FOGALMAK Hidroszféra óceán:
hatalmas kiterjedésű, nagy mélységű, önálló medencével és áramlási rendszerrel rendelkező állóvíz, mely kontinenseket választ el egymástól. Közepes mélységük 3900 m, sótartalmuk 33-38‰ között ingadozik.
tenger:
az óceánnál kisebb kiterjedésű állóvíz, mely közvetlen vagy közvetett tengeri eredetű kapcsolatban áll valamelyik óceánnal. Az óceántól szigetek, félszigetek, tengerszorosok választják el. Sótartalmuk 1-41‰ között ingadozik.
A tengerek fajtái: peremtenger: az óceánok peremén/szélén, annak a szárazfölddel határos részén helyezkedik el, önálló medencéje nincs, ezért az óceán medencéjében helyezkedik el, a nyílt óceántól szigetek, szigetsorok, félszigetek választják le, ezért az óceánnal közvetlen kapcsolatban áll. (pl.: Északi-tenger) melléktenger: önálló medencével rendelkező tenger. Két fajtája van: földközi tenger: az óceánnal közvetlen kapcsolatban áll és földrészeket választ el egymástól (pl.: Földközi-tenger, Vörös-tenger) beltenger:
az óceánnal közvetett kapcsolatban áll, a szárazföld belsejében helyezkedik el (pl.: Fekete-tenger)
part:
a szárazföld és a víz találkozás pontja
partvonal:
a szárazföld és a víz találkozáspontjait összekötő vonal
self:
(kontinentális talapzat) a kontinens szegélyének tenger/óceán által elöntött enyhén lejtős területe, mélysége kb. 200 m
kontinentális lejtő: self meredek lejtésű folytatása, mely 3000 m mélységig tart hipszografikus görbe: a földfelszín tengerszint feletti magasságú, illetve tengerszint alatti mélységű területeinek százalékos eloszlását mutató grafikon. hullámhossz:
két egymás mellett elhelyezkedő hullámhegy távolsága
hullámmorajlás:
sekély partok mentén a körpályán mozgó vízrészecskék a fenékbe ütköznek, így a hullám összeomlik, és tajtékozva fut ki a partra
hullámtörés:
a mély vizű partok mentén a hullámhegy a partnak csapódik, vize felfröccsen és a sziklákon megtörik. Ezt nevezzük hullámtörésnek.
abráziós part:
a hullámtörés által pusztított magas part (pl.: Nagy-Britannia déli része)
turzás:
sekélyvizű tengerpartra kifutó hullámok által, a part előterében épített homokgát 1
lagúna:
a turzások és a tengerpart között elhelyezkedő keskeny tengerrész, melynek sorsa a lassú feltöltődés
épülő lapos tengerpart: sekély tengerpartok előterében lévő lagúnák feltöltődése során a szárazföld területének a tenger rovására történő növekedése (pl.: Baltitenger partja Lengyelországban) tarajzás:
az erős szél a hullámhegyek gerincéről a vizet előre löki, ezt nevezzük tarajzásnak
tengerrengés-hullámok: földrengések, vulkáni kitörések által keltett hullámok tengeráramlás:
a tengervíz tartósan egy irányba haladó mozgása
hőmérsékleti anomália: (hőmérsékleti eltérés) A meleg, ill. a hideg tengeráramlatok hatására a parti területek évi középhőmérséklete melegebb, ill. hidegebb lesz, mint az adott szélességi kör átlagos évi középhőmérséklete pozitív hőmérsékleti anomália: az évi középhőmérséklethez képest pozitív irányba történő hőmérsékleti eltérés negatív hőmérsékleti anomália: az évi középhőmérséklethez képest negatív irányba történő hőmérsékleti eltérés tengerjárás:
a tengervíz szintingadozása
dagály:
magas víz
apály:
alacsony víz
szökőár:
a legnagyobb magasságú dagály, mely újhold és holdtölte idején keletkezik
vakár:
a legkisebb magasságú dagály, mert ilyenkor a Hold és a Nap vonzóereje gyengítik
torkolat:
az a hely, ahol a folyó eléri a tengert vagy az óceánt
tölcsértorkolat:
tölcsér alakú torkolat, mely nyílt tengerekbe, óceánokba ömlő folyóknál figyelhető meg, mert itt a tenger (ár-apály) munkavégző képessége nagyobb, mint a folyó hordalék felhalmozó képessége. (pl.: Szajna, Temze, Kongó)
deltatorkolat:
zárt tengerekbe, vagy szigetekkel elzárt peremtengerekbe ömlő folyókra jellemző, mert itt a tenger (ár-apály) munkavégző képessége kisebb, mint a folyó hordalék felhalmozó képessége. (pl.: Duna, Volga, Nílus)
talajnedvesség:
a talajba beszivárgó víz azon része, amely hártyaszerűen körülveszi a talajszemcséket, de a hézagokat csak részben tölti ki.
talajvíz:
a legfelső vízzáró réteg fölött, de még a felszín alatt a víztartó kőzetben meggyűlő víz, mely teljesen kitölti a talaj hézagait, és a vízzáró réteg lejtésének irányában lassú mozgást végez. Felszíntől való mélysége a domborzat és a vízzáró réteg elhelyezkedéstől függ. 2
belvíz:
a talajvíz felszín felé emelkedésének következtében a felszín mélyedéseiben meggyűlt talajvíz
rétegvíz:
két vízzáró réteg között elhelyezkedő víztartó kőzetben meggyűlt víz.
ásványvíz
-nek nevezzük azt a rétegvizet, mely literenként 1%-nál nagyobb mértékben tartalmaz ásványi anyagokat vagy szabad szénsavat oldott állapotban.
gyógyvíz
-nek nevezzük azt az ásványvizet, mely gyógyításra alkalmas ásványi anyagokat tartalmaz.
hévíz
-nek nevezzük azt a rétegvizet, melynek hőmérséklete meghaladja az adott terület évi középhőmérsékletét. (Magyarország évi középhőmérséklete 10oC, de csak a 20oC-ot meghaladó rétegvizeket tartjuk nyílván hévízként. A termálvizek között nem ritka a 60-70oC hőmérsékletet elérő sem.)
forrás:
az a hely, ahol a felszín alatti víz természetes úton a felszínre tör.
kút:
az a hely, ahol a felszín alatti víz az ember közreműködésével (beavatkozásával) mesterséges úton a felszínre kerül.
artézi kút:
rétegvízbe fúrt kút
juvenális víz:
(fiatal víz) olyan rétegvíz, mely még sosem volt a felszínen
résvíz
a kőzet repedéseiben meggyűlt víz
karsztvíz
a mészkő repedéseiben meggyűlt víz
karsztforrás:
mészkőterületek azon helye ahol a felszínre tör a bő- és tiszta ivóvíz
folyóvíz:
mederben (völgyben) helyezkedik el, valahonnan ered (forrás), és valahová érkezik. A hó- és a jégtakaró olvadása, valamint a csapadékvíz táplálja.
meder:
völgyszerű mélyedés, melynek van két egymással szembeni oldala, valamint egy bejárat és egy kijárata
állóvíz:
medencében helyezkedik el, a csapadékvíz, a belé folyó folyóvizek, illetve a bennük feltörő források vize táplálja.
medence:
általában tál alakú mélyedés, melyet minden oldalról felszíni kiemelkedés (fal) határol.
vízhálózat:
egy adott terület felszíni folyóvizeinek összessége.
vízgyűjtő terület: -nek nevezzük azt a területet, ahonnan a főfolyó a melléfolyóival együtt összegyűjti a vizeket. vízválasztó terület: -nek nevezzük azt a felszíni kiemelkedést (domb, dombvidék, hegy, hegyvidék stb.), amely vízgyűjtő területeket választ el egymástól. lefolyásos terület: -nek nevezzük azt a területet, amelynek vizeit összegyűjtő folyó eléri a tenger vagy óceánt. 3
lefolyásos folyóvíz: amely eléri a tengert vagy óceánt. lefolyástalan terület:-nek nevezzük azt a területet, amelynek vizeit összegyűjtő folyó nem éri el a tenger vagy óceánt. lefolyástalan folyóvíz: amely nem éri el a tengert vagy az óceánt. vízállás:
a folyó vízszintjének magasságát mutatja meg a vízmérce „0” pontjához viszonyítva. E szerint megkülönböztethetünk kis-, közepes- és magasvizet, illetve árvizet.
vízhozam:
megmutatja, hogy a folyóvíz keresztmetszetén egységnyi idő alatt menynyi víz halad át. Mértékegysége: m3/sec. Vízhozam szerint a folyóvizeket csoportosíthatjuk: ér, csermely, patak, folyó, folyam.
vízjárás:
a folyóvíz vízszintingadozása. Vízjárásuk szerint a folyóvizeket csoportosíthatjuk: egyenletes vízjárású folyóvizek, ingadozó vízjárású folyóvizek
egyenletes vízjárású folyó: melyek vízszintje az év folyamán nagyjából egyforma. Ilyen folyóvízzel azokon a területeken találkozhatunk, ahol a csapadék eloszlása egyenletes: forró trópusi éghajlati övezet, egyenlítői éghajlat (pl.: Kongó, Amazonas); mérsékelt éghajlati övezet óceáni éghajlat (Pl.: Temze) ingadozó vízjárású folyó: melynek vízszintje az év folyamán változik. Ennek oka a vízgyűjtő területen a csapadékban gazdag (esős) és a csapadékban szegény (száraz) időszakok váltakozása. A vízszint emelkedését az esőzés és a hóolvadás egyaránt eredményezheti. (pl.: Duna, Dnyeper, Mekong) időszakos folyóvizek: azok a vízfolyások, amelyek időnként kiszáradnak. Ilyen folyóvizekkel a félsivatagok és sivatagok területén találkozhatunk. vádi: afrikai sivatagok időszakos folyóvölgye creek: ausztráliai sivatagok folyóvölgye aszó: mérsékelt éghajlati övezet időszakos folyóvölgye
Szakasz jelleg:
A folyók útjuk során különféle domborzati viszonyok között haladnak. Ebből adódóan háromféle (felső-, középső-, alsó) szakaszjelleget különböztethetünk meg.
tó:
a földfelszín mélyedéseiben elhelyezkedő állóvíz. A tavaknak nincs semmilyen tengeri eredetű kapcsolatuk tengerrel vagy óceánnal. (tengeri eredetű kapcsolat: másik tenger, tengerszoros)
epirogenetikus mozgás: kontinensképző mozgás. krátertó:
kialudt, vagy pihenő vulkánok kráterében meggyűlt vízből létrejött tó.
vulkáni kráter:
a felszínnek az a tölcsér alakú mélyedése a kürtő felszíni végénél, amelyen a törmelékanyag és a láva a felszínre jut
4
sziklamedencés tó: jég által egészen az ősföld gránitjáig lecsiszolt területek mélyedéseiben meggyűlt vízből kialakult tó. glint-tó:
a glint-vonal mögött, a jég vájta mélyedésekben, a jégkorszaki jég jegének olvadékvizéből létrejött tó.
glint-vonal:
különböző keménységű kőzetekből álló területek határát jelöli ki
gleccservölgy tó:
egykori gleccserek völgyében, a felmelegedés következtében visszahúzódó jég olvadékvizéből kialakult tó.
gleccser:
a hóhatár felett elhelyezkedő, „U” alakú völgyben lassan mozgó jégfolyó
végmoréna tó:
gleccserek hordaléka (moréna) mögött, azok visszahúzódást követően az olvadékvizükből kialakult tó.
moréna:
jég által szállított hordalék. Fajtái: oldal-, fenék- és végmoréna
elgátlódással létrejött tó: a folyó vagy patak medrébe pl. hegycsuszamlás következtében bekerülő törmelék (hordalék) mögött kialakult tó. A gátat képező anyag nem tudja teljesen megakadályozni a víz továbbhaladását, csak erősen lelassítja azt a keresztmetszet leszűkítésével. Így egy természetes gátat képez mely mögött a lefolyó víz fölhalmozódik. elzáródással létrejött tó: folyóvizek mederrészének (túlfejlett kanyarulatok levágódása során), vagy hegységképződés következtében tengereknek az óceánoktól való elzáródása során jön létre. karsztos tavak:
mészkőterületek felszíni bemélyedéseiben (dolina, polje) összegyűlt vízből jön létre
morotva tó:
folyókanyar lefűződésével (túlfejlődésével) létrejött tó
maradványtó:
egykori tenger-mederrészben, a tenger visszahúzódásával kialakult sós vizű tó
mesterséges tó:
ember által kialakított tó
forrás tó:
olyan tó, mely forrásból, talajvízből táplálkozik (pl.: Hévízi-tó)
átfolyásos tó:
olyan tó, melyet folyóvíz táplál, és vizét folyóvíz viszi tovább (pl.: Genfitó, Bóden-tó)
végtó:
lefolyástalan tó (pl.: Aral-tó, Csád-tó)
fertő állapot:
az elsekélyesedő vízben az egész tófenéken megtelepedik a növényzet.
mocsári állapot:
a növényzet a nyílt vízfelülethez képest túlsúlyra jut.
lápi állapot:
alig marad vissza nyílt víztükör.
eutrofizáció:
(túltáplálás) a tavak oxigénhiányos állapota, illetve a szénhidrogénfeldúsulása, mely a bennük lévő állatállomány pusztulásához vezet
olvadékvíz:
a jégből kiolvadt víz 5
ősfolyamvölgy:
a végmorénák előterében kialakult széles folyóvölgy
hóhatár:
az a magasság, melyem a csapadék télen-nyáron hó formájában hullik le (Európában az Alpok déli részén 3000 m, északi részén 2800 m magasan van; a trópusokon 5000-6000 m magasságban figyelhető meg.)
lavina:
saját súlya miatt megcsúszó hótömeg
porhólavina:
behavazott területre frissen lehulló, majd annak felületén megcsúszó porhó
fenéklavina:
olvadásos időben hólével átitatott átitatódott, sűrű, kásás hó
firn:
(csonthó) a hóhatár fölött megolvadó, majd újra megfagyó, szemcsés hó
firnjég:
a firn összetömörödésével (a levegő kiszorulásával) keletkezik
gleccserjég:
a firnjég kékeszöld színű végterméke
gleccser:
lassan mozgó, U alakú völgyet vájó jégfolyó
fjord:
gleccser által kialakított, mély, meredek falú, a tengerpart felé mélyülő szűk völgy, mely egykor gleccservölgy volt, ma tengervíz tölti ki
kárfülke:
jéggyűjtő medence
tengerszem:
magas hegységek egykori gleccsereinek jéggyűjtő medencéiben (kárfülke) kialakult tó
vízgazdálkodás:
az összhang megteremtése a rendelkezésre álló vízkészlet, a megnövekedett igény, valamint a vízhasznosítás között, és megelőzése a vízkárokat
gát:
árvizek szétterülésének megakadályozására szolgáló töltés
ártér:
a folyó völgyének az a része, amit a folyó árvizei elönthetnek
hullámtér:
az árvédelmi töltések közötti terület, ahol az árvizek levonulnak
6