ADALÉKOK CSONGRÁD MEGYE VALLÁSFÖLDRAJZÁHOZ A XVI. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG Lövei Zsuzsanna1 1. Bevezetés Az 1989-90-es rendszerváltozás kapcsán a mai polgári Magyarországon fontos szerepe van a keresztyén értékrendnek. Alkalmam volt megismerni hazánk néhány vidékét és tapasztalatokat szereznem az egyes régiók sajátos hitéletéről. Ez a tanulmány Csongrád megye vallási térszerkezetének a XVI. századtól napjainkig történő átalakulását és jelenlegi állapotát próbálja meg bemutatni, elsősorban népszámlálási, települések egyházi adatai és saját tapasztalataim alapján. 2. Csongrád megye vallási térszerkezete (XVI. század – 1989) A XVI. században jelentős változások történtek mind az ország, mind az egyház életében. A török elleni harcokban a falvak, városok többsége súlyos károkat szenvedett és pusztult el. A katolikus egyház eszmei szemben állása és bécsi udvarhoz való kötödése miatt nem volt képes együtt élni a mohamedán világgal. Szervezete megszűnt, papjai közül sokan elmenekültek a törökök által elfoglalt területekről. A katolikus lelkészek megfogyatkozása és az egyház szellemi hanyatlásának következtében, az istentiszteletek üres szertartásokká süllyedtek (Zsilinszky M. 1900). Ennek köszönhetően a reformáció gyorsan terjedt Csongrád megye területén (a mai megye közigazgatási határait kell érteni). Egy-egy protestánssá vált földbirtokos család meghatározta a településeken és környéken élő lakók hitéletét. Nagy szerepet játszottak a mezővárosi reformáció elterjedésében a kor kiváló prédikátorai, pl. Szegedi Kiss István, Szegedi Gergely, Abádi Benedek. Munkásságuknak köszönhetően főként a megye tiszántúli részén vert gyökeret a reformáció. A megye lakosságának többsége ekkor a református vallást követte. A nagyobb városok közül Makón, Hódmezővásárhelyen, Szentesen is a kálvinisták voltak legnagyobb számban. Szeged és Csongrád lakói ebben az időben is megmaradtak nagyrészt katolikus vallásúaknak. A törökök megjelenése előtt sűrű településhálózat jellemezte a Marostól északra fekvő területeket, míg Csanád vármegyében a XVII. század elején csak 3 település maradt meg: Földeák, Makó és Nagylak. A Csongrád vármegyében kicsit jobb volt a helyzet, a szabad királyi város Szeged mellett még 7 település Csongrád, Vásárhely, Szentes, (Al)Győ, Mindszent, Szegvár és Tápé létezett (Tamasi Gy. 1985). A XVIII. század elején feljegyzések szerint Csongrád és Zsablya közötti Tisza-szakasz mellett csak 16 település volt, ebből 5 a megye területén (Algyő, Böld, Csongrád, Szeged és Tápé). A Körös-Maros közén rosszabb volt a helyzet, Linder Keresztély Ferdinánd, az udvari kamara tiszttartója 1698-as feljegyzésében olvashatjuk, hogy “Gyula és Vásárhely között a vidék lakatlan pusztaság” (Harsány M. 1900). A megyében a községek alapítása XVIII. századtól a XIX. század végéig tartottak. A betelepítések nem voltak olyan intenzívek, mint Békésben vagy a Temesközben és a Bácskában. Pitvarosra szlovák evangélikus, Kistelekre római katolikus, Kübekházára németek katolikus telepesek érkeztek. A többi település benépesítése Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely és Makóról történt közel 40-50 között van ezen községek száma. Az utóbbi kettő inkább a Délvidék népesítésében játszott szerepet. A török uralom utáni szellemi élet vallási keretek között szerveződik újjá. A katolikusok 1721-ben Szegeden, a protestánsok Szentesen (1714) és Hódmezővásárhelyen (1723) egyaránt iskolákat építettek. Az ellenreformáció idején a katolikus egyház újraszervezte a plébániákat, új templomok épültek, minden eszközt megragadtak a reformáció által 1
Doktorandusz, Miskolci Egyetem, Társadalomföldrajz Tanszék
1
„elhódított” hívek visszaszerzésére. Szegeden III. Károly „szabadalmi levele” nyomán 1717től, közel 100 évig nem telepedhettek le reformátusok. Szentesen a katolikus egyház visszavette a reformátusoktól a templomot. Az erőteljes rekatolizációval való szembenállás, a vallásszabadság eszméjének erősödése, a különböző telepítési törekvések, II. József 1782-es türelmi rendelete mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy színesebb képet mutasson a megye egyházi élete. A XVIII-XIX. században jelennek meg a városokban az izraeliták, az ortodoxok, görög katolikusok, az evangélikusok és az unitáriusok. 1740-ben Stanislavich csanádi püspök elsőként Makón engedélyezi a zsidók és a Szatmárból idevándorolt görög katolikusok letelepedését. A helytartótanács felmérése alapján 1768-ban a szegedi városi tanács még azt jelenthette, hogy „nálunk Istennek kegyelméből, mint ezelőtt, úgy most is, egyetlen zsidó sem lakik”. 1786-ban már 18 zsidó család kap letelepedési engedélyt a városi tanács által meghatározott „házkör”-be (Blazovits L. 1997). Az evangélikusok Szentesen, Hódmezővásárhelyen és Szegeden hoztak létre önálló gyülekezeteket. A megye első unitárius gyülekezetét 1879-ben legnagyobb számú hódmezővásárhelyi, ágostoni hitvallású, evangélikus gyülekezetből kiválva alapítják meg. A polgári társadalmi életforma előretörése, a kibontakozó szekularizáció, a mélyebb hitélet a XVII-XVIII. századra megteremtette az evangéliumi közösségek, az úgynevezett evangéliumi kisegyházak kialakulásának igényét is. Az 1840-es (Fényes E. 1850) és az 1850-es (Hornyánszky V. 1858) népszámlálási adatok alapján, 10 év alatt a vallási felekezetekhez tartozó lakosok száma és aránya az alábbiak szerint alakult: a katolikus hívek száma 100050-ről 109847-re növekedett, de arányuk mindössze 1%-ot emelkedett. A protestáns egyházaknál a hívő református lakosság aránya közel azonos 28%, illetve 27% volt, 50278-ról 50872-re változott. A megyén belül evangélikus hívők száma 6916, illetve 8309, aránya egyaránt 4%. Ebben az időben az ortodox egyház hívek aránya 11%-ról 10%-ra csökkent, az izraelita lakosság híveiknek aránya 0,7%ról 2%-ra emelkedett, elsősorban a nagy városokban pl. Szeged, Makó, Vásárhely. A XIX. század végére, 1880-as népszámlálás idején (1. ábra) a katolikus (római, görög) hívők száma 191639-re emelkedett, arányuk mintegy 67% volt. A református hívők száma 72703-ra, 25%-ra, míg az evangélikusoké 7608-ra, 3%-ra csökkent. A lakosságnak 2%-a ortodox, jelentős fogyás figyelhető meg 1850-es adatokhoz képest. Az izraelita hitközösség létszáma növekedett, már 3%. A történelmi Magyarország területén folytatott utolsó magyar népszámlálás során, 1910ben, Csongrád megyében (2. ábra) a 400 ezer lakosból 71%-ot katolikusként (római, görög), 21%-ot reformátusként, 3%-ot evangélikusként, 2%-ot ortodoxként, 3%-ot pedig izraelitaként írtak össze. Jelentős tehát a katolikus hívők számának további növekedése a protestáns egyházak rovására. Az I. világháború után, a trianoni békekötést követően, Csongrád megye lakossága 407,2 ezer ebből 72% római katolikus, 20% református, 3% evangélikus, 2% ortodox, 3% izraelita volt (3. ábra). A két világháború között szinte gomba módra szaporodtak a kis, 5-10-15 fős adventista közösségek. Ebben az időben telepedtek le Mórahalmon és Szegeden a metodisták (Tóth F. 1997). Az 1941-es (4. ábra) és a 1949-es (5. ábra) évet vizsgálva a lakosság száma a deportálások, a ki- és áttelepítések és a háborús veszteségek miatt 438,4 ezerről 430,5 ezerre csökkent. A katolikusok aránya 74%-ról 77%- ra növekedett, a reformátusoké mindkét évben egyaránt 18% volt. Az evangélikusoké 3%-ról 2%-ra csökkent, köszönhetően 1947-ben elkezdődött kényszerű magyar-szlovák népesség cserének. Ennek eredményeként jelentősen megváltozott megye keleti részén néhány település vallási térszerkezete (pl. Pitvaros) az evangélikus lakosság helyett római katolikusok érkeztek. Az izraelita hívők száma a
2
zsidóüldözések, deportálások miatt 8867-ről 3123-ra csökkent (és azért nem mutat itt nagyobb arányt, mert a deportálás nem a Lengyel Főkormányzóságba, hanem Ausztriába irányult). A II. világháború után kialakult szocialista rendszer vallásellenes politikájának köszönhetően Csongrád megye vallási-felekezeti összetétele lényegesen megváltozott. Az egyes egyházak, vallási közösségek tagjainak számáról nem voltak hivatalos adatok. Ezek hiányában nehéz megállapítani, hogy az elmúlt évtizedekben az ateista ideológia alapján történő iskolai oktatás és az egyházak tevékenységét korlátozó állami intézkedések folytán milyen arányban csökkent az egyháztagok és hívők száma. Az úgynevezett szocialista Magyarországon az egyházak, Csongrád megyében is, sok ingatlant és intézményt elvesztették. A hívek számának csökkenése, az anyagi források elapadása miatt a történelmi egyházak gyülekezetei közül többen meggyengültek, sokan nem tudták megtartani önállóságukat sem. Az 1980-as évek elejétől teret hódítanak a különböző kis egyházak és szekták, az évtized végére szinte az egész megyét behálózták a Jehova Tanúi gyülekezet illegalitásban élő kisebb és nagyobb közösségei. A 80-as évektől kezdődően nőtt a Hit Gyülekezet tagjainak száma (Tóth F. 1997). 3. Csongrád megye vallási térszerkezete 1989 után Az 1989/90-es rendszerváltozást követően új helyzetbe kerültek az egyházak. Ma már szabadon, mindenféle korlátozás nélkül hirdethetik az igét, végezhetik a lelkipásztori és a szeretetszolgálati teendőket. A nevelés, az oktatás területén is új lehetőségek kínálkoztak az egyházak számára. E szolgálatok végzéséhez azonban nem kielégítőek a személyi, tárgyi és anyagi feltételek. Kezdetben, Csongrád megyében is nagymértékben nőtt az egyháztagok száma - mindenki bátran vállalhatta a hitét, és valamelyest "sikknek" számított vallásos embernek lenni - de az 1990-es évek végén alább hagyott a lelkesedés, napjainkban az egyházakhoz tartozók száma már nem növekszik. A XXI. század első népszámlálásának (2001) adatai alapján (6. ábra). Csongrád megye lakosságnak 56%-a katolikus, 10%-a református, 0,01%-a evangélikus. A 1949-es vallási adatokhoz képest a csökkenés (az előző sorrendben) 21%, 10%, illetve közel 2%. A más felekezethez tartozók aránya 0,01 %, a nem hívőké 20%-a a népességnek; nem kívánt válaszolni a lakosság 12,9 %-a. A térképen jól látszik, hogy a Tiszántúlon, főként a protestáns egyházak veszítettek nagy számban híveket. Csongrád megye viszonylatában elmondhatjuk, a kommunista ideológia egyházellenes politikájának, valamint a történelmi egyházaknál a lelkészképzés hiányosságainak köszönhetően a vallási elidegenedés jelentős mértékű. Ma már elsősorban nem a különböző felekezetek hívőinek egymáshoz viszonyított arányát kell vizsgálnunk, hanem a hívők és nem hívők arányának alakulását, mert hazánkban az elvilágiasodás mértékében Csongrád megye a második, az első Békés megye után. 4. Összegzés A XIX. század végére község alapítások nagy része befejeződött, a vallás térbeli szerkezete kialakult. A Csongrád megyéről elmondhatjuk, hogy mindvégig a hívő katolikus lakosság száma a legmagasabb. Az I. világháborút követő erőszakos határrendezések, később a politikai változások újabb vándorlásra kényszeríttették Csongrád megyében élő lakosság egy részét. Nem elhanyagolható az erőszakos ki- és betelepítések (szlovák, német) hatása sem a vallási térszerkezet alakulására. A II. világháborút követően zömében cselédsorban élő emberek hittek a hangzatos ígéreteknek, és a szociális felemelkedés reményében elhagyták őseik hitét, sok esetben lakóhelyüket is; a nagyobb városok könnyebb megélhetést nyújtottak. Az elvárosiasodott lakosság, nem kereste a vallási központokat, – hátrányt jelentett a hitélet – a gyülekezetek elsorvadtak. Napjainkban Magyarország minden állampolgára szabadon
3
vállalhatja hitbeli hovatartozását, az egyházak intézményeiken keresztül, bővíthetik közösségeiket. Csongrád megyében is több óvoda, általános és középiskola működik, ahol a felnövő ifjúság elsajátíthatja a hitélettel kapcsolatos ismereteket. Csongrád megyében a kommunista ideológia vallásellenes politikájának köszönhetően a vallási elidegenedés igen jelentős mértékű, 20%. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy Csongrád megye vallási térszerkezete az elmúlt évszázadokban területileg nem változott meg. 1. ábra. Csongrád megye népességének vallási megoszlása 1880-ban
4
2. ábra. Csongrád megye népességének vallási megoszlása 1910-ben
5
3. ábra. Csongrád megye népességének vallási megoszlása 1920-ban
6
4. ábra. Csongrád megye népességének vallási megoszlása 1941-ben
7
5. ábra. Csongrád megye népességének vallási megoszlása 1949-ben
8
6. ábra. Csongrád megye népességének vallási megoszlása 2001-ben
9
IRODALOM Blazovits L. (1997) Csongrád megye története: – in Mészáros R. (szerk.) Csongrád megye kézikönyve, OKTINFÓ-Szeged BT.- CEBA kiadó, pp.30-38. Fényes E. (1851) Magyarország geográphia szótára, 1-2. kötet, Pest. pp. 28-157. Harsány M. (1936) Békés vármegye története: – in Márkus Gy. (szerk.) Békés vármegye, Békésvármegye Monográfiája szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, p. 82. Hornyánszky V. (1858) Geographisches Lexikon des Königreichs Ungarn serbischen woiwodschaft mit dem temescher Banate,Pest. pp. 21-134. Magyarország településeinek vallási adatai (1880-1949) I. kötet, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1997. pp.300-329. Magyarország településeinek vallási adatai (2001) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2002. pp. 44-46. Tamasi M. (1985) Történelmi-Társadalmi viszonyok: – in Krajkó Gy.- Tamasi M. (szerk.) Magyarország megyéi: Csongrád, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, pp 21-28. Tóth F. (1997) A megye vallási élete: – in Mészáros R. (szerk.) Csongrád megye kézikönyve, OKTINFÓ-Szeged BT.- CEBA kiadó, pp. 63-65. Zsilinszky M. (1900) Vallási és közművelési állapotok. – in Zsilinszky. M (szerk.) Csongrád vármegye története II. kötet, kiadja Csongrád vármegye közönsége, Budapest, pp.218220.
10
