Adatok kolozsvári unitárius egyházközségünk régibb klenodiumairól. Egyházi Jvépviselőtanácsunk 1912 március 13-án tarlóit ülésén egyházközségi monográfiáink kibővítése és I ?liclő teljessége kérdésével kapcsolatosan azt határozta, hogy az egyházközségek klenodiumait mutörteneti feldolgozásra r e n d r e behozatja Kolozsvárra. Ezzel a határozattal s megindult végrehajtásával egyházunk oly nevezetes kezdeményező lépést tett, amellyel ezen a téren az összes magyarországi egyházakat megelőzte. Lehetővé tette, hogy a legtávolabbi, eldugott, kis egyházközségeink ingó műemlékei ismeretessé váljanak s e tekintetben példát mutatott más egyházaknak is. Szolgálatot lesz saját célján kívül a magyar műtörténetnek s bebizonyítja, hogy a nemzeti művelődés munkájában az őt érdeklő munkatereken éppen olyan buzgó készséggel működik közre, mint az elmúlt századokban. A legújabban nagy lendületnek indúlt magyar műtörténeti munkásság számára kétségtelenül nagybecsű szolgálat az, amellyel egyházunk az országban szétszórt unitárius ingó műemlékek feldolgozását lehetővé tette. A műtörténész nem lesz kénytelen nagy költséggel, fáradsággal és főleg időveszteséggel járó utakat tenni, hogy végre tárgyához jutva is bővebb források és összehasonlító anyag nélkül vergődjék. Most itt a feldolgozandó anyag, mely összehasonlítás szempontjából is értékes — készen, együtt kerül eléje s az adatgyűjtés m u n k á j a szám á r a nagyon megkönnyebbül. Viszont az is bizonyos, hogy ha egyházunk intézkedése a műtörténet írásra nagybecsű: egyházunk számára megbecsülhetetlen. A tervezett földolgozás egyházunknak lehetővé leszi, hogy régi egyházvizsgálali jegyzőkönyveink sokszor
HDATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKOZSSGÚNŐ
RániKB
laENODIUMAIRÓL
161
bizonytalan leírásai •liclvelí jövőre pontos, szakszerű leírások és fény képleltárak 1 álljanak rendelkezésiünkre. A műtörténeti feldolgozások megismertetik klenodiumaink becsét. Fel ú j úl adományozóink, jólLevőink emlékezete. Legnagyobb irodalmi és erkölcsi nyereségünk pedig — a kezdeményezés dicsőségét nem is tekintve — abban lesz; hogy a feldolgozások, ma már szakkörökben Európaszerte elismert folyóiratban 2 ismertetik egyházunk ingó műemlékeit s a folyóirat francia abregeje útján olyan körök is tudomást szereznek műtárgyainkról, amelyek különben bizonyára még létezésünkről sem sokat tudnak. Új út nyílik meg számunkra a művelt nagy világba, amelyre szerény viszonyaink mellett is nemes büszkeséggel léphetünk. Végre a folyóiratban megjelenő feldolgozások különleuyomataiból aránylag kevés költséggel albumunk készül, mely külön is örökre becses irodalmi emléke marad egyházunknak és a magyar műtörténetnek. Ezekre a célokra, illetőleg tudományos megvizsgálásra és feldolgozásra szállítottuk be 1912 nyarán az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába kolozsvári egy11 ázkiö zséeünk úr asz tali to 1 szerelései l. Összesen 30 darab úraszlali edényünk s 22 darab hímzésünk és varrottasunk került be. 3 Ez a tekintélyes fszám már magában mutatja, hogy egyházközségünk ezen a téren nem szegény s bár a tudományos feldolgozást közbejött körülmények a mull évben egyelőre megakasztották: -annyit már előre is örömmel jelezhetünk, hogy egyházi műtárgyainkról olyan kiváló szakemberek, mint dr. Posta Béla egyetemi tanár, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Régiségtárának igazgatója s Radisics Jenő a budapesti iparművészeti Múzeum igazgatója, teljes elismeréssel nyilatkoztak. Kitűnt, hogy bár a mult-
1
A fényképeket az Erd Múzeum Érem- és Régiségtára előállítási áron adja a fényképleltár részére. Ugyanily kedvezménnyel juthatnak fényképhez az egyházközségek is. - Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából Szerkeszti Posta Béla. Kolozsvár. Előfizetési ára egy évre 10 korona. 3 Számos újabb darabunkat be sem vittük. K e r e s z t é n y M a g v e t ő 1913
1
1
162
ADA'IOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLENODIUMAIRÓL
ban súlyos anyagi helyzetünk, szegénységünk négyszer is4 arra kény szeri tett, hogy klenodiumaink egy részétől megváljunk: a megmaradt és megőrzött példányok közt több művészi becsű darab van. Köztük találjuk Harm Sebestyénnek, a világhírű erdélyi ötvösnek egy nagy fedeles poharát s valószínűleg vagy az ő munkája, vagy iskolájának igen jó tanítványától való szép kis keresztelő poharunk is. Kél nagy, egyforma, hal öblű, aranyozott ezüst poharunk közül az egyik fedőtányérával s egy pompás, díszes, 1636-os évszámot viselő kelvhünk szintén elsőrangú ötvös műemlékek. Két egyenlő 1606-beli boros kannánk jeles szebeui mester munkája. Ezüst tányéraink egyszerűek, de köztük oly régi is maradt, mely m á r Dávid Ferenc és Heltai Gáspár papságában (1560) megvolt. Egy ónkannánk a hajdani külvárosi, szentpéteri unitárius egyházból, ennél is régebbről, Kolozsvárnak a reformáció előtti idejéből származik s 1537 évszámot visel. Hímzéseink közt pedig szépség és finomsáig dolgában múzeumba illő mintápéi dányokal találunk. Egy nagy színes abroszunk s ezzel egyforma mintával hímzett rojtos kendőnk minden valószínűség szerint a reformáció első századából, még a katolikus egyházról maradhatott reánk. Legrégibb évszámos, kis sp anyó l-li im.es kehelytakarónk 1636-ból való. Kél darab kétszáz évesnél idősebb reeemunkás abroszunk, több arany sko fi uniós hímzésünk s egy finom pasztell-színeivel feltűnő kenyértakarónk igazi díszművek. Ilyen szép és értékes emlékek n e m ok nélkül izgulnak azzal a kérdéssel, hogy mikor, hogyan, kitől jutottak egyházunk birtokába? Kik voltak készítőik, adományozóik? Ezekre a kérdésekre a feleletet részben a bekövetkező műlörténeti feldolgozás, részben kolozsvári egyházközségünk szép levéltára adja meg. Az előbbi azonban inkább a klenodiumok műbecsét, stílusát s néhánynak alkotó mesterét ismerteti meg velünk, míg adomá4
1698-ba:i kolozsvári nagytemplomunk és torony leégése, 1712-ben a kuruc háborúk, 1717-ben kolozsvári nagytemplomunk elvétele által okozott veszteségek, s 1310 ben az 1795-i templomépítés után beállott nehéz pénzügyi helyzet miatt.
ADÁTOK
KOLOZSVÁÉI
ÚNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSéQÖNK
RÉGIBB
KLENODHJMAIRÓL
163
nyozásuk és viszontagságaik történőiét — legalább részben — levéltárunkból t u d j u k meg. Ebben az egyházközségi levéltárban az ingó és ingatlan javak összeírása csomójában 1675-től 1810-ig huszonöt különféle olyan részleges ,vagy teljes összeírás van, 5 amely klenodiumainkra vonatkozik. Ezeken kivül azonban az egyházközség 1627-től kezdődő számadáskönyvében és 1690től fönmaradt !jegyzőköriyveibe.n is számos ide tartozó adatot találunk. Ezekből a legjelentékenyebbeket kiválogatva, most éppen azért adjuk közre, hogy a feldolgozáshoz történeti adatokat szolgáltassunk. A kiválogatásban tekintettel voltunk arra, hogy a változások s főleg a gyarapodás idősorbei i fejlődése feltűnjék s viszont időbén egymáshoz igen közel álló, jelentékeny különbségekel nem mutató, — mintegy ismétlő — összeírásokai fölöslegesen ne közöljünk. 6 Mellőztük a bizonytalanul datált összeírások közlését is.7 Viszont azokból az időkből, amelyekben a kJenődiurnái Ion lányban jelentékeny változások történtek, még a kisebb jelentőségűnek látszó gyarapodásokai is fölvettük s kivált 1701 ]és 1717 között — éppen egyházunk akkori válságos állapotára- s saz akkor történt kétszeri klenodiumeladásra való tekintettel — lehetőleg minden olyan adatot közlünk, mely az állomány-eltérésre útbaigazításul szolgál. Ezek alapján megállapítható, hogy klenodiurnáinkról az ismert legrégibb összeírás 1G27—1654. évi egyházközségi sziániadáskönyvünkben 1644 december 20-ról maradt 5
Fasciculus XXV. 3 - 6 a - c , 7. (2 drb), 8, 1 0 - 1 2 . 17, 18 a - d , 19, 21 (5 drb), 22, 23. sz, " Ezért hagytuk ki egyik különben igen becses 1711-iki összeírást, s ismét a kormányszéki rendeletre történt 17/7 junius 24-iki összeírást, mely nagyjában egészen egyezik a közlendő 1789-i jegyzékkel. 7 Ilyenek a 6. a —c. és 7. számú jegyzékek, melyek közül az előbbiekre az 1716. évszámot, s az utóbbira a „Circa A. 1716.14 följegyzést utólag vezették reá; valamint a 10. sz. jegyzék, mely „1719-ben az eccla három kolcsú ládájában találtatott jók conscriptiója." Ezek annál könnyebben mellőzhetők voltak, mert 1716-ból és 1717-bőt az összeírásokból és a jegyzőkönyvekből más, jelentékeny értékű és külsőleg is egészen h.teles összeírások állottak rendelkezésünkre, melyeket közlünk is.
164
ADA'IOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLENODIUMAIRÓL
fiönn, első különálló összeírásunk pedig 1675 augusztus 16-ról kelt. Ha ezeket összehasonlítjuk és ismerjük kolozsvári egyházközségünk mai klenodiumail: néhány érdekes megá 1 la p í tá s 1 tehet ü lik. Mind a két legrégibb összeírás első helyen azokat a nagyobb, 8 hat öblös, talpukon csúcsíves áttörésű, díszes kelyheket említi, melyek úrvacsora oszlások alkalmával ma is mindenkor szerepelnek. Ezek közül egyikei szabatos, szép, biztos kidolgozása művészi értékben a társa fölé emeli. Dr. Pósta Béla m á r első futólagos megtekintésük után kifejezte azl a nézetéi, hogy az egyik kehely valószínűleg csak utólag készült a másik mintájára. Ugyanez volt tőle függetlenül a véleménye Radisics Jenőnek is.9 Ezt a véleményI teljesen igazolja 1675-i jegyzékünk, mely a kettőt megkülönböztetve megemlíti, hogy két egyenlő kehely közül a régebbi 6 márkát és 36 nehezéket, az újabb10 7 márkát nyom. Mind az 1644-i. mind az 1675-i leltár megemlíti o kelyhek aranyos fedő tányérait (patena) is. Ezek közül ma csak egyik van meg; de ez egyszerűsége mellett is nagyon becses, mert r a j t a látható Jézus m o n o g r a m m j á n a k minuskuIáival bizonyos mértékig kormeghatározó. Készülése idejét nagy valószinüséggel még az erdélyi reformációt megelőző évtizedekbe tehetjük, amire annak a keh elvnek alakja és stílusa is följogosít, amelyhez a fedő't.á-í nyer tartozik. Műtörléneti szempontból azonban ennél is nagyobb becsű a peremén alkalmazott betűl'onásos monogramul, mert abból a részletes vizsgálat alkalmával a készítő ötvös nevét is valószínűleg sikerül megállapítani. 1 1 b
Magasságuk 29 cm. Radisich a klenodíumokat dr. Pósta Bélának 191J nyarán Olaszországban való idözése alatt látta. Az összeírások mind azután kerültek elő levéltárunkból, miután a kienodiumok megvizsgálását megkezdték. 111 Az 1544-iki leltár ezt a megkülönböztetést nem tes/i meg. 11 Itt jegyezzük meg, hogy Nóvák János tanárjelölt elkészítette a ko jozsvári ötvös céh monográfiáját, melyhez mintegy 10Ü0 ötvös nevét gyűjtötte össze s ezt késöob kiadja. A virágzó XV XVI. századi kolozsvári ötvössé' mellett a kehely legnagyobb valószínűségei Kolozsvárt készült, s ezért tartjuk lehetőnek készítője megállapítását.
ADVTOK
KOLOZSVÁRI
RNITÁIÍIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLKN Ó D I U M A I R Ó L
165
Feltűnő, hogy e két kelyheii kívül az 1644-i leltári ínég csak kél más kelyhet említ, a reájuk járó tányérokkal. Ha már csak előbb nem történt valamiféle eladás, akkor ebből a körülményből azt lehet következtetnünk, hogy az unitárius e g y h á z kialakulása alkalmával legfennebb három kehely maradt fedőtányérostól a nagy Szentel ihály templom ilyennemű katolikus kegyszereiből a mi egyházunkra. Pedig az unitáriusok a kienodiumokból 1644 előtt aligha adlak el valamit, 12 mert ebben az esetben bizonyára a teljesen felesleges két ostyatartó szekrényt nélkülözhették s adhatták volna el a legkönnyebben. Ezek pedig mind 1644-ben, mind 167.Vben megvoltak s csak 1711-ben kerültek eladásra.115 Az ón edények közül is aligha volt egy-kettőnél több a reformáció előttről. Abból a mindössze hal darabból, melyet az 1644-i leltár megemlít, két egy-egy ejteles ónkanna a későbbi jegyzékekből következtetve valószínűleg két most is meglevő darabbal azonos. Viszont feltűnő, hogy míg 1644-ben csak két óntányért találunk, addig 1675-ben m á r harminckét darab van s 1709 május 1.0-ére negyvenegyre szaporodnak. Ezekből 1711 vége felé huszonnégy darabot eladnak s 1768-ig újra ötre apadnak le. Egy ideig nagyra nőtt számukat az teszi érthetővé, hogy az egyháznak a XVII. század végén s a XVIII. század elején a lakodalmak, t e m e t é s e k vendégségeihez bizonyos összegért bérbevehető edényéi voltak, melyek jövedelme évenként állandó elszámolás tárgyát képezte. Az egy ideig nagyszámúvá szaporodott óntányérokal is bizonyára inkább ilyen jövedelemhajtó edényeknek, mint Űrasztali tárgyaknak tekinthetjük. Az Űrasztala, valamint a kelyhek, poharak és kannák térítői az első leltárban szintén nagyon szerény számban szerepelnek. Négy abrosz, kél aranyos, két csipkés keszAzelőtt a virágzó egyház nem szorult reá ilyen, a szükség á'tal kényszerített lépésre. Az 1644-ben még megvolt réz tömjénezőt itt csak azért nem említem, mert annak atiyyagi értéke kevés volt. Nem érdektelen ezzel szemben az a tény, hogy a katolikusok 1716-ban mind csupa olyan tisztán unitárius eredetű klenodiumokat követeltek maguknak, melyek soha az övék nem voltak.
166
ADA'IOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLENODIUMAIRÓL
kenő s egy aranyos kendő az egész. Ezekből egy aranyos abrosz és kendő ma is nagyértékű díszes d a r a b j a i felszerelésünknek. 1675-re jelentékenyen megszaporodnak s ekkor tizenhét különféle szőnyeget is találunk az egyházkei z ség l u la j donál)a n. Az 1703. évről k ü l ö n föl jegyzését ismerjük meg az elenyészett kolozsvári szentpéteri egyházközség ingóságainak. Egiy része ma is megtalálható, de nagyobbára nem használatos: másrészük régebb eladásra került. Ugyanez volt a sorsa 1810-ben az 1796-ban beolvadt kolozsvári lengyel unitárius egyház ezüst lányéra nak is. Mindezekből az tűnik ki, hogy a kolozsvári unitárius egyházközség klenodiumainak a l a p j á t a tulajdonába átment, nem nagyszámú, hajdani r ó m a i katholikus egyházi' fölszerelések képezték. Ezek m á r 1644-ig! is szaporodtak, de még nagyobb gyarapodásukat tapasztaljuk a XVII. század végén. A gyarapodás és a szükség által kényszeríletl eladás következtében a klenodiuni-állomány hullámzása 1711 —17 közt a legnagyobb. Innen fogva ú j r a lassú gyarapodás következik, míg 1810-ben a szükség az egyházközséget újra nagyobb eladásra kényszeríti. Az eladóiI darabok egy része az ország különböző! helyeire, vagy külföldre is szélvándorolva bizonyosan föiimaradt. Közlendő jegyzékeink értékes adatokat n y ú j tanak abban a tekintetben is, hogy n e h á n v egyházközségünkbe a XVII—XVIII. században m é g kolozsvári egyk'ö z s ég ü nkb ő 1 jutót tak k I e 110di umo k. Az sem lehetetlen, hogy egyik-másik rég eladott dar a b u n k r a valamelyik közgyűjteményben vagy nagyobb magángyűjteményben fog valamelyik műtörténetíró reáismerni. Nekünk mindenesetre az a célunk, hogy a közlendő összeírásokkal főleg még meglevő becses emlékeink történetére minél több világosságot derítsünk. Kolozsvár, A kolozsvári
I, 1644 deczember
unitárius
egyházközség
20. klenodiumai.
Anno Domini 1644 d i e 20 Decembris, számvevő u r a i m
167 A D A ' I O K
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB KLENODIUMAIRÓL
ő kegyelmek be menvén az segestyé'ben, az minemű ezüsl marhákat az egyházfi uraim ék kezek alatt találtak esi kész pénzt is, renddel így következik. 2 egy arányú kehelyek, belől merőn aranyosok; két rajta járó ezüst tányérokkal együtt nyomnak m . . 1 kivül-belŐl merő aranyos, test állásos kupa nyom m... 2 sima ezüst kannák, az teteiben mindeniknek egyegy angyal kép, tervül az küzepin aranyos, vert. Nyomnak m . . . 2 ezüst kannák, mégis belől merőn aranyosok; nyomnak m . . . 2 egy arányú, középszerű kehely po húrok, kivűi-belől aranyosok, rajta járó két ezüst tányérokkal: azok is merő aranyosok; nyomnak m ... 1 tél kupa, küül-belől aranyos, nyom m . . . 1 tiszta fejér udvari pohár, egy ezüst kalánnal. m . . . 2 ostya tartó szekrény, ezüst, egyik pogán pénzes. 1 búza virágos ezüst kesén tyű m . . . 1 aranyas réz tömjénező. Mégis kél ezüst tányérok, aranyas az széli mindeniknek; nyom m . . . 'Aprólék, töredék ezüst m . . . p. 16. Egy hat ejteles, lábos ón kanna nyom lib .. . Egy korsó formára való négy ejteles ón kanna l i b . . . Ké t ón kannák, egy-egy ej telesek, lib .. . Két ón tányérok, lib ... Ivét tiszta fehéres sálios abrosz, körös körül fejér rojt rajta. Egy aranyas abrosz, item egy sálios abrosz, ki az kő asztalon áll. Item mégis más egy sálios' abrosz, szinte olyan mint az előtte való. Egy aranyas kendő. Két aranyas keszkenő. Item két csipkés keszkenő is. (A kolozsvári unitárius egyházközség ből, az 1644-iki számadások elől.)
1
1627
54. évi számadáskönyvé-
A sulymennyiség mind itt, mind a következő daraboknál M = marca.
kitöltetlen.
168
ADA'IOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLENODIUMAIRÓL
II.
Kolozsvár,
1675 augusztus
16.
Az colosvari unitaria belső ecclesiúban az "r vacsorájához való edényeknek reg esi rumok, melyek in anno 1675, die 16 Augusli, registrallatván, hagyat latnak számok és nevek szeré ni újabban mostani edgy ház ji ura imék gondviselések alatt. Kél edgy a r á n y ú vagy f o r m á j ú , hat a j a k a ki conorozott öreg kehely poharak, az melyeknek belső része éppen s kiörül az lábai merőn aranyasak, melyeknek az régiebbikje nyom m. 6. p. 36. Az ujjabbikjá is nyom m. 7. p. 00. Ivét edgy f o r m á j ú üveg pohár-forma, körül belől merőn a r a n y a s poharok, melyek edgyütt n y o m n a k m j)
00.
Ivét edgy f o r m á j ú sugár ezüst kannák, lyukaszlásosok, sáliosan aranyaztattak, az fedele tetején edgy-edgy angyal. Edgyütt n y o m n a k m 6. p. 36. Edgy öreg, merőn trébelléses, körül belől merőn aranyas eziist kanna, mely nyom m 5. p. 00. Spitsre tr eb ellett sugar ezüst kanna, kinek frébellése kivül-belől merőn aranyas. Nyom in. 3. p. 33. Edgy merőn trébelléses, sáhoson kövül-belől merőn aranyozott, tetején testállásos ezüst kanna. Nyom m. 3. p. 43. Két eziist tányérok, az széli aranyasok. Nyomnak m. 4. p. 00. Két kissebb kehelyek tányéra, az szélei aranyasok. Nyomnak m. 1. p. 33. Az két üveg-forma p o h a r o k r a való kél ezüst, merőn a r a n y a s fedő tányérok, melyek n y o m n a k edgyütt m. 00. p. 33." Két edgy arányú f o r m a ezüst szekrények, 1 edgyik nagyobb, másik kissebb. Nyom edgyik m. 2. p. 39. Másik m. 1. p. 21. Edgyik szekrényben valami töredék ezüst p. 18. 1
Az 1644-i összeírásban szereplő ostyatarlók.
ADATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBIi
KLEN Ó D I U M A I R Ó L
Ü9
Beszúrva: Eclgy udvari lábos sellegh íános uram atta 111. 2. Belől merőn jaraniyas; kivül is) iniitl-auiolt. Eclgy veresréz kehely, kiö-vül merőn aranyas. Egyéb
edgy ni\ús :
Edgy mosdó medenczéhez való réz ló. Edgy sárgaréz mosdó medencze. Ón
edények:
Harminczkét angliai ónból álló bécsi lánvérok, újak. lib. 43. Edgy öreg ón kanna, vas lögontos. lib 1 i)1/^. Edgy öreg szabása ón korsó. lib. 7. Ivét ejteles kannáik lib: (üresen hagyva). Űrva csóréja
o s ztású h o z való
ruha nemük :
Három crákkai sáhos abroszok. Edgy szép, arany fonallal varrott, spanyol himes abrosz. Daniel István adta volt. Edgy irás után varrott fejéres, reczés, rostos végű 1 abrosz. ' : ' Más, edgy alább való, fejér, rostos felü abrosz. Edgy kis potyolat keszkenő, két vége schofiumnuil keszkenő. Mikesné asszony. Más edgy potyolat keszkenő, körül merő scliofiummal varrott, régi. Edgy kis potyolat keszkenő, két vége schofiúmmal elegyít tetell span vol v a r r áis. Tölczéres Péterné adta volt. Ivdgy potyolat keszkenő, körös-körül virágos varrásos, igen szép. Egy paraszt csipkéses gyolcs keszkenő. Edgy naranes-szin atlacz szélű aranyos lercenella, asztalra való. Mikesné asszony. Edgy varrott végű gyolcskendő. Edgy törlögelő gyolcs; lepedő forma. Szőnyegek:
Három veres ú j schallat szőnyegek. Négy jó fejér szőnyegek, h á r m a czókás; tuclgya az, ki szőtte, mit szőtt belé.
negyedik
T
170
ADATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLENODIUMAIROL
Két jó veres szőnyegek. Két kopott, viseltes, öreg fejér szőnyegek. Edgy jó veres schallat szőnyegh, a kis templomban az asztalra való, most itt benn van az segestyében, más van helyette'ott. Az nagv templomban, az asztalon edgy fejér szőnyegh. Az kis templomban is most edgy veres jó szőnyegh. Edgy hitván kopolt szőnyegh. Ezeken kövtil két viseltes fekete szőnyegh. Jelzések: (54 (kihúzva). Unit. ecela. Más kézzel: 1675. — 10. Alább: N r o 10 mo.
Az első lapon piros tintával: Ease. XXV. No. 3. (Eredetije a kolozsvári unitárius egyházközség levéltárában. Facc. XXV. n. 3. sz. alatt)
A szabadelvű és haladó keresztények és más hívők hatodik nemzetközi kongresszussá Párisban. (Chretiens progresáiens et Libres-croyants.)
A francia intéző-bizottság: Elnök: Boutraux E., a francia akadémia tagja. Alelnökök: Wagner Ch., lelkész, Bonet-Maury, az Institut levelező tagja, Siegfrid Jules, volt miniszter, Stapfer P. a bordeaux-i tudomány egyetem tagja. Titkár : Viénot John (83. rue DenfertRochereau, Páris. XVI.) Pénztárnok: Reyss, 49. Bonteuard Péreire, Páris' Az Intéző-bizottság a következő előzetes programmot bocsátotta ki: Van szerencsénk tisztelettel meghívni Önt a VI. nemzetközi vallásügyi kongresszusra. A kongresszus
célja.
A kongresszus 1900. május 25-én szerveztetett az amerikai Unitárius Társulat kezdeményezésére. Célja, hogy elősegítse és biztosítsa a kölcsönös érintkezést és rokonszenvet azok között, bármely országban legyenek is, akik a tiszta vallást és a tökéletes szabadságot egyesíteni igyekeznek. „Mi, szabad gondolkozók —, mondja igen helyesen a fájdalom már elhunyt Chantre, a genfi kongresszus elnöke — mi őszinte emberek vagyunk, de ugyanakkor a szó igaz értelme szerint vallásosak és keresztények is. Igen helyesen mondotta Vinet, a vallás igazi lényege kivűl van a dogmán s már itt az ideje, hogy ezt az elvet tisztázzuk, hogy levonjuk belőle a következtetéseket, hogy nyíltan hirdessük, hogy az embert nem azok a hittételek teszik vallásossá, amelyeket vall, hanem az az életirányzat, amely felé öntudatát és életét vezeti." A kongresszus iránt az érdeklődés nőttön nő. Mindig szaporodik azoknak a száma, akik átlátják e mondás igazságát: „a tudomány
