A tékozló fiúk hazatérése Aliansz imahét 2016

A tékozló fiúk hazatérése Aliansz imahét 2016

A Magyar Evangéliumi Szövetség hírlevele

Evangéliumi Aliansz

2015 Karácsonyán

Erő, szeretet, józanság Egyházi szervezetek menekültmissziója Az elmúlt hónapokban erősödő konfliktusokról, háborúkról, terrorról, keresztyénüldözésről, ökológiai katasztrófákról szóló hírek ömlenek ránk, és láthatjuk a nyugati egyház egy részének megerőtlenedését is. Mindezek az evangéliumok végidőkkel kapcsolatos próféciáit juttatják eszünkbe. Értelmezhetjük az eseményeket politikai, szociológiai, történelmi szempontból is, de nekünk, keresztyéneknek sajátos feladatunk van ezen a világon. A missziói parancsot nem vonta vissza az Úr. Kísértése lehet az egyháznak a bezárkózás, a félelem vagy éppen a túlzott aktivitás, esetleg valamely politikai irányzat szekerét tologatva. Isten az övéinek nem a félelem lelkét adta, „hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (1Tim 1,7). Ezt a hármat így együtt. A „háromlábú szék” egyik lába sem hiányozhat. Mandátumunk a népek tanítvánnyá tétele erővel, szeretettel, józanul. A migránsok, menekültek nagyobb része muszlim. Az Isten által elhívott és megbízott keresztyének (különböző hátterűek) szerte a világban végzik feléjük is a biblikus, holisztikus missziót, komoly eredményekkel. Az úgynevezett Iszlám Állam is lehet Isten kezében eszköz a Nyugat égbekiáltó bűneire való figyelmeztetéshez. Ezt az Úr tudja. Ugyanakkor a hívők „alkalmas és alkalmatlan időben”, helyen nem tehetnek mást, mint hogy hirdetik a világmegváltó evangéliumot. Számtalan muszlim többségű országban keresztyén ébredést lehet tapasztalni. Az Európában élő muszlimok egy része is újjászületik Isten Lelke által. Ismerünk olyan németországi gyülekezeteket, amelyek tagságának nagyobb része korábban muszlim hátterű volt. Nem vagyunk naivak, tudjuk azt is, hogy hetente adnak át Európában mecseteket, a nemzetük népességének reprodukálására – a jólét részegsége miatt – képtelen európaiak fogynak, a muszlimok viszont szaporodnak. A történelmet Isten tartja a kezében. „...az Úré a föld és annak teljessége.” (1Kor 10,26) Ahogy a Bibliában is olvassuk, és Luther is sokat hivatkozott rá, Isten mintegy „sakkozik” az uralkodókkal, népekkel. Egyiket bünteti a másikkal. Reménységünk csak az lehet, hogy kapunk időt, alkalmat a megtérésre. Mert megtérés nélkül nem fog menni.

2

A tékozló fiúk hazatérése

Sokan idegesek, ha a megtérés isteni követelményéről hallanak. Higgyük el, megtérés nélkül elvész a világ, benne a Nyugat, Európa és országunk is az egyházakkal, templomokkal, missziói stratégiákkal együtt. Nem segít rajtunk a pénz, a hatalom, a fegyver, az ügyeskedés. A megtérés a gondolkodás megfordulását jelenti. Ha nem térünk vissza az Örökkévalóhoz, a Tízparancsolathoz és az evangéliumhoz, nincs tovább. Bűneink következményei utolértek minket, ránk dőlt a könyvespolc. A missziót csak az Istenért és emberekért lángoló szívvel lehet végezni. Ez a krisztusi identitás lényege. Ha Isten ad még esélyt a jövőre, akkor csak így lehet folytatni. Nem látjuk, nem láthatjuk a jövőt. Lehet, hogy bekövetkezik a Nyugat hanyatlása, és dominánssá válik a benyomuló életerősebb kultúra. Azt is tudjuk, hogy Isten képes arra, hogy megváltoztassa ítéletes döntését. Ninive, a gonosz város megtért, és elmaradt az ítélet. Ezért kell nekünk elsősorban személyes és közösségi életünk megtérésével törődni, egyéni és közösségi szinten egyaránt. Meg kell, meg lehet térni személyes bűneinkből és a természet ellen elkövetett vétkekből. A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) „ernyője” alatt tizennyolc missziós szervezet keresi Isten akaratát, vezetését a mai helyzettel kapcsolatban. Szeverényi János

Szabó Dániel, Mészáros Kálmán és felesége a KOMT konferenciáján, Kálmán írása erről a 27. oldalon található. Fotó: Dr. Tamás György


3

„…Hívják nevét csodálatosnak…” (Észaiás 9,6) (Emlékezés és előretekintés) Ézsaiás próféta, könyvének 9. részében olvasható hatalmas kijelentése a Gyermek, a Fiú, isteni, mennyei lényéről, magában foglalja az Ő „csodálatos” voltát is. Isten népe mindenkor megvallotta, hogy Isten a csodák Istene, „Aki nagy végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, aminek száma nincsen”(Jób 5,9). Ennek hirdetése, örömteli továbbadása feladat is, és nagy kiváltság: „beszéljétek minden nemzet között az ő csodadolgait!” (105 Zsolt. 2.) Az ó-emberünk bírálni, perelni, kisebbíteni akarja az Úr tetteit. Azt sugallja, hogy már kinőttük őt, sőt Fiának evangéliumát is. A titkokat – mint a keresztrejtvényt – régen megfejtettük, mindenen átlátunk, felnőttek vagyunk, sőt tanácsadók lettünk. Karácsony ajándéka ezt a szörnyű torzulást is gyógyítja bennünk. Pásztorok vagyunk, vagy napkeleti királyok, késztetést érzünk, hogy elinduljunk, és hódoljunk Néki. Hogy személyes megszólítottságban is „…gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról” (145. Zsolt. 5.) Engem most abban szólított meg az Úr, hogy gondolkodjam el azon, hogyan kerülhettem én a magam méltatlanságával és erőtlenségével, ennyi áldott, megszentelt, látást hordozó és cselekvő aliansz testvérem közösségébe. Édesapám református lelkipásztor volt, nagyon elkötelezett a felekezetünk iránt, és hűséges munkás. Olyannyira, hogy a későbbiekben ennyi buzgóságot már nem is viselt el a háború utáni új rend, és meg is fosztották a palástjától. De ameddig tehette, a nagy lelki ébredés idején (1946-1950), a községben lévő kis baptista gyülekezet tagjait is meghívta az alkalmainkra, de jelen voltak a pünkösdi, vagy testvér-gyülekezeti közösségekből is. Hála az Úrnak, szüleink nem mérgezték meg a szívünket azzal, hogy csak mi vagyunk az Ő népe. Egyházunk iránti hűségre, de az Úr népében való gondolkodásra, látásra neveltek. Ebben az igei szemléletben erősödtünk meg, és így készültem magam is a lelkészi pályára, melyet a forradalom utáni esztendőben – szinte az indulás órájában – már el is törtek. Nem könnyű évek következtek, de nagy szabadságot kaptam az Úr népe közötti szolgálatra. Átélhettem, hogyha valakit az evangélium ügyében dobnak ki az egyház hajójából, az Isten mentőcsónakjába esik. Sok olyan közösségben tolmácsolhattam, és lehettem otthon évek múlva, akik egymást egyébként nem egészen tudták elfogadni, de én egyformán szerettem őket. Ekkor már biztos voltam abban, hogy mi mind egy testnek a tagjai vagyunk a Krisztus fősége alatt.

4


Milyen sok lelki tanítóm lett, akik alig jártak ugyan iskolába, s többen közülük cigány származásúak voltak, de az Úrhoz sokkal közelebb álltak, mint én. Többen közülük erős lelki ajándékokat is hordoztak, és szabadító szolgálatokat is végeztek. A 70-es, 80-as években egy sajátos lelki ébredés is jelen volt az országban, amit Isten gyermekei különbözőképpen láttak és értékeltek. Ekkor vált igazán nagy igévé számomra, a Filippi 3,15: „Amiben pedig másként láttok, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek.” 1990-ben nagy meglepetésemre – a vendéglátásban dolgoztam még mindig, s már 32 éve ki voltam zárva egyházunk szolgálatából – hirtelen a Zsinat elnökségi tagja, majd később alelnöke lettem. Legalább ilyen jelentős eseménnyé lett az életemben, hogy dr. Kovács Géza, majd Szuhánszky Gábor testvéreim maguk mellé fogadtak az Alianszban - s közben mindnyájunkat nagy szeretettel hordozott, és támogatott Horváth István, és az Aliansz elnökségének kiváló felkészültségű testvéri köre. Ebben a közösségben már a széles ölelésű evangélikus missziói vezető, Szeverényi János is meghatározóan volt jelen, a baptista (Mészáros Kálmán, Papp János) és pünkösdi (Fábián Attila, Pataky Albert) elnök testvérek mellett. Ekkorra már együtt éreztünk felelősséget az Aliansz részéről, a radikális megoldások közé került, számtalan, újonnan született, az Úrért munkálkodó testvéri közösségért. Egy-egy „Fórumon”, akár hetvenen is együtt tanácskoztunk és imádkoztunk, esetenként a hivatalos meghívást teljesítő, de testvéri szívű kormányzati képviselővel is. Evangéliumi közösségek mellett kiálló leveleinket a kormányzathoz eljuttatuk. Kapcsolati körünk közben egyre szélesedett. A Testvér Gyülekezet részéről és a Golgota oldaláról is olyan testvérek álltak be a szolgálatba, mint Csikós Péter vagy Bánki Lajos. Imaközösségünk is formálódott a városért, az országért. Sok új területet is elértünk az alianszban hordozott igei látással - még az Ökumenikus Tanácsot is. A világkonferenciákon való részvételünket mind ajándékba kaptuk az Úrtól, de így tekintettünk a László Viktor testvérünk által szervezett „Ez az a Nap!” országos ölelésű mozgalomra is, vagy a „BalatonNET” születésére és kibontakozására Varga György, majd Kapocs Attila testvéreink rendkívüli elkötelezettségével. A Reménység fesztivál / Franklin Graham/ programjába is mindnyájan törekedtünk támogatóan bekapcsolódni. Ezekben a szolgálatokban már az utca, vagy a Balaton partja is megszólítást kapott, de az OM munkája, vagy éppen a Zsinat missziói szolgálata – elfogadva, támogatva egymást – együtt volt jelen. A tavalyi évben, Dani Eszter személyében a zsinati és a missziós vonalon is erősödött az Aliansz elnöksége. A nagy konferenciák előadói is tükrözték, hogyan váltunk nyitottá egymás számára, Isten népének nagy családján belül.


5

A sorainkban ott voltak, s vannak hívő zsidó testvéreink is, továbbá a kormányzatban dolgozók személyét, munkáját, jó irányú lelki törekvéseit is hordozzuk imádságainkban. A tanácsadók köre a Károli Református Egyetemig terjed, és évies teológiai konzultációink előadói is sokfelől érkeznek. Olykor éppen a református, evangélikus, baptista, vagy pünkösdi teológiák professzori karából. Isten életformává tette számunkra az aliansz-lelkületű testvéri közösséget! A népvándorlás világeseménye és a reformáció közelgő, nagy évfordulója, mind közös ügyünk, melyek arra késztetnek, hogy kiáltsunk a Lélek erejéért és bölcsességéért. Bár csak néhány kiemelkedő pontra, eseményre mutattam rá – s legalább ennyit el is kellett hagynom – szabad talán mégis a Karácsony ünnepében és az újév indulásában hálaadással megvallanunk: „Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt!” Máté 21,42 D. Szabó Dániel Szomjas vagy? Mi a világnak azon a pontján élünk, ahol megadatott, hogy bármilyen mennyiségben fogyaszthatunk tiszta ivóvizet. Bele sem gondolunk, hogy a világ másik felén emberek milliói szomjaznak. Ma az emberiség egyik legnagyobb problémája amivel szembe kell néznie, az ivóvíz kérdése. Ahogyan a testünk nem létezhet víz nélkül úgy a lelkünk sem az éltető forrás nélkül. Nekünk, hívőknek óriási feladatunk és felelősségünk van abban, hogy szívünket megnyitva, szomjasan menjünk az élő víz forrásához, Jézushoz. Ha nincs bennünk szomjúság és nem vágyunk az élő víz után, kiszáradunk. Jézus mondja: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn 4,13) Használjuk ki a lehetőséget, hogy minden nap rendelkezésünkre áll Isten igérete, és hagyjuk, hogy felfakadjanak bennünk az élő víznek folyamai. Ha felismerjük Isten állandóan megújuló bőséges kegyelmét és bátran kérjük azzal a céllal, hogy másoknak is továbbadjuk, akkor gyökeres változást hozhatunk a környezetünkben. LászlóViktor

6


Egy „motoros misszionárius házaspár” beszámolója a magyarországi Motoros Misszióról A Magyar Keresztény Motorosok Közössége (MKMK) felekezetközi misszió. Tagjaiként különböző keresztény gyülekezetekhez tartozunk, de mindannyian Jézus Krisztust személyes Megváltónknak valljuk. Célunk alternatívát kínálni azoknak a motorosoknak, akik nyitottak a tömegek által követett értékrendtől eltérő szabadság és öröm megismerésére. Szívesen osztjuk meg bárkivel az Örömhírt Isten szeretetéről, és Jézus Krisztus személyes életünkben végzett munkájáról. A Motoros Misszió három területen végzi a szolgálatát: 1. Közösségépítés – 19 ilyen jellegű eseményünk volt: Fontosnak tartjuk, hogy jó közösségben lehessünk egymással is, ezért szervezünk különböző közösségépítő alkalmakat és programokat, rendszeresen (2 hetente) imaközösségen vagyunk együtt. 2. „Egyházi” szolgálat – 13 meghívást fogadtunk el: Különböző felekezetű gyülekezetek meghívására bekapcsolódtunk az általuk szervezett programokba: szolgáltunk – evangélizáción bizonyságtételekkel, Istentiszteleteken bátorító igei üzenettel, gyermek és ifjúsági programokon megosztottuk az örömhírt, megjelentünk fogyatékkal élők táboraiban és a szeretetünkkel szolgáltunk feléjük, különböző egyházi és felekezetközi rendezvényeken is részt vettünk (Csillagpont, Ez az a nap, BalatonNet misszió expó, Fogyatékkal élők tábora – Sőréd). 3. Motorosok felé való szolgálat – 19 alkalommal voltunk jelen különböző motoros klubok, baráti társaságok rendezvényein, motoros fesztiválokon. A 2015-ös évben először nyílt lehetőség arra, hogy: - részt vegyünk (június 10-től 14-ig) az Alsóörsi Harley-Davidson Open Road Fest rendezvényen. Isten csodálatos utat nyitott a részünkre! A fesztiválon megjelenhettünk a „Beszélgető Zóna” szolgálattal, amin keresztül kapcsolatba kerülhettünk és beszélgethettünk a fesztivál résztvevőivel. Akik kérték és engedték, azokért imádkoztunk. - a Devils Börzén – motoros kirakodó vásár – jelen voltunk a „Beszélgető Zóna” szolgálattal. Több érdeklődővel beszélgethettünk, néhányan Bibliát is elfogadtak tőlünk. Fontosnak és értékesnek látjuk azt, hogy ebben az évben először megjelenhettünk ezen a motoros rendezvényen keresztényként és motorosként. Hisszük, hogy jó „illatként” tartózkodtunk a rendezvény helyszínén.


7

Hálásak vagyunk Istennek! „Jó az ÚR, örökké tart szeretete!” - Hálásak vagyunk motoros testvéreinkért, barátságukért, kitartó és önzetlen szolgálatukért. - Hálásak vagyunk azért is, mert Isten megajándékozott bennünket azzal, hogy szeretni tudjuk a motoros embereket és „elhívott-elküldött” a feléjük való szolgálatra. - Hálásak vagyunk, mert felgyógyulhattunk a 2014. Pünkösd hétfőjén bekövetkezett baleset sérüléseiből, melynek vétlen résztvevői voltunk. - Hálásak vagyunk, mert Isten a Szentlélek által különleges utakon vezet bennünket, és ezen keresztül is láthatjuk, megtapasztalhatjuk hatalmát, kegyelmét és csodáit. - Hálásak vagyunk, mert július elejétől Budapesten élhetünk és az Érdligeti Gyülekezethez tartozhatunk. - Hálásak vagyunk a 2 évre kölcsönkapott Harley-Davidson V-Rod motorért. Köszönjük Révész Lajos testvérünk önzetlenségét, áldozatkészségét és támogatását! Minden okunk meg van arra, hogy hálásak legyünk! „letérdelek az Atya-Isten előtt, és imádom őt,”! (Ef 3:14) Heizer Kornél és Anna

8


Közös imádság a 2015. évi Aliansz Imahét nyitó alkalmán, Budapesten a Szilágyi Dezső téren. Pintér Imre, Bánki Lajos, Kovács Géza, Papp János, Durst László, Szuhánszky Gábor, Mészáros Kálmán, László Viktor, Dani Eszter és Szabó Dániel a Budai Református Egyházközség templomában. A hét témája Istenünk, a „Mi Atyánk” megszólítása, az Úrtól tanult imádság szívből való végiggondolása, életté váltása volt. Az imahét alatt érkeztek testvérek a Mártírok Hangja (Voice of the Martyrs) angliai társszervezetetétől. Egyházi vezetőkkel tartottak megbeszéléseket és gyülekezeti alkalmakon szólaltak fel. A Felsőerdősori Metodista Gyülekezetben, Asif Mall a Mi Atyánk azon mondata alapján: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” A megbocsátás mellett - és az érdi Baptista gyülekezetben már erről beszélt - a keresztényeket az különbözteti meg az Iszlám híveitől, hogy Jézusban bízva, van reménységük az örök, boldog életre, az üdvösségre. Egy muszlim azt mondja, hogy ő maga nem tudja, és nem is tudhatja, hogy Allah mit szánt neki. Sok muszlimot ez vonz Jézushoz, az örök élet reménysége. Asif Mall beszélt a világban szerte szenvedést, üldözést hordozó egyházról, és arra biztatott mindnyájunkat, hogy imádkozzunk és álljunk ki üldözött testvéreinkért, és amiben csak tudjuk, segítsük őket! Vállaljuk fel ennek a felelősségét!


9

Februárban a került megrendezésre a Házasság Hete, ami egy Aliansz indítású, de mára sokkal szélesebb körökben megtartott programsorozat, melynek 2015-ben Dr. Tomka János és Anikó voltak az országos képviselői. János a piliscsabai Aliansz Teológiai Műhelynek is meghívott előadója volt Mézes Lászlóval, id. Kovács Gézával és Piszter Ervinnel együtt.” Ébredési mozgalmak, törésvonalak és hidak” volt a műhely témája, az elmúlt hatvan esztendőben a különböző felekezetek, közösségek, kegyességi irányzatok életében megfigyelhető számbeli és lelki növekedésekre, változásokra, a »felekezeti átjárások« fájdalmairól és örömeiről szólt, aminek közösen szerettük volna levonni a tanulságait, hogy épüljünk belőle. Az év számos eseménye közül még kiemelem a menekültek közötti szolgálatot, a nekik nyújtott gyakorlati segítséget. Tudjuk, hogy rendkívül összetett, és a társadalmat mélyen megosztó kérdésről van szó, ugyanakkor meg kellett keresnünk és találnunk a választ arra, hogy nekünk, Krisztus követőinek mi ebben a helyzetben a feladatunk? Most ugyanis nem nekünk kell elmenni széles e világra, hanem a világ számos helyéről jönnek, özönlenek az emberek Európába. Nekik hirdethetjük az Evangéliumot szóval és tettel, segíthetünk betölteni a fizikai és szellemi szükségeket. Egy pohár víz áldás a szomjazónak, egy arab nyelvű Újszövetség pedig egy vágyódó szívet vezethet a Krisztussal való találkozásra.

10

A tékozló fiúk hazatérése A tékozló fiúk hazatérése Aliansz Imahét 2016. január 3 - 10.

“Az ima a Szentlélek ajándéka. Gyakran nem tudjuk, hogyan, mikor és miért imádkozzunk. Nagy érdeklődést mutatunk a különböző imádkozási módok és technikák iránt. De végül nem mi imádkozunk, hanem a bennünk lakozó Szentlélek az, aki imádkozik értünk. Fontos, hogy kapcsolatban maradjunk szavaink ihletőjével. Csábítóan hangzik, hogy mi vagyunk a “vigaszt nyújtók”, akik a megfelelő szavakat formálják, hogy másokat megvigasztaljanak, még akkor is, ha nem vertek gyökeret belső életünkben. Folyamatosan meg kell győznünk magunkat, hogy az általunk kimondott szavak a szívünkből erednek. Erre az imával teli elcsendesedés a legjobb megoldás.” - Henri J.M. Nouwen Ha tényleg van spirituális megújulás a nemzeteinket, és különösen az egyházat illetően, akkor ez nem történhet meg örömteli és bensőséges imádkozás nélkül, amely hozzátartozik az Istennel közösségben élő, sokrétű életünkhöz. Nyílt titok, hogy az ima sok keresztény számára inkább kötelezettség vagy teher. Olyan feladat, amit a jó kereszténynek meg kell tennie, de amire általában nincs ideje, és így a bűntudata egyre nő. Számos eszme ejt minket rabul arra nézve, hogyan - és hogyan ne imádkozzunk. Látjuk, hogyan imádkoznak egyházi vezetőink, és mindezt milyen ékesen teszik, míg mi soha nem találjuk a megfelelő szavakat. A közösségi imák fokozatosan eltűnnek az istentiszteletekről, ezért fennáll annak a veszélye, hogy elfáradunk az olyan erőfeszítésekben és cselekedetekben, amelyek nem a lélek gyümölcsén alapulnak, azaz nem az Istennel való mindennapi kapcsolatból fakadó örömökön, illetve az Ő létezésének bizonyosságán. Az Aliansz Imahét lehetőséget nyújt imáink elmélyítésére akár magunkban, akár a gyülekezetben. Imáink leggyakrabban nem a nyilvános, nagy istentiszteleteken hangoznak el, hanem csendességünkben, a családi asztalnál és gyermekeink ágyánál. Ilyen helyeken juthatunk el Istennel való belső életünk gyökeréhez, titokban Ő szól hozzánk, amikor nem kell mély benyomást tennünk másokra ékes szónoklásunkkal.


11

Ezért arra kérlek benneteket, hogy az imahét alatt úgy készüljetek fel az istentiszteletekre, hogy az elhangzott szavak szívből fakadjanak, engedjetek teret a Szentléleknek. Legyen kevesebb szónoklás, több dicsőítés és több olyan ima, amikor Istenre és az emberekre fordítjátok figyelmeteket. Legyen kevesebb külsőség és több kreativitás, legyen őszinte vágy arra, hogy te magad és a gyülekezet Jézus Krisztus képére változzon. Vállaljuk fel Isten előtt a felelősséget, hogy már most elfogadjuk azt, amit mutatni akar nekünk. A teljes imahét a tékozló fiú példázatán alapul. A spirituális elmélkedésen túl, amely valószínűleg mindenki számára kihívást jelent, ezt az imasorozatot főként arra szenteljük, hogy olyan emberekért imádkozzunk, akik különböző okok miatt elhagyták Istent és/vagy a gyülekezetüket. Sok szülő szenved azért, mert gyermekeik elhagyták a gyülekezetet – itt lesz lehetőség arra, hogy értük is imádkozzunk. Sok fiatal hívő szenved attól, hogy szüleik nem ismerik Mennyei Atyánkat, és azt kívánják, bárcsak Isten “az atyák szívét a fiak felé fordítaná” és szüleik, testvéreik Isten gyermekeivé válnának... Értük is imádkozhatsz. Imádkozni fogunk az egyházért is, amely Európában gyakran nincs felkészülve arra, hogy elfogadja és szeresse a bűnösöket, és eléjük menve, félúton találkozzon velük. Imádkozzunk együtt, egy szívvel, és lépjünk az Istentől kapott bátorsággal! Testvéri szeretettel: Thomas Bucher az Európai Evangéliumi Szövetség főtitkára

αΩ Szeretnénk köszönetet mondani a Cseh Evangéliumi Szövetségnek ezért a remek imasorozat-kalauzért, Scheer Zsuzsannának a fordításért, Csernák-Szuhánszky Debórának a lektorálásért és alelnökünknek, Szuhánszky Gábornak a szöveg gondozásáért! a Magyar Evangéliumi Aliansz munkatársai

12

A tékozló fiúk hazatérése Elveszve vasárnap, 2016. január 3.

„Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont.” Lukács 15:11–12 Kenneth Bailey könyvében így ír Lukács evangéliumának példázatáról: “Több mint 15 éve teszem fel a kérdést különböző nemzetiségű és szokású embereknek a világon, Marokkótól Indiáig és Törökországtól Szudánig: szerintük mi a következménye annak, ha a fiú kikéri örökségét miközben az apja még életben van. A válasz mindig ugyanaz volt, és a beszélgetés az alábbiak szerint folyt le: “- Volt valaha a faluban valaki, aki ilyen kéréssel fordult volna apjához? - Soha! - Ismertek olyat, aki hasonló kéréssel állt elő? - Képtelenség! - Ha valaki ilyet tett volna, mi történt volna? - Az apa biztosan elverte volna! - Miért? - Ez a kérés azt sugallja, hogy a fiú azt szeretné, hogy az apja meghaljon.” Amit a fiatalabbik fiú tett, az nagyon komoly dolog volt, nemcsak az apja és a családja, de a közösség számára is, amiben éltek. A közösség is kénytelen volt őt elutasítani felháborító kérése, ésazt követően örökség felvétele miatt, hiszen meggyalázta azt, ami számukra szent volt. Mindenki azt várta, hogy az apa megbünteti fiát, de ehelyett, mérhetelen szeretete jeléül, nemcsak az örökségét adta ki fiának, hanem azt a jogot is megadta, hogy a saját akarata szerint felhasználja. Másrészt, az idősebb fiútól azt várták volna, hogy visszautasítja az örökség rá eső részét, megszidja öccsét és megpróbálja kibékíteni őket egymással. Ha az idősebb fiú gyűlölte is volna a fiatalabbat, még akkor is az ő felelőssége lett volna, hogy hivatalosan is segítsen nekik a kibékülésben, mind a saját, mind pedig az apja becsületéért. De az idősebb fiú nem szólt. Hallgatása és az örökség ráeső részének elfogadása nemcsak arról árulkodott, hogy nem volt jó kapcsolata a testvérével, hanem hogy az apjával való kapcsolatát is megszentségtelenítette. Mindketten elvesztek. Mindkét fiú kudarcot vallott, nem tudtak tovább együtt élni, és mindkettőjüknek ugyanolyan rossz volt a kapcsolata az apjával.


13

Imatémák: 

Sok ember elhagyja a családját vagy a gyülekezetét, mert azt gondolják, hogy máshol fogják megtalálni azt, amit keresnek. Imádkozz azért, hogy a szülőknek és a gyülekezetnek elég bátorsága legyen ahhoz, hogy elengedjék ezeket az embereket, és azért, hogy állhatatos hitük és kitartó imádságuk legyen, hogy ezek az emberek majd megtalálják a visszavezető utat otthonukhoz és Istenhez!



Imádkozz, hogy igazi szabadság legyen a gyülekezetben! Imádkozz azért, hogy a gyülekezet elfogadja, hogy az emberek önmaguk akarnak lenni, de eközben szeretetre és otthonra is szükségük van!



Imádkozz azokért, akik elhagytak minket, azokért akik utálnak minket, az ellenségeinkért és azokért, akik kritizálnak minket! Imádkozz azokért az emberekért, akik közel álltak hozzánk és megbántottak minket a családunkban, a közösségünkben vagy a gyülekezetünkben!



Imádkozz azokért is, akik nem illenek bele a hagyományos gyülekezeti kategóriába, hogy ők is otthonra leljenek és elfogadást nyerjenek!



Imádkozz, hogy gyülekezeteink atyai elfogadással teli igazi otthonná váljanak, és ne próbálják meg manipulálni, vagy erőszakkal megtartani őket!



Imádkozz a környezetedben élő „legsúlyosabb bűnösökért”, akik a korrupcióról, igazságtalanságról és csalásról ismertek, hogy - még, ha ez emberileg lehetetlennek is látszik - Isten használja ezeket az embereket hatalma bizonyságaként!



Tedd fel magadnak a kérdést Isten színe előtt: „Mennyire szeretem én (és a gyülekezetem) a bűnösöket - nemcsak szóban, hanem tettel is?”

14

A tékozló fiúk hazatérése Minden elveszett hétfő, 2016 január 4.

„Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” Lukács 15:13–16 Az apa szíve soha végtelenül vágyik arra, hogy hazahozza gyermekeit. Szeretne beszélni velük, figyelmeztetni őket arra a számos veszélyre, mellyel szembe fognak kerülni. Bárcsak meg tudná őket győzni arról, hogy azt, amit máshol keresnek, otthon fogják megtalálni. Legszívesebben, atyai előjogával élve, erővel is hazahozná őket és szorosan átölelve, megvédené őket minden bajtól. De sokkal nagyobb szeretet lakozik benne, mint hogy ezt megtegye. Nem kényszerítheti rájuk akartát, nem parancsolhatja meg nekik, hogy az ő szándékai szerint éljenek. Szabadságot ad nekik abban is, hogy visszautasítsák szeretetét, mert az apa mindenek felett azt akarja, hogy a gyermekei szabadok legyenek. Ez a szabadság magában foglalja annak lehetőségét is, hogy elhagyják otthonukat és így elveszítsenek mindent. A fiatalabb fiú lassan olyan elviselhetetlen nehézségekbe kerül, amelyet magaválasztotta életvitelének köszönhet. Végül a legmegalázóbb munkát kénytelen elfogadni, amit valaki felajánl neki. A fellépő éhinségnek miatt még koldulni sem tud, hiszen emiatt senkitől nem tud kapni semmit sem, de még vályúnál sem csillapíthatja maró éhségét. Az ereje végéhez ér, és attól fél, hogy éhen fog halni. Sokan azok közül, akik elhagyták Istent, vagy nem keresik Őt, nem állnak rosszul anyagilag, sőt ellenkezőleg. Látszólag az életük olyan jól megy, hogy sokan irigyeljük is őket. Elhagyni Istent és az otthonunkat azonban sokkal komolyabb következményekkel jár, mint gondolnánk. Az Atyai ház elhagyása olyan, mintha többé nem lenne otthonunk, mégha utána bejárnánk az egész világot, is hogy megtaláljuk. Az otthonunk a lényünk középpontja, az egyetlen hely, ahol hallhatjuk atyánk szavát: „Ez az én szeretett fiam, benne gyönyörködöm.“


15

Bizonyos értelemben minden emberi élet, és az Istennel való kapcsolat is, egy hazafelé tartó utazás. Kutatás az igazi otthon után, amely tudjuk, hogy mindig is ott van és mindig befogadásra készen ott van számunkra. Legbelsőbb vágyunk annak a helynek a megtalálása, ahol mindent hallani fogunk, amit lelkünk szomjazik. Ahol beteljesül a vágyunk, hogy elfogadjanak, ahol megszűnik az önelégültségtől való függőség, a hatalom és a teljesítmény kényszere; hiszen ezek mind csak egy távoli országban folytatott barangolások, kiégést okozó kényszerképzetek. Vajon hajlandó vagyok-e hazajönni oda, ahol nem ezek a dolgok fontosak? Vajon hajlandó vagyok-e abbahagyni a feltétel nélküli szeretet keresését azokon a helyeken, ahol soha nem fogom megtalálni azt? Tudok-e gyermek lenni, aki el tudja fogadni azt a tényt, hogy semmit sem kell tennem azért, hogy szeressenek? El tudok-e fogadni egy felülről jövő második esélyt, amit nem kiérdemelnem kell, hanem Atyám házában számomra készen áll? Imatémák: 

Imádkozó szívvel keresd, hol távolodtál el Atyád házától. Hol keressük csak a teljesítményünk szerinti elfogadást? Hol reagálunk mérgesen a kritikára? Hol hasonlítjuk magunkat össze másokkal? Milyen függőség térít el minket attól, hogy megpihenjünk az Atya karjaiban?



Imádkozzunk anyáinkért és apáinkért, vegyük észre milyen messze kerültünk tőlük és ők milyen messze kerültek tőlünk. Adjunk hálát szüleinkkét és legyünk hálásak nekik, keressük velük a megbékélés lehetőségét és kérjük megbocsátásukat, ha szükséges.



Könyörögjünk a körülöttünk lévőkért, akik haszontalan dolgokra vesztegetik el tehetségüket, mert nem ismerik Istent. Imádkozz azért, hogy Isten használja őket saját mesterművéhez.



Vizsgáld meg azokat a helyzeteket, ahol az Istentől kapott gazdagságunkat olyan dolgokra pazaroljuk, amelyeket nem vihetünk magunkkal Isten Királyságába. Imádkozz azért, hogy az egyház ne vesztegesse el az emberekben rejlő lehetőségeket, hanem adjon teret a növekedésre.



16

A tékozló fiúk hazatérése Fordulópont kedd, 2016. január 5.

„Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.” Lukács 15:17–19 Amikor a gyermekek nem fordulnak Istenhez, vagy elhagyják a gyülekezetet, a szülők gyakran önmagukat hibáztatják, megvallva, hogy nem voltak elég jó apák, anyák, vagy elég jó keresztények. Sok szülő nem tudja magának megbocsátani kudarcait. A gyereknevelés valóban nagyon nehéz feladat, mely meghaladja az emberi erőt, ezért ebben is - azon felül, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk - mindig Isten kegyelmére kell számítanunk és hagyatkoznunk, mely befedi a mi szülőként elkövetett bűneinket, mulasztásainkat is. Teljes szívünkből bíznunk kell Istenben, és reménységben élnünk afelől, hogy gyermekeink meg fogják találni az Atyához hazavezető utat. A tékozló fiúkkal való kapcsolatunkban a legnagyobb hiba, ha feladjuk a reményt, beletörődünk a „megváltoztathatatlanba” és a szívünkben lemondunk róluk. Ezzel az ellenség sok embert eltántorít attól, hogy higgyenek és imádkozzanak értük. Itt van néhány útmutató, hogyan kaphatunk új reményt ima útján: A tékozló fiú, apjához való visszatérését megvizsgálva kilenc imatémát találunk. Néhányat mi is használhatunk a tékozlóinkért mondott imáinkban, legyen az akár a férjünk vagy feleségünk, gyermekünk vagy szüleink, akik talán eltávolodtak Istentől, vagy még nem ismerik Őt.

   

A helyzet, amiben találja magát, számára nem megoldható, hiába használja fel tapasztalatait és veti latba legjobb képességeit. Felismeri valós szükségleteit, de minden igyekezete ellenére sem tudja kielégíteni ezeket (14. és 17. vers). Van ideje gondolkozni (hiszen egyedül dolgozik) így rádöbben elveszett voltára, és arra, hogy igazi segítségre van szüksége. Visszaemlékezik Atyja házának áldásaira.

17

   




Elkezd tisztán látni. - Imádkozz a kinyilatkoztatás (Efézus 1:17) és igazság Lelkéért (János 16:13), hogy ismét lásson (Lukács 4:18), és megszabaduljon minden hazugságtól és megtévesztéstől! Rájön, hogy amit tett, hiba volt. - Imádkozz, hogy a Szentlélek leleplezze előtte a bűneit (János 16:8)! Alázatos és megbánó szívvel reagál. - Imádkozz, hogy szíve, Dávid szívéhez hasonlóan, bűnbánatra jusson (Zsoltárok 51)! Visszaemlékezik a sok jóra, szeretetre, amiben otthon része volt, és megnyílik a szeme arra, hogy felismerje Atyja igazi jellemét és motivációját. - Imádkozz érte olyan Bibliai részek segítségével, mint például a Mózes 4. könyve 14:18, Pál Rómaiakhoz írt levele 8:38–39! Bátorsága lesz arra, hogy visszatérjen apjához. - Imádkozz, hogy Jézus legyen számára “az út” (János 14:6).

Imatémák: 

Imádkozz azokért a szülőkért, akik gondban vannak és nem látják a kibontakozás útját, tanácstalanok a gyermekeikkel kapcsolatban!



Bátorítsd a szülőket, akiknek gyermekei elhagyták Istent, hogy beszéljenek a nehézségeikről, érzéseikről, majd imádkozz értük!



Imádkozz a gyülekezbe járó gyermekek szüleiért! Imádkozz azért, hogy ezek a szülők ne csak magukra számítsanak gyermekeik nevelésekor, hanem sokkal inkább Istenre, aki jól tudja, hogy mire van szüksége a gyermekeknek!



Imádkozz, hogy megszabaduljunk a puszta bűntudattól, a helyzet feldolgozására, a valódi megbocsátásra képtelen magatartástól!


18

Apává válni Szerda, 2016. január 6. „És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” Lukács 15:20 Isten mindig meg akar találni engem, mindig jobban, mint ahogy én Őt. Ő nem vár addig, amíg hazatérünk, amíg kérjük bocsánatát, amíg könyörgünk és megígérjük, hogy legközelebb jobban csináljuk. Mindig Ő az, aki elénk fut és felénk nyújtja ölelő karját. A tékozló fiú visszatérését le fogja lassítani vagy megállítja, ha a család vagy a gyülekezet nincs felkészülve érkezésére. Az apa eldobott magától minden társadalmi elvárást és a fia elé rohant, aki még messze járt. Ezt azért tette, hogy megvédje a közösség pletykálásától, dühétől, megalázásától és megvetésétől. Távol-Keleten az ilyen pozícióban lévő apa soha nem fut. Valószínű, hogy az apa ezzel megmenti fia életét, akit soha nem fogadna el sem a közösség, sem a testvére, legalábbis nem a jogos örökös. Annak ellenére, hogy rabszolgaként tért vissza, az apának az a fontos, hogy a fia visszatér, mindazzal, ami hozzá tartozik. Azt mutatja meg mindenkinek, hogy a fia újra él. Az apa leölet egy tulkot, hogy az egész gyülekezet eljöjjön és lássa, hogy a fia az apja legjobb ruháját hordja, pecsétgyűrűjét viseli, és hogy mindenki osztozzon afölötti örömében, hogy fia visszatért. Akár a fiatalabb vagy az idősebb fiú vagyunk, rá kell jönnünk arra, hogy apává kell válnunk. Nem elég úgy olvasnunk ezt a példázatot, mint egy fiakról szóló történetet, vagy mint egy tanítást a farizeusok és a bűnösök kapcsolatáról. Nem kell választanunk, hogy vajon mi magunk melyik fiú vagyunk. Mi nem azért vagyunk itt, hogy gyerekek maradjunk. Agapévá – Isten atyai szeretetévé– kell lennünk, hiszen ez a hívő élet és a kereszténység célja is. Apákká kell válnunk.


19

Imatémák: 

Kérd Istent, hogy lágyítsa meg szívünket, hogy az Ő atyai szívéhez hasonló lehessen! Imádkozz azért, hogy töltsön el minket könyörülettel és felététel nélküli szeretettel! Olvasd el a Korinthusiakhoz írt 1 levél 13:5–8 versét, és kérd Istent, hogy az Ő szeretetén keresztül tanítson meg így szeretni! Mert, csupán emberi erővel, ez nem lehetséges!



Kérd, hogy Atyánk segítsen, hogy mi is tékozló fiaink elé siessünk, mielőtt még hazaérkeznének!



Áldd meg gyülekezeti vezetőinket, hogy ugyanilyen elfogadást, feltétel nélküli szeretetettel és tiszteletettel legyenek mások felé, mint ahogy azt az apa tette ebben a példázatban!



Magadban eelcsendesedve, vizsgáld meg , hogy együtt dobban-e a szíved az atyáéval, aki „tékozló módon” elengedett mindent, ugyanakkor hittel és reménnyel, az örökkévaló és kimeríthetetlen gazdagság tárházából továbbra is adni tud!



Kérd meg a gyülekezetben lévő apákat, hogy álljanak ki a gyülekezet elé és imádkozzanak apai szerepükért! Gyakran sok fájdalom gyűlik össze az apa és gyermekek közt lévő, megtört kapcsolatokból. Imádkozz az apákért, és fiaikkal való kapcsolatukért!



Járj közben imádsággal közös Atyánkhoz folyamodva!



Kérd Istentől az atyai Lelket, hogy hassa át és formálja gyülekezeteinket!

20

A tékozló fiúk hazatérése Ünnep csütörtök, 2016. január 7.

„A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” Lukács 15:21–24 Amikor a tékozló fiú hazatér, egy szokásos vacsora vagy egy másik hagyományos összejövetel nem elegendő; itt az ideje az ünneplésnek. “Isten örvendezik. Nem azért, mert megoldódtak a világ problémái, vagy mert véget ért az emberi fájdalom és szenvedés, és még csak nem is azért, mert több ezer ember megtért és az Ő nagyságát dicséri. Nem, Isten azért örvendezik, mert egyik gyermeke, aki elveszett, meglett. Ezért hív engem is, hogy csatlakozzak öröméhez. Ez Isten öröme és nem a világ nyújtotta örömök egyike. Az az öröm, amikor a gyermek hazatér a rémületből, az önpusztításból és a kétségbeesésből. Isten örvendezik, amikor a bűneit megbánó bűnös visszatér. Még ha egy megtérő a földi statisztika szempontjából alig kimutatható, ünnepel a menny. Isten szemében a bűnbánat rejtett cselekedete, az önzetlen szeretet apró gesztusa, az igazi megbocsátás egy pillanata elegendő ahhoz, hogy Isten leszálljon trónjáról és a hazatérő fiú elé szaladjon, és hogy a mennyország megteljen Isten örömhangjaival.”Henri Nouwen Az idősebbik fiúnál nem látjuk ezt az örömöt megjelenni. Az egész falu hallja a zenét és az ünnepre siet; csak az idősebb testvér marad távol és rendkívűl kimért és gyanakvó. Mivel nem siet rögtön apja otthonába, aki az ünnepséget szervezi, nyilvánosan is ellenállást tanúsít apjával szemben, amely ebben a kultúrában nagyon megbotránkoztató volt. Ugyanaz a hozzáállás figyelhető meg itt is, mint a fiatalabb fiúnál a példázat elején. A helyzet megismétli önmagát; az egyik fiú megint elveszik. Az apának nem kellett volna tudomást vennie róla, vagy meg kellett volna büntetnie. De megint kimegy a fia elé, megalázva magát a többiek előtt, és szeretete váratlan gesztusaként megpróbálja meggyőzni idősebb fiát, hogy lépjen be a házba.


21

Az idősebb fiú az alapvető tiszteletet sem adja meg atyjának, nem szólítja apjának. Ellenkezőleg, a szemére hányja, hogy kihasználja őt, így nem fiának, hanem rabszolgájának érzi magát. Nyomorúságosnak ítélt helyzetét apja nyakába varrja, hiszen azért tart csak itt, mert “mindig engedelmeskedett parancsainak”. Messze nem érzi úgy, hogy a család elfogadott, megbecsült tagja lenne. Ha van is némi öröme, azt nem az otthoni környezetben kapja, hanem abból származik, ha a barátaival együtt eszik és iszik. Most azonban igen frusztrált, egyáltalán nem tud örülni annak, hogy testvére, aki elveszett, visszatért, aki meghalt, most újra él. Az idősebb fiú a vágyai kiélésében véli megvalósulni a boldogságát, nem tud részt venni az atyja örömében. Nekünk, Isten népének, az evangélium embereinek, miből fakad az örömünk? Imatémák: 

Dícsérd Istent, és fejezd ki Neki a háládat! Mondd el azt, amiért ma hálát érzel vagy amivel valamikor nagy örömet okozott neked!



Hívd ki a gyülekezet elé azokat, akik a múlt évben csatlakoztak a gyülekezethez! Imádkozz értük!



Imádsággal telve keresd meg azt a dolgot, amely a legnagyobb örömet okozza a gyülekezetnek!



Elcsendesedve gondolkozz el János 16:22 versén “Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:” Ez igaz rád is? A szíved mélyén te is érzel olyan örömöt, amit senki nem tud elvenni tőled? A fájdalmad csak felszínes vagy mélyebb?



Menj oda valakihez a gyülekezetben és bátorítsd őt azzal, hogy elmondod neki, mennyi örömöt kapsz tőle, mit tisztelsz benne, hogyan inspirál, erősít és épít téged mindaz, aki ő és amit tesz!

22

A tékozló fiúk hazatérése Az idősebb testvér szindróma péntek, 2016. január 8.

„Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.” Lukács 15:25–30 Az idősebb testvér reakciója durva, tele van kritikával, megvetéssel és ítélkezéssel. Nem veszi észre, hogy milyen messze van az igazi szeretettől, könyörületességtől és elfogadástól. Annyira el van telve magával, hogy nem látja és nem értékeli:  apja szívét és a szeretetéből fakadó cselekedetét  a testvére visszatérését és teljes megújúlását  a saját életét és az apjától kapott áldások összességét Lehet, hogy te is a gyülekezetben nőttél fel, mindig engedelmes voltál szüleidnek és Istennek. Soha nem futottál el otthonról, nem szórtad a pénzedet különböző örömforrásokra. Egész életedben felelősségteljesen viselkedtél és betartottad a hagyományokat, de ugyanolyan elveszettnek érezted magad mint a fiatalabb fiú. Henri Nouwen a saját tapasztalatairól ír mint “idősebb testvér”: “Hirtelen egy teljesen más megvilágításban láttam magam. Láttam a bennem lévő féltékenységet, dühöt, énközpontúságot, önfejűséget, rugalmatlanságot és a mélyen elrejtett önelégültséget. Láttam, hogy milyen nyafogó gyermek voltam, és hogy legtöbb gondolatomat és érzésemet a keserűség vezette .... Biztos vagyok benne, hogy olyan voltam, mint az idősebb testvér, de olyan elveszett is, mint a fiatalabb testvér, holott egész életemben “otthon voltam”.”


23

Imánkban: 

Kérjünk Istentől belátást, a bűneink felismerésének és a valódi bűnbánatnatnak a lehetőségét azokra az időkre vonatkozóan is, amikor ugyanúgy viselkedtünk, mint az idősebb testvér!



Így tanusítsunk megbánást azokról az időkről is, amikor erőfeszítéseink során inkább rabszolgának éreztük magunkat, mert törvényességben éltünk és emberek elvárásainak akartunk megfelelni!



Valljuk meg keserűségünket és rossz viselkedésünket azokban az időkben, amikor nem láttuk, hogy nincs okunk az önsajnálatra, mivel százszor több jut nekünk annál, mint amit fel kell adnunk. Valljuk meg a fialabb testvér felé érzett féltékenységünket!



Imádkozzunk az elsőszülöttekért, akik gyakran a minta és a tökéletesség gyermekei, hogy szabadságra leljenek!



Imádkozzunk, hogy eltűnjön gyülekezetünkből és saját magunkból a farizeusi lelkület és a törvényeskedés. Imádkozzunk, hogy felismerjük és elhagyjuk, ha Isten Lelkének vezetése helyett a moralizmus, a túlzott komolyság, a konzervativizmus, a szigorúság jellemez bennünket - és a szent humor hiánya...

Evangéliumi Alianszunk minden munkatársa nevében Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk!

24

A tékozló fiúk hazatérése Mindenem a tied szombat, 2016. január 9.

„Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” Lukács 15:31–32 2 Péter 1:3: „Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” Valaki egyszer azt mondta, hogy akkor tudunk a legtöbbet hasznosítani imáinkból és az Újszövetség olvasásából, ha mi magunk is úgy olvassuk, mint ha farizeusok lennénk. Eredetileg az elveszett fiúról szóló példázat a közelben álló farizeusoknak szólt. Ők kapták kihívásként a példázat befejezését – vagyis dönteniük kellett, hogy belépnek-e az Atya házába, aki örvendezett bűnös fia újjászületésén. Vajon csatlakoznak-e az ünnepséghez, elfogadják-e a bűnösöket, és együtt örülnek-e az Apával. Vajon hisznek-e az Apa ígéretének, hogy bármije is van, az az övék is. Mindenem a tied Mindannyiunk problémája az, hogy folyamatosan azt gondoljuk, hogy valami többre, másra vagy valami újra van szükségünk ahhoz, hogy jó keresztények legyünk, és hogy majd úgy képesek leszünk megtenni azokat a dolgokat, amelyre Isten elhívott minket. Sokszor hiányzik belőlünk az egyszerű mindennapok boldogsága, hogy jó helyen vagyunk, ahol vagyunk, még a nyilvánvaló akadályok ellenére is. Nehéz elhinni, hogy a gazdagság, amit keresünk, a lábunk alatt van elrejtve. Nehéz elhinni, hogy a kincs a bennünk lakozó Krisztus, és az a tény, hogy Isten otthont teremtett bennünk. Nehéz elhinni, hogy mindenünk megvan egy istenfélő élethez. Európai gyülekezetként néha Jákobhoz hasonlítunk, aki így kiálltott fel ébredéskor: “Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam!“ A szavak: “Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” ránk is vonatkoznak, még a világ legateistább részében is. Mindenünk megvan ahhoz, hogy teljes életet éljünk Istennel, mindössze annyit kell tennünk, hogy „belépünk”. A többiről Isten fog gondoskoni.


25

Imádkozzunk … 

… hogy az egyház megújuljon az emberek iránti szeretetben!



…hogy mint gyülekezet, hajlandóak legyünk elhagyni a lakóhelyünk biztonságát és megkeresni az elveszetteket!



… hogy jobban megértsük a Krisztusi élet gazdagságát és nagyságát; hogy mi mint Isten emberei az Ő jelenlétének bizonyosságában járjunk minden nap!



… a gyülekezet evangélistáinak új generációjáért, akik képesek lesznek Isten királyságának teljességéről képet adni, és megosztani az evangéliumot a Szentlélek és a menny bölcsességének erejével!



… hogy ebben az új évben gyülekezetünk még több olyan embernek örvendezhessen, akik elfogadták az Atya hívását és hisznek Fiában!



… szeretteidért, akik lelkileg halottak, de lelki életet kívánsz nekik!

Kedves Testvéreink! Az Aliansz Imahét kapcsán két kérésünknek szeretnék hangot adni: Egyrészt, kérünk, tájékoztassatok bennünket arról, hogy  Hol?; Hány egyházközség, gyülekezet részvételével? ;  Milyen látogatottsággal? - zajlanak az imahét alkalmai! Másrészt pedig szeretnénk azt kérni, hogy – mint ahogyan azt az eddigi években is tettétek – az Aliansz Imahét egyik napi gyűjtését kérjük, hogy ajánljátok fel és küldjétek el, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) szolgálatának a támogatására! elérhetőségeink: Magyar Evangéliumi Szövetség 1091 Budapest, Kálvin tér 7. e-mail: [email protected] bankszámlaszámunk: OTP: 11706016-20464132 köszönettel és szeretettel: Horváth István (06/20/886-11-21)

26

A tékozló fiúk hazatérése Gyülekezeti szolgálat a tékozló fiúk számára vasárnap, 2016. január 10.

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Filippi 2:5–8 “Jézus maga is tékozló fiúvá lett, hogy minket megváltson. Elhagyta mennyei Atyját, eljött egy idegen helyre, mindenét félretette és a kereszt segítségével tért meg az Atya házába. Mindent átadott, amit az Atya rábízott, ennek köszönhetően tudok én is olyan lenni, mint ő, és vele együtt visszatérni az Atya házába.” – Henri J. M. Nouwen Jézus nem azért ment a keresztre, hogy nekünk ne kelljen odajutnunk, hanem hogy egész életével példát adjon abban, hogyan tudjuk követni őt. Jézus, mint engedelmes fiú, azért jött, hogy Isten elveszett gyermekeit hazavezesse. Jézus otthona a mi otthonunk is. Nincs más visszatérési lehetőség és más út az Atyához, csak rajta keresztül és azon a módon, ahogy azt Ő tette. Írd össze azoknak a nevét, akik tékozló fiúkká váltak, akik különböző okok miatt elhagyták Istent, vagy akik nem ismerik Őt – gyerekeidét, barátaidét, szüleidét és párodét. Hozd őket Krisztus keresztjéhez és kérd Istent: Ima tékozló fiainkért: Uram, csak te tudod, merre vannak tékozló fiaink. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is; szívükben és gondolataikban. Előled senki sem rejtőzhet el, és nincs olyan, aki annyira elveszett, hogy te ne tudnád megtalálni. Értük imádkozunk Uram, hozd őket haza – ne csak hozzánk, hanem legfőképp magadhoz! Bocsáss meg nekünk, szülőknek, barátoknak vagy gyülekezetnek, ha mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy elhagytak minket, vagy ha mi magunk nehezítjük meg visszatérésüket. Nem számít, hol vannak és mit csinálnak, kérjük, érintsd meg életüket, és ha hazatérnek, ne az idősebb fiú lelkét add nekünk, hanem az atyáét! Uram, néhányan közülünk is elhagytuk az atyai házat, lehet, hogy csak titokban, csak mi magunk tudjuk, milyen messzire vándoroltunk. Kérlek, vezess minket is haza! És amikor akár távolról, akár közelről hazatérünk, taníts minket arra, hogy a te királyságodban többre van szükség, mint egy újabb gyülekezeti szolgálatnál – inkább együtt kell ünnepelnünk, hogy Veled élünk, és hogy újra otthon vagyunk. Ámen

27

A tékozló fiúk hazatérése "Új szívet és új lelket adok nektek!”

Újévi áldáskívánásomat egy, az ősszel megtartott konferencia gondolatához szeretném kapcsolni. A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága (KOMT) a Debreceni Egyetemen tartotta 2015. október 9-11. között országos tanácskozását, melyen többek között D. Szabó Dániel testvérrel, az Aliansz tiszteletbeli elnökével képviseltük az evangéliumi szövetséget. Erre az orvoskongresszusra egyébként orvoslelkész házaspárként kaptunk meghívást feleségemmel, hogy tartsunk előadást, illetve igemagyarázatot a találkozó részvevőinek a konferencia jeligéjeként olvasható prófétai kijelentésről. "Új szívet adok nektek" témáról először feleségem Leila, mint orvos tartott tudományos előadást. Ennek mondanivalója így foglalható össze: „A szív élettanilag a keringési rendszer központja, nélküle elképzelhetetlen az élet. Az utóbbi években az orvostudományban a kutatások homlokterébe került az őssejtekből, különböző technikák alkalmazásával, élő szövetek előállításának lehetősége. Vajon a szív esetében lehetséges-e a valóságban is működőképes szívizom előállítása, és a megbetegedett szívizom pótlása? Átvitt értelemben számos értelmezése van a szív szónak, ami a bibliai összefüggésekben is megjelenik. Hogyan tud Isten új szívet adni? Van-e pszichológiai háttere a szívet is érintő betegségeknek?” Ezekre a kérdésekre a hallgatósággal együtt kerestük a választ az előadás során. "Új Lelket adok nektek" gondolatról mint lelkipásztor a következőképpen szóltam: „Ezékiel próféta könyvében egy különleges próféciát olvashatunk. Isten egy emberi csontokkal teli völgyet mutatott a prófétának, majd megkérdezte tőle, hogy szerinte megelevenedhetnek-e ezek a csontvázak. Bár ez emberileg lehetetlennek tűnt, de Isten szavára a csontokat ismét izom és bőr borította be, és emberi alakot öltöttek. Élet azonban még nem volt bennük. Isten hűséges szolgájának mindaddig prófétálnia kellett, amíg az Úr lelke nem tette elevenné a korábban élettelen testeket. Korunkban, amikor az egyház, mint struktúra, működik ugyan, azonban a megelevenítő Lélek ereje hiányzik. Nem ugyanaz a feladat tehát, mint ami Ezékiel idejében is volt? Isten azt ígérte: „Új lelket adok nektek!” Ezt Jézus is megerősítette, amikor a mennybemenetele előtt ezt mondta: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek… egészen a föld végső határáig.” Hogyan lehetséges Isten Lelke által megújulni? Mi a mi feladatunk és felelősségünk ebben a folyamatban? Előadásunkban közösen gondolkodtunk és kértük Isten Lelkét, hogy jöjjön és adjon útmutatást, vezetést korunk kihívásaiban." Adja Isten, hogy a következő 2016-os esztendőben valósággá váljon szövetségünk életében a prófétai ígéret: „Új szívet és új lelket adok belétek!” Szolgáljunk megbízó Urunkat megújult szívvel, és Tőle kapott, bátor Lélekkel! Dr. Mészáros Kálmán az Aliansz alelnöke

28


A 2016-os Aliansz Imahét megnyitó alkalmára január 3-án, vasárnap 17.00 -kor kerül sor a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetben (Budapest, VII. ker. Wesselényi u. 53.) ahová minden testvérünket szeretettel várjuk! Ugyanígy, szeretettel hívjuk testvéreinket további összejöveteleinkre, februárban az „Ez az a nap!”, majd a Házasság Hete alkalmaira is! Bővebb információk: www.ezazanap.hu ; www.hazassaghete.hu

A tékozló fiúk hazatérése Aliansz imahét 2016

Recommend Documents