Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek

JUBILEUMI KÜLÖNSZÁM

„Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek…” 20 éves a Ladányi Hírek, 10 éves a Ladány Televízió 20 éves a Püspökladányi Hírek, 10 esztendõs a Ladány Televízió. 1989 októberében kitágult a világ. A ladányi emberek, Önök, az akkor útjára indított helyi lapon, majd az 1999-ben alapított televízión keresztül -azóta isrendszeresen tájékozódhatnak a várossal kapcsolatos hírekrõl, eseményekrõl, rendezvényekrõl. Nehéz megfogalmazni, hogy mit jelent ez a jubileum, hiszen mindenkinek mást. Mást az olvasónak, és mást annak, aki gondolatait és nevét adta egy-egy riporthoz, tudósításhoz, sõt a véleményét adott esetben. Nézzék hát el, hogy nem a kívülálló szemével, és talán nem is elfogulatlanul íródnak ezek a sorok. Hiszen ez a 20 illetve 10 esztendõ megannyi élményt, történetet, érzést és tanulságot szült. Formálta a gondolatokat, véleményeket - azokon keresztül,- akikkel kapcsolatba kerültem. Ezért aztán a ladányi média számomra nemcsak munka, része az életemnek, a mindennapjaimnak. Én magam 1996-ban írtam elõször a lapba Hajdu István

fõszerkesztõsége idején. Aztán 1998-ban Csontos Gabi kezébe került az újság. Jó kezekbe. Színes, olvasmányos, igényes újság készült akkor. Sokan írtuk, sok lelkes, jobbára amatõr tollforgató. Aztán 2003 és 2006 között kimaradt három év, amikor nem volt „közöm” a laphoz és a televízióhoz sem. Majd 2007-ben új fejezet kezdõdött, azóta fõszerkesztõként irányítom a Ladányi Híreket és a Ladány Televíziót. Az új kezdet nehéz volt. Ugyanannyi pénzbõl, mint amivel a korábbi vezetés gazdálkodott (bár ennek a lap sikerét rosszalló ellenzéki önkormányzati képviselõk idõrõl idõre az ellenkezõjét állítják) a havi fizetõs 1000 példányban megjelent újság helyett mi megpróbáltuk kéthetente kiadni a lapot. Színesben, 11000 példányban, és ingyen eljuttatni minden háztartásba. Az elképzelést sikerült megvalósítani, ennek 2,5 éve.Azóta ingyenes lapja van a városnak. (folytatás a 3. oldalon) D. Sári Andrea

2.

20 éves a Püspökladányi Hírek - Jubileumi különszám

1989 A KEZDET, fõszerkesztõi gondolatok az induló lap apropóján Tisztelt Olvasó! Talán Ön is olvasott, vagy hallott már róla, hogy Magyarországon soha nem használtak fel annyi papírt újságok nyomtatására, mint napjainkban. S íme egy újabb papírfaló, magát újságnak (idõszaki lapnak) nevezõ kiadvány próbaszáma. A lapalapító városi tanácsnak az a szándéka, hogy a lakosságot rendszeresen, részletekbe menõen tájékoztassa a tanács, a végrehajtó bizottság tevékenységérõl, a tanácsi intézmények mûködésérõl. A PÜSPÖKLADÁNYI hírek szívesen vállalkozik a településen lévõ gazdálkodó szervek információinak közreadására, a lakosságot foglalkoztató kérdések megválaszolására, a lakossági vélemények közlésére. Nem vállalkozik viszont országos események kommentálására, pártok felhívásainak, programjainak, véleményeinek közzétételére. A lap szerkesztõi független, tárgyilagos tájékoztatásra törekszenek. Nem kívánnak senkit ócsárolni, pellengérre állítani, olcsó népszerûségre törekedve szenzációt hajszolni. Abból indulunk ki, hogy minden ember a maga helyén (egyre inkább) a legjobb teljesítmény elérésére törekszik. Legyen az elsõ számú vezetõ, munkás, tanár, népmûvelõ, bolti eladó stb. Ha mégsem így tenné?- elõbb,,-utóbb kénytelen lesz váltani, az idõ nem neki dolgozik. Manapság az tûnik igazi lokálpatriótának -LADÁNYINAK-, aki mindent kifogásol, mindenkit kritizál. „Nem fejlõdött a település”, „nincs megfelelõ infrastruktúra”, „ez vagy az a vezetõ vissza élt a hatalmával” stb. Valóban nincs korszerû telefonhálózatunk, szenyvízrendszerünk. Voltak vezetõk az elmúlt évtizedben, akik keveset nyújtottak. Ezek ellenére Püspökladány fejlõdése nem kérdõjelezhetõ meg. Igaz, hogy a Lakatos, a Virág, a Papp Kálmán iskolák padjait nemcsak mi, hanem apáink is koptatták, s valószínû teszik ezt az unokáink is. De felépült jó néhány tanterem, óvoda modern felszerelésekkel. Nem volt kis fáradság-annak idején- a család ivóvíz- és fürdõvízszükségletét a nagy távolságokra lévõ artézi kutakból biztosítani. A vezetékes víz ma már eljutott a település legtávolabbi pontjaira is. A szoba- konyhás, földes padlójú lakásokat két-, háromszobás összkomfortos, komfortos lakások váltották fel. Egyre több utcában épült-

részben lakossági közremûködéssel- kövesút. (Emlékezzenek csak az õsztõl tavaszig járhatatlan utakra.) Minden igényt kielégít a villanyellátás, a közvilágítás. 30-40 éve még egy, esetleg két orvos gyógyította az itt élõ gyermek- és felnõttlakosságot. Az ellátás színvonala a növekvõ igényeket is kielégíti. Nagy „áldás” a vezetékes gáz. Csigalassúsággal, de halad a szennyvízvezeték építése. Nem sikerült viszont egyetlen természeti kincsünknek, a 45 fokos termálvíznek a hasznosítását megoldani. Pedig hány ember várná általa a gyógyulását? A település- ezen belül egyéni körülményei- fejlõdéséért ki-ki munkája arányában büszke lehet. (Jó néhány ember ilyen érzést nem élhet át, ezért ne másokban keresse a hibát.) A sors nem kapott el bennünket, ladányiakat. Tartogat még számunkra egy sor megoldásra váró feladatot. Azt hiszem, mindenki tudja:mindaz, amit itt el kell végezni, megközelítõleg 17.000 emberre van méretezve. Nem kell különösebb matematikai felkészültség ahhoz, hogy kiszámítsuk, ha csak ennek a felére számíthatunk, kétszer annyi idõre van szükség a megvalósításhoz. Ha ennél kevesebb közremûködõ van, a teljesítés ideje arányosan nõ. A fejlõdés „ölbetett kéz” módszerrel élve nem kér bebocsátást. Bizonyítottan nem jobb módszer embertársaink „vezénylése”, harsány biztatása sem. Különösen abban a formában, amire jó néhány példa volt, van, hogy ezzel a hangadók kapacitása ki is merül(t). Azt hiszem, nem sokat lendítettek eddig Püspökladány helyzetén a mindig másokra mutogatók sem. Vitathatatlan, hogy Püspökladány sorsa az itt élõk kezében van. Hiába van néhány száz lelkiismeretes ember, akik fát ültetnek, de azokat kitörik, járdát építenek, de a friss betont összetapossák, kerítést emelnek, de azt levakarhatatlan festékkel megcsúfítják. Ahhoz kell felnõni, arra kell nevelni gyerekeinket: hogy építeni emberibb cselekedet, mint rombolni. Úgy gondolom, soha nem volt ennyire fontos az itt élõ emberek összefogása, mint most, hogy a szavak minél rövidebb úton eljussanak a tettekig. Kívánom, hogy a ladányiság mércéje a jövõben ne a szájméret, hanem a jó színvonalon elvégzett munka legyen. Ehhez szeretne a lap- a maga lehetõségeivel- segítséget nyújtani. Kárai Lajos

Beszélgetés a 15 éves jubileum kapcsán Kárai Lajossal, a lap elsõ fõszerkesztõjével 2004-ben... -A Püspökladányi Hírek próbaszáma 1989 novemberében jelent meg – remélem jól emlékszem, - politikai szándék nélkül. A városi tanács arra vállalkozott, hogy rendszeres idõközönként hiteles tájékoztatást adjon a tanács, a végrehajtó bizottság tevékenységérõl, a tanácsi intézmények mûködésérõl, a ladányi emberek életérõl, eredményeirõl, gondjairól. Akkor kezdõdtek az önerõs gázvezeték-építések, majd a szennyvíz- és telefonhálózat-fejlesztések. Fokozott igény mutatkozott arra, hogy a lakosság kellõ idõben, kellõ mennyiségû információhoz jusson, és eldönthesse részvételét a lakása, az élete komfortosabbá tételében. Gyakran írtunk a demokratikus átalakulást szolgáló választási elõkészületekrõl, választási szervek létrehozásáról, választási tudnivalókról, eredményekrõl, minden kommentár nélkül. -Hogyan fejlõdött az újság? Milyen pozitív, illetve negatív változásokon ment keresztül? -Induláskor sok gond volt a tördeléssel. Az Alföldi Nyomda püspökladányi telepén ilyen típusú munkát még nem végeztek a lelkes, segítõkész kolléganõkkel együtt megszenvedtünk minden egyes lapszámért. Mint egykori nyomdász, újságtördelõ, hiába próbáltam az általam tanult szabályokat érvényesíteni, a lehetõ leglátványosabb megoldást kihozni, meg kellett elégedni a legegyszerûbb fogásokkal, módszerekkel. Lapszámról lapszámra haladtunk egy-egy lépést elõre, fotókkal, grafikákkal, változó hasábszélességgel stb. jelentünk meg. 1991 júliusában már az Inform Stúdió Kft. profi nyomdai elõkészítõ csapata vállalta át ezt a feladatot. Az A/3-as méret már igazi újságkülsõt, karaktert adott a lapnak. A tartalmi fejlõdést, esetleg visszaesést, a negatív, pozitív változást megítélni – azt hiszem – nem az egykori szerkesztõ dolga.. -Mekkora példányszámban jelent meg a lap, és hogyan fogadták az olvasók? -Ha jól emlékszem, ezer példányban jelent meg, aminek nagy része önkéntes terjesztõk által gazdára is talált. Határozottan állítom, hogy az elsõ években az emberek szinte várták az újabb és újabb lapok megjelenését. A munkahelyi terjesztõk, újságárusok, postások jelezték,

hogy egy-egy írás milyen fogadtatásra talált. Ezek a visszajelzések arra inspiráltak bennünket, hogy minél több és érdekesebb információ jelenjen meg a következõ lapszámban. -Ritkaság, hogy egy településen 15 évet megéljen egy helyi lap. Mi lehet az oka annak, hogy Püspökladányban mégis ebbe az évfolyamba lépett az újság? -Ez valóban hosszú idõ. Számtalan országos, illetve helyi lapról hallunk, amelyek az egyéves születésnapot sem érik meg. Valami titka biztos van. Talán a folyamatos megújulás, talán a stabil célközönség, az érdekes témaválasztás, talán az, hogy zömében a közel 17 ezer ladányi emberrõl, embernek szól. Kiss Anita

Megõrizte a termés javát Az elmúlt másfél évtizedben volt a lap színes és fekete-fehér, kicsi és nagy, 10 és 70 forint, változtak a fõszerkesztõk és a munkatársak, de egyvalami nem változott. Az újság most is rólunk, nekünk szól. Amíg az nem változik, van létjogosultsága az újságnak. Ezért is kérdeztük meg Kárai Lajostól: -Figyelemmel követi-e a mostani lapszámokat, és mi a véleménye róluk? -Rendszeres olvasója vagyok az újságnak – válaszolta.A15 év termésének jelentõs részét õrzöm. Mint bármelyik újságnál, itt is voltak, vannak tartalmas és kevésbé tartalmas lapszámok. Ha jól sejtem, az újságírók többsége – mint korábban, most is – lelkes amatõr, nem tanulta ezt a mesterséget, aki tanulta, annál meg is látszik. De ez csapatmunka, az összképen van a hangsúly. Az alapító szerkesztõnek azok a korszakok, lapszámok a szimpatikusak, amelyekben nem a politikáé, a torzsalkodásé, hanem a közéleti eseményeké, a hiteles információké, az emberi teljesítményeké a fõszerep.

3.


„Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek…” 20 éves a Ladányi Hírek, 10 éves a Ladány Televízió (folytatás az 1. oldalról) És színes, szerkesztett mûsorokkal tarkított televíziója. Helyet kapnak benne a komoly témák, oknyomozó, tényfeltáró riportok és az értékteremtõ sorozatok is, mint a Múltnak Kövébõl, a Várostörténeti Mozaik, a Mûvészbejáró, vagy új gasztronómiai hagyományõrzõ mûsorunk: a Sárréti Fakanál. Az olvasó és a nézõ talán nem is gondolná, milyen komoly munkát kíván mind az újságírás, mind a mûsorkészítés. Nem csak tõlem, minden egyes kollégától, hogy munkaidõt, hétvégét, ünnepnapot figyelmen kívül hagyva, sokszor a családot, barátokat háttérbe szorítva menjünk, fogjuk a kamerát, a mikrofont, a tollat és a jegyzettömböt, hogy aztán hozhassuk a hírt, Önöknek. Örömmel tesszük. Aki ezt a hivatást választja, az nem is tehet másként, mert az elhivatottság vagy annak hiánya- visszatükrözõdik a kimondott szóban, a papírra vetett gondolatokban. Amikor e jubileumi számot készítettük, végigolvastuk a 20 év „termését”. Összefoglalót írtunk a legfontosabb közéleti és sporteseményekrõl -a teljesség igénye nélkül-és szemezgettünk a megjelent írásokból. Közel 70 cikket választottunk ki, melybõl aztán igen nehéz volt eldönteni: melyik jelenjen meg újra. Olyan 5-10-15-20 évvel ezelõtt megjelent cikkeket olvashatnak most ennek a válogatásnak az eredményként Önök, Tisztelt Olvasók, melyek vagy érdekesek, mert lenyomatát képezik az akkori társadalmi helyzetnek, vagy követendõ családmodellt ábrázolnak. Vagy egy szeletét a várostörténetnek. Ezzel ünnepeljük a lap 20 évét, a televízió 10 éves jubileumát. S Önöket,

olvasókat. Hiszen ez a születésnap közös. Mi készítettük, Önök pedig a visszajelzések alapján mindig szívesen olvasták és nézték a ladányi sajtó termékeit. Sokan, több mint 100 ember írta, alakította az újságot a 20 év alatt, s ennek közel fele a televíziót a megalakulása óta eltelt 10 esztendõben. Biztos vagyok benne, hogy mindenkit a legjobb tudása vezetett, hogy mindenkiben az ültetés vágya munkált. Elültetni az olvasó, a nézõ gondolataiba, lelkébe annak csíráját: érdemes ebben a városban élni, tenni érte a városvezetõtõl az átlagpolgárig, hogy találjuk meg értékeinket, és legyünk büszkék azokra. Paulo Coelho napjaink népszerû írója egyik kötetében így ír: Mindenki kétféle beállítottságú ember lehet az élete során: vagy épít, vagy ültet. Az építõknek akár évekbe is beletelhet, mire elvégzik feladatukat, de idõvel befejezik, amin dolgoznak. Ekkor megállnak, és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak. Az építkezés befejeztével az élet elveszti értelmét. Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek és az évszázadokkal, és csak ritkán pihennek. A kert azonban, az épületekkel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben. Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel, egy nagy kalanddá teszi a kertész életét. Ilyen „kertészek” vagyunk mi, újságírók is. Viharokat élünk meg és kalandokat, közben pedig figyelünk, hogy aztán mindent továbbadhassuk. Önöknek. Úgy, ahogy történt, mert szakmánk legfontosabb alappillére az igazság, az õszinteség. D. Sári Andrea

Az emberek életét befolyásoló információ mindenkié 1989-et írtunk, jeles évet, amikor a lakótelepen lakók csodaként élhették meg, hogy a hagyományos TV -csatornák mellett egy új mûsorszóró is megjelent –általában hétfõnként este –a képernyõjük közvetítésével. Kezdetben fõleg gyermekeknek szóló rajzfilmeket, késõbb mozifilmeket sugározva színesítette néhány lelkes ember ezzel az adóval a tömblakásban élõk mindennapjait. A kábelrendszer kiépítése, engedélyeztetése hosszú folyamatnak bizonyult, így a ladányi lakosok kis része élvezhette a „rendhagyó” szolgáltatást. Ezzel egy idõben „ladányi újság” kiadására is sor került, mely azért számított rendkívülinek, mert helyiek számára szolgált közérdekû információkkal. 20 év nagy idõ nemcsak egy rendszer, hanem az ember életében is. A gyermekbõl felnõtt, a fiatalból középkorú lesz élettapasztalattal, döntésképességgel, változásra való törekvéssel együtt. Ez a fejlõdési folyamat a helyi médiában is megfigyelhetõ volt. Az újság nemcsak példányszámában, hanem népszerûségében is nõtt. A különféle helyi boltok szívesen mûködtek közre terjesztésében, a ladányi lakosok pedig kíváncsian várták a havonta megjelenõ híreket, melyek olyan információkat juttattak el a vásárlókhoz, amik mindenki számára fontosnak bizonyultak. A püspökladányi televízióban – ezzel egy idõben –láthatóvá vált a mûsorközlõ, és átalakult a kínálat. A rendszerváltás –legalábbis a helyi médiában – gyorsabban megvalósult, mint az élet egyéb területén. A mozifilmek helyett helyi feladatokat megjelenítõ riportokat láthattunk. Az újság hasábjait olyan emberek töltötték meg írásukkal, akik ismertek voltak az itt élõk számára, ismerték a városiak problémáit, ezért az olvasók azonosulni tudtak a leírt gondolatokkal. Közben a település életében is jelentõs változások történtek, ezek bemutatása, kommunikálása a helyi média feladatává vált. A mûsorok az országos médiához hasonló

sokszínûségre emlékeztettek mind az írott, mind az elektronikus közlés terén. A felnõtteknek szóló riportokon kívül kommentárok, az egészséges életmódra nagy hangsúlyt fektetõ tornagyakorlatok, sportmûsorok, rendõrségi hírek és meseelõadások töltötték ki a több mint egy órás mûsoridõt a helyi televízióban. Egy rövid idõn keresztül két csatorna is mûködött /PTV, DARU TV/, a költségvetés azonban egy mûködésére biztosított anyagi forrást 1999-tõl, ezért mondjuk, hogy a Ladány Televízió 10 az újság 20 éve szolgálja az itt élõ embereket, elõzõleg ugyanis a szolgáltatás más forrásból valósult meg. Az utóbbi pár év újabb mérföldkõnek számít a helyi média életében. Az újság kéthetente való megjelenése frissebb, aktuálisabb információkat jelent az olvasók számára, az pedig különösen fontos, hogy ingyenesen juthatnak hozzá valamennyi háztartásban Püspökladányban. A televízió adásait nemcsak a kábelre kötött lakásokban, hanem a világhálón keresztül is megnézhetik az érdeklõdõk. Színes, érdekes mûsorok, lelkes mûsorközlõk, jó tollú riporterek a biztosítékai annak, hogy a média fennmaradása – helyi szinten – a jövõben is biztosítva legyen. Rohanó világunkban elengedhetetlen, hogy legyenek olyan programok, melyek rövid pihenõt, kikapcsolódást jelenthetnek. A ladányi média ennek a feladatellátásnak a záloga, hisz az emberek életét befolyásoló információ mindenkié! Arnóth Sándor , polgármester

4.


1989-2009 Húsz év, húsz fejezet… 1989

hírül az újság. De beszámolt arról is, hogy hangversenykórus minõsítést kapott a Haladás ÁFÉSZ énekkara Pozár István vezetésével. Augusztus: ünnepelt a Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola. A 40 évvel ezelõtt 1951 õszén indult oktatásra emlékezett. Ebbõl az alkalomból évkönyvet jelentettek meg, amely áttekintést ad az elmúlt 40 évéról, tanárok, diákok névsorát tartalmazza –tudósított az újság. Kisebb szünet következett eztán a lap életében. 1991 júniusában, szeptemberben, októberben és decemberben nem adták ki a Püspökladányi Híreket.

1991

1989. november 1-jén jelent meg a Püspökladányi Hírek elsõ próbaszáma. A lap fõszerkesztõje Kárai Lajos volt, a sportrovatot Tóth Lajos, a közéleti írásokat Kürthy Ferencné, Baranyai Irén, Kabai Ferenc készítették. Az elsõ újságban a fõszerkesztõ foglalta össze a Városi Tanács szándékát és célját a lappal kapcsolatban, miszerint: „A lapalapító városi tanácsnak az a szándéka, hogy a lakosságot rendszeresen, részletekbe menõen tájékoztassa a tanács tevékenységérõl, mûködésérõl. Vállalkozik a településen lévõ gazdálkodó szervek információinak közreadására, a lakosságot foglalkoztató kérdések megválaszolására, vélemények közlésére. Nem vállalkozik viszont országos események kommentálására, pártok felhívásinak, programjainak véleményének közzétételére. A lap szerkesztõi független, tárgyilagos tájékoztatásra törekszenek.”

Január hónapban tájékozódhattak az olvasók a végrehajtó bizottsági ülésekrõl: Az eldöntendõ kérdések köre: 1.Legyen-e alpolgármester? Hosszas vita után a szavazás eredménye igen, de egyelõre ne legyen a poszt betöltve. 2. Milyen bizottságokat mûködtessen az önkormányzat? Vita nélkül megszavazták: pénzügyi, ügyrendi, településfejlesztési, mezõgazdasági, ipari, kereskedelmi, oktatási, nevelési, sport. Február hónapban beszámolt az újság arról, hogy arany minõsítést kapott a püspökladányi Sárréti Népi Együttes: 1991. február 15-én a Népzenei Együttesek VI. országos minõsítõ versenyén. Márciusban közreadta a lap a II. világháború püspökladányi áldozatainak többszörösen javított névsorát. S beszámolt arról is, hogy Szilágyi Attila kõfaragó elkezdte a bronzból készült betûk felszerelésétABC sorrendben az emlékmû kõoszlopára. Júniusban tudósítást olvashattak a város lakói arról, hogy ünnepélyes keretek között zárta be 40. tanévét a Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola. Júliusban az önkormányzat lebontatta a fõtéren álló felszabadulási

1990 1990 januárjában adta ki a tanács a következõ újságot. Ebben már többen: dr. Molnár László, Szilágyi János vb.titkár, Arnóth Sándor, Szabó Lajos, Gy. Kiss József társadalmi tanácselnök-helyettes, Nyirkos Tibor, Tódor Györgyné, dr. Bíró Zsigmond, Tomka Jánosné, Boros Imre, Balogh Balázs, Bojtor Sámuelné óvodapedagógus, és Ordasi József is írtak.

Március:Tanácstagi beszámoló helyett címmel tájékoztatót olvashatott a lakosság az 1989. évi munkavégzésrõl és 1990.évi feladatokról, út-járdaépítés, gázvezetéképítésrõl. Április: Képviselõválasztás 1990 címmel részletes információkat közölt az újság a HBM-i 6.sz. egyéni választókerület választási eredményeirõl. Május: Összefogással a városért címmel írást olvashattak a ladányiak a városunkban mûködõ pártok képviselõinek a városi tanács elnökénél történt látogatásáról. A tanácselnök tájékoztatta a párokat a tanács tevékenységérõl, a településfejlesztésrõl, az ügyek intézésérõl, a pénzügyi helyzetrõl és a tanácsi apparátus munkájáról. Június: Választói között járt dr. Szûrös Mátyás országgyûlési képviselõ. Képviselõi körzetében valamennyi településre ellátogatott és fogadóórát tartott. Ellátogatott dr. Molnár László tanácselnök társaságában az ERTI-be és a Ladányi galériába –adta

emlékmûvet. „Ennek nem mindenki örül, mert ezt egykor a nagyközség állíttatta, a lakosok mindnyájan egy napi keresetüket adták hozzá. Más vélemények szerint természetes, hogy egy rendszerváltás után más jellegû megemlékezés alakuljon ki, és hogy azokra a magyarokra emlékezzünk, akik a mi hazánkért, a mi történelmi múltunkért harcoltak. Az elesett szovjet katonákra pedig emlékezzen az õ hazájukban az õ népük.” –írta az újság. Augusztusban: Elképzelések a város idegenforgalmának fejlesztésérõl címmel írt cikket a lap arról, hogy jelentõs az idegenforgalmi vonzerõ a városban, ill. környékén. Az Árpád-kori kápolna maradványai, a farkaszigeti erdõ, az arborétum, a termálvíz, a Kemping és a csónakázótó sok turistát vonz. Az önkormányzat utasította a jegyzõt, hogy dolgozzon ki komplex programot a településtisztaság fokozására. Térképek, tájékoztató tábla kihelyezésére. Novemberben: Célegyenesben a telefon címmel olvashattak tájékoztatót a város lakói arról, hogy a MATÁV és az önkormányzat között gazdasági megállapodás jött létre a város távbeszélõ hálózatának fejlesztésére. 1992-ben a már meglévõ 427 elõfizetõ mellé további 500 elõfizetõ juthat telefonhoz. Az egyéni elõfizetés 50.000Ft, a közületi és vállalkozói elõfizetés: 130.000 Ft –adta hírül a lap.

5.


1992 Februárban jelent meg az elsõ szám, benne cikk arról, hogy indul a hatosztályos gimnázium. Márciusban az újság beszámolt arról, hogy a püspökladányi egészségügyi dolgozók is 50%-os béremelést kérnek. Március 7én az egészségügyi dolgozók megmozdulása békésen, fegyelmezetten zajlott. 40 ezer ember mozdult meg. Dr. Balogh Ferenc nem tartja valószínûnek a kért 50%-os bérkövetelés teljesítését, de még a töredékét sem. A sztrájk ideje alatt is ellátják a betegeket –írta a lap. És beszámolt arról is, hogy az építési hitelek kamatai emelkedtek. A lakások túlnyomó többsége a városban és szerte az országban az OTP által nyújtott hitelekbõl épült évtizedeken át. Akkor viszonylag stabil árakon lehetett építõanyagot és kivitelezõt találni. Idõközben a helyzet megváltozott, minden drágább lett. Egyre több adós van, aki nem tud fizetni, felszólítást kapnak a hátralék rendezésére, a tartozás nem évül el, sõt 6%-os késedelmi kamatot is fel kell számolni. A bank célja mégis elsõsorban, az hogy megmaradjon a lakosság az önkormányzatok és a vállalkozások bankjának –adta hírül az újság. Áprilisban, májusban beszámolt az újság arról, hogy hamarosan üzembe helyezik a konténer-telefonközpontot: április 17-én megérkezett a posta udvarán elhelyezésre kerülõ 1000 vonalas konténer-telefonközpont. Költségét, 34 millió forintot az önkormányzat viseli. Szeptemberben megújult a Kereskedelmi Bank akkor 80 éves

patinás épülete –adta hírül az újság. Az épület mindig a Kossuth utca legszebb épülete volt. „A bejárati ajtón sehol egy kilincs, magától nyílik, fotocellás. Elsõsorban a vállalkozók bankja, de fejleszteni kívánják a lakossági szolgáltatásokat, betétgyûjtést, számlavezetést” –írta a cikk. Októberben és novemberben beszámolt az újság az elsõ Köztársaságnapi Kerékpáros Emléktúráról, ami a szerepi romtemplomig vezetett. Decemberben a tervezett útépítésekrõl, arról, hogy 8 utca útalapjának elkészítésérõl döntött az önkormányzat. Sajnos a kiépített úthálózat aránya csak 52 %, ami azt jelenti, hogy még igen sok utcát kell járhatóvá tenni. A korábbi útalapok építését 1-2 éven belül követte azok bitumenes lefedése, ami az önkormányzat pénzébõl valósult meg –tudósított a lap.

1993 Januárban írt a lap a 200 éves Református templomról. Az egyházközösség presbitériuma a gyülekezeti tagokkal együtt úgy szeretné megünnepelni, hogy a templom belsejét felújítja. Alapkövét 1793. okt.22-én rakták le. Felszentelése templomnak 1800. december 7-én volt. 2 millió forintra lenne szükség a felújításhoz. Az önkormányzat 500 ezer forint támogatásról határozott –tudósított a lap

januári száma. Február-március: befejezõdött a telefonhálózat fejlesztése, adta hírül az újság. 550 családnak lett telefonja. A MATÁV megteremtette a Püspökladány és Debrecen közötti összeköttetés lehetõségét, kiépítette a fogadóállomást. Július: hangversenykórus-minõsítést kapott a Csenki Vegyeskar. 1989-ben kezdték meg a munkát. Püspökladány város kulturális életének nemzetközi rangon való propagálásáért és elismeréséért a kórus 1992. október 28-án Pro Urbe kitüntetést kapott. Szeptemberben a lap táboravatóról számolt be. A Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány az ERTI-vel együttmûködve ifjúsági tábort épített a Farkasszigetben. Aug. 25-én avatták fel. A 15 millió forintos költséggel felépített tábor a gyermekek kulturált pihenését, szórakoztatását biztosítja –írta az újság.

1994 Év eleji számában az újság cikket közölt az egyéni gazdák munkáját segítõ gazdakörrõl: Január 29-én megalakult a püspökladányi Gazdakör. „A gazdakör célja, hogy pároktól függetlenül összefogja és segítse az egyéni gazdákat. Az alakuló gyûlésen a megjelentek közül 99-en léptek be. Ezután Szabó Imrét választották meg elnöknek.” Júniusban a lap beszámolt arról, hogy Szûrös Mátyás átvette mandátumát, országgyûlési képviselõ lett: Dr. Farkas Dezsõ polgármester köszöntötte, és gratulált neki ebbõl az alkalomból. Szûrös Mátyás egymást követõen harmadszorra került be a Parlamentbe. Tudósított a lap a kitüntetések átadásáról is, majd a szeptemberi számban a Szent István-napokról, romániai testvérközségünk Makfalva és a hozzá tartozó települések velünk közös ünnepérõl, ahol az újkenyeret Dr. Farkas Dezsõ polgármester szegte meg. Fellépett a Székelykeresztúri Pipacsok Táncegyüttes, volt Konga-show, fellépett a Sárréti Népi Együttes, és az ökörsültet is megkóstolhatták a fõtérre kilátogatók. Írt az újság arról is, hogy megszépült a fõtér a város szívében: a fõtér átépítésérõl megoszlott a lakosság véleménye. 11.100.000 Ft-jába

került a városnak a beruházás. A tervben felvázolt díszkút megvalósítására közadakozást hirdetett a város. A márvány és bronz kompozíció költsége 2 millió forint volt. A fõtereknek komoly funkciójuk van a városok életében. Mint sétáló utcák funkcionálnak, és idegenforgalmi szempontból is kiemelkedõ szerepük van –írta a lap. Októberben, Mi lesz veletek falugazdászok? –címmel kétségbeesett kérdést fogalmazott meg a lap. Mi szerint az MSZPSZDSZ koalíció elsöpörni szándékozik a gondos munkával létrehozott falugazdász-hálózatot. Pedig az elmúlt években bebizonyosodott, hogy szükség van rájuk, jó szolgálatot tesznek a falvak népének –adta hírül a cikk. Novemberben a 123. számú Szakmunkásképzõ Intézet fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepelte, ami új név felvételével járt: Dr. Farkas Dezsõ polgármester átadta az oktatási intézmény névváltozásáról szóló oklevelet, mely szerint az iskola neve november 1-tõl Petri Pál Szakképzõ Iskola.

6.


1995 Január hónapban dr. Molnár László polgármester köszöntötte a város lakóit, választópolgárait. Februárban Szûrös Mátyás nyilatkozott a lapnak. Elmondta: harmadik ciklusát tölti a Parlamentben, s nemzeti megújulást remél. „A gazdasági és szociális problémák súlyosak, ebbõl a szempontból romló a helyzet. Mûködni kezdett a civil társadalom, a határon túl és az anyaországban élõ magyarok kapcsolata erõsödik, ezért a nemzet távlatait illetõen így nem vagyok pesszimista” –mondta. Májusban a lap olvasói „Tiszta vizet a pohárba, szennyvizet az elvezetõ csatornába” címmel olvashattak írást a város szennyvízcsatorna építési törekvésérõl. „Városunk alatt 75 km hosszan húzódik a vízvezeték-hálózat, minden lakásba eljut az éltetõ elem. Amennyire elégedettek lehetünk az ivóvíz-szolgáltatásunk minõségével, legalább annyira lehetünk elégedetlenek a szennyvíz-elvezetés elégedetlensége miatt. Ez ugyanis mindössze 25 km. Mint tulajdonosnak, az önkormányzatnak kell gondoskodnia a szennyvíztelep bõvítésérõl. A tervek megvalósításához pályázatot adott be az önkormányzat –tudósított az írás. Júniusban „Egyelõre biztosnak látszik az utókezelõ jövõje” címmel jelent meg cikk az újságban. „Az intézmény tulajdonosa a berettyóújfalui önkormányzat, az egység a Berettyóújfalui Területi Kórház kirendeltsége. 1992-ben próbálta megvenni a város, de az újfalui önkormányzat nem adta el. A több éves forgalmi adatok

alapján a jelenlegi ágyszámra szükség van. A jelenlegi finanszírozási feltételek mellett ráfizetéssel üzemel az egység” –adta hírül a lap. Augusztusban beszámolt az újság arról, hogy július 1-tõl az önkormányzat intézményeként önálló költségvetési szervként mûködik tovább a tûzoltóság. Az új élet köszöntése városunkban: augusztus 20-án, a városi ünnepségen Pella Pál református lelkész és Gáspár Mátyás római katolikus plébános áldották meg az új kenyeret.

1996 A lap januári számában írást olvashattunk a város 10 éves jubileumáról. 1986 január 1-jén nyilvánította ugyanis várossá a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Püspökladány Nagyközséget. Felavatták a testvérvárosok parkját. A Barátság-park gondolata 1989–ben született. Makfalva székely kopjafát, Fishamend a város szimbólumát hozta magával. A millecentenáriumi program keretében júliusban a Damjanich-Bocskai u. keresztezõdésénél avatták fel a parkot. Nemzetközi kórustalálkozónak is otthont adott a templom a millecentenáriumi programsorozat keretében. Felléptek többek között testvérvárosaink kórusai, az ÁFÉSZ énekkar és a Csenki Imre vegyeskar.

1997 Június hónapban elkezdõdtek a katolikus templom felújítási munkálatai. Az épület történetérõl Gyurka Károly az egyház-

község gondnoka mesélt a lapban. Kijavították a tetõszerkezetet, külsõ vakolatcsere történt, megújult a csatornarendszer, megerõsítették az alapokat, kicserélték a támpillérek betonsapkáit, felújították a lépcsõsort. Júliusban 35 éves lett a Haladás Áfész Énekkari Egyesület. Szeptemberben elkészült a Hanza Üzletház. Mile István vállalkozó vásárolta meg a területet. A korábbi gazdátlan épület leromlott részét kétes elemek lakták –írta a lap. Aztán megkezdõdött az

épület bontása, az új épület alapozása, és elkészült a város egyik legszebb épülete. A 14 üzletnek 13 tulajdonosa van. Nagy az érdeklõdés a helyiségek bérbevétele iránt. A kivitelezés nem volt zökkenõ-mentes, de minden nehézség ellenére az üzletház jó minõségben elkészült –adta hírül az újság. Októberben a kollégiumban zajló korszerûsítés volt terítéken. Megújult a konyha, bevezették a gázt, így a fõzés gyorsabbá és biztonságosabbá válhatott. Új felszereléseket vásároltak a régiek helyett az ÁNTSZ elõírásainak megfelelõen. Novemberben beszámolt az újság a Melody Étterem kettõs funkciójáról, majd decemberben arról, hogy megtörtént az uszoda sátorkupolájának cseréje 11,5 millióból, amit az önkormányzat állt.

1998 Januárban: Lábadozik a rendelõintézet címmel olvashattunk cikket arról, hogy 1997-ben megváltozott az egészségügyi intézmények finanszírozási rendszere. 40%-ról 10%-ra csökkent. S mivel a finanszírozás a teljesítményre épül, ez az intézmény egyensúlyának megrendüléséhez vezetett. Önkormányzati segít-séggel pótolták a bérhiányt, a kiegyenlítetlen számlák rendezését, a háziorvosok elmaradt ügyeleti díját. Radikális és fájdalmas intézkedésekre került sor, 18 dolgozót elbocsátottak. Februárban bemutatkozott a petritelepiek új háziorvosa: dr. Szabó Antal, aki a nyugdíjba vonuló dr. Hódos Józsefet követte. Márciusban a Városi Bíróság munkájába tekinthettek be az olvasók, melybõl kiderült, hogy kevesebb a bûnügy, több a polgári per, s az is, hogy az épület egyes részei balesetveszélyesek, a berendezés elavult, a technika hiányos. Áprilisban tudósított a lap arról, hogy hamarosan megépül a Penny Market, a város elsõ nagy áruháza, s természetesen arról is, hogy a parlamenti választásokon a sárréti szavazók Arnóth Sándor kezébe helyezték a bizalmat, országgyûlési képviselõvé választották. És bemutatkozott a gyámhivatal is, mely 1997. november 1-jén kezdte meg mûködését Dr. Pongrácz Piroska vezetésével.

7.

20 éves a Püspökladányi Hírek - Jubileumi különszám Augusztusban szomorú hírt hozott a lap: meghalt Csenki Imre karnagy. Tudósított az újság arról is, hogy új elszámolási rendszert vezet be a TITÁSZ, miszerint évente csak egy alkalommal olvassák le az órákat. Szeptemberben elkészült az új szennyvíztisztító telep. Kapacitása 1500 köbméter/nap. A kommunális szippantott szennyvizet is fogadni tudja, s eztán lehetõvé válik több mint 20 km új szenny-

vízcsatorna megépítése. Októberben önkormányzati képviselõket és polgármestert választott a város. Dr. Molnár László nyerte a voksolást,. Arnóth Sándort mindössze 28 szavazattal megelõzve.

kategóriájában az elsõ három helyezést ladányi versenyzõk nyerték meg. I. Nagy Attila, II. Asztalos Sándor, III. Vígh Sándor lett. Augusztusban írt az újság a székelyföldiekkel közös honismereti táborról, és a szomorú tényrõl, hogy elhunyt B. Kiss Albert a város díszpolgára, krónikása. Szeptemberben beszámolt az újság a református templom felújításáról, októberben pedig arról, hogy 10 éves az önkormányzat, hiszen 1990. október 24-én alakult meg. Decemberben: Két éve a Parlamentben –címmel közölt írást az újság arról, hogy Arnóth Sándor kemény munkával, de eredményekkel teli két esztendõt zárt. A Sárrétet és Püspökladányt sikerült önálló politikai fogalomként bevezetni az ország köztudatába. Sok erõfeszítés árán nagy pénzek érkeztek a térségbe, ezzel fenntartva az önkormányzatok fizetõképességét, megszüntetve az intézmények finanszírozási gondjait. Legnagyobb probléma az infrastrukturális beruházások hiánya. Mindenünk megvan ahhoz, hogy fejlõdjünk, tovább folytatjuk a munkát” –nyilatkozta a lapnak Arnóth Sándor.

1999 Márciusban megalakult a Daru Televízió, az önkormányzat elsõ televíziója. Március 2-án kezdte meg adását.

darutv Májusban Lesz-e összevonás az iskoláknál? címmel jelent meg írás, melybõl kiderült: a szakértõ véleménye szerint az újtelepi iskolát be kell zárni, a Kálvin térit és a Petritelepit össze kell vonni, de a középiskoláknak is ésszerûbb mûködésre lenne szükségük. Júniusban a szennyvíz közegészségügyi hatásairól, a keletkezõ szennyvíz elhelyezésével kapcsolatban olvashattak híreket a lapban, augusztusban pedig arról számolt be az újság, hogy az új parlamenti képviselõ, Arnóth Sándor eredményes munkájának következtében a Sárréti Kistérség 13 települése 108.861.000 Ft úgynevezett ÖNHIKI támogatást kapott. De beszámolt a lap saját -akkor még- 10 éves születésnapjáról is! És a szomorú hírt is közölte az újság: tragikus autóbalesetben elhunyt Nagy Benjaminné önkormányzati képviselõ, családpedagógus, a város tevékeny közéleti szereplõje, sok nagyszabású rendezvény ötletadója és elindítója.

2000 Februárban a lap egyik írásából kiderült, hogy bõvül a Püspökladányi Városüzemeltetõ és Vízszolgáltató Kft. feladatköre. A képviselõk elfogadták a Vagyonkezelõ és Közüzemi Kft.-k összeolvadásával létrejövõ új gazdasági társaság alapító okiratát. 5 évre Vásári Gábornét választották ügyvezetõnek. Áprilisban „Emberek! Fogjanak össze! –címmel közölt interjút a lap Arnóth Sándor országgyûlési képviselõvel a püspökladányi „földügyek” kapcsán. 1992 óta rendezetlenek a ladányi határban a tulajdonviszonyok egyéni és csoportérdekek miatt –írta az újság. Tripla siker Kabán: március 10-én került megrendezésre az V. Kabai Népdaléneklési Verseny. A hangszeres kísérettel éneklõk

2001 Márciusban: „Készül a Millenneumi emlékmû” –címmel közölt írást a lap arról, hogy Gyõrfi Lajos szobrászmûvész államiságunk és a kereszténység emlékének tiszteletére Szent István-szobrot készít, mely a római katolikus templom elõtt lesz felállítva. Júliusban hírül adta az újság, hogy jelentõs ÖNHIKIT kapott a térség, s az elmúlt három évben nagy mértékben javult a város helyzete. Megemlékezett az újság a Karacs Ferenc Gimnázium alapításának 50. évfordulójáról is, illetve arról, hogy elkészült az ágotai vészelzáró. Szeptember 18-án avatták az Orbán-kormány által épített védmûvet, melynek feladata a Hortobágy-Berettyó vizének megfékezése. Megvédi a környezõ települések, falvak lakóit és azokat a mezõgazdasággal foglalkozó embereket, akiknek a korábbi árvizek nagy károkat okoztak –írta az újság.

2002 Áprilisban 15 éves lett a Családsegítõ Szolgálat –adta hírül a lap, s emellett az októberi helyhatósági választásokról is bõvebb cikket közölt. Novemberben „Az elsõ liftes épület a Református Idõsek Otthona” derült ki a lapból, mely beszámolt a Karcagi u. 26. szám alatt épülõ 18 férõhelyes otthon építésérõl.

2003

8.


Áprilisban „Ügydöntõ népszavazás az EU-csatlakozásról” –címmel közölt írást a lap, melybõl kiderült, hogy a voksok aránya alapján dõl el, hogy csatlakozunk-e a közösséghez. Júliusban cikket olvashattak az újságban arról, hogy veszélyes anyaggal szennyezõdött a talaj a Hõsök tere 6. szám alatt, a „Lordok házánál” két üres olajtartályt emeltek ki a földbõl, mely korábban fûtõolajat tartalmazott, s nyomokat hagyott, nagy területen szétterjedt a szennyezés. Kármentesítés szükséges. Augusztusban átadták az Orbán-kormány által létrehozott Széchenyi Terv pályázati támogatással megépült Gyógyfürdõ Központot. Bõvülnek a szolgáltatások, járóbeteg ellátással és egyéb humán egészségügyi szolgáltatásokkal. Fizikoterápia, balneoterápiás kezelések, termál fedett medence, súlyfürdõ, szauna, gyógytorna, orvosi és gyógymasszázs várja a gyógyulni vágyókat, s 30 fõnek nyújt munkalehetõséget az új létesítmény –írta az újság.

2004 Májusban megtörtént az uniós csatlakozás. A választópolgárok arról döntöttek, hogy mely párok tagjai képviseljenek bennünket a 25 ország Parlamentjében. Szeptemberben „Hatszázmillió a városközpont rehabilitációjára” címmel írt cikket a lap, melybõl kiderült: megtörténhet a mûvelõdési ház felújítása, a külsõ homlokzat rendbetétele, a hátsó lépcsõ lebontása. Megszépül a városi sportcsarnok és az egykori pártház

is. Valamint a várost átszelõ kerékpárút elsõ üteme is elkészül. Novemberben megnyílt a Plus Áruház, mely 11 helyi lakost foglalkoztat. Az üzlettel együtt az új buszállomás is elkészült –írta a lap.

2005

Márciusban beszámolt a lap a gazdademonstrációról, arról, hogy a ladányi gazdák is részt vesznek az országos argárdemonstráción. Február 21-én felvonultak a gépekkel a fõvárosba, s petíciót nyújtottak be. Követeléseik: a közvetlen támogatások kifizetése, az állattenyésztési ágazatok támogatása, az intervenció felgyorsítása. Megújul a volt pártház, s január 17-én aláírják a szerzõdést a mûvelõdési ház átalakításáról, a sportcsarnok felújításáról, a kerékpárút építésérõl, a kollégium és a Hõsök tere felújításáról is –írta a lap, majd júliusban már a megkezdett beruházásokról számolt be.

Szeptemberben: „Debreceni cég szállíthatja a hulladékot” –címmel írt cikket az újság, miszerint: 2006. január 1-tõl kötelezõ igénybe venni a szilárdhulladék-szállítást. Az AKSD viszi el a hulladékot, ugyanis Püspökladány csatlakozott a Bihari Hulladéklerakó Társuláshoz.

2006 Januárban a lap beszámolt arról, hogy új, nappali ellátó intézményt avatott december közepén a Területi Gondozási Központ az Újtelepen. Nyugdíjasoknak nyújtanak szolgáltatásokat. „Ha teszek valamit, azt tegyem jól” – Kovács Imrét, dr. Krocsek Zoltán váltja a rendõrkapitányi poszton –írta az újság. Márciusban kiemelt hírként hozta a lap: Kormányfõi ígéret – autópálya, modernebb vasút: Ladányban járt Gyurcsány Ferenc, s autópályát, modernebb vasutat és szakképzõ központot ígért. A fõtéren tartott beszédében megerõsítette, hogy 2010-ig megépül az M4-es autópálya. Azt kérte a résztvevõktõl, hogy szavazzanak Csontos Jánosra. Áprilisban beszámolt az újság arról, hogy Csontos János az országgyûlési képviselõ: országosan is nyert az MSZP. Csontos János 346 szavazattal elõzte meg ellenfelét. Örömünnepet tartottak az MSZP székházában. Júliusban: végéhez közelednek a rekonstrukciók –írta a lap, augusztus 20-án átadják a megújult pártházat, amely majd a „Sárrét Palotája” nevet viseli. Októberben helyhatósági választás volt. „A változásra megérett az idõ” -nyilatkozta Arnóth Sándor. „Az elmúlt négy év sikerekben gazdag” –nyilatkozta Dr. Molnár László. Kettejük közül a ladányiak aztán Arnóth Sándort választották, aki letette esküjét, s megalakult az új képviselõ-testület. Novemberben beszámolt az újság a strandfelújításról, ami 160 millió forintba került. S arról is, hogy bezár a Kabai Cukorgyár. Arnóth Sándor megdöbbenését fejezte ki, és felszólította Csontos Jánost arra, hogy cselekedjen. "Új igazgató a mûvelõdési ház élén" címmel beszámolt az újság arról, hogy újraválasztotta az önkormányzat Ráczné Fekete Ilona igazgatóasszonyt.

2007 Újraindította az önkormányzat a Püspökladányi Híreket. A korábbiaknak megfelelõ önkormányzati finanszírozás mellett, a reklámbevételek segítségével, kísérleti jelleggel 2 hetente megjelenõ ingyenes kiadványt készített az új szerkesztõség. Márciusban hírül adta a lap, hogy bezárt a petritelepi fiókposta, a tiltakozó aláírások összegyûltek, de hiába. A Posta szerint nem éri meg a szolgáltatást fenntartani. Júniusban "Változások a 2007-2008-as tanévben" címmel írt a lap arról, hogy az általános iskolák átalakulnak többcélú, közös igazgatású intézménnyé 2007. július 1-tõl . A megbízott igazgató Terdik Ferenc lett. Októberben hírül adta az újság, hogy 2 milliárd forint érkezik a LEADER program keretében a Sárrétre, az EU támogatja a vidéket, de az MSZP titokban szervezte meg az akciócsoportot.

9.

20 éves a Püspökladányi Hírek - Jubileumi különszám Életbe lépett a kötelezõ szemétszállítás október 1-jén. Népszavazás – vizitdíj – kórházi napidíj – tandíj: összegyûltek az aláírások. 4 hónap állt rendelkezésre a tiltakozó kézjegyek összegyûjtéséhez. De 48 óra alatt összejöttek az aláírások a városban. Így eldõlt, hogy meg kell tartani a népszavazást az érintett kérdésben. Beszámolt a lap arról is, hogy megújult a püspökladányi radarállomás. Október 3-án indult újra az üzem, minden berendezést kicseréltek. A beruházás része annak a 40 millió eurós projektnek, melynek során a magyar felderítõ berendezéseket, radarokat cserélték le. Decemberben tudósított az újság a Szolnok – Debrecen vasútvonal 150 éves jubileumi ünnepségérõl, ahol emléktáblát is avattak.

2008 Nyugállományba vonult Magyari Lajos tûzoltó alezredes- írta a lap januári száma. 1994-ben került Püspökladányba. A tûzoltóság élére - helyette - Lövei Csabát választották. Februárban írt a lap a március 9-i népszavazás elõkészületeirõl. Kardos István képviselõ véleménynyilvánítása: el kell törölni a sarcokat.

kampányol az egészségügyi ellátás fejlesztése ellen az MSZP néhány ladányi aktivistája” –adta hírül az újság. Aláírásokat gyûjtöttek a fürdõ mellé tervezett egészségcentrum ellen. Az aláírásokatAjtai Istvánné gyûjtötte. Októberben egy „Botránygyanús ügylet”-rõl hallhattunk, arról adott hírt a lap, hogy Hajdúdorog önkormányzatának ajándékozta a püspökladányi jurtatábort a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány. Arnóth Sándor szerint az ajándékozás jogellenes, mivel az a magyar állam tulajdona. Polgármester úr a Parlamentben interpellált is az ügyben. Sikertelen volt az aláírásgyûjtés –írta meg a lap késõbb, a lakosság 25% sem támogatta a népszavazási kezde-ményezést, ami arra irányult, hogy ne épüljön egészségcentrum a fürdõ mellett. Novemberben írt az újság arról, hogy az elõzetes hírek alapján drasztikusan csökkenni fog a Püspökladányban megálló inter city járatok száma. Vagyis a jelenlegi 11 helyett mindössze 4 járatpár áll meg a városban. Decemberben pedig már jó hírt közölhetett a lap: mégsem veszik el az inter city járatokat, Arnóth Sándor és a sárréti polgármesterek közbenjárásával sikerült megakadályozni.

2009 Megújult az egykori újtelepi iskola, január elsõ hetében kezdõdött a munka. 30 férõhelyes fogyatékosokat ellátó nappali intézménnyé alakítja az önkormányzat az épületet. 56 millió forintot nyert a város a beruházásra. Nagy igén mutatkozik egy ilyen intézményre. 3000 fõ vár ellátásra. A hangsúly a megfelelõ szabadidõs foglalkozásokon van. Biztosítva lesz az egészségügyi alapellátás. Kerekasztal beszélgetésen vett részt Varga Mihály, volt pénzügy-

Elkezdõdött a rendelõintézet felújítása 50 millió forintból adta hírül az újság. A pályázaton igényelt 70 milliós támogatásból azonban csak 50 millió forintot fordíthat a város az intézményre, mivel Csontos János javaslatára a döntéshozók elvettek belõle 20 millió forintot. A márciusi újság vezércikkben hozta: eltörölte a nép a vizit-, kórházi napidíjat és tandíjat. Magas volt a szavazáson a részvételi arány. Áprilisban testvérvárosi találkozó volt Püspökladányban. Makfalva, Fischamend és Krasnystaw tudta elfogadni a meghívást. 1 hétig tartó programokkal kedveskedett a város a vendégeknek. Májusban írt a lap a 150 éves a Püspökladány – Nagyvárad vasútvonal ünnepi megemlékezésérõl. S arról, hogy megalakult a Területi Integrált Szakképzõ Központ, tagjai: Berettóújfalu, Püspökladány és Hajdúszoboszló. Júniusban Arnóth Sándor országgyûlési képviselõ lett. Kamera figyelheti a jövõben a bûnözõket: Püspökladány pályázatot nyújtott be belterületi térfigyelõ rendszer kiépítésére. Pályázható összeg 20 millió forint. A bekerülési költség 22 millió forint. Felavatták a megújult SZTK épületét. Júliusban tudósított az újság arról, hogy új vezetõt választott az önkormányzat a Gyógyfürdõ élére Ajtai Lajosné személyében, és a Többcélú, Nevelési Oktatási Intézmény élére is új igazgató került. Terdik Ferencet Petõné Papp Margit váltotta. Augusztusban írt a lap arról, hogy 400 millió forintot nyert Püspökladány a gyûjtõutak megépítésére, szeptemberben pedig arról, hogy szintén sikeres pályázatoknak köszönhetõen megújulnak a város játszóterei, térfigyelõ rendszer épül, és a strand fejlesztésére beadott pályázat is reménnyel kecsegtet. „Aláírásgyûjtéssel

miniszter, Fazekas Sándor, Karcag polgármestere és Dr. Farkas Béla, a karcagi kórház orvosigazgatóhelyettese: az ország állapota a gazdaságban, az egészségügyben, az önkormányzatokban 2009ben –címmel. A rendezvényt népes közönség kísérte végig figyelmével. Márciusban Polgári Díjat kapott Kardos István a hagyományos polgári bálon. És szintén márciusban számolt be a lap a Polgári Körök és Gazdakörök II. Országos Konferenciájáról, melyet március 7-én szerveztek a Gellér Sándor Sportcentrumban. A rendezvényre az ország minden pontjából jöttek résztvevõk. Beszédet mondott Jókai Anna Kossuth-díjas író, felszólaltak a sárréti polgármesterek, Jakab István, a MAGOSZ elnöke is. Elkezdõdött a nagyszabású útfelújítási, építési munka, 440 millió forintból elindult a gyûjtõút és a két körforgalom építése. Májusban „Lovak, huszárok és tiltakozók Csontos János országgyûlési képviselõ elsõ sárréti tavaszi hadjáratán” –címmel közölt írást a lap. Beszámolt arról, hogy a Kossuth Lajos sárréti utazásának emlékére szervezett rendezvényen néhányan transzparenssel véleményezték az országgyûlési képviselõ munkáját, melyre a DOLOGZZ! NE CSAK LOVAGOLJ! feliratot festették. Júniusban írt az újság az uniós választás eredményérõl, melyen nemcsak az országban, a városban is fölényes gyõzelmet aratott a FIDESZ, hatalmas vereséget szenvedett az MSZP, megsemmisítõ veszteséget az SZDSZ és középpárttá nõtt a JOBBIK.

10.


Továbbra is ezen az úton haladjon a helyi média Ahogy a helyi média egyik alapítója látja 2009-ben Városunk tevékeny közéleti személyisége Györkei Gyula, aki számos – a település életében meghatározó – fejlesztés kezdeményezõje és elindítója volt. Munkája elismeréséül 2008-ban Pro Urbe emlékérmet adományozott neki Püspökladány Önkormányzata. Beszélgetésünk során, a városi média elindításának évfordulója kapcsán emlékezett vissza a rendszerváltás óta eltelt idõre. - Milyennek látja az eltelt húsz év alatt a település gazdasági, társadalmi változásait? - Az 1980-as évek végéhez képest a város gazdasági helyzete, arculata teljesen átalakult. Az átalakulás sok esetben nem volt fájdalommentes. A városban megszûntek az állami vállalatok és termelõszövetkezetek, mindegyikben végbement a privatizáció és a magánosítás. Sorra alkultak a magánvállalkozások és a különbözõ gazdasági társaságok, tele óriási ambíciókkal és óriási reményekkel, de ugyanúgy szorongásokkal, a folyamatosan változó gazdasági és adótörvények, valamint az EU-s törvények alkalmazása miatt. Aztán az eltelt idõ bizonyítja, hogy a vállalkozók és gazdálkodók alkalmazkodó képessége, szakmai tudása, leleményessége, kapcsolatredszere, bátorsága stb. szerint alakultak fejlõdtek vagy éppen megszûntek az elmúlt 20 év során. Minden esetre az látszik, hogy a magánosítás, a magántulajdonnal való felelõs gazdálkodás nagyon sok vállalkozást, vállalkozót, gazdálkodót tett sikeres és gazdag emberré. A városnak és az önkormányzatnak a kezdeti nehézségek leküzdése (például 1990-ben az elsõ önkormányzat úgy kapta meg a várost a korábbi tanácstól, hogy maradt egy csomó kifizetetlen számla, az iskolában nem volt fûtõanyag) utáni években sikerült a gazdálkodását stabilizálni, és különbözõ fejlesztéseket is elindítani. Ilyen volt például a KROSZBÁR, a telefonrendszer kiépítése a városban, ami a mai szemmel már nem számít a nagy események közé, de akkor nagy jelentõséggel bírt egy olyan valaki számára, aki naponta külföldre telefonált vagy az onnan várt faxot, vagy telefont. - Mint a város meghatározó személyisége nagyon sok a város érdekét szolgáló fejlesztésben vállalt tevékeny szerepet. Melyek ezek a fejlesztések? - Széles körben kiépült a közvetlenül hívható telefonrendszer a városban és a korábbi 170 magán elõfizetõhöz képest 1000 fölé nõtt az elõfizetõk száma. A szennyvízhálózat kiépítése is, és az Újtelep kivételével szinte teljes lefedettség van a városban. A város intézményeinek kézben tartása, fejlesztése is folyamatos volt. Folyamatosan szépültek, épültek és alakultak át a köztereink és a város fõtere. Mûalkotások, szobrok, a Millenneumi emlékmû elhelyezése a katolikus templom mellett, folyamatosan történik a város utcáinak járdával és kövesúttal való ellátása. A jelenlegi önkormányzat eddig a városban nem látott óriási úthálózat építésébe kezdett, aminek eredményeképpen szilárd burkolatú úttal lesz ellátva minden utca. Közben az is látható, hogy a városban élõ emberek, családok nagyon sok új és szép családi házat építenek. A város fejlõdése szempontjából egyik igen jelentõs beruházás volt a fürdõnél a gyógycentrum felépítése a Széchényi program keretében, melynek megvalósításához rendkívüli testületi ülésen hozott döntést az akkori képviselõ-testület. A politikai ellentétek akkor is éles ellenkezést szültek az akkori ellenzéktõl, de végül is megvalósult és azóta is mûködik, és jól mûködik a beruházás. A másik beruházásfejlesztés, ami bevételt hozott a városnak, szintén ebbõl az idõszakból származik a szociális bérlakásépítés, amely a Honvéd utcán valósult meg, amit szerintem folytatni kellett volna. Úgy, mint a fürdõ idegenforgalmát, a gyógyturizmust vonzó beruházásokat is. Tehát elmondható volt, hogy a város gazdasági ereje folyamatosan nõtt, és a kistérségben sikerült a vezetõ szerepét végig megtartania Püspökladánynak, annak ellenére is, hogy sokak által annyira óhajtott „multi” termelõ céget eddig nem kellett a városba hozni.Azt azért meg kell hagyni, hogy 2008-ban elkezdõdött egy világgazdasági válság, és sajnos az alól a püspökladányi vállalkozók, gazdálkodók, de a város egyéb lakója sem tud kibújni, ez sajnos mindenkit érint. Társadalmi helyzetünket a sokszínûség, változatosság jellemzi a rendszerváltás óta. Sorra alakultak a különbözõ indíttatású civil szervezetek, egyesületek, klubok, társaságok, alapítványok. Több civil szervezet meghatározott céllal, vala-mely szakmához vagy a környezethez kötõdõen jött létre és mûködik.

Ugyanígy az alapítványok is egy- egy intézmény támogatására vagy az ott folyó kiemelkedõ munka támogatására vagy egy-egy személy támogatására alakultak és mûködnek. Az önkormányzatnak is van alapítványa, melyen keresztül támogatja a közmûvelõdést és a sportot. Sportban is a többszínûség a jellemzõ. A hagyományosnak mondható futball, ami ebben az évben szép sikert elérve bajnokságot nyert, és ezzel kivívta az NB III-ba való indulás jogát. Mûködik a birkózó szakosztály, a sakk, a kik-boksz, az úszás, az asztalitenisz, a lövészet, az íjászat, a férfi kézilabda és két éve újra indult a nõi kézilabda, ahol szintén nagy sikerekrõl lehet beszélni, mert a lányok is bajnokok lettek, és ezzel elnyerték az NBII-ben indulás jogát. Ezen túl a magyarországi pártok helyi szervezetei is mind megtalálhatóak a városunkban. - Szerepe volt a helyi média elindításában is? - A helyi média létezését mindig fontosnak tartottam. Számomra fontos volt, hogy önkormányzati média legyen. A 90-es évek elején még csak mint helyi újságról beszélhetünk a Püspökladányi Hírekrõl, melynek a fõszerkesztõje a polgármesteri hivatal régi dolgozója volt, és ez az újságban megjelenõ irományok szemléletét és tartalmát is meghatározta. A 94-98-as választási ciklusra az újság fõszerkesztõje egy debreceni lakosú újságíró lett, amibõl adódott, hogy a helyi dolgok nem jelentek meg az újságban, többségében az önkormányzat döntései és néhány egyéb iromány jelent meg, ezért szinte teljesen elvesztette jelentõségét a városban élõk számára. Közben az újság mellett megindult a városi televízió mûsorsugárzása, a Kábel Tv hálózat kiépítésével egyidõben. A kezdeti és korabeli gondokkal, problémákkal együtt. A 98-as helyi választás eredményeként a város önkormányzatában a polgári oldal szerzett többséget, és ennek a képviselõcsoportnak fontos volt, hogy az önkormányzatnak saját Tv-je legyen. Az újságnak püspökladányi fõszerkesztõje és újságírói stábja lett. Az ehhez szükséges döntések meghozatala után hozzáláttunk a megvalósításhoz. A képviselõ-testület engem bízott meg a média irányításával, felügyeletével. Az újságnál a debreceni fõszerkesztõvel felbontottuk a szerzõdést, és helyette Csontos Gabriellát bízta meg a testület a fõszerkesztõi feladatok ellátásával. A Daru Televízió szerkesztõségét a Petõfi utcán alakítottuk ki a korábbi pártház helyett. A TV vezetésével pedig Oborzilné Nagy Ernát bíztuk meg. A munka folyamán Dr. Farkas Dezsõ szakmai segítségét vettük igénybe. Természetesen az ellenzék folyamatos kritikái, és idõnként rosszindulatú támadásai mellett elindítottuk a helyi mûsorszórást. - Hogyan értékelné a helyi média fejlõdését az indulás óta eltelt idõ alatt? - A TV-ben fontos szempont volt, hogy a lakosság igényeihez igazodjon, hírt adjon az önkormányzat döntéseirõl, rendeletérõl, beszámoljon a helyi eseményekrõl, a városban történt dolgokról. Megszólítsa az utca emberét, minél közelebb kerüljön a nézõkhöz. Folyamatos fejlõdésen kellett átmennie. A politikai ellenfeleink folyamatos támadásai ellenére a hangzatok mögött legtöbbet a szereplési vágy bújt meg. Furcsa volt a képviselõ-testületnek, hogy a Tv folyamatosan veszi a testületi ülést, aztán hozzászoktak, és ki is használták a Tv nyújtotta elõnyöket. Nehezen lehetett a pártok között is a megjelenési idõt összehangolni. Végül is mûködött a dolog, és minden támadás ellenére az utánunk következõ szocialista többségû képviselõ-testület sem alakította át az önkormányzati médiát más egyéb formátummá, lecserélte a fõszerkesztõt, meg a stábot, de a Tv mûsorok sem szerkezetükben, sem mûsorprogramjukban, sem közvetítési minõségben, sem tartalomban nem érték el az elõzõ stáb munkáját. 2006-tól újból jobboldali többség van a város vezetésében, és a következõ fõszerkesztõváltás után a ladányi Tv külsõleg és belsõleg is megújulva D. Sári Andrea vezetésével újra színes, változatos, tartalmas, a nézõk számára élvezhetõ mûsorokat készít és közvetít. - Hogyan érzi, a média betölti-e azt a szerepet, amelyet szántak neki az induláskor? - Természetesen, ha valaki politikai alapon kifogásokat akar keresni a TV mûködésében, az biztosan talál is, de a Tv nézõinek többsége, az utca embere a tetszését és támogatását fejezi ki a püspökladányi médiával szemben. - Kellene -e - és ha igen, miben kellene változtatni Ön szerint? - Változtatásokat a magam részérõl nem kívánok megfogalmazni, csak azt javaslom, hogy továbbra is ezen az úton haladjanak, Jó egészséget és sok sikert kívánok munkájukhoz. Rásó János

11.


Húsz év nagy idõ! A volt fõszerkesztõ gondolatai 2009-bõl Mit is írhatnék a Püspökladányi Hírek születésnapjára? Hogy talán többen is segítettük, köztük én is a fogantatását, hiszen a püspökladányi ellenzéki újság - a Tárogató - megjelenését követõen adta ki a Városi Tanács 1989 õszén. Forró õsz volt az, lehet ilyen lesz az idei is? Ekkor volt az úgynevezett rendszerváltozás, és új kézbe került a város és az újság is. 1991 júliusában már megújult formában került az olvasók elé a Püspökladányi Hírek, melynek oldalaira már én is írtam. Szeptemberben a készülõ II. Világháborús emlékmûrõl, Gyõrfi Lajos gyönyörû alkotásáról fogalmaztam meg gondolataimat. Ez a cikk azóta is felejthetetlen számomra. A szobor is, mert igen nagy vihart kavart, az országos média is foglalkozott vele, s hogy miért, mert talpazata a Nagy-Magyarországot formázza. 1998 novemberében – milyen érdekes ez is õsszel történt - a Püspökladányi Hírek felelõs szerkesztõje lettem. Lelkes, ötletdús csapattal írtuk az újságot. Új rovatok születtek: a "Mi van vele?" címûben a városból elszármazottakat kerestük fel, és adtunk hírt munkájukról. Egyházi oldalunk is volt, valamint szeptemberben órarenddel, decemberben színes falinaptárral ajándékoztuk meg a város diákjait és a kedves olvasókat. Mindezt a Hektográf Nyomda segítségével tudtuk megvalósítani, és 2001 januárjától ugyancsak a nyomda és annak tulajdonosa, vezetõje – Kiss Gábor Úr – jóvoltából színessé lett a lap elsõ és utolsó oldala. Higgyék el, én sem gondoltam volna, hogy ez milyen minõségi változás egy újság életében.Aki meglátta a Püspökladányi Híreket, egybõl kézbe vette, és nem tudta letenni addig, míg legalább végig nem lapozta. Köszönhetõ volt ez egyébként Pusztai Imrének is, aki szerkesztõségünkben nõtte ki magát igazi fotóssá, és jó tollú újságíróinknak, akik érdekes és színes hírekkel írták tele a lapot. Voltak olvasói leveleink is, melyet szíves-örömest tettünk közzé, így például Kerekes Jóska bácsi írását – 2000 áprilisában -, Egy apa öröme címmel, melyben arról írt, hogy fia, Kerekes László színmûvész Jászai Mari-díjat kapott, aztán a veszteségrõl, a fájdalomról, mikor is G. Nagy Ilián versével búcsúztunk tõle.

Volt például Illik, nem illik cikksorozatunk, bemutattuk a magyar szenteket, s „A mi utcánk óh be szép” címmel minden hónapban egy-egy utca múltját és jelenét vettük górcsõ alá a lap hasábjain. Ekkoriban talán a legjobban várt rovata az újságnak a – kisbíró – által írt Közhírré tétetik címû írás volt, mely 2001 augusztusában nem jelent meg - csak egy fehér folt éktelenkedett az újság közepén -, mert Dr. Molnár László, a város polgármestere kicenzúrázta azt. Szívesen emlékszem még arra, hogy az ugyancsak születésnapját ünneplõ Daru Tv-vel egy helyen, közös helyiségekben dolgozhattunk, így jöhettek létre olyan együtt meghirdetett felhívások, versenyek, mint például Az én anyukám címû fogalmazáspályázat, vagy az adventi kirakatverseny. Nem volt könnyû abban az idõben újságot szerkesztenem, hiszen baloldali volt a polgármester, és jobboldali többségû volt az önkormányzat. Hol az egyik, hol a másik oldalon lévõnek volt kifogása, igénye, óhaja-sóhaja a lappal kapcsolatban. Nekem pedig erre mindig az volt a válaszom: - Mi nem a polgármesternek és nem a képviselõknek, hanem az olvasóknak írjuk a Püspökladányi Híreket. Csontos Gabriella

Újság nyomdász szemmel Közel két évtizede annak, hogy a Püspökladányi Hírek elsõ számát kezükbe vehették a város lakói. Az önkormányzat támogatásával kiadásra kerülõ lap - megszakítás nélkül - eleinte havonta, majd mintegy két éve kéthetente tájékoztatja az olvasókat településünk közéletérõl. A folyamatosan változó gazdasági, politikai és társadalmi közegben mindig objektív tájékoztatást tudott nyújtani, és amennyiben megkívánták az elvárások, mindig meg is tudott újulni. Alap kiadásának egyik fontos része a nyomdai munka, melyet jelenleg a Hektográf nyomda készít. Kiss Gábor, a nyomda vezetõje kérésünkre néhány gondolatban visszaemlékezett a kezdetekre, és felelevenítette az azóta eltelt idõ néhány emlékét. - Hogyan indult a lapkiadás a rendszerváltás után Püspökladányban? - Gyakorlatilag a Tárogató volt az elsõ helyi lap a rendszerváltás környékén, amelynek elindítása Dr. Farkas Dezsõ nevéhez fûzõdik. Viszonylag röviddel ennek a megjelenése után, az önkormányzat javaslatára elindult a Püspökladányi Hírek is. Akkor még a több mint ötven embert foglalkoztató Alföldi Nyomda 2. számú telepe mûködött Püspökladányban. Itt elkészítettük a próbaszámokat, de az önkormányzat azt gondolta, hogy mégsem itt kellene készíteni az újságot, ezért elvitték a nagyobb nyomdai múlttal rendelkezõ Debrecenbe. A Hektográf nyomda 1993-ban indult. A Püspökladányi Hírek Csontos Gabriella fõszerkesztõsége idején került hozzánk, akkortól készül itt a nyomdában. Az motivált az induláskor, hogy a környezõ településeken, például: Bárándon Sárrétudvariban, Földesen, Mikepércsen vagy Monostorpályiban hamarabb volt újság. A kiadásra kerülõ egyéb anyagokat tekintve sajnos ma is hasonló a helyzet. Sárrétudvariban tavaly is öt könyv szüle-

tett, míg itt Püspökladányban mindössze egy verseskötet, amelyet ráadásul azért hoztak ide Debrecenbõl, hogy én ragasszam meg. Amikor Gabriella megkeresett a Püspökladányi Hírek anyagával, látszott, hogy létre akart valamit hozni. Valami újat. Emlékszem, hogy télen történt. Akkor még nem volt internet. Megkaptam számítógép mágneslemezen az anyagot, amit be kellett vinni Debrecenbe levilágítani, hogy színes legyen. Az akkori viszonyokat jól tükrözi, hogy ötször kellett bevinni, mire jó lett. 2002-ben beruháztunk, komolyabb összegért vásároltunk egy gépet, mivel azt hittük, hogy megindul a gazdasági fellendülés, de ebbõl nem lett semmi. Jelenleg sem tudjuk teljes kapacitással kihasználni a berendezés lehetõségeit. Nálunk a lap még soha nem csúszott egy napot sem, amiért a hétvégeken is dolgoznunk kell, hiszen ez csak így jöhet össze. Pedig mindig közbejön valami, amitõl késhetne a kiadás, de én szívügyemnek tekintem az újságot, és eddig még mindig megoldottuk a felmerülõ problémákat. - Ön szerint milyen egy jó újság? - A jó újság olyan, amit mindenki elolvas – a társadalom minden rétege – a különbözõ generációk és kisebbségek egyaránt. De azt gondolom, hogy nyitni kellene a feltörekvõ generáció – a fiatalok felé. - Hogyan szolgálhatná ezt a Püspökladányi Hírek? - A kultúra a nyomdából indul ki, mert valaki megírja, de azt valahogy közé kell tenni, az emberekhez el kell juttatni. Ez néha emberfeletti munkát kíván. Amit én hozzá tudok tenni, azt hozzá teszem anyagilag is és erkölcsileg is, de nekem nem tisztem, hogy megszervezzem a fiatalok bevonását. Azt gondolom, hogy olyan dologgal kellene megfogni ezt a generációt, ami érdekli is õket, hogy olvassák ezt az újságot. Ezzel is segítve azt, hogy a fiatalok itt maradjanak helyben. - Ön szerint hol lehetne még javítani a Püspökladányi Híreket? - Ma tíz év után eljutottunk oda, hogy már majdnem jó az újság. Azt gondolom, hogy az elõkészítésénél lehetne még javítani, fejleszteni. Nyomdai rálátás kell a szerkesztési és nyomdai elõkészítõ munkához. Most jó irányba halad és bízunk benne, hogy ebben az irányban fog továbbra is haladni. Nekem most jelen állapotában tetszik az újság, de mindig lehet és kell is újítani. Az elmúlt évben, munkája elismeréseként Pro Urbe emlékérmet adományozott Kiss Gábornak Püspökladány Város Önkormányzata. Rásó János

12.

Megújuló Ágota-híd Egy fontos beruházás híre 1996-ból Ágota (Szent Ágota) puszta a püspökladányi határ észak-nyugati sarkában, a Hortobágyi Nemzeti Park területén található. Kecskés Gyula tanító úr Püspökladány újkori története helyneveiben címû könyvében írja, hogy az egyik legrégebbi helynevünk, mely Szent Agatha vértanúról kapta a nevét, akinek a tiszteletére ezen a helyen kápolnát emeltek. Az 1506-ból származó írások szerint Karczag, Ladány és Nádudvar birtokosai között határper folyt a Szent Ágota pusztáért. Hol a kunok, hol a püspök tisztjei, jobbágyai fosztották ki és viszálykodtak a területen. Az ítélõmester -a felek megnyug-

vására -a peres földet megosztotta Ladány, Nádudvar, Karczag és Asszonyszállás települések között. A ladányi terület ezt követõen a Rákóczi családhoz került, késõbb a Váradi püspök, majd a vallásalapítvány birtoka lett. 1819. után mint rétet, kaszálót késõbb egy részét szántóföldként használták. A pusztán áthaladó Hortobágy folyón -közel Ágota halmához-híd ível keresztül (1952-bõl vannak errõl szóló írásos emlékek), melyek az idõk folyamán neveztek Ágota hídjának, SZ. Ágota hídnak,Ágota melleti Hortobágy hídnak. Ez a híd a Nagysárrét mocsaras térségében nagy jelentõséggel bírt.(A térség a Tisza szabályozása elõtt vízállásos,mocsaras terület volt.) Itt épült ki a sószállítás egyik fõ útvonala ErdélyFelvidék-Szolnok irányába. Az elsõ adat Hortobágy folyón ladányi földön átvezetõ hídól 1738-ból való. Debrecen város tanácsa egy szenátort és egy esküdtet küldött ki a Ladány és Karczag közt építendõ híd helyének „oculálására”.A kiküldöttek véleménye szerint „a hídnak a Sz. Ágota halmán alul lenne alkalmatosabb helye,ahol most is valamelyik hídlábak láttatnak.”A javasolt helyen tölgyfa híd,majd 1783-ból származó adatok szerint új híd épült .A Sz. Ágota híd egyben vámhíd is volt. A vámszedés a földesúri jogok közzé tartozott.(1752-ben az ebbõl származó éves jövedelmet 100 forintban állapították meg.)Ahídon szedendõ vámról az elsõ szabályzat 1777-bõl maradt ránk.”A Szent Ágotay Vám Hídról Való Insructio. Minden által utazókat,kivéve a rendveket és Hintós Urakat, a Vámos betsülettel meg szollitani,és a Vám fizetésére ösztönözni Köteleztetik és a Vámot alább tett Jegyzések szerint Vegye meg.”Néhány tétel a szabályzatból: „ 1.Minden gyalog ember fizet 2 denárt 2.Minden jutol vagy sertéstõl 2 denárt 3.Minden Marhától 3 denárt 6.Minden szekértõl,melyen nagy teher vagyon 12 denárt 9.Akik szekerezéssel kereskednek, akar mely renden Valo Urakat vagy Joszágot fizetésért visznek,Vámmal tartoznak. 11.A Kik a Hídon Nyargalozva vagy Pipázva Járnak három Rh forintal büntessenek. 14.Ha Kik Vám alá való Jószágot el tagagy, meg tapasztalván, az

20 éves a Püspökladányi Hírek - Jubileumi különszám egész el tagadott Jószág Contrabondoltassék és a cameralis Pladányi Tisztnek Resignaltassék.” 1. Amikor 1788-1791-ben a püspökladányi község kommunitás bérelte a csárdát (Ágota csárdát:csapszék az Ágota-híd mellet) vámszedésre is szerzõdést kötött. A püspökladányi jobbágyoknak a robotnál is nagyobb terhet jelentett az utak, hidak,töltések,gátak jó karbantartása,valamint a kötelezõ fuvarozás. Egy 1785-bõl származó urbéli szerzõdésben a jobbágyok kötelezték magukat „Szent Ágotai nagy hídhoz és a végében lévõ töltéshez, nem különben az Uraság épületei körül elõadandó kéti és szekeres munkát összekapcsolt erõnkkel tartozunk. No 600 szekeres ugyan 600 gyalogos egész napi munkát meg tenni. A többi töltéseket pedig, a melyeknek hasznokat is mi vesszük magunk conservalni.....” 1804-bõl származó összeírás arról szól hogy, „A vámhíd a Hortobágyon keresztül jó -féle Tölgy fából Fa Tzölöpökre, karfákkal 108 ölnyi hosszuságu,5000 R forintra értékelték.” 1829-ben nagyobb mérvû javítás történt a hídon, ekkor tesznek említést Sz. Ágota meletti új híd felépítésérõl. Az 1848-49-es Szabadságharc idején Kossuth Lajos rendelkezésére a hidat használhatatlanná tették. Az 1850. évi határleírásban már mûködõ hídról esik szó. A híd hossza 60 öl. 1864. december 21-én jegyzõkönyvet vettek fel a Szent Ágotai hídvám megszüntetésérõl. A Hortobágyi 9 lyukú kõhíd után a Szent Ágota híd a megye legrégebbi közúti hídja. 1894-ben építették a faragott kövekkel falazott, pilléreken nyugvó vasvázas, fapadlós hidat. A hídon 1929-ben végeztek jelentõsebb felújítást,majd 1960-ban kisebb mértékû állagmegóvást. Az 1980-as évek közepére a híd mûszakilag leamortizálódott, még gyalogos közlekedésre is alkalmatlanná vált. -a híd lezárásra került. A híd jelenlegi állapotában (a képen is jól látható) elrettentõ látványt mutat a Hortobágyi Nemzeti Park egyik legszebb részének számító Ágota pusztán. A híd szerepel a Hajdú-Bihar megyei „mûszaki emlék” minõsítésû hidak jegyzékében. A város és térsége sajnos nem bõvelkedik mûemlékekben. Azt a keveset, amelyet a történelem ránk hagyott, közte a Szent Ágota hidat is védeni, óvni kell. A híd közigazgatásilag (telekkönyvi bejegyzés szerin) Püspökladányhoz tartozik, az önkormányzat tulajdonát képezi. A híd múltján viszont évszázadokon át osztozott még Karcag és Nádudvar település, illetve Hajdú és Jász-Nagykun Szolnok megye is. Amikor a kõhíd építésének 100.évfordulója kapcsán felmerült a híd felújításának igénye, valamennyi érintett önkormányzat vállalta a közremûködést. Mint mûemléki híd felújításához az Országos Mûemlékvédelmi Felügyelõség is csatlakozott.A100. évfordulóévében a híd felújításához nem sikerült központi támogatást elnyerni. Többszöri próbálkozás után, 1995. évben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a Földmûvelésügyi Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és területfejlesztési Minisztérium által kiírt pályázaton a hídfelújítást támogatásra érdemesnek minõsítették. Erre a célra a teljes felújítási költség 56 %-át (6 489 000 Ft-ot) rendelkezésre bocsátottak. A fennmaradt összeget (5 099 000 Ft-ot) Püspökladány, Karcag, Nádudvar városok, a HajdúBihar megyei és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzatok, valamint az országos Mûemlékvédelmi Felügyelõség adták össze. A híd felújítása hamarosan elkezdõdik. A legjobb árajánlatot tevõ, budapesti székhelyû DIORIT Kft. részére a munkaterület január közepén átadásra került. A hídfelújítás befejezésének határideje: 1996. augusztus 31. A híd átadásával megnyílik a lehetõség a kerékpáros, lovas turizmus számára, hogy felfedezzék a Hortobágy Déli részének- karcagi, nádudvari területekre is átnyúló- gyöngyszemét, az Ágota pusztát. Kárai Lajos

13.


Árak-problémák 20 évvel ezelõtt... Ez az év is „jól kezdõdik"! 1990.január 8. nem volt ünnepnap, de egy jóideig emlékezünk rá. Már a karácsonyi bevásárlási láz idején is megfigyelhetõ volt, hogy milyen nagy tételben vásárolnak az emberek. Akkor még nem is gondoltam, hogy õk a jól informáltak, az elõrelátók. Azzal mindenki számolt, hogy 1990-ben is lesz áremelés, hiszen bejelentették(15-20%). A korábbi áremelésekben volt egyfajta „mértéktartás” szakaszosság. Most egyszerre jön az áldás, vagy szakaszosan(nem ússzuk meg ennyivel)? A január 4-i újságok már adatokat közölnek egyes termékek áremelésérõl: a boltok tömve vásárlókkal, a polcok üresek. Január 6-án déltõl soha nem látott kocsisor a benzinkútnál. Az új árakat tanulmányozva düh, kétségbeesés, tehetetlenség lesz rajtam úrrá. Nem vagyok rendszeres boltba járó, így a

gyakran változó árak nem rögzõdtek bennem. Az viszont igen, hogy a fizetésünk eddig sem volt elég, az emelt árú (drágább) termék nem jobb, ugyanakkor kevesebb (errõl így, vagy úgy többen gondoskodnak: a gyártó, az eladó). Régen volt, de határozottan emlékszem, hogy valamikor 3,60 Ft volt 1 kg kenyér, 40 fillér egy kifli. Odáig fejlõdtünk, hogy 1 kg kenyér 14,80 Ft, egy kifli 1,70 Ft. Reméljük, hogy a püspökladányi Sütõüzem a kifli áremelésével egy idõben a méretet is növeli. Nem akarom az árlistát felsorolni, de a 18,20 Ft-os tej is pénztárca-laposító. Vajon tudja ezt a termék elõállítója: a tehén is, közölte ezt vele valaki, hogy holnaptól kevesebb tejet adjon, mert csökken a kereslet, de a kevesebb többet ér. Egy biztos, most nem a tehén vagy a tehenes gazda fölözi le a hasznot. A húsáremelésrõl jobb nem is beszélni. Még szerencse, hogy nem karácsony elõtt következett be. Emelkednek a közüzemi szolgáltatások díjai, a közlekedési tarifák, a lakbérek, bevezetik a kamatadót, magasabb lesz a benzin, a gépkocsiár. Különösen ez utóbbiakat nem értem. Mindenki tudja, hogy mindkettõn óriási haszna van az államnak. Régi- de lehet, hogy ma már nem érvényes- a tétel: „az áruk értékét nem fizikai tulajdonságaik és nem a kereslet- kínálat, hanem az elõállításukra fordított- társadalmilag szükséges- munka mennyisége határozza meg.” Ha az említett esetekben nem igaz a tétel, miért lenne igaz más esetekben. Persze-persze, most másról van szó: az állami támogatásokat(a dotációt) kívánják áthárítani a fogyasztókra. Évek óta farigcsálják, de csak nem akar elfogyni. Talán a termelõk és a fogyasztók közötti közvetítõ szervek csökkentésével már régen túl lehetnénk rajta. Nem sokan gondolnak rá, de kellene, hogy az áremelések hatására nõnek az óvodai, napközi otthoni térítési díjak is. Ezek is a családi költségvetést terhelik. Az óvodák, iskolák, egészségügyi létesítmények közüzemi díjainak emelkedését (ami lényegesen magasabb a lakosságinál) a tanácsi költségvetésnek kell kinyögni. Mibõl? Éppen úgy mint a családi költségvetés, a tanácsé is ki van spanolva. Az áremelésekbõl származó többletkiadás miatt a tanácsi költségvetést általában nem szokták kiegészíteni: ki kell gazdálkodni. Na de ennyi? Melyik az a család, vagy tanács, amelyik erre képes? Tisztelt Jogalkotók! Az

árreform töretlenül halad a maga útján, de hol van a bérreform? Lehet, hogy közgazdaságilag nem korszerû a gondolkodásom, mert egy bérreform tovább növeli a „költségvetési hiányt”, „rontja a fizetési mérleget” stb. Az érem másik oldalát is érdemes megnézni: a települések mûködõképességét, a családok megélhetését. Fizikai lehetetlenség csökke-nõ költségvetésbõl, bérbõl talpon maradni. Jó ideje már csak a legszükségesebbre volt fedezet. Ugyanannyi (vagy csökkenõ) bevételbõl, a drágább áruból csak kevesebbet lehet vásárolni. A kevesebb pedig ugyanannyi embernek (családtagnak) már nem elég. -is-

1990-ben 18,20 Ft volt 1 liter tej ma 200 Ft

14.


KENYÉRLESEN RÉGEN ÉS MA Egy kedves és meghatározó családi vállalkozás élete 1994-ben „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” - Olvasom egyebek mellett e rövidke sort Máté evangéliumában. Majd ennek szinonimájaként rögtön a fülembe cseng egy mondat, amelyet már számtalanszor hallottam az idõs emberektõl: „Ahol kenyér van, ott minden van.” Véleményem szerint ennél - a vidékünkön szállóigévé vált mondásnál - tömörebben és találóbban nem lehetett volna megfogalmazni, hogy az alföldi embernek mit jelentett hajdanán a kenyér. Egy idõs pékmestertõl hallottam, hogy régen a leány addig nem mehetett férjhez, amíg nem tanult meg kenyeret sütni. Hiszen akkor hogyan tudta volna az asztalra tenni a család legfontosabb éhségcsillapítóját. Akkoriban a boltokban nem vásároltak kenyeret az emberek, meg ha árultak is volna valamiféle sütõipari terméket,

ott a falu asszonyai összesereglettek volna, hogy megvitassák ezt a csodát. Így hát a családösszetartók nyolc-tíz naponta befûtöttek a búboskemencébe, hogy az elõzõ este bedagasztott kovászt a mai „kétkilósok”-hoz szokott földi halandónak irdatlan méretûvé „szakítva” kisüssék. Az ily módon elkészült nyolc-tizenkét kilós veknik aztán jó másfél hétig élelmet adtak az akkoriban még jóval népesebb családoknak. -Másfél hét... -ízlelgetem. -Másfél hetes kenyeret megenni....? -A mostanihoz hasonló kánikulában nehéz munka lehetett a kenyérsütés. Próbálom beleélni magam a hosszúszoknyás parasztasszonyok akkori helyzetébe; de a következõ pillanatban már az arcomon érzem a kemence forró sóhajtásait, amint a falun nyaraló unokatestvéreimmel együtt nézem, hogyan nyeli el a hosszúnyelû lapáttal betolt cipókat a kemence izzó gyomra. Nagyszülõm csutkaizikkel minden nyáron egyszer befûtötte az azóta már elbontott kemencét, hogy mi unokák – legalább egyszer az évben – jó házikenyeret együnk a sütõipari vállalat akkori gyors kenyere helyett. Házikenyeret, amelynek készítésében gyermek-ként még én is részt vehettem, viszont a sokáig elálló jó kenyér titkát csak a

mai nap tudtam meg városunk egyik pékmesterétõl. A maszek pékségbe lépve egy kicsit meglepõdöm, hiszen eddig a kenyérsütõhely képe egy liszteszsákokkal teli, a fal mentén kemencékkel telerakott és a sülõ kenyér kellemes illatától vonzó helyiségként élt bennem. Ehelyett a közel ötvenfokos melegben és a sülõ kenyér illatán kívül semmi más nem árulta el számomra, hogy egy pékségben vagyok. - Bármennyire is modern az üzem felszereltsége, végeredményben ezekkel a masinákkal is ugyanúgy készítjük a kenyeret, mint ahogyan azt öreganyáink tették a kemence mellett évszázadokon keresztül -mondja a homlokát törölve a jól megtermett pék, majd hozzáteszi: - A jó kenyér alapja a jó kovász. Minden esetben azt kell úgy elkészíteni, hogy abban hiba ne legyen. Mi itt az üzemben, a 300 literes dagasztócsészékben gyúrjuk össze a kenyér alapanyagát a sütés elõtti este. A dagasztógép a mozgásával a kézi dagasztást utánozza. Ha jól összedolgozta a lisztbõl, sóból, élesztõbõl és vízbõl összeállított kovászt, akkor nyolc-tíz órát állni hagyjuk, hogy jól megkeljen. Az elmúlt évtizedek gyors kenyere azért kapta ezt a találó nevet, mert a dagasztás után nem várták meg, hogy kikeljen az edénybõl, hanem a kovászt úgy éretlenül sütötték ki. Nem is csoda, ha olyan lapos és hamar száradó kenyereket csináltak akkoriban. A kovász elkészülte után a sületlen kenyeret az elõdeinkhez hasonlóan mi is kézzel szakítjuk, azaz a készülõ kenyér súlyának megfelelõ méretû szakajtóba tesszük. Ebben még áll egy órát, majd a kemencébe tesszük, így ni! A pék elõveszi az egykor erre a célra használatos hosszúnyelû falapátot helyettesítõ vetõszalagot, és erre fordítja ki a fatálakból a megannyi fehér fókaként elterülõ kétkilósokat. Majd a jobb sülés érdekében keresztbe bevagdossa a tésztát, és vízzel megkeni. A célszerszámot csak ezután tolja be a sütõbe. Megtelt a rekesz, lezárja a sülõ alkalmatosság alját. Amíg sül a kenyér, ismét van idõm elgondolkodni a múlton. Eszembe jutnak a régi idõk fõkötõs falusi asszonyai, akik ha meglátnák e sütõhelyet, vajon mit szólnának ehhez, a kemencének egyáltalán nem nevezhetõ sütõalkalmatossághoz. Vajon el tudnának- e igazodni a sok automata hõ- és nyomásmérõ között azok, akik régen a szívanóval (fából készült hamukotró) kaparták meg a kemence aljzatát, és ha az szikrát vetett, akkor tudták, hogy a kenyér már megsült benne. Ráadásul ezt az emeletes tepsi kinézetû kenyérsütõt nem a megszárított növényi részek, hanem a földgáz fûti. És hol volt még akkoriban a gõzölõs kenyérsütési technika, aminek segítségével alig több mint egy óra alatt 150 kilogramm kenyeret tud megsütni a...... a....., a gép. De a sült kenyér finom illata visszahoz a valóságba. A mester a barnára sült kenyereket - meglepõ - de falapáttal szedi ki az elektromos kemencébõl. - Most is meg kell kenni a tetejét vízzel, mert ettõl lesz fényes és cserepes - simítja ki a homlokomra kiülõ kíváncsiságráncokat. A frissen sült kenyerek ezután a raktárba, majd a boltokba kerülnek. Tizenkét helyrõl szállítanak Ladányba kenyeret, mégis meg tudunk élni. Az általunk készített házi kenyér kelendõ portéka manapság, mert sokáig eltartható és finom. Ennél, a több száz év kenyérsütési technikáját magába foglaló eljárásnál jobbat ezidáig még az agyondicsért francia pékségek sem találtak ki. Készülhet a kenyér bármilyen csodabizgentyûkkel felszerelt sütõgépekben, vagy a még itt-ott megtalálható búboskemencékben, esetleg egy felforrósított lapos kövön, de a jó kenyér titka mindig abban rejlik, hogy annak készítõje mennyit használ fel az évezredek alatt anyáról leányra örökített kenyérsütési eljárásból. Kovács Zsolt

15.


Öt gyermek egy családban Egy példás családi portré 1995-bõl Amikor Fábiné Juditot felhívtam, hogy riportot szeretnék készíteni vele, elõször kedvesen elhárított. Mondván: nincs az õ családjukban semmi rendkívüli. Ám unszolásomra mégis engedett, s én rájöttem, ugyancsak különbözik családjuk a „szokványos” családoktól. Szavaikat hallgatva úgy éreztem, életük, nevelési stratégiájuk megfontolásra késztethet mindannyiunkat. Egy hétköznap délután látogattam el hozzájuk a Toldi utcába. A család teljes létszámban otthon volt. Judit a terhes asszonyok jellegzetes, kissé nehézkes mozdulataival jött elém. Ötödik gyermekét várja, talán, ha két hete lehet hátra a szülésig. Minden gyermek érdeklõdéssel figyelte kezdõdõ beszélgetésünket. No nem mondom, hogy különösebben zavartatták magunkat, sõt mindenki folytatta megkezdett tevékenységét. A 8 éves Laci és a 7 éves Tomi leckét írtak az íróasztalnál. Az 5 éves Anna és a másfél éves Judit elmélyülten

játszottak jókora hangzavart keltve a szobában. Rögtön a dolgok közepébe vágva megkérdeztem: -Amikor összeházasodtak, elsõ perctõl nagy családra, sok gyerekre vágytak? -Abban biztosak voltunk, hogy legalább három gyermekünk lesz. Aztán jött Judit és most még egy. Nem tudom, hogy fiú lesz-e vagy lány (Jancsikának hívjuk), de õt is nagy szeretettel várjuk. -S aztán? Tervezik-e a család további bõvülését? -Azt hiszem, most már nem. De ha a véletlen úgy hozza, természetesen vállaljuk. -Szintén nagy családban nõttek fel? -Mi hárman vagyunk testvérek, -ha úgy tetszik ez már nagy családfeleli Judit. - Férjem viszont egyedül nõtt fel, õ épp ezért ragaszkodott a több gyermekhez. -Laci második osztályos, Tomi elsõs, még csak ismerkedik az iskolával, a tanév is épp csak megkezdõdött, mégis megkérdezem, hogyan tanulnak a fiúk? -Laci nagyon szorgalmas és jó tanuló volt elsõben. Ma sem kell könyörögni a leckéért. Tudja és teszi a dolgát. Megtanult, elsõ a kötelesség. Tominak, bár ismeri a betûket és a számokat, azért lesz mit tanulnia. Úgy gondolom vele sem lesz tanulási probléma. Mindketten Zeneiskolába járnak óvodás koruk óta. Úgy kell az idejüket beosztani, hogy ezt változatlanul folytatni tudják. -Milyen „elvek” szerint nevelik a gyermekeiket? -Igyekszünk széles ismereteket nyújtani nekik. Sok mindent megmutatni a világból, hogy választani tudjanak. Igyekszünk semmit nem erõltetni, hagyni kibontakozni egyéniségüket. Annyi idõt együtt tölteni, amennyit csak lehet, a közös tevékenység sokat alakít jellemükön. Meg kell tanulni egymáshoz alkalmazkodni, egymásra vigyázni, felelõsséget vállalni. Juj, de nagy szavak ezek

így kimondva-nevet Jutka. -Pedig így van, csak valahogy ezt a mindennapok során nem szoktuk így megfogalmazni. -Mint anya, szigorú vagy engedékeny? -Meleg-engedékeny – ezt vallja rólam a család. Talán túlságosan is engedékeny vagyok. Szeretem a dolgokat „békés” úton elintézni. A férjem viszont talán a kelleténél is szigorúbb. Természetesen nem is könnyû rendet teremteni ennyi gyerek között. Miközben Laci fél füllel a leckére, fél füllel a beszélgetésre figyel, nagy komolyan megszólalt. -Azért néha verekedni is szokott anyu és apu! Ezzel a kijelentésével nagy derültséget keltett. Egymás szavába vágva mesélik a reggel történt kis nézeteltérést (nem akartak beágyazni), aminek aztán három kis suhintás lett a következménye. Ezek után a gyerekek a konyhába vonultak édesapjukkal, mi pedig a család életének szervezésérõl beszélgetünk. -Egy ekkora család ellátása nem könnyû. Hogyan bírja az ezzel járó terheket így az utolsó hetekben? -Jó pár éve már, hogy családunk áttért a vegetáriánus táplálkozásra. A fõzésbõl nem csinálok nagy gondot. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt eszünk, jobbára nyersen.Afõzelékeket nem rántom be, nem teszek rá feltétet (ez csak szokás kérdése). Reggelire, vacsorára is fõleg nyers zöldségeket, salátákat készítek. Egyébként mindenki tudja és teszi a dolgát. A munkában a gyerekek és a férjem is segítenek. -A napi árak mellett ez a táplálkozási forma sem olcsó. Ismerve a zöldség- és gyümölcsárakat... -A házhoz tartozó kertben minden megterem. Jutka ott is szívesen foglalatoskodik - mondja a férj –, én meglehetõsen elméleti ember vagyok – nevet – a gyerekek is segítenek gyomlálni, gyümölcsöt szedni. Ezen kívül máson ezt jól meg lehet spórolni. Nem iszunk alkoholt, cukros üdítõket, nem dohányzunk – sorolja – nem költünk egészségromboló édességekre, csokoládéra, jégkrémre. Így jut a sokkal egészségesebb zöldségekre, gyümölcsökre. Ilyen egyszerû. -Ha jól értem,, a gyerekek nem esznek csokit, cukrot, rágót és nem esznek húst. Hogyan étkeznek akkor az iskolában, óvodában? -Délben minden gyerek hazajön, itthon ebéddel várom õket – veszi vissza Jutka a szót. - Egyébként nem hiányolják az édességet. Ezt szokták meg, ezt tartják természetesnek, persze ez különben sem ennyire szigorú. Vendégségben, vagy iskolában mindent megehetnek, ha úgy adódik. Meg aztán én is sütök süteményt, persze teljes õrlésû lisztbõl, cukor helyett pedig mézet használok. -Mivel kedveskedhetnek akkor a rokonok, ismerõsök a gyerekeknek? -Születésnapra mindenkinek gyümölcstorta dukál marcipánfigurákkal.Ajándékba pedig játékot, ruhanemût kapnak. -Apropó! Ruha. Rengeteg ruhára van szükség egy népes családban. Amai árak mellett ez sem lehet könnyû. -A ruhák a családon belül vándorolnak. Mindig rengeteget kapunk, és kinõve mi is továbbadunk. Ez egy jól bevált módszer. Így egyegy gyereknek csak kevés új, drága dolgot kell megvenni. -Hogyan gazdálkodik a család? -Ami van, azt beosztjuk. Nincsenek nagyra törõ álmaink. Az anyagiaknál mindig többre tartottuk a lelki gazdagságot. Ebben az anyagias világban nekünk nem célunk az egyre több pénz szerzése, versenyfutás az igényekkel. Annyival és úgy vagyunk boldogok, ahogyan van. -Mivel töltik napjaikat? Hogyan telik egy átlagos nap, például így iskolaidõben? -Reggel ki-ki a szokásos teendõi és a reggeli után iskolába, óvodába megy (egyedül).

16. A Daru TV története 1999. március 2-án 18 órakor indította el elsõ adását a Daru Televízió, mint Püspökladány elsõ önkormányzati televíziója. Ez a hivatalos tény. De hogy mennyi munka, mennyi izgalom, vita, várakozás elõzte meg ezt az elsõ (s késõbb szinte az összes) adást, arról az érintettek mindegyike hosszan tudna mesélni! Mûszaki feltételeink minimálisak, szakmai tapasztalataink szerencsére kicsit nagyobbak, az elvárások óriásiak, a közvélemény és a helyi politika erõsen megosztott. Ilyen körülmények között kezdtük el, s valójában nem tudtuk, hogy mire is vállalkoztunk. Az elsõ év nagyon kemény volt. Eleinte szinte senki nem akart velünk szóba állni, ki azért, mert zavarban volt kamerák elõtt, ki azért, mert nem értett egyet egy helyi TV mûködésével, mások így próbáltak bennünket akadályozni. A problémák ellenére kitartóan dolgoztunk. Aztán egyre többen nézték az adásainkat, s fordult a kocka: egyre több helyre, eseményre hívtak, vártak bennünket. Ekkor igazolódott be számomra, hogy tényleg úgy van, ahogy eleinte is reméltem: közösségek, civil szervezetek, sportolók, intézmények, sorra jelezték, hogy szívesen megmutatják magukat másoknak a Daru Televízión keresztül is, s így is részt vesznek a város életének, arculatának formálásában. Nehezen tudtuk tartani a tempót, amit az elvárások és az események diktáltak, s ebbõl számos konfliktusunk is adódott.Akis amatõr digitális kameráink gyorsan koptak, nagyon drágák voltak a kazetták, a számítógép kapacitása véges volt. Hajnalba nyúló mûsorszerkesztések, kevés alvás, hétvégi munka, fáradtság, viták. Ha a nehézségeket idézem fel, ezek jutnak eszembe. De folyamatosan dolgoztunk, mind szakmai, mind intézményi mûködésünk színvonala is elismerést vívott ki a környéken. Rendszeresen bedolgoztunk a Debreceni Városi Televízió mûsoraiba, szakmai képzéseken vettünk részt. Sõt késõbb hozzánk is jártak szakmai gyakorlatra újságíró növendékek, média-kommunikáció szakos fõiskolások, érdeklõdõ középiskolások. A heti 1-1,5 órás adásból szépen lassan 2-2,5 órás lett, s egyre gyakrabban készítettünk rendkívüli adásokat is. Ezek anyagi hátterét reklámfilmek készítésével, szponzori-, és pályázati pénzek elnyerésével teremtettük meg. Már az elsõ idõkben bele mertünk vágni élõ adásokba is! Telefonos játékra hívtuk a Daru Tv nézõit vagy az aktuális parlamenti-, önkormányzati választások elõtt élõ kerekasztal-mûsorokat közvetítettünk! Utólag már azt mondom, megérte, de akkor, amikor adás közben összeomlott a labilis technika vagy el sem indult, úgy éreztem, percek alatt éveket öregedtem! Ha a kollégák - akikkel dolgoztam - nem olyan elhivatottak a szakma iránt, s nem lettek volna olyan becsületesek és kitartóak, biztosan nem tudtuk volna végig csinálni azt a négy évet. Megérdemlik, hogy köszönettel és tisztelettel soroljam fel nevüket. ( Külön büszke vagyok arra, hogy közülük többen azóta is elismert televíziós vagy újságíró szakemberek.) Köbli János mûszaki vezetõ, operatõr: legkedvesebb tanárom férjeként vele kezdtem 14 évesen filmezni, s szerettem bele a szakmába. Az õ csendes kitartása, szakmaszeretete, pedagógiai munkája nélkül nem született volna meg Ladányban a helyi TV. Dienes Zoltán, Köbli Attila, Bácsi Zoltán: operatõri, vágói munkájuk folyamatos szakmai fejlõdése eredményeképpen a Daru TV mûszaki-

Öt gyermek egy családban folytatás a 15. oldalról Délben mindenki hazaérkezik. Zeneiskola, rajzszakkör, azután tanulás. Hat órakor vacsora, utána ágyazás, fürdés. Nincs TV-nézés, legfeljebb mese. Nyolc órakor már mindenki ágyban van. Én ezek után már nem szervezek semmi nagyobb munkát. Olvasok, vagy férjemmel lemezt hallgatunk, beszélgetünk. -Ha jól értem, a felnõttek sem nézik TV-t egyáltalán? -Hát nem nagyon. Legfeljebb a Híradót. Egy-egy természetfilmet vagy mûvészfilmet. A videónk elromlott, újat nem vettünk. Teljes az életünk ezek nélkül is. A filmek többsége és fõleg a reklámok nagyon rossz hatással vannak a gyerekre, rossz irányba terelik a fejlõdésüket. Egy más, nem valóságos világba viszik õket. Azt hiszem, õk nem is hiányolják. Rengeteget játszunk, beszélgetünk velük. Szinte mindig szól a zene. Ismerik Csajkovszkijt, Ravelt, Bachot, nagyon sok megzenésített vers is található lemezeink és CD-ink között.Azt hiszem mindez pótolja a passzív TV-nézést. -Bepillantva, a gyerekek azért csöppet sem szokványos életébe, felvetõdik a kérdés: vajon hogyan tudnak beilleszkedni, barátokra, társra lelni ezek a fiúk-lányok. Számukra az átlag értékeke nem értékek, a (helytelen) szokások nem ismertek. Nem félnek attól, hogy

20 éves a Püspökladányi Hírek - Jubileumi különszám szakmai színvonala elismert volt a régióban. D.Sári Andrea, Gyõri Andrea, Csontos Gabriella: bemondói-, szerkesztõ-riporteri, mûsorvezetõi munkájuk során kapta televíziónk sajátos arculatát. Még ma is fel tudom idézni egy-egy munkájuk képeit, mondatait. Sokat nevettünk, sírtunk együtt. Faragó László: sportriporter, mûsorvezetõ. Korrekt, kitartó, megbízható és színvonalas. Ha õ azt mondta, kész lesz, az úgy volt. Tiszteltem a higgadtságáért. Karacs Alexandra, Kiss Szilvia, Szerzõ Réka, Soós Andrea: kedves, tehetséges fiatalok, lelkesen készítették riportjaikat. Velük dolgozva érett meg bennem, hogy szívesen tanítanám ezt a szakmát. ( Amihez késõbb volt is szerencsém.) Szilágyiné Tóth Irén, Nagy Ágnes, Szabó Tímea : televíziónk Torna címû mûsorát készítették. Minden héten képernyõ elé csalogatták azokat is, akik egyébként nem biztos, hogy leültek volna a Daru TV adását nézni. Üde színfoltjai voltak mûsorunknak. Nagy Benjaminné Ibolya: nagyon lelkes támogatója, s lelkes riportere volt a Daru Televíziónak, sajnos már nincs közöttünk. Azt mondják, csak szépre, jóra szabad emlékezni. Én ezzel soha nem értettem egyet. Az ember élete tele van jóval, rosszal, egyiket sem szabad elfelejteni. Ahogy az idõ telik, s ahogyan változunk, ugyanarról a dologról másként is gondolkodhatunk. Tudom, ha a régi kollégák olvassák e sorokat, mindegyikükben felrémlenek emlékek szép, kedves, humoros, megrendítõ eseményekrõl, nagy vitákról, konfliktusokról, sikerekrõl. Biztos vagyok abban, hogy ma, tíz év távlatából nemcsak én, hanem õk is mosolyognak egy-egy „túlértékelt” sikeren, másképp értékelnek egy-egy túlhevült vitát. S abban is biztos vagyok, hogy mindannyian büszkék arra a négy évre, amikor a csapat megalkotta, útjára indította az elsõ önkormányzati televíziót! Sokan ma is vitatják létjogosultságát, kinek ez, kinek az a 4 év tetszik jobban. Ma is azt mondom, ez részletkérdés. Ebben a világ problémáit összemosó, globalizálódó környezetben mi lehetne jobb eszköz egy helyi médiánál a saját örömeink, bánataink, vitáink „kibeszélésére”? Érdekel ez rajtunk kívül valakit? S minket jobban érinthet egy ’Mónika Show’vagy hasonló? Remélem, sokan egyetértenek velem abban, hogy nem. A mi életünk legjobban minket érdekel, s egy helyi TV, újság, web-lap ehhez jó eszköz, jó tükör. S hogy szüksége van-e Püspökladánynak rá? Az elmúlt tíz év erre már választ adott. Remélem, a következõ tíznek sem ez lesz a legnagyobb kérdése. Én hiszek Püspökladányban, s az itt lakók összetartozásában. Az õ közösségük egyik színtere a helyi média. Amíg vannak fontos, vitás kérdések, közös örömök-bánatok, amíg vannak civil szervezetek, gyerekcsoportok, akik alkotnak, s megmutatkozni vágynak, amíg vannak emlékek, melyeket jó felidézni, öregek, akiket érdemes megismertetni a fiatalokkal, addig van értelme a helyi orgánumoknak! Minden jelenlegi és jövõbeni helyi televíziós, s újságíró kollégának jó munkát, jó munkakörülményeket, kitartást, sok kritikát és sok elismerést kívánok a következõ tíz évre is! magányosak lesznek? -Csöppet sem. Már magányosak biztosan nem lesznek, hiszen már öten vannak – nevet az apa – aztán meg vannak, lesznek még fiatalok, akiknek hasonló a szemléletük, azonosak az érékeik. Azért annyira csak nem vagyunk csodabogarak... -Tovább vizsgálva a jövõt, Judit, aki fizika-matematika szakos diplomával rendelkezik, tervezi-e, hogy a GYES letelte után munkába áll, tanítani fog? -Négy évet dolgoztam a gyermekek születése elõtt, azóta folyamatosan GYES-en vagyok. Ha úgy alakul, szívesen megyek tanítani. Bár a helyi viszonyokat ismerve, ebben nem nagyon bízom. Vidéken semmi esetre sem tudnék munkát vállalni a gyermekek miatt. Egéybként azt hiszem, legalább olyan hasznos az is, ha az ember a saját öt csemetéjét neveli becsülettel, igyekezve minél többet megadni nekik. Késõbb szóba került még a lakás tervezett bõvítése, (szükséges, hisz jelenleg csak két szoba van) beszélgetünk a lányokról, Annáról és Juditkáról, a hitrõl, amely véleményük szerint minden ember számára szükséges, s a mely nélkül nincs élet. Arról, hogy a gyerekek egészségesek, hogy eddig legsúlyosabb betegség náluk a nátha volt. Arról, hogy Judit az anyaságot komoly hivatásnak tekinti. Sosem fárasztotta a gyerekekkel való foglalkozás, hogy alapvetõen optimista, hogy nem aggódó természetû. Láttam, tapasztaltam, hogy a Fábi-családban teljes a lelki béke, a harmónia. Nagy Benjáminné


Püspökladány - „Füstösladány” Egy kedves emlék 2004-bõl Gyermekkoromban Biharnagybajomban éltünk. Gyakran utaztunk Püspökladányba rokonokhoz, vásárolni vagy orvoshoz. Ilyenkor a szomszéd bácsi mindig megkérdezte, hova utazunk. „Püspökladányba” - válaszoltam. -Füstösladányba? - kérdezte huncutkodva. -Nem! Püspökladányba” - így értetlenkedtünk hosszú idõn át. Nem értettem, miért csúfolódik az öreg. Valóban, amikor leszálltunk a vonatról, nagy füst, pöfékelés fogadott bennünket. Akkor még gõzös masinák jártak a síneken. De ha beljebb mentünk a község központja felé vagy bármerre, mindenütt érzett az a jellegzetes kátrányos büdös. Késõbb tudtam meg, hogy a fatelítõtelep jellegzetes levegõje az, ami az egész falut fátyolszerûen takarja. Mivel Püspökladány vasúti gócpont volt, nagy teher- és személyforgalmat bonyolított. Sok ember dolgozott a vasútnál illetve a fatelítõn. A vasúttól az elhasználódott kátrányos talpfákat megvették az emberek , és otthonukban felhasználták. Kerítések készültek, amiket kátránnyal festettek be, hogy idõtállóbbak legyenek. Sok ilyen fekete kerítéses ház volt a 70-es években is. Még mindig az orromban van ez a jellegzetes, kesernyés szag. Hogy miért vágytunk mégis ide, „Füstösladányba”? Mivel édesapám ekkor már itt dolgozott a kenyérgyárban, naponta ingázott a családja és a munkahelye között. 1969 nyarán bejelentette: „Gyerekek, költözünk!” elõször nagyon megörültem a hírnek, hiszen Ladány nagyobb, mint Bajom, több a lehetõség mindenféle téren. Ott lakhatok, ahova gyermekkoromban mindig vágytam. De jobban belegondolva, kicsit elszomorodtam. Ott kell hagynom a barátaimat, osztálytársaimat, az iskolámat. Még el sem tudok búcsúzni tõlük, nyár van. Sokan elutaztak, nyaralni mentek. Aztán jöttek az újabb aggodalmak. Hova kerülök? Milyen osztályba? Új, ismeretlen helyen kezdenem a nyolcadikat, nem lesz könnyû. Milyenek lesznek a tanárok, az osztálytársak? Találok-e barátnõt? Miután a költözés nehézségein túljutottunk, kezdtük felfedezni új lakhelyünket. Nézegettük az iskolákat kívülrõl. Milyen szép nagy iskola, olyan tekintélyt parancsoló. Belül, a hûs falak között, tiszta tudásra szomjazunk. Ezt éreztem, amikor augusztusban vettem a bátorságot és a bizonyítványommal mentem beiratkozni a Petõfi-

17. iskolába. Szabó Lajos tanár úr (késõbb igazgatóhelyettes) fogadott, megnézte a a bizonyítványomat, és azt mondta: „Igaz, hogy területileg nem ehhez az iskolához tartozol, de mivel ilyen szép a bizonyítványod, felveszünk ez iskolába.” ez volt az elsõ sikerélményem az új iskolában. Alig vártam a szeptembert, a csengõszót. Csodálatos tanévet töltöttem itt, Püspökladányban a Petõfi Sándor Általános Iskolában. Mindenki nagyon kedves volt hozzám. Sikerült hamar beilleszkednem a közösségbe, lett sok jó barátom. Itt is nagyon jól ment a tanulás, nem rontottam, sõt! Bene Gyula tanár úrnak köszönhettem, hogy megadta az ötöst tornából, amit addigi tanáraimtól nem kaptam meg, és egy négyes csúnyította a bizonyítványt. A tanár úr értékelte a kitartásom és a szorgalmam. Megemlíteném még osztályfõnökömet, Daróczy Imrét, akinek szerepe volt abban, hogy egészségügyi pályára kerüljek. Biztosított és támogatott ezen elképzelésemben. Nagyon jó volt ebbe az iskolába járni, ünnep volt számomra minden nap. Tetõzte a boldogságomat, amikor felvételt nyertem a Dienes László Egészségügyi Szakközépiskolába. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen fárasztó évnek nézek elébe. Kezdõdött az ingázás Püspökladány és Debrecen között, 7 évig utaztam naponta. A bejárás nagyon fárasztó volt, pedig a vonatok menetideje lerövidült. A gõzösöket villanyvonatok váltották fel, és én is lassan hozzászoktam Ladány levegõjéhez. Amikor leszálltam a vonatról, már nem érezte azt a jellegzetes füstös fátyolt, ami mindent beborított... Karacs Gyuláné

Átadták az új utat Egy fejlesztés örömhíre 1999-bõl.

A 42-es számú fõút püspökladányi szakaszának ünnepélyes átadása alkalmából minden városlakónak és a településen áthaladóknak balesetmentes közlekedést és jó utat kívánok! Dr. Katona Kálmán, Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Miniszter A 42. számú Püspökladány – Biharkeresztes I. rendû fõút az ország keleti régiójának egyik legfontosabb, nehéz jármû szerelvények által egyik legterheltebb útvonala E62-es számon része az európai tranzit útvonal hálózatnak. 1999. október 28-án átadták a felújított lámpás keresztezõdést.

18.


A PÜSPÖKLADÁNYI HÍREK MUNKATÁRSAI AZ ELMÚLT 20 ÉVBEN Dr. Farkas Dezsõ, Pereiné Borsos Gizella, Borsos Imre, Jeneiné dr. Vígh Blanka, Csontos Gabriella, Mile István, Arnóth Sándor, Ordasi József, Dr. Nagy Lászlóné, Tóth Károlyné (Csenki-klub tag), Sipos Koppány Kadosa, Csizmadia Lajos, Csontos Jánosné (nyugdíjas), 1989-1993 Kárai Lajos Dr. Pongrácz Piroska(jegyzõ), Szanka 1994 évben Fazekas Valéria Alexandra, György Antal (nyugalmazott ref. 1995-1998. Hajdu István lelkész), Dr. Szûrös Mátyás, Lengyelné Tóth 1999-2003.03. hó Csontos Gabriella Mária, Búzási László, Nagy Sándorné, Újházi 2003.04. hó-2005.Vass Attila László, Dr. Garamvölgyi György, Tóth Lajos, 2006.-2007.03. hó Pallainé Rákos Idikó Sass Ferencné, Dr. Papp Imre, Keserû Imre 2007.04. hó-2007.09. hó Bárdos Lajosné (III. b. oszt. Tanuló), Kabai Ferenc, Baranyi Julianna, Nyikos Tiborné, Nagy Benjáminné, 2007.10.- napjainkig D. Sári Andea Vadasi Ferenc, Fazekas Valéria, Keserû Zsolt, Szilágyi Imre, Kovács Zsolt, Dr. Egri Piroska, Kárai Lajos, Berde Márton, Gazdag István, Filep Tibor, Egri Sándor, Dr. Molnár László, Hajdú István, Nagy Attila, Szöõr Ádám, Szabó Lajosné (tanár), Kabai Sándor, Ordasi Andrásné, Dr. Bene Edit (jegyzõ), Vásári Gáborné (fürdõ igazgató), Varga Matild, Baranyai Lajos, Szilágyi Attila, Magyari Lajos (tûzoltóparancsnok), D. Sári Andrea, Szerzõ Réka, Kiss Anita, Nagy Krisztina, Szabóné Nagy Margit, Hegedûsné Kiss Anikó, Ferenczy Judit, Pella Pál, Kiss Endre, Sárosi Károly, Szabó Attiláné Csontos Erzsébet, Nagyné Szabó Ibolya, Rásó János, Csillagné Lugossy Marianna, Karacs Alexandra, Borsos Anikó, Ökrös István (képviselõ), Demetrovics Péter, Ferenczykné Karacs Angelika, Panyi József (plébános), Csifó Ildikó, Pelláné Ábrám Anikó, Pálfi Lászlóné, Kovács József, Tóth Lajos, Girdán Miklós, Keserû László (jegyzõ), Joó Attila, Nagy Ilona Zsuzsa, Terdik Roland, Dudás Lajos, Lajtos Ádám, Kiss Lajosné, Majoros László, Dr. Szöõr István, Dr. Móri Antal, Nádas Imre, Palya Tamás, Nyirkos Tibor, Kiss János, Palotás Zoltán, Kiss Bea, Molnár Renáta, Dr. Lakatos László (meteorológus), Fórizs Ildikó, Konyhás István, Orosz Adrienn, Szabó László, Kóti Andrea, Cseke András, Kiss Erzsébet, Dr. Man Ilona, Vass Attila, R. Tolvaj Hajnalka, Dr. Bige Szabolcs, Dr. Lakatos László, Emi Bálint, Karacs Gyuláné, Karacs Gergõ, Boruzs István, Szegi Barbara, Györkei Dóra, Vrancsik László, Kenéz Szilvia, Lévai Anikó, Rácz Józsefné, Bárdos Lajosné Majoros Karola, Rácz Zoltán, Máté Albert, Tódor Györgyné, Nemesné Nagy Erika, Petõné Papp Margit, Bihari Imre, Zagyváné Varga Ilona, Kiss Istvánné, Szabóné Bojtor Éva, Verdó Ildikó, Lajtos Georgina, Federics Lászlóné, Császár Zsuzsa, GyõriAndrea, Kárai István, Tóth Judit,

FÕSZERKESZTÕK A LAP 20 ÉVE ALATT

19.


Püspökladány Város képviselõinek névsora 1990-1994 Dr. Farkas Dezsõ – polgármester Dr. Nagy László Dr. Pásztor János Dr. Molnár László Kardos István VDr. Garamvölgyi György Dr. Felszeghy Szabolcs Dr. Nagy János Györkei Gyula Dr. Hódos József Szilágyi Lajos Szilágyi Imre Papp Sándor Mile István Szabó Ferenc VTomka Jánosné VCsizmadia Lajos – halála után 1991. novemberétõl Kovács László Ökrös István Pereiné Borsos Gizella

1994-1998 Dr. Molnár László – polgármester

Ökrös István Tamás Imre Kiss Zoltán VTomka Jánosné VDr. Garamvölgyi György Tóth Lajos Demetrovics József Kovács László Dr. Varga Gáborné Rácz Dániel Arnóth Sándor Mile István Varga Gusztáv Makai Lajos Szabó Ferenc VLövei Sándor Károlyi Mihály

1998-2002 Dr. Molnár László – polgármester Ökrös István Dr. Felszeghy Szabolcs VHegedûs András VTomka Jánosné VDr. Garamvölgyi György Tóth Lajos

Masszív, mint Dobó kapitány vára Egy kedves írás 2000-bõl

A lovagkor és a mesék hangulatát idézi egy épület és a vadregényes környezete a Somogyi-Baross sarkon. Mintha a középkorban járnánk: rögvest kinyílik a toronyszoba ablaka, és kihajol egy csúcsos süvegû, szépséges királykisasszony, aki a megmentõjét várja. Messzirõl lódobogás hallatszik, s már látjuk is a hõs lovagot hófehér paripán. A rabságban tartott hölgy kötélhágcsót enged le szívszerelmének, s ezzel beteljesülni látszik a vágya... A valóságban persze a Gólyavárban soha nem raboskodott egyetlen királykisasszony sem, udvarán nem vágtattak páncélos lovagok. Az 1925-ben átadott vár alsó szintjére a MÁV osztálymérnökség hivatala költözött, az emeleten pedig a vasút vezetõ szakemberei éltek a családjukkal. Így lett a Nádai-család otthona is a Gólyavár. Nádai Péter ma is itt él, és korábbi szolgálati lakása ma már a saját tulajdona. Évekig tanított a Rendõrtiszti Fõiskolán, van néhány diplomája, Moszkvában tanult, s a magyaron kívül még négy nyelven beszél. Tengerésztisztként bejárta a világot. A nyugdíjas éveit is aktívan élõ ember szívesen mesélt el mindent, amit a Gólyavárról tudni érdemes. -Édesapám állomásfõnökként dolgozott abban az idõben. A

Demetrovics József Tóth László Györkei Gyula Dr. Bige Szabolcs Mile István Varga Gusztáv Károlyi Mihály Kiss Zoltán Makai Lajos VNagy Benjáminné – halála után Rácz Dániel Borsos László Tóth Ferenc

2002-2006 Dr. Molnár László – polgármester Ökrös István Tamás Imre Terdik Ferenc Hegedûsné Varga Irén VDr. Garamvölgyi György Tóth Lajos Demetrovics József Tóth László Galics Mihály Sajtosné Majoros Klára Kardos István

Dr. Farkas Dezsõ Demetrovics Péter Károlyi Mihály Schwarcz Tibor Varga Gusztáv Makai Lajos Tóth Ferenc

2006-2010 Arnóth Sándor – polgármester Dombi Imréné Dr. Felszeghy Szabolcs Terdik Ferenc Kardos István Sárvári János Szabó Attiláné Márkus Gábor Tóth László Petõné Papp Margit Kiss Zsigmond Makai Lajos Hegedûsné Varga Irén Ökrös István Békési Zoltán Katona Lajos Tóth Lajos Kovács Krisztina

földszinti részben voltak az irodák egészen addig, amíg az osztálymérnökséget át nem helyezték Kisújszállásra. Ekkor költözött a helyére a vasúti rendõrség. A 60-as években a rendõrség a vasútállomás épületébe került, s azóta van itt az orvosi rendelõ. -Honnan ered a Gólyavár elnevezés? -Tulajdonképpen lehet, hogy helytelen ez a név. Hisz Püspökladány jelképe nem a gólya, hanem a daru. Fénykorában – még a háború elõtt – az épület oldalát két stilizált madáralak díszítette a járda felõl. Errõl nevezték el, talán hibásan. A második világháborúban, mikor az állomást bombázták, ide is becsapódott egy bomba, a lakásunkat is érte egy találat, s megsemmisült ez a díszítõelem is. Az újjáépítéskor a madarakat már nem rekonstruálták. -Alakásokat viszont igen. Kik élnek ezekben? -A kilenc lakás közül van, amelyik üresen áll. A lakók többnyire nyugdíjasok. Az ötvenes években kezdték megosztani a lakásokat, s 1994-ben felértékeltették õket. Ekkor hat család féláron meg is vásárolta. A Gólyavár egy dombra épült, alá van pincézve. Falai 80 centiméter vastagok. Olyan erõs és masszív, mint Dobó kapitány egri vára. -Korábban jobb állapotban volt az épület körüli, borostyánnal befutott „kert”? -Ez is egy tanulságos történet. Valamikor igenis kert volt, méghozzá nem is akármilyen. Szökõkúttal, medencével, teniszpályával és gyönyörû filagóriával. A fák között utak kanyarogtak virágok özönével szegélyezve. Egy virágkedvelõ kertész telepítette és gondozta a növényeket, és házmester gondoskodott arról, hogy idegen ne léphessen be. Akkor még vasúti tulajdonban volt a kert és az épület is. A 70-es években aztán a MÁV félmillió forint kíséretében átadta a tanácsnak a kertet. Ekkor lett belõle ifjúsági park. Nem sokáig mûködött így, azóta pedig teljesen lepusztult. S engem mindig elszomorít ez a látvány. Gyõri Andrea

20.


PRO URBE emlékéremben részesültek névsora

1992. · Csenki Imre karnagy meghalt · Zöldmezõ Mgtsz. Vegyeskara – megszûnt, jogutódja az „id. Csenki Imre” Vegyeskar 1993. · Csimpolya gyermeknéptáncegyüttes (Nádasné Szabó Ildikó) Pl. Kaán Károly u. 54. · Tádé gyermeknéptáncegyüttes (Koloszár Erzsébet) Pl. Zrínyi u. 14. 1994. · Dr. Kapusi Imre erdõmérnök 3424 Kács, Dózsa Gy. u. 26. · Orbán József iskolaigazgató Pl. Rákóczi u. 53/1.

· Gyõrfi Lajos szobrászmûvész Pl. Zrínyi u. 57 · Tóth Sándor – Kossuth Olvasókör elnöke - meghalt 1995. · Tomka Jánosné tanácsnok meghalt · Pénzes Lajos tanár - meghalt · Városvédõ és Szépítõ Egyesület - Pl. Kossuth u. 26. · Néhai Kovács Ferenc ref. lelkész (posztumusz) · Dr. Dankó Imre nyug. múzeumigazgató - meghalt · Nagy Lajos vállalkozó - Pl. Rettegi u. 5. · Fodor Mátyás nyug. MÁVtiszt - meghalt 1996. · Dr. Pintye Imre háziorvos 4032 Db. Poroszlai u. 37. III. lph.

· Sápi Katalin óvónõ - Pl. Hõsök tere 6. · Szabó Zoltán karnagy 1051 Bp. V. ker. Arany J. u. 27. III/8 · Michail és Jyll Brubaker 1997 · Kövesi Katalin tanárnõ 1096 Bp. IX.ker. Haller u. 76. 9/39 · Dr. Hódos József - 4225 Debrecen-Józsa Hegy u. 26. · Tóth József nyug. szakoktató - meghalt 1998. · Kárai Imre a Közüzemi Kft. üzemvezetõje - Pl. Dembinszky u. 14. · Sárréti Népi Együttes Mûv. Közp. Pl. Bajcsy Zs. u. 2/2 1999. · Dr. Szerdi János nyug. középiskolai tanár - meghalt · Vadász Ferenc - meghalt · Székely István sírkoszorúkészítõ - Pl. Szent István u. 3. · Id. Ordasi József volt MÁV dolgozó, a Szabadidõs Egyesület és a Lovas Egyesület elnöke - Pl. Erõss L. u. 2/1 2000. · Nyirkos Tibor nyug. középiskolai tanár - Pl. Katona J. u. 25 2001. 2002. · Gasparik Ferencné a Sárréti Népi Együttes tagja Pl. Petri P. u. 155. 2003.

· Békési Mihály nyug. tûzoltó parancsnok - Pl. Kossuth u. 16. I/3 · Varga Dánielné – Mozgáskorlátozottak Egyesülete vezetõje - Pl. Szabó Pál u. 15. · Tomka Jánosné nyug. iskolaigazgató meghalt 2004. 2005. · ÁFÉSZ Énekkari Egyesület - Pl. Zrínyi u. 6-8. I/3. (Hári Margit) · Kovács Imre Pl. Bodó u. 9. · Mile István Pl. Szent I. u. 24. · Dr. Nagy Zoltán - 4030 Debrecen Tinódi u. 27. 2006. 2007 · Csenki Imre Alapfokú Mûvészetoktatási Tagintézmény Fúvószenekara Pl. Petõfi u. 40. · Egri Gyula és Egri Gyuláné – a Kossuth Olvasókör tagjai Pl. Karcagi u. 39. · Kárai Miklós vállalkozó Pl. Dembinszky u. 19/1 2008. · Györkei Gyula – Tünet Bt. ügyvezetõje - Pl. Karcagi u. 36. · Kiss Gábor – Hektográf nyomda Kft. ügyvezetõje Pl. Bocskai u. 50. · Laskai Irén könyvtárigazgató Pl. Zrínyi u. 45/1.

Díszpolgári cím kitüntetésben részesültek 1992. · Johann Besin – Fischamend polgármestere, Ausztria · Néhai Csenki Imre tanító (posztumusz) 1993. 1994. 1995. · Gellér Sándor labdarúgó meghalt · Dr. Demetrovics János akadémikus, 1037 Bp. Folyondár köz 10 · Dr. Garamvölgyi György alpolgármester - meghalt · B. Kiss Albert pékmester meghalt · Néhai Bene Gyula tanár (posztumusz) · Dr. Szûrös Mátyás országgyûlési képviselõ 1121 Bp. Csillagvölgyi u. 21

· Dr. Matolcsi Lajos Pl. volt tanácselnöke 4032 Db. Vezér u. 31. III/9 · Dr. Hegedûs János a Püspökladányból Elszármazottak Baráti Körének Elnöke - meghalt 1996 · Pápai Sándor nyug. iskolaigazgató 4032 Db. Tátra u. 7. · Bodnár Sándor nyug. középiskolai tanár Pl. Kálvin tér 4. · Néhai Zsigmond Kálmán volt Makfalvai (Románia) polgármester (posztumusz) 1997. · Csenki Imre karnagy meghalt 1998. 1999. · Gy. Kiss József nyug. ált.

iskolaigazgató 4032 Db. Komlóssy u. 48-50 · Henk Wemmenhove – Hattem város nyug. titkára Hollandia · Rózsa Lajos makfalvai tanár Makfalva-Ghindari Maros megye, Románia 2000. · Kardos Ernõ nyug. MÁV fõfelügyelõ meghalt · Szabó Zoltán karnagy 1051 Bp. V.ker. Arany J. u. 27. III/8 2001. · Gyõrfi Lajos szobrászmûvész Pl. Zrínyi u. 57 · Csák Gyula író 1066 Bp. Mozsár u. 6. 2002. 2003. Bencze Lászlóné dr. Mezõ Judit nyug. fõiskolai

tanár, népzenekutató 2623 Kismaros, Vörösbegy u. 15. · Dr. Molnár László polgármester Pl. IV. Béla u. 3. 2004. 2005. 2006. 2007. · Dr. Palkonyai László nyugalmazott nõgyógyász fõorvos 2092 Budakeszi, Villám út. 1. · Török László vállalkozó Pl. Karcagi u. 49. 2008. · Makai Lajos képviselõ Pl. Zrínyi u. 43/1 · Néhai Szabó Gábor mesteredzõ (posztumusz) · Néhai Iványiné Balogh Magdolna zenepedagógus (posztumusz)

21.


SPORT - JUBILEUM Õ jelenleg a Vasas junior válogatott birkózója – tekintett vissza emlékeiben Kovács Lajos, aki a jelenkor titánjairól sem feledkezett meg. Közülük Makula Ramon a diákolimpiai bajnoki címe mellett egy bronzérem tulajdonosa is, Horváth Tamás és Turcsányi Tibor ezüstérmesnek, Csáthi Dávid, Halász Attila, Juhász János, Dodó László és Balogh Zoltán diákolimpiai bronzérmesnek vallhatja magát. De Szabó Imre 5. helyezése miatt sem kell szégyenkezni. - A nõi vonalunk is jelentõs, idén Papp Melánia a diák, illetve a serdülõ korcsoport magyar bajnokságán is ezüstérmet nyert. Nyíri Dóra a felnõttek között lett magyar bajnoki ezüstérmes. Õ korábban már nyert egy junior magyar bajnoki bronzérmet is – sorolta eredményeiket Kovács Lajos, aki végül elmondta, hogy egyesületük fennállásának legnagyobb versenyét rendezi meg ebben az évben. E szerint novemberben Országos Bajnokságot rendeznek városunkban, amely egyúttal Szabó Gábor Emlékverseny is lesz. Ezzel állítanak méltó emléket Szabó Gábor munkásságának.

A 2005-ös birkózócsapat

Gyerekfocitól a nõi kézilabdáig A Tünet SE korábban a gyerek focicsapatáról volt híres, ma már a nõi kézilabda és a sporthorgász szakosztályaival nyújt sportolási és szórakozási lehetõséget kicsiknek és nagyoknak. - Az egyesüle-tünket 1995-ben alapítottuk azzal a céllal, hogy a labdarúgást szeretõ gyerekeknek megfelelõ hátteret, magas szintû szakmai képzést, és versenyzési lehetõséget biztosítsunk – tekintett vissza a kezdeti idõszakra Györkei Gyula, a Tünet SE elnöke. – A csapat irányítását Szolga Gézára és Varga Lászlóra bíztuk, s csatlakoztunk az Olasz Focisuli programjához. E mellett a PFC-vel kötött szerzõdés értelmében a megyei gyermek bajnokságban szerepeltek gyerekeink. Az egyesület létrehozása jó ötletnek bizonyult, hiszen a késõbbi sikerek, illetve a gyerekek pályafutása mindezt bizonyítja. Van köztük, aki jelenleg is NB I-es (Máté Peti), vagy NB II-es (Varga Laci) együttesnek a tagja, s többen jelenleg is futballoznak városunk jelenlegi megyei bajnokcsapatában. A Tünet SE dicsõséglistáját Szolga Géza idézte fel. – A megalakulásunk utáni évben egy budapesti tornán 24, fõleg NB I-es csapat között a 6. helyet szereztük meg. A jobb eredmény elérésétõl a Fradi vert ki bennünket, ám hosszú barátság kezdete volt ez a két csapat között. Ennek eredményeként számos tornán vettünk részt közösen. A debreceni Olasz Focisulinak köszönhetõen külföldi tornákra is megnyílt az út elõttünk. Igaz, eleinte csak néhány játékosunk utazhatott ki az Olasz Focisuli válogatottjával Olaszországba, ám késõbb komplett csapattal is részt vehettünk egy tornán Szardínia szigetén. A Róma és a Fiorentina elõtt az elsõ helyen végeztünk, s Máté Petit választották meg a legjobb játékosnak. Ez csodának számított. A Tünet országosan is ismert és közkedvelt nevét hazánkban egy Agárdon megrendezett tornán emeltük a legmagasabbra. Olyan csapatokkal szerepeltünk, mint az Újpesti Dózsa, a Vasas, a Kispest Honvéd, az FTC, a BVSC, vagy mint a szlovákiai Dunaszerdahely. A döntõig meneteltünk, ahol 0-0-át játszottunk a Honvéddal, ám büntetõkkel végül kikaptunk, s a 2. helyen végeztünk. Mindemellett a megyei gyermekbajnokságban is letettük a névjegyünket. Minden évben megnyertük a bajnokság csoportkörét, majd a döntõkben hol arany-, hol ezüst-, hol bronzéremmel gazdagodtunk. Tíz év alatt közel száz kis focista fordult meg nálunk. Többségük „csak” egészséges fiatalemberré vált, de

néhányukból neves labdarúgó lett – elevenítette fel az egy évtizednyi sikereket Szolga Géza. A Tünet SE a gyermeklabdarúgók nevelését 2003ban befejezte, s szinte ezzel egy idõben Kovács Krisztina testnevelõ irányítása mellett a leány kézilabda utánpótlás nevelésre tette a hangsúlyt. – Sajnos a gyermek kézilabda országos szervezése messze elmaradt a futball szervezettségétõl, így nem tudtunk folyamatosan bajnoki szereplést biztosítani a csapatunknak – árulta el akkori nehézségeiket Györkei Gyula. - Ám nem dolgoztunk hiába, letettük egy csapat alapjait, hiszen az akkori fiatalok közül többen jelenleg is tagjai a 2006-ban létrehozott felnõtt nõi csapatunknak, amely Kovács Krisztina vezetésével megnyerte az idei megyei bajnokságot, s õsztõl már az NB II-ben szerepel.

Foci a P. MÁV-tól a PLE-ig Nagy utat járt be Püspökladány labdarúgása az elmúlt 20 esztendõben. 1989-ben még a nagy hagyományokkal bíró P. MÁV néven szerepelt csapatunk a megyei bajnokságban, ám a rendszerváltás a helyi sportot is utolérte. A szakosztály 1991-ben Palatitz László irányításával kivált az anyaegyesületbõl, és Püspökladányi FC néven önálló klub alakult. A PFC szép sikereket élt meg, hiszen a következõ évadban megnyerte a megyei bajnokságot, s feljutott az NB III-ba. Olyan futballisták kergették ekkor a Szolga Géza által irányított együttesben a bõrt, mint a korábbi válogatott Újpest játékos, Rostás Sándor, valamint az élvonalban ugyancsak megfordult Dan László és Benyó Sándor. Ezt az idõszakot újabb megyei bajnoki szereplés követte, majd az 1997-es országos nagy átszervezésnek köszönhetõen megyei ezüstérmesként, illetve Magyar Kupa megyei gyõztesként újra következett az NB III. Itt aztán csapatunk újoncként megnyerte a Tisza csoport küzdelmeit, s jogot szerzett az NB II-es indulásra. A vezetõk úgy döntöttek, hogy bevállalják a magasabb osztályú megmérettetést, ám ebbe végül beletört a bicskájuk. Az õszi szezont a 9. helyen záró társaságnál komoly pénzügyi nehézségek adódtak, s végül 1999 januárjában a visszalépés mellett döntöttek a vezetõk. Ezzel ki is mondták a PFC halálos ítéletét, amely meg is szûnt. Ekkor néhány hónapra a P.MÁV berkeibe került vissza a csapat, amelyet a nulláról kellett újra felépíteni. Ezt követte az újabb fordulat, hiszen megalakult a Püspökladányi Zöld Ászok, amely a legalacsonyabb szintû, körzeti bajnokságban indult el. Ezt az elsõ évben sikerült is megnyerni, így következett a megye II., ahonnan két évad után tudott továbblépni a megye I-be a társaság. A 2002-2003-as évadban újoncként rögtön ezüstéremig jutottak Gulyásék, miközben megnyerték a Magyar Kupa megyei sorozatát is. A következõ sikerre a 2005-2006-os szezonig kellett várni, ekkor újból ezüstérmes lett csapatunk. Az új idényben az aranyérem begyûjtése volt a cél, s ez teljesült is, ám a vezetõség nem merte „bevállalni” az NB III-as indulást. Ez meg is tette a hatását. A csapat játékosai, edzõi és szponzorai úgy döntöttek, hogy új egyesületet alapítva vágnak neki az új idénynek. Így 2007. augusztusában már Püspökladányi Labdarúgó Egyesület néven indult a gárda a megye I-es pontvadászatban, ahol a 6. helyen végzett. S mint tudjuk, az idei bajnokság bajnoki címét toronymagasan megnyerve a nyáron már az NB III-as küzdelmekre kezdik majd meg a felkészülést Szabó László tanítványai.

Képaláírás: A 2003-as kupagyõztes Zöld Ászok

WWW.LADANYTV.HU

22.


SPORT - JUBILEUM ladányi összeállítás: Mezõ – Geszti, Gulyás, Siklósi, Palotás Z. Csere: Történelmi kornak számított a honi kézilabdázók életében a húsz évvel Dóró, Matkó, Berecz, Palotás Cs., Horváth, Füleki, Szentjobbi. Ebben az ezelõtti, 1989-es esztendõ, hiszen ebben az évben tértek át idõszakban volt a csúcson a társaság, hiszen a bajnokság mellett 1996-ban Magyarországon a tavaszi-õszi bajnoki lebonyolításról az õszi-tavaszira. a 3. helyen végzett a Nyíregyházán megrendezett Alkaloida-kupán, majd a Így a bajnokság három szezonon át tartott, s városunk NB II-es csapata, a következõ évben már meg is nyerte azt. Márpedig abban az idõben ez a Kóti Béla által irányított P. MÁV végül ezüstérmes lett. Az ezt követõ torna számított a legrangosabb magyarországi kispályás tornának. néhány évben a középmezõnyhöz tartozott a társaság, amely ekkor még Olyannyira, hogy mielõtt 1995-ben beindult volna az NB I-es bajnoki szabadtéri, aszfalt borítású pályán játszotta a hazai mérkõzéseit. Az 1992- rendszer, a mindenkori Alkaloida-kupa gyõztesét hirdették ki a magyar 93-es idényben aztán kis híján kiesett az immár Koncz Tibor vezérelte bajnoknak. Az 1997-98-as évadban 17 csapat vett részt az NB I-es gárda, ám végül – igaz, a zöld asztalnál – sikerült kiharcolni a folytatást. A küzdelmekben, s ebben végül a 7. helyet szerezték meg a mieink. A csapat történetének legemlékezetesebb, a Daru TV által is hullámvölgyet aztán olyan hullámhegy követte, ahová közvetített hazai meccse erre az idényre tehetõ: 2008 azóta sem jutott a ladányi kézilabda sport. Ennek fõ A HEVEDER csapatát a márciusában zsúfolásig megtelt nézõtér elõtt hatalmas állomása az 1994-95-ös évad volt, amelyben NB II-es bajnoki címet ünnepelhetett csapatunk. Így 1995 õszén HEVEDER Kft. támogatta, meccsen Siklósiék 7-6-ra legyõzték a bajnoki címvédõ már az NB I/B. küzdelmeiben vehettek részt annak önzetlen sportszeretõ budapesti Nestlé gárdáját. Nyártól aztán egyre igazgatója Tóth Gyula, aki sötétebb felhõk gyülekeztek a gárda feje felett. Az kézilabdázóink, ám a magasabb osztály minõségi MLSZ-ben módosították a verseny-szabályzatot, s változást, azaz sportcsarnokban történõ mérkõzésszívét-lelkét adta a gárda kizárólag szabványméretû pályához kötötték a rendezést is megkövetelt. Az akkori ladányi sportcsarnok sikeréért. mérkõzések megrendezését. Így aztán keresni kellett a játéktere nem volt szabványméretû, így a hazai Sajnos 2008. május 7-én fellépéseket „albérletben”, Hajdúszo-boszlón kellett elhunyt. Az akkor csapat tagjai környéken megfelelõ sportcsarnokot, s ezt Nádudvaron lelte meg a vezetõség. Mindeközben a megrendezni. A szezonkezdet rendkívül pechesre tisztelettel õrzik emlékét. PFC-bõl kiválva Milli PTC-Heveder néven új sikeredett, hiszen bár rendre szoros csatákban, de egy-két elnökséggel önálló klub alakult. Ám ennek már több góllal mindig vereséggel zárultak a meccsek. Ekkor egy több mint 100-szoros magyar válogatott játékost, Kedves Lászlót igazolt meghatározó játékos sem volt a tagja, s az új bajnokság közben Lazányi le a vezetõség, aki bár rendkívül sokat lendített a csapatjátékon, nem tudott László is lemondott tisztérõl. Mindezek egyenes irányban repítették a csodát tenni, s végül kiesõ helyen fejezte be csapatunk a bajnokságot. A csapatot a kiesés felé, amit nem is került el, s ezzel 1999-ben véget ért a búcsúval több játékosunk is máshová igazolt, vagy befejezte a játékot. S Heveder sikertörténete. (A cikk Lazányi László visszaemlékezései alapján mivel innentõl kezdve az NB II-es meccseket is fedett pályán kellett készült.) megrendezni, így egy újabb „albérlet”, Nádudvar lett a csapat hazai fõhadiszállása. 2001-ig, az NB II-es kiesésig tartott ez az idõszak, miközben az elsõ évben Kedves László, majd Kóti Béla látta el az edzõi teendõket. Mindeközben 2000. nyarán a P. MÁV-ból kiválva megalakult a Püspökladányi Kézilabda Egyesület. A megyei bajnokságba kiesett társaság a „nagy öregekkel”, és néhány fiatallal kiegészülve többször is aranyérmet nyert, ám egyszer sem vállalta a magasabb osztályú indulást.A kispadot 2003-tól újra elfoglaló Koncz Tibor 2005-ben a fiatalítás mellett döntött, s lerakta a ma is játszó csapat alapjait. A fejlõdés szemmel látható, hiszen az elsõ évben a 6., a következõ esztendõben az 5., tavaly bronzérmes, míg az idei bajnokságban ezüstérmes helyen zárt az együttes. (Acikk megírásához Kincses Laci bácsi nyújtott segítséget.)

Osztályok között a kézilabdázók

Az 1997-es Alkaloida-kupa gyõztes PFC-Heveder

Látványos áttörés a birkózóknál

A „nagy öregek” és a fiatalok 2003-bõl

Volt egyszer egy Heveder A PFC-Heveder teremfoci csapatának 1995-ös megalapítása Lazányi László nevéhez köthetõ, aki már-már megszállottként szervezte a gárda mindennapjait, s ahogy telt az idõ, egyre népszerûbbé is vált a társaság nemcsak a városban, hanem a megyében és a megyehatáron túl is. Ennek is köszönhetõen Püspökladány a sportág vidéki fellegvárának számított. Ki ne emlékezne a hétfõ esti, vibráló hangulatú csatákra, amikor Palotás Zoliék az õrületbe kergették az ellenfeleket. Csapatunk elsõ NB I-es szezonja az 1995-96-os évad volt. A tanuló év után a következõ idényben már az élmezõnyhöz tartozott az együttes, amely végül a 6. helyen végzett. S hogy kikkel? Nos, íme az egyik mérkõzés tudósításából kiragadott

Városunkban a birkózás az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkezõ sportág, amely az elmúlt két évtized alatt számos magyar bajnoki érmet szállított. - A nyolcvanas évek vége, a kilencvenes évek eleje alapjaiban változtatta meg csapatunk életét – kezdte a visszaemlékezést Kovács Lajos, a klub elsõ embere. - Fõ támogatónk, a MÁV hátat fordított nekünk, megszûnt az utazási támogatás, így mi is önállósodtunk. A korábbi hagyományainkhoz hûen, Szabó Gábor irányításával az utánpótlás nevelésre szako-sodtunk. A 90-es évek elején még csak területi versenyeken sikerült szép eredményeket elérni. Az áttörés a 90-es évek második felében kezdõdött. Az elsõ „fecske” 1996ban Szabó Bence volt, aki magyar bajnoki ezüstérmet szállított, s aki 1999-ben még egy bronzérmet is nyert az ob-n. Tõkés Balázs is duplázott: 1998-ban a 3., egy évvel késõbb a 2. lett az országos bajnokságon. A diákolimpiai sorozatban 1998-ban a 2. helyet megszerzõ Hegedûs Ferenc révén megszereztük az elsõ érmünket. 2000-ben Bene Viktor vitte a prímet a begyûjtött ezüstérmével, ám mellette már voltak pontszerzõink is: Bene Péter 5., Bene Gábor 6. lett. A legnagyobb diákolimpiai sikert 2001-ben a bajnoki címet bezsebelõ Rácz Gergõ érte el, aki 20 év után ismételte meg Rácz Zoltán korábbi bajnoki gyõzelmét. Ugyanekkor Erdei Tamás egy bronzérmet nyert. 2002-ben Nyéki Imre szintén diákolimpiai aranyérmes lett, míg Rácz Gergõ és Kiss Gergõ is a 6. helyen zárt. A következõ sikerszéria Berde Roland nevéhez fûzõdik, aki 2005-ben és 2007-ben is magyar bajnoki aranyérmet nyert.

Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek

Recommend Documents