a ’Természet- és tájvédelem’ című tárgyból Ócsa, Bugyi, Apaj 2013. május 17.
Beszámolót összeállította: Kun Róbert Molnár Ábel Szalay Péter
Ócsai templom és pincesor A terepgyakorlatot két kultúrtörténeti érdekességgel kezdtük. Az első az ócsai román stílusú református templom volt, amit a 13. században épült és még a mai napig is tartanak benne rendszeresen istentiszteleteket. A másik az ócsai pincesor volt, ami a kisparaszti szőlőművelés egyik hagyatéka. Napjainkban is vannak használt régi stílusú és átalakított pincék a határban.
Ócsai TK, Selyem réti tanösvény A terepgyakorlat harmadik megállóján az Ócsai Tájvédelmi Körzet Selyem-réti tanösvényén végighaladva ismerkedtünk a terület növényzetével, talajaival. A körbevezetés első felében a TK jellegzetes erdőtársulásalkotó fafajaival, lágyszárúival ismerkedtünk, mint például a puha tapintású, jégkorszaki reliktum fajjal, a kúszó csalánnal (Urtica kioviensis). Az erdőtársulások, melyekről hallhattunk és nagyrészt jellemzik a 3500 ha-os területet: tölgy-kőris-szil ligeterdő, mely egy folyó menti, nem pangó vizes élőhelyeken jellemző társulás, továbbá kőrises égerláppal is találkoztunk, mely a belsőbb, látszólag jóval vizenyősebb területeken volt jellegzetes inkább. Érdekes, hogy a hegyi területeken jellemző vénic szil és közönséges gyertyán példányok végig elkísérték utunkat. Emellett a jellegzetes levelű kánya bangita, a fekekte bodza és a csíkos kecskerágó bokrai is szinte bárhol láthatóak voltak. Több helyen fekete és fehér nyarakat, illetve füzeket is megfigyelhettünk, de a kocsányos tölgy, magyar kőris, enyves éger és a zöld juhar voltak a vénic szil mellett a leggyakrabban látható fajok. A négylevelű farkasszőlő szintén egész utunkon elkísért, több jellegzetes mocsári fajjal egyetemben, mint a mocsári nőszirom és az ecsetpázsit. Ahogy beljebb haladtunk egyre több égeres és álló vizes élőhellyel találkozhattunk, melynek jellegzetes fajai voltak a még éppen virágzó nyári tőzike, a békaliliom, illetve a kisebb állóvizek környékét és égeresek alját borító mocsári sás (Carex acutiformis). A sok szép és fantasztikus növényfaj, társulás és élőhely mellett sajnos több területet igen nagy mértékben benőttek a gyomok. Látszólag különösen a magas aranyvessző okoz problémákat. A kifele jövetelkor a TK területén jellemző talajokról és a környező tájhasználatnak a TK vizes élőhelyeire tett hatásairól hallhattunk. A talajmintavétel során láthattuk, hogy az A és B szint nem túl vastag, a termékeny réteg a homokos alapkőzeten viszonylag sekély. Az A szint meszes volta a csigaházak gyakori meglétének is betudható. A homokos alapkőzet a Fe2+ ionok következtében enyhén kékes színű. A talajvízszint látszólag a talajszint alatt igen sekélyen már megtalálható. Sajnos nem kiépült a pufferzóna, így a területek védelme és a környező agrártájakról bejutó szennyezéssel kapcsolatos védelem kiépítése igen lényeges a Tájvédelmi Körzet területe körül. Élőhelyek: J5, J6, U9, OC, OD, U10, U11 Növényfajok: Acer campestre Acer negundo Ailanthus altissima Ajuga genevensis Alliaria petiolata
Allium scorodoprasum Alnus glutinosa Alopecurus pratensis Az út mentén gyakori volt az egyébként országosan igen ritka lápi csalán (Urtica kioviensis). Fotó: Molnár Ábel
Ambrosia artemisiifolia Anemone ranunculoides Arctium (lappa) Arrenatherum elatius Artemisia vulgaris Asclepias syriaca Ballota nigra Brachipodium sylvaticum Bromus tectorum Caltha palustris Calystegia sepium Capsella bursa-pastoris Carex acutiformis Carex divulsa ssp. divulsa Carex hirta Carpinus betulus Celtis occidentalis Cerinte minor Chaerophyllum temulum Cirsium arvense Clematis vitalba Colchicum autumnale Convallaria majalis Convolvulus arvensis Cornus sanguinea Dactylis glomerata Elymus repens Erigeron annuus Euonymus europaeus Eupatoria cannabinum Frangula alnus
Fraxinus angustifolia ssp. danubialis Galium aparine Galium mollugo Geranium robertianum Geum urbanum Glechoma hederacea Heracleum sphondylium Hottonia palustris Humulus lupulus Impatiens parviflora Iris pseudacorus Juncus tenuis Lactuca serriola Lapsana communis Lathyrus latifolium Leucojum aestivum Lolium perenne Lycopus europaeus Lygustrum vulgare Lysimachia nummularia Lysimachia vulgaris Medicago lupulina Oenenthe aquatica Parietaria officinalis Paris quadrifolia Phragmites australis Plantago major Poa annua Poa pratensis Poligonatum multiflorum
Poligonum aviculare Poligonum sp. (latifolius) Populus nigra Prunus avium Prunus spinosa Quercus robur Ranunculus ficaria Ranunculus polyanthemos Ranunculus repens Rhamnus catharticus Robinia pseudoacacia Rubus caesius Salix cinerea Sambucus nigra Silene alba Solidago canadensis Solidago gigantea Stellaria media Stellaria nemorum Symphytum officinale Taraxacum officinale Trifolium pratense Trifolium repens Typha latifolia Ulmus laevis Urtica dioica Urtica kioviensis Veratrum album Viburnum opulus Viola sp. Vitis riparia
Nagy területeket borít az égerlápok alatt az országosan ritka és védett növényünk a békaliliom (Hottonia palustris). Fotó: Molnár Ábel
Bugyitól délre fekvő kormos csátés láprét A területre bemenetelkor az aszfalt útról befordulva egy erősen nádas, ördögcérnás, ruderális fajkészletű ösvényen keresztül vezetett az utunk. A növényekkel sűrűbben benőtt úton végig haladva egy nagyon szép állapotú láprétre értünk, ahol a reliktum fajnak számító kisfészkű aszattal egyetemben számos jellegzetes és védett fajjal is találkoztunk. Megtalálható volt itt a mocsári csetkáka, a szürke káka, több sásfaj, illetve a védett fajok közül (az említett kisfészkű aszat mellett) láthattuk a téli sást és a mocsári kosbort is. A szép megjelenésű, kákás zsombékos élőhely megtekintését követően átmentünk egy csatornához, ahol szemügyre vehettünk szintén több jellegzetes fajt, habár sok helyen itt is sok ruderális faj által dominált élőhelyet láthattunk. Elsősorban a mocsári nőszirommal és hólyagos, illetve mocsári sással, valamint náddal jellemzett élőhelyet láthattunk, ahol az osztrák len éppen kéken virágzó példányait is megfigyeltük. Az aszfalt utat átszelve egy magas sásoson keresztül vezetett vissza az utunk, ahol több szittyófajjal és gyepes sédbúzával is találkoztunk. A csatornaparton egy vízi pásztor (Orthetrum cancellatum) pumpálta fel éppen levegővel szárnyait. Fotó: Szalay Péter
Élőhelyek: D1, OC, H5a, B1a, Ab, U11 Növényfajok: Agrostis stolonifera Alopecurus pratensis Althaea officinalis Anthemis vulgaris Artemisia arvensis Asclepias syriaca Asparagus officinalis Asperugo procumbens Bolboschoemus maritimus Calistegia sepium Capsella bursa-pastoris Carduus nutans Carex otrubae Carex praecox Cicorium intybus
Cirsium brachycephalum Cladonia mariscus Conium maculatum Dactylis glomerata Deschampsia caespitosa Eleagnus angustifolia Eleocharis palustris Elymus repens Festuca pratensis Galium aparine Galium verum Humulus lupulus Lamium purpureum Linum austriacum Lycium barbarum
Medicago lupulina Mentha spp. Myriophyllum sp. Orchis palustris Papaver rhoeas Phragmites australis Pimpinella saxifraga Poa pratensis Poa trivialis Polygala comosa Potentilla anserina Potentilla recta Schoenoplectus lacustris Sch. tabernemontanii Schoenus nigricans Scorzonera parviflora Silene alba Tetragonolobus maritimus Trifolium repens Urtica dioica Vicia angustifolia
Szép zsombékokat alkot Bugyi határában a kormos csáté (Schoenus nigricans). Fotó: Molnár Ábel
Apajpuszta Apajpusztától délre a Kunszentmiklós felé vezető úttól keletre egy nagyon szép állapotú szikespusztát tekintettünk meg. A mozaik többnyire bolygatatlan volt (kivéve néhány rétsztyepp foltot), juhval megfelelően legeltetett. Az F2-es és az F4-es élőhelyek legeltetésére ajánlott a szürkemarha vagy a ló, mert az utóbbi években láthatóan terjed a nád, ami lassan ellepheti az értékes vizes élőhelyeket. A mocsarak nyílt vízfelületein számos vízi madárfaj is megfigyelhető volt (kanalasgém, fattyú szerkő, gólyatöcs, bíbic). A területen megtaláltuk a védett tőrös szöcskének ötödik lárvastádiumú lárváját is. Élőhelyek rövid jellemzése: F1a: szép állapotú, sokszor szinte térszintemelkedés nélkül mozaikol az F4-el. F2: a mélyebb részeken mozaikol az B6-al. F4: a mészpázsit magas, szinte homogén, nagykiterjedésű állományokat alkot, benne gyakori az Aster tripolium és néhol megjelenik a Phleum pannonicum. F5: szépen fejlett vakszikek jellemzik, sok Camphorosma annua-val, most nem áll már rajta víz, de egy néhány hónapja még masszívan állhatott, mert az uszadék végig megfigyelhető a padkák tövében. Az ürmöspuszta felett is kialakul néhol, tehát a pusztára itt-ott jellemző az emeletes padkásság. B6: a vízzel még mindig borított területekre ez az élőhely volt a jellemző, szegélye Eleocharis palustris-os F2. Az állományokat többnyire Phragmites australis és Bolboschoenus maritimus alkotja. H5a: Többnyire degradált, kevésfajú rétsztyepp foltok találhatók a puszta ezen részén. Az úthoz közelebbi régen biztosan meg lett szántva, a kút környéki pedig nagyon eutrofizálódott, többszörösen túllegeltetett, agyontapostatott, mert a karakterfajok hiányoznak belőle. A Duna-Tisza közi szikesek jellemző növénye a pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum). Fotó: Molnár Ábel
Növényfajok: Achillea collina Achillea setacea Alopecurus pratensis Armeria serpillifolia Artemisia santonicum Aster tripolium Astragalus asper Bolboscheonus maritimus Bromus hordeaceus Camphorosma annua Carex stenophylla
Caruus nutans Cerastium dubium Chenopodium album Convolvulus arvensis Crutiata pedemontanea Cynodon dactylon Elaeagnus angustifolia Elymus repens Erodium cicutarium Erophila verna Eryngium campestre
Euphorbia cyparissias Festuca pseudovina Festuca rupicola Hieracium auriculoides Hordeum hystrix Hordeum murinum Juncus compressus Juncus gerardii Koeleria cristata Lepidium cartilagineum Limonium gmellinii
Lotus corniculatus Malva (neglecta) Matricaria recutita Medicago falcata Medicago lupulina Medicago minima Muscari neglectum Orchis coriophora Orchis morio Ornitogalum umbellatum Papaver rhoeas Pholiurus pannonicus Pisum elatius Plantago lanceolata Poa bulbosa Podospermum canum Puccinellia limosa Ranunculus lateriflorus Ranunculus trichophyllus Schoenoplectus lacustris Sclerochloa dura Thymus sp. Veronica arvensis Veronica austriaca Vicia angustifolia Xanthium spinosum
Rovarfajok: Gryllus campestris – mezei tücsök Modicogryllus bordigalensis – bordói tücsök Gampsocleis glabra – tőrös szöcske Tettigonia viridissima – zöld lombszöcske
A terepgyakorlat vezetői: Malatinszky Ákos és Centeri Csaba Fotók: Molnár Ábel
A terepgyakorlaton összesen 195 növényfajt számoltunk össze a három területről. Köszönjük szépen, jó volt látni ezeket az országos hírű területeket. Szikes zonáció az apaji pusztán. Fotó: Molnár Ábel
