Lejegyezte: Horváth Lili Halász Péter: Hatalom, pénz, hírnév, szépség, szeretet
A TOLVAJOK ORSZÁGA – Részlet Katona József Színház, Kamra 1994. október 13. 20 óra Készítették: Halász Péter, Veress Anna, Lukáts Andor, Vajdai Vilmos Színpadon: Halász Péter Huszárik Kata Lukáts Andor Burkhart Siedhoff Szabó Győző Szacsvay László Szirtes Ági Takátsy Péter Tímár Andor Tóth József Vajdai Vilmos Zenei szerkesztő: Vajdai Vilmos Fotó: Garas Dániel Videó: Káldor Edit, Tyll Attila Munkatársak: Budavári Réka, Erőss Tamás, Dubovinszky Tamás, Horváth József, Kádár Attila, Kása Gyula, Polonkai Tünde, Sulyok György, Tóth Judit, Ványi Kati Sírkőféltés Öcsödön Népszabadság, 1994. október 13.
1
0.00.00
Verdi Requiemje szólal meg. A színpadon Lukáts Andor mint öregember és Takátsy Péter mint öregasszony: Sanyi és Aranka. Aranka segít Sanyinak lépegetni, lefeküdni. LUKÁTS TAKÁTSY LUKÁTS TAKÁTSY LUKÁTS TAKÁTSY LUKÁTS
Aranka... (...) Sándor... Aranka, nemsokára meghalok. Írja csak, ügyvéd úr, írja.(...) Sándor? Hogy hívnak engem, Aranka? Sándor. Rékai Sándor, ép elmével... Végrendeletemet meghoztam.
Kopognak. Megérkezik Szabó Győző. LUKÁTS SZABÓ LUKÁTS
Jézusom, kisfiam... Kisfiam, de örülök... Kezét csókolom, hogy tetszik lenni? (...) Mátraszentimrei házunkat nagyobb fiamra, Győzőre hagyományozom. Édesanyját, drága Arankámat haláláig haszonélvezeti jog illeti meg. Kisebbik, lányomat, (...), kitagadtam, mert férjhez ment ahhoz a... Ahhoz a gazemberhez. Hallod, Arankám? Hallod? Férjhez ment ahhoz a gazemberhez! Nagyobbik lányom, Marikám, megkapja az öreg szőlőhegyen lévő présházunkat, a benne lévő két nagyon jó hordó borral. Igaz, Arankám? Másom nincs – talán még néhány jó tanácsot... Ja? Majd’ elfelejtettem. Hamvasszatok el! Hamvasszatok el! Hamvasszatok el! Nem akarok a földbe kerülni. És hamvaimat szórjátok bele a Zagyvába! Jaj de kifáradtam... Kérek egy pohár vizet! Arankám!
Takátsy elindul vízért – deréktól felfelé eddig ő tartotta Lukátsot, így Lukáts félig lehajlik a földre. LUKÁTS SZABÓ LUKÁTS SZABÓ LUKÁTS SZABÓ LUKÁTS
Most már jó... Győzikém. Mondja, édesapám. Mivel foglalkozol te mostanában, Győzikém? Sírkövekkel. Szép szakma. Jön a víz, édesapám. Köszönöm, drága Arankám.
Takátsy megitatja Lukátsot. LUKÁTS
Győzikém, ha boldogulni akarsz az életben, ezt az egyetlen utolsó jó tanácsomat még fogadd meg. Soha... Köszönöm, Arankám... Soha, de soha ne feledd el: amikor vizet iszol, a pohárnak mindig – mutatom, hogy jobban lásd – csak erről a széléről igyál. Hogy miért? Mert ha erről a széléről iszol... El tudod képzelni? Megmutatom.
A pohár túlsó széléről iszik, de úgy, hogy nem fordítja maga felé – leönti magát. 2
LUKÁTS
(...)
Lemegy a fény. Zene: a Requiem. Majd ismét feljön a fény. A szín ugyanaz. Lukáts és Takátsy ugyanabban a pózban. Mellettük, a nézőtérnek háttal, Szacsvay László mint lelkipásztor. LUKÁTS Hamvasztást akarok! SZACSVAY Arankám... Szacsvay magához inti Takátsyt. LUKÁTS TAKÁTSY LUKÁTS TAKÁTSY SZACSVAY
Mit mond, Arankám? Arankám. Arankám? Arankám. Arankám...
Megint int. LUKÁTS TAKÁTSY LUKÁTS SZACSVAY LUKÁTS TAKÁTSY LUKÁTS TAKÁTSY LUKÁTS SZACSVAY
Mit mond, Arankám? Arankám. Arankám... Hamvasztást ne. Mit mond, Arankám? Hamvasztást... Ne? Ne. Ragaszkodom hozzá. Arankám, legyen szíves...
Megint int. LUKÁTS Mit mond? TAKÁTSY Hogy menjek közelebb. LUKÁTS Akkor menj közelebb, Arankám! Takátsy közelebb megy – elengedi Lukátsot, Lukáts leesik a földre. SZACSVAY (...) Hamvasztást ne. Takátsy visszamegy Lukátshoz, aki deréktól felfelé még mindig a földön fekszik. TAKÁTSY Hamvasztást ne. SZACSVAY Jöjjön közelebb, Arankám. Takátsy odamegy 3
SZACSVAY Mit szólnak a népek? Szájukra veszik. Takátsy visszamegy Lukátshoz. SZACSVAY Mindig elmegy, Arankám... TAKÁTSY Szájukra veszik. SZACSVAY Jöjjön közelebb, Arankám... Takátsy közelebb megy. SZACSVAY A tisztesség is úgy kívánja. Jézust hamvasztották? Takátsy visszamegy Lukátshoz. SZACSVAY Arankám! Takátsy Lukátshoz hajol. TAKÁTSY SZACSVAY TAKÁTSY SZACSVAY TAKÁTSY
Jézust hamvasztották? Arankám... Arankám. Ha még szükség van rám, itt leszek a közelben. Itt lesz a közelben.
Szacsvay el. Lemegy a fény, zene: a Requiem. 0:18:00
Új szín: egy templombelső vetített képe, előtte Szacsvay áll, mintha a szószéken. SZACSVAY Kedves híveim, testvéreim! A mai napon arról szeretnék beszélni nektek, hogy fontos a halottak tisztelete. Mert bizony mondom nektek, drága testvéreim, könnyű dolog csak úgy tisztelni a halottakat, hogy vasárnapi ebédnél néha megemlékezünk a nagypapáról – de tenni is kell értük. Tisztelni a halottainkat annyit jelent, mint tisztelni a sírjaikat, ahol nyugszanak. Most, halottak napja előtt néhány héttel elmondhatom, hogy egyházközségünk súlyos helyzetbe került. A temetőt nem tudjuk bővíteni, csak ha megvásároljuk azt a mezsgyét, amely körülveszi a temetőt. Úgy tűnik, híveim, hogy megint a pénzről prédikálok, de ne gondoljátok egy percig se. Jogszabályaink szerint, melyeket én mint lelkipásztor és állampolgár át nem hághatok, kénytelen vagyok kihantoltatni a csontokat azokból a parcellákból, melyekért nem fizettétek meg a bérleti díjat. Nem nagy összegről van szó, de a földnek ára van. Annak a földnek is ára van, amire a házatokat építettétek – és aki azt a házat építette: nagyapátok, ükapátok, tudta, hogy annak a földnek is ára van, amelyben később nyugodni fog. Az elmúlt esztendőben Bodor Antalné, Rékai Sándor – népszerű nevén Sanyi bácsi –, Cukor Lajos, Erdei Zománc, Majtényi Samu, Halász Aladár, Tatár Piroska, Kőműves Kelemen, Szajkó Péter, Vég Béláné, Húzom Dénes, akit még a szabadságharc egyik 4
utolsó veteránjaként temettek el sírkertünkbe (néhány évvel ezelőtt március 15-én még díszlettek a virágok a sírján) sírjait kellett kihantolnunk szégyenszemre, a falu szégyenére, nyomorúságunk, kicsinységünk mementójaként. Kit tiszteltek ti a világban, ha nem atyáitokat és anyáitokat? Szét fog esni a falu. Földönfutókká váltok, nem lesz nyugtotok a földön. A ti csontjaitokat is majd szétszórják, a csontotokra száradt húst varjak csipegetik majd. Mert mennyiről van szó? Mennyi egy évi bérlet? Tudjátok, Jézus koporsóját sem őrizték ingyen. Harmincévi bérlet mindössze nyolcezer forint. Harminc év... Hosszú idő – és elég, ha ennek most csak a felét fizetitek be, és a fennmaradó összeget évente, részletekben. De tudjátok meg azt is, hogy a temetőnek van széle, közepe, hajlata és fűzfája. Én az apámat a fűzfa alá temettem, mert ő mindig az árnyasban szeretett ülni. Ültethetnétek ti is fát. Most hívom fel a hívek figyelmét arra, hogy idejekorán béreljék ki a parcellákat, mielőtt a legjobb helyek elfogynak. Például az a parcella, amelyikről a falura nyílik kilátás, csupán kétezer forinttal drágább a többinél. Ne felejtsétek: akit ide temettek, köztünk élt, és vigyázó és vágyó tekintetét rátok veti. Akit a temető zugába helyeztek el, az szomorú pillantással csak magába nézhet – éjjeli álmotokat zavarja. Menjetek bé. Keresztet vet. Lemegy a fény. Zene: a Requiem.
5
