A TUDOR - ÉS A STUART- KOR JOGSZEMLÉLETÉNEK ÖSSZEHASONÍTÁSA SZAKDOLGOZAT

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM-ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK/RÓMAI JOGI TANSZÉK

A TUDOR - ÉS A STUART- KOR JOGSZEMLÉLETÉNEK ÖSSZEHASONÍTÁSA

SZAKDOLGOZAT

KONZULENS:

KÉSZÍTETTE:

DR. SÁRY PÁL

CZUCZOR MARIANNA

egyetemi docens

tagozat: levelező jogász

Miskolc 2015

1

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY/DEPARTMENT OF ROMAN LAW

A COMPARISM OF THE LEGAL ATTITUDES OF THE TUDOR AND STUART PERIODES

THESIS

CONSULTANT:

MADE BY:

PÁL SÁRY DR.

MARIANNA CZUCZOR

associate professor

correspondence student lawyer

Miskolc 2015

2

TARTALOM I. Bevezetés

II. Tudorok a trónon II.1. A Tudor ház uralkodói II.2. Központosított állam a Tudor korszakban II.3. Jogtudomány a Tudor időszakban II.4. A római jog és a common law viszonya III. Stuartok a trónon III.1I. Jakab a.)I. Jakab trónra kerülése b.) Az új király Angliába érkezik c.)Buckingham jelenség III.2. A Stuart abszolutizmus a.) Az alsóház szabadsága b.) Pénzügyi és alkotmányjogi ellentétek c.) Külpolitika d.)A kormány gazdaságpolitikája e.) Egyház és puritanizmus III.3 Károly Anglia királya III. 4. Alkotmányos válság és a polgárháborúhoz vezető út III.5. A monarchia bukása Cromwell diktatúrája III.6A restauráció idején elfogadott törvények IV. Anglia az abszolút monarchiától az alkotmányos monarchiáig (1485-1714) V.Összegzés VI. Felhasznált irodalom 3

I. BEVEZETÉS

Szakdolgozatomban, melynek címe A tudor-és Stuart –kor jogrendszerének összehasonlítása, szeretném elemezni a Tudor –és a Stuart – időszak jogrendszerét és jogszemléletét, mely időszak alatt Anglia az abszolút monarchiától eljutott az alkotmányos monarchiáig. Ha pontos dátumként akarjuk felírni, akkor a kezdő időpont a rózsák háborújának vége, vagyis 1485, záró dátumként pedig Anna királynő uralkodásának záró évét adhatjuk meg,ami 1714.

Főiskolai éveim alatt, az Egyetemes történelem című tantárgyat hallgatva, lehetőségem nyílt tanulmányozni, kutatni Anglia történelmét. Olvasmányaim során főleg a Tudor-és Stuart – korszak fogott meg. Érdeklődve tanulmányoztam a két korszak királyairól, királynőiről, a kultúráról talált könyveket. Jogász szakos hallgatóként pedig az Egyetemes jogtörténet című tantárgy alakalmával kaphattam betekintést Anglia jogrendszerének, jogszemléletének, alkotmányos fejlődésének változásaiba. Szakdolgozatomat három fő részre osztottam fel, az első részben a Tudor-kor királyairól nyújtok leírást, VII. Henrik, VIII. Henrik. Mária és I. Erzsébet királynő uralkodását elemzem. Rávilágítok a kor gazdasági, társadalmi, kulturális, vallási problémáira, melyek nagy mértékben hozzá járultak az angol polgári forradalom kirobbanásához. Hosszú út vezetett a forradalomig, a restauráció időszakáig. Elemzem a központosított államhatalmat, a bírósági rendszer kiépülésének folyamatát, a rendkívüli bíróságok felállítását, a központosított államhatalom kiépülését. Széles körű leírást kívánok nyújtani a kor uralkodói által elfogadott törvényekről. A kor jogtudósainak munkái,az egyház szerepe és a common law jelentőségét nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Dolgozatom második részében a Stuart –ház uralkodása alatti Anglia jog-és alkotmányos fejlődését elemzem. I. Erzsébet királynő halálával kihalt a Tudor-dinasztia, 1603-tól a Stuartok uralkodnak Angliában. Első uralkodóként I. Jakab királyt kívánom bemutatni, I. Jakab trónra kerülését, az új király Angliába érkezését, az alattvalók fogadását. Majd a Stuart abszolutizmus elemzése következik, mely önkényesen, a parlament kizárásával rendeletek útján valósult meg. I. Jakab fia, Károly uralkodása alatt. A külpolitika és a pénzügyi helyzet ismertetése mellett, fontos szerepet szántam a Stuartok alatt megalkotott törvények és a parlament ellenállásaként kihirdetett kérvények elemzésére. A legutolsó fejezetben, mely a dolgozatom gerincét képezi, összefoglalóan szeretnék írni a két kor alkotmányjogi fejlődése során elfogadott és a parlament által megszavazott törvényekről, melyek mérföldkőnek bizonyultak Anglia alkotmányos fejlődésében és amelyek Nagy Britannia kialakulásához vezettek.

4

II.

Tudorok a trónon

1.

Tudor –ház uralkodói Az 1485-ös „rózsák háborúja” az alkotmányos rend összeomlásához vezetett a 15. századi

Angliában. A Tudor-korszakot megelőzően bizonytalan jogrend jellemző, bár a kor jogászai megkísérelték helyreállítani a jogrendszert, változásokat nem eszközöltek. A Parlament hatalma csökkent, a rend fenntartása, az ország kormányzása a királyi tanács kezében összpontosult. A Tudor időszakban fejlődött ki a modern államiság jellemzői, tehát az egyháztól független állami hatalom, VIII. Henrik angol király uralkodásától kezdve az állam és az egyház vezetői voltak az uralkodók. A rózsák háborúja” 1455-ben robbant ki, 1485-ben a háború lezárásával VII. Henrik megkoronázásának éve. Az új király tudatos államférfinek bizonyult. Nem adományozta el a peerségeket, ezáltal csökkentette a trónra veszélyes főrendek tétszámát. Az Államtanács ( Great Council) átadta helyét a Titkos Államtanácsnak (Privy Council), az Államtanács felsőházzá alakult ( House of Lords). Tanács húsz tagból állt, tagjai között szerepeltek a hivatalviselő nemesség és a vezető püspökök. Támogatták a királyt nagyon fontos kül – és belpolitikai kérdések meghozatalában. A bírói hatalmat is ők gyakorolták. Kihirdették a királyi rendeleteket, ráadásul a politikai bűnösöket kihallgatták és elítélték. A főben járó ügyek a hivatásos jogászok kezébe kerültek, akik a király nevében jártak el. A XV. századra az angol polgári joggyakorlatból eltűnt a kínzás. Azonban a férfi bűnelkövetőkre így is akasztás, kibelezés vagy felnégyelés várt. Az elrettentésre, a nyilvános kivégzésre még sokáig szükség volt a rend fenntartása érdekében. Szántó György Tibor szerint „Az angol jog már a középkorban végleg letért a jogfejlődés kontinentális útjáról.”1 A gyanúsítottnak kellett beismerő vallomást tenni. A bűn elkövetésének bizonyítása a vád képviselőinek volt a feladata, ezt pedig tanúk kikérdezésének segítségével tették. A hamis tanúzást nagyon szigorúan büntették a szigetországban. Egyedül a politikai perekben, ahol szükség volt az elítéltek töredelmes beismerésére, a Tanács megengedte a kínzás alkalmazását. A trón megszerzése és megtartása, a belső rend megtartása nagyon sok pénzt kívánt. VII. Henrik nagyon jól tudta, hogy hivatalnokait, belső személyzetét és besúgóit jól meg kell fizetnie. A király széles látókörű, körültekintő ember volt. Tudta, hogy a százéves háborúban Franciaország visszanyerte erejét és a kontinens legerősebb országává nőtte ki magát, melyre már az angol befolyás nem terjedt ki. 1

Szántó György Tibor:Anglia története. Akkord Kiadó. Budapest. 2007. 108.o.

5

VII. Henrik uralkodásának 1509-ben lett vége, az első Tudor ötven két éves korában halt meg. Trónján fia, VIII. Henrik követte. Első dolga volt, hogy apja két elismert adószakértőjét kivégeztette, Richard Empsont és Edmund Duddleyt, maga mellé vette tanácsadóként az ipswichi mészáros pappá szentelt fiát, Thomas Wolseyt. A kortársak gyűlölték, elvilágiasodott, álszent, cinikus embernek tartották, aki még York Durham jól fizető érsekségét is megszerezte magának. VIII. Henrik ügyesen ámította el a közvéleményt, aki szeretett lován pompázni és drága ruhákban tetszelegni. VII. Henrik harciasnak beállított fia saját maga is vezetett hadjáratot, Wolsey úgy intézte hogy a királynak nehogy bántódása essen. Szántó György szerint legendás férfiassága is, hiszen számos szerelmi kalandba keveredett fiatal korában és házas emberként is, ráadásul hat felesége volt. Hihetetlen falánksága miatt elhízott, a derékbősége meghaladta a 130 centimétert. Se ülni se állni nem tudott hordó hasától. A művészetek iránt azonban nagy érdeklődést mutatott. Pártolta és támogatta azt, ráadásul maga is muzsikált, lanton kísérte magát mialatt saját szerzeményeit énekelte. A történelem VIII. Henriket azonban az egyik legkegyetlenebb uralkodónak tartja, hiszen nagyon sok politikust kivégeztetett, apja sokszor osztott kegyelmet, fia viszont nem. Mégis torz lelki alakja kellett ahhoz, hogy Anglia történelmének egyik legnagyobb politikai és szellemi válságában helyt állhasson. XVI. században Európát megrázta protestáns reformáció és a mozgalom nem állt meg vallási kérdéseknél, rögtön mindenhol megszületett az új vallásnak megfelelő egyházi és politikai szervezet, hamarosan kivirágoztak a demokrácia eszméi. Kialakult az újkori állam két szülője az abszolút és az alkotmányos monarchia. E folyamatok elindítója, John Wyclif, aki 1330-ban született Yorkshirben, Oxfordban később teológiát tanult. Angolra fordította a bibliát. Akadtak már ekkor is protestáns szekták, kiknek papjai a Bibliát anyanyelven kínálták a hívőknek és azt hirdették hogy Isten szolgáinak ugyanúgy meg kell házasodnia mint bárki másnak. A feudális államhatalom legfőbb támasza a katolikus klérus, sokáig veszélyesnek tartotta a protestanizmus legmérsékeltebb változatát is. Maga VIII. Henrik könyvet írt a pápával szemben Luther ellen, aki 1517-ben lépett fel. A király pápasággal kapcsolatos eredeti konfliktusa jól ismerhető. Henrik első felesége Aragóniai Katalin, aki már testvérének is a felesége volt, mégsem sikerült fiú örököst szülnie. Henrik király elhatározta, hogy elválik feleségétől és házasságot kötött Boleyn Annával. Kijelentette, hogy Istennek nem tetszik, hogy bátyja feleségével éljen házasságban és felkérte a pápát, hogy mentesítse a házasság alól. Kelemen pápa hét évig húzta a válást. 1529-ben Henrik összehívta a Parlamentet és megkezdte az előkészületet az egyház angliai szervezetének átalakítására. A 6

Parlament hét évig ülésezett és számos jelentős törvényt fogadtak el. A felsőházba 49 egyházi és több mint ötven világi főméltóság foglalt helyet. Az alsóházban a vidéki földesurak és a városok küldöttei képviselték a középosztályt. A kontinens katolikus uralkodói döbbenten figyelték a király lépéseit, de nem kételkedtek teteinek jogosultságában. A protestáns szektákat Henrik üldözte és vezetőiket máglyára küldte. Egyre fokozódott a katolicizmus elleni hajsza. Az udvar körül sok protestáns egyetemi teológus csoportosult, akik megtagadták a csodák létét, és hamisítványnak nevezték a szentek ereklyéit. Egy jogászbizottság még azt is kihirdette, hogy Becket Tamás annak idején rútul elárulta a királyát a pápának. 1538 után már felesége, Boleyn Anna nem élt, kivégeztette. Harmadik felesége, Jane Seymour fiút szült neki, de sajnos a királyné a szülés után pár nappal meghalt. Ezt követően lutheránus feleség következett, cleves-i herceg lányát Cromwell javaslatára választotta. Anna taszította a királyt és ezért Cromwellt hibáztatta, már úgy vélte hogy elvégezte dolgát ezért kivégeztette, eretnekségért máglyára küldte lelkiismeret furdalás nélkül. A parlamentet rákényszerítette a hatszakaszos törvény (Act of the Six Articles) kibocsátására. Az angol társadalom lélegzetét is visszafojtva figyelt Henrik ámokfutását. Az országon rettegés lett úrrá. Erre az időre Henrik már lefejeztette ötödik feleségét is, a szépséges Katherine Howardot. Hatodik, egyben utolsó felesége, Katherine Parr pedig egy katólikus főúr protestáns hitű özvegye volt. Vagyis ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy már senki nem tudta bizonyosan hogy Henrik milyen hiten van. 1547. január 27-én a király meghalt. Jane Seymourtól származó kilenc éves fiút hagyott hátra VI. Edvárd személyében. Mivel az ifjú király kiskorú volt ezért még Henrik életében egy régens tanácsot nevezett ki mellé a Privy Council protestáns vezetőiből. Vagyis úgy tűnt, hogy a protestáns tábor fellélegezhetett. Hamarosan életbe léptették az Általános Imakönyvet (Book of Common Prayer), melyben lefektették a protestáns liturgia alapjait. Az angol lett az egyház nyelve és kiiktatták az átlényegülés tanát. Azonban az Imakönyv katolikus hitelveket is tartalmazott. 1552-ben kiadták a Második általános imakönyvet ( Second Book of Common Prayer). Az ország általános közérzete ekkorra már nagyon rossz volt, hiszen sértette a köznyugalmat, hogy megszűnt az öröknek tartott tempomi rítusok állandósága, és folyton átszabályozták a misék rendjét. VIII. Henrik halálával már egyre többen kimerték nyilvánítani sérelmeiket. Anglia népének reménye az ifjú uralkodóban VI. Edvárdban volt. De a sors fintora, hogy a király 15 évesen elhunyt. Ezzel VIII. Henrik első feleségétől származó leánya, Mária került a trónra.

7

Mária nekilátott rövid, de impozáns életművének, melynek során kivívta magának a „Véres” nevet, a királynő vérengzései miatt. Anglia népe hamar meggyűlölte a pápistákat majmoló királynőt. 1558-ban Calais-t a franciák visszaszerezték, mely több mint kétszáz éven át angol kézben volt. Nemzeti sérelemnek számított Angliában a vereség. A királynő negyvenkét évesen megelőzte merénylőit és még ebben az évben meghalt. A Privy Council tanácsosai VIII. Henrik másodszülött lányához siettek, Erzsébethez, aki eszes volt és titokzatos, pont 25 éves volt ekkor. Az ifjú királynő megkoronázása idején Anglia legnépszerűbb embere volt. Az első kerekes órákat 1280 körül gyártották Angliában, kolostorokban, templomokban használták őket. Jelképes is lehet, hogy az órák alkalmazása elterjedt, hiszen úgy tűnt, mint ha még az idő is másként fogott volna az Európától leszakadt. A közeli kontinensen a változások nagyon lassan kezdődtek meg. Angliában viszont már a XII. századtól tapintani lehetett Európa jövőjét. A XVI. században négy millióan éltek Angliában. A takarmány nagy kincs volt ebben az időben, az állatokat a legenyhébb tél is megtizedelte. A földet háromnyomásos rendszerben művelték, ami azt jelentette, hogy a szántó egy harmadát ősszel, másik részét tavasszal vetették be, harmadik részét pedig ugarnak hagyták. Angliában finomgyapjas juhok életek, melyekre az volt jellemző, hogy durvább külső szőrük alatt finom puha selymes gyapjú húzódott meg. Fokozatosan fejlődött ki az angol posztóipar a paraszti háziiparból. A flandirai textilipar árnyékában is felvirágzott az angol gyapjúipar, bár az előkelők csak flandriai vagy itáliai kelmékből készülhettek. Később már az angol posztóipar védelmét törvény mondta ki, ezzel politikai jelentősége nyert elismerést. Az agrárgazdaságban viszont korán személytelen pénzviszonnyá érlelődött a feudális járadékok cseréje. A paraszt az élelmiszerekkel együtt a keresett gyapjút és az ebből készített fonalai is a piacra vitte. Ezt a lehetőséget használta ki, hogy többletbevételre tegyen szert. A paraszt megélhetést talált, hogy ha a zsellérsort választotta, és kizárólag eladásra szánt fonalat készített a városi felvásárlók számára. Bár később szintén a jövedelmét növelni akaró nemes úr is felismerte a gyapjúban rejlő lehetőségeket. VII. Henrik uralkodása alatt alakult ki az angol abszolút hatalom alapja, végleg megtörte a feudális anarchia erejét, mellyel szemben a vagyonos osztályokra támaszkodott. A Tudorok legfőbb kormányszerve a Privy Council volt, melynek tagjait a főkancellár, a főkincstárnokok, a főpecsétőr, a főkamarás, az admirális és a személyes szerint meghívott tanácsosok alkottak, melyek személyét a király nevezte ki, és ebben a kérdésben nem tűrte a Parlament beleszólását. A 8

Tudor korszak végére a testület afféle „minisztérium” jellegű államigazgatási apparátussá alakult. Tagjainak száma 10-15 közé tehető, a legtekintélyesebb személyek foglaltak benne helyet, világi és egyházi méltóságok körülbelül fele-fele arányban. A helyi igazgatásban a végrehajtó hatalom a dzsentrik kezében maradt, akik az elkerítésekben volt érdekelt. Ebben az időben Szántó György Szavaival élve „már a kapitalizmus energiái húzták fel a serényen ketyegő órákat.”2 1558-1603 között I. Erzsébet uralkodott Angliában. A józan gondolkodású királynő kétségbeejtő helyzetet örökölt testvérétől. A hadsereg és a flotta szétzilálódott, Skócia támadására készültek északon, Franciaország nagyon megerősödött, erősebb és stabilabb volt, mint valaha, a spanyol uralkodó, Fülöp pedig megkaparintotta Hollandiát. Az angol egyházi vezetők jelentős része ragaszkodott ugyan a római katolikus hithez, mindeközben hallani sem akart a pápai fennhatóságról. A protestanizmus mozgalmi célkitűzései, Erzsébet trónra lépésekkor eretnekségnek minősültek. Ennek következtében az eretnekek száma nagyon megnövekedett, hiszen mind azok ide tartoztak, akik az egyházreform fogalmán az egyházreformot értették. Ebben a kaotikus helyzetben sem esett kétségbe Erzsébet. Kinevezte titkárául és főminiszteréül William Cecilt, kinek személyében kitűnő munkatársat kapott, hiszen Cecil már VI. Edvárd idején is részt vett a Nagy Tanács titkáraként ahol bizonyíthatta politikai rátermettségét. Mária idején buzgón járt misére, protestáns körökben viszont elszánt protestánsnak mutatta magát. Legszívesebben wimbledoni házában húzódott meg, ha tehette. Erzsébet számára politikai tanulmányt készített, melyben felvázolta, az ország legfontosabb kérdéseinek, protestanizmus vállalásának vagy elutasításának lehetséges következményeit. Cecil javasolja a királynőnek az európai protestanizmus hathatós támogatását is. Erzsébet királynő követte Cecil javaslatait, látványos protestáns koronázást rendeztetett magának. A Parlamentet a pápaság angliai jogainak eltörlésére kényszerítette Erzsébet. A Parlament megszüntette a katolikus misét és visszahelyeztette jogaiba a vallás harminckilenc törvénycikkét (Thirty-nine Articles of Religion) valamint a Harmadik Imakönyvet. 3

2.

A központosított állam a Tudor –korszakban Ahogy már korábban említettem dolgozatomban a Tudor uralkodók idején fejlődtek ki a

modern államiság jellemzői Angliában. A Tudor-korszak államfejlődésében a reneszánsz, a reformáció és a recepció szellemiségében kialakult alkotmányos elmélet és gyakorlat Angliában is gyökeret vert és az abszolutizmus kialakulását segítette elő. Erre a korszakra tehető a szuverén 2 3

Szántó:Anglia története.im: 125.o. Szántó:Anglia története.im: 106-136 o.

9

nemzetállamok kialakulása és ott ahol a protestanizmus érvényre jutott, megvalósult az egyház feletti dominancia, mely erős végrehajtó hatalmat eredményezett. Anglia a tudor korszakban ilyen szuverén nemzetállammá vált, hirdette az egyház feletti felsőbbrendűséget. VIII. Henrik válása lehetőséget teremtett a pápasággal való szakításra, de a kiváltó okok azonban mélyebben gyökereznek. A pápai hatalommal való szakítás széles körű egyetértésre talált, melyet a parlament szentesített. 1534-ben törvényt hoztak a királyi hatalom felsőbbrendűségéről, rendezve a pápával való szakítás utáni alkotmányos viszonyokat, melynek következtében az egyházi bíróságok királyi bíróságokká váltak, de valójában továbbra is fennmaradt elkülönülésük. A végrehajtó hatalom megerősödött, melynek nyomán új bíróságok és tanácsok jöttek létre. Felsorolandó az Északi Tanács, a Walesi Tanács, a Court of Request ésa Csillagkamara Bírósága, melyek kívül álltak a common law rendszerén, királyi bíróságként működtek. Ezeket a bíróságokat a királyi végrehajtó hatalom hozta létre, bár közülük több törvényi alapon működött. Tulajdonképpen a rendes bíróságok ítélkezését egészítették ki. A Court of Request eljárása azért volt népszerű például, mert az eljárási díjai alacsonyak voltak, alacsonyabbak, mint a rendes common law bíróságoké. Ez a bíróság a 17. századig működött, betiltására a polgárháború idején került sor. A Csillagkamara Bíróság a 15. századtól 1641-es betiltásáig büntetőügyekben eljáró különbíróságként működött és elnevezését a westminsteri tanácsterem mintázatáról kapta. Főszabály szerint a common law bíróságok a főbenjáró bűncselekmények esetén jártak el, gyilkosság és rablás tekintetében például, a Csillagkamara Bíróság elé viszont a bonyolultabb ügyek tartoztak, mint a hamisítás, hamis eskü és az összeesküvés. A vádlott bűnösségéről jury nélkül ítélkeztek és a kiszabott szokásos büntetés a pénzbüntetés és a szabadságvesztés volt. A Stuart királyok a politikai ellenzék visszaszorítására használták fel, így népszerűségét elvesztették és ettől kezdve az elnyomással azonosították. A Csillagkamara bírái common law bírák voltak,akik laikus főrendiek és püspökök soraiból kerültek ki. Betiltása után a hatáskörébe tartozó ügyek átkerültek a common law bíróságok hatáskörébe. A 14. században szintén királyi előjog hívta életre a High Court of Admiraltyt, mely a Tudor és a Stuart korban széles körű kereskedelmi bíróságként járt el. A polgári forradalom után a tengeri jogi vitákra szűkült hatásköre. Az 1530-as években VIII. Henrik kialakította a Privy Councilt a nagyszámú királyi tanácsból, mely a Tudor és a Stuart korszak első számú végrehajtási szervévé vált. Teljes mértékig a királynak volt alávetve feladatköre és a királyi akarat végrehajtásának eszköze. Hatáskörébe 10

tartoztak a közügyek, a magánélet legszélesebb köre, a királyság védelme, a spanyol armada legyőzése, a skót határok védelme, a kereskedelmi szabályozás valamint a pénzügyek intézése. VIII. Henrik uralkodása alatt nagyon sok törvényt fogadtak el, megváltoztatták a fennálló jogrendet, például a földbirtok végrendeletileg átörökíthetővé s a földhasználat kedvezményezettje teljes jogú birtokossá vált. A Tudor -uralkodók részletszabályokat fogadtak el, melyeket főleg a gazdaság szabályozására alkalmaztak. Például a kereskedőtársaságok működését is a királyi alapítólevéllel biztosították. Törvényekkel szabályozták a tisztességtelen versenyt, a földművelést és a külkereskedelmet. 3.

Jogtudomány a Tudor- időszakban A 15. században, amikor a földtulajdonjog és eljárási jog fejlődése kicsúcsosodott, készült

Thomas Littleton francia nyelvű jogi feldolgozása. A Year bookokban Littletonra a Common Please bírájára gyakran hivatkoztak, s a hűbéri szolgáltatásokról szóló jogkönyve a jogászok számára évszázadokon át alapvető iránymutatóul szolgált. Littleton művét használták az általános szabályokra, az egyedi szabályokra pedig a Yea Bookok-feldolgozások voltak irányadóak. VIII. Henrik uralkodása alatt a jogeseteket már a híres jogászok által írt kommentátorokba jegyezték fel, amelyek már nem az egyes ítéleteket tartalmazták, hanem inkább jogászi műveltséggel rendelkező szerző véleményét. A legjelentősebb kommentárt Sir Edward Coke írta. Coke jogászi karrierje I. Erzsébet uralkodása alatt kezdődött, aki a Court of Common Pleas, majd a King’s Bench bírája volt. Coke a common law elsőrendűségét hirdette és a Sturart abszolutizmus idején szembehelyezkedett az uralkodóval. I. Jakab ezért elbocsátotta bírói tisztségéből. Nézeteltérésük oka az volt, hogy Coke a bíró elsődleges feladatának a törvények értelmezését tartotta és nem a köztisztviselői loyalitást. Ezzel Coke bírói karrierje véget ért, de tovább hirdette a common law elsőbbségét. A Stuartok uralkodása után is nagy jelentőségű maradt jogi kommentárjai. 11 kötetes Reportban tudósított a saját maga által tárgyalt ügyekről, de olyan jelentős perekről is megemlékezett, amelyikben nem játszott közvetlen szerepet. Nagy jelentőségű műve az Institutes of the Laws of England, melynek első könyve Littleton jogkönyvének kommentárja (Coke upon Littleton), a második könyvben a törvényekről ír, s a Magna Charta első részletes vizsgálatát tartalmazza, a harmadik könyvben a büntetőjogot elemzi, a negyedik könyvben több bíróság ítélkezését tárgyalja. Coke írásaival átmentette a common law-t mai formájába, a megőrizve annak kontinuitását, amelynek az lett a következménye hogy a középkori jog a modern korban is alkalmazhatóvá vált.

11

4.

A római jog és a common law viszonya A római jognak meghatározó szerepe volt a kontinentális jogfejlődésben, a common law

fejlődésében viszont vitathatatlan a római jog szerepe. Az első római jogi hatások az egyházi bíráskodás területén jelentek meg a 9. század elején, a kánonjogi perek latin kifejezései, melyeket a világ ügyeire is alkalmazni lehetett a 12. századtól a bolognai egyetem római jogi tudományát a kontinens számos országából hallgatták, így a brit szigetekről érkező diákok is nagy érdeklődéssel fogadták. A római jogi alapokon nyugvó kánonjogot a püspöki bírói fórumok alkalmazták Angliában, melynek következtében a házassági jog és a kánonjog alapjául szolgált. Bracton jogkönyvének szerkesztésében a justinianusi Institutiok módszerét alkalmazta a 13. században, melyben fellelhető a Codex és a Digesta számos rendelkezése. Eltérőek a vélemények abban a tekintetben, hogy Bracton romanizálta az angol jogot vagy a római jogot ültette át az angol jogba. Bracton könyvének első része valószínüleg római jogi eredetű, amely a személyeket, a tulajdonszerzési módokat, a szerződés típusokat elemzi, második részben viszont az adomány, a földbirtok, az öröklés és a keresetek szabályai kerülnek ismertetésre. A két könyv részben az ősi angol jogon és részben a római jogon nyugszik. A 15. században sor került a common law jogrend meggyengülésére, Angliában a kánonjog és a római jog hatásai megerősödtek. Az oxfordi és a cambridge-i egyetemen a kánonjogot oktatták, jogvégzett doktorok működtek közre a királyi bíróságok ítélkezéseiben. A tengerjog alapját a görög, római és olasz jog képezte. A római jog recepciója elméleti hátteret biztosított az abszolút monarchia létrejöttéhez Európa szerte. A recepció hatása a Tudor-korszakban is éreztette hatását, a gyakorlatba római jogi tételek és alapelvek szivárogtak be, mely különösen a különbíróságok ítélkezésében játszott nagy szerepet. Nagyon jó példa erre, hogy a hamisítás és rágalmazás tényállása a Csillagkamara Bíróság hatáskörébe tartozott, mely szintén római jogi alapelveken nyugodott. A római jog beszivárgása a jogászok körében ellenkező érzelmeket váltott ki, megosztotta a jogász társadalmat. A common law jogászok szemben álltak a római joggal, ezt tükrözi egy 1529-es eset, amikor a kegyvesztett Thomas Wolsey ügyében állítólag az egyik vádpontot az adta, hogy kísérletet tett a római jog bevezetésére. Wolsey több klerikust nevezett ki az Északi Tanács békebíróvá és tagjává. Angliában a common law dominanciája megmaradt a Tudor korszakban is, melyben az Inns of Courtok szerepe kiemelkedő, melyek a gyakorlati jog oktatáson keresztül biztosították a 12

common law továbbélését. Az angol jog alapját ugyanis a gyakorlatban felmerülő részletes jogi érvek összessége képezte és nem az absztrakt szöveganalízis. Megállapítható azonban, hogy a római jog sokkal nagyobb hatást gyakorolt az angol jogra, mint azt általánosságban elismerik. Ezt bizonyítja, hogy a hitbizomány jusitinianusi gyökerekre vezethető vissza, a kártérítés és a birtokvédelem római jogi gyökereken alapszik. A kereskedelmi jogban is felfedezhetők római jogi gyökerek, mindemellett a szerződések jogának néhány szabályai is római jogi eredetűek. 4

4

Gönczi-Horváth-Révész-Stipta-Zlinszki:Egyetemesj jogtörténet I. Nemzeti tankönyvkiadó. Budapest,2006. 270-273.o.

13

III.

Stuartok a trónon

Jakab trónra kerülése a.) Jakab személyisége I.Jakab 1566. június 19-én született Edinburgh Castle-ben, 1567. július 29-én Skócia királyává koronázták, márciustól pedig Anglia és Írország királya, 1603-ban koronázták meg a Westminster - apátságban. Apja Henry Stuart anyja Stuart Mária, Skócia királynője. I Jakab sok szempontból kivételes uralkodó volt az újkorban. Vonzódott a tudományokhoz és a tudományos vitákhoz, értelmiségi volt, hogy ha nem uralkodónak született volna, akkor a tanári pályát választotta volna. Gyermekkorát beárnyékolta az a tény, hogy anyját, Stuart Máriát a zavargások elüldözték az országból. Anyja hozzáment Robert Stewarthoz, aki más néven Lord Darnley, házasságuk azonban hamar zátonyra futott. A királynő hitvese merényletett követett el Mária jelenlétében az olasz David Riccio ellen, melynek során a királynőnek és a még meg sem született Jakabnak az élete is veszélybe került. Jakab apját 1567-ben Edinburg kapui előtt meggyilkolták. Nagy a valószínűsége annak, hogy a királynő szeretője, James Hapburn tette, aki védelmébe vetette az uralkodónőt. Mária férje meggyilkolása után nem sokkal férjhez ment Bothwellhez. Shakespeare ezt az eseményt dolgozta fel drámájában, a Hamletben. Máriát elűzték és Angliában talált menedéket, itt azonban több összeesküvésben is részt vett I. Erzsébet ellen, aki végül úgy döntött, hogy kivégezteti. VI. Jakab néven már 1567-től uralkodott Skóciában formálisan, hiszen régensek sora vezette helyette az országot és a fiatal király hosszú ideig a nemesek játékszere volt, akik még az erőszaktól sem riadtak vissza annak érdekében, hogy hatalmukba kerítsék a fiatal uralkodó személyét. Jakab nevelését George Buchanan végezte, aki humanista volt. Nagyon nem szerette Mária királynőt, de fiát lelkesen okította a latin nyelv rejtelmeire is többek között. Módszertana Jakab egész életét végig követte, ennek köszönhette humanista képzettségét, csakúgy mint az ellenszenvet az uralkodás elméleteivel szemben. 1585-ben azonban több régens után maga vette át a kormányzást. 1603-ban elhagyta Skóciát, tekintélye még az arisztokraták előtt is szilárd volt, a hosszú ideig tartó zavargások után ismét béke volt az országban. 1603-ban, amikor I. Erzsébet meghalt, vezető miniszterei, Robert Cecil államtitkár vezetésével, összeültek, hogy megtegyék azokat az előkészületeket, amelyek ahhoz voltak 14

szükségesek, hogy I Jakab zökkenőmentesen megkapja a koronát. Az államtitkár már évek óta levelezésben volt Jakabbal, melyről legbelül Erzsébet is tudott. Még Erzsébet meg sem halt, de Jakabot már Anglia királyának kiáltották ki. Azonban a trónváltás nem volt annyira egyszerű. Jakab trónigényénél Margaret Tudorra hivatkozott, aki VII. Henrik lánya volt, aki első házasságát IV. Jakab Skót királlyal kötötte. A problémát azonban az okozta, hogy VIII. Henrik a Stuartokat 1549-ban végrendeletében kizárta és I. Erzsébet csak 1571-ben kapta meg a parlamenttől azt a jogot, hogy saját maga nevezze meg utódát. b.) Az új király Angliába érkezik Jakab érkezése után hamar kiderült, hogy Angliát kormányozni még sem olyan könnyű feladat. Jakab szerette a pénzt szórni, hajlamos volt gondatlanul bánni vele, így hamar szembe kellett néznie az államcsőd tényével. A parlament nem akarta megszavazni az adókat, hiszen úgy gondolta, hogy a királynak békeidőben a királyi regálékkal és vámok bevételeivel kell beérnie. I Jakab az egyházpolitika terén sikeresebb volt, mint a gazdasági és az angol-skót unió kérdésekben. Hampton Courtban nagy vitaülést tartottak 1604-ben, az ő elnökletével az anglikán egyház megreformálása volt a téma. Maga a király szigorú kálvinista volt, ragaszkodott az egyház hierarchikus felépítésével és a püspökök tekintélyét is védte, azonban nem zárkózott el a reformoktól. A kijelentése, „Ha nincs püspök, király sincs” azt a tapasztalatát fejezte ki, hogy a monarchia és a püspöki alkotmány egymástól független.”5 Mint már korábban említettem, Erzsébet tudta, hogy Cecil, a hű tanácsosa titokban tárgyalásokat folytat Jakabbal, de sohasem ejtette ki a Stuart nevet. 1602 után Erzsébet már alig jelent meg nyilvánosság előtt. Szántó György Tibor mondatával élve „Madárcsontú apró anyóka lett belőle.”6 1603-ban halt meg, mely fontos időpont az angol történelemben, hiszen kihalt a Tudor - dinasztia. 1603-tól már a Stuartok uralkodásáról beszélhetünk. A Tudorok uralkodása alatt Anglia gazdag és erős hatalom lett, hadihajók cirkáltak a tengereken, a törvény és a rend volt az úr. Azonban nemcsak az angolok, hanem a skótok is hajlamosak arra, hogy a Stuart – ház uralkodóit minél kedvezőtlenebb színben tűntessék fel. VI. Jakab családfáján pedig alig lehet skót őst találni. VII. Henrik, aki a Tudor – dinasztiát alapított walesi volt és büszke volt származására.

5 6

Peter Wende: Angol királyok és királynők. Korona Kiadó, Budapeset.2001. 97.o. Szántó György Tibor:Anglikán reformáció, angol forradalom. Európa Könyvkiadó, 2000. 177.o.

15

VII Henrik lánya, Margit Skóciában ment férjhez, férje IV. Jakab vol. Az ő unokája volt Stuart Mária, aki Darnley felesége lett, házasságukból született meg 1566-ban Jakab. Jakab uralkodásának első pillanatától népszerűtlen volt. A történetírás szeret vájkálni személyiségének negatívumaiban, azonban homoszexualitásáról nem szívesen írnak. Mint Szántó Tibor György írja „I. Jakab folyton nyáladzott és kegyenceket tartott, vagyis rossz király volt. Jakabtól illett viszolyogni.”7 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy I. Jakabot derűs várakozással koronázták meg 1603ban. Jakab stabil megoldásnak tűnt, hiszen rendelkezett már akkor fiú utóddal, a későbbi I. Károllyal. Ráadásul Jakab mellett szólt sikeres skóciai teljesítménye is. Jól oldotta meg a problémát nehéz időszakban. Puszta életben maradása is nagy tény tőle, hiszen a vallásháború kellős közepében született meg. Nem volt könnyű gyermekkora, ezt megállapíthatjuk. Nem volt szerencséje, sem a nagyszüleit, sem a szüleit ismerni. Anyja, Stuart Mária vérpadon halt meg, apja halála pedig a mai napig nem tisztázott. Lehet, hogy először mérgezték meg vagy ledöfték és csak utána röpítették levegőbe a házát. Mindezekből következik, hogy Jakab szorongásai, a fegyverek iránti gyűlölete gyermekkorához vezethetők vissza. Mind emellett, tizenöt évesen végig kellett néznie skót régense, Morton lefejezését. A vád nem más volt, mint éppen Jakab apjának meggyilkolása. Morton halálát Erzsébet Jakabnak tulajdonította és sosem bocsátott meg neki. Amikor Jakab hajója kikötött Angliában, a nép kitódult az utcára mindenütt, szeretettel köszöntötték az új királyukat, melynek Jakab egyáltalán nem örült, ahogy Szántó György írja, „zavarták a szeretet zajos megnyilvánulásai”.8 Nyűgösen és bosszúsan érkezett meg Londonba. Erzsébet mindig is szerette magát ünnepeltetni, az új uralkodó viszont gyűlölte a ceremóniákat és a nyilvánosságot, csakis skót bizalmasainak körében tudta magát elengedni. Az új uralkodó azt hitte, hogy a gazdag Angliában minden egyszerűen fog zajlani. Elég sok ideig tartott, mire rájött, hogy ez nem így van, mivel sokáig Cecil intézte helyette az államügyeket. A XVII. századi Anglia alapvetően mezőgazdasági ország volt, az angol nemzetgazdaság gyengélkedett, egyetlen rossz aratás is végzetes lehetett. Egyes becslések úgy tartják, hogy 1480 és 1759 között az évi betakarítások 25 százaléka nem fedezte az ország szükségleteit. Korán szétbomlottak a nagycsaládok, négy öt főből állott egy háztartás. Paul Hentzner 1598-ban azt írta, hogy „az angolok inkább csak legeltetnek, mert földjük magától terem, s a birkák gyapja sehol 7 8

Szántó:Anglikán reformáció, im:179.o. Szántó:Anglikán reformáció, i.m.180.o.

16

sem olyan puha és selymes, mint Angliában.9 Az ország lakossága növekedésnek indult, a pozitív demográfiai változások bővülő nemzetgazdaságot feltételeztek. Anglia és Wales lakossága 1650re ötmillióra duzzadt. Szembetűnőbb a társadalmi fejlődés 1603 után. Komoly infrastruktúra fejlődés figyelhető meg, postakocsik száguldottak Angliában, forgótengelyre szerelték a szekerek első kerekét. A könyvnyomtatás is fellendült, már nemcsak a vallási könyveket nyomtatták, hanem agrártudományi szakkönyveket is. Hiszen az angol paraszt fogékony volt az újításokra. A XVI. század végén és a XVII. század elején koránt sem beszélhetünk a modern angol iparról, sem kereskedelemről. Gyenge volt az angol vas, svéd alapanyagot kellett az országba importálna a fegyverkezéshez. Jelentős bányavidék pedig csak New Castleben és környékén volt.” I. Jakab Angliája tehát még sem volt a vas és acél országa. Annál inkább a gyapjúiparé.”10 Európa legnagyobb gyapjútermelőjének számított Anglia a késő középkor óra. Jakab idején azonban váratlan fordulat állott be, megváltozott a divat. Finomabb, könnyedebb, jobban megmunkált anyagokat kívántak a vásárlók. Az angol háziipar viszont csak a durva, festetlen vagy fekete szövetet volt képes előállítani. Az Angliába menekült protestánsok alapították meg a new drapery, az új kelmék készítésének fortélyait. Fő tengelye az angol kereskedelemnek a London – Antwerpen útvonal lett. A Stuartok korában a gyarmatosítás jelentősége csekély. Az Újvilágban három angol lakta terület alakult ki: Jamestown, Bermuda szigetek, New England, Massachusetts. Amikor Jakab elfogadta Skócia trónját, a Kirk, a protestáns egyház már működött. A skót egyházban teljes szervezeti zűrzavar uralkodott. 1572-ben Andrew Mellville a Kirk közgyűlését állam és egyház legfőbb irányító testületévé nyilvánította. A világi vezetők azonban a püspöki rendszer megtartása mellett foglaltak állást. Skóciában ugyanúgy működött a parlament, mint Angliában. Ha fontosabb döntéseket hoztak, akkor akár két napig is elhúzódhatott az ülésszak. 1584-ben két nap alatt negyvenkilenc törvényt fogadtak el. A kálvinisták a törvényeket „fekete cikkelyeknek” nevezték el (Black Acts), ugyanis az új kódex megtiltotta a presbitériumoknak, hogy a király előzetes hozzájárulása nélkül bármiről is döntsenek. Az uralkodó által kinevezett püspökök osztották szét az egyházi állásokat. „Törvény mondta ki, hogy nyilvánosan vagy a magántársasában az uralkodó személyét, tanácsát

9

Szántó:Anglikán reformáció, i.m.181.o. Szántó:Anglikán reformáció, i.m.184.o.

10

17

és döntéseiket senki nem teheti bírálat tárgyává.”11 Skóciában a törvények ereje a fizikai erőhatásoktól függött. A király ügyesen egyensúlyozott, ígérgetet, de a klánvezérek megbuktatták 1585-ben Arran kormányzatát. Jakab ezután bejelentette, hogy nem avatkozik be a presbiteriánus Kirk belső kormányzásába. 1587-re Jakab 24 éves lett. Elhatározta, hogy megházasodik, hiszen ettől remélte a zűrzavaros belpolitika helyreállását. 1589-ben feleségül vette Dániai Annát. 1594-ben megszületett első fia, Henrik, 1600-ban pedig Károly. Hét gyermeke született, de csak három élte túl a csecsemőkort. Heves ellenállásban lendültek a Kirk radikálisai. Fellépésük hatására 1592- ben aláírta az ún. „Aranycikkelyek”- et (Golden Acts). Az új törvény megszüntette az 1584 – ben született „Fekete- cikkelyek” – et. Skóciában az „egyetlen igaz és szent”12 egyház a presbiteriánus Kirk lett, amely önállóan szervezhette testületeit, sőt évente közgyűlést kellett összehívnia legalább egyszer. A presbitériumok nevezhették ki csak a lelkészeket, ezzel megfosztották a püspököket szimbolikus hatalmuktól. Skócia hatalmát Jakab soha nem tudta megszilárdítani. A klánfőnökök kapcsolatrendszere teljes mértékben kizárta centralizáció lehetőségét. Vallási téren ez ugyanígy érvényesült. „ Az első király az Úr Jézus Krisztus, s az ő országa a Kirk. Ebben az országban VI. Jakab nem király, még csak nem is vezető, vagy elöljáró, hanem egyszerű tag.”13 Mindezt Jakabnak tűrnie kellett. Nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy Anglia királya lehessen. Jakab hatalmas tervekkel, modern értelemben vett politikai programmal foglalta el 1603ban Anglia trónját. Szorgalmasan tanulmányozta leendő pályáját, több nyelven beszélt, jártas volt a latinban, illetve a teológiában. Több könyve is megjelent, melyekre nagyon büszke volt. Többek között verseket írt és fordított. Íme, egy kis ízelítő egyik művéből: „Minthogy a gondolat szabad, gondold, ami eszedbe jut Nem árthat, mi titkon marad, ám mit kimondasz, az messze fut. 11

Szántó:Anglikán reformáció, i.m. 187.o. Szántó:Anglikán reformáció, i.m.188.o. 13 Szántó:Anglikán reformáció, i.m.188.o. 12

18

Hát azt kutasd csak, mi a mód keresztülvinni szándékod.”14 Jakab számára a „szabad királyság” eszméje a következőket jelentette, az uralkodón nem választják. Hatalmát ember alkotta intézmények nem korlátozhatják, az uralkodó csakis Isten alárendeltje, senki másé, hiszen legitimációja Istentől ered – írja Szántó György Tibor Anglikán reformáció, angol forradalom című könyvében. Leszögezte, hogy az alapvető és legfőbb földi törvény, a koronázási eskü. Jakab könyvében kifejtette, hogy ha egy uralkodó zsarnoki módszereket alkalmaz, vagy visszaél hatalmával, az is Isten akaratából való. A bizalmatlanság nem kedvezett a konfliktuskerülő Jakab politikájának. A királyt anyagi gondok gyötörték, hiszen egyáltalán nem tudott bánni a pénzzel. 1610 – ben saját maga jelentette ki a parlamentben, hogy kevés dolog van amihez nem ért, de a pénzügyek ide tartoznak. Ráadásul naivan azt képzelte, hogy amikor felül az angol trónara, a szűkös esztendők véget érnek. Az angol uralkodók bevétele átlagosan két fő forrásból táplálkozott: a koronabirtokok jövedelméből és a regálejogokból, például a vámokból. A XVI. században bekövetkező infláció azonban összeszűkítette mindkettőt. Jakab azonban királyhoz méltóan élt. A vadászat volt a kedvenc hobbija. Álarcosbálokat rendezett és nem tudott ellenállni a drága ékszereknek. Szívesen építkezett, különösen a H alaprajzú palotákat kedvelte. Lássuk be egyik sem olcsó szórakozás. A királyi kincstár pedig folyamatosan apadt. Jakab abban látta a megoldást, hogy ha megnöveli az adókat. Azonban a parlamenti képviselők és az angol lakosság is egyetértett abban, hogy az uralkodónak csak rendkívüli helyzetben jár rendkívüli adó. A Magánadósság a király magánügye. Érdekes adat, hogy Erzsébet uralkodása első szakaszában az éves adó meghaladta a 130 000 fontot, Jakab első parlamentjétől pedig mindössze 70 000 fontot kapott, Erzsébet adójának töredékét. Az új király életmódja mellett ez bizony nem tarthatott sokáig. Az egyik parlamenti képviselő ki is jelentette, hogy „ A király pénzesládájának nincs feneke, akkor képtelenség megtölteni”15 Jakab később

14

Szántó:Anglikán reformáció,i.m. 189.o.

15

Szántó György Tibor:Anglikán reformáció, Angol forradalom. Európa Könyvkiadó, 2000. 199.o.

19

megígérte, hogy nem fogja két kézzel szórni a pénzt, de mindenki tudta, hogy ezt nem fogja tudni betartani. Cecilnek 1610 – ben nagyszerű gondolata támadt, amelyet a parlamenten fel is vetett, ez volt az úgynevezett „ Nagy Szerződés” (Great Contract). Cecil alkudozásba fogott az alsóházi képviselőkkel, miszerint bizonyos regálé javak végleges lemondása esetén állandó és végleges évi ellátmányt kért a mindenkori uralkodó javára. Ez ésszerű javaslatnak tűnt, mégis megbukott. Miért? Először a parlament nagyon is megfontolás tárgyává tette a kérdést. A gazdag földbirtokosok elvben a korona hűbéresei voltak és katonai szolgálattal tartoztak a királynak (knight service). De a kiskorúak még sem ölthettek páncélt, háború is ritkábban volt, ezért a kincstár egyik hivatala gyámság alá vette a kiskorú nemeseket. Ez igen sokba került az arisztokratáknak, de a gazdag gentrycsaládokat is megviselte. Jakab szégyelte, hogy király létére kupeckedik, a képviselők pedig attól tartottak, hogy ha a király hozzá jut az összeghez, akkor többet nem fogja össze hívni a parlamentet többé. A nagy szerződés ötlete a süllyesztőben eltűnt, sőt a gazdaság reformterveit is levették a napirendről. Helyette a király egy bizottságot állított fel, melynek az lett volna a feladata, hogy tekintsék át az uralkodó költségvetését és tegyen javaslatot ésszerű gazdálkodásra. Az ideiglenes bizottság azonban teljesen beleszólt Jakab pénzügyeibe, még az is meg akarták szabni, hogy milyen hosszú lehet a gyertya, de persze lényeges pénzügyi stabilizációt nem tudtak elérni. A parlament 1624-ben eltörölte. Bár Jakab erőszakos világban élt, de soha nem tudta megszokni a kardok csörgését. Szelíd és toleráns gondolkodó volt, akire hatottak a logikusan felépített érvek és bízott a szervezett konferenciák és hitviták meggyőző erejében. Protestáns volt, aki az egyházon belüli konfliktusokat is szerette volna megoldani. Dinasztikus törekvései híven tükrözik felfogását. Nem bánta, hogy felesége, Diána katolikus hitre tért titokban, és még ezt nem is leplezte, ráadásul levelezett a pápával. Megviselte azonban Henrik fia halála, mivel így nagy gondot kellett fordítania még két életben lévő gyermeke házasítására. Lányát 1613-ban V. Frigyes pfalzi választófejedelemhez adta. Titokban azonban arra számított, hogy Frigyes személyében erős európai szövetségesre tehet szert. Ez a remény azonban gyorsan szerte foszlott, ugyanis Frigyes meghívták a cseh rendek az ország trónjára, melyet el is fogadott. A katolikus hatalmak azonban nem törődhettek bele, hogy országuk is protestáns kézre kerüljön, ezért spanyol és bajor csapatok a fehér-hegyi csatában legyőzték Frigyest és híveit. Jakab szomorúan vette tudomásul, hogy veje pár hónap alatt minden birtokát elvesztette. A kurdarcból tanulva, Jakab fiának katolikus feleséget 20

keresett. Az angol társadalom felháborodását nem vetette véka alá, melynek a templomokban adtak hangot. Ráadásul 1618-ban kitört a harmincéves háború, melyről Jakab azt vallotta, hogy vallásháború. Amikor Jakab átköltözött Angliába, tudta, hogy szülőföldjére nem is óhajt vissza térni. Első dolga volt, hogy a postajáratot megerősítette, hiszen levelek útján próbálta Skóciát kormányozni. Persze alattvalói semmibe vették az uralkodót is és a leveleit is. Az uralkodó alapvető feladata lett volna Skócia esetében a belső rend fenntartása. Folyamatos belháború tombolt, a király soha nem titkolta, hogy a klánokat ugyan olyan barbároknak tartja, mint az íreket. 1609-ben a skót parlament angol mintára békebíróságot hozott létre. A környék legtekintélyesebb földesura lett a bíró. Viszont a Kirk választott egyház tanácsai ügyesen intézkedtek akár világi ügyekben is, mivel tisztségük helyi közmegegyezésen alapult.

3c) A Buckingham jelenség

A főkegyenci intézmény nem számított szokatlannak a kora újkori világban. Rendszerint közutálatnak örvendtek, valójában azonban mindenki az ő kegyeiket kereste. Óriási magánvagyont halmoztak fel, de az is az igazsághoz tartozik, hogy jövedelmeik tekintélyes részét közügyeik emésztették fel. „ Buckingham cím-és rangbéli emelkedése a király férfiszerelmének hevességét tükrözi.”- írja Szántó György.16 Gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1615-ben lovaggá ütötték, 1616- ban bárói és vicomte - i címet kapott, ezt követő évben már earl, 1618 – ban márki, 1623 - ban Buckingham hercege. A királyi udvar minden jelentős pozíciója az övé volt harmincegy éves korára. Jakab kegyencét 1617- ben az angol és a skót tanács élére is kinevezte, 1619-ben ő lett a flotta admirálisa. Kijelenthetjük, hogy Jakab mindenestől Buckinghamre bízta. Buckingham döntései többnyire a parlament ellenkezésével találkoztak, Jakab azonban nem szűkítette hatáskörét, inkább a parlament kizárásával lavírozott. Azonban az időzített politikai bomba akkor robbant, amikor Jakab úgy lépett fel, mint napjainkban a meleg mozgalmak öntudatos szóvivői. Szerelmet vallott:”Jobban szeretem Buckinghamat bárkinél. Jobban, mint mindazokat, akik itt egybegyűltek. Krisztus Jánost szerette, 16

Szántó:Anglikán reformáció, i.m.216.o.

21

én meg George-ot. Engem ezért senki nem bírálhat.”17 A jelenlevők megbotránkoztak, hogy a király pont a Szentírásra, Jánosra sőt Jézusra hivatkozik. Buckingham herceg azonban áldozatul esett, melynek oka az lett, hogy egyszerre került szembe az ország hangadó politikai köreivel és a közvéleménnyel. Csapongásaival és türelmetlen stílusával Anglia üzletmenetét és a reformáció vívmányait veszélyeztette. A Buckingham jelenség éket vert a korona és a parlament, az uralkodó és az alattvalók között. Christopher Hill „az udvar és az ország megosztásának” okát látja a hercegben, aki megszülte a polgárháború lehetőségét. 1625-ben meghalt Jakab király. Élete utolsó hónapjait nyűgös öregemberként élte le. Sem fia, Károly, sem főkegyence, sem az ország nem gyászolta meg „ Anglia Salamonját”.18 Ugyanis nem volt rá idő. Anglia admirálisa, Buckingham a spanyolok ellen indult csatába. Nagyon nagy vereséget szenvedett, rosszul mérte fel az erőviszonyokat, nem volt rendesen előkészítve a támadás sem. Azonban még ez a kudarc sem törte le a herceget, aki össze hívta az angol parlamentet, hogy újabb adókat szavaztasson meg. Amikor azonban az alsóház magyarázatot követelt a vereség miatt, a herceg rávette Károlyt, hogy oszlassa fel a házat, aki eleget tett a követelésnek. Károly még egy hatalmas hibát követett el. Feleségül vette IV. Henrik katolikus lányát, Mária Henriettát. Károly megesküdött a parlament előtt, hogy a frigy semmilyen engedéllyel nem járhat az angol katolikusokra nézve. Mint később kiderült, Károly többször is hamisan esküdött. Több hazugság figyelhető meg ebben a házasságban. Nemcsak a sógorát csapta be, hanem a parlamentet is. XIII. Lajosnak a titkos záradékban ígéretet tett, hogy a katolikusokat egyenjogúság fogja megilletni Angliában. Ezt persze nem tartotta be, sőt angol hajókon protestánsok tartottak La Rochelle felé, a francia hugenották megsegítésére. Mindehhez hozzá tartozik, hogy a parlament nem is tudott a titkos záradékról, melyet Károly kötött Lajos francia királlyal. Buckingham-et azonban nem zavarta, hogy mi történik az országban. Miközben Anglia és Franciaország között háború dúlt, a herceg Richelieu bíborossal találkozott, hogy előkészítsenek egy spanyolellenes szövetséget.

A parlamenttel újabb adók kivetését akart

megszavaztatni, amire válaszul a képviselők a herceg menesztését, bíróság elé állítását követelték. Károly csak úgy menthette meg barátját a felelősségre vonástó, hogy újból feloszlatta a 17 18

Szántó:Anglikán reformáció,i.m. 217.o. Szántó:Anglikán reformáció,i.m. 219.o.

22

parlamentet. Megjegyzem rosszul tette. Gyűrűsödtek az események, amely majd a forradalom kirobbanásához fognak vezetni.

1625-ben királlyá koronázták Jakab fiát, Károlyt, aki férfias benyomást keltett és méltóságteljes, délceg járása uralkodóhoz méltó volt. Fecsegő apjához képest Károly mértékletesnek bizonyult, bár dadogott így soha nem lehetett biztos abban, hogy a már elkezdett mondatot be is tudja fejezni. „A festészet, a zene és az álarcosbál voltak a gyengéi.”19 Károly betegeskedő apja utolsó hónapjaiban átvette az ország kormányzását. Rövid időre népszerűséget szerzett a spanyol frigy tervének összeomlása. Azonban megítélését tovább rontotta, hogy mégis csak katolikus feleséget hozott Angliába. Ettől kezdve őt is pápistának tartotta a közvélemény. A parlamentáris kormányzást éppúgy elutasított, mint apja Jakab. Hamarosan ugyanaz a bizalmatlanság vette körül, mint elődjét. Károly uralkodása elején hatalmas presztízsvereségeket szenvedett. Egyszerre keveredett háborúba a franciákkal és a spanyolokkal, úgy, hogy a parlament nem szavazta meg az ország hadi kiadásait fedező adóit. Károly 1625-ben Oxfordba hívta össze a parlamentet, majd 1627-ben került sor a második parlamenti ülésre. A király harmadik parlamentje 1628-ban ült össze, ahol a képviselők ugyan megszavazták a kért adókat, de Buckingham felelősségre vonásáról nem tettek le. Megfogalmazták a „Jogok Kérvényét” (Petition of Rights), melyben a herceget nyilvánították az országra leselkedő veszély fő okozójának. Négy fő szakaszát szokták elkülöníteni az alkotmánytörténetben. Az első cikkely azt rögzítette, hogy parlamenti törvény nélkül soha senkit nem lehet ezután adó, kölcsön, ajándék vagy egyéb hasonló címen megterhelni. A második szakasz kimondta, hogy szabad embert törvényes eljárás nélkül bebörtönözni nem lehet. A harmadik cikkely a kényszerkvártélyozást tiltotta be, a negyedik pedig a statáriális bíróságok eltörléséről rendelkezett. Az alsóház pedig kinyilvánította, hogy az alattvalók tulajdonhoz való joga szent és sérthetetlen, ugyan úgy mint a személyes szabadságuk.20

19

Szántó:Anglikán reformáció,i.m.. 222.o.

20

Szántó:Anglikán reformáció, i.m.224.o.

23

A Károllyal szembeni gyanakvás és elégedetlenség tovább erősödött. 1629-ben ismét összehívta a parlamentet, hogy újabb adókat szavaztasson meg, azonban újból a képviselők ellenállásába ütközött. Károly ezután megfogadta, hogy soha többé nem hívja össze a parlamentet. 1629 és 40 között a szokásjoggal ellentétes rendszert honosított meg, mely az angol polgári forradalom kirobbanásához vezetett. A Stuart – abszolutizmus

Amikor I Jakab 1603-ban trónra került Anglia stabil és virágzó korszak elé nézhetett volna mind a belpolitika mind a külpolitika területén, azonban ez nem így történt. A gazdasági fejlődést egyrészt a keleti kereskedelem fellendülésétől lehetett volna remélni, másrészt pedig az északamerikai gyarmatok létrejöttétől. A Tudor-abszolutizmus a privilégiumok, monopóliumok egész rendszerét alakították ki, amelyben az uralkodó, az egyház és a földbirtokos arisztokrácia közötti egyensúly fenntartása a tradicionális abszolutista intézményrendszeren keresztül is lehetséges volt.21 Márpedig a Stuárt-ház első két uralkodója is a parlament nélkül, az ún. királyi előjogokkal akart uralkodni. A kormányzás központi szerve a Királyi Tanács volt, mely a király tanácsadóiból állt. A legfontosabb államügyekkel több más szerv is foglalkozott, többek között a Titkos Tanács. Ezt a szervet eredetileg a királyi döntések hitelesítésére hoztak létre, egyre fontosabbá és szervezettebbé vált, amelyet az is mutat, hogy ülésein a király elnökölt. Létszáma folyamatosan nőtt. I Erzsébet alatt 12 – 14 fős volt, a Stuartok idején viszont már 30 – 40 főre bővült. Hatékony eszközt jelentett a király kezében a Felsőtanács és a Csillagkamara, melyek különbíróságok voltak.

1.)

Az alsóház szabadságai

A XVII. században a parlamentben kizárólag a birtokos osztályok képviselhették magukat. Lordok Házában viszont csak a legnagyobb földbirtokosok és püspökök foglalhattak helyet. I. Jakab a címek kiárusításával felhígították ugyan az arisztokráciát, de ez csak a felső ház tekintélyét csökkentette, gazdagságát azonban növelte. A kortársak a felsőházat tekintették magasabb

21

Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus és alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, Bp., 2003.207. o.

24

rendűnek, de az alsóházban is az ország vagyonos elemei foglaltak helyet. Egy grófság parlamenti képviselőjének lenni, elismerést jelentett. A grófságokban csak azoknak a személyeknek volt választójoguk akik legalább évi 40 shillinget jövedelmező szabad földbirokkal rendelkeztek. Már az is társadalmi tekintélyt biztosított, ha valaki valamelyik városi választókerületből került be az alsóházba. Itt a nemesek képviselték a várost. A választási harcok nem politikai kérdések körül forogtak, hanem az helybeli családok hatalmi vetélkedését fejezték ki. Az alsóház nem az angol társadalmat, hanem annak csupán csak egy kis töredékét22 képviselte. „Az alsóház a jómódú gentry és a gazdagabb kereskedőréteg szószólója volt.” - írja Hill művében. A XVIII. század politikai problémája éppen abban állt, hogy eldöntsék, hogy hol végződnek a király jogai és kiváltságai és hol kezdődnek a szabad alattvalóké. A lakosság többségét nem is vették számításba. A Common Law a szabad emberek törvénye volt. „Aki nem tulajdonosa javainak, az nem szabad” – mondta a parlament egyik képviselője 1624 – ben. A megalázó korbácsütéssel szemben a gentry védve volt. „Nincsenek javai: megkorbácsolandó.”23gyakran hangzott a békebírák szájából. A békebírák nap mint nap hoztak megkorbácsolási vagy megbélyegzési ítéleteket az alacsonyabb néposztályok ellen, és olyan eszközökkel csikartak ki vallomásokat ezektől az emberektől, amelyen szörnyülködtek volna, hogy ha a kiváltságos osztályokkal szemben alkalmazták volna. Hill szerint a szavak sokszor félreérthetőek. Amikor a parlament tagjai a „ szabadság és tulajdon” védelmében léptek fel, ezen „kiváltság és tulajdon” jelentésre kell gondolnunk, nem amit a szabadság szó mai értelemben jelent. 24 2. ) Pénzügyi és alkotmányjogi ellentétek

A XVII. században bekövetkezett gazdasági fejlődésnek politikai és alkotmányjogi következményei is lettek. Az ország is gazdagabb lett, különösen a parlament által képviselt osztályok. A királynak át kellett szerveznie a birtokain a gazdálkodást, hiszen a koronabirtokok nemcsak jövedelem forrásai voltak, hanem a tekintély és befolyás jelképei is. Népszerűtlen volt az a döntése a királynak, hogy felemelte a koronabirtokok bérleti díját. A kormány kiadásai így is magasra rúgtak. Ehhez az is társult, hogy Jakab két kézzel szerette szórni a pénzt. Ráadásul gyermekeit és feleségét is el kellett ugyanolyan pompa közepette

22

Christopher Hill:Az angol forradalom évszázada. Kossuth Kiadó, 1968. 40. o. Hill:i.m. 41. o. 24 Hill:i.m. 41. o. 23

25

tartani, mint saját magát. Növekedtek a hadviselés költségei is: a hajók nagyobbak, az ágyúk nehezebbek lettek, sőt tűzfegyverekkel kellett felszerelni a hadsereg katonáit. Nagyobb hivatali apparátusra volt most már szükség. Erzsébetnek például koronabirtokokat kellett eladnia hogy a spanyol háború költségeit finanszírozni tudja, sőt hatalmas adóságot hagyott Jakabra. A királyi birtokok jövedelme Jakab uralkodásának első éveiben csupán töredéke volt Erzsébetéhez képest. A királynak be kellett fejeznie a háborút. A földek eladása a királyi tőke felélését jelentette. Ez pénzügyi szerencsétlenség volt John Coke a következőt írta Buckinghamnek:” A Korona szükségképpen úgy fog süllyedni méltóságban és hatalomban, ahogy mások emelkednek.”25 Az alsóház önbizalma eközben olyan mértékben kezdett el emelkedni, ahogy az általa képviselt rétegek gazdagodtak. A földből származó jövedelmek csökkentek, de a kereskedelem fejlődését követően az ebből folyó bevétel nőt. A vámbevételek kétszeresére emelkedtek Jakab uralkodásának kezdetén. A vámok szabályozására is sor került a Stuartok alatt. 1608-ban Jakab új vámtarifát adott ki, amely módosította az árucikkek értékét, és a behozatali cikkekre többletterhet rótt. Egyre nőtt a külkereskedelem jelentősége is. Az ország gazdasági szerkezete is bonyolultabbá vált. A tulajdonosok úgy érezték, hogy nekik is kijár, hogy beleszóljanak az ország gazdaságpolitikájába. Az alsóház képviselői pedig nem akarták, hogy a király függetlenné váljon az általa megszavazott adóktól. Ha a király megszerezhette volna azt a jogot, hogy tetszése szerint bármikor vethessen ki adót, akkor jövedelme hamarosan túlszárnyalta volna az évi 70 000 fontot. 1610-ben az alsóház figyelmezette Jakabot, hogy csökkentse a tulajdonosok adóit. A király hozzájárult a csökkentéshez, az alsóház pedig hozzájárult a többi fenntartáshoz, de volt egy feltétel. Ezentúl törvénytelennek fogják tekinteni, hogy ha a király a parlament beleegyezése nélkül vet ki vámokat. Mielőtt ez az alku létrejött volna a parlamentet feloszlatták. Az alsóház 1625-ben forradalmi lépést tett: megtagadta, hogy a hagyományos kikötővámokat élethosszig megszavazza I Károlynak. Csupán egy évre szavazták meg. Károly válasza, hogy feloszlatta a parlamentet és a kikötővámokat továbbra is behajtotta.

Ezzel

kezdődtek el azok a viták amelyek a Jogok Kérvényéhez fognak vezetni, melyről dolgozatom első részében részletesen írtam. 3. ) Külpolitika A parlament és a király közötti nézeteltérések oka egyrészt a kereskedelem másrészt a pénzügyek voltak, de nemegyszer került sor vitákra a külpolitika kérdése miatt. I. Jakab 25

Hill:i.m. 42. o.

26

személyiségéből és vérmérsékletéből adódóan és nem utolsó sorban pénzügyi okokból is a békére törekedett. Nem értett egyet azzal, hogy veje elfogadta a cseh koronát, ezt olyan lépésnek tartotta, amely esetleg felforgathatja Európa teljes rendjét. Jakab és fia Károly is nagy tisztelői voltak a spanyol korona és a francia ellenreformációs szellemű monarchiának. Gondomar spanyol követ nagy befolyással rendelkezett az angol udvarban és arra tanította Jakabot, hogy hogyan uralkodhat a parlament nélkül. Naivan Jakab abban reménykedett, hogy egy spanyol egyezménnyel helyreállíthatja Európában a békét, s így nem kell majd összehívnia a parlamentet. Ez a politika azonban nagy ellenállást keltett. A parlament egyes puritán csoportja 1621-ben azt követelte, hogy a király indítson háborút Spanyolország ellen. Ebben az évben Jakab nem volt hajlandó megvitatni a spanyol kérdést a parlamenttel. Nem engedte, hogy az alsóház beavatkozzon a külpolitikába. Azonban az 1624-es évre Károly és Buckingham már a spanyol háború hívei között szerepeltek, és rövidesen sor került a spanyolok elleni háborúra.

4.) A kormány gazdaságpolitikája

A gazdasági élet fejlődésével az udvarnak új gazdaságpolitika kialakítására volt szüksége. Fegyverekre és hajókra volt szükség így támogatták a kohászatot,a lőporgyártást és a hajóépítés fejlődését. Egyes iparágakat, mint például a timsógyártást csak azért támogatták, mert az ország számára különösen előnyös volt, hiszen Angliát függetlenné tette a pápai monopóliumtól. Az első Stuartok időszakában, a kormány feladatának tartotta, hogy az ipart a béreket és munkafeltételeket szabályozza. Nehéz időkben a kormány arra utasította a békebírákat, hogy vásárolják fel a gabonát és adják el áron alul. Megtiltották a vállalkozóknak, hogy azokat a munkásokat elbocsássák, akiknek a termékeit nem tudták értékesíteni. A Tudorok által felállított Csillagkamara feladata pontosan az volt, hogy akiknek a hatalma túl nagy volt, azok ellen olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyről sem a parlament, sem törvényszékek nem ismerték volna el, hogy nem egyeztethetők össze a tulajdonjoggal. A Stuartok támogatták a londoni monopolista külkereskedelmi társaságokat a csempészkereskedőkkel szemben, fékezték az ipari fejlődés ütemét, üldözték a közvetítő kereskedelmet. Birmingham környékén elhelyezkedő kohászipar fejlődése annak volt 27

köszönhető, hogy itteni iparosok nem voltak céhekbe szerveződve és ennek az iparnak a munkásait nem kötelezték hétévi tanoncidőre. A XVII. század elején harcok folytak a londoni társaságok között. A kereskedők gazdagodása folytán, kezdték uralmuk alá vonni a kisiparosokat. Ez utóbbi azonban arra törekedett, hogy elismerjék jogait. A napszámosok nagyon súlyos helyzetbe kerültek a végett, hogy csökkentették béreiket. A kormány intézkedései csökkentették az angol gazdasági élet rugalmasságát, akadályokat állítottak fel azzal szemben, hogy gyorsan reagáljon a keresletben jelentkező változásokra Ebben az időszakban a legnagyobb gyűlöletet a monopóliumok váltották ki. Gyakran volt rá precedens, hogy az új iparágaknak támogatásként meghatározott időszakra piacot adományozzanak. A Mines Royal Társaság hozzájárult ahhoz, hogy az angol ágyúgyártása ne a külföldi résztől függjön. Más monopóliumok a fegyverkezési iparágakat védték. A monopóliumok árusításának gyakran azonban csak az volt a célja, hogy a korona bevételhez jusson. Monopóliumot csak az kaphatott aki nagy befolyással rendelkezett. Számuk 1621-ben állítólag 700-ra tehető. Megállapítható, hogy a monopóliumok akadályozták a kereskedelem szabad fejlődését. Például a kereskedők áruikat nem rakhatták ki a legjobb kikötőkben, ha egy monopolistának az érdeke azt kívánta. A gazdasági élet azonban az 1630-as években már nagyon szenvedett a monopóliumoktól. A szembenállásnak nem csupán gazdasági okai voltak. Christopher Hill szerint a monopolisták pápisták voltak. Ha adónak tekintjük a monopóliumokat, akkor valójában a parlament által később bevezetett fogyasztási adó elődjének tekinthetjük. Tetemes bevételt jelentett a királyi kincstár számára. 1624-ben a törvény kimondta, hogy monopóliumok ellentétben állnak a törvényekkel. Károly úgy játszotta ki a törvényt, hogy megkerülte a köztörvényi bíróságokat és a monopóliumokkal kapcsolatos ügyeket egyből a Csillagkamara elé utalta, azzal a jogcímmel, hogy saját felségjogaikat vonták kétségbe.

Három kifogás volt a monopóliumok ellen: - a termelést korlátozták

28

- nem biztosították a termékek minőségét, nem védték a fogyasztók és az alkalmazottak érdekeit, a spekulánsok arra használták fel kiváltságaikat, hogy meggazdagodjanak - azt a kárt, amit a monopóliumok gazdasági életben okoztak, nem ellensúlyozta a kincstár nyeresége.

5.) Az államegyház és a puritanizmus Az egyház sokkal nagyobb szerepet játszott az angol társadalom körében a XVII. században, mint amilyet most játszik. Minden vasárnap részt kellett venni az istentiszteleteken, ha valaki ezt nem tette akkor törvényes büntetést szabtak ki rá. Köteles volt mindenki tizedet fizetni. Ami azt jelentette, hogy jövedelmének vagy termésének egy tizedét be kellett szolgáltatni egy olyan egyházi személynek, akinek a megválasztásába még csak bele sem szólhatott. Ráadásul ki volt szolgáltatva az egyházi bíróságok ítélkezéseinek. Az egyházközösség a kis falvakban valóságos társadalmi egységet képzett. A lakosság számára a templom jelentette a közéletet és a szórakozást. Még a katonai kiképzés is a templomudvarban zajlott. A XVII. században még nem voltak újságok, nem létezett tévé, rádió, alig lehet tehát túlbecsülni azt a befolyást, amit egy lelkész gyakorolt híveire mind politikai, gazdasági és erkölcsi értelemben. A könyveket szigorú cenzúrának kellett alá vetni, az oktatás is egyházi monopólium volt. Oxfordban és Cambridgeben is csak egyházi emberek taníthattak.” A bibliát isten által sugallt szövegnek tekintették, amely választ ad az élet minden kérdésére.”26 A kor küzdelmeinek központi alakja a lelkész volt. Vagyis fontos kérdés volt, hogy kit neveztek ki lelkésznek. A kinevezés jogát a földbirtokos uralkodó osztály tartotta a kezében. A patrónus világi személy volt többnyire. Törvény szerint a püspök kénytelen volt elfogadni a patrónus jelöltjét. A patrónus intézménye ahhoz vezetett, hogy a lelkészek nagy részének csak konzervatív politikai nézetei lehettek. Egy püspök jegyezte fel Jakab király híres mondását: „ Ha nincs püspök, akkor nincs király és nincs nemesség.”27 Az 1640 es években jelent meg az igazi vallási radikalizmus, ezt olyan emberek vallották, akik teljes egészében elvetették a patrónus intézményét, s nem voltak hajlandók tizedet fizetni az egyház javára. A polgárháború előtti küzdelmek akörül folytak, hogy milyen legyen az állami

26 27

Hill:i.m. 65-66. o. Hill:i.m. 66. o.

29

egyház. A püspökök állami és közigazgatási tisztviselők voltak, a Koronától vártak támogatást és előrelépést. Mint testület a királyi előjogok erősítését szolgálták. A legfelsőbb egyházi testület a Magas Bizottség ( High Commision) volt. A Csillagkamarához hasonlóan a királyi bürokrácia szerve volt. Politikai vétségekért és alaki vagy rendtartásbeli vétségekért egyaránt kiközösítés járt. A világi és az egyházi közigazgatásnak ez az összeolvadása ellenzékeik szövetkezéséhez vezetett. 1610-ben a parlament kérte, hogy korlátozzák a Magas Bizottság hatáskörét és az egyházi bíróságok tevékenységét. Szükség volt az egyház megreformálására. „Az egyház megreformálására irányuló puritán program teljes megvalósítása olyan közigazgatási forradalmat eredményezett volna, amelynek mélyreható következményeit az állam sem kerülhette volna el.”28 1604-ben Hampton Court-ben tartott konferencián a puritán lelkészek szószólói nagyon visszafogott és mérsékelt kívánságokkal álltak Jakab elé. A király azonban mégis megérezte mögötte az a presbiteriánus eszmerendszert, amellyel Skóciában is baja volt. Jakab eltúlozta a presbiteriánizmusban rejlő demokratikus elemeket, de nem volt azonban ostobaság amit a püspököknek mondott.”Ha nektek egyszer kiteszik szűrötöket és ők lépnek a helyetekre, jól tudom, mi lenne az én hatalmammal is.” Finoman közölte a puritánokkal, hogy meg kell tanulniuk alkalmazkodniuk, máskülönben „kikergetik őket az országból”. „Ha nincs püspökség, akkor király sincs és nemesség sincs.”29 A puritán eszmék között foglalt helyet a tisztesség és közösség szolgálatának eszméje. A prédikátorok a lelki egyenlőséget oktatták. Az tanították, hogy „semmiféle erőfeszítés és semmiféle áldozat nem lehet túlságosan nagy Isten akaratának teljesítésére. Hiszen ezenkívül semmi sem számít a világon.”30 A puritanizmus mindig is Anglia legfejlettebb területein volt a legerősebb. A városi birtokos osztályokra gyakorolta a legnagyobb hatását, pontosan azért mert a kemény munka kötelességét hangsúlyozta.

3. I. Károly Angliába királya

28

Hill:i.m.. 69. o. Hill:i.m. 69. o. 30 Hill:i.m. 70. o. 29

30

Jakab fia, Károly sok szempontból különbözött apjától, férfias benyomást keltett ,, tartása délceg, járása méltóságteljes, megvetette az italozást, a nagy lakomákat, az üres beszédet. Apjához képest Károly mérsékletesnek és hallgatagnak bizonyult, igaz dadogása miatt soha nem lehetett abban biztos, hogy a következő mondatot be is tudja majd fejezni. Gyengéi közé tartoztak a festészet, a zene és az álarcosbálok. Károly már a betegeskedő Jakab utolsó hónapjaiban átvette az uralmat. Sajnos hamarosan az új uralkodót ugyan az a gyanakvás és bizalmatlanság övezte, mint elődjét. Károly 1625-ben hívta először össze Oxfordban parlamentet, mert a fővárosban ekkor éppen járvány tombolt. A képviselők bizalmatlanok voltak az uralkodóval szemben és csupán egy évre szavazták meg járandóságát. Így a parlament sajnos még egyetlen hétig sem ülésezett, a király dúlva fúlva feloszlatta azt. Hiszen a képviselők követelték hogy mondja fel házassági szerződésének titkos, az angliai katolikusokat kedvezményező toldalékot. 1627-ben ült össze Károly második parlamentje. Az alsóház vezére Sir John Eliot már az első napon így szónokolt: „ Hajóink elsüllyedtek, harcosaink elpusztultak. Nem az ellenség, és nem is kard lett a vesztünk, nem is a vak sors, hanem azok akikben megbíztunk.”31 Ezután a parlament idézést küldött a főminiszternek. Károly ettől megint dühbe gurult és azt hangoztatta, hogy a parlament összehívása és feloszlatása egyedül az ő joga és felháborodását a bánásmód is fokozta, melyet kikért magának. Ekkor a király súlyos hibát követett el, börtönbe vetette Eliotot és más nagy tekintélyű képviselőt. Majd 1627-ben ezt a parlamentet is feloszlatta. Telet az idő, a király elérkezettnek látta, hogy összehívja a harmadik parlamentet 1628-ban, amikor is a képviselők megszavazták a kért adót, de Buckingham felelősségre vonásáról nem tettek le. Megfogalmazták a „Jogok kérvény-ét” (Petition of Right) melyben a herceget nyilvánították az országra leselkedő veszélyek fő okozójának. A veszélyek és csapások között szerepelt, hogy a király újabb pénzszerző intézkedéseket jelölt meg. Károly úgy gondolta, hogy az ország hadiállapotba került. Ennek következtében, felfüggesztette a békebírók joghatóságát é statáriális igazgatást vezetett be. Károly azonban nem adókat, hanem kötelező kölcsönöket szedett be. Aki ellenszegült azokat pedig tömlöcbe vetette. 1628 –ban a parlament ismét összeült. A képviselők úgy gondolták, hogy itt az idő, hogy visszavágjanak Károlynak. „A Jogok Kérvényének négy szakasza egyetemes alkotmánytörténeti jelentőségre emelkedett. Az első cikkely rögzítette, hogy parlamenti törvény nélkül ezentúl soha

31

Szántó: Anglikán reformáció, i.m.223.o.

31

senkit nem lehet adó, kölcsön, ajándék, jótékonykodás vagy egyéb hasonló címen megterhelni. A híres második szakasz mondta ki, hogy szabad embert törvényes eljárás nélkül bebörtönözni nem lehet. A harmadik bekezdés a kényszerkvártélyozást tiltotta meg, a negyedik pedig a rendkívüli, statáriális bíróságok eltörléséről intézkedett. Az alsóház ezzel kinyilvánította, hogy az alattvalók tulajdonhoz való joga szent és sérthetetlen, csakúgy, mint személyes szabadságuk.”32 Károly 1628-ban ismét haza küldte a képviselőket. Buckingham herceg már nem élt, amikor a király 1629-ben ismét összehívta a parlamentet, amikor is már negyedik alkalommal hívta össze a képviselőket, akik ismét megtagadták a vámok erőszakos beszedését. A király arra hivatkozott, hogy Jogok Kérvénye nem tiltja számára a vámoltatást. A kereskedők és a hajótulajdonosok ellenszegültek. A király ismét elvesztette a fejét és utasította a Spekaert, hogy rekessze be az ülést. Sok történész úgy gondolja, hogy az angol polgári forradalom valójában ekkor, 1629-ben kezdődött el. Ugyanis a ház a király parancsát figyelmen kívül hagyta és nem oszlott fel. A képviselők utasították a Speakert, hogy szerkessze meg a Háromszakaszos Határozatot (Three Resolution). A dokumentum rögzítette, hogy a parlament jóváhagyása nélkül a király nem vethet ki újabb adókat. Ekkor az uralkodó elhatározta, hogy többet nem hívja össze a parlamentet. 1629 és 1640 között a szokásjoggal ellentétes rendszert honosított meg a király. Károlyt egyáltalán nem zavarta, hogy alattvalói zsarnoknak tartották, amiért a prerogatíva használatában a legkisebb engedményre sem volt hajlandó. Az angolok számára az 1630-tól kezdődő időszak mégis megtévesztően nyugodt volt, holott királydrámát és forradalmat érlelt. A király elhatározta hogy a parlament kizárásával kormányozza az országot, melyben centralizált hatalmat és püspöki irányítás alatt álló egyházat hozott létre. Többé már nem lehetett eltérni a liturgia előírásaitól. A király és francia felesége, gyermekei katolikus misére jártak. Károly hívei parlamenti adók nélkül is gondoskodtak a király jövedelmeiről. Az 1630-as évektől a király sikert sikerre halmozott, hiszen feltöltötte a kincstárat. Hogy milyen tételekkel? Az erőszakolt kölcsönök, a hajópénz, az elavult erődhasználati törvények, kötelező lovagi illetékek, a büntetések növelték a kincstár bevételeit. 1637-ben az egyik dúsgazdag nemes, John Hampden megtagadta a hajópénz kifizetését. A király ekkor már nem csak a tengerparti területeken hanem az ország belsejében is gyűjtötte a flottára valót, így a hajdani regálé jövedelemből rendkívüli hadiadó jött létre. Hampden pontosan ezért fordult a bírósághoz, amely a Rex versus Hampden ügyben csupán hét:öt arányban adott a

32

Szántó: Anglikán reformáció,i.m.. 224.o.

32

királynak igazat. A hajópénz megtagadására került sor válaszol így a tervezett 196000 fontnyi shipmoney helyett csupán hétezer fontot tudott a király behajtani.

4 Alkotmányos válság és a polgárháborúhoz vezető út Károly uralkodásának idején, 1628-ban a parlament mindkét háza tiltakozott újabb adónemek és bebörtönzések ellen, Tiltakoztak továbbá a katonák magáncsaládokhoz való elszállásolása ellen illetve a hadijog civilekre való alkalmazása ellen. A tiltakozásuk eredménye, egy a királyhoz beadott petíció volt, melynek eredménye a Petition of Right, mely a két ház jóváhagyásával törvényerőre emelkedett. Ennek következtében I. Károly a parlament jóváhagyása nélkül kormányzott. Döntését azzal indokolta, hogy elég erős ahhoz, hogy egyedül szedjen be adót és kormányozza az országot. Azonban a skót háború finanszírozásához újabb adó kivetése céljából 1640-ben összehívta a parlamentet. Abban bízott, hogy a képviselők egyet fognak vele érteni, de először követeléseket támasztott. A Közösségek Háza törvénytervezetet alkotott, melyet a Lordok háza elfogadott, így nyert törvényerőt a Triannial Act. Az új törvényben kimondták, hogy a parlamentet feloszlatásától három éven belül az uralkodónak össze kell hívnia. A parlament további intézkedéseket hozott, betiltott egyes különbíróságokat, a Csillagkamara Bíróságot, a Court of High Commisiont, mely a korona vallásról alkotott elképzeléseinek volt a végrehajtója a világiak és az egyháziak között. Továbbá a törvény megszavazása után sor került az uralkodó hatalmának korlátozására. A rövid és a hosszú parlament összehívásával a parlament Tudor-kori hatalma csak igen rövid időre állt helyre. I. Károly 1642-ben maga köré gyűjtötte a királypártiakat, s kitört az első polgárháború. A parlament vezetője Cromwel volt, hadserege pedig jól képzett és ütőképes, akik alkotmányos és vallási reformokért harcoltak. A király 1648-ban újabb háborút kezdeményezett, menynek végén 1649ben hazaárulásért perbe fogták és kivégezték. A Lordok Házát és a királyságot betiltották, és a csonka parlament vezetésével katonai diktatúrát vezettek be. A politikai hatalom az Államtanács, a parlament és a hadsereg között oszlott meg. 1653-ban Cromwell feloszlatta a parlamentet és új kormányzati formát vezetett be, protekturátus alakult meg. 33 Az angol polgári forradalom kirobbanásához vezető hosszú útnak az első állomása megítélésem szerint az 1634-ben kivetett hajópénz volt, amely maga után vonta az eseményeket. 33

Gönczi-Horváth-Révész-Stipta-Zlinszki:Egyetemesj jogtörténet I. Nemzeti tankönyvkiadó. Budapest,2006. 274-275.o.

33

Amikor 1603-ban a Sturartok kerültek hatalomra Anglia erős és virágzó volt. Azonban az egyre erősödő középosztállyal és városi polgársággal szemben már nem lehetett ugyanazokat az intézményeket és hatalmi technikákat alkalmazni, mint egy évszázaddal azelőtt. Márpedig I Jakab és fia Károly is a parlament nélkül, az ún. királyi prerogatívákkal (előjogokkal) akartak uralkodni. mint a Tudorok. A Királyi Tanács vagy Nagytanács volt a kormányzás központi szerve az uralkodó tanácsadóiból. A legfontosabb államügyekkel azonban több más szerv is foglalkozott. Többek között a Titkos Tanács (Privy Council). Erzsébet idején, ez a szerv 12-14 fős volt, ekkorra 30-40 tagúvá vált. A Felsőtanács ( High Commission) és a Csillagkamara (Star Chamber) olyan királyi különbíróságok volt a amelyek hatékony eszközt jelentettek a király számára. A bíráskodás és a helyi közigazgatás legfontosabb szervei a seriffek és a békebírák voltak, bár a helyi földesúri bíráskodás szintén érvényesült a vitás ügyek elintézésében. Károly idején széles körű elégedetlenséghez vezetett a királyi kormányzat valláspolitikája. Az anglikán egyházban már 1560-as évektől erős puritán hagyomány alakult ki amely az 1630-as években ellentétbe került Laud canterbury érsek által szorgalmazott hivatalos episzkopális egyházkormányzatával. Mindez erős ellentétbe került I. Károly abszolutizmusával. Az angol parlament már a 14. században is két kamarás volt: az Alsóházból valamint az örökletes, a király által kinevezett arisztokráciából, a peerekből álló Lordok Házából állt. A tövény hozás a parlament joga volt. 1628-ban sor került a Jogok Kérvényének elfogadására, melyben rögzítették, azta követelést is, hogy a szabad embereket csak tisztességes eljárás keretében lehet büntetéssel sújtani, a király személyes parancsára senkit nem lehet bebörtönözni. Ennek közvetlen előzménye 1627-ben az „öt lovag ügye”(Five Knighhts case) volt. Az eset elnevezése öt nemesre utal, akik megtagadták a királyi kölcsönök megfizetését és ezért a Titkos Tanács bebörtönöztette őket. Amikor a King’s Bench, a Királyi Törvényszék az elfogatás indokairól érdeklődött,azt a választ kapta, hogy elfogatásuk a király személyes parancsára történt. Ez persze sértette a személyes szabadsághoz fűződő nemesi privilégiuomokat. Fegyveres elégedetlenségre azonban csak 1638-ban került sor, ez volt a skót felkelés, amely a király skóciai valláspolitikája miatt robbant ki. A felkelés leveréséhez azonban a királynak pénzre volt szükség ezért hívta össze a király 1640-ben a parlamentet. A parlament mindössze három hétig működött „rövid parlamentnek” nevezzük, melynek ellenzéki vezetőit a király egyből le is tartóztatta.

34

Még ugyan ebben az évben a „Hosszú Parlamentnek” nevezett House of Commons azonban már sokkal sikeresebben lépett fel az uralkodó önkényességével szemben. Az új parlament amikor megkezdte működését először szabadon engedte a Csillagkamara által bebörtönzött ártatlan alattvalókat, politikai foglyokat, és vád alá helyezte a király legfőbb tanácsadóit. A király ebben a helyzetben kénytelen volt hozzájárulni ahhoz hogy három évenként össze hívja a parlamentet. Ezután a parlamentet csak saját jóváhagyásával lehet feloszlatni, adót csak parlamenti jóváhagyással lehet kivetni és eltörölte a hajópénzt. Megszüntette a királyi különbíróságokat és az egyház felett is átette az ellenőrzést. Képes volt arra a hosszú parlament h saját maga orvosolja a hosszú évek alatt felgyülemlett abszolutista kormányzás alatt felgyülemlett sérelmeket. Az alsóházat elöször a nagy tiltakozás Grand Remonstrance kapcsán törte meg, megosztotta az alsóházat. A további parlamenti követelések 1642-ben fegyveres konfliktushoz vezettek, a király és a parlament hű katonái között. Kibontakozott az angol polgárháború és az angol parlament ezekben az években szinte kormányzás valamennyi ágát kormányzás alá vonta.34

4. A monarchia bukása Cromwell diktatúrája A parlament és az uralkodó között tárgyalások kezdődtek, amelyek azonban nem vezettek sikerhez, hiszen az uralkodó nem volt hajlandó lemondani sok ősi prerogatíváról, például a hadsereg és az anglikán egyház feletti ellenőrzésről vagy arról a jogáról, hogy minisztereit saját maga válassza meg. Mindennek a következménye az lett, hogy az uralkodót letartóztatták és halálra ítélték, majd 1649-ben kivégezték. 1647-ben a hadsereg megszállta Londont és elűzte a az alsóházból a presbiteriánus képviselőket, 140 képviselőt tartóztattak le. Az alsóház eredetileg 507 tagú volt, így mintegy 60 megbízható independens maradt a House of Commonsban. Mezey Barna szerint, ezért nevezzük „csonka parlamentnek (Rump Parliament) a kialakuló katonai diktatúra törvényhozását.”35 I. Károlyt ez a testület ítélte halálra, aki a saját népe ellen háborút folytatott és megszüntette a hagyományos kormányzás intézményeit. Eltörölték a monarchiát, megszüntették a Lordok Házát, a végrehajtó hatalom gyakorlását az Államtanácsra bízták, valójában a legfontosabb ügyeket parlamenti rendeletekkel szabályozták. E nyilatkozatok a polgárháború egyes csoportjainak a levellereknek vagy independenseknek programjait tartalmazták.

34

Mezey Barna-Szente Zoltán: Európai alkotmány és parlamentarizmus történet. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. 207-212. o. 35 Mezei: i.m.:212.o.

35

Az események tovább pörögtek, hiszen a csonka parlament nemcsak a bírói és végrehajtó hatalmat akarta megkaparintani, hanem az összes hatalmi ágat a kezében akarta tartani, megakarta szilárdítani hatalmát, a hadsereg azonban 1653-ban szétkergette. Ezután következett Cromwell katonai diktatúrája, aki újabb parlamentet hívott össze majd írott alkotmányt hirdetett ki. Az egykamarás parlament visszalépést jelentett a korábbi csonka parlamenthez képest, hiszen a korábbi elismerte a népszuverenitás elvét, addig Cromwell - parlament tagjait a hadsereg vezetői az independens gyűlések által összeállított listákból jelölték ki. Hiszen a népszuverenitás elvének alkalmazása vagyis választások tartása a katonai diktatúra végét jelentette volna. Az új kormányzati rendszert a hadsereg vezetői által megszövegezett Instrument of Governmentnek (kormányzati okiratnak) nevezett alkotmánnyal karták bevezetni. Erős végrehajtó hatalmat akartak kiépíteni, amit a protektor, maga Cromwell gyakorolt volna a tanács segítségével. A tanács összetételét azonban maga a protektor határozta meg, vagyis egyszemélyes katonai diktatúrát akartak kiépíteni. A valóságban Cromwell és a parlament között konfliktus alakult ki, hiszen a protektor által megválasztott Barebone’s parlament maga is alkotmányozni akart. Törekedett az egyházi ügyek ellenőrzésére, a protektorválasztás fölötti befolyásra, a hadüzenet és békekötés jogának megszerzésére. A parlament új alkotmány elfogadására törekedett, elfogadta a Humble Petition and Advice-t, azaz „alázatos kérvény és javaslatot”36 Természetesen Cromwell az alkotmánytervezetet elutasította, végül feloszlatta az országgyűlést. A katonai diktatúrának Cromwell halála vetett véget. 37

5. A restauráció idején elfogadott törvények Cromwell katonai diktatúrájának bukása után a monarchia restaurációja következett. 1660 májusában Angliába visszatért II. Károly, s ezzel a Sturart –ház vissza szerezte uralkodói címét. Le kell szögezni, hogy a restaurált királyság nem a polgárháborút megelőző időszak abszolút monarchiájának visszaállítását jelentette. A hadsereg döntése volt, hogy vissza kell térni a kormányzásba az 1641 előtti állapotokhoz. Visszanyerte fensőbbségét a parlament az adóztatásban és a törvényhozásban, az uralkodó nem bíráskodhatott többé a common law bíróságok megkerülésével, így nem került sor a Csillagkamara visszaállítására sem. Visszanyerte jogait a Lordok Háza. Érdemes megfigyelni a 36 37

Mezey:i.m.:214.o. Mezey: i. m. : 212-214.o.

36

király első miniszterelnökének, Clarendonnak alkotmányos eszméit. Clarendon szerint : „ a törvényhozás a parlament feladata, míg a kormányzás irányait a király az általa összeállított Titkos Tanácson keresztül határozza meg. Ennek során azonban a Parlament által megszavazott pénzügyi forrásoktól függ. A törvényhozás egyes súlyos esetekben jogi eljárást folytathat az uralkodó egyes tanácsadóival szemben, ám túlléphet hatalmán, ha meg akarja szabni, hogy kik legyenek a király miniszterei, vagy bele akar szólni a kormányzás konkrét döntéseibe. A törvények végrehajtása egyedül a bíróságok feladata.”38 1661-ben összeült a „lovagi parlament” (Cavalier Parliament) akinek az uralkodóval való viszonya nem volt zökkenőmentes. Hiszen a parlament működésének elején több olyan törvényt fogadtak el, amelyek a király akaratával szemben hátrányt okozott a nonkonformistáknak. Ezeket a törvényeket Clarendon Code-nak nevezzük. 1667-ben Clarendont a király hazaárulás miatt száműzte az országból. A parlament ezután kísérletet tett, hogy ellenőrzése alá vonja a hadsereg irányítását és a diplomáciát és, hogy döntő szerepet kapjon a háború és béke kérdésének eldöntésében. Ezekben az ügyekben a király defenzív küzdelmet folytatott a parlamenttel szemben. 1679-ben megszületett a törvényes fogva tartás feltételeit meghatározó, óriási jelentőségű Habeas Corpus Act. A habeas corpus ( vedd a fogoly testét) hosszú múlttal rendelkező intézmény volt már a 17. században is. eredetileg egyszerű igazgatási irat volt, azt tartalmazta, hogy a fogva tartottat mely bíróság elé kell állítani. Ez a törvény tulajdonképpen tovább fejlesztette az eljárási szabályokat és a törvénytelen fogva tartás intézményét teremtette meg. Hiszen ezt követően már csak bírói jóváhagyással lehetett valakit fogva tartani. 39 II.Károly 1630-ban született és tanítói anglikán szellemben oktatták Károly 1660 -és 85 között volt Anglia királya. 1660-ban a király mindent megígért alattvalóinak a Bredai nyilatkozatban, zsoldhátralék kifizetését, vallásszabadságot, kialakult birtokviszonyok tiszteletben tartását, teljes amnesztiát valamint a parlament jogainak elismerését. Egyetlen érdek vezérelte, a sajátja. Károly Edward Hydot, Clarendon earljét nevezte ki kancellárna, az earl neve összeforr a Clarendon Code-al, amelyet dolgozatomban már korábban említettem. Szántó Tibor szerint, két

38 39

Mezey: i. m. 215. o. Mezey: i. m. 216.o

37

egymásba fonódó restaurációt figyelhetünk meg. „Az első intézkedés sorozat vissza állította az angol polgári államot:a parlamentális monarchiát, a tradicionális birtokos osztály uralmát. Ezt a folyamatot a politikai presbiteriánusok vezényelték, hiszen belőlük állt a Monck által 1660 tavaszán összehívott, úgynevezett, Convention Parliament.”40 Kilenc hónap alatt a Conventional Parliament visszarendezte a köztársaság politikai struktúráját. Angliát 1660-tól a király és képviselők kétharmada kormányozta. 41 Ezután az anglikán érzelmű gavallér és a presbiteriánus nemesség szövetségre lépett ismét. A parlament elkezdett leszámolni ellenfeleivel, rendeleteket adott ki, kihantolták a királygyilkosok földi maradványait. Kivégezték a király gyilkosai mellett azokat is akik közvetlenül előidézték a tragédiát. A személyi szabadság védelmét biztosító eljárási törvény szabályozására a restauráció alatt került sor, amely a Magna Charta mellett az egyik legfontosabb dokumentum az angol alkotmányfejlődés során. A Habeas Corpus Act (1679) az common law writen alapuló eljárást emelete törvényi alapokra és alkalmazási körét bővítette ki. A writben a törvényes fogva tartás jogosságát vizsgálata. A személyes szabadság megsértését korrigálta. A törvény garantálta a writ kibocsátását a bíráskodás ideje alatt is és büntetéssel fenyegette az eljárást megtagadó bírót. II.Károlyt fivére, Jakab követte a trónon, megszerezve ezzel a toryk támogatását, akik abban bíztak, hogy a király az angol egyház fejekén teljesíteni fogja kötelességeit. Csalódniuk kellett, hiszen a király a legfőbb híveit nevezte ki a fontosabb állami tisztségek élére, főleg a hadsereg élére. A Court of High Commissiont újból felállították, a király saját rendeleteket adott ki, amelyben főleg a vallási törvények megszegését büntette és a tiltakozó püspököket kivégezte. Valláspolitikája Jakabot nagyon népszerűtlenné tette és a parlament Orániai Vilmoshoz fordult segítségért, aki a hadseregével azonnal bevonult Londonba. A király Franciaországba menekült és ezzel Angliában véget ért a Stuart dinasztia uralkodása. A parlament a trónt Jakab lányának, Marynek és férjének, Vilmosnak ajánlotta, aki Oránia hercege volt. A dicsőséges forradalom vér nélküli volt, mert mindenki II. Jakab ellen fordult, a végleges jelzőt használhatjuk, hiszen befejeződött a 17. századi alkotmányos küzdelem. Letörték az abszolutista törekvéseket és megvédték a protestáns reformációt. Végül megszilárdult a király, a Lordok Háza, a Közösségek Háza és a common law bíróságok hatalma, melyek egymástól függő jogosítványt kaptak.

40 41

Szántó:Anglikán reformáci. i. m. 358. o. Szántó:Anglikán reformáció. i. m. 354-360.

38

1689-ben megszületett a Bill of Rights, amely rendezte a korona és a parlament viszonyát, deklarálta a személyek jogait és szabadságát. „A Bill of Rights rögzítette a fenálló jogi helyzetet, a királyság a parlamenttől függő intézmény lett. A törvény elsődleges célja volt, hogy megakadályozza az uralkodó jogellenes rendelkezéseit, mint azt korábban II. Jakab tette. Ennek megakadályozására megtiltották, hogy az uralkodó a parlament hozzájárulása nélkül felfüggessze a törvények hatályát, békeidőben állandó hadsereget állomásoztasson, adót vessen ki. A Bill of Rightsban garantálták, hgoy a parlamenti ügyekben az uralkodó ne avatkozzon be, így deklarálták a választások szabadságát ésa parlamenti szólásszabadságot.”42 Ebben az évben fogadták el a Türelmi Törvényt is, amely a protestánsokat érintő vallási toleranciát vezetett be. 1701-ben ismét törvényt kiadására került sor, az Act of Settlement, mely a hannoveri uralkodóház trónöröklését biztosította.43

42 43

Gönczi-Horváth-Révész-Stipta-Zlinszki:Egyetemesj jogtörténet I.i.m. :277. o. Gönczi-Horváth-Révész-Stipta-Zlinszki:Egyetemesj jogtörténet I.i.m. :2276-277. o.

39

IV.Anglia az abszolút monarchiától az alkotmányos monarchiáig (1485-1714) A rózsák háborúját lezáróan az angol rendiséget a Tudor - korban a hivatali nemesség váltotta fel, melynek tagjai mind a kormányszékekben és mind a lordok házában teljes mértékben kiszolgálták az uralkodót. A királyok nem sokszor hívták össze a parlamentet, sőt ahogy az idő haladt előre egyre ritkábban. VII. Henrik hétszer hívta össze, fia VIII. Henrik még kevésbé igényelte ezt. A rendeleti kormányzás bevezetés azonban I. Erzsébet uralkodásának idején hágott a csúcspontra. A Tudor-korban épült ki az abszolutizmus, az államtanáccsal középpontjában. Kiemelkedő helyet kapott VII. Henrik fóruma a Star Chamber, a Csillagkamara. Ennek az intézménynek kiemelkedő szerepe lesz VIII. Henrik és Erzsébet uralkodása idején, hiszen akik a rendeletekkel ellenszegültek itt büntették meg. VIII..Henrik szakított a pápával és a Felsőbbségi törvénnyel (Act of Supremacy) magát az angol egyház legfőbb irányítójának nevezte ki. Új szertartáskönyveket fogadtak el, melyek protestáns jellegűvé tették az angol egyházat. a parlament 1571-ben fogadta el azt a 39 hittételt, amelyek a hit egyedüli forrásának a Bibliát tekintette. A király az anglikán egyház feje, a hitelvekben a hierarchia élén a canterbury érsek szava a döntő. Erzsébet uralkodásának végére, de főleg a Stuartok idején, I. Jakab és I. Károly alatt lényeges változások történtek a társadalmi és intézményi viszonyok tekintetében. Kialakult, szabadságvágyó középosztály, a gentryk érdekeit a parlament alsóháza fejezte ki. Amikor I. Jakab hatalomra került, a feudális bárók hatalmát tartotta tiszteletben, hozzájuk való viszonya később megváltozott. Később a király abszolút nem tartotta tiszteletben a parlament jogait. A parlament figyelmeztette az uralkodót, hogy Angliában Jakab nem abszolút uralkodó, tetszésük szerint nem változtathatják a törvényeket. A parlament kinyilvánította, hogy egyetlen alsóházi tag sem vonható felelősségre felszólalásáért, vagyis sérthetetlenségi jogot élveznek. I.Károly még jobban ragaszkodott az abszolutizmus intézményrendszeréhez mint apja. Károly intézkedéseinek ellenhatásaként a parlament megfogalmazta a Petition of Righ-ot, melyben megfogalmazták követeléseiket.: „A Jogok Kérvénye 1. mint sajátos adónemet, elvetette a kényszerkölcsön intézményét. 2. sérelemzte az önkényes letartóztatásokat 40

3. jogellenesnek tekintette a katonai beszállásolásokat és a hadijognak külön parlamenti fölhatalmazás nélkül civilekkel szembeni alkalmazását 4. szabadságvesztés-büntetések kiszabását törvényes eljárás mellőzésével (iudicum parium)”44 Az uralkodó 1629-1640 között nem hívta össze a parlamentet egyszer sem, 1640-benéppen azért kellett összehívni, mert pénzre volt szüksége, amelyet a parlament szintén megtagadott. Sor került a rövid majd a hosszú parlament megtartására. A királynak el kellett fogadnia 1641-ben a Triennial Act-et, amely szerint a parlament három évenként jogosult összeülni, még akkor is, hogy ha a király nem hívja össze. A parlament csak saját beleegyezésével oszlatható fel. Ezenkívül eltörölték a rendkívüli bíróságokat. 1641. november 21-én fogadta el a parlament a Nagy tiltakozást (Grand Remonstrance), melyet átadtak I. Károlynak. ennek kettős célja volt, egyrészt az alsóház fölhívást intézet a néphez, szerintük az egyház kizárásával megmaradó lordok háza támogatása nélkül a népszabadság nem biztosítható. Másrészt viszont követelték, hogy a király vonja vissza a pápistáknak adott engedményeit. Az angol polgári forradalom kitört, megalakult a csonka parlament, mely 1649-ben kinyilvánította hogy lordok háza és a király egyetértése nélkül is jogerővel bírnak a határozatai. A csonka parlament 1649-ben eltörölte a monarchiát, amelyről úgy gondolta hogy veszélyes a nép számára. A forradalom végén a királyt már a hadserege sem tudta megvédeni, így Franciaországba menekült. 1688-ban Orániai Vilmos vette át a kormányzást, aki összehívta a parlamentet, mely 1689. január 22-én ült össze. A konvenciós parlament kimondta, hogy II. Jakabot elmenekülése miatt trónjáról lemondottnak kell tekinteni. II. Jakab lánya, és férje került hatalomra. 1689-ben fogadták el az angol történelmi alkotmány alapkövét, a dicsőséges forradalom alaptörvényét, a Bill of Rights-ot. „E törvény alkotmányellenesnek nyilvánította a Stuartok restaurációs törekvéseit, így különösen a törvények alóli fölmentéseket, a törvények fölfüggesztését, a királyi bizottságok fölállítását a törvénykezésre, beleértve az egyházi Court of High Commissiont is, a törvényi fölhatalmazás nélküli adókivetéseket, a pertíciós szabadság megtagadását, a parlament engedélye nélkül katonai csapatok tartását az országban, a fegyvertartási tilalmat, a szabad választások megakadályozását és a parlamentben a 44

Ruszoly József:Európai jog-és alkotmánytörténelem. Pólay Elemér Alapítvány. Szeged, 2011.396.o.

41

szólásszabadság korlátozását. A törvény a contrario a tilalmazandókat tartalmazta, az alkotmányos szabadság érdekében állókat pedig védelmezte.”45 1701-ben megszületett a trónöröklési törvény (Act of Settlemetn), amely kinyilvánította, hogy ha Mária és Vilmos, valamint utódjuk, Anna gyermek nélkül hal meg, Zsófiára, a hannoveri fejedelem asszonyára száll át a trón. Anna királynő (1702-1714) uralkodásának fő alkotmánytörténeti eredménye 1707-ben Skócia inkorporációja. Sor került Anglia és Skócia uniójára, vagyis ez jelentette Nagy Britannia kezdetét.46

45 46

Ruszoly: i. m. 399.o. Ruszoly: i.m. 394-400.o.

42

Összegzés Ha az angol alkotmányjog fejlődést tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy a 15. század nagyon fontos időszak az angol történelemben, a rózsák háborúja az alkotmányos rend összeomlásához vezetett. A Tudor-korszakot megelőző időszakot hanyatló és bizonytalan jogrend jellemezte. A parlament hatalma csökkent és az ország kormányzása a királyi tanács kezébe került. A királyi hatalom megerősödése a York és a Tudor királyok uralkodása alatt figyelhető meg. A modern államiság jellemző a Tudorok uralkodása alatt fejlődött ki. Többek között 1534ben törvény született a királyi hatalom felsőbbrendűségéről, melynek következtében az egyházi bíróságok királyi bíróságokká váltak. Megerősödött a végrehajtó hatalom, új bíróságok és tanácsok jöttek létre, mint az Északi-Tanács, a Walesi Tanács , a Court of Request és a Csillagkamara bíróság, amelyek kívül álltak a common law rendszerén, királyi bíróságként működtek. Leszűrhető, hogy a common law bíróságok a főbenjáró bűncselekményeket vizsgálták, addig a Csillagkamara Bíróságok a bonyolultabb eseteket, a hamisítás, hamis eskü és az összeesküvés ügyei tartoztak. VIII. Henrik 1530-ban a nagyszámú királyi tanácsból kis létszámú Privy Councilt hozott létre, mely a Tudor-Sturart- korszak első számú végrehajtási szerve lett. Nagyon sok törvény született már ebben az időben is, de alkotmányjogilag a Tudor-kort követően születtek meg a mérföldkövet jelentő törvények, mely megteremtette az alkotmányos monarchiát. A Stuart-kor lezárásával jött létre Nagy Britannia. A 17. században az alkotmány három eleme, a korona, a parlament és a common law bíróságok közötti harmonikus kapcsolat megszakadt. 1603-tól I. Jakab trónra kerülésével politikai viharok dúltak az országban, 1642-ben kitört az angol polgárháború, majd 1649-ben köztársaságot kiáltottak ki. Ezek az események sajátos változásokat vontak maguk után, gyors és radikális változások következtek be. Az alkotmányos konfliktus egyik oldalán a király állt, míg a másik oldalon a királlyal szembehelyezkedő common law jogászok, királyellenes puritánok, akiknek fegyvere, az uralkodó pénzügyi támogatásának a megtagadása volt. A király mellett állt a Privy Council, a különbíróságok, mint a Csillagkamara Bíróság és a Court of High Commission. A parlamentiek a common law felsőbbrendűségére hivatkoztak, mely a parlamenttel való közös hatalomgyakorlást alapozta meg. A király azonban újabb adókat akart kivetni. 43

A parlament mind két háza tiltakozott az újabb adók kivetése ellen. Törvényhozás szempontjából felgyorsultak az események. A parlamentiek által a királyhoz benyújtott peticio, a Petiton of Right-ot, mely a két ház elfogadásával törvényerőre emelkedett. A következő fontos törvény a Triannial Act 1641-ben, melyben kimondták, hogy a parlamentet három évenként össze kell hívni. I. Károly kivégzését követően, 1653-ban Cromwell feloszlatta a parlamentet és protektorátust alakított ki. Károly trónra lépésével megpróbálták vissza állítani az 1642 előtti állapotok a restaurációval. Valójában a common law helyreállítását célozták meg. A korona, a parlament és a common law bíróságok egyensúlya egy időre helyre állt, de nem volt a régi. A restauráció alatt került sor a Habeas Corpus Act, a személyes szabadság védelmét biztosító eljárási törvény szabályozására 1679-ben. ASturartok alatt az alkotmányosnak minősített intézeteket valamikor megszüntették és valamikor vissza állították, így volt ez a Court of Hig Commissionnal is. A 17. század végén a dicsőséges forradalom vér nélkül zárult, melynek eredményeit 1689-ben a Bill of Rights rögzítette. Az Act of Settlemetn-et 1701-ben fogadták el. Dolgozatomban ezen törtvények elemzésére nagy hangsúlyt fektettem. A korszak Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvénnyel zárult 1707-ben. Anglia államformája alkotmányos királyság lett.

44

FELHASZNÁLT IRODALOM A.L. Morton : Az angol nép története. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest.

Barta János: A Stuartok. in: Rubicon 2000/4, 14-17.

Christopher Hill:Az angol forradalom évszázada. Kossuth Kiadó, Budapest. 1968.

E.B Curzon: English Legal System.Macdonald and Evans Ltd. London.1979.

Gönczi-Horváth-Révész-Stipta-Zlinszki:Egyetemesj

jogtörténet

I.

Nemzeti

tankönyvkiadó. Budapest,2006.

Hahner Péter: A Tudor dinasztia. in: Rubicon 2000/4,9-13. Hóman Bálint-Szekfű Gyula-Kerényi Károly:Egyetemes történet. Révai testvérek irodalmi intézet Rt.Budapest, 1936. John Briggs-Christopher Harrison-Angus McInnes and David Vincent: Crime and Punishment in England. UCL Press. 1996.

J.E.G.de Montmorency: The legal system of England. Ernest Benn Limited. London,1928.

Kajtár István-Herger Csabáné: Egyetemes állam-és jogtörténet. Dialóg Campus Kiadó. Budapet-Pécs,2013.

K.J. Eddey: The English Legal System. Sweet and Maxwell. London, 1982

Mezey Barna: Európai parlamentalizmus -és alkotménytörténet. Egyetemi Kiadó. Miskolc,1994.

Mezey Barna-Szente Zoltán: Európai alkotmány és parlamentarizmus történet. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. 45

Szántó Tibor György: Anglikán reformáció, angol forradalom. Európa Könyvkiadó. Budapest, 2000.

Szántó György Tibor:Anglia története. Akkord Kiadó. Budapest, 2007.

Peter Wende: Angol királyok és királynők. Korona Kiadó.Budapeset,2001.

Ruszoly József: Európai jog-és alkotmánytörténelem. Pólay Elemér Alapítvány. Szeged,2011.

46