A D A T O K ZAY SÁMUEL KOMÁROMI FŐORVOS ÉLETMŰVÉHEZ MAY
ISTVÁN
A X V I I I . század végének jelentős orvosegyéniségei között kell s z á m o n tartani a k o m á r o m i s z á r m a z á s ú Zay Sámuelt. A Magyar Életrajzi lexikonban (1969. I I . 1066.) szerepel ugyan, de Székely Sándor A z o r v o s t u d o m á n y t ö r t é n e t é b e n (Bp. 1960.) és a Hollán Zsu zsanna szerkesztette négykötetes Orvosi Lexikon (Bp. 1967—1973) meg sem említi. Csu p á n ásványtani munkásságával foglalkozik K o c h S á n d o r , a hétkötetes T e r m é s z e t t u d o mányi Lexikon azonban nem tárgyalja. Életéről Szinnyei r e p e r t ó r i u m a is keveset közöl —• m é g születése és halála adatait sem: eszerint 1788-ban a pesti egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet; 1970 és 1794 k ö z ö t t Kecskemét „ n a g y tiszteletnek ö r v e n d ő orvosa", majd 1795-től K o m á r o m megye tiszti orvosa és a Péczeli József nevéhez fűződő K o m á r o m i T u d ó s T á r s a s á g tagja volt. M á r pályája kezdetén kemény erkölcsi tartásról tett t a n ú s á g o t . 1790-ben a Belgrádból érkezett m u n k á s o k vizsgálata után b á t r a n jelentette k i , hogy betegségük, i l l . h a l á l u k oka nem j á r vány, hanem a „ s a n y a r ú n való élet" és a hideglelés. Orvosi m ű k ö d é s é r ő l még egy ada tunk van: 1805-ben egy hét alatt gyógyított meg egy némát, egy elmebeteget pedig meg felelő kezelésben részesített. A m i k o r Kiss J á n o s K o m á r o m b a n meglátogatta — erről a Kazinczy k ö r é h e z tartozó p a p k ö l t ő Visszaemlékezéseiben számolt be —, t u d ó s , szerény orvos csodálkozva értesült arról, hogy hallottak á s v á n y t a n á r ó l (persze, ö r ö m é t sem t i t k o l hatta el). Ennek a művének k ö s z ö n h e t t e , hogy a j é n a i ásványtani t u d ó s társaság — m i n t „ N e m e s K o m á r o m megye é r d e m e s fizikusát" — 1798. június 2-án levelező tagjává válasz totta. ' Még azt is feljegyezték róla, hogy egy „electrica machiná"-t a d o m á n y o z o t t a rév komáromi iskolának. Két művejelent meg: az említett, K o m á r o m b a n 1791-ben kiadott Magyar Mineralógia, avagy az Ásványokról való Tudomány és a Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a Falukon uralkodni szokot nyavalyák orvosoltatnak. Pozsony, 1810. ( C s u p á n a szerző a m o n o g r a m j á t tünteti fel.) Ez u t ó b b i k ö n y v e teljesen gyakorlati céllel k é s z ü l t : mindenféle betegség gyógyítására közérthető ú t m u t a t á s t nyújt. Először a diagnózist állítja fel, u t á n a az orvoslás módját közli. A könyv ismerete alapján az orvos megérkezéséig az o r v o s t u d o m á n y b a n j á r a t l a n o k 1
2
3
4
5
1
7
1 2 3
1 5 fi 7
Koch Sándor: A magyar ásványtan története. Bp. 1952. 36. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1892. X I V . 1923. 1757. Hanusz István: Zay Sámuel Kecskeméten. TTK 1889. 402—403. (Cikkét e szavakkal fejezi be: „Sajnálatra méltó dolog, hogy felőle többet kitudni nem lehet ; néma a nép emléke") Magyar Kurír, 1805. 8, 114. Kiss János szuperintendens visszaemlékezései életéből. Bp. OK 1890. 120—121. Sz. K . : Régi magyar megfigyelések. TTK 1890. 47. és Magyar Kurír, 1799. 1, 223. Szekeres Mihály: A révkomáromi ref. iskola múltja. SárospatakiFüzetek 1864, 575.
is el tudják látni a beteget. A z előbeszéd szerint ez az összefoglalás főként a papok s z á m á r a készült: a falun ugyanis a beteg általában először a paphoz fordul. M u n k á j a első részét merítette, a m á s o d i k h o z t ö b b Zay, J. Krause művéből (Der Medizinische Landpfarrer) forrást használt, többek között Struve m ű v é t . H a d d álljon itt ebből a könyvből a tetsz halálról szóló részlet: ,,/T hozzá adásba vagy Toldalékba... leírom, miképpen lehessen a' Háltnak láttzókat meg-eleveníieni; mellynél fogva Hollandiának egy Fő Városa Amsterdam törvén-meg először a" jeget és 25 esztendők lefolyása alatt 900 holtat hozván vissza az életre, a' Londoni Királyi Emberiség Társaság pedig azután két esztendők eltelése alatt, úgymint 1794-től fogva 1796-dikig 2175-nek adván viszsza az életet halhatatlan hírt nevet szerzettek magoknak.'''' A Magyar Mineralógiához — a harmadik, magyar nyelvű á s v á n y t a n h o z — é r d e k e s t ö r János, ténet fűződik. (Az első kettő Benkö Ferenc enyedi professzor m u n k á j a / ' ) Földi Csokonai orvos barátja, aki maga is tervezte magyar nyelvű á s v á n y t a n kiadását, M i l l e r Jakab F e r d i n á n d h o z , a Széchenyi Könyvtár k é s ő b b i első igazgatójához 1799. szept. 2-án írt levelében plágiummal vádolta vele egykorú kollégáját. (Ezt a levelet bővebben ismer tettem az ItK 1970. évfolyamában [202—5.]; ugyanott kimutattam a pélágiumvád alap talanságát.) M e g b o t r á n k o z t a t v a állította, hogy Zay ásványtana Piller Mátyás jezsuita atya tankönyve ásványtani részének szó szerinti f o r d í t á s a . " . . .quas PilleriPraelection.es de Verbo ad verbum in Hung, transposuit, et edidit Samuel Zay in Komarom 1791. .., non lamen manifesta Versioné, quae Praelectiones iisdem verbis apud me leguntur Latine. Ver tére est laudabile, dissimulare fontes, — viderint alii" Piller t a n k ö n y v e t ö b b k i a d á s b a n jelent meg. A z első h á r o m c s u p á n kivonat egyetemi, előadásaiból, amelyeket az alcím szerint hallgatói jegyeztek le és rendeztek sajtó a l á : Tentamen publicum expraelectionibus históriáé naturalis... Nagyszombat, 1775. — Ugyan ebből az évből való egy másik, azonos című k i a d á s , míg a harmadik — némi címváltozta tással —- 1776-ban hagyta el a sajtót. Ezek a k i a d á s o k javarészt szó szerint egyeznek, és mindössze 20 lapnyi terjedelműek. T o v á b b i , egymással egyező hat kiadása m á r Elementa históriáé naturalis in usum scholarum grammal icarum et gymnasiorum címen jelent meg 1778 és 1791 között (kiadási helyük Nagyszombat és Buda). Az ásványtani rész valamennyi k i a d á s b a n a 3. kötet, terjedelme 100 lap; Zay m u n k á j a 349 lap. Zay k ö n y v é n e k a Pillérével való összehasonlítása alapján megállapítható, hogy szó sem lehet p l á g i u m r ó l : a magyar tudós a m e g h a t á r o z á s o k a t és a testek tulajdonságainak 8
10
8
9
10
Friedrich Adolph August Struve (1781—1840) drezdai orvos. Ő állított elő elsőként mesterséges ásványvizet vegyi anyagokból. Erre vonatkozó műve: Über die Nachbildung der natürlichen Quellen. Dresden, 1824. (Orv. lex. IV. 395.) — Krause neve nem szerepel ugyanitt. Benkő Ferenc első ásványtana javarészt fordítás: „Werner Ábrahám úrnak d köveknek és értzeknek külső megésmertetö jegyeikről írott szép és igen hasznos könyvetskéje.. . Göttingen, 1782. A második magyar ásványtant Magyar minerologia az az d kövek 's értzek tudománya címen Kolozsvárott, 1786-ban adta ki. Az ásványtani terminusokat magyarul, latinul és néme tül közölte. — Benkő alapította az első magyarországi ásványtani múzeumot; tagja volt a jénai fizikai és ásványtani tudós társaságnak. Szépirodalmi műve : Esztendőnként kiadott magyar parnasszusi időtöltés. Szeben, 1793—1800. (Szilády Zoltán: Benkő Ferencz, az első magyar minerológus. TTK 1911. 256—268. — Szerinte Benkő teremtette meg az ásványtani műnyelvet; ebben azonban Zaynak is szerepe volt. — Vö. még Koch i . m. 30.) — Gottlob Abraham Werner (1750—1817) a freibergi bányászati akadémia tanára. Jóllehet minerológus is volt, a német geológusok „a geológia atyja" névvel ruházták fel. (Révailex. X I X . 535. és Szilády Z. i . m. 260.) Piller Mátyás osztrák származású természettudós, 1774-től a nagyszombati egyetem tanára, 1784-től a pesti egyetem orvoskarán a különleges természetrajz tanára. (M. életr. lex. 1969. I I . 418. és Mixich Lajos: Földi János. Bp. 1905. 5.)
leírását Pillértől vette ugyan át (gyakran ezt sem szó szerint), á m d e az ásványok vegyi összetételét részletesebben tárgyalta és jóval t ö b b lelőhelyet nevezett meg, mint forrása. Oldalakat írt Pillérnél n é h á n y sort elfoglaló jelenségekről. Anyagbeosztásában részint Pillért, részint Benkőt követte. M ó d s z e r e a k ö v e t k e z ő : / . Az ásvány és vegyi a l k a t á n a k pontos m e g h a t á r o z á s a , 2. tulajdonságainak leírása 3. lelőhelyeinek megnevezése, 4. felhasználása. Lássunk egy részletet a 3. s z a k a s z b ó l , ( „ a ' földekről k ö z ö n s é g e s e n " ) : , , A ' Lemnusi föld (Terra Lemnia). Ez ollyan agyag, a* melly a" vízbe meg-hasadozván vagy egyenetlen darabokra, vagy táblátskákra szakadozva szélyel omlik. Rend szerént veres: ses, avagy sárgás, d törése mindenur sime némellyek ezt szappan agyagnak is nevezik (Lithomarga). Lemnusi földnek neveztetik, Lemnus szigetéről, d honnét nagy bővön hor dották. Már Homérus, és Herodotus idejébe különös tzeremóniával ásták ezt... Egyebeket el hallgatván, rövidségnek okáért most tsak azt említem, hogy utóllya felé, d szigetnek Görög, és Török elől-járóinak jelenlétekben, d Görög Papok először hálákat adván Istennek annyit vettek-ki d földből d mennyivel egész esztendeig megérték, azután más földet hány tak reá, és keményen meg-tiltották, hogy senki ásni ne merje. Ennek semmi bizonyos rendje (strata), vagy ere nintsen, hanem más földek között magános darabokba találtatik. Lehet találni a' Belkebányai hegyekbe, és Budán is. Nintsen olly bővön hogy valami különös nagy haszna lehetne; nem is lehet ollyan jól, mint d más agyag földeket vízzel öszve gyúrni. Régen az orvoslásba igen nagy haszna volt, de már most semmi sints." (123—5.) Ásványtan-történeti adatai sokkal b ő v e b b e k a Pillérénél. í g y p l . a platináról („Pintói ezüst vagy fejér arany") ezt í r t a : „Leg-először e' most folyó száznak 36-dik Esztendejében lett ismeretessé az Európaiak előtt, 174) -ben Woodward, az után 1748-ban U/lva már próba alá vették, 1757-ben Svéd Országban Scheffer, 1754 Angliába Lewis, 1758. Frantzia Ország ba Maquer és Beaume, Mergraff és mások vizsgálták." (250—1). Piller csak „ B o m a r e és Maquer" nevét említette (1780. kiad., 72.). A z ilyen kitérőkben rendszerint figyelembe vette a magyar v o n a t k o z á s o k a t (pl. a borax tárgyalásánál elmondta, hogy Winterl József,. 2L pesti egyetem t a n á r a „d Pórison kívül másból is készít tsendesítő sót" [sal sedativumot]. 27.) Felsorolta a k o r á b a n ismert öt legnagyobb g y é m á n t o t : „d legnagyobb d nagy Mógolé d nap-keleti India' egy részének Tsászárjáé" (279 és l / 2 k a r á t , — természetes állapotban 293 és 5/8 k a r á t volt), a m á s o d i k a „Lusitániai k i r á l y é " (215 karát). — A z ,,ásbest"-ről és , , á m i á n t h " - r ó l : „A' régi írók azt tartják, hogy az d meg-éghetetlen lepedő, d mellybe az Egyiptombéliek halottjaiknak testeket takarták ebből készült. Ä régi Scithákról is azt írják, hogy Hlyen lepedőbe égették-meg halottjaikat. Ebből készítettek az örökké égő gyertyák is régen olajjal, illyennel gyertyáznak ma is a' Grönlandiak." (153—4.). A m i n t a fenti idézetekből l á t h a t ó , Zay é r d e k e s részletek beillesztésével olvasmányossá tette a t u d o m á n y o s művet. K o c h S á n d o r nagyra értékelte Zay á s v á n y t a n á t ; legfőbb é r d e m é t abban látta, hogy szerzője nagy szerepet juttatott az ásványok ipari, mezőgazdasági és főként gyógyászati felhasználásának. Megállapítása; Zay nem merte ugyan még teljesen elvetni a kor hiedel meit, de szemmel l á t h a t ó a n nem hitt b e n n ü k . r
11
12
13
1 1
1 2 1 3
Winterl Jakab József (1739—1809): 1770-ben, a nagyszombati egyetemen ennek alapításától fogva a botanika tanára, majd az egyetem áthelyezése után 1808-ig a pesti egyetemé. (M. életr. lex. I L 1048., Révai lex. X I X . 572. Vö. még Orv. Hetil. 1964. 34.) Az idézet két utolsó mondatát Benkőtől vette át Zay. Koch i . h.
Zay maga alkotta a magyar ásványtani terminológia java részét, amint erről néhány kiragadott m ű s z ó n a k a Benkőével való összehasonlítása is meggyőz:
petróleum naphta sulphur borax mineralogia
Benkőnél földolaj földbalsam büdöskő olvaszósó a" kövek 's értzek t u d o m á n y a
Zaynái kőolaj földbalsam kén-kő póris Ásványokról való t u d o m á n y
Zay rendszerint közölte az á s v á n y o k vagylagos elnevezését is, p l . : „Ä kulimáz vagy Szekér-kenő (Petroleum tenax, vei Maltha), vagy a" mint mások nevezik Föld-sírja." (50) Benkőnél ugyanez: büdöskő, azaz nem különbözik a sulphur magyar megfelelőjétől. Földinek sz az állítása sem állja meg a helyét, hogy Zay eltitkolta forrásait. A tudós orvos a Magyar Mineralogia előszavában nagy tisztelettel emlékezett meg egykori pro fesszoráról. Pillérről, akinek „Természet Históriáját"-t alapul vette szintézise elrendezé sében és akinek előadásain b i z o n y á r a Földivel együtt vett rész; m á s r é s z t Benkőre és Dugonicsra is hivatkozott : az Etelka szerzőjének művéből (A tudákosságnak két könyvei, 1784) vette át a geometriai terminusokat. Lépten-nyomon hivatkozott külföldi forrásokra is, amint ez a felhozott idézetekből látható. Érthetetlen, hogy Földi, az első rendszeres magyar állattan szerzője, a k i a természet tudományok magyar nyelven t ö r t é n ő oktatásáért k ü z d ö t t és ennek k i d o l g o z á s á b a n ú t t ö r ő tevékenységet fejtett k i , nem értékelte p á l y a t á r s á n a k az ásványtani magyar terminoló gia megteremtésére irányuló — és Bessenyei Jámbor szándékának p r o g r a m j á h o z kapcso lódó — törekvését. Vajon személyes ellentét h ú z ó d o t t meg a p l á g i u m v á d m ö g ö t t ? N e m sikerült kinyo mozni. Az is kérdéses: t u d o m á s t szerzett-e Zay a súlyos, alaptalan p l á g i u m v á d r ó l ? A n n y i bizonyos, hogy a két orvost ugyanabban az évben avatták d o k t o r r á a pesti egyetemen és hogy mindketten a Jénai T e r m é s z e t t u d o m á n y i Társulat tagjai voltak (Földit 1794-ben, tehát négy évvel Zay előtt v á l a s z t o t t á k tiszteleti taggá). Valószínű, hogy Földi a definí ciók egyezése alapján ítélt, és szükségtelennek tartotta az egész m ű összehasonlítását forrásával. Egyéniségükben, m u n k á s s á g u k b a n mindenesetre sok közös v o n á s fedezhető fel. M i n d ketten h i v a t á s u k magaslatán á l l o t t a k , a nép egészségügye s z í n v o n a l á n a k emeléséért küz döttek és szabad idejüket a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k magyar nyelvű művelésének szentelték. Á m d e a Csokonai baráti k ö r é h e z t a r t o z ó , országszerte ismert F ö l d i k o r á n a k egyik leg különb polihisztora is volt; a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k mellett verstant és — a h a g y o m á nyos, latin nyelvtanon a l a p u l ó grammatikai szemlélettel gyökeresen szakító — magyar nyelvtant is írt, amelyet Kazinczy nagyra értékelt, míg Zay az o r v o s t u d o m á n y o n kívül csakis a t e r m é s z e t t u d o m á n y egyetlen ágával foglalkozott és neve hamarosan feledésbe merült. 1 4
15
14
18
Földi állattanáról vö. Mixich i . m. 68. és Bán Imre: Adalékok Földi János életrajzához. ItK 1957. 267. Jelleméről, tudományos munkássága értékeléséről és természettudcmányi termino lógiájáról: Julow Viktor: Doktor Földi János. Alföld 1964. 262—267. és Földi János emlék könyv. Debrecen, 1978. (passim) Földit 1788. nov. 15-én (Mixich i . m. 6.), Zay doktorrá avatásának hónapja és napja nem ismeretes. (Szinnyei i . h.)
May I . : Adatok Zay Sámuel komáromi főorvos
életéhez
«7
Zusammenfassung Sámuel Zay, ein angesehener Arzt zu Kecskemét, ab 1795 Physikus des Komitats Komárom, bedeutungsvolle ärztliche Persönlichkeit, war ein Mitglied der Komáromer Gelehrten Gesell schaft, die sich um die Person von József Péczely gruppierte und zugleich korrespondierendes Mitglied der Jenaer Mineralogischen Gelehrten Gesellschaft. Als Amtsarzt hat er sich durch seine anspruchsvolle ethische Haltung ausgezeichnet. Er veröffentlichte nur eine einzige medizin wissenschaftliche Studie (Arzt — Geistlicher auf dem Lande . . . 1810), worin er eine Hilfe den in der Krankenpflege ungeläufigen Menschen darbietet. Sein Name ist besonders durch sein Werk „Ungarische Mineralogie" (1791) bekannt geworden. I . M A Y , M.A. Budapest, Benczúr u. 39/A, Hungary, H-1068
