Szám: 145-3/2014/ADR
Tárgy:
TOMAflex Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. veszélyes áru szállítási bírsággal kapcsolatos fellebbezési ügye
HATÁROZAT A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, mint a tárgyi ügyben másodfokú hatóság részéről, a TOMAflex Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: Ügyfél) jogi képviselője által benyújtott fellebbezési kérelem vizsgálatának eredményeként, a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 1,000.000,-Ft bírságot kiszabó 25910/2014/HAT számú elsőfokú határozatát megváltoztatom, és az Ügyfél terhére, a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 900.000,-Ft, azaz kilencszázezer forint összegű bírságot szabok ki. A kiszabott 900.000,-Ft, azaz kilencszázezer forint bírság összegét jelen határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10023002-00283494-20000002 számlaszámára banki átutalás útján köteles megfizetni. A kiszabott bírság befizetésének késedelmes teljesítése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A kiszabott bírság meg nem fizetése esetén végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. A bírságot a befizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani. Határozatom a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá, ellene fellebbezésnek helye nincs. Határozatom ellen, annak közlésétől számított 30 napon belül – jogszabálysértésre hivatkozva – a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz címzett, de a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz benyújtott keresettel élhet. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a keresetlevélben ugyanakkor tárgyalás tartását kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs. Elrendelem továbbá az 259-10/2014/HAT számú elsőfokú határozattal szemben benyújtott fellebbezésben lerótt jogorvoslati eljárási illeték Ügyfél számára történő visszatérítését. Megkeresem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatóságát (8000 Székesfehérvár, Mátyás király krt. 8.) mint állami adóhatóságot, hogy a fellebbezési eljárás kapcsán illetékbélyeg formájában megfizetett 40.000,-Ft, azaz negyvenezer forint összegű illetéket az Ügyfél részére térítse vissza. Eljárási költség megtérítéséről nem kellett dönteni, mert az eljárás során ilyen költség nem merült fel. INDOKOLÁS A Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az Ügyfelet 1.000.000,- Ft, azaz egymilló forint összegű bírsággal sújtotta, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás „A” és „B” Melléklete kihirdetéséről, valamint a belföldi
2 alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 2013. évi CX. törvényben (a továbbiakban: ADR) meghatározott rendelkezések megsértése miatt. Az elsőfokú hatóság Pápai Katasztrófavédelmi Kirendeltsége a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (11) bekezdésében kapott jogkörében eljárva, a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I. 11.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R1.) rendelkezései alapján a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzését végezte 2014. május 27-én a 83-as főút 36. km szelvényében (Takácsi külterület) ellenőrzés alá vonták a magyar honosságú KSE-518 forgalmi rendszámú IVECO gyártmányú 75 E 14 típusú veszélyes árukat szállító járművet. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a fenti szállítás nem felelt meg az ADR-ben foglaltaknak, mely szállítás során a szállító a TOMAflex Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság míg a feladó és berakó a (…) Korlátolt Felelősségű Társaság volt. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az ADR 1.2.1 szakaszában foglaltak értelmében a szállító az a vállalkozás, amely a szállítási műveletet végrehajtja, akár fuvarozási szerződés alapján, akár anélkül. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az ADR 1.2.1 szakaszában foglaltak értelmében a feladó az a vállalkozás, amely a veszélyes árut a saját nevében vagy harmadik fél megbízásából feladja. Ha a szállítási műveletet fuvarozási szerződés alapján végzik, a feladó a fuvarozási szerződés szerint feladót jelenti. Az ellenőrzés és a részletes hatósági vizsgálat alkalmával az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállító a fent nevezett járművel 1000 liternyi veszélyes árut (UN 1263 FESTÉK SEGÉDANYAG 3, II. (D/E)) szállított 5 darab küldeménydarabban (hordóban). Továbbá megállapításra került, hogy a szállító a fent nevezett járművel 200 kg mennyiségű veszélyes árut (UN 1263 FESTÉK 3, III. (D/E)) szállított 12 (4+8) darab küldeménydarabban (hordóban). Egyúttal megállapításra került, hogy a szállító („mentességi kereten belüli LQ szállítás”) a fent nevezett járművel bruttó 95,510 kg mennyiségű veszélyes árut (UN 1263 FESTÉK 3, III. (D/E)) kombinált csomagolásban szállított. Az elsőfokú hatóság az Ügyfelet 2014. június 02-án kiértesítette a 259-2/2014/HAT számú végzéssel (melyet az Ügyfél 2014. június 05-én kézhez vett) az eljárás megindításáról, határidejéről, illetve a betekintési lehetőségekről. Továbbá az Ügyfelet a 259-4/2014/HAT számú 2014. június 10-én kiadott végzésével nyilatkozattételre szólította fel, amelynek eleget tett. Határozata kiadásáig az Ügyfél nem élt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) által biztosított lehetőségeivel. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az Ügyfelet a veszélyes áruk szállítása során az ADR 1.4 (1.4.1.1; 1.4.2.2.1.a; 1.4.2.2.1.b; 1.4.2.2.1.c; 1.4.2.2.1.f) fejezete, az 5.3.2 (5.3.2.1.1; 5.3.2.2.1; 5.3.2.2.5), az 5.4.3 (5.4.3.1; 5.4.3.3; 5.4.3.4), a 8.1.2 (8.1.2.1.b; 8.1.2.3), és a 8.1.4 (8.1.4.1; 8.1.4.3; 8.1.4.4; 8.1.4.5) szakasza szerinti kötelezettségek terhelték. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a fent nevezett veszélyes árukat szállító jármű „nem volt megjelölve narancssárga táblával.” A veszélyes áruk szállítása során nem tartották be: - az ADR 1.4.1.1 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani….” - az ADR 1.4.2.2.1.a) pontjában foglaltakat, mely szerint „…A szállítóra – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: meg kell győződnie arról, hogy a szállítandó veszélyes áru az ADR szerint szállítható….” - az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltakat, mely szerint „…A szállítóra – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb…. …Az előzőeket – értelemszerűen – a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani….”
3 - az ADR 1.4.2.2.1.f) pontjában foglaltakat, mely szerint „…A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: meg kell győződnie arról, hogy a járműre előírt nagybárcák és jelölések el vannak helyezve……Az előzőeket – értelemszerűen – a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani….” - az ADR 5.3.2.1.1 pontjában foglaltakat, mely szerint „…A veszélyes árukat szállító szállítóegységekre két, függőleges síkban elhelyezett, narancssárga, téglalap alakú táblát kell elhelyezni, amelyek megfelelnek az 5.3.2.2.1 pontnak. Az egyik táblát a szállító egység elejére, a másikat a hátuljára, a jármű hossztengelyére merőlegesen kell rögzíteni. A tábláknak jól láthatóknak kell lenniük….” - az ADR 5.3.2.2.1 pontjában foglaltakat, mely szerint „…A táblának rögzítve kell maradnia, bármilyen helyzetben van a jármű….” - az ADR 5.3.2.2.5 pontjában foglaltakat, mely szerint „…Ha a narancssárga tábla összehajtható tartóra van rögzítve, akkor azt úgy kell kialakítani és rögzíteni, hogy a szállítás közben ne csukódjon be, illetve ne nyíljon ki és ne lazuljon meg (különösen ütközés vagy véletlen folytán)….” A fentiek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a rendelkezés R1. 5. § (1) bekezdés és a 2. számú melléklet I. kockázati kategória 15. pontja, valamint a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R2.) 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 1. táblázat 15. pontja szerint 800.000,- Ft, azaz nyolcszázezer forint bírságot köteles fizetni. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy: „a gépjárművezető az ellenőrök felszólítására mindösszesen 1 db 6 kg os A, B, C típusú porral oltó tűzoltó készüléket tudott bemutatni (Viktória típusú, gyári száma nem volt megállapítható). A nevezett tűzoltó készülék felülvizsgálati érvényességi ideje 2014. április 30-án lejárt, plombával nem rendelkezett, a biztosító szeg a készülékben el volt görbülve, a kibiztosító karikája hiányzott (le van törve), a készüléket nem lehet működésbe hozni. A tűzoltó készülék nyomásmérő órája a normál, zöld mezőben ált. A tűzoltó készülék teljes körű felülvizsgálata, karbantartása 2013. április 30-án volt. További tűzoltó készüléket nem tudott bemutatni. A veszélyes áruk szállítása során ezzel megsértették: - az ADR 1.4.1.1 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani….” - az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltakat, mely szerint „…A szállítóra – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb…. …Az előzőeket – értelemszerűen – a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani….” - az ADR 8.1.4.1 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…A veszélyes árut szállító szállítóegységekre – a 8.1.4.2 bekezdésben említett szállítóegységek kivételével – legalább a következő táblázatban feltüntetett, A, B és C tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, hordozható tűzoltó készülékek szükségesek: (1)
(2)
(3)
(4)
(5)
A szállítóegység legnagyobb megengedett össztömege
A tűzoltó készülékek minimális darabszáma
Az oltóanyag minimális összmennyisége a szállítóegységen
A motor, ill. a vezetőfülke oltására alkalmas készülék: legalább egy darab, amelynek minimális oltóanyag mennyisége az alábbi:
A további tűzoltó készülék(ek)re vonatkozó követelmény: Legalább az egyiknek az oltóanyag mennyisége legalább az alábbi:
≤ 3,5 t
2
4 kg
2 kg
2 kg
8 kg
2 kg
6 kg
>3,5 t
2
4 ≤ 7,5 t > 7,5 t 2 12 kg 2 kg 6 kg Az oltóanyag mennyiségek por oltóanyagú (vagy más, alkalmas oltóanyagú, de azonos oltási képességű) készülékre értendők.”
- az ADR 8.1.4.3 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…A hordozható tűzoltó készüléknek alkalmasnak kell lennie a járművön való használatra….” - az ADR 8.1.4.4 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…Az előző 8.1.4.1, ill. 8.1.4.2 bekezdés előírásainak megfelelő hordozható tűzoltó készülékeket olyan zárral (plombával) kell ellátni, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy még nem használták. Ezen kívül el kell látni olyan jelöléssel, amely tanúsítja, hogy az illetékes hatóság által elismert szabványnak megfelel, ill. az érvényesség lejáratának időpontját (hónap, év) vagy a legnagyobb megengedett használati időtartamot is fel kell tüntetni. Az üzemképesség biztosítása céljából a tűzoltó készülékeket az érvényes nemzeti szabványok előírásai szerint időszakosan ellenőrizni kell….” - az ADR 8.1.4.5 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…A tűzoltó készülékeket a jármű személyzete által könnyen elérhető helyre kell elhelyezni oly módon, hogy az időjárás viszontagságaitól védve legyenek és üzemképességük ne csökkenjen….” A fentiek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a rendelkezés megsértője a R1. 5. § (1) bekezdés és a 2. számú melléklet II. kockázati kategória 3. pontja, valamint a R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 2. táblázat 3. pontja szerint 300.000,- Ft, azaz háromszázezer forint bírságot köteles fizetni. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy „a gépjárművezető az ellenőrök felszólítására átadta az írásbeli utasítást, mely a 2009- évi ADR szerinti volt, tartalmilag és formailag nem felel meg a 2013 – évi hatályos ADR előírásainak. További írásbeli utasítást nem tudott bemutatni. A veszélyes áruk szállítása során ezzel megsértették: - az ADR 1.4.1.1 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani….” - az ADR 1.4.2.2.1.b) pontjában foglaltakat, mely szerint„…A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: meg kell győződnie arról, hogy a feladó a szállítandó veszélyes árura vonatkozó, az ADR által előírt minden információt a szállítás előtt megadott; az előírt okmányok a szállítóegységen vannak….” - az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltakat, mely szerint „…A szállítóra – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb…. …Az előzőeket – értelemszerűen – a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani….” - az ADR 5.4.3.1 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…A szállítás során – esetlegesen – bekövetkező baleset vagy más veszélyhelyzet esetén szükséges teendőkhöz segítségként az 5.4.3.4 bekezdésben meghatározott formájú írásbeli utasítást kell a jármű vezetőfülkéjében, könnyen elérhető helyen tartani….” - az ADR 5.4.3.3 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…Indulás előtt a jármű személyzetének tájékozódnia kell a berakott veszélyes áruról és tanulmányoznia kell az írásbeli utasítást, hogy tudja, mi a teendője baleset vagy más vészhelyzet esetén….” - az ADR 5.4.3.4 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…Az írásbeli utasításnak… …négyoldalas mintának kell tartalmilag és formailag teljes mértékben megfelelnie….” - az ADR 8.1.2.1.b) pontjában foglaltakat, mely szerint „…Az egyéb szabályok által előírt okmányokon kívül a következő okmányoknak kell a szállítóegységen lenniük:… …az 5.4.3 szakaszban előírt írásbeli utasításnak….”
5 - az ADR 8.1.2.3 bekezdésében foglaltakat, mely szerint „…Az 5.4.3 szakaszban előírt írásbeli utasítást könnyen hozzáférhető helyen kell tartani....” A fentiek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a rendelkezés megsértője a R1. 5. § (1) bekezdés és a 2. számú melléklet II. kockázati kategória 11. pontja, valamint a R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 2. táblázat 12. pontja szerint 200.000,- Ft, azaz kettőszázezer forint bírságot köteles fizetni. Az elsőfokú hatóság az eljárás alkalmával az ellenőrzéskor készült 19.3/262-4/2014/ PÁPA ÁLT (sorszám: VE11-2014-0041) számú ellenőrzési jegyzéket, a 19.3/262-5/2014/PÁPA ÁLT számú ellenőrzési jegyzőkönyvet, az ellenőrzés helyszínén lefényképezett (…) sorszámú fuvarlevelet, az (…) azonosítóval ellátott Veszélyesáru részletek Szállítási papírt, a (…) számú fuvarlistát, az (…) sorszámú forgalmi engedélyt, az (…) okmányazonosítóval ellátott személyazonosító igazolványt, a (…) számú lakcímet igazoló hatósági igazolványt, az (…) sorszámú ADR oktatási bizonyítványt, a (…) sorszámú vezetői engedélyt, a 259-8/2014/HAT és 259-9/2014/HAT számra iktatott nyilatkozatokat, valamint a helyszínen készült digitális fényképfelvételeket (azonosító számok: DSC_0138 – DSC_0182) vette figyelembe bizonyítékként. Az eljárás során mellőzött bizonyíték nem volt. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a fent nevezett járművel úgy történt veszélyes áru (UN 1263) szállítás belföldön, hogy a jármű elején és hátulján elhelyezett összehajtható narancssárga tábla becsukott állapotban volt. Megállapította, hogy a nevezett jármű sem az elején, sem a hátulján nem került megjelölésre az ADR 5.3.2 szakaszában előírt narancssárga táblával, mivel azok becsukott állapotban voltak. A fentiek alapján, a hiányzó járműjelölés tekintetében feltárt szabálytalanság a R1. 2. számú melléklet I. kockázati kategória 15. pontja, valamint a R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletében lévő 1. táblázat 15. pontjában szereplő a járművön nincs semmilyen jelölés, illetve nagybárca – mulasztás közé került besorolásra. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy a fent nevezett veszélyes árut (UN 1236) belföldön szállító jármű együttes tömege/össztömege – illetve saját tömege: 4,05 tonna – meghaladta a 3,5 tonnát, de nem haladja meg a 7,5 tonnát. A járművön mindösszesen egy darab 6 kg-os A, B, C típusú porral oltó tűzoltó készülék (Viktória típusú, gyári száma nem volt megállapítható) volt elhelyezve. A nevezett 6 kg-os tűzoltó készülék felülvizsgálati érvényességi ideje 2014. április 30-án lejárt, plombával nem rendelkezett, a biztosító szeg a készülékben el volt görbülve, a kibiztosító karikája hiányzott (letört), a készüléket nem lehetett volna működésbe hozni. A nevezett 6 kg-os tűzoltó készülék nyomásmérő órája zöld mezőben állt, valamint teljes körű felülvizsgálata, karbantartása 2013. április 30-án volt elvégezve. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a fent nevezett járművön a veszélyes áruk szállítása közben, illetve az ellenőrzés időintervalluma alatt, a nevezett egy darab 6 kg-os tűzoltó készüléken kívül további tűzoltó készülék(ek) nem került(ek) elhelyezésre. Mivel a jármű össztömege (a forgalmi engedély alapján) meghaladta a 3,5 tonnát, de nem haladja meg a 7,5 tonnát, ezért a 6 kg-os tűzoltó készülék mellett további legalább 2 kg-nyi por oltóanyagú tűzoltó készüléket kellett volna tartani a járművön. Megállapította, hogy a 8 kg-nyi por oltóanyagot tartalmazó, minimum kettő darab tűzoltó készüléket a járművezető nem tudta bemutatni az ellenőrzés alkalmával. A fentiek alapján a hiányzó tűzoltó készülék tekintetében feltárt szabálytalanság a R1. 2. számú melléklet II. kockázati kategória 3. pontja, valamint a R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletében lévő 2. táblázat 3. pontjában szereplő – a járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek – mulasztás közé került besorolásra. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy a fent nevezett járművel úgy történt veszélyes áru (UN 1263) szállítás belföldön, hogy a járművön a 2009-es ADR szerinti írásbeli utasítás került elhelyezésre, amely tartalmilag nem felelt meg a hatályos ADR előírásainak, mert a 4. oldaláról hiányzott a magas hőmérsékleten szállított anyag, és a környezetre veszélyes anyag jelölés, valamint a hozzájuk tartozó veszély jellemzők. A fentieknek megfelelően a szállító ugyan rendelkezett ADR írásbeli utasítással, de az tartalmilag teljes mértékben nem felelt meg a hatályos jogszabály (2013-as ADR) előírásainak, mindezért jelen szabálytalanságot nem lehet a R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 2. táblázat 11. pontjába („írásbeli utasítás hiánya”) sorolni. Egyúttal jelen szabálytalanságot ugyancsak nem lehet a R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 3. táblázat 5. pontjába („az írásbeli utasításban a helyes használatot nem befolyásoltó, formai eltérés van”) sorolni, mert tartalmi eltérés (pl.: írásbeli utasítás 4. oldal) van az ellenőrzéskor bemutatott, és
6 jelenleg hatályos ADR-nek megfelelő ADR szerinti írásbeli utasítás között. Továbbá megállapításra került, hogy az ellenőrzés helyszínén és időpontjában a szállító/járművezető a hatályos ADR jogszabályban meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő ADR írásbeli utasítást nem tudott bemutatni. A fentiek alapján az elsőfokú hatóság az ADR írásbeli utasítás tekintetében feltárt szabálytalanság az R1. 2. számú melléklet II. kockázati kategória 11. pontja, valamint az R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletében lévő 2. táblázat 12. pontjában szereplő – az írásbeli utasítás nem felel meg az ADR előírásainak – mulasztás közé került besorolásra. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a járműre és a személyzetére előírt felszerelések közül a kerékkitámasztó ék megrongálódott állapotban volt, műszakilag nem megfelelő, valamint nem a tehergépjármű kerékméretéhez volt megfelelő. További kerékéket a gépjárművezető nem tudott bemutatni. Az elsőfokú hatóság az ADR 8.1.5.2 bekezdésének vizsgálata alkalmával megállapította, hogy a szállítónak a fenti mennyiségű veszélyes áruk szállításakor minden járműre egy, a jármű legnagyobb megengedett össztömegének és a kerekek átmérőjének megfelelő méretű kerék kitámasztó éket kell tartania. Az elsőfokú hatóság a DSC_0146-0148. számú fényképfelvételek alapján megállapította, hogy az Ügyfél, mint szállító járművének fenti ellenőrzése alkalmával az ellenőrök részére felmutatott ék rongálódott, illetve deformálódott állapotban volt. Mivel a fényképfelvételek alapján pontosan nem állapítható meg az éken levő felírat, ezért egyértelműen nem jelenthető ki, hogy a fenti jármű kerékméretéhez (R17,5) nem megfelelő ék volt elhelyezve a járművön. Továbbá egyértelműen nem jelenthető ki, hogy a járművön elhelyezett deformálódott ék műszakilag nem megfelelő, valamint funkcióját nem tölti be. A fentiek alapján a deformálódott ék kapcsán az elsőfokú hatóság bírságot nem szabott ki a szállításban résztvevők részére. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (4) és (5) bekezdése alapján a veszélyes áruk szállítására, a szállítóra (fuvarozóra), a közúti járműre és annak személyzetére, az áru feladójára, átmeneti tárolójára, a csomagolóra, a berakóra, a töltőre, a címzettre és a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó kinevezésére és képesítésére vonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők. Amennyiben valamely rendelkezés megsértéséért többen is felelőssé tehetők, a külön jogszabályban meghatározott bírság összegét a jogsértésben való felelősségük arányában kötelesek megfizetni. Ha a felelősségük aránya nem állapítható meg, a bírságfizetési kötelezettség őket egyenlő arányban terheli. A feltárt hiányosságokkal kapcsolatban a feladó és a szállító, valamint a járművezető felelőssége került vizsgálatra. Az elsőfokú hatóság a felelősségi köröket az ADR 1.4 fejezetében foglaltak alapján állapította meg. A résztvevői felelősségi körök hatósági vizsgálata során megállapította, hogy a szállító az Ügyfél, a feladó a (…) Korlátolt Felelősségű Társaság, valamint a járművezető volt. Az elsőfokú hatóság a járművezető felelősségének vizsgálata során azt a megállapítást tette, hogy mivel az ADR 1.4.2 és 1.4.3 szakasza nem nevesíti a járművezetőt bármely tevékenységi körben felelősként, csak akkor lehet felelősségre vonni bizonyos előírások megszegéséért, ha az ADR vonatkozó pontja külön is megemlíti. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az ADR 5.3.2 és 5.4.3, valamint a 8.1.4 szakasza, illetve a 8.1.2.3 bekezdése és 8.1.2.1.b) pontja nem nevesíti a járművezetőt a feltárt mulasztások és hiányosságok tekintetében, valamint az ADR 8.3 fejezete – mely a jármű személyzetére vonatkozó követelményeket tartalmazza – sem teszi felelőssé a járművezetőt a feltárt hiányosságokért. A fentiek alapján megállapította, hogy a járművezetőt felelősség nem terheli, miután a járművezető a szállító alkalmazottja, és mint ilyen a szállító nevében hajtotta végre a szállítási feladatot. Ebből következik, hogy a járművezető által a szállítási tevékenység végzése során elvégzett, illetve elvégezni elmulasztott tevékenységért egyaránt a szállítót terheli a felelősség. Alapvetően a szállító felelősségi körébe tartozik az, hogy a vállalkozásnál olyan eljárásrendet alakítson ki, vagy munkautasítást adjon ki, mely biztosítja, hogy a veszélyes áru szállítása során az ADR előírásai maradéktalanul betartásra kerüljenek. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az ADR 1.3 fejezetében foglaltak szerint a munkáltató kötelessége az alkalmazottai részére a veszélyes áruk szállítására vonatkozó általános és a
7 szállított veszélyes áru kezelésére, veszélyeire vonatkozó előírásokról, oktatásról gondoskodni. Mivel a szállító a munkáltató, így a saját felelőssége lett volna az alkalmazottja, illetve munkavállalója (járművezető) megfelelő szintű oktatásáról gondoskodni. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az ADR 1.4.2.1.1. d) pontjában foglaltak szerint a feladónak be kell tartania a feladás módjára vonatkozó előírásokat. Mivel a veszélyes áru küldeménydarabokba került feladásra, ezért a feladónak meg kellett volna győződnie arról, hogy a jármű az ADR 5.3.2 szakasza szerinti – szám nélküli – küldeménydarabos szállítási módnak megfelelő narancssárga táblával kerül-e megjelölésre. Az ADR 1.4.2.1.1.e pontjában foglaltak szerint a feladónak biztosítania kell, hogy a veszélyes árut szállító járművek elindulás előtt el legyenek látva a megfelelő jelölésekkel (még üres, tisztítatlan állapotban is). A fent nevezett veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabokat szállító jármű sem az elején, sem a hátulján nem került megjelölésre az ADR 5.3.2 szakaszában előírt narancssárga táblával, továbbá a szállító a járművel a feladó telephelyét zárt, illetve csukott állapotban levő összehajtható narancssárga táblával hagyta el. Az elsőfokú hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy a csukott/zárt állapotban levő narancssárga táblák, illetve a jelöletlen jármű tekintetében az ADR 1.4.2.1 bekezdésében foglaltak alapján a felelősség 1/4-ed részben (25 %) a feladót terheli, mert telephelyéről jelöletlenül hagyta távozni a veszélyes árut szállító járművet, és nem győződött meg arról, hogy a küldeménydarabok feladásakor és a szállítás megkezdése előtt milyen jelölést alkalmaz a szállító, így nem tartotta be a feladás módjára vonatkozó előírásokat. Azért nem 1/2-ed részben (50 %) terheli felelősség a feladót, mert a feladó a feladás helyszínén a szállító részére átadott fuvarokmányokban (X0000000146737110 azonosítóval ellátott Veszélyesáru részletek Szállítási papír, X0000000146731403 számmal ellátott raklista, GYO3289421699 számmal ellátott kiszállításokhoz kiállított dokumentum) írásban felhívta a szállító figyelmét a veszélyes áruk jelenlétére, valamint a narancssárga tábla/táblák kinyitására, így feladói felelősségét részben, de nem teljesen végrehajtotta. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az ADR 1.4.2.2.1. c) pontjában foglaltak szerint a szállítónak szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy a járműnek nincs nyilvánvaló hiányossága, berendezései nem hiányoznak. Az ADR 1.4.2.2.1. f) pontjában foglaltak szerint a szállítónak meg kell győződnie arról, hogy a járműre előírt jelölések el vannak helyezve. A szállító e kötelességeinek nem tett eleget, mert a fent nevezett veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabokat szállító jármű sem az elején, sem a hátulján nem került megjelölésre az ADR 5.3.2 szakaszában előírt narancssárga táblával, miközben a feladás helyszínén a feladó által biztosított fuvarokmányon a feladó írásban felhívta a szállító figyelmét a veszélyes áru jelenlétére és a narancssárga tábla/táblák kinyitására. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy a jármű elején és hátulján ugyan rendelkezett összehajtható narancssárga táblával, de azok a szállítás megkezdése előtt és alatt csukott állapotban maradtak. A fentiek alapján megállapította, hogy a zárt/becsukott állapotban levő összehajtható narancssárga táblák, illetve a jelöletlen jármű tekintetében az ADR 1.4.2.2 bekezdésében foglaltak alapján a felelősség 3/4-ed részben (75 %) a szállítót terheli, mert a szállító a jármű narancssárga táblával történő megjelölése nélkül hagyta el a veszélyes áru feladásának helyszínét. Megállapította, hogy azért nem 1/2-ed részben (50 %) terheli felelősség a szállítót, mert a feladó a feladás helyszínén a szállító részére átadott fuvarokmányokban (… azonosítóval ellátott Veszélyesáru részletek Szállítási papír, … számmal ellátott raklista, … számmal ellátott kiszállításokhoz kiállított dokumentum) írásban felhívta a szállító figyelmét a veszélyes áruk jelenlétére, valamint a narancssárga tábla/táblák kinyitására, amelynek a szállító nem tett eleget. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az ADR 1.4.2.2.1. c) pontjában foglaltak szerint a szállítónak meg kell győződnie arról, hogy a járműnek nincs nyilvánvaló hiányossága, szükséges berendezései (pl.: tűzoltó készülékek) nem hiányoznak. A szállító e kötelességének nem tett eleget, mert a 3,5 tonnát meghaladó, de a 7,5 tonnát meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű járművével úgy szállított veszélyes árut, hogy a járművön mindösszesen 1 darab 6 kg-os A, B, C tűzosztályú tüzek oltására használható tűzoltó készülék került elhelyezésre, melynek felülvizsgálati érvényességi ideje 2014. április 30-án lejárt, plombával nem rendelkezett és a biztosító szeg a készülékben el volt görbülve.
8 Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy ennek megfelelően a veszélyes árut szállító járművön nem kerültek elhelyezésre a minimum 8 kg-nyi oltóanyaggal rendelkező érvényes és működőképes (minimum kettő darab) tűzoltó készülékek. Amennyiben a szállító a nevezett szállítás megkezdése előtt szemrevételezéssel meggyőződött volna tűzoltó készülékek, mint berendezések meglétéről, akkor észlelnie kellett volna, hogy a járművön elhelyezett mindösszesen egy darab 6 kg-os tűzoltó készülék van elhelyezve, melynek felülvizsgálati érvényességi ideje 2014. április 30-án lejárt, és plombával sem rendelkezik, valamint a biztosító szeg el van görbülve, így az a járművön való használatra alkalmatlan lehet. A fentiek alapján megállapítottam, hogy a hiányzó – érvényes és működőképes – tűzoltó készülék(ek) tekintetében az ADR 1.4.2.2 bekezdésében foglaltak alapján a felelősség teljes egészében (100 %) a szállítót terheli. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az ADR 1.4.2.2.1. b) pontjában foglaltak szerint a szállítónak meg kell győződnie arról, hogy az előírt okmányok (például: ADR írásbeli utasítás) a szállítóegységen vannak. Az ADR 1.4.2.2.1. c) pontjában foglaltak szerint a szállítónak meg kell győződnie arról, hogy sem a járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, melyet – értelemszerűen – a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállító e kötelességének nem tett eleget, mert a járművön elhelyezett, valamint az ellenőrzés időpontjában a járműben tartott 2009-es ADR írásbeli utasítás tartalmilag nem felelt meg a hatályos jogszabályban (ADR) foglalt és előírt ADR szerinti írásbeli utasításnak. Amennyiben a szállító a szállítás megkezdése előtt szemrevételezéssel meggyőződött volna az ADR írásbeli utasításban (okmányban) szereplő információkról, akkor észlelnie kellett volna azt, hogy a rendelkezésére álló ADR írásbeli utasítás tartalmilag nem megfelelő. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az ADR 5.4.3 szakaszában foglaltak szerint a szállítónak a szállítás során az ADR 5.4.3.4 bekezdésben meghatározott formájú írásbeli utasítást kell a jármű vezetőfülkéjében könnyen elérhető helyen tartani. Az írásbeli utasításnak az ADR 5.4.3.4 bekezdésében levő négyoldalas mintának kell tartalmilag és formailag teljes mértékben megfelelnie. Megállapításra került, hogy a járművön a szállító által elhelyezett 2009-es ADR írásbeli utasítás tartalmilag teljes mértékben nem felet meg a hatályos az ADR 5.4.3.4 bekezdésében levő négyoldalas mintának, mert például az írásbeli utasítás 4. oldaláról hiányzott a környezetre veszélyes és a magas hőmérsékleten szállított anyagra vonatkozó jelölés. A fentiek alapján megállapította, hogy az ADR írásbeli utasítás kapcsán feltárt szabálytalanság (az írásbeli utasítás nem felel meg az ADR előírásainak) tekintetében az ADR 1.4.2.2 bekezdésében foglaltak alapján a felelősség teljes egészében (100 %) a szállítót terheli. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a járművezető, a szállított veszélyes áru szállítója az Ügyfél, valamint feladója a Gebrüder Weiss Szállítmányozási és Logisztikai Korlátolt Felelősségű Társaság volt. Egyúttal megállapította, hogy a járművezető (mint járműszemélyzet) munkáltatója az Ügyfél volt. A fentieknek megfelelően a szállításban résztvevők felelőssége egyaránt vizsgálatra került. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az Ügyfél, mint szállító 1.100.000,- Ft, azaz egymillió-egyszázezer forint bírságot lenne köteles fizetni, azonban a R2. 13. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján, ha az ellenőrző hatóság ugyanazon ellenőrzés keretében több jogsértő cselekményt, mulasztást állapít meg, a veszélyes áruk szállításával kapcsolatos rendelkezések megsértésért kiszabott bírság összege legfeljebb 1.000.000,- Ft, azaz egymillió forint lehet. A fentiek alapján – az Ügyfél a felelősségi körének megfelelően – a R1.-ben, és R2. foglaltak alapján feltárt hiányosságok miatt mindösszesen 1.000.000,- Ft, azaz egymillió forint megfizetésére kötelezte az Ügyfelet. Az Ügyfél az elsőfokú hatóság 259-10/2014/HAT számú határozata ellen – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 99. § (1) bekezdése alapján biztosított törvényes határidőn belül – fellebbezést nyújtott be, melyben a következőket adta elő:
9 Az Ügyfél jogi képviselője előadta, hogy az ügyvezető által vezetett társaság tulajdonát képező KSE518 forgalmi rendszámú tehergépjárművet az Igazgatóság 2014. május 27. napján a 83-as főút 36. km szelvényénél ellenőrizte. Az Igazgatóság, mint elsőfokú hatóság a közúti jármű ellenőrzés során lényegében három hiányosságot állapított meg, tárt fel. Ezek: a narancssárga tábla ki nem hajtása, a porral oltó tűzoltó készülék hiányosságai és a megkívánt írásbeli utasítás meg nem felelőssége voltak. Ezen hiányosságok miatt a legmagasabb összegű, - összesen 1.000.000,- Ft összegű bírságot szabott ki. Az Ügyfél jogi képviselője álláspontja szerint az eljárt hatóság megfelelő súllyal nem vette figyelembe a döntése meghozatala során a Ket. l. § (1) és (2) bekezdésében írt méltányosság követelményét, a tanúsított együttműködést és a Kft. gazdasági érdekeit. E körben az állapítható meg, hogy a Tomaflex Kft. munkavállalója az ellenőrzés során maximálisan együttműködött a hatósággal, mindent pontosan feltárt és a hatóság rendelkezésére bocsátott. A méltányosság körében figyelembe kellett volna venni, hogy a Kft. rendszeresen szállít veszélyes anyagot is, korábban hiányosságok nem voltak megállapíthatók, első ízben történt bírságolás a maximális összegben úgy, hogy a fokozatosság elve betartásra nem került. A bírság a törvényi legmagasabb összegben került meghatározásra, amely erőteljesen sérti a Kft. gazdasági érdekeit. A Kft. egyébként a munkavállalója nevezetesen az ellenőrzött gépjármű gépkocsivezetője számára valamennyi feltételt mindig is biztosított, így a hiányosságok tekintetében a munkavállaló felelőssége állapítható meg nagy fokban, amiért a munkavállaló fegyelmi és kártérítési felelősséggel tartozik. A kártérítési felelősség azonban a hatályos munkajogi szabályok értelmében korlátozott és ehhez mérten is jelentős, kirívó az alkalmazott bírság összege, amely ugyancsak a Kft. gazdasági érdekeit alapvetően sérti. A fentiek alapján az Ügyfél kérte a bírság eltörlését vagy csökkentését. A fellebbezésben foglaltakat, valamint az elsőfokú eljárásban hozott sérelmezett határozatot, továbbá az eljárás során keletkezett iratokat, fényképfelvételeket megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg: Az ellenőrzés és az elsőfokú eljárás során keletkezett dokumentumok alapján megállapítottam, hogy a 2014. május 27-én a 83-as főút 36. km szelvényében (Takácsi külterület) a KSE-518 forgalmi rendszámú tehergépjárművön végrehajtott hatósági ellenőrzése során az elsőfokú hatóság a jogszabálynak megfelelően állapította meg, hogy a gépjárművel végzett szállítás során nem tartották be az ADR előírásait. Az ellenőrzéskor és az elsőfokú eljárás során keletkezett dokumentumokból megállapítottam, hogy az ADR 1.2 fejezete szerint a veszélyes áru szállítója az Ügyfél volt.
Az elsőfokú hatóság által felvett 19.3/262-8/2014/PÁPA ÁLT. számú ellenőrzési jegyzék, valamint a 19.3/262-5/2014/PÁPA ÁLT. számú jegyzőkönyv, valamint az ellenőrzés helyszínén megvizsgált fuvarokmányok alapján megállapítottam, hogy az Ügyfél a KSE-518 forgalmi rendszámú gépjárművel 1000 liter UN 1263 FESTÉK SEGÉDANYAG 3, II. (D/E), 200 kg UN 1263 FESTÉK 3, III. (D/E), valamint 95,510 kg mennyiségű UN 1263 FESTÉK 3, III. (D/E) besorolású veszélyes áru szállítását végezte. A másodfokú eljárás során megállapítottam, hogy a jármű jelölésének hiányával az Ügyfél megsértette az ADR 8.1.3 szakaszában, az ADR 5.3.2 szakaszában, az ADR 1.4.2.2.1 a) pontjában, az ADR 1.4.2.2.1 c) pontjában, ADR 1.4.2.2.1 f) pontjában foglalt előírásokat. A szabálytalanság az R1. 2. számú melléklet I. kockázati kategória 15. sorszámához tartozó mulasztás, melyért az R2. 5. számú melléklet 1. számú táblázatának 15. sorszámában foglaltak alapján a feladó és a szállító tehető felelőssé.
10 Megállapítottam, hogy az ADR 1.4.2.2.1. a) pontjában foglaltak szerint a szállítónak meg kell győződnie arról, hogy a szállítandó veszélyes áru az ADR szerint szállítható. Megállapítottam továbbá, hogy a szállítónak az ADR 1.4.2.2.1 c) pontja szerint szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak stb.; Megállapítottam, hogy az ADR 1.4.2.2.1. f) pontjában foglaltak szerint a szállítónak meg kell győződnie arról, hogy a járműre előírt jelölések el vannak helyezve, melynek a szállító nem tett eleget. Megállapítottam, hogy a narancssárga tábla hiányáért az ADR 1.4 fejezetében foglaltak alapján a felelősség 1/2-ed részben (50 %) a szállító terheli, hiszen a jármű narancssárga táblával történő megjelölése nélkül hagyta el a veszélyes áru feladásának helyszínét, továbbá 1/2-ed részben (50 %) a feladót terheli, mert a feladó a gépjárművet nem ellenőrizte le indulás előtt, hogy teljes mértékben megfelel-e az ADR előírásainak. Megállapítottam továbbá, hogy miután az adott szabálytalanságért az ADR 1.4 fejezete szerinti résztvevők közül ketten felelősek, és sem az ADR-ben, sem R1.-ben, illetve az R2.-ben a felelősség mértéke nincs meghatározva az adott szabálytalanság vonatkozásában és egyik résztvevői kötelezettség sem jelent súlyosabb kötelezettséget a másiktól és bármelyikük ADR szerint előírt magatartása megakadályozta volna, hogy a jármű a telephelyet szabálytalanul elhagyja. Ezek alapján a felelősség mértékét 50-50 %-ban határoztam meg. A fentiek alapján az R2. 5. számú melléklet 1. számú táblázatának 15. sorszámában foglaltak szerint a bírsággal érintett cselekmény elkövetéséért felelőssé tehető Ügyfél részére 400.000,- Ft, azaz négyszázezer forint bírságot állapítok meg. Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a gépjárművezető az ellenőrök felszólítására mindösszesen 1 db 6 kg-os A, B, C típusú porral oltó tűzoltó készüléket tudott bemutatni (Viktória típusú, gyári száma nem volt megállapítható). A nevezett tűzoltó készülék felülvizsgálati érvényességi ideje 2014. április 30-án lejárt, plombával nem rendelkezett, a biztosító szeg a készülékben el volt görbülve, a kibiztosító karikája hiányzott (le van törve), a készüléket nem lehet működésbe hozni. A tűzoltó készülék nyomásmérő órája a normál, zöld mezőben ált. A tűzoltó készülék teljes körű felülvizsgálata, karbantartása 2013. április 30-án volt. Megállapítottam továbbá, hogy a jármű vezetője további tűzoltó készüléket nem tudott bemutatni. A fentiekben foglaltakra tekintettel az Ügyfél megsértette az ADR 8.1.4 szakaszában és az ADR 1.4.2.2.1 c) pontjában foglalt előírásokat. Az ADR 8.1.4.4 bekezdésében foglaltak szerint a tűzoltó készüléke(ke)t a 8.1.4.1, ill. 8.1.4.2 bekezdés előírásainak megfelelő hordozható tűzoltó készülékeket olyan zárral (plombával) kell ellátni, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy még nem használták. Ezenkívül el kell látni olyan jelöléssel, amely tanúsítja, hogy az illetékes hatóság által elismert szabványnak megfelel, ill. az érvényesség lejártának időpontját (hónap, év) vagy a legnagyobb megengedett használati időtartamot is fel kell tüntetni. Az üzemképesség biztosítása céljából a tűzoltó készülékeket az érvényes nemzeti szabványok előírásai szerint időszakosan ellenőrizni kell, melynek az Ügyfél nem tett eleget. Megállapítottam, hogy az ADR 8.1.4.1. előírja, hogy a 3,5-7,5 tonna között megengedett legnagyobb össztömegű szállítóegységekre A, B és C osztályú tüzek oltására alkalmas, összesen legalább 8 kg por oltóanyagú (vagy más oltóanyagú, de azonos oltási képességű) hordozható tűzoltó készüléket kell elhelyezni, melyek közül az egyiknek legalább 6 kg-osnak kell lennie. Megállapítottam, hogy a szállítás során nem állt rendelkezésre az ADR-ben előírt darabszámú tűzoltó készülék sem.
11 Megállapítottam továbbá, hogy az ADR 8.1.4.3 szakasza alapján a hordozható tűzoltó készüléknek alkalmasnak kell lennie a járművön való használatra és meg kell felelnie az EN 3 „Hordozható tűzoltó készülékek” c. szabvány, 7 rész (EN3-7:2004 + A1:2007) vonatkozó előírásainak. Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a szabálytalanság az R1. 2. számú melléklet II. kockázati kategória 3. sorszámában (A járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek.) foglalt előírásba tartozik. Az R2. 5. számú melléklet 2. számú táblázatának 3. sorszámában (A járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek) foglaltak alapján a szállító tehető felelőssé. A fentiek alapján az elsőfokú hatósággal egyezően az R2. 5. számú melléklet 2. számú táblázat 3. sorszámában foglaltak alapján a bírságolással érintett cselekmény elkövetéséért felelőssé tehető Ügyféllel szemben 300.000,- Ft (azaz háromszázezer forint) bírságot állapítottam meg. Az írásbeli utasítás hiányával kapcsolatosan megállapítottam, hogy az Ügyfél megsértette az ADR 5.4.3 szakaszában és az ADR 1.4.2.2.1 b) pontjában foglalt előírásokat. Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam továbbá, hogy a fent nevezett járművel úgy történt veszélyes áru (UN 1263) szállítás belföldön, hogy a járművön a 2009-es ADR szerinti írásbeli utasítás került elhelyezésre, amely tartalmilag nem felelt meg a hatályos ADR előírásainak, mert a 4. oldaláról hiányzott a magas hőmérsékleten szállított anyag, és a környezetre veszélyes anyag jelölés, valamint a hozzájuk tartozó veszély jellemzők. A fentieknek megfelelően a szállító ugyan rendelkezett ADR írásbeli utasítással, de az tartalmilag teljes mértékben nem felelt meg a hatályos jogszabály (2013-as ADR) előírásainak. Az ADR 5.4.3.1 bekezdése szerint a szállítás során – esetlegesen – bekövetkező baleset vagy más veszélyhelyzet esetén a teendőkhöz segítségként a jármű vezetőfülkéjében könnyen hozzáférhető helyen az 5.4.3.4 bekezdésében meghatározott formájú írásbeli utasítást kell tartani. Az ADR 5.4.3.2 bekezdése alapján az írásbeli utasítást a szállítónak az indulás előtt kell biztosítani a járműszemélyzet számára. Az írásbeli utasításnak olyan nyelve(ke)n kell készülnie, amelyet a személyzet minden tagja képes elolvasni és megérteni. A szállítónak gondoskodnia kell arról, hogy az érintett személyzet minden tagja megértse az utasítást és képes legyen az abban foglaltakat megfelelően végrehajtani. Az ADR 5.4.3.3 bekezdése előírja, hogy indulás előtt a jármű személyzetének tájékozódnia kell a berakott veszélyes áruról és tanulmányoznia kell az írásbeli utasítást, hogy tudja, mi a teendője baleset vagy más veszélyhelyzet esetén. Az ADR 8.1.2.1 bekezdése szerint az egyéb szabályok által előírt okmányokon kívül a szállítóegységen kell lenniük az 5.4.3 szakaszban előírt írásbeli utasításnak.
A fentiek alapján az ADR írásbeli utasítás tekintetében feltárt szabálytalanságot az R1. 2. számú melléklet II. kockázati kategória 11. pontja, valamint az R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletében lévő 2. táblázat 12. pontjában szereplő – az írásbeli utasítás nem felel meg az ADR előírásainak – mulasztás alá soroltam, mely alapján a szállító tehető felelőssé. A fentiek alapján az elsőfokú hatósággal egyezően a bírságolással érintett cselekmény elkövetéséért felelőssé tehető Ügyféllel szemben 200.000,- Ft (azaz kétszázezer forint) bírságot állapítottam meg. Megállapítottam, hogy az Ügyfél jogi képviselőjének fellebbezésében leírt azon kérelmet, mely szerint a hatóság eltekinthetne a bírság kiszabásától, mivel ez volt az első alkalom, hogy szabálysértést követtek el, nem tudtam figyelembe venni az alábbiak miatt: Megállapítottam, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 80/2009. (XII. 29.) KHEM rendelet 2. § (5) bekezdése kimondja, hogy „a Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontja
12 alkalmazásának a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (1) bekezdés b) 20. § (1) bekezdés e) pontja alapján a 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet 5. mellékletében foglalt esetekben, van helye. A Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontja szerint „ Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági döntésben foglalt előírásokat megsértette, és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és legalább húsznapos határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel végzésben kötelezi annak megszüntetésére…”. Ellenben a Ket. 94.§ (2) bekezdés b) pontjában foglaltak értelmében „Nem alkalmazható az (1) bekezdés a) pontja ha azt jogszabály - a jogszabálysértés és a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozó jogszabályi rendelkezés tételes megjelölésével - azért zárja ki, mert a jogszabálysértés, a hatósági döntés megsértése vagy az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő biztosítása az életet, a testi épséget, a nemzetbiztonságot, a honvédelmi érdeket, a vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát, a környezet vagy a természet állapotának fenntarthatóságát, közteherviselési kötelezettség teljesítését, az Európai Unió pénzügyi érdekeit, vagy harmadik személy alapvető jogát közvetlenül veszélyezteti vagy veszélyeztetné,…”. E jogszabályi pont alapján került kiadásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 80/2009. (XII. 29.) KHEM rendelet, melynek 2.§ (5) bekezdés b) pontja értelmében „A Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (1) bekezdés e) pontja alapján a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet 5. mellékletében foglalt esetekben van helye.” A fentieknek megfelelően az Ügyfél részére a bírság kiszabásától eltekinteni és helyette figyelmeztetést alkalmazni jogszerűen nem lehet. Megállapítottam továbbá, hogy az Ügyfél jogi képviselőjének azon felvetését, mely szerint a gépjárművezető tehető felelőssé az elkövetett szabálytalanságokért nem vettem figyelembe, mert a fenti szabálytalanságok tekintetében az ADR nem nevesíti a gépjárművezetőt felelősként. Az ADR a szállítót teszi felelőssé, hiszen a szállító cégnek kell ellátnia az alkalmazása alatt lévő munkavállalót megfelelő információval és felszereléssel, hogy a szállítás megfeleljen az ADR előírásainak.
Az előbbiekben leírtakat figyelembe véve a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság 259-10/2014/HAT számú elsőfokú – a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 1.000.000,- Ft bírságot kiszabó – határozatát megváltoztattam, és az Ügyfelet összesen 900.000,- Ft bírság megfizetésére köteleztem. Az Ügyfél a fellebbezés benyújtásakor az illetékfizetési kötelezettségnek eleget tett, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 32. § (1) bekezdés szerint a fellebbezésen illetékbélyegben lerótt 40.000,-Ft, azaz negyvenezer forint visszatérítésére a szükséges intézkedést – az állami adóhatóság megkeresésével – megtettem. Hatóságom a Ket. 33.§ (1) bekezdése alapján megállapított ügyintézési határidőt nem lépte túl. A Ket. 72. § (1) dd) és de) pontjai alapján az eljárási költségről, valamint annak viseléséről rendelkeztem. A bírósági felülvizsgálat a Ket. 109. §-án, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdésén és 326. § (1) bekezdésén, valamint a 330. § (2) bekezdésén alapul. Keresetlevél benyújtása esetén a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el,
13 a keresetlevélben ugyanakkor az Ügyfél tárgyalás tartását kérheti (2) bekezdése alapján. Ennek elmulasztása miatt azonban igazolásnak nincs helye.
a
Pp.
338.
§
A Ket. 73/A.§ (4) bekezdés értelmében az első fokú döntés a másodfokú döntés közlésével válik jogerőssé. A Ket. 109.§ (2) bekezdése szerint az ügyfél a keresetlevélben kérheti a bíróságtól a határozat végrehajtásának felfüggesztését. Hatóságom hatáskörét és illetékességét a Ket. 106.§-a, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (2) bekezdése, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 22.§ (1) bekezdés a) pontja, valamint az egyes közúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggő hatósági feladatokról, a bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 42/2011. (VIII. 11.) NFM rendelet 2.§ bf) pontja állapítja meg. Budapest, 2014. szeptember „
”
Készült: 3 példányban Terjedelme: 13. oldal Kapják: 1) Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (8200 Veszprém, Dózsa György út 31.) 2.) Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon keresztül a jogi képviselő útján TOMAflex Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság 3.) Irattár 4.) BM OKF Költségvetési Főosztálya - elektronikus úton 5) Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatóságát (8000 Székesfehérvár, Mátyás király krt. 8.)
