ADATOK HAJDÚ VARMEGYE TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁGÁNAK TEVÉKENYSÉGÉHEZ 1920-1924 Ujlaky Zoltán
A háborús vereség, a történelmi Magyarország felbomlása után a forradalmak leverését követ ően Magyarországon ellenforradalmi rendszer került hatalomra. Ez - a fehér terrorban foganva - kezdetben nélkülöz te az elemi szabadságjogokat. Az elhúzódó hatalmi harcban résztvevő politikai erők előtt is világos volt azonban, hogy mind kül-, mind belpolitikai okok miatt ezt az időszakot le kell zárni, mert különben veszélybe kerülhet a konszolidáció lehetősége, s maga a rendszer is. A konszolidá~ió egyik dönt ő eleme a politikai stabilitás megteremtése volt, amelynek elindításában fő szerepet játszottak a győztes nagyhatalmak, elsősorban Nagy-Britannia . 1920, január 25-26-án általános választásokra került sor. s bár teljesen egyenlőtlen politikai erőviszonyok között, mégis egy legitim hatalom kialakulásának adódott a lehetősége ezáltal, megnyitva az utat a politikai konszolidáció további lépéseihez . Ismeretes, hogy ez a folyamat a Bethlen-kormány időszakában fejeződött be. Az alkalmazott eszközöket illetően volt, amiben az új helyzetnek megfelelően új hatalmi módszereket kellett kialakítani, pl. kormányzói jogkör, s volt olyan, hogy visszanyúltak még a monarchia idején kialakított jagi szabályozáshoz . A helyi önkormányzatok vonatkozásában ennek lehetünk tanúi.' A polgári kori közigazgatást az állami szakigazgatási szervek mellett a helyi önkormányzati hatóságok végezték. A vármegyének, mint középfokú közigazgatási egységnek legfőbb önkormányzati szerve az 1886 . X'XI . t.c. szerint a törvényhatósági bizottság volt . Tagságának fele része választott tagokból, másik fele a legtöbb adót fizetőkből, a virilisekből állt . A törvényhatósági bizottság jogkörébe tartozott a szabályrendeletek alkotása, a vármegye költségvetésének és zárszámadásának megállapítása, a tisztviselők megválasztása. Ezen kívül közérdek ű, s őt országos ügyekkel is foglalkozhattak, a határozatokat más vármegyékkel közölhették és a kormánynak, valamint a törvényhozásnak is felterjeszthették (2 . ~ c.). A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság ezen utóbbi tevékenységének néhány kérdését, s a felirati jog érvényesítését vizsgálom a következőkben 1920--1924-ig, a konszolidáció első időszakáig. 1 Magyarország a XX. században. (Szerk. :
Balogh Sándor .) Bp . 1985 . 114-120 . old .
85
Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1920 április 10-én ült össze először, 16 hónapos kényszerszünet után, rendkívüli közgyűlésre még az 1918 . előtt választott tagsággal. Közben végbement a történelmi Magyarország szétszakítása, elbuktak a forradalmak, s az ország ezen részén csaknem 11 hónapig tartott a román megszállás . Amikor a magyar kormány fennhatósága a Tiszántúlon is helyreállt; Szomjas Gusztávot Hajdú vármegye és Debrecen th. város főispáni teend őinek ellátásával is megbízott törvényhatósági kormánybiztosává nevezték ki. A kararány amellett, 17ogy az újbóli birtokbavételt is kifejezte e lépéssel, valójában a forradalmak előtti Magyarország közjogi viszonyaihoz való visszatérésének szándékát is jelezte . A törvényhatósági bizottság közgyűlése határazatban adott kifejezést . . . a feletti örömének, hogy a főispáni rendkívül fontos közjogi tisztséget a kormány újra funkcióba helyezte ." z Legfő bb célnak a konszolidáció megvalósítását tekintették. Erre a főispán is utalt beszédében, amikor kijelentette, hogy építő munkáját a keresztényi erkölcs és a nemzeti ideál alapján teljesíti, majd hangoztatta, hogy a nemzet a konszolidáció útjára tért. A vármegyei főjegyző kiemelte üdvözl ő beszédében, hogy az újraépítés munkájában a jogfolytonosság helyreállítását jelentette a főispán beiktatása . A közgyűlés a miniszterelnökhöz küldött feliratában azzal a reménnyel üdvözölte a kormányt, hogy a hivatása magaslatán álló, munkaképes parlamentre támaszkodva közállapotunk teljes ko-nszolidációját sikerülni fog megteremtenie" .3 A konszolidáció azonban igen összetett feladatot jelentett, hiszen 1920 tavaszán, nyarán még csak a hataT~mi harc f ő irányai dőltek el a politikai küzdőtéren. A Kisgazdapárt és a keresztény pártok képviselői szerezték meg a mandátumok többségét: 1920 nyarán kormányváltozásra is sor került, s már a Teleki-,kormány idej én nevezték ki és iktatták be Hajdú vármegye főispánjává Szomjas Gusztávot az 1920 . szeptember 30án tartott közgy űlésen, Beszédében ala~úzta a legfőbb törekvését : legfontosabb feladat a belső rend és béke helyreállítása, továbbá a szaciális bajok orvoslása, hogy a nyomoron enyhítsenek. A belső rend az alapja minden termel ő munkának . Hangsúlyozta továbbá, hogy az országnak keresztény nemzeti palitikára van szüksége, A kurzusnak változatlannak kell maradnia, úgy, hogy az ne csak kurzus legyen, hanem az eszmék valóban gyökeret verjenek a nép lelkében . Akkor majd veszíteni fognak az élességben, de nyerni fognak a tartósságban" .= A konszolidációs folyamatot megzavarta IV. Károly visszatérési kíBérlete, amely. tovább nehezítette az ország amúgy is rossz külpolitikai Helyzetét, s hozzájárult a Teleki-kormány bukásához. 1921 . április 14-én gr . Bethlen Istvánt nevezte ki a kormányzó miniszterelnökké . A törvényhatósági bizottság közgyű lése 1921, május 24-én nagy megelégedéssel fogadta Bethlen kinevezését. A kormányt üdvözlő felirati javaslat tárgyalása során fogalmazták meg, hogy mit is értenek konszolidáció alatt. A nagy összeomlásból Bethlen István gróf a kivezető egyéniség . . . programja egy mondat : a nemzeti konszolidáció végrehajtása . Ehhez tartozik a tökéletes jogrend, a tekintélyek tiszteletének helyreállítása, a kato2 HBML . IV . B. 902/a. 20 . 3/1920 . kgy. 3 Uo . 5/1920 . kgy., 6/1920, kgy. 4 Uo. 305/1920 kgy. és Debreceni Független Újság, 1920 . okt. 1. 1 . old.
86
nai és polgári hatóságok jogkörének szabatos és teljes elkülönítése, a katonaság ne avatkozzék a polgárság jog,köréb,e, viszont a polgárság is tartózkodjék a nemzeti hadsereg lejáratásától. A jogrend visszaállításához tartozik a demagógia letörése ."s A különböző politikai erő k harca a Bethlen kormány kinevezése után sem sz űnt meg. A baloldali liberális erők a szélsőséges kilengéseket támadták. A jobboldal pedig a kormány gyengeségét emlegette. A kormánypolitikát támogató Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság 1921, szeptember 30-i határozata kimondta : Vármegyénk közönsége mély felháborodással szerelélte egyes nemzetgy űlési tagok azon parlamenti szereplését, hogy botrányokat hajszolva az államf ő . . . és a nemzeti hadsereg tekintélye ellen törnek ." A közgyűlés kóros jelenségeknek minősítette a pártküzdelmeket, melyek a céltudatos alkotó építő munkát megbénítják, a konszolidációt megnehezítik. Majd így folytatták : Törvényhatósági bizottsági közgyű lésünk az államf őt és a nemzeti hadsereget ért támadásokat megbotránl~ozással visszautasítja, a nemzetgy űléshez felír aziránt, hogy a nemzetgyű lés találja meg annak a módját, és gondoskodjék arról, hogy jövőre a mentelmi jog védelme alatt ne lehessen az államfő t és a nemzeti hadsereget hason módon megtámadni. E feliratában kéri azt is, hogy a nemzetgyűlési pártok az örökös párttorzsalkodásokkal felhagyva, erős kormányzópártot alkotva, tegyék lehetővé a céltudatos kormányzást és a teljes consolidátió megteremtését a teljes nemzeti erőkifejtést." s IV. Károly másodszori sikertelen visszatérési kísérlete után 1921 . november 3-án a nemzetgyűlés elfogadta a detronizációt, de az á11amforma továbbra is a királyság maradt. A bels ő stabilizációs folyamathoz tartozott, hogy 1921 decemberében létrejött a Bethlen-Peyer paktum, mely a kormány és az MSZDP viszonyát rendezte . A belpolitikai élet stabilizálásához azonban még egy erős, kormányt támogató parlamenti párt létrehozására is szükség volt . Hosszas tárgyalások után Bethlen híveivel belépett a Kisgazdapártba 1922 . február 2-án, s létrejött a Keresztény- Keresztyén Kisgazda, Földműves és Polgári Párt, melyet Bethlen alkalmassá tett az őt támogató kormánypárt szerepének betöltésére. A választásokon ez a párt többséget szerzett 1922 júniusában.' Az új politikai helyzetben a megye élén is változás történt még a választások előtt, 1922 márciusában. Szomjas Gusztáv helyett Miskolczy Lajost nevezték ki főispánnak . A törvényhatósági bizottság 1922 . március 27-i közgyűlésén tartott béiktatási beszédében többek között hangsúlyozta : Egymás mellé sorakozva, testvéri kezet fogva álljon a honmentő, nemzetépítő munkába a társadalomnak minden osztálya és rétege." Kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelésre kell építeni : parancsoló szükség az agrárérdekek elő térbe helyezése." Minden eszközzel segíteni kell a termelést és megerősíteni a gazdatársadalmat. Ez az agrárpolitika azonban céltudatos nemzetfenntartó politika legyen, és nem szabad osztályérdekek szolgálójává süllyednie . Olyan erős alap legyen, amelyből egészségesen nőhet ki az ipar és a kereskedelem, s ezeknek megerősödéséből a 5 HBML . IV . B. 902/a. 20 . 3/1921 . i~gy . 6 Uo . 294/1921 . kgy. 7 Magyarország a XX . században. i. m. 131-136. old.
8?
kultúra." Intenzív termelés szükséges, de a legsúlyosabb anyagi áldozatokat is meg kell hozni az ország minden polgárának . A produktív termel ő munka, a munkaalkalmak fokozása által biztosítja a munkásosztály tisztességes megélhetését és ezzel a szociális nyugalmat" . Kiemelte, hogy a tisztvisel ők gondtalan megélhetésének biztosí tása állami érdek . Akkor megkövetelhető, hogy az állampolgárok legjava kerüljön hivatali tisztségekbe . Politikai álláspontként közölte : .,a m. kir. kormánynak konszolidációra törekvő politikáját egészben vallom és . . . minden törvényes eszközzel elősegíteni igyekszem." Kitért arra, hogy választások előtt állnak, s a bizottság tagjai a magyar egység Harcosai legyenek ." A főispáni beszédre a bizottság, tagjai nevében Hadházy Zsigmond válaszolt. Vázolta az ország súlyos megpróbáltatásait, amikor túl sok vezére támadt a nemzetnek. Elismerte, hogy a magyar politikai élet labirintusában . . . még most is nehéz tájékozódni, különösen azoknak, akik . . nem tudják a politika eseményeit állandóan figyelemmel kísérni, hanem a mai politikai életben is jelszavak dominálnak, s a meggyőzésnek igen kedvelt eszköze még ma is a demagógia . . . Most már nemcsak a jelszavakat hallja a nemzet, hanem már tetteket és cselekvéseket látott:, s ezekből ítélhette rneg a vezéreket." Elismeréssel szólt két vezér kézfogásáról Bethlen és Nagyatádi megegyezéséről, Ezek új irányt adtak a nemzetnek, amelyet igaz magyar nemzeti politikáznak nevezett . E politika három pillére az erkölcsi rend, a munka és egyetértés . Ezután az egyetértést fejtette ki b ővebben : Elég volt a közjogi harcokból. Helytelenítette, hogy egyesék 48-as és 67-es jelszóval akartak politizálni, kalandor politikáznak minősítette a király-kérdés erőszakos megoldásával kapcsolatos közjogi harcot, amely testvérháborúra vezet. De nemcsak a közjogi harcoknak kell megszűnni, hanem rneg kell dő lni az osztályharcoknak is. Itt nem lehet helye többé semmiféle osztálypolitikának, mi egymásra vagyunk utalva . . . Nincs jogosultsága a prole tárosztály harcának sern, mert egyetlenegy magyar embernek sem lehet ideálja proletárnak lenni és proletárnak maradni. A magyar nemzeti politika a proletárt is a polgárok sorába akarja emelni ." Nekünk magyaroknak a becsületes, dolgozó megértő magyar emberek egységére, egységes frontjára van szükségünk, ez a rni fű erősségünk, csak ezen vérezhet el minden ellenségünk alattomos támadása, caak ez biztosíthatja létünket s a nemzetek között való fennmaradásunkat ." Ezt a magyar nemzeti politikát a Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári párt képviselte Hadházy szerint, s annak két vezére, Bethlen István és Nagyatádi Szabó István garantálták. Ezt a politikát képviselte és garantálta a főispán is azzal, hogy kinevezését elfogadta. A vármegyében is folytak az erős közjogi harcok, de remélte, hogy a főispán vezetése alatt azok megszűnnek, s a főispán egyesíteni fogja a vármegye minden osztályát .`' Az egységtörekvés állandó hangsúlyozása nem véletlen, hiszen már folytak az 1922-es választási el ő készületek. A gazdasági életben 1922-ben bizonyos fellendülés mutatkozott. 8 $BML. IV . B. 902/a. 21 . 118/1922 . kgy. 9 Uo . 116/1922 . kgy.
88
A kormány külpolitikája is eredményes volt, mert Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Tárgyalások indultak a külfölddel kötend ő gazdasági egyezségekről is. A törvényhatósági bizottság 1922 . november 8-i közgyűlésén a kormány iránti bizalmi indítványt tárgyalták. A közgyűlés határozata a miniszterelnököt és a kormányt a nemzet érdekében kifejtett eddigi eredményes munkásságáért lelkesedéssel üdvözli. Miniszterelnök úr kormányzata iránt, különösen a minden termel ő munka el őfeltételét képező, a bels ő rend megszilárdítására irányuló óriási eredményeket elért erős kezű kormányzata, kalandokat, kockázatokat nem tűrő reális politikája és a parlamenti élet szanálása körül elért nagy jelentőségű sikerei miatt a legnagyobb bizalommal viseltetik s kormányelnök urat valamint kormá."`° nyát a további munkájában legodaadóbb hazafias készséggel támogatja nevezett ki a 1923 márciusában Hajdú vármegye élére új főispánt kormány Hadházy Zsigmond személyében, Miskolczy Lajos halála miatt. A törvényhatósági bizottság 1923 . március 20-i közgyűlésén beiktatási beszédében hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök programját követi, melynek végcélja a területileg integer és független Magyarország". Ehhez a magyar nemzet összesített, egységes ereje az eszköz . Röviden a programját is kifejtette : rendet, nyugalmat, békés munkát, jogot, törvényt, igazságot s ezek eredményeként békességet, egyetértést és összetartást" akart, tehát a konszolidáció folytatását. Legfőbb törekvése, hogy a mesterséges akadályokat elhárítsa a nemzeti nagy összefogás útjából, Tulajdonképpen a vármegye minden polgára érdekeinek a képviseletét ígérte, s ehhez a törvényhatósági bizottság támogatását kérte.ll A közgyűlés ezt a programot tudomásul vette és szilárdan állt a kormány mellett. 1924 áprilisában a nemzetgy űlés elfogadta a hat szanálási törvényt az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a felveend ő kölcsön, a Magyar Nemzeti Bank felállítása, a francia adósságok törlesztése, a Csehszlovákiával és Olaszországgal kötött pénzügyi egyezmény tárgyában. Előzőleg 1924 januárjában a kormány megkapta a népszövetségi kölcsön felvételéhez a hozzájárulást a Nemzetek Szövetsége albizottságától . A törvényhatósági bizottság 1924 . április 26-i határozatában a kormány iránti bizalmát fejezte ki. Helyeselte a kormány szanálási akcióját, a közgazdasági életre kiható kedvező következményei elé bizakodással tekintett és a jobb jövő reményében a szanálási törvény következtében reá háruló terheket vármegyénk közönsége elviselni hazafias kötelességének tartja" . A miniszterelnököt és a kormányt változatlan bizalmáról biztosította a közgyűlés.'2 A baloldali politikai jelenségeket élesen elítélte a törvényhatósági bi.zottság 1924 . május 15-én kelt határozata . A kormányhoz felterjesztést intézett, amelyben kérte, hogy csírájában fojtsanak el minden olyan felbuk kanó törekvést, melynek célja a társadalmi rend felborítása. Kérte a forradalom szereplőinek bíróság elé állítását. Az országgyűlési képviselőválasztói jogról alkotandó törvényjavaslatba olyan intézkedés felvételét javasolta, mely szerint akinek hazaáruló tevékenységét bírói ítélettel meg10 Uo . 490/1922. kgy. 11 HBML . IV. B. 902/a. 22 . 5/1923 . kgy. 12 Magyarország története . 1918-1945. (Szerk . : Ránki Györgg.) Bp . 1976 . 517. old . HBML . IV . B. 902/a. 23. 133J1924 . kgy.
89
állapították, akiket a kommunizmus alatti magatartásukért két évnél nagyobb szabadságvesztésre ítéltek, s akik a szovjetek országos kongresszusának tagjai voltak, azokat fosszák meg azon joguktól, hogy a nemzetgyűlésnek, vagy az országgyűlésnek tagjai lehessenek .'3 A törvényhatósági bizottság a parlamentben felmerült vitás kérdésekben teljes egészében Bethlen mellé állt, pl, házszabályok szigorítása, Eskütl-ügy . A törvényhatósági bizottság 1924 . december 13-i közgyűlésén felvetették, hogy a nemzetgy űlésen november 28-án lezajlott események minden igaz hazafi szívét megdöbbenéssel és aggodalommal töltötték el ." Hogy az ország gazdaságilag talpra állhasson, első sorban a külföld bizalmát kell megnyernie, s igazolni kell, hogy a forradalmi jelenségek megszűntek, felforgató törekvések nincsenek, s kitűzött célját békés úton megfeszített munkával igyekszik megvalósítani", Ez nem sikerülhet, ha a nemzetgyűlés egy töredéke nyílt ülésen alaptalan vádakkal illeti az ország miniszterelnökét, s a bírói függetlenség tekintélyét aláássa. Ugyanis az Eskütt-ügy bírósági tárgyalásáról szólaltak fel az SZDP képvisel ői s Bethlen szerepe iránt érdeklődtek . Az SZDP=képviselőket kivezettélk az ülésről. A közgyűlés az indítványt elfogadta, s határozatilag kimondta : A nemzet és nemzetgyűlés tekintélyét sértő november 28-i botrányok előidézőinek viselkedését elítéli . . , továbbá kimondja törvényhatósági bi zúttságunk, hogy a házszabályok szigorítását nemzeti követelménynek tartja" s ezért a miniszterelnököt és a kormányt feliratilag üdvözölte, hangsúlyozva, hogy a vármegye közönségénél rendkívül nagy megnyugást kelt, hogy a házszabályrevízió már életbe is lépett" .'y A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűléseken többször tárgyaltak a vármegyei közigazgatás reformjáról. Az ellenforradalmi kormányzat a forradalmak előtti jogfolytonosság visszaállítását kívánta . Ugyanakkor a kisgazdák, mint az első nemzetgy űlés legnagyobb pártja, a közigazgatás bizonyos fokú de~mdkratizálását egyik legfontosabb feladatuknak tartották. Az országos választáson élért sikerét a Kisgazdapárt ily módon szerette volna a helyi hatalom szintjére átvinni. Ezáltal pl. a vármegyei állások egy részét a módos parasztság fiai részére akarták biztosítani . A virilizmus eltörlését és a választói jog kiterjesztését követelték. A közigazgatási szakemberek az önkormányzatok nehézkességét, lassúságát kifogásolták. A Teleki-kormány 1920 júliusában előterjesztett programjában nagyobb közigazgatási reform szükségességét jelezte, majd Ferdinándy belügyminiszter ismertette a kormány célkitűzéseit 1920 szeptemberében . A Kisgazdapárt radikálisabb közigazgatási reformját akarta megvalósítani. Feladátként jelölte meg az önkormányzati szervezetek újjászervezését, a törvényhatósági és községi választójog megváltoztatását . F~erdinándy refor¢ntervezete az önkormányzati testületek összetételét háromkúriás rendszerben javasolta. Eszerint a testületek tagjainak egyharmadát a legtöbb adót fizetők alkotnák, egyharmadát a legalább 250 K. földadót fizetők, egyharmadát pedig az egyszerű választójoggal rendelkezők közül választották volna. A választójog alapja a férfiak 24 . évének 13 HBML . IV. B. 902/a. 23 . 186/1924 . kgy. 14 Magyarország története. i. m. 521-522. old. HBML. IV . B. 902/a. 23 . 593/1924 kgy.
90
betöltése, 6 évi magyar állampolgárság és az önkormányzat területén lakás . A passzív választójoghoz az írás-olvasás is kellett. A minisztertanácson Ferdinándy némileg módosította a tervezetet, s a választójogot szűkítette. A törvényjavaslat szerint a vármegyei törvényhatósági bizottság felerészt választott, felében pedig a virilisek közül választott tagókból állna. Ezek mellett a vármegyei tisztcriselők, a képvise1ók és a mezőgazdasági bizottság elnöke volnának tagok. Aktív választójoga a 24. éved betöltött férfiaknak volna, akik 10 éve magyar állampolgárok, s 6 év óta a megyében laknak . Passzív választójoggal a 26 . évet betöltött férfiak rendelkeznének, akik 10eve állampolgárok, 6 éve a megyében laknak és írni-olvasni tudnak . A javaslatban a titkosságérvényesítése is szerepelt . A javaslatok tárgyalását a vármegyék növekvő ellenállása kísérte, ugyanis a választójog kiterjesztésével a kisgazdák tömeges bekerülésétől tartottak a vármegyei önkormányzati testületekben. A vármegyék országosan tiltakoztak a kiszámíthatatlan" reform ellen.'S Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1920. december 14-i közgyűlésén a törvényhatóságok és községek reformja tárgyában több megye állásfoglalásához csatlakozott és határozatában az egyöntetűen megnyilvánult aggodalmakat lelke mélyéből és meggyő z ő déséből, teljes mértékben osztja és a törvényhatósági és községi választójognak a most érvényben lév ő általános választói jog alapján tervbe vett reformja ellen a leghatározottabban tiltakozik" . A törvényhatósági bizottság a közelmúlt tapasztalataiból merítette aggodalmát, amvkor az irtózatos ~megráz~kódtatás egyik okozója a szélsőséges radikális, demokratikus elveknek és jelszavaknak való esztelen behódolás volt" . A törvényhatósági bizottság tiltakozott, mert a tervezett reform az iskolázatlan, a hangzatos jelszavakat elfogadó tömeg általános választójoga alapján a demagógiát tenné úrrá a megyei életben. A politikailag iskolá zott, s mérsékeltebb elemeket a demagógia kiszorítaná, vagy elnémítaná, a kipróbált korrekt tisztviselőket mellőzné. Az általános választói jog a tisztességes, higgadt közigazgatási testületek színvonalát leszállítaná. A törvényhatósági bizottság meggyőződése szerint a reform a közigazgatási rendszer romlását okozná . A közgyűlési határozat megállapította : Oly kevés értékünk maradt, hogy nem engedhető meg, miszerint a nemzetgyűlés, mely legelső sorban is az alkotmányos rend visszaállítására hivatott, az alkotmány még megmaradt bástyáival kísérletezzen, azt alapjában megtámadva eddigi szervezetében és irányában megrendítse" . A határozat szerint a vármegye féltett érdeke, hogy megmaradjon addigi konzervativizmus szolgálatában még szervezete, melyre a józan nemzeti . is várnak" A vármegye tehát hangsúlyozta konzervaigen nagy feladatok tív álláspontját, s ilyen irányban igyekeztek befolyásolni a nemzetgyűlést. tanács15 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól aXX. szárendszer létrejöttéig. Bp. 1976. 340, 341, 349-351, old. Magyarország a zadban . i. m. 153. old. 16 HBML. IV. B. 902/a. 20. 475,/1920. k'gy. és Debreceni Független Újság, 1920. dec . 15. 2. old. Megjegyezzük, hogy a közgyfilési határozatok alapiratai nincsenek meg az alispán iratanyagában később sem .
91
A Bethlen-kormány megalakulásával a közigazgatási reform kérdését elhalasztották . Bethlen a pénzügyi javaslatokat tette az első helyre programjában . Nem akarta a közigazgatási reformot gyorsan megvalósítani, mert azzal feltehet ő en a kisgazdák szervepe növekedett volna a vidéki közigazgatásban . A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a törvényhatóságak ő si tradícióit meg akarják őrizni .l~:zzel a földbirtokosokat akarta megnyugtatni, de a Kisgazdapártot is figyelmeztette, hogy a kormány a korábbi hatalmi struktúrát fenntartó vármegyei szervezetet nem változtatja meg. A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság 1921 . május 24-én kelt határozatában bizalmát nyilvánította Ráday belügyminiszter iránt, mivel ő a törvényhatóságokra akart támaszkodni. A közgyűlés véleménye szerint a belügyminiszter nem kezdeményez reformot, de teljes erővel ellenáll minden olyan közigazgatási reformtörekvésnek, mi az ősi törvényhatóságok eddigi szerkezetének és szellemének megrendítésére vezethetne'' . Korábbi állásfoglalásához hasonlóan a közgyűlés megállapította, hogy á vármegyei testületeknek az általános választói jog alapján tervezett átszervezésével a közigazgatási életbe a féktelen demagógia vomulna be . i' A közigazgatási reformról tovább folyta vita 1921-ben. A vármegyék küldötteinek 1921 . augusztus 25-én tartott értekezletén tiltakoztak a Kisgazdapárt által sürgetett közigazgatási reform ellen. Küldöttségüknek Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy ő a magyar tradíciók alapján álló fokozatos fejlődés híve . Ezután a Kisgazdapárt 1921 . október 6-i értekezletén Nagyatádi Szabó István hangsúlyozta : A párt nem tűrheti tovább, hogy a közigazgatási reformot elodázzák" . Az október 12-én elfogadott programban is szerepelt : A párt a közigazgatásnak a történelmi jogfejlődés szellemében való, nemzeti és demokratikus irányú, a gyakorlati élet követelményeinek megfelel ő réformját a nemzetgyűlés legsürgősebb feladatának tekinti" .'s Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1922, március 11-i határozatában garanciát látott arra, hogy az új belügyminiszter - Klebersberg Kunó - az önkormányzati testületek tervezett reformjánál meg fogja találni azt a helyes módot, mely a korszerű reformot megvalósítja anélkül, hogy az évszázadok viharaiban erős próbát kiállott ősi intézményünk, a törvényhatóságok szellemét és alapszervezetét megrendítené ." A miniszter ugyanis a törvényhatóságok nemzetfenntartó hivatását elismerte.' Ebben a határozatban a vármegye vezetői tehát tudomásul vették, hogy szükséges egy korszerű reform, azonban ezt össze kell egyeztetni a törvényhatóságok hagyományaival. 1922 novemberét ől Rakovszky Iván belügyminiszter tovább folytatta a .közigazgatási reform kidolgozását. 1923 áprilisában két értekezleten tárgyalták a reform alapelveit, s a fő bb intézkedéseket . Bonyolult törvényhatósági választójogot akartak megvalósítani, amelyben a virilizmus választással kombinálva megmaradna . A tagság egytizede örökös tag lenne. A tisztviselőiket kineveznék. A miniszter szerint az önkormányzatók túlságosan decentralizáltak lettek, ezért a centralizáci.ít kell erősíteni . Ha 17 Csizmadia A. : i. m. 353-354, old., HBML. IV. B. 902/a. 20. 4/ 1921 . kgy. 18 Csizmadia A. : i. m. 354-355. old. 19 HBML. IV . B. 902/a. 21. 2/1922. kgy. 92
a kormány kinevezési jogot kap a megyékben, akkor nagyobb gondot fordíthat az önkormányzat erősítésére . Az állami vezető tisztviselők is tagjai volnának az önkormányzatnak és a Vitézi Szék megyei kapitánya is.`° A Debreceni Független LTjság cikke 1923 . április 8-án .a közigazgatás reformját a politika legnagyobb paradoxonjai közé sorolta. A kormányzat ugyanis visszatért a hagyományokhoz, ugyanakkor a vármegye ősi intéz ményét meg akarja semmisíteni. Ezzel a kormány saját magát gyengíti, megsemmisíti bázisát. Hangsúlyozta, hogy előbb a választójogi törvényt kell megalkotni, s új választás kell az alapvető közjogi reformok előtt. A cikkíró megállapította, hogy a közigazgatás reformra szorul, hiszen a törvényhatósági bizottságoknak már szinte semmi kapcsolatuk sincs a vármegyék népével . De amíg az alapvető közjogi kérdések tisztázatlanok, amíg választójogi törvény nincs és amíg az országgyűlés meg nem alakul az ideiglenes jelleg ű nemzetgy űlés helyett, addig a közigazgatási rendszer reformja merész ellentmondás . Az átmenet megteremthető reform nélkül is a törvényhatósági választások és tisztújítás elrendelésével . Az új törvényhatósági bizottságok korszerű munkával igazolni fogják, mennyire nem elavult, mennyire életképes a paradox reformmal halálra ítélt autonómia" . 21 Ezek után foglalkozott a Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése 1923 . május 15-én Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye azon átiratával, hogy a kormány ne tárgyalja a közigazgatási reformot, mert az széthúzásra, az ország leghazafiasabb rétegének elkedvetlenítésére és a sorok megbontására fog vezetni . Megyénk közgyűlése azt határozta, hogy a közigazgatási reform kérdésével majd akkor foglalkozik, ha a belügyminiszter reformtervezete ismeretes lesz. Csak akkor lehet megbírálni a tervezetben lévő országos érdekeket, a közigazgatás javítását ~és az autonómiának a tervezett kinevezési rendszerrel szembeni kilátásba helyezett mikénti megerősítését" . Mivel e nagyfontosságú kérdés még csak előkészítés alatt áll, másrészt tény, hogy a közigazgatás bizonyos korszer ű reformra rászorult", ezért a tervezet előtti állásfoglalást időszerűtlennek tartotta .~Z A vármegyei törvényhatósági bizottság szemléletének bizonyos fokú módosulását tapasztalhattuk már 1922 márciusában, s ezen újabb határozatban is, amidőn a korszerű reform szükségességét elismerték. Termé szetesen ez nem jelenthetett gyökeres változást, meri -a hagyományok megőrzését is hangsúlyozták, különösen 1922-ben. A törvényhatósági bizottság alapvetően konzervatív szemléletű volt . S ez nem is meglepő, hiszen a testület felét még 1918 elő tt választották meg, a virilis, vagyis a legtöbb adót fizető tagok pedig nyilvánvalóan hagyományőrző k voltak . A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság gazdasági és szo..zális jellegű kérdésekkel is foglalkozott. Az 1920-as évek els ő felében az egész országban igen nehéz volt a gazdasági helyzet. A Tiszántúl, s benne megyé-nk még inkább hátrányos helyzetben volt. A katasztrofális gazdasági helyzet tükröz ődése volt a 20 Csizmadia A.: i. m. 358-359. old . 21 Debreceni Független Újság, 1923 . ápr. 8. 1. old. 22 HBML. IV . B. 902/ a. 22. 238/1923. kgy.
93
gyorsuló infláció, az egyre nagyobb méreteket öltő szegénység . Az első jelento"sebb stabilizációs kísérlet a Teleki-kormány alatt Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter nevéhez fűződött . A miniszter 1921 elején több fontos inflációfékező rendszabály mellett egyszeri vagyondézsma révén javasolta a stabilizációt. Javaslatát a nemzetgy űlés elfogadta. A vagyonváltság mértéke az egyes vagyonfajtáktól függ ően 5-20 százalékig terjedhetett . A terv sikeres megvalósítása hosszú távon bizonyára kedvez ő lett volna, rövid távon azonban a vagyonváltság fizetésére kötelezettek igyekeztek kibúvókat találni.~3 A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése felirattal fordult a nemzetgy űléshez, a kormányhoz és a pénzügyminiszterhez 1921 . május 24-én Somogy vármegye átiratát elfogadva, mely a vagyonadó, a jövedelmi és hadi nyereségadó kivetésével kapcsolatos bajokra felhívta a figyelmet . Az adók kivetése szerintük kellő alap és arányosság nélkül történt, s ezért a helytelen kivetések megszüntetését kérték . Javasolták a törvényben megszabott adókivetést . Hajdú vármegye felirata hasonló szellemű volt, s támogatta a Somogy vármegyei felterjesztést .2` Érdekes, hogy egy év múlva, 1922 . május 15-én Hajdú vármegye közgyűlése elfogadta Jász-Nagykun-Szolnok vármegye határozatát, mely szerint a háború alatt szerzett nagy, hadi vagyonok tulajdonosait akár va gyonváltsággal, akár más adóval adóztassák meg, s hasonló szellemű feliratot terjesztett a kormányhoz és a nemzetgyűléshez .25 Mivel az első szanálási kísérlet 1921 őszére kudarcba fulladt, a vagyonváltság későbbi javaslata arra utalt, hogy a hadi vagyonok megadóztatását a vármegye igazságosnak találta. A Bethlen-kormány els ő időszakában, 1921 második felétől az infláció fokozása tudatos pénzügyi politikává vált, mivel annak átmenetileg konjunktúraélénkít ő hatása volt . Hosszabb távon persze gazdasági összeomlást eredményezhet az infláció . A pénzromlás gyorsulása leginkább a bérb ől és fizetésb ől élőket sújtotta .zs A Hajdú Vármegyei Gazdasági Egyesület 1922 . július 11-én tartott értekezletén elhatározták, hogy a vármegyében lévő nyomor enyhtésére, esetleg teljes megszüntetésére a hadirokkantak, özvegyek és árvák, valamint az aratási és cséplési munkáknál elegendő keresethez nem jutottak megélhetésének biztosítására a bevetett terület után kataszteri holdanként 5 kg búzát vagy rozsot felajánlanak térítés nélkül. " Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának 1922 . július 29-i közgyűlésén többen indítványozták, hogy a vármegyében mutatkozó nagymérvű nyomor enyhítésére a törvényhatósági bizottság a vármegye közönségét adóztassa meg. Az indítványozók között a gazdasági egyesület tagjai is szerepeltek. A törvényhatósági bizottság az indítványt hálás szívvel" fogadta, s határozatában megállapította, hogy a nagy mértékű nyomor enyhítésére, a társadalmi béke, az egyes kereseti ágakban foglalkozók zavartalan mű ködésének biztosítására egyedül célravezető módnak az e célra való önmegadóztatást tartja." Ennél ;fogva e1~rb-en ikimondta, hogy a nyo23 24 25 26
94
Magyarország a XX. HBML. IV . B. 902/a. HBML. IV . B. 902/a. Magyarország a XX .
században, i. m. 138. old. 20 . 48/1921 . kgy. 21 . 140/1922. kgy. században, i. m. 138-139. old.
mor enyhítésére szükséges termények és egyéb anyagi eszközök előteremtése végett a vármegye lakosságát közadók módjára végrehajthatólag megadóztatja" . A javaslat kidolgozására a közgyűlés bizottságot küldött :ki.2' A törvényhatósági bizottság 1922 . augusztus 21-én határozott a vármegyében lévő nyomor elhárításához szükséges intézkedésekről. Kimondta, hogy 1922 . évre a földadót és kereseti adót fizető vármegyei lakosok természetben vagy pénzben vármegyei pótadó jellegével bíró jótékonysági adót tartoznak fizetni. Az adókivetés az alábbi kategóriák szerint történt : 1 . a földadót fizetők az 1921 . évi földadójuk hétszeres összegének megfelelő búzát, rozsot vagy kétszerest fizetnek ; 2. a készpénzért bérbe adott ingatlannál a tulajdonos fizeti a bérjövedelem 5 százalékát, mely a holdankénti 5 kg-os alapot nem haladhatja meg ; 3. feles gazdálkodás esetén a két fél egyenl ően megosztva az 1. pont alatti adót fizeti . 4. az 50 kh alatti földhaszonbérlő k az 1921 . évi III. oszt . kereseti adójuk háromszorosát fizetik ter¢nényben, 50-250 kh fföldhaszonbérlők a kereseti adó ötszörösét, 250-1000 kh földhaszonbérl ők a kereseti adó tízszeresét, az 1000 kh felüli ,bérlők az 1 . pont alatti adót fizetik; 5. A kereseti adófizetésre kötelezettek fizetik a) községekben az 1921, évi I. oszt. !kereseti adójuk hatszorosát, s a III, oszt, kereseti adójuk háromszorosát ; b) a rendezett tanácsú városokban az I. és III. oszt, kereseti adójuk háromszorosát. A jótékonysági adó alól mentesek voltak a kisbirtokok 75 . K. kataszteri tiszta jövedelemig ; városokban az I. és III. oszt . kereseti adófizetők 150 K. adóig ; községekben az I. oszt . kereseti adózók 100 K-ig, a III. oszt. adófizetők 150 K-ig ; szellemi munkások városokban és községekben 1000 K-nál kevesebb III, oszt . kereseti adó esetén ; az elemi kárt szenvedett földbirtokosok és bérlő k az adóleszállítás arányában ; a politikai községek és városok, a jótékonysági alapítványok, egyházak, hitközségek, tanintézetek a fenntartásukra rendelt vagyonuk után, közbirtokosságok, állami közalkalmazottak javadalmi földjük után. L~ határozat megállapította, hogy a jótékonysági adó az önhibájukon kívül nyomorba jutottak támogatására szolgál, azonban az se nem korlátlan, se nem ajándék . Nem korlátlan, mert az egyéb segélyek, támogatá stik és a kereseti viszonyok alapján állapítható meg és nem ajándék, meri közmunkát kell érte vállalni és elvégezni, A közmunkát a városi és községi hatóságok állapítják meg. A törvényhatósági bizottság kimondta, hogy a határozat végrehajtását nem lehet elhalasztani s a fennálló közérdekből a véghatározat jogerőre emelkedése és fels őbb hatósági jóváhagyás bevárása nélkül azonnal végrehajtandó . Litasította az alispánt, hogy a végrehajtási rendeletet adja 27 HBML. IV . B . 902/ a. Sl . 300/1922, kgy.
95
ki, s elrendelte azt is, hogy a fellebbezési határidő után a véghatározatot jóváhagyás végett a belügyminiszterhez kell felterjeszteni .2" A súlyos gazdasági helyzet hatására jelentős és gyors intézkedéseket határozott el a vármegyei önkormányzat . A pótadó kivetési kulcsa igen magas volt, bár sokan kaptak mentesítést is, Sajnos, a tényleges megvalósításra nizacs adatunk, s a belügyminiszter jóváhagyásáról sem tudunk. A törvényhatósági bizottság ismét foglalkozott a mező gazdasági munkások helyzetével 1923, december 15-én. A vármegyei Gazdasági Egyesület előterjesztése vetette fel a mezőgazdasági munkásosztály segítését. A bizottság teljesen átérezte a mezőgazdasági munkások helyzetét, veszélyeztetve is látta megélhetésüket . Felhívta a városok és községek képviselűtestiáleteit, hogy létesítsenek ínséges alapot, s ennek keretében ~munkaalkallnak nyújtásával a tényleg rászorult munkások és általában az ínségesek megélhetését biztosítsák.z° A pénzromlásból fakadó nehézségeket a lakosság számára tovább fokozta a lakásínség problémája. A lakásínség megszüntetése iránt Hajdú vármegye feliratával támogatta Kecskemét felterjesztését 1920. december 14-én.'° Sajnos, nincs bővebben kifejtve a felterjesztés tartalma . Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1922, szeptember 30-án a lakáshiány enyhítése érdékében feliratot intézett a kormányhoz, mely Székesfehérvár felterjesztéséhez volt hasonló. Ebben Székesfehérvár javasolta, hogy ,az 5 millió K-nál nagyobb alaptőkével bíró részvénytársaságok és szövetkezetek a tartalékaikból építsenek lákásokat alkalmazottaik számára . Ugyanakkor a tartalékokat mentesítsék a megadóztatás alól.' Nemcsak a társadalom alsóbb rétegeit hozta nehéz helyzetbe az infláció, hanem a korábban magasabb életszínvonalhoz szokott tisztviselő réteget is. Hajdú vármegye törvényhátósági bizottsága 1921 . szeptember 30-án a vármegyei tisztvisel ők státusrendezésére vonatkozó feliratról tárgyalt. Felismerve azt a veszélyt, amely a tisztvisel ők anyagi romlásában rejlett, támogatta a vármegyei tisztviselők Országos Egyesületének feliratát, s a belügyminiszterhez felterjesztéssel fordult, hogy az egyesület által beadott státusrendezési törvényjavaslat-tervezetet sürg ősen tanulmányozza és a nemzetgyűlés elé terjesszen törvényjavaslatot . A nemzetgyűléstő l a törvény sürgő s megalkotását kérte a bizottság. A vármegye nemzétgyűlési képviselőit felkérte, hogy a státusrendezést a nemzetgyűlésen támogassák, hogy a törvényt még abban az évben megalkossák.~Z A belügyminiszter 1922, február 10-én terjesztette elő a vármegyei alkalmazottak illétményeinek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, azonban február 16-án a nemzetgy űlést feloszlatták . Ezután a javaslat alapján a 2140/1922. M. E. sz, kormányrendelettel adták ki a vármegyei státusrendezést . Megyénk törvényhatósági bizottsága 1922 . július 29-én megállapította, hogy sem a törvényjavaslat, sem a kormányrendelet a vármegyei alkalmazottak nagy tömegét egyáltalán nem elégítette ki, mert az illetmények elmaradtak más közszolgálati ágazatoktól, s az álláso'.k fizetési osztályokba sorozása sem volt megfelel ő. Ezzel szemben a vármegyei 28 ~9 30 31
sz 96
HBML . IiBML. HBML . HBML. l3BML.
IV . IV. IV . IV . IV .
B. B. B. B. B.
902,'a . 902;'a. 902, a. 902/a. 902/a.
21 . 22 . 20 . 21 . 20 .
318/1922 . 779/1923 . 477/192 0 . 349/1922 . 295/1921 .
kgy. kgy. ~xgy . kgy. kgy.
tisztvisel ő k Országos Egyesületének törvénytervezete az állami és várrnegyei alkalmazottak fizetését megfelelően arányosította, a fizetési osztályokba sorozást a képesítésnek megfelel ően biztosította, a vármegyei alkalmazottak igé~lyeit kielégítette . Ezért a törvényhatóság a nemzetgyűléshez és a belügyminiszterhez feliratot intézett, hogy az ®rszágos Egyesület által szerkesztett törvényjavaslatot a nemzetgy űlés fogadja el.'~` A nemzetgy űlés mégis a belügyminiszteri javaslatot tárgyalta 1922 novemberében, mely lényegében nem különbözött a februári javaslattól és az említett kormányrendelett ől, s ezt fogadta el törvényként, A törvényhatósági bizottság 1922 . szeptember 30-án az egész köztiszt-viselői kar anyagi helyzetének javítása érdekében küldött feliratot a kormányhoz. A bizottság nem tartotta helyesnek, hogy amikor az egész magyar köztisztviselői kara nélkülözésekben lerongyolódva és kiéhezve teljesíti kötelességét, akkor köztisztviselő k között az anyagi helyzet javítását illető leg különbség tétessék" . A törvényhatóság tudta, hogy az államháztartás akkori helyzetében a köztisztviselők anyagi viszonyait nem lehet kellően rendezni, azonban a mai állapotok valóban tarthatatlanok s legalább némi segítség nyújtása egy nagy társadalmi osztály megmentése érdekében immár elodázhatatlan" .s4 A törvényhatósági bizottság 1921 májusában a közszolgálati alkalmazottak és a nyugdíjasok számára ingyenes gyógyszerrendelést kért. Majd 1922 márciusában ~ a vármegyei alkalmazottak ingyenes gyógykeze lése végett intézett feliratot a népjóléti miniszterhez, az állami alkalmazotta~k kedvezményét a vármegyeiekre is küerjesztve. 1923 szepte~nbenében pedig a vármegyei tisztvisel ők és egyéb alkalmazottak r "eszére az állami tisztviselőkkel egyenl ő betegsegélyezési !kedvezmény megadását kérte a miniszterelnöktől. Ezeknél a kérelmeknél .más vármegyék felterjesztéseihez csatlakozott Hajdú vármegye, s a feliratok tartalmát a jegyzőkönyvekben nem fejtették ki bővebben.35 Ezen áttekintésből kitűnik, hogy a Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottságnak, mint testületnek az állásfoglalásait az határozta meg elsősorban, hogy 1918 előtti összetételben működött . Híve volt a mielő bbi konszolidációnak, hangsúlyozta a jogfolytonosságot, a hagyományőrzést. Mivel erre a mindenkori kormányban biztosítékot látott a testület, támogatta a kormánypolitikát . A problémák megoldását illetően időnként volt eltérés a kormány és a törvényhatósági bizottság álláspontjában. Ez a magatartás nyilvánvaló volt a beígért közigazgatási reformmal kapcsolatos felterjesztéseiben, valamint szociálpolitikai állásfoglalásaiban is.
33 HBML . IV . B. 902/a. 21 . 304/1922 . kgy. Csizmadia A. : i. m. 356-358. old. 3 4 HBML IV . B. 902/a. 21, 348/1922 . kgy. 35 HBML . IV . B. 902/a. 20 . 43/1921 . kgy., IV. B. 902/ a. 21 . 23/1922. kgy ., IV . B. 902;a. 22 . 427/1923. kgy.
97
SOME DATA ON THE ACTIVITIES OF THE MUNICIPAL Zoltán Ujlaky At the beginning of the 1920ies the major task of the government was to consolidate the country . The local administration boards in the counties were also consulted. Namely the municipal boards were in a position to forward their statements to the government and to the legislature, as well as to other municipal boards . The Municipal Board of Hajdu County also considered the establishment of stable relations in internal affairs as their main goal. Their efforts in this direction are proven by the resolution made by the Board, where they demanded a strong governmental power and expressed their confidence in the government. The Municipal Board of Hajdu County was also concerned with the reform plans of the local administration which were to influence their own existence. They emphasized that the preservation of the current structure was at the firm interest of the County, The municipal Board disagreed the bolder reform plans of the government, though in 1922-1923 they admitted the need for certain reform steps. Under the pressure of economic difficulties and growing misery the Municipal Board also investigated economic and social problems . Their own initiative was the introduction of the aims-giving tax and other actions to relieve distress, They urged especially the improvement of the circumstances of county officials . ,t(axxare o denmc~ibrrocmu opzartoe mecmxozo sarcoKOnpnsumenvcmea rco~sumama xaydy e 1920 .1924 zodaz 3onbTaH YNJIaKH
B
Ha9aJIC iO-bIX POJ{OB CBMOtf BaN(HOLí 3 őj[aRCH, CTOA}L~e}7 Repep npaBHTPJ1bCTBOM, ŐbUIO OCyI1~CCTBAEHNH KOHCOAHJjaI~HN . 3TOMy BOnpOCy BbICKa3aAH CBOC MHCHHC H MCCTHbIC OpraHbi CBMOynpaBACHHA . ~aKOHOHpaBHTCJIbHbIC KOMHTCTbI MOrJIH HanpaBHTb CBOH TC3HCbI
IIO
HpaBHTCJIbCTBy, 3áKOHOJ~aTElIbHbIM OpraHBM H 3aKOHOnpaBHTCJIbCTBBM j{pyrHX KOMHTflTOB CTp őHbI . 3aKOHOHpaBHTCJ}bHbIN KOMHTCT KOMNT ŰTa XaLIJ{y CBOCM BaNCHE}iH1~}i I~CJIb10 C9NTŰJI cTaóHnHSagH}o BHyTpCHHC}'O HOJ}ONCCH}tA CTpaHbt . KűKHM nyTEM jjOÓHB ŰJIHCb 3TOI'O, MONCHO npOCJIC,ljHTb Ha npHHATbIX 3aKOHOnpaB}1TCJIbHbIM KOMHTCTOM peu}eHHAx, rAe TpeóosanH CNJIbHy}O HpaBHTClIbCTBEHHyK) BJIaCTb H BbIpaNCaJIH Bepy B HpaBHTCIIbCTBO . 3aKOHOHpaBHT011bHbILí KOMHTCT KOMHTBTa XaHpy HCCKOJIbKO pa3 3aHNMaJICA paccMOTpeHHeM npoexTOB pecpopMb} rocypapcTBexxoro annapaTa, oT vero sasxceno H cyulecTBOSaxr}e caMOro KOMHTCTa. OHH Hő CTBNBaJIH Ha TOM, RTO Ő bI B KOMHT3TE OCTaJIaCb npCNCHAA CHCTeMa npaBJICHNA . ó0nee paj(NKŰ JIbHbIMH I'OCyJjapCTBeHHbIMH pC(pOpM ŰMH OHH ÓbIJIN HCCOPJIaCHbI, XOTA B
C
1922-23
rr. HexoTOpb}e pC(pOpMbl OHH yxcC C9NTaJ}H HCOÓXOJjHMbIMH .
IIOzj J~aBJICHHCM HapaCTaK)I}~NX 3KOHOMH9CCKHX TpyJ~HOCTCFI H HHLL(ETbI, KOMHTCT 6b}A BbIHyNCj~BH 3aHHM ŐTbCA H 3KOHOMH9CCKNM}S H COLjNaIIbHbIMH BOnpOC Ű MH . CI'O HHHC[H3THBC 66IJ} yTBep~éH nJIaH BBCJ~CHHA Óllal'OTBOpHTCJIbHO}'O HaJlOra, KpOMC 3TOI'O KOMHTCT HOJ~CpNCHBaJI Hp09HC aKgNN, }}aRpaBJICHHbIC Ha yJIyYllICHHC nOAONCCHHA HHll ;CTbi. ~CO Ő CHHO TOpOHHJi KOMNTCT yJIy`}HICHHC HOIIONCCHNA CJIyNCaH~HX KOMHTBTa.
IIO
