Pályázat címe: A 21. század követelményeinek megfelelő, felsőoktatási sportot érintő differenciált, komplex felsőoktatási szolgáltatások fejlesztése a Dél-alföldi Régió felsőoktatásában Pályázati azonosító: TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0011
A testnevelés és sport tanításának elmélete és módszertana
Kedvezményezett: Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13. www.u-szeged.hu www.palyazat.gov.hu
Tartalom Tartalom ...................................................................................................................................... 2 Bevezetés ................................................................................................................................... 4 I. Kultúra – testkultúra – értékek .............................................................................................. 5 I.1. Kultúra........................................................................................................................... 5 I.2. Testkultúra .................................................................................................................... 6 I.3. Értékek .......................................................................................................................... 8 I.3.1. Sport............................................................................................................................ 9 I.3.2. Testnevelés ............................................................................................................... 11 I.4. Felhasznált irodalom ................................................................................................... 14 II. A testnevelés tanításának alapkérdései ............................................................................. 17 II.1. Testi nevelés ................................................................................................................. 17 II.2. A testnevelés fogalma, tartalmi jegyei, eszközrendszere ............................................... 18 II.3. A személyiség fejlesztése a testnevelésben ................................................................... 19 II.4. Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 24 III. A testnevelés oktatás szabályozása, tantervek .............................................................. 25 III.1. Testnevelés Alternatív Kerettanterv 1994....................................................................... 25 III.2. A testnevelési kerettanterv tartalmi felépítése 2012 ....................................................... 37 III.3. Tervezés a testnevelésben, törvényi háttér .................................................................... 40 III.3.1. A mindennapos testnevelés bevezetése .................................................................. 40 III.3.3. A kerettantervek ...................................................................................................... 46 III.3.4. A helyi tanterv.......................................................................................................... 47 III.3.5. A tanmenet .............................................................................................................. 49 III.3.6. Foglakozás és óratervezés ...................................................................................... 50 III.4. Felhasznált irodalom: ..................................................................................................... 52 IV. Az életszakaszok jelentősége a testnevelésben ............................................................. 54 IV.1. A szomatikus (testi) fejlődés életkori szakaszai ............................................................. 54 IV.2. A fejlődést meghatározó és befolyásoló tényezők ......................................................... 56 IV.3. A szervrendszerek növekedési üteme ........................................................................... 58 IV.4. A testi és a motorikus fejlődés jellemzői ........................................................................ 59 IV.4.1. A csontrendszer fejlődésének jellemzői ................................................................... 61 IV.4.2. Az izomfejlődés ....................................................................................................... 63 IV.4.3. A zsírszövet fejlődése ............................................................................................. 66 IV.4.4. A testösszetétel változása ....................................................................................... 66 IV.4.5. A légző-, valamint a szív- és érrendszer .................................................................. 68 IV.5. A gyermekek és serdülők korcsoportjainak sajátosságai ............................................... 71 IV.5.1. Kisiskoláskor (6-10 éves életkor) jellemzői .............................................................. 72 IV.5.2. A serdülőkor jellemzői ............................................................................................. 74 IV.6. Módszertani szempontok a fejlesztés folyamatában ...................................................... 79 IV.7. Felhasznált irodalom...................................................................................................... 80 V. Foglalkoztatási formák a testnevelési órán, sportfoglalkozáson ............................................ 85 V. 1. A foglalkoztatási forma megválasztása .......................................................................... 85 V. 2. Osztályfoglalkoztatás ..................................................................................................... 86 V.2.1. Együttes vagy frontális osztályfoglalkozás................................................................ 86
V.2.2. Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás ....................................................................... 88 V.2.3. Egyenkénti osztályfoglalkoztatás.............................................................................. 89 V.3. Csapatfoglalkoztatás ...................................................................................................... 90 V.3.1. Együttes csapatfoglalkoztatás .................................................................................. 90 V.3.2. Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás ........................................................................ 91 V.3.3. Egyenkénti csapatfoglalkoztatás .............................................................................. 92 V.4. Cirkuit foglalkoztatás (köredzés) ..................................................................................... 95 V.5. Felhasznált irodalom ...................................................................................................... 96 VI. Differenciálás a testnevelésben ...................................................................................... 97 VI.1. A Nat 2012. az egységességről és differenciálásról ....................................................... 97 VI.2. Differenciálás csoport és egyéni szinten ...................................................................... 100 VI.3. Gyakorlati megoldások a differenciálásra a testnevelésben ......................................... 101 VI.5. Felhasznált irodalom.................................................................................................... 103 VII. Ellenőrzés, értékelés a mozgástanulás folyamatában ...................................................... 105 VII.1. Ellenőrzés................................................................................................................... 105 VII.1.1. Időszakos ellenőrzés ............................................................................................ 105 VII.1.2. Folyamatos ellenőrzés ......................................................................................... 106 VII.2. A hibajavítás módszertana ......................................................................................... 106 VII.3. Értékelés .................................................................................................................... 109 VII.3.1. Értékelés fajtái ..................................................................................................... 110 VII.3.2. A helyes értékelő tevékenység kritériumai............................................................ 110 VII.5. Osztályozás ................................................................................................................ 112 VII.5.1. Az osztályzatokkal szemben támasztható követelmények: ................................... 113 VII.5.2. Az osztályozás funkciói ........................................................................................ 113 VII.6. A tanulók fizikai állapotának mérése ........................................................................... 113 VII.6.1. A fizikai mérés jogszabályi háttere ....................................................................... 114 VII.6.2. A fittségi állapot mérése ....................................................................................... 114 VII.7. Felhasznált irodalom................................................................................................... 124
Bevezetés A mindennapos testnevelés bevezetése szükségessé tette olyan szakemberek megjelenését a közoktatási intézményekben, akik rendelkeznek sporttudományi alapismeretekkel és megfelelő késztetést éreznek a testnevelés és sport iskolai oktatására. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről: 98. § (16) „Ha az iskola megfelelő végzettségű és szakképzettségű pedagógussal nem tudja megszervezni a 27. § (11) bekezdés szerinti mindennapos testnevelést, akkor a testnevelés tantárgy tanítására határozott időre, legfeljebb a 2019/2020. tanév kezdetéig alkalmazható, aki felsőfokú végzettséggel és sportoktatói vagy sportedzői szakképzettséggel rendelkezik”. A tananyag elkészítésének célja, hogy a testnevelő instruktor a képzés során ismerje meg és sajátítsa el az alapvető pedagógiai ismereteket, hatékonyan tudja alkalmazni a testnevelés és sport tanításának elméleti és módszertani ismereteit. A tananyag összeállítása feltételez bizonyos már meglévő tanítás módszertani alapismereteket. Az egyes fejezetben kidolgozott ismeretanyag tartalma a mindennapos testnevelés tömegsport foglalkozások hatékony megvalósítását segíti. Az I –IV. fejezet a testnevelés elmélet alapjait foglalja össze kiemelve a testnevelés és sport étékeit, a személyiség testnevelés vonatkozású értelmezését. Az elmúlt húsz év tantervi szabályozásban végbemenő szerkezeti és tartalmi változásokat és a fejlődési tendenciákat mutatja be a mindennapos testnevelés bevezetéséig. A mozgástanítás-tanulás alapfeltétele az életkori sajátosságok ismerete, az eredményes fejlesztő módszerek megválasztása és alkalmazása érdekében. Az V-VII. fejezet az oktatási folyamat eredményességét meghatározó módszertani ismereteket tartalmaz. A képzés hatékonyságát fokozza a jól megválasztott foglakoztatási forma, az egyéni különbségekhez igazodó differenciálás és a szakszerűen kiválasztott és alkalmazott ellenőrzés, értékélés. A tananyag fejezeteiben megjelenő digitalizált anyagok, hivatkozások változatos tanulási lehetőséget biztosítanak minden érdeklődő számára. A felhasznált irodalom jegyzéke segíti és kiegészíti a tananyagban található ismereteket.
I. Kultúra – testkultúra – értékek
I.1.
Kultúra
A sokfajta kultúraelméleti szakirodalom eltérő módon értelmezi a kultúra kifejezést, különböző korok társadalmai és egyes tudósai mind másként és másként határozták meg jelentését. A kultúra kezdetének kutatása egybefonódik az emberi társadalom kezdetének meghatározásával, ám az eltérő és különböző kulturális jegyek értelmezésének különbsége miatt nem jelenthető ki, hogy mikor is volt ez a kezdet valójában. A „kultúra vagy civilizáció, a maga teljes etnográfiai értelmében, az az összetett egész, amely magában foglalja a tudást, hiedelmet, művészetet, törvényt, hagyományt és mindazon egyéb képességet és szokást, amelyre az embernek a társadalom tagjaként szüksége van” (Tylor, 1871, 167. o.). Az az összetett egész, ami magába foglalja a tudást, a vélekedést, a művészeteket, a morál (oka)t, a jogot és a szokást, és minden olyan emberi képességet és habitust, amit az ember a társadalom tagjaként sajátít el. Ebben az értelemben beszélhetünk különböző emberi kultúrákról és ezek találkozásairól, kultúra közötti érintkezésről és kölcsönhatásukról. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kult%C3%BAra).
Kultúráról, mint egy közösség irányított magatartásáról akkor beszélhetünk, ha a természet birtoklása anyagi, erkölcsi és szellemi téren olyan állapotot teremt, mely magasabb és jobb, mint az, melyet az adott természetes viszonyok nyújthatnak. Ismertető jele a szellemi és anyagi értékek egyensúlya és eszményképe, melyben a közösség különböző aktivitásai összpontosulni igyekeznek, lényegében egyöntetű (Huizinga, 1935). „Az ember az állatvilágtól a testi funkcióinak magasabb szintű tudatos realizálásában különbözik, és ez a kultúra egyik ismertető jele (Franklin, 1969)”. A társadalom értékrendjének alakításában, közösségi értékek, normák, szabályok formálásában elengedhetetlenül fontos az ember alkotóképes szellemi és fizikai tevékenysége. Az emberi alkotás a szellemi és fizikai tevékenység elválaszthatatlan egységeként jelenik meg minden történelmi korban függetlenül attól, hogy az adott társadalom értékrendjében hogyan deklarálja. A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben. „A kultúra tapasztalatok és tevékenységek és normák rendszere, amelyek a közösséget összetartják, miközben a közösség tagjai a környezet kihívásaira reagál (Pedagógiai lexikon, 1997)”. (Falus I. – Báthory Z. 1997) A különböző felfogások és meghatározások alapján összefoglalva a kultúra meghatározó elemei:
az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége
az ember szellemi és fizikai képességek és ismeretek egysége
tapasztalatok és tevékenységek és a közösségi normák rendszere
adott társadalomban az egy csoport műveltségi szintje
az egyén műveltsége, kulturáltsága
Részletesebben: http://www.phil-inst.hu/uniworld/kkk/crosscul/kondor/1.htm
I.2.
Testkultúra
A testkultúra igen sokféle megfogalmazása és értelmezése közül kettőt említenék az egységesebb szemlélet és közös gondolkodás segítése érdekében. A testkultúra az egyetemes kultúra szerves alkotórésze. Az ember egészségügyi és mozgáskultúráját foglalja magában. Tartalmilag jelenti mindazon szellemi és anyagi értékek összességét, melyeket az emberi társadalom a fejlődése folyamatában létrehozott és megőrzött. A testkultúra jelentéstartománya átfogja a társadalomban lezajló aktivitást a fizikai tevékenység segítségével. Az embernek ez a társadalmon belül lezajló aktivitása az egészségének, fizikai álla-
potának megőrzésére, képességeinek fejlesztésére, teljesítőképességének növelésére történik, a testgyakorlás és a sport, mint eszközrendszer felhasználásával. Végül a Sportlexikon (1986) megfogalmazása: „A testkultúra testi-lelki műveltség és művészet, ami az egyetemes kultúra szerves része, történetileg változó értelmezéssel és gyakorlattal. Az egyetemes kultúra részeként tartalmazza a test egészségét, teljesítőképességét, a testi (lelki) képességek fejlesztését és versenyszerű összemérését szolgáló tevékenységeket, az e tevékenységek űzéséhez szükséges eszközöket, valamint a tevékenységek szellemi tükröződését az egyes tudományokban, köztük a testnevelésben és sporttudományban. Az említett testi képességek fejlesztését és versenyszerű összevetését szolgáló tevékenységeket két – jól ismert – részre bontjuk, a testnevelésre és a sportra (Nádori L. szerk. 1986)”. A fenti megfogalmazások lényeges elemeit kiemelve:
az emberiség történelmi fejlődése folyamán létrehozott azon anyagi és szellemi értékek összessége, amely az ember cselekvéskultúrájában jut kifejezésre.
ebből adódóan a testkultúra az egyetemes kultúra elválaszthatatlan részeként együtt fejlődik az emberiséggel, adott társadalom értékeivel.
minden szakirodalom megfogalmazás a test és a lélek az ember pszichoszomatikus, biopszicho-szociális egységét hangsúlyozza.
az ember testi, lelki képességek fejlesztésében az egész személyiség tevékenyen vesz részt.
az egyének tevékenységei, mint az ember testének ápolása, fizikai állapotának, képességeinek karbantartása, fejlesztése, szomatikus alkalmazkodóképességének, mozgásműveltségének tökéletesedése a fejlesztés folyamatában és annak eredményeként jönnek létre.
a testkultúra testgyakorlatok, a sport, a testnevelés tevékenységei által, e tevékenységek tárgyi-, eszközbeli-, létesítményi feltételei között, a természet erőinek, valamint a sporttudomány ismereteinek felhasználásával formálódik.
Részletesebben: http://www.ofi.hu/tudastar/kultura-testkultura
http://www.jgypk.u-szeged.hu/dok/tamopsport/Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20%20Sportelmeleti%20ismeretek
I.3.
Értékek
A testkultúra meghatározásban szereplő testi képességek fejlesztését és versenyszerű öszszemérését szolgáló tevékenységeket két – jól ismert – részre bontjuk: a testnevelésre és a sportra. A testkultúra legfontosabb elemei tehát: az egészség, a testnevelés és a sport. Az egészség értékkategória. Általános meghatározás szerint az egészség az ember bármely szempontból vizsgált általános állapota. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség az ember testi, lelki és szociális jólétét jelenti és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Az egészség nem csupán cél, hanem egy erőforrás, melyet a mindennapokban használunk. Az egészség csak akkor fenntartható, ha annak összes dimenziója kielégítő szinten működik: - biológiai egészség: testünk megfelelő működése - lelki egészség: világnézetünk, erkölcsi alapelveink, tudatunk nyugalma és a belső béke mentális egészség: tiszta, racionális és logikus gondolkodás - érzelmi egészség: az érzések felismerése, megélése és kifejezése - szociális egészség: embertársainkkal megfelelő kapcsolatok kialakítása
Az egészséget befolyásolják: - társadalmi tényezők: makro és mikrokörnyezetünk, a társadalom berendezkedése, szociális érzékenysége, életstílus - egyéni tényezők: öröklött tulajdonságaink biológiai adottságok, személyi kapcsolataink, nem, életkor, életvitel, életmód stb. Az egészség forrásai mindazok a külső és belső tényezők, melyek az egyént korának, nemének, földrajzi helyének és társadalmi helyzetének figyelembevételével hozzásegítik egészsége optimalizálásához.
I.3.1. Sport Az 1930. november 2-án Szegeden rendezett Országos Testnevelési Kongresszuson Szent-Györgyi Albert biokémikus professzor "Az iskolai ifjúság testnevelése" címmel tartott előadást, amelyen Klebersberg Kunó kultuszminiszter és az ország sportéletének irányítói is részt vettek. Az angol oktatásban, a szellemi és testi nevelésben egyaránt tájékozott, a sportolást életelemének tartó Szegeden élő tudós előadását a kongresszus résztvevői nagy lelkesedéssel és mély megdöbbenéssel fogadták. Az előadás anyagát, aktualitása miatt, 1937-ben (a Nobel - díj elnyerése után) a Testnevelés c. folyóirat ismételten közölte. Szent-Györgyi Albert megállapításai még időszerűbbek, mint a beszéd elhangzása idején voltak: „…Oxford és Cambridge titka az, hogy itt elsősorban embereket, férfiakat nevelnek, nem pedig savanyú, verejtékükben főtt filozófusokat vagy más egyebeket, s e munkájuknál legfontosabb eszközük a sport, mely nem a szellem útján nyomja el a testet, hanem a test útján nyitja meg a lelket.” A Nobel-díjas tudós szerint a sport lényege: „A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a legutóbbiakkal együtt járó primadonnáskodásokkal. Az utóbbiaknak nemcsak hogy a sporthoz semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira.” „Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. Úgy értesültem, hogy még mindig vannak iskolák, ahol napi öt órai tanítás folyik, ahol hetenként két tornaóra van, ahol tehát három naponta előre kell a gyermekeknek magukat kimozogniuk. Hát tudnak
az urak három napra előre enni vagy aludni? Ez ami itt folyik, az ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel.” „Egy ilyen új tanrendszerben a sportnak, mint a test és a testen át a lélek nevelőjének tág tere kell, hogy nyíljék, amely összhangban áll nemcsak a pedagógia, de az egyszerű emberi ész és természet követelményeivel is.” „Ez a reform a kovácsolója kell, hogy legyen, a mi leghatalmasabb fegyverünknek, a magyar jellemnek, mely jellem forgatásához egészség kell, mely fegyver legjobb köszörűköve a sport, amely egyetlen útja a mi nemzeti megújhodásunknak.” Szent-Györgyi Albert már több mint 80 évvel ezelőtt felismerte és megfogalmazta a testnevelésre szánt idő megemelését és az értelmi nevelésre szánt oktatási idő csökkentését az egyén boldogulása és a társadalom megújhodása érdekében. A sport megnevezést a mindennapi életben is sokféleképpen értelemben használták és használják. Gyakran említjük, mint diáksport, versenysport, élsport, szabadidő sport, tömegsport, rekreációs sport stb. „Meghatározott szabályok szerint, időtöltésként vagy versenyszerűen folytatott testedzés.” (Nádori, 2005.112. o.) „Mindazon szervezett és/vagy szervezetlen, csoportos vagy egyéni testedzési tevékenységek gyűjtőfogalma, amelyekben az ember biológiai mozgásigényét, szükségletét, társadalmi körülmények között kielégíti” (Frenkl, 1978. 222. o. idézi Rétsági E. 2011)
1. ábra: A sport értékrendszere (H. Ekler J. 2011) A sport értékrendszerét mutatja be H. Ekler Judit modellje (1. ábra), mely szerint a sporttevékenység: -
közvetlen célja valamilyen mozgás megtanulása, gyakorlása az adott sporttevékenységre jellemző sajátos, maximális teljesítmény elérése érdekében,
-
a sportolás közvetett célja az egészség fenntartása életkortól függetlenül, az egyén teljesítőképesség fokozása, a tevékenységben való aktív részvétellel a személyiség fejlesztése (kognitív képességek, érzelmi, akarati tulajdonságok, jellem stb.)
Részletesebben:http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Nadori-Dancs-RetsagiEkler-Gaspar-Sportelmeleti_ismeretek/
I.3.2. Testnevelés A Testnevelési Világmanifesztum (FIEP) 1971-ben a következőkben határozta meg a testnevelés fogalmát: "A testnevelés a nevelés azon eleme, amely szisztematikusan használja fel a fizikai tevékenységet és a természetes közegek (levegő, víz, napfény stb.) hatását." (Nagy Gy. 1978. 9. p. idézi Gyetvai Gy. 2004) A testnevelés a testkultúra művelésének legismertebb, intézményes keretek közötti pedagógiai tevékenysége. Iskolai tantárgy melynek sajátos műveltségtartalma van. Nevelés és oktatási folyamatával iskolai közösségi formában tudatosan fejleszti a testi képességet, alakítja, formálja a tanulók személyiségét.
1. táblázat: A testnevelés általános értékrendje (Király, 2001) A TESTNEVELÉS ÁLTALÁNOS ÉRTÉKEI Társadalmi értékek
Pedagógiai értékek
Biológiai értékek
Fejlett humán
Teljesítményorientáltság
Egészséges zet
erőforrás
Pszichikai értékek
nem- Vidám közérzet
Egészséges életmód
Kreatív munkavégző- Fejlett motoros ké- Képesség konfliktusok képesség pességek kezelésére, problémák megoldására
Pozitív életfelfogás
Kooperációra való Egészséges közér- Egészséges versenykészség és képes- zet, életmód szellem ség
Gyorsabb regenerá- Szellemi túlterhelés Ismeretek preven- Toleráns viselkedés lódásra képesség kompenzálása ciós módszerekről
A testnevelés sokrétű értékteremtő tevékenységét a fenti táblázat jól szemlélteti (1. táblázat). Az intézményesített oktatásban elvégzett munka minősége visszatükröződik az egyének kulturális, testkulturális tevékenységének színvonalában. Nem mellékes, hogy az egyes iskolai tantárgyak pl. testnevelés milyen mértékben használja ki és valósítja meg az a művelődéstartalmában lévő lehetőségeket.
A testnevelés és a sport ugyanazon testkulturális értékeket hordozza, eltérésük csak ezen értékek preferencia-rendszerében mutatkozik. Ilyen értékesnek elismert tevékenységek, tevékenységformák: a testgyakorlás, az edzés, a versenyzés, a motoros (kondicionális, koordinációs) képességek, teljesítmény, egészség (kultúra), cselekvés (kultúra) stb. Ebben a testkulturális értékvilágban jelenik meg a sportfelszerelések, sportlétesítmények, mint tárgyi eszközök értéktartalma is. Ezekben a testkulturális tapasztalatok tárgyiasultak. Most hasonlítsuk össze a testnevelésben, sportban jelenlévő néhány érték testnevelésben és sportban való preferenciáját.
A testnevelés a motoros ingerek által (alkalmazásával) kell, hogy elérjen kedvező szervezeti változásokat, vagyis fejlessze az egyén általános teljesítményét úgy, hogy -
a kardiorespiratorikus rendszer, neurohormonális rendszer adaptációjában és a mozgáskoordináció (mozgásműveltség) területén átlagos szintre jusson.
A sport ugyancsak a motoros ingerek által érjen el kedvező szervezeti változásokat, azaz fejlessze az egyén speciális teljesítményét úgy, hogy - a kardiorespiratorikus rendszer, - neurohormonális rendszer adaptációjában és - a mozgáskoordináció (mozgásműveltség) területén átlagos szintre jusson. (Makszin I. 2014) Testnevelés és sport sajátosságai tevékenységi és célértéki különbségei: Testnevelés
Sport
intézményes iskolai keretek között
szervezeti sportegyesület, sportkörük
kötelező iskolai tantárgy
önként vállalt tevékenység
heterogén tanulói csoport
homogén sportolói közösség
tantervileg szabályozott műveltségtartalom
elvárásoknak megfelelő ismeretanyag
sokoldalú képzés
speciális sportági képzés
több sportág mozgásanyaga megismerése
egy sportág mozgásanyagának elsajátítása
mozgásműveltség fejlesztése kialakítása
tejesítő képesség, tejesítő készség
önmagához mért fejlődés
adott életkor, világszínvonal eredménye
pozitív élményszerű teljesítményre törekvés
maximális teljesítményfokozás
sokoldalú személyiségfejlesztés
teljesítménymotivált attitűd fejlesztése
pedagógiai, testnevelés tanítási módszerek
edzéselméleti eszközök, módszerek
A fenti a testkulturális tevékenységeket az egyes tudományterületek saját aspektusuk szerint értékelik és elemzik. A testnevelés- és sporttudomány az egészséges ember teljesítményösszetevőit (adottságait, képességeit, készségeit, erkölcsi-akarati tulajdonságait stb.), azok pozitív befolyásolásának lehetőségeit hivatott vizsgálni. Az egyes tudományterület önállósága, körülhatároltsága, egyben más tudományágakkal (pedagógia, pszichológia, szociológia, antropológia, fiziológia stb.) való szoros kapcsolata eredményeit alkalmazza a testnevelés és sport a gyakorlatban.
Egészen más kérdés az, hogy ez a fiatal tudomány rendelkezik-e a kibontakozáshoz, a fejlődéshez szükséges feltételekkel. Ebből a szempontból kulcsfontosságú kérdés a szakemberképzés (testnevelő tanár- és edzőképzés) színvonala. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha nincsenek meg a kor követelményeinek megfelelő szintű szakemberképzés személyi és tárgyi feltételei és lehetőségei, akkor hiányoznak a jól felkészített, kreatív gondolkodású szakemberek is, akik képesek lehetnének a tudományterület magas szintű művelésére. Ismeretek összegzése képekben 1 (film) http://zanza.tv/testneveles-es-sport/testneveles-elmelet/bevezetes-testneveles-elmeletbe
I.4.
Felhasznált irodalom
1. Gyetvai György- Kecskemétiné Petri Adrien (2004): Testkultúra elméleti- és kutatás módszertani alapismeretek. Főiskolai Jegyzet. JGYTF, Szeged. 2. Szent-Györgyi Albert(1930): Testnevelés 3.928-933 o. 3. .Falus Iván – Báthory Zoltán (1997): Pedagógiai Lexikon, Bp. 4. H. Ekler Judit (2011): http://www.jgypk.u-szeged.hu/dok/tamopsport/Nadori-DancsRetsagi-Ekler-Gaspar%20-%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e426
5. Király Tibor (2001): A testnevelés tanítás módszertana tanítók részére Dialóg Campus, Bp. - Pécs 15-18. oldal 6. Makszin Imre (2014): A testnevelés elmélete és módszertana: Dialóg Campus, Bp.Pécs, 21- 32. o. 7. Nádori László (szerk. 1986): Sportlexikon (L–Z). Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest. 8. Tylor, Edward Burnett: "A kultúra tudománya." In: Maróti Andor (szerk.) Forrásmunkák a kultúra elméletéből 1. Szöveggyűjtemény. 167-178. o. (Budapest: Tankönyvkiadó, 1989), 167. old. Eredeti mű: Primitive Culture (1871) 9. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kult%C3%BAra#A_kifejez.C3.A9s_tov.C3.A1bbi_jelent.C3.A 9seid5e3693
10. Rétsági Erzsébet.–H. Ekler Judit: A testnevelés elmélet és a testnevelés módszertan alapjai http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Nadori-Dancs-RetsagiEkler-Gaspar-Sportelmeleti_ismeretek/ch05.html
II. A testnevelés tanításának alapkérdései
Sokan foglalkoztak szakterületünk alapfogalmainak tisztázásával, ami sok hasonlóságot és eltérést mutatatott, attól függően, hogy éppen milyen ideológiai szemlélet befolyásolta. Abban azonban általános egyetértés mutatkozik, hogy az intézményesített testnevelés tanításában résztvevő tanároknak, oktatóknak szerteágazó elméleti és gyakorlati ismeretekkel kell rendelkezniük. Az eredményes oktató - nevelőmunka gyakorlati megvalósítása nem nélkülözheti néhány alapfogalom részletesebb, szakma specifikus elemzését, értelmezését. A testi nevelés és a testnevelés fogalmának tisztázása előtt érdemes beszélni a nevelés fogalmáról. A mindenkori társadalom ugyanis meghatározza azokat a nevelési- és oktatási célokat és feladatokat, amelyek megvalósítása révén a gyermek képessé válik az élethez szükséges alaptevékenységek elsajátítására, a társadalmi életre. A nevelés középpontjában mindenkor az alkotótevékenység kell, hogy álljon. John Dewey azt vallja, hogy „A nevelés folyamata már a születés pillanatában megkezdődik, folyamatosan fejleszti az egyén szellemi erőit, átitatja az ember öntudatát, alakítja szokásait és nézeteit, felkelti érzéseit és érzelmeit”. Véleménye szerint „az egyedüli igaz nevelés akkor valósul meg, ha a gyermek szellemi erőit annak a társadalmi környezetnek az igényei formálják, amelyben él. Ezek az igények ösztönzik arra, hogy a közösség tagjaként cselekedjen, s magát abból a szempontból ítélje meg, hogy mennyire van hasznára a közösségnek. A cselekvései által kiváltott reakciókból tudja meg, hogy ezeknek a cselekvéseknek mi a társadalmi jelentőségük. A bennük rejlő érték visszatükröződik magukra a cselekedetekre.” (Dewey, 1976.) A legjobban szervezett intézményes nevelés sem tud teljes mértékben elszakadni attól a folyamattól, amely során a gyermek fokozatosan sajátítja el környezete szokásrendszerét.
II.1. Testi nevelés A testi nevelés tudatos személyiségformálás, mely tervszerű pedagógiai tevékenységen a nevelési és oktatási folyamaton kölcsönhatásán keresztül valósul meg. A célok elérése érdekében meghatározott feladatokat kell elvégezni. PEDAGÓGIA NEVELÉS
OKTATÁS
A nevelési tevékenységen belül, mely a magába foglalja az értelmi-, politechnikai-, erkölcsi-, esztétikai nevelést is, a testi nevelés egy sajátos nevelési terület, amely felöleli mindazon intézkedéseket és tevékenységeket, amelyek az emberi szervezet harmonikus fejlődési feltételeinek megteremtésére, az egészség megszilárdítására, megtartására és a fizikai aktivitás megalapozására irányulnak. Ide tarozik többek között a munka- és pihenés, restitúciós idő helyes arányának biztosítása, a szellemi és fizikai terhelés mennyiségének és minőségének meghatározása, az egészséges étkezési szokások kialakítása, a higiéniai szokások, tisztálkodás az öltözködés. A testi nevelés feladatainak megvalósítása nem csak a testnevelő tanárok kötelessége, teendője, hanem a tantestület a pedagógus és az egész társadalom feladata (!).
II.2. A testnevelés fogalma, tartalmi jegyei, eszközrendszere Az intézményes nevelés keretein belül ez a sajátos műveltségterület, egy iskolai tantárgy. „A testnevelés olyan céltudatos, tervszerűen irányított nevelési folyamat, amely sajátos művelődéstartalmával (mozgásos játékok, testgyakorlatok, sportági cselekvésrendszerek és az ezekhez tartozó elméleti ismeretek) a mindenoldalúan képzett személyiség kialakítására irányul, előremutatóan meghatározott társadalmi célok alapján”. (Báthori, 1985. 37. o.) Sajátos műveltségtartalma, formai és tartalmi jegyei és eszközrendszere van. A testnevelés tantárgy a testnevelés tudományra, a testnevelés és sportoktatás gyakorlatában felhalmozódott ismeretekre és a társadalmilag szükséges tevékenységekre támaszkodik. Az iskolai nevelés rendszerében olyan eszköz melynek segítségével a személyiség fejlődéséhez szükséges mozgásismereteket, jártasságot és készségeket sajátítanak el a tanulók. Formai jegyei megegyeznek a többi iskolai tantárgyakéval, de az óraszám, ismeret és tevékenységtartalom sajátos megnyilvánulása a mozgásos tevékenységeken keresztül valósul meg. Sajátossága a többi iskolai tantárgytól ezért lényesen eltér, hisz a műveltségtartalom elsajátításának nagy része aktív mozgásos tevékenység közben valósítható meg. A testnevelés tartami jegyei: -
-
életkorspecifikus, életkori sajátosságok figyelembevételével kell a fejlesztő eszközöket és módszereket megválasztani és alkalmazni, adott életkorban megfelelő mozgásmenynyiség és minőség alkalmazása, rendszeres nevelési, oktatási folyamat eredményeként fejlődik a tanulók mozgásműveltsége, cselekvésbiztonsága, tudatos, tervszerű képzés hatására képességek fejlődnek készségek alakulnak ki, tudatos, optimális fizikai terhelés a szervezetben sokrétű adaptációs (alkalmazkodás) reakciót vált ki, ami az edzettség fokozását biztosítja, a jól megválasztott élményszerű cselekvésformák rendszeres alkalmazása motiváltságot, beállítódást alakít ki, ami befolyásolja a rendszeres testmozgás, sportolási szokások kialakulását,
-
-
az egyéni különbségek figyelembevételéhez igazodó mozgásos feladatok változó nehézségű megválasztása segíti az ösztönző, sikeres, pozitív élményű tevékenység végrehajtását, a testnevelés és sporttevékenység közben formálódik a tanulók viselkedése, jelleme pozitív magatartásai tulajdonsága. ( Báthori B. 1991)
A testnevelés személyiség fejlesztő feladatait, a tantervi célokat nagyon gazdag, sajátos mozgásos cselekvésformákkal valósítja meg, igen bőséges eszközrendszerrel. A testnevelés eszközrendszere -
-
-
-
testgyakorlatok: ide tartoznak az alapvető mozgásformák, természetes gyakorlatok, a gimnasztika mozgásanyaga, előkészítő, rávezető és célgyakorlatok, a prevenciós, rehabilitációs és testi deformitást javító, valamint az alapvető képességfejlesztő és mozgáskészséget kialakító gyakorlatok, a mozgásos játékok: ebbe körbe tartozik minden játéktevékenység, játékfeladat, a népi játékok, iskolai testnevelési játékok, szabályjátékok, versengések, sportágak mozgásanyaga: sokoldalú képzés megvalósítása érdekében valamennyi sportág sajátos ismeretanyaga, mozgásanyaga, mely felhasználható a testnevelés céljainak, feladatainak megvalósítására. Pl.: egyéni (atlétika, torna) sportok, csapatsportok (kézilabdázás, kosárlabdázás, labdarúgás, röplabdázás), intellektuális ismeretek: azok az elméleti ismeretek amelyek a mozgástanulás folyamatának eredményes elsajátításához, gyakorlásához szükségesek, mint például a szabályok megismerése, alapvető egyszerű taktikai, biológiai, mechanikai ismeretek, járulékos tényezők: higiéniai, egészségügyi, táplálkozási, öltözködési ismeretek a természet erőinek, hatásainak ismeretei valamint közösségi normák szabályok kialakítása, fejlesztés folyamatában elsajátított viselkedési és magatartási formák. (Makszin I. 2014)
II.3. A személyiség fejlesztése a testnevelésben Minden oktatási rendszer pedagógia folyamatának megvalósítandó célja a személyiség alakítása, fejlesztése. A testnevelés tantárgy sajátos céljai szorosan kapcsolódnak a nevelés és oktatás folyamatában megvalósuló személyiségfejlesztés egészéhez. A testnevelés közoktatásban betöltött szerepe és a testnevelés tantárgynak sajátosságában lévő lehetőségit nem lehet megfelelő mértékben hangsúlyozni. A több mint száz fogalmi, pedagógiai megközelítés mellett a testnevelés tanítás sajátossága alapján az alábbiak szerint értelmezzük a személyiséget: A személyiség nem más, mint az egyén pszichikai és fizikai tulajdonságainak összessége, amely tevékenységben és a tevékenységhez kapcsolható magatartásformában nyilvánul meg. A meghatározás értelmezéséhez annak egyes elemeit érdemes külön értelmezni. Az egyénre jellemző sajátosságok a genetikailag kódolt, öröklött, adottságokban találhatók meg, ami alapvető hozott személyiségvonások közötti különbségeket jeleníti meg. Adott életkorban eltérés mutatkozik a tanulók testalkatában, testmagasságban, mozgásműveltségében, a
tanulási képességük aktuális megnyilvánulási szintjében. Az egyéni sajátosságok és különbsége felismerése és figyelembevétele nagyban segíti a testnevelés tanítás-tanulás folyamatának tervezését, és a hatékony módszerek megválasztását. A személyiség pszichikai tulajdonságai a kognitív (megismerési funkciók) képességek aktuális megnyilvánulásában működésük minőségében mutatkoznak meg. A személyiség megismerési funkciói érzékelés, észlelés, emlékezés képzelet, gondolkodás és szervezet energetikai bázison működő funkciói, mint figyelem, érzelem, motiváció. A pszichikai képességek tevékenység közben fejlődnek, ismerhetők fel és egyéni korlátok, illetve lehetőségek szerint fejleszthetők. A személyiség fizikai tulajdonságait a motoros képességek aktuális mérhető teljesítményszintje, a kondicionális vagy koordinációs képességek adott életkorban meglévő fejletségi állapota jelenti. Testnevelés tanításában ez tekinthető a tanuló előképzettségi szintjének, ami a képességek fejlesztésének a technikai, taktikai képzésnek a kiindulási alapja. A motoros képességek mindig komplex formában jelennek meg a konkrét cselekvésformákban. Azokat a mozgástulajdonságokat, teljesítmény-összetevőket soroljuk ide, amelyek a környezeti hatások változásaival együtt fejlődnek, illetve tudatosan és tervszerűn alkalmazott ingerekkel képzéssel, edzéssel fejleszthetők. Kondicionális képességek: -
erő állóképesség gyorsaság
Koordinációs képességek: -
térbeli tájékozódás képessége, helyzetfelismerő- és megoldó képesség (reagáló), gyorsasági koordináció, egyensúlyozó – képesség, ritmus, mozgásérzékelés (kinesztézia), hajlékonyság, lazaság.(Gyetvai Gy.– Kecskemétiné Petri A. 2004)
A személyiség midig cselekvésben, tevékenységben formálódik, fejlődik. A tágabb és szűkebb környezeti hatás eredményeként cselekedeteiben megnyilvánulásaiban, magatartásformák, viselkedési normák kapcsolhatók, ami a személyiség szerzett tulajdonságai közé tartoznak. Az iskolai testnevelés egyik alapvető célja mindenkori társadalom igényeinek megfelelően a pozitív akarati-erkölcsi tulajdonságok kialakítása a negatív személyiségjegyek visszaszorítása. A személyiség formálás belső feltételei alapján fejlesztő tevékenység eredménye, lehetőségek és korlátok határain belül fejlődhet és az egyénhez igazodó pedagógiai munkával mindenki valamilyen szintre fejleszthető.
Lénárd Ferenc a következőképen fogalmaz: "A képességek az egyén szomatikus és pszichés tulajdonságainak aktuális felkészültségi szintje, ismereteinek, jártasságainak, készségeinek öszszessége, amelyek valamely tevékenységek eredményes elvégzését biztosítják. Alapja az adottság és a hajlam, de megjelenésében és fejlődésében döntő befolyása van a megfelelő környezetnek”. (Király T. 2011) Testnevelés órákon eltérő adottságú, pszichikai és fizikai tulajdonsággal rendelkező tanulók közössége jelenik meg. A tanárnak, oktatónak alapvető feladata a tanulók személységtulajdonságainak megismerése az egyéni fejlődését biztosító módszerek megválasztása. Mint fentebb említettük a személyiség környezet fejlesztő tevékenység következményeként fejlődik és fejleszthető. Születésünktől a halálunkig több pedagógiai szintér család, óvoda, iskola, társas környezet, sportszervezet, munkahely stb. befolyásolja a személyiség fejlődésében létrejövő változásokat (2. ábra).
2. ábra: A személyiség fejlesztés színtereinek kapcsolata Az ember személyiségvonásai születéstől haláláig folyamatosan formálódnak, változnak. A család, mint elsődleges nevelési szintér érzelmi kötődés alapján határozza meg gyermekekkel szembeni elvárásokat a nevelési értékeket, normákat, szabályokat. Eltérések és azonosságok fedezhetők fel többek között a családok szerkezetében, életvitelében, családtagok viselkedésében, környezetéhez való viszonyulásában, életmódjában. A családi otthonban nem csak nevelés, hanem ismeretek elsajátítása és feldolgozása is folyik a hagyományokon alapuló és a szerzett pedagógiai ismeretek és módszerek alkalmazása alapján. Nem mellékes, hogy a családok szocializációs folyamatába, életvitelébe, életmódjába, hogyan és milyen mértékben épül be és érvényesül a rendszeres testmozgás fejlesztő hatása. A szülők felelőssége, hogy a gyermek 3 éves koráig kellő figyelmet fordítsanak a családi nevelésen belül szomatikus nevelésére.
Az óvoda az első intézményesített nevelési szintér. Szakmai végzettséggel, felkészültséggel rendelkező szakember (óvópedagógus) irányításával valósul meg a 3-7 éves korú gyermekek személyiség-fejlesztése. A nevelési folyamat gyakorlatában érvénysül a tudatos, tervszerű, fejlesztési tevékenység. Az óvodai nevelés célja, feladata a gyermeki személyiség tiszteletben tartásával a játék során, az egyéni és életkori sajátosságok figyelembevételével fejlessze a gyermekek képességeit, tegye késszé őket az ismeretek befogadására, az iskolai életre. Az óvodai nevelési programok önálló nevelési területként rögzíti a szomatikus, testi nevelés céljait, feladatait. Vannak intézmények, melyek kiemelik, hangsúlyozzák a mozgásfejlesztő programok jelenlétét az óvodai gyakorlati munkájukban pl. úszásoktatás, ovifoci, tánc, görkorcsolya. Az intézményesített iskolai oktatás feltételeit a társadalom határozza meg. A törvényi szabályozás által biztosítja a tanuláshoz való jogokat és kötelezettségeket (a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, tankötelezettségi vonatkozó szabályok). Az intézményi keretekben elvégzendő munkavégzéshez szakirányú felsőfokú végzettségű szakembert biztosít (felsőoktatási rendszer) pl. tanító, testnevelő tanár. Az oktatási rendszerhez igazodó tantervi szabályozás megfogalmazza a tanítás célját, feladatát a tantárgyak műveltségtartalmát, kompetenciáit, követelményeit. A mozgástanuláshoz nélkülözhetetlen képességek és készségek fejlesztése, illetve a testgyakorlatok és a sportmozgások alapjainak megismerése is az iskolai testnevelés keretében zajlik. A testnevelés órán, mint kötelező iskolai tantárgyi tanórán, előképzettségtől függetlenül minden tanuló részt vesz. Az iskolai nevelésnek, oktatásnak és képzésnek az élethosszig tartó aktív életmódra kell fel készítenie a tanulókat. Az iskolai nevelés tartalmát a különböző műveltségterületek ismeretanyaga, tananyaga képezi. A tartalmi differenciálódás eredményeként az egyes műveltségterületek cél- és feladatrendszere konkrét iskolai tantárgyak (jelen esetben a testnevelés) formájában jelenik meg. A sokoldalú személyiségfejlesztés az egyes tantárgyak oktatásának, oktatási folyamatán keresztül valósul meg (3. ábra).
3. ábra: A tantárgyak személyiségfejlesztő hatása
A testnevelés az egyetlen olyan tantárgy, amely közvetlenül elősegíti a tanulók egészséges testi fejlődését, fizikai képességeinek megtartását és fejlesztését. Szintén a testnevelés sajátossága, hogy nem az iskolapadban ülve, hanem aktív részvétellel, mozgás közben valósul meg az oktatás folyamata. A mozgástanuláson keresztül a fizikai és pszichikai tulajdonságok együttesen fejlődnek, szemben az elméleti tárgyak oktatási menetével. A mozgások elsajátítása és gyakorlása révén az elméleti ismeretek mellett bővül és fejlődik a tanulók mozgáskultúrája, javulnak motoros képességei. A tanórán kívüli testnevelés szervezeti kereteit a tömegsport, DSE-, DSK - foglalkozások biztosítják, amelyeken a részvétel nem kötelező – jelentőségük, hogy a tanuló saját, önkéntes választásán alapulnak, fejlesztési lehetőségek tekintetében pedig a tanórával egyenértékűek. A mozgásszegény környezet egészségkárosító hatásának felismerésére született meg társadalmi válaszként a mindennapos testnevelés bevezetése, mely nagyban elősegíti a 7-18 éves tanulók egészségtudatos magatartásának kialakítását. Fontos megjegyezni, hogy ezen intézkedés megszünteti az eddigi gyakorlatban meglévő testnevelési óraszámok közötti különbséget a különböző iskolai évfolyamokon. Az iskolai testnevelés azonban önmagában nem tudja megváltoztatni a mozgásszegény életmód következményeként jelentkező negatív hatásokat (pl. elhízás, érrendszeri betegségek kialakulása). Az iskola és a család közvetlen társadalmi környezetének hatása továbbra is a rendkívül jelentős: a rendszeres mozgás lehetőségét biztosító sportegyesületek, sportvállalkozások, fitnesztermek, szabadidős és tömegsport rendezvények, a szülők részvételével rendezett spotnapok adta lehetőségek meghatározó szerepet kapnak. A családból, iskolából és a környezetből szerzett ismeretek, a rendszeres testmozgás gyakorisága nagymértékben befolyásolja a felnőtt lakosság munkaképességét, egészségi állapotát és a várható élettartalmát. Ismeretek összegzése képekben 2 (film) http://zanza.tv/testneveles-es-sport/testneveles-elmelet/testneveles-es-sportszemelyisegfejleszto-hatasa
II.4. Felhasznált irodalom 1. Gyetvai György- Kecskemétiné Petri Adrien (2004): Testkultúra elméleti- és kutatás módszertani alapismeretek Főiskolai Jegyzet. JGYTF. Szeged 2. Király Tibor (2001): A testnevelés tanítás módszertana tanítók részére Dialóg Campus, Bp. - Pécs 15-18. oldal 3. Báthori Béla (1991): A testnevelés elmélete és módszertana Sport, Budapest 4. Makszin Imre (2012): A testnevelés elmélete és módszertana: Dialóg Campus, Bp.Pécs, 112-113. o.
III. A testnevelés oktatás szabályozása, tantervek
A rendszerváltás követő reformpedagógiai törekvések lényegi változásokat eredményeztek az oktatás átalakításában. A tantervekben megnyilvánuló szerkezeti és tartalmi változtatási törekvések a testnevelés műveltségtartalmának bővülését eredményezte. Az 1994 –es tantervek irányvonalát követte (mint kiindulási alap) a 2000-ben kiadott és a jelenleg érvénye 2012-es kerettanterv.
III.1. Testnevelés Alternatív Kerettanterv 1994 A rendszerváltást követő társadalmi átalakulás, a reformpedagógiai törekvések az oktatásirányítás átalakulását eredményezték. A korszerű tudást biztosító közoktatási rendszer megszervezése, irányítása és működtetése céljából az Országgyűlés közoktatásról szóló törvényt alkotott, mely a Magyar Közlöny 1993. augusztus 3. 7. számában jelent meg: „1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról” címen. A nevelés és oktatás kötelező tartalmát és követelményeit a Törvényben meghatározottakkal összhangban a Nemzeti alaptanterv (NAT) határozza meg. A testnevelés cél- és feladatrendszerét, a célok és feladatok konkréttá tételét a következő tantervi részlet bemutatásával kívánjuk szemléletesebbé tenni. Testnevelés Alternatív Kerettanterv 7-10. évfolyama számára Készült: az MKM megbízásából 1994-ben. Készítette: Dr. Gyetvai György és Domokos Mihály A tanterv bevezető része tartalmazza a helyi körülményeknek megfelelő, konkretizálásra váró célok és feladatok általános megfogalmazását. 1.1. A testnevelés célja és feladata A testnevelés az egyetemes emberi kultúra szerves részeként az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt igen fontos, sajátos műveltségtartalom hordozója. Célja és feladata, hogy a társadalom igényeinek megfelelően, az életkori sajátosságokat figyelembe véve speciális eszközrendszerével, elsősorban játékokkal és versenyekkel alapozza meg a tanulók cselekvésbiz-
tonságát, és teremtse meg a testneveléshez, a sporttevékenységhez és a fizikai munkához való pozitív viszonyulás értelmi, érzelmi és pszicho-motoros alapjait. A természetes mozgásigény kielégítésén túl segítse elő a sportmozgások iránti érdeklődés felkeltését, és járuljon hozzá a tanulók reális önismeretének, önértékelésének kialakításához, a közösséghez való alkalmazkodás és kapcsolatteremtés képességének fejlesztéséhez. Alapvető feladatok: a) Segítse elő a tanulók egészséges testi fejlődését: -
Fokozza testi és szellemi teherbíró képességüket.
-
Csökkentse a –mozgás szegény életmód- mozgató- és cardiorespiratorikus szervrendszert, valamint a vegetatív idegrendszert károsító hatásait.
b) Járuljon hozzá a tanulók cselekvéskultúrájának minél magasabb szintre történő emeléséhez: -
a kondicionális- és koordinációs képességek fejlesztésével, egyszerű és összetett mozgáskészségek elsajátításával és a versenyszabályok gyakorlati alkalmazásával.
c) Az egészségi állapot megszilárdításával és a cselekvésbiztonság fokozásával tegye képessé és késszé a tanulókat: -
az eredményes munkavégzésre,
-
a honvédelmi feladatok ellátására,
-
a közlekedési szituációk célszerű megoldására és
-
a szabadidő sporttevékenységgel történő kulturált eltöltésére.
d) Hasson kedvezően az erkölcsi-akarati tulajdonságok alakulására -
erősítse a pozitív személyiségjegyeket és
-
szorítsa vissza a negatív tulajdonságokat.
1.2. Kötelező mozgásanyag (Az iskolai testnevelés kötelező és választható mozgásanyagát a NAT határozza meg.) „Az iskolai testnevelés kötelező mozgásanyagához tartozik az atlétika, a torna, a testnevelésiés sportjátékok, a természetben végezhető sportok, valamint az úszás. Emellett választhatók a küzdő- és téli sportok, zenére végezhető különböző mozgásformák (pl.: aerobic, tánc stb.), egyéb szabadidős, teremben vagy szabadban végezhető sportmozgások.” A Kötelező és választható mozgásanyagból kell a szaktanárnak kiválasztania azokat a konkrét feladatokat, amelyek általános és közös elemeit a kerettantervek is tartalmazzák. A testnevelő tanár szabadsága a deklarált tantervi cél- és feladatrendszer konkretizálásában és feldolgozásában bontakozik ki úgy, hogy differenciált foglalkoztatási formák, gyakorlatok és módszerek
alkotó alkalmazásával biztosítja a testnevelés műveltségtartalmának minél magasabb szintű elsajátítását. A tantervben megjelölt tananyag lebontása, konkretizálása (a feltételeknek megfelelően annak meghatározása, hogy mi kap hangsúlyt, és mi marad ki) magas szintű szakmai- és pedagógiai felkészültséget és rugalmasságot igényel, mivel a kerettantervek lehetőséget adnak a megfogalmazott célok több irányból történő azonos értékű megközelítésére. Így az egyes témaköröknél felsorolt gyakorlatok - a tanulók előképzettségének függvényében- lehetnek új, illetve a tanultság valamilyen szintjén állók. Ezt a tanárnak messzemenően figyelembe kell vennie tervező munkája és a gyakorlati megvalósítás során. A feladatok lebontásánál figyelembe kell venni: -
az iskola lehetőségeit (létesítmények, felszerelés stb.),
-
a tanulók érdeklődését,
-
az iskola hagyományait és
-
a testnevelő tanár szakmai felkészültségét, irányultságát.
Ezt követően megfogalmazzuk az egyes testgyakorlati ágakban rejlő konkrét nevelési és képzési lehetőségeket. A gyakorlatanyagot (feladatokat), valamint a követelményeket (célokat) az életkori sajátosságok és az előképzettség figyelembe vételével határozzuk meg. 1.2.1. Atlétika Az atlétikus mozgások (futások, ugrások és dobások), mint a legtermészetesebb emberi cselekvésformák, igen eredményesen alkalmazhatók a motoros-képességek differenciált fejlesztésére, mozgáskészségek kialakítására és a pozitív személyiségtulajdonságok erősítésére. A futó-, ugró- és dobóversenyek mért eredményei biztosítják a fejlődés megállapításának objektív lehetőségét. 1.2.2. Torna A torna mozgásanyaga kiválóan alkalmas a tanulók önkifejezésére, a férfiasság és a nőiesség megjelenítésére. A legalapvetőbb probléma, hogy ennél a korosztálynál (12-16 év) már a tornamozgások eredményes elsajátításához szükséges koordinációs képességek igen nagymértékű deficitjével találkozunk. Az így előállt helyzetben fontos módszertani követelmény, hogy a tanár úgy tervezze és szervezze óráit, hogy a tanulóknak az előképzettségükből eredő hiányosságaik miatt minél kevesebb kudarcélményben legyen részük. Arra kell törekedni, hogy a még viszonylag szenzibilis 12-14 éves korban minél több új mozgáselemmel ismerkedjenek meg a tanulók, és a későbbiekben a fő feladat már a tanult mozgáselemek tökéletesítése és új mozgáskapcsolatok kialakítása legyen. (A koordinációs képességek megalapozása, neurofiziológiai alapjainak kialakítása meg kell, hogy történjen 0-12 éves életkorig!) 1.2.3. Sportjátékok
Az iskolai- és népi játékok kellő alapot biztosítanak a sportjátékok alapjainak elsajátításához. A konkrét tananyagot úgy kell felépíteni, hogy a tanulóknak minél előbb játékélményben legyen részük (az egyszerű szabályjátékoktól fokozatosan eljutva a sport-játékokig), s a játékokkal is járuljon hozzá mozgásigényük kielégítéséhez, mozgáskultúrájuk fejlesztéséhez. Használjunk sok előkészítő játékot. A technikát, a taktikát és a játékszabályokat célszerűen tanítsuk, úgy hogy a tanulás folyamatában biztosítsuk a gyakorlati alkalmazás lehetőségét, és kapjon kiemelt hangsúlyt a játékos feladathelyzetekben történő döntőképesség kialakítása. A játék során a tanuló rendszeresen döntési, választási kényszerhelyzetbe kerül, és meg kell küzdenie azért, hogy elképzeléseit megvalósíthassa. Fontos követelmény a differenciált oktatás, ne akarjuk uniformizálni az osztályt. A csapatszerveződés spontán folyamatában a tanulók átélhetik az emberi kapcsolatteremtés, a hierarchián belüli hely megtalálásának pozitív és negatív élményeit és nehézségeit. 1.2.4. Úszás Az úszni tudás alapvető mozgásműveltségi elvárás. A motorikus cselekvésbiztonság elképzelhetetlen a vízben való biztonságos, eszköz nélküli közlekedés nélkül. Az úszásoktatás elsődleges célja a vízbiztonság kialakítása. A tanulók sajátítsák el azokat az alapvető viselkedési formákat, amelyek képessé teszik őket arra, hogy váratlan helyzetekben is úrrá tudjanak lenni a nehézségeken. A tanulók egy része 12 éves koráig már részt vett úszásoktatásban, tehát valamilyen szintű ismerettel már rendelkezik. Ennek megfelelően az előképzettséget és a feltételeket figyelembe véve kell az úszásoktatást megtervezni és megszervezni. 1.2.5. Természetben végezhető sportok Napjaikban világszerte a legnépszerűbb, a legnagyobb tömegeket megmozgató szabadidős tevékenységek közé tartoznak a természetben végezhető sportmozgások, amelyek a motoros képességek hatékony fejlesztése mellett lehetővé teszik a környezet jobb megismerését is. Ezáltal a környezet szeretetére és védelmére figyelmet fordító, a veszélyhelyzeteket felismerő és reálisan értékelni tudó magatartásra nevel. A szabadban, változó terep- és időjárási viszonyok közötti gyakorlás nehézségeinek leküzdése, elviselése, valamint a tájékozódási feladtok megoldása során átélt pozitív- és negatív élmények sokoldalú személyiségfejlesztő hatása szinte pótolhatatlan nevelési lehetőség. A több napos túrák és tanulmányi kirándulások a tanulók megismerésének, a tanár-diák viszony kialakulásának és a közösség formálásának legkiválóbb eszközei lehet 1.3. Választható mozgásanyag 1.3.1. Küzdősportok A küzdősportok, és küzdőjátékok általános- és speciális személyiségfejlesztő hatása nélkülözhetetlen a pozitív erkölcsi-akarati tulajdonságok fejlesztésében és a negatív személyiségjegyek visszaszorításában. Az ifjúság küzdőszellemének, erkölcsi-akarati tulajdonságainak hiányosságait jól megválasztott eszközrendszerrel és pedagógiai módszerek segítségével kell és lehet pótolni. Az akarat, a küzdőképesség, a nehézségek elviselésének képessége a szellemi és a fizikai erőkifejtésekhez egyaránt szükséges. A küzdősportok oktatásának elsődleges célja az,
hogy a motoros képességek fejlesztésével és mozgáskészségek kialakításával együtt fokozza a tanulók bátorságát, küzdőképességét és önuralmát. 1.3.2. Téli sportok A téli sportok célja és feladata megegyezik a természetben űzhető sportoknál megfogalmazottakkal, amit sajátos eszközrendszerével (pl. korcsolya, jégkorong, szánkó, sí) old meg. 1.3.3. Mozgás-zene-harmónia A nemzeti kultúránk alapját képező népzene, néptánc, táncos mozgások közösségi életünk szerves részét képezik. Az RSG, a néptánc, a társastánc, az aerobic stb. gazdag mozgásanyaga a kulturált mozgás, a ritmus, az esztétikus-elegáns testtartás kialakítását és az improvizáló képesség fejlesztését teszi lehetővé. A zenés, táncos mozgások oktatásával a személyiségfejlesztést, a társas kapcsolatok viselkedési normáinak kialakítását és formálását hangulatos, élménydús körülmények között valósíthatjuk meg. A zenés mozgások tanításának alapvető célja: -
a tánc megszerettetése,
-
a táncos motívumok elsajátítása,
-
a ritmus, az egyensúly és a térbeli tájékozódás képességének fejlesztése,
-
a kulturált viselkedési normák kialakítása és
-
az esztétikus mozgás és megjelenés igényének belsővé tétele.
1.3.4. Egyéb szabadidősportok Ide tartoznak mindazok a klasszikus és modern mozgásformák, amelyek a testnevelés célkitűzéseinek megvalósítását elősegíthetik és hatásfokuk megfelel a követelményeknek. 1.4. A feladatok- és követelmények konkretizálása:
A VII. osztály javasolt tananyaga és követelményei: Óraszám: a helyi tantervben megállapítottak szerint heti 3-5 óra. Kötelező mozgásanyag: 1.4.1. Alakiság Az alakiság olyan szabályozott megnyilvánulási formák és gyakorlatok elsajátítását és tervszerű alkalmazását jelenti, amelyek optimális formai keretet biztosítanak a rendelkezésre álló hely és idő hatékony felhasználásához. Ennek megfelelően nevelési szempontból megengedhetetlen és kimondottan káros az alaki mozgások öncélú gyakoroltatása.
a. Alakzatok: oszlop, vonal, kör, zárt, nyitott. b. Alaki mozdulatok: állások, fordulatok helyben, visszakozás, a lépés kiigazítása. c. Mozgásmódok: lépés, futás, helyben járás, rendes lépés, irányváltoztatás, néhány lépésre történő helyváltoztatás. d. Alakzatok kialakítása: sorakozás, nyitódás és zárkózás, fejlődés és szakadozás. e. A tanár és a tanulók alaki feladatai: az öltöző ellenőrzése, jelentés adás stb. f.
A csapatfoglalkozások alakisága: a csapatok szervezése, csapatvezetők választása vagy kijelölése stb.
Követelmény: Az alaki mozdulatok és mozgások pontos, esztétikus végrehajtása. Értékelés: A szaktanár által meghatározott szempontok - csak kifejezetten pedagógiai- alapján a kidolgozott feltételrendszernek megfelelően történik. 1.4.2. Gimnasztika A gimnasztika tartalmazza azokat a mozgásos feladatokat, gyakorlatokat, amelyek megalapozzák a kondicionális és koordinációs képességeket. 1.4.2.1.
Általánosan és sokoldalúan előkészítő gyakorlatok.
1.4.2.2.
Általánosan és sokoldalúan fejlesztő gyakorlatok. Speciálisan előkészítő és fejlesztő gyakorlatok.
1.4.2.3.
Speciális képességfejlesztő gyakorlatok.
1.4.2.4.
Követelmény: A gimnasztika alapvető gyakorlatanyagának és vezényszavainak ismerete. Gyakorlat-sorozat (32,64 v. 128 ü.) bemutatása, lehetőleg zenére. Értékelés: A szaktanár által meghatározott kritériumrendszer alapján
1.4.3. Atlétika 1.4.3.1. Futások: -
futóiskola (pl. dzsoggolás, szkippelés, sarokemelés változatai);
-
játékos rajtversenyek, fogójátékok;
-
az atlétikai versenyszabályoknak megfelelő rajtolási formák elsajátítása;
-
váltójátékok, váltóversenyek;
-
fokozófutások 3-6 x 40-80 méter;
-
tartós egyenletes és változó iramú futás (6-12 perc vagy 1000-2000 m.);
1.4.3.2. Ugrások: -
szökdelő és ugrójátékok és versenyek;
-
helyből ugrások, sorozatugrások;
-
akadályok fölötti átugrások (modul rendszerű akadálysor felépítése);
-
magasugrás tetszőleges technikával;
-
távolugrás tetszőleges technikával.
1.4.3.3.
Dobások:
-
dobójátékok és versenyek különböző szerekkel;
-
helyből és lendületszerzésből történő dobások nagy(medicin)labdával;
-
kislabdahajítás.
Javasolt követelmények: Futás: lányok 1000 méter, fiúk 2000 méter futás folyamatosan időméréssel, de szintidő nélkül. Ugrás: távolugrás szintteljesítés és technikai végrehajtás. Dobás: kislabdahajítás távolságra. Értékelés: A szaktanár által megállapított feltételek szerint történik.
1.4.4. Torna (leányok) 1.4.4.1. Kötélmászás mászókulcsolással 1.4.4.2. Talaj -
Az RSG szabadgyakorlatok előkészítő és fő mozgásanyagából kiválasztott gyakorlatok zenére történő végrehajtása.
-
Gurulóátfordulások előre és hátra a kiinduló és befejező helyzetek megváltoztatásával.
-
Játékos váltóversenyek különböző gurulóátfordulások nehezített körülmények között történő végrehajtásával.
-
Mérlegállás, tarkóállás, fejállás.
-
Fellendülés kézállásba, gurulás előre guggoló állásba.
-
Kézenátfordulás oldalt (cigánykerék).
1.4.4.3. Ugrás kettő-négy részes szekrényen széltében -
Felguggolás, függőleges leugrások feladatokkal.
-
Zsugorkanyarlati átugrás.
-
Guggolóátugrás.
-
Fejenátfordulás.
1.4.4.4. Gerenda (különböző magasságú) -
Járás előre-hátra, oldalt az RSG előkészítő gyakorlatának felhasználásával.
-
Testhelyzetek:
-
lábujj-, lépő-, kilépő-, guggoló-, támadó-, lebegő- és mérlegállás;
-
térdelések és térdelőtámaszok;
-
hanyatt- és hasonfekvések;
-
fekvőtámaszok;
-
átmenetek egyik testhelyzetből a másikba.
-
Felugrások:
-
mellső oldalállásból felugrás guggolótámaszba stb.
-
Fordulatok állásban és guggolásban;
-
Összetett lépésformák;
-
Leugrások - függőleges repülés (fordulattal is).
1.4.4.5. Felemáskorlát -
Húzódzkodás a felső karfán függésből.
-
Függőállásból kelepfellendülés támaszba az alacsony karfára.
-
Támasz az alacsony karfán: láb belendítés és kilendítés.
-
Térdfellendülés az alacsony karfán.
-
Malomforgás előre.
-
Bal guggoló függőállásból hamisbillenés támaszba a magas karfára.
-
Támasz a magas karfán: lendület hátra lebegőtámaszba, homorított leugrás.
1.4.5. Torna (fiúk) 1.4.5.1. Kötélmászás, függeszkedés 1.4.5.2. Talaj -
Gurulóátfordulások előre és hátra a kiinduló és befejező helyzetek megváltoztatásával.
-
Játékos váltóversenyek nehezített körülmények között történő gurulóátfordulások végrehajtásával.
-
Mérlegállás, tarkóállás, fejállás.
-
Fellendülés kézállásba, gurulás előre guggolóállásba.
-
Kézenátfordulás oldalt (cigánykerék).
-
Tarkóbillenés, fejenátfordulás hajlított állásba.
-
Vetődés mellső fekvőtámaszból ülésbe.
1.4.5.3. Ugrás kettő-négy részes szekrényen hosszában. -
Felguggolás; függőleges leugrások feladatokkal.
-
Felguggolás; ugrás lebegőtámaszba leguggolás, leterpesztés.
-
Terpeszátugrás.
1.4.5.4. Gyűrű (alacsony-, érintő magas- és magas-) -
Alaplendület és homorított leugrás a hátsó holtponton.
-
Fellendülés lebegőfüggésbe, zsugorfüggés, lefüggés, ereszkedés hátsófüggésbe.
-
Húzódás-tolódás támaszba, támaszülőtartás.
1.4.5.5. Korlát -
Alaplendület támaszban és felkarfüggésben.
-
Felkarfüggésben lendület előre támaszba, terpeszülés.
-
Terpeszülésből gurulóátfordulás előre terpeszülésbe
-
Terpeszülésből emelés felkarállásba.
-
Lebegőfelkartámaszból lendület hátra támaszba.
-
Leugrások alacsony korlátról; kanyarlat, vetődés
1.4.5.6. Nyújtó (különböző magasságú) -
Kelepfellendülés, kelepfelhúzódás.
-
Mellső oldaltámaszban láb belendítés oldalülésbe és kilendítés támaszba.
-
Térdfellendülés.
-
Kelepforgás hátra.
-
Alugrás.
-
Lendületvétel, alaplendület, leugrás a hátsó holtponton.
Követelmények: Kötélmászás, függeszkedés. Három-hat mozgáselemet tartalmazó gyakorlatok összeállítása illetve egy ugrás tudásszintnek megfelelő kiválasztása és bemutatása. Értékelés: A szaktanár által meghatározott feltételek szerint. 1.4.6. Sportjátékok 1.4.6.1. Kézilabda Technikai elemek: -
Adogatások mozgás közben.
-
Egykezes felső átadás helyben és mozgás közben.
-
Cselezés labdával.
-
Kapura lövés állóhelyből és mozgásból.
-
Helyezkedés, a védőtől történő elszakadással labdaátvétel.
-
Védekező alaphelyzetek. Játék könnyített szabályokkal.
1.4.6.2. Kosárlabda Technikai elemek: -
Egy- és kétkezes átadások helyben és mozgás közben.
-
Egykezes dobóformák egyszerű végrehajtása.
-
Labdavezetés irányváltoztatással.
-
Megindulások és megállások.
-
A tempódobás előkészítése.
-
Védekező alapmozgások.
-
Az 1-1 elleni játékhoz kapcsolódó technikai elemek alkalmazása játékos formában.
Játék könnyített szabályokkal. 1.4.6.3. Röplabda Technikai elemek: -
Alap-kosárérintés, alkarérintés.
-
Felsőnyitás; különböző nyitásformákkal.
-
Feladás; az egyenes ütés előkészítése.
-
Ütést- és sáncolást előkészítő gyakorlatok.
-
Támadás előkészítése egy feladóval.
Játék 6-6 ellen; egy térfélen három érintéssel, a tanult szabályok betartásával. 1.4.6.4. Labdarúgás Az egyéni támadás és védekezés technikai és taktikai gyakorlatai játék és mérkőzés helyzetben. -
Rúgások, labdaátvételek, labdavezetések, cselezések, fejelések és szerelések alkalmazása változó körülmények között.
-
1-1 elleni játék: labdatartás, labdavezetés, cselezés, helyezkedés és szerelés.
-
Játék kiskapura, kispályán.
-
A támadó összjáték alapformái.
-
Kapura rúgások.
-
2-1 elleni "cica" játék.
-
Vonalfutball.
-
Játék a szabályok betartásával.
Követelmények: Legyen képes az elsajátított technikai elemek játék közbeni alkalmazására. Értékelés: A szaktanár által meghatározott feltételek szerint. 1.4.7. Úszás
1.4.7.1. I. Tudásszint: (nem tudnak úszni) -
Vízhezszoktatás; merülések, légzési gyakorlatok, vízbeugrások, vízijátékok.
-
Lebegés és siklás hason és háton.
-
A mell-, a hát- és a gyorsúszás közül egy úszásnem oktatása.
1.4.7.2. II. Tudásszint (egy úszásnem ismerete) -
Vízijátékok.
-
Fejesugrás.
-
Egy újabb úszásnem elsajátítása.
-
Folyamatos úszás kis- illetve közepes intenzitással (2x100-400 méter pihenővel)
-
Ismétléses úszás szubmaximális intenzitással (3-10x25-50 méter pihenővel)
1.4.7.3. III. Tudásszint (legalább két úszásnem ismerete) -
Vízijátékok (labdával is)
-
A tudásszint differenciált fejlesztése.
-
Folyamatos úszás közepes intenzitással (2x200-500 méter pihenővel).
-
Ismétléses úszás szubmaximális intenzitással (5-10x25-50 méter pihenővel).
Követelmény: A tudásszintnek megfelelő feladat végrehajtása. Értékelés: A szaktanár által meghatározott feltételek szerint. 1.4.8. Motoros próbák A próbák részletes leírását, a végrehajtás- és értékelés módját (a pontos feltételeket) a tantervi melléklet tartalmazza 1.4.8.1.
60 méteres síkfutás.
1.4.8.2.
Súlypontemelkedés (Sargent-ugrás).
1.4.8.3.
Dobás hátra tömöttlabdával (Leányok: 3 kg. Fiúk: 4 kg.)
1.4.8.4.
600 méteres síkfutás.
1.4.8.5.
Labdapasszolás 2 méter távolságra a falhoz 30 sec-ig.
1.4.8.6.
Négyütemű szabadgyakorlat 1 min. -ig.
Követelmény: A próbák teljesítése.
Értékelés: A szaktanár választása szerint; vagy az országos standard értékekhez viszonyítja a tanulók teljesítményét, vagy az általunk ajánlott pontérték táblázatot használja fel. A 2011 évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről megalkotása jelentős mértékben megváltoztatta az iskolarendszerhez köthető tantervi szabályozást.
III.2. A testnevelési kerettanterv tartalmi felépítése 2012 A kerettanterv felépítése az előző tantervekhez képest jelentős eltéréseket tartalmaz. A NAT fejlesztési szakaszolásának megfelelően (1-4. évfolyam; 5-8. évfolyam; 9-12. évfolyam), az alábbi szerkezet szerint tagolódik:
célok, feladatok
fejlesztési területek-nevelési célok
kulcskompetenciák, kompetenciafejlesztés
egységesség és differenciálás
tantárgyi struktúra és óraszámok
A testnevelés és sport műveltségterület kiemelt céljai:
a mozgáskészség fejlesztése
a motoros képességek, kondicionális és koordinációs képességek fejlesztése
testnevelési és sportági tevékenységhez kötődő ismeretek fejlesztése
részvétel a szabadidős, diák- és versenysportban, sportágválasztás
személyiségfejlesztés
preventív egészségtudatos szokások fejlesztése
A fejlesztési feladatok szerkezete követi a kiemelt célokban leírtakat, azaz
a motoros képességfejlesztés: edzettség, fittség
motoros képességfejlesztés: mozgástanulás
játék
versenyzés
Az alapfokú testnevelés feladatait tematikai egységekre bontva, fejlesztési célokként leírva 1-2., 3-4. évfolyamon a következő tartalmakkal valósítja meg:
előkészítő és preventív mozgásformák,
hely- és helyváltoztató természetes mozgásformák,
manipulatív természetes mozgásformák,
természetes mozgásformák a torna és a táncjellegű feladatmegoldásokban,
természetes mozgásformák az atlétikai jellegű feladatmegoldásokban,
természetes mozgásformák a sportjátékok alaptechnikai és taktikai feladatmegoldásaiban,
természetes mozgásformák az önvédelem és küzdőjellegű feladatmegoldásokban,
természetes mozgásformák a vízbiztonságot kialakító és úszógyakorlatokban,
természetes mozgásformák az alternatív és szabadidős mozgásrendszerekben.
Az egyes tematikai egységeken belül a tartalmat
mozgásműveltség,
ismeretek, személyiségfejlesztés csoportokba osztja.
Fejlesztési célok az 5-6 és a 7-8. évfolyamokon:
természetes és nem természetes mozgásformák,
úszás és úszó jellegű feladatok,
sportjátékok: kézilabdázás, kosárlabdázás, labdarúgás, röplabdázás,
torna jellegű feladatok,
alternatív környezetben űzhető sportok: frizbi, tájfutás, korcsolyázás, alpesi síelés,
önvédelemi és küzdő feladatok.
A tartalom tematikai egységeken belül, ezeken az évfolyamokon is
A mozgásműveltség,
Ismeretek és személyiségfejlesztés csoportosításban jelenik meg.
Fejlesztési célok a 9-12. évfolyamokon:
sportjátékok: kézilabdázás, kosárlabdázás, labdarúgás, röplabdázás,
torna jellegű feladatok és táncos mozgásformák,
atlétikai jellegű feladatok,
alternatív és szabadidős mozgásrendszerek,
önvédelem és küzdősportok,
úszás és úszó jellegű feladatok,
egészségkultúra-prevenció.
A 11-12. évfolyamok fejlesztési céljaiból kimarad az úszás. A tantervi követelmények meghatározása A tantervi követelmények az egyes tematikai egységek után
mozgásműveltség, illetve
az ismeretek, személyiségfejlesztés fejezetekben részletesen, tartalmi bontásban vannak leírva, életkoronként nem fogalmaz meg mérhető követelményeket. Az egyéni, vagyis az önmagához mért fejlődést tekinti meghatározónak. (Makszim I. 2012)
Módszertani ajánlás nincs. Eszközjegyzék nincs
III.3. Tervezés a testnevelésben, törvényi háttér Mint minden tantárgy oktatásához, így a testneveléséhez is nagyon fontos, hogy a leendő pedagógusok ismerjék meg az iskolai testnevelést és sportot szabályozó dokumentumokat. Az utóbbi évek igen sok változást hoztak ezen a téren. 2011 decemberében elfogadták a 2011. évi CXC. törvényt a nemzeti köznevelésről. (Magyar Közlöny 2011.évi 162.szám). Ezt követte a törvény szellemének megfelelő Nemzeti Alaptanterv 2012.(110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról melléklete) kiadása (4. ábra).
NAT Kormányrendelet (2012. május 16)
KT Miniszteri rendelet, kerettantervek (2012. szeptember) KT Miniszteri rendelet, kerettantervek (2012. szeptember-december)
Nat
Kerettantervek
Pedagógiai program
Helyi tantervek
4. ábra: A tantervi szabályozás szintjei. (ofi.hu) Nat A fejlesztési, valamint a minimális tartalmi követelményeket meghatározó központi alaptanterv. Kerettantervek Részletes, tantárgyra és évfolyamokra vonatkozó követelményeket meghatározó tanterv. Helyi tantervek A helyi sajátosságoknak, az iskola arculatának megfelelően kialakított, ám a kerettantervekben előírtakat figyelembe vevő tanterv. Pedagógiai program A pedagógiai tevékenységet meghatározó dokumentum
III.3.1. A mindennapos testnevelés bevezetése A 2011/2012-es tanévben a Kormány a megelőző vizsgálatoknak és felméréseknek hatására konkrét lépéseket tett a mindennapos testnevelés bevezetésének érdekében. A bevezetésről szóló jogszabály a Nemzeti Köznevelésről szóló CXC. törvényben (Köznevelési Törvény) került előírásra A mindennapos testnevelés, testmozgás megvalósításának módja, ha azt nem az Nkt. 27. § (11) bekezdésében meghatározottak szerint szervezik meg (tehát azokon az évfolyam-
okon, ahol még kifutó rendszerben a mindennapos testmozgás valósul meg a mindennapos testnevelés órák helyett), Az egészséges életmódra nevelés és a testnevelés tantárgy szempontjából a b) és az m) pontok megléte és tartalma fontos a számunkra. Ezek alapján tudjuk eldönteni, hogy az adott iskola mennyire felel meg a Nat 2012 által megfogalmazott elveknek és céloknak. A pedagógiai program alapján arra a kérdésre is választ kapunk, hogy rendelkezik-e az iskola komplex intézményi testmozgásprogrammal. Természetesen tisztáznunk kell, hogy mit értsünk a komplex iskolai testmozgásprogramon, ezelőtt azonban vizsgáljuk meg a pedagógiai programot abból a szempontból, hogy milyen utalásokat találunk a rendszeres vagy alkalmankénti mozgásos cselekvésekre (mozgásprogram-elemekre). Milyen mozgásprogram-elemeket keressünk a pedagógiai programban? közlekedési szokások: az autó és a tömegközlekedés helyett a gyaloglás vagy a kerékpározás szorgalmazása, KRESZ-oktatás, a kerékpáros közlekedés megtanítása; szünetek és a szabad játékidő: a szünetekben biztosított-e a tanulók szabad mozgása, sportolása (megfelelő méretű udvar, mászóka, sportolásra alkalmas terület, stb.), szabad játéklehetőség akár a napközi ideje alatt, akár a tanítási órák után (biztosítottak-e az ehhez szükséges eszközök); testnevelési program (kötelező): Ha a testnevelésórákon nem az a cél, hogy minél nagyobb fizikai teljesítményt érjen el, hanem az, hogy minél több mozgásmintával ismerkedjen meg a tanuló – természetesen olyan intenzitással, ami 50 %-nál nem kisebb ‒, minőségi testnevelésről beszélhetünk. tanórán kívüli mozgás- és sportprogramok (kötelező vagy választható): tömegsport, szabadidősport, diáksport, néptánc szakkör (foglalkozás); közösségi mozgásprogram-elemek: szülő-diák sportdélután, tanár-diákmérkőzések, hétvégi családi sportprogramok; egyéb alkalomszerű mozgásos tevékenységek: házibajnokságok, sportnap, sportdélután, egészséghét, kirándulás, erdei iskola, vándortábor, sítábor,
vízitábor, túrázás (gyalog, kerékpárral, csónakkal), séta, hétvégi közösségi programok stb. Ezek alapján már válaszolhatunk arra, hogy mit jelent a komplex iskolai testmozgásprogram. (Kozák A.) A komplex iskolai testmozgásprogram meghatározása Amennyiben a pedagógiai programban a fentebb említett (dőlt betűkkel írt) területek közül legalább négyre vonatkozóan találunk rendelkezéseket, megállapíthatjuk, hogy az intézmény rendelkezik komplex iskolai testmozgásprogrammal. Mi a komplex iskolai testmozgásprogram célja, jelentősége? az egészséges kondícióhoz szükséges mértékű testmozgást biztosít, a testmozgással, sportolással kapcsolatban pozitív érzelmek alakulnak ki, élményszerű, változatos a mozgástanulás, fontos a prevenciós hatása (pl.: a diákok kevesebbet ülnek a tévé, illetve a számítógép előtt). A törvény mindennapos testnevelésre vonatkozó rendelkezései alapján 2012. szeptember 1jétől minden közoktatási (most már köznevelési) intézményben felmenő rendszerben be kell vezetni a mindennapos testnevelést. (Csányi T. 2012) „27. § (11) Az iskola a nappali rendszerű iskolai oktatásban azon osztályokban, ahol közismereti oktatás is folyik, megszervezi a mindennapos testnevelést heti öt testnevelés óra keretében, amelyből legfeljebb heti két óra a) a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással, b) iskolai sportkörben való sportolással, c) versenyszerűen sporttevékenységet folytató igazolt, egyesületi tagsággal rendelkező, vagy amatőr sportolói sportszerződés alapján sportoló tanuló kérelme alapján a tanévre érvényes versenyengedélye és a sportszervezete által kiállított igazolás birtokában a sportszervezet keretei között szervezett edzéssel váltható ki. 97. § (6) A 27. § (11) bekezdése szerint a mindennapos testnevelést az iskolai nevelés-oktatás első, ötödik, kilencedik évfolyamán 2012. szeptember 1-jétől felmenő rendszerben kell megszervezni. A többi évfolyamon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény szerinti mindennapos testmozgást kell kifutó rendszerben megszervezni.” (2011. évi CXC. törvényt a nemzeti köznevelésről)
III.3.2. A Nemzeti Alaptanterv (Nat) 2012 A Nemzeti Alaptanterv szomatikus nevelést érintő ajánlása szerint a köznevelés célja, hogy "fejlessze a harmonikus személyiség kibontakozásához szükséges szellemi, érzelmi és testi képességeket", elősegítse "a gyerekek, fiatalok... testi és lelki egészségének" kialakítását. "Az egészséges életmódra nevelés hozzásegít az egészséges testi és lelki állapot örömteli megélésé-
hez... Társadalmi elvárásként fogalmazódik meg a nevelési-oktatási intézményeknek a gyermekek nevelésében... való fokozott részvétele". A Nemzeti Alaptanterv szerint "A pedagógusok készítsék fel a tanulókat arra, hogy legyen igényük a helyes táplálkozásra, a mozgásra, a stresszkezelés módszereinek alkalmazására. A tanítás elengedhetetlen része a tanuló testi és szellemi teljesítményének lehetőség szerinti növelése és a tudás minőségének értékelése. A tudományok gyors fejlődése, a társadalmi szükségletek új megjelenési formái és a társadalom számos kihívása (köztük a gyermekek test-lelki egészségét veszélyeztető számos tényező) a megszokottól eltérő feladatok elé állítja az iskolát, a pedagógusképzést és a pedagógustovábbképzést. Olyan tudástartalmak jelentek meg, amelyek nehezen sorolhatók be a tudományok hagyományos rendszerébe, vagy amelyek egyszerre több tudományág illetékességébe tartoznak. Így megnőtt az igény egyrészt egyes hagyományos tantárgyak összevonására, és tantárgyközi megjelenítésére, másrészt új tantárgyak kialakítására." Bővebben: http://www.budapestedu.hu/data/cms149320/MK_12_66_NAT.pdf
Példaként említhetjük, hogy a múlt században a repülés és az űrrepülés fejlődése az élettani kutatásokon belül új diszciplína kialakulásához vezetett. Új tudományág, az űrélettan jött létre, amely többek között a gravitációs élettan területén is olyan - merőben új - ismeretekhez juttatta az emberiséget, amelyek a sportorvostan területén is jól alkalmazhatók. Kiderült, hogy a túlságosan nagy gravitációs hatások, vagy éppen ellenkezőleg a gravitáció hiánya, a súlytalanságban súlyos csont- és izomrendszeri elváltozásokat hoz lére. A csontszerkezet átépül, az izomszövetekben pedig az úgynevezett antigravitációs izomcsoportokban sorvadás jön létre. A kórélettani folyamatok feltárása révén a repülő- és űrorvostan ezáltal nagyban hozzájárult az iskolai testnevelésben és a versenysportban is egyaránt fontos csont- és izomszöveti terhelhetőség törvényszerűségeinek megismeréséhez. Ezen kívül a hosszúidejű űrrepülések idején kialakuló, és az űrhajósok életét, egészségét, illetőleg a földi readaptációját veszélyeztető mozgásszegény
életmód, és szív- érrendszeri dekondícionálódás megismerése, valamint a súlytalanság kedvezőtlen élettani hatásainak kivédésére szolgáló eljárások kidolgozása újabb ismereteket adott a sportban is használatos az életkori- és sportág-specifikus maximális terhelhetőség, és az úgynevezett tünethatárolta terhelhetőség fogalmainak és kritériumainak kidolgozásához illetőleg gyakorlati alkalmazásához. A szakemberképzésben joggal merül fel tehát az igény arra vonatkozóan, hogy a képző intézmény vértezze fel a leendő testnevelő tanárt, edzőt a korszerű interdiszciplináris ismertekre is. A Nemzeti Alaptanterv a fejlesztési, valamint a minimális tartalmi követelményeket meghatározó központi tanterv. Sajátosságai: a) a fejlesztési területeket, nevelési célokat, a Nat feladatait és értékeit, b) az iskolai nevelés-oktatás egyes sajátos tartalmi, pedagógiai feladataira, valamint az iskola és másnevelési-oktatási intézmények közötti, az érintett tanulók fejlesztését támogató pedagógiai tevékenységek egymásra épülésére vonatkozó elveket, c) a kulcskompetenciákat, d) az iskolai nevelés-oktatás Nat-ban meghatározott szakaszaiban az egyes műveltségi területek százalékos arányát, e) a műveltségi területek tartalmát határozza meg.” (A Kormány 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról) Fejlesztési területek – nevelési célok: Összhangban vannak az európai kulcskompetencia-rendszerrel (ismeretek, képességek, attitűdök), egyesíti a hagyományos értékeket a 21. században megjelenő társadalmi igényekkel Fejlesztési területek többféle módon érvényesülhetnek a tartalmi szabályozás különböző szintjein (implementációjukról a kerettantervek gondoskodnak majd):
beépülhetnek az egyes műveltségi területek, tantárgyak fejlesztési követelményeibe, tartalmaiba
tantárgyak részterületeivé válhatnak
önálló tantárgyként is megjelenhetnek
befolyásolhatja az alsó tagozaton a tanítói munkát
befolyásolhatja az osztályfőnöki órák témaköreit
nem tanórai keretben folyó iskolai foglalkozásokra hatással lehetnek
kereszttantervi elemként működhetnek a tantárgyak között •
Az erkölcsi nevelés
•
Nemzeti öntudat, hazafias nevelés
•
Állampolgárságra, demokráciára nevelés
•
Az önismeret és a társas kultúra fejlesztése
•
A családi életre nevelés
•
A testi és lelki egészségre nevelés
•
Felelősségvállalás másokért, önkéntesség
•
Fenntarthatóság, környezettudatosság
•
Pályaorientáció
•
Gazdasági és pénzügyi nevelés
•
Médiatudatosságra nevelés
•
A tanulás tanítása
A Nat közműveltségi tartalmai:
Az új Nat meghatároz és kötelezővé tesz tartalmi elemeket, kompetenciákat és attitűdöket
Közműveltség, kulturális örökség mindenki számára hozzáférhetővé válik (a hozzájutás esélyét biztosítja)
Műveltségterületi szerkezet változatlan, szerepének felfogása változott
Az elsajátított tudás értékálló, a kor igényeinek megfelelő legyen (legyen közös műveltséganyag)
Közműveltségi elemek nem lezártak, rugalmasan továbbfejleszthetők, különböző kifejtési szinteken (kerettantervekben, helyi programokban)
A Nat a közműveltségnek szocializációs és társadalmi integrációs értéket tulajdonít
A Nat és a kerettantervek:
A köznevelési törvény mellett a Nat is közli a kerettantervek fő jellemzőit
Meghatározza a képzési szakaszokat
10%-ban rögzíti az intézmény helyi szabad időkeretét
A kerettanterveknek olyan pedagógiai kultúrát kell közvetíteniük, amely: •
megőrzi a z intézmények innovatív eredményeit
•
fejlesztő hatást gyakorol
•
adaptációjuk kevés konfliktussal jár
•
rugalmasan alkalmazható tantárgyfelosztást és órakereteket tesz lehetővé
•
megjeleníti a tantárgyközi tartalmakat
•
figyelembe veszi a tantervfejlesztési trendeket.
Részletesebben: www.ofi.hu/na
III.3.3. A kerettantervek Részletes, tantárgyra és évfolyamokra vonatkozó követelményeket meghatározó tantervek. Iskolatípusonként tartalmazzák:
a nevelés-oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, a tantárgyak egy vagy két évfolyamonkénti követelményeit, a tantárgyközi tudás- és képességterületek fejlesztésének feladatait, a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, továbbá az ajánlott időkeretet. függelékben módszertani segítség, adaptálás elősegítése, értékelés, óraszámok kialakítása (még nincs kész) Nevelési-oktatási program: A pedagógiai tevékenységet meghatározó dokumentum. A Natban és egy adott kerettantervben kitűzött nevelési-oktatási célok elérését, tartalmi elemek feldolgozását lehetővé tévő, egy adott pedagógiai koncepció alapján kidolgozott hét elemű rendszer, amely minimálisan egy-egy tantárgyra, egy vagy több műveltségi területre, vagy pedagógiai szakaszra terjed ki. A nevelési-oktatási program részei:
a pedagógiai koncepció,
a tanulási-tanítási program, (kifejti a rendszer célját, követelményeit, tartalmát, a tanulási folyamat időkereteit, javasolt módszereit és eszközeit, a felhasználható szervezési módokat, és utal az értékelés módjára és eszközeire)
a tanítási-tanulási egységek leírása, a tanulás-tanítási programot alkotó elemek részletes kifejtése;
információ- és feladathordozó eszközök, (amelyek lehetővé teszik a tervezett tevékenységek megvalósítását, támogatják a kitűzött célok elérését)
az értékelés és eszközei,
célzottan fejlesztett pedagógus-továbbképzési programok,
támogatás, tanácsadás, szakmai fórumok, a program karbantartása.
Szabadon tervezhető órakeret A kerettantervi rendeletben szereplő tantárgyak kerettantervei kétéves ciklusokra vonatkozóan tartalmazzák az egyes tematikai/fejlesztési egységek tanítására szánt (minimális) órakeret 90 %-át. A fennmaradó 10 %-os időkeret felhasználásáról a nevelőtestület, illetve a pedagógusok döntenek. Ebben az időkeretben lehet a tantárgyi kerettanterven kívüli vagy attól eltérő tartalmat beépíteni a helyi tantervbe. A tanórán kívüli foglakozásokra fordítható időkeret Nkt. 6. sz. mellékletének CB, CC, D és E oszlopa határozza meg ezeket az óraszámokat. Ezen órák felhasználhatók mozgásos tartalmú szakkörök, foglalkozások szervezésére is. Részletesebben: http://kerettanterv.ofi.hu/
III.3.4. A helyi tanterv A helyi sajátosságoknak, az iskola arculatának megfelelően kialakított, ám a kerettantervekben előírtakat figyelembe vevő tanterv. A helyi tanterv jellemzői:
Az iskola pedagógiai programjának része.
A nevelőtestület a helyi sajátosságoknak megfelelően választ az oktatásért felelős miniszter által jóváhagyott kerettantervek közül, és azt a megadott keretek között saját viszonyaira adaptálja.
A szabadon felhasználható időkeretben helyi tanulási tartalommal és tevékenységekkel egészül ki a választott kerettanterv.
A helyi tanterv elkészítése, óraszámok bontása A kerettanterv tematikai egységeit, illetve óraszámait két éves ciklusra határozták meg, a helyi tanterv pedig egy évfolyam egy tanévére vonatkozik.
A kerettanterv nem határozza meg, hogy heti 5x1 órában vagy 3+2 órában szervezzük meg a foglalkozásokat.
A mindennapos testnevelés heti két órájának kiváltása
a kerettantervben meghatározott műveltségterületi oktatással (pl.: néptánc);
iskolai sportkörben való sportolással;
versenyszerű sporttevékenységgel;
ha a feltételek adottak, akkor óraösszevonással úszással, gyaloglással, stb.
A 3+2 változat törvényi háttere: Nkt. 27.§ (11): „… amelyből legfeljebb heti két óra a) a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással, b) iskolai sportkörben való sportolással, c) versenyszerűen sporttevékenységet folytató igazolt, egyesületi tagsággal rendelkező vagy amatőr sportolói sportszerződés alapján sportoló tanuló kérelme alapján a tanévre érvényes versenyengedélye és a sportszervezete által kiállított igazolás birtokában a sportszervezet keretei között szervezett edzéssel váltható ki.” EMMI rendelet 141.§ (2): „Amennyiben heti legfeljebb két testnevelésórát az iskolai sportkörben vagy az iskolában működő diáksport-egyesületben történő sportolással biztosít az iskola, akkor az iskolai sportkör és az iskolában működő diáksport-egyesület e feladatának ellátása kapcsán tagdíjat, egyesületi tagdíjat nem szedhet.” a) Az iskola nem a testnevelés tantárgyra vonatkozó, kerettantervben előírt tananyagot tanítja, hanem más műveltségterületi oktatást folytat. Ez a kitétel az iskola számára jelent lehetőséget, melyet a Nat I.2.1 pontja részletez: „A heti öt órából legfeljebb heti két óra a Nat testnevelés és sport műveltségterületében jelzett sporttevékenységekre (úszás, néptánc, közösségi és más sportjátékok, szabadtéri sportok, természetjárás, kirándulás), vagy az iskola lehetőségeinek és felszereltségének megfelelően különféle más sporttevékenységekre fordítható (hagyományos magyar történelmi sportok, mozgásos és ügyességi játékok, csapatjátékok).”
b) Iskolai sportkörben végzett tevékenység A sportkör szervezését a 2013. augusztus 31-ig a Kt. 52.§ (9), utána az Nkt. 27.§ (13) írja elő. Ez a tanuló számára jelent lehetőséget, tehát nem az iskola, hanem a tanuló válthatja ki ezzel az órát. A sportkör nem tehető kötelezővé. Ugyanakkor elvileg elképzelhető, hogy egy népszerű sportkör óraösszevonást eredményezzen. Ingyenesség! c) Versenysportot folytató tanuló igazolt egyesületi tagsággal Szintén a tanuló számára ad lehetőséget. Részletesebben: www.ofi.hu/sites/.../helyi_tanterv_keszitese_hatter_1-12.evf__0.docx http://tamop311.ofi.hu/testneveles-sport-140320/1-4-evfolyam/szakmai-hatteranyagok
III.3.5. A tanmenet A tervszerű, folyamatos nevelő-oktató munka végzését biztosító tanári dokumentum. Adott intézmény évfolyamonként egy tantárgyra (testnevelés) egy osztályra vonatkozó éves terve. A tanmenet összekötő kapocs a testnevelési tanterv és az óratervezés között, ami biztosítja a tanítás, tanulás folyamatosságát, egymásra épülését. A tanmenetkészítés előkészítő és részfeladatai: - a tanítási anyag kiválasztása,
éves óraszám (heti 5 tanórai testnevelés vagy 3 tanóra + 2 óra tömegsport)
iskola tárgyi létesítményi, dologi és eszközellátottság
a tanulók előképzettsége
- a kiválasztott tananyag és a követelmények felbontása
egymásra épülő oktatási egység, sorrendiség (az oktatás elemzése és a teljesítménycélok megfogalmazása),
- a tananyag elrendezése időszakokra,
gyakorlóhely szerint: szabadtéri, teremben (tanterem, tornaterem)
időszakok szerint: őszi, téli, tavaszi
- a tananyag elrendezése tanítási egységekre.
a tantervben meghatározott feladatok alapján kisebb didaktikai egységet alkotnak,
6-10 órában 2-3 fő feladatat nevelési, oktatási, képzési, célokat kell megvalósítani
III.3.6. Foglakozás és óratervezés A tanár, oktató legkonkrétabb folyamatos tervezési feladata, tanítási órán és sportfoglalkozáson elvégzendő feladatok metodikai menetének írásos rögzítése. A tervezés folyamata:
a tanulói tevékenységre összpontosít
a didaktikai feladatok tartalommal való megtöltése pl.: Hogyan motiváljam a diákjaimat? vagy Milyen ismeretközlési módszereket alkalmazzak?
feladatok összeállítása
időbeosztás megtervezése
A tervezés-„eredménye” az óravázlat, vagy részletesebb esetén az óratervezet. Óratervezet A tanóra menetében megtervezett feladatok részletesebb kifejtését jelenti. Az egymásra épülő gyakorlatok, feladatokon túl rögzíti a konkrét feladat végrehajtásának módját, és amit közlök a tanulóval. Ha nem rendelkezik a kezdő testnevelő, oktató megfelelő szaknyelvi ismeretnyújtási tapasztalattal, ajánlott a feladatok konkrét szóban közlést is megtervezni, rögzíteni. A tanárjelöltek, tanítójelöltek gyakorlatuk kezdetén óratervezetet kell, hogy alkalmazzanak, amelyben, részletesen, szinte „szóról- szóra” megtervezik az órán történteket. Óravázlat Az óravázlat készítése az óra tudatos átgondolására irányul. Az óravázlat tartalmazza az adott tanítási óra konkrét, személyre szóló feladatait, tevékenységformáit, felhasználandó eszközeit, pontos időbeosztását. Az óravázlat elkészítése az 50-es, 60-as években kötelező volt, ma a tanár belátása és igénye szerint ajánlott, de mindenképpen célszerű. Az óravázlat tartalma és részletessége függ a pedagógus személyiségétől és szakmai tapasztalatainak mennyiségétől és minőségétől is. Egyetlen igény az óravázlattal szemben az, hogy rendezett, áttekinthető és így használható legyen. Az óravázlat bármilyen precíz megtervezése sem jelentheti azonban azt, hogy ahhoz az óra levezetése során mereven ragaszkodni kell, sőt a pedagógiai helyzet ismeretében olykor kívánatos lehet az attól való eltérés is. A tanulók előzetes tudásának hiányában, vagy a feltételezettnél nagyobb felkészültsége esetén ugyanis mindenképpen változtatnunk kell a feldolgozás tervezett módján és az időbeosztáson. Ez nem tekintendő a tanár részéről improvizációnak, csak a pedagógiai helyzethez való alkalmazkodásnak. Az óravázlathoz való szigorú ragaszkodás ilyenkor a pedagógiai hatásfokot károsan befolyásolja.
Az óratervezet/óravázlat készítése: A fejrész szerkezete: A tanító tanár neve: A tanítás helye: A tanítás ideje: Osztály: Létszám:
fő
fiú
lány
Az óra anyaga: Az óra feladatai: oktatási: képzési: nevelési: Az óra típusa: Szükséges szerek, eszközök: Óratervezet esetén: 4 részes táblázatot alkalmazunk Idő Órarész
Az óra anyaga
Módszeres eljárás
Módszer, megjegyzés
Óravázlat esetén: 3 részes táblázatot készítünk: Idő Órarész
Az óra anyaga
Módszerek
III.4. Felhasznált irodalom: 1. Csányi Tamás (2012): Komplex intézményi mozgásprogramok a gyermekek egészségmagatartásának formálásában. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. 92-100.p. ISBN:978963284268 2. Szakál Ferenc Pál: Mindennapos testnevelés a köznevelési törvény tükrében (ppt) http://www.moszlap.hu/uploads/files/mindennapostestnevelesakoznevelesitorvenytukreb en.PPTX
3. Kozák András: A kötelező és tervezhető órakeret kérdései http://fupi.hu/dokumentum/Felkeszules_a_2013_2014_tanevre_2_mod.pdf.
4. Makszin Imre: A testnevelés elmélee és módszertana Dialóg Campus Kiadó, Bp. - Pécs, 2007, 2012, 2014
IV. Az életszakaszok jelentősége a testnevelésben
Az életszakaszok olyan fázisok az egyén fejlődésében, amelyekben mennyiségi és minőségi változásokat egyaránt eredményeznek. Minden szervezet egyéni módon, tempóban és mértékben fejlődik, ezért a naptári és a biológiai életkort mindig együttesen kell értékelni. A naptári életkor a megszületéstől az aktuális időpontig eltelt idő, a biológiai életkor pedig a testi fejlettség szintje, a nemi érettség foka és a csontosodási folyamat állapota. Amennyiben a naptári életkorhoz képest a biológiai életkor 1-2 évvel előbbre jár akcelerációról, ha pedig lemarad, akkor retardációról beszélünk. Az iskolaszerkezethez igazodó felosztás mellett tehát figyelembe kell venni az antropológiai, élettani és lélektani fejlődés egyéni sajátosságait is. Az életkori felosztáskor a fentieken kívül figyelembe kell vennünk az edzésterhelés és az iskolai terhelés kapcsolatát, valamint a sportképességek fejlesztésének, és a versenyterhelés intenzív szakaszának kezdő időpontját is, ami - ugyan sportáganként eltérő, de - átlagosan 14 éves kortól kezdődik. Az egyes életkorok sportpedagógiai szempontú fejlesztési sajátosságai a fiatalabb korosztályoknál közvetlenül kapcsolódnak a mozgásfejlődéshez is.
IV.1. A szomatikus (testi) fejlődés életkori szakaszai Többféle beosztás létezik aszerint, hogy a fejlődést milyen szempontok szerint vizsgáljuk. A fejlődéspszichológia például nem veszi figyelembe a fejlődést érintő szakaszolást. Az iskolai szakaszolás általában a kialakult iskola szerkezetet követi: általános iskola alsó tagozat (7–10 év), középiskola I. (10–14 év) és középiskola II. (14–18 év). Megfelelő a szakaszolás ha az a fizikai fejlődés, például a csontvázfejlődés, a testtömeg, a vázizomzat, a keringési, légzési szervek fejlődésének, a testmagasság növekedésének figyelembevételével történik. Az életkorhoz kötött fejlődési, növekedési jellemzők megállapítása elfogadott gyakorlatot jelent, jóllehet az egyéni eltérések jelentősek lehetnek (2-3. táblázat).
2. táblázat. A fejlődési szakaszokat bemutató differenciált életkori beosztás egy példája Fejlődési szakasz
Lányok
Fiúk
Iskola előtti kor
3–7 éves kor
3–7 éves kor
Korai gyermekkor
7–10 éves korosztály
7–10 éves korosztály
Késői gyermekkor
10–12 éves korosztály
10–12 éves korosztály
Serdülés első fázisa (Pubertáskor)
11–14 éves korosztály (menarche)
12–15 éves korosztály (spermarche)
Serdülés második fázisa
13–18 éves korosztály
14–19 éves korosztály
Bővebben: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Nadori-Dancs-Retsagi-EklerGaspar-Sportelmeleti_ismeretek/ch02s03.html
[DOC] 3. A felnőtté válás folyamatának jellemzői (szakaszok…andragogia.iweb.hu/3.doc
3. táblázat. Az élettani állapothoz igazodó egyszerű életkori beosztás ÉLETTANI ÁLLAPOT
ÉLETKOR
Kisiskolás kor
6–10 éves korosztály
Prepubertás kor
10-14 éves korosztály
Pubertás kor
14–18 éves korosztály
IV.2. A fejlődést meghatározó és befolyásoló tényezők A fejlődést befolyásoló tényezők ismerete elengedhetetlen, ahol mindenekelőtt a veleszületett képességek és a környezeti hatások dinamikus kölcsönhatásáról van szó. A genetikus program megvalósulását a fejlődést veszélyeztető, vagy elősegítő tényezők befolyásolják. A fejlődést veszélyeztető genetikai hatások közül ki kell emelni a kromoszóma rendellenességet, génhibát, a családban előforduló értelmi, érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosságot, ismert veleszületett betegséget, fejlődési rendellenességet, vagy anyagcserezavart, rokonházasságot és a szülő pszichiátriai betegségét. A gének által egy növekedési mintázat, és neuroendokrin szabályozás öröklődik, az utódokban genetikai hasonlóság jön létre, ami azonban nem jelent egyúttal genetikai azonosságot is. A gyermekben a szülőhöz való hasonlóság (de nem azonosság) figyelhető meg testméretekben, testarányokban, arcvonásokban, a növekedés és fejlődés ütemében. Ez egy adottság, ami a környezettel kölcsönhatásban áll. Ezt a kölcsönhatást úgy is szemléltethetjük, hogy a szerkezet (szervezet, az organikus forma) meghatározza a funkciót (az életfolyamatokat), ugyanakkor a funkciónak alakító, változtató hatása van a szerkezetre (szervezetre). Adottság és környezet viszonyában összefüggés van az életkor és a fejlettség, illetve azok változása között. Ez az összefüggés legjobban gyermek- és ifjúsági korban jelentkezik, nemcsak a növekedésben, hanem az érésében és fejlődésben bekövetkező változásokban is. A fejlődés az adottság és a környezet kölcsönhatására épül. Ebben a folyamatban a környezet befolyása játssza a meghatározó szerepet. Hiába vannak tehát jó adottságai az egyénnek, ha a környezeti hatások nem érvényesülnek az elvárt, lehetséges hatásfokkal, akkor az egyén kedvező adottságait a környezeti hatások nem képesek mozgósítani. A gyenge ingerek hatástalanok, a túl erős ingerek károsító hatásúak, ezért az inger (edzés) erősségének a mindenkori fejlettségi szinthez kell igazodnia. Felidézhetjük az űrkutatásban felismert tünethatárolta terhelhetőség fogalmát is, amely szerint, ha egy szervezetet alul terhelünk, akkor vagy egyáltalán nem érünk el eredményt, vagy kihasználatlan lehetőségeket szalasztunk el. Amennyiben pedig túlterheljük a szervezetet, akkor jóvátehetetlen, irreverzibilis (visszafordíthatatlan, maradandó) károsodásokat hozunk létre.
Sajnos ezek az elméleti megfontolások a mindennapi gyakorlatban gyakran még ma sem érvényesülnek. Az indokoltnál kevesebb és az indokoltnál több edzésterhelés idő- és energiapazarló tevékenység, és bizonyos pedagógiai tévedést is jelenthet mindkét esetben. A tulajdonságok több nemzedéken keresztül követett öröklődését öröklésmenetnek nevezzük. Az egyéni jellemzők öröklésmenetét egy, vagy akár több gén is meghatározhatja. Monogénes az öröklés, ha egy testi tulajdonságot egy gén határoz meg. Gyakoribb, ha az antropometriai jellemzők átörökítéséért egy géncsoport tehető felelőssé. Amennyiben több gén határoz meg egy tulajdonságot, akkor poligénes öröklés menetről beszélünk. A genetikailag meghatározott tulajdonságokat a környezeti tényezők nem egyformán módosítják. Egy tulajdonság, vagy jelleg érvényre jutásában növekedési és érési előretartást, illetőleg lemaradást figyelhetünk meg. Ismeretes például, hogy a poligénes (amikor több gén határoz meg egy tulajdonságot) öröklésmenetű antropometriai jellemzők érzékenyebbek a környezeti hatásokra. Bővebben: http://www.vitalitas.hu/konyvek/genetika/gen6.htm, http://hu.wikipedia.org/wiki/Gregor_Mendel
Az adottság és a környezet kölcsönhatásában a genetika nyelvén egy egyed fenotípusán vagy a teljes fizikai megjelenését, vagy egy specifikus jelleg megjelenését (például a szemszín) érthetjük. Egy fenotípust számos gén és a környezeti hatások együttes kölcsönhatása határoz meg. Az egyednek tehát genotípusa is van, amelyen egy egyed gene-tikai felépítését értjük. A bonyolult kérdést leegyszerűsítve úgy tudjuk szemléltetni, hogy a genotípus + környezet = fenotípus
Pontosabb a szemléltetésünk, ha figyelembe vesszük az öröklődésnél szerepet játszó véletlenszerűséget is, ekkor az összefüggésünk genotípus + környezet + véletlen variációk = fenotípus A fenotípusnak nevezzük tehát az élőlény bármely kimutatható (szerkezeti, biokémiai, élettani vagy pszichológiai) jellegét, alaktani és élettani sajátságainak összességét, amelyet a genotípusa és a környezeti hatások interakciója (kölcsönhatása) határoz meg. A növekedés, a fejlődés és az érés folyamatának szabályozásában együttható külső tényezők között napjainkban a táplálkozásnak és a rendszeres fizikai aktivitásnak van meghatározó szerepe. A megfelelő táplálkozás a mennyiségi és minőségi igények kielégítését jelenti. A táplálék ideális fehérje, szénhidrát és zsír komponensei mellett a folyadék-, vitamin- és ásványianyag-bevitelt is magában foglalja. A fizikai aktivitás rendszeressége és mennyisége tekintetében manapság igen kedvezőtlen a helyzet. Az egészséges gyermekfejlődést stimuláló napi egy- másfél órás fizikai aktivitást, elsősorban aerob munkavégzést (vagyis a szervezet pillanatnyi oxigén ellátásával lépést tartó, azt nem meghaladó munkavégzést) a gyermekek többsége nem éri el, sőt meg sem közelíti. A mindennapos testnevelés bevezetése sokat segíthet az optimális fejlődéshez szükséges napi aktív mozgásfeladatok alkalmazásával.
IV.3. A szervrendszerek növekedési üteme A szervrendszerek fejlődési gyorsaságának ismerete felhasználható az edzésterhelés meghatározására, és az edzéshatékonyság elemzésére is. A főként endogén meghatározottságú szervrendszerek fejlődése eltérő iramú lefutási görbét mutat. Az emberi szervezet testmagassága, testtömege, az izomzata, a belső szervek fejlődése a kisgyermekkortól gyorsiramú, majd óvodáskorban (iskola előtti kor) fokozatosan lelassul. Pubertáskorban a testi fejlődés ismét felgyorsul (5. ábra).
5. ábra: Az ember életszakaszaiban jelentős mértékben változik a testtájak mérete, egymáshoz és a testhosszhoz viszonyított aránya: 1. újszülött, 2. 2 éves, 3. 6 éves, 4. 12 éves, 5. 25 éves. (mozaweb.hu)
Az idegrendszer már 6–8 éves korban eléri a 20 éves felnőtt idegrendszerének fejlettségét. A nyirok rendszer 10 éves korban a legkiterjedtebb. A nyirokrendszer feladata kettős: egyrészt visszavezeti az érpályából kiszivárgó szövet közötti folyadékot (nyirok) a vérbe, másrészt a nyirokcsomók folyamatosan átszűrik a szövetnedvet, és a bennük található immunsejtek (a makrofágok és nyiroksejtek) figyelik, hogy van-e idegen antigén a szervezetben, történt-e fertőzés. A nemi mirigyek fejlődése – melyek a nemi hormonokat állítják elő – a serdülőkorban gyorsul fel, részt vesz a nemi érettség kialakításában. A hím nemi hormon (tesztoszteron) és női nemi hormonok (ösztrogének) az izomtömeg kialakulásában kapnak jelentős szerepet. Bővebben: https://www.mozaweb.hu/Lecke-Biologia-Egeszsegtan_6AZ_EMBERI_TEST_ES_VALTOZASAI-105557
IV.4. A testi és a motorikus fejlődés jellemzői A testi fejlődés és a mozgásfejlődés megkülönböztetésének alapja az, hogy a testi fejlődés főként endogén, a mozgásfejlődés pedig főként exogén folyamatok eredménye. A testi fejlődésen a szervezet strukturális és funkcionális kifejlődését értjük, tehát egyaránt jelenti az egyén szomatikus és fiziológiai fejlődését is. A strukturális fejlődéshez tartozik a csontváz, a testmagasság, a testtömeg, a bőr alatti zsírszövet kialakulása és fejlődése, a funkcionális fejlődésen pedig a vázizomzat, a szív- és keringési rendszer működésének fejlődését értjük.
Mozgásfejlődés a motorikus folyamatok szabályozásának kialakulását jelenti. Meghatározza a működés életkorhoz kötött változásait, többek között testtartást és az emberi mozgást is. Bővebben: http://www.sportorvos.hu/aktiv_gyerekek/20130304/a_gyermek_es_serdulokor_elettani_sajatos sagai/
[PPT] edzeselmelet_21-24_ora.ppt sportedzo.uw.hu/edzeselmelet_21-24_ora.ppt
IV.4.1. A csontrendszer fejlődésének jellemzői A csontszövet 30-40%-a szerves állományból áll, amelyet kollagén rostok, erek és idegek alkotnak. Szervetlen állománya 20% vizet és 40% ásványi anyagot (hidroxiapatit-ot és nyomelemeket) tartalmaz. A szervezet 1,2 kg kalcium tartalmának 88%-a a csontszövetben van, a kollagén rostokkal együtt ez alkotja a csont szilárdságát. Míg a kollagén rostoknak nagy szakítószilárdsága van, addig a kalcium erős összenyomó szilárdsággal rendelkezik. A csontszövetet a különféle csontsejtek (oszteoblasztok, oszteoklasztok oszteociták és a nyugvósejtek) alkotják. A csontsejtek végzik a csontok felépítését (oszteoblasztok), lebontását (oszteoklasztok) és átépítését. Az oszteociták táplálják a csontszövetet, a nyugvósejtek pedig az csontgerendák felszíne és belseje közti kapcsolatban vesznek részt. A karcsontot, alkarcsontokat, kéz- és ujj- csontokat, valamint a combcsontot, lábszárcsontokat láb- és ujj- csontokat csöves csontoknak hívjuk. A bordák és az agykoponya csontjai lapos csontok. A csigolyatestek köbös csontok, az arckoponya csontjai pedig labirintusos csontok. A koponyacsontok és a köbös csontok fejlődésénél a kötőszövet direkt elcsontosodását figyelhetjük meg (intramembranózus csontosodás), a törzs és a végtagcsontok fejlődése pedig a hialin porc helyettesítése révén valósul meg (endokondriális csontosodás). Az intramembranózus csontfejlődés folyamán először a szövetek érellátottsága fokozódik, majd az oszteoblasztok szerves csontszövetet termelnek, ami később elmeszesedik, csontgerendácskák képződnek, a terhelési erővonalaknak megfelelően a kollagén rostok mentén hydroxiapatit kristályok rakódnak le. Azt endokondriális csontosodás esetén a porc körül észlelhető először érburjánzás, amit az oszteoblasztok csonthártyává (perioszteum) alakítanak. A csöves csontok középső részei (diafízis) körül ilyenképpen tömör csontállomány képződik. Az oszteoblasztok a diafízis belsejében lévő porcba is behatolnak, és azt szivacsos csontállománnyá, vagyis az elsődleges csontosodási maggá alakítják át. Innen halad a csontosodási folyamat tovább a csontvégek felé. Ezután az oszteoklasztok a diafízisben a szivacsos csont egy részét lebontják, aminek eredményeképpen kialakul a csontvelőüreg. Ezzel egyidőben az epifízis porc folyamatos növekedése a csont hosszirányú növekedését biztosítja. Az epifízisben másodlagos csontosodási magok alakulnak ki, amiből az előzőekhez hasonló módon itt is lezajlik a csontosodás, azonban az epifízisben nem képződik velőüreg, a szivacsos állomány megmarad. A másodlagos csontosodás során a hialinporc teljes egészében csontszövetté alakul a csontvégeken található izületi felszínek és az epifizis-diafízis határon található növekedési régió (epifízis lemez) kivételével. A csontok hosszirányú növekedése az epifízis lemezben az endokondrális csontosodás szerint zajlik. A növekedési régió porcsejtjei az epifízis felé szaporodnak, a diafízis felé pedig elcsontosodnak. A csontnövekedés átlagosan 21 éves korban az epifízis lemez csaknem teljes elcsontosodásával fejeződik be. Különböző környezeti hatásokra (fokozott izomaktivitás, nagyobb testsúly, változó irányú gravitációs terhelés, súlytalanság) a csontvastagság, csontátmérő, és a csontszerkezet változhat. Ilyenkor oppozicionális növekedésről, vagy sorvadásról beszélünk, ami az oszteoblaszt és az oszteoklaszt tevékenység környezeti ingerekre létrejövő változó aktivitásának következményeként jön létre.
A csontanyagcsere szabályozásában a mellékpajzsmirigy parathormonja, a pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja, az aktív D3 vitamin, és más hormonok (ösztrogének, glikokortikoidok, szexuálszteroidok, a növekedési hormon és a pajzsmirigy hormon) is részt vesznek. A csontosodási magok megjelenésének idejét elsősorban az endogén (öröklött) tényezők határozzák meg. A csontnövekedés sebessége ezzel szemben több külső tényezőtől is függ. A csontfejlődés a leányoknál rövidebb ideig tart, mint a fiúknál. A fiúk csontméretei viszont átlagosan meghaladják a leányokét. A csontok fejlődése alapján a csontéletkor, a biológiai fejlettség (biológiai életkor) megbecsülhető. A csontképződés és csontlebontás a pubertás végéig párhuzamosan folyik (a koponyatérfogat növekedik, a csöves csontok vastagodnak, a velőüregek növekednek). A pubertás idejére a legtöbb primer csontosodási mag összeolvad a szekunder csontosodási maggal. A csontok hosszúsági növekedése a posztpubertásban is folytatódik, de sebessége ekkor már lényegesen kisebb. A csontnövekedés mutatója a testmagasság. A nemi érettség kialakulásakor (leányoknál átlagosan 13 éves életkorban, fiúknál átlagosan 14 éves korban) a testmagasság eléri felnőttkori testmagasság 95%-át. A csontváz születéskor a testtömeg 20%-át, felnőtt korban pedig 18%-át alkotja. A csontosodási folyamat első fázisa, a születéstől hétéves korig tart, a porcos állomány túlsúlya jellemzi, a csontosodás ebben a korban erőteljes intenzitású. A második fázisban (lányoknál a 7–9 éves korban, fiúknál pedig 7–11 évesen) lelassul a csontosodás. A harmadik fázisban (átlagosan a lányoknál 14 évesen, fiúknál pedig 17 éves korban) a csontok kialakulnak, a csontokban a kalcium és foszfor sók rakódnak le. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ízületi szalagok és az ízületek sérülékenysége miatt fiatal korban kerülni kell az ízületeket megerőltető gyakorlatokat. Minél gyorsabb a gyermek növekedése, annál sérülékenyebbek az inak és a csontok. Bővebben: http://aok.pte.hu/docs/phd/file/dolgozatok/2008/Funke_Simone_PhD_dolgozat.pdf
http://ujeletmod.hu/joomla/index.php?Itemid=11&catid=4:az-emberi-test-paratlanmkoedese&id=2:a-csontrendszer&option=com_content&view=article
IV.4.2. Az izomfejlődés Az elsődleges rostképződés idején a vázizomzat az embrionális mezodermából fejlődik ki. Az izomsejtekben zajlik az úgynevezett kontraktilis (összehúzódásra képes) fehérjék, vagyis az aktin, miozin, tropomiozin és az alfa-aktin szintézise. Az izomsejtekben alakulnak ki a kalcium tárolásáért felelős sarcoplazmatikus retikulumnak nevezett, és az akciós potenciál fenntartásához szükséges energiát biztosító T-tubulusoknak nevezett tubuláris rendszerek. A másodlagos rostképződés idején először az izomrostok hosszának növekedése figyelhető meg, majd ezt követően a rostokon belül a miofibrillumok számának növekedése is megindul. A harmadik szakaszban az izomrostok hosszának növekedése, és a miofibrillumok számának növekedése tovább tart, de jellemző, hogy ebben a szakaszban az úgynevezett szatellit sejtek további izomsejtekké való differenciálódása még a további izomfejlődést is lehetővé teszi. Ezek a szatellit sejtek általában nem osztódnak, inaktívak, de szükség esetén aktiválódhatnak és újabb izomrostokat hozhatnak létre. A felnőtt izomszövet ezen kívül multipotens őssejteket is tartalmazhat, amik ugyancsak alkalmas lehetnek újabb izomsejtek létrehozására. Az izomfejlődést meghatározó gének az egyes izomcsoportok kialakulásában eltérő aktivitást mutatnak, vagyis izomspecifikus fejlődés-reguláció valósul meg. Az izomfejlődésben környezeti hatások is részt vesznek, amelyek közül a hypoxia (oxigén éhség) a legjelentősebb. Kedvezőt-
len környezeti hatásokra az izomsejtek fejlődése leáll és zsírdepozició (zsírraktározás) következik be. Az izom fehérjék teljes mennyiségének 50 %-a miofibrilláris fehérje, aminek 43%-át miozin, 22%-át pedig az aktin alkotja. Az izom fehérje mennyiségének másik 50 %-át a szarkoplazma alkotja, amely albuminokból miogénből, mioglobinból, mitokondriális fehérjékből, liposzómából, lizoszomából, és a szarkoplazmatikus retikulumból áll. Az izom fehérje szintézis és lebomlás szakadatlanul zajlik, melynek aránya az izomzat fehérjetartalmát határozza meg. A fehérjeszintézis enzimektől és hormonális hatásoktól függ (pajzsmirigy hormon, növekedési hormon, különböző hipofízis hormonok, IGF-1). Hatásukra az izomban lévő differenciálatlan szatellit sejtek aktiválásával újabb elsődleges izomnyalábokat lehet létrehozni. A fehérjeszintézist az androgén hormonok és a prosztaglandinok is elősegítik. A fehérjeszintézis a különböző genotipusokban kisebb, vagy nagyobb lehet. Az izomfehérjék lebontása a kalcium függő proteolítikus enzimek aktivitásától függ. Hormonális hatások (glükokortikoidok) képesek az izomfehérjék lebontását elősegíteni. Az izomszövetben zsírszintézis és zsírlebontás is folyik, amelyet enzimek szabályoznak (koleszterin-észterek, trigliceridek, lipoprotein-lipáz, lecitin-koleszterin-acil transzferáz). A fiúk és a lányok izomrendszeri növekedésének differenciálódása 10–14 éves korban kezdődik. A gyermek és felnőtt izomsejtje hasonló egymáshoz. A miofibrillum a harántcsíkolt izomszövet izomroston belüli összehúzódásra képes alapegysége. Két izomfehérje, az aktin és miozin alkotja, melyek az izomrostok hosszában felváltva követik egymást, és az izom összehúzódásakor egymásba csúsznak. Az izomnövekedést általában nem az izomrostok számának szaporodása okozza, hanem a hipertrófiája (megvastagodása). Az izomrostok átmérője az újszülött korban a legkisebb, hároméves korra 4-5-szörösére, hétéveseknél pedig 15–20-szorosára nő. Az izomrostok típusait vizsgálók szerint 11–13 éves korban a gyors és a lassú rostok aránya megközelítően 60–40% a gyors rostok javára, fiúknál valamivel több a gyors rostok száma. Az izomtömeg újszülöttnél a testtömeg 23%-a, 8 éves korban 24%-a, 15 éves korban 33%-a. 18 éves korban 44 %-a, felnőttnél pedig ez az arány 40-49%. Pubertás kortól a nemek között (hormonális folyamatok hatására) differenciálódás indul meg, fiúknál 42%, lányoknál 36% az izomtömeg - testtömeg arány. Bővebben: http://phd.szote.uszeged.hu/Multidiszciplinaris_DI/Tezisek_HU/2007/tezisek_hu_Gorbe_Aniko.pdf
https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/80088/Fodor_Janos_ertekezes_po.pdf;jsess ionid=D7A268E64F29479F6A5B7A39FA8DA5D2?sequence=6
IV.4.3. A zsírszövet fejlődése Az adipogenezis (zsírszövet kialakulása) a pluripotens mesenchymális sejtekből történik. Adipoblastok jönnek létre, amelyekből pre-adipociták (elő-zsírsejtek) alakulnak ki lipid csepp akkumuláció és lipogén enzimaktiváció útján. A különböző enzimek és aktivátorok hatására az elő-zsírsejtek egyetlen nagy cseppé egyesülnek, és kialakítják az érett adipocitát (zsírsejtet). A zsírsejtek hiperpláziára (számbeli növekedésre) és hipertrófiára (méretbeli növekedésre) is egyaránt képesek. A zsírdepozició (zsírfelhalmozás) és a lipolízis (zsírlebontás) az adipocitákban (zsírsejtekben) zajlik. Az adipociták szerepe az energia tárolásban és szabályozásban, valamint a homeosztázis fenntartásában van. Hormonális hatásokkal is rendelkezik, a leptin az agyban hat és táplálékfelvételre ingerel, a citokininek az izomszövetben a cukorfelhasználást csökkentik, az érrendszerben érbetegségeket okoznak, a májra is hatással vannak, ahol a cukortermelés fokozását okozzák. Az éhezés és túltáplálás szabályozásában is szerepük van. Bővebben: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_termeles_elettan/ch01s02.html
IV.4.4. A testösszetétel változása A testösszetétel általánosan használt fogalom, az emberi test egészén belül az egyes összetevők egymáshoz, vagy a teljes testtömeghez viszonyított arányát jelöli. Szokásos a különböző szövetek (csontszövet-izomszövet- zsírszövet) arányát és a különböző testanyagok (víz-ásványi anyagok-fehérjék) mennyiségét is meghatározni. Szokás meghatározni, hogy miként változik
különböző életkorban a fehérjék, az ásványi anyagok és a víz, valamint a zsírszövet és az izomszövet testtömeghez viszonyított aránya? A testösszetétel közvetlenül nem mérhető, csak becslésre szorítkozhatunk, amire különböző eljárások alakultak ki. Az utóbbi években a zsírszövet mennyisége (átlaga vagy aránya) korcsoportonként is az életmód, mint külső környezeti hatás következtében jelentősen megnőtt. Fejlődéstani alaptétel pedig, hogy a test relatív (a tömeg százalékában kifejezett) zsírtartalma a születés után csökken. Ezt követően a zsírtartalom a pubertás befejezéséig mindkét nemben nő, de nem egyforma mértékben. A zsírakkumuláció az ösztrogén hormonok dominanciája miatt a leányoknál nagyobb. A leányok csoportjaiban az alkati kisebb-nagyobb individuális eltérések mellett az optimális testzsírtartalom 21–25% közötti, a fiúkéban pedig 15–16% rendszeres fizikai aktivitás mellett. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy az inaktivitás miatti csökkent energia felhasználáshoz a biológiai igényeket meghaladó fokozott energia bevitel társul. Emiatt leányok relatív testzsírtartalmának átlaga 26–28%-ra, a fiúké pedig 19–20%-ra nőtt. Az életmódváltozás további következménye az, hogy a normál fejlődésmenetben jellemző pubertáskori zsírvesztés már nem észlelhető, vagyis ma már a folyamatos zsírnövekedés a jellemző. Az elhízás gyakoriságának növekedése minden korosztályban észlelhető. A nagyobb testzsírtartalom következménye az, hogy a kövér, vagy kifejezetten elhízott gyermekek és serdülők aránya megnőtt, napjainkban 30 %-ra tehető. Az iskolai testnevelés lehet az egyik prevenciós eszköz a kedvezőtlen tendencia megállítására. Bővebben: http://sportorvos.hu/sport_egeszseg/20120616/a_testosszetetel_valtozasai_azok_merhetosege _es_befolyasolhatosaga_fizikailag_kevesbe_aktiv_es_hypoaktiv_ferfiak_es_nok_koreben/
http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/meszaroszsofia.d.pdf
IV.4.5. A légző-, valamint a szív- és érrendszer A szív pumpafunkciója révén vért áramoltat az érrendszerben, ezáltal a szövetek vérellátását biztosítja. A tüdőben a vérben lévő hemoglobin széndioxidot ad le és oxigént vesz fel, amit a vérkeringés a szövetekhez szállít. A felhasználás helyén, a szövetekben leadja az oxigént és felveszi a széndioxidot. A vér keringetésével a szív munkát végez, a szívizomrostok összehúzódásuk alkalmával erőt fejtenek ki. Egy szív összehúzódás alkalmával (szisztolé) a főverőérbe juttatott vér mennyiségét szisztolés volumennek, verőtérfogatnak, vagy pulzustérfogatnak nevezzük. Normális esetben ez körülbelül 80 ml. Ha ezt megszorozzuk a percenkénti szívverések számával, vagyis a pulzus számmal, akkor megkapjuk a perctérfogatot. A perctérfogat tehát az a vérmennyiség, amit a szív egy perc alatt a főverőérbe pumpál. Normális esetben ez 70-es pulzusszám esetén: 80 ml x 70 = 5600 ml, vagyis nyugalomban a szív átlagosan több, mint öt és fél liter vért továbbít. Szívindexnek nevezzük a perctérfogat 1 m2 testfelszínre vonatkoztatott értékét. Amennyiben fizikai munkát végzünk, akkor fokozódik a szöveti oxigénszükséglet, több oxigén használódik fel, szöveti hypoxia (oxigénhiány) jön létre, ami a légzés és keringés fokozásának az ingere. A nyugalmi 16-os percenkénti légzésszám, és a nyugalmi 300 ml-es légzési térfogat a többszörösére nő meg, a szív teljesítménye is fokozódik, a pulzusszám, és a verőtérfogat is megnő. A légzés és a keringés teljesítménye azonnal fokozódik. Az oxigén szükségletnek megfelelő légzés és keringés fokozódás egyensúlyi állapotba jut, az úgynevezett steady state (állan-
dó állapotú) terhelés alakul ki. Ennek a terhelésnek a nagyságát nevezzük aerob terhelhetőségnek. Amennyiben a fizikai terhelés (és ennek következtében az oxigénszükséglet) már olyan nagy, amelyikkel a légzés már nem tud lépést tartani, akkor oxigéndeficit alakul ki, a szövetekben a tejsav oxidációja nem megy végbe, átmenetileg felszaporodik. Ezt nevezzük anaerob terhelésnek. Ha tovább nő a terhelés, akkor eljutunk abba az élettani állapotba is, amikor már a keringés sem tud lépést tartani a megnövekedett igényekkel. Ezt az állapotot hívjuk vita maxima állapotnak, ami a szervezet maximális terhelhetőségét jelenti. A szív nagysága megközelítő pontossággal az ökölbe szorított kéz nagyságával megegyező méretű. A fejlődés folyamatában a szív izomrostjainak száma azonos marad, a rostok azonban hosszabbak és vastagabbak lesznek. Az izomrosthossz növekedésével csökken a szívfrekvencia (a pulzusszám: a percenkénti szívverések száma). A növekedéshez, valamint a sportedzéshez kötött szívnagyság-növekedés (hipertrófia) következtében nő a szív űrtartalma, belső térfogata, és nagyobb lesz a verőtérfogat (a percenként kilökött vér mennyisége). Ennek következtében növekszik a szív működésének hatékonysága és gazdaságossága. A szívfal vastagságának és a szívkamra átmérőjének aránya felnőtt korig: 1/6. A továbbiakban a verőtérfogat növekedése és a pulzusszám csökkenése figyelhető meg. A lányok pulzusszáma magasabb, a fiúké pedig alacsonyabbi, a különbség percenként 5 szívverés. Bővebben: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-egeszsegeseletmod/a-sportolas-hatasa-a-szervezet-teljesito-kepessegere/a-sportolas-hatasa-a-keringesrees-a-legzesre
http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/8939/sport-sziv-es-errendszer-allokepessege
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rkering%C3%A9s
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/0025_Birone_Nagy_EditSportpedagogia/ch02s09.html
IV.5. A gyermekek és serdülők korcsoportjainak sajátosságai A sport szemszögéből két fiatal életkori szakaszt szokás elkülöníteni: a gyermekkort (6-14 éves életkort) és az ifjúsági kort (14-18 éves életkort). Ez a felosztás az iskolaszerkezetnek és a kialakult gyakorlatnak is megfelel, hiszen az általános iskolai tanulmányok általában 14 évesen érnek véget, 18 évesen pedig a hagyományos középiskolai oktatás fejeződik be. A gyermek- és serdülőkorúak tanításával, edzésével foglalkozó pedagógusok számára az egyes korcsoportokon belül az anatómiai, élettani, és pszichológiai folyamatok megismertetésének kiemelt jelentősége van. A korcsoportokat tovább lehet bontani kisiskoláskorúakra (6-10 éves életkor), prepubertás (1014 éves életkor) és pubertás (14-18 éves életkor) korúakra. Fontos kijelenteni, hogy a gyermekés ifjúsági korúak testnevelésére, illetőleg sportbeli felkészítésére nemcsak az edzés- és versenyprogramok szolgálnak, hanem mindenekelőtt olyan pedagógiai módszerek, amelyek a gyermekek testi-lelki sajátosságainak megfelelnek, és azokat figyelembe veszik. Nem szabad alkalmazni a testnevelési órákon, vagy az edzéseken a gyermekkori tulajdonságokat figyelmen kívül hagyó fizikai, és pszichikai terheléseket, az egyoldalú, megalapozatlan versenyszerű edzéseket, a tűrőképességet meghaladó, feleslegesen megerőltető gyakori versenyeztetést, vagyis a gyermekek testi-lelki fejlődésének, nyugalmának megzavarását, a gyermek érdeklődési körének beszűkítését, iskolai, tanulmányi tevékenységének háttérbe szorítását okozó eljárásokat.
Gyermekkorban a testfelépítésben, a szervrendszerekben, a motoros, a kognitív és a pszichoszociális jellemzőkben széleskörű, jól felismerhető változások jönnek létre. Az egyén kifejlődése a szomatikus, pszichikai és a szociális hatások egymást kölcsönösen befolyásoló interaktív folyamatainak eredménye, amelyben a genetikus meghatározottság mellett a környezeti hatások játszanak szerepet. Az esetleges kedvezőtlen hatások a fiatalok fejlődésében sokszor jóvátehetetlen torzulásokat, fizikai, pszichikai zavarokat okoznak. Hangsúlyoznunk kell tehát a testnevelés és sport területén is a szülők, pedagógusok és edzők együttes morális felelősségét a felnőtté válás bonyolult folyamatában. Az optimális fejlődést csakis a szülők, gondozók, nevelők és pedagógusok összehangolt, egymást segítő és kiegészítő munkája biztosítja. Tudnunk kell, hogy a gyermekek bizonyos határok között ugyan, de mindig a rájuk jellemző egyéni ütemben fejlődnek, az átlagnál lassabban vagy gyorsabban, esetleg a populáció 5%-ában akár jelentősen megkésve is. Bővebben: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/letkori_sajtossgok_s_fejldsi_szakas zok.html
IV.5.1. Kisiskoláskor (6-10 éves életkor) jellemzői Ebben az életkorban fontos dolog az iskolaérettség meghatározása. Nyilvánvaló, hogy csak az iskolaérett kisgyermek alkalmas iskolai testnevelésre. Az iskolaérettség a beiskolázásra való alkalmasságot jelenti, a tanulás alapvető feltétele. Iskolaérett a gyerek, ha biológiailag érett, korának megfelelő arányos testalkata kialakult, idegrendszerileg fejlett, kiegyensúlyozott, mozgása összerendezett és kielégítő általános egészségi állapotban van. Pszichésen az akaratlagos folyamatok túlsúlya jellemző, feladattudata, és kitartása, 15-20 percig tartó figyelmi képessége
kialakult. Értelmi képessége, önállósága, szociális érettsége, munkaérettsége megfelelő. Mozgáskoordináción azokat a képességeket értjük, amelyek a mozgások végrehajtásának célszerű szabályozását segítik elő. Az összerendezett mozgás létrejöttéhez szükséges, hogy a mozgás optimális energia befektetéssel valósuljon meg, kivitelezése biztonságos, hatékony (sikeres) és könnyed legyen. - Testi fejlődésében a kisiskolás fej-törzs aránya fokozatosan közelít a felnőttkori 1/8 arányhoz. Testsúlya minimálisan 20 kg, testmagassága 120-130 cm. Megindult és rendben zajlik a fogváltása. Javul az egyensúly érzéke, a mozgáskoordinációja, bármilyen mozgásra megtanítható, normális mértékben nő a mozgásigénye. Ere a korra jellemző a jobb vagy balkezesség kialakulása, szem-kézmozgások koordinációjának kialakulása, a nagy mozgások és a finom mozgások elkülönülésének kialakulása. Lezajlik az első alakváltozás. - Játék fejlődésben az erkölcsi tudata kialakulásával képes a szabály játékra. Kezdetben, 7 évesen még ugyan labilis lehet ez a szabálytudat, 10 éves életkorra azonban már eléri a fogalmi szintet, a szabálykövetés a kölcsönös megegyezésen alapozódik meg. - Társas kapcsolatokban az átpártolás jelensége a jellemző. Javul a kommunikációs képesség, mimika, hanghordozás. Egyre több pszichológiai sajátosságot említ a leírásokban. Empátia, segítségnyújtás jellemző. A kisiskoláskori csoport a gyermek számára nélkülözhetetlen biztonságot, és támaszt jelent. Fontos a társas helyzet. Fiúk és lányok csoportjai különbözőek. 910 éves korban kialakul az érdeklődés, kifejlődik a hobbi, gyűjtés, tudásvágy. - Értelmi fejlődésben kiemelhető, hogy ez a legjelentősebb ebben a korszakban, legfontosabbá az iskolai teljesítmény válik. Az emlékezet még mechanikus, kevés emlékezeti stratégia figyelhető meg. Bővebben: http://pipitorna.hu/fajlok/pipitorna.hu_kisiskolas.pdf
IV.5.2. A serdülőkor jellemzői Bár a pubertást (serdülőkort) szokás két részre bontani, ez valójában azonban egy folyamatosan előrehaladó fejlődési folyamat, amire néhány általános érvényű megállapítás vonatkozhat. A serdülés fogalma alatt átmeneti állapotot értünk, ebben az életkorban az egyén a gyerekkorra jellemző állapotából a fiatal felnőtt korra jellemző állapotba átalakul át. A pubertás ambivalens (kettős) jellegű, egyidőben jelen lehetnek egyes területeken még a gyerekkorra, és más területeken már a felnőtt korra jellemző tulajdonságok is. Az utóbbi időben a serdülőkor akcelerációját (felgyorsulását) figyelhetjük meg, a múlt századhoz viszonyítva ugyanis előbbre tolódott, manapság korábban (fiatalabb életkorban) kezdődik és zajlik, mint a múlt század első felében. Erre az életkorra a differenciáció (elkülönülés, szétválás) is jellemző, eltérő serdülési ütem figyelhető meg nemek szerint is. A lányoknál korábban kezdődik, mint a fiúknál és alkati különbségek is megfigyelhetők. Mindkét nemben előfordulhatnak feminin (női) és maszkulin (férfi) alkatú gyermekek is, akiknek fejlődési üteme individuális (egyéni) sajátságokat mutathat. Sajátság az is, hogy ebben az életkorban a fejlődés üteme relatíve intenzív (viszonylag gyors), ami miatt ellentmondások alakulhatnak ki. A gyors szomatikus (testi, fizikális) fejlődést nem követi a morális (erkölcsi, pszichológiai) fejlődés. Hamarabb kialakulhatnak a felnőtt korra jellemző vágyak és igények, amelyek mögött ezek kielégítésének eszközei, illetőleg lehetőségei még nem alakulhatnak ki, azok még egy ideig gyermekiek maradnak. Jelentős hormonális fejlődési folyamat zajlik ebben az életkorban, bekövetkezik a szexuális (nemi) érés. Bár a biológiai nemi érés a serdülőkor sajátja, ettől a családalapításra való érettség egy-két évtizeddel is elmarad, és a későbbi életkorra tolódik. Általánosságban elmondható, hogy a serdülőkori fejlődés totálisnak (teljesnek) mondható, az individuum (az egyén) szomatikusan (testileg, biológiailag) pszichológiailag (lelkileg), valamint szociálisan (társadalmilag, közösségileg, az emberi kapcsolatokra vonatkozóan is) is átalakul. A szomatikus érés hamarabb következik be, amitől a morális érés időben elmarad. Másképpen fogalmazva a serdülő kifejlett szomatikumát nem képes önállóan felhasználni, felnőttre jellemző testi tulajdonságai gyermekes viselkedéssel párosulnak, az ellentmondás miatt feszültség keletkezik, a serdülő státusza (a társadalomban elfoglalt helye) átmenetileg tisztázatlan, nem világos az eltérő gyermekes és felnőttes viselkedési normák miatt. Az eltérő ütemű szomatikus és morális fejlettségű szint konfliktusokat gerjeszt nemcsak a serdülő és környezetével, hanem önmagával szemben is. Bővebben:http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/azegeszseges-eletmod/a-lelki-egeszsegrol-serduloknek/a-serdulokor-altalanos-jellemzese
IV.5.2.1. Prepubertás (10-14 éves életkor) jellemzői Az életkor antropometriai adatai A testmagasság és a testsúly kölcsönösen megfelel egymásnak: Magasság:
10 éves korban: kb. 135 cm;
Súly:
10 éves korban: kb. 30 kg
Magasság:
12 éves korban: kb. 140-143 cm;
Súly:
12 éves korban: kb. 33-35 kg
Agyvelő súlya: 10 éves korban: kb. 1300 gr 12 éves korban: kb. 1350 gr Játékfejlődés 12 éves életkorban: a szabályalkotás a játék maga. 13 éves életkorban: kialakul a szabályok felnőtt módon való alkalmazásának képessége. Jellemző eközben a társas kapcsolatok fejlődése. Érzékszervi fejlődés A megismerő képesség alapjául szolgáló érzékszervi fejlődésére jellemző, hogy az érzékszervek működése tökéletesedik, a látás élessége fokozódik, a hallás küszöbe éven-
te mérsékelten csökken. Az észlelésben az összefoglaló jellegű, magasabb rendű szintetizáló tendencia kezd uralkodóvá válni. Mozgásfejlődés Ebben a korban egy stabil testi állapot jön létre, ami lehetővé teszi, hogy kialakuljon a magas szinten koordinált mozgásképesség. Új mozgásformák és cselekvési módozatok megtanulására van ekkor mód. Jellemző, hogy gyorsan elsajátíthatóvá válnak a különféle gimnasztikai testgyakorlatok és sportmozgások. A prepubertás korban tanulnak meg könnyen síelni, korcsolyázni, kerékpározni a gyerekek. Térszemlélet kialakulása A mozgásformák formai elsajátításához elengedhetetlen, hogy kialakuljon a serdülés előtt álló gyermek térszemlélete. Ennek megalkotásához kialakul az elvonatkoztatás készsége. A tér elvonttá alakul. Az absztrakt térben a fiatal serdülő a tárgyat, és térbeli tulajdonságait elválasztja az azokat hordozó valóságos tárgyaktól és így gondolatilag alkalmassá válik a tér és a tárgyak elgondolására. A mozgásformák időbeli lefolyásának elgondolásához, megtervezéséhez pedig kialakul az időészlelés készsége, és az idő fogalmi megalkotásának képessége. Alkalmassá válik a történelmi idő megértésére és egy kronológiai mozgás-sor megszerkesztésére. A megfigyelés ebben a korban interpretáló, magyarázó jellegű. A megfigyelésben az észlelés, a szándékos figyelem, a gondolkodás megfelelő koordinációja fejlődik ki. A módja igen jól fejleszthető. Az emlékezetre jellemző, hogy a prepubertás korban hirtelen nagyobb feladatok elé kerül, a fő tevékenységet, a tanulást szolgálja. Jellegzetessége, hogy a szaktárgyi oktatás bevezetése kedvezően hat az emlékezet fejlődésére. A képzelet reproduktív, jó, elevenen működik. Sajátossága az önközpontúság, romantika, nagyra törés, elméletiesség, kalandvágy és realitáshiány. Az alkotó képzelet is megmutatkozik, vers, rajz, technikai szerkesztés formájában. A prepubertáskori beszédre jellemző, hogy a szókincs ekkor erőteljesen gyarapodik. A szavak fogalmakká fejlődnek, és kialakul a beszéd belső struktúrája is. Uralkodó beszédformává a társalgás válik. Az érzelmi életre jellemző, hogy az intellektuális irányítás alá kerül. Az érzelmek gyorsan fejlődnek (hazaszeretet, békevágy, stb.) A fiatal serdülő fogékonnyá válik az esztétikai élmények átélésére, a művészi szép és természeti szép élvezetére. A leányok szenzibilisebbek, a fiúk reálisabbak. Az akarat reális irányba fejlődik. Tényleges sikerekben, a tettek végrehajtásában szeretnék a prepubertás korúak akaratukat kifejezni. A dicsekvésvágy csökken. Az osztályközösségben meg kell küzdenie a képességének megfelelő pozíció megszerzéséért és megtartásáért.
Az érdeklődés jellemzője ebben a korban az, hogy az érdeklődés különféle irányokba differenciálódik, és az igaz történetek iránti érdeklődés kerül előtérbe. A technikai érdeklődés erősödik, megjelenik az olvasás iránti vágy, valamint az életpályák iránti érdeklődés is.
IV.5.2.2. Pubertás (14-18 éves életkor) jellemzői A serdülés sokféle tényező befolyásolása alatt áll. A gazdasági és társadalmi viszonyokat figyelembe véve az állapítható meg. hogy magas életszínvonal mellett előbb ingerszegény környezetben és táplálék hiányában később következik be. Települési viszonyok szintén jelentős befolyással bírnak, a világvárosi, nagyvárosi és vidéki fiatalok serdülése az eltérő ingerek miatt különböző. Ezen kívül, éghajlati tényezők okozta különbségek is megfigyelhetők, a forró égövön előbb, a hideg éghajlati övekben később jelentkezik. Az egyén alkati sajátosságai is befolyásolják, a feminin, zömök típusoknál előbb kezdődik, és korábban fejeződik be A maszkulin típusnál, a hosszú végtagú egyéneknél később kezdődik, tovább tart. A nemek sajátosságai lényegesek, a leányok körülbelül egy évvel előbb érnek a serdülő korba, mint a fiúk, és korábban is felserdülnek. Biológiai változások A testi növekedés terén a 12 éves lányok és a 13 éves fiúk mutatnak fokozottabb mértékű magasságnövekedést (6. ábra). Ez azonban nem jár együtt a testméretek harmonikus, arányos megnövekedésével. Úgy írható le, hogy bekövetkezik a második intenzív megnyúlási fázis.
6. ábra: A testmagasság életkori változása és növekedésének sebessége. (Bodzsár Éva ábrája. Forrás: eduvital.net) Jelentős hormonális változások figyelhetők meg, az endokrin rendszerben a hipofízis fokozott hatást gyakorol az ivarmirigyekre és a test növekedésére. Kifejlődnek az elsődleges nemi tulaj-
donságok, és megjelennek a másodlagos nemi jellegzetességek is. A mellkas térfogata nő. Az agyvelő súlya 14 éves korban körülbelül 1350 gr-ra növekedik. A vegetatív idegrendszerben labilitás lép fel. Bekövetkezik a serdülőkori mozgás-inkoordináció. A hallás átmenetileg tompul. A túlérzékenység és figyelem-dekoncentráció ebben az életkorban időszakonként természetes jelenségnek tekinthető. Az érdeklődés beszűkül, a feladattudat gyengül, az emlékezet működése és teljesítménye egyenetlenné válik. A serdülő az érzelmek uralma alá kerül. Szociális kapcsolataiban a kezdeti magány oldódik, kialakulnak a kisebb csoportok és szerveződnek a páros kapcsolatok. Fokozottan jelentkezik a másik nem iránti érdeklődés. A serülőkor az intenzív pszichoszexuális fejlődése időszaka. A szülők, tanárok tisztelete visszaesik. A viszonyok átrendeződése jellemző a serdülő és szülő, a serdülő és pedagógus között új viszonyok létesülnek, most már „nem gyermeki” alapon. Kialakulnak a fontosabb serdülőkori típusok. Racionális típusú az, aki a serdülési helyzetet érti és a környezetének nem okoz gondot. Az emocionális típusúra a szentimentalizmus, a hangulatok hullámzása jellemző. Rapszodikusan életvidám, vagy levert, ábrándozó típusú. Voluntarista típusúnak nevezzük azt, aki meggondolatlan cselekvésekre hajlamos, inkább előbb cselekvő, és később gondolkodó, viharosan önállósodó, makacs, akarnok típus. Pszichés változások terén jellemző az önmegfigyelés, önkontroll és önnevelés, önalakítás jelentkezése. A leányok érdeklődése szélesebb körű, gyakorlatias, társas, de erősen személyes jellegű. A fiúk érdeklődése bizonyos értelemben szűkebb, de több benne a természettudományos, műszaki, technikai elem. A serdülőkor zárása leányoknál a 15-17 éves, fiúknál pedig a 16-18 éves időszakra tehető. A serdülő testi növekedése a nemi érés után is folytatódik. A leányoknál körülbelül 17 éves korig, míg a fiúknál lassabb ütemben körülbelül 18 éves korig. A fizikai teljesítőképesség 20-30 év között éri el tetőpontját. Bővebben: http://eduvital.net/files/biol-hatteranyag/Bodzsar_A%20gyermek%20testi%20fejlodese.pdf
IV.6. Módszertani szempontok a fejlesztés folyamatában A 6–18 évesek tanulók optimális, egészséges testi fejlődése és fejlesztése érdekében az életkori sajátosságok figyelembevétele mellet az oktatóknak kiemelten fontos szem előtt tartania azokat a tényezőket, melyek munkája eredményességét befolyásolják. Nevezetesen: -
a szülők, nevelők összehangolt, kiegészítő munkája
-
az örökölt adottságok + környezeti hatások interakciója (kölcsönhatása)
-
külső tényezők a táplálkozás és a rendszeres fizikai aktivitás
-
egyéni eltérések figyelembevétele – akceleráció – retardáció
-
adott életkorban optimális terhelés biztosítása
-
megfelelő mennyiségű és minőségű napi rendszeres testmozgás
-
a deformitáshoz vezető egyoldalú terhelés elkerülése – sokoldalú képzés
-
képességek fejlesztését legszenzibilisebb életkori szakaszban történő megvalósítása
-
kiemelt oktatói FELELŐSSÉG a tanulók egészséges fejlődéséért, fejlesztéséért.
IV.7. Felhasznált irodalom 1. Nemzeti Alaptanterv. http://www.budapestedu.hu/data/cms149320/MK_12_66_NAT.pdf A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003 (XII. 17.) Korm. rendelet (a 202/2007. (VII. 31.) Korm. rendelettel módosított, egységes szerkezetbe foglalt szöveg). http://www.nefmi.gov.hu/kozoktatas/tantervek/nemzeti-alaptanterv-nat .
2. Bodzsár Éva: A gyermek testi fejlődésének általános jellemzői. http://eduvital.net/files/biol-hatteranyag/Bodzsar_A%20gyermek%20testi%20fejlodese.pdf. 2.
Mészáros Zsófia: A szomatikus fejlődés, a testösszetétel és a motorikus teljesítmény változása alsó tagozatos fiúknál. Semmelweis Egyetem Doktori Iskola. Budapest. 2010. http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/meszaroszsofia.d.pdf . Hol van a szövegben?
4. Molnár Andor és Szatmári Zoltán: Antropometriai vizsgálatok 8-14 éves triatlonisták körében. SZTE JGYPK TSTI Szeged. Előadás. Triatlon-edzői továbbképzés 2008. 08. 11. Fadd-Dombori. www.triatlon.hu/trening/sport-xxi-program. 5. Sportpedagógia – Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához. Bíróné dr. Nagy Edit, Bognár József,Farkas Judit, Gombocz János,Hamar Pál, Kovács Attila Tamás, Mészáros János, Ozsváth Károly, Rétsági Erzsébet, Rigler Endre, Salvara, I. Marina, Szabó Béla, Tihanyiné Hős Ágnes, Vináné Kokovay Ágnes, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft. (2011). Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Birone_Nagy_EditSportpedagogia/adatok.html.
6. Az általános és a középiskolás korú gyerek testi fejlődésének és mozgásos cselekvőképességének kapcsolata. http://www.hunyadi-szfvar.sulinet.hu/matyas/nyit/archivum/tudastar/tesi/fejl_tort.htm .
7. Pubertáskor (serdülőkor) változásai. Testi és lelki változások a serdülőkor (pubertáskor) folyamán. http://www.lelkititkaink.hu/pubertaskori_valtozasok.html
8. Lindajov: A serdülő szomatikus és pszichés fejlődésének menete. http://hu.shvoong.com/medicine-and-health/946151-serd%C3%BCl%C5%91-szomatikus%C3%A9s-pszich%C3%A9s-fejl%C5%91d%C3%A9s%C3%A9nek/ 9. Az általános és a középiskolás korú gyerek testi fejlődésének és mozgásos cselekvőképességének kapcsolata. http://www.hunyadi-szfvar.sulinet.hu/matyas/nyit/archivum/tudastar/tesi/fejl_tort.htm
11. Sportelméleti ismeretek. Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette. Dialóg Campus Kiadó. 2011. http://tamop412a.ttk.pte.hu/TSI/Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e1355
11. Remes Péter, Grósz Andor, Szabó József: A magyar repülő- és űrorvostan története. Zrínyi kiadó. Budapest. 2013.
V. Foglalkoztatási formák a testnevelési órán, sportfoglalkozáson
A foglakozásokon elvégzendő feladatok eredményességét jelentős mértékben befolyásolja a foglalkozás vezetésének szervezettsége. Az oktató irányító szerepe mellet áttekinthető a mozgásfeladatok gyakorlásának szervezett kereteinek kialakításával valósítja meg foglalkozás oktatási, képzési, nevelési céljait. A tervezett célok és feladatok megvalósítása érdekében fontos módszertani követelmény a rendelkezésre álló idő optimalizálása, aktív terhelés folyamatának biztosítása. A tanórai és tanórán kívüli sportfoglalkozások tartalmi sajátossága valamint az oktató pedagógiai tapasztalata, gyakorlottsága, szervezőkészsége nagymértékben befolyásolja hatékony foglalkoztatási forma eredményes kiválasztását.
V. 1. A foglalkoztatási forma megválasztása A gyakorlási formák megválasztásához, kiválasztáshoz figyelembe kell venni:
a rendelkezésre álló időt;
a feldolgozandó tananyag mennyiségi és minőségi jellegét;
foglakozás, tanóra jellege típusa (új anyag, gyakorlási anyag,)
a lehetőségeket (gyakorló helyek, eszközök, szerek);
a csoport (osztály) létszámát;
az oktatási módszereket
tanulók életkora, előképzettsége
tanár, oktató felkészültsége
A szempontok a figyelembevétele a hatékony, gazdaságos időkihasználást és az eredményes munkavégzést kell, hogy segítse. A tanórai vagy sportfoglalkozás keretében történő tanítás eltérő lehetőséget hordoz magában a résztvevők foglalkoztatást illetően. A testnevelési foglalkoztatásokat a résztvevők számtól függően megkülönböztethetünk egyéni és együttes foglalkoztatást.
Egyéni foglalkoztatást délutáni sportfoglalkozásokon speciális célok és feladatok megvalósítása érdekében lehet alkalmazni pl: tehetséggondozás, gyógytestnevelési feladatok végzése. - Együttes foglalkozás keretében történik a gyakorlati tanítás testnevelés órán és a délutáni sportfoglalkozásokon a tanulók létszámának, tanítási anyag tartalmának, sajátosságának figyelembe vételével. A délutáni sportfoglalkozásokon a foglalkozás jellege, sokszínűsége teremti meg a foglakoztatási formák változatos megjelenését. -
Az együttes foglalkoztatási formát a szerint csoportosítjuk, hogy a résztvevők egyidősben azonos vagy különböző feladatot végeznek. Osztályfoglalkoztatás
Csapatfoglalkoztatás különböző feladat
azonos feladat Frontális osztályfoglalkoztatás;
Együttes csapatfoglalkoztatás
Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás; Egyenkénti osztályfoglalkoztatás
Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás Egyenkénti csapatfoglalkoztatás
Köredzés (cirkuit) foglalkoztatás
V. 2. Osztályfoglalkoztatás Jellemzője: az osztály minden tanulója azonos tananyaggal foglalkozik. Fajtái: 1. Együttes vagy frontális osztályfoglalkoztatás; 2. Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás; 3.
Egyenkénti osztályfoglalkoztatás.
V.2.1. Együttes vagy frontális osztályfoglalkozás Jellemzője: minden tanuló egy időben ugyanazt a gyakorlatot, feladatot hajtja végre. Felhasználható: Bemelegítésnél: -
járásban, futásban végzett gyakorlatoknál;
-
szabadgyakorlatoknál;
-
kéziszer gyakorlatoknál, ha van elegendő szer
Alaki gyakorlatok oktatásánál; Talajtorna: -
rávezető gyakorlatok,
-
egyes elemek együttes gyakorlása;
Atlétika: -
futásgyakorlatok;
Labdajátékok: -
labda nélküli gyakorlatok,
-
egyszerűbb labdás gyakorlatok: pl.: labdavezetés
7. ábra: Frontális osztályfoglalkoztatás (Makszin I. 2012) Előnye: -
könnyen kialakítható az alakzat;
-
gazdaságos az időkihasználás;
-
a tanár irányító tevékenysége kiterjed minden tanulóra;
-
javítás együttesen és egyénileg is történhet;
-
a gyakorlás intenzitása, tempója, mennyisége változtatható;
-
a rend könnyen áttekinthető;
-
korra és nemre való tekintet nélkül alkalmazható.
Hátránya: -
az egyéni adottságok korlátozottan érvényesülnek;
-
önálló gyakorlás nincs;
-
teljesítmény ellenőrzésre kevés a lehetőség;
-
sok szert és eszközt igényel.
V.2.2. Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás Jellemzője: minden tanuló ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, ugyanazzal a tananyaggal foglalkozik, de bizonyos körülmények miatt (kevés a kéziszer, a szer, kicsi a hely, nem látható át a gyakorlás) csoportokban. Alkalmazható: -
kéziszer gyakorlatoknál;
-
előkészítő szergyakorlatoknál (pad, bordásfal);
-
labdás gyakorlatoknál
-
torna elemek gyakorlásánál
-
atlétikai futásoknál, dobásoknál stb.
Megoldások a csoportok foglalkoztatásához: -
egyik csoport végzi a gyakorlatot, a másik figyel, majd cserélnek;
-
egyik csoport végzi a gyakorlatot, a másik hasonlót végez szer nélkül;
-
egyik csoport végzi a feladatot, a másik állandó jellegű gyakorlatot, vagy kiegészítő feladatot végez.
8. ábra: Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás (Makszin I. 2012) Előnye: -
rugalmasan alkalmazható különböző felszereltségi feltételek között;
-
megszervezés viszonylag egyszerű;
-
nagyobb az önállóság;
-
a hibajavítás az egész osztálynak szól.
-
egyes tananyagok gyakorlásánál biztosítja a terhelés – pihenés megfelelő arányát.
-
várakozás közben megfigyelhetők a társak, információ szerezhető a végzendő feladatról.
-
a társak megfigyelése motiváló hatású lehet.
Hátránya: -
az időkihasználás nem elég gazdaságos;
-
az intenzitás a csoportok váltása miatt mérsékeltebb.
http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2896,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora n_-_1.
V.2.3. Egyenkénti osztályfoglalkoztatás Jellemzője: a tanulók a feladatot egymásután, egyenként hajtják végre. Előfordulhat olyan feladatnál, ahol a tanítónak, tanárnak kell segítséget nyújtani, ellenőrzéskor, értékeléskor. Lehetőleg ritkán alkalmazzuk, mert gazdaságtalan az időkihasználás, sok a „holt idő”, sok lehetőség adódik a fegyelmezetlenségre.
9. ábra: Egyenkénti osztályfoglalkoztatás (Makszin I. 2012)
V.3. Csapatfoglalkoztatás Jellemzője: az osztály tanulói egy időben, csapatokra osztva, különböző tananyaggal foglalkoznak. Fajtái: 1.
Együttes csapatfoglalkoztatás;
2.
Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás;
3.
Egyenkénti csapatfoglalkoztatás.
V.3.1. Együttes csapatfoglalkoztatás Jellemzője: az egész csapat a számára kijelölt feladatot végzi. Alkalmazható: -
atlétika, torna, labdajátékok mozgásanyagának oktatásakor, ha azt 4-6 tanuló egyszerre tudja végrehajtani;
-
képességfejlesztő gyakorlatok önálló gyakorlásánál;
-
játékoknál.
10. ábra: Együttes csapatfoglalkoztatás (Makszin I. 2012)
Előnye: -
jó az időkihasználás;
-
önállóságra neveli a tanulókat;
-
különböző nevelési lehetőségeket biztosít.
-
erősíti a társas kapcsolatokat.
-
nagyobb lehetőség az egyéni hibajavításra, egyéni bánásmódra.
Hátránya: -
nem alkalmazható minden életkorban;
-
szervezése és ellenőrzése bonyolult.
http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2897,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora n_-_2.
V.3.2. Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás Jellemzője: egy csapaton belül 2-3 csoport is alakítható (ha van elég hely és szer hozzá). Alkalmazható: -
labdajátékok gyakorlásánál;
-
atlétikai dobásgyakorlatoknál;
-
torna elemeknél, gyakorlatoknál;
-
képességfejlesztő gyakorlatoknál.
11. ábra: Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás (Makszin I. 2012) Előnye: -
egymás megsegítésére jó lehetőséget biztosít;
-
önállóságra nevel;
-
terhelés intenzívebb.
Hátránya: -
nehezen szervezhető;
-
nehezen ellenőrizhető.
V.3.3. Egyenkénti csapatfoglalkoztatás Jellemzője: a csapaton belül a tanulók egymásután hajtják végre a feladatokat. Alkalmazható: -
torna anyagánál;
-
atlétikai ugrásoknál;
-
labdajátékoknál.
12. ábra: Egyenkénti csapatfoglalkozás (Makszin I. 2012) Előnye: -
nagyobb fejlődési lehetőséget biztosít;
-
egyéni a hibajavítás;
-
segít a lemaradottak felzárkóztatásában
-
lehetővé teszi a differenciálást.
http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2899,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora n_-_4.
A csapatfoglalkoztatás szervezési kérdései: 1. A csapatok kialakítása: -
állandó vagy alkalmi jellegű csapatok,
-
lehetséges alakítási módok:
-
rendgyakorlatok (fejlődés, kiléptetés, beosztás),
választás,
kijelölés.
homogén vagy heterogén csapat.
2. A gyakorlóhelyek kialakítása, berendezése: -
szerek, eszközök fogásának, mozgatásának ismerete,
-
szerek előkészítése óra előtt, elrakásuk óra után,
-
személyre szóló, pontos utasítások.
3. A gyakorlási anyag ismertetése: -
minden feladatot az egész osztálynak kell ismertetni, bemutatni.
4. A munkafegyelem biztosítása: -
csapatvezetők kijelölése (ügyes, megbízható tanuló, akire hallgatnak a társai, segíteni is tud),
-
megosztott figyelem, szükség esetén közbeavatkozás.
5. A munka ellenőrzése, irányítása: -
helyezkedés a balesetveszélyes gyakorlóhelyen, vagy az új anyag oktatásánál,
-
a tanár mindig lássa az egész osztályt,
-
a gyakorlás megszakítása csak végszükség esetén,
-
hibajavítás vagy értékelés a csapatok cseréjekor,
-
ha a gyakorlás nem igényel közvetlen tanári jelenlétet, változtassa helyét.
6. A csapatok cseréje: -
gyakorlás megindítása, megállítása és a csere elrendelése vezényszóval;
(„Gyakorlást kezdd meg!” , „Gyakorlást fejezd be!”, „Következő gyakorlóhelyre indulj!” )
-
körforgásszerű csere azonos gyakorlási idők biztosításával.
V.4. Cirkuit foglalkoztatás (köredzés) A köredzés az együttes csapatfoglalkoztatás sajátos formája. Kiválóan alkalmas a motoros képességek fejlesztésére a szervezet sokoldalú fejlesztésére. Felső tagozatban és középiskolában alkalmazható, önálló gyakorlást és megfelelő szervezettségit igényel. A sokoldalú, élményszerű, változatos fizikai képzést tudjuk biztosítani, mivel egy időben minden állomáson más-más feladatot kell a tanulóknak végezni. Célja: képességfejlesztés, elsősorban kondicionális képességek fejlesztése. A tanulók 6-8, esetleg 10 csoportban (max. 3-4 fő/csoport) az egyes gyakorló állomásokon önállóan dolgoznak meghatározott ideig vagy meghatározott gyakorlatszám erejéig. Az anyagmegválasztás szempontjai: -
sokoldalúság,
-
arányos fejlesztés.
A cserék rendjéről és a szükséges pihenésről a tanár gondoskodik. A végrehajtás a maximális teljesítmény 50 % - val történik. http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2898,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora n_-_2.
V.5. Felhasznált irodalom 1. Makszin Imre (2012): A testnevelés elmélete és módszertana. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs. 2. Báthori Béla (1991): A testnevelés elmélete és módszertana Sport, Budapest
VI. Differenciálás a testnevelésben
A délutáni foglalkozások, tömegsport keretei között zajló testnevelés tanításában hatékonyabban érvényesíthetők az egyéni különbségeken alapuló a differenciált képzés lehetőségei. Különbségtevés - a differenciálás szó jelentése a Pedagógiai Lexikon (1997) szerint: „a differenciálás a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságára tekintettel levő fejlődés és fejlesztés lehetőségeinek biztosítása.” (Báthory Z. Falus I. 1997) A differenciálás fogalma utalás arra, hogy nem feltétlenül ugyanazt és nem feltétlenül ugyanúgy tanítunk minden tanítványunknak. Tanulóink nem egyformák sem pszichológiai értelemben, sem a megelőző tudást illetően. Azonos tartalmak és eljárások különböző mértékben hatnak fejlesztően számukra. Előfordulhat, hogy az, ami az egyikük számára fejlesztő, másoknál éppen ellentétes hatást vált ki.
VI.1. A Nat 2012. az egységességről és differenciálásról „A tartalmi szabályozást a Nat úgy valósítja meg, hogy az iskolák, a pedagógusok, a tanulók sokféle, differenciált tevékenysége a teljesítmény növelésére sarkalló, az életesélyek tanulással történő növelését szolgáló egységes, közös alapra épüljön”. (Nat 2012) „A differenciált tanítás-tanulás megvalósulásához különösen a következő szempontokat ajánlatos figyelembe venni: — olyan szervezési megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek előmozdítják a tanulás belső motivációinak, önszabályozó mechanizmusainak kialakítását, fejlesztését; — a tanulást úgy kell megszervezni, hogy a tanulók cselekvő módon vegyenek részt benne, előtérbe állítva tevékenységüket, önállóságukat, kezdeményezéseiket, problémamegoldásaikat, alkotóképességüket; — a nevelési-oktatási folyamat segítse elő a tanulók előzetes ismereteinek, tudásának, nézeteinek feltárását, adjon lehetőséget esetleges tévedéseik kiigazítására és tudásuk átrendezésére; — az iskolai tanítás-tanulás különböző szervezeti formáiban (az osztálymunkában, a csoportfoglalkozásokon, a tanulók páros, részben vagy teljesen egyéni nevelésében-oktatásában) alkalmazni kell az együttműködő (kooperatív) tanulás technikáit és formáit;
— váljék a tanítás egyik elvévé és teendőjévé a tanulókhoz alkalmazkodó differenciálás a feladatok kijelölésében, megoldásában, a szükséges tanári segítésben, az ellenőrzésben, az értékelésben; — a tanulók egyéni képességeinek fejlesztése érdekében alkalmazni kell a feladathoz illeszkedő tanulásszervezési technikákat; — sajátos tanulásszervezési megoldásokat kell alkalmazni a különleges bánásmódot igénylő sajátos nevelési igényű gyerekek esetében, a tanulási és egyéb problémákkal, magatartási zavarokkal küzdő tanulók nevelési-oktatási feladatainak ellátásában; — a tanítási-tanulási helyzetek, a tanulásszervezési módok és értékelési eljárások alkalmazkodjanak az egyes területeken tehetséges tanulók fejlesztési igényeihez, általában is támogassák a tehetségek felkutatását és tehetségük kibontakoztatását; — különböző tanulásszervezési megoldásokkal az együttműködést és a tanulási esélyek egyenlőségét szolgáló szervezeti formákat kell kialakítani mind az iskolák közötti együttműködésben, mind az iskolán kívüli és az iskolai munkában.” (Nat 2012) „A kerettanterv minden tanuló számára biztosítani kívánja a hatékony és élményszerű pszichomotoros tanulást. Módszereiben döntően a játékos cselekvéstanulást és az adekvát játékok alkalmazását helyezi előtérbe. A differenciálás elvét és az általa vezérelt gyakorlatot a legfőbb értékek közé sorolja. Ebben az oktatási szakaszban is megkülönböztetett figyelmet fordít a belső, didaktikai differenciálásra. Ez a záloga annak, hogy minden tanuló eljusson a számára megszerezhető tudás legmagasabb szintjére, és megvalósulhassanak a társadalmi érdekeket is kifejező tantárgyi célok. A fejlesztőmunka igazodik a tanulás alapvető tendenciáihoz, de a menet közben bekövetkező változásokhoz is. A belső didaktikai differenciálás emeli a motoros tanulás, egyúttal a személyiségfejlesztés – az értelmi, érzelmi-akarati, szociális képességek és tulajdonságok – hatásfokát. Az elvárt eredmények ennek megfelelően a készségekben, a képességekben, az ismeretekben és az attitűdökben megfogalmazható követelményeket is tartalmaznak.” (Kerettanterv az általános iskola 1–4. évfolyamára Testnevelés és sport)
A differenciálás hagyományosan az iskolarendszerben, a tanulók osztályokba sorolásában (pl.: normál osztály, emelt szintű oktatásban résztvevő osztály), és a mindennapi pedagógiai munkában valósul meg. A mindennapi pedagógiai munkában (az oktatási folyamatban) történő differenciálás történhet közvetett és közvetlen irányítás segítségével. A differenciálás alapvető feltétele a tanulóknak, a tanulás szempontjából fontos sajátosságainak, egyéni különbségeinek ismerete. Csak a megalapozott gyermekismeret teszi lehetővé az irányított differenciálás megteremtését, sőt egyenesen gátolja azt, ha a tanár vagy oktató nem képes valódi gyermekismeretre. A differenciálás értelemszerűen nemcsak a tanulás tartalmára, hanem módszereire és eszközeire is vonatkozhat. Eszerint ugyanahhoz a végeredményhez ― tudáshoz ― különböző utakon is el lehet jutni, tehát a különböző tanulói egyéniségeknek különböző utak felelhetnek meg. Amennyiben megfelelő eljárásokkal, gyermekismerettel fel tudjuk tárni, hogy kinél milyen területeken mutatkoznak hiányosságok, akkor megszervezhető a differenciált fejlesztés. Ha tehát tudjuk, hogy testnevelésben a problémák kinél erednek a testi adottságokból (pl.: túlsúly), fizikai képességeiből (pl.: gyenge), az előzetes mozgástapasztalatból, a feladat megértésének színvonalából, vagy valamilyen emocionális problémából (pl.: motiváció hiánya, alacsony fájdalomtűrő képesség), akkor mindenki megkaphatja a kifejezetten őt fejlesztő feladatokat, természetesen úgy, hogy nem kell mindenkinek minden feladatot megoldani, végrehajtani. A hiányosságok feltárásához és megfelelő kezeléséhez igen magas fokú pedagógiai érzékre, módszertani ismeretekre tanítási, foglalkozásvezetési tapasztalatra van szükség.
VI.2. Differenciálás csoport és egyéni szinten A differenciálás a sportfoglalkozásokon igen fontos a jobb képességűek fejlődése és a mozgástanulásban lassabban haladó tanulók felzárkóztatása érdekében. Csoportszintű differenciálás esetén. 1. heterogén 2. homogén csoportokat alakíthatunk ki, mely csoportok a tanulói összetétellel jellemezhetőek és előre tervezhetőek. 1. Heterogén csoportok kialakításakor arra törekszünk, hogy a csoportok közel azonos tudású, képességű, hasonló teljesítményre képes egységekké váljanak. Pl. 30 fős létszám esetén (3 egyenlő létszámú csoportot kialakítva) minden csoportba: 3 jó, 3 közepes és 4 gyenge képességű tanulókat arányosan kell elosztani. Fontos, hogy a csoport tagjai segítsék, biztassák egymást, legyenek toleránsak, empatikusak egymással. Feltétlenül használjuk ki az adódó nevelési helyzeteket. Amennyiben versenyhelyzetet teremtünk a csoportok között fontos, hogy helytelen csoportalakítás miatt ne teremtsünk olyan helyzetet, amikor is egyik vagy másik csoport eleve hátrányban érzi magát, elveszti motivációját (pl.: sor- és váltóversenyek). 2. Homogén csoportok alakításának alapja, hogy a tanulókat tudásuk, képességeik szerint különítjük el. Pl. 30 fős létszám estén I. csoportba 10 legjobb képességűek II. csoportba 10 közepes képességűek III. csoportba 10 gyenge képességűek tanulók kerülnek előképzettségük alapján. Ebben az esetben az egyéni fejlesztés kerül előtérbe, hiszen azonos képességű, tudású, fejlettségű tanulók alkotnak egységeket. Mindkét csoportalakítás esetében célunk a tanulás hatékonyságának növelése, figyelembe véve az egyéni sajátosságokat, de a differenciálás problémáját nem oldjuk meg, hiszen a csoportok (heterogén, homogén) tudatos kialakítása csak a keretet biztosítja a gyermekek hatékony tanulásához.
Egyéni differenciálás esetében -
könnyítések
-
nehezítések
az egyéni sajátosságok figyelembevételével alakítjuk ki a megfelelő eljárásokat. Pl. az egyik tanuló függeszkedve mászik fel a kötélre a másik tanuló mászó kulcsolással mászik fel a kötélre Az egyéni differenciálás magasabb fokú fejlesztés, mint a csoportban történő, mert a csoportok kialakítása csak a lehetőségét biztosítja a fejlesztő tevékenységnek, de nem feltétlenül szolgálja a hatékony tanulást. Az egyéni fejlesztés hatására jelentősen javul a tanulók önálló munkavégzése, megismerik az okát és elfogadják az egymás közötti különbségeknek, elismerik mások erősségeit, megértéssel fogadják saját és társuk gyengeségeit. Amennyiben a differenciálás hatására sikerélményhez jutnak a tanulók, megnő kötödésük a testneveléshez és a sporthoz. (Arday L.- Tihanyiné Hős Á. 2008)
VI.3. Gyakorlati megoldások a differenciálásra a testnevelésben Differenciálás a tanítási célokban: ― „kell” és „van” érték összevetése; ― reális, a tanulók egyéni képességeihez mért célok; ― elérhető teljesítménycél meghatározása Differenciálás a tananyagon belül: ― tananyagcsökkentés, szelektálás, nehezítés; ― megfelelő, olykor eltérő rávezető eljárások, pl. rávezető gyakorlatok, kényszerítő helyzetek stb. ― terhelési összetevők változtatása Differenciálás a követelményekben, értékelésben, ellenőrzésben: ― az egyéni sajátosságok ismeretében kialakított célokkal összhangban alakítjuk ki a fentieket; ― a tanulók önmagukhoz mért fejlődését vesszük figyelembe;
Differenciálás a munkaformák megválasztásában: ― figyelembe vesszük az osztály-, csapatfoglalkozás, illetve azok fajtáinak előnyeit és hátrányait a hatékony tanulás érdekében; ― óratípusok arányosítása a feladatok mennyiségéhez Differenciálás a módszerek és eljárások alkalmazásában: ― változatos közlésmódok, hasonlatok; ― eltérő mélységű magyarázat, többszöri szemléltetés arányainak változtatása; ― hatékony segítségnyújtás; hibajavítás; Differenciálás a terhelés összetevőiben: ― az intenzitás, a terjedelem, a pihenőidő tervszerű, egyénre szabott meghatározása; Differenciálás a gyakorlási idő biztosításában: ― megfelelő szervezőmunka, hatékony időkihasználás szükséges, hogy a tanulásra szánt idő igazodjon az egyéni sajátosságokhoz; ― gyakorlási idő növelése, csökkentése Differenciálás a motiválásban, aktivizálásban: ― a tanulásra ösztönzéskor figyelembe kell venni, hogy a tanítványaink eltérő motivációval, aktivitással rendelkeznek; ― ezen a téren is az egyéni sajátosságokhoz igazodó oktatással, neveléssel tudjuk a motivációs szintet növelni, az aktivitást fokozni; Differenciálás a tanítói, tanári szerepvállalásban, viselkedésben: ― fontos a rugalmasság, az empátia, a jó légkör teremtése, a bizalom, a következetesség, az egyéni bánásmód elvének betartása a közösségi elv figyelembevétele mellett; A differenciálás alkalmazásában meg kell különböztetnünk az átlag feletti és az átlag alatti képességű és készségű tanulók csoportjait. Az előbbi a tehetséges, az utóbbi a lemaradó tanulók sajátja, melyek felismerése, fejlesztése igen nagy kihívást jelent a tanárok, oktatók számára. A pedagógus tevékenysége akkor lesz hatékony, ha tervszerű, körültekintő gondolkodása a tanulók gondos megismerésével párosul, az egyéni fejlesztést megfelelő mértékben, de a kollektív fejlesztéssel összhangban oldja meg.
Természetesen soha nem szabad megfeledkezni a megfelelő személyi és tárgyi feltételekről, körülményekről sem, melyek megléte hatékonnyá, hiánya lehetetlenné teszi a differenciált oktatást. A differenciálás egyaránt szolgálja a tehetséges a tanulók fejlődését és az esetleg lemaradtak felzárkóztatását és nagymértékben segíti a tanulók önismeretét, önértékelését.
VI.5. Felhasznált irodalom 1. Arday László és Tihanyiné Hős Ágnes szerk. (2008): Kézikönyv az alsó tagozatos testnevelés tanításához Okker Kiadó, Budapest. 97-100.o. 2. Báthory Zoltán és Falus István (1997): Pedagógiai lexikon. Keraban, Budapest. 3. NAT 2012. http://www.ofi.hu/nemzeti-alaptanterv
4. Kerettanterv 2013. http://kerettanterv.ofi.hu/01_melleklet_1-4/index_alt_isk_also.html
VII. Ellenőrzés, értékelés a mozgástanulás folyamatában
A fenti fogalmak, tevékenységek ― kiegészítve a hibajavítással, valamint az osztályozással ― igen fontos helyet foglalnak el a testnevelés oktatásának módszertanában. A pedagógus személyisége nemcsak a nevelés-oktatás légkörének a megteremtésében döntő tényező, hanem abból a szempontból is, hogy milyen a pedagógus felfogása az ellenőrzésről, osztályozásról. A tanárok, oktatók elsősorban önkontrollnak kell, hogy tekintsék, és e visszajelzésekre alapozzák a további nevelő-oktató tevékenységük szervezését. A motoros tanítás-tanulás folyamatában az ismeretátadás után közvetlenül megkezdődik a feldolgozás szakasza, az első próbálkozás és az elsődleges gyakorlás révén. Az alkalmazott módszerek között ― a gyakorlás irányítása és szabályozása mellett ― az ellenőrzésnek, a hibajavításnak, a segítségnyújtásnak és az értékelésnek (formáló-segítő) van fontos szerepe. A további szakaszokban (ismétlés, gyakorlás azonos feltételek mellett, és rögzítés, gyakorlás változó feltételek mellett) a hibajavítás állandó feladat marad, míg a folyamat lezárásaként a formálósegítő értékelést felváltja az összegző értékelés. A teljesítménymérés elsődleges funkciója a visszajelzés, a további pedagógiai munka szabályozása, és csak másodlagos az osztályozás.
VII.1. Ellenőrzés Az ellenőrzésnek két formáját különböztetjük meg: a folyamatos és az időszakos ellenőrzést. Akkor járunk el helyesen, ha a két formát együttesen alkalmazzuk annak érdekében, hogy az ellenőrzés betöltse oktatás módszertani, nevelési, társadalmi funkcióját. Igaz ez akkor is, ha alsó tagozaton elsősorban a folyamatos ellenőrzést alkalmazzuk. Ellenőrzés, illetve ellenőrző tevékenységünk legfőbb hiányossága általában az, hogy nem terjed ki az oktató-nevelő munka egész folyamatára.
VII.1.1. Időszakos ellenőrzés A tantervi követelmények, a lényegesebb mozgásanyag ellenőrzésére, felmérésére az időszakos ellenőrzés keretében van lehetőségünk. A tanulókat saját adottságaik és önmagukhoz mért fejlődésük alapján fejlesztő módon kell ellenőrizni, értékelni úgy, hogy ez újabb tevékenységre késztesse őket. A testnevelés órákon, foglalkozásokon szükség van teljesítménymérésre és értékelésre, de a merev, kizárólag a métert, centimétert, találatok számát, időt, pontszámot (stb.) figyelembe vevő számonkérés nem lehet az ellenőrzés, értékelés alapja.
Az ellenőrzési feladatok kijelölésével és számonkérésével a legfőbb törekvésünk az, hogy a tanulók aktivitását növeljük. A motiválás érdekében felhasználhatók az egymás közötti versenyzések. Az ellenőrzés kötelességteljesítésre serkent, a kitűzött célok következetes megvalósítására motivál nemcsak az iskolában, hanem az élet minden területén. Az általános iskola alsó tagozatában elsődlegesen a folyamatos, felső tagozatban és középiskolában pedig mind a két ellenőrzési forma szükséges.
VII.1.2. Folyamatos ellenőrzés Minden oktatási folyamat velejárója a tanulás közbeni folyamatos ellenőrzés, ami szinte egyet jelent a gyakorlás közben előforduló hibák javításával. A mozgáskészségek kialakulásának alapja az idegkapcsolatok megteremetése, az izomtevékenység koordináltsága. Cél a helyes, pontosan kialakított reflexkapcsolatok, a dinamikus sztereotípiák kiépítése, megerősítése és a helytelenek kioltása. A rosszul megtanult, helytelen mozgások kijavítása lényegesen nehezebb feladat, mint egy új reflexkapcsolat kiépítése. Ezek után természetes, hogy a tanulás, gyakorlás közbeni hibajavításnak kiemelt helye van az oktatásban – a tanulás folyamatában. A nevelési célok érvényesítése érdekében végzett oktatói tevékenység is folyamatos ellenőrzést igényel pl. öltözői rend kialakítása, felszerelés ellenőrzése.
VII.2. A hibajavítás módszertana A mozgáshibák megfigyelése:
Ahhoz, hogy a mozgáshibákat felfedezhessük, majd kijavíthassuk, a gyermekek által végzett mozgások, gyakorlatok végrehajtási módjának megfigyelésére és annak gyors értékelésére (helyes-e vagy hibás) van szükség.
A megfigyelés eredményességének, a mozgáshibák felismerésének előfeltétele a helyes mozgás pontos ismerete.
Fontos továbbá a mozgáshibák lényegének, okának gyors felismerése is. Ehhez szükséges a kiváló helyzetfelismerő- és megfigyelőképesség.
A hibajavítás akkor lehet eredményes, ha ismerjük:
a hibák jellegét;
keletkezésének okát;
megelőzésének, kiküszöbölésének módját;
a hibajavítás általános szempontjait.
A mozgáshibák osztályozása, fajtái:
Testi épséget veszélyeztető hibák: ezek között azok a legveszélyesebbek, amelyek következményei sérülésekben jelentkezhetnek, pl.: gurulóátfordulás rossz fejtartással, illetve azok a hibák, amelyeknek ismételt elkövetése fokozatosan idézne elő testi deformitásokat.
A gyakorlat végrehajtásában a mozgás szerkezetében jelentkező lényeges hibák: -
lehet a gyakorlat minden (általános jellegű); vagy egy-egy részletében hibás; rossz irányú; hibás tempójú (stb.)
-
lényegtelen hibák: tartáshiba
A hibák okai, megelőzésük és kiküszöbölésük módja: A mozgástanulás folyamatában előforduló hibák forrásait okozhatják az oktatók és a gyakorlatok végrehajtásában résztvevő tanulók. 1. A hiba okát maga a pedagógus idézi elő:
Helytelenül választja meg az anyagot, az túl könnyű vagy túlságosan nehéz.
Feladat: olyan gyakorlatok választása, amely technikai végrehajtása megvalósítható, fizikailag optimális terhelést biztosít. A gyermeket gondolkodásra, erőkifejtésre készteti, de megvalósítható, elvégezhető.
Helytelenül választja meg a módszereket, nem veszi figyelembe a megválasztást meghatározó tényezőket: - tanulók nem figyelnek az oktatóra és elkezdi a feladat ismertetését vagy szemléltetését - nem magyaráz érthetően, világosan; - szükséges lenne a bemutatás, de az elmarad, vagy nem szemléletes; - nem megfelelő a gyakorlatvezetési forma; - rossz tempót alkalmaz; - nem ellenőrzi a gyerekek gyakorlását; - nem javítja a hibákat.
Rossz szervezés következtében nem biztosít elegendő időt a gyakorlásra.
A feladatát unottan, játékos légkör megteremtése nélkül, érdektelenül végzi.
2. A hibás végrehajtás oka a gyermekekben rejlik:
3.
A mozgástanulás kezdeti szakaszában, a durva koordinációs szakaszban, hibával mindig számolnunk kell, hiszen még nem alakulhattak ki a finom koordinációs reflexkapcsolatok, ekkor a hiba oka elsősorban a görcsösség, merevség.
Az pedagógusnak a hibák kiküszöbölése érdekében helyesen kell a módszereket és a szervezést megválasztani, megfelelő gyakorlatokat (cél-, rávezető gyakorlatok) kell előzetesen gyakoroltatni, segítségadást kell nyújtani, egyéni és közösségi bánásmód elve szerint kell eljárni.
Előfordul, hogy gyermek az adott gyakorlatot már előzőleg gyakorolta, de hibás végrehajtásban, és így a reflexkapcsolatok helytelenül alakulhattak ki. Ilyenkor a tanító az illető gyereknél kezdje elölről a gyakorlat tanítását.
Hiba oka lehet pl.: egyes izomcsoportok nem megfelelő ereje, az ügyesség vagy állóképesség csekély mértéke, egyes ízületek merevsége. Az ilyen természetű hibákat gondosan megválasztott előkészítő gyakorlatokkal lehet megelőzni, illetve megszüntetni.
Előfordulhat, hogy a gyermek látható vagy rejtett testi deformitása a helytelen végrehajtás oka. A még nem látható, de már esetlegesen meglévő gerincferdülések, a lábboltozat süllyedése, a gyenge látás komoly hiba ok lehet. Ezekre fokozottan kell ügyelni, alkalmazva az egyéni bánásmódot, figyelve a nevelői tapintatra.
A hibákat olykor külső körülmények, hatások is kiválthatják:
Például a foglalkozáson- különösen az udvaron- váratlanul személyek, tárgyak jelennek meg. Ezek különösen akkor jelentenek figyelemelterelést, ha ismeretlenek, vagy hangot adnak (autó, repülő stb.). Ilyen estben inkább elégítsük ki a gyermekek kíváncsiságát, így hamar tudomásul veszik a szokatlant, és tovább tudnak figyelni.
Előfordul, hogy az iskola életében a szokásostól eltérő a napirend, pl.: ünnepélyre készülnek, akkor a gyermekek figyelme elterelődik. Ilyenkor fokozottan ügyeljünk az érdekes, örömet keltő foglalkozásra.
Ha hosszabb szünet áll be az iskolában, ez a kihagyás a mozgástanulásban feledéssel jár, amely szintén hiba okot jelenthet, s mellyel számolnunk kell a szünet után.
A hibajavítás általános szempontjai 1. A hibákat célszerű sorrendben kell javítani.
A testi épséget veszélyeztető hibákat kell elsősorban megelőznünk illetve javítanunk. Arra kell ügyelnünk, hogy mindenki lássa, hallja, ismerje meg a helyes végrehajtást és tudatosítsuk azt, valamint segítségadásnál vigyázzunk az elhelyezkedésünkre.
A technikai illetve a helytelen kivitelezés hibáit fontossági sorrendben és egyszerre csak egy hibát javítsunk. A vezető műveletre illetve a meghatározó mozdulatra vonatkozó hiba kijavítása sokszor a kisebb hibák megszűnését is maga után vonja.
Fontos a helyezkedésünk, hogy megfelelő távolságról, szögből végezzük a megfigyelést.
A hibát először általánosságban, majd személy szerint javítsuk, de az utóbbit is mindenki okulására.
2. A gyakorlás folyamatosságának biztosítása.
A gyakorlás folyamán folyamatos hibajavító közléseket alkalmazzunk, s ha csak lehet, a gyakorlás megszakítása nélkül végezzük azt.
Az indokolatlan, állandó hibajavítás a foglalkozást vontatottá teszi, unalmat vált ki s idővel megszokottá válik, s nem érzik a gyerekek a hibajavítás fontosságát.
3. A hibákat úgy javítsuk, hogy a mozgás helyes végrehajtására mutassunk rá.
A hibák javítása ne maguknak a hibáknak, hanem a helyes végrehajtásnak kiemelésével történjék. Pl.: „Nyújtsátok ki a térdeteket!" vagy „Nyújtott térddel végezzétek a feladatot!"
4. A nevelés céljának szem előtt tartása.
Hibajavításunkat át kell hatnia a gyermekek iránt érzett és tanúsított szeretetünknek.
Megértéssel és a mozgástanulás természetes velejárójaként kell felfognunk a hibákat.
Érezzék a gyerekek, hogy segíteni akarunk nekik. Óvakodjunk a gunyoros hangtól, s attól, hogy a kevésbé ügyes gyerekeket a többiek kinevessék.
Különösen a gátlásos gyermekeket segítse, buzdítsa a pedagógus, juttassa sikerélményhez. Pl.: kisebb magasságot ugortasson vele; a kezét fogva, együtt ugorják át a magasságot.
A gátlásoktól ebben a korban kell megszabadítani a gyermekeket az egyéni bánásmód elvét érvényesítve.
VII.3. Értékelés Az ellenőrzés és az értékelés fogalma nem azonos, bár sokszor azonosítják a kettőt. Az ellenőrzés biztosítja az értékelés számára a „tényeket”, míg az értékelés az ellenőrzés adatait rendszerezi, összegzi, viszonyítja. Az értékelés a tanuló teljesítményére irányul, célja a személyiségfejlesztés.
VII.3.1. Értékelés fajtái Helyzetfeltáró vagy diagnosztikai értékelés: -
tájékozódás a tanulás adott szakaszának megkezdése előtt;
-
az előzetes tudás és motoros képességek felmérése;
-
a problémák, hiányosságok feltárása.
Formáló-segítő értékelés: -
a tanulási folyamat állandó kísérője;
-
a tanulás segítője pozitív és negatív megerősítések révén;
-
általában a tudáselemek feltárása irányul.
Szummatív, vagy összegző értékelés: -
lezár egy hosszabb-rövidebb folyamatot;
-
globális képet alakítunk ki;
-
a tanulói teljesítmény összevetését jelenti a követelményekkel;
-
fontos az értékelés szempontjainak, az elvárásoknak tisztázása, a következetes számonkérés;
-
történhet érdemjeggyel (osztályozás) és /vagy szövegesen;
-
az értékelés legyen tárgyszerű, terjedjen ki a teljesítményen kívül a szorgalomra, hozzáállásra, kitartásra, aktivitásra, akaratra
Kritériumra irányuló értékelés: -
mit tudnak „visszaadni” abból, amit tanítottunk nekik?
Normára irányuló értékelés: -
mit tudnak más tanulókhoz viszonyítva?
Az értékelés szerepe a személyiségfejlesztésben: -
a személyiség minden dimenziójában változást idéz elő;
-
segíti a helyes értékítéletek kialakítását önmagamról, másokról,
VII.3.2. A helyes értékelő tevékenység kritériumai -
a személyiség formálás valamennyi területéről nyújtson információt,
-
objektív (híven tükrözze az eredményeket és hiányosságokat),
-
formája változatos (szóbeli, gyakorlati stb.),
-
rendszeres és személyre szóló,
-
a személyi eltérések figyelembevételének,
-
folyamatos, konstruktív (nevelő jellegű és ne ítélkező) legyen,
-
komplex, alkalmas a pozitívumok és a negatívumok együttes megfogalmazására, a fejlődés előző fokához kapcsolódik a tantervi követelményekre épülve,
-
sokoldalú, méri az emlékezeti teljesítmény mellett az ismeretek, készségek, képességek alkalmazását, a tudást,
A differenciált értékelés megköveteli, hogy a tanulók iskolai és iskolához (házibajnokság, versenyen való részvétel) kapcsolódó tevékenysége sokoldalú legyen. A gyermek valamennyi pedagógiai szempontból fontos tevékenységét és az ezekben elért fejlődését értékeljük. A reális és ösztönző értékelésnek való maximális megfeleléssel törekedhetünk arra, hogy a kibontakozó személyiségű gyermekek számára egy olyan belső értékrendet alakítsunk ki, amely nemcsak egész életre szólóan befolyásolja a munkához való viszonyukat, hanem önmaguk megismeréséhez (önismeret) megítéléséhez is pozitívan hat (önértékelés). Az értékelés folyamatát kollektív megnyilvánulásként is értelmezhető, a tanulók egymás teljesítményét is értékelhetik szavakkal, esetleg érdemjegyekre tett javaslatokkal. Mindez azért fontos, mert az értékelés róluk szól, ezáltal a közösségben elfoglalt helyükről, önmaguk megítéléséről is fontos visszajelzéseket kaphatnak. Bővebben: http://www.ofi.hu/tudastar/ellenorzes-ertekeles
VII.5. Osztályozás A tanórán kívüli délutáni tömegsport foglakozásokon végzett tevékenység szoros egységet alkot a testnevelés tanórai keretek között végzett munkával. Az értékelés pedagógia folyamata sem válhat szét még akkor sem, ha tömegsport foglalkozásokat gyakran nem a testnevelő tanár tartja. Egységes ellenőrzési és értékelési elveket kell alkalmazni a tanórai és tanórán kívüli testnevelésben melynek tükröződni kell a testnevelés tantárgy osztályzatában. Az iskolai élethez elválaszthatatlanul hozzátartozik a tanulók tudásának mérése, az osztályozás. Nincs olyan diák, aki ne szorongott volna, ha tudta, hogy számonkérés vár rá az iskolában. Tapasztalatunk szerint a tanulóknak az okozza a legnagyobb problémát, ha értékelésük rapszodikus, következetlen, s nem azt és úgy kérik számon tőlük, ahogyan azt megtanították. A hibás minősítés alapvetően befolyásolja a diákok tanuláshoz való viszonyát, az egész iskola légkörét. Az értékelés leggyakrabban megnyilvánuló formája az osztályozás, amely ma még nem mellőzhető külső motivációja a tanulásnak, a teljesítmények fokozásának, a fejlődésnek. A tanulók értékelése történhet számokkal (mennyiségi), érdemjegyekkel, osztályzatokkal. A tanulók teljesítményét az egyes tantárgyakból a tantervi követelményeknek megfelelően tanítási órákon tanév közben érdemjeggyel kell értékelni, félévkor és tanév végén osztályzattal minősíteni.
VII.5.1. Az osztályzatokkal szemben támasztható követelmények: Alapvető elvárásunk az osztályzatokkal szemben, különbségeik jól tükrözzék a tudásban meglevő különbségeket, ezért a jegyeknek meg kell felelnie a alábbi követelményeknek: –
Tárgyszerűek (objektivitás) legyenek, ne függjenek az értékelő (tanár) személyétől.
–
Megbízhatónak (reliabilitás) kell lennie, ugyanarra a tudásra mindig ugyanazt az osztályzatot kell kapnia a tanulónak.
–
Az érvényesnek (validitás) kell lennie, azt a tudást minősíti, amelynek jellemzésérére az osztályzatot használni akarjuk.
–
A testnevelésben a gyermekek teljesítményét elsősorban önmagukhoz mérjük, a fejlődésüket figyelembe véve.
VII.5.2. Az osztályozás funkciói –
Tanulók motiválása
–
Tanulási folyamat irányítása
–
Visszajelzés az oktatás résztvevői számára
–
A tanulók tudásának minősítése
–
A tanulók szelekciója
–
Teljesítmények dokumentálása
A tanuló helytelen viselkedése miatt elégtelen érdemjegyet ne adjunk! Az értékelés nem lehet megtorló, fegyelmező jellegű! Hirtelen felindulásból ne értékeljünk! A felszerelés hiányosságai miatt ― többszöri figyelmeztetés után ― alsóban a szorgalomból kerül be az elégtelen, míg felsőben szaktanári figyelmeztetés kap a tanuló. A számonkérés idejét, anyagát előre meg kell határozni, hogy a tanuló fel tudjon készülni. Az értékelés kritériumait is ismertetni kell, és feltétlenül biztosítsunk javítási alkalmat, lehetőség. (Czédliné Bárkányi É.2011)
VII.6. A tanulók fizikai állapotának mérése A testneveléssel, sporttal foglalkozó szakembereknek elő kell segíteniük az ifjúság pozitív viszonyának kialakulását a mozgásban gazdag, egészséges életvitelhez, és tanítványaik képességeinek és aktuális edzettségi állapotának figyelembevételével szakszerűen és tudatosan kell megtervezniük az iskolai testnevelésórákat és edzéseket. A fittségi tesztek alkalmasak arra, hogy visszajelzést nyújtsanak a testnevelőknek és edzőknek diákjaik és sportolóik egészségi és edzettségi állapotról, így azok ismerete és megfelelő alkalmazása fontos pillére lehet a diákok és sportolók tervszerű felkészítésének.
Egy adott személyen végzett többféle fittségi teszt eredményeiből következtethetünk az egyén fittségi állapotára, illetve terhelhetőségére, a fittségi tesztek rendszeres ismétlésével nyomon követhetjük fizikai fejlődését, mérhetjük az edzések hatékonyságát. Az eredményekből következtethetünk azokra a fittségi jellemzőkre, amelyek esetleg további fejlesztést igényelnek, az egyes teszteken elért eredmények alapján pedig lehetőség nyílik az adott személy sportágválasztásának, vagy csapatjátékok esetében akár a posztválasztásának elősegítésére is.
VII.6.1. A fizikai mérés jogszabályi háttere Az új Nemzeti köznevelési törvény szerint: Az oktatásért felelős miniszter az országos mérési feladatok keretében gondoskodik a nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai tevékenység méréséről, értékeléséről, a tanulók fizikai állapotának és edzettségének vizsgálatáról. 20/2012 (VIII.31) EMMI Rendelet értelmében a tanulók fizikai állapotának és edzettségének vizsgálata 81. § (1) Az iskola a pedagógiai programjában meghatározott mérési időszakban és mérési módszer alkalmazásával tanévenként, valamennyi évfolyamára kiterjedően, a nappali oktatás munkarendje szerint felkészülő tanulók részvételével megszervezi a tanulók fizikai állapotának és edzettségének mérését, vizsgálatát. A mérés, vizsgálat lefolytatható egyszeri alkalommal és megszervezhető legfeljebb két hónapig terjedő időszakra is. A tanulók fizikai állapotának és edzettségének mérését, vizsgálatát az iskola testnevelés tantárgyat tanító pedagógusa végzi. (2) Az (1) bekezdés szerint lefolytatott mérés, vizsgálat eredményeit a vizsgálatot végző pedagógus a mérésben érintett tanulónként, osztályonként és évfolyamonként rögzíti, az eredményeket a testnevelés tantárgyat tanító pedagógusokkal közösen elemzi és meghatározza a tanuló fizikai fejlődése szempontjából szükséges intézkedéseket. Az iskolai tanév helyi rendjében kell rögzíteni a tanulók fizikai állapotát felmérő vizsgálat időpontját.
VII.6.2. A fittségi állapot mérése A fittség mérésének szerepe a testnevelésben és a sportban is alapvető, hiszen a tudatosan és tervszerűen felépített testnevelés órákhoz és edzésekhez egyaránt nélkülözhetetlen a tanulók és sportolók képességeinek és aktuális fittségi állapotának, erőnlétének ismerete. A fittség mérésére, illetve becslésére számtalan módszert dolgoztak már ki kutatók, így ma céljainkat és lehetőségeinket mérlegelve válogathatunk a különböző motorikus tesztek és teljesítmény-élettani laborvizsgálatok között. A sportorvosi vizsgálat (http://sportorvos.hu/sportorvos/20140801/a_sportorvosi_vizsgalat_reszei/) kötelező része az anamnézis felvétele, a fizikális vizsgálat, a 12 elvezetéses EKG, és a vizeletvizsgálat, amelyek alapvető célja a sportoló egészségének védelme. Ezek a vizsgálatok azonban nem helyettesíthetik az általános állóképességét és a különböző sportképességeket mérő, akár sportág specifikus motorikus teszteket.
VII.6.2.1. Terhelés előtti nyugalmi mérések Bármilyen fittségi vizsgálatot végzünk, célszerű tájékozódnunk még a terheléses vizsgálatok megkezdése előtt a vizsgálandó személy aktuális egészségi és edzettségi állapotáról. Ezt megtehetjük néhány egyszerű kérdéssel és néhány nyugalmi vizsgálattal. (http://sportorvos.hu/sportolok/20141113/az_edzettseg_jellemzese___a_terheles_elotti_nyugalmi_meresek_-_teljesitmeny-elettan/ )Anamnézis. Érdemes megkérdezni a tesztek elvégzése előtt, hogy a vizsgált személynek van-e valamilyen ismert betegsége, szed-e gyógyszert, volt-e beteg az elmúlt héten, végez-e rendszeresen valamilyen sporttevékenységet, és ha igen, akkor milyen gyakorisággal, ha nem, akkor például egy emeletes házban hányadik emeletig képes felmenni gyalog anélkül, hogy kifulladna. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása segíthet a megfelelő tesztek kiválasztásában, és a tesztek értékelésében. -
-
-
Bizonyos esetekben hasznos lehet egy kérdőív kitöltését is kérni a tanulóktól, sportolóktól, amely egyaránt tartalmazhat egészségi és edzettségi állapotukra vonatkozó kérdéseket, de része lehet például személyiségteszt (Pl.: Oxford Capacity Analysis) (http://www.xenu.net/archive/oca/) vagy sportmotivációs teszt (Pl.: Exercise Motivations (http://pages.bangor.ac.uk/~pes004/exercise_motivation/scales.htm) Inventory-2) is. Pulzus és vérnyomás. A nyugalmi pulzus és vérnyomás (http://sportorvos.hu/regeneracio/20130824/szivmukodes__pulzusszam_vernyomas) jó mutatója az egészségi és edzettségi állapotnak, a nyugalmi és a maximális szívfrekvencia segítségével pedig kiszámíthatóak a különböző terhelési szintekhez (http://www.fitness-index.hu/pulzus-cardio-edzesen) tartozó pulzusszámok is - például a Karvonen-formula (http://orvosilexikon.hu/module-News-display-sid-431.html ) alapján. Testalkat. A testalkat típus (http://mitsportoljak.hu/testalkatok-testalkat-tipusok/) alapján meghatározható, hogy milyen mozgásforma és táplálkozás a legmegfelelőbb az egyén számára. A testalkat meghatározását szomatotipizálás nak nevezzük, amelynek elterjedt módszere a Heath-Carter (http://www.somatotype.org/Heath-CarterManual.pdf) módszer. Ez a metódus a különböző szövettípusok (zsír, izom, csont) és szervrendszerek dominanciája alapján endomorf, (http://mitsportoljak.hu/endomorf-testalkat/) mezomorf (http://mitsportoljak.hu/mezomorf-testalkat/) és ektomorf (http://mitsportoljak.hu/ektomorftestalkat/) testalkat-komponenseket ír le.
Youtube videó beágyazása: Jellemző testalkattípusok (https://www.youtube.com/watch?v=lOR4XFVx36U) -
a
különböző
sportágakban
Testtömeg-index. A BMI-t (https://hu.wikipedia.org/wiki/Testt%C3%B6megindex) széles körben alkalmazzák a túlsúlyosság felmérésére a lakosság körében, ugyanakkor például sportolóknál - akik az átlagosnál nagyobb izomtömeggel rendelkeznek - ez a szám torzíthat és indokolatlanul jelezhet túlsúlyt is. A BMI tehát hasznos lehet az egészséges testsúly meghatározásánál, azonban a tényleges testzsír-százalékot nem mutatja meg. Fontos megjegyezni azt is, hogy gyermekek esetében a BMI kategóriák helyett a percentilis táblázatokat használjuk.
Youtube videó beágyazása: https://www.youtube.com/watch?v=na0NDBjFFQs
-
Testösszetétel. A testösszetétel meghatározása (http://sportorvos.hu/sport_egeszseg/20120201/a_testosszetetel_meghatarozasa_es_an nak_jelentosege_a_versenysportban_es_a_rekreacioban) ma már a versenysportban és a rekreációban is egyaránt népszerű, a felkészülést segítő és a szervezet egészséges stabilitását megteremtő lehetőségként van jelen. A testösszetétel (http://www.sportorvos.hu/sporttaplalkozas/20140130/az_optimalis_testosszetetel) vizsgálatához és a testzsír-százalék becsléséhez használatos hagyományos antropometriai módszereket,( http://www.sportorvos.hu/sportolok/20110221/sportolok_testosszetetelenek_meghataroz asa/) napjainkban egyre szélesebb körben váltják fel a modern mérési módszerek. A bioimpedancia (https://en.wikipedia.org/wiki/Bioelectrical_impedance_analysis) elvű mérő műszerek, az úgynevezett InBody (http://www.inbody.com/global/main/Main.aspx) gépek például a testszövetek elektromos vezetőképességének különbözősége alapján vizsgálják a testösszetételt, illetve azt, hogy a vizsgált személy testösszetétele korának, nemének, testsúlyának és testmagasságának megfelelő-e.
Youtube videó beágyazása: Hagyományos bőrredő-kaliperes vizsgálat Youtube videó beágyazása: Testösszetétel mérése InBody készülékkel (https://www.youtube.com/watch?v=qSAtd4KB4A8) - Légzésfunkció. A spirometria, (https://en.wikipedia.org/wiki/Spirometry) azaz a légzésfunkció vizsgálat (http://apolastan.uw.hu/modull/diagnosztika/eszkozos/legzesfunkcio.htm) során mért paraméterek közül a fittséget talán legjobban jellemző érték a vitálkapacitás (VC) (http://sportorvos.hu/sportorvos/20140112/sportorvos_lexikon_vitalkapacitas_vc) vagyis a maximális belégzés utáni kilélegzett levegő mennyisége. A másik két gyakran feltüntetett mutató a maximális akaratlagos kilégzés (MVV) (http://sportorvos.hu/sportorvos/20140112/sportorvos_lexikon_maximalis_akaratlagos_v entillacio_mvv )és az erőltetett kilégzés első másodperces értéke (FEV1%) (http://sportorvos.hu/sportorvos/20140112/sportorvos_lexikon_forszirozott_kilegzesi_volu men_fev1) . Általában elmondható, hogy a nagy állóképességet igénylő sportokat űzők vitálkapacitása magasabb. Youtube videó beágyazása: Légzésfunkció vizsgálat (https://www.youtube.com/watch?v=M4C8EInOMOI) - Szívműködés. Az elektrokardiográfia (EKG) (https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrokardiogr%C3%A1fia) szív elektromos jelenségeit vizsgálja a szívizom-összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség regisztrálásával, a szív elektromos aktivitásán keresztül pedig következtetünk a szív állapotára. Az elmúlt években történ tragikus sportolói halálesetek kapcsán átfogó szűrőprogram indult, és a szakemberek a rendszeres kontrollt 30 éves kor felett feltétlenül ajánlják. Youtube videó beágyazása: Elektrokardiográfos vizsgálat (https://www.youtube.com/watch?v=MSc0Trc_d889
-
Stabilitás. A balance (https://www.youtube.com/watch?v=DEfDQR9l_G4) készülékek, vagyis a különböző klinikai egyensúly felmérő és javító rendszerek használata a sport területén is kezd elterjedni. A Romberg teszttel (https://www.youtube.com/watch?v=AHBlWW3pk3A) alapvetően a talajterhelés eloszlását mérhetjük az alsó végtagok között, de a külső zavaró körülmények kizárásával alkalmas lehet a figyelemkoncentráció vizsgálatára is. A stabilitás határérték teszt (https://www.youtube.com/watch?v=KjRdxdPHQ3I) ezzel szemben egyértelműen azt méri, hogy a vizsgált egyén milyen határok között képes egyensúlyának megtartására, a stabilogram pedig információt ad a stabilitás szempontjából fejlesztendő irányokról.
Youtube videó beágyazása: Egyensúly vizsgálat és tréning balance készüléken
VII.6.2.2. Laboratóriumi terheléses vizsgálatok A terhelhetőség megállapítását követően végezhetők el a különböző laboratóriumi teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok, http://sportorvos.hu/sportorvos/20141113/a_teljesitmenydiagnosztikai_vizsgalatok_celja_eredm enyek_felhasznalasa_az_edzoi_munkaban/) amelyek eredményei nagyban segíthetik a felkészült testnevelő, edző munkáját az a foglakozások edzések tervezése során. Csak szakember végezheti az iskolai testnevelésben versenyterheléses edzésmunka délutáni foglalkozás alkalmával (tehetséggondozás) van kiemelt jelentősége.
VII.6.2.3. Motorikus képességtesztek Segítséget jelenthetnek a tanulók, sportolók felkészítésében aktuális edzettségi szintjükről, adott képességük fejlettségi szintjéről és segítheti a jó képességű gyerekek sportágválasztásában. Azonban csupán a megfelelő testalkat, az ideális testösszetétel vagy a jó vitálkapacitás önmagában nem elegendő a kimagasló eredmények eléréséhez. - bár kétségtelenül megfelelő kiindulópontot jelent a testnevelő, edző számára. A motorikus képességek szintje, a jól elsajátított technika, a jól megválasztott étrend, az egészséges életmód, valamint a pszichikai felkészültség és az aktuális egészségi állapot egyaránt meghatározója lesz a teljesítménynek. A motorikus teljesítményeket ugyan alapvetően határozza meg az egyén testi felépítése, de edzéssel a többségük igen jól fejleszthető, így ezeknek a képességeknek a fejlődését érdemes időről időre tesztelnünk. A fittséget vizsgálhatjuk egyszerűbb és összetettebb motorikus próbákkal, amelyek a vázizom maximális erejét, erő-állóképességét, vagy az ízületi hajlékonyságot mérik, de léteznek tesztek tulajdonképpen minden koordinációs és kondicionális képesség vizsgálatára, és különböző sportágspecifikus tesztek is. A fittség mérésére több tesztrendszert is kidolgoztak szakemberek, amelyek többféle, a fittség különböző dimenzióit mérő teszteket tartalmaznak. Hazánkban a legismertebb tesztrendszerek közé tartozik az Eurofit (http://www.topendsports.com/testing/eurofit.htm) (http://www.topendsports.com/testing/eurofit.htm) és a Hungarofit
(https://hungarofit.hu/author/ildi/) tesztrendszer. A 2014/2015-ös tanévtől kezdődően minden iskola számára kötelező a mérés és adatszolgáltatás a Netfit rendszer keretében történik. Az egyik alkalmazott vizsgálati módszer az általános fizikai teherbíró képesség műszerek nélküli méréséhez a „Mini Hungarofit” teszt. -
-
-
A „Mini Hungarofit" tesztrendszer méri, értékeli és minősíti a törvény által előírt, adatszolgáltatási kötelezettséget jelentő, egészség szempontjából leglényegesebb kondicionális képességeket: (Fehér Györgyné Mérey Ildikó) az aerob kapacitást, amely a kardiorespiratorikus rendszer állóképességének legjobb mérőszáma, azon izomcsoportok erejét, amelyeket a mindennapi tevékenységünk során a leggyakrabban használunk, és amelyek gyengesége pl. a tartási rendellenességek leggyakoribb okozói. Kiegészítő mérésként módszert kínál: Optimális testtömeget, illetve az attól való eltérés mértékének meghatározásához, Bemutatja az aerob állóképesség területén elért teljesítmény és a próba megkezdése előtt és elvégzése után mért pulzusértékek értelmezését.
- A 1+4 motorikus próba - Helyből távolugrás (cm) - Hasonfekvésből törzsemelés folyamatosan (4 percig/db) - Hanyattfekvésből felülés folyamatosan (4 percig/db) - Fekvőtámaszban karhajlítás folyamatosan kifáradásig (db) - 2000 m síkfutás (idő) A minősítési rendszer kategóriái: 0- 20,5 pont
IGEN GYENGE
21- 40,5 pont
GYENGE
41- 60,5 pont
KIFOGÁSOLHATÓ
61- 80,5 pont
KÖZEPES
81 - 100,5 pont
JÓ
101- 120,5 pont 121-140,0 pont
KIVÁLÓ EXTRA
Az egyes minősítő kategóriákat értelmezése Igen 0-20.5pont
gyenge
Gyenge fizikai állapota miatt gyakran rossz a közérzete. A mindennapi tevékenységétől rendszeresen fáradtnak, kimerültnek érzi magát. Munkavégzése közben nehezen tud tartósan odafigyelni, koncentrálni. Hajlamos a gyakori megbetegedésre. Immunrendszerét a kisebb fertőzé-
sek, könnyebb megbetegedések leküzdése is már igen gyakran komoly, hosszantartó feladat elé állítják. Gyenge 21-40.5 pont A mindennapi tevékenységétől, fizikai-szellemi munkavégzésétől még estére általában elfárad. Igen gyakori, hogy nem tudja kipihenni magát egyik napról a másikra. Sok esetben már reggel is fáradtnak, levertnek, kimerültnek, rosszkedvűnek érzi magát. Kifogásolható 41-60.5 pont A rendszeres mindennapi tevékenységétől, estére ugyan még elfárad, de reggel általában kipihenten ébred. A megszokottnál több fizikai-szellemi munka, azonban még erősen igénybe veszi. Ha tartósan (több nap, hét) többletmunkát vállal, csak nagy erőfeszítés mellett tudja megfelelő hatékonysággal végezni. Közepes 61-80.5 pont A közepes szint elérése azt jelzi, hogy az egészség szempontjából leglényegesebb kondicionális képességek területén elérte azt a szintet, amely (az eddigi tapasztalataink szerint) a legtöbb foglakozási ágban már elegendő ahhoz, hogy mindennapi tevékenységét, esetenként az időszakos túlmunkát maradéktalanul elvégezhesse. Ahhoz azonban, hogy az egészséges létezése kiegyensúlyozott maradjon, ("legalább" az eddig megszokott időtartam és intenzitás mellett) a továbbiakban is törekednie kell arra, hogy a rendszeres testedzés életvitele szerves része maradjon. Ha az időszakos többlet-munka, vagy egyéb okok miatt a közérzetében tartós romlást érez, ajánlatos megnézni, (egy újabb fittség méréssel) hogy összefüggésben hozható-e a fizikai állapotában bekövetkezett esetleges romlással? Vannak olyan egyének, akiknek rendszeres testedzés nélkül is sikerül ezt a szintet elérni és megtartani, mert kiváló testi, biológiai, fiziológiai adottságokat örököltek, szívós, egészséges, hosszú életű szülők, nagyszülők) és egészségi állapotukat nem rombolják egy vagy több káros szenvedéllyel. Ezt a szintet heti 2-3 óra, az életkornak megfelelő optimális idejű és intenzitású testedzéssel szinte bárki elérheti. Mindenki célja és saját érdeke kell legyen, ezen szint elérése és folyamatos megtartása. Jó 81-100.5 pont Ezt a szintet általában azok érik el, akik több éven át, valamilyen sportágban - alacsonyabb szintű szakosztályban - amatőr szinten versenyeznek, és heti két-három alkalommal rendszeresen edzenek. Ha valaki már gyermekkorában eldönti, hogy élsportoló szeretne lenni, legjobb, ha szakember irányításával, az életkori sajátosságok figyelembe vételével, minél fiatalabb életkorban hozzákezd az általános fizikai teherbíró-képességének az adott sportághoz "szükséges", vagy " kell" értékig fejlesztéséhez.
Kiváló 101-120.5 pont A kiváló szint eléréséhez, heti négy-öt edzés csak akkor elegendő, ha örökletes tényezőként kiváló testi, biológiai, fiziológiai adottságok is jelen vannak. Extra 121-140 pont Aki ezt szintet eléri, az fizikailag kiválóan terhelhető. Ez a szint szinte valamennyi élsportolónak elegendő ahhoz, hogy a kiválasztott sportágra jellemző speciális kondicionális képességeket a "kell értéknek" megfelelő szinten lehessen tartani. Forrás: www.hungarofit.hu
A gyakorlatok bemutatásáról, a helyes végrehajtásról az alábbi videón tájékozódhat: http://www.youtube.com/watch?v=8GOc7aWZnKE Az Eurofit tesztről röviden: A mérést mindig az egyensúlyozás teszttel kell kezdeni, és az állóképességi teszttel kell befejezni. A többi teszt sorrendjére nincs előírás. Az egyes tesztek leírása: Egyensúlyozás (flamingó teszt): 50 cm hosszú, 4 cm magas és 3 cm széles „gerendán” (alátámasztása 15 cm hosszú és 2 cm széles) 1 perc tiszta időn át kell egy lábon egyensúlyozni a
gerenda hossztengelyén. A bal vagy jobb láb kiválasztása tetszőleges, a másik lábat be kell hajlítani és azonos oldali kézzel a lábfejet meg kell fogni („álljon úgy, mint egy flamingó”), a másik kar egyensúlyozáshoz használható. A próbázó a szabályos testhelyzet felvételéig a mérőszemély karjába kapaszkodhat, és amikor elengedi, akkor indul a stopper. Minden esetben, amikor a próbázó elveszíti egyensúlyát - kezével elengedi a lábát vagy bármelyik testrésze a talajjal érintkezik -, megszakad a teszt, majd a szabályos testhelyzet felvétele után folytatódik, amíg az 1 perc tiszta idő letelik. A méréshez megfelelő stopperóra szükséges. Értékelés: 1 perc alatt az egyensúlyvesztések száma (db). Lapérintés (tapping): állítható magasságú asztalra vagy ugrószekrényre két, 20 cm átmérőjű kört kell felrajzolni krétával vagy filccel. A körök középpontja egymástól 80 cm távolságra fekszik, a két kör közötti középpontot meg kell jelölni (az eredeti leírás szerint 10x20 cm téglalappal). A próbázó kis terpeszben, kényelmesen helyezkedjen el, kevésbé ügyes kezét tegye a két kör közé középre, kb. a has magasságában, másik kezét pedig az azonos oldali körbe. „Kész, rajt!” jelzésre indulva a lehető leggyorsabban 25-ször kell mindkét kört váltakozva megérinteni, oda-vissza. A középen elhelyezett kéz nem mozdítható el. Az érintéseket (ciklusokat, azaz 1 oda-vissza érintést) hangosan számolja a mérőszemély. A próbázó a tesztet kipróbálhatja, ezen felül két érvényes kísérlet tehető, a jobbik eredmény számít. A két kísérlet között pihenőidőt kell biztosítani. Értékelés: legalább tizedmásodperces pontossággal, másodpercben. (A mérés két kísérletvezetővel is megoldható, az egyik az időt méri, a másik számolja a lapérintéseket. A tesztelem az Eurofit legnehezebben mérhető része.) Ülésben előrenyúlás: a méréshez tesztasztal vagy doboz készíthető - de tornapad segítségével is elvégezhető. Nyújtott ülésben a mérőeszközhöz támaszkodó lábakkal, kinyújtott térdekkel a lehető legmesszebb kell előrenyúlni mindkét karral. A mérőeszköz felső lapjának a talajtól mért távolságát (magasságát) 32 cm-re kell beállítani, és a felső lapnak legalább 15 cm hosszan kell kinyúlnia a támaszkodó lábak fölé. A felső lapot 50 cm hosszan centiméteres pontosságú skálával kell ellátni úgy, hogy a 15-ös érték a lábtámasszal pontosan egybeessen. Erre a skálára egy kis vonalzót kell elhelyezni, ezt tolja előre ujjaival a próbázó. A vonalzót nem szabad lökni, csak a lehető legmesszebbre kell előretolni. Két kísérlet közül a jobbik számít. Értékelés: 1 cm pontossággal, centiméterben. (A kísérletvezető a próbázó oldalánál elhelyezkedve tartsa meg a térdek nyújtott helyzetét. Ügyelni kell a mérőeszköz skálázására is, hiszen az a próbázó, aki a lábujjáig ér el, nem nulla, hanem 15 cm értéket ér el.) Hanyatt fekvésből felülések (sit-up): a próbázó üljön le a talajra, kezeit kulcsolja össze a tarkóján, térdeit 90 fokos szögben hajlítsa, sarkát és talpát tartsa a talajon. Egy segítőtárs a próbázóval szemben ülve vagy guggolva rögzítse a lábakat a talajon. „Kész, rajt!” jelzésre 30 másodpercen át minél többször hanyatt kell feküdni (váll érinti a talajt), majd fel kell ülni, könyökkel megérintve a térdeket. A kísérletvezető az idő leteltét „állj”, vagy „elég” szavakkal jelzi. A tesztet egyszer kell elvégezni. Értékelés: felülések száma, db. Helyből távolugrás: egy vonal mögött kis, kényelmes terpeszből indítva, térdhajlítás és erőteljes karlendítés után a lehető legmesszebbre kell elugorni. Talajfogás után helyben kell maradni az „utolsó nyom” pontos lemérése miatt. Két kísérlet közül a jobbik eredmény számít. Ha a próbázó hátraesik, leül, vagy bármely más testrészével érinti a talajt, újabb kísérlet engedélyezhető. Értékelés: 1 cm pontossággal, centiméterben.
Kézi szorítóerő: állítható markolattal ellátott, hitelesített kézi dinamométert az ügyesebbik kézzel, az erőmérőt a testtől kissé eltartva a lehető legerősebben össze kell szorítani. Lényeges a markolat megfelelő beállítása a középső ujj felső ujjpercéhez igazítva (ami a legkényelmesebb). Lényeges még az eszköz kalibrálása és lenullázása, ez típusonként változó lehet. Vigyázat: egyes dinamométerek kilogrammban, mások newtonban mérik az erőkifejtést. Az eredményt newtonban (N) kérjük rögzíteni, a gyakorlatban 1kg=10 N átszámítás alkalmazható. Két kísérlet közül a jobbik eredmény számít. Értékelés: a dinamométer mérési pontossága szerint newtonban. Megjegyzés: megfelelő dinamométerrel, nagy valószínűséggel csak kevés iskola rendelkezik, ezért a kézi szorítóerő mérése kihagyható az Eurofitből. Függés hajlított karral: egy kb. 2,5 cm átmérőjű vízszintes rúdon hajlított karú függést kell megtartani a lehető leghosszabb ideig. A rudat vállszélességben, felső madárfogással kell fogni. A próbázó álla a rúd felett legyen, de állát ne támassza fel a rúdra. A próbázót emeléssel kell segíteni a megfelelő testhelyzetbe. Stopper indítása: amikor a próbázó álla a rúd fölé kerül, és a segítő elengedi. Stopper megállítása: amikor a próbázó nem bírja tovább tartani az előírt helyzetet (szeme a rúd alá kerül). Egy kísérlet végezhető. Értékelés: tizedmásodperc pontossággal, másodpercben - az egész perc értékek átszámítandók. A méréshez többféle eszköz használható rúdként, de ügyelni kell a mérőhely biztonságára (a rúd rögzítése, magasság, a rúd eléréséhez használt pad vagy szék kezelése, leugráshoz szőnyeg stb.). Hazai viszonyok között jól felhasználható pl. a sok iskolában megtalálható KTK készlet. A tesztleírás szerint a próbázó előrehátra lengését meg kell állítani, a próbázó biztatható, de a mérés alatt az eltelt időt ne mondják be. 10x5 m ingafutás: egymástól 5 m távolságban lévő párhuzamos vonalak között ötször kell oda-vissza futni a lehető leggyorsabban (egy ciklus, egy „kör” 2x5 m). A vonalakon mindkét lábbal át kell lépni, mindkét lábnak érintenie kell a talajt vonalon kívül is. Az eredeti tesztprotokoll szerint a vonalak hossza 1,2 m , végükön jelzéssel (kúp, gúla stb.). Nagyon lényeges a csúszásmentes padló, szükség esetén megfelelően rögzített szőnyeg is használható. Indítás: „Kész, rajt!” jelzésre. A megtett körök számát minden kör végén hangosan be kell mondani. Egy kísérlet végezhető. Értékelés: tizedmásodperc pontossággal, másodpercben. A próbázó figyelmét előre fel kell hívni a teljes gyorsaságú célba futásra az ötödik kör végén. Igen fontos a 180 fokos fordulók helyes végrehajtása is (erőteljes térdhajlítás, kitámasztás). A lábsérülések elkerülése érdekében megfelelő sportcipő használata elengedhetetlen. Szabálytalan a végrehajtás, ha a próbázó fordulónál nem érinti mindkét lábával a talajt a vonalon kívül. Ez esetben a végrehajtást meg kell szakítani, és teljes pihenő után újabb kísérlet tehető. Állóképességi ingafutás (20 m progressive shuttle run): a próbázó egymástól 20 m távolságban lévő vonalak között halad oda-vissza, magnóról kapott búgó hangjelzés szerinti tempóban, fokozatosan gyorsulva. A teszt levezetéséhez speciális hangkazetta szükséges, ami számos helyen beszerezhető, szabadon másolható pl. http://www.hupe.hu/szerv/tanszekek/ti/ped/motoros.html#hanganyag
A próbázónak olyan gyorsan kell futnia, hogy az egyik hangot a 20 méteres táv egyik végén, a következő hangot pedig a táv másik végén hallja meg. A távok végén a vonalat érinteni kell, vagy egyik lábbal át kell lépni rajta. Egy-két méteren belüli pontosság elfogadható. A sebesség először nagyon lassú, de percenként fokozatosan növekszik. A próbázónak addig kell tartania a tempót, ameddig csak bírja. A teljesített távok számát kell feljegyezni, ami egyrészt a búgó hangjelzések után a magnóról is hallható, másrészt a kísérletvezetőnek is célszerű ezt a számot minden távnál hangosan megismételni. A teszt hossza tehát személyenként változó, mindenki addig fut, ameddig bírja tartani a diktált tempót. A pályát egyértelműen kell kijelölni, pl. szigetelőszalag felragasztásával, végpontjain tömöttlabdákkal. A pálya két végén legalább 1 m szabad helyet kell hagyni. Minél szélesebb a pálya, annál több személy tesztelhető egyidejűleg, de személyenként kb. 1 m szélességgel kell számolni. Egy kísérlet végezhető. Értékelés: teljesített 20 méteres távok darab száma (db). (Tehát nem idő nem távolság, nem fokozatok száma!) Összpontszám (sumscore): Az Eurofit eredetileg 0-20 fokozatú pontskála szerint értékel, amit minden tesztelemre külön számítanak ki. (A ponttáblázat szerkesztési alapelve a standardizált normális eloszlás, az egyes osztályok 0,25 standard szórásnyi terjedelmet ölelnek át. A táblázatokat magas elemszámú felmérési adatok alapján alakítják ki. Így országos és helyi normák egyaránt kialakíthatók.) A tesztenkénti (itemenkénti) pontszámokat összeadva kapjuk a végeredményt. Részletesebben olvashat a tesztről a forrásként használt anyagban: http://tf.hu/hallgatoink/intezetek-tanszekek/testneveles-elmelet-es-pedagogia-tanszek/kutatasitemak/motoros-tesztek-eurofit/
2014/2015. tanévtől már a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) (http://www.mdsz.hu/) által - az amerikai Cooper Intézet segítségével - kifejlesztett Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt (NETFIT) szerepel a magyarországi általános és középiskolákban a tanulók fittségének országosan egységes mérési módszereként. A NETFIT-et és a NETFIT-ben alkalmazott teszteket az alábbi videók mutatják be: Youtube videó beágyazása: A NETFIT elméleti és módszertani alapjai (https://www.youtube.com/watch?v=4gwTArJCNxQ) Youtube videó beágyazása: A NETFIT a gyakorlatban (https://www.youtube.com/watch?v=jblmMvMv_jU) A témával kapcsolatos kutatásokról, a tervezett NETFIT bevezetéséről az alábbi oldalon olvashat: http://diaksport.eu/orszagos-iskolai-fittseg-meresi-kutatas
VII.7. Felhasznált irodalom 1. Czédliné Bárkányi Éva (2011): Pedagógiai értékelés 4-21.o. 2. http://www.jgypk.u-szeged.hu/tamopb/about.php 2014.03.25. 3. Makszin Imre (2012): A testnevelés elmélete és módszertana, Dialóg Campus Kiadó Bp., Pécs. 262-279. old.
4. http://hungarofit.hu/ 2014.03.26.
5. http://www.youtube.com/watch?v=8GOc7aWZnKE 2014.03.25. 6. http://tf.hu/hallgatoink/intezetek-tanszekek/testneveles-elmelet-es-pedagogiatanszek/kutatasi-temak/motoros-tesztek-eurofit/ 2014.03.26.
7. http://diaksport.eu/orszagos-iskolai-fittseg-meresi-kutatas 2014.03.26.
