Adalékok az alsóújlaki Krónikához. Gyüjtötte és összeállította Szigeti Tibor

Adalékok az alsóújlaki Krónikához

Gyüjtötte és összeállította Szigeti Tibor D-64354 Reinheim 2001

Copyright  Szigeti Tibor 1999

TARTALOM Címlap Előszó 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

1. 4. A Szent Péter és Pál szobrok története Alsóújlak története 1937-52 között Oklevél 1468-ból 3 Regestra (1449; 1450; 1451) Okirat a borkimérésről 1788 Erzsébet királyné emlékfák Vas megyében Erzsébet királyné gyászjelentése Interju a falu legöregebb párjával Lakodalmi versek Lakodalmi köszöntések A vasút és az oszkói állomás története Interju Szigeti Lajosné Márk Erzsébet tanítónővel Amiről a kövek mesélnek Oklevél 1671-ből, -Zálogba vételOklevél 1688-ból, -Nádasdy Tamás aratásárólMezőpásztor eskűje 1871-ből Tanítói összeírás1770-ből Iskolabevallás 1857-ből

5-7. 9-11. 12. 13-14. 15-16. 17. 19. 21-22. 23-43. 45-46. 47-54. 55-61. 63-71. 73-75. 77-78. 79-81. 83-84. 85-88.

A képek tartalomjegyzéke Köszönetnyilvánítás

.

Visszahelyeztetések Ujlak 1807 2k.22.sz.

.

Kám képviselőtestületi jkv. Alsóújlak 1947-1949 A Bezerédj család története Alsóújlak lakói képekben

.

3

4

1. A Szent Péter és Pál szobrok az újlaki temetői kápolnából

1.1 A Szent Péter és Pál szobrok az újlaki temetői kápolnából

A Szent Péter és Pál szobrok története.

5

1.1 A Szent Péter és Pál szobrok az újlaki temetői kápolnából1 Származási helye: A vasvári Helytörténeti Muzeumban lévő Szent Péter és Szent Pál fából készült szobroknak származási helye. A szobrok az alsóújlaki temető templomából kerültek Vasvárra. A mult század 70-80 évei körül. A szobrokat, valószínűleg más szobrokkal cserélték ki. Kitették őket a templom mellé, s ott kivoltak téve az időjárás viszontagságainak. Nagyapám, Fekete István Alsóújlakon járva, valószínű búcsú, vagy temetés alkalmával. Meglátta a temetői templom mellé kitett szobrokat. Látta, hogy azok a pusztulásnak vannak kitéve. Kérte az akkoro plébánost, hogy engedje azokat elhozni, Vasvárra megőrzés végett. A plébános átengedte a szobrokat. Melyeket szekéren el is hozott nagyapám. Három szobor volt, Szt. Péter, Szt. Pál kb. 1.40 cm. magas, ezenkivül Szt. János evangélista szobrát, mely kb. 50 cm. magas volt. A szobrokat nagyapám kivitte a Királyhegyi dülőben lévő gyümölcsösünkben lévő pincéhez. A pincének a déli oldalán kb. 1,50 cm.-re kiugró eresze alá faalapra helyezte el. A szobrok előtti eresz egyuttal méhes is volt. A Szt. János szobor pedig otthon a lakásban lett elhelyezve. Az 1930.-as években a pincét lebontottuk. Igy a szobrok haza kerültek, s lakásunk padlásán őriztük őket. Az 1930. és 1940.-es évekközti időben. Felvetődött Vasváron a muzeum létesítésének gondolata. Megkezdődött a gyüjtés. A gyüjtött anyagot a községházán tárolták. Mi is elsőként adtuk oda a szobrokat. A létesítendő muzeum részére átadott tárgyakról Abay Jenő akkori főjegyző átvételi elismervényt adott, vagyis az átadott anyagokat csak megőrzésre adták át, tulajdon jog fenntartásával. Az általunk átadott szobrok a tanácsteremben lévő vitrinek tetejére kerültek. Ott is voltak 1949. őszéig. Rákosi Ferenc akkori bíró, később tanácselnök, levetette őket s utasította Hersics Ferenc községi mindenest a szobrok felvágására. Ideiglenesen a szobrok az akkori kézbesítő szobában voltak. Én magam is a tanácson dolgoztam. Véletlenül este bementem a kézbesítő szobába, s ott láttam a szobrokat. A szobában benn volt Hersics Ferenc, kérdem tőle, miért vannak ott a szobrok. Akkor mondta, hogy Rákosi utasította a szobrok felvágására. Kértem Hersicset, hogy ne vágja össze őket, mert ezek a szobrok a mi tulajdonunk. Akkor este vállamra véve egyik szobrot haza is vittem. A Felsőárokhegy u. 7 szám alatti lakásomra. Másnap a másikat, majd a harmadikat. Az 1950-es évek után Németh Antal kezte meg a muzeumi gyüjtéseket. Tudott a mi szobrainkról is. Azt is tudta milyen sors várt rájuk. Kért, hogy ismételten adjuk oda a muzeum részére. Szintén a tulajdonjog fenntartásával. Be is kerültek a muzeum kiállitási anyagába. 1

A vasvári Helytörténeti Muzeum Adattárából: Lsz.266 6

Németh Antal muzeumi gyüjtés közben agyvérzést kapott, s abba bele is halt. Ekkor készült Vasvárom a törpevízmű részére a csőfektetés. Itt a templom előtt, akna részére kiásott gödörben emberi csontok kerültek elő. A gödörben kutatva, kapott agyvérzést. 1965. szeptemberében temették el. A már müködő muzeumban utóda Zalotay tanár, és Németh Antalné lett. Ebben az időben a muzeumi anyagok eg helyiségben voltak összezsufolva. Közben a községi Tanács jóvoltából az itt lakók máshol kaptak lakást. Itt a muzeum részére hat helyiség szabadult föl. Ezt megelőzőleg Zalotay meghalt. A fölszabadult helyiségek a muzeum részére lettek átadva. Lett egy főállású vezető, és egy teremőr. Ezt a munkakört én látom el. A kiállitás rendezése során, nem találtam a Szt. János evangélista szobrát. Közben itt járt a muzeumban Németh Antalné, s kérdem tőle „hova lett Szt. János szobor”. Azt mondta, hogy nagyon szuette volt,azért égettette el Zalotay. Nagyon jól ismertem a szobrot, ép volt. A festés is kevés helyen volt kopott. Szu lukakat nem láttam rajta, hová is lett az? Vasvár, 1982. április 6. Fekete József vasvári lakós

A Szent Péter és Pál szobrok története.

7

8

2. Alsóújlak története 1937-52 között. Kenessei István visszaemlékezése után. Az 1937-es év abban különbözött az előző évektől, hogy elkészült a falun keresztül átmenő 8-as műút, ennek építése során sok munkalehetőség adódott, a felnőttek földmunkát végeztek, a fiatalabbak lóvezetők voltak a kubikus kordét húzó lovaknál. Ezen kívül sok kubikus dolgozott, lovaskordékkal, talicskával, így jó kereslet volt a faluban az állatok takarmányozásához szükséges takarmányokra. Jó áron el lehetett adni a gyümölcsöt, az élelmiszereket. A falu élte megszokott életét, említésre méltó eseményről nincs tudomásom ebből az időből. A háború kitörésekor behívták a katonaköteles férfiakat, akik közül sokan hősihalált haltak az orosz fronton. Ahogy közeledett a front, a falu élete is megváltozott. 1944-ben Erdélyből elmenekült családokat szállásoltak be a faluba, olyan helyekre ahol megfelelő helyet találtak számukra. A A betelepített családok száma kb. 8-10 család volt. A falu nagy szeretettel fogadta őket, ahol lehetett segített rajtuk. A második változás az volt amikor a német katonákat szállásolták be a községbe. Ezek a katonák a frontvonalból jöttek die pihenni. A katonák korrektek voltak, semmiféle konfliktust nem okoztak a faluban. A front közeledtével valakinek az agyában megszületett a nagy ötlet, hogy az orosz tankokat úgynevezett tankcsapdákkal meg lehet állítani. Később aztán bebízonyosodott, hogy ezek a csapdák annyit értek, mint halottnál a csók. Tulajdonképpen egy közönséges árok volt az egész, a mélysége embermagasságú volt, a szélességére már nem emlékszem. Ezt a „Védővonalat” a falutól keletre alakították ki kb. István major irányában. A munka nagy részét munkaszolgálatosok végezték, éhesen, rongyosan katonatisztek irányítása alatt. A munkában részt kellett venni a falu lakóságának is. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy reggel fogtuk a csákányt és a lapátot, kimentünk a terepre, ahol névsor olvasás után elkezdtük a munkát. Mindenkinek kimérték az elvégzendő munkát, s azt mindenáron el kellett végezni. A hiányzókat az úgynevezett pártszolgálatosok összeszedték és fegyveresen kísérték a munkahelyre. Kik is voltak ezek a pártszolgálatosok? 1944. október 16-án amikor Szállasi átvette a hatalmat, nálunk is megalakult a Nyilaskeresztes Párt. A faluban nem sok tagja volt, inkább az Erdélyből menekültek alkották a tagok zömét. Hát ennek a pártnak voltak tagjai a 18-20 éves gyerekek. Számuk 10-12 fő volt. Persze nem azért álltak be a pártba, mert egyet értettek annak ideológiájával. Azt se tudták eszik-e, vagy isszák, hanem azért, mert nekik nem kellett menni tankcsapdát ásni, de a legnagyobb vonzóerő mégis az volt, hogy puskát kaptak a kezükbe. Igaz, hogy ezek a fegyverek még a Noé bárkájából valók voltak, de azért lőni lehetett velük. Munkájuk mindössze annyi volt, hogy a tankcsapda ásásról hiányzókat összeszedjék és elkisérjék a munkahelyre. A hiányzók névsorát a munkairányító tiszttől kapták. Különben a légynek sem ártottak, nem is vontak senkit közülük a háború után sem felelőségre. Falunkat a tankcsapdák nem védték meg, így 1945. március 29-én bejöttek az oroszok Alsóújlakra is. Alsóujlak története 1937-52 között.

9

A község a frontot meguszta, mindössze a templom tornyát lőtték keresztül. Emberáldozatot sem követelt a front, sőt a leventék még azt is megúszták, hogy nyugatra vigyék őket. Köszönhető ez a kámi Szalai tanító úrnak, aki felelős volt ezért az akcióért.Igaz a leventék összegyültek a templomnál, hogy induljanak nyugatra, de a tanító úr nem jelent meg, így mindenki hazament. Megtorolni már nem volt ideje a nyilas hatalomnak, mert a front vészesen közeledett. Hála Isten nem volt ágyúzás sem a falunkban, hiszen ekkor már a németeklegnagyobb gondja az volt, hogy a bekerítésből kimeneküljenek. Azok az orosz katonák, akik az első vonalban harcoltak nem nyúltak semmihez, üldözték a németeket. A hadd el hadd akkor kezdődött, amikor az úgynevezett utánpótlás megérkezett a faluba. Ami nem volt lebetonozva azt elvitték. Szerencsések voltak akikhez tiszteket szállásoltakbe, oda nem mertek bemenni zabrálni a katonák. A nagy zűrzavarban aztán néhányan a faluból kijártak szekérrel a Vágásba, aztán, hogy ne kelljen nagyot hajolni, úgy derékmagasságban fűrészelték el a legszebb fákat, az ágakat otthagyva, a fatörzsel megpakolt szekérrel értek haza: Úgyanígy néhány nap alatt lebontották a”majort” ami Újlak és Kám között a 8-as út mellett feküdt. Az utólsó tégláig elhordtak mindent építőanyagnak. A major Bezerédj István tulajdona volt, de nem ő gazdálkodott benne, hanem kiadta bérbe. Újlak pechjére a háború végén egy orosz alakulatot telepítettek a Vágásba, ahol egész nyáron tartózkodtak. Óriási cserekereskedelem kezdődött a lakosság és az ott táborozó katonák között. Ez gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a falubeli fiatalok: tojással, cigerettával, borral, pálinkával – ez volt akkor a valuta – megrakodva elmentek kb. A félúton a Vágás és a falu közé. A táborból idejöttek azok a katonák, akiknek volt valami szajréjuk. Amikor az alku megköttetett, ment mindenki a maga utján. Hogy mit lehetett cserélni a katonákkal? Ruhát, bakancsot, ágynemüt, biciklit, szóval minden olyandolgot, amit valahol, valaki hiányolt. Volt olyan eset is, hogy amit nappal elcseréltek azt éjjel visszalopták. Lassan aztán helyreállt a rend, megtörtént a földosztás is. Az újlakiaknak nem sok föld jutott, mivel csak a Bezerédj birtok volt felosztható. Ebből pedig alig, alig jutott egy két hold a földigénylőknek. Lassan, lassan elindult az élet az új rendszerben, de mire a parasztság egy kicsit összeszedte magát, jött a beszolgáltatás és a kulákrendszer. Az újlaki parasztok eszén azért nem tudott túljárni a hatalom. Mivel a cséplőgépnél ellenőrők voltak, ott nem lehetett kenni semmit, ezért cséphadaróval csépeltek ki sok gabonát, behordáskor is sokat kicsépeltek az asztagnál.A kicsépelt gabonát aztán szépen kirostálták és eldugták. Disznót is bejelentés nélkül vágtak, mivelhogy abból is nagyrészt be kellett szolgáltatni. Ugyanúgy rejtették el a bort is szüret után, mindaddig amig a fináncok le nem járták a pincéket. Persze ez nem kis veszéllyel járt. Az ötvenes évek megszorításai szinte lehetetlenné tették a parasztságot, a fiatalság nagyrésze vidékre ment dolgozni. Szakképzettség hiján csak mint segédmunkások tudtak elhelyezkedni, általában az építőiparban. Nehéz munkát végeztek, de mégis csak kerestek egy kis pénzt, nem egyszer ők segítették a szülőket, hogy a beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni.

10

Fejlődött-e valamit a falu ebben az időben? Nem lehet vele dicsekedni. Mindössze egy tanterem építéséről van tudomásom.

Szigeti Tibor visszaemlékezése után. Még emlékszek a légi harcokra, a folyó melletti német vadászgép kényszerleszállására. A német és magyar visszavonulásra. Újlakon is volt halott. A János bácsit az utolsó német járőr lőtte agyon, mikor meglátta a magyar katonai csizmát a lábán. Az öreg János bácsi volt a csicskása az őrnagy úrnak, aki nálunk lakott. És ő visszahagyta, hogy úgyis pár óra múlva fogságba esnek! Jobb ,ha kivetkőzik mert az öreg a fogságot úgy sem éli túl! A másik, az a rengeteg visszavonuló német és magyar osztagok a műúton! Az után meg a foglyoknak a végtelen sora, magyar, német foglyok. Emlékszek kannában vittünk ki nekik vizet és kenyeret a műúthoz. A magyaroknak engedték a vörös lovas őrök, de ha németek jöttek elzavartak az út mellől, és a vizet kiöntötték a földre. Egyszer volt éjjel a major alatt egy fogolytábor is. És éjjel civil ruhákat vittek be a falusiak stb. Később mikor az ukrán és fehéroroszokat hozták vissza a vörös katonák! Akik minket is kiraboltak, és ráfogták a szüleimre, hogy megmérgeztük őket, pedig az a nő állapotos volt és azért hányt, nem a mi eledelünktől! Ez persze csak ürügy volt, ezt más faluban is megcsinálták, hogy a rablási ténykedést csinálhassák. A falu bíráját, és előljárókat, szüleimet Pásti Imre bácsi krumplis vermébe dobták és zárták. Édesanyámat puskatussal megütötték, megsebezték. Onnét keletkezett később az orrán a rák. Később felmentették őket. Ez az ukrán csapat sohse érte el Oroszországot, Fehérvár környékén megtámadták az őreiket, és azok lekaszabolták őket. Otthon sem várt volna más sors rájuk, mert ők a németekkel menekültek és csatlósai voltak.

Alsóujlak története 1937-52 között.

11

3. Oklevél 1468-ból1

3.1 Oklevél 1468-ból Az oklevél 1468-ból származik, s benne Márton hídvégi és Bereck újlaki plébános tesz jelentést a döbörhegyi Szent Margit-kápolna papjainak bizonyos ügyéről. Az eredeti oklevél a hajdani Nyitra megye levéltárában, a

1

Orszátgos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteménye DF 266.484, Nyitra –Mednyánszki cs.21 12

4. Regesztrák 1449-51-ig 4.1 1449. 03.19-ből1 Regesztra szövege: Palóczi László országbíró Gywghfalua-i Chepan Mihálynak Iwancz-i György fia Boldizsár elleni perében átírja a vasvári káptalan 1388 május 5-i oklevelét, amely tartalmazta Vasmegye hatóságának 1388 május 2-i oklevelét bizonyos ujlak-i birtokrésznek Farkosnak nevezett Péter zálogbirtokából a jogos tulajdonosnak: Iwancz-i Aykos Miklós fia Jánosnak birtokába való visszabocsátásáról. Hátlapon pecsétnyom. Sorszám: Jelzet: ISIS Keltezés: Nyelve: Fennmaradási forma: Régi jelzet: Kiadó adatai: Pecsétek leírása: Kedvezményezett adatai: Személyek adatai:

Irattípus: Jog: Helységnevek: Átírt:

L0154 DL 044540 90880 1449.03.19 latin eredeti MUZEUMI TÖRZSANYAG, PÁLÓCI LÁSZLÓ ORSZÁGBÍRÓ hátlapon Gyögyfalvi Csépán Mihály felperes Ivánci Boldizsár (György f) alperes Farkos „dictus” Péter magán Ivánci Ajkos János (Miklós f) magán Vas megye átíró zálogbirtok – birtok visszaadása Újlak, Vas m, 3 vasvári káptalan 25 1338.05.05.

4.2 1450. 08.23-ból2 Regesztra szövege: Sebestyén szentcecíliai és szentléránti plébánosuk jelenti Antal rábaközi főesperes győri vikáriusnak, hogy Rumy Gergely ellenében Újlaki István fia Jánost Újlakon megidézte. Hátlapján gyűrűs zárópecsét nyoma. Sorszám: Jelzet: Keltezés:

L 0494 049793 1450.08.23

1

Q szekció: DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR/ Gyűjteményekből/Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q10)/DL 44540 2 Q szektió: DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR/ Gyűjteményekből,Állagtalan fondok/Rumy család (Q 260)/DL 49793 13

ISIS: Nyelve: Fennmaradási forma: Régi jelzet:

94922 latin eredeti RUMY 70 10

Kiadó adatai:

Sebestyén szentcecíliai plébános Sebestyén szentléránti plébános Antal rábaközi főesperes Antal győri vikárius Rumi Gergely magán Ujlaki János (István fia) magán idéző Szentcecília, Vas m, 3 Újlak, Vas m, 3 Szentcecília, Vas m, 3 Szentszentléránt, Vas m, 3

Címzett adatai: Kedvezményezett adatai: Személyek adatai: Irattípus: Keltezés helye: Helységnevek:

4.3 1451.05.18-ból1 Regesztra szövege: Palóczi László országbíró bizonyítja, hogy Rumy András fia Gergely azt a hat ujlaki jobbágyhelyet, amelyet Lithéri Jakab fiától zálogba vett, a vasvári prépostnak és káptalannak zálogosította el azzal, hogy a Lithériek azt a préposttól és káptalantól visszaválthatják. Rányomott pecsét nyoma. Sorszám: Jelzet: ISIS: Keltezés: Nyelve: Fennmaradási forma: Régi jelzet: Kiadó adatai: Pecsétek leírása: Kedvezményezett adatai: Személyek adatai: Irattípus: Jog: Helységnevek: Földrajzi nevek: 1

L 0298 049654 95464 1451.05.18 latin eredeti RUMY 42 31 PÁLÓCI LÁSZLÓ ORSZÁGBÍRÓ hátlapon vasvári prépost vasvári káptalan Rumi Gergely (András f) magán Litéri Jakab ff magán zálogosító zálogátadás Újlak, Vas m, 3 jobbágytelek

Q szekció: DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR/ Gyűjteményekből,Állagtalan fondok/Rumy család (Q 260)/DL 49654

14

5.1 Okirat a borkimérésről 17881

5.1 Okirat a borkimérésről 1788

5.2 A falu első ismert pecsétje 1788-ból 1

Vas Megyei Levéltár II. József kori iratok. Urbariuma 18/322 15

5.1 Okirat a borkimérésről 17881 (Leírat) Mi Ujlaki Helységbeliek Anno 1788-dik Esztendőben fel vivén a Bor árultatást három esztendőre a Mészárszékkel együtt 32Fr. idest1harmintzkétforéntokban, Közönségessen az árendával letite napja Szent Mihály Napja liszen, egy akarattal az elöben mod szerént bort árultatni fogjuk. Melynek bizonyságára adjuk ezen Tismonalisunkat2 szokott Pötsétünkel meg erősitve Aes Ujlak 19-a X bris 1788.

5.3 A falu első ismert pecsétje Hegedűs Mihály Helység Birája Öreg Eskütt Szabó György Faigl Mihály jövendőbéli Iskola Magister 1

Vas Megyei Levéltár II. József kori iratok. Urbariuma 18/322 azaz 2 testimoniales = bizonyságlevél, bizonyítvány 1

16

6. Erzsébet királyné emlékfák Vas megyében1 Újlak2 (Alsóújlak) : 4 tölgyfát és 4 hársfát ültettek a templom körül A vasvári járásban a főszolgabíró késedelmes intézkedése miatt csak 1899 őszén került sor az emlékfák elültetésére.

Alsóújlak 1963

Alsóújlak 1978 A község bikáit két tölgyfákhoz kötözve vágták le, a húsát szétosztották a népnek. A nagy hársfát 1978-ban vágták ki.

1

Orbán Róbert: Millenniumi faültetések Vas megyében. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1996. 2. sz. 68-75. p. 2 Orbán Róbert: Erzsébet emlékfák Vas megyében. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1998. 3. sz. 5-9. p.

17

18

7. Erzsébet királynő gyászjelentése 18981

7.1 Erzsébet királynő gyászjelentése 1898

1

Szigeti Tibor gyűjteményéből 19

20

8. Interju a fau legöregebb párjával Hátországban ketten, együtt1 Gyere haza, mert elvesz a Tóth Jóska – írta egykoron édesanyja Alsóújlakról a Pesten szolgáló, 22 éves cselédlánynak. Varga Ilus egy ideig húzta-halogatta még a döntést, hiszen a kiválasztott jövendőbelijét alighogy látásból ismerte. Szegény lány voltam, de nem voltam utólsó – emlékezik hat évtizeddel ezelőtti időkre, volt legényem otthon is, Pesten is akadt. Nem mehetett azonban addig férjhez, amíg a stafírungra valót össze nem kereste. Amikor végül hazajött, hat hét múlva megvolt az esküvő. Akkoriban így köttettek falun az életre szóló nagy kapcsolatok. Azt gondoltam, nekem ugyan nő kell, aki szeret dolgozni – emlékezik a ma 93 éves Jóska bácsi. No ebben, nem volt hiba. Hiszen Ilus attól kezdve, hogy 12 éves korában kijárta az iskolát, nyáron valamelyik uradalomban aratott, kapált, télen meg városra ment szolgálni. A vőlegény is azért nyerhette el a szülők tetszését, mert „ meglehetős, nem iszákos, jó dolgos legény” hírében állt. Jóska bácsi a legidősebb volt az öt gyerek közül, akik az első világháború alatt, apjuk távollétében maguk művelték a család 12 holdas gazdaságát. Télen jártak csak iskolába, mert nyáron kellett a munkáskéz a földeken.

8.1 Ilus néni és Jóska bácsi a verondán Ma 83. évet taposó Ilus néni egy cseppet sem bánta meg, hogy annak idején nem engedett a csábításnak, és nem maradt a fővárosban. Cselédként a Ligetben találkozott olyan fiatalasszonnyal, aki két hónappal az esküvője után már más férfiakkal randevúzott. Neki más elképzelései voltak a házasságról, az életről. Az apósáék főszegi tömésházába költözött, mert a szülők a legidősebb 1

Vas Népe 1996.december 4 szerda 21

fiút nem engedték el a gazdaság mellől. Másfél év alatt tizenhárom kilót fogyott, de nem panaszkodott. Tóth József és felesége úgy élte le az életét, hogy amióta összekerültek, nem lépték át a falu határát. Ma is ugyanabban a kétszázéves tömésházban laknak, amiben elkezdték közös életüket, a konyhában ma is a stafírungként hozott konyhaszekrény, gyúródeszka szolgál. A történelem nagyobb viharai elkerülték őket. Amikor a háború könyörtelenül kaszált a falubeli ifjú legények között, Jóska bácsit nem vitték el katonának. A hatvanötös nagy rábai árvíz, amely emberáldozatokat is követelt a környéken, nem pusztította el a vagyonkájukat. Nekik „csak” a beszolgáltatás, a padláslesöprés, a téesz-alakulás után meghagyott egy hold háztáji művelése maradt. Csak hétköznapok, csak munka, hosszú évtizedeken át. Aztán groteszk módon a minimális nyugdíj, mert a kora gyermekkorban elkezdett robot nem volt bizonyíthatóan tartós munkaviszony. Ma már nem sokra való vagyok – mondja Jóska bácsi, amikor az egészségéről kérdezem, jóllehet hajlott kora ellenére még ma is sokan megirigyelhetnék, ahogy tavasszal elsőként megy ki a szőlőbe kapával a vállán. Ilus nénit meg egyenesen a lányuknak néztem, annyira nem hagyott rajta nyomot az elszállt több mint nyolc évtized. A hosszú, békés, együtt eltöltött élet titkát akartam tudakolni tőlük. De már nincs is rá szükség. Elmesélte az élettörténetük. Vajon melyikünk cserélne velük?

22

9. Lakodalmi versek1 Vendéghívás Alázattal lépünk e hajlékba, Ég áldása szálljon a benne lakókra! A házigazdától bocsánatot kérünk, Hogy tisztes házába belépni merészlünk. Jövetelünk okát elmondom én bőven, Egy szép ünnepély van nálunk készülőben, Melyre a családot általunk hivatja A vőlegény s az ő tisztességes apja, Ki majd jövő szerdán a kedves fiának S az ő szerelmetes jegybeli párjának A községházánál tartja esküvőjét A saját házánál meg a menyegzőjét. Ennek a szép napnak megüljük a torát, Készíttet a gazda bőséges vacsorát. Szíveskedjenek nála megjelenni, Vacsora után a táncban is részt venni. Jelenjenek meg majd jövő szerdán reggel, S mi szívesen látjuk a többi sereggel. Szívhajlandósággal jövünk be e házba, Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba. Az ősatyáink is mikor házasodtak, Minden jó atyafit meghivattak. Őseinktől bírjuk e kötelességet, Szereti a magyar a szép vendégséget. Mert nincs a magyarnak egy ízes falatja, Ha magánál kedves népét nem láthatja, S nem kell a magyarnak legjobb fajta bora, Ha nem ülnek vele jó szomszédok sorba. Ámde, nemcsak férfi kell a mulatságba, Asszony és leány nélkül nem megyünk a táncba. Azért jöttünk most hát e jeles órában, Meghívni magukat a szép mulatságba. Gazdagon fogadni mi senkit sem tudunk, De minden jó embert tiszta szívvel látunk Egypár tányér étel elhasználására, Egypár pohár bornak a megivására, Egypár fürge táncnak az eljárására, Egypár magyar nóta eldalolálására. Szívesen látjuk s elvárjuk Kendteket, Itthon ne maradjon az se aki beteg! Ezért jó uraim magukat felkérem 1

Szigeti Tibor gyűjteményéből

Lakodalmi versek

23

Adjanak parolát ezen percben nékem, Hogy el fognak jönni pontosan és szépen. Ég áldása legyen ezen a háznépen! A nyoszlyó-lányok meghívása Tisztelettel tesszük ide be a lábunk, S ennek a jó háznak jó napot kívánunk. Egy derék barátunk esküvőre készül, S nyoszolyólány kell a menyasszony részről. E szép tisztességet a lányuknak szántuk, S most e kérésünket felhozni kívántuk. Ne mondjanak nemet, mi érte jót állunk, Hogy a lányasszonynak nem lesz baja nálunk. Eljövünk majd érte szerdán reggel szépen, S másnap visszahozzuk rózsás egészségben. Hívás a menyasszonynál Dicsértessék Jézus szentséges szent neve, Áldásával legyen e hajlék tele, Melyet bőven ad rá jóságos jó keze, Ezt kívánja szívünk mindenik érzete. A vőlegény úrnak vagyok én küldötte; Aki a megbízást lelkemre kötötte, S általam mátkáját kéreti fölötte, Legyen követének sikeres a jötte. Amint megbeszélték a múltkori héten, A szent szertartás jövő szerdán lészen. S azért a menyasszonyt szépen arra kérem, Hogy majd idejében, rendben legyen s készen. Amint illik jámbor keresztény leányhoz, Hogy majd elmehessen a szent áldozáshoz, Onnan pedig mindjárt esküdni oltárhoz. A vőfények arra kérik a menyasszonyt, Hogy díszítse fel kalapjaikat és botjaikat. Békesség e háznak, jó napot kívánok, Én itt a vőlegény követeként állok. S midőn bemutatom e háznál magamat, Kérem, hallgassák meg egynémely szavamat. A vőlegény nekünk arra adta szavát, Ha szépen megkérjük kedves menyasszonyát, Kalapunkra ékes bokrétát fog rakni, Lobogó kendőket pálcánkra adni. Én hát felkérem a vőlegény nevében, Pálcánk kalapunkat díszítse fel szépen.

24

Köszönet a vőfényi jelvényekért Kedves menyasszonynak köszönetet mondunk, Mert íme megnyertük, amiért fáradtunk. Pálcánk ékesíti a menyegző jele, Kalapunkon díszlik annak a címere. Azért rád kívánom az Úrnak áldását, Árassza rád bőven menyei jóságát. S hogyha megfutottad életed pályáját, Adja meg lelkednek égben boldogságát. Szívemből kívánom. Mikor a menyasszonyért mennek. Tisztelt gyülekezet, Isten szent nevében Induljunk el innen csendes békességben. Vőlegény uramnak keressük fel párját, Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát. Szerezzünk ma neki kedvet, boldogságot, Hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot! Először az Isten hajlékába visszük, Hol szent áldás után boldog leszen hisszük. Induljunk el, tehát Isten szent nevében, Jöjjenek utánam, mindnyájukat kérem! Beköszöntő a menyasszonyi háznál Ma hajnalban alig virradt a reggel, Összegyűlni kezdtünk szép számos sereggel. Jöttünk aztán tisztes hajlékukhoz végre, Kedves menyasszonyunk nagy tiszteletére. A násznagy urakhoz van egy kis kérésünk, Ott kint várakozik szép sereg vendégünk Legyenek szívesek őket befogadni, Mi sem fogunk érte adósok maradni. A menyasszony kikérése Kedves seregeim én csak azt csodálom, Hogy akiért jöttünk azt sehol sem látom. Odabent maradt tán? Én majd kiinstálom, Hogy kárba ne vésszen sok fáradozásom. Menyasszony, asszonyom jöjjön ki kértemért, A mi seregünk nagy fáradságáért. Előbb elkísérjük az Isten házába, És ott összekötjük a hitnek láncával, Hogy vidám örömben, tartós boldogságban Éljen mindhalálig szerelmes párjával. Lakodalmi versek

25

Adják ki hát, kérem, legyenek szívesek Mivel sok a dolgom, hamar végezhessek Adják ki a mátkát harmadszor is, kérem, Várja a vőlegény türelmetlenségben. Szánják meg a szegényt, már ne szenvedtessék, Hanem a menyasszonyt karjába vezessék. Másfajta kikérés Menyasszony vőlegény egymást megszerették, Sorsukat egymásnak a kezébe tették. Egymásnak akarnak ezen túl csak élni, S ma megyünk e frigyre ég áldását kérni. Itt áll a vőlegény s vele jött háznépe, Hogy az Úr házába rendben elkísérje. S mert e házban lakik az ő gyönyörűsége Illő tisztelettel bejöttünk hát érte. A kedves menyasszonyt adják hát ki nekünk, Hogy a nagy templomba eljöhessen velünk. Kedves szeretteim tegyük meg ez utat, Hogy segítse mindig szép Magyarországot! Adjon tisztes termést, adjon vigasságot, Tartson távol tőlünk minden drágaságot! Az esküvő után Adja Isten, hogy mind ki e házat lakja, Ne legyen sohasem búja, bánatja. Kerüljön el minket keserveknek hada, Víg legyen életünk, minden pillanatja! Mielőtt mostan a vendégséghez látunk Kedves vendégeink még egy kicsit várunk. Vannak néhányan kik még nincsenek nálunk, De bárha elkéstek, felkeresik házunk. Drága jó uraim, édes asszonyaim, Kedves rokonaim, minden szomszédaim, Akik látjátok sok fáradozásaim, Tűrjétek, ha lesznek fogyatkozásaim! Nem sokat tanultam, tudják ezt mindnyájan, Sokszor sírva mentem én az iskolába. De a tanító úr mogyoró pálcája, Mégis rászoktatott egy kis tudományra. Amit megtanultam, azt használom pedig, Meg fognak győződni erről majd reggelig. Mindaz, ami szegény házunktól kitelik, Behozom maguknak, s tudom, megszeretik. Gazdánk monta, víg lesz a lakoma tora, Miként lenni szokott a menyegzők sora. 26

Általam üzeni, készül a vacsora, Csapra is van ütve minden hordó bora. Örüljetek ti is, lányok, szűz virágok, Ti szépen viruló üde rózsaszálak. Húznak a szavamra rögvest a cigányok, Egypár ropogósat veletek eljárok. Füstös muzsikusok el ne aludjatok, Szünet nélkül folyvást csak muzsikáljatok! Ne hagyjátok soká biztatni magatok, Mert tudjátok meg, hogy most én mulatok! Indítom is, íme lépésre a lábam, Ám még nem a táncra ebben az órában. Megnézem mi hír van, ott kint a konyhában, Hátha van valami számunkra a tálban. Arra kérlek mostan legyetek csendesen, Hogy elvégezhessem dolgomat rendesen. Annak szolgálok én e házban szívesen, Ki békében mulat és becsületesen! Ússzék most a szívünk a kedv tengerében, Ne legyen most bánat senki kebelében! Nézzenek rám, milyen vidám legénységem, De még vígabb leszek, ha lesz feleségem! Nosza, Menyus kezdjed, szóljon a cimbalom, Zengésére elfut minden csúf fájdalom. Mutasd ügyességed, van most rá alkalom, Csengő pénz, jó bankó lesz majd a jutalom. Zendüljön, csendüljön a szép magyar nóta, Mely hol sir, hol vigad már ezer év óta. Hadd szóljon vidámja, szóljon szomorúja, Attól oszlik el a magyar ember búja. Felséges királyunk az Isten éltesse, Országát, népeit igazán szeresse, Népünk jó úton biztosan vezesse. Éltesse az Isten a magyar nemzetet, Mindenkit megtartson, ifjat és öreget. S hogy eltöltöttünk itt ezer éveket, Azon képpen érjünk még számos ezeret. Dicsértessék Jézus Krisztus, jó mulatást adjon, A szüzekkel együtt köztünk uralkodjon, Istennek áldása mirajtunk maradjon, Végre a menyekbe magához fogadjon. Virágozzék e kör tartós békességben, Tartsa meg az Isten friss egészségben! Tartsa mindnyájunkat szép egyenlőségben, Tartsa meg földünket dús termékenységében. Nagy Isten áldása szálljon le e házra, Szálljon a gazdára, az egész családra. Lakodalmi versek

27

Ne legyen soha sem üres a kamrája! Legyen mindig bőven bora, gabonája! Ez a szép társaság éljen egészségben, Ifjak, leányok, vének csendes békességben. Ne legyen harag most senkinek szívében, Fegyver se villogjon senkinek kezében. Én fáradságomat soha nem sajnálom, Hogy a sok szüzeket meghívni eljártam, Nagy a szerencsém, hogy szépeket találtam. El is hoztam őket, itt vannak e házban. És a sok szép szüzek, kik e napot várták, Eljöttek, hogy itten víg táncukat járják, Szép is lesz a táncuk, uraim meglátják, Hetedhét országban sem lelhetik párját! Engem választottak arra tisztségre, Hogy legyek őnekik szolgáló vőfénye, Hogy jó étket rakjak asztal tetejére Hogy nyissam az ajkam ékes köszöntésre. Gyémánt szemetekkel meg ne igézzetek, Hanem az asztalnál csendesen üljetek, És az ételekből jóízűn egyetek. Kinézek én mostan gyorsan a konyhára, Azért kegyes szüzek csak énrám nézzetek, A sok jó étel drága illatára, Körülszaglászok ott a kukta módjára. Megnézem, mi készül ízes vacsorára. Egy percig legyenek tehát türelemben, Csak egyet fordulok, visszajövök mente. Nem is mint gondolják, borjúnyúzó kedden. Kint voltam a konyhán, néztem mindenekre, Sok finom falatra, sok úri étekre, Kötelességemnek én vagyok mestere, A mi örömatyánk rendelt engem erre. Akiket ma itten összegyűlve látok, Mindenkinek sorban sok évet kívánok, Isten mindig kedvvel mosolyogjon rájok. Ne legyen semmiben megfogyatkozásuk! Olvastátok ugye a szent Bibliában, Milyen szép menyegző volt egykor Kánaánban. Én is ott voltam abban a szép mulatságban, S amit ott tanultam, nem vesz az ma kárba. Krisztus Urunk volt ott a fővendég kérem, Nagyon örvendezett a szép ünnepélyen. S mivel az megtetszett őneki egészen, Hát bele rendelte a hitünkbe szépen. Szüzek, szűz virágok mind én mellém állnak, Unokája vagyok híres Attilának, 28

Édes fia vagyok honszerző Árpádnak, Most is bírom felét ennek az országnak. Nemde, nagy uraim derék legény vagyok, Az orrom is virít, mint a pipacs ragyog. Ismernek engemet urak és hadnagyok, Tudják rólam kinek ia- fia vagyok. Azért tehát lányok én rajtam kapjatok, Mert én az országban híres gyerek vagyok, A lányok körül forgolódni tudok, Szeretem a bort is, no lelkem adjatok! Mert hogyha nem adtok, azért bosszúm lészen, Egyet közületek megfogok merészen, Csókot nyomok piros ajakára szépen, Úgy megragad nálam, mint madár a lépen! Adtatok hát innom, köszönöm is néktek, Hálából majd ezért élettársat szerzek, Tudom, hogy ti vele meg is elégesztek, Oldalán mindenkor boldogok is lesztek. Készülnek az étkek, süt főz a szakácsné, Oly ügyes a keze, mint senkise másé, Lesz majd mindenféle pecsenye meg málé, Lesz török császártól tegnap hozott kávé. Káposztás hús lészen, hasas szalonnával, Kifőtt a pulykának combja rizskásával, Szereti a magyar bizony ezt módjával, Meg is esszük mindjárt derekas étvággyal. Szentháromság Isten, jer hozzánk segélyre, Hogy e mulatságunk rendben menjen végbe, Mindenkinek legyen ételünk kedvére, S kívánom, hogy váljék az egészségére. Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség, Magyaros virtusság, ékeskedő szépség, A tisztes mulatság mindenkor emberség, Kívánom Istentől, hogy legyen csendesség. Már most nem mókázok uraim továbbra, Villámsebességgel futok a konyhára, És majd megjelenek mindnyájuk láttára, Hogyha előbb nem, hát szent Györgynek napjára! Asztalhoz való ültetéskor Dicsérettel legyen tele ez a hajlék, Csendességben legyünk, hogy beszédem halljék! Szomorúság, bánat mitőlünk távozzék, Aki nem tud semmit, az tőlem tanuljék! Uraim az asztal meg van terítve, Tányér, kanál, villa, el vagyon készítve. Jönnek majd az étkek is mindjárt sorjába, Lakodalmi versek

29

Ez a sok legénység nem áll itt hiába. Nehogy az asztalon az étel meghűljön S felmelegítése dologba kerüljön, Tessék úraimék helyre telepedni, A muzsikusoknak is meg kell melegedni. Méltó hát hogy itten az öröm terjedjen, S testünk részt vehessen italban, ételben. De ne féljen senki, hogy csömört fog enni, A gyomrát minálunk nem rontja meg senki. Vőfények érkeztek messzi Ázsiából, A magyarok régi híres hazájából. Ügyességben nincsen párjuk a világban, Panasz tehát nem lesz a felszolgálásban. Én mindent, mi tőlem telik elkövetek, Jó étvággyal legyenek kelmetek. Mikor a levest behozzák Gazdánk vendégeit mind felszólította, Tisztes becsülettel házába hivatta, Irántuk érzését bőven kimutatta, Szakácsnékkal házát megszaporította. Ügyes szakácsnéink készek mindenekkel, Elsőnek pedig a jó metélt levessel, Melyet megcsináltak a vendégek kedvére, Kívánom mindegyik jó egészségére. Én csak egyet szólok a vőlegényünkhöz, Hogy csak lásson hozzá a finom leveshöz. Kívánom életét sok bő esztendőkhöz, Hogy kapcsolja szívét menyasszony szívéhez. Mindnyájan vigadjunk a menyasszonyunkért, Kit a minapában a vőlegény megkért. Vendégek számára a leves ide ért. Mikor a bort behozzák Mikor Noé apánk Isten parancsára A vízözön elöl futott a bárkára, Minden állatfajból és növényből egyet vitt, Hogy ne nélkülözzön a vész után semmit. Ám a legbölcsebben mégis csak azt tette, Hogy a szőlőtökét el nem felejtette. Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük, Amelyből erőnket s kedvünket szerezzük. Rajta tehát urak, töltsünk a pohárba, Igyunk Noé apánk emlékére máma. Hogy szőlőt termesztett, legyen érte hála, Neki köszönhető szívünk vigassága! 30

A pecsenye behozatalakor Pecsenyét is hoztam, még pedig két félét, Behoztam a kakast és véle a jércét. Hogy jutottam hozzá szépen elmesélem, Hallgassanak hát rám figyelemmel, kérem. Szaladgált a kakas a jérce nyomába Én meg fogtam magam s futottam utána. Megcsíptem mindkettőt hamar szerencsésen, Leöltem őket s leforráztam szépen. Lábukat szépecskén össze is kötötten, S őket a tepsibe belegyömöszöltem. Szép piros barnára sült meg ott a bőrük, Lett királynak való pecsenye belőlük. Nyúljanak utána, ízes a falatja, Tessék násznagyuram bátran kóstolhatja. A paprikás behozatalakor A magyar ember a paprikát kedveli, Kivált hússal főzve mód felett szereti. Ez aztán az étel, magyaroknak való, Cingár németeknek torkán akadó. Nincs a paprikásnak a világon párja, Reá vizet inni minálunk nem járja. Egyétek uraim, hogy ne vesszen kárba, Ne hagyjatok, kérlek semmit se a tálba! Mikor a káposztát behozzák Mostan uraimék én káposztát hoztam, Amelyért a konyhán sokat várakoztam. A szakácsasszonnyal összebarátkoztam, Egy kis darab húsért ugyan hadakoztam. Ez ám jó uraim az étkek vezére, Nemes magyar hazánk dicső híressége. Még a királynak is gondja van ám erre, Áldott, ahol terem neki a gyökere. Tessék vendégeink vegyenek belőle, Fogadom, hogy senki nem lesz beteg tőle. Mikor becsináltat hoznak Eszes ember volt az, ki ezt feltálalta, Ki a becsináltat először csinálta. Finom az illata, zamatos az íze, Ha rá néz az ember, már örül a szíve. Szüzek, szép leányok ne beszélgessetek, Lakodalmi versek

31

Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek. Egyben tihozzátok is szólok legények, Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget. Sült hús behozatalakor Ki, ki köszörülje mostan jól a kését, Mert pecsenyét hoztam, még pedig sok félét. Igazán mondhatom, aki eszik ebből, Mint egy hentes ember úgy meghízik ettől. Kik pecsenyét esznek, mind sokáig élnek, Őseink is ettől lettek olyan vének. Mivel a pecsenyét oly nagyon szerették, S utána torkukat borral öblögették. Mikor a kását hozzák E tálban párolog jó ízletes kása, Melyről azt mondják, hogy Isten áldása. Kivált húsfélével nincsen ennek mása, Ki tehát nem eszik saját kárát lássa. Ne várjanak ugyan sok kínálgatásra, Ímhol itt áll a tál, nyúljanak utána. Kásapénzszedéskor Vígságunk búsítja egy szomorú eset, A sürgés - forgásban egy kis baj is esett. Ahogy a szakácsné a kását kimérte, Ráfröccsent belőle a keze fejére. Le vagyon forrázva a szakácsné karja, Nagy égett sebét kendővel takarja. Sírdogál szegényke, bánat nézni rája, Jó lenne elmenni írért patikába. De gyógyszerészre bizony urak pénz kell, Azért azt a kérést közlöm kelmetekkel, Adjon hát mindenki amennyit, bír zsebe, Hadd gyógyuljon meg a szakácsnénk keze. Mikor a túrós tésztát behozzák Ez a magyaroknak híres eledele, Öt hatalmas tálunk van belőle tele. Nyúljanak csak bátran és örömmel bele, Éljenek kívánom egészséggel vele. Irigy ránk a német, az asszony s a férfi, Mert a készítését soha meg nem érti. Sárga irigységét vidáman nevetjük, 32

És a túrós csuszát buzgón eszegetjük. Mikor lepényt hoznak Itt van a lepény is szépen kimetélve, Áhító szagától alig vagyok élve. Vegyenek csak sokat, egyenek belőle, Egészséges étel, jót állok felőle. Rosszul nem lett soha még senki se tőle, Sőt ha beteg eszi, kap újabb erőre. Egyéb tésztasütemény behozatalakor Finom fehér lisztből készült e sütemény, Cukorral vegyítve nem is olyan kemény. Mazsola szőlővel van telisded tele, Sok más jó dolgot is tettek ám még bele. Oly édes e tésztám, mint a csurgatott méz, Menten megkívánja az ember, ha reá néz. Szereti is nagyon minden asszonyféle, A leányok sem tudnak betelleni véle. Még a férfiember is igen szereti, Tessék hát kérem, lássanak csak neki. Apró biztatások Egyen, igyon minden vendég, van a kamrában még elég! Ez a szoba körül képes, minden vendég legyen étkes! Öregek, ti ifjak, lányok, jó étvágyat én kívánok! Nem kell tálban semmit hagyni, szép időt fogunk mi kapni! Töltsünk jó bort a pohárba, az ételre igyunk rája! Aki jó bort inni nem mer, bizony nem is magyar ember! Vacsora alatt beszéd a házasságról Kedves násznagy uram, lányok, ifjak, vének, Illő becsülettel egy kis csendet kérek. Míg a házasságról egy kicsit beszélek, Hallgasson rám minden megteremtett lélek! A szent házasságot az Isten rendelte Amikor Ádámnak Évát teremtette, Hogy örömben, búban segítője lenne, A szent Bibliában így vagyon ez benne. De boldog is, kinek van édes hü párja, Mert a jó feleség a ház gyöngyvirága. Víg öröm és áldás száll vele a házba, Kivirágzik szépen a boldogság fája. Magános legénynek unalmas az élet, Lakodalmi versek

33

Nincs kivel megossza, hogyha kedve éled. Nincs ki vigasztalja, ha nehéz az élet, Nincs ki szólna néki, édes szép beszédet. Ezért hát legények előre, előre, Készüljetek immár a szép menyegzőre. Gondolkozom én is régen már felőle, Talán már lészen is valami belőle. S mert a házasságról beszélek én mostan, Mi minden kell hozzá, azt elmondom sorban. Ha biztatáshoz immár hozzáfogtam, Nem tarthatom úgy a többit sem titokban. Gazdaasszonynak tehát tűzhely kell először, Amely mellett finom ebédeket főzzön. Bútor és más szerszám legyen elégséges. Seprő, ruhakefe, dézsa a sarokba, Mángorló, sótartó, motolla és rokka. Falra cifra tükör, új szék, fényes asztal, Kell láda, dívány, ágy, vánkos szép huzattal. Apró és nagy fazék, bögre, szilke és tál, Rosta, szita, kosár, szakajtó meg kanál. Sütőlapát, pemet, tökgyalu, reszelő, Lábas, sajtár, pohár, üst, bogrács, serpenyő. Villa, kés és balta, dagasztó tekenő. Belefáradtam már ebbe a beszédbe, Ha mind elsorolnám négy nap se lesz vége. A házassághoz kell ezerféle dolog, Mi körül az asszony gondolata forog. Ez a sokféle tárgy kell már első napon, Nagyon is kell, kérem, hitemre mondhatom. S ennek tetejébe kész kell réá lenni, Hogy idő multával bölcsöt is kell venni. Tehát barátaim ezt megfontoljátok Mielőtt az asszonyt a házba hozzátok. Mindezt megvegyétek s kezébe adjátok, Kívánom az égnek áldását reátok. Felköszöntés a násznagyra Kedves násznagyuram jó egészségéért Iszom ki boromat, kívánt életéért. Minden jókkal a nagy Úristen áldja, Boldogítsa minden föltett szándékába! Áldomás Amikor őseink nagyon megörültek Akkor aztán díszes, szép ünnepélyt ültek. Az asztalra teli serlegek kerültek, 34

S atyák áldomást mondva felhevültek. Ezt a híres szokást én is hadd kövessem, Teli poharamat én is emelhessem, Azután fenékig borom üríthessem. Legelőször is mint atyáink tevenek: Dicséretet mondok Isten szent nevének. Áldjuk őt mindnyájan égi kegyelméért, Hogy ezen esküvő ily szépen véget ért. Kérjük, hogy fogadja ő szent kegyelmébe S tartsa meg az új párt egész életébe. A két örömatya az örömanyákkal Örvendezzenek majd jó kis unokákkal. Násznagy uraimék az ő fáradságukért Nyerjenek Istentől égi és földi bért. A többi érdemes vendégek mindnyájan Éljenek örömben, tartós boldogságban. Szép magyar honunkról emlékezzünk végre, Szálljon áldás, béke a jó magyar népre. Tisztelje mindenki a királyt, a törvényt, Így kerül el minden veszedelmet, örvényt. Gazdag a szegénnyel fogjon testvérkezet, Mert az az út, mely boldogsághoz vezet. Felköszöntés a vőlegényre Boldogítson Isten vőlegény tégedet, Krisztus elé széppé tegye életedet! Az egekig emelje híredet, nevedet, És megörökítse nagy dicsőségedet! Felköszöntés a menyasszonyra Bokrostól az áldás szálljon a fejedre, Gyászba borult homály ne jöjjön egedre, Napjaid follyanak, teljenek kedvedre, Ég gondot viseljen becses személyedre! Felköszöntés a lányokra És ti deli szüzek, hajadon leányok, Köszöntő szavammal most hozzátok szállok. Nektek is mielőbb jó férjet kívánok, Hogy felleljétek a földi boldogságot! Felköszöntés a legényekre Derék barátaim, ifjú szál legények, Hozzátok én mostan komolyan beszélek. Lakodalmi versek

35

Kívánom, nyerjetek szorgos feleséget, Hogy megtudhassátok mi a boldog élet! Asztalbontáskor Tisztelt jó uraim, becses asszonyaim, Hallgassák meg, kérem egynémely szavaim! Úgy látom, hogy itten már nem éhes senki, Evés helyett inkább mulatna mindenki. Mivelhogy én ide fölválasztva lettem, A muzsikusokat ide bevezettem. A prímás engemet ezekkel biztatott, Hogyha számára sok erszényt nyittatok, Akkor megkeresi szaporán a kottát, Muzsikál magyarost, németest, rác nótát, Sokkal szívesebben nyúl a muzsikához, Ha pár bankót vágunk homlokához. A tánc kezdése előtt Nosza, Menyus koma cimbalmod zendüljön, Hogy a vendégeknek füle megcsendüljön! Verd el a Rákóczi híres nótáját, Melyet dalolt, mikor vívta Regéc várát. Lám, hiszen nem látsz itt egyet se apácát, Járjuk el hát frissen a magyarok táncát! Menyasszonytánckor Vőlegény, menyasszony megúnták az ülést, Kívánok hát nekik egy vagy két pördülést. De majd a menyasszonyt én is táncoltatom, Hogy lábam nem sánta ezzel megmutatom. Mindegyik legénynek lesz joga nem bánom, Hogy a menyasszonnyal egy fordulót járjon. Táncolhat vele most mindenki kedvére, Amíg a vőlegény időt enged erre. Pengesd hát Menyus, kezdhetjük immáron, Ennek engedelmét násznagy úrtól várom. Mikor a menyasszony fejére kontyot kötnek. (reggel felé) Jó reggelt kívánok, ide hallgassatok, Újság van közöttünk, mit közhírré adok. Lányok sora eggyel megapadott, Asszonyok serege eggyel megszaporodott. Gondolják mindnyájan azt meg elméjükbe. Lám, az óra is már kellő időt mutat, 36

Ne hagyjuk várni a plébános urat! Hazamenetelkori búcsúztatások Kifelé áll kocsink rúdja, elmegyünk mi messze útra. Fehér galamb száll a házra, házigazdát Isten áldja! Ég felettünk, föld alattunk, egész éjjel jól mulattunk! Balra kelet, jobbra nyugat, Isten áldja meg magukat! Elszakadt a csizmánk talpa, már eleget jártunk rajta! Köszönjük a vendégséget s a tapasztalt szívességet! Egyenes a rózsa szála, elég volt a jóból mára! Ilyentályban esztendőre jövünk a keresztelőre! Reggel van már, dél kezd lenni, jó lesz végre hazamenni! Jól mulattunk, hazamegyünk, az Úristen legyen velünk! Rikkantások Akinek itt kedve nincsen, annak egy csepp esze sincsen! Bár csak ez az éjszaka szent György napig tartana! Három éjjel, három nap, nem elég a lábomnak! Jaj, de kicsi ez a ház, kirúgom az oldalát! Hogyha kicsik vagyunk is, egy kis helyet nekünk is! A menyasszony arany bárány, arany betű van a vállán, A vőlegény elolvassa, elolvassa, lecsókolja! Fehér rózsa, tulipán, húzd a nótám te cigány! Aki minket meggyaláz pokolban, legyen kanász! Az én rózsám kökény szeme többet ér, mint három megye, Mert a megye az uraké, de a rózsám a magamé! Még azt mondják orromon piros bor virága vagyon, Lám piros a liba orra, pedig sosem mártja borba! Még azt mondják ingadozom, alig állok a lábamon. Lám a nád is ingadozik, pedig mindig vízben ázik! Se a barát se a pap minket el nem választhat, Ásó, kapa választ el, fekete föld hervaszt el! Vagy egyél, vagy igyál, vagy megházasodjál, Más babája után ne orcátlankodjál! Szeretem a szépet, az eleven képet! A nyoszlyó lányokhoz a menyasszony elővezetésekor Nyoszolyó leányok lépjetek elébbre Kedves menyasszonyunk gondviselésére. Mostan rendben állunk, s békében elmegyünk, Isten legyen velünk! A menyasszony búcsúztatása. Tisztelt vendégsereg, egy kis szóra kérem, Lakodalmi versek

37

Egypár szót indítok, amíg végét érem. Egymás iránt való egész szeretetre, Isten s ember előtt való szép életre Tesz ma fogadalmat menyasszony s párja, Ki ez elindulást már alig várja. Míg hát elindulnának a templomi útra, Szenteljünk néhány szót mostan a búcsúra. Mert méltó, hogy midőn ily útra indulunk, Isten s ember előtt híven beszámoljunk. Most a hegedűnek némuljon zengése, A sarkantyúknak is szűnjön a pengése Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése! Legyünk csendességben, míg leszen végzése! A mátka búcsúzik édes szülőitől, Szívéből szeretett jó testvéreitől. Szólana, de nem tud, látom bús arcáról Én tehát elmondom, mit elméje gondol. Búcsú az atyától. Elsőben is atyám, szóm hozzád fordítom, Búcsúzó beszédbe zokogva indítom. Köszönettel veszem atyai voltodat, Hogy ápoltál engem, kedves leányodat. Az egeknek Ura te öregségedet, Gyámolítsa értem te szép vénségedet. Az élők sorába tartsa életedet, Frissítse mindenkor az egészségedet. Dicsősség először a nagy magasságban Istennek, ki lakik fénylő boldogságban, Ki rendelt énnekem egy igazi társat, Kivel parancsai szerént híven járjak. Reszketnek ajkaim a belső félelemtől, De még jobban remeg szívem szeretettől. Engedj meg jó atyám, ha megbántottalak, S ha téged sokszor háborítottalak. Az Istenre kérlek, engedd el vétkemet, Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet. Köszönöm atyai, hü szeretetedet, S melyet nem érdemlek, gondviselésedet. Áldjon meg az Isten szívemből kívánom, Ezennel bevégzem tőled búcsúzásom. Búcsú az anyától Édesanyám mikor tehozzád beszélek, Szívemben akkor nagy fájdalmat érzek. Teneked köszönöm, hogy a földön élek, 38

És hogy fölneveltél, hálát adok néked. Te irányítottad eddig az utamat, Lelkemből elűzted minden bús gondomat. Örömmel töltötted be mindig valómat, És adtál énnékem mindenféle jókat. Isten rendelése, hogy tőled elváljak, S választott férjemmel külön úton járjak. De azért lelkemben mindig veled leszek, Irántad ezután is, mint eddig érzek. Mert habár tetőled másfelé haladok, Mégis mindenkoron, leányod maradok. Csak azért az egyért könyörgök tenéked, Fordítsd irányomban mindig szereteted! Légy szerető anyám, bár nem leszek veled, Áldja meg az Isten minden lépésedet! Kopogtató az ajtóban Halljunk szót uraim! Vagyon e háznak ura vagy házi gazdája Benyújtandó számnak meghallgatására? Ha nekem az a kegyelem adatnék, Hogy kegyelmetek házába beléphetnék, És ott bővebben beszélhetnék. És ekkor beengedik az udvarra, vagy a szobába. Folytatja: Becsületre méltó gyülekezet, Férfi és asszonyi rendből álló felekezet, Kiket a szeretet ma ide kötelezett, Halljon szót, ki erre a helyre érkezett. Hadd szóljak csak hármat a szent házasságról, A páros életben való boldogságról, Azután az ágasbogas sógorságról, S várakoznak a szent komaságról. A szent házasságot az Isten rendelte, Amikor Ádámot megteremtette. Éva szép anyánkat oly társává tette, Ki egész életében, hü legyen mellette. Maga volt a vőfin az egek királya Amint Mózesnek históriája bőven előadja. E szent rendelése az egek Urának Tetszett Ádám atyánk sok maradékának. Mert páratlan életet kevesen folytatnak, Mert egyedül élni igen unyodalmas. De párosan élni is csak akkor nyugodalmas, Ha! Mert a rossz házastárs a háspis kígyó fia, Kitől félhet minden atyánkfia. De akinek vagyon igaz hitves társa Lakodalmi versek

39

Már annak a földön van egész mennyországa. Széjjeloszlik baja és aggsága, Gyarapodik öröme és jósága. Bizony boldognak lehet azt mondani, Kit az Úr jó társsal szeret megáldani. Sok példát lehet itt elősorolni, Melyet be is lehet bizonyítani. Boldog kinek vagyon hív jó felesége, Mert a jó feleség a ház ékessége. Boldog, kit így áld meg az Isten Őfelsége, Ezt mindenki elhiggye, itt van számnak vége. Második vőfin mondja: Állj félre barátom, én is hadd beszéljek, Még ilyen legénytől hidd el, hogy nem félek! Magányos életem veled nem cserélem, Élj hát párosan, én egyedül élek. Nem vala szent Pálnak soha felesége, Csak Krisztus keresztje volt gyönyörűsége. És Krisztus lett az ő öröksége, Meg is adatott fényes dicsősége. Sokaknak a házasság vagyon nagy kárára, Mert nem mindenki talál kegyes Sárára, Sem szent Erzsébetre, Mária anyára, Sőt találnak sokan egy részeges Boriskára. Lám az erős Sámson, Hogy társa szavának hitt Mézes beszédű déhajának, Halálos sérelmet okozott magának, Ez által lett vége élete napjának. Jobb hát Te is pajtás, meg ne házasodjál, És így a konyháról ne is gondoskodjál. Mert hidd el, egyszer megházasodol Mit egyetek ketten azon gondolkozol. Kell az asszonynak szita, rosta, kanál, És mindig azt akarná, hogy száz ökröt hajtanál. Majd ott is megvakarod, ahol nem is viszket, Mikor feleséged ily dolgokra késztet. Az első vőfin mondja: Látom pajtás a garatra jól felöntöttél, A budai borból jól felhörpintettél. A házasság ellen sokat beszéltél, De engem avval el nem hitettél. Mert mit ér a férfi, ha asszonya nincsen, Nincs ki bajában könnyítsen, Sok aggsági közt réá nyugalmat hintsen, 40

Nincs ki így biztatja, ne félj édes kincsem! Tudja azt az Úr Isten, ezért feleséget szerzett a férfinak. Ki férjének adjon tisztességet, És megossza vele a bajt, vesződséget. Nahát, Ti új párok Ti is ekképpen éljetek Sokáig az Úr kegyelmében, Legyetek holtiglan egymás védelmében. Így lészen rajtatok Isten áldása Ha egymásban lészen szíveteknek mása, Így lesz házatokban szemetek meglátja Bor, búza, békesség, kukorica, kása, Forgács, mogyoró, fánk, laska levesestül, Ötvenöt pityerfi mindenestül. Porhanyó saláta szintén hogyan gőzöl. Bokrétás szarkaláb, tejfeles buborka, Hát az a sok tojás mind tarka tyúk tojta. Három funtos gombóc föl a vasfazékban, Harminchárom asszony ma is azt forgatja. Ezek után lészen gesztenye túrbula, Vadalmával citrom, nadragulya, Timsó, bors szegfűvel, tele is kátula, Ki ebből eszik, nem lesz semmi baja. De ez még semmi, hátra az örege, Mert pirul a nyárson hetvenhét cinege, Ékesen fundálva hétszáz verébgége. Hát az a sok kicsinált, becsinált Hámozott krumpli lesz a konfektetek, Szent János kenyere úritök és retek. Mindjárt ételt hozok, ha nem haragusztok, De ha haragusztok mindent máshova hordok. Lábaim rövidek, magam sem nagy vagyok, Ugye násznagy uram, derék gyerek vagyok. Menyasszonybúcsúztató A cigány hegedűjének szűnjön meg zengése, Némuljon a sarkantyúk pengése Mert búcsúzásomnak most vagyon kezdése, Legyünk csendességben, meg lesz a végzése. Dicsőség Istennek a magas menyekben, Ki lakik az égben, dicső fényességben. Aki nekem rendelt egy igazi társat, Akivel elnyerjem a mennyországot. Reszketnek ajkaim a belső félelemtől, De még jobban remeg szívem szerelemtől. Engedd meg óh, atyám , ha megbántottalak, És hogy téged szomorítottalak. Kérlek, bocsásd meg nekem vétkemet, Lakodalmi versek

41

Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet. Köszönöm atyai szeretetedet, Mit nem érdemeltem gondviselésedet. Az Úr Isten áldjon meg ezekért tégedet, És szent országába vegye fel lelkedet. Majd kiesik nyelvem megbágyadt helyéből, Mint patak úgy folynak könnyeim szememből Midőn hozzád nyújtom búcsúzásom, Kedves édes atyám tőled elválásom. Búcsú az édesanyától Oh szerelmes anyám látom miként indulsz ájulásnak, Talán többé meg sem vidulsz, ismerem anyai szívedet. Sajnálni azt fogod engem, mint neveltél, Emlődből tápláltál, a széltől is védtél. Óh édes jó anyám ne epeszd magadat, Bocsáss el engemet, kedves leányodat. Ha megbántottalak Krisztus sebeire, kérlek Bocsáss meg az ő szent nevére. Isten fizesse meg sok fáradságodat, Én mellettem tett sok dajkálásodat. Vegyen fel ezekért tégedet a mennybe, Vigadjál szüntelen az örök dicsőségben. Búcsú a testvérektől Kedves testvéreim tőletek is búcsúzom. Nektek is szívemből azt kívánom Az Úr Isten áldása maradjon mindig rajtatok. És soha el ne hagyjon Végre az egekbe magához fogadjon, És az örök életben nektek is rést adjon. Búcsú a leánytársaktól Kedves leánypajtásim hozzátok fordulok, Ha rátok nézek, szinte megvidulok, De tőletek más útra indulok, Éppen ezért egy kicsit búcsúzok. Nem lesz már köztetek többé maradásom, Mert férjem házánál lesz az én lakásom. Ahogy férjem akarja, úgy leszen járásom, Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom. Az Úr Isten adjon tinéktek is, hü párt, És szívből szeretett szerelmes hitvestársat, És társaiktól soha el ne hagyjon, Végre az egekbe magához fogadjon. 42

Közönséghez Látják uraim, mint forgatom magamat, Mintha bolhák csípnék két oldalamat. Mikor a bor áztatja még száraz torkomat, Nem minden szeméten találni páromat. Nosza, Laci koma, hegedűd zendüljön Úgy, hogy a menyasszony füle megcsendüljön. Verd el a Rákóczi híres áriáját, Melyet dalolt, mikor vívta Regéce várát, Hisz nem látsz itt egy ittas apácát, Járjuk hát frissen a vőlegény táncát!

Lakodalmi versek

43

44

10. Lakodalmi köszöntések Vőfin köszöntés! Menyasszonyt mikor viszik esküvőre. Tisztelt násznép haljuk egypár búcsúszavakat, mielőtt elhagynánk az érdemes házat, mert illő, midőn il útra indulunk, Isten, ember előtt híven beszámolunk. Kedves menyasszonyunk ilmódon szólna a szív érzelmével szavakhoz jutna, elmondom tehát én mit elméje gondol ilformán volna, látom bús arcáról örömmel virrad fel e szép reggel. Örömmel üdvözlém ártatlan szívemmel, mert házas életnek útyára lépek fel, hosszú az én utam melre most indulok, azért ó Istenem tehozzád fordulok, kérlek, bocsásd meg ellened elkövetett vétkem a Szentháromság nevében e nehéz utamon, vezérelj Istenem. Uraim haljunk szót. Haljunk szót uraim, nagy jó asszonyaim, ide gyűlt szép bokor hajadoni vendég, kik megtekintették az én fáradozásimat, tűrjék el fogyatkozásimat, lám tugyák mindnyájan, hogy nem sokat tanultam, az oskola elől gyakran elszaladtam. De nem is porolgatták az én alfelemet, nem is pálcázgatták az én tenyeremet, de hébe korba mégis befordultam, de imitt amott valamit tanultam, de azért eleget nyughatatlankodtam, de még valamibe beleokultam, de azért szegény házunktól kitelik, ha be hozom tudom, hogy szeretik –csak vígan. Uraim haljunk szót. Mivel jó gazdánknak azon aza akaratya, hogy vendégjei vígan legyenek, általam biztatja csapra is van ütve, mint söre, mint bora, de borból a fehérnép képesint fogyasszon, mert nincs rútabb látván, mint a részeg asszony. Egyszer láttam egyet, jaj de megutáltam. Ha rá gondolok is, borsózik a hátam. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Itt vagyon a leves, melet adott jó hús azért, senkinek a szíve ne legyen bús, kívánom, egyenek friss jó ápitus, ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Dehogy én most itten hosszan ne papoljak, hogy a forró táltól sebeket ne kapjak. Vegyék el kezemből azt a forró tálat, amelet a kezem már tartani nem tud. A hátam mögött is húsz legény vagyon, annak is a kezét süti igen nagyon, fére hát előlem, ne tántorogjon itt senki, mert a nyakát leforrázom neki. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Paradicsom kertből éppen most érkeztem, mely gyönyörű szép kertnek gyümölcséből ettem, mivel ott sokáig kertészkettem, il fejes káposztát bőven termesztettem. Sárma és káposzta az étkek vezére, magyar hazánk és országunk címere, még királyunknak is gongya vagyon erre, áldott föld ahol termett a gyökere, de én nem dicsérem, dicsérje meg magát, belevágtam nagy Lakodalmi köszöntések

45

fé ó szallonát, kilenc disznó elejét hátulát, keresse meg benne, ki fülét ki farkát. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Gyenge borjú hús ez, mit hozok tormával, mert csak harminc tavasszal járt az édes anyával, gyengesége miatt nem ehetett szegény gyenge állat, csak korpát nyelegetett. Itt hozok sülteket számtalan sok félét, azért köszörülje meg kiki jól a kését, hogy elne csorbicsa a tányér szélét. Húzza kend meg komám reket hegedűjét. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Fájing lisztből hoztam jó féle süteményt, nincs ebben sem ánis, sem mustár, sem kömény, édes ez uraim, valamint a vont méz, bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz. Fogjon minden darabot kilenc kéz. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Kedves násznagy uram, szomorú hír vagyon, a szakácsnéasszony beteg, igen nagyon, ott kinn mind a kását kevergette, jobb kezét a tűz szörnyen elégette, tessék kelmeteknek erszént megnyitani a szakácsnéasszonynak, gyógyítatni. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Örvendjetek szüzek szűzvirágok, mint tavasszal zöldellő almafaágak, látjátok, hogy kedvemben vattok, hipp hopp muzsikások, ne szunnyadozatok nevetekről tudom, nagy hírűek vattok, vígnótátok mellet, egyet hadugratok, indítom is íme lépésre lábam, el is fordítom csendesen magamat, megnézem a konyhán kedves szakácsnémat, elkészítette e csukoládémat, de most nem tréfálok, menek a konyhára, sok jó ételeknek drága illatára, majd vissza fordulok amúgy hamarjába, hogyha előbb nem habakkuk napjára. Csak vígan! Uraim haljunk szót. Azért kegyes szüzek rám nézzetek, de ragyogó szemekkel meg ne verjétek, az asztalnál csendesen üljetek, ezen eledelekből jó ízűn egyenek. Csak vígan! Most van a nap lemenőben, kimenek a temetőben, megkérdezem a holdvilágot nem látta a babámat.

46

11. A vasút és az oszkói állomás története Déli Vasút A Déli Vasút (teljes nevén: cs. és kir. szab. Déli Vasútpálya Társaság, a továbbiakban: DV) az egykori Osztrák Magyar Monarchia területén 2220 km vonalhálózatot tartott üzemben. Ebből 703 km volt az akkori „magyar szent korona országai” területén, vagyis Magyarországon, Horvátországban, és Fiumében. A törzshálózat kiépítése hazánkban 1868-ra fejeződött be. A társaságot 1931-ben vette a MÁV-kezelésbe. A DV az 1860-as években építette ki törzshálózatának magyar országi vonalait (11.1. ábra) és ezek mentén 52 állomást és több megállóhelyet létesített.

11.1 A Déli Vasút törzshálózat magyarországi vonalainak építési időpontjai A Buda-Pragerhof vasútvonal majdnem egészében hazánk területén haladt (Csáktornyáig), ebbe Székesfehérvárnál Újszőny felől, Kanizsánál Sopron felől csatlakozik be a fővonalak, míg Murakaresztúrnál a Barcsra vezető vonal ágazott ki. Az ausztriai Steinbruck felől Sziszekig vezető vasútvonal nagyrészt Horvátország területén haladt. Ebből a Karszt irányába Zágrábnál ágazott ki a MÁV által nemsokára átvett és Fiuméig továbbvezetett károlyvárosi vonal. Fiuménél mindössze néhány km vonal haladt át a városhoz tartozó területen. Később Szombathelynél és Barcsnál csatlakozó, a DV által kezelt helyiérdekű vasútvonalak egészítették ki a hálózatott. 11.2. ábra.

47

11.2 A Déli Vasút hazai hálózatának állomásai és megállóhelyei A megállóhelyek személyzete és utasforgalma részére a DV egyszerű őrházakat épített. Az állomásokon azok jelentőségének és forgalmának megfelelő, különböző nagyságrendű osztályokba sorolt utasforgalmi felvételi épületeket emelt, amelyekben szolgálati lakásokat és hivatalokat is elhelyeztek. Ezek csakúgy típustervek nyomán épültek, mint mint az állomások üzemi épületei, így pl. az áruraktárak, a vízházak, a fűtőházak, a lakóépületek stb. 48

1855-ben az osztrák birodalom zilált pénzügyi viszonyai miatt a korábbi birodalmi vasúthálózat megteremtésének eszmélyével fel kellett hagyni, s a vasutak építését magánvállalatok vették át. Ekkor keletkezett az 1856. október 8-án kelt engedélyokmány alapján a Ferencz József Keleti Vasútttársaság. E társaság engedélyt kapott Bécsből Sopronon és Nagykanizsán át Eszékig, Újszőnyről Székesfehérváron át Eszékig (Pécsre vezető szárnyvonallal), Budárol Nagykanizsán át Pöltschaching és Eszéktől Zimonyig vezetendő vonalak megépítésére. Ugyanekkor az osztrák kormány a lombard-velencei, a bécs-trieszti és a többi déli vonalakat szintén magántársulatoknak adta el. Később 1858-ban pedig az így létrejött társaságokat egyesíteni igyekezett. Így jött létre 1858. szeptember 23-án a Cs. kir. szab. Déli Állami és Lombard-Velencei Középolaszországi Vasút. A központi kormány újból engedélyezte a következő magyar vonalak építését: Bécsújhely-Sopron, Steinbrück-Sziszek (a károlyvárosi szárnyvonallal), Székesfehérvár-Újszőny, Sopron-Kanizsa. Az 1859-es hadjárat után a lombardiai és közép-olaszországi vonalak olasz fennhatóság alá kerültek s az addig kizárólag osztrák társulat nemzetközi társulattá változott át, és az olasz és osztrák vonalakra nézve külön, egymástól független igazgatást kellett szervezni. A társaság érdekeinek megóvását Párizs székhellyel egy komitéra bízták, s a részvényesek ez időtől kezdve közgyűléseiket is Párizsban tartották meg. Az olasz vasúthálózat kis terjedelme miatt nem volt önállóan életképes, de a tőke közös lévén, az osztrák vonalak jövödelmét is az ottani építkezések nyelték el. Ezért az 1875. évi bázeli szerződés alapján az olasz kormányt rávették, hogy vásárolja meg az olaszországi vonalakat. Ez végül meg is történt 782301517 frank értékben, s az olasz vonalak kiválása után Cs. kir. szab. Déli Vaspályatársaság néven 1876. augusztus 9-én új társaság alakult. A többszöri átalakulás ellenére a keleti vasút engedélye alapján (1856. október 8.) a társaság elkezdte és folytatta a magyarországi vonalak építését. A magyar vonalak közül a nagykanizsa-pragerhofi 57 km-es vonal 1860.április 24-én, az újszőny-székesfehérvári 79 km hosszú vonal 1860.július 1-én, a buda-kanizsai 221 km hosszú vonal 1861.április 1-én, a sziszek-országhatár (Steinbrück felé) 76 km-es vonal 1862. július 1-én, a sopron-nagykanizsai 165 km-es szakasz 1865. szeptember 21-én, a barcs- murakereszttúri 70 km hosszú szakasz 1868. szeptember 1-én nyílt meg. Ezzel a Déli Vasútnak a Dunántúlon egy nagy összefüggő hálózata alakult ki. 1880-ban a magyarkormány a magyar vonalak elkülönítése végett kezdett tárgyalni a vasúttársasággal. E tárgyalások eredménye az volt, hogy egyrészt a magyar állam megvette a zágráb-károlyvárosi vonalat, amely a zákány-zágrábi és károlyváros-fiumei államköltségen kiépült vonalak közé volt ékelődve, az 1880: XLIV. tc.-be foglalt szerződéssel 240 ezer Ft évjáradék fejében. Másrészt a társulat – tőkéjének szétválasztása nélkül – magyar vonalai számára, habár aránylag kis hatáskörrel, de mégis külön üzletigazgatóságot sszervezett. Az üzletigazgatóság székhelye Budapest, hivatalos nyelve a vezérigazgatósággal való levelezés kivételével magyar. Ezenkívül biztosították a zágrábi pályaudvartól a károlyvárosi vonal elágazásáig terjedő délivasúti vonal használatára a peage-jogot. 1881-ben szerződést köt a társaság a MÁVval a fiumei áruforgalom megosztására nézve is. 49

Ezek után a Déli Vasút olyan helyiérdekű vasutak létesítésén fáradozik, melyek a vonalai mentén fekvő vidékek forgalmát pályája felé irányítják. Ezen felül ott, ahol ezt jónak látja, saját kezelésbe veszi át azokat a helyiérdekű vasutakat, amelyek az ő vonalaiból ágaznak ki, de forgalmuk közös igazgatás ellátása alatt gazdaságosabb lenne lebonyolítható. Így 1884-ben saját kezelésbe veszi át a Kőszeg-Szombathelyi Vasutat, és 1885ben a pakráci gazdag jódforrások és a daruvári meleg vizek felé vivő barcspakráci vonalat, valamint a Suchopoljenál-Slatina és Bostajból Zdeneina felé vivő szárnyvonalakat.

11.3 A vasútvonal az oszkói állomás építése előtt 1879-ből Oszkó vasútállomás Megszűnt: 1976.X.26-án az új vonal üzembehelyezésével. Az utólsó vonat X.26-án 5.55-kor az 1417 sz. vonat volt. Jellege: kitérő, mh.,1893-tól állomás. 1899.X.15-étől összforgalomra megnyitott állomás, mert áruforgalma 1974.IV.30-án megszűnt és akkor Pácsonyhoz csatolva. Létszáma: 1910-ig: 2 fő, 1911-től: 4 fő, 1937-41: 4 fő, 1942: 6 fő, 1944: 7 fő, 1945: 22 fő, 1946: 10 fő, 1947: 8 fő, 1948-50: 7 fő, 1951-54: 6 fő, 1955-57: 9 fő Ismert vezetői: Lehrreich József – 1905.IV.-1910.IV. Hajós Leó áe. – 1910.IV.-1915.IV. 50

Gerencsér Ferencz áe. 1928.III.7.-1935.III.31. 1888.V.18-án született Porpácon, r.Katolikus családban. Négy polgárit végzett. Vasúti szolgálatát 1911.IX.21-én kezdte Szombathelyen, forgalmi díjnokként 2,40 K napidíjért. Nagykanizsa, Acsád, Csáktornya, Sávoly, Harka-Kópháza, Oszkó, Rábamolnári voltak állomáshelyei. 1928.III.7étől Oszkón, 1935.IV.1jétől Vasváron, 1937.X.10-étől Sárváron, 1938.X21-étől újra Vasváron dolgozott. 1939.V.5-én meghalt. Nős, két fiú apja. Várnai Arnold áe. 1935.IV.1.-1937.IX.6. Életrajzi adatal Dömötörinél találhatók.. Vinárról jött. Dömötöribe ment. Kislaki (Koch) Zsigmond áll. felvigyázó 1937.IX.6.-1941.XII.9. Életrajzi adatai Eplénynél találhatóak. Kőhalmi (Klepach) Gyula áll.felvigyázó 1941.XII.9.-1972.I.31. 1911.XII.3-án született, a Tolna megyei Tornád-Kecsegén. Négy polgárit végzett. Vasutas pályáját 1926 júniusban kezdte mint tanuló, hogy felvételt nyerjen. Ukkon 1931.VIII.25-étől dolgozott. Nagycsákányban, Sümegi bazaltbányán, Sümegen, Gyömörén, Kisunyomban teljesített szolgálatot. 1939.X.28-ától Oszkón állomásfelvigyázó lett, egészen 1972.I.31-ei nyugdíjazásáig. Nős, két leány apja. A Felvidéki Emlékérmet 1942-ben kapta meg. Újjáépítési jelvényt 1945-ben kapott. Többszörös kiválló dolgozó. Nagy János intéző 1972.II.1.-1973.XII.31. Alsóújlakon született 1943.II.11-én. Vasúti szolgálatát 1961.VII.12-én kezdte. 1974.I.1-je óta az Igazgatóságban menetirányító, illetve 1978 óta állomásvizsgáló. Rétfalvi János főfelügyelő 1974.I.1.-1976.X.26. Életrajzi adatai Pácsonynál találhatók. A vonal átépítése:

11.4 Vasvár –Pácsony vonalszakasz (Oszkó-i átvágás) 51

A szombathely-nagykanizsai vonalszakasz átépítése ugyan még az 1960-as években megtörtént, de adóságként megmaradt a 70-es évekre az Igazgatóság gyakorlatilag 110 éve ideiglenes építési engedéllyel rendelkező, mintegy 3 kmes pályaszakaszának ügye. Az úgynevezett oszkói dombról van szó, melyet 1865-ben az akkori Császári és Királyi szabadalmozott Déli Vasúttársaság a dombhát áttöréséretervezett alagút elhagyásával épített meg. Mint erre a vonal történetének összefoglalásánálott rámutatunk, egyrészt azzal érveltek, hogy az alagútépítés egy vagy két évvel késleltetné a vonal megnyitásátmásrészt, hogy az alagút jóval olcsóbban építhető meg, ha az építőanyagot a munka helyszínére a már megnyitott vonalon szállíthatják. Az „ideiglenes” megoldás – amit az átnézeti helyszínrajz kitűnően érzékeltet – mintegy 110 évre fennmaradt. A vonal tengelyterhelés emelése során történt átépítéskor 1964-65ben az ideiglenes szakaszt 24 m hosszú vasbetonaljas vágánymezőkkel, a vízzsákos szakaszok tudatos átfektetésével bányakavics ágyazattal vitelezték ki, a tengelyterhelés mielőbbi emelése érdekében vállalta a többlet fenntartást és az alacsonyabb pályasebességet. Mivel a dízelvontatás bevezetése lehetővé és szükségessé tette, következhetett a gazdasági vizsgálat a 13 ezrelékes emelkedő melletti vontatási egységköltségek és a tolószolgálat indokoltsága, technológiája mérlegelésével annak eldöntésére, hogy az alagútépítés, vagy az ideiglenes pályarész bevágás készítéséveltörténő kiiktatása gazdaságosabb, utóbbi esetben megtartva a domb mindkét oldalán mértékadóan a 13 ezreléket. A 60-as, 70-es években még a jelenleginél nagyobb súlyú szempont volt az is, hogy az „ideiglenes” pályaszakasz megszüntével megszűnik Oszkó állomás is, maga személy- és áruforgalmával. Az előkészítés részleteit mellőzve, döntés a domb földmunkával történő átvágása mellett történt. A vízszintes vonalvezetésben ez azt jelentette, hogy Vasvár felőli oldalon egy 2000 m sugarú, míg Pácsony felé 400 m sugarú ívvel történik a csatlakozás a megfelelő pályához, hogy a csatlakozó szakasz 13 ezrelékes emelkedőjének folytatásával, 200 mvízszintes beiktatásával ugyancsak 13 ezrelékkel esik a pálya a végpont felé. A kivitelezési munka nehézségét nem is a volumenben mért nagyságrend – hiszen az nem egészen 100 m töltéssel és mintegy 1300 m bevágással jellemezhető – hanem a sokrétű, állandó odafigyelést, tervező-kivitelezői együttműködést, speciális gépesítést kívánó, az épülő pálya víztelenítését, stabilitását biztosító tevékenység határozta meg. A rövid pályaszakast talajmechanikai vizsgálatai a viszonylag mély bevágás feltárásánál szeszélyes eloszlásban találtak iszapot, homokot, kavicsot, az agyag több fajtáját a képlékenyig, így a 8-9 m-es töltés építésétől a pálya – rézsű szivárgó, a töltésalapozás, a változó vastagságú javítóágyazat, az osztott padkás bevágás építésig minden előfordult a kivitelezés során. Ezzel a Betonútépítő Vállalat kivitelezésében megvalósuló munkával fejeződött be, különösen a korábbi évtizedekben – és remélhetően a jövőben – jelentős délészaki és észak-déli vasúti tranzit útvonal Hegyeshalom-Nagykanizsa közti igazgatósági szakaszának kiépítése.

52

Személyvonati mozdonyok A személy- és sebesvonatok továbbítására rendelt 1B tengelyelrendezésű mozdonyok közül 1859-ben szintén a Günther-féle gépgyár szállított 5 db-ot, amelyeket már azonban a későbbi Déli Vasút vett át. Ugyanebben az évben 12 db azonos típusú érkezett az esslingeni (Kessler-féle) mozdonygyárból is. Ennél a 17 db mozdonynál egértelműen bizonyított, hogy a Keleti Vasút rendelte meg őket. (11.5 ábra)

11.5 Az új 18 sorozat 511 számú mozdonya eredeti állapotában. Jól látható a négy ütköző a mozdony mellgerendáján Annál a 17 db ugyanilyen típusú Haswell-féle mozdonynál, amelyeket szintén 1859-ben helyeztek üzembe, már a megrendelő is a Déli Vasút, de feltételezhető, hogy átvették a Keleti Vasút megrendelését. A feltevés ellen egyedül az szól, hogy a 474-491 gyári szám alatt a cs. k. szab. Osztrák Államvasút-Társaság bécsi gépgyárban (Haswell) gyártott 17 mozdony, szemben a Günther-, illetve a Kessler-féle mozdonyokkak, név nélkül, csak pályaszámmal ellátva került leszállításra, ami abban az időben a Déli Vasutat jellemezte. A Déli Vasút nemcsak a Keleti Vasúttól, hanem a többi jogelőd vasúttársaságtól átvett mozdonyok, valamint a saját beszerzésű mozdonyai jelölésére is 1860-ban számrendszert vezetett be. Minden mozdony és a hozzátartozó szerkocsi oldalán nagyméretű réz számokat erősíttetett fel. A saját beszerzésű mozdonyok már csak számokkal ellátva érkeztek a gyárakból és az átvett gépek nevei rövid idő elteltével eltűntek a járművek oldalairól.

53

11.6 A volt oszkói állomás az utca felől Nagy Antallal 1999-ben

11.7 A volt állomás a vágányok felől, ma már csak lakóház

54

12. „Életemről – munkámról Némethné, Auer Valéria iskolaigazgatónő kézírata után Szigeti Lajosné Márk Erzsébet visszaemlékezése Irásomban hosszú életútat megjárt pedagógus volt életéről, sorsáról, pályafutásáról. Márk Erzsébet 1896-ban született Vasváron földműves családban. Az anyagi nehézségek ellenére is gondos nevelésben, iskoláztatásban részesült. Az elemi és a polgári iskolát Vasváron végezte. Tanulmányait Köszegen a tanítóképzőben folytatta. 1922-ben szerzett tanítói diplomájával Alsóújlakon kapott állást. Ez a falu lett csaknem fél évszázados működésének színtere. Egyéni sorsa hátterében elénk rajzolódik a régi iskolai élet, közoktatásügyü több sorsdöntő változása, az új szocialista iskola kibontakozása. Őszinteség, humorba oldódó önbiráló szemlélet, gazdag élettapasztalat, a nehéz órákban sem hamvadó lelkesedés mély humanizmus, helyenként lírai, változatos, eleven, olvasmányos hangvétel könnyed, egyszerű stílus jellemzi visszaemlékezését. E visszaemlékezés neveléstörténet is. Az elmúlt fél évszázad neveléstörténete. Kirajzolódik belőle a két világháború közötti iskolaügy képe, a felszabadulás, az új szocialista iskola megteremtésének a története. Márk Erzsébetet nemigen ismeri a pedagógus közvélemény. Alsóújlakon tudnak róla, elsősorban azok, akiket tanított és akikkel együtt tanítottMűködésének hatásköre nem volt nagy kiterjedésű, országos szerepléssel, pedagógiai publikációkkal nem szerzett nevet magának. Élete a magyar néptanító sorsának tipikus példája. Az adott kor pedagógusa, aki az iskolai kötelességek mellett annyi minden egyebet vállal. Gazdátlan osztályt túlmunkában, minden ellenszolgáltatás nélkül, pedagógiai meggyőződésből. Új törekvéseket karol fel. Népművelési feladatokat vállal. Szembeszáll az igazságtalanságokkal akkor is, ha közvetlen felettesei képviselik, és akkor is, ha magasabb beosztásban vannak. Mindig szava, véleménye van a maga körül látottakról. Tevékeny ember, aki soha nem tud nyugodtan élni, szemlélődni. Pedagógiai nézeteiben keveredik a múlt, a naivságig terjedő bizalom, s az új életre alakuló szocialista pedagógus-magatartás. Beíratkozás, tanévnyító. Szeptember első három napjában volt a beíratkozás, és a rákövetkező héten a tanítás kezdete. A kicsiket, az elsőosztályosokat a szüleik hozták. Kiváncsisággal nézték a gyerekek milyen is lesz a szekírozójuk? Figyeltem tisztaságukat, és a tekintetükből értelmi színvonalukat igyekeztem kikövetkeztetni. Némelyek a szülők közül – bizonyára hizelgésből – biztattak: 55

-Fogja csak szigorúan, mert a nyakára nő.- Ünnepélyes beiktatásunk felejthetetlen maradt számomra. Az istentisztelet megtartása után a plébános Úr kiment az oltár elé, melyet körülvett mintegy száz gyermek. Virágtól illatozott minden. Meghatódottság ült az arcokon. A (lelkész) plébános méltatta nehéz és fáradságos munkánkat kérve a szülőket a megértő támogatásra. Megköszöntem az üdvözléseket. Virágoskertnek neveztem munkaterületemet, említést téve tapasztalatlanságomról, kérve a szülőktől megértő segítségét. Mert szép a virágoskert, de néha sok benne a gyom... Vizsgák, pontozás, vesszőzés. Legkedvesebb alkalmak az évvégi vizsgák voltak. Ennek örültek a gyerekek és a nevelők egyaránt, ha a szülők nem is. A számotadás ideje június elejére esett, s legtöbbször a templomban tartották. Délelőtt a kicsik, délután a felsőbb osztályosok vizsgája folyt. Szegények nagyon izgultak, pedig nem volt rá okuk. Mi tudtuk, hogy ki mire képes, és úgy kérdeztünk, hogy se a gyerek, se a szülő ne maradjon szégyenben. Fontos volt, hogy minden gyereket legalább egyszer megszólaltassanak. Ez rendszerint meg is történt. Erre a nagy ünnepre a gyermekek felvirágozták a templomot. A legszegényebbje is elhozta a maga egy szál hálavirágát. A vizsga végeztével felém sereglettek a szülők, megköszönni egész évi fáradozásomat. A gyerekek pedig behordták hozzám a virágokat. Illatozott a lakásom: ünnep volt. Ezek után megkapta a gyermek a „passzust”, a „mérgesítőt”, vagyis a bizonyítványt, melybe úgyszólván bele se nézett. A címbeli két szó: pontozás, vesszőzés tisztázásra szorul. Nem helyesírási vonatkozásban kell érteni, hanem, mint a tanulók iskolai magatartásának, szorgalmának, lustaságának, példás vagy követésre méltó cselekedeteinek elbírálását, fegyelmi eszközét. Amikor még kezdő voltam az iskolában, mintegy két-három évig a félelem kisértett, hogy nem tudom időre elvégezni a kiszabott anyagot, noha már akkor is előre elkészített és jóváhagyott tantervvel rendelkeztünk. Mivel három osztályt tanítottam egyszerre –összevont osztályok- a legnagyobb gondot az elsősök jelentették számomra. A kis „szamarakból” olvasni, írni és számolni tudó „okosakat” kellett formálni. A második osztályban az egyszeregy elsajátítása és alkalmazása volt a nehéz terület. A tanítóképzők gyakorlóiskolájában nem voltak ilyen összevont osztályok, ahol a fegyelmezés és oktatás „művészetét” el lehetett volna sajátítani. Igy hát magunkra maradtunk e téren és találékonyságunk szerint kellett cselekedni. Csaknem minden évben ötven vagy annál több tanítványom volt. Egy osztályteremben, egyszerre. Nem csoda, hogy az ebből fakadó nehézségek gyakorta idegessé, türelmetlenné tettek, kezemre adták a botot, amit akkor egyébként sokan használtak az iskolában. A gyerekek Tudásnak 56

titulálták ezt az ősi, rendcsináló eszközt. Ha a „Tudás” elkopott, vagy eltörött, pótlásánál maguk gondoskodtak természetes egyszerűséggel, mintha tűzifát hoztak volna a hatalmas iskolai vaskályhába. A lustaságot, rendzavarást azonnal megtorolom pacsival (tenyérbe ütéssel), vagy fenekessel (ülepre ütéssel). Csak úgy, hogy meg ne látszódjék. Most utólag, amikor a testi fenyítés tilos, és egyben meggyőződésemre vált, hogy nélküle is lehet nevelni és emberségesebb is, kicsit pironkodom miatta. Igen sajnálatos, hogy nem akadt az iskolák, illetve a diákok számára egy Spartacus, aki a testi fenyítéstől megszabadította volna őket. Mert ütött, pofozott a régmúlt időkben szülő, mester, úr, mindenki, aki a másikkal való viszonyában „felül” érezte magát. Háromméteres padokban ültek a gyerekek, jobbról és ballról. Ez a messzenyúló butordarab részese volt a zajnak, rendetlenségnek, csínytevésnek. A középen ülők szinte tobzódtak jókedvükben mert tudták, hogy az abból való kihivásuk nagy bonyodalmakkal jár. Először a bal szomszédjukat kellett megrugdosniok , hogy kiengedjék az illetőt, s ha azok kellő gyorsasággal nem mozdultak, akkor a jobb oldaliakat lökdöste kiszólítottsági kényszerűségében. Az is baj volt, hogy egyszerre csak egy osztállyal foglalkozhattam, addig a másik kettő ún. „csendes” munkát végzett. Amikor elvégezték ezt a csendes munkát, akkor kezdődött az ő világuk, nem csendes szórakozásuk. Néha összevontam az osztályokat s ilyenkor következett be a takarításhoz oly kívánatos csend. Elődöm szokását – hogy a jól tanulók és a jó magaviseletűek elöl üljenek – felülbíráltam és megváltoztattam. A rosszul tanulókat és a nagyon ficánkolókat ültettem előre, hogy mindig szem előtt legyenek. De előkerültek a rosszullátók és nagyothallók is. Társadalmi munka régen Úgy érzem, nem haszontalan időtöltés és hiábavalóság erről beszélni. Igazolásul azoknak, akik már elmentek kortársaim közül, és nem tudnak erről beszámolni. Egyben elismerésül a jelennek, azoknak, akik ismerten vagy ismeretlenül jobbá, szebbé, emberibbé kivánják tenni vagy tették az életet. A múlt pedagógusa – és itt elsősorban és jobbára a tanítókra gondolok – természetes örökségként vette, hogy a napi tanításon felül az ifjúsággal és a felnőttekkel foglalkozzék. Ezt a többletmunkát olyan szívesen, készségesen és szinte kedvtelésből tettük, mintha fizettek volna érte. Az ellenszolgáltatás a nép hálája volt. Melyek voltak ezek a tevékenységek? Színdarab rendezése, énekkar vagy dalárda szervezése, műsoros, szórakoztató vagy tudományos esték, előadások tartása, az ifjúsággal való törődés egyesületekben, például kézimunka, főzőtanfolyamok rendezése stb. Mikor tanítási helyemre, Alsóújlakra kerültem a két tanerős felekezeti iskolába, öröklésként kaptuk a nyugdíjba menő kortársunktól a dalárdát és 57

a színjátszó csoportot. Idősebb kolégám lett a vezetője e két munkaterületnek, én a segítője, helyettesítője. Színjátszásra csak a nagyobb ünnepek alkalmával készültünk, míg a dalárda összejövetelek a kimondott nyári hónapoktól eltekintve egész éven át folytak. A színjátszó csoport tagjai állandóan változtak. Többnyire fiatalok voltak, de egyszer – kényszerűségől – öreg szereplőkkel kisérleteztünk, állítólag nagy sikerrel. Gondot okozott a színmű kiválasztása, hogy minél többen szerepeljenek benne a nagyobb bevétel miatt. Végül figyelemmel kellett lenni a szereplők rátermettségére is. Öregasszony, boszorka és egyéb nem kedvelt személyek alakítására alig kaptak vállalkozót. Viszont főszerepre még ha kitűnő hangérzéket igényelt is, sokan jelentkeztek. Kevés olyan napunk volt, amikor valahová ne kellett volna mennünk este. A sok társadalmi munka, dalárda vagy színműpróba, alkalmi egyházi énekpróba, ifjúsági esték, iskolásaink készülődése ünnepi alkalmakra, elszólított bennünket otthonról. Alig telt el néhány év tanítói tevékenységemből, amikor észrevettem, hogy lakásom egyre jobban benépesül. Főképp esténként, munkavégzés és vacsora után. Jött az ifjúság: tisztelettudóan, tartozkodóan kopogtatva kérve bebocsáttatást Igen örültem nekik. Vendégeim eleinte hogylétem felől érdeklődtek, én meg az ő sorsukat tudakoltam. Később szó esett a politikáról, a közéletről őszintén, nyílt a fiatalokon hevüléssel és meglátással. Majd az udvarlásról, szerelemről, nősülésről, könyvekről stb. Ahogy jöttek estelente mind többen, felvetődött a szórakozás kívánása: sakkozni, pingpongozni stb. Pénzük nem volt a játékok beszerzésére. Elhatároztuk, hogy műsoros estéket rendezünk, s annak bevételét fordítjuk erre. E tervünkhöz az egyházközség vezetőségének beleegyezése is kellett, mert az összejövetelek és rendezvények helye az iskola lett, ahol világítani és fűteni is kellett. Mindezek fedezete az egyházközség pénztárát terhelte. Az iskolák államosítása A tanévnyító értekezlet újszerűsége mindenkire hatott. Legtöbbünkre – úgy vélem – várakozással is. Akkor államosították az iskolákat. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy a merőben új politikai légkör és szellem gyökeresen megváltoztatja az iskolát is. Az akkori nevelők többsége azonban – még ha állami iskolákban is működött – lelki habitusában idealista beállítottság volt. Hiszen legtöbbjük a kereszténység emlőin nevelődött. Ennek az évezredes nevelési formának megváltoztatása, a nevelők átállása és a tömeg : ifjúság, szülők, társadalom átformálása igen nehezen indult és sok akadállyal, több esetben lelki megrázkódtatással. Az iskolák államosítása úgy kezdődött, hogy minden pedagógust 1948 nyarán – még az iskolazárás előtt – meghívtak egy járási értekezletre.

58

Megvallom, kissé mardosott a lelkiismeret: nem egészen rendes dolog máról holnapra átvedleni ideológiailag, és hátat fordítani annak az egyháznak, mely annyi éven át nevelt, kenyeret adott. Aztán elhessegettem ezt a gondolatot azzal, hogy az események bekövetkezését nem akadályozhatom meg, de nem is akarnám, ha tudnám sem, hiszen nekem is részem volt a felekezeti nevelők évszázados sérelmeiből a papoktól, mint iskolaszéki elnököktől és más egyházi méltóságoktól, hatalmasságoktól. Elmentem hát. Az összejövetel azzal kezdődött, hogy néhányan, nem is olyan kevesen, a felekezetiek közül elmondották erkölcsi és anyagi sérelmeiket, amelyeket feljebbvalójuktól elszenvedtek. A felhozott évek sora engem is meggyőzött. S amikor szavazásra került a sor, jómagam is úgy éreztem, hogy ennek a nagy és fontos lépésnek be kellett következnie. Igy hát nem csoda, hogy az a bizonyos ismerkedési és tanévnyító értekezlet is magán viselte az átalakulási folyamat kezdeti nehézségeit, az egymás iránti bizalmatlanságot: bármennyire is recseg a szekér és nyikorognak a kerekek, de el kell indulnom és az új úton... Sorsom igazolja, hogy a pedagógus munkája verejtékes, a pedagóguspálya rögös, de érdekes és szép. A pedagógus értékét az emberség és a szakértelem fényjelzi. Ha újra kezdeném Csaknem minden önéletrajzírónak az a fogyatékossága, hogy írója vagy gazdája különbnek mossa magát másoknál: jobbnak, megértőbbnek, emberibbnek, bátrabbnak, nagyobbnak stb. Lehet,hogy tévedek, de saját életemből adódóan úgy érzem, hogy a tisztánlátás csak most következett be nálam életem alkonyán. Igy hát nem tudom, de nem is akarom levenni a vénség szemüvegét, amellyel jobban látok mindent. Milyen más volt 30 évvel ezelőtti Magyarország. Azóta eltünt a nyomor a szegénység, megszűnt a kivándorlás, a munkanélküliség és mindaz, ami ezekkel járt, ezek kisérője volt: a szolgaság, kiszolgáltatottság. Modern iskolák épültek a régi, istállószaguak, nedvesek omladozók helyébe, korszerű berendezésekkel, felszerelésekkel. Eltüntek a múltról regélő vászonytarisznyák, melyeket gazdáik féltve és tisztelettel akasztottak nyakukba: dédnagyapjuk is ezt használta... Helyettük olyan aktatáskákat lóbál a „suliba” menő vagy onnét jövő srác, amelyet régen csak a nagyúri méltóságok, követek, attasék, miniszterek hordtak magukkal. Más lett a gyermek is. Több benne az élénkség, életrevalóság, érdeklődés. A múlt hivatali tekintélyét – amely annyi megaláztatást, szenvedést, szolgalelkűséget szült – megemésztette a jelen, hogy helyet adjon a személyi tekintélynek. Az egyén akkor imponáló, ha tudása, élete több, nagyobb, tiszteletreméltóbb a tucatembernél. A mai ifjú el sem tudja képzelni, hogy munkába állásért a szüleinek vagy öreg ismerőseinek a múltban évekkel kellett várnia, szenvednie és edződnie a kilincselésben. 59

Nehezen érti meg, hogy az abban az időben minden kereset a gyermeknevelésre, tanítattásra ment, ruhára és kenyérre, adóra, orvosra, patikára, korházra, ha úgy adódott. Ha újra kezdeném, szaktudásom állandó fejlesztésével és átadásával szeretném, akarnám kiérdemelni a „tapsot”. Feltétlenül és változatlanul igényt tartanék a gyerekek, szülők, kollégák szeretetére, emberi közelségére, melynek őszinteségét a szem ragyogása, az arc mosolygása biztosítja, igazolja. Nyugtalanít, hogy elmúlásunkkal feledésbe merül az a világ, melynek mi részesei voltunk, s melyre a szegénység ütötte rá bélyegét. Szomorít, hogy az idők köde belepi a régmúlt idők diákéveit, melyeknek emlékképét éppen a sok nehéz küszködés edzette szilárddá. A jövő izgat, miközben a múltról szedegetem össze emlékeimet. Remélem, a mai emberekre, az ifjúságra jobb sors vár, mint rám. Ezt kívánom szívből mindenkinek. életem 85. évében boldogan, hittel vallom én is. „A vonuló felhők fölött örökké kék az ég”... Szigetiné Márk Erzsébet

60

Megjegyzések Auer Valéria tanító I. évfolyamos interjujáról Olvasva volt tanítóm Szigeti Lajosné – akkor még csak Bözsi néni – életútjáról szóló beszámolót, gyermekkorom legrégibb, legszemélyesebb emlékei idéződnek fel bennem. Én is abban a 6-8 személyes padban ültem 1928-30-ban, amelyből olyan keservesen, csak nagy „szorongattatások” között lehetett kikászálódni felelni, vagy éppen a „tenyerest” átvenni. A visszaemlékezés irányítója viszonylag jó érzékkel keresi meg egy életút, illetve egy falusi felekezeti tanítói munka legjellemzőbb csomópontjait. Szigetiné személyiségének legjellemzőbb vonása valóban az volt, hogy egy volt a névtelenek közül, a „nemzet napszámosainak” sorából, aki nem csinált semmi különöset, csak tanított, nevelt egy életen keresztül; s aki mindezért nem kapott más elismerést, mint falujának, volt tanítványainak máig tartó megbecsülését. A falusi tanítói munka széles folyamából is igyekszik a legjellemzőbb csomópontokat kiemelni: -Szól az oktatás maitól eltérő körülményeiről, tárgyi és személyi tényezőiről, szervezeti gondjairól. Felidézteti a tanítás ünnepnapi alkalmait (tanévnyitó, vizsga); valamint a néptanítói munkától elválaszthatatlan népművelői tevékenységet. Visszatekintve az oktatás történelmi sorsfordulóira, személyes élményeiben az államosítást átélt pedagógus nemzedéke belső vívódását is jelzi. A leendő tanítók hivatástudatának alakítására hasznosak az ilyen múltba nézések. Szombathely, 1981. április 13. Németh István

61

62

13. Amiről a kövek mesélnek... Regesztra a Vas Megyei Levéltár Helytörténeti cédula gyűjteményanyagából: 1733 C.38 Acta Casac Paroch. Ep.Jani ¼.cs. Ujlak 55./ Egyház: Ujlak (Vas m.): Oszkó filiája.1 Régi templomának restaurálható romjai In hac filiali datur certa ecclesia antiqua condam ex bonis materialibus et lapitibus quadratis erecta cujus sola rudera exstant, super quibus renovari posset. Apparamenta quod concernit habet communia cum matre uti praemissum est. (294-295.oldal) CC f. 439 még Kám-nál Fordítás magyarra: Ebben a filiában adatik egy biztosan régi templom, egykor jó anyagból és nagyméretű négyzetes kövekből megépített, amelyek egyedül faragatlanul állnak, és amelyek fölött újra építhetik. Ami felszerelés volt, azt az anyaegyházzal közösen használják, összekeverték. Kám (156-157.oldal) Vas m. Oszkó filiája Habet ecclesiam ex bonis materialibus erectam, abintus et afforis renovatam, absque turri et cathedra. Habet duo altaria, sanctuarium sub fornice, campanam unam extra ecclesiam in fulcris ligneis pendentem. Tectum ecclesiae est foraminibus notabiliter lignatum, eget reperatione. Apparamenta necessaria habet praeter pyxidem pro deportando ad infirmos S. Viatico CC f. 439 Vas vármegye 1775. március 27.-én feliratot intéz a Helytt.-hoz a kámi templom kibővítése és plébániává alakítása ügyében. –Az irat mellett a négy község : Kám, Ujlak, Szemenye, Egervölgy kérése a megyéhez a kámi templomot illetőleg:...Ecclesia autem ampliari et ad cum concurrentes...ut...Christi fideles recipiendi capax esset statum redigi nequit...Irják, hogy mellékelik a terveket, de azok nincsenek az iratokhoz mellékelve. No 35.f. 1-5 (1775) Gróf Zichy Ferenc győri püspök 1776 junius 1.-én beadványt intéz a Helytt.hoz a kámi templom kibővítése ügyében: Ecclesia Kamiensis hucdum quidem angusta nimium et arcta, recens in tantum ut 600 personas caperet... 1

Acta Cassae Parochorum; Egyházmegyék szerint besorolt iratok 3. füzet Székesfehérvári, Kalocsai, Csanádi és Győri egyházmegye 1733-1779; Művészettörténeti adatok ; Bp. 1971 63

No 35.f.2-4 (1776) Conscriptio és költségvetés abból az alkalomból, hogy Kám külön plébániává alakul: (1776)... Fuit hic loci ecclesia vicissitudine temporum desolata, sed per quemdam eremitamut dicitur ex oblatione fidelium aliquantum reaedificata, honori S. Andreae Apostoli dicata parva et nimis angusta, sine turri, sed hoc anno sanctuario et parte corporis cum sacristia per spectabilem Dominum Franciscum Rosti consiliarium regium sumptibus suis propriis solide ex fundamento sub fornice aucta et ampliata, pro nunc stramine solum tecta, jamque capax recipiendi prsonas circ. 600. Restaret pars quoque altera ecclesiae aliquantum augenda, cujus superius tabulatum asseribus contextum, et haud durabile aedificatae parti adoptenda et elevanda venerit, pro quali constructione requirerentur .......................................................................500 fl Exsistit altare unum minus honori Ssmae Trinitatis, sumptibus aequo modo fati domini consiliarii sat elegans, majus honori S. Andreae Apostoli, quod fuerat deforme et antiquitate collapsum est. Restat itaque hoc in honorem Divini hujus Apostoli erigendum, quod etiam cum tabernaculo decoloratione, aliisque requisitis constabit.....................................................................................200 fl Casula unica reperitur usui apta, necessarie forent duae, una etiam nigri coloris, monstrantia, lampas, turribulum nullum, calix unus ex aere antiquus, et usui ulteriori jam haud aptus, hi etiam necessarii duo et pro aliis sup ellectilibus..................................................................................................200 fl Cathedra nulla pro qua...............................................................................100 fl Si turri adhuc ampliaretur ecclesia, quae necessaria esset.........................200 fl Campanulae sunt equidem duae sed parvae nimis, quae in ipsa matre vix et ne vix quidem in omnibus hospitum domibus audiri possunt, pro una majori ut in filialibus quoque audiri posset...................................................................200 fl Pro erectione domus parochialis................................................................600 fl Summa expensarium necessariarum.....................................................24,400 fl Si tamen turris erectio et campanae procuratio de facto emanerent, pro praespecificatis nihilominus comporandis et aedificandis summe necessarii essent.......................................................................................................1,600 fl Praeter quos praeexpositos sumptus idem dominus consiliarius materialium succursum ex fornace sua latericia, ex sylvis suis dominalibus obtulit gratis.

64

Plébánia épület nincs, a plebános Rosti tanácsos és alispán kuriájában lakik, de építeni akarnak plébániát is. No 35.f.5-6 (1776) Oszkó Vas m. (224.oldal) Ecclesiam habet in bono statu constituam, noviter renovatam sed reparatione tecti egentem, et sacristia carentem. – Quod apparamenta et sacram supellectilem concernit, omnia habet necessaria praeter ciborium, ostensorium et pyxidem pro deportando S. Viatico ad infirmos. Habet domum (parochialem) noviter ex lignis fabricatum, sed necdum ex integro ad perfectum statum deductam. CC f. 437 297. Vasvár - Alsóújlak1 1984. Rég Füz I/38 (1985) 33.p.No.62 Harrach E. – Kiss Gy. által készített Vas megye műemlékei kötet (Szombathely 1984) említi, hogy az alsóújlaki szent Péter és Pál tiszteletére szentelt román kori, torony nélküli, kváderkövekből épült, a falutól Ny-ra álló templomban a szentélynél egy feliratos római kő van másodlagosan befalazva. A helyszínen ellenőrizve a híradást, a következőket állapítottam meg. A szentély evangéliumi oldalán az arcus triumphalisnál egy nagyméretű, minden díszítés és keretelés nélküli, két sort tartalmazó római sírtöredéket falaztak be. A töredék mérete: 116x26x47 cm. Felirata: C/aius/ F/a/vonius Regill/us/ .c/uravit/. (építette). Tóth Endre

1

Régészeti kutatások Vas megyében 1952-1989 Szombathely 1993 88.o. 65

A temetőkápolna fényképei

13.1 A kápolna nyugati bejárata 1994-ben, a kutatás előtt

13.2 A kápolna nyugati bejárata 1994-ben, a kutatás megkezdésekor 66

13.3 A kápolna déli oldala 1994-ben

13.4 A kápolna déli oldala 1994-ben

67

13.5 A kápolna déli oldalából egy írásos római kő

13.6 A kápolna déli oldalából egy másik római kő

68

13.7 A kápolna északi oldala 1994-ben

13.8 A kápolna északi oldala 1994-ben a kutatás után

69

13.9 A kápolna déli oldala 1994-ben a kutatás után

13.10 A kápolna déli oldala 1994-ben a kutatás után

70

13.11 A kápolna nyugati bejárata 1994-ben a kutatás után

71

72

14. Oklevél 1671-ből, -Zálogba vétel.-1 -Kézírással-

Oklevél 1671-ből, -Zálogba vétel- (Kézírással) 1

1671 P. 285 Sallér cs. lt. 13 rsz.cs.fasc.76 No. 3 Ujlak 29./ (OL.1671. 16.o.)

73

14.1 Oklevél 1671-ből, -Zálogba vétel.-1 -LeíratEn Salay Gergöl Adom tudatiara mindeneknek az kiknek Illik, hogi ennekem Vetett Zalioghban Domolky Andaras ocsém Uram Uy Lakon Vasvarmegyeben Hett haz Jobagiot, egi Selert, ugi mint Borsos Ist vant, Borsos Giergiöt, Chuka Ferenczet, Pasty Giergiöt, Babicz Giergiöt, Danko Giergiöt, Tott Jancit es az Seler Plerhart, melnek egy reszeül kaptalianban Tet ű Kelme Fasiot, ugi mint három Saz Tallerül es Saz Talerarul maga keze irasa aliat adot ü Kelme Levelet. Illi conditioval hogy mikor vagi ü Kelme vagy az ü Kelmenek Maradeky vagi nekem vagi Maradekimnak Le Teni akarja az mint ü Kelme fasioja Tartja olian Penzel Tartozok ü Kelme vagy maradekia Le Teny En is vagy mégh maradekom Tartozunk Föl veny es az Josaghat ü Kelme kezehez bocsatany, az penznek egi resi araniul Volt Egy részi háromszaz Taler es Garas volt Kösztő Saz Gra ci Taler, melnel nagiob bizonisaghara és Erőséghe re attam az Pőcetes Levelemet Poczetemmel es kezem Irasa aliat. Datum Nemes Dömölk die 2 May 1671. Idem quis supra mnpria

seler = zsellér (Plerhart = bizonytalan olvasat) fassio = vallomás, bevallás conditio = feltétel ü Kelme = őkegyelme, őkegyelmessége

datum = kelt.. die 2 May = május 2. napján pr(rop)ria = saját kezével LS = L(ocus) S(igilli) = pecsét helye

Én Szalay Gergel adom tudatjáramindeneknek, az(oknak a)kiknek illik, hogy énnekem vetett zál(y)ogba Dömölky András öcsémuram Újlakon, Vasvármegyében, hét ház jobbágyot, egy zsellért, úgymint: Borsos Istvánt, Borsos Györgyöt, Csuka Ferencet, Pás(z)ty 1

1671 P. 285 Sallér cs. lt. 13 rsz.cs.fasc.76 No. 3 Ujlak 29./ (OL.1671. 16.o.)

74

Györgyöt, Babicz Györgyöt, Dankó Györgyöt, Tott Jancsit és a zsellér Plerhárt, melynek egy részéről a káptal(y)anban tett Őkegyelme fassiót (=bevallást), úgymint: háromszáz talléról és száz talleráról a maga kezeírása alatt adott Őkegyelme levelet, ily(en) conditioval (=feltétellel), hogy (a)mikor Őkegyelme vagy az Őkegyelme maradék(a)i, vagy nekem vagy maradék(a)imnak lete(n)ni akarja -amint (az) Őkegyelme fassiója (=vallomása) tartja, olyan pénzzel tartoz(z)ék Őkegyelme vagy maradékja letenni,én is, vagy maradékom tartoz(z)unk fölven(n)i és a jószágot Őkegyelme kezéhez bocsátani, az pénznek egy része aranyul volt, egy része = aranyban háromszáz tallér és garas volt, közte száz gráci tallér, melynek nagyobb bizonyságára és erősségére adtam a pecsétes levelemet pecsétemmel és kezemírása alatt. Kelt, Nemesdömölk, 1671 május 2. napján Ugyanaz a valaki, aki föntebb, s(aját) k(ezé)vel. P(ecsét) h(elye)

75

76

15. Oklevél 1688-ból, –Nádasdy Tamás- gabonájának aratásáról1-Kézírással-

Dokument 1688-ból,–Nádasdi Tamás- gabonájának aratásáról1

P.285 Sallér cs. lt. 13 rsz. cs. fasc. No.3 Ujlak 29./ OL 17.o.

77

15.1 Az Oklevél leirata 1688-ból, –Nádasdi Tamás- gabonájának aratásáról1Mi ide alab meg irt Uy Lakiak adgyuk tudatara mindeneknek azt kelletik illik azt Levél öntetett rendiben hogy el tavozhatatlan szöksigönktől kinszerintetvin köllött Föl venönk Nemzetes és Vitézlő Nádasdi Tamás Uramtul ö kegyelmitől Eötven magyar forintokat is el kelendő pinztől Hogy Esztendő Szent Mihály napra az mely liszen az Egy Ezer Hat Szaz Nyolczvan Nyolczadik Esztendőben tartozunk ő kegyelminek és még maradikinak azon Eötven Magyar Forintokat ki tennönk: Mely ötven Magyar Forintokra Interesse igértök magunkat egisz falunk adó kegyelmö nálunk Uj Lakon levő gabonanak le aratására melyet ha meg nem cselekednink vagy cselekedni nem akarnánk tehát minden szemilynek azt aratásáért ötven ötven pinzt vehessen ő kegyelme Interest maga vagy, meg maradikra. Azt is hozza tivin ha azt ő kegyelme Capitalis pinzit az meg nevezett napra meg nem adnánk vagy meg nem adhatnánk tehát Ujlakon Vasvár megyében ő kegyelme ez levelőnket ereig által ami iro jöszágunkat el foglalhassa ez levelőnk ereivel maga vagy meg maradékia ingot vagy fogatlant. Melynek nagiob bizonságára adtuk ezen levelönket pöcsétönk nem livin kezönk Kereszt vonyásával meg erősíteni ilyen tököletes melyek előt melyek ide alat meg irattak Farkas István Falu Biráia Vitnyedi Ferencz volt Jobbagia + Pásty István Söpty Mihaly volt Jobbagia + Nagy Pál Raiky Mihaly volt Jobbagia + Tökö Benedek Sibrili Sigmond volt Jobbagia + Kis Pál Lengyel Sigmond volt Jobbagia + Bors Márton Raiky Mihaly volt Jobbagia + Danko István Raiky Mihaly volt Jobbagia + Török Miklós Horváth Pál volt Jobbagia + Coram me Gasparos Hollóssy Coram me Parocho Molnarianensis ...50 Fl

1

Regesztra a Vas Megyei Levéltár Helytörténeti cédula gyüjteményanyagából: 1687 P. 285 Sallér cs. lt. 13 rsz.cs.fasc.76 No. 3 Ujlak 29./ (OL.1688. 17.o.) A falu 50 Fl. kölcsönt vesz fel Nádasdi Tamástól, kamat fejében Nádasdi Ujlakon való gabonájának aratását igérik.

78

16. Mezőpásztor esküje. Újlak 1871

Mezőpásztor eskűje 1871-ből

79

80

16. Mezőpásztor esküje.1 Újlak 1871 –LeiratJegyzőkönyv Felvéve Vasváron 1871.május hó 19. Vasmegye hegyháti járás szolgabírósága által az alább irt éredembe. Jelenlevők az alulirtak Ngys. Bezeredy László Ur Kasznárja Ihász Dávid megjelenvén kéri mezőpásztorát Kovács Józsefet mint mezőpásztort felesketetni: Mire Kovács József esküjét következőleg tette le: „ Én Kovács József esküszöm az eg igaz és mindenható Istenre, hogy a gondviselésem alá bízott ujlaki határra, mely Bezerédy László Uraság birtokában van, a határban található mindennemű árokra, kerítésekre, gazd. épületekre, kutakra és erdőkre, ültetvényekre, veteményekre és ezekből gyűjtött csomókra: Keresztekre, boglyákra, ugy színtén az abban található közönséges utakra, azokon épült hidakra, karfákra védfalakra, tilalom és utmutató oszlopokra minden tőlem kitelhető szorgalommal és hűséggel fel fogok vigyázni és azokat bárminemű károktól oltalmazni a kártevőket személy válogatás nélkül vagy megzálogolom, vagy nyomban lelkiismeretem szerint feljelentem és bevallom, más ártatlanra hamisan reá nem fogom, a felvigyázatot időközben hír nélkül el nem hagyom, ’s a mik gondviselésem alá bizatnak, mindazokról számot adok. Isten engem ugy segéljen!” Ezzel a jegyzőkgi befejeztetvén aláiratott. Kelt mtb. Szabó Imre sz. bíró Simon Mihály j. esküt

X Kovács József csősz Simon néviró Ihász Dániel kasznár2

1

Hegyhát Közig 279/1871 Kasznár fn rég. A tiszttartónál egy fokozattal alacsonyabb rangú képesített uradalmi alkalmazott . (ném.) 2

81

82

17. Ujlak, Tanítói összeírás 1770

83

17.1 Ujlak, Tanítói összeírás 1770 Egyházmegyei Levéltár, Győr A Győri Püspökség Levéltára, Iskolai leltárak I. sorozat, 29. tétel In filiali Ujlak Ludi-rector 1mo: 2do: 3tio: 4to:

Joannes Bodzaj absolutus syntaxista, mediae aetatis. Numerat discipulos fere tantum hyemales 12 Catholicos Instruit eos ad compositionem etiam et /: si.. sint tales:/ et rudimenta A quolibet hospite percipit quadrantem majoris cubuli, ab inquilinos medium quadrantem siliginis, exurgentis ad metretas Posonienses 16 secundum priorem aestimationem fl. 12 x -In pecunia per hospites et inquilinos simul sumptim habet 3 – 24. E coleda tertialitatem percipit exurgentem ad 27. Ex instructione puerorum angariatim a d. 25 per annum 4. --E sepultura a Xris 7, per annum circiter /ies recurrente --- 48 A pulsae campanae plus minus quatuor cubulos, in manipulis tempore invecturae frugum praestantium placito praestandos fl. 3 --E prato currum faeni valoris communiter 1 30 Ex inseminatura secundum quoquo anno ad tres metretas Posoniense fieri solita pro anno uno 6 --to ris Lignorum focalium currus 8 a X 9 1 12 Summa fl. 32-15

1770 Htl.lt.Acta fund. Lad.E.fasc.12 III. Ujlak 58./1 Tanítóösszeírás Tanító: Bodzay János. Télen 12 tanulója van,nyáron egy sem. `Instmit ad compositionem Latinom et trodit doctrinom xtianam.“ 12 zsellérektől 16 mérő rozs 12 fl. készpénz 3 fl 24 den colenda harmadrésze 27 den. tanításért 4 fl temetésér 42 den. harangozásért 4 mérő gabona 3 fl. 8 kocsi fa 1 fl. 12 den rét és szántó bevétele 7 fl. 30 den 31 fl 35 den

1

Vas Megyei Levéltár Helytörténeti cédula gyüjteményanyaga.

84