A TARTALOMBÓL: Út az orgonához Nem lehet a karácsonyt két műtét között várni A hónap misebora Lukács és az irgalmasság

KE RT VÁROS I

Krónika Az Újpest-Kertvárosi Szent István Plébánia lapja XXI. évfolyam 7. szám  2016. október

A TARTALOMBÓL: Út az orgonához | „Nem lehet a karácsonyt két műtét között várni” | A hónap misebora | Lukács és az irgalmasság LELKIPÁSZTORI KÖSZÖNTŐ

A segítségnyújtás legfelsőbb foka

Elkezdtük. Igen, elkezdtük az új tanévet, ami nemcsak hogy megérkezett, hanem már egy egész hónapot tudha­ tunk magunk mögött. Eltelt, robog és nem áll meg. Az új kezdet új tapasztalatokat is hordoz magában. Az újhoz, a „kezdetihez” kapcso­ lódik egy mindenki számára ismerős él­ mény. A segítségnyúj­ tásból fakadó élmény. Adjuk vagy éppen kapjuk. Viszont jó szívvel, őszintén se­ gítséget adni és azt elfogadni sokszor bizony nem könnyű. Jöhetnek a megza­ varó gondolatok. Én szeretném… Én aka­ rom… Én egyedül megpróbálom! Én, én és én… Nekem egyedül is menni fog. Valóban menni fog? De ha mégsem megy, hol van a mi segítőnk, a közbenjárónk? Induljunk el, keressük! Menjünk mélyre! Meg fogjuk találni a család­ ban, a templomban, a csendben, az imádságban és a Szent­ írásban… Kezdjük az elején! Az ember távol volt, sokszor csak a törvények és parancsok között. Eljött az alkalmas idő. Megszületett. Közel jött a Fiú, így közel jött az Atya. Egészen közel jött hozzánk, mert valami egészen külön­ leges módon találkozhatunk vele. Csendben mellészegőd­ hetünk, eléje járulhatunk. Ő nekünk adta önmagát. Ezt a jelenlétet mi is a jelenlétünkkel tudjuk csak igazán vi­ szonozni. A legdrágább kincsünk az idő, amit gyakran el­

herdálunk és nem a Legfontosabbra fordítjuk. Ne áltassuk magunkat a „nincs időm imádkozni” mondattal! Társas lények vagyunk. Szeretünk kapcsolatban lenni, hiszen így lettünk teremtve, belénk van oltva. Természetesen a gonosz lélek gyakran próbál­ kozik, szeretne ő is „segítséget” adni saját birodalma építésé­ hez. De mi nem erre vagyunk hivatva. Mi az Ő országát igyek­ szünk építeni, Krisz­ tus országát, ami már köztünk van. Bízom benne, hogy a Lélek ösztönzésére templo­ munkban újabb lehe­ tőség adódik a csönd­ re, az imára, a szoros együttlétre, a szent­ ségimádásra. Hétköz­ nap a reggeli szentmisék előtt fél órával szentségimádáson vehetünk részt. Jöjjünk el minél többen! Legyünk jelen, hogy Ő is jelen lehessen. Szemléljük, hallgassuk, beszél­ gessünk vele! „Amikor pedig szeretettel szemlélem azt, aki szeret, ak­ kor egyszerűen csak befogadom. Azt akarom, hogy be­ töltsön, azt akarom, hogy a jelenlétével átjárjon.” (Varga Laci atya) Kedves Olvasó! Ha van lehetőséged, kezdjük együtt a napunkat az Úr előtt a csöndben, az imában, az Ő jelenlé­ tében! Várunk szeretettel! István atya 2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

1

FŐSZERKESZTŐI JEGYZET

Kerülőutak helyett

Közös törekvéseinkről szeretnék most írni. Arról, hogy nia, akár megéri, akár nem. Ezért az öntudatosságot, a egy közösség vagyunk, akik különböző okoknál fogva szuverén erőt jelzi a felkiáltójel.” Milyen igaz: szabadsá­ ugyanabban a templomban dicsérjük az Urat, ugyanott gunkban áll acsarkodás, viszálykodás, a másik méltatlan igyekszünk elmélyíteni Vele való kapcsolatunkat, s en­ támadása helyett a tisztességet választani. Természetesen nélfogva egy közösséghez tartozunk. Ebből adódik, hogy szabadságunkban áll ellentétes döntést hozni, de ott már úgy érezhetjük, s jogosan érezzük így: valamelyest közös a megroppan a gerincünkkel együtt az öntudatosságunk sorsunk, hiszen közösek az örömeink és közösen állít ben­ is, és feláldozunk valamit magunkból kicsinyes célokért. nünket olykor kihívások elé az élet. Nem véletlen, hogy jó A fontos pillanatokban éppúgy, mint a hétköznapok sű­ és rossz híreinket, boldogságunkat rűjében bölcsebb, ha a tisztességet és szomorúságunkat is időről időre választjuk. És nincs olyan kérdés, „Miért ne legyek tisztességes! megoszthatjuk, megosztjuk egy­ amit ne lehetne okosan, közösen Kiterítenek úgyis…” mással. Együtt mondjuk a legszen­ intézni. (József Attila) tebb imádságot, együtt ünnepeljük Azt hiszem, mi, akik ennek a kö­ a szentmisét, együtt kirándulunk, zösségnek a tagjai vagyunk, szeret­ együtt bálozunk. És azt érezzük, jük nagyon ezt az „egybegyüleke­ szeretünk ide tartozni. Csoóri Sándor méltatásai között zést”. Ha szükséges, áldozatot vállalunk érte, ha annak van olvasom, hogy „szerette az egybegyülekezést”, azt a gyü­ ideje, örvendünk sikerein, együtt munkálkodunk boldo­ lekezetet, amelyhez tartozott, s amelyben megélhette hitét. gulásán. És ami a legfontosabbak egyike: itt mondjuk ki Szerette annak tagjait és annak egészét. Igyekezett maga is újra és újra egymásnak, hogy „béke veled”. Hiszem, hogy hozzájárulni boldogulásához. S ezt éppen püspöke mond­ a közös célok megfogalmazása, az azokért kifejtett közös ta el róla – ha valamiért főpásztorunkhoz fordulunk, ak­ erőfeszítések adnak igazi minőséget itteni létezésünknek kor leginkább biztató szavakért érdemes. – alkotó munka, amely nem téveszti szem elől a lényeget József Attila Két hexameterje túlmutat az emberi gyen­ és nem szűnik meg Istent szeretni. Amikor belépünk a geségeken, hiúságon, mulandó küzdelmeken. Túlmutat templomba, azt érezhetjük, hogy hazaértünk. Amikor kö­ viszálykodáson, kivagyiságon. És fényt visz a kapzsiság zösségben vagyunk egymással, azt tapasztalhatjuk, hogy sötétségébe. Csutak Gabi kritikus, novellista e sorral kap­ jó így együtt. Félretéve emberi gyengeségeinket, ez lehet a csolatban leírt gondolata nagyon tetszik. Így fogalmaz: feladatunk: összekapaszkodva szolgálni. A többi nem so­ „A megszólaló pusztán saját maga kedvéért választja a kat ér. Ez a legfontosabb. tisztességet, azért, mert szabadságában áll azt választaVágvölgyi Gergely

Őszi ámulat „…a készülődés télre, az igéret, S az ámulattól szinte égig érek…” (Kosztolányi: Szeptemberi áhítat) Égbe emel az őszi ámulat! A dajka-nyár gyümölccsel rakta meg kertem szeptemberi szél szelíden szállj, Ne rázd meg boldog fáimat! Az ámulatban újra mertem versben mondani magam: Szeretném számba venni mit hozott nyaram. Tudom, hogy egyszer el kell menni – mennem kell, de a kerti fák gyümölcsét belül érlelem tovább. Szabó Ferenc 2

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október

Szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy

Mihály Péter hitoktató, a Cartographia Kft. nyugdíjasa, Pomáz-Holdvilágárok és a magyarországi kaptárkövek kutatója 2016. szeptember 14-én, 73 éves korában, türelemmel viselt, hosszú szenvedés után elhunyt. Az engesztelő szentmise, majd hamvainak elhelyezése az Újpest-Kertvárosi Szent István-templomban volt 2016. szeptember 30-án. Ezúton mondunk köszönetet rokonainknak, ismerőseinknek, tanítványainak, egyházközségünk tagjainak a látogatásokért és az érte mondott imákért, az újpesti nephrocentrum munkatársainak, a Honvéd Kórház főgyógyszerészének, orvosainak és ápolóinak áldozatos gondozásáért.

Búcsúzva emlékezünk Mihály Péter barátunkra, aki Szent Kereszt felmagasz­ talásának ünnepén távozott e világból. Negyedszázados barátság kötött össze minket. Péter családjából először két lányával, Ritával és Eme­ sével találkoztam, akik buz­ gó hittanosaim voltak. Az első nyári hittantáborban is együtt voltunk. A nagyobb lány, Rita igen segítőkész volt. Reménykedtem, hogy később munkatársam lesz. Sajnos a következő évben vá­ ratlanul meghalt. Dr. Molnár János atya bölcsen az édes­ apát, Pétert kérte fel segítő­ nek, hitoktatónak. Ő öröm­ mel elfogadta és képesítést is szerzett. Sok éven át szolgált. A hitoktatás mellett még számtalan feladatot végzett a plébánia közösségében. Fele­ ségével, Ritával aktívan segí­ tették úgy a fiatalokat, mint az időseket. A teljesség igénye nélkül felidézzük tevékenységét: hittanos táborok, vetélkedők, kirándulások. Az újra meg­ nyitott Katolikus Kultúrház programjaiban – ünnepsé­ gek, bálok, színdarabok, mu­ latságok, vetélkedők, kézműves foglalkozások stb. – aktív szervezők voltak. Mint régi újpesti család tagjának az épü­ letről is voltak emlékei. Tagja volt a plébánia képviselő-tes­ tületének is.

A közösen indított idősek teadélutánját, amit később Ritával vezettek, nagy gondossággal szervezték. A ró­ zsafüzér-társulatnak kezdetektől imádkozó tagjai voltak. Még áldoztatói megbízatást is kapott. A Kertvárosi Krónikának szerkesztésében rendszeres írásaival is tevékenyen részt vett. Istennek hála, a színes plébániai élet eseményei a Krónika köteteiben meg let­ tek örökítve. Péter szeretett fotózni. Munkáit mindig ala­ pos precizitással végezte. Péter bácsit nyugodt, ked­ ves, vidám egyénisége, szol­ gáló szeretete miatt mindenki nagyon szerette. Tanítványai örömmel emlékeznek rá. A hosszan tartó szenve­ dés éveit méltósággal viselte. Egyre növekvő, szerető csa­ ládja példamutató, gondosko­ dó szeretettel vette körül. Örülünk, hogy Emese lánya kitűnően folytatja hitoktatói és ifjúságnevelő munkáját, és egész családja a plébánia életében tevékeny­ kedik. Hálát adunk Istennek, hogy barátai lehettünk és gazdagodhattunk általa. „Fénylő napok, ne sirasd, hogy tovatűntek, hanem inkább örülj annak, hogy itt jártak.” (I. Kant) Gerber Alajos hitoktatótárs és Márta 2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

3

Út az orgonához Tíz évvel ezelőtt, 2006. szeptember 24-én 11 órakor ün­ plébános, Gesztesi-Tóth László orgonista-kántor, Czer­ nepi szentmise keretében Dr. Erdő Péter, Magyarország mann Tamás és dr. Kőrös András képviselő-testületi tagok, prímása, esztergom–budapesti érsek felszentelte templo­ valamint egyházközségünknek az orgonaépítésben jártas munk orgonáját. Ahogy a bíboros úr szentbeszédében is tagja, annak egyik tevékeny szorgalmazója, Pajor Tibor utalt rá, az esemény kivételesnek számított annak tükré­ lett. Az alapítvány évente többször ülésezett, és igyekezett ben, hogy az egyre jobb minőségű elektromos templomi támogatókat szerezni az orgona ügyének, a megvalósítás orgonák elterjedésének idején hagyományos – bár korsze­ azonban – kellő pénzügyi fedezet hiányában – ekkor még rű elektronikával ellátott – mechanikus sípos orgona fel­ igen távolinak tűnt. Ennek ellenére elnökünk és plébáno­ avatására került sor. sunk felvette a kapcsolatot több orgonaépítő céggel. A be­ Hogyan jutottunk idáig? Milyen úton vezetett Isten se­ érkezett pályázatok közül a kuratórium 2000 májusában a gítő szeretete minket e csodálatos hangszer birtokba véte­ Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra ajánlata mellett döntött léig? (akik később a Művészetek Palotája orgonájának társépí­ Akik ma, a templomba belépve tői lettek), ezt 2001. december 1-jén meghallják orgonánk fényesen zen­ a képviselő-testület jóváhagyta, és gő hangját, el sem tudják képzel­ 2003. október 14-én a vállalkozási „Hangszer, ni, hogy itt évtizedeken át egy régi, szerződés megkötésére is sor került. kopott harmónium szolgáltatta a Az építkezésnek azonban több amelyben Isten lelke szól” liturgikus zenét, amit az egyházköz­ nehézséggel kellett szembenéznie. (Fassang László orgonaművész) ség 1949-ben féláron vásárolt meg a A statikai felmérések során kiderült: tulajdonosától (természetesen azok­ nem biztos, hogy a karzat, ahol az ban a nehéz időkben ez is nagy do­ orgonának helyet kellett kapnia, el­ lognak számított). Az 1960-as években, akkori kántorunk bírná a ránehezedő súlyt. Ezért 2004 őszén Iványi János javaslatára felmerült egy orgona építésének gondolata, ezt építőmérnök statikai tervei alapján a karzat megerősítésre azonban Brunáry Ferenc esperes-plébános és a képvise­ került. Ennél nagyobbak voltak az anyagi nehézségek: úgy lő-testület – anyagi okokból – elvetette. A harmóniumot látszott, hogy a 2000-es évek elején elszabaduló infláció, az dr. Molnár János tb. kanonok-plébános idején, 1991-ben emelkedő árszínvonal meghiúsíthatják a nagy álom betel­ – egy magyar cégen keresztül – Mönchengladbachból be­ jesedését, éppen a megvalósulás küszöbén. A Gondviselés szerzett villanyorgona váltotta fel, amit később – az erő­ viszont nem hagyott magunkra. Megindult az adakozás teljesebb hangzás érdekében – erősítőkkel és hangfalakkal mind híveink és más magánszemélyek, mind a hivatalok egészítettek ki. Ez a hangszer már alkalmas volt kisebb részéről. Újpest Önkormányzata és a Miniszterelnöki Hi­ hangversenyek tartására is. vatal mellett voltak, akik szerény lehetőségeikhez mérten 1996-ban Pályi László plébános hívására nevezték ki nagyobb összeggel adakoztak, mások jótékonysági kon­ hozzánk kántornak Gesztesi-Tóth Lászlót, akinek művészi certjeik bevételét ajánlották fel, megint mások személyes színvonalú orgonajátékát hallva a hívők sokaságában egy közbenjárásukkal, szponzorok felkutatásával, adminiszt­ igazi, komoly zeneművek előadására alkalmas orgona igé­ ratív munkával segítettek, és volt, aki önkormányzati kép­ nye tört fel. Id. Hirmann László, egyházközségünk világi viselői tiszteletdíját ajánlotta fel rendszeresen a nemes cél­ elnöke is támogatta ezt a kívánságot: előterjesztésére 1998- ra. Az Újpesti Városvédő Egyesület volt elnöke az orgona ban a képviselő-testület az orgona építésére alapítvány lét­ építési költségének csaknem a felével oroszlánrészt vállalt rehozása mellett döntött. Ennek alapján plébániánk mint a támogatásban. A templomban, az orgona látványképe alapító az 1998. május 20-án kelt Alapító Okirattal létre­ mellett, egy-két kisméretű orgonasíp kiállításra került, hozta az Újpest-Kertvárosi Orgona Alapítványt, amelyet a hogy a mellé helyezett perselybe pénz bedobásával a hí­ bíróság közhasznú szervezetként vett nyilvántartásba. Az vők azokat kisebb összeggel jelképesen „megvásárolhas­ Alapító Okirat szerint „az alapítvány célja igényes kiala- sák”. Akik anyagilag nem tudtak segíteni, kitartásukkal és kítású, művészi hangversenyek tartására alkalmas, sípos imádságukkal adtak hitet a többieknek. Mindennek ered­ orgona felépítése, a felépítést követően pedig – a liturgia ményeként 2004 tavaszán Baróti István orgonaművész-ta­ szolgálata mellett – rendszeres templomi hangversenyek nár diszpozíciói alapján és felügyelete mellett megkezdőd­ tartása, a templomunkban működő, országos hírű vegyes- hettek az orgonaépítés gyári munkái. 2005 májusában a kar munkájának színvonalasabbá tétele, a hangszer ok- kuratórium tagjai látogatást tettek a pécsi gyárban. 2006 tatási célú használata, karbantartása. […] Az alapítvány nyarán már a kivitelezés templomi munkái folytak. feladata mindezen célokhoz szükséges vagyoni eszközök Melyek orgonánk fő jellemzői? Végh Antal orgonaépí­ összegyűjtése és az orgona működtetése.” A kuratórium el­ tő mester így írja le a művet: „Az orgona megvalósítására nöke Kemenes András orgona- és zongoraművész, a Liszt létrehozott alapítvány kétmanuálos, 28-regiszteres orgona Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, tagjai Pályi László építését tűzte ki célul. […] Az orgonát befogadó karzat épí4

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október

tészeti adottsága a hangszernek két orgonaszekrénybe való osztását kívánta meg. A szabadon álló játszóasztal mögötti szekrényben foglalnak helyet a manuálművek, míg a pedálmű a másik szekrényben található. A csúszkaládás orgona játéktraktúrája tisztán mechanikus, a regisztertraktúra elektromos rendszerű. Az orgonajátékot 1000 soros elektronikus setzerkombináció segíti. Az orgonaszekrények és a játszóasztal tölgyfából, a szélládák erdei fenyőből, a fasípok erdei fenyőből és juharfából készültek. A manuál-billentyűkön csont- és ébenfabetét található. Az ónsípok 25, 50 és 70%-os, a homlokzati sípok 80%-os ónötvözetből valók. Az orgonában 50 homlokzati síp, 1394 belső ónsíp, 250 fasíp és 142 nyelvsíp, összesen 1836 síp foglal helyet. Az orgona teljes egészében magyar termék.” Az építkezés 2006 szeptemberében befejeződött. Orgo­ nánk ünnepélyes felszentelésének napján délután Gesz­ tesi-Tóth László adta az első koncertet Keszthelyi Mária énekművész és énekkarunk közreműködésével. A műsor Nicolaus Bruhns: e-moll preludium, Buxtehude: Mag­ nificat, Bach: g-moll toccata és fúga, valamint két ko­ rál, Mozart: Alleluja és Mendelssohn: A-dúr kantáta volt. 2006 októberében a Képző- és Iparművészeti Lektorátus az orgonát egyedi iparművészeti alkotásnak minősítette. A „hivatalos” műszaki átadás-átvétel 2006. december 7-én történt meg, miután felkért szakértőnk, Baróti István a kuratórium képviselőinek jelenlétében kipróbálta a hang­ szert. E sorok írójának személyes élménye, hogy amikor a művész úr az orgonajátékot befejezte, feszülten vártuk, mit fog mondani. Néhány másodperc csend után így szólt:

„Ezt az orgonát én el fogom lopni!” E tréfás megjegyzéssel juttatta kifejezésre elégedettségét. Szakvéleménye szerint „az orgona hangja hangszíneiben kiegyenlített, szép intonálású, a regisztereknek megfelelő hangjelleggel, szép és minőségi anyagokból, egységes tutti hangzással, szerencsés és jó elhelyezésekkel. […] Szerkezeti megoldásai korszerűek és jól működnek. A szakértő a fentiek alapján javasolja az orgona átvételét […].” Ez volt röviden templomunk, közösségünk útja a sípos orgonáig. Egyetérthetünk László atyával, aki a felszente­ léskor azt mondta: „Isten csodálatos gondviselése által az orgona megszólalhat. Végtelen hála tölti el szívemet, hogy mindez plébánosságom ideje alatt valósulhatott meg.” És – tegyük hozzá – végtelen hála tölti el a mi szívünket is, hogy az orgona csodálatos hangjai, értő kántoraink, mű­ vészeink játékának köszönhetően mind a mai napig eme­ lik szentmiséink, ünnepeink, hangversenyeink fényét, re­ mélve, hogy ez így lesz még sok-sok generáción át. Dr. Kőrös András FORRÁSOK: n Ossóné Szabó Etelka: Újpest-Kertvárosi Szent István templom His­ toria Domus 1999. n Az Újpest-Kertvárosi Szent István Plébánia Képviselő-testületének jegyzőkönyvei 1963–2006. n Az Újpest-Kertvárosi Orgona Alapítvány kuratóriumi üléseinek jegyzőkönyvei 1998–2006. n Pályi László, Kemenes András, Végh Antal és dr. Kőrös András írásai az orgona felszentelése alkalmával. Kertvárosi Krónika XI. évf. 9. sz. 2006. szeptember n Levelek és egyéb dokumentumok az orgonaépítés ügyében n A szerző személyes értesülései

2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

5

CSALÁDRÓL CSALÁDRA

„Nem lehet a karácsonyt két műtét között várni” Folytatjuk interjúsorozatunkat, melynek keretében hónapról hónapra bemutatjuk a plébániai közösséghez tartozó családokat. Októberben a Szabó-Ruzsinszky családot ismerhetjük meg. – Kérlek benneteket, egy kicsit mutassátok be magatokat és családotokat! – Laci: 43 esztendős vagyok, baleseti sebész, ortopéd traumatológus. Itt kezdtem a pályafutásomat Újpesten, és innen ismerjük egymást Szilvivel. Most már a Honvéd Kórházban dolgozom 2012 decemberétől, mióta bezárták a kórházunkat. – Szilvi: Én a Margit Kórházban dolgozom, a központi intenzív és aneszteziológiai osztályt vezetem főnővérként. – Laci: Szilvi egy kicsit szerény. Amikor elkezdtem dol­ gozni 27 esztendősen, ő már közel 10 éve dolgozott; ami­ kor megismerkedtünk, akkoriban éppen három munka­ 6

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október

helyen egyszerre. Újpesten, a Honvéd Kórházban és még időnként a Szent János Kórházban is előfordult. Igazából amolyan sztahanovista típus volt. Megismerkedésünk után ezért ritkán találkoztunk. Miután megszülettek a gyerekek, elvégezte az egészségügyi főiskolát, majd ráépí­ tett egy sürgősségi szakot. Most két diplomája van, lassan okosabb, mint én (mindketten nevetnek). – És a gyerekekről mondanátok pár szót? – Szilvi: Panna 2006-ban született. Ötödikes, angol ta­ gozatos osztályba jár. Kitűnő tanuló. Versenytáncol, heti ötször van edzése. Gitározni is szeretne megtanulni, ké­ sőbbi terveiben a hárfázás is szerepel. Gergő 2009-ben született, most kezdte az első osztályt. Leigazolt versenyző az újpesti U8-as jégkorongcsapatban. Minimum heti négy edzése van, de kevésnek érzi a mozgást, és kérte, írassuk be focira is. Réka 2011-ben született, nagycsoportos óvodás. Balettiskolába jár már második éve. Tavaly a Jégvarázs

balett volt a vizsgaelőadásuk. Ő figyel­ meztet edzésnapokon, hogy ne felejtsek el időben érte menni, hogy odaérjünk az órára. – A közösségetekről mit mondanátok? – Szilvi: Már régóta a Boldog Öz­ séb-plébánián működő Pisztrángok nevű közösséghez tartozunk, ami idő­ közben országossá nőtte ki magát. A kertvárosi plébániához való kötődé­ sünk pedig úgy kezdődött, hogy mikor még szüleimmel laktam, sokszor jár­ tam vasárnap ügyelni. Nem tudtam mi­ sére menni, ez eléggé bosszantott. Azt találtam ki, elmegyek a nagytemplom­ ba a fél 8-as misére. Te­ mes­ szent­ and­ rási Péter atya tartotta a misét. Nagyon megragadott a stílusa. Amikor megszü­ letett Panna, illetve talán már előtte is, elkezdtünk oda járni. Azt vettük észre, hogy a gyerekek nem zavarnak senkit, és még a szentmisébe is bevonták őket. Miután Péter atyát áthelyezték, ez idő­ vel megváltozott. Utána elkezdtem ke­ resgélni, és egy esti misén itt is sok gye­ reket láttam, akik szintén nem zavartak senkit. Aztán ide kezdünk járni, amikor még László atya volt a plébános. Eme­ se tartotta az ovis hittant, amihez mi is csatlakoztunk. – Meséltetek a családról, a munkáról, mesélnétek a hobbitokról is? – Laci: Nekem a kerékpározás a hobbim, két keréken nőttem fel, innen jött a motorozás is. A ferencesekkel is (Frajka Félix utolsó osztálya voltunk) nagyon sokat brin­ gáztunk, egyszer Münchenig, illetve a másik irányba, Kár­ pátalján Nagyszőlősig is eltekertünk. A másik hobbim a tánc, a versenytánc, amit a mai napig is űzök, bár 6-8 év kihagyás után kezdtem újra seniorként. – A plébániánkhoz való kötődést hogyan tudjátok ös�szeegyeztetni a munkátokkal? – Laci: Gyakran elkésünk, mert szombaton éjszakázom. Ez a legkevesebb. Egyszer karácsonykor megkérdezték: szeretnénk-e részt venni a betlehemesben. És akkor mond­ tam, hogy nem, biztosan nem. Mi éppen akkor vagyunk jobban leterhelve, mikor mások pihennek. Nem lehet a ka­ rácsonyt két műtét között várni. Persze tudom, meg kel­ lene találni a terheltség mellett is az értékes időt, amikor tudunk akár várakozni is. Azt még nem tudjuk pontosan, hogyan tudnánk hasznosabb tagjai lenni a közösségnek, majd az élet adja, alakítja. Panna szeretne a Scholába men­ ni, Gergő pedig ministrálni, de még nem tudnánk rend­ szeresen elvinni őket. Amíg nem önállóak, addig nehéz. – Közös ima – mit hoztatok és mit tudtok megvalósítani együtt a gyerekekkel?

– Laci: Amit most a beszélgetés előtt láttál nálunk, én ezt hoztam magammal a családból. Mindig egy kötetlen imát mondunk. Minden este imádkozunk. Én nem min­ dig vagyok itthon a gyerekekkel, de hála Istennek ezt meg tudtuk tartani. Minden étkezésnél is megpróbálunk imád­ kozni. Nagyon örülünk Panna elsőáldozásának is. Mosta­ nában reggel, mielőtt elindulunk, a kocsiban imádkozunk egy rövid fohászt, hogy a reggeli indulás is teljes legyen. Így igyekszünk folyamatos imaéletet élni a gyerekekkel. – Beszéltünk a lelki táplálékról, most beszéljünk arról, mi a kedvenc süteményetek? – Szilvi: Kedvenc családi sütemény az aranygaluska, a készítésébe időnként a lányok is besegítenek. A receptet örömmel osztjuk meg. – Köszönöm a beszélgetést, és köszönjük a sütit! Kívánom, hogy a továbbiakban is ügyesen tudjatok egyensúlyozni a hivatásotok, a gyerekek és a plébániánk között! István atya

Aranygaluska

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg sima liszt, 3 dl langy os tej, 8 dkg kristálycukor, 3 dkg friss élesztő, 3 tojássárgája, 8 dkg puha vaj, 1 citrom reszelt héja, csipet só A hintéshez: darált dió és őrölt fahéj A vaníliasodóhoz: 3 dl tej, 2 tojás, 10 dkg kristálycuk or, 1 púpos evőkanál sima liszt, 1 csomag vaníliás cukor Elkészítés: Egy dl langyos tejben 1 evőkanál cukorral felfuttatj uk az élesztőt. Közben a lisztben elkeverjük a maradék cukrot, a csipet sót és a reszelt citromhéjat, majd hozzáadjuk a tojások sárgáját, a vajat, a maradék 2 dl langyos tejet, végül a felfuttatott élesztővel beda gasztjuk a tésztát. Letakarva duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk, majd dió nagyságú pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A tésztadarabkákat egyenként megforgatjuk a langyos vajban, majd a tortaformába szorosan egym ás mellé helyezzük. A tetejét megszórjuk a darált dióval és a fahéjjal, majd ismét kirakunk egy sort az olvasztott vajba mártott tésztadarabkákk al. Így rétegezzük, amíg a hozzávalók tartanak. A végén a tetejét is megs zórjuk a darált diós, fahéjas keverékkel, és langyos helyen kelesztjük még 30-40 percig. Előmelegített 180 fokos légkeveréses sütőben szép barná ra sütjük (nálam kb. 50 percig sült, de ez csak tájékoztató jellegű, függ a sütőtől és attól is, hogy kinek hány sor tészta van rétegezve). Sütés közben figyeljük, és amikor a tészta teteje már szép barna, de még nincs megsülve a közepe, akkor alufóliával takarjuk le a tetejét, és így süssük tovább. Ha a tészta megsült, könnyen elválik a forma/tepsi oldalától. A sodóhoz a tojásokat habosra keverjük a cukrokkal, hozzáadjuk a lisztet, és csomómentesre keverjük. Felengedjük a tejjel fokoz atosan, szép sima legyen, majd lassú lángon elkezdjük főzni, de közbe n folyamatosan kevergetjük, hogy a tojás ne csomósodjon össze. Szép krémesre főzzük. Én fagylaltkehelyben szoktam tálalni: a tésztából a kis tálba galuskákat halmozunk, és meglocsoljuk a vaníliasodóval.

2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

7

A HÓNAP MISEBORA

Valóban méltó

Egy hívő borász története

Új rovattal jelentkezünk, mely reményeink szerint a jövőben állandósul. Hónapról hónapra igyekszünk bemutatni egy-egy bort, mellyel István atya valóban misézik az adott időszakban, mellette pedig mesélünk egy kicsit nem csak az adott borról, de a borászról, a borvidékről, néha pedig még a hitről is. Első történetünk az Egri borvidékhez kötődik… A St. Andrea borászatról talán már az is hallott, aki nem rendszeres borfogyasztó, vagy nem épp az egri borászat árszegmensében válogat magának innivalót. Mint minden szakmában, a borászatban is dolgoznak fantasztikus szakemberek, akik vagy a magánéletük, vagy a közéleti szereplésük miatt megosztóak a társadalom szemében. Megint mások visszahúzódnak, kerülik a nyilvánosságot. Nagyon kevés viszont az olyan szakember, aki nem csupán tökéletes munkát végez a szőlőben és a pincében egyaránt, de szerethető személyisége, őszintesége és nyíltsága miatt nemhogy haragosai nincsenek, de az embernek olyan érzése van, hogy őket tényleg mindenki szereti. Dr. Lőrincz György az Egri borvidékről ilyen ember. Sajnos Eger neve, bár vitathatatlanul ös�­ szeforrt nem csupán Dobó István és Gár­ donyi Géza nevével, hanem a borral is, a szovjet megszállás alatt jelentősen veszí­ tett a hírnevéből, és az elmúlt évtizedek még kevésnek bizonyultak arra, hogy régi jó hírét teljesen visszanyerje. A szocialista tömegtermelés alatt világra segített Bika­ vérek nem sok pozitív élményt szolgáltat­ tak a fogyasztóknak, ahogy a legendássá vált Szépasszony-völgy sem a minőség szinonimájaként épült be a köztudatba. Lőrincz György (és még sokan mások, a teljesség igénye nélkül Gál Tibor, Gál La­ jos, Thummerer Vilmos, Kaló Imre) azon­ ban úgy érezte, hogy Eger és a borvidék ennél többet tud és többet is érdemel. Az első önállóan, vagyis saját neve alatt pa­ lackozott bora 1999-ben jelent meg, majd fokozatosan elkezdett kiépülni a ma St. Andrea néven ismert szőlőbirtok. A kez­ deti sikereket azonban komoly nehézségek követték. 2005-ben elhunyt László István, a borászat társalapítója és Lőrincz György jó barátja. Úgy tűnt, hogy az álom hamarosan véget ér. Ekkor akadt az ad­ dig majdhogynem ateista borász kezébe a Szentírás, és en­ 8

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október

ST. ANDREA – BOLDOGSÁGOS 2015 Ha szigorúan szakmaiak akarunk lenni (de nem akarunk), akkor ez a bor egy Grand Superior Egri Csillag. Ennél fontosabb azonban, hogy ez a bor – bár

még nagyon fiatal – nem csupán elegáns savakkal és ásványos ízjegyekkel hódít, de nagyon jól iható is, vagyis az is nyugodtan élvezheti, akit a borleíró szaknyelv némileg elijeszt.

nek a folyamatnak lett az a vége, hogy ma már nem csupán megvallja Istent, de teológiát végzett ember­ ként (a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán) másokat is erre buzdít. Elég csupán végigtekinteni a borászatból kike­ rült borok nevein: Áldás, Örökké, Csakegyszóval, Boldogságos, Valóban méltó, Merengő. Lőrincz György azt vallja, Isten szőlőskertjében dolgozik, és a borait kóstolva, a gondolatait hallgatva, ve­ le beszélgetve valóban nem marad kétségünk, hogy így van. Apropó borok! A St. Andrea az elmúlt évtizedben szépen lassan leépítette a választékából a fajtaborokat (vagyis azo­ kat a tételeket, amelyek kizárólag egyetlen szőlőfajtából készültek), és helyette a cu­ vée borokra koncentrál. Régen is így volt ez, vegyesen voltak elültetve a szőlők, és szüretkor egybeszedték az egészet az em­ berek, míg ma már jobban odafigyelnek a megfelelő szüreti időpontokra, és inkább a különböző borokat házasítják (vagyis keverik) össze. Ilyen bor az összes Egri Bi­ kavér és Eger másik eredetvédett bora, a fehér Egri Csillag is. Az más kérdés, hogy a St. Andreánál a név fontos üzeneteket hordoz, így például bár több Bikavért is készítenek, mégsem így hívják a borokat, azt, hogy Bikavérről van szó, gyakran csak a hátcímkén lehet felfedezni, az apró betűs részben. Persze a bor csupán egy apró szelete az életnek, emellett Lőrincz György templo­ mot épít, Mária-szobrokat helyez el a sző­ lőkben, egybekovácsolja a közösséget, ahol alkot, mindezt abban a reményben, hogy valóban méltóvá válik mindarra az adományra, ami Isten kegyelméből neki megadatott. Ercsey Dániel borszakíró

Miért emlékezünk meg Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról? Ez az év Széchenyi-emlékév. Mindnyájan hallottuk leg­ alább egyszer életünkben a következő verssorokat: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár élte napja múl…” Egyik legnagyobb költőnk, Arany János írta ezt Széchenyi emlékezete című versében. Miért nevezte őt Kossuth Lajos 1840. november 19-én Pest vármegye köz­ gyűlésén a legnagyobb magyarnak? Idézzük fel életének és munkásságának főbb állomása­ it, felfrissítve iskolai emlékeinket. 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Édesapja Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeummal együtt az Országos Széchényi Könyvtárnak is megalapítója. Széchenyi István a családi otthonban olyan légkörben élt és nevelkedett, hogy erre támaszkodva állandó önneveléssel felnőtt férfikorában tudatosan választotta és vállalta Magyarország szellemi, illetve gazdasági felemelkedésének szolgálatát. 1825-ben lépett erre az útra, amikor birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta az akadémia megalapítására. 1830-ban jelentette meg a Hitel című munkáját. Ennek hatására társadalmi és gazdasági reformok kaptak or­ szággyűlési támogatást. Széchenyi elkötelezett támogatá­ sával felépült a Lánchíd, megépültek az első vasútvona­ lak, a Duna végig hajózhatóvá vált a Vaskapu szikláinak eltávolításával, és megindult a gőzhajózás. A folyósza­ bályozásokkal és csatornaépítésekkel a mezőgazdaság korszerűsítését, a parasztság gazdasági és szellemi meg­ erősödését kívánta előmozdítani. Olyan jobbágyfelszaba­ dítási törvényt terjesztett az országgyűlés elé, amely nem­ csak politikailag kívánta a nemzet egyenjogú tagjai közé beemelni a parasztságot, hanem gazdasági gyarapodását is lehetővé tette. A közteherviselés volt gazdasági és politikai vezéresz­ méje. Tudatosan, felelősséggel gondolkodó és cselekvő, kiművelt honfitársakkal akarta a korszerű Magyarorszá­ got felépíteni. Széchenyi nemzetközi politikai tapasztalatai alapján indokoltan tartott az osztrák birodalom visszavágásától a magyaroknak tett 1848. márciusi, kényszerű engedmé­ nyekért. Az események kikényszerítették a fegyveres el­ lenállást. Széchenyi tudta, hogy a véres küzdelem elkerül­ hetetlen, de kimenetele bizonytalan, a nemzetnek óriási emberi veszteséget és szenvedést okozhat. Nagy lelkierő­ vel igyekezett úrrá lenni kétségbeesésén, de idegrendszere felmondta a szolgálatot, összeroppant. 1848. szeptember 7-től a Bécs melletti Döbling magán-elmegyógyintézeté­ nek ápoltja lett haláláig. Közel tíz év súlyos betegállapot után szellemileg tisztul­ tan, de idegileg továbbra is bizonytalanul újból Magyar­ országért kezdett dolgozni. Blick című művében Európa számára leplezte le az osztrák önkényuralmat. Most sem

maradt el a visszavágás. A bécsi rendőrség állami téboly­ dába való zárásra és bírósági eljárásra utaló fenyegetéseit az idegileg-lelkileg sohasem stabil, kétségbeesésre, túlzott önvádra alkatilag hajlamos Széchenyi végleg nem tudta el­ viselni. 1860. április 8-ra virradó éjjel elsült a naplókban oly sokszor emlegetett pisztoly. A húsvét hajnalban történ­ tek megítélése egyedül arra a bíróra tartozik, akihez 1823. július 28-i naplóbejegyzésében így fohászkodott: „Tőled, mint ítélőbírótól nem rettenek vissza, Te látod szívemet, Téged nem befolyásol sem bosszú, sem indulat. Te vagy a Szeretet és Jóság a legtisztább értelemben.” A döblingi íróasztalon Körösi Csoma Sándor darjilin­ gi síremlékét ábrázoló kis festmény állt. Széchenyi ennek keretére vésette szellemi végrendeletét: „…Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vasakarat. Vegyetek példát, hazánk nagyai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással. Széchenyi István.” Körmendy Kinga 2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

9

TUDÁSTÁR

Szent Mihály ünnepe

Szent Mihály napját szeptember 29-én ünnepeljük. Szent Mihály egyike annak a hét főangyalnak, akik Isten trónja körül állnak. Közülük háromnak a nevét ismerjük: Mi­ hály, Gábor, Rafael. A zsidó-keresztény hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal az Istenhez hűséges angyalok és a mennyei seregek vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Alakját kép­ zőművészeti alkotásokon általában szárnnyal, talpig pán­ célban vagy más harci öltözetben, pajzzsal, lángpallossal, kék fényben fürdő karddal a kezében ábrázolják. Lábánál a legyőzött sárkánnyal (a Sátán megtestesítőjével), utalva ezzel arra, hogy Mihály arkangyal feladata a rend helyre­ állítása és az igazak támogatása. Többször ábrázolják mér­ leggel a kezében, mint a jó és a rossz eldöntésére hivatott személyt, a lelkek mérlegelőjét. Mihály akaratereje hatal­ mas. Kardjával legyőz minden gonoszt. Isten iránti hűsége megingathatatlan. Erre utal héber neve is „MI KHA ÉL” – melynek jelentése: Ki olyan, mint ISTEN? Szépen írja le az angyalok közötti küzdelmet P. Palma­ tius Zillingen SS. CC. németországi szerzetes pap és híres lelkigyakorlat-vezető: „Sötétség borult az angyalokra… Isten elrejtőzött, fel­ hőhomályba burkolózott. Egyik angyal sem látta a többit, mindegyiknek egyedül kellett döntenie Isten mellett, vagy ellen… Ekkor Lucifer felkiáltott: »Én vagyok én, ki olyan, mint én?«… Isten hallgatott. Ekkor egy alázatos, de hatá­ rozott hang hallatszott az egyik legalacsonyabb karból: »KI OLYAN MINT ISTEN?« Erre az angyalok két táborra szakadtak. Egyik oldalon az Istenhez hűséges angyalok, másikon Lucifer hívei, a lá­ zadók… Isten pedig így szólt a felhő homályából: »Ki har­ col Lucifer ellen?« Az alázatos hang válaszolt: »Az, akit Te küldesz, Uram!« Isten magához szólította ezt a szolgáját, aki így szólt. Mihály volt az, a három alsó kar egyikéből. Az Úr megkérdezte: »Mi késztet téged így beszélni?« »A Te nagyságod Uram, és az én semmiségem.« Erre így szólt az Úr: »Mivel magadat a saját erődből semminek nevezted, te harcolj, egyedül az Én erőmre támaszkodva!« És ez a jelentéktelen szolga megingathatatlan hitével és izzó szeretetével Isten erejét zúdítva a legerősebb, legbüsz­ kébb angyalra, győzött a hatalmas harcban.” A Biblia név szerint ötször említi Mihály nevét. Az Ószövetségben Dániel próféta könyve háromszor, az Új­

10

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október

szövetségben egyszer Júdás Tádé apostol levele és egyszer a Jelenések könyve: n Dán 10,13 – A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagy­ tam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával. n Dán 10,21b – És nem lesz velük szemben senki más se­ gítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek. n Dán 12,1 – Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fe­ jedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szoron­ gattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszaba­ dul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. n Júdás 1,9 – Jóllehet még Mihály főangyal sem mert ká­ romló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste mi­ att heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” n És talán a legfontosabb számunkra: Jel 12,7-10 – Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai meg­ támadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudnak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben; levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították an­ gyalait is Mihály (Micháél) és Gábor (Gabriél) arkangyal képe megjelenik a magyar Szent Koronán is. A rajzon a korona alsó részét (corona graeca), az abron­ csot láthatod kiterítve. A rajta található képek: 1. I. Géza, 2. Szent Kozma, 3. Szent György, 4. Mihály arkangyal, 5. Krisztus, 6. Gábriel arkangyal, 7. Szent Demeter, 8. Szent Damján, 9. Konsztantinosz császár, 10. Dukasz Mihály császár. Szent Mihály napja mindig is jeles nap volt. A népha­ gyományban ő a túlvilágra költöző lélek kísérőtársa. Ott van a haldoklók mellett, segít itt hagyni a földi világot, és átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés. Innen a magyar néphagyományban a Göncölszekér másik neve, Szent Mihály szekere, sőt, a Tejút egyik középkori neve Szent Mihály útja. Szent Mihály napjával kezdődött az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, mely Katalin nap­ jáig (nov.  25.) tartott. Mihály napja a név gyakorisága

miatt kedvelt névünnep. Szent Mihály napja a gazdasági év fordulója. Ezután kezdték a kukoricát törni. A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődteté­ sének időpontja is volt. A Hortobágy vidékén Mihály-nap volt számukra a leg­ nagyobb ünnep, amikor mulatságokat, bálokat is rendez­ tek. E napon gyakran vásár is volt, a pásztorok ilyenkor egészítették ki a felszerelésüket. A cselédfogadás egyik időpontja is ekkor volt. Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás kapcsolódik Szent Mihály napjához. Közismert mondás: „Szent Mihály lova deres, behozza a telet.” Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre le­ het számítani. Mihály napjától várták az időjárás hidegre, téliesre fordulását: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.” A betakarítás befejezésének a jelképe. Szeptem­ bert Szent Mihály havának is szokták hívni. Mihály arkangyal nevével a két világháború között vis�­ szaéltek. Corneliu Zelea Codreanu román soviniszta ve­

zető megszervezte az erősen vallásos nacionalista Mihály Arkangyal Légiót (Legiunea Arhangelului Mihai). Tagjait legionáriusoknak hívták. Később a szervezet nevét 1930tól Vasgárdára változtatták. Imádkozzuk rendszeresen XIII. Leó pápa imáját Szent Mihály támogatásáért esedezve a sátán elleni harcban. „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: »Parancsoljon neki az Isten!« Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.’’ Dr. Hollósy Ferenc IRODALOM: n Eisler János: Kis könyv a Szent Koronáról, NapKút kiadó, 2014. n Jánossy Gábor: Szent M ​ ihály arkangyal tevékenysége és segítségül hívása, Stella Maris Alapítvány, Budapest, 2015. n Balogh Júlia: Szent Mihály havától Kisasszony haváig – Jeles napok­ hoz fűződő néphagyományok, Kairosz Kiadó, 2015. n Miskolczy Ambrus: A Vasgárda (1927–1937), Gondolat Kiadó, 2015.

2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

11

Ami igazán, mélyen megérint… Nagyon-nagyon régóta vágytam már Medjugorjébe. Idén, az év elején végre eljuthattam oda a Kemenes Gábor atya szervezte zarándoklattal. A sok imádság szinte átmosott lelkileg. Ennyit egyszer­ re még nem imádkoztam. Élveztem, hogy beléphetek a Szűzanya imaiskolájába, és napról napra érez­ tem, hogy fejlődöm, hogy imádkozik bennem és általam a Lélek. Már nagyon szükségem volt erre az élményre. A zarándoklat testileg-lelkileg nagyon so­ kat adott. Felmásztunk, végig imádkoztunk, találkoztunk, beszélgettünk, elmélyedtünk, feltöltődtünk. A legmélyebb tapasztalat még­ is, sokak visszajelzése alapján, a Cenacolo kö­ zösségben érte legtöbbünket, így engem is. Ez a közösség olyan fiatalok számára jött létre, akik keresnek valamit vagy Valakit, és eddig a világra hallgatva szenvedélyekkel próbálták betölteni magukban az istenalakú űrt. Ide bárki bármikor bejöhet, sőt, bármi­ kor el is mehet innen. A közösségben, mun­ kában és imában a Szűzanya segítségével keresik tovább Isten személyükre szabott tervét elmélyülve és szembe­ nézve saját életük szenvedéseivel. Isten el tudná venni egy szempillantás alatt a régi sérelmeket, a bűnöket, a vádakat, de itt a közösségben szép lassan rájönnek arra, hogy akkor nem alakulna ki bennük az az alázat, amit az út, a felisme­ rés, a megbocsátás és a bűn elhagyása, a megtérés alakít ki bennük. Ezzel az alázattal találkoztunk, amikor két fiatalember tett tanúságot nekünk. Mindketten nagyon őszintén be­ széltek az életükről. Az egyik egy 32 éves magyar srác volt, a másik egy horvát-olasz, két méter magas, negyven körüli férfi. Ez utóbbi, Nico beszédéből pár gondolatot szeretnék megosztani veletek: n Nem létezik rossz ember, csak megsebzett. n A Sátán ezektől fél: az öröm, a közösség és a megbocsá­ tás. n Ne ítélkezz a másik felett, hanem amikor nézeteltéré­ setek van egymással, te menj előbb hozzá, és kérj tőle bocsánatot azokért a hiányosságokért, amik benned vannak, s amik miatt nem tudsz rá elfogadóan nézni. n A kereszt az út – szeresd a kereszted, és Isten meg fogja áldani, és jót hoz ki belőle. n Mi, emberek egymás számára Simon és Veronika va­ gyunk. Ha ránézel valakire, akár így is gondolkodhatsz: jó, hogy pont te vagy nekem, szükségem van rád! n Az élő Jézus itt sétál köztünk, és ölébe véve ringat min­ ket – mondta Nico, s közben két hosszú karjával átölelve magát ringatózott. Mi meg megdöbbenve hallgattuk és ittuk a szavait. Mi is erre a jézusi ölelésre vágytunk! Amikor hazajöttem, a kezembe került egy nemrég meg­ jelent könyv, amit a Cenacolo közösséget alapító Elvira 12

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október

anya írt. Nagyon szeretem az élettörténeteket, főleg ami­ ket Isten ír  (melyiket nem ő?). Ez a könyv is egy ilyen. Végezetül álljon itt Elvira anya néhány gondolata. „Sosem szőttem terveket a jövőre, de szeretném egyre jobban kinyitni szívem, szeretetem kapuját, hogy átölelhessem az egész emberiséget, és befogadhassam mindazokat, akik még elveszettek és egyedül vannak. Jól tudom, sok mindent mondtam, amikről beszélni könnyűnek tűnik, de amiket a valóságban nehéz, és egyedül Isten csodálatos segítségével lehet megvalósítani. Teljesen ismerem emberi korlátaimat, és tudom, mennyire szegény vagyok ahhoz, hogy egészen szeressek és teljesen odaadjam önmagam; de azt is nagyon jól tudom, hogy énelőttem már nagyon sok nő és férfi élt, akik engedték, hogy magával ragadja őket Krisztus szeretetének, önátadásának sodrása, és én szeretnék közéjük tartozni, a magam egyszerűségében és törékenységében. Kiváltságosnak érzem magam, mert már az, hogy ma megélhetem a szeretetet, és van egy családom, amellyel megoszthatom a hit gazdagságát, oly nagy ajándék, hogy nem is kérhetek ennél többet. Az a sok fiatal élet, amely összekapcsolódott az enyémmel, lehetővé tette, hogy Isten szerető ölelése egyre több embert elérjen, hogy az emberségükben sérültek közül egyre többen szeretve érezzék magukat. És ha átöleljük testvérünket, magunk is megtanulunk sokkal emberibbé válni, egyre jobban szeretjük a Szeretetet. A Szeretetet… A Szeretet élet. A Szeretet konkrétság. A Szeretet áldozat. A Szeretet kicsinnyé válás. A Szeretet időnként éhség is, de mindig Szeretet. És szét kell osztanod mindenkinek. Megismételve magadat. Szeretnem kell! Szeretni akarok! Mert Isten szeretet. És mi Istent választottuk. Mi választottuk Őt? Igazából Ő választott minket. Mi pedig boldogok vagyunk, amiért rátaláltunk, és hittünk neki. Hinni azt jelenti, hogy szeretünk. Szeretni azt jelenti, hogy cselekszünk. Cselekedni azt jelenti, hogy szolgálunk. A tervünk, az egyetlen és örök tervünk, hogy továbbra is szeressünk, szeressünk, szeressünk… és szolgáljuk az életet, hogy szeretettel és bizalommal kövessük a Szentlelket Má­ riá­val együtt oda, ahová vezetni akar bennünket. Ez tehát a mi életünk. Ez a mi történetünk.” Gersei Kata

ELMÉLKEDŐ

Lukács és az irgalmasság

Október 18-án ünnepeljük Szent Lukács evangélistát. Hogy miért is érdekes számunkra pont idén Szent Lukács és az ő evangéliuma, arra próbálok most választ találni. Szent Lukács életszemlélete pozitív. Jézust a négy evan­ gélista közül ő ábrázolja a leginkább úgy, mint egy közvet­ len barátot, embertársat, aki nem csupán a tanítványaival tölt időt, de együtt étkezik a vámosokkal, aki a bűnös as�­ szonyt nem elítéli, hanem lehajol hozzá és felemeli. A Lu­ kács-evangélium szerzője ismerte a Márk-evangéliumot, és átvette tőle az út szimbólumot. Írásában tulajdonkép­ pen egyetlen hosszú útról számol be, mely Galileából in­ dulva Jeruzsálembe tart. Az út követése Jézus számára engedelmességet jelent az Atya iránt, valamint kitartást, hogy jöjjön bármilyen nehézség, azt végig kell járni. Lukács saját anyagában (mely más evangélistánál nem jelenik meg) számtalan olyan írást találunk, mely az irga­ lomról, a megbocsátásról szól. Gondoljunk csak az annyi­ szor hallott tékozló fiú történetére. Az apa, akit elhagyott a fia, s visszatért, nem várja meg a fiú bánatát, hanem „már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.” Már fia bűnvallomása előtt megbocsátott neki, s úgy kezelte, mint a legdrágább személyt az életében. Az evangéliumban úgy jelenik meg Jézus, mint aki a társadalom számkivetettjeivel foglalkozik, aki, mint az irgalmas szamaritánus, nem megy el a más vallású, más értékrendű vagy épp bűnös ember mellett, hanem megáll és azt mondja: „A hited megmentett téged, menj békével.” Lukács művében úgy jelenik meg az idő, mint Jézus ide­ je, mellyel élni kell. Döntést kíván az embertől. A döntés egyben válasz az ő meghívására, az ő küldésére: „Menje­ tek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Ahogy Jézus irgalmas volt az emberekhez, ugyan­ úgy kell nekünk is irgalmassá válnunk. Böjte Csaba testvér

szavaival élve: „az irgalmas szeretet parancsa nem fakulta­ tív”. Döntést kíván az embertől, amit ha nem hozunk meg, nem leszünk boldogok. Az irgalmasság gyakorlata nem záródik le az irgalmasság évével, ez csupán a kezdete egy olyan világnak, amelyet Szent Lukács mutatott be nekünk Jézus nyomában járva. Faragó András

Kedves testvérek!

Kedves hittanosok!

A szokásos, minden hónap első vasárnap­ ján tartandó dicsőítő szentség­imádás időpont­ jai meg fognak változni! A szentségimádás mindig az esti 18 órakor kezdődő szentmise után, 19.15-től fog kezdődni. Mindenkit szeretettel várunk! A szervezők

Már most jelezzük, hogy a hitoktatóknál lehet jelentkezni a karácsonykor előadandó pásztorjátékra, illetve a ván­ dorbetlehemesre. A pásztorjáték karácsony (december 24.) délutánján lesz előadva a templomban. A vándorbetlehemessel (december 17.) a karácsonyi tör­ ténetet visszük el azokhoz az idős, beteg emberekhez, akik nem tudnak eljönni a templomba. Ha érzel magadban elhivatottságot és elkötelezettsé­ get erre a szép missziós szolgálatra, várjuk jelentkezé­ sedet! Hitoktatók 2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

13

Ministráns tárgyi emlékeink II.

A Ministráns protokoll

Bízom benne, hogy a ked­ ves testvérek nagy része egyetért velem abban, hogy plébániánk ministránscsa­ pata az átlagnál felkészültebb, és a legösszetettebb szertartásokon is nagy biztonsággal helytáll. Úgy gondolom, ez nagyrészt a minist­ ránsvezetők és a ministránsok közös, sok áldozatot kívánó munkájának eredménye. Ahhoz, hogy a vezetők fel tudják készíteni a ministránsokat a szolgálatra, pontosan kell ismerni­ ük a szertartás részleteit, és tisztában kell lenniük a feladataikkal, ami sok esetben nincs pontosan leírva egyetlen szertartáskönyvben sem. Feltételezem, egyrészt azért, mert nem ezen van a fő hangsúly, más­ részt – bizonyos kereteken belül – a helyi szokások vagy a szertartást vezető pap szándéka határozza meg a szolgálat pontos menetét. Ezen gon­ dolatok mentén született meg pár éve az akkori ministránsvezetés egyéves (gyűjtő)munkája eredményeképpen a plébániánk oltárszolgálatát részlete­ sen leíró dokumentum, a Ministráns protokoll, amely az év összes napjára kiterjedően, ábrákkal illusztrálva mutatja be a szolgálat menetét. Az első szertartásleírásokat még Csépányi Gábor és Molnár Miklós atyákkal együtt készítettük a hús­ véti szent három nap liturgiájáról, ami a kiindulópontja volt a későbbi, mellékletekkel együtt több mint 130 oldalas dokumentumnak. Így hittem egészen addig, míg nem­ rég, egy rendrakás alkalmával a kezembe nem akadt Mihály Péter bácsi rendkívül szemléletes és precíz rajza a húsvéti körmenet rendjéről. Rá kellett döbbennem, hogy bi­ zony ő volt, aki valamikor lerakta a protokoll alapkövét, nem is tudva, hogy később kiegészítést nyernek a 14

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október

gyakorlatias és könnyen áttekint­ hető rajzai. Eszembe jutottak azok a szép pillanatok, amikor együtt szolgálhattunk az oltárnál. Amikor áldoztatóként, hitoktatóként, felnőtt­ ként szó nélkül, alázattal és örömmel beállt a sor elejére a kicsik közé, míg mások a kétméteres égimeszelők árnyékában hűsöltek a sor végén, az asszisztencia vezetőjének fenntartott fő helyen. Amikor csendben, nagy gondossággal végigellenőrizte, hogy a szertartás minden kelléke ki van-e készítve, mikor már az összes minist­ ránsvezető utolsó csepp türelme és

nyugalma elillanni látszott. Amikor sose felejtette kikészíteni a párnát (!), ami régebben a nagypénteki liturgia egyik legfurcsább, de nélkülözhetet­ len kelléke volt. Ugyanígy soha sem felejtette László atya szemüvegét, ami egyébként a protokollban is többször említésre kerül mint liturgikus kellék. Péter bácsi áldozatos és alázatos oltárszolgálata örök példaként áll minden ministráns előtt.

A Ministráns protokollt olvas­ va sok érdekességet találhatunk. Egyik volt ministránsvezetőnk ötlete alapján került kialakításra és szabályozásra, hogy mi a teendő, ha tíznél több ministráns van egyszerre a szentélyben. Ilyenkor alkalmazzuk a kétsoros beállást, amely a korábbi tülekedésnél-tömörödésnél sokkal szebb és praktikusabb. De ugyanígy szabályozva van a plusz székek szen­ télyben való elhelyezésének módja is. A „ministránskarrier” csúcsát a baculista és infulista szolgálat jelentheti, ilyenkor közvetlenül egy püspök mellett látunk el szolgálatot. A püspöki jelvényeket, a baculumot (püspöki pásztorbot), az infulát (püspöki süveg), valamint a pileolust (kis, kerek fejfedő) kell kezel­ ni, a püspöknek odaadni vagy tőle elvenni. Ennek pontos menete is le van írva a protokollban. Erdő Péter bíboros úr korábbi vizitációja alkalmával maga is megtekintette ezt a részt a protokollban, amelynek egy példányát átnyújtottuk neki is, és ami véletlenül pont annál a résznél nyílt ki, ahol a fenti folyamat egy róla készült képpel van illusztrálva. Az infulista és bacu­ lista élete sokszor nem könnyű, mert a püspö­ kök általában eltérően viszonyulnak ezekhez a szolgála­ tokhoz. Bíboros úr az előírásokhoz teljes mértékben ragaszkodik, míg mások gyakran akár maguk is leés felveszik a süveget, vagy egyes miserészeknél nem ragaszkodnak a felvételéhez, így résen kell lenni, de az ezzel kapcsolatos élményeinket majd talán egy következő részben írnám le. CsL

Virrasztás a terror áldozataiért Templomi virrasztásaink szándékát minden évben igyekszünk aktuális eseményekhez igazítani. Az ideit a terror áldozataiért ajánlottuk fel, mivel az utóbbi időben az erőszakos cselekmények mindennapossá váltak, és az Európát fenyegető migránsvál­ ság megoldása is függőben van még. Hajnalig tartó imaóra keretében vit­ tük az Úr elé ezt a problémát. A leg­ több, amit tehetünk Európa, illetve az egész világ jövőjéért, hogy nem megyünk el a megoldhatatlannak látszó helyzet mellett, nem rándítjuk meg a vállunkat, mondván, hogy mi úgysem tehetünk semmit, a mi országunk úgyis védve van ezen ese­ ményektől, hanem megpróbáljuk át­ érezni az áldozatok és hozzátartozóik

szenvedését, imá­ inkban hordozzuk őket és az elkövető­ ket. A résztvevőknek lehetősége nyílt égő gyertyáikat szim­ bolikusan a díszlet részeként megjelenő terrorista és áldo­ zata köré helyezni. A helyzet súlyosságát a mögöttük magasló keresztet részben be­ árnyékoló, a szószékről leomló listá­ val érzékeltettük, amelyen az elmúlt 10 év legjelentősebb terrorcselekmé­ nyeinek helyszínei és áldozatainak száma sorakozott. A világ romlottsá­ gát és gonoszságát mutató installációt

A képviselőtestület évadnyitó ülése

Találkozó a Margitszigeten

Az egyházközségi képviselő-testület szeptember 18-án tartotta első őszi ülését. Mivel a nyári szünet miatt négy hónapja nem találkoztak ilyen formában a testület tagjai, István atya röviden összefoglalta az eltelt időszak eseményeit, elsődleges hangsúlyt fek­ tetve a plébánia szervezésében meg­ valósult programokra: a különböző táborokra és az ifjúsági találkozóra. Ezt követően a testület a szüksé­ ges fejlesztésekről folytatott hosszú megbeszélést. Ennek eredményeként az Operatív Munkacsoport ezekben a hetekben összegzi a rövid-, középés hosszútávú fejlesztési terveket és szükségleteket, majd a következő ülésen a testület elé tárja vonatkozó javaslatait. Az ülés utolsó részében az őszre és télre tervezett progra­ mokról esett szó. A következő ülésre október 9-én, vasárnap, az esti szentmise után kerül sor. Vágvölgyi Gergely

Idén először került megrendezésre a Fiatalok a Keresztény Európá­ ért elnevezésű ifjúsági találkozó az újpesti Regnum és plébániánk közös szervezésében. Helyszínül a Margitszigeti Szabadtéri Színpad szolgált, melyet majdnem sikerült megtölteni. A rendezvény egyben az Ifjúsági Világtalálkozó utóta­ lálkozója is volt. Egy szentmisével indítottunk, melyet Palánki Ferenc püspök celebrált. Külön büszkeség volt, hogy a ministránsok teljes egészét plébániánk szép számú csapata alkotta. Különleges érzés volt 20 másik pappal együtt szol­ gálni az oltárnál. Mindezek után Böjte Csaba testvér tartott egy órás előadást arról, hogy milyen hitbeli feladata is van egy korunkbeli fia­

Sillye Jenő dalaival és mély hitéből fakadó gondolataival ellensúlyozta. Külön köszönet Pimpának és Ferinek, akik hangjukkal és húrjaikkal még bensőségesebbé tették imáinkat. Faragó Renáta

talnak. Ezt követően közös éneklés következett. Aki vitt magával gitárt, az a közönség soraiból a zenekarral együtt játszhatta a dalokat. Végeze­ tül közös ebéden vehettünk részt. Itt mindenki személyesen találkozha­ tott ismerőseivel, illetve szerezhetett új barátokat. Reméljük, hogy az elkövetkező években is megrendezésre kerül majd a találkozó, és még több fiatal tesz tanúságot ilyen keretek között! Tajti Márk ***

„Fiatalok, ti vagytok a jelen és a jövő kincsei!” Ez az, ami engem megérintett, amit Csaba testvér mondott. Alapjában én nem akartam menni, de azután megértettem, hogy anyukám miért akarta, hogy elmenjek. Több százan jöttek arra a szentmisére, és nem csak magyarok! Nagyon meghatott az, hogy ilyen sokan szívükön viselik Európa jövőjét! Gersei Luca 2016. október

KERTVÁROSI

Krónika

15

Programnaptár OKTÓBER

Október folyamán minden nap 17.30-kor rózsafüzér imádság a templomban. 1., szombat: Elsőszombat, Ró­ zsafüzér Társulat titokcseréje 17.15-kor. Kemenes András orgonakoncertje a templom­ ban 19 órakor. 2., vasárnap: Évközi 27. va­ sárnap. 16 órakor hitoktatói megbeszélés a plébánián. 19.15-kor dicsőítés a nagyte­ remben. 7., péntek: Elsőpéntek, szent­ misék 7 és 18 órakor. Rózsa­ füzér Királynője emléknapja. 8., szombat: Szűz Mária, Ma­ gyarok Nagyasszonya ünne­ pe. 19 órakor Faragó Ákos és Lendvai István orgonakon­ certje a templomban. 9., vasárnap: Évközi 28. va­ sárnap. A 11 órai szentmisén a Laudate Kórus énekel.









19 órakor képviselő-testületi ülés a plébánián. 13., csütörtök: 19 órakor elő­ adás és tanúságtétel az életés családvédelem fontosságá­ ról. 16., vasárnap: Évközi 29. vasárnap, missziós vasár­ nap. A 9 órai szentmisén 19 gyermek találkozik először Jézussal. 19 órakor Almásy László orgonakoncertje a templomban. 18., kedd: Szent Lukács evangé­ lista ünnepe. 21., péntek: 16 órakor ökumeni­ kus ima a városvédők szerve­ zésében a káposztásmegyeri katolikus templomban. 22., szombat: Szent II. János Pál pápa emléknapja. 19 órakor Taize-i imaórát tartunk. 23., vasárnap: Évközi 30. vasár­ nap, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfor­ dulója, nemzeti ünnepünk.

Vasárnapi agapé Sajnos a nyár a zúgó szél gyorsaságá­ val elszállt, de talán már mindannyi­ an visszazökkentünk „kis mókuske­ rekünkbe”. Mint már biztos sokan tudjátok, szeptember 3-ával – a nyári szünet után – újra megnyílt a lehetőség, hogy részt vehessünk a vasárnap reggeli miséket követő agapékon. Ezekre az alkalmakra nagy szeretettel várunk mindenkit! Azok

24., hétfő: 18 órakor a Szent Ignác imacsoport karácsonyi felkészülésének első alkalma a plébánián. 30., vasárnap: Évközi 31. vasár­ nap.

NOVEMBER



1., kedd: Mindenszentek ünne­ pe, szentmisék templomunk­ ban 10 és 18 órakor. 2., szerda: Halottak napja. Szentmisék templomunkban 7 és 18 órakor.

A SZENTMISÉK RENDJE: Hétfő, szerda, péntek: 7.00 Kedd, csütörtök, szombat: 18.00 Vasárnap:  9.00 (gyerekmise),  11.00, 18.00 IRODAI ÓRÁK: hétfő, csütörtök: 16.00–18.00 kedd:9.00–11.00

Agapé a testvérek is jöjjenek bátran, akik elsősorban nem testileg, hanem lé­ lekben vágynak a szeretet morzsáira! Kérem azokat a testvéreket, akik már otthon érzik magukat, segítsék az új vendégeket. (Mi is voltunk kezdők.) Csipegessünk minél többen együtt! Szeretettel: Szűcs Marcsi

OKTÓBER

2.: Idősebbek teadélutánja 9.: Pénteki hittanosok 16.: Elsőáldozók 23.: Baba-mama klub 30.: Rózsafüzér-társulat

NOVEMBER



6.: Gitáros kórus

PLÉBÁNIÁNK ADATAI Cím: 1046 Budapest, Rákóczi tér 4–8. Telefonszám: +36 1 369 0393 Bankszámlaszám: CIB Bank 10700457-69099728-51100005 Honlap: ujpestkertvaros.hu Az Újpest–Kertvárosi Szent István Plébánia lapja. Megjelenik havonta 400 példányban. ■ Egyházi felelős és kiadó: Horváth István plébániai kormányzó ■ Honlap: www.ujpestkertvaros.hu ■ Kövessen minket a Facebook-on is! ■ Adószám: 19819057-1-41 ■ Főszerkesztők: Faragó András és Vágvölgyi Gergely ■ Olvasószerkesztő: Kerek István, Tajti Róbert ■ Tipográfia: Valkóczi József ■ E-mail: [email protected]

16

KERTVÁROSI

Krónika

2016. október