Abigail Ergal
Veled vagy nélkülem 2006
Találkozás A lemenő nap fénye hosszúra nyújtja az árnyakat. Bágyadt, bársonyos fény emeli ki a faépületek természetes színét a távoli fenyők haragos zöldje előtt. Frissen kaszált fű illatát hozza a szél. A kis falura csend borul. Az apró házak teraszain itt is, ott is üldögél néhány vendég. Hosszú és esemény teli volt a nap. Most az élményekkel eltelve pihennek, vagy csendben beszélgetnek. Bár a falu már elpihent, az istállókban azonban még zajlik az élet. Holnap lovas túra indul, és ilyenkor Csaba mindig hosszabban időzik a lovak között. Nagyon fontos, hogy csak egészséges lovakkal keljenek útra. Az üdülő falu tulajdonosa, Gréta is az istállóban van. Szereti a lovakat, az illatukat. Ezért gyakran tölti estéit a karámban, vagy az istálló körül. De ma este nem ezért jött ki. – Ma este érkeznek a lányomék – szól Gréta. – A lányodék? – kérdezi csodálkozva Csaba. – Igen. Miért? – kérdez vissza az asszony. – Már négy éve éltek itt, de még egyszer sem járt erre – érkezik a felelet a férfitól. – Nem igen volt ideje utazgatni – védi a lányát Gréta. – És most? Most éppen ráér? – Igen. Befejezte a főiskolát, és szeretne pihenni egy kicsit. És körül akarnak nézni a barátjával, hogy lenne-e valami jó lehetőség számukra itt.
9
– Milyen lehetőség? – érdeklődik Csaba. – A srácnak van egy paintball vállalkozása. Gondolta itt is beindíthatna egy boltot, pályát meg ilyesmi – érkezik a válasz. – Hát, ők tudják – hangzik fel Csaba kissé nemtörődőm válasza. Valamiért nem örült a hírnek, de maga sem tudja, mi zavarja. Gréta közben már ki is fordul az istállóból. Kavicsos út vezet a házukhoz. A nő sietve lépked a lába alatt megcsikorduló apró köveken, hogy minél előbb haza érjen és befejezze a vacsora előkészületeit. Szeret itt élni. Bár nem ér rá nézelődni, de most is elvarázsolja az esti fények játéka a tájon. A kis faházak, mintha reflektorral lennének kivilágítva. Pedig nem, csak a nyugovóra készülő nap fénye emeli ki az apró épületeket a fenyők sűrűje előtt. A levegő most is olyan tiszta, hogy a városból frissen érkezett emberek az első itt töltött napokat enyhén kóvályogva töltik. A civilizáció fintora – ők már az erős havasi levegőtől lesznek rosszul és nem a kipufogó gázoktól. És ilyenkor még a kontrasztok is élesebbek. Jó itt sétálni – Gréta még ezt a pár lépést az istállótól a házukig is nagyon élvezi. Az istállóban Csaba Gréta fiához, Zolihoz fordul. – Zoli! Minek jön ide a húgod? – kérdezi a fiút, miközben fel sem tűnik neki, hogy a lány már elvégezte a főiskolát, és a fiú még csak középiskolás. – A húgom? Nekem nincs húgom – néz rá csodálkozva a fiú. – De. Anyád mondta, hogy ma este érkeznek. – Ja, a nővérem érkezik ma este, a barátjával – adja meg a magyarázatot Zoli. – Azt hittem fiatalabb nálad. – Nem, idősebb hat évvel – fűzi még hozzá a gyerek. – És ha a négy év alatt egyszer sem dugta ide a képét, most minek jön? – hangzik fel Csaba nem túl udvarias kérdése.
10
– Hé, van valami bajod vele? – kérdezi Zoli, miközben belép a következő ló boxába. – Hiszen nem is ismered. – Nem, de nem is vagyok rá kíváncsi. Aki négy év alatt egyszer sem volt képes eljönni és megnézni, hogy boldogul a családja, vagy nincs e szükségük segítségre, az most mit akar. Gondolom valami városi, flancos nagysága – dohog Csaba. Csaba itt született. Hegyek és völgyek között, erdők sűrűjében töltötte egész gyermekkorát. Hamar megismerkedett minden létező kihívással, amit csak ez a táj nyújthatott neki. És ő bátran állt a kihívások elé. Hegyet mászott, barlangokat fedezett fel, és ha tehette lóháton közlekedett. Nem jelentett neki gondot a tél sem, csak felcsatolta a síléceket és már siklott is a vakítóan fehér, szűz havon. A befagyott tavak páncélja számára korcsolyapálya volt. Élvezte az élet minden percét. A férfi már születésekor sem volt egy átlagos kisbaba, hiszen négy és fél kilóval és hatvan centiméterrel jött a világra, de mára – huszonhét éves korára szinte óriásnak tetszett a majd két méteres magasságával. A sok mozgásnak, sportolásnak köszönhetően nem volt rajta egy gramm súlyfelesleg sem, viszont acélossá vált izom annál több. Pár évig még az Államokban is élt, ahova az anyja költözött, miután elvált Csaba apjától. Csaba a nyaraló falu állatorvosa volt, de a völgyben lévő szülőfalujában is ő gondoskodott az állatokról, ha azoknak orvosra volt szüksége. És ha mindez nem töltötte volna ki egy napját, még az üdülőfalu túráit is ő szervezte és vezette. Zoli már a saját lovánál jár, amikor oda szól Csabának: – Anya szeretné, ha ma este nálunk vacsoráznál! És nem örülne, ha kifogást találnál! – teszi hozzá gyorsan, amikor látja, hogy Csaba szólásra nyitja a száját. – A francba! Nem vágytam egy városi lady-vel együtt tölteni az estémet! – morog az orra alatt a férfi, de a
11
meghívást nem lehet elutasítani. Ezzel oda lett a ma estére tervezett csendes zenehallgatás, olvasgatás. Pedig Csaba erre készült, hiszen holnaptól egy héten át minden gondolatát, minden percét a vendégek fogják kitölteni. Gréta nagy örömmel várja a lányát. Negyedik éve már, hogy itt élnek Erdély szívében a hegyek között. Négy évvel ezelőtt sikerült belefogni élete álma megvalósításába. Hosszú évek óta szeretett volna egy tanyát a havasokban. Egy olyan helyet, ahol vendégeket fogadhat, ahol lovakat tarthat, lovas túrákat indíthat. És egy olyan helyet, ahol ő és a családja is letelepedhet, és teljes nyugalomban élhet. Székelyföldön találta meg azt a több hektárnyi földet, amely lehetővé tette, hogy a vágyak valóra váljanak. A tanya hatalmas volt, erdőkkel, mezőkkel és csodás ligetekkel. Egy ilyen, úthoz közeli ligeten épült fel a nyaralótelep. Faházak, teljes komforttal és saját kertecskékkel. Akár száz embert is tudtak fogadni egyszerre. Közös helyiségek is épültek, étterem, uszoda és egyéb sportlétesítmények. Mindenki megtalálhatta, amire vágyott. Természetesen a gyerekekre is gondoltak, őket fából épült játszótér várta. Sok állatot is tartottak a faluban, lovakat, marhákat, birkákat és még baromfiudvar is volt. A lovakat lovaglásra és szekérhúzásra használták, a többi állat egyrészt a falu élelmiszerrel való ellátását szolgálta, másrészt a vendégek számára is lehetőséget teremtett, hogy részt vegyenek az állatok gondozásában, vagy akár csak azok életének megfigyelésében. Legeltető, rideg tartásban éltek itt a jószágok, de Grétáék nagyon ügyeltek arra, hogy egyetlen fa se kerüljön kivágásra az állatok tartása miatt. Ezért minden évben jelentős összeget fordítottak a takarmányozásra. Az állatok különösen a gyerekek körében voltak nagyon népszerűek. Hiszen sokan közülük, csak a tévében, vagy könyvekben láttak háziállatot. Itt végre szemügyre vehették milyen is egy igazi ló,
12
