Agora: Az agora az ókori Görögországban piactér és szentélykörzet volt, a görög városok központi tere. Athénban az agora i. e. 600-tól a város politikai, társadalmi és kereskedelmi életének központja volt. Akropolisz: Felsőváros, az ókori görög város fellegvára. Eleinte az uralkodó erődített székhelye, később általában a városállam vallási, ritkábban politikai központja. A leghíresebb görög akropolisz az athéni, amely az i.e. VII. század elején a kultuszélet színtere lett. Legjelentősebb épületei (Propülaia, Parthenon) az i.e. V. század második felében épültek. A görög akropoliszhoz hasonló központok az itáliai városokban is kiépültek. Alkalmazott művészet: Design: eszköz- és gyakorlati rendeltetésű tárgytervezés, amely, művésziesztétikai igénynek is megfelel. Tárgykörébe tartozik: a formatervezés, a belső építészet, a plakát- és reklámgrafika, a könyvművészet, a divat és jelmeztervezés stb. Az alkalmazott művészettel több művészeti és ismeretterjesztő folyóirat is foglalkozik (pl. Lakáskultúra, Múzsák stb.). Olyan műalkotások gyűjtőneve, amelyek más alkotásnak alárendeltjei, annak díszítő, hangulati stb. részelemei (pl. épületek díszítését szolgáló szobrok) Allegória: A jelképes művészi ábrázolásnak az a módja, amelyben egy gondolatot, egy eszmét olyan jelek segítségével fejez ki a művész, amelyek nem a művészet területéről valók, s így a műalkotás csak egy adott korban elfogadott jelek ismeretében válik érthetővé. A képzőművészet területén ez szegényesebb kifejezési forma, minta szimbólum, mert a megjeleníteni kívánt eszme, fogalom ábrázolásakor a felhasznált jelenség természetességei közül elhagyja mindazokat, amelyek nem közvetlenül a megjelenítet fogalom érzékeltetését szolgálják. (Pl. a bekötött szemű, kardot, mérleget tartó nőalakot, aki az igazságot jelképezi, úgy alkotják mag, hogy a fiatal nő természetes jellemzői - pl. a test szépsége - ne játsszanak szerepet a mű hatásában, mivel elterelnék a figyelmet a jelkép fontosságáról, fogalmi lényegéről.) Amfiteátrum: Ókori, ellipszis alakú, nyitott színházi építmény lépcsőzetesen emelkedő nézőtérrel; hazánkban az aquincumi és az óbudai amfiteátrum maradványai láthatók. Római nyitott tetejű színház, ellipszis alakú játéktérrel és több emeletes magas nézőtérrel, néha 80000100000-es nézősereg befogadására. Színházi előadásokat, gladiátori játékokat, állatviadalokat, kocsiversenyeket és - a játékteret vízzel feltöltve - hajócsatákat tartottak benne. Romjaikat sok helyen ma is megtaláljuk. A legismertebb a római Colosseum, amelynek építését Titus császár uralkodása alatt fejezték be i. sz. 80-ban. Majdnem teljesen épen maradt fenn a veronai amfiteátrum, ahol ma operaelőadásokat tartanak. Hazánkban a kisebb méretű, Aquincumhoz tartozó óbudai katonai amfiteátrum romjai láthatók.
-
Antik: A görög-római ókorból való. A műkereskedelemben bármely régebbi korból származó műtárgy. régi, ódon antik tárgy műtárgy, régiség ősi, ősrégi az ókori görög v. római társadalmi renddel, művészettel, műveltséggel stb. kapcsolatos Antikvitás: Az ókor fogalma a stílustörténetben. Az ókori görög és római kor művészetének, kultúrájának, szellemének és emberfelfogásának összegző neve, illetve az ebből eredő hagyomány.
1
Apokalipszis: A korai keresztény irodalomban a jövendőnek, főleg a világ végének jelképes látomások formájában történő feltárása. Az Ószövetség általánosan elfogadott apokaliptikus műve Dániel könyve, és az Újszövetségé János Jelenései. Angolkert: Tájkert, XVIII. század folyamán Angliában kialakult, majd egész Európában meghonosodott kerttípus. Természetes, kötetlen elrendezésű alaprajzot mutat, minden egyenes vonalat, szimmetrikus rendet kerül. Általában kanyargós patak szeli át, ösvényei is kanyargóak, a fák kötetlenül csoportokban állnak, a pázsit minden szabad teret kitölt. A szentimentalizmus alapelveivel rokon alakítási módja miatt szokásos a szentimentális kert elnevezés is. Aquaductus: ókori római vízvezeték, melynek nyitott vagy fedett vályújában gravitációs eséssel, gyakran többszintes, boltíves hidak beépítésével vezették a vizet a városokba. Arab tudományok: a Korán ösztönöz a tanításra, mivel a vallás és a tudomány összeegyeztethető. - orvostudomány (Rázi és Ibn Szína művei) - matematika (bevezették a 0 fogalmát, al-Hvarizni felfedezte a logaritmus, sinus és tangens táblázatokat készítettek) - csillagászat (al-Battáni 24 ívmásodperccel mérte el a napév hosszát, al-Birúni a föld hosszúsági és szélességi köreit mérte ki) - fizika (Ibn al-Haytham: Optika című könyve Newtonig alapmű) Áramló tér: ebben a térformában jelenik meg legerősebben a mozgás, és a térélmény időbelisége. Áramló tereket létre lehet hozni testek áthatásával, falak és nyílások megszakításával, elhagyásával, de létre lehet hozni a határoló falak és mennyezetek irányítottságával is. Árkád: (lat. arcus = ív), ívsor, pilléreken vagy oszlopokon nyugvó boltívek sora. Árkádnak hívjuk az olyan folyosót is amelynek oldala(i) több íven keresztül nyitott(ak) = árkádsor. A vakárkád nem nyitja meg a falsíkot, csak annak dekoratív tagolására szolgál. Ezzel szemben a törpeárkádoknak a román párkányzat alatt kifelé nyitott folyosója alkotja a törpegalériát. Arnolfo di Cambio: (Valdese 1245 – Firenze 1310 előtt), itáliai szobrász, építész. Nicola Pisano volt a mestere, akinek számos munkájában segédkezett. De Bayre bíboros síremléke (1282) a síremlékszobrászat fontos stációja, rekonstrukciójánál elhagyták ugyan az eredeti gótikus mennyezetet, megmaradt viszont a drapériával letakart ravatalon fekvő bíboros, az oldalt függönyt széthúzó két alak, felettük pedig a Madonna és gyermeke előtt térdelő bíboros. Ezt a kompozíciótípust a 16. században fejlesztik tovább. Írott források tanúsága szerint 1300-ban a firenzei dóm építőmestere volt, valószínűleg ő tervezte a nyugati boltszakaszokat és a főhomlokzat alsó részét, valamint a homlokzat díszítésére szánt szobrok fontosabb darabjait is. Stíluskritikai alapon ugyancsak neki tulajdonítják a firenzei Santa Croce és a Badia-templom megtervezését. Művészi személyiségéről nehéz valódi képet alkotni, mivel számos műve csak töredékesen maradt fenn. Egyszerűségre törekedett, ugyanakkor fogékonyan élt az antik, a román és gótikus stílusjegyekkel. Astu: Az ókori városközpontok elnevezése, a központi tér. Átmeneti terek: Külső és belső terek határán áthatás eredményeként keletkezik, zárt terek esetén az áthatást a falban lévő kapu biztosítja. A térviszonyok építészeti változatai a melléhelyezés, az áthatás, és a befoglalás.
2
Baptisztérium: Más néven keresztelőkápolna, a keresztény egyházi építészetben eleinte különálló épület, a 13. századtól a templomon belül alaprajzilag is elkülönülő kápolna, ahol a keresztség szentségének kiszolgáltatására, a keresztelés szertartására sor kerül. Barokk terek: A városi tér a barokkban mindig valamilyen hangsúlyos épület előtere, axiálisan vezet rá a végpontjában elhelyezkedő, a haladás irányát megszabó célra. Bazilika: görög: sztoa basziliké jelentése: királyi oszlopcsarnok,latin basilica domus ,eredetileg római kereskedő és bíráskodási csarnok, később három illetve többhajós bazilikális elrendezésű templom. A háromhajós ( egy vagy öthajós )térben a főhajó magasabb a mellékhajóknál,s a gádorfalon azaz a főhajónak az oldalhajók tetőzete felé emelkedő oldalfalán sorakozó ablakokon jut be a fény . Napjainkban alaprajzi megoldásoktól függetlenül a bazilika elnevezést alkalmazzák a kiemelt jelentőségű katolikus templomokra . Barokk: a reneszánsz után következő korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól 1750-ig tartott s melyre bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemző. Közvetlenül a manierizmusból alakult ki a barokk késői ága a copf stílus illetve a rokokó a barokkot követő korstílus a klasszicizmus a barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent , ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bonyolultságra utal. A barokk egy jelentős világnézeti fordulat a reneszánsz után , a teremtés tökéletességére vallásos emberi megfelelője . Barokk térszervezés: A téralakítás barokkra jellemző módszere a különböző értékű, rangsorolt terek egymás alá, ill. fölé rendelése. A hosszirányú templomoknál ez a kupolatér kiemelésében, a többi térrésznél erősebb megvilágításában és gazdagabb kiképzésében jelentkezik. A palotáknál és kastélyoknál a tengely mentén egymást követő terek kapcsolatában. Jellemző megoldás a tereket, a szalonok sorát egy tengelyre felfűző enfilade, amelynél az ajtók egyvonalban nyílnak s egész teremsoron engednek áttekintést. Brunelleschi: (1377 – 1446) az olaszországi reneszánsz építészet egyik legnagyobb mestere. Főbb munkái Firenzeben, és Olaszország más környező városaiban találhatók. Munkásságának, de főleg a Santa Maria del Fiore székesegyház kupolájának a megépítéséért e templomban temették el. Művészként és mérnök föltalálóként is nagysága Leonardo da Vinciéhez hasonlítható. Campalline: Az ókeresztény építészetben a templomtól különálló haragtorony. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak önálló torony építéséhez. Ez a megoldás bizonyos védelmet nyújt a főépület számára a torony földrengés vagy más ok miatti összeomlása esetén. Ilyen például a firenzei dóm harangtornya, ami Giotto tervei alapján épült gótikus stílusban, valamint a román stílusú pisai székesegyház harangtornya, a híres Ferdetorony. Campo santo: A Campo Santo, amit Camposanto Monumentale-ként ismertek, (hatalmas temető) vagy Camposanto Vecchio (öreg temető), egy történelmi épület a Pisában levő Cathedral Square északi élénél, Olaszországban található. A "Campo Santo" szószerinti fordításban szent mezőt jelent. Egy legenda szerint a testek, amiket ide eltemettek 24 óra alatt elrohadnak. A "monumental" nevet azért kapta hozzá, hogy megkülönböztessék azt a később létrehozott városi temetőtől (Pisában). Canale Grande: Velence egyik káprázatos díszútvonala. Gótikus és barokk stílusban épített nagyszabású tégla és márványépületek által szegélyezett.
3
Cardines: A Via Stabiana egyike a Pompei három főútvonalának (cardines). vagyis a várost észak déli irányban átszelő tengelyek. Castrum:Egy vagy két légió befogadására alkalmas római katonai tábor. Négyszögű alaprajzú (rendszerint kissé nyújtott , 2:3 arányú) derékszögű utcahálózattal osztott, tornyokkal erősített faklakkal védték. A provinciákban a castrum gyakran vált későbbi városok magjává. Centrumában a parancsnok (praetor) háza, a praetorium áll. Erre vezet rá tengelyben, ill. ez előtt húzódik a castrum két főútja, a Capitolium: A Capitolium, vagy Campidoglio a Capitolium, azaz Capitolinus hegy déli magaslata. Az ókorban Róma legszentebb helye. A római hit szerint itt lakott Jupiter az emberek és istenek atyja. Szintén Capitoliumnak nevezik az Egyesült Államok Kongresszusát. cardo és a decumanus.
Centrális tér:Épületek, terek olyan formálása, ahol minden elem egy központhoz igazodó, többékevésbé szimmetrikus, Az épületek alaprajza a kör, a sokszög és négyzet variációjára épül, és rendkívül változatos megoldásokat mutat, legtöbbször kupolával fedett. A bizánci és a reneszánsz kori templomok kedvelt formája. Gyakori a centrális és a hosszanti elrendezés együttes formája (Szt. Péter bazilika, Róma) Centuriatio: a határterület centuriákra osztása, és az e szerint készített térrajz v. térkép. A centuria a százas létszámra utaló katonai és politikai egység volt.
4
Charles Fourier: (1772.– 1837.) francia filozófus. Az emberiség történetét korszakokra bontja; a boldog ösztönkorszak, a vadság, a kereskedelem fejlődése, a barbárság és a civilizáció kora. Szerinte a civilizáció degeneráció. Társadalmi rendszerében egy racionalizált munka- és településszervezetet dolgozott ki, a falansztert, mely 4 emeletes komplexum, ahol a leggazdagabbak a legfelső emeleten, míg a legszegényebben a földszinten laknak. Sir Christopher Wren (1632. – 1723.) angol tudós, asztronómus, földmérő és korának egyik legnagyobb barokk építésze. A nagy londoni tűzvész utáni városrendezés, valamint 51 megrongálódott templom helyreállításának irányítása fűződik a nevéhez. A londoni Szent Pál-katedrális rekonstrukciójának tervezője. A Magyar Tudományos Akadémia céljaihoz hasonló Királyi társaság (Royal Society) egyik alapítója volt. 37. Circus Maximus A Circus Maximus ókori aréna és szórakoztatásra használt hely volt Rómában. Az Aventinus és a Palatinus dombok közti völgyben helyezkedik el, a Via del Circo Massimo nevű úton. Cinquecento: Cinquecento az itáliai reneszánsz művészet kb. 1500 és 1530 közötti korszakának megnevezése. Tágabb értelemben véve használatát az egész 16. századra kiterjesztik. Főként a festészetet illetik ezzel a megnevezéssel, míg az építészetre nehezebben alkalmazható. Főleg középitáliai területekre, Firenze és Róma művészeire vonatkoztatják. Circus Maximus: A Circus Maximus ókori aréna és szórakoztatásra használt hely volt Rómában. Az Aventinus és a Palatinus dombok közti völgyben helyezkedik el, a Via del Circo Massimo nevű úton. Ciszterna: A ciszterna sziklába vagy földbe vágott, szigetelt falú esővízgyűjtő, víztároló városok, várak alatt. A vízelvezetést biztosította, gyakran többszörös szűrőberendezéssel is ellátták. Építészeti kiképzésük változatos lehet. A római, bizánci és arab építészetben impozáns méretű csarnokká vált, melynek mennyezetét boltozat vagy síkfödém alkotta, ezt oszlopokkal támasztották alá. A legtöbbet a kora középkorban építették, de még a reneszánsz idején is épültek ciszternák, ezek technikailag voltak fejlettebbek. Copf stílus: A rokokó stílussal együtt a barokk késői ága, mintegy átmenet a barokk és a klasszicizmus között. A copf épületek szakítanak a barokk mozgalmas, hullámzó formáival. Vonalvezetésük letisztult, áttekinthető. A stílus formakincse nagymértékben támaszkodik az antik építészetre. Jellemző a füzérdíszek, konzolok, köténydíszek, tárcsák, rozetták, triglifek, gutták, urnák és szögletes voluták alkalmazása. Civilizáció: A civilizáció "A (mindenkori) társadalomfejlődés, ill. az anyagi műveltség legmagasabb foka, melyben a társadalmi-gazdasági alakulat, igényeinek megfelelően, szelektíven és módosítva magába olvasztja …. a korábbi korok eredményeit, tökéletesíti és továbbfejleszti őket. Ebben a tekintetben a civilizáció sokszor a társadalom szinonimájaként is használatos. Civitas: (latin eredetű szó) jelentése: Állam Cloaca Maxima: (magyarul Nagy Szennycsatorna) Róma legnagyobb szennyvízelvezető csatornarendszere. 2500 évvel ezelőtt a házakból kivezető szennyvízvezetékeket, valamint az utcai víznyelőket rákötötték az egyik Tiberisbe vezető árokra, majd befedték azt - így jött létre a világ egyik első szennyvízcsatornája. Cour d’honneur: Díszudvar; paloták, középületek előtti udvar, két oldalán előrenyúló oldalszárnyakkal, amelyek azt közrefogják
5
Cursus publicus: A római birodalom hivatalos postajáratainak neve. Augustus szervezte perzsa mintára, hivatalos küldemények és kiküldöttek továbbítására. Nem hivatalos ügyben utazók eleinte a tartományi helytartó, később a császár engedélyével vehették igénybe. A költségeket az útvonalba eső községek fedezték egészen Hadrianus koráig; ekkor az állam vállalta el a költségek fedezését. Császárfórumok: A császárkor folyamán a császárok bőkezűségéből fórumok sora épült, az ún. császárfórumok. ( Augustus-forum i. e. I. sz., Béke-forum /Vespaniaus/ i. sz. I. sz., Traianus-forum i. sz. II. sz., Nerva-forum i. sz. I. sz. ) Oszlopcsarnokokkal, körülhatárolt hatalmas együttes közéleti, kulturális és vallási rendeltetése mellett jelentős kereskedelmi szerepet játszott. (könyvtár, templom és síremlék is kapcsolódhatott a térhez) A fórumok korábbi piacfunkcióját átveszi a társadalmi és politikai reprezentáció. (i. e. I. sz. – i. sz. IV. sz.)
Csillagtér: Az utcák kereszteződésének különleges esete, amikor négynél több utca fut össze egyetlen helyen. Az organikus városfejlődés természetes képződményei, így például az alföldi halmazos városok jellegzetesen ismétlődő alaprajzi szituációja.
Hajdúhadháza Decumani: Római eredetű (i.u. I.sz.) A mezőgazdasági termelésre szánt területek egyenletes felosztásához négyszög raszteres úthálózatot alakítottak ki. Ez a háló decumaniból és cardines-ből állt. A decumani szélesebb, a főúttal vagy a táj adottságaihoz (pl.: hegyek, folyópart) igazodó képzeletbeli vonallal volt párhuzamos, míg a cardines arra merőlegesen futott és keskenyebb volt. Később így alakították ki az utcák közötti négyszög alakú parcellákat.
6
Dóm: Székesegyház, püspöki székhely a katolikus egyházban. Eredet: latin: domus (ház) > olasz: duomo (Isten háza) > dóm Exedra: eredetileg görög gimnáziumok oszlopcsarnokainak félkörű kibővítése, melyben a filozófusok hallgatóiknak előadást tartottak; római házakban társalgó szoba, a falak hosszában ülésekkel, a középkori egyházi építészet néha az apszist hívja így, vagy a templomnak valamely melléképületét érti alatta. Egyházi tér: Olyan térrendszer, mely a középkorban a katedrálisoknál volt jellemző. Az egyházi hatalmat az impozáns, pillérekkel alátámasztott, kupolás, központi elrendezésű építmények szimbolizálták, melyekhez egy-egy fél kupolával fedett tér is csatlakozott, amiket újabb, kisebb félkupolákkal bővítettek. Falanszter: Charles Fourier utópista terveiben közös termelésen és fogyasztáson alapuló zárt közösség, ill. ennek lakótelepe, ahol a legracionálisabban szervezett egységekben, szigorú munkamegosztás szerint dolgozik mindenki a szükségleteknek megfelelő irányítással. Az egyéniséget elnyomó merev, gépies társadalmi berendezkedés. Falu: A településföldrajz és településnéprajz számára a falu szó a városi joggal nem rendelkező település egészét jelenti a jórészt lakóhely szerepű belterülettel, a munkahely szerepű külterülettel és a települést éltető helyi társadalommal együtt. A falu területi kiterjedése tehát a szomszédos helységek határáig értendő. Néhány jellemző sajátossága: A falu korlátozott önállóságú, többnyire mezőgazdasági jellegű kistelepülés. A legközelebbi városi szerepkörű helységhez sok szállal kötődik. Viszonylag kevés utcából áll és egyszerű szerkezetű. Fedett tér: A fedettség nem csak a belső, zárt terek sajátossága lehet; a fedett, de oldalt nyitott tér ősidőktől fogva létező térkategória, aminek természeti előképe talán a szoliter fa koronája, vagy maga az erdő is lehetett. Valójában a görög peripterosz templom oszlopcsarnoka, a sztoa, az árkád, vagy a magyar tornác is fedett, egyik oldalán nyitott tér. Ez utóbbiak azonban inkább az átmeneti tér kategóriájába tartoznak. A nyitott, de fedett tér ókori előképei közé tartoznak az egyiptomi oszlopcsarnokok, vagy a legnagyobb: a Persepoliszi palota „100 oszlopos” terme. A műszaki fejlődés csak a 19. század 2 felétől kezdve tette lehetővé levegős, minimális alátámasztással megépíthető fedélszerkezetek megvalósítását pl. sportpályák vagy vasútállomások esetében. A nyitott belső terek és a fedett utcák és városi terek közti átmenet tipológiai szempontból folytonos. Fedett utca: Fedett utca- passage- (árkád). A kereskedelmi célú, a magán – és közterek közötti közlekedést, védelmet biztosító nyitott vagy fedett átjárók, amelyek egészen a római korig vezethetők vissza. A passzázsok a vásárlás fedett utcái, fedett bevásárló utcák, amelyek az időjárás kellemetlenségeit kiküszöbölve önfeledt vásárlást, sétálgatást biztosítanak látogatóik számára. Az utca két oldalán üzletek és más kiszolgáló helyiségek sorakoznak. A bevásárló utcába a természetes fényt a lefedésénél alkalmazott fémtartós üvegszerkezettel oldják meg. A passzázs a modern nagyvárosi élet egyik meghatározó közösségi tere volt. A Római Birodalomban a négy oldalán nyitott Janus-árkád a későbbi fedett bevásárló utcák elődjének is tekinthető, kőívei alatt ugyanis pénzváltók és kereskedők találkozhattak. Az újkori passzázsok története a kor központjaiban: Londonban és Párizsban kezdődött. A londoni Royal Exchange 1566-ra készült el, az alapító Thomas Gresham elképzelései alapján. Itt a fedett, utca –jellegű, oszlopokkal tagolt városi teret kétoldalt boltok és más kiszolgáló helyiségek szegélyezték.
7
A Royal Academy közelében, 1819-ben megnyitott Burlington-árkád hamar az újkori London nevezetességévé vált. Paradox módon azonban a modernitás jelképévé vált épületben tilos volt a járókelőknek sietni, lármázni, netalán vigadni, és túl sok csomaggal közlekedni.
Először 1808-ban használtak üvegezett tetőt természetes fényforrásként. 1826-ban adták át azt a passzázst, amelyben először fedték kupolával az átjárók metszéspontját. 1830-ra készült Galerie d’Orleans és ennek fémtartós üvegszerkezete lett a modern passzázsok prototípusa. A legtöbb passzázs a 19. század első évtizedeiben 1820 és 1840 között épült Párizsban. Az akkor még új vasvázas technika lehetőségeit kihasználva időjárástól független, a sétálgatást, tereferét, vásárlást lehetővé tévő passzázsok rendkívül népszerűkké váltak. Valójában a modern nagyvárosi élet egyik közösségi tere jött létre e passzázsokkal. Később azonban helyüket átvették a hasonlóan üvegszerkezetekkel fedett első áruházcsodák. Főutak: A főutak jellegzetes sajátossága a kifelé szélesedő keresztszelvény. Kialakulása a rideg állattartással függ össze: a hajnalban kihajtott állatok belülről kifelé egyre szélesebb sávot tapostak le. Ugyanígy a hazatérő csorda is a kapuknál még egyben volt, majd fokozatosan „fogyott el”. A főutca, az ahol a legfontosabb intézmények kapnak helyet. A főutca általában a település gerincén halad át, az utcahálózatnak is gyűjtő- és szervezőeleme, és eredetileg átmenő forgalmat bonyolított le. Francia kert: A franciakert a barokk díszkertek egyik fő típusa. Alaprajza geometrikus, főtengelye megegyezik a kertben álló főépületével. Fő elemei a nyírt fasorok, a mértani formájú virágágyások, a szobrok és a szökőkutak. Építői művészi hatásra törekszenek, és ennek érdekében a növényeket szabályos formákba kényszerítik (metszik, nyírják). A szögletes kertrészek közötti területeket hatalmas gyepfelületek töltik ki. Tipikus eleme a sövényből formázott labirintus. Groma: A legfontosabb földmérő szerszám volt a rómaiaknál, amely különösen táborok és a kolóniák kitűzésénél játszott fontos szerepet. Mezopotámiából származik, ahonnan a görögök terjesztették el az időszámításunk előtti 4. században. Ezt követően terjedt el Rómában. Egy függőleges és egy vízszintes részből állt, a vízszintes részen 4 egymással derékszöget bezáró konzol volt, melyek végén ónfüggő lógott. Az eszköz segítségével egyszerűvé vált a vízszintes és a derékszög meghatározása, így szabályos rácsra oszthatták fel a kimérendő földterületet. Glüptotéka: (glyptotheka): eredetileg vésett, metszett, v. faragott kövek gyűjteménye, tágabb értelemben szobrokat, szobrokból álló (rendszerint ókori) gyűjteményt magába foglaló épület (múzeum) régies elnevezése. Gótika: A román kori művészettől a reneszánszig tartó európai művészeti korszak. A világképét a keresztény vallás uralja, de lassanként szerephez jutnak benne a világi műformák, kifejezésmódok is. Az építészetben jellemzőek a kecses, könnyű szerkezetek, a csúcsívek, támpillérek és mérművek
8
alkalmazása. A francia katedrálisokban teljesedik ki.
Görög művészet: Az antik görög művészet az európai kultúra alapja. Ők állították először világunk középpontjába az embert, ő lett mindennek a mértéke. Isteneiket is emberi formára képzelték el, emberi érzésekkel és indulatokkal. Az ókori görögség történelme négy korszakra tagolódik: homéroszi, archaikus, klasszikus korra és hellenizmusra. Hadrián limese: „A császár azért építette meg a falat, hogy határvonalat húzzon a rómaiak és a barbárok között.” 120 kilométer hosszú, mintegy 4,5 méter magas, 3 méter széles, Észak-Angliában az egyik tengerparttól a másikig húzódik, Corbrigde-től a nyugaton fekvő Carlisle-ig. A limest római mérföldenként (1481 méter) erődökkel egészítették ki. Két erőd között meghatározott távolságban két-két bástyát helyeztek el. Az erődökben sok ember fért el, de a katonák többsége a faltól délre állomásozott.
Határolt tér: Természetes vagy mesterséges határjelekkel megjelölt tér. - a határ lehet vonalas, virtuális, falszerű, vagy tömegszerű - a határolt tér a megjelölt tér inverze A határ megjelölésének különböző módjai: a terep kiemelése, a tér sarkainak megjelölése
9
Hippodamosz: a hippodamoszi városépítészet a görög világban kialakult várostervezési elvek, melyeket a milétoszi Hippodamosznak (Kr.e. V. század) tulajdonítanak. Jellemzője a szabályos utcahálózat, a városrészek funkció szerinti elkülönítése, az éghajlati, társadalmi, közigazgatási szempontok figyelembe vétele, valamint a földrajzi környezethez való alkalmazkodás. A terv alapját a két főtengely alkotta, amely egymásra merőlegesen szelte át a várost. E két fő út iránya mindig az ott jellemző széljárástól függött. Csak a városfal vonulata volt szabálytalan,Hippodamosz által tervezett városokat szabályos, egyenes utcák jellemezték. Holtak városa: Más néven nekropolisz, amely a városokon kívüli nagy területű temetőt jelöl. A szó eredete a görög ,,nekrosz” (halott) és ,,polisz” (város) szavak egyesülésére vezethető vissza. A nekropoliszokat különböző okokból, célokból építették. Volt, amikor vallási okok miatt, mint például a Királyok Völgyét Egyiptomban. Más kultúrákban a város falain belül való temetkezés tilalma vett rá a nekropoliszok létrehozására. Ezek főként az etruszk civilizáció jellegzetességei, jellemzőjük a művészi kivitelezés. De mind közül legismertebb talán az egyiptomi. Az uralkodók temetkezési helye körül az előkelők sírépítményeiből egész sírváros alakult ki. Ezek rendszerint a Nílus partján terülnek el, mert a túlvilágba elhajózó halott temetési szertartásának fontos része volt a tényleges hajóút. A folyó partjáról a sírvárosba dromosz vezetett. Amellett még külön - folyosóként kiépített - utak vittek a fáraó-sírok halotti templomaihoz. Az Óbirodalom korának jellemző sírtípusai a masztaba és az ebből kifejlődő monumentális fáraó-sír, a piramis. A Középbirodalom idején ezeket a sziklába mélyített barlangsír váltotta fel. Ideális város: Az ideális város a tökéletes társadalom metaforája. Elméletileg kialakított és leírt városmodell, amely az adott kor legfejlettebb építészeti elveinek alapján készül. Az első ideális várost Vitruvius római építész tervezte. Az egyetlen felépített ideális város az itáliai Palmanova. A reneszánsz és barokk építészetben születtek ideális város tervek a korszak szellemiségéből adódóan jellegzetes centralizált és geometrikus rendet valósítottak meg. Utcái sugaras rendszerűek. A klasszikus ókor idején számos különböző elképzelés alkottak arról, hogy az ideális városnak milyennek kell lennie. A korai keresztényeknek nem volt az ideális városra vonatkozó konkrét elképzelése. Identitástudat: Az identitás jelentése önazonosság. Meghatározzuk magunkat nevünk, nyelvünk, korunk, nemünk, nemzeti, etnikai, vallási hovatartozásunk, pártállásunk, családi jogállásunk és egyéb körülményeink által, vagyis az identitás biológiai, érzelmi, társadalmi, jogi státuszaink összessége. Az identitás megőrzésére irányuló törekvés célja, hogy az egyén lényegesnek ítélt jegyei, tulajdonságai változatlanul fennmaradjanak, hogy a személy tartósan azonos maradhasson önmagával. Identitásunk felismeréséhez ismernünk kell történelmünket, hagyományainkat, nyelvünket, szokásainkat, ételeinket, zene-és tánckultúránkat, mesterségeinket és nem utolsó sorban művészetünket, irodalmunkat.
10
Infrastruktúra: Egy adott szervezet vagy szolgáltatás működéséhez szükséges eszközállomány hálózata. A közlekedés, hírközlés területén infrastruktúrának nevezünk minden olyan berendezést és az általuk létrehozott minden olyan hálózatot, amely a szállításhoz és hírközléshez szükséges. Ide tartoznak tehát a szárazföldi (közúti, vasúti) szállítási, belvízi szállítási (folyók, csatornák), tengeri szállítási (kikötők, hajóutak), légi közlekedési (repülőterek, légifolyosók) hálózatok. Továbbá infrastruktúrát alkotnak a vízelosztási, energiaelosztási (villanyáram, olaj, gáz) és távközlési (telefon, rádió, televízió) hálózatok, beleértve a műholdrendszereket. Az infrastruktúra fogalmát tágabban értelmezve beszélhetünk például társadalmi, oktatási, infrastruktúráról. Utóbbi esetén az oktatás feltételeit biztosító eszközállományt és az oktatási intézmények hálózatát érthetjük alatta. A humáninfrastruktúrához tartozhat például az oktatási, a szociális és az egészségügyi intézmények hálózata. Insula: Latin eredetű szó. Jelentése sziget. Az ókori Rómában - a szomszédos épületektől utcák által elválasztott, 3-4 emelet magas - különálló ház vagy házcsoport, mely bérbeadás céljára épült. Eleinte fából, majd később téglából épült. Ilyen épületek épültek például Ostiaban illetve Pompeiben. Impresszionizmus: a 19. század utolsó harmadának legnagyobb hatású művészeti mozgalma. Az impresszionista stílus nem volt olyan jellemző korstílus, mint a barokk vagy a reneszánsz, hiszen ezek a művészet minden ágára hatottak. Az impresszionizmus leginkább a festészet, a zene és az irodalom, kis mértékben a szobrászat stílusa. Az impresszionizmus a modern művészet első jelentős forradalma volt, amely magát az érzéki benyomást, az impressziót rögzítette. Az impresszionisták elsősorban a fény festői voltak, az adott dolgokat úgy ábrázolták, ahogyan adott pillanatban látták, ez az élmény vezette az ecsetjüket. A fény felbontja a színeket, a levegő rezgése elmossa a szilárd körvonalakat, a felületen reflex-hatások vibrálnak. A kritika és a közönség gúnyolódása ellenére szilárdan kitartottak ezen elvek mellett. Ebből a látásmódból következett a sajátos impresszionista festéstechnika: a vásznon apró, tiszta színfoltokat raktak egymás mellé, amelyek megfelelő távolságból nézve optikailag keverednek, és a szemlélőben kiváltják a megfelelő szín-benyomást. A feketét elhagyják, vagy a minimálisra csökkentik. A szobrászatban az impresszionizmus a felfokozott kifejező erőben, a felszín mozgalmas fény-árnyék játékában jelenik meg. Igazán impresszionista szobrásznak szinte csak Rodint tekinthetjük. Nála hiányzik a szilárd szerkezeti váz, a tulajdonképpeni szigorú kompozíció, gyakran rögzíti a mozgást, a hirtelen mozdulatot, a pillanatszerűt, a lebbenőt. Legismertebb festők Claude Monet (1840-1926) Édouard Manet (1832-1883) Edgar Degas (1834-1917) Pierre-Auguste Renoir (1841-1919) Camille Pissarro (1831-1903) Munkácsy Mihály (1844-1900) Japán kert: A japán kertészetben három fő stílus ki az évtizedek során: a tájképkert („kölcsönvett táj”), a szárazkert (kőkert) és a teakert. A japán kertek a természeti képződmények szépségével akarnak hatni a látogatóra. Kevesebb emberi beavatkozást tükröztek, mint az európai kertek. Fák, tavak, sziklák jellemzik leginkább. Katedrális: Székesegyház, a legmagasabb jogállású keresztény templom, püspöki templom. Nem jelöl határozott építészeti stílust. Kötelező tartozékai: püspök széke (trónja), és a székesegyházi vagy
11
főszékesegyházi káptalan ülésterme. A székesegyház főépületében a következő részeket szokás elkülöníteni: püspök (érsek) trónja, szentély a főpapok ülőpadjaival (kanonokok stallumaival), templomhajók a hívők befogadására. Kerített városok: A középkori erődített városokban is a várfalon kívülre telepítették a kereskedőket és a kézműveseket: ezek a telepek néha maguk is miniatűr kerített városokká váltak. A kerített városok világában különleges helyet foglalnak el az ún. hajdúvárosok, amelyeket katonáskodó nép számára, fejedelmi akarat hozott létre a 17. század elején. A megszülető hajdúvárosok eleve kerített városként jöttek létre. Lakótelkeik övezetét árokkal, sánccal, palánkkal vették körül, amelyen kapukon lehetett átjutni. Klasszicista terek: A külső terek esztétikai megközelítése szerint, a XIX. század a városépítészetben kibontakozó a klasszicizmusra jellemzők: a klasszikus nyugalom; a tér körüli épületek elvesztik „önállóságukat” ; a tengelyek tovább élnek, de merevebbek lesznek; sodró lendület, széles utak, a XX. századi forgalom „előkészítése” Kilencosztatú tér: Centrális építészeti térforma. Olyan négyzetes alaprajzú összetett tér, amelyet négy támasz oszt 3x3-as téregységekre, melyeket kupolák és boltozatok fedhetnek. Először a bizánci építészetben kialakult megoldás, melyet a reneszánsz és a klasszicizmus is átvett. Klasszicizmus: A klasszicizmus a 18. és a 19. század közötti időszak uralkodó korstílusa. A klasszicizmus az antik görög és római művészetet tekintette mintának, és céljának e műalkotások utánzását tartotta. A klasszicizmus építészete a nyugalmat és az egyensúlyt tartotta fontosnak. Újból az egyenes vonalak váltak jellemzővé, a tiszta és egyszerű alaprajz, a vízszintes tagoltság és a szigorú arányok. Középkori város: A középkori városok külső képe más volt, mint a mai városoké. Rendszerint magas fa-, gyakrabban kőtornyokkal és erős kapukkal ellátott kőfalak vették körül őket, s a falak előtt mély árkok húzódtak. Így védekeztek a feudális urak és más ellenséges támadások ellen. A középkori várost övező falak, azonban az idők folyamán olyan szűkké váltak, s nem tudták befogadni az összes városi építményt. Ezért a falakon kívül lassanként létrejöttek az alsóvárosok, amelyekben elsősorban iparosok laktak. Az alsóvárosokat aztán újabb falakkal, erődítményekkel vették körül. Mivel a falak akadályozták a város terjeszkedését, az utcák rendkívül szűkek voltak, s mert a házak emeleteit gyakran lépcsőzetesen előreugróra építették, az utca két oldalán épült házak tetőzete majdnem összeért. A szűk és görbe utcák mélyére alig hatolt be a napsugár. A kisebb állatok, kecskék, juhok, disznók a városon belül legeltek. A disznók kitűnő táplálékra találtak az utcákra kidobott szemétben, ételmaradékban. Az egészségtelen körülmények között gyorsan terjedt a városokban a járvány, pusztított a tűzvész. Középkori terek: A középkorban a zsúfolt városokban a terek, általában a piac (agóra) körül alakultak ki. Helyszínük többnyire a városok főutcája, vagy főtere. A piactér volt a központ, itt állt a városháza és a templom. Ez volt mindennapi élet része. A középkorban sok város a fejlődését piacának köszönhette. Kultúra: A kultúra szónak többféle jelentése van. Tágabb értelemben egy adott – térben és idıben maghatározott – társadalom hétköznapi, tudományos és mővészeti ismereteinek és tudásanyagának összessége, amelyek az adott társadalom és a társadalom egyes egyéneinek és csoportjainak, vagyis azt adott közösség összetartozásának és fennmaradásának lehetıségeit és körülményeit biztosítják. A kultúra minden esetben tértől és időtől függő képződmény, amely tehát nem konstanst, nem stabil és nem univerzális: egymástól térben vagy időben eltérő népek kultúra-felfogása különböző, miként a civilizatorikus összetevők is
12
más kulturális szokásrendszert alkotnak. Kulturtáj: Olyan emberi tevékenység által alakított természeti terület, amely az ember és a természet együttélését, a civilizáció és a természet kölcsönhatását reprezentálja. Közhasznú tér = reprezentációs tér : Az a tér, ami nem egyházi tér. De minden olyan tér, mely városi tér.
-
-
-
Külső tér: a városépítészet elsődleges tárgya az építmények által létrehozott külső terek építészete A városépítészetben a külső és a belső tér fogalma viszonylagos. olyan fedetlen, tehát külső tér, amelynek térhatároló falai vannak. olyan fedett, tehát belső tér, amelynek nincsenek térhatároló falai, vagyis nyitottak. Az építészetben a külsőtér az épülethez szorosan/közvetlenül kapcsolódó, de nem fűtött, külső tartózkodási tér. Külső tér alapsíkja: valójában vízszintes térfal, aminek szerepe legalább olyan jelentős, mint a függőleges térhatárolóké. A tér alapsíkjának legfontosabb minőségi dimenziói a textura, a tagolódás, a szintbeli változatosság és a tér berendezése. A textura anyagának és mintájának megfelelően nem csak minőséget ad a térnek, hanem homogenitása révén összefogja a teret, és biztosítja a tér homogenitását. A tér tagolását a felületrészek eltérő texturájával, azok szintbeli elválasztásával, vagy másodlagos térfalak (tereptárgyak, növényzet stb.) segítségével lehet előidézni. A tér szintbeli változatosságát a meglévő terepadottságok kihasználásával, de sík terep esetében a tereprészek süllyesztésével vagy kiemelésével is el lehet érni. A tér berendezése közé tartoznak a lépcsők, a rézsük, a növényzet, valamint a tér berendezési tárgyai (növényzet, lámpa- és hirdetőoszlopok, reklámok, vízfelületek és szökőkutak, szobrok, emlékművek stb.). A berendezési tárgyak a tér tagolásának is fontos eszközei. Laguna: Latin eredetű szó: LACŪNA. Jelentése: tavacska, pocsolya A lagúna a tenger homokszigetek vagy homokturzások által egészen vagy részben elzárt sekély vizű part menti öble. A lagúnák sós- vagy brakkvíziek (félsósvíz), amennyiben teljesen elzáródnak a tengertől, idővel kiédesednek és tengerparti tavakká alakulnak át. Eredetileg Velence környékének megnevezésére használták (16. század). Velence és lagúnája 1987 óta a Világörökség részét képezi. Lakóhely: A lakóhely az a hely, ahol az ember vagy embercsoport a maga testi épségének, egészségének, és anyagi javainak megvédése céljából alkalmas módon berendezkedik. 133. Lakóparkok: A lakópark olyan lakóközösség, amely mindig ellenőrzött, gyalogos-, kerékpáros-, vagy gépkocsibejárattal rendelkezik, és amelyet zárt falak, kerítések vesznek körbe. A lakóparkok általában kis lakóutcákból állnak, és számos egyéb létesítménnyel is rendelkeznek. Kisebb lakóparkok esetén ez csak egy parkot, vagy egyéb közösségi területet jelent. A nagyobb lakóparkokban már minden olyan szolgáltatás megtalálható, amely az emberek legtöbb napi szükségletét kielégíti. Lakóutca: A lakóutcák a lakóparkok részegységei. Lakóépületek sora alkotja. (A település többi részétől elkülönülten kialakított, zsellérek által lakott utca (zsellértelep). Más elnevezése: hostya, kustán. Telkei jóval kisebbek a jobbágyparaszti portáknál. A lakóutca országszerte
13
megtalálható. Legtöbb helyen még az úrbéres időkben mérette ki a földesúr a zsellérek kérésére. A lakóutca kifejezés elsősorban a Kisalföldre jellemző, ahol a lakó szó zsellért jelent.) Le Notre: André Le Nôtre (1613. március 12. – 1700. szeptember 15.) francia kertépítész, a franciakert kerttípusának megteremtője. Apja a Tuileriák főkertésze volt, és a fiú őseinek nyomdokában haladva tizenhat éves korától hat éven át kertépítést és növényápolást tanult. Első megbízásaként (1635-ben) mindjárt XIII. Lajos francia király öccse, Gaston orléans-i herceg főkertésze lett, majd sorra kapta a fontosabbnál fontosabb megbízásokat. Kastályok melyek parkjának fejlesztésében részt vett: NagyTrianon kastély, meudoni kastély, Chantilly-i kastély, Saint-Germain-en-Laye-i kastély, Vaux-le-Vicomtei kastély. 1645-ben a királyné rá bízta fontainebleau-i birtokának rendezését. 1649-ben ő lett Tuileriák főkertésze. Li: kr.e.300 körül Meng-Zi által bevezetett lépték, ami alapján a városokat építették. 1Li=530m Limes: az ókori Római Birodalom külső szélén létrehozott védelmi vonal, amely a határ megerősítésére szolgált Lineáris térszervezés: egy képzeletbeli vonalon egymást követő terek sorozata (pl: enfilade) Loggia: A szó középkori eredetű, de maga az építészeti forma az ókortól ismert. Egy, kettő vagy három oldalán nyitott, a belső térhez csatlakozó térrész, csarnok, folyosó, melynek gerendás vagy boltozatos mennyezete oszlopokon vagy pilléreken nyugszik. Nyílásaik lehetnek íves árkádok vagy egyenes gerendázatúak. (Firenze: Ospedale degli Innocenti)
Louvre: Párizs központi részén található nemzeti múzeum. A francia királyok párizsi palotája volt. 1204ben II. Fülöp Ágost királyi kastélynak építtette. 1546-ban a palota újratervezésével I. Ferenc a kor legjelentősebb francia mesterét, Pierre Lescot-t bízta meg. Az itáliai építészet szellemében, de a francia felfogáshoz illő sajátos reneszánsz kastélyt tervezett. Két-emeletes homlokzata hálós tagolású, melyet rizalitok díszítenek. A rizalitok között a földszinten 3-3 Colosseum-motívumos vakárkád mélyül. Az udvarán egy acélból, alumíniumból és üvegből készült üvegpiramis áll.
14
Maghzen: A marokkói uralkodó köré csoportosuló politikai-gazdasági elit marokkói elnevezése. Eredeti jelentése raktár. Itt kapták meg a királyi köztisztviselők a bérüket. Major: A major nagyobb mezőgazdasági üzemek lakott településen kívüli, annak határában lévő része: istállók, terménytárolók, javítóműhelyek és egyéb gazdasági épületek együttese. Mansard: Két, különböző hajlású síkkal épített tetőforma. A törésvonal alatti része meredekebb a felsőnél. François Mansard XVII. századi francia építészről nevezték el, aki előszeretettel alkalmazta Medina: Város, Szaúd-Arábia, Hidzsáz régiójában. Mekka után az iszlám vallás második szent városa. Itt található Mohamed próféta szentélye, a Próféta kupolája, vagy” Zöld Kupola”, amit Mohamed háza mellé építettek. Az iszlám első mecsetje is Medinában található, ez a Quba Mecset. Mekkához hasonlóan Medinába is csak muzulmánok léphetnek be. Az iszlám előtti időkben fontos kereskedőváros volt, pogány lakói évente zarándoklatot tettek Mekka szentélyeibe, melyeket a két város közös istenének, Manatnak emeltek. Masztaba: A masztaba arab szó, jelentése pad. Az ókori Kelet ősi sírformájából a halott fölé emelet kőrakásból alakult, nyújtott téglalap alaprajzú, trapéz keresztmetszetű, téglából vagy kőből épült óegyiptomi sír. Korai formájában a földbe süllyesztett sírüreg fölé épített, függőleges aknával átmetszett, belső helyiség nélküli tömbszerű létesítmény, amelynek egyik külső oldalán áldozatok bemutatása hátterének szánt, vakajtót, sztélét faragtak ki. Az óbirodalmi előkelőség masztabái viszont már inkább palotára hasonlítottak, mint sírra, bejáratuk bárhol lehetett. Mauzóleum: Eredetileg Mauszolosz káriai fejedelem síremléke, melyet neki nővére és hitvese, Artemiszia Halikarnasszoszban emeltetett. Később a mauzóleum név közneve lett minden jeles síremléknek, különösen olyannak, amely akár méreteivel, akár történelmi vonatkozásaival, akár a rajta lévő szoborművekkel kiválik a többi síremlékek közül. (Vö. Wiki, Cole, E.: Korok, formák, stílusok..., 2004) Megélt tér: A megélt tér nem homogén, nem értéksemleges, ellenkezőleg, gazdagon tagolt. Martin Heidegger szerint az emberi lakás nemcsak testi jelenlétet jelent a térben, hanem lényeges „négyességben tartózkodást a tárgyaknál”. Gaston Bachelard úgy véli a térnek mindig az emlékek adnak időbeli dimenziót. Napjainkkal párhuzamba hozható a virtuális tér, melyben a „játékos” a billentyűzettel és egyéb, testét meghosszabbító eszközökkel kutatja és manipulál „más tereket”. Az elektronikus eszközök segítségével pedig az emberi anyag tere átalakul a képek és hangok anyagtalan terévé. Megjelölt hely: A vándorló, nomád embercsoportok számára a megjelölt hely lehetett az ősök sírja, akár mint kultikus vagy közösségi hely, fix pont, ahová mindig vissza lehetett térni. A megjelölt hely, mint fókuszpont, valójában a végtelen tér szervezésének legősibb eszköze. A jel szerepét betöltő objektum sajátos erőteret hoz létre maga körül, környezetének centruma lesz, miközben a tér kifelé végtelen marad. A hely kijelölése kezdetben szakrális vagy mágikus tevékenység lehetett. A hely kiválasztásához maga a természet is kínálhatott alkalmat: ismert a szent források, szent fák és sziklák meghatározó szerepe az ókori kultúrákban. A hely megjelölésének szerepe azóta sem csökkent, legfeljebb átalakult, mert körbenőtték a települési táj eseményterei. Meng-zi: Kínában a szabály, ami szerint a városokat építették a tanult Meng-Zi (372-289. Kr.e.) által lett lefektetve. A városépítéshez lefektetett lépték a Li volt, s a Li cca. 530 métert jelentett. Egy kisebb város belső fala 1 Li volt, míg a külső 3 Li. A második lehetett egy nagyobb városnak, a Zheng-nek a
15
magja, s annak a külső gyűrűje akkor 7 Li volt. Ebből egy Jie város fejlődhetett tovább, melynek a belső fala 7 Li volt, a külső pedig 11 Li. Ebből nőtt tovább a Du város, melynek belső gyűrűje 11 Li volt és a külső pedig 14 Li. Így alakult ki egy város-sorozat, a városok típusa. A fővárosok ennél is nagyobbak lehettek, egészen a 100 Li külső méretig. Mentális városkép: A mentális városkép egy létező dolog a fejben. Az emberek tudatában kialakult városi környezet, mely nem feltétlenül igazodik a valós városi kinézethez. A napi rendszerességgel bejárt helyek, rövideknek tűnnek, kellemesek, nyugodtak. Míg ezzel szemben a ritkán látott részeket hosszúnak, távolinak és barátságtalannak véljük. A mentális városkép több elemből épül fel: útvonalak, peremek, szegélyek, körzetek, szektorok, csomópontok, viszonyítási pontok. Metropoliszok: Más néven megaváros. Metropolisznak a több mint 5 millió lakossal rendelkező városokat nevezzük. 2015-re a világ várhatóan mintegy 60 metropoliszt számlál, amelyek több mint 600 millió embernek szolgálnak lakóhelyül. Az urbanizáció világméretű folyamatának legnagyobb része e megavárosokban jelentkezik.
Mezopotámiai városok: A mezopotámia egy görög eredetű szó, mely folyóközt jelent. Mezopotámia a globális emberi civilizáció egyik bölcsője volt. Számos ókori civilizáció népesítette be, elsőként a sumérok, majd akkádok, babilóniaiak, asszírok, perzsák, hettiták és médek. A Mezopotámiából előkerült írásforma közismerten a legősibb a világon. A mezopotámiai városokban alakult ki az öntözéses földművelés, ők építettek elsőként magas falakat a városaik köré. Sajátos mezopotámiai templomforma volt a zikkurat, mely több egymásra rakott, egyre kisebbedő részből tevődött össze, tetején magával a szentéllyel.
Mezőgazdasági újítások a középkorban
16
A mezőgazdasági területek földjeinek kímélőbb kihasználása a három éves váltógazdálkodással, újfajta szerszámok az ökrök és a ló befogásához ( szügyhám, patkó, nehézeke, borona) és a vízimalmok elterjedése túltermelést, és ezáltal gazdasági fellendülést eredményezett. Minaret:(arab eredetű "világítótorony") A minaret a muszlim mecsethez (földre borulás helye) vagy dzsámihoz (egybegyűjtés helye) épített vagy illesztett, esetleg különálló, nyúlánk, felfelé elkeskenyedő torony. Formája és felülete lehet hengeres, négyszögletes vagy sokszögletű, esetleg bordás. A minaret lehet egy-, két-, vagy háromerkélyes. Az erkélyről (erkélyéből) a müezzin naponta ötször – meghatározott időpontokban – imára szólítja fel a hívőket. Manapság a muszlim országokban ezt több esetben már magnetofonról, hangszórókkal végzik. Modernitás: A modernizációt a 70-e évekig úgy definiálták, mint aminek az egyetlen eszköze és hordozója az iparosítás. A mai meghatározásában a modernizáció az erőfeszítések azon sorozata, melyek révén egy adott társadalom fel akar zárkózni a nála fejlettebbekhez. A modernizációnak alapvetően két útja lehet. Az egyik, mely tudomásul veszi az illető ország javait, történelmi szituációját, tradícióját, földrajzi viszonyát. A másik pedig egy olyan „kitekintő” modernizáció, mely azt feltételezi, hogy minden társadalom ugyanazon cél felé halad. Mohamed előírásai az arab utcákra: Az iszlám város utcaszerkezete első látszatra mintha kibogozhatatlan útvesztő volt az összevissza épült házak megközelítését szolgálta. De bizonyos számú út sugárirányban vezetett a központtól a kapukhoz. Ezekből minden irányba mellékutcák ágaznak szét, és ezekből számtalan zsákutca vezetett a nagy és összevissza épült épülettömbök belsejébe. A keskeny utcák használatát még a vízlevezető árkok is nehezítették. A lakások közvetlenül az utcára nyíltak. Morfológia: görög eredetű szó, jelentése alaktan. Építészeti vonatkozásban az az épület egészének és részleteinek formai jegyeit vizsgáló, összehasonlító, rendszerező tudományág. ( A város alaktana, a strukturális morfológia, ami összetett jelenség. Összetettségét az adja, hogy különböző szempontokból vizsgálva más és más arculatot ölt.) Nagyvárosok: Külön jelenség a nagyváros (100 000 lakosnál népesebb) településkategória, amely méreténél, gazdasági erejénél és esetleg kivételezett helyzeténél fogva elvileg magasabb technikai, infrastrukturális szinten működhet, mint az önmaguk eltartására nem képes, kisebb városok és települések. Magyarországon jelenleg kilenc város népessége nagyobb 100 000 főnél. A nagyvárosok fejlődését emellett a városba irányuló migráció alakítja. Nemzeti park: A nemzeti park a Természetvédelmi Világszövetség meghatározása szerint olyan terület, amelynek ökológiai egységessége megőrzendő a jelen és a jövő generációi számára; amely megvédendő mindenfajta mezőgazdasági és ipari hasznosítástól; és amelyen lehetőség nyílik nemcsak tudományos, hanem oktatási és szabadidős tevékenységek végzésére is. Magyarország nemzeti parkjai: Aggteleki, Bükki, Duna-Dráva, Duna-Ipoly, Fertő-Hanság, Balaton-felvidéki, Őrségi, Hortobágyi, Kiskunsági Nemzeti Park. Nyitott átmeneti tér: A teljesen nyitott külső tér és a teljesen zárt belső tér, mint két véglet között megjelenő, valóságosan vagy vizuálisan kisebb-nagyobb mértékben nyitott tér. A „küszöb” ami biztosítja a belső és a külső közti elhatárolást, de egyben a kapcsolat lehetőségét is. Az átmeneti tér lehetővé teszi a két végletes alaphelyzet jellemzőinek finom keverését ("kint is vagyok, bent is vagyok"), mint pl. szabadság, nyitottság-védettség vagy természet-civilizáció Eszköz a ház és a környezete közti kapcsolat alakítására, pl. előkészítés a megérkezésre, a ház beleszövése a környezetbe, kontúrjainak feloldása, a ház erőtere, "személyes" burka, védelmi zónája, fennhatóságának kiterjesztése. A látómező
17
bizonyos területeinek kitakarásával, egyéb térérzékelési módok, építészeti elemek felhasználásával. Fontossá válhatnak a transzparens anyagok, például az üveg. Jellegzetesen nyitott átmeneti tér pl. egy katedrális előtti felvezetés. Perspektíva: Perspektíva (a perspectiva latin szó, jelentése: távlat). Jelentése a képzőművészetben: tárgyak térbeliségi érzetét keltő ábrázolásmód sík felületen. A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, s látszólag egy távoli pontban, az ún. enyészpontban futnak össze. Piramis: A piramis egy négyzet alapú gúla alakú építmény, mely különböző formában és méretben, az egész világon megtalálható. A leghíresebbek az egyiptomi királysíroknak használt, gízai piramisok. Piranesi: Giovanni Battista, más néven: Giambattista Piranesi. 18. századi kora barokk itáliai rajzművész, rézmetsző, építész, képzőművész, régész, rekonstruktőr. Az ókori Róma és környéke épületeit ábrázoló nagyméretű rajzaival öregbítette Róma hírnevét, ösztönözte a klasszikus korszak régészeti kutatását és a klasszicista stílusirányzat kialakulását. Piscienae limarae: Olasz eredetű szavak, jelentésük: piscina - medence, limare – tisztít. Az akvadukt az ókorban létesített csatornarendszer, amely a nagyobb településekbe vagy a művelés alatt álló földekre vezette el a környező, magasabban fekvő területek vizét. Az ezzel érkező vizet egy medencébe vezették, ahol ülepedett, tisztították. Ez egyben egy puffer tároló is volt. Megjegyzendő, hogy nem minden esetben alkalmazták. Polgári tér: közösségek nyílnak meg ilyen terekre. Ha jól működik, akkor nyilvános terepet szolgáltatnak a közösségi életnek. Ünnepségeket tarthatnak, társadalmi és gazdasági eszmecseréket folytathatnak, ahol barátok találkoznak és kultúrák keverednek. Portugál gyarmatosítás: Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit. Az első felfedező utakat portugál hajósok tették meg. 1415, a portugál hajók átlépik a Gibraltárt, felfedezik az Azuri -,a Kanári – szigeteket és Madeira szigetét. Tengerész Henrik Portugáliában (Sagres) tengerésziskolát alapított. Expedíciókat küldött Afrika Atlanti partjainak felkutatására, arany- és rabszolga reményében. A portugál hajósok fokozatosan haladtak előre, áthaladtak az egyenlítőn (1471), majd Bartolomeo Diaz elérte Afrika déli csúcsát, a Jóreménység-fokot (1487). Vasco da Gama 1498ban Afrikát körülhajózva elérte India nyugati partjait. A portugálok fegyverrel igázták le az indiai fejedelmeket. Kereskedelmi támaszpontokat létesítettek India partjain. A fűszereket nagyon olcsón vették a bennszülöttektől, később elrabolták ezeket. Egyes szigeteken a lakosságot is kiirtották, vagy rabszolgákká tették őket. A kereskedelem gyakran 700800%-os hasznot hozott. Lisszabon Európa egyik legforgalmasabb városa lett. Az armilláris gömb, ami a portugál zászlón látható, a fényes portugál gyarmatbirodalomra és a felfedezőkre utal Proporció: A proporció (latinul pro portione) szót Cicero alkotta a görög analógia fogalmának megjelölésére. A proporció ma az arány egyik régies elnevezése. Provincia: római alávetett tartomány az ókorban. Az ókorban így nevezték a Római birodalom által elfoglalt területeket.
18
Quattrocento: (olasz: „négyszáz”) Az 1400-as évek neve olaszul. Az olasz reneszánsz első szakaszának megjelölésére használják. A quattrocento építészei kizárólag Firenzében alkották mesterműveiket, létrehozva egy olyan stílust, amely elsőként körvonalazta a reneszánsz szellemiségét és célkitűzéseit. Nagyjai: Brunelleschi, Alberti, Angelico, Donatello, Boticelli, Masaccio. Reneszánsz terek: A reneszánsz terek legkiérleltebb, mérvadó példányai Itáliában keletkeztek. A téralakítás korra jellemző sajátosságainak tárgyalásához ezért az itáliai emlékeket veszik alapul. A reneszánsz rendkereső szelleme azt kívánta, hogy a tér meghatározott egységgé záruljon össze, hogy tökéletessé kiegyensúlyozott s egy nézőpontból egyszerre teljes egészében áttekinthető legyen. Ennek a követelménynek elsősorban a központos elrendezés felelt meg. A reneszánsz legjellegzetesebb térformája tehát az egyszerű vagy bővített centrális tér. Antik római mintákat követve, de részben középkori keresztelőkápolnák megoldását is hasznosítva különböző változatait fejlesztették ki. A jellegzetes alaprajzi forma a kör, a négyzet, a görög kereszt, s az átlós oldalán félkörű fülkékkel bővített nyolcszög. A kör alaprajzú centrális tér csak a XVI. Században épült, akkor is ritkán. A kora reneszánsz idején az egyszerű alapformák közül inkább a négyzet és a nyolcszög alaprajzot alkalmazták, főként templomokhoz csatlakozó sekrestyéknél. Önálló épületként a legfontosabb típus a görög-kereszt alaprajzú centrális tér. Ennél a négyzetet csegelyes kupola, a keresztszárakat harántdonga fedi. A fejlődés során a térarányok elég erősen módosulnak. A típus korai példáinál a négyzet még visszafogott, csak a kupola magasságával emelkedik a keresztszárak fölé. Később az arány mind feszítettebbé vált, a szélességhez mérten a magasság megnőtt, a négyzet fölé tamburral megemelt kupola került. A központos elrendezés bonyolultabb, XVI. Században feltűnő érett reneszánsz változata a 9 osztású centrális tér. A hosszházas templomok a korai reneszánsz idején többnyire latinkereszt alaprajzú háromhajós bazilikális metszetű terek. A méreteket, az arányokat itt is úgy választják meg, hogy a belépéskor lehetőleg a teljes tér egyszerre feltáruljon. Ennek érdekében a hajókat egymástól elválasztó, boltívekkel kiváltott oszlopsorba nagy távközökkel karcsú oszlopokat állítanak. A főhajót könnyű fafödémmel fedik a levegős térhatás, az áttekinthetőség érdekében. A boltozat ui. erősebb alátámasztást kíván, s akkor a sűrűbben állított, nagyobb keresztmetszetű oszlopok a tér egy részét kitakarták volna a feltáruló képből. A fejlődés folyamán a térigény és a térforma egyre közelebb került egymáshoz. A fejlett reneszánsz idején már elsősorban a tér egységének meg-teremtésére törekedtek. Háromhajós elrendezés helyett a hosszházat egy hajóval alakították ki, a hajót dongaboltozattal fedték, s hozzá két oldalról - a mellékhajók helyén - kápolnasort illesztettek. A késő reneszánsz templomoknál gyakran egyesítették a hosszházas és a centrális rendszert. Ennél a típusnál a hosszház egyhajós, kétfelől kápolnasor bővíti, s a szentély felőli oldalához kupolás négyezettel képzett, kilencosztású centrális tércsoport csatlakozik. Reprezentációs tér: A megélt tér az a mindennapi tapasztalat, mely szerint a térélmény a mozgás, az idő és a lelki állapot által strukturált folyamat. A mindennapi megélt tér heterogén, a viszonyok vonatkoztatási pontja az ember. Az elgondolt tér, mely szintén a tér reprezentációs fogalmához tartozik, valójában az építészeti tervezést jelenti. Román stílusnak, illetve romanikának nevezzük az európai országok 11. és 12. századi műalkotásainak együttesét. A román kor az ezredforduló környékén kezdődött és a francia gótika elterjedéséig, a 13. század elejéig tartott.A román stílus elnevezés arra utal, hogy az új iskolák Róma ókori művészetéből merítettek. A római stílus, azaz „Le roman style” elnevezést a 19. század első felében, Franciaországban honosította meg Arcisse de Caumont művészettörténész, s ezt később a magyar művészettörténet a kifejezés tükörfordításával, román stílus néven örökítette át. A román stílus nem azonos a romániai stílusjegyekkel. Római Klub A Római Klub a politika, az üzleti élet és a tudomány egyes független vezető személyiségeinek informális, nemzetközi szövetsége, mely 1968-ban alakult. Céljuk azonosítani a
19
legfontosabb problémákat, amelyek meghatározzák az emberiség és a bolygónk jövőjét, valamint ezen problémák integrált és előretekintő elemzése. (A név az első konferencia székhelyére, Rómára utal. Székhelyük később Hamburgban volt, majd a svájci Winterthurba helyezték át.)
Római termák: Therma vagy thermae az ókori római fürdők megnevezése. Ezek hideg-, meleg- és gőzfürdők voltak, melyek az ókori görög gümnaszionok fürdőinek mintájára jöttek létre. Ezek nem csak higiéniai, hanem szórakoztatási funkcióval is rendelkeztek. Az épületkomplexum különböző funkciójú termeket foglalt magába: mint medencék, gőzkamrák, masszázsszoba, a szórakoztatás és kényelem terei, illetve sportolásra alkalmas, rendszerint nyitott tér. A thermák fűtését a padló alatti hypocaustum biztosította. (Pl.: Caracalla, Diocletianus és Traianus termái) Római utcák: A római útrendszer központja Róma volt. Itt a Forum Romanumon állt a Milliarum aureum, az arany mérföldkő, ahonnan a főváros kapuin keresztül 17 útvonal indult ki. Ez a hatalmas úthálózat szerves egészbe foglalta a birodalom valamennyi részét. Ezért igaz az a római mondás, hogy „Minden út Rómába vezet.” Római városalapítás: Az etruszk nép a Kr. e. X. században telepedett le a mai Toscana területén és 200 év múlva már virágzó városállamokban éltek. Kr. e. VI. században költözhettek a Capitolinus dombra és egyesítették a hét domb paraszti településeit, a Róma nevet adva neki. A hagyomány szerint a várost Kr.e. 753-ban alapították, innen kezdődött a római időszámítás. Schönbrunn: A schönbrunni kastély barokk stílusú császári rezidencia Bécs Hietzing nevű kerületében. Ez Ausztria egyik legismertebb műemléke és turisztikai látványossága, a világörökség része.
Spanyol gyarmatosítás: Gyarmatosítás = a felfedezett területek fegyveres meghódítása. Kezdete: 1492 után a spanyolok legyőzték, majd szinte kiirtották Közép- és Dél-Amerika fejlett indián kultúráit, pl. az aztékok, maják, inkák meghódítása.
20
Statikus tér: elemei konstansak, változatlanok. Stílus: A stílus görög eredetű szó, mely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. A rómaiak a viasztáblára véső íróvesszőt nevezték stylusnak. A stylus szó később (Cicero) már nemcsak az íróvesszőt jelölte, hanem az írás, a fogalmazás módját is. Az angol nyelvben a „Style” divat, mód, fajta, jelleg, értelmezést kap. Az olaszban a „stile” technika (mint cselekvési mód) értelmezést nyert. Ma mindennemű szóbeli vagy írásbeli közlemény nyelvi kifejezésmódját értjük rajta. Tágabb értelmében művészi formanyelvről (pl. építészet, zene, tánc, film, stb.) beszélünk. Süllyesztett tér: A határolt és kerített terek egyik legősibb változata a süllyesztett tér, aminek széle földbevágás, támfal, rézsű, vagy lépcsőzés is lehet. Szecesszió A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen századforduló jellegzetes képzőés iparművészeti, valamint irodalmi irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Történeti építészeti formáktól elszakad, tipikusan növényi motívumokat alkalmaz. Tájépítészet: A tájépítészet fő feladata a tájat alkotó természeti és mesterséges elemek bizonyos szempontú átrendezése, új kompozícióba tömörítése, valamint az emberi alkotások „tájba illesztése”. Tér: 3 irányú kiterjedéssel jellemezhető része a természetnek. A tér szerepe az építészetben kettős jellegű. Részben az épület létezésének közege, részben az építészeti tevékenység tulajdonképpeni tárgya. Térfal: Az építészeti teret határoló függőleges (fal)sík. Jelentheti enteriőrök határoló felületét is, de inkább városi terek határfalát, a teret övező épületek homlokzatsíkja. Tiltott város: (Peking) a Ming - dinasztiától a Qing - dinasztia végéig, csaknem ötszáz éven át szolgált a kínai császárok lakóhelyeként és a kínai birodalom ceremoniális és hatalmi központjaként. A komplexum 980 épületből áll, és 720 000 négyzetméteren (ebből 150 000 m² beépített) terült el. Az épületegyüttes a hagyományos kínai palotaépítészet remekműve. Topológia: A görög toposz szóból származik. Jelentése: hely. A topológia a hely megismerésének, rendszerezésének, a dolgok összefoglalásának tudománya. Tradíció: (latin: „átadás”) Hagyomány, a régebbi dolgok, ismeretek továbbadása az új nemzedék számára. türbe: térék sírbolt, mauzóleum, melyet prominens személyeknek (szultánok, hadvezérek, vallási vezetők stb.) állítottak. A türbék először a 11. századi szeldzsuk építészetében jelentek meg Iránban, majd hódításaik következtében fokozatosan terjedni kezdtek. A türbeépítés hagyományait az oszmánok is folytatták. Az első türbék torony alakúak és magasságúak voltak, akár a 60 métert is elérték. Kezdetben henger vagy kúp alakot idéztek, a 12. században jelentek meg a sokszög (6-8) alakúak. A türbe állhat önállóan is, bár legtöbbször valamilyen vallási épületkomplexum (például mecset) része.
21
Vallum: Erődített védelmi vonalak: Római birodalom külső szélén, ahol már nem akarták hódításaikat tovább folytatni, egy védelmi vonal létrehozásával erősítették meg a határt (limes), aminek a szélessége határtól határig más és más volt. Ennek a védelmi rendszernek egy fontos része volt a határ mellett végigvezetett út volt, melynek az erdőben hasadékot vágtak, és a mocsaras területeken teraszt építettek. Ezeknek az utaknak mindenekelőtt a gyors csapatmozgásokat kellett biztosítani. Ott, ahol például egy folyó nem képzett természetes határt, a határ egy mesterséges árokkal (fossatrum) és egy kő-, fa- vagy földfallal (vallum) lett megjelölve. Város: "A város (vagyis „urbanizált terület”) egy széles körben értelmezhető kifejezés, amely földrajzi értelemben egy régió területhasznosítására vonatkozik. Olyan hely, ami „meglehetősen nagy”, sűrűn lakott, és ipari, kereskedelmi és lakóövezetekkel jellemezhető." Niemelä, J. (1999): Is there a need for a theory of urban ecology? – Urban Ecosystems, 3: 57–65 Az első állandó emberi települések és a letelepedett életmód a sikeres mezőgazdasági technikák egyenes következményei voltak. Körülbelül 9000 évvel ezelőttre tehető a kor, amikor a mind hatékonyabbá váló földművelési módszerekkel tartós táplálékfelesleg keletkezett, ami lehetővé tette más munkaformák, más tevékenységek fejlődését is. Az állandó települések sikere abban állt, hogy bennük egyszerre több, egymást kiegészítő tevékenység koncentrálódott, és ez a fejlődő kézműipar, a kereskedelem fokozódását is lehetővé tette. Nem mellékes, hogy városok fejlődésén át vezetett a kereskedelmi útvonalak, így a kereskedő városok hálózatának kialakulása is. Városi köztér: A központ forgalmilag a települési tér olyan sűrűsödésére utal, ahol a társadalmi interakciók intenzitása, a terület értéke és ennek megfelelően a beépítettség is megnő. A mai nagyvárosokban a közterek már nem hordoznak szakrális tartalmat, de mint az együttlét és az információ- és anyagcsere médiumai többnyire különleges, netán hivalkodó épületek, kirakatok, reklámok formájában vesznek körül minket. A város tömegürüségével analóg módon lehetne értelmezni az urbanitás másik dimenzióját: a nyilvánosság számára részben vagy egészben megnyitott szintfelületek arányát a nyilvánosság elől elzárt tömegekkel szemben. A város közösségi funkciói általában az utcák mentén artikulálódnak, a centrumok felé összesűrűsödnek, sőt a rendelkezésre álló teret ki is tölthetik, kifelé pedig elvékonyodnak, majd elfogynak. Ez a gyökérre emlékeztető rajz jó áttekintést adhat a városrész urbanitásáról, illetve annak hiányáról. Vaux Le Vicomte kastély: (Ejtsd: vó lö vikomt) XIV. Lajos pénzügyminisztere, Nicolas Fouquet megbízásából Louis Levau építette André Le Nôtre tervei alapján. A francia barokk kastélyok véglegessé kiérlelt, típusteremtő emléke. Összefogottabb, bonyolultabb térkapcsolatok jellemzik, oldalszárnyak helyett sarokpavilonok fogják közre U-alakban a cour d'honneur-t (francia kifejezés, jelentése: díszudvar). Kéttraktusos elrendezés, elliptikus nagyszalon, négyszögletes fogadócsarnok, kupolateremben Colosseum-motívumok, dombormű kariatidák. Belsőudvar nincs, többszörösen megtört a város felőli homlokzat, centrális elrendezés. Hatalmas tájrendezés. A kertet úgy alakították ki, hogy minél messzebb vagyunk a kastélytól, annál inkább hasonlít a környező tájra. XIV. Lajos az építőket áthívta Versailles-ba, hogy építsenek egy ennél is nagyobbat. Így Vaux-le-Vicomte kastélya nem lett olyan híres, mint Versailles, pedig minden ötlet innen jött tulajdonképpen.
Fő homlokzat
Kastély előtti kert
Hátsó homlokzat
22
Vegyes használatú tér: Filozófusok, művészek, építészek, gondolkodók évszázadok óta foglalkoznak a tér fogalmának meghatározásával, illetve a terek csoportosításával különböző szempontok alapján. Használatuk szerint a (belső és külső) terek lehetnek egyházi vagy állami terek, azaz szent vagy profán terek; köznapi funkciót betöltő-, vagy a reprezentáció terei. Magán-, illetve nyilvános használatú terek. Ezek a kategóriák azonban nem mindig jelentkeznek sterilen: ilyenkor beszélünk vegyes használatú terekről.
Budapest, Hősök tere- reprezentációs-, és közhasznú tér Versailles: (Ejtsd: verszáj) A francia barokkban a fejlődést meghatározó nagy alkotások a kastélyépítészet terén keletkeznek. A versailles-i együttes XIV. Lajos, Napkirály hatalmának építészeti jelképe: 1. Versailles kastély: A helyén eredetileg egy vadászkastély állt, melyet Levau, Lebrun és le Nötre kezdett átépíteni, bővíteni. Levau halála után Mansart vette át az irányítást. A 18. században végső formájában a versailles-i kastély egészében áttekinthetetlen, terjengős épület lett. A kastély legpompásabb helyisége a központi Tükörgaléria. A kastély mögött terül el a versailles-i együttes legnagyobb értéke, az óriási park. 2. Nagy Trianon kastély: A park egy távolabbi részén Jules Hardouin-Mansart építette. XIV. Lajos ide vonult vissza az udvari élet nyüzsgésétől. Kialakítása fényűző, a homlokzatokat kívül is színes márványburkolat borítja. 3. Kis Trianon kastély: A királyi együttes parkjában álló, egyemeletes kis kerti kastély.
Versailles kastély
Nagy Trianon kastély
Kis Trianon kastély
Via Appia- az ókori Római Birodalom egyik legfontosabb útja. Az első hadiút, mely i. e. 312-ben készül, és Rómából Capuába vezet. Az utat Appius Claudius Caecus censor kezdte el építeni, hogy megoldja a dél felé haladó hadseregek utánpótlását. A Forum Romanumról induló Via Appia maradványai ma is láthatók. Világörökség- olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító érték, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökség bizottság, az általa igazgatott Világörökség programba felterjesztett. A programot 1972-ben alapították, célja pedig az emberiség kulturális és természeti örökségeinek védelme, azok nyilvántartásba vétele. Yin és Yang: Kínai jelkép: kör, benne egymásba áthajló világos és sötét féllel; a nyugodt női erő (yin; sötét) és a mozgékony férfiszellem (yang; világos) ellentétét és összetartozását szimbolizálja.
23
A Yin és a Yang a mindenütt jelenlévő -egy, de mégis sokszínű- energia két aspektusát, nézőpontját jelenti. Egymással ellentétes, de egymást kölcsönösen kiegészítő fogalmak, melyek nem léteznek egymás nélkül, szükségesek egymás számára. Zheng típusú város: A kínai történelemben a zhen egy városi rang (vámhivatallal rendelkező Kínai piacváros). Általában fallal körülvett kereskedőváros, amely kikötővel és vámhivatallal is rendelkezett. A Ming-dinasztia kezdetét Zheng He alapítja meg Sanghaj városát ez a legnagyobb zhen típusú város jelenleg (az idők folyamán már magasabb városi rangra emelkedett).
24
