A területi autonómiák múltja és jelene a Kárpát-medencében Kocsis Károly
Kolozsvár, 2013. november 22.
Elméleti bevezető A 19. századi nemzetállam-építők (EGY NEMZET– EGY ÁLLAM) álma egyetlen európai államban sem valósult meg. Az európai országok népessége többékevésbé etnikailag vegyes és ezen országok számos (autochton illetve allochton) kisebbségnek adnak otthont.
Ethnicállamok structure of the European states Az európai népességének etnikai összetétele Spain Latvia
titular nation
Macedonia Estonia
foreign population (non-nationals)
Moldova Ukraine
autochtonous minority
Russia (European parts) Bulgaria
702.8 millió európai 85%-uk az államalkotó nemzet tagja
Serbia Belarus United Kingdom
5%-uk külföldi
Slovakia Lithuania Greece Austria
10%-uk őshonos kisebbségi lakos
Slovenia Italy Rom ania Croatia Albania Ireland Sweden Germ any Finland Kosovo France Denm ark Norway Czech Republic Netherlands Hungary Portugal Poland
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Kivéve: Belgium, Bosznia-Hercegovina, Ciprus, Svájc és az egy milliónál kisebb népességű országok.
•Az elmúlt fél évszázadban az államokon belüli etnikai konfliktusok száma és intenzitása megnőtt. •A konfliktusok hátterében a kisebbségek kollektív (autonómiát is magában foglaló) jogainak merev elutasítása és ennek eredményeként a kisebbségek elszakadási törekvései álltak. •Ezen események után a nemzetközi közösség figyelme fokozottan irányul az alapvető emberi jogok részét képező kollektív kisebbségi jogok felé. •Ennek is köszönhető, hogy számos, korábban erősen központosított nyugati nemzetállam esetében megfigyelhető volt a decentralizáció, a regionális önkormányzatiság felé való elmozdulás (I, E, F, GB). •Napjainkban az államok és az etnikai kisebbségek közötti konfliktusok többségét politikai, békés úton oldják meg. A kisebbségek elszakadási törekvéseivel kapcsolatos konfliktusok alapvetően területi autonómiát eredményező tárgyalásokkal oldhatók meg.
•A területi autonómia egy földrajzilag meghatározott térség, mely az adott ország egyéb területi egységeitől eltér és különleges, törvényhozó illetve szabályozó (közigazgatási) halatommal felruházott státussal rendelkezik” (Ackrén, M. 2009) •A múltban az autonómia ilyen formáját az elszakadás felé tett első lépésnek, a létező államok felbomlasztása eszközének tekintették (Pan, C. – Pfeil, B.S. 2003). •A területi autonómia ma már a kisebbségvédelem legfejlettebb eszköze és a kisebbségek belső önrendelkezésének legmodernebb formája, mely az adott állam (annak államalkotó nemzete) és a nemzeti kisebbségek közötti kompromisszumnak tekinthető, mely biztosítja a kisebbségek számára az alapvető emberi jogok közé tartozó autonómiát, az államnak pedig területi integritásának megőrzését, határainak sérthetetlenségét. •Az etnikai alapú területi autonómia földrajzi feltételei: •A kisebbség többé-kevésbé összefüggő etnikai területe •A kisebbség az adott területen demográfiai többséget alkot •Az ország adott kisebbségének többsége (tetemes része) az adott területen él
Az etnikai alapú területi autonómiák létrejötte (az alapítás dátumával) 1920
Åland Islands
Finland
1948
Faroe Islands (Føroyar)
Denmark
1948
Aosta Valley, Friuli–Venezia Giulia, Sardinia, South Tyrol
Italy
1979
Greenland (Kalaallit Nunaat)
Denmark
1979
Balearic Islands, Basque Country, Catalonia, Galicia, Valencian Community
Spain
1991
Abkhazia (Apsny)
Georgia
1992
Crimea (Krym, Qirim)
Ukraine
1993
Adygea, Bashkortostan, Chechnya, Chuvashia, Dagestan, Ingushetia, Kabardino-Balkaria, Kalmykia, Karachay-Cherkessia, Karelia, Komi, Mari El, Mordovia, North Ossetia-Alania, Tatarstan, Udmurtia, Nenetsia
Russia
1994
German Community
Belgium
1995
Gagauzia (Gagauziya)
Moldova
1998
Scotland (Alba), Wales (Cymru)
United KIngdom
2000
Corsica
France
2005
Transnistria (Pridnestrovye)
Moldova
2007
South Ossetia (Khussar Iryston)
Georgia
Létező etnikai alapú területi autonómiák Európában
Létező és földrajzilag elképzelhető etnikai alapú területi autonómiák Európában
Etnikai alapú és regionális területi autonómiák Magyarországon (Kárpát-medencében) (11.sz. – 1920)
Érszegi G.
Az etnikai alapú területi autonómia és kisebbségvédelem első európai dokumentuma melyet II. András (1205-1235) bocsátott ki az erdélyi szász telepeseknek.
TERÜLETI AUTONÓMIÁK A MAGYAR KIRÁLYSÁG TERÜLETÉN (XV.sz. vége)
Területi (regionális) autonómia: Erdély (11.sz.-) Területi (etnikai alapú) autonómia: Horvátország (1102-) Szlavónia (1091-) szászok (1224-, 1486-) székelyek (14-15.sz.-) románok (14-15.sz.) kunok (1279-, 15.sz.-) jászok (1407, 1480-)
1= kunok, 2=jászok, 3=erdélyi szász székek, 4=a Lengyelországnak elzálogosított XVI szepesi szász város, 5= szepesi XI város, 6= szepesi tízlándzsás szék, 7= székely székek
2/3 magyar
1/3 nem magyar
TERÜLETI AUTONÓMIÁK A MAGYAR KIRÁLYSÁG TERÜLETÉN (1780)
1= Hajdú Kerület, 2=Jászkun Kerület, 3=erdélyi szász székek, 4= XVI szepesi szász város, 5= szepesi tízlándzsás szék, 6= székely székek, 7= Erdély
Területi (regionális) autonómia: Erdély (1691, -1848, 1849-1868) Jászkun Kerület ( -1702, 1745-1787, 1790-1850, 18601876) Hajdú Kerület (1609-, 1790-1850, 18601876) Területi (etnikai alapú) autonómia: Horvát-Szlavónor. (1527, 1790, 1848, 1868-1918) szászok (-1785,17901852, 1860-1876) székelyek (-1785,17901852, 1860-1876)
1/3 magyar
2/3 nem magyar
• A modern nemzetek és nacionalizmusok születése. •A francia nemzetállam-építés modelljének magyar követése (1844: a magyar a magyar állam hivatalos nyelve, egy állam – egy nemzet, ) •A magyar állam minden polgára a magyar nemzet tagja (államnemzet). •A központosított, egységes magyar nemzetállam létrehozása, a nemzetiségek területi autonómiára való törekvésének elutasítása (melyet a magyar állam területi integritása elleni támadásként értékeltek) •1876: közigazgatási reform (francia mintára egységes megyerendszer létrehozása) •A (200-650 éves) autonóm területi egységek felszámolása. •A nemzetiségek kollektív jogainak elutasítása fokozódó szecesszionista törekvéseket váltott ki. •A francia típusú nemzetállam-építés magyar kudarca •1. világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása, Magyarország feldarabolása
Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele)
Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918)
Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele) 1867 után: Erdély ismét különálló státusának román követelése /a román anyanyelvűek aránya Erdélyben 1869-ben: 57,5%/
Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918)
Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele) 1867 után: Erdély ismét különálló státusának román követelése /a román anyanyelvűek aránya Erdélyben 1869-ben: 57.5%/
Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918) Szerb Vajdaság (1861, március 24)
A Felső-Magyarországi Szlovák Kerület (1861. június 7.)
Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele) 1867 után: Erdély ismét különálló státusának román követelése /a román anyanyelvűek aránya Erdélyben 1869-ben: 57.5%/
Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918) Szerb Vajdaság (1861. március 24.)
1876 előtt
1876 - 1918
Horvát-Szlavónország
A Magyar Birodalom (Transleithania)
A SOKNYELVŰ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA (1914)
AUSTRIA - HUNGARY 1910
Germans Hungarians Czechs
1.2% 1.5%
Poles Ukrainians, Rusyns
4.5%
2.4%
Romanians 23.4%
3.5%
Serbs Slovaks
3.8%
Croats 3.9%
Slovenes Italians Boshniaks
6.3%
Others
8.5% 19.6%
9.7% 12.5%
HAZÁNK MEGSZÁLLÁSA ÉS A KÁROLYI-KORMÁNY AUTONÓMIA AJÁNLATAI A NEMZETISÉGEKNEK (1918-1919) C s e h e k Tótország - Slovenská Krajina (Szlovák autonómia, 1919. március 11.
Ruszka Krajna (Ruszin autonómia, 1918. december 21.)
Német autonómia 1919. január 28.
R o m á n o k
S z e r b e
k
Etnikai alapú és regionális területi autonómiák a Kárpát-medencében (1920 után)
AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA FELOSZTÁSA (1919 - 1920) LENGYELORSZÁG
CSEHSZ LOVÁKIA
A U S Z T R I A OLASZORSZÁG
MAGYARORSZÁG R O M Á
SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG (később Jugoszlávia)
N I A
AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA UTÓDÁLLAMAINAK ETNIKAI ARCULATA (1920 körül)
A MAGYAR ÁLLAM- ÉS ETNIKAI TÉR FELOSZTÁSA (1920)
A MAGYAR ÁLLAM- ÉS ETNIKAI TÉR FELOSZTÁSA (TRIANON, 1920)
Etnikai alapú területi autonómia az utolsó pillanatban Autonóm Szlovákia (Slovenska Krajina) Csehszlovákiában 1938.10.07. – 1939.03.14. és
Autonóm Kárpátalja (Podkarpatská Rus) Csehszlovákiában 1938.10.11. – 1939.03.14.
1938.09.29. München
Etnikai alapú területi autonómia az utolsó pillanatban Horvát Bánság (Banovina Hrvatska) Jugoszláviában 1939.08.24. – 1941.04.06.
Bán, választott „Sabor” (parlament) Belső önkormányzat (hadügy, külügy, belbiztonság, külkereskedelem, közlekedés jugoszláv kompetencia)
A MEGNAGYOBBODOTT MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAINAK ETNIKAI ARCULATA (1941)
Kárpátaljai Kormányzóság (Kormánybiztosság) Magyarországon 1939.06.22. - 1944.04.01. Igazi ruszin területi autonómia nem valósult meg, helyette közigazgatási kirendeltségek jöttek létre.
Jugoszláviában, Szerbiában: regionális autonómia: Vajdaság
Vajdaság Autonóm Tartomány 1945-1974 1974-1990 1990-2009 2009-
Romániában: Magyar Autonóm Tartomány (1952-1960) Maros-Magyar Autonóm Tartomány (1960-1968)
77,3% magyar 62% magyar
Egy korabeli ironikus székely mondás a Magyar Autonóm Tartományról: "Az autó magyar, de román sofőr vezeti."
Késői horvát ajánlat: 1992.12.30. Autonóm Szerb járások (kotar)
1990.09.30. Krajinai Szerb Auton. Körzet (HR) 1991.04.02. Krajinai Szerb Auton. Körzet (SRB) 1991.12.19. Krajinai Szerb Köztársaság (független) 1992.12.30. Autonóm Szerb Járások (HR ajánlat) 1995.05.1-3. Villám/Bljesak hadművelet (Ny-Szlavónia 1995.08.4-7. Vihar/Oluja hadművelet (Krajina)
A hajdani észak-jugoszláv térség etnikai térképe és a „Szerb Krajinai Köztársaság” (1991)
A szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlése (1994. január 8., Komárom)
824.000 lakos: 61,5 % magyar
A szlovák (Mečiar)-kormány döntése Szlovákia közigazgatási felosztásáról (1996)
Kárpátalja
1991.12.01. népszavazás Kárpátalja különleges státusáról (78% IGEN) és a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről (81% IGEN) 1996.06.28. az új ukrán alkotmány 2000- KMKSZ javaslata magyar többségű közigazgatási egység és választókörzet létrehozására
2012.04.28.a kijevi Központi Választási Bizottság döntése
A Székely Nemzeti Tanács javaslata az autonóm Székelyföldre
809.000 lakos 76% magyar
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács javaslata a partiumi autonómiára 77.000 lakos 75,9% magyar
Szilágyi F. Csomortányi I.
Szilágyi F. Csomortányi I.
298.000 lakos 67,2% magyar
Szilágyi F. Csomortányi I.
349.000 lakos 54,5% magyar
1.043.000 lakos (2011) 59,9% magyar 37,4% román 2,3% cigány
2013. március 10. Marosvásárhely
1992. április 25. VMDK kongresszusa: 3-lépcsős autonómia modell 2002. szeptember 21. Magyar Nemzeti Tanács (a vajdasági magyarság önkormányzati testülete)
„Magyar Autonóm Körzet” javaslat 327.000 lakos 53% magyar
Etnikai földrajzi szempontból lehetséges etnikai alapú területi autonómiák a Kárpát-medencében
A magyar anyanyelvűek aránya a földrajzilag elképzelhető „Dél-Szlovákiai Autonóm Tartomány” területén (1941, 2011)
magyar
szlovák
1941
95,5%
3,3%
2001 2011
69,6% 27,1% 63,5% 27,9%
magyar
A magyarok aránya a földrajzilag elképzelhető „Kárpátaljai Magyar Autonóm Körzet” területén (1941, 2001)
ukrán
1941
91.7%
6.8%
2001
68.2%
25.5%
magyar
A magyar anyanyelvűek aránya a földrajzilag elképzelhető „Észak-Partiumi Autonóm Körzet” területén (1941, 2011)
román
1941
75,4% 21,6%
2002 2011
54,9% 41,8% 56,0% 41,1%
magyar
1941 90,7%
román
7,1%
2001 76,8% 21,6% 2011 76,5% 21,5%
A magyar anyanyelvűek aránya a földrajzilag elképzelhető „Székelyföldi Autonóm Tartomány” területén (1941, 2011)
A 2012. december 9-i képviselőházi választások eredményei
Forrás: http://historymaps.ro/?p=158
A 2012. december 9-i szenátusi választások eredményei
Forrás: http://historymaps.ro/?p=158
magyar
A magyarok aránya a földrajzilag elképzelhető „Tiszamenti Magyar Autonóm Körzet” területén (1941, 2011)
szerb
1941
74,0%
10,1%
2001 2011
53,0% 50,4%
24,4% 25,8%
Kitekintés A társadalmi-gazdasági rendszerváltozás (1990- ), a világgazdasági válság (2008- ) okozta sokkhatás, a jólét hiánya, fokozódó társadalmi polarizáció, a korábbi erős központi hatalom megszűnése, a demokratikus civil társadalom hagyományának hiánya, nagy számú etnikai- és nemzeti kisebbség léte és bizonyos keserű történelmi tapasztalatok miatt a volt kommunista országokban, így a Kárpát-medence országaiban is a belpolitika gyakran nyúl a nacionalizmus fegyveréhez. A nacionalista (nem feltétlen mindig szélsőjobboldali) erők gyakran provokálják a kisebbségeket, különösen, ha azok nagy létszámúak és viszonylag kompakt etnikai területen élnek, hogy bizonyítsák a kisebbségek léte jelentette (gyakran irredenta) veszélyt. A kormányok a gazdasági-politikai nehézségek következtében inkább az állami funkciók központosítására törekednek, mint a regionális hatalommegosztásra, főként nem az etnikai alapú területi autonómiák megvalósítására, melyet az államalkotó nemzetek az állam területi integritása elleni nyílt támadásként értékelnek. E tekintetben a sikeres, pozitív európai példák helyett a sikertelenek (pl.Koszovó, Abházia, Karabah) tanulságait hangsúlyozzák. A Kárpát-medencében az etnikai alapú területi autonómiák létrehozásának etnikai földrajzi-demográfiai feltételei (a szlovákiai, ukrajnai, romániai, szerbiai magyar kisebbség törzsterületei esetében) adottak. A politikai feltételek a fentiekben vázolt okok miatt rövid- és középtávon, gyakran még a helyi önkormányzatok társulásának megvalósítási kísérlete esetében is úgy tűnik, hogy hiányoznak.
