A terepgyakorlatok jelentősége a környezeti nevelésben Szabó Mária – Horváth Gergely – Csüllög Gábor – Tamás László – Munkácsy Béla – Budai Edina Eötvös Loránd Tudományegyetem, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, tel.: +36-1-372 2500/1808, e-mail:
[email protected] 1. Környezeti nevelés – fenntarthatóságra való nevelés „A környezeti nevelés olyan értékek felismerésének és olyan fogalmak meghatározásának folyamata, amelyek segítenek az ember és kultúrája, valamint az őt körülvevő biofizikai környezet sokrétű kapcsolatának megértéséhez és értékeléséhez szükséges készségek és hozzáállás kifejlesztésében. A környezeti nevelés hatást gyakorol a környezet minőségét érintő döntéshozatalra, személyiségformálásra és egy széles értelemben vett viselkedésmód kialakítására” (IUCN 1970). A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia (2003) legfontosabb alapelve, hogy a környezet is és a nevelés is érint minden egyes embert. Környezeten komplex módon a természeti, mesterséges (alkotott) és társadalmi környezetet értjük; ezek – és az ezekkel kapcsolatos kérdések – egymástól elválaszthatatlanok, egyikük javulásához legtöbbször a többi javulása is szükséges, illetve azzal együtt jár. A nevelés nemcsak intézményes nevelést jelent, hanem a bölcsőtől a sírig tartó ismeretközlési és szemléletformálási folyamatot is. A környezeti nevelés célja – a tudatformáláson keresztül – a társadalmi környezet olyan javítása, ami nélkül nem képzelhető el a másik kettőben érdemi változás, nem létezhet fenntartható élet. A környezet fogalmára számos meghatározás ismeretes, ami nem meglepő, hiszem pl. magának az embernek is sokféle környezete fogalmazható meg, pl. természeti, társadalmigazdasági, szociológiai, pszichológiai stb. környezet. A környezettudományban (és az ökológiában) környezeten a hosszú, több milliós éves evolúciós folyamat eredményeként létrejött élővilág – a bioszférában élő 1,6 milliónyi ismert faj, beleértve embert is – környezetét értjük. A környezetnek tehát vannak már az ember színrelépése előtt is létezett természeti elemei – a talaj, a víz, a levegő, az élővilág és a táj –, amelyeket nagyon gyakran pont az emberi behatásokkal szemben kell védenünk. Ma már számos konkrét esetben csak azt tudjuk megállapítani, hogy ezek a természeti elemek csupán természetközeliek vagy természetes jellegek (LAKATOS, 2003). Azt azonban világosan látjuk, hogy akármennyit tanulunk, mégis csupán egy részletét tapogatjuk, ismerhetjük meg a földi rendszereknek, mint ahogy egy hindu tanmese szerint elefántot a vakok. A tanmese úgy szól, hogy mennek a hindu vakok az indiai országúton, amikor szembejön egy elefánt. Az egyik vak ember az elefánt ormányát, egy másik a fülét, harmadik az oldalát, a negyedik a lábát, az ötödik pedig az agyarát fogta meg.A vak, aki az elefánt ormányát markolta, így vélekedett: „kígyó alakú ez az állat! Hiszen a kezemben tartom ezt a tekeredő, rugalmas, hajlékony csövet, a vége valamicskét nedves és hideg. Izmos és hatalmas kígyóra hasonlít”. „Legyezőhöz hasonlít! – állapította meg az, aki a fülét érintette. „Hiszen ez egy kötél!” – mondja az elefánt farkát szorongatva a harmadik. Aki az oldalát tapintotta, meglepetten kiáltott fel: „úgy érzem, mintha egy falat tapintanék”. Aki a lábainál állt, ekképpen csodálkozott: „előttem hatalmas oszlopok tornyosulnak”. „Olyan, mintha egy hegyes kard fúródna a tenyerembe!” – jajdult fel az ötödik vak, amelyik az elefánt agyaránál állt. „Hála, hála, hála!” – vonulnak el a vakok. „Most már tudjuk, milyen az elefánt.” Pedig dehogy tudják! Csak egyes részeit ismerték meg, amit nem raktak össze egy egységes egész
működő rendszerré. Hiányzott a holisztikus szemlélet, az egységes egészként történő látásmód. Ezt a tanulságos hindu tanmesét azért idéztük fel, mert a környezeti nevelés egyik alapvető feladata a környezet egységes egészként történő láttatása és megértetése. 2. A környezeti nevelés lehetőségei a természetföldrajzi-tájföldrajzi terepgyakorlat keretében A környezet fogalmát nevében is hordozó környezettan-környezettudományi képzés mellett a többi természettudományos szakok esetében is nagy jelentősége van a szakmai terepgyakorlatok kapcsán a fenntarthatóságra, a környezettudatos életre való nevelésre is. A terepgyakorlat, mint oktatási forma alkalmas arra is, hogy az elméletben megtanultak alkalmazását bemutassuk a mindennapi életben. A természetben zajló természetföldrajzitájföldrajzi terepgyakorlatok különösen alkalmasak ennek a feladatnak a megvalósítására. Felsőfokú földrajzoktatásunkat sajnálatosan az elaprózott tantárgyi szerkezet, egymástól mereven elkülönülő tantárgyak jellemzik, ami alaposan gátolja a földrajz lényegét jelentő összetett és szintetizáló látásmód és a környezeti szemlélet kialakítását. A tanítás szempontjából ezért a tájföldrajz legfőbb jelentősége, előnye abban foglalható össze, hogy ez az a tudományszak, - amelynek mind természeti, mind társadalmi vonatkozásai vannak; - amely egy földrajzos hallgató számára a legösszetettebb látásmódot képes biztosítani; - és amely tárgyánál fogva a legnagyobb mértékben képes hozzájárulni a környezettudatosságra neveléshez, hiszen a környezetünkben lejátszódó változások jelentős része éppen a tájak változásában értelmezhető és érezhető (HORVÁTH G. et al. 2014). Emellett mindenki egy adott tájban él, amely alapvetően meghatározza, hogy ott hogyan érezzük magunkat. A földrajzos terepgyakorlatok táj- és környezetföldrajzi elemekkel történő kiegészítése a gyakorlati problémák holisztikus meglátását és komplex megoldását teszi lehetővé. A táj szerepét és jelentőségét terület- és településfejlesztésnek, a regionális tervezésnek, az építészeti és kulturális fejlesztéseknek is figyelembe kell venni. A terepi munka során képessé teszi a hallgatókat a tájváltozások, tájkonfliktusok felismerésére, kezelésére, a komplex és holisztikus látásmód kialakítására. A gyakorlatot a tantervileg előírt 5 napos kötelező természetföldrajzi terepgyakorlat keretében végzik el a negyedik szemesztert elvégzett földrajz alapszakos hallgatók. A terepgyakorlat fő célja a táj mai állapotának, a tájhasználati formáknak és környezetre gyakorolt hatásuknak a felmérése mellett a tájdegradáció okainak és következményeinek felismerése, a táji konfliktusok megláttatása. A gyakorlat célja még annak elérése is, hogy a hallgatók azt is felismerjék, meglássák, miként hat vissza a tájhasználat, illetve annak változásai a természeti és a társadalmi-gazdasági folyamatokra. Ezen túlmenően minden résztvevő hallgatónak feladata, hogy a látottak leírása és a problémák felismerése mellett tegyen javaslatokat a táji problémák, a felismert tájkonfliktusok megoldására az adott település kapcsán, valamint a helyi önkormányzatok számára hasznosítható településfejlesztési lehetőségekre. A 2015. évi terepgyakorlat helyszínéül a Bükkalja néhány települését és azok környékét választottuk. Közülük Tibolddaróc esetében a szakmai cél a település és a táj kapcsolatának vizsgálata, a tájhasználat változásainak felmérése mellett kérdőíves, illetve egyéni értékelés alapján adatlapok felvétele volt a településen található ingatlanokról és állapotukról a fejlesztések megalapozása érdekében, míg Kács és Bükkábrány esetében a kérdőíves felmérés a fűtés, a melegvíz használata és a főzés során felhasznált energia típusaira és mennyiségére irányult, emellett a kiscsoportok felmérték a nyílászárók és a tetők tájolását, a szigetelések módját és a háztartásokban megtalálható főbb elektronikai eszközöket is.
3. A terepgyakorlat tapasztalatai 3.1. Tibolddaróc Az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszéke és Tibolddaróc Község Önkormányzata 2015. június 19-én együttműködési megállapodást kötött. Ennek lényege, hogy a Tanszék kutatócsoportja a Tanszék és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete által konzorciumi formában elnyert, „Megújuló energiaforrások alkalmazásának tájvédelmi vizsgálata hazai mintaterületeken – kihívások és lehetőségek” című OTKA pályázat keretében együttműködik Tibolddaróc Község Önkormányzatával, kölcsönös előnyökkel járó együttműködési gyakorlatot kialakítva. A megállapodás elsősorban a komplex és fenntartható táj- és településfejlesztés szakmai elemeinek – mint pl. megújuló energiákon alapuló rendszerek tervezése, optimális tájhasználat tervezése, lehetséges (alternatív) turisztikai desztinációk feltárása stb. – kidolgozásához szükséges feltételek megteremtését célozza. A megállapodás keretében a Tanszék vállalja, hogy a település és táji környezete vizsgálata, kutatása során szerzett, feltárt információkat, az azokon alapuló megállapításokat – tudományos tevékenysége hasznosításának céljából – az Önkormányzatnak átadja, azt megismerhetővé teszi. A Tanszék vizsgálja a település energiagazdálkodási, energiaracionalizálási lehetőségeit is, e körben is biztosítva az információk és megállapítások átadását gyakorlati hasznosításuk, felhasználásuk céljából. Az Önkormányzat pedig vállalja, hogy a maga részéről minden lehetséges támogatást megad a Tanszék részére, mivel annak kutatómunkája és a munka eredményei alapját képezhetik a település fejlesztési terve kidolgozásának és sikeres megvalósításának.
1. ábra. Tibolddaróc látképe Tibolddaróc község a Bükkalja egyik ismert települése (1. ábra). A Bükkalja táji arculatának létrejöttében kiemelkedő szerepe van a miocén vulkánosság során felhalmozódott nagy tömegű riolit- és dacittufáknak, amelyek összesültségi fokának különbségei meghatározzák a terület felszínalaktanát. A térség komplex természeti és kultúrtörténeti értékei és különlegességei az itt található kaptárkövek, valamint a riolittufába vájt barlanglakások. A tufatakarót dél-délkeleti irányban futó folyók szabdalták fel, közülük a falut vízzel is ellátó Kácsi-patak – amit egykoron a helyi „malomipar” is felhasznált – érdekessége, hogy a Bükkalja melegvizes forrásai miatt sosem fagy be. Biogeográfiai érdekessége a csak itt élő harmadidőszaki reliktum csigafaj, a fekete bödöncsiga (Theodoxus prevostianus). A település tájföldrajzi szempontból határvonalon fekszik, az alföldi és hegyvidéki jelleg egyaránt megfigyelhető mind éghajlatában, mind tájszerkezetében. A településen jelenleg 1437 fő él. Túlnyomó részben katolikusok, míg körülbelül 30%-uk református. Mindkét felekezetnek van temploma a községben. A lakosság jelentős része az 1950-as évek végéig az itt található pincesor barlanglakásaiban élt (2. ábra); az utolsó barlanglakó család 1975-ben költözött be a faluba. Az országban itt található a legtöbb egykoron lakott barlanglakás. A riolittufába mélyített építmények közül országos hírességű lehetne és turisztikai látogatottságot érdemelne a falutól távolabb a hegyoldalba vágott, több
összekapcsolódó nagyméretű oszlopos teremből álló, hatalmas méretű Kőhodály (3. ábra), amely nevének megfelelően egykor juhistállóként szolgált. Turisztikailag lehetőséget kínálhat az is, hogy a falu a négy kastély településének is mondható, mert itt található a Bottlikkastély, a Gencsy (Reissmann)-, a Majtényi- és a Halassy-kúria; a hasznosítást részben a tulajdonviszonyok, részben a leromlott állapotok azonban gátolják. Tibolddaróchoz 250 hektár szőlőterület tartozik, amelyen fiatalabb és idősebb gazdák egyaránt folytatják a hagyományos szőlőtermesztést és borkészítést. Egykoron a neves Törley-gyár is innen szerezte be a pezsgőihez az alapanyagot. A hagyomány folytatásaként a településen ma a Mezei Pincészet készít kereskedelemben is forgalmazott pezsgőket.
2. ábra. Egykori barlanglakások
3. ábra. A Kőhodály Mint említettük, az országban található kaptárkövek közül a legtöbb a Bükkalján található: 41 lelőhelyen közel 80 kaptárkő, összesen 470 fülkével (SAÁD A. 1963, BARÁZ CS. et al. 2011). A Cserépváralja határában, a Mangó-tetőn fellelhető kaptárköveket és változatos természeti környezetüket a terepgyakorlat negyedik napján egy egész napos terepbejárás keretében látogattuk meg (4. és 5. ábra). Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a kaptárkövek a jól hasznosítható turisztikai desztinációk közé tartoznak.
4. ábra. Felszínformák tanulmányozása egy szurdokvölgyben
5. ábra. Kaptárkő a Mangó-tetőn A táji környezet vizsgálata mellett a terepgyakorlat fontos része volt egy felmérés elkészítése. A hallgatók a helyszínbejárás során az előzetes instrukciók alapján párosával adatlapokat vettek fel. Az értékelő lapok kitöltését egy előre meghatározott szempontrendszer segítette. A felméréseket olyan szempontok alapján végezték el, amelyek egyszerűen és könnyen számszerűsíthetők voltak, hogy az adatok a további, részben térinformatikai feldolgozásra alkalmasak legyenek. Az értékelő lapok kitöltését egy előre meghatározott szempontrendszer segítette, ami kódszámokkal történő jellemzést, kategorizálást, illetve pontszámos értékelést tett lehetővé. Fontos cél volt a szempontok szelektálásában a táji és települési összefüggések kimutatásnak lehetősége is. A felmérés keretében a hallgatók a település telkeit egyesével, az előre meghatározott szisztematikus rendszer szerint, a gyakorlatvezetők iránymutatásai alapján mérték fel. A felmért szempontok közül voltak olyanok, amelyeket a helyszíni vizsgálat eredményeként tudtak meghatározni, és voltak olyanok, amelyekhez szóbeli adatközlőkre volt szükség. A felmérés 27 értékelt eleme felölelte a pincék, a telkek, a lakóépületek, a melléképületek, a gazdálkodás és – mint fontos tájhasználati forma – a turizmus jellemvonásainak felmérését. A hallgatók minden egyes értékelendő szemponthoz részletes szóbeli és írásos értékelési útmutatót kaptak, hogy az eredmények tudományosan is értékelhetők legyenek. Ugyanakkor egyes szempontok értékelése, illetve pontozása részben szubjektív szempontok szerint történt. A felmérés részét képezte pl. a lakóépületek felmérése az 1. táblázatban felsorolt szempontok alapján. . Összesen 684 telekhez sikerült a helyszíni vizsgálatok során kiszállni, amelyeken 980 darab lakóépületet azonosítottak. A helyszíni szemle során sikerült beazonosítani a lakóépületek korát, jellegét, állapotát, a közművek jelenlétét, fürdő/ WC tulajdonságait, és a fűtés módját. 1. táblázat. Szempontok a lakóépületek felméréséhez Lakóépület száma
Lakóépület kora
Számolás alapján (pl. 2 db)
5 év alatti 5-15 év közötti 15-30 év közötti 30 év feletti
Lakóépület jellege
Lakóépület állapota
Közművek kiépítettsége
hagyományos falusias kertvárosias
kiváló jó
villany - vízgáz villany - víz
üdülő jellegű
átlagos
csak villany
egyedi
elhanyagolt
nincs
nem meghatározható
romos
Belső fürdőszoba/ WC van nincs
Fűtés módja hagyományos szilárd tüzelésű szilárd tüzelésű központi kazán gázkonvektor gáz tüzelésű központi kazán vegyes elektromos napelemes
3.2. Kács és Bükkábrány Kács és Bükkábrány vizsgálata során egy más jellegű kérdőíves felmérést végeztek a hallgatók a lakosság körében a környezet állapotát döntően meghatározó energiafelhasználásra, a lakóépületek energiahatékonyságára és a családban használt elektronikai eszközökre vonatkozóan. Kácsról a teljes lakosság 25%-ára, míg Bükkábrányról (mely négyszer akkora település, mint Kács) egyelőre a lakosság 14%-ára vonatkozó adatokat tudtunk szerezni. A terjedelmi korlátok miatt a feldolgozás eredményeiből csak néhányat emelünk ki. A fűtést illetően Kácson a háztartások átlagosan 72%-ában fával fűtenek, túlnyomórészt bükk- és cserfából nyert tűzifával, aminek mennyiség háztartásonként átlagosan 6 m3. Ezt sok helyütt gázfűtéssel egészítik ki. Bükkábrányban a megkérdezettek 62%-a fűt valamilyen arányban fával. A fűtésre használt fa a legtöbb esetben vegyes; a cser, az akác és a tölgy közel azonos arányban oszlik el a lakosság között. Mindkét településen túlnyomórészt gázt használnak főzésre. Bükkábrányban fatüzelés nem fordul elő, ellenben kis százalékban előfordul gáz és áram együttes használata (6. ábra). A használati melegvíz előállítását illetően mindkét esetben a villamosenergia-felhasználás a jellemző. Környezeti és energetikai szempontból is érdekes kérdés a tetők tájolása. Mindkét településen a tetők felének tájolása alkalmas napenergia hasznosítására, a nyílászárók több mint fele szintén jó tájolású, passzív napenergia-hasznosításra kedvező. A hőszigeteléssel kapcsolatban a bükkábrányiak több információval rendelkeznek, mint Kácson. 4. Hallgatói vélemények, javaslatok A terepgyakorlat a felméréshez kapcsolódó beadandó írásbeli feladattal zárult. Ez egyrészt az adatlapok otthoni összegzését, tisztázását, másrészt a tanulságok megfogalmazását jelentette, és a beszámoló részeként külön kértük a személyes véleményük megfogalmazását, különösen a település előnyeire és problémáira vonatkozólag. Összegzésként elmondható, hogy a hallgatók komolyan vették mind a napi felmérési feladatokat, mind az eredmények személyes értékelését. Fontosnak érezték a közvetlen tapasztalatokat, és azt, hogy részesei lehettek egy olyan szakmai munkának, amelyben a tanórai és a szakirodalom feldolgozásán alapuló feladatoknál sokkal hatékonyabban és problémaérzékenyebben tudták megérteni a környezet, település, táj és tájhasználat mindennapos összefüggéseit és azok geográfiai megközelítésének módszereit. Mindemellett a gyakorlat végére magukénak érezték a település problémáit is, és több javaslatuk is volt megoldásokra. Ahogy tehát azt a tanulmány elején is hangsúlyoztuk, a bükkaljai terepgyakorlatok nemcsak arra adtak módot, hogy a hallgatók környezettudatossága erősödjön, hanem arra is, hogy ismereteiket komplexen rendszerezve a jövőre vonatkozó következtetéseket vonjanak le és ajánlásokat tegyenek Zárszóként érdemes kiragadni néhányat ezekből a következtetésekből és röviden idézni ezekből a véleményekből. „A település kistelepülési jellegét nem érdemes, valamint nem is szabad megváltoztatni, hiszen a tájba pontosan illik. Elsősorban minőségi fejlesztésekről kellene beszélni, amelynek célja az emberek életkörülményeinek javítása, s a turisták idevonzása, amivel a település a hírnevét növelhetné, hiszen egy ilyen táji és történelmi emlékekkel rendelkező település, mint Tibolddaróc sokkal nemesebb sorsot érdemel”. „A barlanglakások és a Kőhodály hasznosítása a turizmus egyik irányvonala, de véleményem szerint annak átalakítása, táji környezetének megváltoztatása nem kérdéses.
Fiatalok táboroztatása, helyi élettörténeti, valamint borászati múzeum, skanzen létrehozása akár egy lehetséges irány volna a falu esetében”. „A régi hagyományokat őrző szőlész-borász tevékenységet egy évente egyszer megrendezésre kerülő Tibolddaróci pezsgő- és borfesztivál keretében tudná igazán kamatoztatni a falu. A fesztivál keretében szervezett túrákon láthatnák az érdeklődők a számos pincészet és a pezsgőgyár belsejét. A jelenleg csak egynapos rendezvényt (Víg Daróci Pincék Főzőfesztiválja) akár 3 naposra is tervezhetnék”. „Lehetőségek… A használaton kívüli pincékben történő gombatermelés. Sok kis egységben folytatott nagy mennyiségű gombatermelés. A település külterületén legeltető állattartás, melyet az önkormányzat különböző pozitív ösztönzőkkel segíthetne vagy önmaga szervezhetne. Őshonos magyar haszonállatfajták (pl. racka juh, szürke marha) tartása. Egész héten nyitva tartó étterem: a turizmus fellendülésével természetesen megérné a hét minden napján nyitva tartani a vendéglátó-ipari egységet”. Az első bükkaljai terepgyakorlatot remélhetőleg még továbbiak fogják követni, amelyek programjának összeállításában, javításában is segíthetnek a hallgatói vélemények. De hogy talán jó úton járunk, azt sejteti egy számunkra hízelgő hallgatói vélemény: „A terepgyakorlaton nagyon sok új és hasznos dolgot tanultam, amit majd kamatoztatni tudok a szakdolgozatom megírásában és későbbi munkám során is. Az órákon tanultakat most élőben is láthattam és megtapasztalhattam, ami nagyban hozzájárult a szakmai fejlődésemhez”. Irodalom Baráz Cs.–Kiss G.–Holló S. 2011: Szakrális kőemlékeink: kaptárkövek Magyarországon. – Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága Budapest. 48 p. Horváth G.–Csüllög G.–Pintér Z. 2014: Tájföldrajzi terepgyakorlatok tapasztalatai. – In: Kórodi T.–Sansumné Molnár J.–Siskáné Szilasi B.–Dobos E. (szerk.): VII. Magyar Földrajzi Konferencia. Földrajz–Geoinformatikai Intézet, Miskolc. pp. 182-193. Lakatos Gy. 2003: A környezettudomány oktatásának helyzete az európai felsoktatásban. – In: Nemzeti környezeti nevelési stratégia – alapvetés – 2003. Saád A. 1963: A kaptárkövekről. – Az Egri Múzeum évkönyve. Eger, pp. 81-88. A tanulmányt az OTKA K112477 számú pályázat támogatta.
