A VÍZIKÖZMŐ ÜZEMELTETÉS JELENE ÉS JÖVİJE MISKOLCZI LAJOS FETIKÖVIZIG A korábbi idık emberének a létfeltételét a víz és az élelem megszerzése jelentette. A XXI. század emberének életfeltételeit és kényelmét számtalan technikai vívmány, létesítmény és termék szolgálja. A közcélú és magán létesítmények kényelmes szolgáltatásai, a piaci kínálat dömpingje bódítóan hat a ma emberére, melyeket megfontoltan feldolgozni már nem is képes, ezért sodródik a leghangosabban kommunikált életmódok és fogyasztások irányába. Gyakran halljuk, hogy a ma embere már nem tudna meglenni elektromos áram, telefon, gépkocsi, internet stb. nélkül. Ez valóban igaz. De ivóvíz nélkül élni sem tudnánk, mivel az testünk „többségi tulajdonosa.”. A mai ember vízigényének a kielégítése és szennyvizének az elhelyezése csak korszerő közmővekkel lehetséges. Létünk és jövınk záloga, hogy a létfontosságú, - a fontos – és kevésbé fontos dolgokat meg tudjuk különböztetni egymástól és ezeket a szakemberek kellı hangerıvel és nyomatékkal eljuttassák a politikusokhoz és állampolgárokhoz egyaránt. Ha a létfontosságú víziközmővek prioritásának kommunikálására nem vagyunk képesek, az eredménytelenség okait nem másokban, hanem a szakmának magában kell keresnie. Felelısségünket egy elegáns kézlegyintéssel nem háríthatjuk át másokra. A közcélú létesítmények sajátságos, mindenki által ismert családját alkotják a víziközmővek, - azaz a közüzemő települési vízmővek és csatornamővek. Ezek specialitása hogy „élı” anyagot szállítanak, így - a többi közmőtıl eltérıen – igen érzékenyek és folyamatosan változnak. Üzemeltetésük különösen nagy gondosságot és sokrétő hozzáértést igényel. Szolgáltatásukkal mindannyian, mindennap többször is találkozunk. A vízcsapot lakásunkban megnyitva bármikor tiszta ivóvizet akarunk, - vagy a fürdıkád WC, - stb. tartalmát egy elegáns mozdulattal bármikor gond nélkül eltüntethetjük. Ez csak úgy lehetséges, ha a jól megépített mőveket hozzáértı szakemberek folyamatosan karbantartják, és állandóan felügyelik, - ha kell korszerősítik. Ezek nélkül a víz – csatornamővek állapota fokozatosan leromlana (leromlik) és veszélybe kerülne (kerül) a vízellátás minısége, - majd biztonsága is. Miután az elmúlt bı évtized negatív tendenciái felerısödtek a szakmai szembenézés elkerülhetetlenné vált, melyre a közelmúltban már történtek kísérletek. A víz okozta járványok nálunk már a múlté, de a világon ma is naponta 20 – 30 ezer ember hal meg normális víz hiányában. Környezetünk elszennyezıdése miatt nekünk is folyamatosan megújuló kihívásokkal kell szembenéznünk, melyek a víziközmővek és mőködtetésük állandó fejlesztését követelik meg. Víziközmőveink állapotát és üzemeltetésük jelenlegi helyzetét Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területére leszőkítve mutatom be. Meggyızıdésem, hogy az itteni állapotok kisebb – nagyobb eltérésekkel az ország többi területére is jellemzı. Területünkön a fúrt kutas és intézményi vízellátást az 1960-as évek közepén kezdte felváltani a települési közmővek kiépítése. A fıváros ekkor ünnepelte vízmővének 100. évfordulóját! Az elsı települési vízmő – Szamostatárfalván – 1963. december 23-án lépett üzembe, míg 1992. október 16-án Komlódtótfalun befejezıdött megyénk vízmővesítése. A közcsatornamővek kiépítése ugyanezen idıszak alatt csak részlegesen történt meg, jelenleg is folyamatban van.
A 114 db vízmő mintegy 200.000 m3/nap kapacitással és 3.700 km vízvezetékkel több mint 100 milliárd Ft reproduktív állóeszközértéket képvisel és 600 ezer fı lakost lát el. Mőszaki kialakításuk három jellegzetes idıszakot képviselnek az akkori korokat reprezentálva; -
az 1960-as évek egyedi vízmővei, az 1970-es évek kistérségi rendszerei, az 1980-as évek nagytérségi, illetve regionális mővei.
Szennyvízcsatorna mőveinknél a településközi, közös megoldások gazdaságossága korlátozottabb volt a vízmőveknél. Technikai, technológiai színvonaluk az építéskori idıszakot jellemzik. A hosszú fejlesztési idıszak miatt igen változatos összetételt és mőködtetési igényt jelentenek. Jelenlegi reproduktív állóeszköz értékük 100 milliárd Ft-ot meghaladó nagyságot képvisel. A víz – és csatornamővek jelenlegi üzemeltetési struktúrája az 1960-as évek elejétıl fokozatosan alakult ki. Az 1950-es évek végéig a vízszolgáltatást megyénkben egy Kútfúró és Karbantartó Vállalat végezte, mely a megyeszékhely közmővesítése miatt átalakult, Megyei Víz –és Csatornamő Vállalat lett. Feladata sokrétő volt, vízkutatás és feltárás, tervezés és terveztetés, építés és az elkészült közmővek üzemeltetése. A SZAVICSAV megalakítása – és fejlıdése – jó szakmai és gazdasági alapokon történt. Erre biztosíték az alapító Megyei Tanács és a szaktárca együttmőködése volt. Az OVF szakmai – és pénzügyi kontrolt és segítséget adott, melyet az 1960-as évek második felétıl a Vízügyi Igazgatóság fokozatosan átvett. A víziközmővek lendületes fejlesztését különbözı csatornákon többségében az állam finanszírozta, s a közmővek is állami tulajdonba kerültek. A racionális üzemeltetés érdekében a Vállalat Területi Üzemmérnökségeket szervezett a helyi feladatokra, míg egyes teendıket célszerően központosított (tervezés, vállalkozás, laboratórium, anyagbeszerzés, mőszaki fejlesztés stb.). A jó szervezett és kellıen tagolt cég stabilitását az un. díj - kiegyenlítı rendszer is biztosította, mely a megyében egységes önköltséget és fogyasztói díjat eredményezett. A szinte töretlen fejlıdést – a közmővekkel párhuzamosan – az OVF, Megyei Tanács, VIZIG, és a SZAVICSAV igen jó és konstruktív együttmőködése is biztosította, melynek alapját a szakmaiság képezte! A SZAVICSAV 1990-re szakemberekkel és technikával jól ellátott, gazdaságilag stabil vállalattá nıtt, mely kb. 1400 fıvel a megye vízmőveit, csatornamőveit és közfürdıit üzemeltette, - jó színvonalon és biztonsággal. Ezeken túlmenıen mőszaki fejlesztéssel, tervezéssel, építéssel és szakemberképzéssel is tudott foglalkozni. 1990-ben gyökeres változást az önkormányzati törvény (1990. évi LXV.) hozta, mely: -
a víziközmő ellátást a helyi önkormányzatokhoz rendelte a közmővagyon átadásával és fejlesztési kötelezettséggel együtt, a szolgáltatói díj hatósági ármegállapítása is a helyi önkormányzatokhoz került, az üzemeltetıi cégforma meghatározási jogával együtt.
A közmő – és mőködtetı vagyonok átadásának szervezése során (VÁB) kísérletek történtek a jól szervezett üzemeltetıi struktúra lényegének megtartására. Az „új tulajdonosok” széthúzása ezt nem tette lehetıvé. A politika lehengerelte a józan észt és a szakmát. Nyíregyháza város és további 25 önkormányzata ekkor önálló vállalatot alapított és kiváltak a SZAVICSAV-ból, együtt tartva a mőködtetı vagyont és a szervezetet.
2
A vállalat további része – az önkormányzatok szándéka szerint – felaprózódott, az átadott vagyonrészek szerint szétesett. (Máig sem tértek igazán magukhoz!) Jelenleg az EU-s üzemeltetési követelményeknek területünkön az önkormányzati és állami tulajdonú NYÍRSÉGVÍZ ZRT. felel meg. Szakember állománya, mérete (az értékesített szolgáltatás nagysága), szervezettsége és költséggazdálkodása alkalmassá teszik a további fejlıdésre is. Ezen túlmenıen 4-5 üzemeltetı szervezet képes részlegesen megfelelni a követelményeknek, melyeket az ott dolgozó szakemberek lelkesedése tart elfogadható szinten. Megjegyzendı, hogy kicsi méretük miatt ezek sem lesznek tartósan piac – és életképesek fúziók nélkül. A harmadik csoportba tartozó üzemeltetık nagyszámuk ellenére (több mint 20 db szervezet!) nem képesek a szükséges színvonalú szolgáltatásra, s tevékenységük a szakmai és gazdasági kihívások rohamos növekedése miatt rövid idın belül ellehetetlenül! Az önkormányzati törvényt követıen a szakmai, közegészségügyi, jogi és közgazdasági szabályozások egész sora látott napvilágot (18/1992. KHVM rendelet 201/2001. Kormányrendelet, 21/2002. KöViM rendelet, és ezeken túlmenıen elsısorban a közcsatornázást érintıen az elıírások szinte áttekinthetetlen tömege jelent meg az Uniós jogharmonizáció következményeként). A folytonosan változó és módosuló szabályozások itteni ismertetése nem indokolt és nem cél. A 2004. évi EU-s csatlakozásunk kapcsán a jogharmonizáció következtében a víziközmő szolgáltatások fejlesztését és mőködtetését nagyrészt új alapokra kell helyezni, - új feltételeknek kell megfelelni. Ezek közül a legfontosabbak: •
A közmőves ivóvízszolgáltatás vonatkozásában az igen részletesen szabályozott, szigorú vízminıségi normákat fokozatosan, de záros idın belül biztosítani kell. Ennek érdekében a vízmővek többségénél szükséges a tisztítási technológiák átalakítása, fejlesztése vagy kiépítése, valamint a hálózatok rendbetétele. Ezen fejlesztési feladat – az Országos Ivóvízminıség-javító Program keretében – területünkön is folyamatban van. Gyakorlati megvalósításuk igen jelentıs forrásokat és szakértelmet igényel.
•
A csatornázás és szennyvíztisztítás területén többirányú feladatunk van. -
•
Egyrészt a meglevı tisztítótelepek minıségi és mennyiségi fejlesztése. Másrészt az ellátatlan területek csatornamőveinek kiépítése a szigorodó követelmények szerint, az agglomerációs feltételeknek megfelelıen. Harmadrészt a nem csatornázott, vagy gazdaságosan nem csatornázható települések, ill. településrészek korszerő közmőpótló konstrukciójának kialakítása, a települési folyékony hulladékok fogadási – tisztítási feltételeinek biztosítása.
A meglévı, fejlesztésre ill. korszerősítésre kerülı, valamint újonnan épülı víziközmővek mőködtetése olyan üzemeltetıi struktúrával, mely; -
alkalmas a mővek korszerősítésének és fejlesztésének szakmai, menedzselésére, a beruházó önkormányzatok önzetlen segítésére, a közmőszolgáltatások jó minıségő és biztonságos, folyamatos végzésére és annak önkontrolljára, szakmai, technikai és gazdasági koncentrációja lehetıvé teszi a piaci viszonyokhoz való szükségszerő alkalmazkodást, 3
-
a szolgáltatási díjak jelentıs növekedése kapcsán (teljes költségérvényesítési kényszer!) képes a tényleges költségek minimalizálására.
A víziközmő szolgáltatásokkal (szolgáltatókkal) kapcsolatos kihívások már rövidtávon is nehezen teljesíthetıek. Az eddig megszokott minıségi és biztonsági követelmények jelentısen növekszenek. Az önköltség, teljes költség (amortizációs kényszer), valamint a szolgáltatási díjak szorosabb kapcsolata, s az utóbbi jelentıs növekedése várható. A fejlesztések során az Európai Uniós források számottevı igénybevételét csak az un. nagyobb projekteken keresztül tudjuk elérni, mely nagyobb területre kiterjedı szolgáltatásra szakosodott, nagyobb üzemeltetı szervezeteket feltételez! (A jelenlegi pici üzemeltetı szervezetek elkülönülten nem igen tudnak „labdába rúgni”.) Mindezen kihívások együttesen feltétlen szükségessé teszik a víziközmő üzemeltetési struktúra mielıbbi átalakítását és stabilizálását. Ennek elmaradása; -
-
Lelassítja a közmővek korszerősítését és fejlesztését, mely források elvesztésével is járhat. Ennek negatív következményei szinte felmérhetetlenek. A kicsi és életképtelen mőködtetık csıdközeli állapota valószínősíthetı, a közmővek állapotának gyorsított tönkremenetele kíséretében. Ez esetben a szolgáltatási szükségállapot(ok) áll(nak) elı! A szolgáltatások, illetve szolgáltatók Európai Unión belüli mozgásának erısödése várható. Felkészülésünk hiányában a hozzáértı, tıkeerıs külföldi szolgáltatók további térnyerése felgyorsul, - a hazaiak rovására.
A víziközmő szolgáltatással kapcsolatos követelmények két csoportba sorolhatóak; − Egyik a közmővekkel kapcsolatos követelmények, melyek a mővek megvalósítása és rekonstrukciós fejlesztése során aktivizálhatóak. Ezeket törvények, rendeletek és szabványok rögzítik s kívánatos többek között – hogy a leendı, hozzáértı üzemeltetı is közremőködjön a mővek optimális kialakításában, azok mőködtetésének megítélésében. − Másik –a közmő üzemeltetıkkel kapcsolatos követelmények-, amelyek államilag szintén szabályozottak, de teljes körően ez ideig nem megkövetelt (nem kikényszerített) és nem teljesített feltételek. Ennek következményeként a víziközmővek karbantartottsága és biztonsága sok helyen nem megfelelı. Az Európai Uniós országok ezirányú gyakorlata bár eltérı, közös tulajdonságuk hogy; − − − − −
szervezeti formájuk és felépítésük törvényes, szakmai színvonaluk minimum elıírt szintő, gazdálkodásuk kiegyensúlyozott, fogyasztói kontrolljuk és kapcsolatuk rendezett, mőködésük megfelelısségét az állam betartja, illetve betartatja.
Hazánkban sajnos ezen minimum kritériumok számtalan esetben nem érvényesülnek. Magyarországon mára már igen sürgıssé vált az EU-hoz igazodó olyan üzemeltetıi struktúra – politika kialakítása, mely a – tulajdonviszonyok tiszteletbe tartása mellett – racionális gazdasági helyzetbe hozza a víziközmő szolgáltató szervezeteket. Ennek egyik elıfeltétele 4
a szervezetek szakmai és gazdasági integrációja. Amilyen mértékben világossá válik a tulajdonos önkormányzatok számára az elıttünk álló követelmények teljesítésének valós tartalma és súlya, úgy lesz egyre erısebb az integrációra való törekvés és hajlam. A meglevı mővek rohamos leépülésének megakadályozása, a fejlesztésekkel összekötött rekonstrukciós feladatok beindítása, a mővek elengedhetetlen korszerősítési igénye, valamint a még elıttünk álló igen jelentıs fejlesztési feladatok szakszerő végrehajtása – s mindezek hozzáértı és stabil mőködtetése – egyaránt sürgetıen megköveteli az optimális szervezeti felépítéső, szakmailag magas színvonalú, kiegyensúlyozott gazdálkodású, korrekt fogyasztói kapcsolatokkal rendelkezı üzemeltetı szervezetek létrehozását. Kívánatos volna, hogy a támogatási rendszerbe épüljön be az üzemeltetıi szervezetek elızetes minısítése, és csak ott kaphassanak akár állami, akár Uniós támogatást az önkormányzatok, ahol az üzemeltetı – akivel elıre szerzıdést kellene kötni a mő üzemeltetésére – garantáltan alkalmas arra, hogy az uniós színvonalon megvalósult mőveket, uniós színvonalon lesz képes mőködtetni. Ennek mielıbbi intézményesítése alapvetı fogyasztói, szakmai és nemzetgazdasági érdek, ezért a támogatási rendszer átalakításának legelsı lépéseként javaslom az üzemeltetıi akkreditáció e rendszerbe történı megvalósítását és vizsgálatát. Számos uniós tagország – egyebek mellett Portugália és Spanyolország is – ilyen módon tudta a víziközmővek struktúráját korszerősíteni és hatékonnyá tenni. Magyarországon a víziközmő szolgáltatások normalizálása végett igen sürgıs intézkedésekre van szükség. Elsı helyen a nagyon hiányzó Víziközmő Törvény megalkotása áll, mely a szakmai kormányzat restanciája. Megalkotása és kihirdetése nagyon sürgıs! Erre alapozottan a legfontosabb teendık: - A szakmai, jogi és közgazdasági feltételek pontosítása, összefüggéseik feltárása és megismertetése a tulajdonosi háttérrel és a fogyasztókkal. - A szolgáltatói árak közeljövıben (3-5 év) várható robbanásszerő növekedésének (teljes költségérvényesítési kényszer!) mérséklését csak „piacképes” szervezettségő és mérető szolgáltatókkal lehet elérni. - A feltételek összességét leginkább kielégítı üzemeltetıi struktúra lehetséges alternatíváit kívánatos felvázolni (a korábbi elképzelésekre alapozottan) a jelenlegi üzemeltetık bevonásával. A javaslat(ok) társadalmi vitára bocsátása indokolt. - Ki kell dolgozni és egyértelmősíteni a fejlesztések (módozatai), az üzemeltetés és a szolgáltatási (várható) árak közötti összefüggéseket, hogy a következmények ne érjék váratlanul az önkormányzatokat (mint tulajdonos) és a fogyasztókat. Nem kerülhetı meg a szakma részérıl az a felelısség, hogy a sokszereplıs víziközmő szolgáltatás hazánkban a körbemutogatások miatt fokozatosan romlik a mővek és települések jelentıs részénél és érdemi változások hosszú évek óta nincsenek. A szakma tovább nem igen asszisztálhat szó nélkül a jelenlegi káoszhoz közeli állapothoz, mert ennek súlyát nekünk kell látnunk és továbbítanunk a Kormányzat és politika felé. Tudatosítanunk kell – kommunikációnk erıteljes javításával – a jövıkutató tudósok azon elırejelzését, hogy 2 – 3 évtizeden belül az emberiség számára a tiszta víz és a csend lesznek a legértékesebb dolgok. Nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy víz nélkül nincs élet, de környezetvédelem sem létezik. Ha ezeket elmulasztjuk, komoly hibát követünk el, mert „vétkesek közt cinkos aki néma”.
5
