nana egy tehetségtelen színésznőcskéből villámgyorsan a nagyvilági férfiak kedvence, Párizs ünnepelt kurtizánja lesz, ám 7. oldal (összes: 14)

Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu) egyre fényűzőbb életmódját szeretői egy idő után már nem tudják finanszírozni, és belerokkannak állandóan növekvő igényeinek kielégítésébe. Nana végül magára marad, és története – sok valóban létezett kurtizánhoz hasonlóan – happy end nélkül ér véget. Míg Balzac az örömlányok legfelsőbb rétegének fényűző életviteléről írta meg híres regényét, egy másik művészeti ág képviselője, Henri de Toulouse-Lautrec a francia századvég, a Belle Epoque párizsi kávéházainak, kabaréinak és bordélyvilágának mindennapjait ábrázolta festményein. A művész időnként együtt élt a nagyobb nyilvánosházak prostituáltjaival, és az 1890-es években plakátok és színes litográfiák százain örökítette meg az örömlányok életének mozzanatait. A grófi származású Henri de Toulouse-Lautrec a legenda szerint egészen Nagy Károlyig tudta visszavezetni családfáját. Mivel szülei unokatestvérek voltak, genetikai rendellenességgel, valószínűleg ún. püknodüszosztózissal (tömöttcsontúsággal) született. Kamaszkorában mindkét lábát eltörte, és bár a baleseteket követően felsőteste normálisan fejlődött tovább, lábai ezután megálltak a növésben. A művész alig nőtt 150 centiméternél magasabbra, végtagjai rövidek maradtak, a néhány évvel később növesztett szakállával fejletlen állát igyekezett eltakarni.



Henri de Toulouse-Lautrec

Édesapja ezután gyakorlatilag lemondott róla, mivel nem volt alkalmas az arisztokrata férfiak legfőbb szabadidős tevékenységei, a lovaglás és a vadászat gyakorlására. Az arisztokrata társasági életből kirekesztett művész sokkal jobban érezte magát a táncosnők és örömlányok társaságában. Egyik leghíresebb festménye, az Orvosi vizit a Rue Des Moulins-ban két, felhúzott ingben az orvosi vizsgálatra váró örömlányt ábrázol.



Toulouse-Lautrec: Orvosi vizit a Rue Des Moulins-ban

A kép bal szélén álló, idősebb kéjhölgy arckifejezése a teljes reményvesztettségről árulkodik, míg a 10. oldal (összes: 14)

Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu) mögötte várakozó, fiatalabb örömlány még valamivel bizakodóbb sorsát illetően, holott valószínűleg tudja, ugyanolyan szomorú jövő előtt áll, mint kolléganője. Toulouse-Lautrec elemi erővel ábrázolta az örömlányok megalázó, kiszolgáltatott helyzetét, életük kilátástalanságát, sokáig azonban nem élvezhette a párizsi éjszakai élet kalandjait. Idegrendszeri és alkoholproblémái, valamint feltételezett szifilisze korán elvitte. Mindössze 36 évet élt.

A király "szerelemszéke" A nyilvánosházak legfelső kategóriáját a luxusbordélyok jelentették. A legjobb körülményeket ezekben a prémiumkategóriás műintézményekben biztosították a prostituáltak számára. Amellett, hogy munkahelyükön lakhattak, ételt, ruhát és fizetést is kaptak. Persze, amint azt Toulouse-Lautrec képei is szemléltetik, ez még korántsem jelentett garanciát egy boldog élethez. Annál elégedettebbek lehettek viszont a látogatók, akiknek igényeit képzett személyzet szolgálta ki. Ha igény mutatkozott rá, a vendégek a nemi vágy serkentésére szolgáló kábítószereket is kaphattak. A kiváltságos látogatók a szomszédos helyiségből színházi látcső segítségével aktus közben is megfigyelhettek másokat. Különösen nagy érdeklődés övezte az állatjeleneteket, amelyek során a vállalkozó szellemű kéjhölgyek nagytermetű kutyákkal közösültek.

Toulouse-Lautrec: A Moulin Rouge-ban

A mai szexshopokban megtalálható eszközök már a 19. század végén is hozzátartoztak egy nyilvánosház kelléktárához. A szadomazo hívei kedvükre válogathattak az illatos bőrből készült korbácsok, ostorok és lekötésre használt selyemzsinórok közül. A szexuális segédeszközöket német és belga üzemekből szerezték be. 11. oldal (összes: 14)


A kor leghíresebb luxusbordélya az 1878-tól működő Le Chabanais volt. A nyilvánosházban gyakran külföldi államfők is tiszteletüket tették, akik ilyenkor hivatalosan a Szenátus elnökénél viziteltek. A 19. század végének leghíresebb látogatója Viktória királynő fia, a később VII. Eduárd néven uralkodó walesi herceg volt, aki párizsi körökben az 1880-90-es években a luxusbordély visszatérő vendégéként vált ismertté. A közmondásosan prűd viktoriánus korszak névadójának fia időről időre pezsgővel töltött rézkádjában múlatta az időt rosszerkölcsű hölgyek társaságában.

VII. Eduárd "szerelemszéke" 12. oldal (összes: 14)

Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei Published on www.flagmagazin.hu (http://www.flagmagazin.hu) Még egy ún. „szerelemszék” is készült számára, hogy könnyebben hozzáférjen a hölgyek bizonyos testrészeihez, anélkül, hogy tekintélyes súlyával rájuk nehezedne. A szobákat úgy alakítottak ki, hogy különböző hangulatokat idézzenek meg: volt többek között japán, ókori római, görög és mór lakosztály is. Az angol trónörökös kedvence a hindu szoba volt. A bordélyt Franciaország náci megszállása után a német funkcionáriusok és a kollaboránsok számára foglalta le a Wehrmacht. A Le Chabanais-ben többek között a nem éppen visszafogott életviteléről ismert Hermann Göring is megfordult. 1946-ban azonban a világhírű örömtanya sem kerülhette el sorsát: a többi francia bordéllyal együtt bezárták. mult-kor.hu Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését! Köszönettel és barátsággal! www.flagmagazin.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését! Köszönettel és barátsággal! www.flagmagazin.hu

Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});



Ajánló


Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei

Recommend Documents