A varsádi evang. anyagyülekezet és a hozzá tartozó udvari-i leánygyülekezet története 1 9 0 0 – 1 9 5 0. évig.
Összeállitotta:
Liska Endre
lelkész.
A varsádi evang. anyagyülekezet története 1900—1950-ig. Mielőtt a gyülekezet történetét leirnám, szabad legyen a következőket megemliteni: A gyülekezet irattára a háborus események következtében 1944. évben nagy részben megsemmisült. A gyülekezet lelkületést legjobban jellemző közgyülési és presbiteri jegyzőkönyvek eltüntek, igy a gyülekezet történetének megirásánál a megmaradt kevésszámu irattári anyagra és a Tolna-Baranya-Somogy-i egyházmegye közgyülési jegyzőkönyveire támaszkodhattam csak. Ennek megfelelően munkám hiányos és hézagos. Az 1900-as esztendő a varsádi gyülekezet-különben eseményeiben szegénytörténetében fotnos év. 1900. január 27-én tartott közgyülésén elhatározza a gyülekezet, hogy az addigi segédtanitói állás helyett a már meglevő kántortanitói állás mellé II.sorszámu rendes tanitói állást szervez. Erre az állára Janyi Jánost hivják meg. 1900.-ban püspöki látogatásban is részesül a gyülekezet. Gyurátz Ferenc a Dunántuli Egyházkerület akkori püspöke Tolna-Baranya-Somogy-i egyházmegyében végzett egyházlátogatása alkalmával a varsádi gyülekezetet is meglátogatta. 1909-ben Tolna vármegye tanfelügyelője felhivja a gyülekezetet, hogy a tankötelesek magas létszámára való tekintettel szervezze meg a III.sorszámu tanitói állást. A gyülekezet 1909. május 15-én tartott közgyülésen beismeri a tankötelesek nagy számára való tekintettel / 99 / a III.sorszámu tanitói állás szükségességét, de mivel e számból 17 tanköteles a felparcellázandó 5.5 km-re fekvő Rudolfpusztára esik, ami a felparcellázás után elesik, 2 tanköteles pedig a Gyönkhöz tartozó Szabatonpusztára való, ezenkivül az állami anyakönyvezetői hivataltól kiadott kimutatás szerint e gyermekek létszáma fokozatosan csökken továbbá tekintettel a gyülekezet kedvezőtlen anyagi viszonyaira kéri a felettes hatóságokat, hogy tekintsenek el a III.sorsz.tanitói állás megszervezéséről. Ez a közgyülési határozat indokainál fogva szomoru képet ad gyülekezetünk akkori helyzetéről. A tankötelesel gyermek ek létszámának fokozatos apadása nem más, mint az „egyke”és a „kettőke”jelentkezése. Ez a jelenség nemcsak tanköteles gyermekek létszámának apadásában mutatkozik meg, hanem az öszgyülekezet létszámának csökkenésébenis. 1890-ben a lélekszám:1.332, 1900-ban: 1.255, 1910be: 1.227 és így megy ez tovább, mert az 1941. évben tartott népszámlálás alkalmával a gyülekezet lélekszáma már csak 1.132. Ötven év alatt a gyülekezet lélekszáma 100 lélekkel csökkent, a mi 15%-os apadásnak felel meg. Ennek oka a vagyon elaprózódásától való félelem és a föld bálványozása. Az is a hitbéli szegényégre vall, hogy egy 1.200 lelkes gyülekezet, melynek tagjai majd kivétel nélkül jómóduak, kedvezőtlen anyagi viszonyaira, szegénységére mert hivatkozni. 1909.év május 1-én 42 évi szolgálat után Vágner Samu, a gyülekezet akkori lelkésze nyugdijba ment. Utódjául az 1908-ik év szeptember hó 26-a óta Vágner Samu mellett mint segédlelkész müködő Hanzmann Károly lesz megválasztva 1909.évi szeptember hó 26-án.
A fiatal lelkészre nehéz feladat várt. A gyülekezet tagjait az Egyház iránti közöny és nemtörödömség sok esetben ellenséges magatartásából kellett kiemelnie. Az akkori időkben sokat harangoztatott és még ma is sokak emlékében élő Endersz Henrik és társainak jelszava „ Die Kerch abreisse und die Stán uftalle” Szerettem a népet és ők is szerettek”.” De imádság és verejtékes tusakodás árán Isten kegyelme megérni engedte, hogy népem java észve kapott és lassacskán ébredezett,- templomosabb lett. Nehéz munka és hosszu türelem próba volt, de megérte,” Hanzmann lelkész kezébe veszi a hitoktatást, a konfirmáció oktatást két éven át végzi, hogy némileg pótolja a mulaszotttakat. Karácsonyi templomi ünnepélyek, vallásos estélyek rendezésével, népmüvelődési, de főleg valláserkölcsi és egyháztörténeti előadásokkal igyekezet a gyülekezet tagjait felrázni közönyösségükből, álmukból és egyházellenes beállitottságukból. Az első világháboru a varsádi gyülekezettől is megkövetelte a maga áldozatait, 42 hősi halottal. Anyagiakban a gyülekezet 2 harangja, mégpedig a 390 kg sulyu nagy és a 116 kg sulyu kis harangja esett áldozatul. Az 1920-ik év április havának 25-én Hanzmann Károly lelkész, miután szülővárosa, a soproni gyülekezet meghivását a lelkészi állásra elfogadta, a varsádi lelkészi állásról lemondott és Sopronba távozott. Hanzmann Károly lelkész lemondása után a gyülekezet 1920. julius 11-én tartott lekészválasztó közgyülésén Dörmer Frigyes pinkafői lelkészt választja meg lelkésznek. Dörmer Frigyes hasonlóan Hanzmann Károly lelkész müködéséhez folytatja munkáját. Az 1923-ik évben a gyülekezet iskolája és kántortanitói lakására a gyülekezet uj tetőzetet épittet. Az 1924-ik évben a gyülekezet pótolja az 1916-ik évben elrekvirált két harangját. A 2 harangért a gyülekezet 14.000 kg buzát fizetett. Az 1929-ik évben a gyülekezet 6.900 pengőért egy 8 fő és 6 mellékválltozatu légnyomatu csőrendszerü uj orgonát vett. Az 1935-ik évben a II.sorsz. tanitói számára lakásnak egy házat vett a gyülekezet. Az 1942-ik évben bevezetteti a gyülekezet a templomba a villanyvilágitást. Dörmer Frigyes alkotó munkáját megakasztja és minden lelkészi minkája elé óriási nehézségeket gördit az 1938.évtől kezdődő és egész ország területén duló ugynevezett németébredési mozgalom, a mi a varsádi gyülekezet életét is feldulja. A második világháboru a gyülekezettől nagyon sok emberáldotatot követelt. Anyagiakban csak a 236 kg sulyu középső harang és a bevezetőben megemlitett irattári anyag esett annak áldozatául. Az 1944-ik év őszén a gyülekezet több családja önként Németországba távozott. U.ezen év decemberében pedig a gyülekezet cca 250 javakorabeli tagját elvitték Oroszországba munkaszolgálatra. 1945-1948. években a Németországba való kitelepitéstől való félelem és rettegés töltötte el a hiveket. Míg az 1900-as évek elején a jólét, földéhség és kapzsiság tették a gyülekezet tagjait egyházunkkal szemben közömbössé,
fölényessé sőt ellenségessé, addig ezekben az években a kitelepitéstől való félelem tette őket az egyház ügyei iránt nemtörődömé. Nem akadt ember, aki az egyházi világi vezetést, vagy bármely felelőségteljes egyházi tisztséget vállalni mert volna. / A gyülekezet tagjai kizárólag mind német ajkuak voltak, igy mindenkinek számitani kellett a kitelepités veszélyétől./ Az ezekben az években sulyos betegsége által megrokkant Dörmer Frigyes lelkész minden segitség nélkül maradt magának kellett a gyülekezet minden ügyét intéznie, a mi sulyos megpróbáltatás volt számára. Az 1947-ik év augusztus hónapjában és a rákövetkező év március havában a gyülekezet cca 700 tagja lett Németország kitelepitve. Az önkéntes eltávozások és a kitelepitések következtében a gyülekezet lélekszáma 1.132-ről – 171-re apadt le. Az életképes gyülekezet szinte egyik napról a másikra lett semmivé. Ezek az évek a gyülekezetre nézve a sulyos megpróbáltatás évei voltak. Anyagiakban 230 család, azaz: a gyülekezet 90%-a elvesztette otthonát és vagyonát. Családtagoknak és rokonoknak egymástól való elválasztása az egyéni fájdalmak és családi tragédiáknak mélységeit kavarta fel. I S T E N megitélte egyházát és annak népét. Anyagi forrásai semmivé lettek, kihuzta alóla a legnagyobb bálványát,- a földet. 1949-ik év február 3án a gyülekezet akkori lelkésze, Dörmer Frigyes hosszu sulyos szenvedés után meghalt. Dörmer Frigyesben a gyülekezet nagytudásu lelkipásztorát vesztette el, aki varsádi müködése ideje alatt nemcsak a gyülekezet tiszteletét, hanem messze tul a gyülekezetén az egész magyar evang. egyház elismerését és tiszteletét érdemelte ki. Éveken át viselte az Egyházmegyében a nehéz feladatokat és sulyos felelőséggel járó tanügyi esperesi tisztséget. Az Egyházegyetem részéről annak idején ő lett megbizva a németnyelvü liturgia kidolgozásával. Élete alkonyán Isten sulyos megpróbáltatásokat ró rá, maga és felesége sulyos betegsége mellett tehetetlenül kell végignéznie hiveinek szenvedését és gyülekezetének összeomlását. A majd semmivé lett gyülekezetet Isten kegyelme és a maga élniakarása nem hagyj elpusztulni. Az alig 170 lelket számláló gyülekezet Dörmer Frigyes halála utána nem akar pásztor nélkül maradni és 1949. szeptember hó 11-én egyhangu meghivással választja meg lelkészévé Liska Endre volt légrádi lelkészt. 1900 – 1950.évig a következő segédlelkészek müködtek Varsádon: 1./ Vágner Samu lelkész mellett: Koch Aurél, Fischl Tóbiás, Rajter János, Perl János, Németh Gyula, Jonka Alajos és Hanzmann Károly. 2./ Dörmer Frigyes tanügyi esperesi szolgálata idejé, mint esperesi segédlelkészek: Tóth János, Klenner Gyula, és Weiler Henrik. Az I.sorsz. tnitói állás 1890-től 1924.-ig idb. Pflanzler János töltötte be. 1924.november 10-től – 1944. január 31-én bekövetkezett haláláig Hantos /Hanzmann/ Gusztáv volt a gyülekezet kántostanitója. Hantos Gusztáv halála után a gyülekezet a benne duló nemzetiségi, ugynevezett németébredési mozgalom által előidézett egyetlenkedés miatt nem töltötte be a kántortanitói állást. A II.sorsz.tanitói álláson a következő tanitók müködtek: Janyi János 19001904.évig, Fitter Henrik 1904-1905.-ig, Bors József 1905 évtől-1912.-ig, Eisele Frigyes 1912-1913.-ig, ifj. Pfanzler János 1913-1918.-ig, 1918.december 15 1924.novemb.10-ig / kántortanitóvá való megválasztásáig ! Hanzmann Gusztáv,
1924.évi február hó 23-tól az iskolák államositásáig Gurányi / Guhr / Rezső. Miután Hantos Gusztáv halálával megüresedett I.sorsz.tanitói állás nem nyert betöltést, a kántori teendők elvégzésére a gyülekezet Gurányi Rezső II.sorsz.tanitót kérte fel, aki e szolgálatot 1950.évi január hó 1-ig teljesitette. A gyülekezet belső életének megirásához belmissiói jelentések és népmozgalmi kimutatésok nyujtottak segédforrásokat. Az isten tiszteletek ugy vasár- és ünnepnapokon 1947.-ig d.e. ésd.u. német nyelven, 1947.évtől kezdve magyar nyelven lettek megtartva. A belmissiói munkaprogrammban előirt anyag a lelkész munkajelentései szerint minden évben el lett végezve. Bibliaórák nem voltak tartva. Az évi 7 urvacsorai alkalommal a gyülekezet 40%-a élt évenként. Kivételt képez az 1917 és 1918-ik év. Ezekben az években a gyülekezet tagjainak 55-től 60%-a járult az U R asztalához. A be- és kitérésekről Nincsenek adataink. Varsád község lakóssága a kitelepités előtt tiszta evangélikus volt, igy vegyes házasságok igen ritka esetben lett kötve. S kitelepités után eddig a vegyes házasságokban kötött egyezségek 5:3-hoz javunkra lettek kötve. A gyülekezet aranykönyvének csak a fedele maradt meg, igy az elmult 50 évben a befolyt önkéntes adományokról nincs adatom. Ez a gyülekezet Isten itélete alá került. Szigoru döbbenetes itélete mondott Isten e gyülekezet felett. Egyik napról- a másikra 1/10-re zsugoritotta össze. Csodálatos alkalom Isten hatalmának megismerésére. Vajjon Isten e próbatétele felrázza-e a közömöseket és hitetleneket a közönyből és hitetlenségből? Isten itéletében kegyelmet is gyakorolt, nem zuzta egészen össze, bizonyára még céljai vannak vele. Legyen ezért hála és dicsőség Istennek! Kérjük Őt, tegye ezt a megmaradt gyülekezetet az Ő élő gyülekezetévé, vigye véghez azt, amit elkezdett közöttünk.
