A XIV. Bosnyák utca 1/a története Készült a Budapest 100+ 2015-ös programjához
1
A telek és a környék A Bosnyák utca 1/a (mai hrsz.: 31837, régi: 2923/a) telke még beépítése előtt több tulajdonos kezén megfordult, vélhetően a fejlődő városrész ingatlanspekulációinak tárgya lehetett. 1898-ban például Jellinek Nándor tulajdonában volt1. Bár róla közelebbi adat nem került elő, a környékhez két Jellinek is kötődik: egyikük az egyik fővárosi villamosvasúti vállalat, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) legendás igazgatója, Jellinek Henrik2 (a jeles férfiú neve olyannyira hozzákapcsolódott a városi villamosközlekedéshez, hogy egy bizonyos villamostípust a köznyelv „Jellinek-bárka” néven emlegetett3). Az 1900-ban átadott közeli Zugló
A környék térképe 1902-ben (M. Kir. Állami Nyomda)
1 2 3
Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1911. Újvári Péter (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon (1929), 408. o. (Jellinek Henrik címszó) http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/12277.htm Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve
2
kocsiszínt4 is ez a vállalat létesítette. Másikuk Jellinek János kőműves, építőmester, aki a két telekkel odébb, a Bosnyák utca 3. szám alatti Makrapipa vendéglő építésének kivitelezője volt 1889-ben5. Bár közvetlen kapcsolat nem igazolható egyik ismert Jellinekhez sem, kizárni sem lehet, hogy a fejlődő városrészben valamelyikük családtagja próbált ingatlanbefektetéssel jövedelemhez jutni. A telek azonban további adásvételek után végül 1911-re Jókúthy Miklósé lett, majd 1912-től maga az építész van feltüntetve tulajdonosként, vagyis Benedek Dezső. 1914-ben azonban a lakcímjegyzék már Benedek munkahelyét az Építőbank Rt.-t tünteti fel a telek és az épület tulajdonosaként, 1922-re pedig a Ribáry (Ribári) család tagjai birtokolják az ingatlant: Ernő, Leó, Károly és Géza. A ház ügyeit Ribáry Leó intézte, ő tartotta a kapcsolatot a lakókkal, ő szignálta a szerződéseket is6. A bérlők úgynevezett „fixesek” voltak, vagyis állandó jövedelemmel rendelkezők. Ők nem egy nagyvállalkozó háziúr-család voltak, de a II. Bimbó úton is volt egy épület a nevükön – ennél többet azonban Ribáryékról nem sikerült kideríteni. A környék a századfordulón még zömében beépítetlen, mezőgazdasági művelés alatt álló terület volt. A Fővárosi Közlöny éveken át hirdeti, hogy a főváros által a környéken lekaszált fűre vételi ajánlatot tehetnek az érdeklődők a Bosnyák utca sarkán7. A Róna utca város felé eső oldala még az 1930-as években is bolgárkertészetek birodalma volt, noha a páratlan oldalon már bérházak sorakoztak. 1896-ban az akkor még Csömöri útnak nevezett, ma Thököly útként ismert útszakaszt újraszabályozták (lásd az utcanév elnevezésének történetét mutató bekezdést), ekkor jött létre a Bosnyák utca. A környéket – vagyis a Róna utca – Thököly út – Nagy Lajos király útja – Egressy út által közbezárt négyszöget – már az 1880-as években is Kiszugló (Kis-Szugló) néven ismerik, s beépülése is ekkor kezdődött8. A lakóház építésekor, 1914-ben még a főváros közigazgatási felosztásában a XIV. kerület nem szerepelt. A környék a VII. kerületi elöljárósághoz tartozott, a ma Zuglóként ismert kerület valójában a VI., VII. és X. kerület egyes részeiből hozták létre 1935-ben9.
4 5 6 7 8 9
Koroknai Ákos (szerk.): A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada III. kötet (BKV 1987), 233. o. Fodor Béla (főszerk.): Zuglói lexikon (Szaktudás Kiadó Ház, 2009) 131. o. Balogh Imre családjának eredeti bérleti szerződése 1937-ből Fővárosi Közlöny századforduló-környéki lapszámai Fodor Béla (főszerk.): Zuglói lexikon (Szaktudás Kiadó Ház, 2009) 73. o. Faragó István – Fekete Béla: Zugló tegnap, ma, holnap (MSZMP XIV. ker. bizottsága, 1970) 113. o.
3
Az építész A ház tervezőmérnöke Benedek (Berger) Dezső (1869–1932) volt, aki 1905-ben szerezte oklevelét a Budapesti Műegyetemen10. Benedek maga is a városrészben élt, a mai XIV. Ilka utca 56. sz. alatt volt a maga tervezte társasvilla, de további épületei találhatók még az Ida utca 2. (Schuler-villa) és Amerikai út 50. szám alatt – ez utóbbi mint a zuglói tüdőszűrő állomás ismert11. Talán kiemelkedő épülete még az V. Nyáry Pál utca 9. sz. alatti bérház, ahol egy időben Karády Katalin is lakott12 (az építész több épülete szerepelt már a Budapest 100 programjaiban13).
Berger Dezső táblája egy másik házról
10 Baku Eszter: 2012 februári évfordulók (Építészfórum 2012. február 7. http://regi.epiteszforum.hu/node/20466 ) 11 Fodor Béla (főszerk.): Zuglói lexikon (Szaktudás Kiadó Ház, 2009) 14., 20., 63., 64. o. 12 Bárkay Tamás: Drost, Karády, Pressburger (Népszabadság 2013. április 2. http://nol.hu/kultura/20130402drost__karady__pressburger-1377037 ) 13 Budapest 100 honlap: Benedek (Berger) Dezső ( http://www.budapest100.hu/epiteszek/benedek_berger_dezso.5.html?&pageid=211 )
4
Az utcanevek A Bosnyák utca elnevezés előbb született, mint a ma már ismertebb Bosnyák tér. Maga a „bosnyák” kifejezés a közelben, a mai Fűrész és Lőcsei utcák között elhelyezett barakképületekben állomásozó bosnyák csapatokra emlékezve örökítődött meg. Az I. világháború végéig fennmaradt katonai tábor lakói voltak tehát a névadók. 1896. április 23-án hozott határozatában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa így fogalmazott: „a Csömöri útnak azon része pedig, mely könyök alakban délkelet felé esik és a Csömöri út egyenes folytatása következtében mint Csömöri út többé nem szerepelhet, “Bosnyák” utcának neveztetett el.”14 Tehát itt egy szabályozási aktus történt, vélhetően a Csömöri út tervezett nyomvonala húzódott a Bosnyák utca vonalában, ezt módosíthatták, s vált ketté a még kiépítetlen közterület Csömöri úttá és Bosnyák utcává. (A Bosnyák tér majd csak 1901-ben kapja nevét). Érdekes adalék, hogy a szomszédos Pestújhely település (ma a XV. kerület egyik városrésze) ebbe az irányba tartó utcáját szintén Bosnyák utcának nevezték el 1910 körül15. A „Bosnyák” az északra elterülő kistelepülésnek olyan fogalom volt, ami a várost, a várossal való kapcsolatot, összeköttetést jelölte. A pestújhelyi utcácska az újpalotai lakótelep építésekor vált igazán jelentőssé, amikor a Csömöri úti felüljáró megépült (1973), mára pedig az újpalotai lakótelep egyik főútjává nőtte ki magát, s Drégelyvár utcaként ismert.
14 Fővárosi Közlöny 1896. április 15 Ráday Mihály (szerk.): Budapest teljes utcanévlexikona (Sprinter, 2003)
5
Az épület Az épület terveit 1913 szeptemberében készítette Benedek Dezső. Valójában két lakóházat tervezett az építész: a Bosnyák utca 1/a szám alatti négyemeletes, és a vele összeépült, de különálló háromemeletes Róna utca 143-at. A két épület homlokzati képe stílusában megegyezett, a Róna utca felől ma is egy épületnek tűnik a két ház.
A lakóépület Bosnyák utcai homlokzatának tervrajza (forrás: Budapest Főváros Levéltára, Tervtár)
Először egy viszonylag puritán, egyszerű homlokzatú lakóház terve készült el, majd 1914 júliusában Benedek áttervezte az épületet, ekkor alakult ki a ma is látható homlokzat. Az épület bérháznak készült földszintjén végig utcáról nyíló üzlethelyiségek sorakoztak. Az első tervben még nem szerepelt felvonó, azonban a második tervrajzon már – a bejárati lépcsőház szűkítésével – látható a lift, a padláson pedig a gépház. Ezt a felvonót 1969-ben teljesen felújították, korszerűsítették. A módosított tervek és az épület használatbavételi engedélye ugyanazzal a dátummal szerepel (1914. július, illetve 1914. július 28.), valószínű, hogy az új tervek már az 6
építkezés befejezésekor, mintegy utólag készültek el. A lakóközösség emlékezete szerint16 a ház Róna utcai szárnya felső emeletén a nyílászárók a régi Nemzeti Színház Múzeum körúti épületének bontásából származnak. A kézirat szerint az építtetőnek a világháború végére elfogyott a pénze és részben bontott anyagot használt fel a ház befejezéséhez, a nyílászárók is ekkor kerültek ide a színházépületből. Levéltári adatok nem támasztják alá ezt az elméletet, de a Budapest Főváros Tervtárában őrzött iratok az építőanyagok beszerzési forrásairól ritkán tanúskodnak. A legenda azon része, miszerint a világháború végére fogyott el az építtető pénze cáfolható, hiszen az épület használatbavételi engedélye épp az I. világháborúba való belépésünk napjára szól, vagyis még épp a háború kirobbantása előtt épült fel a ház. Ugyanakkor alátámasztható a régi Nemzeti Színház bontásának időpontjával, ami 1913 szeptemberében kezdődött és az év végére fejeződött be17. Tehát a Bosnyák
A Nemzeti Színház és bérháza homlokzati tervrajza (Szkalnitzky Antal, forrás: FSZEK fotótár)
utcai épület építésének megkezdésekor valóban beszerezhették a színházépület nyílászáróit az utóbbi bontásakor. Nagyfelbontású korabeli fényképfelvételt nem találtunk mindkét épületről, de kétségtelen tény, hogy a lakóház Róna utca felé eső szárnyának felső emeletén található ablakok és a Nemzeti Színház bérházának Múzeum körúti homlokzata két oldalsó szárnya legfelső szintjének ablakai hasonlatosak. Összességében a legendát sem cáfolni, sem megerősíteni egyértelműen 16 Balogh Imre lakó kéziratos jegyzete a ház történetéről 2015-ből 17 Pataki József: A lerombolt Nemzeti Színház VIII. A bontás (Nyugat XVI. évf. 13. szám 1923. július 1.)
7
nem lehet, a színházépület korabeli tervrajzainak és a Bosnyák utcai lakóház eredeti terveinek további kutatása, a tervrajzokon található, a nyílászárókra vonatkozó méretadatok összevetése, valamint színháztörténeti forrásművek felkutatása segíthet a legenda igazolásában. A másik, a lakók által számon tartott, a házhoz kötődő legenda szerint ez az épület volt a környéken az első emeletes lakóház. Ez azonban bizonyosan nem igaz, csak a szomszédos telken, a Bosnyák utca 1/b. szám alatt lévő emeletes villaépület is korábbi, 1900 körül épült Tóásó Pál tervei alapján18. Azt azonban nem lehet kizárni, hogy mint négyemeletes lakóépület valóban az első, vagy az elsők egyike lehetett – ennek eldöntése szintén további kutatást igényel.
A Róna utcai lakótelep építkezése 1956-ban, háttérben a „vasalóház” (forrás: FSZEK Bosnyák Könyvtár)
A házban kezdetben a földszinten portaszolgálat működött, a helyiséget jelenleg takarítóeszközök tárolására használják. A lépcsőház falburkoló csempéit az Öv utcai Zsolnay-gyárban készítették helyben, Zuglóban. A viszonylag egyszerű, tömegterméknek tűnő burkolóanyagok is már több mint száz évesek, nem estek 18 Fodor Béla (főszerk.): Zuglói lexikon (Szaktudás Kiadó Ház, 2009) 23. o.
8
áldozatául felújításoknak, átalakításoknak sem (a csempék eredetére egy, a Róna utca 143. bejárata mellett, jobb oldalon lent található felirat utal). A II. világháború idején a IV. 3-as lakás vécéjébe egy repeszbomba csapódott, ami azonban szerencsére nem robbant fel. A világháború és az 1956-os forradalom idején is jó szolgálatot tett a légópince, ahová nem csak az ittlakók, de a környékbeliek is behúzódhattak. '56-ban a lakók nagyrészt ebben a pincében tartózkodtak19. Az V. emeleten a padlás feljáró előtt volt a ház mosókonyhája, amit később lakássá alakítottak. Az V. emeleten lévő segédházmesteri lakás mindig ezt a célt szolgálta20. A ház nagytatarozására a visszaemlékezések szerint21 1981 és 1986 között került sor. Ugyan a tényleges felújítási munkákra vonatkozóan valószínűbb az 1983-1986 közti időszak22, de a IV. emeleten lakók kiköltöztetése átmeneti otthonokba már 1981-ben elkezdődött. Volt olyan lakó, aki már nem költözött vissza, lakáscserével új otthont talált másutt. A felújítás keretében a fa födémeket betonra cserélték, kicserélték a víz, gáz csatorna és elektromos vezetékeket is, a tetőt pedig újrapalázták. Ekkor bontották el a IV. emeleti lakásokat védő dúcokat is. A felújítási munkák volumene miatt hét évig elidegenítési tilalom volt érvényes, amiatt csak 1993-ban lehetett a lakásokat megvásárolni23. A Bosnyák utca 1/a és a Róna utca 143. a '90-es évek második felében vált el egymástól: ekkor a két épületrész közti átjárót lezárták, a lakóépületek pedig jogilag is különváltak két társasházzá.
19 20 21 22 23
Balogh Imre lakó kéziratos jegyzete a ház történetéről 2015-ből Balogh Imre lakó szíves közlése Balogh Imre lakó kéziratos jegyzete a ház történetéről 2015-ből Az épület általános műszaki leírása 1992 októberéből Balogh Imre lakó szíves közlése
9
ÜZLETEK ÉS KÖZÜLETEK A lakóházban lévő üzlethelyiségek nagy vonzerőt jelenthettek a vállalkozók számára, hiszen felépültét követően négy hónap alatt három bolt nyitását jegyezték fel az épületben. Erről tanúskodnak a Fővárosi Közlöny 1914-es évfolyamában megjelent, a vállalkozói engedélyekkel kapcsolatos közlemények. Eszerint Tierl Sándor Árpádné részére dohánytőzsdében szokásos cikkek árusítására adtak engedélyt júliusban (a közlönyben nem 1/a, hanem Bosnyák utca 1. cím jelent meg24), vagyis itt egy trafik nyílt. Ugyanebben a hónapban Szadai István mészáros is üzletet nyitott itt, novemberben pedig Czétényi Sándor vendéglős a VII. Nefelejts utca 58.-ból a Bosnyák utca 1/a-ba helyezte át üzletét. 1929-ből egy rövid irat tanúsítja25, hogy az 1915-ben alakult Országos Stefánia Szövetség (a gyermekhalandóság csökkentésére, a születések számának növelésére alakult szervezet, a mai védőnői hálózat elődje) átalakított egy üzlethelyiséget az épületben, és rendelőt csináltak (egyébként városszerte számos helyen volt létesítményük, a kerületben is több címen szerepelt a szövetség). Nem ismert, meddig voltak a ház lakói a stefániások. Rohonczy Vendel és neje26 táncoktató ha nem is az első lakók egyike volt, de már a II. világháború előtt bizonyosan itt működtette tánciskoláját az I. emeleten, a mai Szabó Ervin könyvtár által elfoglalt helyiségben. A lakcímjegyzék szerint 1928-ban még a VI. Pillangó utca 13-ban működött iskolája (ma már ez is Zugló), de 1942-es telefonkönyv hirdetései szerint már a Bosnyák utca 1/a-ban fogadta a társastáncot elsajátítani vágyókat. Utolsó hír róla 1970-ből származik, mikoris november 15-én életének 85. évében elhunyt. Akkori lakcíme: Róna utca 14327. Tánciskolája Zuglószerte ismert volt, a Zuglói Lapok nosztalgikus visszaemlékezés-sorozatában is említik.28 Ezt a helyiséget bizonyosan nem lakás céljára tervezték, egy 1934-es átalakítási terv szerint „klubhelyiségek mellől szobák kialakítása” céljából készült, tehát a '30-as évek elején már volt helye társas összejöveteleknek a házban.
A tánciskola vélhetően 1948-1949-ig működött, mert 1949-ben29 átadta a helyét a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtárának (Bosnyák könyvtár), ami a 24 25 26 27 28 29
Fővárosi Közlöny 1914. 55. szám, 1914. július 10. Budapest Főváros Levéltára - Tervtár A Zuglói Helytörténeti Műhely kiadványa szerint Vencel, minden más forrás azonban Vendelként ismeri A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület internetes gyászjelentés-adatbázisa ( http://www.macse.hu/ ) Mach András: Csörög a telefon (Zuglói Lapok 2010. november 16.) A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár „Bosnyák Könyvtárának” információja http://fszek.hu/konyvtaraink/bosnyak_u__1a?sp=Libinfo
10
mai napig itt található, a lakóház első emeletén. Ez volt Zugló első könyvtára, bár van forrás, mely szerint ez magának a könyvtárhálózatnak az első fiókintézménye, ez azonban nem igaz, hiszen a FSZEK elődintézményének, a Fővárosi Könyvtárnak már
Könyvtárbelső a '60-as évek végéről (forrás: Bosnyák Könyvtár)
a II. világháború előtt is volt fiókja – másutt. 1963 márciusában a könyvtárnak otthont adó ingatlant átalakították30: különálló bejáratot kapott a gyermekkönyvtár, az akkori bejáratot megszüntették, helyére egy ablakot helyeztek el, ami a körfolyosóra néz. Áthelyezték a WC bejáratát, ruhatárat alakítottak ki, továbbá „korszerű fénycsövekre” cserélték a világítást és a könyvtartó polcokat is újra cserélték – ugyanakkor a raktár könyvállványai megmaradtak – máig az eredetieket használják31. A könyvtár fénykorát a hatvanas évek elejétől a kilencvenes évek elejéig élte. 1989ben pl. 5000 olvasója volt, 43 ezer kötet könyvvel, 53 féle folyóirattal várta a használókat. Később az újabb könyvtárak létesítése és a fogyatkozó olvasási kedv csökkentette az olvasólétszámot32.
1965 júniusában a környék jobb elektromos energiaellátása érdekében egy transzformátorállomást építettek a ház földszintjébe a Bosnyák utcai homlokzat felőli oldalra. Ez az állomás ma már nem látható, de nyomai még észlelhetők a gyógyszertár szolgálati bejárata melletti kirakata alatt33. 30 31 32 33
Budapest Főváros Levéltára - Tervtár Budapest Főváros Levéltára - Tervtár A fiókkönyvtár történetéről szóló kézirat Budapest Főváros Levéltára - Tervtár
11
A házban 1974-ig működtek a Fővárosi Kézműipari Vállalat irodái, melyeket ekkor kiutaltak az Útépítő Tröszt részére. Az útépítők a mintegy 104 m2-nyi alapterületű, eredetileg lakás céljára épült ingatlan főfalait áttörték, hogy az irodákat összekötő folyosót nyerjenek34.
Kész helytörténeti mű a sorsa a házban található gyógyszertárnak, amely több kisebb bővítés során nyerte el mai méretét. 1937-ben Harsányi Károly nyitott itt gyógyszertárat, ez volt az „Őrangyal patika”. Ez a patika korábban a Szugló és Angol utcák sarkán, a Szugló utca 68-ban működött, onnan költözött ide a Bosnyák utcába. Harsányiék előtt az Őrangyal Csányi Zoltán örököseié volt, tőlük bérelte Heiszler Zoltán gyógyszerész, de még a Bosnyák és Kövér Lajos utcák sarkán. Innen kerül majd 1915-ben Szugló utcába, majd onnan a „vasalóházba”. Harsányiék nem laktak a házban, 1932-től a Gyarmat utca 30. szám alatti villában éltek, onnan jártak át dolgozni a Bosnyák utcai patikába35. Harsányi Károly fia, János (1920-2000) is gyógyszerésznek tanult, ám szociológusi diplomát is szerzett. Harsányi János a II. világháborút követően kezdett segíteni szüleinek a patikában, ám nem sokáig dolgozott itt: 1948-ban államosították az üzletet, szerencsére a család előre értesült a szándékról, amit lehetett, eladtak, János pedig külföldre távozott36. Kalandos úton jutott Ausztráliába majd az Egysült Államokba, ahol szociológusként végzett tudományos munkát, majd 1994-ben megosztott Alfred Nobel közgazdasági emlékdíjat kapott.
34 Budapest Főváros Levéltára - Tervtár 35 Buza Péter: Hegedűs a Háztetőn (Budapest folyóirat, 2006. 8. szám 11. o.) 36 Buza Péter: Hegedűs a Háztetőn (Budapest folyóirat, 2006. 8. szám 11. o.)
12
Harsányi János emléktáblája 2006-ból (fotó: Vaskó Viktória)
Eredetileg több kisebb üzlethelyiség volt a földszinten (lásd az 1914-es trafik, hentes és vendéglő megnyitásáról szóló információkat). A gyógyszertár már az államosítás után, mint a Gyógyszertár Vállalat patikája bővült 1951-ben. A beadott átalakítási terveket a Fővárosi Tanács építési osztálya azzal a kikötéssel hagyta jóvá, hogy a bővítés után a patika homlokzata nem térhet el az épület architektúrájától, s kiemelték, hogy a Róna utca felől a kirakatok átépítését nem engedélyezték. Egy évvel később, 1952-ben a tanács felszólította a Gyógyszertár Vállalatot, hogy kérjen használatbavételi engedélyt, amire a vállalat azt felelte, hogy csak kisebb jellegű munkálatok történtek, amik után nem kell engedélyt kérni. A tanács helyszíni szemlét tartott, melynek során megállapították, hogy nagyobb arányú átalakítás történt, és a kifejezett tiltás ellenére megváltoztatták a homlokzati képet, ezért 500 forintos pénzbírságot rótt ki a vállalatra (ennek mai értéke kb. 25 000 Ft lehet37). A Gyógyszertár Vállalat válaszában már nem próbálkozott az elvégzett munka kisebbítésével, hanem leírták, hogy új, nagyméretű raktárat és laboratóriumot kellett kialakítani, továbbá inspekciós szobát, üvegmosót, áruátvevőt, melyeket egymástól elkülönítve de egymással folyosóval összekötve kellett megépíteni. A szerkezeti falak érintése nélkül történt az összes átalakítás, azonban a Róna utcai oldalon valóban szükségessé vált három kirakatablak beépítése, mert az egyes helyiségekben különböző méreganyagokkal dolgoznak, s ezeket e helyiségeket biztonsággal el kellett különíteni. További iratok nem tanúskodnak a Gyógyszertár Vállalat és a Fővárosi Tanács vitájáról, mindenesetre különös, hogy a nem túl szívderítő 37 Magyar Nemzeti Bank inflációs kalkulátora http://www.mnb.hu/Root/Penziranytu/Jobboldali_menu/Kalkulatorok
13
időszakként ismert ötvenes években a tanács igyekezett megvédeni egy régi épület homlokzati képét – még ha nem is járt sikerrel. 1968 áprilisában tovább bővült a patika: a pince igénybevételével alakítottak ki újabb helyiségeket. Ekkor a lakók 9 fáskamráját, illetve a köztük húzódó rekeszfalakat számolták fel, s nyertek egy nagyobb területet. Két évvel később, 1970 szeptemberében az akkor már 200 m2-esre növelt gyógyszertár újabb átalakításon esett át, melynek során 320 m2-re nőtt az alapterülete. Ez az átalakítás is jelentős volt, a Budapesti Városépítő Tervező Intézet (BUVÁTI) készítette el a terveket, ismét történt homlokzati átalakítás, melynek során kialakították például az éjszakai ügyelet tartásához nélkülözhetetlen átadóablakot is38.
Már a ház eredeti tervrajzaiban is szerepel egy kávéházi helyiség. Vélhetően ezt foglalta el az első bekezdésben már említett Czétényi Sándor vendéglős. A tánciskola működésének idején üzemelhetett a Werner-vendéglő (a telefonkönyv szerint Werner József kocsmájáról van szó39), amit szolid helyként tartottak számon, a tánciskolai szünetben a fiatalok is látogatták40. A Bosnyák utcai bejárattól balra volt a Keszthelyi-kocsma, az üzemeltető és családja is a házban lakott – az ő teljes neve és a működés ideje nem ismert. Neszt Tivadar 1930–ban41, Cseh Zsigmond pedig 1942-43-ban biztosan trafikot üzemeltetett a házban (Tierlné 1914-ben nyílt trafikját a 10. oldalon említettük). Incze Ilona zuglói ingatlanforgalmi irodája is itt volt 1942-ben42. A Zuglói Helytörténeti Műhely kiadványa még a további vállalkozókat tünteti fel (ellenőrző adatot róluk nem találtam): Fürer kárpitos, Erdőss és társa műszaki vállalat, Gyulai Gergely cukrász, Klein Mór festékes, ifj. Nagy István villanyszerelő, Németh Géza fa- és szénkereskedő, Simon Dénes hentes, Vághy Gergely fodrász.
38 Budapest Főváros Levéltára - Tervtár 39 Postamúzeum online adatbázisa: Távbeszélő-hálózatok betűrendes névsora, 1942 40 Szemelvények Zugló történetének irodalmából. Összeállította: Lett Miklós. Zuglói Helytörténeti Műhely 7. Herminamező Polgári Köre, Budapest, 1999 87. o. 41 Zuglói Hirlap, 1930. ? 42 Postamúzeum online adatbázisa: Távbeszélő-hálózatok betűrendes névsora, 1942
14
A LAKÓK Balogh Imre visszaemlékezése szerint az első emeleti sarki nagy lakásban dr. Gárdonyi Alfréd háziorvos lakott. Ez levéltári adatokból is kiderül, egy 1954-es lakásmegosztás „áldozataként” szerepel a neve. Gárdonyi a Fiumei úti OTI-ban is dolgozott felülvizsgáló orvosként, ahol a legenda szerint egy dühös beteg egy tollal kiszúrta az egyik szemét. Egyebekben „dárdásnak” hívták a betegei, mert igen vastag injekciós tűvel szúrta meg őket gyógyszerbeadáskor43. További családtörténeti adatok beszerzése folyamatban van, lehetséges, hogy az orvos Kinszky Judit, a fotóművész Kinszky Judit nagybátyja volt (Kinszkyék a Szugló és Róna utcák sarkán laktak). Az I. 4. sz. alatti 4 szoba, komfortos lakásból egy 2 szoba, hallos összkomfortos, valamint egy 1 szoba, hall, komfortos lakást alakítottak ki 1954 júniusában Radnóti Vilmos építész tervei alapján. A tulajdonosok: Halustyák Zoltán és dr. Gárdonyi Alfréd voltak.
Szintén a visszaemlékezésben találni egy bizonyos „Wax nőgyógyászt”, akire mint a hölgyek kedvencére emlékeznek. A lakcímjegyzék, korabeli telefonkönyvek és a levéltári adatok egyaránt igazolják, ám nem „Wax”, hanem dr. Wachs Zoltán néven, bár nem közlik, hogy pontosan milyen orvos is volt. Visszaemlékezés szerint az Egressy úti polgári fiúiskola egészségtan tanára is volt44. A Kozma utcai temető sírjainak adattárában egy hasonló név szerepel: Wachs Zoltán (1887 – 1939). 1967. augusztus és október között özv. dr. Wachs Zoltánné II. emelet 4. alatti 144 m2-es lakását albérlője Besznyák László építésztechnikus kérésére és tervei alapján két lakásra osztották: a nagyobb, 90 m2-es lakásban maradt Wachsné és két családtagja, a kisebb, de még így is közel 54 m2-es lakás lett Besznyáké.
A legrégebb óta itt lakó Juhász Erika festőművész.
Szintén régi lakónak számít Balogh Imre, akinek még a szülei költöztek a házba, bérleti szerződésük 1937. március 17-én kelt, és évi 950 aranypengőről szól, ez kb. 43 Szemelvények Zugló történetének irodalmából. Összeállította: Lett Miklós. Zuglói Helytörténeti Műhely 7. Herminamező Polgári Köre, Budapest, 1999 87. o. 44 Szemelvények Zugló történetének irodalmából. Összeállította: Lett Miklós. Zuglói Helytörténeti Műhely 7. Herminamező Polgári Köre, Budapest, 1999 87. o.
15
80 pengő/hó + házfelügyelői díj – ez 100 pengő volt összesen (mai áron ez kb. 100 ezer forintnak felel meg). Édesapja – id. Balogh Imre – a Rottenbiller utcai polgári iskola tanára volt.
1976-ban Varga Károly házmester kérésére annak földszinti lakásában a konyha és az előtér rovására fürdőszobát alakítottak ki.
16
A SZÖVEGBEN ELŐFORDULÓ NEVEK JEGYZÉKE
Balogh Imre 15. Balogh Imre id. 16. Benedek Dezső 4., 6. Besznyák László 15. Cseh Zsigmond 14. Czétényi Sándor 10. Erdőss (műszaki váll.) 14. Fürer (kárpitos) 14. Gárdonyi Alfréd 15. Gyulai Gergely cukrász 14. Halustyák Zoltán 15. Harsányi János 12., 13. Harsányi Károly 12. Incze Ilona 14. Jellinek Henrik 3. Jellinek János 3. Jellinek Nándor 2. Juhász Erika 15. Jókúthy Miklós 3. Karády Katalin 4. Kinszky Imre 15. Kinszky Judit 15. Klein Mór festékes 14. Nagy István ifj. villanyszerelő 14. Neszt Tivadar 14. Radnóti Vilmos 15. Ribáry Leó 3. Rohonczy Vendel 10. Simon Dénes hentes 14. Szadai István 10.
Tierl Sándor Árpádné Tóásó Pál Vághy Gergely fodrász Varga Károly Wachs Zoltán dr. Werner József
17
10.,14. 8. 14. 16. 15. 14.
Összeállította: Rátonyi Gábor Tamás 2015. március-április A felhasznált források felkutatásáért, és visszaemlékezésének lírásért köszönöm a segítségét Balogh Imre lakónak Belkó Katalin könyvtárosnak Gaál Emese gyógyszerésznek Valamint a ház valamennyi közreműködő lakójának és a Budapest 100 önkénteseinek
18
