Bori
Imre
ADALÉK A MAGYAR SZÜRREALISTA LÍRA KÉPVILAGANAK TANULMÁNYOZÁSÁHOZ
Ha a r r a a kérdésre kell felelni, hogy a m a g y a r szürrealizmus milyen lírai f o r m á k k a l gazdagította a magyar költészetet, rövid szemlélődés u t á n a „népdalra", a nagylélegzetű, modern elégiára és ódára (amelynek áradóbb változatát Illyés Gyula Ű j r a föl, ellenőrzöttebb variánsát pedig József Attila Óda és Elégia című versében látjuk), a dal-formára, a prózavers, s ennek közvetlen közelében arra a verstípusra hivatkozhatunk, amelyet Kassák Lajos „számozott verseiként" ismerünk. Nehezebb a dolgunk, amikor egy Déry Tibor vagy egy József Attila elméleti nyilatkozataiban és álláspontjaiban a k a r j u k azonosítani a „szürrealizmust", s éppenséggel tanácstalanok vagyunk a szürrealizmusban fogant képvilág kérdésével találkozva, különösképpen, hogy a nyelvész, a stiliszta, a szemiotikus sem végezte el még a ráeső feladatot: nem b í r j u k sem a szürrealista vagy szürrealisztikus irodalom kép-állományának a leíró leltárát, de sem az elődök, sem az utódok kép-világának a térképét, hogy alapvető összevetések révén differenciálhatnánk és történetiségében mérlegelhetnénk a m a g y a r szürrealizmus ilyen értelmű hozadékát, s kísérhetnénk, hogyan gazdálkodtak a szürrealizmus után fellépő költő-nemzedékek a szürrealizmus költői k é p - t á r á n a k örökségével. Ezért csupán adalékként a szürrealizmus m a g y a r irodalmi v o n a t kozásaihoz vehetem szemügyre Kassák Lajos szürrealisztikus művészetének egyik részletkérdését — úgynevezett „számozott" versei egy csoportját. Kiindulási pontom az az immár közhelyszerű megállapítás, hogy a szürrealizmus költőiségének alapvető követelményei közé tartozik egyrészt az automatikus írás (écriture automatique), amit g y a k r a n vagy „önműködő írásnak", vagy „szabad képzettársításnak" szoktak m a g y a r r a fordítani, holott József Attila igen találóan „szabad ötletnek" nevezte a lényegét jobban és pontosabban megragadó módon, másrészt a „kép" gátlástalan akarása és hajszolása, amelyről Aragon beszélt. Hogy a k é p ilyen felfogásának mind eredetében, mind pedig hatásában az esetlegességgel, a meglepővel, a meghökkentővel, az önkénnyel és a szeszéllyel is számolnunk kell, azt viszont Bretontól t a n u l t a meg a világ. Ha pusztán „merész képalkotásról" lenne szó, nem kellene ennyit sem időznünk ezeknél a kérdéseknél, hiszen a merészségeknek a szimbolista líra sem volt híjával, de szó van a képalkotás szürrealista vagy szürrealisztikus módjáról, a hogyanjáról, amely általánosan érvényes volta ellenére is 33
az egyénien sajátos megoldásokat tette lehetővé. Hogy az „érzettársítások" kora lejárt, azt ezek a képek is bizonyítják, s hirdetik a k é p z e t t á r sítások, tehát az ötlettársítások k o r á n a k elkövetkeztél. A szemlélődésünk t á r g y á t képező Kassák-versek, amelyek a Tisztaság könyve „25 ú j vers" című ciklusát képezik egy, az 1920-as évek legelején (1921-ben) kezdett, m a j d 1931-ben befejezett, száz versből álló sorozat d a r a b j a i k é n t , s éppen e sorozatnak mintegy a k ö z é p p o n t j á b a n (a 41-es verstől a 65-ös versig), nyilvánvalóan kielégítik a verssel szemben támasztott szürrealista követelményeket. Bármelyiket üssük is fel a kiválasztottak közül, t a p a s z t a l h a t j u k , hogy a „szabad ötletek" s o r j á zása szinte hibátlanul megy végbe, természetesen, h a az automatizmust nem abszolutizáljuk, h a n e m relatív lehetőségként f o g j u k fel. Nem kív á n j u k t e h á t szemügyre venni, a száz számozott vers szürrealista ciklus-e, vagy hogy melyikét lehet m á r szürrealisztikusnak minősíteni, de az említett huszonöt verssel kapcsolatban szükségesnek látszik jelezni, hogy Kassák Lajos „szabad ötleteiben" elsősorban n e m képzeteket kell keresnünk, h a n e m képeket. A Kassák-vers t e h á t ebből a szempontból nézve képtársítási f o l y a m a t szülötte — egy verskezdő állítással, amelyet ha n e m is tételesség, de kategorikusság jellemez, s egy zárórésszel, amely m a j d n e m minden esetben egy költői nyilatkozat benyomását v á l t j a ki az olvasóban. Azt m o n d a n u n k sem kell, hogy képi állításról és kép-nyilatkozatról v a n szó. A vers-test pedig jellegzetesen s feltűnő módon „ a t e m a t i k u s " képanyagot ringat, s egy ú j tematikusság igényét hirdeti meg — teljességgel a szürrealitás síkján, vagy Kassák szóhasználatával, az „irreális" realizálódásának a síkján, miközben az a r r a való elmélkedésnek, az i d e j u t á s n a k az e m e l t y ű j e az „ötlet" frissen kivívott szabadsága. Különben Gáspár E n d r e 1924-es Kassák-könyvében (Kassák Lajos az ember és m u n k á j a ) m á r jelezte a váltást, s le is írta a költő s z ü r r e a lizmusát: „Nem témátlanságról van tehát szó Kassák második p e r i ó d u sának verseiben, h a n e m helyesebben csak a kívülről vett t é m a k i k ü szöböléséről egy belülről hozott m a g a a l k o t t a t é m a k e d v é é r t . . . De h a a t é m a belülről jön, akkor összefüggéseit csak a belső érzés d e t e r m i n á l h a t j a , ezek az összefüggések t e h á t éppúgy megtalálhatók, de n e m fogalmiak, h a n e m érzelmiek lesznek. Rendkívül fontos m á r most tudni, hogy ez az érzelmi összefüggés azért n e m logikátlan, sőt logikai f o r m á ban is kifejezhető, de itt n e m ebben a f o r m á b a n v a n k i f e j e z v e . . . " Kassák 1927-ben az ú j versről szóló esszéjében csak megerősíti Gáspár E n d r e 1924-es állítását: „Az ú j vers ledobta magáról a külső f o r m u l á kat, egyszerűen és közvetlenül a költő alkotó érzésének, a vers alapelemének m a r a d é k nélküli f o r m á j a , teste a k a r l e n n i . . . Nem hasonlít semmihez, és nem a k a r egyéb lenni ö n m a g á n á l . . . " Ez a lírai önelvűség, amelynek eszmei vonatkozásait most n e m kív á n j u k fejtegetni, t a g a d j a u g y a n a művészi tükrözés szokványos követelményeit, azonban természetesen szoros összefüggésben áll a költői Én „valóságával" — a n n a k lírai helyzetképét adja, elannyira, hogy Kassák Lajos számozott verseinek jó részét a k á r szürrealisztikus helyzetdaloknak is nevezhetnénk. Nyilvánvaló tehát, hogy a költői Én „valósága" is kapcsolatos a költő életének realitásaival, a „valósággal", amelynek elvesztése felett akkoriban m á r vagy húsz-harminc eszten34
deje borongott a világ művészeti élete, és éppen a szürrealizmussal tette egyik visszaszerzési kísérletét. Csak ebből a huszonöt versből is össze lehetne állítani egy, a költő életéről való képet („Ritkán megyek emberek közé, szomorú vagyok n é h a egészen szememre húzom a kalapom A külvárosok házai között élek a mezítelen lány és a d u r v a k á r o m k o dások társaságában . . . Az asztalt leterítettük frissen mosott k e n d ő v e l . . . Zsírtalan a föld amin dolgozok . . . " stb.), mint láttuk, a képi nyilatkozatn a k nevezett első sorok segítségével is. A „valóság" részletezőbb képének a kifejtését a vers nagyobbik h á n y a d á b a n találjuk, a képeknek egy adott sorjázásában, s h a n e m szürrealizmusról, tehát ha n e m egy „logikátlanságról" és n e m a „csodáról" lenne szó, akkor a szemügyre vett Kassák-verseket külön-külön logikai műveletek verses levezetésének is nevezhetnénk: egy tétel (az első sor) részletező kifejtésének vagyunk szemtanúi olvasva őket. A Kassák megvalósította szürrealizmus t e r m é s z e t r a j z a figyelhető meg ezekben a levezetésekben: a szabad ötlet keretébe foglaltakról itt derül ki, hogy nem önmagukban, illetve nemcsak ö n m a g u k b a n és n e m is m i n dig ö n m a g u k b a n „szürreálisak" a vers-képek, h a n e m azzal a móddal v á l n a k szürreálissá, ahogy egymás mellé vagy ahogy egymással viszonyba k e r ü l n e k . A képekben ugyanis vagy megismétlődik az egész v e r s r e jellemző „ötlet"-mechanizmus m u n k á j a , vagy pedig m e g m a r a d a kép az első sor közlés-síkján, s ezek s o r r e n d j e egy még alig t á r g y a l t k é p - r i t m u s igényéről tanúskodik Kassák Lajos művészetében. Hogy miről v a n szó tulajdonképpen, illusztráljuk Kassák 58. versével, amely a szélsőséges megoldások ellenében (mert a versek között t a l á l u n k racionálisabb — közlőbb és „szürrealizálóbb" változatot. Az egyikre példa lehet az 51., a m á s i k r a az 59. vers!) „középutas" költeménye. Az első sor tétele u t á n („Szomorúságot összetörni a s z í v b e n . . . " ) sorakoznak a költői szabad ötletek: — meg nem épített terveim s ó távozó barátaim a reggeli vonatok, ablakaiban — a gyűlölet itt van de az erdő felkúszott az ég kötelein — a fény közelében tartózkodunk — lehetetlennek érzem a józan ember részegségét — örvénylés a halánték körül — a megsebzett szarvas fájdlamasan bőg a csöndben a megfeketedett tüzek alatt — szomjúságom kiöntöm mint a megülepedett vizet — a dolgok beszélnek hozzám — nem tudom ki vagy s hogy fehér vagy vörös-e a kapu ami becsukódott mögötted — nem kell hogy a varázsló kezei érintsenek — ismerem a vihart ami az éjszaka sleppjében kisért — forgólépcsők ahogy a színházakban kívánják — a földből kiszakadnak a csillagok gyökerei 35
S azután még h á r o m sor: — hideg fémek siklanak szemeid mélyén — egy ember fölérkezett a hegyre — az ágakon látni ahogy a vér megfagy A költeményt tizenhat különböző minőségű „ötletre" b o n t h a t t u k , hiszen s k á l á j a az egyszerű állítástól az olyan képekig terjed, m i n t amilyen „a megsebzett szarvas f á j d a l m a s a n bőg a csöndben a m e g f e k e t e d e t t tüzek alatt". Nem is vállalkozunk a képek valamilyen csoportosítására vagy tipizálására! Azonban azt jeleznünk kell, hogy a költemény képeinek két rétege kézenfekvő módon vall a reálisról és a költőiről (hogy ne emlegessük a szűr-reálist!), amelybe amaz átlendül egyszerűen azzal, hogy egy sajátos kép-környezetbe került, s ilyen módon k ö l t e m é n y egésszé is a l a k u l h a t o t t az „ötlet" szabadsága révén együvé k e r ü l t valóság-elem, s kiénekelt egy fogalmi nyelven nehezebben leírható érzést, amelyben a magánosság, a m a g á r a m a r a d o t t s á g , a szomorúság és a halálgondolat egyaránt adva van a „meg n e m épített t e r v e i m s ó távozó b a r á t a i m a reggeli vonatok ablakaiban", a „megsebzett szarvas f á j d a l m a s a n bőg a csöndben a m e g f e k e t e d e t t tüzek a l a t t " és a „földből kiszak a d n a k a csillagok gyökerei" sorok (az 1., a 6. és a 14. sorok) képi háromszögében. Ez s az itt vázolt szerkesztési technika a többi számozott K a s s á k verset is jellemzi, s ha tetszik, a k á r szürrealista retorikát is emlegeth e t ü n k e versekkel kapcsolatban, minthogy alapvető jellegzetességként t a r t j u k számon a szürrealizmusnak a p a t e t i k á j á t is, mind ódai, mind elégikus hangfekvésében. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a verskészülés folyamata, amelyet előbb logikai m ű v e l e t k é n t p r ó b á l t u n k b e m u tatni, egyúttal m i n t h a egy lecsapódási f o l y a m a t o t is jelentene: a költő az első állításával, m i n t h a megrepesztené az ún. „világ" szikláját, amelyből érzelemszivárgás i n d u l n a meg, s a képek rétegein áthatolva a verssorok jelképes mélyén, az utolsó sorokban lecsapódna és sűrűsödni kezdene. A számozott Kassák-versek zárlataihoz é r k e z t ü n k tehát, kiszemelt versünk utolsó h á r o m sorához, amelyet eddig n e m v e t t ü n k számba: hideg fémek siklanak szemeid mélyén egy ember fölérkezett a hegyre az ágakon látni ahogy a vér megfagy. Jól elkülöníthető soregyüttesek ezek a költeményekben, érzékelhető, hogy a költő is lélegzetvételnyi szünetet tartott, mielőtt az ilyeneket p a p í r r a vetette, de képi-gondolati h a t á r v o n a l a t is húzott. A kondenzált szürrealista képben a líra tisztább h a n g j a i t csalja elő a költő, elementáris tisztasága m e g m u t a t á s á n a k határaihoz érkezik bennük, miközben a „reális" a szürreálisban villódzik. Íme, n é h á n y példa: 36
ó jaj ez a mi sorsunk az ég alszik a lány meghal mi tavaszesőt és vaszöldet
énekelünk
az
embernek. (42.)
ki lát majd le a kút jenekére ahol az előttünk még ösmeretlen idők képe van elrejtve egy bécsi szobaasszony lámpája alatt ülök erdők sírnak ki bleőlem és semmi nem igaz abból amit mondok. (43.)
és
viharok
de mi csak a sárga jénytölcsérek nyílását látjuk amint átvándorolnak a város házai között reménytelenül reménytelenül a mélyre leszállott garádicsokon állunk nincs aki könnyű ujjaival megfésülje gondjainkat. (50.) harcok harcok örökharc testvérharc kenyérharc vér friss magvakkal ülteti be a földet a szél elvitte az anya boldogtalan énekét. (53.) megmosdom a fényben hogy tiszta és jószagú a hullám bejön a szobába hogy elvigyen vasszerkezeten állok kiáltásomban harcaid emlékei virágoznak. (65.)
legyek
neked
Egy költő, akinek n e m adatott meg a dal kegyelme, ezekben a v e r s z á r latokban v a l ó j á b a n a d a l - m ű f a j szürrealista alapon való ú j r a feltámasztásának lehetőségéhez érkezett el, s a szürrealista vers az ilyenekben m u t a t j a meg v a l ó j á b a n szabad képi mivoltát és lényegét is, az „ ú j " v e r s távlatát. Hogy elsikkadt-e ez az „ ú j " vers az ú j költőnemzedékek kezén, vagy pedig t e r m é k e n y í t ő e n belejátszott a m o d e r n m a g y a r lírába, részl e t t a n u l m á n y o k nélkül m a még megmondani n e m t u d j u k . Á m h a a r r a gondolunk, hogy a Kassák-versek is h o z z á j á r u l t a k a szabaddá vált r e a litás-elemekkel való költői építkezés g y a k o r l a t á n a k kialakulásához, akkor m á r jelentőségüket is m é r t ü k : a szürrealista „szabad ötlet" ugyanis olyan realitásatom, amelynek m i n d e n vegyértéke szabad, s ezáltal a csatlakozás, a kapcsolódás lehetősége jellemzi. A m i k o r k é p - és képzettársításról esik szó a m a g y a r költészet ú j a b b évtizedeiben, a k k o r — h a tetszik, h a n e m — ez a szürrealista (s ebben a „kassáki") ú t t ö r é s mozdul és ad jelt magáról. 37
REZIME PRILOG PROUČAVANJU IMAGINARNOG SVETA NADREALISTlCKE LIRSKE POEZIJE Ispitujući problematiku lirskih oblika mađarskog nadrealizma, autor analizira jednu grupu Kašakovih pesama, takozvane „numerisane" pesme. U oivim „slobodnim zamislima" u prvom planu su slike, a ne predstave. Stoga u vezi sa tim stihovima ne može biti reči o asocijaciji predstava, nego je reč o asocijaciji slika. Opšta karakteristika tih stihova je kategorička tvrdnja na početku pesme. Međutim, pesma ipak ne postaje tematska i nema teze, iako se „stvarnost" pesnikovog života odražava u toj poeziji. Realne i pesničke razine se ukrštaju i mešaju. U završnici pestme dolazi do izražaja nadrealistiöko stremljenje ka melodičnosti.
SUMMARY A CONTRIBUTION TO THE INVESTIGATION OF THE IMAGE WORLD OF SURREALISTIC LYRIC POETRY The author has analysed a group of poems by Kassák, the so called „numbered" poems. In these „free ideas" the images are in the foreground, and not the concepts. The common feature of Kassák's poems is an initial categorical assertion. However the poems have no thesis, although the „reality" of the poet's life has been reflected in this poetry. Realistic and poetic levels cross each other and mix. At the end of the poem the surrealistic tendency towards melodic elements can be observed.
38
