Kerekasztal vita
/
BERECZ FRIGYES
KÖVESKUTI LAJOS
BHG
HT
K
\
ALKATRÉSZELLÁTÁS
KEREKASZTAL VITA VITA
. • CZIRINKÓ JÓZSEF ORION \
"
A
IKLODY GÁBOR EMO / /
\
H 51-3 DR.KISS ISTVÁN TKI
DR. TÓFALVI GYULA HTE
ÖSSZEFOGLALÁS A cikk a magyar elektronikai Ipar egyik legnagyobb gondjával, az alkatrészellátással foglalkozik. Folyóiratunk főszerkesztője öt kiemel kedő jelentőségű vállalat vezetőjével folytatott kerekasztalbeszélgetést. A cikk átfogó képet ad alkatrészellátási gondunkról, ugyanakkor javaslatot is annak megoldására.
Beérkezett: 1985. I V . 22 Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985.
7. szám
289
színvonalú h á t t é r i p a r esetén is, szükségszerűen importigényes. Különösen igaz ez a mai, hazai elektro nikai h á t t é r i p a r esetében. Az ipari devizakeret elosztása és felhasználása elv ben vállalati gazdálkodási modellre, azaz ütemes kibocsátásra és ahhoz alkalmazkodó ütemes anyag biztosításra épül, figyelmen kívül hagyva a megren delt anyag beérkezésének véletlenszerűségét. Alap vető probléma azonban, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a kutató-fejlesztő tevékenység sajátossá gait. A kutatás-fejlesztésre és kidolgozásra kerülő t é m á k műszaki-tudományos jelentősége messze meg haladja azt az a r á n y t , amelyet I n t é z e t ü n k az iparág Berecz Frigyes, a B H G vezérigazgatója, összes devizafelhasználásában képvisel. Czirinkó József, az O R I O N vezérigazgatója, A keretmegállapítás bázisául kijelölt 1981. évben Iklódy Gábor, az EMO vezérigazgatója, I n t é z e t ü n k feladatstruktúrája egészen m á s volt, dr. Kiss I s t v á n , a T K I vezérigazgatója, mint a következő években. A bázisként kiválasztott K ö v e s k u t i Lajos, a H T elnöke évben az O K K F T és O T T K T célprogramokhoz, to és én, mint a H Í R A D Á S T E C H N I K A című folyó v á b b á egyéb t é m a t e r ü l e t e k h e z kapcsolódó k u t a t á s fejlesztési feladataink még csak elméleti, kísérleti i r a t főszerkesztője. A k e r e k a s z t a l v i t á t k é t fő kérdés k ö r é k í v á n t a m és alapozó fázisban voltak, amelyeknek szükségsze rűen kisebb volt az alkatrészigénye és így import von csoportosítani: zata is, mint az azt követő szakaszoknak és éveknek. a) Melyek a R E F E R E N C I A K E R E T - g a z d á l k o d á s Ezzel ellentétben, devizális lehetőségeink tenden tapasztalatai? ciája 1981-től fokozatosan csökkenő volt. T é m á i n k b) M i t javasol az alkatrészellátás megoldására? 1984—85-ben, a megvalósítás s t á d i u m á b a kerülve, A vita minél t a r t a l m a s a b b á tétele és hatékonyságá ugrásszerűen növelték I n t é z e t ü n k importigényét. nak fokozása érdekében azt k é r t e m a felkért veze Csak rendkívüli beavatkozással és segítséggel vált t ő k t ő l , szíveskedjenek a vitára egy-egy vitaindító lehetővé az 1984. évi devizakeret illesztése, az 1984. gondolatsort magukkal hozni a feltett k é t kérdéssel évi kutatás-fejlesztési feladatokhoz. Tapasztalataink szerint az elmúlt évek keretgaz kapcsolatosan. A kerekasztalvita gondolatainak öszdálkodásának és elosztásának elve is és gyakorlata is szegezését magamra v á l l a l t a m . fékező volt. Sem összegében, sem annak igénybevételi A k é t kérdéssel kapcsolatos gondolatokat egymás u t á n adom közre azzal, hogy m i n d k é t kérdés esetén ütemlehetőségével nem illeszkedett a V I . ötéves idő először a felkért vezetők vitaindító gondolatait, és szak elején indított új s z a k k u l t ú r á k (űrtávközlés, a z u t á n a v i t á b a n elhangzott főbb gondolatokat fog fénytávközlés, 10 GHz feletti mikrohullámú távközlő rendszerek stb.) létrehozásának és egyéb k u t a t á s lalom össze. fejlesztési feladatok megoldásának követelmény K e z d j ü k t e h á t az első kérdéssel: rendszeréhez. Az engedélyek kiadásának elhúzódása, valamint az ügyvitel merevsége a k a d á l y o z t a az ész szerű gazdálkodást. Folyamatos, egymást k ö v e t ő Melyek a REFERENCIAKERET-gazdálkodás tervmódosítások á r á n volt csak biztosítható prog tapasztalatai? ramjaink továbbvitele. T u d o m á s u n k szerint ez idáig senki sem m é r t e még fel a különböző programmódo A tapasztalatokat, a termelési folyamatnak meg sítások jövőben v á r h a t ó negatív h a t á s á t . felelő sorrendben, először a kutatás-fejlesztés, a z u t á n I n t é z e t ü n k felhasználó-orientált kutatás-fejleszté a g y á r t á s t e r ü l e t é n tekintjük á t , és végül az ellátó seihez kapcsolódó tőkés anyagok—alkatrészek beér készletező, átfogó gazdálkodó t a p a s z t a l a t á t . kezése m á r az előző é v második felében, illetve a t á r g y é v korai időszakában, ugyanakkor a hozzájuk t a r t o z ó keretösszeg meghatározása pedig ezt meg Dr. Kiss István, TKI: előzően, a kényszerűen hosszú beszerzési idők figye I n t é z e t ü n k fő feladata: lembevételével lenne szükséges. — új hírközlő rendszerek, berendezések, készülé A kutatás-fejlesztésnek az a sajátossága, hogy a kek, átviteli eljárások kutatás-fejlesztése, ez legmodernebb anyagok, alkatrészek, eszközök fel által a hazai távközlési vállalatok exportképes használását követeli, ráadásul a gyártókhoz képest árualap-bővítésének segítése; kis mennyiségben, jelentős felárak kifizetését vonja maga u t á n . Az egyéb felárakkal is terhelt beszerzési — a távközlési hálózatok fejlesztéséhez szükséges á r u t á n t ö r t é n ő vámkivetés t o v á b b rontja a keret egyes rendszerek, berendezések, készülékek elő kihasználás hatásfokát. állítása és azok h á l ó z a t o k b a n t ö r t é n ő alkalma Az import anyag- és alkatrészellátás gondjai, a zása. felhasználható keretek évenkénti csökkenése, a Ezen m u n k á n k h o z a legkorszerűbb alapanyagok, keretbiztosítás és felhasználás irracionális rendszere alkatrészek, eszközök, ismeretek és technológiák al I n t é z e t ü n k m u n k á j á n á t az egész távközlési á g a z a t kalmazása elengedhetetlenül szükséges. Az innovációs m u n k á j á r a és a hazai hálózatfejlesztésre is n e g a t í v a n l á n c b a n a kutatás-fejlesztés fázisa, még egy magas hat.
Úgy gondolom, hogy elektronikai iparunk egyik leg nagyobb gondja, évek ó t a , az alapanyag- és alkatrész ellátás. Ez az oka annak, hogy kéréssel fordultam t ö b b , kiemelkedő szerepű vállalatunk ( B H G , O R I O N , H T ) legnagyobb ipari k u t a t ó i n t é z e t ü n k ( T K I ) és a magyar elektronika k ö z p o n t i alkatrészellátó (EMO) vezetőihez azzal a kéréssel, vállalják el egy kerek asztalvita részvételét, hogy az azon összegezhető gon dolatokkal és megállapításokkal is próbáljuk segíteni, elektronikai iparunk közös gondjának megoldását. A felkérésnek megfelelően a v i t á b a n a következő vezetők vettek r é s z t :
290
Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985. 7.
szám
Berecz Frigyes,
BHG:
A B H G folyamatos termelését és ütemes értékesí tését mind a tőkés import eseti engedélyezése, mind a referenciakeret-gazdálkodási rendszer gátolta. Ez u t ó b b i csak az 1982. évi igen szigorú egyedi elbírálásos módszerhez képest jelentett n é m i könnyebbséget. Ismerve a népgazdasági egyensúly előző évekbeli problémáját, m e g é r t e t t ü k az intézkedések elkerülhe tetlenségét, ezért felesleges v i t á k a t nem folytattunk, i n k á b b a nehéz helyzethez való vállalati alkalmaz kodás (készletcsökkentés, t ő k é s import k i v á l t á s , előrelátóbb megrendelési taktika) ú t j á t v á l a s z t o t t u k . Ezekkel csak csökkenteni lehetett az ellátási zava rokat, de megszüntetni nem. A B H G s z á m á r a a nem-szocialista import h á r o m p á r h u z a m o s úton érkezik : — az 1968-ban t ö r t é n t crossbar licencvásárláshoz kapcsolódva; — külkereskedelmi vállalatok révén, bizományosi formában, közvetlen felhasználásra; — hazai kooperáló partnerek, T E K és belkereske delmi vállalatok révén k ö z v e t e t t e n . Tapasztalataink eltérőek. A crossbar licencvásárlási megállapodás alapján rendelt import lényegében folyamatosan érkezett, mivel a szállító annak é r t é k é t rendszeresen vissza vásárolta. Bizományosi rendeléseink teljesítésével kapcso latban többféle z a v a r ó t é n y e z ő h a t á s á t észleltük. Többek között: — a sok a d m i n i s z t r a t í v lépés m i a t t jelentősen m e g n ő t t az átfutási idő, amelyhez hozzáadó dott a tőkés cégek h a t á r i d ő vállalási készségé nek csökkenése; — a sokféle a d m i n i s z t r a t í v lépésből összetevődő rendelési-engedélyezési folyamat szinte á t t e kinthetetlenné vált; — az illetékes külkereskedelmi vállalatok össze v o n t á k az egy külföldi szállítótól rendelhető, de t ö b b hazai berendezésgyártó vállalat által ren delt tételeket. H a ezek közül csak egynek is referenciakeret-hiánya volt, a t ö b b i rendelést sem i n t é z t é k ; — kritikus esetekben a főhatóságok az engedélye zést, a rendelő vállalat t ő k é s export teljesítmé nyétől t e t t é k függővé, de mivel azt a tőkés import h i á n y a fogta vissza, esetenként kiala k u l t a „circulus vitiosus". A k ö z v e t e t t import zavarairól rendszerint csak utólag — a hazai ellátás romlása, vagy megszűnése révén — értesültünk. E z é r t az ebből származó zava rok szinte kivédhetetlenek voltak. K i a l a k u l t egy olyan gyakorlat, hogy egyes belföldi szállítók — b á r e l ő z i évekbeli tőkés importjukat a saját bázisuk tar talmazta — az ellátást csak referenciakeret átenge dés ellenében voltak hajlandók fenntartani. Köveskuti
Lajos,
HT:
Az adott k ö r ü l m é n y e k és devizahelyzet mellett — b á r nem jó dolog — indokoltnak t a r t o m a referencia Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985.
7.
szám
keret-gazdálkodást. Súlyos h e l y z e t ü n k b e n a deviza keret által d i k t á l t kényszer — takarékosabb gazdálkodásra; — i m p o r t k i v á l t á s r a és — olyan t e r m é k e k fejlesztésére és g y á r t á s b a v é t e lére ösztönöz, amelyeknek alacsony az anyag h á n y a d a , mindenekelőtt a tőkés import h á nyada. A szoros devizakeret-gazdálkodás mellett is le hetne folyamatosan termelni, ha a végrehajtással kapcsolatos intézkedések igazodnának a termelés követelményrendszeréhez és a termelési k ö r ü l m é nyekhez. Közismert, hogy az elektronikai alkatrész beérkezések átfutása, típustól függően, fél—egy é v . J a n u á r - f e b r u á r b a n kell megrendelni a november decemberi anyagokat. Ugyanakkor a referencia keret negyedéves, illetve féléves b o n t á s b a n állt ren delkezésre. A rendelések t e h á t csak késleltetve és megosztva a d h a t ó k fel. Nem a rendelésfeladást, hanem a beérke zést kellene ütemezni, ha kell, megfelelő szankciók érvényesítésével. A kialakult helyzet k ö v e t k e z m é n y e , hogy a beér kezés érdekében a mennyiségi felárakon t ú l sürgős ségi felárat is elfogadunk, mert így kisebb a veszte ség, mint a szállítási lemaradás k ö v e t k e z m é n y e k é n t jelentkező fizetésképtelenség, k ö t b é r stb. gazdasági hatása. A vámrendelkezések nem biztosítják a v á m igazi célját. Nem a magyar á r u k védelmét szolgálják, ha nem egyfajta költségvetési bevételt. Pl. a színes és fekete-fehér képcsövek, vidikonok v á m j a 45%, annak ellenére, hogy nincs hazai g y á r t á s . Az import-alkat részeket nemcsak a magas v á m sújtja, hanem bizonyos fokig a kiszolgáltatottságunkból fakadó magasabb árszint is. Ezek együttes k ö v e t k e z m é n y e , hogy egyes t e r m é k e k alkatrész árszintje magasabb, mint amenynyiért a kész t e r m é k e t a szabadversenyű világpiacon értékesíteni lehet. A tőkés szállításoknál — az előbbi ekből a d ó d ó a n — egyre i n k á b b bérmunka-tevékenység válik u r a l k o d ó v á . Az elektronikai iparban t é r t hódító új technológiai megoldások, mint p l . a felületi szerelés (surface mounting) olyan eddig nem g y á r t o t t elemek biztosí t á s á t is kívánják, amelyek ma csak tőkés import ú t j á n szerezhetők be. Következésképpen, ha m ű s z a k i e l m a r a d o t t s á g u n k a t csak n é h á n y éves követési t á v o l ságra szeretnénk szűkíteni, akkor termékeink tőkés import tartalmát növelni kell. T e h á t tőkés importunk növekszik. A szűkös devizakeret ezt a lehetőséget nem biztosítja. E r e d m é n y k é n t követési távolságunk nagyobb lesz és versenyképességünk romlik. Czirinkó József,
ORION:
A referenciagazdálkodás eddigi rendjének egyik alapvető gondja az volt, hogy abban a bázisszemlélet uralkodott. Ez azt jelentette, hogy a referenciakeret 1981-es bázis alapján k e r ü l t m e g h a t á r o z á s r a és a t á r g y é v i volumennövekedésnek csak egy része lett elismerve. T o v á b b i gondot jelentett, hogy az alkatrészek ára a világpiacon növekedett, és a Ft/$ szorzó t ö b b eset-
291
ben jelentősen v á l t o z o t t , melynek k ö v e t k e z t é b e n a rendelkezésre álló vállalati keretből egyre kevesebb a l k a t r é s z t lehetett beszerezni. Az ütemes termelést a k a d á l y o z t a , hogy a referen ciakereteket á l t a l á b a n későn h a g y t á k jóvá és t ö b b részletben. E b b ő l a d ó d t a k azok a problémák, hogy a külkereskedelmi vállalatok a rendeléseket nem t u d t á k időben kibocsátani. Ugyanazon termékekből negyedévenként kellett rendelni, így elestünk a na gyobb d a r a b s z á m ú rendelés esetén elérhető árcsök kentéstől és lényegesen megnövekedtek a szállítási határidők. A felhasználandó tőkés devizát csökkenteni lehe t e t t volna szocialista piacról beszerzett alkatrészek kel. I t t azonban olyan alapvető p r o b l é m á k k a l talál t u k magunkat szemben, mint a hosszú átfutási idő, az a r á n y t a l a n u l magas á r és nem utolsósorban, az esetek többségében, a gyengébb minőség. A referenciakeret-gazdálkodás másik alapvető problémája, hogy az alkatrészgyártó ipart gyakorla tilag ugyanolyan rendszerben és időben l á t t a el devi zával, mint a berendezésgyártó ipart. Ennek egyik k ö v e t k e z m é n y e az lett, hogy a t a r t a l é k o k felélése u t á n az alkatrészgyártók késedelmesen szállítottak, amely, közlésük szerint, elsősorban a tőkés import anyagok késedelmes beérkezéséből a d ó d o t t . Ez ha sonló p r o b l é m á k a t okozott, m i n t maga az import ellátás. Bizonyos m é r t é k b e n a referenciakeret-gazdálkodás rendszerének hibájául róható fel az is, hogy az alkat részellátásban előtérbe k e r ü l t a hiánygazdálkodás, melynek k ö v e t k e z m é n y e az lett, hogy egyes belföldön is g y á r t o t t t e r m é k e k e t tőkés importból kellett „ h i á n y i m p o r t k é n t " beszerezni. Gondot jelentett az is, hogy a T E K - v á l l a l a t o k k ö zel azonos elbírálás alá estek a berendezésgyártó vál lalatokkal. Ennek k ö v e t k e z t é b e n még azokat a bizo nyos T E K - f u n k c i ó k a t sem t u d t á k ellátni, amelyeket m á r az előző időszakban gyakoroltak (rendelés összevonás, készletezés). Ismerve az ország devizahelyzetét, biztos, hogy alapvető változásokra a devizagazdálkodásban és a devizaellátásban nem lehet számítani. Mégis valami, lyen formában korszerűsíteni kellene a rendszertBiztosítani kellene, hogy a hoszabb átfutású t e r m é kekre (pl. professzionális berendezések alkatrészei) időben kapjanak a felhasználók devizakereteket és lehetőséget kellene találni arra is, hogy az egész évben folyamatosan g y á r t h a t ó berendezésekhez (pl. köz szükségleti elektronika) a belföldi kereslet és a vár h a t ó export figyelembevételével éves rendeléseket lehessen kiadni. A tőkés import kiváltása érdekében, mind a közpon t i szerveknek, mind a vállalatoknak fokozott intéz kedéseket kell tenni, hogy a szocialista piacokon be szerezhető alkatrészek időben, á r b a n és h a t á r i d ő b e n biztosíthatók legyenek. Iklódy Gábor,
EMO:
K o r l á t l a n devizakeretek sohasem álltak rendelke zésre. K e r e t g a z d á l k o d á s k o r á b b a n , 1982 előtt is volt. Az 1982—84. é v b e n alkalmazott referencia
292
gazdálkodásnak azonban — megítélésem szerint — t ö b b h á t r á n y a volt, mint előnye az elektronikai al katrészellátásban. K o r á b b a n az importkereteket a gazdálkodó vál lalattól, az Elektromodul-tól, a termelő vállalat hoz helyezte át, ezzel nemcsak szétdarabolta, de igen megnehezítette az összevonását és össze hangolását is. Minden vállalat igényét külön kellett kezelnünk, külön eljárás volt az engedélyeztetés és elszámolás. Bürokratikussá és rugalmatlanok k á v á l t u n k . Miután az egyes engedélyeket a K K M külön-külön bírálta el, kimenő rendeléseink elapró z ó d t a k . A k i ismeri az alkatrészárak mennyiségi függő ségét, jól tudja, hogy ez mennyire megdrágítja a beszer zéseket. Amikor a kevesebb devizát okosabban kel lett volna felhasználnunk, éppen akkor nehezült meg legjobban a helyzetünk. Csak tetézte ezt a helyzetet, hogy még az engedélyeket is csak negyedéves menynyiségekre kaptuk. Természetesen nem n é z t ü k tétle nül a kialakult állapotokat. Tudomásul véve a n é p gazdaság k o r á n t s e m rózsás helyzetét, számos kezde ményezéssel igyekeztünk segíteni. 1984-ben a K K M mel és az OAH-val t ö r t é n t egyeztetés alapján be v e z e t t ü k az összevont importgazdálkodást. Ezzel ismét mód nyílt az átfogóbb gazdálkodásra az i m portban. Össze t u d t u k vonni a különböző felhaszná lók igényeit, n ő t t az előrelátásunk, javultak szállítási, ütemezési lehetőségeink. Ez meglátszik az 1984. évi ellátás alakulásában, amely összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az azt megelőző k é t év ellátása. Mégsem állíthatom, hogy 1985-re nézve optimista vagyok. Annak ellenére, hogy az 1985. évi ellátás előkészítésével 1984. júliusa óta intenzíven foglalko zunk, a j a n u á r b a n rendelkezésünkre álló engedély keret még mindig csak az éves igény alig t ö b b , mint egynegyedének indításához volt elegendő. Ha figye lembe vesszük, hogy az átfutási idő alkatrész csoportoktól függően 8 — 10, illetve 25—30 hét k ö z ö t t szór, a meghosszabbodott szállítási határidők miatt azt hiszem nem ü l h e t ü n k nyugodtan. A beszer zett alkatrészekből még az idén, és lehetőleg folyama tosan, k é s z t e r m é k e t kell előállítani és értékesítem. A berendezésgyártók a tavalyi év végi hajrával sem t u d t á k az éves e l m a r a d á s o k a t teljesen felszámol ni. Az árbevétel elmaradása m i a t t n e k ü n k sem t u d tak fizetni. Vevőink t a r t o z á s a egész 1984 folyamán kétszerese volt a normális nagyságnak. Csoda-e, ha m i is csak késedelmesen tudtunk fizetni szállítóink nak? Ez pedig nem j a v í t o t t fizetési kondíciónkon a tőkés szállító partnereink körében. I t t - o t t még az á r a k b a n t ö r t é n ő érvényesítést sem t u d t u k kivédeni. Megértjük a népgazdaság gondjait, tudjuk, hogy a konvertibilis devizával takarékoskodni kell, de taka rékoskodni lehet okosan, de úgy is, hogy t ö b b e t veszí t ü n k a vámon, mint amennyit nyerünk a réven. Az alkatrészellátás gondja népgazdasági m é r e t ű problé ma. H a t á s a t o v á b b gyűrűzik. Az elektronikában nemcsak a mennyiségi ellátás fontos, hanem az alkat rész-összetétel megfelelősége is. Egészében kis értékű importtételek h i á n y a t a r t o t t vissza t ö b b esetben is milliós értékű késztermék-kibocsátást. Az elektronikus alkatrészek tőkés importja a teljes konvertibilis importnak csak töredéke, de az ezzel Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985.
"..szám
való b ü r o k r a t i k u s „ t a k a r é k o s s á g " igen sokba ke rül a népgazdaság s z á m á r a . Az alkatrész importkere teknek formálisan is vissza kellene kerülni az Elektromodulhoz, ezzel is csökkentve az egyébként is hosszú előkészítési időt. Az 1984. évi keretösszeg — amit vállalatok hoz z á n k csoportosítottak á t — 1985-re is elegendő lenne, bár a berendezésipari termelési előirányzatok jókora termelésnövekedést tartalmaznak. Elsősorban nem nagyobb keretre van t e h á t szükségünk, hanem meg b í z h a t ó b b , pontosabb és o p e r a t í v a b b igénybevételi, felhasználási, gazdálkodási lehetőségre. Ehhez tarto zik, hogy az engedélyeket a szállítási h a t á r i d ő k figye lembevételével úgy kaphassuk vissza, hogy az áru beérkezésére még időben sor kerülhessen. Akkorra, amikor a termelésben szükség van r á . Ez azt jelenti, hogy az éves keret, m á r az első fél év folyamán, teljes egészében rendelkezésünkre kell álljon. Csak így vál lalhatjuk felelősséggel, hogy ütemesen, viszonylag olcsón és szervezetten, folyamatosabbá tesszük a hazai elektronikai alkatrészellátást, javítjuk kiszol gálási színvonalunkat, amit joggal v á r n a k t ő l ü n k vásárlóink.
A vita összegezése 1. Az 1981 — 84 évek történetének
rövid
áttekintése
Ahhoz, hogy a referenciakeret-gazdálkodással kap csolatos tapasztalatokat és véleményeket pontosan megérthessük, célszerűnek látszik 1981 — 1985 főbb eseményeinek rövid á t t e k i n t é s e . — 1981 az utolsó „ b é k e é v " volt. — 1982 az import k o r l á t o z á s á n a k éve volt. J ó l szemlélteti ezt az 1. ábra első szakasza, amely az ipari importkeret EMO részének alakulását mutatja. Eb ben az évben i n k á b b a k a p k o d á s , mintsem a gazdál kodás volt jellemző az iparban. Az i m p o r t i n t é z k e d é sek olyan a r á n y b a n é r i n t e t t é k az egyes v á l l a l a t o k a t , amilyen a r á n y ú volt termelésükben az import h á nyada. Gondolatok a v i t á b ó l : „ O t t ü l t ü n k , szinte mindennap az EMO küszöbén. Szerencsénk, hogy maximális segítséget k a p t u n k ! í g y t u d t u k megoldani, hogy csak 100 M F t volt le maradásunk a tervünkhöz képest!" „ E z volt a mélypont. A z intézkedések teljes átgon dolására sem volt mindig i d ő . " „Ütemtelenné, kapkodóvá vált termelésünk." „ E b b e n az évben a legnagyobb mentséget meglevő készleteink j e l e n t e t t é k . " „ A D A T O R G - n y i l v á n t a r t á s kezdetleges hibái t ö b b esetben iszonyú indulatokat idéztek elő. L á t s z o t t , hogy akkor még nem volt olyan fejlettségi szinten, hogy arra egy ipar ilyen gondja ilyen időben rábíz h a t ó legyen. Bebizonyosodott, hogy adminisztrációnk sem alkalmas arra, hogy ilyen bonyolult követelmé nyeknek megfeleljen. Ezen túl az ügyintézés tudatos lassítására is volt p é l d a . " ,,Ez az év egy gazdasági földrengés volt vállala tunk számára." Híradástechnika
XXXVJ,
évfolyam
1985.
7.
szám
REL.%
100 +
90 80 f 70 60 f
H51-1 + '81 1. ábra. Egy vállalati
-+-
'82
'83
'84
referenciakeret
+
'85
IDO
időfügguénye
„ A fő cél az volt, hogy a legkisebb, de a termelés ben m é g elviselhető zavart okozó import valósuljon meg." „ A kutatás-fejlesztésből a g y á r t á s b a csoportosí t o t t u k á t az alkatrészeket, hogy a termeléskiesést, az ütemtelenséget stb. minimálisra c s ö k k e n t s ü k . " — 1983 volt az első olyan év, amelyben a R E F E R E N C I A K E R E T - g a z d á l k o d á s m á r általánossá vált. A rendelkezésre álló ipari devizakeretet vállalatokra és negyedévekre „ t ö r d e l t ü k " , melynek mind m ű s z a kilag, mind gazdaságilag számos negatív k ö v e t k e z m é n y e lett. 1983 m á j u s á b a n m á r n y í l t a n és széles k ö r b e n t á m a d á s éri az új megoldást, pontosan és t é telesen bizonyítva, milyen k á r o k a t okozott ipari ter melésünkben. Mindenki tudta, hogy egy szükség intézkedésről, sőt egy á t m e n e t i intézkedésről van szó, de ezzel e g y ü t t is sürgette azon járulékos negatívu mok azonnali megszüntetését, amelyek a R E F E R E N C I A K E R E T - g a z d á l k o d á s n y o m á n megjelentek ter melésünkben. 1983 októberében m á r lehetőséget b i z t o s í t o t t a k egy 15%-os előrendelés feladására az 1984. évi terme lés előkészítése érdekében. Annak ellenére, hogy az előrendelés m é r t é k e még v i t a t h a t ó volt, az előkészí tésre kapott keret m á r a mélypontból való elindulás első jelét mutatta. 1983 szeptemberében és októberében, a nyári sza badságok u t á n , megindult a tömeges alkatrész beszállítás. November még egy erős visszaesést ho zott, de decemberben t ö b b alkatrész érkezett be, m i n t előzőleg egy negyedév alatt. Különösen decem ber második felében volt szélsőségesen nagy az alkat részbeérkezés. 1983 első felében még jelentős segítséget adhataz 1980—81-ből származó készletek, de a vállalatok k ö z ö t t i segítő akció egyre h a t á s t a l a n a b b á v á l t a k é szletek különbözősége m i a t t .
293
Ebben az évben az EMO még az 1982-ben végzett szolgálatán is t ú l téve, olyan t a r t a l m i segítséget adott a vállalatok m u n k á j á h o z (egységesítésre való törek vés, különleges behozatali módszerek stb.), amely messze t ú l volt kötelezettségén. — 1984 m á r jobb volt. Relatíve jobb. E g y r é s z t segített az 1983-ban elindított előrendelés, de ebben az évben m á r tartalmasabb gazdálkodás is megvaló sulhatott. Igaz, a vállalatok 1980—81 évi készleté nek h a s z n á l h a t ó része lényegében elfogyott. Ez egy lényeges tényező elvesztését jelentette. Egyes vállalatok különböző „ k ü l s ő " irányból (pl. Belker.) segítséget kaptak, termelésük növekedésé hez, és t ö b b vállalat — megfelelő indokolás u t á n — eseti k e r e t b ő v í t é s t kapott. Egy ilyen példát mutat az 1. á b r a is. Kiszélesedett viszont a keretek újrafelosztása. T ö b b alkatrészgyár csak úgy t u d o t t eleget tenni a feléje irányuló megrendelésnek, hogy részt k é r t a berendezésgyártó vállalatok devizakeretéből. Enélk ü l nem tudtak szállítani. — 1985 indulása újra bizonytalan. Megszűnt ugyan a R E F E R E N C I A K E R E T - g a z d á l k o d á s , meg s z ű n t a tételes engedélyeztetés is, de ennek ellenére az 1984 októberében feladott igények 1985 januárjá ban még „ á l l n a k ! " M á r nincs engedélyeztetés, de nincs, vagy nem látszik a jó működése sem. A vállalatoknál 1982 bizonytalansága j ö t t vissza egyetlen h ó n a p alatt. 1985 elején t e h á t „ c s e n d " van, mely a termelésben csak rosszat jelenthet. Az 1984-ben megindult felemelkedés optimista h a n g u l a t á b a n egyes vállalatok „ a g y o n v á l l a l t á k " ma gukat. Van olyan vállalat, amely jelentős tőkés ex portnövekedést vállalt 1985 és 86-ra, mégis indulási nehézséggel k ü z d 1985 elején. Ilyen indulási bizonytalanság a jellemző 1985 ele jén, amikor — normális ipari termelés esetén — m á r az 1986 elején szükséges importalkatrész-igények fel a d á s á t kellene indítani. 2. A főbb
REFERENCIAKERET-gazdálkodás tapasztalatai
Az első és legfontosabb, hogy ipari m é r e t ű D E V I Z A K E R E T - g a z d á l k o d á s mindig volt elektronikai alkat részellátásunkban. A vállalatokra bontott R E F E R E N C I A K E R E T - g a z d á l k o d á s , melynek alkalma zására 1981 u t á n k e r ü l t sor, t a r t a l m á b a n m á s , mint amely azt megelőzően volt. Az 1981-ig alkalmazott D E V I Z A K E R E T - g a z d á l k o d á s a hazai alkatrészfelhasználók igényére és a t á r g y é v r e kapott devizakeretekre épülve átfogó gaz dálkodási lehetőséget biztosított az elektronikai ipar és az iparon kívüli alkatrészfelhasználók összesített igényeire. Az 1981 u t á n bevezetett R E F E R E N C I A K E R E T gazdálkodás lényegében az átfogó gazdálkodás fel a d á s á t jelentette, melynek eredményeképpen a ren delkezésünkre álló kevés pénzből nagyon drágán v á s á r o l t u n k , és az időben széttördelt rendelések k ö v e t k e z t é b e n rossz határidőkkel t u d t u k biztosítani az alkatrészeket mind a termelő vállalatok, mind a t á r s a d a l m i szolgáltatók részére. Ebben az időben a
294
keretek időben tördelt jellege m i a t t szó sem lehetett az „éves feladás — negyedévi l e h í v á s " rendszerének f e n n t a r t á s á r a . A nagyon szűkös valutából t e h á t rossz hatásfokkal és rosszul g a z d á l k o d t u n k . A m i k o r a legkevesebb p é n z ü n k volt, akkor t a l á l t u n k k i egy rossz módszert. Nem egy esetben 25—50%-kal d r á g á b b a n vásárol t u n k . Ez a t ö b b l e t á r nem volt indokolható a világ piaci á r dinamikájával, mivel annak jelentős része a m i tördelt rendeléseink és fizetési realitásunk k ö v e t kezménye volt. Az ország alkatrész-felhasználóinak összesített alkatrészigénye n y o m á n v á r h a t ó mennyiségi engedmé nyek helyett a széttördelt mennyiségű rendelések n y o m á n mennyiségi felárat kellett fizetnünk. A tördelt mennyiségi rendelések egyenes k ö v e t k e z ményei voltak a termeléshez nem illeszkedő szállítási h a t á r i d ő k , a hazai termelés ütemességének szétesése, a rendkívüli intézkedések sora. Nem egy esetben új szállítópartnert is kellett ke resni. Ezt csak tetézték fizetési gondjaink. Ezekben az években t ö b b h ó n a p o s fáziskéséssel fizettük a szállítá sokat, mely t o v á b b i felárat jelentett. Ugyanis a szállítás és a fizetés közötti fáziskülönb ség gazdasági következményeit a szállítók az á r b a be kalkulálták. Végső k ö v e t k e z t e t é s k é n t le kell szögezni, hogy ezekben az években — ha egyes vállalatok le is ma radtak terveik teljesítésével — az ipar végül is m i n dig teljesítette t e r v é t , amely csak úgy volt lehetséges, hogy a vállalatok valahogy előteremtették a terme léshez szükséges alkatrészeket. De hogyan? Egy r é szét a hazai vállalatoktól, egy részét szocialista for rásból, egy részét a kapott devizekeretből, egy r é szét az 1980—81-es készleteikből, egy részét egymás k ö z ö t t i cseréből, egy részét „ i p a r o n kívüli forrásból" biztosított keretből, egy részét eseti keretbővítésből stb. Végül is mindenki megkapta-kikönyörögte-kisírta-kiverekedte-összeszedte amire szüksége v o l t ! De! A k k o r m i szükség volt erre a rendkívül pazarló, a vállalatok termelésszervezését figyelmen kívül ha gyó, meglevő lehetőségeinkkel rosszul gazdálkodó, a termelésben szélsőségeket előidéző módszerre? Minél kevesebb volt a lehetőségünk, annál jobban irtani kellett volna mindennapi gyakorlatunkból a „tördelést", a parciális megoldást, a gazdálkodás le hetőségének k i z á r á s á t , az el nem fogadható módsze rek érvényre j u t á s á t . T u d o t t , hogy ezekben az évek ben kevesebb j u t o t t , de ez még nem volt ok arra, hogy azt a kevesebbet is — rosszul használjuk fel. Végül csak egy k é r d é s : miért k í n o z t u k ö n m a g u n k a t és e g y m á s t ? 3. Az 1981—1984 év számaiból legfőbb tendenciák
levonható
— A tőkés alkatrész importkeret alakulása nincs összhangban az elektronikai berendezésgyártó ipar mennyiségi fejlődésével. Amíg a berendezésgyártó vállalatok átlagos mennyiségi fejlődése 5—6%/év k ö z ö t t volt, addig a tőkés alkatrész importkeret ala kulása a 2. á b r a szerint, egy radikális visszaesést, egy m é l y p o n t o t és egy lassú emelkedést mutat. Csak tetézi ezt az ellentmondást, hogy időközben Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985.
7.
szám
REL.% 100
80 -
H 51-2 +
4-
-+-
4-
'81
'82
'83
'84
2. ábra. Az ipari import keret
+
'85
IDO
időfüggvénye
az iparon kívüli alkatrészfelhasználók igénye és a r á nya növekedett. — A kutatás-fejlesztés a r á n y a a felhasználáson belül fokozatosan csökken 1981 ó t a . Ez a tendencia rendkívül figyelmeztető, m i u t á n ezekre az évekre esik az a minőségi fejlődés, amelyhez a k u t a t ó h e l y e k minden eddiginél drágább alkatrészeket igényeltek és használtak fel. (Pl. a nagysebességű digitális áramkörök, a fény segítségével t ö r t é n ő információ átvitel, a 10 GHz feletti frekvenciatartományok fel használása, az űrtávközlési berendezések kidolgozá sa stb.) — Fokozatosan csökkent a nagyobb ipari vállala tok h á n y a d a az összimporton belül és az iparon kívüli felhasználók (szolgáltatók, tsz-melléküzemágak, gmk-k, tanácsi vállalatok stb.) igénye m e g h á r o m szorozódott 1981—84 k ö z ö t t . — É v r ő l évre egyre kevesebb a l k a t r é s z t kaphattak a kerettulajdonosok u g y a n a z é r t a Ft-ban kifejezett keretösszegért. — A z alkatrészárak átlagosan 3 —11%-kal növe kedtek az e m l í t e t t i d ő s z a k b a n ; — A F t / $ viszony többszöri megváltozása foko zatos belső leértékelést hozott a keretek vásárló értékében is. — Minden eddigihez képest m e g n ő t t az alkatrész felárak száma és nagysága (mennyiségi felárak, közvetítői felárak, késedelmes fizetésből adódó fel á r a k stb.). — A keretösszegek belső értékcsökkenésének el lensúlyozására, 1984. áprilistól, eltörölték a 20% alkatrészilletéket, és 1985—86-tól kezdődően t ö b b v á m t é t e l csökkenését tervezik. 4. A vitában elhangzott néhány lényeges
megállapítás
— B e l á t h a t a t l a n k ö v e t k e z m é n y e lesz annak, ha véges időn belül nem tudunk valamilyen elfogadható mélységű, a h a t é k o n y a b b gazdálkodást és termelést elősegítő ipari választékolást, egységesítést megvaló sítani. Az a mai gyakorlat, hogy a h á n y a n vagyunk, annyi alkatrészbázist h a t á r o z u n k meg, sokáig k ö v e t Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985.
7.
szám
k e z m é n y e k nélkül nem t a r t h a t ó . A z a törekvés, hogy az EMO az alkatrészellátás során „ k ö z v e t e t t ipar p o l i t i k á t " alkalmazva, igyekezett egy átfogó koor dinációt megvalósítani, nagyon elismerésre m é l t ó , de ebben az esetben sokkal nagyobb, mélyebb és átfogóbb munka szükséges, mint amelyet egy fő fel adat sodrásában meg lehet valósítani. Az ipari választékolásban, egységesítésben a prio ritást a berendezésgyártó vállalatok igénye kell kap ja. É s nem fordítva 1 K é t mondat a v i t á b ó l : „ N e hagyja el a kordé a lo v a t ! " „ N e toljunk a kötéllel! H ú z z u n k ! " Az a felfogás, hogy a berendezésgyártó ipar m i n dig a mindenkor rendelkezésre álló, tetszőleges össze tételű alkatrészből g y á r t s o n , elfogadhatatlan. Szelektív berendezésgyártó iparpolitikára volna szükség és ahhoz illesztett háttéripari programra. Nem lehet jó az az alkatrészipari program, amely az elektronika egészéből k i s z a k í t v a az elektronikai be rendezésgyártó ipar igényét és fejlődését k ö v e t n i nem igyekvő feltételek k ö z ö t t j ö n létre. Egy olyan kis országban, mint a miénk, csak háttéripari szolgá latra szervezett alkatrészipar fejlesztésének van ér telme! Az ipari választékolásnál, professzionális elektro nikai berendezések v o n a t k o z á s á b a n hat-nyolc, a közszükségleti e l e k t r o n i k á b a n pedig 2-3 fő felhasz náló vállalat igénye kell legyen a fundamentum. Az, hogy a jelenlegi heterogén alkatrész-felhasználás m i lyen, eddig nem tapasztalt h á t r á n y o k k a l is j á r , jól mutatta az a félsiker, amikor a nagy gondok idején k é t vállalat segíteni k í v á n t egymásnak meglevő kész leteikből. Igen, de a csere során derült k i , hogy a h á n y vállalat, annyi alkatrészbázis. Elfutottak e g y m á s mellett az igények, érdemi megoldás nélkül. A szán dék szükséges, de nem elégséges! — Az 1981 u t á n b e k ö v e t k e z e t t alkatrészellátás gondjaink nem rövid t á v ú a k . Jobb ezzel szembe nézni! Gondjaink h o s s z ú t á v ú jellegének fő forrása: — népgazdaságunk devizagondjai hosszú t á v ú a k , és b e l á t h a t ó időn belül nincs r e m é n y arra, hogy az 1981-ig t a r t ó korszak megismétlődjön; — egyre szigorodik a COCOM embargója. S ő t ! Visszamenőleg tilalomlistára t e t t olyan alkat részeket is, amelyeket 5—10 év óta importból b i z t o s í t o t t u n k . A kerülő ú t felára egyre i n k á b b elviselhetetlen szintre n ő ; — a hazai alkatrészipar fejlesztése sem valósulhat meg a szükséges meredekséggel, mely csök kenti a szocialista árucserealap fejlődését is. A jövő szempontjából a szocialista alkatrész felhasználás színvonalát azon a szinten remélhetjük, amilyen szintre az árucserealapot — a legmodernebb alkatrészek v o n a t k o z á s á b a n is — biztosítani tudjuk. — A mai alkatrészigényekből mintegy 20—30% az, amely megoldottnak t e k i n t h e t ő . Sorozatos, h o s s z ú t á v ú , j ó intézkedésektől is csak az v á r h a t ó , hogy a megoldottnak nevezhető a l k a t r é s z h á n y a d o t 50—60% nagyságrendjébe emeljük. 100%-os, j ó megoldás, csak a szocialista országok minden eddigi nél tartalmasabb, eredményesebb, jobb e g y ü t t m ű k ö désétől v á r h a t ó . Ez pedig legalább k é t é v t i z e d !
295
összefoglalóan t e h á t ne á b r á n d o z z u n k egy gyor san múló gondról. Emellett szól az is, hogy a cél, amely u t á n futunk — N E M Á L L ! Nagy sebességgel halad! É s m i nem tudunk eléggé gyorsan futni u t á n a . Az, amit t ö b b évtized során e l h i b á z t u n k , m é g sokáig gondunk marad. — 1985 újabb ismeretlent is hoz. L e z á r u l a V I . ötéves tervidőszak és a V I I . ötéves terv indul. Ez évben meg kell rendelni az 1986. évi termeléshez szükséges alkatrészeket, de a '86 évi kontingensek nélkül. Ez gondjainkat azzal növeli, hogy sokkal m é lyebben kell elemezzük, hogy a rendelkezésünkre adott devizalehetőséget mire fordítjuk. — A z i m p o r t k i v á l t á s t t ö b b esetben gazdasági okok is h á t r á l t a t j á k . A v i t á b a n elhangzott példák egyike egy teljesítmény tranzisztor volt, mely egy m a g á b a n + 160 F t többletköltséget jelentett volna, a készülék belső értékének növelése nélkül. Ez a többletköltség egy kisebb é r t é k ű , 4—6% nyereséggel g y á r t o t t készülék esetén, egyetlen alkatrészcserére, nem elviselhető. Elhangzott az is a vita során, hogy a hazai és a szocialista alkatrészek magas á r a , import kiváltás esetén, csak a berendezésgyártó vállalat nye reségének rovására t ö r t é n h e t . Ez csak egy szintig viselhető el az eladási á r növelése nélkül. Teljesen m á r kérdés a berendezésorientált integrált á r a m k ö r ö k a l k a l m a z á s á n keresztül t ö r t é n ő import kiváltás, mely estében a készülék, illetve a berendezés belső értéke is n ő . Most nézzük meg a második k é r d é s t : Mit javasol az alkatrészellátás megoldására? Most is a kutatás-fejlesztés, a g y á r t á s és az ellátás sorrendjében vizsgáljuk meg a javaslatokat. Dr. Kiss István
(TKI):
Az országosan kiemelt célprogramokban előírt, k o r m á n y s z i n t e n j ó v á h a g y o t t kutatás-fejlesztések a devizagazdálkodás olyan rendszerét igénylik, amely lehetővé teszi e tevékenység különböző fázisainak megfelelő időben, volumenben és összetételben t ö r t é n ő tőkés import anyag- és alkatrészellátását. A kutatás-fejlesztés jellegéből a d ó d ó a n a felhasz nálás volumenére v o n a t k o z ó bázisév kijelölésére megközelítő pontossággal sincs lehetőség. A minden k o r i szükségletnek megfelelő összeg és felhasználási lehetőség engedélyezése k í v á n a t o s . Tapasztalataink szerint a t á r g y é v r e szóló rendelé seket m á r az előző é v I I I . hónapjától el kell helyezni a külkereskedelmi vállalatoknál ahhoz, hogy k ö r ü l t e k i n t ő p i a c k u t a t ó munka u t á n , a felesleges felárakat el kerülve, időben rendelkezésre álljon valamennyi tőkés anyag, alkatrész, amely m á s forrásból nem biztosít h a t ó , ugyanakkor a műszaki-tudományos-gazdasági optimum eléréséhez elengedhetetlen. Már kutató-fejlesztő m u n k á n k során keressük azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek a leg nagyobb importmegtakarítást eredményezhetik. Kutatás-fejlesztési eredményeink megvalósításához szükséges igen költséges, nehezen beszerezhető, t ő k é s import alkatrészek közül egyesek k i v á l t á s á t
296
( p l . : vékonyréteg á r a m k ö r , ferritek, YIG-eszközök stb.) m á r megoldottuk. Ezek mint a k u t a t á s „mel l é k t e r m é k e i " jönnek létre és ipari igény esetén az Intézet kis sorozatban is előállítja. Ügy t ű n i k , hogy az i m p o r t t a l való ésszerű gazdál kodás érdekében is átfogó, ipari m é r e t ű egységesítés lenne szükséges. Ennek h i á n y á b a n t o v á b b r a is széles alkatrészválasztékkal kénytelenek dolgozni a válla latok. A heterogenitás a készletek növekedését ered ményezi és a vállalatközi alkatrészáramlás lehetősé gét csökkenti. Az alkatrészellátás j a v í t á s a érdekében kiemelten hangsúlyt kell helyezni a j ö v ő b e n a hazai alkatrész ipar átfogó továbbfejlesztésére. Ez a hazai korszerű a k t í v , passzív és elektromechanikus alkatrészek választékának bővítése mellett fontos a szocialista relációból származó ú j , korszerű elektronikai alkat részek árucserealapjának biztosítása szempontjá ból is. Berecz Frigyes,
BHG:
A legfejlettebb ipari országokban az alapanyagés alkatrészverseny, a berendezésgyártók számára, egyre újabb és újabb lehetőségeket t á r fel. Az alkat részcsodák „ m e g i h l e t i k " a berendezéstervezőket, a t ú l k í n á l a t leszorítja az á r a k a t , k i v e t i a gyenge m i nőséget, „ t o l ó e r ő t " gyakorol a feldolgozó iparra. Az elektronikai forradalomnak elengedhetetlen előfelté tele ez az állapot. Ez vagy ú g y érhető el, hogy hatal mas állami t á m o g a t á s s a l teljes önellátást, sőt t ú l k í n á l a t o t építenek k i (erre ma még csak az U S A és J a p á n képes), vagy úgy, hogy s z a b a d d á teszik az importversenyt. Enélkül az alkatrészellátás nem old h a t ó meg. Mivel h a z á n k b a n ma egyik megoldásnak sincs realitása, ezért a B H G nem t u d javaslatokat tenni a megoldásra, legfeljebb a javításra. J ó l érzékelhető javulás csak a KGST-országok összefogásával lenne elérhető. Egyrészt azért, mert kutató-fejlesztő-gyártó kapacitásaik e g y ü t t m á r igen jelentősek, másrészt a z é r t , mert jól egyeztetett, a lehetőség h a t á r á i g tipizált alkatrészigényeik lehe t ő v é t e n n é k világpiaci á r o n is a gazdaságos sorozat g y á r t á s t , a minőségszint növelését, a szállítási felté telek j a v í t á s á t . A COCOM tilalmak és a hazai devizakorlátok m i a t t a nem-szocialista szállítók csak csekély m é r t é k b e n vehetnek részt hazai piacainkon az importverseny ben. De jelenlétük feltétlenül szükséges, szállításaik r é s z a r á n y á n a k növelését elsősorban kooperációk, közös vállalatok működtetésével, licencek vásárlá sával lehetne elősegíteni. M i n d k é t relációban növelné esélyeinket az ellátás j a v í t á s á r a , ha a magyar alkatrészgyártásból — a ha zai igények kielégítésén felül — egyre t ö b b színvona las termék j u t n a exportra, cserealapként. Alkatrész iparunk adottságai a korszerű passzív- és elektro mechanikus-elektronikus alkatrészgyártásra, illetve annak fejlesztésére jelenleg sokkal jobbak, mint az a k t í v alkatrészekre, de nem élünk ezzel a lehetőség gel. Az E K F P következő ötéves ciklusában t ö b b f i gyelmet kellene fordítani a hazai adottságokra. A minőségi gondokat csökkentené, ha az illetékes magyar intézmények felkészülnének az IECQ nem zetközi minőségtanúsítási rendszer bevezetésére és Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1983. 7.
szám
mind a hazai g y á r t ó k t ó l , mind az importőröktől való megkövetelésére. A berendezésgyártók (legalábbis a B H G ) felárat is vállalnának, ha a készletezők ü t e m e z e t t e n , szet tekben vállalnák az ellátást. A biztonságos szállítás feltételeinek j a v u l á s á b a n igazi á t t ö r é s t a T E K válla latok tőkeemelése hozna, amelynek ellenében be kellene tölteniük eredeti feladatukat. E n é l k ü l a berendezésgyártók hiába szereznek be korszerű sze relőgépeket, célműszereket, azok az időalap nagy részében kihasználatlanul állnak, eleve lehetetlenné t é v e a h a t é k o n y g y á r t á s t , és ezáltal az árversenyben való helytállást is. Mindenképpen megoldandó, hogy az O K K F T - b e n m e g h a t á r o z o t t feladatok, a k o n k r é t szerződéssel alá t á m a s z t o t t piaci igények fejlesztési m u n k á i h o z szük séges nem-szocialista beszerzések, minden illetékes ál lami szervnél „zöld u t a t " kapjanak. Hasonlóankellene elbírálni a m á r üzemelő gyártóeszközök t a r t a l é k a l k a t rész igényeit is. Legalább azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a t ő k é s export rendszeresen nagyobb, mint az import, mellőzni kellene a tételes engedélye zési eljárást és csak hosszabb időszakok értékelésére kellene hagyatkozni. Köveskúti
Lajos
HT:
Az éves devizakeret lehetőség 80—90%-át bocsássák az év elején rendelkezésre, a beérkezés megfelelő idő beni korlátozásának előírásával. Ez nemcsak de vizakeret-megtakarítást jelentene (elmaradna a mennyiségi felár, egyszerre nagyobb mennyiség ren delhető és mennyiségi rabatot élvezhetnénk), hanem ütemesebb kiszállítási feltételeket is, amelynek ked vező kihatása közismert. A szocialista eredetű alkatrész á r a k indokolatlanul magasak. Javaslom, hogy azok hazai kereskedelmi forgalmi é r t é k é t , ha kell, t á m o g a t á s s a l , vagy m á s m ó d o n csökkentsék. Fokozottab h a n g s ú l y t kell fordítani a hazai elekt romechanikai alkatrészek fejlesztésére és g y á r t á s á r a . I m p o r t beszerzéseinknél ezen termékcsalád a legna gyobb a r á n y t képviseli, ugyanakkor ezek hazai gyár tásához szükséges technológia és know-how beszerzé se nem esik k i v i t e l i korlátozás alá. Az elektromecha nikai alkatrészek hazai g y á r t á s á v a l ugrásszerű tőkés i m p o r t k i v á l t á s t lehetne elérni. Czirinkó József,
ORION:
É v e k r e visszamenően egyértelműen megállapít h a t ó , hogy a hazai elektronikai alkatrészipar nem tudja ellátni a berendezésgyártó ipart alkatrésszel, sem mennyiségben, sem minőségben. Az eddig készült ilyen jellegű iparfejlesztési koncepciók az elvárható eredményeket sem h o z t á k meg. A belföldi alkatrészellátásban monopolhelyzet ala k u l t k i , mivel az a l k a t r é s z g y á r t ó k sem kapacitással, sem műszaki fejlesztéssel nem t u d j á k biztosítani a berendezésgyártó ipar szükségletét, így csak azt gyártják, ami nekik kedvező. Ez felveti azt a problé m á t , hogy a belföldi alkatrész- és szerelvénygyártó vállalatokat valamilyen formában, érdekeltté kell tenni az ellátásban. Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985,
7.
szám
M i n t az előző pontban is e m l í t e t t e m , meg kellene oldani az elektronikai a l k a t r é s z g y á r t á s problémáját. K ö z p o n t i program k e r e t é n belül kell m e g h a t á r o z n i és biztosítani azt a területet, amellyel foglalkozni kell. A t ö b b i t pedig elsősorban a szocialista integráció k e r e t é n belül kell biztosítani. K ö z p o n t i intézkedés hozhat csak olyan e r e d m é n y t , hogy a berendezésgyártó vállalatok felé t á m a s z t o t t igény, alkatrésszel és szerelvénnyel is fedezhető le gyen. Iklódy Gábor,
EMO:
Előre szeretném bocsátani: nincs olyan csodaszer, amely ezt a gondot rövid idő alatt képes lenne fel számolni! Az alkatrészellátást, magam is a hazai elektronikai ipar fejlesztése kulcskérdésének tartom, és olyan problémának, melynek megoldásában igen nagy szerepet kell vállalni az Elektromodulnak. Az ellátással kapcsolatos Elektromodul „filozó f i á t " az alábbiak szerint fogalmaztuk meg: az alkat rész-felhasználónak az a l k a t r é s z t idejében kell meg kapni ! Hogy honnan és miképpen, erről n e k ü n k kell gondoskodni. Az ellátásban elsősorban a hazai a l k a t r é s z t e r m e lésre t á m a s z k o d u n k , ugyanakkor az importban igyek szünk minél t ö b b szocialista típust beszerezni, hogy a rendelkezésre álló szűkös tőkés devizát csak olyan elemekre költsük, amelyet m á s h o n n a n beszerezni le hetetlen. Mindebből a d ó d n a k elképzeléseink az ellátás javí tására. T á m o g a t j u k a hazai alkatrésztermelés fejlesztését, b á r ebben t ú l z o t t lehetőségekkel nem számolunk. Az alkatrészgyártók tőkeszegények, és túlzás volna azt állítani, hogy az alkatrészfejlesztésre életképes, egy séges, átfogó koncepció létezne. Véleményem szerint ennek kidolgozása igen sürgős feladat, melyben az Elektromodul koordinációs közreműködését hozzá t a r t o z ó n a k érzem. A hazai fejlesztést viszont nem t a r t o m olyan lehetőségnek, amely minden p r o b l é m á t megoldana. S ő t ! A z t hiszem, legalább az ezredfor dulóig az elektronikai alkatrészellátásban a főszerep az importé marad. Mivel a devizakorlátokkal t a r t ó s a n számolnunk kell, igazán a szocialista alkatrészek be h o z a t a l á n a k növelésében látok s z á m o t t e v ő perspek t í v á t . Ennek érdekében számos lépést t e t t ü n k és e z u t á n is tenni s z á n d é k o z u n k . Csak p é l d a k é n t : az idén kedvező á r a k k a l is ösztönözni kívánjuk a szo cialista alkatrészek forgalmának növelését. Az elektronikai alkatrészellátás j a v í t á s á r a számos elképzelésünk van, de úgy vélem, ez nem k a m p á n y feladat, hanem az Elektromodul tevékenységének egyik legalapvetőbb tartalma az elkövetkezendő idő ben is. Konkrétan: — elő k í v á n j u k segíteni az alkatrészválaszték ésszerű szűkítését, ezért ajánlott választék jegy zéket k é s z í t e t t ü n k , és az Ipari Minisztérium hasonló m u n k á j á b a n a k t í v részt v á l l a l u n k ; — a k t í v közreműködéssel, adatszolgáltatással és elemzéssel segítjük az alkatrészfejlesztési dön tések jobb m e g a l a p o z á s á t ; — lehetőségeinkhez m é r t e n bővítjük a korszerű
297
kiszolgálási formákat, a közvetlen r a k t á r i k i szolgálást, a szett kiszolgálást, a kihelyezett raktári hálózatot; — szélesítjük a kisfogyasztók-kisfelhasználók ellá tási h á l ó z a t á t ; — 1985 év folyamán, felkészülünk az Elektromodul kereskedőházzá alakítására, a termeltetési funkció kiterjesztésére, a közös ügyletek létre hozására (hazai és külföldi partnercégekkel), a különleges ügyletek körének fokozatos kiter jesztésére, az export- és importtevékenység jobb összehangolására anélkül, hogy fő funkciónkat, a hazai elektronikai berendezésgyártó vállala tok alkatrészellátását szem elől t é v e s z t e n é n k . Ellenkezőleg! A sokoldalúbbá válással is ezt k í v á n j u k elősegíteni. Saját t e v é k e n y s é g ü n k e t magunk i r á n y í t h a t j u k . Az Elektromodul intézkedései ugyanakkor ö n m a g u k b a n az alkatrészellátás problémáit nem oldhatják meg. Átfogóbb intézkedésekre is szükség van és úgy t ű n i k , hogy figyelemfelhívásaink k é t esztendő u t á n vissz hangra találnak. A z alkatrészellátás és fejlesztés problémájával a Gazdasági Bizottság és az Álla mi Tervbizottság is b e h a t ó a n foglalkozik, még az év első felében. Az alkatrészellátás gondjainak radikális és gyors megoldására kevés lehetőséget látok. A helyzeten azonban jelentősen j a v í t a n a , ha a sokáig m o s t o h á n kezelt elektronikai alkatrészgyártás k ö z p o n t i t á m o g a t á s t kapna, a d ó - vagy hitelkedvezmények formá j á b a n , ha az alkatrészfejlesztés licenc és know-how politikáját országosan is sikerülne összehangolni. Ü g y vélem, van még feltáratlan t a r t a l é k , a nagyobb elektronikai berendezésgyártók saját a l k a t r é s z t e r m e lői k a p a c i t á s a i b a n is. Az alkatrészellátást segíthetné a nemzetközi keres kedelmi és termelési kooperációk körének fokozatos bővítése, mind a szocialista, mind a tőkés országok esetében. Az árkérdés is igen súlyos gond az alkatrészgyártók s z á m á r a ! Termelési feltételeik nem versenyszerűek, de a termékeiknek, a sokkal jobb pozíciójú és ellátottságú, világpiacra is termelő gyártócégek g y á r t m á n y a i val kellene állniuk a versenyt. Szerintem, ez képtelen ség! Az alkatrészgyártók árainak jelentős emelésével, mindemellett, magam sem értenék egyet, ennek to v á b b g y ű r ű z ő h a t á s a miatt. Viszont az alkatrészárak még jelen árszinten t ö r t é n ő m e g t a r t á s a is csak köz ponti kiegészítéssel lehetséges. J ó volna ennek for rásait megtalálni! A jobb alkatrészellátást szolgálhatná a T E K kész letezési funkció következetes elismerése és az alábbi jellegzetességek figyelembevétele. A lényegesen nagyobb forgási sebességű T E K kész letek finanszírozási szabályai ma azonosak az ipari készletekével, a készletérték elbírálása is azonos elvek alapján t ö r t é n i k . Különösen igazságtalannak és ellen érdekeltséget szülőnek tartom azt a gyakorlatot, amely még az újraforgalmazásra b e g y ű j t ö t t készletek vállalati kronologikus készletszintbe való beszámítá sát is megkívánja, az 1984. évi, magasabb vezetői p r é m i u m o k megállapításakor. A korszerűbb kiszolgálási módok ó h a t a t l a n u l na
298
gyobb T E K készletet igényelnek, de alkalmazásuk kal egyrészt a termelés anyagellátási biztonságát le het növelni, másrészt a termelővállalatok készlet szintje — ezen követelménynél lényegesen nagyobb értékkel — csökkenthetővé válik. Ezen készletát csoportosításban, hiányolom a T E K vállalatok ér dekeltségét, mert enélkül a készletek átrendeződésé nek megindulására alighanem hiába v á r u n k . Az elektronikai alkatrészellátás megfelelő szintű megvalósítása összetett, a hazai elektronikai ipar szempontjából sorsdöntő feladat, amelyet szerintem csak igen összehangoltan, sokoldalú elemzésen nyug vó, egységes elektronikai koncepció alapján leszünk képesek elfogadhatóan megoldani. Ebben az Elektromodul mindvégig a k t í v szerepre vállalkozik.
A vita összegezése A vita során, a leglényegesebb célokban egyetértés volt. Ilyen volt például: — a kiindulást jelentő, jelenlegi helyzet megítélé se; — a hazai alkatrészipar kiemelt fejlesztésének nél külözhetetlensége ; — az állami segítség nélkülözhetetlensége, az al k a t r é s z i p a r fejlesztésében; — a szocialista országokkal való együttműködés meghatározó szerepe; — a választékszűkítés szükségessége; — az alkatrészipar h á t t é r i p a r i szerepe stb. Annak ellenére, hogy a fenti célokhoz vezető ú t és módszer t e k i n t e t é b e n eltérő elképzelések is elhan goztak, az álláspontok mégis egységesnek tekinthe tők, mert a különböző elképzelések a választott célok elérésének különböző alternatíváit jelentették. Nem alakult k i ellentétes vita, de egyhangú egyet értés sem, az „erő- és eszközkoncentráció" szüksé gességében, az „ e g y ü t t vagy egyenként"-ben. Ez nem meglepő azok számára, akik közel élnek az ipar mindennapi gondjaihoz. Ez a vita m á r csak nem k é t évtizede t a r t megoldáskereséseinkben és eb ben a tekintetben elkötelezettekké váltak a szakem berek: k i ebben, k i abban az i r á n y b a n . 1. A jelenlegi helyzet néhány
jellemzője
A vita során egyöntetű volt a vélemény abban, hogy a V I . ötéves t e r v i d ő s z a k b a n csak a R E M I X - b e n zaj l o t t le olyan átfogónak t e k i n t h e t ő fejlődés, amely m a r a d é k t a l a n u l örömet jelent minden szakember szá m á r a . Ez nem jelenti azt, hogy a többi alkatrész vállalatnál nem volt értékes fejlődés, de azt igen, hogy azok csak egy-egy s z a k k u l t ú r á r a szorítkoztak és meg sem közelítették a R E M I X - b e n lezajlott, á t fogónak t e k i n t h e t ő jelleget. A vita h a n g u l a t á t jól jellemzi az ezzel kapcsolatban elhangzott egyik gon dolat: V a n egy R E M I X és van egy R E M I X és van egy R E M I X ! T ú l z á s ! Mindannyian t u d t u k ! De k i fejezi azt, hogy m á s u t t is legalább olyan átfogó jellegű fejlődésre lett volna szükség, mint amilyen a R E M I X - b e n volt. Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985. 7.
szám
A Mikroelektronikai Vállalattól csodát v á r t u n k a V I . ötéves tervidőszak k e z d e t é n és reálist kaptunk. A csodavárás a m i h i b á n k volt, nem a MEV-é. Ebben a vállalatban elismerésre méltó fejlődés k ö v e t kezett be a berendezésorientált integrált á r a m k ö r ö k technikája-technológiája területén, ugyanakkor a vál lalat „ h a g y o m á n y o s " technológiája csak öregedett az elmúlt öt év alatt. Idézet a vitából: „ A m e n n y i t előrelépett a M E V az újban, ugyanannyit, vagy m é g t ö b b e t visszalépett a régiben." Pedig a régi technológia 20—22 M d b / é v integrált á r a m k ö r i k a p a c i t á s t jelent, amelyre rendkívül szük ség van. A 20—22 Mdb integrált á r a m k ö r b ő l m i n t egy 7—8 Mdb k e r ü l t felhasználásra itthon, ugyan akkor a szocialista árucserealap d ö n t ő h á n y a d a ebből a 13 — 14 Mdb integrált á r a m k ö r b ő l k e r ü l t k i . Ennek elöregedése és az elöregedés során v á r h a t ó zavara, a nehezen k i é p í t e t t szocialista árucserénket veszé lyeztetné. Erre a k a p a c i t á s r a , sőt sokkal nagyobbra hosszú t á v o n szükségünk van. A V I I . ötéves terv időszakban az új technológia továbbfejlesztése ha laszthatatlanul szükséges, ugyanakkor a régi techno lógia csaknem tízesztendős gépparkja teljes felújítás ra és továbbfejlesztésre szorul. A V I . ötéves terv időszak során t e h á t a MEV-ben a félvezetőkultúra átfogó fejlesztése helyett csak egy t é m a t e r ü l e t sze lektív fejlesztése valósulhatott meg. Hasonló a helyzet a HAGY-ban is. I t t elismerésre méltó, jelentős fejlődés j ö t t létre a stroncium-ferrit területén, ugyanakkor a bárium-ferrit technológiája, gépparkja annyira elöregedett, hogy általánossá v á l t a reklamáció és a visszáru. Még súlyosabb a helyzet az elektromechanikus al katrészek területén, ahol kiemelkedő volumenű t ő k é s alkatrészimportot kell kielégítenünk, ugyanakkor a K O N T A K T A - b a n , megoldást jelentő fejlesztés egyet len t é m a t e r ü l e t e n sem valósult meg a V I . ötéves tervidőszak során. Csak tetézi ezt a gondot, hogy van olyan g y á r t m á n y , amelyhez az alapanyag- és rész alkatrészimport ugyanannyiba — vagy többe — kerül, mint ha kész a l k a t r é s z t i m p o r t á l t u n k volna. Hasonló helyzetkép t a p a s z t a l h a t ó a t ö b b i elektro nikai a l k a t r é s z k u l t ú r á b a n is. Az előzőekben azokról a t é m a t e r ü l e t e k r ő l t e t t ü n k említést, amelyben a V I . ötéves tervidőszak idején — magyar értékmérőkkel jelentős, de n e m z e t k ö z i értékmérőkkel csak szigetnyi — fejlesztések folytak. E b b ő l a n é h á n y példából is l á t h a t ó , hogy milyen dinamikus és átfogó fejlesztés volna szükséges az egész elektronikai alkatrésziparban az elkövetkező évek során. Igen á m , de az alkatrész-vállalatok a szükséges fejlesztésnek csak t ö r e d é k é t képesek fe dezni.
alista országokkal való árucsere k í v á n t színvonalra való fejlesztése csak modern alkatrészeket is t a r t a l mazó, igényeinknek megfelelő belső értékű árucsere alappal lehetséges. A hazai alkatrészipar fejlesztésénél régóta v i t a t o t t t é m a , hogy azt milyen koncepció alapján v é g e z z ü k ? Teljesen m á s programot kell kidolgozzunk akkor, ha a cél az, hogy a l k a t r é s z i p a r u n k H Á T T É R I P A R - k é n t szolgálja b e r e n d e z é s g y á r t á s u n k a t és teljesen m á s programot akkor, ha az egyes a l k a t r é s z g y á r a k a t , sőt az egyes a l k a t r é s z k u l t ú r á k a t önállóan, berendezés g y á r t ó iparunk céljaitól elszigetelten kezeljük és ér tékeljük. Az első esetben a programot egész elektro nikai iparunk eredményességének o p t i m u m á r a dol gozzuk k i , míg a m á s o d i k b a n az egyes alkatrész kultúrák optimumát tekintjük fundamentumnak, végig sem gondolva, hogy ez a parciális szemléletű fejlesztés milyen k ö v e t k e z m é n y e k k e l j á r egész elekt ronikai iparunk szempontjából. 3. Az állami segítség nélkülözhetetlensége alkatrésziparunk fejlesztésében
Valamikor még a '70-es évek első felében, egyik al k a t r é s z g y á r u n k igazgatója így k i á l t o t t fel: „ H A A K A R T O K K O R S Z E R Ű A L K A T R É S Z E K E T , SE G Í T S E T E K ! M A G U N K T Ó L CSAK A Z I G É N Y E K TÖREDÉKÉNEK KIELÉGÍTÉSÉRE VAGYUNK K É P E S E K ! " A z ó t a lényegében semmi sem v á l t o zott! A l k a t r é s z g y á r t ó vállalataink nem képesek ön magukat felemelni külső segítség nélkül. E z t bizonyí t o t t a az V . és a V I . ötéves tervidőszak és ez t ü k r ö z ő d ö t t a V I I . ötéves tervidőszakra készült koncepcióból is. Alkatrészgyártó vállalataink — k b . 50%-os fej lesztési hitelt előirányozva is — lényegesen alacso nyabb fejlődési d i n a m i k á t biztosító koncepciót (8 — 9%/év) tudtak elővezetni az elkövetkező öt esztendő re, mint a berendezésgyártó ipar (10—11%/év). É s akkor? H o l van az iparon kívüli alkatrészfelhasználók igényének fejlődése? H o l van az 1986-tól kezdődő or szágos elektronizáció programjához szükséges alkatrészigények kielégítése? H o l van a m á r meglevő el m a r a d o t t s á g u n k felszámolása? Figyelembe véve egy olyan célt, hogy ezredfordu lóra elektronikai a l k a t r é s z i p a r u n k teljesítőképessége egyenlő legyen az akkorra v á r h a t ó országos alkat részigénnyel, egy 20%/év-nél is dinamikusabb alkat részipari fejlesztést k í v á n n a , az 1986—90 évekre. H o l van ettől az a dinamika, amelyet az alkatrészipari vállalatok, 50%-os fejlesztési hitel esetén is vállalni tudnának? A V I I . ötéves tervidőszakra kidolgozott alkatrész ipari koncepció átdolgozása m á r folyamatban van, de abban is csak egy 13%/év fejlődési dinamika ke 2. A hazai alkatrészipar kiemelt fejlesztésének r ü l t v i t á r a . Ennek a v á l t o z a t n a k is m á r t ö b b változa nélkülözhetetlensége ta van. Az egyik, amelyben t ö b b v á m , a d ó stb. A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy alkat k e d v e z m é n y mellett, az. összes fejlesztési költségnek részellátásunk j a v í t á s á n a k legfőbb eszköze a hazai csak mintegy 18%-a volna a vissza nem térítendő állami hozzájárulás, míg a másik egy olyan v á l t o z a t , alkatrészipar kiemelt fejlesztése. Ez nemcsak a z é r t fontos, hogy j a v í t a n i tudjuk az amelyben a k e d v e z m é n y e k e n t ú l , m á r nincs is vissza országos alkatrészigény kielégítésén belül a hazai nem t é r í t e n d ő állami hozzájárulás. Nem kell mély előállítású alkatrészek h á n y a d á t , hanem a z é r t is, elemzés ahhoz, hogy ennek m i lesz a k ö v e t k e z m é n y e , mert anélkül nem remélhetjük a szocialista a l k a t r é ha így marad. szekhez való hozzáférésünk bővítését sem. A szoci E m l é k e z t e t é s : csak részeredményeket t u d t u n k elHíradástechnika
XXXVI,
évfolyam
198-5. 7.
szám
299
érni a V I . ötéves t e r v i d ő s z a k b a n , amikor lényegesen nagyobb volt az állami hozzájárulás a k a t r é s z i p a r u n k fejlesztésében. 4. A szocialista országokkal meghatározó szerepe
való
együttműködés
Már a vita első részében egyetértés volt abban a te kintetben, hogy a végleges megoldást alkatrész-ellá t á s u n k b a n csak a szocialista országokkal való tartal masabb, h a t é k o n y a b b e g y ü t t m ű k ö d é s megvalósításá tól v á r h a t j u k . De hol van még ez a cél? Mikorra v á r h a t ó ennek megvalósítása? És m i t kell t e g y ü n k addig? Az alkatrészipar fejlesztése igen eszközigényes. A szocialista országok is igen nagy erőfeszítések á r á n t u d t á k előteremteni azokat az eszközöket, ame lyek segítségével alkatrésziparuk fejlesztését úgyahogy m e g o l d o t t á k . É s a legfontosabb: nem azért invesztáltak, hogy a m i elektronikai alkatrészigé n y ü n k e t elégítsék k i . Törvényszerű, hogy a szocialista országok adottságai mellett, hosszú évekig, csak az árucsere, vagy a közös vállalat lehet megoldás. Naivak, félműveltek voltak azok, akik döntésre j o gosult vezetőinket azzal vezették félre, hogy alkat résziparukat dinamikusan fejlesztő szocialista orszá gok rövid időn belül, eladási kényszerhelyzetbe ke rülnek. Pont az ellenkezője valósult meg! Fokozato san csökken m é g annak lehetősége is, hogy berende zésért modern a l k a t r é s z t lehessen cserélni. S ő t ! Ma még az sem érhető el, hogy bármilyen alkatrészért, bármilyen a l k a t r é s z t lehessen cserélni. Többek k ö z ö t t ez is oka annak, hogy a szocialista országokkal való árucsere, elsősorban kétoldalú kapcsolatokban ad elfogadható megoldást. Ma még minden szocialista országra, de még a Szovjetunióra is igaz, hogy al katrészigénye sokkal nagyobb, mint alkatrészipará nak termelése. Ügy is kifejezhetnénk, hogy minden szocialista ország — „alkatrészéhséggel" k ü z d . Igazuk van azoknak, akik a szocialista országokat a z é r t bírálják, hogy ma „ m i n d e n k i — mindent" csinál, hogy nincs kielégítő szakosodás, hogy ma még mindenki elsősorban ö n m a g á b a n bízik. De! A h i b á t először magunkban keressük! Hogyan aka runk m i h a t é k o n y e g y ü t t m ű k ö d é s t elvárni nemzet közi szinten, amikor itthon, k é t vállalat sem t u d hosszú t á v o n h a t é k o n y a n e g y ü t t m ű k ö d n i ? H a majd i t t h o n kielégítő szinten megy az e g y ü t t m ű k ö d é s , akkor lehet először jogunk arra, hogy az országok k ö z ö t t i e g y ü t t m ű k ö d é s lassú fejlődését bírálhassuk. Ha majd saját iparunkon belül magas szintre tudjuk emelni az e g y ü t t m ű k ö d é s t , akkor r e m é n y k e d h e t ü n k , hogy m á s országokkal is menni fog. K é t idézet a v i t á b ó l : „ A m i s z á m u n k r a m á s végle ges megoldás nincs, mint a K G S T - e g y ü t t m ű k ö d é s keresése, minden áron, a megoldásig!" „ B á r m i l y e n nehézségei, sőt a k a d á l y a i is vannak ma a szocialista országokkal való e g y ü t t m ű k ö d é s ke resésének, újra és újra k e z d e m é n y e z n i k e l l . " É s ma — és holnap? A szocialista országokkal ma megvalósítható áru csere fejlesztése akkor és csak akkor valósulhat meg, ha dinamikusan fejlesztjük saját a l k a t r é s z i p a r u n k a t , megfelelő belső értékű, modern árucserealapot t u
300
dunk felkínálni azokért az alkatrészekért, amelyek nek gazdaságos g y á r t á s á t nem t u d t u k megvalósí tani. 5. A választékszükítés
szükségessége
Már a vita első részében t é m a volt, milyen súlyos műszaki-gazdasági gondot eredményezett, hogy elekt ronikai iparunkban t ö b b évtizede nincs megoldást eredményező választékolás, egységesítés. Téma volt az is, hogy m i v á r h a t ó , ha ezen a téren nem történik érdemi intézkedés. A v i t á n a k ebben a részében, elsősorban a megoldás módja volt t é m a , melynek eredménye a következők ben foglalható össze: Meg kell s z ü n t e t n i a sokféleséget, de nem „szab v á n n y a l " . A megoldást, csak egy kedvezményekkel ösztönzött, állandóan naprakészen t a r t o t t , készlet gazdálkodással segített, mindig k a p h a t ó , ipari vá lasztékolás adhat. Enélkül, a rendelkezésre álló kevés p é n z ü n k e t , csak rosszul tudjuk felhasználni. Az egyes alkatrészkultúrákból sokezer típust felhasználó, v i lágválasztékból dolgozó termelés, törvényszerűen gazdaságtalan kell legyen. 6. Alkatrészellátásunkat
segítő közvetett
megoldások
A vita során t ö b b olyan javaslat is elhangzott, melyek megvalósítása jelentős segítséget adhat a jövőben, alkatrészellátásunk javítására. — A berendezés-licenceket is fel kell használni, alkatrészbeszerzési csatornaként, olyan formában, hogy ezek az alkatrészcsatornák ellentételező együtt működésre épüljenek. P é l d a k é n t szolgált a v i t á b a n a B H G crossbar licencvásárlása n y o m á n kiépült, évi t ö b b millió dol láros kapacitású, ellentételezett alkatrészcsatorna, mely jelentős segítséget adott és ad berendezésgyár t á s u n k alkatrészellátásához. Ezekben az e g y ü t t m ű k ö d é s e k b e n t ö b b évtizedre kiterjedő lehetőségeket kell kiépíteni magunk szá m á r a . Ezen gondolat n y o m á n érdemes megvizsgálni minden nemzetközi kooperációs lehetőséget, amely alkatrészbeszerzési csatornaként is felhasználható a jövőben. — Meg kell vizsgálni, hogy a berendezésgyártó vállalatok hogyan tudnak bekapcsolódni az alkat részgyártásba ott, ahol technológiai kiegészítésekkel, ennek realitása m e g t e r e m t h e t ő . P é l d a k é n t az elektromechanikus, a finommecha nikai és a szerkezeti alkatrészek gyártása merült fel, melynek technológiai fundamentuma, a berendezés gyártó vállalatoknál meglevő technológia továbbfej lesztésével, esetleg kiegészítésével megoldható. Ezek a vállalatok ne csak önellátásra rendezkedje nek be, hanem az országos alkatrészigény kielégítésé re is, sőt, szocialista árucserealapnövelő szerepet is töltsenek be. — Űjra ismétlődik az első-második és a második harmadik alkatrész generációváltás u t á n kialakult piaci helyzet. Ma p l . a T T L áramkörök, a báriumferrit alkatrészek stb. s z á m á r a alakult k i igen magas extraprofitot biztosító piaci feltétel, m i u t á n minden fejlett technológiájú ország elsősorban a negyedik ge nerációs alkatrészek előállítására koncentrál. Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985,
7. szám
Megfontolandó lehetne s z á m u n k r a , melyek azok a területek, amelyekben ezt a lehetőséget kihasználva, és a szerzett többletnyereséget új alkatrészbázisaink fejlesztésére fordítva, segíteni t u d n á n k alkatrészipa runk fejlesztését. A gondolat felvetődése u t á n , fel v e t ő d ö t t a kérdés is: élni tudunk-e egy ilyen lehető séggel? A v i t á n elhangzott válasz, amelyet magunk nak adtunk, nem volt igenlő! — Közgazdasági szabályzókkal fokozni kellene al katrészgyártó vállalataink érdekeltségét abban, hogy elsőrendű törekvésük legyen azon alkatrészek legyár tása, amelyek előállításához megfelelő technológiák kal rendelkezünk, de k a p a c i t á s u n k kevésnek bizo nyul a hazai igények kielégítéséhez. (A h i á n y i m p o r t csökkentése, illetve felszámolása.) — Teljesen k i kellene irtani g y a k o r l a t u n k b ó l azo kat az eseteket, amikor alkatrészgyártó vállalataink tőkés exportra szállítanak olyan alkatrészeket is, amelyeket m i is igénylünk, és amelyek szocialista forrásból nem szerezhetők be. 7. A vitában felmerült
egyéb gondolatok
Ezek a gondolatok nagyon értékesek. Megvalósí tásuk elektronikai iparunk jövőjét szolgálnák. Mégis legtöbbjük, a megoldást kereső szakemberek, nagy, ma még realitás nélküli törekvésének t e k i n t h e t ő k : — A z egész magyar elektronikai ipart egy maga sabb dinamikájú p á l y á r a kell állítani, ha nem akar j u k , hogy e l m a r a d á s u n k olyan szintre jusson, amely nek sokadíziglen k ö v e t k e z m é n y e i lesznek. Az elmúlt évtized valóságához képest, magasabb fejlődési r i t must kell felvennünk, ha meg akarjuk valósítani azt a programot, amelyet — az ország elektronizációját szolgáló — gazdaságfejlesztési programunkban, ma gunk számára megfogalmaztunk; — Fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy a k u tatás-fejlesztés m e g t ű r t legyen ipari gyakorlatunk ban. H a nem tudunk t ö b b e t tenni kutatás-fejlesz t é s ü n k é r t , akkor egész ipari termelésünkre k i h a t ó gondokat t e r e m t ü n k ö n m a g u n k s z á m á r a ; — Amíg elektronikai alkatrésziparunk fejlesztésé ben nem tudunk lényeges előrelépést tenni, nem a t ő
kés import csökkentésére kellene t ö r e k e d n ü n k , ha nem annak növelésére! Természetesen ennek h a t á s á t a berendezésgyártó ipar tőkés e x p o r t j á n a k növelésével kellene kompen zálni. E z t a megoldást nemcsak gazdasági, verseny képességi stb. okok indokolják, hanem a berende zések minőségi követelményei is. 8. Együtt
vagy
egyenként
M i u t á n meggyőződésem szerint elektronikai iparunk problémáinak és gondjainak egyik legfőbb forrása az erő- és eszközkoncentráció csaknem k é t évtized ó t a t a r t ó elutasítása és ennek n y o m á n kialakult parciá lis ipari szemlélet és gyakorlat, nem érzem magam nak tárgyilagosnak, hogy az E G Y Ü T T vagy E G Y E N K É N T kérdésben a v i t á n elhangzott gon dolatokat összefoglaljam. Helyette, csak a v i t á b a n felszólalók elhangzott gondolatainak felsorolására és közreadására vállalkozhatok. — „ K i ú t csak egy erős összefogással lehetséges." — „Csak az E G Y Ü T T adhat megoldást! Az E G Y E N K É N T soha!" — „Ma m á r ott tartunk, hogy nemcsak az A L K A T R É S Z fordít h á t a t a B E R E N D E Z É S - n e k , hanem A L K A T R É S Z az A L K A T R É S Z - n e k és B E R E N DEZÉS a BERENDEZÉS-nek." — Vagy e g y ü t t oldjuk meg, vagy e g y e n k é n t szen v e d ü n k vereséget. — Az erő- és eszközkoncentráció csak a m i h i t ü n k ! Minden, ami ma is s z a b á l y o z h a t , és mindenki, a k i ma is d ö n t h e t , az erő- és eszközkoncentráció ellen hat." Záró gondolat Köszönöm a felkért vezetők segítségét és bízom ab ban, hogy K E R E K A S Z T A L V I T Á N K gondolatai segítséget adnak elektronikai iparunk súlyos gond jainak megoldáskeresésében. Dr. Tófalvi
Gyula
Lapunk példányonként megvásárolható: az V., Váci utca 10. és az V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. szám alatti hírlapboltokban Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985.
7.
szám
301
