savaria 38 • a Va s M e g ye i Mú z e u Mok é rt e s í tőj e • 2016 • 71–76
Adatok Szombathely római és középkori topográfiájához Anderkó Krisztián Savaria Megyei Hatókörű vároSi MúzeuM H–9700 Szombathely, Kisfaludy Sándor u. 9., Hungary
[email protected]
Összefoglalás A Kossuth Lajos és Thököly Imre utak által határolt telken több egymást követő ütemben zajlottak régészeti feltárások. Ez a terület a római topográfia szerint Savaria fallal körülvett belvárostól délre található, a római védmű és annak délnyugati sarka alig ötven méterre helyezkedik el. A kutatás feltételezése szerint ennek a kelet–nyugati irányú falszakasznak a sarkaitól déli irányban, egy félköríves középkori (esetleg római) eredetű sánc húzódott. A 2008–2009. évi feltáráson, az ásatási terület nyugati sávjában egy vízfolyás maradványa került elő, amely a ma kb. 60–70 méterre nyugatra futó Perint patakkal hozható kapcsolatba. Az üledékben egy cölöplyuksor és az egykoron hozzá tartozó faszerkezet viszonylag jó megtartású maradványa került elő. Az egykori kerítést kihegyezett végű, veszszőfonással ellátott cölöpök alkották, amelyeket a dendrokronológiai vizsgálat szerint az 1602-ben vágtak ki. K u l c ss zava K : Savaria, Szombathely, topográfia, római kor, középkor
Abstract ata on the Roman and mediaeval topography of Szombathely. On the site bordered by Kossuth Lajos and Thököly Imre Roads, there have been a number of archaeological excavations in successive phases. According to the Roman topography, this territory is located to the south of the central walled section of the city of Savaria, the Roman rampart and its southwest corner being scarcely fifty metres away. It is assumed in the investigation that in a southerly direction from the corners of this east-west wall section ran a semicircular fortification of mediaeval (possibly Roman) origin. During excavations in the years 2008–2009, in the western zone of the excavation site, the remains of a watercourse came to light, which may be associated with the Perint Stream, now running approx. 60–70 metres to the west. In the silt, a row of post holes and a wooden structure once associated with it was uncovered in a relatively good state of preservation. The onetime palisade was made up of posts with tapered ends and fitted with wickerwork, these having been cut down in 1602 according to dendrochronology testing.. K e y wor d s: Savaria, Szombathely, topography, Roman period, Middle Ages
Bevezetés A Kossuth Lajos és Thököly Imre utak által határolt telken több egymást követő ütemben zajlottak régészeti feltárások.1 A topográfia szerint (Kiss et al. 1998: 28, 17. ábra; MladoniczKi & Sosztarits 2009: 328, 1. ábra) a terület Savaria fallal körülvett belvárosától délre található, a római védmű és annak délnyugati sarka alig ötven méterre helyezkedik el (1. ábra). A kutatás
feltételezése szerint ennek a kelet–nyugati irányú falszakasznak a sarkaitól déli irányban, egy félköríves középkori (esetleg római) eredetű sánc húzódik (Kiss et al. 1998: 117), amely részben érinti ezt a területet. A feltárások során számítani lehetett még a Borostyánkő útról leágazó, Savariát nyugatról elkerülő, a Perint és a délnyugati városfalsarok között elhaladó római út előkerülésére is (MladoniczKi & Sosztarits 2009: 346).
1 A cikk egy korábban megjelent tanulmány (Bödöcs et al. 2014) szerző által írt fejezetének részben átdolgozott és kibővített változata.
an de rkó krisz ti án : a datok s zoM bathe ly róM a i é s kö z é p kor i top o g r á f i áj á ho z
1. ábra. Az ásatási terület elhelyezkedése (Rajz: Derdák Ferenc) Figure 1. Location of the excavation site (Drawing: Ferenc Derdák)
savaria 38 • a Va s M e g ye i Mú z e u Mok é rt e s í tőj e • 2016 • 71–76
A feltárások eredményei A 2008–2009. évi feltáráson az előzetes várakozásoknak megfelelően számos római kori objektum, közöttük egy porticus maradványai kerültek napvilágra. Ezek a jelenségek egy viszonylag egységes talajtani rétegződésbe vágódva helyezkedtek el, a terület nyugati sávjában viszont egy éles rétegtani elválás volt megfigyelhető. Ez a harminc méter hosszan dokumentált, északnyugat–délkelet irányú jelenség, két, egymástól jól elkülöníthető részre osztotta a feltárási területet. Jelentkezési szintjében tőle keletre római kori maradványok, még magából a jelenségből római, középkori és újkori leletanyagot is tartalmazó, kevert törmeléksávok kerültek elő. Ezek alatt egy szürke színű 100–120 centiméter vastag üledéksáv húzódott, amelyet több, egymástól csak részben elkülöníthető rétegre lehetett bontani. Alsó felében egy vöröses színű kavicsréteg, felette egy nagy mennyiségű szervesanyag-maradványt is tartalmazó sáv, majd egy részben keresztrétegzett finomhomokos réteg következett. A jelenség öszszetétele és elhelyezkedése arra engedett következtetni, hogy itt egy hajdani vízfolyás maradványa került elő, amely – a lerakódások tanúsága szerint – több különböző intenzitású periódussal rendelkezett. A szervesanyagban gazdagabb sávok azt jelezték, hogy egy-egy időszakban csekély vízmozgás mellett egyfajta tavi vagy mocsaras jellegű környezet alakult ki, a keresztrétegzett üledék viszont élénkebb, gyorsabb és nagyobb energiájú vízáramlásra utalt.2 A meder szélességét nem sikerült megállapítani, a keleti szélétől nyugat felé még körülbelül kilenc méter felület feltárására volt lehetőség, de ezen a részen a másik oldala nem került elő. Ez a jól nyomon követhető és lehatárolható vonalú egykori patakmeder, már csak elhelyezkedése folytán is, a ma körülbelül 60–70 méterre nyugatra futó Perinttel hozható kapcsolatba. A kettő közötti viszony azonban még bizonytalan, ezért számos interpretáció elképzelhető. Felmerülhet, hogy a feltárt szakasz volt az eredeti patakmeder, illetve az is, hogy ezen a szakaszon a Perint egy, a mainál jóval szélesebb, helyen-
2. ábra. Ásatási felvétel az előkerült famaradványokról Figure 2. Excavation photograph of the unearthed wooden remains
ként esetleg mocsaras ágban folyhatott déli irányban. A legvalószínűbb mégis az, hogy itt egy olyan mellékág került elő, amely a fő mederről fűződött le. Szintén eldöntetlen, hogy természetes vagy mesterséges eredetű ágról van-e szó, de nyitott kérdés egyenlőre az is, hogy mikor keletkezhetett. A feltárt szakasz szerencsés módon összekapcsolható egy Mátyás király utcai ásatáson előkerült hasonló jelenséggel,3 így a két helyszínt összekötve kirajzolódik egy olyan irány, amely a már korábban említett ívelt alakú sánc vonalát is követi. Azt, hogy ez a sánc létezett, illetve, hogy van-e kapcsolat közte és a patameder között, azt egy, az ásatáson előkerült lelet bizonyíthatja. Részben az üledékben, illetve annak a szélén több cölöplyuk és egy faszerkezet viszonylag jó megtartású maradványa került elő (2. ábra). A kihegyezett végű, körülbelül három méter hosszú cölöpök eltérő átmérővel (10–15 és 30–40 cm) rendelkeztek. Az építés során a kétféle vastagságot váltakozó sorrendben helyezték egymás mellé, két vastagabb közé mindig egy vékonyabb került. A szerkezet egy részén az eredeti vesszőfonás is megőrződött, amelyet nem szálanként, hanem kötegekben fontak a cölöpök közé (3. és 4. ábra). A kerítés tetején kialakított csapoláshelyek szerint a védmű tetejét léccel fogták össze. A cölöpök kocsánytalan tölgy (Quercus robur) törzséből, a vesszőfonás kocsányos tölgy és fűzfák (Salix spp.) ágaiból készültek. A zömében 1–4 éves ágakat valamikor ta-
2 Az üledék geológiai elemzését Zentai Zoltán (Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely) végezte. 3 Sosztarits Ottó és Pásztókai Szeőke Judit közöletlen ásatása. Savaria Múzeum, Régészeti Adattár (=SMRA) 1846-05 és SMRA 2195-07.
an de rkó krisz ti án : a datok s zoM bathe ly róM a i é s kö z é p kor i top o g r á f i áj á ho z
vasszal vágták vagy gallyazták. A cölöpökhöz használt faanyagot jó minőségű, fiatal (21–35 éves) kocsánytalan tölgyekből készítették. Az, hogy a ma szokásos 90–120 éves vágáskor töredékéig hagyták csak nőni a fákat utalhat valamiféle kényszerhelyzetre vagy a maitól teljesen el-
térő erdőművelésre. Ez utóbbira utalhat, hogy a fennmaradt források szerint a városnak a 16. és 17. században súlyos fahiánnyal kellett megküzdenie (Horváth 1993: 248). A cölöpök megmunkálása, a kórokozók által támadható felületek meghagyása alapján úgy tűnik, hogy a tartósság
3. ábra. Ásatási felvétel a vesszőfonásról
4. ábra. A palánk rekonstrukciója (Rajz: Kenesei Ágnes)
Figure 3. Excavation photograph of the wickerwork
Figure 4. Reconstruction of the palisade (Drawing: Ágnes Kenesei)
5. ábra. A győri vázlat Figure 5. The “Győr sketch”
savaria 38 • a Va s M e g ye i Mú z e u Mok é rt e s í tőj e • 2016 • 71–76
6. ábra. A vízfolyások rekonstrukciója (Rajz: Isztin Gyula) Figure 6. Reconstruction of the watercourses (Drawing: Gyula Isztin)
nem volt kiemelten fontos szempont a kerítés elkészítésekor. Az évgyűrűk vizsgálatával megállapítható volt,4 hogy 1602-ben vágták ki őket, feltehetőleg a várostól nyugatra vagy északnyugatra eső terülten. Ez az adat szerencsés módon egybevág azokkal a leírásokkal, amelyek szerint egykoron Szombathelyt körös-körül árok és fából készült, vesszőfonással ellátott palánk védte (Horváth 1993: 16–17). A források szerint ezt a védművet többször javították, át- vagy újjáépítették (például 1490-ben, 1592-ben és 1612-ben), vonalát részben áthelyezték (Horváth 1993: 15–16). A kerítés nem lehetett különösebben magas és jó állapotú, hiszen például 1624-ben egy forint bírságot kellett fizetnie annak, aki nem a kapukat használta, hanem a párkányon mászott át (Horváth 1993: 16). Sajnos a palánk pontos vonala a Szombathelyt ábrázoló korai térképeken nincs feltüntetve. Az úgynevezett győri vázlat (5. ábra), amelyet bár a
13. századra kelteznek, de látszólag 15. század környéki állapotokat tükröz (Kiss et al. 1998: 204) viszont érdekes adalékkal szolgál. A várostól délre három, ívben elhelyezkedő, többé-kevésbé ovális alakú „folt” és egy híd van feltüntetve. Ez egy olyan vízzel részben még feltöltődött árok vagy meder maradványa lehetett, amely csak egy hídon keresztül volt járható. Elhelyezkedése szerencsés módon összevág az ezen a feltáráson és a Mátyás király utcában előkerült patakmederrel, így ezek az adatok összekapcsolhatók. Ennek eredményeképpen a várostól délre kirajzolódik egy, a Perint patakról leágazó árok vagy meder, amely iránya miatt minden bizonnyal a Gyöngyösbe torkolhatott (6. ábra). A középkorban és a kora újkorban ezt határolta északról egy sánc, amely védműként és városhatárként is funkcionálhatott. A feltárt szakasz tágabb környezetét vizsgálva elképzelhető, hogy ez a meder már a római kor-
4 A vizsgálatokat Grynaeus András (Magyar Dendrokronológiai Labor, Budapest) végezte (SMRA 2502-09).
an de rkó krisz ti án : a datok s zoM bathe ly róM a i é s kö z é p kor i top o g r á f i áj á ho z
ban is létezett. Savaria fallal körülvett belvárosától délre fekvő terület régészeti kutatása során nyilvánvalóvá vált, hogy a legkorábbi római településnyomok itt találhatóak (Sosztarits & MladoniczKi 2009: 344–345), a mellékág nyomvonala pedig pontosan keretezi ezt a részt. A kérdés az, hogy a vízrajzot vagy a városszerkezetet szem előtt tartva igazították-e egymáshoz a részeket. Mivel az itt futó római utak a meder vonalához igazodnak, a római várost kelet felől határoló Gyöngyösről pedig tudjuk, hogy részben mesterséges (Kiss et al. 1998: 10–12), ezért inkább a környezet-átalakító munkákat tartom valószínűnek. Tehát ez az ág minden bizonnyal tudatos tájalakítás eredménye (természetesen elképzelhető, hogy egy része természetes), amellyel a rómaiak hozzájárultak az újonnan alapított Savaria közvetlen környezetének vízszabályozásához és nem utolsósorban a városból kivezetett szennyvíz elvezetéséhez.
Összefoglalás Összegezve kijelenthetjük, hogy a feltáráson a mai Perint patak egyik mellékága került elő, amely fontos szerepet játszott Savaria–Szombat-
hely kialakulásában, városképében és védelmében. A kora újkorban már nem lehetett túl nagy jelentősége, mivel funkciója megszűnt és a városnak nagyobb térre volt szüksége, ezért a sáncot megszüntették, a medret folyamatosan feltöltötték. A mai Mátyás király út–Légszeszgyár utca– Aréna utca elhelyezkedése és iránya azonban még mindig őrzi az egykori patak és sánc vonalát.
Irodalom Bödöcs A., AnderKó K. & Kovács G. (2014): The impact of the roman agriculture on the territory of Savaria. – Dissertationes Archaeologicae 3(2): 321–333. Horváth T.A. (1993): Szombathely a XV–XVIII. században. – Acta Savariensia 8: 450 pp. Kiss G., Tóth E. & Zágorhidi Czigány B. (1998): Savaria–Szombathely története a város alapításától 1526-ig. – Szombathely, Szombathely MJV Önkormányzata, 295 pp. Sosztarits O. & MladoniczKi R. (2009): Die Strecke der Bernsteinstraße in Savaria. – In: Bíró Sz. (Hrsg.): Ex Officina… Studia in honorem Dénes Gabler. Győr, Mursella Régészeti Egyesület, pp. 325–356.
