BIZTONSÁGTECHNIKA
ELEK IMRE
A VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK KULCSKÉRDÉSEI A cikk, tájékoztató jelleggel próbálja feltárni a mechanikus zárszerkezetek, kulcsok, zárnyitó eszközök kérdésével kapcsolatos jogi, kriminalisztikai értelmezéseket. Zárszerkezetek illegális kinyitására vagy feltörésére szolgáló eszközök azonosítása esetenként szakértő számára is okozhat nehézséget. A cikk felvilágosítást ad az álkulcs nyomhagyó tulajdonságának vizsgálatáról, dinamikus, statikus nyomtani leképződésekről. Kulcsszavak: álkulcs, kulcs, roncsolásmentes nyitás, vagyonvédelem, zárnyitó eszköz, zárszerkezet. This article tries to make an attempt to solve the problems of interpretations arisen from the classifications of mechanical lock systems, keys and lock picks in crime, legal and safety fields. To identify tools which are able to open or to pick a lock system can sometimes cause difficulties for mark experts. In the article there is a reference to examination on marks maker properties of lock pick: formation of dynamic and static trace. Keywords: lock pick mechanical-physical protection, key, locking system, lock, destruction lock opening,
Bevezetés A vagyon elleni bűncselekmények közül talán a betöréses lopás az amelynek meghatározó szerepe van a bűnözés alakulásában. A bűnügyi statisztikai adatok, a publikált elkövetési módszerek, eszközök, a bűnözői profizmus és a felderítetlen ügyek jelentős hányada mind negatívan befolyásolja az állampolgárok biztonságérzetét és vagyonbiztonságát. Magyarországon az elmúlt évtizedben jelentős mértékben megnőtt a „biztonsági nyílászárók” iránti igény. Ipari és lakossági szinten is bekerült a költségvetésbe a „Biztonság” A bűnügyi szakértői gyakorlat azt mutatja, hogy az elkövetői módszerek folyamatosan bővülnek, újabb és újabb eszközök, betörő szerszámok kerülnek napvilágra. A profi betörők szakmai fejlődésében a korszerű technikai eszközök elterjedése (internet, kommunikáció, gps stb.) is komoly szerepet játszik. Fontos szerep hárul a vagyon elleni bűncselekmények megelőzésében, felderítésében és bizonyításában a bűnügyi és biztonságtechnika területén 127
dolgozó szakértőkre. A kriminalisztikai nyomtan (traszológia, mechanoszkópia) szakértői vizsgálatokra általában megtörtént eseményeket követően kerül sor segítséget nyújtva ezzel a nyomozó hatóságoknak a nyomok és az elkövetési eszköz vizsgálatával, azonosításával. Nem ritka azonban az olyan vizsgálat sem, amikor a szakértő elsődlegesen nem nyomot, ill. eszközt azonosít, hanem látens, vagy csekély kiterjedésű nyomok felkutatását végzi el a jogosulatlan behatolással közvetlenül érintett nyílászárón, ill. zárszerkezeten. Az ilyen jellegű vizsgálatok szakmai eredményei általában nem érintik az elkövetési eszköz egyedi azonosítását, többnyire a behatolás körülményei, keletkezési mechanizmuskérdések köré összpontosulnak. Ezeknek a vizsgálati eredményeknek jelentősége lehet a bűnügyi nyomozás és a biztosítási kárrendezés folyamatában, de a vagyonbiztonságot érintő hiányosságokra is fényt deríthet. [1] A cikk megpróbált rávilágítani arra, hogy a teljes vagyonvédelémi rendszer hierarchiájában a biztosításnak is jelentős szerepe van és ahhoz hogy a rendszer elemei hasonló szivonalon kapcsolódjanak egymáshoz, ahhoz bizonyos feltételek teljesítése elengedhetetlen. Sajnos ezen kritérium követelmények hiányosságai a „nyugalmi” időszakban rejtettek maradnak mindaddig amíg a biztosítási káresemény be nem következik. A megtörtént eseményt, pl. betöréses lopást követően derül fény a védelmi szinvonal egyedi értékelése és a káresemény körülményeinek vizsgálata során arra, hogy a sértett, károsult által biztosított objektum a számára előírt védelmi szinvonalat teljesítette-e.
1. Helyszíni eszköznyomok látenciája A betöréses lopás úgynevezett helyszínes bűncselekmény, melynél a cselekmény során létrejött nyomok felkutatása, rögzítése, majd szakértői vizsgálata döntően befolyásolhatja a nyomozás és bizonyítás eredményességét. A betörő ujjlenyomatától a betöréshez használt eszközök nyomain keresztül a lábbeli-nyomokig számtalan anyagmaradványt, elváltozást, nyomot lehet és kell felkutatni, majd biztosítani, melyek a nyomozást segíthetik, esetenként a bizonyításban is döntő szerepük lehet. Egy vagyonelleni bűncselekményt követően a rendőrhatósági nyomozás során és a kárrendezés folyamatában, a biztosításvizsgálati tevékenységben vannak közös feladatok, ilyen pl. a védett területre, vagy objektumba történt betörés körülményeinek felderítése, az elkövetési módszer megállapí128
BIZTONSÁGTECHNIKA
tása. Természetesen a nyomozóhatóság számára a legfontosabb feladat az elkövető kézrekerítése, míg a biztosító számára a biztosítási szerződésen alapuló káresemény vizsgálata. Egy hengerzártöréssel elkövetett bűncselekmény esetén maga a módszer a helyszíni vizuális vizsgálat alkalmával többnyire megállapítható, de a sérült nyílászáró, hengerzár további nyomszakértői vizsgálatával további kérdések megválaszolására nyílhat lehetőség, pl. az elkövetési eszköz fajtájának meghatározása, az eszköznyomok más helyszínek nyomaival történő összehasonlító vizsgálata, azonosítása, a keletkezési mechanizmus komplex értékelése, A vagyonelleni bűncselekmények elkövetőinek csak kis hányada válik ismertté, többségében az elkövető személye ismeretlen marad. A látencia egyik okaként a nyomszegény helyszín említhető meg. Itt természetesen a releváns információkat hordozó traszológiai nyomok hiányára kell értelmezni a nyomszegény helyszínt. Az ilyen nyomhiányok, vagy csekély kiterjedésű nyomok keletkezésére általában nem hengerzártörés, zárfeszítés, rácsfeszítés, fűrészelés és vágás, kirakatbetörés, lakatlefeszítés, vágás, törés elkövetési módszerek jellemzőek, hanem olyan módszerek amelyeknél külsérelmi nyom, vagy más közvetlenül észlelhető nyom, maradandó alakbeli elváltozás nem jön létre. Általában a roncsolásos nyitással érintett nyílászárókon leképződő eszköznyomok, anyagmaradványok alapján az elkövetési módszerre nyilvánvaló következtetéseket lehet levonni, valamint megállapítható az elkövetési eszköz fajtája is megkönnyítve ezzel annak felkutatását. A nyomokban visszatükröződő egyedi sajátosságok alapján az elkövetési eszköz későbbi egyedi azonosítására is lehetőség nyílhat. A nyomszegény környezethez hozzátartozik az is, hogy bizonyos esetekben a nyom rögzítése, biztosítása, ill. pusztán felkutatása is nehézségeket okoz a bűnügyi technikusok számára. Általában a legnagyobb kihívást a nyomkutatásra fordított idő rövidsége jelenti de a nyom csekély kiterjedése más részről a nyomkutatásra használt optikai, technikai eszközök állapota is szerepet játszhat. Vannak azonban olyan esetek is amelyeknél más körülmények alapján már a helyszíni szemle során eldönthető az, hogy az elkövető melyik ajtón, vagy ablakon jutott a helyiségbe és melyik zárszerkezetet kellett ehhez működtetnie. Ennek ellenére mégis vannak olyan esetek amikor a helyszíni szemle alkalmával, vagy akár a szakértői vizsgálatot követően sem állapítható meg az hogy az elkövető a zárat milyen módon működtette. A helyszíni nyomszegény környezet traszológiai értelmezésben a vizuálisan észlelhető nyom hiányát, vagy 129
kiterjedésében olyan csekély nyomok összességét jelenti amelyekből a keletkezési mechanizmusra, az elkövetési eszközre nézve lényeges megállapítás nem tehető. Az ilyen nyomok felkutatását, láthatóvá tételét, rögzítését, biztosítását minőségében befolyásolhatja a nyomkutatás során rendelkezésre álló idő, bűnügyi technikai létszám, a nyomkutatáshoz használt optikai és technikai eszközök műszaki paramétere. A betöréses lopást követő helyszíni bűnügyi technikai tevékenység alapján olyan lényeges információkhoz juthat a nyomozó hatóság amelyek alapján a fontos következtetések vonhatók le, a bűncselekmény körülményeivel, elkövetői létszámmal, tevékenységgel kapcsolatban. Ezek alapján az elkövető(k) útvonala (érkezési, távozási), mozgása akár rekonnstruálható is lenne, mégis a behatolással érintett ablak, vagy ajtó, vagy ezek zárszerkezetének helyszni, vagy későbbi nyomszakértői vizsgálati eredménye alapozhatja meg ténylegesen a behatolás módjának megállaptását, és ezzel választ adva a biztosítási káreseménnyel kapcsolatban tisztázandó egyik fontos kérdésre is, mely szerint a idegenkezűség megállapítható-e, vagy kizárható-e. A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Nyomszakértői Laboratóriumában olyan szakértői vizsgálatokat is végeznek, melyek segítik a vagyon elleni bűncselekmények felderítését (például az azonos módszerrel elkövetett betörések elemzése), és a bűncselekmények helyszíni szemléin biztosított nyomok, lefoglalt eszközök, tárgyak vizsgálata alapján a bűncselekmények bizonyítását. A nyomszakértői vizsgálati eredményközlések minősége, további bizonyítékként történő felhasználhatósága gyakran az elsődleges helyszíni, bűnügyi technikai tevékenység minőségétől is függ. Egy egyszerű példával érzékeltetve: Ha egy lakásbetörés nem a bezárt bejárati ajtón keresztül történt, akkor a bejárati ajtó zárszerkezetének nyomtani vizsgálatával az idegenkezűség valószínűleg nem lesz megállapítható. A különböző zártípusok nyitására kialakított speciális eszközök ma már könnyen hozzáférhetőek, beszerezhetőek ezért használatuk veszélyt jelenthet. A Bűnügyi Szakértői Intézet Nyomszakértői Laboratóriumának adatai alapján a betörések jelentős hányada napjainkban nem erőszakos úton, hanem ún. „finom módszerrel” történik. (pl. álkulccsal, másolt kulccsal történő nyitások.) A nyomszakértői vizsgálatok során azonosított nyomok vizsgálati eredményei alapján állítható, hogy egyes „magas biztonsági fokozatú” zárszerkezetek is működtethetőek álkulccsal. A „finom” módszerrel történő nyitások mellett 130
BIZTONSÁGTECHNIKA
természetesen a klasszikus módszerek is gyakoriak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a hengerzártörés, zárfeszítés, rácsfeszítés, fűrészelés és vágás, kirakatbetörés, lakatlefeszítés, vágás, törés, az ablak- és ajtóbetörés valamint a kulccsal nyitás betörési módszerek fordultak elő. A hagyományos rigli-húzás, mint behatolási módszer ma már sokkal kisebb részarányú, ugyanígy kisebb számban fordult elő ajtóbetét kivágás, hengerzár fúrás, és mennyezetbontás a fal és tetőbontás, is.
2. A kulcs, mint a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 100. §-a (1) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány 175/2003. (X. 28.) Korm. Rendeletet megalkotta, melynek mellékletében nevesítetten is felsorolja a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket. A melléklet „g” pontja alapján közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek tekinthető „az olyan eszköz, amely a zárszerkezetek illegális kinyitására vagy feltörésére szolgál (különösen: álkulcsok, mechanikus vagy elektromos elven működő zárnyitó szerkezetek)”. [2] A rendelet mellékletének említett definíciója több kulcsfontosságú kifejezést, ill. megnevezést is használ, amelyek nyomszakértői értelmezésével talán az összefüggések is jobban érzékelhetőbbek.
2.1. Zárszerkezetek illegális kinyitása Amikor a zárakat a tulajdonos vagy arra jogosult személy a zárszerkezethez tartozó, és az ahhoz rendszeresített kulccsal működteti (saját kulccsal) abban az esetben a zárak rendeltetésszerű működtetéséről lehet beszélni. A nem rendeltetésszerű működtetés során illetéktelen személyek a zárszerkezetek működtetésére részben roncsolásmentes, részben roncsolásos nyitási módszereket alkalmaznak. A roncsolásos nyitásra használható szerszámok köre igen széles, az említett szabványok különböző védelmi színvonalnak megfelelően összeállított szerszámkészleteket mutatnak be. Roncsolásos nyitások legelterjedtebb módszerei a törés, fúrás, feszítés, vágás, ütés és e módszereknek megfelelően használnak különböző kézi szerszámot, elektromos szerszámot és speciális betörő szerszámot pl. hengerzár mag kihúzó. [3] 131
A roncsolásmentes nyitási módszerek jellemzője, hogy a zárak nyitása lopott kulccsal, illetve nem a zárszerkezethez gyártott kulccsal, hanem más úgynevezett idegen kulccsal, vagy álkulcsok segítségével történik. Büntetőtörvénykönyvünk a lopás minősített esete törvényi tényállásának meghatározása során „hamis”, illetve „lopott” kulcsról tesz említést. Hiteles értelmezés hiányában nyelvtani értelmezést alkalmazva, a „hamis kulcs” fogalma alá minden olyan eszköz sorolható (a zárhoz jogszerűen rendszeresített saját kulcsot kivéve) amellyel a zár nyitható. „Lopott kulcs” alatt, nem kétséges, hogy a zárnak azt a „saját” kulcsát értik, amely jogellenesen került felhasználójának, a lopás elkövetőjének birtokába. E két büntetőjogi fogalom (tekintettel a bennük lévő jogi kritériumra) nem alkalmazható egyértelműen a kriminalisztikai és a szakértői gyakorlatban. A nyomszakértői vizsgálat eszközei ugyanis teljesen alkalmatlanok annak a kérdésnek eldöntésére, hogy egy zárat a tulajdonos, vagy más személy rendelkezésében jogosan levő kulccsal nyitották ki vagy sem. A kriminalisztikai gyakorlat a nyomtani terminológiában a „saját” kulcs, „idegen” kulcs, „álkulcs” fogalmakat alakította ki.
2.1.1. Saját kulcs Nyomképző tulajdonságaik, használatuk során a záralkatrészeken kialakuló kopási sajátosságok alapján általában nem különíthető el a zárhoz gyárilag rendszeresített kulcs, a gyári utángyártott kulcs, a tökéletes másolat és az eredileg másik zárhoz tartozó, de azonos zárlatú kulcs (pl. Elzett 700 reteszzár, vagy más alacsony zárlati variációs rendszerek) és mint ilyenek traszológiai szempontból mindegyik saját kulcsnak tekinthető függetlenül a zárnyitás jogosultságától. Egyértelműen nem kizáró ok, az eltérő kulcsprofil, ill. a fogazat alaktani eltérése sem. Erre a példa az ELZETT 751 típusú hengerzárbetét és a ELZETT Sopron típusú hengerzárbetét amelyek kulcsai azonos zárlat esetén sem működtetik egymást a profilok eltérő alaktani tulajdonságaik miatt, viszont egy harmadik szintén eltérő profil un. univerzális profil amely azonos zárlat esetén mindkét zárat „saját” kulcsként működteti. Bizonyos esetekben a saját kulcsok nyomaikban is különbözhetnek egymástól. Ilyen nyomtani eltérések adódhatnak, pl. a kulcsok eltérő anyagminősége, eltérő megmunkálási technológia következtében kialakuló felületi jellegzetességek, eltérő használtsági fok, mechanikai sérülés megléte, hiánya következtében. 132
BIZTONSÁGTECHNIKA
2.1.2 Idegen kulcs Az a „saját” kulcshoz való hasonlósága következtében alkalmas valamely zárszerkezet kinyitására. Főleg egyszerűbb zárszerkezeteknél áll fenn annak lehetősége, hogy a „saját” kulcson kívül más hasonló méretű és alakú kulcsot is alkalmazzanak nyitásukra. Az „idegen” kulcs megjelenése hasonlít, vagy megegyezik az adott zárhoz rendszeresített kulcsokra, a kulcsprofilja alkalmas a kulccsatornába való akadálytalan behelyezésre, zárlata azonban eltérő. Ha figyelembe vesszük az idegen kulccsal végezhető nyitási technikákat, akkor be kell látni, hogy az idegen kulcsos nyitás nem csak az egyszerű szerkezeti felépítésű, alacsony biztonsági fokozatú zárak esetében jelent veszélyt hanem a bonyolult, magas biztonsági fokozatú zárak esetében is. Az idegen kulccsal történő zárnyitások nyomtani leképződései eltérnek az álkulcsos nyitások nyomtani leképződéseitől. A közbiztonságra különösen veszélyes eszközök közül a zárnyitó eszközöket -fajtájukat, ill. konkrét megjelenési formájukat tekintve- az említett kormányrendelet nem nevesíti, bár a jogosulatlan nyitás esetén bármilyen eszköz, akár kulcs is könnyen a közbiztonságra különösen veszélyes eszközévé válhat. Bizonyos esetekben az álkulcs és az idegen kulcs között nehéz különbséget tenni. Egy rendőri ellenőrzés, csomagátvizsgálás, elszámoltatás keretében nem mindegy az, hogy az átvizsgált tárgyak között azonosítható-e az álkulcs, vagy sem. Érdemes megemlíteni a kulcsbeütős vagy más megnevezések szerint „kalapácsos”, „kopogtatós” módszerként már európában is elhíresült, az USA-ban „Lock bumping” néven ismertté vált zárnyitó eszközt melynek különlegessége az, hogy látszólag idegen kulcs benyomását kelti, azonban míg az idegen kulcs egy létező zárlatú zárszerkezethez tartozik, addig ennek a „beütős” kulcsnak a fogazati kialakítása nem egy létező zárlathoz tartozik és mint kulcs rendeltetésszerűen egyetlen egy zár sem működtethető vele. Annak ellenére, hogy a beütős kulcs idegen kulcsként is használható, a „nem létező zárlat” kizárja a rendeltetésszerű használatot ezért álkulcsnak kell tekinteni. A 2.1.2. ábrán látható kulscok küzül az „A, B” jelű kulcs néhány hengerzárbetét típushoz készült beütő kulcsot ábrázol, míg a „C” jelű kulcs egy létező zárlatú zárszerkezet másolz kulcsa. 133
2.1.2. ábra A hagyományos szerkezeti felépítésű rugós elzárócsapos, vagy elzáró lamellás hengerzárak idegen kulccsal történő nyitása oly módon történik, hogy a kulcsot gyors mozdulatokkal ki-be mozgatják a kulcsvezető csatornában és ezzel egyidejűleg a záróhengert nyitó irányban feszítik, majd a zárócsapok/lamellák egybeesése esetén elforgatják, és a zárat kinyitják. A módszer hatékonysága elsősorban a zár reteszelő elemeinek számától, kialakításától függ, de más körülmények is közrehatnak, amelyek a zár bíztonsági fokozatát csökkenthetik az idegen kulccsal történő nyitással szemben. Ilyen esetek lehetnek az alábbiak: — A zárszerkezet, kopott, erősen használt állapotban van. A természetes elhasználódás következtében a reteszelő elemek illesztési pontatlansága megnő, erősebb kopottság esetén a zárlati átfedések kialakulása is előfordulhat. — A zárszerkezet rugós reteszelő elemei erősen szennyezett állapotban vannak és ezáltal a zárócsapok, vagy záró lamellák működése lassúbb „lomhább” ezáltal a reteszelő elemek nyitási pozícióba történő beállásának valószínűsége nagyobb. A belső szerkezeti 134
BIZTONSÁGTECHNIKA
elemek szennyezettségétől függően, kopottsággal párosulva a záró lamellák/csapok „nyitott beékelődése” is előfordulhat. — A zárszerkezet nem kopott állapotú, de a nyitására használt kulcs fogazatának vonalvezetése hasonló a zárhoz tartozó kulcs fogazatának vonalvezetéséhez, de az egyes fogazati pozíciók többségénél, vagy esetleg mindegyiknél a kulcshoz magasabb zárlati kód tartozik. Példa: Egy Elzett 751 típusú zárszerkezet, vagy hasonló szerkezeti felépítésű bármilyen hengerzár zárlati kódja legyen 35243-. Ebben az esetben létezik több olyan „idegen kulcs” amely fenti nyitástechnikával működtetheti a zárszerkezetet. Ilyen zárlatok pl: -46354-, -57465-, stb. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy ilyen zárszerkezetnek több ezer zárlati variációs lehetősége van és azt, hogy az egyes egyedi zárlatokhoz tartozik kb. 20 db olyan „idegen kulcs” melyek közül bármelyik idegen kulcsos nyitástechnikával működtetheti a zárat, nagyon kicsi (4000 zárlat esetén 0,5%) a valószínűsége annak, hogy egy hasonló hengerzáras zárszerkezet ilyen zárnyitási módszerrel nyitható. — Vezérkulcsos, főkulcsos zárlati rendszereknél nagyon jól alkalmazható. A zárlati hierarchia minél szerteágazóbb az egyes zárak egyedi zárlata annál több, azaz a típus zárlati variációja annál kisebb, ezért az idegen kulccsal történő nyithatóság valószínűsége annál nagyobb. (Szálloda, intézmény, bank, repülőtér, stb. lopás, jogtalan zárnyitás esetekben). — Gyárilag hibás, vagy hiányos hengerzárbetéteknél.
2.1.3 Álkulcs Az „álkulcs” kategóriájába sorolható bármely olyan tárgy vagy eszköz melyekkel a zárszerkezetek működtethetők. Az álkulcs fogalmát nem szabad csupán kör vagy négyszög átmérőjű vasszálakból, vagy fémhuzalokból kulcsformára kialakított, a köznyelv szerint is „álkulcs”-nak nevezett eszközre korlátozni. Az egyszerű drótdarab, hosszú hegyben végződő tárgy nyoma gyakran nem különíthető el a zár belsejében a köznyelven „álkulcsnak” nevezett eszközök nyomaitól. A szakértői vizsgálatok szempontjából közömbös, hogy az álkulcsot kifejezetten zárak nyitásához készítik, vagy más tárgyból alakítják át, 135
például a tárgy végét meghajlítva, laposra képezik ki. Nagyon sok olyan használati tárgy és munkaeszköz van, melynek alakja egyébként is alkalmas zárak nyitására, s így álkulcsként számításba jöhet. Ezzel kapcsolatban elegendő, ha a zsebkéseken található sarló alakú keményacélból készített konzervnyitókra gondolunk, amelyek alkalmasak egyszerű lakatok nyitására. Az álkulcsok kialakítása különböző zárlati rendszereknek megfelelően eltérő. Működési mechanizmusuk lényege az, hogy a zár belső reteszelő elemeket egyenként, vagy csoportosan, vagy együttesen működteti, ill. nyitási határpozícióba tereli, vagy kiiktatja oly módon, hogy a záróretesz, (tolókavivő, zárreteszvas, kilincs) működtethető legyen. A szakértői gyakorlatban a „saját”, az „álkulcs” és az „idegen” kulcs között sokszor nem lehet éles határvonalat húzni. Itt elég megemlíteni, hogy nemegyszer a lakástulajdonos házilag készített lakáskulcsa annyira eltér a gyárilag rendszeresített kulcstól, hogy tulajdonképpen „idegen” kulcsnak kellene minősíteni. Napjainkban a nyomszakértői kutatási eredmények alapján a kriminalisztikában korábban leírt kulcs fajták szélesebb körben definiálhatók. A nyomszakértői gyakorlatban a kulcs fajtájának azonosítására általában a zárakban leképződött nyomtani jellegzetes-ségek vizsgálatával nyílhat lehetőség, azonban felmerülhet a kérdés úgy is, hogy nem a zárat kell megvizsgálni, hanem magát a kulcsot, vagy a nyitásra alkalmas eszközt, ebben az esetben kérdés lehet az is, hogy a vizsgált tárgy, kulcs alkalmas lehet-e egy adott típusú, zárlatú zárszerkezet nyitására, milyen nyomképző tulajdonságokkal rendelkezik, alkalmas lehet-e egyedi azonosításra. Amennyiben a zárszerkezetben egyedi azonosításra alkalmas mennyiségű, minőségű nyom is leképződött, abban az esetben az álkulcs -mint nyomképző eszköz- egyedi azonosítására is sor kerülhet. [4]
2.2 Zárszerkezetek illegális feltörése A zárszerkezetek illegális feltörése nem szorul különösebb magyarázatra, mivel egy ilyen eseményt követően az észlelő személy általában vizuálisan képes eldönteni azt, hogy a betörés, jogosulatlan behatolás megvalósult-e. A feltörés bizonyos esetekben lehet legális is, pl. működésképtelenné vált zárszerkezet, vagy elvesztett, vagy ellopott kulcs esetén történő zárcserét megelőzően, vagy szándékosan megrongált zárszerkezet cseréje alkalmá136
BIZTONSÁGTECHNIKA
val. Ez utóbbinál érdemes megemlíteni azt az elkövetési módszert amikor az elkövető nem úgy jut be a védett területre, hogy a zárat feltöri, vagy kinyitja, hanem először megrongálja azt, majd amikor a tulajdonos gondoskodik a javításáról és esetleg a javítás hosszabb ideig elhúzódik, az elkövető ezt az időszakot kihasználva követi el a bűncselekményt. A feltöréshez használt eszközök egyébként függetlenül a használat jogszerűségétől lehetnek olyan szerszámok is, amelyek nem speciális kialakításúak, hanem általános szabadforgalmú kéziszerszámok, és mint ilyenek nem lehet a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek tekinteni és ezért lefoglalásukra is csak bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén kerülhet sor. Ilyen szerszám pl. az állítható villáskulcs, a vízpumpa fogó stb. amelyek bizonyos esetekben hengerzártörésre alkalmasak lehetnek, de ilyen szerszám lehet a csapszegvágó olló is amely rács, lakat, kerékpárzár elvágásához használható igen hatékony eszköz. A mechanikus vagyonvédelmi eszközök vonatkozásában a feltörés jellemzően roncsolással járó betörési cselekményhez kapcsolódik. A vagyonvédelem területén a feltörés nem minden esetben jár maradandó külsérelmi nyomok keletkezésével. A jogosulatlan behatoláshoz kapcsolódó feltörésről akkor is lehet beszélni, amikor az elkövető a nyitáshoz szükséges kódot megfejti pl. egy számkombinációs zár nyitási kódja, vagy egy elektronikus biztonsági rendszert feltör.
3. Elektromos elven működő zárnyitó szerkezetek 3.1 Hagyományos mechanikus zárszerkezetek nyitásához használható elektromos zárnyitó szerkezetek A bűnügyi szakértői gyakorlatban ismertté vált álkulcsok között elektromos működésű zárnyitó szerkezetek is megtalálhatók. A legismertebb ilyen eszköz talán a különböző típusú hengerzárbetétekhez használható elektromos zárócsap/lamella felszedő (electric lock pick). Az eszköz munka-felületének kialakítása nyomképző tulajdonság szempontjából hasonló a manuális zárócsap/lamella felszedő álkulcs munka-felület kialakításához. Mindkét eszközhasználat esetén jellegzetes nyomok képződnek le a zár egyes belső szerkezeti elemein. 137
Az eszközök munkafelületei fizikai kölcsönhatásba kerülnek a rugós elzáró ellencsapokkal, lamellákkal, kulcsvezető csatorna felületeivel, csap/ lamella fészkek perem fe-lületeivel és a zár szerkezeti 3.1 ábra felépítésétől függően esetleg más alkatrésszel is. A zárócsap felszedő álkulcs által keletkező nyomok jellemzően dinamikus leképződésűek, míg a segédeszközként használható előfeszítő statikus nyomot hagy a záróhengeren. A nyomok mikroszkópikus mérete ellenére esetenként egyedi azonosításra alkalmas mennyiségű egyedi sajátosságot is visszatükröznek. Az álkulcs használatának megállapítására irányuló vizsgálat, nyomkutatás természetesen minden olyan elváltozás megállapítására, felkutatására alkalmas lehet amely megkülönböztethető a természetes használat során keletkezett nyomok-tól és a gyártási nyomoktól. Bizonyos esetekben anyag-maradványok, anyagfelke-nődések, rétegrárakódásos, vagy rétegleválasztásos nyomok formájában keletkeznek. Gyakori az amikor az eszköz munkafelületéről anyagmaradvány marad vissza a zár kulcsvezető csatornájában. Ez az anyagmaradvány letörhet, vagy bevonatos munkafelületek esetében elkenődhet, vagy leforgácsolódhat (pl. műanyag bevonatú fészkek éles peremrészei az eszköz munkafelületéről csekély méretű hántolatokat távolít el). Az anyagmaradvány méreteitől, ill. jellegzetességeitől függően akár a részek összetartozásának megállapítására is lehetőség nyílhat akár a törési határfelületek nyomtani vizsgálatával, vagy akár az anyag fizikai vizsgálatával is. A 3.1. ábrán egy elektromos működésű zárócsap/lamella felszedő álkulcs látható. Különböző zárrendszerekhez készült elektromos zárnyitó eszközök szinte mindegyikénél a hatékonyság fokozása az elsődleges szempont. Vannak azonban olyan zárszerkezetek, főleg a hagyományos bevéső típusok között amelyeknél az alacsony zárlati variáció, vagy az egyszerű szerkezeti felépítés, vagy esetleg a működtetésükre alkalmas manuális álkulcs egyszerűsége, hatékonysága nem indokolná az elektromos változat kifejlesztését. A számkombinációs zárak esetében viszont pont fordított a helyzet, mivel az általában igen magas zárlati variáció miatt a manuális kódfejtés esetenként igen időigényes lehet. 138
BIZTONSÁGTECHNIKA
3.2 Távirányítású elektromos zárnyitó szerkezetek Az elektromos elven működő zárnyitó szerkezetek másik csoportjába a távirányítású elektromos zárnyító szerkezetek tartoznak. A távirányítással végzett zárműködtetések esetében a közvetlen nyomképződéssel járó fizikai kapcsolat rendszerint nem valósul meg, mivel az ilyen zárszerkezetek olyan elektromos, elektronikus egységgel vannak egybeépítve, amely a mechanikus zárműködtetést is elvégzi, független attól, hogy a nyitási parancs, vagy kódolt jel legális, vagy illegális forrásból származik. Ezért az ilyen esetekben a zár jogosulatlan nyitásának kimutatására irányuló nyomtani vizsgálatoktól sem várható értékelhető eredmény.
Összefoglalás Remélem, hogy a jogalkotók, bűnügyi szakemberek és a vagyonbiztosítással foglalkozó biztosítók számára is hasznos információkkal szolgálhattam és ezek között is talán a legfontosabbnak azt a részt emeltem ki amelyet a jogosulatlan nyitásokkal kapcsolatban fogalmaztam meg, mivel ezen a területen, sem a vagyonbiztosítási szakmában, sem a bűnügyi nyomozástan területén nem, vagy hiányos terminológiát alkalmaznak az elkövetési eszközök vonatkozásában. A kriminalisztikai nyomtan területen nyomtani leképződések alapján jól definiálható minden ismert elkövetési eszköz. Saját nyomszakértői munkám során több olyan betöréses lopást, ill. káreseményt követő vitás esetről szereztem tudomást, amelyekben nem lehetett megállapítani a nyomozást megszüntető (felfüggesztő) határozatból a behatolás, módját. Ezek a határozatok gyakran tartalmazták is ezt az indoklást. „….ismeretlen elkövető kulccsal nyitás módszerével jutott a lezárt területre...” (A biztosítók megfogalmazzák azt, hogy mely behatolási módokat tekintik biztosítási eseménynek, amelyik nem tartozik ezek közé ott a kárigényt elutasíthatják). Reményeim szerint a jövőben szűkülhet azon betörések, lopások, káresemények köre amelyekben az ismeretlen elkövető mellett az elkövetési módszer is ismeretlen marad, ezáltal a biztosítói kárvizsgálat eredménye is megalapozottabbá válhat, a vitás ügyek száma csökkenhet, a bíróságokon hosszú évekig elhúzódó peres vagyonkár ügyekben is csökkenés érhető el. 139
Felhasznált irodalom 1. Barry A. J. Fisher Techniques of Crime Scene Investigation (Seveth edition) 2004. CRC Press p.507 2. Bóna Péter – Elek Imre - Korek György: A vagyon elleni bűncselekmények nyomszakértői vizsgálatának néhány kérdése. Belügyi Szemle 2002/5. p. 19-25. 3. 175/2003. (X. 28.) korm. rendeletet 4. Elek Imre: Mechanikus zárszerkezetek a biztonságtechnikában traszológus szemmel Hadmérnök V. évfolyam 1. szám - 2010. március http://www.hadmernok.hu/archivum. Letöltés ideje: 2010. 04. 11.
140
