Abrázió (latin: abrasio = levakarás): fıleg a tenger-partok (ritkán tópartok) szikláinak hullámverés hatá-sára történı lepusztulása. Üregek, fülkék is kialakul-hatnak közben. Abráziós barlang: a sziklás tengerparton hullámve-rés hatására kialakuló üreg. Mérete néhány m–né-hányszor tíz m, képzıdésében valószínőleg hullámok által mozgatott (kızet)szemcséknek van döntı jelen-tısége. Általában az apály- és dagály-vonal között alakulnak ki. Minden kızettípusban elıfordulhatnak. Aeroszol (latin–görög szóösszetétel): gáznemő kö-zeg, amely egyenletes eloszlásban nem ülepedı ré-szecskéket tartalmaz. (IDE) A barlangi levegıben a huzattal bekerülı felszíni porszemcsék, mikroorga-nizmusok és a lecseppenı víz szétfröccsenésébıl ke-letkezı vízcseppek egy része alkot ~-t. Különös jelen-tısége van a gyógybarlangok hatótényezıjeként, vala-mint egyes kiválásoknál (heliktitek és tőkristályok faj-tája). Agglomerátum (latin: agglomerare = szorosan egy-máshoz nyomódni): törmelékkı. Agyag: törmelékes üledék, amiben a szemcsék mé-rete 0,002 mm-nél kisebb. Fıleg málláskor keletke-zett agyagásványokból és mállási maradékszemcsék-bıl áll. Vizet felvéve megduzzad, képlékeny lesz és vízzáróvá válik. Állandó körülmények között ezt a tu-lajdonságát megtartja. Mésztartalma változó, folya-matos átmenettel a márgán át a mészkı felé ( ábra). Szemcséit a víz lebegtetve szállítja, gyakori barlangi üledék, ahol lehet oldási maradék v. felszínrıl behor-dott eredető. Agyagbarázda: az agyagpiramisok közti bemélyedé-sek. Lehetnek elágazóak v. egymással közel párhuzamosan a lejtı irányában lefutók. Ez a lerakódási felü-let lejtıszögétıl függıen változik (Szablyár P. 1985.) Agyagcseppkı: Agyagfüggöny: általában 1 cm-nél keskenyebb, 5–10 cm hosszú, függılegesen barázdált, gyakran kissé lelógó agyagfelhalmozódás. Kiálló kızetpárkányokon v. ferde padokon agyag halmozódik fel, amit késıbb a csepegılecsorgó meszes víz függıleges barázdákkal kiváj és mésszel átitatva megkeményít. Agyagkı: a megszilárdult, képlékenységét vesztett agyag ill. agyagos üledék, aminek törése kagylós v. kockás. Cementáló anyaga a barlangokban többnyire CaCO3. Agyagpiramis: néhány cm–dm nagyságú, kúpos (barlangi) üledékforma. A vízben lebegı agyagszem-csék álló vízben leülepednek, miközben a kiálló kı-zetdarabokon is felhalmozódnak, meredek oldalú kú-pokat alkotva. Általában csoportosan fordulnak elı. Az egyes kúpok közti bemélyedések az agyagbaráz-dák. Akna: közel függılegesen lefelé vezetı barlangjárat. Többnyire tektonikus síkok keresztezıdésénél alakul ki oldódással (zsomboly, akna), ritkábban omlással (beszakadás). Mélysége néhány m-tıl többszáz m-ig terjedhet, átmérıje általában m-es, néhányszor tíz m-es lehet. Barlangból felfelé haladó párja a kürtı. Aknabarlang: zsomboly. Aktív barlang: hibás kifejezés a jelenleg is vizet ve-zetı patakos barlangokra. Alabástrom (görög: az egyiptomi város, Alabasztron nevébıl): apró kristályok tömegébıl álló gipsz. (FÖFE) Alagút: tágas, több tíz m2-es szelvényő, hosszú és közel egyenes, vízszintes barlangfolyosó. Magassága és szélessége hasonló mérető. A Baradla-bg. egyes szakaszaira jellemzı kifejezés. (barlang)Alaktan (morfológia): üregek és képzıdmé-nyek formáival foglalkozó tudomány. A formák vizsgálatából következtetni lehet az ıket létrehozó folya-matokra, természetesen figyelembe véve az anyag milyenségét is. Legfontosabb vizsgálati módszere a hely-színi megfigyelés, a szelvénymérés és a fényképezés. Álbarlang: hatalmas kızettömbök között levı üregek összefoglaló neve. A barlang feltételének megfelel, bár nem a szilárd földkéregben, hanem laza üledék-ben található.
Álcseppkı: ritka oldásforma teljesen vízszintes fıté-ken. 1–3 cm hosszú, 5 mm átmérıjő, tölcsér szelvé-nyő “függıcseppkövek” erdeje lóg lefelé. Kissé agya-gos a felületük, míg a köztük levı síkok tiszták. A fıtén szétfolyó oldóképes víz a síkokat oldja, a lelógó agyagos felületeket pedig meghagyja. Álfenék: elsısorban aknabarlangokban gyakori je-lenség, amikor a zsomboly szőkületeiben felhalmozó-dó törmelék eltömi az alsóbb (nyitott) részekhez ve-zetı utat. Ritkábban a vízszintes üregekben is elı-fordul, amikor fıleg kiválásokkal cementált üledék alól a felhalmozódott anyagot késıbbi vízmozgás kimosta. Az emeletes barlangok szintjei között eredeti helyzető kızet valódi fenékszint. Álfıte: az álfenék alulról nézve. Elsısorban a víz-szintes barlangokban fordul elı, amikor a jelenlegi talpszinten jutunk be a barlangszakaszba. Amikor a járat fıtéjében v. a ferdén felfelé irányuló oldalfalon törmelékes anyagot, kiválást látunk, mindig gyana-kodhatunk létezésére. Álkarszt (pszeudokarszt): nagy mésztartalamú üle-dékekben (lösz, meszes homokkı) v. ritkán más, nemkarbonátos kızetekben létrejövı oldásos formák, amik a karsztos formákhoz hasonlítanak. Allochton (görög: allosz = másként, khthon = föld): barlangokban föleg a behordott üledékre alkalmazott kifejezés, “máshol keletkezett”, azaz áthalmozott ki-töltés. Állócseppkı (sztalagmit): gyakori barlangi kiválás, ami a csepegı vízbıl az aljzaton válik ki. Fejlıdése során egyre magasabb lesz, míg szélessége csak ki-sebb mértékben növekszik. Mindkét vízszintes irány-ban közel egyenlı mérető, magassága ennél lényege-sen nagyobb lehet, több 10 m is. Teteje tompa v. la-pos, esetleg kissé bemélyedı. Belseje tömör, nincs vízvezetı csöve. A felette képzıdı függıcseppkıvel összenıve cseppkıoszloppá alakul. Egyes alakjait kü-lön néven említik: gyertyacseppkı, pálmafacseppkı (bambuszcseppkı, rúdcseppkı).stb. Allogén karszt: nem önálló karszt. Állóvíz: tó. Állóvízi kiválások: barlangi tavakban kialakuló, kal-cit anyagú képzıdmények. Méretük néhány cm–dm nagyságú, kiterjedésük azonban jóval nagyobb lehet. A barlangi csepegı vizek kisebb mélyedésekben öszszegyőlve cseppkımedencét alkotnak, amiben a CaCO3 lassan kiválik, belsı oldalát szegfőkalcitok bo-rítják. A vízfelszínen erısebb a kiválás, itt cseppkı-szinlı alakul ki, amibıl a vízszint huzamosabb meg-változása esetén egymás fölött több is lehet. A vízben álló cseppkı alja a kiválástól megvastagodik, bocsko-ros cseppkı lesz belıle. A vízfelszínig érı kisebb álló-cseppkövek tetején “tavirózsa” képzıdik, míg a vízbe lógó régebbi függıcseppkövek nyakkendıs cseppkıvé alakulnak. A hévizes kiválások néhánya szintén álló-vízben keletkezett (karfiol, apadási szinlı, kalcit-lemez). Alsóbarlang: a patakos (hidegvizes) barlangokban több egymás feletti szinten alakulhat ki járat. Az így keletkezı emeletes barlang alsó, általában még víz alatt levı járatszintje (Baradla-Alsó-bg.). A vízszint változását a hegység kiemelkedése (tektonika) v. a környezet erıs lepusztulása (csapadékosabb éghajlat) okozhatja. Áltektonikus (atektonikus) barlang: létrejöhet hegy-csuszamlás, sziklafal elválása, sótömegek kinyomó-dása v. gleccsermozgás közben is. Alveola (latin: =meder, üreg): oldásbarázda. Anasztomózis: egérkarr. Andezit (andesit = az Andok kızete): többnyire szür-késfekete vulkáni kızet. Földtanilag fiatal keletkezé-ső, néhány mm-es ásványszemcsék látszanak benne, 55–65 % SiO2-t tartalmaz. Felszínre jutása többnyire robbanásos kitörésekkel történik. A Kárpát-medence leggyakoribb vulkáni kızete. Mo.: Dunazug-hg., Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zempléni-hg.
Anemolit (görög: anemosz = szél, lithosz = kı) = szélkı: légmozgás által okozott barlangi kiválások illetve elváltozások összefoglaló neve. A túltelített vízcseppek kicsapódnak, így huzat-heliktit v. arago-nit-bokor lesz. A légmozgás párologtató hatására bor-sókı képzıdhet. A felszín közelében fehér, vattaszerő hegyi tej válhat ki. Anhidrit (görög = vízmentes): kızetet alkotó ásvány, anyaga CaSO4. Színtelen v. enyhén színezett. Nagy tömegekben a tengervízbıl válik ki bepárlódáskor. Mo.: Perkupa környékén van felszínközelben. Víz-felvétellel gipsszé alakul, miközben duzzadásos gipszbarlang keletkezhet. Antropogén (kitöltés) (görög: antroposz = ember, ge-neszisz = születés): ember által behordott barlangi anyagok összefoglaló neve. Régészeti szempontból hasznos, míg a jelenkori anyagbehordás (ácsolóanyag, szemét, stb.) lehetıleg a legkisebb mennyiségőre csökkentendı. Apadási szinlık (bordásfal): eddigi megfigyelések szerint nagyon ritka állóvízi kiválás. Egymástól 0,5–1 cm-re, vízszintesen elhelyezkedı, cm széles, CaCO3 anyagú lécek, amik egymással párhuzamosan több m hosszan húzódnak a falon. Nagy felületeket egyen-letesen borítanak a Pál-völgyi-bg. Tollas-termében. Angol irodalomban folia néven szerepel. Képzıdése a lassan, de sokszor (esetleg szakaszosan?) csökkenı-emelkedı (langyosviző) barlangi tó partján történı kiválással magyarázható. Aprózódás: szilárd anyagoknak, fıleg kızeteknek fizikai hatásokra történı szétesése kisebb darabokká. Okozhatja a kızetrésekben megfagyó víz feszítı ereje, a növények gyökere, a kızet hıhatásra létrejövı térfogatváltozása. A napsütés miatt a különbözı ásvány-szemcsék más mértékben tágulnak, ami felszíni ~-t okoz (gránitmurva). A fellazult tömbök, szemcsék lehullanak, és a víz v. a szél elszállíthatja ıket. Aragonit (Aragonia spanyol tartomámy nevébıl): rombos kristályszerkezető CaCO3-ásvány, többnyire színtelen v. fehér, üvegfényő, gyakran tős kristályok-kal. Mo.: bazaltok üregeiben és a hévizes barlangok-ban gyakori. Közönséges hımérsékleten és nyomáson kalcittá alakul. Különösen szép tős kristály-csoportok vannak a Dorog környéki üregekben. Áramlási csı: járatok fıtéjén végigfutó, keskenyebb (10–50 cm átmérıjő) bemélyedés, amiben feltételez-hetıen az üreget kitöltı víztömegnél melegebb (egye-sek szerint gázosabb, buborékos) víz áramlott. Jól megfigyelhetı a Mátyás-hegyi-bg. több részén. A Ba-radla-bg. mennyezeti félcsövei esetleg a barlang erıs feltöltıdésének idején keletkezhettek. A feláramló hé-víz hozta létre az ágyúcsı és hévforráscsı formákat is a Ferenc-hegyi-bg.-ban. Árok: csatornaszerő hosszanti mélyedés a víz veze-tésére. Laza talajokon, növényzettıl megfosztott fel-színeken alakul ki. Több m széles és mély, hossza többszáz m is lehet. Víznyelıkben jellemzı, de nem szükségszerően meglevı formaelem. Árvízi forrás (száj): nagy csapadékmennyiség a pata-kos barlangok alsóbarlangjának kisebb járatain nem tud átfolyni, és az egyre emelkedı vízszint a már szá-raz régebbi járatokon folyik tovább, majd ennek (többnyire törmelékkel fedett) végpontján lép fel-színre. Ilyenen tárták fel a Vass Imre-bg.-ot is. Ásvány: a földkéreg természetes eredető, szilárd, kristályos építıanyaga. Megszabott belsı szerkezete és vegyi összetétele van, fizikai tulajdonságai jel-lemzıek, és gyakran irányok szerint változók. Bar-langban leggyakrabban a kalcit különbözı nagyobb formába rendezıdött kiválása fordul elı. Ásványos források: természetes vízfeltörési helyek, melyeknek vize literenként 1000 mg-nál több oldott ásványi anyagot v. CO2-t tartalmaz. Többnyire vulkáni területeken fordulnak elı, v. ott, ahol jól oldódó sókızetek vannak a felszínközelben. Aszcendens (oldat) (latin = felszálló, felmenı): a Föld kérgében törésvonalak mentén a mélybıl felá-ramló, általában meleg víz. A hévizes üregek képzı-désénél alapvetı jelentıségő. felszálló víz. Aszóvölgy: szárazvölgy. Átalakult kızetek (metamorf kızetek): a földkéreg mélyebb részeire került kızetek a nagyobb nyomás és/v. hımérséklet hatására megváltoznak. A lassú folyamat során a kristályos állapot mindvégig meg-marad, és az
átlagos kémiai összetétel sem változik. Új ásványok keletkeznek a régiek anyagának folya-matos átépítésével. Gyakoriak az agyagos üledékekbıl keletkezı, vékonyan rétegzett palák, a mészkıbıl pe-dig márvány lesz. Atektonikus (görög = nem épített): a kızetben olyan alakváltozások, amik nem kéregszerkezeti mozgások hatására keletkeztek (pl. hegycsuszamlás, sómozgás, gleccsermozgás). Gyakori az üledék megszilárdulás elıtti mozgása, megcsúszása is. Áthalmozott kitöltés (allochton): olyan üledékanya-gok, amik lerakódási helyükre távolról szállítódtak, többnyire folyóvíz v. szél segítségével. A patakos bar-langok szilárd kitöltéseinek többsége ebbe a cso-port-ba tartozik (kavics, agyag, stb.). Átjáró: “A romosodás révén megkurtult, kétbejáratú barlangmaradványok egy részét a Bükkben ~-nak nevezik... Az ~k többsége még elég hosszú, 10–40 m...” (Hevesi A. 1986.). Átmenı barlang: olyan patakos barlang, ami a víz-nyelıtıl a forrásig végigjárható. Autigén karszt: önálló karszt. Autochton (kitöltés) (görög: autosz = maga, khton = föld): helyben keletkezett. Aven (francia: avenue = széles út, sugárút): román nyelvterületen a felfelé nyúló vakkürtıket és gyakran a zsombolyok aknáit nevezik így. Álbarlang: nagyobb kızettömbök, omladék darabjai közti üreg. Baldachin (olasz: Baldacco = Bagdad): cseppkı baldachin. Bambuszcseppkı: pálmafacseppkı. Bányatojás :a ---barlangi gyöngy neve a recski ércbányában. Bányavirág (vasvirág): érctelepek, fıleg vasérctele-pek oxidációs zónájában elıforduló fehér aragonit-kiválás. A kristálycsoportok 5–10 mm átmérıjő, de több cm–10 cm hosszú, elágazó, kanyargó ágacskák tömegébıl állnak (Eisenerz Ausztriában, Ochtina Szlovákiában). Tágabb értelemben minden üregkitöl-tı ásványcsoportra alkalmazott elnevezés. Barázdás karr: oldásbarázda. Barit (görög: barysz = nehéz) (súlypát): BaSO4 ás-vány. Fıleg szintelen v. sárgás színő, mm–cm nagy-ságú tégla alakú fényes kristályok tömege. Többnyire hidrotermális telepeken fordul elı, de gyakori a Bu-dai-hg. barlangjaiban is. Barlang: “a földkérget alkotó kızetben kialakult olyan természetes üreg, amelynek hossztengelye meg-haladja a két m-t és mérete egy ember számára le-hetıvé teszi a behatolást.” (Természetvédelmi tör-vény, 1982.) További magyarázat hiábavaló, ez a Törvény!!! (A különbözı mérető üregekre több kifejezés van, ld. 7.1. ábra). Barlangeresz: sziklaeresz. Barlangi fánk: 5–8 (–10) cm széles, kissé alacso-nyabb, gömbölyded kiválás. A falakon vízszintes sorokban, csoportosan fordul elı, apadási szinlıkkel együtt. Sugárirányban álló, réteges fehér kalcit-kristályokból épül fel, felszíne világosbarna, síma tapintású, de az apadási szinlıktıl néhol vízszintesen bordázott. Típuslelıhely a Zbrašovi-aragonitbg. (Mor-va-Karszt), Mo.-on még csak a Rácskai-bg.-ból is-mert (Budai-hg.). Képzıdése a vízszint változásával függ(het) össze, talán az apadási szinlıkkel borított falfelületen az újra megemelkedett vízszint alatt vált ki a kalcitanyag.
Barlangi gyöngy: centiméteres nagyságú, önálló, gömbölyded mészkiválások, amik általában csopor-tosan találhatók az üreg alján kisebb vízmedencék-ben. A magasból cseppenı víz mélyedést váj az alj-zaton, ennek belsejét és a benne levı szemcséket a ki-váló mészanyag bevonja. Az állandóan hulló víz-cseppek hatására a szemcse nem tud hozzánıni a mendence falához, ezért különálló gömbbé fejlıdik. Egyes patakos barlangok medrében tömegesen fordul elı, ezt patak-gyöngynek hívjuk, pl. Béke-bg. Barlangi karr: üregben képzıdött oldásbarázda. Barlangi perem: mélybıl feljövı járatokat (“szellı-zıcsı” gyakran teljesen körülölelı, gallérszerő kivá-lás. Magassága 2–30 cm, vastagsága 1–10 cm, több-nyire fehér borsókövekbıl áll, belsı felszíne simára van oldva. Mo.: Nagyharsányi-bg. Barlangi tutaj: egyes melegvizes barlangi tavak fel-színén kivált, úszó, vékony (0,1–1mm) CaCO3 anya-gú hártya, amit a víz felületi feszültsége tart fenn. Összetörve az aljzatra hullik, és ott megvastagodva kalcitlemezt alkot. Állandó csepegési pontok alatt fel-halmozódik a mindig ugyanott összetörı anyag, és így karácsonyfa keletkezik. Mo: Gellért-hegy meleg-forrásai és a Tapolcai-tavasbg. egyes medencéiben. Hidegvizekben is képzıdhet, pl. Béke-bg. Barlangjárat: a barlang ember számára járható ré-szei, azaz az egész üregrendszer. A különbözı széles-ségő és magasságú járatoknak jellegüket többnyire jól kifejezı nevük van (7.2. ábra). Barlangképzıdés (barlangkeletkezés) (NEM szpe-leogenetika!!): a felszín alatti üregek kialakulásának folyamata. Barlang minden kızetben elıfordulhat, de legjelentısebb az oldódással történı karsztos ürege-sedés. Nagyon sok tényezıtıl függ a folyamat, ezek közül alapvetı a kızet minısége, töredezettsége, és – fıleg közvetve – a terület éghajlata Részletesen a 2. fejezet foglalkozik a ~-sel. Barlangkutatás: új barlang (-rész) feltárása (6. fe-jezet), nem azonos az üregek vizsgálatával (4. fe-jezet), bár mindkét tevékenységet ~-nak csúfolják. Több lépcsıbıl álló feladatsor. A kutatandó terület földtani megismerésével, ill. térképek alapján a “bar-langgyanús” területek kiválasztásával kezdıdik, majd a terület bejárásával és a legígéretesebb helyek kivá-lasztásával folytatódik. Ezután már csak a barlangba való bejutás van hátra. Barlangrendszer: a nagyobb, kiterjedt barlangok megnevezése. Barlangrom: a felszín lepusztulása során megnyílt régi üreg (-rendszer) darabja (kıodú, kıgarat, stb.). A Bükk hg. ~-jaival Hevesi A. (1986.) foglalkozott részletesen. Barlangtan (szpeleológia): a természetes eredető föld alatti üregek vizsgálatával és kutatásával foglalkozó természettudomány. Számos részterülete van, sok társtudomány kapcsolódik hozzá, gazdasági haszna is lehet. Batükaptura (latin batisz = mélység, kaptáció = be-fogás): Jakucs L. által alkotott szép magyar kifejezés a mélységi lefejezésre. Bazalt (görög: Basan-hg. Szíriában, ebbıl bazanit, késıbb ~): sötét színő (szürke, fekete) vulkáni kızet, tömör, kemény, gyakran oszlopos kihülési elválá-sokkal. Hegykúpokat, takarókat alkotva a földfelszín leggyakoribb kızetei közé tartozik. Híg lávája lefolyás közben gyakran alkot lávabarlangokat. Mo.: Bakony- hg., Balatonfelvidék, Salgótarján környéke. Bejárat: az a nyílás, amin az üregbe lehet jutni. Egy barlangnak több is lehet, amik közül a szokásos túraútvonal alapján némelyiket kijáratnak szoktak nevez-ni. Lehet természetes eredető, bontott v. teljesen mesterséges. Bejárati szakasz: a barlangnak az az elsı szakasza, amelyben a napi és éves hımérsékletingadozás jól kimutatható, általában az elsı 60–70 (200) m. Bio-lógusok szerint az a rész, ameddig a felszíni fény bejut. Bekérgezıdés: cseppkıkéreg.
Benyíló: rövid, zárt végő barlangüreg, vakjárat, ami a hosszabb járatból ágazik ki. Beomlásos törmelék (collapse breccia): eredetileg a vulkán kitörése után hirtelen beomló kızetanyag. Tágabb értelemben használják a karsztos üregek be-szakadásos anyagára is. Vízalatti üregesedés során hatalmas termek is kialakulhatnak, amik a vízszint lesüllyedése után beomolhatnak. Berogyás: felszíni forma, ami üreg (gyakran eltö-mıdött víznyelı) beszakadásával keletkezik. Mérete néhány métertıl néhány 10 m-ig terjedhet, tölcsér szelvényő. Többnyire ígéretes bontási hely. Beszakadás: néhány m–néhányszor 10 m átmérıjő, függıleges szálkı falú felszíni bemélyedés, aminek mélysége szintén ilyen nagyságú. Nagyobb üreg (bar-lang, pince, bányatér) felszakadásával keletkezik. Ha-sonló a zsomboly felsı részéhez. Laza anyaggal ta-kart felszínen az oldalfalak lejtıssé töltıdnek, ezt be-rogyásnak hívják. A többszáz m-es, függıleges v. na-gyon meredek, sziklás falú mélyedést már szakadék-dolinának nevezik. Beszivárgás: a felszínre hulló csapadék (esı v. hó) egy része a talajon át a kızet réseibe szivárog. Karsztosodó kızet esetén ez a vízmennyiség jelentıs nagyságú szokott lenni, az Aggteleki-karszton több-éves átlagban az évi csapadékmennyiség 27 %-a (Maucha L.). A víz nagy mennyiségő CO2-t vesz fel a talajból, és ezzel oldja a kızeteket, ez az elsıdleges oldás. “Betoncseppkı” (betonon képzıdı cseppkı): rosszul szigetelt, fıleg felszín alatti betonfelületeken képzıdı mészkiválás. Többnyire szalmacseppkı, de lehet cseppkılefolyás, ill. állócseppkı. Gyorsan képzıdik, hónapok, évek alatt több 10 cm is lehet. Ennek oka az, hogy a betonban képzıdött rendkívül apró kalcit-kristályok könnyen oldódnak a beszirvárgó vízben. Bevonat: az üreg falait (oldalát, alját, fıtéjét), ill. an-nak egyes részeit vékonyan, mm–cm vastagságban beborító anyag. Ez általában CaCO3 anyagú mész-kiválás, fıleg cseppkı kéreg, de lehet agyag v. ritkán más anyag is. “Biocseppkı”: Lénárt L. elnevezése a villanyvilágí-tással ellátott barlangokban megjelenı egyik kivá-lásra. A fény hatására kifejlıdı növényzet (lámpafló-ra) segítségével a leszivárgó vízbıl lyukacsos mész-kiválás történik, hasonlóan a felszínen a forrásmész-kı képzıdéséhez. Mo.: István-bg. Lillafüreden. Biogén kiválás: élılények hatására képzıdı kızetek összefoglaló neve. Leggyakoribb a karsztforrások környékén élı vízinövények CO2-elvonó hatására kiváló forrásmészkı (“mésztufa”). Bocskoros cseppkı: cseppkımedencében levı álló-cseppkı (v. cseppkıoszlop) alján a vízszintig érı kiszélesedéssel. Ezt a medence vizébıl kiváló apró kal-citkristályok alkotják. Jellegzetes állóvízi kiválás, 5.22. ábra. Bogyócseppkı: a Szemlı-hegyi barlang felfedezésekor alkotott elnevezés a -- borsókıre Bordásfal: az apadási szinlık neve a Pál-völgyi-bg.-ban. Borsókı: Mo.-on fıleg a melegvizes üregrendsze-rekben sokfelé elıforduló, gyakran az egész falfelü-letet beborító, 0,5–2 cm átmérıjő gömböcskékbıl álló kiválás. Vékony rétegekben egymásra nıtt kalcitkris-tályokból (ritkán aragonitból) áll. Kívülrıl többnyire barna, ritkán fehér, belül szinte mindig fehér, gömb-héjas rétegei szerint színzónás. Helyesebb volna a szılıkı elnevezést alkalmazni, mert a földtani szak-irodalomban ezt a nevet a források vizében képzıdı önálló gömbökre, a pizolitokra használják. Angol ne-ve popcorn, azaz pattogatott kukorica. Képzıdése: a kızet (v. régebbi kiválások) felületén szivárgó víz tel-jesen elpárolog, és az összes oldott anyag kiválik. A néhány m-es barlangok repedéseiben a cseppkı he-lyett ~ keletkezik, míg a hévizes nagybarlangokban a lentrıl főtött üreg párologtató hatása segíti kialaku-lásukat. B-profil: D-szelvény. Breccsa (olasz: breccia = vulkáni törmelék): törmelé-kes üledékes kızet, aminek szemcséi a rövid szállító-dás miatt még nem gömbölyödtek le. Eredetileg a vul-káni törmelékszemcsékbıl álló kızetet jelentette (vul-káni ~), de ma már tágabb értelemben használják. Kızetelmozdulási sávokban vetı~, dörzs~ keletkez-het. Barlangokban
felhalmozódott és cementált cson-tok csont~-t alkotnak. Az összetört, mm–dm nagy-ságú szemcséket cementáló anyag többnyire mész, kova, agyag szokott lenni. Buborékcsı: elsısorban mélybıl feláramló víz által kioldott (hévizes) barlangokban elıforduló formák. A járatot kitöltı vízbıl felszálló buborékok az üreg fı-téjén azonos útvonalon haladnak, ezért itt 2–3 cm–10–20 cm átmérıjő félcsı oldódik ki. A zárt fıtemé-lyedésekben felhalmozódó gáz annak legmélyebb pontján kibuggyanva halad tovább. Az ilyen bubo-rékkupolák falán győrős elszínezıdés lehet, ami gyak-ran feltapadt agyagszemcsékbıl áll. Becsatlakozó mé-lyebb járatok meglétét néha csak a falon látható fel-futó oldási barázdák mutatják. A nagyobb, 0,5–1 m-es csövek képzıdése inkább vízáramlással magyaráz-ható. mennyezeti félcsı. Bujtató: a víznyelı népi elnevezése. Búvópatak: felszín alá befolyó kisebb, de állandó víz-folyás. Többnyire vízzáró kızetterületrıl érkezik, és a karsztos kızetet elérve víznyelın át tőnik el. Csapa-dékos területeken búvófolyók is vannak. Cenote (ejtsd: szenote): trópusi kis szakadékos dolina (KBg 1966/2) “Talán a legjobban ismert karsztos mélyedések Észak-Yucatanon az ısi maja romok szom-szédságában találhatók. Chichén Itza templománál az úgynevezett Halál kútja ilyen függıleges falú mélye-dés, amelynek szélessége 60 m, mélysége 40 m, s fé-lig víz tölti ki.” (FOR). Felszakadt barlangüreg, amit a tengerszint emelkedése miatt részben víz tölt ki. Cérnacseppkı: szalmacseppkı. Csapásirány: a dılt réteg vízszintes síkkal alkotott metszésvonala. Irányát geológus kompasszal állapít-hatjuk meg, a mágneses É-tól való eltérés alapján (vi-lágtájakkal v. fokokkal kifejezve) (GEO). dılés. Cseppkı (Kraus S. szerint, mivel “csepegı kı”-bıl származik, egy p-vel írandó! Itt azonban az érvényes magyar helyesírás szabályai érvényesülnek. Szerk.): a leggyakoribb barlangi kiválás. A kızetréseken átszi-várgó vízbıl légteres üregbe érve általában kiválik az oldott mészanyag egy része. Tömör, nagy kalcit-kristályokból felépülı, síma tapintású kiválás kelet-kezik, aminek mérete és formakincse rendkívül sok-féle (3.... ábra). Színe fehér, sárga, néha vörös, barna, szürke, fekete, de elvétve más szín is elıfordul. Cseppkıbaldachin: a falfelületekrıl kinyúló, általá-ban méteres nagyságrendő, de csak kb. 10 cm vastag, enyhén lejtı felület, ami felülrıl cseppkıkéreg, alsó oldalán pedig egyenetlen felülető, többnyire néhány kaviccsal. A Baradla-bg.-ban elég gyakori. A járat-ban felhalmozódott kavicsos hordalékra cseppkı- lefolyás nıtt rá, majd az éghajlat csapadékosabbá válása miatt megélénkülı vízmozgás kimosta az üle-déket, a kéreg pedig helyben maradt (6. ... ábra). Cseppkıbarlang: hibás elnevezés az olyan barlan-gokra, ahol cseppkı is van. Cseppköves barlang a pontos megnevezés, de inkább kerüljük ezt a szó-összetételt. Cseppkı bekérgezés: cseppkıkéreg. Cseppkıcsésze: laza aljzaton levı 10–30 cm átmé-rıjő, hasonló mélységő, cseppkıvel bevont kerek for-ma. A magasból hulló vízcseppek az aljzat laza anya-gába lyukat vájnak, aminek falát a kiváló mészanyag bevonja. Az így keletkezı mélyedésbe behulló törme-lékdarabokból barlangi gyöngy képzıdhet. A mélye-dés kitöltıdése után állócseppkıként nıhet tovább. (Ezért nevezi Lénárt L. ezt a formát negatív csepp-kınek.) Cseppkıdob (cseppkıpajzs): ritka kiválásforma. Ovális – kerekded alakú, 20–50–80 cm átmérıjő fer-de sík, aminek szélérıl függıcseppkövek lógnak. A dob vastagsága néhány cm, belsejében hosszanti, nyílt síkkal. Szép példányok vannak a Baradla-bg. Retek-ágában. Képzıdése vitatott. Cseppkıdrapéria cseppkıfüggöny. Cseppkıfüggöny: a barlang közel vízszintes fıtéjén levı kiválásforma, aminek vastagsága 1–2 cm, és vízszintes irányban gyakran hullámosan elhúzódik, akár több m hosszan is. Lelógása néhányszor 10 cm szokott lenni, így mint egy széles szalag kanyarog az üreg tetején. Kialakulása akkor lehetséges, ha a vízcsepp nem tud az üregbe jutáskor lecseppenni, ha-nem az enyhe lejtésviszonyoknak megfelelıen végig-szalad a fıtén, majd a már
kialakult kiválás alsó élén, egyre szélesítve azt. Átvilágítható, néha színzónás, többnyire fehér színő. Aláhajló barlangfalak mentén hasonló szerkezettel és hasonló módon a cseppkı- zászló keletkezik. Cseppkıgallér (galléros cseppkı, nyakkendıs csepp-kı): az állóvízi kiválások egyik típusa. A cseppkımedence kialakulása után a medencében álló v. abba belógó cseppköveken a vízszintnek megfelelı magasságban kialakuló vízszintes kiválás. Vastagsága 1–2 cm, kiterjedése több dm lehet. Felül általában síma (cseppkı)felszínő, míg alsó, vízben lévı oldala a szegfőkalcitoktól érdes. A medence tartós vízszint-változása esetén egymás fölött több rétegük is kiala-kulhat (5.22 ábra). Cseppkıgát (“mésztufagát”): a barlangi patak med-rében keresztben felépülı gát. Magassága dm–m nagyságú, a tömör kiválás vastagsága 5–20 cm. Szé-lessége a járatot teljesen átérheti. A domború felülető, félköríves alaprajzú kiválás teljes felületén folyik a víz, ami elsısorban a gát magasságát növeli. Az elıtte felduzzadó tóból a falakon gömbölyded kiválások is keletkezhetnek. Gyakori kisebb mellékág becsatlako-zásánál, ill. a barlang forrásközeli részén (Béke-bg.), többnyire csoportosan. Keletkezése az összegyőlt cse-pegı vizek v. a túltelítetté váló fıági patak anyagának kiválásával magyarázható. A felszínen levı, hasonló alakú, de lyukacsos kiválásforma a forrásmészkı-gát. Cseppkıgyertya: gyertyacseppkı. Cseppkıgyöngy: barlangi gyöngy. Cseppkıkéreg: a meredek, nem aláhajló falakat, já-rattalpat v. kızettömböket bevonó kiválás. A lecsorgó vízbıl mm–cm vastagságú, de akár több 10 m2-t be-borító bevonat válik ki. Felszíne enyhén hullámos, enyhe lejtéső részeken cm-es gátacskák is lehetnek rajta. A kiválás színe általában sárgás, fehér v. vöröses. Cseppkıkiválás: a légteres üregbe érkezı szivárgó víz CO2-tartalmának egy részét leadva túltelítetté vá-lik, és CaCO3 válik ki kalcit kristályszerkezettel. A kiválás külsı alakja rendkívül változatos (3. ábra). Ritkán más anyagból is lehet cseppkı alakú képzıd-mény. Limonitcseppkövek vannak az Acheron-kút-bg.-ban (Cserszegtomaj). Egyes érces területeken kal-cedon (SiO2) v. tömör limonitkiválás is lehet. A láva-cseppkı és a jégcseppkı – bár cseppkı alakúak – hal-mazállapot változásával keletkeznek. A löszcseppkı vízzel szállított apró szemcsék összetapadása útján jön létre. Cseppkılámpa (pecsétnyomó): a barlang fıjétérıl néha több méteres függıcseppkı lóg le, aminek alján vékonyan, de erısen szétterül, szélein kis függıcsepp-kövek lógnak, alján pedig néhány cementált kavics látható. A Baradla-bg.-ban több helyen találhatók, de más barlangban is elıfordul. Keletkezésekor a járat erısen fel volt töltve, így a többnyire kavicsos aljzatra álló cseppkı nıtt, ami cseppkı oszloppá fejlıdve a fıtéhez is rögzıdött. A késıbbi vízhozamnövekedés kimosta alóla a kavicsos feltöltést, és így a mennye-zetrıl függve maradt (5.20. ábra). Cseppkıléc: a barlang fıtéjén (ritkán a meredek ol-dalfalon) hosszan futó, cm vastag, de több cm széles kiválás. Továbbfejlıdve cseppkıfüggöny v. cseppkı-zászló lehet belıle. Vékonysága miatt átvilágítható, gyakran színzónás. Ott alakulhat ki, ahol az üregbe érkezı víz nem tud lecseppenni, hanem végigkanya-rog a fıtén, majd késıbb mindig a kiválásvonal alsó élén halad. Cseppkılefolyás cseppkıkéreg. Cseppkımedence (cseppkıtál): a barlang aljának mélyedéseiben a csepegı víz összegyőlésével tó ala-kulhat ki. Ennek felszíne néhány tenyérnyitıl több tíz m2-ig terjedhet. A medence alját és falait, a benne levı régebbi kiválásokat v. kıtömböket állóvízi kivá-lások borítják be, gyakran a víz felszínén is elterülve (5.22. ábra). Cseppkıoszlop (sztalagnát): az üreg aljától a tetejéig érı képzıdmény. Magassága több tíz m is lehet, átmérıje néhányszor 10 cm-tıl több m-ig terjedhet. Gyakran függı- és állócseppkı összenövésébıl kelet-kezik. Cseppkıpajzs (pajzscseppkı): cseppkıdob. Cseppkıszinlı: cseppkımedencék szélén a vízszint magasságában keletkezı állóvízi kiválás. Vastagsága néhány cm, felsı oldala általában síma, ill. kissé hul-lámos, míg alsó (vízben levı) felülete a medence fala-it is
borító szegfőkalcitoktól érdes. Elıfordul, hogy több van egymás felett, ami a vízszint tartós megvál-tozását jelzi (5.22. ábra). Cseppkıtál: kismérető cseppkımendence. Cseppkızászló: a járat falának felsı részérıl induló, a fal mellett néha kissé hullámosan lefutó kiválás. Hossza néhányszor 10 cm-tıl több m-ig terjedhet, vastagsága csak 1–2 cm. Lámpával átvilágítható, gyakran színzónás, fehér, sárga, vörös színekkel. Kül-sı éle hullámos v. néha 1–2 cm nagyságú “fogakkal” tagolt, sokszor visszaoldott. Hasonló felépítéső a közel vízszintes fıtén kialakuló cseppkıfüggönyhöz. Ott keletkezik, ahol az üregbe érkezı vízcsepp alá-hajló falon szalad le, és a késıbbiekben ugyanezen a vonalon (a zászló élén) halad (7.3. ábra). Cseppkızuhatag: nagy felületen, vízesésre emlékez-tetı alakban képzıdött cseppkıkéreg. Csizmás cseppkı: bocskoros cseppkı. Csontbreccsa: a barlang egyes részein állatcsontok halmozódhatnak fel. Ez lehet denevérek elpusztulá-sával keletkezı “denevértemetı”, amit vékony, több cm hosszú csontok jellemeznek. Néha ragadozó álla-tok zsákmány-maradéka győlik össze v. pl. zsombo-lyokban a behullott (v. bedobált: dögkút) állatok csontjai találhatók nagyobb tömegben. Régi csontfel-halmozódások a szivárgó víztıl összecementálódnak, így kızetté válva már breccsának nevezhetı. İslény-tanilag rendkívül fontosak voltak az Esztramos-hegy egyes hasadékaiban összemosódott maradványok. Csorga: a szálkıaljú patakos barlangokban elıforduló mederforma. A járat átlagos méreténél lényegesen kisebb szelvényő vízvezetı mélyedés a járat aljának kızetébe vágódva. Hazai barlangjainkban néhányszor 10 cm szélességő, de m-es mélységő is lehet. Kiala-kulását a forrásszint mélyebbre kerülését követı be-vágódás okozza. Hasonló alakú, de nagyobb mérető a kulcslyuk-szelvény, ami az üregképzıdés vízalattiból légteressé válását jelzi(2.14.ábra). Csıjárat: közel körszelvényő, egyenletes kereszt-metszető barlangjárat. Átmérıje több m. A falak sí-mák, esetleg enyhén tagoltak. A járat hosszában több 10 m-nyi függıleges fel-le irányú ingadozás lehet. A vízszint mélyebbre kerülésével kulcslyuk-szelvény alakulhat ki belıle.(5.19.ábra) Darázskı: a forrásmészkı népi elnevezése a Bükk hg.-ben és az Aggteleki-karsztvidéken. Defláció (latin: deflare = elfújni): a szél anyagszállító munkája, amivel a laza szemcséket fıleg a száraz, sivatagos, gyér növényzető területeken eltávolítja. Az erısebb légmozgás a repülı szemcsékkel kisebb mély-ségő odúkat vájhat a sziklákba, és a sziklatornyok al-ját egyre vékonyabbá koptatja. Dendrit (görög: dendron = fa, lithosz = kı): kızet-résekben, réteglapok mentén elıforduló, mohaszerően elágazó, vékony vonalakból álló fekete (néha barna), néhány cm-es kiválás. Anyagát mangán- és vastar- talmú oldatok hozzák. Denudáció (latin: denudare = lemeztelenít): felületi-leg ható lepusztulás. Deszcendens (latin: descendo = leszáll): a karsztos irodalomban általában a beszivárgással kapcsolat-ban használt szó. Diabáz (görög: diabeinen = keresztülmenni): kissé már átalakult régi (tercier elıtti) bazalt. Szürkés-fekete, általában zöldes árnyalatú, szemcsés kızet. A Bükk- hg.-ben ~ és mészkı határán található a ~-bg. Diagenezis (görög: dia = keresztül/át, genesis = szü-letés): kızetté válás. Diaklázis (görög: dia = keresztül/át, klasis = szét-törés): kızethasadék. Diluvium (latin): jégkorszak (pleisztocén) a víz-özön nevébıl.
Dolina (szlovén = völgy): a magyar szakirodalomban a töbör félreérthetı neve. Dolinató: töbör alján felhalmozódott agyag miatt létrejövı viszonylag kis felülető állóvíz (pl. Vörös-tó az Aggteleki-karszton). Dolomit (Dolomieu, 1750–1801 francia mineralógus neve után): CaMg(CO3)2 vegyi összetételő kızet-alkotó ásvány, és az ebbıl álló kızet. Fıleg mészkı kémiai átalakulásával keletkezik. Oldhatósága rosz-szabb annál, így benne üregek ritkán keletkeznek, a patakos barlangok pedig szőkebb szelvényőek lesznek benne. Dılés: ferde helyzetben levı síkok (kızetréteg, törés-felület) helyzetének adata. A felület legnagyobb lejté-sének a mágneses északkal bezárt szöge (ami merı-leges a csapásirányra) és a lejtés vízszintestıl való lehajlása alkotja a ~ adatpárját (4.11. ábra). Dörzsbreccsa vetıbreccsa. Drapéria (cseppkıdrapéria): cseppkıfüggöny. Druza: néhány cm–dm nagyságú zárt kızetüreg, aminek felületét fennt-nıtt kristályok borítják. Na-gyobb mérető a kristálypince. D-szelvény: a budai barlangokban gyakori, többnyire néhány m-es nagyságrendő járatszelvény. Az átkovásodott repedés mellett az ép kızetben kioldódott járat-ba a laza, kovás telérbıl beszakad egy kevés, kialakít-va a d-bető szárát. Duzzadásos gipszbarlang: tengeri sókiválásnál an-hidrit (vízmentes kalciumszulfát) is keletkezhet. Ez késıbb felszínre kerülve vizet vesz fel, és gipsszé ala-kul. Ez erıs megduzzadással jár, amitıl a felsı réte-gek felpúposodnak; néhány m-es, rövid élető üregek keletkeznek. Édesvízi mészkı: mindaz a tömeges mészkiválás, ami szárazföldön édesvízbıl keletkezik. Leggyakoribb a források vizébıl kiváló forrásmészkı és az álló-vizekbıl kiváló réti mészkı (tavi kréta). A barlangi kiválások is kalcit anyagúak, de kis mennyiségük miatt nem sorolják ide. Egérkarr (egérjárat-karr, anasztomozis) : vízszintes v. kis dılésszögő rések, réteglapok fölött az old-hatóbb kızettömegben kialakuló járatok. Átmérıjük 2–5–20 cm, erısen kanyargó, többszörösen elágazó, egyenletes szélességő csövecskék. A víz áramlásának kezdeti formái. (Igazából nem karr, mert nem felszíni forma.) Éghajlat (klíma): egy nagyobb terület (hegység, országrész, földrész) légköri elemeinek összessége. Legfontosabb a hımérséklet és a csapadék mennyisé-ge és éves eloszlása. Lényeges még a légmozgás, a napsütés mennyisége, a fagypont alatti napok száma, ill. mindezek eloszlása és egymáshoz való viszonya. Kisebb területek (pl. egy völgy, egy barlangüreg, de akár egy főcsomó alatti terület) esetében mikroklímá-ról beszélünk. Egyásványos kızet (monomineralikus): olyan kızet, aminek felépítésében döntı többségben csak egyetlen ásványfaj vesz részt, pl. mészkı, dolomit. Elgörbült cseppkı (anemolit): függıcseppköveknél elıfordul, hogy képzıdésük során egy ponttól kezdve v. folyamatosan a függıleges iránytól eltérnek. Kiala-kulásukat szalmacseppkınél kristályhiba okozhatja, bár rendszeresen erıs légmozgással is magyarázzák (szélfújta cseppkı). Ennek ellentmond, hogy többnyi-re csak egy-egy példány görbe a sok szabályos között. Vastag függıcseppkövek felszínén, hirtelen nagy csapadékmennyiségnél a lecsorgó víz miatt egyik irány-ban lényegesen erısebb a kiválás, és így a cseppkı egyre görbébb lesz (Szlovéniában viszonylag gyako-ri). Elmeszesedés (kalcifikálódás): a barlangba kerülı csontokban a szivárgó vízbıl CaCO3 rakódik le, azok apró üregei kitöltıdnek, a csont egyre tömörebb és ne-hezebb lesz. Ez az átalakulás (is) biztosítja a marad-ványok ép megırzıdését.
Elıfordulás-térkép: olyan barlangtérkép (általában alaprajz), amire egyes dolgok helyét bejelölik. Lelı-helytérképnek is nevezehetı, mert általában az azo-nos anyagok v. formák, mintavételi helyek vannak rajta feltüntetve. Elsıdleges forma: a barlang fı üregesedésekor létre-jövı, meghatározó alak. Legfontosabb befolyásoló tényezıje a kızet rétegzettsége és tektonikus viszonyai. Általában legömbölyített, ill. tektonikusan befolyá-solt alakból tevıdik össze (4.20. és 4.21. ábra). Elsıdleges oldás: a karsztosodó kızettel elıször érintkezésbe lépı víz oldó hatása. Ez a víz többnyire csapadék v. olvadék eredető, de lehet folyók, tavak v. tenger partján végbemenı folyamat is. A vízben levı savak (döntı többségében szénsav) a kızet anyagát oldja, és így elszállíthatóvá teszi (2. fejezet). A mély-ben ismét oldóképessé váló víz végzi a másodlagos oldást, amiben a keveredési oldás a legfontosabb. Eltemetett karszt: fedett karszt. Eltolódás: vetıdés. Elvi szelvény: a barlangtérképek egyik fajtája, ami erıs elhanyagolásokkal a járat v. az egész üregrend-szer jellegét mutatja be (4. 18. ábra). Emeletes barlang: a földtani közelmúlt erıs éghajlat-változásai során a hegységek völgyei lépcsızetesen mélyültek, esetleg feltöltıdtek. A karsztvízszint kö-vette ezeket a változásokat, és így több szintben (a Kárpátmedencében többnyire két szintben) tágultak a vízvezetı járatok barlangi méretővé.(4.18.ábra) Emeletes kalcit: szegfőkalcit. Endokarszt (görög: endo = bent): felszín alatti karsztjelenségek. Érc: természetes eredető ásványegyüttes, ill. kızet, amibıl valamilyen fém gazdaságosan kinyerhetı. Erózió (latin: erosion = kirágás, kimarás): a fizikai hatásokra végbemenı kızetpusztulás folyamata, kop-tatása. Erózióbázis: az a magasság, ameddig a vízfolyás lemélyítheti a medrét, azaz koptatást fejthet ki. A végsı ~ a világtenger szintje, de a mi számunkra fontosabb a helyi ~, ami az adott karsztos hegytömböt határoló völgyek talpszintje. Ezen a szinten fakadnak a karsztforrások is (forrásszint). Eróziós barlang: koptatásos barlang. Északi fény: a kalcitszivacs neve a Bátori-bg.-ban. Evaporit (latin: e = ki, vapor = gız, lithosz = kı): oldatok bepárlódásával keletkezı sókızet, pl. kısó. Evorzió, evorziós üst (latin: evorsus = felkavar): örvényüst. Excentrikus képzıdmények: heliktit. Exokarszt (görög: exo = külsı): felszíni karszt-jelenségek. Fagykarszt (Jakucs 1971. p. 134–135): termokarszt örökfagy-karszt (?). Farkasfog: fennt-nıtt, több cm-es kalcitkristályok. Képzıdésük a karszttömeg nagyobb mélységbe került idıszakában történt. Fecskefészek: kalcit anyagú kiválás, a borsókı egyik fajtája. 5–10 cm átmérıjő félgömb, amit 3–5 mm átmérıjő apró borsók építenek fel. Gyakori a Ferenc-hegyi- és a Bátori-bg.-ban.
Fedetlen karszt (nyílt karszt): az olyan karbonátos kızettömeg, ami a légkörrel közvetlenül érintkezik, vízzáró kızet v. üledék nem takarja. Fedett karszt (eltemetett karszt): nemkarbonátos kızettel, üledékkel fedett karsztos terület. Ez az anyag a beszivárgást megakadályozza v. legalábbis erısen csökkenti. A fedı rétegek vastagságától és minıségétıl függıen az oldásos v. felszakadásos üregképzıdés kismértékben lehetséges. Fejnyelı: a patakos barlang fıjáratának víznyelıje. Fekete kiválások: patakos barlangok kavicsait, ill. vízalatti falrészleteit néha barnás fekete bevonat bo-rítja, amit a felületrıl nem lehet letörülni (Baradla- és Béke-bg., Megalodus-bg. stb.). Ennek eredete erısen vitatott, de nagy valószínőséggel vas-mangán bakté-riumok életmőködésével van kapcsolatban. Hideg- és melegvíző üregekben egyaránt elıfordulhat fekete, nyálkás bevonat a vízszint alatti felületen (Szalonnai-bg.). A Ferenchegyi-bg. Állatkertje körül a borsókı anyagának alsó részén van fekete anyag. Felharapódzás: nagyobb üreg fıtéje saját súlyától, ill. földmozgás hatására leszakadhat. Ezt elısegítik a kızet összefüggését megszakító rések, repedések, ill. a vékony rétegzettség (2.15., 2.17., 5.27. ábra). Félig fedett karszt : ??? Hevesi !!! Feliszapolódás: a felszínrıl barlangba jutó patak ára-dáskor többnyire sok lebegtetett szemcsét, fıleg agyagot szállít. Ennek egy része a barlang felsı jára-taiban leülepszik, majd a víz apadása után megszik-kad és tömörödik. A már leülepedett agyagot a követ-kezı áradás nem tudja megmozdítani, így a vékonyan rétegzett üledék egyre vastagszik, és végül az egész járatot leszőkítheti, esetleg kitöltheti. Félkarszt (merokarszt): ? Felszakadás: nagyobb üreg felszínközeli részén a fedı kızet beomlásával keletkezı nyílás.(5.18.ábra Szelimbarlang) Felszálló víz (aszcendens víz): a mélybe nyúló karszt-vidékek peremén a forrásokban nemcsak a felszínrıl közvetlenül bejutó víz lép felszínre, hanem a nagy mélységekben áramló víz is. Ez többnyire már kissé felmelegedett a Föld belsı hıjétıl, így a forrás hı-mérséklete magasabb lesz a terület barlangjainak hımérsékleténél. (A Kossuth-bg. vize 13–15 oC-os, az “elméleti” 9–10 oC helyett.) Mélybe süllyedt és víz-záró üledékkel vastagon fedett karszttömeg esetében a felmelegedı víz csak távolabb, a karbonátos kızetek felszínre lépésének vonalában tud kifolyni. Bp.-en a Duna mellett fakadó melegvizes források 20–40–70 oC-os hévizei keverednek a felszíni hegyvonulat felıl érkezı hideg karsztvízzel, erıs üregesedést hozva ezért létre. Felszín alatti karsztjelenségek (endokarszt): a karsztosodás során kialakuló formák, anyagok azon része, ami a kızet belsejében található. Legjelentı-sebb az üregesedés, ami barlangokat hozhat létre. A karsztok különleges vízáramlási rendszere és a víz jellemzıi is ide sorolhatók ( karsztvíz). Anyagát-halmozásos eredetőek a kiválások, pl. cseppkı. Felszíni karsztjelenségek (exokarszt): a Föld felszí-nén levı karsztosodó kızetek lepusztulási formái és jelenségei. Lehetnek nagyméretőek (néhány m-tıl több km-ig), pl. töbör, kúpkarszt, karsztfennsík), illetve kicsik, cm–m nagyságrendőek (pl. oldás-barázda, gyökérkarr). Döntı többségüket vizes oldás alakítja ki, ill. a víz felszín alatti mozgásával függnek össze. Két fı csoportjuk a csapadék hatására a kızet-felszínen v. a talaj alatt létrejövı oldásformák, jelen-ségek, ill. a felszínen folyó víz karsztba való beömlése (víznyelı), abból való távozása (karszt-forrás). A folyó víz fedetlen medre is áthaladhat a karbonátos tömegen (szurdok). Fennsík (karsztplató): környezetébıl kiemelkedı, vízszintes kiterjedéséhez képest jelentéktelen függı-leges tagoltságú terület, pl. a Bükk- ~. Flint: a tőzkı angol neve. Fog, fogascseppkı: cseppkızászlók és más vonalas lefutású kiválások szélén ritkán 1–2 cm-es kiemelke-dések sora van. Ezek a felületi feszültség miatt hullá-mokban lefolyó víz által létrehozott kristálylépcsık fıleg aláhajló
zászlók élét díszítik. Lejtıs cseppkıle-folyásokon néha cm-es “mikrotetaráták” fejlıdnek ki. Ritkán a fogak felsı oldalán is kialakul apró vízme-dence, igazolva a két kiválás azonos képzıdését. Folyosó: kényelmesen járható, közel vízszintes aljú barlangjárat. Hossza lényegesen nagyobb a többi mé-reténél. Mérete a barlang átlagos nagysága szerint né-hány m-estıl több tíz–száz m-esig változhat. Folyóterasz (terasz): folyók völgyében a jelenlegi víz-szintnél magasabban (néhány m–többszáz m-rel) levı közel vízszintes területek, amik a völgyet kísérik. Ezek egykori árterek maradványai, amikbıl a folyó már mélyebbre vágódott. Az emeletes barlangok felsı szintje(i) ezekhez a teraszokhoz igazodnak (2.18. ábra), mert az egykori forrás a mai terasz szintjén volt. Forrás: a föld alatt áramló víz felszínre lépése. Kar-bonátos kızettömegbıl karsztforrás fakad. Forrásbarlang: olyan patakos barlang, ami csak a forrás felıl járható. Forráskúp: kúp alakú, 0,2–5 (–50) m magas mész-képzıdmény, ami egyes források körül kialakul. Anyaga többnyire CaCO3, forrásmészkı, míg a ha-sonló alakú gejzírkupok SiO2 anyagúak. Felszínen viszonylag gyakori a nagy CO2-tartalmú források kö-rül (Scheuer Gy.—Schweitzer F. 1985. Az édesvízi mészkıkúpok típusai és alakulati formái = Földtani Közlöny p. 385–398.). Barlangi elıfordulása még csak a Zbrašovi-aragonitbg.-ból ismert (Morva-karszt), de a recski ércbánya mélyszinti járatainak fú-rásai körül is több helyen kialakult. Képzıdése a fel-bugyborékoló CO2-gázhoz kötıdik, ami nyitva tartja a kiválás közepén levı csövet. Nem azonos tehát a ha-sonló formájú barlangi karácsonyfákkal (Szemlı-hegyi-bg.). Forráskürtı: a barlangüreg kioldódása többnyire a karsztvízszint alatt több m–több 10 m mélyen törté-nik. Az áramló víz a forrás közelében meredeken fel-felé menı járaton tör fel, ami a vízszint mélyebbre ke-rülése után többnyire eltömıdik. Nagyon nagy árvíz kilökheti a törmeléket, mint arra a Baradla Alsó-bg.-jánál és a Vass Imre-bg.-nál volt példa. Hatalmas mé-rető ~ a vauclause (-forrás). Forráskvarcit (gejzirit): többnyire utóvulkáni mükö-dés során gyakran szökıforrásokból felszínre lépı víz SiO2anyagú kiválása. A Tihanyi-félszigeten sok ~ kúp található. Forrásmészkı (“mésztufa”, travertino, darázskı): az édesvízi mészkı leggyakoribb fajtája. A karsztforrá-sok vizében levı oldott mészanyag a CO2 leadása mi-att a felszínen kiválik. Ezt gyorsítja a vízben levı nö-vények (fıleg algák és mohák) CO2-elvonó élettevé-kenysége. A kiváló anyag bekérgezi a növényeket, amiknek anyaga elkorhad, apró üregek tömegét hagy-va meg. Gyakori a gátak, vízesések képzıdése a forrás utáni szakaszon.(6.6.ábra). Forrásmészkı barlang (“mésztufabarlang”): forrás-mészkıben kialakult üreg. A gátakról lecsorgó víz az ott élı növények bekérgezésével v. az összemosódó ágak, levelek miatt üreget zár körül. Forrásmészkı gát (“mésztufagát”, tetaráta): a fel-színre lépı karsztvízbıl kiváló mészanyag félköríves alaprajzú, domború gátakat építhet. Szélességük né-hány m, magasságuk m-es nagyságú. Növekedés köz-ben a növényekbıl álló, függönyszerő homlokrész alatt kisebb (m3-es) üregeket zárhat körül. Forrásszint (forrásnívó): a víz felszínre lépésének magassága. A vizet elvezetı völgy mélyülésével (v. feltöltıdésével) a ~ is megváltozik. Ez mélyebben hú-zódó járatok kialakulását okozza (emeletes barlang). A völgy feltöltıdésekor az üregben is jelentıs horda-lékfelhalmozódás történhet. Forróvizes kiválások (hidrotermális kiválások): nagy hımérséklető, 90–375 oC közti vizekbıl képzıdı ásványok. Általában vulkáni mőködéshez kötıdnek, gyakran érces anyagot is tartalmaznak, és nagyobb mélységben keletkeznek. Fosszilia (latin: fossilis = kiásott): ısmaradvány. Fıág : fıjárat. Fıforma: a barlangüreg szelvényének meghatározó alakja. Mellékformák tagolhatják.
Fıjárat (fıág): a patakos barlangok központi folyo-sója. Ebbe csatlakoznak a mellékjáratok. Földalaktan (geomorfológia): a Föld felszínének alakzatait, azok képzıdését tanulmányozó tudomány. Földkéreg-szerkezettan (tektonika): a Föld szilárd kérgének mozgásait és az ezáltal keletkezı válto-zásokat vizsgáló tudomány. Földpiramis: laza v. mállékony üledéktömegben a benne levı nagyobb tömbök védelme alatt a felszíni lepusztulás során több 10 m magas kúpok maradnak vissza. Hasonló módon barlangi agyagüledékben is keletkezhetnek cm–dm magas ~-ok. Ezek nem azo-nosak a “sapka” nélküli agyagpiramisokkal. Földrajz (geográfia): a Föld felszínével, az azon ta-lálható természetes és mesterséges anyagok és formák elterjedésével, alakulásával foglalkozó tudomány. Földtan (geológia): a Földdel, fıleg annak szilárd kérgével, fejlıdéstörténetével, az ott lejátszódó, azt alakító folyamatokkal foglalkozó tudomány. Fıte: bányászati kifejezés a vágat (üreg) tetejére. Fıtekarr: mennyezeti oldásformák. Freatikus víz (görög): mélységi víz Freatikus zóna: Fungcung (kínai: fung = csúcs, cung = csoport): a trópusi karsztkúpok egyik típusa. A kúpos hegyek alja összeér, mert nincsen felszíni vízfolyás, ami az omladékot eltávolítaná. A nagyobb csoportokat folyók veszik körül, a ~ alatt mélyebben van a karsztvízszint (7.4. ábra). kúpkarszt. Funglin (kínai: fung = csúcs, lin = erdı): a trópusi karszton álló magános szigethegy, ill. az ilyenekkel teleszórt síkság (~-síkság). A tornyok függıleges fa-lúak, bennük lábbarlang található. A többszáz m ma-gas tornyok aljánál folyóvíz szállítja el az omladékot (ill. feloldja, 7.4. ábra). toronykarszt. Függıcseppkı (sztalaktit): a barlang fıtéjérıl szaba-don lógó, lefelé többnyire vékonyodó, közel kör-szelvényő kiválás. Átmérıje néhány cm-tıl akár m-ig terjedhet, hossza cm-tıl több m-ig. Színe fehér, sár-gás, vöröses szokott lenni. A kızet réseiben lefelé szi-várgó víz az üregbe érve leadja CO2-tartalmának egy részét. Az így túltelítetté vált oldatból a csepp körül mészanyag válik ki, idıvel vékony falú szalmacsepp-kı keletkezik. A fıtén levı más rések vize is errefelé jön, és kívülrıl vastagítja a kiválást. Ha ez nem törté-nik meg, akkor megmarad az eredeti átmérı, a szal-macseppkı. A vízvezetı csı felismerhetı a kiválás-ban, ennek segítségével különböztethetı meg az álló-cseppkıtıl. Fülke: kıfülke. Főrészfogas cseppkı: fıleg a cseppkızászlók és cseppkılécek alsó élét néha cm távolságú bemélye-dések tagolják. Ez kialakulhat a képzıdmény növe-kedése során, de lehet visszaoldásos eredető is. Galléros cseppkı: cseppkıgallér. Gejzír (izlandi: geysa = vadul áramlani): szökı-forrás. Gejzirit (kovazsugorék): forráskvarcit. Genetika (barlanggenetika, görög: genesis = eredet, származás): tehát hibás kifejezés. Amire használják, az barlanggenezis lenne, de mondjuk inkább magya-rul: barlangkeletkezés. Geográfia (görög–latin összetétel: gea = föld, grafia = rajz): földrajz.
Geológia (görög: gea = föld, logosz = tan): föld-tan. Geomorfológia (görög: gea = föld, morphé = alak, logosz = tan): földalaktan. Gilisztajárat: több m hosszú, de csak kúszva járható, szők, gyakran kanyargós, közel vízszintes barlang-járat. Kialakulása kismérető oldással v. feltöltıdés-sel történt. Utóbbi esetben tágítható. Ha szálkıben csak ekkora járat van, akkor 1) kerülıjárat lehet, esetleg feltöltve, 2) kızetváltás van, pl. dolomitba értünk, 3) fiatal járatszakasz, még nem volt idı (v. kicsi a vízhozam) nagyobb járat oldódására. Gipsz (görög: gypszosz = kréta): CaSO4.2H2O kép-lető ásvány. Legtöbbször fehér v. átlátszó, jól hasadó üvegfényő kristályok, melyek sótelepek fedırétegé-ben v. vizes oldatokból kiválva találhatók. Anhidrit-bıl vízfelvétellel is kialakulhat, miközben duzzadá-sos gipszbarlang keletkezhet. Nagy tömegő felszín-közeli telepkben üreghálózat oldódhat ki. A barlang gipsz gyakran a kızetben levı pirit elbomlása közben keletkezı anyagból származik. Gipszbarlang: többségük a patakos barlangokhoz ha-sonlóan csak néhány ágból álló felszín alatti víz-meder, de különleges esetben nagy kiterjedéső, szők járatok szövevényébıl álló hálózat is kialakulhat (Optimista-bg. a Podóliai-hátságon). A kızet jó old-hatósága miatt képzıdésük sokkal gyorsabb a karszt-barlangokénál. Különleges üregképzıdési mód a víz-mentes anhidrit átalakulása gipsszé, ami duzzadásos ~-ot hozhat létre. Gipszkarszt: a felszínen levı gipszkızet lepusztulása során fıleg oldással létrejövı jelenségcsoport. Kes-keny járatokból álló, szövevényes barlangok alakul-tak ki a Podóliai-hátságon. Mo.-on felszínen nem, felszínközelben csak Alsótelekes közelében ismert gipsz elıfordulása. Gipszkiválás: gipszanyagú képzıdmény egyes bar-langokban többnyire cm–dm vastag, fehér kéreg (Sá-torkıpusztai-bg.) v. csavarodott cm-es kristályszálak csoportjaiként található. Ritka a közel m-es hosz-szúságot is elérı hatalmas kristálycsoportok keletke-zése, ami a József-hegyi-bg. különlegessége, a több cm hosszú, rendkívüli vékony szálak csoportjaival (“angyalhaj”) együtt. Agyaglepedékkel borított felüle-ten csillag alakban néhány cm-es csoportok vannak a Pál-völgyi-bg. Gipszes-folyosójában. Gleccser (latin: glacies = jég): jégár. Gleccserbarlang: jégbarlang. Gleccserkapu: a jégár végénél levı nyílás, amin az olvadékvíz felszínre lép, a gleccserbarlang bejárata. Gleccserhasadék: jégszakadék. Gleccsermalom: a gleccserpatak által szállított kızet-darabok kisebb mélyedésben megrekedve állandó mozgásukkal több m mély, síma falú üreget koptatnak a kızetbe. Cholnoky J. ezzel a folyamattal magya-rázta a zsombolyok keletkezését. Gömbfüle, gömbüst: a barlang falába, fıtéjébe bemé-lyedı, közel szabályos gömbölyőségő oldásformák. Méretük néhányszor 10 cm-tıl több m-ig lehet. Az egyes példányok érintkezési vonala gyakran éles kı-zettaréj. Egymásba nıve 10 m-es gömbtermet alkot-hatnak. Méretük a kızet rétegvastagságától és a kiala-kuláskori vízsebességtıl függ, a néhány cm-es hul-lámkagylóktól a több m-es gömbfülkékig. A Budai-hg. eocén mészkövében levı barlangjaiban a kızet-vastagságnak megfelelıen a 20–30 cm-es méret a jel-lemzı, a rétegek irányának megfelelıen nyújtott alak-kal. A vastag triász mészkıpadokban m-es gömb-süvegek oldódtak ki, nemcsak a melegvizes ürege-sedés közben (pl. Sátorkı-pusztai-bg.), hanem a Ba-radla-bg. egyes részein is. Képzıdésük az oldóképes víz áramlása közben lassú örvényléssel történhetett. Hasonló alakot hoz létre a magas hasadékok felszín közeli tetején a páralecsapódás is (Szemlı-hegyi-bg.). A kétféle elnevezés használata nem egységes, sıt erısen vitatott. Gömbüst: gömbfülke. Görbecseppkı: a nem függıleges irányban növı cseppkövek egyik csoportja. Lehet az egyenetlen vízáramlás miatt elgörbült cseppkı, v. a kristály-növekedési okkal magyarázható heliktit.
Görgeteg (kıgörgeteg): folyóvíz v. tengerparti (tóparti) hullámzás által lekerekített kızetdarabok. Méretük több m-es és 50 mm átmérı között van, ha ennél kisebb, akkor már kavics, majd homok a neve. Gránit: mélységi magmás kızet. Kristályai elég na-gyok, szabad szemmel jól elkülöníthetıek. Mo: Mecsek-hg. egy részén és a Velencei-hg.-ben található felszínen. Guanó (kecsua nyelvbıl spanyol közvetítéssel: huanu = trágya): az állatok, fıleg madarak, denevérek ürülékébıl felhalmozódó üledék. Tengerpart közeli “madárszigeteken” képzıdik, de barlangokban is elı-fordul. Átlagos P2O5-tartalma 12 %. Mo: a Pisznice-bg.-ból és a Solymári-ördöglyukból termeltek ki nagyobb mennyiséget. Gyertyacseppkı (gyertyatartó): kismérető, néhány cm–10 cm magas, nem szélesedı, hengeres álló-cseppkı, ami többnyire fehér színő. Gyakran meredek oldalfalakon áll. Gyógybarlang: egyes üregrendszerek ma még kevés-sé ismert okokból nagyon jó hatást fejtenek ki a légzıszervi betegségek, elsısorban asztma, enyhítésére, ill. teljes gyógyítására (Béke-bg., Kórház-bg., István-bg., Szemlı-hegyi-bg.). A ~-ot jogilag is elismerik. Gyökérkarr: a talaj alatti karrok egyik típusa. Kör-szelvényő cm–dm átmérıjő, hosszú hengeres lyuk a kızetben. A fák gyökerei körül nagy tömegben levı élılények és a gyökér által kiválasztott savak hatására kioldódott kanyargós csövek. A talaj lemosódása után kerülnek felszínre. Gyökérsavak: a növény gyökere különbözı szerves savakat termel, amik segítségével felvehetıvé alakítja a tápanyagokat. A karbonátos kızetek elsıdleges oldásában ennek is szerepe van (gyökérkarr), de a ~ kalcium-sói a talajban maradnak. Gyöngy: barlangi gyöngy. Győrıdés: oldalirányú nyomás hatására létrejövı szerkezetváltozás a földkéregben. Az eredetileg egye-nes üledékrétegek hullámossá nyomódnak; fıleg az agyagos lerakódások győrıdnek könnyen. Nagyobb mélységben a rideg kızetek (mészkı, dolomit) is meggyőrıdhetnek. Az egyes hullámok mérete mm-tıl több 100 m-ig terjedhet. Győrıdéses barlang: kızetgyőrıdések felszínre ke-rülése után a belsı, erısebben meghajlott rétegek könnyen kipereghetnek, helyükön kisebb üreg marad (2.3. ábra). Harnis: vetıtükör. Hasadék: a barlangjáratok egyik típusa. Magas, hosszú, keskeny járat, ami néha a kızettömegek elvá-lása utáni vízszintes eltávolodásával (szétnyílásával) keletkezett, többnyire azonban késıbbi oldódással tágult. Hasadékkarr: fıleg magashegységi felszíni karszt-jelenség, elsıdleges oldódással kialakult formák. A kızet rései mentén beszivárgó víz több m hosszú és mély, de csak cm–dm széles járatokat old ki. A repe-dések hálózata miatt a hasadékok gyakran rácskarrt hoznak létre. Hátravágódó völgyfı: Hegyitej (hegyiliszt, mészkrém, montmilch): fehér, kenhetı, gyakran vattaszerően szálas, víztartalmú CaCO3kiválás. Hideg területeken gyakori, ahol a mészanyag lublinit ásványként válik ki. Ez a kiválás néhány cm-es bevonatot alkot a Földvári-bg. cseppkı-medencéiben. Hegyközi karsztsíkság: Helyben keletkezett kitöltés (autochton kitöltés): a barlangi anyagok azon csoportja, ami képzıdési he-lyén maradt, legfeljebb lehullott (omladék). Leggya-koribbak a kiválások.
Heliktit (görbecseppkı, excentrikus képzıdmények): a levegıben, de a gravitációs iránytól eltérıen fejlıdı kalcitkiválások összefoglaló neve. Felfelé v. ferdén, néha elágazóan növekvı kiválások. Hosszuk néhány cm-tıl 10 cm-ig terjed, átmérıjük néhány mm-tıl cm-ig. Általában csoportosan fordulnak elı, akár több 10 m2 falfelületet is beborítva. Gyakori, hogy kızetrések mentén v. függıcseppkövek oldalán sorban helyez-kednek el. Színük fehér, sárga v. barnás szokott lenni, többnyire áttetszıek. A nagyon lassan szivárgó víz nem cseppen le, így lehetıség van a kiválás kristály-szerkezeti irányok által meghatározott növekedésére. Hévforrás: a terület éves átlaghımérsékleténél leg-alább 4oC-kal melegebb vízfeltörés. A felmelegedés oka lehet vulkáni hatás, v. nagy mélységbe süllyedt kızettömegen való áthaladás. A forrászónában össze-keveredve hideg karsztvízzel keveredési oldás lép fel, ami hévizes barlangok kialakulásához vezet. (Mo: minden nagy karbonátos hegytömegünk szélén van ~.) Hévíz: a Föld felszíne alatt levı melegvíz. Természe-tes felszínrelépése a hévforrás, de gyakran fúrt ku-takkal termelik ki. Melegüket a Föld belsı hıje szol-gáltatja. Hévizes barlang: a feltörtı melegvíz által kioldott üregrendszer. A hévforrás közelében a feláramló me-leg és a hegység felıl érezı hideg karsztvíz kevere-désekor fellépı keveredési oldás hatására történik az üregesedés. Ilyen módon keletkezett a budai barlan-gok többsége, de az ország számos barlangjáról való-színősíthetı hévizes eredete. Jelenleg nem ismerünk olyan formajegyeket v. kitöltéseket, amikkel egyér-telmően bizonyítani lehetne hévizes eredetüket (!). Hidegpont, hidegzóna: a barlang bejárati szakaszá-nak az a része, ahol az átlagos évi hımérsékletnél néhány fokkal hıvösebb van. Télen a beáramló hideg levegı lehőti a kızetet, nyáron viszont csak a barlangi (nálunk kb. 10 oC-os) levegı áramlik kifelé, ami nem tudja eléggé felmelegíteni ezt a szakaszt. Megfelelı körülmények esetén ezen a részen állandó jégfel-halmozódás lehet (jegesbarlang). Hidegvizes barlang: patakos barlang. Hidrogeográfia (görög: hydro = víz, gea = föld, grafos = írás): vízföldrajz. Hidrogeológia (görög: hydro = víz, gea = föld, logos = tan): vízföldtan. Hidrográfia (görög: hydro = víz, grafos = írás): vízrajz. Hidrológia (görög: hydro = víz, logos = tan): víztan. Hidrotermális (görög: hydro = víz, therma = hı): forróvizes kiválások. Hieroglifa: vastagpados mészkı üregeinek fıtéjén, kisebb mértékben falain látható, a kızetrések mentén kialakult néhány cm–10 cm mély árkok, amik ököl-nyi–fejnyi kiemelkedéseket határolnak. Gyakori kis-mérető barlangokban, ill. nagyobb üregrendszerek be-járati szakaszain. A páralecsapódásos oldódás hozza létre ıket (Budai-hg.: Remete-szurdok barlangjai). Hóalagút: több 10 m hosszú, néhány m-es szelvényő idıszakos folyosó a magashegyi völgyek hótömegé-ben. Hóolvadáskor a lefolyó víz oldja ki. Falfelületén a légáramlás 0,5–1 m-es gömbsüveg-formákat alakít ki. Hasonló alakzat a gleccserbarlanghoz, de ez álta-lában évente újra képzıdik. Homok: a mállási folyamatoknak jobban ellenálló ás- ványok (fıleg kvarc) és kızetszemcsék laza felhalmozódása. A szemcsék mérete 2–0,063 mm között van, sarkaik, éleik koptatottak. A lepusztulás helyérıl a leülepedés helyére fıleg víz, esetleg szél v. jégár szállítja el. Homokkı: az egyik legelterjedtebb törmelékes üledé-kes kızet. Homokszemcsékbıl és kötıanyagból áll, kıtıanyag lehet kovasav (kvarc, opál, kalcedon alak-jában), ill. kalcit, dolomit, limonit stb. A kızet szi-lárdsága fıleg a kötıanyag minıségétıl függ. Üregek többnyire csak az alattuk levı barlang beomlásával alakulnak ki benne.
Hordalék: folyóvíz által szállított szilárd anyag. A patakos barlangok járatainak kitöltésében fontos. Hılift: a hévizes barlangok kialakulásánál fontos elv. Lényege, hogy a nagyobb mélységben (többszáz–többezer m) levı karsztvíz a Föld belsı hıjétıl felmele-gedve felfelé áramlik, míg helyére oldalirányból hide-gebb (tehát nagyobb sőrőségő) víz kerül (2.25. ábra). Jelenlegi ismereteink szerint a hazai karsztos hegytö-megek szélén fakadó hévforrások vízáramlását ez okozza. Hullámkagyló (scallop, kanálkarr, ujjbegykarr): ka-nálbenyomat alakú, csoportosan elıforduló oldásfor-ma. Hosszirányban megnyúlt ovális bemélyedés, az egyik oldalon kissé meredekebb. Hossztengelyük az áramlásnak megfelelıen irányított. Méretük néhány cm-tıl néhány dm-ig terjed, nagyságukból következ-tetni lehet az áramlás sebességére. Hullámverte karr: tengerpartok (ritkán nagyobb ta-vak) meredek, karbonátkızetbıl álló partjain a fel-csapódó hullámok oldó hatására létrejövı erısen ta-golt felület. A kızet rései erısen bemélyednek, és a tömör kızetrészeken lejtésirányban futó mm–cm mélységő és széleségő oldásbarázdák tömege talál-ható. Fıleg oldódással keletkeznek, ellentétben az ab-rázió koptatásos hatásával. Huzatborsókı: néhány mm-tıl 1–2 cm-ig terjedı mérető gömbölyő mészkiválások a barlang falán, fıleg a járatfal kiugró részein. Az állandó légmozgás által elıidézett erıs párolgás miatt képzıdnek, fıleg a kisebb üregekben. Huzatheliktit: az áramló barlangi levegı lebegı apró vízcseppjeibıl képzıdı 1–2 mm átmérıjő, cm-es hosszúságú kristálytők. Elıfordulásuk csak néhány barlang egyes részein jellemzı. Idıszakos (karsztforrás): Inaktív barlang: hibás kifejezés a szárazzá vált egy-kori patakos barlangra. A víz jelenleg a forrásszint csökkenése miatt az alsóbarlangban folyik, csak nagy áradáskor emelkedik fel ebbe a járatba. Az emeletes barlang felsı szintje.(2.18.ábra, 2.11.ábra). Impermeabilis (kızet): Ingókı: a kızet lepusztulása során keletkezı, bizony-talan helyzető több m-es–több 10 m-es kıtömb (Mo: Velencei-hg.). Alatta kisebb üreg is lehet. Inszoláció: Iszap: homoknál kisebb szemcsékbıl álló laza vízi üledék. A 0,02–0,002 mm átmérıjő szemcsék anyaga megegyzik a homokéval. Nedvesen hígan folyós, ami megszáradva összeáll és könnyen cementálódik. A barlangi vízfolyások medrében nagy mennyiségben halmozódhat fel. Járat: barlangjárat. Járatprofil (francia: profil = arcél, az arc oldalnéze-te): szelvény. Jég: a víz szilárd halmazállapotú, kristályos formája. Nagyobb tömegő felhalmozódásában olvadásos üre-gek keletkezheznek (jégbarlang, hóalagút). Egyes barlangok hidegzónájában jégképzıdmények alakul-hatnak ki. Ha ez nyáron sem olvad el, jegesbarlang-nak hívják az üreget. Jégár (gleccser): eljegesedett területeken a hóból át-kristályosodó jég lassú mozgással csúszik lefelé. E-közben repedések, hasadékok keletkeznek benne, amik néhány nap v. hét múlva záródnak. Ezeken a nyílásokon (is) a felszínen megolvadt víz befolyik a ~ aljára, ahol önálló folyóhálózatként halad a kiolvasz-tott alagutakban. Hegyvidéki ~-nál a víz a gleccser-kapun lép ki a felszínre. Sarki területek jégtakarója (belföldi jég) ugyancsak lassú mozgással halad a tenger felé (Antarktisz, Grönland).
Jégbarlang: a nagykiterjedéső jégtömegek (gleccser, sarki jégtakaró) alatt kialakuló vízfolyások alagútja. A jégkorszakban kiterjedt jégtakaró alatt többszáz km hosszú (!) folyómedrek voltak, amiknek hordaléka ma felismerhetı. “Jégcseppkı”: jégképzıdmények. Jegesbarlang: kızetben levı olyan üregrendszer, ahol az év nagy részében természetes úton képzıdött, jég anyagú kitöltés található. Üreg alakulhat ki a fel-színi jégtömegekben (gleccser, jégtakaró), ezt jég-barlangnak nevezik. Jégkarszt (permafrost): örökfagy-karszt. Jégképzıdmények (“jégcseppkı”): télen egyes bar-langok hidegzónájában v. bejárati részén a szivárgó vízbıl megfagyó, függı- és állócseppkı alakú kép-zıdmények v. falon lecsorgó jégzuhatagok. Jégkorszak(ok): a Föld éghajlatának – ma még nem tisztázott okok miatt történı – általános lehülése, ami miatt a sarkvidékeken összefüggı jégtakaró alakul ki. A jelenlegi ~ kb. 2 millió éve kezdıdött. Hidegebb és melegebb szakaszaiban a csapadék mennyisége is erı-sen változott, ez vezetett a völgyek szakaszos mélyü-léséhez, ami azután az emeletes barlangok létrejöttét okozta. Jégkörnyéki felszínalakzatok (periglaciális): a jég-takaró körüli, jégmentes területen lezajló folyamatok eredményei. A sarkvidéki illetve a magashegyi erdı-határon túl találhatók. A felszín alakításában a kifa-gyásnak és a sok nedvességnek van nagy jelentısége az állandó alacsony hımérséklet mellett. Jégszakadék (gleccserhasadék) a jégár mozgása so-rán keletkezı, rövid ideig (napokig–hetekig) nyitott mély repedések. Juvenilis víz: az a vízféle, ami a víz körforgásában még nem vett részt, hanem a magma kihőlése során szabaddá válva most elıször lép a földfelszínre. Kalcifikálódás: elmeszesedés. Kalcit (mészpát): a CaCO3 leggyakoribb, stabil mó-dosulata. Kristályai átlátszóak, fehérek, esetleg sár-gásak. Üregekben több cm-es fennt-nıtt kristályait far-kasfognak nevezik. A mészkı apró, néhány mm-es v. kisebb, szerves kiválasztású kristálykák tömegébıl áll. A barlangi kiválások többsége is ~ anyagú. A márvány nagy nyomáson és hımérsékleten átkristá-lyosodott, nagyobb, egyenletes szemcsemérető ~kris-tályokból áll. Kalcithártya: kalcitlemez. Kalcitlemez (barlangi tutaj, kalcitbreccsa, kalcithár-tya, keksz, lemezes kalcit): egyes barlangokban töme-gesen felhalmozódott, mm–cm vastag, tenyérnyi lapo-kat találni az aljzaton és a falak kiugró részein. Ezek a fehér, sárgás kiválások egy nagyon vékony központi hártyából ( barlangi tutaj) és erre merılegesen ki-vált kalcitkristályok tömegébıl állnak (4.27. ábra). Melegvizes eredető barlangokban gyakoriak, de rit-kán hidegvizes medencékben is elıfordulnak. Leg-közismertebbek a Szemlı-hegyi-bg. ~-ei. Képzıdésük a túltelített állóvíz felszínén kiváló mészhártyával kezdıdik, ami összetörve a tó aljára lebeg le v. a falon fentakad. Ezután lassan vastagodva összenı a többivel. Kalcitszivacs: rendkívül lukacsos kalcitkiválás, ami-nek mm vastag rostjai több 10 cm hosszúak, egymás-sal párhuzamosak és érintkezési helyeiken összenıt-tek. Fehér színő, de agyag sárgára v. vörösre szeny-nyezheti. Kézben könnyen szétmorzsolódik. A rostok többnyire függılegesen, v. a falra merılegesen állnak. Nagy mennyiség van a Bátori-bg.-ban, ahol “északi fény” a neve. Képzıdésére sok feltevés már nem vált be. Annyi bizonyos, hogy vízben, a forrás közelében, de még a barlangon belül vált ki. Kalcittelér: kalcitkristályokból álló telér. Kalcium-hidrokarbonát: a karsztos oldás legfonto-sabb vegyülete. A CaCO3 szénsavas víz hatására több lépésben Ca(HCO3)2-tá alakul, és így oldott állapot-ban távozik a forráson át.
Kalcium-karbonát: a szénsavas mész kémiai neve, CaCO3. Leggyakoribb természetes elıfordulása kalcit ásványként a mészkıben található. Kamenica: lábnyomkarr. Kanál karr: hullámkagyló. Kannelura (latin: a görög és római oszlopokon hosz-szában futó vájásdíszítés): karsztos értelemben oldásbarázda. Kanyon (spanyol cańon = csı, csatorna): száraz fenn-síkokba mélyen bevágódott, meredek sziklás falú folyóvölgy. (Legismertebb a Grand ~ Arizonában, USA). Szők, magas, patakos barlangjáratra is alkal-mazzák. Karácsonyfa: fél m-tıl néhány m magasságig terje-dı, meredek oldalú, kúpos barlangi kiválástípus. A kalcitlemezek felhalmozódásából jön létre. A barlangi tó felszínén úszó kalcithártyát egy állandó vízcsepe-gés mindig azonos helyen töri össze, aminek darabkái kúpot alkotva halmozódnak fel a vízfenéken. Mo.: Szemlıhegyi-, József-hegyi- és Pál-völgyi-bg. Karácsonyfa-szelvény: keskeny patakos barlangjára-tokban egymással szemben azonos magasságban és mérettel vízszintes bemélyedések húzódnak, amik a keresztszelvényt “karácsonyfa” alakúvá teszik. Jakucs L. szerint (“tükörszinlı”) ez a víznyelı idıszakos el-tömıdése miatt keletkezik. Szenthe I. (1984.) viszont egymás fölött húzódó oldásos szinlıvályúknak tartja ıket. Lényeges elkülöníteni a patak meanderezése miatt mindig csak egyik oldalon kialakuló bemélye-désektıl. Karbonát(ok): a szénsav szabályos sói. A mi szá-munkra legfontosabb a kalcium-karbonát (CaCO3) kalcit, aragonit, lublinit kristályformában és a kal-cium-magnézium-karbonát [CaMg(CO3)2] dolomit-kristályként. Karbonátkızet: a fıleg karbonátos ásványokból álló kızetek. Leggyakoribb a mészkı és a dolomit, vala-mint a márga. Karfiol (olasz eredető, ami németbıl került a ma-gyarba = kelvirág): hévizes barlangok rendkívül lassú vízáramlású v. állóviző részein kb. 5–20 cm-es tö-mör, félgömbös, birkagyapjúra v. még inkább karfiol-ra emlékeztetı kiválások keletkeznek. Az egész falfe-lületet összefüggıen beborítják. Színe legtöbbször fe-hér, ritkán kissé sárga. Legnagyobb elıfordulása nálunk a Szemlı-hegyi-bg. Kuszodája. A Mega-lodus-bg. kiválásai az erısen hasonló felhıkalcit kivá-lások. Karr (német = ?): a vízben, szénsavban jól oldódó kızetek felszínén kialakuló cm-es–m-es nagyságren-dő oldásformák összefoglaló neve. Gyakoriak a lejtés-irányban levı oldásbarázdák (kannelura), a közel víz-szintes felületeken lábnyomkarrok (kamenica) kép-zıdnek. Növényzettel borított területen talaj alatti ~-ok alakulnak ki. Karrasztal: egymáson települı, különbözı állékony-ságú mészkırétegek lepusztulása során keletkezı for-ma. A gyorsabban pusztuló rétegek eltávolítása során a fölötte levı, kevésbé málló tömbök helyben marad-nak, vízszintes “asztallapot” alakítva ki az egyre kes-kenyedı “nyak” fölött. Ezek a több m-es ingókövek v. kıgombák azután idıvel eldılnek. Karrbarázda: oldásbarázda. Karrborda: az oldásbarázdák közti éles, de folya-matos vonalú kiemelkedés. Hossza több m is lehet, magassága cm–dm nagyságú. A még nagyobbakat karrgerincnek nevezik. Karrcsipke: erısen tagolt élő karrborda, karrgerinc. Karrgerinc: erıs, hosszantartó lepusztulás miatt nagyméretőre növekedett karrborda, tagolt élő vonal. Karrhasadék: hideg területeken (pl. magashegység), ahol a kevés talaj nem tölti ki a mélyedéseket, a kızet repedései mentén több méter mély, de csak dm széles, több 10 m hosszú nyílások oldódnak.
Karrhát: nem éles, hanem szélesebb, domború karr- gerinc. Karrmeander: kanyargósra oldott karrhasadék. Ott alakulhat ki, ahol a csapadékvíz oldalirányban is áramlik. Karrtaréj: karr borda (?). Karrtüske: hegyesre oldott karrgerinc, karrborda. Karszt (indoeurópai: “karra” = kı szóból. Trieszt vi-dékén “kras” = kopár, köves): karbonátos kızetekbıl álló hegytömeg. Jellegzetes formaelemei vannak, aminek oka az, hogy a lepusztulás nem a felszíni anyagelszállítással történik, hanem felszín alatt, fıleg oldott állapotban. Karsztdenudáció: Karsztfennsík (planina): fennsík. Karsztforrás: a karsztvíz felszínre lépési helye. Víz-hozama és vegyi összetétele sokszor rendkívül rövid idı alatt erısen megváltozik. Karsztgenetika: Karszthidrográfia: karsztvízrajz. Karszthidrológia (=karsztvíztan): karsztvízrajz. Karsztidegen: nemkarsztos területrıl származó, a karbonátos területre került anyag, pl. patakhordalék. Karsztjelenségek: karbonátos és sókızeteken jellem-zıen elıforduló felszíni és felszín alatti formakincs. Tágabb értelemben Jakucs L. ide sorolja a többi kızet vegyi lepusztulásának jelenségeit is. Kialakulásában és fejlıdésében döntı szerepe a (szénsavas) csapadék-víznek van. Karsztkorrózió: Karsztmasszívum: felszínileg egységes, földrajzilag és földtanilag jól körülhatárolható karbonátos hegy-tömeg, többnyire önálló felszín alatti vízhálózattal. Karsztológia (=karszt-tan): a karszttal foglalkozó tu-dományágak győjtıneve. Karsztos formák: felszíni karsztjelenségek. Karsztosodás: a karbonátos kızetek lepusztulási fo-lyamata. Leglényegesebb hatótényezı a csapadék okozta oldódás, aminek hatására karsztjelenségek ke-letkeznek. A feloldott anyag a kızet belsejében ha-ladva távozik el. Karsztperem: karbonátos kızettömeg érintkezési vo-nala vízzáró kızetekkel. A lepusztulási folyamatok különbözı sebessége miatt a karsztos tömeg kie-melkedik környezetébıl, ezért a ~ határozott letörést jelent a vízzáró kızetek felé. Karsztsíkság: ??? Karsztsüllyedék: tektonikus eredető beszakadás kar-bonátos területen, ami általában egyenes felületővé töltıdött fel (polje). Karszttípus:
Karsztutca (völgydolina): több km hosszú, de csak néhány tíz–száz m széles zárt szurdok, ami a karszt-vízszint mélyebbre kerülése miatt szárazzá vált. Karsztvidék: vízben oldódó kızetekbıl felépülı táj-egység, jellegzetes formakinccsel, pl. Aggteleki-~. Karsztvíz: a karbonátos kızettömegben levı víz, ami a felszíni csapadékból beszivárgással v. víznyelın át jut be. Ritkán nagyobb mélységekbıl vulkáni kıze-tekbıl is érkezhet. A víz eltávozása karsztforráson át történik. Fizikai jellemzıi és vegyi összetétele jelleg-zetesen eltér a többi víztípustól, és a vizutánpótlástól függıen erısen változó. Karsztvíz-felszín: a karbonátos kızettömegben levı összefüggı víztömeg felszíne. ~ csak légteres üregben látható, míg a karsztvízszint a vízzel (elméletileg) teljesen kitöltött és a levegıs kızetrések, pórusok elválasztó felülete. Karsztvízrajz (karszthidrográfia): a karbonátos kı-zettömegben levı víz mozgásával foglalkozó tudo-mány. Kasrztvízrendszer: egy karsztforrás vízjáratainak és vízgyőjtıterületeinek összessége. A felszín alatti áramlások felderítése általában összefüggésvizsgála-tokkal (víznyomjelzés) történhet, míg a felszíni víz-győjtı terület lehatárolása a domborzat segítségével. A forrásban a mélykarsztból érkezı víz is felszínre léphet, ezt a víz fizikai és kémiai vizsgálatával lehet eldönteni. (A víz általában melegebb ebben az eset-ben.) Karsztvízszint (karsztvíztükör): a karbonátos kızet-tömeg alsóbb részében vízzel kitöltött rések, üregek és a magasabban levı, részben légteres részek elválasztó felülete. A karsztforrás felé lejt, és magassága erısen ingadozik az éves csapadékbeszivárgásnak megfele-lıen. (A Bükk-hg.-ben levı Pénz-pataki-víznyelıben 40 m évi ingadozást is mértek. A magashegységek-ben ennél sokkal nagyobb is gyakori.) Karsztzsák: kiválásokkal és üledékekkel teljesen ki-töltött néhány m-es egykori üreg. Legtöbbször a fel-szín lepusztulása során felnyílt barlang maradványa, ami értékes ismerteket adhat a kitöltıdés idejére és az akkori környezetre is. Kaszkád (francia: cascade = lépcsıs vízesés): barlan-gi értelemben a cseppkıgátak vízesés-rendszereit nevezik így. Katavotra (görög: Katavotrah-hg. után): olyan idı-szakos víznyelı, ami a terület karsztvízszintjének megemelkedése esetén karsztforrásként mőködik. (A Bükk-hg. Forrás-völgyének közepe táján néhány éve még mőködött egy. Majoros Zs. közlése.) Kaverna (latin: caverna = üreg, luk): üreg. Kavics: a kızetek lepusztulása során a vízi szállítás-sal koptatott, általában gömbölyded kızetdarabok, melyeknek átmérıje 2–50 mm között van. Nagyobb a görgeteg, kisebb a homok. Kavicskı (konglomerátum): cementálódott kavicsfel-halmozódás, általában a homokkıvel azonos képzı-dési feltételekkel és megjelenéssel, tulajdonságokkal. Kavicsos homok (sóder): görgetve szállított folyóvízi hordalék, amiben a kavics és homok aránya közel azonos. Egyes patakos barlangokban is elıfordul, mint felszínrıl behordott kitöltıanyag. Keksz (angol német: lapos, formákba szaggatott száraz teasütemény. IDE.) alakhasonlóság miatt a kalcitlemez neve az Esztramos-hegy barlangjaiban. Képzıdmény: általában a barlangi kiválások, ritkán más anyagfelhalmozódások összefoglaló neve. Kéreg, kérgezıdés: valamilyen felületet vékonyan bevonó szilárd anyagfelhalmozódás. Barlangokban leggyakoribb a cseppkıkéreg.
Keveredési oldódás (keveredési korrózió): különbözı összetételő v. hımérséklető, telített karsztvizek áramlásuk során összekeveredve újra oldóképessé válnak. A karsztbarlangok kialakulásában ez a legfontosabb üregképzı folyamat.(2.5.ábra). Kigızölgés: a barlangi levegı felszínre áramlása hi-deg idıben a párakiválás miatt láthatóvá válik. Ez az ismeretlen üregek felkutatásánál lényeges, de figye-lembe kell venni, hogy lejtıtörmelék, régi bányamed-dı is okozhatja. Vulkáni utómőködés gázkiáramlása (exhaláció) a hazai karsztterületeken nagyon ritka (Lóczy-bg.: CO2). Kioldódás: oldószer (többnyire víz v. szénsav) ha-tására egyes kızetek, ásványi anyagok oldott állapot-ba kerülnek és így távoznak el. A barlangképzıdés kezdeti állapotában a kızetrések tágulása csak így történhet. A kissé eltérı összetételő v. kristálymérető kızetrészek másként oldódnak, ami kipreparálódást okoz. Kipreparálódás: a kioldódás során létrejövı jelenség. A kızetben levı más anyagú v. eltérı kristályszer-kezető részek a mészkövet alkotó kristályoktól elté-rıen oldódnak. Ezt okozhatja az illetı anyag kisebb oldékonysága (pl. tőzkı gumóknál), ill. nagyobb szemcsemérete (pl. kalcittelér, ısmaradvány). A ~ eredményeként az anyag az üregbe benyúlóan helyben marad, majd a kızet további oldódása során végül lehullik. Kitakaródó karszt: az olyan karbonátos kızettömeg, ami vízzáró üledékkel volt borítva (fedett karszt volt), de ez jelenleg lehordódik róla, így a karbonátos kızet a régi felszíni formáival ismét felszínre kerül (pl. Bakony- hg. egyes részei, Veress M. vizsgálatai). Kitöltés: a barlang üregében levı minden anyag. Lehet gáz, cseppfolyós v. szilárd halmazállapotú, le-het helyben keletkezett v. behordott, áthalmozódott. Részletesen a 3. fejezetben. Kitöltési tényezı (Szablyár P.): fıleg agyaggal ki-töltött barlangszakaszok jellemzıje, azt mutatja, hogy az eredeti üreg hány %-a van kitöltve. Kitöltıdés: a barlang üregének megszünési folyama-ta, az abba bejutó és ott felhalmozódó szilárd anyagok miatt. Kiválás: oldott állapotban érkezı anyagok szilárd halmazállapotban történı kicsapódása a barlangok-ban. Leggyakoribb a cseppkıként kiváló CaCO3. Klíma (görög: éghajlat): éghajlat. Kollapszus (latin: collaps = összeomlás): beom-lásos törmelék. Kondenzáció (latin: összesőrítés) páralecsapódás. Konglomerátum (latin: conglomerare = összegyőrni, összetekerni, Almády Z.: összegyőjt, összehalmoz): kavicskı. Konkréció (latin: concretio = összecsomósodás): a kızeteken átszivárgó oldatokból egyes kristályosodási központok körül kiváló, a beágyazó kızettıl eltérı összetételő képzıdmény. A kristályosodás általában koncentrikus v. sugaras, ezért a ~ rendszerint göm-bölyded alakú. UMA. Koprolit (görög: koprosz = hulladék, szemét): (ıs)ál-latok megkövesedett ürüléke, ürülékkı. Koptatás (erózió): mozgó közeg által szállított szi-lárd anyagok által kifejtett lepusztulási folyamat. Legjelentısebb a folyó víz által történı ~. A hullámzó víz (tengerpart) hatására mozgó szemcsék a parton abráziót végeznek, a jég mozgása során (gleccser) exaráció történik. A szél által fújt szemcsék hatá-sának korrázió a neve. (Nem korrózió!) Koptatásos barlang (eróziós bg.): a víz által mozga-tott hordalékszemcsék fizikai hatására létrejövı üreg. Egyértelmően ~-ok a magmás kızetekben létrejövı tengerparti abráziós barlangok. Nagyeséső, sziklás mederben folyó vizek gyakran kisebb, néhány m, né-hány 10 m nagyságú koptatásos fülkéket véshetnek a kızetbe. A
karbonátos kızetekben levı patakos bar-langokban az esetleg beszállított keményebb szem-csék (homok, kavics) üregtágító hatása – elsısorban az ilyen barlangok formakincse alapján – jelenték-telen. Koptatottság: a kızetszemcsék szállítás közben egy-máshoz v. más szilárd felülethez érve kopnak. Elı-ször a sarkok, élek töredeznek le, majd az anyagtól függıen egyre gömbölyőbbé válik a szemcse. A ~ mértékének vizsgálatával következtetni lehet a szállí-tás távolságára, ill. annak módjára is (szél, víz, jég). Korallbarlang: a telepalkotó korallok “ágainak” nö-vekedése közben kisebb-nagyobb üregek záródnak közre. Ez azonban rövidesen kitöltıdik felaprózódott vázdarabokkal, mésziszappal, így a kızetté vált anyagban már nem marad meg nyílt üregként. Korrázió (latin: corradere = összekaparni): szélma-rás, homoksúrolás, a szél által szállított (fıleg homok-) szemcsék koptató hatása a kızetfelületeken. Száraz területeken (pl. sivatagban) jelentıs, nagyobb sziklaereszeket is létrehozhat. A kifejezést használják vízsodorta, esetleg jég által szállított szilárd anyagok koptató hatásának megnevezésére is. Nem azonos a korrózióval, a vegyi mállással. Korrodál: valamely anyagot vegyi folyamatokkal (korrózióval) átalakít, tönkretesz. Korrózió (latin: corrodare = szétrágni): kémiai folya-matok hatására létrejövı mállás kızeteken v. más anyagokon. Korróziós fülke: a barlangi oldásformák egyik cso-portja. Dm nagyságú, többnyire csoportosan elıfor-duló bemélyedések a barlang falán. Általában kör v. ellipszis szelvényőek, felületük síma, de a kızetben elıforduló nagyobb ısmaradványok v. telérek kiemel-kednek a falból. Nagyon gyakoriak a Budai-hg. eocén mészkövében kialakult üregrendszerekben. 20–50 cm nagyságúak, az apró ujjbegykarr – hullámkagyló (ka-nálkarr) – ~ – gömbfülke elnevezéső formák között folyamatos átmenet van. Az áramló, oldóképes folya-dékban örvénylések alakulnak ki, amik bemélyedé-seket oldanak a kızetbe, kiemelve a réteghatárokat is. Kova: SiO2 anyagú kızet, ami általában üledékes kı-zetekben alkot rétegeket v. gumókat (tőzkı). Anya-gát egyes tengeri élılények vázának felhalmozódása hozza létre. A karbonátos kızetekbıl kipreparálódik, mert szénsavban gyakorlatilag oldhatatlan. kvarc. Kovagumó: kova anyagú gömbölyded darabok fıleg karbonátos kızetekben. Méretük néhány cm-tıl 20–30 cmig terjed. Kovásodás (szilifikáció): vegyi folyamat, amikor egy kızetet utólag kova(sav) (SiO2) jár át. A Budai-hg. egyes barlangjaiban 10–200 cm széles telérek formá-jában gyakori, leginkább a Pál-völgyi- és a Mátyás-hegyi-bg.-ra jellemzı. Kıerdı: önálló sziklatőkbıl, oszlopokból álló lepusz-tulási terület. Általában a trópusi éghajlaton alakul ki. Kıfülke (fülke): népi elnevezés a néhány m-es, szik-lafalban levı üregekre. Jelenleg többségüket barlangroncsnak tartják. Kitöltésük gyakran jelentıs régé-szeti anyagot tartalmaz. A nagyobb méretőeket kı-istállónak, kıudvarnak nevezi a népnyelv, a kiseb-beket kıodúnak hívják. Kıgomba: karrasztal. Kıgörgeteg: görgeteg. Kıgyertya: tágabb értelemben az állócseppkövek ne-ve, szőkebb értelemben a gyertyacseppkı. Kılyuk: kisebb barlang népi elnevezése (Likas-kı). Kıodú: kisebb barlang népi elnevezése (Odvas-kı), odú. Kıtörkelék: koptatatlan kızetdarabok összefoglaló neve. Az egyes szemcsék mérete nagyon változó, mm–cmtıl ( murva) több m-ig terjedhet. Barlang-ban általában omlással keletkezik ( omladék).
Kıudvar, kıpajta: népi elnevezés az oldalról (is) megközelíthetı, néhányszor 10 m2 alapterülető beszakadásokra v. barlangtermekre (Bükk-hg.: Udvar-kı, Istállós-kı). Eredete beszakadás, barlangroncs, eset-leg más lehet. Nyitottsága miatt régészeti anyag is szokott lenni a kitöltésben. Kıvirág: gipszkiválás, aragonit. Kövület: ısmaradvány. Kızet: a Föld szilárd kérgét felépítı nagyobb anyag-tömeg, amiben a vegyi és ásványos összetétel, az ás-ványok alakja, mérete és illeszkedésmódja jellemzı. Az ásványok határozott társulása. (Nem ásványos kı-zet a kıszén.) Általában több ásványfaj határozott társulásai (polimineralikus), de pl. a mészkı csak egy-féle ásványból (kalcit) áll (monomineralikus). Cso-portosításuk az 1.10. fejezetben van.) Kızethasadék (diaklázis): a hegymozgások hatására létrejött párhuzamos falú, de általában sík felülető nyílás a kızetben. Hossza és magassága többszáz m is lehet, míg szélessége csak cm–dm–néhány m nagy-ságú. (A kızetréssel ellentétben a felületek között nyitott rés van.) Kızetliszt: a kızeteknek ásványszemcséik méretére történı felszíni aprózódásakor keletkezı anyag, mely-nek szemcséi 0,1–0,02 mm átmérıjőek. Kis mér-tékben vízi aprózódáskor is keletkezhet. Kızetrés (litoklázis): kızettömegben levı, az üledék-rétegektıl eltérı, közelítıleg sík felület. Kiterjedése esetleg többezer m2 lehet, a kızet folyamatossága megszakad, de látható elmozdulás nem történt. Kelet-kezése fıleg a hegységképzı erık hatására történik, de okozhatja a felszíni hıingadozás, és a magmás kızetek lehülése közben is létrejöhet. Kızettan (petrológia): a kızetek összetételével, kép-zıdésével és elıfordulásával foglalkozó tudomány. Kızettéválás (diagenezis): az a vegyi és fizikai fo-lyamat, ami során a felhalmozódott üledékbıl szilárd kızet lesz. Krémeslepény-modell: Jakucs L. ( gipszbarlang.). Kristály (görög: krysztallosz = jég, kristály): a szer-vetlen szilárd anyagok leggyakoribb megjelenési for-mája. Síkokkal határolt, többlapú szabályos test, ame-lyet a felépítı atomok, ionok v. molekulák belsı, tér-belileg ismétlıdı szabályos elrendezése (térrács) jelle-mez. Kristálypince: a kızettel egyidıben keletkezett üreg, aminek falát fennt-nıtt kristályok borítják, és mérete lehetıvé teszi a belébújást. Egyes magmás kızetek megszilárdulásakor a bennük levı gázok nagyobb (néhány m átmérıjő) buborékok formájában üreget alkotnak. Ennek falát a kihülés közben, ill. a késıbbi évezredek– évmilliók során különbözı oldatokból ki-váló kristályok beborítják. Mivel természetes kivezetı nyílása nincs, csak a kızet lepusztulása során v. mesterséges létesítmények (alagút, kıfejtı, stb.) készí-tésekor találják meg. Kulcslyuk-szelvény: patakos barlangokban néhol elıforduló jellegzetes alakú járatszelvény. A felsı ré-szén több m átmérıjő, közel kör metszető folyosó al-jából lényegesen keskenyebb, mély vízvezetı árok (csorga) nyúlik le. Képzıdése Szenthe I. (1984.) sze-rint: a vízszint alatti üregoldódás kialakítja a kör (esetleg ellipszis) szelvényő csıjáratot, majd a karszt-vízszint süllyedésével az üreg légteressé válik, a víz egyre jobban mélyíti a medrét, most már csak lefelé. Kúpkarszt (mogote): a trópusi karsztosodás során keletkezı jellegzetes felszíni forma; meredek lejtıkkel határolt többszáz m magas kızetkúp, aljánál több-nyire törmelékfelhalmozódással. Függıleges falú “testvére” a toronykarszt ( fungcung). Kuszoda: a barlang szőkebb, alacsony, csak kúszva járható szakasza. Kialakulhat kisebb mérető oldó-dással v. utólagos feltöltıdéssel; általában mindkét tényezı jelen van. Kürtı, kürtısor: felfelé nyúló (közel) függıleges já-rat, aminek vízszintesen egymásra merıleges méretei nem térnek el lényegesen. (Ha nagy az eltérés, akkor inkább hasadék a neve.) Magassága néhány m-tıl több 10 (–
100) m-ig terjedhet. Felsı vége más járatba csatlakozhat (összekötı kürtı) v. záródhat (vakkür-tı). Ha a vízszintes barlangjáratban egymás után több kürtı nyúlik fel, kürtısorról beszélünk. Ugyanígy hívják azonban az egymás fölött levı, kisebb vízszin-tes szakaszokkal tagolt járatcsoportokat is ( zsom-boly). A kürtık, különösen a vakkürtık oldódással kialakult formák, amikben az omlások esetleg kisebb átalakításokat végeztek. Kürtıvályú, kürtıgarat: a barlangroncsok egyik tí-pusa, hasonló a zsombolykúthoz. “Az egészen fel-nyíló, teljesen lepusztult külsı oldalú zsombolyok kürtıibıl alakulnak ki az ún. ~-k, ~-ok, amelyeket je-lenleg többnyire kıfolyások használnak, s alsó végük-höz tetemes törmelékkúp csatlakozik.” (Hevesi A. 1986). Kvarc (német: Quarz): a SiO2 anyag kızetekben leg-gyakoribb ásványának neve. Nagy keménysége és vegyi ellenállóképessége miatt a lepusztulás során a törmelékben egyre jobban feldúsul, a homok anya-gának többségét már ez alkotja. Barlangokban behor-dott kitöltésként jelentıs lehet. Karbonátos kızetek-ben általában kovagumóként fordul elı. Lábbarlang: trópusi területeken a toronykarsztok al-ján kialakult néhány m magas és széles üregek, me-lyek a karbonáttömeg belseje felé lejtenek. Elágazhat, de csak néhányszor 10 m hosszú. A vége keskeny já-ratokká ágazik szét, gyakran kisebb tóval. A felszíni sík terület vizei áradáskor a ~-okon át jutnak be a karsztba. Lábnyomkarr (madáritató, kamenica): kopár karszt-kızeten, elsısorban magashegységekben gyakori bemélyedı oldásforma. Általában 10–100 cm átmérıjő, szabálytalan alakú, 10–20 cm mély, viszonylag síma aljú medence. Falai meredekek, kissé beöblösödık. A vízszintes kızetfelületen kisebb mélyedés alakul ki, amiben megáll a víz, és algák, baktériumok szaporod-nak el benne. Ezek savtermelésükkel erısítik a bemé-lyedés növekedését, amiben egyre tovább tud megma-radni így a víz, ami javítja az élılények létfeltételeit. Lápa: mélyedés, völgy. Nem csak karszton használt népi elnevezés, pl. a Börzsöny-hg.-ben Szénégetı-lá-pa nevő meredek völgy van. Zámbó L. szerint: töbör-fészek, töbröcsoport (szóbeli közlés). Gazsó K. sze-rint: a NyBükk lábánál élı barkó palóc tájnyelvben fennsík jelentéső (szóbeli közlés). Turista Lexikon (1942) szerint: völgyteknı, széles aljjal bíró vakvölgy, ami sokszor a karsztos területek dolinasorának össze-olvadásából keletkezik. Lapító: (több) m szélességő, de csak néhány dm magas, lapos járatszakasz, ami általában réteg- v. tektonkus sík menti leszakadással jön létre. Láva (nápolyi kifejezés = patak): vulkáni kitöréskor a felszínre lépı kızetolvadék. Lávabarlang (lávacsatorna-barlang): a felszínre lépı bazaltos magma mozgása során a külsı része elıbb szilárdul meg. A belsı, még híg anyag továbbfolyik lefelé a hegyoldalon, és csı alakú üreg marad vissza. Néhány 10 m2 szelvénnyel többszáz m-es hosszúságú barlangok, egyes vulkáni területeken gyakoriak. Lávahólyag-barlang: sőrőbb vulkáni anyag kihőlé-sekor a benne rekedt gázok által kialakított dm–m nagyságú buborék-üreg. azaz szingenetikus barlang. Késıbb a falán ásványok válhatnak ki, így kristály-pince lesz belıle. Lávacseppkı: a lávabarlang fıtéjérıl a még képlé-keny anyag lecsepeghet, cseppkı formában szilárdul-va meg. Lefolyás: a) csapadékvíz felszíni lefolyása, ami nö-vényzettel fedett karsztos területen ritka, mert álta-lában a réshálózaton át beszivágás történik. Vízzáró kızeten v. üledéken nagy mennyiségő. Az itt össze-győlt víz nyílt karsztos területre érve víznyelıkön át bejuthat a barlangokba, v. szurdokvölgyön folyik át a karbonátos területen. b) cseppkılefolyás: cseppkıkéreg. Lefolyási tényezı: a csapadék hány %-a folyik a fel-színen. Évszak szerint is erısen változik az értéke. Lefolyástalan terület: néhány 100 m2–néhány 10 km2 területő medencék, melyeknek felszíni vízelve-zetése nincsen. Karsztos területen gyakori felszíni formák a töbör és a polje. Legömbölyített karr: talaj alatti karr.
Lejtıtörmelék: a meredek sziklás hegyoldalak felap-rózódott kızetanyaga legurul, és a hegy (sziklafal) al-jánál törmelékkúpot alkotva felhalmozódik. A kızet-darabok nem koptatottak, kevéssé osztályozottak. A nagyobb tömbök közti üregek az álbarlangok. A ~ temeti be az elhagyott karsztforrásokat is, elrejtve az emeletes barlangok felsı bejáratát. Lemezes kalcit: kalcitlemez. Lépesméz (Recsk): Lepusztulás (denudáció): azon folyamatok összes-sége, amelyek során a Föld kérgét alkotó kızetek elmállanak, felaprózódnak, a különbözı szállító té-nyezık (víz, szél, jég) pedig eltávolítják ezt a kiala-kult mállási és aprózódási terméket. GEO. Leszakadás: a fıtébıl kızettömegek lezuhanása, amikor a kızet repedései és gyakran a rétegfelszínek által határolt darabok hullanak le. A nagyobb termek teteje általában ~-sal alakult boltozatossá. Vékonyan rétegzett kızetekben a ~-ok győrős felharapózást okoznak. Leszorított tükrő karsztvíz: Letörés: kis lejtéső aljzat hirtelen meredekké v. függölegessé válása, ami után ismét enyhe lejtéssel folytatódik. Limonit (latin elemekbıl): víztartalmú vasoxid ás-vány, ami vastartalmú anyagok oxidációjával keletke-zik. Színe sötétbarna, barnásfekete. Többnyire puha, földes tapintású. Limonitcseppkı: vastartalmú szivárgó vízbıl kiváló, sötétbarna, limonit anyagú képzıdmény. Tömzsi függıcseppkı alakú 5–10 cm-es példányok vannak a Cserszegtomaji- és az Acheron-kútbg.-ban. Litoklázis (görög: lithosz = kı, klaszisz = széttörés): kızetrés. Lóhere-szelvény: háromlevelő lóherelevélhez hason-ló járatmetszet, aminek oldalra nyúló “levélkéi” egy jobban oldódó kızetrétegben alakultak ki. Az Alba Regia-bg.-ban jellemzı egyes részeken. A szellem-karos járatszelvények egyik fajtája.(4.21.ábra). Lösz (svájci német: Lösch = laza talaj): sárga apró-szemcsés (0,01–0,005 mm Ř), hulló porból felhalmo-zódott üledék. Mésztartalma 8–20 %, ezért állékony, függıleges, falakban is hosszú ideig megmarad. A jégkorszakok során a jégtakaró szélén levı morénák-ból fújta ki a szél, és a környezı füves pusztákon ra-kódott le. A néhol több 10–több 100 m vastag egyne-mő üledék lepusztulása során függıleges falú mély árkok, löszkutak, löszszakadékok is keletkezhetnek. ~-szel takart mészkıterületeken gyakori a barlangok magas CO2-tartalma (Bakony, Gerecse-hg.). Löszcseppkı: a függıleges löszfalakon lefolyó víz által szállított kızetszemcsékbıl összetapadt, szalmacseppkı jellegő formák. Mindig a falfelületen talál-hatók, puha, szétnyomható állagúak. Löszdolina: löszterületen levı, néhányszor 10 m át-mérıjő, tálszerő bemélyedés. A lösz erısen porózus szerkezete a szemcséket összetapasztó mészanyag ki-oldódásakor összeesik, és ezen a részen a felszín megsüpped. Lublinit: fehér, vattaszerő, kenhetı CaCO3-ásvány. Erısen megnyúlt kalcitszerkezető kristályszálakból álló kiválás. Barlangi megjelenési formája a hegyi tej. Felszínközeli üregekben és kövek között is elı-fordul. Hideg területeken gyakoribb. Madáritató: lábnyomkarr. Magashegyi karszt: (Jakucs 1971.): Magas karszt: a karsztvízszint fölött többszáz, eset-leg többezer m magasságba felnyúló karbonátos kızettömeg.
Magma (görög: átgyúrt tészta): a Föld belsejében levı izzó kızetolvadék. Lehőlése során keletkeznek a ~-s kızetek. Ha nagy mélységben szilárdul meg az anyag, mélységi ~-s kızet lesz (pl. gránit), ha pedig felszínre jut, lávának hívják, és ebbıl vulkáni kızetek lesznek. Makaróni (olasz: csıtészta): szalmacseppkı. Mállás: a szilárd földkéreg felszínén ill. a felszín közelében levı kızetek fizikai és vegyi hatásokra bekövetkezı felaprózódási ill. bomlási folyamatainak összefoglaló neve. UMA. Márga (kelta > latin szó): az agyag és a mészkı köz-ti átmeneti anyag. Fıleg tengeri eredető, rétegzett, szürke, felszínen sárgás színő kızet. Nagyon apró szemcsés, kagylós töréső, víz hatására nem duzzad, de könnyen szétfagy. Agyagtartalma miatt barlang-képzıdésre alig alkalmas, fıleg az alatta levı üregek felszakadásakor üregesedik. Márvány (görög: csillog, fénylik): a mészkı mélybe kerülése során keletkezı átalakult kızet. A szemcsék több mm átmérőjőek, egyenletes nagyságúak. Színe fehér, szürke, esetleg más árnyalatú. Rétegzetlen kı-zettömeg, ezért csak a felszíne v. a kızetrések mentén oldódik. Mo.-on a Velencei-hg. mellett van egy kis rög felszínen és az Aggteleki-karszt K-i széle köze-lében, Rakaca környékén. Másodlagos forma: az üregek oldásos tágulása során a kızetrések és a rétegek által meghatározott elsıd-leges formák alakulnak ki. Ezek késıbb átalakul-hatnak, általában szögletesebbé válnak az üreg tágu-lásával. Ezeket a kisebb, cm–m nagyságú utólag kép-zıdött alakzatokat nevezzük ~-nak. Nem azonos a mellékformával.(2.15.ábra). Másodlagos oldás: a karbonátos kızettömeggel érint-kezésbe kerülı szénsavas víz oldja a kızetet. Ez az elsıdleges oldás. Ha a telítetté vált víz megváltozott körülmények közé kerül, újra oldóképessé válhat. Legfontosabb ilyen eset a keveredési oldás. A megnövekedett nyomás miatt oldatba kerülı CO2 v. az elbomló szerves anyag is okozhat ~-t. Meander (görög: Maiandrosz, ma Menderes, kanyar-gó folyó Kis-Ázsia Ny-i partján): a vízfolyások középszakaszának jellemzı kanyarjai. A ~ két pontja közti távolság fele kisebb, mint a meder ívének sugara (2.13.ábra). Barlangban is elıforduló alakzat, felis-meréséhez a járat alaprajzát és szelvényét együtt kell vizsgálni. Medence: a) lejtıkkel határolt zárt mélyedés a Föld felszínén. Mérete néhány 100 m-tıl több km-ig ter-jedhet, szelvénye sokféle lehet. Karsztos területeken általában poljének nevezik. b) cseppkımedence. Mélybeli karsztjelenségek: felszín alatti karszt-jelenségek. Mélykarszt: a karszttömegnek mélyen a karsztvíz-szint alatt levı része. A Föld belsı hıjétıl felmele-gedı víz ebben a zónában rendkívül lassan áramlik, a hévizes források többsége innen kapja vízutánpót-lását. Mélységi lefejezés (batükaptura): felszíni vízfolyás karsztos üregbe való áttérése. A mélyben levı üreg-rendszer a felszínen (általában a karsztot lefedı víz-záró üledéken) folyó vizet elnyeli. Az egyre mélyülı felszíni mederbıl a víz mind hátrább jut be a barlang-ba, így töbörsorok (pontosabban víznyelısorok) ala-kulnak ki, amik hosszú ideig megırzik az egykori felszíni vízfolyás nyomvonalát. Melegvizes barlang: hévizes barlang. Melegvizes karszt (termálkarszt): olyan karbonátos kızettömeg, amiben a mélybıl feláramló meleg víz-nek jelentıs hatása van (pl. Budai-hg.).(2.1 és 2.18.ábra). Mellékág: mellékjárat.
Mellékforma: a barlangjárat fıformáját tovább tagoló kisebb alakzat, cm–m nagyságú bemélyedés v. kiemelkedés. Többnyire az üreg elsıdleges tágulása so-rán alakul ki a kızet egyes részeinek különbözı oldhatósága, repedezettsége v. az áramlási viszonyok miatt.(2.12.ábra). Mellékjárat: a patakos barlangok fıjáratába csatla-kozó kisebb járat. A felszíni vízrendszer mellékvöl-gyének megfelelıje. Mennyezeti félcsı (mennyezeti áramlási csı): hideg-vizes barlangokban a fıtén haladó 5–30–80 cm átmé-rıjő, kanyargó, árokszerő mélyedés. A félköríves szel-vényt a víz áramlása közben oldja ki, ezért irányát a tektonikai vonalak és a kızet változásai is befolyásol-ják. Melegvizes üregrendszerekben megfelelıje az áramlási csı. Leszakadt rétegek fölött látható 5–20 cm átmérıjő oldott csıhálózatot egérkarrnak (anasz-tomózis) nevezzük. Képzıdése az üregesedés kezdeti idıszakában (egérkarr) v. erıs feltöltıdésekor (Ba-radla-bg.) lehetséges. Melegvizes barlangoknál a fel-áramló melegebb víz v. a buborékok áramlanak a fıtén (Mátyás-hegyi-bg.). Mennyezeti karrok: a mennyezeti oldásformák ritka formája. A Ferenc-hegyi-bg.-ban egy mennyezeti sí-kon összefutó, kb. 1 cm széles, néhány mm mély ár-kok oldódtak a fal mellett feláramló buborékok miatt (Szenthe I. közlése). Mennyezeti oldásformák: az oldásos üregtágulás so-rán az üreg fıtéjébe bemélyedı, az üregnél lényegesen kisebb alakzatok. Többnyire dm–m méretőek, zárt körvonalúak (mennyezeti tölcsér) v. hosszan elnyú-lók (mennyezeti félcsı). Oldásos eredetőek, fıleg ke-veredési oldódással magyarázhatók. Ide tartozik az elızıektıl eltérı mennyezeti sík is. Fıteleszakadás esetén szintén fent láthatók a néhol elıforduló egér-karrok is. Felmagasodó részeken felfelé áramló mele-gebb víz v. buborékok mennyezeti karrokat, buborék-csöveket, áramlási csöveket hozhatnak létre. Vitatott a barlangi karrok keletkezése is, amik szintén elı-fordulhatnak az üreg fıtéje körül. Mennyezeti sík: az üreg fıtéje (Földvári-bg.) v. a fıte egyes részei ill. az oldódásos szinlıvályúk felsı oldala a kızet rétegzettségétıl függetlenül teljesen vízszin-tes sík. Többnyire hidegvizes barlangokban figyelhe-tı meg, de van a Ferenc-hegyi-bg.-ban is. Képzıdése az állandóan azonos magasságban levı vízszint oldó-hatásával magyarázható. Nagyon szép példa a Barad-la-bg. Retek-ága. Mennyezeti tölcsér: a fıtén levı (általában) hosz-szanti repedés mellett kialakuló oldásos forma. 20–50 cm széles, hosszúsága ennek többszöröse, magassága több m. Teteje általában félgömbszerően, hirtelen zá-ródik. A járat hosszanti repedése mentén gyakran több helyezkedik el egymás mellett, emlékeztetve egy nagy kesztyő belsejére. Kialakulása a repedésbıl az üreget kitöltı vízbe áramló víz keveredési oldásos ha-tására történik (Szenthe I. 1984). Hideg- és me-legvizes barlangokban is van. Merokarszt: félkarszt. “Mesterséges barlang” (mővirág, mőfogsor, Mő-egyetem): pincéket, puha kızetbe vájt “barlanglakáso-kat”, néhol régi bányajáratokat v. más, emberi tevé-kenység által létrejött kisebb-nagyobb üregeket a he-lyi emberek barlangként emlegetnek. Ezeknek vizs-gálata és nyilvántartásba vétele (barlangkataszter) szintén fontos, mert régi irodalmi hivatkozásokban szerepelhetnek. Sıt, országos jelentıségő, fokozottan védett értékké is lehetnek, mint a Budai-Vár-bg. több km-es mesterséges üreghálózata. Mészkiválás: CaCO3-anyagú kiválás. Mészkı: olyan kızet, amelynek 60 %-nál nagyobb a CaCO3-tartalma. Szerves eredető; különbözı állatok és növények vázanyagának összecementezıdésébıl keletkezett. Tartalmazhat még agyagot, kvarcot, szul-fidokat és szilikátokat is. GEO. Mészkrém: hegyi tej. Mészpát: kalcit. Mésztufa: a forrásmészkı hibás elnevezése. Gyak-ran így nevezik a cseppkıgátakat is.
“Mésztufabarlang”: forrásmészkıbarlang (pl. Anna-bg.). Mésztufagát: helytelen elnevezés a forrásmészkı-gátra és a cseppkıgátra. Metamorfózis (görög: átralakulás): a kızetek ásványi állományának átalakulása a földkéregben a nyomás és hımérséklet változásai miatt, a kristályos állapot és az átlagos kémiai összetétel fenntartásával. FÖFE. Metamorf kızet: átalakult kızet. Mikroklíma (mikro = kicsi, klíma = éghajlat): ki-sebb, zárt v. részben zárt légterő helyek környezettıl eltérı éghajlata, “környezetéghajlat”; éghajlat. “Mikrotetaráta” (magyar nevet kellene csinálni rá!): legtöbbször lapos cseppkılefolyások oldalán, néhol tömegesen elıforduló néhány cm széles apró gátak, melyeknek medencéjében szegfőkalcit is lehet. A cseppkıfelületen lefolyó víz hullámai miatt kelet-keznek. Mineralógia (latin–görög: mineralosz = ásvány, lo-gosz = tan, tudomány): ásványtan. Mogote: a Ny-indiai-szigetekrıl származó kifejezés a trópusi karsztvidékeken elıforduló torony v. kúp ala-kú magányos hegyekre, amelyek meredeken maga-sodnak a folyósíkságok fölé. FÖFE. kúpkarszt. Monomirelakus kızet (mono = egy, mineralosz = ásvány): egyásványos kızet. Montmilch (latin–német: hegyi tej): hegyi tej. Morfológia (görög: morfé = alak, logosz = tan, tudo-mány): alaktan. Murva: fıleg a nagymérető ásványokból álló kızetek aprózódási terméke. 2–50 mm átmérıjő sarkos szemcsékbıl álló anyag. Gyakori a Dunántúlon levı dolo-mitok hévizes hatásra történı ~-sodása, ill. a gránit hıtágulásos eredető felszíni aprózódása. “Negatív cseppkı”: a cseppkıcsésze nagyon hely-telen elnevezése Lénárt L. mőveiben. Nemkarsztos terület: a szárazföld azon része, ahol nem karbonátos kızet van a felszínen. ~ a fedett karszt is. Nem önálló karszt: az a karsztosodó kızettömeg, ami nemkarbonátos kızet mellett helyezkedik el. Ja-kucs L. szerint elnevezése B-típusú karszt.(2.1.ábra). Nyakkendıs cseppkı: cseppkıgallér. Nyelı: víznyelı. Nyílt karszt: fedetlen karszt. Nyomási varrat (sztilolit): szabálytalan fogú “cipzár” metszető réteghatár, fıleg mészkıben. A fogak hossza néhány mm–cm. A kızetet érı nagyobb rétegterhelés hatására a rétegfelületen levı agyag mellett oldódás történik, ez hozza létre a zegzugos felületet. Odor: népi elnevezés kisebb üregre (pl. Odor-vár). Odú: kisebb, néhány m–néhányszor 10 m-es, egy-szerő alaprajzú száraz barlangüreg népi elnevezése (pl. Odvaskı). Oldásbarázda (alveola, barázdás karr, kannelura, karrbarázda): csupasz mészkıfelületeken lejtésirány-ban kioldódott néhány cm széles és mély vályúk. Szelvényük gyakran V-alakú, hosszuk több m is lehet. A lecsorgó
esıvíz oldja ki ıket, de néha barlangi felü-leteken is elıfordulnak (barlangi karr), ahol képzıdé-sük kérdéses. Trópuson több m mély árkokká fejlıd-hetnek. Oldásformák: a szénsavas víz karbonátos kızetekben különbözı, cm–m nagyságú alakokat old. Ezekbıl következtetni lehet az oldódás körülményeire is. Víz alatt minden irányban mélyülhet a forma, itt elsı-sorban a kızet egyenetlenségei (rétegzettség, törési sí-kok) befolyásolják az oldódás alakját. Hasonló, de nem annyira határozott a talaj alatti karrosodás for-makincse. A légtérben levı sziklafelszíneken a ne-hézségi erı hatására lecsorgó víz old árkokat. Oldási maradék: a kızet oldódása során visszamara-dó anyagok. Barlangban általában az üreg alján halmozódnak fel, de patakos barlangoknál a behordott anyaghoz képest kis mennyiségőek. Fıleg agyagásvá-nyok, tőzkı darabkák, ill. kipreparálódott ısmaradvá-nyok, telérek. Oldási vályú: oldásbarázda. Oldásos szinlıvályú: patakos barlangfolyosó falában vízszintesen húzódó, több 10–100 m hosszú, 20–50 cm széles és mély beöblösödés. Gyakran csak a járat egyik oldalán található meg, és a barlang különbözı részein nem azonos szinten van. A kızet felszínét gyakran hullámkagylók tagolják, és a vályú felsı vo-nala lehet vízszintes sík is. Elıfordulása nagyobb barlangágak találkozása utáni részen jellemzı, sok-szor egymás fölött több is kialakult. A különbözı összetételő vizek keveredése miatt oldóképes lesz a patak, és a falfelületbe hosszú mélyedés képzıdik. Omladék: leszakadással áthalmozott kızetanyag. Az egyes darabok mérete nagyon különbözı, éleik és sarkaik nincsenek lekopva. Általában meredek tekto-nikus síkok találkozásánál alakul ki, ha ott nagyobb oldódik. Omlás: fizikai úton, kızetmozgással és –aprózódással történı üregátalakulás. Az elsıdleges (oldással kiala-kult) járat fıtéje v. oldala a repedezett helyeken lesza-kadhat, így a szelvény is változik. Az üreg alakja álta-lában szögletes lesz, a sík felületek tektonikus síkok v. rétegfelületek. A leomlott anyag térfogata nagyobb, mint eredeti helyzetében, ezért, ha nincs elszállítódás, az omlás feljebb terjedése során teljesen kitöltıdhet az üreg.(2.16.ábra). Oszlop: cseppkıoszlop.(2.15.ábra). Önálló karszt: olyan karbonátos kızettömeg, aminek vízrendszeréhez nemkarsztos területrıl származó víz nem keveredik. Jakucs L. elnevezése A-típusú karszt. Általában a környezetébıl kiemelkedı hegytömeg.(2.1.ábra). Ördöglyuk: népi elnevezés, amit bonyolult alaprajzú v. mély barlangra (esetleg víznyelıre) alkalmaznak. Ördögszántás: a talaj alatti karrosodással tagolttá vált, majd felszínre került kızetfelszín népi elneve-zése. Örökfagy-karszt (permafrost): a hideg éghajlatú te-rületeken (sarkvidék, magashegység) nyáron csak né-hány cm–m mélységig olvad fel a talajfagy. Ezalatt a réteg alatt több 10–100 m mélységig fagyott a föld (permafrost). A karbonátos kızetek csak akkor tud-nak oldódni, ha cseppfolyós oldószer (víz) áramlik rajtuk. Így ezen a területen csak a felszíni rétegben történik karsztosodás, különleges formákat hozva létre (amikrıl többet még nem tudok).(2.19 és 2.24.ábra). Örvényüstök (evorziós üstök): vízesések, állandó örvények, gleccsermalmok által mozgatott homok- és kızetszemcsék által, a meder sziklás aljába vájt kör szelvényő, több m-es mélyedések. İskarszt (paleokarszt): minden olyan karsztosodás, ami a karbonátos kızettömeg mai lepusztulási viszo-nyaitól eltérı, régebbi viszonyok között jött létre. Az ~ üregrendszereiben gyakran ma is patak folyik, de most más folyamatok történnek (pl. Baradla-bg.). Mo.-on legjelentısebb a kréta vége felé történt nagy-mérető trópusi lepusztulás, aminek felszíni mélyedé-seiben gyakran iparilag hasznosítható ércfelhalmo-zódás is van (bauxit, mangánérc). İslénytan (paleontológia): a földtörténet során élt ál-latok, növények életével, ezeknek nyomaival, elterjedésével, stb. foglalkozó tudomány. A barlangok mint üledékcsapdák jelentıs ~-i leleteket tartalmazhatnak.
İsmaradvány (fosszilia, kövület): a földtörténeti múltban élt állatok, növények maradványainak és nyomainak összefoglaló neve. Összefüggés-térkép: a barlangok (földtani) vizsgála-tának legjobban áttekinthetı bemutatási formája. Az egymáshoz tartozó jelenségeket azonos térképlapon ábrázolva láthatóvá válik a köztük levı térbeli össze-függés, sıt a még feltáratlan járatokban várható dol-gokra is következtetni lehet (pl. nagyobb törésvona-lak és omladékzónák összefüggése). Még szaktér-kép. Összefüggésvizsgálat: leggyakoribb fajtája a víz-nyomjelzés, ami a víznyelık és a hozzájuk tartozó karsztforrás közti összeköttetés kimutatását szolgálja. Pad, pados rétegzettség: réteg. “Padlófőtés”: hévizes üregeknél elıforduló jelenség. A barlang alsó részénél levı meleg víz miatt erıs hıkülönbség lép fel a járatok alsó és felsı része között, ami belsı légáramlást okoz. Ennek hatására fent páralecsapódásos oldódás gömbfülkéket hoz létre, a lecsorgó oldott anyag a lenti párolgás miatt a falakon és fıleg az aljzaton borsókı alakban válik ki. (Szemlı-modell, Kraus S. 1993.) Pajzscseppkı: (cseppkıpajzs): dobcseppkı. Paleo- (görög: paleiosz = régi): szóösszetételek elı-tagjaként: ıs-. Paleokarszt: ıskarszt. Paleontológia (görög: paleiosz = ıs-, on, ontosz = élılény, logosz = tan, tudomány): ıslénytan. Pálmafacseppkı (bambuszcseppkı, rúdcseppkı): az állócseppkövek egyik formája, amelynek átmérıje nem nagy (10–20 cm) és vastagsága végig közel azo-nos. Magassága több m is lehet. Képzıdése a magas-ból ritkán cseppenı víz szétfröccsenése miatt történik, mert így csak felfelé növekszik, a rajta végigcsorgó vízbıl már nincs kiválás. Parakarszt (görög: para = melletti): ? Páralecsapódás (kondenzáció): a levegıben levı víz-molekulák hővösebb felületeken lecsapódnak, és a jelenlevı CO2 segítségével oldóképessé válnak. Ez a magyarázata a barlang hidegpontjának környékén gyakori erısen oldott falfelületeknek. Egyes gömb-fülkék kialakulása is így történik (Müller P. 1974). Párkány: a barlang falán közel vízszintesen húzódó kiemelkedés. Gyakran kevésbé oldódó kızetréteg v. cementált üledék, cseppkıkiválás alkotja. Patak gyöngy: barlangi gyöngy. Patakos barlang: olyan üregrendszer, amiben állan-dóan v. idıszakosan vízfolyás van. Ez általában a felszíni nemkarsztos területrıl víznyelın át érkezik a barlangba, ahonnan karsztforráson át távozik. Periglaciális (görög: peri- = körül, mellett; latin: glacialisz = jég mozgásával kapcsolatos): jégkör-nyéki felszínalakzatok. Permafrost ( ?): örökfagy-karszt. Permeábilis: Pest: a barlang neve a szláv myelvekbıl átvett for-mában (Büdös-pest). Pizolit (latin: pisum = borsó, görög: lithosz = kı): borsókı.
Planina (szerb–horvát: síkság, mezı): katlanszerő v. kád alakú mélyedés karsztvidékeken, hosszúkás, min-den oldalról zárt süllyedék, lapos völgytalppal és töb-bé-kevésbé meredek lejtıkkel, amelyek élesen válnak el a talptól. A legnagyobb ~-k több száz km2 terü-letőek. FÖFE. Karsztos területeken elıforduló na-gyobb medence. Polimineralikus kızet (poli = sok, mineralosz = ás-vány): kızet. Ponor (szerb–horvát: víznyelı): víznyelı. Posztgenetikus (latin: post = után, genesis = szüle-tés): azoknak az üregeknek összefoglaló neve, amik a kızet kialakulása után képzıdtek. Preformált (latin: pre = elıre, forma = alak): a kıze-tek oldódása a törési síkok mentén (ritkán a réteg-lapok síkjában) kezdıdik meg, amelyek lehetıvé te-szik a víz áramlását. A legtöbb barlangjáratban meg-található a kialakulását meghatározó sík vonala. Az üregrendszer alaprajzán (is) kijelölhetı törésirányok a további feltárások miatt érdekesek. Profil (francia: arcél, az arc oldalnézete): szel-vény. Pszeudokarszt (görög: pszeudo = ál-): álkarszt. Rácskarr: a hasadékkarr egyik fajtája. A kızetrések egymással azonos szöget bezáró hálózata a talaj alatt egyre jobban kioldódik, majd a talaj lemosódása miatt felszínre kerül a kialakult cm–dm széles, több m mély hasadékok rendszere. Radioaktivitás: Rányelı: olyan víznyelı, amely egy alatta húzódó, távolabbról eredı barlangi ág mennyezetébe torkollik (Jakucs L.). Ravaszlyuk: a víznyelı egyik népi elnevezése. Recens (latin: új, fiatal): a jelenkor élılényeinek és jelenségeinek megkülönböztetı jelzıje. Ellentéte a fosszilis. Régészet (archeológia): az emberiség történeti múlt-ját a fent maradt tárgyi emlékek alapján kutató tudo-mány. UMA. Régészeti lelet minden, az emberrel kapcsolatos régi tárgy, anyag és nyom, elváltozás. Ré-gész az emberi történeti múltjának emlékeit kutató és vizsgáló szakember. Rendzina (lengyel: ?) mészkı- v. dolomit-alrétegen kialakult 20–25 cm termırétegő humuszos talaj, amelyen sok szerves anyagot szolgáltató növényzet telepedett meg. IDE. Színe általában sötétbarna-fekete, morzsalékony, porózus. Réteg, rétegzettség: üledékes anyagokra jellemzı ki-fejezés. Változatlan környezeti feltételek mellett ke-letkezı (leülepedı v. kiváló) anyagtömeg, aminek ki-terjedése mm-tıl több km-ig lehet, ill. változhat. A képzıdés során bekövetkezett változást az anyag egy-ségét megszakító réteglap jelzi. A rétegzettség külön-bözı típusai az üledékes kızetekre és a barlangi kitöl-tésekre is jellemzıek, de rétegzett a kiválások több-sége is. Rétegfej: a dılt rétegek földfelszín alól kiálló része. Gyakran réteglépcsıket alkotnak. Réteg(határ) menti barlang: erısen különbözı tulaj-donságú kızetek határa mentén kialakult üregrend-szer (pl. Cserszegtomaji-kútbg., Bátori-bg., Meteor-bg.). Általában a karbonátos és valamilyen állékony, de vízzáró kızet érintkezésénél szokott képzıdni. Az üregesedés a karbonátos anyagban történik, de a nem-karbonátos kızetbe is felharapódzhat a barlang. Elı-fordul, hogy a karbonátos tömegen belül bizonyos ré-tegcsoportokban alakul ki a barlang (pl. Budai-hg. eocén mészkıben levı rendszerei v. az Alba Regia-bg.). Réteglap: a réteg alsó és felsı felülete.
Réteglap menti barlang:réteghatár menti barlang. Réteglépcsı (kueszta): tereplépcsı, ami a különbözı mállékonyságú rétegek lepusztulásakor alakul ki. Az ellenállóbb rétegek alkotják a meredekebb, a köny-nyebben mállók a laposabb lejtıt. A meredekre állított rétegcsoport állékonyabb rétegeibıl rétegbordák jön-nek létre (pl. Bükk-hg.: Szinva-völgy). Rétegsor: az egymást követı lerakódások (kiválások) sorrendje. Rétegszinlı: a különbözı oldhatóságú kızetrétegek illetve a rétegek különbözı részei az üregesedés során elkülönülnek. Ha a járat a kızet csapásirányát követi, akkor m–10 m hosszan közel vízszintes kiemelkedé-sek és bemélyedések alakulnak ki. Magasságuk (szé-lességük) a kızet rétegzettségével megegyezıen né-hány cm-tıl m-ig terjedhet, mélységük hasonló nagy-ságrendő. Gyakoriak az erısen változó agyagtartalmú eocén mészkıben kioldott budai barlangokban. Rétegzettség: réteg. Retekcseppkı: a függıcseppkövek egyik fajtája. A cm vastag függıcseppkı felsı végénél 2–5 (–10) cm átmérıjőre van duzzadva, ez azonban nem v. alig ér a fıtéhez. A “retek” belseje általában sugarasan rostos, üreges. Külsı felülete a cseppkıhöz hasonlóan 5–8 mm vastagon tömör, kívül síma, többnyire fehér. Képzıdése erısen vitatott. A Baradla-bg. Retek-ága ezekrıl kapta a nevét. Réticseppkı (talajborsókı): felszíni kızettörmelék darabjainak alsó oldalán látható, fehér, sárga színő mészkiválás. Vékonyan rétegzett, felülete 1–3 mm-es gömböcskékkel tagolt. A kiválás néhány mm vastag. A csapadék által feloldott mészanyag kiválásából ke-letkezik, elsısorban a víz elpárolgásával, esetleg kifagyásával. Réti mészkı (tavi kréta): az összes olyan jelenkori mészfeldúsulás népies megnevezése, ami a felszínen, a talajban, tavakban v. lápokban képzıdött. FÖFE. Riolit (görög: rhein = folyni, lithosz = kı): vulkáni kızet, ami vegyi összetételében a gránitnak felel meg. Világos színő, fehér, sárgásfehér, gyakran porózus. Mo-n a Dél-Bükkben és a Zempléni-hg.-ben fordul elı. Rogyott dolina: a beszakadás helytelen régebbi elnevezése. Abból a feltevésbıl kapta a nevét, hogy a töbrök és töbörsorok barlangjáratok beszakadásával keletkeztek. Rókalyuk: kisnyilású, rendszerint vízszintesen hala-dó, keskeny, alacsony barlang. TUR. Több bejárata van. Rombarlang: barlangrom. Romos karr: mállástermékekbıl kiemelkedı korro-dált mészkıbörcök (Karszt és Barlang 1966/2 p. 70.). Roncsbarlang: barlangrom. Rovátkák: oldásbarázda. Rúdcseppkı: pálmafacseppkı. Scallops (angol: = kagylóhéj, fésőskagyló): hul-lámkagyló. Sekélykarszt: a karszttömeg karsztvízszint alatti ré-szének felsı sávja, amiben a felszínrıl bejutó víz áramlik a forrás felé. Közben keveredési oldás miatt üregesedés történik benne. Jakucs L. lencsezónának nevezi. Sóder (német = folyami kavics): kavicsos homok. Sókarszt: a sókızetek (kısó, gipsz) felszínközeli elı-fordulásain a vízben jól oldódó anyagban karsztokra jellemzı felszíni formák, esetleg üregek alakulnak ki.
Sókızet (evaporit): tengervíz v. szárazföldi vizek be-párolódása során keletkezett üledékes kızetek. Víz-ben jól oldódnak, ezért felszínre kerülve sókarszt alakul ki rajtuk. Leggyakoribb a kısó és a gipsz elı-fordulása. Soros töbör : töbörsor. Súlypát: barit. Szakadék: függıleges falú, általában egyenesen futó mélyedés, ami többnyire a kızettömegek elmozdulá-sakor keletkezik, majd omlással tágul. Hossza bar-langban néhány m-tıl száz m-ig terjed, szélessége m–tíz m-es nagyságú, mélysége többnyire szintén ekko-ra. (Felszínen lényegesen nagyobbak is vannak.) Ki-sebb, de hasonló a hasadék, nagyobb a kanyon. Ha felszíni vízfolyás mély, sziklás mederben folyik, szur-doknak nevezik. Szakadékdolina: hosszúkás alakú, nagymérető fel-színi beszakadás. Szaktérkép (tematikus térkép): többnyire a barlang alaprajza, kiegészítve valamilyen vizsgálatok, megfigyelések eredményeivel, pl. cseppkımedencék v. ol-dáscsövek elıfordulási pontjai.(5.7.ábra). Szálban álló kızet: eredeti helyzetben, a kızettömeg egészével összefüggı állapotban levı kızetfelszín. Barlangi körülmények között sokszor nehéz megál-lapítani egy tömbrıl, hogy kimozdult v. eredeti he-lyen van-e (pl. omladékzóna nagyobb tömbjei). Szálkı: szálban álló kızet. Szalmacseppkı (cérnacseppkı, makaróni): mennye-zetrıl függı, egyenletes vastagságú, 8–10 mm átmé-rıjő cseppkı, ami néhány cm-tıl akár m-es hosszú-ságú is lehet. Színe legtöbbször fehér, gyakran cso-portosan fordul elı. Képzıdése során vízutánpótlás csak a középen levı, 3–5 mm átmérıjő csıben tör-ténik, kívülrıl nem folyik rá víz, ezért nem vasta-godik meg, csak lefelé fejlıdik. Ritkán elgörbült pél-dányok is elıfordulnak. (Bg-i)szappan: kenhetı puhaságúra mállott kızet egyes barlangok falfelületén, Mo.: Beremendi-kris-tálybg., Nagyharsányi-bg.). Száradási repedés (NEM szeptária!): az agyag-üledékek többsége száradáskor összezsugorodik és megrepedezik. A kialakuló hasadékok mm–cm szé-lesek és mélyek. Az általuk határolt cm2–dm2 (–m2) területő sokszögek szélei gyakran felhajlanak. A ~-t a késıbbi mészkiválás kitöltheti, az így megırzött for-mák bizonyítják, hogy az üreg egykor kiszáradt. Szárazvölgy (aszóvölgy): karsztos területen elıfor-duló szabályos alakú vögy, amiben azonban víz sosem folyik, így alján patakmeder sincs. Egyes vélemények szerint kialakulása idején a karsztvízszint még a völgytalp szintjén volt, de azóta mélyebbre került. Szarukı: tőzkı. Szediment, szedimentáció (latin elemekbıl): üle-dék, üledékképzıdés. Szegfőkalcit (emeletes kalcit ): a cseppkımedencék belsı felületét borító kiválás. A néhány mm-es szkalenoéderes kristályok gyakran cm-es gömbölyded cso-mókban állnak, oldallapjaik felületérıl tizedmm-es apró kristályok nınek ki. Különlegesség az Esztra-mos-hegy, ahonnan 4–5 cm-es példányok is elıkerültek.(5.22.ábra). Szelektív (latin: seligere = kiválasztani): válogató lepusztulás. Szélfújta cseppkı: elgörbült cseppkı. “Szélkı”: anemolit.
Szellemkaros szelvény: különbözı anyagú rétegek-ben kialakuló üregesedés során a különösen oldékony v. puha kızetrétegekben lényegesen szélesebb lesz a járat.(4.21.ábra). Szellızı csı: barlangi perem (Nagyharsányi-bg.). Szelvény (profil, metszet): általában függıleges sík mentén “elvágva” ábrázolt barlangjárat körvonala. Leggyakoribb a járatok hossztengelyére merıleges irányban felmért keresztszelvény, ami földtani vizs-gálatok céljára nélkülözhetetlen. A járatot hosszában, általában többször megtört függıleges sík mentén ábrázoló hosszszelvény a barlangjárás számára lehet hasznos. Az egész üregrendszert azonos irányban átvágó nagyszelvényt a többibıl lehet összeállítani.(5.3.ábra). Szén-dioxid (CO2): színtelen, enyhén savanyú íző és szagú gáz. A szerves anyagok bomlásakor, égésekor, élılények légzése során is keletkezik. A légkörben átlagosan 0,03 %-ban található, míg a hazai erdık talajában 3 %-nyi is lehet belıle. A csapadékvízben elnyelıdve szénsav keletkezik, ami a karbonátokat jól oldja. Szenilis barlang: Szenote: cenote. Szénsav (H2CO3): csak híg vizes oldatban ismert gyenge sav, a szén-dioxid vízben történı oldásakor keletkezik. A karbonátos kızeteket oldja, létrehozva ezzel a karsztosodás folyamatát. Szerves eredető barlangi kitöltés: a kitöltések azon csoportja, aminek anyaga v. behordó hatása élılé-nyekhez kötıdik. Leggyakoribb a denevérek ürüléke, a guanó. Az anyagoknak sokszor nagy tudományos értéke van (ıslénytan, régészet). Szifon (görög: siphon = csı): olyan barlangjárat, amelyiknek mélyedésében víz van, és a fıte ebbe bele-merül. Lehet állandó v. idıszakos, sıt beszélnek agyag~-ról, sóder~-ról is, ha a mélyedést a nevezett üledék teljesen kitöltötte. Szifonkerülı járat: a vízzel teljesen kitöltött járat-szakaszt fölfelé v. oldalirányban megkerülı barlang-ág. Többnyire jóval magasabban helyezkedik el, és agyagos bevonata van a nagyobb áradások során lera-kokódott hordaléktól. Szigethegy, szigethegyes karszt: Szikla: összefüggı, nagyobb kıtömeg. Sziklaeresz: felszíni sziklaforma, néhány m-nyire kinyúló, közel vízszintes rész, ami csapadéktól v. a napsütéstıl megvédi az alatta levı bemélyedést. Régé-szeti lelıhelyként fontos lehet. Sziklakapu, sziklahíd: néhány m–néhányszor 10 m nagyságú barlangroncsok. Alakjukat a nevük jól kifejezi. Jónéhány van belılük a Bükk-hg.-ben (Hevesi A. 1986), de a Budai-hg.-ben (Apáthi-szikla: Kı-kapu) és a Pilishg.-ben (Pilis-hegy: Vas-kapu) is elıfordul. Sziklaüreg: néhány m-es bemélyedés sziklafalban. Lehet barlangroncs, de többnyire kifagyásos v. tek-tonikus eredető. Szilvamag-szelvény: kızethasadék (v. réteghatár) víz alatti tágulásával kialakuló járatforma, aminek szélsı részei folyamatos elkeskenyedésével végzıd-nek. Csak olyan barlangban alakul ki, ill. marad meg, ahol semmi szilárd hordalék nincs. Mo.-on leg-jellemzıbb a Kossuth-bg. egyes részein. Szingenetikus (görög: szyn = együtt, geneszisz = ke-letkezés): a befoglaló kızettel egyszerre keletkezett üregekre használt kifejezés. Ilyen a forrásmészkıben kialakuló üreg (pl. Anna-bg.) v. lávacsatorna-barlang és a kristálypince. A barlangok döntı többsége a kı-zet keletkezése után keletkezett, azaz utólagos (poszt-genetikus).
Szinlı: vízszintesen elhelyezkedı bemélyedés v. kie-melkedés. Bemélyedı pl. az oldásos szinlıvályú, kiemelkedı a rétegszinlı v. cseppkıszinlı. Függıleges kiterjedésük néhány cm–dm, míg hosszúságuk több 10 m is lehet. Szinlıvályú: oldásos szinlıvályú. Szivornya, szivornyarendszer: Jósvafı mellett, a To-honya- és a Lófej-források vízhozama a csapadéktól függetlenül hirtelen (percek alatt) rendkívül megnö-vekszik, majd újra lecsökken. Megállapították, hogy vízzáró környezetben kialakult vízrendszerrıl van szó, amiben egy nagyobb tárolótérbıl egy bizonyos vízszint elérése után az egész vízmennyiség hirtelen lefolyik. Ugyanezen elven mőködik a WC-tartály. Szoknyás cseppkı: bocskoros cseppkı. Szökıforrás (gejzír): szakaszosan, kitörésekkel mő-ködı forróvízfeltörés. Vulkáni területeken fordul elı, gyakran csoportosan. Tágabb értelemben így nevez-nek minden köpködı, idıszakosan kitörı forrást. Kö-rülötte gyakran kúpszerő anyagkiválás van (forrás-kúp). Szpeleogenetika (görög: szpelo = barlang, geneszisz = keletkezés): barlangképzıdés. Szpeleológia (görög: szpeleo = barlang, logosz = tan, tudomány): barlangtan. Sztalagmit (görög: sztalagmosz = csepp): álló-cseppkı. Sztalagnát (görög: sztalagmosz = csepp): csepp-kıoszlop. Sztalaktit (görög: sztalaktosz = csepegı): függı-cseppkı. Sztilolit (görög: oszlopfı): nyomási varrat. Szurdok(völgy): mély, keskeny völgy, aminek oldalai sziklásak, közel függılegesek. Általában víz folyik benne, mészkıterületeken viszonylag gyakori. Neve-zik szakadéknak is. Talaj: a földkéregnek a felszínen létrejött, élılényeket és sok más szerves anyagot tartalmazó laza mállási terméke. A benne élı nagyszámú lebontó szervezet életmőködése miatt általában sok benne a CO2-gáz (3–5 % is lehet). Ez az átszivárgó csapadékban felol-dódva megnöveli a karbonátok oldódását, így a karsztosodásban is jelentıs (talaj alatti karr). Talaj alatti karr: a talajlégkör CO2-jével dúsult csa-padékvíz oldja a karbonátos kızeteket. Ez a talaj/kızethatáron lejátszódó folyamat jellegzetes ol-dásformákat hoz létre, amik a talaj eltávolodása (pl. erdıirtás miatti lemosódás) után felszínre kerülve láthatóvá válnak. A mi éghajlati viszonyainknál ez 20–50 cm átmérıjő legömbölyödéseket, 1–10 (–50) cm széles és néhányszor 10 cm mély barázdákat je-lent. Felszínre kerülve ezt nevezik ördögszántásnak. A fák gyökereinél levı szerves savak hatására 5–10 cm átmérıjő, m-es mélységő, szabályos kör kereszt-metszető lyukak is keletkeznek (gyökérkarr). Talajborsókı: réticseppkı. Talajlégkör: a talaj pórusaiban levı gáz, amiben általában több a vízgız és a szén-dioxid gáz. Össze-tétele évszaktól, napszaktól, hımérséklettıl, csapa-déktól stb. függıen erısen változó. Talajvíz: a talaj felszíne alatt található elsı állandó jellegő, egész évben ki nem apadó víztartalék. A ne-hézségi erı hatására ereszkedı jellegő mozgást végez, összefüggı víztömegként a tározó porózus közegében áramlik. GEO. A karbonátos kızetben levı ~-et karsztvíznek nevezik. Tál alakú töbör (dolina): töbör. Talpasvölgy: völgy.
Tányéros cseppkı: Tavasbarlang: olyan üregrendszer, aminek nagy ré-szén nyílt tükrő állóvíz található (Tapolcai-~). Tavi kiválások: barlangi tóból kiváló mészanyag for-mái. állóvízi kiválások. Tavikréta: rétimészkı. “Tavirózsa”: az állóvízi kiválások egyike, a csepp-kıgallér különleges esete. Ha a cseppkımedencében összegyőlı víz éppen egy állócseppkı v. kıdarab te-tejéig ér, a vízszínen kiváló kalcitkristályok 10–50 cm átmérıjő tányér alakban veszik azt körül. Tektonika (görög: tektonikosz = építészeti): föld-kéreg-szerkezettan. Tektonikus eredető barlang: a földkéreg mozgásai közben létrejött üreg, többnyire hasadék, amit késıbbi vízhatás nem, v. csak jelentéktelen mértékben változ-tatott. Tektonikus preformáció: Telér: a kızet tektonikus eredető réseit kitöltı anyag. Hossza és szélessége több m—többszáz m, míg vastagsága mm—m-es nagyságrendő szokott lenni. Mészkıben leggyakoribb a kalcittelér, ami oldódásos üregképzıdéskor körüloldódva benyúlik az üregbe. Terasz (francia: terrasse = erkély): folyóterasz. (Barlang)terem: nagyjából vízszintesen húzódó üre-gesedés, amelynek minden mérete nagyobb, mint a feléje vezetı járatoké. Keletkezhet járatok, törésvona-lak találkozásánál, két szomszédos járat válaszfalának leomlásával, oldódásos üreg mennyezetének v. olda-lának beomlásával. BAK. Termálkarszt: melegvizes karszt. Termálvíz (görög: thermosz = meleg, hı): hév-forrás. Termokarszt: örökfagy-karszt. Terra rossa (olasz: vörös föld): vörös föld. Tetaráta (maori: tettaratta = forrásmészkı gát): víz-folyás medrében keresztben képzıdı gát a kiváló mészkıanyagból. Barlangon belül cseppkıgát, a forrás után forrásmészkı-gát képzıdhet (nem mész-tufagát). Tó: legalább több m2-es nyílt vízfelület, ahol a víz áramlási sebessége nagyon kicsi.A víz sebessége annyira kicsi, hogy a lebegtetett hordalék (agyag) is le tudülepedni. Dm–m-es vízmély-ségő. Lehet kiszélesedı v. elgátolt patakmeder, lehet szivárgó vízzel telt mélyedés, de lehet a karszt-víz-szint lefolyás nélküli, alulról felemelkedı víztömege is. Ha kiválások vannak benne, azok jellegzetes ala-kúak ( állóvízi kiválások). Toronykarszt: a trópusi karsztosodás során keletke-zı, közel függıleges falú, többszáz m magas kızet-kúp. A vízszintig lepusztult síkságon kanyargó folyók feloldják a leomló kızetdarabokat, így a törmelék nem temeti el. Ahol mélyebben van a karsztvízszint, ott felhalmozódik a kızettörmelék, és kúpkarszt ala-kul ki ( funglin). Többásványos kızet (polimineralikus kızet): kı-zet. Többszintes barlang: emeletes barlang. Töbör (teber): néhány 10–néhány száz m átmérıjő, körben befelé lejtı oldallal körülvett, zárt felszíni bemélyedés. Mélysége néhány m–néhányszor 10 m szo-kott lenni. Metszete lehet szabályos v. aszimmetri-kus, alján többnyire vízszintes felülettel. Alján esetleg nyíláshoz lejtı vízvezetı árok van, ez a víznyelıs ~.
Képzıdése a kızetfelszín egyenetlen oldódása miatt indul meg, majd a mélyedésben felhalmozódó szerves anyag és a nedvesség miatt öngerjesztı folyamatként történik. A területre jellemzı mélység elérése után az aljában felhalmozódott oldási maradék (fıleg agyag) miatt már csak oldalirányban növekszik (2.21. ábra). Töbörfészek: töbörsor. Töbörsor, töbörcsoport: az egymás után, egy látszó-lagos völgyvonalat követve elhelyezkedı néhány, néhányszor 10 db felszíni mélyedés. Mo.-on a Bükk-hg.-ben gyakoriak. Régi elképzelés szerint barlangjárat beszakadásával keletkezik, ez azonban nem va-lószínő. A vízzáró üledékkel fedett karszton kialakuló völgyek egyre mélyülve elérik a karsztos kızetet, és beszaladnak a felszín alatti üreghálózatba (Dénes Gy. 1971.). Ahogy a völgy egyre mélyül, mind elıbb éri el a karbonátos felszínt, így végül az egykori völgy vo-nalát követı víznyelısor alakul ki. A ~ nem mind-egyik tagja víznyelı eredető, a vízelvezetı mélye-dések közötti völgyszakaszokban az egyenetlen talaj-felhalmozódás okozta különbségek miatt is létre-jönnek töbrök. Tölcsér: kismérető töbörhöz hasonló bemélyedések, melyeknek alján nyílás lehet. Régi, eltömıdött és erı-sen feltöltıdött víznyelık újraéledése esetén a kitöltı anyag mélybe távozásával alakul ki. Lehetséges bon-tási helyként lényeges. Törés: a kızettömeg folyamatosságát megszakító el-válási felület. Ha a sík mentén oldalirányú elmoz-dulás történt, vetı(sík), vetıdés a neve. Ha csak az anyag folyamatossága szakad meg, kızetrésrıl beszé-lünk. A ~ mentén lehetıség van a víz áramlására, ezért az üregképzıdés szempontjából fontos. Törmelék: fizikai hatásokra felaprózódott szilárd anyag. Éles, sarkos, tehát nem koptatott, nem szállí-tott anyag. Az egyes darabok cm–több 10 m közti mé-retőek lehetnek. A nagyobbak közti esetleg meglevı légteres üreg az álbarlang.(2.3.ábra). Törmelékkı (aglomerátum): izzó-forró állapotban egymásra hullott és összecementálódott vulkáni törmelékdarabokból álló kızet. Lepusztulása során ki-sebb kimállásos, kifagyásos üregek könnyen kiala-kulnak benne. Travertino (latin: lapis Tiburnum = tiburi kı után): forrásmészkı. Trópus (görög: ?): az Egyenlítı körüli, állandóan magas hımérséklető övezet. Nagyobb részén sok a csapadék, így rendkívül gazdag az élıvilága. Ezek a hatások együttesen erıs kızetlepusztulást okoznak, ami a karsztosodásban is különleges, jellegzetes for-makincset hoz létre. Trópusi karszt: a karbonátos kızetek trópusokon ki-alakuló lepusztulási formái és jelenségei. A gazdag élıvilág okozta magas talajbeli CO2-tartalom, páro-sulva a sok csapadékkal és magas hımérséklettel, erıs mészkıoldódást eredményez. A heves esık miatt nagy a felszíni lemosás, ami csupasz kızetfelszíneket hoz létre, éles karrgerincek, karrtők keletkeznek. A kar-bonátos kızettömegek kúp- és toronykarsztokká tago-zódnak (2.27. ábra). Tufa (olasz): vulkáni porból keletkezett laza kızet neve. A “mésztufa” tehát hibás szóösszetétel! A forrásmészkı név a jó, ill. a cseppkıgát. “Tufa függöny”: trópusi karsztkúp felszínén lefolyó vízbıl kiváló, laza szerkezető “függıcseppkı”. A mi forrásmészkövet lerakó vízeséseink is gyakran hoznak létre a rajtuk élı növények segítségével függöny alakú kiválást, ami mögött üreg záródhat be (pl. Anna-bg.). Tőzhányó (vulkán): a Föld mélyén levı izzó kızet-olvadék (magma) felszínre lépésének helyén képzıdı hegy. (A feltörı izzó anyagot ekkor már lávának nevezik.) Tőzkı (flint, kova, szarukı): karbonátos kızetben elıforduló SiO2 anyagú kiválás. Néhány cm–dm nagyságú gumókat v. rétegeket alkot. Nagyon rossz oldhatósága miatt az üregesedés során kipreparálódik a falból, ill. az üreg aljára hullik. Nagy keménysége miatt az ıskori emberek kıszerszámokat csináltak belıle. A középkorban szikrát csiholtak vele, innen ered az elnevezés is. Képzıdése: a tengeri mészki-válás során egyes esetekben elszaporodnak a kova-vázú élılények (szivacsok, egysejtőek), és ezeknek vázanyaga is felhalmozódik. A mélytengerekben a lehulló CaCO3 anyag feloldódik, csak a SiO2 halmo-zódik fel, ez is egyik képzıdési típusa.
Vadózus víz (latin: vadosus = sekély): olyan felszín alatti víz – mindenekelıtt talajvíz – amely csapadék-víz beszivárgásából v. elnyelıdésébıl származik, és a víz körforgásában részt vesz. Ellentéte a juvenilis víz. FÖFE. Ha a víz áramlása karbonásos közetben történik, karsztvíznek hívják. Vakakna: közel függılegesen lefelé haladó barlang-járat, ami alul járhatatlanná válik kitöltés v. el-szőkülés miatt. Vakjárat: hosszabb barlangág, amibıl nem lehet to-vábbjutni a végén levı kitöltés v. elszőkülés miatt. Lényeges a térképen jelölni a járat végzıdésének módját. (5.33. ábra). A rövid ~ neve benyíló v. fülke. Vakkürtı: felfelé vezetı, közel függıleges járat, ami fölfelé záródik elszőkülı hasadékkal v. összeékelı-dött kitöltéssel (álfıte). Néhány m-es, gyakran sor-ban egymás mellett elhelyezkedı ~-k fordulhatnak elı a keveredési oldással képzıdött járatokban. Vakvölgy: felszíni kifolyás nélküli völgy, általában km-es hosszúsággal, (több)száz m-es szélességgel és néhányszor 10 m-es mélységgel. A benne néha csak idıszakosan folyó víz felszín alatti járatba szalad be. Néha töbörsorral folytatódik. Válogató lepusztulás (szelektív erózió, kipreparáló-dás): a lepusztító erıknek a különbözı ásványok, kı-zetek, de még az azonos kızetek és ásványok külön-bözı rétegei, szemcséi is másképpen állnak ellen. Emiatt felszínük egyre tagoltabbá válik, mind a nagy-formák (hegyvonulatok, kiálló sziklabordák), mind a kisformák mérettartományában (kiálló telérek, ısma-radványok). Vápa (lápa): lapos, füves fenekő, vízeres, meredek falakkal szegélyezett kisebb völgy. TUR. Varázsvesszı: kétágú főz- v. mogyoróág, esetleg fémdrót(ok) v. fémcsı, amely ásványi kincsek, kü-lönösen talajvíz felkutatására szolgál. A ~ kitérése fizikai, fiziológiai és lélektani okokkal magyarázható. FÖFE. Üregkutatásra is alkalmas (6.... ábra). “Vasvirág”: bányavirág. Vaterit: a kalcit ritkább módosulata, a természetes karbonát-kiválásokban gyakran keletkezik, de hama-rosan aragonittá, még inkább kalcittá kristályosodik át (Koch S.–Sztrókay K. I.). Vaucluse (ejtsd: voklőz; francia: egy forrás neve): állandó, felszálló viző karsztforrás. Nevét a francia KisAlpokban, a Mt. Ventaux lábánál feltörı ~-forrástól kapta, amelynek vízhozama 55–120 m3 má-sodpercenként. GEO. Vetı, vetıdés: kızettömegek tektonikus sík mentén történı elmozdulásával létrejövı felület. Kiterjedése több m-tıl több km-ig terjedhet, az elmozdulás sáv-jában néha törmelékesedéssel (vetıbreccsa). Vetıbreccsa (dörzsbreccsa): kızettömegek elmozdu-lásakor a csúszási sík (vetı) mentén gyakran kiala-kuló kızettörmelék. A cm–dm nagyságú éles-sarkos kızetdarabok helyzete nagyon különbözı, szélük a súrlódási hıtıl esetleg átalakul, elszínezıdik. A da-rabok közti hézagokat legtöbbször utólagos kiválás tölti ki. Vetıtükör (harnis): a kızettömegek vetı menti el-mozdulásakor létrejövı, gyakran fényes, az elmoz-dulás irányában jellegzetesen karcolt felület (4.14. ábra). Vetızóna: a tektonikus mozgások során a kızettöme-gek többnyire nem egyetlen felület mentén mozdul-nak el, hanem több, egymással többé-kevésbé párhu-zamos síkban. A síkok egymástól néhány cm-re–m-nyire vannak, a köztük levı kızetanyag többnyire összetöredezik, vetıbreccsává alakul. Visszafolyó: a víznyelı egyik népi elnevezése. Visszaoldódás: a víz- és légmozgás változásával a már kivált anyagok újra oldódni kezdhetnek. A válto-zás oka a beszivárgás sebességének, a bejutó vizek összetételének változása, amit a növényzet változása (erdıirtás,
éghajlatváltozás, stb.) okozhat. Jakucs L. feltételezi az utóbbi évek savas esıinek hatását is. Gyakori a ~ agyaggal v. guanóval történı beteme-tıdés miatt is. Vizesbarlang: patakos barlang. Vízesés: a folyó víz dm–m magasból (esetleg több-száz m-rıl) történı lezuhanása. Patakos barlangokban elég gyakori, oka omladék, cseppkıgát v. valami-lyen földtani változás (fıleg vetıdés) szokott lenni. A magasabbról hulló víztömeg alatt kiöblösödı mélye-dés (vízesés-medence) lesz, a falon pedig felfelé he-gyesedı tüskék alakulnak ki. Ez fıleg a víznyelı kör-nyékén, a bezúduló oldóképes víz esetén gyakori. Vízfestés: a víznyomjelzés általános elnevezése, utal-va a leggyakoribb módszerre, a fluoreszceines összefüggésvizsgálatra. Vízföldrajz (hidrogeográfia): a természeti földrajz egyik része, ami a víz szárazföldi mozgását vizsgálja. Vízföldtan (hidrogeológia): a víztan és a földtan ha-tártudománya, ami a víznek felszín alatti mozgásával, felszínre lépési körülményeivel, tulajdonságaival fog-lalkozik. Vízgyőjtı terület: az a felszíni rész, amirıl a lefolyó csapadék ugyanabba a vízfolyásba győlik egybe. Karsztos területen többnyire a víznyelık v. a karszt-források ~-ét vizsgálják. Víznyelı (nyelı, ponor, bújtató): nemkarsztos v. fe-dett karsztos térszinrıl összegyőlı vízfolyásnak a karbonátos kızetbe történı beömlési pontja ill. nyílása. Formaelemei (Szenthe I. 1984): 1) lefolyástalan terü-let, mint vízgyőjtı; 2) vonalas vízelvezetés (patakme-der); 3) vízelnyelıdési hely, ami rendszerint pontsze-rő; lehet határozott mélybe vezetı nyílás (nyelıszáj) v. lehet kisebb, néhány m2-es tölcsérszerő mélyedés. Víznyelıbarlang: a patakos barlangok egyik típusa, aminél csak a víznyelı felıl járható az üregrendszer. Szőkebb értelemben azok a barlangok, amiknél nem is várható, hogy a forrás felé menı járatokat fel lehet tárni, mert pl. a mélykarsztba megy be a víz (Alba Regia-bg.). Víznyomjelzés (vízfestés): a karsztba bejutó vizeket valamilyen anyaggal, tárgyakkal megjelölik, majd a forrásokban megjelenés ideje és az anyagváltozás alapján következtetnek a víz útjára és az ismeretlen szakaszok több jellemzıjére. A jelzıanyag leggyak-rabban fluoreszcein nevő festék, de lehet bármi más, amit erıs felhígulás és/v. hosszú idı után is meg-bízhatóan azonosítani lehet (pl. növényspóra, kony-hasó, jelzett halak, stb.). Vízrajz (hidrográfia): a felszíni vizekkel foglalkozó tudomány. Vízszint oldás: álló v. lassan mozgó, telítetlen víz felszíne közelében néhány cm vastag sávban lényege-sen oldóképesebb, mint a mélyebb részeken. Ez hozza létre az oldásos szinlıvályúkat és a vízszintes meny-nyezeti síkot is. Víztan (hidrológia): a Föld vizeivel foglalkozó tudo-mány. Vízvájta üstök: örvényüstök, vízesés, gömb-üst. Vízválasztó: kiemelkedı domborzati elem, aminek különbözı oldalain lefolyó víz máshova megy tovább (pl. másik folyóba v. másik tengerbe). A vízgyőjtı területeket a ~-k határolják körül. A töbrök közti gerinc is ~-ként mőködik. Ritkán elıfordul, hogy va-lamely felszín alatti vízzáró kızettest, pl. vulkáni telér alkotja. Vízvezetı járat, vízvezetı barlang: föld alatti nyílás (barlang, barlangág, hasadék, stb.), amiben rendsze-resen v. állandóan víz folyik. Völgy: két egymással szembe nézı, nagyjából párhu-zamosan futó lejtıvel határolt, hosszan elnyúló, egyik végén nyitott földfelszíni mélyedés. UMA. Felsı sza-kaszán zárt, alsó szakaszán nyitott negatív földfel-színi forma, melynek egyirányú esése van. GEO.
Vörös föld (terra rossa): meszes, sötétvörös agyagos talajtípus, nagy vastartalommal. Meleg, nedves ég-hajlaton (trópus) jön létre. Nálunk csak régebbi (fıleg kréta) korok üledékeként található, gyakran karsztos mélyedésekben felhalmozódva. A keletkezés bizonyos feltételei esetén aluminiumtartalma megnövekszik, ez a bauxit, ami fontos érc (Mo.-on a Bakony és a Vértes- hg. elıterében). Vrulje (?): tenger alatti karsztforrás, pl Split mellett az Adria tengerben. A karsztjáratok kialakulása ide-jén a tenger mélyebb szinten volt. Vulkán (latin: Vulcanus = a tőz isten nevébıl): tőzhányó.
Vulkanikus kızetek: a föld mélyén olvadt állapotban levı anyag (magma) felszínre lépve lehől és megszilárdul. Az így keletkezı kızetek közül gyakorib-bak: andezit, bazalt, riolit. Zsákvölgy: vakvölgy. Zsomboly (aknabarlang): függıleges kiterjedéső üregcsoport, ami döntıen a kızetrések mentén leszi-várgó vizek elsıdleges oldó hatására alakul ki, fıleg hővös (magashegység) területeken. Mo.-on az Alsó-hegy (Aggteleki-karsztvidék) tartalmaz sok ~-t.(2.22.ábra). Zsombolykút, zsombolykémény: a barlangroncsok egyik típusa. Meredek, helyenként függıleges aknabarlangok kétnyílású maradványai. Alsó bejáratuk többnyire ott alakul ki, ahol a járat függıleges szaka-sza korábban menedékesebb, esetleg vízszintes járat-ban folytatódott. Ezekbıl alakultak tovább a kürtı-vályúk, kürtıgaratok, amik már a külsı oldalukat is elvesztették (Hevesi A. 1986.).
