Ad perpetuam rei memoriam Ad perpetuam rei memoriam
ELTE Eötvös József Collegium
Budapest, 2013
Ad perpetuam rei memoriam borito.indd 1
2013.11.20. 17:35:43
Ad perpetuam rei memoriam Történeti tanulmányok a XIII. Eötvös Konferenciáról
Ad perpetuam rei memoriam Történeti tanulmányok a XIII. Eötvös Konferenciáról
Szerkesztette: Ternovácz Bálint
ELTE Eötvös József Collegium Budapest, 2013
Intézményi vagy projektlogó helye Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638
A projektek az európai Unió támogatásával valósulnak meg.
TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0030 „Önálló lépések a tudomány területén”
ELTE Eötvös József Collegium kiadványa Budapest, 2013 Felelős kiadó: Dr. Horváth László, az ELTE Eötvös Collegium igazgatója Szerkesztette: Ternovácz Bálint Copyright © Eötvös Collegium 2013 Minden jog fenntartva! Nyomdai kivitel: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Felelős vezető: Kovács Jánosné ügyvezető igazgató ISBN 978-615-5371-01-1
Toronyi Alexandra
A fonás és a szövés régészeti emlékei
A fonás és a szövés mesterségének kialakulása történeti messzeségekbe nyúlik vissza. Meg lehet-e mondani, hogy pontosan ki, hol és mikor készített először hálót, font edényt vagy szőtt ruhát? Múltunk hagyatékának sorra vételével és elemzésével, ha pontos választ nem is, de némi ismeretet kapunk, hogy miféle anyagokkal, eszközökkel és eljárásokkal dolgoztak egykor, s hogyan változtak, fejlődtek az idők során. Tanulmányomban a szövés-fonás nyersanyagait, a két tevékenység kialakulását, módjait és eszközeit tárgyalom. Végezetül pedig ezen mesterségek ránk maradt emlékeit mutatom be: a képi ábrázolásokat és a régészeti leleteket, különös tekintettel a Kárpát-medence őskorára.
A szövés-fonás nyersanyagai Manapság már rengeteg alapanyag közül választhatunk, amelyek között vannak természetesek és mesterségesek.1 A vizsgált időszakban élő emberek számára csupán természetes anyagok álltak rendelkezésre. Eredetük szerint beszélhetünk növényi nyersanyagokról − ide tartoznak a magszálak (pamut), a háncsrostok (len, kender, juta), a levélrostok (manila, pálma, sizal) és a gyümölcsrostok (kókusz) − és állati nyersanyagokról, amelyek közé a szőröket (birka – gyapjú, kecske, nyúl, teve stb.) és a mirigyváladékokat (hernyóselyem, pókselyem) soroljuk.2 Köztudott, hogy a kiválasztott anyag meghatározza a készülő szövet képét, tulajdonságait és felhasználási lehetőségeit is. Ezért szükséges ezen anyagok főbb tulajdonságait megismerni: milyen a szálak szerkezete, formája, finomsága, szakítóereje, nyúlása, hosszúsága és kémiai összetétele.3 Közös jellemzője ezeknek az anyagoknak, hogy nem lehet a maguk természetes formájában 1
2 3
A nyersanyagok részletes csoportokba sorolását lásd: Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 10. Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 10. Árvai−Vetró 2010. 12.
14
Toronyi Alexandra
feldolgozni őket, hanem különböző, hosszabb-rövidebb ideig tartó előkészítő folyamatokat igényelnek. A nyersanyag tulajdonságai mellett azt is fontos figyelembe venni, hogy egy adott területen melyek az uralkodóak, azaz melyek érhetők el a közvetlen környezetben. Ez a kereskedelem előtti időkben vagy a kereskedelmi utaktól távol eső területeken erősen befolyásolta a felhasználható anyagok milyenségét, mennyiségét. A Kárpát-medence őskorából elsősorban lenről, csalánról és gyapjúról van tudomásunk. Előbbi kettő már a neolitikumtól kezdve megjelentek.4 A későbbi időkben pedig a kender is használatossá vált. A len (Linum usitatissimum) a legrégebbi kultúrnövények közé tartozik. Először a Kr. e. 7. évezredben háziasították Mezopotámiában, amely aztán gyorsan továbbterjedt Európa és Ázsia többi területére.5 Ez a legerősebb szálas anyag. Mind finom, mind erős szövet készítésére alkalmas. Előkészítése: az aratás után addig áztatják, amíg a felesleges növényi részek elkorhadnak; ezután megszárítják, majd tilolják, azaz a maradék fás részeket elpusztítják, hogy csak a tiszta lenrostok maradjanak meg. Végül a gerebenezés következik, amely a rostkötegek kifésülését jelenti.6 Termesztésének legrégibb nyomai az egyiptomi (Al) Fayyumban kerültek elő (Kr. e. 7000 körül, lenszövet-maradványok). 7 Európában a legrégibb emlékei a Genfi-tó cölöpépítményeinek feltárásakor kerültek elő (Kr. e. 2300−2200, szövetek, kötelek, hálók).8 A Kárpát-medence területéről előkerült maradványok azt bizonyítják, hogy itt már a neolitikum alatt is termesztettek lent.9 A lent olajtartalma miatt ételként is fogyasztották.10 (1. kép) A kender (Cannabis sativa) Közép-Ázsiából származó kultúrnövény, háziasítása Kr. e. 5000−4000 között történhetett. Európában – bizonyos kutatók nézete alapján – csak a Kr. e. 8−7. században jelent meg. A Kárpát-medencében egyesek szerint már a neolitikumban termesztették, mások szerint azonban ez csak a 9−11. századtól indult meg.11 Tulajdonságai és feldolgozási módja hasonlít a lenhez, ugyanakkor felhasználását tekintve sokkal kedveltebb.12 (2. kép) 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Marton 2008. 74. vö. Richter 2005. 129. Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 13. Landgrár−Penkala−Szittner 2001. 14. Mátéfy−M. Novák 2006. 23.; Árvai−Vetró 2010. 13. Mátéfy−M. Novák 2006. 23. Füzes 1990. 202. Füzes 1990. 202.; Mátéfy−M. Novák 2006. 23. Füzes 1990. 202. vö. Mátéfy−M. Novák 2006. 27. Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 14.
A fonás és a szövés régészeti emlékei
15
A Kr. e. 9. évezredben a Közel-Keleten háziasították a juhot. A gyapjú felhasználásnak első nyomai Mezopotámiából származnak a Kr. e. 6500 körüli időkből. Innen terjedt el Anatólián át a Kárpát-medencébe, majd tovább Európa további területeire (Kr. e. 3. évezred).13 A gyapjú nem túl erős nyersanyag, viszont nyúlós, rugalmas, nedves állapotban jól alakítható. A szálak finomsága, hosszúsága a juh fajtájától függ.14 Előkészítése nem túl bonyolult művelet: az állatot miután megnyírták, bundáját kimosták. Miután az alapanyagokból a megfelelő minőségű és mennyiségű fonalak, szövetek elkészültek, különböző festőnövények, majd csigák, illetve rovarfélék segítségével a kívánt színt elérhették. A legkorábbi festőnövények között tartjuk számon a festő buzért (Rubia tinctoria), amely a vörös színt, a festőcsülleng (Isatis tinctoria), amely a kék színt, a festő rezedát (Reseda luteola), amely a sárga színt szolgáltatta. A legkorábbi természetes színezék régészeti bizonyítékai egészen a Kr. e. 6. évezredig mennek vissza.15 A növényekből vagy azok színezéket tartalmazó részeiből nem lehet mindig ugyanazokat a színárnyalatokat elérni. Ez főként az éghajlati és talajviszonyoktól függ, azonban nem mellőzendő a származási hely figyelembevétele sem. Felhasználásuknak számos módja van, amely nemcsak koronként, hanem tájanként, népcsoportokként is eltért.16
A fonás A földművelés meghonosodásával a gyűjtögetés és a vadászat háttérbe kezdett szorulni. A korábban ruhaként használt prémek helyét fokozatosan felváltotta egy olyan viselet, amely növényi rostokból és állati szőrből font szálak összeszövéséből állt.17 A fonás technikájával azonban az ember már korábban megismerkedett, hiszen a halászathoz hálót, a vadászathoz pedig fából és kőből összekötözött fegyvert kellett készítenie. A fonás a kender, a len és a gyapjú fésüléssel rendezett, rostos, szálas anyagának fonallá sodrása. E tevékenység során először a rendelkezésre álló rostcsomóból ki kell húzni egy szálat, majd azt a kéz első három ujjával addig kell sodorni, míg fonalat nem kapunk.18 (3. kép) 13 14 15 16 17 18
Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 14−15. Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 15. Landgrár−Penkala−Szittner 2001. 20−21.; Mátéfy−M. Novák 2006. 95. Mátéfy−M. Novák 2006. 105−108. Ilon−Ughy 1996. 200−201. Szolnoky 1991. 355.
16
Toronyi Alexandra
A megfelelő alapanyagok tisztítása, előkészítése után, a megfonandó rost- és szőrcsomókat guzsalyra helyezték, ahonnan szálakat húztak ki. Ezen szálak sodrásával létrejött fonalat19 pedig kézi vagy gyalogorsóra tekerték. Az orsó kb. 20−35 cm hosszú, hegyes végű pálca. (4. kép) Alsó részére orsókarikát vagy orsógombot helyeztek, amely lendítősúlyként szolgált. (5. kép) Az orsó korábban nemcsak a fonás eszköze volt. A vertikális szövőszékek használatakor ugyanis vetülékként is funkcionált, tehát a rajta összegyűlt fonalgombolyagot átvezette a láncfonalak között. Ebben az esetben az orsópálca végén lévő nehezéket a könnyebb átvezetés végett levették.20 Anyagukat tekintve az orsók készülhettek fából, fémből és csontból, az orsógombok pedig főleg kerámiából.21 Képi ábrázolásokból tudjuk, hogy a korai időkben még nem használtak a fonás során guzsalyt.22 A fonó a kezében vagy egy edényben23 tartotta a rostcsomót. Később azonban megjelentek az ún. kézi guzsalyok, amelynek alsó részét szorosan a kézben tartották, felső részére pedig a rostköteget helyezték.24 Néprajzi párhuzamok alapján tudjuk, hogy még számos módon el lehetett helyezni a rostcsomót: övre vagy rúdra erősítették, sőt a 16. századi Skandináviában a fejre kötözték fel.25 A megfont fonalat az orsóról a motollára vezették fel, amelynek segítségével megállapították a kész fonal mennyiségét, illetve a mosáshoz/szárításhoz a megfelelő formába kötegelték azt.26
A szövés A szövőtevékenység kialakulásának előzményei között számon kell tartanunk a vessző- és a gyékényfonást. Habár a felhasznált alapanyagok különböznek, a technika megegyezik: egymásra merőlegesen futó hajlós ágak, vesszők és fonalak összeszövődése.27 A szövés két (lánc- és az erre merőleges vetülékfonal) vagy több szálrendszer (lánc-, vetülék-, mintázó fonal) fonalainak folyamatosan egymásra merőleges 19
20 21 22 23 24 25 26 27
A sodrás iránya alapján „S”, azaz balról jobbra, és „Z”, tehát jobbról balra sodort fonalak jöttek létre. E. Nagy et al. 1993. 6.; Árvai−Vetró 2010. 18. Szolnoky 1991. 356. Marton 2008. 75. Szolnoky 1991. 356. Chokhadzhiev 2000. 116−117. Szolnoky 1991. 356. vö. Oka 2003. 108. Szolnoky 1991. 356−357. Szolnoky 1991. 358. Csókos Varga 1998. 71−72.; Árvai−Vetró 2010. 8.; Juhász 1991. 464−465.
A fonás és a szövés régészeti emlékei
17
kereszteződésével végzett művelet, amelynek során egy síkfelületű anyagot, szövetet kapunk.28 A szövésnek három alapkötése van: a vászon-, a sávoly-, és az atlaszkötés. (6. kép) A vászonkötés nemcsak a legrégebbi és a legegyszerűbb kötés, hanem a legerősebb is, ugyanis ennek során találkoznak legszorosabban a szálak.29 A fonalak kiemelkedése, eltűnése egy sakktáblához hasonlít. A sávolykötés kötéspontjai – tehát a lánc- és vetülékfonalak találkozási pontja – átlósan helyezkednek el, amelynek következtében a szöveten jobbra („Z”) vagy balra („S”) dőlő bordák alakulnak ki. Míg az előbbit egy, ezt a kötést több nyüstös szövőszéken tudták csak előállítani.30 Az atlaszkötésben a kötéspontok egyenletesen elosztva jelennek meg, ugyanakkor nem érintkeznek egymással. A módszer lényege, hogy az egyik fonalrendszert kiemeli, míg a másikat eltakarja.31 A szövet szerkezetének felismerése nagyon fontos, ugyanis ennek segítségével le tudjuk írni a régebbi korokból előkerült textileket, sőt ezen túlmenően megállapítható az az eszköz is, amelyen az anyagot elkészítették. Egy szövet elkészítése többféleképpen történhet: puszta kézzel mindenféle szövőeszköz felhasználása nélkül, szövőrácson, karmantyúfán, különböző típusú szövőszékeken, illetve gépeken. A legkorábbi szövőszék a függőleges láncnehezékes szövőállvány volt. Szerkezetileg két ágasfára helyezett vízszintes rúdból állt, amelyen egyenlő távolságban felkötözött láncfonalak függtek alá. A fonalak feszességét az adta, hogy a végükre súlyokat, agyag vagy kőnehezékeket kötöttek. Ezek a súlyok többnyire több szálat, szálköteget feszítettek le.32 A függőlegesen elhelyezett láncfonalak közé a vetülékfonalat orsóval, illetve fából vagy csontból készült vetélővel vezették be. A páros és páratlan láncfonalak kiemeléséhez, azaz a vetülék fonal könnyebb átbújtatása kezdetben kézzel történt. Később a nyüstpálca használatával a szádnyílást, azaz a páros és páratlan fonalak elválását, könnyebben el lehetett érni. A sorok leszorítására villát alkalmaztak. Ezen a szövőszéken felülről szőttek lefelé. Hátárnya az volt, hogy a kapott szövet méretét a szövőszék szélessége és felvetett szálak hosszúsága határozta meg. A későbbi szövőszékeknél ezt a problémát úgy küszöbölték ki, hogy a szövetet egy forgatható rúdra tekerték fel, majd nekiláttak a következő elkészítésének.33 28 29 30 31 32 33
MNL V. 113. Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 35. Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 36. Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 36. Ilon−Ughy 1996. 203.; Mátéfy− M. Novák 2006. 188.; Richter 2005. 130. Árvai−Vetró 2010. 8−9.; Mátéfy−M. Novák 2006. 188−189.
18
Toronyi Alexandra
A szövőszék másik fajtája az álló, két keresztgerendás szövőszék volt, amelyen alulról szőttek felfelé.34 A képi ábrázolások vizsgálatai alapján kiderült, hogy a függőleges szövőszékekkel párhuzamosan vízszintes kereten is folyhatott a szövés: Badariból (Egyiptom) Kr. e. 4000-ből előkerült egy vörös alapon sárga mintával díszített tál, amelynek alsó részén két, talppal ellátott rúdra kifeszített szálakat látunk. A kifeszített fonalak közepén három vonal van, amelyek valószínűleg a páratlan és páros szálak elkülönítésére szolgáltak, tehát a nyüst is jelen van az ábrázoláson. Sőt, a vízszintes szövőkeret mellett egy fésű vagy egy leverő villa fekszik, ami a befűzött vetülékfonal leverésére szolgált.35 (8. kép)
Képi ábrázolások, régészeti emlékek A szövés-fonás eszközeire, munkafolyamataira utaló nyomok számos formában maradtak fenn: tálak, vázák és urnák díszítésein, falfestmények, reliefek ábrázolásain. Jelentős információ tartalommal bírnak azonban a régészeti leletek is: a feltárások során eszközök (orsógombok, orsókarikák, szövőszéknehezékek), textillenyomatos cserepek, magleletek kerültek/kerülnek elő. Szerencsés esetben pedig szövetmaradványok is megőrződhetnek. A régészeti hagyaték elemzésének hátráltató tényezője, hogy a többségük szerves anyagból készült, amelynek fennmaradásához előnyös éghajlati és talajviszonyok kellenek. Ez azonban sajnos nem minden területen érvényesül – köztük a Kárpát-medencében sem. A képi ábrázolások közül a legkorábbiak az egyiptomi falfestmények szövés-fonás jelenetei, ahol a munkafolyamat és annak kellékei jól kivehetők. Kheti sírjának falfestményén (Beni Hasan, XII. dinasztia, Kr. e. 2000−1788) a fonás három technikája jelenik meg. (9. sír) A bal oldalon az ún. felfüggesztett technika látható, amelynek lényege, hogy a fonó ember magasra tartott bal kezében tartja az előtte lévő gombolyagból kihúzott fonalat és vezeti rá a jobbjában tartott orsóra. A középső alak a fonalat az előtte lévő edényből húzza ki és a combján forgatja az orsót. Ez az ún. alátámasztott módszer. A jobb szélen lévő technika lényege, hogy a fonó ember a fonalat az előtte lévő edényből kihúzván egy villáságú fán vezeti keresztül, amely alatt két kézzel forgatja az orsót. Ezzel a mechanizmussal akár több fonalat is egy szállá lehetett összesodorni.36 Thuti-hetep sírjának falfestményén (al-Bersheh) két 34
35 36
Egyes kutatók szerint ezt a szövést csak a fennmaradt textilmaradványokból ismerjük. Marton 2008. 82. Singer 1965. 432. Chokhadzhiev 2000. 116. Fig. 9.5:1.
A fonás és a szövés régészeti emlékei
19
fonó nőt ábrázoltak. (10. kép) Mindkét nő mögött egy-egy asszony ül, akik fonalat gombolyítanak. A fonalgombolyagok előtt lévő alaktalan formákról úgy vélekednek, hogy azok a fonásra előkészített feldolgozatlan textilanyagok lennének.37 Daga sírjának falfestményén (Thebesh) a fonó alak két orsóval dolgozik. (11. kép) Az egyiket a bal kezében tartja, mialatt ujjaival a szálakat sodorja; a másik orsót a jobb combján forgatja. Mindkét szálat a mögötte lévő edényből húzza ki.38 Thuti-nefer sírjának falfestménye (18. dinasztia, Kr. e. 1555−1335) fonó és szövő alakokat is ábrázol. (12. kép) A kép jobb szélén ülő személy hasonlít Kheti sírjában említett emberhez. A különbség az, hogy itt nem egy villáságú fán, hanem két gyűrűn vetik át a fonalat.39 Baqt sírjának falfestményén (Beni Hasan, XII. dinasztia) a munkafolyamat több fázisa figyelhető meg.40 (13. kép) A felső sorban férfiak tisztítják a kész szöveteket, illetve fonnak. Az alsó képsor baloldalán álló nőalakok fonnak, a középen tevékenykedő asszonyok pedig egy vízszintes szövőszéken szőnek.41 Igen érdekes leletek között tartjuk számon a modelleket. Meket-Rë’ sírjából (Thebesh) fából készült modellek kerültek elő, amelyek a fonás és a szövés munkafolyamatának részleteit mutatták be.42 Jelentős forrásértékkel bírnak a görög vázaképek fonó- és szövőjelenetei. Első példaként egy Kr. e. 4. századból származó boiotiai skyphos szövőszéket ábrázoló díszítését mutatom be.43 (14. kép) A képen a szövőszék felső rúdjára feltekert, megszőtt ruha látható, ami azt feltételezi, hogy a rúd forgatható volt. A jeleneten a vetülékfonal és az orsó is ábrázolva van. A vetülékfonal lefelé lóg, épp ott, ahol abbahagyták a munkát. Az orsó a felső rúdon fekszik. A szövőszék közepén két vízszintes vonal látható, melyeket a nyüst- és a szádrúd ábrázolásának tartanak.44 Egy Chiusiból származó, híres skyphoson (Kr. e. 5. sz.) Pénelopé és Télemakhosz látható.45 (15. kép) A szövőszék keresztgerendájára fel van tekerve a már kész, különböző figurákkal díszített szövet, ahogy az más vázákon is megjelenik. A keresztgerenda felett van egy másik rúd, amelyen kis gömbszerű tárgyak vannak. Valószínűleg ezek orsók 37 38 39 40 41 42 43 44 45
Chokhadzhiev 2000. 116. Fig. 9.5:2. Chokhadzhiev 2000. 116. Fig. 9.5:3. Chokhadzhiev 2000. 116−117. Fig. 9.5:4. Barber 1991. 45. Fig. 2.5. Barber 1991. 45. Chokhadzhiev 2000. 117. Fig. 9.6. Hoffmann 1977. 299., Fig. 125. Hoffmann 1977. 299−300. Hoffmann 1977. 306., Fig. 129.
20
Toronyi Alexandra
lehetnek. A keresztgerenda alatt van egy harmadik keresztrúd, amely a szőtt anyag mögött van. Funkciója kérdéses, ugyanis más ábrázolásokon nem szokott előfordulni, így a kutatók többsége szerint nem realisztikus elemről van szó. Az ülő Pénelopé feje fölött egy vonal látható, amellyel kapcsolatban két nézet alakult ki: ez vagy a vetülékfonal, ami nincs befűzve, vagy pedig egy bot, amit a szövésnél használtak. A szövőszék-ábrázolás jól mutatja, hogy mindegyik fonal a rudak előtt fut, s hogy minden egyes szálon egy-egy nehezék lóg. Utóbbit a kutatás szintén nem tartja valós ábrázolásnak, hiszen egy nehezék több fonalat foghatott össze egyszerre. A szövőszék jobb oldali lábának ábrázolásával sincs minden rendben: vagy rossz helyen van felfestve, a szék lábai között, vagy egyáltalán nincs ábrázolva. Habár a képen Pénelopé nem sző, hanem a szövőszék előtt ül, miközben a kezével az állát támasztja, így tulajdonképpen ez csak az ő attribútumaként szolgál, mégis újabb adalékokkal szolgál az eddigi ismeretekhez.46 Amasis festő feketealakos lekythosának díszítése a két tevékenység összefüggő, egymás utáni mozzanatait mutatja be: tehát az alapanyagok előkészítésétől a fonáson át egészen a szövséig, és az elkészült szövetek elrakásáig. (16. kép) A munkarend menetének megfelelően elsőként a fonó nőalakokat említem, akik guzsalyt és orsót tartanak a kezükben.47 Az ábrázoláson jól megfigyelhető, hogy a szálakat a lábuk elé helyezett edényből vagy egy szálkupacból húzzák ki és helyezik rá a guzsalyra. Jobb szélről a második női alak a guzsalyról az orsóra tekeri fel a fonalat. A középen álló két asszony a kész szöveteket rendezgetik. A lekythos másik oldalán tovább két jelenet figyelhető meg.48 A kép bal szélén egy függőleges láncnehezékes szövőszék látható két szövőnővel. A szövőszék keresztrúdján a már kész szövet fel van tekerve. Az előző ábrázolásokkal ellentétben, középen itt csak egy rudat festettek meg, amelyen a lábak kereszteződési pontjában egy-egy orsó van beszúrva. Jól látszik, hogy míg a jobboldali asszony a nyüstrudat mozgatja, addig a másik egy hosszúkás tárgy segítségével (talán egy másik vetélő?) leveri a már beszőtt fonalat. A vetélő a láncfonalak közé van beszúrva. Azt is megfigyelhetjük, hogy a gúla alakú szövőszéknehezékek több fonalköteget fognak össze, amelyekre a szálak gyűrűvel vannak hozzáerősítve.49 A szövőnők mellett két, mérést végző asszony áll − lehetséges, hogy a mérleg serpenyőjén fekvő „hurkák” a fonalkötegeket vagy éppen a kész szövetet jelképezik. A jelenet jobb szélén álló, feltartott kezű, magyarázó alak valószínűleg 46 47 48 49
Hoffmann 1977. 305−306. Eibner 1986. 309., Taf. 3.1.; Hoffmann 1977. 307., Fig. 130. Eibner 1986. 309., Taf. 3.2. Hoffmann 1977. 307−308.
A fonás és a szövés régészeti emlékei
21
a gazdasszony lehet, aki felügyeli szolgálónőinek munkáját. Guzsalyt és orsót tartó asszonyt ábrázol egy olympiai pajzsrelief.50 A szövés-fonás jellegzetes eszközei, mozdulatai tűnnek fel egy Bolognából származó tintinnabulumon.51 Magyarország területéről eddig nem sok ábrázolást ismerünk. Időrendben haladva a kora bronzkori Nagyrév-kultúrába tartozó Nagyrév-Zsidóhalom függesztőfüles, áttört talpazatú edényeinek, illetve Dunaújváros egyfülű korsójának stilizált motívumaiban egyes kutatók vízszintes szövőszéket és mellettük térdelő alakokat vélnek felfedezni, amelynek szoros párhuzamát egy babiloni pecsétlő ábrázolásában látják.52 (17−19. kép) A másik jelentős ábrázolás Sopron-Brugstall (Várhely) lelőhely 27. tumulusából származó késő bronzkori−kora vaskori urnát53 díszítő szövés-fonás jelenet. (20. kép) A jelenet középen egy, a szövőszéke mellett lévő női alak áll.54 (21. kép) Az ábrázoláson az tűnik fel elsőnek, hogy a szövőszéket − a korábban említett példákkal szemben − nem tartja sem szövőfa, vagy másfajta tartóállvány. A szövőszéken négy sodort, vaskos fonalköteg látható, amelyek a szálakat jelképezik. A függőleges szálakon merőlegesen két vonal látható, amelyek a szálakat két rétegbe rendező keresztcsépek. Az ábrázoláson a nyüst is jelen van, a végén váltást mutató irányvonalakkal. A fonalakat két sorban négy szövőszéknehezék feszíti ki. A szövés felülről lefelé halad, azonban az öltőszál csomója szabadon lebeg. Több kutatóban is felmerült a kérdés, hogy vajon miért engedte el az asszony, ugyanis ha egyedül dolgozott, akkor szorosan fognia kellett, hogy a szálakat tömöríteni tudja, és hogy a következő sort egy új szállal elindíthassa. Ezt a szokatlannak tűnő jelenséget éppen ezért nem realisztikus ábrázolásnak tartják.55 A szövőnőtől balra egy fonó asszony áll.56 (22. kép) Feltartott bal kezében egy pálcaszerű tárgyat tart, amely nem más, mint az alapanyag elhelyezésére szolgáló guzsaly. Erről függőlegesen lóg le a megsodrott szál, aminek a végén az orsógombbal ellátott orsó van. Az egyiptomi és görög vázaképek57 jelenetein 50 51 52
53
54 55 56 57
Eibner 1986. 309., Taf. 3.3. Eibner 1986. 308., Taf. 2. Horváth−Marton 1998. 249. Az edények pontos leírását lásd: Kalicz−Schreiber 1984. 6−8., 12., 7. és 10. kép. Horváth−Marton 1998. 250.; Marton 2008. 82. A lelőhely és az edény elkerülésének körülményeiről, pontos leírásáról lásd: Gallus 1934. 3−4.; 13−14., XII−XIV. t. Gallus 1934. XIII. t. Csókos Varga 1998. 90−91. Gallus 1934. XII t. 2. A vázaképek, illetve a régészeti leletek alapján tudjuk, hogy a görögök olykor kampókat rögzítettek az orsó felső végére vagy gömbszerűre alakították, hogy a fonás menetét megkönnyítsék. A Kárpát-medencében ehhez hasonló leletek még nem kerültek elő. Oka 2003. 107.
22
Toronyi Alexandra
is gyakran előforduló ún. felfüggesztett orsóval való fonásról van szó. Oka Ildikó egy 2003-as tanulmányában azt a kérdést taglalta, hogy a soproni urna fonó nőalakja vajon milyen alapanyaggal dolgozhatott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a fonandó alapanyag rögzítésének módja, sőt, a rögzítés eszközének fajtája is befolyásolja az alapanyag jellegét. Oka Ildikó a képen ábrázolt guzsaly mérete − kb. 20 cm58 − és a fonó nő testtartása alapján azt feltételezi, hogy az asszony gyapjút szőhet.59 A jelenetben szerepel még a szövőnőtől jobbra álló kisebb alak,60 akinek funkciójáról megoszlanak a vélemények. (23. kép) Egyesek szerint egy motollára helyezi fel a fonalat, mások szerint azonban hangszert tart a kezében.61 Az ábrázolás két szélén egy-egy táncoló vagy imádkozó alak található,62 amelyek kapcsán a kutatásban felmerült annak a lehetősége, hogy itt egy kultikus jelenetről van szó.63 (24. kép) A régészeti emlékek közül elsőként az eszközöket veszem sorra. A Kárpátmedencében számos őskori telepen kerültek elő orsógombok, orsókarikák és szövőszéknehezékek. Anyagukat tekintve agyagból készültek, bár tudjuk, hogy orsókarikát elenyészett kerámia oldalfalából és aljából is készítettek. Formailag igen színes képet mutatnak. Az orsógombok között előfordul bikónikus és körte alakú, az orsókarikák többnyire laposak, a nehezékek piramis és gúla alakúak. (5., 25. kép) Hogy a forma mennyiben mutat funkcióbeli megkülönböztetést, nem tudjuk pontosan megítélni. Ezek a tárgyak többnyire díszítetlenek, de előfordulnak olyan darabok is, amelyeket motívumokkal, jelekkel láttak el. Ma már sajnos nem tudjuk biztosan megmondani, hogy csak esztétikai szempontból volt fontos a díszítés, vagy pedig valamiféle mögöttes tartalmat is kell keresni. A szövéshez szükséges tárgyak főként csontból és fából készültek. Ezek azonban csak ritkán maradtak fenn, s ha elő is fordulnak az anyagban, nehéz őket beazonosítani. Ide sorolhatók az Endrőd 39. és 119., illetve Szarvas 23. lelőhelyről előkerült hegyes csont leverők.64 (26. kép) A Kárpát-medencéből kitekintve, például Görögországban Agrissa lelőhelyen a hegyüknél kilyukasztott bordacsontot vetélővel azonosították, míg Magnesiában a fonalak tömörítésére használt, szintén bordacsontból készült spatula formájú tárgyakat leverőként 58 59 60 61 62 63 64
Ez az ún. rövid vagy kézi guzsaly. Oka 2003. 108. Oka 2003. 108. Gallus 1934. XIV. t. 1. Szolnoky 1991. 356. vö. Csókos Varga 1998. 89. Gallus 1934. XIV. t. 2. Csókos Varga 1998. 92. Richter 2005. 131.
A fonás és a szövés régészeti emlékei
23
interpretálták.65 Maguk a szövőszékek, mivel fából készültek, az idők során elkorhadtak, elpusztultak. Létezésüket csupán a padlóba mélyedő karólyukak, illetve a földön heverő nehezékek mutatják. A lyukak távolsága és a súlyok mennyisége alapján azonban nagyjából kiszámítható, hogy mekkora is volt eredetileg a szövőszék, mekkora szövetet tudtak rajta készíteni.66 Ezen számítások, ábrázolások és néprajzi analógiák alapján pedig rekonstrukciót is lehet készíteni az egykor használt szövőszékről, mint ahogy azt több publikációban is megfigyelhetjük.67 (27. kép) A következő emlékcsoport a kerámiákon évezredeken át megőrződött lenyomatok. Ezek között találunk fonat- és szövetlenyomatokat is. Ezek alapos vizsgálata alapján fény derül a készítés technológiájára, illetve a felhasznált növényre. A lenyomatok többsége a neolitikum korából származik. Gyomaendrőd 119. lh. (Körös-kultúra) egy sötétszürke edény fenéktöredékén hasított fűz vagy hárs szijács szálaiból készült tárgy lenyomata látszik. Az egymással kereszteződő szalagok egy merev rácsozatot adtak, amely valószínűleg szitaként vagy rostaként szolgált.68 Tiszaföldvár-Téglagyáron (szakálháti kultúra) egy vastag falú, vöröses színű edény oldaltöredékét teljes egészében lefedi a lenyomat. A minta jól látszik a felületen, így pontosan meg lehetett állapítani, hogy a sávolykötés melyik változatáról van szó.69 Öcsöd-Kováshalom (Tisza-kultúra) lelőhelyen egy olyan fenéktöredék került elő, amelynek lenyomatából − lyukacsos szerkezetű, merev szálak alkotta fonat − megállapítható, hogy az eredetileg egy rosta lehetett.70 (28. kép) A lenyomatok képződésének oka többféle lehet. Az edényaljakon előforduló lenyomat azt mutatja, hogy az agyagot egy fonatra csapták, majd azt forgatva húzták fel az edény oldalát. Az edények oldaltöredékein előforduló nyomok pedig arra utalnak, hogy az edény formáját egy fonott edény segítségével alakították ki. A textillenyomatokat tekintve szintén bővelkedünk lelőhelyekben. Endrőd 35., 39. és Szarvas 23. lelőhelyeken (Körös-kultúra) vászonkötéssel készült szövetek lenyomatai maradtak fenn a kerámiafelületeken.71 Endrőd 119. lelőhelyen (Tisza-kultúra) egy igen finom textil negatívja maradt egy edény külső felületén. Sőt, erről a telepről egy textillenyomatos agancstöredék is előkerült.72 65 66 67 68 69 70 71 72
Richter 2005. 131. Richter 2005. 132. Füzes 1990. 158., 11. kép; Marton 2008. 82., 6. kép; Richter 2003. 103., 6. kép. Füzes 1990. 159.; Richter 2005. 124−125. Richter 2005. 125. Richter 2005. 125. Richter 2005. 128. Richter 2005. 128−129.
24
Toronyi Alexandra
Mezőkövesd-Mocsolyás (Szatmár II-kultúra) lelőhelyen zsákvászon minőségű lenyomat maradt egy edény oldalán.73 Hódmezővásárhely-Kökénydomb (Tisza-kultúra) lelőhelyen vászonlenyomat került elő, amely egy oldaltöredék belső felszínét borította be. A textil szélén rojtokat figyeltek meg, amely arra utal, hogy az edény teljes belső felületét betakarta.74 (29. kép) Összegzésként elmondhatjuk, hogy a textillenyomatok a kerámiaedények több részén, különböző minőségben fordulnak elő. Érdekessége a lenyomatoknak, hogy nem csak az agyag tárgyak belsejében, hanem azok külső felületén is jelen vannak. Az utóbbi eset díszítőfunkcióval bírhatott,75 amely különösen a bronzkori Hatvan-kultúra kerámiaművességére jellemző.76 A régészeti emlékek között nem utolsó sorban meg kell említeni a fonat- és szövetmaradványokat. Ezek fennmaradásához megfelelő tényezők szükségeltetnek mint a nagyon száraz környezet vagy pedig a nedves, jeges közeg. Ennélfogva a legtöbb maradvány Egyiptomból, illetve Észak-Európa lápjaiból (ún. lápi hullák) és az Alpokból került elő.77 Magyarország területéről csak egy láphulla került elő a bronzkorból, Vindornyaszőlős-Tőzeglápról, azonban ennél közelebbi információt a publikáció hiányában nem tudunk.78 Elenyésző számban ugyan, de vannak fonat-, fonalmaradványok is. Szegvár-Tűzköves és Vésztő-Mágor késő neolitikus temetőjének több sírjában gyékényfonatokra bukkantak, amelyeket halotti derékaljként vagy halotti lepelként értelmeztek.79 A késő rézkori-kora bronzkori gödörsíros kultúra kurgánjaiban több esetben megfigyelhető volt mind a derékalj, mind a halotti lepel. Ezek anyagukat tekintve készülhettek szőrből, bőrből, növényi fonatokból és textilből.80 Battonya-Parázstanyán és Hódmezővásárhely-Gorzsán pedig lenmagvak és len fonaldarabok kerültek elő. Az utóbbi lelőhelyről előkerült fonaldarab elemzése során kiderült, hogy a len mellett csalánt is tartalmazhatott.81 73 74 75
76 77 78 79 80 81
Richter 2005. 129. Richter 2005. 129. Ezzel kapcsolatban Richter Éva − Csalog József kutatásaira alapozva − megpróbálta meghatározni, hogy mi lehetett ennek a díszítésnek az előképe. A fonás és a szövés technikáinak vizsgálata alapján arra a megoldásra jut, hogy valószínűleg a gyékényfonás hatott a kerámiadíszítésre. Richter 2003. 98.; 105. P. Fischl 2006. 149. Ilon−Ughy 1996. 201. Ilon−Ughy 1996. 201. Richter 2005. 127. Ecsedy 1979. 35−39.; Dani−Horváth 2012. 70. Horváth−Marton 1998. 249.; Richter 2005. 130.
A fonás és a szövés régészeti emlékei
25
Összefoglalás helyett Tanulmányomban igyekeztem bemutatni a fonás és a szövés mesterségének módjait, eszközeit, forrásanyagait. A képi ábrázolások és a régészeti anyag összegyűjtésével pedig megpróbáltam felvázolni, hogyan alakult ki, és változott, fejlődött az idők során e két tevékenység. A szövés és a fonás anyagi világán túl a hozzájuk kapcsolódó szellemi háttérről is szólni kell. A mögöttes tartalom meglétét bizonyítja, hogy az egyes vallások rendszerében is jelentős szerepet játszanak. Például a buddhizmusban az állandóan változó létezés, a szanszára jelképe, míg a muszlim felfogásban a „mozgó univerzum szerkezetét” jelöli szövés, amelyben az összekapcsolódó fonalak a két nemet, a férfit és a nőt jelképezik. Az Ószövetségben Izajás prófétánál jelenik meg a szőttes mint az élet szimbóluma, amelynek elkészüléséről, a szövőszékről való levágásáról Isten dönt. A keresztény világnézetben a szövés a Biblia ismeretét jelenti, amely magába foglalja a tanokat és azok értelmezését.82 A néprajzi adatok alapján a szövés-fonás tevékenységhez hiedelmek is kapcsolódtak: a szombaton végzett fonás könnyen fejfájást okozhatott; Luca napján tilos volt fonni, mert különben nem tojtak a tyúkok.83 A fonalkészítés és a ruhaszövés az asszonyok feladata volt. Számos ábrázoláson jelennek meg kezükben orsóval, guzsallyal vagy éppen szövés közben. A temetkezési szokásokban is megfigyelhető, hogy az elhunyt asszony mellé orsógombot, orsót helyeznek, amely egyrészt utal a társadalmi státuszukra, másrészt pedig magára a tevékenységre. A szövés-fonás tehát az idők folyamán a nők attribútumává vált.84
82 83 84
Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 8. MNL II. 197. Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozik Eibner 1986.
26
Toronyi Alexandra
Bibliográfia Árvai−vetró 2010
Árvai A.−Vetró M.: Szövés. Kereten, szádfán, karmantyúfán. Budapest, 2010.
Barber 1991
Barber, e. j. w.: Prehistoric Textiles. The Development of Cloth in the Neolithic and Bronze Ages. Princton, 1991.
Chokhadzhiev 2000 Chokhadzhiev, A.: An Attempt for an Interpretation of one Peculiar Vessel from Dyakovo. Contribution to the Spinning Process in Prehistory. In: Technology, Style and Society. Contributions to the Innovations between the Alps and the Black Sea in Prehistory. Ed.: Nikolova, L. Oxford, 2000. 113−125. (BAR International Series 854.) Csókos 1998
Csókos Varga Gy.: Fonás, vetés, szövés. Budapest, 1998. (Jelenlévő Múlt)
Dani−Horváth 2012 Dani J.−Horváth T.: Őskori kurgánok a Magyar Alföldön. A Gödörsíros (Jamnaja) entitás magyarországi kutatása az elmúlt 30 év során. Áttekintés és revízió. Budapest, 2012. Ecsedy 1979
Ecsedy, I.: The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary. Budapest, 1979. (Fontes Archaeologici Hungariae).
Eibner 1986
Eibner, A.: Die Frau mit der Spindel. Zum Aussagewert einer archäologischen Quelle. In: Hallstatt Kolloqium Veszprém 1984. Hrsg.: Jerem, E. (Antaeus. Mitteilungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, Beiheft 3.) Budapest, 1984.
E. Nagy et al. 1993
E. Nagy K.−Kralovánszky M.−Mátéfy Gy.−Járó M.: Textiltechnikák. Budapest, 1993.
P. Fischl 2006
P. Fischl K.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep. Bronzezeitliche Tell-Siedlung in Ároktő-Dongóhalom. Miskolc, 2006. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4.)
Füzes 1990
Füzes M.: A földmívelés kezdeti szakaszának (neolitikum és rézkor) növényleletei Magyarországon. (Archaebotanikai vázlat). In: A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei, 1. (1989 [1990]) 139−238.
Gallus 1934
Gallus S.: A soproni Burgstall alakos urnái. Die figuralverzierte Urnen von Soproner Burgstall. Budapest, 1934. (Archaeologia Hungarica 13.)
A fonás és a szövés régészeti emlékei Hoffmann 1977
27
Hoffmann, M.: The warp-weighted loom. Studies in the History and Technology of ancient Implement. Oslo, 1977.
Horváth−Marton 1998 Horváth, T.−Marton, E.: Prehistoric Spinning and Weaving Objects from the Carpathian Basin (Hungary). In: Archeometrical research in Hungary II. Ed.: Költő, L.−Bartosiewicz, L. Budapest−Kaposvár−Veszprém, 1998. 249−267. Ilon−Ughy 1996
Ilon G.−Ughy I.: Bevezetés a Kárpát-medence régészetébe. Szombathely, 19963.
Juhász 1991
Juhász A.: A vessző, gyékény, szalma és más növényi nyersanyagok feldolgozása. In: Magyar Néprajz. Főszerk.: Domonkos O. III. köt. Budapest 1991. 464−481.
Kalicz−Schreiber 1984 Kalicz−Schreiber R.: Szimbolikus ábrázolások a korabronzkori edényeken. In: Archaeologiai Értesítő, 111. (1984) 3−28. Landrgáf−Penkala−Szittner 2001 Landgráf K.−Penkala É.−Szittner A.: Nagy szövéskönyv. Budapest, 2001. Makkay 2001
Makkay, J.: Textile impressions and related finds of the Early Neolithic Körös culture in Hungary. Budapest, 2001.
Mátéfy−M. Novák 2006 Mátéfy Gy.−M. Novák I.: A textilkészítés története, nyersanyagai, eszközei és módszerei. Budapest, 2006. Marton 2008
Marton E.: Menjünk a fonóba! A fonásról-szövésről az őskori leletek tükrében. In: Régészeti nyomozások Magyarországon. Szerk.: Ilon G. Budapest, 2008. 73−88.
MNL II.
Magyar Néprajzi Lexikon. Szerk.: Ortutay Gy. II.; V. köt. Budapest, 1972; 1982.
Oka 2003
Oka I.: A sopron-várhelyi urnán ábrázolt fonó nő és a vaskor orsóhasználata. In: Ősrégészeti Levelek, 5. (2003) 107−112.
Richter 2003
Richter É.: A tiszai kultúra szőttes-jellegű díszítésvilágának kapcsolata a szövés-és gyékényfonás motívumaival. In: Ősrégészeti Levelek, 5. (2003) 98−106.
Richter 2005
Richter É.: Textil- és négyzetrendszeres fonatlenyomatok az Alföld neolitikumából. In: Hétköznapok Vénuszai. Szerk.: Bende L.−Lőrinczy G. Hódmezővásárhely, 2005. 123−144.
28
Toronyi Alexandra
Singer 1965
Singer, C.: A history of technology. Oxford, 1965.
Szolnoky 1991
Szolnoky L.: A kender, a len és a gyapjú népi feldolgozása. In: Magyar Néprajz. Főszerk.: Domonkos O. III. köt. Budapest, 1991. 341−368.
A fonás és a szövés régészeti emlékei
29
Képek jegyzéke 1. kép A len (Mátéfy−M. Novák 2006. 23., 11. ábra) 2. kép A kender (Mátéfy−M. Novák 2006. 28., 19. ábra) 3. kép A fonás menete (Ilon−Ughy 1996. 202., 9. ábra) 4. kép Orsók (Marton 2008. 78., 4. kép) 5. kép Orsógombok (Ilon−Ughy 1996. 202., 9. ábra) 6. kép Kötésfajták (Landgráf−Penkala−Szittner 2001. 35−37.) 7. kép Függőleges, láncnehezékes szövőszék (Richter 2003. 103., 6. kép) 8. kép A Bodariból (Egyiptom) származó tál (Singer 1965. 432., Fig. 272.) 9. kép Kheti sírjának falfestménye (Chokhadzhiev 2000. 116., Fig. 9.5:1.) 10. kép Thuti-hetep sírjának falfestménye (Chokhadzhiev 2000. 116., Fig. 9.5:2.) 11. kép Daga sírjának falfestménye (Chokhadzhiev 2000. 116., Fig. 9.5:3.) 12. kép Thuti-nefer sírjának falfestménye (Chokhadzhiev 2000. 116., Fig. 9.5:4.) 13. kép Baqt sírjának falfestménye (Barber 1991. 43., Fig. 2.5.) 14. kép Boiotiai skyphos (Kr. e. 4. sz., Ashmolean Museum, Oxford) (Hoffmann 1977. 299., Fig. 125.) 15. kép Chiusiból származó skyphos (Kr. e. 5. sz.) (Hoffmann 1977. 306., Fig. 129.) 16. kép Amasis festő lekythosa (Kr. e. 6. sz., Metropolitan Museum) (Hoffmann 1977. 307., fig. 130.) 17. kép Nagyrév-Zsidóhalom függesztőfüles edényei stilizált motívumokkal díszítve (Kalicz−Schreiber 1984. 15., 7. kép) 18. kép Dunaújváros egyfülű korsója stilizált motívumokkal díszítve (Kalicz−Schreiber 1984. 21., 10. kép) 19. kép Egy babiloni pecsétlő (Horváth−Marton 1998. 259., Fig. 8.) 20. kép A sopron-várhelyi urna (Horváth−Marton 1998. 261., Fig. 11.) 21. kép A sopron-várhelyi urna szövőnője (Gallus 1934. XIII. t.) 22. kép A sopron-várhelyi urna fonónője (Gallus 1934. XII. t. 2.) 23. kép A sopron-várhelyi urna fonalgombolyító vagy hangszert tartó női alakja (Gallus 1934. XIV. t. 1.) 24. kép A sopron-várhelyi urna táncoló vagy imádkozó alakja (Gallus 1934. XIV. t. 2.) 25. kép Szövőszéknehezékek (Richter 2005. 144., 9. ábra) 26. kép Csont leverők Endrőd lelőhelyről (Makkay 2001. 69., Fig. 18.) 27. kép Szövőszék-rekonstrukciók: Polgár (Árvai−Vetró 2010. 8.); TiszajenóSzárazérpart (Richter 2005. 144., 9. ábra) 28. kép Öcsöd-Kováshalom lelőhelyről előkerült fonatlenyomat (Richter 2005. 139., 4. kép) 29. kép Hódmezővásárhely-Kökénydomb lelőhelyről előkerült textillenyomat (Richter 2005. 143., 8. kép)
30
Toronyi Alexandra
Képek
1. kép
2. kép
3. kép
4. kép
31
A fonás és a szövés régészeti emlékei
5. kép
8. kép
6. kép
7. kép
32
Toronyi Alexandra
10. kép 9. kép
12. kép 11. kép
13. kép
A fonás és a szövés régészeti emlékei
14. kép
15. kép
33
34
Toronyi Alexandra
16. kép
17. kép
35
A fonás és a szövés régészeti emlékei
18. kép
19. kép
36
Toronyi Alexandra
20. kép
21. kép
22. kép
23. kép
37
A fonás és a szövés régészeti emlékei
24. kép
25. kép
38
Toronyi Alexandra
26. kép
27. kép
A fonás és a szövés régészeti emlékei
28. kép
39
40
29. kép
Toronyi Alexandra
A fonás és a szövés régészeti emlékei
41
Les souvenirs archéologiques du tissage et du filage L’évolution du métier du filage et du tissage remonte aux temps les plus reculés. On ne saurait pas dire qui, où et quand a fait pour la première fois un filet, a filé un récipient ou tissé un habit, mais on peut acquérir des connaissances sur les matières, instruments et pratiques utilisés jadis ainsi que sur leur développement et changement pendant les siècles par la révision et l’interprétation des héritages du passé.. Dans cette étude, je présente, à partir des connaissances actuelles, d’images et de souvenirs archéologiques, les matières premières utilisées par le fileur et le tisserand, ainsi que l’évolution, les pratiques et les instruments de ces deux métiers.
Tartalomjegyzék
Köszöntő................................................................................................................. 7 Lectori salutem!..................................................................................................... 9 Tartalomjegyzék..................................................................................................11 Toronyi Alexandra A fonás és a szövés régészeti emlékei................................................................13 Mihálykó Ágnes Miről mesél egy papiruszlevél? P. Laur. PL III/633 mint a koraikereszténység forrása....................................43 Locsmándi Dániel Az álmok szerepe a Canaparius-féle Szent Adalbert-életrajzban..................55 Szegvári Zoltán Anna Komnéné és a Nyugat...............................................................................69 Ternovácz Bálint A szenternyei székeskáptalan okmánytára1276–1353....................................77 Dudlák Tamás: Érdek és érdeklődés – Az utazás és földrajzírás gyakorlati haszna Magyarország XV–XVI. századi ismertetéseiben...........................................101 Kovácsik Antal Közéleti és oktatáspolitikai kérdésekegy dualizmuskori tanügyi lap, az Állami Népoktatás hasábjain......................................................................137
