AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS: AZ EURÓPAI AGRÁRFINANSZÍROZÁS ÚJ ÚTJA A GYAKORLÓ GAZDA SZEMSZÖGÉBÔL

TISZTELT OLVASÓINK!

Ángyán József–Podmaniczky László–Ónodi Gábor tanulmányával indítjuk számunkat, akik a gyakorló gazda szemszögébôl veszik górcsô alá azokat a várható változásokat, melyek az Európai Unió 2007 utáni Közös Agrárpolitikájának irányváltásából vezethetôk le. Igen alapos és számokkal gazdagon alátámasztott tanulmányuk alapján felmerülhet az Olvasóban a kérdés, vajon ismerték-e kellôen ezeket az új irányokat az EU-s tárgyalások magyar szakemberei, és kellô figyelmet szenteltek-e a támogatások várható arányváltozásaira. A Közös Agrárpolitika ugyanis nagyobb hangsúlyt fog helyezni a támogatások odaítélésénél a vidékfejlesztésre, mint korábban, s ezt az országunkra kialkudott %-os arányok – a táblázatos bemutatás szerint – nemigen tükrözik! Faragó László írása a tôle megszokott kritikus megközelítéssel elemzi a Nemzeti Fejlesztési Terv és a Regionális Operatív Programok jelenleg brüsszeli jóváhagyás alatt lévô tervezetét. Megítélése szerint a hazai regionalizáció kevésbé a decentralizáció, mintsem a centralizáció irányába mutat. A „Királyhelmectôl Somorjáig” címû írás szerzôi a magyar–szlovák határ mentén kialakult eurorégiós szervezôdések pozitív tapasztalatairól számolnak be. Tapasztalatuk szerint az eurorégiók körében megvan az igény a közös területi tervezésre, koncepciókészítésre. Javaslatuk az, hogy hasznos lenne megteremteni Magyarországon egy olyan forrásalapot, amely serkentené a határ menti térségek határokon átnyúló együttmûködését. Szalkai Gábor ugyancsak határon átnyúló témával, a Budapest–Bukarest közlekedési kapcsolat alternatív lehetôségeinek vizsgálatával foglalkozik. Fleisher Tamás Körmendy Imre korábbi írására reagál, aláhúzva azt a közös álláspontjukat, miszerint a közlekedési hálózat tervezése csak komplex területi összefüggésrendszerben végezhetô. Sajnos ez ma a hazai valóságra nem jellemzô, holott a területi hatások hosszú távra meghatározzák a kisebb-nagyobb térségek fejlôdôképességét. Jeney Lajos tanulmánya látszólag távolabb esik a terület- és településfejlesztés szûkebb szakmai témakörétôl, de figyelemreméltó gondolatokat tartalmaz az egyes, illetve az egyedi létesítménytervezés települési összefüggéseirôl. EU Hírmondónk az Európai Területfejlesztési Perspektíva legutóbbi – Potzdamban véglegesített – szövegének folytatását közli. Hangsúlyozni érdemes, hogy még a legutóbbi változat sem tartalmazza a csatlakozó országok mára kialakult – az elôzetes elképzelésekhez képes kibôvített – számát, de újabb dokumentum nem született e nagy horderejû témában. A csatlakozó országokkal kapcsolatos területfejlesztési elgondolások a csatlakozó országok számától függetlenül is érvényesek. Vidékfejlesztési rovatunkban szereplô témáink az EU Hírmondó rovatunkba is beillenének ezúttal, hiszen a csatlakozásra való felkészüléssel foglalkoznak. Utóbbi írás, amely Bács-Kiskun megyére értelmezi a központi intézkedések várható hatásait, példaértékû és felveti azt a kérdést, nem lenne-e célszerû ilyen típusú átgondolásokat az ország többi térségére is kiterjeszteni. Tisztelt Olvasóinknak az írások olvasása nyomán érdeklôdést és konstruktív gondolatokat kíván A fôszerkesztô 2

2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

ÁNGYÁN JÓZSEF egyetemi tanár, intézetigazgató ÓNODI GÁBOR egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes PODMANICZKY LÁSZLÓ egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet

AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS: AZ EURÓPAI AGRÁRFINANSZÍROZÁS ÚJ ÚTJA A GYAKORLÓ GAZDA SZEMSZÖGÉBÔL EU-csatlakozásunk a gazdák szempontjából csak akkor lehet sikeres, ha igénybe tudják venni a helyzetüknek leginkább megfelelô uniós támogatási formákat, képesek lesznek ezek legmegfelelôbb összetételét kialakítani. Ehhez gyorsan és alaposan meg kell ismerniük ezt a rendszert. Ez annál is inkább fontos és sürgôs teendô, mert belépésünket követôen a nemzeti agrártámogatási mozgástér rendkívüli mértékben beszûkül, és azt gyakorlatilag felváltja a Közös Agárpolitika. 1. Az európai háttér: a többfunkciós agrármodell és az agrárkörnyezetgazdálkodás A mezôgazdaság mindig is több volt, mint egyszerû árutermelô ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok elôállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élôvilágot, talajt, vizet, környezetet is „termelt” és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérô után ismét rá kellett jönnünk: a mezôgazdaságnak a termelési feladatok mellett regionálisan eltérô környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan – termeléssel egyenrangú, az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos – ökoszociális szolgáltatások, „nem importálható közjavak”, amelyek helyben keletkeznek és amelyekért a mezôgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg. E feladatok egyidejû megoldására az iparszerû mezôgazdálkodás, a mezôgazdaság feladatai közül egyedül a tömegtermelést magára vállaló és kizárólag a tôkemegtérülést, az egydimenziós, rövid távú gazdasági hatékonyságot szem elôtt tartó gazdálkodási rendszer, úgy tûnik, nem alkalmas. Ezek a felismerések vezettek el a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásához, az e modell elterjesztését szolgáló közös agrár- és vidékpolitika 1992es reformjához, támogatási rendszerének kiépítéséhez és közösségi költségvetési forrásainak európai megteremtéséhez. Az EU Közös Agrárpolitikájának (CAP1) reformja óta e folyamathoz illeszkedôen épül annak második, a termeléspolitikai FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

pillért kiegészítô – környezeti, társadalmi, regionális, szociális és foglalkoztatási elemeket tartalmazó – vidékpolitikai (ökoszociális) pillére. Ez az új agrárstratégiai rendszer: – többfunkciós mezôgazdaságot céloz, amely mindazon – minôségi élelmiszertermelési, ökológiai-környezeti, valamint szociális – funkcióját betölti, melyeket a társadalom elvár tôle; – fenntartható mezôgazdálkodást céloz, amely tartósan abban a helyzetben van, hogy e többféle funkcióját egyaránt el tudja látni; – alkalmazkodó mezôgazdaságot céloz, amely a tájak adottságainak megfelelô gazdálkodási rendszereket és intenzitási fokot használ a tájra, termôhelyre jellemzô, minôségi termékek elôállítására; – egész területünkre kiterjedô („területfedô”) mezôgazdaságot céloz, amely védett vagy hátrányos helyzetû térségeinkben ugyanúgy jelen van, mint agrártermelési régióinkban, de itt ökoszociális feladatai kerülnek elôtérbe; végezetül – versenyképes mezôgazdaságot céloz, amely megállja a helyét a piacokon is; a verseny azonban tisztességes versenyt jelent, vagyis azokat az „ökoszociális játékszabályokat” , amelyeket az európai mezôgazdaság modellje magában foglal és gyakorlata betart, azokat a WTO2 keretei között is rögzíteni kell. A Közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE3) „két lábra állításának” zajló folyamata a támogatások oldaláról úgy jelenik meg, hogy csökkennek a termeléshez (kvótákhoz, mennyiségekhez), az elsô pillérhez kötôdô támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek a második – agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési – pillérhez kapcsolódó kifizetésekre (1. ábra). Ezek aránya az Európai Unió agrárköltségvetésében ma még csak 12%, de az un. „moduláció” révén az EU agrárminisztereinek június 26-ai luxemburgi döntései értelmében 2013-ra meghaladhatja az 50%-ot, a csatlakozásra váró „tizek”-kel kötött koppenhágai megállapodásban pedig már 2004–2006 között ezen országok támogatási keretében a második pilléren rendelkezésre álló pénzügyi keretek aránya 52% (ezzel a kérdéssel késôbb még külön is foglalkozunk). E folyamat jegyében és a 2000–2006-os idôszakra vonatkozó Közösségi Költségvetés, az AGENDA 2000 részeként született meg a 1257/1999. számú EU tanácsi rendelet, amely a vidékfejlesztési támogatás formáiról és módszereirôl intézkedik. A ren3

1. ábra: Az EU Közös Agrárpolitikájának átalakítási folyamata (Forrás: Buckwell Report, 1998)

delet – amely a korábbi 2078/92 EU agrár-környezeti rendeletet teljes egészében magába emelte – lényege, hogy az agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési – a közös agrár- és vidékpolitika második (ökoszociális) pilléréhez kapcsolódó – intézkedéseket egységes rendszerbe foglalta, és meghatározta alkalmazásuk keretszabályait is. Ennek támogatott intézkedései a következôk: – agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások, – kedvezôtlen adottságú területek (LFA4) normatív támogatása, – mezôgazdasági beruházások támogatása, – mezôgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása, – erdôtelepítési támogatások, – a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlôdésének elôsegítése, – idôs gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása, – fiatal gazdálkodók támogatása, – gazdálkodók oktatása, képzése. A felsorolt intézkedések „menülistájáról” a tagországok maguk választhatnak, közülük azonban az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások alkalmazása kötelezô elem. A kiválasztott intézkedéseket programokba kell csoportosítani, országos keretprogramot (Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet) kell alkotni. 2. Az új agrármodell támogatáspolitikai elemei és azok várható regionális hatásai Magyarországon Ha a magyar vidék és agrárium érdekeit szem elôtt tartó agrárfejlesztést akarunk megvalósítani, akkor nekünk is a többfunkciós gazdálkodási modellnek megfelelô megoldásokat kell alkalmaznunk, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk e má4

sodik, ökoszociális, vidékfejlesztési pillér nyújtotta lehetôségekre. Ez úgy valósulhat meg, hogy nem mennyiségi, termeléspolitikai, ágazati programokat („gabonaprogramot”, „húsprogramot”, „tejprogramot” stb.), hanem olyan gazdálkodási rendszereket támogatunk, amelyek: – termelési oldalról jó minôségû, szermaradvány mentes, egészséges, biztonságos élelmiszereket és egyéb nyersanyagokat állítanak elô; – a második pillérhez tartozó környezeti, valamint társadalmi, szociális, regionális, foglalkoztatási teljesítményeik, összhatékonyságuk pedig jobb, mint a mennyiségi termelési orientációjú, iparszerû rendszereké. A többfunkciós európai agrármodellnek megfelelôen a mezôgazdaság tehát egyrészt minôségi árut elôállító termelési ágazat, másrészt „nem importálható”, helyben keletkezô környezeti és szociális közjavakat elôállító, társadalmi szolgáltató ágazat. E két fô feladatkörnek, a mezôgazdaság „két pillérének” az egymáshoz viszonyított aránya, súlya, szerepe a különbözô adottságú térségekben azonban természetesen nem azonos, így e kétféle teljesítményért, elôállított értékért kapott fizetség jellege és mértéke is eltérô. Az elsô, árutermelési teljesítményt alapvetôen a piaci áruértékesítésbôl származó jövedelmek honorálják, míg a második környezeti és szociális szolgáltató teljesítményét a társadalomnak közpénzekbôl biztosított állami kifizetések formájában kell a parasztságtól „megvásárolnia”. Az európai elképzelések szerint ennek megfelelôen a jövô útja az lehet, hogy a családok jövedelemszerkezete annak megfelelôen alakul, hogy milyen térségben és milyen típusú értéket „termelnek”. Az azonban lényeges törekvés, hogy a különféle bevételi forrásokból származó – az elsô és második pillér mentén keletkezô – jövedelmek az egész országban biztosítsák a mezôgazdaságban dolgozó családok megélhetését. 2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

2. ábra: A gazdálkodó családok elvi jövedelemszerkezete a gazdaság földhasználati zónarendszerben való elhelyezkedése szerint

Az, hogy a termelési, a környezeti és a szociális, foglalkoztatási feladatok milyen súlyt képviselnek egy adott térség mezôgazdálkodásában, attól függ, hogy milyen adottságú területen helyezkedik el a település vagy a gazdaság. Ezt szemlélteti egyszerûen a különbözô földhasználati kategóriák szerinti megosztásban a 2. ábra.

Ebbôl a szempontból természetesen teljesen más a helyzete pl. Felsô-Bácskának vagy a Hajdúságnak, mint a szatmár-beregi térségnek vagy az Ôrségnek. Erre vonatkozóan ad eligazítást Magyarország földhasználati zónarendszere, amely az agrártermelési alkalmasság, mint piaci versenyelôny (1. térkép) és a környezeti érzékenység, sérülékenység (2. térkép) területi egyesí-

1. térkép

FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

5

2. térkép

tésével keletkezett (3. térkép). Ezen az agrártermelési meghatározottságú, legnagyobb agrárpotenciálú (barna) területek felôl a környezetérzékenységi meghatározottságú, védett vagy érzékeny (sárga, zöld) területek felé haladva fokozatosan nô a második pilléres programok, gazdálkodási rendszerek és az ezekhez kapcsolódó kifizetések szerepe, súlya, jelentôsége. Nem elég tehát az agrár- és vidékpolitikának a 3–3,5 millió hektár legjobb termelési adottságú (sötétbarna) területek és az itt található néhány ezer nagy- és középbirtok egyébként is jobb versenypozícióinak további javításával foglalkozni, hanem – az európai felfogás szerint – legalább ilyen mértékben a másik 3 millió hektáros, kevésbé jó termelési, ám környezeti és társadalmi szempontból annál értékesebb (sárga, zöld) agrárterületekkel is törôdnie kell. Sôt, ha az állami szerepvállalást komolyan vesszük, akkor az adókból származó közösségi forrásokat éppen azon területekre kell koncentrálnia, amelyeket a piac hagyományos mechanizmusai leértékelnének, ahol a tiszta piaci verseny káros környezeti és társadalmi folyamatokat indítana el. Ezt nevezi Európa környezeti és társadalmi szempontok által szabályozott, vagyis ökoszociális piacgazdaságnak, és ezért hajlandó a második pilléres agrárteljesítmények honorálásához lényegesen nagyobb – 80%-os – arányban hozzájárulni, mint az elsô pilléres, termelési teljesítmények növeléséhez. Különbözô adottságú térségeink harmonikus fejlesztését tehát akkor tudjuk biztosítani, ha mindkét pillér felkínált lehetôségeit kihasználjuk. Azok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. 6,2 millió hektár mezôgazdasági területünk van, és ezen 967 ezer mezôgazdasági mikro-, kis-, közép és nagybirtok, valamint többszázezer család és rendkívüli környezeti és természeti értékek találhatók. Ezek együttesének fejlôdését kell az agrár- és vidékpolitikának szolgálnia. 6

Ennek szellemében és EU-harmonizációs feladataink megoldása sorában született meg a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) , majd az ennek bevezetésérôl rendelkezô 2253/1999 (X.7.) számú kormányhatározat. Ugyancsak e folyamat részeként készül a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv is. Ezzel az agrár-környezetvédelem és vidékfejlesztés helyzete, megítélése gyökeresen meg kell hogy változzon. Az nem lehet már csupán egy kötelezô, utolsó, „hatékonyságrontó” fejezete a „tisztességes agrárpolitikának”, nem „bokréta a kalapon”, hanem az integrált agrár-és vidékfejlesztési politika ökoszociális pillérévé és az EU-források megszerzésének fontos tényezôjévé vált. E programok indításával a mezôgazdasági stratégiaváltás Magyarországon is elkezdhetô. Ehhez az európai agrár- és vidékpolitika második, ökoszociális pillére mentén felkínált források jó lehetôségeket kínálnak. 3. A kétpilléres agrártámogatás alapeszközei Világosan látnunk kell, hogy az EU-ban az elmondottaknak megfelelôen az agrártámogatásoknak két eltérô jellegû csoportja létezik: a régi típusú, termeléshez, mennyiségekhez (kvótákhoz) kötött, un. 1. pilléres támogatások, illetve az új típusú, gazdálkodási rendszerekhez és területekhez kötött vidékfejlesztési (ökoszociális) vagy 2. pilléres kifizetések. Az elsô csoportba tartozó – a termeléshez, a mennyiségekhez kötött, 1. pilléres – támogatások három alapvetô formája alakult ki. – Az elsô a közvetlen kifizetések, melyeket meghatározott termésszintig és adott területnagyságig finanszíroz az EU, túlnyomó többségében az un. GOF (gabona, olaj és fehérje) növények termesztése esetében. Ez a kvótákhoz kötött támoga2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

3. térkép

tás ma a gabonaféléknél pl. 63 euró/t. Magyarország esetében 4,73 t/ha termésszintig fizeti ezt az összeget az EU, így ez a támogatás hektáronként 63x4,73 300 euró (kb. 70 eFt/ha). Ez a kifizetési összeg jelentôs mértékben várhatóan hosszú távon sem fog emelkedni. 2004-ben ennek legfeljebb 55%-át kaphatják meg a magyar gazdák, ami mintegy 40 eFt/ha kifizetést jelenthet e növények termesztése esetén. Ebbôl 25%ot az EU-keretek biztosítanak, 30%-ot pedig nemzeti forrásból fizethetünk a gazdáknak. Ez a közvetlen kifizetési összeg 2010re éri el a 100%-ot, vagyis a 70 eFt/ha értéket. – A másik támogatási forma az intervenciós állami felvásárlás. Ezzel az állam, illetve az EU garantál egy minimális felvásárlási árat, amelyen – ha ez alá csökkennének a piaci árak – felvásárolja a gazdáktól a termésfelesleget. Ez az árszint gabonanemûeknél, 2004-ben várhatóan 25 eFt/t körül alakulhat. Ehhez bizonyos minôségi követelményeknek is meg kell felelni, és a felajánlott mennyiségnek a 80 t-t meg kell haladnia. Közepes termésátlagot (búzánál pl. 4 t/ha-t) feltételezve ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább 20 ha azonos fajtával bevetett területtel kell rendelkezni. Ezt nagy valószínûséggel csak a 100 ha-os méretet meghaladó gazdaságok (a 2000. évi agrárösszeírás szerint összesen 6687 üzem) tudja teljesíteni. Ez az összes (966 916) birtok 0,7%-a. – A harmadik támogatási forma az exporttámogatások köre. Ezek olyan termékekre – az exportálóknak – nyújtható támogatások, amelyekre az adott évben a piaci helyzettôl függôen eseti jelleggel hirdet meg szubvenciót az EU. A támogatások másik, új és várhatóan növekvô csoportját a gazdálkodási rendszerekhez és területekhez kötött, ún. vidékfejlesztési támogatások adják. Ezek a támogatási jogcímek igen széles körûek, és nemcsak a GOF-növények, hanem különbözô ágazatok és eltérô adottságú területek támogatására is felhasználhatók. Ilyen – az Európai Mezôgazdasági Orientációs és GaFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

rancia Alap (EMOGA) garancia részlegébôl 80%-os mértékben EU társfinanszírozott – kifizetési jogcímek pl.: az agrár-környezetgazdálkodási programok keretében meghirdetett gazdálkodási rendszerek és a kedvezôtlen adottságú térségek támogatása, speciális intézkedések félig önellátó gazdaságok („a kicsik”) számára, agrárterületek erdôsítése, termelôi csoportok létrehozása, állatvédelmi és növény-egészségügyi EU-elôírások átvételének támogatása, a gazdák korai nyugdíjazása. További lehetôségeket kínálnak a – 30–40%-os EU társfinanszírozás mellett – rendelkezésre álló források, amelyekbôl fedezhetôk pl. mezôgazdasági beruházások, feldolgozás, kereskedelem támogatása, technikai segítségnyújtás, fiatal gazdák támogatása, oktatás, a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlôdésének elôsegítése (többféle intézkedés a falumegújítástól a közösségi marketing támogatásáig) stb.. Ezek közül a gazdák számára a legjelentôsebb jövedelemforrást az alábbi három – a folyó gazdálkodást támogató – kifizetési forma jelenti. – Az elsô típus az agrár-környezetgazdálkodási programokban meghirdetett gazdálkodási rendszerekhez kötôdô földalapú, normatív támogatások köre legalább 5 évre kötött – jövedelembiztonságot adó – állami szerzôdés alapján. Ezek a rendszerek (ökológiai/bio/gazdálkodás, gyepre alapozott legeltetéses állattartás, érzékeny természeti területek speciális talaj-, víz- vagy élôvilág-védelmi szempontú gazdálkodási rendszerei, vizes élôhelyek, tó, nádas, ártér stb. külterjes mezôgazdasági hasznosítása, tájgazdálkodás, integrált növénytermesztés stb.) már ma, 2003-ban is pályázhatók, támogatási összegeik 10–50 eFt/ha érték között változnak. EU-csatlakozásunk esetén ezek a kifizetések jelentôsen emelkedni fognak. Gazdálkodási rendszertôl függô várható összegük a készülô Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben 25–150 eFt/ha/év. Nagy valószínûséggel ezekhez a támogatási formákhoz, gazdálkodási rendszerekhez kötôdnek majd távlatilag is a legnagyobb hektáronkénti kifizetések. Érté7

1. táblázat: A Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program területalapú támogatásai célprogramjai (2003)

Agrár-környezetgazdálkodási célprogramok A A 1. A 2. A 3.

Támogatási összeg (Ft/ha)

Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram Tájgazdálkodás5 Alternatív növénytermesztés1 Csökkentett energiaigényı, környezetkímélô növénytermesztési technológiák, talajvédô alapprogram1

B B 1. B 2. B 3. B 4.

Integrált növénytermesztési célprogram

C C 1.1. C 1.2. C 1.3. C 1.4. C 1.5. C 2.1. C 2.2. C 2.3. C 2.4. C 2.5. C 2.6.

Ökológiai gazdálkodási célprogram átállási idôszakban

D D 1.

Gyepgazdálkodási célprogram

Szántóföldi növénytermesztés Szántóföldi zöldségek Almatermésıek Csonthéjasok és bogyósok Szôlô

27 000 30 000 50 000 40 000 40 000

Szántóföldi növények Zöldségek Szôlô Gyümölcs Rét-legelô Szántóföldi növények Zöldségek Gyümölcs Szôlô Rét-legelô Vetômagtermesztés

25 000 30 000 40 000 40 000 10 000 20 000 21 000 21 000 21 000 10 000 30– 50 000

Legeltetésre alapozott gyepgazdálkodás

10 000

a már átállt területekre

E Vizes élôhely célprogram E 1. Halgazdálkodás F Érzékeny Természeti Területek célprogramok, amelyek az alábbi mintaterületeken kerülnek bevezetésre: Szatmár-Bereg, Észak-Cserehát, Ãrség-Vendvidék, Hevesi sík, Borsodi Mezôség, Marcal medence, Drávazug, Dunavölgyi sík, Dévaványa, Turjánvidék, Szentendrei sziget, Bodrogköz, Mosoni sík G Zonális kísérleti célprogramok: Beregi ártér, Békés-Csanádi sík,

kük felsô határa ma az EU-ban célprogramtól függôen 450–900 euró/ha/év, azaz mintegy 105–210 eFt/ha/év. A 2003-as támogatott gazdálkodási rendszereket és az ezekhez kötött normatív föld alapú éves kifizetési összegeket az 1. táblázat foglalja össze. – A második ilyen, területhez kötött vidékfejlesztési támogatási forma az ún. kedvezôtlen adottságú térségek normatív, földalapú támogatása. Kedvezôtlen adottságúnak ebben a rendszerben várhatóan a 17 aranykorona-érték alatti területek, a hegy- és dombvidéki lejtôs területek, a környezetés/vagy természetvédelmi korlátozások alá esô területek, valamint a demográfiai és/vagy foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetû térségek minôsülnek. E kifizetések felsô határa ma az EU-ban 200 euró/ha/év, azaz mintegy 47 eFt/ha/év – A harmadik – vidékfejlesztési típusú és a gazdák egy csoportját különösen érintô – támogatási forma az ún. félig önel8

23 000 14– 35 000 19 000

8 000 10– 50 000

16– 48 000

látó gazdaságok egyszerûsített, normatív támogatása. Ennek összege a koppenhágai megállapodás szerint 2004-ben 1000 euró/gazdaság lesz. Ez az 5 hektár alatti területû kisgazdaságok célzott támogatási formája lehet, hiszen birtoknagyságtól függetlenül és egyszerû eljárással juthatnak ennek révén mintegy 235 eFt/gazdaság évenkénti kifizetéshez. A felsorolt támogatási formák többsége 2004-tôl, EU-csatlakozásunktól lesz elérhetô, ha Magyarország ennek intézményi, ellenôrzési, nyilvántartási és egyéb feltételeit kialakítja. A várható támogatási mértékek a készülô Nemzeti Vidékfejlesztési Terv hazai és brüsszeli jóváhagyásától függôen valamelyest módosulhatnak, formáik és nagyságrendjük azonban nagy valószínûséggel a leírtak szerint alakulhat. Közülük egyedül az agrárkörnyezetgazdálkodási programok azok, amelyek már 2002ben, 2,5 milliárd Ft támogatási kerettel és mintegy 2600 gaz2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

2. táblázat: A gazdaságok számának alakulása a birtokméret szerint (db)

Birtokméret (ha) 10 alatt 11-50 51-100 101-300 301-500 501-1000 1001-5000 5001-10000 10000 felett Összesen

1895 2 123 634 229 202 14 798 13 936 2 096 2 827 984 4 11 2 387 492

1935 1 533 440 83 823 6 685 8 027 908 781 658 25 59 1 634 406

1949 1 363 000 71 267 2 933 3 000 400 200 ~ ~ ~ 1 440 800

Átl. méret (ha)

9

6

8

1965 ~ ~ 6 31 257 875 2 241 61 11 3 482 1 658

1975 ~ ~ ~ ~ 17 67 1 368 278 20 1 750 3 454

1989 ~ ~ ~ ~ 2 35 866 398 74 1 375 4 716

2000 907 154 47 330 5 745 4 012 679 684 1 214 51 47 966 916

5

3. táblázat: A gazdaságok birtokméret-kategóriák szerinti megoszlása az EU három tagállamában, a Közösség egészében és Magyarországon (%)

Birtokméret-kategóriák (ha) –10 11–50 –51–

Franciaország (1997)

Németország (1997)

35,3 33,4 29,7

45,6 39,8 14,6

Portugália (1997) 87,6 10,0 2,4

EU-15 (1997)

Magyarország (2000)

68,6 22,3 8,6

93,8 4,9 1,3

4. táblázat: A csatlakozó országok 2004–2006-os közösségi agrártámogatási keretei

Ország

Lengyelország Magyarország Csehország Litvánia Szlovákia Szlovénia Lettország Észtország Ciprus Málta Összesen/Átlag

EU forrás (millió euró) 1. pillér1 2. pillér2 Össz. 2094 949 638 291 275 152 110 120 48 5 4682

2543 534 482 434 352 250 291 134 66 24 5110

4637 1483 1120 725 627 402 401 254 114 29 9792

Mg. ter (ezer ha)

EU-forrás (euró/ha mg. ter./3 év) 1. pillér1 2. pillér2 össz.

18443 6193 4280 3496 2444 780 2488 1434 526 120 40204

113,5 153,2 149,1 83,2 112,5 194,9 44,2 83,7 91,3 41,7 116,5

da részvételével elindultak, és 2003-ban ismét pályázhatók. Ez évi forráskeretük 4,5 milliárd forint. Hosszú távon is ez a támogatási forma lesz várhatóan a legelônyösebb, különösen azok számára, akik nem GOF növényeket termelnek, gazdaságuk mérete 300 ha alatti és ráadásul nem is a legkiválóbb, legjobb termôképességû agrárterületeken gazdálkodnak. Ez várhatóan az EU-ban is növekvô, tartós támogatási formává válik. 4. Vegyünk ezek után egy konkrét példát! Ha valaki kedvezôtlen adottságú – pl. 17 aranykorona-érték alatti – területen gazdálkodik és belép pl. az ökológiai FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

137,9 86,2 112,6 124,1 144,0 320,5 117,0 93,4 125,5 200,0 127,1

251,4 239,5 261,7 207,4 256,5 515,4 161,2 177,1 216,7 241,7 243,6

Arány (%) 1. pillér1 2. pillér2 45 64 57 40 44 38 27 47 42 17 48

55 36 43 60 56 62 73 53 58 83 52

(bio)gazdálkodási rendszerbe, akkor 2004-tôl várhatóan kétféle támogatáshoz juthat: • kedvezôtlen adottságú területek támogatása: várhatóan 30–35 eFt/ha; • ökológiai gazdálkodási program várható kifizetései – évelô kultúrák esetén 100–150 eFt/ha, – egynyári növények esetén 70–120 eFt/ha, – egyéb célú földhasznosítás esetén 25–80 eFt/ha. Ekkor tehát várhatóan – földhasználati formától, illetve kultúrától függôen – 55–185 eFt/ha állami támogatáshoz és kifizetéshez juthat. A keletkezô termékeit emellett korlátozás (kvóták) nélkül, egy, ma még erôsen keresleti 9

5. táblázat: Magyarország 2004–2006-os közösségi agrártámogatási keretei (milliárd Ft)

Támogatási formák

Évek

1. pillér

– közvetlen kifizetések – piaci támogatások – összesen 2. pillér – vidékfejlesztési támogatások Mindösszesen

2004 –1 14,9 14,9 38,6 53,5

2005 62,3 35,7 98,0 42,2 140,2

2006 74,3 35,7 110,0 44,8 154,8

összesen 136,5 86,4 222,9 125,6 348,5

Megjegyzés: 1 euró = 235 Ft

jellegû piacon és a konvencionális termékekhez képest 1,5–3-szoros áron értékesítheti. Ennek feldolgozási, piaci, kereskedelmi feltételeit persze összefogással meg kell teremteni, amihez szintén igénybe vehetôk olyan egyéb vidékfejlesztési támogatások, mint pl. a termelôi csoportok létrehozásának támogatása (80% EU-forrás, 20% magyar nemzeti forrás, 0% saját, gazdálkodói forrás), vagy pl. a feldolgozás és kereskedelem fejlesztése (várhatóan 30–40% EUforrás, 10–15% nemzeti forrás, 45–60% saját, gazdálkodói forrás). Ha ugyanilyen területen gazdálkodik, de nem lép be egyetlen agrár-környezetgazdálkodási rendszerbe sem, hanem csak a termékmennyiségekhez kötött közvetlen kifizetésekre és az intervenciós felvásárlásokra alapoz, akkor • a közvetlen kifizetés összege 40 eFt/ha, amely 2010-re 70 eFt/ha értékre nôhet; • a garantált áras állami felvásárlásból származó árbevétele – 17 aranykorona alatti földeken pl. 4 t/ha búzatermést feltételezve – 4 t/ha x 25 eFt/t = 100 eFt/ha, melybôl le kell von-

ni a termelés költségeit, a mai költségszinteken legalább 70–90 eFt/ha összeget, vagyis így maradhat a példa szerint 10–30 eFt/ha áruértékesítésbôl származó jövedelme. Ekkor tehát várhatóan a példa szerint 50–100 eFt/ha állami kifizetésekbôl származó jövedelemre tehet szert. Mindezek alapján tehát az valószínûsíthetô, hogy – különösen kedvezôtlenebb termelési adottságú területeken és 300 ha alatti birtokkategóriában – már ma is és hosszú távon még inkább elônyös lehet a vidékfejlesztési pillérhez tartozó agrárkörnyezetgazdálkodási programokhoz csatlakozni. Ezt ráadásul mielôbb érdemes megtenni, hiszen a korábban pályázók az elbírálásnál elônyben részesülnek, és ha az elsô évben nem is tudnak forráshiány miatt csatlakozni a kiválasztott agrárkörnyezetgazdálkodási (pl. ökológiai gazdálkodási) célprogramhoz, a következô évben mindenképpen elônyös helyzetbôl indulnak. E lehetôségek mérlegeléséhez jó, ha tudjuk, hogy milyen is volt és milyen ma (2000) Magyarország birtokszerkezete és átlagos birtokmérete. Erre vonatkozóan ad eligazítást a 2. táblázat.

3. ábra: A csatlakozó országok 2004–2006-os közösségi agrártámogatási kereteinek

10


4. ábra: A csatlakozó országok 2004–2006-os 2. pilléres közösségi agrártámogatási kereteinek

Ma az átlagos birtokméret Magyarországon 4,8 ha! Összehasonlításképpen az EU-ban ez az átlagos birtoknagyság 19 ha! Ha részletesebben egybevetjük ezeket az adatokat az EU adataival (3. táblázat), akkor azt látjuk, hogy az 50 ha-t meghaladó birtokok aránya az unióban mindössze 8,6% (de pl. Portugáliában csupán 2,4%, Franciaországban viszont közel 30%). Ez is azt valószínûsíti, hogy a kisebb (50 ha alatti) méretkategóriába tartozó birtokok meghatározó aránya miatt a vidékfejlesztési támogatások tartós és növekvô súlyú elemei lesznek a Közös Agrárpolitikának. Nem kell tehát hinni annak a negatív propagandának és retorikának, hogy a kisebb birtokok esélytelenek lennének az EU-ban. Ha ez így lenne, az EU saját mezôgazdaságát és vidékét is felszámolhatná. Ezt Európa egyszerûen nem engedheti meg magának, és az ökoszociális piacgazdasági modell irányába – ha komoly harcok árán is, de mégiscsak – elmozduló agrár- és vidéktámogatási rendszere sem erre utal. De mit is értünk el az ezen programok finanszírozásához szükséges források megszerzésében Koppenhágában? 5. A koppenhágai agrárcsatlakozási megállapodások és a két pilléres agrártámogatási rendszer A koppenhágai megállapodás agrárfinanszírozási fejezetében a 10 ország egészét tekintve (4. táblázat), illetve Magyarország számára (5. táblázat) a 2004–2006-os idôszakra az alábbi EUforráskeretek állnak rendelkezésre. 1: Közvetlen kifizetések és piaci intézkedések forráskerete = termelési típusú támogatások 2: Vidékfejlesztési intézkedések forráskerete = ökoszociális típusú támogatások FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

Elemezve a csatlakozás elsô három évének számait az alábbi fontosabb megállapítások tehetôk. a) A 10 csatlakozásra váró ország – az EMOGA garanciarészlegében rendelkezésre álló – teljes agrártámogatási EUforráskerete a 2004–2006-os idôszakra mintegy 9,8 milliárd euró, amelybôl 52%-ot (5,1 milliárd eurót) tesznek ki a második pilléres, vidékfejlesztési (ökoszociális) forráskeretek, és 48%ot (4,7 milliárd eurót) az elsô pilléres, termelési típusú (direkt és piaci) támogatások. b) A 40 millió hektár csatlakozó mezôgazdasági területre biztosított mintegy 9,8 milliárd euró forráskeret több, mint 47%-át Lengyelország, 15%-át Magyarország, 11%-át pedig Csehország szerezte meg. A fennmaradó 7 ország a teljes összes 27 %-án osztozik. Az 1 ha mezôgazdasági területre jutó közösségi források 3 éves teljes értékét mutatja be az országok csökkenô sorrendjében a 3. ábra. Magyarország ebben a rangsorban a 6. helyre került. 1 ha mezôgazdasági területre vonatkoztatott értékei 1. pillér: termelési típusú támogatások 2. pillér: vidékfejlesztési (ökoszociális) típusú támogatások c) A termeléshez, mennyiségekhez, „kvótákhoz” kötött un. 1. pilléres közösségi agrártámogatási keretek tekintetében Magyarország a második legnagyobb hektáronkénti értéket érte el. E támogatások elsôsorban a GOF (gabona, olaj- és fehérje-) növényeket termelô, zömében a legjobb adottságú agrárterületek (3–3,5 millió ha) közepes és nagyüzemeinek versenypozícióját javítják. A Világgazdasági Kutatóintézet becslése szerint ennek következtében „az 1. pilléres agrártámogatások mintegy 90%-át a regisztrált termelôk nem több, mint 5%-a fogja élvezni. [...] Egyértelmû, hogy a nagytermelôk lesznek olyan helyzetben, hogy a támogatásokhoz hozzájussanak. [...] Ha a támogatások elosztásának fenti egyenlôtlensége beáll, akkor erôtel11

jes polarizáció kezdôdik majd meg az agrártermelôk között, és nôni fog az agrárszektort elhagyók száma.” (Kiss, 2003) d) A 2. pilléres vidékfejlesztési (ökoszociális) közösségi agrártámogatási keretek tekintetében Magyarország – feltételezhetôen az 1. pilléres erôfeszítések és a 2. pilléres lehetôségek iránti meglehetôs érdektelenség következtében – a 10 ország közül az utolsó helyre került, a legkisebb hektáronkénti értéket érte el (4. ábra)! 1 ha mezôgazdasági területre vonatkoztatott értékei Ez nem túl jó hír a zömében környezetileg érzékeny, sérülékeny és egyúttal jelentôs munkanélküliséggel küzdô mintegy 3 millió ha mezôgazdasági terület, e területek mintegy 900 ezer mikro-, kis- és középbirtoka, a vidék igen jelentékeny része, az itt élô családok és a természeti környezet számára. Szlovénia, Lengyelország vagy akár Szlovákia valószínûleg határozottan törekedtek – és az ábra alapján nem is eredménytelenül – e keretek lehetô legnagyobb kiterjesztésére. Magyarországon viszont sajnos ezekrôl a lehetôségekrôl szinte hallani sem lehetett! Ezen feltétlenül változtatni kell! Mivel nemcsak a termelôk 5–10%-ának és a beszállító iparok szereplôinek tôkeérdekei, hanem az agrárium és a vidék egészének megmaradása, fejlôdése kell, hogy vezérelje az agrár- és vidékpolitikát, ezért a fejlesztést a különbözô adottságú térségek és gazdálkodói csoportok igényeinek együttes figyelembevételével, mindkét pillér lehetôségeinek kihasználásával és a minôségi, környezetbarát mezôgazdálkodási rendszerek elterjesztésével kell megvalósítanunk. Ehhez úgy tûnik, valóban jó lehetôségeket kínál a többfunkciós európai agrármodell, és ennek két pilléres finanszírozási rendszere valamennyi birtokkategória számára, csak meg kell ismernünk és élnünk kell lehetôségeivel. Az ennek bemutatásával és hazai feltételei megteremtésével kapcsolatos felelôsséget az állam, a szaktárca és tágabb értelemben a szakmai és politikai agrárelit másra át nem háríthatja. Magyarország azonban úgy tûnik, nehezen tanul. Vagy pontosabban nem is annyira az ország – miután az érintettek alig tudnak minderrôl valamit – hanem annak szakmai és politikai agrárelitje. Pedig hát a július 4-én, Brüsszelben a vidékfejlesztéssel kapcsolatban benyújtott magyar tervekre (AVOP, NVT, SAPARD6) adott bizottsági vélemény keménysége és a régi típusú agráripari modernizációs elképzelésekkel kapcsolatos egyértelmûen elutasító hangvétele és tartalma kijózanító lehetne. Csak remélni lehet ezt a kijózanodást és a vidékfejlesztési intézkedések ennek megfelelô hangsúlyú kezelését, a szükséges intézkedések felgyorsítását. Ellenkezô esetben ennek az elitnek kell vállalnia a vidék érdekeivel ellentétes tettei és az ezzel összefüggô nettó befizetôvé válásunk teljes történelmi és politikai felelôsségét! 6. Ajánlott és továbbvivô szakirodalom Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, Agroinform Kiadóház, Budapest, 308 p. Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, A falu, Budapest, XVI. évf. 4. sz., 11–28. p. 12

Ángyán J. (2000): Válaszúton a mezôgazdaság (in: Gadó Gy. P. (szerk.): A természet romlása, a romlás természete (Magyarország), Föld Napja Alapítvány Kiadó, Budapest, 216 p.), 37–59. p. Ángyán J. – Fésûs I. - Németh T. – Podmaniczky L. – Tar F. (szerk.) (1998): Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása a mezôgazdasági EU-csatlakozási tárgyalások megalapozásához, Alapozó modellvizsgálatok II., Készült: az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllô, 46 p. Ángyán J. – Fésûs I. – Podmaniczky L. – Tar F. – Vajnáné Madarrassy A. (szerk.) (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (a környezetkímélô, a természet védelmét és a táj megôrzését szolgáló mezôgazdasági termelési módszerek támogatására), Agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötetek, 1. kötet, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 174 p. Ángyán J. – Menyhért Z. (1988): Integrált, alkalmazkodó növénytermesztés (Ésszerû környezetgazdálkodás), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 163 p. Ángyán J. – Menyhért Z. (szerk.) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerû környezetgazdálkodás, Mezôgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 414 p. Ángyán J. – Podmaniczky L. – Szabó M. – Vajnáné Madarassy A. (2001): Az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere, Tanulmányok Magyarország és az Európai Unió természetvédelmérôl, TIB-JEP 13021–98 „EU-training for Nature Conservation Officials”, ELTE-TTK – SZIE-KGI – KöM-TvH – TEMPUS kiadás, Budapest–Gödöllô–Berlin-Madrid–Thessaloniki, 216 p. 7. A szerzôk és elérhetôségeik Dr. Ángyán József, egyetemi tanár, intézetigazgató, E-mail: [email protected] Dr. Ónodi Gábor, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, E-mail: [email protected] Dr. Podmaniczky László, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, E-mail: [email protected] Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, 2103 Gödöllô, Páter K. u. 1. Tel./Fax: 06–28–415–383, Internet: http://www.ktg.gau.hu/uj/kutatas.html, http://www.nakp.hu Jegyzet 1. CAP: Common Agricultural Policy 2. WTO: World Trade Organisation (Világkereskedelmi Szervezet) 3. CARPE: Common Agricultural and Rural Policy for Europe (Európai Közös Agrár- és Vidékfejlesztési Politika) 4. LFA: Less Favourable Areas 5. Mintaprogram, 2003-ban kísérleti jelleggel korlátozott területen kerül bevezetésre 6. AVOP: Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program NVT: Nemzeti Vidékfejlesztési Terv SAPARD: Vidékfejlesztési Elôcsatlakozási Alap 2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

jes polarizáció kezdôdik majd meg az agrártermelôk között, és nôni fog az agrárszektort elhagyók száma.” (Kiss, 2003) d) A 2. pilléres vidékfejlesztési (ökoszociális) közösségi agrártámogatási keretek tekintetében Magyarország – feltételezhetôen az 1. pilléres erôfeszítések és a 2. pilléres lehetôségek iránti meglehetôs érdektelenség következtében – a 10 ország közül az utolsó helyre került, a legkisebb hektáronkénti értéket érte el (4. ábra)! 1 ha mezôgazdasági területre vonatkoztatott értékei Ez nem túl jó hír a zömében környezetileg érzékeny, sérülékeny és egyúttal jelentôs munkanélküliséggel küzdô mintegy 3 millió ha mezôgazdasági terület, e területek mintegy 900 ezer mikro-, kis- és középbirtoka, a vidék igen jelentékeny része, az itt élô családok és a természeti környezet számára. Szlovénia, Lengyelország vagy akár Szlovákia valószínûleg határozottan törekedtek – és az ábra alapján nem is eredménytelenül – e keretek lehetô legnagyobb kiterjesztésére. Magyarországon viszont sajnos ezekrôl a lehetôségekrôl szinte hallani sem lehetett! Ezen feltétlenül változtatni kell! Mivel nemcsak a termelôk 5–10%-ának és a beszállító iparok szereplôinek tôkeérdekei, hanem az agrárium és a vidék egészének megmaradása, fejlôdése kell, hogy vezérelje az agrár- és vidékpolitikát, ezért a fejlesztést a különbözô adottságú térségek és gazdálkodói csoportok igényeinek együttes figyelembevételével, mindkét pillér lehetôségeinek kihasználásával és a minôségi, környezetbarát mezôgazdálkodási rendszerek elterjesztésével kell megvalósítanunk. Ehhez úgy tûnik, valóban jó lehetôségeket kínál a többfunkciós európai agrármodell, és ennek két pilléres finanszírozási rendszere valamennyi birtokkategória számára, csak meg kell ismernünk és élnünk kell lehetôségeivel. Az ennek bemutatásával és hazai feltételei megteremtésével kapcsolatos felelôsséget az állam, a szaktárca és tágabb értelemben a szakmai és politikai agrárelit másra át nem háríthatja. Magyarország azonban úgy tûnik, nehezen tanul. Vagy pontosabban nem is annyira az ország – miután az érintettek alig tudnak minderrôl valamit – hanem annak szakmai és politikai agrárelitje. Pedig hát a július 4-én, Brüsszelben a vidékfejlesztéssel kapcsolatban benyújtott magyar tervekre (AVOP, NVT, SAPARD6) adott bizottsági vélemény keménysége és a régi típusú agráripari modernizációs elképzelésekkel kapcsolatos egyértelmûen elutasító hangvétele és tartalma kijózanító lehetne. Csak remélni lehet ezt a kijózanodást és a vidékfejlesztési intézkedések ennek megfelelô hangsúlyú kezelését, a szükséges intézkedések felgyorsítását. Ellenkezô esetben ennek az elitnek kell vállalnia a vidék érdekeivel ellentétes tettei és az ezzel összefüggô nettó befizetôvé válásunk teljes történelmi és politikai felelôsségét! 6. Ajánlott és továbbvivô szakirodalom Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, Agroinform Kiadóház, Budapest, 308 p. Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, A falu, Budapest, XVI. évf. 4. sz., 11–28. p. 12

Ángyán J. (2000): Válaszúton a mezôgazdaság (in: Gadó Gy. P. (szerk.): A természet romlása, a romlás természete (Magyarország), Föld Napja Alapítvány Kiadó, Budapest, 216 p.), 37–59. p. Ángyán J. – Fésûs I. - Németh T. – Podmaniczky L. – Tar F. (szerk.) (1998): Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása a mezôgazdasági EU-csatlakozási tárgyalások megalapozásához, Alapozó modellvizsgálatok II., Készült: az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllô, 46 p. Ángyán J. – Fésûs I. – Podmaniczky L. – Tar F. – Vajnáné Madarrassy A. (szerk.) (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (a környezetkímélô, a természet védelmét és a táj megôrzését szolgáló mezôgazdasági termelési módszerek támogatására), Agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötetek, 1. kötet, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 174 p. Ángyán J. – Menyhért Z. (1988): Integrált, alkalmazkodó növénytermesztés (Ésszerû környezetgazdálkodás), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 163 p. Ángyán J. – Menyhért Z. (szerk.) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerû környezetgazdálkodás, Mezôgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 414 p. Ángyán J. – Podmaniczky L. – Szabó M. – Vajnáné Madarassy A. (2001): Az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere, Tanulmányok Magyarország és az Európai Unió természetvédelmérôl, TIB-JEP 13021–98 „EU-training for Nature Conservation Officials”, ELTE-TTK – SZIE-KGI – KöM-TvH – TEMPUS kiadás, Budapest–Gödöllô–Berlin-Madrid–Thessaloniki, 216 p. 7. A szerzôk és elérhetôségeik Dr. Ángyán József, egyetemi tanár, intézetigazgató, E-mail: [email protected] Dr. Ónodi Gábor, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, E-mail: [email protected] Dr. Podmaniczky László, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, E-mail: [email protected] Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, 2103 Gödöllô, Páter K. u. 1. Tel./Fax: 06–28–415–383, Internet: http://www.ktg.gau.hu/uj/kutatas.html, http://www.nakp.hu Jegyzet 1. CAP: Common Agricultural Policy 2. WTO: World Trade Organisation (Világkereskedelmi Szervezet) 3. CARPE: Common Agricultural and Rural Policy for Europe (Európai Közös Agrár- és Vidékfejlesztési Politika) 4. LFA: Less Favourable Areas 5. Mintaprogram, 2003-ban kísérleti jelleggel korlátozott területen kerül bevezetésre 6. AVOP: Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program NVT: Nemzeti Vidékfejlesztési Terv SAPARD: Vidékfejlesztési Elôcsatlakozási Alap 2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

FARAGÓ LÁSZLÓ

A KIRÁLY MEZTELEN A mindenkori hatalom sohasem „szereti” a kritikát, sokkal inkább „vevô” az apológiára. A tértudományokat érintô kérdésekben sem más a helyzet, sok fontos kérdésrôl – a látszat ellenére – nem folynak komoly szakmai viták, és kevés nyilvánosságot kaptak az alternatív álláspontok. Ennek oka lehet például az, hogy a fôbb kérdésekben (újra) egyetért a szakmai és a politikai elit, vagy olyan kényszerpályán mozgunk, hogy nincs érdemi választási lehetôségünk. Természetesen lehetséges az is, hogy a „más” vélemények nincsenek megfelelôen kidolgozva, szakmailag kevésbé megalapozottak, így nem érdemesek a vitára, de a jogos kritika, a problémafelvetések ez esetben is lehetnek elôremutatóak. A hallgatás oka lehet az is, hogy mûködnek a szókratészi méregpohár mai formái: az állandóan „okoskodó” kimarad a megbízásokból, a meghívottak névsorából, nem kapja meg azokat a lehetôségeket, mint a „pozitív hozzáállásúak”, így lassan nem lesz aki kimondja, hogy a király meztelen. Én csupán a hiábavalóság okán érzem kellemetlenül magam, amikor újra és újra megfogalmazom, hogy a csatlakozásra való felkészülésünk nem valami rózsás, hiszen sorra elmulasztjuk idôben megtenni a szükséges lépéseket. Nem tudom elfogadni, hogy azért ilyen rossz és minden konkrétum nélküli a Nemzeti Fejlesztési Tervünk(NTF), mert kevés idô állt rendelkezésünkre az elkészítésére, hiszen már legkevesebb hat éve beszélünk róla, nem igaz, hogy bizonyos lépéseket (pl. regionalizáció) az uniós csatlakozásunk miatt kell megtennünk, és így tovább. Talán naiv idealizmus, hogy mégis eleget teszek a Falu Város Régió felhívásának, miszerint: „szívesen vennénk vitára ingerlô, provokatív írásokat is, mert hitünk szerint a nézôpontok ütköztetése az elôrehaladás záloga” (2003/2. sz. 3.p.). Csatlakozás elôtti helyzetünk Tapasztalati tény, hogy amikor a makrogazdaság jellemzôi nem jól alakulnak, akkor a nemzeti politikában a hatékonysági szempontok szükségszerûen nagyobb hangsúlyt kapnak, és a méltányosság, a társadalmi igazságosság kérdései háttérbe szorulnak. A 90-es évek elején az európai integrációra való felkészülés terén szerzett lépéselônyünket fáradságos munkával ledolgoztuk, az államháztartási és a közigazgatási reformon a politika Pató Páljai folyamatosan dolgoznak. A régiókkal kapcsolatos hosszú vajúdás megviselte a folyamat részeseit és a születendô gyermeket is. Ez az idôszak nem kedvez a szolidaritás alapján mûködô területfejlesztésnek és megszorítások idején legfeljebb a problémák decentralizálására lehet számítani. Az ICEG Európai Központ – Világgazdaság 2003 júniusában elkészítette 8 csatlakozó közép-európai és balti állam konvergencia vizsgálatát.1 A magyar közvélemény számára meglepetést jelenthet, hogy Magyarország csak a hatodik a 8 ország rangsorában, és számos figyelembe vett mutató további romlásával számolhatunk. A kedvezôen alaFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

kuló mutatók (pl. ár- és bérfelzárkóztatásban mutatott jó teljesítmény) nem képesek ellensúlyozni a magas költségvetési és fizetési mérleg hiányát. A forint leértékelôdése negatívan hat az inflációs kilátásokra, az ország megítélésére. Figyelemre méltó, hogy míg az árliberalizáció a szabad piaci termékek esetében alig járt áremelkedéssel, addig a hatósági áras termékek árai folyamatosan nônek. A csatlakozás az árszerkezet további átrendezôdését, azaz további áremelkedést okozhat. A GDP-hez mért államadósság aránya ma is a legmagasabb a csatlakozó országok között. A fiskális politika lazulása az államháztartási egyenleg további romlását vonhatja maga után. Az állami újraelosztó rendszerek átalakítása, az államháztartási reform többletkiadásokkal, átmenetileg az egyensúly további romlásával járhat. Az elmúlt évek sikeres jövedelem-konvergencia politikája ellenére – amely 2004-tôl megakadni látszik – jövedelmi szintünk még a kohéziós országokétól (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország) is messze elmarad. A bruttó bérek jelentôs növekedése (Magyarországon 2001–2002-ben 39,3%) nem járt a munkatermelékenység jelentôs emelkedésével. E nehézségeket megértve sokan a 2004-es csatlakozásunktól, az EU támogatásától várják területi problémáink mérséklôdését. A kohéziós politika (a támogatások) várható hatása Az elmúlt harminc évben az Európai Közösség bôvítésével és az integráció folyamatos mélyülésével párhuzamosan nôtt a területi politika jelentôsége és a kohéziót segítô források nagyságrendje. A kilencvenes évekre kialakult regionális politikát a három programozási periódus gyakorlata csak részben igazolta. A tagországok egy fôre jutó GDP-je ugyan közeledett egymáshoz, de a legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók közötti különbségek nôttek. A 10 tagállammal való bôvítés kapcsán megtörni látszanak a szolidaritás terén eddig tapasztalt trendek és megkérdôjelezôdhetnek alapvetônek tûnô értékek. Az ESDP2 10 éves fejlôdési pályáját követôen elvesztette támogatottságát és legitimitását, nem tudni, hogy a Strukturális Alapok mûködési elvei milyen (legitimitású) területpolitikai elvek keretében kerülnek megváltoztatásra. Mint minden jelentôsebb változás elôtt, most is más az érvényben lévô szabályozás, más a retorika és megint más a napi gyakorlat. Az EU-politikusok még a régiók közötti kiegyenlítésrôl, a szolidaritásról, az egyenlô elbánásról beszélnek, de a bürokrácia tettei már nem ezt mutatják. A csatlakozó országok „egységesített” fejlesztési tervei és új intézményeik a nemzeti sajátosságoktól független technokrata szemléletet tükröznek, és nem területi szempontok, a decentralizáció és a szubszidiaritás elveinek megfelelôen fogantak. Nem a regionalizációnak kedveznek, hanem a központi kormányzat hatalmát erôsítik. Várhatóan a csatlakozó országok – a még megmaradt sajátosságaiknak megfelelôen eltérô sebességgel – sikereket érhet13

nek el az ország egészének a felzárkózásában, de a fejlettebb régiók növekedése gyorsabb lesz, míg a fejletlenebbeké lassúbb, így az országokon belüli területi különbségek tovább nônek. E tendencia valószínûségét erôsítik a kohéziós országok tapasztalatai. Az 1991-ben kezdôdô görög fellendülés Athén és Szaloniki gyors növekedését eredményezte, amellyel más régiók nem tudtak versenyben maradni. Írország alapvetô területi megosztottságát – Magyarországhoz hasonlóan – korábban a fôváros és az azon kívüli területek fejlettségi különbsége jellemezte. Az elmúlt tizenöt évben végbement ír gazdasági csoda – amely nem az infrastruktúra fejlesztésére, hanem a piacvezérelt gép- és berendezés beruházásokra koncentrált – az egy fôre jutó GDP-t 67,1%-ról 119,2%-ra emelte, ami az országon belüli fejlettségbeli különbségeket növelte. A magasabb szintû nemzetgazdasági átlagtól és a fejlôdô kisebb téregységektôl a fejletlenebb területek egyre inkább elmaradtak. Spanyolországban a gyorsan fejlôdô madridi és katalán területektôl Asztúria és Kantábria még inkább leszakadt. Portugáliában a fejlett és fejletlenebb területeket spekulatív módon egyaránt magukban foglaló régiók megítélése nehézkes. A megtorpant portugál felzárkózási folyamat visszavetette a fejlettebb területek kiemelkedô mértékû növekedését, ami lelassította a különbségek növekedésének az ütemét. Remélhetôen Magyarország esetében nem a fejlett területek megtorpanása lesz az egyetlen hatótényezô, ami a területi különbségek további növekedése ellen hat. E konzekvenciák és a 10 taggal való bôvülés eredményeként várható, hogy az EU a regionális politikát a tagállamok kompetenciájába adja, és elsôsorban a sikeresebb nemzetek közötti konvergenciára koncentrál. Ebben az esetben a tagállamok belsô elhatározása, hogy a magasabb növekedés és nagyobb területi különbségek politikáját választják vagy a méltányossági, szolidaritási szempontok, a területi egyensúly fenntartása okán lassúbb növekedéssel és elhúzódó konvergenciával is megelégednek. E két szempont egyesítésének az a szûkebb (hagyományos) területfejlesztés értelmezés felel meg a legjobban, amely a nagyobb növekedést biztosító általános szabályozás és gazdaságélénkítô politika mellett csak szelektív területeken avatkozik be a nagyobb feszültségek mérséklése érdekében. A meghatározó térszerkezet-alakító folyamatok a hatékonysági szempontokat követik és a méltányossági kiadások a növekedéssel arányosan alakulnak. Azaz a kevésbé fejlett térségeknek a felzárkózás helyett meg kell elégedniük azzal, hogy önmagukhoz képest fejlôdnek, számos lehetôség eljut hozzájuk, még akkor is, ha élni csak kevesen tudnak velük. A Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból elvileg kapható támogatásokról sok szó esik. Kevesebbet beszélünk az egyéb forrásokról3 és a hozzáférés bürokratikus nehézségeirôl, arról, hogy ez nem automatikusan jár, hanem kizárólag az EU által is elfogadott, nekik tetszô stratégiai programokba illeszkedô és az EU-s normáknak megfelelôen lebonyolított intézkedések, projektek kaphatják. De hát nincs gond, mondják sokan, az EU Bizottsága elfogadta a benyújtott Nemzeti Fejlesztési Tervünket és az Operatív Programjaink (OP) tervezeteit, amelynek végrehajtása remélhetôen mindenhol (az ország egész területén) javítja az életminôséget, versenyképesebbé teszi a gazdaságot, lehetôvé teszi a humán erôforrások jobb kihasználását, jobb környezetet és kiegyensúlyozottabb regionális fejlôdést eredményez. Úgy legyen! 14

A területi különbségek növelésének programja (NFT, ROP) Átfogó törvényi szabályozás, a parlament és a nyilvánosság bevonása nélkül készült Nemzeti Fejlesztési Terv és operatív programok csak olyan általánosságokat tartalmaznak, amelyek semmilyen garanciát nem adnak a források méltányos területi elosztására. Nagy az esély arra, hogy az NFT (a késôbbi CSF) megvalósítása a területi különbségek további növekedését fogja maga után vonni, amit a csekély forrással rendelkezô (18,1%) Regionális Operatív Program (ROP) sem lesz képes a jelenlegi formájában mérsékelni. Az NFT a támogatások több mint 40%-át a termelôszektor versenyképességének az erôsítésére szánja. E jelentôs támogatások elosztása nyilvánvalóan hatékonysági kritériumok alapján történhet, ami a már ma is fejlettebb/versenyképesebb vállalatok (pl. multinacionális cégek), területek további támogatását eredményezi. A humánerôforrás-fejlesztés növeli a munkaerô mobilitási hajlandóságát. A magasabb végzettség a hierarchiában magasabban lévô települések irányában való mozgást indukálja. A helyben maradásnak feltétele a képzettségnek megfelelô munkahely léte és megfelelô lakóhelyi környezet. Ez utóbbiak hiányában a munkaerô térbeli mozgása egyirányú lesz, tendenciájában a magasabban képzettek, a kreatívabbak a fejlettebb területek irányába mozdulnak, ami biztosítja a lépéselônyük megtartását és a leszakadó területek esélyeinek csökkenését. A centrumot a perifériával összekötô infrastruktúra fejlesztése rövid távon a fejlettebb területek további fejlôdését szolgálja és csak hosszabb távon jelent valódi lehetôséget a kevésbé fejlett területek többsége számára. Ez igaz az EU magterületei és Kelet-Európát összekötô korridorokra és a magyar közúthálózat-fejlesztési programra is. A következô években épülô sugaras infrastruktúra-fejlesztések inkább a centralizált mûködés további fenntarthatóságát szolgálják, mint a decentralizációt és az elmaradott területek fejlesztését. A regionális operatív program a nevével ellentétben ugyanolyan horizontális program, mint a többi, amely alapvetôen a városok forráshiányát hivatott szerény mértékben mérsékelni. Készítôi – a jelenlegi közegben – nem tudták érvényesíteni a területi szempontokat és a tartalom is a „maradék elv” alapján került meghatározásra. A turizmusból származó bevételek döntô többsége eddig is két területen jelentkezett, a fôvárosban és a Balaton környékén, és nem igaz, hogy ez lehet a területi különbségek mérséklésének egyik fô eszköze. A ROP-nak a rövid futamidô és a szerény pénzügyi keretek miatt csak néhány kulcsterületre szabadna koncentrálnia. Mivel a 4. operatív program a rurális területek fejlesztését szolgálja, így az 5. OP a nevében és az intézkedéseiben is a városok fejlesztési programja lehetne. Így e két operatív program – a még megtehetô változtatások után – jelenthetné az NFT területi dimenzióját! Természetesen ez esetben a 4. OP-ban a mezôgazdasági termelés támogatásának rovására az alternatív vidékfejlesztési programokat kellene erôsíteni. Komoly szakmai megalapozást és politikai elhatározást igényelne annak eldöntése is, hogy a „városfejlesztési operatív programban” az 5 regionális központra (nagyvárosi régiókra) kellene-e az elsô fázisban a támogatásokat koncentrálni és ezzel a fôváros és a nem fôváros közötti szakadékot mér2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

sékelni, egyben a hatékonysági kritériumoknak is eleget tenni, vagy a funkcióhiányos kisvárosok fejlesztésével a leszakadó kistérségeken próbálnak meg segíteni. Regionalizáció A regionalisták álláspontjában általában az a közös, hogy (politikai, gazdasági, térszervezési stb.) kvázi-objektív szükségszerûségként kezelik a nemzetállam alatt mûködô makroregionális adminisztratív egység kialakítását. Politikusaink a folyamat felgyorsításának indokaként egyre gyakrabban az uniós integrációnkat hozzák fel. Az EU joganyagát és a jelenlegi tagállamok gyakorlatát ismerô szakemberek a régiókban a gazdasági klaszterek mûködési terét, a hazai adminisztráció továbbfejlesztésének irányát, a decentralizáció lehetôségét látják. A korábbi elutasítás helyébe anélkül lépett a „kell és kész” álláspont, hogy világosan megfogalmaztuk volna és konszenzus alakult volna ki a téren, hogy mi a célunk a régiók kialakításával és e célt, milyen típusú és nagyságú régió létrehozásával (pl. választott önkormányzat, tervezési-statisztikai stb.) lehetne leginkább teljesíteni. Már olyan – a magyar valóságtól elrugaszkodott abszurd – álláspontokról is hallani lehet, hogy Magyarországon elegendô 3 régió, amely a késôbbiek során akár egy föderatív állam alapjait is jelenthetné.4 A régió nem objektív fizikai térkategória, a regionális jelenségek nem egy általánosabb szubsztancia, a térbeliség eredôi, így nem szükségszerûen, mindenkor és mindenhol léteznek, hanem csak a tartalomnak megfelelôen alakuló és szükség esetén annak megfelelôen intézményesített sajátos térszerkezeti egységek. A régióknak csak akkor van per se tartalmi vonatkozásuk, ha a zárt földrajzi egységben élô népességének olyan, a környezetétôl különbözô, sajátos és közös jellemzôi vannak (pl. nyelv, kultúra, történelmi tradíció, sajátos gazdaság), amelyeket szeretnének megôrizni és fejleszteni, azaz sajátos társadalmi-gazdasági folyamatok termelôdnek újra ezen a szinten, és a közös értékek és érdekek a közös akarat és cselekvés alapját képezik. A legtöbb esetben ettôl eltérôen, a regionális térszerkezet, a területi intézmények többnyire csak hardverként adnak formai kereteket bizonyos szoftverek, funkciók, feladatok hatékonyabb, jobb ellátásához. Alulról építkezve akkor lehet/érdemes régiókat létrehozni, ha léteznek olyan alsóbb szintû problémák, feladatok, amelyek a saját alacsonyabb szinten (hatékonyan) nem megoldhatóak, azon túlnônek, és a közös érdeket felismerve képesek lépni ez irányba. Az így létrehozott régiók a közös feladatok ellátása mellett a közös belsô értékek, érdekek védelmét is szolgálják, és saját politika kialakításának és hatékony megvalósításának a terét is adják. Adminisztratív régiók felülrôl való létrehozására (dekoncentráció) elsôsorban a központi feladatok hatékonyabb teljesítése érdekében lehet szükség. Mindkét érdek közös területi szinten való találkozása sajátos partnerséget eredményezhet, amely alapvetôen a két különbözô típusú („deko” és önkormányzat) intézmény együttmûködésében jelenhet meg. A régió mint forma, éppen úgy lehet a centralizáció, a dekoncentráció és a decentralizáció kerete, eszköze. Magyarországon a regionális intézmények még az embrionális fejlôdés azon szakaszában vannak, amikor még nem alakult ki a „nemük”, nem lehet még tudni róluk, hogy az államhatalom képFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

viselôi, önkormányzatok vagy hermafroditák (pl. területfejlesztési tanácsok) lesznek-e. Mivel jelenleg a kezdeményezés a központi államhatalomnál van, így félô, hogy a regionális intézmények a centralizált kormányzati mûködés fenntartásának eszközévé válnak. A központi hatalom esetleges kényszerû delegálásával egy idôben megszerzik a befolyást a regionális intézményekben, illetve fenntartják a források feletti diszponálás jogát (pl. központi pályázati rendszer). Az NFT deregionalizálása kapcsán érzékelhetô volt, hogy a decentralizáció hívei az Európai Uniótól sem fognak retorikai fordulatokon kívül más segítséget kapni, így Magyarország belügye, hogy mikor és milyen irányt vesz a regionalizáció folyamata. Az alulról építkezést, a kistérségek megerôsödését, a nagyvárosi régiók természetes kialakulását nehezíti, hogy a kistérségi társulások, szövetségek ma még gyakran a központi hely, a város ellenében (is) szervezôdnek, illetve sokan nem ismerik el, hogy megfelelô súlyú regionális nagyváros (központi hely) nélkül nem képzelhetô el nagyrégió. E kérdések tisztázása kapcsán a „területi szakmának” is számos teendôje van. Mindenekelôtt nyílt és folyamatos kommunikáció (tudományos és társadalmi viták) során ki kell alakítani a tudományos és ugyanakkor plauzibilis álláspontot, és azt a nyilvánosság elôtt is képviselni kell, nehogy a hallgatást valaki egyetértésnek vegye. Intézmények (MTA Regionális Kutatások Központja, Magyar Urbanisztikai Társaság stb.) a gazdaságkutató intézetek értékelési gyakorlatához hasonlóan az aktuális területi kérdésekrôl kialakíthatnák saját álláspontjukat, és azt idôrôl idôre közreadhatnák. Jegyzetek 1. Konvergencia a csatlakozó országokban. 2003/1 jelentés. Budapest, ICEG Európai Központ - Világgazdaság. A konvergencia index olyan makrogazdasági mutatószámok súlyozott összevonásából készült, amelyek a maastrichti kritériumok teljesítésével kapcsolatosak: infláció, költségvetési hiány, államadósság, a folyó fizetési mérleg hiánya, a mezôgazdaság súlya, a gazdasági növekedés, az üzleti élet jogi környezete, a bér- és árszínvonal, valamint az egy fôre jutó GDP. 2. Európai Területfejlesztés Távlatai (European Spatial Development Perspective) Az Európai Unió területének kiegyensúlyozott és fenntartható fejlôdése felé. Luxemburg, Office for Official Publication of the European Communities, 1999. A Falu Város Régió most – kissé megkésve – közli folytatásokban a dokumentum fordítását 3. Még ma is a mezôgazdasági támogatások a legjelentôsebbek. Az EU-ban élôk 4,8%-át foglalkoztatja a mezôgazdaság, míg az EU költségvetésének közel 50%-át a mezôgazdaság támogatására fordítják. Jelenleg több támogatást „kap” az Európai Unióban élô szarvasmarhák mindegyike, mint a csatlakozó országok egy-egy állampolgára. A PHARE, az ISPA és a SAPARD költségvetése nem éri el a 15-ök olívaolaj és a dohánytermelôi által kapott támogatásának együttes összegét. 4. Ha például a Dunántúl egy régió lenne, akkor hol lenne a központja? A legjobb elérhetôsége a régión kívüli Budapestnek van, és ott már van is egy „önkormányzat”, úgy hívják országgyûlés, amely képviseli a dunántúliak érdekeit is. 15

HARDI TAMÁS tudományos munkatárs, MTA RKK NYUTI, Gyôr, MEZEI ISTVÁN tudományos munkatárs, MTA RKK KÉTI ÉMO, Miskolc

KIRÁLYHELMECTÔL SOMORJÁIG Eurorégiók a szlovák–magyar határon Az európai országokban állampolgári kezdeményezésre született szervezetek, önkormányzatok és végül az állam segítségével az ötvenes évektôl kezdve keresték tudatosan annak a lehetôségét, hogy csökkentsék, feloldják a nemzeti határok mentén fölhalmozódott feszültségeket. Ennek a sok aprómunkával járó feladatnak az összehangolására jött létre 1971-ben az Európai Határrégiók Munkaközössége (AEBR). Hasonló szervezôdésekre Kelet-Közép-Európában csak a szovjet megszállás megszûnése, a kommunista diktatúrák bukása után kerülhetett sor. Mivel ezek az országok hosszú idôn keresztül el voltak foglalva saját politikai-gazdasági rendszerük átalakításával, csak fokozatosan kerülhetett arra sor, hogy a határok mentén meglévô hátrányos helyzetek feloldására egy már sikeres formát, az eurorégiós szervezôdéseket megteremtsék. Egy szimbolikus szervezet, a Kárpátok Eurorégió már 1993ban létrejött, de ennek elsôsorban a politikai ellentétek oldásában volt szerepe. A Miskolc–Kassa Eurorégió már 1997 óta létezik, de tevékenysége erôsen függött a két vezetô személyiség, a két város polgármesterének politikai pályafutásától, emiatt ennek a szervezetnek is inkább jelképes értelme volt eddig. Az Ipoly két oldalán környezetvédelmi szervezetek jöttek létre még a kommunista diktatúra éveiben, de 1998 körül érett meg a helyzet arra – nem kis mértékben az ekkor induló PHARE CBC támogatások ösztönzô hatására –, hogy eurorégiók sora jöjjön létre. Földrajzi értelemben a magyar–szlovák határ le van fedve eurorégiókkal. A két oldalon elhelyezkedô területek nagysága és lakosságuk száma viszonylag kiegyenlített, kivéve a Vág–Duna–Ipoly Eurorégiót, ahol a magyar oldalon jóval nagyobb a részt vevô szervezetek száma és a nekik megfelelô terület is. (A Kárpátok Eurorégió minden tekintetben végleteket képvisel.) Eurorégiók a szlovák–magyar határon Eurorégió Székhely Kárpátok Eurorégió Eperjes–Nyíregyháza Kassa–Miskolc Eurorégió Kassa–Miskolc Sajó–Rima Eurorégió Rozsnyó–Putnok Neogradiensis Eurorégió Losonc–Salgótarján Ipoly Eurorégió Ipolyság–Balassagyarmat Vág–Duna–Ipoly Eurorégió Nyitra –Komárom Három Duna–vidék Eurorégió Dunaszerdahely-Gyôr Az egyes központok aktivitását nem a határtól való távolságuk vagy közelségük befolyásolja, sokkal inkább érezhetô, hogy a települések hierarchiájában szerepet vesztett hajdani (megye)központok alkalmat, lehetôséget látnak a 16

fölértékelôdésre (Komárom, illetve Ipolyság és Balassagyarmat). Az egyes országok közigazgatása hatással van a másikra. Ahogyan az osztrákok fejlettebb közigazgatási berendezkedése ösztönzôleg hatott a késôbb demokratizálódó magyar közigazgatás átszervezésére, úgy a magyar közigazgatás 1990 utáni önkormányzati demokratizmusa követendô példa lett az állami dominanciájú szlovák közigazgatásra. Az eurorégiók ebben közvetítô szerepet játszottak, mert a részt vevô felek elôtt nyilvánvalóvá tették az egyik fél meglévô elônyét a másikkal szemben. A központosított politikai szerkezetek jelentôs hátránnyal vettek részt az együttmûködésben, mert minden fontosabb cselekvés elôtt a felsôbb szervek engedélyét kellett kérniük. A hatalom megosztása, szétpontosítása a középszintre feloldja, megszünteti ezt az ellentmondást. Az euroregionális együttmûködésben részt vevô szereplôk a helyi társadalomhoz tartoznak és döntô mértékben az önkormányzatok vagy fejlesztéssel kapcsolatos szervezetek közül kerülnek ki. Ez a felállás jött létre a szlovákiai önkormányzati rendszer létrejöttével, mert így az államigazgatás helyett a helyi (települési és területi) önkormányzatok vették át a döntéshozó szerepét is. Megfigyelhetô a gazdasági kamarák erôs jelenléte is, de még az ô szervezô erejük is kevés ahhoz, hogy a helyi gazdasági szervezetek jelentôs bekapcsolódását elérjék. A gazdasági szervezetek óvatosak, az eltérô gazdasági környezet, az eltérô szabályozás és különösen a határ léte visszatartja ôket a gazdasági kapcsolatokban való részvételtôl. Mivel bizonyos gazdasági kapcsolatok mindig is voltak, helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy az eurégiós szervezetek létezése nem növelte látványosan a gazdasági-vállalkozói teljesítményeket a határ menti kapcsolatokban. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a nagyvállalatok számára a határ menti térségek hátrányos helyzete nem biztosít elég piaci lehetôséget, ezek a területek nem forgalmi-fogyasztási-szervezési stb. központok, a kis szervezetek pedig nem elég tôkeerôsek ahhoz, hogy belekezdjenek a határ másik oldalán a terjeszkedésbe. Nagyfokú a bizalmatlanság is, mert a magyar vállalkozók elônyét a korábbi piaci viszonyok kialakulása miatt a szlovák oldalon úgy értékelik, hogy az alkalmas a tisztességtelen elônyök megszerzésére, kiaknázására. Ezek a változások politológiai értelemben új szakaszt jelentenek a két ország egymáshoz való viszonyában, mert az eddig jellemzôen meglévô, a központi szervek által mûködtetett vagy általuk engedélyezett kapcsolatok helyett a jövôben kiépülhetnek az ô kihagyásukkal is kiválóan mûködô kapcsolati hálók települések, önkormányzatok és a legkü2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

lönfélébb szervezetek között (civil szervezetek, kulturális egyesületek, iskolák, sportkörök) egészen a mindennapi emberi kapcsolatokig. A partnerségek szövevénye jöhet létre. Erre utalnak a vásárok, a szaporodó üzleti találkozók, amelyeknek a szervezésében kölcsönösen jeleskednek a gazdasági kamarák. Ebbe a körbe tartozik az a jelenség is, hogy ha a helyi társadalom képviselôi úgy érzékelik, hogy a létrejött eurorégió túlságosan hivatali, merev, idegen az ô érdekeiktôl, akkor létrehoznak egy kisebb, a helyi érdekeket jobban kifejezô határon átnyúló szervezetet. Ennek példája a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség, amely a túlságosan is nagy Kárpátok Eurorégió belsejében, mondhatni annak egyik legérzékenyebb pontján jött létre, a magyar–szlovák–ukrán hármas határon, kifejezetten a helyi gazdasági érdekek összehangolása céljából. A másik példa a Vág–Duna–Ipoly Eurorégión belül megalakult Ister–Granum határ menti kisrégió (Esztergom–Nyergesújfalu Kistérségi Területfejlesztési Társulás, Tokod és Tokodaltáró község Önkormányzata, valamint a Júzny Region), mely a „nagy”, a „hivatalos” eurorégió [MI1]kisrégiójává kíván válni, ahol kipróbálják az együttmûködés különféle lehetôségeit. Az eurorégiók szervezeti felépítésében hasonló mintát követ valamennyi együttmûködés. Az eurorégiók egy részében a határ két oldalán tükörszervezetek alakulnak, amelyek sokszor megtévesztôen önmagukat is „eurorégiónak” nevezik, majd a két tükörszervezet köt együttmûködési megállapodást egymással (pl. Sajó-Rima Eurorégió esetében mindkét oldalon így hívják a szervezeteket magyarul, illetve szlovákul, s a megalakult közös szervezetnek is ez a neve, hozzátéve, hogy Határon Átnyúló Együttmûködés. Az Ipoly Eurorégió is eredetileg a magyar oldali Ipoly Eurorégió Határon Átnyúló Együttmûködés és az Ipel’sky´ Euroregión, Jogi Személyek Szövetségébôl alapított Szövetséget). Ebben az esetben a közös eurorégióba új tagok úgy nyernek felvételt, hogy a saját oldalukon lévô szervezetbe lépnek be tagként. A másik modell szerint a részt vevô tagok saját maguk kötnek együttmûködési szerzôdést mindkét oldalról. Választott testület, elnök, illetve elnökség, titkárság (munkaszervezet), valamint munkacsoportok alkotják az eurorégiók közös szervezetét. Ezeket a tagok választják, illetve a munkabizottságokba a résztvevôket delegálják. A szervezetek jogi személyiségét illetôen az egyszerûbb megoldás, ha a végrehajtásra az egyik oldalon jön létre jogi személyiségû szervezet (pl. Miskolc–Kassa Eurorégió). A közös szervezet esetében ugyanakkor sok problémába ütközik a közös, jogi személyiséggel bíró szervezet kialakítása, de ma már példák bizonyítják, hogy nem lehetetlen. Az országok különbözô jogrendje megnehezíti ezek kialakítását, különösen, mivel az esetek többségében közigazgatási szereplôk (önkormányzatok, községek, járások, megyék) a tagok. 2002 végén egy példát találunk a közös, jogalanyisággal rendelkezô szervezetre a magyar–szlovák határon, ez az Ipel’–Ipoly Euroregion Szövetség. A titkársági, illetve munkaszervezet funkcióra csak néhány eurorégió esetében hoztak létre önálló irodát. A közös, valamelyik oldalon mûködô kht. esetében a cég önálló szerFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

vezet. Ezzel szemben több eurorégióban fordul elô, hogy valamelyik tag mûködteti a munkaszervezetet, esetleg mindegyik oldalon van egy-egy titkárság (pl. Kárpátok Eurorégió). Ahol közös jogi személyiségû szervezetet hoztak létre, ott nyilvánvalóan van egy konkrét központ, székhely, s a másik ország(ok)ban iroda. A titkárság vagy munkaszervezet mûködési költségeit általában a tagok éves befizetései fedezik, a legtöbb esetben a lakosságszám szerint, de van rá példa, hogy egyenlô arányban. A szervezetek mûködését gyakran akadályozza, hogy a szervezet vezetôje (elnöke), valamint a választott testület, több esetben a munkacsoportok tagjai is politikusok, polgármesterek, megyei önkormányzati képviselôk. Jellemzô, fôleg az elnöki poszton, hogy a vezetô számos funkciója következtében már nem képes az eurorégió ügyeivel is foglalkozni, így a szervezet döntésképtelen lesz, az egyeztetések, az alapszabályban elôírt ülések elmaradnak. Ennek kivédését is szolgálja az erôs, közös munkaszervezet. A magyar–szlovák együttmûködés még nincs azon a szinten, hogy az általános szolgáltatások összekapcsolása napirenden lehessen. Az egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási közlekedési együttmûködések még államközi szerzôdéseken nyugszanak, és nem a helyi érdekek megvalósulásán. Inkább egyéni, szülôi szándék a diákok iskolaválasztása a határ másik oldalán, de már van példa arra, hogy a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozatot tart fenn Királyhelmecen, alapítványi formában. A közlekedési együttmûködés helyett még a közlekedési eszközök menetrendjének az összehangolása is a múltból örökölt szinten van (vasút, autóbusz), de a tervek szintjén már létezik igény a kassai repülôtér használatára, az odavezetô gyorsforgalmi út megépítésére. A foglalkoztatás egyelôre az országok között megállapított kvóta szerint történik. Évente 800 fô vállalhat munkát a másik országban. Hosszabb távú célként a két ország viszonyában a határok légiesítése lebeg a közvélemény szeme elôtt, ami mögött két fontos érv húzódik meg. Az egyik a határ két oldalán élô magyarok egyesítése határváltoztatás nélkül, a másik egy még tágabb elgondolás, ami az elôbbi kívánalomnak is teret ad: a Kárpát-medencei tudat megerôsödésének igénye. Közös történelmünkben most fog bekövetkezni az a szakasz, hogy megszállók nélkül, demokratikus körülmények között az önrendelkezési jog érvényesülhessen. Ha a hosszú történelmi múltra gondolunk, akkor az együttélés sok évszázados gyakorlatának újjáéledésére lehet számítanunk. Ennek elvi alapja pedig a jövôben egy korszerû, egyenjogúságon és önrendelkezésen alapuló helyi, Kárpát-medencei identitástudat lehet. Ezen identitástudat kialakulásának elôfeltétele a két nemzetben, a két ország között meglévô különbségek kezelése, aminek az alapja pedig a megoldások kölcsönösen történô keresése. Ezt a távlati célt egy nagyon is földközeli igény kielégítésével tudjuk megközelíteni, ez pedig az elszigeteltség feloldása, a határ menti, rendkívül hátrányos helyzet felszámolására tett tartós erôfeszítés. A magas munkanélküliség, az elköltözések magas száma, a gazdasági dinamika hiánya, a települési szolgáltatásokban kimutatható sokféle hátrány megoldása hosszú távon ad munkát. Itt kell szólni arról is, hogy a határ 17

szlovák oldalán található a szlovákiai cigányság túlnyomó többsége. A határokon való átkelés megkönnyítése esetén föl kell készülnünk az ô intenzívebb mozgásukra, gyakoribbá váló átjárásukra is. Erre nemcsak a soraikban tapasztalható szegénység, de a cigányság ügyét kezelô szlovákiai politika ridegsége is késztetheti ôket. A hátrányos helyzet feloldása minden elkészült vagy készülôben lévô stratégiában elsôrendû cél. Minden eurégió arra törekszik, hogy kitörési pontot találjon az elszigeteltségbôl, esetleg növekedési pólust fedezzen fel. Erre példa az az általános jelenség, hogy az eddigi hátrányból törekednek elônyt faragni. Közismert, hogy a határok átjárhatatlansága miatt az iparosítás milyen kis mértékû volt ezeken a területeken, aminek a következménye viszont a természet, a táj szépségének a megôrzése volt. Ezt a közös kincset igyekeznek kölcsönösen hasznukra fordítani, a növekedési pólus egyik elemévé tenni. A területi tervezés, a közös fejlesztési dokumentumok készítése valamennyi eurorégió céljainak leírásában megjelenik valamilyen formában. Mára több eurorégió kezdett hozzá a programozási tevékenységhez, illetve fejezett be fejlesztési dokumentumot. Ezzel kapcsolatos tapasztalatok a következôk: – A tervek finanszírozása véletlenszerû, eltérô forrásokból történik (Phare CBC, Területfejlesztési Alap, megyei források, saját források). – Szlovákia esetében létrejött egy speciális pénzalap az Építésügyi és Területfejlesztési Minisztérium kezelésében, amely forrást biztosít a szlovák oldal terveihez. – A különbözô források miatt ritkán áll rendelkezésre egyidejûleg mindkét oldalon forrás a közös tervezéshez, ezért a készülô tervek idôben elcsúsztatva jönnek létre (pl. Neogradiensis Eurorégió, Hármas Duna-vidék Eurorégió). Ez a csúszás még ott is elôfordult, ahol eredetileg mindkét oldalon állt rendelkezésre forrás: a Phare CBC a szlovák–magyar határ mentén a Neogradiensis Eurorégió magyar oldalának a projektjét finanszírozta, míg a szlovák oldalon ugyanaz a projekt nem kapott támogatást. – Részben a finanszírozás jelzett sajátosságainak is köszönhetôen, nem egységes tervek készültek, hanem a térség két oldalára tükör jellegû tervek, amelyek készítésébe szerencsés esetben bevonták a másik felet, más esetben nem.

köz-Mátyusföld Társulás munkaszervezete, s így a terv összhangba kerül a térség terveivel. A Sajó–Rima Eurorégió szlovák oldali koncepció esetében a szlovák oldal „hivatali”, rendezési szemléletû tervezése érzôdik, mivel a felsôbb szintû területrendezési dokumentumokból emelték ki a határon átnyúló hatású elemeket, így nem is született igazán új ötlet. – Fontos megvizsgálni, hogy az eurorégiók célkitûzési, illetve az elkészült tervekben felvázolt célok esetében a célok összhangban vannak-e az adott eurorégió tagjainak kompetenciáival. Sok esetben úgy találjuk, hogy lényegesen nagyobb ívûek a tervek, mint amiket a résztvevôk megvalósíthatnak, vagy legalábbis megvalósításukra lényeges hatást gyakorolhatnának. Ilyenek például a közlekedési tengelyek fejlesztése, vasúti fejlesztések, folyószennyezés megszüntetése. Az eurorégiók körében megvan az igény a területi tervezésre, több, viszonylag új térség kezdi a mûködését fejlesztési koncepció készítésével, illetve készíttetésével. Ezek szakmai minôsége változó, van, ahol nem is tekinthetô saját tervnek. Mindenképen hasznos lenne Magyarországon is megteremteni azt az forrásalapot, amelyet az eurorégiók a tervezés megkezdéséhez fel tudnának használni, és terveiket a megyei regionális programozás során be kell építeni a dokumentumokba. Ennek érdekében szerencsés lenne egy nemzeti regisztráció bevezetése, amely tágan meghatározná az együttmûködések szervezeti kritériumait, s ami alapjául szolgálhatna egy pályázati úton szétosztható forrás igénybevételének. Az eurorégiók mûködésének van egy fontos, országos célja is. Ha az eurorégiók kiteljesíthetik tevékenységüket, ha egyre nagyobb számban valósíthatják meg terveiket, ha egyre szélesebb körben terjednek el a kialakuló kapcsolati hálók, akkor a résztvevôk mindennapi tapasztalatokat szereznek a két szomszédos ország együttmûködési gyakorlatáról, az így szerzett tapasztalatok pedig átvihetôk az országos szintre is.

A dolgozat alapjául szolgáló kutatást az FVM támogatta. Elhangzott: „Határok és az Európai Unió” címû magyar földrajzi konferencián. Szeged, 2002. november 29-december 1.

– A tervek készítésénél figyelembe veszik a már meglévô dokumentumokat, fôleg azon az oldalon, ahol valamelyik területfejlesztési intézmény található. Így a Neogradiensis Eurorégió esetében a Területfejlesztési Ügynökség Kht. a magyar oldal munkaszervezete, így természetes, hogy az általuk készített terv összhangban van a megyei dokumentumokkal. Hasonlóképpen a Hármas Dunavidék Eurorégiónál a szlovák oldal készít fejlesztési programot, s az eurorégió munkaszervezete egyúttal a Csalló18


SZALKAI GÁBOR geográfus

A KÖZÚTI TÉRSZERKEZET ÉS A HÁLÓZATFEJLESZTÉS VIZSGÁLATA ROMÁNIÁBAN A tanulmány a Falu Város Régió folyóirat 2001. évi 10. számában megjelent kutatások folytatását képezi. „Az elérhetôségi vizsgálatok Magyarországon” címû cikkemben az ország köz- és vasúthálózati térszerkezetét vizsgáltam, majd új hálózati elemek beillesztésével azok térszerkezet-módosító hatását modelleztem. Ebben a cikkben a korábbi alapokat felhasználva, de csak a közúthálózatra szorítkozva, Románia közúti térszerkezetét, illetve ennek és Budapest–Bukarest „vonzáskörzetének” változását vizsgáltam, tekintettel a két fôváros között tervezett autópályák módosító hatásaira. A kutatás a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával készült.

Mint legfontosabb településhálózati elemek, e 265 város reprezentálja Románia településhálózatát, és képezi a közúthálózati távolságok meghatározásához szükséges alappontokat. Ez az eredmények bizonyos mértékû torzulását is maga után vonja, mivel a városok területi megoszlása meglehetôsen aránytalan. Kiinduló területi jegyként felállítható az Erdély–Órománia dualizmus, az erdélyi területek várossûrûsége 17%-kal magasabb, mint a maradék országrészé, az öt leginkább városiasodott megye közül négy erdélyi, míg a tizenöt legkevésbé urbanizált megye közül csak kettô. Árnyaltabb képet ad a megyék közötti várossûrûségre számított Hoover-index 1. térkép

A vizsgálati módszer ismertetése A kutatás alapját a 2002. évi romániai népszámlálás idôpontjában fennálló 265 tagú városhálózat képezte (1. térkép). FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

magas, 14,5%-os értéke. A részletesebb vizsgálat kimutatja, hogy a regionális különbségek közel 40%-át a két leginkább városiasodott megye, Prahova és Hunyad okozza. Az elôbbiben a várossá fejlôdött, illetve várossá nyilvánított hegyvidéki üdülôtelepülések (pl. Sinaia, Bus¸teni, Azuga) a magas várossûrûség okai, míg az utóbbi Erdély egyik legrégibb és legnagyobb 19

lepülésnek meg kell határozni az egymástól mért távolságértékeit. A térképezett eredmények ezeknek a 265x265-ös négyzetes mátrixoknak az elemei. Az optimális elérhetôségi viszonyokat a közúthálózat – teljes fedettség hiányában – nem képes megvalósítani, az összevetés fontossága, és a késôbbi számítások miatt azonban minden elérhetôségi vizsgálat elsô lépése a légvonaltávolságok alapján számított átlagos elérhetôség meghatározása (2. térkép). Az izovonalas térképeken ábrázolt eredmények ebben az esetben koncentrikus körökként jelennek meg, hiszen a légvonaltávolságok „lefutását” nem befolyásolja semmilyen zavaró tényezô. A legkisebb értékekkel két fogarasföldi település, Viktóriaváros (178 km) és Fogaras rendelkezik, hiszen ezek fekszenek legközelebb a 265 település geometriai középpontjához, a Fogarastól 9,6 km-re DNy-ra fekvô Ludisorhoz. A többitôl átlagosan legmesszebb lévô település a Duna-deltában fekvô Sulina (403 km). A közúthálózati átlagtávolság izodisztanciáinak lefutása (3. térkép) a geometriaihoz képest már kevésbé szabályos, hiszen ezek futása a közúthálózat kiépítettségétôl függ. Az izodisztanciák értékei szabálytalanabb lefutásuk mellett (átlagosan 43%-kal) magasabbak is, mint a légvonaltávolságok esetén, a legkisebb értékkel Fogaras (254 km), a legnagyobbal újra Sulina rendelkezik (560 km). A távolságértékek alapvetôen a földrajzi fekvéstôl, és nem a közúthálózat kiépítettségétôl függnek, ez utóbbi csak módosítani tudja a földrajzi fekvés dominanciáját. Ennek megfelelôen az ország középsô része van a legkedvezôbb helyzetben, ezen belül 3. térkép a finomabb szerkezetet az úthálózat határozza meg. E meghatározottság azonban csak másodlagos, mivel Románia jelentôs részén a közlekedési útvonalak kialakulásában történetileg is a domborzati viszonyok voltak elsôdlegesek, és ez – tekintettel az ország gazdasági elmaradottságára – egyetlen esetet, a transzfogarasi országút kiépítését leszámítva máig sem változott meg. Így a közúthálózat vonalvezetése még ma is a hágók és a folyóvölgyek függvénye, ez ismerhetô fel ebben az esetben is, amikor az Olt völgye mentén nyugat–keleti irányba nyúlik meg a legkedvezôbb helyzetû települések köre. 2. térkép

nehézipari-bányászati koncentrációjaként ér el magas urbanizációs fokot. A vizsgálatba vont településkör kiválasztása után került sor a települések közötti geometriai, közúthálózati és idôbeli távolságok meghatározására. A geometriai távolságok meghatározása a települések koordinátái alapján, a közúti távolságoké pedig (a földutakat szándékoltan kizárva) a teljes hálózaton, a legrövidebb úthálózati, illetve idôbeli távolságok alapján történt. A számításokat a kolozsvári Praemium Soft Kft. Kiút címû programjának továbbfejlesztett változata, valamint aktualizált (és szabadon bôvíthetô) adatbázisa biztosította. Távolsági elérhetôség A számítások során – mint ahogyan a többi adattípus esetében is – a vizsgálatba vont valamennyi, esetünkben mind a 265 te-

20


re zárva ezzel a Déli-Kárpátok nyugati felét, majd a Fogaras keleti része, a Királykô és a Bucsecs következik, amely tömböt a Tömösi-hágó választja el a Brassói-havasoktól. A Bodzai-szoros után a KeletiKárpátok már északnak tart, itt található a már említett Slânic-Moldova, mely Románia legnagyobb hálózati hányadosú települése (1,65), míg a Kárpátok belsô ívén megjelenik a Baróti-hegység és a Hargita vonulata. Innen északra széles átjáró tagolja a hegyvidéket, a kis településsûrûség miatt összeolvad a Bucsin-tetô–Békás-szoros tengely a Maros-szoros–Borszéki-hágó vonallal, megsemmisítve ezzel a Görgényi-havasok teljes vonulatát. A Kárpátok további gerincirányát a több hegység találkozásánál, a Beszterce völgyében fekvô, de déli irányban teljesen elzárt Vatra Dornei jelöli ki, végül a Szalva völgye választja el a Radnai-havasokat a Ciblestôl és a Lápostól, ahol Kapnikbánya, mint zsáktelepülés tûnik ki rossz hálózati helyzetével. A Sebes-Körös és a Maros völgye között szintén jól elkülönül az Erdélyi-szigethegység masszívuma. Kedvezô hálózati fekvéssel a településeknek alapvetôen három csoportja rendelkezik. Az elsô csoportba tartoznak azok a települések, ahol a hálózati hányados alacsony értékéért nemcsak a hálózati fekvés, hanem a földrajzi helyzet is felelôs. E települések az ország geometriai középpontjához, Fogaras térségéhez közel, de attól keletre, a Brassó környéki hágókapuvárosokhoz tolódva találhatók. Második csoportba sorolhatók azok a települések, melyek a (zárt) folyóvölgyekben futó fô közlekedési tengelyek mellett helyezkednek el. Ebbe a csoportba a domborzati sajátosságoknak megfelelôen szinte kizárólag erdélyi területek tartoznak, így fôleg a Maros és a Sebes-Körös völgye, de környezetéhez képest az Olt-völgye is elônyös helyzetûnek tekintendô. A Kárpátokon túli területek esetében a Beszterce és Szeret völgyi települések sorolhatók ebbe a csoportba. A harmadik kategóriába a hegységektôl távol esô határ menti területek tartoznak, így a magyar határsáv legnagyobb része, valamint a Duna alsó szakasza, különösen Dél-Dobrudzsa. E területek elônyös fekvése két okkal magyarázható. Egyrészt az alföldi vidékeken sokkal zavartalanabb az úthálózat futása, az utak nincsenek kényszerpályákra terelve, jobban közelíthetô az ideális légvonaltávolság. Nagyon fontos ugyanakkor az is, hogy ezek a területek fekszenek legmesszebb az országot központi részén kettéosztó Kárpátoktól, így arányaiban itt jelentkezik legkisebb mértékben az útvonalvezetés befolyásoló hatása, hiszen e településeknek megfelelôen nagy „ráfutása” van a zavaró domborzati elemekre. Legkedvezôbb helyzetben a legfontosabb dunai átkelô, Cernavoda (1,28) és ten4. térkép

Szintén alacsonyabbak a hálózati távolságok az Olt további szakaszán, a Vöröstorony-szorosban, le egészen az egyetlen eddigi autópálya mentén Pites¸ti-tôl Bukarestig, a Maros felsô szakaszán Moldva felé, valamint alsó szakaszán a Zámi-kapuig (és tovább Temesvárig), továbbá Kolozsvár és Nagyvárad, valamint Brassó és Bukarest között. Az egyetlen kiemelkedô negatív anomália Slânic-Moldova a Nemere keleti lejtôin, amely 18 km-es zsákút végén fekszik, és pormentesített úton csak a zsák szájánál lévô Târgu Ocnából érhetô el. A hálózati hányados vizsgálata A hálózati anomáliák, a hálózati fekvés érzékeltetésére – ahogyan ez az elôzô fejezetbôl ki is derül – a hálózati távolságok vizsgálata csak igen korlátozott mértékben alkalmas, mivel a mutató értékeit döntôen a földrajzi fekvés határozza meg. A fekvéstôl való függetlenedés az ún. hálózati hányados képzésével érhetô el. A mutató a légvonal-távolságok és a hálózati távolságok hányadosaként képezhetô, vagyis azt mutatja meg, hogy a településektôl a többi település átlagosan hányszor hosszabb úton érhetô el, mint amekkora a légvonaltávolság lenne. A térképezett mutató tehát már a hálózati fekvés minôségét, az úthálózattal való feltártságot fejezi ki (4. térkép). A hálózati hányados térszerkezetének alapvonása, hogy az országot reprezentáló pontok alacsony száma ellenére is meglehetôsen jól visszaadja mind a Kárpátok vonulatát, mind az Erdélyi-szigethegységet. Az ábrázolt izovonalak azonban nem a hegységek gerincén futnak, mivel azokon nincsenek „mérési pontok”, hanem a hegységek elôterében található zsáktelepülésekhez, vagy egyéb, rossz megközelíthetôségû városokhoz kapcsolódnak. A hátrányos helyzetû sávokat sorra tagolják a hágókapuvárosok, így a térképen – durva felbontásban – nyomon követhetô a Kárpátok hegységekre tagolódása is. Jól elkülönül az Orsovai-szoros és a Vöröstorony-szoros transzfogarassal szélesített átjárója, közFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

21

nem az „összegzett” közúthálózati térre mutatom be, hanem a Budapest és Bukarest elérhetôségen alapuló vonzáskörzet vizsgálataként. A kiindulási alapot a 2003 nyarán fennálló közúthálózat képezte, elsô lépésként a jelenlegi vonzáskörzethatárok megállapítására került sor (6. térkép). A 6. térkép egyszerre három határt ábrázol, kettôt határvonal formájában, míg az idôbeli határt izokronok segítségével jeleníti meg. Az összehasonlítás alapját a szaggatott (fehér) vonallal jelzett geometriai határ képzi, mely a Budapest–Bukarest távolság szakaszfelezô merôlegese. Ez a határvonal Újmoldovától nyugatra lép ki a Dunából, Déva és Kolozsvár mellett nyugatról elhaladva a Máramarosihavasokban, Havasmezô felett, az Asztag csúcsától keletre éri el az ukrán határt. Ehhez a viszonyítási vonalhoz képest értelmezendô a folyamatos (fehér) vonallal jelölt közúthálózati határ, mely teljes futásában a geometriai határtól keletre húzódik, azaz Budapest nyereségét mutatja Bukarest kárára. Ez az eltolódás a domborzati viszonyok következménye, a magyar Alföldön a fôutak „egyenes”, célirányos nyomvonalazása nem ütközik természeti akadályokba. A határvonal Orsova és Újmoldova között indul, végighalad a Szörényi-érchegység és a Ruszka-havas gerincén, Déva és Piski között keresztezi a Maros völgyét, Zalatna kivételével Budapesthez csatolja az Érchegység bányavárosait, majd Torda és Kolozsvár között eléri a Mezôséget. Itt a Kis-Szamos völgyének megfelelôen, attól keletre futva enyhén északnak tér, Dés mellett átlép a Nagy-Szamoson, és ennek völgyétôl északra, a Radnai-havasok gerincén haladva a Borsai-hágó felett éri el az ukrán határt. Az izokronokkal ábrázolt idôbeli elérhetôség térképén a találkozási zóna izovonalai által képzett „gerinc” mutatja a vonzáskörzet határát. Az idôben mért határ közel azt a vonalat követi, melyet a két fôváros közti távolsági elérhetôség is kijelöl, eltérés csak két térségben tapasztalható. Az egyik, jelentéktelen módosulás a Maros völgyébe esik, Déva ugyanis Bukarest vonzáskörzetébe kerül. A fontosabb változás az ország középsô, északi részét, Beszterce-Naszód és Szucsava megyéket érinti. A határvonal ugyanis Dés után nem keresztezi a Nagy-Szamost, hanem attól délre, a Borgói-hegység gerincén húzódva a völgy városait (Bethlen, Naszód, Oláhszentgyörgy) Budapesthez csatolja, majd átlépi Magyarország történelmi határát is. E nagy eltérés oka az M3-as autópálya meghosszabbítása, Szucsava megye ÉNy-i része ennek révén érhetô el gyorsabban Budapestrôl, mint Bukarestbôl. A határvonal a Borgói-hegység gerince után elhalad Vatra Dornei felett, majd Hosszúmezô (Cîmpulung Moldovenesc) elôtt, attól nyugatra északnak fordul, és végigvonulva az Obscsina Fere5. térkép

gelye van (Fetes¸ ti–Constant¸ a), míg az ország nyugati felén Nagyszentmiklós és Zsombolya térsége tûnik ki alacsony hálózati hányadosával. Az idôbeli elérhetôség A távolsági elérhetôség értékei alapján, a hálózat szakaszaihoz minôség szerint rendelt sebességértékek segítségével megalkotható az idôbeli elérhetôség izovonalas térképe is (5. térkép). Ez azonban, ellentétben a magyarországi vizsgálatok eredményeivel, alig mutat eltérést a távolsági elérhetôségtôl, hiszen Romániában mindössze egyetlen, alig hosszabb, mint 100 km-es autópályaszakaszt adtak át eddig Pites¸ ti és Bukarest között, azaz nincsenek olyan hálózati elemek, különbségek, melyek képesek lennének (a városhálózat szintjén mért) elérhetôséget jelentôsen differenciálni. Az idôbeli elérhetôség esetében is ugyanazok a tengelyek ugranak ki, mint a távolság alapján számítottnál, az egyetlen jelentôsebb eltérés az autópálya menti területek elônyösebb fekvése. Legalacsonyabb értékkel Nagyszeben (4,14 óra) rendelkezik, ami figyelemre méltó abból a szempontból, hogy míg a hálózati hányados esetében a geometriai súlyponttól kelet felé, Brassóba tevôdött át a központ, addig itt a Vöröstoronyszoros felé mutató autópálya nyugatra húzza el a súlypontot. A legmagasabb elérési idôt a legperiferikusabb Sulina (9,53 óra) veszi fel. Budapest és Bukarest vonzáskörzetének elérhetôségen alapuló lehatárolása Az eddig ismertetett eredmények inkább elméleti, mint gyakorlati szempontból tekinthetôk jelentôsnek. A kutatásnak célja azonban az elérhetôségi modellezés gyakorlati alkalmazása is, így a tanulmányt egy aktuális probléma, a Magyarország és Románia közt megépítendô autópályák elérhetôséget befolyásoló hatásának vizsgálatával zárom. Az autópálya-építés hatásait a gyakorlati alkalmazás igényeinek megfelelôen 22


6. térkép

7. térkép


23

deu gerincén, Brodina falut még be-, Magurát viszont kizárva éri el az ukrán határt. Amennyiben a határállomásokon 30 perces várakozási idôt tételezünk fel, akkor a határ valamelyest visszahúzódik nyugati irányba, az elôbbi határvonalhoz képest Bukarest vonzáskörzetébe kerül Nándorhegy, három érchegységi bányaváros (Abrudbánya, Topánfalva és Aranyosbánya), valamint Naszód és Oláhszentgyörgy is. A határvonal azonban az eltolódás ellenére, kisebb mértékben, de továbbra is leválaszt településeket Szucsava megyébôl. A jelenlegi, kiindulási állapot ábrázolása után került sor az autópálya-építések hatásának modellezésére. A modellezés esetében ki kell emelni, hogy a sebességértékek esetlegességét további „határsáv jelleggel” terheli, hogy a nyomvonalak pontos adatai még nem ismertek. A számítások során két változatot vettem figyelembe. Az egyik, a sajtóban „román változatként” szereplô déli nyomvonal, mely a Budapest–Szeged–Arad–Nagyszeben–Râmnicu Vâlcea–Pites¸ti–Bukarest útvonalon halad, a másik a „magyar változatként” emlegetett északi autópálya, Budapest–Polgár–Debrecen–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–Segesvár–Brassó–Ploies¸ ti–Bukarest nyomvonalon. A két változat hálózatmódosító hatását együttesen vizsgáltam. A 7. térkép az idôbeli elérhetôség hálózatbôvítés utáni alakulását szemlélteti Budapest és Bukarest központokkal. Az autópályák kiépítése révén az elérhetôségi idôk jelentôsen rövidülnének, a Budapest és Bukarest közötti jelenlegi 11 óra 42 perces menetidô 8 óra alá csökkenne, míg Kolozsvár Budapestrôl a jelenlegi közel 6 órás, Bukarestbôl pedig 6 és fél órás menetidô helyett egyaránt 4 óra alatt lenne elérhetô. A vonzáskörzetek a korábbi kiépítettségi szint függvényében változnak meg, a korábbi határvonalat több helyen is metszi a kiépítés utáni határvonal. Budapest egyedül a Hátszegimedencében „nyerne” területeket, minden más esetben – a jelenleg fejlettebb magyar úthálózat miatt – nyugat felé tolódna el a határvonal. Így Bukaresthez vonzódna szinte az Aranyos teljes völgye, valamint a Dés – Felsôvisó vonaltól keletre esô területek is. A határvonal az eddigiekhez hasonlóan Újmoldova és Orsova között lép ki Dunából, majd a Szörényi-hegységen végighaladva Nándorhegy alatt keletnek fordul, s a Szárkôn és a Retyezáton végigvonulva Nagybár és Puj között keresztezi a Sztrigy völgyét. A határ itt északnak fordul, Budapesthez csatolja a Hátszegi-medence Sztrigytôl nyugatra esô településeit, s csak Abrudbánya felett változtat irányt, ahol északnyugatnak tér, hogy az Aranyos völgyét Fehérvölgy és Aranyosfô között keresztezve felkapaszkodjon a Gyalui-havasok gerincére. A határvonal itt élesen megtörik, északkelet felé fordul, elhalad Kolozsvár alatt, majd a Szamos-völgyét Budapesthez csatolva fut fel Désig, ahonnan azonban már nem követi tovább a folyó völgyét, hanem tovább halad északnak, majd Máramarossziget és Felsôvisó közt, a Máramarosi-havasokban éri el az ukrán határt. Röviden összegezve, az autópálya-építés hatására a Maros-völgyétôl délre Budapest vonzáskörzete terjedne ki Bukarest „kárára”, míg minden más térségben Bukarest vonzáskörzete kerülne közelebb Budapesthez. Ez annak következménye, hogy az M3-as révén az észak-erdélyi és nyugat24

bukovinai területek jelenleg extrém módon Budapest orientáltak, így a „semmibôl” induló román autópálya-építés itt tolná legerôteljesebb módon nyugatra a jelenlegi vonzáskörzet-határokat. Összegzés – a magyar és a román közúthálózati tér összehasonlítása A puszta összefoglalásnál sokatmondóbb a Romániára kapott eredmények összehasonlítása a Magyarországra vonatkozó eredményekkel. Az összevetés érvényességét rontja azonban, hogy a vizsgálat mindkét ország saját városhálózatán alapul, de Magyarország 254 városával alig marad el a 265 tagú román városhálózattól, miközben Magyarország területe a 2,5-ször kisebb. Ez a különbség a magyarországi értékeket automatikusan alacsonyabbá teszi. A két ország közúthálózatát alapvetôen két különbség jellemzi. Az elsônek fôleg természetföldrajzi, míg a másiknak gazdasági okai vannak. Természetföldrajzi okokon Romániában elsôsorban a hegységek, míg Magyarországon a folyók hálózatmódosító hatása értendô. Mindkettô meghatározó szerepet játszik a hálózati tér alakításában, a Romániára vonatkozó (átlagos) hálózati hányados értéke azonban 17%-kal magasabb Magyarországénál, vagyis Romániában nagyobb mértékben tér el a légvonaltávolság a legrövidebb hálózati távolságtól, mint Magyarországon. Gazdasági okokon a hálózatok minôségbeli különbsége értendô. Románia ebbôl a szempontból a kiépítettség szerinti három kategóriás skála alján helyezkedik el, ahol még alig kezdôdött meg az autópályák építése. Magyarország a második csoport tagja, ahol a kiépítés az ország egy részén már megtörtént. Kutatási szempontból ez a fázis a legkedvezôbb, hiszen ez differenciálja igazán a hálózati (és gazdasági) teret, a harmadik kategória, a több nyugat-európai országra jellemzô „teljes” kiépítettség visszavezet a román „még (itt : már) nincs mit kutatni” kérdéshez. A differenciálatlan román hálózat az oka, hogy a távolsági és idôbeli elérhetôség térszerkezeti képe között nincs különbség, ellentétben a magyarországi vizsgálatokkal, ahol az idôbeli ábrázolás pontosan kimutatja a fô közlekedési tengelyeket. E hálózati különbségek magyarázzák, hogy míg a Romániára számított átlagos légvonaltávolság értéke csak 42%-kal magasabb a magyarországinál, addig a közúthálózat esetében 66%, az idôbeli elérhetôségnél pedig már 73% az eltérés mértéke. A kutatások folytatásaként a társadalmi-gazdasági térszerkezettel való összefüggések vizsgálata jelölhetô meg, melyet azonban Romániában erôsen nehezít az ilyen jellegû adatok szegényes rendelkezésre állása.


FLEISCHER TAMÁS tudományos fômunkatárs, MTA Világgazdasági Kutató

ELVEK ÉS UTAK: AZ INTERREGIONÁLIS FOLYOSÓK SZEREPÉRÔL KÖSZÖNET ÉS VÁLASZ KÖRMENDY IMRÉNEK Amiben nincs vita Mindenekelôtt köszönet illeti Körmendy Imrét, hogy leírta a gondolatait, megfogalmazta kérdéseit, és ezzel ezt a fórumot a közlekedési hálózat struktúrájáról folytatható élô vita és gondolkodás színterévé is tette. Szemben ugyanis szabadkozásával („építészmérnök lévén – nem szállnék vitába a cikk szerzôjével...”) nagyon határozottan úgy gondolom, hogy a közlekedéspolitika egyáltalán nem a közlekedéstervezôk belügye, és térséggel, településsel, önkormányzatokkal (továbbá környezettel, életmóddal, gazdasággal stb.) foglalkozók ugyanolyan jogot formálhatnak arra, hogy ezekben a kérdésekben hozzáértôként szólaljanak meg, mint a közlekedésnek hagyományosan a kínálati oldalával foglalkozó szakemberek. Nagyon fontos megerôsíteni azt, amiben teljesen egyetértünk, és amit hozzászólásának a két utolsó bekezdésében fogalmaz meg Körmendy Imre: nagy szükség van arra, hogy elvi kiindulással és összhálózati megközelítéssel alapozzuk meg a hálózatfejlesztés kérdéseit. Továbbá, hogy az erre irányuló megfontolásokat nem lenne helyes eleve félresöpörni azzal, hogy a (esetleg ilyen alapozás nélküli F.T.) hivatalosan kialakított tervezett hálózatot törvény rögzíti. Mindebbôl azonban természetesen nem következik az, hogy az általam leírt elvek ne lennének vitathatóak; sôt magam is éppen ezeknek az elveknek a vitáját inditványoztam a cikk utolsó mondatában. Ezen túlmenôen, természetesen az elvek maguk kereteket alapoznak meg és nem kész terveket szolgáltatnak: a jövôbeli hálózati struktúrára vonatkozó elképzelések az elvek megszabta keretek között sem mentesek teljesen az intuícióktól és egyéni tervezôi felvetésektôl. És mindezeken túlmenôen, természetesen olyan következetlenség, hiba is elôfordulhat, amikor a tervezô rajtacsíphetô, hogy áthág egy esetleg éppen általa lefektetett alapelvet. Körmendy Imre lényegében mindegyik kategóriában tett észrevételt, én megpróbálok valamennyi felvetésére válaszolni. A fôváros túlsúlya – lehet-e erôsíteni, lehet-e gyengíteni? A kiinduló elvet érinti az a kérdéskör, miszerint „sokan hazánk problémáit leegyszerûsítve a „vízfejjel”, Budapest léFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

tével és túlzott központosítással magyarázzák, és ehhez társítják az elavultnak vagy elvetendônek titulált sugaras-gyûrûs szerkezetet, úthálózatot is.” Késôbb a Hozzászólás felsorol számos földrajzi adottságot, amely Budapest alkalmasságát igazolja kiemelkedô szerepére. Nos a cikk ugyan nem foglalkozott ezzel, de egyáltalán nem kívánta megkérdôjelezni a fôváros kiemelkedô adottságait. Arra viszont utaltam, hogy másfél évszázad aktív beavatkozásai elôsegítették, hogy a fôváros még jobban kiemelkedjen az országból. Ilyen volt Széchenyi tudatosan alakított Budapest-centrikus közlekedéshálózata, de ilyenné vált a második szintû városok és összekötô útjaik határon kívülre kerülése az elsô világháború után, és ilyennek bizonyult a második világháborút követôen az egyközpontú politikai rendszer is, amelynek nagyon is megfelelt a túlcentralizált térbeli struktúra. A cikknek tehát nem volt célja a fôváros mai szerepét, pozícióját vagy az adottságait megkérdôjelezni, azt viszont valóban gondolom, hogy sem az országnak, sem Budapestnek nem érdeke, hogy most különbözô beavatkozásokkal még tovább erôsítsük az adottságokból következô differenciákat; hanem éppen tompítani kellene a kialakult különbségeket. A kérdés, (amit a cikk valóban nem tett föl, mert konszenzusosnak gondoltam) tehát ebben a témakörben így hangzana: ma az ágazatpolitikákkal, így a területpolitikával és a közlekedéspolitikával fokozni kell-e a fôváros és az ország többi része közötti különbségeket, vagy pedig inkább tompítani kell-e a már meglévô eltéréseket? A válasz az OTK-ban az OTrT-ben, a Magyar Közlekedéspolitikában (1996) vagy a Nemzeti Fejlesztési Tervben is ugyanaz, és ez megegyezik az én (F.T.) véleményemmel is: a beavatkozásoknak nem növelniük, hanem csökkenteniük kell a területi különbségeket. Nyilván nem tilos ezzel az értékválasztással sem vitába szállni, de magának a cikknek ez kiindulása volt, nem kifejtett témája. Lehet-e aktív közlekedéshálózat-fejlesztéssel rontani vagy javítani a helyzeten? Az érvényben lévô Magyar Közlekedéspolitika is deklarálja tehát a térségi kiegyenlítést, mint célt. Az állításom az volt, hogy ezen általános deklaráció ellenére ugyanez a dokumentum olyan fôvárosközpontú közlekedési folyosókat vesz a programjába, amelyek nem növelik, hanem éppen csökkentik az or25

szág régióinak az önállóságát, fejlôdôképességét, versenyké- prédaszerzésre bizonyult optimálisnak; nem biztos, hogy éppességét, és nem csökkentik, hanem növelik a fôvárostól va- pen ezt kellene alapul vennünk a fôváros és az ország közös ló függôséget. És ugyanezt teszik a mai tervezetek is, amelyek hálózati sémájához. egyébként közben beleépültek az OTrT és az NFT dokumentumaiba is. Egyrészt, mert túlzott mértékben az interregionális folyosók szintjére koncentrálnak és elhanyagolják a helyi hálózatokat; másrészt, mert elhanyagolják a csatlakozó országok egymás közötti kapcsolatait; és harmadszor, mert maguk a tervezett folyosók hibás struktúrában, a fôvárosból kiinduló sugársorként akarják kiszolgálni az országot. Körmendy Imre valamennyi megjegyzése ehhez a harmadik felvetéshez kapcsolódik. A Hozzászólás tulajdonképpen megkérdôjelezi, vajon el lehet-e egyáltalán kerülni azokat a hibákat, amelyeket nyugat-európai országok elôttünk elkövettek. A kérdôjel jogos, nyilván van, amit el le1. ábra. A sarokpontok összekötése minimális összes útvonalon het kerülni és lesz, amit nem fogunk tudni elkerülni, de ez még- Forrás: Fleischer (1994) sem teszi fölöslegessé, hogy feltárAbban viszont teljesen igaza van Körmendy Imrének, hogy juk azokat a buktatókat, amelyeket jó lenne elkerülni. Maga Körmendy Imre is nyilván így gondolja, mert ô maga hív- a nyitott rácsszerkezetek között egyáltalán nem kellene leja fel a figyelmet arra (a következô bekezdésében), hogy ragadni a derékszögû sémánál, és az általa felvetett hatvanNyugat-Európa államai egy maitól eltérô nemzetközi hely- fokos rács is a megvizsgálandó lehetôségek közé kell tartozzetben építették ki elôbb saját belsô hálózataikat, amikor zon. Ez annál is inkább így van, mert eredetileg, tíz évvel ezugyanis még nem érvényesült az egyesült Európa eszméje. elôtt a két fô tranzitátló átvezetésének a vizsgálatakor a „miEszerint egy pozitívum (a belsô hálózatok megfelelôen idô- nimális zavarás, minimális megépített hossz” elvén alapuló zített kiépítése) „elkerülhetô” a mai helyzetben, a negatívu- matematikai modell éppen arra a felismerésre vezetett, hogy mokat viszont mind végig kellene járni? Nem éppen az-e a a négy sarokpont összekötése egy olyan struktúrában optidolgunk, tervezôknek, kutatóknak, irányítóknak és szakcik- mális, ahol az egyes élek 120 fokos szögben találkoznak egykek íróinak, hogy ez ne így legyen? Vajon nem „más helyzet”- mással (Fleischer 1994). Ebben a ‘leragasztott boríték’ sée az is, hogy a hetvenes évekig Európában is anélkül épül- mában pedig tényleg „benne van” a hatvanfokos háló lehetôtek a közlekedési pályák, hogy egyáltalán szó lett volna a sége is. Ha konkréten szemügyre vesszük a Hozzászólásban felkörnyezet védelmérôl? Vajon nem újdonság-e az is, hogy ma már árnyaltabban látjuk a gyorsforgalmi utak kiépülésének sorolt „60 fokos” hálózati javaslati példákat, azt tapasztalszerepét a közúti szállítások jellegének a megváltoztatásá- juk, hogy a felvetett kapcsolatok többsége szerepel a cikk 6. ábráján is, abból az egyszerû okból kifolyólag, hogy a domban (a nagytávolságú közúti forgalom növekedésében)? borzati kényszerek a legtöbb „észak–déli” folyosót eleve a kissé ferde uralkodó törésvonalakba terelték. Nincs különbSugaras-gyûrûs hálózatok ség a három nyugat-keleti alapvonalban, és a 6. ábrán felrajEgy másik felvetésében, és itt már konkrétabb a vita, a Hoz- zolt valamennyi „észak–déli” és átlós tengelyt lefedte Körzászólás védelmébe veszi a sugaras-gyûrûs hálózatokat – ame- mendy Imre valamelyik javaslata; viszont többletként meglyek egyébként kétségtelenül fejlôdést jelentenek egy csak jelent nála egy-egy Ózd–Békéscsaba, Szolnok–Baja, Nagykatiszta sugaras konstrukcióhoz képest. Én mégis úgy gondolom, nizsa–Barcs és Esztergom–Budapest javasolt gyorsforgalmi hogy rá kell világítani arra, hogy a sugaras-gyûrûs hálózat is elem. (A Mosonmagyaróvár, Gyôr, Sopron, Szombathely egyközpontú rendszer, és egy nyitott országban a nyitott rács- négyszögben mind a cikkbeli javaslatom, mind a Hozzászószerkezet nagyobb mértékben képes a központon kívül is ha- lás javaslata némi pontosításra szorul). Morfológiai szemsonló esélyeket biztosítani az egyes csomópontok térségének. pontból tehát azt lehet mondani, hogy a két javaslat összeAmi pedig a Hozzászólás természeti példáját, a pókhálót ille- dolgozható, vagy legalább is párhuzamosan vizsgálható toti, az valóban egyközpontú, sugaras-gyûrûs háló: de a pók egy vább. ragadozó állat és – ha szabad ezt mondani – a hálója éppen a 26


Elméleti rács-séma Kicsit más a helyzet elméleti szempontból. A gyorsforgalmi szint önálló hálózati sémája a cikkben azzal a meggondolással került kialakításra, hogy a közúti fôhálózat struktúrája adott, ezen helyi korszerûsítések, települési elkerülô szakaszok kiépítése, vasúti átjárók kiépítése stb. fontos folyamatos feladatot jelentenek, de a fôhálózat alapvetô struktúrája nem fog megváltozni. Korábban sem a mellékúthálózat (a falvakat összekötô alaprendszer, a valamikori szekérutak) struktúrája változott meg a növekvô igények hatására, hanem a XIX. század közepétôl (a vasútépítésekkel párhuzamosan) fokozatosan e szövet „fölé” épült egy új, su2. ábra. garas struktúrájú fôúthálózat, új funkcióval, lényegében a városok összekötésére. Ennek analógiájára most a napjainkban alakuló új hálózati szinttôl, a gyorsforgalmi úthálózattól várhatjuk el azt, hogy létrehozza azt az új struktúrát, ami most már nem a városok összekötésének, hanem a régiók jó kapcsolatának felel meg. És itt nemcsak a hálózat jellege (rácsos vagy gyûrûs-sugaras) képez vitapontot, hanem az is, hogy vajon mennyire kell az interregionális struktúra elemeinek felfûzniük a városokat, a forgalmi célpontokat. Az 1960-as években, az elsô hazai autópálya tervezésekor még komoly szakmai vitát jelentett Magyarországon: vajon elképzelhetô-e, hogy egy olyan nagy városba, mint Székesfehérvár az autópálya ne menjen be (a város belterületére). Aztán megépült az M7-es az ismert nyomvonalon, és azóta természetesen senki sem gondolja úgy, hogy Székesfehérvár ne volna bekötve a gyorsforgalmi hálózatba. És ebbôl a szempontból mindegy, hogy 5 km-t vagy 25 km-t kell a bevezetô úton haladni, az a fontos, hogy annak a kapacitása megfeleljen a forgalom igényeinek. Ennek ellenére azóta ugyanez a vita ismétlôdik meg Debrecen és Szombathely, Eger és a Balaton-part esetében: mindenhol, ahol még nincs autópálya, presztízsveszteségnek tekintik, ha a tervek szerinti forgalom nem hallótávolságra zúdul végig a lakott helyektôl. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy az interregionális folyosó feladata az, hogy összenyalábolja a nagytávolságú forgalmakat és egy erre feláldozott csatornában vigye azt át a térségen. Ennek akkor van értelme, ha nem kell nagyon sûrûn létesíteni ilyen csatornákat. A hálózat sûrûsége nyilván a népsûrûségtôl, a forgalom jellegétôl, és más szempontoktól is függ, és bár erre semmi modellszerû alátámasztásom nincs, úgy érzékeltem, hogy hazai körülmények között a gyorsforgalmi útnak képesnek kell lennie mindkét irányban mintegy 40–50 km-es sávot mentesíteni a tranzitforgalomtól. Ha ez így van, akkor ebbôl kiadódik egy átlagosan kb. 80 km-es éltávolságú rácsszerkezet, ami derékszögû rácsvonalak esetén valójában az ország minden pontját kétszeresen fedi le, ti. egy ‘észak–déli’ és egy ‘kelet–nyugati’ rácselem hatóköre is érFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

Esetleg a „méhsejt” sémát is tanulmányozni kellene

vényesül minden ponton. Ha viszont e derékszögû séma helyett 60 fokos sémára térünk át, akkor az éltávolság nem változik, ugyanakkor minden pontot háromszorosan fog ellátni a (természetesen ötven százalékkal hosszabb) hálózat. Én személy szerint úgy érzem, hogy ez az elvárás túlzott, feleslegesen szabdalja tovább a teret, és olyan funkciókat is gyorsforgalmi utakkal akar megoldani, amire a hagyományos fôhálózatnak rendelkezésre kell állnia. Ezzel együtt, visszautalva a korábbiakra, elfogadom azt, hogy a hazai törésvonalaknak megfelelôen az „észak–déli” kapcsolatok általában más szögben haladnak, és az ebbôl adódó konzekvenciákat valóban érdemes alaposabban továbbgondolni. Hajlok arra, hogy talán a Hozzászólásban felvázolt háromszögrendszer sugaras irányai ritkithatóak, és talán éppen az ennek nyomán megjelenô hatszögek határvonalai alkalmasak arra, hogy egyfajta „méhsejt” szerkezetben összebékítsék a rácsszerkezet elméleti szempontjait, a geológiai törésvonalak elhelyezkedését és a tranzitfolyosók funkcionális szerepébôl adódó elvárásokat. Mi újság Dániában? Ezek után – hangsúlyozva, hogy egyetlen példa nem bizonyít semmit, és a helyi körülmények egyedi volta nyilvánvalóan megakadályozza bármiféle messzemenô következtetés levonását – Körmendy Imre kérésére nézzük meg a dániai autópálya-hálózatot. Dánia úthálózata kereken 70 000 km, ez Európa egyik legsûrûbb közúthálózata (az adat a 100 000 kmnyi magyar országos és önkormányzati közutak összességével állítható párhuzamba), míg az autópályák hossza szerényebb, kereken 900 km. Döntô részben – és ez tekinthetô interregionális folyosónak – a dániai gyorsforgalmi rendszer egy (kis) ‘h’ betût formál (ugyanis a nagy ‘H’ jobb fölsô szára már Svédországban folytatódik ld. 3. ábra). Ez a hálózat történetesen tökéletesen beleillik egy olyan derékszögû rácsrendszerbe, amelyiknek formális, hálózati szempontból létezik még egy második, Koppenhágával egyenrangú csomópont27

Az én állításom tehát az, hogy lemaradásunk egyetlen elônyét kihasználva, és a tapasztalatokból okulva, nekünk már idejében tudatosítanunk kell azt, hogy most egy új interregionális folyosó struktúra kiépülését alapozzuk meg. Nekünk már módunkban van elôre figyelembe venni a majdani kész gyorsforgalmi hálózat közlekedési funkcióját és az ehhez társítandó interregionális hálózati struktúrát, és ennek megfelelôen kell határoznunk a folyosók helyérôl. Válaszok konkrét kérdésekre Végül Körmendy Imre feltett néhány nagyon konkrét kérdést is. A cikk 3. ábrájáról hiányzik a szekszárdi Duna-híd. – Azt illusztrálandó, hogy 2000-re már hivatalos elképzelésekben is kezdett elfogadottá válni a rács-séma néhány eleme, átvettem a cikkben is hivatkozott UKIG Hálózatfejlesztési fôosztály ábráját. Hogy 2000 szeptemberében ezen miért nem szerepelt a szekszárdi Dunahíd, azt tôlük kellene megkérdezni. 3. ábra. Dánia autópálya-hálózata (Vagy hogy, hogyan épült meg, ha nem szerepelt a tervben?) Forrás: http://www.investindk.com/visArtikel.asp?artikelID=8256 A cikkbeli 5. ábra hálós sémájája. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezen a fô folyosórendsze- nak, miért ne felelne meg a páneurópai folyosók fôvárost ren kívül Koppenhága 30–50 km-es körzetében még további metszô mai elrendezése? – Azért kellett kialakítani a rácshárom rövid bevezetô autópálya szakasz is kiépült. Megem- szerkezetû sémát, hogy az ország különbözô csomópontjait a lítendô továbbá a korrektség kedvéért, hogy dél felé a „H” két mainál egyenlôbb helyzetbe hozzuk. Ennek a meggondolás„párhuzamos” ága: (azaz a szárazföldi, valamint a szigetrôl nak központi eleme, hogy a tranzitfolyosót a fôvárosi aggloérkezô) nem a végtelenben, hanem Hamburg térségében ta- merációt metszô K–Ny tengelyrôl átteszi az ország közepén húzódó 4-es–8-as tengelyre, azon belül is kiemelten a Szélálkozik. A 3. ábrán tehát kibontakozik elôttünk a keresett rácsszer- kesfehérvár térsége és Szolnok térsége közötti vonalra, amely kezet: mégis, ha a dán autópálya-hálózatot most a hagyomá- a IV-es és az V-ös páneurópai folyosó közös szakaszává válik. nyos fô- és mellékúthálózat összefüggésében is megnézzük, azt Míg ez a forgalom mind az M0-ás térségében, mind az odavetaláljuk, hogy Dániában új régióközi struktúra alakult ugyan zetô fôvárosi bevezetô szakaszokon fölösleges terhelést jeki a korábbi sugaras/fióksugaras országos rendszerhez képest, lent (ld. az M7-es háromsávossá bôvítése, az M0-ás állandó de ezt az új struktúrát nem egy tudatos struktúraváltási folya- baleseti problémái), addig az említett térségben kifejezetten a prosperitást segíti elô, és támogatja az ország keleti és nyumat keretében hozták létre (4. ábra). Ennek megfelelôen az interregionális folyosó nem a fél- gati logisztikai decentrumainak a létrejöttét. Továbbra is álsziget gerincén halad végig, hanem a keleti part forgalmas ten- lítom, hogy ennek a kérdésnek alapvetô jelentôsége van a hagelyét, a korábbi legforgalmasabb fôutak csatornáját erôsítet- zai regionalizáció elôrehaladása szempontjából. A 6. ábráról hiányzik néhány meglévô gyorsforgalmi te meg. Tudni kell ugyanakkor, hogy éppen a legforgalmasabb szakaszokon Dániában korán, már a hatvanas-hetvenes évek- elem. Csak nem akarom elbontani vagy visszaminôsíteni? ben épültek az autópályák, tehát egy olyan idôszakban, ami- – Valóban nem akarom ezeket elbontani: de visszaminôsítekor még nem látszott világosan, hogy a gyorsforgalmi utak nem ni igen. Ilyen elem a 2-es elkerülô út céljából kiépült 2/A, egyszerûen biztonságos kapacitásbôvítô elemek a fôúthálózat- aminek fôút szerepe van, de elhibázottnak tartanám autóban, de kiépítésük alaposan átstrukturálja a forgalmat, lét- pályává bôvítését. Ilyen elem volt az M7-es Aliga–Zamárdi rehozza a tömeges távolsági (interregionális) közúti szállítá- szakasza is, de idôközben ennek autópályává bôvítése megtörtént. sokat. 28


A kérdés lényege azonban az, hogy az interregionális gyorsforgalmi hálózat elemeinek funkcionális szerepük van, régiók közötti nagy távolságú forgalmat bonyolítanak le. Elképzelhetô, hogy ezenkívül is szükség van autópálya jellemzôkkel kiépíteni egyes kisebb útszakaszokat. Lehet, hogy ilyen lesz pl. a gyorsforgalmi folyosótól Egerbe bevezetô út. Ettôl azonban ez az útszakasz még nem lesz része az interregionális hálózatnak, ahogy a Székesfehérvárra bevezetô fôutat sem tekintjük az M7-es autópálya részének. Balaton-part és Belsô-Somogy Az általam vázolt rendszerben a Balaton-parti településeket elkerülô 7-es (hagyományos) fôút fontos elem lenne, aminek már régen meg kellett volna épülnie. Azért nem épült meg, mert ezt a fôúti funkciót mindenki az autópályára akarta terhelni, ami viszont drága. Ma a településeket elkerülô fôút hordozná ideiglenesen az V-ös folyosó forgal4. ábra. Dánia közúti hálózata: fôutak és megyei utak mát (ami egyelôre ehelyett végig2000 decemberében hajt az üdülôtelepüléseken) és amikor ez a fôút kimerülne, addig- Forrás: http://www.vd.dk/pdf/svn01/TTRN_9.pdf ra kellene gondoskodni a Kaposvárt és a Balaton-partot egyaránt ellátó, egyben mindkettôt kellô értéssel minden válaszomat, összességében mind számára, mind a levélváltást esetleg figyelemmel követô olvasók számátávolságban elkerülô folyosóról. A hetvenes évek végén készített Balaton-fejlesztési koncep- ra tisztult a kép annyiban, hogy a korábbinál markánsabban ciónak komoly vívmánya volt, hogy akkor elôször nem a köz- sikerült megvilágítani az álláspontokat. A válaszadással azonvetlen part menti sávot, hanem a háttérterületekkel együtt ér- ban természetesen egyáltalán nem volt az a célom, hogy eletelmezett üdülôtérséget kezdte egységként kezelni. Nyilván el jét vegyem további, a hálózat fejlesztésének alapelveit tisztázlehet arról vitatkozni, hogy a tranzitfolyosó hol zavar jobban, ni szándékozó vitáknak; ellenkezôleg, éppen erre szeretném hol veszélyeztet nagyobb értékeket: az üdülôkörzeten belül serkenteni a tisztelt olvasókat. vagy azon kívül. Lehet, hogy a vita eredményeképpen Körmendy Imre érvelésével összhangban valóban visszatolódna Hivatkozások a nyomvonal a Tab–Marcali vonalról a tó felé. De azt látni kell, hogy ez már egy másik vita lenne, ami a feláldozott területek Körmendy Imre (2003) Hozzászólás Fleischer Tamás „A közértéke alapján zajlana. Eddig azonban a nyomvonalról nem lekedéspolitika és a fenntartható fejlôdés dilemmái, különös ezen az alapon történt döntés, hanem különbözô gazdasági fik- tekintettel a közúthálózatokra” címû cikkéhez. In: Falu Város ciók és spekulációk alapján. Ezt a meghozott döntést, amely Régió, Vol. 10. No. 5. pp. 15–16 Fleischer T. (2003) A közlekedéspolitika és a fenntarthatehát forgalmi és gazdasági érdekekre hivatkozva a parti üdülôtelepülések határában akarja elvezetni a tranzitforgalmat tó fejlôdés dilemmái, különös tekintettel a közúthálózatokra. mind közlekedési, mind területfejlesztési szempontból hibás- In: Falu Város Régió Vol. 10. No. 3. pp. 16-25 http://www.vati.hu/fvrdata/cikkek/513/03-03-4.pdf nak tartom. Fleischer T. (1994) A magyar gyorsforgalmi úthálózat kialakításának néhány kérdésérôl. Közlekedéstudományi SzemVégül le, Vol. 44. No. 1. (január) pp. 7–24 még egyszer és ôszintén megköszönöm Körmendy Imrének a feltett kérdéseit, és azt remélem, hogy ha nem is fogadja egyetFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

29

JENEY LAJOS ügyvezetô igazgató, TTI Eurovia Kft.

ÚJ TELEPÜLÉSRENDEZÉSI ÉS MÛSZAKI KÖVETELMÉNYEK ÓVODÁK, ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ÉS GYÓGYPEDAGÓGIAI INTÉZMÉNYEK TERVEZÉSÉHEZ Az Oktatási Minisztérium megbízásából az elmúlt évben elkészítettem az óvodák, az általános iskolák és a gyógypedagógiai intézmények tervezési elôírásait . Az elôírásokat arra hivatott szakértôk és – ágazati egyeztetés keretében – a különbözô fôhatóságok, önkormányzati, szakmai, szakszervezeti és civil szervezetek véleményezték. A vélemények figyelembevételével átdolgozott anyagot az oktatási miniszter „A közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-mûszaki követelményeirôl” 19/2002 (V. 8) OM rendeletben tette közzé. (Magyar Közlöny, 60. szám 2002. május 8.) Mi indokolta a mûszaki, tervezési elôírások elkészítését ? Az 1991–1995 között lebonyolított „Országos tornateremépítési program” bizonyította, hogy az alap- és a középfokú közintézményeink tervezése, megvalósítása és üzemeltetése egyértelmû és országos érvényû kötelezô elôírások nélkül tragikus következményekkel járt. Fenti program elsô évében megvalósított tornatermek 26%-a lett selejt (használhatatlan vagy rosszul használható) és a második, harmadik évre beadott jogerôre emelt építési engedélyezési terveinek 65%-a hibás. Önként adódik a kérdés: Miként állhatott elô ez a helyzet, hiszen az építtetôk, a tervezôk, a kivitelezôk, nyilvánvalóan jót akartak és a végeredmény mégis ilyen elképesztôen rossz. A válasz, sajnos nagyon egyszerû. Ezek az építtetôk, tervezôk, kivitelezôk a legjobbat akarták szándékaik szerint, de nem rendelkeztek a szándék megvalósításához szükséges ismerettel, tudással, így természetesen a végeredmény, az épület csak véletlenül lehet jó. Érdemes megvizsgálni, hogy egy demokratikus jogállamban, hogy állhat elô ilyen helyzet ? Ez a helyzet úgy állt elô, hogy az ország jogalkotóit az az elv vezette, hogy a problémákat ott kell elintézni ahol keletkeznek, s ebbe a folyamatba „felûrôl” nem szabad beleszólni. Ha tehát egy probléma, egy társadalmi igény adott helyen felvetôdik, hogy például egy óvodát, vagy egy iskolát kell 30

építeni, akkor az önkormányzati önállóság folytán rá kell bízni a dolgot a helyi önkormányzatra, hiszen ôk tudják a legjobban, hogy az adott problémát hogy kell ott megoldani. Itt következett be a baj, ezért ezen a ponton meg kell állni és határozottan le kell szögezni, hogy fenti álláspont egy intézmény megvalósítása kapcsán teljesen téves. Téves, mivel az önkormányzati önállóság ez esetben az önkormányzatok számára magukrahagyatottságot jelentett. A helyes út nyilvánvalóan, az, hogy egy demokratikus jogállamban minél nagyobb az önkormányzatok önállósága, annál nagyobb szakmai segítséget kell adnia a központi kormánynak a helyi önkormányzatok számára. Nos ez a folyamat vezetett oda, hogy 12 évvel a rendszerváltás után elkészültek az alapfokú oktatási-nevelési intézmények mûszaki, tervezési elôírásai, amelyek kötelezôek a fenti intézmények tervezése, megvalósítása, üzemeltetése kapcsán. Az intézmények építészeti-mûszaki követelményeit tartalmazó elôírás elsô fejezetében az „Általános elôírások” -ban nagyon lényeges új elemet tartalmaz a korábbi szabályozásokhoz képest. Elôírja ugyanis, hogy a tervezés legelsô eleme egy pedagógiai program, amely a közoktatási törvény alapján egyértelmûen meghatározza a tervezett feladatellátás szakmai követelményeit. Ez a szabályozásnak alapvetôen új és elôremutató korszerû eleme.Itt dôl el, hogy milyen tartalmat kap az intézmény. Ezt a programot éppen ezért csak szakértô pedagógus(ok) készítheti(k). A korszerû szakismeret itt nagyon fontos, hiszen az intézmény fizikai elavulásáig meghatározhat egy tartalmi keretet, amelyben az oktatás-nevelés olyan rugalmas lehetôségeket kap, amelynek alapján ki tudja elégíteni, a minden bizonnyal változó társadalmi igényt. Ez alapvetô követelmény, hiszen a jövônek egyetlen biztos eleme van, a változás. Ennek megfelelôen azok az intézmények, amelyek csak egyetlenegy merev követelményrendszer kielégítésére alkalmasak, azok erkölcsi elavulása nagyon hamar bekövetkezik. Erre a szakszerûen elkészített pedagógiai programra támaszkodva kell elkészíteni a tervezési programot, amely egy2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

értelmûen tartalmazza azokat a térbeli kereteket ( a helyiségek számát, befogadó képességét stb.), amelyek alkalmasak a pedagógiai programban meghatározott tevékenységek szakszerû befogadására. A tervezési programnak a térbeli keretek meghatározásán túl, tartalmaznia kell természetesen a nevelô-oktató munkához szükséges eszközök és felszerelések jegyzékét is. A tervezési programot szakértô pedagógus(ok) bevonásával, szakértô építész(ek) készítheti(k) el. Abban az esetben, ha nemzeti vagy etnikai kisebbségi nevelés-oktatást is terveznek az intézményben, akkor nemzetiségi szakértôt(ket) is be kell vonni a munkába. A pedagógiai és a tervezési programnak alapvetôen a helyi társadalmi igényre kell támaszkodnia. A helyi társadalmi igény megfogalmazásába az intézményfenntartóval, önkormányzattal együttmûködve figyelembe kell venni az adott településrész demográfiai, szociológiai, közgazdasági helyzetét jellemzô adatokat is. A helyi igényt tehát valóban a helyi adottságok alapján kell figyelembe venni, s nem úgy, mint a korábbi szabályozásoknál, amiknél a helyi igényt típusprogramok alapján a megyeszékhelyen vagy a fôvárosban határozták meg egy-egy település számára. Az is fontos új eleme a szabályozásnak, hogy meghatározza azt a legkisebb téri keretet (helyiségeket), amelyet biztosítani kell ahhoz, hogy az intézményt nevelô-oktató intézménynek lehessen nevezni. Természetesen ezt a legkisebb tartalmi határt minden ehhez kellô anyagi feltételekkel rendelkezô intézményfenntartónak meg lehet haladni. Többet, jobbat lehet építeni, de csak szakszerûen, mivel egy szakszerûtlenül megvalósított intézmény fizikai elavulása idejéig állandó feszültségforrást jelent az intézmény fenntartója számára. Az intézmény megvalósítási folyamatát a döntés-elôkészítéstôl az üzembe helyezésig az oktatási törvény keretei között az intézményfenntartó tartja kézben. A szabályzat második fejezete a településrendezési követelményeket tartalmazza. Ebben a fejezetben új elem, hogy egyértelmûen hangsúlyozza a helyi településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat alapján való telepítést. Kiemeli azt a korszerû gondolatot is, hogy a közoktatási intézményt együtt lehet telepíteni az adott település közösségi, mûvelôdési, sport- és szabadidô funkcionális egységeivel. Így a korszerû iskola a település vagy településrész nevelési-közösségi, azaz szellemi központja lehet. (Hivatalos nevén általános mûvelôdési központ.) A telek nagyságára, tagolására, beépítésének mértékére, módjára csak azokat az elôírásokat tartalmazza, amelyeket az Országos Településrendezési és Építési Követelményekrôl a 253/1997 (XII.20) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) vagy nem, vagy csak részben tartalmaz. Egyébként a településrendezési követelmények meghatározásánál az OTÉK elôírásait kell figyelembe venni. A harmadik fejezet a rendeltetésre vonatkozó követelményeket tartalmazza. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

Ez a fejezet magában foglalja a funkcionális egységek használhatóságát biztosító valamennyi olyan elôírást, amelyet az OTÉK nem tartalmaz. Új eleme a szabályozásnak, hogy hangsúlyozza – a hasonló rendeltetésû helyiségekbôl a funkcionális egységek szervezési kötelezettségét; – a rosszul használható oldal- és középfolyosós alaprajzi rendszerek elkerülését, tömör építészeti kialakítású ( aulás, csarnok-zsibongós stb.), alaprajzi rendszerek ajánlását; – a kis -, közép,- és nagycsoportos munkára alkalmas helyiség méretezését és berendezését, a bútorozás fontosságát, valamint – az intézmény többcélú használatának lehetôségét és ebbôl a használati módból eredô sajátos világítási, szellôzési, hangszigetelési követelmények kielégítésének jelentôségét. A szabályozás negyedik fejezete a szerkezeti elôírásokat tartalmazza. Az épületszerkezetekre vonatkozó elôírásokban a szabályzat természetesen szintén támaszkodik az OTÉK elôírásaira, de számos új elemmel igyekszik hozzájárulni a tartósabb, jobban használható épületek létrehozásához. Ennek megfelelôen elôírja, hogy az alapozást és a talajvíz elleni szigetelést talajmechanikai szakvélemény alapján kell megvalósítani. Szükség volt erre az elôírásra, mivel a megépült épületek e tekintetben nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk után. A rossz vagy nem megfelelô nedvesség elleni szigetelést rendkívül nagy munka- és költségráfordítással lehet csak szakszerûen utólag rendbe hozni. Külön figyelmet fordít az elôírás az árvízi és belvízi kockázatra. Fontos szerkezettervezési elv, hogy a tartószerkezetet és a válaszfal szerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy egy funkcióváltásból eredô késôbbi átalakítás lehetôségét ne akadályozza. (Ezért például tilos elôregyártott vasbeton válaszfalakat építeni.) Új eleme a szabályozásnak, hogy a 6,00 méternél nagyobb menetmélységû terekben elôírja a másodlagos megvilágítást. Ez az elôírás hozzájárul a 7,20/7,20 m pillérállású szerkezeti rend alkalmazásához, amely a nevelési-oktatási intézmények legkedvezôbb térosztását eredményezheti. Külön nyomatékkal került az anyagba a külsô falak és tetôk nyári hôterhelésének a mérséklése. ( Pl. növényzet, átszellôztetett tetôk, zöldtetôk stb. alkalmazása.) Az épületgépészetrôl szóló fejezetben – a vízellátás-csatornázás, – a melegvízellátás, – a gázellátás, – a fûtés, – a szellôzés, – a villamos berendezések és hálózatok – az akusztika, – a felvonó vonatkozásában a szabályzat elsôdlegesen az OTÉK elôírá 31

saira, valamint az egyes szakágakra vonatkozó hatósági és kivitelezési elôírásokra támaszkodik. Az ötödik fejezet a berendezéssel foglalkozik. Ez a fejezet sok új elemet tartalmaz. Elôírja többek között, hogy – az oktatóhelyiségek berendezését egyes, illetve kettes asztalokkal és székekkel kell megoldani; – az asztalok és székek feleljenek meg az egyes korosztályok méreteinek és könnyen átrendezhetôk, mozgathatók legyenek; – a felhasznált anyagok kopásállóak legyenek, felületi megmunkálásuk, színük feleljen meg az oktatás sajátos követelményeinek; – használatuk balesetmentes legyen, feleljenek meg a hatósági biztonsági elôírásoknak, és – valamennyi bútor, berendezés feleljen meg a tervezési programban megfogalmazott funkcionális követelményeknek. A hatodik fejezet a környezetkultúrával foglalkozik. Ez teljesen új fejezet, a korábbi szabályozásokban nem szerepelt. Az intézmények külsô-belsô tereit az ízlésformálás érdekében lehetôség szerint – képzômûvészeti alkotásokkal, – a tanulók és tanáraik képzômûvészeti munkáival, – alkalmasan megválasztott színes felületekkel és élôsarok (virágok, akváriumok, terráriumok) telepítésével kell gazdagítani. A környezetkultúra fontos, szerves része a világos, egyértelmû tájékoztató rendszer ( elemei: szín, szám, betû, jelkép), amely az intézményben való eligazodást lehetôvé teszi gyereknek és felnôttnek egyaránt. Az utolsó fejezet, amely a biztonsággal foglalkozik szintén új, a korábbi szabályozásokban ez sem szerepelt. A nevelési-oktatási intézményekben sajnálatos módon egyre újabb és újabb veszélyforrások keletkeznek. Ilyenek különösen a betörés, terrortámadás, és a kábítószer behatolása az intézményekbe. Ezek mellett természetesen – az egészségvédelmi, – a tûzvédelmi, – a balesetvédelmi, – a természeti katasztrófa ( villám, árvíz, földrengés) elleni biztonsági elôírások betartása nagyon fontos az intézmény nyugodt mûködése szempontjából. A szabályzat 1. sz. függeléke tartalmazza azokat a helyiségeket, amelyeket a tervezési programnak tartalmaznia kell ahhoz, hogy az intézményt óvodának, iskolának gyógypedagógiai intézménynek lehessen nevezni.

– illemhelycsoportok, és – üzemeltetési egység. Az elôírások sok új elemet tartalmaznak. A fontosabbak közül néhány: Az oktató-nevelô helyiségek alapterületét az egy fôre kötelezô alapterülettel adja meg, amely sokkal jobb lehetôséget biztosít a színvonalas munkához a korábbi térméretekhez képest. A számítástechnika és az idegennyelv-oktatás megfelelô alapterületekkel rendelkeznek. Külön tanári pihenô, öltözô és teakonyha, valamint elkülönített dohányzó áll a nevelôtestületi szobán túl a tanárok rendelkezésére. A konyhákat konyhatechnológiai terv szerint kell megtervezni. A tornatermi méretek lényegesen megváltoztak. A 12/24 m és a 16/30 m alaprajzi méretû tornatermeket 8,0 m belmagassággal, a 27/32 m és a 28/45 m méretûeket pedig 10,0 m belmagassággal kell tervezni. A sportudvaron 15/24 m, 24/32 m, vagy 24/45 m méretû szabadtéri sportpályát kell létesíteni. Összefoglalva: Egy nevelési-oktatási intézmény hatékonysága alapvetôen két tényezôtôl függ – egyrészt az intézményben folyó munka minôségétôl, – másrészt a rendelkezésre álló térkeretek minôségétôl. Az új szabályozás azzal, hogy a valóságos helyi társadalmi igény alapján szakszerûen határozza meg a pedagógiai, építészeti-mûszaki követelményeket, ezzel nagy szolgálatot tesz nevelô-oktató intézményeink hatékonyságának és korszerûségének megteremtése érdekében. A szabályozás megjelenése után következik az alkalmazás, a bevezetés idôszaka. Néhány elindított beruházás példája máris bizonyította, hogy egy korábbinál nagyobb szabadságfokot biztosító szabályozás mai viszonyaink között sok szándékos félremagyarázásra, a különbözô érdekütközésekbôl eredô különbözô magyarázkodásokra adhat lehetôséget. Ezért nagyon fontos, hogy a beruházási folyamat résztvevôi éberen ôrködjenek a szabályzatok szakszerû alkalmazásán, és minden torzítási kísérlet esetén forduljanak segítségért a rendeletet alkotó fôhatósághoz. A fôhatóság elvi állásfoglalás formájában minden résztvevônek segítséget nyújt az elôírások szakszerû, hatékony alkalmazásához.

A 2. sz. függelék tartalmazza a fôbb funkcionális egységeket és az azokba sorolt helyiségeket. A fôbb funkcionális egységek: – általános oktatási egység, – szaktantermi oktatási egység, – igazgatási egység, – étterem - konyha, – sport- és szabadidôegység, – közösségi tér, 32


KÖNYVISMERTETÉS

MAGYARORSZÁG KÖZIGAZGATÁSI FÖLDRAJZA Az Oktatási Minisztérium felsôoktatási tankönyvtámogatási programja keretében 2001ben a a Dialóg Campus Kiadónál jelent meg Hajdú Zoltán: Magyarország közigazgatási földrajza címû munkája. A 336 oldalas, kemény fedelû kötött könyv a Dialóg Campus Tankönyvek 17. köteteként jelent meg, amely az egyre erôsödô „pécsi földrajzi iskola” keretében készült és a szerzô, Hajdú Zoltán több évtizedes kutatásainak, publikációs munkája összefoglalásának tekinthetô. A kötet 11 fejezetben jól áttekinthetô decimális rendszerben tárgyalja témáját, amelyet gazdag irodalomjegyzék, név, földrajzi név és tárgymutató egészít ki. A könyv lapozását már a bevezetô elsô mondat is szimpatikussá teszi, miszerint a gyakorlat mindenkor jelentôsen megelôzte a rá vonatkozó kutatások kialakulását, és hogy errôl az összefüggésrôl a kutatások és az oktatás során gyakran megfeledkeznek. Ezt a „feledékenységet” e sorok írója hosszú gyakorlati munkája során bizony gyakran tapasztalta. A könyv elsôdleges célja a „XX. századi magyar államterület közigazgatási területbeosztásának, s a vele kapcsolatban megjelenô reformterveknek a közigazgatási földrajzi elemzése. „A magyar történeti fejlôdés egyik meghatározó sajátossága, hogy a közigazgatási területbeosztás mint formalizált területi rendszer, részben az államhatárok gyakori és alapvetô változásai nyomán (külsô meghatározottság), részben pedig a belsô társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, átrendezôdések, rendszerváltozások függvényében alakult.” (10. old.) Ez abból következik, hogy az államok térben más államoktól elhatárolódnak és hogy állampolgáraikat alapvetôen területi egységek szerint szervezik. Ez minden állam közös tulajdonsága. Ebbôl következik, hogy az FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

államok kialakulása óta a velük foglalkozó irodalomnak is a tér, a területi szervezôdés fontos kérdése, ugyanakkor a tudományok fejlôdésével az államok területi kérdéseit taglaló tudományok köre szélesedett és differenciálódott. A huszadik században hazánkban a területi beosztás kérdései folyamatosan jelen voltak a politikában és a közigazgatásban, abban mindig központi szerepe volt a megyének, a hozzá viszonyulás a politikai és szakmai viták központjában állt. Most az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén is a területi irányítás szervezésénél a megyék helyzetének, szerepének meghatározása az egyik legfontosabb feladat. A könyv foglalkozik az európai politikai földrajz fejlôdésének jellegzetes szakaszaival, a politikai földrajzi gondolkodás fejlôdésével, belsô struktúrájával egészen az 1990-es évekig. Tárgyalja a közigazgatási földrajz kialakulását, fejlôdését és egyes irányzatait; a tájelmélet és közigazgatási térszervezés, a gazdasági körzetesítés és közigazgatás kapcsolatát, a központi helyek elméletét és viszonyát a közigazgatáshoz. A könyv a továbbiakban a magyarországi térszervezési kérdésekkel foglalkozik, elsôként a tájelmélet és politikai tér kölcsönhatását elemzi a modern magyar földrajztudományban. Ebben a témakörben elôször Prinz Gyula, Czirbusz Géza, Cholnoky Jenô neve említendô az elsô világháború elôtti idôkbôl, majd Teleki Pál kiemelkedô munkássága és Fodor Ferenc neve kívánkozik kiemelésre. Késôbb és azóta is Balla Béla és Mendöl Tibor munkássága említendô még, de szinte valamennyi földrajzi kutató érintette ezt a témakört. A két világháború közötti idôszakban és jórészt a magyar földrajzosok a Kárpát-medencét egységes tájként kezelték. A könyv ötödik részétôl a magyar állam területének változásait, az államhatárok stabilitását az államalapítástól napjainkig mutatja be. A következô fejezet az ország belsô területi irányítási rendszerét vázolja az elsô világháború végéig, majd a két világháború közötti területeket, terveket mutatja be. He33

lyet kap a kötetben Magyary Zoltán reformkoncepciója, Erdei Ferenc és mások elképzelései is. A második világháború utáni koalíciós idôszakot a területirányításban a korábbi idôszakból fennmaradt ideiglenesség jellemezte, illetve a viszonylag gyorsan megvalósítható átszervezésekre került sor. Hajdú Zoltán viszonylag részletesen foglalkozik az államszocializmus idôszakának területszervezési folyamataival és reformtörekvéseivel, külön tárgyalva az 1956 elôtti, a Kádár-rendszer konszolidációs idôszakának és a késôbbi szakasz területszervezési politikáját. Részletesen ismerteti az Országos Területfejlesztési Koncepció elképzeléseit és az ennek értékelésével foglalkozó Bibó István tanulmányát. Bemutatja a különbözô mûhelyek, személyek – Markos György, Tóth József – elképzeléseit. A könyv utolsó elôtti fejezete a rendszerváltozáshoz kapcsolódó közigazgatási változásokat vázolja, az utolsó fejezet pedig a ma legidôszerûbb kérdéseket, az Európai Unióhoz kapcsolódóan elodázhatatlannak tûnô területirányítási kérdéseket elemzi. Hajdú Zoltán könyvének fô erénye, hogy sem a múltban felmerült területirányítási rendszerekkel, illetve a reájuk vonatkozó földrajzi elméletekkel, sem a közelmúlt és jelen problémáival kapcsolatban nem vállalja az igazságosztó bíró szerepét. Korrektül igyekszik bemutatni az egyes kutatók, tervezetek mondandóját, jelezve a folyamatokban megmutatkozó állandó és változó elemeket. Nem tud, nem akar a felmerülô kérdésekre egyedül igaznak és mindenképpen elfogadandónak tartandó javaslatot adni. Megoldandó feladatokat vet fel, alternatívákat vázol és jelzi a megoldandó feladatok nehézségét; „A magyar közigazgatás területi reformja célszerûen és jogszerûen csak egy új alkotmányozási folyamatban ... a területi beosztás ... teljes körû újraszabályozásával képzelhetô el a belsô igények és a nemzetközi kötelezettségvállalások egyidejû érvényesítése mellett. Ebben alapvetôen tekintettel kell lenni arra, hogy nincs tértôl, idôtôl, értéktôl, politikai szándéktól független, objektív, optimális közigazgatási rendszer és területi felosztás.” A fentiekbôl következik, hogy alapvetô közigazgatási reform, területirányítási rendszer megvalósítása csakis a fôbb politikai-hatalmi tényezôk közös megegyezése, akarata révén valósítható meg. Hajdú Zoltán gazdag tartalmú átfogó munkáját 30 statisztikai táblázat és 85 térkép és ábra, 20 oldalnyi, több száz tételt tartalmazó irodalomjegyzék egészít ki. Érdeme a könyvnek, hogy a tárgyalt témakör és a reá vonatkozó irodalom közötti kapcsolatot a mûvekre való utalással megteremti, a további irodalom nem csupán a földrajztudomány, de más tudományágak irodalmára is utal. Hajdú Zoltán könyvét nemcsak a közvetlenül érdekelt felsôfokú tanintézetekben forgathatják haszonnal, de a témakörrel foglalkozó hivatalokban, tudományos, sôt politikai mûhelyekben nagyon hasznos és tanulságos tananyag „lehet”. Mindenképpen segíti a történelmi távlatokat figyelembe vevô szemlélet, a különbözô nézôpontú igazságkeresés, a bölcsességre törekvô államvezetési szemlélet kialakítását. A Dialóg Campus Kiadó jó szolgálatot tett a tudománynak és a társadalmi gyakorlatnak Hajdú Zoltán munkájának megjelentetésével.

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk.

VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32., Telefon: 224–3100/4650, 4651, 4652, 4653, 4654 Fax: 224–3105 Nyitva tartás: kedd–péntek: 8.00–16.00, hétfô: zárva A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI, MÉLYÉPTERV, ÉVITERV, Hídépítô Vállalat, ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat.

VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32., Telefon: 224–3165; 224–3100/4656 Fax: 224–3105 Nyitva tartás: hétfô és péntek: 9.00–13.30; kedd, csütörtök: 11.00–15.30; szerda: zárva

Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59., Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30, kedd, csütörtök: 11.00–15.30

A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

Tatai Zoltán 34


EU-HÍRMONDÓ

EURÓPAI TERÜLETFEJLESZTÉSI PERSPEKTÍVA (ETP) (European Spatial Development Perspective (ESDP) Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ETP) az Európai Unió területpolitikájának meghatározó, a tagországok által követendô dokumentuma. Közel egy évvel az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelôzôen, úgy ítéltük, hogy szükséges a szélesebb szakmai közvélemény elôtt – talán egyes részleteit tekintve ismételten is – bemutatni ennek a dokumentumnak a tartalmát. Ezért a viszonylag terjedelmes szöveget folyamatosan – megfelelô tartalmi egységet képezô szakaszolással – közöljük lapunk egymást követô számaiban. Talán nem hiábavaló felidéznünk elôljáróban a dokumentum létrejöttének folyamatát az alábbiak szerint. Az ETP több éven át folyó intenzív tárgyalások eredménye, amely tárgyalások az EU területfejlesztésérôl folytak egyrészt maguk a tagállamok között, másrészt a tagállamok és az Európai Bizottság között. Az ETP kidolgozására a Belga Elnökség tett javaslatot 1993 novemberében, Liége-ben, a regionális politika és területfejlesztés témájában tartott konferencián. Ezt követôen a területfejlesztésért felelôs miniszterek Korfuban (a regionális politikai és területtervezési miniszterek informális tanácskozásán) megállapodtak az EU területfejlesztésének kereteirôl és alternatív fejlesztéspolitikai változatairól. A lipcsei miniszteri találkozón meghatározták a terület- és településfejlesztés fôbb alapelveit. A soros Francia, Spanyol és Olasz Elnökségek fontos szcenáriókat és elemzéseket készítettek a területfejlesztés jelenlegi elemzéseinek a figyelembevételével. A folyamat következô láncszeme, hogy a Holland Elnökség benyújtotta az ETP elsô tervezetét, amelyet egész Európában széles körû viták követtek. Luxemburg és az Egyesült Királyság Elnöksége a dokumentumtervezet végrehajtására és alkalmazására helyezte a hangsúlyt. Az Osztrák Elnökség 1998 novemberében szervezett Területfejlesztési Bizottság szemináriumán (melyet a Szövetségi Kancellária szervezett az Osztrák EU Elnökség alatt) felerôsödött a csatlakozó országokkal folytatott párbeszéd. Az „ETP elsô hivatalos tervezete” (Noordwijki Dokumentum, 1997.) alapján a tartományi kormányok, régiók és társadalmi csoportok bevonásával átfogó konzultációkra került sor a l5 tagállamban. Ezenkívül az Európai Bizottság a tagállamokkal közösen nyilvános szeminárium-sorozatot rendezett az ETP kulcsfontosságú kérdéseirôl. Az európai intézmények (Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság) véleményei és az Európai Bizottság szolgálatközi konzultációi is jelentôsen hozzájárultak az Európai Területfejlesztési PerspektíFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

va véglegesítéséhez. A dokumentum vitájába a csatlakozni kívánó országokat – így Magyarországot is – folyamatosan bevonták. A lapunkban közlésre kerülô szöveg véglegesítésére 1999. május hóban került sor Potsdamban. (Az elôzô fejezeteket folyóiratunk ezt megelôzô számaiban folytatólagosan közöltük.) Tartalomjegyzék B. rész Az EU területe: Trendek, lehetôségek és kihívások 1.Területfejlesztési trendek és feltételek az EU-ban 1.1. Az EU földrajzi jellemzôi 1.2. Demográfiai trendek 1.3. Gazdasági trendek 1.4. Környezeti trendek B.RÉSZ Az EU területe:

Trendek, lehetôségek és kihívások 1. Területfejlesztési feltételek és trendek az EU-ban 1.1. Az EU földrajzi jellemzôi

(231)Az EU a világ harmadik leggazdagabb gazdasági régiója Japán és az Egyesült Államok után (az egy fôre jutó GDP alapján). A latin-amerikai társulás, a MERCOSUR42 vezetô helyet foglal el a többi fejlôdô gazdasági társulás között (ld. 2. táblázat). Az EU alapvetô földrajzi jellemzôi, amelyek a területfejlesztési politikák szempontjából fontosak, nem vethetôk össze sem az Egyesült Államok, sem Japán vagy a MERCOSUR földrajzi jellemzôivel. Szemben az Egyesült Államok és a MERCOSUR egybefüggô földterületével és a Japánt alkotó szigetekkel, az Európai Unió fizikai jellemzôje az, hogy az eurázsiai kontinens nyugati peremén „félsziget alakú” (ld. 8.ábra). Számos EU-tagállam is sziget vagy félsziget. Míg az egész Egyesült Államok alig 20 000 km hosszú tengerparttal rendelkezik, az Európai Uniónak megközelítôleg 60 000 km hosszú tengerpartja van (ld. 9.ábra). (232)Bármennyire is fontos a tenger közelsége és a tengeri kapcsolat, az EU-t – természeti adottságainak köszönhetôen – az jellemzi, hogy szinte valamennyi régiója megközelíthetô szárazföldön. A nagy természeti akadályok legyôzésében jelentôs elôrelépést jelentettek az utóbbi idôben az olyan 35

EU-HÍRMONDÓ

nagyszabású mûszaki projektek, mint a Csalagút és a Oresund összeköttetés. Ez egyértelmûen növelte az EU-n belüli területi kohéziót. A tengerek azonban még ma is jelentôs akadályokat képeznek az EU egyes periferikus régiói számára, mint például Görögország, melyet tenger választ el legközelebbi szonszédjától, Olaszországtól, és így az EU területének többi részétôl is (ld. 7.térkép). (233)Hasonlóképpen kiemelt figyelmet kell szentelni a hét ultra-periferikus régiónak is, amelyet az Amszterdami Szerzôdés 299-2. cikke említ 43. Földrajzi helyzetüknél fogva szorosan kapcsolódnak más kontinensekhez, és ily módon lehetôséget biztosítanak az EU-nak arra, hogy az ultra-periférikus régiók szomszédságában elhelyezkedô országokkal – mint Martinique vagy a Francia Guyana más latin-amerikai államok – együttmûködést kezdeményezzenek. Támogatást kell adni, hogy gazdasági, szociális és kulturális fejlesztési központok jöjjenek létre és erôsôdjenek

ezekben az ultra-periférikus régiókban és szomszédos országaikban, illetve támogatni kell az általuk alkotott egész régiót. (234)Ma már általában nem jelentenek fizikai, gazdasági és kulturális akadályokat a tengerek, nagy vizek és hegyvonulatok. Sôt némelyikbôl vonzó lakóhely, vállalkozási és idegenforgalmi terület lett, amely a különbözô felhasználói igények miatt ellentmondásos területfejlesztési célokat eredményezett. A nagy folyóvölgyek számára nagyobb hátrányt jelent a nagy beépítettség és forgalom, mint az, hogy nagy folyóvölgyek kettészelik azokat. Az EU városi népességének megközelítôleg egyharmada (a 20 000 lakosnál nagyobb városok) a tengerparthoz közel él (20 km-es távolságon belül); ha a 15 legnagyobb európai folyó völgyét is beleszámítjuk, akkor ez a teljes lakosság több mint felének felel meg44. Az Alpok (lakott részét tekintve) Európa legnagyobb népsûrûségû régiója. A folyók, tavak és hegyek hozzájárulnak az ott lakók identitásának kialakításához. Az Alpok, a Duna, a Balti-tenger és a Földközi-tenger jó példa azokra a területekre, ahol integrált meg-

közelítéseket kell alkalmazni a közös kérdések kezelésére, a közös értékek gyarapítására és a nagyobb területi kohézió elôsegítésére. (235)A hidegháború alatt általános volt az a nézet, hogy a nyugat-európai „félsziget”valójában egy sziget, fôleg ami emberek felfogását illette. A Kelet és Nyugat politikai meg-

2.táblázat: Az EU, USA, Japán és a MERCOSUR statisztikai összehasonlítása

Népesség ezerben megadva Terület ezer km2-ben Teljes GDP milliárd ECU-ban (1996) Egy fôre jutó GDP ECU-ban (1996) Import/lakos ECU-ban Export/lakos ECU-ban Országhatárok a gazdasági területeken kívüli országokkal km-ben (melybôl Közép- és Kelet-Európával határos)

(a) (a) (a) (a) (a) (a) (b)

EU-15 372 082 3 236 6 776 18 150 4 210 4 445 9 305

USA 263 250 9 364 6 014 22 650 2 404 1 828 12 248

JAPÁN 125 095 378 3 620 28 760 2 194 2 582 0

MERCOSUR 204 523 11 877 1 370 6 700 335 289 17 924

(5006)

(a) Federal Statistical Office: Statistisches Jahrbuch 1998 für das Ausland, Wiesbaden 1998. Átváltási árfolyam: (1 ECU=1,27 USD); EUROSTAT, 1996-os átlag (b) CIA - The World Fact Book, Washington 1997 36


EU-HÍRMONDÓ

7. térkép Térkép és távolságok

osztottsága sokkal erôsebb vízválasztó volt, mint nyugati irányban az Atlanti-óceán. Ez a szemlélet hirtelen megváltozott 1989-ben. Kinyílt az ablak Kelet felé, Európa másik fele is nyitottá vált. (236)Európa egyes területeinek különbözô klimatikus viszonyai természetes határokat hoznak létre, és az európai területfejlesztés egy újabb fontos szempontját képezik. A szélsôséges hideg például jelentôs költségekhez vezethet azáltal, hogy a szállítási problémák tovább súlyosbítják a piacokhoz viszonyított periferikus helyzetet. A déli tagállamok egyes részein pedig a vízellátási nehézségek képezik a regionális fejlôdés akadályát. (237)Európa kulturális örökségének sokszínûsége ma felbecsülhetetlen értéknek és olyan alapnak tekinthetô, amely segítségével Európa országai közelebb juthatnak egymáshoz. Az alapvetô földrajzi tényezôk mellett különbözô kulturális, politikai és gazdasági fejlôdési utak alakították ki az EU mai térszerkezetét. Különbözô nyelvi és kulturális területek és különféle életmódok bontakoztak ki Európa különbözô részein. Jelentôs eltérések vannak a népsûrûség, az urbanizáció foka, a fejlettség és jólét szintje tekintetében. Ezek az eltérések nagy léptékben relevánsak (pl. ha ezeket az eltéréseket a központi és távol esô régiók szempontjából vizsgáljuk), de kis lépFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

tében is igazak: a tagállamokon belül és az EU-n belüli régiók között. (238)Az EU területfejlesztési trendjei, amelyeket alább ismertetünk, természetesen nem azonosan érvényesülnek majd Európa valamennyi területén, és egyes területeken az általános trendtôl eltérô vagy azzal ellentétes tapasztalatok jelentkeznek. A következôkben röviden vázoljuk ezeket a trendeket európai szemszögbôl; egyes megállapítások még részletesebb vizsgálatot és további elemzést igényelnek. (239)A következô fejezetek nem tartalmaznak új földrajzi elemzéseket, hanem azokra a vizsgálatokra, tanulmányokra és elemzésekre hivatkoznak, amelyeket 1990 óta európai, országos intézmények és egyéb intézmények készítettek, különös tekintettel azokra, amelyeket a bizottság (Europe 200045, Europe 2000+46) és az EU egyes elnökségei végeztek el. 1.2. Demográfiai trendek

(240)Az elkövetkezô 20–30 évben három trend lesz jellemzô az EU-ban a népesség demográfiai alakulására: • javítsák népességcsökkenés; • javítsák migráció; és • javítsák kor szerinti megoszlás változása. 37

EU-HÍRMONDÓ

(241)A természetes népszaporulat évek 10. ábra Demográfiai trend óta igen alacsony az EU-ban, és további csökkenés várható. Ha nem következik be lényeges változás az EU 15 tagállamában a születési arányokban, akkor 2020 körül a trend népességnövekedésbôl népességcsökkenésbe fordul át47 (ld. 10. ábra). Ennek fényében a nemzetközi és régiók közötti migrációnak fokozott jelentôsége van az EU népességi alakulása és az EU egyes területei szempontjából. A természetes születési ráta jelenleg 0,1% alatt van. Ehhez azonban még hozzáadódik az EU-ba való nettó bevándorlás, amely az elmúlt években éves szinten mintegy a teljes népesség 0,2%-át tette ki.48 A teljes népszaporulat kétharmada tehát a nettó bevándorlásból adódik, és a jövôben valószínüleg ez lesz az egyetlen forrása. Az EU-ba irányuló bevándorlás regionális megoszlása nagy eltéréseket mutat. (242)A nyelvi korlátok és a közigazgatási akadályok hozzájárulnak ahhoz a tényhez, hogy az EU-tagállamok közötti migráció mértéke viszonylag csekély. A tagállamok régiói közötti vándorlás jóval magasabb, de nemzetközi mércével mérve még mindig igen alacsony (például az USA-val összevetve). (243)A legtöbb bevándorló a városi területeken telepedik le, és ezáltal erôsíti a meglévô urbanizációs szerkezeteket. A tagállamokban is az a jellemzô, hogy a magas munkanélküliséggel kûzdô régiókból olyan területekre vándorolnak az emberek, ahol alacsonyabb a munkanélküliség. Ezen tendencia mértéke azonban tagállamonként változik. Számos erôsen urbanizált régióban – föleg Észak-Nyugat Európában – valószínûsíthetô, hogy a jövôben emelkedni fog a népszaporulat, ugyanakkor az alacsony népsûrûségû régiókban – például az Ibériai-félsziget, Franciaország, Északkelet Németország és az északi országok többsége – várhatóan folytatódik a népesség csökkenése (ld. 8. térkép). (244)Annak ellenére, hogy a bevándorlók túlnyomó része a fiatal korosztályhoz tartozik, az EU lakosságának átlag életkora továbbra is emelkedik (ld. 11. ábra). A népesség változó összetétele, a választott lakóhely és a lakás jellemzôi is kihatnak a területtervezésre. Az EU jövôbeli társadalmára az lesz jellemzô, hogy többségben lesznek az idôsebbek, akik – szemben a korábbi generációkkal – mozgékonyabbak, jobb módúak és aktívabbak lesznek. A gyerekek és a majd, és gyakran két „kultúra között” találják magukat. Mint fiatalok egyre inkább a bevándorló családokból származnak ahogy az a vidéki társadalomban tipikus nagycsaládokkal tör38


EU-HÍRMONDÓ

8. térkép Demográfiai alakulás

tént, az „átlag család” (házaspár gyerekekkel) is hanyatlóban van. Az EU társadalmában egyre nagyobb számban vannak az egyedül élôk, a gyermeküket egyedül nevelôk (akik gyakran anyagilag hátrányos helyzetûek) és a gyermektelen házaspárok (akik két jövedelemmel rendelkeznek, így anyagilag viszonylag stabilak). A különbözô csoportoknak más a hellyel szemben támasztott igényük; így a területfelhasználással kapcsolatos társadalmi igények is összetettebbé válnak. A munkanélküliség és a jóléti társadalom válsága következtében kezdenek kimerülni a lehetôségek, amelyekkel az igényeket ki lehetne elégíteni. (245)A fenti jelenségek általában különbözô, egymást átfedô területfejlesztési trendekhez vezetnek. A társadalmi változások eredményeképpen kisebbek lesznek a háztartások, amely viszont a népességcsökkenés ellenére is megnöveli a lakások iránti igényt. Egy másik tendencia is megjelenik, fôleg a fiatalok körében, hogy anyagi okokból közelebb költöznek egymáshoz azokban a régiókban, ahol nagy a munkanélküliség, és ahol kevés a megfizethetô lakás. A népességszerkezetben bekövetkezett változások is az urbaniciós tendenciát erôsítik. A nagyvárosok jobb szolgáltatásokat nyújtanak a gyermeküket egyedül nevelô szülôknek, széleFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

sebb körû munkalehetôséget kínálnak a két keresetbôl élôknek, és jobb szórakozási és kulturális lehetôségeket biztosítanak az egyedül élôknek. Az új szükségletek teljes mértékben kielégítésre kerülnek, mely messzemenô területi következményekkel jár. Egyre több „nyugdíjas város” jön létre Európában is (mint ahogy az már jó ideje bekövetkezett az USA-ban) azokban a régiókban, ahol festôi tájak vannak és kedvezô az éghajlat. 1.3. Gazdasági trendek

(246)A demográfiai trendek nagy kihívást jelentenek a regionális gazdasági fejlôdés számára, és ily módon a versenyképességre nézve is. Továbbá fejlesztési kérdéseket is felvetnek, amelyek a világvárosi régiók fenntartható fejlôdésével és a vidéki területek jövôbeli életképességével kapcsolatosak. A korlátozott mobilitás megerôsíti annak szükségességét, hogy a regionális politika támogassa a munkahelyteremtést. Az elôbbiek fontos elemei annak a fejlôdésnek, amely az EU nagyobb gazdasági és szociális integrációja felé vezet. (247)A fenntartható fejlesztés olyan politikát kíván meg, amely elômozdítja a versenyképességet, és támogatja a gaz39

EU-HÍRMONDÓ

9. térkép Jogosultság a strukturális alapok támogatására

dasági és szociális integrációt. Európa régióinak versenyképes cégekre van szükségük ahhoz, hogy munkahelyeket lehessen teremteni, amelyek rendkívül fontosak az emberek törekvései szempontjából, és abból a szempontból, hogy adóbevételeket lehessen elérni (amelyek a közellátáshoz szükségesek). A 2. táblázaton látható, hogy az EU bruttó hazai terméke a legmagasabb szintû a világon. A kereskedelmi (export-import) egyenleg tekintetében az EU Japán után a második helyen áll. (248)Az egy fôre jutó GDP értékében tapasztalható regionális egyenlôtlenségek szolgáltatják az európai regionális politika kiindulási pontját (ld. 9. térkép). Az Európai Bizottság Idôszakos Jelentései49 és a Kohéziós Jelentés50 azt jelzik, hogy a tagállamok gazdasági helyzete az utóbbi években közeledett egymáshoz (különösen az Írországban zajló felzárkózási folyamat következtében). Azonban az EU regionális politikájának pénzügyi erôfeszítései ellenére is igen lassan mérséklôdnek az EU régiói közötti egyenlôtlenségek (az egy fôre jutó GDP alapján). Az EU gazdasági tevékenysége a mag-területre irányul: a London, Párizs, Miláno, München és Hamburg által bezárt ötszögre. Ez a terület képviseli a teljes terület 20%-át, foglalja magában az unióbeli állampolgárok mintegy 40%-át, és termeli a teljes GDP körülbelül 50%-át51. 40

(249)A regionális versenyképesség alapos vizsgálatához azonban más kritériumokat is figyelembe kell venni, mint például a foglalkoztatottságot, a termelékenységet, a beruházásokat és a kereskedelmi egyenleget. Kevés jelentôsége van a GDP-nek a jövedelem és adóbevétel regionális eloszlásának mutatójaként. A Kohéziós Jelentés arra a tényre hivatkozik, hogy a jövedelemeloszlást – fôleg az adók és juttatások révén – számos országos politikai intézkedések befolyásolják. Ez az oka annak, hogy a szabadon elkölthetô jövedelem regionális eloszlása számottevôen eltér az adózás és juttatások elôtti jövedelem eloszlásától. A Kohéziós Jelentés azzal a következtetéssel zárul, hogy miután számba vesszük az adó és a közkiadások hatását, amelyek az országok költségvetésein keresztül érvényesülnek, a szabadon elkölthetô jövedelem 20–40%kal alacsonyabb a tagállamokban, mint az egy fôre jutó GDPben jelentkezô regionális eltérések52. (250)A munkanélküliség az európai integrációs politika legnagyobb kihívása az EU-ban. A munkanélküliségi ráta az 1994-ben mért 11,2%-os csúcs után 1998 végére valamivel 10% alá süllyedt. Azonban ez még mindig azt jelenti, hogy 16,5 millió ember van állás nélkül az Európai Unióban! A munkanélküliek mintegy fele, azaz a munkaképes népesség kb. 5%-a, 1997-ben már több mint egy éve állás nélkül volt (összehason2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

EU-HÍRMONDÓ

10. térkép Munkanélküliség

lításképpen: a hosszú távú munkanélküliség aránya 1% alatt van az USA-ban). Szembeszökô regionális különbségek tükrözôdnek ezen a téren. 1997-ben a munkanélküliségi ráta a következô skálán mozgott: 2,5% volt Luxemburgban, 32% a délspanyolországi Andalúziában és 36,8% Réunionban, Franciaország tengerentúli felségterületén. A legtöbb olyan régió, ahol alacsony a munkanélküliség – Portugália kivételével – Európa közepén helyezkedik el (Luxemburg, Dél-Németország és Észak-Olaszország). Ezzel szemben a legmagasabb munkanélküliséggel (20% fölött) sújtott régiók a periférián találhatók, elsôsorban Spanyolországban, Dél-Olaszországban és Kelet-Németországban (ld. 10. térkép). A nôi munkanélküliség aránya 12,5%-os, amely három százalékponttal magasabb, mint a férfiaké. A 25 év alatti fiatalok több mint 20%-a munkanélküli az EU-ban53. (251)Gyakran a nagy iparvállalatok teremtik meg az EUban a városok és konurbációk jólétének alapját. Bár sok nagy vállalat székhelye továbbra is a nagy városokban van, a termelés mindinkább más helyszíneken folyik. A vidéki területek régiói élvezik majd ennek elônyeit. Az óriás vállalatok a jövôben is fontos szerepet játszanak, de – különösen a székhelyükön – nem lehet arra számítani, hogy nagyszámú új munkahelyeket teremtenek. A termelésrôl a szolgáltatások felé való elmozdulás és a vállalatokon belüli szerkezetátalakítás (mint például a vállalatvezetés decentralizálása és átFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

adása beszállítóknak) azonban új cégek létesítéséhez fog vezetni. 12. ábra Kis- és középvállalkozások (SME) fontossága az EU-n belül

41

EU-HÍRMONDÓ

(252)Az EU gazdasága és a foglakoztatottság kis- és középvállalkozásokra épül, bár ezek jellegükben eltérnek egymástól (ld. 12. ábra). A 160 millió munkavállalóból 101 millió összesen 16 millió cégnél dolgozik (nem számítva a mezôgazdaságot). A dolgozók 23%-át egészen kis vállalkozások (1–10 fô között) foglalkoztatják, míg az USA-ban ez a hányad mindössze 12%-ot, Japánban pedig 7 %-ot tesz ki. Dél-Európában a mikrovállalkozások vannak túlsúlyban (átlagosan 1,8 alkalmazott Görögországban és 4,7 Spanyolországban). A kutatási eredmények azt tükrözik, hogy míg a vállalatalapítások aránya magasabb az USA-ban, mint EU-ban, az új cégek fennmaradási esélye viszont az EU-ban jobb54. (253)A rugalmasság és az innováció a gazdasági fejlôdés fontos elôfeltétele. Ebben a tekintetben a kis- és középvállalkozások számos elônyt kínálnak. A rövid döntéshozatali folyamat következtében ezek a vállalkozások gyakran közelebb állnak az ügyfelekhez, gyorsabban és rugalmasabban tudnak reagálni azok igényeire. Ami azonban a telephelyet illeti, a kisés középvállalkozások kevésbé rugalmasak. Ha egyszer lete13. ábra Kereskedelem 1996

lepednek, erôsen függôvé válnak attól az adott helytôl. Vannak fontos személyi tényezôk is, amelyek egy kis céget ahhoz a régióhoz kötnek, ahol a vezetôk és alkamazottak élnek. Néhány cég elhelyezkedését tekintve és funkcionálisan is egyetlen nagy ügyfélhez vagy ipari ágazathoz kötôdik. Ráadásul sok kis- és középvállakozás nem rendelkezik a szükséges munkaerôvel és anyagi eszközökkel annak felméréséhez, hogy az áttelepülés kifizetôdô lenne-e (ha igen, akkor hová kellene áttelepülni). (254)Érték tekintetében a tagországok exportjának mintegy 60%-a az unión belül – nagyrészt a szomszédos országok között – bonyolódik le55 (ld. 13. ábra). A Közös Piacon keresztül az EU-belüli kereskedelem gyorsabban fejlôdött, mint a világ többi régiójával. Továbbá nagy lehetôség rejlik a Kö42

zép- és Kelet-Európával folytatott kereskedelem növelésére. Hasonlóan fontos – különösen a déli tagállamokban - szem elôtt tartani a Közép-Keleten és Észak-Afrikában zajló eseményeket és fejleményeket, amelyek jelentôs kihatással lehetnek a termelôtevékenységek telepítésére és a szállítási módokra. (255)A kereskedelem tekintélyes része vállalaton belüli forgalmat jelent, amelyet a specializálódás, a cégek közötti gazdasági hálózatépítés, a munka földrajzi megoszlása és a nagyobb méretû piacok okoznak. Az, hogy a vállalatok közvetlen befektetést hajtanak végre (amelyek néha kiegészítô, néha helyettesítô jellegûek), szorosan összefüggnek a kereskedelmi egymásrautaltságokkal. 1985 és 1995 között alig 50 milliárd ECU-ról 350 milliárdra nôtt a közvetlen külföldi beruházás. Az európai régiók fejlôdési lehetôségei szorosan összefüggnek azzal, hogy képesek-e versenyképes termékeket kínálni a világpiacon, és közvetlen külföldi beruházásokat idecsábítani. Írország és Skócia a közvetlen külföldi beruházásokból profitált a közelmúltban (fôleg észak-amerikai és délkelet-ázsiai beruházásokból). (256)Az Európai Monetáris Unió az EU belsô kereskedelmének további erôsödését és az unión belüli további specializálódást fogja kiváltani. Ez növelni fogja az EU versenyképességét a világpiacon, amely valamennyi tagállam számára elônyös lesz. Ez azonban azzal a veszéllyel is jár, hogy csökken a súlya azoknak a régióknak, amelyek rosszul készültek föl erre az élezôdô versenyre. (257)Az új információs és kommunikációs technológiák is rendkívül jelentôsek lesznek a területfejlesztés számára. Még nem világos azonban a területi hatásuk, és még nem áll rendelkezésre elegendô kutatási eredmény ezen hatások megbízható felméréséhez. A technológia új formái erôsíthetik a városi koncentrációt, ugyanakkor azonban arra is lehetôséget nyújtanak, hogy az unió távolabbi területein elô lehessen mozdítani a fejlôdést. Ez utóbbi azonban nem következik be „automatikusan”. Ehelyett inkább regionális stratégiákat kell kidolgozni, hogy a távol esô régiókban alkalmazható új információs és kommunikációs technológiákban rejlô lehetôségeket ki lehessen aknázni. (258)A gazdasági trendek a múltban legtöbbször a fejlôdésben tapasztalható regionális egyenlôtlenségeket fokozták. Fontos a továbbiakban is megfigyelni ezeket a trendeket, és aktív területfejlesztési politika segítségével reagálni azokra. Az európai régió versenyképességét úgy kell növelni, hogy lehetôvé tesszük a régióknak, hogy megvalósítsák a fenntartható fejlôdésben rejlô hosszú távú lehetôséget. A diverzifikált gazdasági szerkezet megteremtését célzó politika a régiókban megfelelô alapot jelent a munkahelyek kiegyensúlyozott eloszlásához, és ezáltal nagy hatást gyakorolhatna a településszerkezetekre és a migrációra. 2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

EU-HÍRMONDÓ

1.4. Környezeti trendek

(263)Évente mintegy 22 milliárd tonna szén-dioxid (CO2) kerül kibocsátásra a világon a fosszilis tüzelôanyagok (kôolaj, szén és gáz) elégetése következtében57. A CO2 tekinthetô elsôsorban felelôsnek az üvegházhatásért, amely hosszú távon a tengerszint emelkedését okozhatja, sôt további természeti katasztrófákat válthat ki (pl. árvíz és aszály). Az EU felelôs a világ CO2-kibocsátásainak mintegy 15%-áért; a többi fontos gazdasági régió több, mint 20%-ot bocsát ki (az USA 24%-ot, Japán 5%-ot és a MERCOSUR

(259)Az EU jövôbeli területfejlesztésére vonatkozó trendek harmadik nagy csoportja a környezethez kapcsolódik. A természeti erôforrások körültekintô hasznosítása és a környezetnek (levegô, víz és talaj) az ártalmas anyagoktól való védelme fontos célkitûzések, amelyeket csak nemzetközi és az egész világra kiterjedô együttmûködéssel lehet elérni. A területfejlesztés egy olyan modern és hatékony formája segíthet itt, amely számításba veszi az erôforrások hasznosítását. 14. ábra Évi vízigény Európában (km2-ként) (260)Bár századunkban viszonylag kevés állat-és növényfaj halt ki Európában, a fajok csökkenô száma és az élôhelyek csökkenése érinti az EU biológiai sokféleségét. A városfejlesztés, a hatékonyabb mezôgazdálkodás iránti igény, az erdôsítés, az idegenforgalom korlátlan térhódítása (például a tengerparti övezetekben és a szigeteken, különösen a nyári hónapokban) és a káros hatású infrastrukturális projektek – az ökorendszerek pusztítása, megváltoztatása és szétdarabolása révén – együttesen az élôhelyek csökkenéséhez vezettek. Például Dél-Európa (a Gibraltári-szorostól Szicíliáig) dünerendszerének 75%-a eltûnt. Hasonló pusztulásnak volt kitéve a Loire torkolatvidéke, amely számtalan különbözô természetes élôhelyet foglalt magában, és természetes partja a század elejétôl számítva 300 km-rôl 30 km-re húzódott vissza56. (261)Az EU-t a tájak egyedülálló gazdagsága és sokfélesége jellemzi. A tájak egyrészt mint a vadon élô növények és állatok élôhelyei és mint zöldterületek, másrészt szépségüket vagy a bennük rejlô kulturális elemeket tekintve értékesek a természetes erôforrások fenntartható használata szempontjából. Gazdasági hasznot is hoznak: például az idegenforgalom alapját képezhetik, mint a tengerparti területeken és az Alpokban. A tájak minôségére a városfejlesztés, az idegenforgalom, az üdülés, a bányászat és a változó mezôgazdasági és erdôgazdálkodási gyakorlat nyomása nehezedett, mely a természeti sokféleség háttérbe szorulá- 2%-ot) 58. A gazdaságilag erôs országok (ez a világméretû sát idézte elô. összehasonlításra és az EU-ra is érvényes) a legnagyobb CO2 (262)Egyes földközi-tengeri régiókban, mint például kibocsátók mind abszolút mértékben, mind az egy fôre jutó Szardínián, az intenzív juhtenyésztés kihatott a talajszer- kibocsátást mérve. A CO2 kibocsátások csökkentésével kökezetre és azáltal a táj minôségére, amely bizonyos fokú el- zösen kell foglalkozni az egész világon. Különösen az ipari sivatagosodást okozott. Azonban egyre jobban felimerik a régiókat szólították fel arra, hogy járuljanak hozzá az „üvegtáj megôrzésének fontosságát, amellyel megfékezhetô a bi- házi gázok” világszerte célzott csökkentéséhez. Az 1997 deológia sokféleség és kulturális identitás szegényedése. Ez cemberében aláírt Kiotói Jegyzôkönyv elsô ízben állapított túlmutat a fajok és helyek védelmének ennél szûkebb cél- meg mennyiségileg rögzített és kötelezô érvényû kötelezettkitûzésén. Példaképpen Szardínia, Toszkána, Languedoc- ségeket a legfontosabb üvegházi gázok csökkentésére vonatRoussillin, Andalúzia és Katalónia azok közé a régiók közé kozóan. Ennek következtében az EU vállalta, hogy tartozik, amelyek közös politikát alkalmaznak a mediterrán 2008–2012 közötti idôszakra kibocsátásait 8%-kal mérsékli tájak megôrzésére és kezelésére. Az Európa Tanács számos, (1990-hez képest). a táj megôrzésével kapcsolatos kezdeményezést mozdított (264)A kén-dioxid és nitrogén-oxid világméretû légköri kielô. bocsátásának 25%-a az EU területérôl származik. A mezôgazdaságból eredô ammónia-kibocsátások az európai terület 60%-án FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

43

EU-HÍRMONDÓ

még mindig meghaladják a kritikus szintet59. A kén-dioxid kibocsátások nagy részét az erômûvekben, az iparban és a háztartásokban elégetett olaj és szén okozza. A nitrogén-oxid kibocsátások legfontosabb forrásai a közlekedés, áramfejlesztés és háztartási fûtés során lezajló égetési folyamatok. A légkörbe kerülô legtöbb ammónia az állati trágya terjedésének következménye. (265)A savasodás által okozott hatások a lerakódás nagyságától, valamint a talaj és víz eredendô érzékenyéségtôl függnek. A forrástól nagy távolságra is elôfordulhatnak. Az európai és nemzeti jogalkotás, az égetési technológia korszerüsítése és a jobb mezôgazdálkodási módszerek a savlerakódás csökkenéséhez vezettek, az európai kontinens felén azonban a savas lerakódás szintje várhatóan a kritikus terhelések fölött marad, amely hosszú távon veszélyezteti az ökorendszereket. (266)Az elmúlt néhány évben jelentôsen emelkedett mind az EU-ban, mind Európában a háztartások, a mezôgazdaság és az ipar vízfogyasztása (ld. 14. ábra). Az iparosodás fokától, az éghajlattól és a mezôgazdasági öntözéstôl függôen számottevô különbségek tapasztalhatók a vízfogyasztás mennyiségében és kialakult módjában. A vízfogyasztás fôként a mezôgazdaságban nô, míg a háztartásokban általában azonos marad, vagy csak enyhén emelkedik. Sôt egyes tagállamokban csökken. (267)Különös jelentôséggel bír az ivóvízminôség és -ellátás. Fôleg Dél-Európában, ahol nagymértékû a vízkészletek használata, és gyakran fordul elô vízhiány, az ivóvízellátó rendszer okoz problémát. Sok régióban elôfordul a talajvízek kimerülése. Mivel az EU népességének kétharmada felszín alatti vízkészletekbôl meríti az ivóvizet, ennek következményeit komolyan figyelembe kell venni. Továbbá fokozottan fennáll a talajvíz szikesedés veszélye – különösen néhány mediterrán tengerparti területen és az Ibériai-félsziget nyugati partján –, amely súlyos következményekkel jár a mezôgazdaságra nézve. Számos EU-régióban komoly problémát jelent az ivóvízellátó hálózatok szivárgása. Egyes területeken 50%-ra becsülik a veszteséget. Jelenleg folyik egy EK-direktíva tervezetnek a megvitatása, amely céljai között szerepel, hogy a vízgyüjtô területek integrált kezelését követelje. (268)A vízszennyezôdés mértéke is aggodalomra ad okot (talajvíz, felszini vizek, tengervíz). A háztartási és ipari szennyvíz kezelésére vonatkozó jogszabályok és akcióprogramok segítettek javítani a felszíni vizek minôségét, de a mezôgazdaságból és iparból származó szennyezô anyagok mennyisége továbbra is fenyegeti a vízminôséget. Míg a szerves hulladékok kezelése Közép- és Nyugat-Európában ma már nagyrészt megoldódott, a szennyvízbôl és a mezôgazdaságbôl eredô szerves tápanyagok a folyók és tavak nagymértékû eutrofizációját idézik elô. A növényvédôszerek az elkövetkezôkben is szennyezik a felszíni vizeket és a talajvizet, csökkentik a biológiai sokféleséget és utat találnak a táplálékláncba. A talajviz-szennyezôdés hosszútávú probléma lesz, mivel igen lassú ennek az erôforrásnak a természetes regenerációja. 44

(269)A városfejlesztésre és közlekedési célra felhasznált terület az EU-ban tovább károsítja a környezetet, például jó minôségû termôföldek leromlása, az élôhelyek pusztulása és az ökorendszerek szétesése révén. Néhány régióban egyre több területi konfliktus adódik egyrészt a lakások iránti növekvô igény, a kereskedelmi fejlesztések, a mezôgazdasági felhasználások, másrészt a zöldterületek védelme között. Ugyanakkor 2000 km2 nagyságú lepusztult ipari terület van Európában, mely azonban egyenlôtlenül oszlik el. Helyreállítási költségüket 100 milliárd ECU-ra becsülik61. Óriási lehetôség rejlik ezeknek a területeknek lakásépítés céljára történô felhasználásában, amely által elkerülhetô a városok terjeszkedése a nagy városok vonzáskörzeteiben. (270)A területfelhasználás sajátos formáját képviselik a hulladéklerakó helyek, amelyek különös kihívást jelentenek a városok és világvárosi régiók, illetve vidéki területek területfejlesztési stratégiái szempontjából. Annak ellenére, hogy hulladékkeletkezés megelôzését célzó stratégiákat vezettek be az EU-ban, növekedett a hulladék mennyisége. Mennyiségi szempontból a mezôgazdaság, az ipar, a háztartások és a bányászat termeli a legtöbb hulladékot. Jelentôs mértékben nôtt a veszélyes hulladék hányada. (271)Jó néhány tagállamban lépések történtek az integrált hulladékgazdálkodás, valamint a hulladékgyûjtés és -újrahasznosítás bevezetése irányába. Azonban a hulladékújrahasznosítás még elhanyagolható mértékû az EU-ban. (272)A modern technológiák és szigorúbb rendelkezések ellenére a hulladéklerakás továbbra is a szennyezôdés talajba és a talajvízbe való elhelyezésével jár (pl. a hulladéklerakóhelyeken), CO2-t, metánt és mérgezô gázokat termel, és dioxin, sósavak és higany kibocsátásokat okoz (pl. a hulladékégetés alatt). (273)A hulladékgazdálkodás, hulladékkeletkezés megelôzése és a hulladéklerakás modern módszerei is a fenntartható területfejlesztési politika részét képezik. Ez magában foglalja a hulladékkal kapcsolatos problémáknak a saját regionális összefüggésükön belüli objektív kezelését és a nagy távolságra történô hulladékszállítás elkerülését (különösen a mérgezô és nukleáris hulladék szállítása esetében). (274)További megterhelést jelentenek a természeti katasztrófák, amelyek nemcsak a táj hirtelen megváltozását idézik elô erdôtüzek, földrengések vagy viharok miatt, és nagymértékben növelik a talajszennyezôdést, hanem bizonyos esetekben rettenetes ökológia következményekkel is járnak.


V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

MOHÁCSY GABRIELLA fôosztályvezetô, FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, LONCSÁR KRISZTINA fôosztályvezetô-helyettes, FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, MAGÓCS KRISZTINA vezetô tervezô, VÁTI Vidékfejlesztési Iroda

EU-CSATLAKOZÁSI FELKÉSZÜLÉS I. PROGRAMOZÁS ORSZÁGOS SZINTEN Folyik a csatlakozási felkészülés és felkészítés. A csatlakozók az EU 2000–2006 közötti idôszakra elôirányzott programjának utolsó három évre szóló ütemébe kapcsolódnak be. 2003 tavaszán és nyarán az FVM-ben is elkészültek az uniós agrárszerkezet-átalakítási és vidékfejlesztési források elérésének alapfeltételét képezô dokumentumok. Szeptemberben folytatódik a dokumentumok egyeztetése az EU bizottságaival, ez adja a rovatunkban közölt ismertetôk aktualitását.

Vidékfejlesztési támogatások a csatlakozás után A tájékoztatókon, fórumokon egymást érô kérdések között a leggyakoribbak, hogy milyen vidékfejlesztési támogatások várhatók az uniótól, mekkora összegben, mire lehet felhasználni a támogatásokat, hogyan lehet elérni a forrásokat.

Az EU vidékfejlesztési források elérésének feltétele a tervezés, programkészítés, a társfinanszírozás és a pályázatok. Ezért készül a 2004–2006 közötti idôszakra a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT), ami az uniós és a nemzeti társfinanszírozással megvalósuló fejlesztések stratégiai dokumentuma. Az FVMben ehhez kapcsolódóan készül az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) és a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) készítése. A programozás kormányzati irányítással és összefogással országos szinten folyik. A források a dokumentumok EU-bizottságok általi jóváhagyását követôen nyílnak meg és pályázati kiírásokra beadott egyedi projektek (pályázatok) útján nyerhetôk el. A társfinanszírozás az uniós és a nemzeti forrásokon túl a pályázó hozzájárulását, az un. „saját erôt” is feltételezi. Milyen pénzügyi alapok képezik az agrárszerkezet-átalakítási és vidékfejlesztési tervdokumentumok forrásait? Az AVOP forrása az Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Orientációs részlege és a Halászati Alap (HOPE). Az NVT forrása az EMOGA Garancia Alap. Mekkora összegrôl van szó? Az AVOP-ra mintegy 90 milliárd, az NVT-re pedig 126 milliárd forint fog rendelkezésre állni a 2004–2006 közötti idôszakra a tervek és programok brüsszeli elfogadása után. A támogatással megvalósuló fejlesztéseknél a támogatás, az un. „közpénz” 75%-a FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

EU-forrás, 25%-a nemzeti forrás. Ezt egészíti ki a saját erô, jogcímenként eltérô arányban. Mire lehet felhasználni a forrásokat? A 2004-tôl kiírásra kerülô jogcímek még további tárgyalások alapját képezik, de elôreláthatólag az AVOP keretében a: • mezôgazdasági beruházások támogatása • halászat modernizálása • fiatal gazdálkodók támogatása • szakmai továbbképzés, átképzés • mezôgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése • mezôgazdasághoz kötôdô infrastruktúra fejlesztése • a vidéki jövedelemszerzési lehetôségek fejlesztése • falufejlesztés, -megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme • LEADER+ az NVT keretében az • agrárkörnyezet-gazdálkodás • kedvezôtlen adottságú területek támogatása • EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elôsegítése • mezôgazdasági területek erdôsítése • korai nyugdíjazás (2006-tól) • szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok • termelôi csoportok létrehozása, mûködtetése jogcímekre fog kiírni pályázatot a szaktárca 2004-ben.

Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) A program célja

Az AVOP egységes keretbe foglalja a mezôgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítását, valamint a vidék felzárkóztatását célzó, az EMOGA Orientációs részlegbôl finanszírozott intézkedéseket és végrehajtásuk rendszerét. Az AVOP-hoz szervesen kapcsolódó Programkiegészítô Dokumentum tartalmazza az intézkedések keretében támogatható tevékenységek és kedvezményezettek körének, a végrehajtás részleteit, a pályázatok jogosultságának és kiválasztásának szempontjait, valamint a támogatás kereteit és arányait. 45

V

I

D

É

K

F

Prioritások, jogcímek és arányok

Az EU Bizottság részére 2003 szeptemberében átadandó AVOP társfinanszírozásra tervezett prioritásai, jogcímei és arányai a következôk:

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

rásban nem szabályozott, kizárólag az új tagállamok számára a Csatlakozási Szerzôdésben foglalt ún. „átmeneti” intézkedéseket foglalja magában. Magyarország NVT-je tartalmazza valamennyi, az EU által felajánlott jogcímet. Célok és várható eredmények a jogcímek tükrében

1. Versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezôgazdaságban

58,5% – EMOGA, HOPE • Mezôgazdasági beruházások (52,8%, EMOGA) • Halászat modernizálása (2.8%, HOPE) • Fiatal gazdálkodók (1,5%, EMOGA) • Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása (1,4%, EMOGA) 2. Élelmiszer-feldolgozás modernizálása

14,0% – EMOGA • Mezôgazdasági termékek feldolgozása, értékesítése (14,0%, EMOGA) 3. Vidéki térségek fejlesztése

25% – EMOGA • Mezôgazdasághoz kötôdô infrastruktúra (12,5%, EMOGA) • Vidéki jövedelemszerzési lehetôségek bôvítése (6%, EMOGA) • Falufejlesztés, -megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme (2%, EMOGA) • LEADER+ (4,5%, EMOGA) 4. Technikai segítség

2,5% – EMOGA A program kizárólag nemzeti finanszírozással tervezi az • erdôgazdálkodás korszerûsítése • alapvetô szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára támogatási jogcímeket. Az EU által társfinanszírozott intézkedések köre és pénzügyi arányai a soron következô tárgyalásokon kerül véglegesítésre.

Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg intézkedéseire (NVT) Az NVT célja és támogatási jogcímei

Az NVT egységes keretbe foglalja az EMOGA Garanciarészlegbôl finanszírozott vidékfejlesztési intézkedések hazai végrehajtásának rendszerét. Kijelöli a vidéki területek fenntartható fejlôdését szolgáló célokat, prioritásokat, tartalmazza az egyes intézkedések végrehajtásának részletes szabályait. Az NVT részben a tagállamok számára a 1257/99 EK Tanácsi rendeletben meghatározott négy intézkedést, részben az e jogfor46

• Agrár-környezetvédelem Az agrár-környezetgazdálkodási támogatások 5 éves periódusra vállalt, szerzôdéses alapon mûködô, különbözô környezetkímélô módszerek alkalmazásáért nyújtott ösztönzô támogatások. A támogatás célja a jövedelemvesztés és a többletköltségek kompenzálása, valamint legfeljebb 20% ösztönzô támogatás. Az intézkedés 5 célprogramon keresztül valósul meg (Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram; Integrált növénytermesztési célprogram; Ökológiai gazdálkodási célprogram; Környezetileg Érzékeny Területek programja; Kiegészítô agrár-környezetgazdálkodási támogatások). Az öt célprogramon keresztül összesen mintegy 800–900 ezer hektár terület agrár-környezetvédelmi célú hasznosítása valósulhat meg 2004–2006 között. • Kedvezôtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá esô területek támogatása Célja: kompenzáció nyújtása a kedvezôtlen természeti adottságú területeken gazdálkodók számára. A támogatás segíti a mezôgazdasági tevékenységek és a földhasználat fenntartását, a kultúrállapot kialakítását a tájfenntartó tevékenységek révén. Az NVT a jogcím keretében összesen közel 1,5 millió ha domborzati, illetve termôhelyi adottságok alapján kedvezôtlen adottságú területen folytatott tevékenység támogatásával számol. • Mezôgazdasági területek erdôsítése Célja: a mezôgazdasági szerkezet-átalakítás elôsegítése, az erdôterület mennyiségi növelése, minôségi javítása és közérdekû védelmi funkciójának fejlesztése. A jogcím keretében pályázat útján, a tényleges költségekre, illetve jövedelem-kiesésre alapozott normatívák, kivételes esetekben egyedi költségvetés alapján vehetô igénybe támogatás erdôtelepítésre, ápolásra, illetve az erdôsített területeken kiesô jövedelem pótlására. A terv évi 8000 ha erdôtelepítéssel kalkulál 2004–2006 között, ez összesen 24 000 ha mezôgazdasági terület erdôsítését jelenti. Az erdôgazdálkodók száma mintegy 180 fôvel növekszik. • Korai nyugdíjazás A támogatás célja az idôsebb, tartós egészségi, gazdasági nehézségekkel küzdô gazdálkodók méltányos kompenzáció útján történô kivezetése a kényszergazdálkodásból oly módon, hogy egyben a gazdálkodás racionális folytatása is megvalósuljon. A korai nyugdíj igénybevételének feltétele a gazdálkodás beszüntetése és a gazdaság ellenôrzött körülmények közötti átadása. Az intézkedés bevezetése körültekintô tervezést és törvénymódosításokat is igényel, ezért a terv csak 2006-tól történô bevezetésével számol. 2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

• Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai elôírásainak való megfelelés elôsegítése Célja: segíteni a gazdálkodókat, hogy megfeleljenek az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek a Csatlakozási Szerzôdésben meghatározott idôpontig. A terv két alintézkedést irányoz elô: állattartó telepek beruházásaihoz kapcsolódó többletköltségek, illetve a kiesô jövedelem finanszírozása, valamint az állattartó telepeken felhalmozódott és folyamatosan termelôdô szervestrágya-készletek csökkentése, felhasználása). Az intézkedés eredményeként közel 180 000 hektárral nô a szervestrágyázott terület, hozzájárul a környezeti terhelés csökkentéséhez, a Nitrát-direktíva végrehajtásához fûzôdô kötelezettségünk teljesítéséhez. • Szerkezetátalakítás alatt álló, félig önellátó gazdaságok támogatása A jogcím célja a szerkezetváltás, a gazdaságok árutermelôvé válásának segítése. Az intézkedés célcsoportjai az alacsony tôkeerejû, viszonylag kis területen gazdálkodó, de segítséggel fejlôdésre képes termelôk. Várhatóan 6–8000 gazdaság teljesíti a követelményeket, amely 60–70 000 hektár területet érint. A támogatás közel 10 000 fô vidéken élô foglalkoztatásának stabilizálását biztosíthatja.


E

J

L

E

S

Z

T

É

S

• Termelôi csoportok létrehozásának és mûködésének támogatása Az intézkedés arra irányul, hogy a piaci viszonyoknak erôsen kiszolgáltatott gazdálkodókat termelôi csoportok létrehozására és mûködtetésére ösztönözze. Az egyéni gazdálkodók így érvényesíthetik a koncentrált piaci megjelenés elônyeit az anyag- és eszközbeszerzések, termékértékesítések, a termékek piaci elôkészítése, a piaci információs rendszer, továbbá nagy értékû termelôeszközök üzemeltetése során. A terv 2004-ben 80–90, 2005-ben 40–50, 2006-ban 30–35 új szervezet megalakulásával és támogatásával számol. A támogatott szervezetek kétharmada, tehát legalább 80 szervezôdés a támogatás révén várhatóan biztos piaci pozíciókkal rendelkezô, versenyképes termelôi csoporttá erôsödik. Az intézkedés mintegy 3000–4000 fô természetes személyt érinthet. A Falu Város Régió következô számában a csatlakozási felkészülés másik alapkérdésérôl, a potenciális pályázók felkészítésérôl közlünk beszámolót.

47

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

GABORJÁKNÉ. VYDARENY KLÁRA fôtanácsos, MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet

A NEMZETI VIDÉKFEJLESZTÉSI TERV BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI1 1. BEVEZETÉS Az Európai Unió különbözô alapjainak támogatásait többféle nemzeti terv kidolgozása – és elfogadása – után vehetjük igénybe. A Nemzeti Fejlesztési Terv, annak Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programja, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, a Sapard Terv, a Nemzeti Erdôtelepítési Program – amelyek a vidékfejlesztést fôleg érintik – e célt szolgálja. Ehhez kapcsolódóan készül a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) is, amelynek alapján az EMOGA2 Garanciarészlegétôl kaphatunk forrásokat a vidékfejlesztés finanszírozására. Az országos terv megyei „lebontásával” kereshetjük meg azokat az elemeket, amelyek révén fejlesztési támogatásokat remélhetünk.

Szántó mûvelési ágú területek %-os aránya a települések termôterületébôl

48

2. A NEMZETI VIDÉKFEJLESZTÉSI TERV (NVT) INTÉZKEDÉSEINEK BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI Az NVT különbözô intézkedései – a technikai segítségnyújtás kivételével – lényegében az egész megyét érintik, az egyes intézkedések eltérô területeket és gazdálkodókat támogathatnak. 2.1. Agrár-környezetgazdálkodás

Az intézkedés kiemelt fontosságú, hiszen a források több mint fele e célt szolgálja. A terv négy célprogram alkalmazását irányozza elô.

Gyep mûvelési ágú területek %-os aránya a települések termôterületébôl


V

I

D

É

K

F

Gyümölcsös mûvelési ágú területek %-os aránya a települések termôterületébôl

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Szôlô mûvelési ágú területek %-os aránya a települések termôterületébôl

2.1.1. Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram

2.1.3. Ökológiai gazdálkodási célprogram

Az alapprogram további részterületeket emel ki. A szántóföldi növénytermesztésre vonatkozó elképzelések a megye földterületének 44%-át, 377 ezer ha-t érintenek. A gyephasznosítási célprogram 132 ezer ha jelenlegi és további, a szántó mûvelési ágból kivehetô területre vonatkoztatható. A vizes élôhely program szempontjából a megye területének kb. 7%-a kifejezetten érzékenynek mondható, további 2–2%-ot tesz ki a vizes élôhelyek védôzónája és a belvizes területek aránya. A megyében 2001-ben 9,5 ezer ha nádas és 1,4 ha halastó volt, így ez a program is jelentôs területek gazdálkodásának változásaihoz járulhat hozzá.

Az ökológiai gazdálkodás elterjesztése kiemelten fontos BácsKiskun megyében, hiszen a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program földhasználati kritériumai alapján a megye területének 6,5%-a a védelmi, 58,4%-a a kettôs meghatározottságú és 30,1%-a az agrártermelési3 kategóriába tartozik. Ez jelentôsen eltér az országos arányoktól, különösen a kettôs meghatározottságú területek aránya magas az országos átlaghoz képest. Ez a veszélyeztetettség, érzékenység mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szempontjából elôtérbe helyezi az ökológiai gazdálkodás elvárásaihoz való alkalmazkodás szükségességét. 2.1.4. Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) programja

2.1.2. Integrált gazdálkodási célprogram

E programmal az integrált termesztési eljárások elterjesztését, az ökonómiai és ökológiai szemlélet együttes érvényesítését kívánják támogatni a szántóföldi zöldségtermesztéssel, a szôlô- és gyümölcstermesztéssel foglalkozók körében. A megyében a szántóterület közel 3%-án zöldségféléket termesztenek, 11 ezer ha gyümölcsös (az ország gyümölcsfelületének kb. 10%-a) és 27 ezer ha szôlô (a Kunsági borvidék az ország legnagyobb borvidéke) található itt. Az integrált technológia bevezetését az is indokolja, hogy a megye területének jelentôs hányada – a másik vonatkoztatható cél szerint – környezetileg érzékeny kategóriába tartozik. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

Az ÉTT program a természeti értékek védelmét, az agrár-környezetvédelmi problémák kezelését célozza. A megyében elsôsorban a Kiskunsági Nemzeti Park területei érintettek, a Dunavölgyi-sík, a Tisza homokhátsági vízgyûjtôje tartozik e körbe. A szigorú kritériumok alapján a megye 119 településébôl 84 érintett az ÉTT-ben. Ez igen nagy arány, ami kiemelt fontosságúvá teheti ezt a programot. 2.2. Kedvezôtlen adottságú, vagy környezetvédelmi korlátozások alá esô területek támogatása

Az EMOGA Garanciaalapja támogatást nyújt a hátrányos helyzetû térségekben gazdálkodók számára. A „hátrányosságot” 49

V

I

D

É

K

domborzati, termôhelyi adottságok, illetve környezeti érzékenység alapján ítélik meg. Bács-Kiskun megyében domborzati adottságok miatt nincs hátrányban lévô térség. Kedvezôtlen termôhelyi adottságúnak a 17 AK alatti termôterületeket, a belvízzel és az elöntéssel veszélyeztetett területeket tekinthetjük. A részletes vizsgálatok alapján a megyében 30 település tartozik e körbe, területük együttesen 221 ezer km2, amely a megye egészének egynegyedét adja. Ezek településein 66 ezren élnek, ami a megye lakónépességének egytizedét jelenti. A környezetvédelmi rendelkezések következtében bizonyos gazdálkodók korlátozottan folytathatják majd mezôgazdasági tevékenységüket. Ez a hátrányos helyzet a megyében jelentôs területekre vonatkozik: összesen 50 település érintett (a 119-bôl), melyek együttes területe 385 ezer km2, a megye egészének 46%-a. A települések 196 ezer embernek adnak otthont, ami a megye népesség 36%-át teszi ki. A kedvezôtlen adottságok egyes területeken halmozottan fordulnak elô, két, esetleg három hátrányos jellemzô is fellelhetô. A megyében 16 település esetében említhetjük a kettôs hátrányt, ezek együttesen 123 ezer km2 területtel és közel 37 ezer lakossal rendelkeznek.

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Erdô mûvelési ágú területek %-os aránya a települések termôterületébôl

1. sz. táblázat: A hátrányos helyzetû területek aránya a Bács-Kiskun megyei településeken Megnevezés Települések száma Terület, km2 Lakónépesség, fô 2001. január 1. Nincs hátrányos adottság 36 188 026 196 340 25% alatt 54 437 242 280 133 26–50% 11 80 739 31 002 51–75% 10 76 859 26 422 75% felett 8 61 649 13 897 Forrás: A hátrányos helyzetû térségek földrajzi lehatárolása. SZIE Környezetgazdálkodási Intézet, Gödöllô, 2001.

A kedvezôtlen adottságú területek a települések közigazgatási területén belül eltérô arányban lelhetôk fel. A megyében az 1. sz. táblázatban szereplô arányokat tapasztalhatjuk. 2.3. Az unió környezetvédelmi, állategészségügyi, állatjóléti és élelmiszer higiéniai követelményeinek való megfelelés elôsegítése

50

Az EU követelményeinek teljesítése számos gazdaság számára nehézségeket jelent. Az intézkedés keretében azokat a sertéstartókat kívánják támogatni, akiknél korszerûtlen trágyatárolók találhatók, ezek korszerûsítésével csökkenthetô a mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezés. A 2000. évi ÁMÖ4 szerint a megyében 52 ezer sertéstartó gazdaság közel 530 ezer sertést tenyésztett, ezek több mint fele egyéni gazdálkodóknál található. A nagy létszámú állat2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

tartó telepek férôhely-kapacitása közel 230 ezer sertés, tehát a korszerû technológiájú trágyaelhelyezés széles gazdálkodói kört érint. 2.4. Mezôgazdasági területek erdôsítése

Az országban jelentôs területek víz- vagy szélerózióval sújtottak, számottevô a kedvezôtlen adottságú, gazdaságos mezôgazdasági mûvelésre nem, vagy kevéssé alkalmas terület is. Ezek hasznosítását jól meg lehet oldani az erdôsítéssel. Az erdôterület növelése egyéb szempontból is fontos cél. A megyében 2001-ben 170 ezer ha erdô volt, az erdôsültség közel 20%os mértéke az országos átlagot kissé meghaladja. A gyenge termôképességû területeken újabb erdôk telepítése célszerû. A megye szántóterületeinek 38%-a az 5–8. minôségi osztályba tartozik, fôleg ezeken lehet a telepítést támogatni. A gyenge termôhelyi adottságok alapján akár 150 ezer ha erdô létesíthetô, további 3–4 ezer ha-t jobb minôségû területen kellene védelmi célú erdôsávok formájában kialakítani. 2.5. Korai nyugdíjazás

Az agráriumban tapasztalható negatív jelenségek – elaprózott birtokszerkezet, a gazdálkodók jelentôs hányadának elöregedése, a kényszergazdálkodás – mérséklésének egyik megoldása lehet a gazdálkodni már nem kívánó vagy nem képes, a nyugdíjkorhatárt még el nem ért, de tartós nehézségekkel küzdô 55 év feletti gazdák korai nyugdíjazása. Ennek körültekintô bevezetése, a személyre szabott megoldás kiválasztása számos gazda – és családja – helyzetét oldaná meg. Bács-Kiskun megyében a 2001-es népszámlálás idején 2500 olyan 55 éven felüli foglalkoztatott volt, akik az agráriumban tevékenykedtek. Ezek egy része bizonyára megfelel a korai nyugdíjazás kritériumainak. 2.6. Szerkezetátalakítás alatt álló, félig önellátó gazdaságok támogatása

A mezôgazdaságban lezajlott változások számos kényszervállalkozást hoztak létre. Ezek tôkehiánnyal és a szakértelem hiányával egyaránt küzdenek, a birtokméretek sem alkalmasak a piacképes termelésre. Az egyéni gazdaságok egy része azonban – külsô segítséggel, támogatással – alkalmassá tehetô a szerkezetváltásra, az árutermelésre történô átállásra. A támogatást elôreláthatóan az 5 és 10 ha közötti szántóföldi területen gazdálkodók, illetve a kb. 500 ezer–1 millió Ft árbevételt elérô állattartó gazdaságok vehetik igénybe. Bács-Kiskun megyében – a 2000. évi ÁMÖ alapján – az egyéni gazdaságok termôterületének 61%-a szántó, az egész termôterületet nézve pedig az 5–10 ha területû egyéni gazdaságok rendelkeznek az összterület 13%-ával. Az állattartó egyéni gazdaságok 3%-a érte el az említett árbevételt. Ezek körébôl kerülhetnek ki azok a gazdaságok, amelyek más feltételeket – pl. üzleti terv, szakképzettség, piackutatás stb. – is teljesítve, komoly érdemi támogatásban részesülhetnek. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

2.7. Termelôi csoportok létrehozásának és mûködtetésének támogatása

A mezôgazdaságban tevékenykedô megyei vállalkozások döntô többsége (2001-ben a 3193 mûködô vállalkozás 70%-a) egyéni formában mûködik, a társas vállalkozások 83%-a is igen kicsinek mondható, 10 fônél kevesebb létszámmal dolgoznak. Ezek a kis vállalkozások sem beszerzéseikben, sem értékesítéseikben nem tudnak versenyre kelni a nagyobb gazdaságokkal. Ezért számukra létkérdésnek mondható az összefogás, olyan termelôi csoportok kialakítása, amelyek keretében piaci versenyképességük, jövedelmi helyzetük javulhat, életképességük növekedhet. 3. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az NVT különbözô intézkedéseinek Bács-Kiskun megyei vonatkozásai alapján – a leírtaknál jóval részletesebb információk rövid összegzésével – látható, hogy a megye egésze valamilyen szempontból a támogatandó vidékfejlesztési területek körébe sorolható. Arra kell törekedni, hogy az NVT céljait minél szélesebb körben megismerjék, az érintett gazdálkodók felkészüljenek a támogatások igénybevételét lehetôvé tévô pályázatokra. Így remélhetô, hogy jelentôs források kerülnek a megyébe, és ezáltal a vidéki területek úgy fejlôdhetnek, hogy az itt élôk és gazdálkodók helyzete számottevôen javul. 4. IRODALOM 1. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg intézkedéseire. Magyarország. 3. változat. Budapest, 2003. április 14. 2. A hátrányos helyzetû térségek földrajzi lehatárolása az EU „Less Favoured Areas” támogatási rendszer hazai bevezetésének megalapozásához. Szent István Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet; Környezetgazdálkodási Felsôoktatásért Alapítvány. Gödöllô, 2001. május 3. Bács-Kiskun megye agrárgazdasága uniós csatlakozásának felkészítési programja. Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara Kht. Kecskemét, 2002. augusztus – 2003. április Jegyzetek 1. Az Erdei Ferenc II. Tudományos Konferencián (Kecskemét, 2003. augusztus 28.) elhangzott elôadás anyaga. 2. EMOGA: Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garancia Alap 3. Kategóriák: védelmi: természet-, vízbázis-, talajvédelmi mag- és pufferzónák; kettôs meghatározottságú: környezeti szempontok által korlátozott extenzív agrárterületek; agrártermelési: mezôgazdasági termelési funkciók. 4. ÁMÖ: Általános Mezôgazdasági Összeírás

51

TERÜLETI STATISZTIKA HÍREI

TARTALMI KIVONATOK A TERÜLETI STATISZTIKA 2003/4. SZÁMÁBÓL Régiós identitás – Közép-Dunántúl (Gondolatok egy pályázat kapcsán)

Észak-magyarországi fiatalok az Európai Unió kapujában

A közép-dunántúli régiót alkotó Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye két alkalommal sikeresen pályázott régiós területfejlesztési forrásokra. A régió Phare-pénzekre nem pályázhatott, de 2001-tôl hazai területfejlesztési célelôirányzatban, a „Phare-árnyékprogramban” megjelent a lehetôség a KSH számára is: kiadvány készítése a „régiós identitás erôsítése” elnevezésû prioritásban. Az elsô kiadvány címe Ezredforduló a Közép-Dunántúlon. A statisztika hagyományos módszereivel, de új, színes, könnyen kezelhetô, jól szerkesztett, tagolt formában, sok ábrával, táblázatokkal, lényegre törô tömör szöveges szerkesztéssel készült a régió bemutatása. A 2002-ben elnyert pályázati téma összeállítása még tart, megjelenése 2003 szeptemberére várható. A cikk további, terjedelmesebb része a pályázati lehetôségek 2001-ben felvázolt hosszabb távú terveirôl, azok változásáról, más lehetôségek keresésérôl szól. Végkövetkeztetés: az uniós csatlakozás információigényeinek régiós szintû kiszolgálása csakis a KSH adatbázisára és humán erôforrásaira alapozva lehetséges. Berta Györgyné

Észak-Magyarország fiataljai iskolázottságban elmaradnak a magyarországi átlagtól. A különbségek már az általános iskolánál tapasztalhatók, a magasabb képzettségi szinteken pedig egyre jobban nyílik az olló. A képzettségi különbségek az országosnál alacsonyabb gazdasági aktivitásban is megmutatkoznak, a 15–29 évesek minden korosztályában alacsonyabb a foglalkoztatottsági és magasabb a munkanélküliségi arány az országos átlagnál. A régió fiataljainak több mint fele még elemi szintû nyelvismerettel sem rendelkezik, 15%-ra tehetô azoknak az aránya, akik nyelvvizsgát tettek, a többiek valamilyen szinten ismernek nyelvet. A régió fiataljainak döntô többsége szûkebb környezetében kíván maradni. A 15–29 évesek mindössze néhány százaléka tervez külföldi munkavállalást, s megfelelô támogatás nélkül a fiatalok alig tizede vállalkozna arra, hogy az ország más részébe költözve vállaljon munkát. Az uniós csatlakozás Észak-Magyarország fiataljai számára nemcsak lehetôséget, hanem kihívást is jelent, amelynek a fiatalok akkor tudnak sikerrel megfelelni, ha elfogadottá válik az élethosszig tanulás gondolata, növekszik a szaktudás és a nyelvtudás szintje. Kapros Tiborné

A területi GDP-számítás helyzete, a fejlesztés feladatai A KSH elsô alkalommal 1994-re vonatkozóan végezte el a bruttó hazai termék területi megoszlásának becslését. Azóta évente teszi közzé a területi fejlettséget jellemzô mutatószámot. A dolgozat gazdasági szektoronként ismerteti a területi GDP-számítás adatforrásait, becslési módszereit. A módszertan az Európai Unió országaiban egységesen a Nemzeti Számlák Európai Rendszerének (ESA ‘95) elôírásain alapszik. A konkrét becslési módszereket a rendelkezésre álló adatforrások figyelembevételével lehet kidolgozni. A bruttó hazai termék területi megoszlása 1994–2001-ben címû rész bemutatja a régiók és a megyék gazdasági fejlettségbeli különbözôségét, annak idôbeli alakulását. NUTS 2 szintû régióinkat úgy helyezi el az európai fejlettségi rangsorban, hogy az egy fôre jutó GDP-jüket összehasonlítja az uniós átlaggal. Bruckner Józsefné – Gether Istvánné 52

A vidéki népesség humánindexének alakulása Magyarországon A humánindex (HDI) közismerten a társadalmi-gazdasági különbségek mérésére szolgál. A várható élettartamot, az iskolai végzettséget és a gazdasági aktivitást jelzô mutatószámokat foglalja magában. Amikor a magyarországi humánindex-számításokat a kistérségekre alkalmazzuk, érdemes figyelembe venni a társadalmi kirekesztettséget is. A humánindex értékei 0 és 1 közé esnek. A magasabb értékek jobb helyezést jelentenek a humánindex szerinti besorolásban. A humánindexet a magyar sajátosságokra alkalmazva differenciálni tudtuk a kistérségeket. Az országos átlag (0,613) közepesnek mondható. Csupán egy kistérség érte el a már nemzetközileg is magasnak tartott érték alsó határát. A lista végén található Nyírbátor kistérsége, nagyon alacsony, 0,133-as értékkel. A humánindex értéke és néhány vándorlási, munkanélküliségi, gazdasági és vállalkozási adat 2003/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

TERÜLETI STATISZTIKA HÍREI

erôs asszociációt mutatott a különbözô rurális jellegû régiókkal. Obádovics Csilla – Kulcsár László

A szerbiai Vajdaság az ezredfordulón, a népszámlálási adatok tükrében Déli szomszédunknál, Szerbiában 2002-ben népszámlálást tartottak. A népszámlálás eredményeit nemcsak a vajdasági magyarok, hanem az egész nemzetközi közvélemény érdeklôdéssel várta. A 2002-es – még jugoszláv – népszámlálás adott választ egy olyan fontos kérdésre, hogy a szerbiai magyarság lélekszáma mennyivel változott az 1991-es számhoz képest. Az elmúlt több mint egy évtized alatt a vajdasági magyarság sok nehéz pillanatot élt meg, elég, ha csak a délszláv háborúra gondolunk, amely közvetlenül az 1991-es népszámlálás megtartása után, 1991 nyarán robbant ki. A népszámlálás elôzetes adataiból már konkrétan meg lehet jelölni, hogy a Vajdaság egyes községeiben (szerb közigazgatási egységei) mennyivel kevesebb magyar él, mint egy évtizeddel korábban. Emellett a többi vajdasági népcsoport számának alakulására is lehetôségünk van rápillantani. A végleges – településenként lebontott – eredményeket a Szerb Statisztikai Hivatal a közeljövôben publikálja. Szondi Ildikó – Gyémánt Richárd – Petres Tibor

Közép-magyarországi régió: az egység a fejlôdés garanciája

Témakörönként kitér a régiót alkotó két közigazgatási egység: Budapest és Pest megye gazdasági és ellátási területen egyaránt jelentôs kapcsolataira, összefonódására. Waffenschmidt Jánosné

A cikk a közép-magyarországi régió helyzetét mutatja be az EU-csatlakozás küszöbén. Vizsgálja a régió helyzetét az uniós tagországok és a csatlakozó országok fôvárosi régióival összehasonlítva, bemutatja a régió Magyarországon belüli súlyát, szerepét, annak változását az elmúlt évtizedben. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8

53

AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS: AZ EURÓPAI AGRÁRFINANSZÍROZÁS ÚJ ÚTJA A GYAKORLÓ GAZDA SZEMSZÖGÉBÔL

Recommend Documents