A tiszaeszlári vérvád zenei feldolgozásai: hagyományok, interpretációk, narratívák

• Véri Dániel • A TISZAESZLÁRI VÉRVÁD ZENEI FELDOLGOZÁSAI

Véri Dániel

A tiszaeszlári vérvád zenei feldolgozásai: hagyományok, interpretációk, narratívák Németh Hajnal: Hamis vallomás; Fischer Iván: A Vörös Tehén

Az elmúlt két évben több, a tiszaeszlári vérvádat és pert (1882–83) feldolgozó zenemû is született. Németh Hajnal német nyelvû (2012), illetve ettôl zeneileg teljesen független magyar nyelvû (2013), Hamis vallomás címet viselô darabjain túl 2013-ban mutatták be Fischer Iván A Vörös Tehén címû operáját is. A tanulmány az említett három mûvet szélesebb, a vérvádat érintô zenei és kulturális kontextusban tárgyalja, Tiszaeszlár fogadtatástörténetének részeként, különös tekintettel Krúdy Gyula regényének és Erdély Miklós filmjének recepciójára.1 Feltárja azokat a hagyományokat, amelyekhez az egyes mûvek kapcsolódnak, elemzi, hogy a különbözô interpretációk hogyan és milyen narratívában tárgyalják a vérvádat. Tiszaeszlár kivételes helyet foglal el a magyar társadalomtörténetben,2 az eset kultúrtörténeti jelentôségét jól mutatja a kortárs, valamint késôbbi irodalmi, zenei, képzômûvészeti és filmes feldolgozások nagy száma is. Az összes mû tárgyalására itt nincs mód kitérni, ennek hiányában is megkockáztatható mindenesetre az az állítás, hogy Tiszaeszlár legalább két csoport szemében különös jelentôségre tett szert: az eset magyar zsidó mûvészek, illetve a hazai szélsôjobboldal számára egyaránt identitásformáló erôvel bír.3 Tiszaeszlár antiszemita toposzszá vált, a magyar szélsôjobboldal mitológiájának kulcseleme.4 TISZAESZLÁR RECEPCIÓTÖRTÉNETE: A MÛVEK ISMERETLENSÉGE Nagy számuk ellenére a kapcsolódó alkotások néhány mûvet leszámítva jórészt ismeretlenek. Ennek magyarázata elôtt érdemes legalább nagyságrendileg áttekinteni, mennyi és milyen mûfajú alkotás köthetô Tiszaeszlárhoz. A témát Eötvös, Krúdy és Bary közismert munkáin túl, a kortárs füzeteket és a késôbbi antiszemita irodalmat nem számítva ed-

digi kutatásaim szerint négy regény, két ifjúsági regény és egy nagy lélegzetû esszé dolgozta fel. Létezik ezentúl három vers, legalább hét színdarab, négy film és két filmterv, míg a zenei mûfajokat a mû- és népdalok mellett négy szerzô hat alkotása képviseli.5 Sajtó- és könyvillusztrációkon túl az eset kapcsán annak idején legalább két antiszemita propagandafestmény, újabban két antiszemita vizuális munka készült, míg a második világháború óta hat képzômûvész tíz alkotása foglalkozott a vérváddal.6 Több okra vezethetô vissza, miért ismeretlenek jórészt ezek az alkotások ma Magyarországon. Külföldi szerzôk mûvei esetében – színdarabok, regények, filmek – elsôsorban a fordítás és bemutatás hiánya akadályozta itthoni recepciójukat. Több hazai színdarab, köztük Sándor Iván kitûnô drámája bemutatás hiányában, vagy a színrevitel ellenére kéziratban maradt.7 A képzômûvészeti alkotások relatív ismeretlensége fôként hozzáférhetôségükkel áll kapcsolatban: a két, vérvád-korabeli festmény lappang, míg az 1945 után készült képzômûvészeti alkotások jó része magántulajdonban van, szórványosan megjelent reprodukciók ellenére még a közgyûjteményben lévôket sem tárgyalta érdemben a szakirodalom. Az elemzés hiánya részben az ábrázolások jellegének, furcsaságának tudható be, nem alakult ki ugyanis egységes Tiszaeszlár-ikonográfia, a cím ismerete nélkül gyakran a mû tárgya is nehezen azonosítható. A jórészt magyar zsidó mûvészek által létrehozott mûvek éppen azért rendkívül heterogének és köthetôk megjelenésükben kevéssé Tiszaeszlárhoz, mert a történeti vérvád gyakran csak a mûvek felszíni rétegét képezi, a kiinduló- és referenciapont ezzel szemben gyakran a holokauszt, azon belül legtöbbször személyes trauma. E mûvekben Tiszaeszlár nem elsôsorban a mondanivaló tartalma, hanem sokkal inkább annak megjelenési formája, egy lehetséges beszédmód. Tiszaeszlár, mint

• 23 •


történeti analógia lehetôvé tette akár a kortárs antiszemitizmus, akár – mint a késôbbiekben látni fogjuk – a Rajk-per tematizálását. A mûvek ismeretlenségéhez hozzájárul a zsidóság és antiszemitizmus témájának érzékeny volta és ellentmondásos kezelése a háború és rendszerváltás közötti idôszak Magyarországán. Jól mutatja például a hetvenes évekbeli politika Tiszaeszlárhoz, zsidósághoz és antiszemitizmushoz való ambivalens viszonyát, hogy bár 1975-ben kiadták Krúdy vonatkozó regényét, a szuperlektorok mégis szükségét érezték annak, hogy a szövegben ritkítsák a – téma okán nehezen kikerülhetô – „zsidó” szó elôfordulását.8 Tiszaeszlár antiszemita recepciótörténete más okból ismeretlen: valószínûleg éppen zsidóellenes jellege miatt nem vizsgálták közelebbrôl ezt a saját hagyományaiból táplálkozó, az elôdök „eredményeire” építô, napjainkban is virulens szubkultúrát. Az elemzés elmaradását egyes mûvek kétségkívül alacsony mûvészi színvonala mellett az is indokolhatja, hogy a vonatkozó alkotások mûfaji sokféleségük miatt több diszciplína fennhatósága alá tartoznak, összefüggéseikre és jelentôségükre azonban csak a különbözô korszakokban készült, eltérô mûfajú alkotások, valamint hagyományok és szokásrendszerek együttes vizsgálatával deríthetô fény. Társadalmi és kulturális kontextust nélkülözô, mûfajspecifikus elemzések számára az egyes mûvek önmagukban szükségképpen összefüggésüket nélkülözô zárványként jelennek meg.9 FORRÁSOK ÉS CSOMÓPONTOK: EÖTVÖS, KRÚDY, BARY Egy lépéssel közelebb jutunk a szóban forgó zenemûvek elôtörténetéhez, ha megnézzük, hogy a számos ismeretlen mû mellett mégis melyek azok az alkotások, amelyek ismertté váltak, egyben késôbbi interpretációk alapjául szolgáltak. A vérvádhoz kapcsolódó, vagy azt feldolgozó mûvek rendszere leginkább egy összetett diagramon lenne ábrázolható: szinte mindegyik mû kapcsolódik egyegy forrásként használt alapmûhöz, azonban csak kevés alkotás vált késôbbi mûvek kiindulópontjává. (Ebben a tekintetben talán az átlagosnál nagyobb koherenciát és szélesebb idôkereteken belüli összefüggéseket mutatnak egyes antiszemita interpretációk, már csak a szélsôjobboldal szubkulturális jellege és a Tiszaeszlár kapcsán használt források némiképpen avítt volta miatt is.) Egyes, fontos mûvek megjelenése – vagy újbóli kiadása – legördülô hólabdaként okozta újabb interpretációk lavinaszerû megjelenését. Tiszaeszlár rendkívül összetett recep-

ciótörténetének teljes felvázolása helyett a következôkben azoknak az összefüggéseknek a bemutatására szorítkozom, amelyek Németh Hajnal és Fischer Iván darabjainak elôzményét és kontextusát adják. Az elsô, Tiszaeszlár recepciótörténetében gyakran forrásként használt háromkötetes alapmûvet, A nagy pert a vádlottak védelmét vezetô Eötvös Károly jelentette meg 1904-ben.10 Elôszavában a húsz éves késést az ügy által keltett szenvedélyekkel magyarázza, mondván, a könyvvel megvárta a „nyugalmas korszak”-ot.11 Azt, hogy miért nem várhatott tovább, a következôképpen indokolta: „Sok tanúja és sok szereplôje él még a nagy per által fölkeltett mozgalomnak. E tanúkra és szereplôkre szükségem van. Elmúlásukat bevárnom nem lehet. Ki lenne akkor mûvem adatainak s egész tartalmának élô bírája s figyelmes felvigyázója? Aki hézagot vagy tévedést talál: ám szólaljon fel.”12 Akadt is jelentkezô: az ügy súlyosan elfogult, antiszemita vizsgálóbírája, Bary József A nagy per hatására kezdte el írni emlékiratait. A kézirattal 1912re el is készült, azt nyugdíjazása után tervezte megjelentetni, 1915-ben azonban váratlanul meghalt.13 Elsôsorban Eötvös könyvére építve írta meg Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter címû regényét, amely folytatásokban jelent meg 1931-ben a Magyarország címû napilapban.14 (Az újabb feldolgozáshoz az indíttatást talán Scharf Móric pár évvel korábban, 1927 végén megjelent emlékirata, illetve 1929-es halálhíre adhatta.15) A szerzô a következôképpen indokolta saját regényének szükségességét: „Eötvös Károly klasszikus munkája mellett aligha lehetne valami újabb felfedezéseket írni a tiszaeszlári eseményekrôl, ha Eötvös Károly Szabolcs megyei ember lett volna, aki közelrôl, a legközelebbrôl látja és ismeri a nagy pör hôseit, mozgatóit, vizsgálóit, bíráit és körülményeit. […] Eötvös Károly nem ismerhette a tiszaeszlári pör elôzményeit, úgynevezett »kulisszatitkait«, mert dunántúli ember volt. Éppen abból a szempontból íródtak ezek az itt-ott regényesnek is látszó feljegyzések, hogy sok, eddig ismeretlen és érthetetlen dolgok megmagyarázatnak velük, s így ötven esztendô távlatából kiegészítsük Eötvös Károly írói munkának is elsôrendû ügyvédi emlékiratát.”16 Krúdynak nem sikerült regényét kötetben megjelentetnie, a napilapbeli közlés azonban – más, a témában megjelent írásokkal együtt – elegendô volt arra, hogy Bary leszármazottait az emlékiratok kiadására sarkallja, 1933-ban meg is jelent A tiszaeszlári bûnper. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai.17 A kö-

• 24 •


tetet még az eredetinél is antiszemitább hangvételûre stilizálva adta ki újra Püski Sándor 1941-ben, 1942-ben, majd 1944-ben két alkalommal is.18 Bary könyve azóta is a szélsôjobboldal kedves olvasmánya, az 1933-as kiadás 1983-ban Sydneyben is megjelent, míg 1999-ben kiadta az 1945 elôtti antiszemita szennyirodalom reprintjeire specializálódó Gede Testvérek Bt. is.19 A háború után sokáig egyedül Eötvös regényének régi kiadásai voltak elérhetôk, mígnem a Szépirodalmi Könyvkiadó 1968-ban újra megjelentette a mûvet.20 Krúdy regénye azonban csak 1975-ben vált hozzáférhetôvé, a Magvetô jóvoltából; a könyv népszerûségét mutatja, hogy 1977-ben újra kiadták, ezúttal a Tények és tanúk sorozatban.21 A tiszaeszlári

Solymosi Eszter új kiadása lett az a mû, amelynek közvetlenül vagy közvetett módon számos új interpretáció köszönhette létrejöttét. KRÚDY ÉS A KÉPZÔMÛVÉSZET Nem tudható biztosan, vajon Anna Margit 1976-os Solymosi Eszter festménye köthetô-e egyértelmûen a Krúdy-könyv elôzô évi megjelenéséhez, mindenesetre – ha hihetünk a datálásnak – Scharf Móric képét már 1973-ban megfestette a mûvész.22 Ha valóban nem egy idôben készült a két munka, a Scharfkép talán a per kilencvenedik évfordulójához, a Solymosi-festmény Krúdy új kiadásához lenne köthetô, ez azonban források hiányában csak feltéte-

Engel Tevan István: Illusztráció Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter c. mûvéhez, 1978, barnásfekete tus, toll, fotópapír, 230 x 260 mm, magántulajdon

• 25 •


lezés. (A Scharf-kép mindenesetre Anna Margit életmûvében az antiszemitizmust tárgyaló, narratív képek elôhangja, évekkel elôzi meg a mûvész festményein nyíltan és hangsúlyosan 1976–77-ben megjelenô holokauszt-témát. A történelmi téma, a vérvád, feltehetôen itt is egy általánosabb, antiszemitizmusról szóló diskurzus legitim beszédmódjának tekinthetô.) 1968-ban Engel Tevan István illusztrálta az Eötvös-kötetek védôborítóját, azonban 1978-as rajza már egyértelmûen Krúdy regényének hatását mutatja.23 A négyzetes ábrázoláson öt jelenet látható: a kép bal hasábjának felsô háromnegyedében a tutajosok épp elföldelni készülnek Solymosi Eszter Tiszában talált holttestét, míg alul már a tárgyalótermet látjuk. A kép jobb hasábjának felsô részén bal oldalt Krúdy regényének nyitójelenete szerepel, amint a csôcselék megrohamozza a felirattal is jelzett Fehér Hattyú szállót, a Scharf család pesti szállását. Ettôl jobbra falusi szobabelsô látható: a csendôröktôl kísért kalapos figura minden bizonnyal Scharf Móric, a képtérbe benyúló, tollat tartó kéz vele összefüggésben a vallomásra utal. A jobb hasáb alsó felében a Krúdy-regény elsô fejezetében szereplô, kutyák által megugatott koldus zsidó óriás alakja tûnik fel. A jó ritmusérzékkel komponált rajz egy, összetett képbe sûríti Krúdy regényének kulcsjeleneteit, a regényt jellemzô irónia méltó párhuzama Engel Tevan illusztrációján – a mesebeli sárkányokra emlékeztetô kutya-ábrázolásokat is beleértve – a groteszk figuraformálás. KRÚDY REGÉNYE ÉS ERDÉLY MIKLÓS VERZIÓJA (1979–1981) Krúdy elsô olyan adaptációja, amely maga is hagyományt teremtett, a Verzió volt, Erdély Miklós 1979ben forgatott, 1981-ben elkészült filmje. Ugyan a

bevezetô képsorok felirata szerint Krúdy mellett Eötvös mûvét is felhasználta Erdély, erre utaló jelenet a filmben nem található. Igaz, Scharf Móric vallomásának szövegét – amelyre a Verzió jórészt épül – Krúdy is Eötvöstôl vette át.24 A Verziót dokumentumfilmre emlékeztetô interjúrészlet vezeti be és werkfilmszerû rész zárja le, míg a középrészben Recsky csendbiztos tanítja be Scharf Móricnak a hamis vallomást. Erdély ezzel épp a Krúdynál hiányzó részt állítja a film középpontjába: a regényben a folyamatot nem, csak az elôzményeket és az eredményt – az írnok által lejegyzett (konstruált) vallomásszöveget – ismerjük meg, annak elôállítási módját nem.25 A fiú a filmben különbözô változatokban el is képzeli a szöveg egyes részeit, ezzel mintegy elsajátítva a szájába adott történetet. Az elkészült film jelentôs eltérést mutat Erdély 1978-as tervétôl.26 Az utóbbi címét alkotó három évszám – 83/31/79 – a perre, Krúdy regényének megjelenésére és a film tervezett évére utal, a téma aktualitását Erdély az évszám-párokat elválasztó 48-48 év szimmetriájával támasztja alá.27 Az írás kifejezetten Krúdy mûvéhez kapcsolja a filmet, a tervezett jelenetek címe alatt kizárólag A tiszaeszlári Solymosi Eszterbôl választott idézeteket közli. A címbeli három idôponthoz kapcsolt elemek: „1. Néhány (6) emblémaszerûen beállított kép, amely sûrítetten tartalmazza a korabeli környezet atmoszféráját. 2. Csak hangként, Krúdy szövege mint kommentár. 3. Dokumentumfelvételek a mai Tiszaeszláron.”28 A hat tervezett kép: „1. Scharf József és Móric megérkezése a Keleti pályaudvarra. […] 2. Scharf Móric leselkedése a zsinagóga kulcslyukán. […] 3. Sakterválasztásra érkeznek a ruszinok. […] 4. Hullaúsztatás és csáklyázás a Tiszán. [… ] 5. Solymosi Eszter a sírgödörben. […] 6. Scharf József és az eszlári zsidók a vádlottak padján, Scharf Móric a bírói emelvény elôtt.”29

Erdély Miklós: Verzió, 1979–1981, 54’, Balázs Béla Stúdió

• 26 •


Az eredetileg másfél órásra tervezett film végül 54 perces lett, az elsô réteg hat képébôl a negyedik és az ötödik maradt meg, részlegesen. (Bekerült viszont a kutyák által megugatott koldus zsidó alakja, szintén Krúdytól.)30 A második kép módosított változata adja a film gerincét, az idézett vallomásszöveg kommentár nélküli, kosztümös illusztrálása helyett azonban Erdély végül a hamis vallomás betanításának-elsajátításának folyamatára helyezte a hangsúlyt. A második réteg, Krúdy narrációja nem hanganyag formájában vált a film részévé, hanem a mû elején és a középrész végén, vágóképen elhelyezett idézetként, ezzel szemben teljesen elmaradt a jelenkori Tiszaeszlár dokumentumfilmszerû bemutatása. Krúdy regényét leszámítva sem teljesen társtalan Erdély filmje és annak egyes motívumai Tiszaeszlár recepciótörténetében. A vallomást betanító csendbiztost a filmen ifj. Rajk László játszotta, Erdély késôbbi (1984) közlése szerint „bevallott asszociációs lehetôségekkel a koncepciós perekre”.31 Nem tudni, látta-e Erdély Sándor Iván 1967-ben, Miskolcon bemutatott, Tiszaeszlár címû drámáját, Sándort mindenesetre eredetileg a Rajk-per foglalkoztatta, ezért tanácsolta neki a következôt a párizsi Márton László:

szaeszlári per körülményeirôl címû kötetének egyik rétegét az író helyszínen, 1973-ban rögzített interjúi adják.36 Holokausztra utaló elemek alkalmazásával Erdély – csakúgy, mint késôbb Fischer Iván operája és Németh Hajnal 2013-as kiállítása – egy általánosabb antiszemitizmus-narratíva irányában tágítja a tiszaeszlári vérvád értelmezési lehetôségeit. A film középrészének záró képsorai alatt – a vízbefúlt lány holtteste úszik a Tiszán – kaddis hallatszik: joggal merül fel a kérdés, vajon a zsidó gyászének kizárólag a keresztény cselédlányért szól-e? Egy vágókép és annak alkotói értelmezése is arra utal, hogy nem feltétlenül: „Azonkívül a zsidók Dunába lövése is valahogy a háttérben van, mert utána bevágom a zsinagógában azt a rengeteg cementzsákot. Az a végsô kép, benne utalás: ez egy tömegsír.”37

„…ha téged annyira érdekelnek ezek a dolgok […] ha a Rajk perrôl akarsz írni, arról nem lehet – mondja. De hát írj egy drámát a tiszaeszlári perrôl, mert ott is van koncepció.”32

Lóránt Zsuzsa: Scharf Móric a Panaszfalnál, 1984, festett diófa, 10,4 x 7,5 cm, Pécs, Janus Pannonius Múzeum

A VERZIÓ HATÁSTÖRTÉNETE Hatástörténetében a Verzió jelentôsége Krúdy regényéhez mérhetô, a film és a forgatás számos késôbbi alkotást inspirált. Lóránt Zsuzsa 1984-ben készítette Scharf Móric a Panaszfalnál címû, kisméretû dombormûvét.38 A mû elôzményét Eötvös és Krúdy könyvei mellett egy személyes élmény, a Verzió for-

A Rajk-perre utal a dráma egy fontos momentuma: hogy a többieket mentse, Scharf László ártatlanul magára vállalja Solymosi Eszter megölését, vallomásában azonban a születési dátum helytelenül szerepel. Sándor Ivánnak Rajk Júlia mondta el a következôket: „Szembesítették Rajkkal, hogy valljon rá és elôtte felolvasták Rajknak azt a vallomását, amiben Rajk magára vall, és az elsô mondat egy hamis születési dátummal kezdôdik. Júlia nekem ezt így mondta: »Iván, én abban a pillanatban tudtam, hogy semmi sem igaz, ami ezután következik.«”33 Ezért keresztelte át Lászlóra Scharf József karakterét Sándor Iván: az utalást az író szerint akkoriban sokan meg is értették.34 Erdély eredetileg dokumentum-felvételek készítését tervezte Tiszaeszláron: „Még nem tudhatjuk, hogy Tiszaeszláron ma mit találunk, milyen nyomait lelhetjük fel a régi eseményeknek.”35 Az 1978as terv szellemi elôzményét szintén Sándor Ivánnál találhatjuk: 1976-os, A vizsgálat iratai. Tudósítás a ti-

• 27 •


gatása adta, ahol férje, Kálmán György Ónody Géza szerepét játszotta, Lóránt pedig meggyszörp és paradicsom elegyébôl keverte a felvételhez szükséges vért.39 Egy Csontváry-pályázatra készült a munka, amelyhez a festô A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben címû képe szolgált alapul: innen emelte ki – groteszk jellege miatt – Lóránt egy sárga ruhás fiú és a mellette lévô, torz, sárga kutya alakját.40 A fiú és a vele egyezô színû, furcsa állat együttes kiválasztását nyelvileg motiválhatta Scharf Móric hamis vallomásával összefüggésben „a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát” közmondás. Egy évtizeddel Lóránt dombormûve után készült egy másik, a Verzió recepciójáról tanúskodó munka. A Midôn a vér… címû dokumentumfilm (1994) a második világháború utáni vérvádakat dolgozza fel, címe idézet Erdély filmjébôl: a szöveg egy sokszor ismétlôdô része, amelynél a fiú megakad a vallomás bemagolásában.41 A dokumentumfilm mûfaját tekintve kissé furcsa módon a film szerkezeti egységeit játékfilmes idézetek, a Verzió képsorai határolják. EGY FURCSA PÁR: SOLYMOSI ESZTER ÉS SCHARF MÓRIC (ZENEI ILLUSZTRÁCIÓK) Erdély filmjének egy fontos motívuma a tárgyalandó zenei feldolgozásokat idôben megelôzô zenei illusztrációk hangsúlyos szerepére mutat rá. A vallomás magolása közben Móric figyelme el-elkalandozik, Solymosi Eszterrôl fantáziál, így például látjuk ôket a házban enyelegni vagy éppen kézen fogva sétálni. Erre rímel a film zenéje, Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája és Prokofjev Rómeó és Júlia balettje is. Fischer Iván szerint Erdélynek „fontos volt, hogy a zene Rómeó es Júlia legyen (Csajkovszkij és Prokofjev) a filmben, mert ez rímelt Erdély Miklós: Verzió, 1979–1981, 54’, Balázs Béla Stúdió

az ô kamasz-szerelem gondolatára”,42 nem véletlen az sem, hogy a választott zenedarabok címét már a film elején felirat tudatosítja. Ezzel összhangban csempészi Erdély a dokumentumfilmes hatást keltô bevezetô részbe a Scharf Móric esetleges nemi életérôl szóló beszélgetés-töredéket. (Valószínûleg nem az interjúalanyok hozták elô a témát, sokkal inkább úgy tûnik, irányított kérdésre válaszolnak.) Scharf Móric és Solymosi Eszter képileg és zeneileg egyaránt megfogalmazott – a film szempontjából feltehetôen a fiú által elképzelt – viszonya két, a Verziót megelôzô, és egy késôbbi mûben is szerepel. Major János 1966-os Scharf Móric emlékezete címû vaskarcán három idôsík fonódik egybe: a tiszaeszlári vérvád – a forrás itt még Eötvös –, egy Hitler–Renate Müller–zsidó író szerelmi háromszög és a holokauszt, telítve mindez szexuális utalásokkal.43 Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a Majorral baráti viszonyban lévô Erdély filmjében hasonló motívumok tûnnek fel.44 Krúdy regényének legújabb feldolgozásában, a Mundruczó Kornél rendezte Tiszaeszlári Solymosi Eszterben is szerepel a két fiatal kapcsolatának vándormotívuma.45 A kísértetként megjelenô Solymosi Eszter a darab egyik legjobban eltalált – Krúdy iróniájához méltóan groteszk – jelenetében Scharf Móriccal énekli duettben a Happy Together címû slágert (The Turtles, 1967). A szerelmi motívum elsô alkalommal – igaz, antiszemita felhanggal – Kászonyi Dániel 1882-es regényében szerepel: Scharf Móric meglepô vallomását magyarázza azzal a szerzô, hogy a fiú elôtt álmában megjelent Solymosi Eszter – akibe ô szerelmes lett volna –, ô bírta rá apja ellenében az „igazság” elmondására.46 A regényt valószínûleg Major, Erdély és Mundruczó sem ismerte, a hasonló irány minden bizonnyal az alaptörténet belsô ellentmondásainak és az egykorú, ellentétes nemû fôszereplôk jelenlétének tudható be: a történeti keretek és szereplôk megtartása szükségképpen behatárolja a rendelkezésre álló motívumkészletet. IRODALMI ÉS ZENEI ADAPTÁCIÓK Valószínûleg nem véletlen, hogy a legtöbb Tiszaeszlár-feldolgozás formája regény, dráma, vagy az elôbbieken alapuló film: a történet és a szereplôk szinte kínálják magukat az irodalmi mûfajok számára. Ami viszont gyakran akadályozza ezeknek a mûveknek irodalmi alkotásként való érvényesülését, az a Tiszaeszlár-feldolgozások – nehezen elkerülhetô – ismeretterjesztô jellege. Az alkotó szabadságát erôsen köti a tényekhez való – egyébként tiszteletre méltó – ragaszkodás. Erdély filmjének egyik fontos eredménye éppen az, hogy nem a teljes tör-

• 28 •


ténetet dolgozza fel újra, hanem egy lélektani szituációt tesz vizsgálat tárgyává. A zenei mûfajok használata Németh Hajnal két darabja és Fischer Iván operája esetében azért szerencsés választás, mert maga az életszerûtlen szituáció – énekelt szerepek – is segít eltávolítani a mûvet a hagyományos történetmondás kliséitôl, nagyobb interpretációs szabadságot biztosítva mind az alkotó, mind a befogadó számára. Az aprólékos történetmondás helyett a zenemûvek esetében a hangsúly a folyamatokra helyezôdik, legyen szó akár belsô, lelki változásokról, akár külsô, társadalmi összefüggésekrôl. NÉMETH HAJNAL: HAMIS VALLOMÁS (A VERZIÓ EGY VERZIÓJA), 2012 A zenei illusztrációkat – valamint az antiszemita interpretációkat – leszámítva a történet elsô zenei feldolgozása Németh Hajnal 2012-es mûve: a Hamis vallomás (zeneszerzô: Reinhard Hoffmann).47 Alcíme – a Verzió egy verziója – számot ad a darab elsôdleges forrásáról. Németh eredetileg egy mai koncepciós per szövegébôl kívánt kiindulni, végül azonban a Verzió mellett döntött, miután a kieli egyetemen egy azonos címû óra keretében vetítette a filmet a hallgatóknak 2011 októberében.48 Németh – a verbatim színház gyakorlatára emlékeztetô módon – gyakran használ fel munkáiban dokumentumszövegeket, ebben és az ének-forma tekintetében is a 2011-es Velencei Biennálén bemutatott Összeomlás – Passzív interjú tekinthetô a Hamis vallomás elôzményének. A közel húsz perces felvétel egy kórusra és két szólistára írt német nyelvû zenemû. Elsô bemutatója Berlinben volt, míg a szóban forgó videóváltozat a közönség kizárásával, egy berlini építészirodában készült. A Verzió fô része, a betanítás-jelenet adja a mû cselekményét; azonban míg Erdélynél a vallomást a jegyzô, Péczely Kálmán jelenlétében Recsky András csendbiztos tanítja be, addig Némethnél – Krúdy regényének megfelelôen – csak Péczely van jelen. A tanulási folyamatot a darab az írnok, a kórus és a fiú közti, ritmikusan ismétlôdô, énekelt párbeszédként jeleníti meg. A koreográfia szerint elôször mindig Péczely mondja el kötött szövegû, de improvizált formájú énekbeszéddel a soros részletet, amelyet aztán a kórus elôénekel, végül a fiú egyedül vagy a kórussal együtt elismétel. Ugyan a mai ruhát viselô kórus és szólisták is félig-meddig szerepet játszanak, a tanúvallomás hamis voltát és az eljárás koncepciós jellegét hangsúlyozza, hogy Péczely az elôtte lévô szövegkönyvet követve tanítja be az elôre megírt vallomást, kottából énekel Móric és a kórus is. A képsík felé

Németh Hajnal: Hamis vallomás (a Verzió egy verziója), 2012, 17’, zeneszerzô: Reinhard Hoffmann

fordított asztal – velünk szemben, az asztalfôn Scharf Móric, jobbra Péczely Kálmán – összeköttetést teremt a filmvásznon zajló események és a nézô között, a képet végig azonos kameraállásból látjuk. A kórus a háttérben kapott helyet, fizikailag nem kapcsolódnak az elôtérben zajló eseményekhez, az irodai környezetnek megfelelôen dolgoznak éneklés közben. Erdély filmjében hangsúlyos a két felnôtt férfival, a passzív Péczelyvel és az erôszakos Recskyvel négy fal közé zárt fiú drámája, a levegôben lévô feszültség tapintható. Németh a Verzióhoz hasonló módon mozgatja a fiút a térben, a vallató utasítására változtat helyet, ül le és áll fel, azonban az Erdélynél jelen lévô drámai feszültség itt hiányzik, a fiút játszó színész mozgása és mimikája nem segíti a kényszerhelyzet átélését.49 A mûvész intenciója szerint a kórus Móric „vívódó pszichéjét” testesíti meg, a kar viszont inkább sulykolja a vallomás megjegyzendô részleteit, mintsem hezitálna a szöveg felmondásakor. A háttérben megjelenô, szenvtelen irodai dolgozók a színpadi súgó szerepébe lépve így megszemélyesíthetnék akár a külsô társadalmi nyomást is.

• 29 •


Eötvös Károly kérdezte ironikusan a tárgyaláson Scharf Móricot, hogy versben is el tudná-e mondani vallomását – ezzel összefüggésben találó, hogy a fiú a darabban énekli a memorizált szöveget.50 A hamis vallomás magolását Németh mûvében jó ritmusban szétosztott, vissza-visszatérô mondatok, mondatfoszlányok teszik átélhetôvé. Szép megoldás, ahogy Móric éneke néha hajlításokkal teli, zsidó zenékre emlékeztetô dallamra vált át, talán éppen a hazugság elfogadásának, a hamis vallomás interiorizálásnak jeleként. Eltávolító gesztusként hat Péczely néha egészen humoros, erôltetett intonációja mellett az is, hogy Móric két alkalommal hangvillát használ, tudatosítva a szituáció elôadásjellegét. A Verziót követve végül Némethnél is folyékony olvasásra vált át az addig akadozó szövegtanulás: Móric már nem énekli, hanem a kórussal együtt olvassa a vallomást. Erdély – és Németh – dramaturgiai megoldása magyarázatot ad a hamis tanúságtételre: attól a szövegrésztôl megy gördülékenyen, amelyben Móric magát és apját is a gyilkosság helyszíneként leírt zsinagógán kívülre helyezi, mentesítve magukat a vád alól. NÉMETH HAJNAL: HAMIS VALLOMÁS (3. VERZIÓ), 2013 Németh 2013-as, magyar nyelvû darabja zeneileg teljesen, szövegében részben független az elôbb tárgyalt mûtôl, kissé zavarba ejtô módon azonban fôcíme ugyanaz (zeneszerzô: Halas Dóra).51 Az alcím szerint ez a harmadik verzió: az elsô a berlini NGBKbeli elôadás volt (2012, egy másik kórussal: HeiligKreuz-Chor), a második pedig a német nyelvû felvétel.52 A mûvet az OSA Centrális Galériájában mutatták be 2013-ban egy kiállítás keretében, a megnyitó alkalmával elôadásra is sor került.53 A videó elején magyarázó szöveg ismerteti a szükséges tör-

Németh Hajnal: Hamis vallomás (3. verzió), 2013, 18’, zeneszerzô: Halas Dóra

téneti hátteret. A felvételt az OSA könyvtárában rögzítették, mozgó kamerával; a kórus itt sem a fôszereplôkkel foglalkozik: a háttérben mindenki olvas, jegyzetel, stb. éneklés közben. A német változathoz képest eggyel több szólista van: az aktívabb szerepet azonban Recsky csendbiztos játssza, míg Péczely alig szólal meg, végig notebookja mögött ül. Itt is mindenki szövegkönyvbôl

Németh Hajnal, Kékesi Zoltán: Hangos hely, fotósorozat, 2012

• 30 •


énekel, hatásos, koncepciós perekre utaló gesztussal a darab elején Péczely tolja oda a kész vallomást Scharf Móric elé. A német változat – Erdély filmjére épülô – részleges és szaggatott szövege helyett itt a Krúdynál (eredetileg Eötvösnél) szereplô teljes vallomásszöveg szerepel, a tanulási folyamat a korábbinál egyenletesebb, gördülékenyebb. Zeneileg harmonikusabb a szólisták és a kórus viszonya, a korábbi improvizált énekbeszéddel szemben itt Recsky is énekel, csak megjegyzéseit mondja szóban; a dallam kellemes, a témával összevetve talán túlzottan is szép. A humor ebben a változatban is megjelenik: a Recskyt ismétlô kórus egy helyütt téved, más szót énekel vissza, mire a csendbiztos kijavítja ôket. A vallomás a német változattal egyezô ponton válik folyékonnyá, azonban a fiú itt énekel, nem mondja a szöveget; amikor apját a gyilkosság helyszínén kívülre helyezi, a képernyô elsötétül, kép nélkül halljuk a továbbiakat. Az OSA-beli kiállításon nemcsak a videó szerepelt: a kiállított mûvek szélesítették a darab kontextusát, napjaink Tiszaeszlárján keresztül megjelenítve a jelenkori antiszemitizmus kérdéskörét is. Németh Redukálás címû, lírai szövegezésû installációján az egymást követô kottaállványokon elhelyezett vallomásszövegekbôl elsô lépésben a gyilkosságra utaló részlet tûnik el, majd szép lassan minden más is, végül csak a mondatkezdô „Solymosi Eszter” és az aláírás, „Scharf Móric” marad meg, míg az utolsó változaton egyedül az „ismeretlen gyermek” felirat látható. Németh Hajnal és Kékesi Zoltán Csendes hely 1–2. címû fotóinak egyike a per egykori tárgyalótermének mai állapotát mutatja, a másikon „egy emléktábla [a zsidó temetôben], amelyet a 90-es években állítottak, de végül üresen maradt, nincs rajta felirat.”54 A Hangos hely címû fotósorozat már a mai szélsôjobboldal Solymosi Eszterkultuszára utal: a kilenc képen a lánynak a tiszaeszlári temetôben állított jelképes síremléket – funkciójában: emlékmûvet – borító koszorúk szalagjainak feliratait olvashatjuk. Az elhagyatott zsidó temetô részletének megjelenítésével a holokauszt, a feliratok kiállítóterembe emelésével a jelenkori antiszemitizmus irányában bôvíti a kiállítás a zenemû értelmezési tartományát. FISCHER IVÁN: A VÖRÖS TEHÉN (2013) Fischer Iván A Vörös Tehén címû operájának bemutatója alkalmából megjelent füzet a librettó mellett tartalmazza a mûvel kapcsolatos fontosabb információkat is.55 Fischer a következôket írja a keletkezéstörténet pont alatt:

„Miután barátom, Erdély Miklós 1981-ben elkészítette Verzió címû, a tiszaeszlári perrôl szóló csodálatos filmjét, azt terveztük, hogy errôl a témáról közös operát írunk. Erdély lelkes operarajongó volt, nagyon tetszett neki a gondolat, de sajnos, nem valósult meg semmi akkor az elképzelésbôl: én sokat voltam külföldön, halogattam a munkát, ami megbocsáthatatlan volt, mert Erdély néhány évvel késôbb, 1986-ban meghalt. Huszonöt éve nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ennek a mûnek el kell készülnie. Többször nekiláttam, abbahagytam, míg végül az segített, hogy Tiszaeszlár aktuális lett. Felbukkannak ugyanazok a reflexek, sztereotípiák, megmerevedett, érvekre nem hallgató elôítéletek – mintha újra ott lehetnénk 1883ban, a nyíregyházi Veres Tehén fogadóban.”56 A darabbal Fischer 2013 tavaszától foglalkozott, a zenét július–augusztus folyamán írta.57 A figyelemfelkeltô cím többes jelentésû: utal a Krúdynál szereplô, nyíregyházi Vörös Tehén „kávéház”-ra és annak zsidó kocsmárosnéjára, a Veres Tehénre, aki Fischer operájának is szereplôje.58 Utal ezentúl a Solymosi Eszter lábára taposó, az operában többször megjelenô tehénre is: ez a sérülés segítette elô a per során a Tiszából kifogott holttest azonosítását, hozzájárulva ezáltal a vádlottak felmentéséhez. Tudatos dramaturgiai megoldás, hogy a tehéntaposási jelenet az opera elejére került: a nézô így – bár még nem ismeri az epizód jelentôségét – korábban ismerkedik meg a felmentéshez hozzájáruló körülménnyel, mint magával a váddal. Meggyôzô ereje miatt ugyanezzel a megoldással él egy, a tiszaeszlári vérvádról szóló, pár évvel ezelôtt megjelent kanadai ifjúsági regény.59 A cím negyedik jelentése a bibliai vörös tehénre utal, amelynek hamva a megtisztulást szolgálja (4 Móz 19).60 Fischer eredetileg sokkal erôsebben épített volna a Verzióra az operában, a vallomás betanítására helyezve a hangsúlyt: „Egy korrepetálásra gondoltam, tehát, hogy olyan sokszor ismétlôdne a vallomás zenéje, hogy a végén a közönség is megtanulná. Ezt elvetettem, mert túl közel lett volna a filmhez, és nagyon megkötött volna.”61 Ezzel a döntéssel az opera – szemben a Hamis vallomás felvállalt rokonságával – távolabb került a Verziótól, közelebb viszont annak eredeti tervéhez, amely szerint a film egyik rétege lett volna „Csak hangként, Krúdy szövege mint kommentár.”62 A narrátor Fischernél is Krúdy lett, olyannyira, hogy szereplôként is megjelenik, saját maga mondja el a regénybôl származó részleteket. Rajta kívül Kossuth Lajos is feltûnik a színen, monológja szintén dokumentu-

• 31 •


Fischer Iván: A Vörös Tehén, opera egy felvonásban, 2013. (Millenáris Teátrum, 2013. október 13., fotók: Gordon Eszter)

mokra: két, vérváddal kapcsolatban írt levelére épül.63 (Erdély filmjével összefüggésben további – személyi – párhuzam, hogy az elôadásban a Tehén szerepét Kozma György énekli, aki a Verzióban Péczelyt játszotta.) Az opera öt képbôl áll: az elsôben Krúdy bevezetôje után népdalcsokor cím alatt kapott helyet a lábtaposás-epizód. A második, meglehetôsen hosszúra nyúló rész a Veres Tehén fogadóban játszódik: nép-

zenére mulatnak, énekelnek és táncolnak a jelenlévôk, akiket Móric vágyakozva, de kívülállóként figyel. Ezután „A férfi” névvel jelzett szereplô – a késôbbi vallató – busongója és a Vörös Tehén áriája következik, mindkettô az eszlári perrôl, a rész a Hej, zsidólány kezdetû népdallal zárul. A harmadik képben elôbb „A férfi” gyôzködi Móricot, majd énekbeszéddel felmondja neki a kívánt vallomást. Talán az Erdély filmjétôl való távolságtartás indokolja, hogy kimarad a hamis vallomás elsajátításának folyamata, a fizikai és lelki presszió megjelenítése nélkül azonban nehezen érthetô, miért tartja fenn állításait a per során is a fiú. A bírósági tárgyalás alkotja a negyedik részt: Krúdy bevezetôje, Móric vallomása, majd keresztkérdések, többszereplôs dialógusok következnek. Ekkor érkezik meg – deus ex machina – Kossuth Lajos, hogy elmondja antiszemitizmus elleni monológját, végül Krúdy ismerteti a felmentést, a kiszabadult zsidók pedig nigun dallamra táncolnak. Az utolsó, ötödik kép címe „Purifikáció”: Móric és apja szótlanul ülnek a vonaton, a jelenet monotóniáját csak a Tehén töri meg, mikor elénekli a megtisztulásra vonatkozó bibliai részt, amely funkciójában a Verzió középrésze végén hallható kaddis párhuzama. A zenés színházra emlékeztetô opera sokféle stílusból és zenei elembôl, montázsként áll össze. Fischer bevezetôje szerint az egyetlen direkt idézet a Hej,

• 32 •


Fischer Iván: A Vörös Tehén, opera egy felvonásban, 2013

zsidólány címû – szövegét tekintve egyébként teljesen ártatlan – dal, a többi saját szerzemény, beleértve a magyar és zsidó népzenére épülô részeket is.64 Utóbbiak felhasználása Fischer régi ötlete, már a Verzió megnézése után felmerült.65 A szerzô mûhöz mellékelt színpadi utasításai távolítják az opera mûfajától a darabot: a kórus színészekbôl áll, ahogy Kossuthot és a Vörös Tehént leszámítva a többi szerep sem, vagy nem feltétlenül énekesekre szabott.66 A Tehént viszont az elôírás szerint, amennyiben lehetséges, zsidó kántor énekli.67 „A férfi” szerepe énekbeszéd, az általa elôénekelt vallomás zongorával kísért, meglehetôsen ironikus stílusparódia, zenés lokálokra jellemzô, rekedtes, sanzonos fordulatokkal. Humorral telített a Vörös Tehén áriája is, aki koloratúrákkal cirkalmazva énekli a Neues Pester Journal újsághírét. A zsidó kocsmárosné áriája szépen és hatásosan fonódik egybe zeneileg a kórus által énekelt Hej, zsidólánnyal. Fischer operájának egyes jelenetei a tiszaeszlári vérvádat részint a jelenkori magyarországi antiszemitizmus, részint a holokauszt kontextusába helyezik. A bírósági tárgyalás közönsége mai ruhákba öltözött, vuvuzelát fúvó futballszurkolókból áll, akik Móricot vallomás közben „Ne hagyd magad, Móric! Ne hagyd magad, Móric!” és „Éljen Móric, éljen

Móric!” skandálásokkal buzdítják.68 (Az „Éljen Scharf Móric!” kiáltás Krúdy regényének elején is elhangzik, az utcán randalírozó pesti péklegények szájából.)69 A közönség pszichikai funkciója – a hamis vallomás támogatása – Németh kórusának szerepéhez hasonló. A szurkolók beemelése nyilvánvalóan a magyar futballpályákon rendszeresen tapasztalható antiszemita megnyilvánulásokra reflektál. A Fischer által használt motívum korábbi dokumentumfilmes és képzômûvészeti feldolgozások sorába illeszkedik: a Ludwig Múzeum holokauszt témájú kiállításán látható Jobb a Fradi címû rövidfilm (2002), valamint Böröcz András installáció-terve, a Gombfoci II. címû rajz (2008) is futball és antiszemitizmus témájával foglalkozik.70 Elôbbi interjúkat és a stadion lelátóján felvett jeleneteket mutat, míg utóbbi központi motívuma egy focipályán álló üres, zöld kabát, amelynek FTC-karszalagos jobb szára náci üdvözlésre lendül, míg leengedett bal szárán MTK-feliratú szalag látható. Fischer operájában a mai futballhuligánokra való utalás a tiszaeszlári vérvádat egy általánosabb, korszakokon átívelô antiszemitizmus-narratíva részévé teszi. A darab zárójelenete pedig – egy már-már zavarba ejtôen hosszúra nyúló, monoton dobpergés által érzékeltetett vonatút – az áldozati tehén ha-

• 33 •


mujáról énekelt résszel összefüggésben a holokauszt irányában teremt történelmi párhuzamokat. * Tiszaeszlár zenemûvészeti feldolgozásai, a két Hamis vallomás és A Vörös Tehén vizsgálhatók és értékelhetôk önmagukban, kizárólag zenei szempontok alapján, valódi helyüket és jelentôségüket azonban csak saját történeti kontextusuk és a vérvád recepciótörténetének figyelembevételével lehet meghatározni. E mûvek újdonsága éppen zenei mûfajukban rejlik. Korábban ugyanis, úgy tûnik, a zene elsôsorban – egy zongoradarab, népdalok és rock számok esetében egyaránt – Tiszaeszlár antiszemita narratíváinak megjelenési felületét nyújtotta, illetve ezen nézetek terjedését szolgálta.71 Ugyan filmes és színházi produkciókban már korábban is kapott illusztratív szerepet a zene, mindenképpen Németh és Fischer darabjai tekinthetôk a vérvád elsô, valóban zenei – nem antiszemita – feldolgozásainak. Tiszaeszlár fogadtatástörténetében számos személyes, motivikus és szöveges kapcsolat, egymásra épülô hagyomány mutatható ki. Az itt tárgyalt három zenemû és néhány további alkotás elsôdleges kiinduló- és referenciapontjait Krúdy Gyula regénye és Erdély Miklós filmje jelentik. (A sok interpretáció között egyes mûvek kiemelkedô, hagyományteremtô szerepét azok forrásértéke és kvalitása mellett megjelenésük idôpontja és ismertségük, valamint ezzel összefüggésben az alkotó pozíciója és személyes kapcsolatrendszere magyarázza.) Az Eötvös munkájához kapcsolódó Krúdy és az ô regényére – valamint minden bizonnyal Major grafikájára és talán Sándor Iván drámájára is – építô Erdély munkái a vérvád-történet olyan, csomópontot jelentô interpretációi, amelyekhez – részint kortársi, részben történeti érdeklôdéssel – Németh és Fischer mellett más alkotók is kapcsolódtak. Nemcsak a recepciótörténeti elôzmények, hanem a mûvek saját történeti kontextusa is lényeges mind létrejöttük, mind értelmezésük szempontjából. A kilencvenes évekhez képest nyíltabbá váló antiszemitizmus, valamint a szélsôjobboldali szubkultúra Tiszaeszlár-kultuszának mainstream politikában való megjelenése – 2012-es parlamenti beszéd – egyaránt hozzájárult a mûvészi feldolgozások létrejöttéhez. Nem véletlen, hogy a 2010-es évek eleje óta a témának óriási reneszánsza figyelhetô meg.72 Németh Hajnal ugyan eredetileg a koncepciós per felôl közelített, a Hamis vallomás magyar változatának kiállítása azonban – Kékesi Zoltán közremûködésével – már a mai Tiszaeszlár irányában tágította ki az értelmezési lehetôségeket, míg Fischert egyenesen a téma aktuálissá válása sarkallta a régóta

tervezett mû megírására.73 (Az itt tárgyalt tendenciák nem mûfajspecifikusak: a Tutajosok címû film forgatókönyvének és dokumentumanyagának 2013as második kiadása az elôzô év vérvádas parlamenti beszédére hivatkozik elôszavában, a Sándor Ivánesszé új kiadásainak utószavai is a társadalmi háttér változásáról tanúskodnak.)74 Jellemzô ezekre a mûvekre az aktualizált mondanivaló és a Tiszaeszlárral kapcsolatos narratíva kiterjesztése is. A Solymosi Eszter-síremlék koszorúszalagjai Németh kiállításán és a futballszurkolók beemelése Fischer operájába a szûken véve 1882–83as vérvád-történet helyett egy szélesebb antiszemitizmus-narratívát körvonalaznak. Tiszaeszlár jelenhez közelítése mellett a másik, ezzel összefüggô tendencia a téma összekötése a holokauszttal: a Németh–Kékesi kiállításon az elhagyatott tiszaeszlári zsidó temetôben készült fénykép, valamint Fischer operájának zárótétele, a vonatút is erre utal, de korábban Major grafikáján és Erdély filmjében is voltak ehhez kapcsolható motívumok. Az már magából a történetbôl adódik, hogy a hamis vallomás és a koncepciós pertechnika szinte minden mûnek – kivéve természetesen az antiszemita interpretációkat – többékevésbé központi motívuma. Tiszaeszlár recepciótörténete, a téma reneszánszai és aktuális értelmezései mûvészi értékük mellett mindenkor hû képet nyújtanak a magyar társadalom állapotáról is. Az interpretációk itt tárgyalt zenei expanziója – a más mûfajú feldolgozásokkal egyetemben – lehetôséget teremt arra, hogy a témával kapcsolatos diskurzust a jövôben ne a szélsôjobboldal, hanem a tudomány és a mûvészeti szféra dominálja. JEGYZETEK: 1

2

3

4

• 34 •

Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter, folytatásokban: Magyarország, 1931, könyv alakban: Budapest, Magvetô, 1975, 1977, átdolgozott kiadás: 2003. Erdély Miklós: Verzió, 54’, Balázs Béla Stúdió, 1979 (forgatás), 1981 (standard kópia). [Elsô említést követôen a hivatkozások név-évszám rövidítéssel szerepelnek.] Az ügyrôl nemrégiben jelent meg részletes monográfia: Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek, Budapest, Osiris, 2011. Véri Dániel: „Tiszaeszlár: The Site of an Alleged Ritual Murder”, in: The Challenge of the Object, 33rd Congress of the International Committee (CIHA), Postgraduate Program, Nürnberg, 2012, 150–151. Ennek a folyamatnak csak egyik, ámde hangsúlyos eleme az a parlamenti beszéd, amellyel a vérvád újra bekerült a mainstream politikába. „A tiszaeszlári vérvádról beszélt a Jobbik”, Index, 2012. 04. 04. http://index.hu/belfold/2012/04/04/a_tiszaeszlari_vervadrol_ beszelt_a_jobbik/ Az eset köré szervezôdô antiszemita szubkultúrákról, valamint a kapcsolódó vizuális ábrázolásokról ld. két korábbi elôadásom: Accusation de meurtre rituel en Hongrie. Sous-cultures antisémites de 1882 à nos jours, Párizs, Centre d’études des mondes russe, caucasien et centre-européen (CERCEC), séminaire central, 2014. 01. 10.; The Tiszaeszlár Blood Libel. Image and Propaganda, First International Forum for Doctoral Candidates in East European Art History, Ber-


5

6

7

8 9

10

11

12 13

14 15

16 17 18

19

20 21 22

23

24 25 26

lin, Humboldt-Universität, 2014. 05. 09., absztrakt: http://www. kunstgeschichte.hu-berlin.de/institut/lehrstuehle/ lehrstuhl-fuerkunstgeschichte-osteuropas/doktorandenforum/ A vérvád antiszemita zenei recepciótörténetérôl: Véri Dániel: A Sakter polkától az Egészséges Fejbôrig: a tiszaeszlári vérvád zenei szubkultúrái, kézirat, 2013 (megjelenés elôtt), valamint azonos címmel elôadás Németh Hajnal és Kékesi Zoltán Hamis vallomás c. kiállításának kísérôprogramjaként, Open Society Archives, Centrális Galéria, 2012. 12. 12. Utóbbiak közül Major János négy mûvérôl ld. Véri Dániel: „A halottak élén” – Major János világa / “Leading the Dead” – The World of János Major, Budapest, Magyar Képzômûvészeti Egyetem, 2013, 14–29. Ábrányi Lajos 1882-es, Solymosi Esztert ábrázoló festményérôl: Kövér 2011, 452–455. Sándor Iván: Tiszaeszlár, kézirat, bemutató: Miskolci Nemzeti Színház, 1967.03.10., rendezô: Lendvay Ferenc. Fábri Anna: „Utószó”, in: Krúdy 2003, 531. Így például Bereczky János tárgyalta elôször a Tiszaeszlárral kapcsolatos népdalokat, azonban kizárólag a korai új stílus fejlôdéstörténetének meghatározása szempontjából, a vérvádas dallamok feltételezett pontos datálhatósága okán. (Ennél tágabb kontextusban foglalkozik a vonatkozó népdalok eredetével, filológiai elemzésével, motívumrendszerével, utóéletével, hatástörténetével és társadalomtörténeti jelentôségével az ötödik jegyzetben hivatkozott tanulmány.) Vö. Bereczky János: „A korai és a kifejlett új stílus”, Zenetudományi dolgozatok 1992–1994, Budapest, MTA Zenetudományi Intézete, 1994, 229, 234–35; Bereczky János: „A magyar népzene új stílusa”, Ethnographia 115:4 (2004), 373–74; Bereczky János: A magyar népdal új stílusa, I–IV., Budapest, Akadémiai Kiadó, 2013, I., 20–21, 709–711. Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége, I–III., Budapest, Révai, 1904. Eötvös Károly: A nagy per[,] mely ezer éve folyik s még sincs vége, I–II., Budapest, Szépirodalmi, 1968, I: 14. Eötvös 1968, I: 14. A Bary-család: „Elôszó”, in: A tiszaeszlári bûnper. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1933, 6. Krúdy 1931. Scharf Móric: „Emlékeim a tiszaeszlári pörbôl”, Egyenlôség, 1927. 09.10–12.03. Halálhírérôl a magyar sajtó is beszámolt, ld. pl.: Egyenlôség 1929. 04. 13., 3. Krúdy 1975, 16. Bary 1933. Karsai László: „Bary József vizsgálóbíró emlékiratainak sorsa”, Élet és Irodalom 48:5 (2004. 01. 30.), 8–9; valamint: http://www.ekmizbak.hu/magyar/konf2003-karsai.htm. Sydney, H. M. [Hungarista Mozgalom], 1983. Püskin kívül is akadt olyan, aki számára Bary emlékiratai és a kötet elôszava nem volt eléggé antiszemita, Marschalkó Lajos legalábbis ezzel indokolta saját feldolgozását. Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hôskora, Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Rt., 1943, 5–6. Marschalkó az emigrációban is lelkes híve maradt a vérvádnak, 1965-ös könyvében is hosszasan foglalkozik Tiszaeszlárral. Marschalkó Lajos: Országhódítók, München, 1965. Eötvös 1968. Krúdy 1975, 1977. Anna Margit festômûvész kiállítása, 1978 március 3–26., elôszó: Ury Ibolya, Budapest, Mûcsarnok, 1978, 18, 43. tétel. Az oeuvre-katalógus tévesen Eötvös A nagy perének illusztrációjaként jelzi a rajzot. Kiss Marianne (szerk.): Engel Tevan István (1936– 1996). Tanulmányok, emlékezések, életmûkatalógus, Budapest, Petôfi Irodalmi Múzeum, 2006, o. n. A mû reprodukciója Komoróczy Géza monumentális munkájában jelent meg elôször (a képaláírásban szereplô datálás téves). Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon, I–II., Pozsony, Kalligram, 2012, II: 241. Vö.: oeuvre-katalógus, valamint A szerzô interjúja Róna Erzsébettel [Engel Tevan Istvánné], 2012. 08. 23. Krúdy 1975, 168–169. Krúdy 1975, 167. Erdély Miklós: „83/31/79 (Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter címû dokumentumregényéhez kapcsolódó filmterv)”, in: Erdély Miklós: A filmrôl, összeáll: Peternák Miklós, Budapest, Balassi–BAE Tartóshullám–Intermedia, 1995, 199–202.

27

Erdély 1995, 199. Erdély 1995, 199. 29 Erdély 1995, 200–202. 30 Krúdy 1975, 29–47. 31 „Krónika. Erdély Miklós és Antal István beszélgetése a Verzióról”, AL 10 (1984), 38–43, újraközölve: Erdély 1995, 246–251: 248. 32 A szerzô interjúja Sándor Ivánnal, 2011, kézirat (15 oldal), 3. 33 A szerzô interjúja Sándor Ivánnal, 2011, 5. 34 A szerzô interjúja Sándor Ivánnal, 2011, 9. 35 Erdély 1995, 200. 36 Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeirôl, Budapest, Kozmosz, 1976. (Új utószóval ellátott kiadásai: Kozmosz, 1983; Krónika Nova, 2004.) 37 Erdély 1995, 250. 38 Lóránt Zsuzsa: Scharf Móric a Panaszfalnál, 1984, festett diófa, 10,4 x 7,5 cm, Pécs, Janus Pannonius Múzeum. Hódos Mária (szerk.): Lóránt Zsuzsa szobrászmûvész / Sculptor, Budapest, Glória, 166. 39 A szerzô interjúja Lóránt Zsuzsával, 2011. 09. 04. 40 A szerzô interjúja Lóránt Zsuzsával, 2011. 09. 04. 41 „Midôn a vér…”, Hunnia Filmstúdió, 1994, 85’, rendezte: Kôszegi Edit, írta: Pelle János. 42 Fischer Iván e-mailje a szerzônek, 2014. 07. 17. 43 Errôl bôvebben: Véri Dániel: „A halottak élén” – Major János világa / “Leading the Dead” – The World of János Major, Budapest, Magyar Képzômûvészeti Egyetem, 2013, 16–24. 44 Major és Erdély valószínûleg megbeszélték elôbbi grafikáját. Buchmüller Éva e-mailje a szerzônek, 2013. 01. 22. A Scharf Móric emlékezete A3as reprodukciója mindenesetre megjelent az Iparterv kiállításokhoz kapcsolódó kiadványban, amelyben Erdélytôl is szerepeltek munkák. Sinkovits Péter (szerk.): Dokumentum 69–70, Budapest, 1970, o. n. 45 Tiszaeszlári Solymosi Eszter. Egy per története Krúdy Gyula regénye nyomán, Staatsschauspiel, Hannover elôadása, Trafó, 2011. 10. 10–11. (ôsbemutató: Hannover, 2010.) Rendezô: Mundruczó Kornél, szövegkönyv: Petrányi Viktória, Zabezsinszkij Éva, díszlet és jelmez: Ágh Márton, dramaturg: Judith Gerstenberg, Petrányi Viktória, fordító: Kalász Orsolya, szakértô: Darvas Rabbi, Kantor Immanuel Zucker, zene: Ascher Goldschmidt. Szereplôk: Johanna Bantzer, Carolin Eichhorst, Susana Fernandes Genebra, Florian Hertweck, Janko Kahle, Sebastian Kaufmane, Mezei Kinga, Andreas Schlager, Aljoscha Stadelmann, Martin Vischer. 46 Erre Kövér György hívta fel a figyelmet: Kövér 2011, 503. A regényben ld. fôként a 9. fejezetet. Kászonyi Dániel: Solymosi Eszter, a tisza-eszlári véráldozat. Társadalmi regény a jelenkorból, Budapest, Wilckens és Waidl, 1882 [Német nyelvû kiadása: Daniel Kászony: Esther Solymosi, das Blutopfer von Tisza-Eszlár: Roman, Budapest, Wilckens és Waidl, 1882]. 47 Hamis vallomás (a Verzió egy verziója), 17’ 18”, szerzô: Németh Hajnal, zeneszerzô: Reinhard Hoffmann, asszisztens: Annette Wiegand, elôadók: Tobias Müller-Kopp (bariton), mint Péczely Kálmán, törvényszéki írnok, Christian Miebach (tenor), mint Scharf Móric, koronatanú, a Jazzchor Berlin Vokal, mint a vívódó psziché, kórusvezetô: Michael Betzner-Brandt, kamera: Imreh István, hangfelvétel: Fabien Leseure, utómunkálatok: Yensin Jahn – PlanetRoc Studio. A felvétel készült: 2012, David Chipperfield Architects Studio, Berlin. Magyarországi bemutató: tranzit.hu irodája, 2012. 05. 18. 48 Errôl Németh a tranzit.hu irodájában tartott vetítésen beszélt. 46 Erdély Krúdy regényének egy vallatási jelenetét idézi a fiú mozgatásával, a szöveghez képes azonban a filmen ez az epizód nagyobb jelentôséget kap. Krúdy 1975, 149. 50 Eötvös 1968, II: 303. 51 Hamis vallomás (3. verzió), 17’ 52”, szerzô: Németh Hajnal, zeneszerzô: Halas Dóra, szólisták: Bernáth Atom Tamás, Meszerics András, Jankó Dániel, Soharóza kórus, kórusvezetô: Halas Dóra, kamera: Körtési Béla, hang: Fabien Leseure. 52 http://hajnalnemeth.com/works/2012/false-testimony-1/; http://hajnalnemeth.com/works/2012/false-testimony-2/;http://hajnalnemeth. com/works/2013/false-testimoy-3/. 53 Németh Hajnal–Kékesi Zoltán: Hamis vallomás, Open Society Archives, Centrális Galéria, 2013. 11. 04. –2013. 12. 15. 54 Gócza Anita: „»Betonfallal körülvett, jelöletlen terület«” (interjú Kékesi Zoltánnal), Artportal, 2013. 12. 04. http://artportal.hu/magazin/ 28

• 35 •


kortars/betonfallal-korulvett-jeloletlen-terulet Fischer Iván: A Vörös Tehén, opera egy felvonásban, bemutató: Budapest, Millenáris Teátrum, 2013. 10. 13–14. Zene: Fischer Iván, szöveg: Krúdy Gyula és Kossuth Lajos [nyomán: Fischer Iván], versek: Parti Nagy Lajos. Budapesti Fesztiválzenekar, vezényel: Fischer Iván, rendezôk: Ascher Tamás és Székely Kriszta, asszisztens: Balassa Eszter, jelmez: Szakács Györgyi, látvány: Kovács Nóra Patrícia, koreográfia: Vári Bertalan, korrepetitor: Bizják Dóra. Szereplôk: Gyabronka József (Krúdy Gyula), Kovács Jonatán (Móric), Varga Kyra (Eszter), Jéger Zsombor (Kálmán), Kozma György (Tehén), Thuróczy Szabolcs (A férfi), Sáfár Orsolya (Vörös Tehén, kocsmárosnô), Megyesi Zoltán (Bíró), Altorjay Tamás (Scharf József), Novkov Máté (Buxbaum), Cser Krisztián (Kossuth Lajos). Kórus, táncosok, megláncolt zsidó foglyok, ôrök, közönség: a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem III. éves Színmûvész Osztálya, Szent Efrém Férfikar, táncosok: Eller Gusztáv, Jaklics Liliána, Papp Éva, Urbán Szabó Nikolett, Vári Bertalan. 56 Fischer Iván szerzôi estje / A Concert of Iván Fischer’s Compositions, Budapest, Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány, 2013, 44. 57 Fischer Iván e-mailje a szerzônek, 2014. 07. 17. 58 „Vörös Tehén” néven. A kávéház neve Krúdynál szerepel Vörös és Veres Tehénként egyaránt. Krúdy 1975, 292–293. 59 Eva Wiseman: Puppet: a novel, Toronto, Tundra Books, 2009 (paperback: 2012), 3. 60 Fischer Iván szerzôi estje, 46. 61 Fischer Iván e-mailje a szerzônek, 2014. 07. 17. 62 Erdély 1995, 199. 55

63 64 65 66 67 68 69 70

71 72

73

74

• 36 •

Fischer Iván szerzôi estje, 46. Fischer Iván szerzôi estje, 48. Fischer Iván e-mailje a szerzônek, 2014. 07. 17. Fischer Iván szerzôi estje, 48. Fischer Iván szerzôi estje, 48. Fischer Iván szerzôi estje, 70, 72, 78. Krúdy 1975, 11. [csend] – Egy Holokauszt-kiállítás, kurátor: Timár Katalin, Ludwig Múzeum Kortárs Mûvészeti Múzeum, 2014. 07. 11. – 2014. 09. 28. Szirmai Norbert és Révész János: Jobb a Fradi, 15’, Fekete Doboz Alapítvány, 2002. Böröcz mûvének leírása és reprodukciója: Nógrádi Péter (szerk.): És a zsidók? IV. Kortárs Festészeti Triennále (Magyar Zsidó Múzeum, 2011. október 6. – december 5.), Budapest, Festészetet Kedvelôk Köre Magyar Zsidó Egyesület, 2011, 16–17. Ld. az ötödik jegyzetet. Németh és Fischer mûvei mellett: Mundruczó darabja (2010–2011); Szûcs József Móric c. darabja, 2011; Groó Diána filmterve, Az ügyvéd (2013), Szántó T. Gáborral közösen tervezett forgatókönyv. (MTI 2013. 07. 19.) „Az opera megírásának nem volt konkrét aktuálpolitikai kiváltó eseménye. Csak annyira, hogy az utóbbi években úgy éreztem, hogy a téma újra aktuálisabbá válik. Ez inkább egy tendencia érzékelése, nem megfogható esemény.” Fischer Iván e-mailje a szerzônek, 2014. 07. 20. Elek Judit az elôszóban hosszan idézi is a parlamenti beszédet. Elek Judit, Sükösd Mihály: Tutajosok – A tiszaeszlári per dokumentumai, Jelenkor–Dánielfilm Stúdió, 2013, 10–11. Sándor 1983, 2004.

A tiszaeszlári vérvád zenei feldolgozásai: hagyományok, interpretációk, narratívák

Recommend Documents