ADATTÁR V. ÉLETRAJZI ADATOK

390

A magyar topografikus és leíró ásványtan története

ADATTÁR V. ÉLETRAJZI ADATOK Összeállította Szabó Tímea, Papp Gábor és Fehér Béla, a szerkesztésben közreműködött Tóth Erzsébet E rész ásványtannal, ásványanalitikával foglalkozó magyarországi szakemberek életrajzi adatait és arcképét tartalmazza. Olyan elhunyt személyeket vettünk fel az adattárba, akik tartósan Magyarországon működtek, és legalább egy ásványtani könyvet és/vagy több ásványtani cikket közöltek. (A régebbi korokra nézve e kiválasztási elvet rugalmasabban alkalmaztuk.) Az életrajzi címszavak felépítése Név (születés és halálozás napja, helye [jelenlegi neve, országjel]) Tanulmányok: (af:) alapfokú; (kf:) középfokú; (ff:) felsőfokú tanulmányok helye, szak (tól–ig), végzettség (éve). Továbbképzés, ösztöndíj stb.: helye, ideje, tárgya. Pályafutás: földrajzi helye, intézmény: beosztás (tól–ig). Tudományos előmenetel: fokozat (hol, mikor, disszertáció címe vagy szigorlati tárgyai). Tudományos (és egyéb) társulati tagság (lehetőleg időrendi sorrendben): a társaság neve (a tagság, tisztségek jellege, ideje). Egyéb tevékenységek, tisztségek: hol, milyen funkció (tól–ig). Elismerések (lehetőleg időrendi sorrendben): neve, fokozata (éve). Főbb művek (könyvek): Címe. A kiadás helye. Család: feleség / férj neve (h: házasság ideje); gy: gyermekek neve (szül. év – halálozási év). Életrajzok (fontosabbak, időrendi sorrendben). Megjegyzések: Az egyetemek nevét nem a mindenkori hivatalos, hanem közérthetően egyszerűsített alakjukban írtuk (budapesti tudományegyetem, budapesti műegyetem, illetve rövidítve bp.-i tud.egy., bp.-i műegy.). Az intézmények, tanszékek stb. neve kis kezdőbetűvel szerepel. A társulati tagság és tiszteleti tagság általában élethossziglan tartott, ezért csak a kezdő évet adtuk meg. Az MFT titkárai az 1940-es évek végéig a Földtani Közlöny szerkesztői is voltak. A kereszt (†) a halálozás évét jelöli, a házassági adatnál pl. 1908–† azt jelenti, hogy a házasság 1908-tól a tárgyalt személy haláláig tartott. Rövidítések adj. akad. áll. bány. biz. Bp. bp.-i címz. cs. (...)dr. egy. egyes. ev.

adjunktus akadémia állami bányászat(i) bizottság(i) Budapest budapesti címzetes császári (...)doktor egyetem egyesület evangélikus

főig. főisk. gazd. geol. gimn. h. ig. hallg. igazg. int. (...)isk. k. k.

főigazgató főiskola(i) (...)gazdaság(i) geológ|ia(i), ~us gimnázium(i) helyettes igazgató hallgató igazgatóság intézet (...)iskola königlich(e) királyi

Adattár V. Életrajzi adatok kais. kand. ker. kiad. kir. koll. középisk. lev. t. m. kir. mb. min. műegy. n. a. ny. r. ny. rk. nyug. ...o. okl. orsz. oszt. prof. r.

kaiserlich(e) kandidátus kerület(i) kiadás királyi kollégium középiskola(i) levelező tag magyar királyi megbízott minisztérium(i) műegyetem nincs adat nyilvános rendes nyilvános rendkívüli nyugalmazva ...ország okleveles országos osztály|ú, ~os professzor rendes

r. k. reálisk. ref. rk. szakoszt. szerk. szöv. t. tanárvizsg. társ. termtud. tiszt. tsg. tsz. tszv. tud. tud. egy. uo. vál. t. vez. vm.

391 római katolikus reáliskola(i) református rendkívüli szakosztály szerkeszt|ette, ~ő szövetség(e) tag tanárvizsgáló társaság, társulat természettudomány(i) tisztelet(bel)i tanársegéd tanszék tanszékvezető tudomány(os) tudományegyetem ugyanott választmányi tag vezető(ség) vármegye

A „hivatali ranglétra” főbb fokozatai az 1800-as évek második felétől az 1940-es évek végéig intézménytípusonként (az egy sorban szereplő beosztások [címek] nem feltétlenül egyenrangúak) egyetem gyakornok tanársegéd adjunktus (4) nyilvános rendes tanár (6)

múzeum (1) múzeum (2) gyakornok (őr)segéd segédőr segédőr őr (5) őr igazgatóőr (7)

földtani intézet gyakornok segédgeológus (3) osztálygeológus főgeológus

A ranglétra alsó fokozatain önkéntes, illetve díjtalan vagy fizetéstelen, míg a felsőbb fokozatoknál a címzetes, illetve tiszteletbeli megnevezés jelölte a megfelelő beosztást fizetés nélkül ellátó (illetve a csak a címmel kitüntetett) személyt. (1) az 1880-as évekig; (2) az 1890-es évektől; egy ennél alacsonyabb (őr)segédi beosztás is volt; (3) 1900-tól I. és II. osztályú geológus; (4) az 1800-as évek végétől; (5) az I. világháború után ezen belül II. és I. osztályú; (6) a nyilvános rendkívüli tanár saját tanszék (intézet) nélküli professzor volt (az 1930-as évektől hasonló tartalommal az intézeti tanár megnevezést is használták), a magántanár az adott intézményben meghatározott tárgyra habilitált, előadási joggal (venia legendi) bíró, nem feltétlenül az adott egyetem állományába tartozó személy volt; (7) cím, a vezető titulusa emellett: osztályigazgató.

392


Megjegyzés: A lényegében egyedüli tudományos fokozat a doktorátus volt, melyet az egyetemek a saját szabályzatuknak megfelelő követelmények (doktori szigorlat megtétele és doktori disszertáció elkészítése stb.) alapján adományoztak. Az egyetemi tudományos előmenetel következő lépcsőfokának a magántanári habilitáció volt tekinthető (l. fent). A „hivatali ranglétra” főbb fokozatai az 1950-es évektől az 1990-es évek elejéig, intézménytípusonként (az adott beosztásnak többnyire – de nem feltétlenül – feltétele volt a vele egy sorban szereplő tudományos fokozat birtoklása) tudományos fokozat vagy cím – doktor (1) kandidátus (2) tudomány doktora (3)

egyetemi, főiskolai tanársegéd adjunktus docens tanár

kutató (egyetemen is) segédmunkatárs munkatárs főmunkatárs tanácsadó

múzeum (1957 előtt egyéb kategóriák) segédmuzeológus muzeológus főmuzeológus

(1) 1950–57 között szünetelt, 1957–83 között a szakterületen a természettudományi doktori címet (dr. rer. nat.) lehetett megszerezni, mely nem számított tudományos fokozatnak, 1983–93 között az egyetemi doktori (dr. univ.) címet lehetetett megszerezni, mely ún. egyetemi tudományos fokozat volt, és követelményeiben a kandidátusi fokozattal lényegében megegyezett; (2) 1950-ben vezették be; (3) 1951-ben vezették be. A szakterületen eleinte a föld- és ásványtani tudomány(ok), később a földtudomány(ok) kandidátusa / doktora címet használták.

Adattár V. Életrajzi adatok

393

Életrajzi adatok Ackner, Michael Johann (1782. I. 25. Segesvár [Şighişoara, RO] – 1862. VIII. 12/13. Szenterzsébet [Guşteriţa, ma Sibiu része, RO]) Tanulm.: (af–kf:) Segesvár; (ff:) Nagyszeben, bölcsészet; Wittenberg, ev. teológia (1805–6); Göttingen, ev. teológia (1806–7?). Tanulmányút: Németo., Franciao., Svájc, Olaszo., utazás (1807). Pályafutás: Nagyszeben, ev. gimn.: a bölcsészeti tárgyak és a régiségtan tanára (1807?–20?); uo.: ev. prédikátor, majd városi prédikátor (archidiakónus) (1820?–21); Szenterzsébet: ev. lelkész (1821–†). Tud. társ. tags.: kais.-k. Central-Commission für Erforschung und Erhaltung der historischen Baudenkmale (lev. t.); kais.-k. geol. Reichsanstalt (Bécs, lev. t.); római régészeti int. (lev. t.); k. Leopoldinische-Carolinische Akademie der Naturforscher, Jéna (t.); Verein für siebenbürgische Landeskunde (vál. t.); Siebenbürg. Verein für Naturwiss. (Nagyszeben, vál. t.). Elismerések: koronával díszített királyi arany érdemkereszt (1854); császári tanácsos (1858). Főbb m.: (1855): Mineralogie Siebenbürgens, mit geognostischen Andeutungen. Hermannstadt; számos régészeti és természetrajzi cikk. Életr.: Anonim (1863): M. J. A.’s Nekrolog. Verh. Mitt. Siebenb. Vereins Naturwiss., 13, 123–128 (publ. l.). Benkő Ferenc (1745. I. 4. Magyarlápos [Târgu Lapuş, RO] – 1816. XII. 16. Nagyenyed [Aiud, RO]) Tanulm.: (af–kf:) Magyarlápos; Nagyenyed, Bethlen Koll. (1759–64); (ff:) uo. (1764–?); Svájc, zürichi egy. (1776–78); Németo., göttingeni egy. (1780–82). Pályafutás: lelkész (1770-es évek); Malomvíz: udvari pap és házitanító a gróf Kendeffy családnál (1783?– 85?); Nagyszeben: lelkész (1785?–90); Nagyenyed, Bethlen Koll.: természetrajz-, földrajz-, és némettanár (1790–†). Tud. társ. tags.: Naturforschende Gesellschaft (Jéna, t. 1796); Mineralogische Societät (Jéna, lev. t., 1798). Egyéb tevékenys., tiszts.: Az erdélyi Litteraria Commissio (cenzori biz.) tagja (1788–90); a nagyenyedi koll. régiség- és termrajzi gyűjt. gondozója. Főbb m.: (1784): Werner Ábrahám urnak a’ köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikről irott, szép és igen hasznos könyvetskéje (fordítás és bővítés). Kolo’sváratt; (1786): Magyar minerologia, az az a’ kövek’ ’s értzek’ tudománya. Kolo’sváratt; (1800): Esztendőnként ki-adott parnassusi időtőltés 1794. Hatodik darab. Egy kis

394


hazabéli utazás. Némely bányászatoknak le-írása, és a’ leg-ujjabb minerolog. systemáinak laistroma III. részekben. Kolo’sváratt. Család: f: n. a. (h: 1796–?); gy: több. Életr.: Baritz J. (1817): B. F. élete. Tud. Gyűjt., (12), 112–117; Szilády Z. (1911): B. F., az első magyar mineralógus. Termtud. Közl., 43, 256–267; Vita Zs. (1986): B. F. élete és munkássága. In: B. F. (1986): Magyar Mineralogia az az a’ kövek’ ’s értzek’ tudománya (reprint, szerk.: Szakáll S. & Weiszburg T.). Bp.: ELTE KISZ Biz., XII–XXXI; Varga Á. (1993): B. F. Erdélyi Múz., 55, 20–40. Benkő Gábor (1858. IV. 21. Oláhbrettye [Bretea Română, RO] – 1931. I. 15. Zilah (Zălau), RO) Tanulm.: (kf:) Nagyszeben, (ff:) kolozsvári tud. egy. (1879–1883), okl. középisk. tanár. Pályafutás: kolozsvári tud. egy., ásvány-földtani tsz.: tanársegéd (1884–89), Zilah, Wesselényi ref. koll.: tanár (1890–1929 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (kolozsvári tud. egy., 1884, Erdély kristályosodott calcitjai). Főbb m.: több ásványtani cikk. Életr.: Anonim (1931): Szilágyság, 21(50)/4, 1–3, Wanek F. (1999): Koch Antal asszisztensei a Kolozsvári Tudományegyetemen. In: Cseke P. & Hauer M. (szerk.): 125 éves a kolozsvári egyetem. Kolozsvár: KOMP-PRESS, 91–111. Bernáth József (1833. XII. 28. Pest – 1893. IV. 27. Budapest) Tanulm.: (ff:) Pest-Buda: József ipartanoda (1853–?). Pályafutás: Buda, politechnikum: tsg. (1858?–67?), Pest, IV. ker. főreálisk.: a természetrajz h. tanára (1867–68), később fővárosi vegyész. Tud. előmenetel: magántanár (budai politechnikum, 1863–67, kristálytan). Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1860), MFT (t. 1864, másodtitkár 1865–70, első titkár 1871–72; Földrengési Biz. t. 1891–†); MOTV (könyvtárnok); Orsz. Magyar Balneológiai Egyes. (elnök). Főbb m.: (1874): A budai keserűvíz-források rövid természettudományi leírása. Bp.; és számos vegytani, balneológiai cikk. Család: utód nélkül hunyt el. Born, Ignaz von, lovag (1742. XII. 26. Gyulafehérvár [Alba Iulia, RO] – 1791. VII. 24. Bécs (Wien), A) Tanulm.: (af:) Nagyszeben; (kf–ff:) Bécs (1753–61); prágai egy., jogi kar (1762–63, disszertációja: De finibus iuris naturae, 1763), uo., bölcsészkar: montanisztika, zoológia, botanika (1763–?); egyes életrajzai szerint Selmecbányán is tanult. Tanulmányút: Nyeurópai utazás (1763). Pályafutás: Prága: magánzó (1769-ig); Selmecbánya, főbányahivatal: bányatanácsos (1769–70); Prága, legfelső pénzverési és bányahivatal: bányatanácsos (1770–72); Altzedlitsch [Staré Sedliště, CS]: magánzó (1772–76); Bécs: a bécsi udvari természetrajzi gyűjtemény (Hofnaturalienkabinet) vezetője (1776–†), bányatanácsosi (1777–79), majd udvari tanácsosi rangban (1779-től); ezalatt 1778–81 közt a Theresianum aligazgatója és a filozófiai stúdiumok igazgatója is. Tud. társ. tags.: Acad. Caesarea Leopoldino-Carolina Naturae Curiosorum (Schweinfurt, t. 1774, Aristokrates Rheginensis néven); Societät für Bergbaukunde (ausztriai ig.). Egyéb tevékenys., tiszts.: 1770–86 közt a szabadkőműves mozgalom tagja, 1782–85 közt a „Zur wahren Eintracht”, 1785–86-ban a „Zur Wahrheit” bécsi páholyok mestere; az Abhandlungen einer Privatgesellschaft in Böhmen zur Aufnahme der Mathematik, der vaterländischen Geschichte, und der Naturgeschichte (Prága,


395

1775–84), a Physikalische Arbeiten der einträchtigen Freunde in Wien (Bécs, 1783–88), a Journal für Freymaurer (Bécs, 1784–86) és a Bergbaukunde (H. von Trebrával, Leipzig, 1789–90) kiadója. Elismerések: 1768-ban cseh, 1790-ben magyarországi és erdélyi indigenátus (honfiúsítás). Főbb m.: (1772–75): Lithophylacium Bornianum, sive Index fossilium I–II. Pragae; (1774): Briefe über mineralogische Gegenstände auf seiner Reise durch das Temeswarer Bannat, Siebenbürgen, Ober- und Nieder-Hungarn, an der Herausgeber derselben, Johann Jacob Ferber … geschrieben. Frankfurt und Leipzig; (1774): Beschreibung des Quecksilber-Bergwercks zu Idria in MittelCraeyn. Berlin (J. J. Ferber neve alatt); (1778): Index rerum Naturalium Musei Caesarei Vindobonensis. Pars I. Testacea. Vindobonae; (1786): Über das Anquicken der gold- und silberhaltigen Erze, Rohsteine, Schwarzkupfer und Hüttenspeisen. Wien; (1790): Catalogue methodique et raisonné de la Collection des fossiles de Mlle Éléonore de Raab, 1–2. Vienne; valamint további valláskritikai és szabadkőműves könyvek és több ásványtani, földtani és kohászati cikk. Család: f: Maria Magdalena von Montag (h: 1765–?); gy: Maria Aloysia Anna (1766–?), Josepha Theresia Eva (1768–?). Életr.: Papp G. (1993): B. I. könyvtárának hungaricumai (Életrajzi háttérrel és Born kritikai bibliográfiájával). Techntört. Szemle, 20, 95–128. Csiba István (1673. X. 29. Kecskemét – 1719. VIII. 29. Kassa [Košice, SK]) Tanulm.: (kf–ff:) a jezsuita rendbe lépése (1692) után: Pozsony, novícius (1693), Győr, grammatika (1694), Nagyszombat, filozófia (1695–97); Grác, teológia (1701–04); 3. probáció (Győr, 1705); négyfogadalmas professzus szerzetes lett 1709-ben Nagyszombatban. Pályafutás: (jezsuita oktatási intézményekben) Kőszeg: grammatikai oszt. tanára (1698–1700); Nagyszombat: a humaniorák tanára (1706–08), Kassa: a filozófia tanára (1709), Nagyszombat: lelkipásztor (1710), Kassa: a filozófia tanára (1711), Nagyszombati egy.: a filozófia tanára (1712–14), Kassa: a szeminárium régense, az erkölcstan a szentírásmagyarázat, illetve a hittan tanára (1715–†). Tanári tevékenysége mellett mindenhol egyéb rendi feladatokat is ellát (kongregáció vezetője, hitoktató, prefektus stb.). Fő művei: (1713): Dissertatio historico-physica de admirandis Hungariae aquis. Tyrnaviae; (1714): Dissertatio historico-physica de montibus Hungariae. Uo.; és még néhány történeti munka. Életr.: Lukács, L. (1987): Catalogus Generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Iesu. Pars I. Romae. p. 201. (adatok). Erdélyi János (1912-ig Czverdely; 1905. XII. 29. Balassagyarmat – 1976. XII. 27. Budapest) Tanulm.: (kf:) Székesfehérvár (?–1923, érettségi); (ff:) bp-i. tud.egy., kémia-fizika szak (abszolutórium: 1928). Pályafutás: Bp., M. Kir. Növényvédelmi Kutató Int.: díjtalan gyakornok (1930), uo., műegy. szerveskémiai tsz.: kisegítő tsg. (1930–33); uo., Vas utcai Pajor-féle gyógyint. orvosi labor (1933–34); uo., Növényvédelmi Int. Orsz. Kémiai Int., Biokémiai oszt. (1934); uo. műegy. szerveskémiai tsz.: kisegítő tsg. (1934–35), tsg. (1935–1937); MNM Ásvány- és Őslénytár, majd Ásvány- és Kőzettár: próbaszolgálatos majd ÁDOB gyakornok (1937–40), segédőr (1940–41), I. oszt. segédőr (1942–44), őr (1944–48), I. oszt. őr (1948–50), önálló muzeológus (1950–55), önálló tud. kutató (1955– 57); MÁFI: muzeológus (1957–71 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp-i tud.egy., 1928, kémiaásványtan-fizika); magántanár (szegedi tud.egy., 1943– 49, kristálytan); földtud. kand. (1953, addigi munkássága alapján). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1926, másodtitkár

396


1941–44, vál. t. 1952–54); MTA Geokém. Tud. Biz. (t.). Elismerések: KMTT Rauer-díj (1931), MTA jutalom (1954), MFT Vendl Mária-díj és -emlékérem (1969). Főbb m.: (1954): Kristályszerkesztés és kristályszámítás. Bp.; számos tud. és ismeretterjesztő cikk. Család: –. Életr.: Sztrókay K. (1980): Dr. E. J. emlékezete. MÁFI Évi Jel. 1978-ról, 29–38. (publ. l.) Fichtel, Johann Ehrenreich von (1732. IX. 29. Pozsony [Bratislava, SK] – 1795. II. 4. Bécs (Wien), A) Tanulm.: (kf:) Pozsony; (ff:) Pozsony: jogakad.? Pályafutás: Nyolc évi ügyvédi gyakorlat után állami szolgálatba állt. Nagyszeben, a szász nemzet gazd. igazgatósága (Wirtschaftsdirektorium): tollnok (1759–62); Bécs: az udvari számvevőség (Hofrechenkammer) tisztviselője (1762–68); Nagyszeben: az erdélyi kamarai kincstartóság (Thesauriat) számviteli osztályának vezetőhelyettese, majd vezetője (1768–85), 1778-tól mint kincstári tanácsos; Bécs: a vámügyigazgatóság (Mauthregie) igazgatója (1785–87); Nagyszeben: a kormányszék (Gubernium) vámügyekért felelős tanácsosa (1787–†). Tud. társ. tags.: Gesellschaft naturforschender Freunde (Berlin, tiszt. t. 1774); Ökonomischer Gesellschaft (Lipcse, t. 1781); Societät für Bergbaukunde (nemzetközi, t.). Főbb m.: (1780): Beytrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen. (I. Nachricht von den Versteinerungen des Grossfürstenthums Siebenbürgen mit einem Anhange und beygefügter Tabelle über die sämmtlichen Mineralien und Fossilien dieses Landes, II. Geschichte des Steinsalzes und der Salzgruben im Grossfürstenthum Siebenbürgen.) Nürnberg; (1791): Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen I–II., Wien, (név nélkül, 1792): Die Mineralogen gegen das Ende des achtzehnten Jahrhunderts. Frankfurt–Leipzig; (1794): Mineralogische Aufsätze. Wien. Család: f: Eleonore Buch (1740–1817, h: 1763–†), gy: Leopold (1770–1810). Életr.: Marschall, A. Fr. (1835): Fichtels Ansichten und Leistungen in der Geologie. Aus seinen Schriften dargestellt. (Baumgarten’s) Z. Phys. verw. Wiss., N. F. 4, 61–91, 131–159; Prescher, H. & Schmidt, P. (1993): J. E. v. F. Freiberger Forschungsh., D199, 61–84; Papp, G. (1998): An ardent volcanist from Hungary. Sketches to the scientific portrait of J. E. v. F. (1732–1795). In: Morello, N. (ed.): Proc. 20th INHIGEO Symp., Genova, 505–522. Franzenau Ágoston (1856. IX. 2. Kolozsvár [ClujNapoca, RO] – 1919. XI. 19. Rákospalota) Tanulm.: (af:) Nagyszeben, Bécs; (kf:) Máramarossziget, Bp.; (ff:) bp.-i műegy., egyetemes szakoszt. (1874–76), gépészmérnöki szakoszt. (1876–?). Pályafutás: bp.-i műegy. ásvány-földtani tanszék: tsg. (1877–1883); MNM ásvány-őslénytár: segédőr (1883– 1894), múzeumi őr (1894–1902), ig.őr (1902–1918), címz. osztályig. (1918–19), osztályig. (1919–†, betegsége miatt ténylegesen nem töltötte be). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1877, titkár 1882, vál. t. 1904–16); MTA lev. t. (1896), Egyéb tevékenys.: a bp.-i m. kir. tanárképző int. repetitora (ásványtan, kristálytan, 1904–†). Főbb m.: számos ásványtani és őslénytani cikk. Család: f: Németh Teréz (h: 1892–?), gy: Kovács Emma (fogadott). Életr.: Zimányi K. (1930): F. Á. l. tag emlékezete. MTA Emlékbeszédek, 20(19) (publ. l.).; Majzon, L. & Tokody, L. (1956): Zum Gedenken an Á. F. aus Anlass der hundertsten Wiederkehr seines Geburtstages. Ann. Hist. Nat. Mus. Natl. Hung., N. F. 7, 195–199.


397

Fridvaldszky* János (1730. XII. 23. Pozsony [Bratislava, SK] – 1784. V. 3. Szepeshely [Spišská Kapitula, SK]) Tanulm.: (af–kf:) Pozsony (–1745); (ff:) Nagyszombat (végig jezsuita koll.-okban), a jezsuita rend I. éves novíciusa (1746); Bécs, II. éves novícius, filozófiát tanul (1747–48); Szakolca, filológia (1749–50); Bécs, I. éves filozófia (repetens; ezalatt és talán később is a Theresianumban kameralisztikát, ásványtant hallgat, 1749–50), fizika (1750–51), metafizika (1751–52), felsőbb matematika (1753–55), teológia (1757–58); Nagyszombat, teológia (1758–61); r. k. pappá szentelik (Bécs, 1760) (közben tanít is, l. lentebb). Továbbképz., ösztöndíj: tud. és mezőgazd. munkásságra ösztöndíj (1772–74). Pályafutás (1773-ig jezsuita tanintézetekben): Pozsony: a principistákat tanítja (1752–53); Buda: retorikai oszt. (1755–56); Nagyszombat: retorikai oszt. (1756–57) (1761-ig tanul is, l. fentebb); Bazin: szintaxista és grammatikai oszt. (1761–63); Gyulafehérvár: szintaxista és grammatikai oszt. (1763–64); kolozsvári akad.: a matematika tanára (1764–69), könyvtáros (1770–71), A Fridvaldszky-család címere 1772–73 közt minden tisztsége alól felmentve a természettudományos kutatással foglalkozhat; Kolozsvár: világi pap (1773–75); uo.: a papi szeminárium régense (1775–76); Szepeshely: szepesi kanonok (1776–†). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (Bécs, 1755?, valószínűleg matematikai [geodéziai] témakörben). Tud. társ. tags.: erdélyi mezőgazd. egyes. (Nagyszeben, 1769–1772). Főbb m.: (1766): Dissertatio de natura ferri et ferrariis R. Hungariae ac Transilvaniae. Claudiopoli. (1767): Minero-logia magni principatus Transylvaniae seu metalla, semi-metalla, sulphura.... Claudiopoli. (1773): Dissertatio de skumpia seu cotino planta coriaria, cum diversis experimentis in M. Principatu Transilvaniae institutis elucubrata. Claudiopoli; és még több történelmi és teológiai könyv. Életr.: Frivaldszky J. (1997): F. J. (1730–1784) élete és munkássága. M. Könyvszle., 113, 417–424. (publ. l.); Frivaldszky J. (2001): F. J. SJ (1730–1784), a szerzetes, a tudós és a feltaláló. Kézirat. *Nem Fridvalszky, illetve Frivaldszky! Grasselly Gyula (1920. VII. 4. Szeged – 1991. XI. 13. Szeged) Tanulm.: (af–kf:) Szeged; (ff:) szegedi tud.egy., vegytan-természetrajz szak (1939–43), okl. középisk. tanár (1944). Továbbképz., ösztöndíj: berlini Friedrich Wilhelm egy., ércmikroszkópia (1943–44). Pályafutás: szegedi tud.egy., ásvány- és kőzettani (később ásványtani, geokémiai és kőzettani) int.: gyakornok (1941–44), tsg. (1944–50), adj. (1950–56), docens (1956–64), egy. tanár (1964–1990 [nyug.], közben tszv., 1968–86). Tud. előmenetel: egyetemi dr. (szegedi egy., 1947, Zn, Mn és Fe meghatározása ásványokban); földtud. kand. (1952, addigi munkássága alapján); tud. doktora (1959, A komplex anionpotenciálok szerepe és jelentősége a geokémiában). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1952, vál. t. 1952–54, 1969–81, tiszt. t. 1981); MTA (lev. t. 1976, r. t. 1982; Földtud. Oszt. t. 1965–†, elnök 1990–†; Kőolaj-, Földgáz-, Vízbányászati Biz. t. 1971–?; Szerves Geokémiai Munkabiz. elnök 1974–76; Geokémiai Tud. Biz. t. 1956–†, elnök 1976–80; Földtani Tud. Biz. elnök 1980–86); MTA Szegedi Biz. (t. 1965–†, elnök 1983–90, alelnök 1990–†; Kőolajipari Munkabiz. elnök 1965–73; intézőbiz. t. 1970–?; Földtani Szakbiz. elnök 1973–83);

398


Magyar UNESCO Biz. (t. 1988–†); PUGWASH Magyar Nemzeti Biz. (t. 1986–†). International Association on the Genesis of Ore Deposits (t. 1967–78; Working Group on Manganese Formation elnök 1968–?); Nemzetközi Geol. Unió (IUGS, alelnök 1972– 80; Advisory Board for Research Development Programme ig., 1981–86; Inter-Union Commission on Lithosphere Bureau t. 1983– 86); SZU Tud. Akad. Ásványtani Társ. tiszt. t. Egyéb tevékenys., tiszts.: Szeged: Eötvös Kollégium ig. (1956–67); JATE TTK dékánhelyettese (1965–66), dékánja (1966–69); a Műv. Min. Tud. Tan. t., alelnök; a Kulturális Kapcsolatok Int. Tanácsadó Testülete t.; Tud. Minősítő Biz. t. (1973–90). Az International Geological Correlation Programme keretében a Genesis of manganese ore deposits project vezetője (1975–78). Elismerések: Munka érdemrend, ezüst fokozat (1966); az oktatásügy kiváló dolgozója (1969); „Szakszervezeti munkáért” arany fokozat (1975); Munka érdemrend, arany fokozat (1980); Magyar Köztársaság zászlórendje (1990); Csongrád megyei Tanács alkotói díja (1990); prof. emeritus (1990); „Szegedért” Alapítvány tud. kuratóriumi díja (1991). Főbb m.: (1953): Ásvány- és ércelemzési módszerek. Bp.; Koch S. & Sztrókay K. I. (1967): Ásványtan I. (munkatárs) Bp.; Sztrókay K. I., G. Gy., Nemecz E. & Kiss J. (1970–71): Ásványtani praktikum I-II. Bp.; G., Gy. & Varentsov, I. M. (szerk.) (1980): Geology and geochemistry of manganese. Mineralogy, geochemistry, methods. Bp.; számos tud. cikk. Család: f: Krizsák Katalin (1948–†), gy: Magdolna (1953–). Életr.: Szederkényi, T. (1992): To the memory of Prof. Dr. Gy. G. Acta Mineral.-Petrogr., 33, 5–6.; Szederkényi T. (1993): G. Gy. emlékezete 1920–1991. Földt. Közl., 123, 1–8. (publ. l.); G. Gy. akadémikus emlékére. In: Polgári M., Szabó Z. & Szederkényi T. (2000): Mangánércek Magyarországon. Szeged, 1–19 [magy./ang.] (publ. l.). Jonas, Joseph (1787. X. 21. Selmecbánya [Banská Štiavnica, SK] – 1821. II. 1. Pest) Tanulm.: (af–kf:) Selmecbánya, Vác; (ff:) Pozsony, filozófia; Selmecbánya, bányászati akad. külső hallg. (1806–08). Tanulmányút: alsó- és felső-magyaro.-i, szatmári és máramarosi bányavidék (1811). Pályafutás: Selmecbánya: a bányászatban tevékenykedik 1803–14, legutoljára mint a Joachim és Anna tárói bányavállalat vezetője; Pest, MNM természetrajzi tár: segédőr (1814–17), őr [tárvezető] (1817–†). Tud. társ. tags.: Selmecbányán az 1810-es évek elején montanisztikai, illetve ásványtani társaságot szervez, melyek azonban csak rövid ideig működnek. Mineralogische Societät (Jéna, t. 1810?), Wetterauische Gesellschaft für die gesammte Naturkunde (Hanau, t. 1813), hallei termtud. társ. (tiszt. t. 1821), Herzogl. sachsen-gothaischen und meiningischen Soc. der Forst- und Jagdkunde (Dreisigacker, tiszt. t. 1821). Egyéb tevékenys.: kémiai és földtudományi magánelőadások tartása Selmecbányán (1807–13); ásványtani-technológiai folyóirat megindítása Pesten (Physio-technographisches Magazin über die anorganische Natur des Oesterreich’schen Kaiserstaates), halála miatt csak egy szám jelent meg. Föbb m.: Jonas, J. (1820): Ungerns Mineralreich – orycto-geognostisch und topographisch dargestellt. Pesth; és több ásványtani, földtani cikk. Életr.: Herčko, I. & Kazenská, M. (1978): Niekoľko poznámok o vedeckej činnosti mineralóga J. J. Zbor. Slov. Nár. Muz., Prír. Vedy, 24, 133–146; Csíky G. (1987): J. J. élete és műve (születésének 200. évfordulóján). Földt. Közl., 117, 141–151.


399

Jugovics Lajos (1887. XII. 17. Budapest – 1975. XII. 14. v. 15. Budapest) Tanulm.: (af:) Bp.; (kf:) uo. (érettségi, 1908); (ff:) bp.-i tud.egy., kémia-természetrajzföldrajz, okl. középisk. tanár (1911). Pályafutás: Bp., MNM ásvány-őslénytár: gyakornok (1910–11); bp.-i tud.egy. ásvány-kőzettani int.: tsg. (1911–18?), adj. (1918?–19?); Erzsébet nőisk. tanárképző főisk. ásványtan-vegytan tsz.: r. tanár (1919–28), Szeged: polgári isk. tanárképző főisk. ásványtan-vegytan tsz.: r. tanár (1928–32); Bp., a polgári isk. bp.-i kerületi főigazg. munkatársa (1932–36); bp.-i műegy. gazdasággeol. int.: beosztott főisk. tanár (1936–?), címz. rk. egy. tanár (?–1948); bp.-i tud.egy. földtani int. és közben a Jövedéki Mélykutatás munkatársa is (1948–50), MÁFI: tud. munkatárs (1950–?), tud. főmunkatárs (?– 1969 v. 1971 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud. egy., 1912, Kristálytani tanulmányok magyar ásványokon), magántanár (1928, bp.-i tud.egy. [1934-től bp.-i műegy.] közgazdaságtud. kar, gazd. ásványtan). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1910, vál. t. 1945–51, első titkár 1950–51, tiszt. t. 1972). Egyéb megbiz.: Orsz. Polgári Isk. Tanárvizsg. Biz. t. Főbb m.: számos kőzettani, földtani, kőbányászati, ásványtani cikk. Család: f: Hahn Margit (h: 1933–†). Életr.: Szebényi L. (1977): Dr. J. L. emlékezete. MÁFI Évi Jel. 1975-ről, 13–15., Székyné Fux V. (1976): Dr. J. L. emlékezete (1887–1973 [sic!]). Földt. Közl., 106, 346–352; Csiky G. (1976): J. L. (1887–1975). Földt. Tudtört. Évkv., 4, 67–68. Kalecsinszky Sándor (1857. II. 27. Sátoraljaújhely – 1911. VI. 1. Budapest) Tanulm.: (kf:) Ungvár (1867–75, érettségi); (ff:) bp.-i tud.egy. (kémia főtárgy, fizika, ásványtan melléktárgy, 1875–79?), okl. középisk. kémia-fizika tanár (1880?). Továbbképz.: Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország, tanulmányút és fél év Heidelbergben Bunsen laboratóriumában (1883–84). Pályafutás: bp.-i tud.egy. vegytani int. ösztöndíjas gyakornok (1878–80), tsg. (1880–83); MKFI vegyésze (1883–98), fővegyésze (1898–†). Tud. és egyéb társ. tags.: KMTT (t. 1879, örökítő t. 1879, vál. t. 1895–1909); MFT (t. 1882, vál. t. 1889–†; földrengési biz. t. 1892–†); Kárpát-Egyes. Bp.-i Oszt. (vál. t. 1891); Magyar Turista Egyes. (vál. t. 1892); Orsz. Közegészségi Egyes. (vál. t.). Fotográfiai Egyes. (titkár, 1893); MTA (lev. t. 1902); Magyar Kémikusok Egyes. (alelnök);

400


Matematikai. és Fizikai Társ. (t.); Képzőművészeti Társ. (t.); Orsz. Köztisztviselő Egyes. (t.). Elism.: MFT Szabó József emlékérem (1906, A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőaccumulátorokról. Meleg sóstavak és hőaccumulátorok előállításáról.), kolozsvári tud.egy. tiszteletbeli bölcsészdr. (1907). Főbb m.: (1881): A magyar korona országainak ásványszenei. Bp.; (1893): A magyar korona országainak megvizsgált agyagai és az agyagiparnál felhasználható egyéb anyagai. Egyszersmind pótfüzet a magyar kir. geologiai intézettől 1885-ben kiadott agyag-katalogushoz. Bp.; (1896): A magyar korona országainak megvizsgált tűzálló agyagjai. Bp; és további számos analitikai cikk. Életr.: Ilosvay L. (1912): K. S. emlékezete. Földt. Közl., 42, 232–242. Koch Antal (1843. I. 7. Zombor [Sombor, YU] – 1927. II. 8. Budapest) Tanulm.: (af:) Zombor; (k): Kalocsa (1854– 55), Baja (1855–61); (ff:) Pécs, tanárképző főisk. (1861), pesti tud.egy. (1862–65): matematika-fizika, majd vegytan-természetrajz szak, okl. középisk. tanár (1865). Továbbképz., ösztöndíj: Bécs (1869 ősz); Bonn (1870 tavasz), tanulm.; Pályafutás: Eperjes, r. k. főgimn.: h. tanár (1865–67); Pest, V. ker. áll. főgimn.: h. tanár (1867–68); Buda, műegy.: ásvány-földtani tsz. tsg. (1867–68); pesti tud. egy. ásványtani tsz.: tsg. (1868–69); uo., MKFI: ideiglenes geol. (1869); budavári gimn.: r. tanár (1870–72); kolozsvári tud.egy. ásványföldtani tsz.: ny. r. tanár (1872–1895); bp-i tud.egy. földtani int.: ny. r. tanár (1895–1913 [nyug.]). Tud. társ. tags.: KMTT (vál. t. 1872, 1896–1920); MFT (t. 1866, másodtitkár 1871– 72, örökítő t. 1884, vál. t. 1871–74 és 1895– 1910, alelnök 1898–1901, 1903–04, elnök 1904–10, tiszt. t. 1910); MTA (lev. t. 1875, r. t. 1894); Alsó-Fehér megyei Régészeti és Természettudományi Társ. (tiszt. t.), Magyar Építőanyagtermelők Orsz. Szöv. (tiszt. t.); Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaft. (Nagyszeben, lev. t.), Erdélyi Múzeum-Egylet (igazg.-i t.). kais. k. Geol. Reichstanstalt (Bécs, lev. t.), Geol. Soc. (London, külső t.). Egyéb megbiz.: a kolozsvári, majd a bp.-i Középtanodai Tanárvizsg. Biz. t., a kolozsvári tud.egy. rektora (1891/92). Elismerések: a kolozsvári tud.egy. tiszt. doktora (1874), magyar nemesség bodrogi előnévvel (1917). Főbb m.: (1885): Erdély ásványainak kritikai átnézete. Kolozsvár; számos ásványtani, földtani és őslénytani cikk. Család: f: 1. Riesz Betty (h: 1868–†1871); gy: Antal, Béla (?–1870); 2. Molnár Gizella (h: 1874–†1920); gy: Ilona (1876–1881), Vilma (1878–1881), Dénes (1880–1881), Béla, Nándor, Rezső, Janka (Winternitz Arnoldné), Jozefa (Kövesi Ferencné). Életr.: Pálfy M. (1928): K. A. r. tag emlékezete. MTA Emlékbeszédek, 20/8, (publ. l.); Pálfy M. (1928): Dr. bodrogi K. A. emlékezete. Földt. Közl., 58, 3–10.; Csiky G. (1974): K. A. szerepe és jelentősége a magyar földtanban. Földt. Közl., 104, 221–225. Koch Sándor (1896. VIII. 26. Kolozsvár [Cluj-Napoca, RO] – 1983. V. 25. Szeged) Tanulm.: (af–kf:) Bp. (1902–14); (ff:) bp-i tud.egy., vegytan-természetrajz szak (1914–19, katona 1915–17), okl. középisk. tanár (1919). Továbbképz., ösztöndíj: Bécs, Naturhistorisches Mus. (Collegium Hungaricum, 1931/32). Pályafutás: bp-i tud.egy. ásvány-kőzettani int.: gyakornok (1918–19); uo., MNM ásvány-őslénytár: segédőr (1919–22), őr (1922–34), I. oszt. őr (1934–39,


401

1935–39 közt az MNM elnöki hivatalának vezetője); föld- és őslénytani tár: ig. (1939–40); szegedi tud.egy. ásvány-kőzettani int.: ny. r. majd tszv. egy. tanár (1940–68); [1969-ben nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp-i tud.egy., 1920); egy. magántanár (uo., 1929, az ásványok fiziográfiája); földtud. kand. (1952), földtud. dr. (1956, Magyarország ásványai). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1920, vál. t. 1935–60, alelnök 1951–52, tiszt. t. 1960, szegedi csoport díszelnök 1966); KMTT (t. 1920, vál. t. 1936– 44, 1947–48); TIT (Csongrád megyei elnök 1953–68, tiszt. t. 1968); MKBT (tiszt. t. 1969); MTA Geokémiai Biz. (t. 1956–†). Egyéb tevékenys., tiszts.: az Orsz. Termtud. Tanács t., szegedi tud.egy. prodékán (1946–47, 1948–49), dékán (1947/48, 1954–57, 1960–63); uo. a földtani int. mb. vezetője (1945/46). Elismerések: Népköztársasági Érdemérem arany fokozat (1952); Munka Érdemérem arany fokozat (1952); Kossuth-díj bronz fokozat (1953); Szocialista Kultúráért (1954); az oktatásügy kiváló dolgozója (1962); Munka Érdemrend arany fokozat (1965); TIT Bugát Pál-emlékérem (1966); Lomonoszov Egyetem Ferszmanemlékérem (1967); MÁFI Jubileumi Emlékérem (1969); József Attila-emlékérem (1969); MFT Szabó József-emlékérem (1972, Magyarország ásványai); JATE tiszt. dr. (1982). Főbb m.: Reichert R., Zeller T. & K. S. (1931): Ásványhatározó. Bp.; Dudichné Vendl M. & K. S. (1935): A drágakövek. Bp.; (1952): Az ásványtan története Magyarországon. Bp.; K. S. & Sztrókay K. I. (1955): Ásványtan. Bp.; (1967): Könyv a kövekről. Bp.; (1966): Magyarország ásványai. Bp.; K. S. & Sztrókay K. I. (1967): Ásványtan I–II. Bp. és számos ásványtani cikk. Család: f: Oppenheimer Márta (h: 1921–†); gy: Márta (1922–), Sándor (1925–). Életr.: Grasselly Gy. (1984): K. S. 1896–1983. Földt. Közl., 114, 433–438. (publ. l.); Koch S. (1987): Emlékezés. Bp. Köleséri Sámuel, ifj., kereséri (1663. XI. 18. Szendrő – 1732. XII. 24. Nagyszeben [Sibiu, RO]) Tanulm.: (kf:) Debrecen (1679-ig); (ff:) Leideni egy.: filozófia (Németalföld, 1680–81); Franekeri egy.: teológia (1682–84); Leideni egy.: orvostan. Pályafutás: Nagyszebenben városi, majd főkormányszéki és tábori főorvos orvos, 1700-tól az erdélyi bányák főfelügyelője, azután a főkormányszék titkára, 1717-től tanácsosa. Tud. előmenetel: bölcsészdr. (1681, Leiden, De lumine); teológiai dr. (1684, Franeker); orvosdr. (Leiden). Tud. társ. tags.: Royal Society (London, t.), Acad. Caesarea Leopoldino-Carolina Naturae Curiosorum (Schweinfurt, t. 1719, I. Chrysippus néven). Címek, elismerések: valóságos belső titkos tanácsos. Főbb m.: (1717): Auraria Romano-Dacica. Cibinii; valamint több orvosi, történeti, bölcsészeti disszertáció és könyv. Család: f: 1. Meder Asnatha (h: 1695–1715), 2. Bethlen Judit grófnő (h: 1716–1720), 3. Toroczkai Beáta (h: 1723–†); gy: –. Életr.: Faller J. (1968): K. S. (1663–1732) élete és munkássága BKL Bányászat, 101, 647–656, 725–730; Csiky G. (1985): K. S. a magyar bányászat úttörője. Földt. Tudtört. Évkv., 10, 231–243. Krenner József (1839. III. 3. Buda – 1920. I. 16. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Pest-Buda; (ff:) Buda, politechnikum (1856–?); Bécs, műegy., építészet (1859– 60); bécsi és tübingeni egy., természettud. Pályafutás: budai politechnikum, ásvány- és földtani tsz.: tsg. (1864–65); Pest, majd Bp., MNM, természetrajzi tár: segédőr (1866–69), tiszt. őr (1869–70); uo.,

402


ásvány-őslénytár: ideiglenes őr (1870), őr (1870–93), igazgatóőr (1893–1901), osztályig. (1901–19 [nyug.]); ezalatt a pesti kereskedelmi akad.: a természetrajz, áruisme, technológia és geol. tanára is (1867–68); bp.-i műegy., ásvány- és földtani tsz.: ny. r. tanár (1870–94); bp.-i tud.egy., ásvány- és kőzettani int.: ny. r. tanár (1894–1913 [nyug.]). Tud. előmenetel: termtud. dr. (Tübingen, 1865, Die Tertiärformation von Szobb); magántanár (bp.-i tud.egy., az 1870-es évek elejéig, őslénytan és földtan). Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1861, vál. t. 1868–1920, kémia-ásványtani szakoszt. elnök 1895–98); MFT (t. 1864, vál. t. 1874–1912, alelnök 1895–98, tiszt. t. 1912); MTA (lev. t. 1874, r. t. 1888); kais. k. Geologisches Reichsanstalt (Bécs); Siebenbürg. Verein Naturwiss., Nagyszeben és pozsonyi termtud. egyes. (mind lev. t.). Egyéb tevékenys., tiszts.: Orsz. Statisztikai Tanács t. (az 1870-es évek végéig); Középtanodai. Tanárvizsg. Biz. t., bp.-i műegy. vegyészmérnöki és egyetemes szakoszt. dékánja (1884–86), Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége tanácsának t. Elismerések: udvari tanácsos (1902), Semsey-pályadíj (1908), MFT Szabó Józsefemlékérem (posztumusz, 1924, Schafarzikit, ein neues Mineral). Főbb m.: számos ásványtani és néhány őslénytani-földtani cikk. Család: f.: 1. Machik Mária (h: 1865–95†); gy: Ilona (1868–?), Tardos Krenner Viktor (1866–1927), Angéla (1878–?); 2. Halász Amália (h: 1897–†); gy: Kornélia, József Andor (1900–?), Gyula. Életr.: Mauritz B. (1933): K. J. emlékezete. MTA Emlékbeszédek, 21(18) (publ. l.); Nagy B. (1990): Megemlékezés K. J.-ről, születésének 150. évfordulóján, Földt. Közl., 120, 109–120; Nagy B. (1990): K. J. Bp. /A múlt magyar tudósai/. Bp. (publ. l.) Lengyel Endre (1893. V. 8. Szamosújvár [Gherla, RO] – 1981. III. 16. Budapest) Tanulm.: (kf:) Szamosújvár; (ff:) kolozsvári tud.egy., természetrajz-földrajz szak (1911–20, közben 1914–18 katona), okl. középisk. tanár (1920). Továbbképz., ösztöndíj: bécsi egy. Ásv.-Kőz. Int. (1924). Pályafutás: kolozsvári, majd szegedi tud.egy.: gyakornok (1914), tsg. (1918–22), adj. (1924–39); bp.-i tanárképző főiskola: r. tanár (1939–49), emellett a szegedi tud.egy. címz. ny. rk. tanára (1940); Bp., MÁFI: tud. munkatárs (1949–59 [nyug.]), ezalatt a Műszaki és Gazdaságtud. Akad.-n is tanít (1949–52); BKI: tud. kutató és szakértő (1959–68). Tud. előmenetel: dr. (szegedi tud.egy., 1922, kőzettan); magántanár (uo., 1928, kőzettan); földtud. kand. (1956). Tud. és egyéb társ. tags.: MFT (t. 1921, vál. t. 1941–45, főtitkár és ügyv. elnök 1958–60, tiszt. t. 1978); M. Földr. Társ., Geol. Gesellschaft, Bécs (1924); Tömörkény Irodalmi Társ. t., Dankó Társ. t., Orsz. Zeneszerző Szöv. t. Egyéb megbiz.: Bocskai-internátus (Szeged) ig. 8 évig; Orsz. Polgári Isk. Tanárvizsg. Biz. t. Elismerések, címek: I. és II. oszt. vitézségi érem, Károly-csapatkereszt, vitézi cím (1924). Főbb m.: számos kőzettani, földtani és ásványtani cikk. Család: f.: n. a. (h. 1937–?); gy: Ildikó, Anikó, Iván. Életr.: Jantsky B. (1982): Dr. L. E. emlékezete. Földt. Közl., 112, 319–320.


403

Liffa Aurél (1872. VI. 10. Korpona [Krupina, SK] – 1956. X. 23. Budapest) Tanulm.: (af:) Korpona; (kf:) Selmecbánya; (ff:), bp.-i tud.egy., természetrajz-vegytan szak (1891–95), okl. középiskolai tanár (1895). Továbbképz., ösztöndíj: heidelbergi egy. (1909–10, kutatói). Pályafutás: Bp., MNM: napidíjas gyakornok (1895); bp.-i egy.: ásványkőzettani int., tsg. (1897–1900); uo., MKFI: II. oszt. geol. (1900–02), I. oszt. geol. (1902–08), osztálygeol. (1908–16) főgeol. (1916–34), közben az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesít (tüzérszázados), ill. 1919-ben két hónapra áthelyezik az MNM ÁsványŐslénytárába, végül címz. ig. (1934–35 [nyug.]), nyugalmazása után 1954-ig tovább dolgozik az intézet kötelékében. Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1906), magántanár (bp.-i műegy., 1910, elméleti kristálytan és kristályoptika). címz. ny. rk. tanár (uo., 1922). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1898, örökítő t. 1919, alelnök 1923–40, tiszt. t. 1940; Hidrológiai Szakoszt. vál. t. 1922–39). Elismerések, címek: bronz és ezüst Signum Laudis a kardokkal, Károly-csapatkereszt (az I. világháború alatt); főbányatanácsos (1921). Főbb m.: számos földtani, ércteleptani és ásványtani cikk. Család: f: 1. n. a., gy: Aurél (?–1950), László; 2. n. a. (h: 1917–†), gy: Zoltán. Életr.: Mauritz B. (1958): L. A. emlékezete. Földt. Közl., 88, 5–8. (publ. l.); Bidló G. (1977): L. A. emlékezete. Földt. Tudtört. Évkv., 5, 78–82. Loczka József (1855. III. 14. Németpróna [Nitrianske Pravno, SK] – 1912. III. 8. Budapest) Tanulm.: (kf:) Léva (I. gimn.), Besztercebánya (II–VI. gimn), Nyitra (VII–VIII. gimn., 1874–75); (ff:) bp.-i tud.egy., matematika-fizika szak (1875–76), kémiafizika szak (1876-tól), okl. középisk. tanár (kémiafizika, 1882). Továbbképz.: bécsi egy., alkalmazott orvosi kémiai tsz. (1883). Pályafutás: a bp.-i tud.egy. vegytani tsz.-én dolgozik (1880–?), Bp., MNM ásványés őslénytár: segédőr (1882–1893), őr (1893–1902), ig.őr (1902–†). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1883–†). Elismerések: KMTT Bugát-díj (1905, Budapest környéke kőzeteinek megvizsgálása.). Főbb m.: számos ásványanalitikai cikk. Életr.: Anonim (1913): cím n. In: Jel. MNM 1912 évi állapotáról. Budapest, 8– 9; Bidló G. (1983): L. J. a magyar ásványkémia megalapítója. Földt. Tudtört. Évkv., 9, 55–65. (publ. l.) Lőw Márton (1885. IV. 25. Budapest – 1943. XI. 30. Budapest) Tanulm.: (kf:) Bp. (1895–1903); (ff:) bp.-i tud.egy., természetrajz-vegytan szak (1903–1907), okl. középisk. tanár (1913). Továbbképz., ösztöndíj: Charlottenburgi (Németo.) műegy. (1913–14, kutatás); Pályafutás: bp.-i tud.egy., ásvány-kőzettani int.: tsg. (1906–1911); Zombor, Piliscsaba: önkéntes

404 katonai szolgálaton (1911); bp.-i műegy. ásvány-földtani tsz.: tsg. (1911–1912), adj. (1912–24, közben 1914–20 frontszolgálatot teljesít, majd orosz hadifogoly); a bp.-i műegy. műszaki mechanikai laboratóriumához kapcsolt kísérleti állomáson adj. (1924–39), majd uo. beosztott középiskolai tanár (1939–†). Tud. előmenetel: doktori cím ásványtanból (1908), Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1904); MFT (t. 1907, örökítő t. 1923, vál. t. 1924–38); OMBKE (t. 1914); Magyar Mérnök és Építész Egyesület (t. 1914); Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete (t. 1928); Anyagvizsgálók Új Nemzetközi Szöv. (t. 1928). Egyéb tevékenys., tiszts.: teleptani kutatások a Mátrában, a Bükkben, Rudabányán és Telkibányán pénzügyminisztériumi megbízásból (1921– 1922 ill. 1926). Család: f: Szabó Anna (h: 1926–†); gy: László (1927–?), Antónia (1929– ?), Miklós (1936–?). Életr.: Tokody L. (1943): L. M. (1885–1943). Földt. Közl., 73, 623–632. (publ. l.) Mauritz Béla (1881. V. 3. Kassa [Košice, SK] – 1971. II. 15. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Kassa (1887–92), Bp. (1892– 98); (ff:) bp.-i tud.egy. természetrajz-vegytan szak (1898–1902), ezalatt az Eötvös Koll. t., okl. középisk. tanár (1905). Továbbképz., ösztöndíj: Semsey-ösztöndíjas (heidelbergi, lipcsei, drezdai, bécsi egy., 1905–10). Pályafutás: bp.-i tud.egy., ásvány-kőzettani int.: tsg. (1902–05, közben tüzérönkéntes, 1903/4; majd 1910–12); adj. (1912–13); h. tanár (1913–14); ny. rk. tanár (1914–18), ny. r. tanár (1918–50 [nyug.]); Bp., MÁFI: az 1950es évek elején a Kőzettani és Bányageol. Oszt. vez., későbbi beosztása ismeretlen (1950–59). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1902, Adatok a magyarországi chalcopyritek kristálytani ismeretéhez); egy. magántanár (uo., 1909, kőzettan; bp.-i műegy., 1910, kőzettan); földtud. kand. (1952); földtud. dr. (1957). Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1902, vál. t. 1928–36, alelnök 1936–43, elnök 1944–45); MFT (1903; örökítő t. 1917, vál. tag 1910–33; elnök 1923– 33; tiszt. t. 1933), MTA (lev. t. 1913; rendes t. 1923; igazgatótanácsi t. 1935; tiszt. t. 1942; tanácskozó t. 1949, utóbbi hatálytalanítva 1989; Mat. Termtud. Biz. előadó 1926–42; Mat. Termtud. Oszt. titkár 1933–46); OMBKE. (t. 1918, vál. t.), Magyar Földrajzi Társ. t.; Geol. Gesellschaft (Bécs, t.); Mineral. Gesellschaft (Bécs, t.); Mineral.Geol. Gesellschaft (Lipcse, t.). Egyéb tevékenys., tiszts.: A bp.-i tud.egy. BTK dékánja (1929/30),

405 rektor (1943/44); Orsz. Ösztöndíjtan. elnök; Orsz. Termtud. Tan. t., majd ügyvez. ig.; Orsz. Középisk. Tanárképz. Int. ig.tanácsi t.; Orsz. Középisk. Tanárvizsg. Biz. alelnök; Orsz. Felsőoktatási Tanács elnöks. t.; MNM Tanácsa, t.; Pénzügymin. Geol. Tanácsadó Biz. t.; Magyar– Német Társ. ig.tanácsi t. Elismerések: MTA jutalom (1909); Signum Laudis; Magyar Érdemrend középkeresztje (1935). Főbb m.: (1909): A Mátra hegység eruptív kőzetei. Bp.; M. B. & Vendl A. (1942): Ásványtan I–II. Bp., valamint számos ásvány- és kőzettani cikk. Család: f.: Baksa Teréz (h: ?–1967†); gy: Margit, Miklós. Életr.: Sztrókay K. I. (1971): Dr. M. B. emlékezete (1881– 1971). Földt. Közl., 101, 367–372. (publ. l.); Sztrókay K. I. (1982): 100 éve született M. B. Földt. Közl., 112, 325–329. Melczer Gusztáv (1869. VIII. 31. Dobsina [Dobšiná, SK] – 1907. X. 2. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Rozsnyó, Rimaszombat, Igló (–1887); (ff:) bp.-i tud.egy., természetrajzvegytan-földrajz szak, okl. középisk. tanár (1893). Pályafutás: bp.-i műegy. ásvány-földtani tsz.: tsg. (1895–97); Bp. II. ker. polgári leányiskola: r. tanár (1897–1907); Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1897, Adatok a budai calcitok kristálytani ösmeretéhez); magántanár (bp.-i tud.egy., 1902, kristálytan). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1889, vál. t. 1905–†); KMTT (t., 1889, másodtitkár 1897–99, vál. t. 1905–06). Főbb m.: számos ásványtani cikk. Család: f.: Gömöry Klára (h: 1904–†); gy: egy fiú. Életr.: Lőrenthey I. (1908): Dr. M. G., 1869. augusztus 31.–1907. október 2. Földt. Közl., 38, 1–6. (publ. l.); Csiky G. (1970): Emlékezés M. G.-ra születésének 100. évfordulóján. Földt. Közl., 100, 110. Mezősi József (1914. VI. 18. Sátoraljaújhely – 1997. VIII. 18. Szeged) Tanulm.: (af–kf:) Sátoraljaújhely; (ff:) szegedi tud.egy., természetrajz-földrajz szak (1932–37), okl. középisk. tanár (1937). Pályafutás: szegedi tud.egy. ásvány- földtani int.: demonstrátor (1936), gyakornok (1937), tsg., majd az új szegedi tud.egy. ásvány- kőzettani, majd ásványtani, geokémiai és kőzettani int. tsg., adj., docens (1952–76), egy. tanár (1976–77 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (szegedi tud.egy., 1938), földtud. kand. (1956), doktora (1975). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1938, vál. t. 1958–60, 1969–75, 1981–86; tiszt. t. 1986; Alföldi Területi Szervezet titkár 1966–75); MTA Szegedi Biz. (t., Földtud. Szakbiz. elnök). Egyéb tiszt.: szegedi tud.egy. TTK dékánhelyettes (1952–56). Elismerések: „Szakszervezeti munkáért” ezüst fokozat (1962), arany fokozat (1974); az oktatásügy kiváló dolgozója (1976); prof. emeritus (1993).

406 Főbb m.: Koch S. (1985): Magyarország ásványai (szerkesztés). Bp. és számos kőzet-és ásványtani cikk. Család: f: Donáth Lenke Klára (h: 1946–†); gy: Ferenc (1948–), Gábor (1952–). Életr.: Szederkényi T. (1997): M. J. (1914–1997). Földt. Közl., 127, 493–497. (publ. l.). Müller, Franz Joseph, eredetileg Müllner, 1788-tól von Reichenstein előnévvel, 1820-tól báró (1742. X. 4. Poysdorf, AlsóAusztria – 1825. X. 12. Bécs (Wien), A) Tanulm.: (ff:) bécsi egyetem, bölcsészeti, majd jogi kar; Selmecbánya, bányászati akadémia (1763–66). Pályafutás: Selmecbánya, Szélakna: bányászati gyakornok (1766–68), uo. bányatiszt (1768–70); Oravicabánya: főbányamester, bányaigazgatósági ülnök, a bánsági kincstári bányák igazgatója (1770–75); Schwaz (Tirol): bányaigazgatósági első tanácsos, főbányamester (1775–78); Nagyszeben: az erdélyi bányászati és pénzverészeti kincstartóság (Thesauriat für Münz- und Bergwesen) tanácsosa (1778–88); Zalatna, az erdélyi kincstári bányászat és pénzverészet főfelügyelőségén (Oberamt des Berg- und Salineninspektorat) kormányszéki tanácsos (1788–97); Nagyszeben: az újjászervezett kincstartóságon udvari tanácsos (1798– 1802); Bécs: az udvari pénzverészeti és bányászati kamara (Münz- und Franz Joseph Müller von Bergkammer) valóságos udvari tanácsosa (1802–20 [nyug.]). Tud. Reichenstein címere társ. tags.: Societät für Bergbaukunde (r. t.). Elismerések: nemesség (1788); erdélyi indigenátus (honfiúsítás) (1795); a Szent István-rend és az ezzel adományozott bárói cím (1820). Főbb m.: Néhány ásványtani és bányászati cikk. Család: f: Margarete Hegengarten (h: 1765–†84); gy: Johann (1770 körül –?), Anna (1773–?), Karl Emerich (1780–?). Életr.: A Res montanarum (Leoben) 1992. évi 5. számának számos cikke. Náray-Szabó István (1899. VII. 20. Szombathely – 1972. IX. 16. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Szombathely; (ff:) bp.-i műegy., vegyészmérnöki oszt. (1917–22), okl. vegyészmérnök (1922). Továbbképz., ösztöndíj: Berlin, Institut für Faserstoffchemie, Coll. Hung. kutatói ösztöndíj (1926– 28); Manchester, Physical Institute, Victoria Univ., kutató (1928–30). Pályafutás: bp.-i műegy.: elektrokémiai tsz. tsg. (1922?–23), majd adj. (1923–26); szegedi tud.egy.: diákkoll. adj. (1930); uo.: Eötvös Koll. ig. (1931–38); bp.-i műegy. kémiai-fizikai tsz.: ny. r. tanár (1938–47); politikai fogoly (1947–51), internált (1951–53); Bp., Építéstud. Int.: épületfizikai oszt. vez. (1953–56); uo., MTA Központi Kémiai Kutató Int.: ig. h. (1956–57), kristálykémiai csop. vez. (1957–70 [nyug.]). Tud. előmenetel: műszaki dr. (bp.-i műegy., 1926); magántanár (Ferenc József tud.egy., 1931–44, Az anyag szerkezete); kémiai tud. dr. (1957). Tud. társ. tags.: MTA (lev. t., 1945, kizárva politikai okokból 1948, kizárása érvénytelenítve 1989); Nemzetközi Krisztallográfiai Unió Magyar Nemzeti Biz., t.; Magyar Kémikusok Egyes. Fizikai-Kémiai Szakoszt., alelnök, Eötvös Loránd Fizikai Társ. (t. 1957), Szilikátipari Tud. Egyes. (t. 1957). Egyéb megbiz. (1945 előtt): bp.-i műegy. gépészmérnöki-vegyészmérnöki karának dékánja (1941/42); Ipari Anyaggazd. Tanács t., Orsz. Termtud. Tanács t., Orsz. Felsőoktatási Tanács t., Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szöv. alelnök., Magyar Egy. és Főisk. Hallgatók Orsz.

407 Szöv. tanárelnök. Elismerések: Manchester, Victoria University: honorary fellow (két ízben); Széchenyi-díj (1990, posztumusz). Főbb m.: (1944): Kristálykémia. Bp.; (1947): Szervetlen kémia I. Bp.; (1956–58): Ua. I–III. Bp.; (1965): Kristálykémia. Bp.; (1967): Kémia. Bp. és számos cikk. Család: f: Dobay Dóra (h: 1933–†); gy: Mária (1934–), Júlia (1939–), Gábor (1943–). Életr.: Kálmán A. (1983): Megemlékezés Dr. N.-Sz. I.-ról. Magy. Kém. L., 38, 306–309. (részleges publ. l.); Kálmán A. (1999): N.-Sz. I. kutatóműhelye (1956–1972). Uo., 54, 551–552; Kálmán A. (1999): N.-Sz. I. (1899–1972). MTA Emlékbesz. 1998, 3–13. Papp Ferenc (1901. VII. 31. Budapest – 1969. I. 8. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Bp. (érettségi 1919); (ff:) bp.-i tud.egy., természetrajz-földrajz szak, okl. középisk. tanár (1924). Pályafutás: bp.-i műegy. ásvány- és földtani tsz.: tsg. (1924–29), adj. (1929–41), intézeti tanár (1941–43), nyilv. rk. tanár (1943–49), egy. docens (1949–53), egy. tanár (1953–68 [nyug.], közben 1960–68 tszv.). Tud. előmenetel: dr. (1925, bp.-i tud-egy., Adatok a magyarországi dioritok ismeretéhez), magántanár (bp.-i műegy., 1935, Válogatott fejezetek a kőzettan köréből), földtud. kand. (1956). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1921, vál. t. 1932–1934, 1941–60, első titkár 1934–40, másodtitkár 1947–52; Hidrológiai Szakoszt. titkár 1922–34, társelnök 1941–44, tiszteletbeli tag 1944; Mérnökgeol.Építésföldtani Szakoszt. elnök 1962–†); Magyar Hidrológiai Társ. (elnök 1959–60, tiszt. t. 1962; Vízellátási és Hidrogeol. Szakoszt. elnök 1952–54), Barlangtani Társ. elnök; Szilikátipari Tud. Egyes. t.; Közlekedéstud. Egyes. t. Egyéb tevékenys., tiszts.: Ludovika Akad.: geol. előadó (1927); az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egy. építőmérnöki karának dékánja (1959/60), Hidrol. Közl. szerkesztő biz. elnök (1934-től); Jósvafői Karsztés Barlangkutatóállomás megalapítása; a Hidrol. Tájékoztató elindítása (1961). Elismerések: MTA pályadíj; az oktatásügy kiváló dolgozója (1961). Főbb m.: Schafarzik F., Vendl A. & P. F. (1962): Geológiai kirándulások Budapest környékén. Budapest. (1966): Geológia. Bp. és számos cikk. Életr.: Kertész P. (1969): Dr. P. F. emlékezete (1901–1969). Földt. Közl., 99, 310–312; Rónai A. (1969): Dr. P. F. Hidrol. Közl., 49, 145–146; Kertész P. (1979): P. F. születésének 75. évfordulója. Földt. Tudtört. Évkv., 7, 65–74. Peters, Karl Ferdinand (1825. VIII. 13. Liebshausen, Cseho. [Libčeves, CZ] – 1881. XI. 7. Grác (Graz), A) Tanulm.: (kf:) Prága, (ff:) prágai és bécsi egy., orvostan (1843–49). Tanulmányút: a Bihar hg. tud. feldolgozására kiküldött expedíció résztvevője (1858); a bécsi tud. akad. kiküldötte Dobrudzsa és a Duna-delta tanulmányozására (1864). Pályafutás: Bécs, alorvos az Allgemeines Krankenhausban és a bécsi egy.-en Johann Oppolzer mellett tsg. (1849–50); Grác: reálisk. természetrajztanár

408


(1850–52); Bécs, kais. k. geol. Reichsanstalt: geol. (1852–55); pesti egy. ásványtani tsz.: ny. r. tanár (1855–60), mint h. tanár állattani előadásokat is tart (1856–59); bécsi egy. ásványtani tsz.: ny. r. tanár (1861–64); Grác, tud.egy. ásvány- és földtan tsz.: ny. r. tanár (1864–81 [nyug.]). Tud. előmenetel: orvosdr. (Bécsi egy., 1849), magántanár (bécsi egy., 1854, kőzettan és a felsőbb gerinces osztályok őslénytana). Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1856–?); bécsi Tud. Akad. (lev. t. 1861); MFT (tiszt. t. 1869). Egyéb tevékenys., tiszts.: stájerországi tartománygyűlési képv. (1870–71). Főbb m.: számos ásványtani, földtani és őslénytani cikk. Család: f: n. a., gy.: Guido (1866–1937) és további 3 fiú. Életr.: Anonim (1881): Prof. Dr. C. P. Jahrb. k. k. geol. Reichsanst. 31, 425–430. (publ. l.); Szabó J. (1883): P. K. emlékezete. Földt. Közl., 13, 3–8. Pettkó János (1812. XI. 11. Felsődrietoma [Drietoma, SK] – 1890. X. 26. Pozsony [Bratislava, SK]) Tanulm.: (af:) Trencsén; (kf:) Győr (1821–23), Pozsony (1823–30?); (ff:) Pozsony: ev. teológia (1831?–32?); jogász (Eperjes, 1836); selmecbányai bányászati akad., bányászat (1836–39), bányamérnök (1839). Ösztöndíj, továbbképzés: geol. továbbképző tanfolyam (Bécs, montanisztikai múzeum, 1843). Pályafutás: Eperjes, vármegyehivatal: joggyakornok (1832–35), Körmöcbánya, kincstári ezüstkohó: kohászati gyakornok (1839–42); Bécs, pénzverde: gyakornok (1842); selmecbányai bányászati akad. ásványtaniföldtani-őslénytani tsz.: h. tanár (1843–47), r. tanár (1847–71 [nyug.]). Tud. társ. tags.: MFT (1848/50, alapító t.), MTA (lev. t., 1861). Egyéb tevékenys., tiszts.: Selmecbánya: az akadémiai magyar olvasótársulat elnöke (1843–?). Elismerések, címek: bányatanácsos. Főbb m.: több földtani és bányászati, egy-két ásványtani cikk. Család: f: Kachelmann Karolina (h: 1846– ?); gy: Aurélia, Irén. Életr.: Pettkó J. (1884): Önéletrajzi adatok. MTA kézirattár; Anonim (1890): P. J. Bány. Koh. L., 23, 178–179; Böckh J. (1891): Igazgatói jelentés, M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1890-ről, 11–13; Mednyánszky D. (1892): P. J. emlékezete. Akad. Értes., 3, 429–438. (publ. l.) Piller, Mathias (1733. IV. 25. Grác (Graz), A – 1788. X. 10. Pest) Tanulm.: 1750-től a jezsuita rend tagja; (ff:) Bécs: a jezsuita rend novíciusa (1751–52); Leoben, humaniorák (1753); Bécs, filozófia (1754–56); Nagyszombat, matematika (1757); Leoben, a grammatikai oszt.-ban tanít (1758); Bécs, teológia (1759–62). Pályafutás: Bécs, Theresianum: a joghallgatók prefektusa (1763); Judenburg: 3. probáción (1764); Bécs, Theresianum: hitoktató és kórusvezető (1765–73), közben 1768-tól négyfogadalmas professzus szerzetes; a rend feloszlatása (1773) után világi pap; Nagyszombat (1774–77), majd Buda (1777–84), tud. egy.: a természetrajz (historia naturalis) tanára; Pest, tud. egy.: a különös természetrajz (historia naturalis specialis, állat- és ásványtan) tanára (1784–†). Főbb m.: (1778): Elementa historiae naturalis etc. Budae; P. M. & Mitterpacher, L. (1783): Iter per Poseganam Sclavoniae provinciam etc. Budae; (1792): Collectio naturalium etc. Graecii. Életr.: Bunke Zs. (1984): P. M. (1733–1788) és herbáriuma. Bot. Közlem., 72, 185–195; Lukács, L. (1988): Catalogus Generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Iesu. Pars II. Romae. p. 1224. (adatok).


409

Primics György (1849. IV. 28. Dávidfalva [Zavidovo, UA] – 1893. VIII. 9. Belényes [Beiuş, RO]) Tanulm.: (af:) Munkács; (kf:) Ungvár (I–VI. oszt.), Szeged (VII. oszt. 1. félév), Szabadka (VII. oszt. 2. félév), Kolozsvár (VIII. osztály, érettségi, 1873); (ff:) kolozsvári tud.egy. (1873– 77), okl. középisk. tanár (1878). Továbbképz., ösztöndíj: bécsi és heidelbergi egy., tanulmányok (1884–85). Pályafutás: Arad és Temes vm. házitanító (1870–72); kolozsvári tud.egy. ásvány-földtani tsz.: tsg. (1878–84); Bp., MKFI: önkéntes geol. (1885–86); Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egylet: őrsegéd (1887–92); Bp., MKFI: segédgeol. (1892–†). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (kolozsvári tud.egy., 1878). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1880). Főbb m.: (1896): A Csetráshegység geologiája és ércztelérei. Bp. és számos földtani, kőzettani és ásványtani cikk. Életr.: Koch A. (1894): P. Gy. (1849–1893). Földt. Közl., 24, 269–275 (publ. l.). Reichert Róbert (1901. IX. 15. Budapest – 1937. VII. 8. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Bp., érettségi: 1919; (ff:) bp.-i tud.egy. természetrajz–vegytan szak, okl. középisk. tanár (1924); Pályafutás: bp.-i tud.egy. Ásvány-Kőzettani Int.: tsg. (1924–30), adj. (1930–†), ezalatt uo. az Angolkisasszonyok Polgári Tanítóképző Főisk. ásvány- és kőzettantanára is (1932–†). Továbbképz., ösztöndíj: belföldi kutatási ösztöndíj (1928); Berlin, Collegium Hungaricum, kutatási (1930/31); külföldi utazási ösztöndíj (1933/34); belföldi kutatási ösztöndíj (1936). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1925); egy. magántanár (uo., 1935, Magyarország eruptív kőzetei). Tud. és egyéb társ. tags.: MFT (t. 1921, másodtitkár 1924–1931, első titkár 1931–1934, vál. t. 1935–†); KMTT (vál. t. 1937); Katholikus Főisk. Hallg. Szöv. (tiszt. t.); Aquinói Szent Tamás Társ. (r. t.); Kis Akad. (r. t.); Collegium Hungaricum Szöv. Berlini Csop. (elnök); Katholikus Tanügyi Tanács Főisk. Szakoszt., Regnum Marianum Egy. Hallg. Szöv. (elnök); Székesfőv. Népművelési Biz. Egyéb tevékenység: Orsz. Polgári Isk. Tanárvizsg. Biz. t. Főbb m.: R. R., Zeller T. & Koch S. (1931): Ásványhatározó. Bp; valamint több ásvány- és kőzettani cikk. Család: f: Lenz Olga (h: 1928–†); gy: Mária (1929–), Judit (1931–); Életr.: Papp F. (1938): R. R. emlékezete. Földt. Közl., 68, 17–29. (publ. l.); Sztrókay K. (1979): R. R. emlékezete születésének 75. évfordulóján. Földt. Tud.tört. Évkv., 7, 41–48.

410

A magyar topografikus és leíró ásványtan története Ruprecht Antal (1748. XI. 14. Szomolnok [Smolník, SK] – 1814. X. 6. körül, Bécs (Wien), A) Tanulm.:(ff:) selmecbányai bányászati akad.: bányászat, kohászat (1772–75). Továbbképz., ösztöndíj: kincstári ösztöndíjas (1775–79, Stockholm, Uppsala, Freiberg). Pályafutás: Szomolnok, a főbányahivatal és a bányatörvényszék tisztviselője (1774–79, közben több éves külföldi ösztöndíjon, l. fentebb); Selmecbánya, kohászatkémia-ásványtan tsz. tanára (1779–92); Bécs, udvari kamara: bányatanácsos, udvari tanácsos, a birodalmi bányászati-kohászati ügyek felügyelője (1792–1802 [nyug.]). Tud. társ. tags.: Societät der Bergbaukunde (alapító t.) Főbb m.: több ásványtani, kohászati és vegyészeti cikk. Életr.: Zsámboki L. (1983): A selmeci bányászati és erdészeti akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735–1918. Miskolc, 290–291. (publ. l.)

Schafarzik Ferenc (1854. III. 20. Debrecen – 1927. IX. 5. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Nagyszeben; (ff:) bp.-i tud.egy. természetrajz-vegytan szak (1872–77, közben 1873/74 önkéntesi szolgálaton); okl. középisk. tanár (1878). Tanulmányút: Déchy Mór kaukázusi expedíciója (1886). Pályafutás: bp.-i tud.egy. ásványt. int.: tsg. (1876–82; közben 1878-ban tart. hadnagy a boszniai harcokban); MKFI: segédgeol. (1882–93), osztálygeol. (1893–1902), főgeol. (1902–04); bp.-i műegy. ásvány-földtani tsz.: ny. r. tanár (1904–26 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1881); magántanár (bp.-i műegy., 1890, technikai geol.). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1875, másodtitkár 1883–86, örökítő t. 1884, másodelnök 1904–10, elnök 1910–16, tiszt. t. 1918; földrengési biz. alapító t. és előadó 1881–99, elnök 1899–1905; Hidrológiai Szakoszt. t., társelnök 1917–20, elnök 1920–†); MTA (lev. t. 1902, r. t. 1916); Szent István Akad. (tiszt. t., IV. osztály elnök); debreceni Tisza István Tud. Társ.; KMTT (1877, vál. t. 1903–1927); OMBKE (vál. t.). Egyéb megbizatások: Középisk. Tanárvizsg. Biz. t.; Bosznia-Hercegovina bányászati tan. t. (1911–18); bp.-i műegy. egyetemes és vegyészmérnöki szakoszt. dékánja (1912– 14). Elismerések, címek: hadidíszítményű katonai tiszti érdemkereszt (1878); KMTT Bugát-díj (1881); címz. bányatanácsos (1902). Főbb m.: Sch. F. & Gesell S. (1885): Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalogusa. (1904): A magyar korona országainak területén létező kőbányák részletes ismertetése. Bp., Sch. F. & Vendl A. (1929): Geológiai kirándulások Budapest környékén. Bp., és még számos földtani, kőzettani, ásványtani,


411

földrengéstani stb. tanulmány. Család: f: Szabó Valéria (h: 1887–†); fogadott leánya: TavaszySchafarzik Valéria. Életr.: Papp K. (1927): Sch. F. emlékezete. Földr. Közlem., 55, 149–152; Telegdi Roth K. (1928): Sch. F. emlékezete. Földt. Közl., 58, 16–23; Vendl A. (1931): Dr. Sch. F. emlékezete. In: A m. kir. József-Műegyetem 1930. évi május hó 18-án tartott emlékünnepélyén elhangzott beszédek. Bp.; Rozlozsnik P. (1935): Sch. F. r. tag emlékezete. MTA Emlékbesz., 22(13), (publ. l.); Vendl A. (1954): Sch. F. a hazai műszaki földtan megalapítója (1954–1927). /BME Közp. Kvt. Műsz. Tud.tört. Kiadv., 4/. Bp. (publ. l.); Bidló G. (1974): Megemlékezés Sch. F.-ről, a hazai műszaki földtan megalapítójáról. Földt. Közl., 104, 226–231. Schmidt Sándor (1855. I. 22. Szeged – 1904. V. 16. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Szeged (érettségi, 1871); (ff:) bp.-i műegy., egyetemes oszt. (1871–1875), okl. felső nép- és polgári isk. tanár (1875). Továbbképz., ösztöndíj: strassburgi egy., tanulmányi öszt. (1882–83). Pályafutás: MNM ásványőslénytár: őrsegéd (1876–82), ezalatt a IV. ker. reáltanoda ideiglenes természetrajz- és természettantanára is (1876–80?), segédőr (1882–93), őr (93–94), ezalatt a bp.-i tud.egy. ásvány-kőzettani int. h. tanára (1888–89), ill. címz. ny. rk. tanára (1890–1894); bp.-i műegy. ásvány-földtani tsz.: ny. r. tanár (1894–1904). Tud. előmenetel: termtud. dr. (strassburgi egy., 1883, Über das Fuesssche Fühlhebelgoniometer); magántanár (bp.-i tud. egy., 1885, kristálytan). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1876, másodtitkár 1877–83, vál. t. 1877–†, alelnök 1901–03); KMTT (kémiaásványtani szakoszt. alelnök 1892–95, vál. t. 1894–1904); MTA (lev. t. 1891). Egyéb tevékenys., tiszts.: Orsz. Középisk. Tanárvizsg. Biz. t., Term.rajzi Füz. szakszerk. (1877–87), főszerk. (1887–94); Földt. Közl. szerk. (1876–81), Földt. Értes. szerk. (1880–82). bp.-i műegy. egyetemes és vegyészmérnöki szakoszt. dékán (1900–1904); Főbb m.: (1890): Drágakövek I–II. Bp.; (1911): A kristálytan története (sajtó alá r. Mauritz B.), továbbá számos ásványtani cikk. Család: f: Szalay Matild (h: 1877–†); gy: Béla (1881–?), Dezső (1890–95). Életr.: Böckh H. (1906): Emlékbeszéd Dr. Sch. S. felett. Földt. Közl., 36, 165–174. (publ. l.); Schafarzik F. (1908): Emlékbeszéd Sch. S. l. tag felett. MTA Emlékbesz., 13(11) 21 p. (publ. l.); Bidló G. (1976): Sch. S. emlékezete. Földt. Tud.tört. Évkv., 4, 37–40; Bidló G. (1983): Sch. S. életműve. Földt. Tud.tört. Évkv., 9, 49–54. Schönbauer, Joseph Anton (1756. VI. 10. Reichenberg [Liberec, CZ]* – Pest, 1807. XII. 27.) Tanulm.: (ff:) Prága, Károly Egy. (bölcsészet, orvostan); Bécs (orvostan, ?–1777). Pályafutás: Prága: gyakorló orvos (1778–?); Zalatna, Oravica, majd Joachimstal [Jáchymov, CZE]: bányaorvos; Prága, Károly Egy.: a közönséges természetrajz (hist. nat. generalis) és a mezőgazdaságtan ny. r. tanára (1788–89); pesti egy.: a különös természetrajz (hist. nat. specialis = állat és ásványtan) ny. r. tanára (1789–†), közben a különös gyógytant (1791–†) és mint h. tanár (1791–92) a sebészeknek a belgyógyászatot is előadta. Tud. előmenetel: bölcsészdr. (Prága, Károly Egy.?), orvosdr. (bécsi egy, 1778). Tud. társ. tags.: Mineralogische Gesellschaft (Jéna, t.). Egyéb tevékenys., tiszts.: pesti egy.: orvoskari dékán (1794/95, 1802/03), rektor (1799/80). Főbb m.: (1805–9): Neue analytische Methode die Mineralien und ihre Bestandtheile richtig zu Bestimmen. Vol. 1. Ofen, Vol. 2. (Schönbauer V. dolgozta és adta ki) Wien; (1809): Determinations- und

412


Werner’s Mineralsystem. Leipzig; és további, állattani munkák. Család: Eva Tisek (h. 1778–?), gy: Vinzenz (l. ott). Életr.: Anonim (1808): Sch. J. élete. Hazai Tudósítások, 287–288. [*Az idézett életrajz szerint „Bothoriczán” (más források sz. „Podhörziczen”) született.] Schönbauer, Vinzenz (1780. IV. 11. ? – 1830. V. 27. Vác) Tanulm.: (ff:) pesti egy., orvostan. Pályafutás: Vác: a siketnéma-nevelőintézet rajztanára (1805–†). Tud. előmenetel: orvosdr. Főbb m. (ld. Sch. Joseph-nél is): Minerae metallorum Hungariae et Transilvaniae quas descripsit, et earundem nomina, diagnoses, partes constitutivas; loca natalia; matrices; ac usum ordine systematico exposuit V. Sch. Vol. I. Pesthini, 1806; Vol. II. (Descriptio salium, inflammabilium carbonum terrarum ac lapidum compositorum in Hungaria et Transilvania reperibilium, una cum nova methodo qua mineralia Hungariae et Transilvaniae magna facilitate et certitudine determinatur). Viennae, 1810; és néhány további, főleg növénytani könyv. Család: Joseph Sch. (l. ott) fia. Scopoli, Giovanni Antonio (1723. VI. 3. vagy 13. Cavalese, Tirol [I] –1788. V. 8. Pavia [I]) Tanulm.: (af:) Cavalese; (kf:) Trient [Trento], Hall (Tirol); (ff:) Innsbruck: orvostan (1741– 43), Továbbképzés: Innsbruck, Bécs, orvostan: szakvizsga (Bécs, 1753). Pályafutás: Cavalese, Trient és Velence: orvosi praxis; Seckau (Stájero.), hercegpüspöki orvos; Idria: bányaorvos (1754–69); uo., bányászati-kohászati iskola: ásványtan, kémia és elméleti kohászattan tanár (1763–69); selmecbányai bányászati akad. kémia-kohászat-ásványtan tsz.: tanár (1769–79); paviai egy. kémia és botanika tsz.: tanár (1779–†). Tud. előmenetel: orvosdr. (1743, Innsbruck). Fő művei: (1761) De hydrargyro Idriensi tentamina physicochymico-medica. Jenae, Lipsiae; (1769–72): Annus historico-naturalis I-V. Lipsiae; (1771): Mineralogische Vorlesungen für die andere Classe der Bergakademie zu Schemnitz. Wien; (1772): Principia mineralogiae systematicae et practicae. Pragae; (1772): Dissertationes ad scientiam naturalem pertinentes. Pragae. (1776): Crystallographia Hungarica. Pars I. Pragae. (1777): Introductio ad historiam naturalem sistens genera lapidum, plantarum et animalium. Pragae. Család: 3. felesége: Carolina von Freyenam; gy: Giovanni (1774–1854). Életr.: Zsámboki L.: (1983): A selmeci bányászati és erdészeti akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735–1918. Miskolc, 309–312. (publ. l.); Tóth P. (1994): G. A. S. élete és munkássága művei és levelezése alapján (Függelék: Levelek G. S.-hoz), Miskolci Egy. Közlem.– Bölcsészettud. Int., 1, 273–310. Semsey Andor (1833. XII. 22. Kassa [Košice, SK] – 1923. VIII. 14. Budapest) Tanulm.: (ff:) Kassa, jogi akad.; Magyaróvár, gazd. akad. (1853–?); Hohenheim (Németo.), mezőgazd. és erdészeti akad. Továbbképz.: tanulmányút Németországban és Hollandiában (1855), gazd. gyakorlat folytat Guttentagban (Porosz-Szilézia [Dobrodzien, Lengyelo.]) és Proskauban


413

(uo. [Proskow, uo.]). Pályafutás: 1866-ig birtokain gazdálkodik Balmazújvárosban, majd Pestre költözik, és haláláig ott él. Tud. társ. tags.: MFT (t. 1876, vál. t. 1893–1904, tiszt. t. 1883); KMTT (örökítő t., 1874, tiszt. t. 1882, vál. t. 1882–†); MTA (tiszt. t. 1882, majd ig.tanácsi t. 1890); Magyar Földrajzi Társ. (tiszt. t. 1896). Tiszteletbeli funkciók: Bp., MNM Ásvány-Őslénytár: főőr, majd osztályig. (1882–†), uo., MKFI: ig. (1896–†). Elismerések, címek: bp.-i tud. egy. bölcsészkar (1895/96), kolozsvári egy. matematikai-természettud. kar (1895): tiszt. dr.; Szent István-rend középkeresztje (1896), a főrendiház örökös t. (1902); KMTT Szily Kálmán-emlékérem (1909). Főbb m.: néhány tudományos és tudománypolitikai írás. Életr.: Mauritz B. (1924): Emlékbeszéd semsei S. A. tiszteleti tag felett. Földt. Közl., 54, 125–127; Ilosvay L. (1925): Dr. S. A. t. tag emlékezete. MTA Emlékbesz., 19(2) (publ. l.); Allodiatoris I. (1975): Emlékezzünk S. A.-ra a magyar tudományok nagy mecénására. Földt. Tudtört. Évkv., 3, 15–27. Sipőcz Lajos (Pest, 1850. II. 24. – Budapest, 1921. VI. 27.) Tanulm.: (ff:) bécsi egy., grazi egy., vegyész. Pályafutás: az 1870-es években a bécsi egy.-en az alkalmazott orvosi kémia tanszékén Emil Ludwig mellett tsg., 1880-tól Karlsbad (ma Karlovy Vary, CZ) városi vegyésze és sófőző ig.-ja. Főbb m.: Több ásványanalitikai cikk. Szabó József (1822. III. 14. Kalocsa – 1894. IV. 10. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Kalocsa; (ff:) pesti egy., bölcsészkar (1837–39), jogi kar (1839–41); okl. ügyvéd (1846), selmecbányai bányászati és erdészeti akad., bányászat (1842–46; abszolutórium: 1846). Pályafutás: Selmecbánya, joggyakornok (1841–42); Zsarnóca, ezüstkohó: fizetéstelen gyakornok (1846–47); Felsőbánya, érckémlőhivatal: napidíjas gyakornok (1847– 1848); Buda, pénzügymin. bányászati oszt. hivatalnoka (1848–1849); pesti kerületi salétromfelügyelő (1849); pesti egy. ásványtani tsz. alapítója, h. tanár (1849–1855), uo. a kémia tsz. h. tanára is (1852–54); budai állami főreálisk.: r. tanár (1855–58); pesti kereskedelmi akad.: a kémia és kísérleti fizika tanára (1858–1859), társig. (1859), majd ig. (1860); pesti egy. ásványtani tsz.: h. (1860–62), majd ny. r. tanár (1862–†). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (pesti egy., 1851). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1850, pártoló t. 1885; másodtitkár 1850–65, vál. t. 1866–†, másodelnök 1870–83, elnök 1883–†;

414


földrengési biz. elnök 1881–†); KMTT (t. 1851, vál. t. 1851–54 és 1862–†, első titkár 1855–61, alelnök 1872, kémia-ásványtani szakoszt. elnök 1892–†); kais. k. Geologisches Reichsanstalt (Bécs, lev. t. 1855); Académie nationale agricole, manufactière et commerciale (Párizs. tiszt. külföldi alig., 1855); MTA (lev. t. 1858, r. t. 1867, ig.tan. t. 1888; mat. és termtud. biz. előadója, 1860–78, alelnök 1878–92, elnök 1892–†; a III. oszt. titkára, 1870–†); pozsonyi termtud. egyes. (lev. t., 1863); Siebenbürg. Verein Naturwiss. (lev. t. 1868); MOTV (állandó központi biz. t. 1868– †, alelnök 1872–90, elnök 1890–†); Geol. Soc. London (lev. kültag, 1870); k. Leopold. Carol. deutsch. Akad. Naturforsch. (Halle, külső t. 1871); Magyar Földr. Társ. (r. t. 1872); Acad. Nat. Sci. Philadelphia (lev. t. 1877); Délmagyaro. Termtud. Társ. (tiszt. t. 1881), Société minéralogique de France (tiszt. t.). Egyéb tevékenys., tiszts.: szerkesztések: KMTT Évkv. (III–IV. köt., 1851–59), KMTT Közl. (I–II. köt., 1860–61); MFT Munk. (II. köt., 1863); Math. Termtud. Közlem. (I–XV. köt., 1861–78); Értek. Termtud. Köréből (I–XXIV, 1867–94); MOTV Munk. (IX., 1864; X., 1865; XXII. 1883); Tokaj-Hegyalja Album (Török Istvánnal, Pest, 1867); a helytartótan. tanulm. biz. t. (1860); a budai bányabíróság ülnöke (1860); pesti egy. BTK dékánja (1867/68), rektor (1883/84); közoktatási tan. (állandó t. 1875); orsz. középisk. tanárképző int. tanára és a tanárvizsg. biz. t.; Bp. főváros törvényhatósági biz. t. Elismerések: Ferenc József-rend lovagkeresztje (1863); az olasz Szt. Móric és Lázár-rend lovagkeresztje; kir. tanácsos; nemesség szentmiklósi előnévvel (1883); az edinburghi és a bolognai egyetem tiszt. doktora; számos további díj és elismerés. Főbb m.: (1848): Bányaműszótár. Buda; (1852): Jegyzetek az ásványtan- és vegytani technika köréből. Pest; (1861): Az ásványtan alapvonalai, különös tekintettel az ásványok gyakorlati meghatározására. Pest; (1864): Ásványtan. Különös tekintettel az ásványok gyakorlati meghatározására. Pest; (1875): Ásványtan felsőbb tanításra és gyakorlati használatra. Bp.; (1883): Geologia. Bp.; (1886): Selmecz környékének geológiai viszonyai, a „Selmeczi bányavidék ércztellér vonulatai” című térképpel. Selmecbánya; (1891): Selmecz környékének geológiai leírása. Egy atlasszal. Bp.; Sz. J. (1893): Előadások a geológia köréből. Bp.; (1893): Ásványtan. Felsőbb tanításra és gyakorlati használatra. Bp., valamint számos kőzettani, földtani és ásványtani cikk. Család: 1. f: Havas Etelka, gy. Dénes, Géza; 2. f: Dulovich Valéria, gy: Jenő, Béla. Életr.: Schafarzik F. (1892): Sz. J. és a magyar geologia. Földt. Közl., 22, 139–146; Koch A. (1895): Sz. J. élete. Földt. Közl., 25, 273–302. (publ. l.); Szádeczky-Kardoss E. (1961): Sz. J., az ásvány- és kőzettudós. Földt. Közl., 91, 251–263; Vadász E. (1967): A magyar földtan útja Sz. J. nyomában. /BME Közp. Kvt. Tud.tört. Kiadv., 16/. Bp.; Vadász E. (1970): Sz. J. /A múlt magyar tudósai/. Bp. Sztrókay Kálmán Imre (1907. IV. 16. Zalacsány – 1992. VI. 19. Budapest) Tanulm.: (kf:) Sopron; (ff:) bp.-i tud.egy. természetrajzvegytan-földrajz szak (1925–30), okl. középiskolai tanár (1930). Továbbképz., ösztöndíj: Berlin, Humboldt Egy. (1939, Collegium Hungaricum-ö.). Pályafutás: bp.-i tud.egy. ásvány-kőzettani int: tsg. (1930–38), díjtalan (1938), majd díjas adj. (1939–46), intézeti tanár (1946– 53), egy. tanár (1953–78 [nyug.]), közben tszv. (1953– 72). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1932, A budai márga ásványtani vizsgálata); magántanár (uo., 1941, az ércek mikroszkópiája és genetikája), a földtud. kand. (1952), doktora (1958). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1927, másodtitkár 1931–34, vál. t. 1938–72, alelnök 1954–60, mb. elnök 1958–60, tiszt. t. 1972; Ásványkőzettani Szakoszt. elnök 1952–53, ÁsványtanGeokémiai Szakoszt. elnök 1963–72); MTT (vál. t. 1945–48); MTA Geokémiai Biz. t., IMA Mineral Data Commission t., IMA Commission of Meteorites t.,


415

UNESCO Working Group of Meteorites t. Egyéb tevékenys., tiszts.: ELTE TTK dékánhelyettes (1962–64), dékán (1967–68); ELTE tud. rektorhelyettes (1965–67). Elismerések: a felsőoktatás kiváló dolgozója (1959), a Munka Érdemrend arany fok. (1967), MTESZ díj (1970), ELTE arany díszérem (1977), MFT Vendl Mária-díj és -emlékérem (1984, tud. munkásságáért). Főbb m.: Koch S. & Sz. K. I. (1955): Ásványtan. Bp.; Koch S. & Sz. K. I. (1967): Ásványtan I–II. Bp., Sz. K. I., Grasselly Gy., Nemecz E. & Kiss J. (1970–71): Ásványtani praktikum I-II. Bp. és számos ásványtani és meteoritikai cikk. Család: f: Fridli Klára (h: 1944–†); gy: Judit (1947–), Ágnes (1949–). Életr.: Buda Gy. (1995): Dr. Sz. K. I. emlékezete. Földt. Közl., 125, 19–25. (publ. l.) Toborffy Zoltán (1882. III. 31. Budapest – 1927. V. 18. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Budapest; (ff:) bp.-i tud.egy. természetrajz-vegytan szak (1900–1904), okleveles középiskolai tanár (1907). Továbbképz., ösztöndíj: lipcsei egy., kutatás (1912/13). Pályafutás: bp.-i tud.egy. ásványtani tsz.: tsg. (1904–1908); uo., VIII. ker. Vörösmarty M. főreálisk.: h. tanár (1908–10), polgári isk. r. tanár (1910–12), főreálisk. r. tanár (1912–†). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud. egy., 1904, A pulacayói chalkopyrit); magántanár (uo., 1912, kristálymorfológia). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1903, vál. t. 1924–26); KMTT (vál. t. 1921– †, könyvtárnok 1923–†); Szent István Akad. IV. oszt. (t. 1918). Egyéb tevékenys., tiszts.: Bp.-i Középisk. Tanárvizsgáló Biz. (t. 1920). Elismerések: KMTT Bugát-díj (1912, Adatok a csillámok ismeretéhez), MFT Szabó József emlékérem (1921, ua.). Főbb m.: (1916): A csillámok. Bp. és több ásványtani cikk. Család: f: Telegdy Ilona (h: 1908–†); gy: Ilona, Zoltán, Dénes, István. Életr.: Liffa A. (1929): T. Z. v. vál. tag emlékezete. Földt. Közl., 59, 8–12; Horváth C. (1927): † T. Z. dr. Bp.-i VIII. ker. Vörösmarty Mihály főreálisk. Értes. 1926–27-ről, 30–33. (publ. l.) Tokody László (1898. II. 2. Budapest – 1964. IV. 15. Budapest) Tanulm.: (af–kf:) Bp., gimn. érettségi (1916); (ff:) bp.-i tud.egy. természetrajz-földrajz szak (1916–20), okl. középisk. tanár (1928). Továbbképz., ösztöndíj: bécsi egy., 1926; zürichi egy., 1927; belföldi kutatási, 1929–30. Pályafutás: bp.-i műegy., ásványföldtani tsz.: tsg. (1920–24), adj. (1924–33), ezalatt középisk. h. tanár is (1932–33); uo., II. ker. áll. Mátyás kir. Reálgimn. (1933–37), Toldy Ferenc Gimn. (1938–40), végül Fáy András Gimn. (1940– 1943): középisk. r. tanár; uo., MNM Orsz. Termtud. Múzeum ásvány-kőzettár I. oszt. őr, oszt.vez. (1944– 45), ig.őr (1945–49), közben az MNM Orsz. Termtud. Múzeum főig.h. (1946–49), oszt.vez. 1949–1963 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1920, A pirit szimmetriája étetési vizsgálatok alapján); magántanár (bp.-i tud.egy.,

416


1928, kristálytan); földtud. kand. (1952, addigi munkássága alapján); földtud. dr. (1957, A kristályalaktan fő kérdései). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1917, vál. t. 1945–60; Geokémiai Szakoszt. elnök, 1952–53); KMTT t.; MTA (lev. t. 1941, tanácskozó t. 1949 [utóbbi hatálytalanítva 1989]); Deutsche Mineral. Gesellschaft; Wiener Mineral. Gesellschaft. Egyéb tevékenys., tiszts.: tanulmányi felügyelő; Bp.-i Középisk. Tanárvizsg. Biz. t. (1946–?), Orsz. Természetvédelmi Tan. t. (1947–?), bp.-i tud. egy.: a kristálykémia (1949–?), majd a kristályszerkesztés és -számítás mb. előadója. Elismerések, címek: KMTT Bugát-díj (1935, Magyarországi piritek); KMTT Rauer-díj (1938, Kristálykémia); címz. ny. rk. egy. tanár (bp.-i tud. egy., 1938, kristálytan); címz. gimn. ig. (1943), MTA akadémiai díj (1944, Egy geokémiai szabály és alkalmazása); címz. egy. tanár (bp.-i tud. egy., 1963), „Szocialista munkáért” érdemérem (1963), MFT Vendl Mária-díj és -emlékérem (1965, posztumusz). Főbb m.: T. L. & Dudichné Vendl M. (1951): Magyarország meteoritgyűjteményei. Bp. és számtalan ásványtani cikk. Család: f: Bacsó Gizella (h: 1926–†); gy: –. Életr.: Sztrókay K. (1964): Dr. T. L. emlékezete. Földt. Közl., 95, 286–291. (publ. l.); Ravasz, Cs. (1965): L. T. 1898–1964. Ann. Hist.-Nat. Mus. Natl. Hung., 57, 7–14. (publ. l.); Bidló G. (1981): Emlékezés T. L.-ra, Földt. Tudtört. Évkv., 8, 107–113; Bidló G. (1992): Dr. T. L. élete és munkássága. Földt. Tudtört. Évkv., 13, 43–46. Tóth Mike Mihály (1838. IX. 25. Őr –1932. X. 3. Kalocsa) Tanulm: (kf–ff:) Ungvár (a jezsuita rendbe lép: 1854); Nagyszombat (1854–56); Baumgarten (A, 1856–58), grammatika és retorika; Pozsony (1859) és Kalksburg (A, 1860–61), filozófia, ezalatt Kalksburgban magyar nyelvet tanít; Innsbruck (A, 1865–69), teológia, közben Brixenben (A [Bressanone, I]) pappá szentelik (1868); a 3. probációt Sankt Andräben (A, 1870) tölti. Pályafutás: (jezsuita gimnáziumokban) Kalocsa: a természettan [fizika] és a természetrajz tanára (1861–65, 1869, 1871); Szatmár: hitszónok és hitoktató (1872–76); Kalocsa: természetrajztanár (1877–1918), közben Kalksburg (A): a fizika és a magyar nyelv és irodalom tanára (1879–80); Szatmár: igazgató (1918–23); Pécs: tanár (1923–24); Kalocsa: természetrajztanár (1925–30 [nyug.]). Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1882); Szt. István Akad. (t. 1887); Aquinói Szent Tamás Társ. Elismerések: Pro Ecclesia et Pontifice pápai arany érdemkereszt (1888); Magyar Érdemkereszt III. fokozata (1929). Főbb m.: (1882): Magyarország ásványai. Bp.; (1882): Az ásványok s az élet. Kalocsa; (1903): A kalocsai főgimnázium ásványtára. Kalocsa; ezenkívül számos vallási, valláserkölcsi könyv és cikk (Eőry László néven is). Életr.: Nagyfalusy L. (1933): T. M. S. J. Kalocsai Jézus-Társasági Érseki Gimn. Értes. 1932–33 évre; Frideczky J. (1941): T. M. 1838–1932. In: Gyenis A. (szerk.): 100 jezsuita arcél. Bp., 223–249; Komáromi E. (1985): T. M. szerzetes-tanár élete, művei és ásványgyűjteménye (1838–1932). Ásványgy. Figy., 2/3, 23–28; Grabarits I. (1986): T. M. (1838–1932), a kalocsai ásvány- és kőzetgyűjtemény létrehozója. In: Grabarits I.: A kalocsai ásványgyűjtemény /Kalocsai Múz. Kiskvt., 3/. Kalocsa: Viski Károly Múz., 5–9.


417

Vavrinecz Gábor (1896. VIII. 21. Budapest – 1979. II. 18. Igal) Tanulm: (ff:) bp.-i műegy. (okl. vegyészmérnök, 1921). Pályafutás: selypi cukorgyár (1921–24); kaposvári cukorgyár: vegyész főmérnök (1924–55), ezalatt a sárvári cukorgyár főmérnöke is (1945); selypi cukorgyár: fővegyész (1955–58 [nyug.]); Cukoripari Kutató Intézet (1958–?). Tud. előmenetel: műszaki dr.; kémiai tud. kand. (1965). Tud. társ. tags.: MFT (t.). Főbb m.: (1965): Atlas der Zuckerkristalle, Darstellende Kristallmorphologie der Saccharose. Berlin. Életr.: Vukov K. (1979): Dr. V. G. Cukoripar, 32, 121. Vendl Aladár (1886. XI. 18. Ditró [Ditrău, RO] – 1971. I. 9. Budapest) Tanulm.: (af:) Ditró, Sopron (1895–96); (kf:) Sopron (1896–1904, érettségi); (ff:) bp.-i tud.egy., természetrajz-kémia szak, mint az Eötvös Koll. tagja (1904–8) és bp.-i műegy. (1906–8), okl. középisk. tanár (1909). Pályafutás: bp.-i műegy. ásvány- és földtani tsz.: kisegítő tsg. (1908–10), tsg. (1910–12), uo., MKFI: II. oszt., majd I. oszt. geol. (1912–21), közben 1914–15 katona, 1915–18 orosz hadifogoly, osztálygeol. (1921–27), közben a bp.-i műegy. ásvány- és földtani tsz. ny. rk. egy. tanára is (1922– 26); bp.-i műegy. ásvány- és földtani tsz.: h. tanár (1926–27), ny. r. tanár, majd egy. tanár, tszv. (1927– 60 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud.egy., 1911, Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez). magántanár (bp.-i műegy., 1914, technikai geol.); Tud. társ. tags.: MFT (t. 1910, örökítő t. 1913, vál. t. 1925–32, elnök 1932–40, tiszt. t. 1940; Hidrológiai Szakoszt. társelnök 1922–41, elnök 1941–44, tiszt. t. 1944); KMTT (vál. t. 1928– 44); MTA (lev. t. 1923, r. t. 1931, másodelnök 1943– 45, tiszt. t. 1945); Szt. István Akad. t.; Mineral. Soc. Great Britain (r. t. 1925–65); Geol. Soc. London (r. t. 1933–71); Suomen Geol. Seura (külföldi t. 1932–†); Soc. Géol. France (t. ?–1949); Soc. Franç. Minéral. (t. ?–1949); Geol. Ges. Wien (t. ?–1944); Deutsche Geol. Ges. Egyéb tevékenys., tiszts.: MKFI külső t. (1911–12); Orsz. Termtud. Tan. t., Orsz. Ösztöndíj Tan. t., Orsz. Felsőoktatási Tan. t., bp.-i műegy. vegyészmérnöki oszt. dékán (1933–34), gépészés vegyészmérnöki kari dékán (1935–36), rektor (1940–41); az országgyűlés felsőházának t. (?– 1944). Elismerések: MTA nagyjutalma (1936, Szebeni- és Szászvárosi-havasok kristályos területe); MFT Szabó József érem (1936, ua.); Magyar Érdemrend középkereszt; Kossuth-díj I. fokozata (1948); Munka érdemérem (1956), Munka Érdemrend arany fokozata (1966). Főbb m.: Schafarzik F. & V. A. (1929): Geológiai kirándulások Budapest környékén. Bp., Mauritz B. & V. A. (1942): Ásványtan I-II. Bp.; (1952): Geológia I–II. Bp., és számos kőzettani, hidrológiai cikk. Család: f.: Schafarzik-Tavaszy Valéria (h: 1918–52†). Életr.: Bidló G. (1971): Dr. V. A.

418


emlékezete (1886–1971). Földt. Közl., 101, 356–362. (publ. l.); Szádeczky-Kardoss E. (1971): V. A. 1886–1971. Magy. Tud., 16, 477–480; Vitális Gy. (1971): Dr. V. A. 1886–1971. Hidrol. Közl., 51, 293–294; Bidló G. (1979): 90 éve született V. A. Földt. Tudtört. Évkv, 7, 29–40. Vendl Mária, Dudichné (1890. V. 26. Ditró [Ditrău, RO] – 1945. VIII. 17. Sopron) Tanulm.: (af–kf:) Sopron (érettségi, 1908); (ff:) bp.-i tud.egy., természetrajz-földrajz szak, okl. középisk. tanár (1912). Pályafutás: Bp.-i VI. ker. áll. leánygimn.: gyak. tanár (1913); Lőcse, áll. leányközépisk.: h. tanár (1913–15), r. tanár (1915–19); Szombathely, leánygimn. (1919–20); Bp., MNM Ásvány-Őslénytár: segédőr (1920–22), őr (1922–34), I. oszt. őr (1934–38 [ny]); debreceni tud.egy. ásvány-földtani tsz.: címz. ny. rk. tanár (1941–44, általános ásványtan). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud. egy., 1913, kristálytani vizsgálatok); magántanár (debreceni tud.egy., 1931, kristálytan). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1916, vál. t. 1926–†). Elismerések, címek: egyetemi pályadíj (1912); KMTT Rauerdíj (1935, Drágakövek). Család: f: Dudich Endre (h: 1935–45†); gy. (nevelt): Endre (1934–). Főbb m.: D. V. M. & Koch S. (1935): A drágakövek. Bp.; Tokody L. & D. V. M. (1951): Magyarország meteoritgyűjteményei. Bp. Életr.: Jankovitsné Steinert K. (1945/46): Dr. V. M. emlékezete. Földt. Közl., 75/76, 1–6. (publ. l.); Sztrókay K. (1976): Az első magyar professzornő (Emlékezés a 30 éve elhunyt V. M.-ra). Földt. Tudtört. Évkv., 4, 55–57; Székyné Fux V. (1992): Száz éve született Dr. V. M. krisztallográfus. Földt. Tudtört. Évkv., 13, 47–48. Wartha Vince (1844. VII. 14. Fiume [Rijeka, Horváto.] – 1914. VII. 20. Budapest) Tanulm.: (kf:) Szeged (1856–60); (ff:) budai politechnikum (1861–62); zürichi műegyetem (1862–64, okl. vegyész, 1864). Továbbképz.: heidelbergi egy. (1865). Pályafutás: budai politechnikum: vegyészeti tsz. tsg. (1864), zürichi műegy.: tsg. (1865–67); budai politechnikum ásvány-földtani tsz.: h. (1867), majd ny. rk. tanár (1868–70), bp.-i műegy. vegyiparműtani [kémiai technológiai] tsz.: ny. r. tanár (1870–1912 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (heidelbergi egy., 1865); magántanár (zürichi műegy., 1866–67). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1868, vál. t. 1871–89), KMTT (t. 1868, másodtitkár 1868–70, vál. t. 1871–93, 1897–98 és 1910–†, első titkár 1894–97, elnök 1899–1909, tiszt. elnök 1910–†, kémia-ásványtani szakoszt. alelnök 1892–95), MTA (lev. t. 1873, r. t. 1891, másodelnök 1908– 10); Magyar Turista Egyes. (vál. t. 1891–†, elnök


419

1899–1902, tiszt. t. 1902). Egyéb tevékenys., tiszts.: bp.-i műegy. könyvtár ig. (1870–96); gépészmérnöki szakoszt. dékán (1875–77); gazd. előadó (1888–94); rektor (1896–98, 1907–10). Elismerések: min. tanácsos (1896); Ferenc József-rend csillaggal díszített középkeresztje (1910). Főbb m.: Kémiai technológiai könyvek és számos kémiai, néhány ásványtani cikk. Család: f: 1. Sophie Heussy (h: 1866 körül–1886†); 2. Hugonnay Vilma grófnő (1887–†), gy: Vilma (1888– 1908). Életr.: Ilosvay L. (1930): W. V. r. tag emlékezete. MTA Emlékbesz., 20(17), 39 pp. (publ. l.); Móra L. (1967): W. V. (1844–1914) /BME Közp. Kvt. Műsz. Tudtört. Kiadv., 15/. Bp. Wehrle, Alois (1791 Kremsier, Morvao. [Kroměříž, CZ] – 1835. XII. 13. Bécs (Wien), A) Tanulm.: (ff:) bécsi egy., gyógyszerészet, kémia; okl. gyógyszerészmester. Pályafutás: Bécs, egyetem: tsg. (1819), ny. rk. tanár (1820); selmecbányai bányászati akad., kohászat-kémiaásványtan tsz.: r. tanár (1820–†). Tud. előmenetel: dr. (1819, Historia acidi muriatici). Főbb m.: (1835): Die Grubenwetter. Wien; (1841): Lehrbuch der Probier- und Hüttenkunde als Leitfaden für akademische Vorlesungen 1–2. Wien. Életr.: Zsámboki L. (1983): A selmeci bányászati és erdészeti akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735–1918. Miskolc, 353–354. Zay Sámuel (1753. V. 10. Komárom [Komárno, SK] – 1812. IV. 9. Tata) Tanulm.: (af:) Komárom; (kf:) Debrecen (1768–71); (ff:) uo., ref. koll.: tógátus diák (1773–1780), ezalatt házitanító is; budai, majd pesti egy., orvosi kar (1783–88), orvos (1788). Pályafutás: Karcag: tanító (1771–73); Tiszafüred: iskolai rektor (1781–83); Komárom: orvos (1788–90); Kecskemét: városi tisztiorvos (1790–94); Tata: Komárom vm.-i tisztiorvos (1794–†). Tud. társ. tags.: Komáromi Tudós Társ. (1788–90); Mineralogische Societät (Jena, lev. t. 1794). Főbb m.: (1791): Magyar Mineralógia avagy az ásványokról való tudomány, melly a természet első világának eddig esméretes minden-féle szüleményeit magyar nyelven terjeszti előnkbe. Komárom, és egy-két orvosi mű. Pozsony. Család: –. Életr.: Hála J., Németh T. & Terbócs A. (1998): Z. S. élete és munkássága. Földt. Közl., 128, 629–646. (publ. l.) Zimányi Károly (1862. III. 2. Buda – 1941. IX. 24. Budapest) Tanulm.: (af:) Buda, Arad (1867–71); (kf:) Bp. (1871–79); (ff:) bp.-i tud.egy., természetrajz, kémia, földrajz, filozófia (1879–1884), ezalatt bp.-i műegy. természetrajz szakos rendkívüli hallg. is (1882–84); okl. középisk. természetrajzföldrajz tanár (1884). Pályafutás: bp.-i műegy. ásvány-földtani tsz..: tsg. (1884–1894), ezalatt Bp.-en számos helyen és ízben középisk. gyak. és h. tanár is (1884–86 és 1890–94 közt); uo., I. ker. kat. főgimn.: r. tanár (1894–95); uo., MNM ásvány-őslénytár: segédőr (1895–1901), ezalatt óradíjas középisk. földrajztanár is (1897–98), I. oszt. segédőr (1901–02), őr (1902–12), ig.őr (1912–18), címz. osztályig. (1918–1919), mb. osztályig. (1919–22), ig. (1922–32 [nyug.]). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud. egy., 1893, ásványtan, földtan, növénytan, földrajz). Tud. társ. tags.: MTA (lev. t. 1904, r. t. 1921, tiszt. t. 1940); MFT (t. 1885, másodtitkár 1892–99, örökítő t. 1893, vál. t. 1898–1901, 1905–16 és 1926– 28, tiszt. t. 1928); Egyéb tevékenys., tiszts.: Orsz. Termtud. Tan. t. Elismerések, címek: MTA Vitéz-jutalom (1892, A kőzetalkotó ásványok fő fénytörési együtthatói nátriumfénynél); MFT

420


Szabó József-emlékérem (1930, Kristálytani vizsgálatok Krassó-Szörény vármegye pyritjein). Család: f: Fries Irma (h: 1896–†); gy: Károly (1896), Márta (1900). Életr.: Zsivny V. (1941): Z. K. Földt. Értes., 6, 145–148; Tokody, L. (1942): Dr. K. Z. Zentralbl. Mineral., Abt. A., 34–39; Zsivny V. (1942): Emlékbeszéd Dr. Z. K. tiszteleti tag fölött. Földt. Közl., 72, 1–17. (publ. l.). Zipser, Christian Andreas / Keresztély András (1783. XI. 25. Győr – 1864. II. 20. Besztercebánya [Banská Bystrica, SK]) Tanulm.: (af.:) Bazin, Besztercebánya; (kf:) Besztercebánya, Selmecbánya; (ff:) pozsonyi líceum, filozófia és ev. teológia (1799?–1803?). Pályafutás: Brünn, elemi iskolai segédtanár, majd tanár C. C. André nevelőintézetében (1803–08); uo., Schäffer-féle posztógyár: üzletvezető (1808); Besztercebánya: ev. leánynevelőintézeti tanár (1808–13 k.), majd saját ev. leánynevelőintézetének vezetője (1813 k. – 1859 [nyug.]). Tud. társ. tags.: KMTT (t. 1847–48); MFT (az 1847/48-as alapító atyák egyike, de 1850-ben már ténylegesen nem lép be a társulatba); számos külföldi tudós társaság (pl. a jénai Mineralogische Societät) tagja vagy tiszteleti tagja. Elismerések, címek: több német egyetem tiszteletbeli doktora; tíz külföldi kitüntetés, köztük a szász királyi lovagkereszt és a svéd Északi csillag-rend tulajdonosa, 1862-ben az osztrák császári koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Főbb m.: (1817): Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungern. Oedenburg és több földrajzi, pedagógiai stb. könyv és számos föld- és ásványtani cikk. Család: f: Kolbányi Katalin (h: 1813–59 k. †). Életr.: Kubinyi F. (1866): Doctor Z. K. A. életrajza. Pest; Majzon L. (1974): Emlékezés Z. A.-ra. Földt. Tudtört. Évkv., 2, 15–21. Zsivny Viktor (1886. XI. 30. Budapest – 1953. X. 14. Budapest) Tanulm.: (ff:) bp.-i műegy., vegyészmérnök (1908). Tanulmányút, továbbképzés: gráci műegyetem, mikroanalitika tanulm., genfi egyetem, Fjodorov-módszer tanulm. Pályafutás: bp.-i műegy. kísérleti fizika tsz.: tsg. (1908–12); uo., MNM ásvány-őslénytár: segédőr, majd őr (1912–23), ig.őr (1923–35), 1932–44 (nyug.) közt a tár vezetője, 1935-ig osztályigazgatói, 1935–44 múzeumigazgatói címmel, külső munkatárs (1944–†). Tud. előmenetel: bölcsészdr. (bp.-i tud. egy., 1893, ásványtan, földtan, növénytan, földrajz). Tud. társ. tags.: MFT (t. 1907, örökítő t. 1923, vál. t., 1924–32, 1935–50, 1952–†); Szt. István Akad. (t.); KMTT (vál. t. 1938–44). Egyéb tevékenys., tiszts.: az Orsz. Termtud. Tan. t., az MNM Tanácsának t. (1934–?). Főbb m.: (1930): A XV. nemzetközi földtani kongresszus és afrikai tanulmányutam. /MKFI Alk. Kiadv./ Bp.; (1935): Utazásom Marokkóban. /Kis Akad. Kvt./ Bp. és számos ásványkémiai és ásványtani cikk. Életr.: Tokody L. (1954): Zs. V. emlékezete. Földt. Közl., 84, 178–179.

ADATTÁR V. ÉLETRAJZI ADATOK

Recommend Documents