Alkossunk láncot a gyermekek megóvásáért
Kézikönyv a gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak multidiszciplináris és családközpontú megközelítéséhez
1
2
Find out more about our blended learning modules on child abuse and chain collaboration at www.formachain.eu.
3
Impresszum
Limburg Tartomány, 2015 Kiadó A Limburgi Tartományi Tanács felhatalmazása alapján Herman Reynders kormányzó-elnök Marc Vandeput, Ludwig Vandenhove, Igor Philtjens, Frank Smeets, Jean-Paul Peuskens, Inge Moors kormányzó-helyettesek és Renata Camps tartományi jegyző Koordináció Dries Wyckmans és Sabrina Reggers Szerkesztők • Bevezetés és fókusz: Dries Wyckmans; Pascale Franck, Matthieu Goedhart, John Goedee és Stijn van Sommeren közreműködésével • Első rész: Anke Van Vossole; Ingrid Delameillieure, Anne Groenen és Sabrina Reggers közreműködésével • Második rész: Remco de Jong Végső szerkesztés Dries Wyckmans Design Davine Motmans Diagram design Rens Geubbels Producties Fényképek Robin Reynders, Graphic Productions, Information and Communication, Province of Limburg Nyomdai munkálatok X Terjesztés X Regisztrációs szám D/2015/5857/XXX ISBN X Bűnmegelőzés, illetve a bűnözés elleni küzdelem 2012 Készült a Bűnmegelőzés, illetve a bűnözés elleni küzdelem programból nyújtott pénzügyi támogatással Európai Bizottság – Belügyi Főigazgatóság
4
Tartalom
Tartalom Ábrák és táblázatok Előszó Köszönetnyilvánítás Prológus A kézikönyvről Célkitűzés Célcsoport Szerkezeti felépítés Bevezetés és fókusz Gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak: a jéghegy csúcsa Az útvesztők miatt nehéz segítséget kérni vagy nyújtani Multidiszciplináris megközelítés, mint kiút az útvesztőből Az együttműködés típusai Gyenge pontok és fejlesztendő területek Családvédelmi Igazságügyi Központok A Családvédelmi Igazságügyi Központok Európai Szövetsége Együttműködés a gyermekbántalmazás kérdéskörében A gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak európai szemszöge Szabályozás Multidiszciplináris együttműködés Szakértelem és képzések elősegítése Fókusz 1. modul: A gyermekbántalmazás 1 Bevezetés 2 A gyermekbántalmazás Párkapcsolati erőszak és gyermekbántalmazás A gyermekbántalmazás meghatározása
5
3 Típusok Fizikai bántalmazás Általában A megrázott baba szindróma (SIS) Az indukált/hamisított betegség (Münchausen by Proxy szindróma) Érzelmi bántalmazás Általában A párkapcsolati erőszaknak kitett gyermekek Fizikai elhanyagolás Érzelmi elhanyagolás Szexuális bántalmazás A gyermekekkel szembeni erőszak speciális esetei Testvérek közötti erőszak Kiskorúak szexuálisan transzgresszív viselkedése Online abúzus Gyermekprostitúció Gyermekkereskedelem Becsületbeli erőszak A női nemi szervek megcsonkítása 4 Következmények Fizikai következmények Nemi és nemzőképességi következmények Pszichológiai következmények Kognitív következmények A fejlődésre gyakorolt hatás Magatartási következmények Szociális következmények Gazdasági következmények 5 Kockázati és védelmi tényezők A kockázati és védelmi tényezők értékelése Ökológiai modell 6 A gyermek a saját kontextusában 7 Összefoglalás 2. modul: Hálózati együttműködés a gyakorlatban Bevezetés Társadalmi küldetés Az esettan határozza meg a megközelítést A komplex esettan hálózati együttműködést igényel A hálózati együttműködés valós flamand példái Milyen ismeretek sajátíthatók el ebben a modulban? 6
1. fejezet – Mi a hálózati együttműködés? Az együttműködés intenzitása Co1: párhuzamos működés Co2: kapcsolat Co3: kölcsönös segítségnyújtás Co4: koordináció Co5: együttműködés Co6: konvergencia Hálózati együttműködés – együttműködési modell 2. fejezet – A hálózati megközelítés megvalósítása Szándékunkban áll-e az együttműködés? Fejlesztési folyamat Előrelátás, elszántság és az első lépés Pilot projekt indítása Az aktuális helyzet és annak számbavételele Projekt irányítás és hálózati vezetés Felhatalmazás és delegálás A tervezési koncepció összeállítása Az előzetes és a végső megállapodás Végrehajtás, értékelés és validálás 3. Fejezet – A megtervezett hálózati megközelítés Célkitűzések Célcsoportok Részfolyamatok és tevékenységek Feladatok Eszközök Etika és információ megosztás 4. Fejezet – Mit nyújt a hálózati megközelítés a gyakorlatban? A hálózati megközelítés által elért eredmények fajtái A hálózati megközelítés értékelése Az irányítási rendszertől a pilot projektig Pilot projekt eredmények A pilot projekttől a fenntartott hálózati megközelítésig A fenntartott hálózati megközelítés által elért eredmények A hálózati megközelítés fenntartásától a hosszú távú működésig Egymástól való tanulás Hivatkozások A szerzőkről
7
Ábrák és táblázatok jegyzéke Ábrák Bevezetés 1. ábra: Azon szolgálatok feltérképezése, amelyekhez az áldozatok, gyermekek és elkövetők segítségért és biztonságért fordulhatnak (Simons, 2013) 1. modul: 1. ábra: 2. ábra: 3. ábra: 4. ábra:
A gyermekbántalmazás Az elhanyagolás hatása az agyban (forrás: NAIC 2001) A gyermekbántalmazás értelmezésének ökológiai modellje (forrás: Krug et al. 2002) A gyermekbántalmazásban érintett szereplők Az egyes szereplők közötti együttműködés szükségessége
2. modul: 1. ábra: 2. ábra: 3. ábra: 4. ábra: 5. ábra: 6. ábra: 7. ábra: 8. ábra: 9. ábra: 10. ábra: 11. ábra:
Hálózati együttműködés a gyakorlatban Megközelítés típusa kontra esettan típusa (De Jong, 2014) A hálózati együttműködés 6 „Co”-ja (De Jong, 2013) Co1: párhuzamos működés (coexistence) (De Jong, 2013) Co2: kapcsolat (connection) (De Jong, 2013) Co3: kölcsönös segítségnyújtás (cooperation) (De Jong, 2013) Co4: koordináció (coordination) (De Jong, 2013) Co5: együttműködés (collaboration) (De Jong, 2013) Co6: konvergencia (convergence) (De Jong, 2013) A LINK pilot projektjének hálózati sablonja (De Jong, 2014) A LINK operatív csoportja (Wyckmans & De Jong, 2013) Esetszám részfolyamatonként a 2012-2013-ig terjedő időszakban (Simons & Franck, 2014) A befogadások jelzésének megoszlása szervezetenként 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014) Az ügygazdák megoszlása szervezetenként 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014) Az ügyekben előforduló legmagasabb kockázati tényezők a minősítés során 20122013-ban (Simons & Franck, 2014) Az ügyekben előforduló legmagasabb védelmi tényezők a minősítés során 20122013-ban (Simons & Franck, 2014) Az esetirányítás megoszlása szervezetenként 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014) Az életterületenkénti megoszlás a cselekvési tervekben 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014)
12. ábra: 13. ábra: 14. ábra: 15. ábra: 16. ábra: 17. ábra:
Táblázatok Bevezetés 1. táblázat: Specifikus tréning a gyermekbántalmazásról (Európai Unió 2010) 1. modul: A gyermekbántalmazás 1. táblázat: Az érzelmi bántalmazás kategóriái (forrás: Hibbard és tsa. 2012) 2. táblázat: A párkapcsolati erőszaknak kitettség típusai (forrás: Holden 2003) 3. táblázat: A fizikai elhanyagolás kategóriái (forrás: Van De Putte 2013) 4. táblázat: Az érzelmi elhanyagolás kategóriái (forrás: Hibbard és tsa. 2012) 5. táblázat: A női nemi szervek megcsonkításának típusai (forrás: WHO 2008) 6. táblázat: A gyermekbántalmazás áttekintése 7. táblázat: A gyermekbántalmazás hatásai (forrás: NAIC 2001; Roosen és Groenen 2012; Gilbert és tsa. 2009; Leye és tsa 2013; Pinheiro 2006; National Research Council 1993) 8. táblázat: Kockázati és védelmi tényezők a családon belüli erőszakban (forrás: Desair és Hermans 2010; Hindley és tsa. 2006; Stith és tsa. 2009; Van Reemst és tsa. 2013) 8
„Ti felnőttek miért nem beszéltek egymással?” Egy bántalmazott gyermek ezt válaszolta, amikor a rendőrség, a bíróság és a szociális munkások újra kikérdezték a bántalmazásról. Ez a kérdés vezetett az Egyesült Államokban a Gyermektámogató Központok létrehozásához.
9
Előszó Az „Alkossunk láncot a gyermekek megóvásáért” a gyermekbántalmazásról és a családon belüli erőszakról szól. Arról, hogy Önök miként munkálkodhatnak együtt annak érdekében, hogy ezt az erőszakot megállítsák, a családokat pedig megerősítsék. Ez a kézikönyv ösztönözni fog minden, a bántalmazással és családon belüli erőszakkal érintett gyermekekkel és családokkal foglalkozó szakembert, szolgálatot vagy szervezetet. Ezek a családok gyakran az életük számos területén szembesülnek problémákkal. Ezért nehéz átfogó képet alkotni az erőszakról és a biztonságról, pontosan amiatt, hogy minden szakember csak a probléma egy kis szeletére lát rá. Nem az volna a legjobb – különösen a komoly, többszörös és összetett problémák esetén –, ha úgy közelítenénk ehhez az erőszakhoz, hogy a szükséges szolgálatokat engednénk együttműködni? Ha láncot alkotnánk a gyermek és a család körül? Ha ebben a hálózatban közös felelősségünk és közös célunk lenne: tartósan megtörni az erőszak körforgását? Meg vagyok győződve arról, hogy ez a megközelítés a helyes! De mit is értünk pontosan gyermekbántalmazáson és családon belüli erőszakon? Létezik-e egyetlen általános megközelítés egy ilyen széles erőszak-skála megállítására? Valójában mire terjed ki az együttműködés az erőszak elleni küzdelemben? Hogyan kezdeményezhetünk hálózati megközelítést? És milyen fejlődés zajlik Európában ezen a téren? Ezen kézikönyv szerzői ezekre a kérdésekre mélységeiben keresték a választ egy európai projekt keretében. Egy olyan projektben, amelyet a Belügyi Szövetségi Közszolgálati Szerv (FOD Binnenlandse Zaken) révén Belgium nyújtott be az Európai Bizottság „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem 2012” programjára. A projekt belga, ciprusi, magyar, olasz, lett, litván, holland, lengyel és spanyol szervezetek szakértőinek szoros együttműködése révén valósult meg. A szerzők ezt a kézikönyvet is velük együttműködésben alkották meg. A könyv lépésről lépésre nyújt bevezetést a gyermekbántalmazás témakörébe, és ösztönzi a szakembereket, különösen azokat, akik a maguk társulásában dolgoznak. Arról is képet kap majd az Olvasó, hogy az egyes régiók milyen messzire jutnak az együttműködésben a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak körében, és hogy ennek során milyen kihívásokkal találkoznak. Ne feledjük, hogy ezen kézikönyv tartalma mellett rendelkezésre áll egy vegyes képzés is, amelyet bármikor elvégezhet csoportban és egyénileg is. A tréning modulokat megtalálja a www. formachain.eu honlap címen. Bízom abban, hogy ez a kézikönyv és vegyes képzés segíteni fogja Önt a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak optimális hálózati megközelítésének elérésében. Philip Willekens Director-general, General Directorate Security and Prevention, Federal Public Service Home Affairs, Belgium
11
Köszönetnyilvánítás Ez a kézikönyv a „Sikeres multidiszciplináris együttműködés a gyermekek védelmében: európai útmutató és vegyes képzés a rendőrség, az igazságügyi és más szolgálatok számára” című európai projekt részeként íródott. A projekt az Európai Bizottság „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem 2012” programjától nyert anyagi támogatást, és a Belga Belügyi Szövetségi Közszolgálati Szerv és a belgiumi Limburg Tartomány vezetésével számos európai projekt partner által került megvalósításra 2013 júniusa és 2015 májusa között. A kézikönyv megírásához kilenc tagállam (Belgium, Ciprus, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország és Spanyolország) projektpartnerei, valamint számos elkötelezett szakember tanácsa, támogatása és tapasztalata járult hozzá. Ez a kézikönyv nem jöhetett volna létre ezen emberek hihetetlen erőfeszítései és lelkes együttműködése nélkül. Ehelyütt szeretnénk köszönetet mondani az Európai Bizottságnak, a Belga Belügyi Szövetségi Közszolgálati Szervnek, Limburg Tartomány Tanácsának és valamennyi nemzeti és nemzetközi projektpartnerünknek, valamint azon személyeknek és szervezeteknek, amelyek közvetve vagy közvetlenül közreműködtek ebben a projektben. A szerzők
13
Prológus Alkossunk láncot a gyermekek védelmére: ez a kötelességünk! A családon belüli erőszak az erőszak legelterjedtebb formája a társadalmunkban. Több mint a lakosság egynegyede vált az erőszak alanyává szülő, partner vagy lakótárs kezétől. Így ez a kiterjedtségét és komolyságát tekintve kiemelt problémát jelent. Az, hogy ez a fajta erőszak néha hosszú időn keresztül háborítatlanul zajlódhat, senkinek nem jelent jót a családban. De különösen káros egy kiemelten érzékeny csoport, a gyermekek számára. Ha az édesanyádat a szemed láttára verik meg, annak jelentős hatása lesz. Amikor hallod, ahogyan a fájdalomtól és szenvedéstől sír minden éjjel. Aki ilyen erőszaknak van kitéve, az ugyanúgy áldozat, még ha nem is kapott egyetlen ütést sem. A gyermekbántalmazás gyakran olyan családokban fordul elő, ahol párkapcsolati erőszak is jelen van. A gyermekeket verik, elhanyagolják, bántják, megalázzák, semmibe veszik, és így tovább. Mindezt pedig otthon, azon a helyen, ahol a gyermeknek biztonságban, nyugalomban és szeretetben kellene lennie. De a családon kívül is ébernek kell lennünk: az iskolában, az ifjúsági és sport szervezetekben, a baráti és online körökben. Az erőszak kiemelt következménnyel jár. A bántalmazás áldozatává vagy szemtanújává váló gyermekek esetén magas a kockázata, hogy felnőve ők maguk is elkövetők vagy áldozatok lesznek. Az erőszak így gyakran generációról generációra öröklődik. Meggyőződésünk, hogy a teljes családot – így különösen a gyermekeket – megfelelő figyelemben és gondoskodásban kell részesíteni. Ezért kötelességünk a lehető legkövetkezetesebb és legkoordináltabb megközelítést létrehozni a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak megelőzése és megszüntetése érdekében. Emellett a védelmi tényezők számát is növelni kell a családokban, hogy megelőzhessük az újabb erőszakos események bekövetkezését. De hogyan kezdjünk bele? Egy kenyai mondás így szól: „Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz jutni, menj együtt másokkal.” Ez igaz a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak megközelítésére is, bár nem önmagában az együttműködés a cél. A családon belüli erőszak megközelítése sohasem egyenes. A családon belüli erőszak természete és dinamikája – annak ismétlődő és eszkalálódó jellegével és a melegágyául szolgáló problémák tömkelegével –azt jelenti, hogy gyakran még a jól képzett szakemberek sem képesek kezelni a kérdést mások segítsége nélkül. Sőt, nem lehet sikeresen megbirkózni a gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak összetett helyzeteivel úgy, ha csak egyetlen aspektusára fókuszálunk, vagy ha a szituációt az élet más területein felmerülő problémáktól elkülönítve vizsgáljuk. Az erőszak megállítása számos tényezőn múlik, amelyek mindegyike önmagában is jelentős, de csak együttes alkalmazásukkal érhető el a kívánt eredmény (Roevens & Aertsen, 2013). Mind a gyakorlati tapasztalat, mind a növekvő mennyiségű kutatási ismeret rámutat a hatékony együttműködés fontosságára a komoly és összetett gyermekbántalmazási és családon belüli erőszakos bűncselekmények kezelése során. Ebben a tekintetben – közös felelősséggel és ugyanazon cél érdekében – mindegyik szolgálat betölti a maga szerepét az általános megközelítésben. 15
Ha valamennyi érintett szolgálat közreadja a „szükséges tudni” jellegű információit, egy sokkal átláthatóbb és részletesebb képet kapunk a helyzetről. Ehhez adjuk hozzá a különböző szakemberek kollektív szakértelmét, és így gyakran egy sokkal gondosabban kidolgozott és koordinált megközelítéshez érkezünk. Ez biztosítja a tisztánlátást és a folytonosságot. Az ügyfelek aktívan bevonásra kerülnek, és többé nem zavarják össze őket az érintett szolgálatok néha egymással ellentmondásos elvárásai. Kijelölnek melléjük egy kapcsolattartó személyt, aki rálátást biztosít a számukra abba, hogy mi történik a szociális ellátás során, és (ha szükséges) a bírósági szinten is. Ez a forgatókönyv a családtagok véleményére és várakozásaira, a családon belüli dinamikára, a magatartás-változás folyamatára és a kapcsolat lehetséges helyreállítására összpontosít. A közös megközelítés folyamatos monitoringon és támogatáson is alapul, amelyben a gyermekeket már nem hagyják figyelmen kívül. A kulcsszó az együttműködés, lehetőleg a komoly és összetett helyzetek hálózati megközelítésével. Természetesen ezt könnyebb elmondani, mint megvalósítani. Különböző szervezeti kultúrájú, különböző szervezeti célokkal rendelkező szolgálatokat, hatóságokat, munkafolyamatokat és anyagi forrásokat kell összehangolni. Mindazonáltal egyre növekvő számban jelennek meg a gyakorlatban jó kezdeményezések és a sikeres együttműködés lelkesítő példái. Szembetűnő, hogy ezek a kezdeményezések főként alulról formálódóan jöttek létre és úgy kezdődtek, hogy egy vagy több szakember annak a lehetőségét kereste, hogy a saját területén többet tehessen az ügyfeleik érdekében. Lelkesedéssel, odaadással és egymás iránti bizalommal sokat el lehet érni. Mindazonáltal önmagában ennyi nem elég. Szükség van keret megállapodásra, vezetésre, jövőképre, bátorságra, tudásra, valamint a jelenlegi megközelítés megváltoztatására való hajlandóságra és rugalmasságra. Felkeltették érdeklődését a fenti gondolatok? Ha igen, ez a kézikönyv inspirálni és támogatni tudja Önt és a munkatársait vagy partnereit a felmerülő kihívások során. Ez jelenti az első lépést. A vegyes tréning pedig gyakorlati szempontból nyújt majd segítséget. Nagyon sok sikert kívánunk egy sikeres megközelítés és együttműködés kialakításához. Alkossunk láncot, törjük meg a körforgást és ez által óvjuk meg gyermekeinket! A belgiumi Limburg Tartomány nevében,
Herman Reynders, Frank Smeets, Ludwig Vandenhove, Kormányzó Népjólétért felelős Biztonságpolitikáért felelős kormányzó-helyettes kormányzó-helyettes
16
A kézikönyvről Célkitűzés Ezen kézikönyv célja, hogy a különböző európai tagállamok érdeklődő szakemberei, szolgálatai és szervezetei számára információt nyújtson a gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak mibenlétéről és (lehetőleg multidiszciplináris) megközelítéséről. Egyúttal szeretnénk inspirálni és támogatni őket abban, hogy érjenek el optimális együttműködést a többi érintett szakemberrel annak érdekében, hogy az erőszak körforgásának tartós megtörésével segíthessenek a gyermekeken és a családokon. A kézikönyv kifejezetten a gyermekbántalmazás témakörét dolgozza fel, a családon belüli erőszak tágabb témakörével összefüggésben. Ajánlásokat ad (a standardizálás szándéka nélkül), és támogatást nyújt a sikeres, professzionális együttműködés megvalósításához. Mindezt következetesen abból a nézőpontból teszi, hogy a családon belüli erőszak és bántalmazás áldozatává vált gyermekek és családok a legoptimálisabb támogatást kaphassák. Célcsoport Ez a kézikönyv olyan szervezetekre optimalizálva készült, amelyek aktívan érintettek a (családon belüli és kívüli) gyermekbántalmazás témájában, vagy kiterjesztve a családon belülinek minősíthető erőszak bármely formájában. Kifejezetten a rendőrségi, bírósági és szociális ellátórendszerbeli szakembereket és adminisztrátorokat célozza. A szerzők különösen azokat a szolgálatokat és szakembereket szeretnék megszólítani, akik fontolgatják a közelebbi együttműködést, azokat, akik szeretnék megtenni az első lépést ennek érdekében, vagy azokat, akik már részt vesznek együttműködési partnerség támogatásában vagy koordinálásában. Ez a kézikönyv kalauzként kíván szolgálni olyan partnerségek megkezdéséhez vagy optimalizálásához, amelyek a gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak sikeres megközelítéséért küzdenek. Szélesebb értelemben pedig ez a kézikönyv hasznos olvasmány más szakemberek számára is, akik együttműködnek, vagy ez a céljuk. Világosan, lépésről lépésre haladva magyarázza el, hogy mit és miként lehet elérni. Meggyőződésünk, hogy ez a kézikönyv hozzá tud járulni ahhoz, hogy megértsünk bizonyos kihívásokat, és ahhoz, hogy megoldásokat találjunk nemcsak a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak elleni küzdelemben, hanem más, multidiszciplináris környezetben zajló szociális témákban is. Szerkezeti felépítés A kézikönyv több, a gyermekbántalmazással és családon belüli erőszakkal kapcsolatos megfigyeléssel kezdődik azokról a kihívásokról, amelyekkel az áldozatok és az elkövetők, valamint a szakemberek találkoznak. Olyan kihívásokról, amelyekben a (jobb) multidiszciplináris együttműködés megoldást jelenthet. Ez alkotja a kézikönyv fókuszát. Az érintett szervezetek és szakemberek közti együttműködés az utóbbi évtizedekben egyre fontosabbá vált az olyan
18
szociális problémák fenntartható megközelítésében, mint a bántalmazás, a rossz bánásmód és az erőszak. Ezt látjuk a különböző európai tagállamokban, mindazonáltal határozott különbséget észlelhetünk a gyorsaság tekintetében. Az Első részben kifejezetten a tágabb értelemben vett gyermekbántalmazást nagyítjuk ki, az elméleti és gyakorlati vonatkozásokra egyaránt fókuszálva. Utóbbiban szakértői interjúk, anonimizált esetek és Ingrid Delameilleieure klinikai szakpszichológus és rendszerterapeuta gyakorlati tanácsai találhatóak. A modul irányelveket fogalmaz meg az olyan szakemberek és módszertani felelősök számára, akik a gyermekbántalmazás és kiterjesztve a családon belüli erőszak területén dolgoznak, vagy azzal találkoznak. A gyakorló szakembereknek képesnek kell lennie felismerni a bántalmazást azáltal, hogy fejlesztik a tudásukat az olyan típusú erőszak különböző fajtáiról, amelynek a gyermekek áldozatává válhatnak. Az is fontos, hogy a szakemberek tisztában legyenek a gyermekbántalmazás lehetséges következményeivel. A bántalmazás nem ugyanolyan hatással van minden gyermekre. Számos (a szülővel, a gyermekkel, a kettejük közötti kapcsolattal, a családdal és a környezettel kapcsolatos) tényező kockázatot vagy ütközőpontot jelenthet a bántalmazás kapcsán. Ezen tényezők kombinációja az, ami meghatározza, milyen hatással lesz a bántalmazás az egyes gyermekekre. A gyermeknek a gyermekbántalmazással szembeni megvédésére egy olyan biztonságos környezetben van a legnagyobb esély, ahol valamennyi érintett fél (szülők, iskola, szociális munkások, orvosok, a rendőrség és a bíróság) együttműködik és láncot alkot. A Második modul ezt az együttműködést vizsgálja részletesen, és kifejezetten a hálózati együttműködésre fókuszál két belgiumi valós példán keresztül. Valamennyi résztvevő szervezet minden tekintetben optimális együttműködése és koordinációja szükséges ahhoz, hogy hatékonyan segíthessünk az ügyfeleknek az általuk megtapasztalt összetett kérdésekben. A kérdés az, hogy vajon a szervezetek kellően tudatában vannak-e annak, hogy az együttműködéshez nekik és partnereiknek is specifikus tudást, képességeket és magatartást kell felmutatniuk. Egy világos együttműködési keret, amelyre az érintett szervezetek támaszkodhatnak, előfeltétele a sikeres együttműködésnek. A „hálózati együttműködés” ilyen keretet biztosít. Ez egy olyan modell, ami számos, különböző területről érkező szervezet számára teszi lehetővé az együttműködést multidiszciplináris módon, hogy az ügyfelek számára személyre szabott segítség legyen adható. De hogyan vázoljunk fel egy együttműködési keretet? Mi is pontosan az a hálózati együttműködés és mit nyújt? És az Ön szervezete és mások hogyan érhetik el ezt az együttműködést a gyakorlatban? Ez a modul ezekre a kérdésekre ad választ.
19
Bevezetés és fókusz Gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak: a jéghegy csúcsa Minden figyelemre méltó erőfeszítés és néhány évtizednyi növekvő tudatosság ellenére a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak még mindig a leginkább látens probléma. A két kérdés rendkívül különböző jellegű bűncselekményeket foglal magában, amelyek gyakran egy nagyobb mögöttes kérdés tünetei, ami az elkövetőhöz vagy a családi rendszer szintjéhez kötődik. Számos országban felfedték már tanulmányok azt, hogy ezen bűncselekményeknek csak egy kis hányadát jelentik be a rendőrségnek. A szociális munkások csak korlátozott számú olyan családra látnak rá, amelyek az erőszaknak ettől a gyakran hosszú távú formájától szenvednek. Számos oka van annak, hogy az áldozatok és az elkövetők nem jelentik az erőszakot vagy nem kérnek segítséget. Sokszor több ok együttesen játszik szerepet: a rendőrségtől vagy az igazságszolgáltatási rendszertől való félelem, az elkövetőtől való félelem és függés, vallási meggyőződések, családi érzelmi kötelékek, a gyermekkel szembeni fenyegetések, pénz vagy más források hiánya, ismerethiány a segítségkérés lehetőségeiről, stb. A gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak fontos jellemzője, hogy a legtöbb esetben az elkövető és az áldozatok egymás környezetének részei maradnak, ami miatt magas a megismétlődés veszélye. Gyakran más családtagok (beleértve a gyermekeket) is szemtanúi és/ vagy áldozatai az erőszaknak. Ugyanakkor a családon belüli erőszak egy olyan kérdés, amellyel sok szolgálat és szervezet találkozik. A gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak megközelítését ez teszi multidiszciplináris kérdéssé. Gyakran sok szociális munkás érintett, csakúgy, mint a rendőr és az igazságügyi szolgálat. Gyors, de hatékony intézkedésekre van szükség, különösen akkor, amikor gyermekek kerülnek nem biztonságos vagy erőszakos családi helyzetbe. Bárki teszi is meg az első intézkedést – gondozó vagy szociális szolgáltató, rendőrség, bírósági szervezet, stb. –, a hatékony kivitelezéshez rendszerint szükséges a szolgáltatók közötti együttműködés. Ennek az együttműködésnek a megtervezésénél a fókuszpont gyakran egyfelől a rendőrség és a bírósági szervezet, másfelől a szociális szolgáltatók közötti önkéntes vagy kényszerű megállapodásokon van. A felfedett családon belüli erőszakkal szembeni legmegfelelőbb fellépést nem lehet tisztán egyetlen kategóriába sem sorolni, például nem lehet csak visszatartó intézkedést foganatosítani, vagy csak érdekérvényesítő támogatást nyújtani kérelemre. Gyakran összetett és alapos megfontolásra van szükség annak megállapításához, hogy mely erőforrásokra kell támaszkodni az adott gyermekbántalmazási vagy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyben. Az útvesztők miatt nehéz segítséget kérni vagy nyújtani A gyakorlatban azt látjuk, hogy azok az áldozatok és elkövetők, akik segítséget kérnek az erőszakkal kapcsolatos családi vagy párkapcsolati problémáikhoz, sokszor nehézségekbe ütköznek a helyes út követésében. Már az elején szolgáltatók sokaságával kell szembe nézniük. Tekintse meg például az alábbi antwerpeni ábrát, amin azok a szolgáltatók vannak feltérképezve, amelyekhez az áldozatok, gyermekek és elkövetők segítségért és biztonságért fordulhatnak.
21
house justice
youth aid center
prison aid
probation commission
family coach
family center
alternative measures ambulant
judge
youth court
invest judge
prison prison remand
residential neighbourhoodteam
outreach
walk in center
emergency
victim children youth police
victim aid
documents
asile
desk foreigners
administration center
administration back office
ambulant drug aid aid addicted parents
services invalidity
child play center
work
school aid specialised projects
shelter OCMW
center mental health
drug addiction
child & family centers care teacher
dispatch
clinic aid invalidity
integration office
financial support
specialised projects
child abuse
finance
medical
day care centers
public house aid
teacher
housing
doctor
immigration offices city services
education
administration
e-desk social service youth court
children
police/ justice
police office
day shelters
multidisciplinar team
children’s house
welfare
child residential shelters
observation center
public youth aid
child & family service
offender after care
victim aid
visiting center
crisis
tele
prosecutor
lawyer
specialised projects
public labour agency federal control center
OCMW DV
homeless shelters
crisis
house aid
psychiatry residential drug aid
insurance
private work services
mediation
social housing
private housing
1. ábra: Azon szolgáltatók feltérképezése, amelyekhez az áldozatok, gyermekek és elkövetők segítségért és biztonságért fordulhatnak (Simons, 2013)
Segítséget találni nem csak azzal jár, hogy egyik helyről a másikra járunk, ami időigényes, hanem a helyzet nem mindig egyszerű anyagi szempontból sem. Ezen felül különösen kimerítő is (érzelmileg is). Gyakran azzal jár, hogy a történetet újra és újra el kell mondani a különböző szolgálatok munkatársainak, még akkor is, ha kifejezetten úgy irányítottak hozzájuk. Az egyik szervezettől a másik szervezethez való eljutásra való várakozás hosszadalmas, akár hónapokig is eltarthat. Igazságszolgáltatási szinten a büntető és polgári jog rendszere gyakran nagyon zavaros a résztvevők számára. Kevéssé értik a bírósági rendszer által ajánlott lehetőségeket vagy éppen azt, hogy mi nem lehetséges. Az áldozatok emiatt gyakran fenyegetve érzik magukat. Erre példa az attól való félelem, hogy milyen hatással lesz a szülői szerepükre, ha az igazságszolgáltatási rendszer rájön az elhúzódó családon belüli erőszakra. A családon belüli erőszak dinamikája is fontos szerepet játszik. Az erőszakra olyan kontextusban kerül sor, amelyben a szereplők bizonyos módon egymástól függnek – érzelmileg, anyagilag, pszichológiailag, szociálisan, stb. – és amelyben a kapcsolat maga is napról napra változhat. A családon belüli erőszaknak sok formája létezik. Számos különböző típusú kapcsolatot, személyes élettörténetet, személyiségi kérdést, gazdasági helyzetet, stb. ölel fel, ami minden egyes szituációnak saját dinamikát ad. Ezek a tényezők mind kimerítik az ember bátorságát és a kitartáshoz szükséges energiáját. Az ismeretlen és nem kifejezetten átlátható büntető igazságszolgáltatási rendszer, valamint az érintett szolgálatok útvesztője gyakran akaratlanul is azt eredményezi, hogy az áldozatok csalódnak a segítség reményében és feladják a megoldás keresését. 22
Számos, folyamatos családon belüli erőszakos helyzetben még a tapasztalt szakemberek számára is igen nehéz határozott segítséget ajánlani. Ebből a szempontból jelentős tényező a családok dinamikája és az a problémahalmaz, amivel a családok és az egyes családtagok szembe kell, hogy nézzenek. Mindazonáltal a számtalan érintett szervezet tovább bonyolítja a megközelítést. Csak gondoljunk arra, hogy minden egyes szervezetnek saját befogadási eljárása, ügyirat-rendszere, várólistája stb. van, vagy arra, hogy milyen különbségek vannak az etikai kódexeikben, például arra vonatkozóan, hogy megoszthatnak-e információkat családtagokkal vagy bevonhatják-e őket. Multidiszciplináris megközelítés, mint kiút az útvesztőből Különböző kezdeményezések születtek már világszerte ezeknek a nehézségeknek a leküzdésére, benne gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak kapcsán együttműködő multidiszciplináris szervezetekkel. Több szerv együttműködésére már a (késői) nyolcvanas és a kilencvenes években is volt példa több olyan országban, ahol régi hagyománya volt a bántalmazás és erőszak áldozataival foglalkozó szervezeteknek. Ezen kezdeményezések gyakran azon az elképzelésen alapultak, hogy a vonatkozó (néha új) jogi szabályozás és módszertani kezdeményezések végrehajtása jobb eredményekre vezet, ha az erőszakkal kapcsolatos helyzetekre adott „összehangolt szociális válaszként” összekapcsolják őket. Ez a válasz magában foglalja a specifikus esetekben érintett szervezetek és szolgálatok összehangolt erőfeszítéseit. A cél az, hogy a szolgáltatások elérhető skáláját igénybe vevő áldozatok és családtagjaik támogatására kollektív hálózat kerüljön létrehozásra. Az érintett szervezetek és szolgálatok közötti koordináció a siker kulcstényezője. Az együttműködés típusai A különböző szervezetek részvételével zajló együttműködés helyi és regionális szinten is egyre fontosabbá válik az olyan szociális kérdések elleni küzdelemben, mint a rossz bánásmód, bántalmazás vagy erőszak. Ez az együttműködés globálisan különböző formákban és intenzitással jelenik meg: a hálózatoktól, konzorciumoktól, fórumoktól és kerekasztaloktól a láncokig és a „mindent egy fedél alatt” modellekig. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos egyik első multidiszciplináris programot a minnesotai Duluth-ban fejlesztették ki. Az „Összehangolt közösségi válasz a családon belüli erőszakra” program 2004-ben elnyerte a UN Womentől (az ENSZ női jogegyenlőséggel és a nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezete) a „Jövő Módszere Díj a nők és lányok elleni erőszak megszüntetéséért” elismerést, és nemzetközileg elismerten is a családon belüli erőszak összehangolt megközelítésének vezető modellje. Mi több, ez a megközelítés szolgált számos európai multidiszciplináris kezdeményezés mintájául is (Shepard & Pence, 1999; Rösemann, 1989, in Logar, 2006). Egy másik híres modell a brit MARAC. Ezek a „Multi Agency Risk Assessment Conference”ek (Plurális Szervezetei Kockázatértékelő Konferenciák) olyan családokra összpontosítanak, amelyeknél magas a családon belüli erőszak kockázata, azzal a céllal, hogy növeljék az áldozatok biztonságának szintjét. Ezek helyi együttműködések, amelyekben a támogató szervezetek, a rendőrség és a bírósági szervezet információkat oszt meg annak érdekében, hogy a helyzetben érintett gyermekekre fókuszálva közös akciótervet állítsanak össze az áldozatoknak és az elkövető(k)nek: a kapcsolattartási joggal kapcsolatos konfliktusokra, terhesség miatti magasabb kockázatra, az erőszaknak a gyermekre gyakorolt hatására, és így tovább. 23
Hollandiában is léteznek együttműködések, mint például a Steunpunten Huiselijk Geweld (családon belüli erőszakkal szembeni segítő központok), amelyek koordinálják a központi helyhatóságok és a védett szállások részéről beérkezett, családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek megközelítését. A védett házak személyre szabott gondozási tervet készítenek, amelyben az érintett szervezetek koordinálják a saját tevékenységüket. Belgiumban 2012 óta számos hálózati megközelítést fejlesztettek: a CO3 programot Antwerpenben, a LINK-et Limburgban és a Korte Keten-t (Rövid Lánc) Mechelenben. Gyenge pontok és fejlesztendő területek Az utóbbi években a különböző országokban kifejlesztett multidiszciplináris együttműködési kezdeményezések száma, valamint ezek biztató eredményei fokozatosan bizonyítják az ilyen megközelítés iránti igény létét. Ugyanakkor gyenge pontok és fejlesztendő területek is felmerülnek ebben a kollektív megközelítésben. Az első gyenge pont az, hogy gyakran csak a magas kockázatú helyzetekre koncentrálnak, holott a korai észlelést eredményező megelőző, proaktív megközelítés lenne ajánlott, különösen azt figyelembe véve, hogy milyen hatással van az erőszak a gyermekekre és milyen következményei vannak a kitettségüknek. Ráadásként számos modell elindítója egy érintett szakember vagy egy érintett családban bekövetkezett erőszakos esetet követően összeállított nyilatkozat volt. Az ilyen esetekben gyakran az érintett családtagok feje fölött zajlanak az események, ami miatt a tervezett beavatkozások nem mindig a kívánt hatást érik el. Sőt, a rájuk jellemző „védőszemüveg” hozzáállás túl szűk és nem jut kellő figyelem a szélesebb, társadalmi kontextusra. A végeredmény pedig az, hogy általában nem összpontosítanak az egyes családtagokra és még kevésbé az érintett gyermekekre. Egy harmadik gyenge pont azzal a körülménnyel függ össze, hogy a végül elkészülő akcióterv mellé felsorakoznak az érintett szakmai (és az önkéntes) szervezetek a rendőrségtől a bíróságon át a szociális szolgálatokig, de az áldozatoknak, a gyermekeknek és az elkövetőknek gyakran különböző eljárásokat kell követniük. Különböző helyeken kell jelentkezniük, várakozniuk kell, (részben) meg kell ismételniük a történetüket, stb. Mindezeken túl azt sem lehet mindig megelőzni, hogy az áldozatok lemorzsolódjanak. Családvédelmi Igazságügyi Központok Ezen gyenge pontokra és fejlesztendő területekre reagálva néhány együttműködés „mindent egy fedél alatt” modellé fejlődött. A kaliforniai San Diegóban 2002-ben megalapították az első Családvédelmi Igazságügyi Központot (Family Justice Center). Egy Családvédelmi Igazságügyi Központ minden szükséges szolgáltatást egy fedél alatt egyesít. A koncepció fő eleme az, hogy olyan fizikai elhelyezést is biztosít, ahová a családon belüli erőszak áldozatai (nők, férfiak és gyermekek) ellátogathatnak azért, hogy megkapjanak minden segítséget és szolgáltatást a családon belüli erőszak megállításához. Ennek köszönhetően minden szükséges lépést meg tudnak tenni azért, hogy megállítsák az erőszak eszkalálódását. Ez a „mindent egy fedél alatt” elv egymás mellé hozza a bírósági és rendőrségi szolgálatokat az orvosi ellátással, a szociális szolgálatokkal, a személyes támogató projektekkel, a nővédelmi szolgálatokkal, az ifjúsági szolgálatokkal, a jövedelemtámogatással és munkaügyi szolgálatokkal, az önkormányzati szolgálatokkal stb. Az áldozatok és gyermekeik akik jelentkeznek itt, 24
tanácsadásban, biztonságtervezésben részesülhetnek, nyilatkozatot tehetnek, beszélhetnek az ügyészséggel, jogi tanácsot kaphatnak, megtervezhetik az elhelyezésüket, orvosi bizonyítékot szolgáltathatnak az erőszakról, szállítási segítséget és trauma feldolgozást vehetnek igénybe, stb. A központ célja, hogy a kollektív megközelítés, a hatékony esetmenedzsment és a hatásos információcsere révén jóval kiterjedtebb támogatást nyújtson az áldozatoknak és gyermekeiknek. Azzal, hogy hidakat építenek a szervezetek közt, magasabb szintű hozzáférést szereznek a szükséges szervezetekhez. Továbbá a központ azért is küzd, hogy az erőszakos eset jelentése és/vagy az azt követő segítségkérés kevésbé legyen megterhelő az áldozatok és gyermekeik számára, azáltal, hogy „meleg” támogatást ajánlanak és magas fokú átláthatóságot a lehetséges támogatási folyamat során. A családvédelmi igazságügyi központok száma 2002 óta jelentősen megnőtt. Ráadásul a sok egyesült államokbeli mellett már megtalálhatóak például Mexikóban, Ausztráliában, Jordániában, Dél-Afrikában és újabban Európában is. A központok fejlesztése és munkamódszereik eltérőek lehetnek. Néhányat a helyi hatóságok hoznak létre vagy a rendőrség, másokat egy női shelter vagy menedékotthon kelt életre. Néhány központ (mint például a mexikóiak) csak női áldozatok számára érhetőek el, míg mások a családon belüli erőszak minden áldozatára fókuszálnak. A központban nyújtott szolgáltatások száma a régiótól és a helyi lehetőségektől függően jelentősen eltérő lehet. A rendőrség, az ügyészség, az áldozatsegítő szociális szolgáltatók és a gyermekvédelmi szolgálatok mindig állandó partnerek. Az értékelések alapján ez a „mindent egy fedél alatt” modell pozitív eredményeket ér el: csökken a (halálos kimenetelű) erőszak, nő az áldozatok biztonsága és autonómiája, csökken az áldozatok és gyermekeik szorongása, a szolgálatok közötti hatékonyság magasabb szintűvé válik és fejlődik az összehangoltság. A Családvédelmi Igazságügyi Központok Európai Szövetsége Az első európai családvédelmi igazságügyi központot Croydonban (Egyesült Királyság) alapították és később több másik követte. 2013-ban az európai Daphne program támogatásával megalapították a Családvédelmi Igazságügyi Központok Európai Szövetségét. A Szövetség központja Hollandiában van, a kezdeményező szervezetnél, a Movisie-nél. A Daphne projekt részeként hat szervezet van ugyanennyi városban, amelyek elkötelezték magukat, hogy családvédelmi igazságügyi központtá váljanak: Antwerpenben, Berlinben, Milánóban, Tilburgban, Venlóban és Varsóban. Az európai családvédelmi igazságügyi központok a megfelelő elveket követik: széleskörű szolgáltatások nyújtása egyazon helyszínen, az áldozatok és gyermekek szükségleteire és igényeire alapozva, amelyből a legfőbb a „megerősítés” (empowerment) és amelyben az elkövetőket szembesítik az erőszakos magatartásukkal és felelősnek tartják azért. A Családvédelmi Igazságügyi Központok Európai Szövetsége mára számos megkeresést kap más európai városoktól és régióktól. Együttműködés a gyermekbántalmazás kérdéskörében Az évek során az együttműködés más olyan formái is kifejlesztésre kerültek, amelyek kifejezetten 25
a gyermekbántalmazásra fókuszálnak. Az Egyesült Államokban létrehozott „Gyermektámogató Központokban” (Child Advocacy Center) együtt dolgozik a rendőrség, valamint a bírósági és szociális szolgálatok. Ennek előnye például az, hogy gyors észlelést tesz lehetővé és a feljelentés megtétele kevésbé traumatikus az áldozat számára, akinek csak egyszer kell elmondania a történetét. Ha más példákat akarunk még felsorolni, ott vannak a brit „Local Safeguarding Children Board”-ok (Helyi Gyermekvédő Bizottság), a svéd Gyermekek Házai, a holland „a gyermekbántalmazás multidiszciplináris központi megközelítése” és a belga pilot projekt, a „Protocol van Moed” (Bátorság Protokoll). A gyermekbántalmazás és családon belüli erőszak európai szemszöge A gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak komoly problémát jelent Európában. Emiatt nem meglepő, hogy nem csak az Európai Tanács, hanem az Európai Unió intézményei is aktívan bekapcsolódtak az ellene folyó küzdelembe, bár nem rendelkeznek a területen jelentős hatalommal. Az Európai Unió Tanácsa 2009-ben, a svéd EU elnökség idején elfogadta a 2010-2014 közötti időszakra szóló „stockholmi programot”. Ez a program – többek között – a gyermekbántalmazással és a családon belüli erőszakkal veszi fel a harcot. A spanyol és a belga EU elnökség erre és más ehhez hasonló kezdeményezésekre építve tett lépéseket egy fejlettebb adatgyűjtést és adatcserét lehetővé tevő európai megfigyelőrendszer megalapítása érdekében. Sőt, 2014 augusztusában hatályba lépett az Isztambuli Egyezmény is. Ez az Európa Tanácsi egyezmény a nők sérelmére elkövetett és a családon belüli erőszak megelőzésére és az ellene való küzdelemre fókuszál. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament szintén aktív, például különféle határozatokat bocsátanak ki a kérdéskörben. Az európai Daphne Programmal – amely jelenleg a szélesebb körű Jogok, Egyenlőség és Polgárság Programba (2014-2020) tartozik – 2000-ben egy európai együttműködés indult útjának olyan nem-kormányzati szervek és önkéntes szervezetek között, amelyek központi szerepet játszanak a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszakkal szemben folytatott küzdelemben. Mindezen európai erőfeszítések azt is célozzák, hogy hozzájáruljanak a különböző európai uniós tagállamok (mint pl. Észak-Európa, Dél-Európa és a posztkommunista országok) közti különbségek fokozatos felszámolásához, a szocio-kulturális értékrendszerekben meglévő különbségeket is beleértve. Ennek témánk szempontjából különösen nagy jelentősége van, mert bizonyított összefüggés van az egyéneknek a gyermekbántalmazáshoz és családon belüli erőszakhoz való hozzáállása és olyan makro-szociológiai tényezők között, mint a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, az erőszak, az individualizmus és a nemi egyenlőtlenségek mértéke (Roest, 2011). Minél nagyobb például a nemek közötti vagy a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség, annál elfogadóbb az érintett személy az erőszakkal szemben. Szabályozás A különböző európai uniós tagállamok különböző utakon jutottak el a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak bűncselekménnyé nyilvánításához. A legtöbb tagállam széleskörű jogi szabályozásra tett szert az utóbbi néhány évtizedben. Ez néha integrált keretjogszabályokban ölt testet, mint a 2004-es spanyol keretszabályozás. Bizonyos szabályozások kifejezetten a családon belüli erőszakra vonatkoznak, más jogszabályok a gyermekek elleni erőszakra és különösen a gyermekvédelemre. Néhány helyen létezik olyan szabályozás, ahol a családon belüli erőszak nevesített formában van jelen. Az esetek többségében a családi kapcsolatot is nevesített minősítő körülményként szabályozzák bizonyos erőszakos cselekmények esetén. 26
Multidiszciplináris együttműködés „A nők elleni, gyermekek elleni és a szexuális orientáció miatti erőszakra vonatkozó egységes nemzeti szabályozás esélyeinek, lehetőségének és igényének értékeléséről szóló megvalósíthatósági tanulmány” (Európai Unió, 2010) című európai egységesítési tanulmány alapján a gyermekek elleni és a családon belüli erőszak terén egyértelmű elmozdulás történt Európában a multidiszciplináris együttműködés irányába. Noha különböző tempót figyelhetünk meg Európában, egyre több tagállam jut el lassan, de biztosan a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak összehangolt és integrált megközelítéséhez. Ezen egységesítési tanulmány szerint a legtöbb tagállam kifejezetten elvárja a gyermekbántalmazást célzó multidiszciplináris együttműködést. Az érintett tagállamtól függően ez az elvárás számos szervezet különböző szakmai szereplőit érintheti, akik kockázatértékelést vezetnek be és/ vagy beavatkozással élnek. Az együttműködést vagy jogszabály rögzíti (Belgiumban, Cipruson, Dániában, Finnországban, Magyarországon, Luxemburgban, Ausztriában, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Svédországban), vagy kötelező erejű irányelvek garantálják (Bulgáriában, Észtországban, Írországban, Hollandiában és Lengyelországban). Mindezen túl a céljaikban is különböznek: van, ahol a hangsúly az azonosításon és kockázatértékelésen van, van, ahol a segítséget és védelmet biztosító rendszer fejlesztésén (is). Ezeknek az együttműködéseknek a résztvevői tagállamról tagállamra változóak: szociális munkások, egészségügyi dolgozók, a rendőrség, pedagógusok, pszichológusok, stb. Csaknem mindegyik tagállamban egyértelmű különbséget tesznek egyfelől a gyermekbántalmazás, másfelől a családon belüli erőszak megközelítése, az ezekkel kapcsolatos multidiszciplináris együttműködés között. A gyakorlatban ritkán tekintenek rájuk egységes szakmai és szabályozási területként. Pedig a párkapcsolati erőszak szemtanújává váló gyermekek egyúttal gyermekbántalmazás áldozatai is, ezért a két témát együttesen kell vizsgálni. A két szabályozási terület közelebb hozásában lehetőségek és kockázatok is rejlenek. Egy szisztematikusabb megközelítés révén elkerülhető a segítségnyújtás széttagolódása. Másfelől azonban egy az egyesítés nem nyilvánvaló, mivel különböző szervezeti kultúrák egyesítésével jár. Szakértelem és képzések elősegítése A gyermekbántalmazásban és családon belüli erőszakban érintett szakemberek szakértelmének és képzésének elősegítése kulcsfontosságú, különösen akkor, amikor megváltozik a jogszabályi háttér, és amikor multidiszciplináris együttműködésbe kezdünk. A tagállamok nagy többségében léteznek ugyan a családon belüli erőszakkal kapcsolatos képzések, de csak kevés tagállamban kötelezőek az olyan szereplők számára, mint a rendőrök, az ügyészek és a bírák. Csupán tizenöt tagállamban kötelező a gyermekbántalmazással kapcsolatos képzés a veszélyben lévő gyermekekkel dolgozó szakemberek számára. Mi több, az alábbi táblázatból kiderül, hogy Lettország és Spanyolország kivételével nincsen előírva kötelező képzés a bírósági eljárásokban a perképviseleti, büntetési és áldozatvédelmi kérdésekben döntési joggal rendelkező szakemberek számára. Bőven van tehát tér a fejlődésre.
27
rendőrség
ügyészség
országosan kötelező
bírák
gyermekvédelmi szolgálatok
gyermekpszichológusok
gondozóksanté
tanárok és ápolók
ES, LV
AT, DE, ES, FR, HU, IE, MT, RO, UK
DE, ES, MT
ES
MT
egyes régiókban kötelező
LU, SI
EE
0
LU
LU
0
0
választható
CZ, IT, LT, LV, MT, PL, PT, RO
DE, IT, LT, PL, RO, SE, SI, UK
AT, CZ, DE, IT, LT, RO, SI, UK
BE, BG, CY, CZ, EL, I, IT, LT, LV, NL, PL, PT, SE
BE, CY, EL, FI, HU, IT, LT, LV, NL, PL, PT, SE, UK
BE, CY, DE, EL, FI, IT, LT, LV, MT, NL, PT, RO, SE, UK
CY, CZ, DE, ES, IT, LT, LV, PL, SE, SI, UK
(általánosan) nem
BG, EL, FI, FR, HU
BE, BG, CY, CZ, EL, FI, FR, HU, MT, NL, PT
BE, BG, CY, EL, FI, FR, HU, MT, NL, PT, SE
0
BG, CZ, FR, RO
BG, CZ, FR, RO
BE, BG, EL4, FR, HU, NL, PT, RO
Táblázat: Kifejezetten gyermekbántalmazásra vonatkozó képzések (Európai Unió, 2010)
A szakemberek további oktatásában a multidiszciplináris képzés különösen hasznos lehet. A közös tanulás és ismeretszerzés lehetőségét nagyra értékelik. A multidiszciplináris képzésekben résztvevők nagyobb kölcsönös elismerésről és magasabb szintű bizalomról számoltak be a más területekről érkező kollégákkal való közös munka során. Fókusz Ezen kézikönyv fókuszában az áll, hogy a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak áldozatai számára a lehető legmegfelelőbb szolgáltatások kerüljenek felajánlásra annak érdekében, hogy megmenekülhessenek az erőszaktól; joguk van ehhez. Úgyszintén, hogy a családon belüli erőszak elkövetőit tartsák felelősnek az erőszakért, és mindezt akképpen, hogy a családok számára lehetőség nyíljon a továbblépésre, akár együtt, akár egymás nélkül. Ehhez a végkifejlethez multidiszciplináris és családközpontú megközelítés ajánlott. Egy ilyen megközelítés az áldozatok és a gyermekek szükségletein, valamint azon a jogukon alapul, hogy hozzáférhessenek az erőszak megállításához, az életük erőszakmentes folytatásához és a károk lehetőség szerinti minél teljesebb helyreállításához szükséges hatékony és célzott szolgáltatásokhoz. Az elmúlt évtizedekben a multidiszciplináris együttműködések azért fejlődtek ki, mert évek tapasztalata azt mutatja, hogy mi, mint társadalom túl gyakran hagyjuk magukra az áldozatokat és gyermekeiket. A segítség nagyon sok helyzetben nem megfelelő, és a területen működő egyes szereplők – a rendőrségtől az igazságügyi szereplőkön át a szociális és a gondozást nyújtó szervezetekig – lehetőségei nem alkalmasak a hatékony válaszadásra, ami igazságot szolgáltatna az áldozatok és gyermekeik számára. Ez az életük számos területén meglévő problémára vonatkozik, akárcsak a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak dinamikájára. Az erőszak hatással van az emberekre, és ezt a hatást nem szabad alábecsülni. Vannak olyan hátrányos helyzetben lévő családok, akik egyedül már nem tudnak kiutat találni. Mindazonáltal együttműködés és összehangolt támogatások révén is számos téren van lehetőség erre. Multidiszciplináris és családközpontú megközelítéssel Ön is csatlakozhat a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak elleni harchoz. Így együtt alkothatunk kört a gyermekeink védelmére! 28
1. modul: A gyermekbántalmazás 1. Bevezetés Ez a modul betekintést nyújt a gyermekbántalmazás jelenségébe és különböző megjelenési formáiba. Meghatározást nyújt mindegyik formához és megadja a főbb jellemzők leírását. Példák és interjú-kivonatok illusztrálják az elméletet és teremtenek kapcsolatot a gyakorlattal. A nyilatkozatok és az anonim áldozatok példái a Vertrouwenscentrum Kindermishandeling Limburg (Limburgi Védett Gyermekbántalmazási Központ) gyakorlatából származnak, Ingrid Delameillieure gyermekpszichológus közreműködésével. Ő a saját gyakorlati tapasztalatai alapján specifikus irányelveket és vitapontokat is ismertet, hogy ezzel bővítse a szakemberek ismereteit. Az olvasó átfogó képet fog kapni a bántalmazás lehetséges hosszú távú hatásairól és ismereteket fog szerezni azokról a tényezőkről, amelyek növelhetik a bántalmazás kockázatát, vagy amelyek védelmet nyújthatnak ellene. Végül rálátást nyerhetünk a gyermekvédelemben szerepet betöltő különböző érintettekre és a közöttük megvalósuló hatékony együttműködés fontosságára. Ez az ismeret az alapja egy megfelelő megközelítés kifejlesztésének.
2.Gyermekbántalmazás 2.1 Párkapcsolati erőszak és gyermekbántalmazás A családon belüli erőszak napjainkban több szakmapolitikai tervben élvez elsőséget. A széleskörű, sok esetben súlyos következmények miatt a családon belüli erőszak gyors és integrált megközelítése iránti igény nyilvánvaló. A családon belüli erőszak két leggyakoribb típusa a párkapcsolati erőszak és a (családon belüli) gyermekbántalmazás. A két típus elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. A családon belüli erőszak nemcsak felnőttek között zajlik, hanem gyakran kerülnek gyermekek is a célpontjába. Kimutatták, hogy a párkapcsolati erőszak jelenléte jelentősen növeli a gyermekbántalmazás kockázatát is a családban. Mi több, a gyermekek gyakran tudnak a családban zajló párkapcsolati erőszakról. Belgiumban a felnőttek több mint 12%-át érinti évente a párkapcsolati erőszak. Az esetek több mint 40%-ában legalább egy gyermek ki van téve az erőszaknak (Pieters, Italiano, Offermans & Hellemans, 2010). Újabb kutatások kimutatták, hogy a párkapcsolati erőszaknak való ilyen kitettség milyen hatással lehet a gyermekekre (Adriaenssens, 2007; Carpenter & Stacks, 2009; Christophe, Ferwerda & Grüter, 2011). A gyermekekre gyakorolt hatások ugyanolyan súlyosak, függetlenül attól, hogy közvetlen áldozatként érintettek-e az erőszakban vagy ki vannak téve annak. A párkapcsolati erőszaknak való kitettséget ezért a kutatók és a szakemberek az (érzelmi) gyermekbántalmazás egy formájának tekintik (Adriaenssens, 2007; Christophe, Ferwerda & Gruter, 2011). Szerencsére az utóbbi években több figyelmet kaptak ezek a „néma” és gyakran „elfeledett” áldozatok. Mégis, a gyakorlatban túl gyakran kezelik külön a párkapcsolati erőszakot és a gyermekbántalmazást (Desair & Hermans, 2013). A családon belüli erőszak következményeinek minél nagyobb arányú mérséklése érdekében ezért az is fontos, hogy egy sokkal megfelelőbb megközelítésen dolgozzunk. Egyre többekben merül fel az igény arra, hogy a családon belüli erőszakot multidiszciplináris együttműködés 30
keretében közelítsék meg. A területen dolgozó egyes partnerek lehetőségei gyakran elégtelennek bizonyulnak egy olyan hatékony válasz megadásához, ami igazságot szolgáltatna az áldozatoknak, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Ennek egyik oka az, hogy az életük sok területén küzdenek problémákkal, egy másik ok pedig a családon belüli erőszak különböző formáinak dinamikájában kereshető. Ezért a különböző területeken dolgozók közötti együttműködés elengedhetetlennek tűnik. Ezt a kérdéskört a 2. modul vizsgálja részletesebben. 2.2. A gyermekbántalmazás meghatározása A gyermek bántalmazásának és elhanyagolásának tekintünk minden olyan helyzetet, amelyben a gyermek fizikai, pszichológiai vagy szexuális természetű erőszak áldozatává válik, akár aktívan, akár passzívan (Adriaenssens 1998). Ebben a kézikönyvben a gyermekbántalmazás tág értelmezését követjük. Ez magában foglalja a gyermekek ellen irányuló erőszak aktív és passzív formáit, amelyekre különböző körülmények között kerülhet sor, a családon belül és azon kívül. A gyermeknek az erőszakért felelős személyekkel szembeni egyenlőtlen helyzetét szintén tágan értelmezzük. A kapcsolatukat a felelősség, hatalom, gondoskodás vagy függőség határozza meg. Mindazonáltal ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak felnőtt követheti el az erőszakot. Testvérek vagy kortársak is lehetnek elkövetők. Ez következhet egy hatalmi, gondozási vagy felelősségi helyzetből. De egy gyermek függhet a kortársaitól akkor is, ha hatalmi, intelligenciai, anyagi egyenlőtlenségek vannak köztük, vagy, mert a gyermek nem tud egy bizonyos helyzetből kilépni, például családi vagy iskolai kontextusban. Az itt alkalmazott meghatározás egybecseng a gyermekbántalmazás és elhanyagolás nemzetközileg használt definícióival. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervezetek kiemelten kezelik a gyermekbántalmazást és több meghatározást alkottak rá annak érdekében, hogy a jelenség egyértelműen leírható legyen, és ez által megfelelő megközelítést lehessen tervezni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Gyermekbántalmazás- és Elhanyagolás-megelőzési Nemzetközi Társaság (International Society for the Prevention of Child Abuse and Neglect, ISPCAN) gyermekbántalmazásról vagy gyermekekkel szembeni rossz bánásmódról beszél, és a következőképpen definiálják (Butchart et al. 2006): A gyermekbántalmazás vagy gyermekekkel szembeni rossz bánásmód magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális abúzus, az elhanyagolás vagy hanyag kezelés és a (kereskedelmi) kizsákmányolás minden olyan formáját, amely egy felelősségi, bizalmi vagy hatalmi kapcsolat keretei között veszélyezteti vagy ténylegesen károsítja a gyermek egészségét, túlélését, fejlődését vagy méltóságát (Butchart et al. 2006). A gyermekvédelem alapdokumentuma a Gyermek jogairól szóló Egyezmény, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadott el. Eszerint a gyermekekkel szembeni rossz bánásmód és elhanyagolás alatt a következőket kell érteni:
31
Az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formája, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll (19. cikk) (ENSZ 1989).
3. Típusok A gyermekbántalmazás a gyermekek sérelmére elkövetett erőszak különböző formáira alkalmazott átfogó fogalom. Magában foglalhat fizikai, érzelmi vagy szexuális erőszakot. Ha az erőszak aktív jelleget ölt, rossz bánásmódnak vagy bántalmazásnak, abúzusnak nevezzük. Ha passzív természetű, elhanyagolásként hivatkozunk rá. A gyakorlatban a gyermekbántalmazás ritkán jelenik meg tiszta formában, gyakran inkább vegyes formák jellemzik. Az utóbbi években a gyermekbántalmazás viszonylag új formái váltak egyre inkább láthatóvá. Különleges típusok tartoznak ide, mint például a gyermekkereskedelem és a lányok nemi szervének megcsonkítása, amelyek néhány közösség társadalmi fejlődéséből vagy kulturális hagyományaiból származnak. A globalizációs folyamatok és a bevándorlás eredményeképpen ezek a transznacionális jelenségek egyre inkább láthatóvá váltak az Unió tagállamaiban is. Ráadásképpen a digitalizáció új elkövetési módokat tesz lehetővé a gyermekbántalmazás és annak online formáinak elkövetésében, mint a cyberbullying. A modul ezen szekciója figyelmet szentel a gyermekbántalmazás ezen specifikusabb formáira is. 3.1 Fizikai bántalmazás 3.1.1 Általában Gyakran kapok verést. Néha azért mert rossz voltam, de néha ok nélkül. Apa mindig megbánja, és azt mondja, soha többé nem fordul elő. (anonim) Fizikai gyermekbántalmazásnak minősül a fizikai kényszerítés vagy erőszak bármely olyan formája egy szülő vagy más, a gyermek gondozásáért vagy felneveléséért felelős személy részéről, ami nagy valószínűséggel komoly fizikai vagy mentális károsodást okoz a gyermekben vagy a gyermek fejlődésében, vagy ami egy ilyen károsodás komoly kockázatát okozza (Krug et al. 2002). A fizikai bántalmazásba tartozik az ütlegelés, verés, rúgás, megrázás, megharapás, fojtogatás, megégetés, megmérgezés és fullasztás. Mindez az erőszak különböző sérülésekhez vezethet, mint például véraláfutások, duzzanatok, égési sérülések, törések, belső szervi sérülések és fejsérülések (Butchart és tsa. 2006). A gyermekekkel szembeni erőszakra a családban gyakran a gyermek megbüntetésének szándékával kerül sor. Tim történetében is ez a helyzet. Az apja rugdalja és ütlegeli. 32
Tim (13) Apának elege lett. Tim viselkedése teljesen elfogadhatatlan. Egy gyereknek tisztelnie kellene a szüleit. Vagyis ha Apa kér valamit, elvárja, hogy Tim csinálja meg, lehetőleg megjegyzések nélkül. Ez nem túl nagy kérés egy 13 évestől. Amikor ő fiatal volt, neki is hallgatnia kellett a szüleire, különben komoly verést kapott. És az az ADHD, az is csak egy kifogás, hogy ne kelljen viselkednie. Tegnap is az történt, a családi partin, amin mindenki ott volt. Tim visszabeszélt. Nem akart asztalhoz ülni, nem akarta befejezni az ételét, és az asztali viselkedése is sok kívánnivalót hagyott maga után. Evés után Apa móresre akarta nevelni Timet. Véget kellett vetni ennek a szemtelen viselkedésnek. Ahelyett, hogy elfogadta volna a leckét, Tim visszabeszélt Apának és még ki is gúnyolta. Akkor Apa hirtelen felcsattant. Felrángatta Timet a szobájába, rádobta az ágyra, arcon pofozta és keményen rávert a lábára. Tim megpróbált egy párna mögé bújni. Olyan hangosan kiabált, hogy Apa hagyja abba. Tim ma nem ment iskolába. Nem tudja elrejteni a tenyérnyomot az arcán. Anya szerint jobb, ha Tim otthon marad. Különben még furcsákat kérdeznének az iskolában. Szerencsére Apa elment dolgozni. Tim játszhat a számítógépén és egész nap tévézhet. Tim tudja, hogy Anya azt várja tőle, hogy próbálkozzon jobban, hogy ne dühítse fel ennyire Apát. De képtelen rá. Legközelebb nem fogja bírni. Lehet, hogy egyszer kivételesen vissza kellene ütnie. Tim azért nem megy aznap iskolába, mert lehetetlen lenne elrejteni a kéznyomot az arcán. Az emberek egyértelműen felismernék, hogy arcon ütötték. Ezért otthon marad. A külső világ így nem tud semmit a bántalmazásról. A nem baleseti eredetű, hanem bántalmazásból származó sérülések rendszerint a test bizonyos részein találhatóak, vagy felismerhető mintákat mutatnak (pl. kéznyom, harapásnyomok vagy övnyomok). Például a perforált dobhártya eredhet a fülre mért ütéstől, a száj körüli sebek pedig lehetnek a türelmetlen vagy kényszerítő etetés eredményei. Néha a bilire szoktatás közbeni balesetek miatti büntetés következményei a véraláfutások a nemi szervek környékén vagy a belső combon, míg a nyakon lévő véraláfutások fojtogatásra utalhatnak. Számos esetben a véraláfutások tisztán látható tenyérnyomot rajzolnak ki, ami szorításból, ütésből vagy csípésből származik, vagy nyomok maradnak a harapás, megkötözés, megszúrás vagy a gyermeknek valamilyen tárggyal való megütése után is (Schmidt 1980). Lehet, hogy egy gyermek csak kisebb fizikai tüneteket mutat egy fizikai bántalmazás után, de a következmények messze súlyosabbak is lehetnek. A gyermeknek nemcsak az egészsége, hanem a túlélése, fejlődése és méltósága is veszélyben van. A gyermek által elszenvedett sérülések a véraláfutástól az agyi sérüléseken át akár a halálig terjedhetnek (Dykes 1986). Mindazonáltal fontos felismerni, hogy a bántalmazásnak nem mindig vannak látható, külső jelei (Adriaenssens & Smeyers 1999). Egy gyermeket látható jelek hátrahagyása nélkül is lehet fizikailag bántalmazni, mint például a megrázott baba szindróma esetén (ld. a 3.1.2 pontban).
33
Mit kell tennie? Időről-időre minden gyermek összeszed véraláfutásokat vagy más sérüléseket. A gyermekek játszanak, elesnek, beleütköznek dolgokba. Mindez része a gyermek normális fejlődésének. Komoly sérülések is gyakran megmagyarázhatóak egy balesettel. Egy világos történet arról, hogy mi történt, gyorsan tisztán láttatja a dolgokat és kiderül, ha esetleg valami más van a háttérben. Aggodalomra okot adó jel lehet: 1. Ha a gyermeknek olyan véraláfutásai, törései, égési sebei vagy más sérülései vannak, amelyek nem magyarázhatóak valaminek való nekiütközéssel, eleséssel vagy balesettel. 2. Ha a sérülés keletkezésére elmondott történet kérdéseket vet fel. Minden sérülést el kell látni. Fontos, hogy a sérült gyermek megkapja a megfelelő orvosi ellátást, és a sérülés súlyossága fogja meghatározni, hogy milyen gyorsan van szükség erre. Akut veszélyhelyzet esetén azonnali segítséget kell szerezni, amilyen gyorsan csak lehet. Az is fontos, hogy a sérüléseket orvos mutassa ki és rögzítse. Mindemellett egy orvosnak megvan a gyógyászati tapasztalata ahhoz, hogy értékelje a sérülés keletkezésével kapcsolatban előadott történet valószínűségét vagy azt, hogy esetleg gyermekbántalmazási esetről lehet-e szó. 3.1.2 A megrázott baba szindróma (SIS) Olyan fáradt vagyok. A kisbabám nem hagyja abba a sírást. Néha attól félek, hogy csinálok vele valamit. (anonim) A „megrázott baba szindróma” vagy „abuzív feji trauma” a fiatal gyermekek olyan komoly (feji) sérüléseire utal, ami a gyermek megrázásából, a gyermek fejének rázkódásából vagy mindkettőből származik (Lazoritz & Baldwin 1997). Egy csecsemő megrázása nyaki sérüléseket, agyi vérömlenyt (vérzés az agy és az agyhártya között) és agyi károsodást okozhat (Adriaenssens és tsa. 1998; VK é.n.; Castiglia 2001). Kutatások szerint SIS (Shaken Infant Syndrome, vagyis megrázott csecsemő szindróma) esetén általában nem cél az, hogy bántsák a gyermeket. A rázás gyakran frusztrációból, erőtlenségből és abból ered, hogy nincsenek tisztában a veszélyeivel. A szülők gyakran nem tudják milyen káros. Néhányan úgy hiszik, hogy a gyermek megrázása társadalmilag sokkal elfogadottabb és fizikailag kevésbé káros a gyermekre nézve, mintha elvernék (Adriaenssens 2003; Castiglia 2001; Guthkelch 1971). Az SIS kockázati tényezői közeli kapcsolatban vannak a stresszel. Az olyan kontextuális tényezők, mint a munkanélküliség, párkapcsolati problémák, függőség vagy pszichiátriai problémák mind csökkentik a stressz tűrőképességet, ezáltal növelve az SIS kockázatát. Azoknál a fiatal szülőknél, akiknek kevés szülői tapasztalata van, vagy akik maguk is bántalmazott gyermekek voltak, szintén magasabb kockázata van az SIS okozásának. Számos, magával a gyermekhez köthető tényező is növeli az SIS kockázatát, például ha a baba (sokat) sír, rossz evő, vagy frusztrált (Adriaenssens 2003; Duhaime és tsa. 1998; Barr R.G. 2012). A szülés utáni depresszió kockázatát viselő fiatal anyák, akiknek egy síró kisbabával kell megbirkózniuk és egyedül érzik magukat ebben, különösen sérülékenyek. Hailey története ezt példázza. 35
Hailey (23 éves) Hailey csak most lett anya. Néhány kisebb probléma ellenére a várandósság rendben volt. Kilenc hosszú hónapig számolt vissza a kislánya megszületéséig. A szülés is jól ment. De mióta a lánya megszületett, Hailey nincs túl jól. Az öröm, amit várt, nem jött. Fáradtnak érzi magát. Teljesen kimerültnek. A baba gondozása nagyon sok energiáját elviszi. És soha nem hagyja abba a sírást! Egész nap és egész éjjel sír. Néha üvölt. Mintha nem lenne már egy perc nyugalom sem. Amikor az orvos refluxot állapít meg és felír egy gyógyszert, egy kicsit javul a helyzet. De Hailey még mindig kimerült. Olyan, mintha robotpilótaként működne. Amikor a férje este hazaér, Hailey bekúszik az ágyba. A fejére húzza a takarót és már semmiről sem akar hallani. Aztán a férje külföldre utazik pár napra a munkája miatt. Haileynek nincs bátorsága megmondani neki, hogy nem mer egyedül maradni otthon a lányával. A kislány minden korábbinál jobban üvölt. Mintha csak tudná, hogy Anya egyedül van. Hailey mindent megpróbál, hogy csitítgassa. Szeretne valakit felhívni, hogy segítsen, de nem tudja kit. Hiányzik az anyukája, aki előző évben halt meg. Neki biztosan lenne jó tanácsa. Az anyósát vagy a barátait nem akarja hívni. Ők nem értenék meg. Aztán minden rosszra fordul. A sírás az egész házban visszhangzik. Mintha csak transzban lenne, Hailey megfogja a lányát és olyan erősen megrázza, amilyen erősen csak tudja. A baba végre abbahagyja a sírást. Hailey visszateszi a bölcsőjébe. Így sokkal jobb, gondolja, végre egy kis nyugalom van a házban. Bekúszik az ágyba és a fejére húzza a takarót. Néhány óra múlva ébred. Az első dolog amit hall, az a csönd. Pánik lesz rajta úrrá. A gyermekágyhoz rohan. A kislánya még mindig csendben fekszik az ágyban, de valami nincs rendben. Alig lélegzik. Hailey megpróbálja felkelteni, de a baba nem reagál. Akkor felhívja a mentőket. A kislányt beviszik az intenzív osztályra. A baba tünetei bántalmazásra utalnak. Az SIS a gyermekhalálozások és fogyatékosságok egyik fő oka. A három év alatti gyermekek bántalmazás miatti haláleseteinek egynegyedét SIS okozza (Adriaenssens 2003). Általában a szülők vagy helyettes gyermekgondozók (mint a gyermekfelvigyázók, bölcsődei dolgozók vagy házi személyzet) a felelősek. A férfiak nagyobb arányban felelősek SIS okozásáért mint a nők, de ez következhet abból a tényből, hogy erősebbek és több erőt fejtenek ki (Adriaenssens 2003; Krug és tsa. 2002). Az áldozatok mindig nagyon kicsi gyermekek, általában kilenc hónapnál fiatalabbak (Krug és tsa. 2002). Mindazonáltal fontos tisztában lenni azzal, hogy ez a fajta bántalmazás nem csak nagyon kicsi babákat érint; nagyobb csecsemők is SIS áldozatai lehetnek. A rázás messze nagyobb károkat okozhat a kisbabáknak, mint a nagyobb gyermekeknek. Az újszülöttek különösen veszélyeztetettek. Viszonylag nagy fejük van és ahhoz képest gyenge nyaki izmaik, amelyek nem tudják megfelelően megtámasztani a fejet. A koponyafal vékony, az agy pedig puha, ami miatt a rázásnak messze nagyobb hatása van. A központi idegrendszer még nem fejlődött ki teljesen, ami miatt sokkal hajlamosabb a súlyosabb és hosszan tartó sérülésekre (Dykes 1986; Herman és tsa. 2011). A következmények ezért különösen komolyak lehetnek a babákra nézve. Az SIS-szel diagnosztizált csecsemők egyharmada éli túl maradandó következmények nélkül. Egyharmaduk súlyos maradandó sérüléseket szerez (agyi sérülést, vakságot, bénulást, szellemi fogyatékosságot és rohamokat). Egyharmaduk belehal (Castiglia 2001). A gyermekbántalmazás ezen formájának jellemzője, hogy a gyermekeken nem feltétlenül látszik az erőszaknak bármilyen külső jele. Lehet vérzés az agyukban vagy a szemükben anélkül, hogy
36
külső fejsebük vagy látható csonttörésük lenne. Az is előfordulhat, hogy miközben a végtagokon puszta szemmel semmi jele nincsen, mégis ilyen típusú erőszakból származó töréseket szenvedett el a gyermek (Lazoritz 1997; Caffey 1974). Továbbá a fiatal életkoruk miatt a kis áldozatoknak gyakran még nincsen kórtörténetük, ők maguk pedig nem tudnak információval szolgálni. Egy másik probléma, hogy a szülők sem mindig szolgáltatnak pontos orvosi információkat. Ez nehezíti a diagnózis felállítását, különösen azért, mivel az SIS tünetei gyakran homályosak és egyes csecsemőbetegségekéhez hasonlóak: hányás, irritáció, bágyadtság, gyenge szívverés, légzésleállás, kóma, beesett kutacs, nagy fej-körméret, étkezési zavarok vagy növekedésbeli elmaradás (Coody és tsa. 1994). Mit kell tennie? Mivel komplex diagnózist igényel, a megrázott baba szindróma-gyanús esetekben kórházi vizsgálatok szükségesek. Az azonnali orvosi beavatkozás és a helyes diagnózis megakadályozhatja az SIS következményeinek rosszabbodását. Az is fontos, hogy megelőző lépéseket tegyünk. Fontos, hogy a szülők megfelelő információt kapjanak a probléma komolyságáról, és hogy megtanulják jobban kezelni a stresszhelyzeteket. Az orvosoknak, ápolóknak, pszichológusoknak és más gondoskodást nyújtóknak kiemelkedő szerepe van ebben a tekintetben. 3.1.3 Az indukált/hamisított betegség (Münchausen by Proxy szindróma) Ha megbetegszem, elmegyek az orvoshoz. Gyakran megyünk az orvoshoz anyával. Gyakran másik orvoshoz megyünk. Senki nem gondolja, hogy anya szándékosan betegítene meg. Túl furcsa, hogy igaz legyen. (anonim) Az indukált/hamisított betegséget többen ismerik a korábbi nevén: „Münchausen by proxy (MBP) szindróma. Az ilyen esetekben egy felnőtt, általában az egyik szülő, szándékosan okozza a gyermeknek valamely fizikai vagy pszichológiai betegség tüneteit. A hamis történetek és hamis tünetek miatt a gyermeken számos fölösleges és esetleg fájdalmas orvosi eljárást és vizsgálatot végeznek. Az MBP egy viszonylag ritka, de súlyos gyermekbántalmazási forma, amelynek a következményei a kisebb hatásoktól az életveszélyes sérülésekig vagy akár a halálig terjedhetnek. A gyermekek az indukált tünetektől is megbetegedhetnek, vagy az állandó gyógyszerezéstől, kezeléstől és műtétektől is (Flaherty és tsa. 2013). Az indukált/hamisított betegség a gyermekbántalmazás egy olyan formája, amelyet egy gondozó okoz, és ami szükségtelen és potenciálisan káros orvosi vizsgálatokat és/vagy kezeléseket eredményezve okoz betegséget a gyermeknek vagy kelti betegség látszatát (Flaherty és tsa. 2013). A szindróma megállapításához számos követelménynek kell egyidejűleg jelen lennie (Rosenberg 1987, Butz és tsa. 2009):
37
(1) A gyermek olyan megbetegedése, amelyet a szülő vagy a szülői szerepet gyakorló más személy idéz elő és/vagy színlel. (2) Ráadásként a gyermeket – gyakran ismétlődően – orvosi vizsgálatoknak és számos orvosi eljárást eredményező kezelésnek vetik alá. (3) Az elkövető tagadja, hogy bármit is tudna a gyermek betegségének okairól. (4) És végül, a tünetek eltűnnek, amikor a gyermek nincs ez elkövető közelében.
Fontos, hogy figyelembe vegyük az elkövető szándékát. Ezért egy további feltétel kerül hozzáadásra az MBP szindróma meghatározásához (Meadow 2002): (5) Az elkövetőt az az igény vezérli, hogy a rábízott gyermeken keresztül magának szerezze meg a beteg-szerepet, vagy az, hogy így kapjon figyelmet. Az MBP két összetevőből áll, amelyek közül az egyik a gyermekhez, a másik a gondviselőhöz köthető. Emiatt az orvosok ma már nem a Münchausen by proxy kifejezést használják, hanem helyette két másikat. Az olyan gyermek esetén, aki egyértelműen áldozat, és vélhetően gyermekbántalmazás következtében, a diagnózis „gyermekgyógyászati állapot meghamisítása” (Paediatric Condition Falsification, PCF) vagy „indukált/hamisított betegség”. A pszichiátriai rendellenességet, ami miatt a gondviselő meghamisítja a gyermek tüneteit, úgy hívják, hogy „más által előidézett színleléses zavar” (Factitious Disorder by Proxy, FDP) (Schreier 2002a; Ayoub és tsa. 2002). Jenna története felfedi a szenvedést, amit el kellett viselnie. Az orvosok a panaszai ellenére nem tudnak diagnózist alkotni. Van valami probléma itt. Jenna (3 éves) Jenna problémás gyermek. A szülei rengeteg orvossal beszéltek már, hogy rájöjjenek, mi a baj vele, de egyetlen orvos sem tud egyértelmű diagnózist felállítani. Jenna rendszeresen komoly panaszokkal kerül kórházba: reszketés, eszméletvesztés és hányás. Egyetlen vizsgálat alapján sem lehetett diagnosztizálni. Jenna néhány kórházban töltött nap után mindig jobban lesz és haza tud menni. Anya ápoló volt, és mindig Jenna mellett marad a kórházban. Nagyon törődő és szerető anyának mutatkozik. Reméli, hogy az orvosok végül találnak valamit. Az apa ráhagyja a feleségére az orvosokkal való kommunikációt. A sokadik kórházba szállítást követően az orvos gyanakodni kezd. Most kapott meg számos szakorvosi jelentést. Hogy lehetséges az, hogy ennek a gyermeknek ilyen komoly panaszai vannak, mégsem talál nála senki semmi rendelleneset? Valami nem stimmel itt. Úgy dönt, hogy konzultál a kórházi gyermekorvossal. Egy következő kórházba szállítás alkalmával szorosan megfigyelik Jennát és az anyját. Fájdalmasan nyilvánvalóvá válik, hogy az anya okozza a lánya összes betegség-tünetét. Az anyja éhezteti Jennát, aztán gyógyszert ad neki. Amikor az ápoló rajtakapja az anyát, az először nagyon dühös. Aztán azt mondja, hogy az orvos kérte meg rá, hogy adja a gyógyszert a lányának. A nővér bevonja az orvost. Ő megállapítja, hogy Jenna jelentős mértékben legyengült. Az anyát
38
kiküldik a szobából. Az orvos felveszi a kapcsolatot az igazságszolgáltatással, hogy védelmi intézkedést kérjen Jenna számára. A Jennát vizsgáló orvosok dühösek. Úgy tűnik, képtelenek egyértelmű diagnózist felállítani. Az orvosi probléma megoldhatatlannak tűnik, a tényeknek pedig néha semmi értelmük sincs. Ez azt jelenti, hogy a (kitalált/indukált) tünetek néha észrevétlenek maradnak, vagy inkonzisztensek az ismert diagnózisokkal. A gyermekek gyakran nem reagálnak az előírt kezelésre, ami rejtély az orvosok számára. Az ilyen típusú bántalmazás áldozatává váló gyermekek általában két évesnél kisebbek, és ritkán idősebbek hatnál. Az átlagos életkor három év. A kisgyermekeket kezelő orvosok természetesen a szülők által elmondott történetre és az általuk megadott orvosi információkra alapozzák a kezelést. Ha a történet szándékosan hamis információkat tartalmaz, néha sok időbe telik, mire a helyes diagnózist fel lehet állítani (Morrell és Tilley 2012; Day és Moseley 2010). A gyermekbántalmazás ezen formájára jellemző az a tény, hogy csaknem minden esetben (az esetek 95%-ában) nők követik el, főleg anyák. Léteznek férfi elkövetők is, de ritkán (Meadow 2002, Morrell és Tilley 2012). Erre a fajta gyermekbántalmazásra gyakran kerül sor kórházi környezetben. Meglepő számú eset van, ahol a gyermek anyja gyógyászati háttérrel vagy egészségügyi képesítéssel rendelkezik. Úgy tűnik, otthonosan érzik magukat a kórházi környezetben. A helyzet és a kórházi dolgozók leírása alapján gondoskodók, segítőkészek és szociálisak. Az anya és gyermeke közötti kapocs szintén nagyon szorosnak tűnik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nehéz felállítani vagy időben felállítani a diagnózist (Rosenberg 1987; Ayoub és tsa. 2002). Az ehhez a betegség-okozó magatartáshoz vezető fő motívumok kettősek. Egyfelől a magatartás kiváltója lehet az igény az iránt a figyelem és elismerés iránt, amelyet egy beteg gyermek odaadó szülője felé tanúsítunk. A beteg gyermek lehetőséget ad az egészségügyi személyzettel vagy az orvosokkal való kapcsolatteremtésre is. Másfelől az olyan hatalommal bíró vagy tekintélyes helyzetben lévő személyek, mint az orvosok manipulálása és félrevezetése szintén emlegetett motívum. Olyan külső motívumok is létezhetnek, mint az őrizet biztosítása vagy pénzbeli ellátások megszerzése, de ezeket nem soroljuk az MBP fő okai közé (Ayoub et al. 2002; Schreier 2002a; Meadow 2002).
Mit kell tennie? Az „indukált/hamisított betegség” diagnózisának felállításához kiterjedt diagnosztikai vizsgálat szükséges. Ezt a vizsgálatot egy orvosokból, pszichológusokból és más segítő szakemberekből álló multidiszciplináris csapatnak kell lefolytatnia. Mivel a szülőktől származó egészségügyi információk nem helyesek, sok időt vehet igénybe a diagnózis felállítása. Ha elkészült a diagnózis, a kezelésnek számos területre kell koncentrálnia. A gyermek orvosi kezelése és utókezelése mellett gyakran olyan, kockázatértékelésen alapuló döntés meghozatala is szükséges, amivel elválasztják a gondviselőt és a gyermeket. Erre akkor kerül sor, ha a gyermek biztonságát garantálni kell. A gyermek kezelőorvosa dönt arról, hogy kell-e védelmi intézkedéseket kezdeményezni az igazságügyi szervektől.
39
3.2 Érzelmi bántalmazás 3.2.1 Általában Gyakran mondja azt, hogy semmirekellő vagyok. A szememre veti, hogy pont úgy nézek ki, mint az apám. Aztán azt üvölti, hogy „Semmi nem lesz belőled”, És én, én nem mondok semmit. (anonim) Az érzelmi bántalmazásnak több formában jelentkezhet. Különösen káros és gyakran figyelmen kívül hagyják. A jelek gyakran nem specifikusak és ezért nehéz értelmezni őket. Az érzelmi bántalmazás az áldozat önbizalmát és önbecsülését károsítja. Nem hagy látható nyomokat, hanem a lelket sebzi meg. Az érzelmi bántalmazásra gyakran más típusú abúzussal együtt kerül sor. A WHO szerint az érzelmi vagy pszichológiai bántalmazás előfordulhat egyszeri esetként, vagy lehet a szülő vagy gondviselő mintaszerűen ismétlődő kudarca abban, hogy a gyermek fejlődéséhez támogató és megfelelő környezetet biztosítson (Butchart és tsa. 2006). Az érzelmi bántalmazás több csoportra osztható. kategória
típusok
példák
elutasítás
becsmérlés, megalázás, mellőzés, gúnyolás, nyilvános megszégyenítés, kritizálás
Az anyám mindenkinek, aki csak hallja, azt mondja, hogy én egy rossz gyerek vagyok, hogy nem vagyok jó.
megfélemlítés
Kiszámíthatatlan helyzetekbe helyezés, veszélyes helyzetekbe sodrás, irreális elvárásokra buzdítás, a szeretett személyekkel vagy dolgokkal szembeni erőszakkal való fenyegetés
Apám veri anyámat. Nekem meg néznem kell. Így tanít arra, hogy jobb, ha szót fogadok.
elszigetelés
szobafogság, a másokkal való társas érintkezés korlátozása
Otthon mindig a szobámban vagyok. Ott kell lennem. Még enni sem mehetek le. Nem találkozhatok a barátokkal iskola után. Nem mehetek el az iskolai kirándulásokra.
kizsákmányolás
antiszociális vagy (életkortól függően) nem illő magatartás elfogadása vagy arra való buzdítás, a pszichológiai autonómia aláásása
Apám már kiskoromban megtanított lopni.
1. táblázat: Az érzelmi bántalmazás kategóriái (forrás: Hibbard et al. 2012)
40
© Hung Chung Chih / Shutterstock.com
Az érzelmi bántalmazást főként az elsődleges gondviselő követi el, vagy az a személy, akihez a gyermek kötődik, mint például a szülő, vagy olyan gondviselő, aki a gyermek napi szintű felügyeletéért felel (Glaser 2002). A szülő súlyos és folyamatos érzelmileg bántalmazó magatartása arányosan növeli a gyermek pszichológiai károsodásának vagy fejlődési rendellenesség kialakulásának az esélyét. Éppen az ismétlődő minta, a tapasztalatok összeadódó hatása és a megfelelő felépülés hiánya az, ami olyan sok kárt okoz (Wolfe és McIsaac 2011; Slep és tsa. 2011; Adriaenssens és tsa. 1998). Az érzelmi abúzus a gyermekbántalmazás legsúlyosabbika. A biztonságot és a bizalmat rombolja le, ami miatt a gyermek sokkal hajlamosabb lesz a fizikai és szexuális erőszakra (Stuart és Glaser 2011; Iwaniec és McSherry 2007; Adriaenssens és tsa. 1998). Ráadásként a bántalmazás más formáinak hatásai gyakran fiziológiai természetűek, mint pl. a depresszió, a rossz érzelmi megoldások és a zilált kapcsolatok (Trickett és tsa. 2009; Claussen és Crittenden 1991). Ezeknek a fiziológiai hatásoknak lesz a legmélyebb és leghosszabban tartó befolyása. A negatív hatások még akkor is ugyanolyan súlyosak, mint a bántalmazás más formáinál, ha az érzelmi erőszak elszigetelt (Hart és tsa. 2011). Ez a negatív fejlődési hatások kialakulásának alapja. Különösen a gyermek életének első három évében káros, mivel az önismeret és a kapcsolatok létfontosságúak ekkor (Iwaniec és McSherry 2007).
Mit kell tennie? Amikor gyermekek válnak érzelmi erőszak áldozatává, először is szükségük van valakire, aki meghallgatja és komolyan veszi őket. Fontos, hogy kapcsolatba hozzuk ezeket a gyermekeket egy bizalmas mediátorral. Egy gyermek annak mondja el a történetét, akiben megbízik. Jelentős lépés a részéről valakit a bizalmába fogadnia. Amikor a gyermek elmeséli a történetet, az részletekben jön elő. A történet nincsen rendszerezve a gondolataiban. A gyermek hezitálni fog, keresgéli a megfelelő szavakat, és nehézséget okoz majd neki leírni egyes helyzeteket és érzéseket. Fájdalmas lehet beszélnie a cselekményekről és a részletekről. Rendkívüli módon segít, ha a gyermeknek nyugodtan annyi időt adunk, amennyire szüksége van, és ha elmondjuk neki, hogy van kihez fordulnia (Delameillieure 2014).
3.2.2 A párkapcsolati erőszaknak kitett gyermekek Amikor a szüleim veszekednek, a lépcsőről figyelek. Amikor igazán hangosan kezdenek kiabálni, a kisöcsém szobájába megyek. Olvasok neki egy mesét. (anonim) Az otthonnak egy biztonságos helynek kellene lennie, a helynek, ahol az ember „otthon érzi” magát. Ha egy gyermek rendszeresen ki van téve párkapcsolati erőszaknak, félni fog. A gyermek aggódik a családért és eszköztelennek érzi magát. Az egyetlen dolog, amit szeretne az az, hogy legyen vége az erőszaknak. Sajnos nagyon sokszor a gyermek magát érzi felelősnek. Az a károsodás, amit egy erőszaknak kitett gyermek elszenved, ugyanolyan súlyos, mint amit akkor szenvedne el, ha őt magát bántanák. A gyermekbántalmazás és a párkapcsolati erőszak elválaszthatatlanul össze van kötve. Olyannyira, hogy magát a gyermek párkapcsolati erőszaknak való kitettségét is a gyermekbántalmazás egyik 42
formájának tekintik. Bár a szülők gyakran azt hiszik, hogy a gyermeket nem, vagy alig érinti a párkapcsolati erőszak, a gyakorlatban úgy tűnik, hogy a gyermekek az erőszakos incidensek nagy részében otthon vannak, és többnyire ténylegesen is tanúi egy vagy több esetnek (Desair és Hermans 2012a). Míg a múltban erre azt mondták, hogy „tanúja” vagy „megfigyelője” volt a párkapcsolati erőszaknak, az utóbbi években már az „erőszaknak való kitettségként” hivatkoznak rá. Ennek a megfogalmazásnak sokkal inkluzívabb jellege van, és nem bocsátkozik feltételezésekbe a gyermeknek az erőszakkal kapcsolatos lehetséges élményeiről (Fantuzzo és Mohr 1999). A párkapcsolati erőszaknak kitettség alatt az olyan gyermekek élményeit értjük, akik olyan otthoni helyzetben vannak, ahol egy felnőtt a partnerét rendszeresen erőszakos viselkedéssel kényszeríti (Edleson és tsa. 2008). Jason története azt mutatja be, hogy hogyan érez egy gyermek, aki olyan családban él, ahol előfordul párkapcsolati erőszak. Felelősnek és bűnösnek tartja magát, fél, szégyenkezik, erőtlen és rendkívül haragszik. Jason (11 éves) Jasonnek nem könnyű otthon. Ő a legidősebb a három gyermek közül a családban. Nagyon felelősnek érzi magát a két húgáért. Próbál mindent megtenni azért, hogy ők a lehető legkevesebbet szenvedjenek az otthoni vitáktól. Újabban Anya és Apa még gyakrabban veszekszik. Néha verekednek is. Ha ez történik, Jason felviszi a húgait az emeletre. Feltesz valami zenét és játszik velük. Szerencsére úgy tűnik, hogy a húgai nem hallanak sokat abból, ami odalenn történik, de Jason igen. Ő mindent hall. És fél. Fél, hogy nem hagyják abba. Fél, hogy rosszul végződik. Anyának mostanában véraláfutásai vagy sérülései lettek. Legutóbb nagyon rossz volt. Anyát még kórházba is kellett vinni egy mentőautóval. Akkor a rendőrök elvitték Apát. Jasonnek és a testvéreinek Nagymama házába kellett mennie. Másnap Apa hazajött és úgy tett, mintha minden rendben lenne. Együtt mentek meglátogatni Anyát a kórházban. Jason hibásnak érzi magát, amiért nem tud segíteni Anyának. Rá akarna kiabálni és ordítani Apára, hogy álljon le, de nem mer. Olyan, mintha megbénítaná a félelem. Vesztesnek érzi magát. Ő, Jason, 11 évesen nem mer kiállni az Anyukájáért. Az iskolában egy szót sem szól erről. Annyira szégyelli. Amikor a tanár egyszer megkérdezte, hogy minden rendben van-e, elvörösödött. Gyorsan motyogott valamit és arrébbállt. Jason a barátaival sem beszél róla. Nem akarja, hogy tudják, mennyire rosszul érzi magát. Csak a barátai körében érzi magát normálisnak. Jason és húgai ki vannak téve a szüleik közti erőszaknak. Hallják, mi folyik a földszinten, és az anyjukon látják az eredményét, amikor meglátogatják a kórházban. Holden (2003) különbséget tesz a párkapcsolati erőszaknak való kitettség különböző kategóriái között. Az alábbi táblázat áttekintést ad ezekről a kategóriákról, leírással és példával mindegyiknél:
43
kitettség formája
leírás
példák
Tudomáson kívüliség
A gyermek nem tud az erőszakról.
Az erőszakra akkor kerül sor, amikor a gyermek nincs otthon, vagy amikor alszik.
Születés előtti kitettség
A párkapcsolati erőszak valós vagy vélt hatást gyakorol a fejlődő magzatra.
A magzat a méhen belül sérül az erőszaktól; az anya félelemben él és úgy hiszi, hogy az erőszak hatással van a magzatra.
Szemtanúság
A gyermek közvetlenül látja az erőszakot.
A gyermek látja az esetet; jelen van és hallja a szóbeli bántalmazást.
Az erőszak hallása
A gyermek anélkül hallja az erőszakot, hogy látná.
A gyermek kiabálást hall, fenyegetőzést és tárgyak törését.
Az erőszakról való hallomás
A gyermeknek beszélnek az erőszakról, vagy hallja, hogy az erőszakról beszélnek.
A gyermek az anyától, testvértől, családtagtól vagy mástól hall az erőszakról.
Az elsődleges következmények megtapasztalása
A gyermek szembesül az eset néhány közvetlen következményével.
A gyermek látja a véraláfutásokat, sérüléseket, a rendőröket, mentőket, a törött tárgyakat és érzékeli a heves indulatokat.
Az utólagos következmények megtapasztalása
A gyermek az erőszak miatt változásokat észlel az életében.
A gyermek megtapasztalja az anya depresszióját, a szülők kapcsolatának megváltozását, a válást, a költözést.
Beavatkozás
A gyermek szóval vagy tettel megkísérli megállítani az erőszakot.
A gyermek kéri a szüleit, hogy hagyják abba; megpróbálja megvédeni az anyát.
(Közvetlen) áldozattá válás
Az incidens során szóban vagy fizikálisan a gyermekre támadnak.
A gyermek szándékos sérülést szenved; véletlenül megütik egy tárggyal.
Részvétel
A gyermeket arra kényszerítik, hogy részt vegyen az erőszakban, vagy „önként” csatlakozik.
A gyermeket kényszerítik, hogy vegyen részt az erőszakban; kémkedésre használják; arra kényszerítik, hogy kigúnyolja az anyát.
2. táblázat: A párkapcsolati erőszaknak kitettség típusai (forrás: Holden 2003)
A párkapcsolati erőszak elkövetői és áldozatai esetén egyaránt magas kockázata van, hogy elhanyagolóan vagy bántalmazóan viselkednek a gyermekükkel szemben. A párkapcsolati erőszak áldozatai gyakran küzdenek depresszióval, kábítószer használattal és poszttraumás stresszel, ami miatt valószínűbb, hogy a gyermekeikkel szemben erőszakot alkalmaznak. Az erőszak negatív hatást gyakorol a szülői képességeikre. Például érzelmileg távolabb állnak, vagy valószínűbb, hogy negatív fegyelmezést használnak. Az erőszaknak az elkövetőről az áldozatra való átterjedését „átgyűrűző hatásnak” nevezzük (Desair és Hermans 2012b).
44
A holland Áldozatsegítő Szolgálat (Slachtofferhulp) egyik munkatársa a gyermek által elszenvedett negatív hatásokat hangsúlyozza. A szülőket annyira lefoglalja az a „te szemét, te …”, hogy ezen a csőlátáson keresztül már nem gondolnak a gyermekre. „Menj és játssz odafönn, menj ide, menj oda!” Ami tényleg érzelmi elhanyagoláshoz vezet. Néha a gyermekeket is eléri az erőszak és időnként ők is kapnak egy verést. Ez megőrjíti a gyermekeket. Teljesen kimerítő és szívszaggató, különösen a nagyon erőszakos esetekben, ahol verekedés és fojtogatási kísérletek vannak. Az emberek, akiket a legjobban szeretsz, egymást ölik. Nem csak szavakkal, hanem fizikálisan is. Ez gyötrelmes. Ettől a gyermekek mindenképpen szenvednek. Érzelmi értelemben véve komolyan elhanyagolják őket. a Slachtofferhulp (Áldozatsegítő Szolgálat) munkatársa Nyilvánvaló, hogy a gyermekek szenvednek az ilyen helyzetekben. A párkapcsolati erőszaknak való kitettség traumatikus és negatívan hat a gyermek fejlődésére. Pszichológiai problémák keletkezhetnek. A gyermekeknek az érzelmek és gondolatok kuszaságával kell megküzdeniük: félelem, bánat, düh, bűntudat és összezavarodottság. A gyermekek néha csendesek és visszahúzódóak az erőszak miatt. Más gyermekek engedetlenek és agresszívek lesznek. Általánosan igaz az, hogy minél fiatalabb a gyermek, annál védtelenebb a következményekkel szemben (Genetello 2012). Szociális és kognitív hatások is jelentkezhetnek. Az erőszakos családból származó gyermekeknek gyakrabban vannak kötődési problémái és kevésbé fejlettek az interperszonális és konfliktusmegoldó képességeik. Ez negatívan hat a másokkal való kapcsolataikra. Mi több, az iskolai eredményeik is gyengébbek, mert nehezen koncentrálnak vagy képtelenek megoldani a házi feladataikat. Van egy tanulási hatás is, mivel a gyermekek a megfigyeléseik alapján azt tanulják meg, hogy az erőszak elfogadható. Ennek eredményeképpen magas a kockázata, hogy később elkövetővé és/vagy áldozattá válnak. A legnagyobb hatása annak van, ha valaki egyszerre szemtanúja és áldozata az erőszaknak (Desair és Hermans 2012a; Roosen és Groenen 2012). Párkapcsolati erőszakra a párkapcsolat vége után is sor kerülhet. Egy válás kapcsán az erőszak kiterjedhet a volt partnerek között, vagy maga a válás miatti stressz okozhat új erőszakos incidenseket (Kelly és Johnson 2008). A gyermekek az ilyen konfliktusos válások tűzvonalában vannak. Néha szándékosan vagy véletlenül, de mindkét szülő felhasználja őket a saját céljaira, mint például a gyermekelhelyezés iránti küzdelemben. Stan története rámutat arra, hogy a szülők milyen nagy mértékben folytatják a harcot egymással a válás után is. A fiukat fegyverként használják a harctéren. Stan aktívan bevonódik a küzdelmükbe. Egyik szülő sem elérhető érzelmileg Stan számára. Egyszerűen sorsára maradt. Ez a helyzet egyértelműen érzelmi elhanyagolással jár.
45
Stan (10 éves) Stan szülei elváltak. Stan egyik héten az anyukájával és annak fiújával él, a másik héten az apukájával. Minden héten cserélnek. Eleinte nem igazán szerette, de közben már megszokta. Stan jobban örült volna, ha a szülei nem válnak el, de olyan sokat veszekedtek, hogy a válás nem jelentett rossz hírt a számára. Sajnos az összetűzések a válás után is folytatódtak. Apukája és anyukája képes veszekedni vagy kiabálni egymással minden alkalommal, amikor egyiküktől a másikhoz megy. Valami mindig baj. Mint múlt héten, amikor anyukája vette fel apukájánál. Stannek volt egy nagy seb az arcán és fájt a karja. Anya egyből orvoshoz vitte Stant, hogy vegyen fel látleletet aztán egyenesen a rendőrségre ment. Azt mondta nekik, hogy Stan apja bántotta és rosszul bánt vele. Ez megmagyarázta a sebet és a fájdalmat a karjában. Anya azt akarta, hogy Stannek ne kelljen az apjához mennie. Apa rendőrségi vallomása szerint Stannek nem voltak fájdalmai és nem volt sebes, amikor az anyja felvette. Bármilyen sérülést talált az orvos, azt csak Stan anyjának vagy a fiújának a rossz bánásmódja magyarázhatja. Apa követeli, hogy nyomozzanak az ügyben, és úgy gondolja, hogy Stannek a biztonsága érdekében nem lenne szabad tovább velük élni. Stannek is vallomást kellett tennie a rendőrségen. Elmondta, hogy mikor az apja házánál volt, leesett a gumiasztalról. Beverte a fejét a trambulin szélébe, a keze pedig akkor sérült meg, amikor az esést próbálta enyhíteni. Stan ezt elmondta az apjának és az anyjának is, de egyikük sem hallgatott rá. Mondani sem kell, hogy Stan azt szeretné, ha a szülei abbahagynák a küzdelmet. Ebben a csatában nincsenek győztesek. Stan egy olyan anyát és apát szeretne, akik a maguk módján, de törődnek vele. Mit kell tennie? Nem szabad alábecsülni az erőszaknak való kitettséget, akkor sem, ha a kisebb vagy nagyobb gyermekek nincsenek jelen a bűncselekmény elkövetésénél. Az erőszakos családi környezetben lévő gyermekek megfelelő törődést igényelnek. Fontos mindegyik gyermeket figyelembe venni, függetlenül az életkoruktól. A gyermekeknek biztonságban kell érezni magukat, mielőtt beszélni tudnának arról, hogy mi történt, és hogy milyen érzéseik vannak ezzel kapcsolatban. Ezért az erőszak megállítása az első szükséges lépés.
3.3 Fizikai elhanyagolás Zaklatnak az iskolában. Azt kiabálják nekem, hogy „disznófejű” meg „csótány”. Az osztálytársaim az új ruháikról beszélnek. Én meg koszos vagyok. A ruháim büdösek. A többiek széles helyet hagynak nekem. Senki nem akar mellettem ülni órán. (anonim)
46
A fizikai elhanyagolás komolya hatással lehet a gyermekekre. Nemcsak egészségügyi kockázatokat rejt magában, hanem érzelmi károkat is okozhat. Különösen magas ennek a kockázata a csecsemők esetén, mert ők még fejlődési elmaradásoktól is szenvedhetnek miatta. Nagyon fontos, hogy fizikai elhanyagolás gyanúja esetén a helyzet értékelésekor úgy vizsgáljuk a helyzetet és annak a gyermek fejlődésére gyakorolt lehetséges hatásait, hogy elvonatkoztatunk a szülők szándékától vagy képességeitől. Elhanyagolás alatt az olyan egyszeri eseteket vagy a szülő vagy más családtag abban való rendszeres kudarcát értjük, amikor – annak ellenére, hogy megtehetné – nem járul hozzá a gyermek fejlődéséhez és jólétéhez a következő területek valamelyikén: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, élelmezés, lakhatás és biztonságos életkörülmények (Butchart és tsa. 2006). Bart története azt mutatja be, hogy a rendőrség miként talált rá egy teljesen sorsára hagyott gyermekre. Bár a róla gondoskodó férfinak nem voltak rossz szándékai, mégis nyilvánvaló, hogy az a helyzet káros Bart fejlődése szempontjából. Bart (8 hónapos) Egy nő azzal hívja fel a rendőrséget, hogy rá tudnának-e nézni a szomszédjaira. Azt gyanítja, hogy a 8 hónapos baba egyedül van otthon. A baba folyamatosan sírt az elmúlt órákban. Azt is mondja, hogy a babát nem gondozzák. A rendőrség úgy dönt, hogy kimennek, és megnézik, mi történik. Az ajtóban hallják a csecsemősírást. Egy fésületlen és részeg férfi nyit nekik ajtót. A lakás csupa rendetlenség. A földön mindenütt ruhák és szemét. A koszos edények halomban állnak. Macskák és kutyák sétálnak körbe, a szag pedig rettenetes. Közben a baba tovább ordít. De senki nem reagál. A rendőrök egy vékony, koszos kisbabát látnak egy koszos babaágyban fekve. A férfi semmit nem szándékozik tenni azért, hogy megnyugtassa vagy gondozza a csecsemőt. Azt mondja, a gyermek nem az övé. A barátnője babája, aki elment dolgozni. A rendőrség úgy dönt, hogy ezt nem hagyhatják annyiban. A példabeli férfi semmilyen aktív (fizikai vagy érzelmi) cselekményt nem követ el a csecsemő sérelmére. Éppen ellenkezőleg, semmit nem tesz. Nem figyel a gyermekre vagy gondoskodik róla. Mivel az elhanyagolás a sérülés okozása helyett a gondozás hiányát jelenti, a hatások kevésbé látszanak és így nehezebb őket azonosítani. Mindazonáltal az elhanyagolás a gyermekbántalmazás egyik leggyakoribb formája (Cantwell 1997; Van de Putte 2013). A fizikai elhanyagolásnak különböző formái léteznek. Ezeket a következő négy fő kategóriába lehet csoportosítani: elhanyagolás, gondoskodás megtagadása, orvosi ellátás megtagadása és a felügyelet elhanyagolása (Van de Putte 2013). kategóriák
példák
elhanyagolás
Nem kellő figyelem fordítása az élelmezésre, személyes higiéniára, ruházkodásra, biztonságos életkörülményekre, fizikai szükségletekre, autós biztonságra
48
gondoskodás megtagadása
A gyermek egyedül hagyása vagy elhagyása, a gyermek átmeneti vagy tartós elküldése otthonról a gondoskodás megszervezése nélkül, az elszökött gyermek befogadásának megtagadása hazatérése után
orvosi ellátás megtagadása
A szakmai segítség keresésének elmulasztása vagy túl késői igénybe vétele, a szükséges orvosi kezelés visszautasítása egészségügyi probléma esetén
felügyelet elhanyagolása
A gyermek figyelmeztetésének elmulasztása veszélyhelyzetben, a biztonság megteremtése érdekében tett lépések elmulasztása, veszélyes tárgyak elöl hagyása
3. táblázat: A fizikai elhanyagolás kategóriái (forrás: Van De Putte 2013)
Az elhanyagolást sokkal ritkábban azonosítják, mint a bántalmazást. Rendszerint egy elégtelen gondoskodási gyakorlatot jelent. A következmények kevésbé láthatóak és néha csak hosszútávon jelentkeznek. Ennek ellenére a következmények különösen súlyosak lehetnek. Az elhanyagolás a gyermek-megbetegedések és gyermekhalálozások fontos oka (Pinheiro 2006). Fizikai értelemben a higiéniai vagy elhelyezésbeli elhanyagolás betegséget okozhat, ami gyógykezelés hiányában lassú felépüléssel járhat. A nem biztonságos elhelyezés és a nem megfelelő felügyelet növeli a balesetek kockázatát. Mindemellett a gyermekek szociális következményektől is szenvedhetnek. A higiénia hiánya miatt a gyermekeket esetleg nem fogadják be a társaik és szociálisan elszigetelődnek. Az elhanyagolás jelentős hatással van a gyermek fejlődésére is. Az elhanyagolás, éppen a krónikus jellege miatt, gyakran korai életkorban kezdődik, és halmozott hatást gyakorol az egymást követő fejlődési szakaszok során (Hildyard és Wolfe 2002; Adriaenssens 2004). Az elhanyagolás gyakran különböző tényezők kombinációjához köthető. Szerepe lehet a szülők jellemzőinek (pl. a gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretek hiánya, függőség vagy pszichológiai rendellenesség) vagy a gyermek jellemzőinek (pl. fogyatékosság, hiperaktivitás vagy tanulási zavarok). Az olyan szociális tényezőknek is befolyása van, mint a szociális elszigeteltség, de gyakran elsősorban a „szegénységi” tényezőt kötik össze az elhanyagolással. Ez befolyásolja az élet minden területét, ezért kiemelten jelentős kockázati tényezőt képvisel. Mindazonáltal a szegénység önmagában nem alapozza meg az elhanyagolást. Sokkal tehetősebb környezetben is előfordul. Itt az elhanyagolás kevésbé „látható” és nem fedezik fel olyan gyorsan, mert az ilyen családok kevésbé valószínű, hogy kapcsolatba kerülnek a szociális ellátórendszerrel (Adriaenssens 2004). Mit kell tennie? Fizikai elhanyagolás esetén a szülők gyakran nem szentelnek kellő figyelmet a gyermekük fizikai jólétének. A gyermekeknek joguk van a megfelelő gondoskodáshoz. Meg lehet beszélni a szülőkkel, hogy milyen további segítségre vagy támogatásra van szükség a gyermekük igényeinek kielégítéséhez. Gyakran elég lehet a szakemberek és nem-szakemberek gondoskodó hálója. Az érintett felek közötti hatékony együttműködés megszervezhető egy jelzőrendszeri értekezlet révén. Egy jelzőrendszeri értekezleten a gyermek helyzete megbeszélhető a családdal. Alapvetően fontos a problémák jelzése és minden érintett fél szerepének rögzítése. Az együttműködés célja az, hogy a gyermek helyzete javuljon, és több lehetősége nyíljon a fejlődésre. 49
3.4 4 Érzelmi elhanyagolás A tévé harsog. A baba sír. Anya a számítógépen játszik. Apa az ágyon fekszik. A baba ordít. Anya még hangosabbra veszi a tévét. A baba csendben van. (anonim) A szeretet, védelem és biztonság minden gyermek alapvető igénye. Minden gyermeknek olyan környezetre van szüksége, ami ezeket az alapvető igényeket nyújtani tudja. A gyermekek a szeretettől fejlődnek. Ha nem kapnak megfelelő figyelmet és szeretetet, az befolyásolja a fejlődésüket. Az érzelmi elhanyagolásnak komoly következményei is lehetnek. Tom története bemutatja, milyen egyedül érezheti magát egy gyermek. Az érzelmeket mellőzik, vagy éppen lerázzák magukról. Tom nem kapja meg az anyjától a szeretetet és védelmet. Tom (7 éves) Mióta Anyának új barátja van, sok minden megváltozott otthon. Régen az anyukája csak Tomé volt. De most Anyának barátja van. Tom érzi, hogy Anyának már nincs rá ideje. Régebben segített a házi feladatával, együtt tévéztek és mindig elment vele az úszóedzésre. De Tomnak most mindent egyedül kell csinálnia. Anya barátja nem kedves Tommal. Azt hiszi, hogy Tom „puhány”. Hogy fociznia kellene, az igazi férfisport. Mikor legutóbb ilyen megjegyzést tett, Tom elsírta magát. Persze ettől csak rosszabb lett. Anya nem volt ott. Amikor később elmesélte neki, ő csak simán lerázta. Nem lehetett olyan rossz. Tom anyja minden figyelmét az új partnerére fordítja. Ez azt jelenti, hogy nem veszi észre, hogy a gyermekének szüksége van rá. Nem valószínű, hogy Tom legközelebb is bizalmas lesz majd az anyjával, ha újabb incidens történik. Érzelmi elhanyagolás alatt az olyan egyszeri eseteket és a szülő vagy más családtag abban való rendszeres kudarcát is értjük, amikor a gyermek felnevelése vagy érzelmi fejlődése tekintetében nem járul hozzá a gyermek fejlődéséhez és jólétéhez, annak ellenére, hogy megtehetné (Butchart és tsa. 2006). Eszerint a szülők vagy gyermeknevelők nem teljesítik a gyermekek alapvető érzelmi és kognitív szükségleteit. Ennek a következő kategóriáit különböztethetjük meg:
50
Kategóriák
Példák
Érzelmi megközelíthetetlenség
Távolságtartás, érdektelenség, csak a szükséges együttműködés fenntartása, vagy melegség vagy gondoskodás nyújtásának hiánya, kevés vagy semennyi dicséret
Nevelés elhanyagolása
A szociális, pszichomotoros és oktatási fejlődés stimulálásának hiánya, a gyermek iskolába nem járatása
4. táblázat: Az érzelmi elhanyagolás kategóriái (forrás: Hibbard et al. 2012)
Az érzelmi és a fizikai elhanyagolás elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Gyakran az „elhanyagolás” általános fogalmával jelölik őket. Megfigyelhetjük például, hogy a higiénia hiányának pszichológiai eleme is van. A rendezett, tiszta ruhák hiánya és a testszag hatással van a gyermek önképére és önbizalmára. Mi több, ez a társai általi elfogadása útjában állhat, és szociális elszigetelődéshez vezethet (Adriaenssens 2004). De az érzelmi elhanyagolást gyakran említik együtt az érzelmi bántalmazással is (ld. a 3.2 pontban). Azt is láttuk, hogy az érzelmi összetevő jelenti a bántalmazás magvát. Az érzelmi aspektus hatása kiemelkedően jelentős elhanyagolás esetén is. Mindazonáltal fontos őket megkülönböztetni. Az érzelmi bántalmazás a becsmérléssel vagy kizsákmányolással aktív, célzott támadást jelent a gyermek fejlődése ellen. Az érzelmi elhanyagolásnak passzív vonatkozásai vannak, ami megfosztja a gyermeket a szükséges érzelmi neveléstől. A két forma hatásai is mások lehetnek, és más fejlődési fázisok során játszanak különböző szerepet. Az érzelmi elhanyagolás különösen a gyermek életének első két évében káros. Ebben a szakaszban a fejlődésre és kötődésre gyakorolt hatás különösen jelentős, az érzelmi nevelés pedig szintén rendkívül fontos a pszichológiai fejlődés egymást követő szakaszai miatt (Glaser 2002) (lásd még az 5.3 pontban). Az érzelmi elhanyagolás egy sajátos formája a „nem-fejlődési szindróma” vagy pszichogenikus növekedési visszamaradottság. Olyan gyermekeket érint, akik láthatóan visszamaradtak a növekedésben és fejlődésben, és ez visszavezethető az elhanyagolásukra vagy a gondoskodás hiányára. A rossz táplálás lelassíthatja a test növekedését és az agyfejlődést is. Az ilyen gyermekek sápadtak, gyengék, kedvetlenek és fásultak, és megkésett motoros és szociális reakciókkal rendelkeznek (Kempe és tsa. 1985). De néhány gyermek még megfelelő táplálás és higiénia mellett sem „nő”. Ők az „érzelmi nevelés” hiányától vagy pszichoszociális hiánytól szenvednek. Ilyenkor a gyermek megfelelő táplálást kap a megfelelő időben, de nem ölelik meg vagy dédelgetik (Adriaenssens 2004; Egeland 2009). Mit kell tennie? A családsegítés biztosítása megoldást ajánl a szülők számára, hogy segítsen a jó szülőgyermek kapcsolat kiépítésében. A sebezhető szülői helyzetekben különösen üdvözölendő a szülőnek és gyermeknek nyújtott segítő kéz (Geenen & Corveleyn, 2010). A szülők mellé állás és a támogatásuk segíthet abban, hogy új lehetőségek nyíljanak a gyermek szocio-emocionális fejlődése számára. A támogató környezet az egyik legfontosabb védelmi tényező az érzelmi elhanyagolással szemben. Egy megbízható és biztonságos hozzárendelt személy vagy egy bizalmas mediátor lényeges különbséget jelenthet. Ez a személy lehet
51
valaki a gyermek környezetéből, akivel köteléket tud kialakítani. A családsegítés érzelmi elhanyagolás esetén néha nem elegendő. A kontextus bizonytalan és megbízhatatlan marad. A gyermek fejlődésének károsodása folytatódik. Az ilyen gyermekek esetén a gondozásba vétel lehet a megoldás.
3.5 Szexuális bántalmazás Olyan sokszor akartam mondani neki, hogy hagyjon békén. Már nem akarok a „kis hercegnője” lenni. Azt mondja, nem mondhatom el senkinek, mert ez a „mi kis titkunk”. (anonim) A szexuális bántalmazás egy különösen komoly traumatikus élmény. A bűntudat, szégyen és erőtlenség érzése kíséri. Sok gyermek súlyos teherként cipeli hosszú időn át a szexuális bántalmazás titkát. Megvan az okuk rá, hogy miért ne mondják el a történetüket. Szégyellik magukat vagy attól félnek, hogy senki nem hisz majd nekik. Gyakran attól is félnek, hogy mi történik majd, ha mégis elmondják azt, hogy mi történt. Ha nem merik elmondani valakinek, akkor magatartási problémáik alakulhatnak ki. A gyermekek gyakran úgy érzik, hogy amikor valami rossz, ők megfelelő jelzéseket adnak erről, és nem értik, hogy miért nem veszi vagy érti senki a jeleiket. Más gyermekek minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy elleplezzék a bizonytalan helyzetüket. Az attól való félelmük miatt nem mondják el senkinek, hogy nincsenek biztonságban, hogy mi lesz, ha a helyzet komolysága mások számára is nyilvánvaló lesz, és emiatt felfordul majd az életük (Delameillieure 2014). A WHO meghatározása szerint a szexuális bántalmazás a gyermek bevonása olyan szexuális tevékenységbe, amit nem teljesen ért, így nem adhatja beleegyezését hozzá, amelyhez a gyermek nem kellően fejlett, vagy ami beleütközik egy adott társadalom jogi normáiba vagy szokásaiba. A gyermekek szexuális bántalmazását elkövetheti felnőtt és – kora vagy fejlettségi szintje ellenére – másik gyermek is, aki az áldozattal felelősségi, bizalmi vagy hatalmi viszonyban áll (Butchart és tsa. 2006). A szexuális abúzus megnyilvánulhat a mellek és nemi szervek megérintése (vagy a gyermek erre való rávétele), szexuális célú csók, vaginális, orális és anális szex, valamint az ujjakkal vagy tárgyakkal történő behatolás által. Nem mindig szükséges azonban fizikai kontaktus ahhoz, hogy megvalósuljon a szexuális abúzus. A magamutogatás, a gyermek arra való kényszerítése, hogy pornográfiát vagy mások közötti szexuális aktust nézzen, illetve hogy pornográfiát készítsen, mind megvalósítja a szexuális bántalmazást (Finkelhor, 1994). A gyermek a családján belül és azon kívül is szexuális bántalmazás áldozatává válhat. Az esetek többségében az abúzust családtag, szomszéd, kortárs, vagy olyasvalaki követi el, akit a gyermek ismer, és akiben megbízik. Amikor a bántalmazás elkövetője a gyermek belső környezetéből kerül ki, az elkövetőtől és a következményektől való félelem, vagy a szégyen miatt kevésbé valószínű, hogy az áldozatok bárkinek is beszélnek az esetről (Lalor és McElvaney 2010).
53
Mary története jól bemutatja, hogy egy gyermek miért nem beszél, és milyen tehetetlennek érzi magát. Mary (11 éves) Mary (11 éves) minden szerda délután a nagyszüleihez megy. Ez évek óta így van. Nagymama és Nagypapa gyakran mókáznak vele. Mary szereti a meglátogatni Nagymamát és Nagypapát, kivéve, amikor Frank nagybácsikája is otthon van. Frank bácsi Anya testvére. Még mindig Nagymamával és Nagypapával lakik. Néha a nagyszülei nincsenek otthon, és Mary Frank bácsival van. Valójában Frank bácsi kedves, kivéve, amikor olyan csúnya dolgokat művel. Van a szobájában egy számítógép, amin pornót szokott nézni. Az első alkalommal még megkérdezte Marytől, hogy akar-e filmet nézni vele a szobájában. Mery azt hitte jó ötlet lesz. A filmet csúnyának tartotta, de sokat nevettek. Amikor legközelebb Frank bácsi megint csúnya filmet akart nézni, Mary nem mert szólni, hogy ő igazából nem szeretné. Frank bácsi azt mondta, hogy Mary biztosan nem akarná, ha Nagymama és Nagypapa megtudná, hogy egyszer már néztek együtt egy ilyen filmet. Úgyhogy Mary tovább nézte. De Frank bácsi vele is csúnya dolgokat kezdett csinálni. Marynek meg kellett fognia őt, pont mint a filmen. És ő is meg akarta fogni Maryt, ahogy a filmben. Frank bácsi szerint a felnőttek ilyen dolgokat csinálnak. Mary azt mondta, hogy ő még nem felnőtt és ő nem akarja, de Frank bácsi folytatta. Amióta Nagymama és Nagypapa beiratkozott egy gyalogló klubba, Mary egyre többször találta magát egyedül Frank bácsival. És a csúnya dolgok folytatódtak. Mary elkeseredett. Fogalma sem volt, hogyan állítsa le Frank bácsit. Azt mondta neki, hogy nem akarja ilyen gyakran, de nem hallgatott rá. Azt mondta, hogy ez az ő titkuk, és hogy nem mondhatja el senkinek. Máskülönben sosem láthatja többé Nagymamát és Nagypapát. Egy nap Mary úgy döntött, hogy elszökik. Szerda délután Nagymama és Nagypapa háza helyett a városba ment. Egész nap ott bóklászott. Amikor besötétedett, odament hozzá egy rendőr. Megkérdezte tőle, hogy ő-e Mary. A rendőr elmondta neki, hogy a Nagymamája és a Nagypapája felhívta a szüleit és a rendőrséget, mert egész délután nem találták, azután hazavitte Maryt. Mivel a gyermekeket gyakran az bántalmazza, akit ismernek, és akiben megbíznak, úgy érzik, hogy az a személy elárulta őket. Lehet olyasvalaki, akivel a gyermek szerető kapcsolatban áll, mint például egy családtag (Mary nagybátyja), vagy lehet egy, a gyermek előtt tekintéllyel bíró alak, mint egy tanár. Az elkövető az (érzelmi vagy fizikai) hatalmi fölényét használja arra, hogy a gyermeket szexuális aktusokra kényszerítse. A bántalmazás az elkövető szexuális szükségleteiből vagy az uralkodás iránti vágyából ered. A szexuális bántalmazás gyakran egy lépcsőzetes folyamat. Az elkövető külön figyelmet fordít a gyermekre, akinek lehet, hogy éppen erre van szüksége. Ezt a fázist becserkészésnek hívják. Ekkor a határokat fokozatosan feszítik, amíg már eljutunk a szexuális abúzusig. Az abúzus ezen formájára jellemző, hogy a gyermeket titoktartásra kényszerítik. Erre sor kerülhet hallgatólagosan is, azáltal, hogy a gyermekkel elhitetik, hogy ő különleges, a szexuális aktus pedig egy „közös titok”. Ez gyakran együtt jár azzal, hogy az elkövető külön figyelmet fordít rá, ajándékokat, plusz előnyöket vagy jutalmat ad. A titoktartás megkövetelése fenntartható fenyegetéssel is. Frank bácsi azt érezteti Maryvel, hogy sosem fogja többé látni a nagymamáját és nagypapáját, ha beszél nekik az abúzusról.
54
A titoktartást erősíti a szégyen és a bűntudat érzése is. A bántalmazott gyermek szégyelli azt, ami történt. A gyermek aggódik amiatt, hogy mások mit gondolnak majd, és fél attól, hogy elutasítják. A bűntudatot gyakran maga az elkövető kelti fel vagy ülteti el. Mivel a szexuális abúzus gyakran kezdődik figyelemmel és pozitív kapcsolattal, a gyermek úgy érezheti, hogy ő is részt vett abban, vagy legalábbis nem ellenezte. Az áldozatok ezért gyakran hibáztatják saját magukat (Smeyers és Ivens 1998; Wiehe 1998). Mit kell tennie? Gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos beszélgetéskor a szükséges gondossággal kell eljárni. A gyermek csak részletekben fogja elmondani a történteket, és csak olyannak, akiben megbízik, és akivel biztonságban érzi magát. A gyermekre úgy kell figyelni, hogy komolyan vesszük, amit mond. Amikor a gyermekek a velük történt szexuális bántalmazásról beszélnek, fontos, hogy higgyünk nekik. Azáltal, hogy elhisszük a történetet, elismerjük azokat az érzéseiket, amiket megtapasztaltak. Ez nagyon fontos alap a szexuális abúzus későbbi feldolgozásához.
3.6 A gyermekekkel szembeni erőszak speciális esetei 3.6.1 Testvérek közötti erőszak A bátyám erőszakos velem. Üt-ver engem. Tegnap a hajamnál fogva húzott le a lépcsőn és gyomron vert. (anonim) A fiú- és lánytestvérek ugyanazon szülők gyermekei, vagy olyan szülőké, akik új családi összetételt alkottak. A testvérek közti erőszak a családon belüli erőszak egy olyan formája, ami sokkal gyakoribb, mint ahogy azt a közvélekedés hinné. Sokkal gyakoribb az olyan családoknál, ahol más erőszakos kapcsolat is jelen van, mint a gyermekbántalmazás vagy a családon belüli erőszak más formái (Delameillieure 2012). A testvérek közötti erőszak olyan, egy testvérre irányuló, a sérülés okozásának szándékával megvalósuló, ismétlődő agresszióminta, ami a hatalom és irányítás megszerzése iránti belső érzelmi szükségletből fakad (Cafarro és Con-Cafarro 2005). A testvérek közötti erőszak még mindig tabunak számít. Nem veszik figyelembe, lekicsinylik, elnézik vagy elfogadják. Gyakran azzal söprik félre, hogy ez csak a felnövés része, együtt jár a családi élettel, jellemformáló, vagy csak a testvérek közötti normális rivalizálásról van szó (Wiehe 1997). De a testvérek közötti erőszak több ennél. A konfliktusok hossza és gyakorisága, valamint az esetleges hatalmi egyenlőtlenségek alapján lehet megállapítani, hogy átlépi-e a normális rivalizálás határait. A zaklatott testvérkapcsolatoknak ezért komoly következményei lehetnek rövid- és hosszútávon egyaránt. A testvérek közti erőszak kövezi ki az utat a családon belüli és a kortársak közötti erőszakhoz fiatal korban és a későbbi életben is (Hoffman és Edwards 2004). A testvérek közti erőszak több formát ölthet, így lehet fizikai, érzelmi vagy szexuális. Ha az erőszak szexuális természetű, testvérek közötti incesztusról, vérfertőzésről beszélünk.
55
A testvérek közötti vérfertőzés olyan, testvérek közötti szexuális magatartás, ami nem illik az életkorukhoz, és ami nem átmeneti és nem abból a természetes kíváncsiságból fakad, ami része a fejlődésüknek (Cafarro és Con-Cafarro 2005). Ahogyan a testvérek közötti erőszakot betudják rivalizálásnak, a testvérek közötti vérfertőzést gyakran szexuális kísérletezésként kisebbítik. Ebben az esetben a kényszerítés, a titoktartás és a hatalmi egyenlőtlenség is szerepet játszik. A testvérek közötti incesztus erőszakos is lehet, és fakadhat az erővel való visszaélésből, de az is lehetséges, hogy a családi melegség és szeretet hiányának ellensúlyozását jelenti. Ilyenkor a gyermekek néha vigasztalásért, kötődésért és a fizikai érintésért fordulnak egymáshoz (Caffaro és Con-Caffaro 2005; Bank és Kahn 1982). A testvérek közötti erőszakot és vérfertőzést családi kontextusban kell vizsgálni. A szülőknek kivételes szerepe van a testvérek közötti erőszak indulásánál és folytatódásánál. Világos összefüggés van egyfelől a testvérek közti erőszak gyakorisága és súlyossága, másfelől az érzelmi elhanyagolás és a szülői felügyelet hiánya között (Kiselica és Morrill-Richards 2007). A következő példában arról olvashatunk, hogy egy elhanyagoló családban két gyermek hogyan kerül egymáshoz egyre közelebb, és ez hogyan alakul át egy erőszakos vérfertőzésbe.
Sylvie (13 éves) és Dennis (16 éves) Sylvie és Dennis szülei rendkívül elfoglalt emberek. Mindkettejüknek nagyon fontos munkája van és sok pénzt keresnek. Emiatt Sylvie és Dennis gyakran vannak otthon egyedül. Mindig keresik egymás társaságát. Tévéznek, interneteznek, zenét hallgatnak. Rendszerint jól érzik magukat együtt. De Sylvie néha fél Dennistől és nem akar egyedül maradni vele otthon. Sylvie tudja, hogy Dennis rendszeresen speedezik. Azért csinálja, hogy jobban tudjon koncentrálni, ha tanulnia kell. De olyankor Dennis indulatos és agresszív. Hatalmaskodik Sylvievel. Ő a kisebb és azt kell tennie amit csak mond. Amikor Sylvie egyszer megpróbált ellentmondani neki, torkon ragadta. Sylvie aznapra bezárkózott a szobájába. Soha nem mondta el a szüleinek. Nem hitték volna el. Mi több, soha nem dobná fel Dennist a kábítószer miatt. Egy nap Sylvie és Dennis megint egyedül vannak otthon. Dennis bemegy a szobájába. Van valami nagyon furcsa a nézésében. Szó nélkül rálökte Sylviet az ágyra. Arra kényszeríti, hogy mutassa meg a mellét és vadul csókolni kezdi. Sylvie sikít a félelemtől, de senki sem hallja. Aznap éjjel Sylviet beviszik a sürgősségire. Megpróbálta felvágni a csuklóit. A kórházi pszichológus hosszasan elbeszélget vele. Nyilvánvaló, hogy valami több van a háttérben. Ebben a példában testvérek közötti erőszakra és vérfertőzésre is sor került. A következmények komolyak. Sylvie nem tud megküzdeni a helyzettel többé, és kétségbeesésében cselekszik. 3.6.2 Kiskorúak szexuálisan transzgresszív viselkedése Néha „papás-mamásat” játszunk. Én vagyok a mama és ő a papa. A babáim a gyerekeink. Azt nem szeretem, amikor megmutatja a fütyijét és szexelni akar. (anonim) 56
A szexuális felfedező magatartás nem csak testvérek között létezhet. Gyermekek és fiatalok a családon kívül is mutathatnak szexuális viselkedést, ami bizonyos esetekben átlépheti a határt. Hogy betekintést nyerjünk a gyermekek és fiatalok szexuális (vagy szexuálisan transzgresszív) viselkedésébe, fontos megvizsgálni a szexuális fejlődésüket. A gyermekek és fiatalok a fejlődésük részeként felfedezéseket tesznek. Nemi lények, így szexuális viselkedést mutatnak. Mindazonáltal ennek során előfordul, hogy „kísérleti hibákat” vétenek a társaikkal. A szexuális oktatás, tapasztalat vagy magabiztosság hiánya, mások határainak nem érzékelése, vagy a magatartás következményeinek téves felmérése vezethet a határok átlépéséhez, azaz transzgresszióhoz (Hoïng és Van Oosten 2011). A fogyatékkal élő fiatalok pedig még több nehézséggel szembesülhetnek a szexuális fejlődésük során (Frans és Franck 2010). Ezt példázza Ethan története. Ethan (13 éves) Ethan autizmus spektrumzavarban (ASD) szenved. Nem könnyű neki az iskolában. Az órákat tudja követni, de nehézséget okoz kapcsolatot teremtenie a többiekkel. Zaklatják. Nagyon dühbe tud jönni, amikor ez történik. Ethan nem érti, a többi gyerek miért viselkedik így vele. Kendra az egyik osztálytársa. Ő az egyetlen lány, aki nem bántja. Kedves hozzá. Ethan nagyon szeretne játszani vele. Egyik nap követi Kendrát a mosdóba. Arra kényszeríti, hogy menjen be az egyik fülkébe, ott leveszi a nadrágját és maszturbálni kezd. Arra kényszeríti Kendrát, hogy fogja meg a péniszét. Kendra el tudja lökni Ethant és elszalad. Elmondja a tanárnak, hogy mi történt. A tanár bevonja az igazgatót.
Mikor egészséges a szexualitás és mikor „lépi át a határokat”? Ryan és Lane (1997) három feltételt határozott meg annak megállapítására, hogy a szexuális magatartásnak bántalmazó jellege van-e. Az első feltétel a kölcsönös beleegyezés. Ez azt jelenti, hogy mindkét félnek teljesen tisztában kell lennie azzal, hogy mi történik, és egyikük sincs félrevezetve, megtévesztve vagy nem fog meglepődni. A magatartásnak továbbá egyenlőségen kell alapulnia. Ez azt jelenti, hogy a két fél között az életkor, erő, intellektus és felelősség tekintetében egyensúlynak kell fennállni. A harmadik fontos feltétel a kényszerítés. Egy gyermeket vagy fiatalt nem szabad arra kényszeríteni, hogy szexuális aktusban vegyen részt, vagy hogy olyan szexuális aktust végezzenek vele, amiben nem akar részt venni. Nem lehet semmilyen fizikai erőszakot alkalmazni azért, hogy rávegyék a gyermeket, ahogyan manipulációt, fenyegetést, elcsábítást vagy jutalmazást sem. Ha ez a három feltétel nem teljesül, akkor megállapítható, hogy a szexuális viselkedésnek bántalmazó jelege van (Ryan és Lane 1997). Frans és Franck (2010) ehhez három további feltételt adott hozzá. A szexuális magatartásnak a gyermek adott fejlődési szakaszához illeszkedőnek kell lennie, vagyis életkorhoz illőnek. Illeszkednie kell továbbá az adott helyzethez (pl. iskolában vagy otthon) vagy a (szub)kultúrához is, vagyis kontextushoz illőnek kell lennie. Végül az is fontos, hogy a viselkedés során a fiatal megőrizhesse a méltóságát, és ne sérüljön fizikai, pszichológiai vagy szociális értelemben (Frans és Franck 2010). A szexuálisan transzgresszív viselkedésnek fizikai, pszichológiai és szociális hatásai lehetnek, amelyek hasonlítanak azokhoz, amit a felnőttek által bántalmazottak élnek át (Shaw 2000). Ez az elkövetővel, a környezettel és az áldozattal kapcsolatos tényezőkön múlik. A hatás például
57
nagyobb, ha a gyermek fiatalabb, mint 12 éves, az elkövető családtag, vagy ha kényszerítést, zsarolást vagy erőszakot alkalmaznak (Frans és Franck 2010). 3.6.3 Online abúzus Rendszeresen online csetelek a barátaimmal. Néha vannak a csetszobában rossz szándékú emberek is. Ezt már a saját bőrömön is megtapasztaltam. (anonim) Az Internet használata fontos része egy fiatal mindennapjainak. Egy 9 és 16 éves fiatalok között végzett európai felmérés alapján 93% van heti rendszerességgel online, 60% pedig naponta vagy majdnem minden nap fent van az Interneten (Livingstone és tsa. 2011). Mi több, a gyermekek egyre fiatalabb kortól használják az Internetet. A fiatalok és gyermekek egyre növekvő jelenléte számos új lehetőséget teremt az Interneten, mint például hozzáférést információkhoz, új lehetőséget a tanulásra, részvételre és kommunikációra, a digitális jártasság fejlesztésére és hasonló gondolkodású emberek megismerésére. Mindazonáltal az Internet használata számos kockázattal is jár a lehetőségek mellett. Némely online tapasztalat akár káros is lehet. Ilyen például a szexuális tartalmak vagy pornográfia nézése, szexuális üzenetek fogadása vagy küldése (sexting vagy szex-smsezés), cyberbullying (online zaklatás), online megismert személyekkel való offline találkozás, káros üzeneteknek való kitettség vagy személyes adatokkal visszaélés. Egyre több fiatal küld szexuális természetű üzeneteket egymásnak (sexting). A Child Focus egyik munkatársa így írja le az ezzel kapcsolatos kockázatokat. Ha a sextingről van szó, az egy kis lépés a kizsákmányolás felé. Találkozunk olyan sextinggel és fiatalokkal, akiket néha arra kényszerítenek, hogy a saját magukról készült mezítelen képeket terjesszék, de van, hogy maguktól teszik. Ha megvizsgáljuk a gyermek pornográf hálózatokon keringő nagyszámú képet, a kutatások azt mutatják, hogy az úgynevezett felhasználók által készített tartalom aránya (vagyis amit maguk a fiatalok készítenek) egyre emelkedik. Nem azzal a szándékkal terjesztik, hogy „akkor én most egy gyermekpornográf hálózatra akarok kerülni”. De mégis így végződhet. Onnantól kezdve, hogy az egész online közösség hozzáfér, az egy kis lépés a kizsákmányolás vagy egy széleskörű szervezett közösség felé. Child Focus munkatárs A fiatalok nem ugyanígy értékelik ezeket a kockázatokat. A 9 és 16 évesek közül nyolcból egy lát online szexuális tartalmakat vagy kap szexuális természetű üzeneteket. De általában nem tartják ezt károsnak. Gyakran nincsenek tisztában a járulékos kockázatokkal. A Child Focus egy másik munkatársa összefoglalja, hogy a fiatalok és a felnőttek miként értékelik máshogyan a kockázatokat.
59
Ha észreveszed, hogy egy gyermeknek alacsony az önbecsülése és számos dologgal küzd, igazából nem nehéz bevonni egy olyan ördögi körbe, amiből a gyermek egyedül nem tud kimenekülni. Ha nem vagy tisztában ezzel, és a saját felnőtt nézőpontodból reagálsz erre, akkor azt gondolod, „tudnod kellene, hogy nem jó ötlet a csupasz melledről képeket posztolni az Interneten”. Valóban, de az ilyen korú fiatalok nincsenek ezzel tisztában, vagy nem gondolják végig kellő komolysággal. Biztonságban érzik magukat. Child Focus munkatárs Meglehet a cyberbullying kevésbé tűnik fel, mint a többi potenciális kockázat, de ez okozhatja a legtöbb gyötrelmet a gyermekeknek (Livingstone és tsa 2011). A cyberbullyingnak több formája lehet, mint például zaklató sms küldése, jelszó megváltoztatása, vagy egy gyűlölködő oldal létrehozása a Facebookon. A variációk száma a technológia fejlődésével egyre nő. Emma történetében egy rövid Facebook-os videó messze nyúló következményeiről olvashatunk. Emma (15 éves) Emma szerelmes. Liambe, az iskola legjóképűbb fiújába. És ő is szerelmes belé. Emma a felhők között repked. A barátnőivel beszéli meg. Otthon nem beszélhet Liamről, mert a szülei soha nem engednék, hogy járjon valakivel. Péntek este Emma átmegy a barátnőjéhez, aki házibulit tart. Sok barátjuk is ott van. Liam is. Emma és Liam különvonul a többiektől. Csókolózni kezdenek. Simogatni kezdi a mellét. Emma nem bánja. Teljesen egymásba gabalyodnak, és nem veszik észre, hogy egy barátjuk videózza őket. Amikor Emma hétfőn megérkezik az iskolába, azonnal észreveszi, hogy valami nincs rendben. Miért bámul rá mindenki úgy? Egy másik osztályba járó lány lekurvázza. Emma nem érti. A legjobb barátnője elmondja neki, hogy az egyik fiú lefilmezte őt és Liamet. Elküldte néhány barátjának. Egy másik fiú felposztolta a videót a Facebookra. Emma zavarban van. Szünetben behívatják az igazgatói irodába. Az igazgató azt mondja, nem engedheti, hogy a diákok szex videókat terjesszenek magukról. Emma próbál védekezni, de ő nem figyel rá. Könnyekben tör ki. Az igazgató elmondja, hogy a szülei már úton vannak. Emma szülei halálra sápadnak. Botrányosnak vélik a lányuk viselkedését, de azt, hogy valaki terjessze a felvételt, teljesen megengedhetetlennek tartják. Azt akarják, hogy a videót töröljék az Internetről. Úgy döntenek, hogy a rendőrséghez fordulnak és feljelentést tesznek. A hagyományos bullying a meghatározása szerint olyan ismétlődő magatartás, aminek az a célja, hogy másnak ártson, és amiben az áldozat számára nehézséget okoz megvédenie magát (Olweus 2013). Ezzel szemben az online zaklatás számos további, egyedi jellegzetességet hordoz, mégpedig az éjjel-nappali jelleget, az anonimitást és a potenciális közönség méretét tekintve (Berne és tsa. 2013; Smith 2012; Tokunaga 2010; Vandebosch és Van Cleemput 2008). Az elektronikus és digitális média lehetővé teszi, hogy az áldozat bármikor és bárhol, éjjel-nappal elérhető legyen. Az ezen technológiákhoz való könnyű hozzáférés lehetővé teszi a bántalmazók számára, hogy bárhol, bármely napszakban elérjék az áldozatot, még otthonában és a nappalijában is (Tokunaga 2010; Smith 2012). 60
A cyberbullyingra jellemző a nagyfokú anonimitás is. Az elektronikus média révén a bántalmazó könnyebben elrejti a kilétét, például úgy, hogy álnevet vagy csak egy anonim számot használ. Nincs szemtől szembeni kapcsolat és alig szükséges előre eltervezni. Éppen ez az az aspektus, ami hatalmi különbséget teremt a bántalmazó és az áldozat között, aki sokkal nehezebben védheti meg magát. Másfelől az új média egyszerűbbé teszi a bizonyítékok összegyűjtését és a bántalmazás jelentését is (Tokunaga 2010; Smith 2012). Az online zaklatás következő jellemzője a közönség potenciális kiterjedése. Az áldozatnak fogalma sincs arról, hogy hány ember előtt zajlik a zaklatás. Az üzeneteket könnyű megosztani és továbbítani (Vandenbosch és Van Cleemput 2008). Emma példája bemutatja az online zaklatás minden jellegzetességét, és olvashatjuk, hogy egy rövid videónak mennyi negatív következménye lehet. A cyberbullying rendszerint olyan érzelmi kínokat eredményez, mint a bánat és félelem, alacsony önértékelés és depressziós gondolatok. Az áldozat nem tud koncentrálni az iskolában, ami hatással van az iskolai teljesítményére is. Az áldozatok nagyobb eséllyel hiányoznak igazolatlanul és kapnak felfüggesztést. Az olyan önpusztító magatartások is gyakoribbak, mint a kábítószer használat és az önbántalmazás. Extrém esetekben a cyberbullying öngyilkossághoz is vezethet (Vandebosch és tsa. 2012; Mishna és tsa. 2009; Tokunaga 2010). 3.6.4 Gyermekprostitúció Sokan jöttek a házunkba. Velük kellett mennem a hálószobába. Csak később tudtam meg, hogy az anyám pénzt kapott érte. (anonim) Számos oka van, hogy a gyermekprostitúciót miért sorolhatjuk a gyermekbántalmazás formái közé. Elsősorban és mindenekelőtt azért, mert felnőttek gyermekekkel folytatott illegális szexuális tevékenységéről van szó, ami egyértelműen a gyermekbántalmazás kategóriájába esik. Másodszor azért, mert a gyermekek különösen sebezhetőek a kerítők, ügyfelek vagy más felnőttek bántalmazásával és rossz bánásmódjával szemben. És végül a prostitúcióba keveredő fiataloknak gyakran családi bántalmazás is van a múltjukban (Mitchell és tsa. 2009). A bántalmazás és az elhanyagolás olyan taszító tényező, ami a fiatalokat a prostitúció felé „taszíthatja”. A szegénység, hajléktalanság, pénzhiány vagy függőség szintén arra kényszeríthet fiatalokat, hogy fizetségért szexuális aktusban vegyenek részt. Nem közvetlen okot jelentenek, de – különösen együttesen – egy lépéssel közelebb vihetnek a prostitúcióhoz (Wilson és Widom 2010; Child Focus 2009; Cusick 2002). A „gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv” 2. cikk b) pontja a következőképpen határozza meg a gyermekprostitúciót: Gyermekprostitúciónak minősül a gyermek szexuális tevékenységekben történő felhasználása, díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében (ENSZ, 2000)1.
1
A Gyermekek jogairól szóló egyezmény alapján minden 18 évnél fiatalabb személy gyermeknek minősül (ENSZ 1989).
61
A gyermekprostitúcióhoz számos feltétel köthető (Child Focus 2008). Az első fontos szempont az (anyagi vagy javak formájában jelentkező) ellenszolgáltatás, amit a gyermek vagy más személy kap a szexuális tevékenységért cserébe. Ezen (anyagi) előny miatt a szexuális kizsákmányolás egy formája is megjelenik. Végül a (fizikai vagy kapcsolati fölényből, érzelmi nyomásból, erőszakból származó) kényszerítési elem az, ami biztosítja, hogy a gyermek ne tudja visszautasítani a szexuális aktusokat. A „gyermekprostitúció” kifejezés használata gyakran problematikus, mert a prostitúcióban van egy „önkéntes” elem (Child Focus 2008). Ráadásul nem minden prostitúcióban érintett fiatal tekinti magát áldozatnak. Ebben a tekintetben néha a szakembereknek is nehézségeik akadnak. A Child Focus munkatársának tapasztalata ezt erősíti meg. A képzéseinken, mint amit a rendőrségnek is tartunk, több állítást használunk a szexuális bántalmazásról. Olyanokat, mint „Egy lány meztelen képeket mutatott magáról az online fiújának, akiről a végén kiderült, hogy nem az, akinek mondta magát. Vagy akinek a lány gondolta. Videókat is vett fel.” A kérdés pedig az: „Áruba bocsátotta magát?”. Vagy ha pénzt kapott értük: „Áruba bocsátotta magát vagy áldozat?” Néha megdöbbentőek a válaszok, mert a teremben ülők fele „nem gondolja, hogy áldozat”, különösen, ha pénzt kapott a felvételekért. (…) Mindig azt gondolom, hogy mindenki határozottan azt mondja majd, hogy „Á, igen, az a gyerek egy áldozat.” Ő még csak egy gyermek. És még ha cserében fel is töltötték a telefonkártyáját, egy felnőttnek tudnia kellene, hogy ez elfogadhatatlan. Child Focus munkatárs
Certains jeunes sont exploités par des tiers. Ces tiers peuvent être des grandes organisations commerciales et criminelles, mais également des individus. Par exemple, en Europe on parle parfois de ‘loverboys’ pour désigner des hommes ou des garçons qui utilisent leur relation amoureuse avec des filles pour les faire entrer dans la prostitution (Bovenkerk et al. 2004). Mais il y a également des garçons qui opèrent en ‘solo’. Il peut s’agir de fugueurs ou d’enfants de la rue, mais également de jeunes vivant à la maison ou dans un établissement. Enfin, il y a également des enfants qui sont abusés par leur famille ou des dispensateurs de soins et qui reçoivent une rémunération en échange. Dans ce cas, il s’agit d’abus sexuel classique d’un enfant contre paiement (Mitchell et al. 2009). La prostitution a des conséquences extrêmes pour les mineurs. Sur le plan de la santé, elles courent le risque d’une grossesse non désirée ou de VIH ou d’autres infections sexuellement transmissibles. Mais on constate également des conséquences mentales, telles que la peur, la dépression, le stress post-traumatique et le suicide. En outre, ces jeunes sont également très vulnérables à d’autres formes de violence et utiliseront plus souvent des stupéfiants (Willis & Levy 2002). Enfin, il y a un risque que les conséquences les poursuivent toute leur vie s’ils figurent dans du matériel pornographique diffusé par internet (Child Focus 2008).
63
Mert ma vannak olyan gyermekek, akik tudják, hogy „vannak képek rólam »odakint«, amelyiket állandóan néznek.” És a bántalmazás talán ma már nem folytatódik, de az arról készült képek tovább köröznek az Interneten. Ezeknek az áldozatoknak az érdekében a legvégsőkig is el akarunk menni azért, hogy küzdjünk ez ellen. Child Focus munkatárs 3.6.5 Gyermekkereskedelem Az országomban háború volt. Anyám már Európába menekült. Egy férfi megígérte a húgomnak és nekem, hogy elvisz minket az anyánkhoz. Egy szállodába vitt minket. Bezárt oda. (anonim) A gyermekprostitúció és a gyermekkereskedelem gyakran kapcsolódik. Az emberkereskedelem következtében a gyermekeket gyakran szexuálisan kizsákmányolják és prostituáltként végzik. Az „Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménye” kiegészítéseként elfogadott „emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyv” (röviden a „Palermói Jegyzőkönyv”) az emberkereskedelmet a következőképpen határozza meg: Az emberkereskedelem személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését, vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, erőszakos elrablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés útján, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával, vagy elfogadásával annak érdekében, hogy a kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott eltávolítását. (ENSZ 2000)
A Jegyzőkönyv szerint a kényszerítés vagy erőszak hivatkozott formáinak gyermekek esetén nem feltétlenül kell megjelennie. A gyermek beleegyezése vagy annak hiánya nem szükséges a gyermekkereskedelem megállapításához (Rafferty 2013). Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezménye (Európa Tanács 2005) ugyanezt a meghatározást és részletezést alkalmazza. Ez az európai egyezmény világosan kiterjeszti a hatályát az emberkereskedelem minden formájára, a belföldire és a szervezett bűnözéshez nem kapcsolódóra is (FRA 2009). A 2007 és 2010 közötti időszakban az ENSZ számításai szerint a világ összes emberkereskedelmi áldozatának 27%-a gyermek volt (17% lány, 10% fiú, 14% férfi és 59% nő). A gyermekkereskedelemhez kapcsolódó számok továbbá emelkedőben vannak. 2003 és 2006 között az arányuk 20% volt. Ez a növekedés főleg a lány áldozatok számbeli növekedésével függ
64
össze: a 2006-os 13%-ról a 2009-es 17%-ra emelkedett (ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala 2012). Az emberkereskedelemhez a kizsákmányolás különböző formái köthetőek. A leggyakoribb a szexuális kizsákmányolás. Világszerte nagyjából 1,8 millió gyermeket érint a kereskedelmi jellegű szexuális kizsákmányolás (gyermekprostitúció és gyermekpornográfia). Ezt követi a kényszermunka. Emellett vannak még kevésbé gyakori formák is, mint a szervkereskedelem, koldulás, házasságra kényszerítés, illegális örökbefogadás, fegyveres konfliktusokban való részvétel, kábítószer-kereskedelem és a bűnözői környezet (általában piti és utcai bűncselekmények) (ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala 2012). A gyermekkereskedelemnek komoly következményei vannak, elsősorban a gyermekekre és a családjaikra nézve, de a közösségeikre és az ország egészére nézve is. A gyakran megerőltető utazás, a veszélyes munkakörülmények és a komfort nélküli lakhatási körülmények betegséget, sérülést és néha akár még halált is okozhatnak. Sok család kezdetben azt hiszi, hogy a gyermek által végzett munkának gyümölcse lesz, de a valóságban sokan soha nem látják többé a gyermeküket és soha nem kapnak az ígért jövedelemből sem (ILO és tsa. 2009). 3.6.6 Becsületbeli erőszak Apám azt mondta, jobban kell viselkednem. Ha nem, férjez ad az egyik unokatestvéremhez a hazájában. (anonim) Az utóbbi években a szociális munkások egyre többet találkoznak a becsületbeli erőszakkal (honour-related violence, HRV). Főleg lányok, de néha fiúk is az erőszak áldozatává válhatnak amiatt, hogy szégyent hoznak a család „becsületére”. A HRV-ről szóló médiabeli híradások csaknem mindig a probléma legextrémebb formáját mutatják be, mégpedig a becsületgyilkosságot, és gyakran szenzációhajhász módon. A becsületgyilkosság nem a HRV egyedüli megjelenési formája. Léteznek más, kevésbé extrém formái is, amelyek sokkal gyakoribbak. Ilyen például a szabad mozgás korlátozása, a fenyegetés, a személy kiházasítása vagy kitagadása (Van Vossole 2012). A nők és lányok ellen a tradicionális becsületkódexek nevében elkövetett erőszak minden formáját „becsületbeli bűncselekménynek” és az alapvető emberi jogok súlyos megsértésének tekintjük. Az erőszak ezen formája változatos formákat ölt, beleértve a „becsületgyilkosságot”, megerőszakolást, kínzást, a szabad mozgás korlátozását, bezárást vagy bebörtönzést, valamint a partner vagy házastárs megválasztásába való beavatkozást (Európa Tanács 2009). Az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek Szervezete egyaránt emberi jogi kontextusba helyezi és a nők elleni erőszak kérdéskörében kezeli a HRV-t (Európa Tanács 2009; ENSZ 2005). Lehet a HRV-t akár a nemi alapú erőszak egy formájának is tekinteni, ami a férfiasság és nőiség elképzeléséből ered. Ha az előírt nemi szerepeket nem a kívánt módon gyakorolja valaki, az vezethet az erőszakhoz (Gill 2009).
65
Az áldozatok legnagyobb hányadát lányok teszik ki, de a becsületbeli erőszak fiúkra is kihathat. Ők „a becsület megsértőiként” kerülhetnek az erőszak célpontjába, például ha tiltott kapcsolatba kezdenek egy lánnyal, házasságra kényszerítik őket, visszautasítanak egy elrendezett házasságot vagy felfedik a homoszexualitásukat. Ráadásul egy fiú a „becsület helyreállítójaként” is áldozat lehet, ha olyan nyomás alá helyezik, hogy irányítsa vagy büntesse meg a (női) családtagját, vagy ha megtagadja, hogy megtegyen valamit a becsület helyreállítása érdekében. Vannak olyan ismert esetek is, ahol fiatalkorú fiúkat abba próbáltak belekényszeríteni, hogy ők hajtsanak végre valamely (szélsőségesen) erőszakos tettet, mert velük szemben kevésbé súlyos ítélet szabható ki. Saba bátyja mondja el a történetét. Saba (15 éves) A családomnak nem tetszett Saba viselkedése. Nem akart fejsálat hordani és sminkelte magát. És el akart menni szórakozni a barátaival. Emiatt sok vita és elég nagy feszültség volt otthon. A szomszédok és a többi családtag is sok megjegyzést tett. A szüleim újra és újra próbálták elmagyarázni Sabának, de őt nem érdekelte. Aztán egy flamand fiúval kezdett járni. Anyám könyörgött neki, hogy vessen ennek véget. Apám a szemére vetette, hogy a viselkedése szégyent hoz az egész családra. De továbbra is találkozott vele. Apám éppen megfelelő párt keres neki a saját közösségünkből. Eltökélt szándéka, hogy gyorsan szervezzen neki egy házasságot egy elfogadható jelölttel. A HRV egyben a családon belüli erőszak egyik formája is. Az olyan közösségekben, ahol a becsületkódexeknek nagy jelentősége van, a család becsülete kulcsfontosságú. A becsület a családtagok közös javává válik, amit minden családtag köteles megóvni és megvédeni (Akpinar 2003). Az ezen becsület védelmében vagy helyreállítása érdekében alkalmazott erőszak messze túlmutathat a szűkebb értelemben vett családon, és elérhet a származási országba vagy más országokba is, ahová a család tagjai kivándoroltak. Fontos, hogy a szociális munkások és rendőrök szem előtt tartsák, hogy adott esetben több (akár más országban lévő) elkövető egyazon ügyben lehet érintett. A több elkövető miatt nem elegendő egyetlen elkövető eltávolítása a családból. A család mellett továbbá a társadalmi környezetnek is befolyásoló szerepe van. A családtagokat néha a tágabb közösségük helyezi nyomás alá annak érdekében, hogy találjanak megoldást a becsület megsértése esetén. Azáltal, hogy a becsület csorbulása ismertté válik a külvilág számára, a becsület helyreállításával kapcsolatos nyomás és az eszkalálódás kockázata is megnő. A (családi) kontextus mellett a HRV az erőszakhoz vezető indíték szempontjából is jellegzetes. Ez a jellegzetesség pedig az, hogy a becsületbeli erőszak a becsület olyan megsértésére (vagy annak veszélyére) adott válasz, ahol a család becsülete a tét. Általánosságban a női nemiség feletti irányítással és a nemi becsület megsértésével hozható összefüggésbe (Akpinar 2003). A HRV célja lehet a becsület elvesztésének megakadályozása vagy a becsület helyreállítása. Tevékenységek széles körében megmutatkozhat, amelyek folytonosságot alkotnak a kevésbé erőszakos formáktól (mint a felügyelet alatt tartás) a legextrémebbig, a gyilkosságig. Ha a becsület helyreállításának enyhébb formái nem bizonyulnak eredményesnek és nem szüntetik meg a becsület sérelmét, fennáll a veszélye annak, hogy a felelős a HRV egy súlyosabb formájának alkalmazása mellett dönt. Ezáltal a folytonosság egy mozgó skálát jelent, amelyen egyre nagyobb az eszkalálódás kockázata (Janssen 2008). A szociális ellátórendszernek és a rendőrségnek ezért ezt is figyelembe kell vennie az érintettekkel való kapcsolatfelvételkor. Ha a rendőrség jelenléte túl nyilvánvaló egy család otthonában, akár ez is okozhatja vagy gyorsíthatja a becsület 66
elvesztését. Ez igaz arra is, ha egy lányt túl gyorsan emelnek ki a családjából. Ez nem csak a helyzet elfajulásához vezethet, hanem a családon belüli más lehetséges áldozatok biztonságát is veszélyeztetheti. 3.6.7 A női nemi szervek megcsonkítása Nincsenek szavak rá, hogy leírják a fájdalmat. (Waris Dirie, 2005) A női nemi szervek megcsonkítása (female genital mutilation, FGM) a becsületbeli erőszakhoz hasonlóan a nemi alapú erőszak egyik formája, itt azonban kizárólag lányok (és nők) válhatnak áldozattá. Az európai bevándorlás kapcsán újabban az erőszak ezen formája is növekvő figyelmet kap. A női nemi szervek megcsonkításába tartozik minden olyan cselekmény, amely során a női külső nemi szerveket részben vagy egészben eltávolítják, vagy amelynek során orvosilag nem indokolt célból más sérüléseket okoznak a női nemi szerveknek (WHO 2008). Esetenként női körülmetélésnek is hívják. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság által is használt FGM kifejezés a szokás súlyosságára és a megcsonkító jellegére utal (Leye és tsa. 2013). Nadifa azt írja le, hogy kislány korában hogyan küldték el a nagymamájához, és hogyan kellett elviselnie a szenvedést, amikor mindenféle érzéstelenítés nélkül körülmetélték. Nadifa (15 éves) Soha nem fogom elfelejteni azt a nyarat. Olyan izgatott voltam, hogy nyaralni megyek és meglátogatom a nagymamámat az unokatestvéremmel. Mi voltunk a legidősebb unokái ezért Mamával tölthettük a „különleges nyarunkat”. Annyira boldogok voltunk, hogy újra láthatjuk a Mamát, és biztosak voltunk benne, hogy rengeteg mókában lesz részünk. Az első héten volt egy hatalmas parti, és a java csak ez után jött, mert a második hét végén még egy nagy partit rendeztek nekünk abból az alkalomból, hogy mindketten „nővé” váltunk. Amna és én csak találgattunk arról, hogy ez mit jelenthet, de azt soha nem gondoltuk volna, ami ránk várt… A legszebb ruhánkat vettük fel, és a Mama azt mondta, hogy most még gyönyörű kislányok vagyunk, de az után az este után gyönyörű nők leszünk. Lelkesedéssel telve értünk Mama egyik barátja házába. Kicsit furcsállottuk, hogy nem volt senki, aki velünk egyidős lett volna, csak felnőttek. A másik szobából egy alacsony nő jött be. Amna mehetett először. Emlékszem, féltékeny voltam emiatt. Egészen addig, amíg meg nem hallottam a sikolyt, amitől reszketés futott végig rajtam. Azonnal tudtam, hogy baj van, és a Mamához futottam. Ő csak annyit mondott nekem, hogy „Gyerünk, csak gondolj arra, hogy utána nő leszel.” Nemsokára én következtem. Az első dolog, amit megláttam, amikor a másik szobába léptem, az a vértócsa volt, és hideg verejték tört ki rajtam. Megpróbáltam elfutni, de több nő állított meg. Megpróbáltam szabaddá birkózni magam, de sikerült teljesen levetkőztetniük és a
67
© Anton_Ivanov / Shutterstock.com
padlóra szorítaniuk. Egyikük a mellkasomra ült és szorosan megmarkolta a bal karomat, amíg egy másik a jobb karomat fogta le, két másik pedig tágra nyitotta a lábaimat. Annyira megalázottnak és megszégyenítve éreztem magam! Aztán hirtelen megláttam egy kést, és elhatalmasodott rajtam a félelem. Olyan hangosan sikítottam, ahogy csak tudtam, de senki nem hallotta, mert egy lepedőt tömtek a számba. Nem láttam, hogy mit csinálnak, az egyetlen, amire emlékszem, az a fájdalom, a nyers, égető fájdalom, azután elájultam. Utána egy másik szobába vittek, ahol ott kellett maradnom, de nem zuhanyozhattam és senkivel sem érintkezhettem a külvilágból. Amikor végre kiengedtek a szobából, a nagymamám, a szüleim és az öccseim is ott voltak. Sírni kezdtem, aztán anyám odajött, megölelt és azt mondta: „De drágám, a felnőtt nők nem sírnak, úgyhogy te se sírjál.” A WHO (2008) az FGM négy típusát különbözteti meg. Becslések szerint az összes FGM eset 90%-a az 1., 2. vagy 4. típusba tartozik. A fennmaradó 10% a 3. típusba tartozik, ami az FGM legsúlyosabb formája. Típus
Elnevezés
Leírás
1. típus
Klitoridektómia
A csikló és a csiklót borító előbőr részbeni vagy teljes eltávolítása.
2. típus
Kimetszés
A csikló és a belső szeméremajkak részleges vagy teljes eltávolítása, néha a külső szeméremajkak eltávolításával együtt.
3. típus
Infibuláció
A hüvelynyílás leszűkítése vagy lezárása belső vagy a külső szeméremajkak eltávolításával és összevarrásával, a csikló eltávolítása nélkül.
4. típus
Más károsító cselekmények
A női nemi szervek minden más, nem orvosi célú károsítása, mint pl. az átszúrása, átfúrása, bemetszése, megkaparása és megégetése.
6. táblázat: A női nemi szervek megcsonkításának típusai (forrás: WHO 2008)
Becslések szerint világszerte 100 és 140 millió közé tehető az FGM áldozatává vált lányok és nők száma. Továbbá évente 3 millió lányt fenyeget a körülmetélés veszélye. Az FGM-et általában újszülött- és 15 éves kor között hajtják végre, de az átlagos életkor növekszik (WHO 2008). A gyakorlat Afrikában (itt 28 országban van jelen), valamint Ázsia és a Közel-Kelet néhány országában a legelterjedtebb. A növekvő bevándorlás miatt egyre nő az FGM olyan (potenciális) áldozatainak száma, akik nem a szülőföldjükön élnek. Európában 500.000-re becsülik a megcsonkított lányok és nők létszámát, és 180.000-re a veszélyeztetett lányokét (Európai Parlament 2012).
69
A lányok körülmetélésének különböző indítékai vannak. A szexualitással kapcsolatos tabuk és az emberi testtel kapcsolatos ismeretek hiánya miatt bizonyos hiedelmek tovább örökítődnek. Néhány törzs úgy hiszi, hogy a csikló impotenssé teszi a férfiakat vagy megakadályozza a megtermékenyülést. Más közösségekben az FGM a lányok átalakulási rituáléjaként jelenik meg. Gyakran a körülmetélés a házasodás feltétele. Ahol egy lány szüzességéhez és a „becsülethez” számottevő következményeket kapcsolnak, ott az FGM-et ezek megőrzésének tekintik, mivel csökkenti a női nemi vágyat (Leye 2012). 12 éves korában metélték körül, és 1982-ben társalapítója lett a GAMS France-nak. Megesküdött, hogy az ő lányai soha nem lesznek kitéve ennek a hagyománynak. „Amikor elköteleztem magam emellett, akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy afrikai nő megtagadja ezt a hagyományt. Elítéltek, támadtak. Azóta sok minden történt, de időbe kerül, amíg a hozzáállás megváltozik. Az anyák még azt hallották, hogy a női körülmetélés a nőiség és a termékenység forrása, hogy javítja a szexualitást, és hogy a körülmetéletlen nők kezelhetetlenek. Így a lányaikért teszik, azt hívén, hogy ez Isten akarata. Nem tudják, hogy tévednek. Nem vadak ők vagy barbárok. Nem tudják, hogy a körülmetélt és körülmetéletlen nők közötti fő különbség a fájdalom. Egy egész életnyi fájdalom.” Coumba Touré, Mali, Franciaország („Női körülmetélés – én így mondtam nemet” c. fotókiállítás) Az FGM következményei komolyak, különösen a szexuális egészség és nemzőképesség tekintetében. A fizikai következmények közé tartozik a fájdalom, a vérzés, a fertőzések, a nemi szervek környékének sokkja és sérülései, a terméketlenség és a szexuális úton terjedő betegségekre való fokozottabb fogékonyság. Legsúlyosabb esetben az FGM halált is okozhat. Pszichológiai értelemben félelmet, depressziót, emlékbetöréseket, rémálmokat és poszttraumás stresszt okozhat. Az FGM következtében a szexuális érintkezés fájdalmassá, traumatikussá válhat, vagy akár el is lehetetlenülhet, továbbá csökkenti a nemi örömöt. Szintén rendkívül komoly következményekkel jár a termékenységre és a szülésre. Végül vannak társadalmi hatásai is. Azokat, akik megtagadják a hagyományt, a közösségük gyakran száműzi, vagy házasodásra alkalmatlannak könyveli el (Leye és tsa. 2013). Mivel ilyen jelentős hatással van a lányok életére és egészségére, ezért az FGM-et a lányok jogainak megsértésének, továbbá a fizikai, nemi és pszichológiai integritásuk megkárosításának tekintik. Több nemzetközi egyezmény és európai döntés törekszik a gyakorlat betiltására (Európai Parlament 2012; ENSZ 2013).
70
A 6. táblázat áttekintést nyújt a gyermekbántalmazás különböző formáiról, meghatározásukról, fő jellegzetességeikről, továbbá felsorol néhány példát: Forma
Meghatározás
Jellegzetességek
Példák
fizikai bántalmazás
Fizikai gyermekbántalmazásnak minősül a fizikai kényszerítés vagy erőszak bármely olyan formája egy szülő vagy más, a gyermek gondozásáért vagy felneveléséért felelős személy részéről, ami nagy valószínűséggel komoly fizikai vagy mentális károsodást okoz a gyermekben vagy a gyermek fejlődésében, vagy ami egy ilyen károsodás komoly kockázatát okozza.
- gyakran az áldozat megbüntetése a cél - jellegzetes helyeken keletkezett sérülések - külsőleg nem mindig látható
Ütés, verés, rúgás, rázás, harapás, fojtogatás, égetés, mérgezés és fullasztás.
megrázott baba szindróma (SIS)
A csecsemő vállánál, karjainál vagy lábánál fogva történő megrázásából eredő nem-baleseti feji sérülések, ami nyaki sérüléseket, agyi vérömlenyt (vérzés az agy és az agyhártya között) és agyi károsodást okozhat.
- rendszerint a szülő vagy a gyermek dajkálója által - nagyon fiatal gyermekek - nem feltétlenül van külső nyoma a bántalmazásnak - nem cél a sérülés okozása - a kockázati tényezők a stresszhez köthetőek
A csecsemő megrázása, általában tehetetlenségből, stressz és ismerethiány miatt.
indukált/ hamisított betegség (Münchausen by Proxy szindróma)
Az indukált/ hamisított betegség a gyermekbántalmazás egy olyan formája, amelyet a gyermek gondozója okoz, és ami szükségtelen és potenciálisan káros orvosi vizsgálatokat és/vagy kezeléseket eredményezve okoz betegséget a gyermeknek vagy kelti betegség látszatát
- nehéz diagnosztizálni - szinte kizárólag nők követik el - az elkövetőnek gyakran van egészségügyi háttere - indíték: figyelem vagy manipulálás - főleg kórházi környezetben
Tünetek alul- vagy túlközlése, hamis tünetek produkálása (pl. vérminták meghamisítása), tünetek előidézése (pl. mérgezéssel), az áldozat rávétele arra, hogy szimuláljon betegséget.
71
érzelmi bántalmazás
Egyszeri esetek, vagy a szülő vagy gondviselő folyamatos, mintaszerűen ismétlődő kudarca abban, hogy a gyermek fejlődéséhez támogató és megfelelő környezetet biztosítson. A bántalmazás ezen kategóriájába eső cselekedetek kiemelt veszélyt jelentenek a gyermek fizikai vagy mentális egészségére, vagy a gyermek fizikai, mentális, lelki, morális vagy szociális fejlődésére.
- főként az elsődleges gondviselő követi el - a gyermekbántalmazás legsúlyosabbika - a gyermekbántalmazás más formáival kombinálva jelenik meg - a gyermek fejlődésével szembeni célzott támadás
Elutasítás (lekicsinylés, megalázás, mellőzés, gúnyolás, nyilvános megalázás és kritizálás), megfélemlítés (a gyermek kiszámíthatatlan helyzetekbe helyezése, veszélyes helyzetekbe sodrása, irreális elvárásokra buzdítása, a szeretett személyekkel vagy dolgokkal szembeni erőszakkal való fenyegetése), elszigetelés (szobafogság, a másokkal való társas érintkezés korlátozása), kizsákmányolás (antiszociális vagy – életkortól függően – nem illő magatartás elfogadása vagy arra való buzdítás, a pszichológiai autonómia aláásása)
a gyermek kitétele párkapcsolati erőszaknak
A párkapcsolati erőszaknak kitettség alatt az olyan gyermekek élményeit értjük, akik olyan otthoni helyzetben vannak, ahol egy felnőtt a partnerét rendszeresen erőszakos viselkedéssel kényszeríti.
- az (ismételt) áldozattá válás megnövekedett kockázata - átgyűrűző hatás - negatív hatás a fejlődésre - hosszú távú
születés előtti kitettség, beavatkozás, (közvetlen) áldozattá válás, részvétel, szemtanúság, az erőszak hallása, az erőszakról való hallomás, az elsődleges következmények megtapasztalása, az utólagos következmények megtapasztalása, látszólagos tudomáson kívüliség
fizikai elhanyagolás
Olyan egyszeri esetek vagy a szülő vagy más családtag abban való rendszeres kudarca, amikor – annak ellenére, hogy megtehetné – nem járul hozzá a gyermek fejlődéséhez és jólétéhez a következő területek valamelyikén:
- elégtelen gondozási mód - a hatások kevésbé láthatóak - komoly hatás az egészségre, fejlődésre és szociális képességekre - a szegénység jelentős kockázati
elhanyagolás (nem kellő figyelem fordítása az élelmezésre, személyes higiéniára, ruházkodásra, biztonságos életkörülményekre, fizikai szükségletekre, autós biztonságra), a gyermekről való gondoskodás
72
egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, élelmezés, lakhatás és biztonságos életkörülmények.
érzelmi elhanyagolás
Olyan egyszeri esetek, valamint a szülő vagy más családtag abban való rendszeres kudarca, amikor a gyermek felnevelése vagy érzelmi fejlődése tekintetében nem járul hozzá a gyermek fejlődéséhez és jólétéhez, annak ellenére, hogy megtehetné.
faktor
- megfosztja a gyermeket a szükséges érzelmi neveléstől - a legkárosabb a gyermek fejlődése szempontjából
megtagadása (a gyermek egyedül hagyása vagy elhagyása, a gyermek átmeneti vagy tartós elküldése otthonról a gondoskodás megszervezése nélkül, az elszökött gyermek befogadásának megtagadása hazatérése után), egészségügyi ellátás kérésének elmulasztása (szakmai segítség keresésének elmulasztása vagy túl késői igénybe vétele, a szükséges orvosi kezelés visszautasítása egészségügyi probléma esetén), felügyelet elhanyagolása (a gyermek figyelmeztetésének elmulasztása veszélyhelyzetben, a biztonság megteremtése érdekében tett lépések elmulasztása, veszélyes tárgyak elöl hagyása). érzelmi megközelíthetetlenség (távolságtartás, érdektelenség, csak a szükséges együttműködés fenntartása, vagy semennyi melegség vagy gondoskodás nyújtása, kevés vagy semennyi dicséret), nevelés elhanyagolása (a szociális, pszichomotoros és oktatási fejlődés stimulálásának hiánya, a gyermek iskolába nem járatása) Különösen: nemfejlődési szindróma vagy pszichogenikus növekedési visszamaradottság
73
szexuális bántalmazás
A gyermek bevonása olyan szexuális tevékenységbe, amit nem teljesen ért, így nem adhatja beleegyezését hozzá, amelyhez a gyermek nem kellően fejlett, vagy ami beleütközik egy adott társadalom jogi normáiba vagy szokásaiba.
- rendszerint a gyermek belső környezetéhez tartozó személy által - hatalmi egyensúly - titoktartás - bűntudat
A mellek és nemi szervek megérintése (vagy a gyermek erre való rávétele), szexuális célú csók, vaginális, orális és anális szex, valamint az ujjakkal vagy tárgyakkal történő behatolás által, a gyermek arra való kényszerítése, hogy pornográfiát vagy mások közötti szexuális aktust nézzen.
testvérek közötti erőszak
Egy testvérre irányuló, a sérülés okozásának szándékával megvalósuló, ismétlődő agresszióminta, ami a hatalom és irányítás megszerzése iránti belső érzelmi szükségletből fakad.
- gyakrabban előfordul, mint általában hinnénk - tabu - családi kontextus
fizikai, érzelmi vagy szexuális (testvérek közötti vérfertőzés)
Kiskorúak szexuálisan transzgresszív viselkedése
Egy serdülőkor és felnőttkor közötti fiatal bármely szexuális cselekvése bármilyen korú másik féllel, amelyet az áldozat szándékával ellentétesen, engedély nélkül, illetve agresszív, kizsákmányoló vagy fenyegető módon követ el.
- feltételek: beleegyezés, egyenlőség, önkéntesség, életkorhoz illőség, önbecsülés - a hatásai a felnőttek általi bántalmazáshoz hasonlók
valaki nemi szervének megérintése engedély nélkül, szexuálisan szókimondó beszélgetés jelentős korkülönbség ellenére, valaki szexuális jellegű gúnyolása, kikényszerített önkielégítés, babákba, állatokba való behatolás
cyberbullying
Az elektronikus vagy digitális médián keresztül, ismert vagy ismeretlen személyazonosságú egyének vagy csoportok által gyakorolt tevékenység, amely során ismétlődő ellenséges vagy agresszív üzeneteket közvetítenek abból a célból, hogy kellemetlenséget vagy sérelmet okozzanak
- éjjel-nappali elérhetőség - anonimitás - a potenciális közönség kiterjedése
zaklató sms küldése, valaki más jelszavának megváltoztatása, vagy egy gyűlölködő Facebook-oldal létrehozása
74
mások számára. A cyberbullying során a zaklató kiléte ismert vagy ismeretlen lehet. Cyberbullyingra sor kerülhet az elektronikus kommunikáció során az iskolában, de gyakran az iskolai környezeten kívül is megvalósul. gyermekprostitúció
A gyermek szexuális tevékenységekben történő felhasználása, díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében.
- feltételek: ellenszolgáltatás, szexuális kizsákmányolás, kényszer - váltás a képalkotásban - a rossz bánásmód és az elhanyagolás taszító tényezők
utcai prostitúció, eszkort, „virtuális” prostitúció
gyermekkereskedelem
A gyermekkereskedelem személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését, vagy átvételét jelenti kizsákmányolás céljából. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott eltávolítását.
- fő formái: szexuális kizsákmányolás, kényszermunka - a szegénység és a háború fő taszító tényezők - bűnözői hálózatok érintettsége - következményekkel jár a gyermekre, a családra, a közösségre és az országra
szexuális kizsákmányolás, kényszermunka, szervkereskedelem, koldultatás, kényszerházasság, illegális örökbefogadás, fegyveres konfliktusokban való részvétel, kábítószerkereskedelem és bűnözői környezet
becsületbeli erőszak
Az erőszak különböző formáinak folyamatossága abból a célból, hogy megakadályozza vagy helyreállítsa a szexuális vagy a családi becsületet, annak kockázatával, hogy a külvilág tudomást szerez róla. Érintheti egy
- a családi becsület megsértése, vagy ennek veszélye - a külvilág általi tudomásszerzés kockázata - az erőszak különböző formáinak folyamatossága - több személyt is érinthet
irányítás, elszigetelés és a szabad mozgás korlátozása, fejlődési lehetőségektől való megfosztás, pszichológiai erőszak és fenyegetések, elrendezett és kényszerházasságok, abortuszra kényszerítés, szűzhártya-
75
személy, a család vagy a közösség becsületét, és az erőszakot több személy is okozhatja vagy támogathatja, és több áldozat ellen is irányulhat. női nemi szervek megcsonkítása
Minden olyan cselekmény, amely során a női külső nemi szerveket részben vagy egészben eltávolítják, vagy amelynek során orvosilag nem indokolt célból más sérüléseket okoznak a női nemi szerveknek.
helyreállításra kényszerítés, származási országba visszaküldés, kitagadás, fizikai erőszak és gyilkosság
- indítékok: szexualitással kapcsolatos tabuk, ismerethiány, átváltozási rituálé, házasodási feltétel - súlyos következmények a nemi egészségre és a termékenységre - emberi jogi perspektíva
klitoridektómia, kimetszés, infibuláció, más károsító cselekmények, mint a nemi szervek átszúrása, átfúrása, bemetszése, megkaparása és megégetése.
6. táblázat: A gyermekbántalmazás áttekintése
4. Következmények A gyermekbántalmazásnak a gyermekek életére gyakorolt hatását nem szabad alábecsülni. Néha azonnal látjuk a következményeket, mint a horzsolások vagy zúzódások esetén. Más esetekben csak hosszabb távon jelentkeznek, talán csak a gyermek felnőtt korában. A hatás a bántalmazás jellegétől függően is változik. Kimutatták, hogy a bántalmazást és elhanyagolást követően a gyermekek az életük minden területén káros hatásoktól szenvedhetnek: a fizikai, pszichológiai, magatartási, kognitív, szociális és gazdasági fejlődésük során is. Nemcsak a gyermek, hanem a család és a társadalom, mint egész is megszenvedi a következményeket. 4.1 Fizikai következmények A fizikai következmények a kisebb sérülésektől a komoly agykárosodásig vagy akár a halálig sokfélék lehetnek. Az olyan sérülések, mint a törés és égési sérülés azonnal láthatóak. Ugyanakkor sokkal rejtettebb és fokozatosabb módon is jelentkezhetnek fizikai károsodások. A bántalmazás és az elhanyagolás kockázatos magatartást eredményezhet, mint például alkohol- és drogproblémákat, kockázatos szexuális magatartást vagy étkezési zavarokat (anorexia, bulimia), amelyek sorban más további egészségügyi problémákat eredményezhetnek (Gilbert és tsa. 2009). 4.2 Szexuális és nemzőképességbeli következmények Komolyan sérülhet egy áldozat nemi egészsége és nemzőképessége is. A szexuális bántalmazás áldozatai esetén magasabb az újabb szexuális bántalmazás áldozatává válás kockázata. Nagyobb valószínűséggel fognak kockázatos szexuális magatartást követni, lesz több szexuális partnerük és esetükben nagyobb a fiatalkori terhesség esélye (Lalor és McElvaney 2010). A megcsonkított női nemi szervű áldozatok számára fájdalmas lehet a menstruáció, a szexuális együttlét, hegszövetektől szenvedhetnek, csökken a szexuális élvezet, képtelenek lehetnek az orgazmusra, 76
komplikációk jelentkezhetnek a várandósság során, terméketlenné válhatnak, továbbá magasabb a nemi úton terjedő fertőzések kockázata és a kapcsolati problémák esélye (Leye és tsa. 2013).
4.3 Pszichológiai következmények A pszichológiai hatások az alacsony önbizalom érzésétől a disszociáció súlyosabb formáiig terjedhetnek. A gyermekbántalmazáshoz kötődhet a depresszió magasabb kockázata, poszttraumás stressz szindróma, öngyilkossági hajlam, öncsonkítás, alkoholprobléma, szorongás és étkezési zavar is (Gilbert és tsa. 2009; Norman és tsa. 2012). 4.4 Kognitív következmények A kognitív következmények az odafigyelési nehézségektől és tanulási nehézségektől a komoly agykárosodásokig terjedhetnek. A rossz bánásmód miatt előfordulhat, hogy a gyermekek nehezen koncentrálnak. Ha a gyermekek nem kapnak megfelelő támogatást a tanulásban, emiatt elmaradhat az oktatásbeli fejlődésük. Néha a gyermeket otthon tartják ahelyett, hogy iskolába menne, vagy nincs lehetőségük elkészíteni a házi feladatot amiatt, hogy otthon más feladatok teljesítését várják el tőlük (Adriaenssens 2004). Ebben a tekintetben a következmény gyenge iskolai teljesítmény vagy nyelvismereti visszamaradás lehet. 4.5 fejlődésre gyakorolt következmény Egy gyermek fejlődése összetett és dinamikus folyamat, ami számos tényezőtől függ, az agyi kapcsolódásoktól az anya és a gyermek közötti kölcsönhatásokig. A bántalmazás megzavarja ezt a folyamatot. Az agy fejlődése és a gondozóval való kapcsolat nem alakulhat a rendes módon. A gyermekbántalmazás befolyásolja az agy fejlődését (neurobiológiai következmények). A nagyon kicsi gyermekek bántalmazása miatt az agyuk eltérően működhet. Habár az alapvető agyfelépítés már születéskor adott, az agy növekedésének jelentős hányada az első években következik be. A baba agya a gyermeket körülvevő környezet kölcsönhatásainak megfelelően nő és fejlődik. Az agy akkor kap megfelelő stimulálást a fejlődéshez, ha a gyermek stabil és előrelátható gondoskodásban részesül (Perry 2009). Ha azonban a gondoskodás hiányzik, az agy fejlődésében zavar keletkezhet. A korai években elszenvedett komoly, hosszú távú vagy előre nem látható stressz (amit a gyermekbántalmazás és az elhanyagolás is okoz) miatt kialakulhat olyan, hogy az agy kizárólag a túlélésre fog összpontosítani. A félelemre és fenyegetésre reagáló agyi területeket folyamatos ingerek érik. Lehet, hogy emiatt más területek nem aktiválódnak így nem tudnak „tanulni” és fejlődni. Ha egy kisbabát több szempontból is elhanyagolnak, ha alig beszél hozzá valaki, és gyakorlatilag nincsenek kapcsolatai és társas kölcsönhatásai, az jelentősen befolyásolhatja és lassíthatja az agy növekedését (ld. a nem-fejlődést a 3.4 pontban). Az 1. ábra bemutatja egy hároméves, normálisan fejlődő gyermek és egy ugyanennyi idős, szélsőségesen elhanyagolt áldozat agyának körmérete és keresztmetszete közötti különbséget (Perry 2009; NAIC 2001).
77
78
1. ábra: Az elhanyagolás hatása az agyban (forrás: NAIC 2001)
Az agy fejlődésére gyakorolt hatása mellett a gyermekbántalmazás jelentősen kihat a gyermek kötődési mintájára is. Egy biztonságos kötődés kifejlődéséhez a gyermeknek olyan gondozókra van szüksége, akik megérzik, értik és azt nyújtják, amire a gyermeknek szüksége van. Ha a gondviselőnek ez súlyosan és ismétlődően nem sikerül, akkor a gyermekben nem alakul ki biztonságos kötődés. A gyermek egy olyan kötődési mintával találkozik, aki véd és bántalmaz, aki vigasztal és félelmet kelt. Ez az ellentmondásosság kötődési problémákat okoz a gyermekben. A gondviselőhöz való kötődés az alapja a későbbi érzelmi kapcsolatoknak. A gyermekeknek emiatt nehézséget okoz egy tartalmas kapcsolat kialakítása és korlátozott empatikus képességeik lesznek (Cyr 2010; Genetello 2012; NAIC 2001). 4.6 Magatartásbeli következmények A gyermekbántalmazás viselkedési problémákat is okozhat. Néhány gyermek internalizálóan viselkedik. Visszahúzódóak, csendesek és elszigetelik magukat. A magatartásuk olyan belülre összpontosító problémákra utal, mint a szorongás, depresszió, poszttraumás stressz és az öngyilkossági hajlam. Vannak olyan gyermekek is, akik kifelé fejezik ki a nehézségeiket, és externalizálóan viselkednek, például dühkitöréseik vannak, agresszívan és erőszakosan vagy bűnöző módon viselkednek. 4.7 Társas következmények Amikor egy gyermek externalizálóan viselkedik vagy nehézséget okoz neki kötődések kialakítása, az befolyással lehet a más gyermekekkel való társas kapcsolataikra. Megnehezíti a másokkal való társas kölcsönhatásokat és csökkenti a társas és a konfliktuskezelő képességeket. A bántalmazás és elhanyagolás áldozatává vált gyermekek sokkal agresszívabbak és nagy eséllyel okoznak fájdalmat és szenvedést másoknak, illetve követnek el bűncselekményt vagy lesznek erőszakosak. A gyermekbántalmazás generációk közti áttevődésének elmélete szerint a gyermekbántalmazás áldozatainál annak a kockázata is magasabb, hogy később a saját gyermeküket bántalmazzák (Gilbert és tsa. 2009; Desair és Hermans 2010). Ezáltal a bántalmazásnak van egy „tanító hatása” is: a gyermekek a megfigyelés útján tanulnak.
79
4.8 Gazdasági következmények A bántalmazás vagy elhanyagolás áldozatai a maguk egyéni szintjén anyagi hátrányokat szenvednek el, például a rossz iskolai és munkahelyi teljesítményeik miatt. Mindazonáltal a tágabb társadalom szintén viseli a gyermekbántalmazás következményeit, így az egészségügyi ellátás költségeit, valamint a gyermekbántalmazás és a bűnözői magatartások elleni küzdelem költségeit (Butchart és tsa. 2006; Gilbert és tsa. 2009). A 7. táblázat áttekintést nyújt azokról a területekről, amelyekre a gyermekbántalmazás kihatással lehet: fizikai
szexuális és nemzőképességbeli
kognitív
fejlődésre gyakorolt
• hasi és mellkasi sérülések • agykárosodás • véraláfutások és sebhelyek • égésnyomok • idegrendszeri sérülések • törések • horzsolások • szemsérülés • fogyatékosság
• nemzőképességbeli problémák • szexuális működés rendellenességei • nemi úton terjedő fertőzések, beleértve a HIV-et/AIDS-et • nem kívánt terhesség vagy gyermekanyaság • komplikációk a várandóság során • húgyúti betegségek • nemi szervek sérülései • ismétlődő viktimizáció
• figyelemzavarok • tanulási nehézségek • csökkent társas kognitív képességek • nyelvismereti visszamaradás • gyengébb iskolai eredmények • gyengébb munkahelyi teljesítmény • csökkent intellektuális fejlődés
neurobiológiai hatások • az agy mérsékelt növekedése és fejlődése • szellemi visszamaradottság • agysérülés
magatartásbeli
pszichológiai
társas
gazdasági
externalizáló viselkedés • erőszakos magatartás • düh • agresszió • bűnöző magatartás
• alkohol- és kábítószer-problémák • erőszakos, bűnöző vagy más kockázatos magatartás • depresszió és szorongás • étkezési zavarok • alvászavarok • szégyen- és bűntudat-érzet • hiperaktivitás • kapcsolati problémák • alacsony önértékelés • poszttraumás stressz szindróma • öngyilkossági hajlamok és öncsonkítás
• korlátozott társas ismeretek • kevésbé hatékony konfliktuskezelési képességek • csökkent társas képességek
egyéni szinten • egészségügyi költségek és orvoshoz járás
internalizáló viselkedés • visszahúzódás • elszigetelődés
kötődési hatások • korlátozott empatikus képesség • nehézség tartalmas kapcsolat kialakításában
közösségi szinten • bűnüldözés költsége • intézeti nevelés költsége • a munkaerőpiacon a csökkent termelékenység miatt keletkezett károk
7. táblázat: A gyermekbántalmazás hatásai (forrás: NAIC 2001; Roosen és Groenen 2012; Gilbert és tsa. 2009; Leye és tsa 2013; Pinheiro 2006; National Research Council 1993)
80
5. Kockázati és védelmi tényezők A gyermekbántalmazás hatása óriási lehet. De nem feltétlenül ugyanaz minden gyermek számára. Különböző tényezők súlyosbíthatják, mások mérsékelhetik a gyermekbántalmazás hatását. A kockázati tényezők növelik a gyermekbántalmazás kockázatát, folytatódását vagy súlyosbítják a hatását. Másik oldalról a védelmi tényezők növelik a bántalmazás abbamaradásának esélyét és csökkentik a visszatérés valószínűségét. A gyermeknek hosszú távon okozott károsodást is fékezik (Groenen és Matkoski 2014). Az alábbiakban azokat a kockázati és védelmi faktorokat vizsgáljuk, amelyeknek kifejezetten a családon belüli gyermekbántalmazás kapcsán van szerepük. 5.1 A kockázati és védelmi tényezők értékelése A kockázatot jelentő és a védelmet nyújtó tényezők különböző szinteken létezhetnek. A gyermekkel vagy a szülővel kapcsolatos jellegzetességek, az, hogy milyen a szülő és a gyermek közötti kölcsönhatás, a család vagy akár a tágabb környezet jellemzői, mind növelhetik vagy csökkenthetik a gyermekbántalmazás előfordulását a családban. A szülő szintjéhez kapcsolódó tényezők lehetnek például a személyiségével (pl. nem megfelelő problémamegoldó viselkedés), a pszichológiai vagy mentális állapotával (pl. depresszió), a szociális ellátórendszerhez való hozzáállásával, stresszhez való viszonyulásával és a bántalmazással vagy erőszakkal kapcsolatos korábbi tapasztalataival kapcsolatosak (Desair és Hermans 2010). A gyermekhez kapcsolódó tényezők főként a gyermek egészségéhez és képességeihez köthetőek. Fizikai, mentális vagy érzelmi rendellenességeitől függően egy gyermeknek több gondoskodásra és támogatásra lehet szüksége. A szülők nehezebb pszichológiai és érzelmi terhet viselnek, ami növeli a stresszt. A gyenge gyermekek kevésbé ellenállóak is egyben, így bármilyen bántalmazás nagyobb hatással lesz rájuk. A szülő és gyermek közötti kölcsönhatás kockázatos elemeket is érinthet, mint például ha a szülő nem ismeri fel a gyermek igényeit és érzéseit, túl magas vagy túl alacsony elvárásokat támaszt, vagy nincs birtokában a megfelelő szülői képességeknek. A családban annak összetétele (pl. nagycsalád vagy újonnan létrejött család) vagy a családtagok közötti kapcsolatok (pl. párkapcsolati erőszak) gyakorolhatnak negatív hatást. Végül az olyan környezeti tényezők, mint a társas hálózat, ütközőzónaként funkcionálnak a bántalmazással szemben (Desair és Hermans 2010). Ezek a tényezők befolyással lehetnek arra is, hogy egy bántalmazott személy milyen eséllyel válik ismételten áldozattá (Van Reemst et al. 2013). A bántalmazás vagy elhanyagolás felfedezése, vagy egy helyzet biztonságosságának értékelése érdekében fontos a kockázati tényezők azonosítása. Szükséges a védelmi tényezőkre is figyelmet szentelni, és megerősíteni ezeket annak érdekében, hogy megelőzzük vagy megállítsuk a bántalmazást. A 8. táblázat a különböző szintekhez kapcsolódó kockázati és védelmi tényezőket mutatja be:
81
kockázati tényezők
védelmi tényezők
szülővel kapcsolatos tényezők
• kevés uralom a helyzet fölött • nem megfelelő problémamegoldó képesség • alacsony önbizalom • lobbanékonyság • düh • kábítószer-használat • alkoholizmus • depresszió • pszichiátriai rendellenesség • öngyilkossági hajlam • szellemi korlátok • probléma-felismerési képesség hiánya • negatív hozzáállás a szociális ellátórendszerhez • korábbi bántalmazás • korábbi erőszak vagy agresszió • stressz • tinédzserkor • alacsony iskolázottság
• intellektuális és szellemi rugalmasság • őszinte érdeklődés a gyermek jóléte iránt • közösségi aktivitás • korábbi abúzust feldolgozta • problémák felismerése • felelősségvállalás
gyermekkel kapcsolatos tényezők
• soványság • fiatal életkor • fejlődési lemaradás • pszichológiai problémák • szellemi fogyatékosság • gyenge egészség • tanulási zavar • korlátozott társas hálózat • korábbi bántalmazás áldozata
• asszertív • intelligens • hatékony megküzdési mechanizmus • rugalmasság
szülő-gyermek kölcsönhatás
• kevés empátia a gyermek iránt • negatív hozzáállás a gyermekhez • kevés szeretet a gyermek iránt • irreális vagy beteljesületlen elvárások a gyermekkel szemben • a szülőség negatív megélése • testi fenyítés elfogadása • negatív (szóbeli) viselkedés • túl kevés/sok szabály • kevés nevelési képesség • zavart kötődés • saját szükségleteknek a gyermek szükségletei elé helyezése
• pozitív (szóbeli) megerősítés • normális kötődés • némi nevelési képesség • empátia a gyermek iránt
82
családdal kapcsolatos tényezők
• gyermeket egyedül nevelő szülő • család összetétele változik • párkapcsolati erőszak • feszültség és stressz • nem kívánt terhesség • munkanélküliség • alacsony jövedelem / anyagi problémák • szegénység
• nem-bántalmazó és védő gondozó jelenléte • szociális ellátórendszertől kapott támogatás (és az ehhez való pozitív hozzáállás) • stabil család (fenntartható kapcsolat a családtagok között) • pénzügyileg vagy anyagilag rugalmas család • pozitív jövőbeli változások
környezeti tényezők
• társas elszigeteltség és magány • korlátozott társas kapcsolatrendszer • kevés támogatás a társas környezettől • előnytelen szomszédság • rossz lakhatási körülmények • gyakori költözés
• támogató társas kapcsolatrendszer (hozzáférés érzelmi és anyagi támogatáshoz) • társadalmi tőke • szakértő szociális munkások támogatása • a gyermeket másik felnőtt is támogatja • a gondviselőt gondoskodó barátok és családtagok támogatják
8. táblázat: Kockázati és védelmi tényezők a családon belüli erőszakban (forrás: Desair és Hermans 2010; Hindley és tsa. 2006; Stith és tsa. 2009; Van Reemst és tsa. 2013)
A gyermekbántalmazást nem lehet leírni egyetlen kockázati tényezővel. Számos kockázati tényező kombinációja összeadódó hatást eredményezhet (Masten és O’Dougherty Wright 1998; MacKenzie és tsa. 2011; Evans és tsa. 2013). A különböző szinteken jelentkező változatos tényezők kombinációja és a közöttük meglévő kölcsönhatások nyújtanak betekintést a bántalmazás okaiba. Például a megrázott csecsemő szindróma kockázata nő, ha egy olyan fiatal anyának van sírós babája (egy gyermekhez kapcsolódó sajátosság), aki szülés utáni depresszióval is küzd (szülőhöz kapcsolódó sajátosság), és gyakorlatilag nincsenek olyan családtagjai vagy barátai, akikhez segítségért fordulhat (környezeti sajátosság). Fordítottan, egy gondoskodó partner vagy egy kiterjedt társas kapcsolatrendszer védő hatást gyakorolhat. Mit kell tennie? A kockázati és védelmi tényezők alapos ismerete szükséges a gyermekbántalmazás felismeréséhez. Egy szociális munkás vagy más szakember számára a kockázati és védelmi tényezők áttekintése jelenti a forrást összetett helyzetekben a helyzet súlyosságának és az ismétlődés kockázatának értékeléséhez, valamint szükség esetén, ez alapján tud döntést hozni. Fontos, hogy valamennyi tényezőt megvizsgáljuk, a gyermek, a szülők, a család és a tágabb környezet szintjén. A gyermekbántalmazás megállapításához általában szükség van a tényezők összeállítására és értékelésére. Ezt lehetőség szerint egy multidiszciplináris csapatnak kell megtennie.
83
5.2 Ökológiai modell Az ökológiai modellek az egyénhez (ontogenetikus szint), a meglévő kapcsolataikhoz (mikro-szint), a közösségükhöz (exo-szint) és az őket körülvevő tágabb társadalomhoz (makro-szint) kapcsolódó tényezők összetett kölcsönhatásait használják a gyermekbántalmazás leírására (Belsky 1993; Garbarino 1977; Bronfenbrenner 2009). Az egyének (szülők és gyermekek egyaránt) nem élnek elszigetelten. Egy adott összetételű, valamilyen nevelési elveket valló család részei, amelyben a családtagok között kölcsönös kapcsolat áll fenn. Ez a család pedig része egy közösségnek, amelynek a munkahelyi környezet, az iskola, a kortársak és a szociális ellátórendszer is összetevői. Az erőszakkal, a neveléssel és a gyermek jogaival kapcsolatosan uralkodó társadalmi hozzáállás révén mindezt átszövi a társadalom vagy a kultúra. A gyermek fejlődése szempontjából e szintek mindegyike fontos. A gyermekbántalmazás, valamint a gyermekhez kapcsolódó kockázati és védelmi tényezők felismeréséhez a gyermeket mindegyik kontextusban vizsgálni szükséges.
Society Community Relationships Individual 2. ábra: A gyermekbántalmazás értelmezésének ökológiai modellje forrás: Krug és tsa. 2002
6. A gyermek a saját kontextusában A gyermeket többféle környezet veszi körül, és ha bántalmazásról van szó, valamennyi összefüggésben jelzéseket adhat. Ezért a különböző szinten érintett szereplőknek is feladatai vannak a bántalmazás megelőzésében, a jelek észlelésében, a kockázatok értékelésében és a megfelelő segítség nyújtásában.
84
School Doctor
Home
Child Social services
Police Judicial services 3. ábra: A gyermekbántalmazásban érintett szereplők
Amikor egy gyermek olyan helyzetben találja magát, ahol családon belüli erőszak vagy gyermekbántalmazás van jelen, joga van a megfelelő segítséghez. A gyermeknek számíthatni kell tudnia arra, hogy egy felnőtt vagy szakember felelős módon megfelelő gondoskodást és biztonságot nyújthat. Az erőszak megállítása és a megfelelő biztonsági intézkedések megtétele a segítségnyújtás előfeltétele. Mivel a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás összetett kérdéseket foglalnak magukban, gyakran számos szolgálat vesz részt az érintett családok felé közeledésben. Általában a támogató szolgálatok számos beavatkozására és többszöri konzultációra van szükség. A támogatás nagyobb eséllyel vezet sikerre, ha a különböző szervezetek közötti hálózati együttműködés részeként kerül rá sor. Az érintett szereplők közti koordinációból és együttműködésből a legtöbb előny természetesen a gyermek és a család számára származik. Ez az együttműködés növeli a család számára felajánlott támogatás minőségét, kohézióját és hatásfokát. Egy célzott hálózati megközelítés célkitűzése az, hogy megállítsa és megelőzze az ismétlődő családon belüli erőszakos incidenseket és megerősítse a családban a védelmi tényezőket. Az összehangolás és együttműködés jelentőségét Lisa történetén keresztül mutatjuk be. Lisa (15 éves) Nem olyan rég volt egy csoportos beszélgetés az osztályban a „szexualitás és kapcsolatok” témáról. Mindenki izgalmasnak találta, hogy csoportban beszéljenek erről a témáról. A beszélgetés arra fókuszált, hogy mennyi idősnek kell lenni ahhoz, hogy először szexuális aktusban vegyen részt valaki és arra, hogy milyen fontos a biztonságos szex. Lisa végig nagyon csöndes volt a csoportos megbeszélés alatt. Mit mondhatott volna?
85
Hogy azért tudja mi az a szex, mert Apa csinálta vele azokat a dolgokat? Nem, ezt nem mondhatja el nekik. Az idősebb gyerekek kinevetnék. Biztosan kinevették volna őt. Óra után a tanár beszélt Lisával. Megkérdezte tőle, hogy minden rendben van-e. Talán van valami a barátaival vagy talán otthon nincs rendben valami. Lisa bólintott, de nem mert mondani semmit sem. Amikor a tanár megkérdezte, hogy szeretne-e beszélni az iskolapszichológussal, bólintott, hogy igen, anélkül, hogy tudta volna, hogy tényleg akar-e. Az iskola nagyon alkalmas környezet a gyermekbántalmazás megelőzésére. Az osztályteremben fel lehet vetni olyan témákat, mint a szexualitás, a megfelelő szexuális magatartás, a határok meghúzása és a biztonságos Internet. A fent említett példában a témában tartott csoportos beszélgetés idézte elő Lisa reakcióját. A tanár érzékelt egy jelet, hogy valami nincs rendben, és megpróbált beszélni Lisával. A gyermekek számára nehézséget jelent maguktól beszélni a bántalmazásról. Ezért különösen fontos a jelek észlelése. Ennek nyilván feltétele, hogy tudjuk, „mi az a riasztás?”. Sokszor látom ezt, például az ADHD-s, az autista vagy a mindenféle pszichiátriai rendellenességgel bíró gyermekekről szóló felhajtás kapcsán. Ezek gyakran a gyermek felnevelésével vagy gyermekbántalmazással kapcsolatos problémás helyzetek rejtett formái. Ha vannak emberek, akiknek megvannak a megfelelő kereteik és megvan a tudásuk arról, hogy „ez annak a jele is lehet, hogy a gyermek nem érzi jól magát”, sokkal többet lehet elérni, mintha pusztán ráfogjuk a gyermekre, hogy „csak problémás”. A Vertrouwenscentrum Kindermishandeling (Védett Gyermekbántalmazási Központ) munkatársa De a gyermekbántalmazás felismerése összetett kérdés. Számos különböző jel utalhat gyermekbántalmazásra. Léteznek olyan jelzés-listák, amelyek segíthetnek, ha felmerül a bántalmazás gyanúja. Mindazonáltal a jelek megléte még nem jelenti azt automatikusan, hogy valóban bántalmazásról van szó. Más okai is lehetnek. Továbbá a gyermekbántalmazás néhány áldozata semmilyen felismerhető jelzést sem ad. Ezért a jelzés-listák alkalmazása csak gyermekbántalmazás már felmerült gyanúja esetén lehet eszköz. Lisa esetében a tanár gyanúja beigazolódik, noha Lisa nem képes beszélni róla a tanárral. Ezért ő úgy dönt, hogy pszichológus segítségét veszi igénybe. Lisa belép az iskolapszichológus szobájába. Először kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy egy idegennek beszéljen magáról, de a bizalma fokozatosan nő. Úgy dönt, hogy elmondja a teljes történetet: Anya és Apa veszekedéseiről, azokról az estékről, amikor Apa bejön a szobájába, arról, hogy sokat iszik és kedves próbál lenni, és arról, hogyan próbálja Lisa elkerülni, hogy „az” történjen. De amikor felkiált, senki nem hallja. Anya esti francia órákra jár, mert az segít a munkájában. Lisa megkönnyebbül, hogy a pszichológus főleg csak figyel a történetre, és hogy úgy tűnik, megérti. A pszichológus azt mondja Lisának, hogy ő azért van ott, hogy meghallgassa és segítsen neki. Lisa helyzetét gyermekbántalmazásnak és szexuális bántalmazásnak nevezi.
86
Lisát sokkolják ezek a szavak. Ez tényleg ilyen súlyos? Lisa boldog, hogy a pszichológus komolyan veszi őt és hisz neki. Amellett, hogy Lisával beszélget, a pszichológus Anyával is beszélni szeretne. Lisa először nem akarja, de rájön, hogy a helyzet attól még nem fog megváltozni, ha csak beszél róla. Habozva, de beleegyezik, hogy Anyát is elhívják. A pszichológus sikeresen eléri, hogy Lisa kellően könnyedén érezze magát ahhoz, hogy az otthoni helyzetről merjen beszélni. Számos probléma felszínre kerül. Az apja iszik és bántalmazza őt, amikor az anya nincs otthon. A pszichológus tájékoztatni akarja Lisa anyját és ezt megbeszéli Lisával is. Aznap este Lisa nagyon félve megy haza. Nem is akar hazamenni. Szokás szerint megint történni fog valami! Mint legutóbb is. Mindig minden rosszul végződik. Amióta Apa elveszítette a munkáját, gyakran jár kocsmába. Lisa attól fél, hogy hamarosan megint veszekedés lesz. Legutóbb Lisa hallotta, ahogy Anya és Apa kiabál és üvöltözik egymással. Arról, hogy Apa elszórja a pénzt italra, és hogy már így is anyagi gondjaik vannak. Arról, hogy miért kellett Anyának abbahagynia a gyógyszerszedést, és hogy rendben kellene tartania a házat. Amikor Lisa hazaér az iskolából, egyből észreveszi, hogy nagy a csend otthon. Azt is látja, hogy Anya sírt. Ez újabban egyre többször van így. Anya megkérdi mi a baj, valami gond van-e az iskolában. Lisa megrántja a vállát. Anya elmondja, hogy az iskolapszichológus telefonált. Lisa sírni kezd. A pszichológus holnapra beszélt meg egy időpontot Anyával, hogy megbeszélje az otthoni problémákat. Mit mondott Lisa az iskolapszichológusnak? Lisa elmondja, hogy már párszor beszélgettek az otthoni dolgokról. Beszélt neki Apáról és arról, hogyan jön be a szobájába és próbálja megérinteni. Lisa nem mer mindent elmondani. Anya túlságosan lesokkolódna, ha megtudná az igazat. Anya először nem hiszi el, amit Lisa próbál elmagyarázni neki. De lassan világossá válik előtte, hogy komoly bűntények zajlanak, amíg ő francia órákra jár. Hitetlenkedés, szomorúság, düh és kétségbeesés fut át Anya arcán. Lisa könyörög neki, hogy ne mondjon semmit az apjának. Nem olyan komoly a helyzet!
Lisa otthoni helyzetében számos olyan elem ismerhető fel, ami növeli a bántalmazás kockázatát. Lisa apja munkanélküli, alkoholizál, az anyja pedig gyógyszerezi magát. A családnak anyagi gondjai vannak, a szülők kapcsolatát pedig konfliktusok jellemzik. Az anya nem tudott a bántalmazásról. Lisa képes beszélni az anyjának a bántalmazásról, de rögtön utána felelősnek érzi magát az anyja bánata miatt.
Lisa lefekszik aludni. Apa nagyon későn ér haza. Nyilvánvalóan részeg. Lisa egyből tudja, mert hallja, hogy botladozik a folyosón. Ezután baljós csend következik, aztán kiabálás és ordítozás. Lisa hallja, hogy székek zuhannak a földre, mintha verekedés lenne. Aztán egy hangos sikolyt hall. Aztán a bejárati ajtó becsapódását.
87
Lisa nagyon fél. Ott fekszik és figyel, hogy mi fog történni, de csend van. A lépcső tetejéről hallgatózik, és hallja, hogy Anya halkan sír. Anya lehívja és megkéri, hogy hívja ki a rendőrséget. Ami ezután történik, az olyan, mint a filmekben. Megérkeznek a rendőrök. Beszélnek anyával és röviden Lisával is. Azt mondják, hogy anyának vallomást kell tennie. Megkérdezik, hogy van-e ahová mehetnek. Meg fogják találni Apát. Egyszer csak megjön Mama. Azért kellett jönnie, hogy elvigye őket. Lisa megkönnyebbül, hogy Mamával mehet. Mama nem kérdez semmit. Aznap éjjel Lisa sokáig ébren fekszik. Bűntudat emészti. Bárcsak ne mondott volna semmit. Akkor ez az egész nem történt volna meg. De van egy hajszálnyi reménysugár is, hogy most minden megváltozik majd. Reméli, hogy Apa megérti majd, hogy rosszat tett és újra kedves apuka tud lenni. A szexuális bántalmazás nem az egyetlen erőszakforma, ami a családban zajlik. Lisa a szülei közötti párkapcsolati erőszaknak is ki van téve. Tanúja lesz a verbális abúzusnak és hallja a verekedést. Az anyja sérüléseket szerez, és a bútorok összetörnek. Feljelentést tesznek a rendőröknek. Amikor a rendőrök a helyszínre érkeznek, röviden Lisával is beszélnek. Egy családon belüli erőszakos helyzetbe való beavatkozás során különösen fontos, hogy a rendőrök szenteljenek figyelmet bármely gyermekre a családban. Meg kell határozniuk, hogy vannak-e gyermekek a házban, hányan vannak, és milyen segítségre van szükségük. A képzésen folyton azt ismételgették, hogy amikor a szomszédok kihívják a rendőrséget és egy családon belüli erőszakos esetben kell közbelépniük, akkor figyelniük kell az ott lévő gyermekekre és azokra is, akik éppen akkor nincsenek jelen. (…) Azt hiszem, hogy a rendőröknek azt a tanácsot lehet adni, amit időről-időre újra sulykolunk: „Figyelj a gyermekekre minden olyan helyzetben, ahol intézkedned kell!” helyi rendőrség (Ifjúsági, Családi és Utógondozó Szolgálat) Lisa esetében van valaki a társas környezetéből, a nagymamája, akinél az éjszakát töltheti. A történetből kiderül, hogy Lisának bűntudata van a helyzet miatt, amiért beszélt a bántalmazásáról. De reménykedik, hogy minden rendbe jön majd. Lisa másnap nem megy iskolába. A rendőrségre várják. Lisa kikövetkeztette, hogy Apa be van zárva egy cellába. Nem tudja, hogy a rendőrök vele is beszélni akarnak-e. Azt sem tudja, hogy el akarja-e mondani a történetet. Amikor megérkeznek a rendőrségre, Anyát és Lisát bekísérik egy irodába. Egy rendőr azt mondja, hogy ő veszi majd fel a vallomásukat. Tudni akarja mi történt. Már elolvasta az előző esti intézkedésről készült jelentést. A rendőrség a 15 éves lánygyermek telefonhívása után érkezett a helyszínre. Megállapítást nyert, hogy családon belüli erőszak következtében az egész ház a feje tetején állt. A nő sérüléseket szenvedett a karján és az arcán. Rendkívül zavartnak tűnt. A férj nem volt jelen. A rendőrség megkereste a férfit, a nőt és a lányát pedig biztonságos helyre juttatták. Anya és Lisa vallomást tesz a családon belüli erőszakról, az alkoholizálásról és az apa Lisával szembeni szexuális abúzusáról. A rendőr elmagyarázza nekik, hogy mi fog történni
88
a vallomással. A rendőrség áldozatvédelmi munkatársa elmondja Anyának és Lisának, hogy a beiktatott feljelentés mellett megfelelő segítséget fognak keresni a számukra. Azt javasolja, hogy először egyeztessenek időpontot a háziorvossal. Aztán kapcsolatba fog lépni a gyermekjóléti szolgálattal. Elmagyarázza, hogy az érintett felek közötti hatékony együttműködés biztosítani fogja, hogy jó megoldást találnak majd a család minden tagjának. A rendőrség felbecsüli az erőszak kockázatát, és gondoskodik róla, hogy biztonságos helyre kerüljenek. Jogi lépésekre is sor kerül a feljelentés felvételével. A segítő szervezetek is bevonásra kerülnek. A háziorvos azért kerül bevonásra, hogy mérje fel és kezelje a bántalmazás egészségügyi következményeit. Ráadásként a gyermekjóléti szolgálattal is kapcsolatba lépnek a további segítség érdekében.
School Doctor
Home
Child Social services
Police Judicial services
4. ábra: Az egyes szereplők közötti együttműködés szükségessége
Lisa esetében azt látjuk, hogy különböző szereplők és szektorok működhetnek közre a gyermekbántalmazás észlelésében, a kockázatok értékelésében, valamint a bántalmazás megszüntetéséhez szükséges támogatás nyújtásában: a tanár, a pszichológus, az orvos, a rendőr, a jog, a segítő szolgálatok és a családtagok. Ezek mindegyike hozzá tud járulni a kockázatok észleléséhez és maga is védelmi tényezővé tud válni. Minél több védelmi tényező van egy gyermek környezetében, annál nagyobb az esélye, hogy a bántalmazást sikerül megelőzni vagy megállítani. A megfelelő segítség nyújtásához ezért fontos, hogy ezen szereplők mindegyike bevonásra kerül.
89
Az áldozatok kezelése nagyban összefügg a környezetükben elérhető segítséggel és támogatással. Gyermekek esetén ez a gyermekbántalmazásra is igaz. Az erőszakot meg kell állítani, ez az elsődleges. Biztonságot kell teremteni. De egy gyermek másoktól függ. Ha mások ráförmednek a gyermekre vagy elutasítják, és ennek nem szakad vége, akkor a bántalmazás egyszerűen folytatódni fog. És rendkívül fontos, hogy a támogatók, a szülők és a környezet hogyan reagál rá. Szükség van a többiekre. Szóval, én úgy hiszem, hogy ez a rendszer-megközelítés nagyon fontos. Slachtofferhulp (Áldozatsegítő Szolgálat) munkatárs Mindazonáltal ezeknek a szektoroknak a bevonása még nem elegendő. Először és elsősorban mindegyiküknek ugyanazt az üzenetet kell közvetíteniük: „a bántalmazás káros a gyermekre.” Ezen felül hatékonyan együtt kell működniük. Máskülönben fennáll a veszélye annak, hogy az apával szemben eljár a rendőrség és a jog, az anya egy női shelterben találja magát, a gyermek pedig egy intézetben. Ha ezek a szolgáltatók nem összehangoltan járnak el, a család szétszakad és különböző segítő folyamatok fognak párhuzamosan egymás mellett futni, és akár ellentétes hatást is érhetnek el. A szervezetek közti hatékony együttműködés nélkülözhetetlen ennek elkerüléséhez. Az egész családot be kell vonni félként az együttműködésbe, hogy holisztikus, megfelelő támogatást lehessen nyújtani minden családtag számára. Az erőszakspirál megtöréséhez minden félnek be kell zárnia a kört. Alkossunk láncot a gyermekek megóvásáért!
7. Összefoglalás Gyermekbántalmazásra és párkapcsolati erőszakra gyakran egyszerre kerül sor. Nem mindig könnyű észrevenni és értelmezni az erőszakra utaló jeleket. Az olyan kevésbé látható formáinál, mint az érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás megvan a kockázata, hogy nem veszik észre vagy regisztrálják (Iwaniec és Herbert 1999). A családon belüli erőszaknak és a gyermekbántalmazásnak komoly, néha végzetes következményei lehetnek. Befolyással lehet nagyobb gyermekekre, de nagyon kicsikre is. Még egy meg nem született gyermek is szenvedhet tőle. A szakemberek figyelmének felhívása és a különböző szektorok közötti zárt (hálózati) együttműködés megoldást jelenthet az abúzus és az elhanyagolás lehető legkorábbi észlelésére és lehető leghatékonyabb kezelésére. A gyermekbántalmazás típusaival kapcsolatos ismeretek növelik a szakemberek jártasságát a családon belüli erőszak kezelésében. A gyermekbántalmazás számos alakot ölthet: lehet aktív vagy passzív, előfordulhat a családon belül vagy kívül, és elkövetheti felnőtt vagy kortárs. Sokkal többről van szó, mint csak a fizikai erőszak. Az érzelmi bántalmazás, elhanyagolás vagy szexuális abúzus kevésbé látható, de természetesen nem kevésbé káros. Sőt, olybá tűnik, hogy az érzelmi erőszak alkotja a gyermekbántalmazás magvát. A gyermekbántalmazás egy tág fogalom. Az erőszak különböző kontextusokban jelenhet meg. Minden érintett felelőssége, hogy nyitott legyen a bántalmazás jeleinek felismerésére és megfelelő módon reagáljon. Fontos, hogy a rendőrök ellenőrizzék egy párkapcsolati erőszak miatti intézkedés során, hogy van-e gyermek a lakásban. Az erőszaknak akkor is súlyos hatása lehet, ha arra nem a gyermekekkel egy helyiségben került sor. Tudjuk, hogy ugyanolyan káros a gyermekre, ha ki van téve az erőszaknak, mintha ő maga lenne a közvetlen elszenvedője annak.
90
Egy konfliktusos válás során a rendőrség és az orvosok is érintetté válnak, amikor a felek az erőszakkal kapcsolatosan (hamis) feljelentéseket tesznek a gyermek elhelyezéséért vívott harcban. Egy feltehetően becsületbeli erőszakkal összefüggő esetben azt is mérlegelni kell, hogy több elkövető is lehet, vagyis csupán egy tettes eltávolítása a családból nem biztos, hogy elegendő. A bevándorló hátterű gyermekek esetén a szünidőben nagyobb a kockázata annak, hogy a származási országukban körülmetélik vagy erőszakkal megházasítják őket. A szakembereknek, különösen a tanároknak tisztában kell lenniük ezzel. Fontos, hogy az igazságügyi szervezet ismerje az SIS gyakori, nem szándékolt indítékait. Az orvosoknak ébernek kell lenniük, amikor egy fiatal gyermek diagnosztizálása körülményesnek bizonyul, vagy ha a szülők által elmondottak ellentmondásosak. Ilyen esetben fontos megvizsgálni, hogy nem indukált vagy színlelt betegségről van-e szó. Ezek a példák is illusztrálják a gyermekbántalmazási és családon belüli erőszakos esetek összetettségét. A gyermekbántalmazás felismerése nem egyszerű. Vannak gyermekek, akik egyértelmű jeleket adnak, mások visszahúzódnak. A gyermekeknek nem könnyű az abúzusról beszélni. Nincsenek megfelelő szavaik arra, hogy elmagyarázzák, mi történik. Gyakran a szüleik iránti lojalitásból vagy a bűntudat miatt hallgatnak, esetleg azért, mert erre kényszerítik őket. A kockázati és a védelmi tényezők ismerete segít a szakembereknek abban, hogy eredményesen értékeljék a gyermekbántalmazással kapcsolatos helyzetet. A kockázati tényezők ismerete döntő lehet a gyermek biztonságának értékelésénél, a védelmi tényezők ismerete pedig hozzájárulhat a gyermek megfelelő megóvásához. A legjobb az, ha mindkét fajta tényezőket számba veszik egy multidiszciplináris egyeztetés során. Ilyen megfontolást követően lehet döntést hozni arról, hogy milyen eljárások szükségesek a gyermek és a többi családtag biztonságának szavatolásához. A gyermekbántalmazás bármilyen formájáról legyen is szó, a multidiszciplináris együttműködés elengedhetetlen. A bántalmazás alattomos formái csak akkor ismerhetőek fel, ha a különböző szereplők egyesítik az információikat. A szervezetek közötti konzultáció abból a szempontból hasznos, hogy ez által össze lehet hangolni a támogatások körét, és növelni lehet minden szereplő szakértelmét. Hálózati megközelítés esetén az információcserére és a gyermekbántalmazási helyzetekkel kapcsolatos konzultációra az orvosi titoktartás tiszteletben tartásával kerül sor. Végül, nem csupán a különböző szereplők, hanem a különböző országok között is szükség van az együttműködésre. A gyermekbántalmazás gyakran átnyúlik a határokon, különösen az online bántalmazás, a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, a becsületbeli erőszak vagy a női nemi szervek megcsonkítása esetén. Sürgős szükség volna egy európai összefogásra is.
91
2. Modul: Hálózati együttműködés gyakorlatban Bevezetés Társadalmi küldetés Képzelje csak el, hogy Ön családon belüli erőszak áldozata, elkövetője, vagy akár szemtanúja. A helyzete nem könnyű, hiszen a gondokat nem lehet csupán egy szimpla esemény, egy rossz választás, vagy egyetlen személy számlájára írni. Nagy valószínűséggel az évek során felhalmozódott sérelmek tették az Ön és a közvetlen hozzátartozói helyzetét olyan bonyolulttá. Ahhoz pedig, hogy a kiutat megtalálja, segítségért kell fordulnia; azonban ez sem könnyű. A szervezetek a gyakorlatban a szituációnak csak egy külön aspektusára összpontosítanak. Az egyik szervezet Önre és az események kezelésére koncentrál, míg a másik a partnere függőségére, további szervezetek pedig az Ön pénzügyi, jogi vagy családi helyzetét tartják mederben. Néha hat, vagy akár több szervezet is jelen van a családjában (Albrecht, De Beer, Rijkers & De Jong, 2010). Valamennyi alkalommal, amikor elmondja a történetét, megtesz minden Öntől telhetőt, hogy teljesítse kötelezettségeit. Együttműködni minden ilyen szervezettel egy valódi kihívásnak látszik. Mindazon problémák tetejében, amelyeket megoldani igyekszik. Időnként csodálkozva teszi fel azt a kérdést, hogy valójában ki is áll kinek a szolgálatában? A gyermekbántalmazásra is kiterjedő családon belüli erőszak olyan társadalmi kérdés, amelyet különböző hivatalos és félhivatalos társadalmi szervezetek küldetése vállal fel, illetve fel kell, hogy vállaljon. Számos kezdeményezés látott napvilágot a szociális gondoskodás, biztonság, jogérvényesítés, és a közigazgatás területein azzal a céllal, hogy megállítsa és megelőzze a családon belüli erőszakot. Ezen közös társadalmi küldetés alkotta egység azt az üzenetet hordozza, hogy e szervezetek nem tudnak és nem is kívánnak elszigetelten létezni. Az optimális együttműködés és csoportba rendeződés mindezen szervezetek között szükségszerűnek látszik ahhoz, hogy az ügyfeleket hatékonyan támogassák az általuk szembekerült komplex kérdéskör tekintetében. A tapasztalatok azonban megmutatták, hogy ez nem magától értetődő. Az esettan meghatározza a megközelítést Egy változó társadalomban fontos, hogy a szervezetek a “célcsoportjaikkal összhangban változnak”. De hogyan is érhető ez el? A gyakorlatban a szervezetek a szakmai irányokat gyakran a saját szervezeti kereteik és szakmai lehetőségeik vonatkozásában alakítják. A szakirányú tematika általában egy – a szükséges költségvetési kereteket is magában foglaló – közigazgatási vagy politikai program visszatükröződése. Számos közigazgatási szerv, így az állami, regionális vagy a helyi szervek, ezen program és pénzügyi ütemezés szerint működnek. Vajon besorolhatjuk és megszólíthatjuk-e a családon belüli erőszak érintettjeit is ezek a folyamatok szerint? Valójában 93
ki az, akit kiindulópontnak tekinthetünk: az ügyfelet vagy a szervezetet? Vajon az ügyfelek érdekei a legfőbbek, vagy esetleg a szervezet érdekei élveznek előnyt? A családon belüli erőszak szakmai gyakorlatában a szervezetek olykor elveszíteni látszanak ezt a kapcsolatot ügyfeleikkel, mivel valamennyi szervezet a komplex esetkörnek csak egy meghatározott elemét szólítja meg szakmai portfóliójával és beavatkozásaival. A családon belüli erőszakot gyakran egy egyszerű szakmai koncepcióban határozzák meg, holott a megközelítése megkülönböztetést követel meg a tekintetben, hogy a családon belüli erőszaknak az adott esetben milyen a természete, a kiterjedtsége, az összetettsége és milyen kockázatokat hordoz.
multi-agency chain approach
B
high risk
low risk organisational or field approach
A single issue
multiple issue
1. ábra Megközelítés típusa kontra esettan típusa (De Jong, 2014)
Az 1. ábra a megközelítés fajtája és az esettan fajtája közötti összefüggést mutatja meg. Az esetkör komplexitásának függvényében van szükség az azonos társadalmi küldetést felvállaló társadalmi szervezetek közötti együttműködés intenzitására. A családon belüli erőszak esetében az esetkör komplexitása a jövőbeni erőszak kockázata (alacsonytól magasig), valamint az élet különböző területein (szállás, pénzügyek, társadalmi tevékenység, fizikai tevékenység, gyakorlati tevékenység, felfogás, napi gyakorlat, gyermeknevelés) felmerülő kérdések (egyszerűtől az összetettig) alapján kerülhet meghatározásra. Egy alacsony kockázatú és egyszerű kérdéseket magában foglaló esetkörben (A szituáció) olyan megközelítés szükséges, amelyet teljes körűen egy szervezet által vagy egy területen valósítanak meg. Ekkor az együttműködés szükségessége rendkívül korlátozott. A sajátosságok: · alacsony kockázattal karakterizált egyszerű kérdés · egy, vagy csak kevés ügyfél érintett · egy, vagy csak kevés szervezet érintett · a bevonásra kerülő beavatkozások és szervezetek viszonylagosan könnyen nyomon követhetőek és közvetlenek · a beavatkozási lehetőségek egy szervezet vagy szakterület (szociális szolgálatok, rendőrség, igazságszolgáltatás) alá esnek · az információ megosztás szüksége korlátozott 94
· ·
szükséges az ügyfél hozzájárulása a szakmai titoktartás kifejezetten fontos az eredményes beavatkozáshoz.
Az alábbiakban egy olyan családon belüli erőszak esetkör példája kerül bemutatásra, amelyet alacsony kockázat és egyszerű kérdések jellemeznek: a férfi első alkalommal üti meg a feleségét, és a házaspár azonnal segítségért fordul annak érdekében, hogy megelőzze a probléma eszkalálódását és az eset megismétlődését. Ez a fajta eset hatékonyan kezelhető egy vagy két támogató szervezet által. Egy plurális szervezeti megközelítésben, amelyben a rendőrség, az igazságszolgáltatás, és különféle támogató szervezetek fokozottan beavatkozó módon működnek együtt, kevés hozzáadott érték jelenhet meg mind az ügyfelek, mind a szervezetek oldaláról: ez olyan lenne, mint ágyúval verébre lőni. Ezzel szemben olyan esetekben, amelyek az erőszak magas kockázatát, valamint összetett kérdéseket hordoznak magukban (B szituáció), az intenzív együttműködés létfontosságú a családon belüli erőszak leküzdésében. Nézzük az alábbi példát: a nő éveken át szenved a barátja keze által okozott bántalmazástól, a gyermekeket a nő korábbi partnere szexuálisan bántalmazza, a jelenlegi barát családja pedig becsületbeli erőszakkal fenyegetőzik (az eset a LINK működése során merült fel, Limburg Tartományban). Ebben a fajta esetben a plurális szervezeti megközelítés elengedhetetlen. A sajátosságok: · magas kockázattal karakterizált összetett kérdések · számos ügyfél érintett · számos szervezet kerül bevonásra · a különféle bevont szervezetek és beavatkozások miatt általános rálátás és irányítás szükséges · a beavatkozási lehetőségek eltérő területeken (szociális szolgáltatások, rendőrség, igazságszolgáltatás) működő különféle szervezetek alá esnek · elengedhetetlen az információk megosztása (a “szükséges”, és nem a “jó tudni” információk) · az ügyfél hozzájárulása fontos, de nem döntő jellegű (“hozzájárulás tájékoztatás alapján”) · fontos a szakmai titoktartás, de nem előzi meg a sürgősséget, és a bevont szervezet cselekvési kötelezettségét. Az eseteknek ez a fajtája eltérő területeken működő különböző szervezetek bevonásával jár. Az ilyen eset rendkívül összetett, ezért személyre szabott megközelítést kell tervezni, amely során az ügyben érintett valamennyi ügyfél felé a legmélyebb törődéssel kell fordulni. Azok az ügyfelek (mint pl. bizonyos elkövetők), akik tudatosan szembemennek a szervezetekkel, nem szabad, hogy az együttműködő ügyfelekért (mint pl. áldozatok, vagy érintett gyermekek) tevő megközelítés útjában álljanak. Az intenzív együttműködés elkerülhetetlennek látszik, hogy az ügyfél, valamint a szervezet a kijelölt úton haladjon. A komplex esettan hálózati együttműködést igényel Ez a modul a családon belüli erőszak olyan esetkörének kezelésére összpontosít, amely magas kockázati elemekkel és összetett kérdésekkel jellemzett. Az alapvető elv az, hogy az ilyen komplex esetkör csak úgy kezelhető, ha fokozott együttműködés áll fenn a szociális gondoskodás, a biztonság, a jogérvényesítés, és a közigazgatás területein működő szervezetek közreműködésével. A kérdés az, hogy ezek a szervezetek kellően tudatában vannak-e annak, hogy ez az együttműködés időről időre igényt tart rájuk, illetve partnereikre annak érdekében, hogy specifikus ismeret, szakképzettség és fellépés álljon rendelkezésre. Éppen ezért egy világos együttműködési keret, amelyre az érintett szervezetek támaszkodhatnak, előfeltétele az esetek sikeres megközelítésének. 95
A “Hálózati együttműködés” ezt a fajta keretet nyújtja. Ez az a modell, amely képessé tesz számos, különböző területeken működő a multidiszciplináris módon való együttműködésre annak érdekében, hogy az ügyfeleket szolgáltatásokkal lássák el. Ezen túlmenően a modell az ügyfél eredményeket középpontba helyezi. Tehát, valójában ki áll kinek a szolgálatában? A szervezetek állnak az ügyfelek szolgálatában! A hálózati együttműködés valós flamand példái Nemzetközi szinten eltérő értelmezések léteznek, amelyek a hálózati együttműködést, mint együttműködési modellt alkalmazzák a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás megközelítése során. Ebben a modulban két valódi, flamand példával találkozhatnak: ezek közül az egyik a LINK (Limburg Tartományból), míg a másik a CO3 (Antwerpen körzetéből). Mindez valódi betekintést nyújt abba, hogy miből áll a hálózati együttműködés, hogyan valósítható meg, illetve mit nyújthat. Mindkét eset a hálózati együttműködés olyan hiteles példája, amelyekben gyermekbántalmazásra is kiterjedő családon belüli erőszakkal érintett komplex esetek ügyfelei számára nyújtanak személyre szabott szolgáltatást. Egyfelől a két hivatkozott példa hasonló, hiszen ugyanazon hálózati együttműködési modell alkalmazásával működnek, másfelől viszont különböznek, mert mindkettő a saját megvalósítási szakaszához kapcsolódik. LINK Limburg Tartományban - a családon belüli erőszak hálózati megközelítése tartományi szinten A limburgi családon belüli erőszak elleni hálózat (LINK) a családon belüli erőszak komplex (ezáltal magas kockázatú és összetett problémákból álló) esetkörével érintett családokra fókuszál. A működése során a szociális gondoskodás, jogérvényesítés, biztonság és a közigazgatás területei állnak szoros együttműködésben a hálózati megközelítés folyamatában, ahol a középpontban az ügyfél áll. 2003 októbere óta egy, Limburg Tartomány koordinálása alatt álló pilot projekt keretében folyik a munka. A limburgi hálózati együttműködés tervezése és megvalósítása az esettan alapján történik. 2014 óta a LINK a hálózati együttműködés fenntartásának kiépítéséért dolgozik egy tartós és hosszú távú hálózati együttműködés elérése érdekében. CO3 az Antwerpeni körzetben – egy három partnerből álló, ügyfélközpontú szervezet A körzetben három szakterület (rendőrség/igazságszolgáltatás, szociális szolgáltatások, közigazgatás) munkatársai végeznek közös munkát a családon belüli erőszak megállításáért – Antwerpen Tartomány és Antwerpen város koordinálása mellett. A hálózati megközelítés alkalmazásával a különféle működési formák integrálják erőfeszítéseiket egy közös cselekvési terv keretében, amelynek során nem kizárólagosan csak erőszakos bűncselekményekre fókuszálnak. Ugyancsak cél a családi problémák kiemelése is. A hangsúly a védelmi tényezőkön van annak érdekében, hogy megelőzzék a cselekmények megismétlődését. Ebben a tekintetben az alapokat a családban rejlő erő jelenti. A CO3 pilot projekt szerepe annak felderítése, hogy hogyan tudják a szervezetek hatékonyan és célravezetően megszervezni az együttműködésüket. A pilot projektet és a három éves fenntartási időszakot követően, a 2015. évre a CO3 célja egy hosszú távú együttműködési partnerség kialakítása egy teljesen kifejlesztett, és működéskész Családvédelmi Igazságügyi Központ formájában.
96
Milyen ismeretek sajátíthatók el ebben a modulban? Ez a modul a hálózati együttműködés gyakorlatát helyezi középpontjába. A célunk az volt, hogy a hálózati együttműködésről tudományos értekezést nyújtsunk, illetve kiterjesztett szakirodalmi tanulmányt végezzünk. A célkitűzés annak tisztázása, hogy: · mi a hálózati együttműködés, · a hálózati együttműködésben az együttműködés mely szintje kerül alkalmazásra, · hogyan valósítható meg a hálózati megközelítés, · a hálózati megközelítésben alkalmazható stratégiai, szakmai irányítási és operatív tervezés, valamint · a hálózati megközelítés által elérhető eredmények. Ez a modul különféle helyzetekben alkalmazható a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás saját hálózati megközelítésének kifejlesztésében, az alkalmazók saját belátása szerint. Annak érdekében, hogy a megközelítés a lehető legspecifikusabb legyen, a különböző bevont partnereknek beleszólást kell engedni. Dokumentum részletek és gyakorlati eszközök ugyancsak megosztásra kerülnek annak érdekében, hogy iránymutatást adjanak az Ön saját hálózati megközelítésének kifejlesztéséhez. Továbbá ez a modul alkalmazható a kézikönyvhöz kapcsolódó képzési kurzus hivatkozásaként, vagy hálózati együttműködéshez kapcsolódó saját kurzus tervezéséhez. Mivel a hálózati együttműködés egy együttműködési modell, ez a modell inspirációként is szolgálhat más olyan társadalmi témák megszólításában is, amelyek multidiszciplináris, és plurális szervezeti megközelítést igényelnek. A példák sora olyan kérdésekre terjed ki, mint a becsületbeli erőszak, a garázdaság, a visszaeső elkövetők, a hajléktalanság, valamint az utcai és a fiatalkori prostitúció. A modell célcsoportja olyan hivatalos és félhivatalos szervezetek stratégiai, szakmai irányítási és operatív szakemberei, akik a hálózati együttműködés gyakorlatáról kívánnak többlet ismeretet szerezni. ·
Stratégiai szakemberek – szociális intézmények igazgatói, részleg vezetői, ezek helyettesei, ügyészek, valamint egyéb szervezetek hivatalnokai, akik felelősségi körébe a szervezetük hosszú távú fejlesztése tartozik.
·
Szakmai irányítási szakemberek – szakmai irányítói döntéshozók, gondozási koordinátorok, összekötő hivatalnokok, rendőrségi és igazságügyi szervezeti egységek szakmai irányítási feladatellátói, továbbá egyéb munkatársak, akik feladatkörébe a szervezeti taktikai-szakmai fejlesztés és megvalósítás tartozik.
·
Operatív szakemberek - végrehajtásért felelős hivatalnokok, rendőrök, ügyészek, szociális munkások, esetvezetők, és egyéb olyan operatív szakmai megvalósítók, akik az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatba kerülnek.
A kurzus specifikusan célozza meg azokat a (potenciális) hálózati vezetőket, szakmai hivatalnokokat, menedzsment teameket, irányító csoportok tagjait, partner szervezeteket, valamint koordinátorokat és esetvezetőket a gondoskodás, biztonság, jogérvényesítés és közigazgatás területeiről, akik napi jelleggel kerülnek bevonásra a családon belüli erőszak megszólítása során.
97
1. Fejezet – Mi a hálózati együttműködés? Ebben a szekcióban a résztvevők az alábbi ismereteket sajátíthatják el: · · · · · ·
Az együttműködésben megjelenő intenzitási szintek Az intenzitási szinteknek a hálózati együttműködésban fennálló formái A hálózati együttműködés “6CO”-jának sajátosságai Az intenzitási szinteknek a hálózati megközelítés megvalósításához való kapcsolódási módja A hálózati együttműködési modell megjelenésének módja A hálózati együttműködés, a hálózati folyamat, és a hálózati megközelítés koncepciói között fennálló különbség
Az együttműködés intenzitása Mielőtt hozzálátunk annak elemzésébe, hogy mit is jelent ténylegesen a hálózati együttműködés, mi az, amit nyújt, és hogyan alakítsuk ki a saját hálózati megközelítésünket, fontos az „együttműködés” koncepciójának megvilágítása. Vagyis pontosan mi is az együttműködés? Különböző tevékenységek, például értekezletek közös elvégzése, részese lenni egy hálózatnak, vagy akár jelentheti azt is, ha néhányan megnézik ugyanazt a filmet? A mindennapi életünkben különböző szinteken működünk együtt, az együttműködés intenzitása pedig meglehetősen változékony. Az, hogy kell-e együttműködnünk, kivel, és milyen intenzíven, mind személyfüggő. Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai. Az együttműködés intenzitásáról és fázisairól számos tudós és író publikált már műveket (közöttük Prahalad & Ramaswamy, 2001; Horwath & Morrison, 2007; Zorich, Waibel & Erway, 2008; Cropper és társai, 2008; Wyckmans, Goedee & Van Sommeren, 2012). Goedee & Van Sommeren (2012) szerint, Cropper és társai. (2008) gondolatai alapján, az együttműködés intenzitása a következőképpen definiálható: “az a terjedelem, amelyben a különböző szervezetek képviselői a saját tevékenységeiket integrálják, megosztják erőforrásaikat, és felvállalják a közös felelősséget a végső eredmények tekintetében.” Ha megnézzük az együttműködés intenzitásával kapcsolatos különböző perspektívákat és elméleteket, azt láthatjuk, hogy csupán az “egyedüli” cselekvéstől az “együttes” cselekvésig vezető utat írják le. Ez a fajta elérési út vonatkozik a hálózati együttműködésre is. Az együttműködés folytonosságáról szóló perspektívák és a hálózati együttműködési modell összekapcsolása eredményezi a hálózati együttműködés “6Co”-ját (De Jong, 2013).
Co1 Coexistence
Co2 Connection
Co3 Cooperation
2. ábra: A hálózati együttműködés 6 Co-ja (De Jong, 2013)
Co4
Co5
Co6
Coordination Collaboration Convergence 99
A hálózati együttműködés 6 Co-ja azt ábrázolja, hogy a szervezetek hogyan fejlődnek az önálló működéstől egy optimális hálózati folyamat kialakításáig: a párhuzamos működéstől a kapcsolatig, a kölcsönös segítségnyújtásig, a koordinációig, a közös munkában megnyilvánuló együttműködésig, és végül a konvergenciáig. A hálózati együttműködés 6 Co-ja: · Tevékenységét az optimális hálózati együttműködéshez vezető útnak megfelelően fejtse ki · Jelezze a hálózati együttműködés intenzitásának szintjét · Mozduljunk el a vertikális együttműködéstől a horizontális hálózati együttműködés felé · Legyen képesek megalapozni az együttműködés aktuális helyzetének értékelését · Legyen képesek megalapozni az együttműködés kívánt helyzetének meghatározását · Legyen képes a hálózati együttműködés megvalósításának vagy fejlesztésének mérő sablonjaként működni Az alábbiakban a hálózati együttműködés „6 CO”-jának részletes feltárására kerül sor vázlatos illusztrációkon keresztül. Co1: Párhuzamos működés (coexistence) A 3. ábra vázlatosan illusztrál egy olyan helyzetet, amelyben eltérő szervezetek (O1-től O4-ig bezárólag) különböző tevékenységeket hajtanak végre (A1-től A4-ig bezárólag) annak érdekében, hogy egy közös ügyfelet (Ügyfél) támogassanak. A gyakorlatban ezek a szervezetek különböző – így rendészeti, igazságszolgáltatási, szociális szolgáltatási, valamint tartományi, illetve települési igazgatási – területeken fejtenek ki tevékenységet. Mindegyiknek ugyanaz a társadalmi küldetése – azaz a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás megállítása és megelőzése –, és hasonló tevékenységet végeznek, ugyanakkor valamennyi lépés a szervezetek alapvető feladataira és értékeire épül. A gyakorlatban valamennyi szervezet végrehajt egy ügyfél felvételi eljárást (A1A4-ig bezárólag), valamennyi dokumentálja az ügyet (B1-től B4-ig bezárólag), végrehajtja a saját beavatkozásait (C1-től C4-ig bezárólag), majd értékeli ezeket a beavatkozásokat (D1-től D4-ig). Mindegyik szervezet egyedülálló alapvető sajátságokkal és beavatkozási lehetőségekkel bír.
O1
O2
O3
O4
A1 B1 C1 D1
A2 B2 C2 D2
A3 B3 C3 D3
A4 B4 C4 D4
Client 3. ábra Co1: Párhuzamos működés (coexistence) (De Jong, 2013)
100
A “Co1: Párhuzamos működésben” a “szereplők” szervezetek, amelyek: · egyidejűleg léteznek · hasonlóak, de nem fejtenek ki közös tevékenységet · nem osztják meg az információkat · nem hozzák összhangba a cselekvéseiket egymással · nem osztják meg az erőforrásaikat · egyéni eredményeket céloznak · nem jellemezhetők közös irányítással · nem vállalnak közös felelősséget · a tevékenységeiket egyéni perspektívák alapján optimalizálják. Az ügyfél négy különböző szervezettel és ez által négy eltérő megközelítéssel találkozik (lásd a négy nyilat), amelyek kölcsönös koordinálása elmarad. A szervetek pusztán párhuzamosan működnek, vagyis egymás mellett léteznek. Ez annyit jelent, hogy a gyakorlatban lehetséges az, hogy az ügyfél négy különböző cselekvési terv szerint jár el, amelyek adott esetben fedhetik egymást, vagy akár egymással ellentétesek is lehetnek. Mindegyik szervezet magára, valamint az ügyfél vonatkozásában megjelenő saját szerepvállalására fókuszál tekintet nélkül arra, hogy az ügyfél a tevékenységük egy közös pontja, akivel kapcsolatban azonos társadalmi küldetést kell teljesíteni. Nem ismert, hogy az eltérő szervezetek vajon tudatában vannak-e egymás szerepvállalásával, terveivel és beavatkozásaival az ügyfél vonatkozásában. Ennél fogva mind az ügyfél, mind a szervezetek számára egy valóságos kihívást jelent valamennyi ezen megközelítés kölcsönös sorba rendezése. Ebben a keretben az ügyfél tűnik az egyetlen olyan félnek, aki képes a helyzetről átfogó képet kapni. De lehet vajon az ügyfél felelős azért, hogy ez a komplex kép teljesüljön? Vajon képes az ügyfél arra, hogy befogadja mindazt, amit a szervezetek elvárnak tőle? És vajon az ügyfélre róható az a szerep, hogy fenntartsa a beavatkozások koordinálásának és összekapcsolásának irányítását? A gyakorlatban számtalanszor válik fájóan világossá, hogy a szervezetek nem mindig vannak tudatában egymás szerepvállalásának, az ügyfelek pedig nem képesek koordinációs szerep szerint cselekedni. Az ügyfél az „ügyfél” egy bizonyos okból. Az ő prioritásuk nem terjed ki a „bevont szervezetek koordinálására”, ellenben kiterjed a saját személyes problémáikra. Vannak olyan ügyfelek is, akik jó hasznát veszik a zavarosságnak, például amikor maguk a családon belüli erőszak elkövetői nem tekinthetők a beavatkozások érintettjeinek. Ily módon a szervezetek képtelenek lesznek a szolgáltatásnyújtást magas minőségben teljesíteni. Co2: Kapcsolat (connection) A minőségi szolgáltatásnyújtás áttekintést és átláthatóságot követel meg. Mindez az információ birtoklásával kezdődik. Ahhoz, hogy a szervezetek megszerezzék az információt, kapcsolatba kell lépniük egymással. Az információk megosztásával azt biztosítják, hogy a beavatkozásaik sikerrel járnak. Mindez előnyt jelent úgy a saját működésük, mint az ügyfelek számára. Ezáltal a szervezetek kapcsolatba kerülésével az együttműködés intenzitása növekszik. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a “Co2: kapcsolat” tekintetében a szervezetek még mindig nagyrészt a saját tevékenységükre fókuszálnak. Az információ csak akkor kerül megosztásra, ha az a saját érdekükben áll, és a saját előnyükre szolgál. A 4. ábra sematikusan mutatja be a szervezeteknek az intenzitás ezen szintjén betöltött szerepét.
101
O1
O2
O3
O4
A1 B1 C1 D1
A2 B2 C2 D2
A3 B3 C3 D3
A4 B4 C4 D4
Sharing information
Client
4. ábra Co2: Kapcsolat (connection) (De Jong, 2013)
A „Co2: kapcsolat” szinten a szervezetek egymás „kapcsolatai”*, amennyiben: · egyidejűleg léteznek · hasonlóak, de nem fejtenek ki közös tevékenységet · azt az információt osztják meg, amely szükséges a saját tevékenységeikhez* · nem hozzák összhangba a cselekvéseiket egymással · nem osztják meg az erőforrásaikat · egyéni eredményeket céloznak · nem jellemezhetők közös irányítással · nem vállalnak közös felelősséget · a tevékenységeiket egyéni perspektívák alapján optimalizálják. *Módosítás a „Co1: párhuzamos működés” viszonylatában Ebben a forgatókönyvben az ügyfél még mindig négy különböző szervezettel találkozik. Mindazonáltal egy bizonyos mértékig az ügyfél már érzékelheti, hogy a szervezetek kommunikálnak. Például, mivel a rendőrség és a szociális szolgálat felvette a kapcsolatot, és cselekvési tervében például mindkettő az igazságszolgáltatás által meghatározott azonos kondíciókat veszi figyelembe. Az intenzitásnak ez a szintje azonban nem foglalja magában az érintett szervezeteknek az információ összekapcsolására és a tevékenységeik koordinálására irányuló célját. A megközelítés mind az ügyfél, mind a szervezetek számára töredezett marad az átfedések lehetőségével, és ellentmondásokkal az ügyféli célok elérése tekintetében. Az információk megosztása javarészt a bevont szervezetek egyedi működésére összpontosít.
102
Co3: Kölcsönös segítségnyújtás (cooperation) Tehát, a szervezetek megoszthatnak információkat azért, hogy a saját érdekükben előnyhöz jussanak. Ha ez az információ az ügyfél számára is hasznos, az információ megosztása többé nem elegendő. A különböző szervezetek meglévő ügyfél információit össze kell kapcsolni azért, hogy egy, az ügyféllel kapcsolatos világos tényállás legyen felvázolható a jövőbeni beavatkozások érdekében. A gyakorlatban a szervezeteknek rengeteg kérdésük van egymásról. Mit tud az ügyfelünkről? Jelenleg milyen beavatkozásokat folytat? Milyen kiegészítő beavatkozásokat lehet szervezni? Tudatja velünk, ha eredményt ér el az ügyfelünkkel? És így tovább. A szervezetek feltérképezik egymást azért, hogy válaszokat találjanak a kérdéseikre. Ez általában a saját szakterületükön kifejlesztett létező kezdeményezések vagy hálózatok kontextusában valósul meg, például csak a gondozás és szociális szolgáltatások területén. A kölcsönös segítségnyújtás megalapozott.
O1 A1 B1 C1 D1
Align
O2
O3
O4
A2 B2 C2 D2
A3 B3 C3 D3
A4 B4 C4 D4
Align
Sharing information
Client 5. ábra: Co3: Kölcsönös segítségnyújtás (cooperation) (De Jong, 2013)
„A Co3: kölcsönös segítségnyújtás” fázisban a szervezetek „hálózatba”* kapcsolódnak, amelyben hálózati partnerként: · egyidejűleg léteznek · hasonlóak, de nem fejtenek ki közös tevékenységet · rendszeresen osztanak meg ügyfél információkat a saját hasznukra és az ügyfél megsegítésére* · a cselekvéseiket csak a saját hasznukra hozzák egymással összhangba* · nem osztják meg az erőforrásaikat · egyéni eredményeket céloznak · nem jellemezhetők közös irányítással · nem vállalnak közös felelősséget · a tevékenységeiket egyéni perspektívák alapján optimalizálják. *Módosítások a “Co2: kapcsolat” viszonylatában.
103
Az információk megosztásával és a cselekmények egymáshoz igazításával az együttműködés intenzitása növekszik, és az ügyet körülvevő köd lassan elkezd feloszlani. Az eset összetettsége és az elérhető beavatkozási lehetőségek lépésről lépésre világossá válnak. A szervezetek messzemenően felkészültebbek abban, hogy az ügyfél helyzetét naprakésszé tegyék a rendelkezésre álló és a jövőbeni részvétel vonatkozásában, habár a szervezetek jórészt a saját eljárásukra fókuszálnak az intenzitásnak ezen a szintjén; elsőbbséget a saját szervezeti vonatkozású felelősség, eredmények és fejlesztés élvez. “A Co3: kölcsönös segítségnyújtás” fázisban az ügyfél központibb szerepet játszik, mint a “Co2: kapcsolat” szakaszban. Ezen a ponton azonban nem beszélhetünk az ügyfél helyzetének egyéniesített kezeléséről. Co4: Koordináció (coordination) Az ügyfél helyzetének egyéniesített kezelése szükségesnek tűnik, amennyiben a családon belüli erőszak egy olyan meglehetősen komplex esetével állunk szemben, amelyet magas kockázat és összetett kérdések jellemeznek. Az évek során a növekvő komplexitásnak és a bevont szervezetek számának köszönhetően, szükség van a beavatkozások koordinálására a helyzet megfordítása érdekében. Az egyéniesítés az ügyfél érdekét szolgálja, hiszen ennek eredménye a koordinált beavatkozás, a kevesebb számú kontakt, a kevesebb szükségtelen átirányítás és a megnövekedett átláthatóság. Az egyéniesítés emellett a szervezeteknek is előnyt jelent. A beavatkozásaikat így hatékonyabban és eredményesebben tudják végrehajtani, ami azt jelenti, hogy komolyabb eredményeket tudnak elérni ugyanannyi munkatárssal és erőforrással, vagyis ugyanazon feltételek mellett tudnak több ügyfelet ellátni, vagy ugyanolyan számú ügyfelet magasabb szinten ellátni. Ebben a keretben már nehezebb a szervezeteket kijátszani egymás ellen olyan ügyfeleknek, akik menekülnének a szervezetek beavatkozásai elől. Egymás informálása és a cselekmények saját érdekű koordinálása a továbbiakban már nem elegendő a személyre szabott eredmények eléréséhez. Világos koordinációnak kell megjelennie, amelyben a szervezetek leginkább a közös ügyfelet és társadalmi missziót helyezik a középpontba.
Ac
Bc
O1
O2
O3
O4
C2 D2
A3 B3 C3 D3
A4 B4 C4 D4
C1 D1
Client 6. ábra Co4: koordináció (coordination) (De Jong, 2013)
104
Align
Sharing information
A „Co4 koordináció” fázisban egy hálózat láncolat létezik, amelyben a hálózati partnerek: · egyidejűleg léteznek · közös tevékenységeket fejtenek ki* · az információkat folyamatosan megosztják* · a tevékenységeiket egymáshoz igazítják a saját érdekükben és az ügyfél érdekében * · időnként megosztják az erőforrásaikat* · egyéni és közös eredményekre törekednek* · tevékenységét időnként a közös irányítás jellemzi* · időnként közös felelősséget vállalnak* · a tevékenységeiket egyéni perspektívák alapján optimalizálják. *Módosítások a „co3: kölcsönös segítségnyújtás” viszonylatában. A 6. ábrában alapvető változás következett be a 3., 4., és az 5. ábrákhoz képest. Az egyedi szervezetek egyedileg kifejtett cselekményei (A1 és A2, valamint B1 és B2) közös “hálózati” cselekvésekké alakultak át (Ac és Bc). A szervezetek (O1 és O2) csomagba rendezték és az ügyfél problémájának megoldása érdekében koordinálták az A1 és A2, valamint a B1 és B2 cselekményeket. Ennél fogva ezek a szervezetek a cselekvéseiket a továbbiakban nem saját szervezeten belüli vertikális módon, hanem más szervezetekkel együtt, horizontális módon valósítják meg. Egymással és az ügyféllel összhangban közösen vállalnak felelősséget a hálózati cselekmények végrehajtásáért és eredményeiért. Továbbra is a saját szakértelmüket és alapvető tevékenységeiket – azonban hálózati tevékenységként – nyújtják. Példaként említhető, amikor kettő, a gondoskodás és támogatás területén működő szervezet (O1 és O2) kerekasztal keretében dolgoznak együtt, amely a családon belüli erőszak eseteit kezeli. A hálózati partnerek koordináció alá vonják azt, hogy az ügyben (Ac) az ügyféllel kapcsolatos egyes befogadási folyamatért ki a felelős. A megszerzett információt megosztják és megvitatják a kerekasztal keretében (Bc). Ezt követően a szervezetek a saját útjukat járják. Végrehajtják a saját beavatkozásaikat C1 és C2) elvégzik a saját értékelésüket (D1 és D2). Ebben az esetben az együttműködés intenzitása lecsökken. A bevont szervezetek (O1-től O4-ig bezárólag) nyilvánvalóan nem képesek folyamatosan ellátni az intenzív koordinációt, megosztani az információt és a forrásokat, vagy közösen fenntartani az eset irányítását a teljes körű megközelítés érdekében. Ennél fogva a koordinációnak egy bizonyos foka már létezik, azonban ez még nem egy komplett eljárási láncolat (Co5: együttműködés). Ebben a példában a szervezetek vállalnak teljes körű közös felelősséget az ügyfél-helyzet egyéniesített megközelítéséért. A befogadás és az eset dokumentálása utáni közös munka meglehetősen elkötelezettségtől mentes marad. Nem meglepő, ha a “megújuló” együttműködési projektek – amelyek az ügyfél személyre szabott ellátásra törekednek – stagnálnak a fejlődésükben az intenzitásnak ezen a szintjén. A következő lépés (Co5: együttműködés) optimális fókuszt igényel az előrelátás, a proaktivitás, a bevonás, a vezetés és a felhatalmazás tekintetében. A szervezetek ahhoz szoktak hozzá, hogy az egyes tevékenység elemeket a saját működésük során, nem pedig egy plurális szervezeti megközelítés keretében nyújtják.
105
Co5: Együttműködés (collaboration) A hálózati együttműködés nem teljesen kötelezettségmentes a bevont hálózati partnerek számára. A szervezetek a közös megközelítés és a társult felelősség irányába köteleződnek el. Fontos megjegyezni, hogy a kötelezettség hiánya a hálózati együttműködésben vagy hálózati láncolatban részben kizárt. Ez nem jelenti a felelősség hiányának azt a mértékét, hogy a szervezeteknek a továbbiakban ne lenne beleszólása, vagy nem valósíthatnának meg egyedi beavatkozásokat vagy éppen nem érhetnének el egyéni eredményeket, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy a szervezetek az együttműködéssel és a közös ügyfél eredménnyel maradnak kapcsolatban – még akkor is, ha ez időnként nem megfelelő a számukra. Az eljárási láncolat túlmutat a hálózati láncolaton. Ez egy olyan együttműködés, amelyben a hálózati partnerek között megállapodás születetett a bevonás, a tevékenységek folyamata és az eredmények meghatározott foka vonatkozásában. Ezek az egyezségek megalapozottak, például egy megállapodásban vagy tervezési koncepciókban. A szervezetek önérdekének ereje időnként olyan fokú, hogy aláaknázza vagy akár lerombolja a hálózati együttműködést. Annak érdekében, hogy ez megelőzhető lehessen, a hálózati együttműködést egy szervezett hálózati eljárás (részfolyamatok Ac-től Dcig bezárólag), egy közös és meghatározott ügyfél (Ügyfél) és mindenekfelett hálózati irányítás (Irányítás) jellemez, a 7. ábrán bemutatottak szerint.
Direction
Ac
Bc
Cc
Dc
O1
O2
O3
O4
Client
Sharing information
7. ábra Co5: együttműködés (collaboration) (De Jong, 2013)
A „Co5: együttműködés” fázisban egy „eljárási láncolat”* létezik, amelyben a hálózati partnerek: · egyidejűleg léteznek · közös tevékenységeket fejtenek ki · az információkat folyamatosan megosztják · a tevékenységeiket folyamatosan egymáshoz igazítják a saját érdekükben és az ügyfél érdekében* · rendszeresen megosztják az erőforrásaikat* · rendszeresen egyéni és közös eredményekre törekednek* · minden esetben közös irányítással jellemezhetők* · minden esetben közösen vállalnak felelősséget* · a működésüket egyénileg és közösen is optimalizálják*. *Módosítások a „Co4: koordináció” viszonylatában’. 106
Egy eljárási folyamatban való együttműködés által lehetőség van arra, hogy az ügyfél részére egyéniesített szolgáltatást ajánljunk fel. Valamennyi szervezet rendszeresen megosztja az információkat egymással, és közös, koordinált erőfeszítéseket (nyilak) tesznek a közös ügyfélre vonatkozó eredmények elérése érdekében. Az együttműködés irányított, a hálózati együttműködés fókuszát pedig az ügyfél képezi. Az egyes részfolyamatokat nem az összes szervezet közreműködése vagy aktív hozzájárulása jellemzi. Egy szervezet csak akkor kerül a részfolyamatba bevonásra, ha hozzáadott értéket képvisel. A 7. ábra szemlélteti, hogy az O1 szervezet hozzájárul az Ac és Bc részfolyamatokhoz, azonban a Cc és Dc részfolyamatokhoz nem. A gyakorlatban a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek például aktívan képviseltetve vannak a családon belüli erőszak esetkörének jelzésében és dokumentálásban – például vallomásokat vesznek fel – míg az eset irányítása, a hosszú távú beavatkozások, valamint az ügyfél értékelések vonatkozásában a támogatást nyújtó szervezetek kerülnek sokkal gyakrabban aktív bevonásra. Az esetkör tovább utalásával (amely a „Co1: kapcsolat” fázistól a „Co4: koordináció” fázisig bezárólag merül fel) a szervezetek elengedik az esetet. Az esetet feljegyzik valahol az információs rendszerben vagy a dokumentációban, általában azonban nem, vagy csak részben kerül áttételre. Az ügyfelet egyik szervezettől a másikig küldik. Mindez az információk elenyészését, koordinációs nehézségeket és a hasonló cselekmények és beavatkozások ismétlődését eredményezi, amely mind az ügyfél, mind a szervezetek számára hátrányos. A hálózati együttműködési modellben való közös munka megelőzheti ennek az előfordulását. Co6: Konvergencia (convergence) Képzelje el, hogy az Ön szervezete hálózati partnerekkel működik együtt a hálózati együttműködés („Co5: együttműködés”) elvei szerint. E szerint a szervezet már jelentős lépéseket tett a megvalósított hálózati együttműködés eléréséért. Lehetne ezt még intenzívebbé tenni? A 8. ábra az erre adott pozitív választ mutatja be.
Direction
Ac
Bc
Cc
Dc
O1
O2
O3
O4
Client
Sharing information
Continuous improvement 8 ábra. Co6: konvergencia (convergence) (De Jong, 2013)
107
A „Co6: konvergencia” fázisban egy “optimális eljárási hálózat”’* működik, amelyben a hálózati partnerek: · egyidejűleg léteznek · folyamatosan fejlesztik a közös tevékenységeiket* · folyamatosan fejlesztik az információ megosztást* · folyamatosan fejlesztik a cselekmények egymáshoz igazítását a saját érdekükben és az ügyfél érdekében* · folyamatosan fejlesztik az erőforrások megosztását* · folyamatosan fejlesztik az egyéni és a közös eredményeket* · folyamatosan fejlesztik a közös irányítást* · folyamatosan fejlesztik a közös felelősségvállalást* · folyamatosan optimalizálják a működéseiket egyénileg és közösen egyaránt*. *Módosítások a “Co5: együttműködés” viszonylatában’. A “Co5: együttműködés” fázisban egy hálózati együttműködés létezik. A kérdés azonban az, hogy ez milyen formát ölt? Vajon a hálózati együttműködés kellően hatékony? Vajon a fejlesztések mindenkor hozzájárulnak az együttműködés minőségének emeléséhez, ugyanakkor pedig a költségeinek csökkentéséhez? Ha egy hálózati partner ezekkel a kérdésekkel kerül szembe, az azt jelenti, hogy elérkezett az intenzitás legmagasabb szintjére, nevezetesen a “Co6: konvergencia” fázisba. A gyakorlatban egy szervezett és működő hálózati együttműködés elérése egy valódi feladatnak tűnik (ld. következő fejezet). A hálózati megközelítés tervezése és megvalósítása után azonnal felmerül a kérdés, hogy a hálózati megközelítés mely aspektusai lehetek fejleszthetők. A projekt menedzsment jól ismert “minőség, idő, és költségek” hármasát mindig figyelembe kell venni. Lehetne jobb, gyorsabb és olcsóbb? A kérdésre adott válasz természetesen hálózati együttműködésenként eltér, vizsgálni pedig azt kell, hogy részfolyamatonként mely elemek milyen feltételek mellett lehetnek optimalizálhatók. Ennek a világos bemutatására kerül sor az alábbi, valódi példában. A dokumentum kezelés folyamatával szemben támasztott általános elvárás stratégiai szinten a gyorsaság, például a hálózati együttműködésben az irányító csoport vezetői révén. “Éves szinten annyi ügyet akarunk kezelni, amennyi csak lehetséges, hogy később az állampolgárok, az ügyfelek és a hatóságok azzal szembesüljenek, hogy jól végezzük a dolgunkat.” Ezt rögtön az a kérdés követi, hogy hol lehetne a dolgokat felgyorsítani? A stratégiai szakembereknek természetesen ezt úgy kell elérni, hogy a minőség ne sérüljön, továbbá ne legyen szükség kiegészítő beruházásokra munkaerő és egyéb erőforrások tekintetében. A gyorsaság csak részben fokozható, olyan területeken, amelyek felett a hálózati partnerek kontrollt gyakorolhatnak. A beavatkozások gyorsabban elvégezhetők, a koordináció javítható, valamint hatékonyabbá tehető az erőforrások megosztása és az esetmegbeszélések folytatása. Ezek azok a részelemek, amelyek optimalizálhatók. Az ügyfél felépülési folyamata azonban egy olyan tényező, amelyet nem lehet mindig siettetni. Különösen akkor nem, ha a családon belüli erőszak összetett esetével állunk szemben. Mennyi ideig tart a feleségét fizikailag bántalmazó férjnek, hogy a ténylegesen felhagyjon az alkohollal és távol tartsa magát tőle? Milyen gyorsan dolgozható fel az évekig tartó bántalmazást követő trauma? Becslést tehetünk, azonban a hálózati partnerek nem gyakorolnak akut kontrollt vagy közvetlen irányítási befolyást az efféle regenerációs folyamatok felett. Ennél fogva a rövidebb átfutási idő keveset árul el a hálózati együttműködés által nyújtott minőségről. 108
Látható, hogy a hálózati együttműködés optimalizálását az adott kontextushoz kell szabni. A hálózati együttműködés egy folyamatos stratégiai, szakmai irányítási és operatív szempontú kihívást jelent. Valójában a hálózati megközelítés soha nem működik optimális szinten. Állandó változásnak kitett, amelynek értelmében a folytonos fejlesztés napi szükségszerűséget jelent. A “Co6: konvergencia” fázis után már nincs következő szintje a hálózati együttműködés intenzitási szintjének. Egy lehetőség merülhet még fel, nevezetesen az “integráció”. Azonban a különböző szervezetek integrációja vagy összeolvadása egy szervezetté nem a hálózati együttműködés célja. Az eltérő szervezetek számára ténylegesen szükség van arra, hogy rendelkezzenek saját alapvető sajátosságokkal ahhoz, hogy az ügyfél részére hozzáadott értéket nyújthassanak. Ezért a hálózati megközelítés a hálózati partnerek együttműködési partnerségében áll fenn ahelyett, hogy egy “szuper szervezetté” válna. Hálózati együttműködés – együttműködési modell A hálózati együttműködés egy együttműködési modell. Egy séma, amely arra használható, hogy képessé tegyen különböző szervezeteket az együttműködésre egy olyan társadalmi kérdésben, mint a családon belüli erőszak. Ez azt jelenti, hogy az intenzitás szintjei eltérhetnek: a hálózati együttműködésnek a “Co4: koordináció” (ld. 6. ábra) fázisban megjelenő korlátozott formájától a “Co5: együttműködés” fázisban meglévő teljes hálózati együttműködésig (ld. 7. ábra), illetve a “Co6: konvergencia” szakaszban teljesülő optimális hálózati együttműködésig (ld. 8. ábra). Après une période-pilote, le projet limbourgeois de LINK a évolué de ‘Co4 : coordination’, une coopération basée sur un trajet de renvoi, vers une chaîne de coopération à part entière, ‘Co5 : collaboration’. CO3 d’Anvers est également passé par cette évolution via un projet-pilote. Ensuite, CO3 est également passé par la phase de préservation pour devenir une chaîne de coopération à part entière, ‘Co5 : collaboration’. À l’heure qu’il est, CO3 a l’ambition de devenir une chaîne de coopération optimale, ‘Co6 : convergence’. Összegezve: a hálózati együttműködés egy együttműködési modell, amelyben: · kiemelkedőek a közös ügyfélre vonatkozó eredmények · különböző hálózati partnerek működnek együtt plurális szervezeti és multidiszciplináris módon · a cselekmények, az információk, az erőforrások, az irányítás és a felelősség megosztott és kölcsönösen összehangolt · a hálózati irányítás és esetvezetés a hálózati eredmények fenntartását biztosítja. A gyakorlatban ez az együttműködési modell a modell tervezésével és megvalósításával, a megvalósítás értékelésével, majd azt követően a hálózati együttműködés optimalizálásával érhető el. A gyakorlatban a “hálózati megközelítés”, a “hálózati folyamat”, és a “hálózat” kifejezéseket gyakran használják a “hálózati együttműködés” fogalommal összefüggésben. Ezek a fogalmak szinonimaként használatosak, habár nem pontosan azonos jelentéssel bírnak. Ebben a modulban a fogalmak az alábbiak szerint kerülnek alkalmazásra: ·
Hálózati együttműködés – Ez nem más, mint a hálózati együttműködési modell. Ehelyütt az együttműködés hálózati folyamatnak megfelelő alapelvét jelenti. Egy szervezeti modell, amelyben különböző szervezetek közösen járulnak hozzá értékkel egy végső eredményhez. 109
A gyakorlatban a végeredmény gyakran az állampolgárok, a szolgáltatásokat igénybe vevők, az ügyfelek vagy páciensek javát szolgálja. ·
Hálózati folyamat vagy folyamati háló – A hálózati együttműködés eljárási folyamata, amely a szerepeket, a cselekményeket, és az eredményeket foglalja magában. Tartalmazza azokat a lépéseket és cselevéseket, amelyeket a bevont szervezetek körülhatárolt eredmények elérése érdekében tesznek. A folyamati háló a hálózati megközelítés gerince. A hálózati folyamat és a folyamati háló terminusokat gyakran szinonimaként használják, mint ennek a modellnek az esetében is. A hálózati folyamat egy olyan kifejezés, amelyet a gyakorlatban többször használnak a hálózati együttműködés valamennyi szerepének, cselekményének és eredményének vonatkozásában, míg a folyamati háló terminus sokkal inkább egy elméleti vagy tudományos megközelítés.
·
Hálózati megközelítés - A hálózati megközelítés egy olyan gyakorlatban megvalósított folyamati háló, amely egy olyan társadalmi kérdés, mint a családon belüli erőszak megközelítésének a magját képezi. A folyamati háló a különböző bevont szervezetek által specifikusan kerül megtervezésre és megvalósításra. A gyakorlatban “hálózatról”, “hálózati megközelítésről”, vagy konkrét példát említve, a LINK mozaikszóval rövidített “Limburgi családon belüli erőszak hálózatáról” beszélünk.
A gyakorlatban a hálózati együttműködés elve az ezen együttműködési modellben rejlő alapvető elvek és jellemvonások szerint kerül kiválasztásra. Egy séma azonban mindig általános, ennél fogva értelmezést igényel. Az értelmezés a hálózati folyamat, vagy más néven folyamati háló körvonalazásával és tervezésével valósul meg. Azt szemlélteti, hogy az együttműködést ténylegesen hogyan kell megtervezni, más szóval, ki és miért cselekszik kinek az érdekében és milyen eredményekért. Miután a hálózati folyamatot megtervezték, megvalósításra kerül. Amint a bevont szervezetek ténylegesen megvalósítják a hálózati folyamatot a célkérdés (mint például a családon belüli erőszak) megoldása érdekében, a hálózati folyamat létrejön; egy elméleti modelltől egy tervezett folyamatig a gyakorlatban való specifikus megközelítés érdekében. A 2. Modul valódi példákat használ annak világos illusztrálására, hogy mit takar a hálózati együttműködés. A cél nem az, hogy normatív vagy tudományos definíciókat, illetve alapvető elveket határozzunk meg. Ezek megtalálhatók a hálózati együttműködés témakörével foglalkozó, meglévő szakirodalomban (ld. pl. Van der Aa & Konijn, 2001, Poorthuis és társai., 2003, Van der Aa, 2009, Hardjono, Van Brakel & Kroon, 2010, Ermers, Goedee, Albrecht & De Jong, 2010, Vos, 2010, Kaats & Opheij, 2012, Goedee & Entken, 2013). A cél ezzel szemben az, hogy a hálózati együttműködés különböző alapvető elveit és terminusait valódi példákon keresztül illusztráljuk annak érdekében, hogy a saját hálózati megközelítéssel kapcsolatos munka ténylegesen megkezdhető legyen.
110
111
2. Fejezet – A hálózati megközelítés megvalósítása Ebben a fejezetben az alábbi ismeretek sajátíthatók el: · · · · · · · · · · ·
a hálózati megközelítés megvalósításábak módja miért igényel a hálózati megvalósítás fejlesztési megközelítést a hálózati megvalósítás lehetséges fázisai pilot projekt elindításának módja a pilot projekt lehetséges alkotóelemei miért fontos a meglévő megközelítések számavétele és aktuális helyzetének értékelése a hálózati megvalósítás kezdete előtt a projekt irányításban és a hálózati irányításban megjelenő hálózati szerepek milyen figyelmet fordítsunk a bevont szervezetek meghatalmazottaira és képviselőire hogyan határozzuk meg tervezési koncepcióval a hálózati megközelítés formáját miért igényel a pilot projekt egy koncepcionális és egy végleges megállapodást miért igényel a pilot projekt és a hálózati megközelítés értékelést és jóváhagyást.
Szándékunkban áll-e az együttműködés? Ez a hálózati megvalósítás kezdetén fennálló legjelentősebb kérdés. Időnként ez a kérdés nem azt takarja, hogy akarunk-e együttműködni, inkább azt, hogy kell-e együttműködnünk a hatóságok vagy a társadalom nyomására. Ennek ellenére, egy közös társadalmi misszió nem eredményez feltétlenül együttműködést, különösen nem egy hálózati együttműködést közös ügyfelek érdekében fennálló multiszektorális megközelítéssel. A szervezeteknek mindenekelőtt a hálózati együttműködés által, a szervezet és az ügyfél részére nyújtott hozzáadott értékről kell meggyőződni. A családon belüli erőszak szakmai prioritásként való megalapozása “Városként vagy tartományként azt kell felismerni, hogy a város vagy a tartomány valamennyi polgára családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyfél. Antwerpenben ez olyan mértéket öltött, hogy a biztonságpolitika keretében kezelték. Mivel a családon belüli erőszak ilyen erőteljes hatást gyakorol a társadalomra és az érintett szolgálatokra, fontossá vált, hogy a szolgálatok együtt dolgozzanak. Ez pedig a szakpolitikában a családon belüli erőszak priorizálásában képződött le. Városként vagy tartományként hatékonyan tölthető be az a facilitátori szerep, amely ahhoz szükséges, hogy a szervezeteket összehozza egymással. Még ha kihívást is jelent valamennyi különféle szervezeti kultúra összekapcsolása, szükség van rá a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek hatékony és lényegi eset dokumentálása és beavatkozási koordinációja érdekében.” D. Simons (2014) – a CO3 program hálózati vezetője és Antwerpen város Személyközpontú Megközelítési Programjának vezetője. 112
A hálózati együttműködési modell szerinti együttműködést a stratégiai és a szakmai irányítási szakemberek előzetes fenntartással kezelik. Milyen kilátással kecsegtet egy jövőbeni együttműködés? Mi változhat, és vajon milyen szerepet tölt majd be a szervezetem? Milyen költségekkel jár majd a munkaerő és az egyéb erőforrások tekintetében? Milyen specifikus eredményeket hozhat a szervezetemnek és az ügyfeleimnek? Sérül ez által az autonomitásom és a beleszólásom? A stratégiai és szakmai irányítási szakemberek gyakran először ezekre a kérdésekre keresik a választ, mielőtt megfontolnák a humán- és egyéb erőforrások allokálását. Ez pedig azért furcsa, mert hogyan is jósolható a termés, ha nem világos, hogy mit vetünk? Fejlesztési folyamat A hálózati megközelítés megvalósítása egy fejlesztési folyamat (Ermers, Goedee, Albrecht & De Jong, 2010; Goedee & Entken, 2013). Röviden összefoglalva, a fenti szakirodalom evolúciós, tervezési és fejlesztési megközelítés között tesz különbséget. ·
Evolúciós megközelítés – Az evolúciós megközelítésben a cél abszolút bizonytalan, ezért a feléje vezető út spontán rajzolódik ki. Például a művész esetében, aki egy üres vászonnal kezdi az alkotást, és azt festi le, amit az adott pillanatban éppen érez. A végső mű csak akkor válik világossá számára, ha már befejezte.
·
Tervezési megközelítés – A tervezési megközelítésben a cél teljesen világos, ezért a feléje vezető út a kezdetektől meghatározható és transzparens. Például, amikor valaki éhes és csillapítani akarja az éhségét. A pékségben kenyeret vásárol, és otthon elfogyasztja. Tudta, hogy hol fogja a kenyeret megvásárolni, hogy mennyibe fog kerülni, és hogy néhány szendvics elfogyasztásával jól fog lakni. Viszonylag előrelátható, hiszen a cél, és az eléréséhez vezető út előzetesen is széles spektrumban tisztázott.
·
Fejlesztési megközelítés – A fejlesztési megközelítés az evolúciós megközelítés és a tervezési megközelítés között helyezkedik el. A célkitűzés csak részben tisztázott. A feléje vezető út részben tervezhető, részben viszont ismeretlen, ennélfogva részben spontán bontakozik ki. Példaként említhető egy Délkelet-Ázsiai hátizsákos túra. Ismert az induló és érkező járatok időpontja, és ezen kívül akad jó néhány érdekes hely, amit érdemes megnézni. Nem tudhatja azonban az ember pontosan, hogy hová és mikor megy, amikor hátizsákozik, és hogy vajon eléri-e az előre meghatározott úti céljait. Az ember hátizsákosként részben átengedi magát az út során felmerülő különféle helyzeteknek és történéseknek. Pontosan azért, mert ettől lesz több az úti élmény, vagy egyszerűen csak azért, mert előre nem lehet őket megjósolni.
A három megközelítés mindegyike “hozzáadott értéket”, “eredményt”, vagy “valami újat” nyújt. Csupán a bekövetkezés módja tér el egymástól, valamint függ attól, hogy a cél ismert vagy sem. Hálózati együttműködés megvalósításakor nagyon sok ismeretlen változó merül fel, mivel számos szervezet dolgozik együtt, vagy fog együtt dolgozni. Ennél fogva van egy célkitűzés, amely részben ismert, és van egy elérési útvonal, amely ugyancsak részben ismert. Egy ugyan összetetté, de megvalósíthatóvá teszi a helyzetet. A gyakorlat szerint a stratégiai és szakmai irányítási szakemberek számára nehéznek tűnik a hálózati együttműködés fejlesztési megközelítés alkalmazásával való megvalósításának értelmezése. Világos számukra, hogy ez fejlesztéssel jár, azonban előzetesen akarnak átfogó képet kapni az eredményekről. Ez a konfliktus tipikusnak mondható a tervezési és a fejlesztési megközelítések között.
113
Előrelátás, elszántság és az első lépés Hogyan induljunk el? A gyakorlatban ez a kérdés gyakran szorítkozik arra a tényre, hogy szervezetek egy kiválasztási csoportjának néhány stratégiai vagy szakmai irányítási szakembere értelmezi azt a hozzáadott értéket, amelyet a hálózati együttműködés nyújt az ügyfeleiknek és a szervezeteknek. Emellett felismerik azt is, hogy szükség van egy fejlesztési folyamatra. Rendelkeznek az első lépés megtételéhez szükséges jövőképpel és eltökéltséggel. Az első lépés megtételekor lehetőség van egy átfogó kép elnyerésére, kiábrándító eredmények esetén pedig korlátozhatók a károk. Ennél fogva a gyakorlatban általában először egy pilot projektet hoznak létre, amely a hálózati együttműködés próba üzemeként szolgál. Kezdjük lentről felfelé olyan szervezetekkel, amelyek involválódásra törekednek! “Ha fennáll a szándék a hálózati megközelítés megvalósítására, kezdjük lentről felfelé. A legjobb elindulni két olyan partnerrel, amelyek szívesen dolgoznak együtt; sokkal inkább ez a járható út, mint egy tíz partnerekből álló formalizált együttműködéssel indulni. Ajánlottabb kicsiben kezdeni olyan szervezetekkel, amelyek boldogulni akarnak, még akkor is, ha éppen tíz szervezetre van szükségünk. A kezdetkor szükség van arra, hogy sokat áldozzunk “kutatásra”, „ismeretszerzésre”, és egymás megismerésére. A szervezeti struktúrák és kultúrák jelentősen eltérhetnek egymástól. Ezt a tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A megközelítés során megvalósuló együttes növekedés pedig időigényes. Szánjuk rá az időt. Kezdjük a motivált szolgálatokkal, és fokozatosan vonjuk be a szkeptikus szervezeteket. Fontos, hogy bármely aggodalomra, ellenvetésre, és ellenállásra fordítsunk figyelmet. Beszéljük át ezeket, és készüljünk fel rájuk. A lehetséges opciókat együtt dolgozzuk ki. Ez megalapozza azt, hogy az első bevont szervezetek lesznek a hálózati megközelítés során való együttműködés nagykövetei. Egy bizonyos ponton azok a szervezetek, amelyek kezdetben tartózkodtak, vagy komoly kétségeik merültek fel, érdeklődővé válnak a növekvő együttműködés irányában. Egyik sem akarja majd elszalasztani a lehetőséget. Vagyis “álmodj nagyot, kezdd kicsiben”! Hagyjuk, hogy a gyakorlatban az emberek felfedezzék az együttműködés nyújtotta előnyöket, és biztosítsunk egy olyan kellemes környezetet, amelyben élvezetessé válik a közös munka és az együtt töltött idő. Továbbra is figyeljünk arra, amit az emberek mondani akarnak. Számos apróság van, ne engedjünk, hogy ezek jelentős problémákká nőjék ki magukat. Ezért készüljünk fel ezekre, és dolgozzuk ki a megoldást a különböző szolgálatokkal. A hálózati megközelítés egy együttműködési partnerség. Biztosítsuk, hogy ez olyan formában marad fenn, hogy nem válik a saját egyéni szervezetünkké.” P. Franck (2014) – Folyamat menedzser a CO3-nál és Antwerpen Tartomány Szociális és Egészségügyi Szolgálata Erőszakellenes és Áldozatvédelmi szakpolitikájának tartományi koordinátora Az optimális hálózati együttműködéshez vezető elérési útvonalat a hálózati együttműködés 6Coja képezi, amely fejlesztési koncepció alkalmazásával való hálózati megvalósítást feltételez. Az intenzitási szint növelésének elérésével a szervezetek egyre inkább koherens módon működnek, végül pedig egy működő folyamati hálót alkotnak.
114
A hálózati együttműködés 6Co-jának követésével a szervezetek képessé válnak: · megismerni egymás elvárásait · megismerni egymás erősségeit · az egymás iránti bizalom megtapasztalására · annak elsajátítására, hogy hogyan ismerjék fel az együttműködésben betöltött saját szerepüket · időt szánni a hálózati együttműködés tervezésére és kölcsönös összehangolására · a hálózati együttműködés kiegyensúlyozott ütemű megvalósítására · a munkatársak és erőforrások (újra)allokálására a hálózati megvalósítás szükségleteinek tükrében · rugalmasan kezelni a hálózati együttműködés formáját és a véglegezéséhez vezető utat. Szánjuk rá az időt és tartsuk tiszteletben a gyorsaságbeli különbségeket! “Stratégaként rászántuk az időt, hogy összegyűjtsük a rendőrségi, igazságszolgáltatási és szociális szolgálatok valamennyi, azonos hullámhosszon mozgó szereplőit. Valamennyi szervezet tempóját figyelembe vettük. Sikeresesen fejlesztettünk ki együtt egy projektet. Nem csak a szakterületek egyikét érintően. Együtt csináltuk meg. Mindez nem csak az együttműködés végeredményét, hanem a hozzá vezető utat is magában foglalja. És valójában nem álltunk olyan messze egymástól. Azonos tevékenységekben vettünk részt. Azonos ügyfeleink vannak. Nem volt sok értelme a partnerek részéről, hogy magunkban folytassák.” B. Hamaekers (2014) – helyi irányító csoportvezető, LINK és Helyi Rendőrségi Vezető Megbízott, Beringen rendőrségi körzet, Ham, Tessenderlo A hálózati megvalósítás időt és energiát igényel, hiszen próbára kell tenni, hogy mi az, ami működik és mi az, ami nem. Röviden, a szervezeteknek meg kell ismerniük egymást annak érdekében, hogy hatékony és hatásos hálózati együttműködést érjenek el. A hálózati megközelítés megvalósítását tulajdonképpen a családalapításhoz hasonlíthatjuk. A hálózat megvalósítása olyan, mint a családalapítás Képzelje el, hogy egyedül van (‘Co1: egymás mellett létezés”). Úgy érzi, az élete jobb lehetne, ha saját családja lenne. Mit tesz ekkor? Gondolatban már megfogalmaz egy képet a jövőjét illetően. A jövőjét meg akarja osztani valaki olyannal, aki ugyanolyan jövőt képzel el, talán olyasvalakivel, aki az életben hasonló dolgok iránt érdeklődik, és akivel olyan dolgokra vállalkozhatnának, aki mindkettejük örömére szolgál. Ezzel a jövőképpel bátorságot kell meríteni az első lépés megtételéhez, és kapcsolatot kell létesíteni (“Co2: kapcsolat”) másokkal. A hétvégén elmegy egy bárba, vagy színházba, vagy beiratkozik egy sportklubba, vagy regisztrál egy társkereső oldalon. Végül talál valakit, akivel igazán jól kijön. Gyakran találkozik az illetővel (“Co3: kölcsönös segítségnyújtás”). Közös színházlátogatásokat tervez, és rendszeresen beülnek egy kávéra. Valami szép dolog veszi kezdetét Önök között. És észre sem veszi, hogy barátság már kapcsolatba fordul át. Egy bizonyos idő elteltével az együttélés mellett döntenek (“Co4: koordináció”). Egy egyedülálló háztartás megosztása sokkal érdekesebb és határozottan praktikusabb
115
is. Az együttélés sikeresnek látszik. A szerelmük sziklaszilárd, és úgy döntenek, hogy összeházasodnak. Végül pedig a vágyaik gyermekekkel teljesednek be. Többé már nem csak a saját életéért, hanem a gyermekeiért is felelős lesz (“Co5: együttműködés”). Most, hogy már létrejött a megálmodott családja, néhány új dolog megvalósítása mellett dönt. A ház már túl kicsi, egyiküknek új állása is van, így a pénzügyi helyzetük megváltozott. Bármilyen helyzettel áll is szemben, családként megpróbálja a legjobbat kihozni belőle (“Co6: konvergencia”), azért, hogy egy hosszú és boldog közös életük legyen. Tehát, elveszíti-e a szervezet az autonómiáját, ha hálózati megközelítésben működik együtt? Nem, egyáltalán nem. A hálózati együttműködés egy együttműködés és nem integráció vagy összeolvadás egy önálló új szuperszervezetté. Olyan, mint egy család: valamennyi családtag közösen tesz, de mindegyikük hozzájárulása unikális. Éppen abban rejlik az egyes szereplők autonóm karakterének ereje, hogy hozzáadott értéket képviselnek a hálózati együttműködésben. Azzal, hogy engedjük az egyes hálózati partnereket a saját alapvető feladataikra és képességeikre fókuszálni, lehetővé válik számukra egy értékes hozzájárulás teremtése a közös cél irányába: egyfelől segítségnyújtás, személyre szabott ellátás és tisztánlátás az ügyféllel kapcsolatban, másfelől pedig minőség garantálása, megtakarítások és koherencia a saját szervezet vonatkozásában. Együttműködés az ügyfél érdekében “A szolgálatok számos hasznos dolgot tudnak nyújtani. Időnként azonban a szolgálatok nincsenek annak tudatában, hogy ugyanazzal a családdal dolgoznak, vagyis néha párhuzamosan dolgoznak. Valamennyi szolgálat javaslatot fogalmaz meg és kialakítja a saját elvárásait. Mindez pedig zavaró és bonyolult lehet az ügyfelek számára. A CO3 programban a szervezetek együtt, és az ügyféllel dolgoznak. A prioritások közös meghatározásával egy lépésről lépésre tervezett koncepciót állítunk össze, amely tartalmazza a megfelelő feladatokat és elvárásokat. Közös felelősséget vállalunk. Nem csak az ügyfélért, hanem magunkért, mint szolgálatért is. A CO3 program részeseiként együttműködve egyre inkább megismerjük egymás szolgáltatásait. Ez pedig nem csak a folyamatban lévő, hanem egyéb ügyek tekintetében is hozzáadott értéket jelent.” N. Leonard (2014) – Esetvezető a CO3 programban és Szociális munkás a Antwerpeni Szociális és Jóléti Központnál Pilot projekt indítása A legtöbb helyzetben a hálózati megvalósítás pilot projekt alkalmazásával kezdődik, hiszen ez biztosítja a tesztelés szabadságát arra vonatkozóan, hogy nyújt-e a hálózati együttműködés hozzáadott értéket a bevont szervezetek, valamint az ügyfelek számára. A rövid időtartam, az átlátható célkitűzések és a specifikusan allokált humán- és egyéb erőforrások mind a teszt egyértelmű határait erősítik. A teszt eredménye pedig egy világos és átfogó kép lesz. Pilot projekttel való indulás esetén fokozatosan válik világossá, hogy a hosszú távú jövő valójában milyen képet fest. Ez elegendő indok a pilot projekttel való indulásra, amennyiben családon belüli erőszakkal és gyermekbántalmazással kapcsolatos esetek hálózati megközelítésére törekszünk. De vajon hogyan indítunk el egy pilot projektet a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás hálózati megközelítésének megvalósítása érdekében? És mi tartozik a pilot projektbe a tervezés és a tartalom tekintetében? Mi történik a pilot szakasz után? Ha a realitásra, és különösen a CO3 és a LINK gyakorlatára gondolunk, a hálózati megközelítés három fázisban valósítható meg: 116
·
Pilot projekt – Az első fázis a pilot projekt lehet, amely egy évig tart, és amelyben a hálózati partnerek sokat tanulnak egymásról és a hálózati együttműködésről. Ebben a fázisban tervezik (tervezési fázis) és tesztelik (tesztelési fázis) a hálózati megközelítést. A pilot projekt egy átfordulást jelenthet az intenzitás szintjeinek (“Co1: egymás mellett létezés”, “Co2: kapcsolat”, “Co3: kölcsönös segítségnyújtás”, vagy “Co4: koordináció” fázisoktól a “Co5: együttműködés”, hálózati együttműködés intenzitási szintig) az együttműködés kezdetén fennálló és összefüggésbe helyezett helyzete tekintetében.
·
Fenntartási időszak – A pilot projektet egy intenzív fenntartási időszak követi, amely három évig tart, és amelynek során a pilot projektben megvalósított hálózati megközelítés végrehajtása és értékelése következik. A pilot projekt a megközelítésnek a harmadik év végén bekövetkező végső értékelése szempontjából egy kezdő mérési pontot jelent. A lehetséges kezelt esetek száma magasabb is ebben a három évben és reprezentatívabb is a hálózati megközelítés szempontjából hosszabb távon, mint maga a pilot projekt. A fenntartási időszak fenntartott hálózati együttműködést nyújt az intenzitás “Co5: együttműködés” szintjén.
·
Hálózati megközelítés hosszú távon – Az utolsó fázis valójában soha nem ér véget. Ez a fázis egy olyan hálózati megközelítést tartalmaz, amely teljes körűen fenntartott és értékelt, és amely tekintetében a hálózati partnerek arról döntöttek, hogy határozatlan időtartamig folytatják a működtetését. A hangsúly a hálózati megközelítés folyamatos optimalizálásán, és a hálózati megközelítés kontextusában felmerülő változásokon van, a “Co6: konvergencia” intenzitási szintnek megfelelően.
Egy pilot projekt során a sikeres hálózati megvalósításhoz néhány elem nélkülözhetetlen. A hálózati partnerek specifikusan legalább az alábbiakat teszik: · a fennálló együttműködések és a kapcsolódó kezdeményezések aktuális helyzetének számbavétele · a projekt irányítás és a hálózati vezetés biztosítása · egy meghatalmazott, továbbá specifikus képviselők biztosítása a résztvevők oldaláról · tervezési koncepciók készítése, amelyekben a hálózati folyamat terve alaposan kidolgozott · egy koncepcionális és egy végső megállapodás felvázolása a fennálló és a jövőbeli együttműködésnek a stratégiai és szakmai irányítási módon való fenntartása érdekében · a megtervezett és jóváhagyott hálózati megközelítés tesztelése meglévő és új esetek kezelésével · a pilot projekt és a hálózati megközelítés értékelése · az értékelést követően a hálózati megközelítés fenntartási időszakának meghatározása és az erről való megállapodás A következőkben a fent említett elemeknek és fázisoknak a CO3 és a LINK programokban megjelenő, a valós életből vett példákon keresztül történő bemutatásával találkozhatunk. A hangsúly az első fázisra, vagyis a pilot projektre esik, mivel ez a hálózati megvalósítás kezdő pontja a legtöbb olyan helyzet tekintetében, amely hálózati megközelítésre irányul. A 3. fejezetben annak bemutatására kerül sor, hogy ténylegesen milyen formát ölt egy, a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás tervezett hálózati megközelítése. A 4. fejezet pedig azokat az eredményeket mutatja be, amelyeket egy hálózati megközelítés nyújt a pilot projekt és a fenntartási időszak végrehajtása alatt és után.
117
Az aktuális helyzet és annak számbavétele Az úttörők jelentősége “Ennek a fajta projektnek a felállítása mindig igényel néhány úttörőt. A projekt ezen felül igényel olyan embereket is, akik felismerik az együttműködés hozzáadott értékét. Ez a jövőkép szükséges ahhoz, hogy el lehessen mozdulni az alapokról. A résztvevőknek arra is fel kell készülni, hogy ne kizárólag a saját szolgálatukat vegyék figyelembe. Ebben a tekintetben a facilitátor szerepe különösen fontos. A Tartomány széles körben hozott össze bennünket és nyújtott számunkra együttműködési platformot, azzal, hogy létrehozott egy hálózatvezetési csoportot. A Tartomány bizonyos fokig semleges. Ha valamely, a rendőrségi, igazságszolgáltatási vagy szociális szolgálatoktól részt vevő partner vette volna magára ezt a facilitátor szerepet, nem lett volna esély.” G. Vanderstraeten (2014) - a LINK lokális irányítási csoportjának vezetője és a Limburgi Általános Szociális Szolgáltatási Központ ügyvezetője A pilot projekt kezdetén, első lépésként az érdekelt szervezeteket kell számba venni. Ezután lehet az erőket összekapcsolni, és létrehozni az úttörőknek egy csoportját. Fontos annak kutatása is, hogy a hálózati megközelítésünknek milyen, már létező kezdeményezései vannak helyi, nemzeti, és nemzetközi spektrumban. Az újonnan kifejlesztett hálózati megközelítéseket lehet követni, átvenni, vagy csatlakozni is lehet a meglévő megközelítésekhez, amennyiben lehetőség van rá. Mindig vegyük figyelembe a már kifejlesztett alkalmazási eszközöket és módszereket. Ezzel elkerülhetővé válik a gépezet duplikált feltalálása, és az elvégzett beruházások egymással összefüggően lesznek alkalmazhatók. Ez időt, pénzt, és energiát takarít meg. Ezen felül, a különböző helyi kontextusokban egy egységes eredmény hozzájárul a saját lokális hálózati megközelítésünk lehetséges helyi vagy országos fenntartásához. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a siker eléréséhez létfontosságú az értékelt megközelítés személyre szabása annak érdekében, hogy illeszkedjen a sajátos helyzetünkhöz. Kezdjünk egy már létező megközelítéssel, például egy átirányítási megközelítéssel, amelyben a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás esetköreit egyik partnertől a másikig utaljuk? Amennyiben e szerint járunk el, egy alapmérést valósíthatunk meg ennek a megközelítésnek az aktuális helyzete, vagy az eset aktuális természete, illetve a kezelendő esetkör kiterjedése tekintetében. Ezeknek az analíziseknek az elvégzése stratégiailag megfelelő érveket szolgáltat egy hálózati megközelítés kifejlesztéséhez, amennyiben a meglévő megközelítés nem tűnik megfelelőnek, vagy az esetünk természetére vagy kiterjedtségére figyelemmel egy alternatív megközelítés szükséges. Ezen kívül szükséges a hálózati megközelítésünk által kezelendő esetszámok befogadási potenciáljának számbavétele is. Ez a fajta átirányítási megközelítés egy megfelelő kiindulási talaj, amely a később tovább fejleszthető egy plurális szervezeti és multidiszciplináris hálózati megközelítéssé. Használjuk a 6Co-t annak meghatározására, hogy a pilot projekt kezdetén az intenzitásnak mely szintje jellemzi az együttműködést. A gyakorlatban sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, amelyekben a szervezetek már intenzíven együttműködnek hasonlóan a “Co3: kölcsönös segítségnyújtás”, vagy a “Co4: koordináció” fázisok intenzitási szintjeihez hasonlóan. Ekkor fontos annak közös számbavétele, hogy az együttműködés mely elemeit tudnánk továbbfejleszteni ahhoz, hogy legalább a “Co5: együttműködés”, hálózati megközelítés fázist elérjük. 118
Projektirányítás és hálózati vezetés A projekt irányítására és a hálózati vezetésre azért van szükség, hogy sor kerüljön a pilot projekt és a hálózati megközelítés stratégiai irányítására, szakmai alapú fejlesztésére, valamint operatív végrehajtására. A pilot projekt indulásakor az alábbi szerepek határozhatók meg: ·
Szupralokális irányítási csoport – Helyzet-transzcendens koordináció és fenntartás megszervezéséhez – amennyiben lehetséges és már létezik – helyzet-transzcendens irányítási csoporthoz csatlakozhatunk, tartományi, nemzeti, vagy akár nemzetközi szinten. Ezzel lehetővé válik a pilot projekt és a megvalósításra váró megközelítés tesztelése, valamint egyéb helyzetekbe való átültetése. A szupralokális irányítási csoport például évente egy vagy két alkalommal ülésezik.
·
Lokális irányítási csoport – A hálózat stratégiai irányítással való ellátásához és képviselet kijelöléséhez a hálózat szakmai irányítási és operatív végrehajtásában, irányítási csoportot hozhatunk létre, amelyben a bevont főbb hálózati partnerek képviseltetik magukat. Az irányítási csoportban részt vevő képviselők a szervezeteiket a hálózati megközelítésben reprezentáló, stratégiai szinten működő hivatalnokok. Ez az irányítási csoport évente két, vagy három alkalommal ülésezik abból a célból, hogy felülvizsgálják a hálózati együttműködés előrehaladását. A helyi irányítási csoport ezen felül ellátja a szükséges stratégiai irányítást is. A részt vevő szervezet, az irányítási csoportban való képviselet, és abban való feladat disztribúció a tervezési szakaszban nyeri el állandó formáját.
·
Hálózat vezetési team és hálózati vezető – Hálózati vezető által irányított hálózati vezetési team létrehozása alapvető jelentőségű annak érdekében, hogy a hálózatot szakmai alapú irányítással (hálózati irányítás) tudjuk ellátni. A hálózati vezetési team a hálózati vezetőből, ennek támogatójából és lehetőség szerint külső támogatójából, illetve a hálózati partnerek delegált szakmai hivatalnokaiból állhat. A hivatalnokokat az irányítási csoport stratégiai hálózati partnerei hatalmazzák meg, nem csak arra, hogy közreműködjenek a vezetési teamben, hanem arra is, hogy a hálózati együttműködéshez aktuális, szakmai alapú irányítást és változásokat valósítsanak meg. A vezetési team az irányítási csoportnak tesz jelentést, és tájékoztatást nyújt, például a fennakadásokról és a döntési pontokról. A hálózati vezetési team ennél fogva felel a hálózat szakmai alapú szakmai alapú irányításáért és tervezéséért, továbbá napi, vagy legalább heti rendszerességgel ülésezik. A hálózati vezetői szakértelem “Egy hálózati vezetőnek képesnek kell lennie az elkötelezett és irányítói szerepben megjelenő működésre. Hasznos lehet, ha széles látókörrel és hatékony hálózatépítési képességgel is rendelkezik. A hálózati vezető egy olyan személy, aki természeténél fogva pragmatikus, és aki bármilyen hézagot kipótol. Fontos, hogy hozzáértőkkel vegye körül magát, különösen a hálózati vezetési csapatban. A pilot projekt során a hálózati vezető menedzser szerepet játszik, és megpróbálja a különböző folyamatokat elindítani. Ha a projekt egyszer felállt és működik, a hálózati vezetőnek mozgásban kell tartania. Ennek során folyamatosan és átfogó perspektívából monitorozza a hálózatot. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, a hálózati vezetőnek egy semleges szerepet kell magára vállalnia, és ebben a semleges formában kell befolyást gyakorolnia a csoportban. A hálózati vezetőnek
119
elfogadottnak kell lennie, és nem pusztán az általa betöltött szerep miatt, hanem azért, amit mond és tesz. A vezető képzett és irányított munkatársakkal dolgozik együtt, ezért az elismeréseket lépésről lépésre kell kiérdemelnie.” D. Wyckmans (2014) – A LINK hálózati vezetője és Limburg Tartomány (Közúti) Biztonsági és Közrendészeti rendőri szolgálatának projekt koordinátora ·
Operatív csoport – A pilot projekt kezdetén a bevont hálózati partnerek egy operatív csoportot delegálnak körülhatárolt felhatalmazással. Fontos, hogy ez a csoport olyan operatív és szakmai irányítási szakemberekből álljon, akik kitartóak, a saját szakterületükön képzettek, és megfelelő képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy a hálózati megvalósítás sikeres szereplői legyenek. A megvalósítási szakaszban, a rendelkezésre álló kapacitások és lehetőségek függvényében, a csoport különböző szerepeket tölt be. Ezek lehetnek: kezdeményező, együttes eset dokumentálás, esetgazda, minősítő bizottság, eset irányító és kerekasztal végrehajtás. Egy hálózati megközelítésben ezek specifikus hálózati szerepek mind a fenntartási időszakban, mind hosszú távon (ld. 3. fejezet) jelen vannak. A tervezés tesztelési időszaka alatt az operatív csoport az operatív esetmenedzsmentért felel. A csoport a lehető leggyakrabban (legalább kétheti rendszerességgel) ülésezik, és családon belüli erőszakkal, valamint gyermekbántalmazással kapcsolatos komplex eseteket kezel a plurális szervezeti és multidiszciplináris hálózati tervnek megfelelően. Az operatív csoport egyfelől tartalmilag kezeli az esetet, másfelől az esetkezelés folyamatalapú szemlélet alapján is zajlik, amelyben a csoport a tervezési koncepcióban meghatározottak szerint végzi a tervezés validálását.
Felhatalmazás és delegálás A pilot projektben és a hálózati együttműködésben a stratégiai felhatalmazás a hálózati megközelítés sikeres tervezésének és tesztelési folyamatának előfeltétele. A felhatalmazás és delegálás teret biztosít a munkatársaknak a kreativitáshoz, mivel nem kell folyton arra keresni a választ, hogy mi a vezető véleménye, és hogy hozhatnak-e döntést az egyes kérdésekben. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy a szakmai személyzet arra is felhatalmazott, hogy stratégiai döntéseket hozzon, és ugyanígy az operatív személyzet sem vállalhat felelősséget a szakmai kérdések meghatározásáért. Tekintve, hogy a hálózati megvalósítás fejlesztési megközelítést igényel, fontos, hogy a stratégiai, szakmai irányítási és operatív képviselők megfelelő mozgástérrel rendelkezzenek annak érdekében, hogy képesek legyenek ennek a megközelítésnek az alkalmazására. Ebben a tekintetben pedig a külső és meglévő (szervezeti) keretek szerepet tudnak játszani, és ezáltal játszhatnak is abban, hogy a résztvevő partner szervezetek között megalapozzák a kapcsolatokat. A rendelkezésre bocsátott munkatársak száma, valamint erőforrások pilot projektenként eltérnek, és az alábbi tényezőktől függnek: · azok a szakmai prioritások, amelyeket a partnerek a témának és a projektnek szentelnek · a partnerek hajlandósága a projektbe való beruházásra · a meghatározott hálózati eredmények, mint például a kezelendő esetek száma · a hálózati megközelítés és megvalósítás előirányzott szintje. A LINK együttműködési megállapodása (Wyckmans & De Jong, 2013; Wyckmans & De Jong, 2014) az alábbiakat tartalmazza a felhatalmazás és képviselet vonatkozásában:
120
Felhatalmazások A LINK tervezésére és megvalósítására való felhatalmazás különböző módokon érvényesül: · A Vandeurzen kabinet jóváhagyása alapján teszt/pilot módban való működés, hasonlóan az Antwerpeni CO3 modellhez. · Egyhangú szavazás alapján, a LINK részese a brüsszeli szupralokális irányítási csoportnak, amely az antwerpeni CO3 tagjaival és a kompetens flamand és szövetségi kabinetek és adminisztrációk képviselőivel együtt, kapcsolatot keres a gyermekbántalmazást is magában foglaló családon belüli erőszak integrált megközelítésében regionális, szövetségi, és nemzetközi szinteken. · Egy stratégiai kör révén valamennyi szolgálatot megkeresték és felkérték a csatlakozásra. Minden felkeresett szervezet kifejezte elkötelezettségét, és elfoglalták helyeiket a (helyi) irányítási csoportban, a hálózati vezetési team-ben, és/vagy a munkacsoportban. Az irányító csoport egy előzetes megállapodás elfogadásával további megvalósítás jóváhagyásáról döntött. Végezetül, a végleges megállapodást aláírta valamennyi azon bevont hálózati partner, akik képviseltették magukat a hálózat helyi irányítási csoportjában, továbbá aláírásra került a Flamand Szociális, Egészségügyi és Családügyi Miniszter, valamint a szövetségi bel- és igazságügyi tárcákért felelős miniszterek által is. A végleges megállapodás ilyen jegyzése hivatalos felhatalmazást biztosít a LINK számára. Amennyiben hálózati partnerként fejlesztendő belső ismeretekkel rendelkezünk a hálózati együttműködésről és annak megvalósításáról, javasolt (külsős) támogató igénybevétele. Természetesen ennek feltétele, hogy ez a támogató gyakorlati értelemben vett szakértelemmel rendelkezzen az ilyen multidiszciplináris és plurális szervezeti megközelítés tervezésében és megvalósításában. A tapasztalatok megmutatták, hogy ez további átláthatóságot, gyorsaságot és időmegtakarítást nyújt, amely lehetővé teszi a hálózati partner számára a hálózati megközelítés és annak megvalósítása minőségének fenntartását, valamint kedvezően hat a hálózati partnerek közreműködésére. A külső tanácsadó szerepe “A LINK számára egy külsős hálózati tanácsadót vettünk igénybe a tartományból. A tanácsadó tisztában van a kihívásainkkal, már számos alkalommal megtette ezt az utat, így hatékonyan tudja felügyelni az irányokat. Ezen kívül mindenkit éberen tart. A tanácsai és támogatása nélkül is elérhettük volna a sikert, viszont a hálózati megvalósítás bizonyosan háromszor annyi időbe telt volna, mert az út, amire léptünk hosszú és viharos lett volna. És talán még fel is adtuk volna az úton. Egy külső konzulens mindig más szemmel tekint azokra a szituációkra, amelyekkel szembekerülünk. Biztosítja például, hogy nem vitázunk tovább a lápos talajon. A tanácsadó tükröt tarthat elénk. Alkalmazhatunk erre a célra saját szervezeten belülről is valakit, de a külső szemlélet pontosan az, ami a tükörképet nyújtja. A hálózati együttműködés egy speciális szakértelem, hiszen nem egyetlen szervezethez kapcsolódik. Ez egy plurális szervezeti szakértelem, amelyre tényleg szükségünk van, különösen a pilot szakaszban. A fenntartási időszakban is konzultálhatunk hálózati szakértővel, de már nincs szükség a szoros bevonására. Ekkor a hálózati vezetőn áll, hogy a már megszerzett hálózati tudást és szakképesítést alkalmazza-e. Ezért van az, hogy a “feladat megtanulás” olyan kifejezetten fontos pilot szakasz során. Egy hálózati tanácsadó
121
rengeteg információval el tud látni, azonban a hálózati vezetőnek fokozatosan el kell sajátítania a szükséges gyakorlati tapasztalatokat. Ekkor tudjuk csak valójában a tanácsot összefüggésbe helyezni, és megérteni.” D. Wyckmans (2014) – A LINK hálózati vezetője és Limburg Tartomány (Közúti) Biztonsági és Közrendészeti rendőri szolgálatának projekt koordinátora A tervezési koncepció összeállítása A projekt irányítás és a hálózati vezetés körülhatárolásán túl, a hálózati megközelítéshez szükséges hálózati folyamatot is meg kell tervezni. Ennek elvégzéséhez értekezleteket lehet szervezni a hálózati vezetési csoporttal és/vagy az operatív csoporttal, amelyek együttesen vállalhatnak felelősséget a hálózati együttműködés specifikus megtervezéséért. A tervezést részfolyamatonként létrehozott tervezési koncepcióban kell alaposan kidolgozni, figyelemmel a számbavételünk alapján fennálló kezdeményezések “jó gyakorlataira”, és a témához kapcsolódó, már létező együttműködések aktuális helyzetére. A tervezési koncepció részfolyamatonként legalább egy kidolgozását tartalmazza az alábbiaknak: · célkitűzések (miért ez az eljárás?) · eredmények (mit nyújt ez az eljárás?) · tevékenységek (hogyan kerül megszervezésre a folyamat?) · szerepek (ki mit végez el, és vállalja fel a megfelelő felelősséget) · erőforrások (milyen eszközállományt alkalmazunk az eljárásban?) · teljesítmény indikátorok (hogyan mérjük a folyamatot?) · alapelvek és előfeltételek (mihez kapcsolódik az eljárás?) · fejlődés (hogyan kell fenntartanunk a folyamatot?). A pilot projektben a tervezési koncepció megvalósítását és validálását az operatív csoport végzi az esetkezelés alatt. Szükség esetén a tervezési koncepció úgy kerül elfogadásra, hogy annak tartalma a pilot projekt befejezésekor kerül véglegezésre, továbbvinni pedig a fenntartási időszakban lehet a jövőbeli hálózati együttműködés érdekében. A tervezés során fontos mind a projekt, mind a hálózati megközelítés világos meghatározása. Nincs azonban kőbe vésve, hogy a pilot projekt során alkalmazott hálózati megközelítésnek ugyanolyannak kell lenni, mint a pilot projekt után alkalmazott megközelítés. Sőt, szinte soha nem az. A hálózati partnerek kicsiben kezdik a pilot projekttel. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a sajátos hálózati megközelítésük legjobb tervezését és megvalósítását kísérletezzék ki. A pilot projekt végén a cél egy véglegezett és kölcsönösen összehangolt hálózati megközelítés, amely fenntartható. Ennél fogva ez jelentheti azt, hogy a pilot projektet, például, egy szűkebb földrajzi esetköri terület jellemzi, míg a megközelítés tervezése a fenntartási időszakra egy nagyobb esetköri területet feltételez. Ugyancsak eltérés lehet az elintézendő ügyek számában is. A LINK előzetes megállapodása (Wyckmans & De Jong, 2013) az alábbiakat tartalmazza a tárggyal kapcsolatban: Földrajzi terület A Limburgi Családon Belüli Erőszak Elleni Hálózat (LINK) Limburg Tartomány egészére kiterjed. A tervezési szakaszban (2013 februárjától 2013 szeptemberéig), és a megvalósítási szakaszban (2013 októberétől 2014 márciusáig) azonban az alábbi pilot területekre terjedt ki: 122
· · · ·
Beringen-Ham-Tessenderlo (BHT) Hasselt-Zonhoven-Diepenbeek (HAZODI) Genk-As-Opglabbeek-Zutendaal (GAOZ) Lanaken-Maasmechelen (LAMA)
Esetszámok A megvalósítási szakaszban (2013 októberétől 2014 márciusáig), 10 és 25 közötti számú pilot eset került feldolgozásra a fent említett pilot területről. A fenntartási időszakban ellátásra kerülő ügyek száma a későbbiekben (2014 márciusa után) kerül meghatározásra.
Az esetek kezelésének időtartama a pilot projektben “Rendőri szervként közvetlenül kell szembenéznünk azzal, hogy a nyilvánosság a sarkunkban van. Örülünk annak, hogy az erőfeszítéseinket multidiszciplináris módon követik nyomon. A pilot projekt kezdetén azt gondoljuk: nem érünk el semmilyen előrehaladást, és hogy a hálózati megközelítést a saját szektorunkban kell átültetni. Később azonban, a pilot szakaszban, a dolgok felgyorsulnak. Ezért kezdetben ne várjunk túl sokat. Tájékoztassuk a velünk egy sorban lévőket, és dokumentáljuk, hogy esetek érkeznek majd hozzájuk, az viszont időbe telik, míg az együttműködés kiépül. Az együttműködés sikerének záloga, hogy rászánjuk a szükséges időt. Újra és újra tanulok a hálózati megközelítéstől, annak ellenére, hogy már évtizedek óta a szektorban dolgozom.” M. Geerits (2014) – A LINK operatív csoportjának tagja, valamint rendőri vezető és Limburg Tartomány kormányzóságával összekötő tiszt Limburg Tartomány (Közúti) Biztonsági és Közrendészeti rendőri szolgálatánál További példa, hogy azok a munkatársak, akik részt vesznek a pilot projektben, nem szükségszerűen ugyanazok, akiket hosszú távon a hálózati megközelítés kereti között delegálnak. A különbség azonban, a hálózati megközelítés pilot projektben való teszt módozatú megvalósulása, és a fenntartási időszakban és hosszú távon megvalósuló végső hálózati megközelítés között nem lehet túl nagy. Máskülönben a pilot projekt már nem lehet reprezentatív a jövőre nézve. Ez esetben a pilot projekt által elért eredmények többé nem szolgálnak zsinórmértékül, és használhatatlanná válnak. Az előzetes és a végső megállapodás A projektirányítás, a hálózati vezetés, a felhatalmazás, a képviselet, és a tervezés a hálózati partnerek stratégiai képviselői által aláírt együttműködési megállapodásban rögzíthető. A stratégiai képviselők általában a helyi irányító csoportok tagjai. Súlyozottabbá tehetjük a megállapodást, például azzal, hogy miniszteri szinten is aláírásra kerül. A pilot projekt és az azt követő végső hálózati megközelítés stratégiai fenntartásához két hálózati megállapodás köthető: egy előzetes, és egy azt követő végleges megállapodás.
123
A pilot projekt kezdetén előzetes megállapodást lehet összeállítani. Az előzetes megállapodás egyfajta emlékeztetőül szolgál a bevont hálózati partnerek számára a tervezési szakasz végén, ezáltal egy átfogó képet kapnak a megtervezett hálózat tekintetében. Az irányító csoport adhatja meg a felhatalmazást a tervezési szakaszra, azzal, hogy jóváhagyja az előzetes megállapodást, amely iránymutatásként szolgál a pilot projekt jövőbeli megvalósításához, és a kifejlesztett hálózati megközelítés teszteléséhez. A hálózati vezetési csoport részére pedig a hálózati vezetéshez szolgál iránymutatásként az előzetes megállapodás. A hálózati vezető és csapata ezzel iránymutatást kap a megkötött megállapodás, és az irányító csoport jóváhagyott munkamódszere tekintetében. Az operatív csoport részére az előzetes megállapodás kézikönyvként szolgálhat a hálózati megközelítés végrehajtása során végzett esetkezeléshez. Úgy is mondhatjuk, hogy az előzetes megállapodás a tervezés rögzített eredményét jeleníti meg. Az előzetes megállapodás a végrehajtási szakasz végén válik végleges megállapodássá, amikor a hálózati együttműködés teljes körűen validálásra kerül operatív, szakmai irányítási és stratégiai szinten. A hálózati partnerek közötti végső hálózati együttműködéshez specifikus függelékeket is lehet fűzni, amelyeket akkor célszerű aláírni, ha ez szükségesnek tűnik a végrehajtási szakaszból következően, például, a fenntartási időszakban a hálózati képviseletre, vagy a személyzeti gazdálkodásra vonatkozóan. A végső megállapodást a lokális irányítási csoportban képviseltetett, bevont hálózati partnerek számára, és erre irányuló szándék esetén potenciálisan bevont szupalokális harmadik felek, például miniszterek számára kell aláírásra előterjeszteni. Ezt teremti meg a lokális és szupralokális stratégiai felhatalmazást a hálózati együttműködés és a fenntartási időszak számára. Végrehajtás, értékelés és validálás Amint arról a korábbiakban már szó volt, a tervezési szakaszt egy tesztelési fázis követi a kifejlesztett hálózati megközelítés végrehatási célú értékelése és validálása érdekében. A tervezési szakasz ideje alatt az esetkezelésre a “régi” megközelítés vonatkozik. A hálózati partnereknek ugyanis van létező saját megközelítése, akár együttműködési, akár nem. Ez magától értetődően nem tűnik el azonnal a pilot projekt kezdetén. A korábbi munkamódszerek továbbra is fennállnak egészen addig, amíg az “újonnan” tervezett hálózati megközelítés a helyébe lép, vagy kiegészíti ezeket a metódusokat. A tervezési szakaszt követően kerül specifikusan bemutatásra, hogy a hálózati megközelítésben ki és hogyan fog felelősséget vállalni az esetkezelésben, az “új és jövőbeli” esetkezelési módszer pedig, a tesztfázisban kerülhet bemutatásra. A gyakorlatban az operatív csoport heti rendszerességű kerekasztal keretében kezelhet összetett eseteket, például olyanokat, amelyek családon belüli erőszakkal és gyermekbántalmazással érintettek. Ez a csoport lesz a felelős azért, hogy validálja az operatív esetkezelést. A csoport a saját, már létező és új esetkörét fogja felhasználni ahhoz, hogy tesztelje a tervezés megalapozottságát. Ennek alapján a változásokat azonnal át kell vezetni a hálózati megközelítés tervezésében. Ezek a változások a tervezési koncepcióban szerepelnek, így később egy érvényesített hálózati megközelítés épül be a végső megállapodásba. Kezdjünk el specifikus esetekkel dolgozni “Fontos, hogy a pilot szakaszban specifikus és valódi esetekkel futtassuk le a tesztet. Ez azt jelenti, hogy a partnereknek alaposan meg kell ismerniük egymást. Valamennyi
124
szolgálatnak megvan a maga esetkezelési módja. Ez pedig egy olyan terep, amelyen felszínre jönnek a hasonlóságok és különbözőségek. Ekkor konszenzust kell elérni. A részletek papíron mind nagyon megfelelőek, elméleti értelemben. A gyakorlatban azonban a próbálkozásokból és hibákból tanulunk. Ezért a pilot projektben fontos, hogy közel maradjunk a valósághoz. Nincs értelme annak, hogy a pilot időszakban elképzelt esetekkel dolgozzunk, vagy csak papíron alakítsunk ki egy munkamódszert. Így nem tudjuk egymást megfelelően megismerni. Mi több, ezzel ténylegesen senkinek nem segítünk. Mind csak az idő és pénz vesztegetése. Ezért kezdjünk specifikus és valódi esetekkel.” S. Reggers (2014) - A LINK operatív csoportjának tagja és projekt koordinátor asszisztens Limburg Tartomány Esélyegyenlőségi Főosztályának Szociális Osztály A kerekasztal feladatellátás felett a hálózati vezetési csoport gyakorol monitor tevékenységet. Ezt a csapat részeként lehet megtenni. A pilot szakaszban különösen fontos a hálózati vezetési csoport számára, hogy pontosan tisztában legyen azzal, hogy mi zajlik esetkezelés keretében, annak érdekében, hogy garantálhassa az operatív megvalósítás és esetkezelés minőségét. A hálózati vezető lehet például, az operatív csoport igazgatója. A megfigyelési eredmények a tervezési koncepcióba kerülnek beintegrálásra. A megfigyelés során az alábbi elemek tesztelhetők: · dokumentálás és jelentés · a beavatkozások és a végrehajtás terjedelme · alkalmazott eszközök · megállapodások és szerepmegosztás · a bevont képviselők ismeretei és szakképzettsége. Az operatív csoport szempontjából, a monitoron túl fontos az értékelés is. Valamennyi, az operatív csoport által tartott értekezlet végén elvégezhető egy értékelési kör. Hogy ment az együttműködés? Megfelelő előrehaladást érünk el? Milyen kihívásokkal állunk szemben? Mi az, amit jól teszünk? Mi az, ami fejlesztésre szorul, és hogyan érhetnénk ezt el? A hálózati vezetési csoportnak figyelemmel kell lenni arra, hogy mit kell, és mit nem kell megvalósítani a tervezési koncepciókban. Ehhez fontos, hogy a csoportban megfelelően jelen legyen a lokális, és lehetőség szerint a szupralokális irányító csoport, azért, hogy a csoport megőrizze a felhatalmazását. A hálózati vezető által biztosított vezetés “A pilot projekt kezdeti szakaszában a hálózati vezetőnek a bevont szervezetek között támogatást kell nyújtani. A vezetőnek kapcsolatot kell létesíteni a szolgálatok vezetőivel és szakmai érdekeltjeivel, a pilot projekt hatékony elindításának és irányításának elérése érdekében. Ennél fogva a hálózati vezetőnek türelmesnek kell lenni. Nagyon nehéz embereket irányítani úgy, hogy mindeközben nem rendelkezünk felettük semmilyen formális hatáskörrel. Különös úgy utasítani valakit, hogy közben egy másik szervezetnél dolgozik, és a hálózatban betöltött szerepéhez képest egy sokkal magasabb pozíciót tölt be. Ezért egy finom megközelítést kell alkalmazni, és biztosítani kell, hogy a partnerek egyenlők maradnak. Néhányan azt gondolják, hogy a saját szervezetük sokkal fontosabb másoknál. Ezért a vezetőnek meg kell teremteni a mások álláspontjával kapcsolatos elfogadást. A vezetés nem annak a kimondását jelenti, hogy “neked meg kell tenni valamit”. Ehelyett a szervezetek közötti navigálást foglalja magában. A hálózati vezetőnek ezen felül
125
126
birtokában kell lenni a szakterületet és a tárgykört érintő természetes szaktekintélynek és szakértelemnek”. D. Simons (2014) – a CO3 program hálózati vezetője és és Antwerpen város Személyközpontú Megközelítési Programjának vezetője. Amint a tervezési koncepciók teljes körű validálása megtörtént, a végső megállapodásba integrálhatók. A megállapodás valamennyi bevont hálózati partner részéről aláírásra kerül, és ez képezi a megvalósítási időszak írásba foglalt alapját. A megvalósítási időszak szempontjából fontos egy csatlakozó vagy kiegészítő terv készítése a fenntartási időszak szervezéséről. Ennek során fontos, hogy a hálózati partnerek oldalán az alábbi feladatok megjelenjenek: · állandó projekt irányítás és hálózati vezetés biztosítása · állandó felhatalmazás és specifikus képviselet biztosítása a résztvevők oldaláról · véglegesített terv alkalmazása · az aláírandó végső megállapodás előkészítése · a hálózat szervezeti és ügyfél szinten megjelenő folyamatos értékelésének megszervezése · az értékelési fázist követően a hálózati megközelítés hosszú távú meghatározása, és az erről való megállapodás. Amint a fenntartási időszak véget ért, és a hálózati partnerek számára beigazolódott, hogy a hálózati megközelítés hosszútávon megfelelő, az átültetést az egyéniesítés módján kell elvégezni. A fenntartási időszaknak köszönhetően a hálózati megközelítés specifikusan a környezethez igazított, ami azt jelenti, hogy az adott környezet vonatkozásában erre a fázisra hosszú távon kell tekinteni. A továbbiakban alapvető elvként kezelendő a fenntartott hálózati megközelítés folyamatos optimalizálása. Az optimalizálás folyamatosan fennálló igénye megalapozható a hálózattal kapcsolatos dokumentációban, a szervezetekkel kötött egyéni megállapodásokban, vagy a hálózati megközelítés olyan formán való tervezésével, hogy ezt az igényt permanensen napirenden tartjuk. A hálózati megközelítés működésének és eredményeinek, valamint a megközelítés stratégiai, szakmai irányítási és operatív szintjei közötti együttműködésének a transzparenciája a siker egyik kulcsfontosságú zálogát jelenti.
127
3. Fejezet – A megtervezett hálózati megközelítés Ebben a fejezetben az alábbi ismeretek sajátíthatók el: · · · · · · ·
a családon belüli erőszak hálózati megközelítésének gyakorlati megszervezése a családon belüli erőszak hálózati megközelítésének elsődleges és másodlagos célkitűzései a hálózati célcsoport tekintetében alkalmazható definíciók a “családon belüli erőszak” és az “ügyfél rendszer” meghatározása során a családon belüli erőszak hálózati megközelítésének vizuális megjelenítése egy “hálózati sablonban” a családon belüli erőszak hálózati megközelítésének részfolyamatai és tevékenységei a családon belüli erőszak hálózati megközelítése során megvalósított hálózati szerepek az információ megosztás és az etikai iránymutatások kezelésének módja
Az első fejezet a hálózati együttműködés koncepcionális hátterét tárgyalta, amelynek keretében a hálózati együttműködést egy hálózati modellként világította meg. A második fejezet azt mutatja be, hogyan tervezzük és teszteljük az együttműködési modellt pilot projekt alkalmazásával, és hogyan érjünk el ez által egy megvalósított hálózati megközelítést. A fejezet példákat is bemutat a tervezésre. A LINK tervezési alapú hálózati megközelítése pontosan világítja meg a családon belüli erőszak és gyermekbántalmazás hálózati megközelítése pilot projekten keresztül való megvalósításának gyakorlati mibenlétét. A fejezetben szereplő példákat a szerzők a LINK együttműködési megállapodásból (Wyckmans & De Jong, 2013; Wyckmans & De Jong, 2014) továbbá egyéb LINK hálózati dokumentumok és eszközök segítségével hivatkozzák (De Jong, 2013; Wyckmans, 2013). Célkitűzések Egy hálózati megközelítést annak sajátos célkitűzései jellemeznek. A bevont hálózati partnerek elkötelezettek a célkitűzések iránt, és arra fókuszálnak, hogy együttműködési partnerség keretében elérjék ezeket. A LINK program egy elsődleges, és számos szekunder célkitűzéssel rendelkezik. Elsődleges célkitűzés A hálózati megközelítés a működésének középpontjába a családon belüli erőszak megfékezését, az ismételt esetek megelőzését, és a védelmi faktorok növelését helyezi a limburg tartományi ügyfélkörének keretében. Szekunder célkitűzések · Együttműködés szervezése családon belüli erőszak eseteivel érintett szolgálatok között oly módon, hogy a szolgálatoknak a saját küldetésük szerint véghezvitt beavatkozásai koordinálás alá kerülnek, és ezzel az ügyfélköröket egy integrált (az élet különböző területeit átfogó) és hatékony szolgáltatási csomaggal látják el.
128
· · · ·
Fizikai környezet létrehozása és szervezése a szociális/jóléti, rendőrségi, igazságszolgáltatási és közigazgatási területeken működő szervek közötti együttműködés támogatására. Az információ megosztás szervezése a bevont szervek között, továbbá a megosztás előfeltételeinek és eljárásainak meghatározása, figyelemmel az érintett szervek speciális etikai szabályaira. Együttműködési folyamatok szervezése az esetek multidiszciplináris megközelítése érdekében. Az ügyek végrehajtásához kapcsolódó irányítás megszervezése.
Célcsoportok A hálózati megközelítés tervezése során különösen fontos annak a célcsoportoknak a meghatározása, amelyek a megközelítés kiindulási pontját jelentik. E szerint a hálózati partnerek számára világos lesz, hogy mely ügyek fogadhatók a hálózati megközelítésben. Mi több, az esetkezelés során is eldőlhet, hogy az ügyek ténylegesen a megközelítés keretébe tartoznak-e.
A LINK a “családon belüli erőszakkal érintett ügyfélkörre” fókuszál. A LINK ezeket a kifejezéseket az alábbiak szerint határozza meg: Családon belüli erőszak A “családon belüli erőszakot”’ az erőszak egy vagy több formája jellemezheti: · Párkapcsolati erőszak (fizikai, pszichológiai, szexuális és gazdasági erőszak) · Zaklatás · Gyermekbántalmazás · Idősbántalmazás · Szülőbántalmazás · Testvérbántalmazás · Becsületbeli erőszak Specifikusan hangsúlyozott, hogy a megközelítés kiterjed a gyermekekre, a szülőkre, és az idegen nyelvet beszélőkre. Ügyfélkör Az “ügyfélkör” számos ügyfélből állhat, beleértve: · un/des auteur(s) · une/des victimes(s) · les enfants qui sont victimes et/ou témoins de violence intrafamiliale · la famille · des tiers impliqués. A fent említett definíció meghatározások alapján nyilvánvaló, hogy a LINK hálózati megközelítése szempontjából a gyermekbántalmazás a családon belüli erőszak lényegi eleme. A hálózati megközelítés olyan magatartást feltételez továbbá, amely az ügyfélkörre összpontosít. Ez azt 129
jelenti, hogy az egyes ügyekben a beavatkozások az áldozatokon túl az elkövetők, és az ügyben közvetlenül érintettek szempontjából kerülnek meghatározásra és végrehajtásra. Ez utóbbi csoportba tartozhatnak például a nagyszülők, vagy a szomszédok is. A LINK és CO3 programok szemlélete szerint a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás hálózati megközelítésének célkitűzései csak akkor érhetők el, ha az esetkezelésbe az ügyben érintett teljes ügyfélkört bevonják. Annak meghatározása, hogy e tekintetben milyen messzire mehetünk el, és mely ügyfelek tartoznak specifikusan a megközelítéshez, esetről esetre változó. Ebben a vonatkozásban az egyes ügyfelek sajátos helyzete és a hálózati partnerek szakértelme a döntő. Esetkezelés tágabb ügyfélkörrel “Amit különösen hasznosnak találok, az, hogy egy széles nézőpontot képviselünk, amely átfogja a teljes ügyfélkört. Ezen kívül foglalkozunk a partnerrel vagy az elkövetővel is. Mindez pedig figyelemre méltó hozzáadott értéket jelent. Az áldozati és az elkövetői lét között egy eleve fennálló összefüggés van. Ki is az elkövető, és ki is az áldozat, mikor kölcsönösen megkeserítik egymás életét? Az anyák meglehetősen ellenségesek tudnak lenni az apákkal szemben. Ha az apák tovább már nem tudják féken tartani magukat és egyszer kitörnek, lelépnek. A CO3 program egy széles ügyfélkörben különböző ügyfelekkel foglalkozik. Ennél fogva a szolgálatok egy átfogóbb képet kapnak a család helyzetéről. A szervezetünk számára egy további hozzáadott érték, hogy mivel hálózati megközelítést használunk, az ügyfélkörben olyan ügyfelekkel dolgozunk, akikkel korábban nem tudtunk. És ez a saját ügyfeleink hasznára válik. Az eredménye pedig az, hogy a szervezetünk jobb munkát tud végezni. Nem kell erőtlennek kinéznünk, ahogyan a múltban néha megtörtént. A magától értetődő dolgok és az állandósult rutin is a múlté, ami azt jelenti, hogy nagyobb támogatást tudunk nyújtani az ügyfeleinknek, és szervezetként is jobban tudjuk egymás érdekét szolgálni. Ez egy sokkal hatékonyabb munkamódszer.” M. Vanslambrouck (2014) – a CO3 minősítési csoportjának tagja és a Bond Zonder Naam De Stobbe Antwerpen szakmai munkatársa Részfolyamatok és tevékenységek Az első fejezetben kifejtésre került (ld. 7. ábra „Co5: együttműködés”), hogy a hálózati együttműködés különböző részfolyamatokat tartalmazhat. Ezeket a részfolyamatokat egy hálózati sablonban mutattuk be (ld. 9. ábra), a részletes összerendezésükre és kidolgozásukra pedig a tervezési koncepciókban kerül sor. Ez egy permanens átfogó képet nyújt az egyes részfolyamatokhoz tartozó tevékenységekről, és nyilvánvalóvá teszi az elérendő eredményeket. A LINK hat, egymást követő részfolyamata az alábbi: · Kezdeményezés és Befogadás Részfolyamat · Dokumentációs Részfolyamat · Minősítési Részfolyamat · Esetirányítási Részfolyamat · Végrehajtási Részfolyamat · Értékelési Részfolyamat
130
131
Ketenactiviteiten • Multidisciplinair wegen casuïstiek • Plan van aanpak maken • Casusregisseur voorstellen
Ketenactiviteiten
Weging
Weegploeg
Ketenrollen
9. ábra: a LINK pilot projektjének hálózati sablonja (De Jong, 2014)
• Informatie verzamelen • Rondetafel dossiervorming • Dossierhouder toewijzen • Informatie verrijken • Volledig dossier naar weegploeg
Ketenactiviteiten
• Eigen intake • Eigen risicotaxatie • Eigen crisisinterventies • Casus aanmelden
Dossiervorming
Rondetafel dossiervorming & dossierhouders
Signalerende diensten als aanmelders
Onthaal & intake
Ketenrollen
Ketenrollen
Bovenlokale stuurgroep
• Casusregisseur maakt plan van aanpak met ketenpartners verder concreet • Casusregisseur stemt plan van aanpak met cliëntsysteem af
Ketenactiviteiten
Casusregie
Casusregisseurs & ketenpartners
Ketenrollen
Operationeel team
Ketenregieteam
Lokale stuurgroep
• Interventies uitvoeren partners • Interventies monitoren door casusregisseur • Indien nodig: rondetafel uitvoering • Casus aanbieden ter evaluatie
Ketenactiviteiten
Uitvoering
Casusregisseurs, ketenpartners & rondetafel uitvoering
Ketenrollen
• Casus evalueren en afsluiten • Ketenproces evalueren • Beleidsevaluatie waaronder effectiviteitmeting
Ketenactiviteiten
Evaluatie
Ketenregieteam & wetenschappelijk onderzoek
Ketenrollen
Cliëntsysteem intrafamiliaal geweld en kindermishandeling
Kezdeményezés és befogadás Ebben a részfolyamatban a különböző szolgálatok gyermekbántalmazást is magukban foglaló családon belüli erőszakkal kapcsolatos lehetséges incidenseket észlelnek, és jelentik ezeket a LINK felé, amennyiben megfelelnek a kritériumoknak. A LINK befogadási feltételei az alábbiak: · Az ügyfélkörből egy vagy több személy Belgium Limburg Tartományának lakosa. · Az ügyfélkört az alábbi kritériumok egyike, vagy ezek kombinációja jellemzi: · Összetett élethelyzet és/vagy komoly sérelem, amely a szociális/jóléti, rendőrségi/ igazságszolgáltatási és közigazgatási szervek bevonásával egy összetett és koordinált megközelítést követel meg. · Az élet számos területét érintő összetett kérdések (szállás, anyagi helyzet, szociális tevékenység, pszichológiai tevékenység, fizikai tevékenység, gyakorlati tevékenység, napi rutin és “életfelfogás”). · Nehézségek a szociális szolgáltatások, büntetőjogi és/vagy közigazgatási intézkedések megindítása kapcsán. A kezdeményező (kérelmező hálózati partner) először elvégzi az eset kockázatértékelési vizsgálatát, és amennyiben szükséges, krízisintervenciót hajt végre az akut veszély elhárítása érdekében. A családon belüli erőszak befogadott esete a szociális gondoskodás, jogérvényesítés és biztonság területeinek valamennyi lehetséges szolgálatától származhat. Dokumentálás A LINK kritériumainak megfelelő pilot eseteket kerekasztal keretében kezelik, az ennek rendelkezésére bocsátott, és az ügyfélkörre vonatkozó információk alapján. A hálózati partnerek kiegészítő információkat gyűjtenek. Továbbá az ügyeket (eseteket) ebben a részfolyamatban elemzik az összegyűjtött információk alapján annak érdekében, hogy egy értékelés készüljön az ügyfélkör tekintetében fennálló kockázati és védelmi faktorok tekintetében a Minősítési részfolyamat számára való előkészítés céljából. Minősítés Ebben a részfolyamatban a minősítő bizottság “minősíti” a családon belüli erőszak eseteit: vagyis meggyőződnek az eset komplexitásáról. Megállapítják a probléma természetét és kiterjedtségét, valamint a jövőbeli erőszak kockázatát. Az élet különböző területeit (szállás, anyagi helyzet, szociális tevékenység, pszichológiai tevékenység, fizikai tevékenység, gyakorlati tevékenység, napi rutin és felfogás), valamint a lehetséges védelmi faktorokat ugyancsak vizsgálják. A “minősítés” alapján mindegyik esethez egy globális beavatkozási terv készül (cselekvési terv), amelyben sor kerül a fenntartható beavatkozások kiválasztására és eldöntésére. Az ügyfelenként elkészített beavatkozási terv akár büntetőjogi, közigazgatási vagy támogatási eljárások kombinációja is lehet.
133
Esetirányítás Ebben a részfolyamatban az esetet egy egyedüli esetirányítóra szignálják, aki mindaddig egy átfogó képpel rendelkezik a beavatkozási terv végrehajtásáról, amíg az esetnek a LINK keretei között való kezelése zajlik. Az esetirányító a végrehajtásért felelős hálózati partnerekkel együtt biztosítja a beavatkozási terv kidolgozásra került specifikus részleteit, és összhangba hozza azokat az ügyfélkör tekintetében érintett valamennyi bevont hálózati partnerrel. Az ügyfélkörrel történt megbeszéléseket követően a beavatkozási terv átdolgozható az ügyfélkör teljes bevonásának és a vele való maximális együttműködés elérésének érdekében. Végrehajtás A Végrehajtás részfolyamat a végrehajtást, a monitoring tevékenységet, a koordinációt, és az ügyfélkör vonatkozásában szándékozott eredményekre alapuló, megalapozott és részletezett beavatkozások irányítását foglalja magában. Az esetirányító valamennyi ezen tevékenység vonatkozásában irányító szerepet játszik, és a LINK-en belül lehetősége van arra, hogy egyeztető ülést hívjon össze. Ezt a hálózati partnerek (egyéni vagy kerekasztal keretében történő) koordinálásán keresztül, vagy a hálózati irányítási csoporttal lehet megoldani. Az ügyek akkor befejezettek, és kerülnek értékelésre előterjesztésre, amikor az ügyfélkörre vonatkozó beavatkozási tervvel valamennyi célkitűzést elérték. Értékelés Ebben az részfolyamatban az ügyfélkörrel kapcsolatos beavatkozások hatásainak értékelése történik. Az értékelés kiterjed továbbá a hálózati partnereknek az esetkezelés során megvalósított együttműködésére is. A befejezett ügyeket akkor zárják, amikor a hat hónappal később megvalósult újbóli kapcsolatfelvétel alapján úgy látszik, hogy a beavatkozási terv elért célkitűzései még mindig fennállnak, és a helyzet megfelelően kézben tartott.
Esetkezelés hálózati megközelítés alapján “Sokkal figyelemre méltóbbnak tartom, ha az eseteket hálózati megközelítéssel kezeljük, hiszen így nagyobb rálátást nyerünk a család problémájára, és ezzel magasabb színvonalat érhetünk el. Ügyészként eljárva, gyakran nagyon gyorsan hozzuk meg egy döntést, amely éles ellentétben áll a hálózati megközelítéssel történő esetkezeléssel. Ez utóbbi sokkal mélyebbre hat, és ez által sokkal érdekfeszítőbb, hiszen több információhoz jutunk, és így egy jobb döntést születhet az ügyfél érdekében. Közösen teszünk valamint, amit egyedül nem tudnánk megtenni. Végső soron ez mind az ügyfélről szól. Olyan embereknek, akinek már így is nehéz a sorsuk, az egyes szolgálatok valamennyi megközelítéseit kell követni - nos, ezt nehéz szavakba önteni, ha belegondolunk. Ezek az ügyfelek egyszerűen megérdemelnek egy multidiszciplináris megközelítést.” V. Cielen (2014) – a LINK operatív csoportjának tagja és a Tongereni Ügyészi hivatal helyettes ügyésze
134
Feladatok Az egyes részfolyamatoknál feltüntetett cselekmények eltérő feladatokat jelentenek az érintett hálózati partnerek számára. A következő fejezet a szupralokális irányító csoport, a lokális irányító csoport, a hálózati vezetési team, és az operatív csoport feladataival foglalkozik. A LINK operatív csoportja egy plurális szervezeti és multidiszciplináris team. A LINK operatív csoportja hálózati résztvevőinek összetételét a 10. ábra szemlélteti. Hálózati partner Jogsegélyszolgálat, Tongeren körzet (Justitiehuis / Maison de justice) Jogsegélyszolgálat, Hasselt körzet (Justitiehuis / Maison de justice) Rendőrség (a limburgi helyi rendőrség összekötő tisztje) Tongereni Ügyészség (a Hasselti körzet képviselője) Általános Szociális Segítő Központ, Limburg Limburgi Védett Gyermekbántalmazási Központ (Vertrouwenscentrum Kindermishandeling Limburg) Ifjúságjóléti Iroda, Limburg Tartományi Integrációs Központ, Limburg Szociális és Jóléti Központ, Hechtel-Eksel Mentális Egészséggondozó Egyesület, Limburg Limburg Tartomány (titkárság, a hálózati vezetési team tagja) Limburg Tartomány Rendőrségi, Közbiztonsági és Közrendvédelmi Szolgálata (hálózati vezető, a hálózati vezetési team tagja) Keten&co (hálózati tanácsadó, a hálózati vezetési team tagja) 10. ábra: A LINK operatív csoportja (Wyckmans & De Jong, 2013)
A hálózat a pilot projekt során épül ki. A gyakorlatban a felhatalmazott képviselők száma alacsony is lehet ebben a szakaszban, elvégre ez egy teszt időszak, és ennélfogva a kezelt teszt esetek száma gyakran korlátozott. Az irányító csoportban működő stratégiai képviselők általában nincsenek felkészülve arra, hogy ebben a szakaszban nagyobb számú munkatársat és nagyobb volumenű forrásokat vonjanak be. Amint azonban a pilot szakasz a végéhez ér, és megkezdődik a fenntartási időszak, a hálózati partnerek ambíciói általában megnövekednek. Az ügyszám megemelkedik, a hálózati partnerek pedig (újra)allokálják a humán- és egyéb erőforrásokat annak érdekében, hogy szilárdan elkötelezzék magukat a három éves fenntartási időszakra. A pilot projekt már figyelembe veszi a fenntartási időszakot. Ez specifikusan azt jelenti, hogy a pilot projekt alatt kiválaszthatunk egy operatív csoportot, amely már a pilot időszakban felelős lesz a fenntartási időszak feladataiért. Egy fenntartott hálózati megközelítést különböző szerepek, feladatok jellemeznek: ·
Kezdeményezés – A kezdeményező az a szervezet, amely befogadásra előterjeszti az ügyet a hálózati megközelítés felé. A kezdeményező figyelembe veszi a hálózatra irányadó kezdeményezési feltételeket. Ez a feladat a “Kezdeményezés és befogadás” részfolyamat része.
135
·
Közös dokumentálás – Ez egy olyan értekezlet, amelyet a hálózati partnerek az előterjesztett esetek megvitatására tartanak. Az értekezlet célja az eset tüzetes vizsgálata annak meghatározására, hogy mely információk elérhetők és melyek hiányoznak. A résztvevők megállapodnak az információk kiegészítéséről és kijelölnek egy ügygazdát (esetgazdát) minden ügyhöz (esethez). A közös dokumentálás a “Dokumentálás” részfolyamathoz tartozik.
·
Esetgazda – Az esetgazda szerepkör a „Dokumentálás” részfolyamathoz tartozik. Minden ügyhöz külön esetgazdát jelölnek ki. Az esetgazda felelős a hálózati partnerek felügyeletéért a kiegészítő információk gyűjtése alatt. Biztosítja a hálózati partnerek által megállapodott cselekmények tényleges betartását. Az esetgazda szakértelme “Esetgazdaként képesnek kell lenni egy átfogó kép fenntartására. Ezen kívül különösen fontos, hogy képesek legyünk a bevont szakértők értékelésére. Az esetgazda lépésről lépésre tanulja meg, hogyan kell bánni a különböző szervezetekkel és emberekkel. A pilot szakaszban pontosan kell ismerni, hogy ki milyen terheléssel tud megbirkózni úgy, hogy az emberek folyamatosan együtt dolgoznak anélkül, hogy feszélyezetté válnának. Tudni kell mindezt érzékelni. Az esetgazda nem tarthat a különböző partnerek megközelítésétől. Különösen például, ha azok nem tartják be a megállapodásaikat. Végtére is, a csapatban mindenkinek egy célja van, nevezetesen az ügyfelek megsegítése. Ne várjuk el még a kezdetkor sem, hogy minden tökéletesen simán megy. A gyakorlatban nem lehet túl magasra tenni a lécet. A pilot szakaszban szánjunk időt annak felderítésére, hogy mi működik a legjobban. Tanuljunk meg hozzászokni a szerephez.” S. Reggers (2014) – A LINK operatív csoportjának tagja és Projekt Koordinátor Asszisztens Limburg Tartomány Esélyegyenlőségi Főosztályának Szociális Osztályán
·
Minősítő bizottság – A minősítő biztosság a bevont hálózati partnerek állandó képviselőiből álló kerekasztal, amely az esettan komplexitását minősíti. Esetenként, a teljes ügyfélkörre vonatkozóan készítenek egy beavatkozási tervet (cselekvési tervet). Ezen felül, minden esethez kijelölnek egy esetvezetőt. A minősítő bizottság munkája a “Minősítés” részfolyamathoz tartozik. A minősítő bizottság együttműködése “A minősítő bizottság tagjaként fontos, hogy behatóan ismerjük a társadalomrajzot. A bizottsági munka kapcsán fontos továbbá, hogy a minősítő bizottság tagjaként a saját társadalom képünket is egyre jobban megismerjük. Ismereteket sajátítunk el ugyanis az új kezdeményezésekből. Továbbá minden szervezetnek megvan a saját kultúr környezete bizonyos helyzetek kezelésére. Egy minősítő bizottsági tag számára fontos, hogy képes legyen egy, a saját szolgálatán túlmutató, szélesebb látókörrel bírni. Ez szintén együttműködést igényel. Megtanuljuk, hogyan legyen tágabb a látókörünk azáltal, hogy tagjai vagyunk a minősítő bizottságnak. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetekből merített tapasztalat fontos, hiszen itt képesnek kell lenni hatékonyan részt venni az ügy
136
történéseiben. Bepillantással kell rendelkezni azokba a mechanizmusokba, amelyek ezeket az embereket érintik úgy, hogy közben ismerjük, hogy az egyes beavatkozásoknak milyen hatása lesz. Erről a szemszögről azonban többet is megtanulhatunk, amikor részeseivé válunk a minősítő bizottságnak. Számos szakképzett, a családon belüli erőszakkal kapcsolatos széles körű tapasztalattal bíró ember tagja a minősítő bizottságnak, akik mindegyikének megvan a maga hozzáadott szakértelme. Ennek néha egy felfokozott megbeszélés az eredménye. A mostaninál sokkal gyakrabban fordult ez elő, amikor elkezdtük a hálózati megközelítést. Kiegyensúlyozottabb talajra kerültünk, hiszen sokkal jobban ismerjük már egymást, és értjük egymás szolgáltatásainak és szakterületeinek működését és hatásait. A szociális szolgálatok jobban megértik az ügyészség és a rendőri szervek működését, és ez fordítottan is igaz, ez utóbbiak nagyobb bepillantást nyernek a szociális szolgálatok működésébe. A minősítő bizottság tagjaként nyugodt vagyok, mert tudom, hogy az összeállított cselekvési tervvel történik valami. M. Vanslambrouck (2014) – a CO minősítő bizottságának tagja3 és az antwerpeni Bond Zonder Naam De Stobbe szakmai munkatársa ·
Esetvezető – Az esetvezető a beavatkozási terv koordinálását és részletes kidolgozását biztosítja az “Esetvezetés” részfolyamatban. Mindezt a bevont és a még bevonandó egyéb szervezetekkel, valamint az érintett ügyfélkörrel teszi. A “Végrehajtás” részfolyamatban az esetvezető permanens felügyeletet biztosít az eset beavatkozásai és eredményei felett. Egyes esetekben az esetvezető párhuzamosan felügyelőként, kapcsolattartóként és/vagy az ügyfélkör tekintetében eljáró szociális munkásként működik. Ezt azonban a hálózati partnereknek a minősítő bizottságban esetről esetre kell megállapítani. Ennek például akkor lehet értelme, ha az ügyfél már kialakított egy bizalmi viszonyt az esetvezetővel, mint szociális munkással. Az esetvezető szakértelme “Az esettől függően az esetvezető kapcsolati pontként működik. Az esetvezető pozíciójában fontos tulajdonság, hogy rendelkezzen a szociális munka alapvető szakképzettségének hátterével, továbbá egy semleges attitűddel. Az ügyfelek emberek. Minden magatartás jelent valamit. Mindenki a saját vágyait dédelgeti. Egyetlen elkövető sem büszke arra, amit tett. És persze nem minden áldozat akarja elengedni az elkövetőt. Ennél fogva az esetvezetőnek elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy valamennyi típusú ügyféllel és szolgálattal kapcsolatba lépjen. Felkészültnek kell lenni ahhoz, hogy mindenki történetét meghallgassa. Fontos, hogy az ügyfelekkel és a szolgálatokkal őszintén és nyíltan kommunikáljon. Az erőszakról és a biztonságról való beszélgetés nem mindig könnyű, de nagyon fontos. Az esetvezető ezen kívül összehozza az embereket és a különféle szolgálatokat. Koordinálja a beavatkozásokat és kialakítja a prioritásokat. Ennek mind lehetségesnek kell lenni. Az esetvezető fenntart egy átfogó képet, és folyamatában felügyeli az esetet egészen addig, amíg szükséges. Ez az oka annak, hogy az ügyfélnek ismernie kell az esetvezetőt. Az esetvezetőnek azonban nem kell támogatást nyújtania. Ezt a különféle szolgálatok teszik meg. Ezért fontos, hogy közelíteni tudjunk a kollégákhoz, hogy merjünk magunknak kérdéseket feltenni, és merjünk segítséget kérni. Így a józan
137
ész fog irányítani, és biztosított lesz, hogy nem ragadnak el a saját érzéseink. Végtére is emberek vagyunk.” N. Leonard (2014) – a CO3 esetvezetője és az antwerpeni Szociális és Jóléti Központ szociális munkása ·
Kerekasztal végrehajtás – Ennek az értekezletnek a keretében az esetvezetők kérdéseket tehetnek fel, ha úgy találják, hogy az összes bevont partnert érintő koordináció szükséges. Ez főként csak akkor történik, ha az eset célkitűzései drámaian megváltoztak. A napi szintű változó helyzetek olyasmik, amelyeket az esetvezető elrendez az ügyféllel, vagy a beavatkozásba bevont hálózati partnerekkel. Nem minden hálózati partnernek van erre szüksége. Előfordulhat akkor, ha az ügyben szándékozott megközelítést teljesen felül kell vizsgálni, például abban az esetben, ha az ügyfélkör egyik kulcsfontosságú szereplője elhalálozik. A “kerekasztal végrehajtás” tehát olyan szituációkra vonatkozik, amelyek multidiszciplináris és plurális szervezeti koordinációt és cselekvést igénylő, folyamatban lévő eseteket foglalnak magukban. Hálózati vezető vagy kutató bevonásával a kerekasztal ezen túl elláthatja az eset végső értékelésének és összegzésének elvégzését, amely az Értékelés” részfolyamat része.
A pilot projekt során a fent említett valamennyi szerepet az operatív csoport töltheti be. Ami fontos, hogy a hálózati vezetési team biztosítsa a szerepek között fennálló megfelelő különbséget. A fenntartási időszakban nem kívánatos azt a gyakorlatot folytatni, hogy minden hálózati szerepet egy és ugyanazon csoport töltsön be. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a különböző részfolyamatok és szerepek összekeverednek, és ez azt eredményezi, hogy nem lesz nyoma egy eljárási hálózatnak, ehelyett a helyzet egyetlen hatalmas multidiszciplináris esetmegbeszéléssé válik. Ha megszűnik a megközelítés átfogó képe, ez a részfolyamatok minőségét, az eset előrehaladását, és ezzel az eset eredményeit akadályozza. A hálózat fenntartása elégtelenné és hosszú távon instabillá válik. A pilot projekt során, figyelemmel a korlátozott esetszámra (a LINK esetében ez legfeljebb 25 lehet) kifejezetten jó, ha valamennyi szerepet egyetlen operatív csoport tölt be. Amint azonban a törekvések megnövekednek a fenntartási időszakban (mintegy 100 vagy annál is magasabb éves esetszám), egyetlen operatív team már nem elegendő. Ezen a ponton elkülönülten kell megszervezni a kerekasztal dokumentációt, a minősítő csoportot, és a kerekasztal végrehajtást. Néhányan több hálózati feladatot is elláthatnak egyszerűen azért, mert a sajátos tapasztalatuknál, illetve szaktudásuknál fogva így van értelme. Összegezve elmondhatjuk tehát: minél több esetet dokumentálnak, minél több ügyfél kerül be a hálózatba, annál inkább fogalmazódik meg a hálózati partnerek felé az a kérés, hogy embereket és erőforrásokat allokáljanak a hálózati megközelítés színvonalának fenntartása érdekében. Ennél fogva létfontosságú az egyértelmű célkitűzések és célcsoportok meghatározása, ezzel a hálózati megközelítés kijelölésre kerül. A családon belüli erőszak és gyermekbántalmazás a legösszetettebb esettanai hálózati megközelítést igénylik (ld. ennek a modulnak a bevezetőjében). Ha a határvonalak nem megfelelően kerülnek kialakításra, akkor a hálózati megközelítés plurális szervezeti és multidiszciplináris beavatkozása túl tág az eset (limitált) komplexitásához. Kerüljük el azokat a helyzeteket, amelyekben “ágyúval lövünk verébre”.
138
Eszközök A hálózati megközelítésben különféle eszközök léteznek az esetkezelés részfolyamatokban történő biztosítására, továbbá annak biztosítására, hogy a hálózati partnerek közötti együttműködés strukturált és színvonalas legyen. A LINK különbséget tesz az eljárási és az dologi eszközök között. A hálózati együttműködés funkcionalitásához az alábbi eljárási eszközök szükségesek: · Együttműködési megállapodás – A hálózati megállapodás előzetes és végleges verzióban készül (ld. előző fejezet). Mindkettő arra szolgál, hogy a hálózat stratégiai fenntartását, szakmai alapú tervezését, és operatív előírásait biztosítsák. A végleges együttműködési megállapodás függelékeket is tartalmazhat, amelyek egyéni hálózati partnerekkel kötött megállapodásokat rögzítenek. · Hálózati sablon – A hálózati sablon a megszervezett hálózati megközelítés illusztrálása (ld. 9. ábra), és valamennyi hálózati partner számára vizuális segédeszközként szolgál. A hálózati sablont például a hálózati megállapodás tartalmazza. · Tervezési koncepciók – A tervezési koncepciók írásba foglalt és összehangolt dokumentumok, amelyek a hálózati folyamat tervezésének részletes leírását tartalmazzák. Egy ilyen részletes leírás található a 2. fejezetben. · Etikai kódex – Az etikai kódex egy olyan szerkesztett dokumentum, amely a hálózati megközelítésre vonatkozó normákat és értékeket határozza meg. A dokumentumot harmadik felek részére közlik. Azok a személyek, akik nem közvetlenül kerülnek az esetkezelésbe bevonásra, illetve azok, akiket még be kell vonni, információt kapnak a LINK által képviselt irányokról. A kódex a célkitűzéseket, az etikai alapelveket, és az információ megosztás módját tartalmazza. · Titoktartási nyilatkozat – Ezt a dokumentumot azoknak a személyeknek kell aláírni, akiket közvetlenül bevonnak az esetkezelésbe, de nem állandó képviselők a hálózati megközelítésben. Ez a csoport olyan, indirekt módon bevont szervezetek szociális munkásaiból áll, akik azokról az esetekről szolgáltatnak információt, amelyekbe a kerekasztal dokumentálás során kerültek bevonásra. · Információs prospektus – Ez egy olyan dosszié, amely tömören bemutatja a LINK programot. A dossziénak egy külön változata létezik a szervezetek részére, míg egy másik az ügyfeleknek. A dosszié olyan információkat tartalmaz, mint a LINK célkitűzései, munkamódszerei, célcsoportjai, és a kapcsolatfelvételre vonatkozó adatok. · Digitális esetkezelés – A kezelt eseteket Limburg Tartomány biztonsági ICT hálózatában regisztrálják. A regisztrációs rendszerhez való hozzáférés védett minden kívülálló felhasználó előtt. Az információ megosztása nem jelenti azt, hogy a LINK tagjai egyoldalúan, konzultáció nélkül cselekednének. A pilot projekt során kizárólag Limburg Tartomány rendelkezik hozzáféréssel.
139
A dologi eszközök az esetek kezeléséhez nyújtanak dologi támogatást. A LINK esetében ezek az alábbiak: · Befogadási nyomtatvány – Ezt a formulát a kezdeményező szervezetek alkalmazzák a “Kezdeményezés és Befogadás” részfolyamatban. Amennyiben egy szervezet esetet terjeszt a LINK felé, kitölti a befogadási nyomtatványt, és megküldi azt a LINK e-mail címére az esettel kapcsolatos kiegészítő információkkal együtt. Eset befogadás alkalmával a befogadási nyomtatvány tartalmazza: · az eset részleteit · a befogadás indokait · az erőszak (feltehető) formáját · tömör helyzetképet · az érintett ügyfelek személyes adatait · a főbb kockázati és védelmi faktorokat · a már bevont szervezeteket · az ügyfél LINK-kel való kapcsolatának kiterjedtségét. · Cselekvési lista a dokumentáláshoz – Ezt a listát a kerekasztal dokumentálás alkalmával állítják össze. A lista valamennyi cselekvést és megállapodást tartalmazza a későbbi, a “Dokumentálás” részfolyamatban esedékes információ gyűjtés és kiegészítés vonatkozásában. A cselekvési listát az esetgazda felügyeli. · Kockázatmérő eszköz – Ezt az eszközt a Dokumentálás, valamint a Minősítés részfolyamatokban alkalmazzák. A Dokumentálás részfolyamatban ezt az eszközt arra használják, hogy csomagba rendezzék az összes olyan információt, amely az ügyfélkörre és az eset helyzetére vonatkozik. A Minősítés részfolyamatban az eszköz az összegyűjtött információkon alapuló kockázatméréshez kapcsolódik. A minősítő bizottság a cselekvési tervet a teljes körűen kitöltött kockázatmérő eszköz alapján készíti el. A kockázatelemző eszköz az alábbi öt komponenst tartalmazza: · a családon belüli erőszak (lehetséges) elkövetője · az erőszakos cselekmény(ek) lefolyása · a problémás életterületek · a védelmi faktorok · a végleges osztályozás.
Ezt az öt komponenst összességében 43 kategória jellemzi, köztük például a “droghasználat”, “az erőszak kialakulása”, “önbizalom”. Mindegyik kategória további alkritériumokra került leosztásra. A végső osztályozás azt mutatja meg, hogy az eset a “magas kockázat”, “kockázat”, vagy “alacsony kockázat/kockázatmentes” csoportba tartozik-e.
· Cselekvési terv – A cselekvési tervhez (beavatkozási tervhez) sablon áll rendelkezésre. A minősítő bizottság a minősítés részfolyamatban ügyenként tölti ki a sablont. A minősítő bizottság ezen felül meghatározza a beavatkozásokat. A hosszú és rövid távú célokat életterületenként és az ügyfélkörben ügyfelenként határozzák meg. A szóba jöhető életterületek:
140
· szállás · pénzügyek · társadalmi tevékenység · fizikai tevékenység · gyakorlati tevékenység · felfogás · napi rutin · gyermeknevelés.
A terv specifikus részleteit az Esetvezetés részfolyamatban az esetvezető és a bevont hálózati partnerek dolgozzák ki, majd összhangba azt az ügyfélkörrel. A részletek kidolgozását követően a körülhatárolt és javasolt beavatkozások alapos kimunkálása következik úgy, hogy azok alkalmassága megfelelő legyen.
· Végrehajtási cselekvési lista - Ez a lista tartalmaz minden olyan cselekvést és megállapodást, amelyek a cselekvési tervnek a későbbi, Végrehatás részfolyamatban való végrehajtására vonatkozik. A cselekvési listát az esetvezető felügyeli és aktualizálja. · Értékelési kritériumok - Az Értékelés részfolyamatban értékelési kritériumokat alkalmaznak a befejezett ügy lezárásához. Egy ügyet akkor tekintünk befejezettnek, ha a cselekvési tervben megállapított célkitűzéseket elérték. Az ügy akkor lezárt, ha: · a cselekvési tervben meghatározott célkitűzéseket elérték, és az ezt követően hat hónappal később megvalósított felülvizsgálat során megbizonyosodtak arról, hogy nem került sor újabb sérelmek és incidensek bejelentésére, · úgy látszik, hogy a minősítő bizottság nem tud cselekvési tervet összeállítani, · új fejlemények merülnek fel az ügyben, amelyek nem teszik lehetővé a cselekvési terv végrehajtásának folytatását, ami azt jelenti, hogy a cselekvési terv a továbbiakban nem kivitelezhető. Az eljárási és dologi eszközök a hálózati megközelítés tervezésekor kerülnek kifejlesztésre. Az eszközöket akkor érvényesítik, amikor a pilot projekt alatt elkezdődik a teszt időszak. Az érvényesítést az operatív csoport végzi specifikus esetek kezelésével, amelynek során lépésről lépésre értékelik, hogy az eszközök megfelelően hozzájárulnak-e az esetkezeléshez. Valamennyi módosítás feljegyzésre kerül. A teszt időszak végére az eszközök elnyernek egy állandósult formát a fenntartási időszakban való alkalmazás céljából. Etika és információ megosztás Minden hálózati megközelítésnek megvan a maga etikai kódexe. Ennél fogva nincsenek olyan általános etikai szabályok, amelyek specifikusan vonatkoznának a hálózati együttműködésre. A hálózati együttműködés egy együttműködési modell, amelynek tartalma téma- és tartalom specifikus. Ezért minden hálózati megközelítésnek a saját etikai irányvonalait kell összeállítani a bevont hálózati partnerek különböző normáinak és értékeinek a figyelembevételével. A partnereknek is megvannak a saját etikai szabályaik, amelyeket fenn kell tartani a hálózati megközelítés keretén belül.
141
Osztott szemlélet A LINK megalapításakor a résztvevő szolgálatok által megosztott meggyőződés az alábbiak szerint jellemezhető: · A családon belüli erőszak minden körülmények között elfogadhatatlan. · A családon belüli erőszak multidiszciplináris megközelítést igényel, amely különböző szakterületek jelenlétét követeli: szociális támogató szolgáltatások, rendőri-, igazságszolgáltatási-, és közigazgatási szervek. · A legalkalmasabb megközelítés kiválasztása érdekében meghozott döntés a szubszidiaritás elvén alapul. · Azoknak a gyermekeknek, akik családon belüli erőszak tanúi és/vagy áldozatai, védelmet kell biztosítani az otthoni környezetben bekövetkező jövőbeli erőszakos bűncselekményekkel szemben. · Valamennyi bevont hálózati partner feltett szándéka, hogy optimálisan megerősítse a családok és közvetlen környezetük saját erejét, megfelelő módszertan, például kapcsolati jegyzék és “családi konferenciák” alkalmazásával. Amikor elkövetkezik az információk megosztása, azt mondhatjuk, hogy minél több információt lehet megosztani, annál átláthatóbb lesz a hálózati megközelítés. És minél átláthatóbb a hálózati megközelítés, annál hatásosabb és hatékonyabb lehet a helyzet megközelítése. Ennél fogva a hálózati partnereken áll, hogy milyen messzire akarnak és tudnak elmenni egy ügyben a saját szervezetükkel, valamint az ügyfélkörhöz tartozó ügyfelekkel kapcsolatos információk megosztása terén. Az információ megosztására vonatkozóan a LINK az alábbi etikai alapelveket rögzítette az együttműködési megállapodásában: Az információ megosztásra vonatkozó etikai iránymutatások A LINK pilot projektjébe bevont valamennyi szakember felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a saját szervezetük nevében konstruktívan járuljanak hozzá a családon belüli erőszak multidiszciplináris megközelítéséhez. A pilot időszak vonatkozásában teret kapnak arra, hogy – a saját etikai iránymutatásaiknak megfelelően – ügyfél információkat osszanak meg a többi résztvevő szolgálattal. A nem anonim ügyfél információknak a szolgálatok által alkalmazott etikai és jogi szabályoknak megfelelő megosztásakor az alábbi feltételeket kell figyelembe venni: · Az ügyfél biztonságát garantálni kell. · A hozzájárulásnak specifikusnak kell lenni: a lehető legpontosabban kell meghatározni az érintett információt, illetve azt, hogy ki, és a projekt mely szakaszában jut az információhoz. · A hozzájárulást a bírósági hivatali szerv adja meg (ez főként az Igazságügyi Központra vonatkozik). · Az információ megosztás az ügyfélkör legjobb érdekét szolgálja. · Csak a releváns és szükséges részleteket lehet megosztani. · Az információ megosztás nem sértheti harmadik fél érdekét. · Figyelemmel kell lenni a kiskorúak jogi helyzetére vonatkozó rendelkezésekre.
142
Az információ megosztás lehetőségeket teremt “Szűkös jogi keretek között mozgunk. Amikor egy ügyet megkapunk, a dossziénk gyakran üres. Ez azt jelenti, hogy nekünk magunknak, mint önkéntes támogató szolgálatoknak kell a teljes történetet felgöngyölíteni. Ez rendkívül frusztráló. Az ügyfelek gyakran tapasztalják, hogy a támogató szolgáltatást nyújtók kiégtek. Negatív tapasztalatokkal rendelkeznek annak köszönhetően, hogy állandóan el kell ismételniük a történetüket, és egyedi eljárásokat kell követni. Ezt mind a jó szándék vezérli, de nem biztosítja azt, hogy a szolgálatoktól a specifikus információk elérhetőek legyenek az ügyben. Ez az jelenti, hogy megannyi elszalasztott lehetőség van. Ennél fogva nekünk újra közelítenünk kell az ügyfélhez, és a szolgálatokhoz. A hálózati megközelítés keretében végzett munka azt jelenti, hogy mindezt elkerülhetjük. Ha a szolgálatok nem osztanak meg információt a hálózati megközelítés keretében, rengeteg cselekvési lehetőséget mulasztunk el. Büszkék lehetünk arra, amit a LINK elért.” K. Bamps (2014) – a LINK operatív csoportjának tagja és a Hasselti Fiatalkorúak Bírósága/ ifjúsági Jóléti Hivatal Szociális Szolgálatának tanácsadója A LINK a hálózati megközelítésben való részvétel kapcsán az ügyfél hozzájárulást illetően is meghatározott alapvető elveket, nevezetesen: Az ügyfél hozzájárulása · A “tájékoztatáson alapuló hozzájárulás” alapelve az ügyfél(kör)re vonatkozik: a LINK programban való részvételre vonatkozó hozzájárulás esetén az ügyfelet egyértelműen tájékoztatni kell arról, hogy a hozzájárulás mire vonatkozik, és milyen potenciális következmények lehetnek. · Az ügyfélkör minden érintett tagját tájékoztatni kell arról, hogy az ügyet a LINK befogadta. · Az ügyfélkört a kezdetektől be kell vonni. Fel kell mérnünk a perspektívákat, terveket, és kívánalmakat. · Egy külsős bevont is lehet olyan, a LINK-ben megosztott információ jogosultja, amelyre vonatkozóan titoktartási nyilatkozat megtétele mellett megszerzett hozzájárulása van az ügyféltől.
Beszéljük meg az ügyféllel! “Minél jobban megértjük az ügyfelünket, annál hatékonyabbak lesznek a beavatkozásaink. A gyakorlatban számos szerv párhuzamosan dolgozik. A támogató szolgáltatások sora ugyancsak sokféle és széttagolt. Ezek a szolgálatok pedig mind ugyanarra az ügyfélre fókuszálnak. Néhány támogató kollégának szakmai titoktartással is számolnia kell. “Ha felfedem az erőszak tényét, elveszítem az ügyfelem bizalmát”, halljuk gyakran. Néha könnyebb megoldást találni erre a dilemmára, mint az elsőre látszik. Ha az aggodalmainkat megbeszéljük az ügyfelünkkel, és elmagyarázzuk, hogy miért akarunk további szerveket
143
bevonni, gyakran az ügyfél mondja egyszerűen azt, hogy “igen”. Ezért ne maradjunk pusztán megfigyelők. Ha nem teszünk semmit, az azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a bántalmazás megtörténjen. Tegyük az ügyfelet első helyre. A CO3 programban való együttműködés és információ megosztás révén az ügyfélnek nem kell ugyanazokat a köröket megtennie valamennyi szervezettel, és állandóan elismételnie a történetét. A CO3 igyekszik közel maradni az ügyfelekhez, és az ő szemszögükből nézni a dolgokat. Különösen fontos, hogy szorosan vonjuk be az ügyfeleket. Néhány ember soha nem tanulta meg például a nyelvet beszélni, vagy, hogy villamosra szálljon. Egy bizonyos mértékig nem képesek arra, hogy megtegyék az erőszak megállításához szükséges lépéseket. Ezért mi annyit teszünk, amennyit csak lehet az ügyféllel együtt vagy vele összehangoltan. Vannak olyan esetek, amelyekben a szolgálatok hiába akarnak annyit tenni együtt az ügyféllel, amennyit csak lehet, mert végső soron az ügyfél az, akinek cselekednie kell. Ne tegyük túl magasra az elvárásainkat. Az emberek azonnal nem tudnak megváltozni.” N. Leonard (2014) – a CO3 esetvezetője és az antwerpeni Szociális és Jóléti Központ szociális munkása Belgium alkalmazza a szakmai titoktartást és a szólás jogát. Ezen kívül a témában miniszteri körlevelek is vannak, amelyekre a LINK figyelemmel van. Erre vonatkozóan a LINK az alábbi pontokat rögzítette az együttműködési megállapodásában: Szakmai titoktartás és a szólás joga Akik a LINK programban végzett közös szakmai tevékenységük keretében rájuk bízott bizalmas információk birtokában vannak, a Büntető Törvénykönyv 465. cikkelyében előírt szakmai titoktatás hatálya alatt állnak, a 458. cikkely sérelme nélkül, amelynek értelmében amennyiben ezek a személyek, a LINK programban végzett közös szakmai tevékenységük keretében, a 372-377. cikkelyek, a 392-394. cikkelyek, a 396-405. cikkelyek, a 409., 423., 425. és a 426. cikkelyek szerint meghatározott, kiskorúval, vagy az életkorára, várandósságára, egészségi állapotára, továbbá fizikai vagy szellemi fogyatékosságára tekintettel sérülékenynek minősülő személlyel szemben elkövetett bűncselekményről szereznek tudomást, a 422. cikkely szerint meghatározott kötelezettségek sérelme nélkül az ügyész felé ezt jelentik annak felderítése érdekében, hogy fennáll-e súlyos és fenyegető veszély a kiskorú, illetve a sérülékeny személy fizikai vagy szellemi sértetlensége vonatkozásában, amely sértetlenség védelme önállóan vagy mások közreműködésével nem biztosítható, továbbá annak megállapítására, hogy más kiskorúak és sérülékeny személyek esetében fennáll-e a súlyos és reális veszélye annak, hogy a fent említett cikkelyekben meghatározott bűncselekmények áldozatává válnak, és a sértetlenségük megóvása önállóan, illetve mások közreműködése által nem biztosítható. Körlevelek 2006-ban, a párkapcsolati erőszakkal szemben vívott küzdelem, ezzel együtt pedig a családon belüli erőszak elleni küzdelem, jelentős áttörést ért el egyfelől a Igazságügyi Miniszter és a Legfőbb Ügyészi Tanács közös körlevelének bevezetésével, másrészről a Flamand Szociális Miniszter körlevelével. A körlevelek:
144
· Az Igazságügyi Miniszter és a Legfőbb Ügyészi Testület COL 4/2006 számú, a partnerkapcsolati erőszak büntetőpolitikájáról szóló körlevele. A körlevél iránymutatást nyújt a cselekvési tervek és együttműködési protokollok elkészítéséhez. · A Szociális Miniszter 2006. július 7-én, a családon belüli erőszak megközelítésének megerősítése tárgyában kelt körlevele, amelynek értelmében a működési célkitűzések közé tartozik az együttműködési partnerség és a hálózati struktúra fejlesztése egyértelmű megállapodások keretében, amely alapján belső és külső (rendőrség, ügyészség, és további szociális és egészségügyi szolgáltatók) szolgálatok által biztosított szolgáltatások integrált egysége jön létre. A cél egy színvonalas kezdeti beavatkozás, és egy azt követően egy alkalmas irányítási rendszer a rendőrségtől a szociális szolgálatokig, majd az ügyek ügyészségi szinten való kezelése. A LINK hálózati megközelítés ezt a célt követi. A fent említett alapvető elvek és iránymutatások ellenére úgy tűnik, hogy mindezeket tesztelni szükséges annak eldöntésére, hogy mi az, ami működik, és mi nem működik a gyakorlatban. A pilot projekt elején a hálózati partnerek gyakran vonakodnak az ügyfél információk megosztásától. A maguk részéről mindannyian felelősséget éreznek az ügyfélért. Általános érv az az aggodalom, hogy a megosztott információról a többi szervezet nem, vagy nem megfelelően értesül. A kapcsolat azonban kialakul a pilot projekt alatt, és a hálózati partnerek közötti bizalom egyre növekszik. Továbbá a hálózati megközelítés eredményalapú sajátossága, valamint az a tény, hogy valamennyi szakterület bevonásra kerül, biztosítja, hogy a pilot projekt alatt a képviselők egyre jobban megismerik, hogy mely információkat oszthatják meg az ügyfél sérelme, a jogi, valamint a saját szervezetükre vonatkozó etikai előírások figyelmen kívül hagyása nélkül. Az információ megosztása során a képviselők számára egyre könnyebbé válik, hogy a figyelmet a “szükséges” információkra fordítsák szemben a “jó lenne tudni” információval. A pilot projekt végére a hálózati partnerek közösen találják meg azt az utat, amely magas színvonalú eredmények eléréséhez vezet. Az elérhető eredményekkel a következő fejezet foglalkozik. Az ügyfél sokkal előrébbvaló a szervezetnél! “Ha használhatóbb az információ, az növeli a beavatkozás színvonalát. Gyakran halljuk azonban: “semmilyen információt nem tudunk megosztani, az ügyféllel fennálló bizalom miatt”. A szembenálló kérdés erre az lehet: “akkor azokat a gyermekeket továbbra is bántani kell?” Ami még fontosabb, hogy a gyermekek biztonságban vannak-e, vagy, hogy a te bizalmi kapcsolatod kitett az erőszaknak? Néhány szociális munkás látszólag magát fontosabbra tartja, mint a saját ügyfeleiket. A szervezetek időnként megfeledkeznek a küldetésükről. A céljuk az ügyfelek megsegítése és az állampolgárok szolgálata kell, hogy legyen. A támogatás nyújtása nem berekesztés, hanem a berekesztés elérésének forrása. Ezek a fajta megbeszélések alkalmanként a CO3 programban is újra felszínre kerülnek, de ekkor azonnal visszakanyarodunk ahhoz a tényhez, hogy első helyre az ügyfelet kell helyezni. Egyetlen olyan szolgálat sincs, amely a teljes ügyfélkör tekintetében el tudná látni a feladatát. Ha összehozzuk valamennyi szolgálatot, egy célzottabb formában tudunk eljárni a teljes ügyfélkör vonatkozásában. D. Simons (2014) – a CO3 program hálózati vezetője és Antwerpen város Személyközpontú Megközelítési Programjának vezetője. 145
4. Fejezet – Mit nyújt a hálózati megközelítés a gyakorlatban? Ebben a fejezetben az alábbi ismeretek sajátíthatók el: · · · · · · · ·
a hálózati megközelítés által elérhető eredmények a hálózati-,a szervezeti-, és az ügyfél eredmények között fennálló különbség az egyes megvalósítási fázisoktól várható eredmények fajtái az irányítási rendszertől a pilot projektig hogyan és milyen eredményekkel bontakozhat ki a hálózati megközelítés a pilot projekttől a fenntartott hálózati megközelítésig hogyan és milyen eredményekkel bontakozhat ki a hálózati megközelítés a fenntartott hálózati megközelítés hogyan és milyen eredményekkel fejlődhet egy hosszútávú és optimalizált hálózati megközelítéséssé a LINK és a CO3 által elért specifikus hálózati-, szervezeti-, és ügyfél eredmények miért van szüksége az eltérő helyzeteknek egymásra ahhoz, hogy képesek legyenek optimalizálni egymás családon belüli erőszak felé irányuló megközelítését.
A negyedik fejezet azt mutatja be, hogy mit nyújthat a hálózati együttműködés a szervezeteknek és az ügyfeleknek. Természetesen mindez attól is függ, hogy a hálózati megközelítés megvalósítása éppen mely szakaszban van. Ahhoz, hogy egy teljesebb képet fessünk, egyfelől a LINK pilot projektjének eredményeit fedjük fel. Amikor ez a modul előkészítés alatt állt, a LINK a pilot projekt befejezésének és a fenntartási időszak megkezdésének pontján tartott. Másfelől, szó esik a CO3 program eredményeiről is. A CO3 ugyanabban az időben a fenntartási időszakon ment keresztül, és egy átfogó értékelést végzett el a hálózati megközelítés folytatólagos és hosszú távú fejlesztésének érdekében. Azáltal, hogy ennek a két programnak az eredményei bemutatásra kerülnek ebben a modulban, az Olvasó egy tiszta képet nyer arról, hogy az egyes megvalósítási fázisokban milyen eredmények érhetők el. Ez természetesen minden helyzetben eltérő. A LINK és a CO3 eredményei pusztán inspirálóan is hathatnak az Olvasó saját, a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás felé irányuló megközelítéséhez. A hálózati megközelítés által elért eredmények fajtái Milyen eredményeket várhatunk egy hálózati megközelítéstől? És kinek a hasznára válnak ezek az eredmények? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, az eredmények három fajtáját különböztetjük meg, nevezetesen: ·
Hálózati eredmények – A hálózati eredmények olyan eredmények, amelyek a hálózati megközelítés fejlesztésének hasznára válnak. Tartsuk szem előtt a hálózati együttműködés és a hálózati megvalósítás optimalizálását azzal, hogy újabb partnereket vonunk be, vagy fejlesztjük a hálózati eszközöket, például digitalizáljuk a kockázatmérési eszközt.
147
·
Szervezeti eredmények – A szervezeti eredmények olyan eredmények, amelyek a hálózati megközelítésbe bevont hálózati partnerek fejlesztésének hasznára válnak. Tartsuk aktívan szem előtt a saját szervezeti célkitűzéseink elérését, vagy a saját szervezeti munkamódszereink javítását. Például azt, hogy a saját bevont munkatársaink szakértelme folyamatosan alakul a hálózati megközelítésben való részvétellel. Ismereteket szereznek különféle szakterületek beavatkozási opcióiról, és az intenzív együttműködésnek köszönhetően a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás esettanához kapcsolódó változatos tudást nyernek más szakértőktől.
·
Ügyfél eredmények – Az ügyfél eredmények olyan eredmények, amelyek a hálózati megközelítésbe bevont ügyfélkör fejlődésének hasznára válnak. Gondoljunk a megközelítés ügyfelekre gyakorolt hatására, amelynél fogva az élet különböző területein elért sikeres beavatkozásokkal vagy pozitív előrehaladással megelőzhetővé válik a jövőben a családon belüli erőszak elkövetése. Másik példa lehet, hogy az ügyfeleknek a hálózati partnerek közötti átirányítása egy sokkal célzottabb módon történhet, vagy, hogy nem kell ismételgetniük minden alkalommal a történetüket.
A hálózati megközelítés ezen különböző eredményei nem függetlenek, hanem egymással kapcsolatban állók. Például ahhoz, hogy ügyfél eredményeket elérjük, a hálózati megközelítésnek hálózati eredményeket kell elérni. És ha nem érünk el szervezeti eredményeket, a hálózati partnerek kevésbé lesznek hajlandóak a hálózati eredmények elérésébe invesztálni. Továbbá vannak olyan különböző eredménytípusok is, amelyek például az alábbiaktól függnek: · az adott helyzetben a hálózati együttműködés és az együttműködés intenzitásának kezdeti státusza · a hálózati megközelítés tervezése · a hálózati megvalósítás formája és tartalma · a hálózati partnereknek a hálózati megközelítésben megjelenő speciális erőfeszítései, bekapcsolódása és szakértelme · a hálózati megközelítés szakasza (pilot projekt, fenntartási időszak vagy hosszú távú működtetés). Az utolsó pont, vagyis a hálózati megközelítés szakasza nagyobb szerepet játszik a hálózati partnereknek az eredményekkel szemben támasztott elvárásai szempontjából. A pilot projekt eredményei a hálózati partnerek közötti együttműködésre összpontosítanak. Túlnyomóan hálózati és szervezeti eredményeket fognak elérni. Ez azért magától értetődő, mert a pilot projektre fordított beruházás javarészt a hálózati partnerek közötti együttműködés tervezése és tesztelése érdekében történik. Ugyan kezelnek eseteket is a pilot projekt alatt, az ügyszám azonban korlátozott. A hálózati partnereknek először arra kell alkalmassá válni, hogy közösen kezeljék az ügyeket. Ez esetben a fókusz egy szilárd együttműködés felépítésén van. Amint a hálózati megközelítés a fenntartási, vagy egy attól későbbi szakaszba lép, az eredmények sokkal inkább az esetek érdemi kezelésére koncentrálódnak. Az együttműködés ekkorra már túl van a tervezésen és a tesztelésen. A legnagyobb jelentősége itt az ügyfél eredmények elérésének van. Ez nem jelenti azt, hogy pilot projektben ne érnének el ügyfél eredményeket, és azt sem, hogy ezek csekélyebb jelentőséggel bírnának. Ellenkezőleg, ahhoz, hogy képesek legyünk eredményeket elérni, egy zökkenőmentesen működő plurális szervezeti és multidiszciplináris együttműködés szükséges. A pilot projektben a hálózati partnerek abba fektetik a legtöbb energiát, hogy megtanuljanak együttműködni. A tapasztalatok szerint, ami ezt elsajátították, az energiát a lényegre fordítják át: vagyis arra, hogy eseteket kezeljenek.
148
A hálózati megközelítés értékelése Az együttműködés értékelése kézről kézre jár azokkal a szakaszokkal, amelyekben a megközelítés éppen jár, és azokkal a fajta eredményekkel, amelyeket az adott szakasz el tudott érni. A pilot projektben a legfontosabb az együttműködés. Ennél fogva a pilot projekt kezdetén szükséges egy olyan alap mérőérték beállítása, mint az együttműködés intenzitásának szintje. Így a pilot projekt végével lemérhetjük az együttműködés által elért előrehaladást. Mivel egy ilyen alap mérőérték mutatja meg a hálózati- és a szervezeti eredményeket, fontos, hogy “megfelelően” súlyozzuk annak érdekében, hogy alkalmas legyen a fenntartási időszak megvalósítására: vagyis ez azt jelenti, hogy ezzel a hálózati megközelítés tervezése és tesztelése megtörtént. A fenntartási időszakban a kulcskérdés az esetek kezelése. Ráadásul, ennek a szakasznak biztosítani kell a fenntartott hálózatot is. A hálózat csak abban az esetben minősül fenntartottnak, ha a hálózati partnerek képesek arra, hogy figyelemre méltó számú esetet sikeresen és együtt kezeljenek. Ezért a fenntartási időszakban ugyancsak szükséges egy alap mérőérték beállítása, majd ezután az ügyfél eredményekre összpontosító utánkövető méréseket kell végezni. Ha az eredmények “megfelelőek”, a fenntartott hálózat továbbléphet a hosszú távú szakaszba, amelyben konstans értékelés szükséges a folyamatos optimalizáció érdekében. Ennek az optimalizációnak a célja a hálózati-, a szervezeti-, és az ügyfél eredmények elérése és fejlesztése. A LINK és a CO3 változatos értékeléseket alakított ki. A következő részekben a kutatások által megfogalmazott számos különböző hálózati-, szervezeti-, és ügyfél eredménnyel foglalkozunk. Mindkét hálózati megközelítés eltérő szakaszban van, azonban hasonló megvalósítási fejlesztés jellemzi őket, amely azt jelenti, hogy az eredmények összevethetők. Elsőként a LINK pilot projektjének hálózati- és szervezeti eredményeit tárgyaljuk. Ezt követően áttérünk a CO3 fenntartási időszakának hálózati- és ügyfél eredményeinek vizsgálatára. Az irányítási rendszertől a pilot projektig Annak megértéséhez, hogy a LINK a pilot projekt szakaszban milyen eredményeket nyújtott, fontos megvizsgálni a Limburg vonatkozásában keresztülvitt fejlesztést, és az ez által elért eredményeket. A családon belüli erőszak és gyermekbántalmazás limburgi megközelítését az alábbi, kronológiai rendbe szedett időkeret jellemzi (Wyckmans, 2013): A családon belüli erőszak és gyermekbántalmazás limburgi megközelítésének időkerete kronológiai sorrendben · Avant 2004 – 2004 előtt – Limburg tartományban nincs koordináció, illetve strukturált együttműködés a beavatkozást végző szolgálatok között. · 2004 nyara – Az ügyészség felveti a Limburg kormányzóságával és a szociális ügyekért felelős miniszter helyettesével való multidiszciplináris megközelítés kifejlesztésének igényét. A családon belüli erőszak egy elsődleges szakmai kérdéssé válik a limburgi szolgálatok között. · 2004 október – Családon belüli erőszakkal kapcsolatos munkacsoport kerül felállításra, amely a családon belüli erőszak egységes és multidiszciplináris megközelítésére fókuszál.
149
· 2006 szeptember – Egységes megközelítést fejlesztenek ki és valósítanak meg az ügyészség, a rendőrség, és a szociális szolgálatok között a családon belüli erőszak esetkörére vonatkozó átirányítási rendszer folyamatleírása alapján. Az átirányítási rendszer a családon belüli erőszak “kiskorúakat érintő és evidens” eseteire fókuszál. · 2010 július – Ezt egy tudományos értékelés, és szakértői összegzés követi, amely az együttműködés integráltabb formáira vonatkozik (európai projekt). · 2012 május – Hálózati kutatás indul. Az előkészületek két szinten zajlanak: egyfelől elindul az átirányítási rendszer folyamatleírásának megvalósítása, másfelől pedig a LINK hálózati megközelítés kifejlesztése. A LINK a családon belüli erőszak “súlyos és összetett” eseteire összpontosít. · 2013 február – A LINK hálózati megközelítés pilot projektje tervezésre és tesztelésre kerül. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos munkacsoport a hálózati megközelítés “lokális irányító csoportjává” alakul át. A hálózati megközelítés hálózati vezetési csoportot is kap a hálózati megközelítés vezetésére, továbbá egy operatív csoportot is az esetkezeléshez. · 2014 március – A LINK végleges együttműködési megállapodása aláírásra kerül valamennyi bevont hálózati partner és Jo Vandeurzen (szociális) miniszter által. · 2014 végéig – A pilot projekt a végéhez ér, és a LINK átlép a fenntartási szakaszba. Fenntartási terv készül a 2015-2017 évekre. A cél az antwerpeni CO3 programhoz hasonló hálózati megközelítés elérése. A tudományos értékelés (Schurmans, Groenen, Vervaeke & Jaspaert, 2012), és a feltáró tanulmány (Goedee & Van Sommeren, 2012) mutatja be a LINK hálózati megközelítés megvalósításának kezdő lépését. Az értékelések a LINK pilot projektjének és az elérendő hálózati együttműködés alap mérőértékeként szolgálnak, mivel a limburgi megközelítési módszer egy korábbi állapotát értékelik többek között, a hálózati együttműködés szemszögéből. Az értékelések konklúzióinak és ajánlásainak (Goedee & Van Sommeren, 2012; Schurmans, Groenen, Vervaeke & Jaspaert, 2012) összegzésére (De Jong, 2013) összpontosítsunk az alábbi sarokpontokra: · a stratégiai szint stratégiai felhatalmazásának és tervezésének megteremtése (például az irányító csoport) · integrált irányítás tervezése és megvalósítása (például a hálózati vezető és hálózati vezetési csoport) · az operatív esetkezelés folytatása és tesztelése (például kerekasztal megbeszélések, a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek természete és kiterjedtsége, valamint érdemi esetelemzés) · a szétdaraboltság csökkentése a folyamat alapú megközelítésben és specifikusabb tervezés a sztenderdizáltabbá tétel, az átláthatóság, valamint az ügyfélközpontú és közös végeredmény felé ható, alkalmazott munkaeszközök esetében
150
· (hálózati ) szakértelem promotálása, valamint feladat- és szerep meghatározások kialakítása a hálózati együttműködés tervezéséhez és megvalósításához. Az értékelések szerint az együttműködés korábbi szintje (2013 február) hasonló a “Co4: koordináció” intenzitási szinthez. A limburgi partnerek komolyan vették a konklúziókat és az ajánlásokat és a LINK programot egy pilot projekt formájában indították el. Egy éves működést követően (2014 február) a pilot projekt többségében hálózati- és szervezeti eredményeket hozott, amelyek egy, az átirányítási rendszertől egy teljes körűen kialakított és működéskész “Co5: együttműködés” fázisú hálózati együttműködés evolúcióját biztosították. Fontos említést tenni arról, hogy Limburgban a szakmapolitika kétszintű rendszer alkalmazása mellett döntött: egyfelől sor került az átirányítási rendszer fejlesztésére, amely még mindig használatban áll a családon belüli erőszak kevésbé összetett eseteinek kezelésére, másfelől ezzel egyidejűleg a LINK hálózati megközelítését alkalmazzák a családon belüli erőszak “rendkívül összetett” eseteinek megoldására. A kezelendő eset komplexitásának függvényében (ld. 1. sz. ábra) az ügyet vagy az átirányítási rendszer, vagy a LINK hálózati megközelítésének alkalmazásával fogják menedzselni. Így a kétféle megközelítés egymást kiegészítő jelleggel alkalmazott a tartalomnak és az eljárásoknak megfelelően. Pilot projekt eredmények A pilot projekt folyamatos értékelés alatt állt. A lokális irányító csoport végezte a pilot projekt előrehaladásának felügyeletét, és a stratégiai szempontú értékelési egyeztetések elvégzését. Az irányítás folyamatos végrehajtásához továbbá a hálózati vezetési csoport havi rendszerességgel állapotjelentéseket és cselekvési listákat állított össze a hálózati eredmények értékelésére. A megtervezett hálózati megközelítést és az esetkezelés során alkalmazott eszközöket az operatív csoport értékelte és validálta. Az operatív csoport ezen kívül minden egyes esetkezelést követően az előrehaladás közös megvilágításával szervezeti eredményeket fogalmazott meg. Ez alapján a hálózati megközelítés tervezési és tesztelési szakaszában stratégiai, szakmai irányítási és operatív eredményeket (De Jong, 2014) értek el, amely az alábbiakat foglalja magában:
Stratégiai hálózati eredmények: tervezési és tesztelési szakaszok · Stratégiai egyeztetés a hálózati partnerekkel és a minisztériumokkal – a szükséges képviseletek és stratégiai felhatalmazás előkészítésére. · Külső hálózati tanácsadó alkalmazása – a pilot projekt ideje alatt a hálózati együttműködés és a hálózati megvalósítás támogatására és az ezzel kapcsolatos tanácsadásra. · Együttműködés és koordináció a szupralokális irányító csoporttal – negyedéves értekezletek keretében, egyéb flamand és nemzetközi hálózati megközelítések szupralokális fenntartása és felhatalmazása érdekében. · Az irányítást gyakorló lokális irányító csoport felállítása és általa az irányítás gyakorlása – a pilot projekt felügyeletére és folyamatos felhatalmazások előkészítésére, negyedéves irányító csoporti értekezletek útján. 151
· Az előzetes és a végső megállapodás előkészítése és aláírása – megállapodások jegyzése valamennyi hálózati partner és a Szociális Miniszter által, a hálózati együttműködés, a hálózati megvalósítás és a hálózati megközelítés azt követő fenntartási szakasza tervezésének, felhatalmazásának és irányításának a megerősítésére. · A fenntartási terv előkészítése – a hálózati megközelítés 2015-2017-ig tartó fenntartási szakaszának érdekében. Szakmai alapú hálózati eredmények: tervezési és tesztelési szakaszok · Munkacsoport értekezletek szervezése – a tervezési koncepciókat alkalmazó részfolyamatok, hálózat szerepek, eszközök és hálózati sablon kialakítása. · A hálózati vezetést gyakorló hálózati vezetési csoport felállítása és általa a hálózati vezetés gyakorlása – a hálózati megközelítés és a pilot projekt napi szintű hálózati vezetésére, továbbá szakmai alapú és operatív irányítására. · Folyamat-alapú és dologi eszközök kifejlesztése – a hálózati együttműködés és az esetkezelés folyamat-alapú és dologi támogatására. · Hálózati tréning szervezése – a hálózati együttműködésben a hálózati megközelítésbe bevont szakmai feladatellátók képzésére. · Folyamatos szakmai értékelés szervezése – a hálózati megközelítés és a pilot projekt folyamatos értékelésére és vezetésére, havi rendszerességű előrehaladási konzultációk szervezése, valamint helyzetjelentések és cselekvési listák összeállítása révén. Operatív hálózati eredmények: tervezési és tesztelési szakaszok · Hálózati tréning szervezése – a hálózati együttműködésben a hálózati megközelítésbe bevont operatív személyzet képzésére. · Az esetkezelés végrehajtására operatív csoport létrehozása és általa az esetkezelés ellátása – a hálózati megközelítés tervezésének és eszközeinek validálására, és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek specifikus plurális szervezeti és multidiszciplináris kezelésére, kétheti rendszerességgel szervezett értekezletek, és az érintett ügyfélkörre vonatkozó, a bevont hálózati partnerekkel közös beavatkozási cselekmények megvalósítása révén. A hálózati eredmények a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás tervezett és tesztelt hálózati megközelítését mutatták meg. A hálózati partnerek folyamatos értékelésnek vetették alá magukat. A bevont hálózati partnerek szerint az alábbi szervezeti eredményeket érték el (Vanderstraeten, Hamaekers, Wyckmans & De Jong, 2014):
152
Szervezeti eredmények a bevont hálózati partnerek szerint: · Ügykezelés – Az ügykezelés intenzív és összetett, de ez szükséges a minőség garantálásához. · Próbatétel – A próbatétel az esetkezelés legjobb módja. Az eszközök iránymutatást nyújtanak. Elegendő lehetőség adódik a már meglévő és az elérni kívánt eset megközelítésekről való egyeztetések megtartására. · Szervezeti keretek – A multidiszciplináris esetkezelés egy tiszta hozzáadott értéket képvisel. A partnerek megismerik egymást és egymás szolgáltatásait, valamint a meglévő (szervezeti) keretek tisztán láthatóvá és könnyebben kezelhetővé válnak. · Információ megosztás – Az információ megosztás szélesebb betekintést és több beavatkozási lehetőséget biztosít. A szervezetek számára fennáll annak a lehetősége, hogy minőségi esettani analízist végezzenek, továbbá különböző módokon vonjanak be ügyfeleket az esetkezelésbe. · A saját szervezetre gyakorolt befolyás – A saját működésre gyakorolt hatás fokozatosan válik transzparenssé. Az intenzív esetkezelés időigényes és összpontosítást is igényel, továbbá mindennek a saját működésbe integrálása kihívást jelent. · Az esetkezelések gyorsasága – Az esetkezelések gyorsasága az ütemezés szerint alakul. A törekvés ennek gyorsítása, ahol lehetséges. · Közös motiváció – Az együttműködés egyre inkább hatékony. Az operatív csoport tagjai megismerik és kiegészítik egymást. A minőséget a kollektív tudatosság garantálja. · Nagyobb esetszám iránti ambíció – Az operatív csoport ismeri a hálózati megközelítés jövőbeli lehetőségeit, és felkéri az irányító csoportot a munkaerőnek és egyéb erőforrásoknak a 2015-2017-ig bezárólag tartó fenntartási időszakra szóló (újra) allokálására azért, hogy adott legyen a lehetőség több eset ellátására. Ha rátekintünk a LINK pilot projektben elért hálózati és szervezeti eredményeire, láthatjuk, hogy a LINK egy szervezett és tesztelt hálózati megközelítés (“Co5: együttműködés”), amelyet fenn kell tartani. Ennek eredményeként a LINK lokális irányító csoportja egy fenntartási tervet fog előterjeszteni a 2015-2017-ig bezárólag tartó időszakra. (Vanderstraeten, Hamaekers, Wyckmans & De Jong, 2014). Természetesen a pilot projekt során elért eredmények között vannak ügyfél eredmények is, például koordinált támogató szolgáltatások, az ügyfélkör tekintetében beavatkozás családon belüli erőszakot is magában foglaló helyzetekben, valamint ügyfélirányítás segítségnyújtás céljából. A korlátozott (legfeljebb 25) esetszámnak köszönhetően azonban, szignifikáns ügyfél eredményeket nem könnyű meghatározni. Ezért a LINK programnak a fenntartási időszakban megvalósított eset értékelést kell szerveznie. A LINK esetköre érdemben összevethető a LINK-en kívüli, limburgi esetkörrel (kontroll esetek). A CO3 program a fenntartási időszakának végső fázisában van, és már kibocsátott egy tudományos értekezést (Roevens & Aertsen, 2013). A következőkben ennek a részletesebb megtárgyalására kerül sor.
153
A pilot projekttől a fenntartott hálózati megközelítésig A CO3 a LINK programhoz hasonló módon került kialakításra. Az antwerpeni partnerek ismertek együttműködési módozatokat, azonban tényleges hálózati megközelítés nem volt egészen 2011ig. Különösen Antwerpen város és Antwerpen Tartomány voltak egyre inkább tudatában annak, hogy szükség van a családon belüli erőszak összetett eseteinek hálózati megközelítésére (Azerki, 2012). Ezt követően 2010-ben esettanulmány készült a családon belüli erőszak esetkörének tárgyában (Albrecht, De Beer, Rijkers & De Jong, 2010). A tanulmányban 45, Antwerpen városban bekövetkezett családon belüli erőszakkal kapcsolatos eset elemzésére került sor, amelynek eredményeképpen megállapították egyfelől, hogy az ügyfélkörök az élet számos területét érintő jelentősen összetett problémával kerültek szembe, másfelől az ügyfeleknek a beavatkozó szolgálatok által megvalósított szétdarabolt megközelítéssel kellett szembenézniük. Ezek az eredmények gondolat ébresztőek voltak, és előre jelezték a hálózati megközelítés pilot projekt alkalmazásával való tényleges megvalósításának kezdetét. A CO3 program egy olyan “pilot projektről” beszél, amely 2011. szeptember 1-től 2014. december 31-ig bezárólag tartott. Ha megvizsgáljuk a projekt lényegét, összehasonlítva a jelen modul keretében tárgyalt implementációs szakaszokkal (ld. 2. fejezet), azt láthatjuk, hogy egy fenntartási időszakkal követett kombinált pilot projektről van szó. A 2010. és a 2011. évek reprezentálják a pilot szakaszt, míg a 2012., 2013., és 2014. évek a fenntartási szakaszt. A fenntartott hálózati megközelítés által elért eredmények A CO3 a fenntartási időszakban változatos eredményeket ért el. Az elért hálózati eredmények közül számos eredmény szemléltetésére lentebb kerül sor. (Simons & Franck, 2014). Az illusztráció azt mutatja meg, hogy mely hálózati eredmények mérését kell elvégezni, valamint a CO3 program által a hálózati megközelítésben az előrehaladás és a tartalom vonatkozásában megvalósított előrelépési folyamatot demonstrálja. A (2012. január 1-2013. december 31-ig bezárólag tartó) két éves együttműködést követően az alábbi következtetéseket lehet levonni: Célcsoport A CO3 eléri a javasolt célcsoportot, nevezetesen olyan komplex helyzeteket, amelyek legalább három problémás életterületet érintő multidiszciplináris megközelítést igényelnek. A bevont családok “nagyok”: átlagosan öt családtaggal, amely két felnőttből és három gyermekből áll. Az ebben a két működési évben az esetkezelésbe befogadott 163 esetben összesen 932 ügyfél került bevonásra.
154
Esetszám A 11. ábra szemlélteti a hivatkozott időszak részfolyamatonként összesített esetszámait. Részfolyamat
Esetszám
Kezdeményezés és Befogadás
163 (amelyből 5 ügy közvetlenül a CO3 programból került zárásra és áttételre)
Dokumentálás
158 (amelyből 17 ügy még mindig ügykezelés alatt áll)
Minősítés
141 (amelyből 25 ügy még minősítés alatt áll)
Esetvezetés
116 (amelyből valamennyi ügy áttételre került a Végrehajtás részfolyamatba)
Végrehajtás
116 (amelyből 98 ügy még végrehajtás alatt áll)
Értékelés
18 (amelyből valamennyi közvetlenül a CO3 programból került sikeresen lezárásra és áttételre)
11. ábra: Esetszám részfolyamatonként a 2012-2013-ig terjedő időszakban (Simons & Franck, 2014)
Kezdeményezés és Befogadás Befogadásra a leggyakrabban “párkapcsolati erőszak” miatt érkezett jelzés (az esetek 39%-ában). Gyermekekkel, mint az “erőszak szemtanúival” kapcsolatban a jelzések 24%a érkezett. Amennyiben gyermekek érintettek, ők gyakran már ismeretek a fiatalkorúak bírósága előtt (Fiatalkorúak Bíróságának Szociális Szolgálata). A befogadások 13 %-ában ők egyben az erőszak “közvetlen áldozatai” is. A 12. ábra azt mutatja meg, hogy a befogadások többségét az ügyészség (34%), a rendőrség (21%), és az Általános Jóléti Központ (CAW) (18%) terjeszti elő.
1% 6%
7% 4% 9% 18%
34% 21%
Public Prosecution service Police CAW (Centre for General Welfare Work) OCMW (Public Centre for Social Welfare) House of Justice City of Antwerp Social Services Juvenile Court Other
12. ábra: A befogadások jelzésének megoszlása szervezetenként 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014)
155
Dokumentálás A 13. ábrán látható, hogy a két éves működés tapasztalatai alapján, ügygazda szerepkörben az esetek nagy részét az ügyészség (30%), és a rendőrség (26%) birtokolták. Mivel a hálózati megközelítés egy együttműködési partnerség, és az ügygazda, valamint az esetirányító hálózati szerepek, a tapasztalatok alapján, a Biztonság és a Jogérvényesítés szakterületein működő hálózati partnerek gyakran ügygazda szerepkörben, míg a Szociális gondoskodás szakterületen működő hálózati partnerek gyakran estirányító szerepkörben járnak el. A napi munka tartalma a hálózati szerephez kapcsolódik, amely egyfelől etikai, másfelől gyakorlati szempontból irányítható.
1% 1% 2% 4% 30%
17%
19% 26%
Public Prosecution service Police CAW (Centre for General Welfare Work) OCMW (Public Centre for Social Welfare) House of Justice City of Antwerp Province of Antwerp Centre of Mental Healthcare (VAGGA)
13. ábra: Az ügygazdák megoszlása szervezetenként 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014)
Minősítés A minősítő csoport tartós jelleggel, előkészítő iratanyag alkalmazásával működik. Az adott eset minősítése egy 20 és 60 perc közötti (vagy időnként ettől is hosszabb) időtartamot vehet igénybe az eset komplexitásának függvényében. A minőség óriási jelentőséggel bír, ezért a minősítő csoport megteszi a szükséges intézkedéseket egy magas minőségű cselekvési terv létrehozása érdekében. A minősítés során egy kockázatmérő eszközt állítanak össze, amelyben esetenként kerülnek azonosításra a kockázati és a védelmi faktorok. Az esetekben az eset minősítésének időpontjában az “agresszió” és a “kapcsolati problémák” faktorok az ügyfélkör helyzetében megjelenő leggyakoribb kockázati tényezők (ld. 14. ábra).
156
Legmagasabb kockázati tényező
Az ügyekben való előfordulás a minősítés során
Agresszió
11%
Kapcsolati problémák
11%
Pénzügyi helyzet
9%
Foglalkoztatás
9%
Mentális egészség
8%
Az elkövetőre kiterjedő bírói intézkedések
8%
Gyermeknevelés
7%
Addikciós problémák/drogfüggőség
7%
A gyermekeket érintő védelmi intézkedések hiánya
6%
Lakhatás
6%
Kapcsolati háló
4%
Napi rutin
4%
Szabadidős tevékenységek
3%
Fizikai egészség
3%
Tartózkodási status
2%
Kulturális különbségek
1%
Az áldozatra kiterjedő bírói intézkedések
1%
14. ábra: Az ügyekben előforduló legmagasabb kockázati tényezők a minősítés során 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014)
Az esetekben a „nyitott a megbeszélésre” és a „támogató/szociális szolgáltatások jelenléte” faktorok tekinthetők az ügyfélkör helyzetében megjelenő leggyakoribb védelmi tényezőknek az eset minősítésének időpontjában (ld. 15. ábra). A cselekvési tervet általában az ügyfélkör tekintetében fennálló erősségek alapul vételével állítják össze. Legmagasabb védelmi tényezők
Présents dans dossiers lors de l’appréciation
Nyitott a megbeszélésre
17%
Támogató/szociális jelenléte A változásra lehetőség
való
szolgáltatások hajlandóság
és
17% 14%
Fennálló védelmi intézkedések
11%
Szociális készségek/önbizalom
9%
Megélhetés
8%
Kapcsolati háló megléte
8%
Napi rutin
6%
Képzettség
5%
Az agresszió megszűnése
4%
15. ábra: Az ügyekben előforduló legmagasabb védelmi tényezők a minősítés során 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014)
157
Esetirányítás A 16. ábra azt mutatja meg, hogy esetirányítása alatt a legtöbb üggyel (34%) az Általános Jóléti Központ rendelkezik. A második helyen, az ügyek 16 %-ával az Igazságügyi Központ áll. A Fiatalkorúak Bíróságának Szociális Szolgálata 18 üggyel (15 %) rendelkezik az esetirányítása alatt. Tisztán látható, hogy nagyobb értelmet nyer, ha az esetirányító szerepet a Biztonság, a Jogérvényesítés, és a Közigazgatás szakterületeken működő hálózati partnerek helyett a Szociális gondozás szakterületeken működő hálózati partnerek vállalják fel. Az előbbiek nagyobb valószínűséggel fogadják el az esetgazda szerepét (ld. 13. ábra).
2% 3% 8%
8% 14%
34% 15% 16%
CAW (Centre for General Welfare Work) House of Justice Social Services Juvenile Court Police OCMW (Public Centre for Social Welfare) Public Prosecution service City of Antwerp Other
16. ábra: Az esetirányítás megoszlása szervezetenként 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014)
Végrehajtás A “cselekvési terv” a Végrehajtás részfolyamatban kerül végrehajtásra. A terv körvonalait ügyenként, és a teljes bevont ügyfélkör tekintetében a minősítő bizottság körvonalazza. Ezt követően az eset irányítója és a bevont ügyfelek specifikálják és dolgozzák ki a részleteket. A cselekvési tervben célkitűzéseket és cselekményeket fogalmaznak meg, meghatározott “életterületek” alapján. A 17. ábrán látható, hogy a cselekvési tervekben a Pszichológiai képesség, mint életterület jelenik meg a legmagasabb arányban (25 %). Célkitűzéseket és cselekményeket leggyakrabban a Gyermeknevelés (20 %), és a Szociális készség” (18 %) életterületek tekintetében fogalmaznak meg.
158
0%
1%
3% 4%
25%
6% 7% 7% 9%
20% 18%
Psychological functioning Upbringing Social functioning Judicial process Finances Accommodation Other Daily routine Residential status Physical functioning Perception
17. ábra: A cselekvési tervben az életterületenkénti megoszlás 2012-2013-ban (Simons & Franck, 2014)
Értékelés Az “Értékelés” részfolyamatban a 2013. december 31-ki nappal összesen 18 eset került sikeresen befejezésre és zárásra. A befejezett esetek akkor tekinthetők lezártnak, ha a hat hónap elteltével megvalósított újbóli kapcsolatfelvétel során úgy látszik, hogy a cselekvési terv elért célkitűzései fennállnak, és a helyzet kézben tartható. Amit az a korábbiakban említésre került, a CO3 program keretében megvalósult egy tudományos tanulmány annak érdekében, hogy az ügyfél eredmények értékelése és validálása megtörténjen. A tanulmány központi kérdése az volt, hogy : “mi a CO3 –ban fennálló együttműködési partnerségnek a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek lényegi sajátosságaira gyakorolt hatása? (Roevens & Aertsen, 2013). A szelekciót követően, az eljárásban 60 kontroll eset és 60 pilot eset végleges összehasonlítására került sor a tartalom tekintetében. Összegezve (Roevens & Aertsen, 2014), ez az alábbi ügyfél eredményekhez vezetett. Összehasonlítva a kontroll esetekkel (amelyek nem részesültek a CO3 hálózati megközelítésből) az alábbiak tűntek ki: · A CO3-nak gyakrabban van rálátása az ügyfélkör történetére · A CO3 nagyobb figyelmet fordított a problémákra és egy szélesebb ügyfélkörre · A CO3 intenzívebb befogadásokkal indul, de az intenzitás gyorsan csökken az utánkövetés során · A CO3 az eset folyamán további közigazgatási és bírósági eljárást, emellett kiegészítő szociális és gondozási szolgáltatási eljárást is kezdeményez · A CO3 az ügyfélirányítást gyakrabban, célzottabban és személyre szabottabban végzi · A CO3 gyakrabban végez cselekményt, és emellett problémamentes ügyfelek érdekében folytatott feltáró beszélgetést
159
· A CO3 fokozottabb interaktivitásra törekszik az ügyfélkörrel · A CO3 gyakrabban igényel visszajelzést, kevesebb visszajelzési nyomatékot alkalmaz viszont az utánkövetésben, továbbá kevesebb megállapodást hoz lére ügyfelekkel amennyiben támogatási vákuum kockázata áll fenn, azonban mindezt egyéb cselekmények átfogó áttekintésével kompenzálja · A CO3 ezt az átfogó áttekintést az erőszak felmerülésére okot adó, vagy az erőszakot állandósító, továbbá (jövőbeli) stressz faktort esetlegesen megvalósító valamennyi problémás életterületen elérhető cselekmény előmozdítására használhatja. Ezek az ügyfél eredmények a CO3 megvalósított hálózati megközelítése célkitűzéseinek működőképességét és elérését erősítik meg. A tanulmány jövőbeli kutatásra vonatkozó javaslatokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a CO3 megközelítésének részletezettebb ügyfél tapasztalatait, illetve ezeknek a CO3 által kezelt ügyfelek körében mutatkozó visszaesési mértékre gyakorolt hatását feltárják (Roevens & Aertsen, 2013). A CO3 programban már elindult ez az eljárás azáltal, hogy folyamatba helyeztek különböző belső ügyfélkutatásokat (többek között Janssens, 2014). A hálózati megközelítés fenntartásától a hosszú távú működésig A fenntartási időszak teljesítése a CO3 programot egy teljes értékű hálózati együttműködés, “Co5: együttműködés” fázisból a “Co6: konvergencia” intenzitási szintre, vagyis optimális hálózati együttműködéssé emelte. A hálózati megközelítés fenntartását nem csak az elért hálózati-, szervezeti-, és ügyfél eredmények erősítik meg. A CO3 programot nemzeti és nemzetközi szinten is elismerik a családon belüli erőszak összetett és magas kockázatú eseteinek együttműködésként való megközelítéséért. Belga Biztonsági és Bűnmegelőzési Díj 2013 szeptemberében a CO3 elnyerte a Belga Biztonsági és Bűnmegelőzési Díjat. A bizottság a díjat az alábbi szavakkal indokolta: “A bizottság a projektet nagyra értékeli az innovatív és széles körű megközelítéséért, valamint azért a közvetlen és intenzív együttműködésért, amit a különböző partnerek a közös cselekvési terv során tanúsítottak. Ezen felül az ügyfél szükségleteire helyezett hangsúly is egy fontos hozzáadott értéket jelent a családon belüli erőszak megközelítésében. Az ügyfeleket megerősítették azok a közösen felkutatott erőfeszítések, amelyek megoldást jelenthetnek problémáikra. A multidiszciplináris megközelítés és a hatékonyan kidolgozott módszertan ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy ez a projekt jelölésre került. Végül pedig, a projekt mennyiségi és minőségi értékelése magával ragadta a bizottság érdeklődését” (Van Cauwenberge, 2014). 2014 decemberében pedig, a LINK ugyanezen megmérettetés második helyezését érte el sikeres hálózati együttműködésére figyelemmel.
160
Európai Bűnmegelőzési Díj Az Európai Bűnmegelőzési Díj átadását 2013 decemberében, a litvániai Vilniusban tartották. A versenyre tizennyolc résztvevő ország nevezett legjobb, bűnmegelőzési témájú projektjeivel. A bizottság a “legjobb együttműködési projekt” címet a CO3 projekt részére ítélte meg. A bizottság a díjhoz az alábbi érvelést fűzte: “Ez egy kiváló példa arra, hogyan lehet a koordinációt olyan szolgálatok között megvalósítani, amelyek családon belüli erőszakkal kapcsolatos együttműködést hajtanak végre. Arra bátorítja a már ezen a területen működő szolgálatokat, hogy szorosabban működjenek együtt a visszaesések megelőzése érdekében. Számos partner szervezet bevonására sor került. Közösen próbálják meg és viszik véghez minden egyes cselekményüket, és ez nem csak az áldozatoknak és elkövetőknek, hanem a családnak, mint egésznek is szól. A módszertant illetően ez a projekt kifejezetten hibátlan, köszönhetően többek között az előzetesen elvégzett tanulmánynak. További erőssége a projektnek, hogy duplikálható, hogy közös regisztrációs eszközt alkalmaz, hogy elkészült egy részletes értékelés, valamint a problémák elemzésének és kezelésének a módja is egészen lenyűgöző. (Az Európai Bűnmegelőzési Hálózat Titkársága, 2013). Mind az eredmények, mind az elismerések megerősítést nyújtanak a CO3 azon jövőképe számára, hogy folytassa a hálózati megközelítésre fordított befektetéseit, és tegye azt hosszú távon fenntarthatóvá. A hálózati megközelítés folyamatos optimalizálása igényt teremtett arra, hogy a CO3 a családon belüli erőszak olyan megközelítésévé bontakozzon ki, amely nemzetközi szinten is mérhető. A CO3 specifikus célkitűzése, hogy 2015-ben egy teljes értékű Igazságügyi Családvédelmi Központtá fejlődjön ki. E célból a CO3 nemzetközi kapcsolatot létesített Tilburggal, Venloval, Varsóval, Berlinnel, és Milánóval, továbbá részesévé vált az Igazságügyi Családvédelmi Központok Európai Szövetségének (Roevens & Aertsen, 2013). Egymástól való tanulás Ebben a modulban világossá vált, hogy mit takar a hálózati együttműködés, az együttműködés intenzitásának mely szintje felel meg a hálózati együttműködésnek, hogyan valósíthatjuk meg a hálózati megközelítést, milyen formái lehetnek a hálózati megközelítésünknek, valamint melyek a hálózati megközelítéssel elérhető eredmények. Egy változó világban azonban fontos, hogy a szervezetek és az együttműködési partnerségek újra és újra feltegyék maguknak azt a kérdést, hogy miként értelmezhetik és valósíthatják meg társadalmi küldetésüket. A további hálózati megközelítésekkel fennálló nemzetközi kapcsolatok, valamint a más országok helyzeteiből való ismeretek merítése ezért jelentős lépések a CO3 és a LINK számára a saját hálózati megközelítéseik értékelése során. Azonban nem csak a CO3 és a LINK számára. Bármely olyan helyzet, amely a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás kezelésére fókuszál, tanulhat mások tapasztalataiból. Minden helyzetnek megvannak a maga sikerei és kihívásai. Egymás felkutatása, a megközelítésünk összevetése másokéval, és egymás iránti nyitottságunk ezeket a sikereket és kihívásokat teszik nyilvánvalóvá. Éppen emiatt hatnak a helyzetek egymásra inspirálóan. Bízunk abban, hogy a kézikönyv ugyancsak hozzájárul mindehhez.
161
162
Források Személyekkel és szervezetekkel folytatott interjúks ·
Bamps, K. – Membre équipe opérationnelle auprès de LINK & Consultante auprès du Service social du Tribunal de Jeunesse Hasselt/Agence Bien-être des jeunes. Interviewée le 21 janvier 2014.
·
Cielen, V. – Membre équipe opérationnelle auprès de LINK & Substitut du procureur du roi auprès du Parquet du procureur du Roi Tongres/Ministère public. Interviewé le 21 janvier 2014.
·
Franck, P. – Gestionnaire de processus auprès de CO3 & Coordinateur provincial Violence et Politique en matière de Victimes auprès du service Bien-être et Santé Province d’Anvers. Interviewé le 30 janvier 2014.
·
Geerits, M. – Membre équipe opérationnelle auprès de LINK & Commissaire de police & Fonctionnaire de liaison auprès du gouverneur de la province du Limbourg auprès du service Police, Sécurité (routière) & Ordre public Province du Limbourg. Interviewé le 21 janvier 2014.
·
Hamaekers, B. – Président groupe directeur local auprès de LINK & Commissaire principal/ Chef de corps auprès de la Police locale, Zone de police Beringen, Ham, Tessenderlo. Interviewé le 20 février 2014.
·
Leonard, N. – Coordinateur de cas auprès de CO3 & Assistant social auprès du Centre public d’aide sociale Anvers. Interviewé le 27 janvier 2014.
·
Reggers, S. – Membre équipe opérationnelle auprès de LINK & Assistant du coordinateur de projet auprès de la Direction Affaires humaines, division Diversité & Egalité des chances Province du Limbourg. Interviewée le 6 février 2014.
·
Simons, D. – Coordinateur de chaîne auprès de CO3 & Chef de programme Approche axée sur la personne Ville d’Anvers. Interviewé le 27 janvier 2014.
·
Vanderstraeten, G. – Président groupe directeur local auprès de LINK & Directeur général du Centre d’aide sociale générale Limbourg. Interviewé le 20 février 2014.
·
Vanslambrouck, M. – Membre équipe d’appréciation auprès de CO3 & Collaborateur professionnel auprès du ‘Bond Zonder Naam De Stobbe’ Anvers. Interviewé le 27 janvier 2014.
·
Wyckmans, D. – Coordinateur de chaîne auprès de LINK & Coordinateur de projet auprès du service Police, Sécurité (routière) & Ordre public Province du Limbourg. Interviewé le 16 février 2014.
163
Apprentissage mixte Consultez nos modules de formation numériques sur www.formachain.eu! Aussi bien pour les ‘débutants’ que pour le ‘niveau avancé’. Module de formation 1 : maltraitance des enfants Module de formation 2 : chaîne de coopération
Références Prologue • Roevens, E. & Aertsen, I. (2013). Onderzoek naar de effecten van ketensamenwerking binnen het CO3-project. Onderzoek naar de casuïstiek van intrafamiliaal geweld in Antwerpen. Leuven: Katholieke Universiteit Leuven. Module 1: Children in the chain • Adriaenssens P. & Smeyers L. (1999). Kindermishandeling en onderwijs. Handvatten bij een vermoeden, Handboek Leerlingenbegeleiding, Vol. 26, pp. 113-154. • Adriaenssens P. (2003). Vertrouwensarts en kinderarts in een tweesporenbeleid: Shaken Infant Syndrome, Tijdschrift voor Geneeskunde, Vol. 59, N° 16-17, pp. 1013-1019. • Adriaenssens p. (2004). Verwaarlozing, handboek Kinderen en Adolescenten, pp. 1-16. • Adriaenssens P., Smeyers L., Ivens C. & Vanbeckevoort B. (1998). In vertrouwen genomen. Tielt: Uitgeverij Lannoo. • Adriaenssens, P. (2007). Huiselijk geweld en kindermishandeling: twee begrippen, twee vormen van geweld. In K. De Groof & T. De Gendt (Eds.). Kans op slagen. Een integrale kijk op geweld in gezinnen (pp.175-182). Leuven: LannooCampus. • Akpinar A. (2003). The Honour/Shame Complex Revisited: Violence against women in the migration context, Women’s Studies International Forum, Vol. 26, N° 5, pp. 425-442. • Ammerman, R.T., & Hersen, M. (1990). Children at risk: an evaluation of factors contributing to child abuse and neglect. New York: Plenum Press. • Ayoub C.C., Alexander R., Beck D., Bursch B., Feldman K.W., Libow J., Sanders M.J., Schreier H.A. & Yorker B. (2002). Position paper: Definitional Issues in Munchausen by Proxy, Child Maltreatment, Vol. 7, pp. 105-111. • Bank S.P. & Kahn M.D. (1982). The Sibling Bond, New York: Basic Book Publishers. • Barr R.G. (2012). Preventing Abusive Head Trauma resulting from a failure of normal interaction between infants and their caregivers, PNAS, Vol. 109, pp. 17294-17301. • Belsky J. (1993). Etiology of Child Maltreatment: A Developmental-Ecological Analysis, Psychological Bulletin, Vol. 114, N°3, pp. 413-434. • Berne S., Frisén A., Schultze-Krumbholz A., Scheithauer H., Naruskov K., Luik P., Katzer C., Erentaite R. & Zukauskiene R. (2013), Aggression and Violent Behaviour, Vol. 18, pp. 320334. • Bronfenbrenner U. (2009). The Ecology of Human Development: Experiments by nature and design, Harvard University Press: London. • Butchart A., Harvey A.P., Mian M. & Fürniss T. (2006). Preventing Child Maltreatment: A guide to taking action and generating evidence. WHO: Genève. • BützM.R., Evans F.B. & R.L. Webber-Dereszynski R. (2009). A Practitioner’s Complaint and Proposed Direction: Munchausen Syndrome by Proxy, Factitious Disorder by Proxy 164
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
and Fabricated and/or Induced Illness in children, Professional Psychology: Research and practice, Vol. 40, N° 1, pp. 31-38. Caffaro J.V. & Con-Caffaro A. (2005). Treating Sibling Abuse Families, Agression and Violent Behavior, Vol. 10, pp. 604-623. Caffey J. (1946). Multiple fractures in the long bones of infants suffering from chronic subdural hematoma, Radiology, Vol. 194, pp. 163-173. Cantwell H.B. (1997). The Neglect of Child Neglect. In: Helfer, M.E., Kempe R.S. & Krugman R.D. (Eds.) The Battered Child. Chicago/Londen: University of Chicago Press. Carpenter, G. L., & Stacks, A. M. (2009). Developmental effects of exposure to Intimate Partner Violence in early childhood: a review of the literature. Children and Youth Services Review, 31, 831-839. Castiglia P.T. (2001). Shaken Baby Syndrome, Journal for Pediatric Health Care, Vol. 15, pp. 78-80. Christophe, M., Ferwerda, H. & Gruter, P. (2011). Partnergeweld en de politionele afhandeling in Nederland. In A. Groenen, E. Jaspaert & G. Vervaeke (Eds.), Partnergeweld: als liefde een gevecht wordt (pp. 161-178), Leuven: Acco. Claussen A.H. & Crittenden P.M. (1991). Physical and psychological maltreatment: Relations among types of maltreatment, Child Abuse & Neglect, Vol. 15, pp. 5-18. Coody D., Brown M., Montgomery D., Flynn A. & Yetman R. (1994). Shaken Baby Syndrome: Identification and Prevention, Journal for Pediatric Health Care, Vol. 8, pp. 50-56. Coohey C. (2003). Defining and Classifying Supervisory Neglect, Child Maltreatment, Vol. 8, pp. 145-156. Council of Europe (CoE) (2005). Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings, Council of Europe Treaty Series, N° 197. Council of Europe (CoE) (2009). Resolution 1681: Urgent need to combat so-called ‘honour crimes’. Strasbourg: Council of Europe. Cyr C., Euser E.M., Bakermans-Kranenburg M.J. & Van Ijzendoorn M.H. (2010). Attachment security and disorganization in maltreating and high-risk families: A series of meta-analyses, Development and Psychopathology, Vol. 22, pp. 87-108. Day D.O. & Moseley R.L. (2010). Munchausen by Proxy Syndrome, Journal of Forecnsic Psychology Practice, Vol. 10, pp. 13-36. Delameillieure I. (2012). Incest tussen siblings: Een analyse vanuit de theorie en de praktijk, In: H. Blow (ed.) Handboek Familiaal Geweld, Brussel: Politeia. Delameillieure I. (2014). Luister naar mij. Kinderen helpen na trauma. Lannoo Campus Desair K. & Hermans K. (2012a). Geweld tussen Ouders en Kindermishandeling: Samenwerkingspaden CAW-VK. Leuven: Lucas. Desair K. & Hermans K. (2012b). Kindermishandeling en partnergeweld onder één dak: naar een geïntegreerde aanpak?, Handboek Familiaal Geweld, Vol. 4, pp. 1-18. Desair K. & Hermans K. (2012b). Kindermishandeling en partnergeweld onder één dak: naar een geïntegreerde aanpak?, Handboek Familiaal Geweld, Vol. 4, pp. 1-18. Desair K., Reynders A. & Hermans K. (2010). Protocol Risicotaxatie in de Vertrouwenscentra Kindermishandeling. Een evidence-based instrument voor het protocolleren van de risicotaxatie in de Vertrouwenscentra Kindermishandeling. Leuven: Lucas. Dirie W. (2005) onze verborgen tranen. Sirene. Duhaime A.-C., Christian C.W., Balian Rorke L. & Zimmerman A.D. (1998). Nonaccidental Head In jury in Infants: The Shaken Baby Syndrome, New England Journal of Medicine, Vol. 338, pp. 1822-1829. Dye M.I., Rondeau D., Guido V., Mason A. & O’Brien R. (2013). Identification and Management of Factitious Disorder by proxy, Journal for Nurse Practitioners, Vol. 9, N° 7, pp. 435-442.
165
• Dykes L.J. (1986). The Whiplash Shaken Infant Syndrome: What has been learned?, Child Abuse & Neglect, Vol. 10, pp. 211-221. • Edleson J.L., Ellerton A.L., Seagren E.A., Kirchberg S.L., Schmidt S.O. & Ambrose A.T. (2007). Assessing Child Exposure to Adult Domestic Violence, Children and Youth Services Review, Vol. 29, pp. 961-971. • Egeland B. (2009). Taking stock: Childhood emotional maltreatment and developmental psychopathology, Child Abuse & Neglect, Vol. 33, pp. 22-26. • European Union Agency for Fundamental Rights (FRA) (2009). Child Trafficking in the European Union: Challenges, perspectives and good practices. Wene: FRA. • European Union Agency for Fundamental Rights (FRA) (2014). Violence against Women: An EU wide survey. Vienna: FRA. • Europees Parlement (2012). Resolutie van het Europees Parlement van 14 juni 2012 over het uitbannen van genitale verminking van vrouwen. Brussel: Europees Parlement. • Evans G.W., Li D. & Whipple S.S. (2013). Cumulative Risk and Child Development, Psychological Bulletin, Vol. 139, N° 6, pp. 1342-1396. • Falk, D., Shepard, M. and Elliott, B. (2002) . Evaluation of a domestic violence assessment protocol for domestic violence used by employee assistance counselors. Employeee Assistance Quarterly,17, 3, 1-15. • Fantuzzo J.W. & Mohr W.K. (1999). Prevalence and Effects of Child Exposure to Domestic Violence, The Future of Children. Domestic Violence and Children, Vol. 9, N° 3, pp. 21-32. • FlahertyE.G., MacMillan H.L. & Committee on Child Abuse and Neglect (2013). Care-giver fabricated illness in a child: A manifestation of child maltreatment, Pediatrics, Vol. 132, pp. 590-597. • Frans E. & Franck T. (2010). Vlaggensysteem: Praten met jongeren en kinderen over seks en seksueel grensoverschrijdend gedrag. Antwerpen: Garant. • Geenen G. & Corveleyn J.(2010). Helpende handen. Gehechtheid bij kwetsbare ouders en kinderen. Lannoo Campus. • Gelles, R.Y. (1974). The Violent Home. Londen: Sage Publications. • Genetello H. (2012). Kinderen en jongeren betrokken bij partnergeweld, Handboek Familiaal Geweld, Vol. 4, pp. 1-13. • Gilbert R., Spatz Widom C., Browne K., Fergusson D., Webb E. & Janson S. (2009). Burden and consequences of child maltreatment in high-income countries, Lancet, Vol. 373, pp. 6881. • Gill A. (2009). Honour Killings and the Quest for Justice in Black and Minority Ethnic Communities in the UK. Geneva: UN. • Glaser D. (2002). Emotional abuse and neglect (psychological maltreatment): a conceptual framework, Child Abuse & Neglect, Vol. 26, pp. 697-714. • Goedhart M. & Choy J. (2011). Multifocus: De kracht van verbinden. Een handreiking voor een gezinsgerichte aanpak van huiselijk geweld. Venlo: Mutsaersstichting. • Hart S.N., Brassard M.R., Davidson H.A., Rivelis E., Diaz V. & Binggeli N. (2011). Psychological Maltreatment. In J.E.B. Myers (Ed.), The APSAC Handbook on Child Maltreatment, California: Sage. • Herman B.E., Makoroff K.L. & Corneli H.M. (2011). Abusive Head Trauma, Pediatric Emergency care, Vol. 27, N° 1, pp. 65-69. • Hildyard K.L. & Wolfe D.A. (2002). Child Neglect: developmental issues and outcomes, Child Abuse & Neglect, Vol. 26, pp. 679-695. • Hindley N., Ramchandani P.G. & Jones D.P.H. (2006). Risk factors for recurrence of maltreatment: A systematic review, Archives of Disease in Childhood, Vol. 91, pp. 744-752.
166
• Hodge D.R. & Lietz C.A. (2007). The International Sexual Trafficking of Women and Children: A review of the literature, Affilia: Journal of Women and Social Work, Vol. 22, N° 2, pp. 163174. • Hoffman K.L. & Edwards J.N. (2004). An Integrated Theoretical Model of Sibling Violence and Abuse, Journal of Family Violence, Vol. 19, N° 3, pp. 185-200. • Holden G.W. (2003). Children Exposed to Domestic Violence and Child Abuse: Terminology and taxonomy, Clinical Child and Family Psychology Review, Vol. 6, N° 3, pp. 151-160. • Holloway D., Green L. & Livingstone S. (2013). Zero to Eight: Young children and their internet use. London: EU Kids Online. • International Labour Organization (ILO) (2002). Every Child Counts: New global estimates on child labour. Geneva: ILO. • International Labour Organization (ILO), United Nations Children’s Fund (UNICEF) & Global Initiative to Fight Human Trafficking (UN.Gift) (2009). Training Manual to Fight Trafficking in Children for Labour, Sexual and Other Forms of Exploitation. Geneva: ILO. • Iwaniec D., Larkin E. & McSherry D. (2007). Emotionally harmful parenting, Child Care in Practice, Vol. 13, N° 3, pp. 203-220. • Jaffé P.D. (2010). Child and adolescent sexual abusers. For a rehabilitative approach driven by scientific evidence, In: Protecting children from sexual violence: A comprehensive approach. Strasbourg: Council of Europe. • Janssen J. (2008). Je eer of je leven? Een verkenning van eerzaken voor politieambtenaren en andere professionals. Den Haag: Stapel & De Koning. • Janssens K., Felten H. & Frans E. (2011). Seksueel (grensoverschrijdend) gedrag: Balanceren tussen openheid en normen stellen, In: Clerckx M., de Groot R. & Prins F. (Eds.) Grensoverschrijdend gedrag van pubers. Antwerpen/Apeldoorn: Garant. • Kelly L., Hagemann-White C., Meysen T. & Römkens R. (2011). Realising Rights: Case studies on state responses to violence against women and children in Europe. London: Metropolitan University. • Lalor K. & McAlveny R. (2010). Overview of the Nature and Extent of Child Sexual Abuse in Europe, In: Council of Europe, Protecting Children from Sexual Violence – A comprehensive approach, Strasbourg: Council of Europe. • Lamers-Winkelman F., Willemen A.M. & Visser M. (2012). Adverse Childhood Experiences of referred children exposed to Intimate Partner Violence: Consequences for their well-being, Child Abuse & Neglect, Vol. 36, pp. 166-179. • Leye E., Mergaert L., Arnaut C., Deblonde J., Middelburg A., O’Brian Green S. & Van Vossole A. (2013). Female Genital Mutilation in the European Union and Croatia. Vilnius: EIGE. • Leye, E. (2012). Vrouwelijke Genitale Verminking, In H. Blow (Ed.) Handboek Familiaal Geweld. Brussel: Politeia. • Livingstone S., Haddon L., Görzig A. & Ólafsson K. (2011). Risks and Safety on the Internet: The perspective of European children. Full findings and policy implications from the EU Kids Online survey of 9-16 year olds and their parents in 25 countries. London: EU Kids Online Network. • Lünnemann K., Goderie M. & Tierolf B. (2010). Geweld in Afhankelijkheidsrelaties: Ontwikkelingen in vraag naar en aanbod van hulp en opvang. Utrecht: Verwey-Jonker Instituut. • MacKenzie M.J., Kotch J.B. & Lee L. (2011). Toward a cumulative ecological risk model for the etiology of child maltreatment, Children and Youth Services Review, Vol. 33, pp. 16381647. • Masten A.S. & O’Dougherty Wright M. (1998). Cumulative Risk and Protection Models of Child Maltreatment, Journal of Aggression, Maltreatment & Trauma, Vol. 2, N°1, pp. 7-30.
167
• Meadow R. (1977). Munchausen Syndrome by Proxy: The hinterland of child abuse, The Lancet, Vol. 2, pp. 343-345. • Meadow R. (2002). Different interpretations of Munchausen Syndrome by Proxy, Child Abuse & Neglect, Vol. 26, pp. 501-508. • Mishna F., Saini M. & Solomon S. (2009). Ongoing and online: Children and youth’s perceptions of cyber bullying, Children and Youth Services Review, Vol. 31, pp. 1222-1228. • Mooney A.J. (1989). Physical Child Abuse, Orthopaedic Nursing, Vol. 8, N° 1, pp. 29-32. • Morrell B. & Tilley D.S. (2012). The Role of Non-perpetrating Fathers in Munchausen Syndrome by Proxy: A review of the literature, Journal of Pediatric Nursing, Vol. 27, pp. 328335. • NAIC (2001). In Focus: Understanding the effects of maltreatment on early brain development. Washington: NAIC. • Norman R.E., Byambaa M., De R., Butchart A., Scott J. & Vos T. (2012). The Long-Term Health Consequences of Child Physical Abuse, Emotional Abuse, and Neglect: A systematic review and meta-analysis, PLOS Medicine, Vol. 9, N°11, pp. 1-31. • Olweus D. (2013). School Bullying: Development and some important challenges, Annual Review of Clinical Psychology, Vol. 9, pp. 751-780. • Perry B.D. (2009). Examining Child Maltreatment Through a Neurodevelopmental Lens: Clinical applications of the neurosequential model of therapeutics, Journal of Loss and Trauma, Vol. 14, pp. 240-255. • Pieters, J., Italian, P., Offermans, A., & Hellemans, S. (2010). Ervaringen van vrouwen en mannen met psychologisch, fysiek en seksueel geweld. Brussel: Instituut voor de gelijkheid van vrouwen en mannen. • Pinheiro P.S. (2006). World Report on Violence against Children. Genève: VN. • Rafferty Y. (2013). Child Trafficking and Commercial Sexual Exploitation: A review of promising prevention policies and programs, American Journal of Orthopsychiatry, Vol. 83, N° 4, pp. 559-575. • RCM, RCN, RCOG, Equality Now, Unite (2013). Tackling FGM in the UK: Intercollegiate recommendations for identifying, recording and reporting. London: Royal College of Midwives. • Rosenberg D.A. (1987). Web of Deceit: A literature review of Munchausen Syndrome by Proxy, Child Abuse & Neglect, Vol. 11, pp. 547-563. • Rustemier S. & Newell P. (2005). Violence against children in Europe. Florence: UNICEF Innocenti Research Centre. • Ryan G., Leversee T. & Lane S. (2010). Juvenile Sexual Offending: Causes, consequences and correction. New Jersey: John Wiley & Sons. • Ryan, G. (1987). Juvenile Sex Offenders: Development and correction, Child Abuse & Neglect, Vol. 11, pp. 385-395. • Schmidt B.D. (1980). The Child with Nonaccidental Trauma. In Kempe C.H. & Helfer R.E. (Eds.) The Battered Child. Chicago/Londen: University of Chicago Press. • Schreier H. (2002a). Munchausen by Proxy Defined, Pediatrics, Vol. 110, N° 5, pp. 985-988. • Schreier H. (2002b). On the importance of motivation in Munchausen by Proxy: The case of Kathy Bush, Child Abuse & Neglect, Vol. 26, pp. 537-549. • Shepard, M., Falk, D. and Elliott, B. (2002). Enhancing coordinated community responses to reduce recidvism in case of domestic. Journal of Interpersonal Violence, 17, 5, 551-569. • Slep A.M.S., Heyman R.E. & Snarr J.D. (2011). Child emotional aggression and abuse: Definitions and prevalence, Child Abuse & Neglect, Vol. 35, pp. 783-796. • Slonje R., Smith P.K. & Frisén A. (2013). The nature of cyberbullying and strategies for prevention, Computers in Human Behaviour, Vol. 29, pp. 26-32.
168
• Smeyers L. & Ivens C. (1998). Seksueel misbruik van kinderen, In: Adriaenssens et al. (Eds.) In vertrouwen genomen. Tielt: Lannoo. • Smith P.K. (2012). Cyberbullying: Challenges and opportunities for a research program. A response to Olweus, European Journal of Developmental Psychology, Vol. 9, N°5, pp. 553558. • Starr, R.H. Jr. & Wolfe D.A. (Eds.) (1991). The Effects of Child Abuse and Neglect: Issues and research. New York: The Guilford Press. • Sterling J. Jr. (2007). Beyond Munchausen Syndrome by Proxy: Identification and treatment of child abuse in a medical setting, Pediatrics, Vol. 119, N° 5, pp. 1026-1030. • Stith S.M., Liu T., Davies C., Boykin E.L., Alder M.C., Harris J.M., Som A., McPherson M. & Dees J.E.M.E.G. (2009). Risk Factors in Child Maltreatment: A meta-analytic review of the literature, Aggression and Violent Behavior, Vol. 14, pp. 13-29. • Straus M.A. & Gelles R.J. (1990). Societal Change and Change in Family Violence from 1975 to 1985 as Revealed by Two National Surveys, Journal of Marriage and Family, Vol. 48, N° 3, pp. 465-479. • Straus M.A. (2000). Corporal Punishment and Primary Prevention of Physical Abuse, Child Abuse & Neglect, Vol. 24, N° 9, pp. 1109-1114. • Straus, M.A. (2008). Dominance and symmetry in partner violence by male and female university students in 32 nations. Children and Youth Services Review, 30 (3), 252-275. • Tokunaga R.S. (2010). Following you home from school: A critical review and synthesis of research on cyberbullying victimization, Computers in Human Behaviour, Vol. 26, pp. 277287. • Trickett P.K., Mennen F.E., Kim K. & Sang J. (2009). Emotional abuse in a sample of multiply maltreated, urban young adolescents: Issues of definition and identification? Child Abuse & Neglect, Vol. 33, pp. 27-35. • United Nations (UN) (2000). Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons, Especially Women and Children. Geneva: UN. • United Nations (UN) (2005). Resolution 59/165: Working towards the elimination of crimes against women and girls committed in the name of honour. Geneva: UN. • United Nations (UN) (2006). Report of the Independent Expert for the United Nations Study on Violence against Children. Genève: UN. • United Nations (UN) (2013). UN Resolution 67/146 adopted by the General Assembly on 20 December 2012 intensifying global efforts for the elimination of female genital mutilations. Genève: UN. • UNICEF (2005 ). Violence against Children in Europe. Florence: UNICEF. • United Nations Office on Drugs and Crime (UNODC) (2012). Global Report on Trafficking in Persons. Vienna: UNODC. • Van de Putte E.M., Lukkassen I.M.A., Russell I.M.B. & Teeuw A.H. (2013). Medisch Handboek Kindermishandeling. Houten: Bohn Stafleu van Loghum. • Vandebosch H. & Van Cleemput K. (2008). Defining Cyberbullying: A Qualitative Research into the Perceptions of Youngsters, CyberPsychology & Behavior, Vol. 11, N° 4, pp. 499-503. • Vandebosch H., Poels K., Van Cleemput K., Deboutte G., Bastiaensens S., Debourdeau I, Desmet A., De Troyer O., Van Broeckhoven F., Cebolledo Gutierrez E.O., Samyn K., Van Hoecke S. & Janssens O. (2012). Zes jaar onderzoek naar cyberpesten in Vlaanderen, België en daarbuiten: Een overzicht van de bevindingen. Antwerpen: Friendly Attac. • Van Vossole A. (2012). Eergerelateerd Geweld, Handboek Familiaal Geweld. Brussel: Politeia. • Van Vossole A. & Gilbert E. (2011). Wetenschappelijk fenomeenonderzoek naar eergerelateerd geweld in België. Brussel: IGVM. • Verenigde Naties (VN) (1989). Verdrag inzake de Rechten van het Kind. Genève: VN. • Vertrouwenscentrum Kindermishandeling (VK) (z.d.). Kindermishandeling: Meldenswaard! Antwerpen/Mechelen/Turnhout: VK. 169
• Vlaams Forum Kindermishandeling (2013). Aanbevelingen en actielijnen betreffende vrouwelijke genitale verminking. Brussel: Vlaams Forum Kindermishandeling. • Wentzel, W. (2004). Kind tussen twee vuren. Preventie- en hulpprogramma’s voor kinderen die getuige zijn (geweest) van huiselijk geweld. Utrecht: TransAct. • WHO (2008). Eliminating Female Genital Mutilation: An interagency statement. Genève: WHO. • Wiehe V.R. (1997). Sibling Abuse: Hidden physical, emotional and sexual trauma. Californië/ Londen: Sage Publications. • Wiehe V.R. (1998). Understanding Family Violence: Treating and preventing partner, child, sibling and elder abuse. California: Sage. • Wolfe D.A. & McIsaac C. (2011). Distinguishing between poor/dysfunctional parenting and child emotional maltreatment, Child Abuse & Neglect, Vol. 35, pp. 802-813. • World Health Organization (2005). WHO multi-county study on women’s health and domestic violence against women: Initial results on prevalence, health outcomes, and women’s responses. Retrieved from http://whqlibdoc.who.int/publications/2005/9241593512_eng. pdf. Module 2: Chain collaboration in practice Interviewed persons and organisations • Bamps, K. – Operational team member at LINK & Counsellor at the Social Services of the Hasselt Juvenile Court/Youth Welfare Agency. Interviewed on 21 January 2014. • Cielen, V. – Member of the operational team at LINK & Deputy Public Prosecutor at the Public Prosecutor’s Office of Tongeren. Interviewed on 21 January 2014. • Franck, P. – Process manager at CO3 & Provincial Coordinator for Violence and Victim Policy at the service for Welfare and Health in the Province of Antwerp. Interviewed on 30 January 2014. • Geerits, M. – Member of the operational team at LINK & Chief of police & Liaison officer with the governor of the Province of Limburg at the Police Service, (Road) Safety & Public Order of the Province of Limburg. Interviewed on 21 January 2014. • Hamaekers, B. – Chairman of the local steering group at LINK & Chief Commissioner of the Local Police, police zone Beringen, Ham, Tessenderlo. Interviewed on 20 February 2014. • Leonard, N. – Case director at CO3 & Social worker at the Public Centre for Social Welfare Antwerp. Interviewed on 27 January 2014. • Reggers, S. – Member of the operational team at LINK & Assistant Project coordinator at the Social Department, Diversity & Equal opportunities division of the Province of Limburg. Interviewed on 6 February 2014. • Simons, D. – Chain director at CO3 & Programme leader Person-oriented Approach at the City of Antwerp. Interviewed on 27 January 2014. • Vanderstraeten, G. – Chairman of the local steering group at LINK & Managing Director at the Centre for General Welfare Work Limburg. Interviewed on 20 February 2014. • Vanslambrouck, M. – Appraisal team member at CO3 & Professional employee at Bond Zonder Naam De Stobbe Antwerp. Interviewed on 27 January 2014. • Wyckmans, D. – Chain director at LINK & Project coordinator at the Police service, (Road) Safety & Public Order of the Province of Limburg. Interviewed on 16 February 2014.
170
References · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
Aa, A. van der (2009). Regie en ICT in dienstbare ketens. Samen (net)werken aan maatschappelijke oplossingen. Den Haag: Uitgeverij Lemma. Aa, A. van der & Konijn, T. (2001). Ketens, ketenregisseurs en ketenontwikkeling. Het ontwikkelen van transparante en flexibele samenwerkingsverbanden in netwerken. Den Haag: Uitgeverij Lemma. Albrecht, M., Beer, S. de, Rijkers, A. & Jong, R. de, (2010). Rapportage casusonderzoek. Intrafamiliaal geweld in casu. Antwerpen: Stad Antwerpen. Azerki, S. (2012). De totstandkoming van de Antwerpse CO3-keten. Tilburg: Universiteit van Tilburg. Cauwenberge, A. van (2014). Feedback project CO3 Belgische Prijs 2013. Brussel: FOD Binnenlandse Zaken, Algemene Directie Veiligheid en Preventie Directie Lokale Integrale Veiligheid. Cropper, S., Ebers, M., Huxam, C., Smith Ring, P. (2008). Introducing Interorganizational Relations, The Oxford Handbook of Inter-Organizational Relations. Chapter 6, Collaborative Service Provision in The Public Sector (Sandfort, J. & Milward, H.B.). Oxford: Oxford University Press. Ermers, R., Goedee, J., Albrecht, M., & Jong, R. de. (2010). Werkboek Eergerelateerd Geweld. Het organiseren van een lokale ketensamenwerking eergerelateerd geweld. Den Haag: Boom Lemma Uitgevers. European Crime Prevention Network Secretariat (2013). Feedback letter Belgium. Brussel: European Crime Prevention Network. Goedee, J. & Entken, A. (2013). (Ont)keten. Samenwerken in ketens. Den Haag: Boom Lemma Uitgevers. Goedee, J. & Sommeren, S. van (2012). Ketensamenwerking aanpak IFG Provincie Limburg. Nieuwerkerk aan den IJssel: Inflecto. Hardjono, T., Brakel, R. van & Kroon, J. (2010). Ketensamenwerking. Duurzaam werken in ketens en netwerken. Leerdam: C3Group. Horwath, J. & Morrison, T. (2007). Collaboration, Integration and Change in Children’s Services: critical issues and key ingredients. Child Abuse & Neglect Elsevier, Volume 31, Issue 1, January 2007, Pages 55–69. Janssens, C. (2014). Vuisten vol liefde. De ketenaanpak van CO3 door de ogen van slachtoffers van partnergeweld. Kortrijk: Katholieke Hogeschool Vives. Jong, R. de (2013). Actielijst dossiervorming LINK. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Actielijst uitvoering LINK. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Advies en ondersteuning bij de doorontwikkeling van de ketensamenwerking in de aanpak van intrafamiliaal geweld in Limburg. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Deontologische code LINK. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Intakeformulier LINK. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Plan van aanpak LINK. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Presentatie ketensamenwerking Keten&co. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Risicoscreeningsinstrument LINK. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2013). Verklaring geheimhoudingsplicht LINK. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2014). Actielijst Limburgse Intrafamiliaal Geweld Keten LINK. 4 februari 2014. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2014). Presentatie Dialoogmoment Brussel. Eindhoven: Keten&co. Jong, R. de (2014). Statusrapportage 10. Advies en ondersteuning bij de doorontwikkeling van de ketensamenwerking in de aanpak van intrafamiliaal geweld in Limburg. Eindhoven: Keten&co. 171
· · · · · · · · · · · · · · · · · ·
172
Kaats, E. & Opheij, W. (2012). Leren samenwerken tussen organisaties. Deventer: Kluwer. Poorthuis, A., Aa, A. van der, Rheenen, T. van, Konijn, T. & Jager, W. de (2003). Ketens en netwerken. Een zoektocht naar samenhang. Den Haag: Uitgeverij Lemma. Prahalad, C.K., & Ramaswamy, V. (2001). The Collaboration Continuüm. Understand the full goals and complexity of collaboration before moving forward. Collaborative Strategies. CMP Media LLC. Provincie Antwerpen (2012). Thema: innovatie in de aanpak van intrafamiliaal geweld. Provinciaal domein welzijn. Nummer 19, Jaargang 6, September 2012. Antwerpen: Provincie Antwerpen. Roevens, E. & Aertsen, I. (2013). Onderzoek naar de effecten van ketensamenwerking binnen het CO3-project. Onderzoek naar de casuïstiek van intrafamiliaal geweld in Antwerpen. Leuven: Katholieke Universiteit Leuven. Roevens, E. & Aertsen, I. (2014). Presentatie onderzoeksresultaten bovenlokale stuurgroep. Onderzoek naar de effecten van de CO3-ketensamenwerking bij intrafamiliaal geweld. Leuven: Katholieke Universiteit Leuven. Schurmans, S., Groenen, A., Vervaeke, G. & Jaspaert, E. (2012). Post 1. Wetenschappelijk evaluatieonderzoek betreffende de aanpak van partnergeweld in de provincie Limburg. Geel: Katholieke Hogeschool Kempen. Simons, D. & Franck, P. (2014). Statusrapportage CO3 van 17 januari 2014. Antwerpen: CO3 Antwerpen. Vos, J. (2010). De Münchhausenbeweging. Beweging voor ketensamenwerking. Deventer: Kluwer. Vanderstraeten, G., Hamaekers, B., Wyckmans, D. & Jong, R. de (2014). Stuurgroepbijeenkomst 5. Hasselt: Provincie Limburg. Wyckmans, D. (2013). Chronologie Aanpak Intrafamiliaal Geweld in Limburg 2004-2016. Hasselt: Provincie Limburg. Wyckmans, D. (2013). Folder cliënten. LINK: Samen stoppen we geweld. Hasselt: Provincie Limburg. Wyckmans, D. (2013). Folder diensten. LINK: Samen stoppen we geweld. Hasselt: Provincie Limburg. Wyckmans, D., Goedee, J. & Van Sommeren, S. (2012). Form a chain, break the circle. A phased entry plan for succesful multi-agency collaboration in tackling domestic violence. Hasselt: Province of Limburg. Wyckmans, D., Goedee, J. & Van Sommeren, S. (2012). Vorm een keten, doorbreek de cirkel. Een stappenplan voor een succesvolle multidisciplinaire aanpak van familiaal (huiselijk) geweld. Hasselt: Provincie Limburg. Wyckmans, D. & Jong, R. de (2013). Concept convenant. Limburgse Intrafamiliaal Geweld keten (LINK). Hasselt: Provincie Limburg. Wyckmans, D. & Jong, R. de (2014). Definitief convenant. Limburgse Intrafamiliaal Geweld keten (LINK). Hasselt: Provincie Limburg. Zorich, D.M., Waibel, G. & Erway, R. (2008). Beyond the Silos of the LAMs. Collaboration among libraries, archives and museums. OCLCL Research. Dublin, Ohio: OCLC Online Computer Library Center.
A szerzőkről Dries Wyckmans Dries Wyckmans Limburg Tartomány bűnmegelőzési és szociális biztonsági koordinátora. A Limburgi Főiskolán (Hogeschool Limburg) újságírást tanult. Rövid újságírói pályafutását követően vált a tartományi küldöttség kabinetjének tagjává. Dries ezt követően különböző, a közúti biztonsággal, állatvédelemmel, áldozatsegítéssel, és bűnmegelőzéssel kapcsolatos projekteket koordinált. 2004 óta tölti be a Limburgi Családon Belüli Erőszak Elleni Irányító Csoport titkári posztját, továbbá különböző, a gyermekbántalmazáshoz és a családon belüli erőszakhoz köthető munkacsoportok elnöke. 2013 óta a LINK megközelítés esetirányítója. 2010 júliusától 2012 szeptemberéig volt az „Alkossunk láncot, törjük meg a körforgást” ISEC projekt koordinátora, 2013 júniusától 2015 májusáig pedig az „Alkossunk láncot a gyermekek megóvásáért” ISEC projekt koordinátora. A Belga Biztonsági és Bűnmegelőzési Díj háromszoros győztese (2007, 2008 és 2010).
Remco de Jong Remco de Jong független menedzsment tanácsadó, a Keten&co menedzsment tanácsadó vállalat tulajdonosa. Szakterülete a hálózati együttműködés támogatása, vizsgálata, és fejlesztése. Elkötelezettségével és szakértelmével Remco 2008 óta támogat különböző holland és flamand hálózati megközelítéseket és európai együttműködési kezdeményezéseket a közszférában és a közszolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek terén, közöttük az antwerpeni CO3 és a limburgi LINK együttműködéseket. Ennek során olyan stratégiai, szakmai irányítói és operatív kérdéseket állít fókuszba, amelyek célja a plurális szervezeti együttműködés kezdeményezése, tervezése, biztosítása és optimalizálása. Remco rendkívül keresett hálózati tanácsadó, projektvezető, változásmenedzser, kutató, fejlesztő, tréner és szerző. Remco – egyebek mellett – (társ)szerzője a ‘Werkboek Eergerelateerd Geweld. Het organiseren van een lokale ketensamenwerking eergerelateerd geweld’ („Kézikönyv a becsületbeli bűncselekményekről. Helyi szintű hálózati együttműködés szervezése a becsületbeli erőszakkal szemben.”) (2010) című műnek. Remco kommunikáció szakon szerzett professzionális BA diplomával, valamint szervezeti tanulmányokból szerzett akadémiai mesterfokozattal rendelkezik. 174
Anke Van Vossole Anke Van Vossole a Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett mesterfokozatot szociológiából, valamint további mesterfokozatot társadalmi és kulturális antropológiából. Kutatóként végzi tevékenységét az APART (Az agresszió megközelítése és megelőzése, alkalmazási eszközök kutatása és fejlesztése) (Aanpak en Preventie van Agressie, Research en ontwikkeling van Tools) keretén belül a Thomas More Főiskolán (Thomas More Hogeschool). Munkája során gyermekbántalmazáshoz és hálózati együttműködéshez, az erőszak különböző formáira vonatkozó kockázatértékeléshez, becsületbeli erőszakhoz és fiatalok radikalizációjához kapcsolódó projekteken dolgozik. Korábban a szexuális és nemi alapú erőszakkal kapcsolatos kutatást vezetett a Genti Egyetem (Ghent University) Nemzetközi Reproduktív Egészségügyi Központjában. A kutatás a konfliktus, a becsületbeli erőszak és a női nemi szervek megcsonkítása terén megjelenő szexuális erőszak kérdésére terjedt ki. Ezen felül évekig aktív tagja volt az Amnesty International keretein belül Vlaanderen nőjogi csapatának.
Ingrid Delameillieure Ingrid Delameillieure klinikai pszichológus és rendszerterapeuta. A Limburgi Védett Gyermekbántalmazási Központnak 1999 óta munkatársa. Ebben a munkakörében a gyermekbántalmazás összetett kérdéseinek vonatkozásban szerzett tapasztalatot. Pszichológusi minőségében gyermekekkel és családjaikkal dolgozik együtt annak érdekében, hogy a gyermekbántalmazás egy megbeszélhető téma legyen, továbbá azért, hogy biztonságos környezetet teremtsen. Klinikai munkássága mellett számos publikációval rendelkezik, továbbá részt vesz konzultációs eljárásokban, egyebek mellett a LINK megközelítés kapcsán is. Ingrid Delameillieure ezen kívül magán terapeutaként is működik a hasselti Communicatiegroep-ben. Szerzője a „Hallgass meg. Gyermekek poszttraumás támogatása” (‘Luister naar mij. Kinderen helpen na trauma) (2014) című könyvnek is.
175
Sabrina Reggers Sabrina Reggers klinikai pszichológiát tanult a Brüsszeli Vrije Egyetemen, tanári diplomáját pedig a CVO Limlo-nál szerezte. Egy éves tanítást követően Limburg Tartomány igazgatásának munkatársa lett, amelynek során az idegen nyelv tanulásához, és a nyelvi tudatossághoz kapcsolódó euro-regionális projekt tartományi koordinátoraként dolgozott. 2013 óta különböző, a családon belüli erőszakkal és a gyermekbántalmazással kapcsolatos projektben működött közre Limburg Tartományban. Sabrina Reggers a LINK operatív csoportjának társelnöke és ügygazdája. 2013 júliusától 2015 májusáig az „Alkossunk láncot a gyermekek megóvásáért” ISEC projekt koordinátor asszisztenseként dolgozott.
176
FORM A CHAIN TO SAFEGUARD CHILDREN PRogRam PRogRam
"The first Flemish government put child abuse on the agenda in 1987. More than 25 years later, both social services, legal and protective initiatives have been 09.00 Registration 09.00 Registration professionally elaborated. Time for the next stage: the bringing together of all of 09.30 Welcome these fragments in&one approach,remarks the chain. Research shows that it reduces the 09.30 Welcome &introductory introductory remarks stress for children, because they need fewer people toabuse telland their stories. And the 09.45 Child psychiatrist Peter Adriaenssens 09.45 Child psychiatrist Peter Adriaenssensononchild childabuse andchildren’s children’s chance ofexposure stopping violence increases by bridging the gaps between the judicial, to violence in the family exposure to violence in the family the carersPascale and the research teams. We still have some way(Mutsaers to go to realize a 10.15 Franck (CO3 Antwerp) and Matthieu Goedhart 10.15 Pascale Franck in (CO3 Antwerp)but and Matthieu Goedhartis(Mutsaers victim-friendly approach all aspects, chain approach a landmark in the Foundation) ononthe importance ofofathe and Foundation) the importance amultidisciplinary multidisciplinary andfamily-focused family-focused right direction. None of us should forget to strengthen the chain by hooking its approach to child abuse and domestic violence approach torequired child abuse and domestic violence own link. This book is reading." 10.45 10.45
Coffee Coffeebreak break
11.15 11.15
Presentation Presentationofofthe theresults resultsofofthe theproject project‘Form ‘Forma achain chaintotosafeguard safeguard children’ & launch of the project website children’ & launch of the project website
11.45 11.45
12.30 12.30
Peter Adriaenssens, child and adolescent psychiatrist
Workshops Workshops • •Workshop Workshop1:1:Blended Blendedlearning learningmodule module‘Collaborating ‘Collaboratinginina achain’ chain’(NL) (NL) • •Workshop 2: Blended learning module ‘Child abuse’ (EN & NL) Workshop 2: Blended learning module ‘Child abuse’ (EN & NL) Lunch Lunch
‘Form a Workshops chain to safeguard children’ talks about child abuse and domestic 13.30 13.30 Workshops violence. •About how 1:you can work together to stop this violence and make learning module ‘Collaborating inina achain’ (EN) •Workshop Workshop 1:Blended Blended learning module ‘Collaborating chain’ (EN) families stronger. • •Workshop 2: Blended learning module ‘Child abuse’ (NL) Workshop 2: Blended learning module ‘Child abuse’ (NL) 14.15 14.15
Break Break
ficult to obtain an overview of the violence and the safety, precisely because each 14.30 The project partners from Italy, Latvia, professional only oversees a small part of the problem. 14.30 The project partners fromHungary, Hungary, Italy, Latvia,Lithuania, Lithuania,Poland Polandand and Spain Spainonontheir their(multidisciplinary) (multidisciplinary)approach approachtotochild childabuse abuseand andthe thevalue value ofofthe project results the project results
involved -Conclusions to approach this violence by allowing all the necessary services to col15.30 15.30 Conclusions&&European Europeanrecommendations recommendations laborate? Closing By forming a chain around the child and the family? With shared respon15.45 remarks 15.45 Closing remarks sibility and with a common goal: sustainably breaking the circle of violence?
Who Who
a single general approach to stopping this wide range of forms of violence? What Professionals Professionalsfrom fromthe thepolice, police,justice justicedepartment, department,welfare welfare&&care careservices servicesand andadministrations administrations
RegistRation RegistRation
chain approach?registration You will learn all about it in this book.www.limburg.be/formachain Participation Participationisisfree, free, registrationisispossible possibleuntil untilMay May20th 20thvia via www.limburg.be/formachain
Language Language
Dutch Dutchand andEnglish, English,simultaneous simultaneousinterpretation interpretationisisprovided providedininDutch, Dutch,English English&&French French
