Agyi mészkõ Makay Botond Resicabánya

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006

Agyi mészkõ Makay Botond Resicabánya Kérem, hogy senki se csodálkozzék e viccfeldolgozáson, ha valamit megismétel a szerzõ, mert mészlerakódások az örökifjú férfifõkben is elõfordulhatnak. Néhányan már többször is megözvegyültek mióta félérett fõvel tíz osztályt végezve érettségi bizonyítványt kaptak. Ancsi már rég elfeledte férjeinek a nevét is. Maca, aki valamikor osztályelsõ volt, már régen begyagyázott, de ezt rajta kívül mindenki tudta. Pircsi is beismerte, hogy kezd feledékeny lenni, aki pedig fejbõl tudta még a nagyanyja táncrendjét is. Persze nem annyira a szorzótáblát. Marici és Panci is megözvegyültek végre, de már õk is kiheverték a kezdeti nehézségeket s hálát adtak a bolsevista Sorsnak vagy a keresztény Úristennek, hogy már elviselhetõ az életük a kissé iszákos vagy meglehetõst szoknyapecér férjük nélkül is. Emlékezõtehetségük azonban nekik is megkopóban volt. A többiek is erõsen haladtak a totálkárosság útján, de még viselték az elsõ vagy utolsó férj mellett élvezhetõ együttlét áldásait és megpróbáltatásait. Az öt özvegy, így az osztályfõnök nélküli osztályfõnöki óra után elhatározta, hogy együtt fognak bankettezni is. De azért így is jó volt találkozni, feleleveníteni azt, amit a régi emlékekbõl, amelyek közül még volt egynéhány eléggé éles is. Maga az, hogy lánylíceumban végeztek, meghatározta életüket. Õszintén nem is tudták soha senkinek lelküket kiönteni, csak barátnõiknek. Lehetett az hétpecsétes titok, vagy ország-világ elõtt ismert közpletyka. Most, amikor a találkozói banketten ismét összemelegedtek az újbóli (s ki tudja hanyadik) megismerkedés után, elhatározták, hogy kölcsönösen meglátogatják egymást. Mármint õk, öten. Jól-rosszul eltelt a bankett is, de õk öten - a hagyományteremtõk elhatározták, hogy minden kedden találkozni fognak. Hol egyiknél, hol másiknál. Az elsõ vendéglátó az osztályelsõ és a súlycsoport tekintetében is vezetõ Maca volt. El is készítette magának a szerény vendégfogadási étlapot, s azt gondosan fel is jegyezte egy papírra. Természetesen kávéval kezdte, mert azt már a munkahelyén megszokta, ahol titkárnõsködött valamikor, hogy mindenkit kávéval kínál meg elõször, s csak azután jöhet egyéb. Mármint ha olyan valakirõl van szó, aki egyebet is érdemel. Persze itt konyakra s efféle

pagina 3

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 protokollfogásokra kell gondolni. Egyébként kávét bármikor, bárhol, bárkinek lehet adni. Amikor megérkeztek osztálytársai meg is kínálta õket egy törökösen készített, de olaszos rövidséggel kimért skótos kávéval, amibe a lelkét is belétette, csak épp a kávéját mérte ki szûkösen. Persze, vallotta, ebben a korban már kóros és káros tüneteket okozhat a kávé. Ezt vallották ugyan a többiek is, de azért egy magyaros kávét is szívesen elkortyolgattak volna. Már régecskén elfogyott a kávécska, amikor Macának eszébe jutott, hogy egyebet is készített. Ki is ment a konyhába, de nem találta a cédulát, amelyre a felszolgálási sorrendet leírta. No, sebaj. Egy kávé bárhol, bármilyen idõszakban és bárkinek felszolgálható, hát bevitt egy adag kávét, amelyet lelkesen dícsértek az egykori osztálytársak. Közben Macának eszébe sem jutott, hogy a kávéját otthagyva a konyhába menjen. Közben Macának nem jutott eszébe, hogy a kávéját otthagyva a cédulácskát keresse. Amikor már ismét elfogyott a kávé, Maca, aki már erõsen maci is volt, ami a termetét illeti, ismét kiment a konyhába. Mi sem természetesebb, hogy újabb adag kávéval tért vissza, mivel kávét bárhol, bárkinek, bármikor illik és kell is felszolgálni, amit a barátnõk szintén ovációval és hálálkodással fogadtak, illetve dícsértek. „Volt egy dongó, meg egy légy. Tovább is van. Mondjam még?” Nos, nem mondom, mert Maca harmadszor is meg ... hatodszor is kiment, de csak kávéval tért vissza, mert a kis cédula nélkül nem tudta, hogy hol is kell a vendéglátást folytatni, de azt igen, hogy kávét bármikor, bárhol, bárkinek lehet és illik felszolgálni. Mivel a nap rég lealkonyult, a barátnõk szedelõzködtek. El is köszöntek egymástól azzal, hogy legközelebb Macánál fognak találkozni, mert úgy illik, hogy a volt osztályelsõnél találkozzanak elõször. Miután becsukódott mögöttük a bejárati ajtó, az utcára érve megállapították, hogy nagyon jól érezték magukat. - De azért nem hittem volna, mondta Pircsi (s utánna ráhelyeseltek a többiek is), hogy ez a Maca mégcsak egy kávéval sem kínáljon meg bennünket. (Nem történt itt semmi baj, csak az a fránya agyi mészkõ...).

pagina 4


Véndiákok szerenádja Makay Botond Resicabánya Befejezõdött a tanév. Igen, az idei. És már nincsen hátra semmi, csak az érettségi. Már azoknak, akiknek érettségizniük is kelletik. Befejezõdött a tanév. Az idei. És szerre-sorra megvoltak az érettségi bankettek. Ahol ez szokásban van, illetve hagyomány, ott persze volt nemcsak utolsó kicsengetési kényszerkomédia, de volt ballagás is. Ballagás a „Ballag már a véndiák”-kal és a „Gaudeamus”-szal. Egyéni véleményem szerint ez utóbbi a szép. No persze érettségi tablókkal, amelyeket közszemlére tesznek ki, neves üzletek kirakataiba. Amint azt mi is tettük mintegy félszázada. Befejezõdött a tanév. Ajaj! De rég volt, amikor az én korosztályom ballagott, tizedik után féléretten érettségizve. Maholnap ötven éve. Nálunk, Szatmárnémetiben az volt a szokás, hogy a érettségi bankett elõtt, közvetlen az utolsó kicsengetés után végigszerenádoztuk tanárainkat. Kivétel nélkül mindeniket. Volt akkoron egy igencsak szigorú vegytan tanárunk, aki akkortájt végezte a vegyészmérnökit. Szigorúságáról legendák keringtek. Római katolikus ember létére az egykori Refiben, azaz a Református Fõgimnáziumban kezdte, majd ugyanott, de már a Kölcsey nevét viselõ líceumban folytatta. A Refiben az volt a szokás, hogy ha szökés volt a reggeli istentiszteletrõl, azt ki-ki a maga módján torolta meg. A sarokba-állítástól a fenekeseken át az internátusi kimenõ megvonásáig volt a büntetés. Haller tanár úr is megmegbúbolta a templomkerülõket, s a felfrászolt síró kisdiákoknak el kellett énekelniök azt az éneket, amely így kezdõdik: „Ím, béjöttünk, nagy örömmel”. Hogy aztán a diák ezt örömtelen, de ürümmel telve énekelte, az más lapra tartozik. Haller tanár urat sokan az ilyesmi miatt nem szerették, s amikor eljött a nagy alkalom, a érettségizõk szerenádjának ideje, hát megbosszulták a keménységét. Mégpedig azzal, hogy szerre-sorra, évrõl-évre a szerenád után beverték az ablakát, amelyet már annyira megszokott és természetesnek is vett talán, hogy a nagy csörömp-csörömp után maga-maga be is rakta a már elõkészített táblákat. A mi osztályunk is felsorakozott az éjjelizenére. Hegedûs, tangóharmónikás, s talán még egy gitáros is volt. A kis zenekarhoz pedig ott volt a végzõs osztály énekelni. Több papcsemete és tanárcsemete is volt az osztályunkban, s elértük azt, hogy nem került sor az ablak betörésére. Amikor Haller tanár úr észrevette, hogy valami nincs „rendjén” - úgymond - csendesen kinyitotta az ablakot, s

pagina 5

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 halkan így szólt: „Köszönöm, fiúk! Évek óta ti vagytok az elsõk, akik nem vertétek be az ablakomat. Köszönöm”. És ez a kis történet azóta minden esztendõben eszembe jut, amikor az utolsó kicsengetések ideje járja...

Gedichte / Poezii von / de Hans Dama Wien / Viena

Das rohe Karussell

Cumplitul carusel

Die Zeit steht still, und wir verwöhnen das eig’ne Ich oft allzusehr und baden im versteckten Stöhnen in der Erinn’rung Wiederkehr.

Stã timpu-n loc, noi fãrã teamãt ne rãsfãþãm des propriul eu ºi ne scãldãm în tainic geamãt, când amintiri se-ntorc mereu.

Der Purpurmantel hüllt uns zögernd in seine Halle gut vermummt, doch vor den Toren steh’n wir weinend und warten bis das Ich verstummt.

O purpurã ne înveleºte în sãlile-i drapate, dar noi, pânã eul amuþeºte, ne-oprim la porþi plângând amar.

So brav schleppt mancher seine Zukunft in müder Westentasche mit. Erbittet um gelynchte Auskunft, eh’ er die Hoffnungen zertritt.

În ale vestei buzunare, mulþi viitoru-ºi duc fireºti. Cerºesc linºata lor scãpare, nainte de-a zdrobi nãdejdi.

Das rohe Karussell kocht weiter das Weltrezept im grauen Schrein. Verstümmelt lag der Traum und breiter wird uns das Herz, jedoch allein.

Cumplitul carusel preparã reþeta lumii,-n scrinul gri. Sluþit, se plânge visul iarã ªi-i singur largul inimii.

Lebensweg

Calea vieþii

Pflastre deine Lebensstraßen mit Erinnerungen, dann spürst du nicht die Alltagslöcher und tränkst den Spiegel deiner wunden Tage in den Glanztopf am Ende der Sackgasse.

Paveazã-þi drumurile vieþii cu amintiri, atunci nu vei simþi gropile zilnice ºi-þi vei adãpa oglinda zilelor rãnite în vasul lucios de la capãtul fundãturii.

pagina 6

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Hans Dama (nãscut la 30.06.1944 în Sânnicolau Mare) ºi-a fãcut studiile universitare la Timiºoara ºi Bucureºti. Din 1974 s-a stabilit la Viena, unde ºi-a susþinut doctoratul în filologie. Lucreazã în prezent ca românist la Institutul de Romanisticã din Viena. A publicat mai multe volume de versuri: Schritte [Paºi] (Viena, 1980), Gedankenspiele [Jocuri de idei] (Frankfurt / Main, 1990), Rollendes Schicksal [Tãvãlugul destinului] (id., 1993), Spätlese [Cules târziu] (Viena, 1999). La Cluj i-au apãrut douã cãrþi: Ecouri rãzleþe / Vereinsamtes Echo (ediþie bilingvã îngrijitã de Mircea Popa, în traducerea lui George Guþu, Dacia, 2000) ºi Unterwegs / Pe drumuri (prozã ºi însemnãri de cãlãtorie, în limba germanã, Casa Cãrþii de ªtiinþã, 2003). Este colaborator al mai multor reviste de specialitate din Austria, Germania, Mexic, România, Spania ºi Ungaria. În SUA i-au fost puse pe note douã poezii. A tradus din Blaga, Bacovia, Nichita Stãnescu º.a. Cultivã deopotrivã poezia în vers clasic cât ºi pe cea în vers liber, strãbãtutã, în ambele forme, de nostalgiile unei tulburãtoare metafizici. Un volum de versuri în limba românã, din care publicãm câteva poezii, stã sã aparã în traducerea noastrã.

Prezentare ºi traducere: Simion Dãnilã

Mit tudunk a „csizmadia” szóról? Makay Botond Resicabánya Ha valakit tudományosan érdekel a csizmadia szavunk eredete, betekinthet A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára elsõ kötetén kívül különbözõ szófejtõ és szómagyarázó szótáraink egyikébe-másikába és megtudhatja, hogy 1594-ben már létezett ez a szavunk csizmazia alakban, illetve csismasia, chizmadia, csismadia, tsismazia, tsizsmadia, tsizmadja alakokban fordult elõ, amelyet a törököktõl vettünk át szerb-horvát közvetítéssel. Hogy nyelvészeink mennyire ütöttek a szeg fejére, azt most ne firtassuk. Inkább menjünk egyenesen a királyhoz s kérdezzük meg tõle. Mármint Mátyástól, az igazságostól, akinek az udvarába egyszer betévedt egy szegény vándorló varga varga, azaz lábbeli készítõ. (A varga szó már 1389-ben ismert volt írott nyelvünkben). A szegény vándorló varga nem akarván alamizsnát kérni még a királytól sem, hát felajánlotta szolgálatát a királynak, aki megkérdezte tõle, hogy ért-e valamiféle mesterséghez s amikor megtudta, hogy mi is a becsületes foglalkozása, hát így szólott: - No, te varga, épp jókor jöttél, mert a minapi vadászaton tönkrement a sarum sarum, s most éppeg hogy mezítláb nem járok. (A saru szót már 1211-ben

pagina 7

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 ismerte a magyar). Nos - szólott a király az udvarmesterének - adjatok ennek a szegény vargának szerszámokat és sarunak való bõrt, bõviben. Így is lett. A szegény varga pedig már a bõséges ebéd után hozzá is látott a munkához, s két nap múltán jeletkezett a királynál egy pár gyönyörû bagaria-csizmával. Mátyás addig még nem látott csizmát, de úgy megörült az újfajta lábbelinek, hogy azonnal parancsot adott a kincstárnoknak, hogy színarannyal fizesse ki a vargát, mégpedig annyi aranyat adjon, amennyi a csizmába fér. Megköszönte a szegény varga a munkadíjat, s az aranyat a tarisznyájába töltve haza ballagott a már nagy szükséget látó családjához. Persze, hogy nagy volt az öröm, s volt evés-ivás is bõven. A varga pedig csizmakészítés közben sem vizet, hanem bort ivott, aminek persze elment a híre, s a falu gazdag és fösvény kocsmárosa meg is kérdezte az arannyal fizetõ vargacsemetétõl, hogy az apja tán embert ölt, hogy oly jól megy a soruk. Amikor aztán megtudta, hogy hogyan tollasodott meg a varga, el is ment hozzá és rendelt nála két pár csizmát, amelyet becsülettel ki is fizetett néhány lyukas garassal, majd ünneplõbe öltözve az új csizmával nyakába vette az országútat meg a másik pár csizmát, s föl is vitte egyenesen a királyhoz annak reményében, hogy majd õ is meggazdagszik egy életre. Be is kopogtatott a király udvarába, ahol jelentette a strázsának, hogy hozott a királynak - rendelésre - egy pár csizmát, s bocsássák, de azonnal, a király elé. Mohóságában még meg sem várta, hogy beengedjék, félrelökte a strázsát és meg sem állott a királyig, akinél épp egy szegény ember tett panaszt, s épp a most érkezõ kocsmárosra, mégpedig amiatt, hogy egy fertály borért mivel nem tudott azonnal fizetni - a kocsmáros elvette erõszakkal a szegény ember egyetlen lovát. A király a panasz végighallgatása után a tolakodó kocsmároshoz fordult s megkérdezte: - Hát kigyelmed mi járatban vagyon? - Én, uram királyom, úgy hallám, hogy jól fizet minden pár csizma után. Nos, nekem is van egy eladó csizmám. A király megvette a pár csizmát, amelyet az istállómesterével kitömetett szalmával, s vissza adatta a kocsmárosnak azzal, hogy elmondta neki, amikor az tiltakozott az ilyen fizetség ellen: - Tekegyelmed egy fertály bort egy lóért adott. Mivel a csizma sokkal drágább a bornál, hát úgy döntöttem, hogy hasonló mód’ fizetek, mint kied: nos ami a csizmában van, az a kiedé: ez a csizma díja díja, no meg az a huszonöt, amit kiedre rászámol a poroszló.. Nos, a varga elnevezést ekkor váltotta fel a csizmadia szó, merthogy a csizma díját Mátyás király így egyenlítette ki.

pagina 8


160 Jahre seit den Feiern der ersten heiligen Messen in der „Maria Schnee“Pfarrkirche in Reschitza

160 de ani de la celebrarea primelor Sfinte Liturghii în Biserica Romano-Catolicã „Maria Zãpezii“ din Reºiþa

Der T oten gedacht. Toten Beim Auftakt des Jubiläums wurden sie nicht vergessen

În amintirea celor decedaþi. La începutul jubileului ei nu au fost daþi uitãrii

von Erwin Josef Þigla

de Erwin Josef Þigla

Die dreitätigen Festveranstaltungen zu 160 Jahren erste Heilige Messen in der „Maria Schnee“Kirche Reschitza begannen am Freitag nachmittags, am 26. Mai 2006, mit einer Gedächtnismesse zur Erinnerung an alle römisch-katholische Pfarrer, die hier in diesen 160 Jahren gedient haben, aber auch an alle Gläubigen, die hier getauft und getraut wurden, die erste Kommunion empfangen haben oder gefirmt wurden, die vom irdischen Leben in dieser Pfarre abschied nehmen mussten.

Cele trei zile de manifestãri dedicate celor 160 de ani de la celebrarea primelor Sfinte Liturghii în Biserica Romano-Catolicã „Maria Zãpezii” din Reºiþa au început vineri, în 26 mai 2006 dupã-amiazã, cu o Sfântã Liturghie de aducere aminte a tuturor preoþilor romano-catolici care au slujit aici în cei 160 de ani, dar ºi a tuturor credincioºilor care au fost botezaþi ºi cununaþi aici, care au primit prima împãrtãºanie ºi care au fost confirmaþi aici sau care ºi-au luat rãmas

Die Prozession zum Eingang in die Kirche / Procesiune la intrarea în bisericã

Dem Generalvikar László Böcskey standen bei der Zelebrierung der Gedächtnismesse mehrere Priester zur Seite / Vicarului General László Böcskey i-au stat alãturi la celebrare mai mulþi preoþi

pagina 9

împreunã, împreunã, miteinander együttesen miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006

Besonders ehrenvoll war der Augenblick des Erinners an die verstorbenen Priester Priester,, die in Reschitza während der 160 Jahre gedient haben / Special ºi plin de cinstire a fost momentul comemorãrii preoþilor ce au slujit la Reºiþa în cei 160 de ani

Als Hauptzelebrant war der Generalvikar der römisch-katholischen Kirche Temeswar, Msgr. László Böcskey, angereist. Ihm standen zur Seite mehrere Priester, die hier mal im Laufe der Jahre gedient haben. Als Ehrengäste waren Vertreter der rumänisch-orthodoxen, griechisch-katholischen, reformierten und evangelisch-lutherischen Kirche anwesend. Besonders ehrenvoll war der Augenblick des Erinnerns an die verstorbenen Priester, die hier in den 160 Jahren gedient haben und deren Namen man auch identifizieren konnte. Ein Mädchen und ein Junge steckten für einen jeden vorgelesenen Namen je eine weiße Nelke in die Vase vor dem Altartisch. Die Predigt zur Gedächtnismesse hielt der Generalvikar

Der rumänisch-orthodoxe Protopope von Reschitza, Dr asile Petrica, Dr.. V Vasile und weitere Ehrengäste nahmen an der Gedächtnismesse teil / Protopopul ortodox român de Reºiþa, dr asile Petrica, dr.. V Vasile împreunã cu alþi invitaþi de onoare au participat la Sfânta Liturghie

bun de la viaþa lumeascã în aceastã parohie. În calitate de celebrant principal al Sfintei Liturghii a sosit la Reºiþa vicarul general al Diecezei romano-catolice de Timiºoara, mons. Lázslo Böcskey. I-au stat alãturi preoþi romano-catolici, care au slujit aici de-alungul anilor. Prezenþi în calitate de oaspeþi de onoare au fost reprezentanþii Bisericii ortodoxe române, cei ai Bisericii greco-catolice, ai Bisericii reformate ºi reprezentanþii Bisericii evanghelice luterane. Demn de

pagina 10

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 selbst. Die musikalische Umrahmung der Heiligen Messe unternahm der unter der Leitung von Prof. Georg Colþa singende große Kirchenchor Reschitzas. Zum Schluss sprach der rumänisch-orthodoxe Protopope von Reschitza, Pfr. Prof. Dr. Vasile Petrica. Er erinnerte in seiner Ansprache an Msgr. Paul Lackner, der 41 Jahre lang die Geschicke dieser Pfarre in seinen Händen gehabt hat, bis er 1987 starb.

amintit a fost momentul cinstirii amintirii preoþilor decedaþi, care au slujit aici în cei 160 de ani. O fetiþã ºi un bãiat au pus câte o garoafã albã în vaza care se afla în faþa altarului, pentru fiecare nume citit. Predica a fost þinutã de cãtre însuºi vicarul general. Din punct de vedere muzical, Sfânta Liturghie a fost susþinutã de cãtre corul mare al bisericii din Reºiþa, sub bagheta profesorului Georg Colþa. La sfârºit a vorbit protopopul ortodox român al Reºiþei, preot prof. dr. Vasile Petrica. El a amintit în cuvântarea sa de mons. Paul Lackner, cel care a a þinut în mâinile sale timp de 41 de ani destinele acestei parohii, pânã în anul 1987, când a murit.

Gäste in der Kirche / Oaspeþi în bisericã

Jubiläum 160 Jahre erste Heilige Messen in der „Maria Schnee“-Pfarrkirche in Reschitza

Sãrbãtorirea a 160 de ani de la celebrarea primelor Sfinte Liturghii în Biserica „Maria Zãpezii” din Reºiþa

von Ingeborg Nemeºagu

de Ingeborg Nemeºagu

Das am Freitag begonnene Jubiläum wurde am, Samstag, dem 27. Mai 2006, weiter gefeiert. Die Jubiläums-Festmesse begann um 17.00 Uhr. Es pontifizierte der Bischof unserer Temeswarer römisch-katholischen Diözese, Msgr. Martin Roos, zusammen mit einem großen Teil der Priester, die in Reschitza im Laufe der Jahre gedient haben. Am Fest nah-

Sãrbãtoarea începutã vineri a continuat sâmbãtã, 27 mai 2006, cu Sfânta Liturghie jubiliarã, de la ora 17. Ea a fost celebratã de cãtre episcopul Diecezei noastre romanocatolice de Timiºoara, mons. Martin Roos, împreunã cu un numãr mare de preoþi, care au slujit de-a lungul anilor la aceastã bisericã din Reºiþa. La sãrbãtoare au luat parte ºi alþi

pagina 11

împreunã, împreunã, miteinander együttesen miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 men auch Priester aus dem Erzdechanat des Banater Berglands teil. Als Ehrengast war der für den nächsten Tag bereits angereiste römisch-katholische Diözesanbischof von Kischinew, die Hauptstadt der Republik Moldawien, Msgr. Anton Coºa, anwesend. Pfr. József Csaba Pál, römisch-katholischer Erzdechant des Banater Berglands und Pfarrer der gefeierten Kirche, begrüßte unter den Gästen alle eingeladene Priester, Diener der Kirche anderer Glaubensbekenntnisse: in Vertretung aller orthodoxen Mitbrüder, Pfr. Prof. Dr. Vasile Petrica (rumänisch-orthodoxe Protopope von Reschitza), Pastor Botond Makay (seitens der ungarischreformierten Pfarre), Pfarrer Egon Wonner (evangelisch-lutherischer Pfarrer des Banater Berglands), wie auch Pfarrer Marian ªtefãnescu (griechisch-katholischer Protopope von Reschitza). Nicht als letzte wurden auch die Vertreter des Departe-

preoþi romano-catolici din Arhidiaconatul Banatului Montan, care însã nu au slujit ca preoþi aici de-a lungul anilor. Ca oaspete de onoare a fost prezent ºi episcopul diecezan romano-catolic de Chiºinãu, capitala Republicii Moldova, mons. Anton Coºa. Pãrintele József Csaba Pál, arhidiaconul romano-catolic al Banatului Montan ºi în acelaºi timp preot paroh al bisericii sãrbãtorite, a salutat printre oaspeþii prezenþi pe lângã toþi preoþii romano-catolici invitaþi ºi pe slujitorii altor confesiuni: ca reprezentant al tuturor confraþilor ortodocºi, preot prof. dr. Vasile Petrica (protopopul ortodox român de Reºiþa), pastorul Botond Makay (din partea Bisericii reformate maghiare), preotul Egon Wonner (preot evanghelic luteran al Banatului Montan), ºi Marian ªtefãnescu (protopopul greco-catolic de Reºiþa). Nu în ultimul rând au fost salutaþi ºi reprezentanþii Departamentului pentru Relaþii Interetnice din

Bischof Martin Roos hielt die Predigt zum 160. Jubiläum / Episcopul Martin Roos a þinut predica cu prilejul celui de al 160-lea jubileu

pagina 12


ments für Interethnischen Beziehungen Bukarest, des Kreisrates Karasch Severin, der Kreisdirektion für Kultur, Kulte und Nationalem Kulturgut Karasch-Severin und des Rathauses Reschitza begrüßt. Der musikalische Teil der Jubiläums-Festmesse wurde vom großen Chor der „Maria Schnee“-Kirche unter der Leitung von Prof. Georg Colþa und einem Teil der „Fiamma“-Jugendsinggruppe unter der Leitung von Prof. Christine Surdu gesichert.

Bucuresti, ai Consiliului Judeþean Caraº-Severin, ai Direcþiei Judeþene pentru Culturã, Culte ºi Patrimoniul Cultural Naþional Caraº-Severin ºi ai Primãriei Reºiþa. Partea muzicalã a Sfintei Liturghii jubiliare a fost asiguratã de cãtre corul mare al bisericii „Maria Zãpezii”, sub conducerea prof. Georg Colþa, ºi de cãtre corul de tineret „Fiamma”, sub conducerea prof. Christine Surdu.

Zahlreiche Ehrengäste, Gäste und Gläubige verschiedener Konfessionen waren anwesend / Mulþi oaspeþi de onoare, oaspeþi, credincioºi ai diferitelor confesiuni au participat la festivitãþi

pagina 13


Jugendmusikfestival / Festivalul de tineret

Die Pfarrei bekam zum Schluss seitens der Kulturdirektion, als ein symbolisches Geschenk, gedruckte Ansichtskarten mit der „Maria Schnee“- Kirche von Direktor Prof. Dr. Ada Cruceanu überreicht. Eine Bibel überreichte Anton Schulz, der den Heimatverband Banater Berglanddeutscher aus Rumänien in Deutschland hier offiziell vertrat, persönlich der Pfarrei zum Jubiläum. Er überbrachte auch einen Teil der Spende seitens der Mitglieder des Heimatverbandes und des Heimatverbands selbst für die Außenrenovierung der „Maria Schnee“-Kirche. Davon sind teilweise Gelder für die zum Jubiläum

Parohia a primit la sfârºitul Sfintei Liturghii de la director prof. dr. Ada Cruceanu, în calitate de reprezentant al Direcþiei pentru Culturã, Culte ºi Patrimoniul Cultural Naþional Caraº-Severin, ca dar simbolic, vederi cu biserica „Maria Zapezii”. O biblie a fost înmânatã personal parohiei cu ocazia jubileului, de cãtre Anton Schulz, reprezentantul oficial al Asociaþiei Germanilor din Banatul Montan care au emigrat în Germania. El a adus ºi o parte a donaþiei fãcute de membrii asociaþiei pentru renovarea exterioarã a bisericii sãrbãtorite. O parte din aceºti bani au fost folosiþi pentru renovarea acoperiºului bise-

pagina 14


Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof, am Nachmittag und Abend / Festival de muzicã religioasã de tineret în curtea bisericii, dupã-amiazã ºi seara

vollendete Renovierung des Kirchendaches verwendet worden. Der schöne Abend ging mit der Jubiläumsmesse nicht zu Ende. Es folgte die Eröffnung des religiösen Jugendmusikfestivals, erste Auflage. Auf der festlich aufgeputzten Bühne, die im Kirchenhof aufgestellt war, sangen mit klaren, hellen Stimmen Junge und Mädchen aus Lugosch, Temeswar und Klausenburg Lieder, Gott und dem Glauben gewidmet. Das

ricii, lucrare finalizatã pânã la acestã mare sãrbãtoare. Frumoasa searã nu s-a încheiat însã odatã cu terminarea liturghiei jubiliare, ci a urmat deschiderea Festivalului de muzicã religioasã pentru tineret, prima ediþie. Pe scena ridicatã în curtea bisericii, gãtitã de sãrbãtoare, au cântat cu voci clare ºi limpezi bãieþi ºi fete din Lugoj, Timiºoara ºi Cluj cântece consacrate lui Dumnezeu.

pagina 15

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Festival, ökumenisch gedacht, begann mit dem „Grupul de tineri reformat“ (Reformierte Jugendgruppe) aus Lugosch, gefolgt vom „Cantate Domino“ aus Temeswar und von der Gruppe „Angeli“ aus Klausenburg. Das Festival geht Sonntag, den 28. Mai, mit Jugendlichen aus den verschiedenen Pfarreien aus dem Banater Bergland weiter und endet mit der „Suflet tânãr“-Gruppe aus Bukarest und der „Fiamma“-Jugendsinggruppe aus Reschitza. Gott möge den Jugendlichen weiter die Kraft und den Mut geben, aus diesem Festival eine Tradition zu machen.

Festivalul cu caracter multietnic ºi ecumenic a început cu Grupul reformat de tineri din Lugoj, urmat de „Cantate Domino” din Timiºoara ºi de grupul „Angeli” din Cluj. Festivalul va continua duminicã, 28 mai 2006, cu tinerii din diferite parohii din Banatul Montan ºi se încheie cu grupul „Suflet tânãr” din Bucureºti ºi cu grupul de tineret „Fiamma” din Reºiþa. Dumnezeu sã dea ºi în viitor tinerilor tãria ºi curajul de a realiza din festival o tradiþie.

Der Sonderbriefumschlag mit Sonderstempel, den der Kulturund Erwachsenenbildungsverein „Deutsche V ortragsreihe Reschitza“ Vortragsreihe zum Jubiläum herausgab / Un plic ºi o ºtampilã ocazionalã, lansatã cu prilejul jubileului, editate de Asociaþia Germanã de Culturã ºi Educaþie a Adulþilor din Reºiþa

pagina 16

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 25 Jahre im Dienste Gottes

25 de ani în slujba lui Dumnezeu

von Erwin Josef Þigla

de Erwin Josef Þigla

Und schließlich kam auch der Sonntag, der 28. Mai, der dritte Tag des großen Reschitzaer Kirchenjubiläums 2006. Dieser Tag galt ganz besonders der Ehrung des Priesters József Csaba Pál, römischkatholischer Erzdechant des Banater Berglands und Pfarrer der „Maria Schnee“-Kirche. Er feierte an diesem Sonntag sein 25. Priesterjubiläum. Zahlreiche Freunde des Jubilars sind von nah und fern gekommen, haben nicht lange Reisen gescheut, um mit ihm an diesem außergewöhnlichen Tag Gott zu danken! Zahlreiche Priester waren anwesend, Vertreter der griechischkatholischen, rumänisch-orthodoxen, ungarisch-reformierten und evangelisch-lutherischen Bruderkirche gaben dem Jubilar die Ehre, ebenso Familienmitglieder aus dem Szeklerland im Osten Siebenbürgens, woher Pfarrer Pál stammt.

ªi în sfârºit a sosit ºi ziua de duminicã, 28 mai, cea de-a treia zi a jubileului bisericii romano-catolice reºiþene. Aceastã zi a fost consacratã în mod special cinstirii pãrintelui József Csaba Pál, arhidiaconul romanocatolic al Banatului Montan ºi preotparoh al Bisericii „Maria Zãpezii”. Dânsul ºi-a sãrbãtorit în aceastã duminicã cel de-al 25-lea jubileu ca preot. Numeroºi prieteni ai sãrbãtoritului au fost prezenþi, unii nu s-au temut de cãlãtorii lungi pentru a putea, împreunã cu cel sãrbãtorit, sã îi mulþumeascã lui Dumnezeu pentru cei 25 de ani de preoþie. Au fost prezenþi de asemenea numeroºi preoþi romano-catolici, reprezentanþi ai bisericilor surori greco-catolicã, ortodoxã românã, reformatã maghiarã ºi evanghelicã luteranã. Toþi l-au onorat pe sãrbãtorit, ca de altfel ºi membrii familiei sale din judeþul Harghita, din estul Transilvaniei, de unde provine pãrintele Pál.

pagina 17

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Die Predigten hielten wie folgt: in rumänischer Sprache Msgr. Anton Coºa, römisch-katholischer Diözesanbischof von Kischinew / Republik Moldawien, in deutscher Sprache Pfr. Zsolt Szilvágyi, Verantwortlicher für die Jugendpastorale in der Temeswarer Diözese, und in ungarischer Sprache Pfr. László Németh, Ehrendechant, Pfarrer von Tarian, Kreis Bihar. Zum Schluss der Festmesse folgten Ansprachen von Univ.-Prof. Dr. Liviu Spãtaru, Bürgermeister von Reschitza, Erwin Josef Þigla, seitens der deutschen Gemeinschaft und der Vinzenzgemeinschaft Reschitza, Diakon Peter Negrãu, gebürtiger Reschitzaer, z.Z. in Deutschland als

Bischof / Episcop Msgr.. / mons. Anton Coºa Msgr

Predicile au fost þinute dupã cum urmeazã: în limba românã de mons. Anton Coºa, episcop diecezan romano-catolic de Chiºinãu / Republica Moldova, în limba germanã de preot Zsolt Szilvágyi, responsabil cu pastoraþia tineretului din Dieceza de Timiºoara, ºi în limba maghiarã de preot László Németh, decan onorific din Tarian, judeþul Bihor. La sfârºitul Sfintei Liturghii jubiliare au luat cuvânt prof. dr. Liviu Spãtaru, primarul Reºiþei, Erwin Josef Þigla, din partea comunitãþii germane ºi a Asociaþiei Caritative „Sfântul Vincenþiu de Paul” din Reºiþa, diacon Peter Negrãu, nãscut în Reºiþa, actualmente diacon de închisoare în Germania, pastorul Botond Makay,

Pfarrer / Preot László Németh

pagina 18

Pfarrer / Preot Zsolt Szilvágyi


Gefängnisdiakon tätig, Pastor Botond Makay, seitens der ungarisch-reformierten Kirche Reschitza, Dr. Valeria Roºoagã, seitens des Vereins Katholischer Ärzte Reschitza. Danach wurde von den Jugendlichen Reschitzas eine symbolische Szenette aufgeführt, und es wurden viele Geschenke überreicht. Ein Gedicht in ungarischer Sprache trug im Namen der Familie die Nichte des Jubilars in der schönen Seklertracht bekleidet, vor. Die musikalische Beglei-tung der Festmesse wurde von der „Fiamma“-Jugendsinggruppe unter der Leitung von Prof. Christine Surdu unternommen. Das „Vater unser“ in rumänischer Sprache sang der große Chor der „Maria Schnee“-Kirche unter der Leitung von Prof. Georg Colþa.

Prozession zum Ausgang aus der Kirche / Procesiune la ieºirea din bisericã

din partea Bisericii reformate maghiare din Reºiþa, dr. Valeria Roºoagã din partea medicilor catolici reºiþeni. Dupã aceasta, tinerii din Reºiþa au prezentat o scenetã în onoarea celui sãrbãtorit ºi au fost înmânate sãrbãtoritului numeroase cadouri. O frumoasã poezie a fost recitatã în limba maghiarã de cãtre nepoata din Harghita a pãrintelui. Acompaniamentul muzical al liturghiei a fost asigurat de cãtre grupa de tineret „Fiamma”, sub con-ducerea prof. Christine Surdu. „Tatãl Nostru” a fost cântat în limba românã de cãtre corul mare al Bisericii „Maria Zãpezii”, sub conducerea prof. Georg Colþa. A urmat apoi în curtea bisericii o agapã pentru toþi cei prezenþi. Dupã amiazã a continuat

Agape im Kirchhof / Agapã în curtea bisericii

pagina 19

Festessen in der Kantine / Masa festivã la cantinã


Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof / Fesivalul muzical al tineretului în curtea bisericii

Es folgte im Kirchenhof eine Agape für alle Anwesenden. Am Nachmittag wurde das Jugendmusikfestival fortgesetzt. Aufgetreten sind Jugendliche aus den verschiedenen Pfarreien aus dem Banater Bergland und am Abend die „Suflet tânãr“-Gruppe aus Bukarest und die „Fiamma“-Jugendsinggruppe aus Reschitza, alle mit vollem Erfolg. Es waren drei volle Tage für unsere traditionsreiche römischkatholische „Maria Schnee“-Pfarrkirche Reschitza! Gott gebe, dass auch in Zukunft solche aufbauende Tage kommen mögen, Tage, die Gläubige und Gäste im Glauben und um die Mutter Kirche vereinen.

festivalul de muzicã pentru tineret. Au evoluat tineri din diferite parohii din Banatul Montan, iar seara au evoluat grupa „Suflet tânãr” din Bucureºti ºi grupa de tineret „Fiamma” din Reºiþa, spectacolele fiind încununate de succes deplin. Au fost trei zile lungi pentru parohia noastrã „Maria Zãpezii” din Reºiþa, parohie bogatã în tradiþii! Sã dea Dumnezeu ca ºi pe viitor sã urmeze astfel de zile, zile care îi unesc pe credincioºi ºi pe oaspeþi în jurul bisericii mamã. Traducere din germanã de Alexandra Damºea

Aniversarea a 25 de ani de preoþie Predica în limba românã Episcop mons. Anton Coºa Chiºinãu / Republica Moldova „Binecuvântat sã fie Dumnezeu, T Tatãl atãl Domnului nostru Isus Cristos, Pãrintele îndurãrilor ºi Dumnezeul a toatã mângâierea!” Nu am gãsit, dragã pãrinte Jóska ºi iubiþi credincioºi, alte cuvinte mai potrivite decât aceastã invocaþie a Sfântului apostol Paul, pentru a începe predica la aceastã Sfântã Liturghie, când aducem mulþumire lui Dumnezeu pentru cei 25 de ani de preoþie ai pãrintelui Pál József.

pagina 20

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Soþii creºtini au un frumos obicei de a sãrbãtori 25 sau 50 de ani de cãsãtorie nu numai în familia lor ci ºi în faþa altarului, ca recunoºtinþã lui Dumnezeu ºi ca semn al unei reînnoite fidelitãþi. Preotul renunþã la cãsãtorie ºi viaþa de familie. El l-a ales pe Dumnezeu unicul sãu partener ºi Biserica Lui, cãreia i se dedicã fãrã alte afecþiuni ºi în întregime slujindu-i pe credincioºii care îi sunt încredinþaþi de cãtre episcop. Dar între preot ºi altar, între preot ºi credincioºi intervine ceva asemãnãtor unei cununii. Preotul sãrutã zilnic altarul unde se întâlneºte cu Cristos ºi unde invitã pe credincioºi sã le împartã pâinea cuvântului ºi a trupului sãu. Preotul nu este deci pustnic, ci aparþine mulþimii credincioºilor sãi. Ba mai mult, un preot aparþine omenirii întregii, graniþele parohiei sale sunt cele ale globului pãmântesc. Ca ºi episcopului cãruia îi este încredinþatã spre pãstorire o diecezã, ºi totuºi este chemat sã aibã în grijã soarta întregii Biserici Universale, la fel ºi preotul cãruia i se încredinþeazã o parohie este chemat sã aibã mereu o deschidere generoasã spre întreaga Bisericã a lui Cristos. De aceea preotul nu poate sãrbãtori singur aniversarea preoþiei sale, ci împreunã cu credincioºii, împreunã cu dumneavoastrã care alcãtuiþi familia lui, împreunã cu confraþii sãi preoþi, cu prieteni ºi cunoscuþi de pretutindeni cu care împreunã formeazã marea familie a lui Dumnezeu. Iatã pentru ce ne-am adunat azi în jurul altarului acestei biserici, unde pãrintele a slujit majoritatea timpului sãu ca preot, din atâtea locuri, pentru a sãrbãtori împreunã dragostea ºi mãrinimia lui Dumnezeu, care de 25 de ani se revarsã asupra poporului sãu, prin pãrintele Iosif. 25 de ani, sunt aproape 10000 de zile! În toatã aceastã perioadã pãrintele Jóska s-a strãduit sã se identifice cu Cristos, bine ºtiind cã orice preot este chemat sã fie un alt Cristos. Nu este o exagerare, nu este o mãrire deºartã a misiunii preoþeºti. Este învãþãtura Conciliului II din Vatican care spune: Când preotul proclamã Cuvântul lui Dumnezeu, Cristos însuºi e cel care vorbeºte; când preotul dezleagã la spovadã, însuºi Cristos este cel care dezleagã. De aceea preotul spune „Eu te dezleg ...“ ºi nu „Cristos te dezleagã ...”. Dragã pãrinte, aceasta a fost viaþa Sfinþiei tale în toþi aceºti 25 de ani. Eu însumi te-am întâlnit cu mulþi ani în urmã ºi ori de câte ori am fost în preajma ta am rãmas fascinat de puternica prezenþã a lui Cristos în tine. În primii ani când ne-am cunoscut, eu însumi eram în formare pentru sfânta preoþie ºi m-am simþit atras de acel mod al tãu de a fi preot, pe care pe atunci nu-l înþelegeam în profunzime, dar încercam sã-l observ la tine. Ulterior am înþeles cã era rodul trãirii spiritualitãþii comuniunii miºcãrii focolarelor ºi în concret era urmarea unei alegeri fundamentale a lui Isus pãrãsit. Cei care au experimentat aceastã alegere fundamentalã în viaþa lor pot sã înþeleagã ºi mai bine bogãþia spiritualã care naºte ºi se revarsã dintr-însa peste omenire.

pagina 21

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Dragã Jóska! Astãzi, când priveºti în urmã, amintirile te împresoarã provocându-þi o sfântã nostalgie. Te rog sã te întorci puþin în timp în ziua cea mare a sfinþirii preoþeºti! Cât de minunatã e ziua hirotonirii preoþeºti! În acel ceas festiv, tot ceea ce ai promis episcopului, þi se pãrea atât de uºor! Fidelitate, ascultare, renunþare la viaþa de familie; toate acestea atunci pãreau puþin, dar mai târziu, în timp, poate cã au fost momente când ai fost ispitit sã ceri înapoi câte ceva din ceea ce mai înainte ai oferit cu atâta entuziasm tineresc lui Dumnezeu. Dar n-ai fãcut-o! Sunt 25 de ani de statornicie care ne spun azi tuturor cã în Sfinþia ta harul lui Dumnezeu nu a fost zadarnic! Harul lui Dumnezeu a lucrat în ciuda necazului, a prigoanei, a ispitelor ºi slãbiciunilor omeneºti. Dupã ce 25 de ani ai împãrþit oamenilor înfometaþi pâinea euharisticã, pe Cristos din Sfânta Împãrtãºanie, azi el îþi vorbeºte din nou ºi îþi spune: „Adunã firimiturile în coºuri! Pe pajiºtea verde a anilor ce au trecut, coºul amintirilor þi se umple uºor. - Atâtea inimi scumpe omeneºti umplute cu uleiul credinþei la Botez Botez. - Atâtea perechi unite în faþa Sfinþiei tale prin taina Cãsãtoriei Cãsãtoriei. - Atâþia copii dragi pregãtiþi sã-l primeascã pe Isus în Sfânta Împãrtãºanie sau pentru a se renaºte din Duhul Sfânt la Mir Mir. - Atâþia pãcãtoºi fericiþi cã au primit iertarea prin mâinile tale la Spovadã Spovadã. - Atâþia bãtrâni obosiþi pe care i-ai ajutat în ultima lor luptã prin Ungerea bolnavilor bolnavilor. Fãrã îndoialã cã printre aceste firimituri se gãsesc ºi altfel de resturi: insuccese, suferinþe, multe, multe cruci. În ziua hirotonirii, înconjurat de osanale asemenea lui Isus în ziua de Florii, ai fost prevenit cã drumul preoþiei tale nu poate duce în altã parte decât acolo unde a dus drumul lui Isus, spre Calvar, pe cruce. ªi ai îmbrãþiºat crucea ºi pe Isus Pãrãsit care a rãmas de fapt centrul vieþii tale... Crucea e singurul dar pe care nu trebuie sã-l transmitem altora. Dacã în sãrbãtoarea de azi îl vom întreba pe Pãrintele Jóska ce anume a dat valoare vieþii sale sacerdotale, cu siguranþã cã el poate sã rãspundã cu mâna pe inimã cã esenþa vieþii sale a fost dãruirea vieþii lui Isus Rãstignit ºi Pãrãsit. Aceasta este medalia miraculoasã, cu cele douã feþe ale sale, crucea ºi învierea, care îi dã putere ºi curaj! Pentru un preot va fi întotdeauna o durere sã vadã oameni fãrã Dumnezeu, seminþe cãzute pe piatrã sau între spini; sã audã refuzuri sã întâlneascã Iude ºi sã primeascã sãrutul trãdãrii. Va fi însã întotdeauna o bucurie ºi o fericire de nedescris sã vadã în jurul sãu oameni care au crescut în credinþã, tineri curajoºi ºi entuziaºti, familii statornice. Va fi o bucurie sã vadã ieºind din comunitãþile pe care le-a pãstorit vlãstare tinere care aleg viaþa de preoþie. Va fi o satisfacþie deosebitã sã-i aibã alãturi pe preoþii mai tineri care ºi-au început viaþa preoþeascã ca niºte ucenici alãturi de el ºi care acum se întorc cu plãcere sã-l viziteze.

pagina 22

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Dragi credincioºi, ultimul cuvânt sã ne fie de recunoºtinþã ºi mulþumire. Sã-i mulþumim lui Dumnezeu ca a dãruit pãrintelui Jóska darul chemãrii preoþeºti. Sã-i mulþumim cã l-a pãstrat statornic în sfânta sa slujbã timp de 25 de ani. Sã-i mulþumim pentru darurile pe care ni le-a dat nouã prin el. Sã-i mulþumim pãrintelui pentru generozitatea iubirii lui, pentru cã nu i-au obosit mâinile împãrþind pâinea, nu i-au obosit buzele predicând, nu i-a obosind inima iubindui pe cei încredinþaþi grijii lui. Nici nu-i putem dori altceva decât sã continue tot aºa încã mulþi ani de aici înainte spre binele poporului sfânt al lui Dumnezeu ºi spre propria lui mântuire! Dragã pãrinte Jóska! Aº vrea sã închei citând cuvintele Chiarei Lubich scrise lui Gino Bonadimani, un preot nou sfinþit, spre încurajare în slujirea ta preoþeascã: *„Dã, dã, dã mereu. Nu te sprijini pe nimeni. Preotul este un ,om al sacrului‘ separat, care îi ajutã pe toþi, dar pentru sine cere ajutor numai de la Dumnezeu. Viaþa mea are numai un singur nume: Isus Pãrãsit. Dacã îþi orientezi viaþa în aceastã direcþie, cred cã înþelegi, vei deveni sfânt, un mare sfânt. Cer numai un singur lucru: sã rãmân în casa Domnului pânã la sfârºitul vieþii mele; pentru ca în momentul încercãrii sã mã pot refugia în tabernacolul sãu. Isus va fi mereu în mijlocul tuturor dacã tu vei fi în Dumnezeu, prin intermediul lui Isus Pãrãsit. Fii pentru focolarul tãu Maria. ªi dacã ai o sarcinã sã-i conduci pe alþii, pune înainte regalitatea iubirii: dacã domini ºi cucereºti inimile, precum Maria, atunci vei fi un adevãrat cap de focolar. Sã nu te mândreºti dacã Dumnezeu îþi trimite multe cruci ºi tu le poþi duce uºor. Þi le trimite ºi pentru purificarea ta pe lângã salvarea altor suflete. Acceptã ºi fii senin pentru bucuriile pe care Dumnezeu þi le dã ºi întãreºte-te cu ele pentru a putea înfrunta noi cruci” Amin! *Textul original: - Dare, dare, dare sempre (Non appoggiarsi a nessuno). Il Sacerdote un „sacro”, „separato”, che aiuta tutti, ma per s chiede solo aiuto a Dio. - Ha un solo nome la mia vita: Ges Abbandonato. Se cos orienti la tua, mi sembra di capire, che ti farai santo e grande santo. - Una sola cosa chiedo: di esser nella casa del Signore per tutti i giorni della mia vita: ché, nel momento della sventura, mi rifuger nel Suo tabernacolo. - Ges sar sempre in mezzo a tutti noi, se tu sarai in Dio, attraverso Ges Abbandonato. - Sii per il tuo focolare: Maria Maria.. E se hai un compito di reggere gli altri, la tua sia regalit d’amore d’amore:: se domini e conquisti i cuori, come Maria, sarai vero capo focolare. - Non ti insuperbire se Dio ti manda tante croci e tu le sai portare: te le manda anche per la tua purificazione, oltre che per la salvezza di altre anime. - Accetta e gioisci nelle gioie che Dio ti d : e fatti con esse forte per affrontare nuove croci.

pagina 23


Silbernes Priesterjubiläum von Erzdechant Pfr Pfr.. József Csaba Pál Predigt in deutscher Sprache von Szilvágyi Zsolt Temeswar In der Osterzeit wurden in den heiligen Messen oft die Evangelien gelesen, die darüber berichten, dass Jesus zu seinem Vater zurückkehren wird. Diese Rückkehr zum Vater bedeutet einerseits eine Freude, denn nur so wird das Werk Jesu vollendet, nur so erlangt Jesus die Fülle seiner Herrlichkeit. Es schafft aber eine Art Unsicherheit und Spannung. Denn „ich gehe zum Vater“ (vgl. Joh 17,11) sagt Jesus, aber wer soll sein Werk fortsetzten? Wer trägt die Botschaft von der Liebe Gottes zu den Menschen anderer Zeiten weiter? Jesus beruft einige Menschen und beauftragt sie, seine Zeugen zu werden. Gott spricht den Menschen an, dass er zu seinem Mitarbeiter wird. Was für eine Auszeichnung ist dies! Was für ein Vertrauen hat Gott zum Menschen, dass er es wagt, ihm sein Werk anzuvertrauen! In der Heiligen Schrift finden wir sowohl im Alten als auch im Neuen Testament Berufungsgeschichten. Der Berufene ist vom Wort Gottes berührt, aber diesem Gefühl folgt gleich das Gefühl der Angst, die sich in den verschiedenen Ausreden zeigt: „Herr, ich kann nicht reden. Sende einen anderen.“ - sagt Moses (vgl. Ex 4,10 f.). „Herr, ich bin noch so jung.“ - sagt Jeremia (vgl. Jer 1,6). „Herr, geh von mir weg, denn ich bin ein Sünder.“ - sagt Petrus (vgl. Lk 5,8). Keiner von ihnen fühlt sich geeignet für diesen Dienst. Der Mensch spürt, dass ihn diese Sendung überfordert. Denn in der Welt, von der Jesus im Evangelium spricht, die ihr Leben nach ganz anderen Prinzipien führt, war es nie leicht, Zeuge Gottes zu sein. Gott spricht aber dem Berufenen immer wieder Mut zu: „Geh also! Ich bin mit deinem Mund.“ - sagt er Moses (vgl. Ex 4,12). „Fürchte dich nicht, denn ich bin mit Dir.“ - sagt er Jeremia (vgl. Jer 1,8). Jesus ermutigt Petrus zum Fischfang, auch wenn es fast unmöglich schien. Im Vertrauen auf Jesus gibt Petrus die bedeutende Antwort: „Auf dein Wort hin werfe ich mein Netz aus.“ (vgl. Lk 5, 5 f). „Auf dein Wort hin...“ Ich glaube, bei der Berufung eines Zeugen, sei er ein Priester, Ordensmensch oder ein wahrer Christ, kommt es darauf an: Kann er dem Worte Jesu vertrauen? Obwohl man sich oft mutlos und schwach fühlt, auf sein Wort hin, im Vertrauen auf seine Hilfe, sagt man „Ja“ zur Sendung. Vor 25 Jahren haben Sie dieses endgültige „Ja“ für und zu Gott ausgesprochen.

pagina 24

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 In dieser Zeit haben Sie sich als treuer Zeuge des Herrn erwiesen. Ganz bestimmt waren in diesen Jahren schwere Situationen, Momente wo man auch in der Seelsorge, im Dienst dieser Sendung nicht mehr wusste, wie es weitergeht; Tage, wo man verzweifelt und mutlos wird. Wir danken Ihnen, dass Sie als Zeuge Jesu der Berufung treu geblieben sind. Der wahre Grund der Treue, der Hingabe im Dienst, und das Fundament der guten Seelsorge ist es, dass man bereit ist, das Wort Gottes im geistlichen Leben immer wieder zu vernehmen: „Fürchte Dich nicht, denn ich bin mit Dir.“ „Hab Vertrauen, folge mir nach, ich mache Dich zum Menschenfischer.“ Und dann kann man immer wieder mit Petrus antworten: „Herr, auf dein Wort hin, folge ich Dir, auf dein Wort hin, gehe ich meinen Aufgaben wieder nach, auch wenn ich manchmal müde und kraftlos geworden bin.“ Es ist schön, dass dieses Jubiläum mit einem Jugendfest verbunden ist. Diese Jubiläumsfeier kann euch, liebe Jugendliche, ermutigen, dass ihr es auch wagt, Gott „Ja“ zu sagen, dass ihr den Mut habt, in der heutigen Welt Jesus nachzufolgen. Und nicht zuletzt, dass man die Treue und Ausdauer auf dem gewählten Weg, sei es in der Familie, im Beruf oder ganz einfach im Dienste des Guten für wichtig hält. Zeuge Gottes zu sein, ist zwar nicht immer einfach. Es erfüllt aber das Leben, es gibt ihm einen Sinn. Liebe Jugendliche! Ihr könnt für eure Altersgenossen die glaubhaftigsten Zeugen Gottes sein. Habt keine Angst von euerem Glauben an Gott, von den christlichen Werten Zeugnis abzulegen! „Auf sein Wort hin...“, im Vertrauen auf den Beistand Gottes, wollen wir Zeugen Gottes sein.

Zsemlegombóc Makay Botond Resicabánya Ha valaki evett már zsemlegombócot, akkor azt is tudnia kell, hogy azt vagy valamilyen vadasan készített ételféleséghez készítették, vagy pedig - ha a nokkedlit, azaz a nyögvenyelõt már únták - tejfölös csirkepaprikáshoz. Nekem nem sok ételféleség kedvencem van, minthogy olyan is kevés akad, amelyet nemigen kedvelek, de a zsemlegombócot akár vadas vagy paprikás csirke nélkül is meg tudom enni. Talán még tele hassal is. Bármikor.

pagina 25

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Mi otthon kenyeres gombócnak neveztük, mert édesanyám zsírban pirított házi kenyérkockákat kevert a tésztájába zsemlekockák helyett, s úgy fõzte meg amolyan egybegombócnak egy házivászon vagy tüllkendõbe kötve, amelyet aztán, amikor megfõtt, szépen fölszeletelt s úgy tálalta a már említett ételfélékhez. Történt egyszer, illetve többször is - ajaj, de nagyon rég -, hogy egyik nagynéném a sok közül - mert voltak egykor pontosan hatan - kikeveredett Egribe Szatmárnémetibõl egy kis testvérlátogatóba egy-két, netán éppen pár napra. Ezekre a látogatásokra akkor került sor általában, amikor Emi nénémnek már nemigen volt mit aprítania a tejbe, mert olyan átkozottul „áldott” természete volt, hogy csaknem úgy élt, mint a bibliai Pál apostol, aki tudott szûkölködni és bõvölködni egyaránt. Csak annyicska volt a különbség néném és az apostol között, hogy Pál tudott bõvölködni és így ismerte a jóllakást, míg néném szeretett bõvölködni, s emiatt ismerte - általában nyugdíjfogytakor - a szûkölködést. Azaz ismerte volna, ha nem tartott volna - aránylag rendszeresen - ilyen villámlátogatást, amikor valami miatt a derült égbõl le-lecsapott az a bizonyos sistergõsnek nevezett istennyila, ami aztán nem égiháborúnak, hanem inkább amolyan testvérháborúnak lehetett volna talán nevezhetõ. De amilyen váratlanul jött a családi galiba, olyan hirtelen el is vonult. Akár a nyári zivatar: egyre halkuló, majd pedig végleg megszûnõ morgásokkal, mire aztán az aznapra érvényes napocska lemenõben volt, a Makayak környékén is kiderült. S ha kiderült, lassan az is kiderült, hogy ismét csak semmiségeken tuppírozták föl egymás lelkivilágát. Édesanyám általában az esõt jelképezte a családi zivatarban, mert ahelyett, hogy véleményt mondott volna, sokszor sírásra, de néha csak könnyekre fakadt. Emi nénémnek - meg aztán a többi apai nõvérkének vagy hugicának is - érdeke is volt a hamari kibékülés, mert tudta azt, hogy Zsazsa, azaz édesanyám mindíg megpakolta a nagynénéim utazókosarát tejjel, vajjal, tejfellel, a kertben termelt zöldségvélével, télen meg amolyan hüvelyes „veteménnyel”, amelyet a mai ember már csak kolbásznak meg hurkának ismer. Ha ismer. Mert a jó házi „disznóság” is olyan ritka már, mint a zsemlegombóc. Édesanyám kitûnõ gazdasszony volt. Mindamellett, hogy sokszor hangoztatta a háborús, meg a háború utáni szûkös világban, hogy üres kamarának bolond a gazdasszonya, szinte a semmibõl is tudott ízletes étkeket készíteni. Tudott, mert uraktól és parasztoktól egyaránt szívesen tanult ételrecepteket, amelyeket nem átallott ki is próbálni vagy tökéletesíteni.

pagina 26

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Így történt aztán meg az is, hogy megtanulta: másképp is lehet zsemlegombócot fõzni. A vasárnapi ebédnél ültünk, s ettük, ami elénk került. Hogy milyen leves volt, arra már nem emlékszem, mint ahogy arra sem, hogy hamis vagy valódi nyúlgerinc, netán marhahús került vadasan készítve második fogásként az asztalra. Persze mondanom sem kellene: egyben megfõzött kenyeres gombóccal, ami aztán olyan családi égszakadás-földindulást okozott, hogy még ma is visszhangzik bennem. Visszhangzott az aztán édesapámban is mindaddig, amíg Emi néném élt. Eme alkalmi visszhangok miatt aztán a nagynéném vérnyomása meg-megugrott tíz-húsz egységnyivel, de nem ezek miatt halt meg agyvérzésben, hanem azért, mert fizetésosztás vagy nyugdíj után vasárnaponként Zsi barátnõjével egyszuszra megevett egy-egy dugottlibát. Persze, a pecsenyezsírt sem a kutya ette meg, hanem a lágykenyér itta föl, aminek a sorsáról már nem is szólok, mert megfejtett rejtvény ez már az olvasó elõtt. Nyeltük mindnyájan a finom gombócos vadasat. Mivel Emi nénémnek is ízlett, ez is, mint minden, aminek édesapám szerint „dögszaga” volt, ette is, meg dícsérte is, hogy ilyen fincsi, meg olyan fincsi, de azért nem fért a begyébe az, hogy õ másként szokta a zsemlegombócot csinálni és hogy az a jobb, meg az az igazi. Édesapám nem álhatta, ha a felesége fõztjét olyformán bírálják, hogy az netán elmaradna bárki fõztje mögött, s ezért nyelt egy másmilyen gombócot, s megígérte a nõvérének, hogy legközelebb az õ fõztjét esszük, ha a zsemlegombóc lenne ismét a soron. Arra már nem emlékszem, hogy hónapokat vártunk, vagy a legközelebbi nyugdíjfogyatkozást, de sor került az emlékezetes „igazi” gombócolásra. Az ebédet magát jó anyám csinálta, de a gombóc-ügybe nem is ártotta magát, csak annyiban, hogy a nyersanyagot adta hozzá: lisztet, tojást, élesztõt, sót és... vizet. Meg persze a konyhai felszerelés szükséges eszköztárát. Nénikém meg is csinálta, ki is szakgatta, meg is gömbölyítette a tojásnyi nagyságú gombóckákat, amelyek aztán az asztalra is kerültek a vadas bélszínnel egyetemben. Mi, gyerekek, akik négyen lestük a fincsi gombócot, izgatottan is, de kételyekkel teli szemléltük az általunk idegennek vélt konyhacsodát. Én már inkább kamasz voltam, mint gyerek, s a leghamarabb röhögtem el magam, amikor az Emi néném tányérjából a puhának nem nevezhetõ gombóc a villa és a kés érintésére parabolikus ívben átrepült apám tányérjába. Az általános és kárörvendõnek is nevezhetõ hahota után aztán olyan vihar tört ki, hogy annak leírására nem vállalkozom, mert ez már nem novella-, vagy karcolattéma, hanem inkább egy filmkabaré nagyjelenete lehetne.

pagina 27

împreunã, miteinander miteinander,, együttesen nr nr.. 21 - iulie 2006 Amikor aztán elült a vihar, s csak a halkuló dörgés-morgás volt hallható, édesapám megszólalt, s elmondta, hogy hogyan lehet „ezt” a gombócritkaságot megenni. - Mûfogsorral nem, Emikém! - S aztán egy gombócdarabot a szájába véve jobbtenyerét az álla alá helyezve fölfelé, míg balkézzel a fejét lefelé nyomva mutatta, hogy így, de csakis így rágható meg... Néném ezzel nem úszta meg, mert az lett a büntetése - persze csak heccbõl - hogy valahányszor egy asztalnál ettek, apám mindig emlékeztette az aprógombóc evésének a módjára, aminek persze nem családi vihar, csupán pillanatnyi váratlan dörgés lett a vége.

Impressum: „ împreunã, miteinander miteinander,, együttesen” együttesen”, nr. 21 - iulie 2006 Apariþie editatã de Forumul Democratic al Germanilor din judeþul Caraº-Severin, cu sprijinul Filialei Caraº-Severin a UDMR. Coperta 1 ºi 4: Festivalul comunitãþilor etnice din Banat, Oraviþa, 20 iulie 2006. Foto: Erwin Josef Þigla

Realizat cu sprijinul financiar al Departamentului pentru Relaþii Interetnice. Exemplar gratuit. Redactor: Erwin Josef Þigla / Lectorat: ec. Waldemar König Adresa redacþiei: Biblioteca Germanã „Alexander Tietz” B-dul Revoluþiei din Decembrie nr. 22 / RO - 320086 Reºiþa Telefon: 0255 / 22 00 81; E-mail: [email protected] Rãspunderea pentru articolele semnate în publicaþie le revine autorilor.

pagina 28

Agyi mészkõ Makay Botond Resicabánya

Recommend Documents