A tudomány sokkal emberibb jelenség, mint gondolnánk Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés c. könyvérıl Sanoma Budapest, Nık Lapja Mőhely, 2007. Kitőnı könyvet ajánlok az olvasó figyelmébe, noha a szerzı nézeteivel igen sok ponton alapvetıen nem értek egyet. Úgy tőnik, ez a sorsa azoknak a könyveknek, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták rám, és amelyeket a legszívesebben ajánlok másoknak. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach címő könyve például alapvetıen változtatta meg a gondolkodásmódomat, és máig is egyik legnagyobb olvasmányélményem, miközben az alapgondolatának éppen az ellenkezıjében hiszek. Hofstadter amellett érvel 777 oldalon keresztül, hogy a logika Gödel által felfedezett mechanizmusa teljesen alkalmas arra, hogy segítségével teljes értékő mesterséges intelligenciákat hozzunk létre. Hofstadter ráadásul van annyira krakéler, hogy könyve bevezetıjében világosan kimondja: "Ez a könyv bizonyos értelemben a vallásom kifejezése." Nos, ha úgy tetszik, én "más vallású" vagyok, miközben amit a dologról tudok, annak nagy részét éppen Hofstadtertıl tudom. İ tudta nekem úgy elmondani, hogy végig lekössön, végig halálosan izgalmasnak találjam, nem úgy, mint az általa feldolgozott rengeteg szakcikket. Csányi Vilmos etológus, kémikusból lett biológus majd etológus, és így egészen más szempontból nézi a világot, mint Hofstadter. Egyszer még így is elıkerül könyvében Gödel: a 310. oldalon csak úgy megjegyzi egy hosszabb okfejtés végén: "Remélem, itt mindenkinek Gödel jut eszébe." Csányi "vallása" nagyjából megegyezik Hofstadterével, azzal az alapvetı különbséggel, hogy Hofstadter ugyan az evolúció tényét magától értetıdı igazságnak tartja, de a szerepét az intelligencia létrejöttében mellékesnek tekinti. Csányi számára viszont Darwin gondolatai jelentik azt a kályhát, ahonnan minden, az elmérıl szóló okfejtésnek ki kell indulnia - akár valamelyik állati, akár az emberi elmérıl legyen szó. Régebben talán inkább Hofstadter véleményével szimpatizáltam volna, de Csányi oly mértékben változtatta meg a látásmódomat, hogy ma már egyformán fontos magyarázó elvek tartom a logikát, amire Csányi éppcsak utal, és az evolúciót, amire viszont Hofstadter éppcsak utal. Amit az emberi (és vele párhuzamosan: állati) gondolkodásról feltétlenül tudni kell ahhoz, hogy ne csak a kocsmai filozofálgatás szintjén gondolkodhassunk el a világról, azt Csányi Vilmos könyvébıl érdemes megtanulni, ugyanúgy, ahogy Hofstadterébıl érdemes azt, amit a logikáról tudni kell. Ami kétséget kizáró tudományos tény, abban nem érdemes feltalálni a meleg vizet. Azt meg kell tanulni, és erre Csányi könyve a "királyi út". A könyvet persze végig áthatja Csányi világszemlélete, életbölcsessége és ezeket a bölcsességeket is érdemes alaposan elolvasni, noha ezek egészen más anyagból vannak szıve, mint a tudományos ismeretek. Ezeket pont azért érdemes megismerni és mélyen megérteni, mert nem feltétlenül kell egyetérteni velük. Ahhoz azonban, hogy valaki értelmesen tudjon nem egyetérteni, elıször is érteni kell az alapdolgokat. Egyszer egy matematikai statisztika vizsgán egy hallgató azzal kezdte a feleletét, hogy "nem értek egyet a t-próbával". Érdeklıdéssel fordultam felé, vajon mivel nem ért egyet
benne? Pontosan tudtam, hogy ez a matematikai technika valóban felvet érdekes és súlyos problémákat; gondoltam, hát akkor nézzünk ezek mélyére együtt. De csalódnom kellett: kiderült, hogy a hallgató valójában nem egyet nem ért a t-próbával, hanem egyáltalán nem érti. Azzal nem ért egyet, hogy ilyesmirıl beszéljünk egyáltalán. Könnyő szívvel rúgtam ki a vizsgáról, ı pedig könnyő szívvel terjeszti azóta is rólam, hogy micsoda egy patkány vagyok, akivel szemben nem lehet más véleményt megfogalmazni. Csányi Vilmos alapvetıen tanárember, a szó legjobb, legnemesebb értelmében. Becsülettel megtanítja a humánetológia alapjait, és feltételezi, hogy amit más tárgyakból kell tudni, azt meg becsülettel megtanította egy másik kollégája. Ezért utalhat bátran akár a Gödel-tételre is, noha arról amúgy egy szót sem beszél. Könyvének vannak "nehéz részei" annak ellenére, hogy a szakmai szlenget tudatosan és sikeresen kerüli. Egy tanár eleve nem lehet szélsıségesen liberális, mivel pontosan tudja, hogy egy bizonyos (az adott iskola szintjének megfelelı) színvonalon csak akkor lehet egyáltalán megszólalni, ha egy bizonyos tananyagot elıbb rendesen megtanultunk. Ugyanakkor egy vérbeli tanár valamennyire elkerülhetetlenül liberális, mivel pontosan tudja azt is, hogy mindenki, aki a tananyagot rendesen megértette, a maga módján fogja felhasználni és értelmezni. Ehhez már csak támpontokat adhat a tanár saját értelmezése, például úgy, hogy megmutatja, miképpen néz ki egy szakszerő és ugyanakkor egyéni értelmezés. Erre mutat példát a könyvnek az a mondata, amely nagy kedvencemmé vált. A 216. oldalon így ír: "A szélsıséges liberalizmus az egytagú csoportok ideológiája." Ahhoz, hogy pontosan kifejtsem, miért vágott annyira mellbe ez a mondat, nagyon sokmindent kellene itt felidéznem a könyv "tananyagából", így ettıl most eltekintek. A gondolat azonban még így, önmagában is érthetı annak, aki valamikor már mélyebben elgondolkozott a liberalizmus eszméjén. Az "egytagú csoport" nagy horderejő fogalmát nem tudom, Csányi alkotta-e meg, de ha ı, akkor is a "tananyag" része, nem a véleményé. Szakkifejezés, amit a könyv olvasása után egészen másképp ért az ember, mint elıtte. Bármikor bárkivel szívesen vitatkozom errıl a mondatról, de aki nem olvasta Csányi könyvét, azzal csak kocsmai szinten fogunk tudni errıl a kérdésrıl (és sok másról is) beszélgetni. Ami ezután a tananyag-mondat után következik, azzal viszont már mélyen nem értek egyet. Például: az egytagú csoport "kivetettnek érezte magát mindig, és igyekezett ennek a helyzetnek megfelelni, és rendszerszervezı tulajdonságánál fogva meg is tud. Az teljesen természetes, hogy helyzetét inkább gyızelemnek, mint biológiai vereségnek éli meg." Messzire vezet, hogy miért tartom ezt a gondolatot már tévesnek, miközben a kiindulási alappal mélyen egyetértek. Csányi ugyanis elsısorban rendszerelméleti szempontból értelmezi a jelenségeket, és innen nézve igaza is van. Az én "vallásom más", én általában a dolgok (ez esetben például a biológia) logikáját keresem a jelenségek mögött. Onnan nézve ugyanez a jelenség, mint a mémek versengése jelenik meg, és amit Csányi kivetettségként érzékel, azt én egy újkelető, evolúciós szempontból gyızelemre álló mémkomplexumba való mély beágyazottságnak látom. Amiben mélyen egyetértünk, az a tudomány szerepe és mővelésének módja - ezért lett e recenzió címe egy idézet a könyv 298. oldaláról. Amiben különbözünk, az mindig az eredmények értelmezése. Ebben például nincs vitánk: 'A "vissza a természethez" ismert jelszava badarság, a természettıl éppen biológiai képességeink választanak el, át nem hidalható szakadékkal. Az ember természetes környezete mindig valamilyen emberi kultúra, egy mőködı társadalom.' (65. o.) Amiben vitánk van: Csányi ezt a környezetet többé-kevésbé mesterségesen alakíthatónak feltételezi, szerintem pedig ez is tisztán csak az evolúció terméke. Nem közvetlenül a biológiai evolúcióé, hanem másfajta, de ugyanezen a logikán alapuló evolúcióké.
Dicsérni jöttem Csányi Vilmos könyvét, nem vitatni. Mélyen egyetértünk abban, hogy a modern élet nagy problémáit nemhogy megoldani, de értelmesen megvitatni is "csak az emberi természet biológiai alapjainak ismeretében lehetséges." (211. o.) Ezt pedig annak, aki szakterülete szerint nem etológus, ebbıl a könyvbıl érdemes megismernie. Ez a könyv leginkább abban különbözik a szerzı korábbi hasonló témájú, Az emberi természet címő könyvétıl, hogy szakszleng nélkül, egy tetszıleges szakmájú értelmiségi számára tökéletesen érthetı és élvezetes módon adja át ezeket az alapvetıen fontos ismereteket. Mérı László
A szerzık bemutatása Csányi Vilmos 1935-ben születettett Budapesten, 1958-ban végezte el az ELTE kutatóvegyész szakát. 1958-1973 között a SOTE Orvosi-Vegytani Intézetének munkatársa volt,. Biokémiai és molekuláris biológiai oktatást és kutatást végzett, mint gyakornok, majd tanársegéd, adjunktus, docens. Kandidátusi disszertációját 1965-ben védte meg, témája a biológiai fehérjeszintézis szabályozása volt. Ebben a periódusban két évet töltött az Egyesült Államokban, a Harvard egyetemen 1966\67-ben Ford ösztöndijjal, és mint vendégkutató a New York State Research Institute for Neurochemistry-ben 1971\72-ben. 1970-ben kapta meg a biológiai tudományok doktora fokozatot molekuláris biológiai kutatásokért. 1973-ban nevezték ki professzornak az ELTE Természettudományi Karára, azzal a feladattal, hogy ott egy magatartásgenetikai laboratóriumot szervezzen. E laboratóriumból fejlıdött ki az Etológia Tanszék, amelynek 65 éves koráig a vezetıje volt. Tevékenyen közremőködött abban, hogy kialakult és megerısödött a magyar etológiai kutatás és oktatás, 1990-ben megalakult a Magyar Etológiai Társaság, amelynek elnökévé, majd tiszteletbeli elnökévé választották. Az Etológia Tanszék fıkollégiumként oktatja az etológiát biológusoknak, tanároknak, pszichológusoknak, magyar és angol nyelvő kurzusokon. Saját speciális kurzusa, a humánetológia. A tanszék jó kutatási szinvonalát nemcsak a hosszú publikációs lista jellemzi, hanem az is, hogy egyes eredményeink bekerültek kurrens etológia tankönyvekbe. Igen jó nemzetközi kapcsolataik alakultak ki különbözı német, amerikai, angol, olasz etológiai kutatócsoportokkal. Sikerült igen tehetséges fiatalokból álló gárdát és korszerőnek mondható etológiai oktatási és kutatási centrumot kialakítani a tanszéken. Az etológiai kutatások mellett elméleti biológiai studiumokat is folytatott. Az evolúció általános elméletérıl szóló egyik könyve az amerikai Duke University Press kiadásában jelent meg és élénk reagálást váltott ki a szaksajtóban. 1994-ben a Academia Scientiarium et Artium Europaea (Salzburg) választotta tagjai sorába. 1995-ben az MTA levelezı, majd 2001-ben a rendes tagja lett. 2001-tıl a Magyar Tudomány fıszerkesztıje. 2005-tıl a Magyar Mozgókép Közalapítvány Kuratóriumának tagja. Harmincnégy könyvet írt, közöttük az etológia egyetemi tankönyvét, tudományos publikációinak száma 200 körül van. A kutyákkal kapcsolatos tudományos kutatásairól szóló könyve az Egyesült Államokban, Angliában Németországban, Olaszországban jelent meg eddig, szlovák és orosz fordítása most készül. Az évek során több mint kétszáz tudományos népszerősítı cikket írt, hasonló nagyságrendben tartott népszerősítı elıadásokat. Az utóbbi években jelentek meg szépirodalmi írásai.
Mérı László "Eredeti szakmám matematikus, késıbb a mőszaki tudományokból (mesterséges intelligencia) doktoráltam, 1984-tıl az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékén tanítottam, jelenleg az ELTE Gazdaságpszichológiai Szakcsoportjának professzora vagyok. Oktatott tárgyaim többek között: Gazdaságpszichológia, Emberi gondolkodás és döntés, Játékelmélet, Memetika, Módszertan. A szélesebb intellektuális közönség számára írt könyveim (Észjárások, Mindenki másképp egyforma) eddig összesen 7 nyelven jelentek meg, az utóbbi "Az év tudományos könyve Németországban 1998-ban" díjat nyert. A pénz evolúciója címő könyvem 2007-ben jelent meg olaszul és magyarul, 2008-ban fog németül. Kis írásaimból álló "Maga itt a tánctanár?" címő kötetem 2005 novemberében jelent meg, ezt 2008 ıszén követi Az elvek csapodár természete címő esszékötetem."